A szabadság téri irredenta

szoborpark néhány
jellegzetessége

Írta: Nagy Zoltán Budapest

Neptun kód: ES4I7W 2020.05.01.
1. A dolgozat célja
1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren felavatták a Magyar Királyság elszakított
országrészeit szimbolizáló irredenta szoborcsoportot. A kompozícióhoz csatlakozott az 1928.
augusztus 20-án leleplezett, úgynevezett ereklyés országzászló, illetve a hozzá tartozó, a
történelmi Magyarország határait mintázó szőnyegágy.1 A trianoni béke elutasítását hirdető
emlékmű csoport a későbbiek folyamán tovább bővült (a Magyar Fájdalom szobra, 1932.
október 6, Bandholtz tábornok szobra, 1936. augusztus 23)2, de meglátásom szerint a két
alapmű tökéletes reprezentációja a kor uralkodó magyar ideológiájának, az irredentizmusnak.
Írásom célja, hogy a műalkotásokat, mint történelmi forrásokat felhasználva bemutassam,
néhány főbb jellegzetességét ennek a kultusznak.

2. A szoborállítás
2.1. Emlékmű, emlékek helyei
Az ipari forradalom és annak egyik fontos jelensége, a technológiai fejlődés a kor államainak
társadalmától egyre nagyobb műveltséget igényelt. Az államok közötti hatalmi versenyben,
melynek ekkor vált egyik fokmérőjévé az ipari fejlettség, a kormányzatok nem engedhették
meg maguknak, hogy lemaradjanak, ugyanis ez együtt járt volna a szuverenitásuk egy
részéről való lemondással, végső esetben akár a megszűnésükkel is. Ezért tehát, hogy
versenyképességüket megőrizzék, igyekeztek előmozdítani az oktatás minél szélesebb körű
elterjedését. A már fentebb említett, technológiai fejlődéssel azonban együtt járt a
hagyományos paraszti közösségek felbomlása is. A városokba koncentrálódó ipar egyre több,
a fejlődő mezőgazdaság pedig fokozatosan egyre kevesebb munkaerőt igényelt. A
vasúthálózatok kiépülése pedig az egykor távoli és világtól elzárt helyeken élőket is be tudta
csatornázni a nagyobb városok vonzáskörébe. A hagyományos paraszti közösségek a
hagyományaik, rítusaik fenttartása révén a nemzeti emlékezet őrzői voltak. Így megszűnésük
együtt járt a nemzeti emlékezés folyamatosságának megszakadásával. Annak helyét a
társadalomban a rekonstruált múltkép, azaz a történelem vette át. Mivel az emlékezés közege,
azaz a hagyományos paraszti közösségek is megszűntek, a megmaradt
emlékezettöredékekből álló múlt különböző helyekbe költözött: így kialakítva az emlékezet
helyeit, a lieu de mémoire-t. Pierre Nora elmélete szerint „A lieu de mémoire-okat az az érzés
szüli és élteti, hogy nincs már spontán emlékezet. S mivel ezen emlékezetmegőrző
cselekedetek már nem mennek végbe természetesen, így archívumokat kell létrehozni,
évfordulókat kell tartani, ünnepeket kell szervezni, temetési beszédeket kell mondani és fel
kell jegyezni az eseményeket.”3 Az így kialakuló emlékezés helyei a gyakorlatban azok az
emlékművek, amelyeket azoknak a személyeknek vagy eseményeknek állítanak, amelyeknek
az egykor létező nemzeti emlékezet nagy fontosságot tulajdonított. Maguk a szobrok pedig
arra szolgálnak, hogy biztosítsák az egyén, a közösség spontán vagy szervezett emlékezését,
1
Budapesti Hírlap, 1921/01/ 16 XLI./12. 1, 1928/08/2 XLVIII./ 189. 3-6, 8Órai Ujság1921/01/16, 1928/08/22
XLVIII./ 189. 3-6
2
Budapesti Hírlap, 1932/10/6 LII./224. 7-8, 1936/08/25 LVI./193. 3, 6, 8Órai Ujság 1932/10/6 XVIII./224. 4,
1936/08/25 XXII./193. 11
3
Nora 1999 146
betöltve az egykori emlékfoszlányokból rekonstruált múlttal a nemzeti emlékezet
megszakadása miatt kialakult űrt. „A történelem folyamából kiszakított történeti pillanatok
ezek, melyeket azonban visszaadnak annak: már teljesen nem élők, de még nem is teljesen
holtak, mint kagylóhéjak a tengerparton, miután visszavonult az élő emlékezet tengere.”4

