hajtásos növények mintegy 75-80%-a él együtt gyökérkapcsolt gombákkal.

Gombák: lebontó szervezetek, amelyek az élőlények elhalt vagy elhullott szerves anyagait
alakítják át a növények számára felvehető és hasznosítható szervetlen
vegyületekké.

A lebontó gombák és baktériumok egyedülálló sajátsága, hogy olyan enzimeik vannak,

amelyek közreműködésével egyszerűbb anyagokká bomlanak le a növények
sejtfalát alkotó óriásmolekulák, a kémiailag rendkívül ellenálló cellulóz és lignin.

A leghatékonyabb enzimek a farontó gombákra jellemzőek. Ezek a gombák kidőlt fákon,

fatuskókon telepednek meg. Meleg, párás időben gyorsan lebontják, elkorhasztják a
fatest egyébként ellenálló anyagát.

farontó gomba vagy tapló

A gombák fonalai behálózzák a talajt, a korhadó fatörzseket, ágakat. Szövedékükből

időről időre felszínre bukkannak a szaporítósejteket, spórákat hozó termőtestek,
amelyek gyakran változatos alakjukkal, élénk színükkel hívják fel magukra a figyelmet.

a 20. század közepén vált elfogadottá az a nézet, hogy a többsejtű gombák az élővilág
egyik országát alkotják.
TESTFELÉPÍTÉS
A gombák közé eukarióta, többsejtű élőlények tartoznak, melyek heterotróf anyagcseréjűek.

Heterotróf az olyan organizmus, amelynek a túléléséhez szükséges kémiai energia

megtermeléséhez szerves anyagokra van szüksége.

Sejtjeiket sejtfal határolja, ez szilárdítja testüket. Sejtfaluk szilárdító anyaga

azonban nem cellulóz, hanem kitin.

Többségük testét hosszú, vékony gombafonalak( hifák) szövedéke alkotja. Sejtjeik nem
alkotnak szöveteket, vagyis telepes, álszövetes testszerveződés jellemző rájuk.

Ivarosan és ivartalanul is szaporodnak.

Ivartalan szaporítósejtjeiket, a spórákat vastag sejtfal védi a kiszáradástól.

Túlnyomó többségük szárazföldi, de előfordulnak az édesvizekben és a
tengerekben is.

Ivaros szaporodás
LEBONTÓK, ÉLŐSKÖDŐK, EGYÜTTÉLŐK

A gombafajok

1. lebontó (szaprofita) szervezet. Ez azt jelenti, hogy sejtjeik olyan emésztő

hatású anyagokat, enzimeket juttatnak a környezetükbe, amelyek
lebontják az ott található nagy molekulájú szerves vegyületeket. A lebontás
tehát a testen kívül történik. A kis molekulájú, vízoldékony szerves
anyagokat a gombafonalak felszívják, és felhasználják anyagcseréjükhöz.

pl. penészgombák, amelyek gombafonalai sűrű szövedéket hoznak létre a

kenyérfélék, a lekvárok, az ottfelejtett ételmaradékok stb. felszínén.
Az ecsetpenészek általában zöldes, a fejespenészek feketés bevonatot
képeznek.

De hasonló tápanyag-feldolgozás jellemző a talajlakó lebontó

baktériumokra is. A lebontó szervezetek tehát a környezetükben található
szerves maradványokat testükön kívül bontják le, alakítják át, és a
lebontott kis molekulájú tápanyagokat veszik fel.
2. gyakori az élősködő (parazita) életmód is. Az ilyen fajok között növényi,
állati és emberi kórokozók is vannak.

pl a szőlő veszedelmes kártevője a peronoszpóra.

A monília elsősorban a gyümölcsfák parazitája.

A lisztharmat a gyümölcsfélék és a dísznövények megbetegedését

okozza.

