Szegedi Tudományegyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézete

A második intifáda

Rekettye Emília
Nemzetközi tanulmányok BA II.

Szeged
2021

1
 Mikor a témaválasztásra került sor, elsőre nem tudtam melyik témáról írjak, de aztán a
második intifádára esett a választásom. Úgy gondolom ez is az egyik legérdekesebb témák
közé tartozik. Beadandómban be szeretném mutatni magát a második intifádát, előzményeit,
kirobbanását, eseményeit, valamint hatásait.

Előzmények

Folyamatosan növekedett a feszültség a palesztinok és az izraeliek között 2000.

második felében, aminek több oka is volt, de elsősorban az oslói békefolyamat sikertelensége
és a Camp David-i tárgyalások megszakadása.1
Ezenkívül más problémák is közrejátszottak, pontosabban az izraeliek és a palesztinok
közötti egyet nem értés. A palesztinok folytonosan elutasították az izraeli irányítást, valamint
olyan vádakat hoztak fel az izraeliek ellen, mint pl. a palesztin sűrűn lakott területtől való
megszabadulás, illetve azok zsidó telepekké való tétele.
Persze, még az is közrejátszott mindebben, hogy 2000. szeptember 15.-én a palesztin
állam második tervezett kikiáltását is elhalasztották.2

Kirobbanása

Magára a kirobbanásra az okok nemcsak az előzményben felsoroltak voltak, azokon

kívül történt még egy fontos esemény, amely meghatározó volt.
Ez pedig, Ariel Saron 2000. szeptember 28.-i látogatása a Templom-hegyre, amely
egy közös szent hely mind a palesztinoknak, mind a zsidóknak. Ariel Saron egy párt vezető
volt, méghozzá a Likud Pártté, ami az egyik legnagyobb zsidó párt.3

1
KIS-BENEDEK JÓZSEF EZREDES: A palesztin biztonságpolitika és katonai összefüggései. Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetem. Budapest, 2005. 32.p. Online elérhető:
http://m.ludita.uni-nke.hu/repozitorium/bitstream/handle/11410/9754/Teljes%20szöveg%21?
sequence=1&isAllowed=y
2
NAGY LEVENTE BALÁZS: A második intifáda kitörése és első másfél éve. Européer. 2002. 7.p. Online
elérhető: http://www.europeer.hu/tanulmany/nagy_masodikintifada2002.pdf
3
SZABÓ REGINA: A palesztin-izraeli konfliktus története és a béke lehetősége a Szentfölden. Nemzetbiztonsági
Szemle. 2019. 71.p. Online elérhető:
http://epa.oszk.hu/02500/02538/00028/pdf/EPA02538_nemzetbiztonsagi_szemle_2019_01_066-084.pdf

2
 A látogatás közben palesztin fiatalok kövekkel kezdték el őket dobálni, majd ennek
okán az izraeli fegyveres erők tüzet nyitottak rájuk. Négy palesztin halott, valamint több mint
kétszáz sebesült volt.4
Ennek hatására megerősödött a konfliktus, valamint nőtt a fegyveres összecsapások
száma, még Ciszjordániában és a Gázai övezetben is. Dupla annyi fegyveres incidens volt a
látogatás utáni hat hétben, mint az előző hét évben összesen.

Az eredménytelenség éve - 2001. a konfliktus folytatása

2001 folyamán a konfliktus folytatódott, főleg palesztinok által elkövetett öngyilkos