2.2. Politikai emlékművek, az emlékeztetés helyei

Az ipari forradalom során, az oktatás terjedése következtében a műveltebbé váló társadalom
egyre nagyobb beleszólást követelt a politika ügyeibe. A kormányzatok hatalmuk megőrzése
érdekében kénytelenek voltak kiterjeszteni a választójogot, a megjelenő egyre nagyobb
politikai nyilvánosság miatt pedig rákényszerültek arra, hogy befolyásuk megtartása és
növelése érdekében a tömegnyilvánosság eszközeit alkalmazzák. A kor legfontosabb
befolyásoló eszköze az állami tömegoktatás és a napi sajtó volt. Az állami oktatás alkalmas
volt bizonyos politikai ideológiák, értékek elterjesztésére, ugyanakkor egy bizonyos életkort
követően megszűnt valódi ráhatással lenni az egyénre. A napi sajtó pedig, bár az egyre
szélesebb körű írni-olvasni tudásnak köszönhetően hatalmas tényezővé vált, de értékek és
ideológiák hosszú távú bevésésre alkalmatlan volt. A nyilvános szobrászat alkotásai , amelyek
lehetnek emlékművek és politikai emlékművek (az érthetőség kedvéért a politikai emlékmű
kifejezés a következőkben az egyértelmű megkülönböztetés érdekében dőlt betűkkel
szerepel) viszont tökéletesek voltak e feladat betöltésére. A nyilvános szobrászat, is, ugyanis
egy speciális művészeti ág, amelynek alkotója több függőséggel is rendelkezik. Egyrészt a
szobrász szakmája költségességéből fakadólag mecenatúrát, azaz a megrendelő anyagi
támogatását igényli. Másrészt az elkészített műve függ a zsűri véleményétől, alkotása
nyilvános mivoltából következőleg pedig a hatalom állandó befolyással bír arra
vonatkozólag, hogy a szobor végül megjelenhet-e a köztereken vagy sem. A művészek, hiába
felelnek meg az első két feltételnek, hogy szobruk nyilvánosságot kapjon, kénytelenek
valamilyen szinten alkalmazkodni a hatalom értékrendjéhez. A demokratikus rendszerek
esetében ez nem feltétlenül szükséges. A kevésbe plurális illetve és a tekintélyuralmi
berendezkedésű államokban viszont annál inkább. Amennyiben a megrendelő, a zsűri és a
hatalom egy és ugyanazon szereplő, akkor a művész kénytelen teljesen idomulni annak
elvárásaihoz. Az így létrejövő politikai emlékművek, szemben az emlékezés helyeinek
emlékműveivel, amelyek az emlékezet és a történelem metszéspontján jönnek létre, a múlt és
a politikai érdekek metszéspontján létesülnek, s feladatuk az emlékeztetés. Ezek az
emlékművek a múltból önkényesen kiragadott elemek segítségével, gyakran akár a múlt teljes
átértelmezésével akarják legitimmé tenni az aktuális hatalom érdekeit. A politikai propaganda
célja az, hogy képes legyen a társadalom minél szélesebb köréhez eljuttatni hatalom
gondolatait. Ezért, az emlékműveihez felhasznált, gyakran az eredeti kontextusból kiragadott
történelmi elemeket aktualizálja, sematizálja, s – a befogadó közönség műveltségi szintjének
maximális figyelembevétele mellett – egyszerűsíti, ami együtt járhat a stílus feláldozásával a
politikai mondanivaló oltárán. A kialakuló politikai emlékművek célja a politikai propaganda
teljes kiszolgálása, az üzenetek és értékek társadalmi szintű bevésése, az esztétikum csupán
másodlagos. Az értékek rögzítését, besulykolását elősegíti, hogy ezek a kültéri szobrok
jellegükből fakadólag általában időtálló anyagból, elviekben az örökkévalóságnak készülnek.
Ezáltal, a napi sajtó és az oktatás korlátozott hatóidejéhez képest, ezek sokkal hosszabb

4
Nora 1999 147
időintervallumon keresztül tudják rögzíteni a kívánt értékeket. Azok fennmaradását pedig
meg tudja erősíteni a hatalom, ha évfordulók ünneplésével, magas pozícióban lévő politikai
szereplők részvételével tartott koszorúzások szervezésével fenntartja az emlékeztetés
helyének fontosságát.5

3.Szoborállítások és döntések
3.1. A trianoni béke
1920. június 4-én a magyar küldöttek kénytelenek voltak aláírásukkal ellenjegyezni a
versailles-i palotaegyütteshez tartozó Nagy-Trianon palotában az első világháborút lezáró
békeszerződést. A magyar nemzetgyűlésnek még egy évébe került, hogy ratifikálja és
törvénybe iktassa a szöveget, amely rendezte az országnak az antanthoz, valamint az Osztrák-
Magyar Monarchia utódállamaihoz fűződő viszonyát. A béke véglegesítette a történelmi
Magyar Királyság feldarabolódását, ami a csehek, románok, délszlávok számára a háború
előtti vágyaik, területi követeléseik beteljesülését jelentette. A Román Királyság megszerezte
a román többségű Erdélyt és a Partiumot, a Szerb Királyság, amelyhez csatlakozott a Magyar
Királyság addigi társországa, Horvátország, bekebelezte a vegyes (magyar, német, román,
szlovák, szerb) lakosságú Bácskát, Bánátot és a Muravidéket, így létrehozva a szerb vezetésű
délszláv egységet. A csehek pedig megszerezték a többségében szlovákok és ruténok által
lakott északi és északkeleti vármegyéket. Még a szintén háborús vesztes Ausztriának is
sikerült az Őrvidék megszerzése révén némi magyar területhez jutnia. A békeszerződés, az
egykor 282 ezer km2 területű, 18 millió lakosú, soknemzetiségű Magyar Királyságból 93 ezer
km2 szinte homogén magyar nemzetállamot hozott létre. Az ország kénytelen volt lemondani
iparinyersanyag-lelőhelyeinek jelentős részéről (fa, vas, nemesfém), fontos termőterületeiről
(miközben a feldolgozóipar nagy része a magyar kézen maradt területekre koncentrálódott) és
egyetlen tengeri kikötőjéről (Fiume), valamint az utódállamok területén maradt, több mint 3
és fél millió, magyar nemzetiségű állampolgárjáról. A helyzetet tovább súlyosbította a
birodalmi közös piac megszűnése, az utódállamok bezárkózó, autarkiára törekvő
gazdaságpolitikája, a magyar állammal szemben ellenséges magatartása, illetve a területükről
érkező, megközelítőleg 400 ezer magyar nemzetiségű menekült áradata. 6

