28.

Orthodontiai fogmozgatás típusai, biológiája (Wolff

elmélet) és klinikai fázisai

Az orthodontiai fogelmozdítás során bekövetkező biológiai folyamatokat a szöveti átrendeződés

jellemzi. A dentalis és parodontális szövetek (dentin, cement, parodontális rostok és alveoláris
csont) alkalmazkodnak a fogszabályozó készülékek normális erői hatására.

Wolff elmélet remodellálódási elmélet:

• Wolff rámutatott, hogy a csontok belső szerkezeti felépítettsége tökéletesen
megfelel a terhelés erővonalainak. Az ő legjellegzetesebb példája a combcsont
fejének trabekuláris rajzolata.
A fogszabályozó kezelések elve az, hogy a fogat érő, hosszan taró nyomás hatására a fog
elmozdul és a körülötte lévő csontszövet átépül. A csont resorptiója a periodontális
ligamentumokra (PDL) ható nyomás következtében jön létre, míg azokon a csontfelszíneken,
ahol a PDL megfeszül, ott az csontfelépülést eredményez.

NYOMÁSI TERÜLET: csökkenő véráramlás, csökkenő oxigén ellátás

HÚZÁSI TERÜLET: növekvő véráramlás, növekvő oxigén ellátás

SEJTDIFFERENCIÁLÓDÁS

HÚZÁSI TERÜLET: Szöveti válasz: osteoprogenitor sejtek (osteoblast, kollagén, osteonektin,

osteokalcin, proteoglikánok)=oszteoid=érett csont mátrix
LAMINA DURA:
• Húzási terület: Fog kompenzációs megvastagodása jön létre, és a csont kompenzációs
elvékonyodása
• Nyomási terület: Fog kompenzációs elvékonyodása és a csont kompenzációs
megvastagodása jön létre
• Fogelmozdulás ideje alatt a lamina dura vastagsága állandó marad.

-A csontleépülést végző sejtek az osteoclastok, melyek az osteoclastok prekurzorjaiból

differenciálódással keletkeznek. A prekurzorok egyes elméletek szerint a keringésből kerülnek a
periosteumba, más elméletek szerint már eleve ott találhatóak.
-A húzási felszínen fokozott csontfelépülés jön létre, melyben az osteoblastok játszanak
szerepet.

A fogszabályozás biológiai folyamataiért, döntően az osteoblast-octeoclast rendszer felelős.

(remodelling)

1
Wolff:Julius Wolff egy német anatómus és sebész (1836-1902) a 19. században megfogalmazta
álláspontját miszerint, a csontrendszerre alkalmazott erő esetén a csontszerkezet adaptálódik-
alkalmazkodik az adott terheléshez. Trabekuláris szerkezete adaptív változáson megy át,
remodellálódik, a terhelés elviselése érdekében kompaktabb, tömörebb szerkezet jön létre,
vastagabb kortikális résszel. Ennek az inverze is igaz, ha a csontot nem éri terhelés, a
metabolikus folyamatok lelassulnak, és nincs meg az a természetes inger, mely remodellálódást
indukálna a csonttömörség fokozása érdekében.

A fogmozgatás biológiája:

Az orthodontiai fogmozgatás biológiaimechanizmust 2 tényezővel magyarázzák:

1.Bioelektromosság
2.Gyökérhártyára ható nyomás

A fogmedernyúlvány deformációja elektromos feszültséget kelt és ez a csontanyagcserét

befolyásolva váltja ki a remodellálódást.
A nyomás-húzás elmélet szerint a csontépítő és csontlebontó sejtek kémiai mediátorok hatására
képződnek és működnek. A kémiai anyagok a nyomás ill a húzás következtében jönnek létre, a
gyökérhártya véráramlásának megváltozása következtében. A nyomás a vérerek szűkítésével
vagy éppen tágulatával meg tudja változtatni a keringést a gyökérhártyában.

