Hakan Aydemir
Adatok a kunsági kiszámoló vers
„bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez
A magyarországi kun-kipcsak nyelvemlékek tanulmá-
nyozásában és azok problémáinak megoldásában na-
gyon jelentős eredményeket ért el Mándoky Kongur
István. Azonban egyes fontosabb részletkérdésekben
javításokkal, kiigazításokkal és újabb adatok közlé-
sével a magyarországi kun nyelvemlékek kutatását
az ő nyomdokain haladva tovább vihetjük. Így a je-
len tanulmányban Mándoky által „kunsági kiszámoló
mondóká”-nak, illetve „kunsági kiszámolóvers”-nek
nevezett kun szövegemlék egyik alapvariánsa kerül
vizsgálat alá (ld. alább az (1). sz. példát). Mándoky
annak idején azért is foglalkozott ezen kiszamoló
versike szövegével, mert „…a sok kunnak vélt szöveg-
emlék és azok számtalan variánsa között ez a versike
engedelmeskedett leghamarabb a megfejtésnek…”.1
A magyarországi kun nyelvemlékek kutatása – mint
Mándoky írja – „…nem csupán általános turkológiai
és magyar nyelvészeti, hanem török és magyar műve-
lődéstörténeti szempontból is jelentős”.2 Így van ez
kétségtelenül az itt vizsgált kunsági kiszámolóvers és
annak törökségi háttere esetében is. Mi sem bizonyít-
ja ezt jobban, mint a kiszámolóvers-beli üzük (~ üzik)
’a kerek nemezházat középső részén borító nemez-
takaró’, senek ’favilla’ és a torsuk (~ torsık) ’kimiz
tárolására való bőrtömlő’ szavak.3 Ez a három szó a
legrégebbi török nyelvemlékekből és szótárakból nem
mutatható ki ugyan, de mint Mándoky is megállapítja,
e szavak első előfordulása éppen a kunsági kiszámo-
ló versike.4 Tehát török szókészlettani szempontból is
igen fontos a kiszámoló versike legapróbb részletekig
menő vizsgálata.
Azonban mielőtt belemennénk a kiszámoló címben
szereplő bírem, íkem, öcsém stb. alakjainak jelentésta-
ni és alaktani vizsgálatába, előtte tekintsük át röviden
a kunsági kiszámolóvers különböző variánsait és azok
problémáját.
A kunsági kiszámoló vers – mint Mándoky írja – „…
az írásos forrásokban a kun miatyánknál jóval később
1 5
Ld. MÁNDOKY 1993, 72.
2 6
MÁNDOKY 1993, 15.
3 7
Ezek a szavak az első (1) számú variánsban üszök, szen-
neg és torcog-ként fordulnak elő.
4 8
Ld. MÁNDOKY 1993, 91.
bukkan fel, ezidőszerint legalábbis nem tudunk ko-
rábbi előfordulásáról, mint a XIX. század 40-es évei.
Ebből az időből két variánsa is van”.5 Azonban egyik
variánsnál sem lehet pontos keltezést találni. Az első
variáns egy karcagi szűcsmester mustrakönyvében ta-
lálható, ahová az 1841 utáni, de az 1848-as márciusi
eseményeket tárgyaló rész előtt jegyezte fel a szűcs-
mester. A másik legkorábbi szövegvariánst pedig Kun-
madarason valamikor 1844 folyamán egy közhasznú
feljegyzéseket tartalmazó kéziratos könybe jegyezték
fel.6 Több régi feljegyzésű szövegvariánsról egyelőre
nem tudunk. Azonban ez a két variáns Mándoky köny-
vében nincs közölve. Mint annak idején Mándoky, én
is csak remélni tudom, hogy a múzeumok régi kéz-
iratos könyveiből, feljegyzésekből még előkerülnek
ilyen szövegvariánsok.
Vannak azonban olyan szövegvariánsok is, amelyeket
a 20. század első és második felében gyűjtöttek össze
kunsági iskolák különböző szakkörei. Mándoky ezek
közül azokat, amelyek legkevésbé romlottak és az ál-
tala eredetinek vélt kun kiszámoló versikéhez hang-
tanilag legközelebb állnak, kiválasztotta és ezekből
hetet tüzetesen meg is vizsgált.7 (1–2. táblázat)
Mint alább majd látni fogjuk, a legjobban megőrző-
dött és az eredeti kun változathoz legközelebb álló
az 1. változat. Mándoky közlése szerint ezeken kívül
vannak még olyan variánsok is, amelyek „…a fentiek-
nél sokkal több értelmes magyar szót, egész értelmes
sorokat tartalmaznak, és csak halványan emlékeztet-
nek az eredeti kun szöveg hangalakjára”.8 Itt nyilván
azokról a változatokról van szó, amelyek – a bennük
levő kun szavak meg nem értése miatt – az idők során
szájról szájra járva és közben folyamatosan változva,
teljesen magyarossá alakultak át. Ez természetes is,
szinte törvényszerűnek mondható, hogy a kiszámoló
versikék gyakran saját utat járnak és azok idegen ere-
detű, vagy meg nem értett szavait idővel az aktuális
nyelv értelmes, vagy értelmetlen, de hasonló hangzású
MÁNDOKY 1993, 72.
MÁNDOKY 1993, 72–73.
Ld. MÁNDOKY 1993, 74–78. A 7. variánst maga Mán-
doky gyűjötte Karcagon.
MÁNDOKY 1993, 78.
441
Hakan Aydemir
szavaival helyettesítik. A fent idézett kunsági kiszá-
molók (3–7. változat) jó példák erre. Ha azonban az
eredeti vagy az eredetihez közel álló változatot nem
ismerjük, akkor kevés esélyünk van egy kiszámoló
vers megfejtéshez és/vagy rekonstruálásához. Így van
ez a kunsági kiszámoló versike esetében is. Egészen