3.2. A magyar szupremácia és annak bukása

A háború addig sosem látott pusztító ereje, a katonai vereségek, a forradalmak, az ország
részekre hullása és a román megszállás együtt hatalmas kihívás volt a magyar nacionalizmus
számára is. Alig huszonöt évvel korábban, 1896-ban a Magyar Királyság a magyarok Kárpát-
medencei bejövetelének ezeréves évfordulóját ünnepelte. Az ünnepsorozat, amely a magyar
nacionalizmus önreprezentációja is volt egyben, egyszerre szólt a külföldnek és a belföldnek.
A kiállítással, amely egyszerre volt technológiai, kulturális és történelmi reprezentáció a
magyar elit azt akarta bemutatni, hogy az általa kötött kiegyezésnek köszönhetően sikeresen
hajtotta végre Magyarország modernizációját, s mindez alátámasztja történelmi jogait,

5
Pótó 2003 17-23
6
Romsics 2005 141-147, Legújabb összefoglalása a területi és gazdasági veszteségnek: Kubassek 2020 82-88, a
menekültáradatról: Szűts 2020 52-61,
amelyek szentesítik a Kárpát-medencei főhatalmát. Ezt jelképezte az ország területén emelt
hét oszlop, amelyek közül ötöt markánsan nem magyar többségű területekre állítottak fel.7 Az
ország lakosságán belül ugyanis a magyar anyanyelvűek aránya a 19. század végéig nem érte
el az 50%-ot. A Magyar Királyság soknemzetiségű volt, az északi és északnyugati
vármegyékben a szlovákok, az északkeleti területeken a ruszinok, Erdélyben a románok
voltak többségben, a délvidéken pedig a szerbek alkottak enyhe többséget. A megelőző
századokban ez még nem jelentett problémát, hisz a lakosság a vallási és a rendi jogok szerint
szerveződött, közvetítő nyelvként pedig a latint használta. A 19. század elején jelentkező
nemzeti ébredés hatására azonban a magyarok elkezdtek nemzeti és nyelvi jogokat követelni,
s a század közepére elérték, hogy a magyar legyen az államnyelv. Ez sértette a többi
nemzetiség érdekeit, akiknek a körében szintén jelentkezett a nemzeti ébredés, s nyelvi és
kulturális követelésekkel léptek fel, amelyek fokozatosan területiautonómia-törekvésekké
alakultak át. A magyar elit viszont tartva attól, hogy elveszítheti Kárpát-medencei vezető
politikai szerepét, az egy politikai nemzet elvét vallva, a magyaron kívül nem ismert el más
politikai joggal rendelkező nemzetet az országon belül. Elutasította a területiautonómia-
törekvéseket, s a nemzetiségeknek csupán kulturális és egyházi autonómiát ajánlott föl. Ez az
ellentét 1848-ban végül polgárháborúhoz vezetett, aminek tapasztalataiból kiindulva a
magyar vezető réteg, azért, hogy megőrizze szupremáciáját a Kárpát-medence fölött, 1867-
ben kiegyezett a Habsburg-házzal. A kiegyezés rögzítette a magyarok Magyar Királyságon
belüli vezető szerepét. A nemzetiségek csak oktatási és vallási autonómiát kaptak, a rendi
különállásokat és a megyék autonómiáját megszűntették, a közigazgatási elkülönüléseket
(Erdély, Határőrvidék) is felszámolták. Ezzel gyakorlatilag megvalósult a centralizált és a
magyar etnikum által uralt, egységes Magyarország. A millennium alkalmából a nemzetiségi
többségű területekre állított oszlopokon szerepeltett alakok: a brassói Cenk-hegyre állított,
fenyegetőn kelet felé néző honfoglaló magyar szobra, a munkácsi és Zobor-hegyi turulok, a
dévényi honfoglaló szobor és a zimonyi trónusán ülő Hungária istennős, turulos emlékmű,
mind a magyar szupremáciát hirdette. A magyar elit azt akarta ezzel üzenni a
nemzetiségeknek, hogy ez a magyarok országa, hisz azt ezer éve Árpád vérei hódították meg.
Nincs másik politikai nemzet, csak a magyar, beszéljen az bármilyen nyelvet is, hisz a
magyarok uralják az országot a hódítás történelmi jogán. Emlékeztetőhelyek voltak ezek a
javából. A nemzetiségek természetesen mindezt nem vették jó néven, ami látszódott is a
millenniumi kiállítások nemzetiségi megítélésén.8
A 19. század végére, 20. század elejére ugyanakkor a magyarországi gazdasági fejlődés
valamennyire elősegítette az asszimilációt, aminek köszönhetően az 1910-es népszámlálás
adatai szerint a lakosságon belül a magyarság aránya 50% fölé kúszott. Egy-két magyar
közszereplőt megrészegített az asszimiláció eredménye, és már harmincmilliós magyarságról
és Nagy Lajos birodalmának visszaállításáról beszélt. A mértéktartóbbak, mint Tisza István
miniszterelnök ugyanakkor éles szemmel látták, hogy egy esetleges hódítás felborítaná a
magyarság etnikai vezető szerepét a Monarchia keleti felében, ezért elvetették az ilyen lázas
elképzeléseket. Inkább szorgalmazták az esetleges megegyezést a nemzetiségekkel. A
számukra felajánlott egyházi- és kulturális autonómia azonban továbbra is kevésnek
bizonyult, ugyanis már számíthattak a határon túli nemzettestvéreikre is. A Román Királyság,
Szerbia, illetve a csehek komoly anyagi és erkölcsi támogatást tudtak már nyújtani a területi
autonómiáért küzdő nemzetiségeknek. Távlatos elképzelésük ugyanis az volt, hogy a
7
Budapesti Hírlap, 1896/07/20 XVI./198. 1-2
8
Gerő 2016 64-67
nacionalizmus alapvető célját követve előbb vagy utóbb megvalósítsák a Magyar Királyság
területén élő nemzettesteikkel való egyesülést.9 Így a kirobbanó első világháborúban ezek az
országok – területi követeléseik érdekében – az antant oldalán harcoltak a Monarchia ellen.
Az 1918-as összeomlás, a szomszédos országok inváziója így nemcsak az egykori Magyar
Királyság történelmi területi egységét (ami ugyan csak majd 50 éve létezett) szüntette meg,
hanem egyben az egykori magyar szupremáciának is véget vetett. A nemzetiségi területeken
felállított oszlopokat, amelyek szimbólumai voltak az ezeréves magyar hódításnak és
uralomnak, pedig megcsonkították vagy lerombolták.10

