1

ELŐSZÓ

Ikerlángok…
A legeslegcsodálatosabb és egyben a leggyötrelmesebb
szerelem, amit átéltem.
Mikor belenézek abba a gyönyörű, barna szempárba,
mintha elvesznék egy másik dimenzióban, ahol csak
béke és a szerelem legtisztább, legártatlanabb formája
létezik.
De mikor veszekszünk, és azután hetekig nem
beszélünk egymással, olyankor az egész lényemet oly
fájdalom hatja át, hogy a fürdőszoba padlóján térdelve
találom magamat, amint torkom szakadtából ordítom ki
a lelkemet, mintha valaki éppen ördögűzést végezne
rajtam.
Mégis, este, mikor aludni megyek csakis arra tudok
gondolni, hogy semmi másra nem vágyom jobban a
világon, csak hogy Ő velem legyen.
Hogy belenézhessek abba csodálatos szempárba és
abban a dimenzióban érezhessem magamat, ahol a mi
szerelmünk legtisztább, legmélyebb formája létezik
csak.
Igen...vannak ennek a köteléknek nagyon jó napjai,
mikor az egész világot a kebledre ölelnéd, csak azért,
mert Ő egy szerelmes pillantást vetett rád. És vannak
nagyon roszzak is , amikor csak arra tudsz gondolni,
hogy még hány métert fogsz vezetni, mielőtt letereled
az autódat az első szakadékba. (Persze ezt nem teszed
meg, mert az Angyalaid és az Univerzum nem
hagyják...annál TE sokkal de sokkal értékesebb vagy).
Mikor egész nap megállás nélkül sírsz és munka után
rögtön ágyba bújsz, csak hogy vége legyen a napnak,
 2

mert tudod jól, hogy mikor másnap reggel felkelsz, egy

egészen új, csodás nap vár rád. Igen, az egyik nap ilyen
lesz, a másik meg olyan, de hidd el nekem, hamar
hozzászoksz és egyszer csak azon kapod magad, hogy
szinte minden napod ragyogó és már nem is érted, hogy
miért ejtettél csilliárdnyi könnycseppet azért a másik
lélekért, aki úton-útfélen össze-vissza tördelte a
szívedet.
Egy napon arra ébredsz majd, hogy már nem érdekel
mit gondolnak rólad mások, csak az számít, hogy Te
mit akarsz, hogy neked mi a jó.
Persze azért nem baj, ha van legalább egy barátod,
akivel megoszthatod örömöd, bánatod, akinél mindig
van egy csomag zsepi, meg esetleg egy kis vörösbor. :)
Nekem szerencsém van, két ilyen baratom is van,
Ildikó és Ibolya, akik nélkül valószínűleg már az
elmegyógy intézet udvarán számolgatnám a fűszálakat.
KÖSZÖNÖM CSAJSZIK, HOGY VAGYTOK
NEKEM, ÖRÖKKÉ HÁLÁS LESZEK NEKTEK.
 3

Szerelembe estem...Tonyval. Soha nem fogom

elfelejteni azt a pillanatot, mikor legelőször
láttam őt.
2017 februárjában kerültem vissza a
Gallaghersbe, ekkor sodorta őt utamba az élet.
Emlékszem, képtelen voltam levenni a
szememet Tonyról és az ő tekintete is rám
szegeződött. Próbáltam úgy tenni mintha nem
őt bámulnám, de teljesen megigézett,
varázslatos volt. Az a meleg, barna szempár
egy pillanat alatt tűzbe hozott. Olyanok voltak,
mint egy kedves Teddy mackó szemei.
Imádtam, szerelem volt első látásra.

Érdekes, hogy bár szinte minden nap láttam

őt, mégis valahogy egy teljes év kiesett vele
kapcsolatban. Nem emlékszem hogy akár
egyetlen szót is váltottunk volna.

2018 közepén jártunk, mikor történt valami.

Minden nappal egyre jobban érdekelt, egyre
jobban felfigyeltem rá, és észrevettem, hogy
minden talalkozásunk alkalmával tekintetünk
mélyen egybefonódott.
Minden egyes nap türelmetlenül vártam,
hogy újra láthassam. Egy idő után leesett, hogy
nagyon tetszik nekem.
 4

Egyik nap Tony és Gerald (szerelők a

pékségben) javítottak valamit a gépeinken,
miközben jókedvűen ugratták egymást. Mikor
Gerald észrevette, hogy figyelemmel kísérem a
jelenetet és mosolygok, rögtön értesítette Tonyt.
Éreztem, amint arcom lángba borul, de Tony
arca is egy pillanat alatt elvörösödött.
Elfordult, mint egy szégyenlős kisfiú. Ekkor
kezdődött az egész.
Onnantól kezdve minden nap azért
fohászkodtam, hogy valamelyik gép leálljon,
mert tudtam, hogy akkor van esélyem látni
Tonyt, hiszen jönnie kell szerelni.

Érdekes számomra, hogyha életem során

tetszett valaki, sosem voltam szégyenlős, sőt
ellenkezőleg...vadul flörtöltem az illetővel, hogy
tudtára adjam, tetszik nekem. De Tonyval
valamiért nem így volt. Annyira szégyenlős
voltam, hogy mikor összefutottunk a folyosón,
csak egy gyors hellóra futotta és elsiettem. Ő
ugyanígy volt ezzel. Sosem éreztem ennyire
zavarban magamat.
Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerülhetnék
közelebb hozzá, hogyan kezdjem az ismerkedést,
amit zavarom még nehezebbé tett.

Próbáltam faggatózni a kollégáknál, hátha

tud valaki valami használható információval
szolgálni, de nem tudtam meg semmit, ami
 5

előrébb vihetett volna, azon kívül, hogy nagyon

szégyenlős ember és van egy farmja.
Ez jó...imádom a kisbárányokat...mindigis
szerettem volna megölelni egyet...vagy inkább
az összeset.
Hát ezzel nem sokra mentem...nekem kellett
megtennem az első lépést, amihez előbb össze
kellett szednem magamat.

Kaptam az alkalmon – mikor nem volt túl

nagy rohanás – és elcsíptem őt azzal az
ürüggyel, hogy nézzen rá az egyik gépre, mert
nem tudom elindítani. (Persze tisztában voltam
vele, hogy miért nem indult, szóval biztosra
mentem, hogy ne égessem be magamat.)
Abban a pillanatban a segítségemre sietett.
Próbáltam minél közelebb állni Tonyhoz, hogy
érezzem az illatát. Nem viselt parfümöt, de így
is megbolondított az ő saját illata. (Hm...ez jó
jel.)
A kezünk összeért egy pillanatra, és én csak
szépen mosolyogtam, ahogy ezt ilyenkor kell.

A tervem működni látszott, mert láthatóan

jól érezte magát a közelségemben, és onnantól
fogva minden találkozásunk alkalmával
mélyen a szemembe nézett és mosolygott.
 6

Egy jó időre meg is akadtunk ennél a fázisnál,

de én egyre türelmetlenebbül vártam az újabb
találkozást Tonyval és egyre jobban hiányzott.
Végül azon kaptam magam, hogy beleestem.
Igazából értetlenül álltam a helyzet előtt,
hiszen nem is ismertem őt, semmit sem tudtam
róla, mégcsak nem is beszélgettünk. Mégis
hogyan történhetett mindez???

A fiúkat- akikbe életem során belezúgtam –

ismertem, legalább egy kicsit. De ez a szituáció
teljesen új volt számomra. Egyfolytában azon
agyaltam, hogy lehet-e ez szerelem egyáltalán,
mert hogyan lehetne szeretni valakit, akit
abszolút nem is ismersz? Persze egy idő után
már nem is érdekelt, csak elfogadtam hogy így
érzek és kész.
Olyan érdekes volt, hogy akárhányszor a
segítségét kértem valamiben, ő azonnal jött.
(Megértettem volna, ha csinos és szép csaj
lennék, hiszen olyankor a pasik ugranak
segíteni a nőnek, hogy elnyerjék a szívét...vagy
a kegyeit.) Ezért persze még jobban szerettem,
olyan édes volt.
Mindig meg akartam neki köszönni, és kifejezni
a hálámat, de valahogy sosem volt rá
alkalmam.

Szombatonként Tony éjszakás műszakban

dolgozott, de még a pékségben volt, mikor
vasárnap hajnalban beértem dolgozni.
 7

Fél négy körül felkészíti és beindítja a sort az

induláshoz. Ilyenkor csak ő volt ott egyedül.
Az első két alkalommal véletlenül futottam
össze vele, mikoris a meglepettségtől csak egy
„jó reggelt!” voltam képes kinyögni, amiért
természetesen átkoztam is magamat. Mikor
lettem én ilyen nyuszi???
A harmadik vasárnapi találkozást már nem
bíztam a véletlenre. Előző nap sütit sütöttem,
mert úgy gondoltam, hogy jó alkalom lenne
közelebb kerülni Tonyhoz azáltal, hogy viszek
neki pár szeletet.
Úgy tűnt, ez a lépés be is jött, mert a következő
héten boldogan mesélte, hogy nagyon ízlett neki
a sütemény.
-”Igazából azért hoztam neked, mert így
akartam megköszönni hogy mindig olyan
segítőkész vagy.”
-”Ez nagyon rendes tőled.” - Felelte
meghatottan.
Imádtam a vasárnapokat, mikor csak pár
percre is, de csak Tony és én léteztünk.

Ismét többet akartam. Szerelemben sosem

voltam az a türelmes típus. Mondjuk az élet
más területein sem, de a szerelemben főképp
nem.
A többiek csak azt hajtogatták, hogy Tony
nagyon félénk típus, ő így biztosan nem fog
lépni, szóval ha előrébb akarom vinni a
helyzetet, nekem kell ismét cselekednem.
 8

Ibolya (a legjobb barátnőm, akit itt

Írországban ismertem meg a pékségben) mesélte
hogy látta Tonyt a badoon (a Badoo egy
Facebook által működtetett ismerkedős oldal),
szóval én is regisztráltam.
Gyorsan rá is leltem Tonyra és jó néhány nap
hezitálás után, remegő kézzel megnyomtam a
’tetszik’ gombot.
Legnagyobb meglepetésemre visszajelölt, hogy
én is tetszem neki.
Másnap Tony és Gary a látómezőmben állva
beszélgettek. Mikor Tony előhúzta a telefonját a
zsebéből, és először a telefonjára, majd rám
nézett, egyértelművé vált számomra, hogy
rólam beszélnek és a Badooról.

Pár nappal később kivártam a pillanantot,

mikor Tonyt egyedül találtam,ami szinte
lehetetlen volt, mert a szerelők valamilyen
oknál fogva mindenhová csoportosan, de
minimum ketten mennek.
Mikor végre egy percre egyedül maradt, míg
Gary elszaladt a műhelybe valami szerszámért,
gyorsan megkörnyékeztem őt.
-”Szia Tony! Gondoltam valamelyik nap, munka
után megihatnánk egy kávét...úgy értem
együtt...öööö...mármint két külön
kávét...együtt...na mindegy…” - Hát ez
faszántosan sikerült...jó ég, tiszta égő.
-”Persze, jó ötlet. Én kettőkor végzek ma…” -
Felelte feldobott hangulatban.
 9

-”Huh, nekem igazából már van programom

ma délutánra.” - Dehogyis volt programom...Te
jó ég, a világ legnagyobb bolondja voltam
akkor. Csak arra gondoltam,hogy jó lenne
lezuhanyozni és átöltözni, mielőtt találkozok az
Isteni Férfival, de rájöttem hogy nem érnék
vissza időben, így azt hazudtam, hogy nem jó
aznap.
-”Később megbeszéljük, hogy mikor menjünk…” -
Vetettem oda a vállam felett, mert láttam hogy
Gary már közeledik felénk.

Pár nappal később, mikor volt pár perc

szünetem, megkerestem Tonyt. Igazság szerint
nem is kellett keresnem őt, mert amint
elhatároztam, hogy beszélek vele, abban a
pillanatban fel is tűnt. Szinte minden
alkalommal így volt, mindig a legmegfelelőbb
pillanatban futottunk össze.
Mikor rákérdeztem, hogy melyik nap lenne
neki megfelelő a kávézáshoz, láttam hogy
valami nincs rendben...hezitált.
-”Meggondoltam magamat...szerintem nem
lenne túl jó ötlet…” - Köszörülte meg a torkát.
Egy pillanatig tátott szájjal próbáltam kitalálni
hogy mit reagáljak.
-”Igazából találkozgatok valakivel és valami
kialakulóban van.” - Folytatta, majd ismét
megköszörülte a torkát, így teljesen biztos
voltam benne hogy hazudik. Csak nem értettem,
hogy miért.
 10

Miért vágta rá pár nappal előtte, hogy

menjünk, mi változott azóta???
Csak annyit kérdeztem:
-” Szóval akkor miért jelöltél vissza a Badoon?
Csak véletlen volt? Csak véletlenül nyomtál rá a
tetszik gombra???”
-” Nem, nem volt véletlen, tényleg tetszel, de
mégsem tartom jó ötletnek.” -Teljesen értetlenül
álltam ott, nem tudtam mit mondhatnék.

Azt mondják, hogy a testbeszéd mindent

elárul...ez tényleg így van. Testével felém
fordult, lábai egyenesen felém mutattak,
felsőteste kissé előredőlt irányomba, és egyetlen
pillanatra sem szűnt meg a szemembe nézni.
Olyannyira közel állt hozzám, hogy éreztem a
forró leheletét a bőrömön. Libabőrös voltam a
kislábujjamtól a fejem búbjáig, amitől éreztem a
vibrálást kettőnk között. Éreztem, amint
nedvesedik a bugyim és bizsereg a csiklóm.
Szorosan keresztbe kellett tennem a lábaimat,
hogy a nyomás enyhítse azt a gyönyörteli
érzést, amitől alig tudtam koncentrálni a
szavaira.

Ezután hosszú hetekig nem beszéltünk egy

árva szót sem. Sőt mi több, még csak nem is
köszönt ha találkoztunk. Vagy ha mégis, akkor
is csak nagyon halkan és rám sem nézett egy
pillanatra sem.
 11

Fájt hogy így reagált, és gyerekesnek tartottam

a viselkedését, de akkor még nem tápláltam
olyan mély érzelmeket iránta, hogy összetörje a
szívemet.

Úgy két hét elteltével kezdtem magamra

találni és nem állandóan azon agyalni, hogy
mit csináltam rosszul. Már nem érdekelt, hogy
nem köszön a folyosón.
Ám akkor elkezdett érdeklődést mutatni
irányomba. Ismét mosolyogva üdvözölt
reggelente és úgy nézett rám, ahogy pár hete.
Nem értettem, hogy mi történik, de ismét
lángra lobbantott. Pár nap alatt elérte, hogy
ismét csak ő járjon a fejemben a nap minden
percében, mert minden pillantása azt
sugallotta, hogy akar engem.

Úgy döntöttem, hogy segítséget kérek, mert

kezdtem azt hinni, hogy valami gond van a
fejemben és csak beképzelem az egészet, ami
történik közöttünk. Hiszen mi értelme van a
velem való förtölésnek, ha nem akar tőlem
semmit, még egy kávét meginni sem.
Kezdtem azt hinni, hogy a fejem csak elhiszi,
amit a szívem lát, de ekkor Ibolya megerősített
benne, hogy nem csak illúzió, tényleg valami
történik. Teljesen nyílvánvaló volt abból, ahogy
Tony rámnézett.
 12

Érdekesnek találtam, hogy a pasikkal – akik

életem során tetszettek – gond nélkül
teremtettem fizikai kontaktust az első
pillanattól kezdve. Minden gátlás nélkül végig
simítottam az illető hátán, vagy megfogtam a
kezét, megcsókoltam, függetlenül attól hogy
mennyire tetszett.
Tonyval ellenben olyan érzésem volt az első
perctől kezdve, mintha az a láthatatlan
elektromos kerítés lenne közöttünk, amit a
kutyusoknál alkalmaznak, hogy ne szökjenek ki
az udvarból. Valamiért mindig feszengve
éreztem magamat a közelében.
Álmaimban mégis oly szorosan öleltem őt, hogy
féltem, kiszorítom belőle a szuszt. És egyetlen
csókja rá tudna venni, hogy bármit megtegyek,
amit amúgy sohasem tennék.
Az érintése, ahogy végigsimít a bőrömön, az
arcomtól kezdve, finoman, lassan, lefelé
haladva a nyakam ívén, -amit utána lángoló
csókokkal gyógyít be – végig a kéjtől kőkemény
mellbimbómig, oly puha és gyengéd...azt
kívánom, hogy örökké tartson.
Csillogó szemei azt suttogják, hogy annyira
vágyik rám, mint soha senki másra azelőtt.
Annyira kívánom őt mind fizikailag, mind
lelkileg, hogy az egesz testem izzik és remeg a
vágytól hogy bennem legyen, és hosszú órákon
át lassan, érzékien, teljesen egymásba
gabalyodva szeretkezzünk.
 13

Pénisze forró és lüktető a vágytól, minden egyes

rándulást, minden egyes mozdulatot szavakkal
ki nem fejezhető kéj hat át. Az ő teste és az én
testem egymásnak lettek teremtve.

Persze nem minden álmom volt ennyire

kellemes…
Volt olyan, mikor zokogva ébredtem, mert
álmomban Tony Ibolyával csókolózott és ez
annyira fájt, mintha egy jégcsapot szúrtak
volna a szívembe.
Aznap képtelen voltam Ibolyával akár egyetlen
szót is váltani.
Vagy mikor azt álmodtam, hogy Tony egy
rövid farmernadrágot viselt - amilyet a csinos
lányok szoktak a nagy nyári forróságban,
amiből az egész fenekük kilátszik – és hozzá
citromsárga, spagettipántos felsőt, illetve
strandpapucsot, amiben úgy caflatott, mint egy
kezdő férfi prosti.
Mikor felébredtem, nem tudtam eldönteni, hogy
sírjak vagy nevessek.

Évekkel később rájöttem, hogy az első álmom

a tudat alatti féltékenységet volt hivatott
leküzdetni velem, a második pedig azért volt,
mert pár nappal előtte arról beszélgettünk a
csajokkal, hogy Tony talán meleg.
 14

Ennek ellenére a való életben képtelen voltam

még véletlenséget tettetve is megérinteni őt, és
nem azért, mert a jobb kezén hiányzik a kis- és
gyűrűsujja. Ez sok nőt elriasztana, de nem
engem.
Igazából egészen addig nem is szereztem
tudomást erről, míg egyszer Ibolya mesélte,
hogy annak ellenére hogy már jó ideje ismerjük
Tonyt, mégis csak pár napja fedezte fel.
Igazából nem is hittem el, azt hittem, hogy
ugrat, hiszen Tony annyiszor szerelt már
gépeket a szemem láttára, de én mégsem
vettem észre hogy csak három ujja van.
Pont erről beszélgettünk a csajokkal, mikor
Tony közeledett.
-”Mutasd a kezedet!” - Kértem utasítóan.
Tony abban a pillanatban engedelmeskedett és
a levegőbe emelte mindkét kezét.
A lélegzetem elállt, mikor megláttam, hogy
igaz. Éreztem amint vörösödik az arcom a
szégyentől.
-”Ne haragudj...de Ibolya mondta, hogy
elvesztetted két ujjadat valami balesetben és én
nem hittem neki.” - Kezdtem azonnal
szabadkozni.
Bocsánatot kértem neveletlenségemért és
elhúztam a csíkot, amilyen gyorsan csak
tudtam, de Tony látta, hogy állok a folyosón a
lányokra várva és utánam jött.
-”Nem balesetben vesztettem el az ujjaimat,
már így születtem.” - Hihetetlen volt
 15

számomra, hogy milyen kedvességgel beszélt

hozzám annak ellenére, hogy milyen
udvariatlan voltam.
-”És ez hogyhogy nem akadályoz a szerelésben?”
- Kíváncsiskodtam tovább -” Ne érts félre, csak
tudom, hogy milyen béna tudok lenni már attól
is ha csak megvágom a kezemet egy kicsit.”
-”Nem gátol a munkában. És ne aggódj, minden
rendben van, már sokan kérdezték hogy mi
történt, hozzászoktam már.”

Persze ettől én még rohadtul szégyelltem

magamat, és képtelen voltam ránézni, így
mielőtt hazamentem volna, még odaszaladtam
hozzá még egyszer elnézést kérni a
magatartásom miatt, de mivel láttam hogy
mosolyog, meggyőződhettem róla, hogy nem
bántottam meg.

A naptár májust mutatott, és az én szívem

darabokra törött. Tony szabadságra ment egy
hónapra, aztán pedig én mentem két hétre.
Egyetlen nap volt, amikor láthattam őt egy pár
másodperc erejéig.
Eleinte kimondhatatlanul hiányzott, de ahogy
teltek a napok, egyre kisebbnek éreztem az űrt
a lelkemben.
Elkezdtem gyanakodni...talán ez nem is
szerelem, csak puszta fellángolás? Sajnos még
harminchat éves koromra sem tudtam
 16

különbséget tenni a két érzés között, annak

ellenére, hogy Joeval eljátszottuk már ezt egy
pár éve.

A szabadság nagyon jól telt, meglepően

kellemes két hetet töltöttem Tomival, a
barátommal (akivel immáron tizenkét éve
voltunk együtt), pedig az utóbbi hónapokban
már egyre kevésbé találtuk a közös hangot,
mert én már csakis Tonyra tudtam gondolni,
amit próbáltam leplezni, de éreztem, hogy
napról-napra egyre kevesebbet kommunikálunk
és egyre hidegebb vagyok irányába. Szexuális
életünk pedig már régóta nem volt.
Mégis olyan jól éreztük magunkat egymás
társaságában, hogy úgy éreztem, kezdek
visszatalálni Tomihoz. Így mikor hazaértünk
Görögországból, töröltem magam a Badooról.
Mivel Tony egyre kevésbé hiányzott és Tomival
is ismét egy nyelvet beszéltünk, nem kell kellett
feszengenem és várnom a csodára, hogy Tony
mégiscsak összeszedi magát és üzen a Badoon,
hogy elmehetnénk végre kávézni.

Mikor visszatértem a munkába, minden a

régi volt.
Őszintén szólva már kezdtem belefáradni ebbe
az egyoldalú szerelembe és próbáltam arra
programozni az agzamat, hogy már egyáltalán
nem érdekel Tony.
 17

Ez egészen jól működött egy pár hétig, míg

ismét azon kaptam magamat, hogy a szívem
újra érte lángol.
Szerelmem tűzoltó lehetett előző életében, mert
sikerült hamar kioltania ezt a jókora lángot,
mikoris szívességet kellett kérnem tőle.
Ibolyának támadt egy brilliáns ötlete, hogyan
hozhatna minket közelebb egymáshoz Tonyval.
Volt egy porszívója, ami nem akart rendesen
szívni, hát kitalálta, hogy kérjem meg Tonyt,
nézze meg hogy mi lehet a probléma. Valahogy
volt egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban, de
mégis megtettem. Akkoriban még egyáltalán
nem figyeltem a vörös zászlókat lengető
megérzésekre.
-” Jó reggelt!” - Üdvözöltem Tonyt széles
mosollyal, mikor bekopogtam a szerelőműhely
ajtaján. -” Szeretnék kérni tőled egy szívességet,
de nyugodtan mondj nemet, ha nem akarod
megtenni. Van egy porszívó a kocsimban, ami
nem szív rendesen. Valószínűleg csak a szűrő
vagy a cső van eltömődve, de meg tudnád
nézni, ha lesz egy kis szabad időd?”
-”Persze, ne aggódj, megnézem később.”
-”Behozzam most vagy adjam oda neked a
kulcsot és kiveszed a kocsiból?”
-”Hozd be nyugodtan, később megnézem.” -
Húzta el a száját, bár nem értettem a reakciót,
nem tudtam mi rosszat mondtam.
 18

Alig egy órával később jött is szólni, hogy

készen van, visszatehetem a kocsiba, de az
arckifejezése aggodalomra adott okot. Nagyon
mérgesnek tűnt.
-”Valami baj van?” - Puhatolóztam óvatosan.
-”Nem, nincsen semmi gond.” - De ezzel hátat
fordított és el is rohant.
Pár perccel később Gary jött irányomba.
-”Gary! Mi baja van Tonynak? Miért olyan
feldúlt?”
-”Ah, semmi komoly.” - Nevetett -”Csak
túlreagálja a dolgokat, ne vedd magadra. Attól
tart, hogy baj lehet , ha a főnökség meglátja
hogy olyan dolgot szerelünk, ami nem a
pékséhez tartozik.”
Hm...szóval pontosan az történt, amitől
tartottam...hogy rosszul sül el. Hallgatnom
kellett volna a megérzéseimre.

Másfél órával később láttam viszont Tonyt,

gyorsan éltem is az alkalommal, hogy kérdőre
vonjam.
-”Hé! Miért nem szóltál , hogy tartasz attól
hogy valaki megláthatja a porszívót?” -
Kérdeztem határozottan, karba tett kezekkel.
-”Nem számít, készen van, felejtsd el!” -
Vicsorgott rám és elrohant.
Okéééé…vontam fel a szemöldököm, mert már
végképp nem értettem hogy mi zajlik Tony
fejében.
 19

Tíz perccel később ismét megjelent és még

dühösebb volt. Teljesen egyértelmű volt
számomra, hogy azért jött vissza, mert beszélni
akart velem. Rámnézett és intett a fejével hogy
menjek oda hozzá.
Láttam, hogy forr a feje a dühtől, szemei
szikrákat szórnak, az arca rákvörös volt,
vérnyomása az egekben.
Mély lélegzetet vettem, próbáltam nyugodt
maradni. Vártam hogy ő szólaljon meg elöször.
Ahhoz képest, hogy remegett az idegtől, lassan
és türelmesen beszélt.
-”Ez volt a legeslegutolsó alkalom, hogy
bárkinek bármit szívességből megjavítottam!”
-”Okééé…” - Húztam fel a szemöldököm és
vártam a folytatást, de úgy tűnt hogy nekem
kellett beszélnem. -”Figyelj Tony. Én így
kezdtem...hogy nyugodtan mondj nemet, ha úgy
érzed hogy bármi gond lehet belőle.”
De úgy tűnt meg sem hallotta amit mondok.
Éreztem amint könnyek égetik a szememet.
Utáltam, ha igazságtalanul bántanak, ez pedig
igazságtalan volt. Ráadásul úgy éreztem hogy
a falnak beszélek, így nehezemre esett
visszatartani az indulataimat. Nem tudom
leírni azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, de
akkor sem fedtem fel hogy kié a porszívó, és
hogy én is úgymond szívességet teszek
valakinek.
 20

Mikor hazaértem, egyenesen a zuhanyzó felé

vettem az irányt, és csak az elmúlt pár óra
eseményeire tudtam gondolni. Keserű sírásban
törtem ki, nem tudtam elhinni, hogy Tony ismét
kitört egy jókora darabot a szívemből. Ekkor
jöttem rá, hogy ez nem csupán
fellángolás...teljes szívemből szeretem őt. Ezért
fáj annyira nagyon, mikor bánt.
Két napig sírtam, amit nem igazán tudtam
mire vélni, mert nem szoktam pasik miatt
bőgni.

A szerelmem Tony iránt napról-napra egyre

jobban mélyült, míg egyre jobban távolodtam el
Tomitól. Nem akartam már vele lenni. Nem
akartam már megcsókolni, és utáltam, hogy
míg én egyre jobban löktem el őt magamtól, ő
annál jobban nyomult és ölelgetett. Csak
szabadulni akartam tőle.

Egyik nap ültem a hintaszékemben és új

zenék után kiutattam a Youtubon, mikor egy
videót ajánlottak megtekintésre az Ikerláng
kapcsolatokról. Igazából gőzöm sem volt hogy
mi az az Ikerláng, de valamiért érdekelt és
elkezdtem nézni a videót.
Amint a végére értem, csak ültem ott tátott
szájjal, félig hitetlenkedve. Minden egyes szó
tökéletesen illett a mi „kapcsolatunkra”
Tonyval. Kezdtem megérteni, hogy miért sírok
 21

annyit, hiszen az utóbbi időben rengetegszer

fordult elő velem, hogy néztem a sorozatomat
(semmi érzelgősség nem volt a filmben) ebéd
közben és egyszer csak zokogás tört rám a
semmiből. Nem...nem én főztem az ebédet...nem
azért sírtam mert rossz volt a kaja. :)

Először felcsigázott ez az egész Ikerláng téma,

de aztán valamiért teljesen figyelmen kívül
hagytam és nem foglalkoztam vele többet.
Sokkal jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy
miért játszuk Tonyval ezt a macska-egér
játékot. Fogalmam sem volt, hogy megtaláltam
volna a válaszokat azokban a videókban.

Öt nap telt el a veszekedésünk óta, kezdtem

már kellőképpen lenyugodni, mire újra láttuk
egymást. Úgy gondoltam, hogy ha ő nem hozza
fel a témát, én sem fogom, de sajnos amint
megláttam Tonyt, tudtam hogy nem fogom
bírni visszafogni magamat és tudtára akarom
adni hogy mennyire megbántott az előző héten.
A sors pont úgy hozta, hogy mikor kiszálltam a
kocsimból, hogy visszamenjek a szünetről, ő
pont akkor jött velem szembe.
-”Helló Natali! Hogy vagy ma?” - Üdvözölt
szívélyesen, mintha misem történt volna.
-”Tudod Tony...van fogalmad arról hogy
mennyire megbántottál a minap?” - Remek,
egyből belecsaptam a lecsóba, megpróbálhattam
 22

volna kicsit higgadtabban kezdeni. Láttam a

ledöbbenést az arcán, amiért letámadtam a
semmiből, de egyben a kíváncsiság is
tükröződött a barna szempárban. Nehezemre
esett folytatni a mondanivalómat, mert amint
a szél átsuhant a hófehér nyaka ívénél,
megéreztem parfümjének illatát és teljesen
elbódított. Amúgy is imádtam a saját teste
illatát, de aznap különösen bezsongatott a
parfüm, a jókedve és a szexuális
kisugárzásának esszenciája.
Nem válaszolt, nem reagált, csak várta hogy
folytassam.
-”Tudod, miután kiosztottál,
hazamentem...annyira feldúlt voltam, mert
igazságtalanul bántottál. Csak sírtam órákon
át. Tudnod kell, hogy sosem sírok pasik miatt,
teljesen mindegy mennyire bántanak meg.
De annyira fájt látni azt a dühöt, ami benned
volt. Annyira nagyon mérges voltál rám, és
még azt sem tudtad, hogy amúgy én is csak
szívességet tettem valakinek, mikor
megkértelek hogy nézd meg a porszívót.
Mégcsak nem is az enyém volt. Meg tudtalak
volna folytani akkor egy kis kanál vízben.”
Láttam a döbbenetet a szemében, de az arca
vonásai lágyulni tűntek. Egy pár pillanatig
csak bámultunk egymásra.
-”Tudod, mikor sütit hoztál nekem, arra
gondoltam, hogy azért kaptam, mert a jövőben
majd szívességet akarsz tőlem kérni. Az
 23

emberek mindig így csinálják. És lám, egyszer

csak ott álltál előttem, kezeben a porszívóval és
arra kértél hogy javítsam meg...szívességből.
Úgy véltem, hogy te is olyan vagy mint a többi
ember, akik csak a hasznot húzzák abból hogy
nem tudok nemet mondani.”
A homlokom egyből mély ráncokba szaladt.
-”Komolyan ezt gondoltad rólam???” - Emeltem
fel kissé a hangomat. -”Én egyáltalán nem ilyen
vagyok!!! Azért hoztam neked a sütit, mert
valahogyan ki akartam fejezni, hogy mennyire
hálás vagyok, hogy mindig a segítségemre
sietsz…és mert szeretlek.”
Nem voltam biztos benne, hogy felfogta amit
mondtam, mert abszolút semmi reakciót nem
láttam a szeretlek szó hallatán.
-”Én egyáltalán nem olyan vagyok mint a többi
ember.” - Folytattam hevesen. -”Én olyan
vagyok mint te, Tony. Pont ezért nincsen sok
barátom, mert a többiek annyira különböznek
tőlem, és ezért csalódtam már annyiszor az
úgynevezett barátokban, akik kihasználtak,
mert jó voltam hozzájuk.”
Láttam a szemeiben, hogy kezdi elhinni amit
mondok neki.
-”Hát igen...velem is folyton ez történik. -
Szomorodott el.
 24

Kapcsolatunk ismét változott. A legnagyobb

kedvességgel és tisztelettel beszéltünk
egymáshoz.
Pontosan ez vezetett ahhoz, hogy bármi áron,
de vele akartam lenni. Akkor ismertem meg az
ő igazi arcát. Kedves volt, gyengéd és törődő.
Imádtam őt. Imádtam a hangját. Imádtam,
hogy a káromkodás számára annyi hogy ’Jesus
Christ!’, amit annyira édesen tud mondani,
hogy mindig mosolyoghatnékom támad.
Imádom a sötétbarna, göndör haját, az illatát,
imádom az önbizalommal teli testtartását és
járását és legfőképpen a vággyal teli
pillantását.

