Falazat

BUDAPEST MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
Építőmérnöki Kar
Hidak és Szerkezetek Tanszéke
FALAZOTT SZERKEZETEK TERVEZÉSE

az ENV 1996-1-1:1995 EUROCODE 6 szerint
Segédlet kizárólag oktatási célra
Összeállította: Dr. Varga László
Budapest, 2001. május hó

Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint
TARTALOM
1. A tervezés alapjai............................................................................................................... 3
1.1 Feltételezések............................................................................................................... 3
1.2. Fogalom meghatározások............................................................................................ 3
1.3. A használt jelölések..................................................................................................... 6
1.4. Tervezési alapelvek..................................................................................................... 8
1.4.1 Határállapotok és tervezési állapotok..................................................................... 9
1.4.2 Hatások ................................................................................................................. 9
1.4.3 Anyagjellemzők .................................................................................................. 11
1.4.4. Geometriai adatok .............................................................................................. 11
1.4.5. Teherelrendezések és terhelési esetek ................................................................. 11
1.5 Tervezési követelmények ........................................................................................... 12
1.5.1 Teherbírási határállapotok ................................................................................... 12
1.5.2 Használhatósági határállapotok............................................................................ 14
1.5.3 Tartósság............................................................................................................ 15
2. Anyagok .......................................................................................................................... 16
2.1. Falazóelemek ............................................................................................................ 16
2.2. Habarcs ..................................................................................................................... 17
2.3. Kitöltőbeton .............................................................................................................. 18
2.4. Betonacél ................................................................................................................. 18
3. A falazat mechanikai jellemzői ........................................................................................ 18
3.1 A vasalatlan falazat mechanikai jellemzői ................................................................. 20
3.2 Vasalt és közrefogott falazat mechanikai jellemzői..................................................... 24
4. A falazat alakváltozási jellemzői ...................................................................................... 25
4.1. Rugalmassági modulus............................................................................................. 26
4.2. Nyírási modulus ........................................................................................................ 26
4.3 Kúszás, zsugorodás, hőtágulás.................................................................................... 26
5. Falazott szerkezet tervezése ............................................................................................. 27
5.1. Tartószerkezeti viselkedés és állékonyság ................................................................. 27
5.2. A falazat tervezési szilárdsága................................................................................... 28
5.3. Függőlegesen terhelt, vasalatlan falazat..................................................................... 28
5.4. A falak hatékony vastagsága .................................................................................... 33
5.5. Külpontosság ............................................................................................................ 33
5.6. Koncentrált terhek..................................................................................................... 33
-2 -
Falazott szerkezetek tervezése

(Az EUROCODE 6 szerint)
1. A tervezés alapjai
1.1 Feltételezések
A falazott szerkezetek létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatban a következő
feltételezések érvényesek:
– a tartószerkezeteket megfelelően képzett és gyakorlott személyek tervezik;
– a gyárakban, az üzemekben és a helyszínen megfelelő műszaki felügyelet és minőség-
ellenőrzés van;
– a kivitelezést megfelelő képzettségű és tapasztalatú személyek végzik;
– az építési termékeket és anyagokat úgy használják fel, ahogy azt az Eurocode, illetve
az adott anyag vagy termék előírása meghatározza;
– a tartószerkezet karbantartása megfelelő színvonalú;
– a tartószerkezet használata összhangban van a tervezési feltételezésekkel.
1.2. Fogalom meghatározások

Építmény: minden, ami épített vagy építési tevékenység eredménye. A kifejezés magában
foglalja mind az épületet, mind a műtárgyat, és vonatkozik a tartószerkezeti és nem
tartószerkezeti elemeket tartalmazó teljes építményre.
Megvalósítás: épület vagy műtárgy megvalósítására irányuló tevékenység. A kifejezés
magában foglalja a helyszíni munkát; jelentheti az alkotórészek nem helyszíni gyártását és
azok ezt követő munkahelyi szerelését is.
Tartószerkezet: egymáshoz kapcsolt elemeknek bizonyos mértékű merevség bizosítására
tervezett, szerves együttese. Ez a szakkifejezés a teherhordó részekre vonatkozik.
Az épület vagy a műtárgy típusa: az építmény tervezett rendeltetését megjelölő típusa, például
lakóház, ipari épület, közúti híd.
Tartószerkezeti forma: a szerkezetnek a szerkezeti elemek elrendezése szerinti megjelölése,
például gerenda, háromcsuklós tartó, ív, függőhíd.
Építőanyag: az építési munkához felhasznált anyag, például beton, acél, fa, falazóanyag.
Építési mód: utalás az alapvető tartószerkezeti anyagra, például vasbeton szerkezet,
acélszerkezet, faszerkezet, falazott szerkezet.
Építési eljárás: a mód, ahogyan a kivitelezést végrehajtják, például helyszínen betonozott,
előgyártott, szabadon szerelt.
Tartószerkezeti rendszer: épület vagy műtárgy teherhordó elemei és a mód, ahogy ezek az
elemek együttműködnek a feltételezett modellnek megfelelően.
Falazott szerkezetek: Falazóelemek előírt elrendezésű, habarcskötésű együttese.
Vasalt falazott szerkezet: Falazott szerkezet, amelybe általában acélbetéteket vagy hálót
habarcsba vagy betonba ágyazva építettek be olyan módon, hogy azok együttesen álljanak
ellen az erőhatásoknak.
Feszített falazott szerkezet: Falazott szerkezet, amelyben feszített betéttel, tervezett módon,
nyomófeszültséget hoztak létre.
Közrefogott falazott szerkezet: Olyan összetett falazott szerkezet, amelyben a falazott
szerkezethez szilárdan kapcsolt, (önállóan keretként nem méretezett) vasbeton vagy vasalt
tégla oszlopok és gerendák vannak mind a négy oldalon.
-3 -
A falazott szerkezet kötése: A falazóelemeknek az együttműködés céljából előírtan kialakított

elrendezése.
A falazott szerkezet nyomószilárdsága: Falazott szerkezetnek a terhelőlemez által okozott
gátlás, a karcsúság és a terhelési külpontosság hatásai nélkül megállapított nyomószilárdsága.
A falazott szerkezet nyírószilárdsága: A nyírt falazott szerkezet szilárdsága.
A falazott szerkezet hajlítószilárdsága: A falazott szerkezet szilárdsága tiszta hajlítással
szemben.
A falazott szerkezet szilárdságának karakterisztikus értéke: A falazott szerkezet
szilárdságának alsó 5%-os kvantilise.
A lehorgonyzás tapadószilárdsága: Az egységnyi felület tapadószilárdsága a húzott vagy
nyomott betonacél és a beton, illetve a habarcs között.
Falazóelem: Falazott szerkezetek előre elkészített alkotóeleme.
A falazóelemek 1, 2a, 2b és 3 csoportja: Falazóelemek csoportjainak megnevezése a lyukak,
üregek százalékos aránya és iránya szerint.
Fektetőfelület: A falazóelem felső vagy alsó felülete tervszerű fektetés esetén.
Bemélyedés: A falazóelem egyik vagy mindkét fektetőfelületében a gyártás során kialakított
mélyedés.
Üreg: Kialakított nyílás, amely vagy átmegy teljesen a falazóelemen vagy nem.
Megfogólyuk: A falazóelemben kialakított mélyedés az egy vagy két kézzel, illetve géppel
való emelés megkönnyítésére.
Belső borda: A lyukak közötti szilárd anyag a falazóelemben.
Külső borda: A külső felület anyaga egy lyuksor és a falazóelem homlokfelülete között.
Teljes felület: Az elem lyukak, üregek, visszaugrások levonása nélküli keresztmetszeti
felülete.
A falazóelem nyomószilárdsága: Meghatározott számú falazóelem nyomószilárdsági
értékének átlaga.
A falazóelem szabványos (normál) nyomószilárdsága: A 100 mm széles, 100 mm magas
ekvivalens falazóelem légszáraz állapotban megállapított nyomószilárdsága.
A falazóelem nyomószilárdságának karakterisztikus értéke: a falazóelem szabványos
nyomószilárdságának alsó 5%-os kvantilise.
Habarcs: Szervetlen kötőanyagok, adalékanyagok és víz keveréke, esetenként
adalékszerekkel és kiegészítő anyagokkal.
Általános rendeltetésű habarcs: Kötésekben alkalmazott, legalább 3 mm vastag, kizárólag
tömör adalékokból készülő falazóhabarcs.
Vékony rétegű habarcs: Vékony hézagban alkalmazott, 1-3 mm vastag, tervezett összetételű
habarcs.
Könnyű habarcs: Száraz, megkötött állapotban 1500 kg/m3-nél kisebb testsűrűségű, tervezett
összetételű habarcs.
Tervezett összetételű habarcs: Előírt tulajdonságoknak megfelelően tervezett, készített és
bizonyos követelményeknek megfelelő habarcs.
Recepthabarcs: Előre meghatározott keverési arányok szerint készített habarcs, amelynek
tulajdonságait az adalékanyagok keverési arányának alapján bizonyítottnak tekintik.
Gyári habarcs: Gyárban összeállított és kevert, munkahelyre szállított habarcs.
Előre kiadagolt habarcs: Üzemben kimért adalékokból készített, munkahelyre szállított
habarcs, amelyet a gyártó által meghatározott arányokban és feltételek között kevernek.
Munkahelyi habarcs: Habarcs, amelynek a főbb adalékanyagait a munkahelyen adagolják és
keverik össze.
A habarcs szilárdsága: Előírt számú, habarcsból készült, 28 napon át utókezelt próbatest
szilárdságának átlagértéke.
-4 -
Kitöltőbeton: Megfelelő konzisztenciájú és szemcseméretű beton a falazott szerkezetek

üregeinek és hézagainak kitöltésére.
Acélbetét: Falazott szerkezetekben alkalmazott erősítő acél.
Fugavasalás: Előre gyártott acélerősítés fekvőhézagban való alkalmazásra.
Feszítőacél: Falazott szerkezetekben használt acél huzalok, rudak vagy pászmák.
Falszigetelés: A falazott szerkezetbe beépített réteg, falazóelem vagy egyéb, a víz behatolását
megakadályozó anyag.
Falkapocs: A falüreg egyik határoló rétegét a másik határoló réteghez, vagy kerethez, vagy
támasztó falhoz kötő, a falüreget keresztező összekötő elem.
Kapcsolóelem: A falazott szerkezet részeit a szomszédos alkotóelemhez, például
tetőszerkezethez vagy födémhez rögzítő szerkezet.
Fekvőhézag: A falazóelemek fektetési felületei közötti habarcsréteg.
Keresztirányú állóhézag: A fekvőhézagra és a fal homlokzatára merőleges habarcsréteg.
Hosszirányú állóhézag: A falon belüli, a fal homlokzatával párhuzamos, függőleges
habarcsréteg.
Vékony hézag: Legfeljebb 3 mm vastag habarcsréteg.
Mozgási hézag: Hézag, amely a fal síkjával párhuzamos szabad mozgást tesz lehetővé.
Habarcslehúzás: Habarcskötés lesimítása a munka előrehaladásával együtt.
Domború hézag képzése: Kikapart hézag kitöltése és domború kialakítása.
Teherhordó fal: Olyan, az önsúlyát, majd további terheket viselni képes fal, melynek alaprajzi
felülete 0,04 m2-nél nagyobb, illetve a 2a, a 2b vagy a 3b csoportba tartozó legalább 0,04 m2
felületű elemekből készült.
Egyrétegű fal: A fal síkjába eső hosszirányú üreg vagy állóhézag nélküli fal.
Légréteges fal: Két párhuzamos, egyrétegű falból álló fal, melyek közül vagy az egyik, vagy
mindkettő terhelt, és amelyeket falkapocs vagy fugavasalás hatékonyan köt össze. A falak
közötti üreg vagy folytonosan üres marad, vagy részben, illetve teljesen kitöltik nem
teherhordó hőszigetelő anyaggal.
1-1. táblázat: Egyenértékű szakkifejezések az EU nyelvein

