и.

MÓDSZER ÉS ANYAG

Tökéletesen meg voltam győződve ar­

ról, hogy egy bizonyos, a transzformá­
ciókra épülő jellegzetes vonás nyomon
kísérhető valamennyi szerves lénynél,
és jól megfigyelhető e lények vala­
mennyi elemében, ha egy bizonyos ke­
resztmetszetet veszünk alapul.
Goethe

Mindenekelőtt fogalmazzuk meg a magunk elé tűzött feladatot!

Mint az előszóban már említettük, munkánk a varázsmesékkel
foglalkozik. Nélkülözhetetlen munkahipotézisként feltételez­
zük, hogy a varázsmesék a mese egy sajátos tulajdonságokkal
rendelkező osztályát képezik. Varázsmeséken egyelőre azokat
a meséket értjük, amelyek az Aarne-Thompson-féle katalógus­
ban 300-749. szám alatt találhatók. Ez a meghatározás csupán
előzetesnek, mesterségesnek tekinthető, a későbbiekben követ­
keztetéseink alapján módunk lesz pontosabb definíciót is adni.
Célul e mesék szüzséinek összehasonlítását tűztük magunk elé.
Az összehasonlítás elvégzéséhez különleges eljárással (1. alább)
kipreparáljuk a mesék alkotóelemeit, majd az így körülhatárolt
alkotórészek alapján elvégezzük a mesék összehasonlítását. E
munka eredményeként jutunk el a mese morfológiájához, vagy­
is a mesék alkotóelemeinek, valamint ezek egymáshoz és az
egészhez való viszonya szerinti leírásához.
Milyen módszerrel juthatunk el a mese pontos leírásához?
Vessük össze a következő eseteket.

1. A cár ad a vitézének egy sast. A sas elviszi a vitézt egy másik

birodalomba (171).
2. A nagyapó ad Szucsenkónak egy lovat. A ló elviszi Szu-
csenkót egy másik birodalomba (132).
 3. Avarázsió ad Ivánnak egy csónakot. A csónak elviszi Ivánt
egy másik birodalomba (138).
4. A cárkisasszony ad Ivánnak egy gyűrűt. A gyűrűt szolgáló
vitézek elviszik Ivánt egy másik birodalomba (156) stb.

A fenti esetekben vannak állandó és változó komponensek.

Változnak a személyek nevei (velük együtt attribútumaik is),
viszont nem változnak a cselekedetek, a funkciók. Ebből azt a
következtetést vonhatjuk le, hogy a mese sok esetben ugyanazt a
cselekvést tulajdonítja a legkülönbözőbb szereplőknek. Ez lehető­
vé teszi, hogy a mesét a szereplők funkciói szerint vizsgáljuk.
A továbbiakban meg kell majd vizsgálnunk, hogy a funkciók
müyen mértékben tekinthetők a mese ismétlődő, állandó kompo­
nenseinek. Minden más kérdés felvetése attól függ, mi a válasz arra
az első kérdésre, hogy hány funkció fordul elő a mesékben.
A kutatások azt bizonyítják, hogy a funkciók ismétlődésének
száma bámulatosan nagy. így például a boszorkány, Morozko,
a medve, az erdei szellem, a lófej egyaránt próbára teszi és
megjutalmazza a mostohalányt. Megállapíthatjuk továbbá, hogy
a mesék szereplői, bármily különbözőek legyenek is, gyakran
ugyanazt teszik, egyformán cselekszenek. Az adott funkció tel­
jesítésének módja eltérő lehet, vagyis ez változó komponens.
Morozko másképp cselekszik, mint a boszorkány. De a funkció
mint olyan, mindkét esetben ugyanaz. A mesekutatásban az a
kérdés a fontos, hogy mit csinálnak a szereplők, az azonban,
hogy ki és hogyan cselekszik, másodlagos.
A szereplők funkciói azok az alkotóelemek, amelyek alkalma­
sak, hogy felváltsák Veszelovszkij motívumait és Bédier elemeit.
Jegyezzük meg, hogy a különböző szereplők funkcióinak azo­
nosságára már rég felfigyeltek a vallástörténészek a mítoszok és
hiedelmek tanulmányozása során, a mese történetének kutatói
azonban figyelmen kívül hagyták a jelenséget. Ahogy az egyik
istenség tulajdonságai és funkciói gyakran ruházódnak át egy
másikra - sőt még a keresztény szentekre is -, úgy egyes mese­
hősök funkcióit is gyakran más szereplők veszik át. Már itt
előrebocsátjuk, hogy míg a funkciók száma meglepően csekély,
a szereplők száma roppant nagy. Ezzel magyarázható a varázs­
mesék kettőssége: egyfelől bámulatos színgazdagság, változa­
tosság és tarkaság, másfelől viszont hihetetlen egyöntetűség és
monotónia jellemzi őket.

28
 Minthogy tehát a szereplők funkciói képezik a mesék alapve­
tő részeit, ezért mindenekelőtt ezeket kell meghatároznunk.
A meghatározásnak két szempontot kell feltétlenül figyelem­
be vennie. Először is: a funkció meghatározása során el kell
vonatkoztatnunk a cselekvés végrehajtójától. A megnevezés több­
nyire egyetlen, cselekvést jelentő főnév (tilalom, kikérdezés,
menekülés stb.). Másodszor: a cselekvést nem lehet a történet­
ben elfoglalt helyétől függetlenül vizsgálni. Azt a jelentést kell
tekintetbe vennünk, amellyel az adott funkció a cselekmény
menetében rendelkezik.
Például egészen más, ha Iván házasodik meg, és feleségül
veszi a cárkisasszonyt, mint ha az apa köt házasságot egy két-
lányos özvegyasszonnyal. Más példa: ha az egyik esetben a hős
kap apjától száz rubelt, későbbiekben vesz rajta egy jövendő­
mondó macskát; a másikban a hős bátorságáért pénzjutalmat
kap, és ezzel a mese véget ér - akkor a cselekvés azonossága (a
pénzadományozás) ellenére morfológiailag két különböző elem­
mel van dolgunk. Ily módon az azonos cselekvéseknek külön­
böző jelentésük is lehet, és viszont. Funkción a szereplők cselekede­
tét értjük a cselekményen belüli jelentése szempontjából.
A fenti megfigyeléseinket a következőképpen foglalhatjuk
össze:
I. A mese állandó, tartós elemei a szereplők funkciói, függetlenül
attól, ki és hogyan hajtja végre őket. A funkciók a mese alapvető'
alkotórészei.
II. A varázsmesékben előforduló funkciók száma korlátozott.
Ha már sikerült körülhatárolnunk a funkciókat, felmerül a
következő kérdés: milyen csoportosításban, milyen sorrendben
jelentkeznek az egyes funkciók? Előbb a sorrendiségről pár szót.
Egyes nézetek szerint a sorrend véletlenszerű. Veszelovszkij a
következőket mondja: „A feladatok és találkozások (példák a
motívumokra - V. P.) kiválasztásában és sorrendjében már bizo­
nyos szabadság tapasztalható."* Még sarkítottabban fogalmaz
Sklovszkij: „Teljesen érthetetlen, miért kellene a kölcsönzés so­
rán megmaradnia a motívumok véletlen (kiemelés Sklovszkijtól)
sorrendjének. A tanúvallomások éppen az események sorrend­
jét torzítják el legerősebben."**

*A. N. Veszelovszkij: Poetyika szjuzsetov. 3. old.

**V. Sklovszkij: О tyeorii prozi. 23. old.

29
 A tanúskodásra való hivatkozás nem szerencsés. Ha a szem­
tanúk eltorzítják az események sorrendjét, akkor előadásuk ér­
telmetlen lesz; az események egymásutánjában azonban bizo­
nyos törvények uralkodnak, és hasonló törvények irányítják a
művészi elbeszélés megszerkesztését is. A lopás elképzelhetet­
len az ajtó feltörése előtt. Ami a mesét illeti, annak is megvannak
a maga teljesen sajátos, specifikus törvényei. Az elemek sor­
rendje, mint majd látni fogjuk, szigorúan állandó. A sorrend
szabadsága csupán egy rendkívül szűk területre korlátozódik,
amelyet nagyon pontosan körülhatárolhatunk. Evvel eljutot­
tunk munkánk harmadik alaptételéhez, melyet a későbbiekben
tovább vizsgálunk és igazolunk:
III. A funkciók sorrendje mindig azonos.
Hozzá kell azonban tennünk, hogy fenti törvényszerűség
csak a folklórra érvényes. Nem a mese mint műfaj általános
sajátossága. Az irodalmi mesékre ez a törvényszerűség nem
vonatkozik.
Ami a csoportosítást illeti, mindenekelőtt azt kell megjegyez­
ni, hogy minden mese távolról sem tartalmazza az összes funk­
ciót. Ez azonban egyáltalán nem érvényteleníti a sorrend törvé­
nyét. Bizonyos funkciók hiánya nem változtatja meg a többi
sorrendjét. Erre a jelenségre még visszatérünk, egyelőre térjünk
rá a szó voltaképpeni értelmében vett csoportosítás kérdésére.
Maga a kérdésfeltevés a következő feltételezésre vezet: ha sike­
rült kiválasztani a funkciókat, akkor lehetővé válik, hogy meg­
állapítsuk, mely mesék tartalmaznak azonos funkciókat. Az
azonos funkciókat tartalmazó meséket egytípusú meséknek te­
kinthetjük. Ezen az alapon a későbbiekben össze lehet állítani a
mesetípusok lajstromát, mely ezúttal már nem nehezen körvo­
nalazható és szétfolyó tematikus ismertetőjegyek szerint, ha­
nem pontos strukturális ismérvek alapján készülhet. A lehető­
ség csakugyan adott. De mint a következőkben kiderül, ha
elvégezzük a strukturális típusok összehasonlítását, arra a telje­
sen váratlan eredményre jutunk, hogy a funkciók nem rende­
ződnek egymást kizáró sorokká. Ezt a jelenséget teljes konkrét­
ságában majd a következő és a legutolsó fejezetben tárjuk fel.
Egyelőre a következőképpen világíthatjuk meg: ha azt a funk­
ciót, mely mindig az első helyen áll, A betűvel jelöljük, azt a
funkciót pedig, amelyik (ha egyáltalán jelen van) mindig A után
áll, В betűvel, és így tovább, akkor a mesében fellelhető összes

30
funkció egyetlen történetté áll össze, egyik se lóg ki a sorból,
egyik sem zárja ki a másikat, és nem mond amazoknak ellent.
Ez a végeredmény teljesen váratlan volt. Valójában arra lehetett
volna számítani, hogy azokban a mesékben, ahol az A funkció
szerepel, nem fordulhatnak elő bizonyos funkciók, amelyek
más történetekre jellemzők. Arra lehetne számítani, hogy több
funkciósor alakul ki, ezzel szemben valamennyi varázsmese
törzseként egyetlen funkciósort kaptunk. Ezek a mesék mind
egytípusúak, azok a láncolatok pedig, amelyekről fentebb szó
volt, csupán altípusok. Első látásra ez a megállapítás képtelen­
ségnek, sőt badarságnak tűnhet, valójában azonban a legszigo­
rúbb próbát is kiállja. A varázsmesék egytípusú jellege rendkí­
vül bonyolult problémákat vet fel, amelyekre még vissza kell
térnünk. így tehát eljutottunk dolgozatunk negyedik fő tételé­
hez:
IV. Szerkezetileg valamennyi varázsmese egytípusú.
Ezek után hozzáfoghatunk tételeink bizonyításához és rész­
letes kifejtéséhez. Újra szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mese
tanulmányozását szigorúan induktív módszerrel kell végez­
nünk (munkánkban magunk is így jártunk el), vagyis az anyag­
ból kiindulva kell eljutnunk a következtetésekig. A kifejtés azon­
ban fordított irányú is lehet, mivel könnyebben követhető a
gondolatmenet, ha az olvasó már előre ismeri az általános alap­
tételeket.
Mielőtt azonban hozzálátnánk a kidolgozáshoz, el kell dön­
tenünk, milyen anyagot fogunk feldolgozni. Első pillanatban
úgy tűnik, hogy fel kell használnunk a teljes meseanyagot.
Valójában azonban ez nem okvetlenül szükséges. Minthogy a
meséket a szereplők funkciói szerint tanulmányozzuk, az anyag
bővítése feleslegessé válik, amint kiderül, hogy az újabb mesék
nem tartalmaznak egyetlen új funkciót sem. A kutatónak ehhez
természetesen nagy kontrollanyagot kell átnéznie, de a feldol­
gozás során az egész kontrollanyag bevonására már nincs szük­
ség. Úgy találtuk, hogy száz különböző témájú mese bőségesen
elegendő anyagot szolgáltat vizsgálatainkhoz. Amint a morfo-
lógus úgy látja, hogy a továbbiakban már egyetlen újabb funk­
ció se várható, pontot tehet vizsgálatai végére, és a továbbiakban
másfelé kell kutatnia (katalógus-összeállítás, teljes rendszer ki­
dolgozása, történeti kutatások, a művészi eszközök teljes arze­
náljának vizsgálata stb.). De ha igaz is, hogy az anyag mennyi-

31
sége körülhatárolható, ez távolról sem jelenti azt, hogy az anya­
got kényünk-kedvünk szerint válogathatjuk össze. A kiválasz­
tás szempontjait az anyagnak kell diktálnia. Vegyük kézbe az
Afanaszjev-féle gyűjteményt, és kezdjük vizsgálódásainkat az
50. számú mesétől (Áfanaszjev elrendezésében ez a gyűjtemény
első varázsmeséje), és haladjunk a 151. számú meséig.* Az
anyag ilyesfajta korlátozása kétségkívül sok ellenvetést válthat
ki, de elméletileg igazolható. Ahhoz, hogy jobban igazolhassuk
választásunkat, fel kell vetnünk, milyen mértékben ismétlődnek
a mese jelenségei. Ha az ismétlődés nagyfokú, megelégedhe­
tünk szűkebb anyaggal. Ha az ismétlődés csekély, bővebb anyag-
mennyiséggel kell dolgoznunk. A mese alapvető alkotóelemei­
nek ismétlődése - mint később látni fogjuk - minden várakozást
felülmúl. Következésképpen elvileg is jogosult, hogy kis anyag­
ra korlátozzuk vizsgálatainkat. Gyakorlati szempontból ezt a
mennyiségi korlátozást az igazolja, hogy ha nagyobb anyagot
vontunk volna be vizsgálataink körébe, könyvünk terjedelme
rendkívüli módon megnövekedett volna. A titkok megfejtése
nem a mennyiségen, hanem a feldolgozás minőségén múlik.
Száz mese anyagát használtuk fel munkánkban. A többi meg­
marad kontrollanyagnak, mely nagy fontosságú ugyan a kutató
számára, de szélesebb érdeklődésre nem tarthat igényt.

*Az újabb kiadásokban ezeknek a 93-268. számú mesék felelnek meg, mivel
e kiadásokban minden variáns újabb számot kapott, míg azokban, amelyeket
maga Áfanaszjev szerkesztett, minden új szám egy újabb szüzsét jelöl, a varián­
sokat pedig a szám mellé írt latin betű jelzi. így például a 104. számú mese
(„Mese a vakmerő legényről, a fiatalító almáról meg az élet vizéről") a forrada­
lom előtti kiadásokban a 104 a, 104 b, 104 c, 104 d számok alatt szerepel, az
újabbakban viszont a 171,172,173,174,175 stb. számokon található. A további­
akban minden esetben az újabb kiadások számozására utalunk. A könyv végén
táblázatban adjuk meg a régi és az új kiadványok számozásának összehasonlí­
tását.

32
 III.
A SZEREPLŐK FUNKCIÓI

Ebben a fejezetben felsoroljuk a szereplők funkcióit, mégpedig

abban a sorrendben, ahogy maga a mese diktálja.
Minden funkció esetében megadjuk: 1. lényegének tömör
megfogalmazását, 2. egyszavas megnevezését, 3. egyezményes
jelölését. (A jelek bevezetése lehetővé teszi, hogy a későbbiekben
elvégezzük a mesék szerkezeti képleteinek összehasonlító vizs­
gálatát.) Ezután példák következnek. A példák többnyire távol­
ról sem ölelik fel anyagunk egészét, csupán mintául szolgálnak.
Példáinkat bizonyos csoportosításban közöljük. E csoportok
úgy viszonyulnak a definiált funkcióhoz, mint a faj a nemhez. A
fő feladat a nemek meghatározása. A fajok vizsgálata nem felada­
ta az általános morfológiának. A fajokat tovább lehet osztani
fajtákra, így jön létre a teljes rendszer. Az általunk alkalmazott
elrendezés azonban nem erre törekszik. A példák csupán arra
szolgálnak, hogy illusztrálják a funkcióknak mint nem fogalom­
ként felfogható egységeknek a létét. Mint említettük, vala­
mennyi funkció egyetlen összefüggő történetbe illeszkedik. A
funkciók alább következő sora a varázsmesék általános morfo­
lógiai alapját képezi.*
A mese rendszerint bizonyos kiinduló szituációval kezdődik.
Felsorolja a család tagjait, vagy pusztán neve és helyzete meg­
nevezésével bemutatja a leendő hőst (mondjuk egy katonát). Bár
ez a szituáció voltaképpen nem funkció, mégis fontos morfoló­
giai elemként kell kezelnünk. A mesekezdések fajtáit csupán
dolgozatunk végén vizsgálhatjuk meg alaposabban. Ezt az ele­
met kiinduló szituációnak nevezzük. Jele: i.
A kiinduló szituációt a következő funkciók követik:

*Mielőtt tovább folytatnánk e fejezetet, ajánlatos végigolvasni valamennyi

felsorolt funkció megnevezését, a részleteken nem időzve, csupán a vastag betűs
szedést figyelve. Egy ilyen futólagos áttekintés megkönnyíti a történet fonalá­
nak nyomon követését. [Könyvünkben mindvégig az orosz nyelvű kiadás be­
tűjelzését követjük. - A szerk.]

