MIKOLÓGIA FOGALMAK

aljzat: a talaj, faanyag stb., amelyben a gomba kifejlődik, él és terem

annulus: Gallér. A termőtest tönkjén található hártyagyűrű, a fiatal termőtestet beborító

kisburok(velum partiale) maradványa.

anasztomózis: összeolvadás (hifa), összenövés (lemezek)

apotécium: a csészegombák, csésze vagy tányér alakú termőteste.

A csészegombák csésze alakú vagy lapos, nyeles vagy ülő termőtesttípusa, amelynek felső,
nyitott öblén vannak az aszkuszok és köztük a parafízisek. Lehet nyeles vagy ülő.

aszkogónium: a tömlősgombák egysejtű, általában sok magvú női ivarszerve, fonálszerű

fogórésszel (trichogin).

aszkospóra: a tömlőben (aszkuszban) kifejlődő ivaros szaporítósejt

aszkusz: (tömlő) a tömlősgombák ivaros szaporítószerve.

Tömlősgombák jellegzetes hifavége, melyben rendszerint 8, ritkábban 4 haploid aszkospóra
alakul ki.
A spóraképzést ivaros folyamat előzi meg. A tömlő ugyanis előzetes dikariotikus állapotban
van, azaz két ellentétes ivarjellegű sejtmagot tartalmaz, melyek diploid maggá egyesülnek
(kariogámia) a tömlőben.
Ezen ivaros folyamat után spóraképződés, melynek során előzetes redukciós osztódással 4
haploid mag majd rendszerint további mitotikus osztódással 8 mag jön létre. Szabad
sejtképződéssel ezekből nyolc tömlőspóra alakul ki a tömlőben.

autotróf: szervetlen anyagokból és energiából szerves anyagot előállító élőlény

bazidiospóra: a bazídiumos gombák ivaros szaporítósejtje

bazídium: a bazídiumos gombák ivaros szaporítószerve.

Bazídiumos gombák ivaros szaporodásának eredményeképpen keletkező osztatlan vagy
hosszanti ill. keresztfonalakkal osztott hifavég, melynek külső felületén képződnek az
ivartalan szaporító sejtek, a bazidiospórák, ezeket rendszerint a szél terjeszti.

bazídiumos gombák: A bazídiumos gombák, nagytestű gombák, tehát nem mikrogombák,

fonalaik teleptestbe rendeződnek. Kalaposgombáknak is nevezik őket, a bazídium a kalap
belsejében van, a fonalak végén megvastagodott képlet, azon termelődnek a spórák. Mintegy
30 000 bazídiumos gombafaj ismert. Ide tartozik a legtöbb ehető és termesztett gomba is.

bazídiumos gombák ivaros életmenete:

Spórákból primer micélium keletkezik. A vegetatív micélium és a termőtestet alkotó hifák is
magspárosak(dikarionosak). Az ivarszerevek hiányoznak. Az ivaros folyamat két vegetatív
hifasejt összeolvadása. Ebből szekunder micélium keletkezik. A bazídiumok olyan végálló
hifasejtek amelyekben a két ellentétes ivarú sejtmag összeolvad és redukciós osztódás
történik. A bazídiumon kívül keletkező bazidiospórák haploidok. A bazidiospórák a
bazídiumon a külső felületen rövid nyúlványokon a sterigmákon fejlődnek. A bazídiumok
egymás mellett elhelyezkedve termőréteget, azaz himéniumot alkotnak. A bazídiumok a
redukciós osztódás után négy sejtre osztódnak.

bazídium típusok:
- Holo- vagy autobazídium: ősibb osztatlan típus
- Fragmo- vagy szeptobazídium: hosszanti vagy harántfalakkal 4 sejtre osztott.

cisztida: A bazídiuomos gombák termőrétegének feltűnő alakú, nagy steril gombafonala

(hifa).
Vakon végződő hifavég a bazídiumos gombák termőrétegében, sokszor jellegzetes
kialakulású.

Clusius: Németalföldi orvos és botanikus. Tanulmányai végeztével több évre európai

flórakutató útra ment. A magyar és spanyol flóra első ismertetője, a mikológia megalapítója,
több idegen növény elterjesztője.

clusius kódex: 1605-ben jelent meg a mikológia első tudományos műve, mely 117 gombafajt
tartalmaz képekkel illusztrálva és jellemezve.

coprin: Egyes tintagomba fajokban található vegyület. Igazából nem méreg, de mivel gátolja
az alkohol lebomlását, ezért alkohollal fogyasztva acetaldehid mérgezést okoz.

cortina: A kalap széléről lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelékek.

dolipórus: Bazídiumos gombák hifái keresztfalának közepén levő nyílás, amelyet alul-felül
nyitott hordóhoz hasonló kiszélesedés határol.

gaszterotécium: zárt, majd különböző módon felnyíló termőtesttípus a pöfeteggombáknál.

