Antonio Vivaldi

Élete:
Velencében látta meg a napvilágot 1678. március 4-én Antonio Lucio Vivaldi néven.
Elsőszülöttként még öt testvér követte, viszont a sokgyerekes olasz család sarjai közül csak ő
lépett később zenei pályára. Otthonában apja révén – valószínűleg sok zenekedvelő és -értő
ember fordulhatott meg, így nem csoda, hogy ő maga már gyerekként érdeklődni kezdett a
zene iránt. Édesapja kiválóan hegedült, ő lehetett fia első tanára is. Szülei (Camilla Calicchio
és Giovanni Battista Vivaldi) papi pályára szánták ezért már tízéves korától fogva a
székesegyház zenekarában ténykedhetett. Tanulóéveiről nem tudunk túl sokat, mégis
megemlítendő az az év, amikor a Seminario Patriarcale intézmény növendéke lett. (1688)
Mivel beteges volt, szülei elérték, hogy fiuk otthonról tanulhasson.
Az apja nyomdokain járó ifjú jól össze tudta egyeztetni a papi hivatást a zenével. Az egyházi
ranglétrát ifjú korától fogva fokról-fokra járta végig. (1693-1703) Nem tevékenykedhetett
sokáig, mint pap, a misézést nem sokkal a felszentelése után abbahagyta. Egészségi állapota
gyakran akadályozta abban, hogy rendesen végigvezessen egy misét. Ugyanabban az évben a
Pio Ospedale della Pietà árvaház hegedűtanárává is kinevezték, ahol később más hangszerek
(pl. oboa) használatát is tanította, valamint kórusvezető és karmester is lett. A vörös pap
elnevezés (il Prete rosso) természetesen vörös haja miatt ragadt rá. Az utca embere általában
csak így ismerte és emlegette. Bár a későbbi évek alatt többször összetűzésbe került az
intézmény többi kollégájával, állását élete végéig megtartotta.
Zeneszerzőként egyre nagyobb hírnévre tett szert ugyanis saját műveit a Pietà zenekarával
adatta elő befolyásos nézők előtt. Például IV.Frigyes, Norvégia és Dánia királyának
elismerését is elnyerte egy ilyen koncerten. Művei sorra jelentek meg nyomtatásban. Egyre
jobban elmerült az operák világában, míg 1713-ban Vicenzában megjelent első nagy műve a
témában: Ottone in villa. Első operája bemutatójával kezdetét vette a zeneszerző kettős élete.
A Pietà szigorú szerződésben előíratta vele ottlétének „árát”, ám fennmaradó idejében
szenvedélyének, a zeneszerzésnek élt – egyúttal dörzsölt üzletemberként egyengette saját
zenei karrierjét. Vivaldi – nem túl stabil egészségi állapota ellenére – sokat utazott: még
külföldön is gyakran megfordult, ugyanis Európa-szerte elismert művésznek számított.
Az 1710-es évek vége felé már karrierje csúcsán állt. Az 1720-as években többször is utazott:
játszott Rómában a pápa előtt, és VI. Károly meghívásának is eleget tett. Pletykálni kezdtek a
kor egyik neves színésznőjével - Anna Girauddal – folytatott állítólagos viszonyáról, ugyanis
a hölgy sok darabjának főszerepét kapta. Idős korára nehéz anyagi helyzetbe került, ezért élete
utolsó évében - VI. Károly uralkodó támogatását remélve – végleg elhagyva Velencét, Bécsbe
utazott és ott próbált megélni. Az uralkodó azonban Vivaldi érkezését követően nem sokkal
meghalt, így a zeneszerző nem tudott koncertezni, és bevételre sem tett szert. Időközben
súlyosan megbetegedett és 1741. július 28-án elhunyt.
Munkássága:
Igen termékeny alkotó volt. Több mint 40 operája mellett 450 versenyművet írt. Szonátákat,
triószonátákat, oratóriumokat, kantátákat és áriákat is komponált. Első oratóriumát (Moyses
Deus Pharaonis) 1714-ben mutatták be. Ezen kívül még két további oratóriuma ismert. Első
operáját már említettem az életében. Goldoni szövegére komponált operát Aristide címmel, és
Metastasio szövegére is írt Catone in Utica címmel, ám ez utóbbi velencei bemutatója
politikai okokból elmaradt.
Különböző hangulatok és természeti jelenségek megszólaltatása egyik figyelemreméltó
képessége volt. Központi műfaja a concerto volt. A még akkor „egzotikus” ritornell-forma is
általa lett általánosan elfogadott.
Bár a programzene a 19. században élte virágkorát, mégis őt tekinthetjük a megteremtőjének.
A versenymű forma végleges kialakítása is Vivaldi nevéhez fűződik, ami meghatározza a
tételek számát és jellegét: gyors - lassú - gyors. Stílusa nagy hatással volt Bach zenéjére. Az
első sikert a L’Estro Armonico című, tizenkét koncertből álló gyűjteményével aratta. Ez volt
az a mű, ami már anyagi hasznot is hozott a művésznek. Talán legismertebb a Négy évszak
című alkotása. Jól ismert kantátái; a Gloria, amelyet XV. Lajos házasságának 1725-es
ünneplésére írta, de írt darabokat a francia királyi hercegnők születésére is.
Az 1730-as években a zeneszerzőt már egyre kevésbé becsülték meg, az árvaház is már több
fiatal zenészt alkalmazott, végül megvált Vivalditól. Vivaldi közben levelezni kezdett egy
Ferrarában élő márkival, aki pártfogója lett és támogatta. 1738-ban azonban Ferrara bíboros
érseke megtiltotta, hogy Vivaldi Ferrarába menjen, állítólag az Anna Giraud-val való
kapcsolata és kettős élete miatt. Később a bíboros nyugalomba vonult, így a zeneszerző úgy
látta, végre lesz esélye megtartani az operabemutatókat. Végül az 1739. évi karneválon
bemutatták a Siroe re di Persia című operáját. Azonban a várt siker elmaradt: a Siroe csúfos
bukás volt.
Művészetének újbóli felfedezése:
Vivaldit Bachnak köszönhetően fedezte fel az utókor. Ha a nagy német zeneszerző nem
csodálja olasz társa művészetét és nem készít átiratokat egyes műveiből, akkor ki tudja, mikor
lett volna Vivaldi újra felfedezve. A fiatal Felix Mendelssohn-Bartholdy kutatásai indították
el az elfeledett zeneszerző megismerését, majd 1926-tól további elveszettnek hitt darabok
kerültek elő. Vivaldi összes műveinek modern kiadása a második világháború után valósult
meg. A Vivaldi-kutatás egyik jeles képviselője volt Szabolcsi Bence is, aki 1947-ben fedezett
fel Nápolyban egy addig ismeretlen hegedűversenyt. Vivaldi művei Mára már ismertek a
nagyközönség előtt, gondoljunk csak leghíresebb darabjára, a Négy évszakra.