33
 I.
A család egy tagja eltávozik hazulról (megnevezése: eltávo­
zás, jele: ej.
1. Eltávozhat az idősebb nemzedék egy tagja. A szülők elmen­
nek dolgozni (113). „Messzi útra indult a herceg, idegen kézre
hagyta a feleségét" (265). „Útra kelt egyszer (a kereskedő) messzi,
idegen országokba" (197). A távozás szokásos formái: a szereplő
munkába, erdőbe, piacra, háborúba vagy egyszerűen „dolga
után" indul (e1).
2. A távozás nyomatékosabb formája a szülők halála (e2).
3. Olykor az is előfordul, hogy az ifjabb nemzedék tagjai
távoznak el. Vendégségbe (101), halászni (108), sétálni (137),
bogyót szedni (224) indulnak. Jele: e3.
II.
A hősnek tiltó parancsot adnak (meghatározás: tilalom, jele: 6).
1. „Ebbe a kamrába be ne merészelj nyitni" (159). „Vigyázz a
testvérkédre, ki ne menj az udvarból" (113). „Ha jön a vasorrú
bába, egy szót se szólj, csak hallgass" (106). „Sokat kérlelte a
leányt a herceg, erősen meghagyta neki, hogy ne hagyja el afényes
palotát" (265) stb. A ház elhagyásának tilalmát olykor az erősíti
vagy helyettesíti, hogy a gyerekeket verembe ültetik. Máskor a
tilalom éppen gyengített formában kérelemként vagy tanács­
ként hangzik el: az anya kérleli a gyerekét, ne menjen el halat
fogni: „kicsike vagy még" - mondja (108) stb. A mese rendsze­
rint előbb közli a távozást és utána a tilalmat. Az események
sorrendje természetesen épp fordított. A tiltó parancs elhangoz­
hat eltávozás nélkül is: tilos almát szedni (230), tilos felemelni
az aranyfóliát (169), tilos kinyitni a ládikót (219), ülos a hősnek
megcsókolnia a nővérét (219). Jele: 61.
2. A tilalom fordított formája az olyasféle parancs vagy javas­
lat, mint hogy vigyen a hős a mezőre reggelit (113), vigye
magával az erdőbe a testvérkéjét (224). Jele: б2.
Itt a jobb megértés kedvéért egy kis kitérőt kell tennünk. A
mese a továbbiakban váratlan (de bizonyos módon mégis elő­
készített) katasztrófával folytatódik. A kezdő szituáció ehhez
képest egy különleges, olykor nyomatékosan hangsúlyozott
jólét képét festi. A cárnak gyönyörű, aranyalmát termő kertje
van; az öregek gyöngéden szeretik Ivasecskájukat stb. Ennek a
jólétnek különleges formája az agrár jellegű bőség: a parasztnak
és fiainak nagyszerű kaszálója van. Gyakran esik szó „gyönyörű

34
sarjú vetésről". Ez a bőség, jólét természetesen kontrasztként
szolgál a bekövetkező katasztrófához képest. A baj árnyéka
láthatatlanul már ott lebeg a boldog család felett. Ezért van
szükség olyan tilalmakra, hogy nem szabad az utcára lépni stb.
Az idősebbek távozása mintegy előkészíti a bajt, kedvező alkal­
mat nyújt bekövetkezéséhez. A szülők távozása vagy halála
után a gyerekek magukra maradnak. A tilalmak szerepét olykor
parancs veszi át. Ha a gyerekeket kiküldik a mezőre vagy az
erdőbe, akkor a parancs végrehajtása ugyanolyan következmé­
nyekkel jár, mint ha megszegnék azt a tilalmat, hogy ne menje­
nek ki az erdőbe vagy a mezőre.
m .
A tilalmat megszegik (megnevezése: a tilalom megszegése,
jele: b).
A megszegés formái a tilalom formáinak megfelelően alakul­
nak. Az I. és a III. funkció páros elemkapcsolatot alkot. A pár
második tagja néha megjelenik az első nélkül is. A cár lányai
kimennek a kertbe (e3) nem érnek haza idejében. Itt elmaradt a
késés tilalma. A teljesített parancs (b2) nyilván egyenértékű a
megszegett tilalommal (b1).
A színen most újabb személy jelenik meg, akit a hős ellenfelének
(károkozónak) nevezhetünk. Az ő szerepe az, hogy feldúlja a
boldog család nyugalmát, bajba sodorja őket, kárt, veszteséget
okozzon. A hős ellensége lehet a sárkány, az ördög, a rablók, a
boszorkány, a mostoha stb. Annak a kérdésnek, hogy hogyan
jelennek meg a cselekmény során az új szereplők, külön fejezetet
szentelünk. A cselekmény menetébe tehát bekapcsolódott a hős
ellenfele. Idejött, idelopakodott, iderepült stb., és működni kezd.
IV.
Az ellenfél megkísérli felderíteni a terepet (megnevezés:
tudakozódás, jele: B).
1. A tudakozódás célja, hogy az ellenfél kipuhatolja, hol rej­
tőznek a gyerekek, másutt: valamely értékes tárgy stb. A medve:
„Ki mondja meg nekem, hová tűntek a cár gyerekei?" (201). Az
intéző: „Honnét szeditek ezeket a drágaköveket?" (197). A pap
azt tudakolja: „Mitől tudtál ilyen gyorsan meggyógyulni?"
(258). A cárkisasszony: „Mondd csak, Iván, te kereskedő fia, hol
rejlik a te bölcsességed?" (209). „Mi éltetheti az ebfajzatot?" -
töpreng Jagisna. Aztán felderítésre küldi Egyszeműcskét,
Kétszeműcskét, Háromszeműcskét (100). Jele: B\

35
 2. A tudakozódás fordított alakjával állunk szemben, amikor
az áldozat kérdezi a károkozót. „Hol a te halálod, Koscsej?"
(156). „Micsoda gyors lova van magának! Hol lehetne szerezni
egy másik lovat, amelyik még a magáét is elhagyja?" (160).
Jele: В2.
3. Egyes esetekben előfordul, hogy a tudakozódás más sze­
mélyek közreműködésével történik. Jele: B3.
V.
A hős ellenfele értesüléseket szerez áldozatáról (megneve­
zés: értesülésadás. Jele: w.).
1. A hős ellenfele egyenes választ kap a kérdésére. A véső azt
feleli a medvének: „Vigyél ki engem az udvarra, vágj földhöz,
ahol belefúródok, ott kezdj ásni" (201). Az intézőnek arra a
kérdésére, hogy honnan vannak a drágakövek, a kereskedőné
azt feleli: „Hát a tyúkocskánk tojja" (197) stb. Ismét páros funk­
ciókkal van dolgunk. Ezek gyakran párbeszédes formát képez­
nek. Ilyen egyebek között a mostoha és a tükör párbeszéde. Bár
a mostoha nem a mostohalány után tudakozódik közvetlenül,
a tükör így válaszol neki: „Szép vagy, szép vagy, szó se róla, de
van neked egy mostohalányod, ott lakik a sűrű erdőben, az óriás
daliáknál, az még nálad is szebb." Mint más hasonló esetben, a
páros funkció második darabja itt is előfordulhat az első nélkül.
Ezekben az esetekben az értesülésadás vigyázatlan cselekedet
formájában történik. Az anya hangos kiáltozással szólongatja
a fiát, és evvel felhívja rá a boszorkány figyelmét (108). Az
öregapó kapott egy csodálatos tarisznyát. Megkínálja belőle a
komaasszonyát, és evvel kiadja neki talizmánja titkát (187).
Jele: re1.
2-3. A fordított vagy más típusú tudakolódás megfelelő vá­
laszt vált ki. Koscsej elárulja a halála titkát (136), a gyors ló titkát
(159) stb. Jele: w2és re3.
VI.
A hős ellenfele megpróbálja becsapni áldozatát, hogy hatal­
mába kerítse őt és vagyonát (megnevezés: cselvetés, jele: г).
A hős ellenfele vagy a károkozó mindenekelőtt idegen alakot
ölt. A sárkány aranykecskévé (162), gyönyörű ifjúvá (202) válto­
zik. A boszorkány jóságos öregasszony képét ölti fel (225), az
anya hangját utánozza (108). A pap kecskebőrt húz magára
(258). A tolvajnő koldusnak adja ki magát (139).
Ezután következik maga a funkció.

36
 1. A károkozó rábeszéléshez folyamodik: a boszorkány gyű­
rűt ajánl (114), a komaasszony fürdó'be invitálja a hó'st (187), a
boszorkány arra biztatja áldozatát, hogy vegye le a ruháját (259),
fürödjön meg a tóban (256). Jele: г1.
2. A hős ellenfele varázseszközök közvetlen alkalmazásával
akar célt érni. A mostoha mérgezett lepényt ad a mostohafiúnak
(233). Varázstűt szúr a ruhájába (233). Jele: г2.
3. A rászedés vagy erőszak más eszközeit alkalmazza. A
gonosz nővérek késekkel és pengékkel tűzik tele az ablakot,
ahová a Féniksznek be kéne repülnie (234). A sárkány máshová
rakja át a forgácsokat, amelyek a kislánynak utat mutatnának
bátyja felé (133). Jele: г3.
VII.
Az áldozat hisz a félrevezetésnek, és ezzel akaratlanul is az
ellenség kezére játszik (megnevezés: kézrejátszás, jele: g).
1. A hős enged ellenfele rábeszélésének: elfogadja a gyűrűt,
elmegy fürödni stb. Megfigyelhetjük, hogy a hős a tilalmakat
mindig megszegi, az ártó szándékú ajánlatokat viszont mindig elfo­
gadja és teljesíti. Jele: g1.
2-3. A hős mechanikusan reagál a varázserejű eszköz vagy
más eszköz hatására: elalszik, megsebzi magát stb. Ez a funkció
önmagában is előfordulhat: a hőst senki se altatja el, hirtelen
elalszik magától, természetesen azért, hogy megkönnyítse az
ellenség dolgát. Jele: g2 és g3.
Az ártó szándékú ajánlatnak és teljesítésének különleges for­
mája a cselvető szerződés („Add nekem a házadból azt, amiről
nem tudsz"). A beleegyezés ezekben az esetekben kényszerű­
ségből történik, az ellenfél kihasználja az áldozat szorongatott
helyzetét (szétfutott a nyáj; nincstelenség stb.). A szorongatott
helyzetet olykor maga az ellenfél idézi elő (a medve megragadja
a cár szakállát - 201). Ezt az elemet előzetes bajbajuttatásnak
nevezhetjük. (Jelöljük x-szel, így különböztetjük meg a cselvetés
más formáitól.)
VIII.
A hó's ellenfele kárt vagy veszteséget okoz a család valame­
lyik tagjának (megnevezés: károkozás, jele: A).
Ez a funkció roppant fontos, mivel voltaképpen ez lendíti
mozgásba a mesét. A távozás, a tilalom megszegése, az elárul-
tatás, a sikeres cselvetés mind ezt a funkciót készíti elő, megte­
remti a lehetőségét, vagy egyszerűen megkönnyíti teljesülését.

37
Ezért az első hét funkciót a mese előkészítő szakaszának tekinthet­
jük, a károkozással viszont kezdetét veszi a bonyodalom. A kár­
okozás formái rendkívül változatosak.
1. Az ellenfél elrabol valakit (A1). A sárkány elrabolja a cár
leányát (131), a paraszt lányát (133). A boszorkány elrabolja a
kisfiút (108). Az idősebb fivérek elrabolják öccsük menyasszo­
nyát (168).
2. Az ellenfél elvesz vagy elrabol valamilyen varázserejű eszközt
(A2). „A nyomorék fiúcska" ellopja a csodaszelencét (189). A
cárné ellopja a varázsinget (203). Az alig-arasz kicsi paraszt
ellopja a táltos lovat (138).
2. a Ennek a formának sajátos alfaja, amikor a csodás segítőtársat
szakítják el a hőstől. A mostoha megparancsolja, hogy vágják le
a csodatehenet (100,101). Az intéző megparancsolja, hogy vág­
ják le a csodatyúkot és a csodakacsát (195,197). Jele: A11.
3. Az ellenfél megdézsmálja vagy tönkreteszi a vetést (A3). A kanca
felzabál egy asztag szénát (105). A medve megdézsmálja a zabot
(143). A daru lopja a borsót (186).
4. Az ellenfél elrabolja a napfényt (A4). Ez az eset egyetlen alka­
lommal fordul elő (135).
5. Az ellenfél a rablás más formáit alkalmazza (A5). Az elrablás
tárgya rendkívül sokféle lehet, nincs szükség valamennyi
forma regisztrálására. Mint majd a későbbiekben látni fogjuk,
az, hogy az ellenfél mit rabol el, a cselekmény menetére nincs
hatással. Logikailag helyesebb volna mindenfajta rablást a
kezdeti károkozás egyetlen formájának tartani, azokat a for­
mákat pedig, amelyek a rablás tárgya szerint tagolódnak,
nem osztályoknak, hanem alosztályoknak minősíteni. Techni­
kai szempontból azonban kényelmesebb, ha a néhány legfonto­
sabb formát kiemeljük, a többit pedig egyetlen csoportba gyűjt­
jük. Példák: a tűzmadár lopja az aranyalmát (168). A menyét
minden éjjel felfal egyet a cár baromfiudvarának állatai közül
(132). A tábornok ellopja a király (nem varázserejű) kardját
(259) stb.
6. Az ellenfél megcsonkítja áldozatát (A6). A szolgálólány kivájja
úrnője szemét (127). A cárleány levágja Katoma lábát (195).
Érdekes, hogy ezek a formák (morfológiai szempontból) szintén
az eltulajdonítás, rablás kategóriájába tartoznak. A szolgálólány
például zsebre teszi és magával viszi a kivájt szemeket, majd
ezek ugyanúgy jutnak vissza tulajdonosukhoz, és kerülnek ere­

38
deti helyükre, mint más elrabolt tárgyak. Ugyanez történik a
kivágott szívvel is.
7. Az ellenfél eltüntet valakit (A7). Az eltüntetés rendszerint
valamilyen varázsszer vagy cselvető eszköz alkalmazásával tör­
ténik. A mostohaanya elaltatja a mostohafiút. A fiú menyasszo­
nya örökre eltűnik (232). A nővérek késekkel és tűkkel rakják ki
a leány ablakát, ahová a Fénikszmadár be szokott repülni. A
madár megsebzi a szárnyát, és örökre eltűnik (234). A feleség a
repülő szőnyegen elrepül a férjétől (192). Érdekes a 267. számú
mese formája. Itt maga a hős szerepel eltüntetőként. Elégeti
elvarázsolt felesége levetett állatbőrét, mire az asszony örökre
eltűnik. Bizonyos fokig ide lehet sorolni a 219. számú mese
különleges esetét is. A hős egy bűvös csók hatására teljesen
elfelejti a menyasszonyát. Az áldozat ebben az esetben a meny­
asszony, aki elveszíti vőlegényét (AVI)
8. Az ellenfél magának követeli, vagy magához csalja áldozatát
(A8). Ez a forma rendszerint valamilyen cselvető szerződés kö­
vetkezményeként jön létre. A tenger cárja magának követeli a
cárevicset, ezért az ifjú elhagyja otthonát (219).
9. Az ellenfél elűz valakit (A9). A mostoha elűzi mostohalányát
(95). A pap elűzi az unokáját (143).
10. Az ellenfél megparancsolja, hogy valakit dobjanak a tengerbe
(A10). A cár a lányát és a vejét hordóba záratja, és a hordót a
tengerbe hajíttatja (165). A szülők kis csónakban a tenger hullá­
maira bízzák fiukat (247).
11. Az ellenfél elvarázsol valakit vagy valamit (A11). Itt meg kell
jegyezni, hogy a károkozó gyakran egyszerre több bajt is tá­
maszt. Vannak olyan formák, amelyek ritkán fordulnak elő
egymagukban, és hajlamosak arra, hogy más formákkal társul­
janak. Ilyen forma az elvarázslás is. Az asszony csődörré változ­
tatja a férjét, és elüldözi, vagyis A \ (246). A mostoha hiúzzá
változtatja a mostohalányt, és elkergeti (266). Még az olyan
esetekben is, ahol a menyasszonyt kacsává változtatják, és így
repül el, voltaképpen elüldözéssel van dolgunk, bár ezt a mese
külön nem említi (264,265).
12. Az ellenfél személycserét hajt végre (A12). Ez a forma az esetek
többségében szintén más formák kísérőjeként jelentkezik. A
dada kiskacsává változtatja a menyasszonyt, és kicseréli a saját
lányával, vagyis: Аг\ 2 (264). A szolgálóleány megvakítja a cár
menyasszonyát, és önmagát adja ki menyasszonynak: A6/u (127).

39
 13. Az ellenfél parancsot ad, hogy öljenek meg valakit (A13). Volta­
képpen ez a forma nem más, mint az elűzetés (erősebb) válto­
zata. A mostoha megparancsolja a komornyiknak, hogy séta
közben szúrja le a mostohalányt (210). A cárné megparancsolja
a szolgáknak, hogy vigyék ki a férjét az erdőbe, és öljék meg
(192) . Ezekben az esetekben a parancsadó rendszerint megkö­
veteli, hogy hozzák el neki a megölt személy szívét és máját.
14. Az ellenfél megöl valakit (A14). Ez rendszerint szintén más
- bonyodalmat elindító - károkozási formákkal társulva, azok
erősítéseként fordul elő. A cárné ellopja a férje ingét, őt magát
pedig megöli: A2-14(208). Az idősebb testvérek megölik öccsüket,
s elrabolják a menyasszonyát: A \ 4(168). A leány elveszi öccsétől
a bogyókat, és megöli a gyereket (244).
15. Az ellenfél bezár, fogságban tart valakit (A15). A cárkisasszony
tömlöcbe veti Ivánt (256). A tenger cárja fogságban tartja
Szemjont (256).
16. Az ellenfél erőszakos házassággal fenyeget valakit (A16). A
sárkány feleségül követeli a cárleányt (125).
16. ű Ugyanaz rokonok között: a fiú feleségül akarja venni a
húgát (114). Jele: AXVI.
17. Az ellenfél azzal fenyeget valakit, hogy megeszi (A17). A sárkány
fel akarja falni a cárkisasszonyt (171). A sárkány mindenkit
felfalt a faluban, és ugyanez a sors vár a falu utolsó lakójára is
(146).
17. a Ugyanez családtagok között (Axvn). A leány fel akarja
falni fivérét (92).
18. Az ellenfél éjszakánként kínoz valakit (A18). A sárkány (192),
az ördög (115) éjszakánként megkínozza a cárkisasszonyt. A
boszorkány éjszakánként odarepül a leányhoz, és a mellét szívja
(193) .
19. Az ellenfél hadat üzen (A19). A szomszéd uralkodó hadat
üzen (161). Hasonló: a sárkány elpusztítja a birodalmat (137).
Ezzel ki is merítettük a károkozás formáit az általunk válasz­
tott anyagban. Ám egyáltalán nem minden mese kezdődik kár­
okozással. Vannak másféle indítások is, amelyek gyakran ugyan­
olyan módon folytatódnak, mint a károkozás funkciójával (A)
kezdődő mesék. Ha jobban szemügyre vesszük ezt a jelenséget,
azt tapasztaljuk, hogy ezek a mesék valaminek a meg nem léte,
valaminek a hiánya szituációjából indulnak, és ez az állapot
ugyanolyan keresőútra indítja a hőst, mint amilyen a károkozást

40
követi. Ebből az a következtetés vonható le, hogy morfológiai
szempontból valaminek a hiánya azonos értékű például a rab­
lással. Vizsgáljuk meg a következő szituációkat: a cárkisasszony
ellopja Iván talizmánját. A lopás következménye az, hogy Iván
nélkülözni kénytelen a talizmánját. Majd azt látjuk, hogy a mese
sokszor károkozás nélkül egyenest a hiánnyal kezdődik: Iván
szeretné, ha lenne neki egy varázskardja vagy táltos lova stb. A
hiány ugyanúgy meghatározza a bonyodalom következő moz­
zanatát, mint a lopás. Iván keresőútra indul. Ugyanez elmond­
ható akkor is, ha a menyasszonyt elrabolták tőle, és akkor is, ha
a menyasszony egyszerűen hiányzott stb. Az első esetben a
mese leírja azt a történést, amely a hiányt eredményezi, és ez
indítja kutatóútra a hőst; a másik esetben rögtön a kész hiány-
állapot tárul elénk, és ennek szintúgy keresőút a következmé­
nye. Az első esetben a hiányt külső okok váltják ki, a második­
ban belülről tudatosul.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a meg nem lét, a hiány nem a
legszerencsésebb terminus. De az orosz nyelvben nincs olyan
szó, amely kellő pontossággal kifejezné az adott fogalmat. A
„nélkülözés" jobban hangzik, ennek azonban van olyan jelen­
tésárnyalata, mely alkalmatlanná teszi az adott fogalom megne­
vezésére. A meg nem lét a zérushoz hasonlítható, melynek a
számok sorában megvan a maga konkrét értéke. Az adott moz­
zanatot a következőképpen írhatjuk le:
VIII. a
A család valamelyik tagjának hiányzik valami, szeretne meg­
szerezni valamit (megnevezése: hiány, jele: a).
Ezeket az eseteket meglehetősen nehéz csoportosítani. Fel­
oszthatnánk őket aszerint is, miképpen tudatosul a hiány (lásd
erről a 75-77. old.), itt azonban megelégedhetünk azzal, ha a
hiányzó dolgok jellege szerinti csoportosítást végezzük el. Esze­
rint a következő formákat figyelhetjük meg: 1. menyasszony
(vagy barát, vagy bármilyen ember) hiánya. Az efféle hiányt
olykor nagyon szemléletesen adja elő a mese (a hős úgy dönt,
hogy elindul menyasszonyt keresni magának), máskor viszont
említést sem tesz róla. A hős legénysorban van, és elindul meny­
asszonyt keresni, ezzel kezdetét veszi a cselekmény (jele: a1); 2.
varázseszközre, például bűvös almára, vízre, lóra, kardra stb.
van szükség (jele: a2); 3. valamilyen csodálatos dologra van
szükség (amelynek varázsereje nincs), ilyen a tűzmadár, az

