Pálinkafőzés házilag – lépésről lépésre

A pálinka kifőzése nem nagy boszorkányság. Mindössze néhány dologra kell odafigyelni,
és bárki főzhet akár díjnyertes pálinkát is otthon. Ebben a cikkben ezeket a tudnivalókat
foglaljuk össze, néhány jó tanáccsal és a saját tapasztalatainkkal kiegészítve. Elsősorban a
kisüsti (két menetes) módszert fogjuk ismertetni, mert ez az elterjedtebb Magyarországon. De
a leírt információk többsége ugyanúgy igaz az egy menetes módszerre is.

Az első lepárlás
Az első lepárlás során még csak annyi a célunk, hogy a cefre levét lepároljuk, és elválasszuk a
szilárd összetevőktől, illetve, hogy valamelyest tömörítsük azt. Az így nyert folyadék neve az
alszesz. Így az első lepárlás nem is bonyolult feladat, mindössze két dologra kell figyelnünk: a
felhabzásra és a leégésre.

Védekezés a felhabzás ellen

Minden cefre habzik, de a gyümölcs fajtájától függ, hogy mennyire. Ha a hab feljut a
kupolába, akkor csökken a kupola hasznos térfogata, ez által a kupola tisztító hatása is.
Rosszabb esetben a hab a páracsőbe jutva dugulást, és így baleset veszélyt is okozhat. A
legegyszerűbb védekezési módszer, ha az üstöt nem töltjük tele, hanem mindössze a teljes
térfogatának 70-80%-ig. De használhatunk habzást gátló szereket is. Ezek általában nem
drágák, és sok helyen kaphatóak.

Védekezés a lekozmálás ellen

Bizonyos esetekben a cefrénk le is kozmálhat, ilyenkor a pálinkánk is kellemetlen, kozmás ízű

lehet, ráadásul a lekozmált cefrét nagyon nehéz az üst sérülése nélkül eltávolítani. A leégés
elleni védekezés módját általában a pálinkafőző típusa határozza meg.

Dupla falú pálinkafőző

Akkor van a legkönnyebb dolgunk, ha a pálinkafőző duplafalú, ezekben a berendezésekben

szinte biztosan nem fog leégni a cefre.A duplafalú pálinkafőző két fala közé folyadékot kell
töltenünk, ami szétosztja a hőt az üst falán. Erre a célra vizet csak nyomástartó pálinkafőző
berendezésben használjunk, hiszen a nyílt rendszerű pálinkafőzőkben, normál légköri
nyomáson nem tudjuk a vizet 100 fok fölé melegíteni, és így az alkoholnak jelentős része
marad az üstben a lepárlás végén. De a nyomástartó pálinkafőzők nagyon ritkák és drágák,
így a legtöbb, itthon is kapható duplafalú pálinkafőző nyílt rendszerű. Ezeket mindig hőközlő
olajjal kell feltöltenünk. Hőközlő olaj használata esetén mindig tartsuk be a gyártói
előírásokat, és fokozottan ügyeljünk a tűzveszélyre!
Szimpla falú pálinkafőző

A cefre leégésére leginkább szimpla falú pálinkafőző használatakor kell számítanunk.

Ezekben a cefrét koncentráltan, az üst aljáról éri a hő, így az üst alján a gyümölcs húsa
könnyebben leéghet. A legtöbb gyártó ajánl valamilyen megoldást a lekozmálás elkerülésére
(beépített keverő, szendvics fenekű üst, leégés gátló rács, stb.), amelyek helyes használat
esetén megfelelő védelmet is nyújtanak. De pár dologra mégis oda kell figyelnünk.Az első,
hogy ha a cefre kiszárad, akkor szinte biztosan le fog égni. Ezért mindig gondoskodjunk róla,
hogy a cefrének elég leve legyen, ha szükséges, nyugodtan öntsünk hozzá vizet! Persze
érdemes minél jobb minőségű vizet használnunk, mert ami bekerül az üstbe, az módosíthatja a
pálinka ízét.

