1.

Bevezetés, középkor fogalma, tárgya, felosztás

Kk. fogalma: a 15. sz.-i humanisták az antik kultúra bukása és újjászületése között eltelt 1000
évet ,,medium aevum”-nak, ’középső korszaknak’ neveztek el. Antik kultúra (görög/latin
nyelv) újjáélesztésének küldetése humántárgyakon keresztül. A kultúra hordozója a kk-ban
az egyház.
A 20. század történészei viszont úgy tekintenek erre a korra, mint amelyben az európai
civilizáció megszületett és felnövekedett (gazdasági/társadalmi struktúrák kialakulása). Csak
Nyugat-Európa esetében beszélhetünk erről a fogalomról!
A 17. század végén alakult ki a világtörténet hármas korszakbeosztása ókorra, középkorra és
újkorra. E korszakolás első alkalmazója, Cellarius (Christoph Keller) hallei professzor
volt. /eleje: Nagy Konstantin uralkodása- 4. sz. első harmada; vége: Konstantinápoly
elfoglalása)
A 18. század végére általánossá vált a 476-os, illetve 1492-es korszakhatár. Ma már a
szakemberek nem 476-ot tekintik a középkor kezdetének, sokkal inkább szóba jöhetnek egyéb
dátumok. A kezdeti dátum megkérdőjelezhető, hiszen a korszakváltás egy folyamat, a
dátumok technikai célt szolgálnak, hogy tudjuk az eseményeket kötni valamihez. (pl. 395.
Nagy Theodosius, K-Ny felosztása, 313. milánói ediktum, esetleg Jusinianus uralkodása, aki
próbálta egyesíteni a K-t és Ny-t etc.).
Nagy Konstantintól (+337) Nagy Károlyig (+814) terjed azoknak a kiemelkedő történeti
személyiségeknek a sora, akiket szimbolikusan az utolsó ókori vagy az első középkori
figurának tekintenek.
Célszerű egy olyan szélesebb idősávot megjelölni, amelyben minden fontos területen
sűrűsödnek a változások. Ilyennek tekinthető a 4. század, különösen annak második fele (pl.
Odoaker szír hadvezér elküldi a császári jelvényeket Konstantinápolyba.
A korszakot három alperiódusra szokták tagolni: korai (10. sz-ig), érett (1300-ig) és késő
(1492-ig) középkorra. A korai középkort illetően van, aki a korszak kettős arculatát
hangsúlyozza. Mások inkább az újat emelik ki.
A 4-10. század között ment végbe a nyugati civilizáció három fő alkotóelemének – az
antikvitásnak, a kereszténységnek, valamint a germánságnak – egybeolvadása egy teljesen új
civilizációs képletté. A korszakot két alperiódusra oszthatjuk. Az első alperiódust, a késő
ókort (4-7. sz.) a Nyugatrómai Birodalom és az antik civilizáció felbomlását kísérő
válságjelenségek jellemzik.
Ugyanakkor két előremutató mozzanat:
1. a latin keresztény műveltség; 2. a nagybirtokok kialakulása.
1. A kereszténység ekkor alakította ki középkori arculatát, ekkor hozta létre egyházi
szervezetét, s az egyetemes zsinatokon megfogalmazta a hit alapvető tételeit. + Kolostori
műveltség!
 325. nicea-i zsinat: Atya és Fiú egylényegűségéről (Homousion)
 382. első konstantinápolyi zsinat: Szentlélek istenségét definiálták
 431. efezusi zsinat: Szűz Mária anyasága (istenanya, istenszülő)