4. Az irredenta szoborpark létesítése

4.1. Az első szobrok
Az 1918 októberétől kezdődő magyarországi események, a háborús vereség és a
nemzetiségek elszakadási törekvéseinek megvalósulása, mélyen érintették a társadalom szinte
minden rétegét. Az őszirózsás forradalommal hatalomra kerülő Károlyi-kormány és a magyar
elit úgy vélte, hogy nem a korábbi – ha nem is elnyomó, de szűkkeblű – nemzetiségi
politikájuk, hanem a szomszédos népek hatékony és hamis propagandája győzte meg végül a
háború utolsó évére az antanthatalmakat arról, hogy az országot fel kell darabolniuk.
Meglátásuk szerint a hazai nemzetiségek is emiatt jelentették ki elszakadási és csatlakozási
igényüket Romániához, a délszláv államhoz, illetve az alakuló Csehszlovákiához. Ennek
ellensúlyozása, illetve a magyar érdekek népszerűsítése érdekében a kormány 1918-19 telén
létrehozta az Országos Propaganda Bizottságot. Ugyanakkor a kormányzattól függetlenül,
ámde hasonló céllal 1918 végére különböző szervezetek jöttek létre, amelyek közül
kiemelkedett az 1918. december 4-én megalakuló Magyarország Területi Épségének Védelmi
Ligája, röviden TEVÉL. A szervezet alapszabályzatának
„3. §-ában rögzítette; célja az 1914— 1918. évi világháborút megelőzőleg Magyarországhoz
tartozott politikai, gazdasági és kulturális zárt területnek épségéért és egységéért folyó
állandó mozgalom ébrentartása. Ennek érdekében igen széles körű agitációt fejtett ki a hazai
és a külföldi sajtó felhasználásával.
4. §-a szerint a liga feladata általában az eddigi és a leendő Magyarországhoz tartozó
területeken lakó összes népek egymásra utaltságát kidomborítva a népeknek és az e
tekintetben tájékozatlan vagy félrevezetett külföldnek, tudományos, publicisztikai, gazdasági
és társadalmi felvilágosítása, az említett területeken lakott különféle nyelvfajú és felekezeti
népek között társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolat fenntartása, fejlesztése és
létesítése, vagyis Magyarország integritása, mindennemű sérelmeink tudományos és
társadalmi eszközökkel való megakadályozása. Különös feladata a béketárgyalások
befejezéséig akciókat folytatni Magyarország területi épségéért.