1976-ig hiába próbálkozott a fenti kunsági kiszámo-
ló versvariánsok megfejtésével. Csak azután sikerült
neki megfejtenie és rekonstruálnia a kunsági kiszámo-
ló versikét, amikor 1976–1977-es Alma Ata-i tanul-
mányútjai során szinte ugyanazokat a sorokat tartal-
mazó két mondókára bukkant.9 (3–4. táblázat)
Mándoky ezen kazak mondókák közül az 1. változat-
ból a bilew-el kezdődő sort a 2. változatban a birim-el
kezdődő sorral kombinálva sikeresen rekonstruálta a
kunsági kiszámoló versike első 9 sorát. (5. táblázat)
Ráadás volt, hogy Mándoky rátalált egy Hőge Ist-
ván karcagi lakos által közölt karacsáji mondókára,
amelynek segítségével nemcsak megerősítette a bilew
(1. sor), egew (2. sor), bešik (5. sor) és ašïk (6. sor) ala-
kok rekonstrukcióit, de a 8. sorban levő senek ’favilla’
szót is sikerült rekonstruálnia.10
Itt természetesen egy sor fontos kérdés vetődik fel a
fenti rekonstrukcióval és magával a kunsági kiszámo-
ló versikével kapcsolatban.
Az első kérdés az, hogy valóban kun-kipcsak szarma-
zású-e a fenti kiszámoló versike? Erre biztonsággal
igennel válaszolhatunk, ugyanis az első és a második
sorban levő bilew ’fenykő’ és egew ’reszelő’ tipiku-
san kipcsak szavak és a szóvégi -ew világosan kipcsak
eredetre utal, mint ahogy ezt Mándoky is megállapí-
totta.11 A kun-kipcsak eredethez tehát nem fér kétség.
A második kérdés az, hogy hány alapvariánsa volt a
fenti kiszámoló versikének a Kunságban? Erre a kuta-
tás jelenlegi fázisában igen nehéz pontosan válaszolni,
ehhez meg kell vizsgálni a Mándoky által nem közölt
többi változatot is. A fenti kunsági változatok közül
azonban kettő, az 1. és 3. változat, a befejező sorait
9
MÁNDOKY 1993, 81–82., 84–85.
10
A karacsájok között 40 évet eltöltött Hőge István általt
közölt mondóka szövege a következő: 1. birden bileü, 2.
ekiden egeü, 3. üčden üčgül, 4. törtden töŋgek, 5. bešden
besik, 6. altïdan ašïk, 7. ǰetiden kašik, 8. segizden senek,
9. toguzdan tokmak, 10. ondan oymak, 11. buzdan tay-
mak, 12. abbel bilim, 13. čïksïn tiliŋ (MÁNDOKY 1993,
86). Hőge István szövegének hitelességét egy mahacska-
lai nyelvész is hitelesítette (ld. MÁNDOKY 1993, 88).
11
MÁNDOKY 1993, 82.
442
tekintve biztosan eltérőek lehettek. Ezt azért gondo-
lom, mert míg a legjobban megőrződött kunmadarasi
változat (1) a szencsíg ’te menj ki’ (< sen čïk ’ua.’)
sorral fejeződik be, addig a karcagi változat (3) befe-
jező során a kazán tebén (< ? kazan tüb+i+n ’az üst
fenekét’) szókapcsolatot látjuk. Hasonló szókapcsola-
tot látunk szóösszetétel formájában kazantu˙pte ’üst/
katlan fenekében’ (< kazan tüp+te)-ként12 a Mándoky
által gyűjtött dobrudzsai tatár kiszámoló vers 11. so-
rában is.
Mándoky a könyvében erről nem nyilatkozik ugyan,
de itt a dobrudzsai tatár alak támogatja, illetve meg-
erősíti azt, hogy a dobrudzsai tatár kazantu˙p (< kazan
tüp) és a karcagi kazán teb vagy kazán tebé (< kazan
tüb+i) egy és ugyanaz az szószerkezet, amelyeknek
’üst/katlan feneke’ a jelentése. A szószerkezet mindkét
szava, vagyis a kazán is és a tu˙b ~ teb is kimutatható a
14. századi Codex Cumanicusból; ld. CCI kazan ’Kes-
sel//üst; katlan’, CCI, CCG tüp, tüb ’Grund, Boden;
Fundament//fenék, alap’. A karcagi változatban (3) a
kazán tebén szerkezetet vagy egy jelöletlen birtokos
szószerkezetből, tehát ’üst/katlan feneke’ jelentésű
kazan tüp-ből, vagy pedig egy jelölt birtokos szószer-
kezetből, tehát ’üstnek/katlannak a feneke’ jelentésű
kazan tüpi-ből könnyen magyarázhatjuk. Mindkét
elemzés egyaránt lehetséges, de a karcagi változat
kazán tebén szószerkezetében a tebén szóvégi -n-je
miatt, amely itt török tárgyragnak tűnik, sokkal va-
lószínűbbnek tartom a kazan tüpi értelmezést. Ennél
többet egyelőre nem lehet erről mondani. Ezek alapján
úgy tűnik, hogy a kunsági kiszámoló versikének lega-
lább két kun nyelvű változata lehetett, amelyek eltérő
módon fejeződtek be. A későbbiekben esetleg a most
még nem ismert többi változat vizsgálatával e kérdés-
ben újabb információkhoz lehet jutni.
A harmadik kérdés az, hogy a Mándoky által nem re-
konstruált 10–14. sorok rekonstruálására egyáltalán
van-e lehetőség? Válaszom erre egyelőre csak részben
van, ugyanis a 10–11. sorokat egyelőre nem, de az
utolsó három sort, vagyis a 12–14. sorokat analógiák
alapján biztosan lehet rekonstruálni. Ami ezeket illeti,
Mándoky annak idején analógiák híján jobbnak látta,
ha nem rekonstruálja őket. A törökországi analógiák
alapján azonban ezen sorok kétséget kizáróan rekonst-
ruálhatók. A törökországi gyermekirodalomból ismert
következő kiszámoló versike 5–6. sora teljesen meg-
