A versenytánc a táncformák vagy táncstílusok egyik legnagyobb összefoglaló csoportja.

A
táncművészetben a versenytánc mellett találjuk az ünnepi táncot, az erotikus táncot, a csoportos táncot,
a show-táncot és a közösségi táncot.

Míg a legtöbb ember ezt a táncstílust egyfajta szórakoztató tevékenységnek tekinti, már egyre
gyakrabban gondolják sportnak. 1997 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is sportként tartja számon a
táncsportot. Hiszen csak úgy mint az atlétáknak, a versenytáncosoknak is kitűnő kondícióban kell lenniük.
A tánc erőnlétet, állóképességet és rugalmasságot igényel. Versenyeken mindezekből a fizikai
tulajdonságokból a maximumot kell nyújtani.

Gyakorlat

Minden gyakorlati tevékenységet bizonyos szabályok betartásával vihetünk tökélyre. Ennek a zenével, a
stílussal, a tartalommal és a táncosokkal is mind-mind összhangban kell lennie. A leggyakoribb
korlátozások közé tartozik a táncosok száma. Különböző kategóriába sorolhatók a szóló, valamint a páros
és hármas táncos, emellett a kiscsoportos (4-9 táncos), nagyobb csoportos (10-19 táncos) és a húsznál
több táncost magába foglaló nagy csoportos táncot. Emellett megkötésként szerepel a táncosok
átlagéletkora, a táncosok táncművészeti tapasztalata, a meghatározott időhatár, a megfelelő zene, stílus
és tánc. Azok a párok, akik nem képesek eleget tenni a pontozóbírók követeléseinek, automatikusan
kiesnek a versenyből.

A pontozásról

A táncversenyek pontozóbírói általában korábban maguk is versenytáncosok voltak. A közönség előtti

elkülönített helyen ülnek a táncparkett előtt és az összes táncot árgus szemekkel figyelik. Mindegyik
bírónak egy-egy pontozótáblája van minden versenyszámra. A pontok különböző kategóriába sorolhatók.
Általában az előadásmód, az átvezetések, a versenyszám nehézsége, a ruha, a koreográfia, a szabatosság
és a zeneiség mind-mind meghatározzák a pontok számát.

A versenyek bírálása közben előfordulhatnak bizonyos úgy nevezett „kötelező elemek”, amelyeket a
táncosoknak bele kell fűzniük a koreográfiájukba. Például bizonyos levegőbe ugrást igénylő mozgások
esetében sok versenyen az a feladat, hogy a lábnak érintenie kell a talajt a mozgáselemek elvégzése
közben, hiszen az már nem tánc, hanem ugrabugrálás, ha nem a lábakkal dolgozik egy táncos. Nemcsak
hogy kizárhatják a párokat a versenyből, de emellett még esetleg bizonyos számú pontot is levonnak
büntetésként tőlük.

A zsűri összetétele:
Döntnök: ő dönti el, hogy az adott ruha vagy figura, a korosztályhoz és kategóriához mérten szabályos-e.
Pl.: E osztályban (kezdőosztály) szigorú szabályok vannak a ruhára (nem lehet flitteres, strasszos, csillogó),
valamint a két ún. basic osztályban (E és D) csak a figurakatalógus által engedélyezett figurákat lehet
táncolni. Először figyelmezteti a esetleges szabálytalan párost, majd, ha a szabálytalanság továbbra is
fennáll, akkor ki is zárhatja.

A pontozóbírók: ők pontoznak. A versenyszervező, valamint olyan ember, akinek valamilyen rokona

táncol nem lehet pontozóbíró. A pontozóbírók x-eket adnak, aszerint, hogy az adott kategória, korosztály
szintjének megfelel-e. A verseny előrehaladtával, persze nő a követelmény. Ők nem is inkább a
látványelemekre, hanem a tiszta alapra figyelnek. Pl. B osztályban sokszor van olyan, hogy van egy
bizonyos tánc, amiben csak basic (D vagy C osztályos) koreográfiát lehet táncolni (pl.: B országos
bajnokság).

A jutalmazás

A pontozóbírók az előadás színvonalasságának függvényében pontokat osztanak ki, és az összes

pontozóbíró által kiosztott pontok összeadódnak, így alakul ki a végleges pontszám. Ennek alapján, a
versenyszámok különdíjat, bronz, magas bronz, ezüst, magas ezüst, arany vagy magas arany érmet
szerezhetnek, amelyek igen nagy elismerést jelentenek az adott verseny minőségét tekintve. Itt kell
megjegyezni, hogy természetesen minden verseny más és más, és a különdíjak, a bronz és magas bronz
aranyérmeket nem biztos, hogy kiosztják. Egyes versenyeken az arany minősítést már a 80 pont
elérésekor is megkapják a versenyzők. Az alap aranyt helyettesíthető egy mellékesen adományozott
magas arany, illetve platinaérem is. Ez főleg az éremszerző versenyek jellemzője. A versenykönyves
versenyeken csak egyszerűen az x-ek száma szerint sorolják a versenyzőket. Csak az első három kap
érmet. A versenyek esetleg nemcsak a versenyszám alapján pontozhatnak, hanem osztály, tudás szerint
is. Ahány párost hagy maga mögött az ember, annyi ún. „továbbjutó pontot” kap. Kiemelt
versenyeken( területi bajnokság, országos bajnokság) a pontok 1,5x -ét kapja a páros. Ezekkel lehet
osztályokat lépni. Az osztályok: E, D, C, B, A, S és utána a profi.

