LISSZABONI

SZERZÕDÉS
A GYAKORLATBAN

Mibõl lett,
mire jó,
merre visz?
LISSZABONI SZERZÕDÉS
A GYAKORLATBAN
Mibõl lett, mire jó, merre visz?

Készítette a Külügyminisztérium Kommunikációs és

Közkapcsolati Fõosztályának megbízásából

a BRUXINFO Európai Elemzõ Iroda

 AJÁNLÁSKÉNT

Voltaképpen két kiadványt tart kézben az olvasó – egyetlen keretbe foglalva.

Az elsõ rész a Lisszaboni Szerzõdés gyakorlati következményeire igyekszik pél-
dák sorával is rámutatni. A második forgatható önállóan is, de tekinthetõ az elõb-
bieket illusztráló szöveg- és idézetgyûjteménynek is – lesznek is erre utaló sor-
számozások a szövegen belül –, midõn közvetlenül az aláírt szerzõdésbõl gyûjt
ki és csoportosít tematikusan összetartozó részeket. (Itt jegyezzük meg, hogy a
Szerzõdések konszolidált szövege megtalálható a Külügyminisztérium honlapján,
az Európai Unió – Dokumentumok menüpont alatt.)

Mindkét esetben célunk annak megmutatása, hogy a hatályba lépésre váró új

szerzõdés – miként az EU egésze is –, a 2004-es taggá válás után immár Ma-
gyarország számára sem „külpolitika”, hanem olyasmi, ami a magyarok min-
dennapi életét is érinti, befolyásolja, szabályozza. Magyarország egy olyan kö-
zösségnek lett 2004 májusában része, amely ma már szinte minden politikaterü-
leten megjelenik, és amelynek tevékenységei sok esetben közel olyan jelentõs ha-
tással vannak jogi, gazdasági, és sok szempontból politikai életünkre, valamint
igazából mindennapjainkra is, mint hazai politikai, gazdasági, társadalmi dön-
téseink és eseményeink.

Igaz ez arra a szerzõdésre is, amit az EU állam- és kormányfõi 2007. decem-

ber 13-án Lisszabonban láttak el kézjegyükkel. Az Unió régóta szükséges alap-
vetõ intézményi reformját, hatékonyabbá és demokratikusabbá tételét, az uniós
politikák korszerûsítését tartalmazó Lisszaboni Szerzõdés. születését – miért is
akarnánk úgy tenni, mintha ilyesmi nem történt volna – egyfelõl kissé beárnyé-
kolja közvetlen elõdjének, a 2004-es „Alkotmányszerzõdés”-nek a közismert ku-
darca. Éppen ezért számít önmagában is sikernek, hogy az Alkotmányszerzõdést
elvetõ holland és francia népszavazások után mintegy két évvel, az EU vezetõi-
nek sikerült tetõ alá hozniuk egy újabb – remélhetõleg már végleges – megálla-
podást. Az új Szerzõdés egyfelõl igyekezett figyelembe venni az Alkotmányszer-
zõdés kapcsán megfogalmazott aggályokat, amelyek sokak szemében túlságosan
is egy európai szuperállam képét idézték, s formájában is követi az eddigi mó-
dosító szerzõdések jellegét. Másfelõl viszont az Unió jövõbeli mûködése szem-
pontjából oly fontos tartalmi újítások leglényegesebb elemei a 2007-es szerzõ-
désbe is átkerültek, nem egy esetben továbbiakkal is kiegészülve. Mindenkor úgy,

3
hogy a végsõ következmény a tagállamok életében – tehát a polgárok életében is
– közvetve vagy közvetlenül jelentkezik. Így a most megszületett szerzõdés végre
lehetõséget ad az Uniónak, hogy az új keretek között immár hatékonyabban, bel-
sõ problémáin túllépve koncentrálhasson a tagállamokat és a polgárokat közvet-
lenül is érintõ-érdeklõ problémákra (éghajlatváltozás, energiaügy, közös külpo-
litika, határokon átnyúló rendõri együttmûködés, és így tovább).

A következõ oldalakon mindezekre igyekszünk majd a különbözõ témakörök

kapcsán rávilágítani, példákkal szolgálni. Munkánkat nem a szerzõdés valameny-
nyi elágazásának teljes körû bemutatása vezérelte, hanem a legfontosabb tételek
logikájának bemutatása, kialakulásának felvillantása, várható gyakorlati követ-
kezményeinek számbavétele.

Midõn Irodánk megkapta a Külügyminisztérium Kommunikációs és Közkap-

csolati Fõosztályának megbízását a jelen tanulmány elkészítésére, kezdettõl fog-
va az a kettõs szándék vezérelt minket, hogy megmutassuk a Lisszaboni Szerzõ-
déssel bekövetkezõ változások lényegi elemeit egyfelõl, illetve, hogy mindezeken
keresztül is érzékeltessük: az EU nem „önmagáért” érdekes – hanem mert ma
már mindennapjaink része. Szabályaival együtt. Reméljük, célunkat sikerült el-
érni.

BRUXINFO Európai Elemezõ Iroda

4
 TARTALOMJEGYZÉK

Ajánlásként 3

I. A Szerzõdés általános szabályai 7

1. Út a Lisszaboni Szerzõdéshez 7
Nizza és a „nizzai maradék” 8
Szabadulás az Alkotmányszerzõdés csapdájából 10
A 2007-es kormányközi konferencia 13
2. A Lisszaboni Szerzõdés bemutatkozik 14
A Szerzõdés felépítése 14
Változások a célok, alapértékek között 15
Az uniós polgárságról 21
Cikkek a szolidaritásról 23
A „torzítástól mentes verseny” megítélésének kérdése 24
3. Rendet tenni az illetékesség, a hatáskörök,
és az EU jogi személyisége körül 25
Jogi személyiség és folyományai 26
Az uniós jog elsõdlegességének kérdése 27
A hatáskörök szabályozása 28

II. Az EU demokratikus jellegének elmélyítése 31

4. A demokratikus ellenõrzés és részvétel erõsödése 31
5. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 35
A Charta hatálya – a lengyel és a brit kimaradás 37
A Chartában foglalt jogok tételes listája 40

III. Az uniós intézmények és a döntéshozatal 44

6. EU-intézmények (1.) 44
Az Európai Bizottság 44
Az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje 46
Az Európai Parlament 49
7. EU-intézmények (2) 53
Állandó elnök az Európai Tanács élén 53
A Tanács és a csoportos elnökség 54

5
 8. EU-intézmények (3) 56
Az Európai Unió Bírósága 56
9. Változás a döntéshozásban: az új szavazati rend 58
Nizzától a Lisszaboni Szerzõdésig 61
Az új szavazati rendszer – a hatályba lépés ütemezése 62
A 2014-ig érvényes nizzai szavazati rendszer 64
10. A vétójog korlátozása a döntéshozásban 65
11. A megerõsített együttmûködés és különleges területei:
a közös külpolitika és a védelempolitika 67
A megerõsített együttmûködés szabályai 69
Együttmûködés a kül- és biztonságpolitikában 70
Együttmûködés a biztonság- és védelempolitikában 70

IV. Az egyes politikaterületek 73

12. Gazdasági kormányzás az Európai Unióban 73
Vita a Bizottság szerepérõl a gazdaságpolitikai koordinációban 74
Az eurócsoport helye a gazdasági kormányzásban 74
13. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térség a Szerzõdésben 75
Néhány szó az elõzményekrõl 75
A Lisszaboni Szerzõdés formalizálja a fejõdést 77
14. Az egyes uniós politikák: korszerûsített területek
és új tevékenységek a szerzõdésben 79
15. A pénzügyi rendelkezések 86

V. A Szerzõdés hatályba lépése, módosítása 89

16. A Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépése, a szerzõdések módosítása 89
A szerzõdések módosítása 90
Az egyszerûsített szerzõdésmódosítási eljárások 91

Összegzésként 92

VI. Tematizált szemelvények a szerzõdés szövegérõl 94

 I. A SZERZÕDÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

1. Út a Lisszaboni Szerzõdéshez

Az Európai Unió állam- és kormányfõi által 2007 októberében véglegesített,

majd december 13-án formálisan is aláírt Lisszaboni Szerzõdés nem a semmibõl
tûnt elõ. Még csak nem is a dokumentumot megelõzõ 2004-es Alkotmányszer-
zõdés – vagy az azt elõkészítõ Konvent – érdeme a megszületése. Olyan, évtize-
des fejlõdési folyamat vezetett el hozzá, amelynek gyökerei egyaránt mélyre
nyúltak az EU belsõ evolúciójában, illetve a külsõ környezet radikális változá-
saiban.

A belsõ folyamatokkal kezdve: az áruk, a tõke és a munkaerõ számára fizika-

ilag szabadon átjárható térséggé változtató egységes belsõ piac, az ehhez vezetõ
szerzõdés – az 1986-os Egységes Okmány – valamint az ebbõl 1991-re kinõtt
Maastrichti Szerzõdés önmagukban is beprogramoztak egy sor változást. Olyan
horderejûeket, hogy idõvel változatlan külsõ környezetben is magukban hordták
volna a reformok szükségét. A politikai és a monetáris unió életre hívása, az egy-
séges pénz megcélzása, a közös külpolitikai, a bel- és igazságügyi együttmûkö-
dés intézményesítése önmagukban is feszegették az addigi kereteket – hogy csak
néhány példát említsünk. Különösen, hogy hamarosan az is nyilvánvalóvá vált:
nem minden tagországban képzelik el egyforma ütemben az egyes integrációs
területeken a lehetséges elõrehaladást – amit szintén tudni kell kezelni.

Mindez párosult a Kelet-Európában végbement földcsuszamlás-szerû politi-

kai változásokkal. A nyomában fellépõ csatlakozási szándék a térség országai ré-
szérõl egyszerre vetette fel az újabb bõvítésre való felkészülés igényét, valamint
az idõközben tizenöt tagúra nõtt Unió mûködtetésének radikális megújítását.
Mozgásba hozva az egymást érõ reformok szakadatlan folyamatát: az 1997-es
Amszterdami Szerzõdést – ami valahol igazából a Lisszabonig vezetõ út elsõ
tényleges állomásának is tekinthetõ (életbe lépett 1999. május 1-jén) –, a 2000-
es Nizzai Szerzõdést (életbe lépett 2003. február 1-jén), aztán a Konvent másfél
éves munkáját (2002 februárjától 2003 júliusáig), elvezetve a 2004 októberében
aláírt Alkotmányszerzõdéshez. És amikor ezen is túl kellett lépni, a folytatódó
újabb vitákból 2007 októberére kinõtt végül az évtizedes reform-menetelést re-
mélhetõleg végleg lezáró Lisszaboni Szerzõdés.

7
 Eredetileg már az Amszterdami Szerzõdést is a jövõ Európai Unióját megala-
pozó dokumentumnak szánták. Végül azonban a húsbavágó lépésektõl még visz-
szariadtak: a szavazati arányok módosítását, egy megnövelt létszámú Európai Bi-
zottság összetételének a kérdését, netán az egyhangú döntéshozatal radikálisabb
visszaszorítását például elnapolták. Mint a résztvevõk utóbb megvallották: akkor
még túl távolinak tûnt a bõvítés és így halaszthatónak látszott az érdemi változ-
tatás is. Cserébe alig száradt meg a tinta a szerzõdésen, egyezségre jutottak, hogy
ha 1998-tól meg is kezdõdhettek a csatlakozási tárgyalások, ám a tényleges bõ-
vítés megtörténtéhez elõbb rendezni kell az Amszterdamban nyitva hagyott in-
tézményi kérdéseket. Akkoriban az ily módon rendezésre váró kérdések körét
kezdték el „amszterdami maradékként” emlegetni, és a nyomában meginduló
újabb reformkonferenciák sorozata vezetett el a 2000-ben Nizzába.

Nizza és a „nizzai maradék”

Kezdetben sokan arra számítottak, hogy a nizzai lehet majd a mindent új ala-
pokra tevõ új szerzõdés. Azonban a szûkebb intézményi kérdések vitájában meg-
rekedve – és ráadásul azokat is sok esetben torzón kezelve csakhamar kitûnt, hogy
a nevezetes csúcs sem valaminek a végét, hanem részben a folytatását, részben
éppen a kezdetét jelentette csak. Erre mondták sokan azt, hogy számos területen
az „amszterdami maradékot” csupán újracsomagolták, így lett belõle immár –
„nizzai maradék”… Amivel azonban idõvel óhatatlanul tenni kellett valamit.

Ma már nyilvánvaló, hogy ez a „maradék” – megspékelve a Nizzában rosszul

elvarrt szálak sorával – döntõ módon befolyásolta az Alkotmányszerzõdést megelõ-
zõ bõ két éves alkudozást, sõt, egyik döntõ elemében – a szavazási eljárás reform-
jában – még a Lisszaboni Szerzõdés kihordását is sokáig jelentõsen megterhelte.

2000-ben a Nizzai Szerzõdés véglegesítése azért volt sürgetõ, mert mögötte

állt az EU-kormányok korábbi kötelezettsége, hogy addig nem fognak bõvíteni,
amíg a nagyobb létszámú EU mûködtetéséhez szükséges intézményi reformok-
ban ki nem egyeznek. A bõvítés elhúzódása ellen viszont az érintettek tiltakoz-
tak egyre hevesebben. Mindez biztosította az ilyen bonyolult dokumentumok
véglegesítéséhez mindig hasznos „idõnyomást”. Másfelõl viszont ez utóbbi ol-
tárán végül elvérzett egy sor olyan kérdés megnyugtató tisztázása, amelyek nyit-
va hagyása automatikusan beprogramozta az újabb reform-forduló szükségét is.

Így esett meg, hogy végül Nizzában – például éppen a leendõ új szavazatrend-
szer kapcsán – csupán fogcsikorgatva, a bõvítésre való tekintettel törõdtek bele
adott opciókba egyes kormányok. Jól tudva, hogy az elsõ adandó alkalommal lé-
péseket tesznek majd a módosításukra. (Az alapvetõ „vesztes” Németország volt,
amely a bõvítés lehetõvé tétele érdekében kényszerûen belement nemcsak abba,
hogy elmaradt az 1989-es német újraegyesítés után várt relatív német szavazati

8
többség, de Berlinnek azt is le kellett nyelnie, hogy a fele népességû Spanyolor-
szágot és Lengyelországot is csupán két-két voks választotta el Németországtól.
A háromtól huszonkilencig terjedõ szavazati skálán ugyanis a németek a legna-
gyobb tagállamokkal azonos, 29 szavazatot kaptak, a lengyelek és a spanyolok
pedig 27-et. Németország lakossága azonban 80, míg Spanyol- és Lengyelország
lakossága 40 millió körül volt.). De vesztes-érzet – akár ebben, akár más témá-
ban – akadt bõven más tagállamok oldalán is. Nem véletlenül mondogatták so-
kan, hogy Nizzából csupa csalódott delegáció ment haza, akik titokban máris ar-
ra készültek, hogy adandó alkalommal sok mindent „korrigálni” fognak majd.

A folytatást igazából már maga a Nizzai Szerzõdés [1]* beprogramozta, sõt,

kötelezõen elõ is írta, midõn melléklete feladatként jelölte meg egy sor kérdés
2004-ig történõ tisztázását. A nizzai kérdések egy évvel késõbbre, a 2001. de-
cemberi laekeni EU-csúcsra érlelték meg annak az újabb nyilatkozatnak az elfo-
gadását, amelyik immár konkrét sínekre terelte egy újabb reformkonferencia elõ-
készületeit. A Laekeni Nyilatkozat három részbõl állt. Az elsõ általános képet kí-
nált az EU-ban kialakult állapotokról. A második rész mindazokat a fõbb téma-
köröket igyekezett felmérni, amelyekre az újabb reformkonferencia elõkészíté-
sekor összpontosítani kellett, és amelyek – több tucat konkrét kérdés formájában
– lehatoltak voltaképpen az EU létének az értelméig, mûködésének logikájáig.
A harmadik rész a mindezt megválaszolni (megreformálni) hivatott folyamat szá-
mára jelölte ki az utat, elsõ lépésben létrehozva a Konventet, intézkedve össze-
tételérõl, mûködési rendjérõl, valamint vezetésérõl.

A Konvent összehívása akkor is, azóta is visszatérõ méltatások tárgya volt és

maradt. És méltán: az utóbb (2005-ben) Franciaországban és Hollandiában le-
szavazott Alkotmányszerzõdés legironikusabb vonása, hogy EU-szerzõdést még
soha nem készítettek elõ a társadalmi-politikai közvélemény ilyen széles bevo-
násával. A korábbi szerzõdéseket általában a külügyminiszterekbõl, vagy azok
közvetlen képviselõibõl álló tanácskozások (úgynevezett kormányközi konferen-
ciák) vezették be. Ezeknek azonban mindig visszatérõ hibájául rótták fel, hogy
itt a munka zárt ajtók mögött, azaz a közvélemény számára érdemben követhe-
tetlen módon zajlott, és csak a végeredmény vált – többnyire nehezen emészthe-
tõ formában – publikussá. További bírálat tárgya volt, hogy a konkrét nemzeti
érdekért alkuba bocsátkozó kormány-tisztviselõk és politikusok kezdettõl fogva
kerülték a tágabb ívû, messzebb látó kezdeményezést.

* A továbbiakban minden ilyen szám a Lisszaboni Szerzõdés valamely részére utal, ami kiad-
ványunk második felében ugyanezen szám alatt megtalálható. Valójában - miként bevezetõnkben
is jeleztük -, e második rész forgatható önállóan is, mivel témánként értelmezhetõ módon gyûjt
össze a szerzõdésbõl részeket, de tekinthetõ kiadványunk elsõ felét illusztráló szöveg- és idézet-
gyûjteménynek is. (Itt jegyezzük meg, hogy a Szerzõdések konszolidált szövege megtalálható a
Külügyminisztérium honlapján, az Európai Unió – Dokumentumok menüpont alatt.)

9
 A Konvent-forma szélesebb társadalmi alapról merítette tagjait, akik nemcsak
a kormánytisztviselõk – sõt, õk éppen, hogy kisebbségben voltak –, hanem zö-
mében nemzeti és európai parlamenti képviselõk közül kerültek ki. Közülük so-
kakat nem kötöttek prekoncepcionális megfontolások, azaz tudtak „szárnyalni”.
Cserébe tevékenységüket a nyilvánosság elõtt végezték. Minden egyes ülés jegy-
zõkönyve, új dokumentumtervezete azonnal kikerült az internetre. Ez még akkor
is figyelemre méltó újítás volt, ha tudni lehetett, hogy önmagában a Konvent még
nem dönthetett, csak ajánlást készített egy, azt követõ – immár hagyományos mó-
don a kormányzati politikusokból álló – reformkonferencia számára.

A Konvent 16 hónapon át, 2002 februárjától 2003 júliusáig tanácskozott. A

delegátusok feladatát nehezítette, hogy nem csupán az eredeti „nizzai” és „lae-
keni” kérdéseket kellett tudni megválaszolniuk, hanem – miként az várható volt
– a már említett „nizzai vesztesek” sorban elõálltak „korrigálási” igényeikkel is.
Kinyíltak tehát egyszer már lezárni vélt további Pandóra-szelencék is, mint ami-
lyen a szavazási rend, vagy az Európai Bizottság (sõt: a késõbbi 2004 tavaszi
végjátékban még az európai parlamenti helyek és a képviselõi összlétszám) kér-
dése is. Ami végsõ soron érthetõ: itt már közvetlenül a tagállami érdekérvénye-
sítési képességeket érintõ kérdésekrõl volt szó, amelyek kapcsán minden hang-
súlyeltolás évekre, évtizedekre szólóan meghatározhatta egy adott ország befo-
lyását az uniós döntéshozatalra. Ezért is érthetõ, hogy – midõn az Alkotmány-
szerzõdés bukásával a kérdés újra megnyithatóvá vált – három évvel késõbb, a
történet végsõ fejezetének szánt Lisszaboni Szerzõdés kapcsán megint csak e kér-
déskör mentén akadt el majdnem a vita (részleteiben ld. az új szavazati rendrõl
szóló 8. fejezetet).

A Konvent-szöveg birtokában a 2003 õszén összeült hivatalos kormányközi

konferenciára még további 9 hónapos vita várt, míg végül 2004. június 18-án a
soros EU-elnökséget ellátó ír kormány feje, Bertie Ahern bejelenthette az Alkot-
mányszerzõdés megszületését – amit aztán az év októberében követett a római
csúcs-szintû aláírás.

Szabadulás az Alkotmányszerzõdés csapdájából

Az öröm és megkönnyebbülés nem sokáig tartott. Alkotmányszerzõdés 2005.

évi franciaországi és hollandiai leszavazása sajátos dilemma elé állította az eu-
rópai politikai elitet. Az Amszterdami Szerzõdést megelõzõ elõkészületekkel
együtt akkor már közel tíz éves – ám mindaddig soha végig nem vitt – intézmé-
nyi reform-menetelés ugyanis hirtelen olyan csapdába esett, amibõl nem volt egy-
szerû kikecmeregni. Az Alkotmányszerzõdésnek ugyanis nagyon fontos – akko-
riban sokszor (joggal) méltatott – vonása volt, hogy egyetlen közös szövegbe
gyúrta az Európai Unió és az Európai Közösségek történetének addigi, közel fél-

10
tucatnyi szerzõdését. Ezt csak úgy tehette meg, ha igyekezett az EU mûködésé-
nek, életének valamennyi területét lefedni. A teljességre való törekvés azonban
azzal, hogy a szerzõdés ratifikálása – és ezzel hatályba léptetése – a két népsza-
vazás után lehetetlenné vált, látszólag megbosszulta magát. A szerzõdés félre té-
telével ugyanis nemcsak a Nizza óta kihordott újítások kerültek parkoló pályá-
ra, hanem látszólag az EU bármely részterületének a további reformja is kérdé-
sessé vált. Ha ugyanis valaki felvetette, hogy a szavazási rendszert, vagy példá-
ul a Bizottság mûködését – a növekvõ taglétszámra való tekintettel – elõbb-utóbb
mégiscsak meg kellene reformálni, az EU-integráció ellenzõi azonnal azzal vá-
dolták õket, hogy a „hátsó ajtón vissza akarják csempészni” azt, amit 2005-ben
több alapító tagállamban a „népakarat” egyszer már elutasított.

Ami persze még akkor is demagógia lett volna, ha a francia és a holland re-
ferendumokon a „nem” többsége valóban az Alkotmányszerzõdés több száz ol-
dalas tartalmának beható ismerete alapján született volna (különbözõ felmérések
azóta visszatérõen bebizonyították, hogy az Alkotmányszerzõdés ellenzõit alap-
vetõen más indokok vezérelték), hiszen a javasolt újítások elutasítása semmikép-
pen nem arra vonatkozott, hogy az Unió mûködését most már soha többé, egyet-
len elemében sem lehet megreformálni. A pillanatnyi kudarc azonban átmeneti-
leg elbizonytalanította a politikai elitet, és az egész szerzõdés-kérdést bõ egy év-
re „jegelték” (hivatalosan ez volt a 2005 júniusától 2006 nyaráig tartó „gondol-
kodási idõszak”).

A kényszerítõ körülmények azonban fokozatosan ismét a teendõk fókuszába

állították legalább az intézményi reformok befejezésének a szükségét. Részint, a
bõvítés folyt tovább: 2007 januárjában újabb két ország – Bulgária és Románia
– is az EU tagja lett, huszonhétre növelve a létszámot, miközben megkezdõdött
Horvátországgal, sõt, Törökországgal is csatlakozási tárgyalás. Az Amszterdam
elõtti kényszer – nõ a taglétszám, veszélybe kerülhet a mûködõképesség – ismét
elõtérbe került. Az évtized közepétõl azonban számos további tényezõ is egyre
láthatóbbá vált. Miközben az integráció folyamata nem állt meg – napirenden
volt az euró-zóna, valamint a Schengen-övezet bõvülése –, kezdett egyre nyil-
vánvalóbbá válni a globalizáció gazdasági szorítása, így a versenyképesség kér-
dése, párosulva az energiabiztonság, vagy például a klímaváltozás kihívásaival.
Rávilágítva arra, hogy a „mûködõképesség” megõrzése önmagában immár ke-
vés: sürgetõ igénnyé vált a hatékonyság radikális erõsítése is – aminek kulcsa
nem kis részt éppen a félbehagyott intézményi reformokban is rejlett. Megkerül-
hetetlenné vált, hogy témát mégiscsak elõvegyék.

Mindez nem jelenti azt, hogy eltekintettek volna a 2005-ös két negatív nép-
szavazás tanulságaitól. Éppen ellenkezõleg, mind általánosabb érvénnyel elfoga-
dott üzenetének kezdték tekinteni, hogy a francia és a holland kisiklás voltakép-

11
pen azt demonstrálta: Európa jövõjének formálása immár nem lehet többé egy
szûk politikai elit magánügye, miként az korábban volt évtizedeken át. Az infor-
mációs forradalom korában a közvélemény ennyire fajsúlyos kérdésekben nem
tûri el többé a „feje felett” való politizálást, hanem igényt tart tájékozódásra és
a beleszólásra. A mûködõképesség és a hatékonyság elvárása tehát spontán mó-
don kiegészült a további demokratizálás igényével is.

Ennek fényében igazából már a 2006. elsõ félévi osztrák elnökség alatt meg-
kezdõdött az „olvadás”, az igazi áttörést azonban a német elnökség kezdeménye-
zésére, az integráció egyik alapkövének számító 1957-es Római Szerzõdések 50
évfordulója tiszteletére, 2007. március 25-én elfogadott „Berlini Nyilatkozat” je-
lentette. A szövegugyan konkrétan nem említette a szerzõdés ügyét, viszont egy-
értelmûen közös célként definiálta, hogy „a 2009. évi európai parlamenti válasz-
tásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót”.

Innentõl kezdve a dolgok felgyorsultak. Az addigi esetleges ellenzõk többsé-

ge is kezdte belátni, hogy a több elemében is mintegy tíz éves múltra tekintõ kér-
déskört mégiscsak újra napirendre kell tûzni. Ha viszont így van, akkor már az
vált egyöntetû igénnyé, hogy mielõbb essenek is túl rajta. Senki sem akart a Kon-
venthez hasonló, ismét jó két-három évre elhúzódó folyamatot, hanem rövid, ki-
zárólag a vitás kérdésekre koncentráló tárgyalásokat. A megállapodást megköny-
nyítette t, hogy közben egyes politikai feltételekben is meghatározó változás állt
be – így mindenekelõtt Jacques Chirac 12 éves francia elnökségét májusban a
dinamikus, EU-orientált Nicolas Sarkozy megválasztása követte, aki már válasz-
tási kampányában elõre kijelentette: mielõbb rendezni kívánja az uniós szerzõ-
dés ügyét, és az új szöveget nem fogja ismét népszavazásra bocsátani. Ezzel te-
hát elhárult egy újabb (ebben az esetben valószínûleg végzetes) francia népsza-
vazási kudarc veszélye. A német elnökség intenzív tárgyalásokba kezdett a tag-
államokkal, hogy sikerüljön lehetõleg a 2007. júniusi EU-csúcson egyértelmû
megállapodást elérni. A fõ nehézséget az jelentette, hogy az Alkotmányszerzõ-
dést leszavazó két tagállam (Franciaország és Hollandia) és az addigra még nem
ratifikáló további néhány ország számára a dokumentum érdemi változtatás nél-
küli átvétele elfogadhatatlan volt. Az a 18 tagállam (köztük Magyarország is),
amely már jóváhagyta a szerzõdést, viszont ahhoz ragaszkodott, hogy annak min-
den lényeges tartalmi elemét õrizzék meg az új dokumentumban. Sokakat meg-
lepve az ülésen végül (nem kis vergõdés árán ugyan, de) sikerült egy új, „leegy-
szerûsített” szerzõdés lényegi elemeirõl politikai egyezségre jutni.

Az áthidaló megoldást az jelentette, hogy formailag visszatértek a hagyomá-

nyos módosító szerzõdések (Nizza, Amszterdam) koncepciójához, elhagyva
mindazokat a szimbolikus jelentõségû elemeket (alkotmányos elnevezések, jel-
képek, az „európai törvény” típusú megnevezések), amelyek sokakban egy eu-

12
rópai szuperállam (nem valóságos, de ettõl még rettegett) képét idézték fel.
Ugyanakkor a megállapodásba átemeltek szinte minden lényeges tartalmi elemet
a régi szövegbõl, egyes esetekben pedig bõvítettek is rajta. A tagállamok megál-
lapodtak abban is, hogy az új szerzõdést ténylegesen megszövegezõ kormánykö-
zi konferencia rekordidõnek számító fél év alatt, 2007 végére be kell fejezze a
munkát.
A 2007-es kormányközi konferencia

A júniusi ülésen született megállapodás, valamint az ott megfogalmazott írásbe-

li mandátum (amely a megállapodás elemeit rögzítette) utat nyitott a kormányközi
konferencia összehívása elõtt. A 2007 második félévében soros portugál elnökség
július végén hivatalosan is megnyitotta a konferenciát, és rögtön be is terjesztette
az új szerzõdés javasolt szövegét. Mivel ez esetben a tagállamoknak nem egy új
szerzõdésszöveget kellett megtárgyalniuk, hanem nagyobb részt az Alkotmányszer-
zõdésben, kisebb részt a júniusi csúcstalálkozón adott mandátumba foglaltakat kel-
lett egy egységes szövegbe átemelniük, ezért a munka oroszlánrészét a 2007. au-
gusztus vége és október eleje között ülésezõ jogi szakértõi csoport végezte el.

A szakértõknek számos problémát sikerült a munka során rendezniük, így az

állam- és kormányfõk októberi lisszaboni informális találkozójára már csak pár,
politikailag érzékeny kérdés maradt. A szakértõi csoport alapelve az volt, hogy
a lehetõ legpontosabban ragaszkodtak a júniusi csúcson adott mandátumhoz, ko-
molyabb feladat ott jelentkezett, ahol annak szövege nem fogalmazott egyértel-
mûen vagy elég részletesen. Azokról a felvetésekrõl, amik kívül estek a mandá-
tumon, a szakértõi csoport egyszerûen nem tárgyalt – ezzel lehetett azt elkerül-
ni, hogy az egyes vitás kérdések hónapokig tartó egyeztetésekbe torkoljanak. A
legfontosabb ilyen „nyitott kérdések” eldöntése aztán az állam- és kormányfõk-
re maradt, akiknek végül októberben, Lisszabonban sikerült véglegesíteniük a
szöveget. Az ezt követõ nyelvi-fordítási ellenõrzések után végül két hónappal ké-
sõbb ugyanott Lisszabonban, a Jeromos-kolostorban rendezett ünnepségen írhat-
ta alá a 27 tagállam az immár hivatalosan is Lisszaboni Szerzõdés névre keresz-
telt dokumentumot, 2007. december 13-án.

A Lisszaboni Szerzõdés 2009. január 1-jén lép hatályba, ha addig mind a 27

tagállam ratifikálja. 26-an elõreláthatólag a parlamenti ratifikációt választják,
egyedül Írországban lesz népszavazás, ahol az ír alkotmány alapján ez kötelezõ.

Magyarország, egyrészt demonstrálva az integrációs folyamat iránti elkötele-

zettségét, másrészt pedig egyfajta ösztönzõ jelzésként a többi tagállam számára,
az aláírást követõen mindösszesen négy nappal, 2007. december 17-én nagy több-
séggel megerõsítette a Szerzõdést. (A kétségtelenül szokatlanul gyors ratifikáci-
ót éppen az tette lehetõvé, hogy a szöveg teljesen eltérõ formában ugyan, de tar-

13
talmilag jórészt az Alkotmányszerzõdés elemeit veszi át, amelyet pedig az Or-
szággyûlés korábban részletes vita után – szintén nagy többséggel – már egyszer
jóváhagyott.) A példa pozitív hatását mutathatja, hogy 2008 elsõ két hónapjában
immár négy másik tagállam, Szlovénia, Málta, Románia és Franciaország is ra-
tifikálta a Szerzõdést.

Az amszterdami maradékokkal tíz éve elindult vonat sokszori kitérõk és meg-

állások után, sokak reménye szerint a portugál fõvárosban végre célba ért. A kö-
vetkezõ oldalakon, fejezetekben, azt igyekezzük számba venni majd, hogy a Lisz-
szabonba megérkezett szerelvény milyen fontosabb csomagokat hozott, és egyes
elemei milyen gyakorlati következményekkel járhatnak majd az intézmények
mûködésében, vagy akár az állampolgárok hétköznapjaiban is.

2. A Lisszaboni Szerzõdés bemutatkozik

A Szerzõdés felépítése
A Lisszaboni Szerzõdés módosítja a meglévõ szerzõdéseket, nem pedig azok
helyébe lép, ahogyan azt az Alkotmányszerzõdés tette volna. A dokumentum két
alkotórészbõl áll: az egyik a Maastrichti Szerzõdést (hivatalos nevén az „Európai
Unióról szóló szerzõdést” vagy rövidítve egyszerûen EUSZ-t) módosítja; míg a
másik rész az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés (vagyis az 1957-es Római
Szerzõdés) módosítása. Ez utóbbit azonban mindjárt át is kereszteli a Lisszaboni
Szerzõdés: új neve az „Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés” (röviden csak
EUMSZ) lesz. A Lisszaboni Szerzõdés egyik nagy újítása, hogy bõ másfél évti-
zed után megszünteti az EU hárompilléres szerkezetét (errõl részletesen lásd a 3.
pontot), az EU végre egységes jogi személyiséggé válik az Európai Közösség pe-
dig megszûnik önálló szervezet lenni – ezzel viszont a dokumentum eddigi címe
is értelmét veszti. .

Ami a Lisszaboni Szerzõdés elsõ részét – az Európai Unióról szóló szerzõdés

módosítását – illeti, ez hat fõbb részbõl áll. Az elsõ az általános rendelkezéseket
tartalmazza (például az EU értékeinek, céljainak definiálásával). A második a de-
mokratikus elvekrõl szóló rendelkezéseket, köztük a nemzeti parlamentek szere-
pérõl szólókat. A harmadik szól az intézményekrõl, míg a negyedik a megerõsí-
tett együttmûködés feltételeit és körülményeit taglalja. Az ötödik az Unió külpo-
litikai tevékenységét szabályozza, ezen belül részletesen a közös kül- és bizton-
ságpolitikára vonatkozó különleges rendelkezéseket. Végül a hatodik foglalja ma-
gába a záró rendelkezéseket.

A Lisszaboni Szerzõdés több mint félszáz módosítást hajt végre az Európai

Unió mûködésérõl szóló szerzõdésben, korábbi nevén az Európai Közösséget lét-

14
rehozó szerzõdésben. Az elõbbi – az EUSZ – módosításainak mintegy kétharma-
dát a korábbi Alkotmányszerzõdés elsõ (intézményi kérdésekkel foglalkozó) és ne-
gyedik (a záró rendelkezéseket tartalmazó) fejezetébõl származó részek töltik ki.
Az EUMSZ szövegében háromnegyed részt az Alkotmányszerzõdés harmadik (és
részben a negyedik) fejezetébõl átemelt tételek jelennek meg. Egyúttal – immár
konkrét mûködési oldalról – itt is feltûnnek olyan témák, mint például a megerõ-
sített együttmûködés, vagy az egyes intézmények. Ezek legalapvetõbb szabályait
ugyan az EUSZ tartalmazza, ám a részletes rendelkezések az EUMSZ-ben jelen-
nek meg – ez a kerttõsség egyébként az Alkotmányszerzõdésben is megvolt az I.
és a III. rész között. Emlékezetes, hogy az Alkotmányszerzõdés harmadik fejeze-
te foglalkozott az EU pontos mûködésével, részletesen leírva feladatait, az egyes
szakpolitikák szabályozását, és itt szerepeltek a különbözõ pénzügyi rendelkezé-
sek is. Lényegében ugyanezek jelennek meg tehát az EUMSZ szövegében is.

Mivel az Alkotmányszerzõdés konszolidált – minden korábbi alapokmányt fel-

váltani készülõ – szöveg volt, ezért megfogalmazásában magában foglalta nem-
csak az új cikkeket, hanem a vonatkozó, korábbi szerzõdések (megõrzött) és az
Alkotmányszerzõdésbe átemelt szövegrészeit is. A Lisszaboni Szerzõdés azon-
ban csak kiegészítõ, módosító jellegû dokumentum, ezért csupán azt jelzi, hogy
az érintett szerzõdések elõírásai közül mit módosít, helyez hatályon kívül, vagy
éppen milyen új cikkeket illeszt be a szerzõdések szövegébe. A jelenlegi szerzõ-
déseknek azok a részei tehát, amelyek a Lisszaboni Szerzõdés módosításai nem
érintenek változatlan formában hatályban maradnak.

Változások a célok, alapértékek között

A Lisszaboni Szerzõdés számos ponton gazdagítja, pontosítja az Európai Unió

céljainak, alapértékeinek eddigi meghatározását. Mindenekelõtt – az EUSZ leg-
elején – átemeli a korábbi Alkotmányszerzõdés Preambulumából azt a kiinduló
gondolatot, miszerint az EU „ösztönzést merít”. „Európa kulturális, vallási és hu-
manista örökségébõl, amelybõl az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai,
a szabadság, a demokrácia, az egyenlõség, valamint a jogállamiság egyetemes
értékei kibontakoztak. Emlékezetes, hogy az Alkotmányszerzõdés kihordásakor,
annak ünnepélyes bevezetõje az utolsó percig viták tárgya volt, mégpedig éppen
akörül, vajon a szövegben legyen-e hivatkozás Istenre és/vagy Európa keresztény
gyökereire, vagy sem. Az utóbbit elsõsorban azok az országok (például Lengyel-
ország, Olaszország, Spanyolország és Írország) szerették volna, ahol nagy a hí-
võk száma, viszonylag jelentõs (mindenekelõtt) a katolikus egyház társadalmi
befolyása és a nemzeti alaptörvények is tartalmaznak hasonló kitételt, úgy mint
a lengyel alkotmány. Kezdettõl fogva ellenezte ugyanakkor a kereszténység
beemelését a szövegbe a laikus állam elvét szigorúan valló Franciaország és Bel-

15
gium. Párizs azért sem támogatta az elképzelést, mert a kereszténység önkéntes
kiragadása úgymond sértette volna a határain belül élõ több millió muszlim val-
lású francia önérzetét. A vitát sem akkor nem sikerült eldönteni, sem pedig a
Lisszaboni Szerzõdés kezdeti, újjáéledõ alkudozásaiban, midõn elsõsorban len-
gyel részrõl ismét felvetették az erõteljesebb megfogalmazás igényét. Végül
mindkét esetben maradt Valery Giscard d'Estaing eredeti szövegezése a már idé-
zett formulával.

Ha Isten és a kereszténységre való hivatkozás végül nem is került be az alkot-

mány elõszavába, az egyházak nem távoztak üres kézzel. Hiszen az alkotmányos
szerzõdés egy késõbbi részében leszögezi, hogy az „Unió tiszteletben tartja, és
nem sérti az egyházak és vallási közösségek jogállását a tagállamokban”. [9,2]

A továbbiakban az új EUSZ elsõ cikkeként a Lisszaboni Szerzõdés az Euró-

pai Unió létrehozásáról szóló mondatot egészíti ki azzal, hogy az Unióra „közös
célkitûzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak”.

A Szerzõdés leszögezi, hogy az Unió minden olyan európai állam elõtt nyit-
va áll, amely tiszteletben tartja az értékeit és elkötelezett azok közös érvényesí-
tése mellett. De, mik is ezek az alapértékek? Szintén az Alkotmányszerzõdésbõl
átemelve itt fogalmazza meg a Lisszaboni Szerzõdés a nevezetes mondatot: „Az
Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az
egyenlõség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségek-
hez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az
értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a
tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nõk és a férfiak közötti
egyenlõség társadalmában [10.1]”

A kisebbségekhez tartozó személyek jogai sok éves vita, és nagyon jelentõs

részben a magyar diplomácia kitartó lobbizása nyomán került elõbb az Alkot-
mányszerzõdésbe, majd Lisszaboni Szerzõdésbe. Magyarország eredetileg ugyan
a „nemzeti és etnikai kisebbségek jogait” szerette volna látni az uniós értékek
között, ám ezt különbözõ okok miatt Spanyolország, Franciaország, Lettország
és Szlovákia sem támogatta. Az olasz soros EU-elnökség idején, 2003 õszén szü-
letett meg végül az a késõbb már nem módosult verzió, amely a kisebbséghez
tartozó személyek jogairól szól. A végleges szöveg vállalható kompromisszum-
nak bizonyult, hiszen a kisebbségek fogalomkörébe nyilvánvalóan a nemzeti és
etnikai kisebbségek is beletartoznak.

A sajtó által megkérdezett jogi szakértõk szerint a kisebbségi jogok megjele-

nése az uniós alapértékek között jogi alapot teremt a kisebbségi jogok érvénye-
sítésére, legyen szó nemzeti-etnikai, faji vagy akár szexuális orientáció alapján

16
meghatározható kisebbségekrõl. De, mivel az Európai Unió külön nem csatlako-
zott a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokat elfogadó európai tanácsi konvenci-
óhoz, és a szóban forgó egyezményeket nem minden tagállam írta alá, nem egy-
értelmû, hogy ha egy konkrét ügy az Európai Bíróság elé kerülne, akkor az mi-
lyen mércét venne figyelembe. Annak az országnak a jogrendszerét, ahol a ki-
sebbségek jogait széleskörûen védik (maximalista megközelítés), vagy azét, ahol
a nemzeti-etnikai kisebbségek védõhálója enyhén szólva hézagos (minimalista
megközelítés).

A kisebbségvédelem néven nevezése és bekerülése a szerzõdésbe sokak szerint már

önmagában is rendkívül jelentõs vívmány: pusztán már a maga az tény is, hogy ez
megtörtént Eredményként könyvelhetõ el. Európai parlamenti képviselõk – különö-
sen a magyarok, de némely esetben spanyolországi (baszk, katalán) és más tagál-
lambeli honatyák is – elõszeretettel emlékeztetnek, hogy ezt a kategóriát EU/EK
alapokmányban még soha nem említették, mostani feltûnése viszont a jövõben rend-
kívül értékes hivatkozási alap lehet a kisebbségek védelmére törekvõ politikusok,
honatyák, civil szervezetek számára egy általánosabb kisebbségvédelmi politika,
idõvel talán a nemzeti szabályozásokat kiegészítõ uniós jogalkotás megindításához.

Valójában mit is érint ez a kategória a gyakorlatban? A szerzõdés két helyen utal

a kisebbségek jogaira. Elsõként az említett általános bevezetõ részben, az Unió
meghatározása és célkitûzései kapcsán a fent idézett módon. Másodszor akkor, mi-
dõn az EU mûködésérõl szóló szerzõdés Általánosan alkalmazandó rendelkezései
keretében a 18-5b pontban leszögezi: „Politikái és tevékenységei meghatározása és
végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származá-
son, valláson vagy meggyõzõdésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irá-
nyultságon alapuló megkülönböztetés ellen.” [10.2] Ha ehhez még azt is hozzá-
vesszük, hogy jogilag kötelezõ hatályú Alapvetõ Jogok Chartájára III. – egyenlõ-
ségrõl szóló – fejezete szintén egyértelmûen tilt minden hátrányos megkülönböz-
tetést, akkor jól látható, hogy a kérdés több oldalról bizonyos fokig jogilag is alá-
támasztott.

Mivel ez valódi tilalmat fogalmaz meg, mégpedig konkrétan többek között a nem-
zeti kisebbségekre vonatkozóan, elképzelhetõ, hogy az Európai Bíróságon eljárás
induljon valamely tagállam ellen az uniós jog megsértése miatt, ha olyan jogsza-
bályt alkot, vagy tart hatályban, amely a nemzeti kisebbséghez való tartozás alap-
ján tesz megkülönböztetést az emberek között. Ilyen eljárást azonban csak az Eu-
rópai Bizottság indíthat, magánszemélyek nem. [10.3]

A tényleges gyakorlati jelentõsége mindennek – immár állampolgárok, vagy ki-

sebbségi csoportok szintjén – sok szempontból hasonló a késõbbiekben tárgyalan-
dó Alapvetõ Jogok Chartájában szereplõ alapelvekhez. Itt is értelemszerû az azon-
nali hatály, ha jogsértésre EU-szinten, uniós intézmények által kerül sor – ez azon-
ban a ritkábbik és kevésbé jelentõs eset.

Ha példának okáért az Európai Bizottság varsói delegációja úgy hirdet meg a val-
lási közösségek közötti párbeszéd javítását célzó pályázatot, hogy közben egyik-má-
sik felekezetet kizár a programból, az eljárás a fentiek alapján megtámadható. Ha

17
a kisebbségek úgy érzik, hogy az EU valamelyik intézménye egy programban lát-
ványosan figyelmen kívül hagyta a jogaikat, a luxemburgi székhelyû Európai Bí-
róság elé vihetik az ügyet. A Lisszaboni Szerzõdés életbe lépését követõen jó esély-
lyel az Európai Bíróság sem dobna már vissza olyan kezdeményezést, amely a ki-
sebbségeket támogató programokat kíván finanszírozni. Ha Brüsszel például a nem-
zeti és etnikai kisebbségek közigazgatási-képzését támogató programot indít, egyik
tagállam kormánya sem mondhatná többé azt, hogy az EU ilyen kérdésbe nem üt-
heti bele az orrát.

Az ilyesmi azonban csak kevéssé valószínû, emellett súlya is a más – esetenként

elõforduló nemzetállami – jogsértésekhez viszonyítva relatíve marginális. Ennyi-
bõl elmondható, hogy ’gyakorlati haszna’ nem abban van, hogy közvetlenül ad vé-
dekezõ vagy támadó eszközt a jogorvoslatért folyamodók kezébe. Ereje az elvi hi-
vatkozási alapban rejlik: abban, hogy erre hivatkozva a jogsértett megpróbálhat vé-
delmére szolgáló paragrafust keresni az uniós, vagy a nemzeti törvénytárában, és
ha talált ilyet, jó eséllyel nyert ügye van. Ha még nincs ilyen jogszabály, akkor kez-
dõdik egy hosszabb menetelés: annak elérése, hogy mondassék ki, ezen a ponton
az adott nemzeti törvénykezés uniós alapszerezõdésekben rögzített elveket és jo-
gokat sért (vagy legalábbis nem biztosítja azok érvényesülését).

Az ugyanis ténykérdés, hogy faji, nemzeti, etnikai, vallási kisebbségek és a szexu-

ális irányultságuk alapján kisebbségekhez tartozó személyek jelenleg saját országuk
bíróságaihoz, illetve – ha minden jogorvoslati lehetõséget végigjártak – a strasbourgi
Emberi Jogi Bírósághoz fordulhatnak csak jogaik megsértése esetén. Az uniós jog-
ban hiába is keresnénk ilyen paragrafust, mert uniós kisebbségvédelmi rendszer egy-
szerûen nem létezik, így a kérdést a tagállamok belsõ ügyének tekintik.

Nyilvánvaló, hogy az EU sohasem kényszerítheti például rá egy tagállamra, hogy

a területén élõ nemzeti kisebbségeknek személyi, kulturális és más autonómiát ad-
jon. Ha a kisebbségek nem tarthatnak anyanyelvükön istentiszteletet, vagy a nem-
zetiségi iskolákban nem taníthatnak anyanyelvükön tantárgyakat, akkor legfeljebb
az Európa Tanács vonatkozó konvenciói nyújthatnak fogódzót. A szcientológia egy-
ház nem kérheti a mondjuk Lengyelországban tevékenységét tiltó törvény megmá-
sítását az Uniótól, amelynek nincs hatásköre a kérdésben. És a homoszexuálisok
sem tudják majd a Lisszaboni Szerzõdés alapján közvetlenül bíróság elõtt megtá-
madni azokat a tagállami rendelkezéseket, amelyek tiltják egymással való házaso-
dásukat és azt, hogy gyereket örökbe fogadjanak.

Könnyû megérteni, hogy miért alakult így, ha emlékeztetünk rá, hogy a francia al-
kotmány például még a nemzeti kisebbségek létét sem ismeri el. Az Európai Unió
legfõbb jogi fóruma, az Európai Bíróság néhány évvel ezelõtt arra hivatkozva til-
totta meg több, kisebbségeket támogató program finanszírozását, hogy ennek az
Unió szerzõdéseiben nincs meg a jogi alapja.

