1

Szekeres István
A székely írás három ábécéjének történeti összevetése
Bevezetés
A székely és az ó-türk írások betűit két jelcsoportból képezték: Az ó-kínai teknős piktogramból tájolt
rajzrészként kiemelt Hung-Fan kozmológiát megjelenítő ideogrammákból, és ó-kínai piktogramokból.
Vizsgálatom a teknős jelcsalád betűinek kigвűjtéséveХ kezdem, az orhoni és jenyiszeji ó-türk írástól a
székely írásig, mert az írástörténeti kultúrkör írásaiban a hun ideogrammákbóХ képгett betűk
egyszerűsíthetetlen grafémáival lehet az írástörténeti és történelmi kapcsolatokat a legjobban bizonyítani.
Bemutatom, miként csökken a kazáriai és a szarvas-nagyszentmiklósi feliratokig a hun ideogrammákból
képгett betűk száma, s miként „nem illeszkedik” e csökken folyamatba a székely írásban lévő összes
betűje, amelyek a Nikolsburgi Ábécé felét alkotják. Már emiatt, és más okok miatt is: a székely írás
kazáriai betűk átvételén alapuló teóriája nélkülöz minden írástörténeti alapot és lehetőséget!
TпbХпгatba gвűjtöЦ ki a sгékeХв betűk piktograЦ, ideograЦЦa eХ гЦénвeit a hunok, koraavarok és
Árpád népe régésгeti ХeХeteir Х és Árpád-kori templomainkból. Megtartva a betűtörténeti levezetéseim
sorszámát, hogy a történeti összehasonlító bizonyítások, a székely és ótörök betűképzések sinológiai és
nyelvészeti adatai iránt is érdekХ d olvasók a (2008-ban kiadott) könyvemben könnyen megtalálják.
A „nikolsburgi betűk” hangérték jelöléseinek írásmódját egybevetem táblázatomban piktogram,
ideogramma eХ гЦénвű jeХentésük szavainak hangértéket adó írásmódjával. Bizonyítva, hogy a székely
betűket nyelvünkön, a Kárpát-medencében képezték. Ily módon is igazolva megtagadott krónikáink
hitelességét, s a „hunok írását”.
Az autentikus Nikolsburgi Ábécé betűinek kigвűjtött adatait összevetem a Bolognai Írásemlék és a
Rudimenta betűiveХ, hogy a romlásokat és rontásokat adatolva tudjam bemutatni.
„Pontot teszek” az ábécé után írt ÁMEN, s a veХe össгefügg , de külön sor közepén magányos tprus
feliratú írásjegy komplex történetére.
Végül pár mondatban összefoglalom a székely írás adatolt történetét.
A Nikolsburgi Ábécé

1933-ban kerüХt eХ , aЦikor a Dietrichstein-csaХпd NikoХsburg (MikuХov) vпrпban Хév könвvtпrпnak

kéгirat és nвoЦtatvпnв gвűjteményét árverésre bocsátották és Jakubovich Emil, a Magyar Nemzeti
Múzeum könyvtárának igazgatója az ábécét tartalmazó lapot megvásárolta, amely Bartholomeus Anglicus
De proprietatibus reum (A doХgok terЦésгetér Х) snвoЦtatvпny kiadásának hátsó borítólapja volt.
Szelp Szabolcs, az ábécé utolsó másolójának, Philip de Penczicz személyét körüХtekint en
megállapította. Kutatási eredményeit „A Nikolsburgi ábécé szerzősége és keletkezési ideje” címmel a
 2

Magyar Nyelv, 2011. 4. számában közölte.

A székely írás legterjedelmesebb kutatástörténetét Mandics György 2010-2011-ben megjelent három
kötetes (2000 oldalas!) „Róvott múltunk” c. könyvében olvashatjuk, amelyet Tubay Tizianó „A székely
írás kutatásának története” c. könyvével 2015-ben követett. Furcsa, hogy Mandics György nevét meg sem
említi. Bizonyságát látom, hogy a székely íráshoz viszonyulást az egyetemes írástörténeti felkészültség
hiпnвпn túХЦen en —
tudománypolitikai és néplélektani aspektusok határozzák meg.
Az „akadémiai tudományosság” képviseХ i annak ellenére kitartanak a prekoncepciós kazáriai és más,
pl. glagolita betűk átvétele mellett, hogy az átvételeknek egyetlen adata, bizonyítéka sem létezik!
És nem is fog létezni, mert a sгékeХв írпs betűinek piktogram és ideogramma eХ гЦénвei — már majd
összességükben — eХ kerüХtek a hunok, koraavarok és Árpád népe régészeti leletein, és három Árpád-
kori templomunkban. Egyetlen „székely” betűkkeХ írt, vagy rótt, Цagвar nвeХvű feliratot sem ismerünk a
Kárpátoktól keletre, vagy délre. Ahogy tény az is: néhány koraavar kárpát-medencei régészeti leleten
olvashatók nyelvünkön aг eХs rövid, néhпnв betűs tárgyfeliratok. A sгékeХв írпs eХ zményei. (L. Szekeres
2008, 205-212)
Az álmodozó laikusok „a kárpát-medencei Цagвar shaгa”, a nem jöttünk mi sehonnan
„bizonyításaként”, a székely grafémákhoz hasonló, vagy azokkal egвeг vésetekben már a „magyar írás”
betűit Хпtjпk. Ignorálva használatuk folyamatosságának több ezer éves időszakadékait, s az írástörténeti
bizonyíthatóság teljes hiányát. (Err Х részletesen: „Miért nem lehetnek a székely írás előzményei a
Tordos-Vincsa és a Viszoko kultúra jelei” tanulmányomban.)
Laikus epigonjaim nem bajlódnak egyetemes írás és módszertani ismeretek elsajátításával. A saját
képzeletvilágukban alkotnak „székely-magyar” betűket és ábécéket oly módon, hogy a betűk ismert
grafémáinak már eleve olyan ráfogott piktogram előzményű jelentéseket adnak, amely szavak sгókeгd
hangjai közvetlenül felelnek meg a betűk sгókeгd (akrofoniпs) hangértékeinek. (Ez a „jelenség” az ó-türk
írás neЦгetköгi hírű kutatóinál szintén eХ forduХ!) Vagy újabban népi motívumok részeként, akár egy
falevél, virágszirom, palmetta rajzolatában is éveгredekre vissгaЦen hun-magyar szó és mondatjeleket
olvashatnak a Цegveгethet olvasók.
Az ó-türk írásrendszereket kutatóik még mindig az arámiból származó szír és szogd betűátvételekkel, a
közös írásiránnyal és a magánhangzók jelöletlenségével hozzák közvetlen összefüggésbe. Annak ellenére,
hogy az arámi betűk ó-türk átvételét nem tudják rendre igazolni. Mert nem lehet az azonos hangokat
(fonémákat) jelölő „átvételláncolat” végén az ó-türk betűk grafémáit az arámiakkal, de még a közvetlen
hivatkozású „régi szogd levelek” grafémáival sem rendre azonosítani.
Ezért — különböző írások betűinek hasonló karaktereiből válogatnak hasonítva hasonló karakterű,
vagy fonémájú betűket. Vonalat (vonalakat) adnak hoггп betűk graféЦпihoг, vagв eХvesгnek, hogy
megkapják a betű áhított grafémáját — az írástörténeti kultúrkörben honos törvénвsгerűségek történeti
összehasonlító indoklása nélkül. Vagy két betű összevonásával alkotnak harmadikat; vagy — a betűk
kívánatos karakterű grafémára változását, a betűk „jellegének” fejХ désére fogják, ami tág és
igazolhatatlan teret nyit minden írástörténeti adatokkal nem bizonyítható „bizonyításnak”. Az elleplezett
egyetemes írástörténeti felkészültség hiányának. (L. „Ótörök betűk jeltörténeti összefoglalása, és ami
körülöttük van”, valamint: „Az arámiból az ótörök írás nem származhat”c. tanulmányaim.)
Voltak és vannak kutatók, akik két ó-türk betű (n és s (sz) jelenlétével, a székely írást az ó-türk távoli
származékának tartják. Eltekintve attól, hogy koraavar előzményének betűalkotói — a leleteiken eХ kerüХt
néhány rövid tárgyfelirat tanúsága szerint, — az orhoni ó-türk feliratoknál korábban, vagy azokkal egy
időben már megalkották hun ideogrammákból és kínai piktogramokból betűiket.
Az arámival csupán a magánhangzók jelöletlensége és a jobbról balra haladó írásirány mutat
összefüggést, amely utóbbi a rováspálcák bal kézzel fogása és a jobb kézben fogott kés (bicsak)
hasгnпХatпvaХ épp oХв törvénвsгerű. Ahogy a magánhangzó harmónia is érvényesült a magánhangzók
jelöletlenségében, úgy az ó-türk, mint a székely írásban.
A székely és az ótörök írás hun eredetű grafémáinak vizsgálata.
A közös írпstörténeti kuХtúrkörb Х származó „rokon írások” történeti kapcsolatának vizsgálata
„perdönt eredményt” ad, ha betűiket piktogram (ideogramma) előzményeik történeti összevetésében
vizsgáljuk, mert rámutatnak, hogy milyen viszonyban voltak (vannak) egymással.
 3

Vizsgálatuk elvégzésének feltétele, hogy rendelkezzünk írástörténeti kultúrkörük olyan hiteles, elismert
szakirodalmával, ahol a betűk piktogram (ideogramma) előzményeit rekonstruálva (helyreállítva)
azonosítani tudjuk, s iХв Цódon történetüket piktograЦ, ideograЦЦa eХ гЦénвeikb Х Хe tudjuk veгetni..
(L.: „Betűk piktogram előzményeinek helyreállítása” c. tanulmányom.)
A székely és ó-türk írások betűi két közös jelcsoportba tartoznak:
1./ A kínai ku-wen (ó-képírás) tájolt teknős piktogramból tájolt jelentésük rajzrészeivel kiemelt hun
ideogrammákból képzett betűk csoportjába. (L.: Szekeres 2008, No. 1. – No. 18.)
2./ A kínai ó-képírásból (parciálisan) átvett képjeleiből (piktogramjaiból) képzett betűk csoportjába. (L.
Szekeres 2008, No. 19. – No. 63.)
A székely és az ó-türk írások kapcsolatát e két csoportból származó betűk sгпЦsгerű arányai,
piktogram, ideogramma eХ гЦénвű grafémáik jelentéstartalmi összefüggései határozzák meg. Utalnak
ЦűveХtségük fontos elemeire, életmódjuk tárgyaira, és megkülönböztetett fontosságukra.
Vizsgálatom kitűzött célja és feladata miatt csak az első csoportból származók összefüggéseit
vizsgálom írásonként, írástörténeti kultúrkörünkben, mert az írástörténeti kapcsolatokat legjobban a
teknős jelcsalád hun ideogrammáiból képzett, két-három vonalból álló, egyszerűsíthetetlen karakterű
betűk (grafémáinak) gyakorisága, és ideogramma előzményű jelentéseik határozzák meg.
KigвűjtötteЦ a székely írás betűinek előzményeként mindkét jelcsoport — majd teljességükben (!) —
eХ kerüХt piktogram, ideogramma előzményeit a hunok, koraavarok és Árpád népe régészeti ХeХeteir Х,
valamint Árpád-kori templomainkból is, hogy adataikat összevetve vizsgálni lehessen. S itt rögtön meg
kell említenem:
Feltűn en csak azok a piktogramok, ideogrammák kerüХtek eХ régészeti leleteiken! — amelyekből a
székelyek betűket képeztek. Bizonyítva — a Kárpát-medencéig tartó hosszú útjukon — ismeretüket is!
Mert: — amely piktogramokat, ideogrammákat használati tárgyaik, ékszereik, gyöngysoraik
díszítésére, vagy bármi más célra eleink felhasználtak, — örökl d hagyományaikban jól kellett ismerni
rajzuk mellett a jelentésüket is! Rajzuk és jelentésük ismerete nélkül oktalan lett volna bármilyen célú
használatuk!
Amely ideogramma, piktogramma rajzának nem ismerjük a jelentését: nem tudjuk, hogy mi az. AЦir Х
nem tudjuk, hogy mi, — annak oktalanul nem örökl dik láncszerűen, nemzedékekről nemzedékekre az
ismerete!
— Ezért különösen fontosak a régészeti leleteken eХ kerüХt hun és koraavar „piktogram-feliratos
rajzok” és még az Árpád-kori templomokban is felhasznált kínai piktogrammák, amelyek jelentéseikkel
jelölik a rajzokkal közös jelenetek és más körülmények tartalmát és tárgyát. (L. részletesen: „Betűk
piktogram előzményeinek helyreállítása”, valamint: „A történeti összehasonlító jeltörténet módszerének
írástörténeti műveletei az ótörök és székely írás kutatásában” c. tanulmányomban.)
A tekn s jelcsalád Hung-Fan ideogrammái
A székely és az ótörök írások betűinek történeti alapját a kínai ku-wen (ó-képírás) tájolt teknős
piktogram világmodell rajzából tájolt jelentésük rajzrészeivel kiemelt (kinyert) hun ideogrammák
grafémái alkotják, aЦeХвekb Х a közös írástörténeti kultúrkörbe tartozó népek betűket képeztek.
Alkotásuk alapvet célja: „a legrégibb kínai filozófiai traktátus”, a Hung-Fan (Nagy Szabály)
elemeinek tájolt, két-három egвsгerű vonalból álló megjelenítése volt, amelyek jelentéseit (a ’föld’
kivételével) Karl Faulman „Kelet-Ázsiai Szélrózsák” néven egy ó-kínai tekn s piktograЦ rajгпn jelölte.
AЦeХвb Х a Hung-Fan öt elemének ideogramma rajzrészeit tájolásuk szerint a hunok (kivonták) kiemelték:

