Csanádi József: Ó-indiai kultúrkorszak, a tej kultusza

A modern korban sokan gondolják azt, hogy régen is úgy volt minden, mint ahogyan
most van; vagy hasonló volt, csak a technikai fejlettség, a civilizációs környezet változott
meg. Ez a materialista történelemszemlélet egyik alappillére, amely nem veszi figyelembe az
emberiség tudati változását. Ha mégis elismeri, hogy van tudati változás a történelem során,
akkor azt kizárólag a fizikai szükségszerűségből adódónak gondolja. Ez az eszmerendszer, a
másik alappillér, eleve tagadja, hogy az emberiség fejlődésébe az isteni gondviselés
teremtően közreműködne. A szellemi történelemszemlélet szerint valóban alakítják a
tudatfejlődést az anyagi világban lévő törvényszerűségek, de ezek a törvényszerűségek egy
magasabb, isteni világrend részei. Épp ezért minden kultúrkorszakban egy új, a szellemi
világból eredő kultúrimpulzus jelenik meg a történelem színpadán, ami az egyénben egy új
tudatfokot ébreszt fel. Ezek a változások először csak egy kisebb területen jelennek meg,
majd elterjednek, és mindig átalakítják az adott társadalmat is. A kultúra inspirálja az
emberek tudatfokát, a tudatfok megváltozása meg visszahat a kultúrára. Ha egy kisebb vagy
nagyobb korszakban a világkép változik, akkor annak nyoma lesz a művészetekben, az állami
életben, a gazdaságban is: az emberek mindennapi életébe hoz változást. Az egyik ilyen
terület az ételkészítés, táplálkozás, életmód, a közös étkezésben lévő szakralitás.
Ha megnézzük mi jellemző az indiai étkezési kultúrára, akkor három dolog juthat az
eszünkbe. A tej vagy a tejtermékek, a rizs, és a vegetarianizmus. Az ó-indiai kultúrkorszak Kr.
e. 7227-től 5067-ig tartott. Furcsának tűnhet, de ebben az időszakban még nemvolt tudatos
rizstermesztés Indiában, a rizsfogyasztás jóval később terjedt csak el. Érdemes megvizsgálni
az ó-indiai mitológiát, mert abból kiderül, mi a táplálkozási szokásaik eredete. Az indiai
teremtéstörténetnek több fázisa van. A tej kultúrájának megértéséhez Visnu második
megtestesülésének: „Kúrma” mítoszának ismerete szükséges.
 Az indiai istenségnek három megnyilvánulása van: a világot teremtő Brahma, a
világot megtartó, fenntartó Visnu, és a világot leromboló majd megújító Siva. Az ó-indiai
mitológiában Visnu megkérte a félisteneket (szúrákat), hogy a kozmikus tejóceánból nyerjék
ki a halhatatlanság nektárját, az „amitrát”. A szúrák belátták, hogy egyedül nem képesek erre
a hatalmas feladatra, ezért szövetséget kötöttek a démonokkal (aszúrák), hogy közösen
köpüljék ki a tejóceánból az „amitrát”. Visnu a világ megtartó istene, Kúrma teknősbéka
alakjában öltött testet, és a tejóceánban egy biztos pontot adott. A teknősre tették a
Mandara-hegyet köpülő-fának, és Visnu kígyóját Vászukit meg rátekerték a hegyre. A
Vászuki farkát a szúrák, a fejét az aszúrák
fogták, és ahogy a kígyót húzták-vonták,
úgy forgott a Mandara-hegy a tengelye
körül, így köpülve ki a tejóceánt. A köpülés
során az első dolog ami „kicsapódott”, az
az előző korszakok karmája volt,
méregként. A szúrák könyörögve kérték a
nagy hatalmú Sivát, hogy mentse meg a
világot a méregtől. Siva megitta a mérget,
hogy megmentse a világot, de nem nyelte
le teljesen, ezért Siva torkánál a méreg
hatására kék színű csík keletkezett. A
tejóceán köpülése folytatódott, a
tejóceánból kivált a Nap, a Hold és a
Sarkcsillag, létrejöttek az évszakok.
Felszínre került a négy őselem (tűz, víz,
szél, föld) amit Visnu a négy kezével
megragadott, és az ötödik elemmel az
„ákásával” (éter) áthatotta az egész világot. A
tejóceánból következőnek Laksmí jelent meg,
aki a termékenység, a bőség, a jószerencse,
az anyagi és szellemi táplálás istennője és
Visnu felesége lett. Laksmí az életet és
bőséget adó csodatehenet, „Szurabhit”
ajándékozta az emberiségnek. Laksmí négy
kezéből kettőben lótuszt tart, a harmadik
kezével védelmet nyújt, a negyedik keze
anyagi és szellemi értelemben is táplál. A
tejóceánból való teremtés során még sok
félisten született, amíg végül sikerült a
halhatatlanság nektárját a felszínre hozni, de
