JEANIENE FROST

ELSŐ
LOBBANÁS
AZ ÉJSZAKA HERCEGE
1. KÖTET

Első kiadás
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2017
 Írta: Jeaniene Frost
A mű eredeti címe: Once Burned
(Night Prince Book 1.)
Copyright © 2012 by Jeaniene Frost

Excerpts from Halfway to the Grave; One Foot in the Grave;

At Grave ’s End; Destinedfor an Early Grave;
This Side of the Grave; One Grave at a Time
copyright © 2007, 2008, 2009, 2011 by Jeaniene Frost.
Published by arrangement with HarperCollins Publishers.

Hungarian translation © by Szebegyinszki Szilvia, 2017

A művet eredetileg kiadta: Avon Books,

an Imprint of HarperCollins Publishers.

Cover © Don Sipley

Fordította: Szebegyinszki Szilvia

A szöveget gondozta: Molnár Eszter

A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet a borító-

belsőn Katona Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014

ISSN 2559-8295
ISBN 978 963 399 738 3

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2017-ben

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132,
Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www. konyvmolykepzo. hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztők: Simon Boglárka , Gerencsér Gábor Korrekto-

rok: Korom Pál, Széli Katalin
JBA-nak, mindenért.
 1. fejezet

LERAKTAM A BICIKLIMET az étteremnél, és letöröltem a

verítéket az orrom alól. Indokolatlanul meleg volt ez a január,
de a floridai télben izzadni még mindig jobb volt, mint meg-
fagyni az északiban. Kontyba csavartam a hajamat, és ahogy
hosszú, fekete loboncom elkerült róla, máris nem érez-
tem akkora hőséget a nyakamon. Még utoljára megtöröltem a
homlokomat, aztán beléptem az étterembe. Rá sem néztem az
asztalokra, inkább a pultnál ülő törzsvendégeket figyeltem.
Egy pillantással felmértem, hogy pár égimeszelő kivételé-
vel a többségük átlagos magasságú. A francba! Ha Marty
nincs itt, akkor el kell tekernem a második kedvenc helyére,
és nemsoká esni fog. Átkanyarogtam az asztalok között, köz-
ben a jobb kezemet szorosan a combomhoz szorítottam, ne-
hogy véletlenül megérintsek valakit. Vagy ez, vagy fel kellett
volna húznom az ormótlan műszerészkesztyűmet, és az min-
dig kérdéseket vetett fel a kíváncsi idegenekben. Ahogy a
pulthoz értem, rámosolyogtam a kivarrt, piercinges férfira,
aki odébb húzódott, hogy helyet adjon a söntésnél.
- Láttad Martyt? - kérdeztem.
Dean megrázta a fejét, és megzörgette az orrlyukától a fül-
cimpájáig futó láncokat.
 - Még nem, de én is csak most értem ide.
- Raquel?
A pultoslány megfordult, és megvillantotta gyönyörű, bár
szakállas arcát, amit a turisták lopva vagy nyíltan, de mindig
megbámultak.
- A szokásosat, Frankie? - kérdezte, és a borosüveg után
nyúlt.
Nem ez volt az igazi nevem, de mostanában így szólítottak.
- Most nem. Martyt keresem.
- Még nem járt itt - mondta.
Raquel nem kérdezte meg, miért nem szóltam ide telefo-
non, miért kellett személyesen eljönnöm. Bár minden
Gibsontonban telelő cirkuszos úgy tett, mintha nem tudnának
az állapotomról, Martyn kívül egyikük sem pró-
bált megérinteni, és mindegy, milyen volt az idő, egyikük
sem ajánlott fel fuvart, ha látták, hogy biciklivel vagyok.
Felsóhajtottam.
- Ha benézne, szólj neki, hogy keresem, jó?
Két órával ezelőtt kellett volna elkezdenünk a gyakorlást.
A holtszezon Martyt szigorú és fegyelmezett partnerből ál-
landó lazsálóvá változtatta. Ha nem találom meg hamarosan,
akkor már nem lehet majd vele szót érteni, egész este ki fog
maradni, iszik, és anekdotázik a cirkusz régi, dicső napjairól.
Raquel elmosolyodott, kivillantak csinos, fehér fogai, éles
kontrasztot alkotva sötét, durva szakállával.
- Persze.
Elindultam volna kifelé, de Dean megkocogtatta a sörét a
villájával, és a hang odavonzotta a figyelmemet.
- Akarod, hogy felhívjam a Tropicanát, és megkérdezzem,
ott van-e Marty?
Jól sejtette, hogy oda készülök. Dean régebb óta ismerte
Martyt, mint én.
 - Csak másfél kilométer, ráfér a lábamra az edzés.
- Szerintem így is jók a virgácsaid - mondta Dean rekedten.
Pillantása elidőzött a kérdéses végtagjaimon, mielőtt bejárta
volna testem többi részét. A hőség miatt csak rövidnadrág és
trikó volt rajtam, úgyhogy jó rálátása nyílt mindenre. Aztán
megrázta a fejét, mintha csak emlékeztetné magát, miért is
rossz ötlet stírölnie. - Viszlát, Frankie! - fejezte be fürgén.
A mellkasom elszorult a fájdalomtól, ami legalább olyan
ismerős volt, mint amilyen hasztalan. Igen, Dean tudta, miért
értelmetlen a lábamról - vagy egyéb testrészeimről - fantázi-
álnia, én pedig már régen elfogadtam, hogy vannak dolgok,
amiket nem kaphatok meg soha. De pillanatnyi gyengesé-
gemben azon vettem észre magam, hogy egy közeli asztalnál
ülő párocskát figyelek. Az ujjaik egymásba fonódtak, úgy
suttogtak. Szinte észre sem vették ezt az egyszerű érintést, de
az én tekintetemet úgy vonzotta, mintha reflektor irányult
volna rá, és a fájdalom a mellkasomban egyre jobban per-
zselt.
A párocska rám pillantott, talán megérezték, hogy figyelem
őket, de azután a tekintetük gyorsan továbbrebbent rólam.
Vagy nem vették észre a heget, ami a halántékomtól a jobb
kezemig futott, vagy csak nem találták olyan érdekesnek,
mint a Dean egész testét beborító hüllőpikkely-tetoválást
vagy Raquel szakállát, J. D. két és fél méteres magasságát
vagy Katié harmincöt centis derekát, ami csak még apróbb-
nak tűnt széles csípőjétől és F kosaras mellétől. Ráadásul
még korán is volt. A Showtown USA törzstagjaira kilencig
biztosan nem kellett számítani.
A párocska szemérmetlenül bámulta tovább a csoportot a
pultnál, és bennem a melankólia helyét átvette a bosszúság,
amiért így kinézik a barátaimat. Néhány turista azért jött,
hogy az utcákat díszítő karneváli dekoráció maradékát cso-
dálja meg, vagy vethessen egy pillantást a gyepen néha feltű-
nő idomított medvékre, elefántokra és egyéb egzotikus álla-
tokra, de a többségük csak meg akarta bámulni a „szörnyszü-
lötteket”. A helyiek már immunisak voltak erre, vagy egy kis
apróért cserébe jobban kihangsúlyozták a saját furcsaságukat,
de én nem tudtam szabadulni a dühtől, valahányszor ilyen
bunkókkal találkoztam. Attól, mert valaki más, még nem lesz
kevesebb, pedig akik áthaladtak a városon, pontosan
így bántak sok gibsontoni lakossal.
De nem az én dolgom volt, hogy kioktassam az embereket
a jó modorról, arról nem is beszélve, hogy Raquel sem vette
volna jó néven, ha befenyítem a vevőit. Összeszorított szájjal
indultam az ajtó felé, és megtorpantam, amikor az abban a
pillanatban kivágódott, ahogy a kilincsért nyúltam. Épp idő-
ben ugrottam hátra, hogy ne szántson végig rajtam a fickó,
aki úgy masírozott be, mintha az övé lenne a hely, de ahhoz
nem voltam elég gyors, hogy a keze ne súrolja az enyémet.
- Au! - csattant fel, ahogy összeértünk, és vádlón meredt
rám. - Mi a szar?
Nem tudhatta, de szerencséje volt. Ha nem tanultam volna
meg féken tartani a bennem áramló feszültséget, vagy nem
engedtem volna szabadjára a javát alig egy órával ezelőtt vil-
lámok formájában, sokkal rosszabbul járt volna.
- Statikus elektromosság - hazudtam. - Errefelé elég durva
tud lenni.
Az arca elárulta, hogy nem hisz nekem, de semmi sem volt
a kezemben, és a ruhám alatt sem lehetett volna sok mindent
elrejteni. Egy újabb pillantás után hátat fordított nekem.
- Melyik lehajtó megy Tampa felé? - kiáltott be a bárba. -
Nem működik a nyavalyás GPS-em.
Ez egy cseppet sem volt szokatlan errefelé, és bár tudtam a
választ, csendben maradtam. Nem akartam kockáztatni, hogy
újra figyelmetlenül hozzáérjek, ha tovább beszélünk. Kifelé
indultam, mire egy sietős szöszi rohant belém. Felkiáltott,
amit gondolatban én is idegesen viszonoztam. Több hónapnyi
makulátlan magaviselet után öt percen belül a máso-
dik embert ráztam meg. De legalább a Goromba Tuskóba öl-
tem a fölös feszültségem javát, szóval a lány valószínűleg
tényleg úgy érezte, mintha statikus elektromosság csapná
meg, nem pedig a villamosszék.
- Elnézést - mondtam, és ezzel egy időben elhátráltam tőle.
- Az én hibám - nevetett, és bocsánatkérőn veregette meg a
karomat. - Nem figyeltem...
A mondanivalója végét azonban már nem hallottam. A fe-
kete, fehér és szürke különböző árnyalataiban játszó képek
öntötték el az elmémet.
Az ágyban feküdtem a szeretőmmel, a szobában egyedül
csak szapora zihálásunk hallatszott. Azután azt suttogtam,
hogy el fogom mondani a férjemnek, hogy elhagyom a jövő
hétvégén.
De nem ettől feszültem be, hanem a következő képtől, ami
ezúttal színesen, mégis homályosan sej lett fel előttem, mint-
ha ködön át nézném.
Mocsaras területen voltam, és ijedten figyeltem, ahogy a
férjem keze a nyakamra feszül. Fájdalom robbant szét a tor-
komban, és elhomályosult az arca, ahogy hasztalanul karmol-
tam kesztyűs kezét. Erősebben szorított, közben pedig el-
mondta, rájött, hogy megcsalom, és részletezte, hogyan
fog megszabadulni a testemtől. A fájdalom addig erősödött,
amíg már az egész testemet átjárta. Azután kegyesen abba-
maradt, és én úgy éreztem, mintha tovalebegnék. Gyilkosom
nem mozdult, keze továbbra is a torkomat markolta, nem is
sejtette, hogy most már a testemen kívülről nézek le rá. Végül
elengedett. Aztán a közelben álló kocsijához sétált, kinyitotta
a csomagtartót, kivett pár holmit, és úgy válogatott közöttük,
mintha csak azon gondolkodna, melyiket használja előbb...
- Frankie!
Pislogtam, és visszatértem a saját tudatomba. A homályos
kép helyét átvette a bár ismerős, kristálytiszta látványa. Dean
állt köztem és a nő között, aki öntudatlanul is beindította a
képességeimet azáltal, hogy megérintette a jobb kezemet.
Dean nem követte el ugyanezt a hibát, de elég közel állt ah-
hoz, hogy el kelljen néznem a válla fölött, ha látni akartam
a nőt. A szőke úgy szorította marokba a kezét, mintha fájna,
barna szemét tágra nyitotta, ahogy magyarázott valamit a fér-
finak, akiről most már tudtam, hogy a férje. És a gyilkosa is
lesz ma este, ha nem állítom meg.
- Nem csináltam semmit! - védekezett a nő. - Csak úgy si-
kongatni kezdett...
A férje megragadta a karját.
- A fenébe ezzel a szörnycirkusszal, Jackie. Majd valahol
máshol kérünk útbaigazítást.
- Állítsd meg őket! - mondtam Deannek levegő után kap-
kodva. Még mindig éreztem a torkomat szorító ujjak fantom-
nyomását. - Meg fogja ölni a nőt.
Ha volt is valaki eddig a bárban, aki másra figyelt, hát erre
a kijelentésemre minden szem úgy szegeződött rám, mint a
pisztoly csöve. Jackie nagyot nyelt, a férje szeme összeszű-
kült. Próbált áttolakodni a körénk gyűlő kisebb tömegen, mi-
közben maga mögött vonszolta az asszonyt.
Dean állt elé, eltorlaszolva a kijárat felé vezető utat.
- Nem megy sehová - mondta nyugodtan.
A férfi megtorpant, és tetőtől talpig végigmérte az útaka-
dályt. Ha Dean arckifejezése önmagában nem lett volna elég
ijesztő, a bőrét borító zöld pikkely tetoválások, amik kereszt-
befont karján kidudorodó izmai fölött hullámoztak, megtették
a hatást.
- Ugyan már - motyogta a fickó. - Nem akarok én bajt...
- Nézzetek bele a csomagtartójába! - vágtam közbe, végre
megtalálva a hangomat. - Találtok benne munkáskesztyűt,
ragasztószalagot és szemeteszsákot.
A környező törzsvendégek a férfit bámulták, aki kényel-
metlenül nevetett fel:
- Nem kell végighallgatnom ezt a hülyeséget...
- Plusz van még ott egy balta is, egy ásó, zseblámpa, hipó,
kötél, csípőfogó és egy igazságügyi orvosszakértői könyv -
szakítottam félbe ismét. - Rájött, hogy maga megcsalja, és
nem bírta feldolgozni. Meg akarta fojtani, aztán kihúzni a fo-
gait, és levágni az ujjai végét, hogy ha meg is találják a testét,
ne tudják azonosítani.
A férfi döbbenten bámult rám. Jackie reszketni kezdett, és
könny buggyant ki a szeméből.
- Phil, ez... ez igaz?
- Nem! - dörögte. - Ez az őrült ribanc hazudik!
Aztán hatalmas hibát követett el. Megfordult, és megragad-
ta a vállamat. Dean utánanyúlt, hogy visszarántsa, de én
gyorsabb voltam. Az emlék, amelyben megtapasztaltam
mindazt, amit Jackie-vel készült tenni, könyörtelenné tett.
Jobbomat a karjára fektettem, és szabadjára engedtem azt a
fölösleges feszültséget, amit eddig visszatartottam.
Egy újabb adag kép robbant az elmémbe, amiket kifakított
az idő, de nem ezért érintettem meg. A látásom elhomályo-
sult. A feszültség rövidebb idő alatt áramlott át belőlem
Philbe, mint amennyi Deannek kellett, hogy elrántsa őt. A
férfi a padlóra zuhant, és pár pislogás után elégedetten lát-
tam, hogy rázkódik. Néhány turista felsikított. Jackie szipo-
gott. Emiatt egy kicsit rosszul éreztem magam, de hosszú tá-
von jobb most pár könnycsepp, mint az a sors, amit Phil szánt
neki.
- Mi történt? - kérdezte egy ismeretlen szemlélődő.
- Frankie sokkolta a fickót, mert rátámadt - vetette oda
Dean nyersen.
Nem volt sokkolóm, de J. D. elém állt, és a két és fél méte-
rével eltakarta a történteket a közönség szeme elől.
Jackie összeszedte magát, és remegő kézzel kivette a
kocsikulcsot Phil zsebéből. A fickó észre sem vette, túlzottan
lefoglalta, hogy vergődve összevizelje magát. A nőt senki
sem állította meg, ahogy a parkolóba ment, csak Dean követ-
te, miután küldött felém egy mogorva pillantást.
Azonban pillanatokkal később Jackie sikolyára többen is
kirohantak, néhányan hagytak pénzt az asztalukon, néhányan
nem. Jackie biztosan rájött, hogy igazam volt a csomagtartó
tartalmát illetően.
Raquel odalépett hozzám, és gondterhelten dörgölte a sza-
kállát.
- Ezt most jól megcsináltad, Frankie.
Valószínűleg arra gondolt, hogy ki kell fizetnem a sietve
távozó turisták számláját. Miattam léptek le fizetés nélkül,
úgyhogy nem hibáztattam Raquelt, és ennyit igazán megért,
hogy megmentettem egy nő életét.
Csak amikor Jackie később sírva magyarázta a rendőrök-
nek, hogy mi történt, akkor jöttem rá, mire is gondolt igazá-
ból Raquel. De addigra már késő volt.
 2. fejezet

MARTY CSENDBEN FIGYELTE, ahogy túl nagy erővel ugrot-

tam a trambulinra. Százhuszonöt centiméteres magasságával
alig érte el a trambulin szélét, de barkója, ráncai és izmos tes-
te elárulta, hogy már nem gyerek. Elszakítottam róla a tekin-
tetemet, és a figyelmemet befelé irányítottam, szinte észre
sem vettem, hogy a táj minden egyes ugrással emelkedik és
zuhan. Amikor elég magasra jutottam, a mellkasomhoz húz-
tam a térdemet, klasszikus magzatpózba kucorodtam, aztán
lándzsapózba csavarodtam, mielőtt még a lábam a rugalmas
felszínhez ért, és újra a magasba lendített volna.
A magzatod nem elég feszes! Szinte hallottam az előző
edzőmet kiabálni. Ez egy egész pontnyi levonás, Leila! Ilyen
alacsony pontokkal sosem jutsz be a csapatba!
Kizártam az emlékeket, és a következő mozdulatra kon-
centráltam: a barani bicska. Ez a mozdulat még ügyetlenebb
volt, mint az előző, a lábam kínosan hátracsúszott földet
éréskor. Még egy levonás - gondoltam automatikusan, de
azért még átküzdöttem magam az utolsó sorozat bukfencen és
félfordulaton. Egyetlen magára valamit is adó bíró sem ad-
na nekem magas pontszámokat ezekért, de látványosak vol-
tak, úgyhogy a karnevál nézőközönsége szerette őket.
 Ezúttal ahelyett, hogy a trambulinon landoltam volna, az
utolsó pillanatban irányt változtattam, és mindkét lábam
Marty vállán csattant. A sebességemtől és a súlyomtól
Martynak a számos csonttörés mellett térdre kellett volna es-
nie, de ő csak állt ott, mint a cövek. Megragadta a boká-
mat, és a szorításával támasztott meg, ami elég erős volt ah-
hoz, hogy százhatvanhét centiméteres magasságommal ki-
egyenesedjem, és győztesen emeljem égnek a karomat.
- És a tömeg őrjöng - ironizált Marty, ahogy meghajoltam.
Amint elengedte a bokámat, leugrottam róla.
- Manapság a tömeg azért túlzás. Az embereknek túl sok
dolguk van, nem érnek rá vándorcirkuszba járni.
Felmordult:
- Ha Stan számítása bejönne, használhattad volna az újdon-
sült hírneved, hogy változtass ezen.
Elfintorodtam, ahogy eszembe jutott a főnökünk öröme,
amikor két hete meghallotta, mi történt Jackie-vel. Legalább
ma senki nem ácsorgóit a kerítésünk mellett. Ugyanis kide-
rült, hogy Jackie testvére riporter, és a kis „megérzésem” híre
fénysebességgel járta be a média sugárútját. Phil állította,
hogy nem bűnös, és semmi sem bizonyította, hogy tényleg
meg akarta ölni a feleségét, de a tény, hogy Jackie valóban el
akarta hagyni, és az én tökéletes leírásom arról, mi volt a
csomagtartójában, együtt elégségesnek bizonyult, hogy az
elmúlt hetekben felkeltse irántunk az érdeklődést. Ha nem lett
volna az a szerencsétlen szokásom, hogy megrázok minden-
kit, akihez hozzáérek, szép kis zsákmányt szerezhettem volna
tenyérjóslásból, de mivel volt, ezért alig vártam, hogy elmúl-
jon a tizenöt perc hírnevem.
- Szeretném, ha az emberek végre elfelejtenék, mire va-
gyok képes. Pontosan tudod, miért.
Marty szinte szomorúan nézett rám.
 - Igen, kölyök, tudom.
Aztán megpaskolta a karomat, és meg sem rezzent, amikor
belécsapott az áram, ahogy hozzám ért. Hozzászokott, ráadá-
sul Marty nem ember volt, így nem is gyakorolt rá ugyan-
olyan hatást.
- Gyere be, csinálok neked egy shake-et! - mondta egy
utolsó atyai paskolás kíséretében.
Elfordultam, hogy ne lássa a grimaszomat. Marty rémesen
büszke volt a kotyvalékaira, amikből legalább hetente egyszer
innom kellett, de az ízük rettenetes volt. Ha nem tapasztalom,
hogy tényleg jót tesznek, titokban a cserepes virágokra lo-
csoltam volna őket.
- Öhm, mindjárt megyek. Még ki kell gyomlálnom a hibá-
kat az utolsó szabókból.
Horkantása elárulta, milyen szörnyen hazudok, de nem vi-
tatkozott. Pár pillanat múlva hallottam, ahogy a lakókocsi
ajtaja becsukódik utána.
Amint elment, újra nekiálltam gyakorolni a számunk rám
eső részét. Marty feladata abból állt, hogy egy sor felrobbanó
tárgy között átmenekülve elkapjon engem egyes ugrások
vagy trapézlendülések után, de mivel nem ember volt, neki
nem kellett annyit gyakorolnia, mint nekem. Szerencsé-
re, különben egy vagyonba került volna a felszerelés és a
gyújtókészülékek, arról nem is beszélve, hogy teljesen tönk-
retették volna a gyepet. Béreltük a telket, amin a lakókocsi
állt, úgyhogy minden kárt meg kellett térítenünk.
Nem arról álmodtam gyerekkoromban, hogy egy cirkusz
mellékmutatványosa legyek, de ez még azelőtt volt, hogy el-
kezdtem volna kisütni minden elektromos berendezést, ami-
hez hozzáértem, vagy sokkolni az embereket a közelemben.
Ilyen körülmények között hálás lehettem, hogy egyáltalán
volt állásom. Ezen kívül legfeljebb kísérleti nyúlnak lettem
volna jó a kormány kezében, ahogy arra az apámat mindig
emlékeztettem, valahányszor a választott munkám miatt so-
pánkodott.
Simára, egyenletesre csiszoltam az ugrásaimat, és addig
fokoztam a tempót, amíg már el tudtam vonatkoztatni minden
gondomtól. A sikerhez elengedhetetlen volt a koncentráció. A
régi edzőm is mindig ezt mondogatta, és igaza volt. Lassan
már észre sem vettem a kerítések- udvarok-tetők kollázsát,
ami minden ugrásnál ismétlődött, amíg végül egy egybefolyó,
színes masszává mosódott össze. Aztán megcsináltam a szal-
tó- bukfenc-fordulat sorozataimat, végül pedig terpeszben,
enyhén hajlított térddel értem földet, hogy csökkentsem a be-
csapódást. A trambulin remegett, de én stabilan álltam, nem
tettem egyetlen pontgyilkos hátralépést sem. Aztán mielőtt
mélyen meghajoltam volna, a magasba lendítettem
a kezemet, ez volt az utolsó simítás a gyakorlatomon.
- Bravó - csendült fel egy gúnyos hang.
Felegyenesedtem, és az egész testem megfeszült. Amikor
meghajoltam, még egyedül voltam, de mire felegyenesedtem,
négy férfi jelent meg a trambulin négy sarkánál.
Pólójukban és farmerükben egyszerű turistáknak tűntek, de
csak Marty tudott ilyen sebesen mozogni, ami elárulta, hogy
ezek a fickók nem lehetnek emberek. Amúgy is tisztában vol-
tam vele, hogy jobb óvatosnak lenni a különböző fajokkal, de
ahogy elkaptam a négyes vörös hajú tagjának hideg mosolyát,
egyből tudtam, hogy nem útbaigazításért jöttek. Megpróbál-
tam féken tartani elszabaduló szívverésemet, hátha szerencsés
leszek, és a lények azt hiszik, csak az edzéstől dobog szapo-
rán, de valószínűleg a félelem szaga elárult.
- Ez magánterület - jelentettem ki.
 - Biztos te vagy a fantasztikus Frankie - eresztette el a füle
mellett a szavaimat a magas, vörös hajú. Úgy gördült le a ne-
vem a nyelvéről, hogy az szinte baljóslatúnak hangzott.
- Ki kérdezi? - feleltem, miközben azon tűnődtem, hol a
pokolban lehet Marty. Már meg kellett volna hallania a fic-
kókat, még ha azt nem is érezte meg, hogy itt egy csapat ide-
gen.
Amikor feltettem az iménti kérdést, még a trambulinon áll-
tam, de a következő pillanatban már a földön találtam maga-
mat, és a vörös hajú idegen szorítása felhorzsolta a bőrömet.
Ahogy hozzám ért, a fickó fájdalmasan felnyögött, mert vé-
gigpulzált benne az áram, de akárcsak Martyt, őt sem gyengí-
tette le. Csak erősebb lett tőle a szorítása.
- Ezt meg hogy a szarba csináltad? - kérdezte, s a pillantása
kékről fényes, földöntúli zöldre váltott.
Nem válaszoltam. Az elmémet szürkés képek öntötték el,
amint a jobb kezem a testéhez ért. Épp úgy, ahogy az áram-
nak sem tudtam gátat szabni, azt sem tudtam megállítani,
hogy végig kelljen néznem a legszörnyűbb bűneit egyetlen
érintés miatt.
Vér Mennyi vér...
Egy halálra rémült ember emléke járt át, akinek ő vette el
az életét, majd hallottam, hogy szitkozódik, amiért sikolto-
zom, aztán éles fájdalom hasított belém, és minden elsötétült.

Egy hotelnek látszó helyen találtam magam, foglyul ej tő-

immel szemben. A kezemet az ölembe gyűrték, mintha épp
jókislányos ebédrendelést adnék le, és ők lennének a pincé-
rek. Ha találkoznál egy másik vámpírral, ne ess pánikba! At-
tól csak prédaszagod lesz - figyelmeztetett régebben Marty.
Már tudtam, miféle szerzetek az elrablóim, miután láttam
zölden világítani a szemüket. Ezért nem is próbáltam hazud-
ni, amikor megkérdezték, hogyan mentem át elektromos an-
golnába, és hogyan voltam képes elszívni információt az érin-
tésemmel. Ha hazudtam volna, egyszerűen a pillantásukban
rejlő erejük segítségével elmondatták volna velem az igazat -
vagy azt tehettek volna velem, amit csak akarnak -, és nem
akartam, hogy az eddiginél is több hatalmuk legyen fölöttem.
Nem próbáltam megszökni, bár nem kötöztek meg. A leg-
több ember nem tudja, hogy léteznek vámpírok, azt meg plá-
ne nem, hogy miféle dolgokat művelnek, de az én képessége-
immel már azelőtt tudtam róluk, hogy egyáltalán találkoztam
volna Martyval. Ennek a kéretlen adottságnak köszönhetően
egy csomó olyan dologról volt tudomásom, amiről
azt kívántam, bár ne lett volna.
Például arról a tényről, hogy a fogva tartóim nagyon is
meg akarnak ölni; per pillanat ez szerepelt a „bárcsak ne tud-
nám” lista élén. Azután, hogy újra meg kellett érintenem a
vörös hajú vámpírt, láttam a saját halálomat, és ez olyan kép
volt, amitől kedvem támadt a torkomat szorongatva, sikít-
va elmenekülni.
De nem tettem. Gondolom, hálásnak kéne lennem, hogy a
kellemetlen képességeim miatt annyi szörnyű halált láttam
már, mert így a saját tervezett kivégzésemre morbid bele-
nyugvással tudtam tekinteni. Biztos fájni fog, ha kitépik a
torkomat - ezt elégszer átéltem már más emberek emléke-
in keresztül ahhoz, hogy tudjam -, de azért nem ez volt a leg-
szörnyűbb halálnem. Ráadásul semmi sem volt még kőbe
vésve. Láttam egy tünékeny képet a lehetséges jövőmről, de
Jackie meggyilkolását sikerült megakadályoznom. Talán a
saját életemet is meg tudom menteni.
- Lássuk, jól értem-e! - kezdte Vöröske, hosszan elnyújtva
a szavakat. - Megérintettél egy leszakadt elektromos vezeté-
ket, amikor tizenhárom éves voltál, majdnem meghaltál, az-
tán később a tested elkezdett elektromos áramot termelni, a
jobb kezed pedig megérez dolgokat arról, amit megérint?
Ennél azért több történt, de ez nem olyan információ volt,
amit meg akartam osztani vele, és őt amúgy sem érdekelték a
részletek.
- Az áram részét maga is érezte - vontam meg a vállamat -,
ami a többit illeti, igen, ha hozzáérek valamihez, akkor meg-
érzéseim támadnak.
Akár akarom, akár nem - tettem hozzá gondolatban.
Elmosolyodott, aztán a pillantása a vékony, cakkos seb-
helyre rebbent, ami az egyetlen jele volt a találkozásomnak a
halállal.
- Mit láttál, amikor megérintettél?
- A múltra vagy a jövőre kíváncsi? - kérdeztem vissza, és
mindkét emlékre elfintorodtam.
Izgatottan pillantott a haverjára.
- Mindkettőre.
Szerettem volna hazudni, de nem volt szükségem jóstehet-
ségre ahhoz, hogy tudjam, ha kételkednek a szavamban, pil-
lanatokon belül halott leszek.
- Szeret gyerekeket enni - a szavaktól az epe felkúszott a
torkomba, és nyelnem kellett, mielőtt folytattam volna -, és
szándékában áll szárazra csapolni engem, ha nem bizonyulok
hasznosnak.
Mosolya kiszélesedett, és kivillant a foga hegye. Egyik vá-
dat sem tagadta. Ha nem láttam volna hasonló fenyegető
agyarakat azon emberek szemén keresztül, akikkel fizikai
kontaktusba kerültem, összecsináltam volna magam félel-
memben, de közönyös részem egyszerűen elkönyvelte
őt annak, ami: gonosznak. És nekem nem volt idegen a go-
noszság. Bárcsak az lett volna!
 - Ha tényleg olyan jó, mint mondják, akkor megadhatja
nekünk azt a lépéselőnyt, amit keresünk - motyogta barna
társa.
- Azt hiszem, igazad van - felelt Vöröske vontatottan.
Nem akartam meghalni, de volt olyasmi, amit semmi pén-
zért sem tettem volna meg, még ha az életembe kerül is.
- Ha azt akarja kérni, hogy segítsek gyerekeket rabolni, ak-
kor akár most azonnal neki is eshet a nyakamnak.
Vöröske felnevetett.
- Az segítség nélkül is megy - biztosított, és ettől felfordult
a gyomrom. - Amit én tőled akarok, az sokkal... bonyolul-
tabb. Ha idehozok egy tárgyat, és megérinted, tudsz nekem
beszélni a gazdájáról? Például, hogy mit csinál éppen, hol
van, és főleg, hogy hol lesz?
Nem akartam semmivel sem segíteni ennek a gusztustalan
gyilkos bandának, de nem volt sok választásom. Ha nemet
mondok, akkor megbűvölnek, és rávesznek akaratom ellené-
re, vagy addig kínoznak, amíg be nem adom a derekamat,
vagy bele nem fulladok a saját vérembe, mert nem voltam a
hasznukra. Lehet, hogy ez volt az egyetlen esélyem,
hogy változtassak a sorson, amit nekem szántak.
Miért akarnál változtatni rajta? - suttogott egy sötét hang a
fülemben. Nem unod már, hogy fuldokolsz más emberek bű-
neiben? A halál lenne az egyetlen kiutad, nem igaz?
A csuklómra pillantottam, azokra a halványuló hegekre,
amiknek semmi közük sem volt az áram nyomaihoz a bőrö-
mön. Egyszer már hallgattam erre a keserű, belső hangra, és
hazudnék, ha nem ismerném be, hogy egy részemet még
mindig kísértésbe ejti. De aztán eszembe jutott Marty, és
hogy nem mondtam meg apának és a húgomnak, hogy szere-
tem őket, amikor utoljára beszéltünk telefonon, és végül,
hogy nem akarom megadni ezeknek a nyomorultaknak azt az
élményt, hogy megölhetnek.
Felemeltem a fejemet, és a pillantásom találkozott a vezé-
rükével.
- A képességeim szorosan összefüggnek az érzelmi állapo-
tommal. Ha megpróbálnak fizikailag vagy lelkileg bántal-
mazni, akkor többre mennének egy telefonos jóssal. Vagyis
nem ölhetnek meg senkit, amíg információt gyűjtök maguk-
nak, és nem érhetnek hozzám.
Az utolsó mondatot azért tettem hozzá, mert láttam, milyen
kéjes sóvárgással néz rám a szakadt barna hajú. Testhez álló
bodym és bokszeralsóm nem hagyott sok teret a képzeletnek,
de mindig ebben edzettem. Es nem készültem rá, hogy ma
elrabolnak, különben valami szolidabbat kaptam volna ma-
gamra.
- Es ne gondolják, hogy megbűvölhetnek, hogy utána elfe-
lejtsem, amit tettek - legyeztem a jobb kezemmel. - Működ-
nek a megérzéseim, tudják! Magukhoz érek, vagy egy közeli
tárgyhoz, és rájövök. Akkor pedig az emberi kristály gömb-
jük eltörik.
Ez mind hazugság volt. Azt tehettek volna velem, amit
csak akarnak, és ugyanúgy megérzéseim támadtak volna
mindentől, amihez hozzáérek, de igyekeztem a legmeggyő-
zőbb hangomon beszélni, és közben azért imádkoztam, hogy
most az egyszer sikerüljön jól hazudnom.
Vöröske rám villantotta az agyarát, ahogy megint ijesztő
mosolyba szaladt a szája.
- Ezt megoldhatjuk, ha tényleg ellátsz minket információ-
val. Visszamosolyogtam, de egy cseppnyi jókedv sem volt
benne.
 - Ó, ellátom magukat, abban nem lesz hiba. Aztán a háta
mögött lévő lámpafoglalatra pillantottam. Es tudok én még
mást is.
 3. fejezet

VÖRŐSKÉT SAKÁLNAK HÍVTÁK, vagy legalábbis a haverjai

így szólították. Mindegyikük neve ugyanolyan hamisan
hangzott, szóval gondolatban általában Perverznek, Elmebe-
tegnek és Izgágának hívtam őket, mert a negyedik sosem tu-
dott megülni egy helyben. Izgága és Perverz már több mint
egy órája elmentek, hogy hozzanak valamit, amit megérinthe-
tek. Ezalatt én a hotelszoba göröngyös matracán ültem, és
hallgattam, ahogy Sakál a telefonján beszél egy számomra
ismeretlen nyelven. Kezdtem fázni a tornaruhámban, de nem
húztam magamra a takarót. Minden ösztönöm azt súgta, hogy
maradjak nyugton, és ne vonjam magamra a figyelmet. Mint-
ha számított volna valamit. A ragadozók a szobában nagyon
is tisztában voltak a jelenlétemmel, még ha nem is néztek fe-
lém.
Amikor Perverz és Izgága visszajött, vetettem egy féle-
lemmel és reménnyel teli pillantást a vászontáskára, amit
hoztak. Ami benne volt, talán még hátborzongatóbb képeket
ültet a fejembe, de az is lehet, hogy biztosítja a túlélésemet.
- Tegyék a tárgyakat sorban az ágyra! - utasítottam Izgá-
gát, és próbáltam figyelmen kívül hagyni meglepett pillantá-
sát. Ha úgy viselkedem, mint egy ijedt, bajbajutott kislány,
akkor úgy is fognak kezelni. De ha úgy, mint egy létfontos-
ságú eszköz - bármihez kell is ezeknek a holmiknak elvezet-
niük őket akkor megnő az esélyem a túlélésre.
Legalábbis ebben reménykedtem.
- Csináld! - mondta Sakál, és a mellkasa előtt összefonta a
karját. A pillantása nehéz volt, mintha súlyokat dobtak volna
rám, de vettem pár mély lélegzetet, és próbáltam nem figyelni
rá. Inkább azt néztem, hogy mit húz elő Izgága a szatyorból.
Egy elszenesedett anyagdarabot, egy félig olvadt órát, egy
gyűrűt, valamit, ami leginkább egy övre hasonlított, és egy
kést, ami határozottan ezüst fénnyel ragyogott.
Ettől az utolsó holmitól a szívem kihagyott egy ütemet -
reméltem, a többiek ezt az idegesség számlájára írják, és nem
látják, hogy valójában mi okozza. Izgalom. A filmek mindent
rosszul tudnak a vámpírokról. A fakaró meg sem kottyan ne-
kik, sem a napfény, a kereszt vagy a szenteltvíz, de ha ezüst-
tel nyársalják keresztül a szívüket, akkor véget ér a buli, és
most itt volt egy ezüstkés karnyújtásnyi távolságra.
Még ne! - figyelmeztettem magam. Várnom kellett, amíg
olyan biztosak nem lesznek benne, hogy ártalmatlan vagyok,
hogy gondolkodás nélkül otthagynak mellettem egy ezüst-
kést. Vagy amíg ketten el nem tűnnek megint a szobából.
Amelyik előbb bekövetkezik.
- Jól van, Frankie - mondta Sakál, magára vonva a pillantá-
somat. A tárgyak felé biccentett. - Tedd a dolgodat!
Lelkileg felkészültem, aztán megfogtam az első holmit, a
megégett anyagdarabot.
Mindent beborított a füst. Egypár fénysugár hasított ke-
resztül rajta, és világított oda, ahol félig egy targonca taka-
rásában feküdtem. Félelem öntött el, ahogy rájöttem, hogy
megtaláltak. Megpróbáltam elfutni, de valami hamar megál-
lított, durva kezek nyúltak utánam, és rántottak vissza.
 Először olyan sűrű volt a füst, hogy nem láttam túl az éles
fénykörön, ami rám világított, aztán észrevettem egy sötét haj
keretezte, szikár arcot, aminek az állvonalát és a szája kör-
nyékét borosta árnyékolta. Szája mosolyra húzódott, de nem
volt gonosz, mint arra számítottam, inkább meglepően
jó kedélyűnek tűnt.
- Raziel - mondta a sötét hajú idegen korholó hangsúllyal.
- Ezt nem kellett volna.
Hallottam már szülőket, akik élesebben szidták le a gyere-
keiket, de attól még elöntött a rettegés.
- Könyörgöm - kaptam levegő után.
- Könyörögsz? - nevetett az idegen, közben felfedte előttem
két felső metszőfogát, ami éles hegyben végződött. - Ez nem
valami eredeti.
Aztán elengedett, megfordult, és barátságosan intett búcsút
nekem. Úgy járt át a megkönnyebbülés, hogy a térdem re-
megni kezdett, de nem hagytam, hogy ez megállítson. A rak-
tár ajtaja felé vetettem magamat.
Ekkor ölelt körül a tűz. A semmiből támadt. Könyörtelen,
spirális szalagokban kúszott fel a lábamon, és én felsikítottam
a hirtelen kíntól. Próbáltam gyorsabban futni, de ettől csak
magasabbra csapott a láng. Azután a padlóra vetettem ma-
gamat, és görögtem, minden idegvégződésem kínban üvöltött,
de a tűz csak nem aludt ki. Egyre csak nőtt, beborí-
tott kérlelhetetlen, éhes hullámaival, amíg a bömbölő sötétség
el nem öntött, és fel nem falt. Az utolsó dolog, amit élettelen
testem felett lebegve láttam, a sötét hajú vámpír volt, ahogy
távolodott. A keze lángolt, de a tűz valamiért meg sem per-
zselte a bőrét.
Hitetlenül pislogtam. Amint kinyitottam a szememet, újra a
hotelszobában találtam magam, olyasmi pózba gömbölyödve,
amilyenben Raziel meghalt. Valószínűleg a fantomlángok
emlékének hatására ösztönösen utánoztam a mozdulatait.
- Nos? - kérdezte Sakál. Követelőző hangja megnyugtatott,
mert a valósághoz láncolt, nem pedig az imént átélt rém-
álomhoz. - Mit láttál?
Felegyenesedtem az ágyon, és odadobtam neki a szenes
anyagdarabot.
- Láttam egy Raziel nevű valakit, akit megpörkölt egy
vámpír, aki úgy tűnik, irányítani tudja a tüzet - feleltem, és
még mindig próbáltam megszabadulni annak a szörnyű halál-
nak az utózöngéitől.
A négyes olyan pillantást váltott, ami leginkább az öröm-
höz hasonlított.
- Jackpot! - kiáltott Elmebeteg, és a levegőbe bokszolt.
Abból ítélve, milyen boldogok voltak, úgy tippeltem, hogy
Raziel vagy nem volt a barátjuk, vagy már eleve tudták, hogy
mi történt, és ezt csak egy kis tesztnek szánták.
- Biztosra kell mennünk - mondta Sakál, és a mosolya
megfakult. - Frankie, most a gyűrűt érintsd meg!
Mereven vettem fel az ékszert, várva a hatást, de egy ku-
pac olyan kép öntötte el az elmémet, amiket már láttam. Még
mindig elég undorítóak voltak ahhoz, hogy elkapjon a hány-
inger, de azon felül, hogy a múlt szürke színében játszottak,
valahogy halványabbnak is tűntek - mintha egy filmet néz-
nék, nem pedig első kézből tapasztalnám meg a történteket.
Megráztam a fejemet, hogy kitisztítsam, és letettem a gyűrűt
Sakál mellé.
- Lehet, hogy mellényúltak. Csak magáról látok képeket, és
abból semmi újat nem tudok meg.
Barna szeme egy pillanatra zölden villant, aztán megeresz-
tett egy hangos kurjantást, amitől összerezzentem.
 - Nem csak egy szerencsés tipp volt! Rohadtul működik a
csaj!
Bármi, ami így felspannolt egy szadista gyerekgyilkost, az
engem megijesztett, de próbáltam nem kimutatni. Ne ess pá-
nikba! - mondta Marty. A préda pánikol, és a prédát aztán
meg is eszik.
- Jöhet a következő? - kérdeztem, és próbáltam olyan hig-
gadtnak tűnni, amennyire csak a körülmények engedték.
Abbahagyták a pacsizást, és rám néztek.
- Ja - mondta Sakál, és felém lökte a kést. Az izgatottsága
szinte tapintható volt. - De ezúttal szeretném, ha a tűzcsináló-
ra koncentrálnál! Próbáld meglátni, hol van az a nyomorult,
ne csak azt, mi történt, amikor kinyírta Neddyt!
Ebből arra következtettem, hogy a kést megérintve újabb
gyilkosságot fogok átélni, de nem ezért torpantam meg, mie-
lőtt érte nyúltam volna.
- A tűzcsinálóra? - ismételtem. - Ezek szerint őt kell meg-
keresnem ezeken a tárgyakon keresztül?
Teljesen elment az eszük? - tettem hozzá majdnem, de vé-
gül nem mondtam ki, mert ha ők bolondok is, én nem vagyok
az.
- Képes vagy rá, nem igaz? - kérdezte Sakál, és minden vi-
dámság eltűnt a vonásai közül.
Persze hogy képes, de nem akartam. Biztos voltam benne,
hogy a tűzcsináló nem a barátjuk; Sakál megvető hangsúllyal
egyszerűen nyomorultnak nevezte, ráadásul az, hogy ennyire
meg akarták találni, gyalázatos indokokról árulkodott. Bárki,
akinek egy csepp sütnivalója is van, igyekezett volna egy má-
sik kontinensen tartózkodni, mint ő, pláne, ha nem is állnak
egy oldalon, de Sakál és a többiek nyilvánvalóan rá akar-
tak támadni. Szívesen elfelejtettem volna a tűzcsináló elbűvö-
lő mosolyának emlékét, mielőtt egy kupac füstölgő hamuvá
égette Razielt. De ha nem vagyok hajlandó megkeresni, akkor
nem kell azon aggódnom, hogy hogyan fogom elfelejteni,
mert nem élem meg.
Akárhonnan is nézzük, két tűz közé kerültem. Vagy jobban
mondva két agyar és egy tűz közé.
Az ezüsttőr után nyúltam. Ezzel az egyetlen érintéssel el-
öntötték a tudatomat Neddy halálának képei, mintha minden
velem történne. Nem lepett meg, hogy a tűzcsináló ölte meg
ezzel a késsel némi előzetes pörkölés után. Az sem rázott
meg, hogy ugyanazzal a szenvtelen szívélyességgel dolgo-
zott, ahogyan Raziellel is végzett. Legyűrtem a perzselő fáj-
dalmat, majd azt az érzést, ahogy átlebegek abba az állapotba,
ahová az emberek a haláluk után kerülnek, és a tűzcsinálóra
koncentráltam, próbáltam most látni, nem akkor.
Ez a rész már nehezebb volt. Komoly érzelmeket meg-
mozgató helyzetekben mindenki otthagyja lényének egy le-
nyomatát a tárgyakon, de a tűzcsinálót nem kavarta fel az,
hogy megölte Neddyt, úgyhogy alig egy maszatot hagyott
magából a késen. Ám akármilyen szenvtelen volt is, semmi
sem kapcsol össze jobban két embert, mint a halál. Van va-
lami abban, ahogyan felhasad a túlvilág szövete, amitől az
emberek lénye sokkal erősebben egybeolvad, beleivódik a
dolgokba, így amint sikerült leküzdenem Neddy dühének és
félelmének fortyogó maradványait, megéreztem a tűzcsináló
semmivel össze nem téveszthető nyomát. Alig volt vasta-
gabb, mint egy cérnaszál, de minden szellemi erőmmel bele-
kapaszkodtam, és elkezdtem felgöngyölíteni.
A fekete-fehér képek helyét színesek vették át. A zord fo-
lyópart helyett, ahol Neddy kilehelte a lelkét, most fényűző
kárpitokat láttam magam körül. Először azt hittem, egy kis
szobában vagyok, aztán rájöttem, hogy az éjzöld drapériák
egy hatalmas ágy baldachinjáról lógnak le. A tűzcsináló az
ágy közepén feküdt felöltözve, csukott szemmel, mintha
aludna.
Megvagy - gondoltam, és egyszerre éreztem megkönnyeb-
bülést és rémületet, amiért sikerült rálelnem a jelenben.
Eddig csak az emlékek szürkés ködén át láttam. Egészen
más érzés volt a jelenben kémkedni utána. Senki más nem
volt a fejemben, csak én. így, hogy nem mások szemén át lát-
tam a tűzcsinálót, tüzetesebben is megfigyelhettem.
Először teljesen átlagosnak tűnt, jó felépítésű fickó volt,
aki a harmincas évei közepén járhatott, de aztán észrevettem
az apró különlegességeit. Kávészínű haja a válla alá ért - sok-
kal hosszabbra hagyta, mint a legtöbb pasi, de nála valahogy
ez is kifejezetten férfiasnak hatott. Fekete nadrág és indigó-
színű ing simult az izmaira, amelyek sokkal keményebbnek
tűntek, mint amire az edzőteremben szert lehet tenni, és bár
nem tapadtak lángok a kezéhez, a bőrét hegek cakkozták,
mint valami régi harci sérülések. Magas arccsontját borosta
emelte ki, ami félúton volt az ötórás árnyék és a sza-
káll között, mégsem tűnt ápolatlannak, inkább durva, de von-
zó hatást keltett. A Gyűrűk Ura Aragornja óta nem láttam pa-
sit, akinek ilyen jól állt ez a külső, na és a szeme...
Ahogy kinyitotta, gazdag, bronz árnyalatot öleltek körül
örökzöld gyűrűk. Azt gondoltam volna, hogy gyönyörű, ha
nem nézett volna az a szempár éppen rám.
Egy kicsit elszállt a bátorságom, de aztán emlékeztettem
magamat, hogy csak véletlen lehet. Soha senki nem érezte
még, amikor a képességeim segítségével hasonló kapcsolatot
létesítettem. Lehettem volna a világ legnagyobb kukkolója is,
ha akarok, de inkább arra vágytam, hogy minél kevesebbet
tudjak az emberekről, nem pedig arra, hogy minél többet...
- Ki vagy te?
 Megugrottam. Ha nem látom szép ívű szája mozgását, azt
hittem volna, hogy csak képzelem a szavakat. Véletlen - em-
lékeztettem magam újra. Bármelyik pillanatban megjelenhet
valaki a látóteremben, és akkor rájövök, kihez beszélt valójá-
ban...
- Még egyszer megkérdezem - szólt mély, enyhe akcentus-
sal színezett hangon. - Ki vagy te, és mi a fenét keresel a fe-
jemben?
Ez annyira megijesztett, hogy azonnal elengedtem a fona-
lat. A díszes ágy és az azt körülölelő drapériák eltűntek, és a
helyüket átvette a rohadt ronda tapéta és az ágy, amitől való-
színűleg tele leszek poloskacsípésekkel. Olyan gyorsan tet-
tem le az ezüstkést, mintha égetne, és még mindig
azon kattogtam, mi történt az imént.
- Na? - kérdezte Sakál. - Megtaláltad?
- Ó, igen - szakadt fel belőlem egy krákogásra emlékeztető
hang a döbbenettől.
- És? - faggatott tovább.
Eszem ágában sem volt elmondani, hogy a tűzcsináló vala-
hogy rájött, kémkednek utána. Ha Sakál megtudná, azon
nyomban végezne velem, hogy a tűzcsináló ne juthasson el
rajtam keresztül hozzájuk. Merthogy erre is volt esély. Ha
érzett engem a fejében, az is lehet, hogy hall is...
Hirtelen megszállt egy sokkal inkább vakmerő, mint bölcs
gondolat. Már tudtam, mit kell tennem.
 4. fejezet

IZGÁGA, PERVERZ ÉS ELMEBETEG már elhagyták a szobát,

de Sakál ottmaradt az aprócska íróasztalnál. Ellenséges arcki-
fejezéséből arra következtettem, hogy eszében sincs meg-
mozdulni.
Felsóhajtottam.
- Azt hiszi, megpróbálok megszökni az ablakon át, ha ma-
gamra hagy? Ugyan már, a többiek biztosan meghallanák és
megállítanának. Nem hívhatom a 911-et sem azzal, hogy:
„Segítség, elrabolt egy vámpírbanda.” Még ha nem is hisznek
telefonbetyárnak, maguk egyszerűen megbűvölhetik a zsaru-
kat, hogy húzzanak innen. Vagy megehetik őket. Mindegy is,
nem szökhetek meg, és ezt én is tudom.
- Készülsz valamire - kezdte Sakál.
Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne rezzenjek
össze, de már megtanultam, hogyan maradjak mozdulatlan.
Ne ess pánikba, ne ess pánikba!
- Nem tudom, mire - folytatta -, de érzem, hogy forgatsz
valamit a fejedben.
Megköszörültem a torkomat.
- Legfeljebb azt érezheti, hogy kiver a hideg veríték, mert
vámpírok raboltak el. Ha többet is akar tudni a tüzes fickóról,
nem csak azt, hogy milyen színű az ágyfüggönye, akkor
hagyjon magamra! Mégis hogy koncentráljak, amikor egy
falka vámpír a száját nyaldosva bámulja a nyakamat?
Hirtelen előttem termett, és megmarkolta az államat.
- Mire készülsz? - kérdezte, és kényszerített, hogy fénye-
sen ragyogó szemébe nézzek.
A hatás azonnali volt. Álmosnak, közömbösnek és beszé-
desnek éreztem magamat, de egy részem harsány riadót fújt.
- Nem tudok kapcsolódni hozzá, ha mindannyian figyelnek
- motyogtam. - Nem tudok elég mélyre jutni az elméjében,
hogy működjön a dolog.
A szeme lassan olyan fényes lett, hogy szinte már fájt be-
lenézni.
- Ennyi az egész?
Ő is lát engem - a szavak ott lebegtek az ajkamon, készül-
tek kicsúszni, és megpecsételni a sorsomat. De hiába éreztem
úgy, mintha most szívtam volna el egy füves cigit, sikerült
annyira összeszednem magamat, hogy mást mondjak:
- Túlzottan félek... ha itt vannak.
Ez végül is igaz volt, de hogy miért félek, azt megtartottam
magamnak. Sakál elengedett, a szeme még mindig világított.
- Nem hívsz senkit, és nem próbálod elhagyni a szobát.
Szavai végigremegtek az elmémen. Gondolkodás nélkül
bólintottam. Ellökött, és én hanyatt zuhantam az ágyra, de
legnagyobb megkönnyebbülésemre ezután elindult az ajtó
felé.
- Egy órád van, Frankie. Találd meg, és ami még ennél is
fontosabb, tudd meg, hol lesz a jövőben!
Kinyitotta az ajtót, aztán megtorpant. Mielőtt pislanthattam
volna, eltépte a telefonzsinórt.
- Csak a biztonság kedvéért - motyogta, aztán végre lelé-
pett.
 Vártam pár pillanatot, és kifújtam a levegőt, amit addig
visszatartottam. A francba, ez meredek volt! Fogalmam sem
volt, hogyan tudtam magamban tartani a tervemet, amikor
Sakál rám vakuzott, de úgy döntöttem, majd később örülök a
szerencsémnek.
Azt mondják, jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan, de
figyelembe véve, milyen sorsot szántak nekem Sakálék, in-
kább a B változatra szavaztam. így jobb esélyeim voltak,
mint ha egyedül akartam volna lebirkózni négy vámpírt egy
nyamvadt késsel - amit különben Sakál magával vitt. Biztos
attól félt, hogy öngyilkos akarok lenni, és végül is, figyelem-
be véve, amire készültem, valószínűleg nem is tévedett na-
gyot.
Nem volt rá időm, hogy átgondoljam a döntésemet, inkább
felkaptam a megpörkölődött anyagdarabot, és elöntöttek
Raziel halálának képei. Ahogy mindig, az emlék most is hal-
ványabban tűnt fel, mint az imént. Az első érintés okozza a
legintenzívebb látomásokat.
Átküzdöttem magamat Raziel kegyetlen utolsó percein,
hogy elkapjam a tűzcsináló nyomát. Ami előzőleg cérnaszál-
nak tűnt, most kötélnek hatott, mivel egyszer már létrejött a
kapcsolat, hát elkaptam, és miden erőmmel magam felé húz-
tam. Ütött-kopott környezetem elhalványult, és a he-
lyét átvette egy hatalmas szoba égbe nyúló plafonnal, elegáns
bútorokkal és kárpitos falakkal. Nem volt üres. Két férfi ült a
kandalló előtt, ami mindkettejüknek elegendő meleget adott.
Megnyugodva láttam, hogy az egyikük a tűzcsináló. A másik
egy kopasz, izmos afroamerikai fickó volt, aki éppen a fejét
rázta.
- Persze hogy nem hiszem, hogy viccelsz, de attól még
nem tűnik valószínűnek...
 - Sss! - pisszegte le a tűzcsináló. A feje nagyon lassan fe-
lém fordult. Amikor fényes, rézszínű pillantása rám vetődött,
elkapott a késztetés, hogy azonnal elengedjem a köteléket, és
pokoli gyorsan eltűnjek onnan.
- Ó, túl késő elszökni - mondta hűvösen.
Szavai arcon csaptak. Teljesen ledöbbentem. Abban re-
ménykedtem, hogy némi idővel - és rengeteg szerencsével -
talán sikerül apró üzeneteket küldenem neki. Az meg sem
fordult a fejemben, hogy a kettőnk közötti kapocsnak kö-
szönhetően a tűzcsináló talán ugyanúgy tudja olvasni az
én elmémet, mint én az övét. Mégis miféle lény ez?
- Veszélyes, olyasvalaki, akivel nem kéne packáznod - fe-
lelte. - Akárki is vagy, biztosra veheted, hogy megtalállak.
Félelem bénította meg az elmémet. A pasas dühös volt, és
láttam már, hogy mit művelt emberekkel jókedvében.
A barátja körbepillantott.
- Te meg kivel...?
- Hallgass! - szakította félbe a tűzcsináló. - Menj ki!
Az izmos fickó egy szó nélkül kisétált a látóteremből. A
tűzcsináló a hatalmas kandalló előtt maradt, a narancs és sár-
ga lángok úgy nyújtózkodtak, mintha a rácsokon keresztül el
akarták volna érni.
- Ne hívj tűzcsinálónak, sértő! Kémkedsz utánam, nyilván
tudod, hogy ki vagyok.
- Nem tudom - feleltem hangosan, aztán azonnal össze is
szidtam magam. Ha Sakál meghallja, és bejön a szobába, egy
második adagnyi szemmel verést már biztos nem bírok ki, és
elmondom az igazat.
Nézd, félreérted - feleltem sietősen gondolatban, és abban
reménykedtem, hogy az antennája még mindig veszi az el-
mém jeleit. Fogalmam sincs, hogy ki vagy te, de négy vámpír
elrabolt, és arra kényszerítenek, hogy megtaláljalak.
 - Igen? - A keménység helyét meglepetés vette át az arcán.
- Ha ez igaz, megkönnyítem a dolgodat. Itthon vagyok.
Mondd meg a többieknek, hogy bármikor benézhetnek.
Szavaival egy időben lángba borult a keze. Semmi szükség
nem volt erre a figyelmeztetésre, enélkül is rettegtem tőle.
Ehhez még hozzájött a Sakál által nekem szám haláltól való
félelem is, és ez csípőssé tette a válaszomat.
Ez nagyszerű, de nem csak azt kéne megtudnom, hol vagy
most. Azt is meg kéne tudnom, hol leszel a jövőben, és úgy
sejtem, azzal kapcsolatban már nem leszel ilyen közlékeny.
Összevonta a szemöldökét, és ettől csak még élesebbnek -
és ijesztőbbnek - tűnt rezes zöld szeme.
- Látod a jövőt? - Minden könnyedség eltűnt a vonásaiból.
Gondolatban felsóhajtottam. Hogy magyarázzak meg egy
olyan képességet, amit még én sem értek egészen?
Ha megérintek valakit vagy valamit, amihez erős érzelmek
tapadnak, meglátok dolgokat. Ha a látomás fekete-fehér, ak-
kor múltbeli eseményt mutat. Ha színes, de ködös, akkor a
jövőt. És ha erősen koncentrálok, akkor tudom követni az
emberek tárgyakon hagyott nyomát a jelenbe, amit egyszerű-
en élesnek és tisztának látok. így találtalak meg téged. Sakál
a kezembe nyomott tárgyakat olyan emberektől, akiket megöl-
tél.
Addig bámult rám, amíg fészkelődni nem kezdtem. Már
azt is nehezen hittem el, hogy hall engem, de úgy tűnt, még
lát is. Mégis hogyan? Végül is nem voltam ott.
- Nem úgy látlak, mint gondol d
 Leila. A nevem Leila.
- Leila. - Úgy mondta ki a nevemet, mintha ízlelgetné a
szótagokat. Elbűvölő mosolya kiszélesedett. - Most pedig
áruld el, hogy hol talállak!
 5. fejezet

SAKÁL ODALÖKTE NEKEM A FÉLIG OLVADT ÖVÉT.

- Próbáld újra! Azzal semmire sem megyünk, ha tudjuk,
hogy otthon van. Arra vagyunk kíváncsiak, hol lesz, amikor
elhagyja az erődöt, nem pedig odabenn mereszti a seggét biz-
tonságban.
A fiókos szekrény tetején álló órára pillantottam. Már
majdnem elmúlt hajnali kettő, több mint nyolc óra telt el,
amióta beszéltem Vladdal - aki ilyen névvel egy kicsit túl
komolyan veszi ezt a vámpírbizniszt. Mi tart neki ilyen soká-
ig? Vajon úgy döntött, ezek a fickók nem érik meg a vesződ-
séget? Szívesen megérintettem volna az olvadt övét, hogy
megtudjam, de nem voltam biztos benne, hogy el tudom-e
ismét távolítani őket a helyszínről. Sakál megígérte, hogy egy
órára egyedül hagy, de alig fél óra múlva rám rontott.
- Kimerültem - feleltem, és a hatás kedvéért megdörgöltem
a homlokomat. - Ára van ám annak, hogy újra és újra át kell
élnem ezeket a halálokat, hogy rajtuk keresztül kapcsolódhas-
sak a jelenhez.
Ráadásul csúnya fejfájásom is volt, de nem hiszem, hogy
ez érdekelte volna őket.
öntöttek Neddy halálának emlékei, de átküzdöttem magamat
rajtuk, amíg meg nem találtam a kapcsot a tűzcsinálóhoz.
Legnagyobb meglepetésemre alig került időbe. Széles indi-
gókékség váltotta fel a hotelszobát. Vlad ennek a kékségnek
a közepén lebegett, egész hosszában elnyúlt, a szeme sma-
ragdszínben ragyogott, ahogy valami olyasmire nézett, amit
én nem láttam.
Egy pillanatra összezavarodtam. Szinte úgy tűnt, mintha
úszna ebben a tintaszerű közegben, kivéve, hogy hosszú,
szürke köpeny volt rajta, ami nem volt vizes. Mi a... ?
- Nem úszom, Leila. Repülök - öntötte el az elmémet Vlad
hangja. Úgy tűnt, szórakoztatja a dolog. Rájöttem, hogy a
végtelen kékség körülötte nem víz, hanem az éjszakai égbolt.
Ráadásul jó magasan repülhetett, mert sehol nem láttam fé-
nyeket.
Ha ezt túlélem, seggbe kell rúgnom Martyt, amiért nem
szólt, hogy pár vámpír tud repülni! Mi van, ha Marty is tud?
Mi van, ha minden vámpír tud repülni?! Oda minden esélyem
a menekülésre, ha ez igaz...
- Ki az a Marty? Őt még nem említetted - akasztotta meg
a gondolataimat Vlad hűvös hangja.
Marty is vámpír - feleltem gondolatban, miközben még
mindig igyekeztem megemészteni ezt az új információt. - De
neki semmi köze ehhez az egészhez, kivéve, hogy valószínűleg
betegre aggódja magát miattam.
- Egy másik vámpírhoz tartozol?
Egy leheletnyi gyanakvás bújt meg a hangjában, és ahogy
kimondta, hogy „tartozol”, az szexuális vagy vacsorakapcso-
latra utalt. Vagy mindkettőre. Összevontam a szemöldököm,
megfeledkeztem róla, hogy Vlad nem lát.
Nem! Együtt dolgozunk, és barátok vagyunk, de ennyi!
 Fúj! - tettem még hozzá. Marty olyan volt nekem, mint a
második apám. Már a gondolata is visszataszító volt, hogy
belém mélyessze a szemfogát -vagy bármelyik másik test-
részét.
Mi tart ilyen sokáig? - kérdeztem gondolatban, hogy visz-
szatérjek a legfontosabb témára. Már órák teltek el. Meggon-
doltad magad?
Úgy hallottam, mintha felhorkant volna, de a körülötte sü-
vítő széltől nem voltam benne biztos.
- Nem gondoltam meg magam. Csak nagyon messze vol-
tam Floridától.
Ezek szerint még úton van. A megkönnyebbülés vetekedett
bennem az idegességgel.
Megint rád állítottak - mondtam. Próbáltam halogatni, de
megfenyegettek, hogy megesznek egy családot. Azt mondták,
nem elég információ, hogy otthon vagy, és tudniuk kell, hol
jársz, amikor elhagyod azt a helyet.
Az ajka mosolyba rándult. Én semmi vicceset sem találtam
abban, amit mondtam, valószínűleg máshogy működött a
humorérzékünk.
- Most ott vannak veled?
Pillanatnyilag nem láttam őket, de tudtam, hogy Sakál, Iz-
gága, Perverz és Elmebeteg ott gyülekeznek körülöttem.
Ja. Most nem voltak hajlandóak magamra hagyni.
- Az jó.
Ha nem tudtam volna, hogy a fogva tartóim figyelnek, fel-
prüszköltem volna. Vlad legalább megpróbálhatott volna úgy
tenni, mintha érdekelné, hogy bármikor dobozos üdítőt csi-
nálhatnak belőlem.
Felkuncogott, és feltűrte a kabátja ujját, hogy ránézzen va-
lamire. Bármit is látott, úgy tűnt, a kedvére van, mert kivil-
lantak a fogai, ahogy újra elvigyorodott.
 - Leila, azt akarom, hogy kezdj mesélni nekik! Mondd el,
mit csinálok éppen!
Miért? - csúszott ki majdnem a számon, de épp időben
nyeltem vissza a hangomat.
Smaragdszínű szeme úgy vakított rám, mint a lézer.
- Mert azt mondtam - felelte. A hangsúlya azt üzente, hogy
nem értékeli, ha megkérdőjelezik a parancsát.
Remélem, nem öletsz meg - küldtem felé egy ideges gondo-
latot. Kezem az ezüsttőrre feszült. Lehet, hogy az lesz az
utolsó esélyem, ha balul sül el ez a kis csel, és Sakál rájön,
hogy a kapcsolatom Vladdal kétirányú.
- Látom őt - mondtam hangosan. Ha hittem volna Istenben,
kezdtem volna imádkozni.
A Vlad körül süvöltő szél hangján keresztül meghallottam
Sakált.
Éreztem, hogy a keze rázza a vállamat.
- A jelenben? Vagy a jövőben?
- A jelenben - feleltem, és reméltem, hogy nem éppen a ha-
lálos ítéletemet írom alá. - Már nincs a házában. Éppen repül.
Egyre erősebben rázott.
- Mi fölött repül el, Frankie?
- Honnan tudjam? - válaszoltam őszintén. - Sötét van. Nem
sokat látok... várjon!
Vlad lefelé kezdett repülni. Egyre hangosabban zúgott a
szél. A távolban apró pöttyök tűntek fel.
- Most lakott terület felett jár. Fényeket látok. Sok fényt.
Egy pofon égette az arcomat.
- Hol? Mondj valami konkrétabbat annál, hogy „lakott te-
rület”, meg hogy „sok fény”, te hülye ribanc!
Szerettem volna megdörgölni az arcomat, de nem tettem,
mert minden figyelmemre szükségem volt, hogy megőrizzem
a kapcsolatot Vladdal.
 Remélem, amikor ideérsz, beveted ellenük az inkvizíciót -
köptem oda gondolatban.
Vlad vigyora kiszélesedett, kivillantak éles felső metszőfo-
gai.
- Szavad ne feledd! - mondta, majd élesebb szögben dön-
tötte meg a testét. A fények alatta vakítóbbak lettek, alakot
öltöttek a tárgyak. Hunyorogtam, ahogy próbáltam tisztábban
látni, és csak reménykedtem benne, hogy nem jár már mesz-
sze.
- Azt hiszem... éppen most repült el egy vidámpark fölött -
folytattam. Olyan gyorsan haladt, hogy nem láttam biztosan. -
Azt hiszem, egy hullámvasutat láttam.
Ezúttal nem pofozott fel, de ha Sakál ennél is durvábban
rázott volna, kirántja a helyéről a vállamat.
- Milyen park fölött?
- Hagyja abba! - csattantam fel, ahogy eluralkodott rajtam
a harag. - Azt akarja, hogy elveszítsem a kapcsolatot? Mert
akkor zavarja csak tovább a koncentrációmat ezzel a ke-
ménykedéssel!
Sakál abbahagyta a rángatást, de a keze súlyos betontömb-
ként nehezedett a vállamra.
- Milyen park fölött? - ismételte.
- Már nem látom, elhagyta. Egy csomó tető és épület köze-
ledik...
És víz. Izgalom kavargott bennem. Floridában is vannak
víz közeli vidámparkok és hatalmas városok. Ha most hagyta
el Disney Worldöt, lehet, hogy már kevesebb, mint egyórá-
nyira van innen.
Itt jársz? - kérdeztem tőle gondolatban. Floridában?
Csak egy újabb vigyor volt a válasz, de az elmosódott táj
alatta kezdett tisztább képet ölteni. Eltartott pár pillanatig,
amíg rájöttem, hogy miért.
 - Lassít, és lejjebb ereszkedik...
A szívem gyorsabban kezdett verni. Nem voltam hozzá-
szokva, hogy madártávlatból ismerjek fel tájakat, de az épü-
letcsoport, ami fölött Vlad éppen elrepült, határozottan isme-
rősnek tűnt.
- Na? - szorított meg Sakál erősebben. - Mit látsz?
Egyre hevesebben zakatolt a szívem, amikor megláttam a
kikötőt, amit ezúttal határozottan felismertem.
- Egy jachtkikötő fölött jár. Még nem látok egy utcanevet
sem, de... úgy tűnik, egyre lassabban halad.
- Egy jachtkikötő fölött? - Sakál hangja hirtelen meg-
telt bizonytalansággal, és a szorítása enyhült a karomon.
Megmarkoltam az ezüstkést, mintha az életem múlna rajta.
- Igen. Most egy város felé tart. Egy csomó épületet látok...
Egyre lejjebb ereszkedik... Az egyiken tábla is van...
- Mit ír a tábla? - szakított félbe Sakál feszülten. - Mi van
rajta, Frankie?
Megszakítottam a kapcsolatot Vladdal, mert már nem volt
rá szükségem. A hotelszoba színei benyomultak az elmémbe,
és kiszorították a Vladot körülvevő tintafekete eget. A szívem
úgy dobolt, mintha ki akarna szabadulni mellkasom börtöné-
ből, és izzadság nedvesítette a kést a tenyeremben.
- Az van rajta - feleltem az idegességtől és az elszántságtól
reszelős hangon -, hogy Red Roof Inn, Tampa.
Csak egy pillanatig élvezhettem a döbbenetét az arcukon,
mielőtt berobbant a hotel ablaka, és bezuhant rajta egy hatal-
mas alak.
Mintha gyorsított felvételbe kapcsolt volna az idő. Az
egyik pillanatban még üvegszilánkok záporoztak rám, a má-
sikban már a sarokba löktek, és csak egy sötét hajú férfi bal-
lonkabátos hátát bámulhattam. Mielőtt egyet pisloghattam
volna, lángok narancssárga és vörös hullámai borították
a falakat és a szoba minden milliméterét, kivéve azt a kis te-
rületet, ahol voltam.
- Úgy hallottam, engem kerestek - gúnyolódott egy ismerős
hang.
Az azonnal feltámadó hőtől és a füsttől keresni kezdtem a
menekülési utakat, de mielőtt még megpróbálhattam volna
odébb mászni, elmosódott dulakodás robbant ki előttem.
Olyan gyorsak voltak, hogy eszembe juttatták a gyerekko-
romban látott rajzfilmeket, kivéve, hogy ez az örvény-
lő végtaghalmaz ijesztően valóságos volt. Amilyen őrületesen
sebesen mozogtak, a füstön át nem láttam, ki áll nyerésre,
vagy hogy kettőnél többen is részt vesznek-e a verekedésben.
Ha én is belekeveredem ebbe a halálos örvénybe, azonnal
végem lett volna, de így új esély kezdett kecsegtetni. Mély
levegőt vettem, hogy bátorságot gyűjtsék, és a füsttől köhé-
cselve a legközelebbi konnektorig másztam. Fölé helyeztem a
jobb kezemet, és éreztem, ahogy a bennem lévő áram össze-
kapcsolódik a konnektorban futó elektromossággal.
Úgy öntött el az energia, mint egy adrenalinlöket egyene-
sen a szívembe, nyomában perzselő fájdalom hullámzott vé-
gig az idegeimen. A fények kialudtak, de még a hirtelen tá-
madt sötétségben és a fájdalom és füst szülte könnyeken át is
láttam az ablakot, amit Vlad bezúzott. A kerethez lángok
és üvegszilánkok tapadtak, amitől úgy festett, mint a pokol
szája. Pár méterrel odébb a vámpírok épp puszta szemmel
követhetetlen élet-halál harcot vívtak. Ettől csak még erősebb
lett az elhatározásom. Vettem még egy köhögős lélegzetet,
aztán az ablak felé vetődtem, és az utolsó pillanatban, mintha
a padló egy trambulin lenne, kivetettem rajta magam.
 6. fejezet

- LEILA, NE! - kiáltott utánam egy nyers hang.