41
aranytollú kacsa, csudák csudája stb. (jele: я3); 4. specifikus
forma: szükség van arra a tojásra, mely Koscsej halálát (a cárle­
ány szerelmét) rejti (jele: я4); 5. racionalizált forma: nincs pénz,
nincs miből megélni stb. (jele: я5); tegyük hozzá, hogy az ilyen
hétköznapias kezdet olykor teljesen fantasztikus fejlemények­
kel folytatódik; 6. különféle egyéb formák (jele: я6). Ahogy a
lopás tárgya, úgy a hiányzó dolog sem befolyásolja a mese
felépítését. Következésképpen általános morfológiai szempont­
ból nincs szükség arra, hogy rendszerezzük az összes formát,
elegendő, ha a legfontosabbakat kiemeljük, a többit pedig egy
csoportba foglaljuk össze.
Itt önkéntelenül felvetődik a következő kérdés: korántsem kez­
dődik minden mese károkozással vagy olyasfajta helyzettel,
amilyet az imént felvázoltunk. így például a bolond Jemeljanról
szóló mese azzal kezdődik, hogy a bolond csukát fog, és szó
sincs se kárról, se hiányról. Nagyszámú mese összehasonlítása
alapján azonban megállapítható, hogy a mese középrészére jel­
lemző elemek olykor a mese elejére kerülnek, és a kérdéses esetek­
ben éppen ezzel a jelenséggel van dolgunk. Egy állat elfogása,
majd szabadon eresztése tipikus középső elem, mint azt az
alábbiakban majd látni fogjuk. Általában: Az A vagy я típusú
elem elengedhetetlen része a vizsgált mesetípusnak. Más típusú
bonyodalom a varázsmesékben nem létezik.
IX.
A hős értesül a bajról, vagy tudatosul benne a hiány, kéréssel
fordulnak hozzá, parancsot adnak neki, elküldik vagy elbocsát­
ják (megnevezés: közvetítés, bekapcsoló mozzanat, jele: B).
Ez a funkció vezeti be a mesébe a hőst. Részletesebb elemzés­
sel ugyan tovább is bontható, a mi szempontunkból azonban ez
mellőzhető. A mesék hőse kétféle lehet: 1. Ha elrabolnak egy
leányt, és eltűnik apja elől (ezzel együtt a hallgató elől is), majd
Iván elindul a lány keresésére, akkor a mese hőse Iván lesz, nem
pedig az elrabolt leány. Az ilyen hősöket kereső hősnek nevez­
hetjük. 2. Ha elrabolnak egy leányt vagy egy kisfiút, és a mese
őket követi nyomon, nem törődve azzal, mi történt az otthon
maradottakkal, akkor a mese hőse az elrabolt, elűzött leány
(kisfiú). Kereső ezekben a mesékben nincs. Az ilyen hősöket
bajba jutott hősöknek nevezhetjük.* Hogy a kétféle hősről szóló

*Alább még lesz módunk ezt a hőstípust pontosabban is meghatározni.

42
mesék egyféleképpen fejlődnek-e tovább, vagy sem, ez a későb­
biekből kiderül. Olyan mese, amely egyaránt nyomon követné
a keresőt és a bajba jutottat (lásd: Ruszlán és Ludmila), a mi
anyagunkban nem fordult elő. A közvetítés mozzanata mindkét
változatban megtalálható. E mozzanat jelentősége az, hogy ez
indítja útnak a hőst.
1. Segélykérés hívja útra a hőst (B1). A segélykérő rendszerint a
cár, és kérését ígéretek kísérik.
2. A hőst előzmény nélkül indítják útnak (B2). Az útnak indítás
parancs vagy kérés formájában történik. Az első esetben fenye­
getések, az utóbbiban ígéretek kísérhetik, olykor ez a kettő
együtt is szerepel.
3. A hőst elbocsátják hazulról (B3). Ebben az esetben a kezdemé­
nyező gyakran maga a hős, nem pedig az útnak indító. A szülők
áldásukat adják gyermekükre. A hős némely esetben nem árulja
el valódi céljait. Kéri, hogy engedjék el sétálni stb. - valójában
harcolni indul.
4. Hírül adják a bajt (B4). Az anya elmondja fiának, hogy lányát
még öccse születése előtt elrabolták, de nem kéri a gyerek segít­
ségét. A fiú elindul nővére felkutatására (133). Gyakoribb azon­
ban, hogy a hős a bajról nem a szülőktől szerez tudomást, hanem
idegen öregasszonyoktól, ismeretlen emberektől stb.
A fenti négy forma a kereső hősökre vonatkozik. Az alábbiak
viszont a bajbajutottra vonatkoznak. A mese struktúrája azt
követeli, hogy a hős mindenképpen elinduljon hazulról. Ha a
károkozás ehhez nem elegendő, akkor a mese ebből a célból
közvetítő mozzanatot alkalmaz.
5. A kiutasított hőst elviszik hazulról (B5). Az apa kiviszi az
erdőbe a lányát, akit a mostoha kiutasított otthonról. Ez a forma
sok tekintetben nagyon érdekes. Logikai szempontból az apa
tettére nincs szükség. A lány maga is elbujdoshatna az erdőbe. A
mese a bekapcsoló mozzanatban mégis megköveteli az útnak
indító szülő közreműködését. Kimutatható, hogy az adott forma
másodlagos képződmény, ez azonban nem tartozik az általános
morfológia feladatkörébe. Meg kell jegyeznünk, hogy a sárkány
követelte cárkisasszonyt is elviszik, például kiteszik a tenger­
partra. Csakhogy ez utóbbi esetben egyúttal segélykérés is el­
hangzik. A cselekmény menetét a továbbiakban a segélykérés
szabja meg, nem pedig az, hogy a leányt kivitték a tengerpartra,
ezért ez a mozzanat itt nem tekinthető bekapcsoló elemnek.
 6. A halálra ítélt hőst titokban szabadon bocsátják (В6). A szakács
vagy a vadász megsajnálja a leányt (vagy a kisfiút), elengedi,
megöl helyette valamilyen állatot, hogy annak májával és
szívével bizonyítsa megbízatása teljesítését (210,195). A fen­
tiekben а В mozzanatot úgy határoztuk meg, hogy ez a ténye­
ző indítja útnak a hőst. Míg az elküldés szükségessé teszi az
elindulást, a B6 forma lehetővé teszi, hogy a hős nekivágjon a
világnak. Az első eset a kereső hősre jellemző, az utóbbi a bajba
jutott hős típusára.
7. Valaki panaszdalt énekel (B7). Ez a forma akkor jellemző, ha
előzetesen gyilkosság történt (az életben maradt testvér vagy
más rokon énekli), ha elvarázsláshoz kötődő elüldözés vagy
személycsere okozta a bonyodalmat. A baj az ének révén válik
ismeretessé, és ez váltja ki az ellenakciót.
X.
A kereső ellenakcióra szánja el magát (megnevezés: induló
ellenakció, jele: C).
Erre a mozzanatra ilyesféle szavak jellemzők: „Engedd meg,
hogy megkeressem a cárkisasszonyokat" stb. Előfordulhat,
hogy ez a mozzanat a szövegben nincs kifejtve, de a keresést
természetszerűleg megelőzi a döntés, elhatározás. Ez a mozza­
nat csak azokra a mesékre jellemző, melyeknek kereső típusú
hőse van.
Az elűzött, megölt, elvarázsolt, kicserélt hősök nem töreksze­
nek a szabadulásra, így az ilyen mesékből ez az elem hiányzik.
XI.
A hős elhagyja otthonát (megnevezés: útnak indulás, jele: 1)
Ez az elindulás merőben más esemény, mint az az ideiglenes
távozás, amelyet fentebb e betűvel jelöltünk. A kereső és a bajba
jutott hősök útnak indulása szintén eltérő. Az előbbiek valami­
nek a keresésére indulnak útnak, az utóbbiak célja viszont nem
a keresés, és útjuk során különféle kalandok várnak rájuk. Fi­
gyelembe kell vennünk a következőket: ha elrabolnak egy le­
ányt, és nyomába indul egy kereső típusú hős, akkor ketten
hagyják el az otthont. De az az út, amelyet a mese nyomon
követ, amelyre a cselekmény épül, a kereső útja. Ha viszont
például elűznek egy leányt, és nincs kereső hős, akkor az elbe­
szélés az elűzetést és a bajba jutott hős kalandjait kíséri figye­
lemmel. A 1 jel egyaránt jelöli mind a kereső, mind pedig a bajba
jutott hős elindulását. Néhány mesében a hős térbeli helyváltoz­

44
tatása hiányzik. Az egész cselekmény egyetlen helyszínen ját­
szódik le. Néha viszont - ezzel ellenkezőleg - a távozás erősebb
formájával: a szökéssel találkozunk.
Az ABC í elemsor a bonyodalom szerepét tölti be a mesében:
Ezután következik a cselekmény kibontakozása.
Új szereplő lép be a mesébe, akit adományozónak, pontosabban
ellátónak nevezhetünk. A hős rendszerint véletlenül találkozik
vele az erdőben, útközben stb. (lásd a VII. fejezetben a szereplők
megjelenésének formáit). A hős akár a kereső, akár a bajba jutott
típusba tartozik - bizonyos (többnyire varázserejű) eszközt kap
tőle, ami a későbbiekben lehetővé teszi a baj elhárítását. De
mielőtt a varázserejű tárgyat a hős megkapná, a leendő adomá­
nyozó különböző próbáknak veti alá. E próbák formái rendkí­
vül változatosak lehetnek, de mind azt eredményezi, hogy a hős
a varázserejű tárgy birtokába jut.
XII.
A hőst próbának vetik alá, kikérdezik, megtámadják stb.,
ez készíti elő a varázserejű eszköz vagy segítőtárs megszerzé­
sét (megnevezés: az adományozó első'funkciója, jele: Д).
1. Az adományozó próbára teszi a hó'st (Д 1). A vasorrú bába házi
munkát bíz a leányra (102). Az erdei óriások háromévi szolgá­
latra fogadják fel a hőst (216). Háromévi szolgálat a kereskedő­
nél (az előző racionalizált, köznapiasított változata, 115). Három
évig kell révészkednie fizetség nélkül (128). Úgy kell végighall­
gatnia a guszlajátékot, hogy nem alhat el tőle (216). Az almafa,
a folyó, a kemence igen egyszerű ételt kínál (113). Avasorrú bába
felajánlja a hősnek, hogy háljon a lányával (171). A sárkány
felszólítja a hőst, hogy emeljen fel egy súlyos követ (128). A
követelés néha a kőre van írva, máskor a testvérek maguktól
tesznek vele próbát. A vasorrú bába rábízza a hősre kancái
őrizését (159) stb.
2. Az adományozó üdvözli és kikérdezi a hó'st (Д2). Ez a forma a
próbatétel enyhített változatának tekinthető. Üdvözlés és kikér­
dezés előfordulhat a fenti esetekben is, de ott nem ez tölti be a
próbatétel szerepét, hanem a próbát csupán megelőzi. Ha a hős
gorombán válaszol, nem kap semmit, ha udvariasan viselkedik,
lovat, kardot stb. kap.
3. Haldokló vagy halott személy szolgálatot kér (Д3). Némely
esetben ez a forma is próbatételszerű jelleget ölt. „Ne egyél a
húsomból - mondja a tehén -, szedd össze a csontjaimat, kösd

45
kendőbe, ültesd el a kertben, sose felejts el engem, és a csontja­
imat öntözd meg minden reggel" (110). Hasonlót kér a bika a
201. számú mesében. A halál utánra vonatkozó kérés egy másik
fajtájával találkozunk a 179. számú mesében. Itt a haldokló apa
azt parancsolja fiainak, hogy három napot virrasszanak a sírjá­
nál.
4. Fogoly kéri, hogy szabadítsák ki (Д4). A rézmuzsikocska fog­
ságban van, és kéri a hőst, hogy szabadítsa meg (125). Az ördög
a toronyban ül, és kéri a katonát, hogy szabadítsa ki (236). A
vízből kihalászott korsó kéri, hogy törjék össze, azaz: a korsóba
zárt szellem kéri, hogy szabadítsák ki (195).
4. a Ugyanaz, az adományozó előzetes foglyul ejtésével. Pél­
dául a 123. számú mesében foglyul ejtik az erdei manót, de ezt
a mozzanatot nem tekinthetjük önálló funkciónak, mivel csu­
pán előkészíti a fogoly későbbi kérését. Jele: *Д4.
5. A hőst könyörületre kérik. Ez a forma az előző alesetének is
tekinthető. Vagy foglyul ejtés előzi meg, vagy az, hogy a hős egy
állatot vesz célba és meg akarja ölni. A hős csukát fog, a csuka
kéri, hogy engedje szabadon (166). A hős állatokat vesz célba,
azok kérik, hogy könyörüljön rajtuk (156).
6. Vitatkozó ellenfelek kérik a hőst, hogy ossza el közöttük a zsák­
mányt (Д6). Két óriás kéri, hogy a hős ossza el közöttük a kam-
pósbotot és a söprűt (185). A kérés nem mindig hangzik el.
Előfordul, hogy a hős a maga jószántából ajánlja fel szolgálatát
(jele: d6). Az állatok nem tudnak megosztozni a tetemen, felosz­
tására a hős vállalkozik (162).
7. Más kérések (Д7). A kérések voltaképpen önálló osztályt
képeznek, fajtái pedig alosztályokat alkotnak, de hogy elkerül­
jük a túlságosan nehézkes osztályozást, a fajtákat - feltételesen
- osztályoknak tekintjük. Kiemeltük a főbb formákat, a többit
pedig egyetlen csoportba foglaltuk össze. - Az egerek kérik a
hőst, hogy etesse meg őket (102). A tolvaj azt kéri a kirabolttól,
hogy ő vigye a lopott holmit (238). Egy olyan eset, amelyet
egyszerre két osztályba is sorolhatunk: Kuzinyka rókát fog. A
róka azt kéri: „Ne ülj meg engemet (kegyelemkérés : Д5), süss
meg nekem vajban egy tyúkocskát, de jó kövéret" (újabb kérés:
Д"). Mivel ezt a kérést foglyul ejtés előzte meg, jelöljük az egész
esetet a következőképpen: *Д5,7. Egy másik eset, ahol a kérést
szintén veszélyeztetés, illetve a kérő személy reménytelen hely­
zete előzi meg: a hős ellopja a fürdőző asszony ruháját, az pedig

46
 visszakéri. Előfordul az is, hogy a szorult helyzetbe került sze­
replő nem kér segítséget. A hős számára a segítségnyújtás ilyen­
kor csupán lehetőségként merül fel. Objektíve szintén próbaté­
tellel van dolgunk, annak ellenére, hogy a hős ezt szubjektíve
nem érzi (jele : д7).
8. Egy ellenséges lény el akarja pusztítani a hőst (Д8). A boszor­
kány kemencébe akarja vetni a hőst (108). Aboszorkány éjszaka
le akarja vágni a hősök fejét (105). A gazda a patkányoknak vetné
étkül a vendégeket éjszaka (212). Avarázsió úgy akarja elveszej-
teni a hőst, hogy egyedül hagyja a hegyen (243).
9. Egy ellenséges lény harcba száll a hőssel (Д9). A vasorrú bába
és a hős viaskodik egymással. Nagyon gyakran fordul elő, hogy
a hős egy erdei kunyhóban harcba keveredik az erdő lakóival.
A küzdelem verekedés, dulakodás jellegű.
10. A hősnek megmutatnak és cserére ajánlanak valamilyen varázs­
eszközt (/710). A rabló megmutatja a furkósbotját (216), az öreg­
ember egy kardot mutat a hősnek (268). Cserét ajánlanak.
XIII.
A hős reagál a leendő adományozó tettére (megnevezés: a
hős reagálása, jele: Г).
A reagálás lehet pozitív vagy negatív értékű.
1. Л hős kiállja (nem állja ki) a próbát (A1).
2. A hős felel (nem felel) az üdvözlésre (Г2).
3. A hős végrehajtja (nem hajtja végre) a halott kérését CT3).
4. A hős szabadon engedi a foglyot (Г 4).
5. Megkegyelmez a könyörgőnek (Г5).
6. Felosztja a zsákmányt, és kibékíti a veszekedőket (Г 6). A vitatko­
zók kérése (vagy pusztán maga a vita, kérés nélkül) gyakran
másféle reakciót vált ki. A hős becsapja a vitatkozókat, például
elküldi őket, hogy fussanak a puskagolyó után, ő maga pedig
közben ellopja a tárgyat, amin amazok huzakodtak (JTV1).
7. A hős valamilyen szolgálatot tesz (Г7). Ezek a szolgálatok egyes
esetekben a másik fél kérésére történnek, máskor a hős egysze­
rűen jó szívére hallgatva, saját jószántából végzi el a szolgálatot.
A leány megvendégeli az arra járó koldusasszonyokat (114).
Külön alosztályba lehetne sorolni a vallásos jellegű formákat. A
hős Isten dicsőségére eléget egy kis hordó tömjént. Ugyancsak
ide lehetne sorolni az imát a 115. számú mesében.
8. A hős oly módon menekül meg a támadástól, hogy maga használja
fel az ellenséges lény eszközét ( r s). Ráveszi a vasorrú bábát, hogy

47
mutassa meg, hogyan kell a sütőlapátra ülni, és beveti a kemen­
cébe (108). A hősök titokban ruhát cserélnek a vasorrú bába
lányaival, az pedig a lányokat öli meg a hősök helyett (105). A
varázsló maga marad a hegyen, ahol a hőst akarta hagyni (243).
9. A hős legyőzi (vagy nem győzi le) az ellenséges lényt (Г 9).
10. A hős rááll a cserére, de a tárgy varázserejét nyomban az
ellenfél ellen fordítja (A10). Az öregember a varázshordóért
cserébe magavívó kardot ajánl a kozáknak. Amaz belemegy
a cserébe, de utána nyomban megparancsolja a kardnak, hogy
csapja le az öregember fejét, és ily módon visszaszerzi a
hordót is (270).
XIV.
A varázseszköz a hős birtokába kerül (megnevezés: a varázs­
eszköz elnyerése, jele: Z).
Varázseszközként szolgálhat: 1. állat (ló, sas stb.); 2. tárgy,
amelyből varázserejű segítőtárs léphet elő (lovat rejtő tűzszer-
szám, vitézeknek parancsoló gyűrű); 3. varázstulajdonságokkal
rendelkező tárgy, például husáng, kard, hangszer, golyó stb.; 4.
a hősre ráruházott tulajdonság, mint például roppant erő, állattá
változás képessége stb. Mindezeket az adományozható dolgo­
kat (egyelőre feltételesen) varázseszközöknek nevezzük. Az ado­
mányozás formái a következők:
1. Az eszközt közvetlenül átadják a hősnek (Z1). Az ilyen adomá­
nyozások igen gyakran jutalom jellegűek. Az öregember lovat
ajándékoz, az erdei vadak kölykeiket adják a hősnek stb. Előfor­
dul, hogy a hős ahelyett, hogy megkapná magát az állatot, maga
válik képessé, hogy felöltse annak külsejét (részletesen lásd
alább а IV. fejezetben). Néhány mese a jutalmazás mozzanatával
véget ér. Ilyenkor az ajándék valamilyen anyagi érték, nem
pedig varázseszköz (z1). Ha a hős negatív módon reagált, az
adományozás elmarad (Zneg), vagy a hős kegyetlen büntetésben
részesül helyette. Az ellenfél felfalja, agyonkínozza, szíjat hasít
a hátából, sziklatömb alá veti stb. (jele Zcontr).
2. Ahősnek megmutatják, hol a varázseszköz (Z2). Az öregasszony
megmutatja a tölgyfát, amelynek a tövében a repülő hajó van
(114). Az öregember megmutatja a parasztot, akinek táltos lova
van (138).
3. Az eszközt elkészítik (Z3). „A varázsló kiment a partra, rajzolt
a homokba egy csónakot, és azt mondta: »Na, testvérek, látjátok
ezt a csónakot?« - »Látjuk!« - »Hát akkor üljetek bele!«" (138).

