François Villon:
Nagy
Testamentum
(elemzés)
François Villon Nagy Testamentum című műve
1461-ben keletkezett. Megírása előtt a költő a
meungi pincebörtönben raboskodott hónapokon
át, meg is betegedett, és megérintette a halál
közelségének érzése. Az orléans-i püspök
börtönözte be 1460-ban, és kivégzés várt rá (már
nem első alkalommal ítélték halálra, de eddig
mindig megúszta).

Végül most sem akasztották fel, mert az új király,

XI. Lajos trónra lépésekor általános amnesztiát
hirdetett: országos körútján mindenhol kegyelmet
adott az elítélteknek, így Villon is megmenekült a
haláltól és kiszabadult börtönéből. Visszatért
Párizsba, s ekkor alkotta meg főművét, a Nagy
Testamentumot. Az utókor ezt a művét tartja a
legjelentősebb alkotásának.

Valójában a Kis Testamentumként ismert Hagyaték

című művét bővítette ki és írta újra, más elvek
szerint dolgozva fel ugyanazt a témát. Tehát ismét
egy lelki-szellemi hagyatékról van szó, melyet az
élete végéről visszanézve állít össze a költemény
lírai énje.

A Nagy Testamentum, azaz végrendelete

megírására nem a szerelem késztette Villont,
hanem a betegség, melyet a börtönben szerzett. A
halál közelségében rontott rá az a megrendültség,
amit akkor érez az ember, amikor rádöbben, hogy
a Uatalságának örökre vége van.

Harmincéves volt ekkor költő, így ma azt

gondolnánk, ennyi idősen korai volt a halálra
készülnie. Csakhogy a középkorban jóval
alacsonyabb volt az átlagéletkor, a legtöbben
meghaltak a 30-as vagy a 40-es éveikben, és az
volt a ritkaság, ha valaki megérte a 60-at, 70-et.
Így abban az időben egy harmincéves nem
számított Uatalnak, talán még középkorúnak sem.

Ráadásul Villon beteg is volt, megrokkant

egészségével minden oka megvolt rá, hogy úgy
érezze, végére ért az életének. Ez az érzés
késztette a Nagy Testamentum megírására, hiszen
életük végén az emberek végrendelkezni szoktak.
Más kérdés, hogy neki nem volt vagyona, amiről
végrendelkezzen. Mégis végrendelkezett,
szétosztotta azt a semmit, amit élete során
szerzett, így fejezve ki érzéseit azok iránt az
emberek iránt, akik így vagy úgy szerepet
játszottak az életében.

A Nagy Testamentum műfaja,

témája, kifejezőeszközei
A Nagy Testamentum műfajilag változatos:
ballada, panasz, rondó (12-13 soros, refrénes
versforma, eredetileg körtánc), tanítás, dal,
epitáUum (sírfelirat) is található benne. Ennek
megfelelően a hangneme is változatos: ironikus,
szatirikus, drámai, ünnepélyes, patetikus stb. Hol
kedves csúfolódás, hol goromba humor, hol nyers
szókimondás jellemzi.

A Nagy Testamentum címe végrendelkezést,

számadást jelent.

Témája. A halál közelségét, fenyegetését érző

Villon a saját züllött, elrontott, hányatott életéről
számol be, hagyatékait veszi számba. Tehát
összefoglaló jellegű műről van szó, melyből egy
számkivetett, nélkülöző, a törvény őrei által
üldözött párizsi csavargó alakja bontakozik ki,
akiről persze tudjuk, hogy a középkori
világirodalom egyik legnagyobb költője volt.

Egy olyan beteg és nincstelen ember részéről,

mint ő, a végrendeletírás inkább paródiának
tekinthető: egy gunyoros fricska volt a világnak,
hiszen Villonnak nemigen volt miről
végrendelkeznie.

