Borvizek

A borvíz a szénsavat tartalmazó, gyógyvíz vagy ásványvíz erdélyi neve. A forrás neve borkút.
Nevét onnan kapta, hogy savanykás íze a borra emlékeztet. Székelyföld gazdag borkutakban,
aki tehette, borkútról hordta az ivóvizet. Különösen nyáron borhoz keverve itták. Régebben a
borvíz fuvarozása jövedelmező vállalkozás volt. A borvíz neve a Felvidéken csevice, a
Dunántúlon savanyúvíz.

Erdélyben a legtöbb és a víz összetételét illetően a legváltozatosabb forrásokat Homoród-

mentén, Tusnádon és Szentegyháza környékén, Kovásznán, Sepsiszentgyörgy körüli
településeken, valamint Borszéken találjuk.
Székelyföldön található Románia ásványvízkészletének jelentős hányada, a források száma
kétezer fölött van. A hagyományos gyógyfürdőhelyek – Tusnádfürdő, Borszék, Előpatak,
Sugásfürdő, Zsögödfürdő – mellett mintegy 103 helyi érdekeltségű népi gyógyfürdőt tartanak
számon a szakemberek, csupán a Hargita vulkáni hegység térségében. Ezekre épül a „Borvíz
útja” turisztikai program.

Kis-Küküllő és Korond-patak völgyének ásványvizei

A szék északnyugati részen a Sóhát környékén több tiszta tömény nátrium-kloridos
ásványvízforrás ismert, amelyet a múltban nemcsak az élelmiszerek ízesítéséhez és
tartósításához használták, hanem fürdésre is. Ezért Parajd a 17-18. században Erdély egyik
legismertebb gyógyfürdője volt. A parajdi só-karszton kialakult sóstavakat az 1761-ben
bekövetkezett gátszakadás csapolta le, nagy pusztítást végezve a Kis-Küküllő élővilágában. Az
ezt követő időszakban a Mélyárok fejében lévő Bivalyferedőt és a sófalvi Verebesnél lévő
medencéket használták fürdésre. Parajd-fürdő a 19. század végén indul fejlődésnek. 1949-
ben lemélyített F 401-es fúrás által 1000-1100 méter mélységben feltárt 52 °C hőmérsékletű,
tömény nátrium-kloridos termálvíz használata ad újabb lökést a fürdő fejlődésének. Sajnos a
termálkút eltömődött. 1994-ben megkísérelték a fúrás kitakarítást, de sikertelenül. Jelenleg
a városka központjában lévő medencéket a sóbánya nagyméretű trapéz alakú termeiben
kialakult földalatti sóstavak vizéből töltik fel. A fürdő mellett Parajd vonzerejét a felhagyott
sóbánya termeiben berendezett légúti betegségek gyógyítására szolgáló szanatórium képezi.

A Kis-Küküllő baloldali Korond-patak völgyében már elérjük a Görgény-Hargita vulkáni

vonulat mofetta övének legnyugatibb peremét. A Vadasmező alatt fakadó Cseredombi, Fingó
vagy még Erzsébetnek nevezett szénsavas, petróleum ízű forrás vize nátrium-klorid-
hidrogénkarbonát típusú. Alatta, a régi tanyasi iskola környékén még egy nagy vastartalmú
borvízforrás ismert. Az Erzsébet-forrástól keletre, az andezit tömbök borította lejtőn gejzír
szerűen kitörő sós források találhatók, amelyek „fecskefészek" formájú mésztufa
medencéket hoztak létre. A szürkésfehér mésztufa vastag kéregként borítja be a lejtőt. A
szürke márgákból a Fingó borvíz alatt nagyon sok foglalatlan kishozamú metán tartalmú
fehéren habzó forrás tör fel, amelyek méztufa forráskúpokat építenek a kitörési centrum
köré. Az elmúlt geológiai korokban a hasonló összetételű nátrium-kloridos források
halmozták fel aragonitból álló Menyköves, Csigadomb vagy Rakodóhegy, Ősforrás, stb.
forráskúpokat. A Csigadomb alatt összegyűlt sósvizet hasznosította hajdanában, Korondfürdő
híres Unikumnak nevezett sósfürdője.
Ma romokban heverő Korondfürdő vagy Árcsó egykor Erdély egyik legismertebb fürdőhelye
volt. A fürdő központjában lévő Főkút kálcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú vizét
már az 1729-es évektől palackozták. Korond északi és keleti peremén tör fel a hasonló
magnézium-kálcium-hidrogénkarbonát típusú Szőlőmáli vagy Szőlőmári és a Diai vagy
Dióvápai borvízforrás. A Szőlőmári forrás körül száraz gázömlések is megfigyelhetők,
amelyeket a korondiak Szortyogónak neveznek.