48
 4. Az eszközt eladják vagy megvásárolják (Z4). A hős megveszi a
csodatyúkot (195), a macskát és a kutyát. A vásárlás és a készítés
közötti átmeneti forma, ha a varázseszközt rendelésre készítik
el. A hős egy láncot rendel a kovácsnál (105). Az ilyen eset jele:
zs.5. Az eszköz véletlenül kerül a hős birtokába (találja) (Z5). Iván
meglát a mezőn egy lovat, és a hátára pattan (132). Rábukkan a
varázsalmát termő fára (192).
6. A varázseszköz váratlanul magától megjelenik (Z6). Hirtelen
megjelenik egy létra, mely a hegyre vezet (156). Az előbukkanás
egy sajátos formája, ha a tárgy a földből jelenik meg (ZVI), ily
módon előtűnhet varázsbokor (160,101), vessző, kutya, ló, törpe
stb.
7. A hős lenyeli, megeszi vagy megissza a varázseszközt (Z7). Szi­
gorúan véve ezt a formát nem lehetne adományozásnak nevez­
ni, mégis beilleszthető e funkcióba. Három ital rendkívüli erőt
ad a hősnek (125). A megevett madárbelsőségek különféle va­
rázslatos tulajdonságokat adnak a hősnek (195).
8. A hős lopással szerzi meg a varázseszközt Z8). A hős ellopja a
vasorrú bába lovát (195). Ellopja a vitatkozók tárgyait (197). A
lopás sajátos formájának is tekinthető az az eset, amikor a hős a
cserén szerzett varázseszközt a másik cserélő ellen fordítja, hogy
visszaszerezze a saját holmiját.
9. Különböző szereplők maguk ajánlkoznak a hős szolgálatára (Z9).
Egyes mesékben az állatok a kölykeiket ajánlják fel a hősnek,
másutt maguk állnak szolgálatba, mintegy önmagukat ajándé­
kozzák neki. A ló nem mindig úgy kerül a hős kezébe, hogy
közvetlenül vagy a tűzszerszámmal nekiadják. Az adományozó
olykor csak a varázsigét árulja el, amivel a lovat elő lehet hívni.
Ez utóbbi esetben voltaképpen nem adnak oda Ivánnak semmit.
Csupán jogot nyer a segítőtárs szolgálataira. Hasonló esettel
állunk szemben, amikor valamilyen állat önmagát ajánlja fel
Ivánnak. A csuka elárulja Ivánnak a varázsigét, amellyel segít­
ségül lehet őt hívni („Csak annyit mondj: A csuka parancsára!").
Végül, ha a hívó varázsige elárulása elmarad, és az állat csupán
megígéri, „lesz még idő, amikor segítségedre leszek", akkor is
olyan esettel állunk szemben, amikor a hős egy állat képében
varázseszközhöz jut. Ezek később Iván segítőtársai lesznek (jele:
z9). Elég gyakran előfordul, hogy különféle csodás lények min­
den előzmény nélkül megjelennek a hős útján, felajánlják neki

49
A z a d o m á n y o z ó e lő k é s z ítő fu n k c ió i A v a r á z s e s z k ö z á ta d á s á n a k fo r m á i

Próbatétel Átadás

Kikérdezés Megmutatás

túlvilági jellegű Készítés

kegyelem
Kérések

és szabadság Eladás

megosztás Találás

egyéb Megjelenés

Elpusztítási kísérlet Elnyelés

Viaskodás Elrablás

Csereajánlat Szolgálat

szolgálataikat, és segítőtársává szegődnek (Z69). Ezek többnyire

különleges tulajdonságokkal vagy varázserővel rendelkező sze­
replők (Nagyevő, Nagyivó, Csikori Fagy).
Mielőtt tovább folytatnánk a funkciók regisztrálását, felmerül
a kérdés: milyen kapcsolódásban fordulnak elő a D (az adomá­
nyozás előkészítése) és a Z (az adományozás) elemei*? Minde­
nekelőtt: ha a hős negatívan reagál, csak a Zneg(az adományozás
nem megy végbe) vagy a Zcmtr (az ügyetlen szereplőt kegyetle­
nül megbüntetik) fordul elő. Pozitív reagálás esetén a következő
kapcsolódások fordulnak elő.
A táblázatból látható, hogy a kapcsolódások rendkívül válto­
zatosak lehetnek, és hogy következésképpen az egyes változa­
tok széles körben felcserélődhetnek másokkal. De ha figyelme­
sebben megvizsgáljuk a táblázatot, szembeötlik, hogy bizonyos
kapcsolódások hiányoznak. Ezek hiánya magyarázható az anyag
elégtelenségével is, de bizonyos kapcsolódások nem is volnának
logikusak. Ily módon arra a következtetésre jutunk, hogy létez­
nek a kapcsolódásnak bizonyos típusai. Ha a típusok meghatá­

*A kapcsolódások fajtáinak kérdését bővebben az utolsó fejezetben tárgyaljuk.

50
rozása során a varázseszköz átadásának formáiból indulunk ki,
akkor a következő két kapcsolódási típust különböztethetjük meg:
1. Annak a varázseszköznek az elrablása, amely a hős meg­
semmisítését célzó kísérlethez (meg akarják sütni stb.), osztoz­
kodáshoz, csereajánlathoz kapcsolódik.
2. Minden más adományozási és átvételi forma, mely az
összes többi előkészítő formához kapcsolódhat. Az osztás kéré­
se a második típushoz tartozik, ha az osztás csakugyan végbe­
megy, de az első típushoz sorolandó, ha a hős becsapja az
osztozkodó feleket. Továbbá megállapíthatjuk, hogy a találás, a
vásárlás, a varázseszköz vagy csodás segítőtárs váratlan elő­
bukkanása többnyire minden előkészítés nélkül fordul elő. Ezek
csökevényes formáknak tekinthetők. Ha mégis van előkészítő
mozzanatuk, az mindig a második típusba tartozik, nem az
elsőbe. Ezzel kapcsolatban ki kell térnünk az adományozó sze­
mély jellegének kérdésére. A második típusban rendszerint jó­
indulatú az adományozó (kivéve, ha szándéka ellenére, küzde­
lem után adja át a varázseszközt); az első típus adományozói
ellenségesek, vagy legalábbis rászedettek. Ezek már nem ado­
mányozók a szó szoros értelmében, hanem olyan szereplők,
akik kényszerből adják át a varázseszközt a hősnek. A típusokon
belül a rájuk jellemző formák között minden kapcsolódás lehet­
séges és logikus, ha anyagunkban nem is fordul elő. így például
a próbára tevő vagy hálás adományozó átadhatja, megmutat­
hatja, eladhatja, elkészítheti a varázseszközt, hagyhatja, hogy a
hős megtalálja az eszközt stb. Másfelől a becsapott adományo­
zótól csak lopással vagy erőszakkal lehet elvenni a varázsesz­
közt. E típusokon kívül minden más kapcsolódás illogikus.
Nem logikus például, ha a hős, miután teljesítette a vasorrú
bábától kapott nehéz feladatát, ellopja tőle a táltos csikót. Ez
nem azt jelenti, hogy ilyen kapcsolódás a mesékben nem fordul
elő. Van ilyen, de ezekben az esetekben a mesélő mindig igyek­
szik pótlólagosan motiválni a hős tetteit. A nem logikus kapcso­
lódás másik példája, amikor a motiváció túlságosan átlátszó:
Iván verekszik az öregemberrel. A küzdelem közben az öreg
véletlenül ad Ivánnak inni az erőt adó vízből. Ez a „véletlen"
akkor válik érthetővé, ha ezt az esetet összevetjük olyan mesék­
kel, amelyekben az italt egy hálás vagy baráti adományozó adja
Ivánnak. Ily módon láthatjuk, hogy a kapcsolódás illogikus
volta nem zavarja a mesélőt. Ha tisztán empirikus úton hala-

51
dunk, arra a következtetésre jutunk, hogy a D és a Z elem vala­
mennyi változata kölcsönösen kapcsolatba kerülhet egymással.
A kapcsolódás néhány konkrét esete:
II. típus:
^ 1/ 1Z1. A boszorkány rábízza a hősre lovai legeltetését. Ezt
újabb feladat követi, amit a hős szintén teljesít, és megkapja a
lovat (160).
JJ^PZ1. Az öregember kikérdezi a hőst. О durván válaszol, és
nem kap semmit. Később visszatér, most már udvariasan vála­
szol, ekkor kap egy lovat (155).
J1?PZ}. A haldokló apa arra kéri a fiait, hogy három éjszakát
virrasszanak a sírján. A legkisebb fiú teljesíti a kérést, és meg­
kapja a táltos lovat (179).
fl'P Z Ví. A bikaborjú kéri a cár gyerekeit, hogy vágják le,
égessék el, a hamut vessék el három ágyásban. A hős teljesíti a
kérést. Az egyik ágyásban almafa nő, a másodikból egy kutya,
a harmadikból egy ló bukkan elő (202).
p P Z 5. A testvérek egy nagy követ találnak. „El lehet-e moz­
dítani?" (próbatétel próbára tevő személy nélkül). Az idősebbek
nem tudják megtenni, a legkisebbik - Iván - kimozdítja a követ,
alatta pincét, a pincében három lovat talál (137).
A felsorolást ad libitum lehetne folytatni. Csupán azt kell még
megjegyeznünk, hogy a hős nemcsak lovat szerezhet hasonló
esetekben, hanem sok másféle varázserejű ajándékot is. Itt azért
választottunk csupa lóval kapcsolatos esetet, hogy még jobban
kidomborítsuk a morfológiai rokonvonásokat.
I. típus:
д ь р /iz» Hárman akarnak osztozni a varázserejű tárgyakon. A
hős ráveszi őket, hogy fussanak versenyt, és közben ellopja a
varázseszközöket (a sapkát, szőnyeget és csizmát).
f f ’P Z 8. A hősök a vasorrú bábához kerülnek, az le akarja
vágni a fejüket. A hősök szerepet cserélnek a vasorrú bába
lányaival. A testvérek elfutnak, közben a legfiatalabb ellopja a
varázskendőt (106).
Д ДРй7?. A hőst szolgálja a láthatatlan Smat-Razum szellem.
Három kereskedő ládikát (kertet), baltát (hajót), kürtöt (sereget)
ajánl érte cserébe. A hős rááll a cserére, aztán visszahívja a segítő
szellemet is.
Mint látjuk, a formák cseréje a típus keretein belül csakugyan
igen gyakori. A második kérdés: vajon nincs-e kapcsolat az

52
adományozott tárgyak és átadásuk/огтш között, vagy más szóval:
állíthatjuk-e például, hogy a hős a lovat mindig kapja, a repülő
szőnyeget viszont ő maga lopja? Bár vizsgálódásunk csupán a
funkciókra terjed ki, megjegyezzük (bizonyítás nélkül), hogy ilyen
összefüggés normaként nem létezik. A lovat ugyan rendszerint
adják a hősnek, a 160. számú mesében mégis lopással jut hozzá. Az
üldöztetés elől elrejtő kendőt rendszerint lopja a mesehős, a 159.
számú mesében azonban ajándékként kapja. A repülő hajót vagy
készítik, vagy megmutatják, vagy ajándékozzák neki.
Térjünk vissza a szereplők funkcióinak felsorolásához. Ha a
hős megszerezte a varázseszközt, a következő lépés az alkalma­
zás lesz, ha pedig élőlény került a kezébe, a segítségnyújtás
következik a hős parancsára. Ezzel a hős külsőleg teljesen el­
veszti jelentőségét: ő maga nem cselekszik, a segítőtárs végez el
mindent helyette. A hős morfológiai jelentősége mégis igen
nagy, mivel az ő szándékai szabják meg a mese menetét. A hős
szándéka nyilatkozik meg a segítőtársaknak adott parancsok­
ban. Most már pontosabb meghatározást adhatunk a hősről,
mint korábban tettük. A varázsmese hőse az a szereplő, aki a
bonyodalomban bekövetkezett károkozást közvetlenül elszen­
vedi (vagy ennek megfelelően bizonyos hiányt érez), vagy vál­
lalja, hogy megszünteti a bajt, illetve más személy hiányérzetét.
A cselekmény folyamán ez a szereplő varázseszközre vagy
csodás segítőtársra tesz szert, és él a varázseszközzel, illetve a
csodás segítőtárs szolgálatával.
XV.
A hőst elviszik, eljuttatják vagy elvezetik arra a helyre, ahol
keresése tárgya található (megnevezés: térbeli helyváltoztatás két
birodalom között, kalauzolás; jele: R).
A keresés tárgya rendszerint „egy másik" birodalomban ta­
lálható. Ez a birodalom nagyon messze, vagy - függőleges
irányban - nagyon mélyen, illetve nagyon magasan helyezke­
dik el. A távolság leküzdésének módja valamennyi esetben lehet
egyforma is, de a mélység, illetve magasság leküzdésének van­
nak specifikus formái is.
1. A hős repül (R1). Lovon (171), madáron (210), madár alakjá­
ban (162), repülő hajón (138), repülő szőnyegen (192), óriás vagy
szellem vállán (210), az ördög szekerén (154) stb. A madár hátán
való röpülés kísérő mozzanata lehet, hogy a madarat útköz­
ben etetni kell és a hős ezért magával visz egy bikát stb.

53
 2. A hős szárazföldön vagy vízen utazik (R2). Ló vagy farkas
hátán (168), hajón (247). A kezét vesztett viszi a lábatlant
(196). A macska a kutya hátán ússza át a folyót (190).
3. A hőst vezetik (R3). A gombolyag vezeti a vasorrú bábához
(234). A róka a cárleányhoz vezeti a hőst (163).
4. A hősnek megmutatják a helyes utat (R4). A sündisznó meg­
mutatja, melyik úton jut el a hős elrabolt testvéréhez (113).
5. A hős a helyváltoztatáshoz mozdulatlan eszközöket használ
(R5). Létrán kapaszkodik felfelé (156), megtalálja a föld alá
vezető utat, és azt használja (141), hídnak használja egy ha­
talm as csuka hátát (156), szíjon ereszkedik alá stb.
6. A hős véres nyomokat követ (R6). A hős legyőzi az erdei
kunyhó lakóját, az menekül előle, elbújik egy kő alatt. Iván az
ő nyomait követve jut el a másik birodalomba.
Ezzel ki is merítettük a helyváltoztatás anyagunkban fellel­
hető formáit. Meg kell jegyeznünk, hogy a kalauzolás mint
sajátos funkció egyes esetekben elmarad. A hős egyszerűen
eljut úticéljához, vagyis az R funkció természetes folytatása a
í funkciónak. Ilyen esetekben az R funkciót nem jelöljük.
XVI.
A hős és ellenfele közvetlenül összecsap (megnevezés:
küzdelem, jele: Б).
Ezt a formát meg kell különböztetni az ellenséges szándékú
adományozóval folytatott küzdelemtől (verekedéstől). A két
formát következményeik alapján lehet elkülöníteni. Ha az össze­
csapás eredményeként a hős valamilyen eszközt kap útja további
folytatásához, akkor Д elemmel van dolgunk. Ha a győzelem
révén megszerzi a keresett dolgot, amiért útnak indították,
elküldték, akkor az esemény Б elemnek minősítendő.
1. Az ellenfelek a nyílt mezőn csapnak össze (Б1). Idetartozik
mindenekelőtt a harc a sárkánnyal vagy a Szörnnyel stb. (125),
az ellenséges seregekkel, vitézzel folytatott harc (212) stb.
2. Az ellenfelek versenyre kelnek (É2). A humoros mesékben
némely esetben nem kerül sor harcra. Szóváltás után (amely
esetenként teljesen azonos a csatát megelőző szóváltással) a
mesehős és ellenfele versenyre kel. A hős ravaszsággal felülke­
rekedik. - A cigány megfutamítja a sárkányt oly módon, hogy
becsapja: kő helyett egy darab túróból sajtol levet, amikor pedig
füttyentésben kellene összemérni erejüket, botjával tarkón sújtja
a sárkányt, és erre mondja, hogy fütty volt csupán (148).