12
Itt a +te a török lokativusi (helyhatározói) esetrag.
 Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez
egyezik a kunsági kiszámoló versike 1. verziójának
utolsó három sorával. (6. táblázat)
A törökországi alçık / balçık / sen çık! formulának
mind rövid kiszámoló versikeként, mind pedig külön-
böző kiszámoló versikék záróformulájaként kiegészí-
tésekkel kibővített (pl. sana dedim ’neked mondtam’,
saydım ’kiszámoltam’, durma ’ne állj meg’, sen dur
’te maradj meg’, gel sen ’te gyere el’ stb.) számos vál-
tozata is létezik. (7–8. táblázat)
Mint látható, a kunsági alcsík / balcsík / szencsíg! és
a törökországi alçık / balçık / sen çık! záróformulák
kétséget kizáróan azonosak, vagyis mindkét esetben
ugyanarról a záróformuláról van szó. Ezen azonosság
természetesen nemcsak a magyarországi kun nyelv
kutatása szempontjából izgalmas és fontos, hanem
általános turkológiai és török művelődéstörténeti vo-
natkozása is van. Ugyanis ezzel nemcsak a kunsági
kiszámoló versike keletkezésére, alaktani rétegződé-
sére, hanem ezen záróformula archaikusságára vonat-
kozóan is érdekes és értékes információkat nyerünk.
Erre a kérdésre alább visszatérek majd.
Mint a már fentebb említett üzük (~ üzik), senek, tor-
suk (~ torsïk) szavak, úgy a kunsági záróformula alčik
szava sem mutatható ki az ótörök és a középtörök
nyelvemlékekből, de mint archaizmus megőrződött
a kunsági kiszámoló versikében, a kipcsak nyelvek
közül pedig egyedül a karacsáj-balkárban ugyanilyen
hangalakban és ’[játszó]-bokacsont’ jelentésben.13 Ezt
az alčik szót látjuk az oroszban is mint török jöve-
vényszó (ld. orosz альчик ua.).
A játszó-bokacsont a belsőázsiai népeknél a boka-
csont-játék egyik nélkülözhetetlen és alapkelléke. Tö-
rökország különböző területein, de természetesen Bel-
ső-Ázsia más török népeinél és a mongoloknál is igen
közkedvelt ez a játék, amelynek különböző verzióit
mind gyerekek, mind pedig felnőttek egyaránt játszák.
Amit Farkas Ottó a mongol csigacsontjátékokra vo-
natkozóan ír, vagyis „a gyermekek körében [...] vitás
kérdésekben vagy osztozkodásra alkalmat adó hely-
zetekben sorshúzás helyett egy-egy csigacsont-játsz-
mában döntik el az alkalom igazságát” 14 érvényes a
török népekre is.
Úgy gondolom, hogy a kunsági záróformula alcsík /
balcsík / szencsíg! valamint annak a törökországi vál-
13
Vö. Karacsáj-balkar alčik ~ ašık ‘ua.’
14
FARKAS 1987, 59.
tozata alçık / balçık / sen çık! is eredetileg egy ilyen,
vagy hasonló játéknak a formulaja, illetve kiszámoló-
ja lehetett és később kombinálódva más kiszámolók-
kal vagy mondókákkal (pl. az itt megvizsgált a birim,
ikim-félékkel) azok záróformulájává vált. Az alčik
’[játszó-]bokacsont’ jelentése és az ismeretlen jelen-
tésű balcsik15 szó jelentése pedig az idők folyamán (és
a bokacsont-játékot nem ismerő gyerekek nyelvében)
teljesen elhomályosodott, ugyanis ez a két szó a török-
országi ember számára ma már érthetetlen.16 Tehát ez
a formula egy külön és csakis a bokacsont játékokra
hásznált kiszámoló lehetett az elején, ugyanis erre utal
maga az alčik szó is, amelynek eredeti ’[játszó-]boka-
csont’ jelentése az idők folyamán elhomályosult. Ezt
látszik alátámasztani az is, hogy a fent idézett törökor-
szági példákat (11–14) — tehát Al çık / Bal çık / Sana
diyorum / Sen çık!-ot és Al çık / Bal çık / Aradan / Sen
çık!-ot — ma önmagában is a „játékból való kizáráson
alapuló kiszámoló”-ként használják.17
A fenti gondolatmenet átvezet minket a negyedik
kérdéshez, vagyis ahhoz, hogy a kunsági és a kazak
kiszámoló versikék birim ~ bérem, ikim ~ ékem stb.
szóalakjait alaktanilag valóban első személyű birto-
kos személyragnak, vagyis ’egyem’, ’kettőm’-ként
kell-e értelmezni, mint azt Mándoky és az ő nyomán
mások is gondolták.18 Erre azonaban nemmel kell
válaszolni, mert szinkron és diakron adatok egyér-
telműen arra mutatnak, hogy itt nem első személyű
birtokos személyragról, vagyis nem az +(X)m-ről, ha-
nem a törökség bolgár-török ágában elterjedt ősi +(I)
15
Itt a kiszámolóbeli balcsik szó első látásra azonosnak tűn-
het a török balçık ’latyak’ szóval, de véleményem szerint
ez csak egy látszólagos egyezés. Azt tartom valószínűnek,
hogy a balcsik szó egy összetétel és anatólia egyes részein
a bokacsont játekoknál ismert bal és çik terminusokból állt
össze; tehát magyar balcsik ← török *balčik < bal+čik
< DS bal ’gyerekek által játszott bokacsontjátékban hasz-
nálatos bokacsont girbe-görbe oldalai’ + DS čik ’a boka-
csontnak gödrös oldala’. Mivel a balçik szó jelentése elho-
mályosult, így a jelen dolgozatban egyelőre célszerűbbnek