A gasztrális termőtestek tartoznak ide(pöfetegek, szömörcsökgombák). Kívül két rétegű
burok, a peridium borítja őket. A termőtest belsejét a spóraképző glebaszövet, éretten a spórák
tömege tölti ki,amelyek között spóraszóró fonalakból kapillícium is kialakulhat. A
gaszterotécium igen változatos alakú és szerkezetű, felnyílása valamint a spórák
kiszóródásának módja sokféle lehet.

gleba: zárt termőtestben a spóraképző fonalak összessége a gaszterotéciumban, illetve a

szarvasgombák termőtestében.
A zárt termőtestű pöfeteggombák töbrétegű burkán (peridium) belül található spóratermű
bazídiumtömeg. A termőtest csupán a spórák megérésekor nyílik fel.

heterotróf: kész szerves anyagokból más szerves anyagot előállító élőlény

hifa: gombafonal
A gombák tenyésztestét és szaporítószerveit felépítő, csúcsnövekedésű csőszerű sejtfonal.
Faluk nagyrész kitinből, ritkábban cellulózból áll.
A bazídiumos gombák termőtestét felépítő hifatípusok:
- Generatív hifa
- Vázhifa
- Kötőhifa
- Tejhifa
higrofán: nedvesen sötétebb, szárazon világosabb színű kalap

himénium: termőréteg, a termőtestnek a spórákat létrehozó rétege.

A tömlős és bazídiumos gombák termőtestén aszkuszokból vagy bazídiumokból áll, közöttük
meddő hifák (sterilis fonalak, parfízisek) lehetnek. A csészegombáknál a himénium a
termőtest belső felületén található, kalapos gombáknál a kalapok lemezeit borítja(csiperke)
vagy csöveit béleli (vargánya). A himénium tömlőiben ill. bazidiumain igen nagyszámú spóra
terem.
Típusok:
- Lemezes
- Csöves
- Pórusos
- Tüskés
- Redőzött

himenoforon: a gombák termőtestének az a része, amely a himeniumot tartja. Felülete sima

vagy tüske alakú vagy csövekből álló.

hipogeikus módosult apotecium: földalatti termőtest pl.: szarvasgombáknál

holotécium: bunkó, fonál vagy elágazó, ágszerű termőtesttípus, a termőréteg az ágak

felszínén van.
Felemelkedő, de nem kalapos típusú termőtest, amely lehet:
- Egyszerű bunkó alakú (klavarioid típus pl.mozsárütőgomba)
- Többszörösen elágazó (koralloid típus pl. korallgombák)
- Tölcsér alakú alján ráncos (kantarelloid típus pl. rókagomba)
A termőréteg külső felszínét vagy az ágvégeket borítja.

kitin: a gombák sejtfalának alkotóeleme

klamidospóra: micélium eredetű ivartalan szaporítósejt

kleisztotécium: Minden oldalról zárt termőtest, amelynek fala szabálytalan repedéssel nyílik
fel, és amelynek belsejében az aszkuszok szabálytalanul helyezkednek el.

kollárium: a tönk körüli gallérszerű képlet, a lemezek összenőtt vége

konidium: a gombahifa csúcsán, oldalágán vagy jellegzetes konidangiumon keletkező

vékony falú ivartalan szaporítósejt.

koprotróf: trágyán élő és annak anyagaival táplálkozó élőlény

konzumens: fogyasztó, a termelők által termelt szerves anyagokkal táplálkozó élőlény

könnyező: a termőtestnek az a része, melynek felületén folyadékcseppek keletkeznek

krusztotécium: az aljzattól határozottan elálló termőtesttípus

Kemény fás, többnyire féloldalas konzolosan növő termőtest. Az egyedüli típus, amely több
évig él, folyamatosan nő és rétegesen, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógomba). A növekvő
termőtest az útjába akadó fűszálakat körülnövi.
makroszkopikus: szemmel látható

micélium: A gombahifák összessége.