Nagy-Küküllő völgyének ásványvizei

A szék központja, Székelyudvarhely és környéke gazdag sós, kénes és szénsavas
ásványvízforrásokban. Akár fürdővárosként is emlegethetnénk, hiszen régebb területén négy
fürdő is működött, a nátrium-kloridos vizet hasznosító Budvárfürdő, Fekete-tó fürdő,
Kápolnás-fürdő és a kénes Szejke-fürdő. Budvárfürdő és a Fekete-tó fürdő eltűnt. A Kuvar-
hegy alatt a Bokor kertben törnek fel a Kápolnás vagy Solymossi-fürdő elhanyagolt kénes és
nátrium-kloridos forrásai.
A város szombatfalvi részén található a nevezetes Szejkefürdő, amelynek környékén sós,
kénhidrogénes és szénsavas források is előfordulnak. A fürdő területén a székelyudvarhelyi
Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Zepeczaner Jenő fürdő és borvízmúzeumot létesített. A
borvízmúzeum udvarán Sóspatak jobb partján található a Főkút, amelynek vizét egykoron
Sarolta néven palackozták is. A Főkút enyhén petróleum ízű vizét hajdanában bivalyszekéren,
három literes cserépkorsókban szállították a városba, mert a korabeli feljegyzések szerint ez
volt „az udvarhelyiek rendös" ivóvize. A Főkúttól északnyugatra a műút alatt van a Szejke
borvíz. Fürdésre a zöldes-fehéres színű kéntejes Attila forrás vizét használják, amely
nátriumklorid jellegű és ásványi-sótartalma is magas, 6951 mg/l. A 6 x 8 méteres medence
vagy Attila-forrás mellett van egy hasonló összetételű nátrium-kloridos, egy méter átmérőjű
betongyűrűbe foglalt új kénes kút.

Szejkefürdőn 1945-ben egy 182,5 méter mély gázkutató fúrásból metán és széndioxid
gázkeverék kíséretében tömény sósvíz tört a felszínre. 1971-ben a geológiai fúrás mellé
mofettát építettek. A béléscső eltömődése miatt a gázmennyiség csökkent és a mofettát
bezárták. 1976-ban újra fúrták, ám időszakosan 10-15 óránkén feltörő kishozamú kút hamar
eltömődött.

A Nagy-Küküllő forrásvidékén, a Délhegy és Madarasi Hargita nyugati lejtőin bevágódott

völgyekben fakadnak a magnézium-kálcium-hidrogén-karbonát típusú Sikaszói, Ördögtói és
Nagysugói borvizek. A Szellődombon, Bányai János által feltárt fehér színű opáltömbök a
hajdani melegforrások, gejzírek létét igazolja.

A Székelyföldet elhagyó Nagy-Küküllő völgyében, Székelykereszt-úr-Fiatfalva határában az

Erdélyi-medence üledékeiből tömény nátrium-kloridos víz tör fel a Sóskútban és a
Sóskútfürdőn.