Az új szerzõdés hatályba lépésével a közvetlen – peres ügyekben azonnal érvé-

nyesíthetõ – jogi hivatkozás lehetõsége továbbra sem létezik tehát. Feltûnik vi-
szont egy nagyon fontos, eddig soha nem volt elvi hivatkozási alap: a kisebbségi
jogok alapelvként való elismerése. Ez ugyanis már magában hordozza annak le-
hetõségét, hogy az Európai Bíróság elé kerülõ konkrét ügyeken keresztül esetjog-

18
 gá válik, és ilyen formában fejlõdik. Nem kizárt tehát, hogy a szerzõdésben a ki-
sebbségekre való utalásból idõvel kialakulhat egy majdani uniós kisebbségvédel-
mi rendszer csírája.

Mindehhez hozzá kell tenni a már említett adottságot, hogy egyének csak kivéte-
les esetekben fordulhatnak az Európai Bírósághoz. Ennek elõfeltétele, hogy vala-
mely uniós jogi aktus közvetlenül és egyedileg érintse õket, és rájuk nézve sérel-
mes rendelkezést tartalmazzon. Az uniós jog tagállami megsértése esetén – így ak-
kor sem, ha a sérelmezett rendelkezés vagy intézkedés kisebbségi alapon külön-
böztet meg – az egyének nem fordulhatnak közvetlenül az Európai Bírósághoz, er-
re csak nagyon korlátozott esetekben van lehetõség. Fordulhatnak viszont az uni-
ós jogra hivatkozva a nemzeti bíróságokhoz (beleértve akár egy tagállami alkot-
mánybíróságot is, ha erre ott lehetõség van), ha úgy érzik, hogy államuk magatar-
tása ellentétes az új szerzõdésben foglaltakkal.

A Lisszaboni Szerzõdés kisebbségekrõl szóló része ugyanakkor a jogi mellett po-

litikai szempontból is értelmezhetõ. Alapelvként való megjelenése politikai folya-
matot indíthat el, amelynek célja hosszú távon egy európai kisebbségvédelmi rend-
szer kiépítése. Az uniós intézmények közül erre legkevésbé a tagállamokból álló
Tanács, leginkább pedig az Európai Parlament alkalmas. Nem véletlen, hogy az
EP-ben már két bizottságnak is reszortja például a nemzeti kisebbségek jogainak
figyelemmel követése, míg nemrég éppen magyar kezdeményezésre egy, az uniós
kisebbségvédelmi rendszer életre hívásának jelszavát hosszabb távon zászlajára tû-
zõ pártközi csoport is alakult.

Letisztult formában jelennek meg az Unió céljai is az új Szerzõdés szövegében

– ez az Alkotmányszerzõdéshez képest még kissé módosult is. A Szerzõdés az Eu-
rópai Unió céljai közé sorolja a béke, az általa vallott értékek és a népek jólétének
elõmozdítását. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló tér-
séget hoz létre, amelyet nem szabdalnak belsõ határok. Az EU a fenntartható fej-
lõdésért is munkálkodik, amely a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és az
árstabilitáson, teljes foglalkoztatottságra és szociális haladásra törekvõ szociális pi-
acgazdaságon alapul, és amely a környezet magas fokú védelmével és állapotának
javításával párosul. Elõsegíti továbbá a tudományos és technológiai haladást. A cé-
lok közt szerepel továbbá a gazdasági és monetáris unió, vagy a gazdasági, társa-
dalmi és területi kohéziót, és a nyelvi, kulturális sokféleség tiszteletben tartása is.

Az EU a tágabb világgal fenntartott kapcsolataiban is kiáll értékeinek és ér-

dekeinek elõmozdításáért. „Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenn-
tartható fejlõdéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz…, a szabad és tisztességes
kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen
a gyermekek jogainak védelméhez, a nemzetközi jog szigorú betartásához és fej-
lesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányá-
ban foglalt alapelvek tiszteletben tartásához” – fogalmaz a dokumentum.

19
 Emellett a szerzõdések továbbra is biztosítják az alapvetõ belsõ piaci szabad-
ságokat (az úgynevezett „négy szabadságjogot”), vagyis a személyek, a szolgál-
tatások, az áruk és a tõke szabad mozgását, valamint a letelepedés szabadságát
[6.1], egyúttal az állampolgárság alapján történõ minden megkülönböztetés. [6.2]

Egy tiroli házaspár a szomszédos Olaszországban kezelteti a fogait és a kezelés

költségeit utólag megtéríti nekik a hazai biztosító. Belga nyugdíjas Spanyolország-
ban tölti az év nagy részét, ahol minden további nélkül folyósítják neki a nyugdí-
ját. Egy egyiptomi üdülésekre szakosodott magyar utazási iroda Franciaországban
nyit irodát, merészen versenyre kelve az ottani bõ kínálattal. Egy gyógymasszázzsal
foglalkozó cseh vállalkozás Spanyolország több városában praxist nyit, ahol Cseh-
országból hozott munkaerõ végzi a szolgáltatásokat.

Ideális esetben valamennyi fenti példának életszerûnek kellene lennie az EU egysé-

ges piacán, ahol az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tõke országhatárokon be-
lül és azokon kívül szabadon áramolhatnak. Az egységes piac kiépítése ugyanakkor
a mai napig nem fejezõdött be, bár túlzás nélkül elmondható, hogy szinte minden
nap egy lépéssel közelebb kerül a kiteljesedéshez. Az kezdettõl fogva nyilvánvaló
volt, hogy a négy alapszabadság közül az áruk szabad mozgásának útjában álló aka-
dályok omlanak le a leggyorsabban, hiszen ez a kereskedelem legklasszikusabb for-
mája, amely ráadásul a legkevesebb érdeket sért. Miközben a tõke szabad mozgása
feltételeinek megteremtésében is nagy elõrehaladást ért el az Unió az utóbbi évek-
ben, a személyek, de különösen a szolgáltatások szabad áramlásánál rendkívül las-
san haladt csak elõre a folyamat. A munkaerõ és a szolgáltatások terjedésének a ter-
mészetes korlátok (mobilitás, nyelvismeret, kulturális különbözõség, a helyismeret
hiánya stb.) mellett a nemzeti protekcionizmus, a versenytõl, munkahelyek elveszté-
sétõl való félelem is gátat szab. Az Európai Bizottság 2004-ben beterjesztett javas-
latcsomagja a szolgáltatások liberalizációjára éppen azért ütközött olyan heves ellen-
állásba Európa egy jelentõs részén, mert az államokat megfosztaná a hazai ipar és
szolgáltatások védelmére lehetõséget biztosító eszközök döntõ hányadától.

Az egységes belsõ piac és a négy szabadság azonban az Európai Unió egyik leg-
fontosabb vívmánya. Azzal, hogy az új szerzõdés ilye kiemelt hangsúllyal erõsí-
tette most ezt meg, szöveg a jövõben hivatkozási alap lehet azok kezében, akik ki
akarják kényszeríteni, fel akarják gyorsítani a tényleges határok nélküli belsõ piac
további elmélyülését.

A szerzõdés szól az Unió és a tagállamok közötti viszonyról. Az EU tisztelet-

ben tartja a tagállamok Szerzõdések elõtti egyenlõségét, nemzeti identitásukat
Elsõ ízben rögzíti a Szerzõdés emellett a regionális és helyi önkormányzatok jo-
gainak tiszteletben tartását.(A célok közé pedig bekerült az EU saját kulturális
és nyelvi sokféleségének tiszteletben tartása, továbbá az európai kulturális örök-
ség megõrzésének és további gyarapításának biztosítása). Másrészrõl a szöveg
az eddigiekhez hasonlóan kijelenti, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállam-
ok alapvetõ állami funkcióit, így az államok területi integritásának szavatolását,
a jog és a rend fenntartását és a nemzetbiztonság védelmét. Az Unió és a tagál-

20
lamok a lojális együttmûködés elvét követve kölcsönösen segítik egymást a Szer-
zõdésekbõl eredõ feladatok végrehajtásában. A Szerzõdés a tagállamok felada-
tául szabja, hogy tegyenek meg minden intézkedést – általánosat vagy egyénit –
az Szerzõdésekbõl eredõ vagy az uniós intézmények döntéseibõl következõ kö-
telezettségek teljesítésének biztosítására. Egyúttal tartózkodniuk kell minden
olyan lépéstõl, amely veszélybe sodorja az Unió céljainak elérését.
Az alapvetõ jogok Chartájáról szólva leszögezi: „Az Unió elismeri az Euró-
pai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. decem-
ber 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e
Charta ugyanolyan jogi kötõerõvel bír, mint a Szerzõdések. [7.3] (A Charta az
Alkotmányszerzõdésnek még a fõszövegében került – annak második fejezete
volt. most azonban fõként brit nyomásra csak egy cikk rendelkezik róla, a szö-
veg így nem lett a Szerzõdés része, hanem a három uniós intézmény – a Bizott-
ság, a Tanács, és az Európai Parlament – külön nyilatkozataként fogadták el. Más-
felõl viszont azzal, hogy a mostani szerzõdés egyenértékû jogerõvel bíró doku-
mentumként hivatkozik rá, végsõ státuszát tekintve azonos helyzetben maradt a
korábbiakkal. Bõvebben e témáról ld. még a Chartáról szóló 14. fejezetet.)

Az uniós polgárságról

Kiindulásként szögezzük le: minden tagországbeli állampolgár egyúttal uni-

ós polgár is! Tehát mindenki, aki valamely tagállami állampolgársággal rendel-
kezik, automatikusan „megkapja” az uniós polgárságot is, ilyenformán az EU
polgársága a tagállami állampolgárság egyfajta kiegészítõje. Bár nem lehet ki-
zárni, hogy valamikor a távoli jövõben a nemzetit egységes EU-polgárság vált-
ja majd fel, az uniós polgárság mai fogalma és tartalma távolról sem fedi az or-
szágok állampolgárságáét. Jelenlegi formájában sokkal inkább beszélhetünk Eu-
rópai Unióhoz tartozó személyekrõl, másként EU-polgárokról, mint uniós „ál-
lampolgárokról”. Ami azonban nem jelenti azt, hogy mindezzel nem is járnak a
nemzeti állampolgársághoz képest újabb jogok, vagy lehetõségek!

Az uniós polgárok a következõ jogokat élvezhetik: szabad mozgás és letele-

pedés a tagállamok területén, szavazati jog és jelöltként való indulás joga az eu-
rópai parlamenti választásokon és a lakhelyükül szolgáló tagállam helyhatósági
választásain, bármelyik tagállam által nyújtott diplomáciai és konzuli védelem
egy harmadik ország területén, ahol hazájának nincs képviselete, petíciós jog az
Európai Parlamenthez. Továbbá egy uniós polgárnak jogában áll az európai
ombudsmanhoz és az intézményekhez fordulni az alkotmány nyelveinek valame-
lyikén, és ugyanazon a nyelven választ is kapni. [4.3] (Mindezen jogok amúgy
nem „újak”: már jelenleg is megilletik az uniós polgárokat, a Lisszaboni csupán
megújuló keretbe foglalja õket.)

21
Az uniós polgárság létrehozása – amirõl elõször az 1992-ben aláírt Maastrichti
Szerzõdés intézkedett – kezdetektõl fogva azt a célt szolgálta, hogy erõsítse a sze-
mélyek Európai Unióhoz való tartozását, uniós szinten gyakorolt jogaikat bõvítse
és tudatosítsa. Azzal a fontos megszorítással, hogy az uniós polgárság csak „kiegé-
szíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot”.

A Lisszaboni Szerzõdés a korábbi uniós szerzõdésekhez (Maastricht és Amszterdam)

hasonlóan a jogok négy körét kapcsolja az uniós polgársághoz. Az elsõ a tagállamok
területén való szabad mozgás és letelepedés joga. A második: egy másik tagállamban
letelepedett uniós polgárok az illetõ ország állampolgáraival megegyezõ feltételek
mellett szavazhassanak, és jelöltként indulhassanak az európai parlamenti és az ön-
kormányzati választásokon. A harmadik: az uniós polgárok diplomáciai és konzuli vé-
delmet kaphassanak bármely más tagországtól egy olyan harmadik állam területén,
ahol hazájuk nem rendelkezik diplomáciai képviselettel. Végül a negyedik: minden
uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy az alkotmány bármelyik nyelvén petíciót in-
tézhessen az Európai Parlamenthez, vagy az európai ombudsmanhoz és az uniós in-
tézményekhez fordulhasson, és ugyanazon a nyelven választ kapjon a beadványára.

Képzeljük el, hogy magyar létünkre férjünk vagy feleségünk munkája évekre va-
lamelyik amszterdami – betelepült (netán ott is született) mohamedánok által sû-
rûn lakott – kerület folyamatos lakójává tesz minket. Jönnek a helyhatósági válasz-
tások, és az egyik nap tisztelettudó arab férfi csönget be: rövid petíciót nyújt át, és
szóban is elmagyarázza, hogy azt szeretnék kérni, szavazatunkkal mi is azon jelölt
bejutását segítsük, aki toleráns szemléletével élesen szemben áll az ugyanezen hely-
re pályázó, közismerten idegengyûlölõ politikai versenytársával.

Vagy képzeljük el, hogy az egyik északkelet magyar kistelepülésen egy kassai ma-
gyar egyre jobban prosperáló gumicsizma-, gumiköpeny-gyárat hozott létre, pro-
filja egyre bõvül, mind több embernek munkát ad, és még arra is van gondja, hogy
szépen gyarapodó profitjából óvodát meg bölcsödét finanszírozzon a környékbeli-
ek gyerekeinek. Olyannyira, hogy mire az önkormányzati választások jönnek, a
helybéliek számára nem is kérdéses, hogy a budapesti pártok hivatalos jelöltjei he-
lyett a független színekben induló szlovákiai magyar „polgártársból” avassanak he-
lyi polgármestert is.

Miért történhettek ezek? Mert uniós polgárként valamelyik EU-ország területén re-
gisztrált lakosokról van szó. A huzamosan egy másik tagországban tartózkodó, il-
letve ott letelepedett személyek a fogadó államban is szavazhatnak és jelöltként in-
dulhatnak az ötévenként rendezett európai parlamenti- és az önkormányzati válasz-
tásokon. Az „idegenbe szakadt” honfitársak választhatnak, hogy az EP tisztújítás
alkalmával a fogadó állam vagy inkább saját országuk listájára szavaznak. A sza-
vazati és választhatósági jog megadása önkormányzati szinten annak az elvnek az
érvényesítése, hogy aki adót fizet, az beleszólhat szûkebb környezete életébe és
döntéseibe. (Van azonban egy fontos megszorítás: nem vonatkoznak ezek a jogok
ugyanakkor az általános (parlamenti) választásokra, amelyeket szigorúan nemzeti
törvények szabályoznak. Egy Belgiumban élõ magyar állampolgár ezért nem ad-
hatja le voksát a belga szövetségi és tartományi törvényhozás tagjaira. De saját pol-
gármestert Belgiumban már választhat!)

22
 Arra pedig, hogy milyen fontos, hogy más tagországok állampolgárai diplomáciai
és konzuli védelemben részesüljenek, a Délkelet-Ázsián 2004. december végén vé-
gigsöpört szökõár kellõképpen ráirányította a figyelmet. Az európai turisták nagy
tömegben keresnek fel olyan távoli egzotikus országokat, ahol hazájuk nem ren-
delkezik diplomáciai képviselettel. Ilyenkor szorult helyzetben elkel egy uniós part-
nerország helyi missziójának a segítsége. A tagországok közötti diplomáciai és kon-
zuli együttmûködés számos részletében még csak most alakul ki, de sok adottsá-
gában már ma is létezik. A kapcsolatok még szorosabbra fûzése mindenesetre nem
annyira a távoli jövõ „zenéje”: a Lisszaboni Szerzõdésben szerepel egy erre utaló
mondat és az együttmûködést a Szerzõdés által életre hívott közös Európai Kül-
ügyi Szolgálat kialakítása is felgyorsíthatja (bár a Szolgálat feladatai között a kon-
zuli együttmûködés kifejezetten nem szerepel).

Ha tehát gazdag barátunk a polinéz szigetvilág környékére hív minket nyaralni,

ahol szerencsétlenségünkre – míg a parton fagylaltoztunk – valami helyi kalandor
elkötötte hajónkat, benne minden értékünkkel és legtöbb papírunkkal, akkor a hir-
telen sokk után legalább amiatt nem kell, hogy fájjon a fejünk, hogy elérhetõ tá-
volságban sehol egy hivatalos magyar képviselet. Mostantól lehet választani a ne-
tán ott lévõ holland, brit, francia és más egyéb között is: munkatáraik ugyanolyan
gonddal fogják kezelni a problémát, mintha saját polgárukról lenne szó Arra per-
sze senki ne számítson, hogy az idegen konzul extra szolgáltatásokat is bevállal
majd (például kifizeti a szállodánkat, ha már elfogyott a pénzünk…). Olyan segély-
szolgálatról van szó, amit indokolt esetben a magyar képviselet is megadna. De ar-
ra viszont bizton számíthatunk.

A szerzõdés által rögzített – fentebb felsorolt – négy terület, ahol „EU-polgári” jo-
gokra számíthatunk, egyúttal önmagában is folyamatosan fejlõdik, gazdagodik. Jó
példa erre a szabad mozgás és letelepedés joga, amely bár szerzõdésben garantált
alapjog, új és új jogszabályokon keresztül ma is fejlõdik. Az EU 2004-ben fogadta
például el azt a jogszabályt, amelynek értelmében, ha egy uniós polgár már öt éve
legálisan egy másik tagországban tartózkodik, mindenben a fogadó állam polgára-
ival azonos jogok illetik meg. De az uniós polgársággal járó jogok kiterjesztését je-
lenti a nyugdíjak országok közötti konvertálhatósága is. (Más kérdés, hogy a 2004-
ben illetve utána csatlakozott tagállamok állampolgárai esetében meg kell szûnniük
az átmeneti szabályoknak, szabaddá kell, hogy váljon a munkavállalás -, ami leg-
késõbb 2011-re illetve 2013-ra valamennyi EU-országra nézve kötelezõ lesz.).

És persze azt is látni kell, hogy az uniós polgárság sem mindenható: sok területre
mindmáig nem terjed ki – azaz nem jár együtt olyan jogokkal és külsõ jegyekkel,
mint egy ország állampolgársága. Nem ad például európai útlevelet (csak egy mi-
nimális számú EU-tisztviselõnek), igaz, olyan kötelezettségeket sem ró a nyakunk-
ba, hogy mondjuk EU-adót kelljen fizetnünk.

Cikkek a szolidaritásról

A téma – a szolidaritás különbözõ vetületeinek az erõsítése – a Lisszaboni

Szerzõdés több pontján is elõjön, így az EU-szerzõdés és az EU mûködésérõl
szóló szerzõdés egy részén is.

23
 A legnevezetesebb – már a korábbi Alkotmányszerzõdésben is jelenlévõ – té-
tel az úgynevezett szolidaritási klauzula [17.5], ami egyebek között leszögezi:
„Ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta ka-
tasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együt-
tesen lépnek fel. Az Unió minden rendelkezésére álló eszközt, ideértve a tagál-
lamok által rendelkezésre bocsátott, katonai erõforrásokat is mozgósít” a kataszt-
rófa megelõzésére, a lakosság megvédésére vagy a tagállam megsegítésére.
Amennyiben egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember
okozta katasztrófa áldozatává válik, e tagállam politikai vezetésének kérésére a
többi tagállam segítséget nyújt számára. E célból a tagállamok a Tanács kereté-
ben egyeztetnek egymással.”

Ezen felül az Európai Unióról szóló szerzõdés az Unió céljai között szögezi
le, hogy EU „küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és elõ-
mozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nõk és férfiak közti egyen-
lõséget, a nemzedékek közti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét”.
Mint szó volt róla, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a tagállamok
közötti szolidaritás elõmozdítását is feladatának tekinti az Unió, amely tisztelet-
ben tartja a gazdag kulturális és nyelvi sokszínûséget és gondoskodik Európa kul-
turális örökségének megõrzésérõl is. [3.3]

Szakértõk sietnek rámutatni, hogy valójában itt egy sor nagyon fontos dologról van
szó! A tagországok közötti szolidaritás például kezdettõl fogva lényegi eleme az
európai integrációnak. De soha uniós szerzõdés nem rögzítette még a „területi ko-
hézió”-ra törekvést, mint szerzõdésekbõl közvetlenül levezethetõ célkitûzést! [3.3]

Újdonság az energiaszolidaritási záradék beemelése a szövegbe, ami eredeti-

leg a Lengyelországnak követelése volt. Ez leszögezi, hogy bizonyos termékek,
de mindenekelõtt az energia ellátása terén fellépõ komoly nehézségek esetén a
tagállamok a szolidaritás szellemében járnak el…[13.2].

A „torzítástól mentes verseny” megítélésének a kérdése

Az Alkotmányszerzõdés még megemlítette a torzulástól mentes verseny fenn-

tartásának a fontosságát is, ami azonban a Lisszaboni Szerzõdés e részébõl ki-
került.

A dolog jelentõsége abban áll, hogy a „torzulástól mentes verseny” a liberá-

lisabb (hagyományosan pl. a britek által követett) gazdaságpolitikai megközelí-
tés egyik alapelve, szemben a szociális piacgazdaságra való (inkább a kontinen-
tális államok által kedvelt) törekvéssel, ami egyébként szintén szerepel az Unió
céljai között. (Az Alkotmányszerzõdés ilyenformán egy kompromisszumot je-
lentett mind a két alapelv szerepeltetésével.)

24
 A módosítás, mint kiderült, a francia kormány kérésére történt, mivel (az Al-
kotmányszerzõdést végül elutasító) francia népszavazás kampányában sokszor
kritizálták ezt a kitételt. Cserében, brit nyomásra, e ponthoz jegyzõkönyvet csa-
toltak, ami leszögezi: a szerzõdõ felek, úgy vélvén, hogy a belsõ piac, miként az
a célok között szerepel, olyan rendszert foglal magában, amely biztosítja, hogy
a verseny nem torzul, egyetértettek, hogy az Unió, ha szükséges, a szerzõdésben
biztosított módon fellép [5.2]

Szakértõk szerint, való igaz, az Alkotmányszerzõdés elsõ ízben egyetlen cikk-

be vonta volna össze a versenyt, mint tevékenységet, és célként is rögzítette vol-
na a torzulásmentes verseny biztosítását. Ez ugyan a Lisszaboni Szerzõdésbe vé-
gül nem került át, viszont továbbra is benn maradt a belsõ piac egyértelmû cél-
ként történõ definiálása. Ugyanezen vélemény szerint az említett jegyzõkönyv
megszületése voltaképpen a „versenypártiak” javára billenti mérleget. Ez az el-
sõ alkalom ugyanis, hogy a torzulásmentes versenyt egyértelmûen a belsõ piac-
hoz kapcsolják, és kilátásba helyezik a szükség esetén történõ fellépést. Márpe-
dig az EU-jogértelmezésben a jegyzõkönyv ugyanúgy elsõdleges jognak minõ-
sül, mint a szerzõdés.

Kockázati tényezõt bizottsági bennfentesek igazából csak egyetlen területen

látnak: a jelenlegi verseny- és piacszabályozásnak vannak olyan, kellõen nem
tisztázott „határterületei”, amelyek esetében az Európai Bíróság állásfoglalása
esetenként kevésbé objektív. Ilyenkor esetleg ítéletalkotó következménye lehet
annak, hogy a Bíróság miként értékeli majd azt a tényt, hogy a „torzításmentes
verseny” követelményét a „Magas Szerzõdõ Felek” kivették az alaptevékenysé-
gek közül. Igaz, született helyette egy ugyanúgy elsõdleges jognak minõsülõ
jegyzõkönyv, de a szerzõdés mégiscsak módosult, és egyes szakértõk szerint
nem kizárható, hogy a Bíróság úgy (is) találhatja, hogy ennek szándéküzenete
van az Uniót létrehozó tagállamok részérõl. Másfelõl viszont a bírósági ítéle-
tekben jártasabb szakértõk arra is rámutatnak, hogy mindezt ellensúlyozhatja,
hogy a luxembourgi testület az eddigi tapasztalatok szerint hajlik olyan esetek-
ben „integráció-párti” állásfoglalást hozni, amikor az ezt támogató politikai aka-
rat érezhetõen némileg ködössé válik valamely konkrét kérdés – elágazás – meg-
ítélésében.

3. Rendet tenni az illetékesség, a hatáskörök,

és az EU jogi személyisége körül

Az új szerzõdés egyik fontos vívmánya a szakértõk, hogy megteremtette az

EU egységes jogi személyiségét, és tisztázta az Unió illetékességét és a lehetsé-
ges határkörök megosztását.

25
 Jogi személyiség és folyományai

A Maastrichtban született kompromisszum lényege az volt, hogy az eddigi

Európai közösség mellé, két egészen más alapelvek szerint mûködõ „pillért” hoz-
nak létre, vagyis a kül- és biztonságpolitikai és a bel- és igazságügyi együttmû-
ködés nem az eddigi Közösség rendszerének lesz a része. A közösségi intézmé-
nyeknek erõs hatáskört biztosító elsõ pillér, az Európai Közösség mellé tehát oda-
került két másik terület, ahol a tagállamok szava maradt továbbra is a meghatá-
rozó, az egész szerkezetet együtt pedig elnevezték Európai Uniónak. Magának
az Uniónak azonban, mint egésznek, valójában rendkívül kevés hatásköre volt –
a közvéleményben „uniós” politikaként emlegetett területek jó része valójában a
Közösség alá tartozott. Az EU ebbõl a szempontból sokkal inkább politikai szim-
bólum, mint tényleges hatalommal bíró szervezet volt.

A mostani szerzõdés egyik joggal méltatott újítása, hogy feladta a „pillérekre”

osztást, és egységes (közösségi) alapra helyezte az eddigi különbözõ politikákat
(még ha elsõsorban a közös külpolitika esetében elsõsorban brit nyomásra mind-
járt körül is bástyázta megszorításokkal – ld. a közös külpolitikáról szóló részt.)
Mindennek fontos folyománya, hogy a szerzõdés egységes jogi személyként de-
finiálják az Európai Uniót [3.4] , amelynek feladata a tagállamok által ráruházott
kompetenciák, feladatok gyakorlása, a tagállami politikák koordinálása. Azért fon-
tos fejlemény ez, mert jelentõs politikai elmozdulást fejez ki. „Európai Unió”
ugyan már a maastrichti szerzõdés óta létezett, de csak mint egyfajta politikai ka-
tegória – hivatalosan az Unió egésze nem jogi személyiség. (Annak idején, ami-
kor a maastrichti megállapodást megelõzõ vitákban elõször tûnt fel a „politikai
unió” ötlete, Margaret Thatcher akkor brit kormányfõ indulatosan kifakadt: „Mu-
tassák meg nekem, hogy mibõl áll az unió? Mi az egészen pontosan?” – idézték
szavait korabeli sajtójelentések. És Nagy-Britannia is éppen ezért állt rá, hogy vé-
gül belevegyék az 1991-es szerzõdésbe az Európai Unió létrehozását.)

De nem csak Maastrichtban volt ez így. Az Amszterdami – de még a nizzai –

szerzõdés idején is keresztülvihetetlennek bizonyult, hogy az Európai Közössé-
geket – az EU addigi „elsõ pillérét” – megilletõ jogi személyi státuszt az EU má-
sik két pillérére (s mint ilyenekre, az Unió egészére) is kiterjesszék. Az ellenke-
zés egy ilyen lépéssel szemben – elsõsorban angolszász és skandináv részrõl –
továbbra is azon alapult, hogy a külpolitikai, valamint a bel- és igazságügyi má-
sodik és harmadik uniós „pillérek” túlnyomó mértékben a kormányközi együtt-
mûködésen, nem pedig nemzetek felett, közösségi modellen alapultak, s ezért
úgymond nem ölthettek testet egyetlen közös jogi entitásban. Az Alkotmányszer-
zõdés azonban felszámolta a „pillér-rendszert”, és egységes alapra helyezte az
Uniót – amelyen belül a bel- és igazságügyek jó részének a kezelésében idõköz-
ben (az Amszterdami Szerzõdésben) amúgy is megtörtént az áttérés a közösségi

26
modellre (például több területen a többségi szavazás és bizottsági kezdeménye-
zés elismerésével, amely ebben a körben az említett ellenkezést egyébként is jó-
részt oka fogyottá tette.

A Lisszaboni Szerzõdés tehát megszünteti az eddigi pillérrendszert.

Az egységes jogi személyiség elsõsorban a külvilággal tartott kapcsolatok
szempontjából bírhat gyakorlati jelentõséggel. Az a tény, hogy mindez már jó
ideje adott volt az Európai Közösség esetében, érezhetõen erõsített például a kö-
zösségi hatáskörbe tartozó kereskedelempolitika területén a tagállamok nevében
a különféle világkereskedelmi fórumokon eljáró bizottsági biztosok és delegáci-
ók tárgyalási pozícióján. Valóban – jogi értelemben is – létezett mögötte egy
olyan közös entitás, amelyet képviselve alkudozhatott. Amennyiben az EU egé-
sze is elnyeri ezt a státuszt, ez egyebek között a közös külpolitika képviseleté-
ben is fontos segítõ eszköz lehet például az EU majdani „külügyi és biztonság-
politikai fõképviselõjének” leendõ munkájában. Utat nyithat egyúttal az elõtt is
– és erre van is utalás magában a Lisszaboni Szerzõdésben is -, hogy az EU im-
már csatlakozzon az európai emberi jogi egyezményhez. [7.4]

A szerzõdés mindezek kapcsán ugyanakkor egy külön nyilatkozatban meg-

erõsíti, hogy az a tény, miszerint az Unió jogi személyiséggel rendelkezik, sem-
milyen módon nem jelent felhatalmazást az EU számára, hogy a tagállamok ál-
tal a szerzõdésekben ráruházott hatáskörökön túlterjeszkedve hozzon jogszabá-
lyokat, vagy cselekedjen.

Az uniós jog elsõdlegességének kérdése

Az Alkotmányszerzõdés másik jelentõs „újítását” az uniós jog nemzeti joggal

szembeni elsõdlegességét illetõen némileg eltérõ megoldás született. A közössé-
gi (illetve immáron uniós) jog elsõdlegesség az Európai Bíróság ítélkezési gya-
korlatában régóta bevett alapelv – azonban maguk az alapszerzõdések soha sem
rögzítették, s az integráció kezdeti évtizedeiben a Bíróság komoly „küzdelmet”
vívott ennek általános elismertetéséért. Az Alkotmányszerzõdés kifejezetten rög-
zítette volna ezt szerzõdéses alapelvként, ám a 2007. júniusi tárgyalások során
kiderült, hogy egy több tagországot még most is érzékenyen érint – elvégre a bí-
rósági ítéletek, bármilyen kötelezõ erõvel is bírnak, mégsem ugyanolyan üzene-
tet hordoznak, mint egy kifejezett szerzõdéses cikkely. A kormányközi konferen-
cia tehát egy nyilatkozatot fogadott el, ami az Európai Bíróság létezõ esetjogá-
ra hivatkozva szögezi le az uniós jog elsõdlegességét. Ez emlékeztet arra, hogy
az Európai Bíróság jól dokumentált esetjogával összhangban a szerzõdések és az
Unió által a szerzõdések alapján elfogadott jogszabályok elsõdlegességet élvez-
nek a tagállamok törvényeivel szemben, az esetjog által lefektetett feltételekkel
összhangban – fogalmaz a nyilatkozat [18.15]

27
 A hatáskörök szabályozása

Még az Alkotmányszerzõdést elõkészítõ Konvent-vitákban sokáig tartotta ma-

gát az a – fõként német részrõl szorgalmazott – kezdeményezés, hogy az új szer-
zõdés tételesen rögzítse majd az EU-ban résztvevõk pontos kompetenciáját (mi
tartozik a nemzetállamok, mi az uniós intézmények, mi esetleg kizárólag a régi-
ók-tartományok szintjére stb.). Kiderült azonban, hogy az effajta „kompetencia-
katalógus” a gyakorlatban kivitelezhetetlen, mivel az általa lefedett ügyek köre
nem statikus, hanem állandó mozgásban, fejlõdésben, átalakulásban van, és ter-
mészeténél fogva is számos kérdés különbözõ helyzetekben különbözõ kompe-
tenciák hatáskörébe tartozhat.

Mindezek nyomán mindenekelõtt elviekben rögzítették azt, hogy az Unió csak

olyan területeken illetékes, amelyekben a tagállamok kifejezetten ráruházták a
hatalmat. (Ennek alternatívája annak kijelentése lehetett volna, hogy az EU min-
den olyan kérdésben illetékes lehet, ahol a tagországok nem kötik ki a nemzeti
hatáskör kizárólagosságát.). Ezt a hatalmat a szubszidiaritás elvének tiszteletben
tartásával kell gyakorolni, vagyis csak olyan ügyekben léphet fel az Unió, ame-
lyeket ilyen vagy olyan okoknál fogva uniós szinten hatékonyabban lehet szabá-
lyozni – például mert a tagállami, regionális vagy helyi fellépés nem elégséges
vagy nem elég célravezetõ. (Új szabályként került a szövegbe, hogy a
szubszidiaritás korábban is létezõ alapelvének felügyeletére immáron a nemzeti
parlamentek is ügyelnek, amelyeknek joguk van „riasztani”, ha úgy vélik, az EU
túllépte hatáskörét.)

A Szerzõdés egyúttal megpróbálkozott a hatáskörök áttekinthetõbbé tételével

is. Az új szabályok kifejezetten megkülönböztetnek kizárólagos és megosztott
hatásköröket, ami azt jelenti, hogy egyes területeken csak az Uniónak van joga
a törvénykezéshez, más területeken pedig mind az Unió, mind az tagállamok in-
tézkedhetnek [11.3] Emellett léteznek a tagállamoknak fenntartott területek is,
itt az Unió legfeljebb a tagállamok együttmûködését ösztönözheti intézkedései-
vel. Egészen pontosan, a felvázolt megosztás a lehetséges kompetenciák között
a következõ:

– kizárólagos EU-hatáskör (exclusive competences), mikor is csak EU-

szinten születhet jogi aktus. Ide tartozik a monetáris politika (az euró-
zóna államai számára), a külkereskedelem, a vámunió, az egységes piac
zavartalan mûködéséhez szükséges versenypolitikai jogalkotás, valamint
speciális területként a tengeri biológiai erõforrások megõrzése elnevezé-
sû tevékenység. Emellett kizárólagos uniós hatáskör az olyan nemzetkö-
zi szerzõdések megkötése, amelyek valamilyen belsõ uniós politikából fa-
kadnak.

28
 – megosztott hatáskörök (shared competence), amikor EU-szinten is, és tag-
állami szinten is történhet jogalkotás. Területei: a belsõ piac, a bel- és igaz-
ságügy, a mezõgazdaság és halászat, a közlekedés, az energiapolitika, a szo-
ciálpolitika egyes részei, a gazdasági, szociális és területi kohézió, a kör-
nyezetvédelem, a fogyasztóvédelem, és az ún. transzeurópai hálózatok.
Ezen kívül ide tartozik a közegészségügy, a kutatás, a technológiafejlesz-
tés az ûrkutatás, és a humanitárius segítségnyújtás is, ezeken a területeken
azonban az Uniónak csak bizonyos feltételek mellett van hatásköre.

– támogató,összehangoló vagy kiegészítõ hatáskör (supporting, coordinating

and complementary actions), amikor az adott terület megmarad a tagállam-
ok hatáskörében, tehát EU szinten nem lehet szó közvetlen jogalkotásról,
vagy tagországokon számon kérhetõ harmonizálásról. Hasznos lehet viszont
az EU rálátása a tagországok eltérõ gyakorlatára, amelyek koordinálása,
esetleg közösségi szintû támogatásuk uniós szintû, a tagállamok számára is
kézzelfogható elõnyökkel is bírhat. területei: az ipar, az egészségvédelem,
az oktatás, a sport, a kultúra, az idegenforgalom, a polgári védelem és az
igazgatási együttmûködés a tagállamok között.

– Külön eset a gazdaságpolitikai és foglalkoztatás-politikai koordináció,

amely már régebb óta létezik, ám nincs kötelezõ hatálya, hanem a politi-
kák tagországok közötti egyeztetésére szorítkozik (más kérdés, hogy a nem-
zetek feletti Európai Bizottság a maga eszközeivel mindezt tevékenyen tá-
mogathatja).

Ugyancsak speciális terület a közös kül- és biztonságpolitika. Szintén régrõl

– a maastrichti szerzõdés 1993. novemberi életbe lépése óta – fejlõdõ terület,
amelynél szintén hangsúlyozottan nem „egységes” politikáról van szó (mint az
egységes valuta – az euró – esetében), hanem „közösrõl”. A kettõ közti különb-
ség abban rejlik, hogy az egységes politikai a tagállamok tevékenységének he-
lyébe lép, és megszünteti a tagállami politikát. Ez történt az euró esetében, amely
úgy vált uniós fizetõeszközzé, hogy a nemzeti valutákat egyúttal kivonták a for-
galomból. A „közös” politikai szintén uniós szintû cselekvés, azonban nem szün-
teti meg a tagállamok hasonló politikáit Érthetõ okokból a külpolitika továbbra
is a tagállamok feladata maradt, ami mellett uniós szinten is igyekeztek hatéko-
nyabbá tenni az 1993. óta létezõ, de sokszor nehézségekkel küzdõ közös uniós
külpolitikát. Ennek újabb fejleménye a leendõ külügyi és biztonságpolitikai fõ-
képviselõi poszt, amelynek betöltõje egy személyben képviseli az EU tagállama-
inak külpolitikáját, bár az egyensúly megõrzése érdekében továbbra is a tagor-
szágok által ráruházott mandátum alapján járhat majd csak el.

29
 Külön fejezetek szabályozzák, hogy pontosan hogyan gyakorolhatja az Euró-
pai Unió a ráruházott hatalmat. Minden egyes politikaterülete szabályozásánál
megtalálhatók azok a rendelkezések, amelyek elõírják, hogy az adott kérdésben
milyen célok érdekében alkothat az Unió jogot és pontosan milyen jogszabályo-
kat, valamint meghatározzák a jogalkotási eljárásokat is. Külön cikkek szabá-
lyozzák aztán ezeket a jogi aktusokat és eljárásokat is: a Lisszaboni Szerzõdés-
sel itt is sikerült némileg átláthatóbbá tenni és egyszerûsíteni a képet. A szoká-
sos jogi eszközök (rendelet, irányelv, határozat valamint a nem kötelezõ erejû
vélemények és ajánlások) leírása mellett, a Szerzõdés leírja, hogy ezeket a jogi
eszközöket hogyan kell elfogadni. Az eddigi számos eljárást némileg leegysze-
rûsítve a Szerzõdés most „rendes jogalkotási” eljárássá tette az eddigi együttdön-
tési eljárást, ahol a Bizottság javaslatára a tagállami kormányokat képviselõ Ta-
nács és a polgárok által közvetlenül választott Európai Parlament közösen dönt.
A többi eljárás, amikor a Tanács, vagy (elsõsorban saját szervezeti kérdéseirõl)
a Parlament egyedül dönt, innentõl a különleges jogalkotási eljárás kategóriájá-
ba tartoznak. Kivétel persze a kül- és biztonságpolitika. Ennek mûködése nem
válik teljesen korábbi kifejezés szerint „közösségi” politikává, mivel továbbra is
nagyobb részben kormányközi elvek mentén szabályozzák a tagállamok megha-
tározó szerepének fenntartásával (nincs például a Bizottságnak kizárólagos ja-
vaslattételi joga).

És végül: alapvetõen cseh nyomásra most elõször elfogadtak egy olyan nyi-
latkozatot is, amelyik arról intézkedik, milyen feltételek mellett kerülhet sor
egyes uniós jogszabályok esetleges visszavonására. Eszerint a tagállamok olyan
mértékben gyakorolhatják majd újra a kompetenciáikat, ahogy az Unió úgy dönt,
hogy lemond ezekrõl a hatáskörökrõl. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha a releváns
EU intézmények egy jogszabály visszavonásáról határoznak, elsõsorban azért,
hogy jobban biztosítsák a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben
tartását. A Tanács egy vagy több tagjának kérésére kérheti a Bizottságtól, hogy
javaslatot tegyen egy jogszabály visszavonására – áll a dokumentumban [11.3
(2)]

Összességében elmondható, hogy az EU-építményhez a jogi keretet megadó

szerzõdés meglehet, nem annyira részletekbe menõ és kategorikus, mint sokan
szerették volna, de a korábbiaknál mégis sokkal koherensebb, átláthatóbb ala-
pokra helyezi az Unió szerteágazó rendszerét a mûködési rendjét.

30
 II AZ EU DEMOKRATIKUS JELLEGÉNEK
ELMÉLYÍTÉSE

4. A demokratikus ellenõrzés és részvétel erõsödése

Korábban utaltunk már rá, hogy a 2005-ös sikertelen franciaországi és hollan-

diai népszavazások egyik tanulságaként az (is) ülepedett le, hogy az Európai Unió
jövõjével kapcsolatos nagyhorderejû kérdések kezelése immár nem maradhat töb-
bé az európai politikai elit „belsõ ügye”. Közismert sajtóvélekedés, hogy ameny-
nyiben 1957-be a Római Szerzõdést az akkori tagállamokban népszavazásra bo-
csátották volna, erõsen kétséges, hogy mindenütt megkapta volna-e a szükséges
támogatást. Túl a felvetés hipotetikus – történelmietlen – jellegén, szakértõk azt
is fel szokták róni az effajta észrevételeknek, hogy ötven évvel ezelõtt még sok te-
kintetben más volt a közvélemény hozzáállása a politikai döntések meghozatalá-
hoz. Mindenekelõtt: szélesebb közmegegyezésen nyugodott az a vélekedés, hogy
a politikai elitet – kormányt, parlamenti képviselõket – pontosan arra választják,
hogy bonyolult politikai-gazdaságpolitikai kérdésekben határozzanak, a demokra-
tikus kontroll pedig újraválasztásuk idején elégséges mértékben biztosított.

Az információs forradalom és az információs társadalmak korában ez a ko-

rábbról vélelmezett reflex mára bizonyosan jelentõs mértékben módosult. Az
Internet és a mûholdas mûsorszórás korában a politikai folyamatok elsöprõen
nagy hányada azonnal ismertté és megítélhetõvé válik, ami értelemszerûen reak-
ciókat vált ki a közvélekedésben. Arra számítani, hogy EU-tagországok állam-
polgárai a négy évenkénti választásokra korlátozzák csak véleményalkotási szán-
dékukat, ma már nem lehet.

Éppen ezért, a mai társadalmi fejlõdést figyelembe véve, már az Alkotmány-

szerzõdéstõl is elvárás volt, hogy nyújtson tágabb teret a demokratikus részvétel-
nek a közvélemény hatékonyabb tájékoztatása, valamint közvetlenebb vélemény-
alkotási, befolyásolási képességének erõsítése érdekében. Az Alkotmányszerzõ-
dés ratifikációjának kudarca ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a demokratikus
elvek további, hangsúlyosabb megjelenítésére van szükség – amellett persze, hogy
a Lisszaboni Szerzõdés átveszi az Alkotmányszerzõdés újításait is. Így például a
Lisszaboni Szerzõdésben, az Európai Unióról szóló szerzõdést módosító részben
a második címet a Demokratikus elvek rögzítésének szentelték, amely az Alkot-
mányszerzõdés hasonló címû rendelkezéseit építi be a Szerzõdésekbe.

31
 A szöveg azonban mindenekelõtt leszögezi, hogy az Unió minden tevékeny-
sége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlõség elvét; az Unió intéz-
ményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlõ figyelemben ré-
szesítik Uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára.
Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.”
[4.1] Bár ezeket a szabályokat lényegében az Alkotmányszerzõdés is tartalmaz-
ta, azonban nem ennyire összefoglaltan és kiemelt helyen jelentek meg.

A további bekezdések egyebek között kinyilvánítják, hogy minden polgárnak

jogában áll részt venni az Unió demokratikus életében. A döntéseket a lehetõ leg-
nyilvánosabban és a polgárokhoz a lehetõ legközelebb esõ szinten kell meghoz-
ni, az Uniós intézmények pedig azon vannak, hogy biztosítják: a polgárok és az
érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységérõl véleményt nyil-
váníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák [4.2]

Mindezek szellemében fontos, konkrét újítás volt – amely szintén szerepelt

már az Alkotmányszerzõdésben is – az a kitétel, miszerint legalább egymillió
uniós polgár (a tagállamok egy jelentõs számának képviseletében) jogalkotást
kezdeményezhet az Európai Bizottságnál, kérve, hogy az utóbbi – hatáskörén be-
lül – terjesszen elõ megfelelõ javaslatot. A pontos feltételekrõl és eljárásról – ide-
értve azt is, hogy a kezdeményezésnek legkevesebb hány tagállam polgáraitól
kell származnia – külön európai jogszabály rendelkezik majd [4.2]

Az Alkotmányszerzõdés tanulságai alapján azonban fontossá vált a demokra-

tikus ellenõrzés további konkrét erõsítése is. Ennek keretében a tagállamok nem-
csak a polgárok közvetlen beleszólási lehetõségeit növelték meg, hanem tovább
erõsítették a nemzeti parlamentek szerepét is. Bár a szubszidiaritás ellenõrzésé-
be (vagyis annak vizsgálatába, hogy egy adott kérdést uniós szinten valóban szük-
séges-e szabályozni, vagy épp elég hatékony a nemzeti jogalkotás is) már az Al-
kotmányszerzõdés is bevonta a nemzeti parlamenteket, a Lisszaboni Szerzõdés
elsõsorban holland követelésre most erõsebb jogosítványokat biztosított számuk-
ra. – ezek a jogok korábban soha nem léteztek. Bár a nemzeti parlamentek nem
vétózhatnak meg közvetlenül jogszabályokat, ellenvéleményüket fokozottan fi-
gyelembe kell venniük majd az uniós jogalkotóknak.

A nemzeti parlamenteknek az új szerzõdés értelmében hosszabb határidõ,

nyolc hét áll majd a rendelkezésükre, hogy észrevételt tegyenek – „megnyomják
a vészjelzõ gombot” -, ha egy uniós jogszabály-tervezettel szemben kifogásaik
vannak. (Az Alkotmányszerzõdés még csak hat hetet adott volna.) Ezen a pon-
ton a Lisszaboni Szerzõdés egy megerõsített szubszidiaritási ellenõrzõ mecha-
nizmust vezet be. [4.4]

32
 Eszerint, ha a nemzeti parlamentek egyharmada (a szabadságon, biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó jogalkotás, tehát a korábbi
bel- és igazságügy esetében egynegyede) vitat egy jogszabály-tervezet, akkor a
Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a szöveget. (Fontos pontosítás: csakis nem-
zeti parlamentek számítanak, tartományi törvényhozások nem). A brüsszeli vá-
laszlépés három féle lehet:

l a Bizottság fenntarthatja,
l módosíthatja,
l vagy visszavonhatja

kezdeményezését (vagyis nem kötelezhetõ a visszavonásra).

Amennyiben a tervezet megtartása mellett dönt, úgy a Bizottságnak egy in-

doklással ellátott véleményben el kell magyaráznia, miért véli úgy, hogy a ter-
vezet megfelel a szubszidiaritás elvének. Az indoklással ellátott véleményt, akár-
csak a nemzeti parlamentek véleményét az uniós jogalkotó (a Tanács és/vagy az
Európai Parlament) rendelkezésére kell bocsátani, hogy az figyelembe vegye azt
a jogalkotás során. Ezzel egy speciális eljárás veszi kezdetét:

l Az elsõ olvasat befejezése elõtt a jogalkotóknak meg kell vizsgálniuk, hogy

a jogszabályi javaslat összeegyeztethetõ-e a szubszidiaritás elvével, külö-
nösen figyelembe véve a nemzeti parlamentek többsége által jelzett oko-
kat, akárcsak a Bizottság véleményét.
l Amennyiben a Tanácsban a tagállamok 55 százalékos többsége, vagy az
Európai Parlament tagjainak egyszerû többsége azon a véleményen van,
hogy a jogszabályi javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével (az-
zal, hogy a döntéseket az emberekhez lehetõ legközelebb lévõ szinteken
hozzák), a javaslatot végleg ejtik.