Már túl késő volt, nem mintha amúgy engedelmeskedtem
volna neki. Elég magasra ugrottam ahhoz, hogy átlendüljek
az egyméteres párkány fölött, és amint földet értem, azonnal
összegömbölyödtem, és kigurultam az esést. A kezemmel
védtem a fejemet, hogy ne gyűjtsék be még pár zúzódást és
karcolást okozó bukfencet, amíg valami kemény meg nem
akasztotta a lendületemet. A becsapódás hatására kiszaladt a
levegő a tüdőmből, és fájdalom sugárzott keresztül a teste-
men.
Szerettem volna ottmaradni, biztonságos labdába gömbö-
lyödve, de nem volt rá időm. Felemelkedtem, és felmértem a
lehetőségeimet. Egy autónak csapódtam neki, de mögötte már
a parkoló hívogató sötétsége terült el. Megpróbáltam kirázni
a fejemből a csilingelést, amit valószínűleg egy enyhe agy-
rázkódás okozott, és nekiiramodtam, amilyen gyorsan csak
sajgó izmaim engedték.
- Állítsátok meg! - parancsolta egy hang a hátam mögött.
Hátrapillantottam, közben meghúztam kicsit a tempót. A
betört ablakon keresztül még mindig füst és lángok csaptak
ki, de senki sem üldözött. Egy kis szerencsével talán lefoglal-
ják egymást annyi ideig, amíg megérkezik a tűzoltóság, és
eltereli rólam a figyelmüket. A soha viszont nem látásra,
vérszívók! - gondoltam, és a testemben szétáradó fájdalom
ellenére elmosolyodtam. Kár, hogy nem épp a futócipőm volt
rajtam, amikor elraboltak.
Hirtelen a semmiből valami elkapott hátulról. Olyan volt,
mintha fémöv tekeredett volna a hasam köré. Összegörnyed-
tem, és majdnem elhánytam magam a hirtelen ellenállástól,
ami azonnali megtorpanásra késztetett. Egy ködös pillanatig
nem tudtam, mi történt, aztán megláttam a derekam kö-
ré fonódó sötét karokat, és valami hatalmasat és erőset érez-
tem a hátam mögött.
- Elkaptam - kiáltott egy férfihang, aztán egy hűvös ajak
préselődött a fülemhez. - Ne is próbálkozz megint a kábító
fegyverrel, ellenem nem fog használni.
Csak várjon, amíg rájön, hogy az egész testem egy kábító
fegyver. Nyilván ő is vámpír volt, különben már kiterült vol-
na az extra feszültségtől, amit a konnektoron keresztül ma-
gamba szívtam - és ez csak az volt, amit a testem természete-
sen adott le. A jobb kezem most már félelmetes fegyver volt,
de több felületre volt szükségem, hogy a legjobban ki tud-
jam használni.
- Jól van - mondtam, és igyekeztem szelídnek hangzani. -
De ez fáj - tettem hozzá, hogy lássam, ettől lazul-e a szorítá-
sa.
És lazult. Vagyis az új fogva tartóm nem volt olyan go-
nosz, mint Sakál vagy a többiek. így, hogy már nem szorított
olyan mereven, el tudtam távolodni annyira, hogy a hátam
mögé pillantsak.
A vámpír, aki elkapott, az az izmos afroamerikai fickó
volt, akit Vladdal láttam, amikor korábban kémkedtem utána.
Ezek szerint a tűzcsináló erősítést is hozott, de az nem szere-
pelt az alkuban, hogy engem is foglyul ejtenek. A férfi tetőtől
talpig felmért, és elfíntorodott, amikor meglátta a sebhelyet,
ami a halántékomtól egyenesen a jobb kezemig kígyózott.
Már úgy hozzászoktam ehhez a szánakozó pillantáshoz,
hogy egy szemernyi kellemetlen érzést sem keltett bennem.
Pillanatnyilag minden szimpátia okozta előnyért hálás vol-
tam.
- Azt hiszem, kiment a bokám - mondtam, és a hatás ked-
véért az egyik lábamat elemeltem a földtől. Hé, egyre jobban
ment a kamuzás! - Megnézné nekem?
A vámpír elengedett, és kezdett térdre ereszkedni, épp
ahogy terveztem. Jobb kezem egyetlen érintése a fején ele-
gendő lett volna ahhoz, hogy ártalmatlanná tegye, amíg el-
menekülök. Felé nyúltam, és...
- Ha hozzáérsz, visszavonom az ígéretemet, hogy nem esik
bántódásod! - szelte át Vlad hangja az éjjeli fagyos levegőt,
mire a kezem a céltól pár centire megállt a levegőben. A má-
sik vámpír azonnal felállt, és ismét éberen figyelt. A francba!
- kiabáltam magamban. Mégis honnan tudta Vlad, hogy mire
készülök?
- Ugyanonnan, ahonnan azt is, hogy kémkedsz utánam - fe-
lelte cinikus jókedvvel. - Neked is megvannak a szokatlan
képességeid, és nekem is. Az egyik ilyen a gondolatolvasás.
Gondolatolvasás. Nem csoda, hogy hallott, amikor kapcso-
latot létesítettem vele! Lassan a hang irányába fordultam. A
lángok még mindig kifelé nyaldostak a hotel ablakán, és na-
rancsszínű fénybe vonták Vladot. Felénk masírozott, és köz-
ben maga után rángatott valakit, akit úgy beborított a korom
és a sebek, hogy nem tudtam megmondani, melyik korábbi
fogva tartóm az.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem, és igyekeztem nyu-
godtnak tűnni.
 Az arcát még mindig homályba burkolta a füst és az ár-
nyak, de láttam, ahogy kivillan a foga fehérje, amint elmoso-
lyodik.
- Csak hamu maradt belőlük.
A foglya megpróbált elhúzódni, de Vlad olyan erősen szo-
rította meg, hogy az ujjai eltűntek a megfeketedett húsban.
Elfordítottam a pillantásomat, a gyomrom felfordult. Sziré-
nák nyomták el az emberek pusmogását, akik kitódultak a
hotelből, hogy megnézzék a lángokat. Vlad olyan higgadt
volt, mintha minden csütörtök estéjét azzal töltené,
hogy hotelszobákat gyújtogat, és elszenesedett vámpírokat
zsákmányol.
- Megkaptad, amit akartál - mondtam, és sikerült összesze-
dettnek hangzanom. - Most tartsd be az ígéretedet, és hagyj
elmenni!
Smaragdszínű pillantása az elevenembe vágott.
- Azt ígértem, nem esik bántódásod, és nem is esett. Ami a
másik dolgot illeti... el foglak engedni... amint rendesen elbe-
szélgettünk.
Rám zuhant a kétségbeesés. Lehet, hogy a rendes elbeszél-
getés Vlad szótárában egyet jelent a kínzással és a kivégzés-
sel. Gondolhattam volna, hogy valaki, aki könyörtelenül ha-
lálra éget embereket, nem fogja tartani a szavát. De aztán hi-
hetetlen módon meghallottam Marty hangját a sziré-
nák lármáján át.
- Fuss, Frankie, fuss!
Ahogy Vlad a hang irányába fordult, ő is megpillantotta az
ágyúgolyóként felé száguldó Martyt. Azon tűnődtem, vajon
miért nem tett semmit, amikor elraboltak, de biztosan köve-
tett, és addig bujkált, amíg el nem jött a legmegfelelőbb pil-
lanat, hogy megmentsen. Csak annyi volt a gond, hogy ez
nem az a pillanat volt.
 Mintha ezúttal minden lassított, nem pedig gyorsított felvé-
telen történt volna. Vlad társa előhúzott egy ezüstkést, és a
földre lökött. Vlad meg sem próbálta kivédeni, hogy Marty
nekicsapódjon, de ugyanolyan mereven szorította a megégett
vámpírt, és nyitottabb pózt vett fel, mintha csak kihívná
Martyt, hogy győzze le, ha tudja. Sötét volt, de esküdni mer-
nék, hogy láttam az elszántságot Marty arcán, mielőtt
Vladnak csapódott. Mintha egy rémálomban ragadtam volna,
úgy figyeltem, ahogy Vlad állja a becsapódást, és talpon ma-
rad, miközben a szabad keze lángra kap, és a barátom felé
nyúl vele.
- Ne! - sikítottam.
Ahelyett, hogy Martyra hallgatva elfutottam volna, Vladra
vetettem magam. A jobb kezem a lábán landolt, a bennem
futó áram a kétségbeeséstől elszabadult, és a szokottnál sok-
kal nagyobb erővel csapott belé.
Az ijedtségemnek köszönhető és a konnektorból elszívott
áram együttesének a parkoló túloldalára kellett volna repíte-
nie Vladot. Ehelyett egy helyben maradt, csak egy reszketés
futott végig rajta, és az ózon illata egy pillanatra elnyomta a
füst szagát. Lángoló kezével azelőtt kapta fel Martyt, hogy
láttam volna a mozdulatot, aztán Vlad sötét arca felém for-
dult, világító, smaragdzöld pillantása az én döbbent tekinte-
tembe fúródott.
- Ez - sziszegte - nem volt szép.
Mielőtt elhomályosult volna a látásom, az utolsó kép, ami
az elmémbe égett, az volt, ahogy egyszerre két küszködő
vámpírt tart fogva. A parkoló és a lángoló hotel eltűnt, a he-
lyét átvették a fölém tornyosuló fák és a kanyargó jeges fo-
lyó.
A sziklás partján térdeltem, a ruhám vizes volt, de nem ér-
dekelt a hideg. Semmit nem éreztem, csak a fájdalmat, ami a
pokol füzeként bömbölt az ereimben, amíg végül hátravetet-
tem a fejemet, és üvöltöttem őrületes kínomban.
A nő, akit a karjaimban tartottam, nem felelt. Nem gördült
levegő az ajkáról, a szeme vakon meredt előre. Szorosabban
magamhoz öleltem, és még több gyötrelem hasított belém,
mintha az én testem tört volna össze visszavonhatatlanul, nem
az övé. Hiába minden új hatalmam, sosem éreztem még eny-
nyire tehetetlennek magamat. A halál elragadta őt tőlem, és
most már örökké nélkülöznöm kell majd.
Ettől a tudattól újabb üvöltés szakadt fel a torkomból, két-
ségbeesésem gyásszal keveredett, és úgy éreztem, menten
meghasad a szívem. Én tehettem róla. Lehet, hogy a folyó el-
mosta vérének minden nyomát, de nekem örökké a kezemhez
fog tapadni.
- Vigyázz rájuk! - vetette oda kurtán.
A nő, a folyó és az erdő mind eltűnt, és megint a hullámzó
füst és a Red Roof Inn parkolója vett körül. Legnagyobb
megkönnyebbülésemre Marty még élt, de úgy festett, jó adag
pörkölést kapott. Vlad átadta őt és a másik, sokkal szenesebb
vámpírt a barátjának. En a földön térdeltem, és könny áztatta
az arcomat Vlad legsötétebb emlékének mementójaként.
Hogy őszinte legyek, ennél sokkal hátborzongatóbb képekre
számítottam, miután megérintettem a tűzcsinálót, de úgy tűnt,
az ő lelkét a veszteség sebezte meg, nem a gyilkosság.
Amint Marty és a másik vámpír biztonságban voltak, Vlad
mellém térdelt. Már nem lángolt a keze, de lehet, hogy csak
azért, mert közben megjöttek a tűzoltók, és az túlzottan ma-
gára vonta volna a figyelmet. Úgy éreztem, a szirénák süvöl-
tése belülről karistolja a koponyámat, de Vlad nem zavartatta
magát, pedig a vámpíroknak jobb a hallásuk.
- Ne sírj! - mondta röviden. - Nem foglak megölni, ha emi-
att vagy olyan hisztis.
 Azt hitte, azért zuhantam térdre zokogva, mert félek a ha-
láltól? Kínjának utózöngéi miatt ironikus horkanásom szipo-
gásnak hatott.
- Ezek nem az én könnyeim, hanem a tieid. Bárki is volt az
a nő, nagyon megtört téged a halála.
Összevonta a szemöldökét. Elég közel volt hozzám ahhoz,
hogy lássam, rajta alig volt korom, hiába gyújtott fel egy
csomó dolgot - és embert.
- Miféle sületlenséget beszélsz?
- Ne mondj neki semmit, Frankie! - sziszegte Marty.
A barátomra pillantottam, de Vlad hűvös hangja magához
vonzotta a figyelmemet.
- Vidd innen őket, Shrapnel! Később én is utánatok me-
gyek.
Még idejében visszafogtam magam, mielőtt ösztönösen
megérintettem volna Vladot. Nem segített volna rajtam, ha
megint megrázom.
- Ne öld meg, csak meg akart engem védeni! Ez itt Marty,
és ő nem tudja, hogy én, öh... hívtalak! Biztos azt hitte, hogy
azokkal vagy, akik elraboltak.
Szegény Marty. Követte Sakálékat, és kivárt, hogy megfe-
lelő legyen a pillanat. Honnan tudhatta volna, hogy Vlad ke-
ményebb, mint a négy másik vámpír együttvéve? Persze, ha
Vlad már döntött arról, hogy megöli Martyt, akkor a könyör-
gésem süket fülekre talált. Könnyedén ölt, de az emlék,
amit láttam, amikor megérintettem, arra engedett következ-
tetni, hogy több is lakik benne, mint hogy rendszerint fáklyát
csinál az emberekből.
A vonásai megkeményedtek.
- Milyen emlék?
 Igaz is, képes volt olvasni a gondolataimban. így elég
meddő volt Marty figyelmeztetése, hogy ne mondjam el
Vladnak, mit láttam.
- Rólad és a halott nőről a folyóparton - feleltem. - Mond-
tam, hogy látom emberek vagy tárgyak múltját, ha megérin-
tem őket. Egy nőt láttam, amikor megérintettelek, és azért
sírtam, mert mindent éreztem, amit te aznap.
Olyan rendíthetetlen erővel nézett rám, hogy szinte fájt áll-
ni a tekintetét. De nem néztem félre. Lehet, hogy képes ol-
vasni az elmémben, de én feltéptem a lelkéhez legközelebbi
sebet. Az volt a minimum, hogy nem hunyászkodom meg
gyáván azzal, hogy lesütöm a szememet.
- Tartsd életben őket, Shrapnel! - mondta végül Vlad. - Ké-
sőbb csatlakozom hozzád.
A szemem sarkából láttam, hogy a másik vámpír bólint.
Aztán egyszerűen... eltűnt. Vagy a teleportálás is vámpírtu-
lajdonság volt, csak Marty elfelejtette említeni, vagy
Shrapnel gyorsabban mozgott, mint az olajozott villám.
Vlad csak állt ott, és a pillantása világító smaragdról csil-
logó rézszínűre váltott.
- Te velem jössz - jelentette ki, és felém nyújtotta a kezét.
Néztem rá, de nem fogtam meg.
- Szóval tényleg megszeged a szavad?
- Nem szeretem, ha hazugnak neveznek, ezt jobb, ha az
eszedbe vésed - felelte olyan hangsúllyal, hogy attól remegés
futott át a testemen. Aztán apró mosoly kezdett játszani az
ajkán. - Beszélnünk kell, és itt túl sok az ember. Tudod jól,
hogy minden tehetséged ellenére erősebb vagyok ná-
lad, úgyhogy az lenne a legokosabb, ha megfognád a keze-
met.
Igen, pontosan tudtam, hogy erősebb nálam. A valaha elsü-
tött legerősebb árammal ráztam meg, és még csak meg sem
rezzent tőle. Nem egyszerűen az volt a legokosabb lehetőség,
ha megfogom a kezét. Az volt az egyetlen lehetőség.
Felé nyújtottam a bal kezemet. Nem is foglalkozott vele,
elkapta a jobbomat, és megrándult a szája, ahogy áram sza-
ladt végig a testén, de nem húzódott el.
- Bocsánat! - motyogtam.
Egy morranás hallatszott.
- Elbírok az érintésed hatásával, ha te is.
El akartam mondani neki, hogy csak az első érintés alkal-
mával veszem át az emberek bűneit, de ahogy közelebb hú-
zott, az érzés elterelte a gondolataimat. Nem csak a keze volt
szokatlanul meleg. Az egész teste hőt sugárzott, ami bejárta a
bőrömet a vékony tornadresszen át, miközben a karjába bur-
kolt. A vámpírok általában szobahőmérsékletűek, de Vlad
olyan volt, mint egy kályha. Mielőtt még megkérdezhettem
volna, mitől van ez, vagy minek köszönhető a rögtönzött öle-
lés, az égbe lendült velem, és a szél elnyelte meglepett sik-
kantásomat.
 7. fejezet

A PULZUSPÖRGETŐ, félórás repülés után Vlad egy tágas,

kopár területen szállt le. Ahogy a szemem hozzászokott a sö-
téthez, megpillantottam egy kis repülőgépet a tisztáson. Ezek
szerint nem csak egy módon tudott repülni, nem mintha ettől
bármi is változott volna.
- Remélem, nem várod, hogy bárhová is elmenjek azzal
ott! - jelentettem ki.
Felvonta a szemöldökét.
- Szívesebben maradnál itt, hogy felfaljanak a szúnyogok?
Jobban is fel lehetne használni a véredet.
Ha rám akart ijeszteni ezzel a megjegyzéssel, akkor sike-
rült neki, de attól még a véleményem ugyanaz maradt.
- Amikor elraboltak, nem volt időm felkapni a gumikesz-
tyűmet, úgyhogy ha beteszel abba az izébe, kisütök minden
áramkört, amihez csak hozzá...
- Hát akkor nem hagyjuk, hogy hozzáérj az áramkörökhöz
- vágott közbe, és erősen megszorította a kezemet, ahogy a
gép felé vezetett.
Próbáltam szabadulni, de ettől nem lassult le.
- Még ha bele is mennék, hogy felszállók arra a masinára,
de nem fogok, akkor sem foghatod egész úton a kezemet. Ar-
ra már rájöhettél, hogy nem csak egyszer rázok meg valakit.
Minél tovább fogod a kezemet, annál több áramot szívsz ma-
gadba, és a végén belülről foglak megsütni.
Aztán pedig le fog zuhanni a repülőgép, és szépen én is ki-
nyiffanok - tettem hozzá fejben, és őszintén szólva emiatt
jobban aggódtam. Még Martynak is vigyáznia kellett, hogy
egy óránál tovább ne érjen hozzám edzés közben, vagy félő
volt, hogy az egész testén sugárbetegségszerű kelések jelen-
nek meg.
A vigyor, amit Vlad rám villantott, egyszerre volt derűs, és
egy leheletnyit vadállati - nem voltam biztos benne, hogy tet-
szik ez a kombináció.
- Te pedig már rájöhettél volna, hogy tűzálló vagyok. Nem
tudsz kárt tenni bennem, Leila, mindegy, mennyi áramot kül-
desz belém.
Ez megtorpanásra késztetett. Igen, láttam már, hogy tüzet
keltett, és közben egy cseppet sem égették meg a lángok, de
már annyira hozzászoktam, hogy az érintésem veszélyes,
hogy az elmém azonnal visszautasította Vlad állítását, misze-
rint nem tudok kárt tenni benne.
Ezúttal nem vonszolt tovább, megvárta, hogy megemész-
szem az információt. Elsőre hihetetlennek tűnt, de ha van va-
laki a világon, akit nem tudok megsebezni, akkor az tényleg
ez a vámpír, aki tüzet csihol a saját testéből. Az elektrosokk
megállíthatja egy ember szívét - persze ez a vámpírok eseté-
ben nem probléma -, és elkerülhetetlenül egyre súlyosabb
égési sérüléseket okoz. Ha az égés nincs hatással Vladra a
pirokinetikus képességei miatt, akkor tényleg immunis rám.
Nem csoda, hogy nem ütöttem ki, amikor korábban belé
eresztettem minden áramomat. Legfeljebb kicsit bosszanthat-
ta a dolog.
 Ezúttal már izgatottan pillantottam a repülőre. Nem gon-
doltam, hogy valaha is repülök még ilyennel. Persze ellen-
kezhettem volna tovább, de minek? Vladnak ahhoz nem kel-
lett volna máshová mennie, hogy megkínozzon vagy megöl-
jön; ez a kietlen terület tökéletes terep lett volna rá, ha arra
készül. A leglogikusabbnak az tűnt, hogy tényleg beszélni
akar, és ha ehhez éppen egy repülőn szottyant kedve... hát jó.
Reméltem, hogy nem akar egész úton beszélni. Ha lehuny-
nám a szememet, úgy tehetnék, mintha még a baleset előtt
lennék, amikor még semmi különleges nem volt bennem a
tornásztehetségemen kívül...
- Oké - feleltem, és igyekeztem elrejteni a mosolyomat.
Felhorkanása elárulta, hogy nem jártam sikerrel.
- Akkor gyere!
Felugrott a repülőre, és úgy rántott magával, mintha súlyta-
lan lennék. Amint odabenn voltunk, megcsodálhattam az elő-
kelő, krémszínű belteret, a fényes asztalokat és a bőrborítású,
állítható támlájú üléseket. Eddig csak turistaosztályon utaz-
tam, a különbség ég és föld volt ezzel a fényűző repülőgép-
pel. Vlad mondott valamit a pilótáknak egy ismeretlen nyel-
ven, és aztán behúztak egy apró függönyt, amitől a meghitt-
ség illúziója lengte be a kabint.
- Hol van Marty? - kérdeztem, mert nem láttam másik
utast.
- Más úton jön - felelte, és lerázta válláról a kabátját. - Tes-
sék.
A légkondi mintha teljes erővel működött volna. Mivel
már nem voltam forró ölelésében, tényleg fáztam. Ezt vajon
az elmémből olvasta ki? Lepillantottam, és elnyomtam egy
nyögést. Nem. Ebben a testhez álló dresszben még a vak is
észrevette volna, hogy olyan kemények a mellbimbóim, hogy
üveget lehetett volna vágni velük. Elmotyogtam egy köszö-
nömöt, aztán elvettem a kabátját, és nem néztem rá, miköz-
ben magamra tekertem. A teste melegétől olyan volt, mint
egy elektromos takaró, egészen felfűtött. A belső bélésben
nehezebb tárgyak is lapultak, de nem néztem meg őket. Talán
ezüstkések lehettek, bár Vlad legfélelmetesebb fegyvere a
keze volt.
Azt hiszem, ez az egy dolog közös volt bennünk.
Leült az egyik kényelmesnek tűnő ülésbe, és én követtem,
a bal oldalán lévőt választva, mert fognia kellett a jobb keze-
met egész úton. A repülő azonnal átment taxiba, se biztonsági
tájékoztatás, se figyelmeztetés, hogy kössük be magunkat, és
meglepődtem, amikor pár perc múlva emelkedni kezdtünk.
Ezek szerint nem kellett neki valami hosszú kifutó.
Vlad keze még mindig meleg volt, de már nem sugárzott
olyan szikrázó hőt, mint korábban. Furcsa volt, hogy valaki
megérintette a jobb kezemet, pláne, hogy ilyen hosszan. Ha
nem lett volna veszélyes vámpír, akinek még mindig ködösek
a velem kapcsolatos tervei, kifejezetten élveztem volna, hogy
egy parázslóan vonzó fickó fogja a kezemet. Az elmúlt évti-
zedben ilyen csak az álmaimban történt.
Egy pillanatra zavarba jöttem, amikor eszembe jutott, hogy
Vlad hallhatja az álmodozásomat. Egy kis áram csusszant
belé, amit a zavarom keltett. Ahelyett, hogy úgy tett volna,
mintha nem hallaná a gondolataimat, az ajka ravasz mosolyra
görbült.
- Ez csiklandozott. Ha az áramütés nálad a flörtölés része,
meghajtok a kreativitásod előtt.
- Na, igen, eszembe jutott, hogy a kérlek szócska nem nyű-
göz le - feleltem csípősen. Röpke zavarom azonnal elszállt.
- Ezekkel a képességekkel születtél? - váltott témát.
- Tizenkét éve megrázott egy leszakadt elektromos veze-
ték. Hónapokig kómában voltam miatta. Súlyos idegkároso-
dással és ezzel a sebhellyel tértem magamhoz. - Az ujjam a
halántékomtól a csuklómig szaladt a nyomaték kedvéért. - Az
idegi károsodás idővel elmúlt, de az áramütés váratlan mel-
lékhatásokat okozott.
Nem tudtam megállítani az emlékeket, amik elöntöttek a
balesetről és a következményeiről szóló rövid beszámolóm
után. Ahogyan visszamegyek az iskolába, és próbálom nem
észrevenni, milyen furcsán néznek rám a többiek szokatlan
járásom és hatalmas sebhelyem miatt. Aztán a rémüle-
tem, ahogy belelátok az emberek legsötétebb emlékeibe a
jobb kezemen keresztül, nem is beszélve a döbbenetről, ami-
kor rájöttem, hogy megrázok mindenkit, akivel kapcsolatba
kerülök. A suttogások, amiket úgy ejtettek el a folyosón és a
termekben, hogy halljam őket. Olyan, mint egy szörnye-
teg... Ott az a sebhely, és fura is, mint valami Frankenstein...
- Én találkoztam már szörnyetegekkel, és te nem tartozol
közéjük.
Vlad megint szégyenkezés nélkül belehallgatott a gondola-
taimba. Próbáltam kiüríteni az elmémet, de nem volt rajta ki-
kapcsoló gomb.
- Azt mondtad nekem, a neved Leila, de a barátod és azok
a vámpírok mind Frankie-nek hívtak - folytatta. - Fogtad ezt a
frankensteines gúnynevet, és becenévvé rövidítetted?
Felszegtem az államat:
- Igen.
Szükségem volt egy új személyazonosságra, és amikor le-
gyűrtem a megbántottságomat, osztálytársaim kicsinyességét
használtam inspirációnak. Ha azt hitték, a kedvenc gúnyoló-
dásuk alatt megtörök, tévedtek.
- Te miért választottad a Vlad nevet? - kérdeztem, és nem
bírtam ki, hogy ne tegyem hozzá: - Nem ez a legkreatívabb
vámpírnév, amit valaha hallottam.
 Ahelyett, hogy a szívére vette volna, egy apró mosollyal
felelt:
- Én vagyok az egyetlen igazi Vlad. Mindenki más csak
irigy hasonmás.
Felhorkantam, majd látványosan végigmértem. Hosszú, sö-
tét hajával, feltűnő vonásaival, ijesztő karizmájával és vonzó,
izmos testével akár be is illett volna a sötétség híres hercegé-
nek, de mégis mit gondolt, milyen naiv vagyok?
- Azt látom, hogy a kötelező veszélyes- de-szexi imázzsal
dolgozol, de majd akkor hiszem el, hogy te vagy az igazi
Drakula, amikor te azt, hogy én vagyok az igazi Frankenstein.
- Drakula csak egy karikatúra, ami egy író fantáziájából
született - csattant fel, és eltűnt az apró mosoly az arcáról. A
keze is felforrósodott. - Semmivel sem hasonlít jobban hoz-
zám, mint ahogy Mary Shelley története leír téged.
Hűha, úgy láttam, nagyon komolyan veszi a kis kényszer-
képzetét. Ráadásul hallotta, ahogy ezt gondolod - emlékeztet-
tem magam pillantása kereszttüzében.
- Miről akartál beszélni velem? - kérdeztem, és megráztam
a fejemet, mintha az kiverne belőle minden veszélyes gondo-
latot.
- A túlélési esélyeidről.
A hangsúlya könnyed volt, és arcán ugyanaz a kellemes ki-
fejezés ült, amit ijesztőbbnek találtam, mint a fenyegető gri-
maszát. Számtalan gyilkosnak láttam már az arcát, de egyi-
kük sem volt képes olyan szenvtelen barátságosságot ölteni
magára „munka” közben, mint Vlad.
- Most jön az, hogy elmondod nekem, hogy fogok meghal-
ni? - kérdeztem, és megacéloztam magam arra készülve, ami
következik.
Barátságosan szorította meg a kezemet.
 - Láthattad, hogy nem vesztegetem az időmet monológok-
ra, mielőtt ölök. Ami azt illeti, inkább az áll az érdekemben,
hogy megvédjelek.
Nem válaszoltam, csak felvontam a szemöldökömet erre a
kétes kijelentésre.
- Nem hiszem, hogy ki tudok húzni bármi hasznosat a
megmaradt elrablódból, mindegy, mennyit kínzóm - folytatta.
- De nekem csak egy egyszerű gyalognak tűnik, talán fogal-
ma sincs róla, ki küldte utánad.
Tovább bámultam rá, egyre hitetlenebbül. A szemét forgat-
ta.
- Elfelejtettem, hogy a te generációd csak az Angry
Birdshöz hasonló telefonos játékokhoz ért. A sakkban a gya-
log a legalacsonyabb rangú...
- Tudom, hogy kell sakkozni - vágtam közbe. - Ha nem ér-
hetsz hozzá egy telefonhoz vagy játszhatsz elektromos játé-
kokon anélkül, hogy kisütnéd őket, megtanulod értékelni a
klasszikusokat.
Elvigyorodott, és kivillantak csinos, fehér fogai. Emlékez-
tettem rá magamat, hogy ha gondolatban felmondom a Piros-
ka és a farkas ide vonatkozó híres sorát, azt hallani fogja.
- Remek. Ha ugyanis ötpercenként megnéznéd az e-
mailjeidet, vagy folyton sms-eznél és twittereznél beszélgetés
közben, lehet, hogy elvi alapon törném ki a nyakadat.
- Ezzel a technofób hozzáállással remekül éreznéd magad
egy öregek otthonában. Biztos szívesen kiabálsz rá az ártatlan
gyerekekre is, hogy takarodjanak a gyepedről.
Engem is idegesített a telefonfüggőség, de sosem fantáziál-
tam arról, hogy megölök miatta valakit, kivéve, ha számítás-
ba vesszük azokat, akik mozi közben telefonáltak...
A mosolya meg sem rezzent.
 - Még mindig félig-meddig arra számítasz, hogy bántani
foglak, mégis folyton szurkálódsz. Nem félsz, hogy feldühí-
tesz?
Olvasott a gondolataimban, úgyhogy nem is fáradtam ha-
zugságokkal.
- Sokkal ijesztőbb vagy, amikor kedvesen viselkedsz, és
már úgyis eldöntötted, hogy megölsz-e vagy sem. Nincs az a
kedélyeskedés vagy könyörgés, ami megváltoztatná ezt, úgy-
hogy egyszerűen csak önmagam vagyok. Nem te vagy az
egyetlen, aki nem akar másnak mutatkozni.
Ezúttal a mosolya egy hatalmas, gonosz vigyorrá változott,
amitől szinte ördögien jóképűnek tűnt. Elfordultam, nem
akartam, hogy a gondolataim hizlalják az egoját. Hogy elte-
reljem a figyelmemet, az enyémet fogó sebhelyes kezére
koncentráltam. Nem szorította erősen, bármikor el tud-
tam volna húzni, de mindketten tudtuk, hogy annak mi lenne
a vége.
- Minden pontban igazad van - mondta könnyed akcentus-
sal. - De talán megkönnyebbülsz, ha elárulom, hogy nem
fogsz meghalni. Azt mondtam, az áll leginkább az érdekem-
ben, hogy megvédjelek, és komolyan gondoltam. Ha igazam
van - márpedig mindig igazam van az elrablód zsákutca lesz.
Vagyis te maradtál a legjobb esélyem arra, hogy kiderítsem,
ki küldte utánam azokat a vámpírokat.
- Én? - ismételtem, és a pillantásom visszaröppent rá.
- Felbecsülhetetlen értékű, hogy képes vagy információt
szerezni egy érintéssel, és megtalálsz embereket a jelenben és
a jövőben. A vámpírok világszerte ölni tudnának azért, hogy
eszközként használhassanak téged az ellenfeleikkel szemben.
Megdöbbentő, hogy ilyen sokáig el tudtad kerülni őket, plá-
ne, hogy a barátod is vámpír.
 - Marty sosem használna ilyesmire - csattantam fel. Már az
is elég szörnyű volt, hogy kitaszítottnak éreztem magam az
állapotom miatt, de az még sokkal rosszabb volt, hogy egy-
szerű „eszközzé” fokoztak le.
- Lehet, és ezért hagytam eddig életben - felelte Vlad. - Ál-
talában nem vagyok ilyen kedves azokkal, akik rám támad-
nak, de mivel így kötődik hozzád, talán neki is érdeke, hogy
kiderítsük, ki állt valójában az elrablásod mögött.
És mi van, ha egyikünk sem akar segíteni neked! - tűnőd-
tem el akaratlanul is. Martynak és nekem semmi közünk nem
volt Vlad nézeteltéréseihez a többi vámpírral.
Rézszínű szeme egy pillanatra smaragd fénnyel villant.
- Ha szabadon engedlek, mit gondolsz, mennyi időbe kerül,
hogy ugyanaz a vámpír újabb csapatot küldjön rád? Neked
sokkal nagyobb szükséged van rá, hogy megtaláljam a tettest,
mint nekem. Engem nehéz megtámadni. - Keményen pillan-
tott rám. - Téged viszont nem, és mivel intelligens lány vagy,
ezt magadtól is tudod.
A keze meg sem rezzent, de olyan volt, mintha bilincsként
szorulna az enyémre. A büszkeségem vitatkozni akart azzal,
amit mondott, de a képességeim miatt elégszer láttam már,
ahogy az óvatlan a kegyetlen áldozatául esik. Egy vagy két
vámpír ellen még talán lenne esélyem a testemben futó áram-
nak köszönhetően, de egy egész horda ellen? Hiába állna
mellém Marty is, mindkettőnk vesztét okoznám. Soha az
életben nem tennék ilyen ostobaságot.
- Bölcs döntés - mondta, miközben még mindig meredt
szemmel figyelt. - Ha továbbra is így gondolkodsz, megéred,
hogy táncolhass az ellenségeid sírján.
- Azt hittem, a vámpíroknak nincs temetőjük - sóhajtottam.
Nem én akartam ezt a harcot, de Vladnak igaza volt. Akár
akartam, akár nem, most már benne voltam.
 Felkuncogott.
- Nincs is. A temetőkben csak halottak vannak, a vámpírok
szívesebben mozognak az élő, iható vér közelében.
Lehunytam a szememet, és egyszerre elöntött a fáradtság.
Hosszú, stresszes napon voltam túl, és Vlad szerint a követ-
kezőkben sem számíthattam másra.
- Hova megyünk? Még nem is mondtad.
- Az otthonomba, Romániába.
Hűha, ez a fickó nem viccel a Drakula-függőségével.
Hallottam egy horkanást, de ki sem nyitottam rá a szeme-
met. A neszezés hangjaiból arra következtettem, hogy kénye-
lembe helyezi magát. Én is így tettem. Ha tényleg Románia
az úti cél, akkor hosszú lesz a repülés.
 8. fejezet

TIZENEGY ÓRA és egy tankolási szünet után egy apró rep-

téren szálltunk le, aminek mindössze egy kifutója és két han-
gárja volt. Az egyikbe a mi repülőnk állt be. Lepillantottam
meztelen lábfejemre, és gondolatban felsóhajtottam. Re-
ménykedtem, hogy nem kell majd sokat sétálni a kocsi-
ig. Vlad kölcsönadta a kabátját, de kételkedtem benne, hogy a
cipőjéről is lemondana.
Amikor kiszálltam a nyomában a repülőből, és megláttam
a fényes, fekete limuzint, ami a hangár előtt várt, már nem
tartottam tőle, hogy lefagynak a lábujjaim. Vladnak vagy
rengeteg pénze van, vagy befolyásos emberekkel barátkozik.
Persze az is lehet, hogy az egyik vámpírbarátja megbűvölte a
limó sofőrjét, hogy szedjen össze minket. Ez az elmemanipu-
lációs képesség akkor is jól jött, amikor egy rendőr a tanko-
lásnál elkérte az útlevelünket.
Vlad közeledtére egy szőke, vikingalkatú férfi kinyitotta a
limó ajtaját, majd meghajolt. Felvontam a szemöldökömet, de
Vlad csak bólintott, mintha hozzá lenne szokva, hogy nap
mint nap meghajolnak előtte az emberek. Lábujj hegyen kö-
vettem, és örültem, hogy nem kell sokat sétálnom. A talaj be-
tonból volt, de jégnek éreztem.
 A szőke férfi alig pillantott rám, amit egy cseppet sem bán-
tam, mert a legtöbb ember mindig hosszan bámulta a sebhe-
lyemet. Bebújtam a limóba, és ügyeltem, hogy a jobb ke-
zemmel semmihez se érjek hozzá. A sofőr becsukta utánam
az ajtót, és így nem szökött ki bentről az értékes me-
leg. Amint elhelyezkedtem az ülésen, meztelen lábamat az
alsó hőfúvókához nyomtam.
- Útközben be kéne szereznünk pár dolgot - mondtam. - A
tornadresszem lassan már magától fog járni, és valami cipő
sem ártana ebben az időben.
Vlad felém nyúlt, és a jobb kezemet a tenyerébe szorította.
- Már gondoskodtak róla.
Lehet, hogy az elmúlt egytucatnyi vagy több órát így töl-
töttük, de még mindig nem szoktam hozzá, hogy valaki anél-
kül ér a kezemhez, hogy összerántaná a fájdalom. Vladnak
igaza volt, tényleg úgy festett, hogy nem szenvedett mara-
dandó károsodást, pedig annyi áramot engedtem belé,
ami egy átlagos vámpírt már háromszor megölt volna.
- Azért telefonáltál olyan sokat a repülőn, mert nekem ren-
deltél ruhákat? - kérdeztem, és vetettem rá egy ferde pillan-
tást. Hiába szidta a telefonfüggőket, leszállás előtt vagy egy
órát lógott a telefonján. Még fél kézzel is olyan gyorsan sms-
ezett, mint a villám.
- Többek között - felelte. Az ujja finoman simított végig
az ujjperceimen. - Amíg vendég vagy a házamban, minden
igényedről gondoskodom, de vigyázz, hogy ne élj vissza a
vendégszeretetemmel!
Elnyomtam egy horkantást. Mégis mit gondol, mit fogok
tenni, hisztizve követelek designerdarabokat? Bármilyen ru-
hának örültem volna, ami meleg. A táj alapján, ami mellett
elhaladtunk, olyan volt, mintha egy sarkköri csodavilágba
szálltunk volna le.
 - Nem így értettem.
A fenébe vele, hogy folyton belehallgat a gondolataimba!
Alig vártam, hogy végre visszakapjam a mentális magánéle-
temet.
A pillantása hűvös lett, de az ujja továbbra is mintákat si-
mogatott a kezemre.
- Inkább hálásnak kéne lenned, hogy hallom a gondolatai-
dat. Ezért nem kell erőszakosabb módszereket alkalmaznom,
hogy eldöntsem, igazat mondasz-e az elrablásodról vagy sem.
Felvillantak előttem a Vlad által halálra égetett vámpírok
emlékei, amiket újra kellett élnem, és kirázott a hideg. Na
igen, inkább olvasson a gondolataimban, mint hogy szemé-
lyesen kelljen megtapasztalnom a tüzes képességeit. Még a
gondolatától is kedvem támadt elkapni a kezemet veszélyt
rejtő szorításából.
- Még mindig félsz tőlem - jelentette ki. - Remek.
- Élvezed, amikor az emberek félnek tőled?
Ezek szerint egy önbizalom-hiányos, halhatatlan gyilkossal
leszek összezárva? Nagyszerű, alig várom, hogy a saját szó-
rakoztatására rendszeresen kiijessze belőlem a szart is.
Válasz gyanánt Vlad lenyomott egy gombot, és leereszke-
dett a sötét üvegfal, ami elválasztott minket a limó sofőrjétől.
- Maximus, félsz tőlem? - kérdezte Vlad.
- Igen - felelte gondolkodás nélkül a szőke férfi.
Vlad ismét lenyomta a gombot, és a minket elszeparáló
üveg gyorsan a helyére csúszott. Ismét küzdöttem a vággyal,
hogy elvegyem a kezemet, mert megváltozott a légkör ket-
tőnk között. Már nem éreztem azt az ideiglenes békét, amit az
elmúlt pár órában, helyette fullasztó feszültség telepedett
ránk. Mintha láthatatlan villamosság vibrált volna Vlad körül,
és veszélyt jelezve felállt a szőr a tarkómon.
 - Ugyanazért akarom, hogy te félj tőlem, amiért az embere-
im is - mondta, és a hangja éppolyan cirógató volt, mint az
ujja. - Mert akkor nem akarsz majd ujjat húzni velem. A jö-
vőben valaki talán megpróbál majd rávenni, hogy elárulj en-
gem. Ha ez megtörténne, emlékezz rá: megtalálom és meg-
ölöm az ellenségeimet, bármennyi időbe kerüljön is.
Nyeltem egyet, mert hirtelen kiszáradt a szám.
- Nem áll szándékomban oldalt váltani. Nem te küld-
tél gyerekgyilkosokat az elrablásomra, akik végezni akartak
velem, miután megtettem, amire kértek. Láttam, amikor meg-
érintettem Sakált. Amikor téged érintelek meg, nem látom a
saját halálomat, úgyhogy Vlad-párti vagyok.
A pillantásában felolvadt némi jég.
- Az jó, mert nem szívesen ölnélek meg. Eddig se unalmas,
se idegesítő nem vagy; ez ritkaság. Azokat, akik hűségesek
hozzám, megjutalmazom, úgyhogy félj csak tőlem, Leila, de
azért tudd ezt is: senki mástól nem kell félned, amíg az én
védelmemet élvezed.
Az utolsó szavak olyan csendes erővel hangzottak el, hogy
végigborsódzott a hátam. Lehet, hogy minden meggyőző
hangnem ellenére sem vettem volna be az ígéretét, de az em-
lékei, amiket átéltem, elhitették velem, hogy igazat mond.
Tudta, milyen érzés a veszteség. És mivel a veszteség jobban
megsebezte a lelkét, mint bármi más, úgy gondoltam, komo-
lyan fogja venni azt a fogadalmat, hogy megvéd. Lassan bó-
lintottam.
- Ismét csak megegyeztünk.
Tünékeny mosolyra görbült az ajka.
- Nem szereted, hogy olvasni tudok az elmédben, de ez el-
törpül a te képességeid mellett. Ugye nem kell mondanom,
hogy sose fedd fel senkinek, amit a múltamból láttál?
Épp most mondtad - gondoltam élesen.
 - Pontosan - villantott egy újabb villámgyors mosolyt. -
Sokkal többet is megtudsz majd, ha egyszer megérkezünk az
otthonomba. Számos bútorom velem van évszázadok óta, és
biztosan rengeteg emlék bújik meg bennük. Bízom benne,
hogy minden új információt hasonló diszkrécióval ke-
zelsz majd.
- Igen, de hidd el, igyekszem majd minél kevesebb hol-
midhoz hozzáérni!
Antikvitások. Ó, hogy utálom azokat az emlékekkel teli
vackokat!
Tovább vizslatott, az arckifejezése könyörtelen számításról
és kíváncsiságról árulkodott.
- Azt mondtad, a képességed már jó pár éve megvan, ami-
lyen fiatalnak tűnsz, ez nagyjából a fél életedet teheti ki. Én
már öreg voltam, amikor kialakult a gondolatolvasó képessé-
gem, mégis zavartak a gonoszságok, amiket a fejekben lát-
tam. A te tehetséged ennél sokkal mélyebbre megy. Csodá-
lom, hogy még nem roppantál össze a súlya alatt.
Megvontam a vállamat, mintha nem próbáltam volna meg
öngyilkos lenni a számtalan szörnyűség miatt, amit mások
emlékeiben láttam.
- Néha segít, mert tudom, kit kell elkerülnöm. Az emberek
olyan álarcot ölthetnek, amilyet csak akarnak, de a bűneik ott
vibrálnak a bőrük alatt.
Vlad sötéten nevetett fel.
- Milyen igaz!
A limó átdöccent egy bukkanón, mire összerezzentem. Ki-
néztem az ablakon. Csak hóval és jéggel megrakott fákat lát-
tam, de ha kinyújtottam a nyakam, látszott, hogy a terep kezd
meredekebb lenni. Egy perc múlva elkezdett pattogni a fü-
lem. Kierőltettem magamból egy ásítást, hogy csökkentsem a
nyomást. Hiányzott Florida tengerszintmagassága.
 - Messze van még a házad?
Legalább két napja nem ettem. Az elrablásom napján ki-
hagytam a reggelit. Bár most éppen egy vámpír házába tartot-
tam. Eszembe jutott, hogy Marty mit tárolt a hűtőjében -
semmi olyasmit, amit szívesen megkóstoltam volna. Komo-
ran figyeltem a fákkal teli tájat. Talán még egy bolt
vagy étterem sincs nyolcvan kilométeres közelségben. Jóked-
vű mordulás vonta vissza a figyelmemet Vladra.
- Bőségesen van nálunk étel, Leila. És ez itt Románia, nem
Szibéria északi vadonjai. Nemsoká megérkezünk a házamba,
és odafelé még áthaladunk egy városon, ahol boltok és étter-
mek is vannak.
Elpirultam a gúnyos hangnemre, és újra figyelmeztettem
magamat, hogy figyeljek oda a gondolataimra - már ha egyál-
talán lehetséges az ilyesmi.
- Normális ételt eszel? Marty sosem szerette az olyasmit.
Azt mondta, számára olyan az íze, mint az agyagnak.
- Olyan, és nem eszem, de bőségesen tartok ételt azoknak
az embereknek, akik velem élnek. Ha alultápláltak lennének,
nem tudnának táplálni engem és a beosztottjaimat.
A hangja teljesen közömbös volt, de kezdtem rájönni, hogy
Vlad soha nem mond semmit cél nélkül. Találkozott a tekin-
tetünk, és egy leheletnyi kihívást véltem felfedezni benne.
Mintha remélte volna, hogy sért engem az élő éléskamrája.
- Marty mindig a szűkmarkú turistákból ivott - feleltem a
kihívásra, és felvontam a szemöldökömet. - Azt mondta,
megérdemlik, amiért nem adtak borravalót a fellépésünk
után. Belőlem természetesen sosem próbált inni, mert azt
mondta, hogy az üzlet és a kaja két külön dolog.
Vlad szája sarka felfelé kunkorodott.
- Nem vagy valami körmönfont. Ha kíváncsi vagy, szán-
dékozom-e inni belőled, ne játszadozz, kérdezd meg!
 - Szándékozol? - feleltem azonnal, és hozzátettem: - Nem
szeretném, ha így lenne. Tudom, hogy nem ölne meg, vagy
változtatna vámpírrá, de már így is „eszköz” vagyok. Nem
akarok még vacsora is lenni.
- Nem, nem szándékozom - felelte higgadtan. - És a többi
vámpír sem fog, amíg a védelmemet élvezed. A barátod,
Marty és én egyetértünk abban, hogy jobb külön kezelni az
üzleti kapcsolatokat és az ételt.
Ez megnyugtató. Lehet, hogy nem is lesz olyan más
Vladdal lenni, mint Martyval, bár remélhetőleg sokkal rövi-
debb ideig fog tartani, mint az a négy év, amíg együtt turnéz-
tam Martyval.
- Mit csináltatok ti ketten együtt? - kérdezte Vlad, és sza-
bad kezét a tarkója alá csúsztatta.
- Vándorcirkuszban voltunk artisták - feleltem, és felké-
szültem a gúnyra, ami a legtöbb emberre rátelepedett, amikor
meghallotta a foglalkozásomat.
Vlad arckifejezése azonban jottányit sem változott.
- A te helyzetedben ez okos döntés volt. Ha bárki észreve-
szi, hogy megrázod az embereket, ráfoghatod, hogy cirkuszi
trükk, ráadásul sosem maradsz elég ideig egy helyen, hogy
komoly problémák merülhessenek fel.
- Pontosan - feleltem meglepetten. Bár az apám és a húgom
értené meg ilyen könnyedén a logikámat! Ők csak szégyen-
keztek a munkám miatt. Újabban mindenkinek azt mondták,
hogy színházi színésznő vagyok.
Vlad megvonta a vállát.
- A vámpírok tudják, milyen, amikor titkolni kell a kilétü-
ket. Ah, itt is a város. E mögött már ott van a házam.
Kipillantottam az ablakon, és láttam, ahogy elhúzunk egy
apró városka mellett, ami tényleg úgy festett, mintha lenné-
nek benne boltok és éttermek. Ezzel a rengeteg hóval és a
régies, látványos épületekkel akár a Mikulás mitikus falujá-
nak is elment volna.
- Szép - jegyeztem meg -, de remélem, nem állítják meg a
sofőrödet. Kétlem, hogy itt százharminccal lehetne hajtani.
Úgy hangzott, mintha Vlad elnyomna egy kuncogást.
- Nincs ok az aggodalomra.
Én csak néztem kifelé az ablakon, és hatalmas sziklákat
láttam kikandikálni a fák közül. Az egyensúlyunk megválto-
zott, mélyebbre csúsztam az ülésemben, ami megerősítette,
hogy az út egyre meredekebb. A sofőr mégsem lassított le,
úgy suhant a kanyarokban, mintha nem is érdekelné az éle-
tünk és a testi épségünk. Vladra pillantottam, de úgy tűnt,
őt nem zavarja a dolog. Hát persze. Ő túlélné, ha a kocsi le-
csúszna egy szakadékba, vagy nekirohanna egy fának.
- Nincs ok az aggodalomra - ismételte egyre vidámabban.
- O, pompásan vagyok - szűrtem összeszorított fogaim rá-
csán át. Rájöttem, hogy talán úgy a legkönnyebb elviselni az
utat, ha lehunyom a szememet.
Nagyjából tíz perc múlva az autó végre megállt, de szá-
momra ez egy órának tűnt. Egy vonat is eldöcögött volna
annyi áramtól, amit idegességemben Vladba eresztettem, de
nem engedte el a kezemet. Most viszont lefonta az ujjait az
enyémekről.
- Megérkeztünk.
Kinyitottam a szememet. A teste egy pillanatra kitakarta
előlem a tájat, de amint kiszállt az autóból, megpillantottam a
házat, ami előtt megálltunk. A szám is tátva maradt a csodál-
kozástól.
 9. fejezet

A HÁZ szó NEM ÍRTA LE megfelelően a fehér és szürke

épületet. Szó szerint hátra kellett döntenem a fejemet, hogy
lássam egész a tetejéig. Legalább négyemeletes volt, és a
négy sarokban drámaian a magasba emelkedő, háromszögletű
tornyok további szinteket adtak hozzá. Tömérdek farag-
vány díszítette a külsejét a magasban nyíló ablakok előtti dí-
szes erkélyektől a kő vízköpőkig, amik magaslesükről néztek
le ránk. Nem ők voltak az egyetlen őrszemek a gótikus külse-
jű palotában - legalább egy tucat ember strázsált a ház külön-
böző pontjain, páran olyan mozdulatlanul, hogy első pillan-
tásra őket is szobornak néztem.
A kastély magasságánál már csak a hosszúsága volt meg-
döbbentőbb. Nem láttam, a jobb oldal hol ér véget, mert egy
sor örökzöld eltakarta a kilátást, de a balomon a falak egy
focipálya hosszában szaladtak a távolba. A területet magas
kőfal vette körül, legénységgel ellátott figyelőtornyok-
kal. Azon és a környező erdőn túl a sötétszürke hegyek ter-
mészetes védvonallal tették még impozánsabbá a palotát.
Nem csoda, hogy Sakál semmivel nem akart próbálkozni,
amíg Vlad ki nem tette a lábát inneni - gondoltam
még mindig döbbenten. Ez nem egyszerű ház volt; hanem
igazi erőd.
- Leila!
Vlad hangja vonta magára a figyelmemet. Meg sem pró-
bálta elrejteni a vigyorát, ahogy lepillantott a lábamra.
- Nem akarsz bejönni, mielőtt megfázol?
Követtem a tekintetét, mintha bizonyítékra lett volna szük-
ségem, hogy mezítláb állok a jéghideg földön. Meg is feled-
keztem a hidegről, annyira lenyűgözött a környező pompa, de
most a fájdalom éles tüskéi böktek a talpamba.
- Jövök - vágtam rá.
Kitárult egy hatalmas, kétszárnyú ajtó, Vlad bevonult rajta,
és közben biccentett egy férfinak, aki mélyen meghajolt,
amikor elhaladt mellette.
Ezúttal az alázatos gesztus egy cseppet sem tűnt furcsának.
Aki ilyen palotában él, nem csoda, hogy elvárja a hajbóko-
lást. A fenébe is, a hely nagyobb volt, mint néhány királyi
kastély, amit a tévében láttam.
Követtem Vladot, és közben úgy nézelődtem, mint egy
kisgyerek. Egy hatalmas előtérben voltunk. A plafont művé-
szi gerendákkal, freskókkal és pajzsokkal dekorálták. Jobbra
alacsonyabb volt a mennyezet, és boltozatos üvegbúrává ala-
kult. Alatta belső kert nyújtózott növényekkel és virágok-
kal, amiket székek és kanapék meg egy márvány szökőkút
körül rendeztek el.
Vlad elmasírozott a kert mellett, én pedig követtem, mi-
közben bepillantást nyertem még több csodaszép szobába,
ahogy továbbmentünk az előcsarnokban. Végül megállt egy
lépcső előtt, ami szélesebb volt, mint a lakókocsi, amiben
Martyval laktunk.
- Maximus majd megmutatja a szobádat - jelentette ki
Vlad.
 Észre sem vettem a szőke sofőrt a hátam mögött, de mire
egyet pislogtam, már ott is állt előttem, úgyhogy nem lehetett
messze.
- Várj! Marty is itt van? Látni akarom!
Vlad megígérte, hogy nem fogja megölni, de mi van, ha
történt valami a másik vámpírral útközben?
- Felküldöm, ha letusoltál, és ettél valamit - felelte gondol-
kodás nélkül.
Elöntött a megkönnyebbülés. Nyilván utánajárt, hogy
Marty épségben megérkezett-e, ha egyszer ilyen magabiztos-
nak hangzott.
Vlad megfordult, és készült elmenni, de megállt, amikor
hangot adtam a másik problémámnak:
- Várj! Én, izé, nem tudok tusolni, amíg ki nem adom ma-
gamból az összes fölösleges elektromosságot. Gondolom,
nincs villámhárítód.
- Szerzek - felelte, aztán közelebb lépett. - Addig is hasz-
nálj engem!
- Majd találok valami mást - visszakoztam.
Egyik szemöldöke a magasba szaladt.
- Ragaszkodom hozzá. - Azzal megragadta a kezemet.
Rézszínű pillantása az enyémbe fúródott, és ezzel még azelőtt
legyőzte a következő tiltakozásomat, hogy az elhagyta volna
a számat. Olyan közel állt hozzám, hogy úgy képzeltem, ér-
zem a teste szokatlan melegét a kettőnk közötti szűk térben.
De a hő, ami a kezéből áradt, biztosan igazi volt. Mintha a
bőröm alá hatolt volna, és ölelésének emlékével kecsegtetett,
ahogy az a forró, kemény test szorosan az enyémnek feszült.
Megköszörültem a torkomat, hogy eltereljem a figyelme-
met arról, hogy odalenn bizonyos testrészem váratlanul zsi-
bongani kezdett. Nem segített, hogy cirógatta a bőrömet, mi-
közben a válaszomra várt, már ettől a kis érintéstől is gyö-
nyörbizsergések öntöttek el.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem. Teljesen ki kellett üríte-
nem magam ahhoz, hogy legyen hatása, és hiába tűzálló, fájni
attól még fájhatott.
Lehajolt, hosszú haja az arcomat súrolta. Sötét tincseinek
érintése incselkedő simogatásként hatott a bőrömön, pedig
nem kellett volna. Ismét átkoztam magam, amiért ilyen furcsa
hatással volt rám.
- Soha semmit nem csinálok, amíg nem vagyok biztos ma-
gamban.
A hangja most mélyebb volt, és az ujjai a kezemre kulcso-
lódtak. Megcsapta az áram, pedig nem is volt szándékos, de
úgy tűnt, nem zavarja. Lassú mosolyra húzódott az ajka.
- Még.
A gyengéd szóban ott bujkált a kihívás: merjek csak visz-
szatartani egy csepp elektromosságot is! Még mindig azon
csodálkozva, milyen hatással van rám, mély levegőt vettem,
aztán eleresztettem magam. Belső elektromosságom hatalmas
erőlöket formájában szabadult el, akkora intenzitással, hogy a
földet is megrázta volna, de Vlad meg sem rezzent, ahogy
magába fogadta. Csak a szemében születő smaragdszín szik-
rák jelezték, hogy egyáltalán érzett valamit. Én voltam az, aki
megtántorodott, egy kicsit kótyagosnak éreztem magam attól,
hogy ennyi energia hagyott el ilyen gyorsan.
- Azt... Azt hiszem, elég lesz - mondtam, a szavaim aka-
doztak, és hirtelen elgyengült a térdem. Általában nem érez-
tem így magam, amikor kieresztettem a fölösleges elektro-
mosságot. Talán az lehetett az oka, hogy nem ettem két napja.
Vlad lenézett rám, és egy tapodtat sem mozdult.
- Fel tudsz menni a lépcsőn, vagy szükséged van segítség-
re?
 Remegett a térdem, és bár veszélyesen vonzónak tűnt az
ötlet, hogy forró ölelésébe vonjon, azt nem akartam, hogy a
szobámba vigyen, mint valami hadizsákmányt.
- Jól vagyok.
Elengedte a kezemet, és hátralépett, majd odabiccentett
Maximusnak.
- Amint megmutattad neki a szobáját, azonnal készíts neki
valamit enni! - Aztán hozzám fordult. - Vacsoránál találko-
zunk.
A korlátot használtam támasznak, úgy követtem Maximust
felfelé a kanyargó lépcsőn. Harminc küzdelmes fokkal ké-
sőbb megérkeztünk. Megkönnyebbültem, amikor láttam,
hogy Maximus nem megy tovább a következő emeletre. Le-
het, hogy az időeltolódás és az elmúlt napok stressze okozta
érzelmi összeroppanás fárasztott ki ennyire.
A lépcsőfordulóból egy faborítású nappali nyílt, ahonnan a
fal nagy részét beborító ablakok az erdőre és a hegyekre néz-
tek. A csinos kis helyiség végéből hosszú folyosó nyílt, én
pedig leküzdöttem a késztetést, hogy megérintsem a falakat,
és megbizonyosodjam, tényleg bársony borítja-e őket.
Maximus kinyitotta a harmadik szobát a folyosón, majd
félreállt, hogy beléphessek. Igyekeztem közömbösen fogadni
a tényt, hogy az is legalább olyan fényűző, mint a kastély
többi része. Eredetileg abban bíztam, hogy nem fog sokáig
tartani megtalálni azt, aki megbízta Sakálékat az elrablá-
sommal - legalábbis, ha Vladnak tényleg igaza volt, és állt
valaki a támadás mögött. De most már nem zavart a gondolat,
hogy a vadászat akár hetekig is elhúzódhat. Nem lenne sza-
bad hozzászoknom ehhez a luxushoz, végül is, ha itt végez-
tem, mehetek vissza a nyomorba, de addig is... az élet túl rö-
vid, ki kell élveznünk a váratlan lehetőségeket.
 - Ez csodálatos - mondtam Maximusnak, aki úgy tűnt, arra
vár, hogy megfelel-e nekem a szoba.
- Örülök, hogy tetszik önnek - felelte. Udvariassága ellen-
tétben állt ijesztő külsejével és éles pillantásával. Maximus
több mint egy fejjel magasabb volt nálam, kemény izmai, va-
lamint nyers vonásai miatt inkább emlékeztetett egy „ijesztő
testőrre”, mint „nyájas komornyikra”, de ki vagyok én, hogy
ítélkezzem?
- A szekrényben talál váltás ruhát - folytatta. - És a szobá-
ban a lámpa hangirányítással működik. Felgyújt - parancsol-
ta, és az éjjeliszekrény lámpája, valamint a falikarok felvil-
lantak.
Döbbenten figyeltem.
- Honnan tudta... ?
Aztán elhallgattam. Vlad.
Nemcsak betartotta az ígéretét, ami a váltás ruhát illeti, ha-
nem még arra is képes volt, hogy átköttesse a vendégszoba
világítását, mert tudta, hogy csak kesztyűben érinthetem meg
a kapcsolót anélkül, hogy kisütném.
Maximus várt, hátha befejezem a mondatomat. Amikor
nem tettem, úgy folytatta, mintha meg sem szólaltam volna:
- Ha nyugovóra térne, a „félhomály” vagy a „leolt” paran-
csokat is használhatja. A vacsorát kilenckor tálalják a főebéd-
lőben, az első emeleten. Szeretné, ha odavezetném?
- Nem, azt hiszem, láttam idefelé jövet - mondtam, még
mindig Vlad hihetetlen figyelmességének hatása alatt.
- Akkor távozom. Nemsoká hozzák az ebédjét, de ha addig
is szüksége lenne bármire, kérem, ezt a zsinórt húzza meg!
Be is mutatta a műveletet, meghúzott egy hosszú zsinórt,
ami az ajtó mellett lógott. Semmit nem hallottam, de elhit-
tem, hogy működik.
 - Köszönöm - feleltem, és úgy éreztem, illene borravalót
adnom neki. Nem mintha tudtam volna. A pénztárcámat Flo-
ridában hagytam.
Biccentett.
- Örömömre szolgált.
Megvártam, amíg becsukta maga után az ajtót, majd be-
mentem a fürdőszobába, hogy megnézzem magamnak a he-
lyiséget. Odabenn egy üveg tusolókabint találtam, ami két
embernek is elég nagy lett volna, és egy padlóba süllyesztett
kádat, amiben akár úszhattam is egyet, meg volt ott
még mindenféle csecsebecse.
Nagyon vágytam egy zuhanyra, de az ötletre, hogy ebben a
kádban áztathatom ki minden fájdalmamat, meggondoltam
magam.
- Felgyújt - mondtam, aztán bal kézzel megnyitottam a
csapot.
 10. fejezet

AMIKOR KIJÖTTEM A FÜRDŐSZOBÁBÓL, odakinn számos

letakart tányér várt egy tálcán. Még jó, hogy magamra csuk-
tam az ajtót, vagy szép kis látványt nyújtottam volna annak,
aki behozta az ételt. Levettem a fedeleket, és alattuk négyfo-
gásos ebédet találtam. Úgy pillantottam körbe a szobá-
ban, mintha arra számítottam volna, hogy emberek ugranak
elő a faburkolatból, és csatlakoznak hozzám. Bőségesen van
nálunk étel - mondta Vlad. Nem viccelt. Ha a vérdonorjai
minden étkezésre ilyen ellátásban részesültek, vagy százötven
kilót nyomhattak.
Gyomrom korgása figyelmeztetett, hogy ideje abbahagyni
a bámulást, és elkezdeni enni. Leültem, és falni kezdtem, nem
is öltöztem fel.
Mire végeztem, annyira tele voltam, hogy már csak aludni
akartam, de Vlad azt mondta, hogy felküldi Martyt, miután
letusoltam és ettem. Az antik ruhásszekrény dugig volt új
vagy látszatra alig viselt ruhákkal. Mindnek jó volt a mérete,
csakúgy, mint a cipőknek a masszív fabútor alján. Elkezd-
tem kihúzogatni a szomszédos komód fiókjait is, és ugyanezt
találtam. Még a melltartók kosármérete is stimmelt. Vlad
vagy nagyon alaposan megfigyelt, miközben aludtam, vagy
sok tapasztalata volt a női méretek megbecslésében - és több
kupac női ruhát tárolt a lakásában.
Utóbbi minden kétséget kizáróan igaz volt, de a gondolat-
ra, hogy megnézte magának a mellemet, olyan dolgok kezd-
tek örvényleni bennem, amiket többnyire elnyomtam. Aztán
emlékeztettem magamat, hogy Vlad akár „Egészségre ártal-
mas” táblát is hordhatna a nyakában, úgyhogy végül pulóvert,
bő nadrágot és vastag zoknit húztam. A kandallóban égett a
tűz, amitől barátságosnak tűnt a szoba, de lehet, hogy a kas-
tély többi része nem ilyen kényelmes. Amint felöltöztem,
meghúztam a zsinórt. Alig egy perc múlva kopogtak az ajtón.
Kinyitottam, és Maximust pillantottam meg a folyosón. Azon
gondolkodtam, vajon azért ilyen gyors-e, mert ő is vám-
pír, vagy csak borzasztó figyelmes.
- Tudja, hol van a barátom, Marty?
- Igen. Felkísérjem?
Átjárt a megkönnyebbülés. Vlad már négy-négy arányban
állta az ígéreteit.
- Én is meglátogathatom őt - mondtam Maximusnak. Egy
kicsit még mindig kimerültnek éreztem magam, de közel sem
voltam olyan kába, mint korábban.
- Majd én idekísérem őt - jelentette ki. - Itt várjon!
Aztán szó szerint eltűnt a szemem elől. Hát jó, ez legalább
megválaszolta a vámpírkérdést. Vártam, és miután tíz percig
álltam az ajtóban, inkább leültem az ágyamra. Miután ott is
eltöltöttem vagy tíz percet, kezdtem ideges lenni. Mégis mi
tart ilyen sokáig? Maximus ennél egy gourmet-kaját is gyor-
sabban összedob!
Fél óra után lerohantam a lépcsőn az első emeletre, és pró-
báltam felidézni, melyik irányban tűnt el Vlad. A hatalmas
előcsarnok a számos belecsatlakozó szobával, ami azelőtt úgy
lenyűgözött, most egy labirintusnak tűnt, amit direkt úgy ter-
veztek, hogy összezavarjon. Egyetlen lelket sem láttam. Mi
történt a hajbókoló fickókkal? Hol a pokolban volt mindenki?
- Maximus! - kiáltottam el magam, és kemény csomó for-
málódott a gyomromban. Valami nem stimmelt. Tudtam. -
Hol van Marty? Tudom, hogy vámpír vagy, ne tegyél úgy,
mintha nem hallanál!
- Itt vagyok, Frankie! - csendült fel a hang közvetlenül
mögülem. Megpördültem, és majdnem belecsapódtam
Maximusba, de azonnal elöntött a megkönnyebbülés, amikor
megláttam a barátomat. Marty a szőke vámpír mellett állt, az
arcán apró, fáradt mosoly terült el.
- Örülök, hogy jól vagy, kölyök...
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert megragadtam és
leguggoltam, hogy át tudjam ölelni. Megrázkódott, ahogy az
idegességem miatt felgyűlt elektromosság átvándorolt belé,
de szorosan megölelt, és nem engedte, hogy elhúzódjak. Le-
het, hogy én kétszer olyan magas vagyok, mint Marty, de
ő tízszer olyan erős, mint én.
- Tényleg jól vagy, Frankie? - suttogta a fülembe.
- Igen - suttogtam vissza, és meglepett a feszültség a hang-
jában. - Nem hallottál? Legalább két órája megérkeztem.
Elengedett, és felpillantott Maximusra.
- Nem értem rá.
Az éles hangsúly arra sarkallt, hogy jobban megnézzem
magamnak. Marty már nem ugyanabban a megégett ruhában
volt, amiben korábban láttam, de az új göncei sem mutattak
sokkal jobban. Az ingét és a nadrágját is gyanús, sötét foltok
mintázták, arról nem is beszélve, hogy az inge közepén volt
egy nagy, szakadt lyuk... Mielőtt még Marty rájött volna,
hogy mire készülök, mögé lendültem. Mire megfordult, már
láttam, hogy egy ugyanolyan lyuk éktelenkedik az inge hátul-
ján is. Nem kellett hozzá sok képzelőerő, hogy tudjam, mi
okozta a véres ki- és bemeneti sebet.
- Mi. A. Fene! - köptem.
Marty elkapta a karomat.
- Nyugi. Jól vagyok.
- Nem vagy jól! - vágtam vissza, és végigmutattam rajta,
már amennyire a szorításától tudtam. - A felsőtestedet átszúr-
ták egy nyomorult karóval! Hol van Vlad? Tudott erről?
Marty megint csak Maximusra pillantott, és friss düh ör-
vénylett keresztül rajtam, ahogy a másik vámpír arckifejezése
megkeményedett.
- Ő rendelte el, mi? Az a nyomorult karóba húzatott! De
miért? Hogy kiélje az őrült Drakula-mániáját?
- Ssss, még meghallja! - nyelt egyet Marty. Az arca is elsá-
padt, még sosem láttam ilyennek.
Én túl dühös voltam ahhoz, hogy Vlad érzései miatt aggód-
jak.
- Nem érdekel. A neve meg ez a gigantikus romániai kas-
tély még egy dolog, de ez már őrület...
- Az Isten szerelmére, fogd már be! - vágott közbe Marty.
- Ez egy elég jó tanács - motyogta Maximus.
Nem akartam hinni a fülemnek, hogy Martyt jobban dühíti,
hogy Vlad beteges szerepjátékát szidom, mint az, hogy meg-
szigonyozták, akár egy halat. Vlad erőszakosan reagált vajon
rá, ha valaki megsértette az álomvilágát? Ha így volt, akkor
nemcsak hogy holdkóros, de őrült is...
- Ezt nem hallgatom tovább - csendült fel egy bosszús
hang.
Marty arcából a kevéske maradék szín is kifutott. Arra az
esetre, ha nem ismerem fel Vlad hangját, már ez is elárulta
volna, hogy ki jelent meg a hátam mögött.
 - Ne bántsd őt, nem akart semmi rosszat! - mondta Marty
hirtelen, és úgy mozdult, hogy Vlad és közém kerüljön.
Nem hagyhattam, hogy még tovább kínozzák, pláne nem
helyettem, szóval próbáltam elé perdülni, azonban ő folyton
ellépett mellettem a vámpírgyorsaságának köszönhetően, és a
végén úgy festettünk, mintha valami furcsa táncot járnánk.
- Jól van, akkor beszéljünk így! - csattantam rá Vladra.
Marty még mindig közöttünk állt. - Megígérted, hogy nem
fogod bántani, mégis karóba húzattad! Mondd meg, miért ne
szegjem meg az egyezségünket most azonnal! A halálos fe-
nyegetésekkel nem mész semmire. Az nekem már
vagy ezerszer megvolt, emlékszel? - fintorodtam el. - Ráadá-
sul szükséged van rám, és ezt te is tudod.
Vlad buja hidegséggel mosolyodott el, és közelebb lépett.
- Olyan néven szólítottál, amit gyűlölök, és őrültséggel,
hazugsággal vádoltál. Ennél kevesebbért is öltem már embert,
de igazad van. Tényleg szükségem van rád. Úgyhogy térjünk
napirendre ezek fölött!
Marty hirtelen eltűnt. Vlad félrehajította anélkül, hogy lát-
tam volna a mozdulatát. Egy csattanás a kőlépcső irányából
jelezte, hogy ott ért földet, de amikor felé indultam volna,
Vlad elkapta a kezemet, és rezes zöld pillantása az enyémbe
fúródott. A szívem kihagyott egy ütemet, de össze sem rez-
zentem. Nem akartam megadni neki ezt az örömöt.
- Most mi lesz? - intéztem felé kihívást.
Felszaladt a szemöldöke.
- Ez - felelte, és egy apró, kemény tárgyat nyomott a jobb
kezembe.
 11. fejezet

KÉPEK ROBBANTAK AZ ELMÉMBE, de ellentétben a legtöbb

látomásommal, ezeket nem egyetlen ember szemszögéből
éltem meg. Több forrásuk volt.
Először egy öregember emlékeit láttam, akit katonák szorí-
tottak sarokba. Lefogták, és gúnyolódtak rajta, miközben az
egyikük lenyúzta a bőrt az arcáról, mielőtt elvágta volna a
torkát. A következő emlék még brutálisabb volt: forró szénnel
nyomták ki egy fiatalember szemét, mielőtt élve eltemették
volna. A harmadik egy még fiatalabb férfi volt, aki döbbene-
tesen hasonlított Vladra. Őt megtámadták, és aztán halálra
szúrták egy templomban. Az utolsó ennek a fiatalembernek a
gyilkosa volt, ahogy hasztalanul rimánkodott a koszos és
vérmocskos Vladnak, mert az egy hosszú fakarót döfött ke-
resztül a hasán, aztán annálfogva a levegőbe emelte, és két
teljes napon át figyelte, ahogy a férfi kiszenved.
Amikor a valóság átvette a hátborzongató emlékek helyét,
a hátamat a falnak vetve találtam magamat. Vlad a karomat
szorította, csak ez tartott állva. Árnyékos pillantással, tökéle-
tesen kifejezéstelen arccal nézett rám. A testem különböző
pontjain még mindig éreztem fantomfájdalmakat, de lassan
elhalványultak, amíg végül már csak az a tompa fájdalom
maradt, amit a Vladtól kapott tárgy okozott, mert olyan erő-
sen szorítottam.
Kinyitottam a kezemet, és lepillantva egy vastag aranygyű-
rűt láttam, széles, lapos kőfoglalatán sárkányos címerrel -
ugyanez a gyűrű volt az összes férfin, amikor megölték őket.
Úgy hozzátapadt az előző tulajdonosok halála, hogy szinte
arra számítottam, menten csöpögni kezd belőle a vér.
A rám kényszerített, újrajátszott halálokból többet is meg-
tudtam, nem csak azt, milyen rettenetes érzés, ha lenyúzzák
az arcomat, ami még nekem is új volt. Bepillantást nyertem a
megölt emberek lelkébe is. Ebből rájöttem, hogy mindannyi-
an Vlad családjába tartoztak, és most már azt is ponto-
san tudtam, ki szorított a sima kőfalnak.
A döbbenettől reszelősen csendült fel a hangom:
- Te vagy Vladislav Basarab Dracul, volt havasalföldi vaj-
da, de ötszáz évvel ezelőtt úgy is emlegettek, hogy Tepes, a
nyársba húzó.
Vlad még csak nem is pislogott.
- Még mindig így emlegetnek - felelte lágy, halálos han-
gon, azután elengedett.
Örültem, hogy megtartott a lábam, és nem csúsztam le a
földre. Vlad lába előtt térdre zuhanni őrületes klisé lett volna,
még akkor is, ha ő volt az igazi Vlad.
Martyra pillantottam. Még mindig a lépcsőnél volt, de úgy
tűnt, kutya baja. Maximus is ott állt. Marty vállát szorongatta,
így akadályozta meg, hogy közbelépjen.
- Hallottad, mit éltem át, amikor megérintettem a gyűrű-
det? - kérdeztem, és nem tudtam elnyomni az emlék nyomán
rám támadó reszketést.
- Igen és nem - húzódott száraz mosolyra a szája. - Amikor
az erődet használod, az elméd áthatolhatatlan fallal veszi kö-
rül magát, de amikor végeztél és végiggondolod, hogy mit
láttál, azt már én is hallom.
Próbáltam kiűzni a fejemből a gyilkosságokat, és köny-
nyebb dolgom volt, ha közben Martyra koncentráltam.
- Oké, most már tudom, hogy nem vagy holdkóros a túl
sok szerepjátéktól. - Az utolsó remegés is elhagyta a tagjai-
mat, előreléptem, és a hangom megacélozódott. - Ez még
nem mentség arra, hogy megszegted a szavadat, és bántottad
Martyt.
Vlad keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, és ettől sze-
met szúrtak a sötét foltok az ingén, amiknek olyan szaguk
volt, mint Marty vacak shake-jeinek.
- Nem, azt mondtam, hogy téged nem foglak bántani - vá-
gott vissza. - Vele kapcsolatban csak azt ígértem, hogy élet-
ben hagyom, és így is tettem. Bár benned fel sem merült,
hogy Martynak esetleg köze lehet az elrablásodhoz, bennem
viszont igen.
Eltátottam a számat.
- Nem. Marty sosem tenne ilyet.
- Kösz, kölyök! - motyogta Marty a szoba másik sarkában
lévő lépcső irányából.
- Most már elhiszem - mondta Vlad, és minden megbánás
nélkül pillantott Marty felé. - De nem hiszek csak úgy egy
idegen szavának.
Az arckifejezése még inkább megkeményedett.
- Hercegek családjából származom, akikben csak egyetlen
közös volt: mindűket megölték. Évszázadokon át körülvett a
halál, az árulás és a hatalmi puccsok, mégis túléltem, és meg-
őriztem az embereim biztonságát, mégpedig úgy, hogy oko-
sabb és könyörtelenebb voltam, mint az ellenségeim. Lehet,
hogy undorítónak találod, amit tettem, de csak egy naiv vagy
ostoba alak hitt volna Marty szavának, és én egyik sem va-
gyok.
Felém lépett, én pedig leküzdöttem a késztetést, hogy el-
hátráljak. Lehet, hogy Vlad szigorúan véve betartotta az ígé-
retét, de az, hogy megkínozta Martyt, azt bizonyította, hogy ő
az egyik legridegebb lény, akivel valaha találkoztam.
De ha figyelembe veszem, amit a múltjából láttam, arról
nem is beszélve, amit azóta tapasztaltam, hogy találkoztunk,
én vagyok a naiv bolond, hogy bármi mást vártam tőle.
Amikor már csak pár centire volt tőlem, megállt, még min-
dig rám szegezte kemény, rézszínű pillantását, aztán felém
nyújtotta a kezét.
- A gyűrűmet!
A tenyerébe ejtettem, de elfelejtettem áttenni a bal kezem-
be, mielőtt visszaadtam volna neki. Az érintésem nyomán
egy áram sistergett át belé, amire számítottam, de ami azután
következett, váratlanul ért.
A gótikus előcsarnok eltűnt, a helyét átvette az éj zöld
anyagok függönye az ágy körül, amiben feküdtem. A vastag
drapériák közé fúrtam a kezemet, és egy nyögés hagyta el az
ajkamat, ami kiáltássá élesedett, ahogy elöntött az elképzel-
hetetlen gyönyör. Szorosabban markoltam az anyagba,
ahogy vonaglottam a nedves, mély cirógatások és a finoman
érdes borosta érintésétől a legérzékenyebb testrészemen.
- Kérlek! - kaptam levegő után.
Vlad felemelte a fejét, haja sötét selyemnek tűnt combom
fehér bőre mellett, szeme smaragdfénnyel ragyogott.
- Nem - felelte rekedten. - Még.
Azzal újra leereszkedett.
Vlad arca kristályosodott ki előttem, de most nem zöld
anyagok vettek körül minket. Újra az előcsarnokban találtam
magam, ő pedig összevont szemöldökkel nézett le rám.
 - Tudom, hogy láttál valamit, amikor megérintettél. Az el-
méd elhallgatott. Mondd el, mi volt az!
Az arcom felforrósodott. Ugyanakkor elöntött a hitetlen-
ség, ami még jobban beburkolta megmaradt szilánkjait annak
az intenzív gyönyörnek, amihez foghatót önkielégítés közben
sosem éreztem. Nem láttam mellette másik nőt, mégis taga-
dás karistolta végig az elmémet.
Nem. Én aztán Vladdal nem fogok... Nem fogok ilyesmit
csinálni!
Vlad szemöldöke kiegyenesedett, majd elindult a magasba.
A francba, belelát az elmémbe. Gondolj valami másra!- sikí-
tottam gondolatban, és kerültem a pillantását. BÁRMI másra!
Már nem néztem Vladra, de szinte éreztem, ahogy a pillan-
tása végigszánt rajtam, és felfedezi kemény mellbimbómat,
talán még azt az átkozott lüktetést is kiszúrja a combom kö-
zött.
- Nem meglepő - felelte, a hangja megtelt olyan gondola-
tokkal, amiket nem akartam megnevezni. - Én is valami ha-
sonlóra számítottam.
Az arcom egyre forróbb volt, attól féltem, menten lángra
kap, mint a keze. Elsiettem Vlad mellett, és a lépcső felé in-
dultam. Martyra sem mertem ránézni. Hogy lettem volna ké-
pes rá? Épp most pillantottam bele a jövőbe, ahol azzal a fér-
fival henteregtem, aki megkínozta őt.
- Semmi sincs kőbe vésve. Máskor is megváltoztattam már
az előérzetemet - motyogtam mind Vladnak, mind magam-
nak. De azon kaptam magam, hogy kettesével szedem a fo-
kokat.
 12. fejezet