Korosztályok, kategóriák

Mint minden sportban itt is vannak, kezdők haladók, és persze profik is. A kezdők, tánciskolások nem
továbbjutó pontokért küzdenek, mint versenykönyves társaik. Csak elismerésért, érmekért. Legtöbbször
még négy táncot sem kell táncolniuk, csak hármat. A haladók, versenykönyvesek pedig már az előbb
említett továbbjutó pontokat gyűjtik. Ez a legkiterjedtebb csoport, hiszen hat részre oszlanak, E, D, C, B, A
és S-esekre. E-ben három, D-ben négy tánc a követelmény, a magasabb csoportokban öt tánc szerepel. És
végül jönnek a profik, akik már nem csak pontokért, de pénzért is küzdenek. Náluk más pontok vannak,
ezek szerint sorolják őket nemzetközi ranglistába. A korosztályokról azt kell tudni elsősorban, hogy hiába
nem töltötte be az ember az adott kort, ha abban az évben be fogja tölteni, már a felsőbb osztályhoz
tartozik. Pl.: valaki 2009. december 5-én töltené be a tizennégyet, de már JunII.-es.
Gyerek I. 9 év alatt. Gyerek II. 11-12 év. Junior I. 12-13 év. Junior II. 14-15 év. Ifi 16-18 év. Felnőtt 18-35 év.
Senior 35 év felett.

Részletes megtekintés ezen a linken:

https://web.archive.org/web/20090426063726/http://idsf.net/index.tpl?id=48

A standard táncok

A standard táncok, még a latin-amerikai táncok versenylistára vétele előtt szerepeltek a

világbajnokságon. A férfi frakkot vagy inget mellénnyel, a nő nagyestélyit illetve hosszú szoknyát visel.
Testközelből táncolnak, a férfi vezet. Kötött műfajnak számít, ezért kevés showelem szerepel.

Angolkeringő

Az angolkeringő a nemzetközi tánc kategória első standard táncaként szerepel a versenyeken. Nem
összekeverendő a szintén 3/4-es ütemű bécsi keringővel, amely kétszer olyan gyors, mint angol párja.
Angol elnevezése is bécsi eredetére utal: slow waltz, szó szerint „lassú keringő”. A tánc az emelkedésektől
és süllyedésektől, valamint a folyamatosan forgó, mozgó test látványától válik elragadóvá és a lírikus
hangulatú zene a legharmonikusabb, legnyugodtabb standard tánccá alakította az idők során. 1922 óta
versenytánc.

Zenei ütem: 3/4

Tempó: 28-30 ütem/perc

Tangó

A Tangó a standard táncok második versenyszáma az angolkeringő után. Latin-amerikai, elsősorban

argentin eredetű tánc, mégis inkább a standard táncokra hasonlít, mint a latin-amerikai táncokra.
Táncolása során nincs emelkedés és süllyedés, végig horizontálisan egyenes vonalban táncolják. Az
előrelépést sarkon lépik. Dinamikus, közepesen gyors tánc, hirtelen mozdulatokkal. 1929-ben került fel a
hivatalos versenytánclistára.

Zenei ütem: 2/4

Tempó: 31-33 ütem/perc

Bécsi keringő

A Bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két 3/4-es ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve
kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett-technika segítségével. Németország maradt a keringővel
kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig
háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a Bécsi keringő sohasem volt
otthonos. Az angolok Bécsi keringő elleni tiltakozását mutatja, hogy náluk ez a tánc a standard
táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik
bemutatandó tánc. 1951 óta versenytánc.

Zenei ütem: 3/4

Tempó: 58-60 ütem/perc

Slowfox

A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. Az
angol társastánc legtipikusabb tánca, melynek eleganciáját zenei oldalról a szaxofon és a klarinét emeli ki.
Igen igényes és technikailag viszonylag nehéz tánc, mely a világtáncprogramban is szerepel.
Versenytáncban csak C osztálytól szerepel a versenyprogramban. 1929 óta hivatalosan is versenytánc.