A nemzeti parlamentek erõsítésének látható jeleként emellett a Lisszaboni

Szerzõdés immár külön cikket szentel neki, ahol összefoglalva megtalálhatók
mindazok a jogok, amelyek megilletik õket az uniós döntéshozatal során.

Ennek legfontosabb kitételei egyebek között leszögezik:

A nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó mûködéséhez

azáltal, hogy:

a) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepérõl szóló

jegyzõkönyvvel összhangban az Unió intézményeitõl tájékoztatást kapnak,
és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit;

33
 b) a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzõ-
könyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a
szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását;
c) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kere-
tében részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását érté-
kelõ eljárásokban, az Europol politikai ellenõrzésében, valamint az Eurojust
tevékenységének értékelésében;
d) részt vesznek a Szerzõdések felülvizsgálati eljárásaiban;
e) értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról;
f) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepérõl szóló
jegyzõkönyvvel összhangban részt vesznek a nemzeti parlamentek közötti
és az Európai Parlamenttel folytatott parlamentközi együttmûködésben.

Itt emlékeztetünk arra is, hogy a nemzeti parlamentek erõteljes beleszólási le-
hetõséget kapnak a szerzõdés – hatályba lépési utáni – jövõbeni esetleges módo-
sítása kapcsán. Az ún. rendes felülvizsgálati eljárásban az Európai Parlament és
a nemzeti parlamentek képviselõi is részt vesznek a szerzõdések módosítását elõ-
készítõ, az Alkotmányszerzõdés szövegezésekor összehívotthoz hasonló Konvent
munkájában. Létezik azonban két egyszerûsített felülvizsgálati eljárás is, ahol nem
szükséges ilyen széles körû részvételt biztosító, de ugyanakkor nagyszabású és
kissé hosszadalmas eljárást lefolytatni. Ennek lényege az úgynevezett „átlépési
záradék” (a „paserelle” záradékok). Az egyik fajta átlépési záradék lehetõvé te-
szi, hogy bizonyos esetekben a tagállamok teljes egyetértése mellett az uniós sza-
vazási szabályokat úgy módosítsák, hogy ahol addig egyhangú döntéshozatalra,
azaz teljes egyetértésre volt szükség, ott a jövõben elég legyen a minõsített több-
ség is. Az átlépési záradék tehát lehetõséget kínál a nemzeti vétó „menet közbe-
ni” eltörlésére, a döntéshozatal rugalmasabbá tétele, felgyorsítása érdekében. Az
átlépési záradék másik fajtáját arra lehet használni, hogy a különleges jogalkotá-
si eljárást a rendes jogalkotási eljárás váltsa fel. A különleges jogalkotási eljárás
azt jelenti, hogy egy uniós jogszabály elfogadásához csak a tagállami kormányo-
kat képviselõ Tanács (vagy ritkábban, általában az EP saját szervezeti kérdései-
nél, csak az Európai Parlament) megegyezése szükséges. A rendes jogalkotási el-
járásban az Európai Parlament és a Tanács közösen dönt a kérdésben. A két egy-
szerûsített módosítási eljárás alkalmazásához persze számos feltételnek kell tel-
jesülnie – azonban ezek egyike a nemzeti parlamentek egyetértése. Vagyis ha akár
csak egyetlen nemzeti parlament is hat hónapon belül elutasítja az ily módon út-
jára indított módosítási folyamatot, akkor a döntést nem lehet elfogadni (ld. még
15. fejezetet a szerzõdés hatályba lépésérõl és módosításáról.).

És végezetül még két fontos – a tájékozottságot és a demokratikus ellenõrzést

segítõ – mozzanat. Az egyik, hogy az EU miniszteri tanács minden olyan ülése
nyilvános – minimálisan a sajtó számára látható-hallható-követhetõ – kell, hogy

34
legyen, amelyen jogalkotási vita folyik, tehát jogalkotási aktusok elfogadásáról
döntenek. [18.6] Ezt a szabályt egyébként a Tanács eljárási szabályzatának 2006-
os módosításával már bevezették. A másik az Uniós dokumentumokhoz való hoz-
záférés kiszélesítését célozza: eszerint az már jelenleg is érvényes szabály, hogy
az EU-intézmények hivatalos dokumentumai valamennyi EU-polgár számára
anyanyelvén hozzáférhetõek kell, hogy legyenek, a jövõben kiterjed majd az EU
ügynökségekre, szervezetekre is.[4.3]

5. Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A demokratikus elvek erõsödésének fontos – külön tárgyalást is érdemlõ – ré-

sze volt az Európai Unió Alapjogi Chartájának beemelése a szerzõdésbe.

Az alapvetõ jogok Chartájáról szólva a szerzõdés leszögezi: „Az Unió elisme-

ri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007.
december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket;
e Charta ugyanolyan jogi kötõerõvel bír, mint a Szerzõdések. [7.2] Az Alkotmány-
szerzõdés megalkotásakor sokan úgy tartották, hogy – az Alkotmányszerzõdés tel-
jes második fejezetet alkotó – Charta által vált az akkori dokumentum igazán „al-
kotmányszerûvé”. Ezzel ugyanis az Unió radikálisan nyitott a gazdasági-technikai
jellegû regulációk világából az alapvetõen politikai, társadalmi, emberi jogi szabá-
lyozás felé. S tekintve, hogy a Charta – ha csak ilye közvetett utalással is – tovább-
ra is „ugyanolyan jogi kötõerõvel bír, mint a Szerzõdések”, ezért valahol ez a nyi-
tás, ha nem is a korábbi látványossággal, de tartalmilag változatlanul jelen van.

A Charta megszületése eredetileg a bõvítéssel függ össze. Ahogy nõtt annak

látható valószínûsége, hogy korábbi szocialista országok is az EU tagjai lehet-
nek egy napon, úgy fogalmazódott az iránt az igény, hogy az alapszerzõdés tar-
talmazzon arra való utalást is, hogy a közösségnek csakis az alapvetõ jogokat el-
ismerõ országok lehetnek a tagjai. Korábban ez nem volt elvárás, hiszen az ala-
pító országok eleve feltételezték ezt egymásról, illetve az Európai Közösségek-
kel párhuzamosan létezõ strasbourgi Európa Tanács egyébként is igyekezett ébe-
ren õrködni a – kezdetben még csak nyugati – tagországaiban a különbözõ em-
beri és demokratikus jogok érvényesülése felett. A berlini fal leomlása utána
azonban napirendre került olyan kelet-európai országok felvétele is, amelyek
ugyan egyfelõl – rendszerváltásuknak hála – „új demokráciákkᔠváltak, másfe-
lõl azonban a 90-es években még sokan éltek a gyanúperrel, hogy vajon meny-
nyiben tekinthetõ mindez visszafordíthatatlan fejleménynek.

Ezen aggodalmakból született az igény, hogy kerüljön az alapszerzõdésbe olyan

paragrafus, amelyik az alapvetõ jogok nem megfelelõ biztosítása miatt alapot ad-

35
hat akár valamely ország tagsági státuszának felfüggesztésére is. Ennek elsõ meg-
fogalmazása az EUSZ-ba az 1997-ben elfogadott Amszterdami Szerzõdéssel beve-
zetett új 6. és 7. cikkely, amit aztán három évvel késõbb, a Nizzai Szerzõdésben
még konkrétabbá tettek. Nizzában és Nizza után is sokan vallották ugyanakkor,
hogy mindez igazából akkor válik majd teljessé, ha az ugyancsak 2000 decembe-
rében elfogadott és ünnepélyes politikai nyilatkozatként deklarált – ám jogilag ak-
kor még az alapszerzõdéstõl továbbra is független – alapjogi Charta is joghatállyal
bíró módon az EU-alapokmányok szerves részévé válik. Elvben ugyanis ez utóbbi
az a dokumentum, ami hét fejezeten keresztül 53 cikkelyben rögzíti a “közösen val-
lott értékek” együttesének tekinthetõ – tehát számon is kérhetõ – tételeket.

A Charta kötelezõ erejû jogi dokumentummá emelésének politikai támoga-

tottsága Nizzában még nem volt elegendõ, ezért tértek vissza a kérdésre a két
évvel késõbb következõ – Alkotmányszerzõdést megtervezni hivatott – Konvent,
majd utóbb az akkori kormányközi konferencia vitáiban.
Az úgynevezett „alapvetõ értékekhez” ragaszkodás voltaképpen kezdettõl fogva je-
len volt a szélesebb értelemben vett európai integráció történetében, olyannyira,
hogy a formálisan ezért felelni hivatott szervezet – a strasbourgi Európa Tanács –
már azelõtt mûködni kezdett, hogy a „közös piac” (az Európai Gazdasági Közös-
ség) létrejött volna. Amikor viszont az utóbbi is megalakult, az akkori alapító or-
szágok valahol természetesnek tekintették, hogy az emberi jogok és a demokratikus
intézmények tekintetében eleve azonos alapokon állónak tekintsék magukat és egy-
mást. Nem véletlen, hogy a Római Szerzõdés voltaképpen még csak annyit szögez
le a taggá válás feltételéül, hogy a csatlakozni óhajtó országnak „európainak” kell
lennie („Bármelyik európai állam tagságért folyamodhat a Közösségnél” – 237.
cikk), és kezdetben a leendõ taggá válás tényleges mércéjéül a gazdasági felkészült-
ség, illeszkedési képesség számított elsõdlegesnek.

Annak, hogy az „alapvetõ” értékek is mérlegelési tényezõvé válhatnak, az elsõ ko-

molyabb jele akkor mutatkozott, amikor a görög katonai junta hatalomra kerülés
miatt az EK akkori vezetõi lényegében befagyasztották – a geopolitikai, stratégia
szempontból amúgy nagyon is fontosnak ítélt – kapcsolatokat Athénnal. Hasonló-
an sokatmondó volt, hogy amikor a gazdasági felkészültség szempontjából volta-
képpen megfelelõ jelöltnek tekinthetõ, Franco-vezette Spanyolország egy esetleges
tagság lehetõségérõl kezdett puhatolózni Brüsszelben, az elutasító válasz jelentõs
részt a demokratikus intézményrendszer hiányán alapult.
Mindennek formalizált megfogalmazása azonban akkor vált végkép megkerülhe-
tetlenné, amikor a korábbi szocialista országok – a kilencvenes évek „új demokrá-
ciái” – egymás után kezdték beadni tagfelvételi kérelmeiket. A „régi demokráciák-
ban” ugyanis még sokáig éltek a gyanúperrel, hogy az ezen államokban néhány év
alatt látványosan végbement politikai átalakulás esetleg nem lesz tartós. A „vissza-
rendezõdés” lehetõségének a mumusa még a kilencvenes évek közepén is valós fe-
nyegetésnek tûnt (amit az akkori román, vagy szlovák vezetés némely lépése so-
kak szemében csak még jobban aláhúzott – miközben az egyre jobban eszkaláló-
dó balkán válság amúgy is sokakat egyre gyanakvóbbá tett általában a kelet-euró-
pai országok politikai kultúrája iránt).

36
 Felmerült tehát az igény olyan minimális közös értékek formális elvárása iránt,
amelyek híján valamely ország EU-tagsága a jövõben felfüggeszthetõ lehet. Így
került az Amszterdami Szerzõdésbe a már említett 6. és 7. cikk, amelyek azonban
még meglehetõsen általánosságban mozogtak. Leszögezték, hogy az Unió a sza-
badság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvetõ szabadságok tiszteletben tartá-
sa és a jogállamiság elvein alapul, és kilátásba helyezte, hogy minden olyan tagál-
lam ellen eljárhatnak, amelyikkel szemben felmerül a gyanú, hogy az említett alap-
elveket megsérti. De a tagállamok ennél részletesebben nem határozták meg, hogy
pontosan mi mindent is fedhetnek le ezen elvek és értékek.
Ironikus módon mindezek hiánya végül nem egy „új”, hanem egy „régi demokrá-
cia”, a már akkor is tag Ausztria esetében vált kézzel fogható problémává, midõn
2000 februárjában Bécsben olyan kormány alakult, amelyik vélelmezhetõ szélsõ-
jobboldali értékeket valló politikai erõket is koalíciós partnerré tett. A nevezetes
„Haider-ügy” féléven át mérgezte Bécs, és a több 14 tagállam viszonyát, s bár a
válságból végül sikerült kilábalni, a történtek még jobban felerõsítették az igényt
részint a lehetséges eljárások részletesebb megfogalmazása, részint az elvárható ér-
tékek tételes felsorolása iránt. Erre válaszul fogadta el 2000 decemberében a niz-
zai csúcs – akkor tehát még csak politikai nyilatkozatként – az alapvetõ jogok char-
táját, miközben maga a szerzõdés igyekezett konkrétabbá tenni a felfüggesztéskor
követendõ eljárást, amit elõször az Amszterdami Szerzõdés szabályozott – elvezet-
ve végül az alkotmányos szerzõdésben rögzült formákhoz.

A Charta hatálya – a lengyel és a brit kimaradás

Az alapjogi charta szövege, ami az Alkotmányszerzõdésnek még a második
része volt, a Lisszaboni Szerzõdésbe ilyen formában nem került be. Ehelyett a
fentebb idézet paragrafus hivatkozik rá, amivel egyúttal jogilag kötelezõ érvé-
nyét is megõrzi. A chartát formálisan a három uniós intézmény (A Parlament, a
Bizottság és a Tanács) elnökei 2007. december 12-én Strasbourgban írták alá –
erre hivatkozik a másnap, 13-án aláírt Liszszaboni Szerzõdés vonatkozó cikke.

London elõször teljes egészében törölni szerette volna a Chartát a szerzõdés-

bõl és jogilag kötelezõ érvényét is ellenezte. A britek elsõsorban attól tartottak
– nem biztos, hogy alaptalanul –, hogy a Charta alapján az Európai Bíróság eset-
jogában megkérdõjelezné az egész brit munkajogi rendszert, rákényszerítve pél-
dául a munkavállalók sztrájkhoz való jogának elismerését. Végül egy külön jegy-
zõkönyvben egyértelmûvé tették, hogy a Chartának ez a része nem kötelezõ
Nagy-Britanniára nézve. „A Charta nem terjeszti ki az Európai Bíróság vagy sem-
milyen más bíróság képességét Nagy-Britanniában, hogy azt találja, hogy az
Egyesült Királyság törvényei, rendeletei vagy adminisztratív rendelkezései és
gyakorlata nem összeegyeztethetõek az alapvetõ jogokkal, szabadságokkal és el-
vekkel, amelyeket a Charta megerõsít. Minden kétség elkerülése végett a Char-
ta semmilyen jogilag elvitatható jogot nem hoz létre, ami Nagy-Britanniára al-
kalmazható lenne, kivéve azokat a jogokat, amelyek a brit nemzeti törvényekben

37
már léteznek. Amennyire a Charta egyik másik rendelkezése nemzeti törvények-
re és eljárásokra utal, csak olyan mértékben alkalmazható az Egyesült Király-
ságban, amennyire a benne foglalt jogokat és elveket a brit törvények elismerik”
– áll a nyilatkozatban.

A 2007. júniusi csúcson a másik problémát Lengyelország ellenkezése jelen-

tette, akinek a tagállamok végül felajánlották, hogy ha akar, csatlakozhat a bri-
teknek biztosított mentességhez. Ezzel a lehetõséggel aztán a tárgyalások 2007.
októberi lezárásakor a lengyelek éltek is, így a Charta kötelezõ ereje alól ma két
tagországnak van „opt-out” lehetõsége.

Lengyelország ezzel párhuzamosan egy egyoldalú nyilatkozatot csatolt a szer-

zõdéshez, amelyben leszögezte, hogy a Charta nem befolyásolja a tagállamok ar-
ra való jogát, hogy a közmorál, a családjog, az emberi méltóság szférájában tör-
vényeket hozzanak. Varsó emellett egy másik nyilatkozatban jelezte, hogy bár
élni kíván a Chartából való kimaradás lehetõségével, de ezt a jogát a szociális
jogok területén nem kívánja alkalmazni.

Már az Alkotmányszerzõdés szövegezésekor néhány tagország delegációja ami-

att aggódott, vajon nem fog-e a Charta „szentesítése” új jogokat és felhatalmazá-
sokat ad magának az Uniónak is. Ennek megakadályozására a Charta írói biztosí-
tékokat építettek magába a szövegbe: a dokumentum 51-ik cikkelyének második
bekezdése kimondja: a Charta nem terjeszti ki az uniós jog alkalmazási területét
az Unió hatáskörein túlra, és nem ruházza fel semmilyen új hatáskörökkel és fel-
adatokkal az Uniót, s nem módosítja annak a szerzõdés által meghatározott jogkö-
reit. [7.2]További fontos – szintén magában a Chartában szereplõ – megszorítás: a
benne foglalt kötelezettségek alanya az Unió, az Unió intézményei és az általuk
hozott jogszabályok, valamint az azokból levezetett nemzeti törvények [7.1]. Ez
annyit jelent, hogy a Charta elsõsorban az Unióra és intézményeire ró kötelezett-
ségeket – a tagállamok számára csak annyiban, amenynyiben a nemzeti intézke-
désekkel az uniós jogot hajtják végre (pl. átültetnek egy irányelvet, vagy az Euró-
pai Bíróság elõzetes döntése nyomán meghoznak egy bírósági ítéletet).

Ezek a korlátok elsõ ránézésre valóban elég erõseknek tûnnek, hogy megaka-
dályozzák az Uniót abban, hogy a Chartában felsorolt jogok védelmében újabb
és újabb hatásköröket ragadjon magához, vagy újabb és újabb területeken lépjen
fel. A Charta látszólag nem nyújt jogalapot az Unió intézményeinek arra, hogy
új európai jogszabályokat alkossanak a Chartában foglalt jogok védelmében. De
a legtöbb szakértõ abban is egyetért, hogy ezeknek a jogoknak az alaptörvény-
be foglalása hosszútávon mégiscsak megváltoztathatja az Unió természetét és át-
tételesen hatáskörét. Politikai színezetet ad a közösségnek és, még ha csak las-
san is, de fokozatosan beengedheti olyan területekre, ahol eddig nem volt keres-

38
nivalója. Azzal ugyanis, hogy a Charta immár jogilag kötelezõ dokumentumnak
minõsül, az európai bíróságok jogértelmezése a jövõben ezekre a területekre is
kiterjedhet majd.

Valamelyik tagállamban az éppen hatalmon lévõ kormány házkutatást tart az egyik

országos lapnál, kéziratokat koboz el és lapmunkatársakat állít elõ. Mint kiderül,
bármilyen törvénybe ütközõ cselekedet, bármilyen vétség elkövetése nélkül, pusz-
tán azért, mert a kormány tagjainak korruptságát leleplezõ cikksorozatot közöltek.
A szerkesztõség az Alapvetõ Jogokra hivatkozva orvoslásért folyamodik. Egyik má-
sik tagországban az azonos nemûek követelnek házasodási lehetõséget, ugyanezen
jogokra utalva, tiltakozva az ellen, hogy hazájuk törvényei erre egyelõre nem ad-
nak módot. A szomszédos EU-államban sztrájkolás miatt munkahelyükrõl elbocsá-
tott munkások kezdenek kampányt, az Alapvetõ Jogok listáját lobogtatva. Mind-
eközben egy skandináv és egy mediterrán országbeli elvált házaspárból az északi
tagországbeli férj azon az alapon követel láthatást közös gyereküknél, hogy az
Alapvetõ Jogok Chartája kimondja: minden gyermeknek joga mindkét szülõjével
való személyes kapcsolatra és közvetlen kontaktusra.

A példák egyelõre fiktívek. Ténykérdés továbbá, hogy a Charta léte a fenti esetek-
ben távolról sem jelent majd automatikus biztosítékot a sérelmek bármelyikének
azonnali orvoslására. Hogyan jelenik meg akkor a Charta segítõ hatálya a gyakor-
latban? Ezzel kapcsolatban két fontos megjegyzést kell tenni. Az egyik, hogy mi-
ként az imént utaltunk rá, a Chartában foglaltak alanya az Unió, az Unió intézmé-
nyei és az általuk hozott jogszabályok, valamint az azokból levezetett nemzeti tör-
vények, tehát a Chartában biztosított jogok betartása az Unió és intézményei köte-
lezettsége, a tagállamoké csak azokban az esetekben, ha az uniós jogot alkalmaz-
zák. Ha úgy tetszik, a Charta az Unióval szemben „véd meg” minket. Az államok
és polgáraik kapcsolatára közvetlenül nem terjed ki.

Közvetlenül nem – de közvetve már igen! Olyan – immár uniós alapszerzõdésbe

rögzített – elvi hivatkozási alapot kínál ugyanis, amely mentén jogi, politikai tá-
madás indítható az eltérés korrigálása érdekében.

Egy konkrét példával élve: bepanaszolhatom-e munkaadómat a munkaügyi bírósá-

gon a Lisszaboni Szerzõdés és a Charta egy-egy másolatával a kezemben, ha engem
és összes kollégámat sztrájk miatt kirúgtak a cégtõl? A válasz az, hogy nem. Ahhoz,
hogy az Alapjogi Chartájában foglaltakat élvezzük, kell lennie valamilyen abból fa-
kadó, azokat a jogokat konkrétan és pontosan szabályozó, uniós jogszabálynak (vagy
abból fakadó nemzeti törvénynek). A bíróság elõtt csak ezekre a jogszabályokra hi-
vatkozhatunk, az alapelveket és irányokat meghatározó Chartára nem. A bíróság ön-
magában ez utóbbi alapján nem fogja kényszeríteni munkaadómat arra, hogy vissza-
vegyen a vállalathoz, amennyiben az adott állami saját törvényei az õ eljárását – va-
gyis az én kirúgásomat – megengedik. Amit elbocsátott munkatársaimmal együtt vi-
szont megtehetek, hogy kampányt kezdek annak bebizonyítására: nemzeti törvényünk
ezen a ponton ellentmond az EU alapszerzõdésében foglalt alapvetõ jogoknak, mert
nem ad módot büntetlen (állásvesztés veszélye nélküli) sztrájkolásra.

A Charta tisztán „gyakorlati haszna” tehát nem abban van, hogy közvetlenül ad vé-
dekezõ vagy támadó eszközt a jogorvoslatért folyamodók kezébe. Ereje az elvi hi-

39
 vatkozási alapban rejlik: abban, hogy erre hivatkozva a jogsértett megpróbálhat vé-
delmére szolgáló paragrafust keresni az uniós, vagy a nemzeti törvénytárában, és
ha (õ, vagy ügyvédje) talált ilyet, jó eséllyel nyert ügye van. Ha még nincs olyan
nemzeti jogszabály, amely közvetlenül érvényt tudna szerezni a Chartában kinyil-
vánított elvi jogok valamelyikének, akkor kezdõdik egy hosszabb menetelés: an-
nak elérése, hogy mondassék ki, ezen a ponton az adott nemzeti törvénykezés uni-
ós alapszerezõdésben rögzített elveket és jogokat sért (vagy nem biztosítja azok ér-
vényesülését).

A Charta voltaképpen a legfontosabb jogok hivatkozási ernyõje, amely alatt állva

valamennyi EU-polgár tudhatja, hogy közmegegyezés (mert hiszen az EU alapszer-
zõdése) szerint mihez lehet joga, és kezdeményezheti e jogok érvényesítését, vagy
ha erre hazájában nem létezik törvényben szabályozott alap, akkor magának az
(ezek szerint hiányos) törvénynek a módosítását. Jogi garancia persze továbbra
sincs arra, hogy ez minden esetben azonnal sikerrel jár. Ám a Charta léte itt válik
jogi mellett politikai eszközzé is. Amennyiben ugyanis valamely tagországgal
szemben megalapozott módon merül fel az a vád, hogy ott tartósan, szisztemati-
kusan megsértik az alapszerzõdésben foglalt alapvetõ jogok, akkor azon ország el-
len elvben – immár EU-szinten – megindulhat egy figyelmeztetési, idõvel akár
szankcionálási eljárás is.

Még hosszú ideig meg fognak oszlani arról a vélemények, vajon az a tény, hogy
az alapjogi Charta a Lisszaboni Szerzõdés jogilag kötelezõ hatályú része lett vajon
haszon nélkül álló dísz csupán, vagy nagy jelentõségû hivatkozási alap olyan jo-
gok sorára, amelyek közvetlenül az egyén számára fontos feltételekkel foglalkoz-
nak, s amely alapján végsõ soron jogi és politikai alapon tagországok egésze ma-
rasztalható el, ha a szükség úgy kívánja. Mindezt nyilván a tényleges gyakorlat fog-
ja majd, hosszabb idõ távlatában eldönteni. A potenciális lehetõség mindenesetre
ott van, úgy, ahogy korábban még sohasem volt.

A Chartában foglalt jogok tételes listája

I. fejezet – Méltóság

– Emberi méltóság: az emberi méltóság sérthetetlen, amelyet tiszteletben kell

tartani és meg kell védeni.
– Az élethez való jog: mindenkinek joga van az életre. Senkit nem szabad ha-
lálra ítélni vagy kivégezni.
– A személyi sérthetetlenséghez való jog: a) mindenkinek joga van a testi és
szellemi sérthetetlenséghez b) A gyógyászat és a biológia terén az érintett
személynek joga van a tájékoztatásra és magának döntenie a saját sorsáról.
Tilos az emberi test szaporítási célú klónozása.
– Tilos a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés.
– A rabszolgaság és a kényszermunka megtiltása (egyebek mellett ez a rész
szól az emberkereskedelem tiltásáról).

40
 II. fejezet – Szabadságjogok

– A szabadsághoz és a biztonsághoz való jog.

– A magán- és a családi élet tiszteletben tartása.
– A személyes adatok védelme: mindenkinek joga van az rá vonatkozó sze-
mélyes adatok védelmére, amelyeket csak az õ beleegyezésével vagy tör-
vény rendelkezése alapján meghatározott célra lehet kezelni.
– A házasodáshoz és a családalapításhoz való jog.
– Gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság.
– A véleménynyilvánításhoz és az tájékozódáshoz való jog: mindenkinek jo-
ga van a szabad véleménynyilvánításra. A sajtószabadságot és a sajtó sok-
színûségét tiszteletben kell tartani.
– Gyülekezéshez és szervezkedéshez való jog: mindenkinek joga van arra,
hogy érdekeinek védelmére szakszervezetet alapítson vagy szakszervezetek
tagja legyen. A politikai pártok európai szinten hozzájárulnak az unió pol-
gárai politikai akaratának kifejezéséhez.
– A mûvészetek és a tudományos kutatás szabadságának joga.
– A oktatáshoz való jog, az oktatási intézmények alapításának és a nevelés
megválasztásának szabadsága.
– A foglalkoztatás megválasztásának joga: minden polgárnak joga van mun-
kahelyet keresni, letelepedni és szolgáltatásokat nyújtani az unió bármely
másik államában. Az EU-ban munkavállalási engedéllyel rendelkezõ har-
madik országok polgárai az uniós polgárokéval azonos munkakörülmények-
re jogosultak.
– Vállalkozás szabadsága.
– Tulajdonhoz való jog (Itt esik szó a szellemi tulajdon védelmérõl is.)
– Menedékjog.
– Kiutasítás, kitoloncolás vagy kiadatás esetére vonatkozó védelem: a kollek-
tív kiutasítás nem engedélyezett. Senkit nem toloncolhatnak vagy utasíthat-
nak ki egy harmadik országba, ahol ahol komolyan fenyegeti az a veszély,
hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy bün-
tetésnek vetik alá.

III. fejezet – Egyenlõség

– Törvény elõtti egyenlõség.

– A megkülönböztetés elutasítása: tilos mindenfajta nemi, faji, bõrszín sze-
rinti, etnikai, genetikai eredetû, nyelvi, vallási, politikai, nemzeti kisebb-
séghez való tartozás miatti diszkrimináció.
– Kulturális, vallási és nyelvi sokszínûség tiszteletben tartása.
– Férfiak és nõk közötti egyenlõség: minden területen betartandó, beleértve
a foglalkoztatást, a munkát és a fizetést.

41
– Gyermekek jogai: minden gyermeknek joga mindkét szülõjével való sze-
mélyes kapcsolatra és közvetlen kontaktusra, ha csak ez nem áll az érdeke-
ivel ellentétben.
– Az idõsek jogai
– A testi és szellemi fogyatékosok társadalomba való beilleszkedése.

IV. fejezet – Szolidaritás

– A munkások tájékoztatáshoz és konzultációhoz való joga a munkahelyen:

a munkásoknak vagy képviselõiknek az öt érintõ kérdésekben a megfelelõ
szinten biztosítani kell a tájékoztatást és a konzultációt, az uniós jog, a nem-
zeti jogszabályok és gyakorlat szerinti esetekben és feltételek mellett.
– A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog: a munkavállalóknak és
munkaadóknak vagy az õket képviselõ szervezetek a megfelelõ szinten jo-
gosultak tárgyalni és kollektív szerzõdést kötni, továbbá érdekütközések
esetén érdekeik védelmében kollektív fellépést kezdeményezni, a sztrájkot
is beleértve az uniós jog és a nemzeti jogszabályok nyújtotta keretek kö-
zött.
– Munkaközvetítõ szolgáltató igénybevételének joga.
– Indokolatlan elbocsátásra vonatkozó védelem.
– Tisztességes és igazságos munkakörülmények: minden munkásnak joga van
a munkaórák felsõ határának korlátozására, napi és heti pihenõidõre és éves
fizetett szabadságra.
– A gyermekmunka tiltása és a dolgozó fiatalok védelme.
– Család és szakmai karrier: a családi élét és a szakmai karrier összeegyez-
tetésére mindenki jogosult fizetett szülési szabadságra és gyermekgondo-
zási (szülõi) szabadságra.
– Szociális biztonság és szociális támogatás: minden, az EU-ban élõ és azon
belül más helyre költözõ személy jogosult a társadalombiztosítási és szoci-
ális kedvezményre az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakor-
lattal összhangban.
– Egészségügyi ellátás: mindenkinek joga van a megelõzést szolgáló egész-
ségügyi ellátásra és az orvosi kezelésre a nemzeti jogszabályok és gyakor-
lat keretei között. Minden uniós politika és tevékenység meghatározásában
és végrehajtásában magas fokú egészségvédelmet kell biztosítani.
– A közérdekû szolgáltatásokhoz (az uniós szóhasználattal általános gazda-
sági érdekû szolgáltatásokhoz) való hozzáférés lehetõsége.
– Környezetvédelem: Az uniós politika minden területébe be kell építeni és
a fenntartható fejlõdés követelményeivel összhangba kell hozni a környe-
zeti minõség javítását.
– Fogyasztóvédelem.

42
 V. fejezet – A polgárok jogai

– Az Európai Parlamenti választásokon való szavazás és képviselõjelöltként

való indulás joga.
– Az önkormányzati választásokon való részvétel és képviselõjelöltként való
indulás joga a lakóhely szerinti tagállamban.
– A megfelelõ hivatali ügyintézéshez való jog: mindenkinek joga van az unió
hivatalos nyelveinek egyikén fordulni az Európai Unió intézményeihez és
ugyanezen a nyelven választ kapni a feltett kérdésre.
– A dokumentumokhoz való hozzáférés joga: az unió minden polgárának, ter-
mészetes vagy jogi személynek, valamint az unió egyik tagállamában be-
jegyzett cégnek joga van hozzájutni az Unió intézményeinek, szerveinek és
hivatalainak dokumentumaihoz.
– Ombudsman.
– Petícióhoz való jog.
– Mozgásszabadság és tartózkodáshoz való jog a tagállamok területén.
– Diplomáciai és konzuli védelemhez való jog bármely uniós tagállam kép-
viseleténél, ha a polgár saját tagállamának ott éppen nincs képviselete.

VI. fejezet – Igazságszolgáltatás

– Hatékony jogorvoslathoz és pártatlan bíráskodáshoz (tisztességes eljárás-

hoz) való jog.
– Az ártatlanság vélelméhez és a védekezéshez való jog.
– A bûncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának el-
vei.
– Ugyanazért a bûncselekményért senkit sem lehet kétszer bíróság elé állíta-
ni vagy elítélni.

43
 III. AZ UNIÓS INTÉZMÉNYEK
ÉS A DÖNTÉSHOZATAL

6. EU-intézmények (1.)

Az Európai Bizottság

A Lisszaboni Szerzõdés elfogadásához vezetõ 2007-es vitákban a delegációk

elsöprõ többsége számára alapvetésnek minõsült, hogy nem nyitják újra az Al-
kotmányszerzõdésben már egyszer rögzített intézményi reformcsomagot, hanem
lehetõleg mind teljeseb mértékben átveszik az ott megfogalmazott formulákat az
új szerzõdésbe is. Mindenki belátta ugyanis, hogy ha bármelyik elemében meg-
bontanák a három évvel korábban lezárt intézményi fejezetet, az egyúttal jeladás
lenne a Pandóra-szelence általános megbolygatására, és elölrõl kellene kezdeni
mindent. (Az imént azért fogalmaztunk úgy, hogy „a delegációk elsöprõ többsé-
ge” számára mindez alapvetés volt, mert egy delegáció – a lengyel – egy nagyon
érzékeny intézményi-döntéshozási kérdéskör – a szavazási rend – esetében igen-
is fejezetnyitással próbálkozott. De törekvése egyebek között – ilyen szempont-
ból – éppen azért is járt kudarccal, mert a többség egyetértett abban, hogy min-
denki akkor jár jobban, ha az „intézményi csomagot” nem bántják. A szavazati
rendszer körüli vitákról és a végül kihordott megoldásról ld. 8. fejezetünket.)

Mindez viszont azt is jelenti, hogy ha az új szerzõdésben az EU-intézményeket

érintõ változások hátterére akarunk utalni, akkor óhatatlan, hogy visszanyúljunk
az Alkotmányszerzõdést megelõzõ alkudozásokhoz.

Az Európai Bizottság összetétele és nagysága például az Alkotmányszerzõdés

véglegesítéséhez vezetõ vitáknak tipikusan az egyik olyan területe volt, amelyik
jóformán kezdettõl fogva végig kísérte a kormányközi konferenciát – illetve az
ezt bevezetõ másfél éves Konventet -, és amely még a szöveget véglegesítõ 2004.
júniusi EU-csúcs napján is a nyitott problémák egyikének számított.

Az Európai Bizottság a jogalkotói folyamat legfontosabb szereplõje: a Bizott-

ság (és elenyészõ kivételtõl eltekintve csak a Bizottság) javasolhatja az uniós jog-
szabályokat, amelyeket aztán a tagállamok kormányai (a Tanács) és az Európai
Parlament megtárgyalnak, módosítanak, elfogadnak vagy elutasítanak. Az uniós
politikák területén a Bizottság a tagországoktól ráruházott mandátum alapján jár-

44
hat le, egyebekben azonban döntési jogköre már nincs, felel viszont a Tanács és
a Parlament által meghozott döntések végrehajtásáért, és a szerzõdés õrzõjeként”
eljárást kezdeményezhet a közös döntést megsértõ tagállamok ellen.

A Bizottság jövõjét illetõen az alapvetõ huzakodás már rég óta a körül zaj-
lott, vajon lehetséges-e, célszerû-e megnövekedett taglétszám mellett is biztosí-
tani valamennyi tagállam számára, hogy állandóan teljes jogú bizottsági taggal
rendelkezzen? Különösen a kisebb tagok elsöprõ többsége – köztük Magyaror-
szág is – mindvégig foggal-körömmel ragaszkodott ehhez, míg a például a Kon-
vent szövegtervezete kezdetben csak 15 fõs, majd a tagországok számához iga-
zodó, de szavazati jogú, és „nem szavazó” tagokból álló Bizottságról beszélt.

Az Alkotmányszerzõdés vitáinak végjátékában már látnivaló volt, hogy az le-

het a kompromisszum, ha az „egy ország = egy biztos” elvet „még egy ideig”
fenntartják. Az utolsó percig vitatott kérdés az volt, hogy meddig tartson ez, s
hogy utána szám szerinti plafont szabjanak-e a biztosok számának, vagy valami-
lyen arányt határozzanak meg. Az elfogadott – és a Lisszaboni Szerzõdésbe is
átemelt – szöveg végül kimondja, hogy a Bizottságnak 2014-ig annyi tagja van,
ahány tagállam. Ekkor – ha csak a tagországok Tanács egyhangú szavazással nem
dönt másként (ez a kitétel amúgy magyar szerepvállalással került a szövegbe,
hagyva egy „utolsó reményt” a gyakorlat fenntartására) – a testület tagjainak szá-
ma a tagállamok kétharmadára csökken majd, és a tagállamok az egyenlõ rotá-
ció elvének figyelembevételével jelölhetik a biztosokat [18.9]

Ami az Európai Bizottság elnökét illeti, õt minõsített többséggel az Európai

Tanács jelöli, figyelembe véve az aktuális európai parlamenti többséget, majd pe-
dig az Európai Parlament egyszerû többséggel hagyja jóvá(Csupán emlékeztetõ-
ül: a Nizzai Szerzõdésben még nem minõsült elvárásnak, hogy az állam- és kor-
mányfõk a jelölt kiválasztásakor legyenek tekintettel az aktuális EP-összetételre.)
A Bizottság megbízatása öt évre szól, tagjai függetlenek hazájuk kormányától,
mandátumot tõle nem fogadhatnak fel, nem tartoznak felé beszámolással, és sa-
ját kormányuk által vissza nem hívhatóak. [18.9]

Felmerül a kérdés: miért fontos, hogy minden országnak saját biztosa lehessen?
Végül is, ha valóban minden biztos független az eredetileg õt jelölõ nemzeti kor-
mánytól, akkor a tagországoknak elvben közömbös kell, hogy legyen a Bizottság
összetétele. Csakhogy ez ennél bonyolultabb. Elõször is egyes esetekben, bár ez
hivatalosan szigorúan tilos, természetesen a kormányok igenis megkísérlik, hogy –
olyan uniós jogszabálytervezet formálásakor, amelyikhez vitális nemzeti érdekük
fûzõdik – az adott országból származó bizottsági tagnál „lobbizzanak” nekik ked-
vezõ megfogalmazás érdekében. Ezt persze elviekben megtehetnék más nemzeti-
ségû biztosnál is, de az esélyek ott nyilván kisebbek lennének akár már az érdemi
meghallgatásra is. Továbbá: ha jó a viszony az adott nemzetiségû biztos és hazája

45
 kormánya között, akkor jó eséllyel az elõbbi idõrõl-idõre – kvázi „önkéntes”, „ha-
zafiúi” alapon – rendszeresen informálja az utóbbit a fontosabb bizottsági folya-
matokról. Ennek esélye is esetlegesebb volna, ha nem ülne a biztosok asztala kö-
rül valaki az adott országból is.

Ami viszont legalább ennyire fontos, vélelmezve, hogy ez mind nem létezik, nincs
rendszeres kommunikáció az eredetileg küldõ ország és az adott biztos között, ez
utóbbi akkor sem fogja elfelejteni származását. És egy-egy törvénytervezet vitájá-
nál immár az Unió szempontjából is rendkívül hasznos lehet egyfajta helyismeret,
vagyis ha olyan szempontok is felmerülnek, amikre leginkább csak az gondolhat,
akinek van valamilyen helyi tapasztalata is. Egy ír sohasem lesz annyira fogékony
nemzeti kisebbségek ügyeit érintõ jogszabálytervezetek lehetséges következményei
iránt mint egy közép-európai. Egy holland nyilván kevésbé tud empatikus lenni az
Alpokon átmenõ kamionforgalom káros kihatásai iránt, mint az ott élõ osztrák, vagy
akár egy olasz származású biztos. Egy cseh, vagy egy magyar biztos pusztán józan
belátás alapján sohasem fog annyira beleérezni a mélytengeri halászok problémái-
ba, mint az Óceánnal határon tagállamokból érkezett kollégáik. Márpedig a „terep-
ismeretbõl” származó észrevételek alkalmasint nagyon is fontos adalékot jelenthet-
nek ahhoz, hogy tényleg életképes, a gyakorlatban jól hasznosuló jogszabályterve-
zet szülessen. (Nem mellesleg: növelve így annak esélyét is, hogy a Tanácsban részt
vevõ tagországok és az Európai Parlament meg is fogják majd szavazni!)

Más kérdés, hogy a biztosok nemzeti kötõdését túlzottan fetisizálni sem szabad. Tény-
kérdés, hogy sok esetben a mindenkori biztosok gondolkodása fokozatosan – és tény-
legesen is – egyre dominánsabban közösségi szemléletûvé válik. És ez nem is cso-
dálható akkor, amikor az eléjük kerülõ dossziék visszatérõen nem egy-két országnyi,
hanem kontinens léptékû projektekre, programokra vonatkoznak, amelyek idõtávla-
ta alkalmasint évtizedes. Ezekben kell meglátniuk a logikát, értelmet, keresni a ha-
tékony és eredményes megoldást. S mindez idõvel önkéntelenül is uniós dimenziók-
ra állítja át a gondolkodást. Ha aztán a biztost eredetileg küldõ hazai kormányzat párt-
összetétele is megváltozik, és a korábbi természetes személyes nemzeti kapcsolat-
rendszer is visszaszorulhat mögötte, akkor egyébként is csökken az a késztetés, hogy
a túlzottan „élõ” kapcsolatba álljon a hazáját irányító politikai elit törekvéseivel.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje

E poszt annak a vágynak a megtestesülése, hogy az EU minél hatékonyabban

tudja formálni, menedzselni és képviselni közös külpolitikáját. E törekvés volta-
képpen már a korábbi reformokban is megfogalmazódott: így jött létre az 1991-
ben véglegesített Maastrichti Szerzõdés értelmében az EU „külpolitikai pillére”,
amelynek gondozását utóbb minden újabb szerzõdés valamilyen formában igye-
kezett tovább szabályozni. Az 1999 óta bizonyos jogosítványokkal már létezõ
„külpolitikai fõmegbízotti” funkció voltaképpen mindezek közvetlen folytatásá-
nak is tekinthetõ.

Az új poszt ugyanakkor alapvetõen nem változtatja meg a közös külpolitika

alapvetõ jellegzetességeit: az továbbra sem egységes, hanem csupán közös, va-

46
gyis a végsõ döntés minden kérdésben a tagállamok kormányainak kezében ma-
rad, a döntés pedig gyakorlatilag mindig teljes egyetértést kíván a huszonhetek
között. Az uniós fõképviselõ nem veszi át az államok külpolitikájának ellenõr-
zését, semmire nem utasíthatja Londont, Berlint, Budapestet. Ebben az értelem-
ben továbbra sem formálhat Brüsszelbõl „saját” külpolitikát, csupán azt képvi-
selheti, annak érdekében dolgozhat, amire a tagországoktól mandátumot kapott.
Ezt egyébként egy külön – brit követelésre elfogadott – nyilatkozat a Lisszabo-
ni Szerzõdésben alá is húzza, részletekbe menõen kifejtve, hogy a közös kül-, és
biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések a szerzõdésben nem érintik a tag-
államok hatásköreit sem külpolitikájuk kialakításában és alakításában, sem pe-
dig harmadik országokban és nemzetközi szervezetekben (például az ENSZ Biz-
tonsági Tanácsában) mûködõ nemzeti képviseleteik szempontjából [18.12]

Másfelõl viszont a jelenlegi – Javier Solana által betöltött – „fõmegbízotti”

tiszt, és a Lisszaboni Szerzõdésben szentesített fõképviselõi funkció több pon-
ton is igen lényeges változást is magában foglal. Így

– mindenekelõtt: a fõmegbízott elnökölheti majd az EU külügyminiszterek

tanácsának üléseit (ez jelenleg a mindenkori féléves soros EU-elnökség, az-
az a tagállamok joga),
– a Külügyek Tanácsának elnökeként fontos befolyása lesz az ülések napi-
rendjének meghatározására
– ugyanebbõl adódóan kezdeményezési lehetõsége is lesz (például javaslatok
tételében, dokumentum tervezetek készítésében).
– közvetlen megbízottja elnököli a Tanácshoz tartozó Politikai és Biztonsá-
gi Bizottság (a külön e célra kiküldött nagykövetek részvételével mûködõ
PSC) munkáját, amely lényegében a külpolitikai döntések elõkészítõ testü-
lete (ma még ez is soros elnökségi hatáskör),
– munkáját világszerte a fokozatosan felálló „Európai uniós diplomáciai szol-
gálat” (az Európai Külügyi Szolgálat) segíti majd.

Mindezek a jogok a jelenlegi „fõmegbízottat” (Javier Solanát) nem illetik meg.

De talán a legfontosabb fejlemény lehet, hogy noha az EU tanácsi fõmegbí-

zott a tagállami kormányok „alkalmazottja”, azonban alelnöki rangban tagja lesz
az Európai Bizottságnak is, ahol õ lesz felelõs „a Bizottság külkapcsolatokkal
összefüggõ feladatainak ellátásáért és az Unió külsõ tevékenysége egyéb terü-
leteinek összehangolásáért”. Jelenleg az a helyzet okoz gyakran kommunikáci-
ós zavarokat, máskor esetleg hatásköri torzsalkodást, hogy míg az EU Tanács
„színeiben” a külpolitikai fõmegbízott (jelenleg Javier Solana) szólal meg, ad-
dig az Európai Bizottságnak szintén van külkapcsolatokért felelõs tagja (most
éppen – 2004. óta – Benita Ferrero-Waldner személyében), és a külvilág szá-

47
mára nem mindig könnyû különbséget tenni az egyik, és a másik lehetséges
mandátuma között. Súlyosabb, hogy sokszor maguk az érintettek sem tudják
pontosan összehangolni munkájukat, egyes esetekben pedig az információáram-
lás is akadozhat.

Természetesen a Bizottság sem folytathat „önálló külpolitikát”. Ez a tagállamok

jogosítványa. Viszont rengeteg olyan feladat adódik egy-egy – tagállamok által
megfogalmazott – külpolitikai akció gyakorlati végrehajtásában, ami viszont már
klasszikusan bizottsági feladat. Arról például az EU-tanács határozott, hogy a
Milosevics-vezette jugoszláv kormányt el kell szigetelni, például beutazási tilal-
mat rendelve el a rendszer exponált tisztviselõi felé, netán korlátozva a jugoszláv
légitársaság berepülési jogosítványait stb., miközben támogatni kell a jugoszlávi-
ai demokratikus mozgalmakat – mindez elvi szinten még külpolitikai döntés volt.
De a végrehajtás, a konkrét intézkedések meghozatala, a támogatások formába ön-
tése és eljuttatása stb. már klasszikusan bizottsági feladat. Ezt eddig tehát két kü-
lön ember felügyelte, miként a Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépéséig továbbra
is fogja: az EU-tanácsnak alárendelt külpolitikai fõmegbízott, és a külkapcsolat-
okért felelõs biztos. A jövõbeni fõképviselõ a két portfoliót egy kézben fogja már
tartani.

A „kettõs kalap viselése” valójában már annyira jelentõs fejlemény, hogy el-
fogadása csak meglehetõsen hosszas viták után volt lehetséges. Számos tagor-
szág – mindenekelõtt Nagy-Britannia – szerzõdés-jogi ellentétet vélt felfedezni
abban, hogy a kormányok közvetlen mandátumának alárendelt – tehát tartalmá-
ban a „kormányközi’ együttmûködést megtestesítõ – fõképviselõ, és az elvben
nemzetek feletti Európai Bizottság (alelnöki rangú) külpolitikai biztosa azonos
személy lehessen. Kezdetben több tagállam – így például az amúgy inkább fö-
deráció-orientált Finnország is – ellenezte, hogy amennyiben a fõképviselõ a Bi-
zottságnak is az elnöke, akkor a Külügyek Tanácsának ülésén (tehát a külügy-
miniszterek döntéshozó testületében!) elnökölhessen.

