József Attila

PERC

Dalol a madársereg,
hogy az erdő zeng belé,
maszatos parasztgyerek
inal a folyó felé.

A nap is süt melegen,

tüzesíti a leget,
nem is látni az egen
pici keskeny felleget.

A parasztgyerek hevül,
a folyóparton ledül,
homokon gurul tovább,

kavicsot fog, jó lapost,

a folyóba dobja most
s fütyörészve áll odább.

(1922)

Tizenhét éves volt József Attila, amikor ezt a versét írta. A látvány, amelyet versbe foglalt,
oly életszerű, mintha filmre vették volna.

A vers műfaja életkép. Az életkép pillanatnyi jelenetet rögzít.

A versnek már a címe jelzi, hogy a jelenet, amelyet megörökít, mindössze egy percig tart.
Hangulata meghitt, ezért rokon az idillel. A különbség a hangulat fokozatában van: az idill
boldogságot áraszt, mely az egész életet áthatja, az életkép inkább csak egy derűs pillanatot
mutat be. Pillanatképnek is nevezhető.

József Attila versében összhangban van a parasztgyerek a természettel, a madarak énekétől

zengő erdővel, a napos éggel és a hűsítő folyóval. Mozdulatai — hempergés a homokon,
kőhajítás a folyóba — gondtalanságot fejeznek ki.

A vers formája: szonett. Az olasz eredetű, tizennégy soros vers magyarul „kis dal”. A cím —
a Perc — nemcsak a jelenet rövidségére, hanem a vers rövid időtartamára is utal. Ha hangosan
elmondjuk, még egy percet sem vesz igénybe.

A szonett általában időmértékes, jambikus vers, melynek rímelése különféle kötöttségekkel

fordul elő, pl.: ABBA ABBA CDC CDC; az első két versszak nemcsak ölelkező, hanem
keresztrímes is lehet: ABAB ABAB stb. A sorok szótagszáma az olaszoknál rendszerint 10 és
11, a franciáknál lehet 12 és 13, de más változata is lehetséges. A Perc — játékosságát
fokozva — a szokásosnál rövidebb sorokból áll.

Szonett

(ol., hangzatka), kisebb lírai kötelményalak, melyben meg van határozva, hogy az egész vers
14 sorból álljon; az egész vers 4 strófa, a két első négysorú (quatraine), a két utolsó
háromsorú. Igy a vers két félre válik, melyek nem egyenlő alkatúak. Az első két szak rímje
ölelkező s mind a két szakban ugyanaz (abba abba), a két másik strófa rímje lehet páros,
kereszt- és páros stb. (cc dd ee, vagy cd cd ee, vagy cde cde stb.). A sorok az olaszban 11 és
10 szótagúak a rímek szerint váltakozva, a németben és nálunk ötös és hatodfeles jambusok
(van trocheusi szonett is). A szonett tartalmilag is körülbelül 4 tételből áll, melyek közül a két
utolsó bizonyos ellentétben áll a két elsőhöz. Az egész forma nagyon alkalmas arra, hogy a
dal belső kompozicióját kerekké tegye. A rímekben gazdag olasz és francia nyelvben igen
gyakori. A provencei költészetben keletkezett és a XIII. sz. közepén került Olaszországba,
ahol Fra Guissone d'Arezzo adta meg szabályszerü formáját; a legnagyobb olasz
szonettköltők Petrarca és Dante. Divatos lett azután Franciaországban és Angliában
(Shakespeare) és másfelé az európai irodalmakban és a körülményekhez képest
módosulásokat is szenvedett. A németeknél Opitz kedte meg, de csak Bürger formálta ki;
Goethe is írt jeles szonetteket, valamint a romantikus iskola hívei. A mi költőink közt először
Faludinál van szonett- féle költemény (a Pipadal), melyet ő olasz mintára írt. A második
szonett Csokonainál tűnik fel, Bürger után. Kazinczy írta az első szonettet oly formában,
aminőben aztán megállapodott nálunk, t. i. az ötös és hatodfeles jambusban. Szemere Pál volt
az első érzelmesebb szonettköltő. A század elején rendkívül nagy divatban volt. Kazinczy a
magyar nyelv és költészet diadalának tekintette, mikor sok évi kísérletezés után első szonettje
létrejött, akkor Berzsenyi is ódával üdvözölte. Kölcsey is sürgette a szonettírást, Kisfaludy
Károly is írt szonetteket. Azonban később elfordult tőle az ízlés, s többek közt Berzsenyi
hevesen kikelt ellene. Egy-egy szonettet újabban is írtak (Tompa, Arany stb.).