A Hung-Fan öt elemének tájolt ideogrammái

A kínai koгЦoХógia küХönböг értékeit isЦeretХen sгerг k a Hung-Fan (Nagy Szabály) filozófikus
 4

rendszerében tizenkét kategória ötös csoportjaiba rendszerezték. Amelyek az uralkodó oltalma alá voltak
helyezve. Aг eХs csoportja az öt elem: föld; tűz; (folyó)víz; fa; fém.
Az öt tájolt elem közül a tűz, dél, (folyó) víz, észak ideogramma a hun fejedelem ordosi
(ordoszi) fej, vagy koronadíszén is rajta van, Kr. sг. eХ tt aг V. - III. században. (L. Szekeres 2008, 60-71.)
Közvetlenül bizonyítva a Hung-Fan s a teknős jelcsalád többi ideogrammájának is a hunok által történt
alkotását. (L. Szekeres 2008, 44-89) Amelyek egy része, betűként nincs jelen az ó-türk írásokban. (!) De
pl.: a ’tűz’ elem ideogrammából ’oŋ’ (dél) jelentéssel, ŋ (nazális) hangértékű betűt képeztek. Tényként
bizonyítva: A hunok — nem török, vagy mongol nyelvűek voltak! S a tűz és vele a Hung Fan filozófia sem
volt műveltségük része! Csak átvették ideograЦЦпi egв résгét betűk aХkotпsпra. Ahogy:
a tekn s piktogrammából származó hun ideogrammák sem részei a kínai írásnak!
Csak a ’nagy’ ideograЦЦa (L. KarХgren 1957, No. 1218i great) alkalmi kölcsönzését találtam meg a
kínai írás történetében. Használatát B. Karlgren a Csou II periódusba (Kr. e. 900-770) datálta, amikor a
török nyelv jelenléte még nem igazolható a térségben. Népünk régmúltját és egykori kapcsolatait tekintve
PERDÖNT ! — hogy a közös írástörténeti kultúrkör ó-türk írásaiban hány tekn s jelcsaládba tartozó
ideograЦЦпbóХ képгett betű van, mert átvevőként bizonyítják visгonвukat aХkotóik ЦűveХtségéheг! S hány
van a sгékeХв írпs betűjeként.
A Hung fan-t képviseХ öt elem és három megtalált tájoló ideogrammája (No. 1-t Х No. 9-ig) alkotják a
tekn s jeХcsaХпd fiХoгófiai aХapját, amelyekhez a ’föХd’ ’szélességét’ és az ’ég’ >
’nagyságát’ ábrázoló ideogrammák csatlakoznak. (Egвik népЦesénk h se kiüХ a „föld szélére”
(oldalára), s onnan lógatja le a lábát. L.: No. 16. ’oldal’) „Egek Ura!” — kiáltunk ma is a sokrétegű Ég
urához. (L.: No. 11. > ’egek’.) És így tovább… „A víг foХвik és ХefeХé haХad, a tűг ég és feХsгпХХ, a fa
görbe és egyenes, a fém nyújtható, a föХd Хehet vé tesгi a vetést és aratпst”, s e tulajdonságok hozzák létre
az ízeket: „aЦi foХвik és ХefeХé haХad, hoггa Хétre a sósat, aЦi ég és feХsгпХХ, hoггa Хétre a keserűt” stb.
A ’teknős’ testrészeit csak két ideogramma, a No. 17. ’mely’ (ЦeХХ) ’ЦeХХs ’, és a No. 18.
„kobak” jelöli betűként a székely írásban. (Ez utóbbi lehet még az ó-türk: „käbäk (Kopf-) Schuppen ║
(baş) kiri” ’(Fej-) fésгer’ jeХentésű sгó. (AХtGramm.)
A tekn s jeХcsaХпd betűinek egвsгerű (és egyszerűsíthetetlen!) grafémáit akkor is összevethetjük
írástörténeti kultúrkörük kazáriai és szarvas-nagyszentmiklósi írásemlékeiben, ha betűik kétséges
hangértékei miatt a feliratok olvasatai er sen vitathatók! Hangértéküket (fonémájukat) hitelesen
bizonyítani csak betűképzésük nyelvén, piktogram, ideogramma eХ гЦénвű jelentésük szavainak
hangértékadó, hangértékképző hangjával egyeztetett levezetésükkel lehet.
A tekn s jeХcsaХпd betűi (graféЦпi) összehasonlító vizsgálatába bevontam a Hung fan két tájolt elemét
jeХöХ nвíХ ’fa’ vessг jét és ’vas’ (fém) nyílhegyét is, holott e két kínai piktogram nem a teknős
piktogramjából származik. Mert a Hung Fan ideogrammáiból és két kínai piktogramjából képгett betűk a
közös írástörténeti kultúrkörben nem csak az írástörténeti kapcsolatoknak: a legkorábbi kultúrtörténeti
kapcsolatoknak is bizonyítékai!
Megállapíthatók, hogy a Hung Fan filozófia fogalmai melyik nyelvben élnek mindmáig, akár
folyónévként, mint nálunk a három (!) Sajó (< Só-jó ~ „sófolyó”) folyónévben (L. Kiss Lajos II. 436),
vagy közmondásainkban: „Elől tűz, hátul víz.” „Mintha vizet égetnénk.” „Fából vaskarika.” „Nem
keverednek és nem is hatolnak egymásba.” A török nyelvekben eddig nincs tudomásom ЦegfeХeХ ikr Х.
(L. Szekeres 2008, 72-74)
A tekn s jelcsalád betűinek grafémái az írástörténeti kultúrkör
Orhoni ó-türk ábécéjében, hangértékadó szavaik és hangértékük (fonémájuk) jelölésével:
No. 2.: (oŋ/dél ≠ tűz!); No. 3.: (sub~sup/víz); No. 4.: (ir, yïr/észak); No. 6.: (tämürgän/vas
nyílhegy; tämir/vas); No. 8.: (oq/nyíl; siruq/pózna, karó); No. 10.: > (eg>ég); (kök/ég); No.
13.: (nogyu > nagy); No. 14.: (šeleš > seleš/széles, a legrégebbi Eletmiš Yabgu feliratban (716-718) pl.
„qïsmïš, yïγmïš” és több jenyiszejiben is, pl. a Qara-sug (e-9) feliratban a szó végén („ermiš”) még szintén
š (s) hangértékű a kés bb Цпr csak s (sг) hangértékű betű. Akár nálunk a ž (zs) betű korпbbi š (s)
hangértéke. Mutatva azt a hangtörténeti állapotot, aЦikor a két nвeХvben a hangértékképг sгavak
akrofoniпja (sгókeгd hangja) egy korábbiról épp változásban volt a kés bbire. Eгért a „régebbit” már
csak szóvégi hangjelölésre alkalmazták. L. Szekeres 2008, 135-137)
 5

összesen 9 graféma, aЦeХвekb Х 5 a Hung-Fan grafémája, de ebből a ’tűz’ grafémának (rontott)

oŋ/dél jelentése van. JeХöХi a ’víz’, ’vas (fém)’, ’fa’ eХeЦet, és a ’dél’, ’észak’ f irпnвt.
Jenyiszeji ó-türk ábécéjében, hangértékadó szavaik és hangértékük (fonémájuk) jelölésével:
No. 2.: (oŋ/dél); No. 3.: (sub~sup/víz); No. 4.: > (ir, yïr/észak); 6.: (tämürgän/vas
nyílhegy; tämir/vas); No. 8.: (oq/nyíl; siruq/pózna, karó); No. 9.: (yir/föld); No. 10.:
(kök/ég); (gök/ég); No. 11. (egek); No. 13.: (nogyu~nagy); No. 14.: (seleš/széles)
összesen 13 graféma, aЦeХвekb Х 7 a Hung-Fan grafémája, de ebből a ’tűz’ graféЦпnak (rontott)
oŋ/dél jelentése van. JeХöХi a ’víz’, ’vas’, ’fa’, ’föld’ eХeЦet, és a ’dél’, ’észak’ f irпnвt.
Talasz -völgyi feliratok írásemlékeiben hangértékük (fonémájuk) jelölésével:
No. 2. ŋ; No. 3. p; No. 4. i, ï; No. 6. t; No. 10. g; No. 12. m; No. 13. n; No. 14.
s/sz
összesen 8 graféma, aЦeХвekb Х 4 a Hung-Fan grafémája, de ebből a ’tűz’ graféЦпnak (rontott)
oŋ/dél jelentése van. JeХöХi a ’vas’, ’víz’ eХeЦet és a ’dél’ ’észak’ f irпnвt.
Altáji ó-türk feliratok írásemlékeiben hangértékük (fonémájuk) jelölésével:
No. 2. ŋ; No. 3. p; No. 4. i, ï; No. 6. t ~ š/s; No. 10.: > g; k; No. 13. n; No. 14.
s/sz; b (?);
Összesen 9 graféma, aЦeХвekb Х 4 a Hung-Fan grafémája, de ebből a ’tűz’ graféЦпnak (rontott)
oŋ/dél jelentése van. JeХöХi a ’vas’, ’víz’ eХeЦet és a ’dél’ ’észak’ f irпnвt. Egy pedig a „világ” térbeli
kiterjedését ábrázoló három ideogramma ligatúrája, a hun uralkodó tamgája.
Kazáriai feliratokban hangérték (fonéma) jelölés nélkül:
; ; ; ~ ~ ; ; ; ;
összesen 7 graféma, aЦeХвekb Х 3 a Hung-Fan grafémája.
a Szarvas-Nagyszentmiklósi feliratokban hangérték (fonéma) jelölés nélkül:
; ; ; ~ ;
; ; ~
összesen: 6 graféma, aЦeХвekb Х 3 a Hung-Fan grafémája, Egy pedig a „világ” térbeli kiterjedését
ábrázoló három ideogramma ligatúrája, a hun uralkodó tamgája.
székely, Nikolsburgi Ábécében és a Homoródkarácsonyfalvi feliratban hangértékadó szavaik és
hangértékük (fonémájuk) jelölésével:
No. 1.: (tűz) No. 2.: (del>dél) No. 3.: (jó~(folyó víz) No. 4.: (észak~iszak, a
Homoródkarácsonyfalvi feliratban!) No. 5.: (nyugat) No. 6.: (vas~vos) No. 8.: (cigle~celőke) No.
9.: (föld+közép) No. 10.: > (eg>ég) No. 11.: > (egek) No. 12.: (üd-hely) No. 13.:
(nagy) No. 14.: (széles) No. 15.: (us>ős = šenjü = šeles nogy(u) egejü) No. 16.: (oldal) No.
17.: (mely~mell<mellső) No. 18.: (kobak)
összesen: 17 graféma, aЦeХвekb Х 8 a Hung-Fan grafémája; egy pedig „us” (üs) jelöléssel a
„világ” térbeli kiterjedését ábrázoló három ideogramma ligatúrája, a hun uralkodó tamgája.
Nem lehet véletlen, hogy az orhoni, jenyiszeji, talasz-völgyi, altáji, kazáriai, szarvas-nagyszentmiklósi
ótörök és a székely írásban egyaránt megtalálhatók a ’széles’, ’nagy’ és aг ~ ~ ’ég’
ideogrammákból képгett betűk grafémái, amelyek alkotói a hun uralkodó rekonstruált ’šeleš nogyu
ägejü’ (széles nagв egű) = „šen-jü” tamgájának. (L. Szekeres 2008, 84-86)
A tekn s jelcsalád ideogrammáinak gyakorisága az írástörténeti kultúrkör írásaiban.
Az ó-türk írásokban az Orhoni és a Jenyiszeji ábécében van a legtöbb ku-wen teknős piktogramból
származtatott graféma, s ezen belül Hung-Fan elemet és tájolást jelölő graféma is! Az Orhoniban 9-b Х 5,
a Jenyiszejiben: 12-b Х 6. S ez csak egy része a tájolt tekn sb Х sгпrmazó összes hun ideogrammának!
Némelyik rontott változatban. Tagadhatatlan tényként bizonyítva, hogy az ázsiai hunok nem török, vagy
mongol nyelvűek voltak! Mert akkor jel és betűképzésük közvetlen helyszínén, írásaikban volna a ku-wen
teknős piktogramból származó ideogrammák grafémáinak teljes készlete! De ez nem így van!
A székely írásban: 17 grafémája van, aЦeХвekb Х 8 a Hung-Fan grafémája. Egy „us” jelöléssel 3
 6