ENGLISH FRANCAIS DEUTSCH MAGYAR ESPANOL
Construction Construction Bauwerk Építmény Construction
works
Execution Exécution (Bau)Ausführung Megvalósítás Ejecucion
Structure Structure Tragwerk Tartószerkezet Estrutura
Type of Nature de Art des Bauwerks Épület vagy Naturaleze de la
building or civil construction műtárgy típusa construction
engineering
works
Form of Type de Art des Tartószerkezeti Tipo de estructura
structure structure Tragwerks forma
Construction Matériau de Baustoff; Építőanyag Material de
material construction Werkstoff construcción
(Stahlbau)
Type of Mode de Bauverfahren Építési mód Modo de
construction construction construción
Method of Procédé Bauverfahren Építési eljárás Procediemento de
construction d’execution ejecucion
Structural Systčme Tragsystem Tartószerkezeti Sistema
system structural rendszer estructural
-5 -
Kétrétegű fal: Két párhuzamos rétegből álló fal, közöttük (legfeljebb 25 mm széles)
függőleges hézaggal, amelyet habarccsal tömören kitöltöttek és falkapoccsal vagy
fugavasalással biztonságosan összekötöttek olymódon, hogy azok terhelés alatt
együttműködnek.
Kitöltött üregű fal: Két párhuzamos rétegből álló fal, legalább 50 mm hézaggal, amelyet
betonnal kitöltöttek és falkapoccsal vagy fugavasalással biztonságosan összekötöttek úgy,
hogy azok terhelés alatt együttműködnek.
Burkolt felületű fal: Fal, olyan homlokzati elemekkel, amelyeket a hátsó réteggel kötésben
falaztak úgy, hogy azok terhelés alatt együttműködjenek.
Keskeny habarcssávokkal falazott fal: Fal, amelynek falazóelemeit a fektetési felületek szélén
terített általános rendeltetésű habarcsra fektetik.
Burkolati fal: Burkolatként készült fal, amely nincs kötésben a tartófalával, és nem vesz részt
annak vagy egy vázszerkezetnek a teherviselésében.
Merevítő fal: A síkjában ható vízszintes erőket felvevő fal.
Keresztfal: Egy másik falra merőleges fal, amely azt vízszintes terhekkel vagy kifordulással
szemben megtámasztja, és így hozzájárul az épület állékonyságához.
Nem teherhordó fal: Fal, amelyet nem teherhordásra terveztek és ezért a teherhordó szerkezet
veszélyeztetése nélkül eltávolítható.
Horony: A falazatban kialakított vonalszerű bemélyedés.
Falfészek: A falazatban kialakított zárt kontúrú bemélyedés.
Kitöltőhabarcs: Cement, homok és víz önthető keveréke kis üregek vagy hézagok kitöltésére.
1.3. A használt jelölések

Ad a rendkívüli hatás tervezési értéke;
Ak a rendkívüli hatás karakterisztikus értéke;
E igénybevétel;
Ed az igénybevétel tervezési értéke,
Ed,dst a destabilizáló igénybevétel tervezési értéke;
Ed,stb a stabilizáló igénybevétel tervezési értéke;
F hatás;
Fd a hatás tervezési értéke;
Fk a hatás karakterisztikus értéke;
G állandó hatás;
Gd az állandó hatás tervezési értéke;
Gd,inf az állandó hatás alsó tervezési értéke;
Gd,sup az állandó hatás felső tervezési értéke;
Gk az állandó hatás karakterisztikus értéke;
Gk,inf az állandó hatás alsó karakterisztikus értéke;
Gk,sup az állandó hatás felső karakterisztikus értéke;
Q esetleges hatás;
Qd az esetleges hatás tervezési értéke;
Qk az esetleges hatás karakterisztikus értéke;
R ellenállás;
Rd az ellenállás tervezési értéke;
Sd a belső igénybevétel tervezési értéke;
Wk a szélhatás karakterisztikus értéke;
Xk az anyagjellemző karakterisztikus értéke;
ad a geometriai adat tervezési értéke;
-6 -
anom a geometriai adat névleges értéke;

∆a a biztonság érdekében figyelembe vett növelő (vagy csökkentő) geometriai érték;
γA a rendkívüli hatások parciális biztonsági tényezője;
γF a hatások parciális biztonsági tényezője;
γG az állandó hatások parciális biztonsági tényezője;
γG,inf a Gk,inf parciális biztonsági tényezője;
γG,sup a Gk,sup parciális biztonsági tényezője;
γGA az állandó hatások rendkívüli kombinációkban használt parciális biztonsági
tényezője;
γM az anyagjellemzők parciális biztonsági tényezője;
γQ az esetleges hatások parciális biztonsági tényezője;
ψ0 az esetleges hatások kombinációs tényezője;
ψ1 az esetleges hatások gyakori értékeinek kombinációs tényezője;
ψ2 az esetleges hatások kváziállandó értékeinek kombinációs tényezője;
ζ a γG csökkentő tényezője;
A falazott szerkezetek egyedi anyagfüggő jelölései a következők:

A a fal keresztmetszeti területe;
Al numerikus tényező;
Ab felfekvési felület;
Aef a fal dolgozó keresztmetszeti területe;
al a fal vége és a felfekvési felület közelebbi pereme közötti távolság;
bc a keresztfalak vagy a támpillérek közötti távolság;
bs a habarcssávok középvonalai közötti távolság;
E rugalmassági modulus;
Ek egy elem rugalmassági modulusa (ahol n = 1, 2, 3 vagy 4);
e külpontosság;
ea rendkívüli külpontosság;
ehm külpontosság a falmagasság felében, vízszintes terhek hatására;
ehi külpontosság a fal tetején vagy alján, vízszintes terhek hatására;
ei a külpontosság eredő értéke a fal tetején vagy alján;
ek külpontosság a kúszás hatására;
em külpontosság a terhek hatására;
emk eredő külpontosság a falmagasság középső ötödében;
F hajlítószilárdsági osztály;
f a falazat nyomószilárdsága;
fb a falazóelem szabványos nyomószilárdsága;
fd a falazat nyomószilárdságának tervezési értéke;
fk a falazat nyomószilárdságának karakterisztikus értéke;
fm a habarcs átlagos nyomószilárdsága;
g két habarcssáv teljes szélessége keskeny habarcssávokkal falazott fal esetén;
H a fal magassága a koncentrált teher szintjéig;
h a fal elméleti magassága (h1 és h2 is);
hef a fal kihajlási hossza;
htot a tartószerkezet teljes magassága;
In az elem keresztmetszetének inercianyomatéka (ahol n = 1, 2, 3 vagy 4);
K a falazat nyomószilárdságának karakterisztikus értékével kapcsolatos állandó;
L a faltábla hossza a megtámasztások vagy egy támasz és egy szabad perem között;
Lef a fal hatékony hossza;
-7 -
l a födém szabad nyílása (l3 és l4 is);

lc a nyomásra igénybevett fal hossza;
M a habarcs szilárdsági osztálya;
Md a nyomaték tervezési értéke;
Mi külpontos teher miatt fellépő hajlítónyomaték a fal tetején (M1) vagy a fal alján (M2);
Mm hajlítónyomaték a falmagasság középső ötödében;
N a függőleges teher egységnyi hosszra eső tervezési értéke;
Ni a függőleges teher tervezési értéke a fal tetején (N1) vagy alján (N2);
Nm a függőleges teher tervezési értéke a falmagasság középső ötödében;
NRd a fal függőleges ellenállásának tervezési értéke;
NSd fal függőleges terhének tervezési értéke;
t a fal vagy a falréteg vastagsága (t1 és t2 is);
tef a fal hatékony vastagsága;
tf a merevítőborda vastagsága;
u numerikus tényező;
um a falazóelem magassága;
γM az anyagjellemzők parciális biztonsági tényezője;
δ a falazóelemek magasságát és szélességét figyelembe vevő tényező;
ε fajlagos hosszváltozás;
ε∞ a fajlagos kúszási hosszváltozás végső értéke;
εel fajlagos rugalmas hosszváltozás;
ρn a kimerevített falak csökkentőtényezője (ahol n = 2, 3 vagy 4);
σ normálfeszültség;
σd a függőleges nyomófeszültség tervezési értéke;
σdp a függőleges feszültség állandó értéke;
Φ a karcsúsági csökkentőtényező;
Φi a karcsúsági csökkentőtényező a fal tetején vagy alján;
Φm a karcsúsági csökkentőtényező a fal középmagasságában;
Φ∞ a kúszási hosszváltozás tényezőjének végső értéke;
1.4 Tervezési alapelvek

A tartószerkezetet úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy
– elfogadható valószínűséggel alkalmas maradjon a rendeltetésszerű használatra,
tekintettel a tervezett élettartamra és költségre, és
– megfelelő megbízhatósággal elviselje az összes terhet és hatást, amely a
megvalósítás és a használat során várhatóan előfordul, és a karbantartási költségekhez
viszonyítva megfelelő tartósságú legyen.
A tartószerkezetet ezen kívül úgy kell tervezni, hogy rendkívüli események – például
robbanások, ütésszerű terhek – hatására vagy kisebb emberi tévedések következtében ne
károsodjon a kiváltó okhoz képest aránytalan mértékben.
A lehetséges károsodás a következők közül egynek vagy többnek a megfelelő alkalmazásával
korlátozható vagy kerülhető el:
– a tartószerkezetet érő hatások elkerülése, kiküszöbölése vagy csökkentése;
– olyan tartószerkezeti kialakítás választása, amely a figyelembe vett hatásokra
kevéssé érzékeny;
– olyan tartószerkezeti kialakítás és méretezés választása, amely egy szerkezeti
elemnek a teherviselésből való kikapcsolódása után is biztosítja az állékonyságot;
– a tartószerkezetek összekapcsolása.
-8 -
Az előző követelmények teljesítése érdekében az adott építési feladathoz megfelelő

anyagokat, tervezési és méretezési módszert, és a gyártáshoz, kivitelezéshez és használathoz
szükséges ellenőrzési kell választani.
1.4.1 Határállapotok és tervezési állapotok

