Acél Zsolt: Contextus és corpus

Tanulmányösszefoglaló

Acél Zsolt a Contextus és corpus nevezetű tanulmányában a címben említett két

kifejezésnek az eredetét és metaforikus használatát vizsgálja. Továbbá azzal is foglalkozik,
hogy hogyan lett ez a két szó az irodalmi művekről való beszéd egyik elhagyhatatlan
meghatározója.
Már az antikvitásban használatos volt a szövet- és korpusz-metafora a ma is köztudott
jelentésükben. A két fogalom eredete a görög retorikában és filozófiában használt
nyelvezetre vezethető vissza. Platón művében a jó beszédet egy egészséges és életképes
élőlény testéhez hasonlítja, úgy gondolta, hogy egy szöveg egységét a logikai
következetesség teremti meg. Aristotelés nem csak a szónoklatot, hanem minden jól
felépített irodalmi művet is egy élő testhez hasonlít. Később a klasszikus korban Diomedes
műfajelméleti gondolatmentében található meg elsőként a kifejezések együttes használata
latin nyelven. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogy pontosan mit jelent a contextus és a
corpus szó, honnan ered ez a két metafora, a tanulmány szerzője szerint azt a pillanatot kell
feleleveníteni, amikor elsőként megjelent a könyvgyűjteményre való igény, ez a történés
pedig Cicero nevéhez köthető.
Cicero levelezéseinek köszönhetően rendkívül részletes leírást kapunk a korabeli
könyvtárakról és az író könyvgyűjtemények felé mutatott szenvedélyéről. Könyveit nagy
odafigyeléssel rendszerezteti, katalogizáltatja és másoltatja, továbbá terjeszti a könyvtári
kutatás és szöveggondozás jelentőségét. Míg a korabeli arisztokrácia a görög nyelvű műveket
gyűjtötte, addig nála előkerül a latin nyelvű gyűjtemény is. A Cicero-könyvtárak egyik fő
tulajdonsága az egységesség. A filozófus egy nagy egység szerves részeként tekintett a
gyűjteményekre.
Az egyik jelentős figyelmet kapott levelében ezt írja: postea vero quam Tyrannio mihi
libros disposuit, mens addita videtur meis aedibus. Cicero műveiben gyakran előfordul a
mens szó. Ahhoz, hogy pontosan értelmezni lehessen a kifejezés jelentését a teljes Cicero-
szöveganyagban meg kell vizsgálni a szófordulat használatát. Acél Zsolt háromfajta
értelmezési lehetőséget is bemutat tanulmányában. A mens szó vonatkozhat a
világszellemre, néha az animus egy részét, az értelmet jelöli és máskor pedig maga a lélek
szinonimájaként szerepel. A levélben szereplő szó értelmezéséhez mindhárom fordítás
segítséget nyújt. A kifejezés valószínűleg aristotelési gondolkodásból ered, Aristotelés szerint
a természeti testet a lélek teszi létezővé, egy organikus egység az egész. Mindez az
információ segítséget nyújt abban, hogy megértsük az író könyvtárakhoz való hozzáállását.
Mind a görög sóma, mind a latin corpus szó elsőként Ciceronál fordul elő egy bizonyos
szöveg jelölésére. Amikor saját beszédeiből állított össze egy gyűjteményt, sómának nevezte
azt, későbbiekben egy hosszú történetnek bizonyos részeit nevezte corpusnak. Azt a kérdést
veti fel a megfigyelés, miszerint néha egy könyvet corpusnak, többkötetes művet pedig
corporának nevez, hogy vajon a corpus inkább egy egész kötet vagy több kötet egysége?
Cicero levelei Atticusnak arról árulkodnak, hogy szerinte nemcsak egyetlen lezárt mű, hanem
több különálló szöveg gyűjteménye is képes szerves egységet kreálni. A latin irodalomban
Cicerónak köszönhetően elterjed a contextus- és corpus-metafora.