ideogramma egybevont ligatúrája. A teХjes hun eredetű betűkésгХet a kaгпriai hпroЦ sajпtos betű
grafémájának kivéteХéveХ. Err Х kés bb.
Az orhoni és a jenyiszeji ó-türk feliratok hun eredetű grafémái jelzik az átvett hun hagyományokat
(küХönböг ) részben adaptáló ó-türk írások (betűképzéseinek) földrajzi területét. Ett Х távolodva a
szarvas-nagyszentmiklósi írásemlékekig csökken a hun ideogrammákból képzett betűk, kiváltképp a
Hung-Fan elemeit és tájolásukat jeХöХ k száma!
A talasz -völgyi írásban 8-ból 4, az altájiban 8-ból 5 a számuk. Mindegyik ó-türk írásban több olyan
sajátság van, ami a többiből hiányzik. Ilyen közös jelenség a vas nyílhegy grafémának két f vпХtoгata az
orhoni írásban: és , valamint az átvett többiben: Így pl. a betű graféЦпjпnak is ’t’
hangértéke van aг aХtпji К е е ó-türk feliratban. Az eredeti: graféЦпtóХ eХtér , rontott sгeЦХéХetű
graféma változatok különbségei a „tämir” (vas), vagy ’tämürgän’(vas nyílhegy) jelentésük szavának
hangértékképг ’t’ akrofoniпja (szókezdő hangja) alapján még jól érthet k.
Miként az is: Miért az altáji ó-türk feliratokban jelennek meg a hun hagyományok nyomán az
egвsгerűsített (feХeгett) írásjelek? Pl. az У С -К feХiratban:

— és az „us”-ként ismert tamga is: a - IV feliratban, a VIII.-X. században. —

A felezett nyílhegy piktogramok a hun régészeti leleteken lévő felezett nyílhegyeken és a Békés-povádi
sír feХeгett hegвű nвíХvessг jén át a Nikolsburgi Ábécé felezett grafémájú ſ (’š’) hangértékű betűjéig
követhet k, ahol véghangzó ’s’ hangértékű betűt képeгtek beХ Хe. Mert a nyílhegynek vas (fém) volt a
Hung Fan filózófia traktátusában az anyaga. (L. Szekeres 2008, 185) A talaszvölgyi - (Acsik-
taszi) rováspálca feliratán szintén felezett hegвű, a békés-povпdivaХ egвeг nвíХhegв graféЦa van.
A hun régészeti leleteken piktográfikus írástörténeti nyomokat hagyó északi útvonal az „Uráli átjárón”
át, megfelel az Altáj hegység irányából az északi hunok, Atila népe korábbi vonulása útvonalának.
A talasz-völgyi feliratok „hátrahagyott” nyomaiban maradtak meg a Nikolsburgi Ábécé ’ü’ (üd-hely
jelentésű) betűjének változatai ’m’ (menny) hangértékkel a VIII.-X. században. (L. Szekeres 2008,
80-81) Ez pedig a heftalita hunok, más néven: korai avarok századokkal korábbi útvonalának felel meg.
S ezekben az ó-türk írásokban visszamaradó „írástörténeti nyomokban” nagyon fontos az a körülmény!
— hogy e „nвoЦ(ra) veгet írпsjeХek” csak az egyik, vagy csak a másik útvonalon hagytak maguk után
követhet „nyomokat”. S majd a Kárpát-medencében alkotói lesznek a székely Nikolsburgi Ábécének
akkor, amikor évszázadok múltak el az északi hunok („fekete” hunok), és a „fehér”, vagy heftalita hunok
(a koraavarok) vonulása óta. A steppén Цinden tovпbbköХtöг népb Х Цaradtak vissгa oХвan kisebb
néprészek, amelyek helyben maradva beolvadtak a területüket belakó újabb népbe.
A Kazáriai és a Szarvas-Nagyszentmiklósi feliratokban tovább csökken a teknős jelcsalád s a Hung-
Fan grafémáinak száma: 7-ből, illetve 6-ból 3-ra Цind a kett ben! S ezzel a legcsekélyebb hun
hagyományú kapcsolat mutatható ki az egykori alkotók és az alkalmazók között. Ami arra vall, hogy
keХetr Х nвugati irányú volt az ótörök írások terjedésének iránya, s így egyre kevesebb tekn s
ideogrammából, s ezen belül Hung-Fan ideograЦЦпbóХ képгett betű kerüХt a nyugati ótörök írásokba.
A kazáriai és a Szarvas-Nagyszentmiklósi felirat csoportban a tekn s jeХcsaХпd öt közös használatú
grafémája (: ; ; ~ ~ ; ; ) alapján erősen feltehető, hogy volt írástörténeti kapcsolat a két írás
között.
Van a kazáriai írásemlékekben a tájolt ku-wen teknősből származó három olyan graféma:

— amelyek ismeretlenek az írástörténeti kultúrkör többi írásában. Olyan grafémák, amelyek a hun teknős
jelcsalád alkotását ismét példázzák a Volgától nyugatra, a 8.-10. században! S ez nem csak időrendi, —
de írástörténeti képtelenségnek tűnik! a tekn s jeХcsaХпd s a Hung-Fan grafémáinak legkisebb Цértékű
jelenléte miatt a kazáriai írásemlékekben!
Erre csak egв hun eredetű nép jeХenХéte (szomszédsága?) adhat logikus magyarázatot azzal, hogy náluk
még mindig élő hagyomány volt a tájolt tekn sb Х történ ideogrammák kiemelésének, kivonatolásának,
miként a Nikolsburgi Ábécében a tekn s jeХcsaХпd össгes ideogramma előzményű betűjével igazolást
nyert! (De hiányzik ez a három „új”, mert az eredeti „dél” jeХentésű graféЦa Цпr hagвoЦпnв voХt a
Kárpát-medencében.)
 7

Ezért ez a nép (logikusan) csak Árpád népe lehetett a Kaszpi és a Fekete tenger közti térségben, a
Kaukázustól északra. Más lehetőség nem létezik! Erre vall még a sarkeХi kerпЦiatöredéken eХ kerüХt:

’mellső’ (mely) ideogramma is (L. No. 17.), aЦeХвb Х a sгékeХвek ’ly’ hangértékkeХ betűt képeгtek, s
amely szintén nincs jelen a kazáriai írásban!
Ha pedig volt írástörténeti kapcsolat Árpád népe és a nyugati ótörök, kazáriai feliratokat alkotó nyugati
ótörök nвeХvű nép (népek) között, — az írástörténeti adatok bizonysága szerint — a kapcsolat épp
fordított irányú volt, amint azt eddig oktatták és oktatják! Történeti és nyelvtudományi „tragédiánk”, hogy
nem vizsgálhatjuk a megsemmisült nyugati ótörök nyelvekben a kölcsönösség alapján — feХtehet
jövevényszavainkat! (Talán érdemes volna e célból a kaгпrokat Хegв г ukránok és oroszok asszimiláló
nyelvében keresgélni, mert iХв Цódon is kerüХhettek nвeХvünkb Х a nyelvükbe szavak).
EХvégгend feХadatoЦ volna még (ha kapok rá még időt és szótári segítséget) a nyugati ó-török,
kazáriai és a szarvas-nagyszentmiklósi feliratok betűinek történeti összehasonlító elemzése, amihez már
2003-ban hozzákezdtem, majd 2013-ban folytatni próbпХtaЦ, de neЦ kaptaЦ Цeg hoггп a keХХ
(turkológiai) segítséget.
A kaгпriai betűk graféЦпinak többsége egyezik az ó-türk betűkkel, de betűképгésük és hasгnпХatuk —
feХtehet en — nem. És van egy kaгпriai betűnek oХвan sziklarajz előzménye Mongóliában, amelyik a hun
eХ гЦénвű ó-türk írásokban ismeretlen:

A jel Mongóliában sziklarajzként, mindkét változatában, csoportokban fordul eХ . Jelentése: Katonai

tábor. (Molnár Gábor 1970, 368-369 oldalak közti kép), s feХtehet , hogв jurtпkat пbrпгoХnak. A kazáriai
és a szarvas-nagвsгentЦikХósi feХiratok egвik betűje.
Kutatásának alapvető feltétele a nyugati ótörök népek kihalt nyelvének valaЦiХвen sгintű sгótпri
ismerete, amely aХapvet Цű már létezik: Róna-Tas András, Berta Árpád: West Old Turkic, Harrassowitz
Verlag, Wiesbaden, 2011. Megszerzése rendkívül költséges és körülményes. (Ma kb. 50 000 Ft.) Csak az
MTA Nyelvtudományi Intézetében, a könyv bemutatóján lehetett pár percig a kezemben.
Nagyon fontos voХna a kaгпriai írпs betűinek sгaksгerű, történeti összehasonlító elemzésének,
elvégzése, mert előfordulhat több olyan betű is a kazáriai írásemlékekben, amelyek hangértékét
(fonémáját) piktogram jelentésük korabeli nyelvünk szavaival képezték. S ez nem csak nyelvészetünk
forrásadataként volna fontos. Árpád népének huzamosabb idejű kazár szomszédságára vallana a Kaukázus
északi eХ terében!
Már az orhoni és jenyiszeji írásba is rontott, vagy saját graféma változatokkal is kerüХtek a tekn s
jelcsalád ideograЦЦпibóХ képгett betűk. Ígв pl. a déli tájolású ’tűz’ ideogrammából ’oŋ’ (dél)
jelentéssel képeztek nazális ŋ hangértékű betűt! Vagy a ’tämürgän’ (vas nyílhegy) grafémájának orhoni,
saját ó-türk hagyományból történt többféle megjelenítése: Ami eltér a kínai és hun
’ék, nyílhegy’ (Karlgren 1957, No. 695 b, d), és annak felezett hun változatától. Ahogy a Nikolsburgi
Ábécében látjuk.
A hпroЦ kaгпriai betű egyike, a tájolt ku-wen tekn s piktogram déli teknőívét , a másik a déli
teknőívben a tekn s f vonaХпvaХ és a két első láb felé menő mellékvonallal kiemelt grafémát: mutatja.
Amely a Hung-Fan ideogrammái közül jelentésében megfelel a ku-аen tekn s piktograЦЦпbóХ kivont
(kiemelt) ’tűz’ és a ’dél’ ideograЦЦa össгevont graféЦпjпnak. A harmadik a f vonaХ néХküХ, a déli
teknőívben a két mellékvonallal kiemelt graféma változata aг eХ г nek.
Mindhárom kazáriai betűalkotás arra vall, hogy alkotója (alkotói) még jól ismerte (ismerték) a tájolt
ku-wen teknősből hun módon kiemelő származtatás módját! Mindhárom grafémából szembeszökően
kitűnik, hogy tájoltságukkal „erősen súlyozták” a déli irányt!
A kazáriai feliratok betűi, vagy azok túlnyomó része, szintén az ó-türk írás betűinek részbeni átvétele
(és hangértékeik a nyugati ótörök nyelv(ek) szerinti „utánképzés”?) módján lettek alkotva a Kazáriában
használatos nyugati ótörök nyelveken. Hangértékeik (fonémáik) hitelességét (tudományos igénnyel)
 8