EGY ÓRÁVAL KÉSŐBB Marty kopogás nélkül nyitott be a

szobámba. Átvette szakadt, véres rongyait, és nedves hajából
ítélve le is zuhanyozott. Én keresztbe vetett lábbal ültem az
ágyon, és sikertelenül próbáltam győzködni magamat, hogy
félreértettem, amit láttam. Ja, persze. Vlad nyilván
az elveszett kulcsait kereste a combom között.
- Frankie? - szólt Marty mogorván. - Nem akarlak zavarni,
de nincs sok időnk beszélni.
- Miért? Mi dolgod van? - kérdeztem vissza, és felugrottam
az ágyról.
Marty becsukta maga után az ajtót, és megvakarta hosszú,
bozontos, fekete barkóját.
- Felderítő küldetésre megyek.
Nem kérdeztem meg, hogy: Mégis mit derítesz fel?
- Lehet, hogy Vladnak nincs is igaza - motyogtam. - Lehet,
hogy senki nem parancsolta meg Sakáléknak, hogy rabolja-
nak el engem. Lehet, hogy maguktól találták ki.
- Nem - felelte Marty. Ebben az egy szótagban is éreztem a
zordságát. - Az a vámpír a hotelből, Shrapnel egész repülő-
úton a vörös hajút vallatta, aki elrabolt téged, és felettébb
kreatív módszerei voltak. De ő semmi volt Vladhoz képest.
Én egész olcsón megúsztam. Az elrablóid nem maguktól
cselekedtek. Valakik utánad küldték őket, de azt nem tudják,
hogy kik. Csak egy telefonszámuk volt, meg egy nagy összeg
a bankban, és még többet is ígértek nekik, ha hasznos infor-
mációkat szereznek tőled Vladról.
Felsóhajtottam. Nem gondoltam komolyan, hogy tényleg
gyorsan végzünk ezzel az üggyel, de azért reménykedtem
benne.
- Annyira sajnálom, Marty! - intettem a mellkasa felé, és
elkapott a sírhatnék, ha arra gondoltam, mit állt ki. - Nem lett
volna szabad bántania.
Marty felhorkant.
- Örülök, hogy egyáltalán élek. Gondolom, már rájöttél,
hogy Gibsonton óta követtelek, és arra vártam, hogy keve-
sebb vámpír figyeljen rád. Amikor rájöttem, hogy Vladot tá-
madtam meg, azt hittem, végem van. Csak azért nem szago-
lom még alulról az ibolyát, mert megígértetted vele, hogy
nem öl meg. Hallottam már, hogy tartja a szavát, de nem
gondoltam, hogy egyszer személyesen is megtapasztalom.
Megeresztettem egy erőtlen mosolyt.
- Mivel elég sok időt fogok vele eltölteni, amíg azt keres-
sük, hogy ki mozgatja a szálakat, van még valami, amit tud-
nom kéne Vladról?
- Igen - keményedéit meg Marty arca. - Amit az utolsó ví-
ziódban láttál... ne hagyd, hogy megtörténjen.
Lehunytam a szememet, és éreztem, hogy megint forró
lesz az arcom. Szóval Marty is rájött, hogy mit láttam. Nem
meglepő: ő is vámpír volt, és nem sikerült túl visszafogottra a
reakcióm.
- Marty - kezdtem.
- Nem érdekelne, ha másról lenne szó - vágott a szavamba.
- Nem azért mondom, mert nincs tapasztalatod a férfiakkal.
 - Miért nem kiáltod rögtön világgá? - sziszegtem, és kipat-
tant a szemem. Amilyen jól hallanak a vámpírok, ennyi erő-
vel akár a homlokomra is tetoválhatta volna, hogy „Szűz”.
Türelmetlenül legyintett.
- Nem érted a lényeget. Vlad nem tipikus vámpír. Néha
mindannyian kegyetlenek vagyunk, de ő egészen más súly-
csoport. Ha összeszűröd vele a levet, kitépi a szívedet, és
tönkreteszi az életedet. Ha nem szeretnélek úgy, mint a néhai
lányomat, hidd el, nem mondanám ezt el neked, mert tu-
dom, hogy ő is hallja.
Minden zavaromat elűzte a hangjában csendülő nyers fáj-
dalom.
- Ne aggódj! - próbáltam közönyösnek hangzani. - Tudom,
milyen veszélyes alak, és nem akarom összeszűrni vele a le-
vet. Talán csak pillanatnyi elmezavar jött rám, amiért immu-
nis az áramra, amikor megérintem - vontam meg a vállamat. -
Majd túlleszek rajta.
Marty megveregette a csípőmet.
- Ezt akartam hallani. Nem tudom, meddig leszek távol, de
addig is vigyázz magadra!
- Úgy lesz - ígértem. - Mikor indulsz?
Marty felsóhajtott.
- Most. Ölelj meg, kölyök! Szeretlek.
Letérdeltem, és óvatosan, nehogy hozzáérjek a jobb ke-
zemmel, köré fontam a karomat.
- Én is szeretlek - suttogtam. - Te is vigyázz magadra,
Marty! Ne merészelj meghalni nekem!
Kicsit komoran nevetett fel.
- Igyekezni fogok.
 Pontban kilenckor lejöttem az emeletről. Megfordult a fe-
jemben, hogy visszautasítom Vlad vacsorameghívását azután,
amit Martyval tett - más egyéb okok miatt is szívesebben ke-
rültem volna -, de semmi értelme nem volt. Együtt kellett
dolgoznunk, hogy kiderítsük, ki akart elraboltatni. Nem akar-
tam futni hagyni a felelőst.
Amellett már túltettem magamat a zavaromon, amit pajzán
látomásom és az a tény okozott, hogy Marty szétkürtölte
minden vámpírnak, hogy milyen tapasztalatlan vagyok. Szé-
gyellnem kellett volna magam amiatt, hogy mások élete fon-
tosabb volt számomra, mint a saját igényeim? Én nem voltam
ilyen rideg és könyörtelen.
Ugyanezt nem mondhattam el a vámpírról, aki felemelke-
dett ültéből, amikor beléptem az ebédlőbe. Szemében megle-
petés villant, amikor meglátta, mit viselek. Hogy megmutas-
sam, az önérzetemen nem esett csorba, egy pánt nélküli, feke-
te ruhába bújtam, ami szorosan simult a tornával töltött órák
formálta idomaimra. Általában egyenes, hosszú, feke-
te hajamba hullámokat szárítottam, és a vörös rúzs, valamint
a füstös szem jól mutatott napbarnított bőrömön.
Úgy bizony, vajdám - gondoltam, ahogy másodszor is be-
járta testemet a pillantása. Lehet, hogy félek, de attól még íny-
csiklandóan festek, nem igaz? Kár, hogy ebből semmi nem
lesz a tiéd, mindegy, mit mutatott az a látomás.
Szája sarka megrándult, de szó nélkül húzta ki nekem a
széket. Csak azután válaszolt a gondolatban odadobott kesz-
tyűre, hogy leültem.
- Amennyiben az a célod, hogy elvedd a kedvemet a csábí-
tástól, nem fog működni, ha a kudarc ígéretével kecsegtetsz. -
Könnyed, arrogáns eleganciával ült vissza a székébe. - Élve-
zem a kihívásokat, és azt hiszem, nemsoká az ágyamban
fogsz kikötni.
 Éppen kibontottam a szalvétámat, de erre megdermedtem.
Rólam aztán nem beszélhet olyan könnyedén, mint egy desz-
szertről, ami úgyis a tányérján végzi!
Jó hangosan szólaltam meg:
- Valakinek túl nagy az egója.
Felemelte borospoharát, és belekortyolt, mielőtt válaszolt
volna:
- Ez nem ego kérdése, megszoktam, hogy a nők futnak
utánam. Általában ilyen fiatalon és tapasztalatlanul esélyed
sem lenne nálam. De a képességed sötét foltot hagyott az if-
júságodon és az ártatlanságodon, ettől vagy olyan izgalmas.
- De jó nekem! - szűrtem a fogaimon keresztül a feltétele-
zés miatt még mindig dühösen.
Vlad olyan fenyegetően és csábítóan mosolyodott el, mint
egy pezsgősüveg köré csavarodó korbács.
- Bizony. Az emberek gyakran untatnak, néha szórakoztat-
nak, de többnyire csak idegesítenek, viszont ritkán találom
őket izgalmasnak. Te viszont izgalmas vagy, ezért fogom él-
vezni, amikor a szeretőm leszel.
Nem tudtam eldönteni, mi a sértőbb: hogy egy kalap alá
vesz azokkal a nőkkel, akik futottak utána, vagy hogy meg
van róla győződve, hogy fejest fogok ugrani az ágyába. Vé-
gigpillantottam a szoba katedrálisszerű mennyezetén, barbár
módon lenyűgöző csillárján és az asztalon, aminél két tucat
ember is elfért volna.
- Nem csoda, hogy ekkora házra van szükséged. Kisebben
nem férne el az önbizalmad.
Megvonta a vállát.
- Van önbizalmam, de nem ok nélkül. Azt hiszed, veszé-
lyes vagyok, és mérges vagy rám Marty miatt, de már a láto-
másod előtt is tudtam, hogy akarsz engem.
 - Dögös vagy, nagy ügy - vágtam vissza. Nem hagytam,
hogy megijesszen, hogy a legintimebb gondolataimat is isme-
ri. - Sok dögös pasihoz vonzódom. Ha Chris Hemsworth itt
lenne, olyan gyorsan vetném rá magam, hogy felgyulladna,
mint egy petárda.
- És ezzel meg is ölnéd - jegyezte meg Vlad.
- Őt is és mindenki mást is, egyetlen szívdobbanás alatt.
Ezért nem randevúztam senkivel a baleset óta. Persze próbál-
kozhattam volna vámpírokkal, de Marty azt mondta, kerüljem
őket, mert félt, hogy ki akarnák használni az erőmet.
És igaza volt - gondoltam, mielőtt folytattam volna.
- Most összezártak egy vonzó férfival, akit nem tudok
megölni, és azért érzed magad különlegesnek, mert úgy rea-
gálok a helyzetre, mint bármelyik egészséges nő? - Hátradől-
tem, és fújtattam egyet. - Hagyjuk már! Bármelyik közepesen
jóképű halott fickóra ugyanígy reagálnék, úgyhogy ne na-
gyon veregesd hátba magad.
- Csak áltatod magad, de amint mondtam, nem félek a ki-
hívásoktól - felelte Vlad, és megdörgölte dús borostáját végig
az állkapcsa mentén. Nem követtem a mozdulatát, ha a szájá-
ra néztem volna, csak eszembe jut a látomásom.
- Teszteljük a dolgot! - folytatta. - Maximus!
Nem emelte meg a hangját, a szőke vámpír mégis szinte
azonnal megjelent.
- Igen?
- Ő csak egyike azoknak a férfiaknak, akik közül válogat-
hatsz - jelentette ki Vlad egy pajkos mosollyal az arcán. -
Mind izmosak, férfiasak, egyedülállóak, és legalább egy óráig
bírják, mielőtt az öröklétbe pörkölnéd őket.
Sejtettem, mire megy ki ez a dolog, és mocorogni kezdtem
a székemen. Elég legyen! - gondoltam figyelmeztetően.
Semmibe vett, helyette felém intett a borospoharával.
 - Nos, nézz a vendégünkre, Maximus! Dús ajkak, jégkék
szem, hosszú, fekete haj, erős, formás test. Gyönyörű, nem
igaz? Olyan gyönyörű, hogy biztos vagyok benne, te és még
sokan mások is a házban szívesen meghágnátok, igaz?
Levegő után kaptam a nyers szavaktól. Maximus pislogott,
a pillantása rám rebbent.
- Ez becsapós kérdés?
- Nem, egy cseppet sem - méregette őt higgadtan Vlad. -
Amíg Leila nálunk tartózkodik, minden emberem nyugodtan
kikezdhet vele, ha ő is hajlandóságot mutat rá. Vagy ha sze-
retné kihagyni a tiszteletköröket, és itt helyben meghágatná
magát, az is megengedett.
Éreztem, ahogy felforrósodik az arcom, de nem tudtam el-
dönteni, hogy a zavartól vagy a dühtől. Maximus felváltva
tűnt bizonytalannak és érdeklődőnek, mintha nem tudná el-
dönteni, távozzon arra az esetre, ha dühömben ki akarnék vé-
gezni mindenkit egy nagyobb áramlökettel, vagy maradjon,
és várja meg, hogy ráparancsolok-e, kapja elő a farkát, és lás-
son munkához.
- Van egy kérdésem - szóltam közbe csevegő hangnemben,
de belül még mindig fortyogtam. - Kit kell megdöntenem er-
refelé, hogy kapjak vacsorát? Itt ez a sok csillogó tányér, de
sehol a kaja. Errefelé csak incselkedtek az emberrel?
Vlad ajkán leheletnyi mosoly játszott.
- Sajnálom, Maximus. Úgy látszik, a vendégünk most más-
fajta vágyait szeretné kielégíteni.
- Vagy egyszerűen csak nem gerjedek be arra, ha neki vagy
bárki másnak megparancsolják, hogy tegyen a kedvemre,
mintha valami szexrabszolgák lennének - vágtam vissza.
- Nem parancsolt rám; csak azt hozta a tudtomra, hogy a
szokásos szabályok rád nem vonatkoznak, ha esetleg érdek-
lődnék irántad. - Maximus egyenesen rám nézett, miközben
beszélt, és felhagyott az eddigi párbeszédeink során megszo-
kott magázással. Gondolom, ehhez a témához nem illett a
formalitás.
Aztán Vladra pillantott.
- Ön magának akarja őt. Miért ajánlja fel nekünk a lehető-
séget?
- Mert a vendégünk téved velem kapcsolatban - felelte
Vlad dühítő magabiztossággal és erre magától kell rájönnie.
Amellett, ha az a valószínűtlen eset állna fenn, hogy mégis
igaza van, úgy nem éri meg a vesződséget.
Az asztalra dobtam a szalvétát, és felálltam.
- Ebből elegem volt.
Azonban Maximus megérintette a karomat.
- Kérlek, várj! Engem érdekel a dolog. Mielőtt bárki más is
képbe kerülne, szeretnék egy esélyt. - Egy szikrányi zöld fény
csillant sötétszürke szemében. - Nem szeretnék túl nyers len-
ni, de Vlad mellett nincs sok lehetősége az embernek nőkkel
találkozni. Ráadásul te gyönyörű vagy, bátor, és csodálom a
képességedet. Úgyhogy ha te is benne vagy, én igent mon-
danék, és nem azért, mert bárki is rám parancsolt.
A pillantásom Vladra röppent, aki továbbra is nyugodtan
szemlélődve dörgölte az állát. Te önelégült seggfej! - gondol-
tam, aztán Maximus felé fordultam. Egyrészt dühös voltam
Vlad kegyetlen manipulációja miatt, másrészt viszont furcsán
éreztem magam, mert Maximus ajánlata őszintének tűnt.
- Nem kell azonnal ágyba bújnod velem - folytatta. - Csak
mondd, hogy holnap körbevezethetlek a házban.
Ismét Vladra néztem. Felvonta a szemöldökét, mintha tesz-
telne, el merem-e fogadni. Magamban átkozódtam. Éppen ezt
akartam: hogy egy vonzó, megbízható férfi, akit nem tudok
kinyírni, randevút kérjen tőlem. Lehet, hogy Vlad meg van
győződve róla, hogy különös vonzalom fűz hozzá, de majd én
bebizonyítom neki, hogy téved, és közben még jól is fogom
érezni magamat.
- Ez jól hangzik - feleltem Maximusnak, és visszaültem a
székemre. - Mit szólnál a holnap délután egyhez? Vagy az túl
korán van neked?
- Az egy óra jó lesz. Nagyon várom - mosolyodott el. Mo-
solygás közben gödröcskék születtek az arcán, és ettől sokkal
fiatalabbnak és kevésbé marconának látszott, úgy tippeltem,
nagyjából egykorú lehetett velem, amikor átváltoztatták. Az-
után Vladhoz fordult, meghajolt felé, és elment.
Csend telepedett az ebédlőre, amit csak a Vlad mögötti fa-
lat betöltő, tripla kandallóban égő tűz pattogása tört meg.
Csak néztem őt, és közben némán biztosítottam róla, hogy
hatalmas hibát követett el.
Végül Vlad szólalt meg, de nem hozzám beszélt:
- Most már hozhatjátok a vacsorát.
A szobát fél tucat szolga özönlötte el, mindegyik hatalmas,
lefedett tálakat hozott, amikből ínycsiklandó illat szivárgott.
De hiába festett az asztalon felfedett étel még jobban, mint
amilyen illata volt, furcsa módon elment az étvágyam.
 13. fejezet

SEJTETTEM, HOGY MAXIMUS PONTOS LESZ, és igazam

lett. Amint az óra egyet ütött, kopogtak az ajtómon.
Kinyitottam, és magamra erőltettem egy mosolyt, bár egy
cseppet sem volt mosolygós hangulatom. Hiába volt az ágy
az egyik legpuhább és legkényelmesebb, amin valaha feküd-
tem, alig aludtam az éjszaka, és az egész testem fájt. Az el-
múlt pár napban szerzett különböző horzsolásaim, duzzana-
taim és sebeim utolértek. Ráadásul, amikor sikerült elalud-
nom, nyugtalanító álmaim voltak, úgyhogy nem voltam va-
lami fényes hangulatban.
Nyilván ennek egy része az arcomra is kiülhetett, mert
Maximus mosolya lelohadt, ahogy közelebbről megnézett.
- Jól érzed magad?
- Jól - hazudtam. - Csak egy kicsit fáradt vagyok. Lehet,
hogy túl sok minden járt a fejemben, azért nem aludtam jól az
éjszaka.
- Vagy az időeltolódás lehet az oka - jegyezte meg, de a
halvány ráncok a homlokán azt súgták, hogy nem vette be a
kifogásomat. - Az embereket nagyon ki tudja meríteni, amíg
hozzá nem szoknak.
 Nem vettem zokon, hogy az „emberek” közé sorolt. Miu-
tán évekig éltem Martyval, már hozzászoktam.
- Igazad lehet. - Ezúttal több energiát fektettem a moso-
lyomba.
Az orrcimpája finom tágulása elárulta, hogy működött a
dolog.
- Csinos vagy - mondta, a hangja elmélyült, és a tekintete
ezúttal több érdeklődéssel söpört végig rajtam.
- Köszönöm - túrtam bele a hajamba, és reflexből ejtettem
egy tincset a hegem fölé. - Te is jól festesz. Mint egy modell.
Nem füllentettem. Kerek nyakú pulóvert viselt, ami úgy
festett, mintha selyemből kötötték volna, fekete nadrágja ele-
gáns volt, de kényelmesnek tűnt. Ha ehhez még hozzávesz-
szük a magasságát, vonzóan éles vonásait, vaskos, izmos
testalkatát, a legtöbb női szívet megdobogtatta volna.
A legtöbbet, de nem az enyémet. Értékeltem, hogy kiöltö-
zött, de nem éreztem semmi szikrát, ha ránéztem. Ha gépre
kötötték volna a hormonjaimat, most csak egy egyenes vona-
lat regisztrált volna a rendszer. Csak fáradt vagy - biztattam
magamat. Lehet, hogy Maximusnak igaza van, és az időelto-
lódás szúrt ki velem.
Az időeltolódás abban azért nem akadályozott meg, hogy
tegnap rágerjedj Vladra - incselkedett velem egy gonosz kis
hang.
Nem figyeltem oda rá. Csak fáradt voltam, ennyi az egész.
Nemsoká egy fél tucat pajkos gondolat táncol majd a fejem-
ben Maximusról. A fenébe is, lehet, hogy tettre is váltok né-
hányat.
- Mehetünk? - kérdezte, újra magára vonva a figyelmemet.
Majd megmutatom én annak az egocentrikus román her-
cegnek, hogy nem különleges.
- Mi az, hogy!
 - Hol szeretnéd kezdeni a túrát?
Megvontam a vállamat.
- Ahol csak akarod.
- Akkor kezdjük az elején! - felelte Maximus, és végigve-
zetett a díszes folyosón. - Ez az épület eredetileg, még a ti-
zenötödik században kolostor volt.
- Ez a ház egy templom? - hitetlenkedtem.
- A kolostorok régen nem egyszerű templomok voltak -
mondta, és a hatalmas ablak felé intett, amihez érkeztünk -,
hanem stratégiai szempontból fontos erődítmények. Akkori-
ban az Oszmán Birodalom el akarta foglalni Nyugat-Európát,
és Románia volt az egyik útjában álló ország.
- Ez megmagyarázza a magas falakat és a kilátótornyokat -
tűnődtem, majd hozzátettem: - És még ma is hasznosak.
- Vladnak sok ellensége van - felelte Maximus, és rám pil-
lantott.
Felhorkantam.
- Ja, vettem észre, amikor elraboltak.
- Amikor még herceg volt, nem itt élt - folytatta Maximus,
és a szalonon keresztül a lépcsőhöz vezetett. - Ide csak a ti-
zenhetedik században költözött be. A falakból és a kolostor-
ból akkoriban csak romok voltak meg, de ő felújította. Ráépí-
tette a ház harmadik és negyedik szintjét, és új apróságo-
kat illesztett az első és a második emelethez is.
- Mint a belső kertet? - viccelődtem.
Maximus elvigyorodott.
- Azt Shrapnel akarta. Igazi hobbikertész, de sosem ismer-
né be.
A hatalmas vámpír, akinek Marty úgy jellemezte a kínzási
technikáját, hogy „kreatív”, titokban szeret gazokkal bíbelőd-
ni?
 - Milyen meglepetéseket tartogatsz még számomra? - kér-
deztem, majd szárazon tettem hozzá: - Hadd találjam ki: te
valójában az a római parancsnok vagy, akit Russel Crowe
játszott a Gladiátorban.
Felkuncogott, a kezét végigsimította a karomon, és nem
húzódott el, amikor egy kis áram került belé.
- Nem, de egy kis ösztönzéssel rávehetsz, hogy felvegyem
azt a rövid bőrszoknyát, és eljátsszam a szerepet.
Könnyed hangsúllyal beszélt, de azért megbújt a szavai
mögött egy leheletnyi érzékiség. Lehet, hogy a randinkön en-
gem elkerültek eddig a piszkos kis gondolatok - a fenébe is! -
, de Maximus a tudtomra adta, hogy őt nem.
- Mesélj még a helyreállításról! - kértem, és eltűnődtem,
vajon miért nem érzek egy kis bizsergést sem, ha Maximusra
és a perverz kis szerepjátékára gondolok. - Már akkoriban is
itt voltál?
Ha csalódott volt is, amiért visszatereltem a témát a házra,
nem mutatta ki.
- O, igen. En vezettem a renoválást. Addigra már több száz
éve dolgoztam Vladdal, és megbízott vele, hogy amíg Szlo-
véniában van, tegyek róla, hogy rendben menjenek a dol-
gok...

Három órával később már forgott a fejem. Maximus vé-

gigvezetett az első három emeleten, ami döbbenetesen hatal-
mas volt. Ráadásul Vlad otthonában annyi értékes műkincs
sorakozott, hogy bármelyik múzeum kurátora elsírta volna
magát irigységében. De még ha el is tekintünk a faliszőnye-
gektől, portréktól, bútoroktól és mindenféle ékköves tárgyak-
tól, a fegyverterem igazi időutazás volt. Voltak ott páncélok,
láncingek, kardok, pajzsok és egyéb háborús holmik, sokuk a
Dracul család vagy a Sárkány Lovagrend címerével díszítve.
A jobb kezemet szorosan az oldalamhoz szorítottam, ami-
kor Maximus végigvezetett a szobán. Tudtam, hogy ezeket
mind használták csatában; néma tanúságai voltak a horpadá-
sok és a karcolások. Szinte úgy éreztem, a szoba lüktet a sok
emlékterhes tárgytól.
Hiába érdekelt, amit láttam, ahogy telt a nap, úgy lettem
egyre rosszabbul. Mire Maximus visszakísért a szobámba,
olyan fáradt voltam, és úgy fájt mindenem, hogy csak aludni
akartam. Lehet, hogy az agyam nem bírt el a rengeteg új in-
formációval, és utolért az alváshiány is.
- Köszönöm a nagyszerű délutánt, Maximus - mondtam. -
Találkozunk holnap ebédnél.
Kényelmesen dőlt neki a falnak.
- Nem, holnap Oscar vagy Gábriel fogja felhozni az ételt.
- Máris rám untál? - incselkedtem.
A mosolya meg sem rezzent, de a pillantása elkomorult.
- Nehéz elcsábítani valakit, ha te mosogatsz utána. Ezért
jelöltem ki mást arra, hogy a gondodat viselje, amíg itt vagy.
Gondolatban felsóhajtottam. Bár nem hazudtam arról,
hogy kellemes volt vele, még mindig nem éreztem semmi
árulkodó bizsergést Maximusszal kapcsolatban - pedig pró-
bálkoztam. Megbámultam a fenekét, amikor előttem ment,
elképzeltem, ahogy a körmöm belemélyed abba a szé-
les vállába... A fenébe is, titokban még a micsodáját is meg-
lestem, de azon kívül, hogy megállapítottam, jó formában
van, semmi. Szinte láttam, ahogy Vlad diadalmasan felnevet
magában.
De nem terveztem, hogy feladom. Talán csak egy kis fizi-
kai érintkezésre volt szükségem. A rázósságomnak köszönhe-
tően senki nem csókolt meg Johnny Staples óta nyolcadikban.
Egy csók biztosan beindítaná a libidómat. Elmosolyodtam,
megnedvesítettem az ajkamat, és reménykedtem benne, hogy
Maximus nem az a félénk típus.
Igazam lett. Lehajolt hozzám, a nyakam köré fonta a kezét,
és a számra tapasztotta a száját. Az ajka hűvös volt, telt, még-
is kemény, és sokkal ügyesebben csúsztatta a nyelvét a szám-
ba, mint Johnny Staples. Visszacsókoltam, és örültem, hogy
ezt sem lehet elfelejteni, akár a biciklizést. A nyelvünk egy-
másnak simult, és hálás voltam, amiért nincsen véríze. Örül-
tem, hogy átölelhetem, és hozzábújhatok, de azért vigyáz-
tam, hogy ne érintsem meg a jobb kezemmel. Tetszett az apró
nyögés, ami elhagyta a száját, amikor közelebb rántott magá-
hoz. Örültem, hogy a sok gyakorlás nélkül töltött év nem tett
a világ legrosszabb csókbűvészévé...
Ó, a fenébe, ez nem működik! Hatalmas, kemény teste az
enyémnek feszült, és a nyelve ínycsiklandó dolgokat csinált a
számban, de egy cseppet sem gerjesztett be. Hozom a for-
mám. Évekig stresszeltem a kényszerű szingliségem miatt, és
most, hogy itt állt előttem a lehetőség egy nagyon is elszánt,
kifejezetten vonzó, szőke vámpír formájában, nem jön be ne-
kem. Lehet, hogy be kéne állnom inkább apácának. Vajon
hitetleneket is felvesznek? Vagy kell hozzá tagsági igazol-
vány?
- Maximus, sajnálom - húzódtam el.
- Túl gyors? - kérdezte kótyagosan. - Ne aggódj, szívesen
várok! Vladnak hetekig fog tartani, amíg minden ellenségétől
szerez valami személyes tárgyat, amit megérinthetsz, úgy-
hogy van időnk.
Vonzó, megértő, és nem zuhan holtan a földre az elektro-
mos érintésemtől. Ingerülten szívtam be a levegőt. Hát nem
pont egy ilyen pasi után vágyakoztam hosszú, magányos éj-
szakáimon? Miért nem lüktet hevesebben a pulzusom? Miért
reagálok rá ilyen semlegesen ahhoz képest, amit Vlad iránt
érzek?
Nekem annyi.
- Maximus... - kezdtem.
De az ajkam elé tette az ujját.
- Ne! Ismerem ezt a hangsúlyt, de... várj még! Ha egy hét
múlva is ezt mondod, rendben, de adj nekem egy kis időt,
mielőtt hagyod, hogy egy másik férfi rád mozduljon! - moso-
lyodott el kényszeredetten. - Mi más dolgod lenne?
És tényleg, mi más? Az biztos, hogy nem fogok egy veszé-
lyes vámpírról álmodozni, aki annyira el van telve magától,
hogy összehozott egy másik fickóval, és lényegében kihívást
intézett felém, hogy le merek-e feküdni valakivel a személy-
zetéből.
- Oké - feleltem, és magamra erőltettem egy mosolyt.
Újra megcsókolt, és reméltem, hogy ezúttal majd többet
érzek, de hiába volt élvezetes, hiányzott az a bizonyos szikra.
- Rendben - mondta, amikor elengedett. - Akkor holnap ta-
lálkozunk.
 14. fejezet

KILENC ÓRAKOR olyan lelkesen botorkáltam le a lépcsőn,

ahogyan a halálraítélt közelíti meg a villamosszéket. Ezúttal
nem viseltem fekete selyemruhát. Szürke gatyában és olaj
zöld garbóban voltam, fekete hajamat feszes lófarokba fog-
tam, egy csepp sminket sem raktam magamra, és az ajkam
bosszús vonallá szűkült. Az egész megjelenésem azt kiabálta
az ebédlőben rám váró vámpírnak, hogy: „Ne szólj hozzám!”
Vlad felemelkedett, amikor meglátott, amitől valahogy
csak még dühösebb lettem. Miért tesz úgy, mintha udvarias
lenne? Egy udvarias férfi nem kínoz meg ártatlan embereket,
vagy árusítja ki az alkalmazottait, mint valami strici, csak
hogy bizonyítsa az igazát!
Aztán gondolatban megráztam magam. Csak mert még
mindig szörnyen éreztem magam, és nem tudtam bebizonyí-
tani, hogy tévedett, ez még nem ok arra, hogy mérget köpjek
rá. Bocs! - gondoltam, mert arra számítottam, hogy belemá-
szott a gondolataimba, mint általában.
A cinikus mosoly, ami megjelent az ajkán, amikor kihúzta
nekem a székemet, igazolta a gyanúmat.
- Nem úgy sikerült a randevúd, ahogyan remélted?
 Egy apró sóhajjal ültem le. Utáltam hazudni, és amúgy is a
fejembe látott, úgyhogy semmi értelme nem lett volna tagad-
ni.
- Nem, de Maximus adni akar a dolognak egy hetet, és én
egyetértettem vele.
Ahogy elhelyezkedtem az asztalnál, Vlad visszatért a saját
székéhez, már az is parancsoló volt, ahogyan leült rá. Ha egy
trónt toltak volna alá, otthon érezte volna magát. Bár lehet,
hogy van is neki itt egy, eldugva valahol. Maximus nem mu-
tatta meg a negyedik emeletet, mert azt mondta, az „privát”.
Ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy az „Vlad saját terüle-
te”, és azon tűnődtem, miért kell neki egy apartmanháznyi
lakás.
Vagy lehet, hogy ott kínozgatta az embereket? Azt megér-
tettem volna, Maximus miért nem akar nekem megmutatni
egy olyan szobát.
- Nem, a föld alatti várbörtönben kínzóm az embereket,
mint minden valamirevaló várúr - mondta tiszta jókedvvel a
hangjában. - A negyedik emelet pedig nem kizárólag az
enyém. A legbizalmasabb embereimnek is ott van a szobájuk.
- Tényleg van föld alatti várbörtönöd?
Ez aztán a retró!
- Persze. - Miközben beszélt, két ujjával intett, és megje-
lent egy szolga, aki sötét vörösbort öntött a poharamba.
Legalábbis reméltem, hogy bor volt.
- Igen, az - mondta még vidámabban. - A nyilvánvaló hatá-
sán túl a bor majd segít, hogy jobban aludj éjszaka. És csilla-
pítja a fájdalmaidat is.
A képességed kifejezetten tolakodó - meresztettem rá a
szememet.
Ő csak mosolygott, és néma tósztra emelte a poharát.
 Aprót kortyoltam a sajátomból, és hagytam, hogy az ital
körbetáncolja a nyelvem, mielőtt lenyeltem. Ereztem benne
egy leheletnyi ibolyát, kései meggyet és... füstös ízt. Igazán
kellemes - döntöttem el, és nagyobbat kortyoltam belőle. A
feszültség egy része kezdett kioldódni a vállamból.
Vlad engem nézett, és közben ki tudja, mire gondolt rejté-
lyes félmosolya mögött. Én direkt alulöltöztem a vacsorához,
de ő nem. Padlizsánszínű ingének elegáns anyaga miatt sok-
kal előkelőbbnek tűnt, mint ha egyszerű gombos inget vett
volna fel. A csillár fénye megcsillant az ékköves mandzset-
tagombján, és szénszínű nadrágja olyan tökéletesen állt rajta,
hogy nehéz volt nem bámulni. A haját sima, sötét hullámokba
fésülte, és a nyolcórás borosta úgy ölelte éles állvonalát, hogy
magamról megfeledkezve ittam be a látványát a borral egye-
temben.
Azt hittem, megmosolyogja, amiért nyíltan bámulom, de
az arckifejezése nem változott, ahogy visszanézett rám. Hosz-
szú, vékony ujjai a borospohara szárán doboltak, és elpirul-
tam, ahogy eszembe jutott, milyen érzés volt, amikor a keze-
met simogatta, és én beléeresztettem minden elektromossá-
got a testemből. Elöntött a meleg, de a borra fogtam, pedig
tudtam, hogy semmi köze hozzá. Három óra és két csók
Maximus társaságában még csak egy szikrányi forróságot
sem idézett elő bennem, de elég volt öt percet eltöltenem
Vlad mellett, és gondolatban máris legyeztem magam.
Na, most változott meg az arckifejezése - tudálékos mo-
solyt öltött magára.
- Érted már? Nem reagálsz így minden férfira - jelentette ki
elégedetten.
Semmi sem okozott volna nagyobb örömöt, mint ha meg-
cáfolhatom, de tényleg olyasmit éreztem Vlad iránt, amit má-
sok iránt nem. Lehet, hogy igaza volt, és a bennem élő átko-
zott sötétség rokonlélekre talált. Ettől még nem lett egy fok-
kal sem kevésbé veszélyes a fizikai és érzelmi egészségemre.
- Elég! - szóltam. - Találj valaki mást, akivel játszadoz-
hatsz! Mindketten tudjuk, hogy nincs sok tapasztalatom, úgy-
hogy nem tudom, hogy kell játszani ezt a játékot anélkül,
hogy megsérülnék. Különben is utálom a játékokat. Jobban
szeretem tudni, mi valódi, és mi szarakodás.
Hátradőlt, valami bujkált a pillantásában, ami kísértésbe ej-
tett, pedig tudtam, hogy nem szabadna. Tovább nyeltem a
bort, hogy eltereljem a figyelmemet.
- Épp azt találom benned olyan vonzónak, hogy egyenes
vagy, és nem akarsz hazudni magadnak. És nem játszadozom
veled. Nagyon is komolyan mondtam, hogy magamévá tesz-
lek.
Egy hosszú percig a számban tartottam a bort, mielőtt le-
nyeltem volna. Ezúttal nem azért, mert ízlelgettem, hanem
mert igyekeztem visszanyerni az önuralmamat. Odabenn
mintha két Leila harcolt volna egymással. Az egyiket még
mindig megbotránkoztatta, hogy Vlad lejátszott meccs-
nek tekinti, hogy már megadtam magamat neki, a másik... az
a hülye ribanc csak arra tudott gondolni, vajon hogy nézhet ki
Vlad meztelenül.
A foga kivillant, ahogy gonosz vigyorra húzódott a szája.
- Ezen sok nő eltűnődött már, de csak keveseknek volt sze-
rencséjük látni. Megválogatom a szeretőimet.
- Mert olyan nagyon különleges vagy? - kérdeztem tiszta
szarkazmussal.
A vigyora elhalványult, és az arckifejezése komolyra vál-
tott.
- Mert az életem bizonyos pontjain elveszítettem már min-
denemet. Ez a ház, a többi otthonom, az autóim, a repülőim...
az enyémek ugyan, de bárki birtokolhatná őket. A testem az
egyetlen, ami igazán az enyém, nem dobom oda akárkinek,
mintha értéktelen lenne.
Én is elveszítettem már mindent. Bizonyos szempontból
rosszabb volt, mint a halál, úgyhogy nem lepett meg, hogy
Vladra ilyen tartós hatást gyakorolt. Mintha a veszteségek
kísértették volna a legsötétebb bűnétől kezdve egészen mos-
tanáig.
- Ismét csak meg kell jegyeznem, a gondolatolvasó képes-
ségem közelébe sem ér a tiédnek - suttogta Vlad. - Te egyet-
len érintéssel a lelkem mélyéig láttál. Mi ehhez képest az,
hogy kihallok néhány gondolatot?
Elkaptam a pillantásomat, és megköszörültem a torkomat.
- Nem tudom. Tényleg jobban örülnék, ha pár gondolato-
mat inkább megtarthatnám magamnak.
Mélyen, kajánul kuncogott fel.
- O, de én azokat élvezem a legjobban.
- Találtál már olyan tárgyakat, amiket megérinthetek? -
igyekeztem kétségbeesetten témát váltani.
Vladnak még mindig ördögi fény csillogott a szemében, de
hagyta, hogy az iménti téma feledésbe merüljön.
- Vannak ellenségeim, de ők nem szállnak szembe velem
nyíltan. Valószínűleg azért, mert elég hamar végzek az ellen-
feleimmel, úgyhogy előbb azt kell kiderítenem, ki fordul fe-
lém képmutatóan, és ki akar holtan látni.
- Ebben segíthetek - dőltem előre, mert én is őrülten szeret-
tem volna megtalálni azt, aki belerángatott ebbe az egészbe. -
Szerezz nekem tárgyakat a tíz legkomolyabb gyanúsítottad-
tól, aki szerinted kettős játékot játszik! Én megérintem őket,
és megmondom, kiben bízhatsz és kiben nem.
Erre visszatért ravasz mosolya.
- Ó, Leila! Egyre ellenállhatatlanabb vagy, ugye tudod?
 Kiürítettem a maradék boromat, és azt kívántam, bár el-
döntené már végre, hogy ijesztő vagy elbűvölő akar-e lenni,
mert a kettő egyszerre kibillentette a lelki egyensúlyomat.
- Hozzák már a vacsorát? Éhen halok.

Morogva ébredtem a szobámba betűző napsütésre. Az éj-

szaka során egymást érték az álmaim, amikből doboló szívvel
és átizzadt hálóingben ébredtem. Nem az kísértett, hogy Sa-
kál elrabolt, de köze volt egy vámpírhoz. Egy olyan férfihoz,
aki álmaimban semmit nem tett az akaratom ellenére, sőt li-
hegve könyörögtem neki folytatásért - és ez az álomszere-
tő nem Maximus volt.
Átvetettem a lábam az ágy oldalán. Megszoktam már,
hogy olyasmire vágyom, amit nem kaphatok meg, és tudtam,
hogy ezen két ellenszer segíthet. Az egyikre nem volt lehető-
ségem, mert a gondolatolvasó vámpír, aki az álmaimat kísér-
tette, tudta volna, mit csinálok, és ami még rosszabb, azt is
tudta volna, hogy rá gondolok közben. Csak a másik ments-
váram maradt.
Bár még mindig úgy éreztem magam, mint egy darab hús,
amit puhára klopfoltak, a ruhásszekrényhez léptem, és elővet-
tem egy nadrágot és egy sportmelltartót. Maximus mesélte,
hogy a kúriában van edzőterem. Azt terveztem, hogy megke-
resem, és mozgásba fojtom az összes felgyülemlett, haszon-
talan kéj vágyamat, amíg már túl fáradt leszek ahhoz, hogy
bármiről is fantáziáljak, és csak aludni akarok.
Amint felöltöztem, elindultam lefelé a lépcsőn. Az elő-
csarnok üresnek tűnt, de tudtam, hogy nem az.
- Hahó! - kiáltottam el magam. - Szeretném tudni, merre
van az edzőterem.
 Mielőtt gondolatban elszámoltam volna háromig, egy alak
bukkant elő az egyik magas kőoszlop mögül.
- Egy emelettel lentebb van - mondta a vámpír, ír akcentus
adott kellemes ritmust a beszédének. - Elkísérem.
Már kezdtem volna hálásan mosolyogni rá, amikor egy
sokkal ismerősebb és kevésbé erőteljes akcentusú hang der-
mesztett meg:
- Nincs rá szükség, Lachlan. Majd én megmutatom neki.
Gondolatban felnyögtem. Úgy is elég nehéz volt kiűzni
Vladot a gondolataimból, hogy csak vacsoránál láttam. Ha
még napközben is összefutunk, semmi esélyem nem lesz rá.
És hála az átkozott gondolatolvasásának, ezt már ő is tudja.
Lachlan biccentett Vladnak, és ismét eltűnt. Vártam, nem
fordultam felé. Egy sebhelyes kéz csusszant a karom köré, és
hagyott maga után libabőrt. Ezt nem az okozta, hogy a tenye-
re meleget árasztott a csarnok hűvös levegőjében, hanem az,
ahogy az érintésére reagáltam.
- Mindig ilyen meleg vagy? - kérdeztem, rá sem nézve.
Valami magas és sötét alakot láttam a szemem sarkában.
- Ha használom az erőmet, akkor sokkal melegebb, de ezt
már tudod. Ha alszom, a hőmérsékletem olyan, mint egy át-
lagos vámpíré.
Ezek szerint minden testrésze legalább ugyanilyen forró.
Na, ez aztán olyan fantáziákat indított be, amikre nagyon nem
volt szükségem.
- Edzőterem - nyögtem ki. - Merre van?
Az ujjai összeszorultak a karomon.
- Gyere velem!
Tudta, hogy követni fogom, így nem lett volna szükség rá,
hogy fogja a karomat. A jobb oldalamat választotta, így ha
óvatlan lettem volna, és a kezem véletlenül hozzáér, megint
bepillantást nyerhetek abba az erotikus látomásba. Soha
semmit nem csinálok, amíg nem vagyok biztos magamban -
mondta. Ezek szerint ez egy kihívás, vajon meg merem-e
érinteni, hogy lássam, a vízió változatlan-e?
Vlad nyilván hallotta, mi háborog a fejemben, de nem fű-
zött hozzá semmit. Viszont el sem engedte a kezemet, és nem
is húzódott el. Helyette csak levezetett egy lépcsőn, ami a
télikert mögött nyílt, és egy zárt kőfolyosóba futott.
- Mi van még idelenn? - kérdeztem, hogy megtörjem a
csendes patthelyzetet közöttünk.
- Az edzőtermen kívül itt vannak az alsó konyhák, a mosó-
konyhák, a cselédbejárók, a pincelejárók és az emberek lakré-
szei.
Döbbenten fordultam felé.
- Az alagsorban tartod a bentlakásos vérdonorjaidat?
- Nagyon szép alagsor. Sokkal jobban fest, mint a várbör-
tön. Ott telente elég hideg van.
Nem tudtam eldönteni, komolyan beszél-e. Talán tényleg
úgy gondolta, nincs benne semmi különös, hogy a pincelejá-
rók mellett szállásolja el a vérdonorjait, vagy csak szórakoz-
tatónak találta, hogy ebben a hitben hagyjon.
- Szívesen találkoznék velük egyszer - mondtam.
Az ajka megrándult.
- Valóban? Vagy csak arra vagy kíváncsi, hogy nem resz-
ketnek-e éppen egy sötét szobában?
- Ezt sosem mondtam - motyogtam.
Megállt, de nem engedte el a karomat.
- Sosem térek ki a felelősség elől, és itt mindenki az én
vérvonalamba tartozik, közvetve vagy közvetlenül. A lakó-
egységeikben rendes hálószobák vannak, és szívesen megmu-
tatom őket, ha magad akarod látni.
 - Köszönöm! - mondtam, majd hozzátettem: - Különben
nem is gondoltam, hogy apró, föld alatti cellákban tartod
őket.
Lebiggyesztette a száját.
- Ötven-ötven százalék esélyt adtál neki.
- Hát végül is tényleg van várbörtönöd - mutattam rá.
Felnevetett, kacagása többszörösen is szíven ütött köszön-
hetően a zárt, visszhangos folyosónak. Különleges nevetése
volt - részint jókedvű dörmögés, részint dorombolás, és mind
határozottan férfias. Kézzelfogható hatást gyakorolt rám, az
én ajkam is felfelé kanyarodott, és közelebb léptem hozzá,
mielőtt még ráébredtem volna, mit művelek.
A szeme smaragd fénnyel ragyogott fel, és szorosabban
fogta a karomat. Mély, összetéveszthetetlen lüktetés éledt
bennem, amitől kiszáradt a szám, és felgyorsult a pulzusom.
Ha még egyet léptem volna, a testünk összeér, olyan közel
álltunk. De az az egyetlen lépés talán eltakarta volna előlem
a valóságot. Marty figyelmeztetett, ne hagyjam, hogy ez meg-
történjen, mert Vlad összetöri a szívem, és tönkreteszi az éle-
tem.
Nem is egy, hanem rögtön két lépést táncoltam vissza, és
kicsusszant a karom Vlad kezéből. Hagyott eltávolodni, nem
próbált megállítani, én pedig kifújtam a levegőt, pedig észre
sem vettem, hogy visszatartom. Nagy igyekezetemben, hogy
eloszlassam a kimondatlan feszültséget, egy ajtóra mutattam,
aminek kőkeretén borostyánindák futottak.
- Mi van odabenn?
- Innen nyílik a kápolna - felelte.
Idegesen nevettem fel.
- Maximus mondta, hogy ez a hely régen kolostor volt, de
nem gondoltam, hogy megtartottad a kápolnát.
 - Nem, azt elpusztították - mondta, és nem fűzött megjegy-
zést az idegességemhez vagy annak okához. - Ezt én építtet-
tem újjá a régi fellegvár tornyának helyére. Szeretnéd meg-
nézni?
- Nem, kösz! - vágtam rá.
- Milyen határozott. Nem vagy vallásos típus?
- Nem, miért? Ne mondd, hogy te hiszel Istenben?!
- Sok vámpír hisz benne. Az eredettörténetünk szerint Ká-
in-bélyegével Isten maga változtatta Káint az első vámpírrá
azáltal, hogy a testvérgyilkosságért büntetés gyanánt vért ita-
tott vele. - Aztán előredőlt, és a hangja úgy elhalkult, hogy
szinte suttogásnak hatott. - Meglep? Olyan nehéz belegon-
dolni, hogy hiszek benne, hogy egy nap majd felelősség-
re vonnak minden életért, amit elvettem, és minden csepp vé-
rért, amit kiontottam... mégis megteszek bármit, amit kell,
hogy az enyémeket biztonságban tudjam?
Nyeltem egyet, ez a gondolat legalább annyira feszélyezett,
mint a közelsége. Vlad olyan tökéletes példája volt a szélső-
ségeknek, hogy nem tudtam eldönteni, vajon csak átvitt érte-
lemben mondja, vagy komolyan beszél, de talán jobb is volt
így. Könnyebb volt továbblépni, ha nem rántott bele jobban a
saját izgalmas mélységeibe.
Még mindig nagyon közel állt. Önkéntelenül megdörgöl-
tem a karomat ott, ahol megszorított. Furcsán üresnek érez-
tem azt a pontot. Nevetséges - mondtam magamnak. Azért
jöttél le ide, hogy kiadd magadból a feszültséget, úgyhogy ne
halmozd tovább a hülyeséged miatt!
Az ajka mosolyba kunkorodott, ahogy a karomra pillantott.
Természetesen ezt is hallotta. Úgy szerettem volna kizárni az
elmémből!
- Messze van még az edzőterem?
 A fejével a szemközti oldalon nyíló egyik ajtó felé biccen-
tett.
- Ott van.
Alig pár méterre álltunk, és ő egy szót sem szólt róla? Szí-
vem szerint megkérdeztem volna, miféle játékot játszik ve-
lem, csakhogy igazából nem gondoltam, hogy játszik. Sokkal
inkább azt gondoltam, miközben figyeltem, ahogy kihívóan
vonja fel a szemöldökét, hogy ami még ennél is rosz-
szabb: belekezdett az elcsábításomba.
És ha így van, akkor az enyém volt a következő lépés, és
köszönhetően az egyre erősebb vonzalmamnak iránta, egy
cseppet sem voltam biztos benne, hogy bölcsen fogok dönte-
ni.
 15. fejezet

KIDERÜLT, HOGY AZ EDZŐTEREM a legmodernebb felsze-

reléssel van tele. Az itt lakóknak nyilván megfelelt, de szá-
momra haszontalan volt. Viszont legalább akadt egy hatalmas
tornaszőnyeg, pár súlyzó, és a plafonról egy kötél lógott. A
lehető legtöbbet hoztam ki ebből a hármasból, sajgó teste-
met egy sor olyan gyakorlattal kínoztam, amiket versenyre
készülve szoktam használni.
Az első két órában az egész terem az enyém volt, azután
hangokat hallottam, majd közvetlenül utána kivágódott az
ajtó. Egy csapat huszonéves lépett be, és idegen nyelven cse-
vegtek, amiről most már meg tudtam mondani, hogy román.
Megtorpantak, amikor észrevették fejjel lefelé lógva a köté-
len, fekete hajam alattam lengedezett.
- Hahó! - köszöntem, és ahogy rájöttem, milyen furán fest-
hetek, hirtelen elkapott a szégyenlősség. - Beszéltek angolul?
- A többségünk - felelte egy tagbaszakadt, göndör hajú srác
helyeslő motyogások közepette. Aztán elvigyorodott. - Mit
csinálsz?
- Felüléseket - feleltem, és hogy be is mutassam, felemel-
kedtem, amíg az arcom el nem érte a lábszáramat. - így több
izmot mozgat meg.
 - Az egyszer biztos - felelte még mindig engem bámulva.
Letekertem a kötelet a lábamról, és lemásztam. A hasiz-
mom sajgott.
Amikor végre újra a talajon voltam, rámosolyogtam a csa-
patra.
- A nevem Leila - árultam el a valódi nevemet, mert itt
mindenki így szólított.
Tudtam, mikor pillantották meg a sebhelyemet, mert a kis
csoportnak egyszerre rándult össze az arca, bár némelyikük-
nek egy kicsit tovább tartott, mert előbb a testemet bámulták
meg, mielőtt áttértek volna az arcomra. A mosolyom meg
sem rezzent, hozzászoktam már ehhez a reakcióhoz.
- Egy gyerekkori baleset nyoma - magyaráztam. Ha nem
mondok semmit, az emberek úgyis rákérdeznek. Ehhez is
hozzászoktam már.
- Ó, ez rettenetes! - mondta egy csinos, apró, hirtelenszőke
lány erős akcentussal.
- Szerencse, hogy... Öh, felépültél - tette hozzá feszengve a
göndör hajú. - Örülök, hogy megismerhetlek. Ben vagyok.
Ahogy azt már megállapíthattad az akcentusomból, én is
Amerikából érkeztem. Ők itt Joe, Damon, Tom, Angie, Sand-
ra és Kate, de az ő angolja nem olyan jó, úgyhogy lehet, hogy
csak morogni fog rád.
- Hát biztos, hogy jobb az angolja, mint az én románom,
úgyhogy máris rám vert - feleltem, és egy intéssel üdvözöl-
tem mindenkit.
- Te... új lakó vagy itt? - kérdezte a hirtelenszőke, akit
Sandraként mutattak be.
Gondolom, udvariasan próbált rákérdezni, hogy én is bent-
lakó donor leszek-e, én pedig dadogva válaszoltam:
- Öh, nem igazán. Csak segítek Vladnak egy, izé, ügyben,
de ha végeztünk, elmegyek.
 - Vlad? - Ben meglepettnek tűnt. A pillantása végigsöpört
rajtam. - Te is ember vagy, nem igaz?
- Ja. - A többiek még mindig döbbenten bámultak rám, így
muszáj volt rákérdeznem: - Miért? Vlad ritkán dolgozik em-
berekkel?
Ben felvonta a szemöldökét.
- Fogalmunk sincs. Nem szoktuk látni, amíg meg nem éhe-
zik. Aztán megdönt, megharap és elhúz.
Most én vontam fel a szemöldökömet.
- Megdönt? - Vajon úgy érti, hogy... ?
Az arckifejezésem nyilván elárulta a gondolataimat, mert
sietve hozzátette:
- Mármint így értem, hogy megdönt. - Ben félredöntötte a
fejét, és feltárta a nyakát. - A többiek legalább beszélgetnek
velünk előtte egy kicsit. Vlad soha.
- Ó! - Úgy éreztem, bocsánatot kéne kémem, pedig nem én
voltam az, aki fogat-be- és-viszlát módon bántam velük.
Megvonta a vállát.
- Nem nagy ügy. Megéri. - Aztán elmosolyodott, és megint
végignézett rajtam. - Hé, este elmegyünk bulizni. Ha ráérsz,
eljöhetnél velünk.
- Na, tessék, megint kezdi - motyogta egy magas, termetes
barna, akit Damonnak neveztek.
Úgy éreztem, ideje távoznom.
- Bocs, de nem lehet.
- Mi van, az élők már túl jók neked? - incselkedett Ben.
Sandra belékönyökölt.
- Bunkó - sziszegte.
Mérlegelő pillantást vetettem a csoportra, mintha átgon-
dolnám, megyek-e. Mind normális embereknek tűntek, és
általában az ilyenek előtt titkolni szoktam, miért nem mehe-
tek olyan zsúfolt helyekre, mint egy bár, azután nem kerülök
a közelükbe. De ők igazából nem voltak normális embe-
rek. Egy kastélynyi vámpír tudatos vérdonorai voltak, és
vagy beszélek magamról, vagy az ittlétem további részében
kerülhetem őket.
Úgy döntöttem, kockáztatok.
- Nem erről van szó - emeltem fel a jobb kezemet. - A bal-
esetem megváltoztatott. Nem érinthetek meg senkit, vagy
megrázom. Először.
Most már mind rám figyeltek.
- Hogy érted, hogy először? - kérdezte egy kecskeszakál-
las, fekete hajú srác, Joe. - Mi mást tudsz még?
Mélyen beszívtam a levegőt.
- Látok dolgokat, amikor megérintek embereket. Többnyi-
re rossz dolgokat, de néha belepillanthatok a jövőbe is.
- Jaj, ne - szusszant Sandra.
- De - feleltem komoran. Talán nem kellett volna elmon-
danom nekik. Lehet, hogy ez még a vámpírok vérdonorainak
is túl furcsa.
Ben elvigyorodott.
- Ez mekkora menő már! Mennyire rázod meg az embere-
ket? Ha megérintesz, meg tudod jósolni a jövőmet?
- Én is tudni szeretném az enyémet! - mondta Angié, kék
szeme várakozón csillogott.
A többiek is ugyanilyen izgatottak lettek. Oké, erre nem
voltam felkészülve. Reméltem, hogy nem fognak nagyon
megütközni, de arra nem számítottam, hogy hirtelen népszerű
leszek.
- Nem mindig látom a jövőt - visszakoztam, és igyekeztem
elhátrálni. - Többnyire csak az emberek bűneit látom.
- Komolyan? - Ben lelkesnek tűnt. - Nekem nincsenek bű-
neim, úgyhogy ha nem ütsz ki egy hétre, akkor elő a kezek-
kel!
 Nem akartam, de olyan régen nézett már rám bárki is így:
ennyi elfogadással és lelkesedéssel. Egy magányos kis ré-
szem feléledt és felüvöltött: Ne cseszd el, Leila! Csináld!
Felsóhajtottam.
- Hadd adjak le előbb egy kis áramot! - mondtam, azzal a
fékpadhoz léptem. Fémből készült, és a biztonság kedvéért
lebetonozták, úgyhogy éppen megfelelt. Amikor mindenki a
gumiból és habszivacsból készült matracon volt, a kezemet a
súlyzótartóra tettem, és elengedtem magam.
Hangos bzz! hallatszott, amit fehér villanás követett, és egy
kicsit megszédültem. Legalább most már nem kell zuhanyzás
előtt energiát engednem a villámhárítókba, amiket Vlad be-
szereltetett a szobámba.
- Gyere ide! - intettem Bennek.
Még mindig mosolyogva közelített felém. Helyes fiú volt,
a húszas évei elején járt, és irigyeltem szőkésbarna hullámait.
A hajam akkor sem lehetett volna egyenesebb, ha minden
reggel vasalom.
- Nyújtsd ki a kezed! - mondtam. Minél messzebb érintem
meg a szívétől, annál biztonságosabb, még akkor is, ha kiürí-
tettem az áramtartalékaimat.
Maga elé emelte a kezét, én pedig finoman ráfektettem a
jobbomat. Egy sokkal gyengébb elektromos hullám hagyta el
a testemet, amitől felnyögött, de nem esett össze, és nem is
csinálta össze magát szerencsére. Aztán, ahogy mindig, egy
sor fekete-fehér kép öntötte el az elmémet. Igazat beszélt, a
jelenet nem volt erőszakos, de utána nem következtek szí-
nes, homályos látomások.
- Bocs, de nem látom a jövődet - mondtam.
Várakozón mosolygott rám.
- Mit láttál a múltamból?
A többiek is kíváncsiak voltak. Elkaptam a pillantásomat.
 - Hidd el, nem akarod, hogy elmondjam.
- Ugyan már! Különben honnan tudnám, hogy működött-
e? - erősködött Ben.
- Úgy van! Elő vele! - tette hozzá Joe.
- Mondd el! - zengte kórusban a csoport.
Én megráztam a fejemet, és azt motyogtam:
- Kínos lesz. - Erre még több követelődzés árasztott el.
Végül a magasba lendítettem a kezem. - Jól van, de én fi-
gyelmeztettelek. Amikor tizenkét éves voltál, elloptad a hú-
god kedvenc Minnie egér DVD-jét, és arra recskáztál minden
este, amíg apukád rajta nem kapott, és a zsebpénzedből
új DVD-t kellett venned a húgodnak.
Döbbent csend követte a szavaimat. Ben arca elvörösödött.
- Nem hiszem el - motyogta, de nemsoká a hangját el-
nyomta a röhögés és a heccelés. Hagytam őket viccelődni egy
percig, aztán megköszörültem a torkomat.
- Biztos vagyok benne, hogy mindannyiótoknak van pár
ciki bűne, úgyhogy hagyjátok békén, vagy nekiállok
taperolni!
Az ugratások helyét átvették a vigyorok és a fel-felharsanó
kuncogások. Ben hálásan pillantott rám. Hé, azokhoz a bű-
nökhöz képest, amiket másoknál láttam, az övé kifejezetten
ártatlan volt.
- Amikor kislány voltam, Miss Röfi akartam lenni, hogy
hozzámehessek Brekihez - kacsintottam Benre. - Brekihez.
Na, ez ciki!
- Au! Ezt megtarthattad volna magadnak - felelte, és bará-
tilag meglökte a karomat.
A rövid érintéstől egy kis áram szökött belé, megrándult az
arca, aztán elvigyorodott.
- Régen a húgom mindig a padlóhoz dörzsölte a zokniját,
aztán azzal kergetett a lakásban. Arra emlékeztet.
 - Megérdemelted a lopott DVD miatt - csipkelődtem.
- Vettem neki újat, ahogy mondtad - felelte még mindig
vigyorogva. - Hé, mi történt a füleddel?
- Hogy?
Odanyúltam, és valami nedveset éreztem. Fúj, még mindig
úgy izzadok, mint egy disznó - gondoltam, de amikor a ke-
zemre néztem, valami vöröset láttam rajta.
Sandra levegő után kapott. Ez volt az utolsó dolog, amit
hallottam, majd minden elhomályosult, és a fékpad vészesen
közeledett az arcom felé.
 16. fejezet

- LEILA, HALLASZ ENGEM?

Kinyitottam a szememet, és pislogtam. Vlad arca jelent
meg előttem, eleinte homályosan, majd elég tisztán ahhoz,
hogy észrevegyem, mennyire aggódik.
- Hahó! - mondtam, és meglepett, milyen gyengén szól a
hangom.
- Nem lesz baja? - hallottam Ben hangját.
- Ti távozzatok! - felelte Vlad kurtán.
- Ez nem volt szép - motyogtam. - Beszélgetned kéne ve-
lük azelőtt is, hogy megharapod őket. Az udvariasság alapve-
tő.
Felvonta a szemöldökét, de nem válaszolt. Csoszogó lépte-
ket hallottam, és pillanatokkal később becsukódott egy ajtó.
- Elájultam? - kérdeztem, és próbáltam visszaemlékezni rá,
mi történt. Megpróbáltam felvidítani Bent, hogy ne érezze
magát olyan rosszul a gyerekkori Minnie egér fétise miatt,
aztán valami pirosat láttam...
- Igen. És vérzett a füled is, de már elállt.
Vlad szavai egyenesek voltak, de hiányzott belőlük az a ri-
deg hangsúly, amivel Benhez beszélt. Megpróbáltam felülni,
de megint kezdtek elmosódni a vonásai.
 - Csak lassan! - figyelmeztetett Vlad. Megragadta a válla-
mat, és finoman felültetett, aztán mögém csúszott, így a há-
tamat a mellkasának támaszthattam.
- Ne! Tiszta izzadság és vér vagyok - tiltakoztam.
- Te jó ég! Csak izzadságot és vért ne! - ugratott.
Sikerült megmosolyogtatnia a nagyokos vámpírnak.
- Vérszegény vagy? - kérdezte aztán legnagyobb meglepe-
tésemre.
Összevontam a szemöldökömet.
- Nem hiszem, de nyilvánvaló okok miatt jó ideje nem jár-
tam már orvosnál.
Megragadta a kezemet. Mielőtt ráébredtem volna, mire ké-
szül, már a szájában is volt a vérmaszatos ujjam.
- Hagyd abba! - kaptam levegő után.
A másik karjával átölelte a felsőtestemet, és a mellkasához
szorított. Hála ennek, na meg annak, hogy a kezemet is fogta,
esélyem sem lett volna szabadulni, akkor sem, ha visszanyer-
tem volna az erőmet. De még mindig gyenge voltam. Nem
tehettem mást, mint hogy vártam, miközben ő lassan szopo-
gatta az ujjaimat; meleg nyelve közéjük siklott, hogy az utol-
só csepp vért is megszerezze.
- Nem vagy vérszegény - mondta, amikor végre elengedett,
én pedig elrántottam a kezemet a szájától.
Még mindig nem tudtam napirendre térni afölött, amit csi-
nált, és nem azért, mert undorítónak találtam.
- Ennyiből meg tudod állapítani?
- Meglepődnél, mennyi mindent meg tudok állapítani ab-
ból, hogy megkóstolom valakinek a vérét - felelte mélyebb,
sötétebb hangon.
Kirázott a hideg, mert hirtelen nagyon is tisztában voltam
vele, hogy a nyakam csak egy pár centire van a szájától.
Mintha csak ezt akarná alátámasztani, végighúzta az állát az
arcom mellett. A borostája nem is olyan érdes, mint amilyen-
nek tűnik - söpört át a gondolat az agyamon. Végül is a láto-
másban sem éreztem durvának...
- Azt hiszem, most már fel tudok állni - igyekeztem elhú-
zódni.
A karja megállított, mielőtt egy-két centinél messzebb ju-
tottam volna, és visszahúzott kemény, forró mellkasára.
- Ne mocorogj, nem haraplak meg!
- Helyette inkább lenyalod a vért a fejemről is? - kérdez-
tem, de egyből átkozni is kezdtem magamat miatta. Ne adj
neki ötleteket!
Nem láttam az arcát, de szinte éreztem, hogy mosolyog.
- Nem, azt sem. Történt már veled hasonló?
Mármint, hogy akaratom ellenére ölelgetett egy vámpír?
Persze, egy csomószor - gondoltam cinikusan.
- Leila... - A hangja egy árnyalatnyit türelmetlennek hang-
zott.
Elgondolkodtam, és kizártam azokat az eseteket, amikor
azért szédelegtem, mert elestem edzés közben, és bevertem a
fejemet.
- Évekkel ezelőtt, akkortájt, amikor találkoztam Martyval.
Egyszer elájultam, miközben felléptünk. Aztán Marty elkez-
dett rémes ízű gyógyturmixokat készíteni nekem, és jobban
lettem. Lehet, hogy előtte nem jutott elég vitamin a szerveze-
tembe...
Elhallgattam, mert Vlad izmai megfeszültek. Ha korábban
azt gondoltam, hogy a mellkasa kemény, hát most úgy érez-
tem, mintha acélnak dőlnék.
- Milyen gyakran csinált neked ilyen turmixot?
Nem tetszett a hangja. Túl kimért és kellemes volt - olyan,
mint amikor ölni készült.
- Úgy hetente egyszer. Miért?
 Nem felelt, csak előkapott egy mobilt, és fél kézzel tár-
csázni kezdett. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy tisztán
hallottam azt, aki felvette.
- Igen? - Marty hangjában feszültség vibrált.
- Miért hívod...? - kezdtem volna, de Vlad keze a levegőbe
lendült, egyértelműen intve, hogy inkább hallgassak.
- Martin - szólt barátságosan -, nem felejtett el valami fon-
tosat megosztani velem Leiláról?
A válasz csend volt, aztán óvatosan csendült fel Marty
hangja:
- Nem hiszem, hogy volt ilyen...
- Csak mert éppen itt fekszik, a füléből kifolyt vértől össze-
tapadt hajjal - szakította félbe élesen Vlad. - Erről nem jut
eszébe valami?
Nem értettem, mire akar ezzel kilyukadni. Nyilván azt
gondolta, hogy Martynak van valami köze az ájulásomhoz,
de miért? Hogyan?
A feszültségemet nem csökkentette, amikor meghallottam
Marty súlyos sóhaját.
- Azt reméltem, elég jó már az ellenálló képessége, hogy
ne legyen baj, amíg visszaérek, de... a fenébe is.
- Mi van? - tudakoltam, és közben megpróbáltam lábra áll-
ni.
Vlad karja szorosabban vont a mellkasára.
- Azokban a turmixokban a saját vérét itatta veled - jelen-
tette ki. - Ezért volt rémes ízük. Rá kellett volna jönnöm,
amikor a múltkor a véres ingem illatáról azok a löttyök jutot-
tak eszedbe, de mással voltam elfoglalva.
Teljesen ledöbbentem, az agyam visszautasította még az
elképzelést is. Láttam, mit rakott Marty azokba a turmixokba!
Répát, céklát, paradicsomlevet, proteinport, egy pár vitamin-
cseppet...
 Vörös vitamincseppet jelöletlen dobozból, amit állítólag
valami barátjától kapott, aki balkézről szerezte neki. Sosem
vontam kérdőre miatta. Miért kellett volna? Megbíztam ben-
ne.
- Kölyök - hullámzott át Marty hangja a csenden. - Sajná-
lom, hogy nem mondtam el.
A fogam összecsikordult, olyan erősen szorítottam össze
az állkapcsomat.
- Tartsd a fülemhez a telefont! - parancsoltam Vladra. -
Miért? - kérdeztem, amint elég közel került a készülék.
Marty felsóhajtott.
- Amikor találkoztunk, haldokoltál. Nem tudtad, de én
éreztem. Te csak egy egyszerű ember vagy; nem gyógyulsz
elég gyorsan ahhoz, hogy a szervezeted semlegesítse a kárt,
amit a benned gyülemlő elektromosság okoz. Azt gondoltam,
ha minden héten adok neked egy kicsit a véremből, az talán
visszafordítja a károsodást, és lehet, hogy még az ellenálló
képességed is kialakul. Az előbbivel kapcsolatban igazam
volt, az utóbbiban azonban, ahogyan azt látod, tévedtem.
Abban a pillanatban örültem, hogy Vlad nem engedett fel-
állni, mert úgy éreztem, minden erőm elhagyja a testemet.
Haldokoltam? Hihetek neki egyáltalán, amikor most ismerte
be, hogy négy éven keresztül, amióta csak ismerjük egymást,
hazudott nekem?
- Miért nem szóltál erről előbb? - Legalább a hangom
erősnek tűnt. A düh segített.
- Akartam, de attól féltem, nemet mondanál. - Úgy hallot-
tam, mintha Marty szipogott volna, pedig nem volt szüksége
levegőre. - Tudod, mi történt Verával. Amikor találkoztunk,
annyira emlékeztettél rá, hogy nem tudtam volna... nem
hagyhattam, hogy te is meghalj.
 Megráztam a fejemet, még mindig dühös voltam, de ezút-
tal könnyek gyűltek a szemembe. Addig akartam ütlegelni
Martyt a hazugságáért, amíg el nem fárad a karom, és utána
meg akartam ölelni, hogy elmondhassam neki, Vera halála
nem az ő hibája, és ne büntesse tovább magát.
- Mennem kell - mondtam. Most már én is szipogtam.
- Nem hibáztatlak, ha gyűlölsz - felelte Marty mogorván.
- Nem gyűlöllek, te hülye barom - csattantam fel. - De az
biztos, hogy ezért megkapod a magadét, ha újra látlak. Erre
számíts!
Felszakadt belőle egy fojtott kacagás.
- Alig várom, kölyök.
Vlad elvette a telefont, és végre engedett a szorítása.
- Martin, én egyáltalán nem vagyok elégedett - mondta hű-
vösen. - Ha legközelebb információt tart vissza, szénné ége-
tem.
Marty magyarázkodni kezdett, de Vlad letette a telefont.
Távolabb csúsztam tőle, még mindig meg voltam zavarodva.
- Én is meg akarnám ölni a hallgatásáért, ha nem lenne
még mindig annyira összetörve a lánya miatt - motyogtam. -
A törpéknek lehet normális magasságú gyerekük, de ezt biz-
tos te is tudod. Vera vékony volt, hosszú, fekete hajjal, kék
szemmel... egy kicsit hasonlított rám, és húszéves volt, ami-
kor Marty megölte. Láttam, amikor először megérintettem,
mert ez a legsúlyosabb bűne.
Vlad nem szólt semmit, de a szemöldökét felvonta, néma
jeleként annak, hogy szeretné hallani a folytatást.
- A tizenkilencedik század elején Martynak és Verának
volt egy közös számuk, úgy, ahogy most nekünk. A műsor
után valami vámpír megtámadta Martyt, de itt még nem állt
meg. Átváltoztatta, aztán egyszerűen otthagyta. Amikor
Marty feltámadt friss vámpírként, ott találta Verát, ahogy a
holtteste felett zokogott. Egyetlen új vámpír sem tudja irányí-
tani a vérszomját.
- Így igaz - felelte Vlad nyugodtan -, egyetlen új vámpír
sem képes rá. És igazad van, nem az ő hibája, ami történt, de
komolyan gondoltam, amit mondtam: ha ismét információt
tart vissza, megölöm.
Csak néztem őt. Fényes, rézszínű tekintetében nyoma sem
volt indulatnak, mintha a szavak nem jelentenének neki
semmit. Vagy egyszerűen csak nem érdekelte, hogy az meny-
nyire fájna nekem.
- Néha azt gondolom, te vagy a legridegebb lény, akivel
valaha találkoztam - szóltam, majd talpra álltam.
- Meghalhattál volna.
Amikor beszélni kezdett, Vlad még a tornaszőnyegen ült,
szürke ingét összemocskolta a vérem, így tönkretette az
amúgy elegáns, mégis hétköznapi, háromrészes zakóját. De
amikor legközelebb levegőt vettem, már ott állt előttem.
- Ha valaki megfenyeget, vagy veszélybe sodorja azt, aki a
védelmemet élvezi, példát statuálok vele. Most hagytam má-
sodszorra életben Martyt a te kedvedért, de harmadik esélyt
már nem kap. Nem hagyhatom, hogy mások azt gondolják,
megúszhatják, ha követik a példáját.
- Mert akkor odalenne az ijesztő hírneved? - horkantam fel
keserűen.
- Igen, és az embereim látnák kárát - felelte, majd felemel-
te az államat, hogy a szemébe kelljen néznem. - Nem perverz
élvezetből gyilkolok. Azért teszem, hogy megvédjem az
enyémeket. Mert ha egy élet egyszer elveszik, az örökre elve-
szik. - A hangja megkeményedett. - Belém láttál. Tudod, mi-
be került nekem a veszteség.
Ó, bárcsak hazudott volna! Annyival egyszerűbb lett volna,
ha Vlad egy önimádó gyilkos, akinek magán kívül semmi
sem fontos, de tudtam, hogy nem így van. A maga beteg
módján jobban értékelte az életet, mint a legtöbb ember, de
csak és kizárólag a saját emberei életét. Nem csoda, hogy
ennyire ragaszkodtak hozzá.
- Később szeretném, ha felhívnád Martyt, hogy beszélhes-
sek vele - mondtam szilárdan. - Add meg neki az esélyt, hogy
bevallhassa, amit akar, anélkül hogy a halálos fenyegetésed
ott lebegne a feje fölött. És ha azután még mindig rejteget
valamit, akkor viselje a következményeit. Megegyeztünk?
Elfintorodott.
- Megegyeztünk.
Elindultam kifelé, de a hangja pár méteren belül megtorpa-
násra késztetett.
- Még nem végeztünk, Leila.
Azt kívántam, bár ne tudnám, mire gondol, de ahogy Vlad
kigombolta a mandzsettáját, és felgyűrte az ingujját, az csak
igazolta a gyanúmat.
- Mi van, ha nemet mondok? - kérdeztem. - Kényszeríteni
fogsz rá?
Fáradtan pillantott rám.
- Nem kell kényszerítenem. Lehet, hogy nincs sok kedved
ehhez, de élni azért szeretnél.
Ahogy feltűrte az ingét és a zakóját, láttam, hogy a kezén
lévő sebek folytatódnak az alkarján, és egy részüket ritkás,
sötét szőr takarja. A látványra megdörgöltem a saját sebhe-
lyemet. Nem emlékeztem a felszakadó bőr fájdalmára, ahogy
az áram keresztülhasított rajtam. O vajon emlékezett rá, mi
történt, amikor azokat a sebeket szerezte, vagy az évszázadok
múlása már kitörölte a fejéből?
- Emlékszem.
Felkaptam a pillantásom, és szilárd tekintetébe futottam.
 - Amikor még ember voltam, a seregeim élén harcoltam, és
pont azért tartottam meg a sebeimet, amiért te a tiédet: hogy
soha ne felejtsem el.
Összerándultam, mert a tippje telibe talált. Marty tényleg
felajánlotta, hogy lekaparja a hegeimet. Ha utána ráöntötte
volna a saját vérét, csodás gyógy ereje azonnal hibátlanul
babasimává varázsolja a bőrömet. De meg akartam tartani a
történtek bizonyítékát. Valahányszor valakinek összerándult
az arca a sebeim láttán, eszembe jutott, Hogy az önzésem
az anyám életébe került.
- Már mondtam. - A hangom reszelős volt a hirtelen emlé-
kektől. - A bűneink ott vibrálnak a bőrünk alatt.
Egy pillanatra agyarak villantak, ahogy Vlad a saját csuk-
lójába harapott, és megnyitott két mély, vörös üreget.
- Akkor gyere - nyújtotta felém a kezét -, és kóstolj bele az
enyémekbe!
 17. fejezet