Zenei ütem: 4/4

Tempó: 28-30 ütem/perc

Quickstep

A quickstep (angol szó; jelentése: gyors lépés) leginkább a foxtrottból eredeztethető, melynek gyökerei a
ragben és a onestepben keresendők. Utóbbi kb. 1910-ben került át Amerikából Európába. Rendkívül
leegyszerűsített táncról volt szó, melyben folytonos egylépésmozgások váltakoztak, a ritmus változatlan,
chasse-któl mentes, indulójellegű, haladó tánc volt. Hamarosan kialakult a ragtime stílusa Nagy-
Britanniában, s a onestepből kifejlődött a Rag. Az új ritmus lehetőséget adott a chasse-k beintegrálására,
így alakulhatott ki a foxtrott. Lendületesebb táncot alkottak meg, ugyanis sarokkal léptek előre, s a tánc
ma használatos formája már az 1920-as évek elején létrejött. Később, 1924-ben a foxtrott két ágra
bomlott: a lassabb Slow Foxtrottra és a gyorsabb quickstepre. A quickstep korai elnevezése: Quicktime
Foxtrott és Charleston. Alapmozgását a Chasse-k, Lock Stepek és a külső állásban megtett lépések
jellemzik. Kissé úgy jelenik meg a parketten, mintha a párok gyorsan, szabálytalanul futómozgást
végeznének, szeszélyes jellegét a chasse-k jelenlétének, a lépések dinamikusságának és a slow-quick
(lassú-gyors) lépések tempós váltakozásának köszönheti. Nem a legegyszerűbb táncok egyike, nyugodt
felsőtesttartást és kidolgozott lábtechnikát igényel. A standard táncok közül a legnagyobb
népszerűségnek örvendő táncról van szó, hisz egyik másik báli tánc sem mondhatja el magáról, hogy
sziporkázó, dinamikus és élettel teli.

Zenei ütem: 4/4

Tempó: 50-52 ütem/perc

A latin-amerikai táncok

a latin-amerikai táncnak kettő fajtája, van melyek: - afrikai eredetű „importált”: szamba, rumba, mambó -
afroamerikai eredetű (jazz korszak): onestep, jimmy, chalston, black bottom

Cha-cha-cha

Ritmus:2-3-chachacha A rumba és a mambó egyik változata (lassúbb). Egy kubai eredetű zenész játszotta
egyszer túl gyorsan a rumba zenét, ebből lett a cha-cha-cha. 1954-től a legkedveltebb divattánc.

Zenei ütem: 4/4

Tempó: 32-34 ütem/perc (versenyeken 30-32 ütem/perc[1])

Szamba

Afrikai eredetű, ősi népi tánc. A rabszolgák hozták be Brazíliába. „Semba” egy csípőmozgásfajta, ami
szaggatott, rövid mozdulatokat tartalmaz.

Zenei ütem: 2/4

Tempó: 48-56 ütem/perc (versenyen 50-52 ütem/perc[1])

Rumba

A rumba a legtöbb táncos kedvence... (eltekintve a kivételektől). A rumba azért nyerte el tetszésüket,
mert ez a tánc a megtestesült szenvedély, amelyet először a férfi a nő, a nő a férfi elcsábítására használta.
Ez a lassú, mégis sok energiát igénylő tánc az összes latin-amerikai tánc alapja. A lassú zene elősegíti a
kifinomult csípőmozgás létrehozását. Kubai eredetű jelentése: „ünnep”, „tánc”. New York tette ismertté
(1930-as évek). Ritmusa: gyors-gyors-lassú

Zenei ütem: 4/4

Tempó: 25-27 ütem/perc

Paso Doble

Spanyol eredetű jelentése: „kettős lépés”. Egy bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor, a nő a kendő.
Együtt mozognak a képzelt bika előtt. A férfinál nem igényel olyan nagy szintű csípőmunkát, viszont a
nőtől annál többet. Nagyon fárasztó, ráadásul technikailag is nehéz tánc, épp ezért csak C osztálytól
felfele táncolják. Hirtelen mozdulatok, gyors forgások(főleg a lány részéről) jellemzi. A Paso Doble a
táncversenyeken a latin-amerikai versenyszámok körében a negyedik kötelező tánc, 1959 óta szerepel
hivatalosan a versenyprogramban. A legtöbbször játszott Paso Doble az Espana Cani.

Zenei ütem: 2/4

Tempó: 60-62 ütem/perc[1]

Jive

A Jive eredete az Egyesült Államokban gyökerezik, ahonnan a katonák hozták át Európába. Ez a

dinamikus, mókás, igen közkedvelt tánc 1968-ban került fel a hivatalos versenytáncok közé. A Jive egy
fiatalos, lendületes, ritmusos tánc, mely azonnal magával ragadja a táncosokat. Zenéje: gyors, lendületes,
temperamentumos, magával ragadó, gondtalan, életvidám, fiatalos. Az emberek – hibásan – rock'n roll-
ként is szokták emlegetni.

Zenei üteme: 4/4

Tempó: tudásszint szerint 40-46 ütem/perc (versenyen 42-44 ütem/perc[1])