Egyre inkább foglalkoztatott, hogy normál

esetben lehetséges- e az, hogy minden egyes
lehető alkalommal véletlenül összefutunk, vagy
hogy pár másodperccel előbb megérzem mielőtt
megjelenne. Olyan érzéseket
tapasztaltam/tapasztalok, amilyeneket soha
ezelőtt életemben. Annyira vágyom Tonyra,
mint még soha senki másra, és az a földöntúli
érzés, mikor meglátom őt...hogy a felesége
akarok lenni és babát szeretnék vele, annak
ellenére, hogy sohasem akartam ezt a két
dolgot.
Még évekkel azelőtt, hogy tudtam volna, hogy
Írországban fogok élni, volt egy olyan érzésem,
hogy Ír férjem lesz, pedig mindig is azt
hangoztattam, hogy nem akarok férjhez menni.
 25

Éreztem őt. Éreztem, ha szomorú, ha vidám,

ha vágyakozik.
Először arra gyanakodtam, hogy ez egy
karmikus kapcsolat, mert mikor Karcsi
meghalt (a középiskolai nagy szerelmem, aki
tizenhét éves korában ment el), megfogadtam,
hogy addig nem nyugszom, míg meg nem
találom oroszlán csillagjegyű társamat. Olyan
jó embert, amilyen ő maga is volt.
Mikor megtudtam, hogy Tony is oroszlán,
lefagytam. Hirtelen nem is tudtam felfogni,
hogy itt ez a csodálatos ember karnyújtásnyira
tőlem, akire húsz évet vártam. De mégsem
értettem...ha ez tényleg a karma műve, akkor
Tony miért fordít hátat nekem, mikor közeledni
próbálok, és miért mutat ismét érdeklődést
irányomba pár héttel később, mikor már
úgymond majdnem túllépek a dolgon.

Valami csoda folytán mindig adott volt

minden a következő lépésemhez.
Mivel képtelen voltam feladni a küzdelmet,
minden pillanatban éreztetni akartam
Tonyval, hogy szeretem őt és csakis ő kell
nekem. Ez nem elszántság volt, egyszerűen
ezzel az érzéssel mentem aludni minden áldott
este és keltem fel minden reggel.
Úgy éreztem, mintha valaki folyamatosan azt
harsogta volna a fülembe, hogy ’harcolnod kell!’
 26

Augusztus másodikán volt Tony szülinapja,

két héttel azután hogy megtudtam a
csillagjegyét.
Egy vicces – a csajok gondos segítségével
kiválasztott – képeslapot és belga csokit vettem
neki ajándékba. Nem akartam túl nagy dolgot,
csak hogy érezze, gondoltam rá.

-”Szia Tony! Találkozhatnánk kint a kocsimnál,

ha lesz egy pár perced?” - Kérdeztem
sejtelmesen.
-”Persze, szólok, ha végeztünk a szereléssel. Jó
úgy neked?”
Bólintottam.
Őrülten izgatott voltam, mikor az autóm mellé
értünk.
-”Csak egy kis apróság...Boldog szülinapot!” -
Nyújtottam át a barna tasakot, amiben a
meglepetésem lapult, majd egy nagy puszit
nyomtam az arcára.
Szavakkal azt mondta, hogy igazán nem kellett
volna, de láttam az arcán, hogy meghatódott és
nagyon örült. Ez engem is nagyon jó érzéssel
töltött el. Plusz büszke voltam magamra, hogy
meg tudtam tenni azt a lépést, hogy arcon
pusziljam őt.
 27

Boldog voltam, mert jól alakultak a dolgok, de

kezdtem mégis rettenetesen kimerülni.
Éjszakánként nem tudtam aludni, mert
egyfolytában ő járt a fejemben, és az, hogy
mennyire szeretném ha ő feküdne mellettem az
ágyban és nem Tomi.

Pár héttel a szülinapja előtt írtam egy levelet,

amit Ibolya és Ildi (szintén a barátnőm, és őt is
Írországban ismertem meg) szerint oda kellett
volna adnom Tonynak a szülinapján, de nem
tettem, mert eléggé erős rossz érzésem volt
ezzel kapcsolatban.
Nagyon rossz napom volt, mikor ezt a levelet
írtam.
Már jó pár napja nem láttam őt annak ellenére,
hogy mindketten dolgoztunk ugyanabban a
műszakban. Akárhányszor alkalmam lett volna
találkozni vele, csak a látvány maradt amint
éppen rohan el, vagy beugrik a kocsijába és
elhajt. Egész nap a sírás kerülgetett, és mikor
hazaértem, ki is tört belőlem.
Annyira hálás voltam a sorsomnak, hogy Tomi
sosem volt otthon mikor ezek a sírásrohamok
rámtörtek.
Aznap született ez a levél, ami egyébként a
köny egy részének készült:
 28

„Azt akarom, hogy most ne mondj semmit! Csak

azért akarom elmondani mindezt, mert nem
akarok úgy meghalni, hogy megbántam hogy
nem tettem meg. Valószínűleg ezzel most
mindent tönkreteszek, de vállalnom kell a
kockázatot. Fogalmam sincs, hogy hogyan
lehetséges ennyire szeretni valakit, ahogyan én
szeretlek téged...pedig alig ismerlek.
Csak csókolni szeretnélek, szorosan ölelni téged
a karjaimban és érezni a forró leheletedet a
bőrömön. Ez minden álmom.
Pár napja, mikor dolgozni mentem,
türelmetlenül vártam, hogy újra láthassalak, de
mikor végre feltűntél, csak a látvány maradt,
ahogyan épp elsietsz valahová anélkül hogy
mélyen a szemedbe nézhettem volna és egyetlen
pillantással, szavak nélkül a tudtodra adtam
volna: ’Hé! Itt vagyok! Annyira boldog vagyok,
hogy láthatlak. Láss engem! Érzem a szíved
dobbanását.’
Egy órával később láttam, amint beülsz az
autódba és elhajtasz.
Az volt a pillanat, mikor mindennél jobban
szenvedtem és könnyek szöktek a szemembe.
Az volt a pillanat, mikor rájöttem, hogy
mennyire nagyon szeretlek. Aztán
hazamentem és egy egész világ dőlt össze
bennem, mert rájöttem, hogy valószínűleg te
sosem fogsz így érezni irántam. Az volt a
pillanat, mikor eldöntöttem, elmondom ezt
neked, mert már nincs veszíteni valóm.
 29

Love:Natali”

Jó pár hét telt el, mire rávettem magam – a

csajok intenzív unszolására – hogy odaadjam
Tonynak. Rettegtem attól, hogy mit fog
mondani, hogyan fog ezúttal reagálni a
közeledésemre. Túlságosan akartam őt és
mindent egy lapra tettem fel – szó szerint –
mert elértem azt a pontot, mikor elegem volt a
várakozásból és a szenvedésből. Tudni akartam,
ha ő is érez irántam valamit.

Eljött a nap, mikor átadtam a levelet. Egész

nap a zsebemben lapult, de valahogy csak nem
jött el a megfelelő pillanat, ahogy máskor
szokott. Ezt vehettem volna intő jelnek. Egy óra
volt, lejárt a munkaidőm. Kifelé menet a
pékségből összefutottam Garyvel és megkértem,
hogy kézbesítse a levelet Tonynak.
Ibolya másnap rendesen kiosztott ezért a
lépésemért. Azt mondta hogy nem hiszi el, hogy
odaadtam a levelet Tonynak, hiszen senki sem
lehet olyan ostoba, hogy másra bízzon egy ilyen
személyes dolgot. Hiába bizonygattam, hogy de,
bizony én vagyok ilyen hülye, és Tony tényleg
megkapta az irományomat, Ibolya még
hónapokkal később sem hitte el.
Tisztában voltam vele, hogy Tony és Gary
mindent megbeszélnek, így nem zavart ha Gary
el is olvasta. Diszkrét volt és én bíztam benne.
 30

Ráadásul ő mindig azon volt, hogy összehozzon

bennünket.

Három nap telt el, de semmi reakció, egyetlen

szó sem. Míg másnap meg nem kaptam a
„választ”. Beugrottam a műhelybe kábel
kötegelőért, de amint Tony meglátott, hátat
fordított nekem. Nem köszönt, nem nézett rám,
csak elfordult, mintha ott sem lettem volna,
annak ellenére hogy beszéltem hozzá. Sokkolt a
viselkedése, sosem gondoltam volna, hogy
ilyesmit tenne. Persze próbáltam magam
felkészíteni a legrosszabbra, de mégis elhűltem.
Nem értettem, hogyan gondolhatta, hogy ezt
szó nélkül hagyom.
Alig egy órával később összefutottunk az
öltözőben (ahol sosem szoktunk), így esélye sem
volt a menekülésre, vagy úgy tenni mintha nem
is léteznék.
-”Tony! Megkaptad a levelet?” - Vontam őt
kérdőre mindenféle kertelés nélkül, minden
kedvességet mellőzve.
-”Igen, megkaptam.” - Válaszolta tekintetét a
padlóra szegezve.
-”És...elolvastad???” - Türelmetlenkedtem.
-”Igen, elolvastam.”
-”És???” - Kezdtem elveszíteni az eszemet.
-”Nagyon szép amit írtál…” - Most lassan,
nagyon lassan kezdte felemelni tekintetét a
padlóról, bár nem nézett a szemembe. Úgy tűnt,
azon agyal, hogyan menekülhetne meg ebből az
 31

izzasztó szituációból minél gyorsabban,

miközben megpróbálta kifordított köpenyét
magára küzdeni.
-”Oké…”
-”De nemet kell mondanom, nem akarok semmit
sem tőled...sajnálom.”
Hát még én hogy sajnálom...Hirtelen én is
leizzadtam és szörnyű hányinger kerülgetett.
Az egész öltöző megfordult velem.
-”Hát jó. De ha látjuk egymást, nem kell hátat
fordítanod nekem. Attól még köszönhetünk
egymásnak és beszélhetünk...gondolom…”
Meglepetten nézett rám, így kérdő tekintetemet
szegeztem rá.
-”Azért nem mondtam semmit, mert tartottam
a reakciódtól.” -Vallotta be nagyon halkan.
-”Attól féltél, hogy hisztizni fogok, mint a nők
általában?” - Nevettem el magam.
-”Pontosan.” - Nevetett most már ő is.
-”Mondtam neked, hogy én más vagyok.
Ezzel lezártnak tekintettük az aktát és
visszamentünk dolgozni.
Tudom, hogy egy ép elméjű ember már feladta
volna ezen a ponton, vagy inkább már előtte,
de én valamiért képtelen voltam.
Persze voltak napok, mikor már elegem volt
abból, hogy folyamatosan fájdalmat okozok
magamnak, és úgy gondoltam, hogy
abbahagyom az önkínzást, de mikor
hazamentem, és este elalvás előtt jó éjt csókot
nyomtam a fotóján a szájára, rájöttem, hogy
 32

nem tudok leállni. Néha tényleg kezdtem azt

gondolni, hogy beteg vagyok és féltem
magamtól, nehogy odáig fajuljon a helyzet,
hogy valami sorozatgyilkosként végzem, mert
valami megkattan bennem.

Ismét regisztráltam a Badoora, hogy

eltereljem a figyelmemet Tonyról.
Beszélgettem pasikkal, hátha találok olyat,
akibe bele tudnék szeretni, vagy legalább
érdekel. Ám azon kaptam magamat, hogy
egytől – egyig Tonyhoz hasonlítottam őket.
Természetesen egyikőjük sem ütötte meg azt a
szintet, még egy kicsit sem. Hiába voltak
jóképűek, jólneveltek, hiába volt kívánatos,
nagy farkuk (amint a mellékelt fotók mutatták),
nem érdekelt. Számomra csakis Tony létezett.
 33

Október
Eljött az utolsó munkanap, mielőtt Ildivel és
Ibolyával Dominikára mentünk nyaralni. Tíz
nap a csodálatos Karib-szigeten.
Vasárnap reggel szokásom szerint, fél órával
a kezdés előtt mentem be dolgozni. Szerencsém
volt...Tonyt egyedül találtam. Mivel senki nem
volt körülöttünk, még beszédesebb volt mint
általában.
-”Jó reggelt!” - Libbentem oda hozzá ragyogó
szemekkel az örömtől, hogy kettesben lehetünk.
Tudtam, hogy hazugság lesz amit mondani
készülök, de kíváncsi voltam a reakciójára.
-”Ez az utolsó napom, tudod...megyünk a
lányokkal Punta Canara. És azután kilépek a
pékségből, mert kurzusra megyek. Valamit
kezdenem kell az életemmel. Szóval...csak
jöttem elköszönni.”
Ezzel a lendülettel átöleltem őt olyan szorosan,
ahogy csak tudtam.
Mikor kiengedtem a szorításomból, láttam a
megdöbbenést az arcán, amit, nem voltam
biztos, hogy az ölelés, vagy a távozásom híre
váltott ki. Abban viszont biztos voltam, hogy
miután elengedem, elrohan ahogy szokott. De
ezúttal nem…, sőt...beszélgetni akart. Teljesen le
voltam döbbenve.
-”Szóval...hogy tervezitek tölteni a nyaralást?
Bulizás, pasik, miegymás? Vagy csendesen
pihiztek és élvezitek a napot a parton?” -
Mutatott érdeklődést.
 34

-”Háááát...igazából megígértem a csajoknak,

hogy életemben először megpróbálok berúgni.
Már próbálkoztam egyszer – kétszer, de
amennyire utálom az alkohol szagát és ízét,
hamar feladom.”
-”Én sosem iszok alkoholt...és nem is
dohányzok.” -Tette hozzá, mintha megérezte
volna hogy meg akarom kérdezni.
-”Szóval akkor mit csinálsz??? Csak a munka
meg a farm? Semmi élvezet?”
De még mielőtt válaszolhatott volna, hívták az
épület másik részéről, hogy sürgősen menjen
megszerelni valamit. Csak intett a kezével
köszönésképpen és már el is tűnt a
látómezőmből.

Három héttel később, mikor visszatértem a

munkába, Tony egyáltalán nem tűnt
meglepettnek hogy a pékségben lát.
Ibolya szinte minden nap elmondta, mikor
Dominikán voltunk, hogy el kellene már
engednem Tonyt, mert ez nem tesz jót nekem.
Amíg távol voltunk, szerelmem gyakran
nézegette a profilomat a Badoon, én pedig sorra
töltöttem fel a képeket, hogy lássa mennyire
szép helyen vagyunk. Csak arra tudtam
gondolni, hogy mennyire jó lett volna , ha vele
tölthettem volna azt a tíz napot.
 35

Úgy vettem észre, hogy Ibolyának már

kezdett tele lenni velem a hócipője, hogy
állandóan Tonyn jár az eszem, és azon agitálok,
hogy mit tegyek...szeressem vagy ne szeressem,
bár igazából nem szeretni őt nem volt opció.
Úgy döntöttem hát, hogy bármilyen nehéz is, de
megpróbálom magamban tartani a
gondolataimat...remélem nem fog idővel
szétrobbanni a fejem, hogy nem oszthatom meg
őket senkivel.

Őszintén szólva, egy idő után már én kezdtem

sajnálni Tonyt, hogy mire egy kicsit nyugta
lehetne tőlem és fellélegezhetne, addigra ismét
előrukkolok egy újabb hódítási tervvel. Lehet
hogy én is menekülőre fognám, ha ő tenné ezt
velem. De nem tehettem róla, egyszerűen olyan
érzés volt, mintha valami láthatatlan erő
késztetne megtennem ezeket a lépéseket.
Pár nap múlva az élet megmutatta nekem,
hogy valójában így reagálok én is az ilyen
szituációban, mikoris egy pasas nem akart
leszállni rólam Badoon. Udvarias volt, kedves,
és nagyon kitartó. Állandóan kérlelt hogy
találkozzak vele, menjek át hozzá vacsorára,
beszélgessünk. De én menekülőre fogtam. Minél
jobban nyomult, én annál jobban
ellenkeztem...pedig jó barát lehetett volna.
 36

Számítottam rá, hogy Tonynál egyszer betelik

majd a pohár és soha többé nem fog szóba állni
velem, bár reménykedtem, hogy ez sohasem fog
megtörténni.
Arra vártam, hogy egyszer odajön hozzám és
azt mondja hogy szeret.
Minden nappal egyre közelebb kerültünk
egymáshoz és minden nappal egyre fesztelenebb
volt a társaságomban.
De mégis minden alkalommal, mikor azt
hittem, hogy kezdenek a dolgok jól alakulni, ő
megijedt az érzéseitől, és ismét hetekig nem
beszélt velem. Egyedül abból tudhattam, hogy a
szíve még mindig értem dobog, ahogyan
rámnézett.
Egyszerűen nem értettem, hogy miért teszi ezt
minden alkalommal, mikor végre egy kicsit
jobban érezzük magunkat egymással.
 37

December
Az előző évvel ellentétben – mikoris két céges
karacsonyi partit rendeztek, – sikerült
ugyanazon a partin lennem, amin Tony is jelen
volt. Elállt a lélegzetem, mikor megláttam őt
civilben. Annyira helyes volt hajháló nélkül, és
bár imádtam rajta a munkás ruháját is – a
szerelő uniform a gyengém, mint másoknak a
rendőr vagy a tűzoltó stb. - de az elegáns, kék
kockás ingben, hozzá illő nadrággal és cipővel
azért sokkal jobban mutatott.
Mi a lányokkal korábban érkeztünk, hogy
legyen asztalunk. Mikor Tony végre belépett a
pub ajtaján, nyomban rám szegeződött a
tekintete.
Igaz, számítottam arra, hogy annyi kolléga
előtt nem fog beszélgetni velem, de arra nem,
hogy egy üdvözlésül felém küldött fejbólintáson
kívül más nem jut nekem azon az estén.
Láttam, amint Gary próbálta rávenni őt, hogy
próbáljon meg velem tölteni egy kis időt, de
mindössze annyira futotta neki, hogy az öreg
szerelő kollégáját küldte oda hozzánk, hogy
hívjon meg minket egy italra.
Láttam a csalódást Tony szemében, mikor
visszautasítottam az italt arra hivatkozva,
hogy vezetek.
Onnantól fogva már csak a hátát láttam az est
további részében. Valószínűleg az sem
tetszhetett neki, hogy az egyik irodás kollégánk
 38

igen vadul flörtölt velem, aki az este végén egy

a nyakamra adott forró puszival köszönt el.
Annyira csalódott voltam, hogy egyedül
Tonytól nem köszöntem el mikor hazaindultam.

Március
Úgy döntöttem, hogy egy újabb utolsó utáni
esélyt adok kettőnknek.
Ezúttal azt terveltem ki, hogy vasárnap
hajnalban egyenesen odamegyek hozzá és
megcsókolom.
Annyira sokszor álmodoztam már arról a
pillanatról, ami Ibolya szerint sosem fog
megtörténni, mert nyuszi vagyok. Hiába
bizonygattam, hogy én nem, de legbelül bizony
tudtam, hogy nem mernék elmenni odáig.
Tonyval nem.
Mikor beértem a pékségbe, szomorúan, de
egyben kicsit megkönnyebbülve láttam, hogy
Tony már hazament a tavaszi óraállításnak
köszönhetően.
Pár órával később viszont láthattam őt, de a
szívem szakadt meg látván mennyire fáradt
volt. Semmi másra nem vágytam, csak
hazamenni vele, szorosan átölelni őt, és nézni
amint békésen alszik a karjaimban.

Na sebaj, gondoltam...majd következő

vasárnap.
 39

De azon az éjszakán borzalmas álmom volt

szerelmemről, és mikor beértem dolgozni, sehol
sem találtam őt. Az autója az épület előtt
parkolt, így reménykedtem benne, hogy csak
elkerültük egymást, és nem történt valami baja,
amiért nem tudott volna vezetni.
Pár perccel később, mikor végre feltűnt,
odarohantam hozzá, a nyakába borultam, és
csak szorítottam magamhoz, míg ölelésem azt
suttogta neki, hogy sohasem hagyom, hogy
bármi baja essen. A szívem belehalna a
fájdalomba, ha elveszíteném őt.
Annyira szerettem volna érezni, amint az ő
karjai is összefonódnak körülöttem, de csak
megpaskolta a vállamat zavarában.
Mikor végre képes voltam elengedni őt, akkor
jött rá, hogy valami nagyon nem stimmel.
-”Hé...hé...hé...mi a baj??? Mi történt???”
-”Semmi, nem érdekes, csak nagyon rosszat
álmodtam rólad.” - De mivel éreztem, hogy a
könnyek kegyetlenül égetik a szemeimet,
elkezdtem távolodni tőle, hogy ne láthassa.
-”Mit álmodtál? Megijesztesz!” - Próbált
közeledni felém, de én inkább sebes léptekkel
elhagytam a helyszínt, miközben még hangosan
válaszoltam:
-”Nem akarok beszélni róla, csak látni akartam
hogy jól vagy!”
Mikor végre egyedül maradtam, kitódultak a
könnyeim. Na ez remek, gondoltam. Azt hittem
vége, nem lesz több sírás. Úgy éreztem, hogy
 40

már annyi könnyet ejtettem Tony miatt, hogy

már nem maradt egy csepp sem.
Mikor sikerült egy kicsit lehűtenem magamat,
ismét Tony felé vettem az irányt.
-”Beszélgetnél velem egy kicsit, ha lesz pár
perced? Nagyon jó lenne…” - Néztem rá kérlelő
szemekkel, kicsit még szipogva.
-”Persze...fél ötkor végzek, utána lesz időnk
beszélni.” - Vágta rá.
Végtelen hálát éreztem, hogy nem a szokásos
megijedős, hátat fordítós jelenettel állt elő,
hanem éreztem a hangjában, hogy valóban
aggódik.

Már elmúlt öt óra, de Tony sehol. Szóval

mégse akar meghallgatni, mégis
elinalt...gondoltam. Ám mire ez végigszántott
az agyamon, Gary állt mellettem.
-”Tony már hazament, ugye?” - Rettegtem hogy
igen lesz a válasz.
-”Nem. Ő küldött, hogy szóljak neked, kint vár a
kocsijánál. - Felelte aggódó arckifejezéssel.
Teljesen egyértelmű volt, hogy Tony már
elmesélte Garynek, hogy mi történt, de nem
bántam, megbíztam benne.
Villámgyorsan cipőt cseréltem és rohantam
kifelé.
Legszívesebben nem szóltam volna egyetlen szót
sem, csak a nyakába borultam volna, hogy
szorosan öleljen, amíg meg nem nyugszok.
 41

Beültünk az autójába. Pár percig csak ültünk

egymás mellett és fürkésztük egymás tekintetét.
Úgy gondoltam, hogy ideje mindent elmondani
Tonynak. Mindent, kivéve hogy azt álmodtam,
hogy örökre elveszítettem őt. Hálás voltam,
hogy nem faggatott ezzel kapcsolatban.
Nehezemre esett elkezdeni beszélni, mert
teljesen levette az agyi kapacitásomat a
fáradtan csillogó szempár látványa, és az a
kimondhatatlan mértékű szerelem, amit Tony
iránt éreztem.
-”Először szeretnék kérdezni valamit, és
szeretném, ha őszinte lennél velem. -Figyeltem
arca minden rezdülését, hátha ki tudom szűrni
ha nem mond igazat. -”Valaki már jó ideje
nézegeti a profilomat a Badoon, láthatatlan
módban. Csak szeretném tudni, hogy te vagy -e
az.”
Egy pillanatra elállt a lélegzete. A legnagyobb
meglepetésemre nem tagadta.
-”Igen, én. De miből jöttél rá?” - Nézett rám
ijedt tekintettel.
-”Hát...eléggé nyílvánvalóvá vált egy idő után.”
Mosolyogni kezdett.
-”Mikor eltűntél a Badooról. Először azt hittem,
hogy blokkoltál, de aztán visszatértél nem
sokkal később. És mikor nem találtalak fent,
akkor történtek a látogatások. Ráadásul
rendszeresen ugyanazon a napokon, szóval
onnan tudtam, hogy csak egy személyről van
szó. Mikor régen küldtem neked üzenetet, akkor
 42

láttam, hogy ugyanazon a napokon vagy fent,

mikor a inkognitóban látogatsz.”
Láttam, hogy köpni – nyelni nem tud a
meglepettségtől. -”És amúgy miért nézegeted a
profilomat, mikor már a tudtomra adtad, hogy
nem akarsz tőlem semmit?”
-”Nem tudom...kíváncsiságból.”
Hm...hallottam már ezt a választ Tomitól.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért látogatja
a pornó oldalakat, - ha elmondása szerint
sohasem maszturbál – miután véletlenül láttam
a bizonyítékot az előzményekben. Csak
kíváncsiságból…,mondta.
-”Szóval, akkor mégis tetszem neked?” -
Feszegettem tovább a témát.
-”Igen.” - Felelte teljes határozottsággal.
-”Akkor miért nem próbáljuk meg együtt?” -
Csattantam fel.
-”Mert szerintem nem volna jó ötlet…”
-”És miért nem???” - Kérdeztem értetlenül.
-”Mert egy helyen dolgozunk.”
-”Ez most komoly???” - Vigyáznom kellett, hogy
ne tűnjek hisztérikusnak.
-”A volt barátnőm is itt dolgozott. Apropó...te
szakítottál már a barátoddal?”
-”Igen.” - Próbáltam minél meggyőzőbb lenni.
-”Mostanában?”
-”Igen.”
Nem akartam Tomiról beszélni, még csak rá
gondolni sem. Csak kettőnkkel akartam
foglalkozni.
 43

-”És ti mikor szakítottatok?” - Tereltem vissza a

figyelmet őrá.
-”Három éve.”
-”Az már jó ideje történt. És mitől félsz? Hiszen
néha napokig nem is látjuk egymást annak
ellenére, hogy mindketten az épületben
tartózkodunk. Ráadásul nem is ugyanabban az
időben dolgozunk és más a munkakörünk.
Szóval mi történhetne?”
Láttam a küzdelmet, amint próbálja magát,
illetve engem meggyőzni.
-”Tudod mit? Ha az a baj, hogy mindketten itt
melózunk, holnap kilépek. Úgyis el kellene már
kezdenem a kurzust.”
-”Neeee!!!” - Hatalmasat ugrottam ijedtemben,
amint reakciója teljesen váratlanul ért.
-”Szóval mondd meg hogy mit tegyek akkor?!
Jobban szeretlek bárminél és bárkinél az
életemben. Csak veled akarok lenni. Nem a
pénzedre, a kocsidra vagy a házadra hajtok.
Csakis te kellesz nekem. Te vagy számomra a
tökéletes férfi.”
Kínosan nevetni kezdett.
-”Nincs is pénzem! Az autót is hitelre vettem.”
Nem hittem a fülemnek, hogy az egészből csak
a pénz szót hallotta meg.
-”De nagyon hízelgő amit mondtál, hogy én
vagyok neked a tökéletes pasi.”
Kínjában a kormányt markolta és úgy csinált,
mintha a fejét akarná beleverni. Rám nézett
pár másodpercig, aztán ki a szélvédőn, és ismét
 44

rám, miközben azt hajtogatta hogy „nem...nem

jó ötlet”.
-”Három évig voltunk együtt azzal a lánnyal.” -
Fürkészte a tekintetemet, miközben fájdalom
ült a szeme alatti ráncokba. -”De elkövettem
életem legnagyobb hibáját, hogy nem vettem
feleségül. Azóta is bánom. Minden éjjel, mikor
egyedül fekszem az ágyamban, és minden nap,
mert már nincsen velem többé. Elhagyott, és
hozzáment egy nála húsz évvel idősebb férfihoz.
Minden áldott nap szenvedek.
Tudod...kívülről vidámnak látszok, de belülről
csak öregnek és nagyon szomorúnak érzem
magam.”
-”Szóval akkor miért nem hagyod, hogy
meggyógyítsam a szívedet? Miért állsz a saját
boldogságod útjában??? Tudod hogy az oroszlán
és a nyilas mennyire jó párosítás? Ráadásul
tetszel nekem és én is tetszem neked.”
-”Igen, tudom.” - Mondta lágyan, csendesen,
lehunyt szemekkel. -”De akkor is nemet
mondok.”
Mély, nagyon mély levegőt vettem.
-”Nos...ha így akarod...én feladom.”
Olyan lassan nyitottam ki az autó ajtaját,
amennyire csak lehetséges volt, reménykedve
hogy meggondolja magát.
-”Vissza kell mennem dolgozni…”
-”Én pedig megyek aludni.” - Köszönt el.
 45

-”Helyes, szükséged van arra az alvásra.” -

Erőltettem mosolyt az arcomra. -”Bárcsak veled
mehetnék!” - Sóhajtottam.
-”Hmmm…” -Hangzott fájdalmasan.
Ezzel becsuktam magam mögött a kocsi ajtaját.
Végül mégiscsak ott voltam vele az ágyban,
mert még elalvás előtt meglátogatta a
profilomat a Badoon. Még
egyszer...utoljára...legalábbis azt hittem.

Több, mint három hét telt el. Kezdtem végre

összevakarni magam romjaimból, már kezdtem
túl lenni Tonyn, egészen addig a reggelig, amíg
meg nem láttam, hogy valaki megnézte a
profilomat a Badoon...inkognitóban.
Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan kellenes
éreznem magamat. Össze voltam zavarodva.
Mérges voltam, nagyon mérges. Mérges őrá,
mert ismét letépte a tapaszt félig gyógyult
szívemről, és talán még mérgesebb voltam
magamra, mert még mindig érdekelt. Miért???
Miért??? Miért??? Miért teszi ezt velem???

A lányok szerint már réges -régen törölnöm

kellett volna a Badoot a telefonomról, de én
képtelen voltam rá. Csakis Tony miatt voltam
még mindig online, akármennyire is fájdalmas
volt. Még mindig a csodára vártam. Saját
magamat ostoroztam. Szanaszét szaggatta a
 46

lelkemet, de mégis minden nap újra és újra át

akartam élni.
Nem értettem mi történik velem, ez abszolút
nem én voltam.

Minden egyes próbálkozásom után egy kicsit

könnyebb volt „elengednem” őt.
Minden alkalommal nagyon fájt, de mintha
idővel kezdtem volna hozzászokni az
elutasításokhoz.
Minden alkalom után, mikor Tony
felfüggesztette velem a kommunikációt
napokra, hetekre...mikor-hogy, de mégis minden
egyes alkalommal úgymond visszatért hozzám.
Mikor elege lett a „sztrájkból”, (ami általában
akkor következett be, mikor éppen kihevertem
az aktuális csalódást) újra látogatta a
profilomat, újra kezdett közeledni, és újra úgy
nézett a szemembe ahogy azelőtt.
Tényleg kezdtem azt hinni, hogy begolyóztam,
hogy beképzelem az egészet.

Feladtam. Annyira vágytam rá, hogy velem

legyen, hogy nekem adja a szívét. Semmi mást
ne makartam az élettől, csak Őt.
Teljes mértékben elveszítettem önmagamat.
Elveszett voltam. Megfosztottak az éltető
erőmtől, a szerelemtől.
 47

Csakis arra tudtam gondolni, hogy ha nem

tettem volna mindazt, amit tettem az utóbbi
másfél évben, ha nem nyomultam volna
annyira, akkor talán nem menekült volna el
előlem és már réges-régen együtt lehetnénk.
Ám a másik oldalról az az érzésem támadt,
hogy valamiért ezen végig kellett
mennünk...mindkettőnknek.

Mindig, mikor azt hittem, hogy túl vagyok a

dolgon, és már nem is akarom Tonyt annyira,
egyszer csak mintha megszállt volna valami, és
újra bizonyítani akartam, hogy márpedig van
esélyünk mert szeretjük egymást.