ODALÉPTEM, ÉS MEGFOGTAM A CSUKLÓJÁT. Ha tétová-

zom, vagy belegondolok, hogy mire készülök, talán nem vá-
gok bele, de igaza volt: tényleg jobban akartam élni, mint
amennyire irtóztam a gondolattól, hogy vámpírvért igyák.
Vlad alig pár napja találkozott velem először, de ezt már-
is tudta rólam. Marty évekig élt velem, mégsem bízott ben-
nem annyira, hogy elárulja, miben mesterkedik.
Amikor a szám a csuklójára tapadt, lehunytam a szememet.
Képzeld azt, hogy bor! Száraz, rézízű bor. Az első kortytól
elfintorodtam, de rávettem magam, hogy a nyelvemmel vé-
gigsimítsak a húsa felett, és minden kósza cseppet a számba
tereljek. A karja a szilárd izmoktól olyan kemény volt, mint a
tölgyfa, de a bőrét puhának éreztem. Olyan forró volt, akár az
ajkam, és másodszorra már azért siklott végig rajta a nyel-
vem, mert szörnyen kíváncsi voltam rá, milyen az íze a bőré-
nek a vér durva aromája nélkül.
Mély morgást hallottam, mielőtt a keze a hajamba markolt,
és visszahúzta a fejemet. Vlad szeme zölden ragyogott, ahogy
lepillantott rám, az arcán szinte már ijesztően heves érzelem
ült. Eltátottam a szám, az ajkam még mindig nedves volt at-
tól, hogy belé kóstoltam, de nem szóltam egy szót sem. Tud-
tam, hogy meg kéne állítanom, hogy el kéne húzódnom, de
nem akartam.
Azt a kis távolságot is megszüntette, ami köztünk volt, a
testünk egymásnak feszült, felém nyúlt azzal a kezével, ame-
lyikről lenyaltam a vért. Lassan és határozottan húzta végig a
mutatóujját az alsóajkamon, felfogva az ottmaradt nedvessé-
get. Aztán a szájához emelte az ujját, és megízlelte, közben a
pillantását nem szakította el rólam.
Mintha minden levegő elhagyta volna a tüdőmet, a szívem
hevesebben kezdett verni. Nem bírtam ki, hogy ne fektessem
a kezemet a mellkasára, hogy érezzem feszes testét szürke
inge alatt. Az izmai megfeszültek, ahogy egy kis áram szö-
kött belé, aztán a keze az enyém köré zárult. Magához szorí-
totta, és centiméterről centiméterre húzta végig a mellkasán
egészen puha nyakáig, át az állvonalát borító, vonzóan érdes
borostán, amíg végül elérte az ajkát. A lélegzetvételem fel-
gyorsult, egyrészt attól, hogy így érinthettem meg, másrészt
attól, hogy finoman belecsókolt a tenyerembe, a nyelve kika-
csintott, hogy incselkedjen a bőrömmel.
Aztán kivágódott az edzőterem ajtaja, és én úgy ugrottam
meg, mintha égetne. Vlad elengedte a hajamat, de a kezemet
nem, és a pillantása bosszúsan vándorolt balra, az ajtó irá-
nyába.
- Mi van? - kérdezte hűvösen.
Maximus lépett be, egyetlen pillantással felmérte a komp-
romittáló helyzetet. Elhúzódtam, és a vágy helyét, ami akkor
öntött el, amikor másodszor ízleltem meg Vladot, most átvet-
te a szégyen. Beleegyeztem, hogy adok egy hetet
Maximusnak, hogy lássam, egy húron pendülünk-e, erre
másnap ott talál, ahogy majdnem csókolózom a főnökével.
Ribanc - ostoroztam magam.
 - Látogatója érkezett - kezdte Maximus, az arca kifejezés-
telen volt, én mégis szégyenkezve próbáltam feltűnés nélkül
kihúzni a kezemet Vladéból.
Elengedett, és összefonta a karját, majd ismerősen kelle-
mes, ijesztő mosolyt villantott Maximusra.
- És olyan fontos ez a látogató, hogy azonnal meg kellett
találnod, és kopogás nélkül rám kellett rontanod?
Hallottam a selymes szavak mögött megbújó fenyegetést,
és összerezzentem. Ugye nem akar emiatt nekimenni
Maximusnak? Ne, kérlek! - üzentem neki gondolatban, mert
tudtam, hogy a szavaknak nem lenne hasznuk.
- Bocsásson meg, de Mencheres és a társvezére az! - jelen-
tette be Maximus, és bár meghajolt, egy cseppet sem hangzott
úgy, mintha mentegetőzne. - Valamint a feleségeik.
Most, hogy már nem tartott a fogságában Vlad megbabo-
názó közelsége, odébb óvakodtam. Mégis mit műveltem az
előbb? Az biztos, hogy semmi okosat.
- Leila, várj! - mondta Vlad.
Elindultam az ajtó felé.
- Társaságod jött, úgyhogy inkább lelépek...
- Várj!
Megtorpantam parancsoló hangjára, aztán összeszidtam
magam. Én nem az egyik alkalmazottja vagyok - nincs joga
hozzá, hogy parancsolgasson nekem.
- Nem - tiltakoztam. - Izzadt vagyok, és véres, és le akarok
tusolni, úgyhogy bármit is akarsz mondani, az várhat.
Maximus elveszítette a pókerarcát, és úgy nézett rám,
mintha hirtelen egy második fejem nőtt volna. Vlad össze-
vonta a szemöldökét, és nyitotta a száját, hogy mondjon va-
lamit, de még mielőtt megtehette volna, a folyosóról nevetés
harsant.
 - Egyszerűen muszáj megismernem azt, aki így helyre tud
tenni téged, Tepes - szólt egy ismeretlen, angol akcentus.
- Említettem már, hogy éppen ide tartanak? - motyogta
Maximus, mielőtt kivágódott volna az edzőterem ajtaja, és
belépett rajta négy alak.
Az első egy rövid, barna hajú pasas volt, akinek a vigyora
alapján azt feltételeztem, hogy ő gúnyolódott az imént
Vladdal köszönés helyett. Jóképű, már-már túl csinos volt az
arca, amitől úgy éreztem, egy kicsit kevesebb izommal, egy
parókában és némi sminkkel jól mutatna női ruhában.
Vlad mogorvasága mosolyba olvadt, ahogy a barna pillan-
tása felém rebbent, mintha hallotta volna a gondolataimat.
- Úgy nézem, téged is helyre tett, Bones - mondta lassan.
- Nagyon úgy tűnik - kacsintott rám Bones. - Igaz, hogy
sokféle álcát viseltem már, de a női ruhánál meghúztam a ha-
tárt.
Eltátottam a számat. Még egy gondolatolvasó?
- Rohadtul nincs szerencséd, mert ebben a kis csoportban
mi mind gondolatolvasók vagyunk - szólalt meg a mellette
álló, vörös hajú nő. Együtt érző mosolyt villantott rám. -
Bosszantó, nem igaz?
- Az - jelentettem ki határozottan.
Mögöttük egy arab külsejű férfi állt, akinek olyan hosszú
és egyenes haja volt, mint nekem, mellette pedig egy töré-
keny, szőke nő, aki valószínűleg a másik már említett feleség
lehetett. Ha mindannyian gondolatolvasók, akkor valószínű-
leg egyikük sem ember.
Maximus még egyszer meghajolt, aztán elhagyta a szobát.
Vlad odasétált hozzám, és a vállamra fektette a karját.
- Leila, ő itt a barátom és tiszteletbeli nemzőm, Mencheres,
meg a felesége, Kira - intett a hosszú hajú, közel-keleti férfi
és a szőke nő felé. - És hadd mutassam be egy másik baráto-
mat, Catet is. - Ő volt a vörös hajú, akit valami oknál fogva
ismerősnek találtam. - Valamint a férjét, Bonest - itt Vlad hű-
vösen a rövid, barna hajúra mosolygott -, aki nem a barátom.
- Jaj, ti ketten - motyogta Cat, és megrázta a fejét, majd fe-
lém nyújtotta a kezét. - Örülök, hogy megismerhetlek, Leila.
Csak néztem, és megköszörültem a torkomat.
- Izé, bocsánat!
- Lédának szokatlan képességei vannak - törte meg a kínos
pillanatot Vlad. - Elektromos áramot bocsát ki magából, főleg
a jobb kezéből. Ezen kívül még megérez pszichikai benyo-
másokat érintés útján, és bele tud pillantani a múltba, a jelen-
be... vagy a jövőbe.
Cat füttyentett a fogai között. Mencheres pislogott, mielőtt
nyugtalanító, fekete szemét rám szegezte volna.
- Rendkívüli.
Attól, ahogy néztek rám, úgy éreztem magamat, mint egy
eszköz, ahogy azt Vlad egyszer már megjegyezte. Es képzel-
jétek, még lángoló karikán is át tudok ugrani, de tényleg! -
futott át az agyamon, mielőtt még kiirthattam volna a gúnyos
gondolatot.
- Ó, igazad van - szólt Cat rémülten. - Úgy bámultunk rád,
mint valami csodabogárra! Ez nem volt szép!
- Hozzászoktam - feleltem. Ők legalább a hegeimet nem
bámulták meg olyan nyíltan, mint a legtöbben. Aztán ismét
Catre pillantottam. Most már tudtam, honnan olyan ismerős.
Ő volt az a nagyon szomorú lány, akit láttam, amikor meg-
érintettem az ajtókeretet a szobámban. Bármi miatt is volt
olyan rosszkedvű akkor, elég erős volt hozzá az érzelem,
hogy nyomot hagyjon.
- Hogy? - vonta össze Cat a szemöldökét. - Nem hiszem,
hogy valaha is találkoztunk.
 Megdörgöltem a fejemet.
- Nem akarok udvariatlannak tűnni, de már az is elég ször-
nyű volt, amikor csak Vlad hallgatózott bele a gondolataim-
ba. Nem hiszem, hogy egy egész csoport gondolatolvasóval
elbírnék.
Mencheres előrelépett, és a kezét Vlad karjára fektette.
- Leila, örülök, hogy megismerhettelek. Vlad, barátom, sé-
táljunk egyet!
Ő nem mozdult.
- Előbb a szobájába kísérem Leilát. Nemrég megsérült.
Bones előbb Vladra nézett, aztán rám. Furcsán szipogott,
aztán lassan mosoly terült el az arcát.
- Semmi szükség rá, Tepes, mi szívesen elkísérjük. Ha ab-
ban a szobában szállásoltad el, ahol a feleségem lakott, akkor
tudjuk az utat.
Vlad megborzongott, és ha nem tudtam volna, hogy lehe-
tetlen, esküdni mertem volna, hogy füst szagát éreztem.
- Mégis miből gondolod, hogy megmondhatod nekem az
én házamban, hogy mit csináljak az én vendégemmel...
- Vlad! - mondta Mencheres, megrovóan nyújtva el a ne-
vét. Arra számítottam, hogy még nagyobb dühvel fog nekies-
ni a másik vámpírnak, de csak megeresztett egy ideges sóhajt.
- Te hívtad ide. Tudtad, hogy ez fog történni.
- Hadd kísérjék fel a lányt! - ismételte bársonyosabb han-
gon Mencheres. - Különben azért kérted, hogy látogassalak
meg, mert kérdésed van, és biztos vagyok benne, hogy nem
szívesen tennéd fel Cat és Bones jelenlétében.
- Hé, miért nem? Barátok vagyunk - tiltakozott Cat.
- Igen, de te mindent elmondasz a férjednek - mondta
Vlad, és a fejével Bones felé biccentett. - De Kira jöhet.
Kira pajkosan mosolygott rájuk, mielőtt belekarolt
Mencheresbe.
 - Örülök, hogy találkoztunk, Leila.
- Igen, én is - mondtam, és közben bosszantott, hogy én
sem hallhatom azt a kérdést. Valószínűleg ahhoz volt köze,
hogy hogyan használhatná ki legjobban a képességeimet,
úgyhogy az ember azt gondolná, legalább engem be kéne
avatniuk.
Ők hárman elindultak, én meg ottmaradtam Ken és Barbie
vámpírváltozatával - ezt a gondolatot azonnal meg is bántam,
amikor Cat felhorkant.
- Kösz, azt hiszem!
- Bocsánat! - feleltem fogcsikorgatva. - Bár tényleg bók
volt, mert ti ketten annyira, izé, szépek vagytok.
Egyenesen tökéletesek, és nem csak a vonásaik. Az arc-
bőrük sápadt és krémszerű, egyetlen milliméterén sem lát-
szott semmi hiba. Ahogy rájuk néztem, úgy éreztem, mintha
a sebhelyem addig nyúlna és szélesedne, amíg beborítja a fél
arcomat és az egész karomat.
- Ó, nekem is vannak sebhelyeim - mondta Cat, és meg-
paskolta a combját. - Karószúrás éppen itt. Egy késelés nyo-
ma a hasamon, és egy másik a hátamon...
- Kérlek, hagyd abba! - emeltem fel a fejemet.
- Tolakodó, amikor nem a sajátjaid a gondolataid, igaz? -
nézett rám tűnődve Bones. - A feleségemnek az agyára men-
tem, amíg át nem változott. - Lehalkította a hangját. - Van
módja, hogy leszűkítsd, mit hallhatnak mások, ha érdekel.
Kitágult a szemem. Hogy érdekel-e? A fél karomat odaad-
tam volna érte, hogy legyen egy kis mentális nyugalmam.
Bones elvigyorodott.
- Gondoltam. Tudod, különleges fajta akaraterő kell hozzá,
hogy egy ember blokkolni tudja egy vámpír gondolatolvasá-
sát, és a legtöbben nem képesek rá. Ha azt gyanítod, hogy
hallgatóznak, megteheted, hogy valami szörnyű számot kez-
desz énekelni magadnak.
- Énekelni? - kérdeztem hitetlenül.
Bólintott.
- Persze csak gondolatban. Idegesítőnek és ismétlődőnek
kell lennie, hogy az illető ne tudjon áttörni a dallamon a fe-
jedben.
Cat nyílt hitetlenséggel nézett Bonesra.
- Azt hiszem, tudom, miért csinálod ezt, és igazán gonosz...
- Tepes megérdemli - szakította félbe éles hangon Bones.
Aztán rám mosolygott. - Gyerünk, próbálj kizárni!
Azt megértettem, hogy Bones nem önzetlenül segít nekem,
de ha így sikerül szert tennem egy pajzsra Vlad gondolatolva-
sásával szemben... Akkor ebben az esetben az ő ellensége az
én barátom. Idegesítő és ismétlődő, mi? Felidéztem egy
nyolcvanas évekbeli számot, amit az anyukám imádott hall-
gatni. Az kifejezetten az agyamra ment, amikor újra és újra
lejátszotta.
Gondolatban elkezdtem a Frankie Goes to Hollywood
„Relax” című számának a szövegét énekelni. Bones megko-
cogtatta az állát.
- Jó irányban kapiskálsz, de áss egy kicsit mélyebbre!
Sóhajtottam, és másik szám után kezdtem kutakodni. Ma-
donna „Like a Virgin”-jét halálra játszották már, de sajnos
túlzottan illett a helyzethez. Végül a Whitesnake „Here I Go
Again” című számára esett a választásom, és a refrént kezd-
tem ismételgetni gondolatban.
Bones biccentett.
- Jobb, de még nem érfelvágósan idegesítő. Gyerünk, Lei-
la! Akarod vagy sem?
Idegesen hördültem fel, és csúnyán néztem rá. Aztán elka-
pott az ihlet, és elmosolyodtam. Ezt kapd ki!
 Bones az új szám első pár sora után felnevetett.
- Tökéletes. Ezt ismételd, valahányszor Tepes a közeled-
ben van, és nemsoká sikítva fog menekülni!
Cat megrázta a fejét.
- Édesem, rémesen gonosz vagy.
Bones csak mosolygott.
- Ahogy már mondtam, megérdemli.
 18. fejezet

ÓRÁKKAL KÉSŐBB sokkal lelkesebben öltöztem vacsorá-

hoz, mint előző este. Részint azért, mert korábbi letargiám az
egész testemben sajgó fájdalommal egyetemben eltűnt. Még
az elrablásomkor szerzett és az ablakon kiugrásból származó
horzsolásoknak is nyomuk veszett. Vlad vére egyértelműen
sokkal hatásosabb volt, mint Martyé, vagy többet kaptam be-
lőle, mint amennyit Marty általában a turmixomba csempé-
szett. Akárhogy is, napok óta először remekül éreztem ma-
gam.
Ráadásul izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam az új
mentális védelmemet. Emiatt kifejezetten tűkön ültem, hogy
végre láthassam Vladot, bár még mindig dühös voltam ma-
gamra, amiért korábban elvesztettem az eszemet. Ha ez még
nem lenne elég rossz, közben egy részem folyton
azon gondolkodott, hogy mi történt volna, ha Maximus nem
ront ránk pont akkor.
Mintha magadtól nem tudnád - gúnyolódott rajtam a belső
hang.
Felsóhajtottam. Ja, tudom. De ha viszonyba kezdenék vele,
lehet, hogy a végén tényleg összetörné a szívemet. Korábban
is éreztem már vágyat - csak szűz voltam, nem halott -, de ez
sokkal mélyebb volt. Szerettem volna feltörni Vlad kagylóhé-
ját, felfedezni a titkait, és megérteni személyiségének össze-
tettségét, megtalálni a férfit az emberei rettegett védelmező-
jének álcája alatt. Éppen abban állt a veszély, hogy kevesebb
mint egy hét ismeretség után már ilyesmire vágytam. Ehhez
képest egy vágyalapú kapcsolat egyszerűnek ígérkezett.
Belebújtam egy szolid, de azért csinos, tengerészkék ruhá-
ba, amikor kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam, és
az arcomra fagyott a kíváncsi kifejezés, amikor megláttam
Maximust.
- Öh, helló! - üdvözöltem. Nem tudtam, egyből bocsánat-
kéréssel kellene-e kezdenem. Most segített volna egy kis
randitapasztalat.
- Vlad sajnálattal értesít, hogy ma este nem tud veled va-
csorázni - mondta Maximus éppen olyan formálisan, mint
amikor először beszéltünk.
Csalódottság áradt szét bennem, és reméltem, hogy nem ül
ki az arcomra. Aztán mosolyt erőltettem magamra.
- Cat, Bones és a többiek ott lesznek?
- Nem, már elmentek. Ettől persze ehetsz a főétkezőben, ha
szeretnél, vagy felhozathatom a vacsorádat ide.
Nem tudtam tovább úgy tenni, mintha semmi sem történt
volna.
- Sajnálom, Maximus. Minden jogod megvan hozzá, hogy
dühös legyél rám. Ha lett volna egy kis eszem, Vlad közelébe
sem megyek. É-én nem tudom, miért, de egyszerűen nem tu-
dok neki...
- Én tudom, miért - szakított félbe Maximus egy sötét mo-
sollyal. - Ugyanazért, amiért annyi havasalföldi küzdött és
halt meg érte három különböző uralom idején, amikor herceg
volt - mert akkor is magához vonz, ha tudod, hogy rosszul
fog végződni.
 Elfintorodtam. Ez elég egyértelmű figyelmeztetés volt.
- Remélhetőleg nem fogok úgy járni, mint ők.
Megvonta a vállát.
- Akárhogy is, most már az övé vagy.
Ettől a magasba szaladt a szemöldököm.
- O, igazán? Milyen furcsa, én nem emlékszem, hogy bele-
egyeztem volna.
- Felajánlotta neked a vérét, és te ittál belőle. Éreztem raj-
tad. - Maximus úgy nézett rám, mintha ostoba lennék. - Mit
gondoltál, ez mit jelent?
- Azt, hogy szükségem van rá, mert az a helyzet, hogy
vámpírvér nélkül megölne a saját képességem - feleltem, és
kirázott a hideg, pedig a szobában meleg volt.
- Gondolkodj, Leila! - felelte hűvösen Maximus. - Ebben a
házban egy halom vámpír van. Vlad bármelyikünket odahív-
hatott volna, hogy adja a vérét. De ő a saját vérét ajánlotta
fel. Ez világosabban jelzi, hogy az övé vagy, mint ha beléd
égette volna a nevét.
- Várj! - emeltem fel a kezemet, miközben továbbra is til-
takozva ráztam a fejemet. - Marty évekig titokban adott ne-
kem a véréből. Ha valakihez is tartozom, akkor az ő.
- Marty nem formált rád jogot. Vlad igen. Nemrég vissza-
vonta az ajánlatot, hogy udvarolhatok neked, nem mintha
magamtól ne jöttem volna rá, hogy már az övé vagy. -
Maximus szinte szánakozóan nézett rám. - És ha számít ne-
ked a barátod, akkor sosem árulod el Vladnak, hogy azt hi-
szed, hozzá tartozol. Mert akkor megöli.
Ez már túl sok volt nekem. Lehunytam a szememet, és
mély levegőt vettem.
- Most hol van? Beszélnem kell vele.
Maximus arca udvarias álarcot öltött.
- Jelenleg feltartják.
 A fogamat csikorgattam.
- Elég ebből az udvariaskodásból, mondd meg Vladnak,
hogy jobb lesz, ha felszabadítja magát!
Felhorkant.
- Ez nem így működik. Vladnak senki sem ad parancsokat.
Ha ráér, majd felkeres. Ezen nem változtat az sem, ha közben
hisztizel.
- Nem hisztizem.
Majd fogok, az biztos, de annak a vámpírnak tartogattam,
aki a sajátjának nyilvánított anélkül, hogy megkérdezte volna
róla a véleményemet.
- Akkor idefönt szeretnél vacsorázni, vagy az ebédlőben? -
kérdezte Maximus visszatérve a tárgyra.
Túl mérges voltam ahhoz, hogy éhes legyek, de goromba-
ság lett volna visszautasítani az ételt.
- Idefönt.

Vladot a következő reggelen és délutánon is „sajnálatos

módon feltartották”. Egyfelől eszeveszetten dühös voltam,
másfelől aggódtam. Nem tudtam, hogy itt van, csak nem akar
látni - Maximus úgysem mondta volna el, és a többi vámpír
sem, akit megkérdezhettem volna -, vagy odakinn jár vala-
hol. Figyelembe véve a korát és az erejét, nevetséges volt ag-
gódni Vladért, de valakik a nyomában jártak, és meg akarták
ölni. Eleve így keveredtem bele az életébe.
Estére, amikor egy másik alak jött Maximus helyett, hogy
szóljon, Vladot „sajnálatos módon feltartják”, már kezdett
elegem lenni Lehet, hogy nem akar látni, de attól még én nem
fogok itt ülni és tovább idegelni magam. Átöltöztem, és szinte
kirohantam a szobámból.
 Lementem arra a szintre, ahol Ben és a többiek éltek. Nem
jártam messze a kápolnától, amikor hangokat hallottam. Kö-
vettem a zajt a konyhába, ahol egy csomó ember gyűlt össze.
- Leila! - szólt Ben meglepetten, amikor meglátott a nyitott
ajtóban. - Hé, gyere be!
Széles, szinte kétségbeesett mosolyt villantottam rá.
- Mintha emlegettetek volna valami klubot múltkor. Ma is
mentek?
Odajött hozzám, és ujjaival a hullámaiba túrt.
- Ja, de azt hittem, te nem jöhetsz, tudod. Az állapotod mi-
att.
- Táncolni nem táncolhatok - feleltem egy rövid kuncogás
kíséretében. - De lecsapolhatom a fölösleges energiámat va-
lami biztonságosba, magamhoz szoríthatom a jobb kezemet,
és ihatok azzal, aki koccint velem.
- Ez működhet - mondta Damon. A szája még mindig tele
volt azzal, amit éppen evett.
- Hát akkor persze - mosolygott Ben. - Örülök, hogy job-
ban vagy. Egyébként mi volt a baj?
A képességeim megölnek, és az egyetlen ellenszer a vám-
pírvér.
- Talán kevés volt a vasam? Már jól vagyok. Esküszöm,
nem lesz több vérzés és ájulás.
- Rendben, egy perc, és elkészülünk.
Aztán hirtelen ráébredtem a szomorú valóságra.
- Várjatok! Nincs pénzem, és nem fogok Vlad cuccaiból
csórni egyet, hogy legyen.
- Pénz? - nevetett Ben. A többiek is csatlakoztak hozzá. -
Nincs szükséged pénzre - folytatta Ben. - Vladé az egész vá-
ros, és mi vagyunk az ő különleges vérkebabjai. Nekünk
minden ingyen van, és mivel a vendége vagy, ez rád is vonat-
kozik.
 A szemem kigúvadt:
- Övé az egész város?
- És az azt körülvevő megyék is. Romániát járások alkot-
ják, és bár a legtöbbet nem birtokolja a vezetője... Vlad a ma-
ga módján intézi a dolgokat, tudod?
Az egyszer biztos - gondoltam, és eszembe jutott, hogy nem
mondta el, mi a következménye annak, ha iszom a véréből.
Aztán az agyam hátuljába száműztem ezt a gondolatot, és
elmosolyodtam.
- Akkor készen állok, ha ti is.
 19. fejezet

MIND A NYOLCÁN BEZSÚFOLÓDTUNK egy hasonló limu-

zinba, mint amilyenben Vladdal érkeztem. A fagyos hideg
miatt hosszú, vastag kabátot viseltem a ruhám fölött. Véde-
lemként is jó szolgálatot tett, mert bele tudtam dugni a jobb
kezemet. Már mind a kocsiban voltunk, de az még-
sem mozdult, pedig a vezető már benn ült, és a motor is járt.
- Mi a baj, Hunter? - kérdezte Ben.
- Engedélyt kérek - felelte Hunter, aztán felhúzta az elvá-
lasztó üveget.
- Engedélyt? Mióta kell az? - motyogta Ben.
Mióta itt vagyok - gondoltam, és megfeszültem a méregtől.
Ha Vlad arra ráért, hogy megtiltsa nekem az eltávot, akkor
ajánlom, hogy egy beszélgetésre is ráérjen.
A pillantásukból arra következtettem, hogy már a többiek
is rájöttek, én vagyok a késlekedés oka, de úgy csevegtek to-
vább, mintha mi sem történt volna. Úgy nagyjából tíz perc
után újra legördült az elválasztó fal. Maximus ült az anyós-
ülésen, és rám meresztette a szemét.
- Tényleg azt hitted, hogy kiosonhatsz?
Ettől egyből megakadt a beszélgetés. Visszabámultam rá,
és fellángolt a dühöm.
 - Nem osonok sehova. Elmegyek szórakozni a ház többi
lakójával. Úgy vettem észre, hogy nekik nem kell senkivel
egyeztetniük, ha el akarnak menni, akkor nekem miért kéne?
- Mert te Vladhoz tartozol - felelte Maximus.
Ökölbe szorult a kezem. Már megint ez a lemez.
Ben is felfigyelt ideges mozdulatomra.
- Hé, semmi baj. Mi mind Vladhoz tartozunk - mondta, és
nyugtatólag paskolta meg a térdemet.
Maximus pillantása szürkéről azonnal fénylő zöldre váltott.
- De nem úgy, mint ő, úgyhogy válaszd le róla a kezedet,
vagy én választom le a testedről! Vladon kívül senki sem ér-
het hozzá.
Ben keze úgy röppent le a térdemről, mintha árammal ráz-
tam volna meg. Nem is lehetett volna világosabb, Maximus
hogyan értette, amit mondott. Nem tudtam eldönteni, hogy
inkább szeretnék elsüllyedni az ülésemben, vagy előrevetőd-
ni, és jól megrázni őt. Ez utóbbi jobban vonzott, de tönkre-
tette volna az esti terveimet.
- Most, hogy már kijelölted a mestered területét, indulha-
tunk végre? - kérdeztem, és a szavaimról jégcsapok lógtak.
Biccentett a sofőrnek, és az autó elindult. Sandra megbökte
Joe-t, és odasziszegte neki:
- Húzd fel a választófalat!
A fiú megnyomta a gombot, és ezzel újra leválasztotta az
első üléseket.
Amint az üveg felért - mintha ettől ne hallaná Maximus,
miről beszélünk Sandra rám vigyorgott.
- Leila - mondta lenyűgözve -, mindent el kell mesélned!
Be fogok rúgni. Amolyan istenesen, padlón kúszósan,
mosdó fölé görnyedősen be fogok rúgni. A fene vigye
Maximust meg a nagy száját, és a fene vigye Vladot meg a
mérhetetlen arroganciáját.
 - Félreérted - motyogtam. Inkább kibámultam az ablakon,
mint hogy belenézzek a rám szegeződő hét szempár egyiké-
be. - Semmi sem történt közöttünk.
Sandra mindentudón nevetett fel.
- De nyilván Vlad szeretné, hogy történjen valami, ha kije-
lentette, hogy az övé vagy.
Nem fog, ha rajtam múlik- gondoltam mogorván.
A szemem sarkából láttam, hogy Ben megrázza a fejét.
- Tudnom kellett volna, hogy valami nem stimmel, mert
maga jött le hozzád, amikor elájultál. Ha mi betegszünk meg,
orvost küld, de őt sosem látjuk.
Többen mormogva értettek egyet. Én még mindig nem
szóltam, de elraktároztam magamban az információt, hogy
később elgondolkodjam rajta.
- Meséljetek nekem erről a klubról! - váltottam témát.
A leírásuk alapján a hely még a téli hétköznapokon is tele
volt, mert ez volt az egyetlen szórakozóhely a háromezer fős
városban.
Az ajtónál ültem, szóval én szálltam ki először, és azonnal
körülnéztem.
A Fane’s egy kétemeletes fa- és kőépület utcafrontjáról
nyílt. Magas kőkémény pufogott füstöt a tiszta éjszakába.
Úgy tűnt, a többi épület az utcában zárva volt, de a túloldalon
egy pár ablak mögött égett a villany. Tetszett, hogy az utcai
lámpák magas póznákon lógó vaslámpásoknak tűntek. Illett a
város régies hangulatához.
Maximus is kiszállt a limuzinból, és a közelemben maradt.
- Mi az, egész este pesztrálni akarsz?
Megvonta a vállát.
- Nevezd, aminek akarod.
 Alig vártam, hogy találkozzam Vladdal. Az ilyen hülyeség
lehet, hogy működött a tizenötödik században, de vissza fogja
kapni.
- Tégy egy szívességet! - igyekeztem nem szemétkedni
Maximusszal, mert az előző nap miatt még mindig bűntuda-
tom volt. - Maradj le egy kicsit, mert nem akarom, hogy úgy
nézzen ki, mintha egy viking méretű hátizsák lógna a háta-
mon!
Maximus halványan elmosolyodott, és kinyitotta előttem
az ajtót.
- Majd igyekszem.
Bementem, és meglepetten láttam, hogy a Fane’s nem sok-
ban különbözik egy átlagos gibsontoni bártól. Elszórtan asz-
talok helyezkedtek el egészen a bárpult félköréig, és volt ott
egy kandalló is, amitől étteremszerű hangulat járta be a he-
lyet. Sandra először a ruhatárba kísért, ahol otthagyhattuk
a kabátunkat. Aztán követtem a bárpulthoz, és leültem a szék-
re, amit nekem foglalt.
- Mit iszol? - kérdezte.
Általában vörösboroztam, de ma este valami erősebbre
vágytam.
- Vodkát és áfonyalét, ha van. Ha nincs, akkor vodkát és
bármit, amivel keverni tudják.
Elvigyorodott.
- Oslow! - kiáltott. A csapos megfordult - O vodka si un
suc de coacaze in contul voivode.
Az egyetlen szó, amit felismertem, az a vajda volt. Herceg.
- Mit mondtál neki?
- Rendeltem neked inni, és mondtam, hogy írják a herceg
számlájára.
- Itt mindenki tudja, kicsoda Vlad? - kérdeztem meglepet-
ten.
 Sandra az ujjaival beletúrt arany vörös hajába, mielőtt vá-
laszolt.
- Ebben a városban sokan tudják, de kevesen beszélnek ró-
la. Kívülállóknak soha. A románok megbecsülik a történelmi
hőseiket, és tudnak titkot tartani.
Aztán vetett rám egy lapos pillantást.
- Sokan azt gondolnák, hogy szerencsés nő vagy, amiért te
vagy a herceg vágyainak tárgya.
- Nekem a „tárgy” résszel van a legnagyobb problémám -
motyogtam, majd azonnal felkaptam az italomat, amint elém
tették. - És még egy csomó ilyenre lesz szükségem, hogy leg-
alább egy kicsit szerencsésnek érezzem magamat.

Hat áfonyás vodkával később Sandra rávett, hogy kísérjem

el a második emeleti táncparkettre. Sandra, Ben meg a többi-
ek úgy tűnt, élvezik, hogy védelmező kört alkothatnak körü-
löttem. A jobb kezemet végig a csípőmhöz szorítottam, és
úgy táncoltam, mintha semmi gondom nem lenne a vilá-
gon. Lehet, hogy nem értettem a dalszöveget, de a jó ritmus-
hoz nem kellett fordítás.
Még egy pár itallal később éppen eldöntöttem, hogy évek
óta ez a legjobb estém, amikor csattanás hangja harsogta túl
az üvöltő zenét. Még a padló is beleremegett, én pedig zavar-
tan néztem körül. Romániában vannak földrengések? Nem én
voltam az egyetlen, aki meglepetten pislogott, de aztán meg-
hallottam Maximus üvöltését:
- Hunter, vidd ki innen!
Ekkor éreztem meg a füst szagát. Újabb hatalmas döndülés
rázta meg a táncparkettet, és az emberek sikongatni kezdtek.
- Tűz van! - kiáltotta Sandra, ha a füstből meg a pánikból
nem szűrtem volna le magamtól.
 A baráti köröm szétszóródott, ahogy az emberáradatban a
lépcső felé tülekedtek. Igyekeztem, hogy a jobb kezem ne
érjen hozzá senkihez, de a tömegben kezdett túl szűkössé
válni a hely. Valaki összeesett mellettem, amikor nekem lök-
ték. Bolti lopás szürke képei töltötték meg az agyamat,
és amikor visszapislogtam magamat a valóságba, már nem
láttam a testét. A durva lökdösődés messzire sodort. Megpró-
báltam megtalálni, mert attól féltem, összetapossák.
A jobb kezemet a hónom alá gyűrtem, hogy még csak vé-
letlenül se érhessek hozzá senkihez, és árral szemben küzdöt-
tem, hogy eltávolodjak a lépcsőtől. Nem mertem kockáztatni,
hogy ennyi emberrel körülöttem próbáljak menekülni. Még a
végén megölnék valakit, ha még nem öltem meg eddig. Talán
Maximus vagy Hunter segíthet kivinni a lányt, akit megráz-
tam. Vajon hol lehettek?
Végre eljutottam az erkélyre. Odalent egy homályos füst-
gomolyagra lettem figyelmes, és újabb becsapódás rázta meg
a gyorsan kiürülő táncparkettet. A gomolyagból egy szőke és
barna alak emelkedett ki - Maximus lerázta magáról a törme-
léket, és nekirohant annak a három embernek, akik mozdulat-
lanul álltak, bár a tömegben többtucatnyian rohantak feléjük.
Amikor megláttam a semmivel össze nem téveszthető
ezüst villanást a kezükben, megértettem. Nem véletlen bal-
eset volt, hanem támadás.
Valami kemény feszült a karomra, és fordított meg. Bele-
telt egy pillanatba, amíg megismertem Huntert, a limuzin so-
főrjét, mielőtt a vállára vett volna. Nem a lépcső felé indult
velem, hanem a termen át az ablakhoz.
- Várj! - dörömböltem a hátán. - Hozd a lányt is! Valahol
itt van a földön, és megsérült.
Nem állt meg.
- Te fontos vagy, ő nem!
 - Seggfej! - köptem, és erősebben vertem a hátát. - Fordulj
meg, azonnal...
Üvegszilánkok téptek a lábam bőrébe, amikor újabb rob-
banás harsant, csakhogy ezúttal nem odalentről, hanem előt-
tünk.
- A, hát itt van - harsant egy ismeretlen hang.
Hunter megdermedt, én pedig nyújtózkodtam, hogy lássak
valamit, de túl erősen fogott.
- Vlad meg fog ölni - sziszegte annak, aki bezúzta előttünk
az ablakot.
- Nem, ha mi öljük meg előbb - felelte a másik fickó hig-
gadtan, aztán ledobtak a földre. A fejem keményen csattant a
fapadlónak.
Bár csillagok táncoltak a szemem előtt, eléggé tudatomnál
maradtam ahhoz, hogy odébb kússzak. A füst egyre sűrűbb
lett, köhögve igyekeztem kipislogni a homályt a szememből.
Az első dolog, ami a szemem elé került, Hunter volt, aki egy
ezüst hajú fiatalemberrel bonyolódott élet-halál harcba. A
küzdelem csupán annyi ideig tartott, amíg én megragadtam
az erkélykorlátot, és álló helyzetbe húztam magam. Aztán
Hunter hanyatt zuhant - egy kés állt ki a mellkasából. Voná-
sai a szemem láttára kezdtek összeaszalódni. Az ezüst hajú
vámpír felnézett és rám mosolygott.
- Frankie vagy, igaz? - kérdezte kellemes hangon.
Az ösztönöm azt súgta, hogy meneküljek, de nem így tet-
tem. Még nem kapott el, tehát nyilván játszadozni akart ve-
lem. Remek, gyilkos és szadista, mostanában elég sok hason-
lóval találkoztam. Jobbra pillantottam, aztán vissza rá.
- Igen, Frankie-nek hívnak - szusszantam. - Örülök,
hogy megismerhetlek.
Azzal átvetettem magam az erkélykorláton.
 Kifizetődő volt a tervem, mert erre egyértelműen nem
számított. Az egyik törzsvendégen értem földet, aki még nem
hagyta el a klubot, és azonnal legördültem, amint megéreztem
a teste melegét. Ez tompította a becsapódásomat, de az illető
felkiáltott, aztán a kijárat felé bicegett, köhögve az egyre na-
gyobb füsttől.
Még egy lépést is alig tettem meg, amikor csattanást hal-
lottam magam mögül, és durva kezek kaptak el.
- Óó! Te aztán tényleg rázol! - jegyezte meg Ezüsthaj.
Úgy szorított meg, hogy nem tudtam felemelni a jobb ke-
zemet, hogy rendesen megrázzam, és fogytán volt az időm.
Lángok kúsztak fel a klub falán, mintha saját akaratuk lenne.
Több robbanást is hallottam, ami arra utalt, hogy Maximus
még mindig küzd, de a kiáltások mostanra elhaltak. Úgy tűnt,
majdnem mindenki kijutott a klubból. A zene továbbra is
üvöltött, úgyhogy alig hallottam, miről beszél Maximus meg
a többi vámpír, de párszor kihallottam belőle, hogy
„Frankie”, és elkapott a szörnyű érzés, hogy ennek az egész-
nek én vagyok az oka.
Ezüsthaj a hátam mögé pillantott, és felsóhajtott.
- Úgy fest, segítségre van szükségük, hogy megöljék -
mondta tettetett bosszúsággal. - Maradj itt!
A lába brutális erővel lőtt ki felém. Két rúgással később
könnyáztatta arccal rogytam a földre. A vádlijaim furcsa
szögben álltak, a lábam olyan rémesen tört el, hogy a csont
átütött a bőrömön. Ezüsthaj rám mosolygott, aztán elindult
Maximus felé, aki háttal állva küzdött a másik három vám-
pírral. Ezüsthaj szinte lustán húzta elő a kését.
Hunterrel azért végeztek, mert megpróbált megvédeni, és
most Maximust is meg akarták ölni. Feléjük kúsztam, és ordí-
tottam a forró-fehér fájdalomtól, ahogy törött lábam nekidör-
zsölődött a földnek, de nem álltam meg.
 Ezüsthaj nyilván hallotta a kiáltásomat, de nem fordult
meg. Nem félt tőle, hogy megállítom, és ettől csak nőtt a dü-
höm. Féltettem Maximust, gyűlöltem Ezüsthajat, és az egyre
fokozódó szenvedéstől a jobb kezem olyasmit csinált, amit
azelőtt soha: látható ezüstös elektromosságot gerjesztett,
olyasfélét, mint egy villám. Ránéztem, aztán Ezüsthajra -
aki eddigre majdnem elérte Maximust -, és gyorsabban mász-
tam. Még több vakító fájdalom hasított keresztül rajtam, de
az ezüstösség a kezem körül egyre nőtt, hosszabb és vasta-
gabb lett.
Ezüsthaj társai Maximus válla felett meglátták őt közeled-
ni, és újult erővel támadtak. Maximus hátrálni kényszerült,
nem tudta, hogy ezzel egyre közelebb kerül Ezüsthajhoz.
Gyorsabban másztam, szinte elkábított a fájdalom, de a köny-
nyeimen és a füstön át láttam, ahogy Ezüsthaj felemeli a ké-
sét. Kiáltásomban most már tiszta kétségbeesés csendült.
Nem érek oda időben. Még vagy egy tucat méterre voltam...
Fehér sugár lőtt ki a kezemből, olyan gyorsan, akár egy
villám, és olyan messzire, mint egy korbács. Keresztülrepesz-
tett Ezüsthaj hátán, szétszakította az ingét, és egy pillanatra
az egész teste felfénylett tőle. Térdre zuhant. A kés a kezébe
olvadt, ahogy az elektromos áram megolvasztotta körülötte a
húsát. Maximus figyelmét nem vontam el, de az egyik táma-
dójáét igen, és Maximus kése egy vad nyisszantással elnyeste
a vámpír nyakát. Fej nélkül zuhant előre.
Ezüsthaj megfordult és rám bámult. Felismertem a pillan-
tását - sok arcon láttam már ezt a kifejezést közvetlenül az-
előtt, hogy valakit megöltek. Megpróbáltam életre hívni egy
újabb ostorszerű villámot a kezemben, de kimerültebbnek
éreztem magam, mint életemben bármikor. Megpróbál-
tam elkúszni, mert nem akartam anélkül meghalni, hogy
megpróbálnék menekülni, de nem lepődtem meg, amikor pil-
lanatokkal később felkapott.
- Te ribanc - sziszegte Ezüsthaj, majd az arca magasságába
emelt. - Most végre nyugton maradsz.
Aztán hátrahajított, és az utolsó dolog, amit éreztem, az
volt, hogy a fal betörik mögöttem.
 20. fejezet

ELÁJULHATTAM A FÁJDALOMTÓL, mert amikor kinyitot-

tam a szememet, úgy éreztem, egy takaró alatt vagyok, ami
lehetetlen volt. Még mindig valahol az égő klubban kellett
lennem, nem igaz?
Lelöktem magamról a takarót, és a füsttől azonnal elkapott
a köhögőgörcs. A torkom mintha szét akart volna szakadni.
Ja, még mindig a klubban voltam, és nem takaró volt rajtam,
hanem egy kabát. Egy csomó hevert körülöttem, néhány még
az akasztókon lógott, de pár leesett, amikor nekik csapódtam.
Ezüsthaj áthajított a falon, be a ruhatárba.
Megpróbáltam odébb mászni - és felsikítottam. Faldarabok
hullottak a törött lábamra, és a földhöz szegezték. A lyuk,
amit ütöttem, túl magasan volt ahhoz, hogy lássam, Maximus
még odakinn van-e. A falak körülöttem kezdtek áthevülni, és
a füsttől egyre nehezebben kaptam levegőt.
A perzselő fájdalom és a köhögés közepette a tudatom egy
pillanatra teljesen kitisztult. Rájöttem, hogy nem tudok egye-
dül kijutni, úgyhogy ha valaki nem jön értem, végem. Ha sze-
rencsém van, a füsttől fulladok meg. Ha nem, nos hát... a fáj-
dalom a lábamban semmiség lesz ahhoz képest, hogy milyen
halálra égni.
 - Maximus! - kiáltottam, remélve, hogy sikerült legyőznie
Ezüsthajat és a többi vámpírt. - Maximus, itt vagyok!
Nem érkezett válasz, csak a zene bömbölt még mindig, és
baljós reccsenéseket hallottam, ami valószínűleg azt jelentet-
te, hogy a klub kezd összeomlani. Újra köhögtem, és szédülni
kezdtem. Mit is csinált a tűzoltó, akinek egyszer átéltem a
halálközeli élményét? Először is betakarta magát.
Felkaptam minden kabátot, amit elértem, és magamra hal-
moztam őket. A forróság elviselhetetlen volt, de némi védel-
met nyújtottak a lángok ellen. Aztán fogtam az egyik véko-
nyabb kabátot, és a szám köré tekertem, hogy szűrőként
használhassam a füsttel szemben.
- Maximus! - kiáltottam újra. - Maximus, hol vagy?
Még mindig semmi. A pánik kezdett eluralkodni rajtam, de
elnyomtam. Ha valamit megtanultam életem során, az az,
hogy a pánik soha nem segít senkin. Oké, Maximus vagy
nem hall engem a zene és a recsegés miatt, vagy meghalt.
Mással kell próbálkoznom.
Lekucorodtam olyan mélyre, amennyire csak tudtam, és a
szédülés és a sugárzó fájdalom ellenére gondolkodni próbál-
tam. Ha lenne nálam valami, ami Vladé, akkor kapcsolódhat-
nék hozzá, és a segítségét kérhetném. Még ha nincs is a kö-
zelben, szólhatna valakinek, hol vagyok. De nem volt ná-
lam semmi, és ma még nem is láttam őt.
Lehet, hogy a kétségbeesés zavarta össze az agyamat, vagy
az oxigénhiány lehetett az oka, de a kabát alá csúsztattam a
kezemet, és az ajkamat kezdtem dörzsölni. Kérlek, ó, kérlek,
mondd, hogy Vlad is érzett valamit, amikor tegnap megérin-
tettél Ha az a majdnem-csók nem jelentett neki semmit, akkor
halott nő vagyok. De ha elég erősek voltak az érzései, talán
megtalálom a nyomát, és az visszavezethet hozzá...
 A ruhatár eltűnt, helyette Vladot láttam, akit indigókék hát-
tér ölelt körül. Beletelt egy pillanatba, amíg rájöttem, hogy az
az éjszakai ég. A megkönnyebbüléstől nyüszíteni akartam, de
mielőtt bármit is mondhattam volna, elért a hangja.
- Leila, hol vagy?
Nem hangosan feleltem, mert túlzottan köhögtem.
A klub ruhatárában.
- Tűnj onnan! - szólt rám tömören. - Lángol a hely.
Azt hiszed, nem tűnt fel? - kérdeztem hitetlenül. A lábam
eltört, és a fal egy része rám dőlt.
Lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta, az írisze zölden vi-
lágított.
- Csak percekre vagyok. Takard be magadat valamivel, és
lapulj a földhöz!
Egy köhögési roham megakadályozta, hogy azonnal vála-
szoljak, mert már az is minden figyelmemet lekötötte, hogy
lélegezzek. Nem voltam biztos benne, hogy az dörömböl a
fülemben, ahogy a lángok átrágják magukat a falon, vagy a
hang azt jelzi, hogy az ájulás kerülget.
Már megtettem - üzentem, aztán a tudatom homályosulni
kezdett. Egy részem tudta, hogy ez nagyon rossz jel, de a má-
sik részemet nem érdekelte.
- Leila - szólt Vlad élesen -, ne merészelj elájulni!
Micsoda arrogancia! - gondoltam. Mintha megparancsol-
hatnád nekem, hogy maradjak magamnál. Apránként csilla-
podott a köhögésem, és a fájdalom is a lábamban. Több érte-
lemben is megkönnyebbülés járt át. Ha nem érzem a lábamat,
talán azt sem fogom érezni, ahogy megégek.
- Nem fogsz megégni. - Még homályos tudattal is hallot-
tam a hangjában a hevességet. - Oda fogok érni időben.
Nem feleltem. Vlad mondott még valamit, de elveszett az
engem körülölelő, gyönyörű morajlásban. Úgy éreztem, ha
akarnék, szárnyra tudnék kelni. Erre koncentráltam, és nem-
soká minden kezdett elhomályosulni. Könnyű voltam, szaba-
don lebegtem...
A fájdalom könyörtelen hirtelenséggel rántott vissza a va-
lóságba. Már nem a padlón feküdtem, hanem Vlad kemény
ölelésébe burkolóztam, ahogy felemelt. Körülvettek minket a
vörös és narancsszín lángok, a forróság perzselő volt, de az-
után a tűz kialudt, és varázslatos módon megnyílt előttünk az
út. Vlad keresztülmasírozott rajta, a fojtogató füst hamaro-
san eltűnt, és a helyét átvették a villogó fények és a kormos
emberek. Vlad megharapta a csuklóját, és aztán valami ned-
ves és meleg nyomódott a számnak.
- Igyál! - parancsolta.
Sötét haja minden mást kitakart előlem, arca közel volt az
enyémhez, hogy lássa, két köhögőroham közepette tényleg
iszom-e. Fájdalom robbant a lábamba, aztán tompa lüktetés-
sé, majd furcsa viszketéssé csillapult. A köhögésem is alább-
hagyott, de úgy éreztem, még mindig nem jut elég levegő a
tüdőmbe. Végül Vlad elvette a csuklóját a szám elől, és a fe-
jem hátrahanyátlőtt karja bölcsőjébe.
- Ideértél - suttogtam.
A mosolya rövid volt - és szenvedélyes.
- Mondtam, hogy ideérek.

Vlad visszaröpült velem a házba, de ahelyett hogy megáll-

tunk volna a második emeleten, felmasírozott velem a negye-
dikre, és egy lenyűgözően gótikus szobában tett le, aminek
magas, háromszög alakú mennyezete volt. Méretéből és
pompájából azt gondoltam volna, hogy ez az ő szobája,
de nem láttam a jellegzetes éjzöld kárpitot az ágya körül.
 - Miért nem jó a másik szobám? - kérdeztem még mindig
szédelegve és kimerültén, bár a vére meggyógyította a sérülé-
seimet.
Lehúzta a csizmámat, és a földre hajította, majd felhajtotta
a takarókat, és letett az ágyra.
- Valaki annyira meg akart kaparintani, hogy a saját terüle-
temen támadott meg. Száz éve is megvan annak, hogy utoljá-
ra ilyesmire vetemedtek, úgyhogy a közelemben maradsz,
amíg meg nem találom a tetteseket.
Lehunytam a szememet, bűntudat és düh örvénylett ben-
nem.
- Maximus?
- Láttam, él - felelte Vlad legnagyobb megkönnyebbülé-
semre.
Rám terítette a takarókat. Általában utáltam, ha úgy kezel-
nek, mintha magatehetetlen lennék - eleget tapasztaltam ak-
kor, amikor tényleg magatehetetlen voltam a balesetem után -
, de most mégsem bántam. Biztonságban éreztem magam at-
tól, hogy a legveszélyesebb vámpír vigyáz rám, és miután
majdnem halálra égtem, egy kicsit még bele akar-
tam kapaszkodni ebbe az érzésbe.
- Hogy szorultál be a ruhatárba? - kérdezte Vlad szinte
könnyedén. - Maximusnak meg kellett volna védenie.
Elfintorodtam az emlékre.
- Egy ezüst hajú vámpír, aki egy kicsit hasonlított Ander-
son Cooperre, behajított oda, miután megráztam.
Mindkét sötét szemöldöke a magasba szaladt.
- Te támadtál rá?
- Maximus három másik vámpírral küzdött, és Ezüsthaj
akkor végzett Hunterrel. Készült lerohanni Maximust, úgy-
hogy megráztam. így Maximusnak volt ideje legyőzni az
egyik vámpírt, és eltűnni az útból. De
 Ezüsthaj mellre szívta a dolgot, és ezt úgy adta a tudtomra,
hogy áthajított a ruhatár falán.
- Elment az eszed, hogy így veszélybe sodortad magad? -
motyogta Vlad.
Nem hallotta, hogy majdnem megölték Maximust?
- Részeg vagyok - feleltem mogorván. - Bármire képes va-
gyok részegen.
Futólag elvigyorodott, és kivillant a foga.
- Ezt megjegyzem. Holnap majd még beszélünk erről.
Most pihenned kell.
A parancsoló hangsúly eszembe juttatta, miért is mentem
el a klubba. Bár úgy éreztem, szinte beledöglök, azért felküz-
döttem magam a párnán.
- Még nem. Előtte tisztáznunk kell pár dolgot.
- Például? - A kérdés szelíd volt, de a szeme megvillant.
- Miért kerülsz engem?
- Nem kerüllek. Házon kívül voltam, és Mencheresszel
meg a többiekkel tárgyakat gyűjtöttem. Alig egy órája voltam
itthon, amikor Ben hívott, és jelentette, hogy megtámadták a
klubot.
A pillantása meg sem rezzent, de valami akkor sem stim-
melt...
- Akkor miért mondta Maximus, hogy te parancsoltad,
hogy kövessen?
- Felhívott, hogy szóljon, mire készülsz - keményedéit meg
Vlad hangja. - Bár úgy tűnik, te jobban megvédted őt, mint ő
téged.
Oké, ezek szerint tényleg nem bujkált előlem. De még
mindig ott volt a komolyabb kérdés.
- Miért nem szóltál, hogy ha iszom a véredből, az egy
csapda? Maximus azt mondta, ez azt jelenti, hogy...
- Az enyém vagy - fejezte be helyettem tétovázás nélkül.
 A vérem forrni kezdett a magabiztossága láttán.
- Ebbe én nem egyeztem bele, úgyhogy felejtsd el!
Az ágyam szélén ült, és lehajolt hozzám, két karjával meg-
támaszkodott a fejem két oldalán.
- Azt hiszed, a vérem az egyetlen kapocs közöttünk?
Halkan beszélt, mégis szinte éreztem benne a vágyat. A
hangja olyan helyeken simogatott meg, amiket azelőtt csak én
érintettem, és a dühömet eloszlatta a vágy hulláma. Vlad
olyan közel hajolt, hogy a haja árnyas fátyolként borult köré-
in, és amikor finom, de határozott mozdulattal végigsimított
az arcomon, szinte erőlködnöm kellett, hogy ne hunyjam le
a szemem a gyönyörtől.
- Ez a mi igazi kötelékünk - suttogta, a lehelete forrón si-
mult az ajkamra. - Az enyém vagy. És a magamévá is foglak
tenni.
Aztán az ajka az enyémre ereszkedett egy kemény, követe-
lőző csókban. Nyögéstől nyíltak el az ajkaim, és a nyelve kö-
zéjük kúszott, érzéki dominanciával simult az enyémhez.
Olyan íze volt, mintha a bűnt borba oltották volna: sötét,
mámorító és ellenállhatatlan. Az idegvégződéseim vakító
tűzzel lobbantak fel a csókjában izzó nyers vágytól, és attól,
ahogyan kemény teste az ágynak szögezett. Elöntött a sóvár-
gás, és szinte fájdalmasan feszült az ágyékom. Közelebb húz-
tam magamhoz, a hajába fúrtam a kezemet, és levegő után
kaptam, amikor éreztem, hogy kicsusszan a foga. De pilla-
natnyi ijedtségem semmivé foszlott, amikor mélyebben meg-
csókolt, a szájába csábította a nyelvemet, és addig szívogatta,
amíg a lüktetés a lábam között felvette a pulzusom iramát.
A következő pillanatban azonban a szoba ellenkező sarká-
ban termett, a szeme égő zöld volt, és a nadrágja elöl kidudo-
rodott.
 - Ha most nem állok le, akkor megfeledkezem a támadóid-
ról, vagy arról, hogy még mindig gyenge vagy. Pihenj! Nem-
soká találkozunk.
Azzal eltűnt, mielőtt még felelhettem volna. Csalódottan
sóhajtottam fel. Pihenjek, na peeeeersze. Mintha tudnék pi-
henni egy ilyen után.
 21. fejezet

MIUTÁN EGY KIS JÁRKÁLÁS a maradék erőmet is felemész-

tette, végre elaludtam. Amikor felébredtem, két elhatározásra
jutottam. Az első az volt, hogy le fogok feküdni Vladdal,
mindegy, milyen veszélyes ez a kapcsolat. A másik pedig az,
hogy vissza kell mennem a klubba. Azonnal.
Letusoltam és felöltöztem, mert miközben aludtam, a szek-
rényeket megtöltötték azokkal a ruhákkal, amik eddig a má-
sik szobában voltak. Ebben a helyiségben két ajtó akadt, és
miután rájöttem, hogy az egyik egy elegáns nappaliba vezet,
a másikon indultam el, ami egy hosszú folyosóra nyílt. Két
ajtóval odébb egy kereszteződésbe futottam.
A fene essen ebbe a hatalmas házba! Jobban kellett volna
figyelnem, amikor múlt este Vlad felhozott, de még mindig
szédelegtem.
- Hahó? - kiabáltam. Csak van idefönn még valaki. Vlad
azt mondta, a személyzete legmegbízhatóbb tagjai ezen az
emeleten kaptak szobát.
Hallottam, hogy nyílik egy ajtó, és felcsendült Maximus
hangja.
- Jövök, Leila.
 Pillanatokkal később megjelent ugyanabban a koromfoltos,
szakadt ruhában, amit tegnap este viselt. Amint meglátott, a
legnagyobb döbbenetemre féltérdre zuhant előttem.
- Megbocsáthatatlan, hogy nem segítettem, amikor ve-
szélybe kerültél... és nem tudom eléggé megköszönni neked,
hogy megmentetted az életemet.
Körbepillantottam, és örültem, hogy senki más nem látja
ezt.
- Maximus, állj fel! - unszoltam. - Egy csomó vámpírral
verekedtél. Nem sörözni voltál a haverokkal.
Felemelkedett, de a fejét még mindig lehajtotta.
- Azt hittem, az ezüst hajú magával vitt. Megszökött, amíg
a többiekkel küzdöttem, így miután megöltem őket, a nyo-
mába eredtem. Át kellett volna kutatnom a bárt. Majdnem
halálra égtél miattam.
Halványan elmosolyodtam.
- Hunter pedig meghalt miattam. Tölthetjük azzal a napot,
hogy a bűneinket soroljuk, vagy akár jóvá is tehetjük, ha elvi-
szel azoknak a vámpíroknak a csontjaihoz.
Maximus most már rám emelte a tekintetét. Zavart láttam
benne.
- A csontjaihoz?
- Lehet, hogy a vámpírok szárított hússá aszalódnak, ami-
kor meghalnak, de a csontvázukat hátrahagyják - mondtam
sötét megelégedéssel. - Semmi sem őrzi jobban valakinek az
esszenciáját, mint a csontja. Ha megérintem őket, meg tudom
mondani, kik voltak, sőt, ha szerencsénk van, azt is, hogy ki
küldte őket.
Maximus olyan vad izgalommal mosolyodott el, hogy
örültem, amiért nem vagyok az ellensége.
- Azonnal idehozatom őket. Addig is, enned kell valamit!
Egy legyintéssel hessegettem el a dolgot.
 - Nem vagyok éhes, kösz!
Szigorúan nézett rám.
- Tegnap is alig ettél, és este majdnem megöltek. Ráadásul
használni készülsz a képességeidet. Vlad vére nem elégíti ki a
tested minden szükségletét.
A fenébe is, igaza volt. Tegnap reggeli óta csak vámpírvért
ittam. Nem akartam, hogy az étrendem javát vér tegye ki.
- Így jobban belegondolva, éhen halok.

Épp magamba tömtem egy nagy adag Benedek-tojást,

amikor Vlad bemasírozott az étkezőbe. Az asztalra dobott
egy vászonzsákot, aztán megállt a székem mögött, hogy az
arcomhoz nyomja az ajkát.
- Gyönyörű és ördögi. Alig várom, hogy a magamévá te-
gyelek.
Megremegtem az ajka érintésétől és a csábítóan eldörmö-
gött szavaktól.
Ha ugyanezt a hangsúlyt használná az ágyban is, talán
megúszná azt is, ha kihagyja az előjátékot.
Felnevetett, a keze megpihent a vállamon.
- Én nagyon is szeretem az előjátékot. Ahogy azt magad is
láthattad a víziódban.
Lehunytam a szememet, ahogy a szavai hatására elöntöttek
az emlékek, és próbáltam leküzdeni az ágyékomban azonnal
feltámadó lüktetést. Elég! El kell kapnunk pár gyilkost, em-
lékszel?
- Igen, kezdjük a legfontosabbal. Maximus, ne bujkálj,
gyere be! Lehet, hogy szükségem lesz rád. Leila, befejezted
az evést?
 Azt hitte talán, hogy még ennék egy kis desszertet, mielőtt
megpróbáljuk megtalálni, ki ölte meg Huntert, és ki akart már
megint elrabolni?
Vlad ellépett a székem mögül, és odébb söpörte a tányéro-
kat az asztalon, majd elmosolyodott.
- Azonnal az üzletre... ebben is hasonlítunk. A tűz miatt
összedőlt az épület, úgyhogy ebben a zsákban több ember
maradványai is vannak, de páran közülük biztosan a támadó-
id.
Maximus belépett az ebédlőbe, és meredten nézte, ahogy
Vlad kiborítja a zsák tartalmát oda, ahol az imént a reggelim
volt. Négy koponya, és mindenféle csontok gördültek ki a
fényes tölgylapra. Vlad elkapta az egyik fejet, mielőtt legurult
volna a földre.
- Akár kezdhetnénk ezzel is - nyújtotta oda nekem.
Lélekben felkészültem, aztán megfogtam a koponyát. Fe-
kete-fehér képek öntötték el az elmémet, egy nevető, Tanya
nevű lányt láttam, aki annyi idősnek tűnt, mint a húgom, és
akinek a legszörnyűbb bűne a bolti lopás volt.
Letettem a koponyát, és kipislogtam a szememből a ned-
vességet.
- Ő nem közülük való. Ez a lány mellettem volt, amikor ki-
tört a pánik, és nekiesett a kezemnek...
Aztán megöltem, akár az érintésemtől állt meg a szíve,
akár elájult, és nem tért magához, miközben a tűz végzett ve-
le. Egyáltalán nem is szabadott volna elmennem abba a klub-
ba tegnap. Ha itt maradok, ez a lány még mindig élne.
- Nem, Leila - mondta Vlad halkan. - Az én kezemhez ta-
pad a vére, mert az én ellenségeim végeztek vele. Még ha
óvatlanul érintetted is meg, ha nincs a támadás, túlélte volna.
Ne hordozz olyan bűnöket, amikről nem tehetsz!
 Megtöröltem a szememet, és csendben eldöntöttem, hogy
majd szerzek egy másik hatalmas gumikesztyűt - és soha nem
megyek emberek közé nélküle, mindegy, mennyi figyelmet
vonok magamra ezzel. Aztán megragadtam egy másik kor-
mos koponyát. Vladnak igaza volt. Most ez a legfontosabb.
Még több színtelen kép öntötte el az elmémet. Ez a kopo-
nya azé a vámpíré volt, akit Maximus lefejezett. Cordonnak
hívták, és az epe a torkomba kúszott, amikor megláttam a
legszörnyűbb bűnét. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni
azt és a halálának képeit, és meglátni, ami előtte történt vele.
Olyan volt, mint visszafelé tekerni egy filmet; minden
olyan gyorsan pörgött, hogy alig fogtam fel, mit látok. Ez az
egyik hátránya annak, ha csontokból próbál az ember infor-
mációt szerezni. Sokkal többet tárolnak, mint egy használati
tárgy.
Vlad és Maximus csendben figyeltek. Pár perc múlva el-
kaptam egy jelenetet, ami ígéretesnek tűnt: Cordon és az
ezüst hajú vámpír komoly arccal figyeltek, miközben egy
előkelő külsejű, negyvenes éveiben járó férfi, akinek az alka-
ta egy farönkre emlékeztetett, furcsa, idegen hangzá-
sú nyelven ordibált velük.
Ez a másik hátránya annak, ha csontokból próbál az ember
információt szerezni: nem úgy éli meg a dolgokat, mintha
vele történnének. Ha úgy lett volna, értettem volna, mit mond
a fickó, mert Cordon elméjével láttam volna, de ez jobban
hasonlított ahhoz, mint amikor a jelenben kapcsolódom va-
lakihez. Csak egy láthatatlan szemlélődő voltam, aki átbotor-
kál az emléken.
- Azt hiszem, találtam valamit - mondtam ki hangosan. -
Látom a két vámpírt, akik megtámadtak, és olyan, mintha
parancsot kapnának, de nem értem a nyelvet.
 - Vagy egy tucat nyelven folyékonyan beszélek, ismételd
el, amit hallasz - parancsolta Vlad.
A férfi gyorsan beszélt, és nem volt könnyű elismételni a
szavait, de megtettem, amit tudtam. Miután papagáj módjára
jól vagy rosszul elismételtem néhány mondatot, Vlad füttyen-
tése elvonta a figyelmemet az emlékről.
- Azt hiszem, megtaláltuk a láthatatlan bábmesterünket.
Megszakítottam a kapcsolatot, hogy teljes egészében rá fi-
gyelhessek.
- Értetted, mit mond? Milyen nyelv volt ez?
- Onovgorodi - húzódott feszes mosolyra a szája. - Kisfiú-
korom óta nem hallottam senkit így beszélni. Vagy legalább
olyan idős, mint én, vagy nagyon okos, amiért olyan nyelvet
választott a kommunikációra, amit már azelőtt is kevesen be-
széltek, hogy kihalt volna.
- Mit mondott?
Továbbra is mosolygott, de megkeményedett az arca.
- Pár szót rosszul mondtál, de eleget hallottam, hogy tud-
jam, egy megfigyelő berendezés figyelmeztette a városban a
jelenlétedre. Amint észrevették, utasította az embereit, hogy
ha nem tudnak veled visszatérni, akkor öljenek meg.
Mivel az ezüst hajú vámpír otthagyott törött lábbal egy égő
épületben, a „kapjátok el vagy öljétek meg” parancs egy
cseppet sem lepett meg. De boldogabb sem lettem tőle. Eddig
azért akartam segíteni Vladnak elkapni a tettest, hogy bizton-
ságban legyek. Most már azért akartam a nyomára akadni,
hogy visszafizethessem mindazt, amin átmentem miatta.
- Mondd el, mit láttál, és megkapod a bosszúdat! - ígérte
Vlad. - Tudod a nevét, vagy hogy hol van?
- Nem - feleltem, és azt is elmagyaráztam, miért nem. Még
a környezetet sem láttam. A trió az emlékben egy apró beton-
szobában volt, és nem volt körülöttük semmi más. Amikor
befejeztem, Vlad megdörgölte az állkapcsát. Az arcán lát-
szott, hogy a gondolataiba mélyed.
- Maximus! - szólalt meg végül. - Keresd meg nekem a vi-
lág legjobb fantomképrajzolóját, és hozd ide pirkadatra!
 22. fejezet

A TÖBBI CSONTBÓL nem sok minden derült ki. Csak kap-

tam még néhány emléket a tulajdonosuk bűneiről, és néhány
képet az elegáns úriemberről, aki ónovgorodiul beszélt. Vlad
elindult, hogy megtalálja a megfigyelő kamerákat, és gondo-
lom, hogy megpörköljön mindenkit, akinek benne volt a keze
a felszerelésükben. Én próbáltam átnyálazni az emlékek özö-
nét, hogy többet tudjak meg a csontok gazdáiról, de jó né-
hány bosszantó óra után úgy döntöttem, elég lesz. Még az is
lehet, hogy a semmiért fájdítottam a fejemet. Most, hogy már
láttam az arcát a múlt esti támadás megtervezőjének, ha
a fantomképrajzoló papírra veti, Vlad pedig felismeri... hol-
nap jöhet is a sakk-matt.
Ma este már csak a kettőnk közti másik ügyet kellett elren-
deznünk.
Egyedül vacsoráztam az új hálószobámhoz tartozó lambé-
riás nappaliban, majd ottmaradtam azután is, hogy elvitték a
tányérokat. Egy antik polcon olyan öreg könyvek sorakoztak,
hogy a betűket is alig tudtam kivenni a gerincükön; mellettük
szinte kilógott a szobából a modem bőrkanapé és a lapos
képernyős tévé. Ez az extrém kontraszt és a Vlad gyűrűjén
látotthoz hasonló sárkánymintával díszített, ősi kandallórács
megsúgta, hova vezethet a másik ajtó, ami ebből a szobából
nyílik. Ezért oda sem fordultam, amikor hallottam nyílni az
ajtót; maradtam a kanapén, és bámultam a ropogó, narancs-
színű lángokat.
Egy magas alak jelent meg a szemem sarkában, aztán érez-
tem, ahogy egy meleg és erős kéz csúszik le a karomon, majd
borosta dörgölődik az arcomhoz. Hiába döntöttem el, hogy
előtte még megbeszélünk pár dolgot, nem tehettem róla, de a
forróság a kezéből elindult lefelé egy bizonyos testrészem
irányába.
- Várj! - mondtam, de a szavak sóhajként hagyták el a
számat.
Sötét nevetés volt rá a válasz, ami megcsiklandozta a nya-
kamat.
- Nem vagy meggyőző. Próbáld újra!
A szemem magától csukódott le, amikor az ajka arra a
pontra simult, amit az imént megcirógatott a lehelete. Ahogy
az ajka lustán simogatta a bőrömet, az előcsalt belőlem egy
gyönyörteli sóhajt, aztán, ahogy hirtelen erősen szívogatni
kezdte a nyakam, egyenesen telibe talált a vágy, és leve-
gő után kaptam.
- Vlad!
Újra felkuncogott, majd megéreztem veszélyesen érzéki
agyarainak nyomását. Vlad tovább cirógatta a bőrömet, éles
fogai végigkarcoltak a felszínén, de nem sértették fel. A pul-
zusom ott lüktetett a szája alatt, mintha azért könyörögne,
hogy harapja meg, de aztán lecsusszantam a kanapéról,
és szembefordultam vele.
Követett engem, a szemében smaragd fények ragyogtak.
Most, hogy végre jobban megnéztem magamnak, láttam,
hogy az ingujja és fekete ingének a nyaka ki van gombolva,
és az alóla kivillanó, V alakú, feszes bőr magához vonzotta a
tekintetemet, miközben igyekeztem elhátrálni. Eddig
a legtöbbet akkor láttam a bőréből, amikor föltűrte az ingét,
hogy inni adjon a véréből. Azon kaptam magam, hogy eltű-
nődöm, vajon a mellkasát is ugyanolyan hullámos szőr borít-
ja-e, mint a karját, vagy az a kis sötét folt, amit láttam, csak a
tűz fényének árnyjátéka-e.
A foga úgy villant ki, hogy az inkább egy ragadozó
vicsorára emlékeztetett, mint mosolyra.
- Nemsoká megtudod.
Kinyújtottam a karomat, mintha így akarnám távol tartani.
- Még nem. Előbb tudni akarom, mire megy ki a játék.
Megint megvillant a foga, ezúttal az agyarát is megmutat-
va.
- Hogy egy órán belül a nevemet sikítsd.
Ettől olyan erősen kezdett lüktetni a pulzusom, hogy úgy
éreztem, mintha vibrálna a nyakam. Odaröppent a pillantása,
aztán a következő pillanatban a kezem után kapott, és köze-
lebb rántott magához. Elöntött az izgalom, ahogy egymásnak
feszült a testünk, és a karja érzéki börtönként fonódott kö-
rém. Amikor éreztem, hogy valami kemény lüktet a hasam-
nál, a vágy olyan erővel öntött el, hogy majdnem minden ag-
godalmat kisöpört az agyamból.
Meg akartam érinteni odalenn. Meg akartam ízlelni. Érezni
akartam mélyen magamban, és a nevét sikítani, ahogyan ígér-
te...
- Addig nem, amíg nem árulod el, hol a csapda abban, ha
lefekszem veled - nyögtem, mielőtt még a vágyaim minden
racionális gondolatot kiirtottak volna a fejemből.
Eddigre már a pulóverem alá kúszott a keze, és kicsatolta a
melltartómat, de erre megtorpant.
- A csapda?
A zihálásomtól zagyvaságnak hangzottak a szavak.
 - Igen, a csapda, a buktató, az ár, az, ami miatt holnap,
amikor már túl késő, azt fogom mondani, hogy „O, a franc-
ba”. Jobb, ha előre tudom.
Elhúzódott, és rettentő furcsán nézett rám, mintha egyszer-
re szórakoztatnám, és közben azon gondolkodna, hagyja-e
figyelmen kívül, amit mondtam, és folytassa a műveletet a
melltartómmal.
- Ó, hogy az a csapda - mondta végül. - Kezdetnek, ha raj-
takaplak, hogy megcsalsz egy másik fickóval, a szemed előtt
fogom porrá égetni.
Számítottam valami ilyesmire, de nem voltam hajlandó fel-
tételek nélkül belemenni.
- Csak akkor, ha ehhez te is tartod magad, és ha nem jössz
nekem ezzel az „enyém vagy” szarsággal, ha nem működnek
köztünk a dolgok.
A két keze elengedte a derekamat, és a hajamba fonódott.
Aztán lehajolt, amíg az arca már nagyon közel volt az
enyémhez.
- Sosem állítottam még olyan mércét mások elé, amihez én
nem tudtam tartani magamat. Ha azt akarod, hogy vége le-
gyen, csak szólnod kell. De ajánlom, hogy komolyan gon-
dold, Leila, mert ha elmegyek, többé nem jövök vissza.
Vlad szemébe visszacsordogált a mély rézszín, miközben
beszélt, és bár már nem fénylett az írisze olyan idegenül, így
valahogy még ellenállhatatlanabbnak tűnt.
- Ez rád is igaz - mondtam, és álltam megingathatatlan te-
kintetét. - Ennyi az egész?
Elhúzta a száját.
- Nem. Ígérhetek őszinteséget, hűséget és több szenve-
délyt, mint amennyit elbírsz, de szerelmet nem. Az az érzés
rég meghalt bennem, ahogy azt hiszem, már te is tudod.
 Vettem egy mély levegőt, és leküzdöttem a belém hasító
fájdalmat, mert igaza volt. Ezt tényleg sejtettem.
- Remek - mondtam határozottan. - Aggódtam, hogy olyan
megszállott, emovámpír lesz belőled, mint a filmekben, az
mindkettőnk számára kínos lenne.
Felcsendült a nevetése, aztán átváltott valami érdesebbe és
sokkal érzékibbe. A pillantását ismét eluralta a smaragd.
- Elég a beszédből! - motyogta, és lehajtotta a fejét.
Ajkának határozott melege és nyelvének birtokló rándulá-
sai előcsaltak egy mély hörgést a torkomból. Kibontakozott
bennem a vágy, ahogy magához húzott, a keze lassan ökölbe
szorult a hajamban, miközben én megadtam magam csókja
afrodiziákumának. A másik keze forró ösvényt hagyott maga
után, ahogy lekígyózott a hátamon, és birtokló vágy-
gyal fedezte fel hajlataimat. Az ágyékom válasz gyanánt
megfeszült, a lüktetés belül szinte fájdalmassá fokozódott.
Megragadtam őt, és az ujjamat mélyen a hátába vájtam, bele-
eresztettem egy jó adag áramot, aztán elkaptam a kezemet.
Ő azonnal megragadta, és visszaszorította a testéhez.
- Egész este egyszer se vedd le rólam a kezedet!
A hangja érdes volt a vágytól, inkább morogta a parancsot,
mint mondta.
Belekerült pár hosszú és gyors lépésbe, amíg végül lerakott
valami puhára. Lehunytam a szemem, miközben csókoltam
őt, de amikor elhúzódott, hogy levegőhöz jussak - amire
igencsak szükségem volt -, ismét kinyitottam. Csak sötétséget
láttam magam körül. Beletelt pár pillanatba, hogy rájöjjek,
ezt az ágyat körülvevő kárpitok okozzák. Feketének tűntek,
de tudtam, hogy igazából a lehető legmélyebb zöldek. Vlad
egy fölém magasló árnyék volt csupán, egyedül a pillantásá-
ból áradó fény világított a szobában.
Nem volt elég.
 - Látni akarlak - mondtam, és nem érdekelt, hogy a han-
gom remeg a vágytól.
Egy tucat helyen lobbant fel a fény, ahogy a gyertyák,
amiket nem láttam, egyszerre lángoltak fel. Egy megdöbben-
tően hatalmas szobát, háromszögletű mennyezetet, számtalan
polcsort világítottak meg, de épp csak egy pillantást vetettem
a háta mögé. Utána minden figyelmem Vladra szegeződött,
ahogy lehúzta az ingét, és látszólag egyetlen sima mozdulat-
tal dobta le a nadrágját.
Mélyre szívtam a levegőt. Gyertyafény cirógatta csupasz
bőrét, mintha meg akarná ölelni, megmutatta a széles válla-
kat, feszes karokat, dús izomzatú combokat és a kemény
mellkast, amit finoman hintett a szőr. Vonala csábító utat raj-
zolt lapos hasa felé, majd egyre dúsabb lett, ahogy az ágyé-
kához ért. Ahogy a pillantásom ide tévedt, nem tudtam nem
bámulni. Ősi ösztöntől vezérelve nedvesség öntött el a lábam
között, de egy szikrányi félelmet is éreztem. Mindenki azt
mondta, az első alkalom fáj, de legalább már nem volt idegen
számomra a fájdalom.
A seregeim élén harcoltam - mondta Vlad egyszer. Szavait
a testén virító sebhelyek bizonyították, melyek véletlenszerű,
fehér mintát rajzoltak bőrére az izmai fölé, amik megnyúltak
vagy összeszaladtak a legkisebb mozdulatra is. Ha egy nőies
magazinmodellre hasonlít, nem éreztem volna ilyen intenzív
vágyhullámot, de benne nem volt semmi kisfiús vagy mű-
anyag. Vlad elsöprően férfias volt, és mindez a zabolázatlan
érzékiség most csak az enyém volt. A tudatra ismét forróság
öntött el a lábam között.
- Ha nem akarnálak ennyire - mondta halálos dorombolás-
sal -, hagynám, hogy tovább legeltesd rajtam a szemedet, de
kezdek türelmetlen lenni.
 Miközben beszélt, elkapta a bokámat, és lerántotta a cipő-
met. A pulóveremet és a kicsatolt melltartómat áthúztam a
fejemen, és kifulladva, de egy kicsit félénken hagytam, hogy
forró pillantása elidőzzön a mellemen. Az ő teste olyan cso-
dálatos volt, hogy azt kívántam, bár több látványossággal
szolgálhatnék, de sajnos legfeljebb egy B kosárra futotta.
- Sose becsüld le magad előttem! - suttogta, de vibrált a
szavaiban az erő. - Könyörtelenül gyönyörű vagy, és minden
önuralmamra szükségem van, hogy visszafogjam magam.
Még erősebb vágyhullám járt át, szinte már reszkettem az
őrülettől. Sosem akartam semmit jobban, úgyhogy nem lát-
tam be, miért kéne várnom. - Bárcsak ne fognád vissza ma-
gad!
 23. fejezet