Hifaköteg, amely a gomba testét, a tenyésztestet alkotja.
Általában a gombák vegetatív részét(tenyésztestét) értik rajta.
Primer micélium és szekunder micélium:
A bazídiumos gombák különnemű bazidiospóráiból előbb a haploid különnemű ún. primer
micélium fejlődik.
A hím és nőjellegű egy magvú sejtekből álló hifák találkozásakor magpáros(dikarionos)
szekunder micélium jön létre.

mikorrhiza: görögül: gombás gyökér,

a növények gyökérvégei és a gombák hifái között kialakuló, kölcsönösen előnyös kapcsolat
vagy szimbiózis.
A gombák és a növények között kialakult szimbiózis (mutualizmus) egyik formája. Nevezik
gyökérkapcsoltságnak is. A gomba micéliumából kiinduló gombafonalak (a hifák) behálózzák
a gazdanövény gyökereit, a kétféle élőlény kölcsönösen segíti egymás tápanyaghoz jutását. A
mikorrhizaképzés jelenségét a 19. században fedezték fel, és az 1980-as években ismerték fel,
hogy a mohák és a szövetes növények fajainak legalább 80-90%-a él együtt ilyen módon
gombákkal.
- Endomikorrhiza: a gombahifa a gazdanövény sejtjeibe behatol, vezikulumokat és
arbuszkulumokat alkot.
- Ektomikorrhiza: tűlevelű és lombos fákra jellemző. A gyökerek jellegzetesen
megvastagszanak, és sok rövid ágat hajtanak. A gombamicélium a gyökérágakat kívülről
tömött rétegben borítja és helyenként az intracelluláris járatokba oldalágakat bocsát, de a
sejtekbe nem hatol be.

mikotoxikózis: gombák által a környezetbe kiválasztott méreganyagok által okozott betegség

mikózis: kórokozó mikrogombák által okozott betegség

mycetizmus: elfogyasztott mérgező nagygombák által okozott betegség

nekrotróf parazita: a gazda életében parazitálja, halála után szaprotrófként él tovább

parafízis: sterilis fonalak. A gombák termőrétegében, az apotéciumokban, a spóratartó hifák

mellett helyezkednek el az aszkszuk.

perídium: a zárt termőtest vagy a sporangium fala

Több osztályban előforduló, a termőtestet körülvevő egy vagy több rétegű burok. Jól fejlett a
pöfeteg gombáknál és a valódi nyálkagombák esetében.
exo peridium → külső védőburok
endo peridium→belső védőburok

peridiolum: az úgynevezett glebát tartalmazó tokocskák, amelyekben steril hifák

szövedékében találhatók a bazídiumok és rajtuk az öröklésért felelős spórák. A tokocskák fala
kemény, ellenálló és a madárfészekre emlékeztető gombakehely alján lévő zselés állagú
anyagtól ragacsosak. Formájuk általában 1-2 mm átmérőjű lencsécske. Színük az adott fajra
jellemző: barnás, szürkés, ezüstös, fekete is lehet, de előfordul sárgás-pirosas is. Amikor a
lehulló esőcsepp megfelelő szögben esik a gombafészekbe, a fészek falának kialakítása miatt
a lencse alakú "gombatojásokat" messzire repíti. A paridiolák külseje ragacsos, de van olyan
faj, amenyhez még zselés micéliumszál is rögzül. A kirepülő tojások így az útjukba eső
fűszálakra, faágakra tapadnak, tekerednek. A lencse alakú tok idővel megszárad és szétesik,
szabadjára engedve a spórákat, melyek így új helyen telepszenek meg.

peritécium: gömb vagy körte alakú termőtest kis nyílással.

Gömb vagy körte alakú termőtest, belsejében a termőréteggel. Elterjedt, de nagygombának
csak egyes, termőtestpárnát (sztrómát) képző fajok tekinthetők, mely felszínéhez közel
számos peritécium van.

pileus: kalap
A jól fejlett termőtestű bazídiumos gombák termőtestének felső része, amely a tönkben
folytatódik. A kalap fonákán alakul ki a spórás termőréteg, a kalapos gombák legjellemzőbb
része.

pilotécium: kalapra és tönkre különülő termőtest

különböző típusú trámával. Himeniuma a kalap alján helyezkedik el, különböző szerkezetű
trámán. Leggyakoribb a lemezes kalap.

pórusok: a csöves trámájú gombáknál a csövek nyílásai

producens: termelő, szerves anyagot szervetlenből termelő élőlények általában napenergia,

ritkán kémiai energia felhasználásával

reducens: lebontó, a termelők által termelt és a fogyasztók által átalakított szerves anyagok
lebontását végző élőlények

reszupinátus: az aljzaton elterülő termőtest-típus, gyakorlatilag egy tráma.

Pl.: bodzafán Júdás-füle gomba esetében. A termőtest gyakran fül alakú, kocsonyás
állományú, nem fásodó. Az aljzatra szorosan tapadó réteget, redőzetet képező termőtest.
Himéniuma a felületen helyezkedik el.

rizomorfa: tömött, fonalszerű, makroszkóposan látható hifaköteg

spóra: a nagygombák, moszatok, mohák és harasztok ivaros vagy ivartalan úton képződő
szaporítóképlete, általában egysejtű.

sporangium: ivartalan szaporító sejteket, spórákat létrehozó szaporító szerv.