merényletekkel, illetve az izraeliek által végrehajtott légitámadásokkal.
Közben tárgyalások folytak január 28.-ig, míg Barak meg nem szakította azt, a
közelgő izraeli miniszterelnök-választás miatt. Addig a tabai konferencián a palesztinok főleg
a menekültek helyzetét szerették volna megoldani, míg az izraeliek a gyarapították a felkínált
területeket.
Február 6.-án meg is történt a választás, ahol Barak balszerencséjére Ariel Saron
nyert.
Miközben tovább folytatódott a konfliktus, Izrael megkezdte a Ciszjordánia és a Gázai
övezet megszállását.
Ezekkel párhuzamban viszont folyt egy amerikai George Mitchell által vezetett
bizottság, amely vizsgálatokat végzett a Közel-Keleten. Erről a Sharm el-Sheikh-i
konferencia után állapodtak meg, majd ezek után a megfigyelőcsoportok is megérkeztek a
Közel-Keletre.
2001. május 5.-én George Mitchell jelentésében leírta, hogy meg kell szüntetni az
erőszakot, de ezt csak akkor lehet, ha az izraeliek elfogadják a palesztinok törekvéseit a saját
államért, valamint, ha a palesztinok abba hagyják a terrorcselekményeket. Ezen kívül szó
esett még a jelentésében a Templom-hegyi látogatásról, amely szerinte provokáló hatású volt,
illetve feltételezi, hogy ezek az események a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) által
meg voltak szervezve, legalább is részben, főként a diplomáciai kezdeményezés
lehetőségéért.5
Az izraeli kormány ellenezte és vissza is utasította ezeket az "elvárt" teendőket, míg a
PFSZ teljes vállszélességgel elfogadta.
4
NAGY LEVENTE BALÁZS. 2002, 8.p.
5
NAGY LEVENTE BALÁZS. 2002, 10.p.

3
 Május 22.-én az izraeli miniszterelnök, Saron tűzszünetet hirdetett, ám hiába. Június
1.-én egy máig emlékezetes öngyilkossági merényletet hajtottak végre Tel-avivban, ahol 20
ember, főképp tinédzser vesztette életét.
A második béketerv, amiről beszélhetünk az a Tenet-terv volt, amit George Tenet
CIA- vezető vezetett. Egy tűzszüneti megállapodást hozott nyilvánosságra 2001. június 14.-
én, amelyet a két fél a Mitchell-tervben foglaltak alapján fogadott el. Ebben kijelentették,
hogy igyekeznek ismét létrehozni a közös bizottságot, amely elősegíti a biztonsági
együttműködés sikerességét. Emellett a palesztinok ígéretet tettek a terroristák azonnali
foglyul ejtésére, továbbá az izraeliek is szavukat adták a Palesztin Övezetek ellen irányuló
támadások leállítására.
Ám sajnos ez is sikertelen volt, és ezután is tovább folytatódtak a harcok a két nép
között.
Az USA-ban 2001.szeptember 11.-én történt terrortámadás következményeként az
izraeli erők bevonultak Dzseninbe és Jerikóba, majd szeptember 17.-én Jasszer Arafat a
palesztin vezető tűzszünetet rendelt el.
Maga a tűzszünet nem tartott sokáig, hiszen október 17.-én a palesztin fegyveres erők
megöltek egy izraeli szélsőjobboldali turisztikai minisztert, ami miatt az izraeliek azonnal
blokád alá vontak több ciszjordániai arab várost, és mi több megölték a vezetőjét, Fatahot.6
Ezt követően tovább folytatódott a kölcsönös konfliktus, ami miatt Arafat
szükségállapotot hirdetett és megkezdte a letartóztatásokat. Ennek ellenére decemberben az
izraeliek növelték a Palesztin Övezet bombázását, majd egy Hamasz-támadás után meg is
szüntették a kapcsolatot a Palesztin Felszabadítási Szervezet parancsokaival.

2002-2005 közötti történések

2002

2002-es év sem tért el a többitől, a harcok folytatódtak.

Miután januárban az izraeliek elfoglalták a Karine hajót, amely egy fegyverszállító
hajó volt, megkezdték a Palesztina hangja rádióadó bombázását, ami egy nagyon fontos
hírközlési rendszer volt.