Művében alapvetően a középkori ember

életérzését közvetíti, sok UlozóUai gondolattal,
elmélkedéssel, de önmagáról való véleménye,
lelki válsága is kirajzolódik. Keserű vallomásának
fő témái a szegénység, a szerelem, a társadalmi
igazságszolgáltatás, az elpazarolt ifjúság, a
mulandóság és a halál.

Villon úgy látja, az ember alapvetően gyenge,

esendő lény, aki újra meg újra visszaesik a bűnbe,
ami ellen képtelen védekezni. Ezért ő a
szánalomban, Isten könyörületességében keresi a
feloldozást. Hívő keresztény volt, aki elhibázott
élete, züllöttsége ellenére is őszintén hitt a
megváltásban, a megbocsátásban, Isten
kegyelmében.

Bűneit Villon őszintén megbánja, igaz fájdalmat

érez miattuk, ugyanakkor siratja az életnek azokat
az értékeit, amelyeket a halállal örökre elveszít: az
élet szépségeit, örömeit, sőt, még nehézségeit,
viharait is.

A visszatekintő alkotás alaphangulata

megkapóan őszinte. Babits Mihály szerint „csupa
cinikus és zokogó vallomás” a költemény. Egyrészt
kihívó, dacos, lázongó, a világgal szembeforduló,
hetyke attitűd, másrészt őszinte bűnbánat,
vezeklés, gyötrelmes haláltudat, halálfélelem
érezhető benne.

Beszédhelyzet: a lírai én egy Uktív alaknak

(Frémin) mondja tollba a végrendeletét.
Mindeközben az összegzés igényével visszatekint
saját életére.

A Nagy Testamentum újdonsága, hogy a versek

középpontjában maga a költő áll: ez a középkori
költészetben nem volt jellemző, mivel e
tekintetben a középkor szemlélete ellentétes volt
a későbbi korok szemléletével. A középkor nem
tulajdonított jelentőséget az alkotó személyének,
az írók-költők szerepe nem volt kiemelt, többnyire
a nevük se maradt fenn.

Kifejezőeszközök. Villon képei olykor rikítóan

színezettek, mondatai változó tempójúak, művei
kitűnő arányérzékről tanúskodnak, mellyel a költő
sikeresen fogta össze szertelen
kedélyhullámzásait. Műveiben hatalmas
ellentétek feszülnek egymásnak: vadság-
gyöngédség, átkozódás-áhítat, kicsapongás-
bűnbánat, életszeretet-halálfélelem, stb.

Villon készül a halálra, de élni akar, tudja, hogy

bűnös életet él, de bízik Isten bocsánatában, és
bár helyzete sanyarú, megőrzi humorát. Olykor
hetykén vallja meg züllöttségét, kicsapongó
életmódját, máskor viszont bűnbánatot tart,
vezekel, és a középkori ember őszinte vallásos
áhítata járja át sorait. Az életöröm, az életszeretet
mindig ellentétbe kerül a halálfélelemmel, a
haláltól való rettegés gyötrelmével.

Visszatérő motívumok: bűn, megbocsátás,

könyörület, irgalom, életélvezet, mulandóság,
halálfélelem, bizalom az isteni kegyelemben. Ezek
közül a mulandóság, a halál témája a
legmeghatározóbb.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a

folytatáshoz!

F T E M
a w me

Foliamo Maxx
Foliamo Maxx

Oldalak: 1 2 3 4 5

Fogyj le 26 kg-ot egy furcsa trükkel

az 1930-as évekből

Flexa Megnyitás

Hozzászólások
François Villon: Nagy Testamentum (elemzés)
— Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?
Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező
mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólás *

Név *

E-mail cím *

Honlap

Hozzászólás küldése

Fogyj le 26 kg-ot egy furcsa trükkel

az 1930-as évekből

Flexa Megnyitás

Tárgyak & témakörök

irodalom (506)
klasszikus magyar irodalom (171)
felvilágosodás (26)
Batsányi János (3)
Berzsenyi Dániel (10)
Csokonai Vitéz Mihály (10)
Fazekas Mihály (3)
irodalmunk 1850-1908 között (41)
Arany János (26)
Jókai Mór (1)
Madách Imre (1)
Mikszáth Kálmán (5)
Vajda János (8)
reformkor (1)
Eötvös József (1)
romantika és népiesség (1849-ig)
(103)
Katona József (1)
Kölcsey Ferenc (8)
PetőU Sándor (79)
Vörösmarty Mihály (14)
modern magyar irodalom (178)
avantgárd (3)
Kassák Lajos (3)
Nyugat-korszak (101)
Ady Endre (42)
Babits Mihály (18)
Juhász Gyula (6)
Karinthy Frigyes (1)
Kosztolányi Dezső (17)
Krúdy Gyula (1)
Móricz Zsigmond (7)
Tóth Árpád (8)
XX. század közepe (74)
Déry Tibor (1)
Dsida Jenő (1)
Illyés Gyula (3)
József Attila (23)
Juhász Ferenc (1)
Márai Sándor (1)
Nagy László (5)
Nemes Nagy Ágnes (1)
Németh László (1)
Örkény István (2)
Pilinszky János (6)
Radnóti Miklós (11)
Szabó Lőrinc (10)
Tamási Áron (1)
Vas István (2)
Weöres Sándor (5)
régi magyar irodalom (36)
barokk (2)
Mikes Kelemen (1)
Zrínyi Miklós (1)
középkor (7)
Anonymus (1)
reformáció (3)
Heltai Gáspár (1)
Sylvester János (1)
reneszánsz (24)
Balassi Bálint (13)
Bornemissza Péter (1)
Janus Pannonius (9)
Kigúnyolja Galeotto
zarándoklását (1)
világirodalom (122)
felvilágosodás (9)
Daniel Defoe (1)
Friedrich Schiller (1)
Johann Wolfgang von Goethe (5)
Jonathan Swift (1)
Gulliver utazásai (1)
Voltaire (1)
francia klasszicizmus (2)
Jean Racine (1)
Molière (1)
középkor (17)
Assisi Szent Ferenc (1)
Dante Alighieri (1)
Gottfried von Strassburg (1)
Jacopone da Todi (1)
Szent Ágoston (1)
Villon (8)
Walther von der Vogelweide (2)
ókor (33)
Alkaiosz (2)
Anakreón (3)
Arisztotelész (1)
Biblia (7)
Caius Julius Phaedrus (1)
Caius Valerius Catullus (3)
Homérosz (3)
Publius Ovidius Naso (1)
Publius Vergilius Maro (2)
Quintus Horatius Flaccus (3)
Szapphó (3)
Szophoklész (2)
reneszánsz (14)
Francesco Petrarca (4)
Georrey Chaucer (1)
Giovanni Boccaccio (1)
Miguel de Cervantes Saavedra (1)
William Shakespeare (5)
romantika (14)
Alexandr Szergejevics Puskin (1)
Edgar Allan Poe (1)
Friedrich Hölderlin (2)
George Gordon Byron (1)
Heinrich Heine (3)
Novalis (1)
Percy Bysshe Shelley (1)
Samuel Taylor Coleridge (1)
Victor Hugo (1)
William Wordsworth (1)
XIX. század (25)
Anton Pavlovics Csehov (2)
Arthur Rimbaud (3)
Charles Baudelaire (4)
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1)
Henrik Ibsen (2)
Honoré de Balzac (1)
Lev Tolsztoj (1)
Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1)
Paul Verlaine (3)
Rainer Maria Rilke (3)
Stendhal (1)
Stéphane Mallarmé (2)
Walt Whitman (1)
XX. század (8)
Albert Camus (1)
Franz Kafka (1)
Gabriel García Marquez (1)
Guillaume Apollinaire (2)
Thomas Mann (2)
Vlagyimir Vlagyimirovics
Majakovszkij (1)

Keresés

Ajánlott oldalak:

Copyright
2018 ©
Jegyzetek
Minden
jog
fenntarva!