A határállapotok olyan állapotok, amelyeken túl a tartószerkezet többé nem elégíti ki a
tervezett teljesítmény követelményeit.
A határállapotok a következőképpen csoportosíthatók:
– teherbírási határállapotok;
– használhatósági határállapotok.
A teherbírási határállapotok, azok az állapotok, amelyek vagy a tartószerkezet
összeomlásával, vagy más, az emberek biztonságát veszélyeztető tartószerkezeti károsodással
járnak. Azokat a szerkezeti tönkremenetelt megelőző állapotokat, amelyekkel az egyszerűség
kedvéért a magát az összeomlást helyettesítjük, szintén tönkremeneteli állapotnak tekintjük,
és teherbírási határállapotként kezeljük.
A figyelembe veendő teherbírási határállapotok a következők:
– a tartószerkezetnek vagy annak egy része merev testként elveszíti az egyensúlyát;
– a tartószerkezet vagy annak egy része, beleértve a támaszokat és alapozást, túlzott
alakváltozással, helyi töréssel vagy stabilitásvesztéssel károsodik.
A használhatósági határállapotok azok az állapotok, amelyeken túl az előírt használhatósági
követelmények már nem teljesülnek.
A figyelembe veendő használhatósági határállapotok a következők:
- azok az alakváltozások és lehajlások, amelyek befolyásolják a tartószerkezet megjelenését
vagy tényleges használhatóságát (beleértve a gépek vagy az üzemi szolgáltatások működési
zavarait), vagy károkat okoznak a burkolatban vagy a nem teherhordó épületszerkezetekben;
- az a rezgés, amely az embereknek kényelmetlenséget okoz, károsítja az épületet, az abban
elhelyezett javakat, illetve korlátozza az épület rendeltetésszerű használatát.
A tervezési állapotok a következők:
– tartós állapotok, amelyek megfelelnek a tartószerkezet normál használati
feltételeinek;
– ideiglenes állapotok, például építés vagy javítás alatti állapotok;
– rendkívüli állapotok.
1.4.2 Hatások
Hatás (F):
– erő (teher), amely a tartószerkezetre hat (közvetlen hatás),
– kényszer-alakváltozás (közvetett hatás), például hőmérsékleti hatás vagy
süllyedés következtében.
A hatások csoportosíthatók:
(i) időbeli változásuk szerint:
– állandó hatások (G), például a tartószerkezet önsúlya, felszerelések, segéd- és
rögzített berendezések;
– esetleges hatások (Q), például hasznos terhek, szél- és hóterhek;
– rendkívüli hatások (A), például robbanások és ütköző járművek hatása;
(ii) térbeli változásuk szerint:
– rögzített hatások, például önsúly;
– nem rögzített hatások, amelyek különböző változó elrendezésekben
jelentkeznek, például elmozdulásra képes hasznos terhek, szélterhek, hóterhek.
-9 -
1.4.2.1 A hatások karakterisztikus értékei

Az Fk karakterisztikus értékeit meghatározzák:
– az ENV 1991 vagy a terhelési értékekre vonatkozó szabályok,
– az építtető vagy a tervező az építtetővel egyeztetve, feltéve, hogy a legkisebb
értékeket a vonatkozó szabályzatok vagy illetékes hatóságok előírásai alapján
figyelembe vették.
Állandó hatások esetén, ahol a variációs tényező nagy, vagy valószínű, hogy a tartószerkezet
élettartamán belül a hatások változnak (például egyes utólagos állandó terhek), két
karakterisztikus értéket különböztetünk meg: egy felsőt (Gk,sup) és egy alsót (Gk,inf). Egyéb
esetekben egyetlen karakterisztikus érték (Gk) elegendő.
A tartószerkezet önsúlya a legtöbb esetben a névleges méretek és az átlagos sűrűségek alapján
számítható.
Az esetleges hatások karakterisztikus értéke (Qk) a következők egyike:
– a felső érték, amelyet a hatás meghatározott valószínűséggel nem halad meg,
vagy az alsó érték, amelyet meghatározott valószínűséggel nem ér el egy adott
referencia-időtartam alatt. Ez az időtartam összefügg a tartószerkezet tervezett
élettartamával vagy a tervezési állapot feltételezett időtartamával; vagy
– az előírt érték.
Rendkívüli hatások Ak karakterisztikus értéke (ha van ilyen) általában előírt érték.
1.4.2.2 Esetleges hatások reprezentatív értékei

A fő reprezentatív érték a Qk karakterisztikus érték.
Más reprezentatív értékek a Qk karakterisztikus értékkel és egy ψi kombinációs tényezővel
fejezhetők ki. Ezek az értékek a következők:
– kombinációs érték: ψ 0 Qk ;
– gyakori érték: ψ 1 Qk ;
– kváziállandó érték: ψ 2 Qk .
A fáradásvizsgálatokhoz és a dinamikai méretezéshez külön reprezentatív értékeket
alkalmazunk.
A ψi kombinációs tényezőt előírhatja:
– az ENV 1991 vagy a terhelési értékekre vonatkozó szabályok,
– az építtető vagy a tervező az építtetővel egyeztetve, feltéve hogy a legkisebb
értékeket a vonatkozó szabályzatok vagy illetékes hatóságok előírásai alapján
figyelembe vették.
1.4.2.3 A hatások tervezési értékei

Egy hatás Fd tervezési értéke a következő általános formában fejezhető ki:
Fd = γF Fk (1.1.)
Tipikus példák:
Gd = γG Gk (1.2.)
Qk = γQ Qk vagy γQ ψi Qk (1.3.)
Ad = γA Ak (ha Ad közvetlenül nincs előírva) (1.4.)
Pd = γP Pk (1.5.)
ahol γF, γG, γQ, γA és γP a vizsgált hatások parciális biztonsági tényezői, figyelembe véve
például a hatás kedvezőtlen eltéréseit, pontatlan modellezésének lehetőségét, valamint a
hatások és a figyelembe határállapot becslésének bizonytalanságait.
Az állandó hatások felső és alsó tervezési értékei a következőképpen fejezhetők ki:
– ha csak egyetlen Gk karakterisztikus értéket használunk:
-10-
Gd,sup = γG,sup Gk (1.6.)

Gd,inf = γG,inf Gk (1.7.)
– ha az állandó hatások felső és alsó karakterisztikus értékeit használjuk:
Gd,sup = γG,sup Gk,sup (1.8.)
Gd,inf = γG,inf Gk,inf (1.9.)
ahol Gk,sup és Gk,inf az állandó hatások felső és alsó karakterisztikus értékei, és γG,sup és γG,inf
az állandó hatások parciális biztonsági tényezőinek felső és alsó értéke.
1.4.2.4 Az igénybevételek tervezési értékei

Az igénybevételek (E) a tartószerkezetnek a hatásokra adott válaszát (például belső erők és
nyomatékok, feszültségek, alakváltozások) jelentik. Az igénybevételek (Ed) tervezési értékei a
terhek és hatások, a geometriai adatok és az anyagjellemzők tervezési értékeiből határozhatók
meg:
Ed = E (Fd, ad, ...) (1.10.)
1.4.3 Anyagjellemzők
Az anyagjellemzőt az Xk karakterisztikus érték jelenti, amely általában egy elfogadott
statisztikai eloszlás valamilyen kvantilisának felel meg, amelyet a vonatkozó szabvány ír elő,
és amit előírt körülmények között határoznak meg. Egyéb esetekben valamely értéket, mint
karakterisztikus értéket előírnak.
Valamely anyagjellemző Xd tervezési értéke általában a következőképpen határozható meg:
X
Xd = k (1.11.)
γM
ahol γM az anyagjellemző parciális biztonsági tényezője.
A szerkezeti ellenállás Rd tervezési értékét az anyagjellemzőknek, a geometriai adatoknak és –
ahol szükséges – a hatások R következményeinek a tervezési értékei alapján kell
meghatározni:
Rd = R (Xd, ad, ...) (1.12.)
Az Rd tervezési értékét kísérletekkel is meg lehet határozni.
1.4.4. Geometriai adatok

A tartószerkezet jellemző geometriai adatai általában a névleges méretek:
ad = anom (1.13.)
Bizonyos esetekben a geometriai adatok tervezési értékei a következőképpen határozhatók
meg:
ad = anom + ∆a (1.14.)
1.4.5. Teherelrendezések és terhelési esetek

A teher elrendezése megadja valamely nem rögzített hatás helyét, nagyságát és irányát.
A terhelési eset megadja az egyidejűleg lehetséges terhek elrendezését, a terhelő mozgások
együttesét és az egyedi vizsgálatokat igénylő pontatlanságokat.
-11-
1.5 Tervezési követelmények

Igazolni kell, hogy egyetlen mérvadó határállapotot sem haladtak meg. Figyelembe kell venni
minden mérvadó tervezési állapotot és terhelési esetet. Figyelembe kell venni a hatások
feltételezett irányától és helyzetétől való lehetséges eltéréseket.
A számítások során megfelelő számítási modellt kell alkalmazni (szükség esetén kísérletekkel
alátámasztva), amely minden jellemző változót figyelembe vesz. A modellek elegendő
pontossággal jelezzék előre a tartószerkezet viselkedését, figyelembe véve a kivitelezés
színvonalát és azoknak az információknak a megbízhatóságát, amelyeken a tervezés alapul.
1.5.1 Teherbírási határállapotok

A statikai egyensúly határállapotának ellenőrzésekor, az építmény elcsúszásának vagy
merevtestszerű elmozdulásának vizsgálata során igazolni kell, hogy
Ed,dst ≤ Ed,stb (1.15.)
ahol Ed,dst és Ed,stb a destabilizáló és stabilizáló hatások tervezési értékei.
Ha egy keresztmetszet, elem vagy kapcsolat tönkremeneteli vagy túlzott alakváltozási
határállapotát vizsgáljuk (a fáradást kizárva) igazolni kell, hogy
Sd ≤ Rd (1.16.)
ahol Sd az igénybevétel (vagy az igénybevételeket felsoroló vektor) tervezési értéke, Rd a
hozzá tartozó tervezési ellenállás, amelyben minden tartószerkezeti jellemző a megfelelő
tervezési értékével szerepel.
Ha a tartószerkezet labilis mechanizmussá alakulásának határállapotát vizsgáljuk, igazolni
kell, hogy az nem következik be, amíg a hatások nem haladják meg a tervezési értéküket,
amelyeket a tartószerkezeti jellemzők megfelelő tervezési értékeiből kell meghatározni.
Ha a másodrendű hatásokból származó stabilitásvesztés határállapotát vizsgáljuk, igazolni
kell, hogy a stabilitásvesztés nem következik be, amíg a hatások nem haladják meg tervezési
értéküket, amelyekben a tartószerkezeti jellemzők a megfelelő tervezési értékeikkel
szerepelnek.
Minden terhelési esetre meg kell határozni a kombinációs szabályokból az igénybevételek Ed
tervezési értékeit, ezeket a 1.1. táblázat tartalmazza.
A 1.1. táblázat tervezési értékeit kombinálni kell a következő (szimbolikus formában
megadott) szabályok szerint:
– Tartós és ideiglenes tervezési állapotok ellenőrzéséhez, a feszítést kivéve
(alapvető kombinációk):
 γ G , j Gk , j + γ Q ,1Qk ,1 +  γ Q,iψ 0,i Qk ,i
i ²1
(1.17.)
Megjegyzés: Ez a kombináció két különböző teherkombináció összedolgozása:

 γ G , j Gk , j + γ Q ,1ψ 0,i Qk ,1 +  γ Q,iψ 0,i Qk ,i
i ²1
ζ j γ G , j G k , j + γ Q ,1Qk ,1 +  γ Q ,iψ 0,i Qk ,i

i ²1
– Rendkívüli tervezési állapotok ellenőrzéséhez (ha máshol nincs ettől eltérően

előírva):
 γ GA, j Gk , j + Ad + ψ 1,1Qk ,1 + ψ 2,i Qk ,i i ²1
(1.18.)
ahol:
- Gk,i az állandó hatások karakterisztikus értéke;
- Qk,1 a kiemelt esetleges hatás karakterisztikus értéke;
- Qk,i a többi esetleges hatás karakterisztikus értéke;
-12-
- Ad a rendkívüli hatás tervezési értéke (előírt érték);

- γG,i az állandó hatások parciális biztonsági tényezője;
- γGA,i mint γG,i, de rendkívüli tervezési állapotokra;
- γQ,i az esetleges hatások parciális biztonsági tényezője;
- ψ0, ψ1, ψ2 tényezők.
A rendkívüli tervezési állapotok kombinációi vagy egy bizonyos szokatlanul nagy A
rendkívüli hatást, vagy egy rendkívüli esemény utáni (A = 0) helyzetet vesznek alapul. Egyéb
előírás hiányában γGA = [1,0] alkalmazandó.
Az előzőekben leírt különböző kombinációkban azokat az állandó hatásokat, amelyek növelik
az esetleges hatásokat (azaz kedvezőtlen hatásúak), felső tervezési értékükkel, azokat pedig,
amelyek csökkentik az esetleges hatásokat (azaz kedvező hatásúak), alsó tervezési értékükkel
kell figyelembe venni.
Olyan esetekben, amikor a tartószerkezet különféle helyein az ellenőrzés eredményei
érzékenyen reagálnak az állandó hatás nagyságának változásaira, akkor ennek a hatásnak a
kedvezőtlen és kedvező részeit egyedi hatásként kell számításba venni. Ez különösen
érvényes a statikai egyensúly bizonyítása esetében. Az előbbi esetekben a γG előírt értékeit
kell figyelembe venni. Egyéb esetekben a teljes tartószerkezethez vagy az alsó, vagy a felső
tervezési értéket (amelyik a kedvezőtlenebb) kell figyelembe venni.
1.1. táblázat: A hatások tervezési értékei a hatáskombinációkban