Piezoelektromosság: olyan elektromos áram, mely úgy jön létre, hogy valamilyen kristályos test
meghajlításakor a test anyagának kristályrácsa deformálódik és e miatt elektronok tolódnak el a
kristály egyik részéből egy másik részébe. Nem csak a csont, hanem a kollagén is
piezoelektromos.

Jellemzője:
-Hirtelen kisülés: ha erő hat a piezoelektromos anyagra, a fellépő feszültség kisül és nullára
leesik akkor is, ha az erő tovább hat.
-Amikor az erőhatás megszűnik, egy ellenkező irányú kisülés lép fel.
Mindkét jelenség megmagyarázható elektronáramlással amikor a kristály meghajlik és amikor
visszahajlik. Amikor meghajlik, elektronok mennek egyik helyről a másikra, ez elektromos áramot
produkál. Amíg az erő hat a kristály deformitása megmarad, elektromos jelenség nem támad.
Amikor az erő megszűnik, a kristály visszanyeri eredeti alakját, ellenkező irányú elektronáramlás
jelentkezik, majd megszűnik.

A csontokat körülvevő folyadékban az ionok reagálnak az elektromos mező változására, ami

hőmérsékletváltozást és elektromos jelek keletkezését okozza. A szövetnedvben elektromos
áramok lépnek fel, melyek megváltoztatják a folyadék állapotát. A keletkező kis feszültségekez
áramló potenciálnak nevezzük.

Az állandóan ható orthodontiai erők nem gerjesztenek elektromos jeleket, csak az erő
bekapcsolásakor lép fel egy rövid jel, és a kikapcsolását kiséri egy rövid elektromos inger, ami
ellenkező előjelű.

Az elektromágneses mező befolyásolni tudja a sejthártyák potenciálját, és permeabilitását

valamint a sejtaktivitást.
A piezoelektromosság nem hasznosítható orthodontiai fogmozgatásnál, de elektromos és
elektromágnenes hatások befolyásolni tudják a csontanyagcserét, ami viszont szerepet játszik a
fogmozgatásban.

2
Az erő alkalmazásának ideje ( kezelési idő) is egy kritikus faktor: a túl hosszúra nyúló kezelés
kezdvezőtlen szöveti reakciókhoz vezethet, különösen, ha nagy erőkkel együtt alkalmazzák.
- A periodontiumban már pár perces behatás megváltoztatj a helyi keringést, az oxigenizációt
- 1-2 órás behatás után, már változás tapasztalható a lokális anyagcserében, a sejtek
aktivitásában és enzimszintjében.

A sejtdifferenciációt kémiai mediátorok befolyásolják, melyeknek szerepük a csont

remodellálódásban van. A kémiai anyagok maguk is kihatnak a fogmozgatásban részvevő
sejtekre, de a szerepük az is lehet, hogy kiváltják más kémiai anyagok felszabadulását, melyek
hatnak a sejtek differenciálódására és aktiválására.

A gyökérhártyában uralkodó nyomás megváltozása, megváltoztatja a keringést, kémiai anyagok

termelődnek ill kibocsájtódnak, a sejtek aktiválódnak. Szélsőséges esetben az erek teljesen
elzáródnak, a véráramlás megszűnik.

• Kicsi, de állandó erő= vérátáramlás azonnal csökken, valamennyi folyadék kiáramlik a

mérsékelten komprimált gyökérhártyrésből az interstitiális térbe= a fog megbillen
• Néhány órán belül megváltozik az intercelluláris folyadék összetétele és a megváltozott
kémiai környezet hatására megváltozik a sejtek anyagcseréje is.