tartom ezt a szót nem lefordítani. Ennek a kérdésnek bő-
vebb kifejtésére egy külön tanulmányban kerül majd sor.
16
Éppen ezért a fenti 11–14. számú példáknál ezen két szót
(tehát Al çık és Bal çık-ot), illetve azok çık szótagját egyes
szám harmadik személyű felszólító alakként, vagyis çık!
’menj ki!’-ként értelmezték félre és külön írták.
17
A vizsgált kunsági kiszámoló versike és törökségi pár-
huzamainak rétegződését, illetve tipológiáját ábrázoló
sémát ld. a dolgozat végén.
18
TORMA 1999, 92–93.; KAKUK 1993, 313–315.
443
Hakan Aydemir
m sorszámképzőről van szó. Az alábbi baskir és tatár
példák is alátámasztják ezt, amelyekben az +m kép-
zőt helyesen nem egyes szám első személyű birtokos
személyragnak értelmezik. De ezt erősítik a volgai
(13–14. század) és dunai bolgár-török nyelvemlékek-
ben (8. század) előforduló birim ’az első’ (< *bir+im
> kunsági, kazak birim, baskir és tatár bĭrem,19 török-
országi török20 birim), wečim, večim ’a harmadik’ (<
*üč+im > kunsági üčüm/üčim, kazak üšim, ttö. üčüm,
baskir ösem, tatár öčem) stb. sorszámnevek is, ame-
lyekre alább majd röviden visszatérek. Előtte azonban
tekintsük át sorrendben a baskir, tatár és törökországi
példákat:
(15) „Берәм – бәрәм, икәм-китәм, өсәм-сәсәм,
дүртәм-төртәм, бишәм-бешәм, алтам-ватам,
етәм-этәм, ауыр балтам, алтын балтам” (bas-
kir).21
’Один – кину, два – уйду, три – разбросаю, четы-
ре – толкну, пять – распеку, шесть – сломаю, семь
– толкну, мой тяжелый топор, мой золотой топор’
(orosz fordítása).
Mint látható, a baskirok nem tudtak mit kezdeni a fenti
számnevek +әм (= +äm) képzőjével, mivel ez a képző
a baskir számneveknél csak ebben az egyetlen eset-
ben fordul elő, és ezért egyszerűen csak tőszámnevek-
kel (один ’egy’, два ’kettő’…) fordították le azokat
oroszra, de ezeket sorszámnévként is értelmezhetjük:
(16) ’Először – odavágom, másodszor – megyek/eltá-
vozom, harmadszor – szétszórom, negyedszer – meg-
lököm, ötödször – meg-/leszidom, hatodszor – szét-
töröm/szétzúzom, hetedszer – eltolom, nehéz báltam,
arany baltam’.
A tatár példa, amit kiszámolónak tartanak, a Muha-
metšin és Hakimzjanov szerzőpáros által az 1987-ben
kiadott és a volgai-bolgár síremlékekről szóló köny-
vében található:22
(17) „Берәм-берәм, икәм-икәм, өчәм-өчәм, дүртәм-
дүртәм, бишәм-бишәм, алтан-алтан – авыр бал-
там...”.23
19
A baskir és tatár bĭrem alakban az ĭ egy redukált i-nek
felel meg. Technikai okok miatt itt ezt az i-t pont nélkül
kell írnunk.
20
A következőkben = ttö.
21
XISAMITDINOVA 2010, 53.
22
MUXAMETŠIN – XAKIMZJANOV 1987, 67.
23
алтан-алтан ’hat-hat’ < алтам-алтам alakra megy
vissza; ehhez vö. a tatár modókabeli алтам alakot.
444
’Один-один, два-два, три-три, четыре-четыре, пять
– пять, шесть – шесть, тяжелый топор ...’.24
’Egy – egy, kettő – kettő, három – három, négy – négy,
öt – öt, hat – hat, nehéz baltam…’.
Mint látszik, a tatár kiszámoló versike a fenti baskir
mondókának egy másik verziója. A szerzőpáros fenti
orosz fordítása helyesnek mondható, mivel az +әм (=
+em) képző páros (…+әм – …+әм) előfordulásainál
jelentéstani okok miatt nehéz, vagy nem is lehet más-
képpen lefordítani. A szerzőpáros felismerte az +әм
képzőt és helyesen megjegyzik, hogy a fenti tatár ki-
számolóban a számneveknél az +әм „egymásutánisá-
got” fejez ki és azonos a dunai bolgár večem [večim]
’harmadik’ (< *üč+im), toutom [töütöm] ’negyedik’ (<
*tö:rt+im) stb. alakok +(I)m sorszámképzőjével.
Természetesen ugyanerről a sorszámképzőről van szó
a törökországi eseteknél is. Nem is lehet egyebként
másképp értelmezni, mert a történeti és modern török
nyelvekben a tőszámneveket egyes szám első személy-
ben nem lehet birtokos személyragozni. A törökországi
példák mindkét formában, vagyis mint a baskir esetben
is egyenként (tehát birim / ikim / stb.-ként), és mint a
tatár esetben párosítva is (vagyis birem – birem / ikem
– ikem-ként) több gyerekjátékban és mondókában is
előfordulnak (ld. alább a 18–22. sz. példákat). Itt a ta-
tár bĭrem-bĭrem / ikem-ikem (= Берәм-берәм / икәм-
икәм) és a törörökországi birem – birem / ikem – ikem
teljes mértékű azonossága alapján nem lehet alaptala-
nul azt állítani, hogy a törörökországi változatok elter-
jedése többek között az Anatóliába is betelepető Arany
Horda beli kun-kipcsakoknak köszönhető. Ennek a tör-
téneti hátteréről alább a dolgozat végén esik majd szó.
A törökországi példáknál a páros előfordulásokat nem
lehet lefordítani, mert ezek csak rímpárokat alkotnak
és nincs jelentésük. De nemcsak ezeket, hanem a mon-
dókák vagy kiszámolók egyes részeit sem, mert azok
többnyire rímpárokat alkotó, egyebként értelmetlen és