Tervezési Állandó Esetleges hatások Rendkívüli
állapotok hatások hatások Ad
Gd
Kiemelt hatás A többi hatás a
a kombinációs
karakterisztiku értékével
s értékével
Tartós és γG Gk γQ Qk ψ0 γQ Qk –
ideiglenes
Rendkívüli γGA Gk ψ1 Qk ψ2 Qk γA Ak (ha Ad-t

nem
határozták
meg
közvetlenül)
A tartós és ideiglenes tervezési állapotok parciális biztonsági tényezőit a 1.2. táblázat

tartalmazza.
Azokra a rendkívüli tervezési állapotokra, amelyekre a (1.18.) egyenletet kell alkalmazni, az
esetleges hatások parciális biztonsági tényezőinek értéke [1,0].
A 1.2. táblázatban megadott γ értékek alkalmazása esetén a (1.17) egyenletet a következőkkel
lehet helyettesíteni:
– csak a legkedvezőtlenebb esetleges hatás figyelembevétele esetén:
 γ G , j Gk , j + 1,5Qk ,1 (1.19.)
– az összes kedvezőtlen esetleges hatás figyelembevétele esetén:
 γ G , j Gk , j + 1,35 Qk ,i
i ≥1
(1.20.)
a kettő közül a nagyobb értéket kell alkalmazni.
-13-
Ha valamely állandó hatás kedvező és kedvezőtlen részeit mint egyedi hatásokat kell
figyelembe venni, a kedvező részre γG,inf = [0,9], a kedvezőtlen részre γG,sup = [1,1]
alkalmazandó.
Az anyagjellemzők parciális biztonsági tényezőit teherbírási határállapot esetében a 1.3.
táblázat adja meg.
A rendkívüli hatás esetében elvégzett stabilitásellenőrzés alkalmával a falazott szerkezetek A,
B és C megvalósítási kategóriáihoz a γM értéke [1,2], [1,5] és [1,8]. A falkapcsok és
kapcsolóelemek lehorgonyzásához, húzási és nyomási teherbírásához, továbbá az acélbetétek
tapadással való lehorgonyzásához a 1.3. táblázat értékeit kell alkalmazni, de acél esetében γS-
re [1,0] értéket kell felvenni.
1.5.2 Használhatósági határállapotok

Igazolni kell, hogy
Ed ≤ Cd (1.21.)
ahol
Cd az anyag bizonyos tervezési tulajdonságainak névleges értéke vagy függvénye;
Ed az igénybevétel tervezési értéke.
1.2. táblázat: Épületek tartószerkezeteire jutó hatások parciális biztonsági tényezői

tartós és ideiglenes tervezési állapot esetén
Állandó Esetleges hatások (γQ) Feszítés
hatások (γp)
(γG) (lásd a
megjegyzést)
Kiemelt hatás A többi hatás a
a kombinációs
karakterisztiku értékével
s értékével
Kedvező hatás [1,0] [0] [0] [0,9]
Kedvezőtlen [1,35] [1,5] [1,35] [1,2]
hatás
A hatások három kombinációját használhatósági határállapotban a következő képletekkel kell

meghatározni:
– Ritka kombináció:
 G k , j (+ P) + Qk ,1 + ψ 0,i Qk ,i
i ²1
(1.22.)
Gyakori kombináció:
 G k , j (+ P) + ψ 1,1Qk ,1 + ψ 2,i Qk ,i
i ²1
(1.23.)
– Kváziállandó kombináció:
 G k , j ( + P ) +  ψ 2 ,i Q k ,i
i ≥1
(1.24.)
Ha a használhatósági határállapot bizonyításához a vonatkozó szakaszok egyszerűsített

számítási eljárást adnak meg, akkor a kombinált hatások részletes számításától el lehet
tekinteni.
-14-
1.3. táblázat: Anyagjellemzők parciális biztonsági tényezői (γM)

γM Megvalósítási kategória
(lásd a 6.9. szakaszt)
A B C
Falazott Falazóelemek
szerkezetek minőségének I. [1,7] [2,2] [2,7]
(lásd a gyártásellenőrzé
megjegyzést) si
kategóriája (lásd
a 3.1. szakaszt) II. [2,0] [2,5] [3,0]
Falkapcsok és hevederek tapadása és [2,5] [2,5] [2,5]
ellenállása húzással és nyomással szemben
Betonacélok tapadása [1,7] [2,2] –
Acél (γS alkalmazandó) [1,15] [1,15]
Megjegyzés: A kitöltőbeton esetében érvényes γM értékét úgy kell felvenni, hogy

az összhangban legyen a falazóelemek gyártásellenőrzési kategóriájával azon a
helyen, ahol a kitöltőbetont felhasználják.
Épületek tartószerkezeteihez a ritka kombinációk a következő, a gyakori kombinációk esetén

alkalmazott kifejezésekkel egyszerűsíthetők:
– ha csak a legkedvezőtlenebb esetleges hatást kell figyelembe venni:
 Gk , j (+ P) + Qk ,1 (1.25.)
– ha minden kedvezőtlen esetleges hatást figyelembe kell venni:
 Gk , j (+ P) + 0,9 Qk ,i
i ≥1
(1.26.)
a kettő közül a nagyobb értéket kell alkalmazni.

Ha valamelyik szakasz másként nem írja elő, γM értéke [1,0] legyen.
1.5.3 Tartósság
Megfelelően tartós szerkezet kialakítása érdekében a következő, egymást befolyásoló
tényezőket kell figyelembe venni:
– a tartószerkezet használati módját;
– az elvárt teljesítőképességet;
– a várható környezeti hatásokat;
– az anyagok összetételét, jellemzőit és teljesítőképességét;
– az elemek alakját és a tartószerkezeti kialakítást;
– a kivitelezés és a minőség-ellenőrzés színvonalát;
– a különleges védelmi intézkedéseket;
– a tervezett élettartam során várható fenntartást.
A külső és belső környezeti hatásokat fel kell becsülni a tervezés során, hogy a tartóssággal
kapcsolatos jelentőségüket meg lehessen ítélni, és az anyagok védelmére megfelelő
intézkedéseket lehessen tenni.
-15-
2. Anyagok
2.1. Falazóelemek
A falazóelemek a következő típusúak lehetnek:
– égetett agyag falazóelemek
– mészhomok falazóelemek
– kavicsbeton falazóelemek (normál és könnyű adalékú).
– autoklávolt gázbeton falazóelemek
– gyártott idomkövek
– méretre vágott természetes kő falazóelemek
2.1. táblázat: Falazóelemek csoportosításának követelményei

Falazóelemek csoportjai
1. 2.a 2.b 3.
Üregtérfogat, a 25 ≤ 45 45 ≤ 55
teljes térfogat ≤ 25 égetett agyag égetett agyag ≤ 70
%-a (lásd az 1. falazóelemek falazóelemek
megjegyzést)
25 ≤ 50 50 ≤ 60
betonelemek betonelemek
(lásd a 2.
megjegyzést)
Egyes üregek ≤ 12,5 égetett ≤ 12,5 égetett A felület
térfogata a ≤ 12,5 agyag agyag korlátozása
teljes térfogat falazóelemek falazóelemek (lásd a
%-ában következőkben
≤ 25 ≤ 25 )
gázbeton betonelemekr
elemekre e
Egyes üregek A A A ≤ 2 800 mm2,
keresztmetszet térfogatarán térfogatarány térfogatarány kivéve azokat
e y korlátozza korlátozza korlátozza az együregű
(lásd az (lásd az (lásd az elemeket,
előzőekben) előzőekben) előzőekben) amelyekben
egy üreg
≤ 18 000 mm2
Az összes
vastagság a ≥ 37,5 ≥ 30 ≥20 Nincs
teljes követelmény
vastagság %-
ában (lásd a 3.
megjegyzést)
Megjegyzések:
1. Az üregek a falazóelemen átmenő függőleges lyukak, hornyok vagy
bemélyedések lehetnek.
2. Az összes vastagság az elem külső és belső bordáinak összesített vastagsága,
amelyet vízszintes irányban az elem külső felületére merőlegesen mérnek.
-16-
A falazóelemeket a gyári minőség-ellenőrzés alapján kell az I. vagy a II. kategóriába sorolni.

Az I. kategóriába való besorolás elfogadható, ha a gyártó vállalja, hogy olyan falazóelemeket
szállít, amelyek előírt nyomószilárdságúak és az eltérés valószínűsége legfeljebb 5%. A II.
kategóriát akkor alkalmazzák, ha a falazóelemek átlagos nyomószilárdsága az előírás szerinti,
de az I. kategória további előírásai nem teljesülnek.
A méretre vágott terméskő elemeket a II. kategóriába tartozóknak kell tekinteni.
A falazóelemeket az alkalmazásához az 1., a 2.a, a 2.b és a 3. csoportokba kell besorolni. Az
1., a 2.a, a 2.b és a 3. csoport követelményeit a 2.1. táblázat tartalmazza.
Tervezés alkalmával nyomószilárdságként az fb szabványos nyomószilárdságot kell alapul

venni. Ha a falazóelem nyomószilárdságaként az átlagos nyomószilárdságot adják meg, akkor
ezt a szabványos nyomószilárdságra át kell számítani. A nyomószilárdságot a 2.2. táblázat
szerinti δ tényezővel meg kell szorozni. Ezzel figyelembe vesszük a falazóelemek
magasságának és szélességének a nyomószilárdságra gyakorolt hatását.
2.2. táblázat: A δ tényező értékei