6
NAGY LEVENTE BALÁZS. 2002, 10.p.

4
 Majd később megkezdték a dzsenini menekülttábor elfoglalását és a gázai övezet
bombázását is.
Februárban egy ajánlatot kaptak a szaúdi trónörököstől, Abdullahtól, aki arab-izraeli
normalizált kapcsolatot ígért, ha visszavonulnak az 1967-es határvonal mögé, amit Oszlóban
is megerősítettek.7 Izraelnek ez nem tetszett, hiszen ezzel elismerték volna a független
palesztin államot. Izrael mellett az USA se támogatta az ötletet, míg az Arab Liga, az Európai
Unió, illetve a Palesztin és Szír hatóság teljes vállszélességgel kiálltak az ötlet mellett.
A tárgyalások ismét leálltak, miután az izraeliek a terror megfékezése érdekében
elfoglalták, majd lerombolták Arafat főhadiszállását és ezzel megkezdődött a Defensive
Shield hadművelet is, amely május 3.-ig tartott.

2003

2003. márciusában az Egyesült Államok hatást gyakorolt a Palesztin Hatóságokra,

hogy létrehozzanak egyfajta demokratikus reformokat, illetve nevezzenek ki egy független
miniszterelnököt. Meg is történt a kinevezés, az új palesztin független miniszterelnök
Mahmud Abbasz lett.
A kinevezés után az USA igyekezett előre mozdítani a tárgyalásokat az izraeli és
palesztin erők között. Elsősorban azt kérte a Palesztin Hatóságoktól, hogy kobozzák el az
illegális fegyvereket, illetve, hogy tartsák féken a gerilla és terrortámadásokat. Abbasz
igyekezett mindent megtenni ez ügyben és tárgyalt a terroristákkal, hogy hagyják abba az
izraeli civilekre való támadást.
Május 20.-án sikerült egy rakétákkal, fegyverekkel és lőszerekkel teli hajót és annak 8
személyzeti tagját letartóztatni, köztük volt egy magas rangú Hezbollah tag is.
Június 29.-én fegyverszünetet hirdettek ki a Fatah, a Hamász és az Iszlám Dzsihád
egyaránt. Három hónapra letiltották az Izrael ellenes támadásokat, ám civilek ellen tovább
folyton az öngyilkos merényletek.
Augusztus 19.-én egy Hamász által vezetett öngyilkos merénylet történt egy buszon,
ahol 23 izraeli halt bele, ez vetett véget a tűzszünetnek.
A buszos merénylet után az izraeliek parancsot adtak ki a Hamász összes vezetőjének
megölésére, ami sikerült is. Ezek után több napos kijárási tilalmat rendeltek el, ahol több
palesztin üzletet és épületet lebontottak az "engedély nélküli felépítésük" miatt.

7
NAGY LEVENTE BALÁZS. 2002, 13.p.

5
 Miután Abbasz lemondott, mert sokak szerint nem tudott jól kormányozni, Ahmed
Qureit lépett a helyébe. Ezt meghallva az izraeli kormány elvesztette a reményt a konfliktus
tárgyalásos megbeszélése iránt, ezért egyoldalú politikát kezdtek és elkezdték az izraeli
ciszjordániai gát felépítését. Ezzel a palesztinok megsértve érezték magukat, valamint úgy
értelmezték ezt, mintha ez a palesztin terület tényleges annektálása lenne.
A Maxim étteremben október 4.-én egy öngyilkos merénylet során meghalt 21 izraeli,
és Izrael azt állította, hogy Szíria és Irán az iszlám dzsihádot támogatta és ők voltak a
felelősek a terrortámadásért. Ez után az Izraeli Légierő elkezdte bombázni az egykori
palesztin kiképző szíriai bázist.

2004

Az izraeli miniszterelnök, Sharon, február 2.-án bejelentette tervét az izraeli zsidó

telepesek áttelepítésével kapcsolatban. Sharon jobboldali koalíciós partnerei elutasították a
tervet és megfogadták, hogy kilépnek a kormányból, ha ez megvalósul.
Március 22.-én egy izraeli helikopteres lövészhajó megölte Jasszin sejket, a Hamász
vezetőjét, majd április 17.-én utódját is al-Rantissi-t meggyilkolták.
Május 18.-án az izraeliek találtak egy csempészalagutat, majd ezután megkezdték a
Szivárvány hadműveletet, amelynek célja a csempészalagutak megsemmisítése.
Október 21.-én az izraeli légierő megölte al-Ghoult, a Hamász egyik vezető
bombagyártóját és a híres Qassam rakéta feltalálóját.
November 11.-én Arafat meghalt Párizsban, halála óta a legnagyobb támadás
december 12.-én volt, amikor is kb. 1,5 tonna robbanóanyagot robbantotta fel.