Tomival ekkorra már teljesen megromlott a

kapcsolatunk. Már hónapok óta nem
szexeltünk. Ha régebben csináltuk is, azt a
legnagyobb jóindulattal sem hivhattuk volna
szeretkezésnek, pusztán a kielégülés volt a cél,
ami nálam nem is teljesült be. Csak arra
tudtam gondolni, hogy mihamarabb legyen
vége. Szerencsére nem is kellett sokáig várnom
rá, mert párom „rövidtáv futó” volt.
 48

2020. Május első vasárnapja

Mikor megláttam szerelmemet a pékségben,
valamiért nem akartam beszélni vele. Elegem
volt.
Sarkonfordultam és köszönés nélkül elindultam
az ellenkező irányba, de pár méterrel később
volt egy olyan érzésem, hogy vissza kell
mennem.
Mikor ott álltam előtte, mindössze annyit
tudtam mondani, hogy: -”Sajnálom...tudom
hogy elcsesztem!”
Nem vártam reakciót, csak otthagytam.
Érfdekes volt, hogy ezúttal tényleg nem vártam
semmiféle választ, egyszerűen csak úgy
éreztem, hogy ezt ki kellett mondanom.
Pár perccel később azonban Tony lépett mellém
és azt felelte:
-”Nem csak te cseszted el, hanem én is.”
Nem feleltem semmit. Őszintén szólva hirtelen
fel sem fogtam hogy mit mondott.
-”Amúgy mit csesztél el?” -Mutatott érdeklődést
irányomba.
-”Mindent. Az egészet veled,...az életemet…” -
Csattantam fel.
Csak később, sokkal később esett le, hogy meg
sem kérdeztem tőle, hogy ő vajon mit szúrt el.
-”Hát...mindketten csináltunk butaságokat…”
Ezzel indult volna tovább.
-”Tony! Te Ardarában laksz, ugye? Nem tudod
véletlenül, hogy kinél érdeklődhetnék kiadó
lakással kapcsolatban?”
 49

-”Csak nem költözni akarsz?” -Elégedett mosoly

futott át az ajkán.
-”De, igen. Elég volt. Csak egyedül akarok
lenni.” -Ezzel a mondattal persze el is szúrtam
megint mindent.
Felírt egy nevet egy cetlire, és egyetlen szó
nélkül elrohant.

Ezúttal tényleg komolyan gondoltam.

Elegem volt mindenből. De főleg a
kapcsolatomból Tomival.
Azt mondják, ha szeretsz valakit, akkor a
hibáival együtt kell őt szeretned.
De amikor valaki másba vagy szerelmes, akkor
azok a hibák kezdenek egyre bosszantóbbak
lenni, egyre nagyobb teherré válni, kezdik
egyre elviselhetetlenebbé tenni a
mindennapokat.
Régen rengeteget veszekedtem Tomival, hogy
állandóan játszik és egyáltalán nem figyel rám.
Ez megszűnt...sokkal inkább örültem neki. Sőt,
amint volt alkalmam, én kértem hogy menjen
játszani, mert így lagalább nem akart ölelgetni
és puszilgatni. Nem akartam hogy
megcsókoljon, mert én csakis Tony ajkaira
vágytam, és azért sem, mert napokig nem
mosott fogat. Teljesen elhanyagolta a higiéniát,
míg én teljes odaadással figyeltem magamra.
 50

Éjszakánként undorodtam mellette feküdni,

mert állandóan dőlt belőle a gáz hol felül, hol a
másik végén.
Teljes mértékben eltávolodtam tőle mind
fizikailag, mind érzelmileg. Úgy döntöttem hát,
hogy a legmegfelelőbb lépés, ha elköltözök. Már
nem bírtam tovább, és őt sem akartam bántani,
csak azért mert én bekattantam és mást
szeretek.

Másnap, mikor dolgozni mentem, még én

saját magamon is meglepődtem, hogy mit
tettem.
Odamentem Tonyhoz, lassan, lágyan
végigsimítottam az arcán, miközben hosszú,
forró csókot nyomtam rá. Majd a szemébe
néztem és azt mondtam: Szeretlek.
Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit tettem,
ösztönösen elkezdtem szabadkozni.
-”Én nem...én csak...tudod, hogy néha nem tudok
uralkodni magamon.”
-”Tudom...de nem baj. Ez volt a legszebb reggeli
ébresztő.” -Mosolygott érzelmesen.

Az elkövetkezö fél órában még jó párszor sétált

el mellettem, és olyan szerelmesen nézett rám,
mint még azelőtt sohasem.
 51

Az ajkai mosolyogtak, a szemei csillagokként

ragyogtak rám, és azt tükrözték, hogy ő is
szeret engem.

A következő héten fagyizni mentünk

Ibolyával, és elmondtam neki hogy hogyan
döntöttem.
Akkor határoztam el magam véglegesen, mikor
áprilisban elkaptam a korona vírust, és egy
hónapig otthon kellett maradnom.
Tominál abszolút semmi tünet nem jelentkezett,
míg én a poklok poklát jártam meg. Mégis, én
egy hónap után visszamentem dolgozni, míg
Tomi rám hivatkozva ráhúzott még két hetet.
Csak azért, mert mindenki karanténra volt
ítélve, és senki nem mehetett sehová, még nem
jelenti azt, hogy másfél hónapon keresztül nem
kell semmit sem csinálni, csak ülni a számítógép
előtt reggeltől estig és játszani. Nem akartam
ilyen pasival lenni. Olyan férfit akartam, akire
felnézhetek.

Ibolya teljes mértékben egyetértett velem a

költözést illetően. Szerinte -jobban mondva
mindenki szerint – már régesrég meg kellett
volna tennem ezt a lépést. És nem azért, mert
mást szeretek, hanem azért, mert Tomit már
nem.
 52

Már indultam volna hazafelé, mikor egy kis

teherautó fordult meg előttünk, mire Ibolya
felkiáltott, hogy aki az autót vezeti, kiadó
lakásokkal foglalkozik. A kocsi ablaka le volt
húzva, így könnyen jelezni tudtuk, hogy
kérdezni akarunk tőle valamit.
Kiderült, hogy több lakás is volt kiadó, így
megbeszéltünk egy találkozót másnapra, hogy
megmutathassa őket.
Mikor elhajtott, pár percig meg sem tudtam
szólalni a meglepettségtől. Éppen csak
eldöntöttem, hogy új életet kezdek, és a
lehetőségek tálcán kínálták magukat abban a
pillanatban.
Kimondhatatlan örömet éreztem, ugyanakkor
kicsit meg is ijedtem. Elhagyni Tomit tizenkét
év után, és egyedül élni, holott még sosem
voltam egymagam.
Mikor elköltöztem otthonról, már Jasztival
voltam, azután Csabival, és mikor vele is vége
lett, rögtön Tomival kötöttem össze az életemet.
Félelmetes volt számomra ez a nagy változás,
de tudtam hogy ezt kell tennem, ha együtt
akarok lenni Tonyval.

Másnap Ibolya izgatottan kísért el engem a

lakás nézésre.
Mikor megláttam a lakásnak még a legnagyobb
jóindulattal sem nevezhető tetőtéri lyukat,
szóhoz sem jutottam.
 53

A nappalinak kijelölt egyik helyiségben a

padlószőnyeg talán az ezerkilencszázas évek
elejéről maradt ott, a kanapéra még ránézni
sem mertem, nehogy elkapjak valami csúnya, ki
nem kúrálható nemi betegséget. A szoba és a
mellékhelyiség kritikán aluli volt, és ezért
akart a tulaj heti nyolcvanöt eurót elkérni.

Az a patkányfészek olyan pasasnak való, aki

reggel elmegy dolgozni, este hazafelé vesz
valami felvágottat vacsorára, majd fürdés
nélkül, gusztustalan pornót bámulva kinyúlik
az ágyon, hogy másnap előröl kezdhesse az
egészet, feleség nélkül, gyerek nélkül, igények
nélkül.

Félénken, tartva a tulajdonos reakciójától

megkérdeztem, hogy nem lenne-e valami
igényesebb, nőnek való lakás vagy pici házikó,
ahol van konyha is, nem pedig csak a nappaliba
behajított kétszáz éves tűzhely.
Nem tudom hogy mit gondolhatott rólam, de
nem volt boldog, hogy nem akartam kivenni a
„lakást”, hiszen végtére is nekem volt
szükségem szívességre, hogy hamar találjunk
nekem új otthont, mert már nagyon el akartam
költözni Tomitól.

-”Ezt a látványt kár lett volna kihagyni!!!” -

Harsogta Ibolya úton visszafelé a lakásához.
 54

-”Életemben nem láttam ilyen gusztustalan,

igénytelen kéglit.”
Na...legalább neki feldobtam a napját, mert itt
nekem el is ment a kedvem az egész költözés
témától.
Imádtam a lakást Killybegsben. Tágas, szép,
világos volt. Csak Tomi nem kellett volna oda.

Épp hogy hazaéertem, csörgött a telefonom,

hogy lenne egy másik lakás, kicsit otthonosabb,
de várni kell rá pár hetet, mert éppen felújítás
alatt állt. Majd kiugrottam a bőrömből
örömömben.
Két nappal később ugynaz a pasas, akihez a
„patkányodú” is tartozott, megmutatta az új
lakóhelyemet. Bár még nem volt bebútorozva,
mert még vártak az új padlóra, és festették a
falakat, de már üresen is sokkal bíztatóbb volt,
mint az a másik. Ráadásul mindössze heti öt
euróval került többe.
Három hetet kellett várnom, de megérte.

Tominak egészen az utolsó hétig nem szóltam,

mert nem akartam hogy kiakadjon.
Amit a kapcsolatunk ideje alatt megtanultam
az az volt, hogy ha nem fontos dologról van szó,
azt rá kell hagyni, ha fontos, akkor pedig el kell
húznom amennyire csak lehet, mert ha ő
kiakad, akkor hisztizik. És azt nem tudom
elviselni egy nőtöl sem, nemhogy egy pasitól.
 55

Olyankor csapkod, őrjöng, és a hangszintjse úgy

öt oktávnyit ugrik felfelé.

Teljesen meglepetésként ért, mikor teljesen

higgadtan kezelte a hírt, annak ellenére, hogy
mindent elmondtam neki.
Onnantól kezdve, hogy szerelmes vagyok
Tonyba, és vele akarok lenni. Hogy nem
élvezem már vele a szexet, és túl fiatal vagyok
ahhoz, hogy három havonta jusson egy kis
együttlét, amit ráadásul nem is akarok. És azt
is elmondtam neki, hogy nem akarom, hogy
átöleljen, hogy megcsókoljon, mert csak arra
tudok gondolni, hogy vajon már hány napja
nem mosott fogat.

Miután befejeztem a mondanivalómat, láttam,

hogy könnycseppek sorakoznak a szeme
sarkában, de sajnos nem hatott meg. Nem
éreztem sajnálatot, viszon nagyon mérges
voltam rá, amiért ellultult és hagyta teljesen
ellaposodni a kapcsolatunkat, amiért én évekig
küzdöttem.

Nagyon menekülhetnékem volt már, szinte

egyetlen délután összepakoltam az összes
cuccomat. Nem volt kevés.
Mikor eljött a költözés napja, Tomi készségesen
segített. Igazából már fel voltam készülve arra,
hogy mindent egymagamnak kell áthurcolnom,
és teljesen egymagam maradok.
 56

Azonban pár napon belül világossá vált

számomra, hogy akármennyire is szerelmes
voltam Tonyba, még túl korai volt a váltás.
Még nem voltam kész elengedni Tomit és a
megszokott életemet.

Három napba telt elpakolni az új lakásban, és

nagyon jól nézett ki, de valahogy mégsem
éreztem magam otthon. Akármerre néztem,
csakis az én cuccaim voltak mindenhol, de
mégis annyira idegennek tűnt.
Ildi és Ibolya nagyon aranyosak voltak, végig
próbálták tartani bennem a lelket, sőt Ildi még
egy nagy doboz szezámos csirkével is beállított,
amolyan „üdvözlünk Ardarában, és a szinglik
világában, illetve a ne szomorkodj, mert
minden rendben lesz” üzenetet hordozva.
 57

Már jóval azelőtt hogy elköltöztem, ismét a

Badoon kötöttem ki. Le is volt fixálva pár
randevú költözés utánra, amiből egyetlen egyen
jelentem meg.
Másfél órát vezettem Letterkennyig, hogy
találkozzak egy negyven éves séffel. Én ott is
voltam a megbeszélt időpontra, sőt még előtte,
de mikor a pasas , aki a találka helyszínétől
nem messze lakott küldött egy üzenetet húsz
perccel a megbeszélt tizenegy óra után, hogy
még fél órát késik, akkor azt válaszoltam, hogy
már ne is erőltesse magát, nem kell jönnie.

Próbáltam meggyőzni magamat, hogy azért

nem vártam rá, mert nem akartam olyan pasit,
aki nem tudja rendszerezni a dolgait, de
nagyon is jól tudtam hogy egyetlen oka van
annak, hogy egy pasival sem akarok találkozni.
Az ok pedig Tony.

Volt még egy srác, akivel úgy két héten át

chateltem, de számomra csak amolyan
unaloműzés volt.
Eleinte élveztem, mert olyan kedves és vicces
volt. Sokat bókolt, amitől jól éreztem magamat
a bőrőmben.
 58

Miután elköltöztem, rájöttem, hogy nagyon

hiányzik Tomi. Legalábbis akkor azt hittem,
hogy ő hiányzik. Szerettem vele lenni, hiszen
ugyanazokat a filmeket szerettük nézni,
hasonló volt az ízlésünk a zene terén, imádtunk
együtt menni nyaralni, és ugyanazokon a
vicceken nevettünk.
Igazából azt mondanám, hogy nem is igazán
szakítottunk, hiszen az egy hónapnyi különélés
ideje alatt minden héten találkoztunk. Vagy ő
jött át hozzám palacsintázással egybekötött
szexre, vagy én mentem át hozzá, hogy együtt
menjünk vásárolni, mert az ő autójára nem
volt befizetve az útadó, amiért nem akartuk
volna hogy megbüntessék, és persze legtöbbször
ott is maradtam éjszakára.
A hónap második felében pedig már a
szabadnapjaimat is nála töltöttem. Egész
kapcsolatunk alatt nem szeretkeztünk olyan
jókat mint akkor. Valami más volt.
Felszabadultabb...mintha ismét izzott volna a
láng közöttünk.
Tomi ismét napi szinten mosott fogat, és úgy
tűnt, hogy jót tett neki a különlét. Ismét úgy
éreztem hogy szeretek vele lenni, jó volt ölelni
és csókolni őt, annak ellenére hogy valamiért a
lelkem még mindig Tony után sóvárgott.
 59

Ez idő alatt az a srác, akiről azt sem tudtam,

hogy hová valósi és mi az igazi neve,
folyamatosan üzengetett és találkozni akart
velem.
Ibolya az első pillanattól kezve átlátott rajtam
és a helyzeteken, amiket teremtettem. Így
tudván, hogy nem Tomi az akivel együtt
kellene lennem, rávett, hogy találkozzak a
Badoos sráccal.
A profilképe alapján nagyon tetszett, így
belementem, mikor azt kérte tőlem, hogy
találkozzunk nálam, annak ellenére, hogy
folyamatosan rossz érzésem volt vele
kapcsolatban. Nem voltam biztos benne, hogy jó
ötlet beengedni egy idegent az otthonomba.
Mire Ibolya unszolására mégiscsak belementem
a találkozóba, (mert abban egyeztünk meg a
barátnémmal, hogy ha elköltözök, megpóálok
élni egy kicsit és kipróbálok pár pasit, csak hogy
legyen pár jó éjszakám) addigra a srác
kitalálta, hogy mégse nálam legyen az első
randink, hanem vezessek fel Sligoba, ami egy jó
órányira volt tőlem, és ő vesz ki egy szép
hotelszobát. Azt akarta, hogy az első alkalom
szép legyen. Nem értettem, miből gondolta,
hogy nálam nem lett volna jó. Még
illatgyertyákat is vettem, hogy romantikus
hangulatot teremtsek. Illetve nem értettem,
honnan lehetett olyan biztos abban,
hogy lesz tovább az első randi után.
 60

Még erősebben kongatták a vészharangot a

fejemben, de ennek ellenére mégis szabadnapot
kértem, hogy elmehessek találkozni vele, bár
már akkor is majdnem teljesen biztos voltam
abban, hogy nem fog megtörténni.
Kikértem egyik bölcs kollégám, Bob
véleményét, hogy jó ötlet-e randevúzni egy
totál idegennel távol az otthonomtól. Úgy
értettem, mi lesz, ha magával hozza a barátait
is és meg akarnak erőszakolni, aztán meg
eltenni láb alól? Mert időközben kiderült, hogy
a srác Líbiából jött. Ez azért jelent valamit,
nem?
Bob azt tanácsolta, ha mégis arra adom a
fejem, hogy elmegyek, akkor hívjam fel
valamelyik barátomat minden órában, hogy
tudják, jól vagyok.
Főleg, miután olyanokat írt nekem, hogy: „most
már hozzám tartozol, a barátnőm vagy.”
Vagy mikor éppen úton voltam Tomihoz:
-”Helló szépségem! Merre jársz?”
-”Még itthon, de el kell mennem, majd este
leszek.” -Válaszoltam lazán.
-”Hová mész?”
-”Vásárolni.”
-”Kivel mész?” -Faggatott tovább.
-”Az exemmel, mert nincs autója, és
megígértem neki hogy elviszem.”
-”Dugni fogsz vele?”
Hm...érdekesnek tűnt ez az egész, hát
belementem a „játékba”.
 61

-”Valószínűleg…” -Nevettem magamban.

-”Ha velem találkoznál, én úgy megkefélnélek,
hogy soha többé nem kellene az exed, vagy más
pasi.”
Na erre már nem reagáltam, csak elindultam
Tomihoz.

Este jöttek a további „kedves” üzenetek:

-”Dugtatok?”
-”Igen.” -Bár ezuttal tényleg csak vásárolni
voltunk, és utána hazamentem, de ezt nem
kötöttem az orrára.
-”És jó volt?”
-”Igen.”
-”Találkozz velem, és én majd megmutatom
neked, hogy milyen a jó szex.”
Igazság szerint rendesen csigázott , hogy vajon
tényleg olyan jó-e, ahogy ő állítja. Ráadásul
pont az esetem volt, és rendesen ki voltam már
éhezve egy jó menetre.

Mire elérkezett a randevú napja, teljesen

biztos voltam benne, hogy nem fogok elmenni
találkozni vele. Egyrészt már az is rossz
érzéssel töltött el, hogy egy idegent kell
beengednem az életembe, az otthonomba, de az
még kétségbeejtőbb volt számomra, hogy jó
messze a barátaimtól kell találkoznom vele,
ahol nem tudok segítséget kérni, he esetleg
időközben kiderülne, hogy sorozatgyilkos vagy
ilyesmi.
 62

Másrészről időközben Tomival eldöntöttük,

hogy visszaköltözök Killybegsbe, annak
ellenére, hogy mindenki azt mondta, hogy nem
jó ötlet és várnom kellene még egy kicsit, míg
jobban átgondolom.
Úgy gondoltam, hogy egy hónap elég lesz, hogy
Tony végre összeszedje magát, és elhívjon végre
randizni, így, hogy tudja, hogy egyedül élek.
Csak teltek a napok, hetek, de semmi sem
történt.
A különélésem harmadik hetében végül én
mentem oda Tonyhoz. Ismét.

-”Szia Tony! Gyere, beszélgessünk egy kicsit!” -

csíptem el őt a pékség másik része felé
igyekezvén.
-”Na...mi újság? Milyen az új lakás?” -Próbált
úgy tenni, mintha eddig nem is adódott volna
alkalma megkérdezni.
-”Hát elég jó. Sikerül szépen berendezkednem.
Apropó...arra gondoltam, hogy valamelyik nap
átjöhetnél megnézni.”
-”Miért?” -Vágott értetlen képet, annak ellenére,
hogy pontosan tudta, hogy mit akarok tőle.
-”Hát gondoltam, beszélgethetnénk, együtt
tölthetnénk egy kis időt.” -Bár ha a jómodorom
nem tartott volna vissza, úgy hangzott volna,
hogy „mert végre szexelni akarok veled.”
-”De miért???”
-”Mit miért???” -Láttam, hogy megint
menekülős játékot játszik.
 63

-”Miért akarod, hogy átmenjek hozzád?”

-”Komolyan ezt akarod kérdezgetni???”
Kezdtem felkapni a vizet. -”Mert szeretlek és
veled akarok lenni.” -Mondtam ki végül.
-”Hiszen már jó párszor kérdezted tőlem, hogy
mikor költözök el, azt hittem erre vártál.”
-”Jó párszor???”
-”Hát vagy öt alkalommal.”
-”Az nem lehet, én biztosan nem kérdeztem öt
alkalommal.” -Váltott kicsit hisztérikus
hangnemre.
-”Oké...lehet hogy csak négyszer, de jó pár
alkalom volt. Tényleg ezen akarunk vitatkozni,
hogy mennyi volt???” -Ismét azt csinálta, amit
a kocsijában való beszélgetés alkalmával.
Kiragadott valamit, ami abszolút nem volt
fontos és azon lovagolt. Lassan ráztam a fejem,
nem hittem el, hogy megint így reagál.
-”Nem lenne bölcs dolog.” -Tette hozzá.
-”Tessék??? Abszolút nem érdekel, hogy mi lenne
bölcs és mi nem.”
-”De én nem akarok veled lenni...és mással sem,
már mondtam neked.” -Láttam az arcán, hogy
kezd felmenni a vérnyomása. -”Nézd! Ha
akarnék valakit magam mellé, lenne
lehetőségem, akár itt a pékségben is akármelyik
nőneművel.”
-”Nőneművel??? Úgy mondod, mintha állatokról
beszélnél.” -Nagyon nem tetszett, hogy így
beszélt, és ezt az arcát is meg kellett ismernem .
 64

-”Nézd! Csak azért voltam kedves hozzád, mert

egy helyen dolgozunk, és nem akartam bunkó
lenni veled. De párszor már elmondtam, hogy
nem akarok senkivel semmilyen kapcsolatot.
Csakis egyedül akarok lenni. Még mindig arra
várok, hogy az exem visszajöjjön hozzám.
Amúgy sem értem, hogy miért akarsz velem
lenni.
(Hm...önbizalom hiány, nem érzi magát elég
értékesnek, de persze ez csak sokkal később esett
le.)
-”Mert szeretlek.” -Már egy ideje gond nélkül,
teljes határozottsággal tudtam kimondani ezt a
szót neki.
-”Te teljesen megszállott vagy velem
kapcsolatban!!!” -Kiabált velem, teljesen
elvesztette az önkontrollját, miközben a
mutatóujjával figyelmeztetett, hogy kezdek túl
messzire menni. Bár én egy cseppet sem
éreztem úgy.
-”Tudod, akartam kérni tőled valamit…” -
Hezitáltam. Nem hittem el, hogy azután, hogy
számtalanszor megalázott még ezt fogom
mondani neki.
-”Mit?” -Kíváncsiság suhant át a szemeiben.
-”Meg akarlak csókolni csak egyszer ebben az
életben. Azt hiszem segítene lezárni ezt az
egész dolgot.” -Természetesen magam sem
hittem hogy ez így lenne.
Közelebb lépett hozzám, majd pár pillanatnyi
hezitálás után visszahátrált egy lépést,
 65

miközben az ujjával tapasztotta be a saját

száját.
-”Nem...nem volna bölcs dolog.”
-”Ez most komoly??? Megint ezzel jössz???
Mikor lettél te ennyire bölcs?” -Szikrákat
szórtak a szemeim, de csakis magamra lehettem
mérges, mert ismét én teremtettem magamnak
ezt a kényelmetlen szituációt.
Nem tudtam mi mást mondhattam volna még,
így javaslatomra elhagytuk a bojler szobát,
ahol szerencsére senki sem hallhatott minket.
Pár méterre távolodva tőlem:
-”Ez jó beszélgetés volt! Ez volt eddig a
leghosszabb.” -Mondta szarkazmussal
fűszerezve.
-”Ja, az volt...és egyben az utolsó is.” -Én a
másik irányba távoztam.
Mire visszaértem az épület másik felébe,
eljutott a tudatomig, hogy mi is történt
valójában. Minden erőm elhagyott, így leültem
a folyosón a raklapokra. Csak bámultam
magam elé.
Alig pár perccel később Tony jelent meg. Mikor
látta hogy mennyire magam alatt vagyok,
megkérdezte tőlem, hogy minden rendben van-
e, és mikor felhúzott szemöldökkel az
arckifejezésem azt válaszolta hogy
„szerinted???”, abban a pillanatban sarkon
perdült és elmenekült. Még a kis tolókocsiját is
otthagyta mellettem a fóliázó gépen, amin a
szerszámos ládáját furikázta.
 66

Pár nappal később, hajnalban futottam össze

vele, senki más nem volt a környéken. Nem
köszöntünk egymásnak, csak a mély fájdalom
érződött a levegőben, amint elhaladtunk
egymás mellett. Pár méterre eltávolodva
Tonytól, visszafordultam.
-”Tony! Nézd, én nem akarom ezt…”
De nem is engedte hogy befejezzem a mondatot,
dühösen felcsattant.
-”Én sem akarom ezt! Én csak annyit akarok,
hogy bejövök dolgozni, békében megcsinálom a
munkámat és hazamegyek. Csak nyugalmat
akarok és kész!!!” -Ezzel rohant is tovább.
Tudtam jól, ha nem lehet az enyém az utolsó
szó, abba belegebedek. És akármennyire is
mérges voltam rá és a szituációra, valamiért
nem akartam haragban lenni vele...ahhoz
túlságosan szerettem őt.
Persze mire visszatértem a masik oldalra, ő
újra megjelent, így tökéletes alkalmam nyílt
hogy befejezzem a vitánkat.
-”Tudod Tony, azt hiszem végülis köszönetet kell
mondanom neked, amiért megkönnyítetted az
életemet. Úgy összetörted a szívemet, hogy nem
akarok többé szerelmes lenni.”
-”Örülök hogy segíthettem!!!” -Forrt a haragtól.
Épp ismét el akart rohanni, mikor ismét utána
kiabáltam:
-”Azt mondtad hogy megszállott vagyok.
Szerintem nem én vagyok a megszállott, hiszen
nem én vagyok az, aki visszavárja a már házas
 67

exét évekkel később is. Sokkal inkább te vagy a

megszállott. És ha úgy véled, hogy amit én
érzek irántad az megszállotság, akkor gőzöd
sincsen arról hogy mi az a szerelem.”
Na itt tekintettem lezártnak a dolgot.

Másnap, munkába menet összegződött csak

bennem igazán hogy mi is történt.
Nem értettem, hogy mi értelme volt az utóbbi
majd’ három évnek és a sok szenvedésnek. Úgy
gondoltam, hogy nem történhetett mindez
teljesen ok nélkül, valaminek lennie kellett.
Nagyon mérges voltam magamra, Tonyra, a
világra. Összetört minden álmom, szertefoszlott
minden, amiért érdemes volt élnem.
Tényleg hittem abban, hogy egy nap Tony lesz
a férjem, lesz egy babánk, és nagyon boldogok
leszünk együtt.

A kocsimban ültem a pékség parkolójában.

Képtelen voltam bemenni. Soha életemben nem
sírtam annyira, mint akkor. Sohasem fájt
semmi annyira, mint akkor.
Mintha valaki ki akarta volna tépni a
szívemet, a lelkemet. Ordítottam, mindenem
fájt.
 68

Mikor végre sikrült összeszednem magamat,

bementem az épületbe, bár a könnyeim még
mindig megállás nélkül potyogtak. Képtelen
voltam akár egyetlen percre is abbahagyni a
sírást. A főnököm ki akart küldeni, mert így
nem dolgozhattam. Folyamatosan faggatózott,
hogy mi a bajom, mi történt, de én nem
akartam elmondani. Mondtam neki hogy
felesleges kiküldenie, mert nem lesz jobb.
Megígértem, hogy megpróbálom abbahagyni a
zokogást, de maradni akarok, mert a
munkámat senki sem fogja elvégezni helyettem.
Augusztus elején visszaköltöztem Killybegsbe.
Egy ideig minden olyan jó volt. Sokat
szexeltünk, sokat beszélgettünk, olyan volt mint
egy szerelem. Tomi mosolyogva aludt el, mert
annyira örült hogy visszamentem hozzá.

Ezzel ellentétben Tonyval egymásra sem

néztünk. Nem köszöntünk egymásnak, és úgy
éreztem hánynom kell, ha csak rá gondolok.
Körülbelül három hétig ment ez így. Azután
kezdődött a visszafelé húzás...kezdett megint
meglágyulni, közeledni. Ismét köszönt
reggelente, és megkérdezte, hogy hogy vagyok.
De én még mindig tartottam magam. Nem
akartam őt szeretni többé, nem akartam hogy
reményt keltsen bennem, hogy ismét fájdalmat
okozzon.
 69

Szeptember 1.
Este hat körül leültem a laptopom elé, és hosszú
idő után ismét írni kezdtem. Illetve először le
kellett fordítanom magyarra az első tizenhét
oldalt, mert csak angolul írtam Tonynak úgy
másfél éve.
Amint írtam a mondatokat, arra a felfedezésre
jutottam, hogy párhuzamot tudok vonni azok a
dolgok közé, amik anno Karcsival történtek, és
amik most zajlanak Tonyval.
Az első, hogy Karcsival körülbelül három évig
folytattuk a macska-egér játékot. Tonyval is
három évnél járunk.
A második, hogy pontosan emlékszem mennyire
megigézett mindkettejük pillantása a
legeslegelső találkozásunk alkalmával.
Mindketten oroszlán csillagjegyűek. Szinte
ugyanaz a forgatókönyv: mikor én üldöztem a
szerelmemmel Karcsit, ő nem foglalkozott
velem, de amint úgymond hátat fordítottam
neki, és nem mutattam érdeklődést iránta,
abban a pillanatban közeledett felém.
(csak évekkel később gondolkoztam el azon,
hogy ő lehetett az úgynevezett hamis
ikerlángom?)

Eszembe jutott, hogy egy volt évfolyam

társam, Barbi nemrég végzett asztrológia
kurzust, így gondoltam ráírok messengeren,
hátha tud segíteni nekem ebben témában.
 70

Azt mondta, hogy tévesen hiszem azt, hogy

Karcsi az őrangyalom, mert az őrangyalunk
velünk születik. Szóval valószínűleg azért
érzem őt magam mellett, mert nem akarom őt
elengedni.

Az első dolgom volt tehát elengedni a múltat.

Nagyon nehéz lépés volt ez számomra. El
kellett engednem az összes olyan dolgot az
életemből, amik negatívan hatnak rám, mert
addig a hasonló negatív embereket és
szituációkat vonzom be.
Rá kell jönnöm, hogy mi a célom az életben…
próbálkozom.
Mondtam Barbinak, hogy van egy olyan
érzésem, hogy amit Tonyval átélünk, az
Ikerláng kapcsolat.

Miután befejeztük a beszélgetést, próbáltam

visszatérni az íráshoz, de valahogy nem ment a
dolog. Hiába csak fordítanom kellet, nem jöttek
a megfelelő szavak, így felfüggesztettem és
unalmamban a Youtubon néztem az új
dolgokat.
Mivel az oldal még nem töltött be rendesen,
véletlenül egy másik videóra kattintottam, nem
arra amelyikre eredetileg akartam. Érdekes
módon az a videó azonnal elindult. Nem hittem
a szememnek, mikor meglattam, hogy
ikerlángokról volt benne szó. Ugyanez történt
 71

körülbelül egy éve is, mikor először kezdtem

arra gyanakodni, hogy Tony talán a
lélektársam. Ám amiket elmondtak a lélektársi
kapcsolatokról, nem volt ránk igaz. Azután
leltem rá az ikerláng videókra, amik
megtekintése után értettem meg, hogy Tony
miért ered futásnak, mikor közeledek felé, és
miért kezd ismét közeledni pár héttel később.