A falazóelem A falazóelem kisebbik vízszintes mérete (mm)
magassága
(mm) 50 100 150 200 250 vagy
nagyobb
50 0,85 0,75 0,70 – –
65 0,95 0,85 0,75 0,70 0,65
100 1,15 1,00 0,90 0,80 0,75
150 1,30 1,20 1,10 1,00 0,95
200 1,45 1,35 1,25 1,15 1,10
250 vagy 1,55 1,45 1,35 1,25 1,15
nagyobb
Megjegyzés: Lineáris interpoláció megengedett.
A falazóelemek olyan tartósak legyenek, hogy az épület várható élettartamán belül képesek
legyenek ellenállni a környezeti hatásoknak.
2.2. Habarcs
A falazóhabarcs lehet általános rendeltetésű, vékony rétegű és könnyű habarcs. A vékony
rétegű habarcsot a falazott szerkezet 1-3 mm névleges vastagságú fekvőhézagaiban szokás
alkalmazni. A könnyű habarcsokat perlit, horzsakő, duzzasztott agyag, duzzasztott agyagpala
és duzzasztott üveg adalékokból készítik.
A habarcsokat vagy a tervezett nyomószilárdsági osztályukkal – amelyet M betű és egy utána
következő szám ad meg, ami a nyomószilárdság N/mm2-ben kifejezett értéke, például M5 –
vagy a térfogatarányaik szerinti összetételükkel nevezik meg, például 1:1:5
cement:mész:homok.
Általános rendeltetésű habarcsok minősége vasalatlan hézagokban nem lehet M1-nél, vasalt
hézagok vagy feszített falazott szerkezetek esetén M5-nél alacsonyabb. Hegesztett előre
gyártott vasalást tartalmazó hézagokba legalább M2,5 minőségű általános rendeltetésű
habarcsot kell alkalmazni. A vékony rétegű habarcsok legalább M5 osztályúak legyenek.
A falazott szerkezetben alkalmazott habarcs olyan tartós legyen, hogy az épület várható
élettartamán belül képes legyen ellenállni a környezeti hatásoknak.
-17-
2.3. Kitöltőbeton
A kitöltőbeton jellemző henger/kocka nyomószilárdsága legalább 12/15 N/mm2 legyen. A
kitöltőbeton konzisztenciája tegye lehetővé a teljes üregkitöltést. Amikor az üregkitöltéshez
önthető betont használnak, a falazat vízelszívása miatt megfontolandó a duzzasztó
adalékszerek alkalmazása a betonkitöltés repedésveszélyének csökkentése érdekében.
A pontos meghatározás érdekében a kitöltőbeton fck karakterisztikus nyomószilárdságát a
betonszilárdsági osztály szerint kell meghatározni, amely a 28 napos
henger/kockaszilárdságon alapul. A falazott szerkezetek kitöltőbetonjainak az általában
használt szilárdsági osztályait a 2.3. táblázat adja meg a tervezéshez használandó megfelelő fck
értékekkel együtt.
A kitöltőbeton tervezés során figyelembe veendő fcvk karakterisztikus nyírószilárdságát a
fontosabb betonszilárdsági osztályok esetében a 2.4. táblázat adja meg.
2.3. táblázat: A kitöltőbeton nyomószilárdságának fck karakterisztikus értéke

Betonszilárdsági osztály C12/15 C16/20 C20/25 C25/30
vagy nagyobb
2
fck(N/mm ) 12 16 20 25
2.4. táblázat: A kitöltőbeton nyírószilárdságának és fcvk karakterisztikus értéke

Betonszilárdsági C12/15 C16/20 C20/25 C25/30
osztály vagy nagyobb
2
fcvk (N/mm ) 0,27 0,33 0,39 0,45
2.4. Betonacél
Fel kell tételezni, hogy a következő követelmények teljesülése esetén a betonacél a tervezés
által igényelt alakváltozási képességű:
– nagy alakváltozási képesség: εuk > 5% ; (ft /fy)k > 1,08
– normál alakváltozási képesség: εuk > 2,5% ; (ft /fy)k > 1,05
ahol
εuk a betonacél fajlagos határnyúlásának karakterisztikus értéke;
ft betonacél szakítószilárdsága;
fy betonacél folyáshatára;
(ft /fy)k az ft /fy karakterisztikus értéke.
Sem a 6 mm-nél kisebb átmérőjű rovátkolt betonacélok, sem a fugavasaláshoz használt,
huzalból készült hálók és rácsok nem tekinthetők nagy alakváltozási képességűeknek. A
betonacél szénacél vagy ausztenites rozsdamentes acél lehet. A betonacél lehet sima vagy
bordázott felületű.
A betonacél rugalmassági modulusának átlagos értéke 200 kN/mm2-nek vehető fel.
3. A falazat mechanikai jellemzői

A falazat a falazóelemek habarcsrétegek közötti előírt elrendezése. A különböző falazatokat a
3.1-3.7 ábrák mutatják.
-18-
a./ Hosszirányú hézagok nélküli fal b./ Fal hosszirányú hézaggal

3.1 ábra Egyrétegű fal mintakeresztmetszetei
3.2 ábra Légréteges fal
3.3 ábra Kettős rétegű fal
3.4 ábra Burkolt fal
-19-
3.5 ábra Keskeny habarcs-csíkra fektetett fal
3.6 ábra Függönyfal
3.7 ábra Falazott szerkezeti elemek átfedése
3.1 A vasalatlan falazat mechanikai jellemzői

Különbséget kell tenni a következők között:
– falazat, amely falazóelemek és habarcs együttese, megfelelő mechanikai tulajdonságokkal;
– falazott szerkezet, mint tartószerkezet (például fal), amelynek a mechanikai tulajdonságai a
falazat mechanikai jellemzőitől, a szerkezeti elemek geometriájától és az egymással
szomszédos szerkezeti elemek egymásrahatásától függnek.
A falazatnak a tervezésben alkalmazott következő lényeges mechanikai tulajdonságait
szabványos vizsgálati eljárásokkal kell megállapítani:
– nyomószilárdság, f;
– nyírószilárdság, fv;
– hajlítószilárdság, fx;
– feszültség és fajlagos alakváltozás összefüggés, (σ - ε).
-20-
A falazatnak van húzószilárdsága, de ezt a tervezés során általában nem használják ki.
A vasalatlan falazat nyomószilárdságának fk karakterisztikus értékét vizsgálati eredményekből
lehet megállapítani vagy a falazóelemeinek és a habarcs nyomószilárdsági adatainak
összefüggése alapján a következő képlettel számítható:
fk = K fb0.65 fm0,25 N/mm2 (3.1.)
feltéve, hogy fm-et nem veszik fel nagyobbra, mint 20 N/mm2 vagy 2fb;
ahol
K egy állandó (N/mm2)0,10, amely a következő értékekre vehető fel:
[0,60] az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazat vastagsága
megegyezik a falazóelem szélességével vagy hosszúságával, vagyis nincs
hosszirányú állóhézag a falban (lásd az 3.1. (a) és az 3.2. ábrát);
[0,55] a 2.a csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazat vastagsága
megegyezik a falazóelemek szélességével vagy hosszúságával, vagyis nincs
hosszirányú állóhézag a falban;
[0,50] a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazat vastagsága
megegyezik a falazóelemek szélességével vagy hosszúságával, vagyis nincs
hosszirányú állóhézag a falban;
[0,50] az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha van hosszirányú állóhézag a
falban (lásd az 3.1. (b) és az 3.4. ábrát);
[0,45] a 2.a csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha hosszirányú állóhézag van a
falban (lásd az 5.1.(b), az 3.3. és az 3.4. ábrát);
[0,40] a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha hosszirányú állóhézag van a
falban (lásd az 5.1.(b), az 3.3. és az 3.4.ábrát);
[0,40] a 3. csoportba tartozó falazóelemek esetén;
fb a falazóelem N/mm2-ben kifejezett szabványos nyomószilárdsága, az alkalmazott
hatás következményének irányában;
fm az általános rendeltetésű habarcs N/mm2-ben kifejezett, előírt nyomószilárdsága.
A 2. csoportba tartozó kavicsbeton anyagú falazóelem alkalmazása esetén, ha függőleges
üregeit betonnal teljesen kitöltik, az fk értékét az elem nettó felületére kell vonatkoztatni, és az
elemeket akkor kell 1. csoportba tartozónak tekinteni, ha a kitöltőbeton karakterisztikus
nyomószilárdsága legalább akkora, mint az elem nyomószilárdsága. Ha a kitöltőbeton
nyomószilárdsága kisebb, mint az elem felületére vonatkoztatott nyomószilárdság, akkor fk-t
úgy kell meghatározni, mint az üregek nélküli elem esetében, és a nyomószilárdság
megegyezik a kitöltőbeton karakterisztikus szilárdságával.
A vékony habarcsréteggel készült vasalatlan falazat fk karakterisztikus nyomószilárdsága a
(3.2.) egyenlettel számítható, ha a fal kötése kielégíti követelményeket, és hézagai kitöltöttnek
tekinthetők, továbbá ha a fal az 1. csoportba tartozó mészhomok, illetve autoklávolt gázbeton
elemekből készül:
fk = 0,8 fb0,85 (3.2.)
ha
– a falazóelemek mérettűrése lehetővé teszi alkalmazásukat vékony rétegű habarcs
esetén;
– a falazóelem fk szabványos nyomószilárdságát nem veszik föl nagyobbra, mint 50 N/mm2;
– a vékony rétegű habarcs nyomószilárdsága 5 N/mm2 vagy nagyobb;
– a falazat vastagsága azonos a falazóelem hosszúságával vagy szélességével, és ha nincs
hosszirányú állóhézag a falban.
Vékony habarcsréteggel készült, nem az 1. csoportba sorolt mészhomok anyagú, illetve
autoklávolt gázbeton elemekből készített vasalatlan, és minden más elemből készített
vasalatlan falazat fk karakterisztikus nyomószilárdsága a (3.1.) egyenlet szerint számítható:
ahol:
-21-
K egy állandó, (N/mm2)0,10-ben, értéke a következőképpen vehető föl:

[0,70] az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén;
[0,60] a 2.a csoportba tartozó falazóelemek esetén;
[0,50] a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén;
ha ezen túlmenően az (1) bekezdés követelményei is teljesülnek.
Az 1., a 2.a és a 2.b csoporthoz tartozó falazóelemekkel, könnyű habarccsal készített
vasalatlan falazat nyomószilárdságának fk karakterisztikus értéke a (3.3.) egyenlettel
számítható, ha minden falkötés kielégíti a követelményeket, és ha hézagai kitöltöttnek
tekinthetők:
fk= K fb0,65 (3.3.)
ha fb-t nem veszik föl nagyobbra, mint 15 N/mm2, és ha a falazott szerkezet vastagsága azonos
a falazóelem hosszúságával vagy szélességével, és ha nincs hosszirányú állóhézag a falban.
Itt
K állandó, (N/mm2)0,35-ben, értéke a következőképpen vehető föl:
[0,80] 600–1500 kg/m3 sűrűségű, könnyű adalékanyagból könnyű habarccsal
készített, és autoklávolt gázbeton elemek alkalmazása esetén;
[0,70] nagyobb, mint 700 kg/m3 és kisebb, mint 1500 kg/m3 sűrűségű, téglából,
mészhomok téglából vagy tömör kavicsbeton elemekből készült falazat esetén;
[0,55] ha a falazat 600–700 kg/m3 sűrűségű könnyű habarccsal, téglákból,
mészhomok elemekből vagy tömör adalékanyagú kavicsbetonból készül;
fb a falazóelemek szabványos nyomószilárdsága N/mm2-ben.
Keskeny habarcssávokkal falazott, az 1. csoportba tartozó falazóelemekkel készült falazat
karakterisztikus nyomószilárdságát két egyforma széles, a fekvőhézag szélein fektetett
általános rendeltetésű habarcs alkalmazása esetén (lásd az 3.5. ábrát) a (3.1.) képlettel lehet
meghatározni, ha
– mindegyik habarcssáv szélessége legalább 30 mm;
– a falazott szerkezet vastagsága azonos a falazóelem hosszúságával vagy szélességével, és ha
nincs hosszirányú állóhézag a falban;
– a bs/t arány nem nagyobb, mint 0,8;
– K értékét [0,60]-ra vesszük föl, ha bs/t ≤ 0,5 vagy [0,30]-ra, ha bs/t = 0,8, a közbenső
értékek lineárisan interpolálhatók;
ahol
bs a habarcssávok középvonalai közötti távolság;
t a fal vastagsága.
A keskeny habarcssávokkal falazott, a 2.a vagy a 2.b csoportba tartozó falazóelemekkel
készült falazat karakterisztikus nyomószilárdsága a (3.1.) képlettel határozható meg,
ugyanúgy, mint az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazóelemnek a képletben
használt fb szabványos nyomószilárdságát habarcssávokra fektetett elemeken vizsgálatokkal
már meghatározták, ha a sávok nem szélesebbek, mint amit a falazatban terveztek, és ha az
elem szilárdságát a teljes felületre értelmezik, nem pedig a felfekvő felületre.
Vasalatlan falazat nyírószilárdságának karakterisztikus értékét meg lehet határozni
kísérletekből vagy a (3.4) képlet szerinti számítással:
fvk = fvk0 + 0,4 σd (3.4.)
vagy = [0,065] fb, de nem kisebb, mint fvk0
vagy = a 3.5. táblázatban megadott korlátértékek;
ahol
fvk0 nyomófeszültség nélküli nyírószilárdság, vagy adalékszerek és kiegészítő anyagok
nélküli általános rendeltetésű habarcs alkalmazása esetén a 3.5. táblázat szerinti;
σd az elem nyírásra merőleges nyomófeszültségének tervezési értéke a vizsgálat tárgyát
képező szintben;
-22-
fb a falazóelemek szabványos nyomószilárdsága, ha a teher merőleges a próbadarab

fekvőhézagára.
3.5. táblázat: fvk0 és fvk korlátértékei általános rendeltetésű habarcs esetén

