Professional Documents
Culture Documents
folyamatában
Ideje lenne végre tisztázni a német megszállás elleni küzdelem történetét. Egyrészt lebontani a
baloldali, kommunista ellenállási mozgalomhoz 1945 után költött túlzásokat és hazugságokat,
(...)
2
Mester 2022.
(...) másrészt a maga jelentőségében bemutatni a magyar nemzeti ellenállást. Mert utóbbi igenis
létezett, és ennek az írásnak a célja röviden összefoglalni az eseményeit. Mester Miklós
3
Mester 2021.
vonatkozó rendelkezések hatálya alól (tehát a deportálás alól) mentesíteni. Ennek egyik fontos
állomása az 1944. június 21-i minisztertanácson való részvétele lett.
Ezután Baky, majd Endre olvasta fel írásos beszámolóját. Baky szerint a gyűjtőtáborokban a
németek adtak utasításokat, a berakodást is ők intézték. A vonatokon is a németek voltak a
parancsnokok, a csendőrség csak a kíséretet látta el. Általános kifogásokat kaptak, konkrétakat
nem.
Bemutatta a Berlinben megjelenő egyik matematikai folyóirat 1942–43. évi kötetét, benne Fejér
Lipót nevével. Megkérdezte, ha a németeknek megfelel a magyarországi zsidó egyetemi tanár,
akkor nekik miért nem?[6] Ismertette Rusznyák István és Purjesz Béla szegedi professzorok
elhurcolásának ügyét. Ugyanis a Jaross Andor belügyminiszter által aláírt mentesítő okiratot,
Mester sürgetése ellenére, későn küldték el Szegedre. Akkor ők már a gyűjtőtáborban voltak.
A kézbesítő futár a szegedi tábor kapujában megjelent, az iratot a szolgálatot teljesítő csendőr
6
átvette, majd széttépte azzal, hogy csak az érvényes, amelyiket Baky vagy Endre államtitkárok
írnak alá. Mester hozzátette, úgy látszik, a belügyminiszter aláírása nem sokat ér.[7]
Mester 2018.
7
Először Jaross szólt hozzá. Kijelentette, nincs más jogszabály, amely kivételezést enged, csak
a hősi magatartás. Nincs feljogosítva kivételezést adni. Imrédy Béla felszólította
minisztertársait, ne menjenek túl azokon az intézkedéseken, amelyeket a hitleri védelem alatt
álló Szlovákiában hoztak a zsidók deportációja és kezelése tekintetében.[12] Kifogásolta, hogy
a zsidók kiszállítása csak szóbeli német megegyezésen alapul, de írásbeli megállapodás nincs
róla. Szerinte a kormánynak nem volt kompetenciája az ügyben. Az országgyűlésnek kellett
volna a felelősséget felvállalnia.
Mester Miklós szerint Horthy Ambrózy Gyula kabinetiroda-vezető tanácsára a június 21-i
kormányülés után elhatározta, hogy a zsidók védelme érdekében kormányzói mentesítési jogot
fog magának biztosíttatni. Ilyen irányú felterjesztésre szólította fel a kormányt.[14] Ehhez
segítséget jelentett, hogy Mester és Jungerth-Arnóthy felszólalásainak hatására sikerült azt az
elvi döntést elérni a minisztertanácson, hogy a sárga csillag viselésére nem kötelezett zsidók az
ország területén belül fognak maradni. Továbbá az, hogy Mester Miklós felszólalása végén
kérte, hogy minisztériuma a kultúrmunkások mentesítése ügyében sürgősen felterjesztést
tehessen. Így született meg később, 1944. augusztus 21-én a m. kir. minisztérium 1944. évi
3.040. M. E. számú rendelete, amely egyes személyeknek a zsidókra vonatkozó rendelkezések
hatálya alól mentesítéséről címet kapta.[15] A lényegi rendelkezéseket egy paragrafus
tartalmazza a következőképpen: „A zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya általában nem
terjed ki azokra a személyekre, akiket – esetleg házastársukra és gyermekeikre is kiterjedő
hatállyal – a kormányzó a minisztérium előterjesztésére az említett rendelkezések hatálya alól
8
a tudomány, a művészet vagy a közgazdasági élet terén, vagy egyébként az ország javára
szerzett kimagasló érdemeik folytán, vagy egyéb különös méltánylást érdemlő okból
mentesít.”[16] A rendelet a kormányzó részére rendkívül széles jogkört biztosított a mentesítésre.
Tulajdonképpen bárkit, akit érdemesnek talált kiemelhette a sárga csillag viselési kötelezettsége
alól – családtagjaival együtt. Akinek pedig nem kellett sárga csillagot hordania, a június 21-i
minisztertanácson elhangzottak alapján itthon maradt.
A kormányzói mentesítés intézményét Ambrózy Gyula és Mester Miklós alakította ki. Hogy
kettőjük közül ki volt az ötletadó, ma már pontosan eldönteni nem lehet, és nem is fontos.
Feltehetőleg Ambrózy, Mester Miklósban viszont megtalálta azt a munkatársat, akire
számíthatott és nyugodtan támaszkodhatott.[17] Bereczky Albert, mint az események egyik
tanúja, 1945-ben megjelent könyvében a következőket állapította meg: „Az egyházak minden
munkájában Mester Miklós kultuszállamtitkár volt a legjobb segítség. Ő készítette elő Ambrózy
Gyula kabinetirodai főnök teljes és állandó támogatásával azt a rendeletet, amely a kormányzót
felhatalmazta, hogy a zsidótörvény hatálya alól mentesítést adhasson.”[18]
Nemcsak egyéni, kis létszámú kivételezések történtek. Úgy tűnik, a miniszterek és a németek
kényszerűen elfogadták a mentesítés jogalap nélküli gyakorlatának létezését.[23] Így az
augusztus 17-i minisztertanács 954 zsidó személy, valamint egy másik jegyzéken felsorolt
további 1156 zsidó személy mentesítéséhez járult hozzá.[24]
Több mint ezer fő előterjesztése pedig feltehetőleg komoly és hosszabb előkészítést igényelt.