54
 3. Az ellenfelek kártyacsatát vívnak (Б3). A hős és a sárkány (az
ördög) leülnek kártyázni (153,192).
4. Különleges formával találkozunk a 93. számú mesében. Itt
a nőstény sárkány azt ajánlja: „Álljon rá Iván cárevics velem a
mérlegre, melyikünk a nehezebb" (Б4).
XVII.
A hőst megjelölik (megnevezés: megbélyegzés, megjelölés,
jele: K).
1. jel a testen (Kl). A hős a küzdelem során megsebesül. A
cárkisasszony úgy ébreszti fel a hőst a küzdelem előtt, hogy
késével megsebzi az arcát (125). A cárkisasszony gyűrűjével
megbélyegzi a hőst a homlokán (195). A cárleány megcsókolja a
hőst, ettől a homlokán kigyúl egy csillag.
2. A hős gyűrűt vagy kendőt kap (K2). A két forma egyesül, ha a
hős megsebesül a harcban, és a sebet a cár leánya kendőjével köti
be.
3. A megbélyegzés egyéb formái (K3).
XVIII.
Az ellenség legyőzése (megnevezés: győzelem, jele: Л).
1. győzelem nyílt küzdelemben (IP).
2. győzelem versenyben (IP).
3. Az ellenfél veszít a kártyán (IP).
4. Az ellenfél veszít a méredzkedésen ( 774) .
5. A hős küzdelem nélkül megöli ellenfelét (IP). A hős álmában öli
meg a sárkányt (141). Zmiulan elbújik egy fa odvábán, ott
megölik (164).
6. Az ellenfelet elűzik (П6) A cárleány, akit megszállt az ördög,
a nyakába akaszt egy szentképet. „A gonosz szellem nyomban
kiröppent belőle" (115).
A győzelem negatív formában is előfordul. Ha két vagy
három hős lép a csatamezőre, akkor az egyik (a tábornok)
elbújik, és a másik győz (jele: *IP).
XIX.
A kezdeti baj vagy hiány megszűnik (megnevezés: a baj vagy
hiány megszüntetése, jele: Л).
Az adott funkció párt alkot a bonyodalomban előforduló
károkozással vagy bajjal (A). Ezzel a funkcióval a történet elérte
csúcspontját.
1. A keresés tárgyát a hős erővel vagy ravaszsággal megszerzi (JP).
A hős itt gyakran ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, mint

55
amit a károkozó szereplő használt a bonyodalmat kiváltó lopás­
kor. Iván lova koldussá változik, és alamizsnát kér. A cár leánya
megkönyörül rajta. Iván előront a bokrok közül, foglyul ejti a
leányt, és magával viszi (185).
1. я A szerzést olykor két személy hajtja végre, mégpedig oly
módon, hogy az egyik kényszeríti a másikat a szerzés végrehaj­
tására. A ló rálép a rákra, és kényszeríti, hogy hozzon esküvői
ruhát, a macska megfogja az egeret, és rákényszeríti, hogy hoz­
zon gyűrűt (190) (jele: JP).
2. A keresés tárgyát úgy szerzi meg egyszerre több szereplő, hogy
cselekedeteik gyors ütemben váltják egymást (Л2). A szereplők azért
váltogatják egymást, mert több sikertelen kísérlet vagy a zsák­
mány többszöri szökése követi egymást. A hét Szemjon meg
akarja szerezni a cár leányát; a tolvaj ellopja, a leány hattyú
képében elrepül; az íjász lelövi, a harmadik kutya helyett kiha­
lássza a vízből a hattyút stb. (145). Hasonlóképpen szerzi meg
a hős a Koscsej halálát rejtő tojást. A nyúl, a kacsa, a hal elfut,
elrepül, elúszik, és magával viszi a tojást. A farkas, a varjú, a hal
visszaszerzi (165).
3. A hős csábító eszköz segítségével jut hozzá keresése tárgyához
(.Л3). Ez a forma egyes esetekben nagyon közel áll az JP formá­
hoz. A hős néhány aranytárgy segítségével felcsalogatja a cár­
kisasszonyt a hajóra, és magával viszi (242). Külön alosztálynak
tekinthetnénk a cselből felajánlott cseretárgyat. A megvakított
leány csodálatos koronát hímez, elküldi a gonosz szolgálónak;
a koronáért cserébe a szolgáló visszaadja a leány szemét (127).
4. A keresett tárgy megszerzése a korábbi események közvetlen
következménye (Л*). Ha például Iván megölte a sárkányt, aztán
feleségül vette a megszabadított cárkisasszonyt, akkor a szerzés
mint külön aktus nem szerepel, de mint funkció, mint a cselek­
vés menetének egy fokozata létezik. A cárkisasszonyt itt nem
ejtik foglyul, nem ragadják el, a hős a győzelem jutalmaként
nyeri el a leány kezét. A szerzés ezekben az esetekben logikai
mozzanat. A szerzés nemcsak harc, hanem más cselekedetek
logikus következményeként is bekövetkezhet. így Iván megta­
lálhatja a cárkisasszonyt úgy is, hogy elvezetik hozzá.
5. A keresés tárgyához a hős egyik pillanatról a másikra varázseszköz
alkalmazásával jut hozzá (Лs). Két ifjú vitéz - akik egy varázs­
könyv lapjairól lépnek elő - egy szemvillanás alatt előkerítik az
aranyagancsú csodaszarvast. (212).

56
 6. A varázseszköz alkalmazása révén megszűnik a szegénység (Jl6).
A csodakacsa aranytojást tojik (195). Idetartozik a terülj-terülj
asztalkám és az aranyhullató paripa (186). A terülj-terülj asztal­
kám motívum sajátos változatával találkozunk csuka-mesében:
„A csuka parancsára, isten áldásával, terüljön meg ez az asztal,
kerüljön reá az ebéd" (167).
7. A keresés tárgyát foglyul ejtik (JT). Ez a forma az olyan
mesékre jellemzó', amelyekben termény lopásáról van szó. A hős
elfogja a kancát, mely a szénát dézsmálja (105). Elfogják a borsót
lopkodó darut (187).
8. Az elvarázsoltat visszavarázsolják (JP). Ez a forma az A u
(elvarázslás) esetében tipikus. A visszavarázslás történhet a
levetett bőr elégetésével vagy olyasfajta varázsige segítségével,
mint „változz vissza újra leánnyá" stb.
9. A halottat feltámasztják (Л9). A megölt személy fejéből eltá­
volítják a hajtűt vagy halálfogat (202, 206). A hőst meghintik az
élet és halál vizével.
9. a Ahogy a visszalopás esetében az egyik állat a másikat
kényszeríti a tett végrehajtására, úgy ennél a formánál is előfor­
dulhat, hogy a farkas elfogja a varjút, és így kényszeríti a madár
anyját, hogy hozzon az élet és halál vizéből (168). Az ilyesfajta,
vízszerzéssel egybekapcsolt feltámasztást külön alosztályba so­
rolhatjuk (jele: JPX).*
10. A fogoly kiszabadul (JP°) A ló szétrúgja a tömlöc falát, és
kiszabadítja Ivánt (185). Ez a forma morfológiailag merőben
különbözik például az erdei szellem szabadon bocsátásától,
mivel az csupán arra szolgál, hogy alkalmat adjon a hálás
szellem jótéteményére, a varázseszköz átadására, itt viszont
megszűnik a bonyodalomban tám adt baj. A megszabadítás
különleges formájával van dolgunk a 259. számú mesében. Itt
a tenger cárja minden éjjel kiviszi foglyát a partra. A hős
könyörög a napnak, hogy szabadítsa meg. A nap két ízben
elkésik, harmadszorra azonban „a n ap megragyogtatta suga­
rát, és a tenger cárja nem vihette a foglyát többé magával a
rabságba".
11. Előfordul, hogy a keresett dolog megszerzése ugyanolyan
formában történik, mint a varázseszköz megszerzése, azaz aján­

*A víz megszerzését tekinthetjük a Z elem (a varázseszköz megszerzése)

sajátos formájának is.

57
dékozzák, megmutatják a helyét, vásárolják stb. Az ilyen esetek
jelzése: J1ZX- közvetlen átadás; JIZ1- megmutatás stb. mint fent.
XX.
A hős visszafordul (megnevezés: visszafordulás, jele: 1).
A visszatérés rendszerint ugyanolyan formában történik,
mint a célhoz jutás. Itt azonban nem szükséges újabb funkciót
beiktatni a visszafordulás után, mivel a hazatérés már önmagá­
ban térbeli helyváltoztatást jelent. A cél felé indulás esetén nem
egészen ez a helyzet. Ott ugyanis gyakran csupán az indulás
után kapja meg a hős az utazáshoz szükséges eszközt (ló, sas
stb.), és csak ezután kerül sor a repülésre vagy az utazás
megfelelő formájára. A visszatérés azonban nyomban végbe­
megy, mégpedig az esetek többségében ugyanolyan formában,
mint a célbajutás. A visszafordulás egyes esetekben szökés jel­
legű.
XXI.
A hőst üldözik (megnevezés: üldözés, kergetés, jele: Пр).
1. Az üldöző a hős után repül (Пр1)- A sárkány Iván után ered
(159), a boszorkány a kisfiú után repül (105), a ludak a kislány
után repülnek (113).
2. Az üldöző követeli a bűnös kiadatását (Пр2). Ez a forma több­
nyire a repüléshez kapcsolódik. A sárkány apja a hős után küldi
a repülő hajót. A hajóról azt kiabálják a szökevény után: „Hol a
bűnös? Hol az a gazember?" (125).
3. Úgy üldözi a menekülőt, hogy gyors egymásutánban különböző
állatokká változtatja magát (Пр3). E forma egyes stádiumai szintén
kapcsolatosak a repüléssel. A varázsló farkas, csuka, ember,
kakas formájában üldözi a hőst (249).
4. Az üldözők (a sárkány feleségei stb.) csábító tárgyakká változ­
nak és a hős útjába állnak (Пр4). „Előrefutok, tűző napot támasz­
tok, magam pedig zöld rétté változom: ebben a zöld rétben hűs
kút leszek, a kút vizében pedig ezüst serleg lesz... Majd ott
ízekre szaggatom a gazembereket!" (136). A sárkány feleségei
kertté, párnává, kúttá stb. változnak. Hogy milyen módon elő­
zik meg a hőst, arról a mese nem beszél.
5. Az üldöző le akarja nyelni a hőst (Пр5). A sárkány leánnyá
változik, elcsábítja a hőst, aztán oroszlánná változik, és fel akarja
falni (155). Az anyasárkány kitátja földtől égig érő száját (155).
6. Az üldöző meg akarja ölni a hőst (Пр6). Bele akarja döfni az
üldözött fejébe a halálfogat (202).

58
 7. Az üldöző megpróbálja keresztülrágni a fa törzsét, amelyre a hős
felmászott (Пр7) (108).
XXII.
A hős megmenekül az üldözés elől (megnevezés: megmene­
külés, jele: Cn).
1. Menekülés a levegőben (azonos értékű a villámgyors futás is).
- (Cn'). A hős lovon (160), ludak hátán (108) repül el.
2. A hős futás közben akadályokat állít az üldöző útjába (Cn2). Maga
mögé hajítja a kefét, a fésűt, a törölközőt. Azokból hegy, erdő, tó
lesz. Hasonlóképpen: Hegydöntő és Fanyüvő hegyeket és kité­
pett fákat vet a sárkány útjába (98).
3. A menekülő hős átalakul különböző tárgyakká, hogy ne lehessen
felismerni (Cn3). A cárleány magát és a cárevicset kúttá és korsó­
vá, templommá és pappá változtatja (219).
4. A hős menekülés közben elbújik (Cn4). A patak, az almafa, a
kemence elbújtatja a leányt (113).
5. Az üldözött a kovácsoknál keres menedéket (Cn5). A sárkány
keresi a bűnöst. Iván a kovácsoknál rejtőzködött el, azok nyel­
vénél fogva elcsípik a sárkányt, és kalapáccsal elverik (136).
Kétségkívül ezzel a formával áll rokonságban a 153. számú mese
egyik eleme is. A katona a tarisznyájába teszi az ördögöket,
elmegy a kovácshoz, az meg kalapácsával elagyabugyálja őket.
6. Az üldözött menekülés közben gyors egymásutánban állattá, kővé
stb. változik (Cn6). A hős ló, sügér, gyűrű, mag, sólyom képében
menekül (249). E forma lényege maga az átalakulás. A menekü­
lés maga esetleg el is maradhat; az ilyen formát külön alosztály­
nak tekinthetnénk. A leányt megölik, ekkor kert nő ki belőle. A
kertet ki akarják vágni, akkor kővé változik stb. (127).
7. A hős nem esik az átváltozott nősténysárkányok csapdájába (Cn7).
Iván kivágja a kertet, betemeti a kutat stb. Az elpusztított tár­
gyakból vér fakad (137).
8. A hőst nem sikerül felfalni (Cn8). Iván lovával keresztülugrat
a sárkány száján. Felismeri a nőstény oroszlánban a nőstény
sárkányt, és megöli (155).
9. A hőst nem sikerül megölni (Cn9). Az állatok idejében kirántják
a fejéből a halálfogat (202).
10. A hős átugrik egy másik fára - Cnw (108).
Nagyon sok mese véget is ér azzal, hogy a hős megmenekül.
Iván hazaérkezik, ha útja során szerzett magának meny­
asszonyt, megházasodik stb. Ez azonban nem mindig történik

59
így. A mese gyakran újabb bajt ró a hősre. Újra megjelenik az
ellenfél, elragadja a hős zsákmányát, őt magát megöli és így
tovább. Egyszóval megismétlődik a bonyodalombeli károko­
zás, néha ugyanabban a formában, ahogy az első alkalommal,
másszor más formában. Ezzel kezdetét veszi egy újabb törté­
net. Az ismételt károkozásnak nincsenek specifikus formái,
ez is lehet lopás, elvarázsolás, megöletés stb. Vannak azonban
specifikus károkozók. Ezek többnyire Iván bátyjai. Nem sok­
kal azelőtt, hogy Iván hazaérne, elragadják tőle a zsákmányt,
néha őt magát is megölik. Ha életben marad, az csupán azért
történik, hogy máris megkezdődhessen az újabb keresőút.
Ismét el kell távolítani a hőst és keresése tárgyát egymástól.
Ez úgy történik, hogy Ivánt behajítják egy szakadékba (gö­
dörbe, föld alatti birodalomba, esetleg a tengerbe), ahová
három teljes napig zuhan. Aztán megismétlődik minden elöl­
ről, vagyis a hős újból találkozik egy adományozóval, újabb
próbát áll ki, vagy szolgálatot tesz stb., varázseszközt szerez,
hogy visszajusson saját birodalmába. Mint alább látni fogjuk,
ettől a mozzanattól kezdve a fejlemények eltérnek a fenti
sorozattól.
Ez azt jelenti, hogy sok mese két funkciósorbó/ áll, melyeket
meneteknek nevezünk. Minden újabb baj új menetet indít el, és
így olykor egész sor mese kapcsolódik egyetlen elbeszéléssé.
Bár az a kifejlet, melyet alább fogunk elemezni, újabb menetet
alkot, mégis az adott mese folytatásának tekinthető. Ezzel kap­
csolatban a későbbiekben meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet
megállapítani, hány mesét tartalmaz egy-egy szöveg.
VIIIbis. Az idősebb testvérek ellopják Iván zsákmányát (őt
magát szakadékba hajítják). A károkozást már jelöltük: A-val.
Ha a fivérek Iván menyasszonyát ragadják el, jelöljük az esetet
A’-gyei. Ha a varázseszközt lopják el tőle, a forma jele: A2. Ha a
lopást a hős megölése kíséri: A \ 4. A szakadékba hajítással tár­
sult formák jele legyen: *A’, *A2, *A2-14stb.
X-XIbis. A hős újabb kereső útra indul (C í ). Lásd X-XI. Ez az
elem olykor elmarad. Iván barangol, sír, és úgy tűnik, nem is
gondol a visszatérésre. AB mozzanat (útnak indítás) ezekben az
esetekben mindig elmarad, hiszen magának Ivánnak rabolták
el a menyasszonyát.
XIIbis. A hős újra olyan események részese lesz, amelyek
előkészítik a varázseszköz megszerzését (Д; lásd: XII.).

60
 XIIIbi5. A hős ismét reagál az újabb adományozó cselekvése­
ire (jГ; lásd: XIII.).
XIVbis. A hó's újabb varázseszközhöz jut (Z; lásd XIV.).
XVbis. A hőst keresése tárgyának lelőhelyére viszik vagy
kísérik (R; lásd: XV.). Útja ebben az esetben haza vezet.
Ettől a mozzanattól kezdve a cselekmény fejlődése újabb
irányban halad, újabb funkciók tűnnek fel a mesében.
XXIII.
A hős ismeretlenül megérkezik haza vagy egy másik or­
szágba (megnevezés: felismeretlen megérkezés, jele: X).
Itt két esetet figyelhetünk meg. 1. A hős haza érkezik. Beállít
valamilyen iparoshoz, aranymíveshez, szabóhoz, suszterhoz, és
elszegődik hozzá inasnak. 2. Egy másik királyhoz érkezik, és beáll
szakácsnak vagy lovásznak. Emellett néha előfordul a megérke­
zés önmagában is.
XXIV.
Az álhős jogtalan követeléssel áll elő (megnevezés: jogtalan
követelés, jele: Ф).
Amikor a hős hazaérkezik, a követeléssel a fivérei állnak elő.
Ha idegen birodalomban szolgál, a tábornok, a vízhordó fiú
követelőzik. A fivérek azt állítják, hogy ők szerezték a zsák­
mányt, amelyet valójában öccsüktől raboltak el. A tábornok
azzal henceg, hogy ő ölte meg a sárkányt. Ezt a két formát külön
alosztálynak is tarthatjuk.
XXV.
A hős nehéz feladatot kap (megnevezés: nehéz feladat, jele: 3).
Ez a mese egyik legkedveltebb mozzanata. A hős az imént
vázolt szituáción kívül is kaphat feladatot, ezekkel az esetekkel
azonban később foglalkozunk; egyelőre vegyük szemügyre a
feladatokat mint olyanokat. Ezek a feladatok olyannyira sokfé­
lék, hogy mindegyik külön jelölést kaphatna. Nem kell azonban
ennyire belemennünk a részletekbe. Nem pontos és teljes felosz­
tást akarunk adni, csupán felsoroljuk az anyagunkban előfordu­
ló összes esetet, mégpedig oly módon, hogy egyúttal nagyjából
csoportokba is rendezzük őket. Próbatétel étellel és itallal: egyen
meg a hős néhány bikát, szekér kenyeret, igyon meg néhány
hordó sört (137, 138, 144). Tűzpróba: fürödjön meg egy kád
olvadt vasban. Ez a próba mindig az előbbivel együtt fordul elő.
Külön fordul elő a következő: fürödjön meg a hős egy dézsa
forró vízben (169). Találós kérdéssel kapcsolatos feladat: adjon fel

61
megfejthetetlen fejtörőt (239), fejtsen álmot (241), mondja meg,
miről kárognak a varjak a cár ablaka alatt, és űzze el őket (247),
találja ki a cárkisasszony különleges ismertetőjegyét (192). Vá-
lasztásos feladatok: tizenkét egyforma leány (fiú) közül válassza ki
azt, akit keres (219, 227, 249). Bújócska: bújjon el úgy, hogy ne
lehessen megtalálni (236). Csókolja meg a cárkisasszonyt az ablakban
(172, 182). Ugrasson át a kapufélfán (101). Eró', ügyesség, bátorság
próbája: a cárkisasszony éjszaka fojtogatja Ivánt, vagy megszoron­
gatja a kezét (198,136); emelje fel a hős a sárkány levágott fejét (171);
törjön be egy lovat (189); fejjen meg egy sereg vad kancát (169).
Győzze le a leányvitézt (202); győzze le vetélytársát (167). Türelem­
próba: töltsön el hét esztendőt az ólombirodalomban (268). Szerzési,
készítési feladat: szerezzen orvosságot (123), szerezzen menyasszo­
nyi ruhát, cipőt, gyűrűt (132,139,156,169). Hozza el a tengeri cár
hajszálát (137, 240). Szerezze meg a repülő hajót (144). Szerezzen
életvizet (144). Állítson ki egy ezred katonát (144). Szerezzen het­
venhét kancát (169). Építsen fel egy kastélyt egyetlen éjszaka (190),
hidat a várhoz (210). Hozza el „a párját nem tudom minek" (192).
Készítési feladatok: varrjon inget (104, 267), süssön kenyeret
(267); harmadik feladatként ebben az esetben a cár arra kíváncsi:
„ki táncol a legkülönbül." Egyéb feladatok: szedje le egy bizonyos
fa vagy bokor termését (100,101). Menjen át egy botocskán egy
árok felett (137). „Kinek a kezében gyullad meg magától a
gyertya?" (195). Alább, az asszimilációról szóló fejezetben még
kitérünk arra, hogyan lehet megkülönböztetni ezeket a felada­
tokat más nagyon hasonló elemektől.
XXVI.
A hős megoldja a feladatot (megnevezés: megoldás, jele: P).
A megoldás formái természetesen pontosan megfelelnek a fel­
adat formájának. Előfordul, hogy még ki sem tűzték a feladatot, a
hős már megoldotta, vagy határidő előtt végez vele. így például a
hős előbb tudomást szerez a cárkisasszony ismertetőjegyeiről,
aztán kapja csak meg a feladatot. Az ilyen megoldás jele: *P.
XXVII.
A hőst felismerik (megnevezés: felismerés, jele: У) A hőst
valamilyen jel, bélyeg (seb, csillag), átadott tárgy (gyűrű, törül­
köző) alapján ismerik fel. Ez a forma összefüggésben van a
megbélyegzés, megjelölés funkciójával. Az is előfordul, hogy a
hőst a nehéz feladat megoldása nyomán ismerik fel (ebben az
esetben csaknem mindig az előzi meg, hogy a hős felismerhe-