9
A magyar nagyhatalmi álmokról Budapesti Napló, 1902/07/07 53./184 1-2, Romsics 2005 86, általában a
magyar külpolitikáról uo. 84-88
10
A brassói Czenk-hegy emlékmű felrobbantásáról: Budapesti Napló, 1920/05/14 71./ 115. szám 2, a dévényi
szobor elleni támadásról: Budapesti Hírlap, 1921/01/15 XLI../11. 3-4, Munkács Turul szobrának sorsáról:
Budapesti Hírlap, 1924/12/13 LXIV. / 266. szám 6, a Zobor-hegyi szobor pusztulásáról Magyarság,
1921/02/04 / II./ 27. (41.) szám 5, a zimonyi Hunyadi-torony megrongálásáról: Egri Népújság, 1924/06/13
XLI./136 1. A magyar történelmi szobrok pusztulásáról: Magyarság, 1928/09/23 / IX./216.(2284.) 10
5. § — szerint e célokat szolgáló eszközök között — előadások, hírlap, irodalmi tevékenység,
vidéki és külföldi szervezetek alapítása szerepel.”11
A TEVÉL, melynek tagjai közé tartoztak a kor meghatározó konzervatív közéleti
személyiségei (Teleki Pál, Apponyi Albert, hogy csak a legismertebbeket soroljam),
alapításától kezdve (a Tanácsköztársaság rövid időszakát leszámítva) folyamatosan – a
magyar kormány nem hivatalos támogatása mellett – irredenta kampányt folytatott. Itt
érdemes tisztázni a fogalmat. Az irredentizmus „olyan politikai törekvés, amely az idegen
uralom alatt álló nemzeti területek visszaszerzését célozza. Az irányzat módszereiben lehet
békés vagy erőszakos, célkitűzéseiben viszont mindig erősen voluntarista, hiszen a
„visszaszerzendő” lakosságot és területet ingatag – általában a régmúltba forduló, sokszor
mitikus – érvek alapján önkényesen jelöli meg.” 12 A magyar kormány külpolitikája ezzel
szemben a revizionizmusra törekedett, „ami egy olyan politikai célkitűzés, ami egy adott
nemzetközi szerződés újratárgyalását kívánja elérni. […] Ez az irányzat tehát békés
eszközökkel, a diplomácia és a nemzetközi jog által biztosított kereteken belül – pl.
konferenciák, többoldalú szerződések révén – kíván eredményt elérni, szükségképpen
kompromisszumra hajló, érveiben és célkitűzéseiben az irredentizmusnál pragmatikusabb és
korszerűbb.”13A magyar kormány az irredentizmust, mint belpolitikaipropaganda-eszközt
alkalmazta, hogy a külföld számára egységes, békeszerződés-ellenes hangulatú hátországról
tudjon beszámolni. A revízió mértékének kérdését (etnikai: csak a magyarlakta területek,
vagy integráns: minimális területi veszteséggel, amibe Horvátország is beleértendő, az összes
terület visszacsatolása; esetleg optimális: ami éppen elérhető, az etnikai határokon túl
Nyugat-Szlovákia, Kárpátalja) a magyar kormányok azonban soha sem tisztázták a
közvélemény számára, így a gyakorlatban azt könnyen egybe lehetett mosni az irredentizmus
ambiciózus elképzeléseivel.14
Ennek az irredenta kampánynak volt szimbolikus pillanata az irredenta szoborcsoport 1921.
január 16-án végrehajtott avatása. Maga az ötlet Kertész K. Róbert kultuszminisztériumi
miniszteri tanácsostól származott, ezt karolta fel a TEVÉL és egy általa gründolt másik
irredenta szervezet, a különböző területvédő ligákat egybefogó Védő Ligák Szövetsége,
amelynek élén Urmánczy Nándor erdélyi származású volt parlamenti képviselő állt. A
szobrok, melyek a négy égtájat jelenítették meg, szimbolizálták a négy irányból elszakított
területeket. Már a szoborcsoport elhelyezése is szimbolikus volt: a Szabadság térre vezető
utakat az aradi vértanúkról nevezték el, magát a Sétateret eredetileg Széchenyi István
kezdeményezésére alakították át reprezentatív térré, s az azzal északról határos Újépületben
végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost. 15 A kompozíció a
következőképpen nézett ki:
„A Szabadság-téren felállított négy irredentaszobor a négy elszakított országrészt jelképezi.
És pedig az »Észak« című emlékmű főalakja 3 m magas keresztrefeszített Hungária. A
hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi a régi anyaországhoz. A kettő egységét
kivont karddal előre törő kuruc alakja védi, emlékeztetvén arra, hogy a magyar szabadságért
Rákóczi hadaiban a tótok is küzdöttek. - Alkotója Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A »Dél« című
11
Feketéné Cselényi 1984 116, A TEVÉL tevékenységéről újabban Sándor 2004 20-23
12
Zeidler 2002 12
13
Uo..
14
Uo. 8. lábjegyzet
15
Uo. 17
szobron magyar férfi karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal védőleg áll a délvidéket
jelképező svábleány védelmére. Az előtte levő búzakévék Nagy - Magyarország éléstárát, a
Bácskát és Bánságot jelképezik. Szentgyörgyi István műve. A »Kelet« című szobron az ősi
magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a bilincsekbe
vert, Erdélyt jelképező - kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító -
alakot. Pásztor János műve. A »Nyugat« című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati
vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar szent koronára s míg jobbkarjával a
nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, - addig baljával görcsösen tartja a nagy
magyar kettős keresztes pajzsot. Fölötte áll a Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert
szorító karján - jobbjában védőén tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és
önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul. Sidló Ferenc alkotása. Anyaguk a
talapzattal együtt műkő.”16
A szobrok és a hozzájuk tartozó hivatalos leírások egyértelműen mutatják az állítók
szándékait. Az irredenta mozgalom egy kulcshelye kezdett kialakulni itt, amelyet
egyértelműen az emlékeztetés helyének szántak. Ezt alátámasztja az is, hogy már a kortársak
szerint is látszódott az elkészült alkotásokon, hogy a stílusnál fontosabb volt az üzenet.17
Az avatás során elhangzott beszédek pedig szintén nem köntörfalaztak:
„»Észak, Dél, Kelet és Nyugatnak testvérei! Halljátok az itt élő magyarok üzenetét! - kezdte
beszédét — A magyarok Istene, a szent zászló, a szabad ég, a magyar lélek a tanunk, hogy
addig nem nyugszunk, amíg Északkal, Déllel, Kelettel, Nyugattal nem egyesülünk.«”
„»Ezek a szobrok…igazságot követelnek. Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a
gyűlölet és bosszú kohója legyen. Ez a hely mostantól fogva belekapcsolódik Európa véres
történetébe.«”18
Ugyanakkor jól látszik a millenniumi ünnepségek oszlopaihoz képest a változás. 1896-ban
még Hungária istenasszony trónolt, s kihívó pózban állt a két honfoglaló harcos is,
nemzetiségek helyett pedig turulok szerepeltek a nemzetiségi területeken állított oszlopokon.
A Szabadság téren már a magyar istennő keresztre van feszítve, feltűnnek a nemzetiségek, de
csak a tótok és a svábok, akiket a magyar harcosok védelmeznek. A magyar nacionalizmust
támadás érte, és vereséget szenvedett, hirdették a szobrok, de nem adja fel. „Nem! Nem!
Soha!”19
1921 nyarán a trianoni békediktátum előírásai miatt a magyar kormány színleg feloszlatta az
irredenta szervezeteket, de valójában csak átszervezte és teljesen a kormány irányítása alá
vonta őket. Magyarország nemzetközi helyzete egyelőre nem kedvezett a békeszerződés
elleni nyílt fellépésnek.