azt az aszúrák (démonok) megszerezték. A
félistenek, a szúrák Visnu segítségét kérték,
aki csellel megszerezte az aszúráktól az
„amitrát”, és a félisteneknek adta át, így
váltak a szúrák halhatatlan istenekké.
 Ebben a mitológiában vannak anyagi világok és anyagtalan világok. Az anyagi világ
legmagasabb rendű helyét Golokának nevezik (Go = tehén, loka = bolygó). Ezen a bolygón
csodás tehenek legelnek, akik végtelen sok tejet adnak, aki oda kerül „Isten országában”
érezheti magát. Visnu egyik megnyilvánulását Govindának nevezik, ami azt jelenti, hogy „aki
örömet szerez a teheneknek”. Az ó-indiai mitológiából tehát kiderül, hogy a tej, és a tejet
adó tehén központi, szakrális szerepet kap.
A legszentebb élelmiszer
a tej és tejtermékek;
leginkább a tisztított,
felfőzött vaj a „ghí”. A
tehén azért is szent,
hiszen áldozatként,
szeretetből a legszentebb
élelmiszert adja az
embernek. Az ételeket
három fő csoportba
sorolták: tamasz, radzsasz
és szatva. A „tamasz”
típusú ételek az
öntudatlanság, a
sötétség, tompaság,
tehetetlenség,
zsugorodás, tunyaság
minőségét hordozzák.
Ezekhez tartoznak a
húsok, a halak, a tojás,
gomba, az alkohol és a
mesterségesen vagy
kémiai úton kezelt
élelmiszerek. A „radzsasz”
sajátossága a szenvedély,
sóvárgás, harag,
nyugtalanság, agresszió,
a túltágulás. A hagyma,
fokhagyma, kávé, csokoládé, túl fűszeres ételek, túl keserű, túl savanyú, túl sós ételek. A
„szatva” jelleg, a jóság, a fény, az öntudat, a tisztaság, a béke, az egyensúly. Ezek az
élelmiszerek a zöldségek, gyümölcsök, méz, olajos magvak, gabonák és legfőképp a tej. Ha
egy „szatvikus” étel 3 óránál tovább áll, akkor már „tamasz” jellegűvé minősül át, ezért csak a
friss ételeket fogyasztják. Az ételeket áldozatként imával ajánlják fel az isteneknek
(prasadam), és csak utána jöhet a közös étkezés. Az ó-indiai társadalom a kasztrendszerre
épült, amiben a szellem emberei a brahminok vegetáriánus életmódban éltek, a „szatvikus”
étkezést követték. A többi kasztbéliek: a harcosok-nemesek, a kereskedők-földművesek, a
rabszolgák, és a kaszton kívüliek különféle mértékben fogyasztottak húst, halat, állati
táplálékot. Nagyon sok remete, gyógyító, majdnem kizárólag tejen élt.
 Milyen volt az ó-indiai ember világképe, hozzáállása a világhoz? Az első történelmi
korszak, az ó-indiai korszak, amiben a tej központi, szakrális helyen áll. Talán nem meglepő,
hogy az embernek születése után ma is az első tápláléka az anyatej. Milyen szellemi erőket
hordoz a tej, amiért az a legelső táplálék? A tej a fizikai test megerősítése, felépítése mellett
„Hold” erőket hordoz. Az isteni-szellemi világból érkező emberi lelket szelíden segíti, hogy a
testhez és a Földi léthez kapcsolja, de úgy, hogy ne veszítse el az Égi léttel való élő
kapcsolatát. Milyen tudati változás következik be a születéskor, amikor a védett, vízben
„úszó” magzat a szilárd Földre születik? Minden megváltozik: a légzés, a gravitáció, a
táplálkozás. Az újszülött a már megszokott, biztonságos anyaméhbe vágyik vissza, de nincs
már visszaút! Kizárólag az anya szeretete ad biztonságot. Az anya az egyetlenegy tényező,
ami nem változik meg! A születéskor a gyermek fizikai teste és az anya fizikai teste
különválik, de az életerők még nem válnak külön! Az újszülött a fogváltásig, az első hét
évben az anya életerő-burkában él, az anya étertestétől nem válik szét teljes mértékben a
gyermek éterteste. Egy öntudatlan, magát még ellátni nem képes újszülött nem is képes
megemészteni mást, csak az anyatejet. Az ó-indiai korszak a születés időszakához
hasonlatos! Az alaphangulata a szellemi aranykorra való visszaemlékezés, nosztalgia, az
isteni-szellemi világ felé visszavágyódás volt. Az anyagi világot másodrendűnek tartották,
sőt a szellemi élmények szempontjából nézve csupán illúzió, májá volt. Az ó-indiai ember a
földi létet egy nagyon ideiglenes világnak érezte, épp ezért nem is akarta véglegesen az
otthonává tenni. Kizárólag csak a legszükségesebb tevékenységeket végezték, ami az
alapszintű élethez szükséges volt, ezért lett a legegyszerűbb munkával elérhető, de a