62
tétlenül érkezik meg), de megtörténhet a felismerés közvetlenül
a megérkezés után is. Szülők és gyermekek, fivérek és nővérek
ismerik így fel egymást.
XXVIII.
Az álhőst, ellenfelet, károkozót leleplezik (megnevezés: le­
leplezés, jele: 0).
Ez a funkció többnyire az előzőhöz kapcsolódik. Az álhős
egyes esetekben úgy lepleződik le, hogy nem tudja megoldani
a feladatot. (Nem tudja felemelni a sárkány fejét stb.) Legtöbb­
ször elbeszélés formájában leplezik le a csalót („akkor a cárkis­
asszony elmondott mindent, ahogy történt"). A leleplező né­
mely esetben elejétől kezdve minden eseményt elmond mese
formájában. A károkozó a hallgatóság között van, és helytelení­
tő közbeszólásaival árulja el magát (197). Más esetekben ének­
ben hangzik el a történet, mely leleplezi a károkozót (244).
Vannak a leleplezésnek más, egyedi formái is (258).
XXIX.
A hős új alakot ölt (megnevezés: transzfiguráció, jele: T).
1. A hős a segítőtárs varázslatára ölt új alakot (V). A hős átbújik
a ló (tehén) fülén, és új, gyönyörű külsőt nyer.
2. A hős csodálatos palotát épít (T2). Ő maga cárevicsként jelenik
meg a palotában. A leány éjszaka egyszeriben a palotában terem
(127). Bár a hős külseje e forma esetében nem mindig változik
meg, mégis transzfigurációval, annak egy sajátos változatával
van dolgunk.
3. A hős új ruhát ölt (T3). A leány új (varázs-) ruhát és díszeket
ölt magára, és egyszeriben mindenki ámulatára tündöklő szép­
ség lesz belőle (234).
4. Racionalizálódott és humoros formák (T4). Ezek részben a fen­
tebbi formák transzformációi, részint pedig az anekdotikus me­
sékből szivárogtak át a varázsmesékbe. Értelmezésük és magya­
rázatuk során ezt tekintetbe kell venni. Ezekben az esetekben
tulajdonképpen nem történik alakváltoztatás, a hős csalafinta­
sággal mégis az átalakulás látszatát éri el. Példa: a róka a király
elé vezeti Kuzinykát, azt állítja, hogy Kuzinyka a csatornába
esett, és ruhát kér a számára. Amikor Kuzinyka felveszi a király
ruháját, és előlép benne, mindenki azt hiszi, hogy ő a királyfi.
Ezeket az eseteket a következőképpen foglalhatjuk össze: a
szépség és gazdagság hamis bizonyítékait az avatatlanok való­
dinak hiszik.

63
 XXX.
Az ellenséget megbüntetik (megnevezés: büntetés, jele: H).
Az ellenséget agyonlövik, elűzik, ló farkához kötik. Az ellen­
ség önkezével vet véget életének stb. Némely esetben előfordul
a nagylelkű megbocsátás is (Hneg). Rendszerint csupán a máso­
dik menet károkozója és az álhős részesül büntetésben, az első
károkozót csak akkor büntetik meg, ha a történetben nincs
viadal és üldözés. Ellenkező esetben az ellenfél a viadal közben
vagy az üldözés során pusztul el (a boszorkány szétpukkad,
amikor ki akarja inni a tengert stb.).
XXXI.
A hős megházasodik és trónra lép (megnevezés: esküvő, jele:
Cl).
1. A hős vagy egyszerre megkapja a menyasszonyt és a király­
ságot, vagy először csak a fele királyságot kapja meg és a szülők
halála után száll rá az egész birodalom (C l).
2. Némely esetben a hős csupán megházasodik, de felesége
nem királykisasszony, és a trónra lépés ezekben az esetekben
elmarad (C*).
3. Egy-két esetben viszont csupán trónt szerez (C*).
4. Ha a mese nem sokkal az esküvő előtt újabb károkozással
folytatódik, akkor az első menet eljegyzéssel, házassági ígérettel
ér véget (c1).
5. Az előbbi ellenkezője: a hős elveszítette feleségét; a keresőút
eredményeként a házasság ismét helyreáll. Helyreállított házas­
ság, jele: c2.
6. Némely esetben a hős a király kisasszony keze helyett pénzt
vagy másféle jutalmat kap (c3).
Ezzel a mese véget ér. Meg kell jegyeznünk, hogy a mesehő­
sök bizonyos cselekvései nem sorolhatók be egyetlen fenti típus­
ba sem. Ilyen eset nagyon kevés akad. Ezek vagy olyan formák,
amelyeket nem lehet megérteni összehasonlító anyag nélkül,
vagy olyanok, melyek más meseosztályokból (anekdotikus me­
sék, legendák stb.) kerültek át. Ezeket homályos elemeknek
nevezzük, és N-nel jelöljük.
Milyen következtetéseket lehet levonni eddigi megállapítása­
inkból?
Először is néhány általános következtetést.
Mint látjuk, a funkciók száma csakugyan erősen korlátozott.
Mindössze harmincegy funkciót különböztethetünk meg. E

64
funkciók sorából tevődik össze anyagunk valamennyi meséjé­
nek cselekménye, és a legkülönbözőbb népek igen-igen sok
meséje is. Továbbá: ha egymás után összeolvassuk valamennyi
funkciót, látni fogjuk, milyen logikai és művészi szükségszerű­
séggel következik egyik funkció a másikból. Látjuk, hogy csak­
ugyan nem zárja ki egyik funkció sem a másikat. Mint ezt már
korábban megállapítottuk, valamennyi egyetlen láncolatba tar­
tozik, a funkciók nem képeznek több láncolatot.
Ezek után néhány - igen fontos - részletkövetkeztetés.
Látjuk, hogy igen sok funkció párokat alkot (tilalom - a
tilalom megszegése; tudakozódás - értesülésszerzés; küzdelem
- győzelem; üldözés - megmenekülés és így tovább). Más funk­
ciók csoportokat alkotnak. így a károkozás, az útnak indítás, az
ellenakció vállalása és az útnak indulás (A B C t ) alkotja a
bonyodalmat. A próbatétel, a hős reagálása és megjutalmazása
(fíZ) szintén kerek egészet alkot. Vannak továbbá egyedül elő­
forduló formák is (eltávozás, büntetés, házasság stb.).
Ezeket a részletkövetkeztetéseket egyelőre csupán rögzítjük.
Arra a megfigyelésre, hogy a funkciók párosán helyezkednek el,
a későbbiekben még szükségünk lesz. Szükség lesz továbbá
általános következtetéseinkre is.
Ezek után át kell térnünk majd közvetlenül a mesék, az egyes
szövegek vizsgálatára. Az a kérdés, hogy hogyan érvényesül
képletünk a szövegekben, hogyan viszonyulnak az egyes mesék
a képlethez, csupán a szövegek elemzése után dönthető el. A
fordított kérdést - hogy tudniillik hogyan viszonyul az adott
képlet az egyes mesékhez - már most is megválaszolhatjuk. Kép­
letünk az egyes mesékhez képest a mérték szerepét tölti be.
Ahhoz, hogy a szövet hosszát megállapíthassuk, a méterrúdhoz
arányújuk. Hasonlóképpen mérhető képletünkhöz a mese is.
Ha különböző meséket vetünk egybe képletünkkel, meg lehet
határozni a mesék egymáshoz való viszonyát is. Máris előrebo­
csátjuk, hogy a mesék rokonsága, a szüzsék és variánsaik kérdése
e módszer révén merőben új megvilágításba kerül.

65
 IV.
AZ ASSZIMILÁCIÓ. A KETTŐS
MORFOLÓGIAI JELENTÉSŰ FUNKCIÓK

Fentebb már rámutattunk, hogy a funkciók meghatározása so­

rán nem vesszük figyelembe, ki az, aki teljesíti őket. A funkciók
listájából az is kiderül, hogy meghatározásuk során eltekintet­
tünk a végrehajtás módjától is.
Ez némelykor megnehezíti egy-egy eset meghatározását, mi­
vel különböző funkciók teljesen azonos módon is megvalósul­
hatnak. Ezekben az esetekben minden bizonnyal a formák egy­
másra hatásával van dolgunk. Ezt a jelenséget nevezzük a funk­
ciók asszimilációjának.
Ezt a bonyolult jelenséget itt nem tárgyalhatjuk teljes mélysé­
gében. Csupán annyira mélyedhetünk el benne, amennyire a
későbbi elemzések ezt megkívánják.
Vegyük szemügyre a következő esetet (160): Iván lovat kér a
vasorrú bábától. A boszorkány felszólítja hogy válassza ki az
egyformák közül a legjobb csikót a ménesből. Iván jól választ -
és elnyeri a paripát.
A vasorrú bába mint adományozó próbára teszi a hőst, majd
ezt a varázseszköz megkapása követi. Nézzük meg ezek után a
következő esetet (219): a hős feleségül kéri a Víziszellem lányát.
Az apa azt kívánja, hogy a hős tizenkét egyforma leány közül
válasszon menyasszonyt. Vajon értékelhetjük-e ezt az esetet
úgy, hogy az adományozó próbára teszi a hőst? Világos, hogy az
esemény azonossága ellenére merőben más elemmel van dol­
gunk: ez a házasságkötéssel kapcsolatos nehéz feladat. Feltéte­
lezhető, hogy itt az egyik forma asszimilálódott a másikhoz.
Anélkül, hogy felvetnénk egyik vagy másik jelentés elsődleges­
ségének kérdését, meg kell találnunk azt a kritériumot amely­
nek alapján a hasonló esetekben pontosan el tudjuk különíteni
az elemeket, még ha a cselekvések azonosak is. Ezekben az
esetekben az az elv vezérelhet bennünket, hogy az egyes funk­
ciók következményeik alapján határozhatók meg. Ha a feladat
megoldását a varázseszköz megszerzése követi, akkor az ado-

66
mányozó által kitűzött próbatétellel (Д1) van dolgunk. Ha vi­
szont a menyasszony elnyerése és házasságkötés követi, akkor
az esemény a nehéz feladat funkcióját tölti be (3).
Ugyanígy különböztethetjük meg a nehéz feladatot a bonyo­
dalomhoz tartozó útnak indítástól is. Nevezhetnénk „nehéz
feladatinak azt, ha a hőst azzal indítják útjára, hogy szerezze
meg az aranyagancsú szarvast stb., morfológiai tekintetben azon­
ban ez az esemény más elem, mint a cárleány vagy a vasorrú
bába által kitűzött feladat. Ha az útnak indítást útnak indulás
és hosszú keresőút (C t ), majd az adományozóval való találko­
zás stb. követi, akkor az adott esemény a bonyodalomhoz tar­
tozó elem (а, В - hiány és útnak indítás). Ha a feladatot nyomban
sikerül megoldani, s ez azonnali házasságkötéshez vezet, akkor
nehéz feladattal és megoldásával (3 - P) állunk szemben.
Ha a feladat megoldását házasságkötés követi, akkor ez azt
jelenti, hogy a hős a feladat megoldásával kiérdemelte vagy
megszerezte a menyasszonyt. Ily módon a feladat következmé­
nye (ami alapján az elemet meghatározzuk) a keresett szereplő
megszerzése (resp. a keresett - nem varázseszköz jellegű - tárgy
megszerzése). A nehéz feladatok kapcsolatban állhatnak a há­
zasságkötéssel, de más eseménnyel is. Ez utóbbi igen ritkán
fordul elő (a mi anyagunkban mindössze kétszer: a 249. és a 239.
számú mesében). A megoldást a keresett dolog megszerzése
követi. Ily módon megfigyeléseinket a következőképpen össze­
gezhetjük: azokat a feladatokat, melyeket keresőút követ, a
bonyodalom elemeként (B) kell értékelni, azokat pedig, melye­
ket a varázseszköz megszerzése követ, próbatételként (Д) érté­
keljük. Minden más eset a nehéz feladat (3) két válfaja: a házas­
ságkötéssel vagy más eseménnyel kapcsolatos feladat.
Vizsgáljuk meg még az asszimiláció néhány egyszerűbb ese­
tét! A nehéz feladatok roppant hálás talajt jelentenek az asszimi­
lációk számára. A cárkisasszony néhány mesében azt követeli a
hőstől, hogy építsen fel egy csodapalotát. Ezt a hős varázsesz­
köze segítségével rendszerint nyomban fel is építi. Ez az eset:
nehéz feladat és megoldása. De a csodapalota építésének egé­
szen más jelentése is lehet. A hős hosszú vándorút, számtalan
hőstett után egy szemvillanás alatt palotát épít, és mint cárevics
jelenik meg benne. Ez viszont már a transzfiguráció, az apoteó-
zis egy különleges esete, nem pedig nehéz feladat megoldása.
Az egyik forma asszimilálódott a másikhoz, tegyük hozzá, hogy

67
ezúttal is nyitva hagyjuk a kérdést, az adott forma két jelentése
közül melyik tekinthető elsődlegesnek. Ezt a mese történeti
kutatóinak kell eldönteni.
A feladatot végezetül asszimilálhatja a sárkányviadal is. A
leányrabló, országdúló sárkánnyal folytatott viadal és a cárkis­
asszony által kiadott feladatok merőben különböző elemek. Az
egyik mesében azonban a cárkisasszony azt követeli a hőstől:
ha el akarja nyerni a kezét, győzze le a sárkányt. Vajon úgy
tekintsük-e ezt az esetet, mint nehéz feladatot (3), vagy mint
küzdelmet (Б)1 Ez az eset feladat, mivel először is házasság
követi, másodszor azért, mert a küzdelmet úgy határoztuk meg
fentebb, hogy az a károkozó ellenféllel folytatott harc, a sárkány
viszont az adott esetben nem károkozó, csupán ad hoc került
színre, és a cselekmény menete mit sem változna, ha valamilyen
más lény szerepelne helyette, amelyet a hősnek meg kell ölnie,
vagy meg kell szelídítenie (vö.: lóbetörés, vetélytárs legyőzése).
Hasonlóképpen gyakran asszimilálódik a kezdeti károkozás
és a károkozó üldözése is. A 93. sz. mese avval kezdődik, hogy
Iván nővére (boszorkány, akit nőstény sárkánynak is neveznek)
fel akarja falni a testvérét. A fiú megszökik hazulról, és ebből
bontakozik ki a történet. A sárkány nővére (jellegzetes üldöző
szereplő) itt a hős nővére, az üldözés pedig a mese elejére került
mint A (károkozás), mégpedig Axvn. Általában ha összevetjük
azt, ahogyan a nőstény sárkány üldözi áldozatát azzal, ahogyan
a mese elején a mostoha eljár, akkor olyan párhuzamokat ka­
punk, amelyek némileg megvilágítják az olyan kezdéseket is,
ahol a mostoha kínozza a mostohaleányt. Az ilyen összehason­
lítás különösen akkor lesz plasztikus, ha kiegészítjük még a
szereplők attribútumainak vizsgálatával is. Nagyobb anyag be­
vonásával kimutatható, hogy a mostohaanya voltaképpen nem
más, mint a mese elejére áttett sárkány, aki magára öltötte a
vasorrú bába vonásait és bizonyos valószerű, életből vett voná­
sokat. Az elűzést egyes esetekben közvetlenül párhuzamba ál­
líthatjuk az üldözéssel. így például az az eset, amikor a nőstény
sárkány almafává változik, a hős útjába áll, és halálhozó gyü­
mölcsével kínálja őt, nyilvánvalóan analóg azzal, amikor a mos­
toha mérgezett almát küld a mostohaleánynak. Hasonlóképp
analóg ezzel a nőstény sárkány átalakulása koldusasszonnyá, a
mostoha által a leány után küldött boszorkány átalakulása ko­
fává stb.

68
 Az asszimilációhoz hasonló jelenség, amikor egy bizonyos
funkció kétféle morfológiai jelentéssel rendelkezik. A legegysze­
rűbb példával a 265. számú Fehér kiskacsa c. mese szolgál. A
herceg elutazik hazulról, és megtiltja feleségének, hogy elhagyja
a házat. A hercegnéhez beállít „egy olyan egyszerű, jólelkű-for-
ma asszony". „Hát te - azt mondja -, mit búslakodsz? Néznéd
meg legalább isten szép világát, legalább kimennél a kertbe
sétálni" stb. (a károkozó cselvető rábeszélése - a1). A hercegné
kimegy a kertbe. Hallgat a károkozó rábeszélésére (a1), egyúttal
megszegi a tilalmat (br). Ily módon az, hogy a hercegné elhagyja
a házat; kettős morfológiai szerepet kap. Egy másik, bonyolul­
tabb példával találkozhatunk a 179. számú mesében. Itt a nehéz
feladat (szökellő ló hátáról meg kell csókolni a cárkisasszonyt)
a mese elejére került. A következménye az, hogy a hős útnak
indul, vagyis a nehéz feladatra illik a bekapcsoló mozzanat (B)
meghatározása. Jellemző, hogy a feladat felszólítás formájában
hangzik el, hasonlóan ahhoz, ahogy az elrabolt cárkisasszony
apja kér segítséget (vö.: „Ki az, aki az én leányomat, Tündérarcú
cárkisasszonyt szökellő lova hátáról megcsókolja?" stb.; „Ki
keresi meg az én leányaimat?" stb.). A felszólítás mindkét eset­
ben egyaránt B1elem, de a 179. számú mesében a felszólítás ezen
túl egyúttal nehéz feladat is. Itt - akárcsak némely más hasonló
esetben - a nehéz feladat bekerült a bonyodalomba, B-ként
használatos, egyszersmind megmaradt 3 elem is.
Láthatjuk tehát, hogy a funkciók végrehajtásának módjai hat­
nak egymásra, valamint hogy a hasonló formák különböző
funkciók betöltésére alkalmasak. Némely forma átkerülhet a
mese másik helyére, új jelentést vehet fel, miközben esetleg
megtartja eredeti jelentését is. Ezek a jelenségek megnehezítik
az elemzést és az összehasonlítások során különös figyelemmel
kell lenni rájuk.