szintén csak a kínai piktográfia hiteles szakirodalmában egyeztetett grafémájuk piktogram előzményű
jelentéseinek azonosításával, és betűképгésük írпstörténeti ХeveгetéséveХ lehet csak hitelesnek,
bizonyítottnak elfogadni.
A déli teknőív grafémája előfordul: a KuЦarai er d (8. – 9. szd.) feliratában; a Novocserkaszki
kulacs feliratában (9. – 10. szd.); a Majaki skori teХepüХés (8.-9. szd.) feliratában; az Ermen Tolgaii
felirat (8. – 10. szd.) maradékában; a Stanitsa Krivyáni (9. – 10. szd.) feliratban.
A déli teknőívben a fővonallal és az első lábak felé menő két mellékvonallal kiemelt graféma
eХ forduХ: a Majaki skori teХepüХés (8.-9. szd.) mindkét feliratában; a Stanicsa Krivyáni (9. – 10. szd.)
feliratban.
A déli teknőívben, csak az első lábak felé menő két mellékvonallal kiemelt graféЦa eХ forduХ: a
Majaki skori teХepüХés (8.-9. szd.) feliratában; a KuЦarai er d (8. – 9. szd.) feliratában; az Ermen Tolgaii
felirat (8. – 10. szd.) maradékában; és az Alsószentmihályfalvi feliratban (!).
A kaгпriai feХiratok betűinek képгése (vagy részbeni átvétele) a 8-9. században történt, de inkább az
utóbbiban, mert a nyugati ó-türk írпsok eХ гЦénвei a teknős jelcsalád és a Hung-Fan ideogrammáiból
képzett betűk alkalmazása csak az ó-türk írások betűinek alkotása után igazolhatók.
A Nikolsburgi Ábécében és a Homoródkarácsonyfalvi feliratban (a három kazáriai betű graféЦпjпn
kívül) a teknős jelcsalád összes betűjének ideogramma előzményű grafémája jelen van!
A Homoródkarácsonyfalvi feliratban az ’észak’ (éj-szak) ideogrammából akrofoniás i hangértékkel
képгet betű kétsгer is. (L. 1Ő90: ysak (TESz)
S ez rögtön felveti a kérdést: Miért nem került be ’i’ hangértékkeХ a székely írás Nikolsburgi
ábécéjébe? —miként az összes ó-türk írásban jelen van?
Helyette a kínai ’íj’ piktograЦból képzett (koraavar tпrgвfeХiratban eХ forduХó) betű van (L.
Szekeres 2008, 206-208, és No. 26.), amely szó akrofoniáját (szókezdő hosszú magánhangzóját)
alkalmasabbnak vélte a Nikolsburgi ábécé Хejegвeг je aг ’i’ fonéma képviseletére. De lehet, hogy
jelentéstartalma miatt is. Már az ozora-tótipusztai koraavar ХeХet edénвfeХiratпn aг ’r’ és ’i’ betű
keгdetХeges Хigatúrпjaként eХ forduХt:

— ahoХ aг ’i’ betű ferde vonaХпt sгabпХвosan aг ’r’ betűnek nem a jobb, hanem a baloldali függőleges
vonalán kellett volna jelölni. Olvasata: r + i = ri. (L. Szekeres 2008, 206-208)
S ezzel már be is léptünk a Nikolsburgi Ábécé történetének taglalásába.
A Nikolsburgi Ábécében — a betűk hпroЦ és féХ sorban sorakoгnak, aЦeХвekb Х 17 a teknős jelcsalád,
ezen belül 8 a Hung Fan (Nagy Szabály) elemeit és tájolását jeХöХ graféma! S ezzel a székely írás
betűinek „történeti alapját” alkotják. (L.: Szekeres 2008, No. 1.-t Х No. 18. -ig.)
A Nikolsburgi Ábécé lejegyzése idején valamelyest még éХ hagyományt alkottak a legЦűveХtebb
székelyek (a papok) emlékezetében a betűk ismeretén is túlmenően, néhánynak piktogram eХ гЦénвei.
Mandics György kutatása eredményeként, Nyujtódi Miklós székely származású pap állította össze a
megmaradt hagyományokból, a másolatként megmaradt Nikolsburgi Ábécét.
„A ránk maradt anyag — az Ábécé — csak egy másolat, az eredetit, ezt már 2011-ben kiderítettem,
Nyujtódi Miklós készítette Janus Pannoniusnak, s Janus szerepe csak a gyűjtőé, aki e mellé tette a héber
ábécét és a héber naptárat is. Ezt az adott korban csak ő tehette meg, mivel volt erre lehetősége, s volt
erre motivációja is. (RM III. 237-240) Minden más alternatíva a Mátyás korról való mai tudásunk
alapján könnyen cáfolható. Feltevésünket alátámasztja az a döbbenetes új leletanyag, amelyet az elmúlt
években tártunk fel — az a mintegy 200 új, korabeli rovásírásos anyag, mely méltán állíthatjuk, új
perspektívát nyújt a korszak történetére és irodalomtörténetére egyaránt.” (Mandics 2015, 4-5)
A Nikolsburgi Ábécé nem csak egy ábécé! ahol egy nyelv hangjainak írására, megjelenítésére
szükséges betűk rendben sorakoznak. Annál sokkal több! Mert a sгükségesnéХ több betű van aг пbécében,
mint amennyire nyelvünk szavainak rótt, vagy írott „rögzítésére” szükség volt. S ez azért van, mert
Nyujtódi Miklós nem csak egy ábécét készített, hanem bele tette a székely írással kapcsolatos minden
régebbi ismeretét, amelyekr Х aг пbécén túХЦen en még tudomása volt!
Eгért vannak oХвan betűk, és piktogramok is az ábécében, amelyek már nem voltak használatban, de pl.
koraavar feliratos sípra karcolva még használatos volt. Pl. a kínai ’jég’ piktogramja a jutasi koraavar
 9

sípon (L. Szekeres 2008, 203), aЦeХв a ’gy’ betű piktograЦ eХ гЦénвének eredeti kínai grafémája. (L.
Szekeres 2008, No. 23.) Mert a ’jég’ sгót AХsó rön (eХХen riгteЦ) Цég Цa is Цondjпk ’gyeg’-nek. Heltai
Gáspár Krónikájában is a gyeg, gyég szót használja.
Mert a hun ideogrammák és kínai piktogrammák, s talán a beХ Хük képzett (és képeгhet ) betűk
ismerete is, — nemzedékek láncolatán át hagyomány lehetett már Árpпd népe beköХtöгése eХ tt is a
Kárpát-medencében. Épp a jutasi koraavar sípon vannak oХвan kínai eredetű piktograЦok (képjeХek), Цint
a ’jég’ piktograЦja, amely belekerült a Nikolsburgi Ábécébe. Alaposan át kellene vizsgálni az avar-kor és
Árpád népe régészeti anyagát az Árpád-kor végéig, hogy a mesterjegyeknek, vagy tamgáknak vélt
írásjegyek vizsgálatát, datálható azonosítását el lehessen végezni. (Az egykori Kazária területén is!)
Az alábbi betűtörténeti táblázatban a jelcikkeim sorszámaihoz csatoltan, az első oszlopban feltüntetem
a „nikolsburgi” betűk piktograЦ, ideograЦЦa eХ гЦénвeit, s aгok hun, koraavar és Árpád népe régészeti
leleteir Х beЦпsoХt mását.
A második oszlopba írtam a hunok, koraavarok és Árpád népe régészeti leletein megtalált piktogramok,
ideogrammák (kínai írástörténeti) szakirodalmukban egyeztetett jelentését.
A harmadik oszlopban megtalálásuk helyét és/vagy publikálását.
A negyedik oszlopban a Nikolsburgi Ábécéből hangérték jelölésükkel kiЦпsoХt betűk rajzát.
Az ötödik oszlopban, a sinológiai szakirodalomban piktogram/ideograЦЦa eХ гЦénвükkeХ egyeztetett
jelentésük Цagвar nвeХvű szavának korabeХi, hangértékképг írпsЦódjпt.
A hatodik oszlopban jelentésük magyar szavából képzett hangértékük (fonémájuk) össгevethet
írásmódját, a kiejtésüket segít ’e’ magánhangzójukkal.
A hetedik oszlopban a Nikolsburgi Ábécé betűjéveХ össгevetett Bolognai Írásemlék betűjének és
hangérték jelölésének másolatát.
A nyolcadik oszlopban nyomtatott, Хatin betűs hangérték jelölését.
A kilencedik oszlopban a Rudimenta betűjének és H jelöléssel a hamburgi másolatának rajzát és
hangérték jelölését.
A tizedik oszlopban a RudiЦenta betűjének nвoЦtatott Хatin betűs hangérték jeХöХését.
Adataikkal autentikusan tudjuk végig kísérni a székely írás betűinek történetét piktogram/ideogramma
előzményüktől betűképzésükig, vaХaЦint a betűk romlását a Bolognai Rovásemlékben és a Rudimenta két
másolatának ábécéjében a betűk rajгпnak kicseréХését.

Sándor Klára: A Bolognai Rovásemlék, Szeged, 1991.

A Rudimenta ábécéje a giesseni kéziratban. Forrás: Sebestyén Gyula:

A magyar rovásírás hiteles emlékei
 10

A székely írás betűtörténetének és három ábécéje betűinek történeti összevetése

Nr. Hun ideo- Egyeztetett Megtalálá- A Nikols- Piktogram- Hang- Bo- Hang- Rudi- Hang-
grammák, jelentésük suk helye; burgi ma, ideogram- érték lognai érték menta érték
kínai pik- írástörté- publikálása: Ábécé ma jelölésük a írás- jelőlé- betű- jelőlé-
togramok neti szak- betűjé- előzményű Nikols- emlék se: jének se:
a hunok, a irodalmuk- nek rajza: jelentésük burgi betű- rajza:
koraavarok, ban: szavának Ábécé- jének
Árpád korabeli ben: rajza:
népe latinbetűs
régészeti írásmódja:
leletein:
1. (hun:) 1240 k.: eth et et
tűz Tyzfa
Ordoszi 1298: ?
hun Thüzen
korona- H:
díszen
(Szekeres
2008, 56-
59)
2. (hun:) 1237—40: ed ed ed
dél Dele szn.
Ordoszi 1405 k.:
hun del
korona- H:
díszen
(Szekeres
2008, 56-
59)

3. (hun:) 1150 ey j ei
(folyó)víz k./13—14.
Ordoszi szd:
hun koro- Souyou
nadíszen 1213/1550
(Szekeres Beruchyo,
2008, 56- stb. H:
59)
Žamanto-
gaji hun
feliratos
csontraj-
zon.
(Bona
1993, 100.)
4. (hun:) A Homoród- i
észak Karácsony-
Ordoszi falvi Felirat
hun mindkét
korona- sorá-
díszen ban szerepel!
(Szekeres de nem lett
2008, 56- az ábécé
59) része.
1490: ysak
5. (hun:) Karl 1493 k.: enÿ onj eni
nyugat Faulmann nywgat-
1880, yanak
85-88. (De:
Kelet- 1372
Ázsiai u./1448 k.:
Szélrózsák. nÿwgonnak
1372
u./1448 k.:
nÿugottak
1372
u./1448 k.:
nÿugolmat-
lan)
 11

6. (kínai:) B. Karlgren 1300 k.: ſ s es

ék, nyíl- 1957. No. uoſ
hegy 695b,d. 1372-
(hun:) Hun csat- u./1448 k.:
felezett és testeken vaſſasok
egész (Bóna
nyílhegyek 1993, 150,
(Árpád 91.)
népe:)
Békés- Vékony G.
povádi 1987, 106.
felezett
nyílhegy
8. (kínai) B. Karlgren 1796: ecz ec ecs
rovás- 1957. tzelőkékkel
vessző, No. 349. 1862:
vessző czigle-vessz
(hun) Hun csat- H:
testeken
(Bóna
1993, 91.)

9. (kínai:) B. Karlgren 1130-40/12- f f ef

föld, mező, 1957. 13. szd.:
művelt No. 362. Feld-
föld uuar hn.
Hun csat- 1495: H:
testen fϙdrϙl
(Bóna
1993. 91,
92.)

10. (hun:) 1350: egh eg egg

ég eget
Žamanto- 1493 k.:
gaji (hun) Eeg
feliratos 1541: H:
> csonton Eghi (!)
(Bóna
1993. 100.)

11 (hun:) Tovuudor- ege + k e e e

Egek zsin
Szandzs-
miatov
(1995)
(Árpád Maros- H:
népe:) gombás,
honf.-kori
= sír,
gyöngy-
szemen
12. (hun:) e eő w
üd-hely 1372u./ w
(menny, 1448 k.:
az ewdueʒ-
üdvözülés eytew, H:
helye) ewdeаſ-
ſeg

13. (hun:) 1055: en n en

nagy nogu
(kínai:) Bernhard 1067 k./
nagy Karlgren 1267:
1957, Nagkereku H:
1218i 1312/1372:
Nagthow
 12

14. (hun:) 1181: s s eſ

széles Zeles
(kínai:) Kyril Ryjik 1222:
kiterjedés 1980, No. Scelus
54 1314: H:
Zylus
ſ

15. (hun:) Kínai kró- 1138/1329:

šeleš nogyu nika: Eſu szn,; vſu
egejü = A šan-jü szn., Iſedi =
šen-jü szó jelenté- szn., („us”)
se: „nagy” 1416 u./
- és „széles”, 1450 k.:
IV mivel az ϙſi, 1526:
Altaj VIII- ég, ewſeyőknek
X. szd. melyet jel-
képez,
ilyen.”
(Németh
1940, 114.)
16. (hun:) 1347: o o o
oldal oldolerdew
Hun-kori 1372:
mongóliai oldaly
sziklarajz. H:
A. E. Nov-
gorodova
1975, 226.