értelmezhetetlen szótagokat tartalmaznak. Ime néhány
példa:
(18) birem birem – ikem ikem / kamçı boylu kara di-
ken…25
24
MUXAMETŠIN – XAKIMZJANOV 1987, 67.
25
A közép-anatóliai Nevşehir város Hacıbektaş járásá-
nak Kösektaş falujából van adatolva, ehhez ld. http://
www.kosektas.com/?Syf=15&cat_id=110&baslik_
name=U2FsbGFuZ3XDpyAtIERyLiBTYWxpbSDD-
h2VsZWJp
 Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez
(19) birem birem – ikem ikem / hamsi bıyık kara diken
/ tomruk götlü doşgile / salla bunu çek şunu26
(20) Birem birem / İkem ikem / Demir diken / Ayna
kuran / Zurna çalan / Halp hulp / Altın top / Bundan
başka / Oyun yok / Çıt mıt / Nerden geldin / Ordan
çık27
(21) Birem ikem / Kamçi dikem / Saram sakiz / Do-
ram dokuz / Tamam otuz28
(22) Birim birlik / ikim ikilik / üçüm gözlük / dördüm
döne / beşim beşik / …29
(23) Birim birlik / ikim ikilik / üçüm üçlük / ……… /
dokuzum durak30
A fentiek alapján egyértelművé válik, hogy a kunsági,
a kazak, a baskir és a törökországi kiszámoló versikék
vagy mondókák birim, ikim stb. alakjait bolgár-török
sorszámképzős szóalakoknak kell tekintenünk és en-
nek megfelelően ezeket sorszámnévnek, vagyis ’(az)
első’, ’(a) második’ stb.-ként kell értelmeznünk. Ezek
alapján a kunsági kiszámoló versikét a törökországi
analógiák segítségével kiegészítve a 9. táblázat szerint
rekonstruálhatjuk és értelmezhetjük.
Befejezés gyanánt és ahhoz, hogy megértsük, hogyan
is kerültek a birim, ikim stb. szóalakok a kunokhoz,
kazakokhoz, tatárokhoz, baskirokhoz és törökországi
törökökhöz, egy rövid történeti kitérőt kell tennünk.
Mint ismeretes a volgai bolgárokat a 10. századtól
említik a muszlim források, akik a 10. század elejé-
től a mongol hódításig (1236) a Volga–Káma össze-
folyásának vidékén egy virágzó birodalmat hoztak
létre. Sőt a birodalmuk a tatárjárás előtt Kelet-Európa
26
Az északkelet-anatóliai Giresun városból van adatolva:
http://www.eksisozluk.com/show.asp?t=anlams%C4%
B1z%20tekerlemeler.
27
A nyugat-anatóliai Izmir városból van adatolva, ld. http:
//www.delinetciler.net/forum/cocuk-oyunlari/136942-
unutulmus-cocuk-oyunlari.html.
28
Isztambulból van adatolva, ld. http://www.zihnisinir.
com/ZSU/tr/defsayfa.asp?sid=31.
29
A közép-anatóliai Yozgat város Sorgun járásából van
adatolva, ld. http://www.sorgun.bel.tr/index.php?modu-
le=modul_tek&modul=127&cat=452.
30
Az északkelet-anatóliai Rize város Ardeşen járásából
van adatolva, ld. http://www.webhatti.com/komik-sey-
ler/553941-1-dir-1-oyunu-nasil-oynanir.html.
egyetlen muszlim hatalmává vált. A mongolok 1236-
os Európa elleni támadásának viszont ők lettek az első
áldozatai, amelynek következtében a volgai bolgárok
betagozódtak az Arany Horda államába. De nemcsak a
volgai bolgárok, hanem a kipcsak–törökök is behódol-
tak az Arany Horda-i mongoloknak. Az Arany Horda
uralma alatt újraszerveződött kipcsak törzsszövetséget
pedig különböző török törzsek és néptöredékek alkot-
ták, mint például kunok, besenyők, baskirok, stb. Az
Arany Horda ezen olvasztó tengelyében aztán nyel-
vileg is és kultúrálisan is elkipcsakosodtak a volgai
bolgárok. A kipcsak nyelvek több tucat bolgár-török
jövevényszava ennek az asszimilációs folyamatnak az
emlékét őrzi. Minden valószínűség szerint eredetileg
a bolgár-török számrendszerhez tartozó birim, ikim
stb. szóalakok is (esetleg az őket tartalmazó mondó-
kák és/vagy kiszámolókkal együtt) ezen asszimilációs
folyamatok következtében kerültek be a kun-kipcsak
népekhez.
Az Arany Horda-i népek nagy részét azonban a mon-
golok áttelepítették Hvárezmbe, nagyjából a mai
Üzbegisztán és Kazahisztán területére. Az ide került
kun-kipcsakok hozzájárultak a vidék etnikai képének
kialakításához, többek között a kazahokéhoz is. Nem
lenne helytelen tehát azt gondolni, hogy a kazah mon-
dóka 2. változatának bolgár–törökös birim, ikim stb.
szóalakjai az odatelepült Arany Horda-i kunok révén
került a kazahokhoz. De ugyanezek az Arany Horda-i
kunok hozhatták a kunsági kiszámolóverset maguk-
kal, mint az egykori bolgár–török–kipcsak együttélés
emlékét, amely átöröklődött korunkra is. A törökor-
szági előfordulásait pedig azoknak az Arany Horda-i
kun-kipcsakoknak köszönhetjük, akik – mint már ko-
rábban egy másik tanulmányomban is kimutattam31
– folyamatosan és több hullámban vándoroltak be
Anatóliába. Ezzel a történeti kitérővel úgy gondolom,
egyértelművé válik a történeti háttér is.
Befejezésként az 1. ábra bemutatja a vizsgált kiszámo-
ló versikék és mondókák rétegződését és keresztező-
dését, valamint azok tipológiáját hivatott provizoriku-
san ábrázolni.
31
AYDEMIR 2005, 23., 8. lj.
445
Hakan Aydemir

