GOMBÁK

Növény (plantae) és az állatvilág (animalia) között

elhelyezkedő külön világ (FUNGI = Gomba)

Szervezetük általában fonalas egy- vagy többsejtű, de valódi

szövetet ekkor sem tartalmaz.

A gombasejtek eukarioták,
mind az állati, mind a növényi jellegek felismerhetők rajtuk.
 GOMBASEJT SZERKEZETE

A sejteket poliszacharidból felépülő fal burkolja („növényi

jelleg).

A növényvilággal szemben a sejtfal cellulóztartalma kicsi, fő

építőeleme a kitin.

A gombasejtek magállományának DNS-tartalma

kromoszómákba szerveződik osztódás során.

Tápanyagaikat extracellularis emzimek segítségével testükön

kívül emésztik meg és onnan szívják fel.
 GOMBASEJT SZERKEZETE

A sejtmag magvacskát tartalmaz, és jól kivehető maghártya

(magmembrán) határolja. A sejtmagok száma különböző, sőt
ugyanazon faj fonalsejtjeiben is változhat.

Tartalmaz: Mitochondriumokat, endoplazmatikus reticulumot,

ribosomákat, vakuólumot, lipidtesteket. Nagyobb része víz.

A sejtjük membránokkal „reakcióterekre” (kompartmentekre) tagolt.

A tartalék tápanyaguk nem keményítő, hanem glikogén („állati

jelleg”).
 GOMBÁK CSOPORTOSÍTÁSA:

1. Fonalas (penész) gombák - Sok sejtből álló (hifa),

szeptumok osztják részekre, szövedékük a micélium

2. Sarjadzó (élesztő) gombák - Egyedi, ovalis sejteket

képeznek, bimbózással szaporodnak (pseudohifa),
táptalajon telepeket képeznek

3. Dimorf gombák - melyek a környezeti körülményektől

függően mindkét formát képesek felvenni.
Szobahőmérsékleten fonalas, 370C-on sarjadzóként
viselkednek
 GOMBÁK HELYE ÉS SZEREPE A
TERMÉSZETBEN
- Általános lebontó képességük van - a természetben a szerves anyagok
lebontásának döntő részét végzik. Gyakorlatilag minden szerves anyagot
le tudnak bontani (pata, köröm, csont, szőrzet, bőr, fa, műanyag).

- Szén körforgalom: elsődleges szerepük van az elhalt növényi részek

cellulózának CO2 formájában való felszabadításában.

- Nitrogénforrás:
Exoenzimjeikkel (sejten kívüli enzimjeikkel) (elsősorban fehérje és
szénhidrátbontó enzimekkel) kezdik meg a tápanyag-molekulák
lebontását.
 A GOMBÁK SZERVESANYAG-LEBONTÓ
TEVÉKENYSÉGE HASZNOS ÉS KÁROS:

sörélesztőgomb
Hasznos: a
o Élelmiszerek készítésénél hasznosítjuk (élvezeti italok,
kenyér stb.)

Káros:
o Eszközök, használati tárgyak „penészedése”
o Haszonállatok, haszonnövények, az ember
szervezetének megbetegítése.
GOMBAEGYED
SZERVEZETE:

Egyetlen v. több sejtből álló /álsoksejtes (cönocita)/ elágazó fonal.

Az alapfonal hifa (hypha),

Az egyetlen egyedhez tartozó elágazódó fonálgubancot

micéliumnak (mycelium) nevezzük.