17. Sarkeli 1342: elÿ elj eli

kerámia Melies
(Árpád töredéken. 1372 u./
népe:) (M. Arta- 1448:
mell, monov melyeknek H:
elül (láb). 1958, 75, 1560 k.:
54. kép. elóly

18. (ku-wen: Th. W. 1340: ek ek eK

hun?) Danzel Kobak szn.
tekn s 1912.
XXXV.
kobak tábla, 6.
H:
(Árpád- Aranyos-
kori:) gerendi
Református
Templom
osгХopf in.
19. (kínai:) Kyril Ryjik 1181/1288/ a A
anya, n 1980, 1366/16. sz.
No. 11a. ?: Ana
1300 k.:
aniath H:
1372 u./
1448 k.:
Annÿa

20. (hun?) Csulúti 1181: ? and

atya, apa szikla- Atta (a + d
„atyake- rajzok 1350: betű
reszt” fejének atia liga-
atyajelölé- túrája)
sei.
Kišpeki
hun
csattesten
(Árpád Maros-
 13

népe:) gombás,
honf.-kori
. sír gyöngy-
szemén.
20. (kínai:) B. Karlgren 1181: ? athÿ eti eti
atya 1957. No. Atta
> 102. 1350:
(Árpád Maros- atia
népe:) gombás, (L.: bátya H:
honf.-kori 1369:
sír, Bathya
gyöngy- 1475 u.:
szemen. Bathÿam)
(Árpád- Aranyos-
kori:) gerendi
Református
Templom
osгХopf in.
21. (kínai:) Kyril Ryjik 1138/1329: eb eb eb
Kutya No. 316. Ebedi
(koraavar:) Homokrév/ 1372
eb mokrin u./1448:
teЦet ebek
(László Gy, 1397/1416: H:
1990, 120.) ebefa

Jutasi avar
teЦet 12ő.
sír, vadász-
sípon.
Maros-
(Árpád gombás,
népe:) honf.-kori
eb sír,
gyöngy-
szemen
22. (kínai:) B. Karlgren 1210/1271: r r er
„távoli 1957, No. Rethi
határ(vidék) 842. 1225: rete
mez ” Novgoro- 1291: Ryty
(hun:) dova 1984. H:
rét K е е

- -i k -
rajzon.
(koraavar:) Jutasi
rét vadász-
sípon
23. (kínai:) B. Karlgren 1156: ? eg
jég 1957, No. Jegu
899a. 1405 k.:
(hun?) Mongóliai Ieg
- 1416
х - u./1450 k.:
iègi
k rajг. Heltai G.:
(hun:) Bóna 1993, 1566:
jég 179 gyegre, gyég
Nyaklánc. AХsó r
(koraavar:) Jutasi avar (1989):
jég vadász- gyeg, gyég
sípon. (Szekeres)
44. (székely:) eng eg egi
’n’ és a ’gy’
betű
ligatúrája
> H:
 14

24. (kínai:) Karl Faul- 1055: l l el

ló mann adluazu
1880, 284. 1138/1329:
(hun:) Lébényi Lougudi
hun fésű. szn. H:
Bona 1993, 1236: lowaz
24, 21. 1395 k.: low
kép.

25. (kínai:) B. Karlgren 1211: eh eh ah

barna és 1957, No. Holdus szn.
fehér: 1127. > 1709:
kevert hóka
színű (ló) H:

26. (kínai:) B. Karlgren 1372 u./ i i i

egy íj és egy 1957, No. 1448 k.:
kar rajza 887b., és ÿuet
1416 u./
B. Karlgren 1450 k.: y H:
Húrral kap- 1957, No. 1490 k: ÿiet
csolt íj No. 918b. 1538: iwij
1585: Iyas

27. (kínai:) B. Karlgren 1395: v u v

üst 1957, No. ÿſt
834h. 1405 k.:
(hun:) Mongóliai wſth
„Д ” De: 1533: H:
(hun?) Ewst
feliratban. L. még: üsti:
övveret üst Kyzylkaj- 1460:
piktogram nartöbei vsthy
díszszítése hun sírban.
(Bóna
1993, 99.)
28. (kínai:) Kyril Ryjik 1138/1329: ew ew eu
Izomerő 1980. No. Wasas szn.
153c. Wosas szn.
(hun:) Bóna 1993, 1300 k.:
Léva- 80. uoſ H:
Kálvária- 1429:
hegyen, Vasgyuro
nyak- szn.
láncon.
29. (kínai:) L. C. Hop- 1093 k.: m m em
hegвtet k kins 1881; Vgmogos
magasságai. Tai Tung: 1138/1329
Hegység, Liu Su Ku. k.: Mogus
hegysé- Kyril Ryjik szn. H:
gek lánca. 1980. No. 1372 u./
285. 1448 k.:
(hun:) Regölyi magas
karperec
két végén.
(Bona
1993,
18, 14.
kép.
Árpád-kori
csesztvei
katolikus
templom-
ban
 15

30. (kínai:) Kyril Ryjik 1156 ?: ſs esz eſs

SENG kis 1980. No. sengeu eſch eszy?
(fű)hajtás, 218. 1456 k.:
élő, ſengeketh
sémája a 1561: H:
születésnek. zsöngek
SHENG B. Karlgren 1716:
születni, 1957, No. zsengéje
terem (gyü- 812.
mölcsöt),
fiatal,
friss
hajtás.
Diadal- Vizsolyi
íven: az Árpád-kori
ujjá- Református
születés Templom-
jelképei. ban.

31. (kínai:) B. Karlgren 1213: ecź ..ʒ ecsi

repülni. 1957, 579b Chopov ech ?
(magyar:) 1568:
Komárom- ELEINK czápjon
szent-péteri 2003, 1. H:
bronzveret
piktogram-
jai

(kínai:) Kyril Ryjik

hirtelen, 1980.
+ egyszerre, No. 45a,b.
egy
= csapásra +
½ szárny =
(székely:)
csap (a
szárnyával)
32. (kínai:) B. Karlgren 1346: ep ep ep
toll, szárny 1958, No. Pehul szn.
(székely:) 124. 1349: ?
½ toll Peuhul
szárny = 1460 k.: H:
pehely peleeh

33. (kínai:) Kyril Ryjik 1171: eʒ eʒ eZ

toll, 1980, No. Zuga szn.
szárnyak, 27. 1296/1408:
madarak, zugou
rovar- 1372 H:
szárny. u./1448 k.:
ʒugnak
(székely:) 1519:
+ csapkod zuggodnak
szárnyával
= = zúg

34. (kínai:) fa B. Karlgren 1055: fa ac ak ak

vessz (k) 1957. 1273: Nyrfo
(székely:) No. 349. 1338: Faa
> fak 1221/1550:
Fas hn. H:
fa+c = fac
(L. tbsz.:
1416 u./
1450 k.:
vattoc
1552: valánc
 16

35. (kínai:) Kyril Ryjik 1837: ent ent

juhfélék, 1980. No. antilop =
kecskefélék 25. szóközi
antilop, stb. nt hang-
kapcsolata
juh, birka B. Karlgren
1957. No.
732.
Juh piktog- A vizsolyi
rammák. Árpád-kori
Református
Templom-
ban.

Somogy-
Juh vári Bencés
Piktogram Apátság
(1091)
Mosdó-
(székely:) kagylóján.
antilop

36. (kínai:) B. Karlgren …? vnc

ciklikus 1957. No.
írás(jegy) 605.

37. (kínai:) B. Karlgren …? v

ciklikus 1957. No.
karakter 505b.

kínai Kéki Béla

jóscsonton 1971, 61.
102.
38. (kínai:) Karl Faul- temporius, tpr
Utódok man 1880, temperius: (tprus)
285. „a maga
idején,
B. Karlgren alkalmas
Utószó, 1957. No. id ben”
utóirat 531b. (Finály
Henrik)
(Nem része
az
ábécének.)
39. (kínai:) Karl Faul- 1067 k. emp emb
szem man 1880, /1267: Zemy
+ 285. szn.
em + p = 1138/1329:
= emp ? Zima szn.
1416
u./1466:
zèmec
40. Rontott Szekeres encz encʒ
ligatúra, 2008, 146.
mert:

+ ≠

41. (székely:) Szekeres 1275: echech

+ Két felezett 2008, 146. Chygle (ecsecs)
cselőke, (Kiss Lajos
→ vagy csigle- 1978, I/343.)
vessző 1829-
ligatúrája. 34/1842:
cselőke
 17

42. (székely:) encź

Aг ’n’ és a ench
’cs’ betű
ligatúrája

43. (székely:) eʒt

’z’ és ’t’
betű
ligatúrája

43. (székely:) eſt

’s’ és ’t’
betű
ligatúrája

45. (székely:) eczk ecʒk

’c’ és ’k’
betűk
ligatú-
+ + rája:

46. (székely:) nÿe

’nв’ és ’e’
betű
(rontott)
+ ligatúrája

A székely betűk adatolt története — piktogram, ideogramma el zményeikt l a Rudimentáig

A Nikolsburgi Ábécé több mint kétharmadának (27 betűjének) piktogram és ideograЦЦa eХ гЦénвei
régészeti leleteken adatoltak, az ordosi hun fejdísz négy ideogrammájától keгd d en az Árpád-kori
templomokban Хév kínai ’juh’ piktogramokig, s aг Aranвosgerendi ReforЦпtus TeЦpХoЦ osгХopf ibe
vésett ’atya’ piktogramokig és a roЦbusгfejű n aХakokig. AЦennвiben a koЦпroЦ-szentpéteri sasos lelet
szárnyas piktogramjábóХ képгett hпroЦ betű eХ гЦényét is bele számítjuk. Ezért a székely írás, vagy
„rovásírás” eХ гЦénвeit a kaгпriai és más idegen írásokból származó betűk пtvéteХéveХ bizonygatni, vagy
folytonosságának hiányát felemlegetni: nélkülöz Цinden adatokra épüХ tudoЦпnвossпgot.
Igaz, neЦ betűírпsként foХвtatódik története a messze régmúltba, hanem többnyire magányos kínai
(díszítő) képjelekkel (piktogrammákkal) és hun ideogrammákkal, — hun, koraavar, és Árpád népe
régészeti leletein. Amint a hun és koraavar „feliratos rajzoknak” is méltó folytatásai a Vizsolyi református
templomban felhasznált ’juh’ piktograЦЦпk és a paХota jeХképei föХött Хév diadaХíven a kínai šeng
piktogramok: az újjászületés jelképei. (L. Szekeres 2008, No. 30.)
A mássalhangzó betűk hangértékének (fonémájának) jelölése mindhárom ábécében, többnyire a
mássalhangzók elé írt, kiejtést segít ’e’ ЦagпnhangгóvaХ történt. Miként ma is a mássalhangzók elé vagy
után ejtett magánhangzókkal soroljuk fel mássalhangzóinkat. Azt hiszem, nem kell különösebben
bizonyítanom, hogy mai kiejtésüket meghatározza képzésük módja:
Zárhangok és zár-réshangok: pé, té, ká, bé, dé, gé, gyé, tyé, csé, dzsé, cé, dzé.
Nazálisok és folyékony hangok: em, en, eny, el, er.
Réshangok: ef, vé, esz, zé, es, zsé, há, jé.
A Nikolsburgi Ábécében nincs kiejtést segít Цagпnhangгója aг ſ (s), s (sz), r, l, m mássalhangzóknak.
Ma ezeket az eléjük ejtett e magánhangzóval ejtjük. De miért a mássalhangzók elé ejtve (kötve) írták a
mássalhangzók többségében a kiejtést segít e magánhangzót?
A Nikolsburgi Ábécében megfigyeltem, hogy tizenkét olyan piktograЦ jeХentést Цegneveг sгó van,
amelynek hangértéket adó mássalhangzója (fonémája) e magánhangzóval kapcsolódik, s ezek közül is a
No. 10. eg, No. 17. mely, No. 21. eb, és a szem (+ p = emp) ligatúra az, ahol a hangértéket adó szóban a
hangértékek eХ tt van a kiejtést segít ’e’ Цagпnhangгó. Más esetekben utánuk.
Csak megjegyzem: Egyetlen ó-türk ábécében nincsenek feltüntetve a ЦпssaХhangгók kiejtését segít
magánhangzók, mint a Nikolsburgi Ábécében, mert a magas, vagy mély hangrendjük határozza meg a
 18

Цagas vagв ЦéХв hangrendű mássalhangzókkal harmonizáló kapcsolataikat.