- A 4 óra után a PDL területén elindul a sejtdifferenciálódás, detektálhatóen megemelkedik a

cAMP szintje (ciklikus adenozin-monofoszfát egy másodlagos hírvivő, melynek az
enzimaktivitás fokozódásában és a Ca ionok áramlásának szabályozásában lehet szerepe)

(így, ha a beteg 4-6 óránál rövidebb ideig hordja a kivehető készüléket, az hatástalan, hosszabb
viselés már fogelmozdítást eredményez)

A sejttevékenység befolyásolásában szerepet játszanak az interleukin 1 béta, de a

legfontosabbak a prosztaglandinok. A prosztaglandin akkor szabadul fel, amikor a sejt
mechanikai hatástól deformálódik, így felszabadulása primer esemény. Mind az osteoblast, mind
az osteoclast tevékenységet tudja serkenteni. (Paratiroidea hormon befecskendezésével néhány
órán belül osteoclastok jelennek meg.) A sejthártya foszfolipidek mobilizációja jelent egy másik
mechanizmust, ez inozitol-foszfát képződéshez vezet, ami szintén aktiválja a sejteket. A
sejtanyagcsere szabályozásában részt vesznek pl: a citokin család tagja és a nitrogén-monoxid.

- 2 nap után az osteoclast-osteoblast remodelling következtében megindul a fogak mozgása

(túlzott erő hatására a komprimált PDL területeken elkezdődik a sejtek nekrotizálódása, és kb.
2 hét múlva aláaknázó csontfelszívódás és a fog jelentős mozgathatósága tapasztalható)

Osteoclast:48 óra is eltelhet, amíg az első osteoclastok megjelennek a nyomás alá helyezett
gyökérhártyában= valószínűleg egy részük lokális sejtekből differenciálódik, másik részük a
véráram útján transzporttal.
Osteoblast:lokálisan képződnek progenitor sejtekből

Kezdeti fázis: 1-2 nap után beindul az osteoclast-, és fibroblast tevékenység ( a fibroblast
nemcsak fibrosus szöveteket szintetizál, szerepet játszik a kötőszövetek bontásában is)

Hialinizációs fázis: Nincs kötöszövetes hialinképződés. A kezelés kezdet időszakában a túlzott

erő hatására szöveti necrosis alakul ki, ez a lágy erők alkalmazása során is megfigyelhető az
első 2-4 hétben. A hilalinizálódott területhez közeli gyökérfelszínen is megfigyelhető a

3
gyökérfelszín resorptiója. A következő fázisban, ha az erő optimális, gyors fogelmozdulás
várható. Kiszélesedik a periodontális rés, felgyorsul az osteoclast tevékenység, és kb. a 2.
napon az osteoblast tevékenység is beindula ahúzási oldalon. Az osteo-, és fibroblastok
működésének következtében új osteoidok és fibrosus szövetek jelennek meg a húzási oldalon,
majd ezek az osteoidok elkezdenek mineralizálódni. A folyamat (a csontosodás) addig
folytatódik, amíg a periodontális rés normálissá szűkül, majd kialakul az új rostrendszer is.

Az erő irányának meghatározásával különböző típusú fogmozgatás érhető el. A periodontális

szövetek alkalmazkodóképessége az erő nagyságától, egységnyi felületre jutó erő nagyságától
(nyomás) is függ, ez küllönböző elmozdulás esetén más-más felületet jelent.