Több egyed micéliumainak összességéből álló fonalszövedék a

telep (thallus) (álszövetes)

A fonal lehet harántfalakkal (septum) rekeszekre, „sejtekre” tagolt,

ez a szeptált hifa, ill. micélium, míg a rekeszek hiányakor
osztatlan fonalról beszélünk, tehát sokmagvú.
A fonalszövedéknek /a telepnek (thallus)/ a tápanyagban
vagy annak felületén kúszó részét tápanyagmicéliumnak,
míg

az arról felemelkedő részt légmicéliumnak nevezzük. A

szaporítószervek megjelenéséig ezek együttesen a
vegetatív micéliumot alkotják, ezek után a
szaporítószerveket viselő légmicéliumrészt reproduktív
micéliumnak nevezzük.
 GOMBÁK SZAPORODÁSA:
1. Ivaros (szexuális) szaporodás:
Két egyed egészének vagy többé-kevésbé differenciált szerveinek
egyesülése útján létrejött sejtmagegyesülés, tehát a genom „felfrissítése”

2.Ivartalan (aszexuális, vegetatív) szaporodás:

A szaporodást egyetlen egyed végzi.

2/1. Spóraképzés: az alkalmas vegetációs időszak és tér minél nagyobb

fokú kihasználása érdekében igen nagy számú szaporítóképlet v.
szaporítósejt („spóra” és „konídium”) termelésével.
A spórából hypha, majd micélium fejlődik ki.

2/2. Bimbózás v. sarjadzás: egysejtű gombákra jellemző.

Az anyasejt és a belőle bimbózással kifejlődő utódsejt sokáig együtt
marad.
GOMBA ÉLETFELTÉTELE:

PH igényük elég tág, de a kissé savanyú környezetet kedvelik.

Víz.
A gombáknak nagy a nedvesség igénye.
A szárazságtűrés szempontjából hármas fokozat állítható fel:
- a legellenállóbbak az ivaros spórák,
- kevésbé ellenállóak a vegetatív szaporítóképletek (pl.
konídiumok),
- legérzékenyebbek a kiszáradásra, ill. a legnagyobb a
nedvességigényük a vegetatív micéliumoknak.
 I. GOMBA ÉLETFELTÉTELE:

Levegő (oxigén):

Egyes fajok (főleg az élesztők) anaerobiózisban is életképesek,

míg a többség csak aerobiózisban.

Hőmérséklet:
A hőmérsékletigényük és tűrőképességük fajonként változó. Az
embert megbetegítő fajok túlnyomórészt 20-40 oC
hőmérsékleten növekednek jól.
 A kórokozó eredete szerint lehet:

1. Exogén (külvilágból bekerülő)

2. Endogén (a szervezet saját gombaflórájából

kiinduló)
 EMBERI GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEK:

1. ALLERGIÁS jelenségek,

2. MIKÓZISOK:
- Kültakaró mikózisa (dermatomikózis), dermatofitonok okozzák
- Szervrendszerek mikózisa, (a kolonizált szövetek alapján
csoportosítjuk)

Nyálkahártyák ill. belső szervek mikózisa (jelentős a tüdőmikózis

és az újszülöttek szájnyálkahártya-candidosisa (soor)
ok: candida albicans (normál flóra tagja, a légutak, a
gastrointestinális tractus és a női nemi szervek nyálkahártyáján
fordul elő)
A mikózisokat osztályozhatjuk a kolonizált szövet érintettsége
alapján:

1. felületi vagy szuperficiális mikózis – a bőr és a haj legkülső rétegeire

korlátozódik

2.kután mikózis – átterjednek az epidermisre és a hajra valamint a

körömre is. A gazdaszervezetben immunreakciót válthatnak ki, ezért a
gyulladás a mélyebb szöveti rétegekben is megjelenik. Ezeket a
kórokozókat dermatophytonok nevezik. A kórokozó gombafajok
többnyire Microsporum, Trichophyton és Epidermaphyton
nemzetségbe tartoznak, összesen 41 faj.