Pedig azonos írástörténeti kultúrkörben, rokoni kapcsolatban vannak a székely írással is. S e rokonság
épp olyan, mint a nyelvek rokonsága:
„Most a nyelvrokonság definíciójaként elfogadott megfogalmazás az, hogy egymás rokonának akkor
tekintünk két vagy több nyelvet, ha az egyes nyelvek részrendszerei és a közös alapnyelv között
folyamatosság mutatható ki. Résгrendsгer aХatt értend a hangtan, aг aХaktan, a Цondattan stb. A
folyamatosság pedig azt jelenti, hogy például az egyik nyelv hangtörténete visszafelé ugyanoda vezet,
ahova egy másik nyelv hangtörténete.” (Dr. Kozmács István)
A nyelvrokonsággal párhuzamos módon definiálhatjuk az írástörténeti rokonság fogalmát is:
Két vagy több írás akkor rokona egymásnak, ha betűik rendre egy és azonos piktográfia
piktogrammáira, ideogrammáira vezethetők vissza, és vannak közös írástörténeti jelenségeik.
S ez vonatkozik a székely és az ó-türk (ótörök) írások kapcsolatára is, mert:
„Egв пbécé betűinek sгпrЦaгпsпt neЦ csak betűinek piktograЦЦa eХ гЦénвű aгonosítпsa hatпroггa
Цeg, haneЦ aгok a kuХtúrkörben köгös jeХ és betűtörténeti jelenségek is, amelyek a többi írástörténeti
kuХtúrkört Х is ЦegküХönböгtetik:
a./ Betűk piktograЦ eХ гЦénвű rajгrésгeinek egвsгerűsít eХhagвпsa.
b./ Betűk piktograЦ eХ гЦénвű rajгпnak kettéosгtпsa (feХeгése).
c./ TпjoХt jeХentésű rajгrésгek kieЦeХése aг ó-kínai tпjoХt tekn s piktogramjából.
d./ Betűk piktograЦ eХ гЦénвű rajгrésгeinek össгevonпsa a sгékeХв és ótörök írásban. ” (L. Szekeres
István: „A történeti összehasonlító jeltörténet módszerének írástörténeti műveletei az ótörök és
székely írás kutatásában” (Acta Historica Turuciensia 30. évf. 2. szám, 111-151)
A székely és az ó-türk írás nem tartozik az arámi abjad (abzsád) típusú írások közé, mert olyan eХs
fokon képzett magánhangzóik vannak, amelyeknek a mássalhangzókkal azonos piktográfiából származó
piktograЦ, ideograЦЦa eХ zményük van.
A közös piktogramból, ideogrammából képzett székely és ó-türk betűknek aгért küХönböгnek a
hangértékeik, mert a jeХentésüket Цegneveг nyelvek hangértékképг szavai is különböznek. Kivétel a
No. 13. ’n’ és a No. 1Ő. ’š/s’ (s/sг) hangértékű betű, Цert egв nвeХvünkön lettek képezve.
Romlások, rontások
Ha végignéггük a NikoХsburgi Ábécé betűinek ismert grafémáit, és összevetjük a régészeti leleteken is
meglelt kínai piktograЦ és hun ideograЦЦa eХ гЦénвük kimásolt grafémáival, akkor tényként (örömmel!)
konstatálhatjuk, hogy teljesen egyeznek!
Ezért a Nikolsburgi Ábécé betűi és a Хegkorпbbi sгékeХв betűfeХiratok jelentik a hitelességet, amelyhez
képest minden változás — romlást, vagy rontást jelent.
A No. 1. ’t’ betű grafémája a Bolognai írásemlékben még hiteles, de a Rudimentában már er sen
roЦХott, Цert a betű függ Хeges f vonaХa teХjesen ív-alakú.
A No. 2. ’d’ betű graféЦпja a Nikolsburgi Ábécében még egyezik eredeti grafémájával. A bolognaiban
már romlott a rajza, mert a mellékvonal teljesen пt Хett húгva a f vonaХon, s így egy ferde kereszt lett
beХ Хe. És — sajnos, eгt a roЦХott graféЦпjú betűt isЦerik és hasгnпХjпk Цanapsпg. A Rudimenta mindkét
másolatában már felismerhetetlen aг eredeti betű rajгa.
A No. 3. ’j’ betű rajгa a Rudimenta mindkét változatában romlott. AХig feХisЦerhet .
A. No. 5. ’ny’ betű hangérték jeХöХése „onj” a BoХognai írпseЦХékben, s eг Цegtévesгt .
A No. 8. ’c’ betű hangérték jeХöХése a RudiЦentпban: ’ecs’, aЦi a nikoХsburgihoг képest ugвan téves,
de nem helytelen, mert JóХ Цutatja, hogв a betű piktograЦ eХ гЦénвét neЦ csak celőkének, vagy cigle
vessг nek, haneЦ cselőkének, csigle vessг nek is neveгték. S eг annвiban fontos, Цert rпЦutat, hogв
TheХegdi Jпnos neЦ a NikoХsburgi Ábécé betűinek, vagв a BoХognai írпseЦХék betűi aХapjпn írta Цeg
Цűvét.
A No. 9. ’f’ betű graféЦпja a BoХognai пbécében és a RudiЦentпban is aгonosan kerek karakterű,
egвeг n a hun régésгeti ХeХet csatjпn eХ kerüХt piktograЦjпvaХ!
A No. 12. ’ü’ betűnek a BoХognai пbécében ö hangértéke van, a Rudimentában Thelegdi egy saját,
 19

sehol sem megtalálható grafémát rakott be ü betűként. Egвre jobban kitűnik, hogв TheХegdinek Цпr
nagвon kétes értékűek voХtak a forrпsai, aЦi biгonвítja aгt a tagadhatatХan ténвt: Aг korпban Цпr
nagy nehézségek árán tudott — vagy nem is tudott már — összekeresni annвi isЦeretet, hogв Цűvét
hiteles adatokból megírja. Már nem ismerte (ismerhette) jól a székely írás hagyományának eredetibb
forrásait, ezért a saját gondolatvilágából egészítette ki ismereteinek hiányosságait. Ez arra is vall, hogy
aг korпban Цпr a sгékeХвség körében seЦ voХtak aг évsгпгadokkaХ korпbbi Цértékben isЦertek a
sгékeХв írпs betűi.
Ezért is próbálta az elfeledett írás hagyományait feХtпЦasгtani. A kés bbi пbécék össгeпХХítói aг
munkáját használtál fel. Ezért van az, hogy ugyanazok a rontások, romlások és betűcserék forduХnak eХ
ábécéikben.
No. 13. A „nikolsburgi” ’n’ betű köгepén egв pont van, aЦi jeХöХi a tekn s piktograЦ két f vonaХпnak a
találkozását, metszéspontját. A „világ” közepét. Azt a helyet, ahoХ a Цindenkori sгeЦХéХ körüХtekint, s
látja a NAGY eget, s a SZÉLES földet. A kés bbi пbécékb Х Цпr hiпnвгik a végteХen steppét
ЦegjeХenít viХпg köгepe. Ugyanilyen szemléletesen látjuk a világ kiterjedésének, a föld
SZÉLESSÉGÉNEK az ábrázolását a
No. 14. ’s’ jeХöХésű (sz) betű esetében, ahoХ aг egвik rajгon a tekn s aХsó pпncéХjпnak két f vonaХпt
látjuk. A többi grafémán már csak ponttal jelölve a két vonal metszéspontját, a világ közepét. Ami arra
vall, hogy a „világ” kiterjedését, SZÉLESSÉGÉT, szintén tekn s piktograЦ f vonaХпn
(„méretvonalán”) Хév ponttaХ jeХöХték, ahogy látjuk Kyril Ryjik 1980, No. 54. írásjel idézetében. E két
betű szemlélet-hű graféЦпja bizonyítja a tekn s viХпgЦodeХХb Х kieЦeХt ideograЦЦпk segítségéveХ,
hogy a „nagy” „ég” boltíveivel, és a „föld” „szélességének” méretvonalával ábrázolta a hun
jelalkotó a steppei világszemléletet. Amit még mai nyelvhasználatunkban, szólásainkban is őrzünk, —
le és kitagadhatatlanul!
„Ó, nagy kerek kék ég” (Balassi B.) — „ez széles föld felett” (Balassi B.) „Csillagokkal tarkált az ég
szélessége” (Gyöngyösi István)
No. 15. Ez a világszemlélet köszön vissza a hun uralkodók tamgájából a feljegyzett kínai krónika
szerint: „A šan-jü szó jelentése: „nagy” és „széles”, mivel az ég, melyet jelképez, ilyen.” (Németh
1940, 114.) Az összevonáson csak annyit kellett helyesbítenem, hogy šen-jü, vagy šän-jü lehetett
nyelvünk korabeli hangtörténete alapján a tamga rövidítés hangalakja. A többi székely пbécéb Х Цпr
hiányzik.
No. 17. A sarkeli kerámiatöredéken is eХ forduХt ideograЦЦa a ku-аen tekn s alsó lapos
tekn páncélján a jobb első, mellső Хпba feХé Цen feХé Цen terЦésгetes vonaХat пbrпгoХja. A BoХognai
írпseЦХéken Цпr rontott vпХtoгata van, Цert a baХ aХsó Хпba feХé van Цegfordítva a betű, s így rontva
már nincs, nem lehet köze a betű hangértékképzéséhez. Ezért a székely írás szakértelme egyik
jeХг jének tartoЦ, ha vaХaki neЦ a sarkeli és nikolsburgi tájolású változatot használja. A
Rudimentában pedig TheХegdi kicseréХte egв kínai ’napkarika’ piktograЦjпra, aЦeХв ugвan eХ forduХt a
Marosgombáson feltárt, honfoglalás-kori sír egyik gyöngyszemén, csakhogy: a Napnak semmi köze
sincs, nem is lehet az ly betű hangértékéhez. S a kés bbi sгékeХв пbécék sгerг i átvették, mert már k
sem tudták megtalálni az eredeti betűt. Eгért a RudiЦenta utпn össгeпХХított sгékeХв пbécék er sen
rontotta, romlottak. Thelegdi keresve sem találta meg az eredeti sгékeХв betűt, eгért egв vaХahonnan
ismert kínai napkarika piktogrammal helyettesítette. (L. Szekeres 2008, 62. Vagy: B. Kargren 1957,
No. 404: Nap)
No. 18. A ku-wen (ó-kínai képírás) nőnemű teknős piktogramnak rombusz feje van. Ezért nem
„Vaterland”-nak (apaföldnek), hanem anyaföldnek nevezzük a sгüХ haгa föХdjét. Az Aranyosgerendi
Református Templom osгХopf in is rombusz fejük van az oszlopokba vésett nőalakoknak. S bár az ó-
türk nyelvben megtaláltam a käbäk sгót (L.: AХttGraЦ. 313), ahoХ ’fej’ jeХentése van. Mégis a kun
jövevénвek tartott ’kobak’ sгóbóХ veгetteЦ Хe a betű hangértékét, Цert korhűbbnek tartottaЦ.
No. 19. A kínai ’anya, nő’ piktograЦbóХ képгett a hangértékű betű graféЦпjпnak a Bolognai ábécében
még csak romlott rajгa van, Цert Цпr neЦ ’пgвékhпroЦsгög’ van a gerincvonaХon. A RudiЦentпban
rajza már szinte felismerhetetlen.
 20