Udvarhelyszék, Homoród völgye

Az udvarhelyszéki ásványvizek régóta ismertek. Egyes kutatók levéltári forrásokra utalva a
korondi borvíz palackozásának kezdetét 1729-re datálják.
A Nagy-Homoród és a Szénhomoród összefolyásánál a Gödrös nevű helyen alakult ki a
borvizeiről nevezetes Homoródfürdő. Az 1903-ban használatban lévő, Domokos-forrás,
Lőrinczy-kút, József főherceg-kút, Mikes-Klotild-kút, Gyárfás-kút elnevezések nagy része
mára már feledésbe merült vagy megváltozott. A fürdőhely keleti részén tör fel a Vészfarki
borvíz, alatta pedig a Csorgó borvíz. A legismertebbek a Lobogó és a Mária források és a
Mária forrás melletti Hidegfürdő. A fürdőtelep déli Ilona-völgyi szakaszán tör fel a Klotild-
vagy Főforrás, ezt a forrást nevezik még Alsókútnak, Gyárfás-forrásnak és Fosó borvíznek is.
Ennek a forrásnak a vizét a 19 század végén kezdi el palackozni Koncz Ármin
székelyudvarhelyi gyógyszerész. 1894-ben a homoródi borvizet az „egész Erdély területén
ismerik és használják". Ebben a időszakban a Klotild évi forgalma 200.000 palack volt. A
Klotild forrás mellett egykoron a Mária-forrás vizét is palackozták. A két világháború közötti
időszakban a homoródfürdői borvíz Lacrima Homorod és Borviz de Homorod néven került
forgalomba. Napjainkban, ha nem is palackozzák, de nagy a forgalma a homoródfürdői
Lobogó, Mária-, Klotild- vagy Tábori források vizének. A környező, de még a távolabbi, sőt
egyes havasalföldi települések lakói is pillepalackba töltve, szekerekkel, gépkocsikkal
szállítják el saját használatra.
Homoródfürdőtől délre a Nagy-Homoród völgyében fekvő települések -
Homoródkeményfalva, Abásfalva, Homoródszentmáron, Recsenyéd, Homoródszentpál,
Homoródszentpéter és Városfalva - már a só-zónához tartoznak. A felszínhez közel lévő só
réteg felett kialakult víztároló rétegek helyenként tömény nátrium-kloridos vizet
tartalmaznak. Ezt bizonyítja, hogy mindenik Homoród menti településen sóskút található,
amelynek vizét a helyi lakósság ősidők óta használja.

A székelyföldi borvíznek turisztikai jelentősége: 2013-ban hetedik éve tartották meg az

Aquariust, a borvíz ünnepét, 2007-ben Mikóújfaluban,[3] 2008-ban Sugásfürdőn,[4] 2009-
ben Kézdiszentkereszten,[5] 2010-ben Dánfalván, 2011-ben Sepsibodokon, 2012-ben
Csíkszentkirályon,[8] 2013-ban Csernátonon[9] került sor a rendezvényre. A sikeren
felbuzdulva Hargita és Kovászna megye elindította „borvíz útja” programot is.

Az egyes borvizek kémiai összetételüknek köszönhetően kúraszerűen fogyasztva különböző

betegségek megelőzésére és kezelésére alkalmasak. Jónéhány forrás közelében ún. népi
feredők is kialakultak.

Nádasszéki borvízforrás és népi feredő (Banyaáztató) – Szelterszfürdő

A Vargyas-patak völgyében szénsavas és sós források egyaránt megtalálhatók. Az itt feltörő
gyógyhatású források már a régmúltban ismertek voltak és nagyon népszerűek, nem csak az
itt élők körében. A Bélmező nevű helyen feltörő források vize annyira hasonló ízben és
gyógyhatásban a híres niedelseltersi forráshoz, hogy az itteni vizeket Székely Selters névre
keresztelték, és az 1850-es évektől palackozták, illetve forgalmazták. A Nádasszéki sósfürdő a
Kiruly-patak Vargyas-patakba ömlésétől északra, a patak jobb oldalán elterülő sós lápon
alakult ki. A hagyomány szerint egy helyi lakos, Balázs József fedezte fel az itteni sós víz
gyógyhatását, miközben kaszált a mocsaras területen. Kezdetben a forrás vizét nagy
üstökben felmelegítették, és fakádakban fürödtek a gyógyulni vágyók. Később egy 2x2
méteres famedencét létesítettek a területen. A medence egyik sarkába vashordót helyeztek,
abban tüzelve melegítették fel a vizet. Az 1900-as évek elején készítették el a ma is
használatban levő 4x4 méteres medencét. A fürdő 1830-tól a Balázs család tulajdonában
van. A szocializmus alatt a szentkeresztbányai vasüzem működtette a fürdőt, mely
napjainkban ismét a család tulajdonát képezi. A fürdővel szemben, 200 méter távolságban
tör fel a Nádasszéki borvíz, amely napjainkban is az egyik legkedveltebb ivóvíz forrása a
környéken élőknek.