Meghallgatott darab:
Vivaldi leghíresebb munkáját, a Négy évszakot választottam. Mivel ez egy világszerte ismert
darab, sok részletét hallottam már. A hegedű mindegyik tételben a legfontosabb, legtöbbször
megszólaló hangszer, nemhiába volt maga Vivaldi is hegedűvirtuóz. A mű 1725-ben jelent
meg egy 12 hegedűversenyből álló (Il Cimento dell' Armonia e dell' Inventione azaz A
harmónia és a találékonyság erőpróbája című) sorozatban. Szerintem a művet azért írhatta
Vivaldi, hogy saját magának egyfajta próbát állítson, másrészt, hogy kiemelkedő képességeit
megcsillogtathassa.
Nekem legjobban az utolsó hegedűverseny, a Tél tetszett. Ez a rész ellentétpárjának, a
nyárnak a megfelelője. Míg ott a hőségre asszociálhattunk a nyitó tételben, itt dermesztő
hideg fogadott. Az egyes tételek a viharos téli szeleken és az ablakon koppanó esőcseppeken
át egészen a jégen való csúszkálást idézik.
Az E-dúrban írt Tavasz első tétele a természet ébredését érzékelteti madárhangokkal és távoli
mennydörgés utánzásával. A középső és utolsó tételek alcímei: „Az alvó pásztor” és
„Pásztortánc”. Az alvó pásztor (szólóhegedű), a csörgedező patak (zenekari hegedűk) és az
őrködő pásztorkutya (brácsa). A végén a pásztorok nimfákkal lejtenek táncot.
A nyár első tételének indításában nyoma sincs a versenyművek nyitótételeiből megszokott
lendületnek. Ezzel is érzékeltette Vivaldi a tikkasztó kánikulát. Majd a szólóhegedű
belépésével itt is madárkoncertet hallunk, melyből kihallható a kakukk hangja. Különböző
irányból feltámadó szeleket, egy pásztorfiú panaszát, legyek és a dongók zümmögését is
megszólaltatja.
Az F-dúrban íródott Ősz nyitásában a zenekar népies hangulatú témát játszik, hiszen mulatozó
parasztokat utánoznak. „A részeg” a jól megkomponált tétel kulcsfigurája, aki ide-oda
dülöngél, s végül elalszik. A lassú tétel a sorozat talán legkülönösebb tétele. Szóló és
dallamos téma egyáltalán nincs benne, a zenekar csupán hosszan tartott akkordokat játszik.
Az ősz zárójelenete a vadászat. Itt a zenekar témája két részből áll: egyik a lovaglást, a másik
a vadászkürtöket imitálja. A hegedűszólam az üldözött vad menekülését, ide-oda cikázását,
végül haláltusáját festi.
Vivaldi nem elégedett meg azzal, hogy címet adott művének; egy-egy szonettel, vagy
prózában szavakkal is megfogalmazta az adott tételek tartalmát. Mind a 4 versenymű 3
tételes, gyors – lassú - gyors elrendezésű. Ha nem olvastam volna el ezeket a kis verseket,
nehezen jöttem volna rá, hogy Vivaldi éppen mit is szeretett volna érzékeltetni. A két szélső
tételekben gyakran alkalmazta a visszatérő szerkezetet, míg a középsőkben, inkább lassabb,
elmélázó a hangulat.
Összességében örültem, hogy meghallgattam az összes tételt, mert megismertem olyan
dallamokat is amik méltán lehetnének olyan híresek, mint például a Tavasz nyitánya.

Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/Antonio_Vivaldi

http://www.filharmonia.com/Htm/Antonio_Vivaldi.html

http://olaszorszagrol.hu/vivaldi-a-voros-pap-il-prete-rosso/

http://klasszikradio.hu/hu/cikk-publisher/antonio-vivaldi-342-%C3%A9ve-sz%C3%BCletett

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_n%C3%A9gy_%C3%A9vszak_(Vivaldi)

https://www.zeneora.hu/cikkek/muelemzesek/vivaldi--a-negy-evszak.html

https://www.irodalmiradio.hu/femis/zene/kszerzo/v_menu/2vivaldi.htm