A második, hogy megfelelően szabályozzuk a fűtés teljesítményét. A forralás kezdetekor

használhatunk nagyobb fűtőteljesítményt, de ahogy a párolgás beindul, és a cefre
folyamatosan kiszárad, fokozatosan csökkentsük a fűtés teljesítményét.Bár ez inkább a
cefrézéshez tartozna, de fontos, hogy csak jól kierjedt cefrét kezdjünk el kifőzni! Ha a cefre
erjedése valamilyen hiba folytán leáll, akkor a cefrében cukor maradhat, ami az üstben
karamelizálódik, és egy szinte lerobbanthatatlan, kemény réteget hoz létre az üst alján, amit
igazán nehéz eltüntetni. Ezért főzés előtt győződjünk meg róla, hogy a cefre erjeszthető
cukrokat már nem tartalmaz. Erre alkalmas műszer hiányában egyszerűen nyúljunk bele a
cefrébe, és ha ezután ragad a kezünk, akkor ne kezdjünk bele a főzésbe!

Ha mégis leégne

Időnként mégis előfordulhat, hogy egy-egy cefre leég. Ilyenkor az üst tisztításánál nagyon
figyeljünk rá, hogy az üst felületét ne karcoljuk meg, azaz ne használjunk fémet, durva
anyagokat a súroláshoz. Inkább puha textillel próbálkozzunk. Ehhez azonban először fel kell
lazítanunk a lekozmált részt. Próbáljuk meg feláztatni, öntsünk forró vizet az üstbe, és
hagyjuk úgy néhány órára. Ha ez nem segít, szórjunk sütőport az üstbe, öntsünk rá kevés
vizet, és hagyjuk úgy éjszakára! Ha a lekozmálás nagyon makacs, ismételjük meg inkább
többször ezeket a lépéseket, de akkor se veszítsük el a türelmünket, és ne próbáljuk felkaparni
a kozmát. Ugyanis, ha felkarcoljuk az üst fenekét, akkor a karcokban a későbbiekben sokkal
könnyebben kezd majd el leégni az anyag, és az üst tisztán tartása is nehezebb feladat lesz.

A második lepárlás
A második lepárlás célja az iható, és kellemes aromájú anyagok elválasztása a kellemetlen,
vagy akár mérgező összetevőktől. Emellett a második lepárlással az alszeszt tovább
tömörítjük.Az elválasztásra az a tény biztosít lehetőséget, hogy az egyes összetevők
különböző forráspontúak, és így a hőmérséklet lassú, folyamatos emelésével időben
egymástól elválva fognak a párlatba kerülni. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a
folyadékok nem csak a forráspontjukon, de már jóval alacsonyabb hőmérsékleten is
párolognak. Hő hatására pedig ez a párolgás intenzívebbé válik, ezért a legtöbb összetevő a
lepárlás folyamán végig jelen lesz a párában – de különböző arányban. A mi feladatunk annak
a párlatrésznek a kinyerése, amelyben a számunkra hasznos, kellemes összetevők a lehető
legideálisabb arányban vannak jelen. Általában három részre szokás szétválasztani a párlatot.
Az első párlatrész, ami legelőször jelenik meg a hűtő kimenetén az előpárlat. Az előpárlatban
találhatóak a mérgező anyagok, amelyeknek semmi keresnivalójuk a pálinkában.
Az előpárlat után következik a középpárlat, ami tulajdonképpen maga a pálinka. Végül az
utópárlat következik, amely mérgező anyagokat ugyan nem, de kellemetlen ízű és szagú
folyadékokat bőven tartalmaz.

A felfűtés és az előpárlat

A második lepárlást is kezdhetjük nagy lángon, de ilyenkor már jobban oda kell figyelnünk,
mert a fűtést már az előtt vissza kell vennünk, hogy az első párlat cseppek megjelennének.
Több jel is utal arra, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor csökkentenünk a fűtés
teljesítményét.

Ha nincs hőmérőnk, akkor figyeljük a páracsövet. A páracső ugyanis lassan, fokozatosan