Irodalom
AKIN 2010 Akın, T. B.,: Tekerlemelerden Secmeler. Çocuklara Temel Eserler 1. Istanbul 2010.
AYDEMIR 2005 Aydemir, H.: The main pillars of the Turkic rhotacism-zetacism, I. Samiz, samir-, samri-,
semre-. Studia Etymologica Cracoviensia 2005/10 (2005) 15–34.
DS Türkiye’de Halk Ağzından Derleme Sözlüğü 1-12. Türk Dil Kurumu. Ankara 1993.
FARKAS 1987 Farkas O.: Mongol csigacsont játékok. Keletkutatás 1987 Ősz (1987) 49–61.
XISAMITDINOVA 2010 Xisamitdinova, F. G.: Mifologičeskij slovar’baškirskogo jazyka. Мoskva 2010.
KAKUK 1993 Kakuk Zs.: (Könyvismertetés) Mándoky Kongur István. A kun nyelv magyarországi em-
lékei (Kumanische Sprachdenkmäler in Ungarn). Journal of Turcology 1 (1993/2) 1993,
305–325.
BASKAKOV 1951 Baskakov, N. A.: Karakalpakskij jazyk I. Materialy po dialektologii (teksty i slovar’).
Izdadel’stvo Akademii Nauk SSSR. Moskva 1951.
MÁNDOKY 1993 Mándoky Kongur I.: A kun nyelv magyarországi emlékei. Keleti örökségünk I. Sajtó alá
rendezte: Ökrösné Bartha Júlia. Karcag 1993.
MUXAMETŠIN – XAKIMZJANOV 1987 Muxametšin, D. G. – Xakimzjanov, F. S.: Ėpigrafičeskie pamjatniki goroda
Bulgara. Kazan’ 1987.
TORMA 1999 Torma J.: Bérem bélő, Íkem ígő ...: Mándoky Kongur István emlékére. Karcag 1999.