VLAD PILLANTÁSA világosabb smaragdszínben villant fel,

aztán a szoknyám és a bugyim egy határozott rántással lere-
pült rólam. Bennem ragadt a szusz, amikor a teste megálla-
podott az enyém fölött, a bőre olyan forró volt, mintha lázas
lenne. Aztán újabb sajgó gyönyörhullámok hasítottak át raj-
tam, amikor megcirógatta a mellemet, és az ujjai közé csip-
pentette lüktető bimbómat.
Gyakorlott keze és feszes, izmos teste beburkolta az enyé-
met, amitől a vágyaim egyenest a kétségbeesés szélére sodor-
tak. Magamhoz húztam a fejét, és az ajkához illesztettem az
enyémet, a nyelvemet nyílt követelőzéssel toltam a szájába.
Elismerően mordult fel, majd szopogatni kezdte, és olyan
erőszakos csókokkal borította a számat, hogy azt
sem csodáltam volna, ha véraláfutást hagynak maguk után.
Nem bántam. Kevesebb nem lett volna elég.
Tiltakozva nyögtem fel, amikor elhúzódott, de a hajamba
mart, hogy ne tudjak a szája után kapni.
- Tárd szét a combod, Leila!
A szívem zakatolni kezdett a határozott parancsra, mégsem
haboztam. Vlad pillantása égetett, mint a parázs, mikor szét-
nyitottam előtte a lábamat. Közéjük helyezkedett, vastag, lük-
tető hímtagja forrón simult combom belsejéhez. Aztán a keze
elindult lefelé, és én lehunytam a szememet. Rettentően vágy-
tam rá, de közben felkészültem az elkerülhetetlen kényelmet-
len érzésre.
A lökés helyett, amire készültem, az ujjai kalandoztak be-
lém, izgató könyörtelenséggel cirógattak és fedeztek fel.
Gyönyör öntött el, a hátam ívben megfeszült, és egy sikoly
szakadt ki az ajkamon. Vlad lehajolt, és szája a mellbimbóm-
ra zárult, olyan erősen kezdte szívogatni, hogy újabb sikoly
gördült le az ajkamon. Aztán az ujja ki-be kezdett csúszkálni
bennem, a ritmusától sikolyaimba gyors zihálás keveredett.
Eközben végig a mellbimbómat szopogatta, amíg már ugyan-
azzal a szakadatlan intenzitással lüktetett, mint az ágyékom.
Önkéntelenül mozdultam, a csípőmet a keze mozgásának
ritmusában emeltem meg, a fejét pedig a mellemhez szorítot-
tam. Az ujja nedvességtől volt síkos, ahogy körözni kezdett a
csiklóm körül határozott, hullámzó mozdulatokkal. Egy mi-
niatűr atomrobbanás zajlott le bennem, a körme-
im végigszántották a hátát. Nem érdekelt, hogy megrázom, a
gondolataim nem jutottak tovább az egyre fokozódó feszült-
ségnél, amely minden intim simogatásával és ajkának mohó
habzsolásával egyre nőtt. A vérem dübörgőit az ereimben,
amíg már úgy éreztem, hogy az egész testem vágytól lüktet.
Zihálásom és nyögéseim közepette hallottam Vlad nyersen
vonzó hangját, de nem angolul beszélt, úgyhogy fogalmam
sincs, mit mondott.
Aztán a keze helyét átvette valami sokkal vastagabb. Ösz-
szerezzentem, amikor először megéreztem - olyan forró volt,
olyan kemény és olyan hihetetlenül kínzó, hogy a gyönyörtől
felnyögtem. Vlad keze végigsimított az arcomon, és odébb
söpörte a hajamat, majd a csípőmre siklott. Aztán előrelökött,
és húskardja mélyen belém hatolt. Fájdalom perzselt belém,
és újfajta hangot csalt elő a torkomból. Az ösztön arra sar-
kallt, hogy húzódjak el az égető kíntól, de erősen tartott. Az-
tán nagyon lassan kezdett kihúzódni belőlem.
Szakadozott sóhaj tört ki az ajkamon, és próbáltam lazíta-
ni. A fájdalom nem volt elviselhetetlen, de lehűtötte a vá-
gyamat. Csak ma este fog fájni - emlékeztettem magamat.
Amikor teljesen kihúzódott belőlem, bűntudat öntött el.
Vajon a gondolataim elvették a kedvét?
- Nem kell abbahagynod - suttogtam.
Megcsókolta a nyakamat, a szája forrón feszült a bőrömre.
- Édes Leila, eszemben sem volt.
Aztán még mielőtt ráébredtem volna, mit csinál, lejjebb
csúszott. Ajkát a combjaim közé süllyesztette, nyelve nedves
parázs volt, amitől elakadt a lélegzetem. Közben megsimo-
gatta a mellemet, erős ujjai épp olyan hévvel szorították meg
a mellbimbómat, hogy az jólessen.
A fájdalom a gyönyör dupla támadásának hatása alatt hal-
ványulni kezdett. A hátam ívben megfeszült, és a neve reked-
ten hagyta el az ajkamat, ahogy a nyelve az első óvatos kör-
zések után mély, gerincrepesztő csapásokba kezdett. Ugyan-
ezeket a függőséget okozó mozdulatokat használta akkor is,
amikor csókolt, de most határozottabban, gyorsabban, amitől
vízesésként zúdult rám a gyönyör. Szemfogai érintették a
csiklómat, és finom nyomást fejtettek ki rá, ami sokkolóan
hatásosnak bizonyult. A gyönyörűség spiráljai örvény lettek
az ágyékomban, és a fájdalom utolsó nyomát is elűzték, he-
lyébe őrjítő vágy költözött.
A csípőmet követelőzőn emeltem fel. Ujjai a mellbimbóm-
ra szorultak, addig gyötörték, amíg már hiperérzékeny lett,
miközben a nyelve egyre gyorsabban mozgott bennem. Ujja-
im a karjába vájtak, áram hatolt belé, ahogy a gyönyör egyre
jobban perzselt. Vonaglottam a nyelve alatt, minden tartá-
somat elveszítve, zihálásom szinte sírásnak hallatszott. Oda-
benn izmok rándultak össze nyelve minden újabb mozdulatá-
ra, és úgy éreztem, menten apró darabokra török. Igen, igen,
még egy kicsit/
Aztán a nyelve abbahagyta a munkát, belőlem pedig ideges
csuklás szakadt fel. Vlad gonoszkás mosollyal emelkedett fel,
csípője a combjaim közé csusszant.
- Nem. Benned akarok lenni, amikor elmész.
Azzal előrelökött forró, vastag hímtagjával, és elöntött a
gyönyör, egy leheletnyi fájdalommal fűszerezve. Mélyebbre
hatolt, amitől még több gyönyört és fájdalmas feszülést csalt
elő. Nyüszítettem, és szája az enyémre tapadt, magába itta
sikolyomat, ahogy a kardja becsusszant a hüvelyembe.
A gyönyör olyan intenzíven mart belém, amilyen hirtelen a
fájdalom. Az, hogy teljesen bennem volt, túl soknak bizo-
nyult, ugyanakkor egyszerre hihetetlenül jónak is. Viszonoz-
tam a csókját, és a szájába ziháltam, ahogy lassú, de könyör-
telen mozdulatokba kezdett. Az íze most élesebb volt, de még
mindig részegítő. Ugyanúgy magába rántott, ahogyan azok
a fájdalmasan érzéki lökések hatoltak belém. A gyönyör egy-
re nőtt, és az apró fájdalomszilánk csak minden egyes mozdu-
latot sokkal intenzívebbé tett. Nemsoká már úgy vonaglottam
Vlad teste alatt, ahogyan a nyelve alatt, olyan vággyal kaptam
el a csípőjét, amiről azelőtt nem is tudtam. A zihálásom si-
kollyá változott, de ugyanúgy nem tudtam visszafogni
a hangomat, mint ahogy nem tudtam megakadályozni, hogy
az egyre erősebb lökései okozta gyötrő eksztázistól hányko-
lódjon a testem. Igen. Kérlek, Vlad, ez az!
Erősebben szorított rá a csípőmre, aztán olyan gyorsan
kezdett mozogni bennem, hogy egy percre attól féltem, csak a
fájdalmat fogom érezni. Aztán a félelmet kioltotta a fullasztó
gyönyör, ami olyan kielégülésbe torkollott, amilyet még so-
sem éltem át. Az ágyékom újra és újra megrázkódott, gyö-
nyörszilánkokat küldve szét a testemben, amíg már minden
apró részem bizsergett és vibrált.
Vlad csak annál erősebben tartott, a háta megfeszült, mi-
közben durva nyögés szakadt fel a torkából. Aztán olyan erő-
szakosan hatolt belém, hogy felkiáltottam, de a sikolyom
nyögéssé változott. Nekem feszült, közben az orgazmusa úgy
pulzált bennem, mint a forró méz. Az utolsó lökésektől
az elmém milliónyi szikrázó darabkára robbant szét.
Megcsókolt, ezzel ellopva az utolsó szusszanásaimat is,
majd az oldalára gördült, és magához húzott engem is. Ahogy
megváltozott a helyzetünk, hirtelen észrevettem, milyen hű-
vös van a szobában. A testem szinte lángolt a közelségétől,
de a gerincemen borzongás futott végig, ahogy a hűvös leve-
gő megcirógatta csupasz hátamat és lábamat.
Vlad leheletnyi csókot hintett a vállamra, aztán magunkra
húzta a takarót. Egy csettintéssel feléledt a tűz a kandallóban,
és élénk narancs- és krémszínekkel festette ki a szobát. Kö-
szönöm - gondoltam, mert még túl fáradt voltam hangosan
kimondani.
A vigyora lassú volt, és komisz.
- Hidd el, örömömre szolgált.
Nem azt köszöntem meg neki. Megböktem a jobb kezem-
mel, de csak egy egész kicsi áram szökött át belé. A mosolya
kiszélesedett, és aztán elkapta a kezemet, és megcsókolta.
- Most már tudjuk, mi meríti le a leginkább az erődet. így
sokkal könnyebb lesz utazni veled. Nem kell mindenhová
villámhárítót építeni.
- Tényleg te vagy a legarrogánsabb fickó, akivel valaha ta-
lálkoztam - szusszantam, de elégedett hangom nem illett a
szavaimhoz.
 Újra megcsókolta a kezemet, ezúttal tovább időzött az ajka
a bőrömön.
- Így van.
Libabőröztem attól, ahogy rám nézett - birtoklón, szenve-
délyesen és a megbánás legapróbb jele nélkül. Ez az összetett
és hírhedten halálos férfi most az én szeretőm; és saját akara-
tomból választottam ezt a kapcsolatot. Egy részem azon gon-
dolkodott, mégis mi a fenébe keveredtem már megint, de a
többi részemet nem érdekelte. Átéltem már az emlékeken ke-
resztül egy csomó szörnyűséget, ami óvatos emberekkel tör-
tént, hogy tudjam, a körültekintés nem garancia a boldogság-
ra.
Végighúztam az ujjamat az álla vonalán, majd a nyakán, és
félresöpörtem pár sötét tincset. Aztán végigcirógattam a vál-
lát, és közben csendben csodáltam, hogy az érintésemben
most legfeljebb annyi áram volt, mint a statikus elektromos-
ság. Ez felbátorított, hogy további felfedezőútra induljon a
jobb kezem. Lejjebb haladtam, és a hüvelykujjam a mellbim-
bója körül kezdett körözni, ami azonnal megkeményedett.
Vajon a fájdalomtól vagy a gyönyörtől? A pillantásom az
övére röppent. Vlad szeme ragyogott, az ajkai elnyíltak, és a
kifejezése megtelt érzéki várakozással.
- Ne aggódj! - A hangja úgy borított be, mint a legsötétebb
selyem. - Ha nem élvezném, szólnék, ahogy tőled is ezt vá-
rom el.
- Rendben - suttogtam. Furcsamód hirtelen nagyon is tuda-
tára ébredtem meztelenségemnek, mintha Vlad nem érintette
és csókolta volna meg az imént már minden porcikámat.
- Még nem - morogta, és közelebb csúszott. - De meg fo-
gom.
A mozdulat következtében lecsúszott a csípőjéről a takaró.
A kezem is éppen lefelé tartott, így a pillantásom is arra idő-
zött, de amikor megpillantottam az ágyékát, levegő után kap-
tam. Egy gyors pillantással felfedeztem, hogy bíbor foltok
tarkítják a combomat is. Vajon ez az elvesztett ártatlanságom
nyoma, vagy a vámpírok vért ejakulálnak? Ezt a témát nem
érintettük Martyval.
- A testnedveink rózsaszínes árnyalatúak, de nem színtiszta
vérből állnak.
Akkor ez tőlem származik. Nem csoda, hogy először any-
nyira fájt.
- Bocs az, izé, a lepedő miatt! - mondtam, és visszatért kí-
nos feszengésem.
A keze a fejem mögé csúszott, és aztán finoman az ajkam-
hoz érintette az ajkát.
- Felesleges bocsánatot kémed. Ezt a vért csak egyszer le-
het kiontani, és te nekem ajándékoztad ezt az egy alkalmat.
Ez sokkal többet ér, mint a lepedők, az ágy és majdnem min-
den ebben a házban.
A hangja olyan intenzív volt, hogy nyelnem kellett tőle, és
hirtelen hálás lettem, amiért a képességeim megakadályozták,
hogy odadobjam a szüzességemet valakinek, akit talán csak
az érdekelt volna, hogy minél előbb megdönthessen. Vlad
még mindig sok szempontból ijesztő volt, de még ha megvál-
toztathattam volna a múltat, hogy sose érintsem meg azt
a vezetéket, akkor sem akartam volna senki mással megosz-
tani ezt a pillanatot, csak vele.
Erről eszembe jutott Marty figyelmeztetése, hogy Vlad
össze fogja törni a szívemet, ha összeszűröm vele a levet.
Hogy eltereljem a gondolataimat -és az egyre növekvő érzel-
meimet -, elmosolyodtam.
- Különben is, biztos vagyok benne, hogy a személyzetnek
már van gyakorlata a vérfoltok eltávolításában.
Elhúzta a száját.
 - Van.
Ha már a vérnél tartunk... Vlad beleegyezett, hogy nem fog
megharapni, amikor először találkoztunk, de ez még akkor
volt, amikor a kapcsolatunk még pusztán üzleti volt. Ez már
megszűnt, úgyhogy nem lett volna méltányos, ha elvárom
tőle, hogy visszahúzza az agyarait. Végül is nehezen tehet-
ném meg, hogy elfogadok szeretőmnek egy vámpírt, de köz-
ben elvárom tőle, hogy megtagadja a természetét, főleg, mi-
vel nekem hetente egyszer innom kell az ő véréből.
Vlad hallotta a fejemben örvénylő gondolataimat, de nem
szólt semmit. A szemébe néztem, és meghoztam a döntést. A
hajamat elsöpörtem a nyakam közeléből, néma invitálás gya-
nánt.
Lassú mosolyba húzódott az ajka, arra az elégedett kifeje-
zésre emlékeztetett, amit az oroszlánok pofáján látni, mielőtt
a gazellába mélyesztenék a fogukat. Lehajolt, a szája súrolta
a bőrt a nyakamon. Forró volt, és érzéki, és az elhatározásom
ellenére is ijesztő. Aztán kicsusszant a nyelve, és lustán, de
határozottan körözni kezdett lüktető pulzusom fölött. Végül
hosszú csókot lehelt rá, és épphogy karcolta a bőrömet a fo-
ga, ahogy hátradőlt.
- Ma este még nem, de hamarosan. És amikor megteszem,
úgy fogsz sóvárogni a harapásom, mint a csókom után.
Végtelenül arrogáns vagy - gondoltam, de az is igaz, hogy
eddig elég sok jóslata beigazolódott. Például épp az ágyában
feküdtem, és többek közt a csókja után sóvárogtam. De az
még várhatott, előbb tisztálkodnom kellett.
Hátratoltam, és felültem.
- Van ebben a szobában zuhany, ugye?
- Persze. - A pillantása heves elszántsággal söpört végig
rajtam, és amikor elmosolyodott, az agyarai szinte ragyogtak
a fogai között. - És elég nagy kettőnknek is.
 24. fejezet

EGYEDÜL ÉBREDTEM VLAD ÁGYÁBAN. A függönyök össze

voltak húzva az ablakok előtt, hogy kizárják a napfényt. A
gyertyák már leégtek, de a kandalló még parázslóit, és elég
fényt biztosított, hogy egyetlenegy bútornak se menjek neki,
ahogy kifelé tartottam az előcsarnok méretű szobából.
Ahogy kiszálltam az ágyból, emlékeztettem magam, hogy
óvatosan lépjek. Múlt éjszaka megjegyeztem, hogy Vlad ágya
egy emelvényen van, amikor Vlad gyors reakciója volt az
egyetlen, ami megakadályozta, hogy elessek, miután a lábam
a föld helyett csak a levegőt érte. Aztán megtaláltam a kön-
töst, amit levett rólam a hosszú és nagyon erotikus tusolásunk
után, és magamra vettem, majd kisiettem a szobából.
Vlad lenyűgöző, fekete márvány fürdőszobájában akkora volt
a zuhanyzó, hogy négy ember is elfért volna benne, és volt ott
még egy földbe süllyesztett kád is, amiben akár búvárkodni is
lehetett volna. Egyedül a vécét hagyták ki. Utólag ez logikus-
nak tűnt. Minek kéne vécé egy vámpírnak?
A nappalin át mentem a szobámba, mert nem akartam koc-
káztatni, hogy összefussak valakivel a folyosón. Lehet, hogy
a házban mindenki tudta, hogy Vladdal töltöttem az éjszakát,
de ettől még nem akartam, hogy lássák, ahogy kijövök a szo-
bájából egy szál köntösben. Miután végre kiürítet-
tem elhanyagolt hólyagomat, vágyakozón néztem a fürdőkád-
ra. Egy hosszú, forró fürdő segítene enyhíteni bizonyos test-
részeim érzékenységét, de lehet, hogy a fantomképrajzoló
megérkezett az éjszaka, úgyhogy inkább csak gyorsan letu-
soltam.
Egy fél órával később lementem az első emeletre, és beles-
tem az étkezőbe. Üres volt. Végignézhettem volna magam is
a hatalmas ház összes szobáját, de a könnyebb utat választot-
tam.
- Hahó! - kiáltottam. - Szeretnék kérdezni valamit.
Mielőtt háromig számolhattam volna, megjelent egy kifo-
gástalanul öltözött fekete férfi, kopasz feje vaj sima volt, és
bézs öltönye alatt feszültek az izmok.
- Shrapnel - ismertem meg a tampabeli estéről. Meghajolt,
amit kifejezetten furcsának találtam. A meghajlás Vladnak
járt, nem nekem.
- Miben segíthetek?
Ellenálltam a kísértésnek, hogy megdicsérjem, milyen szép
a belső kertje.
- Nem tudod véletlenül, hogy Maximus visszaért-e már
a fantomképrajzolóval?
- Egy órával ezelőtt érkezett meg.
- És hol vannak? - nógattam.
Az arckifejezése udvarias maszkba zárult.
- Szólok Vladnak, hogy felébredtél.
- Tudja - csendült egy visszafogott hang a szoba túlféléről.
Megfordultam, és a köntörfalazás miatti neheztelésem
semmivé lett, amikor megláttam, hogy Vlad sétál felém. Bor-
vörös inge éles kontrasztot alkotott fekete zakójával és nad-
rágjával. Mindkét szín kiemelte smaragdgyűrűs, rézszínű
szemét, de mint általában, csak az arca, a keze és a nyaka volt
csupasz. Többi részét ruha fedte. Az elegáns anyagok egy-
szerre emelték ki és rejtették el szikár, izmos testét.
A testét, ami most már az enyém volt, és kedvemre felfe-
dezhettem és élvezhettem. Hirtelen azt kívántam, bár ne érke-
zett volna még meg a fantomképrajzoló.
A Vlad ajkán elterülő ravasz mosoly azt súgta, hogy ki-
hallgatta a gondolataimat - és tetszettek neki. Aztán közelebb
húzott magához, egyik kezét keresztülfúrta a hajamon, míg a
másikkal a hátamat simogatta.
- Jó reggelt! - motyogta, mielőtt az ajka az enyémre tapadt.
Kíváncsi voltam, az emberei előtt visszafogja-e magát. De
láthatóan nem. Amikor elvette az ajkát az enyémről, a pulzu-
som háromszor olyan gyorsan dobolt, mint előtte, és az egész
testemet elöntötte a forróság. En is gondolkodás nélkül a
nyaka köré fontam a karomat, a jobbom a vállán nyugodott.
Egy héttel ezelőtt sosem feledkeztem volna meg arról, hogy
a kezem ne érjen hozzá senkihez. De most olyan helyénvaló-
nak tűnt megérinteni Vladot, hogy ez fel sem merült bennem.
- Neked is jó reggelt! - feleltem rekedten.
Adott még egy, sokkal rövidebb csókot, aztán elengedett.
Végül elnézett a vállam fölött.
- Shrapnel, szólj mindenkinek, hogy innentől senkinek nem
kell engedélyt kérnie, hogy elmondhassa Leilának, hol va-
gyok, vagy hol van bárki más! Ha kérdése van, válaszoljatok
neki!
Ahogy megfordultam, még láttam, ahogy Shrapnel előbb
Vlad felé hajol meg, aztán felém. Majd kisétált, és eltűnt a
ház rengeteg szobájának egyikében.
- Mondd, hogy csak azért, mert lefeküdtem veled, nem
emelkedett a rangom automatikusan a hajbókolós szintre! -
szóltam feszengve.
Vlad kuncogása beigazolta a gyanúmat.
 - Komolyan?
Ez beteges.
Karja a derekam köré fonódott, ahogy lehajolt. Egy lehe-
letnyi smaragd vegyült a szeme rezességébe.
- Természetesen az embereim ezután a legnagyobb tiszte-
lettel fognak bánni veled. Mondtam neked: nem váltogatom
sűrűn a szeretőimet. Ráadásul te vagy az egyetlen, akivel
megosztottam az ágyamat, és az első, aki a szobámban aludt
velem.
Nem tudtam mit mondani. Egy apró részem úgy gondolta,
elég rideg volt Vladtól, hogy lefeküdt a többi nővel, de nem
ítélte őket méltónak arra, hogy megossza velük az ágyát vagy
a szomszédos szobát. De ezt az érzést elhomályosította szí-
vem remegése és a hirtelen támadt vágy, hogy két kézzel ök-
lözzek a levegőbe.
Lehet azonban, hogy más oka volt rá. Valami gyakorlatias.
Lehet, hogy csak nem akarja, hogy belelessek a szeretőivel
közös emlékeibe, és azért nem helyezett el abban a szobában,
ahol a légyottokat szokta tartani, nehogy rossz tárgyat fogjak
meg.
Elhúzta a száját.
- Ez egy bájosan cinikus gondolat, de ha nem akarom,
hogy ilyesmit láss, bármikor kicseréltethetem a bútorokat.
Ez igaz. Te aztán értesz ahhoz, hogy tegyél tönkre egy kel-
lemes pillanatot, Leila!
- Ne haragudj! Tudod, hogy nincs nagy gyakorlatom eb-
ben, de még ha egy tucat kapcsolatom lett volna... Nem hi-
szem, hogy bármi is felkészíthetett volna arra, milyen veled
lenni.
- Én sem hiszem - mondta tökéletes magabiztossággal.
Bele fog telni egy kis időbe, amíg hozzászokom az arro-
ganciájához.
 - Akkor hadd mondjam azt, amit már az elején kellett vol-
na! - A mellkasára fektettem a kezemet, és lábujj hegyre áll-
tam. - Örülök suttogtam a fülébe, mielőtt megcsókoltam.
A karja szorosabban ölelt, egyik keze lecsúszott, és a csí-
pőjéhez szorította a csípőmet, ugyanazzal az érzéki dominan-
ciával, mint amit múlt este tapasztaltam. De már nem a háló-
szobában voltunk egy nagy előcsarnokban álltunk, ahol leg-
alább egy tucat vámpír ólálkodott a közelben.
- Elég - mondtam, és körülnéztem, hogy lássam, észrevett-
e minket valaki.
Amikor visszanéztem Vladra, tekintetének majdnem fele
smaragd fényben játszott.
- Ha nem lenne itt a fantomképrajzoló, nem állnék meg.
Aztán elengedett, és a szeme visszaváltozott rézszínűre.
- De meg kell bosszulni Hunter halálát, és azt is, ami veled
történt. Gyere! A nő neve Jillian, és a könyvtárban van.

A fantomképrajzoló aprócska nő volt, látványos nevető-

ráncokkal és szinte már teljesen fehérre fakult, szőke hajjal.
Maximus meghajolt, amikor beléptünk, de Jillian mintha ész-
re sem vett volna minket. Lefoglalta, hogy ugyanazzal az el-
bűvölt arckifejezéssel nézzen körbe, mint valószínűleg
én, amikor először tettem be a lábamat a házba. A könyvtár
két emelet magas volt, egy csigalépcső vezetett a másodikra,
és a közepén egy hatalmas kőkandalló állt, körülötte XV. La-
jos korabeli, bíbor bútorokkal. Több ezer könyv töltötte meg
a polcokat, néhány normális méretű volt, néhány vi-
szont nyomhatott vagy tíz kilót.
- Madame, les voilá - mondta Maximus, és a pillantása egy
kicsit tovább időzött rajtam, mielőtt tovarebbent volna.
 Vlad keze a derekamon nyugodott. Még a pulóveremen ke-
resztül is éreztem, hogy megugrott a testhőmérséklete. Zava-
rodottan pillantottam rá, de amikor ő is megszólította Jilliant,
tökéletesen nyugodt volt a hangja. Lehet, hogy semmi különös
- döntöttem el.
Rámosolyogtam, és közben arra gondoltam, hogy spanyol
helyett inkább franciául kellett volna tanulnom az iskolában.
Vlad nyilván szólt a hölgynek, hogy ne rázzon kezet velem,
mert nem mozdult felém, de visszamosolygott, miközben
erős akcentussal megszólított.
- Örülök a találkozásodnak, Leila.
- Én is - feleltem, megtippelve, hogy mire is gondolt.
Aztán Maximushoz intézett néhány mondatot, miközben a
kandalló melletti szék felé intett.
- Azt szeretné, ha kényelembe helyeznéd magad, miközben
elmondod neki, mit láttál - fordított Maximus. Majd kajánul
Vladra mosolygott. - És aranyban kéri a fizetséget, nem
euróbán.
Vlad úgy csettintett az ujjával, mintha ez egy cseppet sem
érdekelné. Én leültem a mutatott helyre. Aztán Vladra pillan-
tottam.
- Jobban le tudnám írni, ha közben foghatnám az egyik
csontot.
- Maximus - szólt Vlad, és az ajtó felé biccentett.
Maximus távozott. Jillian előhúzott egy táblát és pár szén-
ceruzát az oldaltáskájából, közben pedig dudorászott magá-
nak. Maximus pár pillanattal később visszatért, azt hiszem,
egy combcsonttal. A nő szemöldöke a magasba szaladt, de
aztán Vlad mondott neki valamit franciául, ami úgy tűnt,
megnyugtatja.
- Kész vagyok - mondta nekem.
Vlad a székem mögött állt, és a vállamon nyugtatta a kezét.
 - Csak beszélj rendesen, majd én fordítok!
Elvettem a csontot, és az ölembe fektettem. Aztán végig-
futtattam rajta a jobb kezemet, és lehunytam a szememet,
amíg meg nem találtam a fickót, aki elrendelte a támadást.
- Rövid, sötét haja van, benne szürke csíkokkal - kezdtem.
- Az állkapcsa szögletes, kicsit olyan, mint a képregény hő-
söké...
Egy órával később Jillian átnyújtotta nekem a tábláját.
- Ő lenni? - kérdezte.
Egy hamucsíkos hajú, széles homlokú, dús ajkú és ismeret-
len szemszínű, de szúrós pillantású férfi nézett vissza rám. A
jóképű arcot kiemelték a ráncok, amik a férfiak vonásait ka-
rakteresekké tették, a nőket pedig arra sarkallták, hogy azon-
nal időpontot foglaljanak egy botoxkezelésre.
- Egészen hasonlít - mondtam, majd megfordultam, hogy
átnyújtsam Vladnak a képet. - Na? Felismered?
 25. fejezet

VLAD LENÉZETT A KÉPRE, és összevonta a szemöldökét.

Egy hosszú pillanat múlva Maximusra emelte a tekintetét, aki
számomra megfejthetetlen arckifejezéssel rázta meg a fejét.
Aztán Vlad hozzám fordult.
- Az egyetlen ember, akit ismertem, és akire ez a rajz ha-
sonlít, már régen meghalt.
- Ó! - mondtam csalódottan. - Hát, nem tökéletes a máso-
lat, kutakodom még a csontokban. Talán találok egy vagy két
részletet, amit jobban is leírhatnék.
Vlad átnyújtotta a képet Maximusnak.
- Másold le, és mutasd meg Sakálnak! Tudd meg, találko-
zott-e már ezzel a fickóval.
- Sakál még él? - kérdeztem meglepetten.
- Hát persze. Szerinted hol volt idáig Shrapnel?
- Nem tudtam, hogy egész idáig Sakált kínozta! - bukott ki
belőlem, és elfelejtettem cenzúrázni a szavaimat Jillian előtt.
Remélhetőleg nem értette, mit mondtam.
Nem volt ilyen szerencsém.
- Valakit kínoznak? - emelkedett fel Jillian, a kezét a szá-
jához emelte. Aztán kitört belőle egy sor ideges francia szö-
veg, ahogy hátrálni kezdett.
 - Assieds-toi, ce ne sont pás tes oignons - mondta Vlad, és
a szeme zölden világított.
A szavai - akármit is mondott - és a tekintetéből áradó erő
használtak. A nő leült, vonásain a rémületet felváltotta a nyu-
galom. Vlad elégedetten fordult vissza felém.
- Nem csak Shrapnel. Én is mindennap meglátogattam Sa-
kált.
Volt pár dolog, amit nem tudtam megszokni Vladdal kap-
csolatban. Ez volt az egyik. Óvatosabban válogattam meg a
szavaimat.
- De azt mondtad, Sakál nem tudja, ki küldte utánam őket,
akkor minek ez a, öh, fölösleges erőfeszítés?
Vlad megvonta a vállát.
- Szorgalomból.
Senki más nem tudott volna ilyen lezserül kezelni egy egy-
hetes brutális vallatást.
- Az apám kedvelne téged - motyogtam.
Vigyora annyira elütött a témától, hogy ha nem szoktam
volna már hozzá Vlad kiszámíthatatlan természetéhez, meg-
ijesztett volna.
- A legtöbb apa nem kedvel.
- Hát az enyém egy nyugalmazott alezredes, aki szerint a
vízkúra teljesen elfogadható vallatási módszer.
Megint csak megvonta a vállát.
- A tűz gyorsabb. Ha már a családodnál tartunk, van egy
biztonságos telefonszámom, amit megadhatsz nekik. Lassan
értesítened kéne őket, nehogy aggódni kezdjenek, és jelentsék
a rendőrségnek az eltűnésedet.
Megköszörültem a torkomat. Ez egy kellemetlen téma volt,
főleg Jillian előtt, bár úgy tűnt, pillanatnyilag nem érdekeljük
különösebben.
 - Nem probléma. Apámmal csak pár havonta beszélünk, a
húgommal, Gretchennel meg még ritkábban.
Szavaim hatására üresség kezdett terjedni a mellkasomban.
Apa és én a gyerekkorom java részében hadban álltunk egy-
mással, úgyhogy a kapcsolatunk mindig is inkább volt távoli,
mint családias. De Gretchennel régen közel éreztük magunkat
egymáshoz. Minden megváltozott, amikor anya meghalt.
Nem beszéltünk egy éve, a nénikénk temetése óta, és az
a beszélgetés is keserűséget hagyott bennem.
Vlad mosolya eltűnt, arckifejezése most a megbánás és a
cinikusság között hullámzott.
- Néha a család nem hoz békét az embernek. Az öcsém
sokszor próbált megölni. Egyszer azt hitte, sikerrel járt, de
akkorra én már túl voltam a halandó halálon - fintorodott el. -
Ennek ellenére, amikor Radu meghalt, meggyászoltam. A
család mindig pótolhatatlan, akkor is, ha összeférhetetlenek.
Pótolhatatlan. Igen, ez jól leírja az anyukámat. És Brenda
nénit is. Ő nevelt fel minket Gretchennel anyánk halála után,
hogy ne kelljen mindig máshová költöznünk a világban, ami-
kor apát áthelyezik. Brenda néni mesélte el azt is apának,
hogy valami nagyon furcsa történt, amikor a károsult ideg-
végződéseim regenerálódtak, és hogy most az egész tes-
tem elektromos áramot bocsát ki magából.
Megráztam a fejemet, mintha ki akarnám szórni belőle az
emlékeket.
- Azt mondtad, a kép emlékeztet valakire, aki már meghalt.
Lehet, hogy az egyik családtagját ábrázolja, aki hasonlít rá?
Valaki, aki esetleg neheztel rád? - tettem hozzá gondolat-
ban.
- Nincs élő, vér szerinti rokona.
- Biztos vagy benne?
A férfiak sokszor nemzenek titokban gyerekeket...
 - Már több mint száz éve volt vámpír, amikor meghalt;
nem lehetett gyereke - jelentette ki Vlad.
Jillianre pillantottam, hogy lássam, a vámpír szó megijesz-
tette-e, de úgy tűnt, semmi sem zökkenti ki a nyugalmából.
- És mi van, ha nem halt meg? Csak véletlenül hasonlítana
a férfi, aki támadást rendelt el ellened, egy vámpírra, akit is-
mertél? Mi van, ha még mindig él, és...
- Nem él - Vlad mosolya hűvösen kellemes volt. - Szilágyi
Mihály volt az első ember, akit halálra égettem.

Jillian visszavonult az egyik vendégszobába. Vlad szerette

volna, ha pár napig marad, hátha találok még pár érdekes
részletet a névtelen bábjátékosról. De hiába töltöttem a dél-
utánt azzal, hogy az elszenesedett maradványokból kivont
emlékek között bogarásztam, egyedül a bábjátékos fura alakú
gyűrűje tűnt fel. Meg egy jó erős fejfájás.
Vlad magamra hagyott, hogy koncentrálhassak - és kétség-
kívül azért is, hogy segítsen Shrapnelnek szörnyű dolgokat
művelni Sakállal, miközben kikérdezik, hogy ismeri-e a férfit
a fantomképen. Reggel óta nem láttam Maximust, úgyhogy
fogalmam sem volt, ő mit csinál. Azt kívántam, bár bevehet-
nék valamit a fejfájásra, és utána lefekhetnék, de ehelyett a
ház alagsorába mentem. Az elmúlt két nap káosza után nem
volt még alkalmam megköszönni Bennek, hogy felhívta
Vladot, amikor megtámadták a klubot. Nélküle Vlad talán
nem érkezik meg időben, és ropogósra sültem volna.
De amikor bementem a konyhába, senkit sem találtam, pe-
dig közeledett az ebédidő. Kíváncsian követtem egy beszél-
getés foszlányait tovább a folyosón, amíg végül megérkeztem
egy tágas, nyitott társalgóba.
 Ben, Joe, Damon, Kate és még jó páran a magas ablakok
előtt sorakoztak, amin át legnagyobb meglepetésemre fákat
láttam. Ezek szerint nem az egész alagsor volt a föld alatt, és
mivel a ház egy meredek dombon feküdt, nyilván ez magya-
rázta a dolgot. Sandra a kanapén ült, és egy magazint lapoz-
gatott. Amikor felnézett és észrevett, elmosolyodott.
- Leila!
Ben azonnal otthagyta az ablakot.
- Hahó, kislány!
Nemsoká mindenki elhagyta a helyét, és körülvettek. A
meleg fogadtatás emlékeztetett arra a bajtársiasságra, amivel
a cirkuszosok bántak egymással. Nem ismertem még jól eze-
ket az embereket, de látszott, hogy befogadtak maguk közé.
Úgy meghatódtam, hogy legszívesebben mindannyiukat egy-
szerre megöleltem volna, ha nem félek, hogy megrázom őket.
- Jól vagyok, komolyan - ismételtem harmadszorra is. - És
Ben, annyira köszönöm, hogy felhívtad Vladot, és szóltál ne-
ki a támadásról. Éppen időben ért oda.
Ben döbbentnek tűnt.
- Nem tudtam, hogy beszorultál. Azért hívtam Vladot, mert
a saját seggemet féltettem.
Sandra megbökte a könyökével.
- De legalább eszedbe jutott felhívni. Mi mind bepánikol-
tunk. Ezért jutalmazott meg téged Vlad.
- Megjutalmazott? - Ezt nem is említette.
- De még mennyire! Bent jövőre átváltoztatják - tülekedett
oda Joe, és hátba vágta Bent.
Lehet, hogy a román-angol fordításban elveszett valami.
- Mivé? - kérdeztem.
- Vámpírrá - jelentette ki Sandra büszkén.
 Teljesen letaglózott a hír. Ben úgy tűnt, még mindig fe-
szeng, de egy csipetnyi izgatottság és büszkeség azért látszott
rajta. Nyilván vágyott erre.
- Ó! - mondtam, és nem tudtam, mit feleljek. - Gratulálok.
- Gondolj csak bele: jövőre egyikünkből fogsz enni - vi-
gyorodott el Damon, mintha szórakoztatta volna az ötlet. -
Csak ne húzz ujjat Vladdal, vagy te leszel a következő, akit
karóba húz!
- Hé, még lemaradunk a mutatványról - sietett vissza Joe
az ablakhoz.
A többiek követték, kivéve Sandrát, aki megrázta a fejét.
- Én nem szeretem az ilyesmit. Meglep, hogy te lejöttél
megnézni, Leila.
- Micsodát? - kérdeztem, és éreztem, hogy a gyomrom a
bokámig süllyed.
Ben felém fordult az ablaktól.
- Ahogy Vlad karóba húzza Maximust, amiért otthagyott a
klubban.
 26. fejezet

MÉG KABÁTOT SEM KAPTAM MAGAMRA, egyszerűen el-

masíroztam a háznak arra az oldalára, amit magas fasor kerí-
tett el. Most már azt is tudtam, miért. Ha egy szegény turista
erre tévedne, és meglátná Drakula kastélyát, nyil-
ván megijedne a hosszú karók látványától, amikről itt-ott az
áldozatok maradványai lógnak.
Vlad nyilván tudta, hogy jövök, vagy azért, mert hallotta a
gondolataimat, vagy a mérgesen roppanó lépéseimből. A
hosszú gerenda, amit a kezében tartott, amikor megpillantot-
tam az ablakon keresztül, most a földön volt. Maximus mel-
lette állt, ing nélkül, és mintha meg sem érezte volna a hide-
get, amitől nekem az egész testem sajgott. Arcán mogorva,
de rezignált kifejezés terült el.
- Leila - Vlad hangja olyan hétköznapi volt, mintha sörözé-
sen kaptam volna őket. - Túl hideg van hozzá, hogy ilyen ru-
hában járkálj kinn. Menj vissza! Én is megyek nemsoká.
- Miután minden ok nélkül sült kebabot csináltál
Maximusból? - csattantam fel.
Még volt képe úgy nézni rám, minta én reagálnám túl a
dolgot.
 - Ok nélkül? Azt parancsoltam, hogy védjen meg. Ehelyett
majdnem halálra égtél miatta. Azt hitted, megússza azzal,
hogy leszidom?
- De nem gondoltam volna, hogy emiatt karóval mész neki
- vágtam vissza, és közben nagyon igyekeztem, hogy ne ko-
cogjon a fogam, mert az rontotta volna a hatást. - Három
vámpírral küzdött egyszerre, ami rohadtul lenyűgöző volt.
Nem csoda, hogy nem vette észre, mit csinált velem Ezüsthaj.
Vlad keze felszikrázott, Maximus pedig azt motyogta:
- Inkább ne segíts!
- Én vagyok az embereim mestere. - Vlad minden egyes
szót úgy megnyomott, mintha nem érteném a nyelvet. - Nem
számít, mennyire nyűgözött le téged Maximus harca, ahhoz
semmi közöd, hogy hogyan büntetem meg az egyik embere-
met, aki cserben hagyott.
A fejembe szökött a vér. Elvileg a barátnője voltam, nem
valami cseléd, úgyhogy nekem aztán lejátssza itt a Nagy Go-
nosz Vámpírt!
- Ó, most aztán jól megkaptam a magamét! - gúnyolódtam,
és meghajlást imitáltam. - Igazad van, még csak álmodnom
sem lett volna szabad arról, hogy közbeszólok. Majd amíg
Maximus azon a karón lesz, egyedül merengek az ágyamban
azon, milyen ostoba voltam.
- Ne fenyegess megvonással! - felelte röviden. - Úgysem
válik be, és különben is megegyeztünk, hogy nem játszado-
zunk egymással.
Odamasíroztam hozzá, és éreztem, hogy a kezem bizsereg
a dühös elektromosságtól.
- Ez nem fenyegetés. Kiakasztó, hogy meg akarod kínozni
Maximust valami olyasmiért, ami nem az ő hibája volt. Tedd,
amit tenned kell, Vlad, nem tudlak megállítani! De utána én
is teszem, amit tennem kell.
 Vlad lepillantott, és az arckifejezése ideges eltökéltségből
aggodalomba váltott.
- Leila, a kezed.
Odapillantottam, és láttam, hogy ezüst villám nyúlik ki be-
lőle, mint egy csillogó jégcsap. Ökölbe szorítottam a keze-
met, és vettem egy mély levegőt, ahogy megpróbáltam visz-
szatuszkolni az erőmet a testembe.
- Nincs semmi baj - motyogtam. - Korábban is történt már
hasonló; ilyen árammal csaptam keresztül Ezüsthaj hátán,
amikor túl messze voltam ahhoz, hogy elérjem. Lehet, hogy a
véredtől erősebb lett bennem az elektromosság.
Vlad a kezemre bámult, aztán tűnődve nézett Maximusra.
Végül visszafordult hozzám, és elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem óvatosan, mert felismertem bájos
„valami rémesre készülök” arckifejezését.
- Gratulálok, Maximus! Leila megmentett a karóba húzás-
tól. - A mosolya kiszélesedett. - És pontosan tudom azt is,
hogyan köszönheted meg neki.

Maximus szemben állt velem a hatalmas folyosón, mostan-

ra teljesen felöltözött. Az arca sztoikus nyugalmat sugárzott,
de ha én a helyében lettem volna, tetőtől talpig mindennek
lehordtam volna magamat. Csak reméltem, hogy ez kevésbé
fog fájni neki, mint az, hogy keresztüldöfnek egy karót a fel-
sőtestén, de mivel Vlad találta ki, nem hittem ebben túlságo-
san.
- Ne haragudj! - mondtam vagy tucadszorra. Aztán a kezé-
ben tartott késre fókuszáltam, és annyi áramot küldtem felé,
amennyit csak tudtam. Tiszta fehér elektromosság lövellt ki a
kezemből, és a csuklójára csapódott, ronda égésnyomot
hagyva maga után. Az egész teste megfeszült, ami normális
reakció volt, de ezúttal Maximus hátrált is egy lépést. A
kést mégsem dobta el.
- Jobb - mondta Vlad elismerően. - Egy kis gyakorlással
menni fog ez.
Aztán csattintott az ostorral, amit a kezében tartott. Túl
gyorsan mozgott ahhoz, hogy szemmel tudjam követni, de a
kés Maximus kezéből valahogy jó néhány méterrel arrébb a
földre került.
Vlad hozzám fordult.
- A kezét is le tudtam volna szakítani, és ez csak egy egy-
szerű bőrostor. Te képes vagy tiszta energiából korbácsot ké-
szíteni. Hajói használod, akár félbe is vághatsz vele egy em-
bert vagy egy vámpírt.
Ebben kételkedtem. A vámpírok túl gyorsan gyógyulnak
ahhoz, hogy a képességeim halálosak legyenek rájuk, hacsak
nem sikerül valahogy legalább egy órán át hozzájuk érnem a
jobb kezemmel. Maximus kezéről például máris eltűnt az
égésnyom, és a tartása ugyanolyan egyenes volt, mint mindig.
Vlad összevont szemöldökkel masírozott oda hozzám.
- Ha magad sem hiszed el, hogy képes vagy rá, akkor nem
is leszel. Szerinted én így tudtam uralni a tüzet, amikor elő-
ször csináltam lángokat? Nem. Addig csiszoltam a képessé-
gemet, amíg a mostani fegyver lett belőle.
- Magatokra hagyjalak titeket? - morogta Maximus.
Vlad ügyet sem vetett rá, megragadta a kezemet, és úgy
emelte elém, mintha még sosem láttam volna.
- Ez félelmetes fegyver lehet. Eddig csak azt gyakoroltad,
hogyan nyomd el a képességeidet, és mire mentél vele? Ne
akarj megszabadulni tőle, inkább alakítsd a saját tetszésed
szerint!
- És mi van, ha én nem akarom, hogy a fegyverem erősebb
legyen? - Elfáradtam attól, hogy folyamatosan áramot kellett
előállítanom, és ettől rekedtnek hatott a hangom. - Lehet,
hogy az erő a vámpírok számára a hatalom legfőbb jele, de én
soha nem is vágytam erre a képességre. Minden lehetséges
módon tönkretette az életemet, és ha nem iszom vámpír-
vért, akkor végez velem is. Kevesebb erőt akarok, nem töb-
bet.
- Túl akarod élni, nem igaz? - folytatta Vlad könyörtelenül.
- A mostani állapotodban a legtöbb vámpír le tudna győzni.
Egyelőre reménykedhetsz, hogy aki elrendelte az elrabláso-
dat, még nem pletykálta el senkinek a mentális képességeidet,
de ha tudomást szereznek róluk, nagyon népszerű leszel az
élőhalottak között. És ha ez megtörténik, maradhatsz védte-
len, és támaszkodhatsz az én védelmemre örökre, vagy meg-
tanulhatod megvédeni magadat. A te döntésed.
A fene essen belé, amiért pontosan tudja, mit kell monda-
nia nekem! Lehet, hogy érzelmileg és fizikailag is rossz ha-
tással van rám, ha fejlesztem a képességeimet, de még mindig
jobb, mint védtelenül várni, hogy újra megpróbáljanak elra-
bolni.
- Jól van - mondtam hosszú hallgatás után. - Addig fogom
csiszolni a képességemet, amíg a lehető legjobb fegyver nem
lesz belőle.
Vlad végigsimított a sebhelyemen a kezemtől egészen az
arcomig. A hangja elhalkult.
- Először is meg kell szabadulnod a bűntudattól édesanyád
halála miatt. Megbénít.
A szavai pofonként értek.
- Nincs jogod ehhez - kaptam levegő után, és elcsaptam a
kezét. - Erről sosem meséltem neked! Kiloptad a fejemből!
Én felhoztam valaha is azt a napot a folyónál? Nem, mert
nem szabad akaratodból osztottad meg velem, ezért nem
bolygatom! Te se bolygasd ezt, Vlad! Komolyan!
 - Én megyek - motyogta Maximus, és elsunnyogott.
Nem foglalkoztam vele, az előttem álló vámpírra fókuszál-
tam. Vlad a megbánás legkisebb jele nélkül, hajthatatlanul
nézett vissza rám.
- Nem kell felhoznod azt a napot a folyónál, mert rég le-
számoltam a bűntudatommal. De igazad van. Nem szabad
akaratodból osztottad ezt meg velem, úgyhogy nem hozom
fel többet... kivéve, ha hagyod, hogy továbbra is megbénít-
son.
Valami túlcsordult bennem. Szó szerint éreztem, ahogy az
áram pulzál a bőröm alatt, mintha azért könyörögne, hogy
engedjem szabadjára.
- Mindjárt megbénítalak én téged - köptem, és jobb ke-
zemmel a legközelebbi szobor felé csattintottam, ami egy
életnagyságú harcost ábrázolt. Hosszú, fehér áramhullám lőtt
ki a bőrömből, és csapta le a szobor fejét. Egy részem nyilván
visszafogta magát Maximusszal szemben, mert ezúttal az
áram átszelte az egész alakot. A márványfej a földnek csapó-
dott, és ezernyi apró darabra tört.
Maximus visszafutott az előcsarnokba, és halálra váltan
nézte a romokat.
- Az egy ötödik századi görög szobor volt!
A dühöm elpárolgott, ahogy a felfordulásra néztem. Egy-
szerre lepett meg, hogy mit tettem, és éreztem miatta bűntu-
datot. Régen Gretchen mindig összetört dolgokat, amikor dü-
hös volt, és én megesküdtem, hogy sosem csinálok ilyet.
Most megszegtem ezt az esküt - és vele együtt tönkretet-
tem egy felbecsülhetetlen értékű szobrot.
- Sajnálom - pillantottam Vladra, de az arckifejezése belém
fojtotta a szót.
- Látod? - mondta tökéletesen elégedetten. - Félelmetes
fegyver, épp ahogy mondtam. Most, hogy már te is tudod,
mire vagy képes, csak azon kell dolgoznunk, hogy továbbfej-
lesszük.
 27. fejezet

BEFEJEZTEM A ZUHANYOZÁST, és láttam, hogy a hálószo-

bám nappaliba vezető ajtaja nyitva van. Amikor bementem a
fürdőbe, még zárva volt. Motyogás hangja szűrődött be a má-
sik szobából. Kíváncsi voltam, úgyhogy szorosabban magam-
ra tekertem a köntösömet, és belestem az ajtón.
Maga Vlad ült a bőrkanapén, a zakóját levette, a lábát fel-
rakta, és éppen egy vámpírfilmet nézett. Beléptem a szobába.
- Nem tudtam, hogy rajongasz az ilyesmiért.
A tévé felé intett.
- Ezek mindig mulattatnak. Ha nem vérszomjas eunuchok-
nak ábrázolnak minket, akkor gyengeelméjű, depressziós ala-
kok vagyunk, akik állandóan az elveszett emberségük miatt
nyafognak.
- Akkor nyilván imádod az életed filmadaptációit.
- Azok nem adaptációk - felelte hűvösen, és a szeme zöl-
den villant. - Stoker koholmányát adják vissza, ami még csak
nem is hasonlít hozzám, kivéve talán a gúnynevemet - és még
az is helytelen. A Drakula nem azt jelenti, hogy az ördög fia.
Azt jelenti, hogy a sárkány fia, mert akkoriban így ismerték
az apámat.
 Ezt nem kellett volna felhoznom. Arra fogtam a figyelmet-
lenségemet, hogy fáradt voltam, és még mindig feldúlt, ami-
ért Vlad felemlegette anyám halálát, de ahogy a mondás tart-
ja, két rosszból nem lesz egy jó.
- Hagyjuk - motyogtam.
Felemelkedett, és odasétált hozzám azzal a lusta eleganci-
ával, ahogyan egy ragadozó cserkészi be a prédáját, amiről
tudja, hogy úgysem képes lehagyni.
- Jogod van megismerni a férfit, akit a szeretődnek fogad-
tál. A történelemkönyvek jórészt valótlanságokat állítanak
rólam, és bár van bennük némi igazság, a szándékaimat ille-
tően gyakran tévednek.
Amikor odaért hozzám, az ujját felvezette szederszínű kön-
tösöm ujján. A tűz fénye elmélyítette lenyűgöző vonásait, és
mintha rézszínű szemében saját, belső fény táncolt volna.
- Folytasd! - kérte lágyan. - Kérdezz valamit!
Oldalra pillantottam, egyszerre csábított és elbátortalanított
az ajánlata.
- Komolyan, Vlad, csak azt tudom rólad, amit a filmekben
elmesélnek, és arról azt mondtad, hogy hülyeség. Azt se tu-
dom, mit kérdezhetnék...
- Hazug - vágott a szavamba. Inkább állítás volt ez, nem
vád. - Vannak kérdéseid, tedd fel őket!
- Martynak igaza volt? - csúszott ki a számon, mielőtt még
megállhattam volna. - Össze fogod törni a szívemet?
Amint kimondtam, azt kívántam, bár visszaszívhatnám.
Megegyeztünk, hogy a szerelem közöttünk szóba sem jöhet,
én meg itt összetört szívekről beszélek, mint egy ütődött tiné-
dzser. Lehet, hogy ez a jele annak, hogy máris túlzottan ben-
ne vagyok érzelmileg ebben a kapcsolatban?
Nekidőlt az ajtókeretnek, a teste olyan közel volt, hogy ha
mély levegőt vettem volna, érintkezünk.
 - Miért akarnám összetörni a szívedet?
- Mert időnként könyörtelen szemétláda vagy - feleltem
őszintén.
Egy mosoly suhant át az ajkán.
- Ez igaz, de azt akarom, hogy velem maradj. - A feje elő-
rebiccent, és az ajka súrolta a nyakamat, remegéseket szórva
szét a testemben.
Bár élveztem, amit csinál, azért egy leheletnyi csalódottság
is motoszkált bennem. Nem vártam tőle ígéretet, hogy örökké
velem marad, de azért ennél... többet reméltem. Azt akarta,
hogy vele maradjak, de mi történik azután, hogy elkaptuk a
titokzatos ellenségét, és már nem kell a házában élnem?
Megpróbálkozunk egy távkapcsolattal, úgy, hogy én az Ál-
lamokban vagyok, ő meg itt? Vajon megkér majd, hogy ma-
radjak? Ha igen, maradnék?
- Érzel irántam bármi mást is a vágyon kívül? - erőltettem
ki a kérdést. Addig nem is tudatosult bennem, mennyire fon-
tos a válasza, amíg el nem hagyták a szavak a számat. Ja, jó
mélyen benne voltam.
Az ajka továbbra is a bőrömön kalandozott, olyan finoman
érintve, mint egy tollpihe, és minden idegességem ellenére ez
számtalan bizsergést indított útjára, miközben a válaszára
vártam.
- Megkérdőjelezted a hatalmamat a legalacsonyabb rangú
személyzetem szeme láttára - mondta végül. - És mit tettem?
- Újra és újra megrázattad velem Maximust - feleltem,
mert nem tudtam, hova akar ezzel kilyukadni.
- Gyengébb büntetést adtam neki, és közben azt is megmu-
tattam neked, hogyan növelheted az erődet - folytatta csábító-
an sima hangon. - Ha a vágyon kívül semmi mást nem érez-
nék irántad, akkor Maximus egy hétig azon a karón lógna, és
te, kedves betolakodóm, már nem lennél itt.
 Hát, nem képeslapra való szavak, de attól még ugyanúgy
felcsillantották bennem a boldogságot. Oké, lehet, hogy ez
nem szerelem, de legalább számára is valami igazi. Ez egy-
előre elég volt. Mielőtt még Vlad is megkérdezhette volna,
hogy mit érzek iránta - ez egy olyan kérdés volt, amit az el-
szabadult érzelmeimmel nem voltam kész megválaszolni -,
témát váltottam.
- Ez rád vall. Két legyet egy csapásra: egyszerre büntetted
meg Maximust, és dolgoztál a képességeimen.
Szerettem volna könnyednek tűnni, de nem volt egyszerű,
miközben az ajka minden érintésére megfeszült a lábujjam.
Vagy működött az elterelés, vagy nem is volt kíváncsi, mit
érzek, mert inkább a szavaimra válaszolt, nem a gondolataim-
ra.
- Ahogy mondtam: szorgalmas vagyok.
A válaszáról eszembe jutott az apró információ, amit sike-
rült kihalásznom, miközben átnyálaztam ma az emlékeket.
- A bábjátékos - kezdtem, de elakadt a lélegzetem, amikor
már a fogai incselkedtek a nyakammal, és ezúttal két jól
érezhető, hegyes agyara is volt. - Volt egy furcsa gyűrűje.
Kicsit olyan volt, mint a tiéd, csak ennek valami madár volt
az elején, nem sárkány.
Vlad ajka megtorpant.
- Milyen madár?
- Talán holló? Nehéz megmondani, mert csak akkor láttam
a gyűrűt, amikor beszéd közben gesztikulált.
Vlad eltűnt a szobájában, mielőtt még befejezhettem volna
a mondatot, a köntösöm meglebbent a gyorsaságától. Megle-
petten pislogtam. Pillanatokkal később megjelent, a kezében
egy kitépett papírt tartott.
- Ez az a kép, amit láttál?
 Kivettem a sárga lapot a kezéből, nem értettem a nyelvet,
amin a régi írás készült, de az ikont felismertem.
- Igen, ez az. Azt hittem, hogy egy ág van a madár szájá-
ban, de most, hogy látom, ez inkább egy karika.
Vlad motyogott valamit románul. A hangsúlyból arra kö-
vetkeztettem, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták
el a száját.
- Mi a baj? - Felismerte a szimbólumot, szóval a gyűrű
tényleg nyom volt. Ez pedig jó dolog, nem igaz?
Rám nézett, és az arckifejezése olyan vad volt, hogy majd-
nem elhátráltam.
- Azon a gyűrűn a Corvinus család címere van. Utoljára
Szilágyi Mihály kezén láttam ilyen gyűrűt.
- Akire a fantomkép is hasonlított - feleltem lassan. - Azt
mondtad, őt halálra égetted, de egyre gyűlnek a véletlenek.
- így igaz - felelte feszülten. Aztán a pillantása átsöpört raj-
tam. - Öltözz melegen! Elmegyünk.
 28. fejezet

TÖBB MINT EGY ÓRA REPÜLÉS UTÁN úgy tűnt, kezdek rá-
érezni. Ne nézz le! - a jeges szél pokolian csípte a szememet.
Mindkét karoddal kapaszkodj Vladba! - nem azért, mert attól
féltem, leejt, hanem mert testének melegétől a karomat nem
éreztem jégtömbnek. Ugyanezért fontam körül a lábammal is.
Képzeld azt, hogy hullámvasúton ülsz! - ez segített, hogy ne
féljek, amikor váratlan kanyart vett, vagy ereszkedni kezdett.
A legfontosabbra akkor jöttem rá, amikor végre letett a
földre: Ne próbálj azonnal járni! Összezavarodott egyensúly-
érzékem miatt úgy éreztem, mintha a lábaim különböző hosz-
szúságúak lennének, és rosszul számítottam ki a lépéseimet.
Ha Vlad nem kap el, arccal a hóba zuhanok.
- Miért is nem jöttünk a limóval? - motyogtam.
Vlad visszatekerte a sálamat a nyakam köré, mert valami-
kor útközben félig lecsúszott a kabátomra.
- Mert ha valaki figyeli a házat, nem akarjuk, hogy köves-
senek, és lássák, hova megyünk.
Végre körbenéztem, és elakadt a lélegzetem. Az ősi kas-
tély, templom, udvar és torony romjait jól elhelyezett díszfé-
nyek világították meg. Úgy tűnt, néhány épületet, például egy
téglaalapon nyugvó, sápatag tornyot teljesen felújítottak, de
mások összeomlottak. Korláttal elkerített járdák és táblák
mutatták, hogy ezen a helyen gyakran fordulnak meg turisták,
de ezek a modern tárgyak kilógtak a vén téglák és kövek kö-
zül. Szinte éreztem, hogy az ősi romokban ezernyi emlék lük-
tet és nyúl felém. Egy helyben álltam, és magamba ittam a
látvány szépségét, a szelet és a közeli vasút hangjait, ez volt
az egyetlen zaj páraeregető szusszanásaimon kívül.
- Ez a tergovistyei fejedelmi udvar. - Valami megbújt
Vlad hangsúlyában, amit nem tudtam hova tenni. - Sosem
gondoltam, hogy egyszer visszatérek ide, de itt temettem el
Szilágyi maradványait.
Csak néztem Vladot, és arra gondoltam, mennyire beleillik
ebbe a környezetbe. Szikár, durva jóképűségében, szélfútta
hajában, elszánt arckifejezésében éppen annyi barbár pompa
bujkált, mint ebben a helyben. Vlad sok szempontból emlé-
keztetett ezekre a romokra: a múlt egy zabolázatlan darabja
volt ő is, akit körülvett a modern civilizáció.
- Itt éltél, amikor herceg voltál?
Rám villantott egy rövid, fáradt mosolyt.
- Nem sokáig. Amíg vajda voltam, végig azon fáradoztam,
hogy Havasalföld ne essen áldozatul az ellenségeinek. Nem
sok időm volt az udvarban lazítani.
Aztán a torony felé indult. Átugrott egy félig leomlott falat,
és felém nyújtotta a kezét.
Rávillantottam a szememet, és ügyet sem vetve a kezére,
ugyanolyan könnyedén ugrottam át a fal felett, mint ő.
- Valamikor tornász voltam, emlékszel?
Újabb cinikus mosolyt küldött felém.
- Emlékszem, de nem azért, mert meséltél róla. Sosem be-
szélsz a baleseted előtti időkről.
Ebbe belesétáltam - gondoltam, ahogy óvatosan végiglép-
kedtem a düledező udvaron. Korábban ő felajánlotta nekem,
hogy bármit kérdezhetek tőle. Túl későn jöttem rá, hogy eb-
ben az ajánlatban csapda van. De ha kérdezni tudtam, akkor a
válaszadástól sem riadhatok vissza.
- Gyerekkoromban nagyon jól ment a torna. - Ezt már el-
csípte a gondolataimból, de úgy tűnt, szavakkal is hallani
akarja. - Olyan jól, hogy tizenhárom éves koromban esélyt
kaptam, hogy versenyezzek az olimpiai részvételért. Csak az
volt a gond, hogy apát Németországba küldték állomásozni.
Mehetett volna egyedül egy évre, vagy magával vihetett vol-
na minket is háromra. Ha megyünk, elveszítem az edzőmet,
az edzőhelyemet... vagyis a legjobb esélyemet, hogy bekerül-
jek az olimpiai csapatba.
Most már a torony szélénél jártunk. A táblákon körülötte
az állt románul és angolul, hogy odabenn megismerhetjük
Vlad Dracul „igaz” történetét, mellette pedig képek is szere-
peltek, amik egy cseppet sem hasonlítottak a férfira, aki mel-
lettem állt. Vlad a torony háta felé került, és intett, hogy kö-
vessem.
Úgy tettem, és kezemet a kabátomba tűrtem. Bár kesztyűt
viseltem, metsző hideg volt. Vlad a torony tövéhez térdelt, és
az ujját végighúzta a megfakult téglákon.
- Szilágyi kardja beszorult ide, amikor megpróbálta levágni
a fejemet - mutatott egy repedésre, amit észre sem vettem,
amíg meg nem kocogtatta. Aztán felemelkedett, megfordult,
és hat hosszú lépést tett az ellenkező irányba, majd megint
letérdelt.
- És itt temettem el.
Nekiállt eltakarítani a havat. Már majdnem megkérdeztem,
miért nem hozott ásót, amikor olyan erővel nyomta a kezét a
fagyott földbe, hogy a talaj megremegett.
Ja, az ásó fölösleges is lenne.
 Némi megkönnyebbüléssel figyeltem a tevékenységét,
amikor megkérdezte:
- És azután? - A szavaiban fenyegetés csendült, ha nem fe-
lelnék.
Ahogy felhorkantam, fehér párafelhő emelkedett az ajkam-
ról.
- Egyszerre akarod szó szerint és metaforikusán is felhány-
torgatni a múltat?
A szeme zölden világított haja fátylán át, ahogy rám pillan-
tott.
- Egy csomó dolgot tudok egyszerre csinálni.
Nem azért válaszoltam, mert ő is megígérte, hogy minden
kérdésemre felel. Hanem mert nem riadt meg a legsötétebb
bűnétől, amikor szembetalálkozott vele, úgyhogy én hogy
kerülhetném továbbra is az enyémet?
- Könyörögtem neki, hogy válassza az egyéves küldetést,
és menjen nélkülünk, vagy hagyja, hogy ott maradjak Brenda
néninél, és részt vehessek a válogatón. Csak az érdekelt, hogy
bejussak a csapatba, és dühös voltam, amiért apa munkája
mindent tönkretett. - Keserűen sóhajtottam fel, ahogy eszem-
be jutott, milyen ostoba voltam. - Anyának egyik megol-
dás sem tetszett, azt mondta, semmi sem fontosabb, mint
hogy a családunk együtt maradjon. És akkor elmondtam neki,
mit találtam egy héttel korábban apa holmija között, amikor
kempingcuccokat kerestem.
Vlad már több mint egy méternyit haladt lefelé, a földku-
pac, amit kiásott, sötét foltnak tűnt a havon. Ahogy elhallgat-
tam, megállt, és parancsoló pillantása rám nehezedett.
- Okos ember létére elég nagy ostobaság volt a sporttáská-
jában hagyni egy összegyűrt levelet egy nőtől, akivel lefeküdt
- folytattam. - Elmondtam anyának, hogy apa megcsalta.
Nem azért, mert úgy gondoltam, joga van tudni, hanem bosz-
szúból, amiért apa tönkretette az olimpiai álmaimat, és amiért
anya nem hagyta, hogy a nénikémnél maradjak. Ez voltam
én. Egy kórosan nárcisztikus kis rohadék.
Vlad nem folytatta az ásást, de még mindig ott térdelt a
hóban, és furcsa pillantással nézett rám. Másodpercekbe is
belekerült, amíg megfejtettem, mit látok az arcán. Együttér-
zést. Nem csoda, hogy nem ismertem fel. Még sosem láttam
rajta ezt az érzelmet.
Elfojtottam egy nevetést.
- Pont ez az, ami miatt végül sajnálsz?
- Csak egy elkényeztetett gyerek voltál, aki gonosz dolgot
művelt. Megérdemelted volna, hogy elfenekeljenek, és szoba-
fogságra ítéljenek, de nem érdemelted meg, hogy mindent
elveszíts.
Letöröltem a hirtelen serkent nedvességet a szemem sarká-
ból.
- Igen? A nénikémnél akartam maradni, és megkaptam,
amit akartam. Anya, a húgom és én beköltöztünk Brenda né-
nihez, amikor anya azt mondta apának, hogy menjen Német-
országba egyedül, amíg ő kitalálja, mihez fog kezdeni. Egy
hónappal később tornádó tarolt le egy csomó fát a környé-
ken. Aztán hallottam egy kutyát nyüszíteni az udvarunkon.
Furcsa volt - a kutya csak ült ott, körülötte mindenfelé fa-
ágak. Nem láttam a leszakadt vezetéket. Odamentem, hogy
elhordjam a törmeléket... és utána már csak arra emlékszem,
hogy a kórházban tértem magamhoz. - Egy durva sóhaj sza-
kadt fel belőlem. - Az orvos azt mondta, szerencsés vagyok,
amiért az áramcsapás az udvar túloldalára röpített. Különben
ropogósra sültem volna a vezetéket fogva. De amit senki nem
tudott megmagyarázni, hogy miért halt meg anyám a testem-
ben maradt áramtól, amikor segíteni próbált, miközben
ugyanaz az áram engem nem ölt meg.
 - Miért? - húzta el a száját Vlad, és ezzel odalett az együtt
érző arckifejezése. - A dolgok néha csak megtörténnek, Leila.
Te túlélted. Ő nem. Az okokon gondolkodni legalább olyan
lényegtelen, mint amilyen hiábavaló.
Mindazok után, amin keresztülmentem, tudtam, hogy igaza
van. De ettől még nem múlt el a fájdalom, amit az anyukám
halála miatt éreztem, sem a bűntudat, amiért szétszakítottam a
családomat.
Vlad újra ásni kezdett. Vagy veszített a türelméből, vagy
lejjebb kevésbé volt fagyos a föld, mert egyre gyorsabban
haladt.
- Már megint naiv vagy. Az apukád hűtlensége tépte szét a
családodat. Te csak a hírnök voltál.
Ezt a részt még senkinek nem mondtam el, és kétszer is
neki kellett futnom, mielőtt a szavak kipréselődtek hirtelen
összeszűkült torkomon.
- Ő meg akarta oldani a dolgokat. Megcsalta anyát, de még
mindig szerette, és amikor ő meghalt... egy része annyira hi-
báztatott engem, hogy emiatt inkább elkerült. Sosem mondta,
de láttam, amikor megérintettem. - A hangom megbicsaklott.
- Ez a legnagyobb bűne.
Vlad abbahagyta az ásást, és felemelkedett, de felemeltem
a kezemet.
- Ne! Most jobb szeretném, ha rideg lennél velem, mert ha
nem, akkor eszembe fog jutni, mennyire fájt, és azt nem aka-
rom.
A szavak szakadozottak voltak, de legalább sikerült vissza-
tartanom a könnyeimet. Vlad egy hosszú pillanatig csak né-
zett rám megfejthetetlen arckifejezéssel. Végül letérdelt, és
újra ásni kezdett. Egy pár perccel és egy magasabb földku-
paccal később valami hosszút és fehérest húzott elő
a lyukból.
 Egy csontot.
- Pont ott, ahol lenned kell - motyogta Vlad.
Ez valóban cáfolhatatlan bizonyítéknak tűnt, hogy Szilágyi
nem lehet a bábmester, de közelebb léptem, és kinyújtottam a
kezemet.
- Hadd győződjem meg róla!
Vlad felvonta a szemöldökét, de a jobb kezembe ejtette a
csontot.
Hirtelen elöntöttek a férfi szenvedéssel teli utolsó percei-
nek emlékei. Halálra égett, amit sejtettem, de nem láttam
Vlad arcát a lángokon át. A bábmesterét viszont igen, az arca
soványabb volt, és szürke csíkos haja hosszabb, de a vonásai
összetéveszthetetlenek. Újabb kusza emlékek vették át ennek
a helyét gyors egymásutánban, és csak jó szándékú bűnt mu-
tattak. Hosszú, földműveléssel töltött napokat láttam, és egy
kisgyereket, aki egy vályogház mellett játszik. Egy név vib-
rált át az emlékeken. Josef Itt valami nagyon hibádzott.
Amikor visszaküzdöttem magamat a tűzhalál pillanatához,
megláttam, amit nem vettem észre először a fájdalom és a
pánik függönyén át. A bábmesteren ott volt a gyűrűje, amit
akkor is láttam, amikor elrendelte a támadást, csakhogy ezút-
tal maga végezte a piszkos munkát. A férfit, akit
itt eltemettek, Josefnek hívták, és ugyanaz a vámpír égette
halálra, aki nem olyan rég megpróbált megölni engem.
 29. fejezet