melegszik át, ahogy az első pára részletek átjutnak a kupolán. Óvatosan, akár kézzel is
ellenőrizhetjük, hogy forró-e már a páracső – természetesen nagyon figyeljünk, hogy ne
égessük meg magunkat. Amikor a forróság túljut a páracső legmagasabb pontján, akkor
tudhatjuk, hogy az előpárlat első cseppjei hamarosan megérkeznek, ezért ilyenkor vegyük a
fűtést minimálisra.
Ha pedig hosszúra vesszük az előpárlatot, akkor eldobjuk az ízek és illatok nagy részét is. Az
aromaanyagok többsége ugyanis nagyon alacsony forráspontú, és hamar, már az előpárlati
rész végén párologni kezd. Ezért gondoskodjunk róla, hogy az előpárlat nagyon lassan,
csepegve induljon meg, és egészen kis adagokban, színte cseppről-cseppre vizsgáljuk.
Keressük benne a hígítóra, ragasztóra emlékeztető szagokat, amíg ezeket érezzük, biztos,
hogy még az előpárlati szakasznál járunk. Amikor kezd a párlat illata semlegesebbé válni,
akkor keressük a gyümölcsös illatot. Amint ezt megérezzük, akkor tudhatjuk, hogy
elkezdődött a középpárlati frakció.

Ha a pálinkafőző berendezésünkben van beépített hőmérőnk, akkor megfigyelhetjük, hogy a

hőmérséklet kezdetben gyorsan növekszik, majd ez a növekedés egyszer csak (általában 50-
55 fok környékén) megáll, és a hőmérő hosszú ideig mozdulatlan marad. Ennek az a
magyarázata, hogy már beindult a párolgás (ami jelentős hőt von el a cefrétről), de a felszálló
párát a kupola még teljesen vissza tudja hűteni a forráspontja alá, ami így visszacsepeg az
üstbe, és újra melegedni kezd. Ez hosszú ideig tarthat, de ilyenkor már résen kell lennünk: ha
ugyanis a hőmérő mutatója ismét megindul, akkor perceken belül elindul az előpárlat. Ha
tehát újra megmozdul a mutató, a fűtést vegyük vissza olyan kicsire, amennyire csak lehet.

Az előpárlat elválasztása nem csak azért a pálinkafőzés kritikus pontja , mert itt

jelennek meg a mérgező anyagok, hanem azért is, mert nagyon kis mennyiségekről van
szó. Így, ha az előpárlat nem lassan csepeg, hanem akár folyik is, akkor nagyon könnyen
eltéveszthetjük az előpárlat végét, és a középpárlat kezdetét. Ami azért nagy probléma, mert
ha túl “rövidre vesszük” az előpárlatot, akkor mérgező anyagok maradnak a pálinkában, az íze
pedig csípős, aldehides, a szaga pedig ragasztóra emlékeztetően büdös lesz. Az ilyen pálinkát
nem is szabad meginni, hanem újra le kell párolni.

Ha pedig hosszúra vesszük az előpárlatot, akkor eldobjuk az ízek és illatok nagy részét is. Az
aromaanyagok többsége ugyanis nagyon alacsony forráspontú, és hamar, már az előpárlati
rész végén párologni kezd. Ezért gondoskodjunk róla, hogy az előpárlat nagyon lassan,
csepegve induljon meg, és egészen kis adagokban, színte cseppről-cseppre vizsgáljuk.
Keressük benne a hígítóra, ragasztóra emlékeztető szagokat, amíg ezeket érezzük, biztos,
hogy még az előpárlati szakasznál járunk. Amikor kezd a párlat illata semlegesebbé válni,
akkor keressük a gyümölcsös illatot. Amint ezt megérezzük, akkor tudhatjuk, hogy
elkezdődött a középpárlati frakció. Az előpárlat emberi és állati fogyasztásra is alkalmatlan,
esetleg tisztítószerként használhatjuk fel.

A középpárlat

Amikor elkezdjük a középpárlat (a tulajdonképpeni pálinka) gyűjtését, egy kicsit ismét

növelhetjük a fűtés teljesítményét, de azért ne a maximumra. A pálinka is olyan, mint a
húsleves: minél tovább tart a főzés, annál finomabb lesz, mert ha kisebb lángon melegítjük, az
alszesz egyenletesebben melegszik, a pálinka pedig ez által tisztább lesz. Általában akkor jó a
fűtő teljesítmény, ha a hűtő kimenetén a pálinka még csepeg, nem folyik, és a cseppek
egymástól külön válnak.