Olyan konkrét dilemmákban is testet öltött ez, mint hogy kinek tartozik fele-
lõsséggel a „kétkalapos” személy, illetve mi történjen tanácsi mandátumával, ha
az Európai Bizottság – miként erre volt már példa – kollektíven lemondana? A
Szerzõdés végül is úgy rendelkezik, hogy ilyenkor a fõképviselõ elveszti bizott-
sági posztját – ami elvben azt is jelenti, hogy megbízatásának többi része viszont
megmarad, hiszen tanácsi mandátumáért csakis a tagországok felé tartozik
elszámolással,Erre utal az a tény is, hogy a fõképviselõ hivatali ideje nincs meg-
kötve, holott a Bizottság tagjaként csak öt évre szól a mandátuma. Annak per-
sze egyik esetben sincs akadálya, hogy egy újonnan alakuló Bizottságba a tag-
államok ismét ugyanazt a személyt jelöljék – azzal, hogy bizottsági alelnöki sze-
repében az Európai Parlamentnek is meg kell válassza.[18.12]

48
 Az Európai Parlament

Az Európai Parlament esetében az új szerzõdés egyrészt ismét több fontos te-

rületen bõvítette a testület jogosítványait (mindenekelõtt az éves költségvetés el-
fogadásában, valamint a bel-, igazságügyekkel összefüggõ jogalkotásban). Emel-
lett megnyitotta az utat a parlamenti létszám és a tagországonkénti mandátum jö-
võbeni (2009-tõl esedékes) megváltoztatása elõtt.

Csupán emlékeztetõül: az Európai Parlament (EP), mint neve is mutatja, az

Európai Unióban közvetlenül választott parlamentje; feladata a megegyezõ ne-
vû nemzeti-állami intézményekhez hasonlóan a jogalkotás folyamatában való
részvétel és a végrehajtó hatalom ellenõrzése. Az EP ugyanakkor néhány tekin-
tetben különbözik a nemzeti parlamentektõl: így mindenekelõtt képviselõinek
nem áll módjukban saját kezdeményezésükbõl önálló jogszabály-javaslatot be-
terjeszteni; ezt kizárólag az Európai Bizottság teheti meg.

A jogszabály-alkotás egészét tekintve ugyanakkor az EP aktív és befolyásos

résztvevõ: az együttdöntési eljárás során (ami most már az esetek többségét te-
szi ki) a Bizottság által elõterjesztett javaslatokat módosíthatja, elutasíthatja,
megvétózhatja. A Lisszaboni Szerzõdés szerint az együttdöntési eljárás válik a
rendes jogalkotási eljárássá, és bár kivételek még mindig maradnak, ez a mód-
szer immár újabb és újabb területekre- az uniós döntéshozatal túlnyomó részére
– kiterjed majd. Ezzel az EP az uniós jogalkotás mintegy 90 százalékában való-
di, konkrét befolyással rendelkezik majd, amennyiben valamilyen formában meg-
nyilvánuló egyetértése nélkül az adott jogszabály nem születhet meg. Mindezek
alapján mondható, hogy az EP, eltérõen egy nemzeti parlamenttõl, önmagában
ugyan nem képes jogalkotásra (szûk kivételektõl eltekintve csak a Tanáccsal kö-
zösen fogadhat el jogszabályokat), de az esetek mind nagyobb részénél ez a jog-
szabályalkotás nem is lehetséges szükséges mértékû egyetértése nélkül.

Az addig elsöprõ többségben csak véleményezési joggal bíró Európai Parla-

ment életében az 1991-es maastrichti szerzõdés hozott áttörést, amennyiben ra-
dikálisan utat nyitott az együttdöntés (voltaképpen egy társ-jogalkotás) kiterjedt
alkalmazása felé. További nagy ugrás történt ezen az úton 1997-ben Amszter-
damban, az akkori szerzõdéssel, amelyik számos újabb területen adott hasonló
jogköröket az EP-nek. A legkevesebb változást még a nizzai dokumentum hoz-
ta, de azért itt is akadtak fontos lépések. A Lisszaboni Szerzõdés részint értelem-
szerûen magában foglalja mindezeket, részint azonban több, fontos, jövõre nézõ
beavatkozást is tett

Egyfelõl, azzal, hogy a szerzõdés összevonta az eddig uniós „pilléreket”, és

– elenyészõ kivételtõl eltekintve – a korábbi elsõ pilléres, vagyis közösségi po-

49
litikai alapra helyezte a bel- és igazságügyekben is döntéshozást, mintegy negy-
ven újabb területre kiterjesztette a minõsített többségû döntéshozást. Ezzel lé-
nyegében fõszabállyá vált a minõsített többségû döntés, valamint az, hogy szin-
te minden ilyen esetben automatikusan együttdöntési jogosítvány illeti meg az
Európai Parlamentet.

Az EP ellenõrzi továbbá az Unió legfontosabb végrehajtó szervét, az Európai

Bizottságot. Külön az elnökének, és külön a biztosi kollégium egészének beik-
tatásához elengedhetetlen az EP egyetértése. Tehát a Parlament egyszer szavaz a
Bizottság elnökének személyérõl, majd az új elnök által javasolt személyek meg-
hallgatása után külön megszavazza a Bizottságot is. Külön egyes biztosokat te-
hát az EP nem szavazhat le, de azt megteheti, hogy ha komoly problémái van-
nak egy jelölttel, akkor egyszerûen nem szavazza meg magát a Bizottságot – ez
utóbbira ugyan még nem volt példa, arra azonban már igen, hogy az EP heves
ellenkezése nyomán változtatták meg a jelöltek listáját. A hivatalba lépett Bizott-
ságot – a biztosokat – az EP rendszeresen meghallgatja, az Unió zárszámadását
megvizsgálja, jóváhagyja vagy elutasítja. Végsõ esetben még az is hatalmában
áll, hogy megbuktassa az Európai Bizottságot, ahogy egy nemzeti parlament is
lemondásra kényszerítheti a kormányt. (Erre sem volt még példa, de valószínû-
leg csak azért mert 1999-ben, egy korrupciós botrány nyomán, a bizalmat vesz-
tett Bizottság inkább lemondott, de nem várta meg a parlamenti szavazást.)

A Parlament másik jelentõs jogosítványa, az uniós költségvetés megszavazása

terén, különösen fontos fejlemény, hogy eltörlik majd a kötelezõ és a nem köte-
lezõ kiadások közötti eddigi megkülönböztetést. A költségvetés feletti ellenõrzés
mértéke minden parlament befolyásának fontos mérõeszköze. A jelenlegi rend-
szerben az Európai Parlament csak a nem kötelezõ kiadások esetében tudhatja ma-
gánál az utolsó szót az egyes költségtételek meghatározásakor. A leendõ szerzõ-
dés-módosítás értelmében azonban a közös képviselõtestületnek immár a költség-
vetési eljárás egészénél társ-jogalkotói hatalom illeti majd meg. A változást so-
kan annyira fontosnak érezték, hogy hónapokon át vita folyt, vajon ilyen formán
a költségvetés végsõ elfogadásánál továbbra is az EP, vagy a Tanács mondhassa-
e ki a végsõ szót? Végül abban maradtak, hogy véleménykülönbség esetén rövid
békéltetõ folyamat után – amennyiben az sikertelen marad – az Európai Bizott-
ságtól kérnek majd a vitatott területre vonatkozó módosító javaslatot. [16.2]

A jelzett hatásköri szabályokon túli másik fontos – a Szerzõdés hatályba lé-

pése esetén jelentkezõ – változás a Parlament összetételét érinti. Az EP az Unió
egyetlen olyan intézménye, amelyet közvetlenül választanak: tagjai nem bürok-
raták vagy diplomaták, hanem az európai nép demokratikusan megválasztott kép-
viselõi. Megbízatásuk öt évre szól. A jelenleg érvényes Nizzai Szerzõdés és a
közben lezajlott bõvítések csatlakozási szerzõdése alapján a képviselõk száma

50
kezdetben – 2004-tõl – 736 volt, majd Bulgária és Románia 2007-es taggá válá-
sával ez ideiglenesen felment 785-re. A mandátumok elosztása a tagországok kö-
zött nagyjából arányos az egyes államok népességével, de csak nagyjából: a rend-
szer összességében a kicsiket részesíti elõnyben, így a nyolcvanmilliós Német-
országnak ugyan jóval több képviselõje van, mint a tízmilliós Magyarországnak,
de nem nyolcszor annyi, hanem csak körülbelül négyszer.

Az Alkotmányszerzõdés lezárásakor az állam- és kormányfõk úgy döntöttek,

hogy 2009-tõl újabb – viszonylag bõkezû, 750 fõs – felsõ határban maximalizál-
ják az EP lehetséges legnagyobb létszámát, amúgy meg felkínálják a képviselõ
testületnek, hogy belsõ viták alapján maga tegyen javaslatot a tagországonkénti
lehetséges új arányokra. Kikötötték még, hogy 6 fõ lehet a tagországonkénti mi-
nimum, és 96 képviselõben szabták meg a lehetséges maximumot. Ez tehát, ha
úgy tetszik a játéktér, aminek tartalmi feltöltése (a parlamenti helyek tényleges,
országonkénti elosztása) történetében elõször az EP-re maradt . [18.7] (Eddig az
alapszerzõdések rögzítették a pontos számokat.)

Az EP nem várt a Lisszaboni Szerzõdés megszületéséig, hanem ez utóbbi el-

fogadásának „utolsó fázisával” párhuzamosan maga is nekiült, hogy döntsön: mi-
ként tartják kívánatosnak a parlamenti helyek tagországonkénti megosztását a
2009-tõl kezdõdõ új parlamenti ciklusban. A „parlamenti csata” nem volt kön-
nyû. 2007 szeptemberében Alain Lamassoure francia néppárti, és a román szo-
cialista Adrian Severin képviselõk terjesztettek be közös javaslatot. Eszerint a he-
lyek újraelosztásához három fõszabály követését ajánlották: 750 fõs majdani új
Parlamentben legfeljebb 96 képviselõi hellyel rendelkezhessen egy ország – je-
lenleg egyedül Németországnak van 99 képviselõje -, míg a legkisebb tagoknak
jutó mostani minimális öt helyett hat mandátum juthasson – ezzel mind a két
esetben igazodva a szerzõdéses szabályok adta keretekhez. (Hiszen a szerzõdés
azt nem tiltotta, hogy az EP hatnál több vagy 96-nál kevesebb képviselõt ajánl-
jon meg.) Tekintettel, hogy a 785-ról a 750-re való csökkenés bizonyos képvise-
lõi helyek feladását feltételezi, Lamassoure és Severin az újraosztásnál a csök-
kenõ arányosság elvének az alkalmazását javasolták. A két képviselõ szerint ez
egy vitathatatlan matematikai formula, amely a további csatlakozások és demog-
ráfiai változások esetén is fenntartható. Eszerint minél nagyobb a népessége egy
tagállamnak, annál nagyobb lenne az egy képviselõre esõ polgárok száma.

A kezdeményezésnek egyaránt akadtak nyertesei és vesztesei. Az utóbbiak kö-

zül elsõsorban Olaszország volt az, amelyek oly mértékben elfogadhatatlannak
találták azt a tény, hogy az új elosztás szerint kettõvel kevesebb olasz honatya
ülhetett volna be, mint francia (és eggyel kevesebb, mint brit), holott elõzõleg –
a némileg eltérõ népességszám ellenére is mindmáig – paritás jellemezte a há-
rom ország parlamenti jelenlétét. Róma ebbéli sérelmét az októberi lisszaboni

51
EU-csúcs elé vitte, és az orvoslást lényegében összekötötte a Lisszaboni Szerzõ-
dés elfogadásával. Lisszabonban végül az a megoldás nyert, miszerint a jövõben
az EP elnöke nem fog beleszámítani a 750 fõs testület szavazó joggal rendelke-
zõ létszámába és az ily módon felszabaduló egy hely Olaszországnak jut majd,
Nagy-Britanniával azonos szintre (73 fõre) hozva fel az olasz honatyák létszá-
mát. A megoldás azért nyerte el némi gyõzködés után a résztvevõk tetszését, mert
ilyen formán senkitõl sem kellett elvenni képviselõi helyet, és a szerzõdésben
megtartani szándékozott (szavazati jogú) képviselõi helyek számát sem kellett
megnövelni.

A képviselõi mandátumok megoszlása a 2009-i EP-választások után (ameny-

nyiben persze a Lisszaboni Szerzõdés hatályba lép, ellenkezõ esetben maradnak
a ma hatályos szabályok):

Németország: -3 hely (96 mandátum)

Franciaország: +2 hely (74)
Nagy-Britannia: +1 hely (73)
Olaszország: +1 hely (73)
Spanyolország: +4 hely (54)
Lengyelország: +1 hely (51)
Románia: status quo (33)
Hollandia: +1 hely (26)
Belgium: -2 hely (22)
Portugália: -2 hely (22)
Csehország: -2 hely (22)
Görögország: -2 hely (22)
Magyarország: -2 hely (22)
Svédország: +2 hely (20)
Ausztria: +2 hely (19)
Bulgária: +1 hely (18)
Dánia: status quo (13)
Szlovákia: status quo (13)
Finnország: status quo (13)
Írország: status quo (12)
Litvánia: status quo (12)
Lettország: +1 hely (9)
Szlovénia +1 hely (8)
Észtország: status quo (6)
Ciprus: status quo (6)
Luxemburg: status quo (6)
Málta: +1 hely (6)
Összesen: 751 hely

52
 7. EU-intézmények (2)

Állandó elnök az Európai Tanács élén

A másik terület, ahol jelentõs változásokat hozott a Lisszaboni Szerzõdés, az
EU Tanácsának összetétele és mûködése volt. A leglátványosabb fejlemény két-
ségtelenül az állam- és kormányfõk rendszeres találkozóinak – az Európai Ta-
nácsnak (EiT) – élére javasolt állandó elnöki poszt elfogadása volt.

Az EiT-elnök formálisan 2003 januárjában, még az Alkotmányszerzõdést elõ-

készítõ Konvent-viták idején került az „asztalra”, amikor Jacques Chirac egy, az
intézményi reformokról kötött kétoldalú paktum keretében német kollégájával,
Gerhard Schröderrel is elfogadtatta az elképzelést. Mivel az ötlet meglehetõsen
kiforratlan volt, és ezért számos feltételezésre, találgatásra adott okot, kezdetben
szinte egyöntetû elutasítás fogadta a kisebb tagállamok és az Európai Bizottság
részérõl. A kis méretû tagállamok attól tartottak, hogy az Európai Tanács állan-
dó elnökének személyén keresztül a nagy tagországok „direktóriuma” valósul
meg, háttérbe szorítva a közösségi érdekeket képviselõ, szerepénél fogva pártat-
lan Európai Bizottságot. Az állandó elnöki poszt létrehozása mellett kötelezte vi-
szont el magát Valéry Giscard D’Estaing, az Konvent befolyásos elnöke – s mint
kiderült, néhány hónap alatt keresztül tudta vinni elképzelését.

A kezdeti izgalomhoz képest ugyanakkor viszonylag hamar lehiggadtak a ke-

délyek, ahogy letisztultak a leendõ elnöki szerepkör részletei. Miután kiderült,
hogy hatáskörei jórészt az Európai Tanács üléseinek elõkészítésére, levezetésé-
re, és az EU nemzetközi porondon történõ képviseletére korlátozódnak, a posz-
tot addig kézzel-lábbal ellenzõk is beadták a derekukat. Így errõl a kérdésrõl már
nem is folytak kiélezett viták a Konventet követõ alkotmányozó kormányközi
konferencián.

Az immár a Lisszaboni Szerzõdésbe is átemelt végleges szöveg értelmében

az Európai Tanács minõsített többséggel két és fél éves, egyszer meghosszabbít-
ható mandátummal elnököt választ, akit tartós akadályoztatás és hivatali köteles-
ségmulasztás esetén hasonló eljárással hívhat vissza. Az elnök elnököl az Euró-
pai Tanács ülésein és vezeti annak munkáját, az Európai Bizottság elnökével
együttmûködve és az Általános Ügyek Tanácsában folyó munka alapján gondos-
kodik az EiT elõkészítésérõl. (Az önálló általános ügyekkel foglalkozó tanácsot
szintén a Lisszaboni Szerzõdés hozza létre azzal, hogy kettéválasztja a mai Ál-
talános Ügyek és Külügyek Tanácsát.) Az Európai Tanácson belüli kohézió és
egyetértés kialakítására törekszik és az EiT minden egyes ülése után jelentést ter-
jeszt az Európai Parlament elé. Ezenkívül a közös kül- és biztonságpolitikát érin-
tõ témákban ellátja az Unió külsõ képviseletét, anélkül, hogy megkérdõjelezné
az Unió külügyiiszteri és biztonságpolitikai fõképviselõjének hatásköreit. Sem-

53
mi olyan önálló döntéshozói hatáskörrel nem rendelkezik viszont, ami azok tud-
ta nélkül a tagállam életére, politikájára kényszeríthetne bármilyen következ-
ményt. Miként a fõképviselõ, az EiT-elnök is csupán a tagországoktól kapott
mandátum keretein belül tevékenykedhet. Az Európai Tanács elnöke nem visel-
het más, nemzeti funkciót. [18.5]

Szintén fontos változás, hogy az Európai Tanács önálló intézménnyé válik és

a jövõben hivatalos határozatokat is hozhat.

A Tanács és a csoportos elnökség

Az Európai Unió Tanácsa, amelyet nem hivatalosan miniszteri Tanácsként is

emlegetnek néha, a Parlament mellett az Unió másik jogalkotó szerve. Itt nem
választott képviselõk, hanem a tagállamok miniszterei (jelenleg huszonheten)
vesznek részt a döntéshozatalban. Azt hogy éppen melyik miniszter utazik az
ülésekre, az dönti el, hogy milyen politikaterületrõl van szó: ennek megfelelõen
létezik pl. Mezõgazdasági és Halászati Tanács (az agrárminiszterekkel), vagy
Környezetvédelmi Tanács stb. Ezek az ún. tanácsi formációk, amelyek közül a
két legfontosabb az Általános és Külügyek Tanácsa, és a gazdasági és pénzügyek-
kel foglalkozó formációt, amelyet angol-francia rövidítésérõl csak ECOFIN né-
ven emlegetnek. Az egyes tanácsi formációk a saját szakterületükön tárgyalják
az ügyeket és fogadják el a jogszabályokat. Az egyes tanácsüléseket mindig a
hathónapos, soros elnökséget adó tagállam vezeti, amely egyszerre jelent komoly
kihívást (hiszen az elnökségnek kell meghatározni a napirendet, elõsegíteni a vi-
ták megoldását stb.) és lehetõséget is.

Az Alkotmányszerzõdés vitáinak korai szakaszában egy ideig napirenden volt

egy, kizárólag a jogalkotással foglalkozó általános jogalkotó tanács létrehozásá-
nak a gondolata. A Konvent még pártolta, a kormányközi viták során ugyanakkor
ezt a lehetõséget elvetették a tagállamok, mert attól tartottak, hogy egy ilyen jog-
alkotó tanácsban ülõ miniszterek túl nagy függetlenségre tennének szert a köz-
ponttól (saját kormányuktól). A Lisszaboni Szerzõdésbe is átkerült végsõ szöve-
gezés megtartja tehát a „szaktanácsokat” – amelyek száma jelenleg kilenc -, ket-
téválik viszont az Általános Ügyek és a Külügyek Tanácsa. Az Általános Ügyek
Tanácsának a többi miniszteri formáció munkájának összehangolása, az állam- és
kormányfõk csúcstalálkozóinak, vagyis az Európai Tanács üléseinek elõkészítése
és az ott hozott döntések végrehajtásának számon kérése lesz a feladata – együtt-
mûködve az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökével. A Külügyek Ta-
nácsa pedig az Európai Tanács által lefektetett stratégiai irányvonalak alapján ki-
dolgozza az unió külsõ akcióit és gondoskodik azok összhangjáról. Új elem, hogy
a Külügyek Tanácsát immár nem a soros elnökséget adó ország vezeti, hanem a
külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõ lesz az állandó elnöke. [18.6]

54
 A szaktanácsok pontos listájáról és feladatairól minõsített többséggel az Eu-
rópai Tanács hivatott dönteni, így az esetleges módosításokhoz (a jelenlegi rend-
szerhez hasonlóan) továbbra sem lesz szükség alapszerzõdés-módosításra. A mi-
niszteri Tanács – miként arról a demokrácia elmélyítésénél már szó esett – nyílt
ülést tart, valahányszor jogalkotásról vitatkozik és szavaz.ácsi formációt elnököl-
ni fog. (a ért tehát a fõmegbízott felel majd. ..(e. A Szerzõdés hatékonyabbá te-
szi a soros elnökség rendszerét is. Régóta felmerült, hogy a hathavonta cserélõ-
dõ, mindig más tagállam által ellátott elnökség nem biztosítja megfelelõen az
egyes tanácsi formációk munkájának a folyamatosságát. Ugyanakkor, mivel a
rendszernek elõnyei is vannak (a soros elnök tagállam számára például számos
lehetõséget jelent), a rotációs elnökség megszüntetése helyett inkább annak egy-
fajta kiegészítését határozták el a tagállamok. A 2004-es Alkotmányszerzõdés-
ben már meglévõ szabályt a 2007-es tárgyalások során átemelték a Lisszaboni
Szerzõdésbe (pontosabban az ahhoz csatolt 9. nyilatkozatba) is.

Ennek értelmében megmarad a hathónapos rotáció, emellett azonban a tagál-

lamokat hármas csoportokba, ún. elnökségi triókba szervezik. Egy-egy elnöksé-
gi trió 18 hónapra szóló, közös programot készít, és egyebekben is segíti egy-
mást az elnökség ellátásában. Ez a szabály így egyrészt biztosítja, hogy hosszabb
távon is kiszámítható legyen a Tanács mûködése, másrészt pedig megkönnyíti a
kisebb vagy tapasztalatlanabb tagállamoknak az elnökség ellátását. A Lisszabo-
ni Szerzõdés azt is leszögezi, hogy „az elnökségi csoportokat a tagállamok egyen-
jogúságán alapuló rotációs rend szerint kell kialakítani, figyelembe véve a tag-
államok különbözõségét és az Unión belüli földrajzi egyensúlyt”. [18.14]

A 18 hónapos trió-elnökség és a közös másfél éves program bevezetésével a

Tanács egyébként nem várta meg a szerzõdési reformfolyamat végét. Az Alkot-
mányszerzõdés ratifikációjának megakadását látva a tagállamok a Tanács 2006
végén módosított eljárási szabályzatába már beemelték ezt a rendelkezést, egyút-
tal 2020-ig meghatározták az elnökségi csoportokat. Az elsõ trió, Németország,
Portugália és Szlovénia 2007. január 1-jén meg is kezdte munkáját. Magyaror-
szág egyébként 2011 elsõ félévében lesz a Tanács elnöke, a 2010 elsõ és máso-
dik hat hónapjában soros Spanyolországgal és Belgiummal közös csoportban. A
trió elnökségek utolsó tagállamának (így Magyarországnak is) természetesen az
utána következõ csoport elsõ tagjával (esetünkben Lengyelországgal) is szoro-
san együtt kell majd mûködnie.

Azonban a Lisszaboni Szerzõdés természetesen a 18 hónapos (már ma is léte-

zõ) elnökségi csoportok mellett számos további változást is hoz az elnökségi rend-
szerbe. A soros elnökség alól ugyanis kikerül a Külügyek Tanácsa és az
Európai Tanács vezetése – mindkettõnek állandó elnöke lesz: a Külügyek Tanácsát
az új fõképviselõ, az Európai Tanácsot az EiT új állandó elnöke vezeti majd. A so-

55
ros elnökség marad viszont a többi tanácsi formáció (és az ahhoz kapcsolódó elõ-
készítõ szervek) elnöke, beleértve az (Általános Ügyek és a Külügyek Tanácsa szét-
választásával létrehozott) Általános Ügyek Tanácsát is. Ez rendkívül szoros együtt-
mûködést fog majd kívánni a soros elnökség és az új tisztségviselõk között.

A Lisszaboni Szerzõdéshez az elnökség ellátásáról csatolt nyilatkozat mind-

emellett tartalmaz egy speciális szabályt is, amely lehetõvé teszi, hogy a trió há-
rom tagállama a hagyományostól eltérõ módon is megállapodjon egymás közt a
soros elnökség ellátásról. (Például elképzelhetõ, hogy egyes tanácsokat vagy
munkacsoportokat másfél éven át elnököl a trió egyik tagja). Fontos azonban,
hogy mindezek a rendelkezések csak egy lehetõséget nyújtanak: a trió három tag-
állama, ha akar, megállapíthat különleges szabályokat is egymás között. (Így a
szerzõdés elviekben módot arra, hogy adott trión belül a három ország külön
megállapodás alapján ossza el egymás között a munkát, például bizonyos taná-
csi formációk elnöklését a trió valamely tagja átadja a csoport másik tagjának,
és megfordítva: valamely témát egy trió-tag esetleg több – hat hónapos – ciklu-
son át felügyelje, stb.. Ma még viszonylag kevés jele van az ilyen jellegû elnök-
ségi munkamegosztásnak, szakértõk szerint ugyanakkor idõvel nem lehet kizár-
ni, hogy esetenként élni fognak a lehetõséggel, például a rendkívül kis közigaz-
gatási apparátussal rendelkezõ, még elnökségi tapasztalattal nem rendelkezõ kis
tagországok színrelépésekor.) Ha viszont nincs ilyen speciális megállapodás, ak-
kor minden marad a régiben, vagyis alapesetben a trió tagjai továbbra is egymást
hathónaponként váltva, a 18 hónapos program alapján együttmûködve látják el
az elnökségi feladatokat.

8. EU- intézmények (3)

Az Európai Unió Bírósága

Az Európai Bíróság az Európai Unió legfelsõbb jogértelmezõ fóruma, felada-

ta – hasonlóan az állami bíróságokhoz – a közösségi jog betartásának felügyele-
te, a többi közösségi szerv törvényes munkájának ellenõrzése, és a jogi viták el-
rendezése. Az Európai Bíróságnak tulajdonképpen két fóruma van: maga az Eu-
rópai Bíróság, valamint az Elsõfokú Bíróság, amely egyes meghatározott ügyek-
ben ítélkezik, ezzel tehermentesítve a Bíróságot. (a két Bíróság között valódi fel-
lebbezésre csak korlátozottan van lehetõség).

A Felsõ Bíróság mellé rendelve több bírói panel is mûködik, amelyek elsõ fo-
kon hallgatnak meg bizonyos ügyeket. A panelek mindegyike egyfajta témára
specializálódik. A paneleknek három, öt vagy nyolc tagjuk van, és döntéseikkel
szemben a Felsõ Bírósághoz lehet fellebbezni. A paneleket magához a Felsõ Bí-
rósághoz hasonlóan azért hozták létre, hogy tehermentesítsék az intézményt,

56
amely lassúnak számít: az ügyek hatalmas mennyisége miatt nem ritka, hogy
évekig is eltart, míg a Bíróság döntést hoz egy vitás kérdésben. A panelek szá-
mának és szerepének növelése – ez a folyamat egyébként már az alkotmányozás
elõtt, a kilencvenes évek végén megindult – remélhetõleg javít ezen a helyzeten.

Mindkét bíróságnak 25-25 tagja van, vagyis minden állam egy-egy bírót je-
löl. munkájukat nyolc fõtanácsnok segíti, akiknek feladata, hogy egy ügyrõl elõ-
zetes jogi véleményt formáljanak, mielõtt az a Bíróság elé kerül döntésre.

Az újonnan elfogadott szerzõdés a Bíróság mûködésében elsõsorban techni-

kai természetû változásokat vezet be. Megváltozik például az Elsõfokú Bíróság
neve, a jövõben Törvényszéknek fogják hívni, és a Bírósággal közösen alkotják
az „Európai Unió Bíróságát”. (Ennek részben az az indoka, hogy amint az lát-
ható is volt az Elsõfokú Bíróság már ma sem kifejezetten a Bíróság egyfajta elõ-
zetes fórumaként mûködik, ahonnan az „elsõfokú” döntés után fellebbezni lehet
a Bírósághoz. Bizonyos feltétek mellett persze erre is van lehetõség, az Elsõfo-
kú Bíróság azonban inkább azt a célt szolgálja, hogy egyes, kisebb jelentõségû
ügyeket átvegyen a Bíróságtól és csökkentse annak leterheltségét. Ez most már
az elnevezésben is tükrözõdni fog.)

Ennél lényegesen fontosabb például, hogy az Unió hárompilléres szerkezeté-

nek megszûnésével a Európai Unió Bíróság immár nem a „közösségi”, hanem
az „uniós” jogot fogja értelmezni. (A két fogalom közti különbségrõl és a pillér-
rendszerrõl lásd a 3. fejezetet) Jelenleg ugyanis a bírósági ítélkezés leginkább az
elsõ pillérre, az Európai Közösség tevékenységeire terjed ki. A harmadik pillé-
res bel- és igazságügyi együttmûködésben ugyan korlátozottan van lehetõség ar-
ra, hogy a Bíróság értelmezzen bizonyos intézkedéseket, de ez inkább a kivétel,
mint az általános szabály; a második pillérben a kül- és biztonságpolitikában pe-
dig a bíróságnak végképp semmilyen hatásköre nincs.

Ez utóbbi a jövõben sem változik. A bel- és igazságügy területén azonban

megszûnik a különállás, igaz a tagországok itt is hagytak egy ötéves átmeneti
idõt, és számos részletszabály gondoskodik arról, hogy kezelhetõvé tegyék az át-
állást a sokak számára még mindig nehezen elfogadható új rendszer felé. Egé-
szében véve azonban a leglényegesebb elem, hogy a jövõben immár nem lehet
különbséget tenni közösségi és uniós jog között – fenti speciális (és egyébként
lényeges) kivételeket leszámítva a Bíróság hatásköre immár a teljes uniós jog-
rendre kiterjed majd.

A másik legfontosabb változás, amely szintén nem magát a Bíróságot érinti,

hatása az Unió életére mégis jelentõs lehet, ami aztán persze visszahathat a lu-
xembourgi taláros testületre is. Azzal ugyanis, hogy az Alapvetõ Jogok Chartá-

57
ja minden tagállamra nézve kötelezõ joganyaggá vált, közvetve azt is borítékol-
ták, hogy az Európai Bíróság jogértelmezése a jövõben ezekre a területekre is
fokozatosan kiterjedhet majd. Ez új: ilyen természetû kérdésekben eddig csak a
nemzeti bíróságok, valamint bizonyos esetekben a strasbourgi Európai Emberi
Jogi Bíróság volt illetékes. Hogy ez hova fog vezetni, azt nehéz pontosan fel-
mérni, de az biztos, hogy be fogja vonni az Uniót és az Unió intézményeit egy
olyan területre, ahová eddig nem merészkedtek, amiben eddig nem voltak illeté-
kesek. A Bíróság, ami eddig nagyobb részben a gazdasági jellegû, a belsõ pia-
cot érintõ kérdésekkel foglalkozott – hiszen a közösségi jog legnagyobb része
ide tartozik – ezentúl olyan emberi jogi kérdésekben is véleményt alkothat, amely
eddig a nemzeti bíróságok területe volt. A lehetõség persze csak potenciális, azt
nem tudni, hogy a Bíróság mennyiben él majd vele, de mindenesetre ez innen-
tõl már csak a Bíróság döntésén (és józan belátásán) múlik.[18.15]

Ez a terület – az alapvetõ emberi, politikai és szociális jogok vidéke – ráadá-

sul rendkívül érzékeny. Éppen ez akadályozta egyébként igen sokáig, hogy a
Charta valóban kötelezõ érvényû dokumentum legyen: nem hivatalos formában
már régóta létezik, hiszen a 2000. decemberi nizzai csúcson fogadták el a tagál-
lamok, ekkor azonban csak egy nyilatkozat formájában. Egyes tagállamok, elsõ-
sorban Nagy-Britannia, aztán sokáig útját állták szentesítésének. A Lisszaboni
Szerzõdést tárgyaló kormányközi konferenciának adott 2007. júniusi európai ta-
nácsi mandátumban végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy a
Charta kötelezõvé válik ugyan, de a tagországok a Szerzõdéshez csatolt jegyzõ-
könyvben lényegében úgy rendelkeztek, hogy az Egyesült Királyság (és más
okok miatt Lengyelország is) ez alól mentességet (ún. „opt-out”-ot, kimaradási
lehetõséget) kap, vagyis a Charta számára mégsem válik kötelezõvé.

Szintén a Bíróságot érintõ, de alapvetõen politikai rendelkezés a Lisszaboni

Szerzõdésben a fõtanácsnokok számának esetleges emelésérõl szóló jegyzõ-
könyv. Ennek értelmében, ha a Bíróság azt kéri, a tagállamok hozzájárulnak a
fõtanácsnokok számának nyolcról tizenegyre való növeléséhez. A Lengyelor-
szágnak tett engedményként született szöveg szerint, ekkor (hasonlóan a másik
öt „nagy” tagállamnál ma alkalmazott módszerhez) a fõtanácsnokok egyike ál-
landóan lengyel lenne, a többi tagország között pedig az eddigi három helyett öt
hely rotálódna.

9. Változás a döntéshozatalban: az új szavazati rend

A történetet a végén kezdve, lássuk elõször a tényeket: milyen változást hoz a

Lisszaboni Szerzõdés a döntéshozásban? Radikálist! A tagállamok képviselõit (a
munkacsoportokban ülõ diplomatákat, avagy a nagyköveteket, vagy a minisztere-

58
ket) magában foglaló „EU-Tanács” munkájában megszûnik az az – évtizedes, vol-
taképpen az európai integráció kezdete óta létezõ – gyakorlat, hogy minden egyes
tagállam bizonyos számú szavazattal rendelkezik, a döntéseket pedig – nem egy-
hangú döntést követelõ szavazás esetén – minõsített többséggel hozzák. Helyette
olyan új módszert vezet be a Szerzõdés, ami az úgynevezett kettõs többség alap-
ján számol: egy javaslat akkor megy át, ha a tagállamok 55 százaléka – 27 tagú
EU-ban legalább 15 ország – és az uniós népesség 65 százaléka támogatja. Ab-
ban az esetben, amikor a Tanács nem az Európai Bizottság vagy a külügyi és biz-
tonságpolitikai fõképviselõ javaslatáról dönt – például a bel- és igazságügyi poli-
tika egyes kérdéseiben vagy a Külügyek Tanácsában, ahol a Bizottságnak nincs
kizárólagos javaslattételi joga –, a szavazati küszöb a tagok 72 és a népesség 65%-
ára módosul. [19.2] Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha egy tagállamnak az
Unióból való kilépése miatti intézkedésekrõl kell dönteni.

A blokkoló kisebbségnek, tehát egy adott döntés meghozatalát megakadályoz-

ni képes országoknak, legalább a tagállamok népességének több mint 35%-át
képviselõ országokból és még egy tagállamból kell állnia; ennek hiányában a mi-
nõsített többséget elértnek kell tekinteni

Alapvetõen lengyel nyomásra az új rendszer ugyanakkor csak 2014. novem-

ber 1-én lép hatályba, addig is a jelenlegi (nizzai) minõsített többségi szavazási
rendszert alkalmazzák majd. Ezt követõen egy 2017. március 31-ig tartó átme-
neti idõszak során, valahányszor a Tanácsban minõsített többséggel fogadnak el
egy döntést, egy vagy több tagország kérheti, hogy a döntésre továbbra is a je-
lenlegi nizzai minõsített többségi szavazási rendszer szabályai szerint kerüljön
sor [18.18].

Ezek tehát a tények, amit a továbbiakban kiegészít egy sor, eseteként felet-
tébb bonyolult megszorítás, ezekre is hamarosan részletesen kitérünk. Elõbb
azonban érdemes szembe nézni azzal a kérdéssel, vajon miért volt annyira fon-
tos mindennek a rendezése? Mert az elmúlt tíz év ismétlõdõ reformhullámaiban
a szavazási probléma mindannyiszor felmerült. (És most a tíz év nem túlzás:
ugyanis az elsõ kísérletet a szavazati skála módosítására – már a várható bõví-
tésre való készülés jegyében – az Amszterdami Szerzõdés elõzetes vitái jelentet-
ték. Az 1997. júniusi amszterdami csúcs azért ért végett kora hajnalban, mert az
új szavazati rendszerrõl próbáltak közös nevezõre jutni, ám elsõsorban az akkor
feloldhatatlannak tûnõ belga-holland szembenállás miatt ez egyelõre lehetetlen-
nek bizonyult. Jogos tehát azt mondani, hogy 1997 óta valamennyi EU-szerzõdést
a döntéshozás körüli viták alakulása is befolyásolt.)

Az uniós szavazati rendszer reformját az egymást követõ bõvítések tûzték na-

pirendre, amelyek során megváltozott a kis és nagy tagállamok közötti arány. Eh-

59
hez voltaképpen a 2004-es kelet- és dél-európai csoportos belépésre sem kellett
várni: brit és spanyol részrõl már az 1994-es csatlakozási szerzõdést is (Auszt-
riával, Finnországgal, Svédországgal és Norvégiával – ez utóbbi késõbb népsza-
vazáson elutasította a csatlakozást ) azzal a feltétellel írták alá, hogy hamarosan
napirendre tûzik a szavazati rendszer reformját.

Ennek oka pedig az volt, hogy az idõk folyamán, az egyes bõvítések nyomán,
a kis- és közepes méretû tagállamok kerültek számszerû többségbe, mind sürge-
tõbb igénnyé téve a „nagyok” körében a szavazati súlyoknak számukra kedve-
zõbb újrarendezését. Ez kezdetben leginkább úgy tûnt megoldhatónak, ha a sza-
vazati súlyok elosztásánál jobban figyelembe veszik a népességszámot, jobban
megfelelve annak a demokratikus elvnek, miszerint a döntések mögött a lakos-
ság nagyobb számának kell felsorakoznia. Csakhogy a szavazati súly – még ha
a gyakorlatban az esetek többségében a miniszteri tanácsban nem is kerül sor
voksolásra – felettébb kényes téma, hiszen nem másról szól, mint nemzeti presz-
tízsrõl, az Unión belüli befolyásról és érdekérvényesítés képességérõl. Nem vé-
letlen, hogy 2000. decemberi nizzai csúcstalálkozójukon a tagországok (az ak-
kori 15-ök) állam- és kormányfõi több álló napon át elkeseredett vitát folytattak
a szavazati súlyokról, mielõtt egy valóságos számháború után az ötödik nap haj-
nalán beletörõdtek az addigra kialakult képletbe. De nagyon sokan úgy mentek
haza, hogy ezen még mindenképpen módosítani kell majd. Az szavazati vita foly-
tatása be volt programozva.

A közös piac alapító országai között kezdettõl fogva aránytalanok voltak a szava-
zati súlyok: az alig 400 ezer fõs Luxembourgnak úgy volt 2 voksa, hogy közel 60
milliós „nagyok” csak 10 szavazattal bírtak. Azaz, a döntéshozásban a befolyáso-
lási képességük csak ötszörös volt, miközben százötvenszer nagyobb volt a népes-
ségük. Ennek oka egy elvi, meg egy praktikus megfontolás volt. Az elvi az, hogy
már az Európai Közösség is országok és népek közösségeként definiálta magát.
Márpedig, ha a szavazatok csak a népességi arányokat tükröznék, akkor a százöt-
venszeres különbség mellett lehetetlenné válna az ország érdekeit érdemben érvé-
nyesíteni. Ha viszont minden ország egy-egy szavazattal bírna, ez irreálisan egyen-
lõ jogokat adna a különbözõ népességi súlyú tagországokat. Olyan rendszer kel-
lett, amelyik képes valahol mindkét szempontot érvényesíteni. A gyakorlati meg-
fontolás pedig abba az irányba tolt, hogy az említett két oldal közül a népességi
súlyt kevésbé éreztessék: ha ugyanis arányosan figyelembe vennék, akkor a nagy-
ságrendekkel kisebb európai országoknak sohasem állna érdekükben bekapcsolód-
ni az integrációs folyamatba.

Ebbõl alakult ki tehát a már említett, alapvetõen torz szavazati skála. Ez azonban
kezdetben nem okozott problémát, fõként, hogy a hat alapító államból három „nagy”
és három „kicsi” volt. Nem sok változást hozott az EU történetének elsõ bõvítése
sem: Nagy-Britannia, Dánia és Írország csatlakozásával 4:5-re módosult csupán a
„nagyok” és a „kicsik” aránya. Még az EU-tizenketteknél is alig mozdult el a skála:
5:7-re módosult a két országcsoport súlyelosztása. Ez az olló elõször a tizenötöknél

60
 kezdett aggasztóan megnyílni (5:10-re), és elõre látható volt, hogy a 2004-es tízes
bõvítés után (még ha Lengyelországot – Spanyolországhoz hasonlóan – a „nagyok”
közé soroljuk is) a hagyományos szavazási szabályok mellett az arány végkép fel-
borult volna: 6:19-re. Elõre vetítve, hogy elméletileg olyan „ország-szavazati” több-
ség is kialakulhatott volna, amely mögött valójában népességi kisebbség húzódik.

Ráadásul volt még két feszítõ körülmény. Az egyik a hajdani két Németország újra-
egyesülése, amely nyomán lett egy olyan tagja az Uniónak, ahol a népesség több, mint
20 millióval nagyobb, mint bármely más országban. A másik, hogy Spanyolország
annak idején úgy csatlakozott az EK-hoz, hogy választás elé állították: mivel népes-
sége elmaradt a többi „nagy” hatvanmillió körüli lélekszámától, ezért megtagadták tõ-
le, hogy az utóbbiak mindkét kiváltságával – két európai bizottsági taggal és tíz voks-
sal – egyaránt rendelkezhessen. Madridnak választania kellett, és a spanyolok akkor
a két biztos – s így csak nyolc voks – mellett döntöttek. Most viszont már az Amsz-
terdami Szerzõdés óta tudni lehetett, hogy a „nagyok” a két biztos közül a bõvítés
után egyet le kell, hogy adjanak. A spanyolok erre föl úgy érezték, hogy akkor viszont
joguk van a hajdan felkínált alternatívát, a szavazati paritást követelni.

Mindezek a szempontok már Nizza elõtt alaposan megnehezítették az alkudozást.

S mert ott nem sikerült mindenkinek jó egyezségre jutni, már akkor tudni lehetett,
hogy a nizzai döntéssel csupán egy újabb, késõbbi „szavazati csata” magvait ve-
tették el.

Nizzától a Lisszaboni Szerzõdésig

A Nizzai Szerzõdésnek néhány év távlatában az egyik, talán legterhesebb
öröksége abban állt, hogy a 2000-ben dúló politikai viták sodrában – amelyekre
most nincs helyünk kitérni – átmenetileg mód nyílt rá, hogy Lengyelország és
Spanyolország a népességi súlyához képest aránytalanul sok szavazathoz jusson.
(27 vokshoz egy 29-ig terjedõ szavazati skálán, aminek a végén az a Németor-
szág áll, amelynek lélekszámát a lengyel és a spanyol népesség együttesen sem
teszi ki). A nizzai alku egyszeri volt, s mint jeleztük, utána sokan eleve biztosra
vették a késõbbi korrekciót. Madrid, és fõként Varsó jött el egyedül úgy Nizzá-
ból, hogy tudták: ajándékot kaptak, amit nagyon nehéz lesz megõrizni, de õk
mindent meg fognak tenni a megõrzése érdekében. Amivel sikerült is elvetni a
2000–2007 közötti reformviták elkeseredett szavazati torzsalkodásainak a mag-
vát. Igaz, 2004-ben az akkori – különbözõ okok miatt gyenge pozícióba került –
lengyel és spanyol kormányok végül már beadták a derekukat. De e mögött is
sok hónap vitája állt, ráadásul az Alkotmányszerzõdés bukásával az idõközben
színre lépett új lengyel vezetés elõdeinek e – varsói megítélés szerinti – „meg-
ingását” is vissza akarta csinálni.

És – immár a Lisszaboni Szerzõdéshez érve – itt kezdõdött a baj. Mint már je-
leztük, a szerzõdés kihordását csaknem végveszélybe sodorta az a tény, hogy a
döntéshozás vonatkozásában az akkori lengyel kormány sokáig kész volt szembe

61
menni a közmegegyezéssel, és igenis meg akarta nyitni a kérdést – és vele az Al-
kotmányszerzõdés intézményi fejezetét. Amihez rajtuk kívül senki sem akart töb-
bé nyúlni, hiszen az abban foglaltak egy törékeny kompromisszum elemei voltak.

A lisszaboni tét a bevezetõben vázolt, eredetileg az Alkotmányszerzõdésben

egyszer már mindenki által aláírt „kettõs többség” átvétele volt. A kettõs több-
ség ötlete amúgy csaknem egy idõs a reformviták történetével. Az Európai Bi-
zottság már Nizza elõtt is „árulta”, mint lehetséges megoldást, a tagországok
többsége azonban akkor még úgy érezte, hogy könnyebben találhatnak úgy
kompromisszumot, ha az eddigi – kettõtõl tízig terjedõ – szavazati skálát mint-
egy megháromszorozzák. A végül elfogadott 2000-es szerzõdés ennek szellemé-
ben ismét minden országnak meghatározott szavazati súlyt adott (lásd a tábláza-
tot). Más kérdés, hogy a szavazati arányok a több éjszakát is végig harcoló vi-
tákban végül több helyen alaposan elcsúsztak a realitásoktól.

Mindez kezdettõl fogva érezhetõ volt az Alkotmányszerzõdés elõkészítésekor.

A német kormány nem is rejtette véka alá, hogy az új szerzõdésben meg akarja
kapni azt, amit Nizzában elmulasztottak: a – népesség-arányosabb – döntésho-
zási befolyástöbbletet, míg Madrid és Varsó kezdetben hallani sem akart errõl.
Giscard d'Estaing már a Konvent vitáiban hamar felismerte: arra nem volt töb-
bet esély, hogy az ottani szavazati skálához még egyszer hozzányúljanak. Csak
akkor lehetett szó elõrelépésrõl, ha az egész skálát elvetik, és új módon próbál-
ják a minõsített többséget meghatározni. Így állt elõ immár õ is a kettõs többség
ötletével, csak éppen akkor még a küszöbszámok máshol voltak (az õ verziójá-
ban akkor lett volna meg a szükséges többség, ha egy döntést a tagállamok fele
támogat és az igennel szavazók az Unió össznépességének 60 százalékát képvi-
selik).

A 2004-es soros ír EU-elnökség – amelynek dolgát alaposan megkönnyítette

az idõközben lezajlott lengyel és spanyol kormányváltás – végül a küszöbszá-
mok 5-5 százalékos megemelésével (a tagállamok 55 és a népesség 65%-ára)
mindenkinek (akkor éppen) elfogadható képletet tett az asztalra, és ezzel az Al-
kotmányszerzõdés számára meg is született a megoldás.

Az új szavazati rendszer – hatályba lépés ütemezése

Az Alkotmányszerzõdés azonban megbukott, és mire ismét napirendre került

egy új, módosított szerzõdés kitárgyalása, Lengyelországból olyan kormány ve-
zetõi ültek az asztalhoz, amelyik kész volt megtagadni elõdei aláírását, és ismét
csak a nizzai szavazati skálát tekintette egyedül elfogadhatónak. (A végjátékban
a lengyel álláspont annyiból rugalmasabbá vált, hogy hirtelen bedobtak egy új
szavazatszámlálási – úgynevezett „négyzetgyökös” – módszert is, ez azonban ré-

62
szint már túl késõn jött, részint pedig implicite továbbra is magában hordozta
volna az Alkotmányszerzõdéses intézményi fejezet megbontásának az ódiumát.)

A vitában közvetítõ soros elnökségnek – alapvetõen a 2007-es „német félév”

idejére esett mindez – az a lecke lett feladva, hogy úgy próbáljon meg „adni va-
lamit” a lengyeleknek, hogy eközben a kettõs többség összességében érintetlen
maradjon. A hosszú huzakodásból végül egy sor kiegészítõ követelés teljesítése
lett a fizetség. Az egyik a hatályba helyezés már említett kitolása: az új rendszer
csak 2014. november 1-én lép hatályba, addig is a jelenlegi (nizzai) minõsített
többségi szavazási rendszert alkalmazzák majd. Ezt követõen egy 2017. márci-
us 31-ig tartó átmeneti idõszak során, valahányszor a Tanácsban minõsített több-
séggel fogadnak el egy döntést, egy vagy több tagország kérheti, hogy a döntés-
re továbbra is a jelenlegi nizzai minõsített többségi szavazási rendszer szabályai
szerint kerüljön sor.