Az ember nedves bőrén, elsősorban a testhajlatokban és a lábujjak között,

gyakran megtelepednek kórokozó gombák. A fertőzést a bőr hámlása,
berepedése, fájdalmas viszketése jelzi.
 3. együttélő (szimbionta) fajok gyakran hajtásos növények gyökérzetéhez
társulnak. A gombafonalak felveszik a növény számára a talajból a vizet és
az ásványi sókat. Az anyagcseréjükhöz szükséges szerves anyagokat a
társnövénytől vonják el. Az ilyen jellegű gyökérkapcsolat rendkívül
elterjedt az életközösségekben, becslések szerint a növények mintegy
80%-a él szimbiózisban gombákkal. A gombafonalak minden bizonnyal
ellenállóbbak és gyorsabb növekedésűek a hajtásos növények
gyökérszőreinél.

gombák első képviselői a földtörténeti ősidőben, nem sokkal az eukarióta sejtek

megjelenése után alakultak ki egysejtű ősökből
A gombák azonosításában:

- a termőtest alakja és színe,

- a spóratermő réteg szerkezete,
- a spórák alakja és színe
- valamint az élőhely jellemzői
A legismertebbek minden bizonnyal a kalapos gombák. Párás, meleg időben a
talajban levő gombafonalak szövedékéből fejlődik kalapra és tönkre
tagolódó termőtestük. A tönkön egyes fajoknál hártyás képződmény alakulhat
ki: a bocskor a tönk alján, a gallér a kalap közelében figyelhető meg. A kalap
alsó, spóratermő rétegének gombafonalain képződnek a spórák. A spóratermő
réteg sokféle lehet, leggyakrabban csöves vagy lemezes.
Anyagcseréjük lehetővé teszi a nehezen bomló szerves vegyületek visszajuttatását az anyagok
körforgásába. A gombák különleges enzimeik segítségével képesek lebontani, átalakítani a
legnehezebben bomló anyagokat, köztük például a növények sejtfalát alkotó cellulózt, illetve
egyes műanyagokat, kőolajszármazékokat is.

A gombák fontos élelmiszerek. Alacsony kalóriatartalmúak, ásványi anyagokban,

vitaminokban és fehérjékben gazdagok. Számos fajt, például a csiperkét, a laskagombát
gombapincékben termesztik.

18. Ecsetpenész

Az élősködő gombák között sok a kórokozó. A növények betegségeinek 60%-a valamilyen

gombafertőzés következménye. Az állatokon és az emberen a gombák elsősorban a
kültakarót károsítják, de kialakíthatnak az egész szervezetre kiterjedő, általános
fertőzést is. A gombafertőzést nehéz gyógyítani, ezért a megelőzésre kell helyezni
a hangsúlyt.
Egyes gombák baktériumölő anyagokat, antibiotikumokat termelnek. Ilyen
például az ecsetpenész, amelynek gombafonalaiban penicillin képződik.

Antibiotikum:

nemes penészeket sajtok (pl. kéksajt, márványsajt, camembert) és szalámik (pl.

téliszalámi) érlelésére használják. A közkedvelt kefir, a nálunk kevésbé ismert
tofu előállításában is közreműködnek gombák.

A gombák nem képesek fotoszintézisre, nincsenek zöld színtesteik, más

élőlényekből jutnak összetettebb tápanyagokhoz (cukor). Fényre nincs is
szükségük.Nem jellemző rájuk a helyváltoztató mozgás. Vannak a növényekre
jellemző sejtszerveik is, pl. a sejtfal. A gombák gombafonalakból (hifa) épülnek,
telepes szerveződésűek, nincsenek valódi szöveteik (álszövet) és szerveik.
Általában spórával szaporodnak.

 élősködők (parazita), pl. a bőrgombásodást okozó gombák;

 együtt élők (az együttélés mindkét élőlény számára hasznos), pl. a
gyökérkapcsolt gombák esetében a növény (pl. a fenyők) gyökereinél
található gomba segíti a növényt a víz és az ásványi sók felszívásában,
cserébe kész táplálékot (cukrot) kap. A zuzmó moszatok és gombafonalak
együttélése, szimbiózisa.
 lebontók (szaprofiták): elhalt anyagokkal táplálkoznak, a gombák
többsége ilyen életmódot folytat. Nagy jelentőségük van az anyagok
körforgásában.
Gombákl típusai:

1. egysejtű gombák, mint például az élesztő.

2. Az egyszerűbb felépítésű többsejtű gombák, mint például a

penészgombák, fonalakat (hifákat) alkotnak. A hifák szövedéke a
micélium.

3. A legfejlettebbek a kalaposgombák, ezeknek a fonalai termőtestet hoznak

létre, ebben képződik a nagy mennyiségű spórájuk.

A micéluim legfejlettebb formája a termőtest álszövetes szerveződése.

