A buddhizmus a 6.

században alakult ki Indiában, az akkori hindu vallás és filozófiai

rendszerek hatása alatt. Gautama Buddha, az alapítója, aki valószínűleg Kr. e. 563 és
483 között született, az indiai szubkontinens északkeleti részén, a mai Nepál
területén.

Gautama Buddha fiatal korában egy gazdag családban élt, de kíváncsisága arra, hogy
mi a valódi boldogság és a szenvedés megszüntetése, vezette el a vallási és filozófiai
tanulmányok felé. Ezt követően az ascéták közé csatlakozott, és különböző
meditációs gyakorlatokat végzett, hogy megszabaduljon a szenvedéstől.

Végül Gautama Buddha elhagyta a szigorú aszkétikus életmódot, és saját tapasztalatai

alapján kidolgozta a középutat, azaz a középút útját. Ennek alapja a "Négy Nemes Igazság"
és a "Nyolc Nemes Ösvény" tanításai, amelyek szerint az élet szenvedése megszüntethető, és
a boldogság elérhető az önmegvalósítás és az erényes életvezetés útján