A másik a Varsó által már az Alkotmányszerzõdés idején is felmelegített úgy-

nevezett Ioannina-kompromisszum tovább srófolása volt. Az ún. Ioannina-
formula a blokkolási képességet hivatott erõsíteni mindazok számára, akik egy
esetleges többségi döntéshozási „úthenger” beindulásától tartanak. Lényege a kö-
vetkezõ: 2017. március 31-ig bezárólag, ha a Tanács azon tagjai, akik a blokko-
ló kisebbséghez szükséges lakosságszám legalább 75 százalékával, vagy tagálla-
mi létszám legalább 75 százalékával rendelkeznek, a Tanácsnak jelzik, hogy va-
lamely okból ellenzik, hogy a döntés a minõsített többség fent vázolt szabályai
szerint szülessen meg, akkor az elnökség elhalasztja a szavazást. Ezután „éssze-
rû határidõn belül és az uniós jog által meghatározott kötelezõ határidõk” betar-
tásával megpróbál kompromisszumot találni a felek közt. Erre pontos határidõ
nincs. Ez tehát az unió eszköztárába elõször 1994-ben, a görög elnökség idején
bekerült „Ioanninai formula”, amire azért van szükség, hogy egy számukra na-
gyon fontos ügyben kisebbségbe szoruló országok ne érezzék úgy, a többség le
tudja õket gázolni. (Az 1994-ben, az osztrák-svéd-finn csatlakozás kapcsán lét-
rejött megállapodás alapvetõen a növekvõ számú kis országok túlsúlyától félõ
„nagyok” követelésére született.) 2017. április 1-tõl ugyanez a mechanizmus ma-
rad érvényben, azzal a különbséggel, hogy a blokkoló kisebbséghez szükséges
arány 55-55 százalékát kell tudni felmutatni mind a népességszám, mind a tag-
állami létszám tekintetében (az addig érvényes 75 százalék helyett). A lisszabo-
ni csúcson lengyel követelésre egy meglehetõsen bonyolult formula elfogadásá-
val biztosították a tagállamok, hogy az úgynevezett Ioanninai kompromisszumot
csak egyhangú döntéssel lehessen módosítani, miközben ugyanehhez nem lesz
szükség újabb kormányközi konferencia összehívásához, miután a záradék nem
került be a reformszerzõdés fõszövegébe. (A záradék szövegét egy egyszerûen
módosítható határozattervezet tartalmazza. Emellett viszont egy – a Szerzõdés
részét képezõ – jegyzõkönyvben rögzítették, hogy a határozattervezet szabálya-

63
it csak egyhangúlag lehet megváltoztatni – ezzel biztosítva, hogy Varsó belegye-
zése ugyan szükséges legyen, de mégsem kelljen a bonyolult szerzõdésmódosí-
tási eljárást lefolytatni.)

Szakemberek szerint pusztán a számarányokat nézve az új szavazati rendszer

hozadéka összességében inkább kedvezõ – még ha a kisebb országoknak nem is
feltétlen elõnyös. Kalkulációk szerint az új rendszerben hat és félszer annyi or-
szág-koalíció lehetõsége létezik, ami meg tud szavazni egy döntést, mint a régi-
ben – vagyis pusztán matematikailag az új szisztéma hat és félszer hatékonyabb.

Ha az egyes tagállamok szavazati súlyát nézzük, az új rezsim egyértelmû nyer-

tese a négy legnagyobb ország – Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és
Olaszország –, de közülük is elsõsorban Németország. Berlin szavazati súlya a niz-
zai 7,8 százalékról 11,9 százalékra nõ, a három másik nagyé pedig 7,8 százalék-
ról 8,5–8,7 százalékra. (A hat legkisebb állam is nyer valamennyit: Málta, Luxem-
burg, Ciprus, Észtország, Szlovénia és Lettország.) A legnagyobb vesztes Lengyel-
ország és Spanyolország. Az õ súlyuk a nizzai rezsimben 7,4 százalék, az újban
6–6,1. A többi ország – Hollandiától lefelé Litvániáig – mind veszít egy kicsit. Ma-
gyarország szavazati súlya amúgy 3,7 százalékról 2,8 százalékra csökkent. [19.2]

Összességében az új szisztéma megfelel az eredetileg kitûzött céloknak. Job-

ban tükrözi a tagállamok népességsúlyát, tehát demokratikusabb; könnyebb dön-
téshozatalt tesz lehetõvé, és hatékonyabb; és megerõsíti a négy legnagyobb tag-
államot, amelyek attól tartottak, hogy a bõvítés miatt kisállamoktól felduzzadt
Unióban drámaian csökken a befolyásuk. Ugyanakkor a két szavazási küszöbér-
ték (az 55 és 65%) érdemi beleszólást biztosít a kis és közepes államoknak is.

A 2004. november 1-tõl érvényes nizzai szavazati rendszer

2004. november 1-tõl egy döntéshez a 345-bõl 55 szavazat kell, ha a Tanács a

Bizottság javaslatáról dönt, és 55 szavazat és a tagállamok kétharmada, ha a Ta-
nács saját kezdeményezésére cselekszik. Továbbá egy tagállam kérheti, hogy el-
lenõrizzék, az igennel szavazó országok képviselik-e az EU össznépességének 62
százalékát. Ha nem, akkor a javaslat nem kerül elfogadásra. [18.2] A szavazatok
súlyozása:

Franciaország: 29
Nagy-Britannia: 29
Németország: 29
Olaszország: 29
Lengyelország: 27
Spanyolország: 27
Románia: 14

64
 Hollandia: 13
Belgium: 12
Csehország: 12
Görögország: 12
Magyarország: 12
Portugália: 12
Ausztria: 10
Bulgária: 10
Svédország: 10
Dánia: 7
Finnország: 7
Írország: 7
Litvánia: 7
Szlovákia: 7
Ciprus: 4
Észtország: 4
Lettország: 4
Luxemburg: 4
Szlovénia: 4
Málta: 3

10. A vétójog korlátozása a döntéshozásban

A vétójog további korlátozása – a minõsített többségû szavazással való dön-

téshozás kiterjesztése újabb területekre – elsõsorban az Unió hatékonyságának
további erõsítése céljából került napirendre. Emellett az Uniós „pillérek” több-
ször említett összevonásával számos döntéshozási eljárás (a korábbi szóhaszná-
lattal) „közösségiesedik”, ami a legtöbb esetben egyúttal magában foglalja a több-
ségi szavazásra való áttérést is. A Lisszaboni Szerzõdés nyomán mintegy 40 dön-
téshozási eljárást érint ez – nagy többségük az eddigi „harmadik pillérbõl” ilyen
formában közösségi „elsõ pillérbe” kerülõ bel- és igazságügyi témák esetében.
(Egyébként az utóbbiaknál is maradnak kivételek, amelyek továbbra sem esnek
a többségi szavazás hatálya alá. Ld. még 12. fejezetet.)

A vétójog korlátozása valójában mindenkor az integrációs folyamat érzékeny

problémájának számított. Emlékezetes, hogy a hajdani közös piac – illetve az
Európai Közösségek – kezdeti története elsöprõ többségben az egyhangú dön-
téshozást ismerte, és az egymást követõ reformok és újabb szerzõdések egyik
legfontosabb hozadéka mindenkor ennek fokozatos visszaszorítása volt.

A minõségi változást jelentõ áttörést e tekintetben az Egységes Piacra való át-

térés hozta el, olyannyira, hogy a 2000. decemberi Nizzai Szerzõdés idején az
EU-szintû döntések mintegy 80 százalékánál már a minõsített többségû döntés-
hozás volt a jellemzõ. A maradék 20 százalékból a nizzai asztalra több mint 40

65
olyan téma került, amelynél némely tagországok felvetették a vétójog eltörlésé-
nek a lehetõségét. Valójában Nizzában kezdettõl fogva tudni lehetett, hogy ezek
közül jó néhány egyes tagországok határozott ellenállása miatt semmiképpen sem
számíthatott a csúcs egyetértésére. Az új szerzõdés végül így is több mint 30 új
területre terjesztette ki a többségi szavazást.

A vétójog további korlátozását három évvel késõbb a Konvent is megcélozta,

ám a kezdeti ambiciózus lista az Alkotmányszerzõdést elfogadó kormányközi
konferencia idejére lényegében már csak öt fontosabb témakörre olvadt. A vita
elsõsorban a következõ területekre koncentrált:

– adózás
– kül- és biztonságpolitika
– többéves pénzügyi keret (költségvetési ciklus) elfogadása
– társadalombiztosítás, és
– bel- és igazságügy.

A vita végül is nem tartott ki a 2004. júniusi csúcstalálkozóig: néhány nappal

korábban, az utolsó miniszteri szintû kormányközi fordulón a dossziét végül már
tisztába tették.

Az adózás esetében a britek – és mások, köztük maguk az akkori soros elnök-

séget adó írek is – csatát nyertek: ezen a területen fennmarad a nemzeti vétó.
(Emlékezetes, hogy itt az adópolitika azon részeirõl volt szó, amelyek „nem érin-
tik a tagállamok fiskális rendjét” és adminisztratív együttmûködéssel, vagy adó-
csalással állnak összefüggésben. A brit delegáció azonban leszögezte: Nagy-Bri-
tanniában csakis a rendõrségnek van nyomozati joga, ennek lefolytatásába még
más brit intézmények sem tudnak belefolyni, még inkább elképzelhetetlen, hogy
külsõ szervezetek, vagy más országok – többségi – döntése legyen rá bármilyen
formában befolyással.).

Valójában fõként az Európai Bizottság által már jó ideje szorgalmazott átál-

lást a többségi szavazásra e részterületen sokan igazából az „adópolitikai jég”
egyfajta szimbolikus megtörésének szánták. London azonban – maga mögött tud-
va több tagállam támogatását – éppen ezért sem akarta hagyni, hogy a többségi
szavazás-pártiak „betegyék a lábukat az ajtórésbe”.

Ha felemás módon is, de több sikert hozott az egyezkedés a bel-és igazság-

ügy (valójában a bûnüldözési együttmûködés) és a társadalombiztosítás eseté-
ben. A megállapodás – ami immár a Lisszaboni Szerzõdésbe is átkerült – a „vész-
fék”-ként emlegetett fellebbezési lehetõségen alapul. Eszerint, alaphelyzetben a
jogalkotásban a minõsített többségû döntéshozás a meghatározó, de lehetõség

66
van arra is, hogy bármely tagállam az Európai Tanácshoz forduljon, ha úgy ér-
zi, valamely jogszabály-javaslat összeegyeztethetetlen jogrendjével vagy társa-
dalombiztosítási rendszerével. Ezt követõen az állam- és kormányfõket magába
foglaló (egyhangúsággal eljáró) EiT-nek négy hónapja van, hogy döntsön. Ha az
EiT kifut az idõbõl, akkor a tagállamok bizonyos hányada (az Alkotmányszerzõ-
désben ez még „harmada” volt, a Lisszaboni Szerzõdésben 9 tagállam) megerõ-
sített együttmûködésre léphet egymással ebben a kérdésben [8.4] (A megerõsí-
tett együttmûködésrõl lásd a következõ fejezetet.).

Fontos megszorítás ugyanakkor, hogy a megerõsített együttmûködésre való

átállás opciója csupán a bûnügyi együttmûködés esetében jöhet szóba, a társada-
lombiztosításra ez már nem vonatkozik. (A bel-és igazságügyi témakört ld. még
részletesebben a 12. fejezetben.)

Ami a többéves pénzügyi keretrõl esedékes jövõbeni döntések meghozatalát il-

leti, a legfõbb akadályt itt Hollandia ellenállása jelentette. Hága kezdettõl fogva
ahhoz kötötte vétójogának feladását ezen a területen, hogy szülessen elõbb egy
olyan korrekciós mechanizmus, amelyik automatikus visszatérítést biztosít az egy
adott szintet túllépõ nettó befizetõ országok felé. Mivel ilyet az Alkotmányszer-
zõdés 2004-es véglegesítésekor az ír elnökség nem tudott felmutatni, ezért e pon-
ton végül nem sikerült konszenzusra jutni. Cserébe a hollandok is támogatták an-
nak leszögezését – ami utóbb a Lisszaboni Szerzõdésbe is átkerült -, hogy a jö-
võben mód lehet a vétójog megszüntetésére, ha az Európai Tanács (a tagállamok
vezetõinek testülete) konszenzussal úgy dönt, hogy felfüggeszti (ld. a továbbiak-
ban az úgynevezett átlépési vagy rugalmassági záradékról szóló részt.)

Összességében elmondható: a Lisszaboni Szerzõdés a vétójog további korlá-

tozásában viszonylag szerény mértékû változást hozott, ez azonban egyes terü-
leteken egyfajta áttörés jellegét öltik. Az utóbbiak jelentõs többsége a szabadsá-
gon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség szabályozásával függ
össze.

11. A megerõsített együttmûködés és különleges területei:

a közös külpolitika és a védelempolitika

Az úgynevezett „megerõsített együttmûködés” az Európai Unió azon szabá-

lya, ami lehetõvé teszi, hogy tagállamok egy csoportja bizonyos politikai terüle-
ten vagy bizonyos kérdések kezelésében szorosabb együttmûködésre lépjen egy-
mással, mint a közösség egésze [20.1] Például azért, mert nem akarják „bevár-
ni” azokat a tagállamokat, amelyek erre még nem állnak készen vagy egyszerû-
en nincs hozzá kedvük.

67
 Példa erre a közös pénz, az euró, amelyet a 27-bõl 15 állam használ, vagy a
schengeni határellenõrzési rendszer, aminek szintén nem mindenki tagja. (Szi-
gorú jogi értelemben ezek egyébként nem minõsülnek megerõsített együttmûkö-
désnek, ahogy ezt a kifejezést itt használjuk, mert mûködésüket nem az uniós
alapszerzõdés ide vonatkozó passzusai szabályozzák. De gyakorlatilag ugyanar-
ról a logikáról van itt is szó, csak a jogi megvalósítás más. )

A Lisszaboni Szerzõdés a megerõsített együttmûködésnek alapvetõen három for-

máját teszi lehetõvé: az egyik a kül- és biztonságpolitikai együttmûködésre vonat-
kozik, a másik a védelem- és katonapolitikaira, a harmadik pedig minden másra.

A „gyorsabban haladók” klubjának a formalizálása, az erre való törekvés az alkot-

mányos szerzõdés 2004. évi elfogadása idején már közel egy évtizedes volt. Az er-
re vonatkozó elsõ formális felvetést még az Amszterdami Szerzõdést bevezetõ kor-
mányközi konferencia részeként helyezte 1996. október 22-én a német és a fran-
cia delegáció közösen az asztalra, és már akkor sem elõzmény nélkül. Brüsszeli
bemutatásakor Michel Barnier francia és Werner Hoyer német európai ügyi minisz-
terek közös sajtóértekezletükön hangoztatták: a francia-német javaslat legfontosabb
mozgatórugója a kilátásba helyezett EU-való felkészülés volt. Nyilvánvaló, hogy
22–27 ország nem fog tudni teljes egészében hasonló intenzitással együttmûköd-
ni, márpedig az Unió jelenlegi alapokmánya a „leglassabban haladó hajóhoz” iga-
zodást kényszeríti ki – mutattak rá. (A „leglassabb hajó nem határozhatja meg a
konvoj sebességét” – volt akkoriban Kohl kancellár kedvenc érvelése.)

Az amszterdami csúcs idején már csak „flexibilitásként” (rugalmasságként) emle-

getett – jóllehet, a szerzõdésben ténylegesen már akkor is „szorosabb együttmûkö-
désnek” nevezett – mágikus formula végül be is került az akkori szerzõdésbe, ám
a továbbiakban formálisan szinte soha nem hivatkoztak közvetlenül rá. Ennek okát
sokan abban látták, hogy beindítását akkor még sokkal szigorúbb feltételekhez kö-
tötték. Így például csak akkor minõsülhetett elfogadhatónak, hogy semmilyen más
megoldás nem kínálkozott valamely együttmûködési forma teljes körû intézménye-
sítésére, és ennyibõl a „rugalmasság” az „utolsó menedéket” kínálta az elképzelt
szorosabb integráció megvalósítására néhány tagállam között. Ráadásul Amszter-
damban még a tagállamok „többségének” részvételéhez kötötték akár csak felve-
tését is (ez a mai helyzetben legalább 14 országot kellene, hogy jelentsen).

A Nizzai Szerzõdés ez utóbbit úgy módosította, hogy akkor éppen 8 ország jelen-
lététõl tette függõvé a „szorosabb együttmûködés” kezdeményezését, ami akkor még
mindig egyúttal a tagok többségét is jelentette, de egy 27 tagú EU esetében ez már
értelemszerûen lenyomta egyharmad alá az arányt. Nizza abban is könnyített, hogy
kiiktatta az amszterdami megfogalmazásból azt a kitételt, miszerint a „szorosabb
együttmûködés” nem lehet „diszkriminatív” az ebbõl kimaradó országokkal szem-
ben. Mint számos delegáció rámutatott: abban a pillanatban, hogy bizonyos dolgo-
kat egyes tagállamok csinálnak, mások meg nem, az együttmûködés valahol termé-
szeténél fogva diszkriminálja az utóbbiakat, s ennyibõl – ha mint elv, érvényben ma-
rad – állandó hivatkozásul szolgálhat ezek részérõl a beavatkozásra, vagy tiltako-
zásra. A Lisszaboni Szerzõdés mindezek nyomvonalán tovább haladva igyekezett
még tovább könnyíteni a lehetséges önkéntes együttmûködések rendszerén.

68
 A megerõsített együttmûködés szabályai

Az általános természetû együttmûködéssel kapcsolatban a következõ szabá-

lyokat fekteti le az új szerzõdés. A legalapvetõbb feltétel, hogy a megerõsített
együttmûködésnek az Unió intézményrendszerén belül kell maradnia, vagyis a
„keménymag” céljai és eszközei nem lehetnek ellentétesek az Unió egészének
céljaival és eszközeivel, nem akadályozhatják, nem torzíthatják annak mûködé-
sét – vagyis a megerõsített együttmûködésnek meg kell férnie az Európai Unió
kebelében. A másik fõ feltétel, hogy legalább 9 tagállamnak részt kell benne ven-
nie – erre azért van szükség, hogy megakadályozzák: az Unió apró darabokra tö-
redezzen, ahol tagállamok különbözõ csoportjai különbözõ dolgokkal
foglalatoskodnak.[20.2]

A Lisszaboni Szerzõdés fontosnak tartotta külön is leszögezni, hogy a „meg-

erõsített együttmûködés az Unió célkitûzései megvalósításának elõmozdítására,
érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerõsítésére irányul”. Az
a cél, hogy megerõsített együttmûködés csak akkor jöhessen létre, ha céljait „ész-
szerû idõkereten belül” semmiképpen sem lehet teljesíteni az Unió „normális”
keretein belül (az EUSz újonnan beillesztett 10. cikke). [20.2]További elvárás-
ként fogalmazódott meg, hogy az Európai Bizottság és a megerõsített együttmû-
ködésre lépõ tagállamok tegyenek meg mindent, hogy minél többeket bevonja-
nak ebbe az együttmûködésbe – vagyis hogy megakadályozzák a „klikkesedést”.
(A magyar érvelés itt egyebek között az eurót, és a Schengeni Szerzõdést hozta
fel példaként. Mindkét esetben olyan mechanizmusokat – köztük esetenként nagy
volumenû pénzügyi alapokat – hoztak létre, amelyek tevõlegesen elõsegíthetik a
szorosabb integrációs formából még felkészültség híján kívül rekedt országok
mielõbbi felzárkózását.).[20.4]

A megerõsített együttmûködés rendszerébe további biztosítékok is be vannak

építve. A „kemény magba” tartók csak akkor léphetnek egymással megerõsített
együttmûködésre, ha ezt a felkérésüket az Európai Bizottság kedvezõen elbírálta
(vagyis megállapította, hogy az minden szabálynak és feltételnek megfelel), va-
lamint a tagállamok minõsített többsége jóváhagyta és az Európai Parlament is
egyetértését fejezte ki. Késõbb bárki csatlakozhat ehhez a csoporthoz, amenynyi-
ben az Európai Bizottság értékelése alapján teljesíteni tudja a feltételeket. (20.4)

A megerõsített együttmûködés egyik legfontosabb lehetõsége, hogy felgyorsít-

hatja az uniós döntéshozatalt. Méghozzá úgy, hogy lehetõvé teszi, hogy az egy-
mással megerõsített együttmûködésre lépõ tagállamok egymás közti ügyeikben el-
töröljék a nemzeti vétó lehetõségét – már amennyiben az „egyébként”, a normális
uniós kereteken belül létezik (ilyen terület például az adópolitika, kivétel viszont
a katonapolitika, ahol erre nincs lehetõség, annak biztosítása érdekében, hogy itt

69
mindig fennmaradjon a vétó). Ennek az a jelentõsége, hogy megakadályozhatja,
hogy néhány állam nagyon sokáig akadályozza egy olyan politikai döntés megho-
zatalát, amivel õk nem értenek egyet – ha a többiek nagyon komolyan gondolják,
akkor bevezethetik maguk között. A kép teljességéhez tartozik ugyanakkor annak
megemlítse, a megerõsített együttmûködés nem csupán fennálló vétó-gátak meg-
kerülését segítheti elõ, hanem alapjául szolgálhat új közös politikák indításának is.

Együttmûködés a kül- és biztonságpolitikában

Az új szerzõdés különleges szabályokat ír elõ arra az esetre, ha tagállamok egy
csoportja a kül- és biztonságpolitika területén akar megerõsített együttmûködés-
re lépni. Mind az Európai Bizottságnak, mind az Európai Unió külügyi és bizton-
ságpolitikai fõképviselõjének véleményt kell nyilvánítania arról, hogy az együtt-
mûködés megfelel-e a szabályoknak, illetve nem ütközik-e az Unió egészének kül-
politikájába (megakadályozandó, hogy államok egy csoportja homlokegyenest el-
térõ külpolitikát folytasson, mint a többiek – ld. még alább részletesebben is). Az
együttmûködés megindításához nem elég a tagállamok minõsített többségének jó-
váhagyása – minden egyes tagállamnak támogatnia kell a kezdeményezést. Ha va-
laki tóbb kíván csatlakozni egy ilyen természetû együttmûködéshez, ez az együtt-
mûködésben már résztvevõ tagállamok teljes egyetértését is kívánja. [20.5]

Együttmûködés a biztonság- és védelempolitikában

A megerõsített együttmûködés többszörösen minõsített esete a védelem- és

katonapolitikai együttmûködés. Ez annyira speciális, hogy külön neve van: struk-
turált együttmûködés. A koncepció kitárgyalása során számos tagállam – köztük
Magyarország is – komolyan tartott attól, hogy azok, akik bekerültek, lényegé-
ben a többiek tudta nélkül is hozhatnak majd az EU egészére nézve is következ-
ményekkel bírható döntéseket. Mindezeket végül sikerült a szövegben semlege-
síteni.

Strukturált együttmûködésre azok az államok léphetnek egymással, amelyek

katonai felkészültsége nagyobb, mint a többieké, és közös katonai akciók indí-
tása céljából szövetségest keresnek egymásban. Ehhez meg kell szerezniük az
EU-tagállamok minõsített többségének támogatását[17.2]

Ha egy tagállam késõbb csatlakozni kíván ehhez az együttmûködéshez, csak

akkor teheti, ha az együttmûködésben résztvevõ tagok minõsített többsége támo-
gatja ebben (hasonlóan a kül- és biztonságpolitikai együttmûködéshez). Továb-
bá ki is lehet zárni egy tagállamot a megerõsített együttmûködésbõl, amennyi-
ben már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyeket a tagoktól elvárnak
(itt szintén a résztvevõk minõsített többségének egyetértésére van szükség).[17.3]

70
 Alapszabály, hogy a strukturált együttmûködésre (szoros katonai együttmûkö-
désre) lépõ tagállamok egymás közt minden esetben teljes egyetértéssel hoznak
döntéseket. Tehát minden tag vétóval rendelkezik, és ezt nem is lehet eltörölni.

A minõsített többség definíciója, mint minden esetben, a következõ: a tagál-

lamok legalább 55 százaléka igennel szavaz, és az igennel szavazó tagállamok-
ban él az Unió népességének legalább 65 százaléka (a szavazási rendszer rész-
leteirõl lásd a sorozat korábbi részét).

Az új szerzõdésnek a megerõsített együttmûködéssel foglalkozó rendelkezé-

sei lényegesen fejlettebbek, mint a jelenleg érvényes uniós alapszerzõdés szabá-
lyai. Azok kimondottan tiltják például a katonai kérdésekre is kiterjeszteni az
együttmûködést, mert a régi szerzõdés még egy olyan idõszakban született, ami-
kor szinte tabu volt az Európai Unióról, mint védelmi feladatokat is ellátó szer-
vezetrõl beszélni. A jelenlegi szabályok ráadásul egyértelmûen egy 15 fõs unió-
ra születtek, és az Lisszaboni Szerzõdésben lefektetettekhez képest meglehetõ-
sen elnagyoltak is.

A Szerzõdés kimondja, hogy „a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó

határozatokat […] a Tanács [a tagállami kormányok fóruma] fogadja el egyhangú-
lag” a fõképviselõ vagy egy tagállam kezdeményezésére. A közös fellépés csak ak-
kor lehetséges, ha mindenki egyetért; senkit nem lehet leszavazni. Másrészt az „eu-
rópai védelempolitika” céljai viszonylag szûken vannak megfogalmazva. Mint egy
másik cikk megállapítja, „az Unió ezeket [a katonai] eszközöket az Egyesült Nem-
zetek Alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az Unión kívüli bé-
kefenntartó, konfliktusmegelõzõ és a nemzetközi biztonságot erõsítõ missziókban”.

Fontos látni, hogy az új szerzõdés sem hoz létre uniós hadsereget sem (miként az
Alkotmányszerzõdés sem tette volna). A közös missziókra, békefenntartó mûvele-
tekre, konfliktusmegelõzõ akciókra a tagállamok alkalmi alapon biztosítanak fel-
szerelést és katonákat.

Vegyünk egy példát minderre. Tegyük fel, hogy valamelyik balkáni vagy kaukázu-
si országban ismét polgárháború vagy etnikai konfliktus lángol fel. Az Egyesült
Államok és a NATO különbözõ okokból nem akar beavatkozni, a feladat megol-
dása ezúttal teljes egészében Európára hárul. Az Unió tagállamai közösen úgy dönt-
hetnek – de csak teljes egyetértés esetén –, hogy katonai erõvel lépnek közbe, a
béke fenntartása vagy a menekültek hazajutásának biztosítása érdekében. Mindezt
közösen, az Unió zászlaja alatt fogják megtenni, és erre egyes tagállamok külön-
bözõ erõket ajánlanak fel. Mivel a közös védelempolitika semmilyen konkrét kö-
telezettséget nem ró egyetlen tagállamra sem, aki nem akar az akcióban maga is
részt venni, annak ezt nem muszáj megtennie. Sõt, ha valaki ellenzi, hogy egy bé-
kefenntartó akció az Európai Unió nevében történjen, az elvben az egészet meg-
akadályozhatja, hiszen a közös fellépéshez teljes egyetértést ír elõ a szerzõdés.

Mivel a szerzõdés nem hoz létre európai hadsereget, a közös békefenntartó csapa-
tokat nem egységes európai parancsnokság alá fogják helyezni; a katonák vezérlé-

71
sét saját tisztjeik fogják ellátni. Kivéve azokat az eseteket – mert erre is mód van
– amikor két vagy több tagország saját hatáskörében úgy dönt, hogy teljesen in-
tegrált hadcsoportot hoz létre; ekkor egymás közt, szabad akaratukból megállapod-
nak, hogy a hadcsoport vezénylését ki fogja ellátni.

Például nemrég Olaszország, Magyarország és Szlovénia döntött úgy, hogy a jövõ-

ben létrehoznak egy közös hadcsoportot, amit ilyen alkalmakkor lehet majd bevet-
ni. A hadcsoport vezetését a legtöbb katonát adó Olaszország fogja ellátni – miköz-
ben a magyar kormánynak továbbra is megmarad a végsõ joga, hogy a katonák be-
vetésérõl egy adott helyzetben döntsön. A harctéri parancsnokságot ebben az integ-
rált csoportban az olaszok fogják ellátni, de magáról a bevetésrõl Budapesten kell
a végsõ szót kimondani. Ez lényegében nem különbözik attól, ahogyan a NATO mû-
ködik jelenleg is. A taktikai parancsnokság általában egy amerikai tábornok kezé-
ben van, de arról, hogy Magyarország részt vesz-e egy misszióban, Budapest dönt.

A szerzõdés tehát lehetõséget teremt az eddigieknél koordináltabb – és ezért felte-

hetõen hatékonyabb – közös fellépésre, anélkül, hogy olyan kötelezettséget róna
az egyes tagállamokra, ami nem egyeztethetõ össze lelkiismeretükkel, politikai aka-
ratukkal vagy a védelempolitikára, a katonák bevetésére vonatkozó nemzeti alkot-
mányos elõírásaikkal és szokásaikkal.

Az eddigi alapszerzõdések kizárták a védelempolitikát a megerõsített együttmûkö-

dés hatálya alól; az Európai Unió vezetõi akkor még úgy vélték, hogy ez a terület
túlságosan érzékeny ehhez. A Lisszaboni Szerzõdéssel azonban megnyílik annak
lehetõsége, hogy egyfajta „védelempolitikai keménymag” jöjjön létre az EU-n be-
lül, olyan államok közt, amelyek katonai kérdésekben szorosabb egységet akarnak
egymás közt létrehozni.

72
 IV. AZ EGYES POLITIKATERÜLETEK

12. Gazdasági kormányzás az Európai Unióban

A stabilitási és növekedési egyezmény értelmezése körüli vita jól illusztrálja,

hogy a gazdasági együttmûködés módja és mélysége – más néven a gazdasági
kormányzás – a mai napig megosztja az Európai Uniót. Ennek egyik egyszerû oka
az, hogy miután az eurózóna tagjai a monetáris politika (vagyis az nemzeti fize-
tõeszközhöz kötõdõ antiinflációs és a kamatpolitika) területén feladták szuvere-
nitásukat, a kormányok kezében a gazdasági és a fiskális (költségvetési) politika
maradt lényegében az egyetlen eszköz az ország fejlõdésének befolyásolására.
Nem csoda, hogy kínosan ügyelnek arra, hogy jogköreik ne csorbuljanak. Más-
felõl az Unió tagállamai – és nem csak az egységes valutában osztozó tagország-
ok – egy hajóban utaznak, egyikük gazdasági döntései a többiekre is kihatnak.
Fokozottan érvényes ez az eurót bevezetõ országokra, ahol egyikük hibás dönté-
sei és felelõtlen költekezése a közös pénzen át a többieket is hátrányosan érinti.

Nem véletlen, hogy a Lisszaboni Szerzõdés gazdasági politikáról szóló része

leszögezi: a tagállamok közös érdeklõdésre számot tartóként tekintenek gazda-
ságpolitikájukra és azokat a Tanács keretében össze kell hangolniuk. [21.1] A ko-
ordináció, amelyeket a Bizottság ajánlására a Tanácsnak, vagyis a tagállamok-
nak kell ajánlás formájában elfogadnia és az Európai Parlamentet errõl értesíte-
nie. A gazdaságpolitikák szorosabb összehangolása és a tagállamok gazdasági
teljesítményének egymáshoz való közelítése érdekében a Tanács a Bizottság ál-
tal elé terjesztett jelentések alapján az Unió valamennyi tagországában figyelem-
mel kíséri a gazdasági folyamatokat.

Ha a tagállamok gazdaságpolitikái nincsenek összhangban a középtávú célok-

kal és a gazdasági és monetáris unió zavartalan mûködését veszélyeztetik, a Bi-
zottság figyelmeztetést intézhet az érintett tagállamokhoz. A Tanács pedig a Bi-
zottság ajánlására maga is ajánlással fordulhat a tagország felé, amelyekben ja-
vaslatot tesz a helyzet kezelésére. A Bizottság javaslatára pedig a Tanács nyilvá-
nosságra is hozhatja a saját ajánlásait, mivel az ilyen értékelés nyilvánosságra
kerülése sokszor ösztönzõleg hat az adott tagállamra (senki sem szeret „kínos
helyzetekbe” kerülni gazdaságpolitikája miatt).

73
 A fenti, jelenleg is hatályos elveken gyakorlatilag a Lisszaboni Szerzõdés sem
változtat, mert az uniós alapszerzõdés elõkészítéseinek különbözõ fokain vagy a
politikai szándék, vagy az egyetértés hiányzott az Unión belüli gazdasági kor-
mányzás kiadósabb megreformálására.

Vita a Bizottság szerepérõl a gazdaságpolitikai koordinációban

Az Alkotmányszerzõdés vitáiban komoly összetûzésekhez vezetett annak

megítélése, vajon milyen jogosítványokkal rendelkezzen az Európai Bizottság a
költségvetési szabályokat megsértõ tagországokkal szemben: „ajánlást” vagy pe-
dig hivatalos „javaslatot” tehessen. Több tagállam is azt szerette volna, ha az Eu-
rópai Bizottságnak a jelenleg érvényben lévõ szerzõdésnek megfelelõen csak
ajánlattételi joga van a Tanács felé, amikor egy adott tagállamról meg kell álla-
pítani, hogy megszegte-e a költségvetési szabályokat, és elõ kell írni számára,
hogy milyen intézkedéseket hozzon a költségvetési hiány csökkentésére. A ja-
vaslattétel joga ezzel szemben már azt jelentené, hogy a tagállamok csak egy-
hangú döntéssel utasíthatnák el vagy másíthatnák meg a Bizottság ajánlásait. Az
ajánlás esetén viszont a minõsített többség is elég ennek eléréséhez.

Végül az a forma gyõzedelmeskedett – és ez került át most a Lisszaboni Szer-

zõdésbe is -, amely szerint a Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak annak megál-
lapítására, hogy egy tagállam a gazdaságpolitikai együttmûködést szabályozó sta-
bilitási és növekedési paktum rendelkezéseit megsértve túlzott költségvetési hiány-
nyal rendelkezik-e. Ugyanakkor csak ajánlást tehet a Bizottság arra, hogy a Tanács
milyen kiigazító lépéseket írjon elõ (és milyen intervallumon belül) a szóban for-
gó tagországoknak. Máskülönben a deficiteljárás marad úgy, mint eddig (EUMSz
Túlzott hiány esetén követendõ eljárás, 90.) [21.3]

Az eurócsoport helye a gazdasági kormányzásban

Az új szerzõdés elõször ad formálisan is önálló döntéshozatali jogköröket az

eurócsoport tagjainak (vagyis az eurót használó tagállamoknak), felhatalmazva
tagjait arra, hogy specifikus intézkedéseket hozzanak a költségvetési fegyelem
és ellenõrzés összehangolására, saját maguk számára gazdaságpolitikai irányel-
vek meghatározására, garantálva azt, hogy ezen utóbbiak összhangban legyenek
az uniós szinten elfogadottakkal. A Szerzõdés egyik vonatkozó cikkelye szerint
a Tanács a Bizottság javaslatára megfelelõ intézkedéseket hozhat az eurózóna
nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon való egységes képvise-
letére [21.4] A tagállamok pénzügyminiszterei lényegében elébe mentek az új
szerzõdésnek, amikor 2004. szeptemberében az eurózónán belüli gazdaságpoli-
tikai koordináció javítására és az eurótérség határozottabb politikai irányítására
Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfõ és pénzügyminiszter személyében

74
állandó elnököt választottak az eurócsoport élére. Juncker 2005-tõl két éven át
töltötte be a „Mr. Euró” funkciót, ami az eurócsoport havi ülésein való elnöklést,
az eurótérség nemzetközi porondon való képviseletét, valamint az eurózóna és a
monetáris politikáért felelõs Európai Központi Bank közötti koordinációt foglal-
ja magában; majd újabb kétéves idõtartamra újraválasztották.

A gazdasági kormányzásról folytatott viták tárgya volt az a kérdés is, hogy

milyen kör legyen jogosult az eurózónához történõ csatlakozásról. Elsõsorban
francia részrõl voltak tapasztalhatók az eurótérség intézményi jogkörének erõsí-
tését célzó törekvések, és ezzel összefüggésben az is, hogy kizárólag az egysé-
ges valutával rendelkezõ országok döntésétõl tegyék függõvé az eurózóna kibõ-
vítését. A franciáknak végül nem lett igazuk, mert egy tagállam csatlakozásáról
az euróövezethez a Bizottság javaslatára a teljes Tanács dönthet minõsített több-
séggel, de ehhez szükséges, hogy elõzõleg az eurózóna tagállamainak minõsített
többségétõl ilyen tartalmú ajánlást kapjon. Ha a Tanács eldöntötte, hogy melyik
tagállam teljesítette az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket, a Bizottság ja-
vaslatára európai rendelettel vagy döntéssel végérvényesen rögzíti az érintett or-
szág fizetõeszközének euróhoz viszonyított árfolyamát. A Tanács az eurózóna
tagjainak és az érintett ország egyhangú egyetértésével és az Európai Központi
Bankkal folytatott konzultációt követõen határozza meg a végleges árfolyamot.

(Az eurózóna tagjai 2008. elején: Ausztria, Belgium, Ciprus, Finnország, Fran-
ciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxembourg, Málta, Németország,
Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovénia. 2008 májusában az Európai
Bizottság eurózóna-tagságra javasolta Szlovákiát is, amely jó eséllyel 2009. ja-
nuár 1-tõl csatlakozhat az euró-tagok közé.)

13. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén

alapuló térség a Szerzõdésben

Néhány szó az elõzményekrõl

Némi leegyszerûsítéssel az mondható, hogy az európai integráció fejlõdéstör-

ténetének a bel- és igazságügyi együttmûködés az egyik igazi „siker-sztorija”.

Ezen a területen úgy jutottak el az együttmûködési folyamatok az uniós szintû

ügykezeléshez és néhány kivételtõl eltekintve a nemzeti vétójog feladásához, hogy
ennek másfél évtizeddel ezelõtt még csak érdemi hagyományai sem voltak. Ami
azt megelõzõen létezett, az csupán nemzetek és egyes intézmények közötti, szét-
töredezett két- (vagy néhány-) oldalú kooperációk ad-hoc halmazát jelentette csu-
pán –, miközben a politikai nyilatkozatok szintjén számos tagállam hangoztatta,

75
hogy a bel- és igazságügyek kezelését a nemzeti szuverenitás oly mélyen gyöke-
rezõ klasszikus esetének tekintik, ahol elképzelhetetlennek tartják, hogy nemzetek
feletti intézmények bármikor is érdemi beleszólást kaphassanak formálásukba.

Mélyen gyökerezõ, hiszen a korábban bel- és igazságügyi együttmûködésnek

nevezett terület egyaránt felöleli egyebek között a ma már alapszerzõdés részé-
vé vált schengeni szerzõdést (így a teljes külsõ határvédelmet), az egységes ví-
zumpolitikát, az egyeztetett – és mindinkább közös alapokra kerülõ – bevándor-
lási és menekültügyi politikát, valamint az igazságügyi és bûnüldözõ szervek kö-
zött egyre szorosabbá váló együttmûködést.

Mindezek kapcsán a kilencvenes évek elején az akkori tagállamok még csak ad-
dig voltak készek elmenni, hogy létrejöhetett az EU-integráció „harmadik (bel-és
igazságügyi) pillére”: erre került sor a Maastrichti Szerezõdés „három pilléres Uni-
ójának” megfogalmazásakor. Ami azonban konkrétan a bel- és igazságügyek ese-
tében nem jelent(het)ett mást, mint hogy a belügyi kérdésekért felelõs miniszterek
idõnként közösen is asztalhoz ültek, és együtt áttekintettek bizonyos ügyeket. De
a Bizottságnak kezdeményezési joga nem volt, ha dönteni próbáltak valamirõl,
csakis egyhangú szavazás jöhetett szóba, a nemzetek feletti Európai Bíróság vagy
Európai Parlament bevonása a folyamatokba pedig végkép fel sem merülhetett.

Ténylegesen új utat az 1997-ben elfogadott és 1999-ben életbe lépett Amsz-

terdami Szerzõdés nyitott, amennyiben – óvatosan még csak az alapszerzõdést
kiegészítõ jegyzõkönyvként – EU-kereteken belülre emelte a korábban pár tag-
állam között egyszerû nemzetközi szerzõdésként kötött, tehát az addig Uniótól
függetlenül létezett (belsõ határokat lebontó) Schengeni Megállapodást. Ugyan-
csak ez helyezte kilátásba, hogy a bel-és igazságügyi együttmûködés területén a
szerzõdés életbe lépése utána öt évvel (ha akkor is mindenki egyetért) áttérhet-
nek a döntéshozásban a többségi szavazásra, illetve általában az ügykezelés „kö-
zösségiesítésére” (kezdeményezési jogot adva az Európai Bizottságnak, együtt-
döntési jogot a Parlamentnek, szankcionálási jogot az Európai Bíróságnak).

Már ezen az úton jelentett újabb lökést az ugyancsak 1999-es öt éves tampe-
rei program elfogadása, amelyik az Amszterdami Szerzõdésben kilátásba helye-
zett, öt év alatt esedékes átállást volt hivatott a napi konkrét teendõk szintjén be-
vezetni és elõkészíteni. A Tamperében mindezek alapján megcélzott „közösségi-
esített” területek a:

– menekült ügyek
– a bevándorlási ügyek
– a határvédelmi ügyek és a
– vízum-ügyek

76
voltak. Ebbõl a vízum-ügyek kezelésénél nem várták ki az öt évet, hanem már
sokkal hamarabb irányt vettek az intézményesített harmonizálás felé, míg a ha-
tárvédelmi kérdések esetében az – EU-tizenötöknél – Nagy-Britannia és Írország
kivételével idõközben valamennyi tagállam által aláírt Schengeni Megállapodás
rendelkezéseinek többsége teremtett határidõ elõtt formális közös nevezõt.

Formálisan végül a 2004. évi elsõ féléves ír EU-elnökség a tamperei pontok

mindegyikénél a legutolsó percben a politikai egyezség szintjén valóban elérte
az addigi viták lezárását, ezzel az Amszterdami Szerzõdésben célul kitûzött „kö-
zösségiesítés” elõl elhárultak a politikai akadályok. Ami után persze még min-
dig hátra volt a tényleges végrehajtás.

A Lisszaboni Szerzõdés formalizálja a fejõdést

A Lisszaboni Szerzõdés voltaképpen mindezen folyamatok szerzõdéses kon-

szolidálását jelenti, miközben utat nyit további fejlõdések elõtt. Ami a nagy vál-
tozás, hogy a tizenhét évvel korábbi elzárkózás, a tíz évvel elõtti óvatos ingado-
zás után 2007-re az igény és mindennek a belátása már annyira általánossá vált,
hogy ellentétben a például az Amszterdami Szerzõdést kísérõ ádáz vitákkal, ez-
úttal sokkal kisebb – és parciálisabb – ellenkezés mellett lehetett jogilag is intéz-
ményesíteni a bel-és igazságügyi együttmûködést, mint „rendes” uniós politikát.

Valójában több minden is ezt szolgálta. Mindenekelõtt már említett módon az

a tény, hogy elfogadott elvvé vált a „maastrichti három pillér” egyetlen közös
struktúrába gyúrása, ami már eleve azonos jogi alapra helyezte az addig kínos
következetességgel nemzetek (kormányok) közötti együttmûködésébe utalt bel-
és igazságügyek kezelését a kezdettõl fogva nemzetek feletti (uniós, ill. koráb-
ban közösségi) szinten (is) igazgatott kereskedelmi, piaci, gazdasági vonatkozá-
sú (korábbi „elsõ pilléres”) területekkel. (A szerzõdés egyúttal intézményesítet-
te azt a – voltaképpen már korábban bevezetett – névváltoztatást, amely a kez-
deti idõk „bel- és igazságügyi együttmûködés”-ét „a szabadságon, a biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térség” ügyeinek kezelésére és szabályozására
módosította. A tartalom, az ide tartozó ügyek azonban gyakorlatilag ugyanazok
maradtak, csak most más az elnevezés.

Nem véletlen, hogy az Európai Unióról szóló szerzõdés már az általános ren-
delkezések, konkrétan az Unió céljai között azt szögezi le: „Az Unió egy belsõ
határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biz-
tosítása a külsõ határok ellenõrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint
a bûnmegelõzésre és bûnüldözésre vonatkozó megfelelõ intézkedésekkel párosul
[3.3]. Jelentõs ösztönzést kap a Schengeni Egyezmény is, midõn az EU mûködé-

77
sérõl szóló szerzõdésnek a „szabadságon, a biztonságon, a jog érvényesülésén ala-
puló térséggel” foglalkozó része rögtön az elején leszögezi: „Az Unió biztosítja
a személyek belsõ határokon történõ ellenõrzések alóli mentességét.” [8.2]

De hasonlóképpen, a voltaképpeni amszterdami és tamperei-hágai célok szer-

zõdéses formalizálásának tekinthetõ ugyanezen cikk azon, további megfogalma-
zása, amelyik kimondja: (Az Unió) „…a menekültügy, a bevándorlás és a külsõ
határok ellenõrzése terén a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló olyan kö-
zös politikát alakít ki, amely a harmadik országok állampolgáraival szemben mél-
tányos bánásmódot biztosít.”[8.2]

A legfontosabb – áttörés jellegû – fejlemény azonban vitán felül az, hogy a

Lisszaboni Szerzõdéssel immár a bel-és igazságügyekre vonatkoztatva is a mi-
nõsített többség és (az Európai Parlamenttel való) együttdöntési (új nevén ren-
des jogalkotási) eljárás válik a fõ döntéshozási formává, miközben az Európai
Bíróság hatáskörét lényegében kiterjesztik a szabadságon, biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térség szinte minden területére. Az Európai Bizottság
(jogalkotási) kezdeményezési jogot kap. Kivételt képeznek ez alól a rendõri és a
büntetõügyekben történõ igazságügyi együttmûködés, itt ugyanis nem érvénye-
sül a Bizottság kezdeményezési monopóliuma, bár a szerzõdés életbe lépése után
már tagállamok is csupán akkor léphetnek fel ilyennel, ha csoportjuk legalább a
tagok negyedét – jelen helyzetben hét országot – magában foglalja. (Korábban
egy ország kezdeményezése is elegendõ volt.)

Konkrétan mindez abban is jelenik meg, hogy – mint már utaltunk rá – a szer-
zõdés mintegy negyven új területen számolja fel a vétójogot, és ezek jelentõs
többsége bel- és igazságügyi kérdéseket érint. A szöveg ugyanakkor megemlíti,
hogy a szerzõdésbe egy új mechanizmust illesztenek be, ami a tagállamok szá-
mára lehetõvé teszi, hogy úgy hozzanak meg döntéseket a bûnügyi eljárásokat
és rendõri együttmûködést érintõ kérdésekben, hogy közben másoknak megen-
gedik a távolmaradást. Így a Nagy-Britannia és Írország helyzetérõl rendelkezõ
1997-es jegyzõkönyv hatókörét kiterjesztik, hogy ezen túl valamennyi ide tarto-
zó politikaterületen lehetõséget adjon a két tagállamnak, hogy – ha úgy dönte-
nek – kimaradjanak a többiek által meghozott döntésekbõl. (A többség védelmé-
re is születtek intézkedések, ezekrõl lásd pár bekezdéssel lejjebb.)

A teljesség kedvéért említsük meg ugyanakkor, hogy a rendõri együttmûkö-

désben még maradt olyan terület, ami teljes egészében kívül esik a többségi dön-
téshozás rendszerén (tehát nem csupán arról van szó, hogy szükség esetén a
„vészfék-mechanizmussal” meg lehet állítani az eljárást – ld. még alább -, ha-
nem a témakör kezelése eleve az egyhangúság rezsimje alá tartozik). Ez pedig a
rendõrségek közötti úgynevezett „mûveleti együttmûködés” (operational

78
cooperation), ami értelmezéstõl függõen – és persze csak e vonatkozásban – akár
viszonylag széles területre is kiterjeszthetõ.