69
 V.
A MESE NÉHÁNY EGYÉB ELEME

A)
A funkciók összekapcsolását szolgáló segédelemek

A funkciók képezik a mese fő elemeit, azokat az elemeket,

amelyekre a cselekmény menete épül. Ezek m ellett van­
nak olyan alkotórészek is, amelyek nem gyakorolnak ugyan
döntő befolyást a cselekmény fejlődésére, mégis igen fon­
tosak.
Megfigyelhetjük, hogy az egyes funkciók nem mindig kö­
vetik egymást közvetlenül. Ha az egymást követő funkciókat
különböző'szereplők hajtják végre, a második szereplőnek tud­
nia kell, mi történt korábban. Ennek megoldására a tájékoz­
tatás formáinak egész rendszere alakult ki a mesében, ezek
művészi kidolgozása rendkívül erőteljes lehet. Némely eset­
ben a tájékoztatás hiányzik a meséből, ilyenkor a szereplők
ex machina cselekszenek, vagy mindentudóak; másrészt elő­
fordul az is, hogy tájékoztatás ott is van, ahol voltaképpen
semmi szükség nem lenne rá. Ezek a tájékoztatások kapcsol­
ják össze az egyes funkciókat a cselekmény folyamán.
Néhány példa: Koscsejtól visszaszerzik az elrabolt cárkis­
asszonyt. Következik az üldözés. Követhetné ez az esemény
közvetlenül a visszaszerzést is, a mesélő azonban betoldja ide
Koscsej lovának szavait: „Iván cárevics itt járt, magával vitte
Marja-Morevnát" stb. Ily módon kapcsolódik össze a szerzés
(JT) az üldözéssel (77p, lásd: 159).
Ez a tájékoztatás legegyszerűbb formája. Művészileg erő­
teljesebb a következő forma: A csodaalmák tulajdonosánál a
palánk felett húrok vannak kifeszítve. Amikor Iván kifele
menet átugrik a palánkon, hozzáér a húrokhoz: a boszorkány
tudomást szerez a lopásról, és megkezdődik az üldözés. A
húrok - ugyancsak a funkciók összekapcsolása céljából - szere­
pelnek a tűzmadárról szóló és más mesékben is.

70
 Bonyolultabb esettel találkozunk a 106. és a 108. számú me­
sében. Itt a boszorkány tévedésből Iván helyett a saját lányát
falta fel. Ezt azonban nem tudja. Ivasko rejtekhelyéről csúfoló­
dással adja tudtára, hogy mi történt, ezt követi a szökés és az
üldözés.
Fordított a helyzet, amikor az üldözöttnek kell tudomást
szerezni arról, hogy üldözik. A hős a földhöz tapasztja a fülét, és
így hallja meg az üldözők dobogását.
Annak az üldözési formának, melynek során a sárkány leá­
nyai vagy feleségei kertté, kúttá stb. változnak át, specifikus
formája a következő. Iván, miután legyőzte a sárkányt, és haza­
felé készülődik, még egyszer visszatér. Kihallgatja a nőstény sár­
kányok beszélgetését, és ily módon szerez tudomást az üldözésről.
Ezeket az eseteket közvetlen tájékoztatásnak nevezhetjük. Lé­
nyegét tekintve e kategóriába tartoznak azok az elemek is,
amelyeket fentebb B-vel jelöltünk (a baj vagy hiány hírül adása),
valamint a w elem (a károkozó értesülést szerez - vagy nem szerez
- a hősről). De minthogy ezek a mozzanatok a bonyodalom
szempontjából döntő fontosságúak, önálló funkciókká váltak.
A tájékoztatás a legkülönbözőbb funkciók közötti hézagot
töltheti ki. Például: az elrabolt cárkisasszony a kutyájával
levelet küld a szüleinek, melyben tudtukra adja, hogy csak
Kozsemjaka tudja megmenteni őt (az összekapcsolt funkciók: a
károkozás és a hős útnak indítása, A és B). A cár tudomást szerez
a hősről. A hősről adott efféle információk különféle emocioná­
lis színezetet ölthetnek. Sajátos formája ennek az irigyek rágal­
mazása („Az a fickó avval henceg.. stb.), melynek a hős útnak
indítása a következménye. Más esetekben a hős csakugyan
henceg erejével (192). Ugyanilyen szerepet tölthetnek be bizo­
nyos esetekben a panaszok is.
Néha az effajta tájékoztatás párbeszédes formában történik.
A mesében kialakultak az ilyen dialógusok kanonikus formái.
Ahhoz, hogy az adományozó átadhassa varázserejű ajándékát,
értesülnie kell a történtekről. így alakult ki a vasorrú bába és Iván
párbeszéde. Ugyanígy a segítőtársnak is tudomást kell szerez­
nie a bajról, mielőtt közbelépne, így alakult ki Iván jellegzetes
párbeszéde a lovával vagy más segítőtársával.
Bármennyire sokfélék is a fenti esetek, van egy közös jellem­
zőjük: az egyik szereplő megtud valamit a másiktól, és ennek
révén kapcsolódik az egyik funkció az utána következőhöz.

71
 Egyes esetekben ahhoz, hogy a szereplők bekapcsolódhas­
sanak az események menetébe, meg kell hallaniuk valamit
(híradás, hallgatózás, hangjel, panasz, rágalom stb.), másszor
azért kezdenek hozzá funkciójuk elvégzéséhez, mert látnak
valamit.
Iván palotát épít a cáréval szemközt. A cár meglátja, és felis­
meri Ivánt. Ezt követi Iván és a cárkisasszony házassága. Néha
ilyen és ehhez hasonló esetekben látcsövet használnak a szerep­
lők. Hasonló a feladata más funkciók esetében az olyan szerep­
lőknek, mint Csupaszem és Csupafül.
Ha a szükséges tárgy nagyon kicsi, vagy nagyon messzi van
stb., akkor a mese az összekapcsolás más módjait alkalmazza.
A tárgyat odaviszik, vagy - ha személyről van szó - odavezetik a
helyszínre. Az öregember hoz a cárnak egy madarat (126), a
sztrelec elhozza a koronát a cárkisasszonynak (127), a sztrelec
elhozza a cárnak a tűzmadár tollát (169), az öregasszony hoz
a cárnak egy vég vásznat stb. Ily módon a legkülönbözőbb
funkciók kapcsolódhatnak össze. A tűzmadárról szóló mesé­
ben Ivánt odavezetik a cár elé. Hasonló mozzanattal, de más
alkalmazásban találkozunk a 145. számú mesében is, ahol az
apa a király elé vezeti a fiait. Ez utóbbi esetben nem két funkció
kapcsolódik össze, hanem a kezdőszituáció és az útnak indítás:
a cár nőtlen, elébe vezetnek hét ügyes legényt, a cár őket küldi
menyasszonyért.
Közel áll ehhez a hős megérkezése, például menyasszonya és
az álhős esküvőjére. így kapcsolódik össze az álhős jogtalan
követelése (Ф) és az igazi hős felismerése (У). Művészileg hatá­
sosabb forma is állhat a két funkció között. A menyegzőre
meghívnak minden koldust, köztük van a hős is stb. A nagy lako­
mák szolgálhatnak az P (nehéz feladat megoldása) és az У (a hős
felismerése) elem összekapcsolására is. A hős teljesítette a
cárkisasszonytól kapott feladatát, de eltűnt, és senki se tudja,
hol van. Nagy lakomát csapnak, a cárkisasszony körbejár a
vendégek között, és ekkor felismeri a hőst. Hasonlóképpen
leplezi le a cárkisasszony az álhőst. Szemlére vezénylik ki a
katonákat, a cárkisasszony végignézi a sorokat, és felismeri a
csalót. A lakomarendezést nem tekintjük önálló funkciónak.
Ez csupán összekötő segédelem az álhős jogtalan követelései
(Ф) vagy a nehéz feladat megoldása (P) és a hős (У) felismerése
között.

72
 Az itt felsorolt öt-hat változatot nem rendszereztük, és nem is
soroltunk fel minden változatot. Erre céljaink szempontjából
egyelőre nincs is szükség. Azokat az elemeket, amelyeknek az a
szerepük, hogy a funkciókat összekapcsolják, § jellel jelöljük.

B)
A háromszoros ismétléssel kapcsolatos segédelemek

Hasonló összekötő elemekkel találkozunk a különféle meghá­

romszorozódások esetében is. A háromszori ismétlődés jelensé­
gét már kellőképpen megvilágította a szakirodalom, igy ezzel a
kérdéssel itt nem szükséges foglalkoznunk. Annyit jegyzünk
meg csupán, hogy megháromszorozódhatnak bizonyos attribú­
tumok (háromfejű sárkány), egyes funkciók és funkciópárok
(üldözés - megmenekülés), funkciócsoportok, sőt egész mene­
tek is. Az ismétlődés állhat egyenrangú elemekből (három fel­
adat, háromévi szolgálat), lehet fokozó (a harmadik feladat a
legnehezebb, a harmadik csata a legszörnyűbb), vagy két nega­
tív eredményt követhet egy pozitív harmadik.
A cselekmény néha mechanikusan megismétlődik, máskor
azonban a további kibontakozás megakadályozására olyan ele­
meket kell bevezetni, amelyek megakasztják a cselekményt, és
kiváltják az ismétlődést.
Lássunk néhány példát:
Iván kap az apjától egy bunkót, kampósbotot vagy láncot.
Kétszer felhajítja a botot vagy megpróbálja elszakítani a láncot.
A bot a földre zuhanva eltörik. Iván újabb bunkót kér, és csak a
harmadikat tartja megfelelőnek. A varázseszköz próbáját nem
tarthatjuk önálló funkciónak, csupán az a feladata, hogy moti­
válja az átadás megháromszorozását.
Iván találkozik egy öregasszonnyal (vasorrú bábával, le­
ánnyal), aki továbbküldi a nővéréhez. Az egyik nővértől a
másikhoz vezető utat egy gombolyag mutatja, ugyanígy jut el
Iván a harmadik nővérhez. A gombolyag útmutatása ebben az
esetben nem tekinthető R funkciónak (kalauzolás). A gombo­
lyag csupán egyik ajándékozótól a másikhoz vezeti a hőst, ezt
pedig az adományozó megháromszorozása teszi szükségessé.
Nagyon valószínű, hogy a gombolyagnak éppen ez a specifi­
kus szerepe. Ugyanakkor az is előfordul, hogy a gombolyag útja

73
céljához vezeti el a hőst, és ebben az esetben az R-rel jelölt
funkciót tölti be.
Vizsgáljuk meg még a következő példát: ahhoz, hogy az üldö­
zés megismétlődjön, az ellenfélnek el kell pusztítani az aka­
dályt, amit a hős állít az útjába. A boszorkány keresztülrágja az
erdő fáit, és ezzel kezdetét veszi a második üldözés. A fák
keresztülrágását nem sorolhatjuk be a fentebb felsorolt harminc­
egy funkció egyikébe sem. Ez az elem csupán a megháromszo-
rozást szolgálja, az a feladata, hogy az első teljesítést a második­
kal, amazt pedig a harmadikkal összekapcsolja. Emellett azonban
találkozunk olyan formával is, amikor a boszorkány egyszerűen
elrágja annak a fának a törzsét, amelyen Iván rejtőzködik. Itt az
előbbi segédelem önálló jelentéssel rendelkezik.
Hasonlóképpen: ha Iván, aki szakácsként vagy lovászként
szolgál, legyőzi az első sárkányt, aztán visszatér a konyhára,
akkor ezt a visszatérést nem tekinthetjük 1 funkciónak (vissza­
térésnek), ez csupán az első, a második és a harmadik csata
összekapcsolása. Ha viszont a harmadik ütközet után Iván a
kiszabadított cárkisasszonnyal hazatér otthonába, akkor az csak­
ugyan 1 funkció (visszatérés).

C)
Motivációk

Motivációnak nevezzük azokat az okokat és célokat, amelyek a

szereplőket különféle tettekre ösztönzik. A motivációk olykor
egészen különös, erőteljes színezetet adhatnak a mesének, még­
is ezek a mesék legkevésbé állandó, leglabilisabb elemei. Ezen­
kívül kevésbé világos és határozott elemek, mint akár a funkci­
ók, akár az összekötő elemek.
A mese középső részében előforduló cselekedeteket magától
értetődően motiválják az előzmények, és csupán a mese első
alapvető funkciója, a kár vagy hiány okozása szorul bizonyos
kiegészítő motiválásra.
Megfigyelhetjük, hogy a mese teljesen azonos vagy igen ha­
sonló tetteket a lehető legváltozatosabb módon motiválhat. Az
elűzetés, tengerre űzés motivációja lehet: a mostoha gyűlölete,
a testvérek viszálya az örökség miatt, irigység, a versenytárstól
való félelem (Iván és a kereskedő), rangon aluli házasság (Iván,

74
 a parasztfiú és a cárkisasszony), házastársi hűtlenség gyanúja,
olyan jóslat, mely szerint a gyermek szüleire tör. Ezekben az
esetekben az elűzést a károkozó kapzsi, gonosz, irigy, gyanakvó
jelleme motiválja. De az elűzést motiválhatja az elűzött személy
rossz jelleme is. Az elűzetésnek ezekben az esetekben bizonyos
igazságszolgáltató színezete van. A gyerek vagy unoka gazsá­
gokat eszel ki, ostobaságokat művel (kitépi a járókelők kezét-lá-
bát), a város lakói panaszt tesznek (panasz - §), a nagyapa
elkergeti unokáját.
Bár az elüldözött személy tettei cselekvések, a járókelők kezé-
nek-lábának kiszaggatását mégsem tekinthetjük a cselekmény
menetében szerepet játszó funkciónak. Ez a hős egy tulajdonsága,
amely cselekvésekben realizálódik, és okot szolgáltat az elűze-
tésre.
Megjegyezzük, hogy a sárkány és egy sor más károkozó sze­
replő tetteit sohasem motiválja a mese. Természetes, hogy a
sárkány is valamilyen szándékkal rabolja el a menyasszonyt
(vagy azért, hogy erőszakosan házastársává tegye, vagy hogy
felfalja), a mese azonban ezt nem részletezi. Bátran feltételezhet­
jük, hogy a mesétől általában idegen a szavakban megfogalma­
zott motiváció, és a motiválás mint olyan nagy valószínűséggel
újabb keletű képződménynek tekinthető.
Azokban a mesékben, ahol hiányzik a károkozás, a helyében
a (hiány) áll, az első funkció pedig В (útnak indítás). Megfigyel­
hetjük, hogy a hiánnyal kapcsolatos útnak indítást is a legválto­
zatosabb módon motiválhatja a mese.
A kezdeti hiány vagy nélkülözés voltaképp valamilyen hely­
zet. Feltételezhető, hogy a cselekmény megindulása előtt ez az
állapot már évek óta tartott. De elkövetkezik egy pillanat, ami­
kor az útnak indító vagy a kereső hős egyszeriben tudatára
ébred, hogy valami hiányzik neki, ez a mozzanat motiválható,
és majd ez vezet az útnak indításhoz (B) vagy közvetlenül a
keresőúthoz (C l).
A hiány felismerése a következő módon mehet végbe: a hi­
ányérzet objektuma akaratlanul hírt ad magáról, vagy úgy, hogy
megjelenik egy pillanatra, és valami szembeötlő nyomot hagy
maga után, vagy valamilyen közvetett alakban (arckép, szóbeli
leírás) jelenik meg a hős előtt. A hős (vagy az útnak indító)
elveszíti lelki nyugalmát, vágy ébred benne az egyszer látott
szépség iránt, és ebből fejlődik ki a cselekmény. Egyik jellegzetes

75
és gyönyörű példája ennek a tűzmadár elhullajtott tolla. „Ez a
toll olyan csudálatos és ragyogó volt, hogy ha bevitték egy sötét
szobába, csak felragyogott, mintha tömérdek gyertyát gyújtot­
tak volna odabenn."* Hasonlóképpen kezdődik a 138. számú
mese is. A cár álmában lát egy gyönyörű lovat. A ló „minden
szőre szála színezüst, homlokán a tündöklő hold". A cár elküldi
a hőst a lóért. A cárkisasszony esetében ezt az elemet másképp
festi a mese. A hős meglátja a repülő szekéren arra hajtó cárkis­
asszonyt: „feltündökölt az égbolt és föld, repül a levegőben az
aranykocsi, eléfogva hat tüzes sárkány; a kocsiban ott ül Bölcs
Jelena királykisasszony, de olyan gyönyörűséges szép, hogy se
szóval elmondani, se tollal leírni nem lehet! Leszáll a leány a
kocsiról, felül aranytrónusára; kezdi szólongatni galambjait,
azok odarepülnek hozzá, ő meg tanítgatja őket mindenféle tu­
dományra. Befejezte a tanítást, felpattant a kocsijára, és már
híre-hamva se volt!" (236) A hős beleszeret Bölcs Jelenába stb.
Ide sorolhatjuk azokat az eseteket is, amikor a hős a tiltott
kamrában meglátja egy gyönyörűséges szép leány arcképét és
halálosan beleszeret stb.
Találkozhatunk továbbá olyan esetekkel is, amikor a hiány
közvetítő szereplők révén tudatosul a hősben. Ők hívják fel Iván
figyelmét arra, hogy valami hiányzik az életéből. Ezek többnyire
a szülők, akik úgy vélik, hogy fiuknak feleségre van szüksége.
Hasonló szerepet töltenek be a gyönyörűséges szép leányról
szóló elbeszélések, mint a következő: „Ó, Iván cárevics! Miféle
szépség volnék én? Hanem ott él hetedhét országon is túl, a
hetvenhetedik királyságban a sárkánykirály leánya, az aztán
igazán leírhatatlan szépség" (161). Az ilyen és ehhez hasonló
elbeszélések (királykisasszonyokról, hősökről, csodadolgokról)
vágyat ébresztenek a hősben vagy az útnak indítóban, és ezzel
kezdődik a keresőút.
Előfordul az is, hogy a hiány csak látszólagos. A gonosz nővér,
anya, gazda, király elküldi Ivánt, hogy szerezze meg számukra
ezt meg azt a csudadolgot, amelyre tulajdonképpen semmi
szükségük sincs, és csupán ürügyül szolgál, hogy megszabadul­

*Sajnos, a mi anyagunkban nincs teljesen analóg eset a cárkisasszony hiá­

nyának felismerésére. Emlékezzünk azonban Izolda arany hajszálára, melyet
fecskék hoztak Marke királynak. Hasonló szerepe van a csodálatosan illatos
hajszálnak, melyet az afrikai mesében a tenger hullámai sodornak partra. Egy
ógörög mesében a sas hozza el a királynak a gyönyörű hetéra papucsát.

76
 hassanak a fiútól. A kereskedő azért küldi el, mert fél az erejétől;
a cár azért, hogy megkaparinthassa a feleségét; a gonosz nővé­
rek a sárkány biztatására. Az efféle útnak indításokat olykor
tettetett betegség motiválja. Ezekben az esetekben nincs valósá­
gos károkozás, és ezt helyettesíti logikailag (morfológiailag
azonban nem) az útnak indítás.
A gonosz nővérek mögött ott áll a sárkány, és az útnak induló
szereplő rendszerint ugyanúgy nyeri el a büntetését, mint más
mesékben a károkozó. Megfigyelhetjük, hogy az ellenséges és a
baráti indítékú útra bocsátás teljesen egyformán alakul a továb­
biakban. Akár azért indul útnak a hős holmi csudadologért,
mert gonosz nővére vagy a gonosz cár el akarja pusztítani őt,
akár azért, mert az apja beteg, vagy mert apja álmában meglátta
a csudadolgot, mindez - mint a továbbiakban látni fogjuk - a
cselekmény menetét, vagyis a keresőutat magát a legkevésbé
sem befolyásolja. Általában megállapíthatjuk, hogy a szereplők
érzelmei és szándékai sohasem tükröződnek a cselekmény me­
netében.
A hiány felismerésének számtalan módja van. Irigység, a hős
szegénysége (a racionalizálódott formákban), ereje, virtusa és
még sok más ok egyaránt lehet indítéka annak, hogy keresőútra
indul. Még a gyermekáldás utáni vágy is alkalmas arra, hogy
önálló mesemenet indítéka legyen (a hőst elküldik, hogy szerez­
zen orvosságot a gyermektelenségre). Ez az eset roppant érde­
kes. Arra vall, hogy bármely mesebeli elem (adott esetben a
király gyermektelensége) alkalmas arra, hogy belőle cselek­
mény fakadjon, önálló történetté növekedjék, mesévé kereked­
jék. De mint minden élőlény, a mese is csupán saját képére és
hasonlatosságára képes újat teremteni. Ha a mese organizmu­
sában valamely sejt önálló kis történetté fejlődik, az - mint a
továbbiakban látni fogjuk - ugyanazon törvények szerint épül
fel, mint minden varázsmese.
A hiányérzetet gyakran semmi sem motiválja. A cár összehív­
ja gyermekeit: „Tegyetek nekem szolgálatot" stb. - mondja, és
keresőútra indítja őket.