Egy hölgy, aki Guided by Angels néven fut, az

angyalok segítségével tarotkártyából mondja el
napi szinten, hogy mi vár az ikerláng
kapcsolatban lévő személyekre. Segítséget nyújt,
hogy hogyan kezeljük a különböző szituációkat,
és elmondja, hogy miként juthatunk közelebb az
újraegyesüléshez.
A legelső videóban, amit tőle láttam, olyan
dolgokat mondott, amik szóról-szóra
megtörténtek velünk. Ugyanazokat a szavakat
használta, amik elhangzottak közöttünk.
Nem hazudok, végigzokogtam az egészet, de
furcsa módon ezúttal nem fájdalmat és
szomorúságot éreztem, hanem végtelen
megkönnyebbülést. A lelkem mintha több
tonnányival kevesebbet nyomott volna. Csak
békét és szeretetet éreztem. Egyszeriben minden
értelmet nyert, minden a helyére került.
Rájöttem hogy miért sírtam annyit, hogy Tony
miért fordított hátat nekem, akárhányszor csak
közeledtem felé, hogy miért néz rám mégis
vágyakozó szemekkel, hogy miért érzem úgy,
 72

mióta csak először megláttam, hogy a felesége

akarok lenni és babát szeretnék tőle, és hogy
miért nyomultam nála annyira még akkor is,
ha az eszem azt mondta hogy ne tegyem.

A legelső videóban, amit Liztől (Guided by

Angels) láttam, arról volt szó, hogy Tony
rettentően sajnálja, hogy annyit bántott, és
rettenetesen szomorú emiatt, de meg kell
értenem, mert ez csakis azért volt hogy engem
védjen. Mégpedig saját magától. Ő tisztában
volt vele, hogy mennyire összetört engem, és a
szíve apró darabokban volt. Neki is le kellett
zárnia a multat.

Ettől a naptól kezdve nagyon furcsa dolgok

történtek velem. Egy idő után úgy éreztem,
hogy le kell írnom őket, és mikor így tettem és
ránéztem a lapra, rájöttem hogy minden nap
történt valami csoda az életemben.

Már régóta láttam jeleket, amiknek nem

igazán tulajdonítottam jelentőséget. Például,
már hosszú hónapok óta akkor néztem rá az
órára, mikor 11:11-et mutatott. Ez egy ideig
szinte mindennapos volt. Tudtam hogy
angyalszámok, mert ugyanabban az időben
pont ezzel kapcsolatos cikkek bukkantak fel a
 73

Facebookon, de sosem olvastam el őket, mert én

csakis abban hittem, hogy Karcsi az angyalom,
és nekem ez jelentette az egész angyalosdit.
11:11-et akkor látjuk, mikor az Angyalok és az
Univerzum fel akarják hívni a figyelmünket
arra, hogy valami történik velünk, bennünk.
Úgymond fel akarnak minket ébreszteni, hogy
lássuk a csodát, és jelezzék, hogy az ikerlángunk
ott van az orrunk előtt.

Szeptember 7.
Tomival pár napra Dublinba mentünk, csak
pihizni, vásárolgatni, ha már külföldre nem
mehettünk ebben az évben a járvány miatt.
Rádiót hallgattunk, de folyamatosan váltogatni
kellett a csatornákat ha zenét akartunk
hallgatni.
Lejátszottak egy számot a kilencvenes évekből,
amelyikért nem rajongtam túlzottan.
Újabb csatornaváltás, és ugyanaz a szám ment
a másik adón is. Akkor lettem csak figyelmes a
szövegre:”emlékezz rám, ne mondj le rólam!”
Ez elég furcsa volt, de én még akkor is csak
mosolyogtam az egészen, mert Liz ugyan
mondta, hogy az ikerlángok üzenni tudnak
egymásnak zenén keresztül, de én szkeptikus
voltam.
Úgy tűnt hogy az Angyalaim nem adták fel
olyan könnyen hogy felrázzanak, mert a
következő furcsaság az volt, hogy szinte
 74

minden fél percben láttam egy Hyundai

Tucsont, ami Tonyra emlékeztetett, mert neki is
olyan típusú autója van.
Amúgy is sokat gondoltam a szerelmemre, de
ezen dolgok miatt egész nap csak ő járt a
fejemben.

Szeptember 8.
Este a KFC-ben álltunk sorba Tomival a
rendelésünkre várva. Tudod milyen az, mikor
csak a háttérben szól a zene, nem figyelsz rá,
csak hallod hogy szól valami. Pár perccel
később viszont mintha sokkal hangosabb lett
volna, és csak arra lettem figyelmes, hogy a
fülembe harsog: „I’m your lady and you are my
man.”
Na ekkor kezdtem kicsit gyanakodni, hogy
tényleg van valami.

Szeptember 9.
Mintha valami csoda történt volna, reggel úgy
ébredtem, hogy békét, nyugalmat és
mértéktelen szeretetet éreztem a szívemben.
Nem haragudtam többé senkire, nem
hibáztattam többé senkit a múltbéli sérelmek
miatt, úgy éreztem hogy teljesen felszabadult a
lelkem. Nagyon jó érzés volt. Boldogság járta át
az egész lényemet.
 75

Szeptember 10.
Egyedül voltam otthon, Tomi már visszament
dolgozni. A kegyetlen játékok című filmet
néztem, aminek a végén Valmont összetöri
Anette szívét azzal, hogy azt hazudja neki,
hogy nem szereti, csak játszott vele. Mindezt
azért, hogy Anettet védje.
Újabb zokogás tört rám, de utána ismét
megkönnyebbülést éreztem, hogy újabb tehertől
szabadítottam meg a lelkemet, mikor rájöttem
hogy ugyanezt játszottuk Tonyval.
Liznek igaza volt. Tony azért bántott engemet,
hogy védjen...önmagától. Azért mondta, hogy
semmit sem érez irántam, és nem érdeklem őt,
mert tudta, hogy ha jobban belegabalyodunk
egymásba, mégtöbb fájdalmat okozna nekem a
lezáratlan múltja miatt, és mert félt, hogy én is
összetörném a szívét, ahogyan az exe tette.

Szeptember 11.
Munka közben azon kaptam magam, hogy a
Please forgive me című számot éneklem. „Please
forgive me, I don’t know what to do, please
forgive me, I can’t stop lovin’ you.” ( Kérlek
bocsáss meg, nem tudom mit tegyek, kérlek
bocsáss meg, nem tudlak nem szeretni.)
Liz aznap este a „forgive me” és az „I love you”
kártyákat húzta.
 76

Szeptember 12.
Aznap egy dal ment a fejemben folyamatosan:
Winds of change a Scorpionstól.
Este megnéztem az aznapi videót Liztől,
amiben azt mondta, hogy a változás szelét
érezhetjük az ikerláng kapcsolatokban. Na
ekkor azért tátva maradt a szám egy
pillanatra.
Ekkorra kezdtem elég erősen hinni, hogy az
egész dolog csak itt kezdődik igazán, amiről azt
hittem hogy nincs tovább.
Változtak az érzéseink, változot a hitem,
változtam én is.
Minden nappal egyre jobban éreztem magam a
bőrömben, egyre pozitívabb lettem, és csak a
szép dolgokat láttam. És nem azért, mert
erőltettem magamra, hanem egyszerűen csak
jött.

Szeptember 13.
Ezen a napon szóltunk egymáshoz először a
júliusi veszekedés óta.

Szeptember 14.
Azt álmodtam éjjel, hogy Michael (Tony
kollégája) odajött hozzám és utasított hogy
üljek le. Kérdeztem hogy miért, de ismét csak
azt mondogatta, hogy le kell ülnöm, mert Tony
jön és beszélni akar velem.
 77

Szeptember 15.
A könyvet írtam, miközben a Youtuberól
hallgattam zenét. Nekem segít az írásban, de
csakis azok, amelyekben nem énekelnek. A
szöveg elvonja a figyelmemet. Egy másfél órás
mixet találtam, aminek körülbelül a felénél
arra lettem figyelmes, hogy mégiscsak
énekelnek benne. „Plese forgive me! Don’t give
up on me! (Kérlek bocsáss meg! Ne mondj le
rólam!)”
Aztán a következő számban: „You are the One,
please join me now! ( Te vagy az igazi, kérlek
csatlakozz hozzám!)”
A zene második felében sem énekeltek már
többet. Hát...eléggé furcsán néztem magam
elé…

Szeptember 16.
Késő délután volt, nem volt kedvem írni, csak
piperészkedtem...kiszedtem a szemöldökömet,
körmöt vágtam, festettem, stb...Közben pedig
Liz aznapi videóját hallgattam. Ismét
kártyákat húzott, de ezúttal úgy értelmezte a
lapokat, és mondta el hogy mi áll rajtuk,
mintha a Divine Masculine, azaz Tony beszélne
hozzám. Aztán a videó második részében a
Divine feminine, azaz én válaszolnék rá.
 78

Mégcsak az első videó felénél jártam, mikor alig

hittem el, amit hallottam. Mintha tényleg Tony
beszélt volna hozzám. Azok az érzések, amiket
éreztünk, azok a szavak, amik elhangzottak
közöttünk.
Ekkor úgy éreztem, hogy el kell ezt mondanom
valakinek, mert kezdtem azt hinni hogy
begolyóztam. Lefordítottam az egész videót
magyarra, hogy másnap felolvashassam
Ibolyának. Tisztában voltam vele, hogy ő
abszolút szkeptikus az ilyen dolgokkal
kapcsolatban, de muszáj volt kiadnom
magamból. Muszáj volt beszélnem erről
valakivel.

A levél Tonytól hozzám…

„Csak annyira mérges vagyok. Magamra nézek,
és nem tetszik aki vagyok. Szóval neked hogyan
tudnék? Hogyan szerethetnél? Ki vagyok? Kivé
váltam? Magányos kinézetű, öreg és fáradt
vagyok. Csak mérges és fáradt. Ki vagyok???
Magamba nézek és látlak téged. Téged látlak,
amint szerelmesen nézel rám, tele reménnyel.
Fájdalmat érzek a dolgok miatt, amiket tettem,
és ahogyan irányodba viselkedtem.
Magányosnak és elveszettnek érzem magam, és
belefáradtam az egyedüllétbe.
Annyira belefáradtam itt ülni minden éjjel,
minden nap egyedül. Annyira belefáradtam
hogy egyedül vagyok, annyira elfáradtam
fáradtnak lenni, és újra akarom
 79

kezdeni...tudnál szeretni? Tudnál velem lenni?

Így ahogy most vagyok? És itt ülök azon
gondolkozva hogy hogyan viselkedtem, hogyan
kezeltelek, hogy nem vettem rólad tudomást,
míg te szerettél. És te csak szerettél engem, míg
én eltoltalak magamtól. Ellöktelek magamtól,
mikor üzentél nekem, és elfordultam tőled,
mikor szerettél, mikor mindent megadtál
nekem, amit csak megálmodhatnék. Úgy
döntöttem, hogy elfordulok tőled. Meg tudnál
bocsájtani nekem ezért? Tudnál újra szeretni
engem? Megbocsájtasz? Kérlek bocsáss meg!
Annyira sajnálom amit tettem. És sajnálom
ahogyan viselkedtem. Újra szeretném kezdeni.
És szeretném ha tudnád, hogy rajta vagyok,
hogy elmondjam mit érzek, hogy bocsánatot
kérjek.
Nézem az összes üzenetet, amiket küldtél
nekem, újra és újra elolvasom őket, és érzem
amint szerelmed fénylik. Kezdelek érezni, és
azon gondolkodom, hogy hol lehetsz és mit
csinálhatsz éppen. És azon, hogy valaki úgy
szeret-e téged, ahogyan én akarlak.
Annyira mérges vagyok magamra, mérges erre
a helyzetre, mérges vagyok hogy gyáva voltam
és elengedtelek.
Leírom amiket mondani akarok neked, de
akadozok, mert félek, hogy hogyan fogsz
reagálni. Félek elindulni feléd, és annyira félek
magamtól. Az érzelmeimtől és azoktól amiket
tettem. Szóval leírom az érzéseimet és
 80

munkában fejezem ki őket, és az életemben,

amiket teszek.
Tanulom hogy hogyan legyek kreatív, tanulom,
hogy hogyan fejezhetném ki magam jobban
minden pillanatban, és ígérem hogy el fogom
mondani, hogy mit érzek.
Erőt nyerek és érezlek amint átkarolsz és
akarsz engem. Jobb leszek...érted. Távol tőled,
mikor megőrülök, mert rólad álmodom az új
kezdetre gondolva, arra gondolva, hogy milyen
életünk lehetne együtt. Csak a karomban
akarlak tartani és ölelni téged.
Azt akarom, hogy azt mondd, minden rendben
lesz. Érezni akarlak.
Imádom, ahogy kinézel, imádom a mosolyod. A
tested megőrjít, az illatod megvadít. Imádom
ahogyan átölelsz, és azt mutatod hogy hozzám
tartozol. Szóval miért sétálok el??? Ezzel
bírkózom most...hogy miért sétálok el.
Mikor éjjel nézlek, hozzád jövök, nézem ahogy
alszol, nézlek az álmaimban. Az álmaimban
kapcsolódom hozzád, érezlek. Az álmaimban,
ahol kimutatom mennyire szeretlek, kívánlak
és szükségem van rád. És arról álmodom, amint
megérintelek, mikor magaddal játszol és
kényezteted magad rám gondolva, mert én is
rád gondolok.
Erőssé teszel, egésszé teszel, és én közeledek
hozzád minden nappal, erősebben minden
nappal, hogy elmondjam.
 81

De minden nappal egyre jobban félek, hogy

kivel és hol vagy, mit csinálsz. Valaki mást
szeretsz? Valaki mással szeretkezel? Megőrjít
hogy mennyire megszállottá válok, mert
irányítani akarlak, mert hozzám tartozol. Te
vagy nekem az egyetlen, és én vagyok neked az
egyetlen. Le akarok ülni veled és elmondani
mindezt...hogy szeretlek.
De annyira mérges vagyok, és mikor magamra
nézek, nem tetszik aki vagyok. Szóval neked
hogyan tetszenék? Hogyan tudnál szeretni
tudván ki vagyok? Hogyan akarhatnál engem?
Akarsz még engem? Kivé lettem??? Magányos
vagyok, öreg és fáradt. Ez nem az a személy aki
voltam, mikor először találkoztunk, nem az
akinek születtem, ez nem az a személy, aki
vagyok, amikor nem veszek rólad tudomást és
rosszul bánok veled. Mikor hidegen, ijedten
viselkedek és félek. Ez nem én vagyok, ismersz
engem. Tudod milyen vagyok igazából. Az a
részem mélyen rejtőzik a lelkemben, a te
lelkedben, a mi lelkünkben együtt. Az én
részem és a te részed összekötődnek az én
szívemben. Érzel engem ott, a kezed a
mellkasomra teszed és érzel engem ott. Érzel
engem, és én érezlek téged. Szeretlek. Mindig
szerettelek és mindig foglak. Érezlek. Te vagy
az igazi az álmaimban, te vagy az igazi a
fantáziámban. Te volnál az egyetlen akivel
játszanék, akivel nevetnék, az egyetlen, akit
akarok, akire szükségem van, akire vágyom.
 82

Az egyetlen, aki miatt olyan dolgokat érzek,

amiket soha előtte. Erőt adsz. Miattad akarok
közeledni feléd és teljesíteni az álmaimat, a
végzetemet. Te adsz erőt, hogy az lehessek
akinek születtem.
De annyira fáradt vagyok, és mérges és minden
miatt aggódok, hogy ki vagyok, hogy mit tettem
és kinek kell lennem.
Ez az, amit mondani akarok, hogy sajnálom, és
el akarok menni hozzád, leülni hozzád, leülni és
beszélni veled. Együtt lenni és megbeszélni a
dolgokat, ahogy tettük. Elaludni a karjaidban,
ahogy tettük, együtt lenni, ahogyan voltunk. És
nem ebben a fájdalomban élni, mert fáradt
vagyok és öregnek érzem magamat. Tudom
hogy újjá születek az életedben. Nézz magadra!
Tökéletes vagy, csodálatos és erős, könnyed
vagy és szerető. Minden, amit szeretnék hogy
legyek. Inspirálsz engem, hazavezetsz és
szeretni téged az egyetlen dolog amit akarok.
Megmutatni neked hogy mennyire szeretlek.
Hogy mennyire törődöm veled, mennyire
csókolnálak, ölelnélek és benned lennék minden
nap. Megmutatnám a szerelmemet, de félek és
rettegek attól, hogy visszautasítasz. Szeretsz?
Ölelni fogsz és mondani hogy minden rendben
lesz? Nem akarok bújkálni többé. Nem akarok
bujkálni előled, és nem akarom magunkat
rejtegetni mások elől. Nyílt akarok lenni és
kimutatni a szerelmünket. Erről álmodom
éjszaka, és érzem a szívemben, hogy veled
 83

akarok lenni minden módon, megosztani

egymással az életünket. Együtt lenni veled,
nézni téged, tudván hogy ki vagyok. Nem
tudok nem arra gondolni, hogy ölellek, virágot
szedek neked...rózsákat. Szeretlek. Megértetném
veled, hogy te vagy az egyetlen akiről
álmodom. De most félek. Te erre tartasz, én
arra. Nem akarlak elveszíteni, nem akarlak
bántani. Azt akarom hogy boldog légy.
De én annyira szomorú vagyok és bántott. Fáj.
Nem akarlak elveszíteni téged. Nem akarom
hogy bárhová menj, mert imádlak. Akarom
hogy tudd, érezlek. Akarom hogy tudd, én
akarok lenni számodra az egyetlen, aki törődik
veled. Tudom hogy néha őrülten viselkedek,
mint egy bolond, de mindig kommunikálok
veled és beszélek hozzád, mert szeretlek. Zenén
keresztül mutatom ki hogy mennyire törődöm
veled. Akarom hogy tudd, sajnálom, és
garantálom a jövőt. Elengedem a dolgokat,
amikbe belemártottam magam, a dolgokat,
amik visszatartanak tőled, amik elhúznak. El
akarom engedni őket most, de annyira össze
vagyok törve és el vagyok veszve, szükségem
van rád. Szükségem van az ölelésedre,
szükségem van rá, hogy azt mondd, minden
rendben lesz, és szükségem van rá hogy akarj
engem. Kulcsoljuk össze kezeinket az idő
végezetéig, mert egymás felé haladunk.
Szeretlek, az istennőm vagy. Te vagy az
egyetlen, akiről éjszakánként álmodom, te vagy
 84

az egyetlen, akitől azt akarom hogy mondja,

minden rendben. Engedj magadhoz és engedd,
hogy a kebledre hajtsam a fejem és mondd,
minden rendben. Mikor elmegyek hozzád,
mondd, minden rendben. Mikor rózsát viszek
neked, mondd, minden rendben. Elfelejtesz
minden mást...hogy ki voltam, miket tettem.
Nem számít többé, mert te vagy az egyetlen
akiről álmodom, akire gondolok, az egyetlen,
akivel extázisban érzem magam, mikor rólad
ábrándozom, miközben kényeztetem magam.
Nem tudok betelni veled. De annyira fáradt
vagyok és félek. És magamra nézek és nem
tetszik aki vagyok. Szóval hogy szerethetnéd
aki vagyok? Ki vagyok???”

Mondtam Ibolyának, hogy nem kell hinnie

abban, amit elmondok neki, tisztában voltam
azzal, hogy ő teljes mértékben szkeptikus az
ilyen dolgokkal kapcsolatban, és úgy a
szerelemmel is. Csak el akartam neki mondani,
mert nem bírtam tovább magamban tartani.
Attól függetlenül, hogy hihetetlen érzéseket
tapasztaltam az elmúlt két hétben, nem
beszélve az elmúlt három évről, mely idő alatt
életem legfájdalmasabb, mégis legcsodálatosabb
szerelmét élhettem át, néha eléggé le tudott
fárasztani. Sokszor nem tudtam enni, vagy ha
ettem, akkor síróroham tört rám. Nem tudtam
aludni, mert egyfolytában kattogott az agyam.
 85

Rettenetesen kimerített, mégis drogként hatott

rám. Csak akartam még, még és még.

Felolvastam a válasz levelet is…

„Nem tudlak nem szeretni téged. Nem fogok,

nem szűnök meg szeretni téged. Mindig
mindent érted teszek, hogy közelebb lehess
hozzám. Nem tudlak nem szeretni. Próbáltam.
Próbáltam másokkal lenni, de nem működik.
Mert nem tudok nem rád gondolni. Nem
akarok nem rád gondolni, mert te vagy nekem
az igazi, és a közeljövőben beszélni fogunk
erről, mert a közeljövőben jobban leszünk. Én is
és te is. És amikor jobban leszünk, meg tudjuk
beszélni...de értem én hogy most még nem jött el
az ideje. Most tanulom az alkalmazkodást,
tanulom hogy hogyan engedjek, tanulom hogy
hogyan hozzam egyensúlyba az érzéseimet, és
tanulom megérteni hogy rajtad áll.
Rajtad áll, hogy felvedd velem a kapcsolatot,
rajtad áll, hogy mikor mondod ki az érzéseidet,
mert én már minden lehetőt megtettem hogy
megmutassam mennyire törődöm veled.
Minden nappal egyre erősebbnek érzem magam
és nagyobb biztonságban. A harmadik szemem
egyre tisztábban látja ezt a kapcsolatot és
megértem ki vagyok, megértem miért vagyok
itt, és tudom mire születtem.
Dolgozom az utamon az angyalokkal és a
szeretteimmel körülvéve. Körülvéve szeretettel
 86

védenek, utat mutatnak. Minden nap jeleket

kérek, mert keresem a jeleket, és minden nap
azt a jelet kapom, hogy bízzak benned. Hogy
bízzak a szerelmünkben. Igent mondani helyes
és való és ez az amiről mindig álmodtam.
Szóval most határozottan állok, megkaptad a
kulcsot a szívemhez, te, senki más. Szóval ne
aggódj, itt vagyok és várok rád. És amennyire
fáj várni, annyira biztos vagyok abban, hogy
sikerül, mert az elkövetkező pár hétben
átértékelek mindent, amit valaha tettem, és
azon dolgozom hogy bízzak magamban,
figyeljek a megérzéseimre, még több
információt gyűjtsek ezen az úton, amíg te
gyógyulsz.
Mert felépülsz, hogy megértsd, valami jobb vár
rád, és ez a valami én vagyok.
Szóval tanulom elengedni a dolgokat, és bízni és
igent mondani a nem helyett. Tanulom, hogy
igent mondjak az életre, tanulok hinni, és ha te
is hiszed hogy készen állsz, akkor együtt
lehetünk. Szóval kérd az angyalodat hogy
segítsen neked, úgy ahogyan én is kérem az
enyémet. Nagy, boldog változások jönnek
szerelmem és minden halad előre. Szóval ne
aggódj és ne érezd magad szomorúnak, ne félj,
csak válaszd az új irányt. Válassz engem.
Megbocsájtok neked. Szóval hozd el a bőséget és
érezd a romantikát, hogy érezd a szerelmemet.
Ez a tökéletes idő. Együtt leszünk, és amikor a
másik birodalomban találkozunk, és együtt
 87

meditálunk, pozitívak maradunk, meglátjuk az

arany középutat ebben a helyzetben, ami békés
megoldáshoz vezet az életünkben.
Tudom a szívemben, hogy a helyzetünk javulni
fog, mert tudom hogy tettre kész vagy és
megtalálod a felém vezető utat. Megérted hogy
ki vagy. Szóval lépj! Itt vagyok! Ez a szituáció
javulni fog, mert együtt teszünk érte,
kompromisszumokat kötünk, hogy megtaláljuk
a békés megoldást. Itt a lehetőség hogy
szeressük egymást, együtt éljünk és megkapjuk
mindazt, amiről álmodtunk. Szóval maradj
pozitív szerelmem! Lazulj el, meditálj, hogy
megértsd, minden az időzítésen áll. A
románcunk igazi, a bőség igazi, meglehet
álmaink élete. Szóval kérlek bocsáss meg
magadnak, ahogyan én is megbocsájtottam
neked és az új irányt választottam. Nem kell
aggódnod, nagy, boldog változások jönnek az
életünkbe. Szóval kérd az angyalaid segítségét,
ahogyan én kérem minden nap az enyémeket,
hogy tartsák bennem az erőt, hogy segítsenek
hinni, hogy segítsenek igent mondani az életre
és hogy segítsenek elengednem a félelmet. Mert
kész leszel, amikor én is, és én keszen állok,
amikor te is. Mindketten felépülünk,
mindketten informálódunk és mindketten
tanuljuk, hogy hogyan hallgassunk a
megérzéseinkre. A siker a mi oldalunkon áll,
mert a várakozás erőt ad, és ez az erő
bizalomhoz vezet. És a bizalom azt mutatja,
 88

hogy tényleg rajtad áll hogy változtass. És én

tudom, hogy nem adom fel. Tudom, hogy
szeretlek és akarlak és te jelentesz mindent a
számomra. Szóval ne szűnj meg hinni, bízni és
felém közeledni.”

Szeptember 17.
Guided by Angelst néztem, bár egy idő után
behúnytam a szemeim, mert nagyon fáradtak
voltak, égtek. Szóval csak hallgattam. Egyik
pillanatban, mintha Tony állt volna előttem
teljes testnagyságban. Nagyot ugrottam, azt
sem tudtam, hogy mi történt...a mai napig sem
tudom. Percekig csak néztem magam elé.

Szeptember 19.
A hintaszékemben ültem, és a telefonomon
játszottam. Hosszú idő utan először sikerült
teljesen kikapcsolnom...nem gondoltam
semmire, senkire...főleg Tonyra nem, csak a
játékra koncentráltam.
Egyik pillanatról a másikra meg kellett
kapaszkodnom a székem szélébe, mert a
semmiből majdnem orgazmusom volt. Közben
Tony arca villant be előttem. Ám amilyen
hirtelen jött az érzés, olyan gyorsan el is múlt.
Bár az a tizenöt másodperc igen intenzív
volt...mintha tényleg szeretkeztünk volna.
 89

Éreztem minden egyes mozdulatot, amint forró

hímtagja izgat engem.

Szeptember 20.
Annak ellenére is, amik az elmúlt két hétben
történtek velem, még mindig szkeptikus voltam.
Biztos voltam benne, hogy csak az elmém
játszik velem.
Útban a munkahelyemre kértem az agyalokat
hogy mutassanak jelet hogy ha Tony tényleg
szeret, mert igazság szerint az utóbbi időben
egymásra nézni sem akartunk. Mindig, minden
pillanatban éreztem hogy szeretjük egymást, de
túlságosan mérgesek voltunk a másikra és
nagyon bántottak mindkettőnket a történtek.
Mikor Tony megjelent azon a reggelen, olyat
tett, amit még soha azelőtt. Elment az ajtóig,
majd visszafordult, és csak állt és engem nézett.
Persze volt régebben, hogy miközben kiment a
sorról, a válla felett még visszapillantott rám,
de ez teljesen más volt.

Szeptember 21.
Hazafelé vezettem, mikor az egyik kedvenc
számom következett a lejátszási listán.
Enigmától a TNT for the brain. Mindig is
éreztem, hogy a szerelmünkkel kapcsolatos a
szövege, de azon a napon teljesen biztos lettem.
 90

„I hope I’ll understand some day, what’s the

meaning of this crazy game.” (Remélem egy
nap majd megértem, hogy mi az értelme ennek
az őrült játéknak.)
Mielőtt értelmet nyert számomra ez a mondat,
tényleg állandóan azon agyaltam, hogy mi
értelme van ennek a három éve tartó őrületnek.
Ezen a napon viszont ráébredtem, hogy tényleg
valóságos ez az egész, ami velem, illetve velünk
történik.
Végre megértettem, hogy mi volt az értelme
annak a három évnek, amiről azt hittem, hogy
teljes mértékben idővesztegetés volt. Ez a
szerelem, ami köztünk él valóságos, tiszta és
elképesztő. Őrület, amit érzünk. Ez szerelem, és
nem játék. Pontosan így van.

Igazából már sokszor hallottam ezt a számot ,

de azon a reggelen valahogy teljesen más érzés
fogott el a zene hallatán. Amikor üzenet van
egy-egy zenében, azt onnan tudom, hogy a
gyomromban furcsa, kicsit hányinger szerű
érzés fog el, és olyan , mint mikor nem akarom
mutatni hogy nagyon szomorú vagyok, de a
torkomat erősen szorongatja a sírás. Miközben
a szívemet melegség és szeretet tölti el.
Ezt az évek alatt tapasztaltam ki. Sok hasonló
van még, mint például mikor megérzem Tony
jelenlétét, az is egy másik érzés, vagy mikor
közvetlenül egymás mellett állunk egymás
 91

aurájában fürödve. Az olyan, mintha a testünk

szikrákat szórna.

Szeptember 22.
Este néztem Liz videóját. Két kártyáról is
készítettem screenshot-ot, mert meg akartam
mutatni a csajoknak, amúgy bizonyíték képpen,
hogy nem vagyok teljesen őrült.
Az egyiken ez állt: „Benned akarok lenni
mélyen, egész éjjel.”
A másikon: „Ajkaim a nyakadat csókolják, és a
füledbe suttogok.”
Azért volt érdekes számomra ez a két mondat,
mert pontosan így fogalmaztam én is, mikor a
Tonyval való ábrándozásaimról írtam.

Szeptember 23.
Két álmot is láttam azon az éjjelen.
Az elsőben Tony odajött hozzám, megcsókolt,
majd azt mondta hogy szeret.
A másodikban azt hittem, hogy egy idegennel
szeretkezek, de mikor felnéztem, akkor láttam,
hogy szerelmem volt, akivel édes perceket
töltöttem.
 92

Szeptember 25.
Egy gyönyörű szarvassal álmodtam. Abban a
pillanatban felébredtem, és tudtam hogy mit
jelent, mert pár nappal azelőtt Liz beszélt róla,
hogy szarvast látni az újraegyesülés jele.
(Amúgy nem sokkal később tényleg elkeztünk
újra közeledni egymáshoz.)

Szeptember 26.
Liz tanácsára meditálásba kezdtem. Vagyis
csak kezdtem volna, mert a nappaliban ülve
csak Tomi negatív energiáját éreztem, és így
sehogy sem sikerült ellazulnom és kikapcsolnom.
Jó negyedórányi próbálkozás után úgy
döntöttem, hogy felmegyek az ágyba és ott adok
esélyt a dolognak. Nagyon szerettem volna
hogy sikerüljön, mert Liz elmondása szerint
sokat segít a másik félnek, ha pozitív energiát
és szeretetet küldünk.
Akkor még nem tudtam, hogy amúgy a
meditálás még ennél fontosabb...megszabadulni
a nap folyamán „összegyűjtött” negatív
energiáktól, és visszahozni az egyensúlyába a
csakra rendszerünket.
Először vezetett meditációval próbálkoztam,
mert úgy hallottam, hogy az könnyebb a
kezdőknek. Hát meg kell mondjam, engem
szörnyen idegesített a szövegelés, sehogy sem
sikerült koncentrálnom, pláne nem
kikapcsolnom. Ezután úgy döntöttem, hogy
 93

egyszerűen csak a telefonomra letöltött ének

nélküli zenével próbálkozom. A legnagyobb
meglepetésemre pár másodperc alatt sikerült
kapcsolatba lépnem Tonyval, annak ellenére,
hogy nem is az volt a cél, mindössze pozitív
energiát akartam neki küldeni.
Abban a pillanatban láttam az ő arcát, és
elkezdett patakokban folyni a könnyem.
Rettenetes, szavakkal ki nem fejezhető lelki
fájdalmat és szomorúságot éreztem, de nem az
én fájdalmam volt. Az övé. Csak azt hadarta
egyfolytában, hogy: „Kérlek bocsáss meg, nem
akartalak bántani.”
Rettenetesen mérges volt magára.
Próbáltam nyugtatni őt, hogy én már régesrég
megbocsájtottam neki, -még ha kifelé nem is azt
mutatom – egyáltalán nem haragszok már rá.
Ő az életem értelme, nem kell félnie, minden
rendben lesz (itt eszembe jutott a levél, melyben
azt mondta, hogy szükségem van rá hogy azt
mondd: minden rendben lesz, és szükségem van
rá, hogy akarj engem).
Imádom őt és számomra csak ő létezik, ő az
egyetlen.
Éreztem amint percről-percre nyugodtabbá
válik.
Ez volt az első alkalom, mikor tudatosan
használtam a telepatikus kommunikációt
Tonyval.
 94

Szeptember 27.
Ismét Tonyval álmodtam (mint abban az
időszakban megannyiszor). Csak odasétált
hozzám, azt mondta hogy nagyon szeret, majd
elsétált.