Döntés (tipping): egyedülálló erő éri a koronát. Ilyenkor a fog rezisztencia középpontja körül,
mint tömegközéppont körül elfordul, rotálódik. pl: ujjrugó A fogat nyomó rugónak megfelelő
oldalon, az apexhez közeli területen, míg az ellenoldalon az alveoluscsont nyaki része kerül
nyomás alá. Ezek lesznek a legnagyobb nyomásnak kitett területek, míg a rezisztencia-
középpont területe minimális nyomási területnek számít. Ilyenkor a PDL mindkét felszínét érinti
a terhelés, de egyenlőtlen eloszlásban, ezért kis erőt kell alkalmazni, mivel az erő kis felületre
koncentrálódik. Max 50 cN ERŐ ALKALMAZÁSA.
Testes fogelmozdítás (áthelyeződés-transzláció): a koronai részen 2 erőt, úgynevezett erőpárt
használunk a fog mozgatásához. Ilyenkor az erő a felületen egyenletesen oszlik el, nagyobb
felületen (dupla) koncentrálódik, ezért kb 2X AKKORA ERŐT ALKALMAZUNK, MINT A
DÖNTÉSHEZ
Rotálás: az egész PDL érintett az elmozdulás során, de az erő koncentrálódása egyenetlen, a
fogak döntésénél leírtakhoz hasonlóan. Az egyenetlen erőeloszlás oka az, hogy a fog
gyökerének keresztmetszete nem szabályos kör, hanem approximálisan lapított, ellipszis
formájú. Max 50 cN ERŐ ALKALMAZÁSA.
Extrusio: elvben nincs nyomási felszín, azonban az anatómiai gyökérforma nem egy szabályos
kúp, egyéni változatosságot mutat, mely jóval nagyobb, mint a rotatiónál. Max 50 cN ERŐ
ALKALMAZÁSA.
Intrusio: az erő szinte egy pontban koncentrálódik, az apex területére, ezért itt csak egészen
kis erőt szabad alkalamazni, mivel az egységnyi felületre jutó erő nagysága nagy. Max 25 cN
ERŐ ALKALMAZÁSA (de az értékeket egyénileg kell meghatározni, főleg az 1 vagy több
gyökerű fogak esetén)

A fogszabályozás során az alkalmazott erő nagysága kb. 15cN és 400 cN között van. A
választott erő nagysága a fogmozgatás típusától és a fog gyökérmorfológiájától is függ. A
fogmozgatás során azt a felszint kell figyelembe venni, mely “nekifeszül” az alveolus falának, így
az erő e felszínen oszlik el (nyomás).

• A nyomás nagysága 20-25 cN/cm2. Ez az érték megfelelő alkalmazás esetén 100-150 cN/
cm2-re is emelhető a periodontium károsodása nélkül (fokozatosan emelkedő és szakaszos
adagolás)
• Kisebb felszínű, 1 gyökerű fogak mozgatásához kisebb, míg nagyobb felszínű, több gyökerű
fogak mozgatásához nagyobb erőre van szükség
• Fontos, hogy milyen irányú és milyen típusú fogmozgatásról van szó.
• A legkisebb erő egy alsó metsző intrudálásához, míg a legnagyobb erő, általában a molárisok
testes elmozdításához kell.

A fogmozgatás során 4 biológiai fokozatot különítünk el:

• 1. fokozat: nem lépi túl a fogakra ható fiziológiás izomerő nagyságát, ami kisemm, mint 20 cN/
cm2.
• 2. fokozat: kapillárisnyomásnak megfelelő feszítést okoz. Ez az érték 2-5 kPa, ami 20-50 cN/
cm2.

4
• 3. fokozat: 50-150 cN/cm2
• 4. fokozat:-ról akkor beszélünk ,ha az erő nagysága túllépi a szervezet tűrőképességét, ami a
csontban és a fogak gyökérfelszínén nekrotizáló szövetszéteséshez vezet (nagyobb, mint 150
cN/cm2)

Fogelmozdulás klinikai fázisai:

• Elmozdulási fázis:Az erőhatás eredményeként létrejött azonnali elmozdulás a viszkoelasztikus
parodontális rosthálózatban. Az életkor befolyásolja az elmozdulás mértékét (a rosthálózat
elaszticitási modulusza nagyobb idős korban).

• Késési fázis:A klinikai fogelmozdulás hiányzik, viszont intenzív szöveti átépülési folyamatok
jellemzik.Az életkor jelentősen befolyásolja a gyökérhártya rosthálózatának celluláris
proliferatív képességét.

• Gyorsulási fázis:Gyors fogelmozdulás jellemzi.A fogelmozdulás a parodontális és alveoláris

szinten zajló változásokhoz történő adaptáció eredménye.Az életkor nem befolyásolja a fázis
időtartamát.

Erőtani tényezők: A folyamatos kis erők sokkal hatékonyabbak a fogelmozdítás szempontjából

(a sejtbiológiai rendszer egy állandó válaszadó helyzetben marad).Az intermittáló erők egy
fluktuáló környezetet hoznak létre a sejtaktivitás számára.