Falazóelem Habarcs fvk0 fvk korlátérték (N/mm2)
(N/mm2)
1. csoportba tartozó M10-től M20-ig [0,3] [1,7]
égetett agyag M2,5-től M9-ig [0,2] [1,5]
falazóelemek
M1-től M2-ig [0,1] [1,2]
1. csoportba tartozó M10-től M20- [0,2] [1,7]

nem égetett agyag ig [0,15] [1,5]
vagy természetes M2,5-től M9-ig
kő falazóelemek [0,1] [1,2]
M1-től M2-ig
1. csoportba tartozó M2,5-től M9-ig [0,15] [1,0]
természetes kő M1-től M2-ig [0,1] [1,0]
falazóelemek
2.a csoportba M10-től M20-ig [0,3] [1,4]

tartozó égetett M2,5-től M9-ig [0,2] [1,2]
agyag
falazóelemek M1-től M2-ig [0,1] A hosszirányú [1,0]
nyomószilárdság
2.a vagy 2.b M10-től M20-ig [0,2] (lásd a [1,4]
csoportba tartozó M2,5-től megjegyzést),
M9-ig [0,15] illetve a [1,2]
nem égetett agyag
és a 2.b csoportba M1-től M2-ig [0,1] megadott érték [1,0]
tartozó égetett közül a kisebb
agyag
falazóelemek
3. csoportba tartozó M10-től M20-ig [0,3] Nincs egyéb korlát,
égetett agyag M2,5-től M9-ig [0,2] mint amit a (3.4.) képlet
falazóelemek megad
M1-től M2-ig [0,1]
Megjegyzés: A 2.a és a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén hosszirányú

nyomószilárdságként a kísérletekkel megállapított nyomószilárdság vehető
alapul, ha δ értéke nem nagyobb, mint 1,0. Ha a lyukkiosztástól és alaktól
függően várható, hogy a hosszirányú nyomószilárdság nagyobb lesz, mint 0,15 fb,
akkor vizsgálatoktól el lehet tekinteni.
Ha a vizsgálati adatok sem a létesítményhez végzett, sem a hazai kísérletekből nem kaphatók
meg a falazott szerkezet fvk nyírószilárdságának karakterisztikus értéke a következő értékek
közül a legkisebb:
fvk = 0,5 fvk0 + 0,4 σd (3.5.)
-23-
vagy = a 3.5. táblázatban megadott korlátérték 0,7-szerese;

ahol fvk0, σd és fb
Olyan falazat esetében, amelynek két szélén legalább 30-30 mm széles habarcssávokat, az 1.
csoportba tartozó falazóelemeket és általános rendeltetésű habarcsot alkalmaznak,
feltételezhető, hogy a nyírószilárdság karakterisztikus értéke a következő értékek közül a
legkisebb:
g
fvk = fvk0 + 0,4 σd (3.6.)
t
vagy = a 3.5. táblázatban megadott korlátérték 0,7-szerese;
ahol fvk0, σd és fb
g a két habarcssáv teljes szélessége;
t a fal szélessége.
Vékony rétegű habarcs esetében, autoklávolt gázbeton, mészhomok vagy beton elemek
alkalmazása esetén fvk értéke a (3.4.), (3.5.) és (3.6.) képletek valamelyikéből meghatározható,
ha figyelembe vették a rájuk vonatkozó korlátozásokat, ugyanakkor érvényesek a 3.5.
táblázatban az azonos csoportba tartozó falazóelemekre és az M10–M20 habarcsokra
vonatkozóan megadott értékek is.
3.2 Vasalt és közrefogott falazat mechanikai jellemzői

Vasalt és közrefogott falazat szilárdságát a falazóelemek mechanikai jellemzői alapján kell
meghatározni, beleértve a habarcsot és a kitöltőbetont is, adott esetben a vasalás
figyelembevételével.
A vasalt és közrefogott falazat szabványos vizsgálati eljárásokkal megállapított mechanikai
jellemzőinek tervezési értékei ugyanazok, mint a vasalatlan falazatok esetén, továbbá indokolt
esetben:
– a kitöltőbeton fc nyomószilárdsága;
– a kitöltőbeton fcv nyírószilárdsága;
– a betonacél fy folyáshatára nyomó- és húzóigénybevétel esetén;
– a betonacél fb0 tapadószilárdsága.
3.6. táblázat: A betonacél tapadószilárdságának karakterisztikus értéke falazóelemekkel

körülfogott kitöltőbetonban
A beton szilárdsági C12/15 C16/20 C20/25 C25/30 vagy
osztálya magasabb
fb0k sima felületű [1,3] [1,5] [1,6] [1,8]
szénacél esetén
(N/mm2)
fb0k bordázott
felületű szén- és [2,4] [3,0] [3,4] [4,1]
rozsdamentes acél
esetén (N/mm2)
A 150 mm-es vagy annál nagyobb betonkeresztmetszetek vasalásai vagy falazóelemekkel

körülvett kitöltőbeton esetén, amelyről a tervezés során föltételezhető, hogy az acélbetét
beágyazott, a tapadószilárdság fb0k karakterisztikus értékét a 3.6. táblázat adja meg.
-24-
Habarcsba ágyazott vasalás vagy 150 mm-nél kisebb betonkeresztmetszet vagy

falazóelemekkel körül nem fogott betonkitöltés esetén, amelyről a tervezés során
föltételezhető, hogy az acélbetétet nem ágyazzák be, a tapadószilárdság fb0k karakterisztikus
értékét a 3.7. táblázat adja meg.
Különleges vasalások – például előre gyártott fugavasalás – esetén a karakterisztikus
tapadószilárdságot vizsgálatokkal kell megállapítani, vagy csak a hosszvasak
tapadószilárdságát szabad figyelembe venni.
3.7. táblázat: A betonacél tapadószilárdságának karakterisztikus értéke falazóelemekkel

körül nem fogott habarcsban vagy kitöltő betonban
Habarcs M5–M9 M10–M14 M15–M19 M20
Osztályozás Beton C12/15 C16/20 C20/25 C25/30 vagy
magasabb
fb0k sima felületű [0,7] [1,2] [1,4] [1,5]
szénacél esetén
(N/mm2)
fb0k bordázott felületű [1,0] [1,5] [2,0] [2,5]
szén- és rozsdamentes
acél esetén (N/mm2)
4. A falazat alakváltozási jellemzői

A falazat feszültség-alakváltozás diagramjának általános alakját a 4.1. ábra mutatja. A falazat
feszültség-alakváltozás diagramja tervezési célok szempontjából parabola, parabola-téglalap
(lásd a 4.2. ábrát), vagy téglalap diagramnak tekinthető.
4.1. ábra: A falazat nyomófeszültség-alakváltozás diagramjának általános alakja
-25-
4.2. ábra: Hajlított és nyomott falazat feszültség-alakváltozás diagramja tervezési célra
4.1. Rugalmassági modulus

Az E rövid idejű rugalmassági modulus secans modulusként határozható meg,
használati teherre a legnagyobb teher egyharmad értékével számítva, vagy vizsgálatok
alapján. Ha nincsenek vizsgálatokból származó eredmények, akkor a falazat rövid idejű
secans rugalmassági modulusa használati teherre való méretezés céljára [1000] fk értékre
vehető föl.
Ajánlott a használhatósági határállapot számítása során az E rugalmassági modulust 0,6
értékű tényezővel megszorozni.
A tartós rugalmassági modulus meghatározásához a rövididejű rugalmassági modulus alapul

vehető, ilyenkor a kúszás hatásait egy csökkentő tényezővel kell figyelembe venni.
4.2. Nyírási modulus

Pontosabb adatok hiányában a G nyírási modulus az E rugalmassági modulus 40%-ára vehető
föl.
4.3 Kúszás, zsugorodás, hőtágulás

Különféle anyagú falazóelemekből általános rendeltetésű habarccsal készített falazatok
alakváltozásainak tényezőit a 4.1. táblázat adja meg. Ajánlott az alakváltozási
tulajdonságoknak vizsgálati úton történő meghatározása, de vizsgálati adatok hiányában a 4.1.
táblázat tervezési értékei alkalmazhatók.
Vizsgálati adatok hiányában a vékony rétegű és könnyű habarccsal készült falazat
alakváltozási tulajdonságainak szorzótényezőit a vonatkozó elemekre a 4.1. táblázat adja meg.
-26-
4.1. táblázat: Általános rendeltetésű habarccsal készült, vasalatlan falazat alakváltozási

tulajdonságainak szorzótényezői
A falazóelem Végső kúszási Végső duzzadás Hőtágulási
típusa tényező (lásd az nedvességtől, vagy együttható
1. megjegyzést) zsugorodás (lásd a 2.
φ∞ megjegyzést) 10-6/K
mm/m
Tartomá Terve Tartomá Tervezési Tartomá Terve
ny zési ny érték ny zési
érték érték
(lásd a 3.
Égetett agyag 0,5–től [1,0] -0,2-től megjegyzé 4-től 8-ig [6]
1,5-ig +1,0-ig st)
Mészhomok 1,0-tól [1,5] -0,4-től [-0,2] 7-től 11- [9]

2,0-ig 0,1-ig ig
Kavicsbeton 1,0-től [1,5] -0,6-tól [-0,2] 6-tól 12- [10]

és gyártott 2,0-ig 0,1-ig ig
idomkő
Autoklávolt 1,0-től [1,5] -0,4-től [-0,2] 7-től 9-ig [8]

gázbeton 2,5-ig +0,2-ig
Természetes (lásd a 6. [0] -0,4-től [+0,1] 3-tól 12- [7]

kő megjegy +0,7-ig ig
zést)
Megjegyzések:
1. A végső kúszási tényező, Φ ∞ = εc∞ / εel, ahol εc∞ a fajlagos kúszási
hosszváltozás végértéke és εel = σ/E.
2. A nedvesség által okozott duzzadás vagy zsugorodás negatív értéke
rövidülést, pozitív értéke hosszabbodást jelent.
5. Falazott szerkezet tervezése

5.1. Tartószerkezeti viselkedés és állékonyság
A tervezési modellt minden mértékadó határállapot számításához a következőkből kiindulva
kell felvenni:
– a tartószerkezet megfelelő leírásából, a felhasznált lényegesebb építőanyagokból, a
figyelembe veendő környezeti feltételekből;
– a tartószerkezet egészének vagy részének viselkedéséből a figyelembe veendő
határállapotnak megfelelően;
– a hatásokból és azok működési módjából.
A keresztmetszeteket és a tartószerkezeti részeket (például a falakat) külön-külön kell
számítani és tervezni, ha a térbeli összefüggést és az építményrészek együttműködését is
figyelembe veszik.
-27-
A tartószerkezet, a különféle építményrészek együttműködése és kapcsolata adjon megfelelő