Vasárnap reggel volt, tehát egyből a kettes

sorra mentem, de nem találtam ott Tonyt, így
átmentem az én munkaterületemre. Pakolás
közben megálltam egy pillanatra és azt
mondtam: „szükségem van rá, hogy lássalak!”
Az állam is leesett, mikor egy perccel később
megjelent, és mivel ő nem látott engem, a
szemei ide-oda cikáztak, hogy megtaláljon.
Olyan volt, mintha valaki mondta volna neki,
hogy jöjjön azonnal, mert várom. Ha nem a
saját szemeimmel látom ezt, el sem hiszem.
Tudni akartam csupán, hogy hogy van az előző
este után, hogy minden rendben van-e vele.
Nem beszélgettünk, csak köszöntünk
egymásnak, de mialatt elhaladt mellettem,
mélyen, nagyon mélyen a szemembe nézett.
Tekintete a lelkemig hatolt és azt suttogta, hogy
minden rendben és szeret.

Szeptember 28.
Tony sosem dolgozott hétfő éjjel, ezzel a
kivétellel. Nagyon örültem, hogy ismét
láthattam őt. Beszélgettünk pár percet. Sokkal
 95

jobb kedve volt, mint előző nap, mosolyogtak a

szemei. Már ez önmagában is elég lett volna,
hogy bearanyozza a napomat, de mikor újra
azt a szerelmes pillantást vetette rám, amit
régebben, az égig tudtam volna ugrálni
örömömben.
 96

- Klaudia -

Ez a huszonöt éves lány egy szempillantás

alatt vált az életem részévé, de mire
megszokhattam volna a jelenlétét, egy másik
szempillantás alatt el is tűnt, mintha csak egy
álom lett volna.

Még mielőtt Dublinba mentünk volna

szeptemberben, István, a fogorvosunk meghívta
Tomit egy ebédre. Olyannyira jól érezték
magukat egymás társaságában, hogy
megszerveztek egy találkozót a rá következő
hétvégére. István asszisztense, Klaudia is jött.
Eleinte egy kicsit feszültnek éreztem a
hangulatot, de szerencsére István annyi
hülyeséget beszélt össze, hogy sikerült hamar
feloldódni. Jó vendéglátóhoz híven
körbevezettem Klaudiát a lakásban, és mire az
emeletre értünk, elkezdett panaszkodni
Istvánról. Megmondom őszintén, hogy igencsak
meglepett a dolog, nem is tudtam igazán hogy
hogyan kellene reagálnom. Főleg azért, mert
igazából Istvánt sem ismertem, mindössze
kétszer találkoztam vele a kezelések
alkalmával. Illedelmesen és együttérzést
mutatva végighallgattam Klaudiát, de nem
fogtam egyikük pártját sem.
Úgy tíz perccel és sok-sok sóhajjal később
visszatértünk a nappaliba a fiúkhoz.
 97

Nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt,

de mivel Istvánnak még más programja is volt,
így ő hamarabb lelépett. Legnagyobb
meglepetésemre Klaudia szinte esdekelt, hogy
hadd maradhasson nálunk még egy kicsit. Ez
egyáltalán nem volt ellenemre, mert valamiért
úgy éreztem, hogy a legnagyobb mértékben egy
húron pendülünk. Egészen este nyolcig
beszélgettünk, igazából egyetlen percre sem állt
be a szánk. Nagyon furcsának találtam, hogy
ennyire gyorsan ennyire közel kerültünk
egymáshoz. Tomi nagyon örült, mert látta,
hogy hosszú idő után van végre valaki az
életemben, akivel teljes mértékben
felszabadultnak érezhetem magam. Őszintén
szólva én is nagyon örültem ennek az égből
pottyant barátságnak, a legeslegjobbkor talált
rám. De annyiszor megégettem már magamat,
hogy nem akartam vakon bízni és előre inni a
medve bőrére.

Következő héten elvittem Klaudiát vásárolni,

mert az is a panaszlistán állt, hogy István nem
viszi el őt sehová, ahol bevásárolhatna.
Ők ketten amúgy egy házban laktak, de nem
voltak egy pár. Persze István nagyon hajtott
rá, hogy legyen kettejük között valami
romantikus szál, vagy legalább kufircoljanak
néha, de Klaudiától abszolút távol állt a dolog
egyrészt a tizenöt év korkülönbségnek
köszönhetően, másrészt a legkisebb mértékben
 98

sem találta vonzónak vagy akár férfiasnak

Istvánt.

Egyik éjjel azt álmodtam, hogy Tomi és

Klaudia szexeltek, de mikor felébredtem,
egyáltalán nem éreztem féltékenységet. Sőt mi
több, rettenetesen sajnáltam Klaudiát, mert
sírva panaszolta el, hogy évek óta nem volt
pasival, és Tomi fél perc alatt kész volt, így
esélye sem volt a kielégülésre, vagy egyáltalán
elkezdeni élvezni az aktust.
Mikor elmeséltem újdonsült barátnőmnek az
álmomat, csak nevetett. Bár örültem, de egy
kicsit meglepődtem, hogy egyáltalán nem esett
zavarba.

Igazából ők ketten olyan jól passzoltak volna

egymáshoz az életben...szinte mindenről
ugyanúgy gondolkodtak és ugyanazokat a
dolgokat szerették legyen az étel, kikapcsolódás,
film, vicc, bármi egyéb. Tényleg örültem volna,
ha az élet úgy hozza, hogy összejönnek és
boldogok lettek volna együtt. Nekem is
könnyebb lett volna, ha tudom, hogy úgy
költözök el Tomitól, hogy nem marad egyedül,
sőt mi több, egy csinos lánnyal élhette volna az
életét, amire mindig is vágyott.
Sajnos nem így történt. Klaudiának egyáltalán
nem jött be Tomi annak ellenére sem, hogy sok
közös volt bennük. Őt sem találta elég
férfiasnak, és amúgy is megfogadta, hogy többé
 99

nem köti össze az életét olyan hímneművel, aki

játékfüggő, amilyen az exe is volt.
Hihetetlen volt számomra, hogy bármiről,
gátlasok nélkül tudtunk beszélgetni ezzel a
lánnyal. Sosem kellett arra figyelnem, hogy
nehogy megsértsem bármivel is, amit mondok,
vagy lököttnek nézne, hogy össze akarom hozni
a pasimmal.

Pár nappal azelőtt, hogy megismertem volna

Klaudiát, az angyalhoroszkópom azt mondta,
hogy jön valaki, aki színt hoz az életembe és
átsegít ezen a nehéz időszakon, amit Tonyval
kapcsolatban élek át. Hihetetlen volt, hogy ez a
vadidegen lány teljesen ítélkezés mentesen itta
a szavaimat, a legnagyobb érdeklődést mutatva
az életem iránt. Minden áldott nap izgatottan
várta a fejleményeket, és szomorú volt, mikor
semmi említésre méltó nem történt.
Nem tudom hogyan csinálta, de rövid időn
belül teljesen magamra találtam és újra láttam
az értelmet az életben.

Tényleg sok időt töltöttünk együtt és en

minden egyes percét élveztem. Együtt főztünk,
együtt vásároltunk, rengeteget beszélgettünk és
együtt kucorodtunk be a takaró alá romantikus
filmeket nézni vagy felnőtt játékokat rendelni a
neten. Régen éreztem magam ennyire jól
valakivel és rég nem nevettem ennyit.
 100

Mindketten spirituális beállítottságú lévén,

nem kellett sok idő, hogy elkezjünk azon
agyalni, hogy mi ez a különleges kapcsolat
kettőnk között. Kicsit félve hoztam fel a témát
úton hazafelé Letterkennyből, hogy úgy vélem,
mi már előző életünkben is ismertük egymást,
de mikor azt mondta, hogy ő is ugyanígy érez,
kétségem sem volt ezzel kapcsolatban. Persze a
kövtekező gondolat a fejemben az volt, hogy
vajon ő lenne az ikerlángom? Fohászkodtam,
hogy ne így legyen, hiszen akármennyire is
kedveltem Klaudiát, nem tudnék leszbikus
kapcsolatban lenni.
Minden jel erre utalt: a nagy korkülönbség,
hogy az első pillanattól fogva egy
hullámhosszon voltunk, befejeztük egymás
mondatait, sőt néha ki sem kellett mondanunk,
hogy mire gondolunk, mert tudtuk hogy mit
akar a másik. Ez nem jellemző két hét
ismeretség után. Mindketten spirituálisak
voltunk és teljes mértékben elfogadtuk egymást
ahogy voltunk. Egyikőnk sem akart volna
bármit is változtatni a másikon a mégjobb
kapcsolat érdekében. Így volt jó ahogy volt.
És ennek tetejébe, attól függetlenül, hogy egész
életemben teljes mértékben elképzelhetetlennek
tartottam, hogy egy másik nővel szexuális
kapcsolatba kerüljek, valamilyen oknál fogva
belementem volna egy hármasba vele és
Tomival. ( de ez még mindig nem jelenti azt,
hogy szerelmi kapcsolatban is lettem volna
 101

vele). Valamilyen különleges oknál fogva

csábított a gondolat, hogy megérintsem és
megcsókoljam őt.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve
ehhez a felálláshoz, legnagyobb meglepetésemre
meg sem lepődött az ötletem hallatán, de sajnos
Tomiért nem igazán rajongott.Én meg egy
idegen pasival nem tudtam volna szexelni, így
az egész csak ábránd maradt.

A következő gondolatunk az volt, mikor

kiderült, hogy István eladja a rendelőt és
hazaköltözik, hogy Klaudia és én együtt fogunk
élni. Akkor már tudtam, hogy ismét el akarok
költözni Tomitól, hiszen be kellett látnom, hogy
a kezdeti lelkes indulás után ismét elveszítettük
a lendületet és ugyanoda tértünk vissza, mint
mikor júniusban elköltöztem. Nem működött a
kapcsolatunk.
Már kitaláltuk, hogy hogyan fogjuk berendezni
a házat, miket fogunk főzni, melyik filmeket
akarjuk megnézni…
De a lelkesedésünk nem tartott sokáig, mert az
Univerzum úgy döntött, hogy a közös útunk
nemsokára véget is ér. Pár nappal később
ugyanis kiderült, hogy a galway-i doktor nem
kapott hitelt, így nem tudta megvenni a
rendelőt, és ezáltal Klaudia sem tud maradni.
Annyira gyorsan történt minden. Mire észbe
kaptam, Klaudia már az autómban ült és
búcsúzkodtunk, miközben vittem őt a buszhoz,
 102

ami a reptérre ment. Megbeszéltük, hogy írunk

egymásnak és beszélünk messengeren, de
valamiért nem így történt. Tényleg olyan
érzésünk volt, hogy ez a barátság határozott
időre szólt. Ahogy az elején mondtam, csak
belépett az életembe, és ugyanolyan lendülettel
ki is lépett belőle. Akkor jöttem rá, hogy ő
„csak” egy lélektárs volt.

Pár nappal Klaudia hazaköltözése után

kisebb sokkot kaptam, mikor megláttam, hogy
az egyik lengyel kollégám rámírt messengeren.
Ebben az időszakban az Univerzum
folyamatosan mozgásban tartott. Amint
átmentem egy „teszten” és sikeresen
levizsgáztam egy-egy karmikus feladatból,
azonnal jött a következő.

Már kezdtem hozzászokni, hogy rendkívül

fejlett intuíciós képességgel rendelkezem, ami
csak erősödik minden áldott nappal, mióta az
„ébredésem” szeptemberben elkezdődött.
Csak a köszönésnél jártunk, de én máris
tudtam, hogy mire megy ki a dolog, de azért
nem lőttem le a poént, megvártam amíg
magától kiböki.
Egy pár percig csak kerülgette a kását
érdeklődvén a hogylétem felől, de aztán csak
belevágott.
-”Emlékszel arra, mikor pár hónappal ezelőtt
mondtad az éjszakás műszaknak, hogy
 103

nyugodtan menjenek haza, majd te

kitakarítasz?”
-”Igen…”
-”És arra is, hogy én akkor a vállam felett
visszakiabáltam neked, hogy szeretlek?”
-”Igen...arra is emlékszem.” -Húztam a dolgot,
ameddig csak lehetett, mert nem igazán
akartam hallani, illetve olvasni, amit mondani
készült.
-”Szóval...azt akkor komolyan gondoltam.
Szerelmes vagyok beléd.”
Annak ellenére, hogy teljesen biztos voltam
benne, hogy ezt fogja mondani, mégis
lefagytam. Jó pár percig tartott, mire reagálni
tudtam.
-”Bocsánat, de nem igazán tudom, hogy mit
kellene neked most mondanom. Amúgy meg
tisztában vagy vele, hogy hány éves vagyok?”
-”Igen, tudom, hogy hány éves vagy, de nem
érdekel. Az sem érdekelne, ha hatvan éves
lennél, mert szeretlek.”
-”De engem érdekel...bocsi.”
Igazából nem is a köztünk lévő korkülönbséggel
volt a bajom, leginkább ővele.
Ez volt az egyik lecke, amit meg kellett
tanulnom a spirituális utamon...hogy ne
érdekeljen a korkülönbség. Az ikerlángok
többségénél akár tíz-tizenöt-húsz év is lehet a
korkülönbség, és sok esetben a nő az idősebb.
 104

Tony és közöttem nyolc és fél év különbség van,

de ő az idősebb. De így is sok időbe tellett, mire
túl tudtam jutni rajta és nem zavart többé.
Mateus és köztem szintén nyolc év van, de ő
fiatalabb. Ez amúgy akkor már nem zavart
volna, de ő maga rettentő mértékben taszított.
Abszolút nem volt az esetem, annak ellenére,
hogy barna haja és szeme van, illetve egy
magasak vagyunk. Ezek amúgy stimmelnek az
ideálomban, de nem ő. Egyetlen dolgot sem
találtam benne, ami vonzott volna. Szakállas
volt, ráadásul az az ápolatlan szakáll, amit
csak úgy hagy nőni az arcán és rendkívül
igénytelenül nézett ki. Én azt szeretem, ha egy
pasi rendszeresen borotválkozik.
Szemüveges, de ez nem zavart. Ám mikor
belenéztem a szemeibe, semmit sem láttam.
Mikor Tony szemébe nézek, ott látom az egész
világomat, és mérhetetlen jóságot, szeretetet
sugároznak.
Utálom Mateus hangját. És utálom, hogy
minden második szava „kurva”, mikor
lengyelül beszél. Tony sosem káromkodik.
Aztán mikor Gyuri elmesélte, amint tanuja
volt, hogy Mateus zsebkendő nélkül fújt orrot,
na akkor végképp megundorodtam tőle.

Igazság szerint megint beparáztatott az

Univerzum, mikor arra gondoltam, hogy akár
ő is lehet az igazi ikerlángom. (Akkoriban azt
hittem, hogy Tony csak a hamis ikerlángom,
 105

bár erről a fogalomról egész december végéig

nem is tudtam, hogy létezik.)
Azok számára, akik ikerkáng „expedíción”
vannak, ismerős lehet ez a szituáció., mikoris
az Univerzum különböző karmikus szituációk
elé állít, hogy megtaláld önmagad, és
gyógyítson ezek által. Vagy lélektársakat küld,
akikről azt hiszed, hogy az ikerlángod, mert
nagyon hasonló a felállás. Az ikerláng utad
elején szinte kétségbeesetten próbálod kitalálni,
hogy ki lehet az igazi ikerlángod, egészen addig
a napig, amíg biztossá nem válsz benne...vagy
csak már nem érdekel többé, mert olyan
mértékben gyógyultál a hosszú idő alatt, hogy
boldognak érzed magad őnélküle is.
Legtöbbször száz százalékig biztos voltam
benne, hogy Tony az igazi ikerlángom, de
néhanapján a körülmények és az események
elbizonytalanítottak egy időre.

Vissza Mateushoz…
Szerencsésen sikerült leráznom őt azzal, hogy
van barátom, akivel együtt élek, sőt van egy
pasi, akibe szerelmes vagyok, szóval ő már nem
férne bele a képbe. Úgy tűnt, hogy akkor bele is
nyugodott ebbe, ám januárban ismét ostromolni
kezdett szerelmével, mikor kiderült, hogy
elköltöztem Tomitól. Valamiért úgy érezte,
hogy ismét próbálkoznia kell nálam. Csak ekkor
már kicsit határozottabb volt.
 106

Úgy gondolta, hogy ha elküldi nekem videón,

amint kielégíti magát, azzal majd elnyeri a
szívemet. Könyörgött, hogy adjak esélyt
kettőnknek, mert ő mindennél jobban szeret
engem. Azt mondta, hogy össze akar költözni
velem, feleségül akar venni, gyereket akar
tőlem, de egyszer sem kérdezte meg, hogy én
akarom-e ezeket a dolgokat ővele.
Akkor jöttem rá, hogy szó sem volt arról, hogy
ő az ikerlángom, ő még csak lélektárs sem volt,
csupán lecke gyanánt „kaptam”. Meg kellett
tapasztalnom masculine oldalt is. Én is
ugyanezt tettem annó Tonyval. Könyörögtem
neki, hogy adjon esélyt kettőnknek. Meg kellett
tapasztalnom, hogy Tony miként látta a
„kapcsolatunkat” és ezáltal megadjam neki,
amire szüksége, illetve szükségünk volt...időt.

Teljesen össze voltam zavarodva. Nem

tudtam többé, hogy mi történik, mert annyira
tele volt a fejem a költözéssel, Tonyval,
Mateussal, ami miatt egy ideje nem is jöttek a
szinkronitások és az útmutatások az
Univerzumtól.
Nem tehettem mást, illetve nem is akartam
mást, csak magammal foglalkozni. Nagyon
belefáradtam, hogy mindig másoknak tegyek
jót, miközben teljesen figyelmen kívül hagyom a
saját vágyaimat és szükségleteimet. Össze
kellett szednem magamat.
 107

Miután január negyedikén átköltöztem

Ildihez, hosszú napokig nem leltem a helyemet,
annak ellenére, hogy a barátnőm nagyon
aranyos volt és minden tőle telhetőt megtett
annak érdekében, hogy otthon érezzem
magamat nála.
Szerencsére, apu pozitív életfelfogását örökölve
hamarosan újra a napsütötte oldalt láttam.
Péntek este begyújtottam a kandallóba -
életemben először –, készítettem egy teát és
begubóztam a kanapéra a laptopommal. Újra
írni kezdtem. Jól éreztem magam a bőrömben,
ezáltal a kisugárzásom is sokkal pozitívabb lett.
Épp egy pár mondatot tudtam leírni, mikoris
elkezdett folyamatosan rezegni a telefonom.
Alig tíz perc alatt öt üzenetet kaptam a
Badoon, többek között Colintól, akivel szó
szerint az első mondattól egy hullámhosszon
voltunk, és Barnabás is üzent nekem, akit még
2010-ben ismertem meg, mikor Írországba
költöztünk. Már akkor is megvolt köztünk a
varázslat.
Barnabással hónapokon keresztül húztuk
egymást, sokáig napi szinten írtunk egymásnak
és nagyon szerettünk volna együtt aludni, de
sajnos a kovidos lezárásoknak köszönhetően
egyikőnk sem utazhatott, így ez csak vágy
maradt. Aztán végül mire utazhattunk volna
egymáshoz, addigra ő összejött egy lánnyal,
akivel azóta is boldogok, úgyhogy ez az egész
közöttünk annyiban is maradt.
 108

Ennek tetejébe pedig még Klaudia is rámírt,

mert tudni akarta, hogy mi történt, mivel látta
a Facebookon, hogy megváltozott a lakhelyem.

Másnap reggel a pékségben megakadt a

szemem valakin. Egy huszonöt éves srácon, aki
az éjszakás műszakban dolgozik. Csak egyszer
láttam őt előtte, mert ő más területen van.
Csak arra lettem figyelmes, hogy nagyon néz.
Én eléggé el voltam foglalva a munkámmal,
meg persze a gondolataimmal, , de mikor
meghallottam a nevét, elakadt a lélegzetem.
A neve Karol. Akkor esett le...azért figyeltem
fel rá, mert egy az egyben úgy nézett ki, mint a
középiskolai szerelmem, Karcsi. Ugyanaz a
testalkat, ugyanaz a magasság, szőkésbarna
haj, gyönyörű kék szemek, amikkel a lelkemig
látott. Ugyanúgy nézett rám, ahogy Karcsi
nézett. Mikor viszonztam a pillantását, nem
fordul el szégyenlősen, tartotta a
szemkontaktust. Határozott volt és magabiztos.
Homlokon csaptak az emlékek.

Mikor lejárt a műszakom és beültem az

autóba, elgondolkoztam...mi a fészkes fene
folyik itt???
Csak pár napja költöztem el és teljesen
felgyorsultak körülöttem a dolgok.
Teljesen olyan érzésem volt, mintha az
Univerzum tesztelt volna, hogy mennyire
tartok ki a választásom, szerelmem, Tony
 109

mellett. Megmondom őszintén, napról-napra

nehezebb volt. Imádtam őt, de nagyon
belefáradtam a várakozásba, és nagyon csábító
volt a gondolat, hogy egyszerűen kivágtassak
Colinnal ebből az egész őrületből, amiben az
utóbbi négy évben volt részem. Colin minden
nap írt, párnaponta beszéltünk is.
Egyetlen egyszer randiztunk. Nem tudom
miért, de az Ír pasik nem mennek a csajokhoz,
ha randiról van szó. A lánynak kell mennie.
Igazából jobbnak is találtam így, mert sose
tudhatja az ember, hogy miféle népekkel hozza
össze a sors, aztán a végén még nem tudom
lerázni, ha egyszer már tudja hogy hol lakok.
Elkocsikáztam Sligoba, egy gyönyörű tónál
találkoztunk, mellette vízeséssel. Csodálatos,
szikrázó napsütéses időnk volt.
Pár nappal a randink előtt nézegettem a fotóit
a Facebookon, és megakadt a szemem az
egyiken, ahol sokkal idősebbnek nézett ki, mint
a többi képen, ráadásul olyan volt, mintha
részeg lett volna.
Persze Ibolya szerint nem kellett neki
jelentőséget tulajdonítanom, így megpróbáltam
elhessegetni a negatív érzéseimet. Ráadásul
minden annyira egyszerű volt vele, annyira
könnyed, minden beszélgetésünk léleksimogató
volt.
Mikor megjelent és beszállt a kocsimba, egyből
megcsapott az ápolatlanság és az alkohol szaga.
Koszos, munkás farmerben és zsíros hajjal jött
 110

el az első randinkra. Szívem szerint abban a

pillanatban mondtam volna neki, hogy szálljon
ki az autómból és menjen haza, de akkor még
eléggé kezdő voltam randizás területén és nem
is akartam elsietni a dolgokat, gondoltam, ha
már ott vagyunk, az illedelem az mondaná,
hogy adjak a dolognak egy esélyt és
beszélgessünk. Mivel ő gyalog jött, felvetette,
hogy menjünk el az én kocsimmal a legközelebbi
benzinkúthoz és igyunk egy kávét. Akkoriban a
kovid miatt egyetlen vendéglátó egység sem
volt nyitva. A benzinkút tíz kilométerre volt.
Miután megvettük a kávékat (meghívott rá),
visszamentünk a tóhoz. Sétáltunk egy kicsit,
majd leültünk egy padra beszélgetni. Hát elég
nyögvenyelősen ment, de nem érdekelt, mivel
tudtam, hogy ez volt az első és egyben az utolsó
randink. Úgy fél órával később kitalálta, hogy ő
éhes, és megkért hogy menjünk vissza a
benzinkútra. Gondoltam, miért is ne, én is
tudnék enni, pont ebédidő volt és láttam, hogy
gusztusos frissensültek voltak a pultban.
Szóltam Colinnak, hogy elugrok a mosdóba,
addig találja ki hogy mit szeretne enni. Mire
két perc múlva visszatértem, ő ott állt a
kezében egy szatyorral rám várva, hogy
indulhatunk is visszafelé. Ő a tótól nem messze
lakott, kitetette magát a kocsiból és közölte,
hogy hazamegy és megsüti a mirelit pizzát,
amit a benzinkúton vett magának ebédre,
úgyhogy ő köszöni is az együtt töltött időt.
 111

Búcsúzóul arcon puszilt, majd kipattant a

kocsiból.
Úgy másfél órával később jött tőle egy üzenet,
hogy csodásan érezte magát és szeretne ismét
találkozni velem. Én megírtam neki őszintén,
hogy nem szeretném, mert kivetnivalóim
vannak vele kapcsolatban és udvariasan
megköszöntem a randit.
Ekkor a sértettsége támadásba lendült.
-”Nem értem mi a bajod, hiszen olyan jól
elvoltunk.”
-”Ne haragudj, de én nem szeretnék többször
randizni veled.”
-”De én már a szüleimnek is mondtam, hogy be
akarlak mutatni nekik.”
-”Sajnálom…”
Ekkor kis szünet, aztán jöttek a „kedvesebb”
szavak.
-”Tudod mit? Úgyis túl dagadt voltál nekem.”
Innentől nem méltattam válaszra…
Még hosszú hetekig jöttek a könyörgő és az
utálkozó üzenetek felváltva, aztán idővel
persze blokkoltam őt.
-”Kihasználtál te ribanc!”
Ez volt az utolsó üzenet, amit tőle láttam.
Nap végén mikor aludni mentem, csak arra
tudtam gondolni, hogy bárcsak Tony mellettem
feküdne az ágyban. Minden este megöleltem a
plüss pingvinemet, amit Tonynak neveztem el,
mert olyan a tapintása, mint Tony pulcsijáé.
 112

Ezt onnan tudom, mert pár nappal karácsony

előtt egy vasárnap reggelen…
-”Raymond! Tony már hazament?” -Kaptam el
Tony kollégáját, miközben szélsebesen rohant
keresztül a csomagoló részen.
-”Nem...most megy kifelé az autójához.”
Nem tudom hogy mi ütött belém akkor, de
egyszeriben csak elkezdtem rohanni. Gyors
pillantás, hogy melyik útvonal a leggyorsabb, és
elkezdtem futni. Mintha valaki elkezdett volna
lökdösni, hogy: menj már, menj, menj!!!
Még a cipőmet sem cseréltem át, csak ledobtam
magamról a köpenyt, mert tudtam, hogy csak
másodperceim maradtak, hogy kiérjek az
épületből a parkolóba. Épp akkor értem az
autójához, mikor kilépett a műhelyből. Nem
tudtam, hogy pusztán csak szerencsém volt,
vagy az angyalaim műve volt az egész, de épp
időben értem ki.
Egyenesen hozzá rohantam és átöleltem.
Sohasem öleltem még őt ilyen szorosan. Sohasem
éreztem ehhez az érzéshez foghatót. Olyan volt,
mint mikor hazaérsz oda, ahol nagyon-nagyon
szetretnek téged. Otthon...a szívedben.
-”Hé, hé, hé!!! Mi a baj???” -Kérdezte aggódva.
-”Semmi...most már semmi.” -Eresztettem el őt
nagyon lassan.
-”Natali! Covid van! Nem csinálhatjuk ezt!” -
Próbált elhúzódni, tudván, hogy kamera van a
fejünk felett, de engem nem érdekelt.
 113

-”Nem érdekel! Különben is, az emberek sokkal

nagyobb ügyet csinálnak belőle, mint
amekkora. Én is elkaptam, és lám...itt vagyok.
Csak szedj D -vitamint.”
Éreztem, amint valami a semmiből ismét Tony
felé lök és arra késztet, hogy öleljem őt újra.
-”Képtelen vagyok elengedni téged.” -Suttogtam.
Minden értelemben. Képtelen voltam őt
elengedni az ölelésemből, és az életemből
egyaránt.
-”De el kell engedned.” -Értette ő most mindkét
értelemben. -”Különben is, ha jól tudom,
visszaköltöztél a barátodhoz.”
Na ekkor elengedtem őt a karjaim közül.
Hihetetlen volt számomra az a tény, hogy ha
hetekig egyáltalán egyetlen szót sem
váltottunk, ő akkor is abszolút tisztában volt a
dolgokkal, amik az életemben zajlottak.
-”Igen, ott lakok, de már egyáltalán nem
szeretem őt. Már nem csókolom őt, nem ölelem,
nem szexelünk. Semmi sincs közöttünk.”
-”Tovább kell lépned!” -Nem voltam benne
teljesen biztos, hogy Tomira érti vagy
önmagára. -”És...én nem akarom, hogy újra
felhánytorgassuk, hogy miket mondtunk
egymásnak a múltban.”
-”Nem fogjuk...ígérem.” -Nekem ez
alkudozásnak tűnt, mintha csak pár szóra
lennénk attól, hogy kimondja a varázsszót.
-”Én tényleg próbáltam lemondani rólad, de
egyszerűen csak nem megy.” -Vallottam be.
 114

Ismét itt tartottunk. Már átestünk ezen a

témán egy párszor, de ezúttal valami más volt.
Július volt, mikor utoljára beszélgettünk, annyi
mindenen mentem keresztül azóta. Már
tudtam, hogy hogyan szerezhetem vissza a
magabiztosságomat. Száz százalékig biztos
voltam abban, hogy mit akarok, és hogy soha
nem adom fel kettőnkkel kapcsolatban.
Mindegy, hogy hány alkalommal akarom
meggyőzni Tonyt, hogy összetartozunk, és
mindegy, hogy hány alkalommal fog
elutasítani, akkor sem adom fel. Nem fogom.
Nem tudom. Nem akarom. Szeretem őt. Ő
létezésem értelme, ő az, aki miatt létezem.

Már nem érdekelt többé, hogy hogyan érez

Tomi. Pontosan tudtam hogy miért harcolok.
Tonyért. Eldöntöttem, hogy tovább lépek. Főleg,
mikor Tony ismét feltette a kérdést:
-”Visszaköltöztél a barátodhoz?”
Nagyot nyeltem.
-”Igen...vissza...miután összetörted a szívemet.
Annyira szomorú voltam és magányos...és
ráadásul utáltam azt a lakást.”
Őszintén szólva, nem Tomi miatt költöztem
vissza, - főleg miután azt mondta Klaudiának a
legeslegelső találkozásuk alkalmával, hogy neki
teljesen mindegy, hogy ott lakom-e vagy sem,
neki így-úgy is jó -csakis magam miatt. A
könnyebb és a „biztonságosabb” utat
választottam. Nem voltam büszke magamra,
 115

de annyira össze voltam törve, egyszerűen nem

találtam a megfelelő kiutat.
Nem akartam hazudni Tonynak, mikor
rákérdezett, hogy megint együtt vagyunk-e
Tomival, teljes mértékben őszinte akartam
lenni hozzá. Még akkor is, ha néha egyáltalán
semmi esélyt nem látok arra, hogy valaha
mellettem ébredjen fel reggel.
-”Ugyanabban a lakásban élünk, együtt fizetjük
a számlákat, de ennyi. Nem szeretem már őt.”
-”És...nem akarok veszekedni többé! Öreg
vagyok már ehhez az egészhez.” -Tört ki belőle
ez a mondat teljesen váratlanul, miközben
mélyen a szemembe nézett. Fáradt tekintete
csillogott a félhomályban.
-”Micsoda??? Öreg??? Dehogyis vagy öreg! Miért
mondasz ilyeneket???” -A szívem szakadt meg
érte, mikor ezt kiejtette a száján. -”Mondd csak,
van rá valami esély, hogy valaha is újra
kinyitod a szíved?”
-”Nem...nem hiszem...mint mondtam, túl öreg
vagyok már ehhez.”
Nem hittem a fülemnek. Nem tudom, hogy ki,
de valaki teljesen tönkretette az önbizalmát.
Annyira mérges voltam. Hogyan tehetett
valaki ilyet a szerelmemmel??? Hogy tehették
ezt ezzel a csodálatos személlyel? Ölni tudtam
volna érte.