4.2 Az ereklyés országzászló

Az irredenta kampány újabb látványos fellángolására egészen 1928-ig kellett várni. Ekkorra
sikerült Magyarországnak kitörnie a nemzetközi elszigeteltségből. 1927-ben Magyarországról
16
Liber 1933 310-312
17
Zeidler 2002 29-30
18
Liber 1933 312
19
Zeidler 2002 11
távoztak a népszövetségi ellenőrző bizottságok, az olasz-magyar barátsági szerződéssel
sikerült nagyhatalmi támogatásra is szert tenni, az angol laptulajdonos, Lord Rothermer pedig
a Daily Mailben a magyar revíziós célokat népszerűsítő cikket hozott le.20
Az újabb kampány élére ezúttal is Urmánczy Nándor állt, akinek az ötletére valósult meg a
szabadság téri ereklyés zászlótartó.
„A Szabadság-téren, szemben az elszakított területek szobraival áll a magyaros ízlésben
alkotott szószék, amelyhez több lépcső vezet fel. Homlokzatát a később történt átalakítás
folytán középütt a nagy magyar címer, oldalt Urmánczy jelmondata a Kárpátok országáról,
valamint az Árpádok, az Anjouk címere és a Corvin címer díszíti. A jelmondat a következő:
»A mi országunk a Kárpátok országa, Nagymagyarország. 896-ban alapította Árpád
fejedelem, fennmarad a világ végezetéig.« A másik oldalon a felirat: » Jövő nagyságunk
alapját múltúnk nagyjai rakták le.« A szószék fölött magyaros díszítményből emelkedik ki a
20 méter magas zászlórúd, melynek csúcsán jelképes esküre emelt kéz van, melyet Horthy
Miklós kormányzó keze után mintáztak meg. Ez az 1 m méretű kéz azt jelképezi, hogy
Magyarország népe sohasem mond le az ezeréves földről. A zászlórúdon állandóan félárbócra
vont nemzeti lobogó leng, a Trianon elleni tiltakozást és Nagy-Magyarországhoz való
ragaszkodásunkat hirdetve. A zászlórúd tövében elől kibontott szárnyú bronz turulmadár,
mögötte egy sisakos, buzogányos gyermek jelképes alakja látható, ugyancsak bronzból. A
turul alatt két márványtábla. Baloldalon :» Hungary’s place in the sun« By lord Rohtermere.
Daily Mail june 21-st 1927.( »Magyarországnak helye van a nap alatt« Lord Rothermere a
Daily Mail 1927. június 21 -i számában a trianoni békeszerződés igazságtalanságát a világ
lelkiismerete elé tárja.) Jobboldalon : »1 Trattati di pace non sono eterni« Mussolini, Senato
del regno, 5. giugno 1928. VI. (»A békeszerződések nem örökkévalók« Mussolini kijelentése
a római szenátus 1927. június 5-iki ülésén.) A haraszti mészkőből készült építmény
talapzatában az ereklyeföld tartója, mely magába foglalja Csonka-Magyarország összes
községeinek, Nagy-Magyarország összes törvényhatóságainak képletes földjét, valamint a
nevezetesebb történelmi helyek, Mohi puszta, Csele patak, a 48-as honvéd csataterek földjét,
Kossuth, Petőfi szülőházának talajából küldött földet, végül a világháború magyar hősi
halottainak Galíciában, a Doberdón levő temetőiből küldött földet. A községek és
törvényhatóságok jelenlétét a zászlórúdba bevert zászlószegek is jelzik. A talapzat hátsó
oldalán a Magyar Hiszekegy van. Az emlékművet dr. Lechner Jenő műépítész tervezte, míg a
szobrászati részeket Füredi Richárd szobrászművész mintázta, költségei 38.000 pengőt tettek
ki. A nyolc méter hosszú díszzászló tervét Lechner Marienne készítette.”21
Az elkészült kompozíció, melyet még kiegészített egy, a történelmi Magyarország határait
ábrázoló szőnyegágy, felvonultatta az összes, a magyar nemzettudat számára kulcsfontosságú
helyekhez és személyekhez köthető attribútumot: a Mátyás címert, az Anjou címert. A
földrögökön keresztül megidézte a nemzet költőjét (Petőfi), a nemzet atyját (Kossuth), a
nemzet egykori (48-as, Mohács, Muhi) és aktuális hősi halottjait (első világháború), illetve az
elveszett területeket.