A középpárlati párolgásának elején is megfigyelhetjük, hogy a pálinkafőző hőmérő mutatója

megáll, és többé-kevésbé egyenletes, magas alkoholfokú folyadék csepeg a ki a hűtőből.
Amint a hőmérő mutatója újra megindul, a párlat alkoholfoka is elkezd csökkeni. Ilyenkor
már vegyük vissza újra a fűtést, és kezdjük el kisebb egységenként (1-2 dl) külön gyűjteni a
párlatot. Minden ilyen egységet külön vizsgáljunk meg, és keressünk benne, nehéz, olajos,
kozmás szagokat. A középpárlat vége általában már semleges illatú, így könnyen felismerhető
benne az utópárlat jellegzetes, büdös szaga. Ha megérezzük, akkor a középpárlat gyűjtését
befejezhetjük, és áttérhetünk az utópárlati teendőkre. Az utolsó, semleges illatú adagot még
hozzáönthetjük a középpárlathoz, de a következőt, amiben már megéreztük az utópárlat
szagát, már inkább az utópárlathoz adjuk.
Fontos tudni, hogy az utópárlat első összetevői már viszonylag magas alkoholfoknál,
akár 50-55%-nál is megjelenhetnek! Mégsem érdemes a rossz aromájú utópárlatot a
középpárlathoz keverni, még akkor sem, ha eleinte egyébként sok alkohol van benne. A párlat
alkoholfoka ilyenkor már elkezd hirtelen, gyorsan esni, az íze, illata pedig rohamosan
romlani. Ne rontsunk el akár több liter kiváló középpárlatot néhány deciliter kétes aromájú
párlattal! Az utópárlat amúgy sem vész kárba, meglesz annak is a szerepe később.

Az utópárlat

Az utópárlati frakció kinyerésénél már nincs szükség semmi finomkodásra, nyugodtan

feltekerhetjük maximumra a fűtést. Igyekezzünk még annyi alkoholt kinyerni az üstből,
amennyit tudunk, az ízével és az illatával már nem kell törődnünk. Általában addig érdemes
tovább fűteni az üstöt, amíg a párlat alkohol tartalma 5-10 tf% környékére csökken. Ezután
már kár a tüzelőanyagért.Az utópárlatot tegyük el, és később, ha egy üstre való összegyűlik
belőle, pároljuk le újra! Többnyire meglepően kellemes aromájú pálinkát nyerhetünk belőle!
A kész pálinka kezelése

A középpárlatunk a pálinkafőzés után még ihatatlanul erős, többnyire 70-80 tf% közötti. Ha
nagyon szeretnénk megkóstolni, csak hígítva tegyük, de ilyenkor még ne várjunk tőle túl
sokat. A nyers pálinka karcos, kissé ízetlen, nem az igazi.

Ha igazán finom pálinkát szeretnénk, a középpárlatot még néhány hónapig pihentetnünk kell.
A pihentetés azt jelenti, hogy napfénytől elzártan, maximum háromnegyedig töltött, zárt
edényben tároljuk, és időnként megszellőztetjük. Ilyenkor ugyanis a középpárlatban található
savak, az alkohol, a vörösréz ionok (persze, csak ha réz üstben főztük), valamint az oxigén
elkezdenek dogozni, és egymással reakcióba lépve igen kellemes aroma anyagokat hoznak
létre. Ezekkel az aromaanyagokkal a pálinkánk sokkal finomabb, teltebb ízű, simább,
kellemesebb “italú” lesz. Bármennyire próbára is teszi a türelmünket a pihentetés, érdemes
kivárni, mert a végére egy egészen más minőségű, sokkal értékesebb és élvezetesebb italt
kapunk! Mivel a pihentetés során a szellőztetés hatására a házi pálinka valamennyit veszíthet
az alkohol tartalmából, ezért a fogyasztási alkohol fokot mindig a pihentetés után állítsuk be!

Otthoni pálinkafőző berendezés

kiválasztása
A házi pálinkafőzés kezdeteikor, illetve a megfelelő berendezések és kellékek kiválasztásánál
talán a leggyakoribb kérdés: Mire kell figyelni a pálinkafőző üst kiválasztásakor?
Bármennyire is bonyolult némelyik pálinkafőző berendezés, mind ugyanazon az egyszerű
elven működik. A lepárlóedényben a lepárlandó anyagot (cefrét/bort) hevítik. A hőmérséklet
függvényében a párában a különböző forráspontú összetevők különböző arányokban lesznek
jelen. A gőz felfelé száll, és a készülék lepárlócsövén keresztül a hűtő részben lecsapódik.