No. 20. A „nikolsburgi” and jelöХésű Хigatúra egв ’atya’ piktograЦ akrofoniájának, és egy d betűnek a
ligatúrája. Az „atyakeresztet” nem csak a kopjafáink feХs végén Хпtjuk ma is „fejfa” jelölésként, —
eХ гЦénвét már a csulúti neolit-korú sziklarajzok fejének atyajelölésein is látjuk a mai Mongólia
területén. (L. Szekeres 2008, 104-105) A kišpeki hun csattesten és a maros-gombási honfoglalás-kori
sír gyöngy-szemén szintén. A NikoХsburgi Ábécében egв Цпsodik ’a’ hangértékű betű. A többi
пbécéb Х hiпnвгik.
No. 20. A kínai ’atya’ jeХentésű piktogramma (B. Karlgren No. 102.) majdnem változatlan
graféЦпjпvaХ van jeХen a sгékeХв írпs ’ty’ hangértékű betűjeként. Csak aг atвakeresгt feХs sгпrai föХött
Хév két „vessг t”heХвeгték пt aг atвakeresгt feХs és aХsó öbХébe. De a maros-gombási honfoglalás-kori
sír gyöngy-szemén, vaХaЦint aг Aranвosgerendi ReforЦпtus teЦpХoЦ bejпrati osгХopf in is látjuk. A
két „vessг t” néhány esetben az atyakereszt száraihoz rögzítették. Így látjuk a Bolognai írásemlék
betűjeként is. Koraavar változatain az atyakereszt feХs végeiheг rögzítették.
No. 23. A sгékeХв ’gy’ hangértékű betű eredeti graféЦпja a kínai ’jég’ piktogram két ferde vonalú
ábrázolása, aЦit egв függ Хeges vonaХХaХ össгekötöttek, Цert több küХön пХХó résгb Х пХХó piktograЦ
betűként Цпr neЦ „értelmezhet ”. Ugвaneгt a köгös törvénвsгerűséget Хпtjuk aг ó-türk írпsokban Хév
γ1 hangértékű betű esetében, ahoХ a hпroЦ vonaХka id veХ össгeпХХt egв egвséges rajгú graféЦпvп. A
betű eredeti vпХtoгatпt Цпr sгinte senki neЦ isЦeri, neЦ tartja sгпЦon. Csak a ferde kett s kereszt
változatot ismerik. Sajnos, a székely írással foglalkozók sem tüntetik fel munkáikban. (Pl. Hosszú G.
2012, 176-179 sem. A 2013, 53. lapján már igen.)
No. 25. A sгékeХв ’h’ betű a lovak kevert (barna és fehér) színét jelölik két egymás fölött Хév kis
keresгtteХ a kínai írпs történetében. Eг van Цég a NikoХsburgi Ábécében is, de kés bb vagв össгevontпk
eggвé a kett t, vagв aг ’egek’ ’e’ betű eХ гЦénвéveХ kivпХtottпk Цindkét utódпbécében. Eг Цпr rontпs,
Цert két küХönböг jeХentésük voХt, aЦikor betűket képeгtek beХ Хük.
No. 26. A NikoХsburgi Ábécé ’i’ betű graféЦпja heХвett a Bolognai rovásemlék ábécéjében az No. 3. ’j’
hangértékű betű graféЦпja van. Ki Хett cseréХve. A RudiЦentпban pedig a függ Хeges vonaХ tetején van
a kínai piktogram és nikoХsburgi betű „keresztvonala”. Rontás mind a két változtatás.
No. 27. A kínai ’üst’ piktograЦ rajгa heХвett a RudiЦenta ЦпsoХat Цindkét vпХtoгatпban egв aггaХ
seЦЦineЦű össгefüggésben neЦ Хév rajг van. NeЦ tudoЦ, honnan vehette eХ Thelegdi.
No. 30. A sгékeХв ’zs’ betűnek még két hangértéke volt: š (s) és ž (гs). Mindkett t feХtünteti Nyujtódi
Miklós, a Nikolsburgi Ábécé (jelcsalád) elmélyült isЦeretekkeХ rendeХkeг összeállítója, aki német
nвeХvi ЦűveХtséggeХ is rendeХkeгett. Ígв a betű (korпbbi) š (s) hangértékét nyomatékos
félreérthetetlenséggel adja meg németül is: esch. Mert a kínai piktogram jelentésének szava š (s)
hanggaХ keгd dött: „SENG kis (fű)hajtпs, éХ , séЦпja a sгüХetésnek.” Kínai jövevényszó a
nyelvünkben, Цert sгéХeskörű jeХentései hiпnвtalanul egyeznek nyelvünk „zseng-” alapszava és
b vítЦénвei jeХentéseiveХ. (A TESг sгerint: isЦeretХen eredetű. B vebben ott. ÉrdeЦes.) A BoХognai
botnaptár írásemlékben az Ambrus, Dénes, Kolos nevek sгóvégi ’š’ (s) hangja Цég a kés bbi ž (zs)
hangértékű graféЦпjпvaХ van írva, aЦeХвek Цég rгik korпbbi š (s) hangértékét. A Rudimentában
grafémája már romlott.
No. 31. – 32. és 33. A három „szárnyas” betű köгüХ a ’cs’ (chap) és a ’z’ (ʒug) betű aХkotпsa kés bbi
képг dЦénв, Цert nincs jeХen, nincs rп aгonosítható példa a kínai írástörténetben. A piktogram
kettéosztására sem a kínai írástörténetben van péХda, aЦint aг a ’p’ (peuhul, peheХв) betű esetében. A
RudiЦentпban ЦindhпroЦ betű graféЦпja aХig feХisЦerhet , a ’cs’ betű hangértéke pedig „ecsi”-ként
van megadva. Szerintem Árpád népe alkotása mind a három „szárnyas” betű. Hangértékeik is csak
nвeХvünk hangértékképг sгavaibóХ veгethet k Хe.
No. 35. A Nikolsburgi Ábécé ent hangértékű betűje sгóköгi hangkapcsoХattaХ nвerte eХ a hangértékét. A
kínai piktogramnak több jelentése van: „Juhfélék, kecskefélék: dámvad, antilop, stb.” EХeink ebb Х
kett t is feХhasгnпХtak. Juh jelentéssel Árpád-kori templomainkban: Somogyvár, ViгsoХв. Betűként
pedig az antilop jelentés szóközi nt hangkapcsolatával. (Az ó-türk ábécékben a kočuηar (kos) szó
véghangzójával képeztek r2 hangértékű betűt, Цert aг ótörök nвeХvekben aг r hang sгókeгd ként neЦ
forduХt eХ .)
 21

A No. 36. és No.37. jeХcikkeiЦben sгerepХ betűk történetéveХ neЦ jutottaЦ eХ bbre, Цert a kínai
„ciklikus jelentés” mögött bпrЦi jeХentés eХ forduХhat. Mindkett csak a NikoХsburgi Ábécében van
jelen.
A No. 38. A „tprus” feХirattaХ rendeХkeг „soklábú piktogram” a Nikolsburgi Ábécében olyan volt
számomra, mint amikor (negyedszázad múltán) „hirtelen megvilágosodva”, homlokára csap az ember:
— Ezt nem vettem észre!?
Mert a soklábú ó-kínai (ku-wen) piktogram jelentését Karl Faulmann „Nachkommen” (utódok)
jelentéssel adja meg. Ennek igei Nach kommen változatú jelentése: után jönnek. S ez alaposan
félrevezetett. Pedig: A szemét üti ki az embernek, hogy a soklábú tpr (tprus) feliratú piktogram az
ábécét záró ÁMEN feliratnak is utána van. Teljesen külön sorban: középen! Vagyis:
— Már nem része az ábécének! A betűk felsorolásától teljesen független!
De, hogy eddig eljussak, ahhoz kellett Máté Zsolt „A székely rovásírás latin rejtélye” c. írása a
Nyelvtudományi Közlemények 98. számában (186-192) Amivel nagyon nem értettem egyet, mert
romlott betűk roЦХott grafémáinak jelenségeivel párhuzamot von. És a soklábú tprus-ból sem lehet
az ent hangértékű betűt „eХ пХХítani” úgy, hogy „korábbi” grafémájának „lebontja a lábait” ent
hangértékűre. PпrhuгaЦként pedig aг ’us’-t пХХította aг ’eſt’ ХigatúrпvaХ.
Végül egy évtized után rászántam magam a „Rövid módszertani összefoglaló(k)” cíЦű írпsomban
írástörténeti, szakmai cáfolására. A latin temperius szó jelentésének pedig alaposan utánanéztem
Finály Henrik híres latin szótárában, mert a tprus valóban lehet a temperius rövidítése. Ebben
Máténak igaza van. Csakhogy — más a jelentése: „igehatározólag tempore v. hat. esete avult formáiban
tempori és temperi (kf. temperius) idején, a maga idején, alkalmas időben,”
„(Korábban” jelentéssel keresve sem találtam, mert az „ante” szóval kapcsolatos. De úgy sem
tragédia. Tehát: „a maga idején, alkalmas időben”.
S ekkor hirtelen „összeállt” az ábécé befejezése. Módja. Mert az ÁMEN jelentése: Úgy legyen.
Igenlést és kívánást jelent. Azaz: Úgy kell írni, használni a székely betűket, ahogy fel vannak
sorolva. (Nem imával kapcsolatos kívánalom.)
Az ábécé után, külön sorba írt „soklábú piktogrammának” a jelentése: UTÓDOK. Azaz: Utószó!
Utóirat! — s a fölé írt tprus a latin temperius rövidítése maga az utószó tartalma: „a maga idején,
alkalmas id ben”. De a „korábban” sem tragédia.
Vagyis: „a maga idején, alkalmas id ben” „úgy kell írni, használni a székely betűket, ahogy fel
vannak sorolva”. Vagy: „korábban”. Ennyi. S ezzel pontot tehetünk a tprus történetére. eee
Jogos kívánalma lehetett az ábécé összeállítójának, mert sok lehetett már a neЦ ЦegfeХeХ , roЦХott betű
használata.
No. 39. Aг ’emp’ jeХöХésű Хigatúrпt sгabпХвosan feХ Хehet bontani két össгetev jére. A botnaptпrban
hasгnпХt vпХtoгatпnak graféЦпja és ’emb’ fonéЦa jeХöХése is roЦХott p - b „elhasonulása” miatt.
No. 40. A Nikolsburgi Ábécé encʒ hangérték jeХöХésű betű graféЦпja rossг. A botnaptпrban hasгnпХatos
a jó. FeХ Хehet bontani két össгetev jére.
No. 41. A nikolsburgi echech (ecsecs) jeХöХésű Хigatúra hangértékjeХöХése helyes a Nikolsburgi
Ábécében, mert két cselőke, vagy csigle vessг feХeгett grafémájú változatának ligatúrája. Láttuk, hogy
a RudiЦenta пbécéjében a ’c’ betűt ’cs’ betűnek jeХöХte sгerг je. AЦi ott ’c’ betűként téves. Mert a
piktograЦЦa eХ гЦénвű graféЦпjпnak kett s eХneveгése Хéteгett. S ЦiveХ a ’h’ betűt is jeХöХték e
korban kett s ’ch’ betűveХ, többen ’hh’ -nak tartjпk. TeХjesen heХвteХenüХ, Цert piktograЦ eХ гЦénвéb Х
a ’h’ fonéma nem vezethető le! Ez tény! S a tényeket, adatokat tisztelni kell. Ezért az írástörténeti
felkészültség mércéjének tartom, hogy ki milyen hangértéket ad az echech ligatúrának.
A többi ligatúrához nincs különösebb megjegyzésem, mert szabályosan bonthatók.
Hangérték-jelölések kritériumai a Nikolsburgi Ábécében
Vizsgálatom szerint: A székely betűk hangérték jelölésüket (fonémájukat) többnyire a korabeli
kancelláriai helyesírás alapján, többségükben az 1372-1448 közötti betűhasгnпХat sгerint kapták.
A Цagвar heХвesírпs történetér Х Хegutóbb (2013-ban) Vakherda Nóra írt egy nagyon jó összefoglalót,
amelyben korszakolja a magyar kancelláriai írás hangjelöléseit, és a huszita hangjelölési rendszer
 22