20
Romsics 2005 227-241
21
Liber 1933 344-346
5. A szoborpark együttes értelmezési lehetősége
Anélkül, hogy végig elemezném az egész emlékművet, csak két elemre hívnám fel a
figyelmet. Egyrészt azzal, hogy a Szabadság téren létrehozták az irredenta szoborparkot, egy
tökéletes emlékeztetőhely alakult ki, amely mindenkinek tudott valamit mondani, ezzel
ugyanakkor kialakult az irredentizmus kultuszhelye, temploma is. Az ekkor indított
országzászló-mozgalom pedig e templom másait vitte szét az ország szinte minden nagyobb
településére.22
A másik észrevételem az lenne, hogy a kompozíció így együtt számomra eszembe juttatta
Mircea Eliade imago mundi/ axis mundi elméletét.23 Az imago mundi-t, a tökéletes világ
tükörképét jelképezi a történelmi Magyarországot ábrázoló szőnyegágy. A szoborpark, az
irredenta templom a világtengely. A zászlórúd az ereklyetartóból, az alvilágból, a szétporladt
dicső múltból emelkedik ki, magának Horthynak a keze pedig elérhet a mennyekbe is. A
kapcsolat azonban most nem létezik a felvilággal, hisz az imago mundi földi mását
szétrombolták, ennek jelképe a félárbocra húzott zászló. A kapcsolat csak akkor valósulhat
meg, ha újra egyesül a darabjaira szakadt imago mundi. Ha ez megtörténik, akkor a zászlót
teljesen felvonják, ami jelképezi, hogy újra létrejött a kapcsolat a felvilággal, ahol az istenek
lakoznak. Azaz a trianoni békeszerződés szétrombolta az isteni rendet, az isteni világ földi
mását. Ha a területek visszatérnek, és a Magyar Királyság újra visszanyeri ezerévesnek vélt
határait, úgy ismét megvalósul az égi világ földi tükörképe. Egyszerűbben és a kor egyik
jelmondatát idézve: “Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország
mennyország”.24
A Magyar Királyság a harmincas évek végén, negyvenes évek elején a tengelyhatalmak
támogatása révén a bécsi döntések, illetve a kárpátaljai és délvidéki bevonulások
következtében visszaszerezte egykori területei egy részét. A szabadság téri zászlót ilyenkor
egy rövid időre mindig felhúzták. Azaz a kapcsolat egy rövid időre visszaállt az isteni
világgal, hiszen egy-egy részét sikerült helyreállítani az imago mundi-nak. A közvélemény
számára nem kellőképp artikulált, korlátozott revíziós tervek, s a már uralkodó irredentizmus
azonban az országot a német érdekeknek kiszolgálva a háborúba vitte. A magyarországi
zsidóság nagyobbik része és végső soron maga az ország volt az ára az irredentizmus
kultuszának. Teleki Pál miniszterelnököt idézve:
„A közvéleményünk meg van őrülve. Mindent vissza! Akárhogy, akárki által, bármely áron.
Mármost aztán beszélj velünk! A németek ezt jól tudják, és erre játszanak, a rettentő revíziós
propaganda elvette az emberek józan eszét, a katonák verekedni akarnak a németek mellett, a
kormányzó nekik hisz, a revíziós áramlat és a katonaság ma egyek, ezek visznek a bajba. […]
Anarchia van, mindenki politizál, főleg azok, akiknek nem szabadna, mert nem értenek

22
Példák az országzászlókról: az egri országzászlóról - Eger 1936/06/03.; Sátoraljaújhelyen, ahol a 100. zászlót
állították - Budapesti Hírlap, 1934/07/01 LIV./146 4, az országzászló az 1936-ban megépült Magyar Kálvária
része lett: Az Est, 1936/10/04 XXVII. / 227. 8; a szegedi avatás - Pesti Hírlap 1933/05/25 LV/118. (18069) 1. A
pécsi avatásról: Pécsi Napló - 1935-10-08 XLIV / 229. 3; Győrből - Pesti Hírlap 1934/10/24 LVI/ 240.(18487).
8; az esztergomi országzászlóról: Magyarság, 1935/10/08/ XVI./229. (4363.) 9; Dédán és Maroshévízen -
Urmánczy Nándor születési helyén 1943-ban avatott országzászlóról - Esti Újság 1943-08-17 8./ 185. 4
23
Eliade 8-17
24
Zeidler 2002 64
hozzá. Jelszavak után futnak az emberek, és mindenki érzelmi politikát csinál. Hogy ebbe az
ország belepusztul, azt nem akarják nekem elhinni.” 25
A miniszterelnöknek igaza lett, ugyanakkor a Magyar Királysággal együtt pusztult az
irredenta kultusz is.

6.A dolgozat összegzése:

Az irredenta szoborpark kialakításával a magyar elit megalkotta ideológiájának kultikus
központját. Az emlékeztetőhely létrejötte, majd annak tovább-bővülése 1928-ban, illetve az
azzal párhuzamosan kialakuló országzászló-mozgalom az ország minden szegletébe eljuttatta
a magyar elit propagandáját, az irredentizmust, amely végcéljában az általa Szent István
birodalmának nevezett entitás visszaállításáért küzdött. A második világháború és annak
végeredménye azonban eltörölte az egykor volt nagyság utáni vágyakozásra épülő kultuszt.
Annak központi helyét, a Szabadság teret, egy azóta szintén meghaladott ideológia, a
kommunista Szovjet Vörös Hadsereg emlékhelye uralja.

25
Az idézeteket közli: Hertelendy 2019
 Képek

1.Plakát az irredenta szobrok hivatalos felavatásáról

2.A szabadság téri irredenta szobrok (2/1, 2/2, 2/3, 2/4) és a millenniumi oszlopok (2/a,
2/b, 2/c, 2/d, 2/e)

2/1 Észak

2/a Zobor-hegy 2/b Munkács

2/2 Nyugat 2/c Dévény

2/3 Dél 2/d Zimony

 2/4 Kelet 2/eA brassói Czenk-hegy

3.Irredenta szőnyegágy a Szabadság-téren

4.Ereklyés országzászló
 Bibliográfia

Felhasznált szakirodalom

Feketéné Cselényi 1984

Feketéné Cselényi Zsuzsanna: Magyarország területi épségének védelmi ligája
megalakulásának körülményei és tevékenysége. Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola
tudományos közleményei (Új sorozat, 17. köt.) = Acta Academiae Paedagogicae Agriensis
(Nova series, Tom. 17.). 1984 pp. 101-112. 113-126
Letöltve: 2019.04.15.
Letöltés forrása: http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/1336/