Mikor hazamentem, akkor esett le meditálás

közben, hogy mikor azt mondta, hogy tovább
 116

kell lépnem, nem úgy értette, hogy vele

kapcsolatban, hanem hogy Tomitól.
Tony akkor még nem tudta, hogy én már
hetekkel ezelőtt a beszélgetés előtt tudtam, hogy
újra el fogok költözni Tomitól.
És a másik dolog...mikor azt mondta, hogy ő
már túl öreg ehhez az egészhez...ő ugyanúgy
aggódott a közöttünk lévő korkülönbség miatt.
A harmadik pedig, mikor azt mondta, hogy
nem akarja hogy a jövőben felhánytorgassuk,
ami köztünk történt...úgy hangzott: ha valaha
együtt leszünk, új lappal akarom kezdeni.
Én ugyanezt akarom. Egy új kezdetet.

Nem tudtam ellenállni…

-”Csak még egyszer…” - Mondtam neki,
miközben ismét a karjaimat fontam köré.
Kicsit sem állt ellen, csak mosolyogva suttogta:
-”Natali, Covid van!”
-”Tony, fogd be, kérlek!” -Suttogtam vissza a
legmélyebb szerelemmel a hangomban.
Olyan erősen húztam őt magamhoz, amennyire
csak tudtam, éreztem a szívverését, ami nem
volt nehéz, mert úgy dörömbölt a mellkasában,
hogy majd kiugrott a helyéről. Sosem éreztem
magam nagyobb biztonságban és boldogabbnak
egész életemben.
Orrom hegye a nyaka ívét cirógatta. Mély
lélegzetet vettem. Őrülten kívántam őt.Testem
és a lelkem is szomjazott a szerelmére. Imádtam
 117

az illatát, amely egész napra az oroomon

maradt.
Össze kellett szednem magamat, hogy el tudjam
ereszteni őt, ami minden erőmet felülmúlta.
Tonyt ölelni volt a legcsodálatosabb érzés a
világon. Ha meghalnék, azt mondanám, hogy
csupán ezért az érzésért érdemes volt élni.
Most már tudom...mikor Tonyt ölelem...az miért
egy teljesen más érzés, mint ha valaki mást
ölelnék, aki szintén közel áll hozzám. Mert
ugyanaz a lélek vagyunk. Ezért tehát olyan,
mintha saját magamat ölelném...a saját
gyermeki énemet. Amint Tonyt ölelem,
megadom azt a feltétel nélküli szeretetet a
lelkem másik felének, ami Tony testében
lakozik. Tehát, mikor a karjaim körülfonják őt,
az én (egyben a mi) lelkünk boldog és elégedett.
Ezért van az, hogy csakis ővele érzem így, mert
egy lélek vagyunk...egy szerelem.
-”Natali! Mennem kell!” -Suttogta.
Hezitáltam elengedni őt. Jobb kezem a hátát
simogatta, miközben a bal kezem ujjai a göndör
hajával játszottak a tarkóján. Éreztem, amint
hatalmasat nyelt. Miközben lassan elengedtem
őt, kezeim végigfutottak a karjain,
végigsimítva a kezein, egy pár pillanatig
elidőzve az ujjbegyein.
Képtelen voltam elhinni, hogy az exe elhagyta
őt egy másik pasiért. Tony egyszerűen csak
tökéletes tetőtöl-talpig. Néha, mikor nagyon
elfoglalt és nem lát engem, csak nézem őt hosszú
 118

perceken át, és hálát adok a létezéséért.

Annyira szerencsés vagyok, hogy ismerhetem
Tonyt és szerethetem őt, még akkor is ha sok
fájdalmat okoz. Ez olyasmi érzés, mint mikor
az édesanyád elvert kiskorodban, mert valami
rosszaságot csináltál, és annak ellenére, hogy
mérges voltál, csak odamentél hozzá és
megölelted, hogy biztonságban és szeretve érezd
magad. Pontosan így érzek én is. Akkor is,
mikor azt mondja, hogy nem akar velem lenni,
és leplezi, tagadja az érzéseit, bár a hangja és a
tekintete csak végtelen törődést mutat.
Abban a pillanatban, hogy ezeket kimondja, és
belenéz a szemembe, teljesen elárulja magát.
Tudom, hogy egyetlen szó sem igaz. A szemei, a
testbeszéde, a hangsúlya elárul mindent, amit
tudnom és éreznem kell.

Mikor hazament, valószínűleg nem tudott

aludni. Éreztem őt, és éreztem, amint az
emlékezetében újra és újra lejátsza a
történteket, ahogyan én is tettem. Sohasem
vágyódtam annyira Tonyra, mint akkor.
Imádtam, hogy érzékelhetem az érzéseit, de
nagyon nehéz volt a munkára koncentrálni.
Mikor este aludni mentem, csak azt éreztem,
hogy még több ölelésre van szükségem. Mégcsak
nem is arra vágytam igazán, hogy az ajkait
csókolhassam, csupán az érzés, hogy a karjaim
között tarthatom, megad mindent, amire
szükségem van. Azt képzeltem, hogy Tony
 119

mellettem van, miközben a vámpír Tonyt

öleltem oly szorosan, ahogyan azt
szerelmemmel tettem aznap reggel.
Abban a pillanatban éreztem, amint ő is rám
gondolt. Ezzel a csodálatos érzéssel aludtam el.

Másnap ezt írtam egy cetlire:

„Köszönöm. Vasárnap...a világot jelentette
nekem. Téged ölelni a legcsodálatosabb érzés
ebben az életben. Te vagy a legnagyszerűbb
férfi, akivel valaha találkoztam.”

Az első adódó alkalommal, mikor találkoztunk,

kézbesítettem. Igazából nagyon romantikus volt
számomra az a pillanat. Mikor elhaladt
mellettem, én csak átcsúsztattam a cetlit a
kezébe, ügyelve, hogy senki ne láthassa meg. És
mit ne mondjak, a hatás nem maradt el. Akkor
láttam utoljára ennyire boldognak, mikor
megpusziltam őt és azt mondtam neki, hogy
szeretem.
Egész nap fülig ért a szája és énekelt. Le sem
vette rólam a szemét.
 120

Négy hónap után úgy éreztem, hogy éppen

eleget néztem már a különböző tarot videókat a
Youtubon. Le kellett állnom vele. Annyira tele
volt a fejem és össze voltam zavarodva...nem
tudtam többé, hogy mit hihetek el és mit nem.
Öt-hat tarot húzást néztem naponta és
mindannyian szinte ugyanazokat a lapokat
húzták ki és ugyanazokat mondták, csak a saját
szavaikkal. Persze a lelkem mélyén tudtam
hogy ennek így is kell lennie...úgy értem
mindannyian „fentről” kapják a jeleket és a
segítséget -ahogyan én is – akkor bizonyára így
van rendjén. Mégis az a kép volt előttem, amint
az összes jós egy nagy kerek asztalnál ül
reggelente, és megbeszélik, hogy mit fognak
mondani aznap a kedves nézőknek, csak hogy
biztosak legyenek, hogy ugyanazt a mesét adják
elő.
Ennek tetejébe, minél több videót néztem, annál
depressziósabb lettem és egyre jobban
sóvárogtam Tony energiája után. Legtöbbször
sírógörcs lett a vége. Pár alkalommal előfordult,
hogy párnát kellett szorítanom a számra, mert
akkora lelki fájdalmat éreztem, hogy tüdőm
szakadtából ordítottam. Soha azelőtt nem
történt ilyen velem. Olyan érzés volt, mintha a
lelkem apró darabokra szakadt volna szét.
Valami másra kellett fókuszálnom, el kellett
terelnem a figyelmemet a youtubosokról.
Többet akartam tudni az ikerláng
kapcsolatokról, de be kellett látnom, hogy a
 121

válaszokat nem a jóslásokban fogom

megtalálni.
Elővettem az e-könyvemet és ikerlánggal
kapcsolatos könyvek után kezdtem kutatni.
Bíztam a megérzésemben, hogy a megfelelőt
fogom megtalálni és úgy is történt.
Úgy döntöttem, hogy a munkahelyemen, a
szünetekben írni fogok, és esténként pedig
olvasom a könyvet és jegyzeteket készítek.

Az agyam kezdett kicsit lenyugodni, főleg

miután elkezdtem ismét rendszeresen
meditálni, amit az utóbbi időben teljesen
elhanyagoltam, mivel nem is sejtettem, hogy
mekkora jelentősége van, főleg az ikerlángok
esetében. Idővel rájöttem, hogy néha azért nem
„jöttek át” a szinkronizációk és a jelek, mert
nem meditáltam, nem mentem ki a
természetbe, nem földeltem magam. Eleinte
kétségbeestem, mert habár néha fárasztó tud
lenni érezni az ikerlángodat egész nap,
( éreztem, mikor reggel felébredt és én voltam
az első, akire gondolt, éreztem, mikor reggel
beért a pékségbe, éreztem, mikor volt szomorú
vagy vidám, illetve éreztem, mikor magát
kényeztette. Ez a végtelen szerelem, ami
áthatja az egész lényedet, kimondhatatlan
érzés). Mikor nem éreztem Tony energiáját,
amolyan kétségbeesés kerített hatalmába.
Fogalmam sem volt, hogy mit csináltam
 122

rosszul. Tele voltam az egész nap folyamán

felgyülemlett negatív hatásokkal, amiket a nap
végén valahogy ki kellett adnom magamból.
Persze...a csokievés is földel, de hosszú távon
nem tesz jót...főleg az alakunknak nem.
Szóval így tértem vissza a nap végi, hét csakra
tisztító meditációra.
Akkor is megtörténik, hogy nem érrezzük
egymás energiáit, mikor valami mélyebb ,
nagyobb dolog történik közöttünk, Tony
védekezésképpen általában gyorsan visszabújik
a kis csigaházába, amíg fel nem dolgozza az új
érzéseket, amit velem kapcsolatban tapasztalt.
Néha én is így teszek. Szóval azokban az
időszakokban nem érzékeljük egymást energiáit
a blokkok miatt, amiket a kis egónk állít a kis
fejecskénkben, de még így is maradt nekünk
valami...a telepatikus kommunikáció.
A könyv, amit olvastam, kezdett meggyőzni
róla, hogy mégsem őrültem meg, és amin
keresztülmentem/megyek az valóság.
 123

JEGYZETEK

1. ÁLMOK AZ IKERLÁNGODDAL
Ahogy olvastam a könyvet, (a címe: Find
your ultimate lover) és a szemeim futottak
sorrol sorra, emlékek villantak be.
Elsőlént az ugrott be, hogy tizenéves korom óta
- legalábbis innentől emlékszem – rendszeresen
álmodtam egy idegen fiatal férfiról, akihez
minden álmomban odaszaladtam, és csak
szorosan öleltem. Semmi másról nem szólt az
álom, csak az ölelésről. Mikor felébredtem, csak
végtelen szeretetet és nyugalmat éreztem.
Ekkor esett le...az az idegen mindvégig Tony
volt.
Ezért vágyom mindig, mindennél jobban arra,
hogy megölelhessem, mióta csak találkoztunk, és
ezért érzem magam boldognak és biztonságban
a karjaiban.
A könyv szerint születésünk pillanatától
érezzük az ikerlángunkat, csak még nem
tudatosan persze. Hosszú-hosszú éveken át
tudatalatt keressük őt.
Tehát az a rengeteg alkalom, mikor szerelembe
estem, - egészen kisgyerek koromtól kezdve -
nem azért volt tehát, mert nem fértem a
bőrömbe, mert ilyen alkat voltam, hanem
egyszerűen mindvégig a lelkem másik felét
kerestem.
 124

A második emlékem…
Szintén tizenéves koromtól...egy házról
álmodtam, amihez egy hosszú, kanyargós út
vezetett be a főúttól. Nagyon sokáig kellett
várnom arra a pillanatra, mikor megláthattam
azt a házat...egészen 2021 januárjáig.
Egyszer valamiért az az érzés fogott el, hogy
meg kell kérdeznem Davet, a kollégámat, aki
gyerekkora óta ismeri Tonyt, hogy hogy néz ki
a szerelmem háza. Mikor Dave elmondta, hogy
egy kacskaringós út vezet a házhoz, a szavam
is elállt. Pár nappal később a saját szememmel
is láthattam, és olyan volt, mint azokban az
álmokban.
Ezek az álmok megszűntek, miután Tonyval
legelőször találkoztunk.
( Egy nap a kocsimban ültem a pékség előtt a
szünetemen. Kellemes lágy szellő lengedezett be
a félig lehúzott ablakomon, ami félálomba
szenderített. Csak pár másodperc lehetett, de
egy kép ugrott be...Tony és az én autóm egymás
mellett parkoltak a házuk előtt. Másfél évvel
később ez valóban megtörtént.)

Ezek az úgymond „hosszú távú” álmok. És

vannak a rövid távúak. Amik általában nem is
kifejezetten álmok, hanem legtöbbször az
ikerlángok lelkeinek találkozása az ötödik
dimenzióban. Mikor felébredsz, olyan érzés,
mintha valóban megtörtént volna a harmadik
dimenzióban.
 125

Mi a „találkozásaink” alkalmával
csókolóztunk. Tényleg olyan volt, mint ahogyan
a már együtt lévő ikerláng párok elmondják.
Olyan érzés, mintha egy elektromos kerítést
csókolnál, és egy egész energiamező robanna fel
a gyomrodban, miközben úgy érzed, nem csak
az ajkait csókolod, hanem a lelkét is. Mintha
összeolvadnátok egy nagy energia gombóccá.
Ezt az érzést soha, senki mással nem fogod
tudni átélni.

Pár hete volt egy álmom Tonyról, amely

olyan valóságosnak tűnt. Mikor fekébredtem és
kinyitottam a szememet, akkor jöttem rá, hogy
csak álom volt, mert Tomi feküdt mellettem az
ágyban. Nem tagadom, egyáltalán nem voltam
boldog. Abban az álomban, ültem az autómban,
az ablak lehúzva. Tony állt az autó mellet és
kérdezte, hogy már hazafelé készülődök-e.
Megfogta a kezemet és megcsókolt. Az a
csók...kimondhatatlan érzés volt...azt hiszem
függővé tudnék válni a csókjától.
Vannak időszakok, mikor hosszú hónapokig
egyáltalán nem álmodom Tonyról, de van
olyan is, mikor heteken át minden áldott éjjelen
felbukkan és biztosít az irántam érzett
szerelméről. Ez általában akkor történik, mikor
nem vagyunk beszélő viszonyban és nem sokkal
a „kibékülés” előtt vagyunk.
 126

Az ikerlángok esetében nagyon gyakori, hogy

egymással álmodnak, van hogy ugyanazt
álmodják.
Én akkor szoktam leggyakrabban álmodni a
szerelmemről, mikor éppen valami miatt szünet
van a „kapcsolatunkban” és mindenáron
blokkolni próbálom, hogy még csak ne is
gondoljak rá. De az Univerzum így próbál
visszaterelni minket egymás felé.

2. MEGSZÁLLOTTSÁG
Emlékszem, a legutolsó veszekedésünk
alkalmával Tony azt vágta a fejemhez, hogy
megszállott vagyok vele kapcsolatban. Akkor,
abban a pillanatban nem is gondoltam bele,
hogy talán igaza lehet. De teljes mértékben úgy
éreztem, hogy nem tehetek róla, semmit sem
tudok tenni ennek elkerülése érdekében. Csak
hónapokkal később jöttem rá igazából, hogy ez
a fajta megszállottság az ikerláng kapcsolatok
gyakori velejárója, és nem ez volt a legrosszabb
dolog, amit elkövethettem. Akkor jötem rá,
hogy mindketten megszállottá váltunk
egymással kapcsolatban...de persze leginkább
én.
Mikor azt válaszoltam neki, hogy ha azt
gondolja, hogy megszállott vagyok, akkor nem
tudja, hogy mi az igaz szerelem...hát
hónapokkal később kiderült, hogy akkor még
egyikőnk sem tudta. Jópárszor véltem úgy
 127

életemben, hogy annyira szerettem valakit,

hogy annál jobban már képtelenség szeretni, de
ez a fajta szerelem teljesen más tészta. Ez a
legtisztább, legmélyebb feltétel nélküli szerelem,
amikor nem számít, hogy hányszor bántott
meg, hány alkalommal töri össze a szívemet,
milyen hosszú ideig nem beszélünk egymással,
csak továbbra is szeretem őt még jobban és
jobban minden áldott nappal, még akkor is, ha
az eszem azt mondja, hogy állj, nem kéne őt
szeretned. Az ikerláng szerelem teljesen
ellentmond minden racionális gondolkodásnak,
érzésnek. Olyan szinten a feje tetejére állítja az
életedet, hogy azt sem tudod néha, hogy fiú
vagy-e vagy leány. A szívem és a lelkem is
csak sóvárog utána. Olyan dolgokat akarsz
tenni, vagy jobbára meg is teszel (főleg, ha te
vagy az „üldöző” ), amiket egy „normál” emberi
kapcsolatban soha eszedbe nem jutna megtenni,
és amikor már megtetted, ott állsz értetlenül a
helyzet előtt, mert fogalmad sincs róla, hogy
miért tetted, hiszen az egód sosem engedte
volna hogy megtedd azokat a bizonyos
lépéseket, kimondd azokat a bizonyos szavakat,
hogy felemeld a hangodat és kiabálj azzal a
személlyel, akit a világegyetemben mindennél
és mindenkinél jobban szeretsz. Rengetegszer
kaptam magam azon gondolkodni , hogy
hogyan kerültem egy adott szituációba
Tonyval, aminek veszekedés lett a vége, hogyan
csúszhattak ki a számon azok a szavak,
 128

amelyekkel véresre karcoltam mindkettőnk

szívét, amiért talán nemhogy ebben az életben,
de talán a következő pár életünkben sem fog
megbocsájtani. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy
igaza volt...teljes mértékben a megszállottja
lettem.

3. MÚLTBÉLI ELUTASÍTÁSOK GYÓGYÍTÁSA

Rengeteg alkalommal hallottam különböző
videókban és olvastam ikerlángokról szóló
könyvekben, hogy csak akkor tudsz igazán
szeretni valakit, ha először saját magadat
fogadod el és szereted feltétel nélkül.
Sokáig nem értettem ezt a dolgot, sőt, őszintén
megvallva még most is vannak kivetnivalóim
ezzel a mondattal.
Azt értem, hogy fontos jóban lenni
önmagaddal, el kell fogadnod magad kívül-
belül, mert ha nem teszed, akkor bizony azon
fogsz görcsölni a nagy Ő előtt is, hogy vajon ő
mit gondol azokról a dolgokról, amikkel nem
vagy kibékülve, és ezáltal nem is ő utasít vissza
téged, hanem te saját magadat. Na...ennek a
gyógyításához kell rengeteg lelki erő és kitartás.
Az én gyenge pontom a külsőmmel
kapcsolatban mutatkozott meg. Sajnos mind a
pajzsmirigy alulműködés következménye. A
nagymértékű kopaszodás, a szőrösödés, a nagy
hurkák a hasamon.
Szerencsére a természetemmel békében voltam.
 129

Rengeteget dolgoztam azon a hosszú évek alatt,

hogy olyan emberré váljak, akit én szeretek.
Valószínűleg azért van az, hogy az
embertársaim is elgogadnak és barátságosak
irányomba, mert ki vagyok békülve a szellemi
és érzelmi adottságaimmal. Illetve azért
történik néha, ha esetleg valakivel nem értünk
egyet és veszekedésbe torkollik egy nézeteltérés,
akkor rögtön a külsőmet támadják, mert
valahogy kiszagolják, hogy azzal tudnak
bántani. Ha végre sikrülne elfogadnom a
testemet, ahogy van, nem lenne támadási
felület.
Hozzá kell tennem, hogy véleményem szerint
ez egy ördögi kör. Úgy értem, úgy adhatsz
feltétlen szeretetet és szerelmet az
ikerlángodnak, ha magadat feltétel nélkül
elfogadod és szereted. De a gyógyulást igen
nagy mértékben segíthetné, ha éreznéd, hogy
életed szerelme elfogad és feltétel nélkül szeret
téged.
Be kellett látnom, hogy előszöris el kellett
költöznöm Tomitól, hogy a gyógyulás útjára
léphessek. Hiszen minden egyes alkalommal,
mikor le kellett vetkőznöm előtte, eszembe
jutott, mikor azt mondta, hogy undorodik
tőlem.
 130

3. TÜKÖR EFFEKTUS
Azt tanultam, hogy az ikerlángod rávilágít
azokra a területekre, amik gyógyulásra
szorulnak. Ez persze oda-vissza működik. Te azt
tükrözöd, amit neki kell gyógyítania,
fejlesztenie önmagában, ő pedig a te „gyenge
pontjaidra” mutat rá.
Bevallom, én elég sokáig nem értettem ezt a
dolgot, de mentségemre szolgáljon, hogy
abszolúte kezdő voltam ebben a témában.
Akkor kezdtem el kapisgálni, mikor
megtörténtek az első veszekedéseink és
elkezdett blokkolni, ignorálni, ami a mi
helyzetünkben talán még fájdalmasabb volt,
mint egy „normál” ikerláng
kapcsolatban...hiszen egy helyen dolgozunk.
Már két éve tápláltam feltétel nélküli szerelmet
Tony iránt, amit ki is mondtam neki, annak
ellenére, hogy sohasem használtam ezt a
kifejezést azelőtt, és akkor még nem is voltam
tudatában annak, hogy milyen kapcsolat köt
minket össze.

Mikor a veszekedéseink után hetekig nem

beszéltünk egymással, nem maradt más
számomra, mint a távolból szemlélni őt. A
szakértők úgy nevezik ezt, hogy különválási
időszak, ami egyébként szerintük csak illúzió,
mert a lelkeink sosem szűnik meg kapcsolatban
állni egymással, és mi sosem szűnünk meg
 131

kommunikálni, ha nem is szemtől-szembe, de

telepatikusan biztosan.
Olyan furcsa érzés volt, mikor látni sem bírtam
őt és ő sem engem, annyira mérgesek voltunk
egymásra, a helyzetre, de mégis akkor éreztem
legjobban, hogy mennyire szeret. Éreztem,
amint a lelkeink sóvárognak egymásért.
Annyira ellentmondásos volt ez az egész, de
talán pontosan ez volt az, ami átsegített minket
azokon az időszakokon, amikor egyetlen szót
sem váltottunk. A szerelmünk egymás iránt
erősebb, mint bármi.
Ennek ellenére, mivel a testünk „ebben a
világban, a Mátrixban él” és az agyunk az
„itteni valóságra” van berendezkedve, ezért
hiába érzed az ikerlángodat 7/24, -hiszen te
benne élsz és ő tebenned – mikor a szemébe
nézel, tudod a nagy büdös igazságot, hogy
sohasem szeretett senkit nálad jobban és nem is
fog, mégis a térdeidre rogyva sikítod és üvöltöd
ki a lelkedet a mellkasodból, mert úgy érzed,
hogy a szíved kiszakad a helyéről attól a
mélységes mély fájdalomtól, amit a fizikai
távolság és egymás blokkolása okoz.
Ezt úgy hívják hogy a „lélek sötét éjszakája”
(The dark night of the soul).

Szóval...ezekben az időszakokban alkalmam

nyílik rá, hogy elvakultságtól mentesen lássam
őt és tanulmányozzam a viselkedését.
 132

Így jöttem rá például, hogy majdnem ugyanúgy

járunk. Ugyanolyan hanglejtéssel és ugynazt a
szókincset használva beszélünk. Mindketten
keményen dolgozunk. A pontosság fontos
számunkra, sőt mindig egy kicsit előbb érünk be
a munkahelyünkre. Mindketten megvetjük a
tiszteletlenséget és az igénytelenséget. Értékelni
tudjuk az élet apró örömeit is. Szeretünk
énekelni és bohóckodni.
Mikor a tükörbe nézek, őt látom. Először azt
hittem, hogy csak képzelődök, de amellett, hogy
ugyanolyan színű és hullámos a hajunk,
ugyanolyanok a gödröcskék az arcunkon és a
ráncaink is ugyanott helyezkednek el, a bőrünk
tónusa is teljesen megegyezik. Mikor a saját
tükörképem szemébe nézek, olyan, mintha Tony
nézne vissza rám a saját lelkem mélyéről.
Csak hónapokkal később olvastam róla, hogy
ezek teljesen normális dolgok az ikerlángoknál.
Nem csak a lélek lenyomatunk egyforma, de
fizikailag is hasonlítunk egymásra.

A külsőségek felfedezése mellett rá kellett

jönnöm, hogy ugyanúgy reagálunk bizonyos
élethelyzetekre is. Ezen a ponton kezdtem
megérteni, hogy hogyan lehet a szerelmed a
tükröd.

Az első pár „szünetben” próbáltam taktikázni.

Próbáltam okosan reagálni a helyzetre, hogy
kizár az életéből. Mikor ignorált engem, én is
 133

ignoráltam őt. Úgy gondoltam, hogy ő kezdte,

majd őneki kell megtörnie a csendet. Mégis,
mikor ugyanúgy viselkedtem, ahogyan ő tette,
az valahogy nem tetszett neki. Mérges volt és
dühöngött. Ha kedves voltam vele, akkor ő is
kedves lett velem. Nem hazudok, sokszor
eljátszottuk ezt, mire rájöttünk, hogy így
hozzuk ki egymásból az „állatot”.
Így jöttünk rá, hogy ebben a fajta szerelemben
nem lehet ésszel gondolkodni, csakis a
szívünkkel...már ha jóban akarunk lenni
egymással. Bár Tonynak sokkal több idő kellett
hozzá, hogy megtanulja a leckét, hiszen míg én
egész életemben a szívemmel gondolkodtam, ő a
fejével döntött. Valószínűleg ezért ért rossz
véget minden romantikus kapcsolata a
múltban. ( nem vagyok benne biztos...csak
hallottam dolgokat...de nem ítélkezem, főleg
nem Tony felett.)

A másik dolog, amit meg kellett

tanulnom...türelmesnek lenni. Minden
bizonnyal ez életem legeslegnehezebb leckéje.
Sosem voltam türelmes típus, pláne nem a
szerelemben.
Most már nyolc hónapja vagyok tudatában a
kapcsolatunk jelentőségével, és talán mostanra
értem el, hogy valamelyest türelmes tudok lenni
és ki tudom várni a megfelelő pillanatokat,
amiket az Univerzum kínál és nem én rohanok
mindennek elébe. Bár meg kell hogy valljam,
 134

néha elég rendesen küzdenem kell az egómmal,

hogy ne tegye tönkre, amit felépítettem, mert
néha nehezemre esik kivárni, hogy az
Univerzum úgy döntsön, hogy a kedvemre tesz.
Visszagondolva, hogy mennyit változtam
szeptembertől áprilisig, mintha nem is én
lennék. Vagy talán ez nem is a megfelelő
kifejezés. Hiszen pontosan most kezdem úgy
érezni, hogy én Én vagyok. Mióta nem érdekel,
hogy hogyan látnak engem mások, nem érdekel,
hogy kinek mi a véleménye rólam, csakis a
szívem szerint élek, úgy érzem, hogy
megváltozott a világ körülöttem. Napról-napra
kiegyensúlyozottabb vagyok, kedvesebb és
türelmesebb vagyok az emberekkel, és mikor
belenézek a tükörbe, elégedettség fog el.
És mikor már azt hinném, hogy már nem
vagyok képes ennél jobban szeretni Tonyt, rá
kell jönnöm, hogy amint a lelkem gyógyul, úgy
mélyül a szerelmem iránta.

5. A VADÁSZ ÉS A VAD
Nem értettem, hogy mi történik velem. Miért
akartam őt annyira nagyon? Miért vágytam
mindennél jobban az érintésére? Vagy csak
hogy egyetlen szót is szóljon hozzám? Hogy
belenézzek a szemébe és érezzem, hogy csakis
 135

engem szeret és egyszer minden rendben lesz

közöttünk.
Nem értettem, hogy miért fordított hátat
nekem és miért nem beszélt velem hetekig.
Aztán mikor végre megolvadt közöttünk a jég,
én a mennyben éreztem magam, mert naiv
fejjel azt hittem, hogy eljött a pillanat, mikor
odajön hozzám és elmondja, hogy szeret, és
végre teljesül minden vágyam...hogy
összeházasodunk és lesz egy babánk, akit
mindennél jobban fogunk szeretni és boldogan
élünk az idők végezetéig.
Ám amint kezdtük magunkat egy kicsit
konfortosabban érezni egymás társaságában,
Tony abban a pillanatban menekülőre fogta és
újabb, hetekig tartó kínzó csend lett közöttünk.
Rengetegszer akartam kilépni ebből az
érzelmi kavalkádból, ami ideig-óráig sikerül is
azáltal, hogy blokkolom a Tony iránt való
érzéseimet. De mikor kedtem azt hinni, hogy
vége, akármennyire is fájdalmas a tudat hogy
nem lehetünk együtt, mégtöbb fájdalomban lett
részem. Még lélekszaggatóbb lett a kín, amit át
kellett élnem azáltal, hogy blokkolni próbáltam
azt, ami után a lelkem vágyakozott.
Akárhová mentem, mindenhol őt láttam, az ő
nevét hallottam, minden éjjel róla álmodtam.
Ez a mai napig így van...mikor blokkolom őt,
vele álmodok.
Gőzöm sem volt róla, hogy miért vagyok szó
szerint képtelen elengedni őt, miért akarom
 136

neki folyton bebizonyítani, hogy mi ketten

összetartozunk, miért akarom meggyógyítani a
szívét, és hogy rajta kívül miért nem tudok más
pasira gondolni, holott régen képes voltam
egyszerre több hímnemű iránt is érzelmeket
táplálni.
Nem értettem, hogy miért van az, hogy minél
jobban közeledek hozzá, ő annál jobban blokkol
engem. Ha pedig feladtam a küzdelmet - persze
csak ideiglenesen, mert egy idő után ismét úgy
éreztem, hogy „üldöznöm” kell őt a
szerelmemmel -akkor megint elkezdett
érdeklődést mutatni irántam.
Két évig ment ez így, míg nem voltam
tisztában azzal, hogy miért történik mindez.
Aztán még jó pár hónapig a tanuló időmben
voltam. Nyolc hónap kellett hozzá az
ébredésemtől számítva, hogy úgy-ahogy
kontrollálni tudjam a cselekedeteimet és ne
akarjak minden egyes nap küzdeni ezért a
kapcsolatért. Hogy el tudjam engedni a
kontrollálási vágyat. Hogy végre egyensúlyba
tudjam hozni az érzéseimet, hogy ne csak
feketén-fehéren lássam a dolgokat.
Úgy értem, azelőtt vagy üldöztem Tonyt a
szerelmemmel, vagy teljes mértékben
blokkoltam az agyamat, hogy még csak ne is
gondoljak őrá. Mostanra megbocsájtottam
mindkettőnknek. Tonynak a fájdalomért, amit
okozott nekem, és magamnak - ami a nehezebb
része volt – amiért nem szerettem magamat
 137

eléggé, hogy belássam, hogy amíg nem teremtek

rendet a fejemben és legfőképpen a lelkemben,
addig nem várhatom el mástól – főleg Tonytól
nem – hogy feltétel nélkül szeressen.

Első lépésként véget kellett vetnem a

kapcsolatunknak Tomival, hiszen abszolút nem
voltam boldog. Aztán pedig végre csakis
önmagamra fókuszáltam. Tény, hogy az elején
rettenetesen türelmetlen voltam magammal
szemben, nem adtam időt magamnak, hogy a
sebek begyógyuljanak, mindent azonnal
akartam. A türelem sosem volt az erősségem.
Ez volt talán a legnagyobb lecke, amit meg
kellett tanulnom. Türelmesek lenni...magamhoz.

Nyolc hónap után végre elértem, hogy nem a

negatív dolgokat látom az életben és az
emberekben. Elértem, hogy a Tonyval való
múltbéli veszekedéseinkre mosolyogva gondolok
vissza és nem kapok sírógörcsöt. Már nem
fájnak annyira a kimondott szavak, hanem
csak azt érzem, hogy még a vitáinkból is a
szeretet és a tűz tükröződik vissza. Soha mással
nem vitáztam volna olyan dolgokról, amikről
Tonyval tettük. Ráhagytam volna az illetőre,
mondván: persze, persze, igazad van...és
mentem volna tovább.
A szavaink azt mondták, hogy semmi közünk
nincs egymáshoz, de a szemeink és a lelkünk
 138

összekapcsolódtak és csakis a végtelen szerelem

illata lebegett a levegőben.