77
 IX.
A MESE MINT KEREK EGÉSZ

Az ősnövény (Urpflanze) a legcsodála­

tosabb teremtmény lesz a földön. Ma­
ga a természet is megirigyel érte. E
modell és a hozzá illő kulcs segítségé­
vel lehetségessé válik, hogy növények
végtelen sorát hozzuk létre; e növé­
nyek mindegyike öntörvényű, belső­
leg következetes lény lesz, vagyis
olyan, amely ha nem is létezett, létez­
hetett volna. Nem holmi költői vagy
festői álomképek vagy illúziók lesz­
nek, hanem olyan lények, melyeket a
belső igazság és szükségszerűség jelle­
mez. Ugyanez a törvényszerűség al­
kalmazható minden élő dologra.
Goethe

A)
A történetek összekapcsolásának módjai

Most, miután megállapítottuk, melyek a mese legfőbb elemei,

és megvilágítottunk néhány járulékos mozzanatot, hozzáfogha­
tunk a szövegek elemzéséhez.
Itt mindenekelőtt az a kérdés vetődik fel, mit is tekintünk
voltaképpen mesének.
Morfológiailag mesének tekinthető minden olyan fejlemény,
amely a károkozástól (A) vagy hiánytól (a) különféle közbeeső
funkciókon keresztül házassághoz (C*) vagy más megoldás
értékű funkcióhoz vezet. Zárófunkcióként szerepel némely eset­
ben a megjutalmazás (Z), szerzés, vagy a baj megszüntetése (Jl),
megmenekülés az üldözés elől (Cn) stb. Egy ilyen fejlődési
láncolatot menetnek nevezünk. Minden újabb károkozás, min­
den újabb hiány újabb menetet hoz létre. Egy-egy mese több
menetből is állhat, és a szöveg elemzése során mindenekelőtt

91
azt kell megállapítanunk, hány menetből áll. A menetek követ­
kezhetnek sorban egymás után, de össze is fonódhatnak oly
módon, hogy a történet egy ponton megszakad, és beékelődik
a közepébe a másik menet. A menetek elkülönítése nem mindig
könnyű, de minden esetben lehetséges. Bár a mesét feltételesen
a menettel azonosítottuk, ez még nem jelenti azt, hogy a mene­
tek száma pontosan megfelel a mesék számának. A paraleliz-
musok, ismétlések stb. különleges formái következtében egy-
egy mese több menetet is tartalmazhat.
Ezért, mielőtt arra válaszolnánk, hogyan különböztethetjük
meg az egy mesét tartalmazó szöveget a két vagy több mesét
tartalmazó szövegtől, vizsgáljuk meg, milyen módon kapcso­
lódnak egymáshoz a menetek, függetlenül attól, hány mesét
tartalmaz a szöveg.
A menetek kapcsolódása a következő lehet:
1. Az egyik menet követi a másikat. Az ilyen kapcsolódás
hozzávetőleges sémája:

1. A I------------------------|C*

II. A I------------------------ le2

2. Az újabb menet előbb kezdődik, mintsem az első véget

érne. A cselekményt egy epizódszerű menet szakítja meg. Az
epizód befejeztével következik az első menet folytatása és befe­
jezése:

I. A I------------- 1 R ...................... Л I---------------|C*

a I----------------------------- \л

3. Az epizód szintén megszakadhat, és ekkor meglehetősen

bonyolult szerkezet alakulhat ki:

II.

III.

92
 4. A mese kezdődhet egyszerre két károkozással, ezek közül
először az első hárul el, majd a második. Ha a hőst megölik, és
ellopják varázseszközét, akkor a hős előbb feltámad, ezután
szerzi vissza a varázseszközt:

5. Két menetnek lehet közös vége:

6. Néhány mesében két kereső szerepel (lásd a 155. számú

mesét: két katona-fia Iván). Az első m enet közepén a két hős
elválik egymástól. Az elválás rendszerint jósfeliratú útjelző osz­
lopnál történik. Ez a bizonyos oszlop elválasztó elemként szolgál.
(Az ilyen elválást az útjelző oszlopnál < jellel jelöljük. Némely
esetben az oszlop puszta díszletként szerepel.) Elváláskor a
hősök gyakran nyújtanak át egymásnak jeladó tárgyakat (kana­
lat, tükröt, kendőt). A jeladó tárgy átadását s-sel jelöljük. Az
ilyen mesék szerkezete a következő:

Ezek a menetek összekapcsolásának legfőbb módjai.

Felmerül a kérdés: mikor alkot több menet egy mesét, és
mikor minősíthetjük a szöveget két vagy több mesének? Itt
mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a menetek összekapcsolási
módjának e tekintetben semmi jelentősége sincs. Tökéletesen meg­
bízható jegyek nincsenek. De néhány világosabb esetet meg
tudunk határozni.
Egy mesét tartalmaz a szöveg a következő esetekben:
1. Ha az egész mese egy menetből áll.

93
 2. Ha a mese két menetből áll, amelyek közül az egyik kedve­
ző, a másik rossz végkimenetelű. Példa: I. menet - a mostoha
elűzi a mostohaleányt. Az apa elviszi őt. A leány ajándékokkal
tér vissza. II. menet - a mostoha elküldi az édeslányait, az apa
elviszi őket, s a lányok megbüntetve térnek vissza.
3. A teljes menet megháromszorozódása esetében. A sárkány
elrabolja a leányt. I. és II. menet - a fivérek sorra keresésére
indulnak, de elakadnak. III. menet - a legkisebbik fiútestvér
útnak indul, kiszabadítja a leányt és fivéreit.
4. Ha az első menetben a hős varázseszközt kap, amelyet
azonban csak a második menetben alkalmaz. Példa: I. menet -
a testvérek útnak indulnak, hogy lovat szerezzenek maguknak.
Megszerzik a lovat, majd hazatérnek. II menet - a sárkány
fenyegeti a cárkisasszonyt. A testvérek útnak indulnak. Lovuk
segítségével célhoz érnek. - Itt valószínűleg a következő történt:
a varázseszköz megszerzése, amely rendszerint a mese közepén
szokott elhelyezkedni, ebben az esetben a fő bonyodalom (a
sárkány okozta veszedelem) elé került. A varázseszköz meg­
szerzését megelőzi a hiány motiválatlan felismerése (a fivérek­
nek egyszeriben eszükbe jut, hogy lóra lenne szükségük), és
keresőútra indulnak, vagyis kialakul a menet.
5. Egy mesével van dolgunk akkor is, ha a kár végleges
elhárítása előtt újabb hiány merül fel, amely újabb keresést,
vagyis újabb menetet eredményez. Ezekben az esetekben újabb
ló, újabb, Koscsej halálát rejtő tojás stb. kell, ezzel veszi kezdetét
az újabb cselekmény, az előbbi cselekmény pedig ideiglenesen
függőben marad.
6. Egy mesét tartalmaz a szöveg, ha a bonyodalomban egy­
szerre két károkozás történik (a mostohalány elüldözése és
elvarázslása stb.).
7. Egy meséből áll az a szöveg is, melyben az első menet
tartalmazza a sárkány legyőzését, a második pedig a testvérek
szerzeményének elrablásával, a hős szakadékba vettetésével
stb. kezdődik, majd ezután következik az álhős jogtalan köve­
telése (Ф) és a nehéz feladat. Ez az a fejlődési lánc, amely a mese
összes funkcióinak felsorolásakor tárult elénk. Ez a mese legtel­
jesebb és legtökéletesebb formája.
8. Azokat a meséket, amelyekben a hősök az útjelző oszlopnál
elválnak egymástól, szintén az egytagú mesék közé sorolhatjuk.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fivérek további sorsa

94
teljesen önálló mesévé fejlődhet, és lehetséges, hogy ezt az esetet
ki kell zárnunk az egytagú mesék sorából.
Minden más esetben két vagy több mesét tartalmaz a szöveg.
Többtagúság megállapításakor nem szabad hogy a kutatót fél­
revezesse a menet rövidsége. Különösen rövidek rendszerint
azok a menetek, amelyek a vetés megdézsmálását és a háború
meghirdetését tartalmazzák. A vetés megdézsmálása egyébként
is némiképp különleges helyet foglal el. Az esetek többségében
feltűnő, hogy a vetést dézsmáló szereplő a második menetben
fontosabb szerepet játszik, mint az elsőben, és hogy a vetés
dézsmálása csak arra szolgál, hogy bemutassa őt. így például a
105. számú mesében a szénát dézsmáló kanca a későbbiekben
adományozó lesz (vö. 186,187). A 126. számú mesében a búzát
dézsmáló madárka képében a rézmuzsik jelenik meg a színen,
aki a 129. és 125. számú mesék rézmuzsikjának analógja („Az a
madár pedig nem más volt, hanem a rézemberke"). Nem lehet
azonban a meséket a szereplők megjelenésének formái alapján
tagolni, így ugyanis mondhatnánk azt is, hogy minden első
menet csupán előkészítő jellegű, és az a szerepe, hogy bemutas­
sa a következő menet szereplőit. Elméletileg a vetés dézsmálása
és a tolvaj elfogása teljesen önálló mese. Az ilyen meneteket
azonban többnyire csupán bevezetésnek érezzük.

B)
Elemzési minta

Ha tudjuk, hogyan választhatók el a menetek, bármilyen mesét

alkotóelemeire tudunk bontani. Emlékeztetünk arra, hogy a
mese legfőbb szerkezeti elemei a szereplők funkciói. Vannak
továbbá összekötő elemek, motiváló elemek. Különleges helyet
foglalnak el a szereplők megjelenési formái (a sárkány röpülé-
se, találkozás a vasorrú bábával). Végül vannak attributiv,
illetve díszletszerű elemek, mint a vasorrú bába kunyhója
vagy agyagkemencéje. Az elemeknek ez az öt osztálya már
nem csupán a szerkezetét határozza meg, hanem a mesét a
maga egészében is.
Próbáljunk meg végigelemezni egy teljes mesét. Példaként
egy nagyon rövid, egymenetes mesét választottunk, ez anya­
gunk legkisebb darabja. A bonyolultabb mesék bemutató elem-

95
zését a mellékletben helyeztük el, mivel ez főképp a szakem­
berek érdeklődésére tarthat igényt. A mese címe Ludak-hattyúk
(113).

Élt egyszer egy öregember

meg egy öreganyó; volt nekik
egy leányuk meg egy kicsiny
fiuk1. 1. Kezdő szituáció (i).
„Lányom, lányom - azt
mondja egyszer az asszony -,
mi elmegyünk dolgozni, ho­
zunk neked cipót, ruhát var­
runk, kendőt veszünk, okos
légy, vigyázz az öcsikédre, ki
ne menj az udvarból."2 2. Tilalom, ígérettel erősítve {o').
Az öregek elmentek3, a kis­ 3. Az idősebbek eltávozása (e1).
lány meg elfelejtkezett arról,
mit parancsoltak neki4, leül­ 4. A tilalom megszegésének
tette a testvérkéjét a fűre az ab­ motivációja (Mof).
lak alá, ő maga meg kiszaladt
az utcára, játszani, sétálgatni5. 5. A tilalom megszegése (b]).
Odarepültek egyszeriben a
ludak-hattyúk, felkapták a kis­
fiút, és elvitték magukkal a
szárnyukon6. 6. A károkozás szöktetéssel (A1)-
Hazajön a kislány, nézi, hát
nincs sehol a kisöccse7. 7. A baj hírüladásának (B4) csö-
Ijedtében felkiáltott, nézi itt kevénye (ekvivalense).
is, ott is, nincs sehol. Szólon-
gatja a kisöccsét, a könnye csak
úgy ömlik, fenyegetőzik, hogy
majd ha megjön az apjuk meg
az anyjuk, szorul az öcskös, de
amaz nem válaszol8. 8. Részletezés. Megháromszo­
Kiszalad a leány a tiszta me­ rozódás csökevénye.
zőbe9; messze fenn az égen ott 9. A ház elhagyása keresés köz­
húznak a ludak-hattyúk, és el­ ben (CT).
tűnnek a sötét erdőben. Ezek­
nek a ludaknak-hattyúknak rég­
óta rossz hírük volt, sok gaz-

96
ságot követtek el, sok kisgye­ 10. Mivel a mesében nincs út­
reket raboltak el. A kislány ki­ nak indító, aki a hős tudomá­
találta, hogy ők rabolták el a sára hozná a bajt, ez a szerep
kistestvérét is, utánuk eredt10. némi késéssel átruházódik a
rablóra, aki azáltal, hogy egy
pillanatra megmutatkozik, in­
formációt ad a baj jellegéről
(összekötő elem: §).
Futott, futott, hát egyszerre
ott áll egy kemence11. 11. A próbára tevő megjelenése
„Kemence, kemence, mondd (kanonikus megjelenési forma:
meg, hová repültek a ludak?" a hős véletlenül ráakad) [71,
„Egyél az én rozskenyerem­ 73]*.
ből, akkor megmondom."12 12. Párbeszéd a próbára tevő­
„Ó, az én édesapám házában vel (erősen megrövidült), és
még a búzalisztből készültet se próbatétel (Д1) [76, 78b].
eszem meg."13 13. A fitymáló válasz - a hős
(Ezután találkozik a kislány negatív reakciója (ki nem állt
az almafával és a patakkal. Ha­ próba, P mg).
sonló ajánlatok és hasonló fity­
máló válaszok14.) 14. Megháromszorozódás. A
Д - Р mg motívum még három­
Soká futhatott volna a me­ szor ismétlődik. A jutalmazás
zőn, soká barangolhatott volna mindhárom esetben elmarad
az erdőben, ha szerencséjére (zv
nem akad egy sündisznóra15. 15. A hálás segítőtárs megjele­
nése.
Félre akarta lökni16, 16. A segítő magatehetetlen ál­
lapota, kegyelemkérés nélkül
de félt, hogy megszúrja ma­ (d7).
gát17. 17. Megkegyelmezés (P)

„Sündisznócska, sündisz­
nócska, nem láttad, merre re­
pültek a ludak?"18 18. Párbeszéd (összekötő elem
„Arra, ni" - mutatja a sün­ -§)•
disznócska19. 19. A hálás sündisznó megmu­
tatja az utat (Z9 = R4).
* A szögletes zárójelben lévő számok az I. számú melléklet táblázataira utal­
nak, lásd a 121-128. oldalakat.

97
 Fut tovább a kislány, hát ott
áll az úton egy kacsalábon for­
gó kunyhó20. 20. A károkozó ellenfél lakó­
A kunyhóban ott ül a vasor­ helye [92b].
rú bába, csupa ín a pofája,
agyagból a lába21. 21. Az ellenfél külseje [94].
Ott ül a lány kisöccse is a
lócán22, 22. A keresett szereplő megje­
lenése [98].
aranyalmával játszadozik23. 23. Az arany a keresett szerep­
Meglátja a leány a kisöccsét, lő egyik állandó tartozéka [99].
odalopakodik hozzá, felkapja,
és már fut is vele24,25. 24. Szerzés, ravaszsággal és
erővel 071).
25. Bár nincs megemlítve, de
A ludak meg nyomban utá­ ide értendő a hazaindulás (1).
narepültek26, egykettőre, máris 26. Üldözés repüléssel (77p1).
a sarkában vannak a gonoszok.
Most aztán mitévő legyen?
(Újra megismétlődik az előb­
bi szereplők háromszori pró­
batétele, de pozitív válasszal,
ezt a próbatevők segítségnyúj­
tása követi, akik megmentik a
kislányt az üldözők elől. A pa­
tak, az almafa és a fa elrejti őt27. 27. Megismétlődik a három­
A mese a kislány hazatérésével szori próbatétel (Д1), a hős
végződik.) reakciója ezúttal pozitív (P). A
próbára tevő szereplő önma­
gát bocsátja a hős rendelkezé­
sére (Z9), ezzel megmenti az ül­
dözöttet (Cn4).

Ha most felírjuk a fenti mese valamennyi funkcióját, akkor a

következő képlethez jutunk:6

i61e V ó 1B4CÍ Л р ^ д 'г 'г 9 = O i4] x 3.

98
 Most képzeljük el, hogy hasonló módon végigelemeztük
anyagunk valamennyi meséjét, és minden elemzés után elkészí­
tettük a mese képletét. Mire vezethet ez az aprólékos munka?
Mindenekelőtt: az alkotórészekre bontás minden tudományos
vizsgálódás rendkívül fontos mozzanata. Mind ez ideig nem
rendelkeztünk megfelelő eszközzel ahhoz, hogy ezt a mesével
kapcsolatban teljesen objektív alapokon elvégezzük. Ez az első,
roppant fontos eredmény. De ezen túl a képleteket össze lehet
hasonlítani, és akkor megoldhatunk egy egész sor kérdést azok
közül, amelyeket a bevezető fejezetben felvetettünk.
Lássunk most hozzá e kérdések megválaszolásához!

C)
A klasszifikáció kérdése

Fentebb már vázoltuk, hogy miért vallott kudarcot a mese szü-

zsé szerinti osztályozása.
Használjuk fel eredményeinket a strukturális jegyek szerinti
felosztás megvalósításához.
Két kérdést kell megoldanunk: 1. A varázsmesék osztályának
elkülönítését a többi mesétől; 2. A varázsmesék osztályozását. A
varázsmesék felépítésének állandósága lehetővé teszi, hogy
megfogalmazzuk hipotetikus meghatározásunkat. Ez a kö­
vetkezőképpen hangzik: varázsmesének nevezzük azt a törté­
netet, amelyben a fentebb felsorolt funkciók különböző formák­
ban, de szigorúan megszabott sorrendben követik egymást;
minden mesében hiányzik közülük néhány, mások viszont is­
métlődhetnek. - Ilyen meghatározás esetében a varázsmese
terminus elveszti értelmét, hiszen könnyen elképzelhető olyan
varázsmese, fantasztikus mese, amely egész más módon épül
fel (vö.: Goethe meséjét a sárkányról és a liliomról, Andersen
néhány meséjét, Garsin meséit stb.). Másfelől a nem varázsme­
sék között is akad - kis számban - olyan mese, amely a fenti
szerkezet szerint épül fel. Néhány legenda, egy-két állatmese,
elvétve egy-egy novella is hasonló szerkezetet mutat. Ily módon
a varázsmese terminust célszerű lenne mással felcserélni. Alkal­
mas terminust nagyon nehéz találni, egyelőre meg is hagyhatjuk
a régi elnevezést. Akkor változtathatjuk majd meg, ha meg­
vizsgáltuk a mesék többi osztályát is, és ennek alapján megal­

99