Mindeközben – a közös bel- és igazságügyi vívmányok (így például a

Schengeni Egyezmény eddigi eredményeinek) védelmében – az is a szövegbe
kerül, hogy bár az Egyesült Királyságnak vagy Írországnak jogában áll majd egy-
egy javaslat elutasítása, de ha a brit (és az ír) kívülmaradás lehetetlenné tenné az
érintett intézkedés alkalmazását a többi tagállam vagy az Unió számára, akkor
egy megfelelõ procedúra végén minõsített többséggel felkérhetik Nagy-Britan-
niát vagy Írországot, hogy lépjen ki a schengeni együttmûködésbõl. Példának
okáért, ha a britek nem támogatnák a Schengeni Információs Rendszer (SIS) egy
esetleges harmadik generációjának kifejlesztését, akkor uniós partnerei minõsí-
tett többséggel az SIS II. elhagyására is kényszeríthetik.

A lisszaboni, (de fõként a maga idején az Alkotmány-) szerzõdés kihordását

megelõzõ hosszas viták nyomán került elfogadásra a már említett „vészfék-me-
chanizmus”, ami lehetõséget nyújt arra, hogy valamely tagország kivonja magát
a többségi szavazás hatálya alól. Eszerint, amennyiben egy tagállam úgy érzi,
hogy az adott (bûncselekményi tényállások és büntetési tételek meghatározásá-
ra vonatkozó, „szabályozási minimumot” célzó) jogszabály-tervezet összeegyez-
tethetetlen jogrendjével, úgy az Európai Tanácshoz (EU-csúcshoz) fordulhat. Ez
az úgynevezett „vészfék-mechanizmus”, aminek lényege, hogy az állam- és kor-
mányfõket magába foglaló EiT-nek négy hónapja lehet arra, hogy döntsön. Ha
az EiT kifut az idõbõl, akkor – feltéve, hogy 9 tagállam együtt van – megerõsí-
tett együttmûködés kezdõdhet ebben a kérdésben. [8.3]

Összességében, a bel- és igazságügyi együttmûködés – avagy a hivatalos ter-

minológiát követve: a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén ala-
puló uniós térség – kapcsán elmondható: miután nem is olyan régen még ez a
tûnt az egyik olyan területnek, ahol a hajdani közös piacból kinõtt integrációs já-
ték úgymond elérte „növekedése határait”, mára éppen, hogy ez kezd az integ-
rációs folyamat egyik – saját jogán és okán erõsödõ – tartópillérévé válni.

14. Az egyes uniós politikák: korszerûsített területek

és új tevékenységek a szerzõdésben

Korábban már utaltunk rá, hogy a Lisszaboni Szerzõdés közvetlen elõdjénél,

a 2004-es Alkotmányszerzõdésnél az akkori harmadik rész az egyes EU-po-
litikák precíz felsorolását, mûködési és eljárási elveik pontos leírását tartalmaz-
ta. A Lisszabonban véglegesített dokumentumnak az Európai Unió mûködé-
sérõl szóló szerzõdésre Evonatkozó rendelkezései többnyire e hajdani „harma-

79
dik részben” foglaltakat emelik át, persze több esetben kisebb-nagyobb módo-
sításokkal.

Itt is külön részek foglalkoznak olyan területekkel, mint a belsõ piac, a gaz-
dasági és monetáris politika, továbbá más, speciális területeket érintõ politikák
(foglalkoztatás, szociális politika, gazdasági szociális és területi kohézió, mezõ-
gazdaság, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, közlekedés, transz-európai há-
lózatok, kutatásfejlesztés és ûrkutatás, energia), szabadság, biztonság és igazsá-
gosság területe). Megjelennek azok a területek, ahol az Unió összehangoló, ki-
egészítõ és támogató szerepet játszhat (közegészség-ügy, ipar, kultúra, turizmus,
oktatás, ifjúság, sport és képzés, polgári védelem és igazgatási együttmûködés).
Egy további rész az Unió külsõ tevékenységeit foglalja magába, jelesül a közös
kereskedelmi politikát, a humanitárius és segélypolitikát, a korlátozó intézkedé-
seket, a nemzetközi megállapodásokat, a nemzetközi szervezetekkel és harma-
dik országokkal fenntartott kapcsolatokat és a szolidaritási klauzula végrehajtá-
sát. Végül külön fejezet foglalkozik az Unió mûködésével: ebben térnek vissza
az egyes intézményekre, tanácsadó testületekre és más szervekre vonatkozó rész-
letes rendelkezések. Ugyancsak ez a fejezet tér ki a pénzügyi rendelkezésekre –
a többéves pénzügyi keretre, az Unió éves büdzséjére, stb.

Itt jegyezzük meg, hogy a Lisszaboni Szerzõdés az Alkotmányszerzõdéshez

képest is bevezetett – vagy továbbfejlesztett – egyes politikaterületeket, mint az
éghajlatvédelem, az energiaszolidaritás, az energiahálózatok összekapcsolása
(ld., majd alább részletesen is).

Természetesen a fentiekre is igaz, amit korábbi fejezetek esetében már többször

jeleztünk: mivel – ellentétben a korábbi Alkotmányszerzõdéssel – itt nem konszo-
lidált szövegrõl, hanem meglévõ szerzõdések kiegészítésérõl, módosításáról van
szó, ezért a fent említett részek jelen formájukban csupán e változtatásokat gyûj-
tik össze, nem pedig az adott témára vonatkozó tételek teljes körû leírását.

Aligha lehet módunk arra, hogy a szerzõdés e felettébb terjedelmes és szer-

teágazó részét minden részletében ismertessük. Ehelyett eddigi megközelítésün-
ket folytatva, néhány különösen érdekes fejleményre, valamint lehetséges gya-
korlati példákra, értelmezésekre hívjuk fel az alábbiakban a figyelmet.

Példák egyes – életközeli – politikai területeken jelentkezõ fejleményekre:

Népegészségügy [12]

A Lisszaboni Szerzõdés, ahogyan az Európai Unió érvényes alapszerzõdései is,

meglehetõsen tartózkodó az egészségügy kérdéseit illetõen, ami elsõsorban a
tagállamok hatáskörébe tartozik. De ezen a területen is, ahogy nagyon sok más

80
helyütt is, megfigyelhetõ, az Unió jogköreinek kiszélesítése bizonyos témakö-
rökben, mint például az egészségvédelem.

Alapvetõen kimondja – megerõsítve az eddigi szerzõdéseket –, hogy „Politikái és

tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi …
az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”.
[12.1] Ez azonban önmagában még nem jogosítja fel az Uniót arra, hogy elkezd-
jen jogszabályokat alkotni az egészségügy területén vagy bármilyen más módon
belefolyjon ennek a területnek a felügyeletébe, mert a további cikkelyek pontosan
definiálják – és korlátozzák –, hogyan is léphet fel az EU e cél elérése érdekében.

Elvileg érvelhetnénk például, hogy a dohánytermékek szabad kereskedelmének EU

általi biztosítása éppenséggel nem biztosítja az emberi egészség magas szintjének
védelmét. Ez nem jelenti azt, hogy a szerzõdés fenti mondata miatt a dohánytermé-
kek szabad kereskedelmét le lehetne állíttatni. De mégis: aligha kétséges, hogy az
alapszerzõdés e szavait fel lehet használni a jövõben arra, hogy például civil szer-
vezetek olyan uniós politikák ellen érveljenek, amelyekre éppenséggel nemigen le-
het elmondani, hogy „biztosítják az emberi egészség védelmének magas szintjét”.

Az új szerzõdés külön is kimondja, hogy az Unió ösztönzi a tagállamok közötti

együttmûködést. Nem elvégzi tehát helyettük a munkát, és nem is avatkozik bele
a tagállamok hatásköreibe, pusztán ösztönzi õket. Ez nem hangzik túl soknak. De
ezzel is lehet „valamit kezdeni”.

Az egészségpolitika és a közegészségügy túlmutat a kórházakon és az orvosi ren-

delõkön. Az együttmûködést elõíró mondatból kiindulva született meg például nem
olyan régen – a korábbi uniós szerzõdések is tartalmazták ezt a cikket – a stock-
holmi székhelyû Európai Betegségmegelõzési és Ellenõrzési Központ (történetesen
magyar igazgatóval), amelynek feladata a tagállamok fellépésének koordinálása a
határon átnyúló megbetegedések – például influenzajárványos – esetére. A Központ
olyan konkrét dolgokkal is foglalkozik, mint a influenza elleni oltóanyagok felhal-
mozása. Ez azért fontos, mert ugyan az Európa Unió a világ legnagyobb
vakcinagyártója, tényleges gyártási kapacitása mindössze négy tagállamnak van.
Ez uniós koordináció és tárolás nélkül komoly problémákhoz vezethetne egy ka-
tasztrofális influenzajárvány esetén.

Vannak bizonyos területek, ahol az Unió jogot is alkothat az egészségügyben, bár

ezek igen szigorúan körbe vannak határolva és az egészségvédelemnek csak egy
igen vékony mezsgyéjére terjednek ki [12.2] Konkrétan: az EU-nak joga van hoz-
zá, hogy jogszabályt alkosson az emberi eredetû szervek és szövetek, a vér és
vérkészítmények, valamint a gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas
szintû minõségi és biztonsági elõírásainak megállapítására. Ez részben szerepelt
a korábbi uniós szerzõdésekben is. Erre azért van szükség, mert a vérkészítmé-
nyek, valamint a gyógyszerek és gyógyászati célú eszközök kereskedelmi szem-
pontból ugyanolyan „termékek”, mint bármi más, és ezért az EU-ban az állam-
határokon átnyúló kereskedelem tárgyai. Speciális természetüknél fogva viszont
külön szabályozást igényelnek. Van is például egy, 2002-ben megszületett közös-
ségi jogszabály, ami a vér és vérkészítmények minõségi és biztonsági elõírásait
szabja meg.

81
Joga van továbbá az Uniónak jogot alkotni az állat- és növényegészségügy terén,
amelyek közvetlen célja a közegészség védelme, valamint a határokon át terjedõ
súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérésére, az ilyen veszélyek korai
elõrejelzésére és az ezek elleni küzdelemre. Joga van az EU-nak ahhoz is, hogy
olyan intézkedéseket állapítson meg, amelyeknek közvetlen célja a közegészség
védelme a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan.

A dohányzás elleni küzdelem a változatosabb módokon is történhet az egyszerû til-

tásnál. A fogyasztóvédelem talaján állva az Unióban már évekkel ezelõtt elfogad-
tak egy irányelvet, amelynek értelmében minden tagállamban figyelmeztetõ egész-
ségügyi feladatokat – hamarosan pedig elrettentõ fotókat is – kell helyezni a ciga-
rettadobozokra (a magyarországi cigarettásdobozokon látható figyelmeztetések en-
nek az irányelvnek a következményei). Az Európai Bizottság emellett 72 millió eurót
fordít dohányzásellenes kampányok finanszírozására.

Ide kapcsolódik az egészségügyi szolgáltatások kérdése is. A kilencvenes évek-

ben az Európai Bíróság hozott egy sor ítéletet, amelyek az uniós szerzõdések
által biztosított alapjogból, a szolgáltatások szabadságából kiindulva kimond-
ták: az uniós állampolgároknak joguk van hozzá, hogy egészségügyi ellátást
vegyenek igénybe bármelyik uniós tagállamban, amely ellátás költségét aztán
a saját egészségbiztosítójuk (valószínûleg saját államuk tb-je) köteles megté-
ríteni.

Megint csak konkrét példához nyúlva: egy svéd állampolgár kezeltetheti magát Ang-
liában, és aztán a svéd társadalombiztosításnak kell megtérítenie a költségeket az
angol társadalombiztosítás számára (értelemszerûen ugyanez a helyzet a magán-
egészségügybiztosítók esetén, bár Európában nem sok ilyen van).

Az idegenforgalom [25]

Mindössze néhány rövid bekezdés szól az új szerzõdésben a turizmusról, az ága-

zat képviselõinek mégis minden okuk meglehet az elégedettségre. Uniós alapszer-
zõdés ugyanis elsõ alkalommal tesz említést az idegenforgalomról, megteremtve
az elvi lehetõséget az EU eddiginél bátrabb szerepvállalására és közösségi pénz-
források bevonására e nagyon fontos gazdasági területen.

Ha közelebbrõl megvizsgáljuk a szöveget, láthatjuk, hogy az idegenforgalom terén

jócskán van még hely az Unió terjeszkedésére”. A turizmus ugyanis a közegész-
ségügy, az ipar, a kultúra, az oktatás, ifjúságpolitika, sport, szakképzés és polgár-
védelem társaságában azon politikák közé tartozik, ahol az Európai Unió össze-
hangoló, a tagállamok intézkedéseit kiegészítõ vagy támogató szerepet vállalhat. A
vonatkozó szerzõdésbeli paragrafus még közelebbrõl kijelöli, hogy az Unió milyen
esetekben formálhat jogot a fellépésre:

„Az Unió, különösen az idegenforgalmi ágazatban mûködõ uniós vállalkozások

versenyképességének elõsegítése révén, kiegészíti a tagállamoknak az idegenfor-
galmi ágazat terén folytatott tevékenységét. Ennek elérése érdekében az Unió te-
vékenységének célja, hogy: a) ösztönözze az ebben az ágazatban mûködõ vállal-

82
kozások fejlõdéséhez szükséges kedvezõ környezet kialakítását, b) elõmozdítsa
a tagállamok együttmûködését, különös tekintettel a bevált gyakorlatok cseréjé-
re”.

Mint alább látni fogjuk, ez a néhány mondat is figyelemreméltó eszközöket adhat

a jövõben az uniós intézmények és külön is az Európai Bizottság kezébe a turisz-
tikai ágazat fejlesztésében, kiindulópontként elfogadva azt, hogy a téma természe-
ténél fogva nemzeti hatáskörbe tartozik.

Egy ideje sok szó esik arról, hogy az Unió konkrét szerepet vállalhatna a világ más
részein Európa turisztikai úti célként való népszerûsítésében, akár pénzügyi forrá-
sokkal is hozzájárulva ahhoz, hogy minél többen látogassanak az öreg kontinens-
re. Az erõk egyesítése különösen jól jöhet akkor, amikor jóformán az egész nemzet-
közi turisztikai szektor érdeklõdése Ázsia – mindenekelõtt Kína és India – felé for-
dul, ahonnan a nem is távoli jövõben turisták nagy tömegeire lehet számítani. Az
európai idegenforgalmi iparnak jól kell pozícionálnia magát ahhoz, hogy hasznot
húzhasson az új potenciális látogatók millióinak fizetõképes keresletébõl. Mintegy
elsõ lépésként az Európai Bizottság az Európai Idegenforgalmi Bizottsággal kar-
öltve 2005 októberében egy, az európai célállomásokat bemutató internetes portált
indított, amolyan marketing célzattal. A maga nemében egyedülálló portál látoga-
tói rövid úton megtudhatták, hogyan jutnak el a leggyorsabban és a legelfogadha-
tóbb áron Londonból Palermóba vagy Budapestre.

Az idegenforgalom Európa külföldön történõ népszerûsítése mellett – a szerzõdés

nyújtotta lehetõségeket kiaknázva – más módon is profitálhat az uniós szintû erõ-
feszítésekbõl:
Kizárólag a tagállamok közös fellépésén múlik a nagy nemzeti szabadságolások
(mint például a síszünet) idõzítésének jobb összehangolása, aminek segítségével
elkerülhetõ lenne, hogy a turisták tömegei egyszerre zúduljanak rá a kedvelt ide-
genforgalmi célpontokra. A jelenség nem csupán kapacitási problémák miatt za-
varja az idegenforgalomból élõket, hanem azért is, mert mérhetetlenül környe-
zetkárosító is tud lenni és ezáltal felélheti a turizmus jövõjét. A turisztikai ága-
zat minõségének és fenntarthatóságának javítására az Unió soros luxemburgi el-
nöksége is nagy hangsúlyt helyez, amely közös stratégiát szeretne elfogadni a
kérdésben. A fenntartható idegenforgalom részeként egyre többen reklamálják a
tömegközlekedés és más közlekedési módok speciális támogatását (akár uniós
eszközökkel is), amelyek segítségével rá lehetne venni a polgárokat arra, hogy
hagyják otthon az autóikat. Számos nyugat-európai város már jó példával jár élen
ezen a téren.

Az EU energiapolitikája [13]

Az Európai Unió új szerzõdése jelentõs elõrelépésnek tekinthetõ az energiapoliti-

ka területén is. A jelenlegi alapszerzõdések ugyanis egyáltalán nem foglalkoznak
ezzel a kérdéssel. Ez nem jelenti azt, hogy a mai Uniónak nincsen energiapolitiká-
ja, sõt, mint tudjuk, 2005–2006 óta hivatalosan is napirenden van az EU szintû kö-
zös energiapolitika megteremtése. De alapszerzõdésben is megjelenõ önálló poli-
tika eddig nem volt.

83
Az EU energiapolitikája jelenleg a következõ területekre koncentrál: a határok le-
bontása a tagállamok közt és a piac liberalizálása (tehát annak biztosítása, hogy ne
csak egy, általában állami szolgáltatótól tudjunk villanyt vagy gázt venni, hanem
akármilyen szolgáltatótól, akár külfölditõl is); az energiatakarékosság fokozása
(egész változatosan: épületekben, berendezésekben stb.); az energiaellátás biztosí-
tása (például minimális olajtartalékok megállapításával), a nukleáris energia sza-
bályozása; új energiaforrások támogatása; és küzdelem a klímaváltozás ellen (a ki-
otói egyezmény végrehajtásával).

De ezeknek a szabályoknak és közös fellépéseknek a megszüléséhez és végrehaj-

tásához évtizedekre volt szükség. Annak ellenére, hogy világos közösségi érdekek
fûzõdnek hozzájuk, az uniós alapszerzõdések nem adnak egyértelmû felhatalma-
zást az Európai Uniónak arra, hogy energiapolitikája legyen. Az alapszerzõdések-
nek nincs olyan cikkelye, ami az energiapolitikával foglalkozna. Így tehát például
az energiapiac megnyitása, liberalizálása az uniós szerzõdés azon alapelvén alapul,
amely szerint az Unió tagállamai egységes piacot képeznek, ahol akadálytalanul
áramolhatnak a javak, a szolgáltatások és a tõke.

Egy másik példa: az 1973-as olajválság után felmerült, hogy az Európai Közösség
tagállamainak stratégiai olajtartalékot kellene létrehozniuk, arra az esetre, ha a fo-
lyamatos közel-keleti instabilitás miatt újra megugrana az energiahordozók ára. Az
akkori alapszerzõdésben semmi nem volt, ami ezt lehetõvé tette volna, így egy má-
sik „jogi trükkel”, a tagállamok gazdaságának kiegyensúlyozását elõíró cikkre hi-
vatkozva tudott lépni a Közösség.

Ebbõl a szempontból az új szerzõdés határozott elõrelépést jelent a jelenlegi szer-

zõdésekhez képest: világosan és egyértelmûen leírja ugyanis, hogy az energiapoli-
tikában az Európai Uniónak szerepe van, meghatározza, hogy mik a feladatai és
hogy milyen eszközöket alkalmazhat e célok elérése érdekében.

A Lisszaboni Szerzõdés szerint a belsõ piac létrehozása, illetve mûködése kereté-

ben, valamint a környezet megõrzésének és javításának szükségességére tekintet-
1tel az Unió energiapolitikájának fõ céljai a következõk: a) az energiapiac mûkö-
désének biztosítása, b) az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,
és c) az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, energiaszolidaritás, ener-
giahálózatok összekapcsolása, valamint az új és megújuló energiaforrások kifej-
lesztésének elõmozdítása. [13.1]

Itt is említsük meg a második fejezetben már jelzett fontos „szolidaritási” fejle-
ményt: a Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépésével immár nem csak politikai szán-
dék kérdése, hanem alapszerzõdésben rögzített jog és kötelesség figyelni arra, hogy
bizonyos termékek, de mindenekelõtt az energia ellátása terén fellépõ komoly ne-
hézségek esetén a tagállamok a szolidaritás szellemében járnak el, vagyis nyújtsa-
nak segítséget egymásnak [13.2]

A sport és az új szerzõdés [24]

A nagy nemzetközi sportszövetségek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól (NOB)

kezdve az európai labdarúgó szövetségig (UEFA) az elejétõl a végéig élénk érdek-

84
lõdéssel kísérték már az Alkotmányszerzõdés vitáit is, abban bízva, hogy nem ke-
rül bele a szövegbe olyan megfogalmazás, amely földcsuszamlásszerû változások
kiindulópontjául szolgálhat a jövõben.

A sportvilág vezetõ testületei mindenekelõtt két elvet szerettek volna viszontlátni

az új szerzõdésben. Egyrészt ismerje el a sportszövetségek autonómiáját, arra va-
ló jogukat, hogy belátásuk szerint szervezhessék a nemzetközi sporteseményeket.
Másrészt a sport különleges helyzetének elismerését várták az Európai Uniótól,
amely megerõsíti, hogy a sport (és azon belül az élsport) jellemnevelõ-, egészség-
re gyakorolt hatása és nevelõ, szociális szerepe miatt nem kezelhetõ ugyanúgy, mint
bármilyen más üzleti tevékenység.

Ha a végeredményt nézzük, a sportvilág erõfeszítései félsikert hoztak, hiszen bár

a vonatkozó paragrafusok nem tesznek említést a sportszövetségek önállóságáról,
(magyarán arról, hogy senki nem szólhat bele abba, hogyan határozzák meg a sport-
ágak szabályait), az alapdokumentum elismeri viszont a sport speciális természe-
tét, midõn leszögezi:

„Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti

sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekin-
tettel hozzájárul az európai sport elõmozdításhoz” ….

Noha uniós szerzõdés eddig soha nem rögzítette a sport speciális jellegét, a fenti
szöveg tulajdonképpen jól tükrözi a mára kialakult hétköznapi gyakorlatot, amely
azzal jellemezhetõ, hogy miközben az Európai Unió egyre gyakrabban foglalko-
zik a sportot érintõ ügyekkel, a konkrét esetek megítélésekor igyekszik figyelem-
be venni az egyes sportágak speciális viszonyait, tartózkodva attól, hogy egy ka-
lap alá vegye azokat más üzleti tevékenységekkel. Az uniós jogrend betartása fe-
lett õrködõ Bizottság leggyakrabban versenyjogi és fogyasztóvédelmi természetû
aggályok alapján keresztezi az élsportot, ami nem is meglepõ, ha belegondolunk,
hogy némely profi foci- vagy kosárlabdaklub nagy cégekhez hasonlóan mûködik
és az élsport komoly pénzeket generál.

Az EU „sportpályafutása” a Bosman-üggyel kezdõdött tíz évvel ezelõtt. Emléke-

zetes, hogy az Európai Bíróság egy nagy nyilvánosságot kapott precedens-ítéleté-
ben igazat adott Jean-Marc Bosman belga profi labdarúgónak, akinek egy másik
csapatba való átigazolásáért belga klubja annak ellenére pénzdíjat követelt, hogy
lejárt a szerzõdése. A Bíróság kimondta, hogy a klubnak nem volt joga ilyen kö-
vetelésre, ám ami még nagyobb jelentõségû: a személyek szabad áramlásának uni-
ós szerzõdésben garantált joga alapján a luxemburgi székhelyû taláros testület tör-
vényen kívül helyezte azt a gyakorlatot, amely 3 fõben maximálta az egy csapat-
ban játszó külföldiek (EU-tagállami állampolgárok) számát. Ez a verdikt – amely
késõbb a magyar Balogh Tibor perével az Unión kívüli játékosokra is kiterjesztet-
te ezt a jogot – teljesen átrajzolta a világ labdarúgását, hiszen mára minden korlá-
tozás megszûnésével a profi futballcsapatokban csak úgy hemzsegnek a külföldi
játékosok.

Az Európai Unió azonban nem csak piaci és fogyasztóvédelmi szempontok kap-

csán követel magának beleszólást a sportba, hanem azért is, mert a sport számos,

85
 az EU által magáénak vallott értéket is képes erõsíteni. Az új szerzõdés értelmé-
ben az Unió tevékenysége az alábbiakban merülhet ki: „a sport európai dimenzió-
jának fejlesztése, a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának valamint a sport
területén felelõs szervezetek közötti együttmûködésnek az elõmozdítása, illetve a
sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védel-
me révén. [24]

15. A pénzügyi rendelkezések

Az elõbbiekben már részletesen szóltunk a legfontosabb politikai területe-

ket érintõ változásokról és arról, hogy az új szerzõdés hogyan szabályozza ezek
mûködését (gazdasági kormányzás, megerõsített együttmûködés, közös kül- és
védelempolitika, bel- és igazságügyi együttmûködés és így tovább). Ezért az
alábbiakban egy-két olyan témára szorítkozunk, amelyek szabályozása módo-
sulni fog a szerzõdés életbe lépése után, és amelyekkel elõzõleg külön nem
foglalkoztunk.

Az Európai Unió pénzügyi rendelkezéseiben több változást is hoz majd a Lisz-

szaboni Szerzõdés. Az egyik tartalmában új cikkely szerint a többéves költség-
vetési (pénzügyi) keretet legalább öt éves idõszakra kell megállapítani. Ez noha
nem írja felül a jelenlegi hétéves pénzügyi tervezést, de tükrözi az 5 éves ciklus
felé elmozduló gondolkodást. A többéves pénzügyi keretrõl a tagállamok tovább-
ra is egyhangú döntést hoznak, de az Európai Tanács egyhangú döntéssel meg-
engedheti a (miniszteri) Tanácsnak, hogy a többéves pénzügyi keretrõl szóló ren-
deletrõl minõsített többséggel döntsön. [16.1]

Az éves költségvetési eljárás is változni fog. A Konvent annak idején még azt
javasolta, hogy az új alapszerzõdés ne tegyen különbséget a kötelezõ (az EU-
szerzõdésbol adódó) és a nem kötelezõ (diszkrecionális) kiadások közt az éves
költségvetésben. (Az eddigi megkülönböztetés szerint kötelezõ kiadások mind-
azok, amelyek a külsõ és belsõ szerzõdéses kötelezettségekbõl közvetlenül ered-
nek, betervezésük kötelezõ mindaddig, amíg a vonatkozó szerzõdések érvényben
vannak, de függ a bevételek alakulásától. Ezek a közös költségvetés több mint fe-
lét ezek teszik ki. A nem kötelezõ kiadás minden egyéb tétel.) A Konvent fenti ja-
vaslata gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy az Európai Parlament, amely ed-
dig csak a jóval kisebb arányú nem kötelezõ kiadások esetén rendelkezett módo-
sító jogkörökkel, az éves költségvetés egészének kialakításában a tagállamokkal
egyenlõ döntéshozói jogokra tett volna szert. [16.2]

Ez sok tagállamot ellenérzéssel töltött el, attól tartva, hogy felborítja az intézmé-
nyek közti egyensúlyt. Többen – például a britek – ki akarták használni az alkal-

86
mat, hogy megnyirbálják az Európai Parlament költségvetési jogköreit, mondván,
az EP nem kaphat a tagállamokkal egyenlõ jogokat fiskális kérdésekben, hiszen „az
nem az õ pénzük” (vagyis az EP nem dönthet teljes joggal a kiadásokról, amíg a
bevételekért nem õ a felelõs). A Parlament ezt nem volt hajlandó elfogadni.

A szerzõdés végül megszünteti a kötelezõ-nem kötelezõ kiadások közti kü-

lönbségtételt. Eljárás tekintetében pedig megerõsíti a tagállamokat képviselõ Ta-
nács és a Parlament közti egyeztetésre hivatott „békéltetõ” bizottságot
(„conciliation committee”), kudarc esetén pedig felhatalmazza az Európai Bi-
zottságot, hogy új költségvetési javaslatot nyújtson be. Az új költségvetési javas-
lat a gyakorlatban persze csak azokra a pontokra vonatkozna, amelyekben a tag-
államok és az EP teljesen képtelenek voltak megegyezni, már csak azért is, mert
az eljárás ezen utolsó szakasza, a békéltetés vége már veszélyesen közel van az
év végéhez, vagyis teljesen újrakezdeni a költségvetés farigcsálását akkor már
nem igazán lehet.

Az éves költségvetési eljárás a következõképpen fest majd [16.2]:

lA Bizottság legkésõbb szeptember 1-ig javaslatot tesz az EP-nek és a Ta-

nácsnak a következõ évi költségvetésre.

l A Tanács minõsített többséggel elfogadott közös álláspontját legkésõbb ok-

tóber 1-ig eljuttatja az EP-nek.

l Ha az EP 42 napon belül jóváhagyja a Tanács álláspontját, vagy nem fog-

lal állást, akkor kész a költségvetés. Ha módosító javaslatokat nyújt be (több-
ségi szavazással), akkor a dosszié visszamegy a Tanácshoz.

l Ha a Tanács 10 napon belül jóváhagyja az EP módosító indítványait, akkor

kész a költségvetés. Ha véleménykülönbség van, akkor összehívják az
egyeztetõ bizottságot, hogy kompromisszumra jussanak. A bizottság akkor
van készen, ha az EP küldötteinek több mint fele és a Tanács képviselõinek
a minõsített többsége elégedett az eredménnyel. Az egyeztetõ bizottságnak
(„conciliation committee) 21 napja van, ha ezalatt nem tud kompromisszum-
ra jutni, akkor az Európai Bizottság új költségvetést nyújt be.

l Ezt követõen az EP-nek és a Tanácsnak 14 napja van, hogy jóváhagyja az

egyeztetõ bizottság által elfogadott kompromisszumot. Ha mindketten jó-
váhagyják, vagy nem döntenek, vagy az egyik jóváhagyja és a másik nem
dönt, akkor kész a költségvetés, a békéltetõ bizottság által javasoltaknak
megfelelõen. Ha mindketten elutasítják a kompromisszumot, akkor a Bi-
zottság új költségvetést nyújt be. Ha a Tanács jóváhagyja, de az EP nem,

87
akkor szintén. Ha a Tanács nem hagyja jóvá, de az EP igen, akkor az EP-
nek 14 napja van, hogy egyszerû többséggel, de az összes képviselõ leg-
alább háromötödének szavazatával egyenként megerõsítse (jogerõre emel-
je) eredeti módosító javaslatait (lásd 3-as pont). Ha egy módosító javas-
latot nem sikerül megerõsíteni, akkor az egyeztetõ bizottság által arra
a fejezetre vonatkozóan elfogadott kompromisszumos eredmény lép jog-
erõre.

88
 V. A SZERZÕDÉS HATÁLYBE LÉPÉSE,
MÓDOSÍTÁSA

16. A Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépése,

a szerzõdések módosítása

Az Európai Unió új szerzõdése egy kulcsfontosságú szempontból változatla-

nul hagyja az EU természetét: az elõdeihez hasonlóan ezt az alapdokumentumot
is csak úgy lehet módosítani, ha a módosításhoz – legyen bármilyen pici is – va-
lamennyi tagállam kormánya jóváhagyását adta, és ezeket a változásokat min-
den egyes ország parlamentje ratifikálta. Értelemszerûen ez a szigorú szabály az
életbe lépésre is vonatkozik. Elvileg ha csak egyetlen tagállam parlamentje vagy
lakossága nemet mond, a Szerzõdés nem léphet jogerõre, és az eddigi uniós szer-
zõdések maradnak érvényben [22.1].

Az eredeti politikai szándékok szerint a Szerzõdés 2009. január 1-jén lép ha-
tályba, ha addig valamennyi tagállam ratifikálja.. A kép teljességéhez tartozik
ugyanakkor, hogy még ha 2008-ban mindenütt le is zajlik a ratifikálás, a Szer-
zõdés végrehajtása során az egyes területeken eltérõ határidõk léteznek majd, mi-
ként több területen az elsõ években még átmeneti szabályokkal is kell számolni.
Azaz az új keretek sokszor valószínûleg csak fokozatosan jönnek majd létre. Né-
hány példa:

l az Európai Tanács elnöke: elvben 2009. január 1-én két és fél éves man-
dátummal hivatalba kellene lépnie.
l az EU külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje: 2009. január 1-én tíz
hónapos mandátummal hivatalba kellene lépnie. Azzal ugyanis, hogy a „ket-
tõs kalapviselés” következtében az Európai Bizottság alelnökévé is válik,
õt is érinti majd, hogy 2009 novemberében lejár a jelenlegi Bizottság man-
dátuma. Az ugyanekkor helyébe lépõ új testület tagjait az Európai Parla-
mentnek is meg kell hallgatnia, és a testület egészének bizalmat kell sza-
vaznia. Ez értelemszerûen vonatkozik a bizottsági alelnök – a fõképviselõ
– bizottsági megbízatására is.
l az Európai Parlament új összetétele (750 fõ + az EP elnöke): az EP 2009
nyár elejei újjáválasztása után, az újonnan megalakuló parlamentre vonat-
kozik majd

89
 l az Európai Bizottság összetétele: 2014-ig az „egy tagország = egy biztos”
elv érvényesül. A 2014-ben lejáró Bizottságot felváltó új testületben viszont
már csak az akkori tagállami létszám kétharmadát érheti el a biztosok szá-
ma (hacsak 2014-ig egyhangú szavazással nem döntenek másként a tagor-
szágok), és ez attól kezdve minden újabb Bizottságra is igaz lesz.
l szavazási rendszer: a kettõs többségen alapuló döntéshozásra 2014-ben áll-
nak át – fõszabályként – az EU Tanács munkájában, ám ezzel párhuzamo-
san 2017-ig átmeneti idõ is ketyeg még. Ez utóbbi értelmében, ha valamely
tagország kéri, akkor egy adott kérdés eldöntésében visszatérhetnek a niz-
zai szavazati skála szerinti voksoláshoz.
l Ioannina-kompromisszum: 2017. március 31-ig bezárólag, a blokkoló ki-
sebbséghez szükséges lakosságszám legalább 75 százalékával – vagy tagál-
lami létszám legalább 75 százalékával – rendelkezõ tagok kérhetik a dön-
téshozás felfüggesztését. 2017. április 1-tõl ugyanez a mechanizmus marad
érvényben, azzal a különbséggel, hogy a blokkoló kisebbséghez szükséges
arány 55-55 százalékát kell tudni felmutatni mind a népességszám, mind a
tagállami létszám tekintetében.

A szerzõdések módosítása

Ha már egyszer sikeresen életbe lépett, a probléma még mindig fennáll, hogy
adott esetben szükséges lehet módosítása. Mindenekelõtt szögezzük le: a két szer-
zõdésnek (EUSZ és EUMSZ) közös módosítási eljárása lesz, és ennek szabálya-
it az EUSZ tartalmazza.

Fontos kiindulópont, hogy miként alapszerzõdések esetében mindenkor, ezút-

tal is a rendes módosításhoz teljes egyetértésre és ratifikációra van szükség.
(Megelõzõleg szerzõdésmódosítást célzó kormányközi értekezletet kell összehív-
ni, amit igénytõl és szándéktól függõen eztán is kiegészítheti például Konvent,
vagy más hasonló fórum összehívása is.) Vagyis a megcélzott változatást – elvi-
leg – akárcsak egyetlen kormány vagy parlament (vagy egy népszavazás) meg-
akadályozhatja. A probléma enyhítésére született egy óvatos kompromisszum,
ami némileg – de csak némileg – megkönnyíti az alapszerzõdés módosítását azok-
ban az esetekben, amikor a módosítás tárgya a szerzõdésnek az EU mûködésé-
vel, azon belül is konkrét politikákkal foglalkozó része. Ezek technikai termé-
szetû szabályok, módosításuk nem érinti az Unió lényegét, természetének-mû-
ködésének alapjait. Ezek módosításához nem kell se Konvent, se kormányközi
konferencia, pusztán az Európai Tanács – a tagállamok vezetõi (az állam- és kor-
mányfõk) plusz az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke – tel-
jes egyetértése és az Európai Parlamenttel való konzultáció, vagy a Parlament jó-
váhagyása. De ha ez megvan, akkor még mindig szükség van a nemzeti parla-
mentek ratifikációjára. [22.2]

90
 Az egyszerûsített szerzõdésmódosítási eljárások

Az uniós játékszabályok módosításához nem feltétlenül szükséges ugyanak-

kor magának az alapszerzõdésnek a módosítása. A Lisszaboni Szerzõdés is át-
vette az Alkotmányszerzõdésbõl az úgynevezett „átlépési záradékot”. Az átlépé-
si záradék lehetõvé teszi, hogy a tagállamok teljes egyetértése mellett az uniós
szavazási szabályokat úgy módosítsák, hogy ahol addig teljes egyetértésre (egy-
hangúságra) volt szükség, ott a jövõben elég legyen a minõsített többség is. Az
átlépési záradék tehát lehetõséget kínál a nemzeti vétó „menet közbeni” eltörlé-
sére, a döntéshozatal rugalmasabbá tétele, felgyorsítása érdekében, anélkül, hogy
ehhez kormányközi konferenciát kellene összehívni a szerzõdések módosításá-
ra. [22.3]

Az egyszerûsített szerzõdésmódosítás másik esete arra ad lehetõséget, hogy a

különleges jogalkotási eljárást a rendes jogalkotási eljárás váltsa fel [22.3]. A kü-
lönleges jogalkotási eljárás azt jelenti, hogy egy uniós jogszabály elfogadásához
csak a tagállamok megegyezése, azaz a Tanács döntése szükséges. (Egyes ritka
esetekben pedig az Európai Parlament önálló döntése, de ezek elsõsorban a Par-
lament belsõ mûködésére vonatkozó szabályok.) A rendes jogalkotási eljárásban
a döntéshez a Tanács és az Európai Parlament egyetértése is kell [22.4].

Végül az egyszerûsített szerzõdésmódosítás harmadik esetét képezi az EU mû-

ködésérõl szóló szerzõdés (EUMSZ) harmadik részébõl lévõ politikák megvál-
toztatását célzó eljárás.

Az átlépési záradékot a fenti két esetben a következõképpen lehet használni.

Elõször az Európai Tanácsnak kell döntenie (itt minden egyes tagállam vezetõ-
jének és az Európai Bizottság elnökének, valamint az Európai Tanács saját ál-
landó elnökének is igent kell mondania). Aztán az Európai Parlamentnek is igent
kell mondania, a képviselõk egyszerû többségével. Végül pedig a nemzeti parla-
mentek vétózhatnak: ha csak egy nemzeti parlament is kifogást emel az európai
tanácsi döntést követõ hat hónapon belül, akkor az átlépési záradékot nem lehet
használni.[22.4] Az átlépési záradék használata teljesen ki van zárva védelempo-
litikai kérdésekben. [22.3]

Vannak specifikus átlépési záradékok is, amelyeket külön esetekre lehet al-
kalmazni, és szintén arra szolgálnak, hogy megszûnjön a nemzeti vétó vagy a
különleges jogalkotási eljárást a rendes jogalkotási eljárás váltsa fel egy terüle-
ten. Egy másik specifikus átlépési záradék vonatkozik a kül- és biztonságpoliti-
kára, aminek ugyanez a lényege (csak ott nincs különleges és rendes jogalkotá-
si eljárás, mert a külpolitika alapvetõen a tagállamok hatásköre, és uniós jogi ak-
tusokat ezért ott eleve el sem lehet fogadni).

91
 ÖSSZEGZÉSKÉNT

Elsõ fejezetünkben utaltunk rá, hogy mire a Lisszaboni Szerzõdés* kihordá-

sa és elfogadása megkerülhetetlen szükséggé vált, alapvetõen három nagyon is
fontos elvárásnak meg kellett felelnie:

l biztosítania kellett az EU mûködõképességét (az elmúlt és a jövõben bekövet-

kezõ újabb bõvítések fényében is),
l javítania kellett az Unió cselekvési hatékonyságát (a szaporodó külsõ és bel-
sõ kihívások mind sürgetõbb megválaszolási kényszere láttán),
l és tovább kellett mélyítenie az Unió demokratikus jellegét (korábbiaknál is
nagyobb teret adva a közvetlen-közvetett állampolgári rálátásnak, vélemény-
alkotásnak, ráhatási lehetõségnek).

Általános megítélés szerint ezeknek az elvárásoknak a Lisszaboni Szerzõdés

összességében megfelel. Átláthatóbbá, arányosabbá teszi a döntéshozást, tovább
szélesíti a minõsített többségen alapuló szavazások körét, ezzel gyorsít az álta-
lános ügykezelésen.

Korszerûsíti több intézmény mûködését, mindenekelõtt az Európai Tanács ese-

tében, valamint a külpolitikai jellegû teendõk kezelésében. Az utóbbiak, valamint
az EU jogi személyiségének a bevezetése egyaránt az EU külsõ képviselete, az
érdekérvényesítés erõsítését is eredményezi.

A korábbiaknál világosabban kifejti, hogy a tagországok mely területen ké-

szek akár szuverenitásuk megosztásával is közösen eljárni. Hol ruháznak kizá-
rólagos mandátumot az EU-intézményekre, és hol nem.

Bõvítik a nemzeti parlamentek befolyását az uniós folyamatokra, teret adnak

állampolgári kezdeményezésnek, tovább javítják az Uniós dokumentumokhoz
való hozzáférés lehetõségét.

* A Lisszaboni Szerzõdés idézetgyûjteménye az alábbi internetes hiperhivatkozáson elérhetõ

magyar fordítás alapján készült: http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/index.htm . Itt a szerzõdés
teljes szövege is elérhetõ.

92
 Az Alapvetõ Jogok Chartájának kötelezõ jogi erejûvé válásával pedig az ál-
lampolgárok mindennapjait érintõ jogok és szabadságok is egységes uniós védõ-
ernyõ alá kerülnek.

És végül még valami: további, nagyon sokszor emlegetett, de valóban felbe-

csülhetetlen jelentõségû érdeme, hogy megszületésével immár nem maradt hát-
ra több „maradék” (az „amszterdami és nizzai maradékoktól” eltérõen). Azaz, az
– elõkészületekkel együtt több mint tíz éves folyamatos és gyakran fájdalmas –
intézményi reformvitákat végérvényesen le lehetett zárni. Ami egyúttal azt is je-
lenti, hogy mostantól minden energia, figyelem és ügybuzgalom az említett sza-
porodó kihívások minél eredményesebb megválaszolására fordítódhat. Ahogy
José Manuel Barroso bizottsági elnök fogalmazott több ízben is: tíz év befelé
fordulás után ismét a konkrét külsõ teendõkre lehet figyelni.

93
 VI. TEMATIZÁLT SZEMELVÉNYEK
A SZERZÕDÉS SZÖVEGÉBÕL

Az alábbiakban egy nyilatkozat erejéig a Nizzai Szerzõdésbõl, a korábbi Al-

kotmányszerzõdés bevezetõjébõl, továbbiakban pedig kizárólag a Lisszaboni
Szerzõdés magyar nyelvû hivatalos fordításából közlünk tematikusan összeállí-
tott kivonat-gyûjteményt. A cél az volt, hogy néhány fontosabb téma kapcsán
összegyûjtsük az eredeti dokumentum különbözõ részein ezekkel foglalkozó kité-
teleket (legyen bár szó a preambulumról, témakifejtésrõl, jegyzõkönyvrõl vagy
egyéb mellékletrõl). Az idézetek összeállítása során nem törekedtünk teljességre,
nem is törekedhettünk, hiszen ez azt jelentette volna, hogy ugyanazt a több száz
oldalas szerzõdést közöljük, csak éppen felcserélt sorrendben. Valójában szemel-
vényekrõl van szó, amelyek némileg önkényesen válogatnak a fontosabb – vagy
a hétköznapi életben nagyobb érdeklõdésre számot tartó – pontok között. Törek-
vésünk az volt, hogy az összeállítás önmagában is forgatható, használható le-
gyen, de egyúttal az elõzõ, leíró részben helyenként az egyes témákat külön is
számozással láttuk el, amelyek az alábbi szöveggyûjtemény besorszámozott ré-
szeihez vezetnek.

[1] NIZZAI SZERZÕDÉS

Nyilatkozat az Unió jövõjérõl

1. Nizzában jelentõs reformokról döntöttek. A Konferencia üdvözli a tagállam-

ok kormányai képviselõinek részvételével megtartott Konferencia sikeres le-
zárását, és a Nizzai Szerzõdés mihamarabbi megerõsítése érdekében a tag-
államokhoz fordul.
2. A Konferencia egyetért abban, hogy a tagállamok kormányai képviselõinek
részvételével megtartott Konferencia lezárása megnyitja az utat az Európai
Unió bõvítéséhez, és hangsúlyozza, hogy a Nizzai Szerzõdés megerõsítésé-
vel az Európai Unió véghezviszi mindazokat az intézményi változtatásokat,
amelyek az új tagállamok csatlakozásához szükségesek.

3. Minthogy ily módon szabaddá vált az út a bõvítéshez, a Konferencia az Eu-

rópai Unió jövõjének mélyebb és átfogóbb megvitatására szólít fel. 2001-
ben a svéd és a belga elnökség a Bizottsággal együttmûködve és az Európai

94
 Parlament bevonásával széleskörû párbeszéd folytatására törekszik vala-
mennyi érintett féllel: a nemzeti parlamentek és közvélemény egészének kép-
viselõivel, nevezetesen a politikai, gazdasági és egyetemi élet képviselõivel,
a civil társadalom képviselõivel stb. A csatlakozni kívánó államok egy ké-
sõbb meghatározandó módon részt vesznek e folyamatban.

4. Az Európai Tanács 2001. júniusi göteborgi ülésére elkészített jelentést kö-

vetõen az Európai Tanács a 2001 decemberében Laekenben (Brüsszelben)
tartandó ülésén nyilatkozatot fogad el, amely az e folyamat továbbvitelére
vonatkozó megfelelõ kezdeményezéseket tartalmazza.

5. E folyamat során, többek között, a következõ kérdéseket kell megvizsgálni:

– miként lehetne az Európai Unió és a tagállamok hatásköreit a szubszidia-

ritás elvének megfelelõen pontosabban elhatárolni, és ezt az elhatárolást
fenntartani;
– az Európai Unió alapjogi chartájának státusza, amelyet a kölni európai ta-
nácsi 2001.03.10 Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja C 80. szám 86
következtetésekkel összhangban Nizzában tettek közzé;
– a szerzõdések egyszerûsítése annak érdekében, hogy világosabbá és köny-
nyebben érthetõvé váljanak, ugyanakkor értelmük ne változzék;
– a nemzeti parlamentek szerepe az európai építményen belül.

6. A fentebb említett témák felvetésével a Konferencia elismeri annak szüksé-

gességét, hogy az Uniónak és intézményeinek demokratikus legitimitásán és
átláthatóságán javítani kell, és azt meg kell õrizni, hogy ezáltal a tagálla-
mok polgáraihoz közelebb kerüljenek.

7. A Konferencia megállapodott abban, hogy ezen elõkészítõ lépéseket köve-

tõen a tagállamok kormányai képviselõinek részvételével 2004-ben egy
újabb konferenciát kell összehívni azzal a céllal, hogy a fentebb említett kér-
déseket a szerzõdések szövegének megfelelõ módosításaira tekintettel meg-
tárgyalja.
8. A tagállamok konferenciája semmiképpen sem lehet akadálya vagy elõfel-
tétele a bõvítési folyamatnak. Ezen túlmenõen, azok a csatlakozni kívánó ál-
lamok, amelyek addigra csatlakozási szerzõdést kötnek az Unióval, meghí-
vást kapnak a konferencián való részvételre. Azok a csatlakozni kívánó ál-
lamok pedig, amelyek addigra még nem kötik meg csatlakozási szerzõdésü-
ket, megfigyelõként vehetnek részt a konferencián.