legtáplálóbb élelmiszer a legfőbb táplálékuk: a tej. Úgy is mondhatnám, hogy nem jártak
még két lábbal a Földön, ahogy egy kisgyermek sem. A csillagbölcsesség szempontjából
nézve ezt a korszakot a Rák csillagjegy szellemi minősége hatotta át. Ahogy a fizikai rák
hátrafelé úszik, úgy vágyódtak „visszaúszni” a szellemi aranykorba az ó-indiaiak is. A rák
csillagjegy tulajdonságai a befelé fordulás, finom megérzés, anyaság, múlt orientáltság... stb.
Rudolf Steiner rávilágít arra, hogy az ember mostani fizikai teste az ó-indiai korszak
előtt már kifejlődött, és az ó-indiai korszakban az étertest erői fejlődtek leginkább. Az akkori
étertest még nagyon mozgékony volt, még nem szűkült rá a fizikai testre. Ennek
következménye az volt, hogy bár a mai nappali éber tudathoz képest tompábban, de
érzékelték az isteni-szellemi világot. Ezért tudták olyan élményszerűen felidézni a történelem
előtti korszakokat, mert az étertestük még nagyon érzékeny volt, olyan mintha nem is az
egyéni, hanem inkább a kozmikus emlékeket őrizte volna. A jóga egyik alapja az életerők
(prána) tudatosítása, az étertest megtisztítása, ami által a beavatási úton a brahmin a
kozmosz emlékeihez, az „ákásához” fel tudott emelkedni. Ha a társadalmat vezető
brahminok húst fogyasztottak volna, akkor nem tudtak volna felemelkedni az isteni-szellemi
világba, hiszen az állati test fogyasztása erőszakosan leláncolta volna őket a földi világhoz.
Ha a brahminok elvesztették volna a szellemi világgal való kapcsolatot a húsfogyasztás által,
akkor nagyon hamar kisiklott volna az ó-indiai kultúrkorszak az eredeti fejlődési terv
menetéből. Ez a folyamat párhuzamot mutat a mai kisgyermek táplálásával is, hiszen a
gyermeki fejlődés végigköveti az emberiség fejlődésének szakaszait. Ezért van szüksége a
gyermeknek az anyatejre és később a tejre, de nem a húsra! Az inkarnálódó lelket szelíden
kell a Földre segíteni, a saját testébe segíteni.
 Bár az ó-indiai korszak tudatszintjét régen meghaladtuk, a jelenkori ember az önálló
gondolkodása által mégis tudást meríthet az ó-indiai mitológiából, amely képszerűen mutat
meg sok mindent. A különleges az, hogy az ó-indiai teremtéstörténetben a „tejből” történik
a teremtés. Ebben a mitológiában megjelenik a méreg is! Ha valaki mérget fogyasztott,
leginkább savas jellegű mérget, akkor azt tejjel közömbösítik. Van egy történet Saint
Germain-ről a tudati lélek korszakának nagy beavatottjáról, hogy valakit mérgezéstől
mentett meg. Frissen fejt kecsketejjel itatta meg a beteget, hogy időt nyerjen, amíg az
ellenszert elkészítette. A jelenkor szempontjából fontos, hogy a magunkhoz vett tej és
tejtermékek a lehető legjobb minőségűek legyenek. Sajnos az ipari léptékű „tejtermelés”
miatt a tej, a tiszta fény (szatva) jelleg helyett az erőszak (radzsasz) és a mesterségesen vagy
kémiai úton kezelt (tamasz) erőit hordozzák. A valódi tej a szelídség, a gondoskodás „Hold”
minőséget jeleníti meg, ezért szükséges, hogy a tehéntartás is ilyen minőségben történjen,
mert csak akkor jutunk azokhoz a gyógyító-szellemi erőkhöz, amiket a tej eredetileg hordoz.
A tejtáplálék fontos a vegetarianizmus szempontjából, leginkább az „átalakult” tejtermékek
(kefir, joghurt, sajtok) fogyasztása szükséges. A vízben oldódó B vitamin-csoport aránylag
könnyen kiürül, és ezekből az alapanyagokból lehet pótolni. A B vitamin-csoport
hiánytünetei többfélék lehetnek, most egyet szeretnék megemlíteni:az idegrendszer
gyengülését. Mi történik ilyenkor szellemi szempontból? Az idegrendszer a lélek-test fizikai
alapja. Ha az idegrendszer megbetegszik vagy gyengül, akkor a lélek-test nem tud
egészségesen kapcsolódni a testi organizációhoz. (Ez leginkább pszichológiai
betegségekben jelenik meg.) Az emberi én és az étertest közötti egészséges közvetítő
kapcsolat is gyengül. Rudolf Steiner többször is utalt az étertest és a tej kapcsolatára, a tej
gyógyító, harmonizáló hatására, és megvilágítja, hogy az ó-indiai kultúrkorszakban miért a
tejből készült ételek a legjelentősebbek.