2005

A január 9-i elnökválasztást követően Mahmúd Abbász került a PA vezetői

pozíciójába. Kormánya a továbbiakban és erőszakmentes és békés hangvételű tárgyalásokat
kezdeményezett Izraellel, a palesztin célok érvényesítése miatt.
A cél elérése érdekében Mahmúd felszólította a harcoló egységeket, hogy vessenek
véget az Izrael ellen irányuló támadásoknak. Ennek ellenére a Gázai övezetben tovább
folytatódtak. Ezt követően Ariel Shalon a biztonsági és diplomáciai kapcsolatokat
megszűntette a Palesztin Nemzeti Hatósággal.

6
 Február 8.-án a 2005.évi csúcstalálkozón Sharon és Abbasz kölcsönös fegyverszünetet
hirdetett Izrael és a Palesztin Nemzeti Hatóság között, ekkor kezet fogtak. Az iszlám és a
hamász dzsihád azonban úgy tartotta, hogy számukra ez nem kötelező. Majd 13.-án Abbasz
tárgyalásokat folytatott a dzsihád tagjaival, hogy tartsák tiszteletben a fegyverszünetet.
Befejezésének dátuma vitatott, mivel nem volt olyan esemény, amely határozottan
végett vetett volna neki. Sokak szerint, 2005-ben, mások szerint 2007-ben ért végett, de
sokan hiszik azt, hogy még ma sem ért véget teljesen.

Irodalomjegyzék:
1. GAZDIK GYULA: A palesztin ENSZ-csatlakozási kérelem előzményei és perspektívái I.
Nemzet és Biztonság. 2011. Online elérhető:
http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/gazdik_gyula-
a_palesztin_ensz_csatlakozasi_kerelem_el__zmenyei_es_perspektivai_i_.pdf
2. KIS-BENEDEK JÓZSEF EZREDES: A palesztin biztonságpolitika és katonai összefüggései.
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Budapest, 2005. Online elérhető: http://m.ludita.uni-
nke.hu/repozitorium/bitstream/handle/11410/9754/Teljes%20szöveg%21?
sequence=1&isAllowed=y
3. NAGY LEVENTE BALÁZS: A második intifáda kitörése és első másfél éve. Européer. 2002.
Online elérhető: http://www.europeer.hu/tanulmany/nagy_masodikintifada2002.pdf
4. RÉPÁSI KRISZTIÁN: Az izraeli-palesztin viszály kialakulásának gyökerei és a palesztin
terrorizmus módszerei. Biztonság a világban-a XXI. század kihívásai. 2020. Online elérhető:
https://www.academia.edu/30712458/Az_izraeli_palesztin_viszály_kialakulásának_gyökerei
_és_a_palesztin_terrorizmus_módszerei?auto=download
5. ROSENTHAL, GABRIELE: Methodische Herausforderungen interkultureller Studien:
Mehrfach verschränkte Figurationen von Etablierten und Außenseitern im Westjordanland.
ZQF, 13. 1
6. SCHWEITZER ANDRÁS: Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa- politikai dokumentumok és
értelmezések. Külügyi Szemle. 2003. Online elérhető:
https://kki.hu/assets/upload/KULUGY_KulugyiSzemle_2003__1schweitzer.pdf
7. SZABÓ REGINA: A palesztin-izraeli konfliktus története és a béke lehetősége a Szentfölden.
Nemzetbiztonsági Szemle. 2019. Online elérhető:
http://epa.oszk.hu/02500/02538/00028/pdf/EPA02538_nemzetbiztonsagi_szemle_2019_01_0
66-084.pdf