95
[2] AZ ALKOTMÁNYI SZERZÕDÉS: PREAMBULUM

ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista öröksé-

gébõl, amelybõl az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabad-
ság, a demokrácia, az egyenlõség, valamint a jogállamiság egyetemes érté-
kei kibontakoztak,
ABBAN A HITBEN, hogy a fájdalmas tapasztalatokat követõen újraegye-
sült Európa – valamennyi lakója, köztük a leggyengébbek és a leginkább el-
esettek javára – továbbra is a civilizáció, a haladás és a jólét útján kíván jár-
ni; hogy meg akar maradni a kultúrára, a tudásra és a társadalmi fejlõdésre
nyitott kontinensnek; hogy közéletének demokratikus és átlátható jellegét
még inkább el kívánja mélyíteni, és világszerte fel kíván lépni a békéért, az
igazságért és a szolidaritásért,
ATTÓL A MEGGYÕZÕDÉSTÕL VEZÉRELVE, hogy Európa népei, mi-
közben büszkék maradnak saját nemzeti identitásukra és történelmükre, el-
határozták, hogy felülemelkednek õsi megosztottságaikon, és – egymással
mind szorosabb egységre lépve – egy közös jövõ megteremtésére töreked-
nek,
ABBAN A MEGGYÕZÕDÉSBEN, hogy az ily módon „sokféleségben
egyesült” Európa a legjobb esélyt kínálja annak a nagyszerû vállalkozásnak
a megvalósítására, amelynek révén e térség, minden egyes egyén jogainak
tiszteletben tartása mellett, valamint az eljövendõ nemzedékekért és a Föld
jövõjéért viselt felelõsségük tudatában, az emberiség reménységének külön-
leges térségévé válik,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európai Közösségeket létreho-
zó szerzõdések és az Európai Unióról szóló szerzõdés keretében elért ered-
ményeket továbbvigyék, egyben biztosítva a közösségi vívmányok folyto-
nosságát,
KIFEJEZVE KÖSZÖNETÜKET ezen alkotmánytervezet kidolgozásáért
Európa polgárai és államai nevében az Európai Konvent tagjainak.

[3] AZ UNIÓ MEGHATÁROZÁSA ÉS CÉLKITÛZÉSEI

3.1. (1.CIKK 2.)

„Az Unió e szerzõdésen és az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdé-
sen (a továbbiakban: a Szerzõdések) alapul. E két szerzõdés azonos jogi
kötõerõvel bír. Az Unió az Európai Közösség helyébe lép és annak jog-
utódja.”.

96
3.2. (1. CIKK 3.)
Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrá-
cia, az egyenlõség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a ki-
sebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein ala-
pul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülön-
böztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nõk
és a férfiak közötti egyenlõség társadalmában.”

3.3. (1. CIKK 4.)

(1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének elõmoz-
dítása.
(2) Az Unió egy belsõ határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a
jogérvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a sze-
mélyek szabad mozgásának biztosítása a külsõ határok ellenõrzésére, a me-
nekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bûnmegelõzésre és bûnüldözésre
vonatkozó megfelelõ intézkedésekkel párosul.
(3) Az Unió egy belsõ piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlõ-
déséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen,
árstabilitáson és magas versenyképességû, teljes foglalkoztatottságot és tár-
sadalmi haladást célul kitûzõ szociális piacgazdaságon alapul, amely a kör-
nyezet minõségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió
elõsegíti a tudományos és mûszaki haladást.
Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és elõ-
mozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nõk és férfiak közötti
egyenlõséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak
védelmét. Elõmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, va-
lamint a tagállamok közötti szolidaritást. Az Unió tiszteletben tartja saját
kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örök-
ségének megõrzését és további gyarapítását.
(4) Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetõ-
eszköze az euro.

(5) A világ többi részéhez fûzõdõ kapcsolataiban az Unió védelmezi és ér-

vényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez.
Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlõdéséhez, a
népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztes-
séges kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok,
különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi

97
 jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nem-
zetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához.
(6) Az Unió e célkitûzéseket a megfelelõ eszközökkel, a Szerzõdésekben rá-
ruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg.”

3.4. (1. CIKK 55.) Az Unió jogi személy.

[4] ÁLLAMPOLGÁRSÁG

4.1. (1. CIKK 12.)

Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti
egyenlõség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi
uniós polgárt egyenlõ figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki a
tagállamok valamelyikének állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és
nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.

4.2.
8a. cikk
(3) Minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demok-
ratikus életében.
A döntéseket a lehetõ legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehetõ legkö-
zelebb esõ szinten kell meghozni.

8b. cikk
(4) Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelen-
tõs számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság –
hatáskörén belül – terjesszen elõ megfelelõ javaslatot azokban az ügyekben,
amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerzõdések végrehajtásához
uniós jogi aktus elfogadására van szükség.

4.3. (2. CIKK 34b.)

„(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerzõdésekben meghatározott jogok,
és terhelik az abban megállapított kötelezettségek. Így az uniós polgárok töb-
bek között:
a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;
b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam eu-
rópai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel,
mint az adott tagállam állampolgárai;

98
 c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak vé-
delmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampol-
gárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan fel-
tételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai
ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerzõdések nyelvei-
nek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szer-
véhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.
Ezek a jogok a Szerzõdésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedé-
sekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók.”

4.4. JEGYZÕKÖNYV A NEMZETI PARLAMENTEKNEK AZ EURÓPAI

UNIÓBAN BETÖLTÖTT SZEREPÉRÕL
3. cikk
A nemzeti parlamentek a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalma-
zásáról szóló jegyzõkönyvben megállapított eljárásnak megfelelõen indokolt
véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnöke-
inek arra vonatkozóan, hogy egy jogalkotási aktus tervezete összhangban van-
e a szubszidiaritás elvével. Amennyiben a jogalkotási aktus tervezete a tag-
államok egy csoportjától származik, a Tanács elnöke a vonatkozó indokolt
vélemény (eke)t továbbítja e tagállamok kormányainak. Amennyiben a jog-
alkotási aktus tervezete a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetõleg
az Európai Beruházási Banktól származik, a Tanács elnöke a vonatkozó in-
dokolt vélemény (eke)t továbbítja az érintett intézménynek vagy szervnek.
4. cikk
A között az idõpont között, amikor valamely jogalkotási aktus tervezetét az
Unió hivatalos nyelvein a nemzeti parlamentek rendelkezésére bocsátják, és
a között az idõpont között, amikor azt elfogadás céljából, illetõleg egy ál-
láspont jogalkotási eljárás keretében történõ elfogadása céljából a Tanács
ideiglenes napirendjére tûzik, egy nyolchetes idõszaknak kell eltelnie. Sür-
gõs esetben kivétel tehetõ; ebben az esetben az indokokat a Tanács jogi ak-
tusában vagy álláspontjában meg kell jelölni. A kellõen indokolt sürgõs ese-
tek kivételével e nyolchetes idõszakban a jogalkotási aktus tervezetérõl sem-
milyen megállapodás nem köthetõ. A kellõen indokolt sürgõs esetek kivéte-
lével a jogalkotási aktus tervezetének a Tanács ideiglenes napirendjére tûzé-
se és az álláspont elfogadása között tíz napnak kell eltelnie.

99
[5] BELSÕ PIAC

5.1 (2. CIKK 2.)

g) a „közös piac” kifejezés, illetve annak toldalékolt alakjai helyébe a „bel-
sõ piac” kifejezés, illetve annak megfelelõen toldalékolt alakjai lépnek;

(2. CIKK 12.)

(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következõ területeken:
b) a belsõ piac mûködéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása

(2. CIKK 41.)

„(1) Az Unió a Szerzõdések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelõen meg-
hozza a belsõ piac létrehozásához, illetve mûködésének biztosításához szük-
séges intézkedéseket.”

5.2. JEGYZÕKÖNYV A BELSÕ PIACRÓL ÉS A VERSENYRÕL

A MAGAS SZERZÕDÕ FELEK, FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai
Unióról szóló szerzõdés 2. cikkében meghatározott belsõ piac olyan rend-
szert foglal magában, amely biztosítja azt, hogy a verseny ne torzuljon,
MEGÁLLAPODTAK abban, hogy, az Unió e célból szükség esetén intéz-
kedéseket fogad el a Szerzõdések rendelkezései, köztük az Európai Unió
mûködésérõl szóló szerzõdés 308. cikke alapján.

[6] NÉGY ALAPSZABADSÁG

6.1 (1. CIKK 4.)

(2) Az Unió egy belsõ határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a
jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a sze-
mélyek szabad mozgásának biztosítása a külsõ határok ellenõrzésére, a me-
nekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bûnmegelõzésre és bûnüldözésre
vonatkozó megfelelõ intézkedésekkel párosul.

6.2.
(3) Az Unió egy belsõ piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlõ-
déséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen,
árstabilitáson és magas versenyképességû, teljes foglalkoztatottságot és tár-
sadalmi haladást célul kitûzõ szociális piacgazdaságon alapul, amely a kör-
nyezet minõségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió
elõsegíti a tudományos és mûszaki haladást.

100
 Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és elõ-
mozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nõk és férfiak közötti
egyenlõséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak
védelmét. Elõmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, va-
lamint a tagállamok közötti szolidaritást.
Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá
biztosítja Európa kulturális örökségének megõrzését és további gyarapítá-
sát.

[7] ALAPVETÕ JOGOK CHARTÁJA

7.1. (CHARTA) PREAMBULUM

Európa népei, az egymás közötti egyre szorosabb egység létrehozása során
úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékeken alapuló békés jövõben.
Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az Unió az emberi méltóság, a sza-
badság, az egyenlõség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein
alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Tevékenységei
középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét
és megteremtve a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsé-
gét.
Az Unió hozzájárul e közös értékek megõrzéséhez és továbbfejlesztéséhez,
miközben tiszteletben tartja az európai népek kultúrájának és hagyománya-
inak sokféleségét, a tagállamok nemzeti identitását és központi, regionális
és helyi közhatalmi szervezetét; a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlõdés
elõmozdítására törekszik és biztosítja a személyek, az áruk, a szolgáltatások
és a tõke szabad mozgását, valamint a letelepedés szabadságát.
Ennek érdekében a társadalmi változások, a társadalmi haladás, valamint a
tudományos és technológiai fejlõdés fényében szükséges az alapvetõ jogok
megerõsítése e jogoknak egy chartában való kinyilvánítása útján.
E Charta, tiszteletben tartva az Unió hatásköreit és feladatait, valamint a
szubszidiaritás elvét, megerõsíti azokat a jogokat, amelyek különösen a tag-
államok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettsége-
ibõl, az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló európai
egyezménybõl, az Unió és az Európa Tanács által elfogadott szociális char-
tákból, valamint az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai
Bíróságának esetjogából következnek. Ebben az összefüggésben a Charta
értelmezése során az Unió és a tagállamok bíróságai kellõen figyelembe ve-
szik a Chartát megszövegezõ Konvent elnökségének irányítása alatt készí-

101
 tett és az Európai Konvent elnökségének felelõssége mellett naprakésszé tett
magyarázatokat.
E jogok gyakorlása együtt jár a más személyek, az emberi közösség és a jö-
võ nemzedékek iránt viselt felelõsséggel és kötelezettségekkel.
Az Unió ezért elismeri az alábbiakban kinyilvánított jogokat, szabadságokat
és elveket.

7.2. (1. CIKK 6.)

(1) Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. decem-
ber 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt
jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötõerõvel bír,
mint a Szerzõdések. A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesz-
tik ki az Uniónak a Szerzõdésekben meghatározott hatásköreit.
A Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a Charta VII. címé-
ben foglalt, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezé-
seknek megfelelõen kell értelmezni, kellõen figyelembe véve a Chartában
említett azon magyarázatokat, amelyek meghatározzák az egyes rendelkezé-
sek eredetét.

7.3 (2) Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmé-

rõl szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a
Szerzõdésekben meghatározott hatásköreit.
(3) Az alapvetõ jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvetõ szabad-
ságok védelmérõl szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok
a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jog-
rend részét képezik mint annak általános elvei.”

7.4 (JEGYZÕKÖNYV AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJÁNAK

LENGYEL-ORSZÁGRA ÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGRA TÖRTÉ-
NÕ ALKALMAZÁSÁRÓL)

1. cikk
(1) A Charta nem terjeszti ki az Európai Unió Bíróságának, Lengyelország
vagy az Egyesült Királyság bármely bíróságának vagy törvényszékének ha-
táskörét az annak megállapítására való lehetõségre, hogy Lengyelország
vagy az Egyesült Királyság törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezé-
sei, gyakorlatai vagy intézkedései nincsenek összhangban azokkal az alap-
vetõ jogokkal, szabadságokkal és elvekkel, amelyeket a Charta újólag meg-
erõsít.

102
 (2) Így különösen, és minden kétely eloszlatására, a Charta IV. címében sem-
mi nem keletkeztet Lengyelországra vagy az Egyesült Királyságra alkalmaz-
ható, jogilag érvényesíthetõ jogokat, kivéve, ha Lengyelország vagy az Egye-
sült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik.

2. cikk
Amennyiben a Charta valamely rendelkezése nemzeti jogszabályokra vagy
gyakorlatokra hivatkozik, Lengyelországban vagy az Egyesült Királyságban
kizárólag annyiban kell alkalmazni, amennyiben a benne foglalt jogokat és
elveket Lengyelország vagy az Egyesült Királyság jogszabályaiban és gya-
korlatában elismerik.

Az 1. cikkben említett megállapodásnak biztosítania kell, hogy a csatlako-

zás nem érinti sem az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit. Biz-
tosítania kell továbbá, hogy az abban foglaltak semmilyen módon nem be-
folyásolják a tagállamoknak az európai egyezménnyel, és különösen annak
jegyzõkönyveivel, továbbá a tagállamok által az európai egyezmény 15. cik-
kével összhangban tett, az európai egyezménytõl eltérõ intézkedésekkel és
a tagállamok által az európai egyezmény 57. cikkével összhangban tett fenn-
tartásokkal kapcsolatos helyzetét.

[8] A SZABADSÁG, A BIZTONSÁG ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSE

8.1. (2. CIKK 64.)

61. cikk
(1) Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén ala-
puló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvetõ jogokat és a
tagállamok eltérõ jogrendszereit és jogi hagyományait.
8.2
(2) Az Unió biztosítja a személyek belsõ határokon történõ ellenõrzések aló-
li mentességét, továbbá a menekültügy, a bevándorlás és a külsõ határok el-
lenõrzése terén a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló olyan közös po-
litikát alakít ki, amely a harmadik országok állampolgáraival szemben mél-
tányos bánásmódot biztosít. E cím alkalmazásában a hontalan személyeket
harmadik ország állampolgárának kell tekinteni.
(3) Az Unió a bûncselekmények, a rasszizmus és az idegengyûlölet megelõ-
zésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendõri, az igaz-
ságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkezõ hatóságok koordinációjára és
együttmûködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetõügyekben ho-
zott bírósági határozatok kölcsönös elismerése és – amennyiben szükséges

103
 – a büntetõ jogszabályok közelítése révén a biztonság magas szintjének ga-
rantálásán munkálkodik.
(4) Az Unió – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon
kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvével – megkönnyíti az igaz-
ságszolgáltatáshoz való hozzáférést.
61a. cikk
Az Európai Tanács meghatározza a szabadságon, a biztonságon és a jog ér-
vényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok ter-
vezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat.

8.3. (2.CIKK 67.)

69a. cikk
(1) Az Unióban a büntetõügyekben folytatott igazságügyi együttmûködés a
büntetõügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elisme-
résének elvén alapul, és magában foglalja a tagállamok törvényi, rendeleti
és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését (...)
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében in-
tézkedéseket állapít meg, amelyek célja:
a) a bírósági ítéletek és határozatok minden formájának az Unió egészén be-
lüli kölcsönös elismerését biztosító szabályok és eljárások megállapítása,
b) a tagállamok közötti joghatósági összeütközések megelõzése és rende-
zése,
c) a bírák, ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak képzésének támoga-
tása,
d) a tagállamok igazságügyi vagy annak megfelelõ hatóságai közötti együtt-
mûködés megkönnyítése a büntetõeljárások keretében és a határozatok
végrehajtása terén.
(2) Amilyen mértékben az a több államra kiterjedõ vonatkozású büntetõ-
ügyekben a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének, vala-
mint a rendõrségi és igazságügyi együttmûködésnek a megkönnyítése érde-
kében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljá-
rás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapít-
hat meg. E szabályoknak figyelembe kell venniük a tagállamok jogi hagyo-
mányai és jogrendszerei közötti különbségeket.
E szabályozási minimumok a következõkre vonatkoznak:
a) a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatósága,
b) a személyek jogai a büntetõeljárásban,
c) a bûncselekmények sértettjeinek jogai,

104
 d) a büntetõeljárás egyéb olyan külön vonatkozásai, amelyeket a Tanács ha-
tározatban elõzetesen ilyenként határozott meg; az ilyen határozat elfo-
gadásakor a Tanács az Európai Parlament egyetértését követõen, egyhan-
gúlag határoz.

(3) Amennyiben a Tanács egy tagjának megítélése szerint valamely (2) be-
kezdés szerinti irányelvtervezet büntetõ igazságügyi rendszerének alapvetõ
vonatkozásait érintené, kérheti, hogy az irányelvtervezetet terjesszék az Eu-
rópai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell füg-
geszteni. A kérdés megvitatását követõen és konszenzus elérése esetén az
Európai Tanács a felfüggesztéstõl számított négy hónapon belül a tervezetet
visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás fel-
függesztését.
Ugyanezen határidõn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc
tagállam megerõsített együttmûködést kíván létrehozni az adott irányelvter-
vezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelõ bejelentést tesznek az Eu-
rópai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a meg-
erõsített együttmûködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló
szerzõdés 10. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerzõdés 280d. cikk (1) be-
kezdésében elõírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerõsí-
tett együttmûködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

8.4
69b. cikk
(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében
elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg a bûn-
cselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó-
an az olyan különösen súlyos bûncselekmények esetében, amelyek jellegük-
nél vagy hatásuknál fogva a több államra kiterjedõ vonatkozásúak, illetve
amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem
közös alapokon nyugodjék.
Ezek a bûncselekményi területek a következõk: terrorizmus, emberkeres-
kedelem és a nõk és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábító-
szer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció,
pénz és egyéb fizetõeszközök hamisítása, számítógépes bûnözés és szerve-
zett bûnözés
69c. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében in-
tézkedéseket állapíthat meg a bûnmegelõzés terén a tagállami intézkedések
elõmozdítására és támogatására, kizárva azonban a tagállamok törvényi, ren-
deleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.

105
 (2.CIKK 68.)
69f. cikk
(3) A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít-
hat meg az e cikkben említett hatóságok közötti operatív együttmûködésre
vonatkozóan. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt kö-
vetõen egyhangúlag határoz.
Ha nincs egyhangúság, legalább kilenc tagállam kérheti, hogy az intézkedé-
sek tervezetét terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a Tanács-
ban folytatott eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követõen
és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstõl számított
négy hónapon belül a tervezetet visszautalja elfogadásra a Tanács elé.
Ugyanezen határidõn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc
tagállam megerõsített együttmûködést kíván létrehozni az adott intézkedés-
tervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelõ bejelentést tesznek az
Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a
megerõsített együttmûködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról
szóló szerzõdés 10. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerzõdés 280d. cikk
(1) bekezdésében elõírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a meg-
erõsített együttmûködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

[9] VALLÁS

9.1. (1.CIKK 1.a)

ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista öröksé-
gébõl, amelybõl az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabad-
ság, a demokrácia, az egyenlõség, valamint a jogállamiság egyetemes érté-
kei kibontakoztak, […]

9.2. (2.CIKK 30.)

(1) Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szerveze-
tek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.
(2) Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti
jog szerinti jogállását.

9.3. (3) Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt,

átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szer-
vezetekkel.

106
9.4. (ALAPVETÕ JOGOK CHARTÁJA) A gondolat-, a lelkiismeret- és a val-
lásszabadság
(1) Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság-
hoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyõzõdés megváltozta-
tásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyõzõdésnek mind egyé-
nileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság elõtt, mind a magánéletben, is-
tentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását.

[10] KISEBBSÉGEK

10.1. (1. CIKK 3.-2) Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabad-
ság, a demokrácia, az egyenlõség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok
– ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásá-
nak értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluraliz-
mus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidari-
tás, valamint a nõk és a férfiak közötti egyenlõség társadalmában.

10.2. (2. CIKK 18.)

„5b. cikk
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd
mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyõ-
zõdésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló
megkülönböztetés ellen.”

10.3. (CHARTA-81/1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj,

szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás
vagy meggyõzõdés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tar-
tozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányult-
ság alapján történõ megkülönböztetés.

[11] HATÁSKÖRÖK

11.1 (1. CIKK 5.)

„3a. cikk
(1) A 3b. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerzõdé-
sek nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad.
(2) Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerzõdések elõtti egyen-
lõségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok

107
 alapvetõ politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális
és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvetõ állami funkci-
ókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntar-
tását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság
az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.
(3) Az Unió és a tagállamok a lojális együttmûködés elvének megfelelõen
kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerzõdésekbõl eredõ
feladatok végrehajtásában. A tagállamok a Szerzõdésekbõl, illetve az Unió
intézményeinek intézkedéseibõl eredõ kötelezettségek teljesítésének bizto-
sítása érdekében megteszik a megfelelõ általános vagy különös intézkedése-
ket. A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkod-
nak minden olyan intézkedéstõl, amely veszélyeztetheti az Unió célkitûzé-
seinek megvalósítását.”

11.2. (1.CIKK 6.)

„3b. cikk
(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irány-
adó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság el-
ve az irányadó.
(2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelõen az Unió kizárólag a tagállam-
ok által a Szerzõdésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szer-
zõdésekben foglalt célkitûzések megvalósítása érdekében. Minden olyan ha-
táskör, amelyet a Szerzõdések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál
marad.
(3) A szubszidiaritás elvének megfelelõen azokon a területeken, amelyek
nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár
el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem
központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítõen megva-
lósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió
szintjén jobban megvalósíthatók.
Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányos-
ság elvének alkalmazásáról szóló jegyzõkönyvben meghatározottak szerint
alkalmazzák. A nemzeti parlamentek az említett jegyzõkönyvben megálla-
pított eljárásnak megfelelõen gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tisz-
teletben tartásáról.
(4) Az arányosság elvének megfelelõen az Unió intézkedése sem tartalmi-
lag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerzõdések célkitûzései-
nek eléréséhez szükséges.

108
 Az Unió intézményei az arányosság elvét a szubszidiaritás és az arányosság
elvének alkalmazásáról szóló jegyzõkönyvben foglaltak szerint alkalmaz-
zák.”

11.3. (2. CIKK 2.)

AZ UNIÓ HATÁSKÖREINEK TÍPUSAI ÉS TERÜLETEI
2a. cikk
(1) Ha egy meghatározott területen a Szerzõdések kizárólagos hatáskört ru-
háznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kö-
telezõ erejû jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben õket
az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jo-
gi aktusok végrehajtása.
(2) Ha egy meghatározott területen a Szerzõdések a tagállamokkal megosz-
tott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a
tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelezõ erejû jogi aktusokat. A
tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen
mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mérték-
ben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy ha-
tározott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.
(3) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukat az e szerzõdésben
meghatározottak szerinti szabályok keretében hangolják össze, amelyek
megállapítására az Unió hatáskörrel rendelkezik.
(4) Az Unió az Európai Unióról szóló szerzõdésnek megfelelõen hatáskör-
rel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végre-
hajtására, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását.
(5) Meghatározott területeken és a Szerzõdésekben megállapított feltételek
mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támoga-
tó, összehangoló vagy kiegészítõ intézkedések megtételére, anélkül azonban,
hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévõ hatásköreit.
Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerzõdésekben meghatározott rendel-
kezések alapján elfogadott kötelezõ erejû jogi aktusai nem eredményezhe-
tik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek har-
monizációját.
(6) Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a
Szerzõdésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések
állapítják meg.

109
2b. cikk
(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következõ területeken:
a) vámunió,
b) a belsõ piac mûködéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,
c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénz-
neme az euro,
d) a tengeri biológiai erõforrások megõrzése a közös halászati politika kere-
tében,
e) közös kereskedelempolitika.
(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megál-
lapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási ak-
tus írja elõ, vagy ha az hatásköreinek belsõ gyakorlásához szükséges, illet-
ve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkal-
mazási körét megváltoztathatja.

2c. cikk
(1) Az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az
esetekben, ahol a Szerzõdések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tar-
tozik a 2b. és 2e. cikkben felsorolt területekhez.
(2) Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök a következõ fõ
területeken alkalmazandók:
a) belsõ piac,
b) a szociálpolitikának az e szerzõdésben meghatározott vonatkozásai,
c) gazdasági, társadalmi és területi kohézió,
d) mezõgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erõforrások megõr-
zését,
e) környezetvédelem,
f) fogyasztóvédelem,
g) közlekedés,
h) transzeurópai hálózatok,
i) energiaügy,
j) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség,
k) a közegészségügy terén jelentkezõ közös biztonsági kockázatoknak az e
szerzõdésben meghatározott vonatkozásai.
(3) A kutatás, a technológiafejlesztés és az ûrkutatás területén az Unió ha-
táskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen prog-
ramok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem
akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.
(4) A fejlesztési együttmûködés és a humanitárius segítségnyújtás területén
az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére és közös po-

110
 litika folytatására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg
a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.

11.4
2d. cikk
(1) A tagállamok az Unión belül összehangolják gazdaságpolitikájukat. En-
nek érdekében a Tanács intézkedéseket, különösen az e politikára vonatko-
zó átfogó iránymutatásokat fogad el.
Azon tagállamokra, amelyek pénzneme az euro, külön rendelkezések vonat-
koznak.
(2) Az Unió intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának
összehangolása céljából, így különösen meghatározza az e politikákra vo-
natkozó iránymutatásokat.
(3) Az Unió kezdeményezéseket tehet a tagállamok szociálpolitikájának
összehangolás céljából.

11.5
2e. cikk
Az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, ösz-
szehangoló vagykiegészítõ intézkedések végrehajtására. Ezek az intézkedé-
sek európai szinten a következõ területekre terjednek ki:
a) az emberi egészség védelme és javítása,
b) ipar,
c) kultúra,
d) idegenforgalom,
e) oktatás, szakképzés, ifjúság és sport,
f) polgári védelem,
g) igazgatási együttmûködés.”

[12] KÖZEGÉSZSÉGÜGY

12.1 (2. CIKK 17.)

„5a. cikk
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió fi-
gyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének elõmozdítására, a megfe-
lelõ szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzde-
lemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének ma-
gas szintjére vonatkozó követelményeket.”

111
 (2.CIKK 127.)
„Az Unió ösztönzi különösen a határ menti területeken az egészségügyi szol-
gáltatások egymást kiegészítõ jellegének javítására irányuló, tagállamok kö-
zötti együttmûködést.”;
„(7) Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az
egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgál-
tatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatás-
körét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és az
orvosi ellátás mûködtetésére, és a hozzájuk rendelt erõforrások elosztására.

12.2. (2. CIKK 127.)

„(5) A Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságá-
val folytatott konzultációt követõen az Európai Parlament és a Tanács ren-
des jogalkotási eljárás keretében ösztönzõ intézkedéseket állapíthat meg az
emberi egészség védelmére és javítására, és különösen a határokon át szé-
les körben terjedõ súlyos betegségek elleni küzdelemre, valamint a határo-
kon át terjedõ súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérésére, az
ilyen veszélyek korai elõrejelzésére és az ezek elleni küzdelemre vonatko-
zóan, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat meg, amelyeknek közvetlen
célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közeg-
észség védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és köz-
igazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.”;
„(7) Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az
egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szol-
gáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó
hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások
és az orvosi ellátás mûködtetésére, és a hozzájuk rendelt erõforrások elosz-
tására. A (4) bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem érinthetik a
szervek és vér adására vagy gyógyászati célú felhasználására vonatkozó
nemzeti rendelkezéseket.”

[13] ENERGIA

13.1 (2. CIKK 147.)

ENERGIA
176a. cikk
(1) A belsõ piac létrehozása, illetve mûködése keretében, valamint a környe-
zet megõrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió ener-

112
 giapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a
következõk:
a) az energiapiac mûködésének biztosítása,
b) az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,
c) az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és meg-
újuló energiaforrások kifejlesztésének elõmozdítása; és
d) az energiahálózatok összekapcsolásának elõmozdítása.
(2) A Szerzõdések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül, az
Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megál-
lapítja az (1) bekezdésben említett célkitûzések eléréséhez szükséges intéz-
kedéseket. Ezeket az intézkedéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal
és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követõen kell elfogadni.
Ezek az intézkedések – a 175. cikk (2) bekezdésének c) pontját nem érint-
ve – nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázá-
sára vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a
tagállamok különbözõ energiaforrások közötti választását és energiaellátá-
suk általános szerkezetét.

13.2 (2. CIKK 87.)

EGYES TERMÉKEKKEL (ENERGIA) VALÓ ELLÁTÁSBAN FELME-
RÜLÕ NEHÉZSÉGEK
„(1) A Tanács, a Szerzõdésekben elõírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bi-
zottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében ha-
tározhat a gazdasági helyzetnek megfelelõ intézkedésekrõl, különösen, ha
egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia te-
rületét – súlyos nehézségek merülnek fel.”

[14] JOGALKOTÁS

14.1 (2. CIKK 235.)

„Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket,
irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.”;
„A határozat teljes egészében kötelezõ. Amennyiben külön megjelöli, hogy
kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelezõ, akiket címzett-
ként megjelöl.”

113
(2. CIKK 236.)
249a. cikk
(1) A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határo-
zatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács ál-
tal történõ közös elfogadásából áll. Ezt az eljárást a 251. cikk határozza meg.
(2) A Szerzõdések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irány-
elveknek vagy határozatoknak a Tanács közremûködésével az Európai Par-
lament által történõ, vagy az Európai Parlament közremûködésével a Tanács
által történõ elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minõsül.
(3) A jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktu-
soknak minõsülnek.
(4) A Szerzõdések által külön meghatározott esetekben jogalkotási aktusok
a tagállamok egy csoportjának vagy az Európai Parlamentnek a kezdemé-
nyezésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bíróság, illetve az
Európai Beruházási Bank kérelme alapján is elfogadhatók.

249b. cikk
(1) A jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan
általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogal-
kotási aktusok egyes nem alapvetõ rendelkezéseit kiegészítik, illetve mó-
dosítják.
A felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusokban kifejezetten meg kell
határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és idõtarta-
mát. Az adott szabályozási terület alapvetõ elemei kizárólag a jogalkotási
aktusban szabályozhatók, és ezekre vonatkozóan nem adható felhatalma-
zás.

(2) A jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás

gyakorlásának feltételeit, amelyek a következõk lehetnek:
a) az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalma-
zást visszavonja;
b) a felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphet hatályba, ha az
Európai Parlament vagy a Tanács a jogalkotási aktusban elõírt határidõn
belül nem emel ellene kifogást. Az a) és b) pont alkalmazásakor az Eu-
rópai Parlament tagjainak többségével, a Tanács pedig minõsített több-
séggel jár el.

249c. cikk
(1) A tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelezõ erejû uniós jogi
aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

114
 (2) Ha valamely kötelezõ erejû uniós jogi aktus végrehajtásának egységes fel-
tételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ru-
ház a Bizottságra, illetve különleges és kellõen indokolt esetekben, valamint
az Európai Unióról szóló szerzõdés 11. és 13. cikkében elõírt esetekben a Ta-
nácsra. (3) A (2) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a
Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben elõre
meghatározza a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó
tagállami ellenõrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit.
(4) A végrehajtási aktusok címében fel kell tüntetni a »végrehajtási” kifejezést.

249d. cikk
A Tanács ajánlásokat fogad el. A Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el
minden olyan esetben, amikor a Szerzõdések elõírják, hogy a jogi aktuso-
kat a Bizottság javaslata alapján kell elfogadnia. A Tanács egyhangúlag jár
el azokon a területeken, amelyeken az Unió jogi aktusainak elfogadásához
egyhangúság szükséges. A Bizottság, valamint az Európai Központi Bank a
Szerzõdésekben külön meghatározott esetekben ajánlásokat fogad el.”

14.2 (2. CIKK 239.)

Elsõ olvasat

(3) Az Európai Parlament elsõ olvasatban elfogadja álláspontját és azt to-

vábbítja a Tanácsnak.
(4) Ha a Tanács az Európai Parlament álláspontjával egyetért, a javasolt ak-
tust az Európai Parlament álláspontjának megfelelõ szövegezéssel elfoga-
dottnak kell tekinteni.
(5) Ha a Tanács nem ért egyet az Európai Parlament álláspontjával, a Tanács
elsõ olvasatban elfogadja saját álláspontját, és azt közli az Európai Parla-
menttel.
(6) A Tanács teljeskörûen tájékoztatja az Európai Parlamentet az elsõ olva-
satban elfogadott álláspont elfogadásához vezetõ okokról. A Bizottság
teljeskörûen tájékoztatja az Európai Parlamentet a saját álláspontjáról.

Második olvasat

(7) Ha az e közléstõl számított három hónapon belül az Európai Parla-

ment:
a) egyetért a Tanács elsõ olvasatban elfogadott álláspontjával vagy nem fog-

115
 lal állást, a szóban forgó jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelõ
szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni;
b) tagjainak többségével elutasítja a Tanács elsõ olvasatban elfogadott állás-
pontját, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni;
c) tagjainak többségével módosításokat javasol a Tanács elsõ olvasatban el-
fogadott álláspontjához, az így módosított szöveget továbbítja a Tanács-
nak és a Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezekrõl a módo-
sításokról.
(8) Ha az Európai Parlament módosításainak kézhezvételétõl számított há-
rom hónapon belül a Tanács minõsített többséggel:
a) valamennyi módosítással egyetért, a javasolt jogi aktust elfogadottnak kell
tekinteni;
b) nem fogadja el valamennyi módosítást, a Tanács elnöke az Európai Par-
lament elnökével egyetértésben hat héten belül összehívja az egyeztetõ-
bizottságot.
(9) A Tanács egyhangúlag dönt azokról a módosításokról, amelyekrõl a Bi-
zottság elutasító véleményt adott.

Egyeztetés

(10) A Tanács tagjaiból vagy azok képviselõibõl és az Európai Parlament

azonos számú képviselõibõl álló egyeztetõbizottság feladata, hogy a Tanács
tagjainak vagy azok képviselõinek minõsített többségével és az Európai Par-
lament képviselõinek többségével az Európai Parlament és a Tanács máso-
dik olvasatban elfogadott álláspontjai alapján az összehívásától számított hat
héten belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetrõl.
(11) A Bizottság részt vesz az egyeztetõbizottság munkájában, és megtesz
minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács állás-
pontjának közelítése érdekében.
(12) Ha az egyeztetõbizottság az összehívásától számított hat héten belül
nem hagy jóvá közös szövegtervezetet, a javasolt jogi aktust el nem foga-
dottnak kell tekinteni.

Harmadik olvasat

(13) Ha e határidõn belül az egyeztetõbizottság jóváhagy egy közös szö-

vegtervezetet, e jóváhagyástól számítva hat hét áll rendelkezésre, hogy az
Európai Parlament a leadott szavazatok többségével, a Tanács pedig minõ-
sített többséggel e tervezetnek megfelelõen elfogadja a szóban forgó jogi

116
 aktust. Ha ez nem teljesül, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell te-
kinteni.
(14) Az e cikkben említett három hónapos, illetve hathetes határidõ az Eu-
rópai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére legfeljebb egy hónappal,
illetve két héttel meghosszabbodik.

Különös rendelkezések

(15) Ha a Szerzõdésekben meghatározott esetekben valamely jogalkotási ak-

tust a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére, az Európai Közpon-
ti Bank ajánlása alapján, illetve a Bíróság kérelme alapján kell a rendes jog-
alkotási eljárás keretében elfogadni, a (2) bekezdés, a (6) bekezdés második
mondata és a (9) bekezdés nem alkalmazható.
Ebben az esetben az Európai Parlament és a Tanács a javasolt jogi aktust az
elsõ és második olvasatban elfogadott álláspontjaikkal együtt továbbítják a
Bizottságnak. Az eljárás folyamán az Európai Parlament és a Tanács kikér-
hetik a Bizottság véleményét, amely véleményt a Bizottság saját kezdemé-
nyezésére is kiadhat. A Bizottság, amennyiben szükségesnek ítéli, a (11) be-
kezdésnek megfelelõen részt vesz az egyeztetõbizottságban is.”

(2. CIKK 240.)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyeztetnek egymással, és
közös megegyezéssel meghatározzák együttmûködésük szabályait. E célból
a Szerzõdéseknek megfelelõen kötelezõ jellegû intézményközi megállapo-
dásokat köthetnek.”

[15] TÁRSADAMI ÉS TERÜLETI KOHÉZIÓ

15.1. (JEGYZÕKÖNYV A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI

KOHÉZIÓRÓL)
„EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Unióról szóló szerzõdés 2. cik-
ke magában foglalja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a
tagállamok közötti szolidaritás elõmozdításának célkitûzését, és hogy a gaz-
dasági, társadalmi és területi kohézió erõsítése szerepel az Európai Unió mû-
ködésérõl szóló szerzõdés 2c. cikke (2) bekezdésének c) pontjában felsorolt
megosztott uniós hatáskörrel érintett területek között,”;
„EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõ-
dés 161 cikkének rendelkezései elõírják egy kohéziós alap létrehozását,”.

117
15.2. (1. CIKK 131.)
„Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térsége-
ket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó
természeti vagy demográfiai hátrányban lévõ régiókat, mint a legészakibb,
rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a
hegyvidéki régiók.”

15.3. (2. CIKK 246.)

(1) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szo-
ciális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága segíti tanácsadói minõségben.
(2) A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadók és a munkavállalók
szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a
gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kul-
turális területek reprezentatív szereplõit tömörítõ szervezetek képviselõi-
bõl áll.
(3) A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselõibõl
áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert kép-
viselõi megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek po-
litikai felelõsséggel tartoznak.

[16] KÖLTSÉGVETÉS

16.1 (2. CIKK 261.) TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET

270a. cikk
(1) A többéves pénzügyi keret biztosítja, hogy az Unió kiadásai rendezett
módon, sajátforrásai határain belül alakuljanak. A többéves pénzügyi kere-
tet legalább 5 éves idõszakra kell meghatározni. Az Unió éves költségvetés-
ének összhangban kell lennie a többéves pénzügyi kerettel.
(2) A többéves pénzügyi keretet a Tanács által különleges jogalkotási eljá-
rás keretében elfogadott rendelet határozza meg. A Tanács az Európai Par-
lamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követõen, egyhangú-
lag határoz. Az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban felha-
talmazhatja a Tanácsot arra, hogy az elsõ albekezdésben említett rendelet el-
fogadásáról minõsített többségi szavazással döntsön.
(3) A többéves pénzügyi keret kiadási kategóriánként meghatározza a köte-
lezettségvállalási és a kifizetési elõirányzatok éves felsõ határát. A korláto-
zott számú kiadási kategóriák az Unió tevékenysége fõbb területeinek felel-

118
 nek meg. A pénzügyi keret meghatároz minden, az éves költségvetési eljá-
rás zavartalan lefolytatásához szükséges egyéb rendelkezést is.
(4) Ha az elõzõ pénzügyi keret idõszakának végéig a Tanács nem fogadta el
az új pénzügyi keretet meghatározó rendeletet, az új jogi aktus elfogadásá-
ig az elõzõ keret utolsó évének megfelelõ felsõ határok és egyéb rendelke-
zések alkalmazása meghosszabbodik.
(5) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az új pénzügyi keret el-
fogadására irányuló eljárás során mindvégig köteles minden szükséges in-
tézkedést megtenni az elfogadás megkönnyítése érdekében.”

16.2 (2. CIKK 265.)

„272. cikk
Az Unió éves költségvetését különleges jogalkotási eljárás keretében eljár-
va az Európai Parlament és a Tanács határozza meg a következõ rendelke-
zéseknek megfelelõen:
1. Az Európai Központi Bank kivételével valamennyi intézmény július 1-je
elõtt megtervezi a következõ pénzügyi évre vonatkozó kiadásait. A Bizott-
ság ezeket a javaslatokat költségvetési tervezetbe foglalja, amely eltérõ ja-
vaslatokat is tartalmazhat. A költségvetési tervezet egy tervezett bevételi elõ-
irányzatot és egy tervezett kiadási elõirányzatot tartalmaz.
2. A Bizottságnak a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatát legkésõbb
a költségvetés végrehajtását megelõzõ év szeptember 1-jéig az Európai Par-
lament és a Tanács elé kell terjesztenie. A Bizottság az eljárás során a költ-
ségvetési tervezetet mindaddig módosíthatja, amíg az 5. pont szerinti egyez-
tetõbizottságot össze nem hívják.
3. A Tanács elfogadja a költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontját, és
azt legkésõbb az adott pénzügyi évet megelõzõ év október 1-éig az Európai
Parlament elé terjeszti. A Tanács teljeskörûen tájékoztatja az Európai Parla-
mentet az álláspontjának elfogadásához vezetõ okokról.
4. Ha az álláspont közlésétõl számított negyvenkét napon belül az Európai
Parlament:
a) egyetért a Tanács álláspontjával, a költségvetés elfogadásra kerül;
b) nem foglal állást, a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni;
c) tagjainak többségével módosításokat fogad el, a módosított tervezetet to-
vábbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament elnöke a
Tanács elnökével egyetértésben haladéktalanul összehívja az egyeztetõbi-
zottságot. Amennyiben azonban a Tanács a tervezet továbbításától számí-
tott tíz napon belül tájékoztatja az Európai Parlamentet arról, hogy vala-

119
 mennyi módosításával egyetértett, az egyeztetõbizottság ülésére nem ke-
rül sor.
5. A Tanács tagjaiból vagy azok képviselõibõl és az Európai Parlament azo-
nos számú képviselõibõl álló egyeztetõbizottság feladata, hogy a Tanács tag-
jainak vagy azok képviselõinek minõsített többségével és az Európai Parla-
ment képviselõinek többségével az Európai Parlament és a Tanács álláspont-
jai alapján az összehívásától számított huszonegy napon belül megállapo-
dásra jusson egy közös szövegtervezetrõl. A Bizottság részt vesz az egyez-
tetõbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az
Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében.
6. Ha az 5. pontban említett huszonegy napos határidõn belül az egyeztetõ-
bizottság közös szövegtervezetben állapodik meg, e megállapodás idõpont-
jától számítva tizennégy nap áll mind az Európai Parlament, mind a Tanács
rendelkezésére, hogy a közös szövegtervezetet jóváhagyja.
7. Amennyiben a 6. pontban említett tizennégy napos határidõn belül.
a) mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács jóváhagyja a közös szö-
vegtervezetet, vagy egyikük sem foglal állást, illetve amennyiben ezen in-
tézmények egyike jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem
foglal állást, a költségvetést a közös szövegtervezettel összhangban vég-
legesen elfogadottnak kell tekinteni, vagy
b) az Európai Parlament – tagjainak többségével – és a Tanács egyaránt el-
utasítja a közös szövegtervezetet, vagy amennyiben ezen intézmények
egyike elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást,
a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy
c) az Európai Parlament – tagjainak többségével – elutasítja a közös szöveg-
tervezetet, míg a Tanács azt jóváhagyja, a Bizottság új költségvetési ter-
vezet nyújt be, vagy
d) az Európai Parlament jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács
azt elutasítja, a Parlament – tagjainak többségével és a leadott szavazatok
háromötödével – a Tanács elutasításától számított tizennégy napon belül
úgy határozhat, hogy a 4. pont c) alpontjában említett módosítások egy
részét vagy egészét megerõsíti. Ha a Parlament valamely módosítását nem
erõsítik meg, a módosítással érintett költségvetési sorra vonatkozóan az
egyeztetõbizottságban megállapított álláspontot kell megtartani. A költ-
ségvetést ezen az alapon véglegesen elfogadottnak kell tekinteni.
8. Amennyiben az 5. pontban említett huszonegy napon belül az egyeztetõ-
bizottság a közös szövegtervezetet illetõen nem jut megállapodásra, a Bi-
zottság új költségvetési tervezetet nyújt be.
9. Az e cikkben elõírt eljárás lezárását követõen az Európai Parlament elnö-
ke megállapítja, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták.

120
 10. Az e cikkben ráruházott hatásköröket minden intézmény a Szerzõdések,
illetve az azok alapján – különösen az Unió saját forrásai, valamint a bevé-
telek és kiadások közötti egyensúly területén – elfogadott jogi aktusok tisz-
teletben tartásával gyakorolja.”

[17] VÉDELEMPOLITIKA

17. 1 (1. CIKK 49.)

(1) A közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika
szerves része. E politika polgári és katonai eszközök igénybevételével biz-
tosítja az Unió mûveleti képességét. Az Unió ezeket az eszközöket az Egye-
sült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az
Unión kívüli békefenntartó, konfliktusmegelõzõ és a nemzetközi biztonsá-
got erõsítõ missziókban. E feladatok végrehajtása a tagállamok által rendel-
kezésre bocsátott képességeken alapul.”;
(2) A közös biztonság- és védelempolitika magában foglalja egy közös uni-
ós védelempolitika fokozatos kialakítását. Ez, amennyiben az Európai Ta-
nács egyhangúlag úgy határoz, közös védelemhez vezet. Ebben az esetben
az Európai Tanács a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határozatnak az alkot-
mányos követelményeiknek megfelelõ elfogadását.”;
(3) A tagállamok a Tanács által meghatározott célkitûzések megvalósításá-
hoz való hozzájárulásként a közös biztonság- és védelempolitika végrehaj-
tásához polgári és katonai képességeket bocsátanak az Unió rendelkezésé-
re. Azok a tagállamok, amelyek közösen többnemzetiségû erõket állítanak
fel, ezeket szintén a közös biztonság- és védelempolitika rendelkezésére bo-
csáthatják.
A tagállamok vállalják, hogy fokozatosan fejlesztik katonai képességeiket.
A védelmiképesség-fejlesztési, kutatási, beszerzési és fegyverzeti kérdések-
kel foglalkozó ügynökség (a továbbiakban: Európai Védelmi Ügynökség)
megállapítja a mûveleti igényeket, támogatja az ezen igények kielégítését
szolgáló intézkedéseket, hozzájárul a védelmi szektor ipari és technológiai
alapjainak erõsítéséhez szükséges intézkedések meghatározásához és – adott
esetben – végrehajtásához, részt vesz egy európai fegyverzet- és képesség-
politika meghatározásában, valamint segíti a Tanácsot a katonai képességek
javításának értékelésében.
(4) A közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó határozatokat, ide-
értve az e cikkben említett missziók megindítására vonatkozó határozatokat
is, a Tanács fogadja el egyhangúlag, az Unió külügyi és biztonságpolitikai

121
 fõképviselõjének javaslata vagy egy tagállam kezdeményezése alapján. A fõ-
képviselõ, adott esetben a Bizottsággal közösen, nemzeti erõforrások és
uniós eszközök felhasználását egyaránt indítványozhatja.
(5) A Tanács az Unió értékeinek védelme és érdekeinek érvényesítése cél-
jából egyes misszióknak az Unió keretében történõ végrehajtásával a tagál-
lamok egy csoportját is megbízhatja. Az ilyen missziók végrehajtására a 28c.
cikket kell alkalmazni.

17.2
(6) Azok a magasabb követelményeket kielégítõ katonai képességekkel ren-
delkezõ tagállamok, amelyek a legnagyobb követelményeket támasztó misz-
sziókra tekintettel ezen a területen szigorúbb kötelezettségeket vállaltak, az
Unió keretein belül állandó strukturált együttmûködést alakítanak ki. Az
ilyen együttmûködésre a 28e. cikket kell alkalmazni. Ez nem érinti a 28b.
cikkben foglalt rendelkezéseket.
(7) A tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a
többi tagállam – az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével össz-
hangban – köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást meg-
adni ennek az államnak. Ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és
védelempolitikájának egyedi jellegét. Az e területen vállalt kötelezettségek-
nek és együttmûködésnek összhangban kell lenniük az Észak-atlanti Szer-
zõdés Szervezetének keretein belül tett kötelezettségvállalásokkal, amely
szervezet az abban részes államok számára továbbra is a kollektív védelem
alapját képezi, és annak végrehajtási fóruma marad.”

17.3 (1. CIKK 50.)