A lepárlás lényege, hogy a különböző forráspontokat kihasználva az egyes összetevőket

szétválasszuk. Így például pálinkafőzésnél a cefrében található 100-nál is többféle
alapanyagból kiválasszuk az etil-alkoholt és az aromaanyagokat.

Mivel ezek az összetevők egymással vegyülnek, keverednek, és az üst különböző pontjain a

hőmérsékletek is eltérőek, ezért a szétválasztás sohasem lesz tökéletes – bár erre kell
törekednünk. Ehhez a gondos pálinkafőző mesteren kívül megfelelő pálinkafőző készülékre is
szükség van.

Dupla falú pálinkafőző

Akkor van a legkönnyebb dolgunk, ha a pálinkafőző duplafalú, ezekben a berendezésekben

szinte biztosan nem fog leégni a cefre. A duplafalú pálinkafőző két fala közé folyadékot kell
töltenünk, ami szétosztja a hőt az üst falán. Erre a célra vizet csak nyomástartó pálinkafőző
berendezésben használjunk, hiszen a nyílt rendszerű pálinkafőzőkben, normál légköri
nyomáson nem tudjuk a vizet 100 fok fölé melegíteni, és így az alkoholnak jelentős része
marad az üstben a lepárlás végén. De a nyomástartó pálinkafőzők nagyon ritkák és drágák,
így a legtöbb, itthon is kapható duplafalú pálinkafőző nyílt rendszerű. Ezeket mindig hőközlő
olajjal kell feltöltenünk. Hőközlő olaj használata esetén mindig tartsuk be a gyártói
előírásokat, és fokozottan ügyeljünk a tűzveszélyre!
Szimpla falú pálinkafőző

A cefre leégésére leginkább szimpla falú pálinkafőző használatakor kell számítanunk.

Ezekben a cefrét koncentráltan, az üst aljáról éri a hő, így az üst alján a gyümölcs húsa
könnyebben leéghet. A legtöbb gyártó ajánl valamilyen megoldást a lekozmálás elkerülésére
(beépített keverő, szendvics fenekű üst, leégés gátló rács, stb.), amelyek helyes használat
esetén megfelelő védelmet is nyújtanak. De pár dologra mégis oda kell figyelnünk. Az első,
hogy ha a cefre kiszárad, akkor szinte biztosan le fog égni, ha érdekel olvasd el lépésről-
lépésre, hogy mire kell figyelni a pálinkafőzés során.

Alapanyag, kizárólag rézből

A minőségi pálinkafőzéshez mindenképpen réz pálinkafőző berendezést használjunk! Más

alapanyagok használata csábító lehet a jóval alacsonyabb bekerülési költségek miatt, de ha
megalkuszunk az lepárló anyagát illetően, akkor sosem fogunk igazán tiszta, finom házi
pálinkát főzni.

A réz katalizátorként elősegíti az aromaanyagok elpárolgását, és egyes káros összetevőket

meg is köt, ezáltal tisztítja is a párlatot. A nyers pálinkát fogyasztás előtt még érlelni kell,
ebben a folyamatban is szerepe van a réz ionoknak, amik a pálinkába kerülnek.

A pálinkafőző formája

A gömb geometria kialakítása a gyártás során némi többlet munkát igényel, de a gömb alakú
üstnek fontos szerepe van a tiszta pálinka főzésében. A főzés során csak az üst falát tudjuk
melegíteni. Így előfordulhatna, hogy a fal mentén jóval melegebb a cefre, mint az üst
közepén. Ennek az a hátrányos következménye lenne, hogy a fal mentén már a magasabb
forráspontú összetevők (Propanol, Butanol, stb.) párolognak, mikor a faltól távolabb épp az
etil-alkohol. Ahhoz, hogy az értékes anyagok az értéktelen, vagy éppen káros anyagoktól
elkülönülten kerüljenek a párába, igyekeznünk kell az egész cefre egyenletes melegedését
biztosítani. Az üstfal mentén felmelegedő cefre felfelé törekszik. A gömb formájú üstfal a
felszálló meleg cefrét az üst közepe felé irányítja, és ezáltal a hűvösebb cefrét a fal közelébe
tolja el. Ez egy nagyon intenzív, szemmel is jól látható körfolyamat, ami biztosítja a cefre
folyamatos mozgását, a melegebb és a kevésbé meleg cefre folyamatos cserélődését, azaz a
cefre egyenletesebb melegedését.