MEGINT VÁMPÍROK GYŰRŰJÉBEN találtam magam, mi-

közben próbáltam egy gyilkos nyomára bukkanni a hátraha-
gyott nyomai segítségével. De ezúttal senki nem kényszerí-
tett. A késői óra és a fáradtságom ellenére most azonnal meg
akartam találni ezt a nyomorultat, nem akartam várni. Már a
sír mellett megpróbálkoztam volna vele, ha Vlad nem ragasz-
kodik hozzá, hogy előbb térjünk vissza a kastélyába.
Amint megtaláltam a nyomot Josef gyilkosához, követtem.
A falikárpitos szoba a hatalmas kandallójával és csodás fal-
burkolatával eltűnt, és helyette egy betondoboznak látszó he-
lyen találtam magam. A szoba egyöntetű szürke színei miatt
egy pillanatra azt hittem, múltbeli emléket látok. Aztán meg-
láttam a barna faajtót a vastag, fekete vaszsanérokkal. Színes
képek, semmi homályosság. Ez azt jelentette, hogy a jelenben
járok. A szoba sarkában egy takaró méretű irha alatt feküdt a
rejtőzködő bábmesterünk, és aludt.
Ha helyesek voltak a megérzéseim, Josef gyilkosa és az én
elrablásom kitervelője Szilágyi Mihály volt - a vámpír, akiről
Vlad azt hitte, hogy évszázadokkal ezelőtt megölte.
- Megvan - mondtam ki hangosan.
 A vámpír mélybarna, szúrós tekintetű szeme kipattant.
Most, hogy már színesben láttam, észrevettem, hogy a csíkok
a hajában nem szürkék, hanem szőkék. A ráncok is kevésbé
tűntek élesnek az arcán, de lehet, hogy csak azért, mert most
nem vonta össze a szemöldökét olyan mérgesen, mint amikor
legutoljára láttam. A bőre tipikusan vámpírsápadt volt, de az
arca őrzött némi színt. Nyilván nemrég evett. Marty mindig
úgy nézett ki egy nagyobb étkezés után, mint aki elpirult.
- Erre nem számítottam. - A bábmester ugyanazzal a lehe-
letnyi akcentussal beszélt, mint Vlad.
A faajtóra pillantottam, de még mindig zárva volt. Félelem
kúszott fel a gerincemen. Vlad szólt volna, ha ez is gondolat-
olvasó - próbáltam megnyugtatni magam.
A vámpír úgy nyújtózott, mintha szunyókálásból ébredt
volna.
- Sok minden változik háromszáz év alatt, én kis elmeké-
mem.
Ó, a francba!
- Baj van - mondtam ki hangosan. - ő is olyan, mint te,
Vlad. Hall engem a fejében.
Vlad halkan káromkodott, én pedig belekapaszkodtam az
egyetlen védelembe, amim volt. Gondolatban elkezdtem dú-
dolni a legidegesítőbb nyolcvanas évekbeli számot, ami
eszembe jutott. A vámpír elfintorodott.
- Hagyd abba!
Gondolatban feltekertem a hangerőt. Köszönöm, Bones!
- Szilágyi Mihály! - szólítottam meg hangosan. - Rájöttünk
a tervére!
Csak blöfföltem, de hála a dalnak, ami a fejemben harso-
gott, a vámpír ezt nem tudhatta. Lelökte magáról a takarót, és
láttam, hogy alatta fekete melegítőnadrágot és vastag pulóvert
visel.
 Felült, és gúnyos mosoly jelent meg az ajkán.
- Úgy tűnik, megbosszulta magát, hogy elkaptalak. Leg-
alább már tudom, Hogy talált meg téged Vlad olyan gyorsan.
Attól féltem, áruló van az embereim között, de a képességeid
igazán figyelemreméltóak.
- Mások is mondták már - feleltem, gondolatban még min-
dig bugizva.
Megint megrándult az arca.
- Muszáj ezt a rettenetes számot énekelned? Már újkorában
is hallgathatatlan volt.
- Hogy csinálta? - kérdeztem, de nem számítottam válasz-
ra. - Hogy élte túl, amit Vlad tett? Általában egy kupac ha-
munál többet nem hagy maga után.
Ettől Szilágyi újra elmosolyodott.
- Egy ősön osztozunk. Ha Vlad eleget töri rajta a fejét, rá
fog jönni magától.
- Meg tudod mondani, hol van? - kérdezte Vlad.
- Nem - feleltem, és hirtelen megértettem. - Nyilván számí-
tott rá, hogy jövök, ezért van ugyanabban az ablaktalan be-
tonszobában, amiben akkor láttam, amikor elrendelte a táma-
dást. Idebenn semmi sincs, csak egy irhatakaró, és még a ru-
hái is olyan átlagosak, hogy semmit nem lehet leszűrni belő-
lük.
Szilágyi egyetértőén vonta meg a vállát.
- Gondoltam, lehetséges, hogy megtalálhatsz egy tárgy
alapján, amit megérintettem. Mit gondolsz, miért akartalak
annyira megszerezni?
- Vagy megölni - emlékeztettem rá nyersen.
Ismét csak megrántotta a vállát.
- Aki nem az én oldalamon áll, az ellenség. - Aztán felra-
gyogott mélybarna szeme. - Még mindig átállhatsz az én ol-
dalamra, Frankie. Az ügyes kis elmeblokkolásodnak köszön-
hetően Vlad még csak rá sem jönne. Vezesd őt oda, ahová
mondom, és biztosíthatlak, hogy soha többé nem kell éhbér-
ért a trambulinon ugrálnod.
- Nem, mert halott leszek - horkantam fel. - Sakál végezni
akart velem, amint már nem leszek hasznos. Higgyem el,
hogy maga más lesz?
- Miért ölnék meg valakit, akinek ilyen páratlan képességei
vannak, ha használhatom arra is, hogy elérjem a céljaimat? -
kérdezte sima hangon.
- Ó, élethosszig tartó fogság, jól hangzik - gúnyolódtam. -
Kösz, de nem.
Szilágyi arca olyan könyörtelenné keményedéit, amit már
más emberek emlékeiben is láttam.
- Azt hiszed, Vlad el fog engedni? Úgy tesz, mintha kedves
lenne? Máskor is megjátszotta így magát, de csak egy bolond
dől be neki.
- Nem jutok vele semmire - mondtam Vladnak, és Szilágyi
kötekedésére oda sem figyeltem. - Van valami, amit szeret-
nél, hogy átadjak neki, mielőtt megyek?
- Igen. - Vlad hangja kellemes volt. - Mondd meg neki,
hogy ha legközelebb találkozunk, letépem a fejét, és vécét
csinálok belőle.
- Gyűlöli magát - summáztam Szilágyinak.
- Fogadd el az ajánlatomat, amíg még van rá lehetőséged! -
felelte a vámpír.
Bontottam a kapcsolatot. A börtönszem, szürke szoba pla-
fonja toronymagasra nyúlt, és megjelentek előttem a minden-
féle jeleneteket ábrázoló szőttesek. Vlad ujjai doboltak a kar-
fán, és gyenge füstszag áradt belőlük. Mögötte Maximus
mozdulatlanul állt, de Shrapnel fel-alá járkált a szobában.
- Hogy lehet még mindig életben? - motyogta.
 A kérdés ugyan valószínűleg nem nekem szólt, de én vála-
szoltam rá:
- Nem ment bele a részletekbe. Mondott valamit arról,
hogy Vladdal egy ősön osztoznak, és hogy Vlad kitalálhatja,
ha eleget töri rajta a fejét.
Néhány hosszú pillanatig csak a lángok pattogását hallot-
tam. Aztán Vlad felröhögött, de ez most kifejezetten otrom-
bának hatott, nem is hasonlított a normális, félig dorombolás-
szerű, félig jókedvű kacagására.
- Az övé Tenoch torzító képessége.
Mindenki arcára megértés költözött, kivéve az enyémet.
- Az mi?
Vlad olyan keményen dobolt a karfán, hogy apró szikrák
születtek a nyomán.
- Tenochnak, a vámpírnak, aki átváltoztatott engem, szá-
mos képessége volt. Ezek közül az egyik az, hogy száraz héj-
já torzul, ami egy vámpír számára egyet jelent az igazi halál
megjátszásával. Szilágyit is Tenoch változtatta át, de míg én
Tenoch tűzirányító képességét örököltem, nyilván Szilágyi
kapta az eltorzítást. Ezért hittem, hogy halálra égettem, pedig
nem volt halott. Az a mocskos bitorló csak megjátszotta a
halált.
Repülés. Pirokinézis. Torzítás. Milyen más vámpírtulaj-
donságok fognak még szembejönni velem?
- Mi történt közted és Szilágyi között? - kérdeztem, hogy
elvonjam a saját figyelmemet a halhatatlanok ijesztő képes-
ségeiről. - Hogyhogy háromszáz évvel később még mindig
végezni akartok egymással?
A Vlad körül áradó füstszag erősödött.
- Amikor először ültem börtönben, még kisfiú voltam, és
az oszmán törökök tartottak fogva. Másodjára már vámpír
voltam, és a bebörtönzőm Magyarország királya volt, akit a
nagybátyja, Szilágyi Mihály bűvölt meg, hogy tartson fogva.
Emberi szövetségeseim képtelenek voltak kiszabadítani, és
mivel a vámpírnemzőm halott volt, Szilágyi azt tehetett ve-
lem, amit csak akart, anélkül hogy a vámpírtársadalom szá-
mon kérné érte. Meg akart törni, hogy rajtam keresztül ural-
kodhasson Havasalföldön, ahogyan az unokaöccsén keresztül
ült Magyarország trónjára, de - itt hidegen elmosolyodott - én
nem török meg. Mencheres nélkül Szilágyi megölt volna. Ő
volt Tenoch leghatalmasabb leszármazottja, és kijelentette,
hogy a védelme alatt állok, pedig tiltakoztam, hogy én nem
akarok egy mocskos török alattvalója lenni. De mivel Szil-
ágyi félt Mencherestől, életben tartott.
Évekkel később a szabadságom fejében el kellett vennem
Magyarország királyának terhes unokatestvérét, és a maga-
ménak kellett nyilvánítanom a gyereket. Szilágyi úgy tett,
mintha a szövetségemre lenne szüksége, hogy legyőzze az
oszmánokat, így rávette a királyt, hogy segítsen nekem visz-
szaszerezni Havasalföld trónját, de közben titokban lepaktált
a szultánnal.
Vlad szünetet tartott, az arcán vad mosoly villant.
- Amikor eljött a háború ideje, az egyház fizetett Magyar-
országnak, hogy csatlakozzon hozzám a török elleni harcban.
Az én hadaim el is mentek a csatába. Szilágyi viszont meg-
győzte a magyar csapatokat, hogy maradjanak otthon, de a
pénzt sosem adta vissza. Helyette meséket talált ki a gonosz-
ságomról, és mindenfelé terjesztette őket. A népem szenve-
dett a hazugságai és a kapzsisága miatt, és a hírnevemet any-
nyira megtépázta, hogy a szövetségeseim elhagytak. Amikor
az öcsém rám támadt, hagytam, hogy az országom azt higgye,
meghaltam, és a fiam ülhessen a trónra. Aztán nem sokkal az
uralkodása megkezdése után meggyilkolták. Két évszázad-
dal később rájöttem, hogy Szilágyi küldte a bérgyilkost, és
sarokba szorítottam a tergovistyei fejedelmi udvarban, ahol
egészen máig azt hittem, hogy halálra égettem.
Összerezzentem. Egy dolog a hajba kapás, egy másik az
évszázadokon átívelő, heves gyűlölet.
- Miért várt volna Szilágyi ilyen sokáig, hogy a nyomodba
eredjen? - Nyilván nem volt az a könnyen felejtő és megbo-
csátó típus.
Újabb mosolyt villantott rám, amiről előbb jutottak eszem-
be véres kések, mint jókedv.
- Miután azt hittem, meghalt, megkerestem és kiirtottam
mindenkit Szilágyi vérvonalában, ugyanígy a barátait és a
szövetségeseit is. Nyilván évszázadokba került elég támoga-
tást és hatalmat gyűjtenie, hogy rám támadhasson. Ha egye-
dül jött volna utánam, megöltem volna.
Most, hogy Szilágyi akcióba lendült, sem ő, sem Vlad nem
áll le, amíg az egyikük végül tényleg meg nem hal.
- Legalább nem hallja a gondolataimat, amikor kapcsoló-
dom hozzá - próbáltam a nem épp rózsás helyzet jó oldalát
nézni.
Vlad pillantása rám röppent.
- Hogyhogy?
- Bones tanította, hogy ha nagyon idegesítő dalokat játszol
a fejedben újra meg újra, az hatásos gondolatolvasás ellen.
Rajtad akartam kipróbálni, de változtak a dolgok.
- Juttasd eszembe, hogy öljem meg Bonest, ha legközelebb
találkozunk - morrant rám.
Az, hogy az ellensége ilyen sokáig az orránál fogva vezet-
te, láthatóan a düh egy egészen más szintjére juttatta Vladot.
Nem véletlenül lángolt így a kandalló, és amilyen erősen do-
bolt rajta, azt hittem, menten fűrészporrá aprítja a szék karfá-
ját. Kedvem lett volna csendben az ajtó felé araszolni, mégis
maradtam a helyemen, és a fejleményeken tűnődtem.
 - Shrapnel, szólj az őrségnek, hogy szedjék össze Leila
családtagjait, és hozzák ide őket! - szólt Vlad, én pedig telje-
sen megdöbbentem.
A termetes, kopasz vámpír bólintott, és távozott, én pedig
tátott szájjal fordultam Vlad felé.
- A családomat? Minek?
- Szilágyi megkért, hogy árulj el engem, és te nem tetted -
mondta. - Legközelebb úgy próbál majd maga mellé állítani,
hogy foglyul ejti a szeretteidet. Ezért hozzuk ide őket.
- Nem fogja megtalálni a családomat. Még az igazi neve-
met sem tudja. Állandóan Frankie-nek szólít.
Vlad tekintete fáradt volt.
- Már elkezdett nyomozni utánad. Még ha a testedben futó
áram miatt sosem használtál bankkártyát, akkor is mindenki-
nek van papíralapú nyoma.
Ezért figyeltettem őrökkel az apukádat és a húgodat, amió-
ta megjöttél.
- De hogy? Te még a vezetéknevemet sem tudod, nemhogy
a családtagjaim nevét!
- Leila! - egyetlen érzelem sem színezte a hangját. - Martin
megadta a teljes nevedet, az apád nevét, a húgod nevét és a
lakhelyüket az első tíz percben, amikor beszéltem vele.
Mintha gyomron vágtak volna. Hányingerem támadt, ami
vacak ízt hagyott a számban.
- Addig kínoztad, amíg elárulta.
- Nem, azt mondtam neki, ha nem beszél, legközelebb té-
ged kérdezlek - hangzott a kérlelhetetlen válasz.
Eszembe jutott Marty ijedt kérdése, amikor először láttam
őt. Tényleg jól vagy, Frankie? Vlad felhasználta ellene az
irántam érzett szeretetét, és hagyta, hogy azt higgye, ha ő
hallgat, azért én fogok brutális büntetést kapni.
 Ahhoz sem kellett gondolatolvasónak lennem, hogy rájöj-
jek, mire kellettek Vladnak a személyes információk. Ezzel
biztosította be magát, ha esetleg meggondolnám magamat, és
nem akarnék segíteni. Ugyanolyan könyörtelenül használta
volna fel őket ellenem, amilyen könyörtelenül engem hasz-
nált fel Marty ellen. A dühöm keveredett az epével. Nem
csoda, hogy Vlad tudta, mit fog Szilágyi legközelebb lépni.
Pontosan ugyanúgy gondolkodtak.
Vlad hallhatta minden gondolatbeli vádamat, de nem szólt
semmit, és hallgatása maga volt a beismerés. Felkeltem, oda-
sétáltam, ahol ült, és minden erőmmel pofon vágtam.
Maximus úgy festett, mint aki menten agyvérzést kap, de
Vlad arckifejezése nem változott, leszámítva az élénkpiros
kéznyomot az arcán, ami gyorsan elhalványult.
Vissza sem néztem, úgy masíroztam ki a szobából, a düh
megacélozta a gerincemet, de úgy éreztem, a szívem apró da-
rabkákra repedt. Martynak végül is igaza volt. Ez a gondolat
kísértett, miközben felfelé haladtam a kőlépcsőn. Amikor
végre megérkeztem a szobámba, bezártam magam mögött az
ajtót.
 30. fejezet

A NAP MÁR FÉLIG A HEGYEK KÖZÉ KÚSZOTT, amikor

Maximus belépett a könyvtárba. Nem volt még hat óra, de az
éjszaka errefelé korán köszöntött be, és végeláthatatlannak
tűnt, amikor az embernek nem jött álom a szemére a dühtől és
az idegességtől. Az előző este javát azzal töltöttem, hogy
a kilincset bámultam, hogy lássam, Vlad megpróbál-e bocsá-
natot kérni. Nem lett volna valami nagy elvárás, akkor sem,
ha egy középkori fejedelemről volt szó. De a kilincsem nem
mozdult. Egész nap arról győzködtem magamat, hogy ez jó
dolog.
- Shrapnel hívott. Nemsoká megérkeznek - jelentette ki
Maximus.
A szavaitól elöntött a megkönnyebbülés. Még mindig dü-
hös voltam Vladra azért, amiért megfigyelés alatt tartotta a
családomat, de még mindig nagyobb biztonságban voltak itt,
mint Szilágyi kezében. Lehet, hogy nem voltam pompon len-
getős hangulatban, de azért még nem pártoltam el a Vlad-
csapattól. Ha Szilágyi nem rángatott volna bele ebbe a halha-
tatlan viszálykodásba, még mindig az enyhe telet élvezném
Martyval Gibsontonban, nem pedig Romániában ülnék azon
rágódva, hogy mit fog szólni az apám és a húgom, amiért át-
rángatom őket a fél világon - ráadásul egy darabig haza sem
mehetnek.
De amikor követtem Maximust ki a könyvtárból, és meg-
láttam az ismerős, sötét hajú alakot az előcsarnok végében, az
idegesség vetekedett a bennem bugyogó haraggal. Azonnal
elkezdtem a dalszöveget mondogatni magamban, hogy elrejt-
sem a gondolataimat. Igaz, hogy tegnap felpofoztam, és aztán
egész nap kerültem, de azért egy kis abszurd részem még-
is csalódott volt, amiért nem keresett.
Minél közelebb értem, annál kényelmetlenebbül éreztem
magamat. Háttal állt nekem, és a kezét összefonta a háta mö-
gött, a mandzsettáját kis fekete ékkövek díszítették. A kabátja
a térdéig ért, és az anyag olyan sima volt, hogy csakis kasmír
lehetett. Ébenfekete nadrágja alól kivillant a csizmája. Ami-
kor mellé értem, láttam, hogy a gallérját ugyanolyan csillo-
gó kövek díszítik, mint a mandzsettáját, de szénfekete inge
elég visszafogott volt ahhoz, hogy az összhatás ne hivalkodó
legyen, hanem elegáns. A haját hátrafésülte, a szigorú stílus-
tól szemöldöke egy szárny két ívének tűnt, ráadásul jól ki-
hangsúlyozta éles arccsontját és sötét árnyékkal raj-
zolt állkapcsát, valamint azokat a megbabonázó, rézszínű
szemeket.
Hirtelen alulöltözöttnek éreztem magamat barna melegí-
tőmben és bézs garbómban. Miért nem vettem fel inkább az
indigószínű ruhát? És belehaltam volna, ha legalább egy kis
sminket kenek magamra?
Vlad ajka megrándult. Rájöttem, hogy miközben végig-
mértem, elfelejtettem a dalt ismételgetni a fejemben, de a
„Do You Really Want to Hurt Me?” című szám szövege pil-
lanatnyilag túl jól illett a helyzethez.
 - Egy Culture Club-szám? - Most már lefelé biggyedt a
szája. - És még te vádolsz azzal, hogy gonosz és szokatlan
büntetéseket alkalmazok.
- Ez nem vicces - motyogtam, és hagytam, hogy egy fekete
haj tincs a sebhelyem elé hulljon. Nem volt tudatos, inkább
amolyan megszokás, de amikor Vlad pillantása követte a
mozdulatot, a gúny eltűnt az arcáról.
- Minden egyes apró részed gyönyörű, Leila. Ezt egy nap
majd el is hiszed nekem.
Elfordultam, és átkoztam magam, amiért összeszorult a
mellkasom a szavaitól és mélyen vibráló hangjától. A hízel-
gés még nem teszi jóvá, amit tett. Erre kellett koncentrálnom.
Megint elfelejtettem eltitkolni előle a gondolataimat, de
Vlad nem válaszolt. Előhúzott egy hosszú, lapos dobozt a ka-
bátja alól.
- Ez a tiéd.
Csak bámultam rá, de nem nyúltam érte. Ékszerdoboznak
tűnt, és a méretéből ítélve valami nagy volt benne. Ő is olyan
fickó volt, aki azt hitte, bármilyen szörnyűséget csinál is, el-
nézik neki, ha valami csillogó ajándékkal áll elő?
Felszegtem az államat.
- Ha elfogadom az ajándékot, az olyan, mintha azt monda-
nám, hogy minden rendben van köztünk, és ez nem igaz.
Nem kellett volna megütnöm, én is hibás vagyok, de az ék-
szer még nem változtat azon, hogy... ó!
Vlad felcsapta a doboz fedelét, miközben én beszédet tar-
tottam. Szívem szerint vasvillával tömködtem volna vissza a
számba a szavakat, amikor megláttam, mi van benne. Egy pár
hosszú, fekete kesztyűt láttam, az egyik egy leheletnyit vasta-
gabb, mint a másik. Megérintettem őket, és csodálkozva pis-
logtam. A tapintásukból éreztem, hogy különleges gumikesz-
tyűk, de kívülről egyszerű bőrnek tűntek, és nem vol-
tak nagyobbak, mint egy átlagos kesztyű.
- Az anyag vékony, de biztosítottak róla, hogy a kesztyűk
felfognak bármekkora feszültséget tizenkétezer voltig - jelen-
tette ki Vlad, és némi gonoszkás felhang színezte a szavait,
amikor hozzátette: -, bár nem csillognak.
Valaki öljön meg, most!
De megmenekültem a kínos helyzetből, amit túlzó kijelen-
tésem okozott, amikor kinyílt a bejárati ajtó, és betört rajta a
hűvös szél. Shrapnel először Vlad felé hajolt meg, aztán fe-
lém, miközben nyitva tartotta az ajtót a mögötte érkezőknek.
- Ezt a baszott nagy helyet figyeld! - kiáltott fel egy isme-
rős hang. A húgom, Gretchen minden volt, csak illedelmes
nem.
Kikaptam a kesztyűket a dobozból, és felhúztam a jobb ke-
zemre valót. Vlad eltette a dobozt a zakójába, és segített fel-
venni a balt, mert a vastagabb anyag miatt nehezebben ment.
De még így is vagy ezerszer vékonyabb volt, mint az az ipari
kesztyű, amit Marty szerzett nekem a floridai elektro-
mos művek egyik alkalmazottjától. Erre senki nem figyelne
fel, az meg szinte vonzotta a kérdéseket.
- Köszönöm! - motyogtam.
A keze elidőzött rajtam, melegét még az anyagon keresztül
is éreztem.
- Szívesen.
- Leila!
Gretchen hangja vonta magára a figyelmemet. Úgy sikerült
megcsodálnia a helyet, hogy közben mérges tempóban masí-
rozott előre. Egyenes, fekete haját rövidebbre vágatta, amióta
utoljára láttam, de annak ellenére, hogy legalább egy fél na-
pot töltött repülőn, a sminkje ugyanolyan tökéletes volt, mint
mindig: kiemelte szép vonásait, telt ajkát és pisze orrát. Az
enyémnél pár árnyalattal sötétebb kék szeme most rám vil-
lant.
- Milyen szarságba kevertél bele minket? - kérdezte.
- Neked is szia, Gretchen! - feleltem szárazon.
Aztán a hangom elakadt, amikor megláttam a férfit, aki
mögötte érkezett. Hugh Dalion hajában most már több volt az
ősz szál, de még mindig ugyanolyan rövidre nyíratta a frizu-
ráját, mint alezredes korában. Szürkéskék szeme óvatosan, de
csodálattal pillantott végig Vlad házán, és bár már bottal járt,
még mindig a tekintély és a visszafogott keménység légköre
lengte körül.
Lenyeltem a gombócot, ami felszaladt a torkomba.
- Szia, apa!

SENKI nem hazudik nálam rosszabbul a világon - gondol-

tam egy órával később. Próbáltam halogatni azzal, hogy no-
szogattam a családomat, menjenek fel a szobájukba kipakol-
ni, de Gretchen nem vette be a dolgot, és az apám sem.
Vlad sem segített kitalálni valami fedősztorit. Nem, ő egy
pillanatnyi habozás nélkül Vladislav Basarab néven mutatko-
zott be, de a neve jelentősége egyszerűen elkerülte a csalá-
dom figyelmét. Shrapnel nem szolgált nekik sok magyarázat-
tal, miközben begyűjtötte őket, úgyhogy Vlad rám hagyta,
hogy valami gigantikus hazugságot adok be a családom-
nak, vagy az igazságot.
Természetesen a gigantikus hazugság mellett döntöttem.
- Egy maffialeszámolás szemtanúja voltál, és most egy ro-
mán tanúvédelmi programban veszel részt? - Az apám élesen
pillantott körbe a lenyűgöző, kétemeletes könyvtárban. - Lá-
tom, errefelé máshogy néz ki az ilyesmi, mint Amerikában.
Várj csak, amíg meglátod a ház többi részét!
 - Hát, Románia járásokból áll, és Vlad, izé, a polgármeste-
re egy csomónak. Mivel az európai maffia elől bujkálok, a
román... - Vajon itt is rendőrségnek hívják őket? - hatóságok
azt gondolták, hogy az ő otthona lenne a legbiztonságosabb
számomra, amíg izé, el nem kapják a rosszfiúkat - fejeztem
be bénán.
Vlad elfordult, de még láttam, hogy megrándul a szája.
Oké, pont akkora hülyeségnek hangzott, mint amekkora volt,
de abban bíztam, majd ő kitalál valamit. Vagy legalább több
mint két perccel előbb szól, hogy legyen időm jobb történetet
összerakni.
Talán szólt volna korábban, ha nem kerülöd egész nap -
gúnyolódott egy alattomos kis hang a fejemben.
Bekaphatod - csattantam vissza gondolatban.
Vlad felköhögött, ami a húgomnak és az apámnak nem
tűnt furcsának, de az én pillantásom összeszűkült tőle. A
vámpírok nem köhögnek. Most épp elnyomott egy nevetést?
- Biztos vagyok benne, hogy Vlad szívesen elmondja a
részleteket, ha kérdésetek van - tettem hozzá jeges hangon.
Vigyora, amit rám villantott, beigazolta a gyanúmat, hogy
az előbb kinevetett.
- Nem, nagyszerű munkát végeztél.
Apa összevonta a szemöldökét, és egy új ránc jelent meg
az arcán, ami nem volt ott, amikor legutoljára találkoztunk.
- Meddig kell Gretchennek és nekem itt maradnunk, veled
együtt bezárva? - kérdezte a szokott módján, minden kertelés
nélkül.
Ez itt a milliódolláros kérdés. Mély levegőt vettem.
- Nem tudjuk biztosan. Lehet, hogy csak néhány hét az
egész. Lehet, hogy néhány hónap.
A húgom felpattant, de így is csak százhatvankét centi volt.
 - Nem várhatod, hogy ilyen sokáig parkolópályára tegyem
az életemet! - visította. - Nekem munkám van, és barátaim, és
terveim...
- Ne kiabálj! - szólt rá apa.
Én sosem tudtam lecsendesíteni Gretchent, amikor dühön-
geni kezdett, de apa szavaiban több évtizednyi parancsoszto-
gatás gyakorlata csendült. A húgom elhallgatott, de a pillan-
tása azt ígérte, van még ott, ahonnan ez jött.
Apa visszafordult felém.
- És ha úgy döntünk, hogy nem akarunk veled bujkálni?
Akkor mi lesz?
- Elkapják, megkínozzák és végül megölik magukat azok,
akik a lánya nyomában vannak - felelte Vlad csevegő hang-
nemben.
Eltátottam a számat az egyenességén. Gretchen döbbenten
kapott levegő után. Vlad rám nézett, és megrántotta a vállát,
mintha azt mondaná, te akartad, hogy segítselek ki.
Az apám Vladra meresztette a szemét, nyíltan méregetve
őt. Számtalan embert láttam már megijedni ettől a pillantás-
tól, de Vladra nem volt hatással. Állta a tekintetét, és a kel-
lemes félmosoly nem tűnt el az arcáról.
- Még mindig vannak kapcsolataim a felsőbb körökben -
jelentette ki apa. - Leilát a saját országában is meg tudják vé-
deni.
Vlad felvonta a szemöldökét.
- Az ő képességeivel? Nyilván ön sem szívesen fedné fel a
lányát a kormánya előtt. Bedugnák valami rejtett kutatóla-
borba, és soha többé nem jutna ki onnan.
Eltéveszthetetlen gúnnyal mondta ki a „kutatólabor” szót.
Apa állkapcsán megrándult egy izom.
- Szóval maga tud a képességeiről?
 Vladdal egyazon kanapé két végén ültünk, ő lazán, én fe-
szülten, de erre elkapta a kezemet, és megcsókolta.
- Meglehetősen alaposan ismerem a képességeit.
Gretchen szeme kiguvadt, miközben apa arca elsötétült.
Vlad nem is fogalmazhatott volna egyértelműben.
- Oh, innen inkább átveszem én - mondtam.
- Hogy bírja ki az érintését? - szaladt ki a húgom száján,
ahogy összefonódó kezünket nézte. - Nem fáj?
Megragadtam az alkalmat, hogy megváltoztassam a témát.
- Ezek a kesztyűk különleges gumiból készültek. Blokkol-
ják az áramot.
Gretchen pillantása Vladra röppent, de a hitetlenség még
mindig ott ült az arcán.
- Ja, de hogy csináljátok a többit? Hacsak nincs valami
speckó áramálló cucca a micsod...
- Gretchen! - szakította félbe az apám.
Az arcom lángolt. Egy szót se szólj!- figyelmeztettem gon-
dolatban Vladot, és láttam, hogy rázkódik a mellkasa az elfoj-
tott nevetéstől.
- Természetesen immunis rá - szűrtem a fogaim között.
Nem tudtak a vámpírokról, és akkor is ezt mondtam, ami-
kor azt magyaráztam, hogy hogyan tudok együtt dolgozni
Martyval. Ha figyelembe vesszük, hogy a többi cirkuszi mu-
tatványosnak milyen furcsa képességei voltak, az áramimmu-
nitás nem tűnt olyan nagy dolognak.
Gretchen lecsillapodott, de apám zord ábrázata azt sugallta,
hogy ő nem vesz be semmit abból, amit az elmúlt egy órában
mondtam.
- Beszélni akarok azzal, aki Leila védelméért felelős.
Vlad mosolya közönyös és kihívó volt.
- Épp azt teszi.
 - Akkor valaki mással akarok beszélni - felelte röviden az
apám.
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani - vágtam
rá. Vlad majd megkéri az egyik emberét, hogy játssza el a
román tanúvédelem tisztjét, és ha minden kötél szakad, még
az elmekontroll is működhet. Utáltam a gondolatát is, de az
apám élete fontosabb volt.
Egypercnyi súlyos csend után Vlad felemelkedett. Nem
engedte el a kezemet, így én is felkeltem vele, éreztem apám
pillantásának súlyát még akkor is, amikor mosolyt ragasztot-
tam az arcomra.
- Vacsoránál még beszélünk - mondtam. - Addig is bizto-
san szeretnétek kifújni magatokat, kipakolni, és öhm, izé...
felfrissülni.
- Shrapnel, kérlek, mutasd meg a vendégeknek a szobáju-
kat! - parancsolta Vlad kellemes hangon, ami éles kontraszt-
ban állt a szobában kavargó feszült légkörrel.
A hatalmas, kávészínű vámpír megjelent az ajtóban.
Gretchen felállt, és megrázta felém a fejét.
- Ez egy elcseszett helyzet, Leila.
Nem is tudod, mennyire - gondoltam.
 31. fejezet

AMINT KÍVÜL ÉRTÜNK a családom látóterén, kihúztam a

kezemet Vladéból, és felfelé indultam a negyedik emeletre.
Egyenesen a lambériás nappaliba mentem, nem a hálószo-
bámba.
- Ha van is rá esély, hogy rendbe hozzuk a dolgokat ket-
tőnk között - és már az is őrület, hogy egyáltalán fontolóra
veszem ezt a lehetőséget akkor egy hatalmas bocsánatkéréssel
kell kezdened - szögeztem le mindennemű bevezetés nélkül.
Keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt. így, hogy még a
lenyűgöző ékkövek is hozzáadtak amúgy is parancsoló tartá-
sához, úgy éreztem, összemegyek, de nem hagytam, hogy
megfélemlítsen. Kihúztam magam, és toppantottam a lá-
bammal.
Lepillantott.
- Ennek most meg kéne ijesztenie? - kérdezte. A hangja
éles volt, mint a szaténba burkolt acél.
- Nem, hanem azt kéne megértetnie veled, hogy komolyan
beszélek - szűrtem a fogaim között.
Amikor beléptünk a szobába, a kandallóban még nem égett
a tűz. Most lángok lobbantak, mintha bomba robbant volna.
Rájuk pillantottam, aztán Vladra, és én is keresztbe fontam a
karomat.
- Ennek most engem kéne megijesztenie?
- Biztonságba helyeztem a családodat Szilágyi elől. - A tűz
magasabbra csapott a kandallóban. - Mégis ultimátumokat
adsz, és követeled, hogy kérjek bocsánatot?
Éveken át profi szinten tartottam kordában az érzelmeimet.
Alig két hete találkoztam Vladdal, és máris olyan robbané-
kony voltam, mint a bőröm alatt szaladgáló áram.
- Értem, hogy te egy olyan időszakban születtél, amikor ta-
lán még menő volt valakit a családjával zsarolni - csattantam
fel -, de a huszonegyedik században már nem az! Most komo-
lyan, hogy lehet, hogy ez meglep téged?
Felvonta a szemöldökét.
- Még nem voltunk szeretők, amikor először megfigyelés
alá helyeztem a családodat.
- Ne próbálj nekem ilyesmivel takarózni! - emeltem fel a
hangom, mert alig hittem a fülemnek.
- Tudod, mikor hagytam utoljára megtorlás nélkül, hogy
valaki nekem támadjon?
- Ne válts témát! - motyogtam, de elöntött a szégyen. Az
erőszaknak semmilyen okból sem lehet helye egy kapcsolat-
ban. Nem volt mentségem arra, amit tettem, és ezt jól tudtam.
Közelebb ólálkodott.
- A tegnap estét kivéve egyetlen ilyen alkalom volt. Láttad
a sebeket a testemen, de nem mindegyik származik harcból.
Sokat akkor szereztem, amikor kisfiúkoromban bebörtönöz-
tek és folyamatosan vertek. Az azóta eltelt évszázadokban
kevés embernek engedtem, hogy barátságból megérintsen,
még kevesebbet fogadtam szeretőmnek, de egynek sem
hagytam, hogy dühből, megtorlás nélkül... te mégis megütöt-
tél, és én nem tettem semmit. - A hangja elmélyült. - Ha eb-
ben nem találsz megfelelő bocsánatkérést, akkor egyáltalán
nem ismersz engem.
A zavarodottság is a bennem kavargó érzésekhez szegő-
dött. Vlad szeme smaragd fénnyel ragyogott, a lángok magas-
ra csaptak a kandallóban heves érzelmei jeleként, de amikor a
keze közé fogta az arcomat, az érintése végtelenül gyengéd
volt. Egyetlen gondolat nélkül hajtottam a fejemet a tenyeré-
be, és a kétségbeesés és az öröm furcsa elegyét éreztem. Az
agyam azt mondta, sikítva kéne rohannom ebből a kapcsolat-
ból, de az igazság az volt, hogy nem akartam.
- Esküdj meg nekem bármire, ami neked szent, hogy sosem
fogsz bántani senkit, aki fontos nekem! Ha ezt nem tudod
megtenni, akkor véget kell ennek vetnünk, Vlad.
Lehet, hogy nem akartam elengedni, de mást sem akartam
magammal rántani a futóhomokba.
Lehajtotta a fejét, borostájának durva selyme végigkarcolta
az arcomat.
- Amíg nem próbálnak ártani nekem vagy az enyémeknek,
addig esküszöm.
Feltételekhez kötötte az esküjét, de az ő közelében min-
denhez feltételek kötődtek. Lehunytam a szememet, miköz-
ben ő letolta a garbóm nyakát, és ajka a nyakamra vándorolt.
Erős, sebhelyes kezével még mindig az arcomat fogta. Nyel-
ve érintésétől édes reszketések keltek útjukra a testem-
ben, közelebb húzódtam, és megragadtam a gallérját. Mély,
gyomorból eredő morgást hallatott, és szorosabban magához
rántott, a másik keze a hátamat masszírozta, miközben a szája
érzékien ingerelte a nyakamat.
Aztán ahogy megéreztem a fogait, levegő után kaptam.
Agyarak feszültek a torkomnak, kemény, hosszú élük érintése
egyszerre volt fenyegető és túlontúl érzéki. A szája egyre
keményebben feszült a nyakamra, a nyelve, a fogai, az agya-
rai addig izgatták a legérzékenyebb pontjaimat, amíg a szí-
vem őrülten dobolni kezdett, és olyan vággyal simultam hoz-
zá, amit szavakkal nem tudtam volna megfogalmazni. Újabb
morgó hangot hallatott, mire a mellbimbóm fájdalmasan fe-
szült a melltartómnak, nedves voltam, és égetett a vágy.
- Leila! - a karjai körém fonódtak, a hangja elsötétült, vad-
állati lett. - Itt az idő.
Azt hittem, a szexre gondol, amiben benne lettem volna, de
aztán a szemfogai mélyebbre ereszkedtek, most már a hegyük
feszült a nyakamnak, nem a felszínük. A bőröm felhasadt
alattuk, és élesebben kaptam levegő után, amint mélyebbre
hatoltak.
Aztán a sikkantásom nyögésbe váltott, ahogy átjárt az ér-
zés. Mintha a szájából forróság áradt volna át az ereimbe,
hogy beborítsa az egész testemet. Lázasnak és kábának érez-
tem magam, miközben a váratlan gyönyörhullámtól hátrabi-
csaklott a fejem, és elgyengült a térdem. Tudtam, hogy a
vámpírharapás méregszerű anyagot hordoz, de nem tudtam,
hogy erősebb, mint a morfium, és erotikusabb, mint az előjá-
ték. A pulzusom lüktetett a szája alatt, és amikor Vlad először
szívni kezdte a vérem, a gyönyör olyan intenzitással áradt
szét a nyakamból az ágyékomba, hogy az izmok összerándul-
tak odalenn, és majdnem elélveztem.
Egy morgás hangzott fel a torkomnál, aztán Vlad végig-
húzta a hajamon az ujjait, majd hátrébb húzta a fejemet, mi-
közben újra szívni kezdett, és még több gyönyör öntött el.
Úgy éreztem, minden széthullik körülöttem, a világ beszű-
kült, nem maradt belőle semmi, csak a leírhatatlan érzés,
ahogy a vérem Vlad szájába áramlik. Az erőm elhagyott, és
ha nem szorított volna magához acélos kézzel, biztosan eles-
tem volna. Amikor újra szívott, a zihálásomból kiáltás fakadt,
és egyre növekvő vággyal fúrtam a körmömet a hátába. Azt
akartam, hogy bennem legyen, és csendes, de határo-
zott invitálás gyanánt hozzádörgöltem a csípőmet.
Vlad ajka hirtelen elhagyta a nyakamat, és a hely, ahol
megharapott, egyszerre érződött fagyosnak és perzselőnek.
- Azt akarod, hogy megöljelek? - morogta.
Zavartan pislogtam, aztán meghallottam Maximus hangját
az ajtó túloldaláról:
- Akkor ölnél meg, ha nem hoztam volna el azonnal ezt az
információt.
Nem hallottam Maximust kopogni, pedig, gondolom, meg-
tette. Vlad még mindig szorosan ölelt. Szeme smaragd ragyo-
gásából és hasamnak feszülő keménységéből úgy éreztem,
közel áll ahhoz, hogy elküldje Maximust melegebb éghajlat-
ra, vagy csúnya véget kívánjon neki. De aztán megeresztett
egy érdes sóhajt.
- Várj itt!
Csalódottság keveredett a vágyba, amitől az ágyékom lük-
tetett. Vlad hátrasimította a hajamat, aztán lehajolt, hogy még
egyszer, utoljára vágyakozón megnyalja a nyakamat.
- Biztosan fontos, különben nem merne most zavarni - mo-
tyogta, aztán elhúzódott, és rám nézett. - Vagy ha nem az,
megölöm, és azonnal visszajövök hozzád.
Szívem szerint nevettem volna, de nem voltam biztos ben-
ne, hogy viccel.
- Megértem.
A testem viszont nem értette. Elfojtott vággyal égett, a
nyakam továbbra is jégforró reszketéssel lüktetett. Megérin-
tettem, és éreztem a két lyukat. Vlad pillantása követte a
mozdulatomat, és a szemét megint elöntötte a smaragd.
- Szeretem látni rajtad a jelemet.
 Ha önelégültnek tűnt volna, miközben ezt mondta, biztosan
megsértődöm, de az arcán csak egyszerű birtoklási vágy ját-
szott. Ez amolyan vámpírdolog lehet.
Egy vigyorral villantotta rám a fogát.
- Pontosan, amolyan vámpírdolog.
Erősen megcsókolt, és ezzel megint bennem rekesztette a
szuszt, pedig épp kezdtem rendezi a gondolataimat. A vér-
veszteség számlájára írtam, hogy amikor végül elengedett, le
kellett ülnöm.
- Visszajövök, amint tudok - mondta, aztán feltépte az aj-
tót. - Maximus - üdvözölte a merev arcú vámpírt a túloldalon.
- Remélem, jó okod volt rá.
Az ajtó bezáródott mögöttük, én pedig lehunytam a sze-
memet, és vettem pár mély lélegzetet. Kevesebb, mint egy
perc múlva az ajtó ismét kinyílt.
- Leila!
Vlad baljóslatú hangjától minden maradék vágyam sem-
mivé lett, és olyan gyorsan álltam fel, hogy majdnem elbot-
lottam.
- Mi a baj?
Odalépett hozzám, és megfogta a karomat.
- Velem kell jönnöd.
 32. fejezet

LESÉTÁLTAM VLAD ÉS MAXIMUS KÖZÖTT a szűk kőlép-

csőn. Tizenöt méterenként mindig egy pihenőhöz értünk, és
keresztülmentünk egy őrzött fémajtón, ami egy újabb sor le-
felé tartó lépcsőt tárt fel előttünk. A háznak ezt a részét nem
fűtötték, úgyhogy a leheletemből fehér pamacsok szület-
tek. Bár Vlad odaadta a kabátját, végig dideregtem. Idelenn
áram sem volt, úgyhogy ha nem lobbantotta volna lángra a
fáklyákat, vakon haladtam volna a szemkápráztató sötétben.
Tudtam, hogy csak a képzeletem játszik velem, de úgy érez-
tem, mintha az alagút falai szikráznának az emberek kétség-
beesett emléklenyomataitól, amiktől csak még jobban retteg-
tem. A legkevésbé sem vágytam a várbörtönbe, mégis éppen
oda tartottunk.
Az utolsó őrzött ajtó egy barlangszerű területre nyílt, ami
tökéletesen sötét volt, amíg Vlad meg nem gyújtott pár fák-
lyát. Először a bilincseket szúrtam ki, amik egy központi osz-
lopra voltak felszerelve. Ahogy közelebb értünk, láttam, hogy
szokatlanul vastagok, és befelé álló ezüsttüskék szegélyezik
őket. Különböző magasságukból és méretükből azon-
nal kitaláltam a rendeltetésüket.
 Az oldalsók tartották a csuklót, a köztük lévő volt a nyak-
nak. A lentebbi szélesebb a derekat fogta, az alatta lévő kettő
a combot, és a földhöz legközelebbiek a bokákat. Az oszlop a
kőből kivájt, szerencsére üres cellák felé nézett velünk szem-
közt. Ismerve Vladot, azért pont így helyezte el, hogy a fog-
lyok láthassák, mi történik azzal a szerencsétlennel, akit
odabilincseltek. Az oszlop és a cellák között három mély
lyuk volt, és a sötét foltokból ítélve úgy sejtettem, általában
karókat tartottak. Ezek szerint Vlad nem csak szabad téren
szeret kínozni.
- Sajnálom, hogy szükség van erre - jelentette ki Vlad, és
megragadta a csuklónak szánt bilincseket.
Szavai baljósán és hátborzongatóan visszhangoztak a föld
alatti termek falán. Én is azt kívántam, bár ne lenne erre
szükség, de egy szót sem szóltam, miközben levettem a kesz-
tyűmet, és a kabátjába tűrtem. Aztán odaléptem, és nekidől-
tem a magas kőfalnak. Ahogy Vlad a kezembe helyezte a bi-
lincset, éreztem a fém jeges, kérlelhetetlen súlyát.
Fogalmam sincs, mennyi ideig sikítottam, de a torkom
égett, mire visszanyertem az irányítást önmagam felett annyi-
ra, hogy el tudjam különíteni a valóságot az emberek emléke-
itől. Az arcom nedves volt a könnytől, és olyan erőszakosan
rázkódtam, hogy a tagjaimban nemcsak a szörnyű emlékek
okozta fantomfájdalmat éreztem, hanem sikerült tény-
leg megsérülnöm reakcióm hevességétől - ilyen még sosem
fordult elő.
Persze sosem tapasztaltam még ilyet az eddig átélt emlékek
során. Amikor rájöttem, hogy Vlad karjába zuhantam, először
olyan mély undort éreztem, hogy egy ordítás szakadt fel seb-
zett torkomból:
- Eresszelneérjhozzám!
 Olyan hirtelen engedett el, hogy a földre zuhantam. Ösz-
tönből szorítottam az oldalamhoz a jobb kezemet, nem tettem
le a földre, hogy tompítsam az esést. Egyetlen kupacban zu-
hantam le, de így legalább nem áramlottak belém új emlékek
a kőpadlóból, és ez volt a legfontosabb.
- Segítsek? - kérdezte óvatosan semleges hangon
Maximus.
A kérdés valószínűleg nem nekem szólt, de én válaszol-
tam:
- Nem, csak adj egy percet!
A hangom még mindig nyers volt. Ültem a földön, és pró-
báltam összeszedni szétrepedt érzelmeimet, miközben átölel-
tem magam, hogy egy kis meleghez jussak. Hiba volt, amit
nem követtem volna el, ha tisztábbak a gondolataim. Amint a
jobb kezem megérintette Vlad kabátját, egy újabb emlék csú-
szott a tudatomba.
Meztelenül álltam egy szekrény előtt, ami a hálószobám
túloldalán volt. Egyetlen gombnyomásra ruhák gördültek elő
sor sor után, némelyik hétköznapi, némelyik ünnepélyes, né-
melyik olyan díszes, hogy legfeljebb szertartások alkalmával
használható. Az államat dörgöltem, ahogy azon gondolkod-
tam, melyiket válasszam. Nem üdvözölhetem akármiben
a családját. Annál többet érdemel. Végül egy hosszú kabátot
választottam, amit a nyakán és a mandzsettáján fekete zafír-
berakások díszítettek.
Ez jó lesz. Talán a kesztyű is segíteni fog, hogy csillapítsa
a dühét. Éppen időben készült el.
A kép eltűnt, ahelyett hogy Vladot csodás meztelenségé-
ben láttam volna a hálószobájában, a nyomasztó várbörtön-
ben hajolt éppen fölém. Felpillantottam rá, tetteinek emléke
ezúttal egészen más miatt rázott meg.
 - Csak a családom miatt öltöztél ki? - A váratlanul figyel-
mes gesztustól el kellett fojtanom egy kuncogást. - Hogy le-
hetsz ugyanaz az ember, aki ezt a rengeteg szörnyűséget tet-
te? Nem egyszerűen sokoldalú és összetett vagy... inkább ski-
zofrén!
Vlad mellém térdelt, smaragd csillogás hálózta be a sze-
mét, olyan volt, mint a macskáé, amikor fény esik rá.
- Mindannyian többek vagyunk, mint a bűneink összessége
- mondta nyugodt hangon. - Ezt te jobban tudod, mint az em-
berek java, Leila.
Aztán felém nyújtotta a kezét. Ahogy néztem rá, a tapasz-
talatoktól, amiket az emberek bilincsen hagyott emlékeiből
gyűjtöttem, kivert a víz. Aztán más képek homályosították el
őket, a saját emlékeim, amelyek nem is különbözhettek volna
jobban ezektől. Lassan a tenyerébe helyeztem a kezemet, és
hagytam, hogy felsegítsen. Visszasétáltam a bilincsekhez,
és igyekeztem elnyomni a reszketésem. A második alkalom
mindig könnyebb - emlékeztettem magamat. Vlad elrendelte,
hogy hozzák be a családomat, de Maximus nem tudta elérni
Martyt. Lehet, hogy kutya baja, de az is lehet, hogy segítség-
re van szüksége, és ezt csak úgy deríthetem ki, ha követem
a nyomot, amit ezeken a bilincseken hagyott aznap, amikor
Vlad kivallatta.
Mielőtt megragadtam volna a béklyókat, megböktem Vlad
kabátjának a szélét, és halványan elmosolyodtam.
- Jól döntöttél. Nagyon fess voltál.
Felvonta a szemöldökét.
- Ez csak természetes.
Csak ráztam a fejemet fáradhatatlan arroganciáján, ez
ugyanakkor megadta az utolsó löketet, hogy megragadjam a
bilincseket. Ugyanazok a borzasztó emlékek torpedózták meg
az elmémet, de ezúttal számítottam rájuk, és sokkal halvá-
nyabbak voltak, így keresztül tudtam küzdeni magamat raj-
tuk, amíg megtaláltam a nyomot, amit kerestem.
Ahogy megvolt, addig koncentráltam, amíg minden más el
nem tűnt.
Legnagyobb ijedelmemre az új környezet, ahol találtam
magamat, nem tűnt sokkal jobbnak, mint ahol valójában vol-
tam. Ezúttal a sötét kőfalak helyett beton vett körül, minden
színt egy faajtó és Marty elöl vérfoltos inge jelentett.
Szilágyi Mihály állt előttem, ismét jellegtelen ruhát viselt,
és egy vértől csöpögő kést szorongatott. Vele volt az ezüst
hajú vámpír is, aki eltörte a lábamat, és otthagyott meghalni.
Épp lefogta Martyt, és egy meggyújtatlan cigarettát rágcsált
unottan.
Elengedtem a kapcsolatot, és morgás szakadt fel belőlem,
ami egy olyan részemből származott, amiről nem is tudtam,
hogy létezik.
- Megtaláltam Martyt. Szilágyi elkapta.

- Nem - ismételte Vlad.

A kandalló előtt járkáltam. Bár Vlad olyan tűzvészt ger-
jesztett benne, hogy a rácsok alig tudták visszatartani a lán-
gokat, én a csontjaimban dideregtem.
- Jogom van beszélni a nyomorulttal, aki elrabolta a bará-
tomat csattantam fel. - Mivel nincs meg a telefonszáma, az
egyetlen lehetőségünk, hogy a képességeim segítségével lé-
pek kapcsolatba vele.
Vlad hátradőlt a XV. Lajos korabeli bíbor széken, az egyik
könyökét megtámasztotta a karfán, és az állát a tenyerén
egyensúlyozta. Úgy tűnt, mintha teljesen nyugodt lenne, ki-
véve a szemét, ami hajthatatlan hévvel tapadt rám.
 - Ha kapcsolódsz Szilágyihoz, az lesz a válasza, hogy any-
nyira megkínozza a barátodat, amennyi ahhoz kell, hogy
megtörjön. Ezért fogta el Martint. Azt akarja, hogy lásd, mit
tesz vele, de ha nem leskelődsz, akkor nem fog fáradozni ve-
le.
A hajam meglibbent dühös lépteimtől.
- Már így is elég szépen összeszabdalta Martyt. Szilágyi
nem vár senkire!
- Azt csak azért tette, hogy információt nyerjen - hangzott
a könyörtelen válasz. - De Martin nem fog tudni semmi lé-
nyegit mondani neki, úgyhogy csak a kötődésetek miatt lesz
fontos számára. Ha Szilágyi rájön, hogy nem tudja arra hasz-
nálni, hogy rávegyen az árulásra, Martin nem lesz töb-
bé lényeges, úgyhogy ha a legjobb állapotban akarod életben
tartani a barátodat, nem kapcsolódsz Szilágyihoz.
- Miért nem keres magának egy másik látnokot? - motyog-
tam. - Nem én vagyok az egyetlen: a látnokok egy csomószor
segítik ki a rendőrséget.
- Neki nem elég egy átlagos látnok. Te a jelenben is megta-
lálod az embereket, ráadásul pontosan meg tudod mondani a
jövőt. Eddig csupán két olyan emberrel találkoztam, akinek
hasonló képességei voltak. Az egyikük halott, a másikuknak
pedig úgymond technikai nehézségei adódtak a képességei-
vel.
A kezem ökölbe szorult, és olyan erősen lüktetett benne az
áram, hogy szinte számítottam rá, bármelyik pillanatban rö-
vidzárlatot kaphatnak a közelemben lévő konnektorok.
- Te sem hagynád magára az egyik emberedet egy ilyen
helyzetben, Vlad. Ne várd, hogy én máshogy reagáljak!
- Kevesebb mint két órája voltál csak a klubban, amikor a
vámpírok megtámadtak - jelentette ki. - Amikor Szilágyi után
kémkedtél, fel volt öltözve, miközben egy irhatakaró alatt
pihent. Tett róla, hogy egy jellegtelen betonszobában lásd, és
egy jellegtelen betonszobában tartja fogva Martint is.
- Mi köze ennek az egészhez? - kérdeztem.
- Ez azt jelenti, hogy nincs messze - felelte. A hangsúlya
azt súgta, hogy ennek egyértelműnek kellett volna lennie. -
Szilágyi azután adta parancsba az ezüst hajú vámpírnak, hogy
raboljon el vagy öljön meg, hogy látta a kamerák felvételeit
arról, hogy a klubban vagy, ami azt jelenti, hogy két órán be-
lüli távolságban van. Azóta nem hagyta el Romániát, külön-
ben nem félne annyira, hogy meglátod, hol rejtőzik, és két-
lem, hogy egy modern vagy akár csak felújított helyen lakna,
mert a legtöbb ilyenben van fűtés, ő mégis takarót használ,
pedig a vámpírok nem fázós fajták.
Miközben beszélt, pipálgatta a tételeket egy képzeletbeli
listán, így összerakva nagyon is volt értelme, és átkoztam
magam, amiért nem jöttem rá én is.
- Szóltam az embereimnek, hogy fésüljenek át minden el-
hagyatott vagy ritkán használt épületet háromszáz kilométe-
res körzetben - folytatta Vlad. - Nagy terület, de nemsokára
vagy megtaláljuk Szilágyit, vagy menekülésre késztetjük.
Amint előkerül, akkor te, én gyönyörű látnokom,
majd kapcsolódhatsz hozzá, és megmondhatod, pontosan
merre jár.
Logikus terv volt, ami szorosra húzta a hurkot Szilágyi
nyaka körül, de Martyt a sors szeszélyeire bízta. Lehet, hogy
Szilágyi megöli, ha menekülésre kényszerül, lehet, hogy nem.
A gond csak az volt, hogy nekem sem akadt jobb ötletem. Ez
viszont nem jelentette azt, hogy megelégedtem a sorshúzás-
sal, ha a barátomról volt szó.
- Ha eszembe jut egy jobb terv arra, hogy megtaláljuk Szil-
ágyit és megmentsük Martyt, ígérd meg, hogy aszerint fo-
gunk eljárni!
 Vlad pillantása kemény volt, de szilárd.
- Nem akarom, hogy meghaljon, mert azzal fájdalmat
okoznék neked, ráadásul az én parancsomra cselekedett, ami-
kor elkapták. Úgyhogy ha olyan megoldást találsz, ami nem
sodorja nagyobb veszélybe az embereimet, szavamat adom,
hogy úgy teszünk majd.
 33. fejezet

KERESZTÜLVÁGTAM A HATALMAS ELŐCSARNOKON, köz-

ben a szemem sarkából elkaptam egypár vámpír alakját,
ahogy diszkréten, mégis éberen őrködtek. Vlad azt mondta,
van még valami dolga vacsora előtt, de azt hiszem, csak érez-
te, hogy egyedül akarok maradni. Az érzelmeimet kicentri-
fugázták, és még nem volt vége a napnak. Nemsoká szemben
ülök majd a családommal, és fenn kell tartanom a tanúvéde-
lem-hazugságot. Ha nem miattam fordult volna fel fenekestül
az életük, fejfájást tettetek, és a szobámban maradok, de nem
lehettem ennyire önző.
- Leila! - sziszegett egy ismerős hang.
Pislogva néztem, ahogy az apám előjön a lépcső mögül,
mintha idáig ott bujkált volna.
- Mit művelsz? - tűnődtem.
Elindult felém, bicegése csak még látványosabb volt a siet-
ségtől. A korai nyugdíjazását okozó útszéli bomba hatása éle-
te végéig el fogja kísérni.
- Téged kerestelek - jelentette ki, a tekintete pedig végig-
pásztázta a helyet. - Senki sem mondta meg, hol vagy. Csak
azt hajtogatták, hogy majd vacsoránál láthatlak.
 Miután évtizedekig parancsokat osztogatott, az apám nyil-
ván rajongott ezért a kitérő válaszért. Visszaindult a lépcső
hátulja felé, és intett, hogy kövessem. Egy sóhajjal engedel-
meskedtem, és gondolatban megjegyeztem, szólnom kell
Vladnak, hogy az emberei lehetnének egy kicsit készsége-
sebbek, nem ilyen kősziklák, mint általában.
- Ne haragudj emiatt! - kezdtem. - Vlad személyzete hoz-
zászokott, hogy...
- Fogalmad sincs, mekkora veszélyben vagy - szakított fél-
be az apám, szinte suttogott, olyan halkan beszélt.
- Oh, hát igen, az európai maffia tényleg elég ijesztő...
- Nem miattuk.
Nyilván úgy érezte, nem mozgok elég gyorsan, mert szinte
berántott a lépcső mögé. A kölcsönkabátom enyhítette vala-
melyest az áram hatását, de így is megrándult az arca, amikor
megráztam.
- Miatta - mondta, és Vlad kabátja felé intett. - Ez az em-
ber nem az, akinek mondja magát. A Vladislav Basarab egy
álnév, méghozzá meglehetősen beteges. Tudom, hogy kedve-
led, de nem fogod elhinni, mit találtam, amikor átfuttattam a
nevét a kapcsolataimon.
Ugyanaz a fáradt, stressz okozta, irracionális kuncogás
szakadt ki belőlem, ami néha temetéseken kap el embereket.
Nem tehettem róla. Lehet, hogy ez volt az utolsó csepp a po-
hárban a józan eszem számára.
- Képzelem, milyen arcot vágtál, amikor megmondták ne-
ked, hogy ez Drakula eredeti neve - horkantam fel, és kicsor-
dult a könnyem. - így jár az, aki szaglászik, ahelyett hogy el-
vágná magát a külvilágtól, ahogy azt egy tanúvédelmi prog-
ram résztvevőjének kéne.
Az arckifejezése most már egészen viharos volt.
 - Ez nem vicces, Leila. Ez a férfi, aki Vladislav Basarab
álnéven emlegeti magát, olyan mélyen benne van a szervezett
bűnözésben, hogy a kapcsolatom azt tanácsolta, ne nyomoz-
zak utána többet, vagy lehet, hogy eltűnök. Szerinted ez is
vicces?
Szervezett bűnözés. Hát így is lehet fogalmazni, ha az em-
ber nem tudja, hogy a vámpírhierarchia megelőz és felülír
minden jelenleg életben lévő törvényt.
- Apa - feleltem összeszedve magamat. - Nem Vlad miatt
kell aggódnod. Ő nem fog bántani téged, Gretchent vagy en-
gem, de ne nyomozz utána tovább! Úgysem fog egy kapcso-
latod sem tudni előásni olyan információt, ami akárcsak
megközelíti az igazságot.
- Akkor mondd el az ig... - A szava elakadt, és a tekintete
összeszűkült. - Miért vérfoltos a gallérod?
Mielőtt rájöhettem volna, mire gondol, lerántotta a garbóm
nyakát.
- Ez meg micsoda? - köpte, miközben a két lyukat bámulta
a nyakamon.
Nem volt alkalmam válaszolni. Megjelent Shrapnel, és iz-
mos karjával felemelte az apámat a földről.
- Mit művelsz? - kérdeztem rémülten.
- A torkod után kapott - magyarázta Shrapnel, és meg sem
rendült apám dühös vonaglásától.
- Leila, fuss! - hörögte az apám.
- Te jó ég, mi folyik itt? - rikoltott Gretchen, és megkerülte
a lépcsőt.
Ha a tizedik emeleten lettünk volna, biztosan kiugróm az
ablakon.
- Tedd le! - mondtam Shrapnelnek, aki elengedte az apá-
mat, de közben azt motyogta:
- Jól van, de ha megint a torkodnak esik...
 - Nem fog - feleltem kurtán. - Gretchen, ne visítozz! Apa,
senkinek nem kell sehová futnia. Vlad emberei őrülten vi-
gyáznak rám, és lehet, hogy nem látod őket, de attól még itt
vannak.
Az apám úgy bámult rám, mintha idegen lennék.
- Mibe keveredtél? - kérdezte olyan csendesen, hogy alig
hallottam Gretchen „ó, istenem, ó, istenem” kezdetű litániájá-
tól.
- A nyakad, az álneve, ez a kastély - keményedéit meg
apám hangja. - Ennek is köze van hozzá? Láttad, ahogy gaz-
dag külföldiek valami beteges szerepjátékot játszanak, ami túl
messzire ment?
- És most nekem van dejá vum - csendült fel mögöttem egy
ironikus hang. - Elmehetsz, Shrapnel. A többit megoldom.
Shrapnel meghajolt Vlad felé, aztán eltűnt. Én már hozzá-
szoktam, hogy az emberek vámpírsebességgel tűnnek el, de a
húgom elfehéredett, apám szemöldöke pedig összeszaladt,
mintha cérnán rántották volna.
- Ezt meg hogy a pokolba csinálta? - kérdezte nyersen.
Két lehetőségem volt: elmondom az igazat, vagy Vlad
megbűvöli apámat és a húgomat, hogy elhiggyék a hazugsá-
got. Most, hogy apám látta a lyukakat a nyakamon, és a hú-
gommal együtt szemtanúja volt, ahogy egy csupa izom testőr
látszólag nyomtalanul eltűnik, az elmekontrollon kívül más
nem segített volna.
Vlad mellém lépett, és a tenyerét a hátamon nyugtatta.
- Tiszteletben tartom, milyen döntést hozol, de az igazság
mindig jobb, mint a hazugság, még akkor is, ha az a nehe-
zebb út.
Apám gránitkemény és húgom riadt arcára pillantottam, és
felsóhajtottam.
- El fogják mondani mindenkinek.
 Vlad lenyűgöző mosolyt villantott az apámra.
- Nem fogják. Az apád elég okos hozzá, hogy tudja, hiába-
való ilyesmit ismételgetni. Csak a magamfajták hinnének ne-
ki, és ők nem szenvedhetik a nagy szájúakat, sem a bolondo-
kat. Ami a testvéredet illeti - biccentett Gretchen felé -, ő azt
fogja tenni, amit apád mond.
- Huszonkét éves vagyok. Senki sem mondja meg, mit csi-
náljak! - tiltakozott a húgom.
- Gretchen, hallgass el! - mordult fel az apám.
A húgom rámeresztette a szemét, de nem szólt egy szót
sem. A szám sarka a helyzet komolysága ellenére megrán-
dult. Vlad megérzései jók voltak: sosem szegült volna ellen
apánk parancsának. Hugh Dalton mindig megijesztette.
- Halljam az igazat, mi folyik itt! - parancsolta apám.
Engem nem tudott egykönnyen megijeszteni, de szerettem
volna megpróbálni rendbe hozni a kapcsolatomat a csalá-
dommal, és ha a kibékülésünk hazugságon alapul, akkor
semmit sem ér az egész.
- Mutasd meg nekik, Vlad! - mondtam.
A pillantása rézszínűről fényes, világító zöldre változott, és
a mosolyában kivillantak immár előbújt agyarai. Az apám
állkapcsán összerándult egy izom, de az arckifejezése nem
változott.
- Nem nyűgöznek le a tetszetős kontaktlencsék és a szokat-
lan fogak.
- Nem is gondoltam másképp - felelte Vlad selymes han-
gon. - De mindig előbújnak, ha ezt csinálom.
A levegőbe emelkedett, és több méterrel a föld felett lebe-
gett. Aztán lángok csaptak fel a kezéből, először hátborzon-
gató kéken, majd narancs, sárga és vörös színben. Felkúsztak
a karján, hosszú, sötét hajának alját nyaldosták, és bár a me-
legük kézzelfogható volt, egyetlen milliméternyi anyag vagy
egyetlen hajszála sem kapott lángra.
- A nevem Vladislav Basarab Dracul, 1431-ben születtem
halandóként, 1462-ben születtem újra vámpírként - kezdte
Vlad, közben apámra szegezte a tekintetét. - És én csak egyi-
ke vagyok a több millió vámpírnak, ghoulnak, szellemnek és
démonnak, aki titokban él közöttünk.
Egy kicsit túlzásba viszed, nem? - gondoltam. Aztán egy
csattanás vonta magára a figyelmemet.
A húgom elájult.

Vlad kinyitott egy üveg bort, a mélyvörös folyadékkal tele-

töltött egy poharat, majd átnyújtotta nekem. Úgy kaptam utá-
na, mintha mentőkötél lenne, és nagy, cseppet sem elegáns
kortyokban gurítottam le. A jó hír az, hogy az apám már nem
hitte, hogy egy gazdag, szerepjátékos szekta rabolt el. A rossz
hír, hogy talán éppen a Pentagonnal beszélt, és teljes kö-
rű támadást szervezett a lény ellen, akinek nem ver a szíve.
Vlad cinikus jókedvvel pillantott rám, miközben magának
is töltött.
- A magas rangú képviselők a világ minden táján már ré-
gen tudják, hogy más fajok is léteznek, de amíg nem avatko-
zunk az ügyeikbe, szíves örömest tesznek úgy, mintha nem
léteznénk.
Igazság szerint kevésbé aggasztott, hogy az apám kifecsegi
a dolgot, mint az, hogy hogyan fogják megemészteni
Gretchennel az ijesztő hírt, hogy élőhalottak léteznek - és az
egyikükkel randizom. Most, hogy összekerültem a csalá-
dommal, ráébredtem, mennyire hiányoztak. Mindannyian kö-
vettünk el hibákat, de talán túl tudnánk jutni rajtuk, hogy le-
gyen végre valamilyen kapcsolatunk.
 Feltéve, hogy Gretchen valaha is abbahagyja a sikítozást.
- Mi volt a többi barátnőddel? - motyogtam, és lehuppan-
tam az ágyra. - Az ő családjuk lenyugodott előbb-utóbb?
Leült mellém sima, erőt sugárzó kecsességgel, amit csak
olyan ember tud kivitelezni, aki minden egyes izmát irányítja.
Ha tizenhárom éves koromban így mozogtam volna, csak egy
hajszál választott volna el az aranyéremtől.
- Melyik hogy - felelte, és meglepett, hogy válaszolt a szin-
te költői kérdésemre. - Öten maguk is vámpírok voltak. Az
emberek közül az utolsó családja végül elfogadta a dolgot, az
azt megelőző kettő nem mondta el otthon, az őket megelőző-
nek meg nem élt a családja. Az első szeretőm... az ő családja
felbujtotta a falusiakat, hogy égessék le a házamat azt kántál-
va, hogy: „Halál a wampyrra!”
Elnevettem magam, aztán a mögöttes tartalomtól elakadt a
lélegzetem.
- Majdnem hatszáz éves vagy, de csak tíz barátnőd volt
előttem?
- Tíz szeretőm, két feleségem és pár tucat névtelen kalan-
dom, amikor a magány alacsonyabbra rángatta a mércémet.
Hűha! Vlad szólt, hogy megválogatja, kivel fekszik le, de
egy részem nem hitt neki igazán.
- És a nő a folyónál? Ő melyik volt? - kérdeztem, és tekin-
tetemmel fogva tartottam fényes, sötét pillantását.
Letette a borát a földre.
- Az első feleségem. Fiút szült nekem, és pár évvel később,
miközben a törökökkel csatároztam, találkoztam Tenochkal.
Leleplezte előttem magát, és átváltoztatott engem is, aztán
megölte magát nem sokkal azután, hogy megpillantott a kez-
deti vérkábulaton keresztül. Hazatértem, és azt terveztem,
hogy elmondom a feleségemnek, mi lett belőlem, de a tetteim
a csatatéren feldühítették - fintorodott el. - Úgy gondolta, túl
brutális lettem. Nem tűnt megfelelő alkalomnak, hogy előáll-
jak vele, már nem is vagyok ember.
- Az egyszer biztos - suttogtam.
- Kerülnöm kellett őt, hogy megtarthassam a titkomat -
mosolyodott el minden jókedv nélkül. - Újabb hadi küldetésre
mentem. Nem sokkal alkonyat előtt támadtak ránk. A vámpí-
rok ugyan nem halnak meg a napfénytől, de az újszülötteket
az első pár hónapban kimeríti. Harc közben a napfény le-
gyűrt, és az embereim azt gondolták, meghaltam... Nem cso-
da, hiszen addigra már nem lélegeztem. Tudatták a hírt a fele-
ségemmel, aki azt hitte, hogy a törökök úton vannak, hogy
foglyul ejtsék. Meséltem neki, hogyan bántak velem kis ko-
romban az Oszmán Birodalomban, és úgy döntött, inkább
meghal, mint hogy hasonló kegyetlenséggel kelljen találkoz-
nia. Az otthonunk tetejéről a folyóba vetette magát, ott talál-
tam rá, miután felébredtem, és hazatértem, hogy elmondjam,
élek.
A hangja tárgyilagos volt, de ismertem, milyen bűntudatot
hordoz magában a felesége halála miatt. A kezére fektettem
az enyémet.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld! Régen történt.
Elvette a borospoharamat, és letette a padlóra a sajátja mel-
lé. Aztán lehúzta a kesztyűmet. Amint a kezem szabad volt,
kigombolta az ingét, és csak nézett rám, amíg a zöld a sze-
mében fel nem falta a gazdag rézárnyalatot.
- Tegnap egész este és ma egész nap arra vártam, hogy
megérints. - Szavait érdessé tette a vágy, ahogy lerántotta az
ingét, és felfedte izmos mellkasát, rajta a sebmintákkal és
alatta az ínycsiklandó hasizmokkal. - Nem várok tovább.
Ránéztem, és megnyaltam az ajkamat. Jól hangzott az
ajánlat.
 34. fejezet

GRETCHEN ÉS APA már második napja nem voltak hajlan-

dóak velünk ebédelni. Kételkedtem benne, hogy vacsoránál
csatlakoznak hozzánk. A fenébe is, egyenesen bezárkóztak a
szobájukba. Még egy napot adtam nekik, mielőtt megpróbá-
lok beszélni velük. Nem lehetett egyszerű megemészte-
ni, hogy nem az ember a domináns faj a bolygón. Csak to-
vább nehezítette a dolgot, hogy mindezt úgy tudták meg,
hogy közben egy hírhedt vámpír vendégszeretetét élvezték.
Legalább Gretchen végre abbahagyta a szüntelen sikítozást.
Már a kis dolgoknak is örültem.
A másik, amiért hálás voltam, hogy Szilágyi már nem
szabdalta összevissza Martyt. Naponta többször is kapcsolód-
tam hozzá a bilincseken keresztül, hogy ellenőrizzem, és bár
Szilágyi még mindig a jellegtelen betonszobában tartotta fog-
va, úgy tűnt, többnyire nem törődik vele. Ezek szerint
Vladnak igaza volt. Szilágyi azért tartotta magánál Martyt,
hogy a kínzásával rávegyen, engedelmeskedjem a követelé-
sének, de amíg Martyhoz kapcsolódtam, és nem hozzá, addig
nem is tudta, hogy figyelem.
Végül persze Szilágyi rá fog jönni, hogy miért nem kutatok
már utána. Most még elhitte, hogy nem tudom, hogy nála van
Marty, de okos volt. Össze fogja rakni, és ha így lesz, akkor
azt úgy veszi, mint kilövési engedélyt a barátomra. Csak re-
méltem, hogy még előbb rájuk bukkanunk.
Próbáltam elterelni a figyelmemet azzal, hogy a valaha
kóstolt legpuhább baklavával tömtem magamat. Aztán meg-
jelent Maximus. Ha a meghajlás hiánya nem árulta volna el,
hogy valami baj van, egy pillantás a dühös arckifejezésére
elég volt hozzá.
- Lachlan csoportját megtámadták, miközben a Reghin
melletti régi apátságot kutatták át - jelentette be. - Őt és Bent
megölték. A többiek erősítést kérnek.
Vlad széke felborult, olyan gyorsan pattant fel róla, és lán-
gok csaptak elő a kezéből.
- Szilágyi emberei most támadtak rám másodszorra a terü-
letemen. De ez volt az utolsó.
Én is döbbenten álltam fel.
- Ben? A barátom Ben?
Maximus küldött felém egy sajnálkozó pillantást.
- Igen.
A tagadástól elkapott a vitatkozhatnék.
- Ennek semmi értelme. Miért kutatna Ben odakinn Szil-
ágyi után? O ember.
- Edzett, hogy vámpírrá válhasson. Jó tapasztalatnak tűnt,
hogy megfigyelje az embereimet járőrözés közben - felelte
Vlad röviden.
Edzett. Múlt idő. Valahogy ettől jobban megütött a való-
ság, mint Maximus szavaitól. Ben, az aranyos, göndör hajú
fiú, aki megmentette az életemet azzal, hogy megőrizte a hi-
degvérét egy krízishelyzetben, most halott volt. Az ebédem
kőként nehezedett a gyomromra.
Vlad nem szenvedett tagadástól.
 - Maximus, te velem jössz - jelentette ki. - Leila, semmi
okból se hagyd el a házat! Nemsoká visszatérek.
Adott egy rövid, heves csókot, mielőtt elindult. Ha nem
szoktam volna már hozzá annyira, hogy megérintem, ennyi-
ben ki is merült volna a dolog. A jobbomat magamhoz szorí-
tottam volna, és akkor sosem látom újra. De a kezem súrolta
őt, ahogy csókolóztunk, és miközben Vlad kifelé tar-
tott, képek villantak fel az elmémben színesen, mégis homá-
lyosan.
Keresztülmasíroztam a romos apátságon egy hegyhasadék
lábánál, ami mintha fölé guggolt volna. A késemet vörös fol-
tok színezték, és a füst dühös illata szállt fel belőlem. A harc
véget ért, de nem készültem távozni, amíg át nem kutatom a
romok legkisebb szegletét is. Lehet, hogy Szilágyi ha-
gyott maga után valami nyomot arról, hol találom. Ha nem,
hát majd más úton látok hozzá.
- Azt ott vidd vissza a házba! - parancsoltam, és barátsá-
gos mosolyt villantottam a fogolyra, aki Maximus szorításá-
ban vonaglott. - Majd meglátjuk, mit tud mondani nekünk.
Mielőtt Maximus válaszolhatott volna, hatalmas remegés
rázta meg az apátságot, aztán lángok lobbantak fel, és fülsü-
ketítő moraj harsant. Szilágyi bombákkal rakta tele a helyet,
hogy felrobbanjon gondoltam először, aztán az futott át az
agyamon: Ez a bolond elfelejtette, hogy immunis vagyok
a tűzre? De aztán a föld megnyílt, hasadékok szaladtak végig
rajta, szakadékok nyíltak, és lerántottak a többiekkel együtt, a
tető pedig ránk omlott.
Ahogy a morajlás és a remegés nőtt, rájöttem, miből áll
Szilágyi csapdája. Nem csak az apátság alá helyezett el bom-
bákat - felrobbantotta a hegyet is felettünk. Düh és hitetlen-
ség járt át. Nem. Nem halhatok meg így.
 Próbáltam kijutni, de a föld olyan erőszakosan rengett,
hogy nem találtam támaszt, és a lehulló kövektől nem tudtam
repülni. Több tíz tonna szikla omlott rám, ahogy ránk záporo-
zott a hegy, és rettenetes erővel szorított a földhöz, aztán a
súlya és sebessége széttépte a testemet.
Amikor magamhoz tértem a látomásból, még mindig fájda-
lom hasított a tagjaimba. De ez nem állíthatott meg, kirohan-
tam az ebédlőből, le az előtérbe. A hosszú, gótikus csarnok
végében nyitva volt a bejárat, és Vlad a két ajtószárny között
állt. A csodás, téli nap ragyogó háttere kölcsönzött fehér, éteri
körvonalat a testének.
- Állj! - kiáltottam olyan hangosan, ahogy csak tudtam.

- Aláaknázta az apátságot és a hegyet is?