1.
  451. khalkedóniai zsinat: J. Krisztusban az isteni és emberi jelenlét egymáshoz való
viszonyát vizsgálták, istenség és emberség teljességgel, egymással össze nem
keveredve és egymástól el nem választható módon van jelen
A középkori nagybirtok szervezete, gazdasági és társadalmi szerepe ismert.
N.B. a földesuraság önmagában nem azonos a feudalizmussal! Csak a 9. századtól kezdve
indokolt ez az azonosítás. A késő ókor századaiban rajzolódott ki a Nyugat etnikai-, nyelvi
térképe, amely később csak egyes részleteiben módosult. A germán nyelv és etnikum ott
kerekedett felül, ahol sűrű volt a germán település.
A 7. századra Nyugaton szinte teljesen eltűntek az antik struktúrák. Ekkor vette kezdetét az
európai gazdaság első fellendülése. A kultúra területén pedig a 8. században már Karoling-
reneszánszról beszélünk.
A 7. század a Kelet történetében jóval markánsabb cezúrát jelent, mint Nyugaton – az
iszlám és a szlávok megjelenése. Az Occidens centruma Észak-Galliában, a Rajna és a
Loire között alakul ki. Ettől délre (Dél-Galliában, Hispániában és Itáliában) még eleven az
antik-római örökség, észak és kelet felé, valamint a Brit-szigeteken viszont a germánok,
kelták, szlávok és magyarok eredeti jellegzetességei érvényesülnek erőteljesen.
A kereszténység és vele a középkori kultúra a 7. században lépi át az egykori Római
Birodalom határait. Nagy Károly kísérletet tesz arra is, hogy a nyugati keresztény civilizációt
egységes politikai keretbe foglalja. A Nyugatrómai Birodalom után felbomlanak utódállamai,
a barbár királyságok, s végül erre a sorsra jut a Frank Birodalom is. A „bannum” kicsúszik a
király kezéből.
Ebben a bomlási folyamatban a földesuraság az egyetlen szilárd és tartós keret, köréje
tömörül a társadalom a létbizonytalanság századaiban. A nagybirtok, a földesuraság ekkor
válik komplex gazdasági, társadalmi, közigazgatási, bíráskodási és katonai szervezetté, önálló
kis „állammá”.
A hűbériség a 8. században jelenik meg, s a 10-11. századra a politikai kormányzat, a
társadalomszerveződés és a katonáskodás uralkodó intézményévé válik. Martell Károly a
katonai szervezet, Nagy Károly pedig az államszervezet alapjává tette a hűbériséget.

Érett középkor (1000-1300)- (struktúrák, majd eseménytörténetek).

 Sok, ma is létező a modern Európát meghatározó tényező csírája ekkor jelenik meg. A kk.
korábbi korszakához képest fejlődő, kibontakozó
 1000-es év- Krisztus eljövetelének várása, apokaliptikus helyzet (éhezés, rossz termés)-
majd: fellendülés (templomépítések).
 Nyugat lesz 1000 után a kultúra bölcsője (előtte Róma, majd Bizánc és az iszlám világ -
de itt nem volt előremutató szellem a továbbiakban és ÉK-re ’tolódik’ a kultúra).
Földrajzilag Európa térsége: Karolin Bir. határa (Elba-Lajta folyók).
 Polgári demokrácia előzményei
 Szétválasztották a társadalmat és az államot