Nem mellékesen a folyamatos mozgás a lekozmálás ellen is véd. Ezért a Hazaipálinka.hu

Kft. csak gömb geometriájú főzőüstöket forgalmaz.

A kupola

A kupolába a gőz egy szűk nyíláson át érkezik, majd a kupolában egy tágasabb térbe kerül. A
kitáguló gőz hőmérséklete valamelyest lecsökken, és a korábbiakban már említett, magasabb
forráspontú összetevők egy része itt még kicsapódik. A gömb alakú kupola felülete nagyobb,
mint az egyszerű kúp alakúaké, ezért nagyobb felületen hűl, és ettől ez a tisztító hatás még
erősebb.
Az általunk forgalmazott pálinkafőzők kupolájának formája biztosítja a legerősebb tisztító
hatást. A réz alapanyagnak és a több száz éves hagyományok alapján kialakult jellegzetes
formavilágnak köszönhető, hogy a Hazaipálinka.hu Kft, pálinkafőző berendezéseivel már az
első főzés után nyert párlat felveszi a versenyt a gyengébb minőségű főzőkből kétszeri
lefőzéssel nyert pálinkával. A hagyományos, kétszeri lefőzéssel pedig igazán nagy tisztaságú,
kellemes gyümölcs ízű pálinkát főzhetünk.

Az aromatorony

A kisüsti pálinkafőzéshez nem elengedhetetlenül szükséges, de nagyon hasznos kiegészítő az

aromatorony.

Ez tulajdonképpen egy henger alakú toldás, amelyet a főzőüst és a hagymakupola között

helyezünk el. A toronyban helyet kap egy lyukacsos réz kosárka, amire a gyógynövényeket,
gyümölcsöket helyezhetjük.

Ha a pálinkát átpároljuk a gyümölcsökön, akkor átveszi az ízüket, és így egy jóval

zamatosabb pálinkát kapunk, vagy éppen egyedi ízt adhatunk az italnak. Gyümölcsös, már-
már likőrszerű pálinkát állíthatunk elő, ami azok elismerését is kivívja majd, akik nem
kedvelik az erős, karcos italokat.

Vagy helyezzünk gyógynövényeket az aromatoronyba, és akár vizet, akár pálinkát is

átpárolhatunk rajta. Az eljárás lényege, hogy a növények nem érintkeznek közvetlenül a forró
üsttel, vagy folyadékkal, amelyek károsítanának egyes hatóanyagokat, illóolajokat, értékes
vitaminokat. Ehelyett a gőz megnyitja a növény pórusait, és a gőz szállítja az értékes
anyagokat a hűtőbe. Ha pálinkát párolunk át a gyógynövényeken, akkor egyrészt tisztul a
párlat, másrészt az alkohol tartósítja is a hatóanyagokat. Ha a tornyot kis poharakkal, vagy
üveggolyókkal rakjuk tele, akkor azok olyan hatékonyan szűrik, tisztítják a párlatot, hogy már
az első lefőzésnél nagyon tiszta, magas alkoholfokú pálinkát kapunk. Ennek a pálinkának
ugyan nem sok íze lesz, de semmi baj. Aromatornyunk segítségével olyan ízt adunk az
italnak, amilyent akarunk – természetesen mesterséges adalékanyagok hozzáadása nélkül.

Végül, az aromatornyot egyszerűen levehetjük az üstről, és hagyományos pálinkafőzőként is

használhatjuk a készüléket.

Figyeljünk a minőségi forrasztásra

A pálinkafőzők több darabból állnak össze, amelyeket szegecseléssel, vagy forrasztással

illeszthetünk össze. A szegecselés kevésbé megbízható módszer, és a szegecselt pálinkafőzők
várható élettartama meg sem közelíti a forrasztottakért, ezért mi csak forrasztott kivitelű
pálinkafőző készülékeket ajánlunk.

A forrasztás ún. kemény forrasztásos technológiával történik. Fontos, hogy milyen

forrasztóanyagot használunk, hiszen a forrasztásból káros anyagok kerülhetnek a cefrébe, és
onnan a pálinkába. Egyes forrasztóanyagok könnyebben kezelhetőek, de több káros anyagot
tartalmaznak. Más anyagokban egyáltalán nincsenek káros összetevők, de a forrasztás során
“szétfröcsögnek”, kevésbé szép lesz maga a forrasztás.