Festő-forrás – Kirulyfürdő
A forrás közelében egy festéket összetörő malom működött a XIX. század végéig. Innen ered
a forrás neve is. A Köves-patak mellett az egykori gejzírek vízéből opál csapódott ki. A
fürdőtől délre egykor festékföldet bányásztak.
A Kirulyfürdőn feltörő ásványvizeket a környék lakói régóta ismerték és használták. A vadban
gazdag terület régen ismert sólyomtenyésztő és sólyom nevelő hely volt, a lövétei solymárok
itt fogták be a nevelésre és idomításra szánt állatokat. A fürdő már a 16-17. században
kialakulhatott, de szélesebb körben csak a 18. században kezdték el használni. A szűk
szurdokvölgyben, festői szépségű helyen fekvő kis fürdő nagyon népszerű volt abban az
időben, a gazdag főúri családok és udvarhelyszéki elöljárók is gyakran látogatták.
A fürdő visszatérő vendége volt Orbán Balázs, aki fiatalkorában sokat látogatta a kirulyi
gyógyvizeket. Így ír róla: „Alig egy százada, hogy vadászok esetlegesen fedezték fel az akkor
feledett vadonban Keruj gyógyforrásait. A Tolvajos patak jobb partján függőlegesen
feltornyosodó Borviz szirtje aljából buzog fel a minden perczben 22 kupa vizet öntő
kimeríthetetlen forrás. (...) Gyógyvize igen vasas, helyben nagyon erős és ízletes:
tulajdonképi fürdőhelye nincsen, hanem a kimerithetetlenül felbuzgó forrás vizét házakhoz
hordva, ott kezdetleges modorban, hevített kövek bedobása által melegítik. Van egy ujabb
időkben állított hideg lobogója is, melynek vize ugyanazonos lehet az ivóforráséval. Vagy 15,
festői rendetlenségben szétszórt faház nyújt a vendégeknek lakást, kik nagyrészt (az újabb
időkben) kőhalmi és segesvári szászok. De régen a székely föld egyik kedvenczebb fürdője
volt, hol a fürdői idények alatt fesztelen víg élet folyt; magam is (fiatalabb éveimben) gyakran
időztem e fürdőn...”.
A fürdőt nehezen lehetett megközelíteni, rossz, döcögős, vízmosta erdei utakon szekerekkel
lehetett csak elérni. A tulajdonos lövétei egyházközség a fürdőidény előtt igyekezett
feljavítani, felújítani a helyet. A gyönyörű helyen fekvő, kedvelt fürdő elszigeteltsége,
kezdetlegessége miatt kényelem és felszereltség szempontjából azonban messze elmaradt a
többi udvarhelyszéki fürdő szintjétől. A családias, otthonos hangulat, a társas kirándulások és
a sok-sok szórakozási lehetőség kárpótolta a vendégeket az esetleges kényelmetlenségek
miatt. Az első világháború alatt és az azt követő időszakban jelentősen megcsappant a
fürdővendégek száma. Tervek és kezdeményezések voltak a fürdő felújítására és
fejlesztésére, de a zavaros, háborús körülmények miatt nem valósították meg őket. A
második világháborút követően pár évre állami tulajdonba került Kirulyfürdő. A
kommunizmus évei alatt pionírtáborként működött. Az akkor felépített épületek mára mind
lepusztultak, használhatatlanok lettek.

Kiruly területén feltörő források közül ismertebb még az erdészháznál található két forrás, az
F625-ös fúrás, a Rebeka borvíz és a Festő-forrás, melyet a két világháború közötti időszakban
Kamilla néven palackoztak. A Festő forrástól nem messze, a Tolvajos-pataka bal oldali részén
alakult ki a Hargita-ligeti borvízláp, természetvédelmi terület. A Szortyogónak is ismert
lápban egy 4x7 méteres fürdőmedence működött régen, melyet főleg az itt nyaraló erdélyi
szászok használtak. A medence napjainkban elhanyagolt állapotban van.