28e. cikk
(1) Azok a tagállamok, amelyek részt kívánnak venni a 28a. cikk (6) bekez-
désében említett állandó strukturált együttmûködésben, és amelyek megfe-
lelnek a követelményeknek és kötelezettséget vállalnak a katonai képessé-
gekre vonatkozóan az állandó strukturált együttmûködésrõl szóló jegyzõ-
könyvben foglaltak szerint, bejelentik szándékukat a Tanácsnak és az Unió
külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjének.
(2) Az (1) bekezdésben említett bejelentéstõl számított három hónapon be-
lül a Tanács határozatot fogad el az állandó strukturált együttmûködés lét-
rehozásáról és a részt vevõ tagállamok listájáról. A Tanács a fõképviselõvel
folytatott konzultációt követõen, minõsített többséggel határoz.
(3) Bármely tagállam, amelyik egy késõbbi szakaszban részt kíván venni az
állandó strukturált együttmûködésben, e szándékát bejelenti a Tanácsnak és
a fõképviselõnek.

122
 (4) Amennyiben egy részt vevõ tagállam már nem felel meg az állandó struk-
turált együttmûködésrõl szóló jegyzõkönyv 1. és 2. cikkében foglalt köve-
telményeknek, vagy nem képes teljesíteni az ott meghatározott kötelezettsé-
geket, a Tanács az érintett tagállam részvételi jogát felfüggesztõ határozatot
fogadhat el.
A Tanács minõsített többséggel határoz. A szavazásban – az érintett tagálla-
mot kivéve – csak a részt vevõ tagállamokat képviselõ tanácsi tagok vesz-
nek részt.
(5) Az a részt vevõ tagállam, amely ki kíván lépni az állandó strukturált
együttmûködésbõl, ezen szándékát bejelenti a Tanácsnak, amely megállapít-
ja, hogy az érintett tagállam részvétele megszûnt.

17.5 (2.CIKK 176.)

SZOLIDARITÁSI KLAUZULA
188r. cikk
(1) Ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember
okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szel-
lemében együttesen lépnek fel. Az Unió minden rendelkezésére álló eszközt,
ideértve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott katonai erõforrásokat is,
mozgósít annak érdekében, hogy:
a) – megelõzze a terrorista fenyegetést a tagállamok területén, — megvédje
a demokratikus intézményeket és a polgári lakosságot egy esetleges ter-
rortámadástól, — terrortámadás esetén egy tagállamnak, politikai vezeté-
se kérésére, a területén segítséget nyújtson;
b) természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén egy tagállamnak, politi-
kai vezetése kérésére, a területén segítséget nyújtson.
(2) Amennyiben egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy
ember okozta katasztrófa áldozatává válik, e tagállam politikai vezetésének
kérésére a többi tagállam segítséget nyújt számára. E célból a tagállamok a
Tanács keretében egyeztetnek egymással.
(3) E szolidaritási klauzulának az Unió általi végrehajtására vonatkozó rész-
letes szabályokat – a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõ-
képviselõjének együttes javaslata alapján – a Tanács határozatban állapítja
meg. Ha ennek a határozatnak védelmi vonatkozásai vannak, a Tanács az
Európai Unióról szóló szerzõdés 15b. cikk (1) bekezdése szerint határoz. Er-
rõl az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.

123
 E bekezdés alkalmazása során és a 207. cikk sérelme nélkül a Tanácsot a
Politikai és Biztonsági Bizottság – a közös biztonság- és védelempolitika
keretében kialakított struktúrákra támaszkodva –, valamint a 61d. cikkben
említett bizottság segíti, amelyek szükség esetén együttes véleményt terjesz-
tenek elõ számára.
(4) Az Unió és tagállamai eredményes fellépésének biztosítása érdekében az
Európai Tanács rendszeresen értékeli az Uniót fenyegetõ veszélyeket.”

[18] INTÉZMÉNYEK

18.1 (Nizzai Szerzõdés) Az Európai Parlamentre vonatkozó rendelkezések

(1) 2004. január 1-jével és a 2004–2009-es választási ciklus elejétõl kezdõ-
dõ hatállyal az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 190. cikkének (2)
bekezdésében, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerzõ-
dés 108. cikkének (2) bekezdésében az elsõ albekezdés helyébe a követke-
zõ rendelkezés lép:
Az egyes tagállamokban megválasztott képviselõk száma a következõ:
Belgium 22
Dánia 13
Németország 99
Görögország 22
Spanyolország 50
Franciaország 72
Írország 12
Olaszország 72
Luxemburg 6
Hollandia 25
Ausztria 17
Portugália 22
Finnország 13
Svédország 18
Egyesült Királyság 72

18.2 (Nizzai Szerzõdés) A Tanácsban a szavazatok súlyozására vonatkozó ren-

delkezések
(1) 2005. január 1-jével:
a) Az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 205. cikke, illetve az Euró-
pai Atomenergia közösséget létrehozó szerzõdés 118. cikke a következõ-
képpen módosul:
i. A (2) bekezdés helyébe a következõ szöveg lép:

124
 (2) Amennyiben a Tanács határozatához minõsített többség szükséges, tag-
jainak szavazatait a következõképpen kell súlyozni:
Belgium 12
Dánia 7
Németország 29
Görögország 12
Spanyolország 27
Franciaország 29
Írország 7
Olaszország 29
Luxemburg 4
Hollandia 13
Ausztria 10
Portugália 12
Finnország 7
Svédország 10
Egyesült Királyság 29
A Tanács határozatainak elfogadásához a tagok többsége által leadott leg-
alább 169 igen szavazat szükséges, ha azokat e szerzõdés értelmében a Bi-
zottság javaslata alapján kell elfogadni.
Egyéb esetekben a Tanács határozatainak elfogadásához legalább a tagok
kétharmada által leadott, legalább 169 igen szavazat szükséges.
ii. a cikk a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
(4) Ha a Tanács valamely határozatát minõsített többséggel kell elfogadni, a
Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a minõsített többséget adó
tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62%-át. Amennyi-
ben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra.
(2) Az egyes csatlakozások idõpontjában az Európai Közösséget létrehozó
szerzõdés 205. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében, illetve az
Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerzõdés 118. cikke (2) bekez-
désének második albekezdésében említett szavazatküszöböt oly módon kell
megállapítani, hogy a minõsített többséghez szükséges szavazatok száma ne
haladja meg a Nizzai Szerzõdést elfogadó Konferencia záróokmányában fog-
lalt, az Európai Unió bõvítésérõl szóló nyilatkozatban szereplõ táblázatból
következõ szavazatküszöböt.

18.3 (Nizzai Szerzõdés, Jegyzõkönyvek ) Nyilatkozat az Európai Unió bõvítésérõl

A csatlakozási konferencia során a tagállamok által elfogadásra kerülõ kö-
zös álláspont az európai parlamenti képviselõi helyek, a Tanácsban a szava-
zatok súlyozása, a Gazdasági és Szociális Bizottság összetétele, valamint a

125
Régiók Bizottságának összetétele tekintetében a következõ táblázatoknak fe-
lel meg egy 27 tagállamból álló Unió esetén:

1. EURÓPAI PARLAMENT
Tagállamok Képviselõi helyek
Németország 99
Egyesült Királyság 72
Franciaország 72
Olaszország 72
Spanyolország 50
Lengyelország 50
Románia 33
Hollandia 25
Görögország 22
Csehország 20
Belgium 22
Magyarország 20
Portugália 22
Svédország 18
Bulgária 17
Ausztria 17
Szlovákia 13
Dánia 13
Finnország 13
Írország 12
Litvánia 12
Lettország 8
Szlovénia 7
Észtország 6
Ciprus 6
Luxemburg 6
Málta 5
Összesen 732

2. A SZAVAZATOK SÚLYOZÁSA A TANÁCSBAN

A Tanács tagjai Súlyozott szavazatok
Németország 29
Egyesült Királyság 29
Franciaország 29
Olaszország 29
Spanyolország 27

126
 Lengyelország 27
Románia 14
Hollandia 13
Görögország 12
Csehország 12
Belgium 12
Magyarország 12
Portugália 12
Svédország 10
Bulgária 10
Ausztria 10
Szlovákia 7
Dánia 7
Finnország 7
Írország 7
Litvánia 7
Lettország 4
Szlovénia 4
Észtország 4
Ciprus 4
Luxemburg 4
Málta 3
Összesen 345

18.4(1. CIKK 15.)

(1) Az Európai Parlament, a Tanáccsal közösen, ellátja a jogalkotási és költ-
ségvetési feladatokat. A Szerzõdésekben meghatározott feltételek szerint po-
litikai ellenõrzési és konzultatív feladatokat lát el. Az Európai Parlament
megválasztja a Bizottság elnökét.
(2) Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselõibõl áll. A képvise-
lõk száma – az elnököt nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötve-
net. A polgárok képviselete arányosan csökkenõ módon valósul meg, ahol a
tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem
lehet több, mint kilencvenhat képviselõi helye.
Az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyet-
értésben, az elsõ albekezdésben említett alapelvek tiszteletben tartásával egy-
hangúlag elfogadott határozatban meghatározza az Európai Parlament ösz-
szetételét.
(3) Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján,
szabad és titkos választásokon, ötéves idõtartamra választják.

127
 (4) Az Európai Parlament tagjai közül megválasztja elnökét és tisztségvise-
lõit.”

18.5 (1. CIKK 16.)

(1) Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlõdéséhez szükséges ösztönzést,
és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Az Euró-
pai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat.
(2) Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfõibõl, valamint
saját elnökébõl és a Bizottság elnökébõl áll. Munkájában részt vesz az Unió
külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje.
(3) Az Európai Tanács, elnökének összehívására, félévente kétszer ülésezik.
Amikor a napirend úgy kívánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat
tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnökének esetében egy biztos
segítse. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Európai Tanácsot rendkívüli
ülésre hívja össze.
(4) Ha a Szerzõdések eltérõen nem rendelkeznek, az Európai Tanács kon-
szenzussal dönt.
(5) Az Európai Tanács minõsített többséggel, két és fél éves idõtartamra vá-
lasztja meg elnökét; az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. Aka-
dályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás esetén az Európai Tanács az el-
nök megbízatását ugyanilyen eljárással megszüntetheti.
(6) Az Európai Tanács elnöke:
a) elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának,
b) a Bizottság elnökével együttmûködve és az Általános Ügyek Tanácsában
folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának elõ-
készítésérõl és folyamatosságáról,
c) erõfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus
megteremtésére,
d) az Európai Tanács minden ülését követõen jelentést nyújt be az Európai
Parlamentnek. Az Európai Tanács elnöke – a saját szintjén és e minõsé-
gében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje ha-
táskörének sérelme nélkül – ellátja az Unió külsõ képviseletét a közös
kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben. Az Európai Tanács elnö-
ke semmilyen nemzeti tisztséget nem tölthet be.”

18.6 (1. CIKK 17.)

(1) A Tanács, az Európai Parlamenttel közösen, ellátja a jogalkotási és költ-
ségvetési feladatokat. A Szerzõdésekben meghatározott feltételek szerint
politikameghatározási és koordinatív feladatokat lát el.

128
(2) A Tanács a tagállamok egy-egy olyan, miniszteri szintû képviselõjébõl
áll, aki az általa képviselt tagállam kormánya nevében kötelezettséget vál-
lalhat és szavazhat.

(3) Ha a Szerzõdések eltérõen nem rendelkeznek, a Tanács minõsített több-

séggel határoz.

(4) 2014. november 1-jétõl a minõsített többséghez a Tanács tagjai legalább

55%-ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének
legalább 65%-át kitevõ tagállamokat képviselõ – szavazata szükséges. A
blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia, ennek hi-
ányában a minõsített többséget elértnek kell tekinteni.
A minõsített többségi szavazásra alkalmazandó egyéb szabályokat az Euró-
pai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 205. cikkének (2) bekezdése állapít-
ja meg.

(5) A 2014. október 31-ig, valamint a 2014. november 1. és 2017. március

31. között alkalmazandó, a minõsített többség meghatározására vonatkozó
átmeneti rendelkezéseket az átmeneti rendelkezésekrõl szóló jegyzõkönyv
állapítja meg.

(6) A Tanács különbözõ formációkban ülésezik, a formációk listájának el-

fogadására az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 201b. cikkének
megfelelõen kerül sor.
Az Általános Ügyek Tanácsa gondoskodik a Tanács különbözõ formációi-
ban folyó munka összhangjáról. Az Általános Ügyek Tanácsa, az Európai
Tanács elnökével és a Bizottsággal kapcsolatot tartva, gondoskodik az Eu-
rópai Tanács üléseinek elõkészítésérõl és nyomon követésérõl.
A Külügyek Tanácsa az Európai Tanács által meghatározott stratégiai irány-
mutatások alapján kidolgozza az Unió külsõ tevékenységét, és gondoskodik
tevékenységeinek összhangjáról.

(7) A tagállamok kormányai állandó képviselõinek bizottsága felel a Tanács

munkájának elõkészítéséért.

(8) A Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetérõl tanácskoz-

nak vagy szavaznak, nyilvánosak. Ennek érdekében a Tanács ülései két rész-
re tagolódnak: egy uniós jogalkotási aktusokra vonatkozó döntéshozatallal
foglalkozó és egy nem jogalkotási tevékenységgel foglalkozó részre.

(9) A Tanács különbözõ formációinak elnökségét, a Külügyek Tanácsának ki-

vételével, a Tanácsban részt vevõ tagállami képviselõk látják el az Európai
Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 201b. cikkében meghatározott feltételek-
nek megfelelõen, egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer szerint.”

129
18.7 (Jegyzõkönyv az átmeneti rendelkezésekrõl 3.cikk)
AZ EURÓPAI PARLAMENTRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
2. cikk
Az Európai Unióról szóló szerzõdés 9a. cikke (2) bekezdésének második
albekezdésével összhangban az Európai Tanács – a 2009-es európai parla-
menti választásokat megelõzõen kellõ idõben – határozatot fogad el, amely-
ben meghatározza az Európai Parlament összetételét.
Az Európai Parlament 2004–2009-es megbízatási idõszakának végéig az eu-
rópai parlamenti képviselõi helyek összetétele és száma a Lisszaboni Szer-
zõdés hatálybalépésének idõpontjában hatályban lévõvel megegyezõ.

18.8 A MINÕSÍTETT TÖBBSÉGRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

3. cikk
(1) Az Európai Unióról szóló szerzõdés 9c. cikkének (4) bekezdésével össz-
hangban az említett bekezdésben foglalt rendelkezések, valamint az Euró-
pai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 205. cikkének (2) bekezdésében fog-
lalt rendelkezések, amelyek az Európai Tanácsban és a Tanácsban a minõ-
sített többség meghatározására vonatkoznak, 2014. november 1-jén lépnek
hatályba.
(2) 2014. november 1. és 2017. március 31. között, amennyiben egy jogi ak-
tust minõsített többséggel kell elfogadni, a Tanács bármely tagja kérheti,
hogy a jogi aktust a (3) bekezdésben meghatározott minõsített többséggel
fogadják el. Ebben az esetben a (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni.
(3) A következõ rendelkezések – az Európai Unió mûködésérõl szóló szer-
zõdés 201a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül –
2014. október 31-ig hatályban maradnak:
Amennyiben az Európai Tanács, illetve a Tanács eljárásához minõsített több-
ség szükséges, tagjaik szavazatait a következõképpen kell súlyozni:
Franciaország: 29
Nagy-Britannia: 29
Németország: 29
Olaszország: 29
Lengyelország: 27
Spanyolország: 27
Románia: 14
Hollandia: 13
Belgium: 12
Csehország: 12

130
 Görögország: 12
Magyarország: 12
Portugália: 12
Ausztria: 10
Bulgária: 10
Svédország: 10
Dánia: 7
Finnország: 7
Írország: 7
Litvánia: 7
Szlovákia: 7
Ciprus: 4
Észtország: 4
Lettország: 4
Luxemburg: 4
Szlovénia: 4
Málta: 3

A jogi aktusok elfogadásához a tagok többsége által leadott legalább 255

igen szavazat szükséges, ha azokat a Szerzõdések értelmében a Bizottság ja-
vaslata alapján kel elfogadni. Egyéb esetekben a jogi aktusok elfogadásához
legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 255 igen szavazat szük-
séges.
Ha az Európai Tanács vagy a Tanács valamely jogi aktusát minõsített több-
séggel kell elfogadni, az Európai Tanács, illetve a Tanács bármely tagja kér-
heti annak megvizsgálását, hogy a minõsített többséget adó tagállamok kép-
viselik-e az Unió népességének legalább 62%-át. Amennyiben ez a feltétel
nem teljesül, a jogi aktus ne kerül elfogadásra.
(4) 2014. október 31-ig azokban az esetekben, amikor a Szerzõdések értel-
mében Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, nevezete-
sen az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 205. cikkének (3) bekez-
désével összhangban meghatározott minõsített többségre történõ hivatkozás
esetén, a minõsített többséget a súlyozott szavazatok ugyanolyan arányában,
és a Tanács tagjainak ugyanolyan arányában, valamint adott esetben a tag-
államok népességének ugyanolyan százalékában kell meghatározni, mint
ahogyan azt az e cikk (3) bekezdése meghatározza.

18.9 (1. CIKK 18.)

(1) A Bizottság elõmozdítja az Unió általános érdekeit, és ennek érdekében
megteszi megfelelõ kezdeményezéseket. A Bizottság gondoskodik a Szerzõ-
dések, valamint a intézmények által a Szerzõdések alapján elfogadott intéz-

131
kedéseknek az alkalmazásáról. A Európai Unió Bíróságának ellenõrzése
mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását. Végrehajtja a költségvetést és
irányítja a programokat. A Szerzõdésekben meghatározott feltételek szerint
koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatokat lát el. A közös kül- és biz-
tonságpolitika, valamint a Szerzõdések által meghatározott más esetek kivé-
telével ellátja az Unió külsõ képviseletét. Az intézmények közötti megálla-
podások létrehozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves
és többéves programjára.
(2) Ha a Szerzõdések eltérõen nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási aktu-
sait kizárólag a Bizottság javaslata alapján lehet elfogadni. Az egyéb jogi
aktusokat akkor kell a Bizottság javaslata alapján elfogadni, ha a Szerzõdé-
sek úgy rendelkeznek.
(3) A Bizottság hivatali ideje öt év.
A Bizottság tagjait általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük
alapján, olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez
nem férhet kétség.
Feladatainak ellátása során a Bizottság teljes mértékben független. A 9e. cikk
(2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság tagjai nem kérhetnek és fogad-
hatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytõl, szervtõl vagy
más szervezettõl. Tartózkodnak a kötelezettségeikkel vagy a feladataik ellá-
tásával összeegyeztethetetlen cselekedetektõl.
(4) A Lisszaboni Szerzõdés hatálybalépésének idõpontja és 2014. október
31. között kinevezett Bizottság a tagállamok egy-egy állampolgárából áll,
beleértve az elnökét, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõkép-
viselõjét, aki a Bizottság egyik alelnöke.
(5) 2014. november 1-jétõl a Bizottság – az elnökével és az Unió külügyi és
biztonságpolitikai fõképviselõjével együtt – a tagállamok számának kéthar-
madával megegyezõ számú tagból áll, kivéve, ha az Európai Tanács egyhan-
gúlag eljárva e szám megváltoztatásáról határoz.
A Bizottság tagjait a tagállamok állampolgárai közül, a tagállamok közötti
szigorú egyenjogúságon alapuló olyan rotációs rendszer szerint kell kivá-
lasztani, amely lehetõvé teszi a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi
spektrumának megjelenítését. E rotációs rendszert az Európai Unió mûkö-
désérõl szóló szerzõdés 211a. cikkének megfelelõen egyhangúlag eljárva az
Európai Tanács állapítja meg.

132
18.10 (1. CIKK 18.)
(6) A Bizottság elnöke:
a) meghatározza a Bizottság mûködésére vonatkozó iránymutatásokat,
b) megállapítja a Bizottság belsõ szervezetét annak biztosítása érdekében,
hogy a koherens módon, hatékonyan és testületi szellemben tevékeny-
kedjen,
c) a Bizottság tagjai közül – az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképvi-
selõje mellett – további alelnököket nevez ki.
A Bizottság tagja, ha az elnök erre felhívja, benyújtja lemondását. Az Unió
külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje, amennyiben az elnök erre a 9e.
cikk (1) bekezdésének megfelelõen felhívja, benyújtja lemondását.

18.11.
(7) Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelõ
egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minõsített többséggel eljár-
va javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt sze-
mélyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségé-
vel választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többségi támoga-
tást, az Európai Tanács minõsített többséggel egy hónapon belül új jelöltet
javasol, akit az Európai Parlament ugyanezen eljárás szerint választ meg.
A Tanács a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja az azon
további személyeket tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá kíván ki-
nevezni. E személyeket a tagállamok javaslatai alapján kell kiválasztani, a
(3) bekezdés második albekezdésében, valamint az (5) bekezdés második
albekezdésében megállapított szempontok szerint.
Az elnöknek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjének és a
Bizottság többi tagjának mint testületnek a jóváhagyásáról az Európai Par-
lament szavaz. E jóváhagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács neve-
zi ki minõsített többséggel.

18.12.
„9e. cikk
(1) Az Európai Tanács, minõsített többséggel és a Bizottság elnökének egyet-
értésével, kinevezi az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjét. Meg-
bízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti.
(2) A fõképviselõ irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Ja-
vaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott fel-
hatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös
biztonság- és védelempolitikára.

133
 (3) A fõképviselõ a Külügyek Tanácsának elnöke.
(4) A fõképviselõ a Bizottság egyik alelnöke. A fõképviselõ biztosítja az
Unió külsõ tevékenységeinek összhangját. A Bizottságon belül õ felelõs a
Bizottság külkapcsolatokkal összefüggõ feladatainak ellátásáért és az Unió
külsõ tevékenysége egyéb területeinek összehangolásáért. A fõképviselõ a
Bizottságon belüli feladatainak gyakorlása során és kizárólag e feladatok kö-
rében – annyiban, amennyiben ez összhangban áll a (2) és
(3) bekezdésben meghatározottakkal – a Bizottság mûködésére irányadó el-
járások szerint jár el.”.

18.13. (1. CIKK18.)

(8)Bizalmatlansági indítvány elfogadása esetén a Bizottság tagjainak testü-
letileg le kell mondaniuk, az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképvise-
lõjének pedig le kell mondania a bizottsági tagságról.”

18.14. (Nyilatkozat a Tanács elnökségének gyakorlásáról szóló európai tanácsi

határozatra vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerzõdés 9c. cikkének
(9) bekezdésérõl)
Az Európai Tanács határozatának tervezete a Tanács elnökségének gyakor-
lásáról

1. cikk
(1) A Tanács elnökségének feladatait, a Külügyek Tanácsa formáció kivé-
telével, a tagállamok elõre meghatározott hármas csoportokban, 18 hóna-
pon keresztül látják el. Az említett csoportokat egy, a tagállamok egyen-
jogúságán alapuló rotációs rendszer szerint kell összeállítani, figyelem-
be véve a tagállamok különbözõségét és az Unión belüli földrajzi egyen-
súlyt.
(2) A csoport tagjai – a Külügyek Tanácsa formáció kivételével – valameny-
nyi tanácsi formáció elnökségét hathónapos idõszakonként, egymást váltva
látják el. A csoport többi tagja közös program alapján segíti az elnökséget
az összes feladata ellátásában. A csoport tagjai egymás között eltérõ szabá-
lyokat is megállapíthatnak.
2. cikk
A tagállamok kormányainak képviselõibõl álló Állandó Képviselõk Bizott-
ságának elnökségét az Általános Ügyek Tanácsa elnökségét ellátó tagállam
egy képviselõje látja el. A Politikai és Biztonsági Bizottság elnökségét az
Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjének egy képviselõje látja el.
Ha a 4. cikkel összhangban elfogadott határozat eltérõen nem rendelkezik,

134
 a különbözõ tanácsi formációk elõkészítõ szerveinek elnökségét – a Kül-
ügyek Tanácsa formáció kivételével – az adott formáció elnökségét ellátó
csoport egy tagja látja el.
3. cikk
Az Általános Ügyek Tanácsa a Bizottsággal együttmûködve többéves prog-
ram keretében gondoskodik a Tanács különbözõ formációiban folyó munka
összhangjáról és folyamatosságáról. Az elnökség feladatait ellátó tagállam-
ok a Tanács Fõtitkárságának segítségével meghozzák a Tanács munkájának
megszervezését és kielégítõ mûködését segítõ rendelkezéseket.

18.15. (1. CIKK 20.)

(1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékbõl és különös
hatáskörû törvényszékekbõl áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog
tiszteletben tartását a Szerzõdések értelmezése és alkalmazása során. A tag-
államok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetõségeket, amelyek az uniós
jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához
szükségesek.
(2) A Bíróság tagállamonként egy-egy bíróból áll. Munkáját fõtanácsnokok
segítik.
A Törvényszék tagállamonként legalább egy bíróból áll.
A Bíróság bíráit és a fõtanácsnokait, valamint a Törvényszék bíráit olyan
személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet két-
ség, és akik megfelelnek az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 223.
és 224. cikkében megállapított követelményeknek. A bírákat és fõtanácsno-
kokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves idõtartamra ne-
vezik ki. Megbízatásuk megújítható.
(3) A Szerzõdésekkel összhangban az Európai Unió Bírósága:
a) dönt a tagállamok vagy az intézmények valamelyike, illetve valamely ter-
mészetes vagy jogi személy által hozzá benyújtott keresetekkel elé ter-
jesztett ügyekben;
b) a nemzeti bíróságok kérelmére elõzetes döntést hoz az uniós jog értelme-
zésére vagy az intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére
vonatkozó kérdésekrõl;
c) dönt a Szerzõdésekben meghatározott egyéb esetekben.”

135
[19] DÖNTÉSHOZÁS (VÉTÓJOG, MINÕSÍTETT TÖBBSÉG)

19.1 Nizza
21. Nyilatkozat egy kibõvített Unióban a minõsített többséghez szükséges
szavazatküszöbrõl és a blokkoló kisebbséghez szükséges szavazatok szá-
máról
Amennyiben az új szavazatsúlyozás hatályba lépésének idõpontjára (2005.
január 1.) az Európai Unió bõvítésérõl szóló nyilatkozatban felsorolt csatla-
kozni kívánó országok közül még nem mindegyik csatlakozott az Unióhoz,
a minõsített többséghez szükséges szavazatküszöb egy, a jelenleginél kisebb,
de legfeljebb 73,4%-ig terjedõ százalékértékre változik a csatlakozás ütemé-
nek megfelelõen. A fent említett csatlakozni kívánó országok csatlakozása
után egy 27 tagú Unió esetén a blokkoló kisebbséghez szükséges szavaza-
tok száma 91-re emelkedik, és az Európai Unió bõvítésérõl szóló nyilatko-
zatban szereplõ táblázatból következõ minõsített többségi szavazatküszöb
ennek megfelelõen automatikusan kiigazításra kerül.

19.2 (2. CIKK 191.)

„(1) Az egyszerû többséget igénylõ jogi aktusok elfogadásakor a Tanács tag-

jainak többségével jár el.

(2) Az Európai Unióról szóló szerzõdés 9c. cikke (4) bekezdésétõl eltérve
2014. november 1-jétõl, figyelemmel az átmeneti rendelkezésekrõl szóló
jegyzõkönyvben megállapított rendelkezésekre, ha a Tanács nem a Bizott-
ságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjének a javas-
lata alapján jár el, a minõsített többséghez a Tanács tagjai legalább 72%-
ának egyben az Unió népességének legalább 65%-át kitevõ tagállamokat
képviselõ szavazata szükséges.
(3) Figyelemmel az átmeneti rendelkezésekrõl szóló jegyzõkönyvben meg-
állapított rendelkezésekre, 2014. november 1-jétõl azokban az esetekben,
amikor a Szerzõdések értelmében a Tanácsnak nem az összes tagja vesz
részt a szavazásban, a minõsített többséget a következõképpen kell megha-
tározni:
a) A minõsített többséghez a szavazásban részt vevõ tagállamokat képvi-
selõ tanácsi tagok legalább 55%-ának egyben az ezen államok népessé-
gének legalább 65%-át kitevõ tagállamokat képviselõ szavazata szüksé-
ges.
A blokkoló kisebbségnek legalább a Tanácsnak a részt vevõ tagállamok né-
pességének több mint 35%-át képviselõ tagjaiból és még egy tagból kell áll-
nia; ennek hiányában a minõsített többséget elértnek kell tekinteni.

136
 b) Az a) ponttól eltérve, ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió kül-
ügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjének a javaslata alapján jár el, a
minõsített többséghez a részt vevõ tagállamokat képviselõ tanácsi tagok
legalább 72%-ának egyben az ezen államok népességének legalább 65%-
át kitevõ tagállamokat képviselõ szavazata szükséges.”

[20] MEGERÕSÍTETT EGYÛTTMÛKÖDÉS

20.1 (1. CIKK 22.)

„10. cikk
(1) Azok a tagállamok, amelyek az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tar-
tozó területeken egymás között megerõsített együttmûködést kívánnak lét-
rehozni, az e cikkben és az Európa Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 280a.
és 280i. cikkében megállapított korlátokon belül és szabályokkal összhang-
ban igénybe vehetik az Unió intézményeit, és a Szerzõdések megfelelõ ren-
delkezéseinek alkalmazásával gyakorolhatják ezeket a hatásköröket.
A megerõsített együttmûködés az Unió célkitûzései megvalósításának elõ-
mozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerõ-
sítésére irányul. Az ilyen együttmûködés az Európai Unió mûködésérõl szó-
ló szerzõdés 280c. cikkével összhangban valamennyi tagállam számára bár-
mikor nyitva áll.

20.2 (2) Megerõsített együttmûködésre felhatalmazást adó határozatot a Tanács

végsõ lehetõségként, akkor fogadhat el, ha megállapította, hogy az együtt-
mûködés célkitûzései az Unió egésze által ésszerû határidõn belül nem ér-
hetõk el, és ha abban legalább kilenc tagállam részt vesz. A Tanács az Eu-
rópai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 280d. cikkében megállapított eljá-
rás szerint határoz.
(3) A Tanács tanácskozásain valamennyi tagállam részt vehet, de a szava-
zásban csak a Tanácsnak a megerõsített együttmûködésben részt vevõ tag-
államokat képviselõ tagjai vesznek részt. A szavazási szabályokat az Euró-
pai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 280e. cikke állapítja meg.
(4) A megerõsített együttmûködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az
abban részt vevõ tagállamokat kötelezik. Az ilyen jogi aktusok nem részei
az Unióhoz csatlakozni szándékozó országok által elfogadandó uniós vív-
mányoknak.”

137
20.3 (2. CIKK 278.)
„280a. cikk
A megerõsített együttmûködéseknek összeegyeztethetõeknek kell lenniük a
Szerzõdésekkel és az Unió jogával. Az ilyen együttmûködés nem befolyá-
solhatja hátrányosan a belsõ piacot, valamint a gazdasági társadalmi és te-
rületi kohéziót. Nem jelenthet megkülönböztetést vagy akadályt a tagállam-
ok közötti kereskedelemben, és nem torzíthatja a tagállamok közötti ver-
senyt.”
„280b. cikk
A megerõsített együttmûködéseknek tiszteletben kell tartaniuk azoknak a
tagállamoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit, amelyek az együtt-
mûködésben nem vesznek részt. Az ilyen tagállamok nem akadályozhatják
a megerõsített együttmûködésnek a részt vevõ tagállamok által történõ vég-
rehajtását.”

20.4
280c. cikk
(1) A megerõsített együttmûködés annak létrehozásakor valamennyi tagál-
lam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttmûködés-
re felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az
együttmûködés bármely késõbbi idõpontban is nyitva áll mindazon tagál-
lamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfo-
gadott jogi aktusoknak is megfelelnek.
A Bizottság és a megerõsített együttmûködésben részt vevõ tagállamok gon-
doskodnak annak elõmozdításáról, hogy az együttmûködésben a lehetõ leg-
több tagállam részt vegyen.
(2) A Bizottság és adott esetben az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõ-
képviselõje rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot
a megerõsített együttmûködés elõrehaladásáról.

280d. cikk
(1) Azoknak a tagállamoknak, amelyek egymás között megerõsített együtt-
mûködést kívánnak létrehozni a Szerzõdések alkalmazási körébe tartozó te-
rületek valamelyikén – a kizárólagos hatáskörök területe és a közös kül- és
biztonságpolitika kivételével –, kérelmet kell a Bizottság elé terjeszteniük,
amelyben meghatározzák a javasolt megerõsített együttmûködés hatókörét
és célkitûzéseit. A Bizottság ilyen értelmû javaslatot terjeszthet a Tanács elé.
Ha a Bizottság nem nyújt be javaslatot, az érintett tagállamokat tájékoztat-
ja ennek okairól.

138
 Az elsõ albekezdésben említett megerõsített együttmûködés folytatására vo-
natkozó felhatalmazást a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament
egyetértését követõen a Tanács adja meg.
(2) Az egymás között a közös kül- és biztonságpolitika keretében megerõ-
sített együttmûködést létrehozni kívánó tagállamoknak kérelmüket a Tanács-
hoz kell benyújtaniuk. A kérelmet továbbítani kell az Unió külügyi és biz-
tonságpolitikai fõképviselõjéhez, aki véleményt nyilvánít arról, hogy a ter-
vezett megerõsített együttmûködés összhangban van-e az Unió közös kül-
és biztonságpolitikájával, valamint a Bizottsághoz, amely véleményt nyilvá-
nít, különösen arról, hogy a javasolt megerõsített együttmûködés összhang-
ban van-e az Unió egyéb politikáival. A kérelmet tájékoztatásul az Európai
Parlamentnek is meg kell küldeni.
A megerõsített együttmûködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a Ta-
nács egyhangúlag elfogadott határozatban adja meg.

280e. cikk
A Tanács tanácskozásain valamennyi tagállam részt vehet, de a szavazásban
a Tanácsnak csak a megerõsített együttmûködésben részt vevõ tagállamokat
képviselõ tagjai vesznek részt.
Az egyhangúság eléréséhez csak a részt vevõ tagállamok képviselõinek sza-
vazatait kell figyelembe venni.
A minõsített többséget a 205. cikk (3) bekezdésének megfelelõen kell meg-
határozni.

20.5 280f. cikk

(1) Bármely tagállam, amely a 280d. cikk (1) bekezdésében említett terüle-
tek valamelyikén folytatott megerõsített együttmûködésben részt kíván ven-
ni, ezt a szándékát bejelenti a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A Bizottság a bejelentés kézhezvételétõl számított négy hónapon belül meg-
erõsíti az érintett tagállam részvételét. Adott esetben megállapítja, hogy a
részvételi feltételek teljesültek, és elfogadja azokat az átmeneti intézkedése-
ket, amelyek a megerõsített együttmûködés keretében már elfogadott jogi
aktusok alkalmazása szempontjából szükségesek.
Ha azonban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételek nem tel-
jesültek, megjelöli azokat a rendelkezéseket, amelyeket a feltételek teljesí-
téséhez el kell fogadni, és a részvételi kérelem újbóli vizsgálatára határidõt
állapít meg. E határidõ lejárta után a kérelmet a második albekezdésben elõ-
írt eljárásnak megfelelõen újra megvizsgálja. Ha a Bizottság úgy ítéli meg,
hogy a részvételi feltételek még mindig nem teljesültek, az érintett tagállam

139
 az ügyet a Tanács elé utalhatja, amely dönt a kérelemrõl. A Tanács a 280e.
cikk szerint határoz. A Tanács továbbá a Bizottság javaslata alapján a má-
sodik albekezdés szerinti átmeneti intézkedéseket fogadhat el.

20.6 (2) Bármely tagállam, amely a közös kül- és biztonságpolitika területén

folytatott megerõsített együttmûködésben kíván részt venni, ezt a szándékát
bejelenti a Tanácsnak az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjé-
nek és a Bizottságnak.
A Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõjével folytatott
konzultációt és – adott esetben – a részvételi feltételek teljesítésének meg-
állapítását követõen megerõsíti az érintett tagállam részvételét. Emellett a
Tanács a fõképviselõ javaslata alapján olyan átmeneti intézkedéseket fogad-
hat el, amelyek a megerõsített együttmûködés keretében már elfogadott jo-
gi aktusok alkalmazása szempontjából szükségesek. Ha azonban a Tanács
úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételek nem teljesültek, megjelöli azokat
a rendelkezéseket, amelyeket a feltételek teljesítéséhez el kell fogadni, és a
részvételi kérelem újbóli vizsgálatára határidõt állapít meg.
E bekezdés alkalmazásakor a Tanács egyhangúlag és a 280e. cikknek meg-
felelõen határoz.

280g. cikk
A megerõsített együttmûködés végrehajtásából eredõ, az intézményeknél fel-
merülõ igazgatási költségeken kívüli kiadások a részt vevõ tagállamokat ter-
helik, kivéve, ha az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követõen a
Tanács valamennyi tagja egyhangúlag másként határoz.

[21] GAZDASÁGI KORMÁNYZÁS

21.1. (2. CIKK 12.)

(1) A tagállamok az Unión belül összehangolják gazdaságpolitikájukat. En-
nek érdekében a Tanács intézkedéseket, különösen az e politikára vonatko-
zó átfogó iránymutatásokat fogad el. Azon tagállamokra, amelyek pénzne-
me az euro, külön rendelkezések vonatkoznak.
(2) Az Unió intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának
összehangolása céljából, így különösen meghatározza az e politikákra vo-
natkozó iránymutatásokat.
(3) Az Unió kezdeményezéseket tehet a tagállamok szociálpolitikájának ösz-
szehangolása céljából.

140
21.2. (2.CIKK 86.) Ha a (3) bekezdésben említett eljárásban megállapításra ke-
rül, hogy egy tagállam gazdaságpolitikája nem felel meg a (2) bekezdésben
említett átfogó iránymutatásoknak, vagy veszélyeztetheti a gazdasági és mo-
netáris unió megfelelõ mûködését, a Bizottság az érintett tagállamot figyel-
meztetésben részesítheti. A Tanács, a Bizottság ajánlása alapján, megteheti
a szükséges ajánlásokat az érintett tagállamnak.

21.3. (2.CIKK 90.) TÚLZOTT HIÁNY ESETÉN KÖVETENDÕ

ELJÁRÁS
(5) Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállamban túlzott hiány áll fenn
vagy következhet be, errõl véleményt küld az érintett tagállamnak, amely-
rõl tájékoztatja a Tanácsot.”;
(7) Ha a [...] a Tanács túlzott hiányt állapít meg, a Bizottság ajánlása alap-
ján késedelem nélkül ajánlásokat fogad el az érintett tagállamra vonatkozó-
an azzal a céllal, hogy az ezt az állapotot meghatározott idõn belül szüntes-
se meg.

21.4. (JEGYZÕKÖNYV AZ EUROCSOPORTRÓL)

1. cikk
Azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euro, egymás között in-
formálisan üléseznek. Ezekre az ülésekre szükség esetén, azzal a céllal kerül
sor, hogy megvitassák az általuk a közös valutával összefüggésben közösen
viselt különleges felelõsséggel kapcsolatos kérdéseket. A Bizottság részt vesz
az üléseken. Az Európai Központi Bankot meg kell hívni ezekre az ülések-
re, amelyeket a Bizottság képviselõi, és azon tagállamok pénzügyekért fele-
lõs minisztereinek képviselõi készítenek elõ, amelyek pénzneme az euro.
2. cikk
Azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euro, e tagállamok több-
ségével két és fél évre elnököt választanak.

21.5 (2. CIKK 100.)

115c. cikk
(1) Annak érdekében, hogy az eurónak a nemzetközi pénzrendszerben el-
foglalt helyét biztosítsa, a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatban
állapítja meg a gazdasági és monetáris unió szempontjából különösen jelen-
tõs ügyekben a nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon
képviselendõ közös álláspontokat. A Tanács az Európai Központi Bankkal
folytatott konzultációt követõen határoz.

141
 (2) A Tanács a Bizottság javaslata alapján megfelelõ intézkedéseket fogad-
hat el a nemzetközi pénzügyi szervezetekben és konferenciákon való egysé-
ges képviselet biztosítása céljából. A Tanács az Európai Központi Bankkal
folytatott konzultációt követõen határoz.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor a Tanács-

nak csak azok a tagjai vesznek részt a szavazásban, akik azokat a tagálla-
mokat képviselik, amelyek pénzneme az euro.

[22] SZERZÕDÉS

22.1(1. CIKK 56.) Rendes felülvizsgálati eljárás

(2) Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság ja-
vaslatot nyújthat be a Tanácsnak a Szerzõdések módosítására. A javaslatok
egyebek mellett irányulhatnak a Szerzõdések által az Unióra ruházott hatás-
körök bõvítésére vagy szûkítésére. A javaslatot a Tanács továbbítja az Eu-
rópai Tanácsnak, és arról értesíti a nemzeti parlamenteket.
(3) Ha az Európai Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folyta-
tott konzultációt követõen, egyszerû többséggel a javasolt módosítások meg-
vitatása mellett dönt, az Európai Tanács elnöke a nemzeti parlamenteknek,
a tagállamok állam-, illetve kormányfõinek valamint az Európai Parlament-
nek és a Bizottságnak a képviselõibõl álló konventet hív össze. A monetá-
ris területet érintõ intézményi módosítások esetében az Európai Központi
Bankkal is konzultálni kell. A konvent megvizsgálja a módosításokra vonat-
kozó javaslatokat és konszenzussal ajánlásokat fogad el a tagállamok kor-
mányai képviselõinek (4) bekezdésben meghatározott konferenciája számá-
ra. Amennyiben a javasolt módosítások terjedelme nem indokolja, az Euró-
pai Tanács az Európai Parlament egyetértését követõen egyszerû többséggel
a konvent összehívásának mellõzésérõl dönthet. Ebben az esetben az Euró-
pai Tanács meghatározza egy, a tagállamok kormányai képviselõinek rész-
vételével tartandó konferencia mandátumát.
(4) A tagállamok kormányai képviselõinek konferenciáját a Tanács elnöke
hívja össze abból a célból, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a Szer-
zõdések módosításait. A módosítások azt követõen lépnek hatályba, hogy
azokat alkotmányos követelményeinek megfelelõen valamennyi tagállam
megerõsítette.
(5) Ha a Szerzõdések módosításáról szóló bármely szerzõdés aláírásától szá-
mított két év elteltével az említett szerzõdést a tagállamok négyötöde már

142
 megerõsítette, egy vagy több tagállam azonban a megerõsítési folyamat so-
rán nehézségekkel szembesül, az ügyet az Európai Tanács elé kell utalni.

22.2. Egyszerûsített módosítási eljárások

(6) Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság ja-
vaslatokat nyújthat be az Európai Tanácsnak az Európai Unió mûködésérõl
szóló szerzõdés harmadik részének az Unió belsõ politikáira és tevékenysé-
geire vonatkozó rendelkezései teljes vagy részleges felülvizsgálata érdeké-
ben.
Az Európai Tanács az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés harmadik
részében foglalt rendelkezéseket határozattal egészben vagy részben módo-
síthatja. Az Európai Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal, vala-
mint a monetáris területet érintõ intézményi módosítások esetében az Euró-
pai Központi Bankkal folytatott konzultációt követõen, egyhangúlag hatá-
roz. Ez a határozat csak azt követõen lép hatályba, hogy a tagállamok saját
alkotmányos követelményeiknek megfelelõen azt jóváhagyták.

22.3.
(7) Amennyiben az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés vagy e szer-
zõdés V. címe egy meghatározott területen vagy esetben a Tanács számára
egyhangú határozathozatalt ír elõ, az Európai Tanács határozatban felhatal-
mazhatja a Tanácsot, hogy az adott területen vagy esetben minõsített több-
séggel határozzon. Ez az albekezdés nem alkalmazható a katonai vagy vé-
delmi vonatkozású döntések esetén.
Amennyiben az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés úgy rendelke-
zik, hogy a Tanácsnak egyes jogalkotási aktusokat különleges jogalkotási el-
járás keretében kell elfogadnia, az Európai Tanács határozatban úgy rendel-
kezhet, hogy az ilyen jogalkotási aktusok rendes jogalkotási eljárás kereté-
ben is elfogadhatók.

22.4. Az Európai Tanácsnak az elsõ és második albekezdés alapján tett minden

kezdeményezésérõl értesítenie kell a nemzeti parlamenteket. Ha valamely
nemzeti parlament az értesítés idõpontjától számított hat hónapon belül ki-
fogást emel a javaslattal szemben, az elsõ vagy második albekezdésben em-
lített határozatot nem lehet elfogadni. Kifogás hiányában az Európai Tanács
a határozatot elfogadhatja. Az elsõ és második albekezdés szerinti határoza-
tokat az Európai Tanács egyhangúlag, az Európai Parlamentnek a tagjai több-
ségével elfogadott egyetértését követõen fogadja el.”

143
[23] TAGSÁG

(1. CIKK 58.)

„49a. cikk
(1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bárme-
lyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.
(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Ta-
nácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tár-
gyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érin-
tett államnak az Unióval való jövõbeli kapcsolataira tekintettel meghatároz-
zák az illetõ állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az
Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 188n. cikke (3) bekezdésének
megfelelõen kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács
köti meg minõsített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését
követõen.
(3) A kilépésrõl rendelkezõ megállapodás hatálybalépésének idõpontjától, il-
letve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstõl számított két
év elteltével a Szerzõdések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, ki-
véve, ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a
határidõnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a
Tanácsnak a kilépõ tagállamot képviselõ tagja az Európai Tanács, illetve a
Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok megho-
zatalában nem vesz részt. A minõsített többséget az Európai Unió mûködé-
sérõl szóló szerzõdés 205. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelõen kell
meghatározni.
(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, késõbb újra felvé-
telét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.”

[24] SPORT
(2. CIKK 124.)
„Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szer-
kezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött sze-
repére tekintettel hozzájárul az európai sport elõmozdításhoz.”;
(...)
a fiatalok ösztönzése arra, hogy vegyenek részt Európa demokratikus életé-
ben

144
 (...)
a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és
nyitottságának, valamint a sport területén felelõs szervezetek közötti együtt-
mûködésnek az elõmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfi-
atalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén.”

[25] IDEGENFORGALOM

(2. CIKK 148.)

176b. cikk
(1) Az Unió, különösen az idegenforgalmi ágazatban mûködõ uniós vállal-
kozások versenyképességének elõsegítése révén, kiegészíti a tagállamoknak
az idegenforgalmi ágazat terén folytatott tevékenységét. Ennek elérése érde-
kében az Unió tevékenységének célja, hogy:
a) ösztönözze az ebben az ágazatban mûködõ vállalkozások fejlõdéséhez
szükséges kedvezõ környezet kialakítását,
b) elõmozdítsa a tagállamok együttmûködését, különös tekintettel a bevált
gyakorlatok cseréjére.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében
egyedi intézkedéseket állapít meg a tagállamokban végrehajtott olyan intéz-
kedések kiegészítésére, amelyek az e cikkben kitûzött célok megvalósításá-
ra irányulnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigaz-
gatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.”

[26] SZOCIÁLIS BIZTONSÁG

(2. CIKK17. )

5a. cikk
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió fi-
gyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének elõmozdítására, a megfe-
lelõ szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzde-
lemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének ma-
gas szintjére vonatkozó követelményeket.”

2. CIKK 35.

(…) amennyiben a Szerzõdések nem biztosítottak hatáskört az ilyen fellé-

pésre, a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében a szociális bizton-

145
ságra, illetve a szociális védelemre vonatkozó intézkedéseket fogadhat el. A
Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követõen, egyhangú-
lag határoz.”

(2. CIKK 51.)

„Amennyiben a Tanács egy tagja kijelenti, hogy valamely elsõ bekezdés sze-
rinti jogalkotási aktus tervezete szociális biztonsági rendszerének fontos vo-
natkozásait érintené – ideértve annak alkalmazási körét, költségét vagy fi-
nanszírozási rendszerét –,vagy befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensú-
lyát, kérheti, hogy a kérdést terjesszék az Európai Tanács elé.
Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A felfüg-
gesztéstõl számított négy hónapon belül az Európai Tanács, a kérdés meg-
vitatása után:
a) a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogal-
kotási eljárás felfüggesztését, vagy
b) semmilyen intézkedést nem tesz, vagy új javaslat benyújtására kéri fel a
Bizottságot; ebben az esetben az eredetileg javasolt jogi aktust el nem fo-
gadottnak kell tekinteni.”

146
Kiadja a Külügyminisztérium Kommunikációs és
Közkapcsolati Fõosztály
EU Tájékoztató Szolgálat

Budapest 2008