állékonyságot és robusztusságot.
Az állékonyság és a robusztusság elérése érdekében mind alaprajzi, mind keresztmetszeti
értelemben úgy kell tervezni, hogy a falak együttműködése és kapcsolata a többi
építményrésszel megfelelően merevített rendszert alkosson. A hibák várható hatását úgy kell
figyelembe venni, hogy a falazott szerkezet υ=1/(100√htot) ívmértékben mért szöggel eltérhet
a függőlegestől, ahol htot a tartószerkezet teljes magassága méterben kifejezve.
A falazott szerkezeteket magába foglaló tartószerkezeteket úgy kell merevíteni, hogy a
tartószerkezet ne tudjon kilendülni.
A normális használatra való tartószerkezeti tervezésen túlmenően arról is megfelelően
gondoskodni kell, hogy a tartószerkezet hibás használat vagy baleset esetén azonnal ne
omoljon össze, vagy ne károsodjon aránytalan mértékben.
Az építményrészeket úgy kell méretezni, hogy azok rendkívüli terheléseknek ellenálljanak,
vagy egy lényeges teherhordó építményrész feltételezett kiesésekor a megmaradó egész
szerkezetet kell vizsgálni. A második esetben a megmaradó tartószerkezet állékonyságának
becslése vegye figyelembe a falkapcsok és befogások működőképességét is. Az első esetben
mérlegelni kell a rendkívüli terheknek azokra a falkapcsokra és befogásokra gyakorolt
hatását, amelyeket a rendkívüli hatásokra méreteztek. Törekedni kell a rendkívüli hatások
(például járműütközés) által okozott kockázat csökkentésére.
Az elemeket teherbírási határállapotra kell tervezni.
A tartószerkezetet úgy kell tervezni, hogy a burkolatokat, válaszfalakat, fedőrétegeket vagy
műszaki berendezéseket károsító, vízzáróságot befolyásoló repedések, lehajlások elkerülhetők
vagy minimálisak legyenek.
Az egyes elemeket akkor nem kell a használhatósági határállapotra tervezni, ha a teherbírási
határállapot teljesítése egyben a használhatósági határállapot kielégítését jelenti. A falak
használhatóságát nem szabad más építményrészek viselkedésével, például födémek stb.
alakváltozásával meg nem engedett módon befolyásolni.
Vizsgálandó, hogy nem kell-e az építés alatt különleges óvintézkedésekkel gondoskodni a
tartószerkezet vagy egyes falak állékonyságáról.
5.2. A falazat tervezési szilárdsága

A falazat tervezési szilárdsága a karakterisztikus szilárdság γM biztonsági tényezővel osztott
értéke. A falazat tervezési szilárdsága:
f
– nyomás esetén fd = k (5.1.)
γM
f
– nyírás esetén fvd = vk (5.2.)
γM
f
– hajlítás esetén fxd = xk (5.3.)
γM
5.3. Függőlegesen terhelt, vasalatlan falazat

A fal függőleges terheléssel szembeni ellenállása a fal geometriájától, a teher
külpontosságától és a falazat anyagjellemzőitől függ.
A következőket kell feltételezni:
– a keresztmetszetek síkok maradnak;
– a falazatnak fekvőhézagra merőleges értelmű húzószilárdsága nincs;
-28-
– a feszültség-összenyomódás diagram a 4.2. ábra szerinti.

A tervezés során a következőket kell figyelembe venni:
– a tartós terhelés hatásait;
– a másodrendű hatásokat;
– a fal méretei, a födémek és merevítőfalak egymásrahatása alapján számított
külpontosságokat;
– az építési pontatlanságokat és az egyes szilárdsági inhomogenitása miatti
külpontosságokat.
A fal NSd tervezett függőleges terhelése a teherbírási határállapotban ne legyen nagyobb a fal
függőleges teherrel szembeni NRd ellenállásánál:
NSd ≤ NRd (5.4.)
Egyrétegű fal függőleges teherrel szembeni ellenállásának egységnyi hosszra eső NRd
tervezési értéke a következő:
Φ i , m tf k
NRd = (5.5.)
γM
ahol
Φ a Φ i vagy Φ m a megfelelő csökkentőtényezők értéke, amelyek figyelembe veszik a
karcsúság és a külpontos terhelés hatását;
γM az anyag parciális biztonsági tényezője;
t a fal vastagsága, levonva a fekvőhézagok 5 mm-nél nagyobb hézagolását.
A fal szilárdságának tervezési értéke a legkisebb lehet: a magasság középső ötödében,
ilyenkor a Φ m-et kell használni; illetve a fal tetején vagy az alján, ilyenkor a Φ i-t kell
használni.
Ha a fal keresztmetszete 0,1 m2-nél kisebb, a falazat fk karakterisztikus nyomószilárdságát a
következő tényezővel kell megszorozni:
(0,7+3 A) (5.6.)
ahol A a fal terhelt vízszintes keresztmetszeti felülete m2-ben.
Légréteges falak esetén a (5.5.) képlet segítségével meg kell állapítani a két réteg által felvett
terhelt és mindkét réteg NRd ellenállását a tervezett függőleges teherrel szemben. Ha csak az
egyik réteg terhelt, a fal teherbírásának számítása során csak a terhelt réteg keresztmetszetét
szabad figyelembe venni, de a karcsúság meghatározásához a hatékony falvastagság a (5.17.)
képlet segítségével számítható.
Az egyrétegű, burkolóelemekkel együtt falazott falat, amelyet úgy falaznak, hogy a teher alatt
egyetlen keresztmetszetként dolgozik, ugyanúgy kell tervezni, mint egy, a két anyag közül a
kisebb szilárdságú elemekkel készített falat. Ilyenkor a hosszirányú állóhézagos falra érvényes
K tényezőt kell használni. Ha a burkolóelemeket úgy falazzák, hogy nem működnek együtt a
teher alatt egyetlen keresztmetszetként a belső fallal, akkor a falat légréteges falként kell
tervezni, feltéve, hogy az ilyen falaknál megkívánt módon össze vannak kapcsolva.
Kétrétegű fal légréteges falként, vagy ha a két réteget úgy kötötték össze, hogy terhelt
állapotban együtt dolgoznak, egyrétegű falként méretezhető.
Azok a falak, amelyek a (5.5.) képlet szerint számítva kielégítik a teherbírási határállapotot,
olyannak tekintendők, amelyek a használhatósági határállapotot is kielégítik.
A karcsúság és külpontosság φ csökkentő tényezőjét a következőképpen lehet megállapítani:
(i) A fal tetején vagy alján
e
Φ i = 1–2 i (5.7.)
t
ahol
-29-
ei külpontosság a fal tetején vagy talpán, amelyik nagyobb az (5.8) egyenlet szerint
számítva:
M
ei = i + ehi + ea ≥ 0,05t (5.8.)
Ni
Mi a hajlítónyomaték azon tervezési értéke a fal tetején vagy alján, amelyet a támaszkodás
helyén felfekvő födémek terhének külpontossága okoz (lásd a 5.1. ábrát);
Ni a függőleges teher tervezési értéke a fal tetején vagy alján;
ehi az esetleges vízszintes terhek (például a szél) okozta külpontosság a fal tetején vagy
alján;
ea rendkívüli külpontosság;
t a fal vastagsága.
(ii) A fal magasságának középső ötödében.
A 4.2. ábrából meghatározható a fal középmagasságában alkalmazandó φm csökkentő
tényező:
ahol
emk a külpontosság a falmagasság középső ötödében, az (5.9.) és (5.10.) képlet
szerint számítva:
emk = em + ek ≥ 0,05t (5.9.)
Mm
em = + ehm ± ea (5.10.)
Nm
em a terhek okozta külpontosság;
Mm a fal tetején és alján fellépő nyomatékokból származó nagyobb nyomaték, a
falmagasság középső ötödében (lásd a 5.1. ábrát);
Nm a függőleges teher tervezési értéke a falmagasság középső ötödében;
ehm a vízszintes erők (például a szél) okozta külpontosság a fal középmagasságában;
hef a megtámasztás és a merevítés módjától függő kihajlási hossz;
tef a fal hatékony vastagsága;
ek a kúszás okozta külpontosság az (5.11.) képlet szerint számítva:
hef
ek = 0,002 φ∞ te m (5.11.)
t ef
φ∞ végső kúszási tényező, a 4.1. táblázat szerint.
Az k kúszási külpontosság értéke nulla azon tégla, terméskő és egyéb anyagú
e
falazóelemekből épített falak esetén, amelyek karcsúsági tényezője nem nagyobb, mint 15.
Az ehi és ehm értékek nem használhatók ei, illetve em csökkentéséhez.
Egy fal kihajlási hosszának megállapítása során figyelembe kell venni a fallal kapcsolt
építményrészeknek a falhoz viszonyított merevségét és a kapcsolatok hatékonyságát.
A kihajlási hossz megállapítása során különbséget kell tenni a két-, a három és a négy oldalon
befogott vagy megtámasztott falak és a szabadon álló falak között. Fallal alátámasztott födém,
megfelelő helyen épített keresztfalak, vagy más hasonló merev tartószerkezeti elemek,
amelyekhez a fal kapcsolódik, úgy tekinthetők, hogy a falat oldalirányban megtámasztják,
függetlenül attól, hogy a tervezési feltételezések szerint ezek az építményrészek mennyiben
járulnak hozzá a tartószerkezet általános állékonyságához.
-30-
5.1. ábra: Külpontosságokból számított nyomatékok
5.2. ábra: A karcsúságot a külpontosság függvényében leíró φm tényező értékeinek

grafikus ábrázolása
A falak akkor tekinthetők egyik függőleges élükön merevítettnek, ha:
– a fal és a merevítő fal között repedésképződés nem várható, vagyis mind a két fal közel
azonos alakváltozási jellemzőjű anyagból készül, a terhelésük közelítőleg azonos,
egyszerre és kötésben épültek, és a falak között eltérő mozgások nem várhatók, például
zsugorodás vagy terhelés miatt vagy;
– a fal és a merevítő fal közötti kapcsolatot úgy tervezték, hogy falkapocsnak vagy más
megoldásnak köszönhetően ellenáll a fellépő húzásoknak és nyomásoknak.
A merevítő falak hossza legalább egyötöde legyen az emelet magasságának, vastagsága
legalább 0,3-szorosa a merevítendő fal hasznos vastagságának, de ne legyen kisebb mint [85]
mm.
Ha a falak nem csak falazott szerkezettel, hanem más szerkezettel is merevíthetők, ha ezek
merevsége egyenértékű az merevítő fal merevségével, és a merevítendő fallal olyan
-31-
kapcsolóelemekkel kötötték össze, amelyek a fellépő húzó- és nyomóerők felvételére