Vlad röviden felnevetett. Én nem találtam benne semmi
vicceset, ami azt illeti, még mindig remegtem attól, hogy át-
éltem a halálát.
- Igen. Az egész támadásnak az a célja, hogy odacsaljon, és
ott megöljön.
Megdörgölte az állát. Az arca egyik felét napfény fürdette,
míg a másik, ami elfordult az ablaktól, árnyékba burkoló-
dzott. A fény és árnyék kaleidoszkópja volt, épp mint a döb-
benetes kontraszt a személyiségében, és bár sose láttam még
élénkebbnek vagy hevesebbnek, mégis vissza kellett fognom
magam, hogy ne érintsem meg, csak hogy meggyőződjek ró-
la, egyben van - és hogy biztos lehessek benne, megváltoztat-
tam szörnyű sorsát.
- Szilágyi tudja, hogy az embereim segítségére sietek.
Nyilván már hetek óta tervezgeti ezt, hogy elegendő felszere-
lést gyűjtsön össze a hegy felrobbantásához.
Reszketegen nevettem fel.
 - Imádom az ördögi gonosztevőket.
Vlad odalépett hozzám. A könyvtárban ültetett le, amikor
sikítva ismételgettem, hogy meghal, ha elmegy. Utólag nézve
figyelmeztethettem volna nyugodtabban is. Ha azt gondolta
volna, hogy csak a jó öreg női hiszti tüneteit produkálom,
amiért egy kis veszélynek teszi ki magát, megeshetett volna,
hogy nem hallgat rám, és elmegy.
Letérdelt a székem elé, és egy mosoly suhant át az ajkán.
- Nem vagy hajlamos a hisztériára. Ezért hallgattam rád,
amikor azt mondtad, álljak meg.
Aztán felemelkedett, és az ajtóhoz ment.
- Maximus!
Hirtelen megjelent a szőke vámpír. Kemény arckifejezésé-
ből úgy ítéltem meg, hogy mindent hallott.
- Vidd magaddal Shrapnelt és négy másik emberedet az
apátsághoz! - parancsolta Vlad. - Egyszerre csak egyikőtök
lépjen be, hogy biztonságba helyezze a rabokat, vagy össze-
gyűjtse a halottakat, és legyen jól látható, hogy ki az. Figyelni
fognak titeket, de Szilágyi nem robbant, ha látja, hogy nem
vagyok ott. A hegyet csak egyszer omlaszthatja le.
Maximus meghajolt Vlad felé, de közben végig engem né-
zett, a tekintetében tükröződő érzelem nyugtalanító volt. Az-
tán távozott, és amikor Vlad visszafordult hozzám, az arcán
barbár jókedv látszott.
- Sosem gondoltam, hogy egy nő közénk állhat, de úgy lá-
tom, neked mégis sikerült. Ha Maximus nem lenne az utolsó
csepp véréig lojális hozzám, megölném azért, ahogyan rád
néz.
A hangsúlya kellemes volt, de ismét csak nem tudtam,
hogy elméletben beszél, vagy komolyan gondolja.
- Csak hálás, amiért ma nem fogsz meghalni.
Felvonta a szemöldökét.
 - Azt hiszed, csak most nézett rád így?
Nem tudtam, de különben sem változtatott volna semmin
sem.
- Nem ölhetsz meg valakit azért, ahogyan rám néz. Ez
őrültség.
Mintha azt hallottam volna, hogy:
- Dehogynem, ha folytatja - de nem voltam benne biztos,
és amit azután mondott, az amúgy is annyira megijesztett,
hogy ezt azonnal el is felejtettem. - Pár óra múlva találko-
zunk. Nem akarok sokkal lemaradni. Maximus mögött.
- Mégis mész? - nyögtem döbbenten.
A mosolya hideg volt, és számító.
- Nem megyek be, de valaki figyeli az apátságot, hogy fel-
robbanthassa a bombákat. Egy kis szerencsével maga Szil-
ágyi.
Nem kapcsolódhattam a bábmesterhez, hogy megtudjam;
ha Szilágyi tényleg ott volt, érezte volna, hogy kémkedem, és
olajra lép. Ehelyett elkaptam Vlad karját a jobbommal. Ha
újra meglátom a halálát, mindegy, mit mond, nem hagyom,
hogy kilépjen a szobából.
De semmi. Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel
belőlem.
- Menj!
Megsimogatta az arcomat azzal a halálos kis mosollyal,
ami sosem hagyta el az arcát.
- Ne félj! Szilágyinak azért kell rám robbantania egy he-
gyet, mert túl erős vagyok, hogy egy egyszerű támadásban
meghaljak.
Aztán már ott sem volt, a hajam lebegett a távozásának
szelétől. Vladnak ördögien hatalmas egója volt, a legenda
szerint Lucifer vesztét is a büszkesége okozta. Az arrogancia
lehet az ő Achilles-sarka, ha Szilágyi jól használja.
 A fogamat csikorgattam. Ez nem történhet meg. Vlad majd
a maga módján keresi őt, én pedig a sajátomon. A klubban
talált csontokba zárt emlékek eddig nem nyújtottak túl sok
információt, de újra és újra átnézhetem őket. Egy kis szeren-
csével az egyik majd elvezet Szilágyi tartózkodási helyére,
vagy ahhoz, aki segít neki. Vlad azt mondta, néhány „szövet-
ségese” szeretné holtan látni. A klubban történt tűzeset esté-
jén is éppen tárgyakat keresett, amiket megérinthetek, de
amióta rájöttünk, ki a bábmester, háttérbe szorult az a terv,
hogy vizsgáljuk át az ismerőseit, ki az ellenség, és ki a barát.
Ám valaki elragadta Martyt az utcáról, miközben Szilágyi
a betondobozában kuksolt. Lehetett a fiatal külsejű vámpír az
ezüst hajjal, de ahogy Vlad is mondta, Szilágyi azért várt év-
századokat a cselekvéssel, mert előbb elég támogatóra kellett
szert tennie. Ha Szilágyi tényleg olyan közel volt hozzánk,
ahogy azt Vlad sejtette, talán a titkos szövetségesei is...
Olyan hirtelen jöttem rá, amilyen hirtelen az áramütés
megváltoztatta az életemet, hogyan találhatnánk meg Szil-
ágyit anélkül, hogy hetekig gondosan átfésülnénk minden
elhagyott épületet, vagy megvizsgálnánk minden emlékszi-
lánkot az emberei csontjában. Csak meg kellett adnunk
a bábmesternek azt, amit akart.
Engem.
 35. fejezet

A BELSŐ KERTBEN VÁRTAM, és azonnal felugrottam, ami-

kor meghallottam a bejárati ajtó csapódását, és eljutottak
hozzám a fojtott mormogások.
De akármilyen közel voltam is, csak egy pillantásra kap-
tam el a véráztatta Shrapnelt és Maximust, aki egy ugyan-
olyan véres idegent cipelt, aztán eltűntek a föld alatti kőlép-
cső irányába. Még több vámpír jelent meg, akiket nem ismer-
tem fel, és ők is ugyanolyan gyorsan eltűntek. Az egyi-
kük egy testet cipelt a karjában, fájdalmasan ismerős, barna,
göndör tincsekkel.
Ben. Könnyek csípték a szememet, de visszatartottam őket.
Később majd rendesen meggyászolom. Most el kellett kap-
nom a vámpírt, aki felelős a haláláért.
- Nemsoká jövök - mondta Vlad olyan hangsúllyal, amit
sosem szerettem volna hallani tőle. Aztán odasietett hozzám,
erős füst és égett hús szaga volt, de mint általában, most se
perzselődött meg egyetlen porcikája sem. Fémszürke ingét
csak vörös foltok csúfították, azok pedig nem igényeltek ma-
gyarázatot.
- Vlad! - kezdtem.
 - A látomásod után csak azt akartam, hogy tudd, jól va-
gyok - szakított félbe sokkal gyengédebb hangon. - De csat-
lakoznom kell Maximushoz és Shrapnelhez. Szilágyinak csak
az egyik emberét sikerült élve elfognunk, és magam akarom
kivallatni.
Már el is fordult, és embertelen sebességgel indult a vár-
börtönbe vezető lépcső lejárata felé, amikor utolérte a han-
gom.
- Nem hiszem, hogy tudja, hol van. Szilágyi mindenkit fel-
áldozhatónak ítélt abban az apátságban, mivel ki akarta lapí-
tani egy heggyel. Ráadásul tudom, hogy találjuk meg még ma
este.
Ettől megtorpant. Megpördült, hogy szembe nézzen velem,
zöld szikrák táncoltak rézszínű szemében.
- Hogyan? - csendült fel az egyetlen, meglepetéstől és ha-
lálos tervektől súlyos szó.
- Nem fog tetszeni, de hallgass végig!
Erre a magasba szökött a szemöldöke. Aztán kényelmes
tempóban odasétált hozzám, ami valahogy veszélyesebbnek
tűnt, mint a szuperszonikus sebessége.
- Folytasd!
Körbepillantottam. Egyet sem láttam a tucatnyi őrből, akik
a földszinten állomásoztak, de attól még ott voltak. Talán
vámom kellett volna, amíg magunk leszünk.
- Fenntartás nélkül megbízom mindenkiben, aki ebben a
házban él, úgyhogy beszélj! - jelentette ki Vlad, ahogy bele-
hallgatott a gondolataimba.
- Hadd menjek be egyedül a városba! Úgy teszek, mintha
meg akarnék szökni, aztán kapcsolódom Szilágyihoz, és
megmondom neki, hogy át akarok állni hozzá. Ő majd össze-
szed, magával visz oda, ahol bujkál, akkor majd kapcsolódok
hozzád, te megjössz, és ropogósra sütöd.
 Vlad nem szólt semmit. Az idő csak múlt, a csend kezdett
fájdalmassá válni. Az arckifejezése alapján nem tudtam
megmondani, mire gondolhat, olyan nyugodt volt, hogy akár
álmodozhatott is.
- Még ha nem is ölnek meg az emberei ott helyben, Szil-
ágyi nem fogja hagyni, hogy megtudd, hol van - felelte végül.
- Tesz róla, hogy öntudatlan legyél, amikor elvisznek hozzá.
Mielőtt megérkeznél, elvetet tőled minden tárgyat, még a ru-
háidat is, amin keresztül kapcsolódhatnál hozzám. Az-
után, mivel nem bízik benned, addig kínoz, amíg biztos nem
lesz benne, hogy minden szó, amit mondasz, igaz. Röviden,
ez egy bátor, de buta ötlet.
Felhúztam az orromat. Lehet, hogy nem én voltam a világ
leghíresebb vámpírja, mint egyes arrogáns ismerőseim, de
attól még nem voltam hülye.
- Szerinted hogy léptem kapcsolatba veled, amikor a klub-
ban voltam? - csattantam fel. - Aznap nem is láttalak. Nem
hagytál nyomot a ruhám egyetlenegy milliméterén sem, még-
is kapcsolódni tudtam hozzád. Szilágyi anyaszült meztelenre
vetkőztethet, és egyetlenegy nyomot sem adhat, hogy hol va-
gyok, akkor is tíz percen belül meg fogom tudni adni neked
a tartózkodási helyemet.
- Azt hittem, magaddal vittél valamit, amit megérintettem -
motyogta, és összeszűkült a szeme. - Hogy csináltad?
Megtettem a közénk feszülő pár lépést, megfogtam a kezét,
és meg sem rándult az arcom a bőrét bemocskoló foltoktól.
- Ott vagy a bőrömön - mondtam. - Egy nappal azelőtt
megérintetted az ajkamat a kezeddel, és majdnem megcsókol-
tál, én pedig követtem a nyomot, amit az ajkamon hagytál.
A szeme felragyogott, smaragdszín feszült a réznek, ahogy
a szájához emelte a kezemet, és megcsókolta. Mivel rajtam
volt a kesztyű, nem éreztem az ajka selymes érintését, de el-
képzeltem, hogy érzem a melegét az áramszigetelő anyag el-
lenére is.
- Szilágyi nem bolond. Meg fog kötözni, hogy ne érinthess
meg semmit, én ében hajú szépségem. Még az ajkadat sem.
- Hát akkor hagyj lenyomatot a kezemen! - feleltem hatá-
rozottan. - Talán éppen most tetted meg.
Feneketlen tekintete mélyen belém fúródott.
- De honnan fogod tudni, hol vagy, hogy elmondhasd ne-
kem?
- Majd követem a nyomait azoknak, akik megfordultak a
szobában. Ha nem is tudom meg a pontos helyet, kapcsolód-
hatok ahhoz, aki megkötöz, és követhetem őt. Szilágyi nem
fogja tudni, mit csinálok. Te mondtad, hogy nem hallod a
gondolataimat, amikor használom az erőmet. A mara-
dék időben meg a legszörnyűbb nyolcvanas évekbeli számok
fognak szólni a fejemben.
- Tudni fogja, hogy az erődet használod, és kíváncsi lesz
rá, hogy miért - eresztette el a kezemet. - Legjobb esetben is
addig fog kínozni, amíg már nem tudod kizárni a gondolata-
idból, és megtudja, mire készültél. A válaszom nem.
- Én nem ő vagyok, Vlad.
Teljesen tisztában voltam vele, hogy ezzel mély sebeket
tépek fel, de nem hagytam, hogy ez megállítson. Ő könyörte-
len volt, és nem mentegetőzött, ha tudta, hogy igaza van. Hát
én is így tettem.
- Én nem halnék meg azért, hogy ne kerüljek az ellenségeid
kezére - folytattam. - Még ha be is következik minden, amitől
félsz, elbírok vele.

Rengeteg szörnyű dolgot éltem újra emlékeken keresztül,

amit emberek - vagy más fajok - egymással tettek, és bár elő-
ször megtört, utána megerősített. Szilágyi elrabolt, megpró-
bált megölni, megölte a haveromat, Bent, és most fogva tartja
a legkedvesebb barátomat. Bosszút akarok, és egyben vissza
akarom kapni Martyt.
- Hát ezt kurvára nem hiszem el! - harsant fel egy női hang.
Megpördültem. Gretchen úgy ötven lépéssel mögöttem állt
az előcsarnokban, és abból ítélve, ahogy a hitetlenség klasz-
szikus jeleként eltátotta a száját, mindent hallott.
- Neked meg mi a fene bajod van? - folytatta, és most már
felénk masírozott. - Az ember azt hinné, hogy az áramütés, az
érfelvágás és a randi egy vámpírral elég halálközeli élmény
egy embernek, de nem! Neked fel kell ajánlanod magadat,
mint egy ajándékot valami beteg vámpírnak, aki talán meg is
öl!
A húgomnak is pont most kellett kijönnie a szobájából.
- Gretchen, ennek nem most...
- Nem most mi? Nem most van itt az ideje? - fejezte be
dühösen. - Szerinted mikor lenne itt az ideje, Leila? Mivel
készülsz megint megöletni magadat, nem fogok várni. Hadd
mondjak valamit: nem csak a te életed szaródott el, amikor
anya meghalt. És ha nem lett volna elég baj, hogy apa érzelmi
katatóniába süllyedt, még te is ellöktél magadtól, amint feléb-
redtél a kómából.
- Ellöktelek? - emeltem meg a hangomat, ahogy a régen
mélyre temetett sérelmek felszínre törtek. - Bocsánat, kicsit
lefoglalt, hogy feldolgozzam, hogy megöltem az anyámat, és
megrázok mindenkit, miközben átélem a legsötétebb titkai-
kat, rémlik?
- Tudod, hogy nekem mi rémlik? - Miközben én egyre
hangosabban beszéltem, Gretchen egyre halkabban. - Az,
hogy arra jöttem haza az iskolából, hogy egy kád vérben ülsz.
Az, hogy a 911-et hívtam, közben próbáltam szorítani a csuk-
lódat, és imádkoztam, hogy ne kelljen még egy szerettemet
eltemetnem, és emlékszem arra is, hogy amint jobban let-
tél, leléptél.
Ha mindezt kiabálta volna, könnyebb lett volna, de a csen-
des kétségbeesés a hangjában mélyebb sebet ejtett rajtam,
mint az a régi kés. Hogy magyarázhatnám el neki, hogy úgy
éreztem, csapdába estem a sötétben? Vagy hogy megvoltam
róla győződve, hogy ha nem megyek el a közeléből, akkor
még jobban tönkreteszem az életét, mint addig?
Nem tudtam elmagyarázni, és utólag már nem is számított.
- Hibáztam, Gretchen - mondtam, és visszapislogtam a
könnyeimet. - Nem láttam túl a saját fájdalmamon, és hagy-
tam, hogy felemésszen. Mire leküzdöttem, te már semmit
sem akartál tőlem, és apa megint a munkájába temetkezett.
Marty maradt nekem egyedül. Téged magadra hagyta-
lak, amikor nem szabadott volna. Nem követem el újra ezt a
hibát Martyval.
Aztán odaléptem hozzá, és megérintettem az arcát. Az új
kesztyűimnek hála anélkül tehettem ezt meg, hogy fájdalmat
okoztam volna neki. Félrecsapta a kezemet, de kék szeme
fény lett, és vörösség tetszett át mesterien felhelyezett smink-
je alól.
- Nem akarom megöletni magam, csak le akarom ezt ren-
dezni - folytattam halkan. - Szilágyi a képességeim miatt akar
engem. Hagyom, hogy azt higgye, megszerzett, Vlad pedig
majd tesz róla, hogy ez fájjon neki.
Elnézett a vállam fölött a vámpír felé, akit még mindig
nem sikerült meggyőznöm. Felemelte az állát.
- Drakulára kéne bíznom az életedet?
- Nem Drakulára - mondtam egy halvány mosollyal,
ahogy megfordultam. - Vlad Tepesre, egykori havasalföldi
vajdára, a legarrogánsabb, leghalálosabb, legijesztőbb lényre,
akivel valaha találkoztam.
Az említett ajka lekicsinylő mosolyba kanyarodott.
- A hízelgéssel sem mész többre, mint a kérlek szóval, Lei-
la.
- Ez szerinted hízelgés volt? - kérdezte Gretchen hitetlenül.
- Hát persze. - Vlad mosolyában kivillantak az agyarai. - A
legjobb tulajdonságaimat sorolta fel. - Aztán határozott pil-
lantása rám röppent. - Megfontolom majd, mint egy későbbi
lehetőséget, de a válaszom még mindig nem.
- Megígérted - feleltem dühösen, és nem foglalkoztam az
elismerő pillantással, amit Gretchen Vlad felé küldött. - Azt
mondtad, ha előállók egy olyan tervvel, ami nem sodorja túl
nagy veszélybe az embereidet, akkor aszerint fogunk csele-
kedni. Hát itt a terv!
- Téged sodor túlzottan is nagy veszélybe - felelte kérlelhe-
tetlenül. - Mivel a szeretőm vagy, te is az embereim egyiké-
nek számítasz.
- De nem vagyok olyan értékes - vágtam vissza, és olyan
sérelem mondatta velem a következőket, amiről nem is tud-
tam, hogy magamban hordozom: - Elismerted, hogy sosem
fogsz szeretni, úgyhogy ha valami balul sül el, nem lesz ne-
héz új barátnőt találnod. De Marty tényleg szeret engem, és ő
a legjobb barátom. Nem vagyok hajlandó a sorsára hagyni.
Vlad szeme egybefüggő zöldre váltott, és olyan rezzenéste-
lenül állt, hogy szinte fájt ránézni. Egyetlen lélegzetvétel
vagy rándulás sem zavarta meg gyönyörű, rendíthetetlen
alakját. Még a pillantása sem remegett meg. Senki élő nem
tudott volna ilyen mozdulatlan maradni. Mintha a kettőnk
közötti áthidalhatatlan távolságot akarta volna nekem meg-
mutatni ezzel a ridegen merev pózzal.
 - Az embereim tovább járőröznek a környéken - jelentette
ki hosszúra nyúlt csend után, ami késként szabdalta szét az
érzéseimet. - Holnaptól te is ellátogatsz majd jelentős vámpí-
rok házaiba, hogy Szilágyi nyomai után kutass. Valaki nyil-
ván segíti őt. Amint megtaláljuk, ki az, az majd elvezet
az imádott barátodhoz.
Azzal elsétált, és csak egyetlen leforrázó megjegyzést ve-
tett oda elhaladtában a válla fölött:
- Ha ma este még kell valami, a várbörtönben találsz. Te-
szem, amihez a legjobban értek.
 36. fejezet

ÖRÜLTEM, HOGY VLAD ELFOGLALJA MAGÁT a hátborzon-

gató ügyeivel. így legalább volt időm elgondolkodni a leg-
utolsó veszekedésünkön anélkül, hogy belelesett volna a
gondolataimba, mivel igyekezett „szorgalmas” lenni, ami azt
jelentette, hogy minden figyelmét a fogolyra fordította. Pró-
báltam lecsillapodni, úgyhogy beültem a kádba, és megittam
három pohár bort, miközben csendben napirendre tértem a
fölött a hirtelen jött harag fölött, amivel felé fordultam ma
este. Nem egyszerűen frusztrált voltam, amiért nem hajlandó
végrehajtani a tervemet. Más volt az oka, elkövettem a lehe-
tő legostobább hibát: kezdtem beleszeretni egy férfiba, aki
sosem fog viszontszeretni.
Persze lehet, hogy Vlad a maga módján törődik velem, de
sosem hagyná, hogy érzelmileg elég sebezhető legyen ahhoz,
hogy szeressen. Ezt egyenesen kijelentette a szokott brutális
őszinteségével. Azt hittem, megbirkózom vele, de valahogy
időközben ez a bonyolult, elbűvölő és gyakran ijesztő férfi
olyan mélyen a bőröm alá ásta magát, hogy keresztüldöfte a
szívemet is. Most már nem voltam olyan biztos benne,
hogy megelégszem azzal, ha csak egy része az enyém, és a
legpokolibb az volt az egészben, hogy ennek ellenére sem
akartam elengedni.
Lehet, hogy nem csak nekem vannak jósképességeim - gon-
doltam. Hacsak valami drasztikus nem történik, Marty telibe
talált, amikor azt mondta, hogy Vlad össze fogja törni a szí-
vemet.
A legkevésbé alvásra vágytam, de másnap az eszemnél
kellett lennem, ha használni akartam a képességeimet, hogy
megtaláljam Szilágyit. Pár órányi álmatlan hánykolódás után
épp kezdtem elszunyókálni, amikor éles koppanások térítet-
tek magamhoz. Vlad nem kopogna, Maximus meg ép-
pen neki segített piros pacsizni Szilágyi elkapott fogdmegjé-
vel.
- Leila! - harsant fel az apám hangja, amit egy újabb kopo-
gássorozat követett. - Engedj be! Beszélnünk kell!
Gretchen - futott át az agyamon, és gondolatban felnyög-
tem. Nyilván elmondta apának, amit korábban hallott. Miért
nem kértem meg Vladot, hogy szemmel veréssel vegye rá a
hallgatásra?
Felkeltem, felkaptam egy köntöst a selyem hálóingemre,
aztán kinyitottam az ajtót. Az apám belépett, és egy gyors
pillantással felmérte a szobámat, ami Vlad szobájának kisebb,
világoszöldebb és nőiesebb változata volt.
- Hol van? - kérdezte mindenféle bevezetés nélkül.
- Kikínozza a lelket is az ellenséges katonából, akit ma este
elkapott - feleltem hasonló hirtelenséggel.
- És ezért a férfiért kockáztatod az életedet?
Hugh Daltonnak olyan kemény, higgadt pillantása volt,
amilyet néhány nála évszázadokkal idősebb vámpírnak sem
sikerült elsajátítania, és most ezt használta fel, ahogy felém
fordult. Én leráztam magamról.
 - Nem, magamért és Martyért és egy kedves fiúért, aki
nemrég segített a megmentésemben, és aztán megölte az a
vámpír, akit megpróbálok elkapni - feleltem hűvösen.
Vett egy félfordulatot, és pár lépéssel odébb sétált. A bice-
gés miatt a lépései rövidebbek és kevésbé precízek voltak,
mint katonakorában.
- Engem gyűlölj nyugodtan! - jelentette ki, összeszorította
az állkapcsát, és fájdalmas pillantást küldött felém. - Cserben
hagytam anyádat, és ott kellett volna lennem melletted a bal-
eset után. Én... egy részem eleinte téged hibáztatott. Ezt nyil-
ván tudod, miután megérintettél, de mélyen legbelül sosem
volt kérdés számomra, hogy ki a hibás, amiért elhagyott en-
gem, és végül amiért meghalt. Én. Bár Marty jobb apád volt,
mint én, kérlek, ne tedd ki magad több vámpírnak, miközben
próbálod megmenteni. Büntess inkább engem, megérdem-
lem! De ne sodord magad több veszélybe, mint már megtet-
ted!
Végre kimondtuk az igazságot, amit mindketten évek óta
tudtunk, és most, hogy a levegőben lógtak a szavak, éreztem,
hogy belül valahogy megkönnyebbülök. Azt mondtam
Vladnak, hogy az apám legsúlyosabb bűnéről túl fájdalmas
beszélni, de azt nem vettem észre, hogy a seb csak gennye-
sedik attól, ha nem foglalkoznak vele. Olyan emlékek jutot-
tak eszembe, amikre eddig nem engedtem meg magamnak,
hogy emlékezzek, és filmként pörögtek előttem: ahogy né-
gyesben kagylót gyűjtünk a virginiai tengerparton, amikor
apa Washingtonban állomásozott. Ahogy Gretchen nyolc-
évesen kuncogva zuhan a homokba, amikor próbálom megta-
nítani cigány kerekezni. Ahogy apa felkap, és addig forog
körbe velünk, amíg örömünkben sikongatni nem kezdünk,
miközben anya nevetve korholja, hogy tegyen le, mielőtt el-
szédülünk.
 Egykor boldog családunk darabjaira hullott, de a törött
dolgok is összeforrhatnak. Erre én vagyok az élő példa.
Mindannyian többek vagyunk, mint a bűneink összessége -
mondta Vlad. Ha le akartam vetni ezt a terhet, amit még min-
dig hordoztam a legsötétebb tettem miatt, akkor meg kel-
lett bocsátanom az apámnak is.
- Mindketten cserben hagytuk őt - mondtam, és a hangom
érdesen szólt az emlékek fájdalmától. - De ha anya itt lenne,
azt mondaná nekünk, hogy tegyük már túl magunkat rajta.
Azt mondaná, hogy a legfontosabb mindig is az volt, hogy
összetartson a családunk, és én... én szeretnék hallgatni
rá most, ha már régen nem is hallgattam.
Apa megragadott, és magához húzott annak ellenére, hogy
a belé nyilalló áramtól összerezzent. Botja a földre hullott,
ahogy mindkét karját körém fonta, és fejemet a vállára húzta,
ahogy kislány koromban csinálta. Visszaöleltem, de a jobbo-
mat szorosan a testem mellett tartottam, mivel a kesztyűm
nélkül mentem aludni. Olyan régen nem öleltem már meg
az apámat! Mélyen beszívtam az Old Spice és az arcszesz
illatát. Valahogy az évekig tartó idegenkedés hónapoknak
tűnt csupán.
Aztán gyengéden eltoltam, és a rossz lába felé intettem.
- Hiába robbant egy bomba a konvojod mellett és zúzta
szét a térdedet, te mégis a túlélők felé másztál, és ellentűzzel
védted őket. - Erőtlenül mosolyodtam el. - Vladdal megyek,
és segítek megtalálni a vámpírt, aki elkapta Martyt, de nem
azért, mert azt hiszem, hogy jobb apám volt, mint te. Hanem,
mert egy olyan ember lánya vagyok, aki akkor sem hagyta
magára az embereit, akikért felelősnek érezte magát, amikor
túlerőben volt az ellenfél, vérzett és csak kúszni-mászni tu-
dott.
 - Istenem, olyan makacs vagy, mint az anyád - mondta
olyan hangon, hogy az összetörte a szívemet.
Nevettem, de elhomályosult a tekintetem a könnyektől. A
bűntudattól régen túl fájdalmas volt sokáig időzni az anyám-
ról szóló emlékeken, de most jólesett, hogy eszembe jutottak
személyiségének különböző vonásai.
- Tényleg elég makacs volt, nem igaz?
Apa válaszra nyitotta a száját, de ekkor Vlad lépett a szo-
bába. Nem tűnt meglepettnek, amiért ott látja az apámat.
Gondolom, hallott beszélgetni minket, ahogy közeledett.
Apám felvette a botját, és teljes száznyolcvan centis ma-
gasságában kihúzta magát. Aztán olyan intenzitással bámult
Vladra, hogy egy gyávább fickó kényelmetlenül érezte volna
magát tőle.
- Nem érdekel, hogy ki vagy mi maga. Ha nem tudja meg-
védeni a lányomat, miközben helymeghatározónak használja,
hogy megtalálja az ellenségét, esküszöm, hogy megtalálom és
megölöm.
Bármilyen kemény volt még mindig Hugh Dalion, ez
egyenlő volt azzal, mintha egy házi macska fenyegetne egy
bengáli tigrist. Vlad javára szóljon, hogy nem nevette el ma-
gát, és egyetlen bűbájosán halálos mosolyát sem vette elő.
- Ó, én mindig megvédem, ami az enyém - felelte, és a
hangsúlyából úgy éreztem, hozzám is beszél.
Az apám rám pillantott, úgy sóhajtott fel, hogy egyértelmű
volt, nagyon nem helyesli ezt a kapcsolatot, aztán deres fejét
magasra szegve - még ha a teste többi részét nem is tudta ki-
egyenesíteni - elhagyta a szobát. Becsuktam utána az ajtót, de
vártam még egy kicsit, mielőtt megfordultam, mert nem vol-
tam biztos benne, hogy ez után a konfrontáció után rög-
tön készen állok a következőre.
- Már végeztél? - kérdeztem közömbös hangon.
 - Én igen. A többiek még nem - felelte, amit egy sziszegő
hang követett, majd másodpercekkel később a víz csobogása.
Megfordultam. A ruhái és a cipője egy kupacban pihentek
a padló közepén, ő pedig a zuhanyban állt. Nem fáradt vele,
hogy felkapcsolja a villanyt, de az ajtó nyitva volt, és éppen
az én szobámba jött zuhanyozni.
Nem a sajátjába. Vladtól ez olyan egyértelmű ajánlat volt,
hogy csatlakozzam hozzá, mintha hivatalos meghívót küldött
volna.
Nem kellett volna. A legokosabb az lett volna, ha vissza-
mászom az ágyba, és alszom egyet a kapcsolatunk felett ér-
zett aggodalmaimra, de helyette inkább bementem a fürdő-
szobába, majd felkapcsoltam a lámpát. A zuhanyzót körülve-
vő üvegajtók semmit sem rejtettek el a pillantásom elől.
Vlad közvetlenül a zuhanyrózsa alatt állt, sötétbarna haja
hosszabbnak tűnt, ahogy a víz átcsorgott a tincsei között.
Ahogy a ruháján átszivárgott vérfoltokat lemosta a bőréről, a
vörös patakok először rózsaszínek lettek, majd eltűntek a le-
folyóban. Feszes mellbimbója alapján a víz hideg volt, mégis
finom pára emelkedett a bőréről, ahogy a cseppek a testéhez
értek. A teste sokkal csábítóbb volt most, hogy nedvesen csil-
logott, és ez kiemelt minden hajlatot, gödröt és domborulatot.
Hosszú, izmos lába ikerdombba futott a fenekénél, amit gya-
korlatilag lehetetlen volt nem bámulni. így is tettem. Szappan
után nyúlt, hogy nekiálljon végigdörgölni magát. Fehér
hab tapadt inas karjához, takarta széles vállát, gyűlt össze
szoborszerű mellkasán, és csúszott végig a hasán lefutó, csá-
bító, sötét csíkon, hogy aztán megkoronázza a göndör szőrt
az ágyékán.
A pillantásom elidőzött ott. Amikor szappanozni kezdte
magát odalenn, és a hímtagja nőni és vastagodni kezdett a
keze alatt, határozottan lüktetni kezdett az ágyékom. Vlad
forrongó férfiasságánál csak hihetetlen ereje volt nagyobb, és
mindkettő messze meghaladta az én szintemet, úgy von-
zott, mint lepkét a láng. Gondolkodás nélkül csusszantam ki a
köntösömből, majd a hálóingemből.
Amikor találkozott a pillantásunk, az övé zölden fénylett,
és úgy nézett rám, mint egy ragadozó, amitől borzongás sza-
ladt végig rajtam, és nem azért, mert meztelenül álltam egy
hűvös szobában. Sosem nézett még senki rám úgy, mint ő.
Mintha máris övé lenne a testem és a lelkem, csak én még
nem jöttem rá. Úgy mozogtam, mintha álmodnék. Beléptem a
zuhanyzóba, és levegő után kaptam, amikor magához húzott.
A víz jéghideg volt, de a teste tűzforró, és az érzés, hogy egy-
szerre fagyok meg és égek halálra, csak tovább növelte csókja
intenzitását. Az ajka olvadt gyönyör volt, a nyelve kanyargó
parázs; hatalmas kezei vágyat gyújtottak bennem, akármer-
re kalandoztak. A körmöm izmos, széles hátába vájt, és mély
nevetés szakadt fel belőle az áramtól, ami belé szaladt.
- Szeretem, hogy az izgalom kiélesíti a képességedet - mo-
rogta, ahogy az ajka lefelé vándorolt a nyakamon. - Amikor
közel vagy a csúcshoz, az egész tested vibrál. Ez a leghihetet-
lenebb dolog, amit valaha éreztem.
Aztán szívogatni kezdte a sebet, amit három nappal ezelőtt
szúrt a bőrömbe. A pontok már begyógyultak, de erotikus
érzelemszilánkok fakadtak a szája alatt, és emlékeztettek rá,
milyen jó érzés volt, amikor a szemfoga belém hatolt. Meg-
ragadtam a fejét, és lábujj hegyre álltam, hogy közelebb húz-
zam, mielőtt még rájöttem volna, hogy mit teszek.
Megint felkuncogott, ezúttal nem szórakozottan, hanem sö-
tétebben és birtoklóbban.
- Mondtam, hogy vágyni fogsz a harapásom után. - Aztán
éles fogai végigkarcolták a bőrömet. - Ezt akarod?
 Azt akartam. Agyarai csábító incselkedése, valamint gya-
korlott kezei kegyetlen munkája alatt alig bírtam állva ma-
radni. A vágy szinte gyertyaviasszá olvasztotta a csontjaimat,
és nem csak a zuhanytól volt nedvesség a lábam között. A
hangjában csendülő érzéki diadal valami ősit indított be ben-
nem. Igen, vágytam a harapására, a csókjára, és még másra
is, amit soha nem kaphatok meg tőle, de nem én leszek az
egyetlen, aki fuldoklik a vágytól.
Térdre ereszkedtem, és megragadtam kemény húsát a bal
kezemmel. Még sosem csináltam ilyet, de eleget láttam már
más emberek szemén keresztül, és elég egyszerűnek tűnt. Aj-
kamat a hímtagja csúcsa köré zártam, és a nyelvemet végig-
futtattam forró húsán, ami selymesebb volt, mint a bársony,
mégis kemény, akár a márvány. Odafentről nyögés és szisze-
gés közötti hangot hallottam, aztán a keze megcirógatta az
arcomat.
- Ne hagyd abba!
A szavai inkább parancsoltak, de a hangsúlya nem. Leg-
jobban a könyörgésre haj azott, talán most voltam a legköze-
lebb ahhoz, hogy azt halljam Vlad szájából, hogy kérlek. Be-
felé mosolyogtam. Na, most kijött rá, hogy mit akar a másik?
A nevetése hörgésbe fordult, ahogy mélyebbre engedtem,
miközben ízlelgettem a szappan enyhe, egy cseppet sem kel-
lemetlen csípősségét. A fogam körbefogta, a nyelvem merev
húsa köré csavarodott, és foglyul ejtettem, amíg meg nem
kellett állnom, pedig még nem végeztem vele. A hideg víztől
reszkettem, de Vlad meleg combja a mellemnek nyomódott,
és tüzes érintése a hajamba túrt, a számat betöltötte lüktető,
hosszú parázsrúdja, ínycsiklandóan égető érzést hagyva a
számban. Vladdal mindig extrém volt az együttlét, de most
másra nem is vágytam volna.
 Ugyanolyan lassan húztam vissza a számat, ahogyan ő
mozdult, amikor először szeretkeztünk. Odalenn összerándult
bennem valami az emlékre. Aztán megint a számba vettem
őt, amit újabb reszelős nyögés kísért. Ugyanolyan volt a
hangja, mint amikor bennem volt. A mellemet nehezebbnek
éreztem, a bimbóim hiperérzékenyek lettek az érintéstől, és
az ágyékom bizsergett, miközben nedvesség síkozta a belső-
combomat. Az izgalomtól gyorsabban mozgattam a fejemet.
A szorítása erősödött a hajamban, miközben a szappan csípős
ízét valami sós váltotta fel.
- Igen, így jó.
Szinte gyomorból hörögte, és a következő dolog, amit mo-
tyogott, már nem az én nyelvemen szólt. Növeltem a sebes-
séget és a nyomást, és egyre rövidebb lett a reszelős nyögései
között eltelt idő, miközben még jobban megduzzadt a szám-
ban. A csípője felém lendült, erős szorítása a fejemen feliz-
gatott, mert eszembe juttatta, én milyen szorosan kapaszkod-
tam belé, amikor ő kényeztetett. Azt akartam, hogy ugyanazt
a kontrollálhatatlan szenvedélyt érezze, úgyhogy mélyebbre
engedtem, és erősebben szívtam, én is felnyögtem, ahogy a
combja a mellemnek dörgölődött, hogy ingerelje a bimbómat.
A nyálam beborította azokat a részeket, amik már nem fértek
a számba. Ahogy egyre gyorsabban mozogtam, összeszorítot-
tam a combomat, mert a lüktetés a lábam között elviselhetet-
lenül heves lett.
Aztán egyszer csak már nem a földön térdeltem, hanem a
karjaiban voltam. A csempe hűvösen feszült a hátamnak,
ahogy a dereka köré húzta a lábamat, engem pedig a zuhany
falának nyomott. Ajka az enyémre zuhant, elfojtotta a nyögé-
semet, amit az okozott, hogy megéreztem nekem feszü-
lő testét odalenn. Egy mély lökés minden idegvégződésemet
vakító gyönyörrel lobbantotta lángra, és sikolyszerű kiáltást
szakasztott a torkomról. Olyan nedves voltam, hogy tövig
csúszott belém, és amikor kihúzódott belőlem, szótlan köve-
teléssel nyomtam neki a csípőmet.
Éreztem, hogy olyan szélesen mosolyog, hogy egy pillana-
tig csak a fogát csókoltam. Aztán olyan erősen támadott elő-
re, hogy a medencéje a csiklómnak nyomódott, és ez a dör-
zsölődés még több gyönyörspirált indított útjára bennem. A
szájába nyöszörögtem, és újra meg újra felé ringtam,
a combom szorosabban csavarodott a derekára, és a karom a
nyaka köré csattant. Húsának minden érintése csak fokozta a
gyönyört, láthatatlan húrokat kötött össze bennem, amíg vé-
gül már úgy éreztem, a testem peng az eksztázistól. A csókja
olyan drog volt, amiről sosem akartam leszokni, de amikor
már kezdtem szédülni, elhúzódtam, hogy levegőt kapjak.
Lefejtette a jobb kezemet a nyakáról, és a szájához emelte.
- Nézz rám, Leila!
Észre sem vettem, hogy lehunytam a szememet, de vala-
mikor biztosan megtettem. Most kinyitottam, és elakadt a lé-
legzetem. Vlad haja sötét tincsekben omlott a vállára, az iz-
mai minden nyögésserkentő lökéssel megfeszültek, és a sze-
me annyira fényesen lángolt, hogy olyan volt, mintha a napba
néznék. A pillantása biztosabban tartott, mint a keze a csípőm
alatt, ahogy oldalra fordította a fejemet, és beleharapott a hú-
sos dombba a hüvelykujjam alatt.
Szinte vadállati hang szakadt fel belőlem. így éreztem ma-
gam mellette: vadnak, zabolátlannak - és ahogy a hő leáram-
lott a karomon, hogy lassan végigterjedjen a többi részemen,
ez az érzés egyre csak fokozódott. Többet akartam a harapá-
sából, az érintéséből, és főleg abból a szenvedélyes érzelem-
ből a szemében, ahogy szívta a véremet. És mindezt most
akartam.
 Éppen ezért nyöszörögtem tiltakozón, amikor visszahúzta
az agyarát, és túl hamar engedte el a kezemet.
- Rajtad a sor - mondta rekedten.
Aztán beleharapott a saját csuklójába olyan erővel, hogy
mély sebet hagyott rajta, majd a számhoz tartotta. Még min-
dig el voltam veszve abban az ősi állapotban, így gondolko-
dás nélkül inni kezdtem, nem zavart az érdes, rezes íz, mert
az ő vérét ittam. Addig nyalogattam, amíg az utolsó csepp is
eltűnt, és a seb bezárult. Amint így történt, megint megharap-
ta a csuklóját. Ezúttal magam húztam a számhoz a kezét, és
erősen szívni kezdtem, miközben néztem őt.
Rám villantott mosolyában a legvadabb vágy lángolt. A
mozdulatai erősebbek, gyorsabbak lettek, és a nyögéseimet
éles sikolyokká változtatták. Amikor újra bezárult a sebe, el-
engedtem a csuklóját, és magamhoz rántottam a fejét. A
nyelve ugyanazzal az érzéki brutalitással vette birtokba a
számat, mint a lökései, és én ugyanazzal a buzgalommal fo-
gadtam. Ha a kezét nem tette volna a csípőm és a fejem mö-
gé, lehet, hogy eltört volna a csempe attól, amilyen erőszako-
san belém hatolt, de nem bántam. A vére tűzként áramlott
szét az ereimben, még több vadsággal töltött meg. Ezen
a pillanaton kívül nem létezett semmi más, és ahogy már az
egész testem reszketett a túlcsorduló eksztázistól, észre sem
vettem a hideget. Csak forróságot éreztem, kívül és belül is.
 37. fejezet

ARRA SZÁMÍTOTTAM, hogy Vlad minden küldetésre velem

tart majd, de nem így tett. Néha elküldött az egyik vámpír
házába, ő meg egy másikba ment, hogy tárgyakkal jöjjön
vissza, amiket megérinthetek. Napokig tartott, mire rájöttem,
miért. Engem olyan szövetségeseihez küldött, akikben job-
ban megbízott, ő pedig magára vállalta a veszélyesebb vám-
pírokat. így megtartotta az ígéretét, hogy kiterjeszti a kutatást
Marty után, de megvédett az olyan helyzetektől, amiket túl
veszélyesnek ítélt.
Ez egyszerre volt idegesítő és megható, és ezzel további
káoszt okozott amúgy is kavargó érzelmeimben. Ha Vlad
tényleg az a szívtelen teremtmény lenne, akinek beállítja ma-
gát, akkor úgy használna fel, hogy a legtöbb haszna származ-
zon belőlem, és a veszedelem közepébe hajítana. De nem így
tett. Melyik volt az igazi Vlad? Az a férfi, akinek örök-
ké elérhetetlen marad a szíve, vagy az, aki láthatóan jobban
értékelte a biztonságomat, mint a leggyorsabb utat a bosszú-
jához?
Ezen gondolkodtam, amikor a fekete SUV megállt egy
magas vaskerítés előtt. Maximus vezetett, Shrapnel ült az
anyósülésen, és én egyedül utaztam hátul. Egy másik SUV,
benne hat további őrrel szorosan követett minket. Tizenöt
percre voltunk Nagyváradtól, de ha az ember körbenézett,
nem sejtette volna, hogy a közelben egy nyüzsgő nagyváros
terül el. A kapu sűrű erdő mögé bújt, a hozzá vezető út leka-
nyarodója szinte alig látszott - ha egyáltalán az ember megta-
lálta az ahhoz vezető mellékutat. A hely tulajdonosa vagy
nagyon féltette a magánéletét, vagy utálta a várat-
lan látogatókat, márpedig mi hárman pont azok voltunk.
Maximus lehúzta az ablakot, és megnyomott egy gombot a
pár méterrel a föld fölé nyúló fémpóznán. Nem hallottam,
ahogy a kamera ráközelít durva vonásaira, de nem kételked-
tem benne, hogy kép készül róla.
- Vlad Tepesh küldöttei Tolvai Gáborhoz jöttek- jelentette
be.1
Csak a neveket ismertem fel az idegen hangzású mondat-
ban. Tolvai Gábor Vlad egyik olyan szövetségese volt, akiről,
mint általában, nem feltételezte, hogy elárulná. De ő is egy
újabb név volt, akit ki kellett pipálni a listán, még akkor is, ha
Tolvai egy olyan zárt területen élt, hogy a legközelebbi
szomszédai mind állatok voltak.
A magas kapuszárnyak kinyíltak, és áthajtottunk rajtuk.
Ahogy megtettük a focipályányi távolságot, Maximus megállt
egy impozáns, kétemeletes ház előtt, amit okkerszín szegély
ölelt körbe. A régi világbeli építészet inkább az itt élő ízlését
mutatta, nem a ház korát, és bár az épület hatalmas volt,
még így is csak negyedakkora, mint Vlad otthona.
Két szakállas őr állt a főbejárat mellett, kezükben automata
fegyverekkel. Mivel ez egy vámpírrezidencia volt, gondol-
tam, a puskákat ezüstgolyóval töltötték meg ólom helyett.
1
Az eredeti, amerikai kiadásban Tolvai Gábor magyarul beszél, ami az
angol ajkúak számára valóban idegenül hangzik, számunkra azonban
érthető – a Szerk.
Úgy tűnt, Maximust és Shrapnelt nem nagyon érdekli a do-
log. Amikor kiszálltunk az autóból, rá sem néztek az őrök-
re, akik kitárták előttük az ajtókat, úgyhogy én is utánoztam
őket. Fegyveres kíséretünk többi tagja is kiszállt az autóból,
de kinn is maradtak, jelenlétük legalább olyan fenyegető volt,
mint amilyen diszkrét. Amint beléptem Tolvai házába, a szo-
kásos módon elkezdtem gondolatban dúdolni a legszörnyűbb
nyolcvanas évekbeli számot, ami eszembe jutott. Nem akar-
tam megkockáztatni, hogy készületlenül belefussak egy gon-
dolatolvasóba.
Egy rőt hajú, vékonyka fiú sétált felénk az előcsarnokban.
Farmer és edzőcipő volt rajta, és fekete zakót húzott az Ed
Hardy pólója fölé. Még ahhoz sem tűnt elég idősnek, hogy
alkoholt igyon az államokban, úgyhogy meglepődtem, ami-
kor Maximus és Shrapnel meghajoltak felé.
- Nemzőnk üdvözletét küldi - köszöntötte hivatalosan
Maximus.
Tolvai olyan szófolyammal válaszolt, amit nem értettem.
Nem románul volt - abból már egyre több szót felismertem -,
de zavarodottságom hamar elmúlt, amikor Shrapnel a szavába
vágott:
- Vlad azt kéri, beszéljen angolul a vendége előtt, hogy
mindent értsen, ami elhangzik.
- Valóban? - felelte Tolvai mély akcentussal a hangjában.
Borostyánszínű szeme végigfutott rajtam. Ahogy találko-
zott a pillantásunk, nem is értettem, hogy nézhettem nálam
fiatalabbnak. Évszázadok súlya tükröződött ékkőszínű sze-
mében, és abból, ahogy a tekintete átfutott rajtam a sebhelytől
az arcomon egészen a cipőmig, kiolvastam, hogy egy ember
több mint értéktelen számára.
 - Ha Vlad ezt kívánja, akkor hadd ismételjem meg - felelte
Tolvai, és úgy mosolygott rám, mint egy nagy, fehér cápa egy
zsíros fókára. -
Hogyhogy Vlad a legrangosabb őreit küldte a házamhoz,
és egyetlen telefonhívással sem figyelmeztetett a jöttükre?
- Nemrégiben négy vámpír felgyújtotta Vlad egyik üzletét
Dél-Suceavában - jelentette ki Maximus. - Három elkövető
meghalt, egy pedig elmenekült. Vlad az összes szövetségesé-
nek az együttműködését kéri a gyújtogató megtalálásában.
A lehető legszárazabb mosoly jelent meg Tolvai ajkán.
- Természetesen felajánlom az együttműködésemet. Egy
vámpír területét ért támadást azonnal meg kell torolni, külön-
ben még az ellenségei a gyengeség jeleként fognák fel.
Meglepett a leplezett gúny. Tolvai nem szerepelt Vlad
gyanúsítottjainak listáján, de talán fontolóra kéne vennünk,
hogy felvegyük. Úgy tűnt, Shrapnel sem értékeli a mögöttes
jelentést. Pillantása lyukat tudott volna égetni Tolvai megté-
vesztően fiatal vonásaiba, de a vámpír nem mutatta je-
lét, hogy ez egy kicsit is zavarná. Ami azt illeti, amikor újra
rám függesztette elutasító pillantását, vagy lojális volt - habár
szarkasztikus -, vagy csak nem jutott el hozzá a képességeim
híre.
Mindkettő megmérettetett, amikor Shrapnel kellemes han-
gon így szólt:
- Akkor nyilván nem bánja, ha Leila megérint pár tárgyat
az otthonában.
Tolvai arckifejezése zavarodottságról árulkodott, de nem
ijedtségről.
- Miért? Hogyhogy? - fordította angolra is.
- Mert Vlad ezt kéri - felelte Maximus.
Bárki észrevehette a hatalmas termetű vámpír selymes sza-
vaiban megbújó kihívást. Tolvai ajka összeszűkült, és ha a
tekintete nem lett volna olyan ősi, úgy festett volna, mint egy
tinédzser, aki látványos hisztire készül.
Néhány feszült pillanatig azt hittem, vissza fogja utasítani.
De aztán kitárta a karját.
- Ha Vlad ezt kívánja, akkor tegye nyugodtan. De hogy
egy amerikai mondást idézzek: ha eltör valamit, azt ki is fize-
ti.
Maximusra és Shrapnelre pillantottam, közben levettem a
jobb kesztyűmet.
- Szólok, ha találtam valamit.
- Miféle valamit? - kérdezte Tolvai élesen. - Talán arra
utalsz, hogy közöm lehet a gyújtogatáshoz?
- Természetesen nem. - Shrapnel olyan hűvösen felelt,
hogy az még a vajat sem olvasztotta volna meg. - De nem
akarná tudni, ha esetleg az egyik embere a háta mögött meg-
szegné a fegyverszünetet Vladdal?
Továbbsétáltam az előcsarnokban, hagytam, hadd intézzék
el a vámpírok egymás között a hatalmi harcukat. Egy kis fe-
szült csönd után Tolvai odavetette:
- Vlad és én még beszélünk erről.
Aztán olyan gyorsan suhant el mellettem, hogy csak a ho-
mályos alakját láttam, és eltűnt a lépcső tetején. Úgy képzel-
tem, ha vámpír lettem volna, dühének illata betöltötte volna
az orromat, amiért átkutatják a lakását.
Visszapillantottam Maximusra és Shrapnelre, vállat von-
tam, és továbbmentem. Mostanra már tisztában voltak vele,
hogy jobban tudok koncentrálni, ha nem járnak a nyomom-
ban. Tolvai előcsarnoka közelébe sem ért Vladénak, de job-
ban tetszett a pasztell színvilág, mint Vlad sötétbe hajló, góti-
kus színei. Befordultam az első szobába, egy elegáns társal-
góba márvány kandallóval és nálam háromszor magasabb
plafonnal.
 Odabenn nem is foglalkoztam az előkelő szobrokkal és
egyéb műtárgyakkal. Több év gyakorlatom volt abban, mit ne
érintsek meg, és ez megkönnyítette, hogy kiválasszam az em-
lékektől terhes tárgyakat. Bár ilyenek voltak a villanykapcso-
lók és a lámpák is, azok szóba sem jöhettek, így csak a kilin-
csek, a mindenféle fogantyúk, fiókok, kartámlák, tollak, po-
harak és effélék maradtak. Miután a kezembe vettem egy
csomó tárgyat, amin keresztül táplálkozást, szexet és Tolvai
embereinek szigorú fenyítését láttam, beléptem a következő
szobába. Aztán a következőbe. Maximus és
Shrapnel az előcsarnokban maradtak, hagytak nekem leve-
gőt, miközben a valóság és az emlékek folyamatos ütközésé-
től úgy éreztem, mintha bedrogoztam volna.
Épp csak megérintettem egy napsárga fotelt a negyedik
szobában, amikor a társalgó eltűnt, és a helyét átvették a csu-
pasz betonfalak, meg az egyetlen faajtó. Odabenn két vámpír
volt, akiket felismertem. Az egyikük ezüsttel volt a falhoz
szögezve, a másikuk egy iPaden pötyörészett, miközben
a szőrmékből készült ágyon ült.
Szilágyi félrebiccentette a fejét, majd felemelkedett. Gon-
dolatban énekeltem, hogy védekezzem a Tolvai házában élő
esetleges gondolatolvasók ellen, és a dalszöveg bejelentette
az érkezésemet, mielőtt még szét tudtam volna kapcsolódni.
- Én kis jóskémem, már vártam, hogy visszatérj - dorom-
bolta Szilágyi. Aztán Martyhoz lépett, és mintegy varázsütés-
re egy kés jelent meg a kezében. - A móka egy részéről már
lemaradtál, de nem az egészről.
Nem kell bántania őt - gondoltam, és kész lettem volna
bármit mondani, csak hogy megállítsam azt, amit tenni ké-
szült. Én, öh, már egy ideje szeretnék oldalt váltani.
Szilágyi olyan kemény mosolyt villantott rám, hogy az
megrepesztette volna a jeget.
 - Ha ez igaz, akkor miért rejted egy dal mögé a gondolatai-
dat... Leila?
Nem törődtem vele, hogy az igazi nevemet használja.
Ahogy azt Vlad is megmondta, csak idő kérdése volt, hogy
Szilágyi az iratok közt a nyomomra bukkanjon.
Lehetnek itt más gondolatolvasók is - improvizáltam. Ha
így van, akkor ők nem hallhatják a gondolataimat a zenétől,
de az életemet kockáztatom, hogy kapcsolatba lépek magával,
ez is bizonyítja, milyen komolyan beszélek.
Szilágyi nem tudta, hogy csak véletlenül léptem kapcsolat-
ba vele, de a nyoma a karfán olyan erős volt, hogy úgy mű-
ködött, mint egy azonnali üzenetküldő rendszer.
- Ah... - Úgy tűnt, Szilágyi ezen elgondolkodott. Aztán azt
kérdezte: - Miért nem vagy már lojális Tepeshez? Amikor
legutóbb beszéltünk, nagyon rendíthetetlennek tűntél.
Kutattam egy olyan indok után, amit esetleg elhihet.
Azóta változtak a dolgok. Azt mondta, Vlad csak tetteti,
hogy kedves velem, és igaza volt.
Marty egyszer azt mondta nekem, hogy a legjobb hazugsá-
gok az igazságban gyökereznek. Ebbe kapaszkodtam, és foly-
tattam, miközben a gondolataimat a végtelenül ismétlődő
szöveg mögé bújtattam.
Vlad még el is csábított, hogy érzelmileg is kötődjek hozzá,
de az első naptól kezdve, hogy a házába vitt, emberekkel fi-
gyeltette a családomat. Amikor maga elrabolta Martyt, össze-
szedte őket, hogy felhasználhassa ellenem. De pórul járt,
mert a családommal évek óta nem jövünk ki jól egymással.
Engem egyedül csak Marty érdekel. Ezért csempésztem
ki magammal valamit, ami a magáé, és léptem kapcsolatba
magával, amint ideértem.
- És hol van az az itt, Leila? - kérdezte sima hangon Szil-
ágyi.
 A hazugságaim túl jól működtek, és most a saját csapdám-
ba estem. Elhallgattam. Szilágyi gúnyos simogatást mímelve
húzta végig a kezét Marty arcán, aki egy szót sem szólt, de
alig láthatóan megrázta a fejét. Még azok után is, amit Szil-
ágyi tett vele - és amit még tenni készült -, nem akarta, hogy
elmondjam Szilágyinak. Tényleg ő volt a leghűsége-
sebb barátom.
Ennek ellenére nem árulhattam el Vladot, Maximusról és
Shrapnelről nem is beszélve, akiket megölne, ha válaszolnék
Szilágyinak, mert harc nélkül nem hagynák, hogy elvigyen.
Nem mondhatom el - gondoltam, miközben úgy éreztem, a
gyomrom csomóba csavarodik.
Szilágyi csettintett a nyelvével.
- Milyen kellemetlen!
Azzal lendült a kése. Marty összegörnyedt, már amennyire
a láncai engedték. Valami vastag és vörös csapódott a föld-
nek.
Elég! - ordítottam gondolatban.
- Majd abbahagyom, ha elmondod, hol vagy - felelte Szil-
ágyi. A kése tovább kaszabolt, még több vér csobbant a pad-
lóra, és Marty úgy sikított fel, hogy az kísérteni fog rémálma-
imban.
Nem lehet - feleltem egy újabb gondolatbeli kiáltással.
Maximus és Shrapnel velem van. Ha értem jön, megölnek,
mielőtt még el tudna vinni.
- Maximus és Shrapnel? - ettől még Szilágyi is megtorpant,
de nem félelmében. Egyértelműen szórakoztatta a dolog. Épp
most tettem fel a cseresznyét az amúgy is ínycsiklandó torta
tetejére.
Igen, és ha rájönnek, hogy vesztésre állnak, végezni fognak
velem - ismételtem egy jó indok után kutatva, amivel lebe-
szélhetem a tervéről. Holtan semmi hasznomat nem veszi,
úgyhogy adjon egy kis időt. Vlad összevissza küldözget,
ahogy azt nyilván már maga is hallotta. Kapcsolatba lépek
magával, amint jobbak lesznek a körülmények.
Szilágyi elfordult Martytól, és maga elé bámult, velem egy
szemmagasságban, mintha valóban ott lennék.
- Jól van - mondta. Úgy meglepett a visszavonulása, hogy
az agyam egy pillanatra lefagyott. - De ha hazudsz nekem -
folytatta -, akkor a barátod olyan fájdalmakat fog átélni, hogy
a pokol megváltás lesz számára, amikor végül végzek vele.
Hiába nem hittem a mennyországban és a pokolban, attól
még kirázott a hideg a fenyegetésétől.
Nem hazudok. Kapcsolatba lépek magával, amint kisebb
felügyelet alatt leszek. Vlad máris lazább pórázon tart, nem
jön velem mindenhova.
Annyira féltettem Martyt, hogy a gondolataim minden szó-
tagjában az igazság illúziója csengett. Egy hosszú pillanat
után Szilágyi rám villantott egy újabb jeges mosolyt.
- Egy heted van, hogy kapcsolatba lépj velem, és megadj
egy helyet, ahol összeszedhetlek. Különben a barátod fogja
megszenvedni az árulásodat.
Értettem - gondoltam, közben pedig elnyomtam a kételye-
imet, hogy mégis hogyan fogom ezt megoldani.
Úgy éreztem, mélybarna pillantása a lelkem közepébe ha-
tol.
- Akkor nemsokára hallok felőled, Leila.
Elengedtem a kapcsolatot, és térdre zuhantam, közben még
mindig egy olyan korszak zenéjét dúdoltam, ahol a rockerek-
nek hosszabb hajuk volt, mint a barátnőiknek. Annak a ször-
nyű szürke szobának a helyét átvették a sápadt kék, sárga és
barackszínű árnyalatok, a magas ablakok beeresztették a fé-
nyes, téli nap ragyogását. Bennem az elszántság küzdött a
félelemmel, hogy éppen most ítéltem Martyt szörnyű halálra.
Képes vagy rá - ismételgettem magamban. Valakinek Tolvai
házában összeköttetései vannak Szilágyival. Ki fogjuk találni,
kinek, Vlad majd a szart is kivallatja belőle, megtaláljuk Szil-
ágyi búvóhelyét, és időben megmentjük Martyt. Ezt ad-
dig ismételgettem, amíg el nem hitettem magammal.
A támadás kevesebb mint húsz perccel később jött.
 38. fejezet

MÉG MINDIG TOLVAI HÁZÁBAN KUTATTAM, hátha megta-

lálom, ki kötött Szilágyival szövetséget, amikor az első ablak
betört. Egyből tudtam, hogy nem baleset történt, úgyhogy
szaladtam, hogy megkeressem Maximust és Shrapnelt. Mire
pillanatokkal később megláttam őket a bejáratnál, az elő-
csarnokban, a ház már teljes támadás alatt állt.
Az üvegek betörtek, ahogy a vámpírok bevetődtek az abla-
kokon, és lecsaptak a két férfira az előcsarnokban. Odakintről
is dulakodás hangjai szűrődtek be, és a fegyverropogástól
ösztönösen vetettem magam a padlóra. Megdermedtem, nem
tudtam, segítsek-e, vagy csak útban lennék. De nem volt dön-
tési lehetőségem, mert hirtelen felrántottak hátulról, és a
jobb csuklómat vasmarokkal tartották. Bármi is ragadott meg,
szitkozódott a belé szaladó áramtól, de nem tudtam teljes
erőmmel megrázni. Vladhoz sem tudtam kapcsolódni, hogy
szóljak neki a támadásról, mert lefogták a kezemet. Aztán
egy hang sziszegett a fülembe érdes angol akcentussal:
- Ne erőlködj! Szilágyi parancsa, hogy védjelek meg!
Tolvai. Nem az egyik embere szövetkezett Szilágyival. O
maga. Nem csoda, hogy Szilágyi olyan gyorsan visszavonu-
lót fújt, amikor nem mondtam el neki, hol vagyok. Tolvai
nem azért vonult el, mert dühítette, hogy átkutatják a házát,
hanem hogy üzenjen Szilágyinak, milyen szokatlan látogatói
vannak. Amikor először pillantottam meg Szilágyit, ahogy
az iPadjén ír valakinek, talán éppen a támadást rendelte el.
Tolvai felrángatott a lépcsőn, és behúzott az egyik emeleti
háló szekrényébe. Eközben a hangok alapján folytatódott a
harc. A kiáltások és a falak meg a padló rázkódása Szilágyi
elsöprő erejű támadásáról árulkodott. Maximusnak,
Shrapnelnek és a többi őrnek semmi esélye nem lehe-
tett. Könnyek égették a szememet, de nem akartam sírva
szembenézni az ellenségemmel. Vártam, hátha Tolvai szorí-
tása a csuklómon enged annyira, hogy csinálhassak valamit,
de hiába.
Amikor a kiáltozások és a remegés végre abbamaradt, a
csend a félelem hullámát zúdította rám. Vajon Maximus és
Shrapnel még életben vannak? Aztán egy férfi kiabált, termé-
szetesen nem angolul. Tolvai ugyanazon a nyelven válaszolt,
és megkönnyebbültnek hangzott.
- Mi az? - kérdeztem.
Nem felelt, ami nem lepett meg, de elhúzódott, mintha
visszataszító lenne, hogy a közelemben kell tartózkodnia.
Mielőtt még megrázhattam volna, vagy kapcsolatba léphet-
tem volna Vladdal, egy baljóslatban ismerős ember jelent
meg előttem.
- Üdv ismét! - dorombolta az ezüst hajú vámpír, aki ottha-
gyott meghalni egy égő klubban.
Nem láttam az öklét. Csak a fájdalom robbanását éreztem,
amit gyorsan kioltott a sötétség.

Fogalmam sem volt, mennyi ideig voltam eszméletlen, de

vegyszer ízével a számban ébredtem, és kötelek vájtak a bo-
kámba és a csuklómba. Ez nem rázott meg, de a fejem nem
lüktetett, ami viszont meglepett, aztán eszembe jutott, mosta-
nában milyen sokat ittam Vlad véréből. Nyilván az
is gyorsította a gyógyulásomat. Ellenben a csípős hidegen
nem segített. A fogam azonnal vacogni kezdett, de mielőtt
még egy újabb gondolat átfuthatott volna az agyamon, ismé-
telgetni kezdtem magamban a Right Said Fred „I’m too sexy”
című számának a szövegét. Nem nyolcvanas évekbeli, de
eléggé idegesítő, ha folyamatosan dúdolom.
Amikor megkockáztattam, hogy kinyitom a szememet,
nem a szürke betonfalakat, Szilágyit vagy Martyt láttam. Ehe-
lyett egy faistállóban voltam, a szalmaborítású földnek erős
lószaga volt, és meztelen voltam, csak egy szúrós takarót te-
kertek körém.
De nem voltam egyedül.
Az ezüst hajú vámpír a magas istállóajtó tetejére lendült, és
kecsesen egyensúlyozott a vékony lécen. Egy kis mosollyal
nézett le rám, amitől akkor is kirázott volna a hideg, ha már
nem fagyoskodtam volna amúgy is.
- Valaki másra számítottál? - kérdezte önelégülten.
Hagytam, hogy egy „A francba!” kiszaladjon a gondolata-
im közül, mielőtt a többit elbújtattam a dalszöveg alá, ami
éppen azt harsogta, hogy túl szexi vagyok az ingemhez - nem
mintha lett volna rajtam ing per pillanat. Csak mert nem lát-
tam Szilágyit, az még nem jelentette azt, hogy nincs
a közelben, és nem próbál belehallgatni a gondolataimba.
- Ami azt illeti, igen - mondtam, és a válaszom nyugodt lett
volna, ha nem vacog a fogam. - Hol van Szilágyi?
Ezüsthaj leugrott, és természetesen tökéletesen ért földet.
Hideghez öltözött, hosszú, hasítottbőr kabátot viselt egy
krémszínű pulóver fölött. Csokoládébarna nadrágjának anya-
ga kordbársonynak tűnt. De leginkább a kesztyűje vonta ma-
gára a figyelmemet. Ugyanolyan túl méretes ipari kesztyűt
viselt, mint én, mielőtt Vlad szerzett nekem egy pár átla-
gos külsejűt. Nem ez volt egyedül Ezüsthaj kezében. Volt
nála még egy faütő és egy kés is, ami mintha elefántcsontból
készült volna.
Az előbbi „A francba! ” szintet lépett, és „A picsába! ”
lett belőle.
- Azt mondtad Szilágyinak, hogy meggondoltad magadat,
és szeretnél hozzánk csatlakozni, de nincs meggyőződve róla,
hogy igazat mondasz - közölte a vámpír vidáman. - Amíg
meg nem győzöd, nem enged a közelébe, hátha megpróbál-
nád idehívni Vladot, hogy megtámadja.
Megfegyelmeztem a vonásaimat, hogy ne látsszon a félel-
mem, de a gyomrom a bokámig süllyedt.
- Mégis hogy hívnám ide Vladot, ha nincs nálam semmi tő-
le, amin keresztül kapcsolatba léphetnék vele? Ráadásul ho-
gyan tudnám meggyőzni Szilágyit az őszinteségemről, ha a
közelébe sem mehetek?
A vámpír vigyora kiszélesedett, a levegőbe lendítette a
fegyvereit, majd újra elkapta őket.
- Itt jövök én a képbe.
Erre a válaszra számítottam - és ettől féltem. Még arra is
készült, hogy olyan kínzóeszközöket válasszon, amik fából és
csontból vannak acél helyett, ami sokkal jobban vezetné az
áramot, és a kesztyűi védelmet nyújtottak minden belé hatoló
elektromosság ellen. A félelem csomóba gyűlt bennem. Én
akartam Szilágyinak adni magamat, hogy tőrbe csaljam, de
Vlad megvétózta a tervet. Azt mondta, Szilágyi nem hinne
nekem, és addig kínozna, amíg el nem mondom az igazat.
Úgy tűnik, jól látta a helyzetet.
- Hagyd őt békén! - kiáltott egy ismerős hang.
- Marty? - kérdeztem döbbentem.
 Körbenéztem, és bár számos istállóboksz volt még az épü-
letben, túl magas volt a fal, és nem láttam be egyikbe sem.
- Igen, magammal hoztam - mondta Ezüsthaj. - Nem hi-
szem, hogy különösen kemény lennél, de egyszer már meg-
leptél. Úgyhogy ha ki is bírnád, amit veled teszek, arra bizto-
san megtörsz, amit vele.
- Miért nem villantod meg nekem a szemedet, és szeded ki
belőlem egy kis vámpírhipnózissal, hogy kettős ügynök va-
gyok-e? - csattantam fel új taktikát választva.
Felnevetett.
- Mert Marty azt mondta, hogy az állapotod miatt szabá-
lyos időközönként vámpírvért kell innod - aztán megkocog-
tatta a szeme sarkát. - Vagyis immunis vagy erre.
Én már tudtam ezt, azt reméltem, tőrbe tudom csalni a vá-
laszommal, de visszaütött a hazárdjátékom, hiába bíztam
benne, hogy Marty nem szólt nekik arról, hogy vámpírvérnek
kell csörgedeznie az ereimben. Sőt, igazából minden tervem
füstbe ment. Remegés rázott a fagyos hidegtől, és az
a hátborzongató gondolatom támadt, hogy ettől csak lassab-
ban fog folyni a vérem, amikor Ezüsthaj megvág.
A kesztyűm eltűnt, a csuklómat két különálló faoszlophoz
kötözték, de még mindig meg tudtam érinteni a jobb tenye-
remet az ujjammal. Olyan diszkréten, ahogy csak tudtam, vé-
gigsimítottam a bőrömön. A Vladhoz vezető fonál úgy ugrott
elő, mintha láng égett volna az ujjam alatt, de senki más
nyomát nem éreztem. Ezüsthaj nyilván a saját árambiztos
kesztyűit használta, amikor idehozott és megkötözött.
És ezzel a rossz hírek sora még nem ért véget. Bizonygat-
tam Vladnak, hogy még megkötözve és meztelenül is el tu-
dom vezetni magamhoz, de arra számítottam, hogy Szilágyi
oda szállít, ahol ő is van. Nem pedig arra, hogy megkötöztet
Ezüsthajjal egy istállóban, ahol a kezem alatt a fáról legfel-
jebb a lovak lenyomatát éreztem.
Ezüsthaj lerántotta rólam a takarót. Az istálló nem volt sze-
les, a hideg mégis lecsapott az egész testemre. Addig is úgy
éreztem, hogy menten megfagyok, de így, hogy már a takaró
által megőrzött testmeleg sem fűtött, olyan erősen kezdtem
remegni, hogy a csuklóm és a bokám körüli kötelek mélyen a
bőrömbe vágtak.
Ezüsthaj vagy szerette látni, ahogy a testem minden porci-
kája reszket, vagy csak nagyon élvezte a kínzás előtti kis szü-
neteket, mert búzavirágkék szemét smaragd foltok kezdték
pettyezni, ahogy végigmért.
- Lássuk csak, hol is kezdjem? - tűnődött hangosan.
Marty megint kiabálni kezdett, átkozódott, és azt bizony-
gatta, hogy bosszút áll, ha Ezüsthaj bántani mer. Úgy tűnt, ez
szórakoztatja a vámpírt. A reménytelenség szinte már fojto-
gatott. Kapcsolatba léphettem volna Vladdal, de csak azt
mondhattam volna el neki, hogy egy istállóban tartanak. Még
abban sem voltam biztos, hogy még mindig Romániá-
ban vagyok, és nem tudtam, meddig voltam eszméletlen,
hogy legalább valami nyomot tudjak neki adni.
Ezt kapod, mert azt hitted, okosabb lehetsz valakinél, aki
évszázadokkal idősebb nálad - gúnyolódott rajtam egy alat-
tomos belső hang. Amilyen nagy volt a szád, most a barátod-
dal együtt mindketten meghaltok, és semmit nem tehetsz, leg-
feljebb sikítozhatsz.
KAPD BE! - gondoltam, és valami erő kezdett növekedni
bennem. Ez a sötét belső hang volt a felelős a legnagyobb
hibákért, amiket elkövettem, például, hogy haragból elárul-
tam apám szeretőjét, hogy felvágtam az ereimet, és otthagy-
tam a családomat, miután meggyógyultam. Nem hagyom
többé, hogy ez irányítsa a tetteimet. Igen, minden tervem du-
gába dőlt, de majd készítek újakat. Lehet, hogy tényleg meg-
halok, de közben minden lépésnél küzdeni fogok.
- M-m-mi a neved? - kérdeztem, a fogam olyan keményen
csattant össze, hogy dadogtam tőle.
Felhorkant.
- Húzni próbálod az időt? Nem fog működni.
- N-n-nem próbálom h-h-húzni az időt, de ha úgyis meg
fogsz k-kínozni, akkor legalább a n-nevedet jó lenne t-tudni.
Felnevetett. Más körülmények között azt mondtam volna
valakire, akinek ilyen kellemes vonásai, élénkkék szeme és
atlétatermete van, hogy vonzó, de senki nem tudott egyszerre
helyes lenni, és úgy vágni beléd, mint egy szaftos sült húsba.
- Áron Rázván néven születtem, de az elmúlt három évszá-
zadban úgy hívtak, hogy... öh, azt hiszem, a te nyelveden az
lenne a legmegfelelőbb, hogy Szabdaló.
Nem lepett meg, hogy a választott beceneve valami erő-
szakos volt. Egyetlen rosszfiú sem választana magának
olyasmi nevet, mint például a Szirom.
- Leila D-Dalton - nyögtem. Ha ennél is jobban remegtem
volna a hidegtől, még kiugrott volna a helyéről valamelyik
ízületem.
Újabb kedélyes mosolyt villantott rám.
- Nos, Leila, ez fájni fog, de ha úgy ítélem meg, hogy nem
próbálod becsapni Szilágyit, utána meggyógyítalak, és elkül-
delek hozzá. - Azzal a mosolya elhalványult, és a tekintetét
elöntötte a zöld szín, amíg egy csepp kék sem maradt. - De ha
át akarsz baszni minket, azt meg fogod bánni.
Aztán a fakó elefántcsont kés a vállamba vágott, jelezve,
hogy Szabdaló befejezte a beszélgetést.
 39. fejezet