3.szubkután mikózis – megfertőzi a dermist, a szubkután szöveteket, az

izmokat és a fasciát. Ezek krónikus fertőzések és szúrás útján
kerülhetnek át a bőrön. Nehéz kezelni őket és általában műtéti
megoldás szükséges.
DERMATOPHYTONOK
elsődleges kórokozó által okozott szisztémás mikózis –
általában a tüdőből indul és átterjedhet más
szervrendszerekre is.
Ezek a gombafajok önmagukban is patogének
(betegségokozók) A szisztémás mikózisok kórokozói
általában dimorf gombák.
5. opportunista kórokozó által okozott szisztémás
mikózis –
legyengült immunrendszerű betegeket fertőznek meg
egyébként nem kórokozó gombafajok. Ilyen állapotot
okozhat AIDS, a normál bélflóra megbolygatása
antibiotikumokkal, metasztatikus daganat.
Példa: Candidiasis, Aspergillosis
HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK A GOMBÁS
MEGBETEGEDÉSRE:
- újszülöttkor (soor)

- Terhesség (hüvelycandidosis),
- Bőr és nyálkahártya sérülések,

- Endocrin rendellenességek( diabetes m.,a pajzsmirigy,

mellékpajzsmirigy v. a mellékvese hypofunctioja),

- Rosszindulatú, sorvasztó betegségek,

- Nagy műtétek,

- Széles spektrumú antibiotikumos és immunszupresszív

kezelési eljárások.
 A mikózisok átvészelése nem jár
hosszabb időre terjedő immunitással
(pl. láb és körömmikózisok
ismétlődnek).
GOMBÁS FERTŐZÉSEK CSOPORTOSÍTÁSA

Élesztőgombák : A legtöbb betegséget okozzák. Az élesztő neve a Candida. A

fertőzések nagy részét a Candida albicans - fehér élesztő okozza.

Dermatophytonok: Elsősorban az emberi bőrön, valamint a kéz és a láb

környékén, körmén élősködnek. Okoznak bőrpírt, súlyos, fájdalmas
bőrbántalmakat. Fonalaikkal nem csak az elhalt hámsejteket (korpa) vonják be
hanem az ép börfelületet is, és a bőrt károsítva az élősejtekből is táplálkoznak.

Penészgombák: fekete foltot képző Aspergillus niger - fekete penész. Spórája

rossz körülmények között is évekig életképes. Ha a levegőből a belélegzés során
nagy mennyiségű spóra kerül a tüdőbe, súlyos betegségeket okoz. (aspergillóma)
 GOMBÁS (FUNGALIS) FERTŐZÉSEK

Trichophyta - hajszálat támadja meg, bőrön piros foltok apró hólyagok -

kopaszság

Hisztoplazmózis,

Oka: Histoplasma capsulatum gomba

Belégzéssel főként a tüdőt érinti, néha azonban az egész szervezetben szétterjed

A spórák a talajban találhatók
Tünetei 3-21 nappal jelentkeznek a fertőzést követően
Csecsemőkben és csökkent védekezőképességű betegekben (pl. AIDS) fordul elő.
Tüdőbetegség, köhögéssel és egyre erősödő nehézlégzéssel jár. Fogyás, a
hőemelkedés és a rossz közérzet. A légzési nehézség fokozatosan rosszabbodhat is, a
beteg vért köhöghet fel, olykor nagy mennyiségben.
A tüdőkárosodás vagy a tüdő baktériumokkal való elárasztása végül halálba
torkollhat.
Blasztomikózis:
Blastomyces dermatitidis gomba

A Blastomyces spórák a légutakon át, belélegzés útján kerülnek a szervezetbe.

Elsődlegesen a tüdőt támadja meg, de néha a vérárammal más szervekhez, többek

között a bőrhöz is eljut.

A betegség fokozatosan kezdődik lázzal, hidegrázással és erős izzadással. Mellkasi

fájdalom és nehezített légzés, járhat köpetürítéssel.

Terjedése során sok szervet érinthet, a bőrt, a csontokat, a húgy- és ivarszerveket.

A bőr fertőzése nagyon kicsi, kiemelkedő göbökkel (papulák) kezdődik, melyek

gennyet tartalmazhatnak. Később kiemelkedő, varral fedett foltok jelennek meg,
melyeket apró, fájdalmatlan tályogok (gennygyülemek) vesznek körül.

A csontokon fájdalmas duzzanat lehetséges.

Férfiakban a mellékhere fájdalmasan megduzzadhat, vagy a dülmirigy érintettsége

(prosztatitisz) jön létre.