Teljesen ledöbbentem, mikor egy nap

rájöttem, hogy nem blokkol többé. Hirtelen nem
is tudtam mihez kezdeni a helyzettel, hisz’ oly
sokáig állt fenn ez az üldöző-menekülő
dinamika, hogy nem tudtam, hogyan
viselkedjek, hogyan alkalmazkodjak.
Akkoriban még nem sikerült teljes mértékben
szívvel gondolkodnom, sokszor beleszólt az
egóm. Még mindig stratégiázni akartam.
Persze mikor rájöttem, hogy nem menekült
előlem, elbíztam magam és mindent
elrontottam, így visszazuhantunk a régi
helyzetbe.
Nem tudom, hogy más üldöző szerepben lévő
ikerlángnak átlagosan mennyi időbe telik
megtanulni a leckéket és megadnia magát, hogy
ne akarjon mindent kontrollálni, de én úgy
érzem, hogy nekem eléggé hosszú időt vett
igénybe. Lehet, hogy gyorsabban ment volna, ha
nem egy helyen dolgozunk és nem látom őt
minden nap, így nem estem volna kísértésbe
nap mint nap, hogy kimutassam a szerelmemet.
 139

Április közepe volt...hét és fél hónap telt el az

ébredésem óta. Ennyi idő kellett hozzá, hogy ne
várjam őt minden pillanatban, akkor is, ha
tudtam, hogy semmi esély arra, hogy az adott
napon láthassam. Már nem gondolok arra
szüntelenül, hogy bárcsak mellettem lenne, nem
kínoz a fájdalom -vagy legalábbis nem olyan
gyakran és olyan intenzitással, mint azelőtt -
hogy nem mutatja ki a szerelmét irántam.
Végre békében vagyok magammal. Élvezem, ha
süt a nap, és azt is, ha esik az eső.
És amellett, hogy az Univerzum szüntelenül
küldi nekem a jeleket, hogy a jó úton haladok a
boldogságom irányába, még az egyik barátom
is biztosított róla, hogy minden a legnagyobb
rendben van a lelkemben. Azt mondta: „olyan
jó, hogy láthatlak. Fényt viszel a
mindennapjainkba a jelenléteddel. Mindig
mosolyogsz és sugárzik belőled a jóság.”
Hihetetlenül könnyűnek éreztem a szívemet
és a lelkemet mióta megadtam magam az
Univerzumnak. Olyan érzés, mint mikor
átpasszolsz valami fontos döntést valakinek,
akinél tudod, hogy az ügy jó kezekben van és te
csak hátradőlsz és pihizel végre, mert tudod,
hogy a nap végén minden rendben lesz.

Végre ismét ihletet kaptam az íráshoz, de

hamar elakadtam, mert rengeteg kérdésem
volt, amikre csakis Tony tudta megadni nekem
 140

a válaszokat. Amint elhatároztam, hogy amint

alkalmam nyílik felteszem neki a kérdéseimet,
pár napon belül az Univerzum meg is oldotta
nekem, hogy legyen elég időnk erre kettesben.
Akkor még nem tudtam, hogy tudatosan is
tudok manifesztálni, mindig csak később jöttem
rá, hogy én ezt kértem és megadatott.

06. Február, 2021.

Egy hónapja, hogy elköltöztem Tomitól, de még
mindig nem találtam teljesen a helyemet. Még
mindig nagyon össze voltam zavarodva,
nagyon fájt még minden. Legfőképpen az, hogy
Tonyval ismét nem voltunk beszélő viszonyban
már egy ideje. Valamiért ez mindig
rettenetesen megviselt, jobban, mint bármi más.
Eléggé össze voltam zuhanva lelkileg. Persze
voltak azért jobb napjaim is.

Láttam Tony autóját az épület előtt. Bár már

azelőtt tudtam, hogy ott van, mielőtt
megláttam a Hyundait. Éreztem őt.
Nem terveztem Tonyval beszélni aznap,
igazából nem is értettem, hogy mi történik
velem. Abban a pillanatban megjelent, amint
beértem a sorra.
-”Jó reggelt Tony!” -Egyenesen felé tartottam.
-”Jó reggelt Natali!”
Magam felé fordítottam Tonyt és megöleltem.
-”Ne haragudj!” -Suttogtam a fülébe.
 141

-”Miért kellene haragudnom?” -Úgy tett, mint

aki nem érti, hogy mit is akarok, de így
legalább biztos lehettem benne, hogy ezúttal
nem haragszik rám...vagy már nem.
-”Tudom, hogy seggfej tudok lenni néha.”
Erre csak rámnézett és mosolygott és félig-
meddig helyeslően bólintott.

Igazából nem is értettem, hogy mi ütött belém

egy nappal előtte, de tényleg nagyon rossz
passzban voltam. Napok óta sírva mentem
aludni és sírva keltem. Annyira el voltam
keseredve Tony miatt és annyira belefáradtam
ebbe az egész ikerláng dologba, annyira nagyon
reményvesztett voltam.
Mikor aznap reggel megláttam az autóját a
parkolóban, ismét zokogás tört rám. Akkor
tényleg nem akartam őt látni, de persze amint
beértem ő is megjelent.
-”Dolgozol holnap is???” -Kérdeztem tőle nagyon
feldúlt állapotban, még csak nem is köszöntem
neki.
-”Igen. Miért? Úgy gondolod, hogy túl sokat
dolgozok?” -Próbált poénkodni. Neki láthatóan
jobb kedve volt, mint nekem.
-”Nem, nem gondolok semmit soha többé, hidd
el!!!” - Emeltem fel a hangomat.
Abban a pillanatban már hátat is fordítottam
neki. Láttam, amint próbálja kitalálni, hogy
mitől vesztem meg, illetve, hogy megkérdezze-e
 142

vagy sem, de pár másodperccel később -bölcsen-

úgy döntött, hogy inkább elhagyja a helyszínt.

Miután elengedtem őt az ölelésemből…

-”Minden rendben van?” -Kérdezte, de nem
igazán nézett rám.
-”Nem, nem igazán.” -Léptem vissza egy lépést
Tonytól.
-”Miért? Mi a gond?”
-”Hogy őszinte legyek...magam sem igazán
tudom.”
Itt kezdett rámfigyelni.
Nem igazán voltam beszélgetős kedvemben, és
inkább mentem volna dolgozni, de valami
visszatartott.
-”Igazából, egy szívességet szeretnék kérni tőled.
És igen, tudom, hogy nem teszel szívességeket
senkinek, de ez most fontos nekem.”
-”Oké, figyelek.” -Emelte fel rám a tekintetét.
-”Szeretném, ha velem töltenél egy órát.”
Tony máris lassan rázni kezdte a fejét.
-”Várj! Szóval…,már a könyv vége felé járok és
szükségem lenne néhány információra, amiket
csakis te tudsz nekem megadni.”
-”Ez...nem jó ötlet.”
-”Ha nem válaszolsz a kérdéseimre, nem
garantálhatom, hogy minden tetszeni fog, amit
leírok rólad.” -Kezdtem kicsit végre feloldódni
és próbáltam őt zsarolni.
-”Mik a kérdések?”
 143

-”Nem tudom most így...otthon le vannak írva

egy papírra.”
-”Csak mondj egy példát!” -Csak nézett rám és
várt.
-”Hát...oké...ígyis – úgyis fel kell tennem őket.” -
De valamilyen oknál fogva az agyam csak a
csodálatos szempárra tudott összpontosítani és
így egyetlen kérdést sem tudtam kinyögni.
Ahhoz a pillanathoz értem, mikor már nem is
akartam otthagyni Tonyt, inkább olyan
hosszan akartam vele beszélgetni, amennyire
lehetséges volt.
Hihetetlen, hogy fél órán keresztül társalogtunk
és senki sem zavart meg minket. Le a kalappal
az Univerzum szervezőképessége előtt.
-”Tony, te mióta vagy egyedül?”
-”2015 óta.”
-”És nem hiányzik a szex???” -Nevettem el
magam, de sokkolt, hogy milyen határozottan,
fesztelenül tudtam feltenni ezt a kérdést neki
annak ellenére, hogy sosem beszéltünk ilyen
témáról.
-”De. Néha hiányzik, de inkább a munkára
fókuszálok. Mindig sok a dolgom. Tizenkét órás
műszak, meg hát ott a farm is…”
-”Igen, tudom hogy te mindig nagyon elfoglalt
vagy.” -Mondtam némi fintorral az arcomon,
amit ő nem láthatott a maszk miatt, amit
hordanunk kellett a járvány miatt.
 144

Utáltam mikor azt mondta, hogy mindig

nagyon sok dolga van, mert eleinte ezzel a
dumával rázott le.
-”Jól van...itt van egy másik kérdés. Mi az, amit
nem szeretsz bennem?” -Kicsit féltem feltenni
ezt a kérdést, nem voltam biztos benne, hogy
hallani akarom a választ.
-”Nem szeretem, hogy néha kedves vagy, de a
következő percben még csak nem is köszönsz
nekem.”
-”Igen...de te ugyanezt csinálod velem...szóval
én csak nem tudom, hogy hogyan reagáljak,
mikor nincs jó kedved. Annyira komplikált
vagy.”
-”Akárcsak te magad.” -Nevetett.
Ekkor úgy döntöttem, hogy feltárom előtte a
titkomat…
-”Tony, tudod mi az az ikerláng?”
-”Nem, nem tudom. Mi az? Valami fáklya?
Valamilyen szerszám?”
Hangosan felnevettem, annyira vicces volt
látni a kétségbeesést a szemében, hogy nem
ismer valamit, amit én igen, ráadásul a saját
anyanyelvén.
-”Hiszel Istenben, Tony?”
-”Igen, teljes mértékben.”
-”És hiszel az angyalokban is?”
Igazság szerint még nem tudtam, hogy hogyan
fogom neki tálalni ezt a témát.
-”Nos, hiszek az őrangyalban.”
 145

-”Csakúgy, mint én. És hiszel a reinkarnációban

is?”
-”Nem, abban nem hiszek.”
-”Oké, hát... nem igazán tudom, hogy hogyan
magyarázzam el neked, de megpróbálom
érthetően. Szóval, az ikerlángok - akik mi is
vagyunk egymásnak -reinkarnálódott lelkek,
akik már előző életekben is együtt voltak, és
minden életükben megtalálták egymást és
összeolvadtak eggyé. Mielőtt a lélek úgy dönt,
hogy megint reinkarnálódik, ketté hasad.
Ebben az életben is ugyanez a feladatunk, hogy
a két lélek megtalálja egymást...megtaláljuk
egymást és megtanuljunk bizonyos leckéket,
hogy újra együtt lehessünk.
Az egyik fél ébred fel először (ez vagyok én), és
elkezdi üldözni a másikat a szerelmével, aki
elkezd hanyatt-homlok menekülni (ez vagy te).
Ezért mentem állandóan utánad és ezért nem
tudok lemondani rólad, illetve ezért vagyok
megszállott veled kapcsolatban. Higgy nekem,
nem őrültem meg, bár igazából pár hónapja
még az hittem, hogy begolyóztam, de most már
tudom, hogy nem. Szóval ezért olyan nehéz, és
ezért annyira más a mi kapcsolatunk. Mert egy
lélek vagyunk két testben, összetartozunk.
Ezért vonzódom annyira hozzád és ezért
annyira jó érzés, mikor ölellek téged, mert te
vagy az otthonom, te vagy a mindenem.
Mágnesként vonzzuk egymást. Észrevetted
már, hogy mikor üldözlek a szerelmemmel, te
 146

elkezdesz menekülni, és mikor én megunom,

hogy futsz, és elkezdem a saját utamat járni,
akkor te jössz utánam? Ezt játszuk már egy
ideje.”
Legnagyobb meglepetésemre egyáltalán semmi
jelét nem láttam annak, hogy azt gondolná, ez
a tyúk teljesen lökött.
Már éreztem egy ideje, hogy sejti, hogy valami
más van közöttünk, mint egy „normális” emberi
romantikus kapcsolat.
-”Szoktál rólam álmodni?”
-”Nem, nem hiszem...nem tudom. -Látszott, hogy
gondolkodik. -”Igazság szerint állandóan
annyira fáradt vagyok, hogy csak bezuhanok
az ágyba és már alszok is. Nem emlékszem az
álmaimra.”
-”Nos...én elég gyakran álmodok veled és be kell
valljam, nagyon is élénken emlékszem rájuk.
Párszor csókolóztunk, és volt már hogy
szexeltünk is.”
Nem mondott erre semmit, de sokk és leginkább
kíváncsiság tükröződött a szemeinben.
-”Mindez akkor kezdődött, mikor jeleket és
szinkronitásokat kaptam veled kapcsolatban az
Univerzumtól.” -Kérdőn nézett rám, úgyhogy
kifejtettem bővebben. -”Mindenhol olyan autót
láttam, mint a tiéd, a nevedet láttam és
hallottam mindenhol. Néha éreztem a
parfümöd illatát, holott senki nem volt a
környékemen. És érezlek. Úgy értem...érzem,
mikor vidám vagy, mikor mérges vagy
 147

szomorú vagy, vagy ha éppen magadat

kényezteted.” -Itt tágra nyíltak a szemei. -”még
azt is érzem, mikor felébredsz reggelente, vagy
mikor beérsz a pékségbe.
Ez az egyik ok, amiért kértem, hogy csókolj
meg...mert tudni szeretném, hogy tényleg
olyan-e, mint ahogyan elmondják.”
-”Nem...az nem igazán lenne jó ötlet.” -A
kezében lévő csavarhúzóval játszott, amit el
kellett koboznom tőle, hogy visszanyerjem a
figyelmét és megint rám nézzen.
-”Olyan vagy, mint egy kisfiú, tudod?” -
Nevettem csupa szeretetet sugározva felé. -”De
ezért is szeretlek annyira.”
-”Nem...nem szerethetsz engem!!!” -Mondta
rémülten.
-”Hát, azt hiszem ehhez egy kicsit késő már. De
amúgy miért is nem???”
Nem válaszolt.
-”Mert bezártad a szívedet…” -Kezemet a
mellkasára tettem.
-”Talán…” -Mosolygott szégyenlősen.
-”Mondd el...hogyan tudnám kinyitni? Teljes
szívemből szeretlek, tudod jól. Tudod mit?
Próbáljuk meg...csak egy hétig...meglátjuk mi
lesz belőle.”
-”Úgy érted...mi ketten?” -Hezitált.
-”Igen…”
Annyira imádtam, ahogy kimondta, hogy mi
ketten. És minden bizonnyal neki is tetszett ez
a meghatározás.
 148

Vissza a csókhoz…
Megfogtam az egyik kezét, a másik kezemmel
lágyan megsimogattam az arcát. Végig mélyen
a szemembe nézett. Ő legalább annyira vágyott
rá, ahogy én, mégis éreztem, amint a
démonjaival küzd.
-”Nem, nem lehet. A csók...mindent csak
bonyolulttá tenne.”
-”Bonyolulttá, amilyen te magad is vagy.”
-”És te is.” -Vágta rá. Egyszerre keztünk
nevetni. -”Egyformák vagyunk.”
Nem tudtam elhinni, hogy ezt pont az ő
szájából fogom hallani.
-”Látod??? Pont te magad mondtad ki végül.
Most már érted, hogy miről beszélek???
Ugyanaz a lélek vagyunk, csak két külön
testben. Ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazok a
dolgok fontosak számunkra, ugyanúgy érzünk.”
-”De a csók...nem...nem lehet...túl meszzire
mennénk.”
-”Úgy érted, hogy végül az ágyban kötnénk ki?”
-Tekintetünk összeolvadt hosszú, hosszú
másodpercekre. Egymás lelkéig láttunk.

Mikor feleszméltem, rájöttem, hogy már több,

mint fél órája beszélgettünk, elkéstem a
munkából.
Elkezdtem rohanni az épület másik vége felé,
mikor Tony még utánam kiabált:
-”Ne gondolj túl sokat a szexre!” -Nevetett
hangosan.
 149

-”Hát az nem lehetséges, mert akárhányszor

meglátlak, másra sem tudok gondolni, mint a
szexre veled.”
 150

Március közepén jártunk, mikor

meghülyültem. Nem is tudom, hogy mi történt
velem. Nem volt elég, hogy nap mint nap
küzdöttem a saját lelki világommal, Ibolyának
igaza lehetett...társfüggő voltam. Óh, hogy én
mennyire utálom, mikor Ibolyának igaza van.
Az első naptól fogva, hogy elköltöztem Tomitól,
azt hajtogatta, hogy úgyis visszamegyek hozzá.
Nem akartam, hogy úgy legyen. Nem szerettem
már őt egyáltalán, mármint romantikus
értelemben. Igazából jobban belegondolva,
akkoriban már barátként sem vonzódtam
hozzá. Egyre kevesebb közös témánk volt.
Ennek ellenére egyik nap azon kaptam magam,
hogy Whatsappon írok neki és kettőnkről
faggatóztam. Hogy mit érez irántam, meg hogy
van-e kedve szexelni velem.
-”Ne haragudj, de ezt most passzolom. Azt
hiszem nem lenne túl jó ötlet.” -Válaszolta.
Nem hittem el, hogy még Tomi is elutasít. Mi
történik itt??? Ennyire visszataszító lettem???
Őrült zokogás tört rám. Teljesen bepánikoltam,
hogy mindent tönkretettem az életemmel
kapcsolatban. Öngyi-depi hangulatba kerültem.
Egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy
hogyan tudnék véget vetni ennek az
egésznek...úgy értem, az életemnek.
-”Mikor először költöztél el, az nem viselt meg
túlságosan.” - Vallotta be.
 151

Persze hogy nem viselte meg, hiszen a cuccaim

egy másik lakásban voltak, de mégis mi
állandóan együtt lógtunk.
-”Most, mikor januárban elmentél...na az
viszont teljesen hazavágott. Az első hetekben
alig tudtam aludni. Mikor felmentem az ágyba,
néztem a fotódat a telefonomon és neked is jó
éjszakát kívántam. Sok időbe telt, mire
magamra találtam, nem akarok megint
ugyanoda visszaesni.”

Újra sírás tört rám. Annak ellenére, hogy

tudtam, Tomi nem tartozik már hozzám sem
fizikailag, de legfőképpen nem érzelmileg, mégis
meggyőztem mindkettőnket, hogy adjunk a
„kapcsolatunknak” egy utolsó esélyt. Mivel ő
még mindig szeretett engem, nem kellett sok,
hogy beadja a derekát.
-”És akkor most mi legyen? Menjünk a
cuccaidért? Visszaköltözöl?” -Kérdezte
izgatottan, amint ültünk egymás mellett a
kanapén.
-”Én igazából arra gondoltam, hogy talán nem
kellene elsietni a dolgokat, mint az előző
alkalommal. Mi lenne, ha egy héten egyszer itt
aludnék, mikor szabadnapos vagyok, együtt
vacsizunk, filmezünk, miegymás...aztán
meglátjuk, hogy hogyan megy. Amúgyis
megígértem Ildinek, hogy nála lakok egy
darabig, nem akarom újra felforgatni az ő
életét is.”
 152

Az első pár hét egész ígéretesnek tűnt. Újra

jól éreztem magam Tomi társaságában,
szerettem vele lenni, bár a szex továbbra sem
volt kielégítő számomra.
A legviccesebb az volt az egészben, hogy bár az
Univerzum már jó ideje nem küldött jeleket
Tonyval kapcsolatban, vagy csak nagyon
nagyon ritkán, mégis, mikor Tominál töltöttem
az estét és néztünk valami filmet, folyamatosan
az ikerlángom nevét hallottam. Vagy ha
elmentünk vásárolni, akkor olyan fickókat
láttam, akik valamilyen szempontból
hasonlítottak Tonyra. Sőt mi több...már hosszú
hetek óta nem álmodtam a szerelmemmel, de
mikor egy ágyban voltam Tomival, Tony
minden alkalommal megjelent álmaimban és
biztosított róla, hogy szeret. Mikor felébredtem,
boldog voltam, mert ismét átélhettem azt a
gyengédséget és mérhetetlen szerelmet, amit ő
nyújtott az álomvilágban. De egyben szomorú
is voltam, és leki furdalásom is volt, mert
tudtam, hogy nem lenne szabad együtt
töltenem Tomival azt a heti egy napot sem,
hiszen nem iránta tápláltam igazi romantikus
érzelmeket. Tudtam jól, hogy amennyivel
közelebb akarok kerülni a Tonyval való
együttléthez, annál jobban tolom el magamtól a
lehetőséget, hogy vele lehessek. Teljes mértékben
szabotáltam az egész „utunkat” és spirituális
fejlődésünket. (Legalábbis akkor azt gondoltam.
Akkor még nem tudtam, hogy ennek így kellett
 153

történnie, hiszen pont ebből tanultam.) Mindezt

azért, mert még mindig társfüggő voltam. Még
mindig nem éreztem úgy, hogy meg tudom
teremteni a saját boldogságomat, és Tominál
kötöttem ki annak ellenére, hogy tisztában
voltam azzal, hogy ő szintén nem fogja tudni
megadni nekem, amire szükségem van.

Azokon a napokon, mikor hazaértem a

munkából és egyedül voltam, próbáltam
forszírozni magamat az írásra, de egyszerűen
egyetlen értelmes szót nem tudtam leírni.
Akkoriban kezdtem el ismét meditálni. Úgy
tűnt, hogy ezzel sikerült egy kicsit
lecsillapítanom a feldúlt elmémet, bár
legtöbbször inkább bealudtam, mert annyira
kimerült voltam ettől az egéz háborútól, ami a
lelkemben zajlott. Végül egy pár nap után már
nem is erőltettem a meditációs zenéket,
egyszerűen csak az alvásba menekültem. Volt
olyan, hogy már délután fél ötkor lefeküdtem
az esti hétórás alvás helyett. (Hétkor kellett
mennem aludni, mert hajnali kettőkor kellett
kelnem, mikor dolgozni mentem.)
 154

Voltak jobb napjaim is...mikor Krisztián

velem dolgozott...
Krisztiánt Írországba való költözésünk óta
ismerem. Sosem dolgoztunk együtt egészen
november végéig, mert ő a pékség gluténes
részén volt.
Hét évvel idősebb nálam és oroszlán
csillagjegyű. Zöldes-barnás árnyalatú a
retinája, átlagos testalkatú, egymagas
Tonyval...úgy százhetvenhat centiméter,
átlagos, rövid frizurája van. Van egy felesége,
akivel húsz éve együtt élnek és van egy tíz éves
kislányuk.
Krisztián egyáltalán nem volt vonzó
számomra, mint férfi, de imádtam vele
beszélgetni és együtt dolgozni vele. Roppantul
szórakoztató egyéniség, bármikor képes
feldobni a hangulatodat, mert csak úgy dől
belőle a hülyeség, és ha egy hullámhosszon vagy
vele, akkor a nevetés egész napra garantált.

Ahogy teltek a hetek és a hónapok, azon

kaptam magamat, hogy nagyon hiányzik,
mikor nem közvetlen velem dolgozik, és mikor
ott volt egész nap, akkor pedig napról-napra
egyre erősebb szexuális vonzódást éreztem
irányába. Hozzá kell tennem, hogy nagyon
rosszul éreztem magamat emiatt, mert
számomra a nős, családos pasik tabuk. Sohasem
engedném meg magamnak azt, hogy
kimutassam neki az érzéseimet, merthogy azt
 155

hiszem valahol félúton belészerettem.

Egyszerűen nem is értettem, hogy mikor és
hogyan történhetett, mert egy ideje teljes
mértékben bezártam a szívemet. Teljesen
elegem volt az érzelmi hadviselésből, így sem
Tominak, sem Tonynak, sem más a Badoon
jelentkező pasinak nem voltam hajlandó
bármilyen mértékű szeretetet adni. Még csak a
szerelem szó hallatán is a hideg rázott ki.
Mindenkit eltoltam magamtól érzelmileg, de a
legfőbb hiba amit elkövettem, hogy leginkább
saját magamtól vontam meg a szeretetet.

Azt hiszem itt voltam a legmélyebb ponton.

Össze kellett szednem magamat. Bár fogalmam
sem volt róla, hogy hol is kezdjem, csak azt
tudtam, hogy ez így nem jó.
Eldöntöttem, hogy megpróbálom olyannyira
kizárni az egómat az életemből, a döntéseimből,
amennyire csak lehetséges és megpróbálok újra
csak a szívemmel gondolkodni.
Ám ekkor az Univerzum újabb próba elé
állított. Már eléggé „érett” voltam spirituálisan
ahhoz, hogy érezzem mikor tesztelnek a
Nagyok, így teljesen biztos voltam benne, hogy
ez a próbatétel arról szól, hogy mennyire
vagyok hűséges magamhoz és az iker-
lángomhoz.
 156

Terhes lettem Tomitól.

Ezt pár nappal azután tudtam meg, hogy arról
beszélgettünk, hogy mindketten új munkát
keresünk Sligo környékén és új életet kezdünk
együtt. Persze az én célom ezzel az volt, hogy
„elhagyjam” Tonyt, de nem mondhatnám hogy
kifejezetten készen álltam erre a lépésre, főleg
arra nem voltam felkészülve, hogy esetleg soha
többé nem fogom őt viszontlátni. De sajnos
abszolút semmi esélyt nem láttam arra, hogy
végre egyszer valahára kimutassa az érzéseit,
arra meg pláne nem, hogy együtt legyünk. Nem
akartam több fájdalmat.
Nem szerettem Tomit, de úgy voltam vele, hogy
ha Tony nem lesz velem, én nem fogok mindent
újrakezdeni egy idegennel. Túlságosan fáradt
voltam ahhoz. Úgy véltem, hogy elég lesz
nekem a barátság is, elvégre tizenkét éve
ismertük egymást, már nem csalódhattam
benne, és ő sem énbennem. Ha pedig vágyat
éreznék a szexre, akkor a fiókomban
megtalálom a játékaimat.

Azt hiszem ez volt az utolsó nagy

figyelmeztetés számomra, hogy itt az ideje azt
tenni, amit én akarok, ami nekem fontos, amit
szeretnék az életben.

Amint megtudtam, hogy terhes vagyok,

abban a pillanatban tudtam, hogy nem akarom
a babát. Illetve a babát szeretném, csak nem
 157

Tomival, hanem a szerelmemmel, Tonyval.

Mégis, ahogy teltek a napok, egyre inkább
eljátszottam a gondolattal, hogy talán mégis itt
az ideje családosdit játszani, hiszen Tomi
nagyon beleélte magát, hogy babánk lesz.
Sajnáltam őt, nem akartam újabb csalódás elé
állítani, de tudtam, hogy ez nem az én
választásom lenne, csakis miatta tartanám
meg, és akkor ott minden álmomat, ami valaha
volt, fel kellene adnom. És mit ér az ember élete
az álmai nélkül???
Amint eldöntöttem, hogy mit is akarok
valójában, az események felgyorsultak.
Elmentem a háziorvoshoz, aki beutalt egy
terhes klinikára, ahová rögtön másnapra
kaptam is időpontot. A doktornő hihetetlenül
kedves és segítőkész volt annak ellenére, hogy
tudta, nem akarom megtartani a babát.
Semmilyen előítélete nem volt irányomba.
Átadta a terhesség megszakításához szükséges
tablettákat, ellátott mindenféle információkkal,
amikre szükségem volt és csakis azt éreztem,
hogy jó kezekben vagyok.

Már majdnem öt hetes terhes voltam, mikor

az abortuszra került sor. Tominak nem
mondtam el, hogy az én döntésem volt nem
megtartani a babát, nem akartam neki még
több fájdalmat okozni.
Mikor mondtam a doktornőnek, hogy
szüntelenül fáj a hasam, mióta terhes vagyok, ő
 158

arra gyanakodott, hogy esetleg méhen kívüli

terhességem van és azt mondta, hogy abban az
esetben amúgy sem tarthatnám meg a
terhességet.
Azonnal elküldött egy ultrahangos vizsgálatra,
ahol bebizonyosodott a gyanúja. Másnap be
kellet vennem a tablettákat, így az egész ügy
úgymond megoldotta magát. Most lehet, hogy
az emberek többsége itt elítél, de én akkor így
láttam jónak.
Egész idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy
szeretném ezt az egészet Tomival – igazából
vele sosem éreztem úgy – és nem azért, mert
elvakított a Tony iránt érzett szerelem.
Egyszerűen tudtam, hogy ez így jó, ha a saját
életemet akarom élni és nem más álmait
megvalósítani azáltal, hogy az sajátjaimat
feladom.
Igazából nem akartam
felelőtlenkedni...egyszerűen nem gondoltam
arra, hogy teherbe eshetek, hiszen tizenkét éven
keresztül nem védekeztünk és egyszer sem
estem teherbe...erre meg mikor szétmentünk,
megtörtént.

A rengeteg érzelmi kavalkád és a terhesség

miatt, ami annyira lefárasztott fizikailag, hogy
az alváson kívül semmi másra nem tudtam
gondolni, teljesen kizártam Tonyt a világomból.
 159

Még köszönni is alig akaródzott, mintha

teljesen idegenek lettünk volna egymásnak.
Miután véget ért az állapotosságom, olyan
érzés volt, mintha a köd felszállt volna a
fejemből, ami a gondolataimat blokkolta.
Attól fogva ismét Tonyn és a spirituális utamon
járt az eszem.
Május végét írtuk. Februárban beszélgettünk
Tonyval utoljára, azóta csak kerülgettük
egymást. Először éreztem késztetést azóta, hogy
újra közeledjek felé. Mindig tudtam, hogy
mikor az Univerzum lökni akar a
kapcsolatunkon, hogy haladjunk előre, arra
utasít, hogy lépjek szerelmem irányába.
Napok óta az a kép volt a fejemben, hogy mikor
éjszakás műszakban lesz és összefutunk a kettes
soron, - ahol régen is mindig – csak odasétálok
hozzá, megsímogatom az arcát, puszit lehelek
rá, mélyen a szemébe nézek. Nem mondok
semmit, egyetlen árva szót sem, csak elsétálok.
Tudtam jól, hogy mikor eljön az ideje, hogy
megtegyem a lépést, az Univerzum úgy alakítja
a dolgokat, hogy megteremtse a helyzetet.
(Csak most, hogy írom ezeket a sorokat, most
esik le, hogy hihetetlen, hogy mennyire bízom
az Univerzumban. Már kétségeim sincsenek
afelől, hogy minden úgy történik, ahogy meg
van írva.)
 160

Május 27. Csütörtök

Tony végre éjszakás műszakra váltott és láttam
is a kocsiját a pékség előtt. Ám mikor
bementem, sehogy sem sikerült találkozmom
vele. Rájöttem, azért nem, mert nem volt
alkalmas az a reggel arra, hogy lépést tegyek
feléje, hiszen nem volt egyedül. Azon az éjjelen
Shaun is vele dolgozott.

Május 28. Péntek

Eljött a nap...a megfelelő időzítés. Már akkor
éreztem, mikor aznap felébredtem.
A parkolóba érve örömmel nyugtáztam, hogy
szerelmem az épületben tartózkodik.
Amint a kettes sor felé vettem az irányt, enyhe
hányingerem támadt az izgalomtól. Abban a
pillanatban megláttam őt. Egyes egyedül volt,
éppen a kemencét kapcsolta be. Mivel háttal
volt nekem és guggolt, nem láthatta, hogy
érkezek felé. Lágyan megsímogattam a kézfejét,
hogy felhívjam magamra a figyelmét.
-”Jó reggelt Tony! Van egy perced?”
-”Persze, van.” -Mosolygott. Láttam a
szemeiben, hogy mennyire tetszett neki a
közeledésem, amint végigsimítottam a kezén.
Már hosszú ideje nem volt ilyen intimitás a
kapcsolatunkban. Hiányzott is rendesen
szemmel láthatóan mindkettőnknek.
 161

-”Oké...de nem most, mert látom, hogy most

dolgod van. Majd keress meg, ha lesz egy kis
időd, a másik részen leszek.”

Távolodván Tonytól, még számomra is

hihetetlen volt, hogy egyáltalán nem aggódtam
azon, hogy vajon tényleg jönni fog-e, hogy nem
fog-e inkább elkerülni, vagy ha jön, akkor mikor
fog jönni. Totál nyugodt voltam.
Nem telt el tíz perc, és mosolyogva, jókedvűen,
bár nagyon fáradtan közeledett felém. Intettem
neki, hogy jöjjön utánam, miközben a
bojlerszoba felé vettem az irányt, ahol a nagy
veszekedésünk volt előző év júliusában.
Nem tudtam, hogy jó ötlet-e ott tartózkodni
vele kettesben, de mindenképpen olyan helyre
akartam menni, ahol nem hallhat minket senki
és nincsen kamera a fejünk felett. Talán ez az
egyetlen hely a pékségben, ahol ez adott.
Teljesen másképp zajlott minden, mint ami a
fejemben zakatolt már napok óta.