Az ELMÚLT TIZENKÉT ÉVBEN eléggé hozzászoktam már a

fájdalomhoz, hogy az alábbi csoportokba tudjam sorolni:
enyhe, közepes, heves, intenzív, kínzó és felszabadító. Az
utolsó talán furcsán hangzik, de ha az összes többi mérföld-
kövön túl vagy, és még mindig élsz, akkor az utolsó - az,
amelyik elkerülhetetlenül a halál édes semmijébe vezet -
megkönnyebbülés lesz.
Most harmadszorra léptem a felszabadító stádiumba Szab-
dalóval. Mint a másik két alkalommal, nemsoká most is elő-
veszi majd az egyik itató fecskendőjét, amit előre megtöltött a
vérével, belém diktálja, és meggyógyítja a sebeket, amiket
okozott, hogy nehogy tönkretegyem a terveit, és meg találjak
halni. De most még, élet és halál mezsgyéjén lebegve, egy
pillanatra tiszta volt a tudatom.
Csak addig kellett kitartanom, amíg át nem pártol
Martyhoz. Eddig nem sikerült kiszednie belőlem, kihez va-
gyok igazából hűséges, és kezdett ideges lenni. Nemsoká
majd megpróbál a barátom iránt érzett szeretetemen keresztül
megtörni, de Szabdaló nem tudta, hogy minden egyes vörös
csepp, amit megitat velem, mást is tesz, nem csak behegeszti
a sebeimet - feltölt erővel. Éreztem, ahogy nő, duzzad a bő-
röm alatt, olyan forrongó intenzitással ég bennem, ami meg is
ölt volna, ha nem ittam volna vámpírvért. A legtöbb, amit
tehettem, hogy megpróbáltam benntartani az áramfolyókat,
hogy ne szökhessenek ki a kezemen. Ha Szabdaló nem
lett volna olyan körültekintő, hogy csak a nem vezetőképes
fegyvereivel, műanyag fecskendővel és vastag gumikesztyű-
vel ér hozzám, talán érezte volna a veszélyt. Úgy állt a hely-
zet, hogy talán épp az óvintézkedései fogják a vesztét okozni.
Megérinteni talán nem lesz elég. Látnám a legnagyobb bű-
nét, de azt nem biztos, hogy hol volt, mielőtt értem jött
Tolvaihoz. Egyedül úgy tudhatom meg biztosan, hol vagyok -
és remélhetőleg azt is, hol van Szilágyi -, ha Szabdaló sze-
mén át nézek utána.
Vagy pontosabban a csontjaiba zárt emlékein keresztül.
Éreztem, hogy sötétség vetül rám, amikor valamilyen latin
és román közötti nyelven átkozódott. Aztán a számba nyomta
a fecskendőt, és ismét megízleltem hideg vérét. A folyadék
mintha tűzzé változott volna, ahogy lecsúszott a torkomon, és
bejutott a véráramomba. A testem megrázkódott, miközben
gyógyult, és reszkettem a hirtelen energialökettől meg a kín-
tól, ahogy az idegvégződések újra egymásra találtak.
- Vagy igazat mondasz, vagy kurvára erős vagy - motyogta
Szabdaló ezúttal angolul. - Találjuk ki, melyik!
Mire kipislogtam a homályt a szememből, az istállóboksz
ajtaja nyitva volt. Egyenesen szemközt egy másik bokszban
ott állt Marty. Őt nem kötötték karókhoz, mint engem, hanem
ezüsttel szúrták át több helyen is. Abból ítélve, hogy milyen
sápadt volt, már napok óta nem ehetett, és a vére alig gyűlt
össze a szúrt sebei körül.
Ezüstmérgezés, éhezés és kivéreztetés volt a leghatéko-
nyabb módja, hogy elvegyék egy vámpír erejét. Szabdaló
nem volt amatőr, ahogy azt már bizonyította is. De ami leg-
alább annyira összetörte a szívemet, mint amennyire eltöltött
vadállati elszántsággal, az volt, hogy megláttam a vö-
rös csíkokat Marty arcán. Sírt, miközben hallgatta, hogy kí-
noz Szabdaló. Annyit sírt, hogy a könnyei rózsaszínről vörös-
re változtak.
- Remélem, Vlad kitépi a beleidet, és a szemed láttára égeti
el őket - vicsorgott Marty Szabdalóra.
A vámpír felnevetett.
- Tudod, láttam, ahogy ezt megcsinálta egyszer valakivel.
Szörnyű volt a szag.
Marty köpött egyet, amikor Szabdaló közelebb lépett.
- Ha valaha is ilyen közel lettél volna hozzá, már nem él-
nél.
Háttal állt nekem, így nem láttam Szabdaló arckifejezését,
de a hangja hűvösebb lett, mint a levegő körülöttünk.
- Ó, rosszabbat tett velem. Alig pár hónappal azután kita-
gadott, hogy átváltoztatott, mindezt azért, mert megszegtem
az egyikét a végtelen sok hülye szabályának. Évtizedeken
keresztül minden vámpír kurvája voltam, amíg Szilágyi meg
nem talált és be nem fogadott. De elég is a múltból. Most te
jössz.
Szabdaló teste rövid ideig kitakarta előlem Martyt, ahogy
leguggolt elé, hogy nagyjából egy szintben legyen a százhu-
szonöt centis Martyval. Aztán a földön heverő, nyitott táská-
ból elővett egy ezüstkést, és gúnyosan meglengette.
- Ha már úgyis kibelezést emlegettél, akár kezdhetnénk is
itt. Leila, ha van valami mondanivalód, beszélj!
- Miattam ne aggódj, kölyök! - mondta Marty reszelős
hangon, és bár a hangja rekedt volt, a szavai szilárdan szól-
tak. - Kibírom.
- Nem, nem fogod - felelte Szabdaló egyértelműen élvezet-
tel.
 De, kifogja - gondoltam dühösen, és elengedtem a bőröm
alatt gyülekező energiát.
Ózonszag töltötte meg a levegőt, elnyomva a lovak bűzét.
A jobb csuklómat rögzítő kötél leesett, ahogy egy sistergő,
fehér fonál keresztülvágott rajta. Szabdaló félrebiccentette a
fejét a reccsenő hangra, és a válla fölött hátranézett.
Minden energiámat felé irányítottam, egyetlen erőlöketbe
töltve mindet. Úgy éreztem, mintha felrobbanna a kezem,
ahogy kitört belőle az elektromosság. Egy ragyogó ostor csa-
pódott keresztül Szabdaló felsőtestén, olyan sebességgel lőve
ki belőlem, hogy még mindig ugyanaz a zavart arckifejezés
ült az arcán, amikor lenézett oda, ahol eltaláltam.
- Ez fájt - mondta Szabdaló tisztán.
Aztán a szegycsontjától felfelé mindene előrebukott, és a
szalmába zuhant. A teste többi része ott maradt Marty előtt
guggolva, az ezüstkés még mindig ott volt a kezében. Az
üres, véres terület mögött, ahol azelőtt a feje, a nyaka és a
válla volt, megláttam Marty döbbent arcát. Ránézett Szabda-
ló testére - mindkét részére -, aztán rám, a szája némán el-
nyílt, majd összezárult, mintha őt fejeztem volna le. A hosz-
szú, fehér áramfonál, ami a kezemből jött, sisteregve tűnt el,
még egy adag ózonnal hintve meg a levegőt.
- M-magának csinálta a bajt - mondtam őrületesen vacogó
fogakkal. Diadalérzet járt át, de nem irtotta ki a dühömet. Le
kellett gyűrnöm a vágyat, hogy újabb villámot keltsek életre,
és addig ostorozzam vele Szabdaló maradványait, amíg úgy
nem néz ki, mint az alatta lévő szalma. A tajtékzó energia
tovább lüktetett bennem, táplálta a fájdalom, a düh és úgy fél
liter vámpírvér.
- Nincs egyedül - sziszegte Marty.
Később tudtam, hogy zavarni fog a tudat, amiért örültem
ennek a ténynek. Épp időben vágtam el a többi kötelemet,
hogy bár meztelenül, de talpon várjam a hirtelen a két istálló-
boksz között megjelenő, mediterrán külsejű férfit. A kezem
felvillant, az áram benne alig várta, hogy újra vad lökettel
eresszem útjára. Lángoló fehér csík ívelt elő a bőrömből,
és keresztülrepesztett a férfi nyakán. Csakúgy, mint Szabda-
lóé, az ő feje is előbb csapódott a földbe, mint a teste többi
része.
- Még egy - suttogta Marty, még mindig döbbenten bámul-
va rám.
Szerettem volna felvenni az egyik halott vámpír ruháit - és
cipőit! -, de már hallottam is a lépéseket az istálló szűk folyo-
sóján. Felkaptam a félrelökött lópokrócot, és kirontottam a
bokszból. Reméltem, hogy bárki is jön, még nem vette észre,
ahogy a hulla lába kilóg Marty istállójából.
A természetfeletti sebességből ítélve, amivel a szőke férfi
megfordult, és az ellenkező irányba indult, észrevette. Utána
futottam, kinyújtottam a jobb kezemet, és kieresztettem ma-
gamból az összes maradék áramot. De az erőm csökkent a két
előző halálos adag után. Az ostor, ami a szőke vámpí-
ron csattant, földre kényszerítette, de túl alacsonyan találtam
el, és nem is vágtam egészen keresztül. Egy pillanatig hezitál-
tam. Szemmel láthatóan én fegyvertelen voltam, ő pedig élő-
halott. Papíron esélyem sem lehetett.
Aztán elnyomtam ezt a gondolatot a kétségbeesésből szüle-
tett vakmerőségem segítségével. Nem engedhettem, hogy el-
meneküljön, és figyelmeztesse Szilágyit. Ha Maximus és
Shrapnel még életben vannak, ezzel aláírnám a halálos ítéle-
tüket. Kevés áram vagy sem, meg kellett állítanom.
A vámpír felküzdötte magát álló helyzetbe, és nehéz volt
eldönteni, mi lepi meg jobban: a seb, ami félbenyeste a torzó-
ját, vagy az, hogy én egy mocskos takarót szorongatva rontok
rá. Aztán rajtam volt a meglepődés sora, mert ahelyett hogy
megtámadott volna, megtántorodott, és menekülni kezdett.
A nyomába eredtem. A gyógyulófélben lévő sebnek és a
vámpírvérnek köszönhetően, amit ittam, sikerült tartanom a
tempót. Kirohant az istállók közül a hófödte földekre. A nap
készült lenyugodni, de még elég fény volt hozzá, hogy lás-
sam, egy mobiltelefont húz elő a nadrágjából. Ijedtem-
ben egyből felé lőttem a kezemmel. Fehér villanás szelte át a
levegőt, és olyan pontosan találta el a telefont, mintha nyom-
követő lett volna rajta. Darabokra robbant, a vámpír meg
eszelősen pillantott hátra a válla fölött, és növelte a tempóját.
Nőtt közöttünk a távolság. Minden képességem ellenére én
még mindig ember voltam, ő pedig továbbra sem volt az. Má-
sodperceken belül túl messze lett volna, hogy lássam. És még
ha nem is hagy le, nekem melegre volt szükségem, különben
meghalok. A hó borotvaként vágott meztelen talpamba, és a
takaró ellenére úgy remegtem, hogy botladozni kezdtem tő-
le. Utolsó erőmmel a jobb kezem célba vette a fejét, és felé
küldtem minden maradék energiámat.
Vörösen robbant fel, mintha paint ball puskával találtam
volna el. A vámpír megbotlott, felém fordult. Ekkor láttam
meg, hogy a feje hátulja hiányzik. Hiába láttam már sok min-
dent, nem beszélve a ma átélt dolgokról, öklendezni kezdtem,
de nem lassítottam le. Elesett, körülötte vaskos sötét pacák
mocskolták össze a havat. A kezével öntudatlanul csapkodta
a fejét, mintha eszméletének maradéka arra sarkallná, hogy
visszagyűrje az agyát koponyája romjaiba.
A következő pillanatban odaértem mellé. Még mindig ká-
bának tűnt, de a feje egy része már kezdett gyógyulni. Nem-
soká teljesen felépül - és akkor elég dühös lesz. Mellé zuhan-
tam a földre, és vad csapkodásának javát sikerült elkerülnöm,
ahogy elkezdtem átkutatni. A fogam vacogott, és vér ízét
éreztem a számban, a kezem olyan rémesen remegett, hogy
többször neki kellett futnom, mire bejutottam a kabátja belse-
jébe. A szeme nyitva volt, de a semmibe révedt, a száján
szörnyű, állatias hörgések törtek elő. Még amikor néha beta-
lált is egy-egy ütése, folytattam a ruhái feltépését. Két kézzel
gyorsabb lett volna, de nem akartam kockáztatni, hogy időt
veszítsek, mert átélem a legszörnyűbb bűnét.
A kabátja belső zsebében valami megszúrta a kezemet.
Ugyanebben a pillanatban füstbarna szeme megint fókuszt
talált, és ijesztően tisztán meredt rám. Meg sem néztem, mi-
lyen fémből készült a fegyver, előrántottam, és a szívébe döf-
tem, majd minden erőmmel megforgattam.
 40. fejezet

TÖBB SZÁMMAL NAGYOBB ruhákban és cipőben vánszo-

rogtam vissza az istállóba. Még a vámpír ingét is felvettem,
hiába volt egy véres hasadás a közepén. Túlzottan fáztam ah-
hoz, hogy válogatós legyek.
Marty nyilván hallotta, hogy jövök, de amíg meg nem je-
lentem az istállóboksz ajtajában, nem hiszem, hogy megen-
gedte magának, hogy igazán elhiggye, jól vagyok. Bámult
rám, miközben én térdre zuhantam előtte. Két hatalmas, vö-
rös könnycsepp gördült végig az arcán.
- Megcsináltad, kölyök.
Még mindig remegő kézzel nekiálltam kihúzgálni a kése-
ket, és közben a saját könnyeim öntözték az arcomat. Jólesett
tünékeny melegük. Nem tudtam, megszabadulok-e valaha
attól a hidegtől, ami jéggé dermesztette a csontjaimat.
- Te is megcsináltad - mondtam rekedten.
Ahogy ráébredtem a szavaimban bujkáló igazságra, még
sűrűbben potyogtak a könnyeim, elhomályosították a látáso-
mat, ahogy az utolsó késeket is kirántottam. Amint Marty ki-
szabadult, olyan szoros ölelésbe rántott, hogy fájdalmas lett
volna, ha nem lettem volna ilyen boldog, hogy újra a karjá-
ban tart.
 Aztán hátralökött.
- Sietnünk kell, kölyök. Most, hogy Szilágyi és Vlad is a
nyomunkban van, el kell tűnnünk.
Pislogva gondoltam arra, hogy talán a hipotermia zavarja
össze a szövegértési képességeimet.
- Hogy érted, hogy el kell tűnnünk?
Felsóhajtott.
- Hallottam, hogy Szabdaló azt mondta, beleegyeztél, hogy
eláruld Vladot Szilágyiért, úgyhogy utánad fog jönni, minden
erejével. Egy kis szerencsével lefoglalják egymást, amíg mi
lelépünk Európából...
- Én nem árultam el Vladot, Marty - szakítottam félbe. -
Szabdalónak igaza volt. Hazudtam Szilágyinak. Ami azt ille-
ti, át kéne kutatnom Szabdaló csontjait, aztán kapcsolatba
kell lépnem Vladdal, hogy továbbadjam az információt.
- Vlad hagyta, hogy elkapjanak? - rázta meg a fejér undo-
rodva Marty. - Figyelmeztettelek, hogy könyörtelen. Vladot
nem érdekli, mi történik veled, amíg megkapja, amit akar.
- Ez nem igaz - feleltem élesen. - Egy vámpír házát kutat-
tuk át, amikor megtámadták Maximust, Shrapnelt és engem.
De egy dologban igazad van. Tényleg felajánlottam, hogy
hagyjuk Szilágyinak, hogy elkapjon, hogy aztán hozzá vezet-
hessem Vladot. Nem egyezett bele.
Marty arckifejezése elárulta, hogy el sem hiszi, hogy
ugyanaz az ember vagyok, akit évek óta ismer. Lehet, hogy
igaza is volt. A régi Leila előszeretettel futamodott meg a
problémái elől, és elnyomta az erejét. Ez a Leila viszont nyíl-
tan fogadta a gondokat, közben pedig a lehető legjob-
ban kiaknázta a képességeit.
- Szerinted mennyi időnk van, mielőtt Szilágyi rájön, hogy
baj van? - kérdeztem témát váltva.
 - Nem sok. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot Szabdaló-
val - motyogta, és még mindig ki-vagy-te pillantásokkal mé-
regetett.
Felálltam.
- Akkor ideje nekilátnom Szabdaló csontjainak. Ha
Maximus és Shrapnel még életben vannak, nem lesz tartós az
állapot, amint Szilágyi rájön, hogy Szabdaló meg a többiek
halottak. Vagy odébbáll, és megint fel kell kutatnunk a búvó-
helyét...
- Tudom, hol van.
Elég nagyra tátottam a számat ahhoz, hogy a fogam ne tud-
jon vacogni.
- Tudod, hol van Szilágyi most?
- Persze. Nem bajlódtak azzal, hogy bekössék a szememet,
amikor hozzá vittek. Nem tervezték, hogy életben hagynak.
Lehajoltam, és még erősebben szorítottam magamhoz, az-
tán vidáman rángattam meg bozontos, barna barkóját.
- Csodálatos vagy, tudod? Várj, amíg kapcsolódom
Vladhoz, és elmondom neki.
- Vagy akár Szabdaló telefonját is használhatnád - mutatott
rá.
Marty a pár méterrel odébb lévő zsák felé biccentett. És
valóban, a számtalan ezüstkés és más hátborzongató küllemű
eszköz mellett ott volt a telefonja is.
- Használd a kesztyűjét a telefonáláshoz - folytatta Marty,
és egy vad vigyorban kivillantotta az agyarát. - Neki már
úgysem lesz rá szüksége.
Levettem a kesztyűt Szabdaló már összeaszott kezéről, és
vérem maradékát a divatos, hasított bőrkabátjába töröltem.
Aztán felkaptam a telefont... és megtorpantam.
- Te tudod Vlad számát?
 Marty lediktálta, aztán végül inkább ő ütötte be, mert a
vastag kesztyűben folyton félrenyomtam. Vlad a második
kicsöngésre vette fel.
- Ki az? - semmi fölösleges kedvesség, csak az egyenes
kérdés. Ez az én Vladom.
- Én vagyok. Megtámadtak minket Tolvainál. Most itt va-
gyok Martyval, de Szilágyi nincs itt, nyilván, vagy nem hív-
nálak telefonon. De Marty tudja, hogy hol van, és...
- Te hol vagy, Leila? - szakított félbe Vlad durva hangon.
Azt hittem, napokba is beletelik majd, mire kiolvadok be-
lül, de meleg ragyogás járt át a tudatra, hogy jobban érdekli,
hogy én hol vagyok, mint a több évszázados ellenségének a
búvóhelye.
- Igazából nem tudom. Marty, te tudod, hol vagyunk?
Megvonta a vállát.
- Beraktak veled együtt egy csomagtartóba, amikor idehoz-
tak, de ha van GPS a telefonon, akkor megnézheted a hely-
meghatározást.
- Leila! - Vlad hangjából kiveszett a nyerseség, és olyan
túlzottan kellemes színt öltött, mint azelőtt, hogy felgyújtott
valakit. - Ha saját szabad akaratodból cselekszel, akkor kap-
csolódj hozzám, most azonnal.
- He?
Csak gondolat útján volt hajlandó beszélni velem?
- Csináld! - parancsolta, és bontotta a hívást.
Talán attól félt, Szabdaló telefonját valahogy le tudják
hallgatni. Levettem kínzóm kesztyűjét, és megdörgöltem a
bőrt a hüvelykujjam alatt. Ahogy korábban, Vlad nyoma
most is szinte előugrott. Követtem, és a fából és szalmából
álló istállóbelső helyét átvette egy krém- és barackárnyala-
tú, napsárga szoba, ami akár elegáns is lehetett volna, ha nin-
csenek betörve az ablakok, felborulva a bútorok, nem viríta-
nak mindenütt vérfoltok, és mindenféle égésnyomok. Vlad a
szoba közepén állt, láng borította a karját, és egy nagy, fekete
valamit tartott maga elé.
Oké, te hol vagy? - küldtem felé a gondolatot. Ez a pasz-
tellszínű dekoráció egészen biztosan nem az ő saját házának
egyik szobájában volt.
A válasz még akkor is megrázott, amikor kimondta. Nem
ismertem meg egyből, mert minden olyan romos volt.
- Tolvai házában - rázta meg Vlad a megfeketedett kupa-
cot. - Épp most mesélte el, mennyire meglepte a támadás, és
hogy fogalma sincs, hol lehettek Maximusszal és Shrapnellel.
Az a megégett valami Tolvai volt?
- Egy kicsit szüneteltetnéd az, izé, kihallgatását? - mond-
tam ki ezúttal hangosan is. - Ma már elég undorító dolgot lát-
tam.
Vlad a földre dobta a ropogósra sült vámpírt, és csizmás
lábával rátaposott, hogy lenn tartsa.
- Kényszerítenek rá, hogy rossz helyet adj meg nekem?
Szilágyi azt tervezi, hogy megtámad engem?
Csak most döbbentem rá. A mobilon keresztül nem tudta
olvasni a gondolataimat, és még sosem hívtam fel eddig tele-
fonon.
A gondolataimat használva válaszoltam.
Nem. Nem kényszerít senki. Amikor véletlenül kapcsolatba
léptem Szilágyival Tolvai házában, azt mondtam neki, hogy
átállok hozzá, hogy ne bántsa Martyt. Nem hitt nekem, és a
támadás után egy Szabdaló nevű vámpírral - akit állítólag
réges-régen te tagadtál ki - elvitetett engem és Martyt vala-
hová, hogy megkínozzon minket, és kiderítse, őszinte voltam-
e. Hogy rövidre fogjam, Szabdaló meg a többi vámpír már
halott.
 - Hét óra telt el - bukott ki belőle, és a sarkát brutális erő-
vel mélyen Tolvaiba vájta. - Ez idő alatt egyetlen szót sem
hallottam felőled. Ha tényleg megkínoztak, miért nem léptél
kapcsolatba velem?
Lehunytam a szememet, és megint csak gondolatban vála-
szoltam, de tisztábban, mint ahogy szavakkal képes lettem
volna megfogalmazni.
Legalább az idő felében öntudatlan voltam. Amikor feléb-
redtem, azt hittem, meghalok, és nem akartam, hogy végig
kelljen hallgatnod úgy, hogy nem tudsz segíteni.
Nem válaszolt, de a kezéből felcsapó lángok lassan kialud-
tak, amíg már csak egy vékonyka füstcsík maradt belőlük.
- Kapcsold be a GPS-t a telefonon! - mondta végül.
Marty átnyújtotta a készüléket. Úgy tűnt, ő már meg is tet-
te, miközben én gondolatban beszélgettem. Csak annyi időre
szakítottam meg a kapcsolatot, hogy le tudjam olvasni a he-
lyet, aztán újra követtem a nyomát, hogy továbbítsam.
- Nyugat-Romániában vagyunk, egy Leurda nevű faluban,
a Motru-folyó mellett. Keress egy istállót az ajtó előtt egy
halott vámpírral.
- Azonnal odaküldöm az embereimet-jelentette ki.
Tolvai beszélni kezdett azon az idegen nyelven.
Vagy sírt, vagy csak nem gyógyultak még meg a hangszá-
lai, mert a hangja nem is emlékeztetett arra a parancsoló tó-
nusra, amire emlékeztem.
- Ha ez nem vallomás volt, akkor hazudik - mondtam
Vladnak. - Ő szólt Szilágyinak, hogy hol vagyunk, és őrkö-
dött felettem a támadás alatt, amíg Szabdaló össze nem sze-
dett.
- Úgy? - Vlad lába úgy csapott le, mint egy bontógolyó.
Egy szenes... valami tört le Tolvairól, és gördült keresztül a
szobán.
 - N-nem tudom, hogy a többiek túlélték-e. - Ezúttal azért
dadogtam, mert bűntudatot éreztem Maximus és Shrapnel,
meg a többiek miatt.
Vlad felnézett és felsóhajtott.
- Sikerült megtalálnod az ellenségemet. Az embereim fel
voltak készülve a halálra, de ha isten is úgy akarja, talán pá-
ran még életben vannak. És ha úgy van, megtalálom és kisza-
badítom őket. Most szólj Martinnak, hogy mondja el, hol van
Szilágyi.
- Hol van Szilágyi, Marty? - továbbítottam.
- A Poenari erődben, a torony alatt, a sziklába vájt alagút-
ban.
Elismételtem az információt, és meglepett, hogy azt láttam,
Vlad arca elsötétül. A karja újra lángba borult, és láthatatlan
szél lebbentette meg barnásfekete kavargásként a haját.
- Mi a baj? Egy barátod háza?
Az elég ramaty lenne, ha még egy szövetségeséről derülne
ki, hogy összeállt Szilágyival.
- Nem - felelte Vlad maró hangon. - Az én korábbi házam.

Bár a szag azt sugallta, hogy az istállót nemrég még hasz-

nálták, minden boksz üres volt, Marty legnagyobb rémületé-
re. Mivel kivéreztették, és egy hete nem ehetett, tényleg olyan
éhes volt, hogy egy lovat is megevett volna, így egy kicsit
örültem, amiért egyik gyönyörű állat sincs itt.
De már nem voltunk az istállóknál. Úgy egy negyed mér-
földre onnan beszálltunk Szabdaló kocsijába, és a legmaga-
sabb fokozatra kapcsoltam a fűtést. A közeli facsoport alá
parkolt vele. Innen is tökéletesen láttuk az istállót, hogy ész-
revegyük, ha megérkeznek Vlad emberei. Ráadásul
ez biztonságosabb hely volt a várakozásra, ha megjelenne egy
kevésbé barátságos vámpír. Miután átnéztem Szabdaló bejö-
vő és kimenő hívásait, úgy tűnt, nagyjából négy óránként je-
lentkezik be, de mi van, ha Szilágyi hamarabb vár jelentést a
„fejleményekről”?
Meg akartam vizsgálni a csontjait, hogy erre választ kap-
jak, és hogy megtudjam, vajon Maximus, Shrapnel és a töb-
biek túlélték-e a harcot. Először Marty elmagyarázta, hogy a
Poenari erődöt Vlad építtette újjá az első uralkodása idején
mint Havasalföld hercege - és itt végzett magával a felesége.
Mintha ezek az emlékek önmagukban nem lettek volna
elegendőek, hogy távol tartsák, a Poenari erőd romjai
drakulás turistalátványosságnak számítottak. Akármennyire
utáltam is Szilágyit, becsültem az eszét. Az átkutatott romok
közül, amikhez Vlad kiküldte az embereit, valószínűleg
az őrök is elkerülték azokat, ahol a Drakula-legenda terjen-
gett, mint a kígyóméreg, mert ugyanúgy irtóztak tőle, mint
Vlad. Ráadásul ki gondolta volna, hogy Szilágyi éppen annak
a vámpírnak a korábbi otthona alatt rendezi be a kis föld alatti
fészkét, akit meg akart ölni? Enyhén szólva beteges.
- Ha ennek egyszer vége, esküszöm, rá fogok guglizni
Vlad Draculra - jelentettem ki. - A Wikipedia többet tud a
múltjáról, mint én.
Marty felhördült.
- Nem fog tetszeni, amit találsz. - Aztán a pillantása hirte-
len fáradtnak tűnt. - Főleg, mivel lefekszel vele.
Az arcom felforrósodott, de nem kaptam el a pillantáso-
mat.
- Ezt Szilágyi mondta neked?
- Nem, az orrom. Amikor együtt voltunk a csomagtartóban,
éreztem őt rajtad, még a kloroform alatt is, amivel Szabdaló
elaltatott. Ő is. Talán pont ezért nem hitték el, hogy tényleg
elárulnád.
 - Ők már korábban is tudták - feleltem megrántva a válla-
mat. - Megmondtam Szilágyinak, hogy Vlad elcsábított, hogy
magához láncoljon.
- Ez egy cseppet sem lepne meg - motyogta Marty.
Megdermedtem.
- Pedig meg kéne, hogy lepjen, mert nem igaz. Figyelj,
nem hibáztatlak, ha nem szíveled Vladot. Karóba húzatott, és
kivallatott... mindkettő megbocsáthatatlan. De van egy másik
oldala is.
- Hát persze - felelte Marty. - Az, amelyik halálra éget em-
bereket.
Válaszra nyitottam a számat, aztán elhallgattam. Nem most
volt itt az ideje, hogy megvédjem a kapcsolatomat Vladdal.
Ezt a beszélgetést később kell folytatnunk.
- Add ide a koponyát!
Odaadta, én pedig levettem a kesztyűt, és elfintorodtam.
Halálában Szabdaló annyira összeaszott, hogy múmiának
tűnt, de elég bőrdarab és haj tapadt a koponyájához, hogy ne
legyen gusztusom megérinteni. Mégis végighúztam rajta a
jobb kezemet. Ahogy sejtettem, Szabdaló legszörnyűbb bűne
mellett az, amit velem tett, gyerekjátéknak tűnt. A következő
emléke a halála volt - a legtöbb embernél ez jelentős esemény
-, és sötét elégtételt éreztem, ahogy a szemem előtt ismét le-
játszódott. Aztán az életének számos eseménye pergett le
előttem feldolgozhatatlan sebességgel.
Kideríteni, hogy mi lett Maximusszal, Shrapnellel és a
többi őrrel, valamint rájönni, hogy Szabdaló tervezte-e, hogy
kivételesen előbb jelentkezik be Szilágyinál, olyan volt, mint
egy adott hópelyhet keresni egy lavinában, de meg kellett
próbálnom. Minden, amire kíváncsi voltam, ma történt. Majd
Szabdaló utolsó emlékeivel kezdek, és szépen lassan hala-
dok visszafelé, ha tudok. Megdörgöltem a koponyáját, és
megpróbáltam előrángatni a halálának képét. Megremegett
előttem, majd elhalványult, és a helyét átvette egy másik ért-
hetetlen kavargás. Újrapróbálkoztam, koncentráltam, és a ko-
csi sötétkék belseje hirtelen eltűnt.
Egy fénylő, fehér kötél csapott ki, és olyan könnyedén vág-
ta keresztül Szabdaló vállát, mint a kard a vizet... Én, ahogy
vérben úszva egy elefántcsont kés alatt vonaglottam... Marty
kínja, ahogy ezüstkések hatoltak a húsába... Én és Marty a
csomagtartóban, ő ezüsttel, én kötéllel megkötözve... Egy
nagy előcsarnok, amit pasztellárnyalatokkal díszítettek, az
előkelő szobára gazdagon hullott az üveg és a vér, és minden-
felé testek hevertek a padlón... Két vámpírt kényszerít ettek be
egy teherautóba, mindkettőt ezüstszigonyokkal döfték keresz-
tül. Az egyik kopasz volt, és sötét bőrű, a másik sápadt, váltig
érő szőke hajú...
- Élnek! - kiáltottam olyan izgatottan, hogy elengedtem a
kapcsolatot.
- Máris meg tudod állapítani?
Igaza volt. Napokat töltöttem azzal, hogy sikertelenül
igyekeztem kihalászni részleteket a klubra támadó vámpírok
csontjaiból. Miért volt ennyivel könnyebb navigálni Szabdaló
emlékei között? Azóta csak egyetlenegy dolog változott.
Ahogy egy nagyító össze tudja gyűjteni a nap sugarát, nyil-
ván a rengeteg megivott vámpírvér bebikázta a képességei-
met. Azt már láttam, mit tett az áramommal, de arra nem
számítottam, hogy a képességeimre is hatással lesz. Nem
akartam túl sokat rágódni ennek következményein, mert
olyan lehetőségeket hozott fel, amiket még nem voltam kész
átgondolni. Ehelyett megint megérintettem Szabdaló kopo-
nyáját, és az energiámat az utolsó képre irányítottam, ami-
ben Maximust és Shrapnelt láttam. Két próbálkozásomba ke-
rült, de amint megtaláltam, arra koncentráltam, mi történt az-
előtt... és azelőtt...
Levegő után kaptam, és Marty azonnal elkezdett kérdez-
getni.
- Mi az, mi az? - közben rázogatott.
Elengedtem a kapcsolatot - és a koponyát -, hogy megra-
gadjam Marty kezét.
- A Poenari erődbe kell mennünk.
 41. fejezet

- FIGYELJ ODA, A FRANCBA IS! Megölsz minket!

- Nem, magamat ölöm meg. Te már halott vagy - javítot-
tam ki.
Oké, igaz, hogy tényleg majdnem súroltam oldalról egy
másik autót, de most vezettem először, és ahhoz képest egész
jól ment. A gázra léptem, és nem foglalkoztam vele, hogy néz
rám közben Marty. Igen, gyorsan hajtottam, de siettem. Kü-
lönben is, Marty is tudta taposni a gázpedált.
- Teljesen halott leszek, ha Vlad rájön, hogy mit csinálsz,
és engem fog hibáztatni, amiért nem állítottalak meg.
Szabdaló telefonját kellett használnom, hogy Vlad ne tudja
olvasni a gondolataimat, amikor felhívtam egy órával ezelőtt.
Azt mondtam neki, hogy megpillantottam valamit Szabdaló
csontjaiban, ami arra utal, hogy azonnal el kell tűnnünk on-
nan, és nem várhatom meg, amíg az emberei értem jönnek és
összeszednek, és hogy később találkozunk az otthoná-
ban. Mindkettő igaz volt. Csak nem említettem meg, mit lát-
tam, sem azt, hogy melyik otthonában fogunk találkozni. Ha
megtettem volna, parancsba adja az embereinek, hogy min-
den erejükkel rángassanak vissza a kastélyába, és az nem lett
volna jó. Ahogy azt már mondtam neki, én is bosszút akartam
 állni Szilágyin. És most úton voltam, hogy ezt megtegyem.
- Nem, megígérte, hogy senkit nem fog bántani, akit szere-
tek, amíg nem támad az illető rá vagy az embereire. Te egyi-
ket sem tetted.
- Biztos vagyok benne, hogy esetemben kivételt tesz - mo-
tyogta, miközben kifaroltam kicsit, ahogy felkanyarodtam a
sztrádára. Nyilván jeges volt az út. Lehetetlen, hogy túl gyor-
san vettem volna be a kanyart.
Mivel Marty nem tudott átalakítatlan autót vezetni, nálam
meg ott voltak Szabdaló kesztyűi, egyértelmű volt, kinek kell
a volánhoz ülnie. Eddig azért nem próbáltam megtanulni ve-
zetni, mert sosem kaptam volna jogsit az áramgondjaimnak
köszönhetően, de most, hogy emberek élete múlt raj-
ta, megtaláltam a motivációt magamban.
- Igazoltatni fognak - figyelmeztetett Marty, ahogy elro-
bogtam a forgalom mellett.
- Akkor majd megbűvölöd a zsarut, hogy hagyjon futni.
Erről nem fogsz lebeszélni, úgyhogy ne erőlködj!
- Ki kéne tetetnem magam egy reptéren, és az első géppel
elhúzni Floridába - morogta a bajsza alatt.
Vetettem rá egy éles pillantást, aztán visszafordultam az
úthoz.
- Azt akarod, hogy nélküled csináljam? Csak szólj!
- Csak a holttestemen át! - felelte azonnal, majd halkabban
hozzátette: -Különben is holtszezon van a cirkuszban. Lassíts,
vagy elmegyünk a lehajtó mellett!
Lelassítottam, majd befordultam a Poenari erődhöz. Amint
letértünk a főútról, a lámpák ritkásabbak lettek, és úgy érez-
tem, mintha a sötétség elnyelne minket. A szűk út, a magas
fák és a meredélyes terep mintha azt súgta volna, ne menjünk
tovább, de a gázon tartottam a lábamat. Előnyünkre vált a
baljós légkör. Nappal nyilván elözönlötték a Poenari erődöt a
turisták, de ilyen késő este kételkedtem benne, hogy bárki is
járna erre, kivéve Szilágyit és az embereit, akik olyan régen
vájt üregekben húzták meg magukat, amikor még Bram
Stokernek eszébe sem jutott megírni a DrakuláX.
- Szólj, ha elég közel leszünk!
Nem mehettünk fel egészen az erődig. Egyrészt azért, mert
egy sziklaszirt tetején épült, ami azt jelentette, hogy a látoga-
tóknak legalább ezer lépcsőt kellett megmászniuk hegynek
felfelé, hogy elérjék. Másrészt meg azért, mert nem akartuk
bejelenteni az érkezésünket Szilágyinak. Még.
Úgy harminc perc után Marty megszólalt:
- Állj meg!
Úgy tettem - és egyenesen egy árokba hajtottam, abból
ítélve, ahogy a kocsi eleje megdőlt.
- Nem az én hibám - tiltakoztam, mielőtt bármit is mond-
hatott volna. -Ettől a rengeteg hótól nem láttam, mi van ott.
Mintha hallottam volna, ahogy azt motyogja az orra alatt:
- Női sofőrök! - aztán rám nézett, és a pillantása zöldre vál-
tott. - Készen állsz, kölyök?
- Ja - feleltem halkan, de együtt érzőn.
Egyetlen szó nélkül vette elő Szabdaló egyik ezüstkését, és
vágta meg a tenyerét, majd felém nyújtotta a kezét. Én
ugyanolyan némán ragadtam meg, és ittam a sötétvörös fo-
lyadékot. Amint megtettem, a bennem pulzáló csekélyke
elektromosság fellobbant.
Csak egyszer álltunk meg idefelé jövet, egy benzinkútnál,
ahol Szabdaló pénzének segítségével megtankoltuk a kocsit,
Marty pedig feltankolta magát két eladóból és egy motoros-
ból. Utána egyikük sem emlékezett rá, és Marty arca egyene-
sen pirospozsgás volt, amikor végzett. Tudta, hogy szüksé-
ge lesz egy kis extra vérre számomra.
 Marty még kétszer vágta meg a tenyerét. Tudtam, hogy
elég lesz, amikor az érdes íz édesedni kezdett, és a bőrömet
elkapta a viszketés a rajtam keresztüllüktető elektromosság-
tól. A fáradtságom eltűnt, helyét a vakmerőség és az elszánt-
ság üdítő elegye vette át.
Lehúztam a jobb kesztyűmet, és megtöröltem a számat.
Alig lett véres a kezem, amikor lenéztem rá.
- Vágjunk bele! - mondtam, és magam mögött hagytam a
meleg kocsibelsőt a hideg, havas sötétért.

A Poenari erőd olyan csendesen és impozánsan ült a szírt

tetején, mint egy hatalmas kősárkány. Onnan, ahonnan néz-
tem, úgy festett, mintha a meredek falak egyenesen a puszta
kőfelszínből nőttek volna ki valami mágia segítségével.
Egyetlen szűk út kanyargóit át a völgyön. Az erődhöz szin-
te függőlegesen kellett mászni, és egyetlen rossz lépés ka-
tasztrofális következményekkel járhatott. Elképesztő méretű
vállalkozás lehetett ezt a buldózerek vagy gépek kora előtt
megépíteni. Bár a java romokban állt, a maradék még mindig
le tudott nyűgözni... és meg is ijesztett.
Itt élt Vlad, mielőtt vámpír lett. Ő felügyelte az erőd felújí-
tását, és harcolt a környező erdőkben törékeny halandóként.
Persze az ereje már akkor is legendás volt. Talán ez vonzotta
Tenochot, a vámpírt annyira, hogy átváltoztassa. Sosem fo-
gom megtudni. Vlad azt mondta, Tenoch nem sokkal azután
megölte magát. Csak remélem, hogy nem megbánásból, ami-
ért ennyire közel juttatta Vladot a halhatatlansághoz.
Messze az erőd alatt hömpölygőit az Arges-folyó. Ebből
húzta ki Vlad a felesége élettelen testét évszázadokkal ez-
előtt, ami legalább annyira megváltoztatta őt, mint az, hogy
vámpír lett belőle. De nem nézelődni jöttem, vagy azért, hogy
megérintsem a köveket, és többet tudjak meg Vladról, mint
az összes történész vagy író együttesen. Azért voltam itt,
mert a folyó és a korábbi otthona között, a fák és a durva
sziklák takarásában bújt meg az egyik menekülő alagút kijá-
rata.
Azt mondják, a bosszú olyan fogás, amit jobb hidegen tá-
lalni. Ha ez így van, Szilágyi évszázadokat töltött el a jég fel-
halmozásával, mielőtt cselekedett, és garantálta, hogy legyen
menekülőútja, ha Vlad megtalálná a kis föld alatti fészkét.
Szabdaló emlékei azt is megmutatták, hogy Szilágyinak csak
egy maréknyi embere tudott az alagút létéről. Éppen
ezért nem őrködött itt egy csomó vámpír.
Martyval megkerültük a hegyet. így, hogy a vastag fák tel-
jesen kitakarták a napot, az orrom hegyéig sem szabadott
volna látnom, de nem így volt. A vámpírvér fokozta az erő-
met és az érzékeimet, és így könnyűszerrel keresztülküzdöt-
tem magam a vad tájon, miközben olyan tisztán láttam, hal-
lottam és szagoltam dolgokat, mint soha azelőtt.
Szabdaló emlékein keresztül pontosan tudtam, hogy merre
kell mennem, mintha térképet rajzolt volna nekem. Én halad-
tam elöl, Marty szorosan mögöttem maradt. Nem volt sok
időnk. Most minden csendes volt, de ha Vlad megérkezik,
akár az egész hegyet is lebontja, ha az kell, hogy megtalálja
Szilágyit.
Én nem bántam, csak előbb el akartam intézni, amiért jöt-
tem.
Marty mélyet szippantott.
- Szabdaló itt járt, érzem a szagát - suttogta.
Én is mélyre szívtam a levegőt, de az erdő olyan gazdag
volt illatokban, hogy az újonnan érzékennyé vált orrom nem
tudta elkülöníteni egy adott ember szaglenyomatát.
- Érzel még valakit? - suttogtam vissza, és rápillantottam.
- Igen. Mindketten keresztüljöttek itt.
 Maximusra és Shrapnelre gondolt, akik az emlékek szerint
egyedül élték túl a támadást. Végül is Szilágyi nem rángatha-
tott be két szigonnyal keresztülszúrt vámpírt a barlangjába
fényes nappal a Poenari erőd turistáinak szeme láttára, és túl
türelmetlen lett volna ahhoz, hogy sötétedésig várjon a kival-
latásukkal.
Megint felfelé indultam, és intettem Martynak, hogy kö-
vessen. Újabb tizenöt perc hegymászás után felemeltem a ke-
zemet, jelezve, hogy álljon meg. Aztán lekucorodtam, és hu-
nyorogva néztem a távolba.
Ott. Egy hatalmas, törött kődarab jelezte az alagút bejára-
tát. Nem láttam rendesen a sűrű bokroktól és egy kidőlt fa-
törzstől, de az volt az a pont. Ha könnyen felfedezhető lenne,
nem lenne elég hatásos.
Felpillantottam az erőd felé, amit a fák és a meredek szik-
lafal kitakart a szemem elől. Még minden csendes volt. Jól
van. Csak tíz percre lesz szükségem, hogy...
Bummok egész sora harsant. Szinte folyamatos sorozatnak
hangzott. A hegy megremegett, és kövek kezdtek a mélybe
gördülni. Néhány cifra káromkodás futott át az agyamon.
Vlad nyilván az áll-leesős belépő mellett döntött, de nekem
az lett volna a célom, hogy azelőtt érjek Maximushoz
és Shrapnelhez, hogy Szilágyi tudná, hogy megtámadták.
Amint rájön, hogy Vlad megtalálta, valószínűleg megöl min-
den foglyot, aztán menekülőre fogja az alagúton keresztül.
Előrelendültem, és minden óvatos tervemet elvetettem. A
fenti ropogásból kiindulva már úgysem számítottak. Az alag-
út előtti bokrok sűrűek voltak, és tüskések, de keresztülfura-
kodtam rajtuk, vastag ruhám felfogta a karcolások javát. Az-
tán bevetettem magam a törött szikla alá, óvatosan, hogy be
ne verjem a fejemet az alatta megbújó kőpárkányba. Ahogy
azon túljutottam, balra fordultam az alagútban, mintha már
vagy százszor jártam volna itt.
Koromsötét volt, így örültem neki, hogy kiélesedett látá-
somnak köszönhetően nem kell vakon botladoznom. Valami-
től, ami odafenn történt, megremegett az alagút, mintha föld-
rengés rázná. Ez volt a jel, hogy kezdjek futni. Mi a fene,
Vlad egy baromi nagy bontógolyóval a kezében röppent be?
Úgy száz méter múlva zöld villanást láttam magam előtt,
és egy férfihang kiáltott oda nekem románul. Nem feleltem.
Nem álltam meg, és amikor bevettem a kanyart, megpillan-
tottam egy vézna, fekete hajú és szakállú fickót az alagútban.
A negyvenes éveiben járhatott, de világító szeme bizonyítot-
ta, hogy nem ember.
- Bocs! - szóltam higgadtam. - Nem beszélek románul.
Meglepetten nézett rám, felmérte túlméretezett ruháimat és
cipőmet, de nem tűnt ijedtnek. Az idiótája. Azt hitte, valami
eltévedt hegymászó vagyok, aki véletlenül bukkant az alagút-
ra, vagy mi?
- Állj el az utamból! - mondtam, és kinyújtottam a jobb ke-
zemet. Nem akartam fölöslegesen használni a képességemet
rajta. Csak ennyi volt belőle készleten, és azt másra tartogat-
tam.
- Ki a pokol vagy te? - kérdezte erős akcentussal.
- Tudod, mi a különbség aközött, ha méltósággal halsz
meg, vagy ha a hülyeséged miatt? - kérdeztem, és közben
nem foglalkoztam a kérdésével. - Semmi. Így is, úgy is halott
vagy a végén. Hallottad azokat a csattanásokat? Az Vlad
Tepes, aki megtámadta az erődöt, úgyhogy ha a helyedben
lennék, én menekülnék ahelyett, hogy leállnék harcolni.
- Harcolni veled? Ember vagy, megöllek - horkant fel, de
egy újabb bummot egy újabb rázkódás követett, amitől idege-
sen pillantott körbe.
 - Ha könnyű lenne engem megölni, nem beszélgetnék most
itt veled.
Még mindig nem mozdult. Túl sok időt pazaroltam rá, rá-
adásul
Szilágyinak is alkalmat adtam arra, hogy mindent kihall-
gasson. Kinyújtottam a jobbomat, ő pedig csak nézett rá fél-
rebiccentett fejjel.
Épp eleresztettem volna az áramot, amikor egy homályos
alak repesztett el mellettem. Nekicsapódott a vámpírnak. A
végtagok és ezüstkések őrületes kavargása közepette megpil-
lantottam egy százhuszonöt centis testet a fején bozontos,
barna hajjal. Marty nem volt hajlandó a háttérbe húzódni,
és hagyni, hogy én intézkedjek. Istenem, kérlek, add, hogy
gyorsabb legyen, mint a másik vámpír! Nem kockáztathattam
meg, hogy eleresszek egy halálos áramcsapást. Még a végén
Martyt szelném keresztül Szilágyi őrszeme helyett. Csak any-
nyit tehettem, hogy vártam, és a kezemet készenlétben tartot-
tam, hátha az egyik őr meghallja a felfordulást, és utána akar
nézni.
Pár idegőrlő pillanattal később az őrszem Martyval a mell-
kasán hanyatt esett. A keze rászorult a kés markolatára, ami
fele olyan hosszú és vastag volt, mint az alkarja. A penge mé-
lyen az őrszem mellkasába fúródott. Aztán Marty leugrott
róla, és mélyen meghajolt.
- És a tömeg őrjöng - mondta önelégülten.
- Legközelebb nem bíznád inkább rám? - sziszegtem, hogy
leplezzem, mennyire aggódtam.
Marty a szemét forgatta.
- Kérlek. Már azelőtt élet-halál harcokat vívtam, hogy a
nagyszüleid megszülettek. Na, fejezzük ezt be!
 Azzal az alagút mélye felé kezdett kocogni. Utána siettem,
és csak akkor esett le, hogy a pánik pillanatában egy olyan
Istenhez imádkoztam, akiben nem is hiszek. Furcsa.
Amikor elágazáshoz értünk, megtorpantam. Nem Szabdaló
hozta ide Maximust és Shrapnelt, úgyhogy az emlékein ke-
resztül nem tudtam eldönteni, merre induljak. Ha rosszul
döntök, talán halálra ítélem őket. Mindegy, milyen csendesen
mozogtam az alagutakban, Szilágyi most már elég közel volt
hozzá, hogy hallja a gondolataimat, és tudja, miért jöt-
tem, hacsak nem foglalta le nagyon a harc Vladdal.
Nem volt időm tépelődni. Jobbra fordultam, és Marty kö-
vetett, ezüstkést szorongatva mindkét kezében. Futás közben
megdörgöltem a tenyeremet a hüvelykujjam alatt, és megke-
restem Vlad nyomát. Már alig bírtam magammal, de tudtam,
hogy most lefoglalja a támadás. Tudnia kell az alagútról.
Nem hagyhatja futni Szilágyit.
Azt terveztem, hogy küldök neki egy gyors üzenetet, aztán
bontom a kapcsolatot - nemcsak azért, mert az idő fontos
volt, hanem hogy ne kelljen szembenéznem a dühével, ami-
kor rájön, hol vagyok, de aztán az alagút eltűnt a szemem
elől, és megpillantottam magam alatt Vladot, mintha fölöt-
te lebegnék. Hitetlenül bámultam rá. Egy kupac kő, tégla és
törmelék vette körül, ami valamikor a toronyhoz tartozott,
ami dölyfösen magasodott a hegyek tarkította horizont fölé.
Nem, nem hozott magával bontógolyót, ahogy azt először
gondoltam, amikor meghallottam a zajokat, és megéreztem a
remegést. Ő maga volt a bontógolyó.
Vlad a puszta kezével tört át a szikla és föld rétegein, és
pusztító örvényként hajigáit félre hatalmas darabokat. Lángok
nyaldosták a bőre egész felszínét, amitől inkább hasonlított
Dante démonjaira, mint egy vámpírra. A belőle áradó fénytől
még akkor is láttam, amikor mélyebbre tépett a földbe, és va-
dul távolított el mindent, ami közé és az ellensége közé állt.
A hegy úgy reszketett, mintha érezné a fájdalmat, amit Vlad
támadásai okoznak, miközben mélyebbre és mélyebbre nyílt
a hasadék a kegyetlen csapássorozattól. Egy pillanatra annyi-
ra lenyűgözött a látvány, hogy elakadt a lélegzetem.
- Mit keresel itt? - hallottam az üvöltését, vagy legalábbis
azt hittem, mert a sziklák és kövek folyamatos csattogása ég-
zengésnek tűnt.
Nem tudtam, hall-e engem, de gondolatban odakiáltottam
neki a válaszomat:
Van egy menekülő alagút a hegy keleti oldalának aljában,
úgy száz méterre a folyótól. Küldj oda embereket, hogy őriz-
zék! Maximus és Shrapnel még életben van. Értük megyek.
Aztán bontottam a kapcsolatot, bármit is válaszolt volna,
azt elnyelte az éter, és az alagút visszazuhant körém. Marty
cipelt, amíg transzban voltam, és most ott álltunk egy hatal-
mas hasadék előtt, ami úgy festett, mint egy kőszörny tátott
szája. Odabent, Marty zölden ragyogó szemének pisláko-
ló fényében alig láthatóan, de ott volt Maximus és Shrapnel.
Marty a karjában tartva a mélybe ugrott. Felnyögtem a
durva rázkódásra, ahogy földet ért velem. Az üreg legalább
tizenöt méter mély lehetett. Aztán odébb ugrottam, és a ke-
zemet magam elé emeltem, készen arra, hogy szétszabdaló
áramostorral sújtsak le bármire, ami megmoccan.
De nem moccant semmi. Lehet, hogy Vlad támadására a
vallató őrszemek eltakarodtak Maximustól és Shrapneltől.
Azt hittem, meg kell ölnöm azt, aki idebenn van, de a két
vámpírtól eltekintve, akiket gyomorforgató módon rögzítet-
tek a falhoz, az üreg üres volt.
- Leila! - Alig ismertem rá Maximus hangjára így, hogy az
ezüstszigony még mindig keresztüldöfte a torkát, és úgy be-
borította az alvadt vér, hogy beletelt egy pillanatba, amíg rá-
jöttem, semmilyen ruha nincs rajta. - Mit keresel itt?
Felszakadt belőlem egy nyers nevetésszerűség.
- Hát tudod, csak itt jártam a szomszédban.
 42. fejezet

MARTY ELKEZDTE KITÉPKEDNI azokat a késeket és szigo-

nyokat, amiket elért, közben valamit motyogott a karmáról
Shrapnelnek. Én nem voltam olyan erős, mint ő, hogy ki tud-
jam őket szabadítani, de azért nem voltam tehetetlen. Hűvös
elégtétel járt át, amikor átvágtam a szigonyaikat és béklyóikat
egy lézerszerű elektromos sugárral, aztán a testsúlyukra bíz-
tam a többit. Nem, egy cseppet sem vagyok tehetetlen.
Szilágyi azt gondolta, az vagyok, amikor belerángatott eb-
be az egészbe, és elraboltatott Sakállal. Azóta neki csak egy
gyalog voltam. Most ez a gyalog megölte három emberét,
elvezette Vladot a búvóhelyére, és kiszabadított két embert,
akik az életük kockáztatásával próbálták megvédeni Szilágyi
legutóbbi támadása közben. Azt kívántam, bár láthatnám a
bábmester arcát, amikor rájön, hogy minden gondosan ki-
ötölt terve összedőlt körülötte.
- Leila! - harsant fel egy férfihang a hátam mögött jól érez-
hető akcentussal. - Végre találkozunk.
Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, ki az. Vigyázz,
mit kívánsz! - futott át az agyamon. Miért nem vártam meg,
hogy kijussak a hegyből, mielőtt nekiálltam inni a győzel-
memre?
 Megfordultam. Ahogy vártam, Szilágyit pillantottam meg,
ugyanaz a jellegtelen pulóver és vastag gyapjúnadrág volt
rajta, amit akkor viselt, amikor először láttam. De a figyel-
memet inkább a kezében tartott két pisztoly vonta magára: az
egyiket rám, a másikat Martyra szegezte.
- Ugye, mondanom sem kell, hogy ne mozdulj? - kérdezte
kellemes modorban.
A kezemben szikrázó áram elhalt. Kilyuggatna, mielőtt
akár megrezdülnék, és a szeme kaján fényéből ítélve már azt
is csodáltam, hogy eddig nem tette meg.
- Talán meg kéne fontolnia, hogy menekül, ha drága az
élete - mondtam, és olyan nyugodtan beszéltem, ahogy az
ember egy kiszámíthatatlan állattal viselkedik.
Vaskos szája gúnyosan fintorodott el.
- Miért? Tudom, ki van itt, és már szóltál is neki az alagu-
tamról, nem igaz? Úgyhogy nem menekülhetek. - Kibiztosí-
totta a pisztolyát. - De te sem.
Nem mondtam ki egyetlenegy közhelyet sem, ami eszembe
jutott, például, hogy nem akarja megtenni (de, nagyon is meg
akarta tenni), vagy hogy megbeszélhetjük (nem, arra már
esély sem volt). Helyette egy sötét kis részem azon tűnődött,
vajon elég vámpírvér van-e az ereimben, hogy felé csapjak az
elektromos ostorommal, miközben egy golyó ütötte seb-
től haldoklóm. Kész voltam kipróbálni, ha meghúzza a ra-
vaszt.
Olyan gyötrelmes sikoly harsant fölülem, hogy együtt ér-
zőn rándult össze az arcom, bár nyilván Szilágyi őrszemei
voltak a szenvedő felek. Aztán egy hatalmas alak jelent meg
előttem, mintha csak életre kelt volna egy árnyék. Olyan
gyorsan történt, hogy beletelt egy pillanatba, mire rájöttem,
hogy mit nézek - egy vámpír hátát, aki csupa feketét visel, és
a keze narancs és kék lángokkal ég, melyek hátborzongató
ragyogást kölcsönöznek az üreg falainak.
- Szervusz, Vlad! - köszöntötte Szilágyi, és becsületére le-
gyen mondva, nem hangzott ijedtnek. - El kell ismernem,
meglepődtem. Úgy döntöttél, inkább őt véded meg ahelyett,
hogy lecsapnál rám. Milyen szokatlanul gyenge lépés tőled.
Két lehetőségem volt: vagy csendben fintorgok a lovagom
háta mögött, vagy odasietek Maximushoz és Shrapnelhez, és
kiszabadítom őket. Nem gondolkodtam. Lassan elhátráltam,
de amint elértem őket, megpördültem és kirántottam, elvág-
tam és leemeltem az összes többi ezüstbéklyót, ami a falhoz
szögezte a két vámpírt. Miközben dolgoztam, számtalanszor
visszapillantottam Szilágyira, de ő nem mozdult, és a két
fegyver most Vladra szegeződött.
- Miért ölnélek meg gyorsan, ha magammal is vihetlek, és
évekig nyújthatom a kínzásodat? - felelte Vlad simogató han-
gon. - Olyan sok dologért tartozom neked. A fogságomért a
vámpírrá válásom után, hogy bemocskoltad a nevemet, ami-
ért elárultad a hazámat az ellenségeinknek, amiért megöletted
a fiamat, az embereimért, akikkel végeztél, és végül azért,
mert bántottad Leilát. - Aztán a hangja elmélyült, és a lángok
egyre magasabbra törtek a karján. - Bár úgy látom, ő önfejűén
maga indult bosszút állni, igaz?
Az utolsó mondat alatt Vlad rám pillantott, és a helyzet
komolysága ellenére összerezzentem. Az az egyetlen rövid
pillantás elárulta, milyen dühös, amiért idejöttem, de ha még
tíz percet várt volna a támadással, belopózom Maximushoz és
Shrapnelhez, mielőtt Szilágyi észrevesz.
Szilágyi felkuncogott, ahogy ezt kihallgatta.
- Lehet, hogy tényleg sikerült volna. Bebizonyítottad, hogy
lenyűgözően találékony vagy, ahogy azt a jelenléted és a ru-
hádon Szabdaló vérének a szaga is mutatja.
 Maximus és Shrapnel immár szabadok voltak, és megálltak
Vlad két oldalán. Nem volt fegyverük, de még így is kézzel-
fogható veszélyt jelentettek. Talán annak köszönhetően, hogy
a testüket csak alvadt vér borította és semmi más. Marty mel-
lettem maradt, a keze a kés felé csusszant, ami még mindig az
övére volt szíjazva. Vlad pillantása Maximusra, Shrapnelre és
Martyra röppent villámsebességgel, mielőtt visszatért Szil-
ágyihoz.
- Hagyjatok magunkra!
Ez a két szó súlyos parancsot jelentett. Maximus és
Shrapnel azonnal megfordult, hogy távozzon, de Marty této-
vázott. Erre a kávébőrű vámpír felkapta, azzal kiugrott az
üregből, egyik izmos kezével némítva el a tiltakozásait.
Maximus úgy mozdult, mintha engem készülne felkapni,
de felé küldtem egy figyelmeztető csapást.
- Ne is álmodj róla! Vladdal távozom, vagy sehogy!
Vladra pillantott, aki küldött felém egy újabb ezt-még-
megbeszéljük pillantást, aztán felrántotta a fejét. Maximus
egy néma ugrással tűnt el az üregből, én pedig visszafordul-
tam a két ottmaradt vámpír között kialakult patthelyzet felé.
Vlad Szilágyira mosolygott, és ahogy kivillant a foga, az
lenyűgöző, mégis rémisztő volt.
- Már csak velem kell megküzdened, öreg riválisom. Tu-
dod, miért? Azért, mert azt akarom, hogy a következő szen-
vedéssel teli években emlékezz rá, hogy akkor sem tudtál le-
győzni, amikor egyedül voltam. - A pillantása a pisztolyokra
esett, és felhorkant. - Kivéve, ha azt hiszed, hogy tényleg
használ ellenem a golyó.
- Nem - felelte Szilágyi, és legnagyobb meglepetésemre
eldobta a pisztolyokat. Előkelő vonásai gyűlöletbe torzultak. -
Tudom, hogy a golyó nem állít meg téged. A nemzőnk vala-
mi különlegeset is átadott neked, amikor átváltoztatott. Egy
kis részt Káin hagyatékának erejéből. Tudtam, amint meglát-
tam, milyen természetfeletti erőd van. Tenoch nyilván
már eltervezte a saját halálát, amikor átváltoztatott téged, és
tudta, hogy nem lesz többé szüksége rá.
Nem tudtam, miről beszél Szilágyi, de Vlad igen. A moso-
lya kiszélesedett, már nem volt fagyosan kellemes, inkább
úgy festett, mint aki tényleg jól szórakozik.
- És én még azt hittem, ezt csak Mencheres sejti. Nagyon
jó megfigyelő vagy, de ettől csak még kevésbé értem, miért
nem rimánkodsz az életedért, ha már magad is tudod, hogy
nem győzhetsz le.
Valami ősi és gonosz lapult Szilágyi whiskyszínű szemé-
ben.
- A könyörgéssel csak örömet okoznék neked, de tudom,
mi okozna fájdalmat. Törődsz a lánnyal. Érzem. Talán azt
hiszed, győztél, öreg barátom, de emlékeztetni foglak rá, mi-
lyen elveszíteni valami értékeset. És milyen stílszerű, hogy
éppen itt veszíted el.
Láttam, ahogy valami, ami nem nagyobb egy öngyújtónál,
kicsusszan az ingujjából, de nem tettem semmit. Talán mert
túl sok olyan filmet láttam, amiben a főgonosz beszédet tart
őrült terveiről, mielőtt bármelyiket is végrehajtaná. Szilágyi
egy szót sem szólt. Egyszerűen csak megnyomott egy gom-
bot, és felrobbant a világ.
Vagyis, nem a világ, hanem a körülöttünk lévő világ.
Csak Vlad gyors reakciója mentett meg attól, hogy ott
helyben meghaljak. Sziklák robbantak ránk félelmetes erővel,
de testének pajzsa megvédte a mellkasomat, és a karjaival
annyit takart a hátamból, amennyit csak tudott. Az arcomat a
mellkasába fúrtam, az állával nyomta le és takarta be a fejte-
tőmet. A lábam hátuljába repkedő szilánkok téptek, de ez volt
a legkisebb problémánk, mert a föld egyszer csak eltűnt aló-
lunk.
Vlad szorítása erősödött, és hirtelen semmi sem volt a lá-
bam alatt. Vajon repülünk? Vagy magával rántott a leomló
hegy? Nem szabadott volna oldalra fordulnom, hogy lesel-
kedjek, de megtettem - és láttam, hogy egy tűzóceán tart fe-
lénk.
Átéltem már mások emlékein keresztül, milyen érzés rob-
banásban meghalni, úgyhogy tudtam, hogy ami perceknek
tűnik, valójában egy szempillantás alatt történik. Vlad felfelé
lendült velem, és így kikerülte a sziklából és téglából álló ak-
namező javát, de a tűz túl gyors volt. Felfelé ömlött, és hamar
utolérte. Szorosan összezártam a szememet, és felkészültem
az elkerülhetetlen fájdalomra. Ha szerencsém van, gyor-
san elragad a halál. Legalább azt tudtam, hogy Vlad túl fogja
élni a lángokat. Szilágyi újabb hegyet robbantott rá, de ez
nem fogja a vesztét okozni. Csak engem ránt magával, és bár
ez is elég szar volt, nem voltam az a típus, aki társaságot sze-
retne magával vinni a halálba.
Aztán a tomboló lángok beborítottak. Érzékeltem a bőröm
minden centiméterét átjáró nyomást, de hiába lengette meg a
pokoltűz szele a hajamat, csak annak a vámpírnak a melegét
éreztem, aki olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt.
Lehet, hogy sokkot kaptam, és az tompítja a fájdalmat?
Lehetséges, de ez sosem történt még meg velem ilyen gyor-
san. Megkockáztattam egy újabb pillantást - és lángokat lát-
tam magam körül, még fölöttem is ott fodrozódtak, és igaz,
hogy a füsttől a levegővételeim köhögésbe fulladtak, de szin-
te olyan volt, mintha a tűz átugrott volna rajtam. Sem a ru-
hám, sem a hajam nem perzselődött meg.
Olyan hihetetlen volt, hogy az agyam nem volt hajlandó el-
fogadni. Nyilván égek. Most már bármelyik pillanatban érez-
hetem a kínzó fájdalmat, és megérzem az égő húsom émelyí-
tő szagát. De miközben erre vártam, Vlad oldalra lendült, és
fokozta a sebességet. A füst és a láng most már tőlünk balra
volt, és így tisztán láttuk a Poenari erődöt, ahogy izzón zuhan
az alatta elterülő hegybe.
Végül Vlad leszállt velem egy hegynek a tetejére, ami elég
messze volt a sziklacsuszamlástól, ami az eredetileg makulát-
lan havat undok szürke és fekete csíkokkal mocskolta. Több
másodpercbe került, mire a lábam abbahagyta a remegést, és
még akkor sem tudtam rávenni magam, hogy elengedjem
Vlad nyakát.
- Hogy lehet? - nyögtem, és a gondolataim töltötték ki azo-
kat a réseket, amiket nem tudtam megfogalmazni. Hogyhogy
nem égtem halálra? Azt a tüzet semmi sem élhette túl, kivéve
a vámpírt, aki engem ölelt.
Vlad lazított a szorításon annyira, hogy le tudjon nézni
rám.
- Az aurám megmentett téged. - Üres tekintetemet látva
folytatta. - Nyilván már észrevetted, hogy a ruháim nem gyul-
ladnak meg, amikor előhívom a tüzemet. Az erőm hozzám
tartozónak tekint mindent, ami az aurámba tartozik, és így
nem emészti fel. Más tüzek is egyszerűen áthaladnak fölötte,
mintha lepattannának róla, úgyhogy beburkoltalak az aurám-
ba, hogy ne árthassanak neked a lángok.
Annyira megdöbbentem, hogy meg sem tudtam szólalni.
Sikerült tűzállóvá tennie? Vajon meddig fog ez tartani?
Az ajka szórakozott mosolyba kanyarodott.
- Nem tudom. Még sosem csináltam ilyet. Lehet, hogy már
egy órán belül megszűnik, lehet, hogy hetekig is kitart.
Pillanatokba is beletelt, hogy feldolgozzam a szavai mö-
göttes jelentését, mert még mindig letaglózott, ami történt.
 - Ha még sosem csináltál ilyet, honnan tudtad, hogy mű-
ködni fog?
Az arckifejezése jól ismert, arrogáns színt öltött.
- Mert muszáj volt működnie. Eszemben sem volt hagyni,
hogy meghalj.
Zavart csodálattal ráztam a fejemet. Azon aggódtam, hogy
az egója fogja a halálát okozni, erre kiderül, hogy az mentette
meg az életemet. Hát persze hogy egy percet sem gondolko-
dott, mielőtt olyasmivel próbálkozott, amivel korábban so-
sem. Ő Vlad Tepes volt. Hogyan is hibázhatott volna?
Újabb moraj hangjára kaptam fel a fejemet, és a valamikori
Poenari erőd felé néztem. A toronyból csak egy hatalmas,
füstölgő lyuk maradt, és a nemrég még dölyfösen magasló
falak most az alattuk elterülő erdőbe omoltak. Az épület, amit
kősárkányhoz hasonlítottam, most úgy festett, mint egy ron-
gyos csontváz.
- Ó, Vlad - suttogtam. - Az otthonod... Összeomlott.
A keze megállapodott a vállamon, melege áthatolt a ruhám
rétegein, amiket a mostanra halott foglyul ejtőimtől loptam.
- Már évszázadok óta nem az otthonom. Nem sajnálom,
hogy odalett. Már régen nem tartozott az életemhez.
A sziklacsuszamlások, ledőlő fák és a pusztulás zajait kia-
bálások harsogták túl. Vlad és én megfordultunk, és bár én
nem láttam, kiktől jön a hang a távolban, Vlad elmosolyodott.
- Maximus, Shrapnel és Martin túlélték a robbanást. Nyil-
ván kimenekültek az alagúton át. - Aztán rám nézett, és a mo-
solya elhalványult. - Miért vártál, hogy figyelmeztess? - Egy
leheletnyi harag színezte a hangját.
- Mert valaki mást küldtél volna, hogy kiszabadítsa őket -
feleltem, és ez a téma segített, hogy összeszedjem szétzúzott
tartásomat. - A halott embereiden már nem tudtam segíteni,
de Maximust és Shrapnelt azért kapták el, mert engem véd-
tek, úgyhogy úgy volt helyes, hogy én szabadítom ki őket.
Még azt sem akartam, hogy Marty velem jöjjön, de ragaszko-
dott hozzá.
- Micsoda vakmerő, ostoba kockázat! - motyogta, de ami-
kor megsimogatta a hajamat, kemény hangja ellenére az érin-
tése gyengéd volt.
Mosolyogva emeltem fel a kezemet.
- Vakmerő? Talán. Ostoba? Nem. Igazad volt. Ez tényleg
félelmetes fegyver.
Megragadta a kezemet, és anélkül fogadta magába a ben-
nem felgyűlt áramot, hogy megrezzentek volna a vonásai.
- Igen, de attól még ember vagy.
Felnevettem, de a kacagásom hangját elnyelte a sziklák ro-
pogása, ahogy a hegy rázkódott, mint a vajúdás fájdalmától
vonagló asszony.
- Van Helsing is az volt, de minden film végén legyőzte a
vámpírt. Sose becsüld alá az emberek erejét!
 Epilógus

A HAJNAL KÖDFÁTYOLLAL KÖSZÖNTÖTT BE, és mindent

olyasféle derengés vont be, mint amilyet olyankor látok, ami-
kor belepillantok a jövőbe. Vlad hazaküldött engem
Martyval, ő meg néhány őrével hátramaradt, hogy átvizsgálja
a Poenari erőd alatti romokat. Meg akart róla győződni,
hogy Szilágyi emberei közül egyetlen túlélőnek sem sikerült
elmenekülnie, és meg akarta találni az ellensége csontjait is,
részint bizonyíték, részint trófea, esetleg mindkettő gyanánt.
Miután röviden köszöntem Gretchennek és apának, vala-
mint biztosítottam őket, hogy épségben vészeltem át a fogsá-
gomat, azt mondtam, hogy kimerült vagyok, és visszavonul-
tam a szobámba. Tényleg fáradt voltam, de több okból sem
tudtam elaludni. Részben azért, ami az istállóknál történt.
Nem az zavart, hogy megöltem Szabdalót meg a többi őrt.
Adott körülmények között a legtöbb ember képes ölni, és ez
amolyan ölsz-vagy-meghalsz helyzet volt. De arra nem szá-
mítottam, hogy ennyire élvezni fogom.
Bizonyos mértékig a halálos ellenségekkel szembeni túl-
élésért folytatott harc számlájára írhattam a vidámságomat, de
nem teljes egészében. Mentegetőzhettem volna azzal, hogy
rám ragadt Vlad kegyetlensége, de mélyen legbelül tudtam,
hogy ez a hidegvérűség eredetileg is az enyém volt. Vlad már
jóval azelőtt észrevette bennem a sötétséget, hogy elkezdő-
dött volna a kapcsolatunk. Azt hittem, arra gondol, amit a ké-
pességeimnek hála éltem át. De most rájöttem, hogy inkább a
bennem bujkáló sötétséget fedezte fel, ami a balesetem óta a
részem volt.
Akármilyen visszás volt is ez a felismerés, ami igazából
ébren tartott, annak semmi köze nem volt a váratlanul előke-
rülő kemény vonásomhoz. A nap felszárította a reggeli köd
javát, mire meghallottam Vlad csizmás lépteit a folyosón.
Bejött a szobámba, ledobta mocskos kabátját a földre, és ép-
pen készült lerúgni a csizmáját, amikor megdermesztette az,
amit csináltam.
A mahagónikandalló előtt ültem, a jobb kezemet kinyújtot-
tam a narancs és kék színű lángokba. Az ujjaim közé csaptak,
a csuklóm köré kanyarodtak, de egyik sem érintette közvetle-
nül a bőrömet. Helyette elsiklottak felette, mintha láthatatlan
kesztyűt viselnék, és bár a melegük kellemes volt, nem éget-
tek úgy, ahogy ilyen közelről kellett volna.
- Ó, ezek szerint az aurám még mindig rajtad van - jegyez-
te meg Vlad, de nem úgy hangzott, mintha bánná. Folytatta a
csizmája lehúzását.
Visszahúztam a kezemet, és csodálkozással vegyes féle-
lemmel szemléltem, hogy sértetlen.
- Megtaláltad Szilágyi csontjait?
- Nem. - Most, hogy levette a csizmáját, odalépett hozzám,
és mellém térdelt. - Ne aggódj! Ha túl is élte, napokba fog
kerülni, mire kiássa magát. Az embereim körbekerítették a
területet, és most már te, én szépségem, kapcsolódhatsz hoz-
zá, hogy megtudjuk, meghalt-e, vagy hogy melyik lyukból
fog előmászni.
 Egy hosszú pillanatig csak néztem rá. A kosztól és korom-
tól csak még erősebbnek tűnt, szexi borostája az állkapcsa
mentén sötétebbnek látszott, és ettől jobban előreugrott az
arccsontja. Az ajka elnyílt, feltűntek mögötte fehér fogai,
amik legalább olyan hatásosan tudtak incselkedni, mint kí-
nozni. A tűz fénye arany ragyogást kölcsönzött rézszínű sze-
mének, és az íriszét körbekerítő smaragd gyűrűk egyre nőt-
tek, ahogy összevonta a szemöldökét.
- Mi a baj? Zavartnak tűnsz.
A tűzre pillantottam. Ha Vlad nem kölcsönözte volna ne-
kem az auráját, meghaltam volna tegnap a tűzben, de a túlélé-
semnek olyan ára volt, amire egyikünk sem számított.
- Már próbáltam kapcsolatba lépni Szilágyival - szóltam
Vladra pillantva. - De nem találom a kapcsolatot.
Elmosolyodott.
- Akkor tényleg meghalt.
Megjegyeztem az arckifejezését, mert lehet, hogy most néz
rám utoljára így. Aztán rávettem magam, hogy folytassam.
- Nem tudom. Nem csak Szilágyi nyomához nem tudok
kapcsolódni. Senkiéhez sem.
A nyomaték kedvéért végigsimítottam a díszesre faragott
kandalló szélén.
- Már nem érzek nyomokat azon, amit megérintek. Az,
hogy beborítottál az auráddal, nem csak tűzállóvá tett, Vlad.
A képességemet is leárnyékolta, mint valami természetfeletti
kesztyű, és semmi nem jut át rajta.
Nagyon lassan felemelkedett, és az arckifejezése elége-
dettből kifürkészhetetlenbe fordult. Egyikünk sem mondta ki,
ami ott ordított a köztünk feszülő csendben. Mi van, ha nem
csak átmeneti a dolog? Lehet, hogy ez a gyógymód a
pszichometrikus képességeimre, amiktől meg akartam szaba-
dulni, de ugyanazoknak köszönhettem, hogy Vlad vonzó-
dott hozzám. Ha örökre elvesztem, visszanyerem átlagos ön-
magamat, ahogy akartam, de talán elveszítem a férfit, akibe
kezdtem beleszeretni.
És lehet, hogy az ellensége még mindig odakinn ólálkodik.
A robbanásnak meg kellett volna ölnie Szilágyit, de máskor
is kijátszotta már a halált, és a csontjaimban égő pesszimiz-
mus arra figyelmeztetett, hogy nem utoljára láttuk őt.
- Ne aggódj! - ismételte Vlad a korábbi szavait, ezúttal ke-
vésbé meggyőzően. - Megduplázom az őrséget Poenarinál.
Vagy megtalálják az embereim Szilágyit élve, vagy majd
megbizonyosodunk róla, hogy igazán meghalt-e, amikor visz-
szatér az erőd.
Nem vitatkoztam vele azon, hogy vissza fog-e térni. Jelen-
leg ezt mindketten csak találgathattuk.
- Már megint a gondolataimat olvasod? - kérdeztem szára-
zon.
Rám villantott egy feszes mosolyt.
- Mint mindig.
Aztán visszavette a csizmáját, de a kabátját otthagyta a
földön.
- Figyelmeztetem az embereimet, hogy fokozzák a fel-
ügyeletet, és még egyszer átfésülöm a területet, mielőtt lepi-
henek.
Megcsókolt, és amikor elváltunk egymástól, valami
olyasmi futott át az arcán, amit nem tudtam megnevezni,
ahogy megsimogatta a jobb kezemet. Mondani viszont csak
annyit mondott:
- Aludj egyet, Leila! Nemsoká visszajövök.
Csak a távozása után jöttem rá, hogy vette a fáradságot,
hogy megnyugtasson Szilágyi miatt, de nem reagált semmit
arra a gondolatomra, hogy kezdek beleszeretni. Vajon azért
kerülte a témát, mert ő nem tudott szeretni - amiben mostanra
már kételkedtem -, vagy mert az erőm elvesztése miatt tény-
leg újragondolta a kapcsolatunkat?
A nagyon is közeli jövőben minkét lehetőséget lesz alkal-
mam tesztelni. Nem akartam elveszíteni Vladot, de nem akar-
tam tovább menekülni a problémáim elől sem. Szembe fogok
nézni velük, mindegy, mibe kerül, akár vannak különleges
képességeim, akár nincsenek.
- Készülj fel, Vlad! - suttogtam az üres szobának. - Ennek
még koránt sincs vége.
 Köszönetnyilvánítás

Most tényleg igyekszem rövidre fogni. Köszönöm Isten-

nek, aki mindenen átsegít; a férjemnek, aki az én kősziklám;
az ügynökömnek és a kiadómnak, akik lehetővé tették ezeket
a könyveket; az olvasóimnak, hogy megvették, és másoknak
is ajánlották a regényeimet; valamint köszönetét mon-
dok családomnak és barátaimnak a szeretetükért és a támoga-
tásukért.
Végül köszönetemet fejezem ki a magamfajta Drakula-
rajongóknak, akik mindig is azt akarták, hogy a végén ne Van
Helsing nyerjen, hanem ő - ezt a regényt nektek írtam! * ka-
csint*
 JEANIENE FROST

A New York Times és a USA Today bestsellerlistás szerző-

je, valamint a Cat és Bones sorozat írója. Regényei eddig 17
országban jelentek meg. Jeaniene Észak-Karolinában él a fér-
jével, Matthew-val, aki már rég megszokta, hogy a felesége
úgy káromkodik, akár egy kocsis, ritkán főz, és végigalussza
a hétvégéket. Az íráson kívül Jeaniene szívesen olvas regé-
nyeket és verseket, néz filmeket a férjével, járja a régi teme-
tőket, barlangászkodig és utazgat - szigorúan autóval.
A repülőgépek, a gyerekek és a szakácskönyvek a frászt
hozzák rá.
Az eredeti, amerikai kiadásban Tolvai Gábor magyarul be-
szél, ami az angol ajkúak számára valóban idegenül hangzik,
számunkra azonban érthető - a Szert