A szonettet világdivattá Petrarca tette (XVI. században).

Kazinczy írt először szabályos magyar szonettet. Amúgy a magyar irodalomban nehezen
virágzott ki. Itt-ott kísérleteztek vele, de általánosan elterjedt a XX. század elején lett.

A szonett 4 szakaszból álló vers, 14 sorból áll.

4 + 4 + 3 + 3 = 14 sor.
Az első két szakasz egy rímrendszert alkot, a második két szakasz egy másik rímrendszert.
Az első két szakasz a szonett oktávája, a második két szakasz a szonett tercinája (vagy
tercettje).
(Egyes költészettani elméletek szerint az oktáva és a tercina közt gondolati ellentétnek, vagy
fokozásnak kell lennie...)
Eredeti rímképlete, ahogy annak idején kialakult: abba abba cdc dcd.
Vagyis két ölelkező rím, melyben a két szakasz külső sorai egymással is összerímelnek, s a
belső rímek is egymásra csengenek, majd utána két tercett, melyekben a rímtelen sorok
összerímelnek a másik szakasz rímelő soraival, vagyis tercinát alkotnak.
Később megjelent rímképlet: abba baab.
Petrarcánál már megtalálható rímképlet: abab abab, tehát két keresztrím ugyanazokkal a
rímekkel, s ugyanakkor már a tercinában is módosulni kezd a rímképlet, pl: abab abab cdc dee
Érdekes rímképlet pl.: ababbcbccdcdee.

Csak akkor szonett, ha:

1. tizennégy soros
2. a sorok ugyanahhoz a sortípushoz tartoznak
3. az oktáva és a tercina egy-egy zárt rímrendszert alkot, tehát az oktáván 2, a tercinán 2 vagy
3 rím vonul végig.

Nem igazi szonett:

1. a toldott szonett, amely a 14 sor után még egy, kettő, vagy három sort tesz,
2. a Shakespeare-szonett, melynek rímképlete: abab cdcd efef gg
(Shakespeare remekműveket írt ebben a formában, beletartozik a szonett történetébe, de nem
igazi szonett)
3. ahol az oktáva két szakasza nem azonos rímekből áll (abab cdcd eef ggf)

A francia szonettben kötelező a rímek nemeinek váltakozása. Az olaszban általában

nőrímeket használnak, az angolban általában férfirímeket.
Az olasz szonettek általában 11 szótagos sorokból állnak, a francia szonettek
alexandrinusokból épülnek, vagy nyolc (női néma e-vel 9) szótagos sorokból. Az angol
szonettek tiszta ötös jambusok.

Magyar költészetben három sortípust használnak:

1. négyes-ötödfeles jambust
2. ötös-hatodfeles jambust (u - | u - | u - | u - | u -) vagy: (u - | u - | u - | u - | u - | -)
3. nibelungizált alexandrinust.

A szonettforma továbbfejlesztéséből alakult ki a szonettkoszorú. Ez egy 15 szonettből álló

versciklus, tehát összesen 210 sor... Valójában több formája is van, nálunk elterjedt
formájának iskolapéldája: József Attila: A Kozmosz éneke c. verse... Minden következő
szonett első sora azonos az előbbi végső sorával. Az első 14 szonett külön-külön zárt egész
vers, a tizenötödik, az ún. mesterszonett az előbbi 14 szonett első soraiból áll, mintegy
összefoglalása az egésznek, s maga is önálló, zárt szonett.