1905.11.04. –A tej régi „Hold-táplálék”. A Hold kiválása előtt a tej „az egész Föld általános
vére volt”; a környezetéből vette fel az ember. Ez volt az első formája a tápláléknak, a régi
„istenek eledele”. Keleti gyógyítók, akik csak tejen élnek, újra felveszik „az ősi erőket, amelyek
akkor voltak a Földön, amikor a tej patakokban folyt. Ezek az erők hívták a létbe az embert.”

1905.04.27. –Mindaz, ami az állatnál magával az élettel függ össze, ami az állat
életfolyamataihoz tartozik –előrevisz, például a tej és mindaz, amit belőle készítenek.

1908.12.17. –A fejlődés abban áll, hogy –amennyiben a fehérjeszükséglet kielégítése nem

magában az emberben történik –az állati táplálkozás arra fog korlátozódni, amit még nem
tüzesített át az állat szenvedélye: ilyen például a tej... Vaj, sajt, tej olyan termékek, „amelyek
előállításában főként az állat éterteste vesz részt.”

1908.12.17. –Ha az ember idősebb korban főleg –vagy kizárólag –tejet fogyaszt, akkor
étertestében különleges erőket képes kifejleszteni, amelyek gyógyító hatást gyakorolhatnak
embertársaira. Olyan gyógyítók, akik gyógyítóan akarnak hatni az emberekre, különleges
segédeszközt kapnak a tej kizárólagos fogyasztásával.
1913.03.21. –Mindaz, ami a tejtáplálékon keresztül az emberi szervezetbe jut, arra készíti fel
az embert, hogy földi teremtménnyé váljon, mert hozzáhangolja őt a Föld viszonyaihoz, de
eközben mégsem bilincseli a Földhöz. Földi polgárrá teszi, de nem akadályozza meg abban,
hogy az egész Naprendszer polgára is legyen. Értsék meg jól, hogy alapjában véve az a
helyes, ha az antropozófiára törekvő ember nem válik fanatikus szellemi rajongóvá azáltal,
hogy különféle nehézségeket támaszt a fizikai teste számára, amikor ezt a fizikai testet el
akarja szakítani minden evilági kapcsolatától. Hogy ne legyünk a szellemi fejlődésre
egyoldalúan törekvő különcök, hogy ne idegenedjünk el az emberi érzésektől, az emberi
munkálkodástól a Földön, jól tesszük, ha földi vándorlásunkon a tej és tejtermékek
fogyasztását nem mellőzzük, és engedjük ezeket hatni magunkra.

Ez az írás a „Michaeliták” lap a húsvéti-pünkösdi számában jelent meg egy cikksorozaton

belül. A terv szerint minden egyes lapszámban egy kultúrkorszak táplálkozási elveit szokásait
mutatnánk be szellemi szempontok alapján.