Ugyanis Mester leírása szerint a gyakorlatban a kérvényeket egyénileg kellett beadni. A
mentesítés kiterjedt a családtagokra is. A család megmaradhatott lakásában, nem kellett gettóba
költöznie és sárga csillagot viselnie. Az eljárás az volt, hogy a kérvényt az ügyfél valamelyik
minisztériumba adta be és onnan terjesztették fel a kabinetirodába a kormányzóhoz. A
minisztériumok nagy többsége azonban nem fogadta el a kéréseket, azaz egyszerűen nem
foglalkoztak velük. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium éppen az ellenkező módon járt el.
Minden kérést elfogadott és ezeket kedvező javaslattal terjesztette fel a kormányzóhoz. Antal
István miniszter ugyanakkor egyetlen felterjesztést sem írt alá, azok Mester Miklós államtitkár
aláírásával kerültek a kabinetirodába. A későbbiekben Ambrózy hivatala közvetlenül is
elfogadta a mentesítési kérelmeket. Ezeket átadta a miniszterelnökség Tárnok u. 5. szám alatti
ügyosztályának minisztertanácsi döntésre való előkészítés végett, amely a felelősség áthárítása
miatt a kéréseket előzetesen átküldte a kultuszminisztériumba, hogy az államtitkár véleményét
kikérje.[25]
9
Mester Miklós írása szerint 1944. október 15-ig 30 ezer kérelmet fogadott be a
miniszterelnökség,[27] így családtagokkal együtt 120 ezer ember kerülhette el a deportálást
ebben az időszakban.[28]
Irodalomjegyzék
Bokor 1977. Bokor Péter beszélgetése Mester Miklóssal az 1944. évi emlékeiről. 1977.
február 28. Tisztázott gépirat Mester Miklós autográf javításaival és kiegészítéseivel. MTA
KIK Kézirattár. Ms 5464/164.
Hollósi 2016. Hollósi Gábor: Dr. vitéz ákosfalvi Szilágyi László belügyminiszteri tanácsos
visszaemlékezése az 1944-es mentesítésekre. VERITAS Történetkutató Intézet – Magyar
Napló, 2016.
Mester 1946. Mester Miklós: A magyar háborús felelősség és a magyar ellenállás igaz
története. H. n., 1946. augusztus 20. Kézirat. A szerző tulajdonában.
Mester 2012. Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában. Visszapillantás a
katasztrofális magyarországi 1944. esztendőre, részint annak előzményeire és közvetlen
következményeire is, 27 év távlatából. Tarsoly kiadó, Budapest, 2012.
Mester 2022. Mester Miklós: Magyarság, becsület, tudás. Parlamenti felszólalások 1939–
1943. Budapest, 2022.
Szenes 1981. Szenes Sándor: 1944 nyarának eseményei és benne Dr. Mester Miklós szerepe.
Tisztázott gépirat. MTA KIK Kézirattár Ms 5462/51.
10
[2] Baky László (1898–1946) nyugalmazott csendőrőrnagy, államtitkár. 1944. március 24-től
augusztus 9-i lemondásáig belügyi államtitkár, a deportálások egyik irányítója volt. 1946-ban
a népbíróság halálra ítélte és kivégezték.
[7] Bokor 1977, 43–44., Szenes 1981, 41–42. A minisztertanács után Sztójay átment egy
másik szobába, ahonnan kihallatszott egy német nyelvű telefonbeszélgetés Rusznyák és
Purjesz nevét említve. Később Mester megtudta, hogy a miniszterelnök Veesenmayerrel
beszélt és intézkedést kért. A két professzort Bécsben szállították le a vonatról, és hozták
vissza Magyarországra a németek. Bokor 1977, 47., Szenes 1981, 41., Mester 2012, 73.
[11] Uo.
[12] Uo.
[13] A minisztertanács ülésének jegyzőkönyve 1944. június 21. In: Karsai–Molnár 2004, 752.
[16] Uo.
11
[20] Mester Miklós levele Benda Kálmánnak. 1985. január 31. 5. MTA KIK Kézirattár Ms
4338/56.
[23] A rendelet augusztus 21-én kelt, 22-én lépett hatályba, azonban már 17-én döntött a
minisztertanács az első, több mint kétezer fő mentesítéséről. Ehhez napokkal vagy hetekkel
korábban el kellett kezdeni a névsor összeállítását, a személyes adatok összegyűjtését.
[24] Minisztertanácsi jegyzőkönyv 1944. augusztus 17. 12. napirend. MNL OL K27.
[26] http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944
[28] A nyilas hatalomátvétel után, 1944. október 25-én kelt 3.780/1944. M. E. számú rendelet
a korábban kiadott mentesítő okiratok felülvizsgálatát írta elő, amelyet a belügyminiszter
hajtott végre. A megerősített, illetve új mentesítéssel rendelkezők névsora az 577.600/1944.
II. B. M. számú rendeletben található. Bővebben Hollósi, 2016.
https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/evfortulok-hu/mester-miklos-reszvetele-a-kormanyzoi-
mentesites-folyamataban