(1) bérem bélő (2) bírem bellő (3) bérem bellő (4) vírem velő
ékem égő íkem ígő ekém elő íkem ígő
öcsém üszök ecsém eszi este eszünk ecsém eszik
kertem tücsök törvin teszi halesz veszünk törve teccik
becsém becsek bessem bessi télre teszünk álla vásik
állam hasad áta láta álla málla gyepre vetik
csettem csetteg sétre csétre gyettem gyette szegre szendík
szegzem szenneg szegre szerre szeggem szenne toboz tórcok
togzom torcog tózom torcog toboz doboz kónom kacska
hónom hagyta kónyi kacski kunom kaska gyóvor kapta
gyűrűm kapta csupa tapsi győri laska adassík felesíg
alcsík se nem nagy erepés terepés egymást szeressík
balcsík se nem kicsi kazán tebén32 kardalés (Karcag)
szencsíg te menj ki (Karcag)
(Kunmadaras) (Karcag)
32

1. táblázat

Vö. a dobrudzsai tatár kiszámoló versikében kazantu̇ pte.., ld. MÁNDOKY 1993, 79.
32

446
 Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez

(5) berrem berrő (6) bírem bellő (7) erre mentem

ekkem eggő íkem ígő ékem vettem
iccsem izzeg este eszik este vittem
kertem tőzeg tűrbe tűrik törve tettem
beskem besket beske besik becsembeltem
atta lássuk anapé kanapé attalaska
csetém csette citapé csetepé szengeleske
szeggel szélen szette vette teremtette togza torca
togza torcag kinek vette levetette komma kacska
kullon masta itt van hé kövér tapsi enikecsi
gyéren tapcsa te menj ki toroté karaté keresd hé
tenemícc menemícc (Kunmadaras) (Karcag)
te kimícc
(Kisújszállás)

2. táblázat

(8) (1. kazak változat)33 (Mándoky fordítása)

33
1. Bir degeniŋ – bilew
2. Eki degeniŋ – egew
3. Üš degeniŋ – üski
4. Tört degeniŋ – tösek
5. Bes degeniŋ – besik
6. Altï degeniŋ – asïk
7. Žeti degeniŋ – želke
8. Segiz degeniŋ – serke
9. Togïz degeniŋ – torka
10. On degeniŋ – oymak
11. On bir kara – žumbak
1. ’Egyet mondottad – fenykő
2. Kettőt mondottad – reszelő
3. Hármat mondottad – fúró
4. Négyet mondottad – ágy
5. Ötöt mondottad – bölcső [!]
6. Hatot mondottad – bokacsont
7. Hetet mondottad – tarkó
8. Nyolcat mondottad – herélt kecskebak
9. Kilencet mondottad – selyem
10. Tizet mondottad – gyűszű
11. Tizenegy[et], lásd – [egy] találoskérdés’

(2. kazak változat) (Mándoky fordítása)

1. Birim – bir 1. ’Egyem – egy
2. Ekim – eki 2. Kettőm – kettő
3. Üšim – üš 3. Hármom – három
4. Törtim – tört 4. Négyem – négy
5. Bešim – beš 5. Ötöm – öt
6. Altïm – altï 6. Hatom – hat
7. Žetim – žeti 7. Hetem – hét
8. Segizim – segiz 8. Nyolcom – nyolc
9. Togïzïm – togïz 9. Kilencem – kilenc
10. Onïm – on 10. Tizem – tíz
11. On birim 11. Tizenegyem –
12. Oni tapšï 12. Azt találd csak ki
13. Ay, künim 13. Hold[am], napom’

3–4. táblázat

33
Ugyanez a kiszámoló versike kis eltéréssel a karakalpakoknál is megtalálható, ld. BASKAKOV 1951, 90.

447
Hakan Aydemir

(9) (Kunmadaras) (Mándoky rekonstrukciója) (Mándoky fordítása)