Mária forrás – Homoródfürdő

Borvizét már a rómaiak is ismerték. A Földvár nevű helyen 2. századi római castrum
nyomaira bukkantak. Az itteni borvízforrások vizét először 1820-ban elemzi Pataki Sámuel. A
fürdő a 19. században indult fejlődésnek, amikor a forrásokat köpübe foglalják, sétányokat,
zenepavilonokat építenek, 1890-re eléri fejlődésének csúcspontját. 1773-tól 1968-ig
Kápolnásfalu fürdőtelepe, a települést 1913-ban veszik fel a Helynévtárba. A trianoni
békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. Ma diáktábor van itt,
12 borvízforrása jóízű borvizet ad az ide látogatóknak.

Fürdőélet
A Homoródfürdő területén feltörő források már régóta ismertek és kedveltek voltak. Egyes
kutatók szerint már a római korban létezett egy fürdő, mivel a közelben található Földvár
nevű helyen római kori maradványokat tártak fel. A szépséges Ilona völgyében, fenyvesek
közt elterülő Homoródfürdőt már az 1700-as években jelentős fürdőhelyként emlegették,
jótékony hatású változatos összetételű, bővízű ásványvíz forrásait széles körben ismerték.
1898 óta önálló település, 1968-ig Kápolnásfalu tulajdonába volt, azóta Szentegyházához
tartozik. Orbán Balázs leírása szerint Homoródfürdőn mintegy „15 falusias kinézésű ház van
festőies rendetlenségben szétszórva (...) van két Lobogója is (...) a felső két fokkal melegebb
az alsónál, rendszerint itt kezdik a fürdést, és az alsóban végzik. (...) Homoród a múlt század
közepetáján Erdély leglátogatottabb fürdője volt, s bár versenytársai (Tusnád, Borszék,
Korond) emelkedésével hanyatlott, de azért most is Székelyföldnek igen kedvenc fürdője, hol
nyári idény alatt mindég kedves társaság szokott egybe jönni, melynek köréből a nagyobb
fürdőhelyeken szokásos feszengés száműzve van.” Az 1800-as évek végén Hankó Vilmos
leírásában Homoródfürdőt így jellemzi: „A kútak kőküpübe vannak foglalva, a fürdő források
nők és férfiak számára elkülőnített tükörfürdőkké átalakítva. A fürdőházban meleg
kádfürdőket is készítenek. (...) Homoród nem luxus-fürdő: kitűnő vasas forrásait, pompás
fenyvesét csak azok keresik fel, kik igazán gyógyulni és ödölni akarnak. A rendelkezésre álló
lakó szobák (80 szoba) egészségesek és olcsók: de berendezésükben csak és kizárólag csak
azt nyújtják, a mire szükség van.” Az 1900-as évek elején Nagysolymosi Koncz Ármin
székelyudvarhelyi gyógyszerész 30 évre bérbe vette Homoródfürdőt, valamint megvásárolta
a közelben található Lobogófürdőt. Az elismert gyógyszerész jelentős beruházásokat
eszközölt mindkét telepen. Homoródfürdőn villákat, vendéglőket építtetett, sétányokat,
pavilonokat alakítottak ki a területen. A vendégek szórakoztatására tenisz- és tekepályát,
játszóteret, mozit létesíttetett a fürdőtelepen. Rendelkezésre álltak különböző tornaszerek,
gőzfürdő, önműködő, zenélő körhinta, a „Ringelspiel” is. Az élelmet frissen szállíttatta
Székelyudvarhelyről, a zenét egy tizennégy tagú cigányzenekar szolgáltatta, valamint
különféle bálok, mulatságok szervezésével is kedveskedett a fürdővendégeknek. Ugyanakkor
fényképész, fodrász, orvos, mozgó gyógyszertár, bazár és szatócsbolt is rendelkezésre állt a
telepen. Koncz Ármin nemcsak fejlesztette, hanem széles körben népszerűsítette is
Homoródfürdőt és jótékony hatású ásványvizeit. Az itt található források közül a Klotild
forrás vizét palackozta és forgalmazta Homoródi ásványvíz néven. 1912-ben új forrást
fedeznek fel és foglalnak be, melynek vegyelemzését dr. Fabiny Rudolf kolozsvári egyetemi
tanár végezte el. A Mária-forrás vizét a két világháború között Lacrima Homorod néven
palackozták. Az első világháborút követően az Ilona-völgyben hétvégi házak, nyaralók
létesültek, idővel pedig a Földvár-patak völgyében családok telepedtek le. Az államosítás
után a villákat szakszervezeti üdülőként működtették, majd a megyésítés után diáktábort
létesítettek a telepen. Homoródfürdőt rendbetették, modernizálták és kibővítették,
létrehozva mintegy ezer férőhelyes országos diáktábort, mely 1989-ig működött. A
rendszerváltás után még rendeztek diáktáborokat egyetemisták számára Homoródfürdőn,
de az is megszűnt pár év múlva. A telep fokozatosan hanyatlott, leromlott az elkövetkező
időszakban. Idővel melegfürdő, motel létesült a kedvelt Lobogóforrás mellé, 2012-ben
felújították a szabadtéri borvizes medencét. Lassan a telepen eszközölt beruházásoknak,
fejlesztéseknek köszönhetően látogatottabb lett Homoródfürdő, napjainkban egyre
gyakrabban keresik fel a hajdan népszerű fürdőhelyet. Nemcsak a kikapcsolódásra, kezelésre
vágyók látogatják Homoródfürdőt, hanem azok is akik friss, üdítő, jótékony vizet szeretnének
fogyasztani a mindennapjaikban.