hatásának történetét. Ebb Х jóХ Хпthatjuk, hogв a hangjeХöХések neЦ Цinden esetben korsгakoХhatók, Цert
vannak hangok, aЦeХвeknek több hangjeХöХ történeti korsгakon пt is aгonos voХt (Цaradt) a betűjeХöХése.
(A diakritikus (ЦeХХékjeХes) hangjeХöХéseket Husг eХ tt Цég neЦ vehettük пt, s Цпra egвetХen hangjeХöХése
sem maradt használatban. De hatása kimutatható.)
A Nikolsburgi Ábécé összeállítása idejének (korszakolható) megállapítására teljesen más módszert
alkalmaztam, már a könyvemben is. (L.: XIII. A NIKOLSBURGI ÁBÉCÉ KELTEZÉSE)
KutatпsaiЦ eredЦénвeként isЦerté vпХtak a betűk piktograЦ, ideograЦЦa eХ гЦénвeinek jeХentései,
így jelentéseik szavainak nikolsburgi „hangértékjelölő” írásmódját kerestem ki a Magyar nyelv történeti
etimológiai szótárából, s e szavak datált írásmódját (!) azonosítottam a betűk hangértékeinek
(fonémáinak) írásmódjával. Bпr egв heХвesírпsi korsгakban is Хéteгett a hangok küХönböг írпsЦódja.
Egyes hangoknak pedig hosszú id n пt neЦ vпХtoгott az írásmódjuk. Más hangoknak csak egв id sгakban
volt azonos a hangjelölésük. Ezeket találtam mérvadónak. S ezek többsége 1372-1448 között van.
Táblázatomban minden hangérték jelölésnek megkerestem a hangértéket adó piktogram, ideogramma
jelentése szavát. Amennyiben megmaradtak valamilyen iratban a korabeli írásmódjaik, s a TESz közli.
Ezzel nem csak az ábécé összeállításának időszakát állapítottam meg betűk hangértékeinek (fonémáik)
hangjelöléseivel, hanem a jelentések szavainak írásmódjából, a belőlük képzett hangértékek hitelességét
is. Különösen, ha teljesen egyeznek!
Szelp Szabolcs íráshasonításában figyelemre méltónak tartja az eth fonéma (hangérték) jelölést, amit a
No. 1. ’tűz’ szó 1298: ? Thüzen szó akrofoniájaként megtaláltam, miként a palatális enÿ hangjelölést is a
No. 5. ’nyugat’ u./1448 k.:nÿwgonnak, és ’nyugottak’ 1372 u./1448 k.: nÿugottak szó akrofoniájaként.
Szelp Szabolcs bravúros nyomozása a Nikolsburgi Ábécé utolsó másolója, Philip de Penczicz személye
után eredményes volt. De nem lehet kihagвni aг пbécé történetéb Х Janus Pannonius sгeЦéХвét seЦ, aki
id Хeges pénггavara Цiatt kerüХt kapcsoХatba 1Őő6-ban Nyujtódi Székely Miklóssal, aki Bécsben tanult, s
az ottani magyar diákok egyesületének éppen prokurátora lett. Hozzá futott be Janus kérelme, aki ígéri,
hogy Janus egész évi díjait és ellátását fizetik, csak ne kallódjon el. (Mandics 2015, 9)
Mandics György kutatása szerint Nyujtódi Székely Miklós állította össze a székely ábécét ajándékként
Jánus Pannoniusnak, aki a Bécsi Egyetemet elvégezte sikeresen. Székesfehérvári kanonok, majd zágrábi
f esperes Хett. Nвujtódi RugonfaХvпn sгüХetett. A Ferences rség négв rendházból állt: Csíksomlyó,
Mikehпгa, Fehéregвhпгa és Nвujtód, ahoХ MikХóst ferences rendi papok tanítottпk. Itt ifjan Хehet sége volt
köгvetХenüХ ЦegisЦerni népe Цég éХ hagвoЦпnвait.
A héber ábécé Janus Pannoniustól származik, aki Galeotto Marziónak írt levelében héber
tanulmányairól számolt be, miután Olaszországban járt, s száz aranyat hagyott Vespasiano Bistriccinél
héber rendeléseire. (Mandics 2015, 33)
„Bпr Mпtвпs könвvtпrпban kétségteХenüХ ЦegХev héber kodeбeket vaХaki céХtudatosan ЦegrendeХte, de
eddig neЦ ХeХtek iХвen sгeЦéХвt, akiheг eгek köthet k Хennének, ha kiгпrjuk Janust a vпsпrХók köгüХ, s
nem fogadjuk el Mátyást — ó mily rosszindulat! kódex elkobzónak. Magyarországon a héberül olvasó
diákok 1520-1ő30 utпn tűntek feХ Dпn Róbert sгerint, aЦikor Цegjöttek Krakkó, АitteЦberg, Padova
diákjai, ahoХ eХ sгör keгd dött eХ a héber módszeres oktatás. (Dán, Héber, 29) Ezek a mi papírlapunk
szempontjából azonban roppant kései adatok.
Csak egyetlen pergament darabka jelzi, hogy itt valami történt.
Nyomozni érdemes, akkor is, ha távol a bizonyosság.” (Mandics 2015, 34)
Annyi bizonyos, hogy az ábécé Mátyás udvarából került Philip de Pencziczhez, aki lemásolta. Szelp
SгaboХcs aг пbécé ЦпsoХat írпsпt körüХtekint en aгonosította Pencгicг írпsпvaХ.
A székely írás adatolt története
A székely és ó-török írпs betűinek arпЦi származtatását már az 1980-as évek vége felé nem tudtam
elfogadni több egyetemes írпstörténeti törvénвsгerűség figвeХЦen kívüХ hagвott buktatója miatt.
Ezért átfogó írástörténeti olvasmányaim tanultsága alapján arra a konklúzióra jutottam, hogy a keХХ
Цódon neЦ eХХen rгött írпstörténeti feХtevéseket revideпХva, teljesen új módon: piktográfia
előzményeikből kell a betűk képгésének történetét rendre Хeveгetni. Mert láttam, hogy minden kutató
valamilyen ok miatt ragasгkodik eХ dei Цegsгokott gondoХkodпsЦódjпhoz. Csak a megszokott határok
falain belül gondolkodik, vagy képes csak gondolkodni. Rabja önmagának. S ahogy emlegetni szoktuk:
„Vissza a kályhához, onnan kell ismét elindulni.”
A viХпg írпsainak történetében igen sok aгonos, vagв hasonХó karakterű betű Хéteгik, bár tudni való,
 23

hogв a küХönböг piktogrпfiпkbóХ sгпrmazók között semmiféle kapcsolat nem létezik. Nem létezhet, mert
Цпs a jeХentéstörténeti, piktograЦ, ideograЦЦa eХ гЦénвük. Ezért alapfokú írástörténeti ismeretekkel
sem rendelkezik az, aki (laikusan) csupán alaki, formai hasonlóságokra, azonosságokra hivatkozik.
Különösen izgatott a székely és az ó-türk írás feltételezett és elutasított kapcsoХata. Aг, hogв a két betűn
kívül a többi köгös karakterű betűnek miért nem egyezik a hangértéke is? Ezért:
a./ a Хegképsгerűbb ХegbonвoХuХtabb karakterű székely betűkkeХ sгondпгva ЦegпХХapítottaЦ, hogв
mindkét írás a kínai írástörténeti kultúrkörbe, a kínai piktográfiába tartozik. Betűik eХ гЦénвeit ott keХХ,
mert csak ott lehet megtalálni.
b./ MegпХХapítottaЦ, hogв a sгékeХв betűknek a feХe a kínai ku-wen tekn s tпjoХt viХпgЦodeХХjéb Х
származik oly módon, hogy a tájolt tekn s tпjoХt jeХentésű rajzrészeikkel kiemelt ideogrammából a
koraavar kortól kezdve a Kárpát-medencében betűket képeгtek. Az ó-türk népek sajátosan átvéve
sгintén, de a köгponti terüХett Х tпvoХodva a hun ideograЦЦпkbóХ képгett betűk sгпЦa és arпnвa
csökkent.
c./ A sгékeХв betűk piktograЦ/ideograЦЦa eХ гЦénвei a hun, koraavar és Árpпd népe régésгeti
leleteiken igazolva jutottak el a Kárpát-medencébe, ahol néhányat még Árpád-kori templomokban is
felhasználtak.
d./ A sгékeХв betűk egвetХen hiteХes пbécéje a NikoХsburgi nevű, aЦeХв nevét ЦegtaХпХпsa heХвér Х
kapta. A Bolognai Írásemlék csak „követi”, de Thelegdi János Rudimentája már tele van olyan
romlásokkal, rontásokkal, jelcserékkel, ami arra vall, hogв neЦ sikerüХ hiteХt érdeЦХ Цódon a sгékeХв
ábécé össгes eredeti betűjét össгegвűjteni, ЦegtaХпХni. Ennek oka csak egв Хehet:
A székely írás használata a Хatin írпs hпtterébe kerüХve eХfeХejt dött, amelynek a használata korábban
sem lehetett általános. Mert akkor csak egв пbécéje Хéteгne, a betűk id tпХХó, vпХtoгatХan (vagв kevésbé
vпХtoгó) graféЦпivaХ. S neЦ keХХett voХna isЦét és isЦét aг пbécék betűsorait össгeпХХítani.
e./ A székely írás ábécéinek összeállítói többnyire Thelegdí Rudimentáját használták forrásadatul,
aЦeХвnek egвsгerű biгonвítéka aг ly hangértékű betű graféЦпjпnak kicseréХése a kínai ’nap’
piktogramra (a „napkarikára”), amely végigkísérte a kései, romlott ábécék történetét.

Irodalom
A Magyar Nyelv Történeti-etimológiai Szótára F sгerkesгt : Benk Lorпnd Sгerkesгt k: Kiss Lajos,
Papp László. Budapest, Akadémiai Kiadó 1984.
Bóna István: A hunok és nagykirályaik Budapest, Corvina, 1993.
Danzel, Theodor-Wilhelm: Die Anfgänge der Schrift (1912) Leipzig, Voigtländer 1929.
Faulmann, Karl: Illustrierte Geschichte der Schrift, Wien — Pest — Leopzig, 1880
Finály Henrik: A latin nyelv szótára, Franklin Társulat, 1884.
Gabain, A. von (Annemarie von Gabain): Alttürkische Grammatik Leipzig, Otto Harrasovitz, 1950
Historical and Cultural Database Old Turkic writings on stones and manusceipt (Historical and cultural
web-site on old turkic writings and ethnocultural resources) Abai Kazak national pedagogical
university Institute of information technologies in education 13. Dostyq ave. Almaty
Juhász Irén: Das awarenzeitliche Gräberfeld in Szarvas-Grexa-Téglagyár, FO 68 Magyar Nemzeti
Múzeum és az MTA Régészeti Intézete, Bp. 2004
Karlgren, Bernhard: Easy lessons in chinese writing, Elanders Boktryckeri Aktiebolag Göteborg 1958.
Karlgren, Bernhard: Grammata Serica Recensa Stockholm, 1957.
Karlgren, Bernhard: Schrift und Sprache der Chinesen Berlin, Heidelberg, New York: Springer Verlag,
1975.
Karlgren, Bernhard: Sound and symbol in chinese, Oxford, Univ. Press 1962.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.
Mandics György: Róvott múltunk, I. - II. - III. Irodalmi Jelen Kiadó, Arad, 2010 - 2011.
Mandics György: JANUS PANNONIUS ÉS A ROVÁSÍRÁS, Bp. Magánkiadás 2015.
Maspero, Henri: La Chine antique, Presses Universitaires de France, Paris 1965.
Máté Zsolt: A székely rovásírás latin rejtélye, Nyelvtudományi Közlemények 98. 186-192.
Molnár Gábor: Négy hágó szikla-vadonában, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1970.
Ryjik, Kyril: L' idiot chinois, initation éléméntaire a la lecture intelligible des caracteres chinois, Paris
Payot, 1980.
 24

Róna-Tas András: A nagyszentmiklósi kincs feliratairól Az avarok aranya

A NAGYSZENTMIKOLÓSI KINCS 120-129 Helikon Kadó, 2002
Sándor Klára: A Bolognai Rovásemlék, Szeged, 1991.
Sándor Klára: A székely írás nyomában, Typotex, 2014
Szekeres István: A SZÉKELY ÉS AZ ÓTÖRÖK ÍRÁS JELTÖRTÉNETE Bevezetés a történeti
összehasonlító jeltörténet módszertanába. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Bp.
2008
Szekeres István: Az ótörök (és székely) betűk jeltörténeti összefoglalása, és ami körülöttük van,
Acta Historica Hungarica Turiciensia 27. évf. (2012) 1. sz. 68-113.
Szekeres István: Miért nem lehetnek a székely írás előzményei a Tordos–Vincsa–Viszoko kultúra jelei.
Acta Historica Hungarica Turiciensia XVIII. évf. 2. sz. 2013/A. 131-155.
Szekeres István: Betűk piktogram előzményeinek helyreállítása, Acta Historica Hungarica Turiciensia
XVIII. évf. 2. sz. 2013/A. 115-123.
Szekeres István: Rövid módszertani összefoglalók, Acta Historica Hungarica Turiciensia
30. évf. 2. sz. (2015) 50-110.
Szekeres István: A történeti összehasonlító jeltörténet módszerének írástörténeti műveletei az ótörök
és székely írás kutatásában, Acta Historica Hungarica Turiciensia 30. évf. 2. sz.
(2015) 50-110
Szelp Szabolcs: A Nikolsburgi ábécé szerzősége és keletkezési ideje Művelődéstörténeti
megjegyzésekkel, Magyar Nyelv, 2011. 4. szám.
Tubay Tiziano: A székely írás kutatásának története, Bp. Széchenyi Könyvtár, 2015.
Vakherda Nóra: A magyar huszita helyesírás hangjelölési–rendszerének
története és hatása Debrecen, 2013.
Vékony Gábor: HERITAGE OF SCRIBES, Budapest, 2012.
Vézner Károly: Latin-magyar és magyar-latin szótár, A Szent István - Társulat kiadása