Egyszerűbb esetekben egyetlen sejtből áll, differenciáltabb formában egy vagy több sejtrétegű
fala van, melynek belsejét sporogén szövet tölti ki. Ez spóraanyasejtre képződnek a
meiospórák (haploid spórák).

stipes: Tönk.
A termőtestes gombák termőtestének alsó, többnyire hengeres, megnyúlt része, amely a
termőtest másik részét a kalapot tartja. Gombafonalak sűrű szövedékéből áll. Alsó részén
bocskor, felső részén gallér alakulhat ki.

szaprobionta korhadékbontó,
vagy más szóval szaprotróf módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával
energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.

szaprotróf: kizárólag holt szerves anyaggal táplálkozó.

Szaprotróf (vagy más szóval szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok)
lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük
őket.

szeptum: keresztfal, válaszfal,

a gombák hifáinak és a spóráinak válaszfala.
Típusai:
– egyszerű pórusos (tömlősgombák)
– parentoszómás dolipórusos (bazídiumos gombák)

szklerócium: egy tömör képződmény, megkeményedett micélium,

amely egyes gombafajokra jellemző.
Egy módosult gombafonalakból álló megkeményedett micélium, tápanyagraktározási
képességgel. A szklerócium alaktana és kifejlődésének genetikai ellenőrző folyamatai
tekintetében hasonlít a gombák termőtestéhez. Ez arra enged következtetni, hogy két homológ
képződményről van szó, amelyek valamikor egyazon evolúciós úton haladtak.

szubsztrátum: Az alap, amin a gomba terem (pld. korhadó faanyag, stb.)

szterigma: a bazídium és a rajta képződött spórák közötti összekötő rész

sztróma: termőtestpárna, termőtesteket hordozó, látható képződmény

taxon: bármely rendszertani csoport

termőtest: a nagygombák spóratermelő része

tömlős gomák ivaros életmenete: a spórák, 8-asával aszkuszokba rendeződnek, kihullanak,

kicsíráznak, primer micélium alakul ki, ezen női ivarszervek (aszkogónium) és
hímivarszervek (anterídium) jönnek létre. Az aszkogónium csúcsán párzó fonal (trichogin)
van, amelyen keresztül történik a hímivarsejtek átvándorlása az aszkogóniumba. Az
anterídium hímivarú sejtmagjai a trichoginen át az aszkogóniumba vándorolnak, magpárt
(dikariont) alkotnak. Az aszkogónium hifákat hajt és ezekbe az egyszerre osztódó magpár
sejtmagjai bevándorolnak. Két magvú hifák → szekunder micélium –→termőtest képzés.
A magpár az aszkogén hifák csúcssejtjében olvad össze→ kariogámia.
Meiotikus és mitotikus osztódás, majd a folyamat újraindul.

tráma: termőrétegtartó.
A mikológiában a bazídiumos gombák termőtestének meghatározott helyén kialakuló egy
sejtsoros termőréteget, a himéniumot viselő vázat jelenti. Szerkezete az egyik legfontosabb
bélyeg a gombák felismerésében, mivel magának a termőrétegnek a felépítése nem látható
szabad szemmel, a tráma típusa viszont általában igen.
Trámatípusok: lemezes, ráncos sima, csöves, likacsos, tüskés, csapos.
A tráma lehet lemezes (például csiperkefélék, pereszkefélék, stb), lehet ráncos (rókagombák),
csöves (tinórugomba-alkatúak, taplóalakúak) vagy tüskés szerkezetű (gerebengomba-félék),
sőt sima is (trombitagombák). A gömbszerű termőtesteket fejlesztő pöfeteggombáknak nem a
termőtest felszínén, hanem annak belsejében fejlődik ki a trámája (gaszterális termőtest).

trichogyn: palack alakú női ivarszerv vastagabb-vékonyabb nyaki része. A mozdulatlan

hímivarsejtek felfogására alkalmas.

trofikus: táplálkozással kapcsolatos

velum: burok,
Egyes nagygombák termőtestét borítja. A részleges burok maradványa a gallér, a teljes
buroké a bocskor és a pikkelyek
velum partiale és velum universale
A csiperke burka kisburok velum partiale a tönk felső részéből indulva borítja be a kalapot,
elszakadt alsó része gallérként vagy gyűrűszerű részként(annulus) marad vissza a tönkön.
A nagyburok a velum universale pl.: a császárbombát mintegy zacskóba zárja, elszakadt alsó
része a bocskor vagy hüvely(volva).

volva: bocskor.
Egyes kalapos gombák tönkjének alján lévő burokmaradvány, a felrepedt velum universale
alsó része.

woronin test: a tömlősgombák szeptumain a pórusok közelében található elektrondensz

gömb alakú képletek.

xilofág: faanyagot bontó gomba