2.
 Folyamatok: barbár-római világ ötvöződik, római és barbár társadalmi struktúra
lebontása (dezintegráció)
 Hűbériség: - kölcsönös szerződés (az úr is teljesít), alá-fölé rendelt társadalom
(hierarchikus-vertikális elrendeződés), kötöttségek önkéntesek
 gesztusokra épült világ (eskütétel-homágium, meghajlás, kézcsók- hatása ma is fenn áll:
udvarlás, imádkozás-letérdelés)
 Állami privatizáció: feudális anarchia, barbár királyságok, Karolingok próbálnak egységet
teremteni (nem sikerült)- rövid életű birodalom, alulról jövő szerveződés, integrálódás
(Karoling Bir.- hercegségek → felbomlanak)
 Gregorián reform: VII. Gergely pápa (Dictus Papae 1075.), III. Ince- egyházi hatalom
kicsúcsosodása- már nem a császár jelöli ki a pápát → társadalom függetlenedik, Gelasius
pápa és a 2 kard (egy egyházi és egy világi kard- utóbbinak kell az elsőt szolgálnia)
 Szellemi változás- világi hatalom nem nehezedett a társadalomra, világi uralkodókat
megfosztják karizmatikus hatalmuktól (1000-1050 → papkirályok, vicarius Christi,
defensor Christianitati, egyházi struktúrák megszervezése- pl. I. Árpád-házi István, Fro.,
Anglia rítusaiban viszont sokáig fennmarad a ,,gyógyító királyok” ereje1 → VII. Gergely
elveti, majd fokozatosan eltűnik
 Népfelség elve: hatalom forrása a népből ered (idővel a kiváltságosok képviselik), Istentől
 Zsarnokölési elmélet: John of Salisbury2 → teoretikus, teológus II. Henrik, angol király
kancellárja, államelméleti mű (Policratius). ,,A zsarnokot meggyilkolni pedig nemcsak
hogy szabad, hanem méltányos és igazságos is.”
 Császári jogokat gyakorolt saját országában az uralkodó (,,rex est imperator in regno suo)
 Városok fejlődése, kommuna mozgalmak3
o antikvitásban felülről létrehozott fejlődés
o középkorban alulról, önerejéből szerveződik, nem tagolódik be a feudális
társadalomba (oratores, bellatores, laboratores), városfal (szimbolikus: magasabb
szintű élet, privilégiumok)

 Rendiség:
o a hűbériség válsága után egyfajta horizontális elrendeződés indul meg a társadalomban
o adóztatásban, törvényhozásban is rész akarnak venni a hűbérurak, akik a római jogra
támaszkodva kiváltságokat szereznek (nemzetállamok születése)
o az általános ’szabadság’ fogalmát nem ismerték, helyette „szabadság kis körei”
(különféle szabadságok), kiváltságos csoportok egymás mellett élése
o universitas, communitas: autonóm szervezetek (egyletek, céhek, városi kommunák,
gildék4, egyetemek, szerzetesrendeketc.), megvan a maguk szabadsága

1
Marc Bloch: Gyógyító királyok, Angliában I. Anna királynő 1714. április 27-én, Franciaországban X. Károly
1825. május 31-én végezte el utolsóként a gyógyító rituálét.
2
12. sz. Az államot az emberi szervezethez hasonlította. Az uralkodó tekintélye Istentől való, de ez a
méltányosság tiszteletbentartására kötelezi. Ellenkező esetben a népnek jogában áll bármilyen eszközzel
meggyilkolni a tirannust, kivéve a mérgezést.
3
ld. bővebben 3-as tétel: A városok születése. Városi autonómia, kézművesség, kereskedelem
4
kereskedők érdekvédelmi szervezete, ld. bőv. 3-as tétel: A városok születése. Városi autonómia, kézművesség,
kereskedelem

3.
 Klíma: kora kk-i rossz éghajlati viszonyok után a Karoling korra beáll egyfajta
klímaoptimum, az ezredfordulóra melegebb lesz (érett kk végéig tart, 14-15. sz.), enne
hatására a szőlőtermesztés északra tolódik
 Agrár forradalom: technikai újítás, nő a termelés (felesleg- piacgazdaság), jólét és
népesség növekedése, gabonatermesztés vezető irányzat, erdőírtások
 Műszaki forradalom: szélmalom, vízikerék (vízenergia kihasználása)- fémfeldolgozó
művek, szövőipar a malomipar mellett /ciszterci kolostor leírásai/, lábítós (igen, tényleg
így írják!) fonószék (textilipar fejlődése- É-Itália, Flandria)
 Katedrálisok kora: 12. sz. legvége, 13. sz. eleje, agrár forr. teszi ezt is lehetővé
(megjelennek mg.-i ábrázolások)
Késő kk: 1300 k. – válságok (1337-1453- 100 éves háború, egyházi válság- konstanci zsinat,
konciliarizmus5), parasztfelkelések (ciompi felkelés 1378-82. Firenze) → egyre nagyobb a
bűnbakkeresés sztereotípiája (1317-14 templomosok pere, 1320’ zsidók, muszlimok, leprások
elleni pogromok, 15. sz. boszorkányégetések

5
teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa felett áll

4.