Eliade
Eliade, Mircea: A szent és a profán.
Letöltve: 2019.03.20.
Letöltés forrása: https://heted76ar.hu/gallery/26613916-mircea-eliade-a-szent-es-a-profan.pdf

Gerő 2016
Gerő András: A magyar nemzeti világkép és hivatalos önreprezentációja a Monarchia
Magyarországán. Millennium 1896. A magyar nacionalizmus axiómái. In: Glässer Norbert és
Zima András, Nagyillés Anikó (Szerk.):„A királyhűség jól bevált útján…” Rendi és nemzeti
kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között. Szeged, 2016 57-72

Hertelendy 2019
Hertelendy Gábor: Teleki Pál szerepe a második bécsi döntésben.
Feltöltve:2019.08.30
Felkeresve: 2020.04.15
Weboldal: http://ujkor.hu/content/teleki-pal-szerepe-masodik-becsi-dontesben

Kubassek 2020
Kubassek János: Mit veszített Magyarország Trianonban? In: Rubicon. Különszám. 2020/1-2
82-88
Liber 1933
Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. In: Budapest Statisztikai Közlemények. 69/1.
Budapest, 1933
Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BpStatKozlemenyek_069_1/?pg=0&layout=s

Nora 1999
Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között: a helyek problematikája. In: Aetas, (14) 3. pp.
142-157. (1999)
Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása: http://acta.bibl.u-szeged.hu/40896/

Potó 2003
Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Budapest, 2003

Romsics 2005
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2005

Sándor 2004
Sándor Csilla: A TEVÉL – Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája. 2. rész. In:
Belvedere meridionale. 16. évf. 1-2. sz. / 2004 14-24
Letöltve:2020.04.15
Letöltés forrása: http://acta.bibl.u-szeged.hu/4942/1/belvedere_2004_001_002_014-024.pdf

Szűts 2020
Szűts István Gergely: Elűzöttek. Menekültek, optánsok, vagonlakók. In: Rub icon .
Különszám. 2020/1-2 52-61

Zeidler 2002
Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Budapest, 2002
Felhasznált újságcikkek
8Órai Ujság
8Órai Ujság 1921/01/18 VIII./13 1-2
8Órai Ujság 1928/08/22 XIV./144. 3-4
8Órai Ujság 1932/10/06 XVIII./224. 4
8Órai Ujság 1936/08/25 XXII./193. 11
Az Est
Az Est, 1936/10/04 XXVII. / 227. 8
Budapesti Hírlap
Budapesti Hírlap, 1896/07/20 XVI./198. 1-2
Budapesti Hírlap, 1921/01/15 XLI../11. 3-4
Budapesti Hírlap, 1921/01/16 XLI../12. 1
Budapesti Hírlap, 1921/01/18 XLI./13. 1-3
Budapesti Hírlap, 1924/12/13 LXIV. / 266. szám 6
Budapesti Hírlap, 1928/08/22 XLVIII./ 189. 3-6
Budapesti Hírlap, 1932/10/06 LII./224. 7-8
Budapesti Hírlap, 1934/07/01 LIV./146 4
Budapesti Hírlap, 1936/08/25 LVI./193. 3, 6
Budapesti Napló
Budapesti Napló, 1902/07/07 53./184 1-2
Budapesti Napló, 1920/05/14 71./ 115. 2
Az újságcikkeket az Arcanum oldaláról értem el:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/search/
Eger-Gyöngyös
Eger 1936/06/03
Egri Népújság
Egri Népújság, 1924/06/13 XLI./136 1
Esti Újság
Esti Újság 1943-08-17 8./ 185. 4
Magyarság
Magyarság, 1921/02/04/ II./ 27. (41.) 5
Magyarság, 1928/09/23/ IX./216.(2284.) 10
Magyarság, 1935/10/08/ XVI./229. (4363.) 9
Pesti Hírlap
Pesti Hírlap 1933/05/25 LV/118. (18069) 1
Pesti Hírlap 1934/10/24 LVI/ 240.(18487.) 8
Pécsi Napló
Pécsi Napló: 1935-10-08 XLIV / 229. 3
Képek forrása

1.Plakát az irredenta szobrok hivatalos felavatásáról:

Tóth Orsolya: Plakátok az utcákon.1918-192. Király, elnök, kormányzó. Gyűjteményi
katalógus. Budapest, 2020 Katalógus 640. 120
Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása:
http://m.militaria.hu/uploads/files/39814400_1584700859.pdf

2/1, 2/2, 2/3, 2/4 A szabadság-téri irredenta szobrok:

Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. In: Budapest Statisztikai Közlemények 69/1.
Budapest, 1933 311
Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BpStatKozlemenyek_069_1/?pg=0&layout=s

2/a, 2/b, 2/c, 2/d, 2/e A millenniumi oszlopok:

Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története. Pozsony, 1898
Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása:
http://mek.oszk.hu/12000/12082/12082.pdf

3.Irredenta szőnyegágy a Szabadság-téren:

Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása:
https://foto.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=854806&pos=7

4.Az ereklyés országzászló

Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. In: Budapest Statisztikai Közlemények 69/1.
Budapest, 1933 344
Letöltve: 2020.04.10.
Letöltés forrása:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BpStatKozlemenyek_069_1/?pg=0&layout=s