Barátok feredője – Csíksomlyó

A csíksomlyói Barátok fürdője a Kissomlyó-hegy északnyugati lábánál fakadó borvízforrástól

délre, 50 méter távolságra található.
A csíksomlyói kegytemplom mögötti területen a ferences kaszáló helyén fakadó forrás vizét a
csíksomlyói ferences barátok medencébe fogták, és magánfürdőt alakítottak ki, amelyet
Barátok feredőjének neveztek. Vitos Mózes a Csikmegyei füzetek című könyvében így ír a
fürdőről: „...bő forrással buzog fel a Szentferenczrendiek kaszáló helyén az ugyneveztt
„barátok fürdője”, melyet az ősi Szentfereczrend tagjai állandóan jól bekeritve és jó karban
tartva használnak. Jelenleg a használati jog fenntartása mellett a fürdő át van adva egy
somlyói intelligentiából alakult részvénytársaságnak, mely társaság által gondoztatik és
tartatik fenn. A kihülésből keletkező különféle bajokban a legrégibb időktől fogva sokan
eredménynyel használták és használják.”

Imets Fülöp Jákó szerint a szerzetesek a fürdőt „lábvontatásra használták”, mivel annak vize
csúzos bántalmak ellen igen hatásos, az erős gázfejlődéstől a vize állandóan zavaros volt.

A felújított Barátok-fürdője
A 2006 augusztusában felújított borvízfürdő visszakapta régi nevét és helyét, amelyet a
szépen kialakított zarándokkertben állítottak fel. A mai Barátok fürdőjéhez kanyargós
ösvényen lehet eljutni. A Mária-forrás melletti részen található a tulipán alakú, deszkával
bekerített fedett új fürdő, amely egy bővizű forrásra épült, ahol egykor a régi Barátok fürdője
állott. A hatszögű medence a tulipán épület közepén kapott helyet. A kertben kialakítottak
még egy kisebb lábáztató medencét, amelynek közelében van a fűzfából megformázott
Köpenyes Madonna, vagyis a Fűz Mária.

A csíksomlyói kegyhelyen, a székelyföldi vallási turizmus legjelentősebb színhelyén, a szent

hegynek nevezett Kissomlyó-hegy, a Jézus-hágója mellett ma már a Barátok fürdője is a
katolikus székelyek zarándokhelyévé vált.

Forrás: Jánosi Csaba - Péter Éva - Berszán József - Jánosi Kincső

UDVARHELYSZÉK ÁSVÁNYVIZEI