képesek.
A kihajlási hossz a következő:
hef = ρn h (5.12.)
ahol
hef a kihajlási hossz;
h elméleti emeletmagasság;
ρn csökkentő tényező, ahol n = 2, 3 vagy 4, a merevítendő falnál kialakuló
megtámasztástól függően.
A ρn csökkentő tényezőt a következők alapján kell meghatározni:
(i) Mindkét oldalukon azonos szinten lévő vasbeton födém- és padlólemezek által a
tetejükön és aljukon megtámasztott falak, vagy csak egy oldalon, a falba legalább annak
kétharmad vastagságán felfekvő vasbeton padlólemez által megtámasztott, legalább 85 mm
vastag falak esetén:
ρ2 = [0,75], ha a fal tetején ható teher külpontossága nagyobb, mint a falvastagság
0,25-szöröse, egyéb esetekben ρ2 értéke 1,0.
(ii) Mindkét oldalukon azonos szinten lévő fából készült födém- és padlólemezek által a
tetejükön és aljukon megtámasztott falak, vagy csak egy oldalon, a falba legalább annak
kétharmad vastagságán felfekvő faanyagú padlólemez által megtámasztott, legalább [85] mm
vastag falak esetén:
ρ2 = [1,00], ha a fal tetején ható teher külpontossága nagyobb, mint a falvastagság
0,25-szöröse, egyéb esetekben ρ2 értéke 1,0.
(iii) Ha sem az (i), sem az (ii) feltételek nem teljesülnek, ρ2 értéke 1,0 legyen.
(iv) Tetejükön és aljukon megtámasztott, egyik függőleges élükön merevített falak esetén
(egy szabad éllel):
1
ρ3 = 2
ρ 2 > 0,3 (5.13.)
ª ρ 2 hº
1+ « »
¬ 3L ¼
ha h ≤ 3,5L és ρ2-t (i), (ii) vagy (iii) közül a megfelelővel kell meghatározni, vagy
1,5L
ρ3 = (5.14.)
h
ha h > 3,5L,
ahol L a szabad perem távolsága a merevítő fal középvonalától.
(v) Tetejükön és aljukon megtámasztott, és a két függőleges peremükön is merevített falak
esetén:
1
ρ4 = 2
ρ2 (5.15.)
ª ρ 2 hº
1+ « »
¬ L ¼
ha h ≤ L, és ρ2-t (i), (ii) vagy (iii) közül a megfelelővel kell meghatározni, vagy:
0,5L
ρ4 = (5.16.)
h
ha h > L
ahol L a merevítő falak középvonalai közötti távolság.
Két függőleges peremükön merevített t vastagságú falak esetén, ha L ≥ 30t vagy egy
függőleges peremén merevített falak esetén, ha L ≥ 15t ahol t a fal vastagsága, akkor ezeket a
falakat csak az aljuknál és tetejüknél megtámasztottnak lehet tekinteni.
-32-
Ha a falban lévő nyílás magassága nagyobb, mint az emeletmagasság negyede, vagy

szélessége nagyobb, mint a fal hosszának negyede, vagy a teljes felülete nagyobb, mint a fal
felületének tizede, a falat a kihajlási hosszának meghatározásakor a falat a falnyílás mentén
szabad pereműnek kell tekinteni.
5.4. A falak hatékony vastagsága

Az egyrétegű, kétrétegű, burkolt felületű, keskeny habarcssávokkal falazott, burkolati és
kiöntött légréteges falak tef hatékony vastagságaként a t tényleges falvastagság alkalmazható.
Falkapcsokkal egymáshoz rögzített falrétegekből álló légréteges fal tef hatékony vastagságát a
(5.17.) képlettel kell meghatározni:
tef = 3 t 13 + t 23 (5.17.)
ahol t1 és t2 a falrétegek vastagsága.
Ha a terhelt falrétegnek nagyobb az E rugalmassági modulusa, mint a légréteges fal másik
falrétegének, akkor a tef hatékony vastagság meghatározása során figyelembe kell venni a
relatív merevséget, különben a hatékony falvastagság túl nagyra adódik.
Ha csak az egyik falréteg terhelt, a hatékony falvastagság számításához a (5.17.) képletet lehet
alkalmazni, feltételezve, hogy a falkapcsok elegendően hajlékonyak, így a terheletlen
falrétegnek nincs hátrányos hatása a terhelt falrétegre. A hatékony falvastagság számításához
a terheletlen falréteg vastagságát nem szabad nagyobbnak felvenni, mint a terhelt falréteg
vastagsága.
5.5. Külpontosság
A teher külpontosságát figyelembe kell venni. A külpontosságot a fal-födém kapcsolat
együttműködésének figyelembevételével és az építési statika alapelvei szerint kell
meghatározni.
A pontatlanságok figyelembevétele érdekében a fal teljes magassága mentén egy ea véletlen
külpontosságot kell feltételezni.
Az építési pontatlanságok okozta véletlen külpontosságot hef/[450] nagyságúra lehet felvenni,
ahol hef a fal kihajlási hossza.
Megjegyzés: A [450] szám átlagos kivitelezési színvonalat tükröz. Jobb vagy rosszabb
építési minőség nagyobb vagy kisebb számmal vehető figyelembe.
5.6. Koncentrált terhek

Koncentrált erővel terhelt vasalatlan fal teherbírása teherbírási határállapotban legyen
nagyobb, mint a falra ható koncentrált erő tervezési értéke.
Ha a fal az 1. csoportba tartozó falazóelemből készül és koncentrált erővel terhelt, de nem
keskeny habarcssávokkal falazott fal, igazolni kell, hogy a koncentrált teher alatti felületen a
nyomófeszültség tervezési értéke nem haladja meg a következő értéket:
fk   Ab  
(1 + 0,15x) 1,5 − 1,1  (5.18.)
γ M   Aef  
ami nem kisebb, mint fk/γM és nem nagyobb, mint:
f
1,25 k , ha x = 0 (5.19.)
γM
illetve
-33-
fk
1,5 , ha x = 1,0 (5.20.)
γM
és a felső korlátot 1,25fk/γM és 1,5fk/γM között kell interpolálni, ha 0 < x < 1;
ahol
γM az anyag parciális biztonsági tényezője;
2a1
x = , de legfeljebb 1,0;
H
a1 a fal vége és a terhelt felület közelebbi széle közötti távolság (lásd a 5.3. ábrát);
H a fal magassága a teher síkjáig;
Ab terhelt felület, ami legfeljebb 0,45Aef ;
Aef a fal hatékony felülete, Lef t (lásd a 5.3. ábrát);
Lef hatékony hosszúság a fal vagy pillér magasságának felében (lásd a 5.3. ábrát);
t a fal vastagsága, levonva a fekvőhézagok 5 mm-nél nagyobb hézagolását.
A 2.a, 2.b és 3. csoportba tartozó falazóelemekből készülő falak és vékony habarcssávokkal
falazott falak esetén igazolni kell, hogy a koncentrált teher alatti terhelt felületen a
nyomófeszültség tervezési értéke nem haladja meg a következőből számított értéket:
fk
(5.21.)
γM
A tehernek a fal középvonalától számított külpontossága ne legyen nagyobb, mint t/4 (lásd a
5.3. ábrát).
A teher alatt a falmagasság felében a teherbírási követelményeknek minden esetben
teljesülniük kell. Ez vonatkozik az összes szuperponált függőleges teherre, különösen akkor,
ha a koncentrált erők olyan közel vannak egymáshoz, hogy a hatékony hosszúságok átfedjék
egymást.
5.3. ábra: Koncentrált teherrel terhelt falak

A koncentrált erőknek 1. csoportba tartozó falazóelemen vagy más tömör anyagú elemen kell
átadódniuk, amelynek hossza a szükséges felfekvési hossz mindkét oldalon növelve egy
többlet hosszal, amelyet a tömör anyagú elemben 60°-os hajlású teherelosztást feltételezve
lehet meghatározni; a szélső felfekvésnél a többlet hosszra csak az egyik oldalon van szükség.
-34-
Ha a koncentrált erő t szélességű, legalább 200 mm magasságú és a felfekvési hossznál

legalább háromszor hosszabb teherelosztó gerendán hat, akkor a terhelt (nem a teherelosztó
gerenda alatti) felületen nyomófeszültség tervezési értéke legfeljebb 1,5 fk/γM legyen.
Ha a felfekvések az (5.18.), (5.19.), (5.20.) vagy (5.21.) képlet szerint a teherbírási
határállapotban megfelelőek, akkor a használhatósági határállapotban is megfelelőnek
tekinthetők.
-35-

Falazat

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Falazat

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BUDAPEST MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

FALAZOTT SZERKEZETEK TERVEZÉSE

Segédlet kizárólag oktatási célra

Összeállította: Dr. Varga László

Budapest, 2001. május hó

Falazott szerkezetek tervezése

1.2. Fogalom meghatározások

A falazott szerkezet kötése: A falazóelemeknek az együttműködés céljából előírtan kialakított

Kitöltőbeton: Megfelelő konzisztenciájú és szemcseméretű beton a falazott szerkezetek

1-1. táblázat: Egyenértékű szakkifejezések az EU nyelvein

1.3. A használt jelölések

anom a geometriai adat névleges értéke;

A falazott szerkezetek egyedi anyagfüggő jelölései a következők:

l a födém szabad nyílása (l3 és l4 is);

1.4 Tervezési alapelvek

Az előző követelmények teljesítése érdekében az adott építési feladathoz megfelelő

1.4.1 Határállapotok és tervezési állapotok

1.4.2.1 A hatások karakterisztikus értékei

1.4.2.2 Esetleges hatások reprezentatív értékei

1.4.2.3 A hatások tervezési értékei

Gd,sup = γG,sup Gk (1.6.)

1.4.2.4 Az igénybevételek tervezési értékei

1.4.4. Geometriai adatok

1.4.5. Teherelrendezések és terhelési esetek

1.5 Tervezési követelmények

1.5.1 Teherbírási határállapotok

Megjegyzés: Ez a kombináció két különböző teherkombináció összedolgozása:

ζ j γ G , j G k , j + γ Q ,1Qk ,1 +  γ Q ,iψ 0,i Qk ,i

– Rendkívüli tervezési állapotok ellenőrzéséhez (ha máshol nincs ettől eltérően

- Ad a rendkívüli hatás tervezési értéke (előírt érték);

1.1. táblázat: A hatások tervezési értékei a hatáskombinációkban

Rendkívüli γGA Gk ψ1 Qk ψ2 Qk γA Ak (ha Ad-t

A tartós és ideiglenes tervezési állapotok parciális biztonsági tényezőit a 1.2. táblázat

a kettő közül a nagyobb értéket kell alkalmazni.

1.5.2 Használhatósági határállapotok

1.2. táblázat: Épületek tartószerkezeteire jutó hatások parciális biztonsági tényezői

A hatások három kombinációját használhatósági határállapotban a következő képletekkel kell

Ha a használhatósági határállapot bizonyításához a vonatkozó szakaszok egyszerűsített

1.3. táblázat: Anyagjellemzők parciális biztonsági tényezői (γM)

Acél (γS alkalmazandó) [1,15] [1,15]

Megjegyzés: A kitöltőbeton esetében érvényes γM értékét úgy kell felvenni, hogy

Épületek tartószerkezeteihez a ritka kombinációk a következő, a gyakori kombinációk esetén

a kettő közül a nagyobb értéket kell alkalmazni.

2.1. táblázat: Falazóelemek csoportosításának követelményei

A falazóelemeket a gyári minőség-ellenőrzés alapján kell az I. vagy a II. kategóriába sorolni.

Tervezés alkalmával nyomószilárdságként az fb szabványos nyomószilárdságot kell alapul

2.2. táblázat: A δ tényező értékei

2.3. táblázat: A kitöltőbeton nyomószilárdságának fck karakterisztikus értéke

2.4. táblázat: A kitöltőbeton nyírószilárdságának és fcvk karakterisztikus értéke

3. A falazat mechanikai jellemzői

a./ Hosszirányú hézagok nélküli fal b./ Fal hosszirányú hézaggal

3.2 ábra Légréteges fal

3.3 ábra Kettős rétegű fal

3.4 ábra Burkolt fal

3.5 ábra Keskeny habarcs-csíkra fektetett fal

3.6 ábra Függönyfal

3.7 ábra Falazott szerkezeti elemek átfedése

3.1 A vasalatlan falazat mechanikai jellemzői

K egy állandó, (N/mm2)0,10-ben, értéke a következőképpen vehető föl:

fb a falazóelemek szabványos nyomószilárdsága, ha a teher merőleges a próbadarab

3.5. táblázat: fvk0 és fvk korlátértékei általános rendeltetésű habarcs esetén

1. csoportba tartozó M10-től M20- [0,2] [1,7]

2.a csoportba M10-től M20-ig [0,3] [1,4]