Zuzmók

A zuzmók az élővilág egyik legkülönösebb csoportját alkotják. Szervezetük

gombafonalak és fotoszintetizáló szervezetek (kékbaktériumok vagy moszatok)
szimbiózisával alakult ki. Az együttélés az évmilliók során olyan szoros
kapcsolatot eredményezett egyes gombák és moszatok között, hogy jellemző
testfelépítésű, sajátos anyagcseréjű, önállóan szaporodó élőlényekké váltak.

A zuzmók teleptestű élőlények . A teleptest felületét legtöbbször vastag

sejtfalú gombafonalakból álló kéreg védi a kiszáradástól és rögzíti az aljzathoz.
Ennek köszönhetően a legtöbb zuzmótelep felszíne szürkés, ezüstös színű.
A telep belsejében a gombafonalak közé ágyazott moszatsejtek vékony
sejtfalúak, színanyagokat tartalmaznak. A gombafonalak vizet és ásványi
anyagokat vesznek fel a környezetükből, a moszatsejtek pedig fotoszintetizálnak.
Leváló teleprészekkel, kizárólag ivartalanul szaporodnak.
RENDSZEREZÉS

A zuzmók testfelépítésükből adódóan valójában nem sorolhatók sem a gombák,

sem pedig a növények közé. Rendszertani helyük erősen vitatott, annál is inkább,
mert testükben a gombafonalak nem csak eukarióta moszatokkal élnek
szimbiózisban. Ismerünk olyan zuzmókat is, amelyekben kékbaktériumok a
társszervezetek. Többnyire a gomba-moszat együttélésben részt vevő gomba
alapján a gombák országánál tárgyalják ezeket az élőlényeket.

A sarkvidékek zord körülményei között a zuzmók alkotják a növénytakaró nagy

részét. Itt gyakran nagyobbra nőnek, mint a törpe növésű fás szárú növények, és
fontos táplálékai a rénszarvasoknak.

A zuzmók számos faja több környezeti tényezőre nézve is

szélsőségesen tágtűrésű. Erdőkben, nedves élőhelyeken gyakran találkozhatunk
velük, de élnek képviselőik a sivatagokban, a sarkvidékeken és a magas-
hegységekben. A zuzmók teljes testfelületükön veszik fel környezetükből a vizet
és az ásványi sókat. Szárazság esetén könnyen elvesztik testük víztartalmát, de
jól tűrik a kiszáradást. Vízvesztés esetén anyagcseréjük lassul, ám ha vízhez
jutnak, gyorsan felélednek. A zuzmók tehát változó vízállapotú élőlények.

A zuzmóknak fontos szerepük van a talajképzésben, mivel képesek

megtelepedni a kopár, napsütötte sziklákon is

Anyagcseréjük során zuzmósavakat termelnek, amelyek feloldják a kőzetet, és a

gombafonalak behatolhatnak a repedésekbe, megkapaszkodhatnak a felszínen. Elhalt
részeikből, szerves anyagaikból pedig megindulhat a humuszképződés, megkezdődhet a
talajréteg kialakulása. A zuzmók érdekes tulajdonsága, hogy érzékenyen reagálnak a
levegő kén-dioxid-tartalmának növekedésére, vagyis erre a környezeti tényezőre
nézve szűktűrésűek. Eltűnnek azokról a helyekről, ahol a levegő kén-dioxiddal
szennyezett. Indikátorszervezeteknek is nevezzük őket, mivel hiányuk jelzi a levegő
magas kén-dioxid-tartalmát. A légszennyezettséget jól szemléltetik a nagyvárosokban,
ipartelepek környékén készült zuzmótérképek.

Izlandi zuzmót használnak köhögés elleni cukorkába, gyógyteának. Vannak olyan

zuzmóanyagok is, melyek textilfestésre alkalmasak. Az áltölgyfazuzmót manapság a
parfümipar is használja, a benne található zuzmóanyag az illat tartósítására szolgál.
Ezenkívül egyes fajokban a zuzmóanyag UV szűrőként működik, vagy éppen a telep
színéért felelős, mint például a sárga falizuzmóban.
Vitatható az zuzmókban élő gombák-moszatsejtek szimbiózis jellege!

Pálfája zuzmótanösvény című füzet:

Egy másik elmélet szerint viszont a zuzmógomba rabszolgaként dolgoztatja az algát, hogy
megszerezze tőle a fejlődéséhez szükséges szénhidrátokat.
kakukkos nehéz…