1. bérem bélő 1. birim bilew 1. ’egyem – fenykő,
2. ékem égő 2. ekim egew 2. kettőm – reszelő,
3. öcsém üszök 3. üčüm (üčim) üzük (üzik) 3. hármom – nemeztakaró-nemez,
4. kertem tücsök 4. törtüm (törtim) töšek 4. négyem – fekhely,
5. becsém becsek 5. bešim bešik 5. ötöm – bölcső,
6. állam hasad 6. altïm ašïk 6. hatom – játszó (juh-)bokacsont,
7. csettem csetteg 7. ǰetim …… (nincs rekonstruálva) 7. hetem – ……
8. szegzem szenneg 8. segizim senek 8. nyolcom – favilla,
9. togzom torcog 9. toguzum torsuk 9. kilencem – bőrtömlő,
10. hónom hagyta 10. …… (nincs rekonstruálva) 10. ………………
11. gyűrűm kapta 11. …… (nincs rekonstruálva) 11. ………………
12. alcsík 12. …… (nincs rekonstruálva) 12. ………………
13. balcsík 13. …… (nincs rekonstruálva) 13. ………………
14. szencsíg 14. …… (nincs rekonstruálva) 14. ………………’

5. táblázat

34
(10) (török)34 (fordítása)
35

36 1. Bir iki 1. ‘Egy két

2. Kurnaz tilki 2. Ravasz róka
3. Fındık, fıstık 3. Mogyoró, pisztácia
4. Kadifeden yastık 4. Bársonyparna
5. Alçık balçık 5. [játszó]-bokacsont, balçık
6. Sen çık 6. Te menj ki!’

6. táblázat

(11) Al çık bal çık. (12) Al çık bal çık.

Sana diyorum Aradan önce
sen çık! 35 sen çık! 36
‘Al çık bal çık. ‘Al çık bal çık.
Néked mondom A sorból először
te menj ki!’ te menj ki!’

7. táblázat

34
Ez a kiszámoló versike a nyugat-törökországi Manisa város Turgutlu járásából van adatolva, ld. (ELÇIN 2010, 593).
Ugyanez a verzió ismeretes az északkelet-törökországi Giresun városában is.
35
AKIN 2010, 7.
36
AKIN 2010, 7.

448
 Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez

(13) Edin nene, Enin nagymama (14) Fındık fıstık, Pisztácia, mogyoró
Bedin nene, Bedin nagymama Kadife yastık. Bársony párna.
Suya düşmüş, Vízbe eset bele Amanın yenge, Jaj nénikém
Kadın nene! Az aszzony nagymama! Ben yapmadım, Nem én tettem
Al çık, bal çık. Al çık, bal çık. Horoz yaptı. A kakas tette
Sen dur, Te maradsz, Al çık, bal çık, Al çık, bal çık,
Sen çık! 37 Te menj ki! Saydım sen çık.38 Kiszámoltam, te menj ki!

8. táblázat

(24) (Kunmadaras) (rekonstrukciója) (fordítása)

1. bérem bélő 1. birim bilew 1. ’Az első – fenykő,
2. ékem égő 2. ekim egew 2. A második – reszelő,
3. öcsém üszök 3. üčüm (üčim) üzük (üzik) 3. A hármadik – nemeztakaró-nemez,
4. kertem tücsök 4. törtüm (törtim) töšek 4. A négyedik – fekhely,
5. becsém becsek 5. bešim bešik 5. Az ötödik – bölcső,
6. állam hasad 6. altïm ašïk 6. A hatodik – [játszó]-bokacsont,
7. csettem csetteg 7. ǰetim …… 7. A hetedik – ……
37
8. szegzem szenneg 8. segizim senek 8. A nyolcadik – favilla,
9. togzom torcog 9. toguzum torsuk (torsïk) 9. A kilencedik – bőrtömlő,
38
10. hónom hagyta 10. ……………… 10. ………………
11. gyűrűm kapta 11. ……………… 11. ………………
12. alcsík 12. alčik 12. [játszó]-bokacsont
13. balcsík 13. balčïk 13. balcsik
14. szencsíg 14. sen čïk 14. Te menj ki!’

9. táblázat

37
AKIN 2010, 54.
38
AKIN 2010, 63.

449
Hakan Aydemir

Ősi kiszámoló

1. típus 2. típus

birim ……… alčik

ikim ……… balčïk
……… sen čïk!
(bolgár-törökös) (korai török)

3. típus 4. típus 5. típus

birim (záróformulaként (záróformulaként

ikim ……… megőrződik) megőrződik)
……… + birim ……… bir iki
kazan tübi+n ikim ……… kurnaz tilki
(karcagi) ……… + ……… +
alčik alçık
balčïk balçık
sen čïk sen çık!
(kunmadarasi) (ttö.)

6. típus 7. típus

(megkettőzik) (beleékelődik egy elem)

birem – birem alçık
ikem – ikem balçık
+ + saydım / sana diyorum / stb.
(különböző verziók) sen çık!
(ttö., tatár) (ttö.)

8. típus

(a 7. típus egyéb kiszámolók

záróformulájává válik)
egyéb záróformula
+
a 7. típus

1. ábra

450