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy

Tomival megyek-e Sligoba, vagy sem.
-”Tony, jobban éreznéd magad, ha kilépnék a
pékségből?” -Tettem fel a kérdést teljesen
fesztelenül, hiszti mentesen. Magam is
elámultam, hogy mennyit változtam a hónapok
alatt.
-”Mi??? Miért tennél ilyet???” -Szaladt egyb ől
ráncokba a homloka. Rettegés ült a szemeibe.
 162

Teljesen sokkolt a reakciója. Abban a hitben

éltem, hogy abszolút közömbössé váltam
számára az utóbbi időben. Mindig is tudtam,
hogy különleges dolog van közöttünk, de
sohasem gondoltam volna hogy ő is pont
annyira fél elveszíteni engem, mint amennyire
én félek elveszíteni őt.
-”Miattad. Nézd, én nem tudom úgy elrejteni az
érzéseimet, ahogyan te tudod. Nem tudom ezt
csinálni tovább, és nem is akarom. Minden
egyes nap, mikor találkozunk, olyan, mintha
egy nagy kést szúrnának a szívembe, mert el
kell rejtenem előled, hogy mit érzek irántad.”
Tágra nyíltak a szemei, mély levegőt vett.
-”De te szeretsz itt lenni, és szereted itt az
embereket...és...és...és kell neked a munka. Kell
neked a munkahely.”
-”Igen, de nem vagyok olyan, aki hülyeséget
csinál. Természetesen keresek egy másik
munkát és akkor lépek ki.”
-”Nem tudom mit mondjak.” -Sóhajtott
fájdalmasan.
-”Mondd azt, hogy menjek nyugodtan, mert
téged úgy sem érdekel.”
-”Ne beszélj butaságokat!”
-”Nem beszélek butaságokat. Tudod jól, hogy
mennyire kívánlak, mennyire nagyon akarlak.”
Abban a pillanatban valami láthatatlan erő
arra buzdított, hogy megöleljem. Egy apró
csókot leheltem a nyakára. És akkor...életemben
 163

először ő is átölelt engem. Nem tudtam elhinni,

hogy megtörténik.
Persze pár másodperccel később ráeszmélt, hogy
mi is történik, és abban a pillanatan
meghátrált.
-”Nem akarok mentegetőzni, de mennem kell,
tudod...még pár dolgot be kell állítanom.”
-”Nem, nem, menj nyugodtan. Nekem is
mennem kell. Csak várok még pár másodpercet,
mert a szívem még mindig nagyon gyorsan
ver.”
-”Minden rendben? Jól vagy?” -Hihetetlen volt,
hogy mennyire aggódott értem, amit más
körülmények között elég ügyesen titkolt.
-”Persze, jól vagyok, tényleg. Ne aggódj,
mindjárt megyek én is.” -Simítottam végig a
kezén, míg még ott állt mellettem.
Fájdalmasan rám mosolygott és becsukta maga
mögött az ajtót. Aznap már nem találkoztunk.
Csak órákkal később esett le, hogy mi is
történt, hiszen én nem ezt akartam csinálni,
mondani, nem ez volt a terv.
Akkor esett le, hogy mikor pár héttel
korábban arra kértem Tonyt, hogy mutassa
meg hogy hogyan kell kikapcsolni a sütőhöz
tartozó hibajelzőt, és ő azt válaszolta, hogy nem
akarja, hogy felmenjek a sütő tetejére, ahol a
kapcsoló van, mert fél, hogy leeshetek, akkor
azt komolyan gondolta. Mármint tényleg
aggódott, hogy megcsúszhatok a létrán és bajom
eshet, nem csak viccelődött ezzel.
 164

Akkor, azon a napon minden megváltozott,

minden átértékelődött bennem. Azon a napon
rájöttem, hogy mennyire szeret engem és én
mennyire szeretem őt.
Soha, soha, soha azelőtt nem éreztem ekkora
boldogságot, ennyire mélységes szerelmet.
Egyszeriben lenyugodtam. Nem aggódtam
azon, hogy mikor leszünk már végre együtt,
hogy mikor csókol már meg, és legfőképpen nem
agyaltam tovább azon, hogy Tony szeret-e
engem.
Előtte is éreztem az irántam való szerelmét, de
mikor tudatosult bennem, hogy a férfi, akit a
világon mindennél jobban szeretek pont
annyira szeret engem, mint én őt, akkor
éreztem, hogy az ő lelke és az én lelkem
egybeolvad. Most már ugyanazt akarjuk
mindketten. Nem számít többé a mikor és a
hogyan. Csakis a szerelmünk számít, akkor is,
ha az egónk még mindig az útban áll.

Rájöttem, hogy azok a veszekedések, azok az

idők, mikor nem beszéltünk egymással, nem
voltak hiábavalók. Pontosan így kellett lennie,
akármennyire is fájdalmas volt. Ezekből
tanultunk és ezek a szünetek gyógyítottak
minket.
Semmit sem csinálnék vissza, egyetlen
pillanantot sem változtatnék meg. Miden egyes
pillanat, amit Tonyval töltöttem, értékes.
 165

Rájöttem arra is, hogy mikor azt játszottam,

hogy nem érdekel a kapcsolatunk Tonyval,
mikor arról próbáltam meggyőzni saját
magamat, hogy nem szeretem őt, akkor nem
szerettem magamat, magunkat.
Ő azért menekült előlem, az érzelmek elől, mert
én is azt tettem. Ő valóban a tükröm. Ő én
vagyok, én pedig ő.
Sohasem szerettem így senkit és sohasem
szeretett így engem senki.

Másnap reggel biztos voltam benne, hogy el

fog kerülni, mint minden egyes érzelmileg kicsit
túlfűtött beszélgetésünk után, de mikor a
munkakezdésem után fél órával feltűnt a
horizonton és mélyen a szemembe nézett, mint
mind a tíz alkalommal, mikor elhaladt
mellettem a következő egy órában, biztos
lehettem benne, hogy minden a legnagyobb
rendben van.
Őszintén szólva még másnap is meginogtatott
az egóm egy kicsit, de aztán végleg minden
kétségem és félelmem elszállt.
Mikor beértem dolgozni, láttam Tony autóját a
parkolóban. Az igazat megvallva rendesen fel
is húztam magamat, mert tudtam, hogy ez már
az ötödik tizenkét órás műszakja és nem is
kellene bent lennie, de a kollégája lebetegedett
és a főnöke megkérte, hogy ugorjon be helyette.
 166

Érdekes, hogy mennyire védelmező tudok lenni,

ha Tonyról van szó. Tűzbe mennék érte, csak
hogy soha semmi baja ne essen.

Mikor rácsörögtem, mert szükségem volt a

kulcsra a cukrászat ajtajához, nem vette fel a
telefont. Sohasem csinált ilyet előtte, még akkor
sem, mikor nem voltunk beszélő viszonyban.
Akkor egy pillanatra azt hittem, hogy megint
ignorálni fog. Megpróbáltam felhívni őt egy
másik telefonról, de akkor sem vette fel. Akkor
kezdtem el kérdezősködni a kollégáimnál, hogy
látta-e Tonyt valaki, de senki nem tudott róla
semmit. Senki sem látta őt egy ideje. Elmentem
a műhelybe, de ott sem volt. A sírás kerülgetett,
mert azt hittem, hogy valami történt vele.
Akkor jött Ryan, aki mondta, hogy Tony
hazament pár perccel négy óra előtt, szóval
csak elkerültük egymást.
Akkor végre nagy kő esett le a szívemről és
örültem neki, hogy végre hazament pihenni,
mert már előző nap is nagyon fáradt volt. Még
akkor az egóm megpróbált kicsit okoskodni, de
sikerült végre lecsitítanom.
Elvégre én sem szoktam bejelenteni Tonynak a
műszak végén, hogy megyek haza, szóval miért
várnám el tőle, hogy azt tegye?
 167

Azóta szinte minden éjjel találkozunk

álmaimban. Míg előtte az álom világomban is
többnyire ignorált engem , ez megszűnt.
Minden éjjel gyengéd, gondoskodó és végtelen
szerelmet sugároz. Lágyan ölel és csókol.
Egyik éjjel továbbléptünk.
A jelenet a pékségben játszódott. Tony az egyik
gépsor alatt feküdt és szerelt. Én is bekúsztam a
gép alá, hogy kedvesen üdvözöljem, de látván,
hogy nagyon elfoglalt, inkáb hagytam dolgozni.
A következő jelenetben ő még mindig ott volt, és
én egy rövid, fehér hálóingben közelítettem felé.
Mikor meglátott, csak annyit mondott „Jesus!”.
Tátott szájjal futtatta végig rajtam a tekintetét
és láttam a szemeiben, hogy mennyire kíván
engem. Letérdeltem mellé és ajkaink
összeforrtak, majd később teste minden
négyzetcentiméterét forró csókokkal borítottam
be.

Mióta végre sikerült eldöntenem, hogy mit

akarok, és kit nem akarok, ismét felgyorsultak a
dolgok. Végre kezdtem látni vélni a képet a
puzzle darabokból.
Mikor eldöntöttem, hogy nem akarok már
Tomival lenni, úgy értem végleg lezárult
bennem az ördögi kör, hogy visszajárogatok
hozzá, hirtelen megváltoztak a dolgok.
Akkor esett le...végre a szívemmel döntöttem és
magamat választottam, a saját életemet. Azt
 168

választottam, amire a szívemnek és a

lelkemnek szüksége volt. Azon nyomban az
univerzum vissza is igazolta, hogy a jó úton
járok megint, ami nálam azt jelenti, hogy
naponta többször is láttam a 717-es és a 707-es
számokat.
Sosem éreztem magam ennyire szabadnak. És
itt nem arra a fajta szabadságra gondolok,
mikor végre kilépsz egy nehézkesen vagy
egyáltalán nem működő karmikus kapcsolatból
és juhééé...mehetsz amerre látsz...randizgatni és
kufircolni azzal, akivel csak kedved tartja.
Nem. Ez...őszintén szólva roppant nehéz
szavakba önteni ezt az érzést...egyszerűen az
egész lényed, az agyad, a szíved, a lelked
felszabadult, és olyan, mintha egy másik
dimenzióban mozognál, ahol minden annyira
könnyed és a szíved ujjong a boldogságtól.
Annyira jó érzéssel töltött el mindez és valahol
büszke is voltam magamra, hogy idáig elértem,
illetve elértünk, mert őszintén szólva ebben az
egészben Tonynak is nagy szerepe volt.
Ő is rengeteget fejlődött velem párhuzamban.
Rettenetesen büszke vagyok őrá is.
Azon kaptam magamat, hogy többé már nem
azon jár az eszem, hogy hová mennék nyaralni
Tomival, hanem azon, hogy mindent meg
akarok adni Tonynak.
A legszebb helyekre akarom őt elvinni, mert
soha nem volt még alkalma élvezni egy igazi
nyaralást. Minden gondolatomat vele akarom
 169

megosztani, el akarom mesélni neki, hogy

milyen napom volt, és akarom, hogy elmesélje a
nap végén, hogy neki hogy telt a napja. Azt
akarom, hogy nevessen...sokat...velem. Azt
akarom, hogy egymás karjaiban aludjunk el
este és reggel együtt igyuk a kávénkat.
Neki akarom adni a napsütést, hogy mindig a
legeslegszebb valójában és pompájában láthassa
a világot. Azt akarom, hogy a legjobb barátai
legyünk a másiknak, hogy mindig bármit
megoszthassunk egymással és sohase kelljen
titkolóznunk vagy hazudnunk.
A szívem a kezében van...ÖRÖKRE.

Ahogy teltek a napok, csak azt éreztem, hogy

nagyon boldog vagyok Tonyval. Ez így egy
kívülállónak nevetségesen hangozhat, tudom,
de aki ikerláng kapcsolatban van már jó ideje
és túl van úgymond a nehezén, mint mi is, és
megtapasztalta azt a pillanatot, mikor érzi,
hogy a lelkük összeolvadt, az tudja, hogy miről
beszélek.
Attól a pillanattól fogva, mikor magamat és
Tonyt és MINKET választottam, minden
megváltozott. Érzem Tonyt minden pillanatban
és érzem, hogy ő is érez engem. Érzem a
szerelmét irántam, olyan, mintha egész nap
velem lenne, bárhová is megyek. Eddig is
éreztem őt, de közel sem ilyen intenzitással és
nem mindig. Most olyan, mintha két szív
 170

dobogna bennem, vagy egy, csak dupla

nagyságú. Nagyon nehéz ezt leírni, de a
világon a legfantasztikusabb érzés.
Már nem kimerítő, hogy egész nap Tony tölti ki
a gondolataim nagy részét, hanem inkább
felemelő és boldoggá tesz. Nagyon boldoggá.
Már nem félek, hogy nem fogadja el a hibáimat.
Már nem tartok attól, hogy nem szeret, hogy
nem lesz velem.

Mikor belenéztem a tükörbe, nem értettem,

hogy mikor szépültem meg ennyire…
Tudom, hogy ez így nárcisztikusan hangzik, de
olyan, mintha Tony szemével látnám a
tükörképemet. Még smink nélkül is tetszettem
magamnak, és sohasem voltam ennyire büszke
magamra életemben.
Úgy tűnt, hogy a meditációk és a szeparációk
alatti gyógyulások sikeresnek bizonyultak.
Akkoriban azon voltam, hogy az önbizalmamat
és a belső gyermeki énemet gyógyítsam.
Ez nem önelégültség...inkább úgy érzem, hogy
boldog vagyok. Hogy végre én Én vagyok és
büszke vagyok arra, akivé váltam.
Már jó ideje sikerül kizárnom az egómat a
döntéseimből, ami sokkal jobbá teszi az
életemet, de ha néha mégis megpróbálna
okoskodni, szépen lecsendesítem és addig nem
lépek semmiben, amíg el nem hallgat és hagyja
a szívemet érvényesülni.
 171

Körülbelül két hét telt el azóta, hogy

megkérdeztem Tonyt, hogy szeretné-e, hogy
elhagyjam a pékséget.

Nem volt túl nagy hajtás azon a reggelen és

az érzés csak fokozódott bennem percről-percre,
hogy újabb lépést tegyek szerelmem felé.
Először az az ötletem támadt, hogy egy kis
szívet rajzolok egy darabka papírra és mellé
írom, hogy szép álmokat, de valahogy a toll
önálló életre kelt a kezemben.
„Tudom, hogy néha már eleged van belőlem,
de el kell mondanom ezt…
Egyszerűen rettegek attól, hogy egy nap
kisétálsz az életemből és soha többé nem adódik
alkalmam elmondani neked, hogy mennyire
szeretlek. Te vagy a legcsodálatosabb dolog az
életemben, ami valaha történt velem. XOXOXO.”
Eredetileg a kocsija ajtónyitójába akartam
betuszkolni ezt a papírkát, hogy majd lássa,
mikor elindul haza, de mikor elindultam kifelé
a parkolóhoz, ő a kantinban ült. Egyes egyedül.
Abban a pillanatban, gondolkodás nélkül a
kezébe nyomtam a levélkét, - pedig
maradhattam volna az eredeti tervemnél is – ő
pedig olyan hévvel hajtogatta szét , mint ahogy
a kisgyerekek a karácsonyi ajándékot bontják
ki. Amíg elolvasta, én addig kimentem az
autómhoz a táskámért és a reggelimért.
Semmit sem terveztem mondani ez alkalommal,
azt akartam, hogy a levél beszéljen helyettem.
 172

Mikor visszaértem a kantinba, szerelmem még

mindig egyedül volt (így tudtam, hogy ez az idő
ketőnknek volt szánva). Odahúztam egy széket
közvetlen elé és leültem. Imádtam azt az érzést,
hogy már jó ideje nem feszengtünk egymás
társaságában. Belszélgetni kezdtünk.
-”Nézd Tony! Nem akarom, hogy őrültnek vagy
gyerekesnek nézz, mert leveleket írogatok
neked, de te is tudod, hogy pár havonta
felgyűlik bennem és ki kell adnom magamból
ezeket az érzéseket.” -Kezdtem el a társalgást, ő
pedig türelmesen hallgatott. Imádom benne,
hogy mennyire illedelmes minden körülmények
között. Sohasem szakítana félbe egyetlen
mondatomat sem. -”Bár be kell vallanom
neked, igazából néha úgy érzem, hogy őrült
vagyok. De szerintem már megszoktad az évek
alatt.” - Helyeslően nevetett.
Innentől kezdve mindenféléről beszélgettünk.
Nyaralás tervekről, vakcinázásról, régi
munkahelyekről, és elmesélte, hogy hogyan
telnek a mindennapjai. Igazából eddig is
tisztában voltam vele, hogy a pékség és a farm
teszik ki az életét és sohasem volt még igazi
nyaraláson, de annyira más, mikor ő meséli el
és nem más szájából hallom.
Már készültem visszamenni dolgozni, mikor
még egy kérdés kibukkant belőlem.
-”Mondd Tony, milyen érzés, mikor leveleket
írogatok neked és azt mondom neked, hogy
nagyon szeretlek?”
 173

Nem vágytam részletes beszámolóra, csak

kíváncsi voltam, vagy inkább reménykedtem,
hogy nem negatív érzéseket vált ki belőle.
-”Nem...most nem mondom el...túl fáradt
vagyok.” -Pirult el abban a pillanatban és sokat
sejtetően mosolygott. Majd felugrott a székéről,
mikor észrevette, hogy pár perc múlva hat óra
és jön a váltás.
Gyors búcsupuszit leheltem a nyakára.
-”Tudod, néha utállak!” -Indultam kifelé a
kantinból nevetve, hiszen egy cseppet sem volt
komoly a kijelentés.
-”Kérlek ne utálj!!!”
-”Nem utállak, tudod jól, hogy nem tudnálak!”
Ezzel távoztam.

Persze, mikor pár órával később beszámoltam

Ibolyának a történtekről, ő egyből lehorgászott
engem a felhőkből, nehogy túl jól érezzem
magam. Már hetek óta annyira jól ment, hogy
nem gondoltam semmilyen negatív eshetőségre
Tonyval kapcsolatban, de Ibolya magáénak
érezte a feladatot, hogy a földön tartson, mert
félt, hogy túl nagyot esnék a mennyországból,
ahol éreztem magamat. Hiába mondtam neki,
hogy tudom, hogy vannak rosszabb napok a
kapcsolatunkban, de legalább annyi idejig hadd
élvezzem a lebegést, amíg nem jön a következő
lejtő és a sírás a következő probléma miatt,
amit meg kell oldanunk, gyógyítanunk
 174

kettőnkkel kapcsolatban. Persze Ibolya ezt nem

hagyhatta.
Próbáltam csak meghallgatni és azonnal
ignorálni, amit mondott, hogy nem akarja,
hogy megint beleéljem magam abba, hogy Tony
szeret, és kiderüljön, hogy megint csak én látom
úgy a dolgokat és csalódnom kelljen.
Persze hiába mondtam a barátnőmnek, hogy
tudom, és minden érzékemmel érzem, hogy
Tony szeret engem, csak leplezi, mert fél újra
megnyitni a szívét, ő addig nem hiszi el a
dolgokat, amíg úgymond kézzel fogható
bizonyíték nincs rá. Én úgy mondanám, hogy ő
tipikusan az a személy, aki a Mátrixban él, és
soha sem fog kijönni onnan.

Pár nappal később meglett a bizonyíték, bár

be kell, hogy valljam, ezúttal én voltam
szkeptikus és Ibolya volt teljesen biztos abban,
hogy végre történik valami.

Hétfőn adtam oda a kis levélkét Tonynak, de

kedden este ismét úgy éreztem, hogy az
Univerzum újabb mozdulatra buzdít. Azért
beletelt egy jó órába, mire kitaláltam, hogy nem
csak az egóm akarja-e ezt a lépést, de rájöttem,
hogy szívből jött, amit tettem.
Megnyitottam a messengert és írni kezdtem.
-”Nem tudok aludni...feldúlt vagyok. Bárcsak itt
lennél és átölelnél…”
 175

Nem jött válasz, bár igazából nem is

számítottam rá, már csak azért sem, mert
tudtam, hogy dolgozik éjszaka. Egyszerűen csak
akartam, hogy tudja, hogy hiányzik nekem.
Azon az éjjelen olyan érzésem volt, mintha
Tony mögöttem feküdne és szorosan átölelne.

Aztán másnap elszaladt velem a ló és újabb

üzenetet küldtem.
-”Tudom, hogy ignorálni fogod ezt az üzenetet,
ahogyan a többit is...de ki kell írnom ezt
magamból mielőtt megőrülök.
Hiányzol...csókolni akarom az ajkadat és a
tested minden egyes centiméterét, kényeztetni
akarlak, szeretkezni akarok veled. A világot
akarom neked adni, mert te minden jót
megérdemelsz. Ölelni akarlak...és érezni téged
magamban. Minden szinten kívánlak, ahogyan
soha senkit azelőtt.
Tudom, hogy nem fogsz válaszolni erre az
üzenetre, de nem baj, már megszoktam. :)
Szeretlek.”

Ezt délelőtt tizenegykor írtam és tényleg

abszolút nem vártam rá választ, már csak
azért sem, mert tudtam jól, hogy az ilyen
üzenetek miatt szokta menekülőre fogni.
 176

Sajnos a Merkúr-retrogád, mint megannyi

embert, engem is rendesen megviselt.
Szinte az egész napom rossz hangulatban telt,
így este minél korábban próbáltam ágyba
kerülni, hogy elaludjak és vége legyen a
napnak, hogy reggel vidámabban ébredhessek.

Épp elszundítottam volna végre, mikor

Barnabás írt rám, hogy a hogylétem felől
érdeklődjön és hogy lehet-e már utazni, mert
alig várta hogy végre találkozhassunk.
Beszélgettünk pát mondatot, aztán elköszönt.
Pár perccel később Tomi is írt, hogy ne
haragudjak, amiért nem keresett pár napig, de
nagyon elfoglalt volt a munkahelyén. Igazából
örültem neki, hogy nem keresett, bár nem
értettem a kifogást, mert a hosszú hétvégének
köszönhetően nem is dolgozott. Kicsit jobban is
átgondolhatta volna, hogy mivel
mentegetőzzön.
Szerencsére sikerült hamar leráznom őt is.
Senkihez nem volt türelmem és kedvem.
Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elkezdtem
hallgatni a csakra-tisztító szubliminált, de
valami oknál fogva a szakrális csakra résznél
kitört belőlem a sírás.
Délelőtt még jó ötletnek tartottam leírni a
vágyaimat Tonynak, de estére szörnyű érzés
fogott el...hogy mindent elrontottam. Az agyam
egyből elkezdte levetíteni a legrosszabb
eshetőségeket, hogy Tony ismét menekülni fog
 177

előlem és ismét hónapokig nem beszélünk majd

egymással. Akkoriban ez volt valamiért a
legnagyobb félelmem vele kapcsolatban, hogy
nem beszélünk egymással.
Annyira nagyon fáradtnak éreztem magamat,
de mégis képtelen voltam elaludni. Mikor már
végre álom jött volna a szememre, ismét sírás
tört rám. Úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a
csakra tisztítást és megpróbálok szépen,
csendben elaludni. Mindezt azután, hogy
bebeszéltem magamnak, hogy Tony egyetlen
szót sem fog hozzám szólni másnap. Még a
képét is kitöröltem a telefonomból, és
megpróbáltam lebénítani az agyamat (az
egómat), hogy még csak ne is gondoljak rá.

Hajnalban, mikor felébredtem, nem hittem a

szememnek. Megpróbáltam megtörölni, hogy
élesebben lássak. Teljesen lefagytam, mikor
megláttam, hogy üzenet jött...Tonytól.
-”Wow...ez a beszéd a csókról…teljesen beindít
gallér alatt.”
Ahhhhaaaa…szóval ez volt az, amit a
kantinban nem akart elmondani, hogy milyen
érzés neki…

Mikor beszámoltam Ibolyának a történtekről,

a szava is elállt. Ezúttal én voltam az, aki a
földön akartam tartani magamat, mert bár
tudtam, hogy Tony szeret és aggódik értem,
 178

mégis, nem voltam teljesen biztos, hogy ez

felhívás keringőre.
Ennyit válaszoltam:
-”Örülök, hogy ezt hallom. Ha szükséged van
egy segítő kézre, csak szólj.”
Próbáltam poénosra venni, mert nem tudtam,
hogy lesz-e egyáltalán folytatása ennek a
dolognak, vagy egyszerűen csak felelt a hétfőn
feltett kérdésemre.

Két nap múlva ismét írtam neki, mert úgy

éreztem, hogy végre valami elindult az alapok
letétele felé.
-”Ma rájöttem valamire. Eléggé veszélyes rád
gondolnom munka közben...Hetven doboz
landolt a földön a folyosó közepén , mert rajtad
járt az eszem. Remélem neked jobb napod
volt. :)”
Este tizenegykor jött a válasz.
-”Sűrű napunk volt és nagyon meleg volt
odabent. Fókuszálnod kell a munkádra. :)”
-”Azt hittem, hogy már alszol ilyen későn.” -
Tudtam, hogy neki is korán kell kelnie másnap,
mert hatra ment dolgozni.
-”Még nem alszok, csak ágyban vagyok.”
-”Én most ébredtem fel, mert rémálmom volt.”
-”Mit álmodtál?”
-”Apámról. De minden rendben…”
-”Jól van, próbálj meg visszaaludni.” -Annyira
édes volt és gondoskodó.
 179

-”Megpróbálok. Nemsokára kelnem kell. Jó

éjszakát!”
-”Neked is jó éjszakát! Hé, semmi pajkos
gondolat!!!”
-”Már túl késő van ahhoz. :) Azokat holnapra
hagyom. Na jó, most már tényleg megyek
aludni.”
-”Koncentrálj!”
-”Oké. :)”

Hihetetlen, hogy sokkal közelebb kerültünk

egymáshoz egy hét alatt, mint az utóbbi három
évben.
Állandóan azon járt az eszem, hogy mennyi
mindent el akarok mesélni Tonynak. Szinte
minden öt percben lett volna valami, amit meg
akartam osztani vele, de próbáltam visszafogni
magamat, mert nem akartam sok lenni neki.

Két nappal később ezt küldtem:

-”Nem tudod elképzelni, hogy mennyit
tanultam tőled az elmúlt években...csak most
jöttem rá. Annyira büszke vagyok magamra,
mert általad jobb emberré váltam és rád is
büszke vagyok. Remélem jó napod van…
Hiányzol. „
Erre nem érkezett válasz.
Este írtam neki, mikor láttam, hogy online volt.
-”Szia! Alszol?”
-”Nem.”
 180

-”Mikor akarsz aludni?” -Gondoltam,

beszélgethetnénk még pár sort.
-”Most akartam.”
-”Oké. Mérges vagy rám?”
-”Nem, nem, csak rettentően fárasztó napom
volt.”
-”Igen, tudom. Láttam, hogy rohantál egész nap.
Beszélünk máskor?”
-”Igen, biztos vagyok benne, hogy összefutunk
odabent,”
-”Nem. Szabadnapom lesz, mikor te dolgozol...és
odabent amúgysem beszélgetsz velem.
Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk.”
-”Minden nap, mikor szabadnapom van,
nagyon sok a teendő, úgyhogy majd a
pékségben beszélünk.”
-”Rendben.” -Adtam fel.
-”Oké. Aludj jól!”
-”Te is Tony! Kérni akarok tőled még valamit.”
-”Oké.”
-”Ne blokkolj le többé...kérlek...és ne menekülj
ismét.”
-”Nem foglak blokkolni.”
-”Oké.” -Nyugodtam meg, mert tudtam, hogy ha
valamit mond, mindig megtartja a szavát.
-”Most már alvás!”
-”Oké.”
 181

Másnap találkoztunk a pékségben, de a gyors

köszönésen kívül többre egyikőnk idejéből sem
futotta.
Este, elalvás előtt ezt írta:
-”Szia! Ne haragudj, hogy nem tudtunk beszélni,
de nagyon sűrű nap volt.”
-”Tudom, az enyém is az volt. Ne aggódj, hogy
nem tudtunk beszélni. Remélem jól vagy.”
-”Igen, jól.”
-”Oké...csak nagyon távolságtartónak érezlek.”
Nem reagált erre, úgyhogy én folytattam.
-”Nos...ha nem akarsz beszélgetni...akkor jó
éjszakát!”
-”Oké. Jó éjszakát!”
Megcsörgettem, de nem vette fel. Csak hallani
akartam a hangját és biztos lenni benne, hogy
minden rendben van.
Csak ennyit írt:
-”Ne haragudj, nagyon fáradt vagyok...holnap
beszélünk.”
-”Persze…” -Adtam fel.
-”Aludj jól!”
-”Te is!”

Következő két napon nem írtunk egymásnak,

csak annyit, hogy jó éjszakát.
Újabb két nappal később ismét üzenetet
küldtem neki, bár akkor már kezdtem látni a
„vörös zászlókat”, amik erőlködtek felhívni a
figyelmemet arra, hogy valami nagyon nincsen
 182

rendben. Igazság szerint már jóval előbb is

látni véltem, de próbáltam ignorálni őket.
Amilyen sebességgel kezdett Tony megnyílni
előttem, olyan gyorsan vissza is menekült a
páncéljába.

-”Szia Tony! Remélem jól telik a napod. Ne

dolgozz túl sokat!
Mostanában elég sokkat álmodok veled...de a
múlt éjjel eléggé különös álmom volt.
Kézenfogva sétáltam egy kétéves kisfiúval. A
fiam volt. Odaértünk egy farmhoz, ahol éppen
dolgoztál, és amikor a kicsi meglátott téged,
odarohant hozzád kiabálva, hogy „apa, apa!”.
Te a karjaidba vetted őt és olyan boldognak
látszottál, mint még soha azelőtt.”

Láttam este, hogy online, de mégsem válaszolt

semmit.
Ismét én írtam.
-”Ne haragudj, hogy írok neked, de valaki éppen
fegyverrel kényszerít rá. :) Csak azt akartam
mondani...mikor végre végzel a rengeteg
munkáddal...aludj jól Kisszívem.
Ne haragudj, hogy szeretlek, de nem tudok mit
tenni ellene.”
Na ekkor válaszolt.
-”Hé...az a kisfiú az álmaidban...sok minden
történhet álmodban a fejedben. :) :) :)”
-”Nem...igazából általában arról álmodok, hogy
szeretkezünk...az sokkal jobb. :)”
 183

-”:) :) :)”
-”Amúgy pedig...elég jó vagy benne. :)”
-”Mondj róla valamit!”
-”Komolyan???” -Azt hittem, hogy csak ugrat,
nem gondoltam volna, hogy tényleg kíváncsi.
-”Igen. Részleteket akarok.”
-”Hát...oké...Álmomban annyira gyengéd és
gondoskodó vagy...A csókod olyan, mintha
selyem égetné az ajkaimat.”
-”Oh…”
-”Mikor a nyakamat csókolod...és közelítesz a
mellemhez, az egész testem remeg és lángol.”
-”Oh…”
Nem értettem ezt a reakcióját, de folytattam.
-”Mikor símogatsz...azt kívánom, hogy sose
hagyd abba. Sosem volt ilyen orgazmusom
ezelőtt...egyszerűen minden világot túlszárnyal.
Mikor látod a pékségben, hogy nagyon jó
napom van...nos...akkor előző éjjel minden
bizonnyal rólad álmodtam.”
-”Értem...szóval mikor jó napod van, akkor jót
álmodtál. :)”
-”Tudod...mikor azt mondod nekem, hogy ne
gondoljak huncutságokra...nos, az nem
lehetséges. Mindig olyan dolgokra gondolok,
mert mindig rajtad jár az eszem. De amúgy
azokban az álmokban általában én
kényeztetlek téged. :)”
-”Hé...az álmaid elég szexiek.”
-”Talán mert te is az vagy. :)”
-”Ha ha :)”
 184

-”Miért ha ha???”
-”Egyáltalán nem gondolom, hogy az lennék.”
-”Igen, erre rájöttem. Nem tudom, hogy más
nők hogyan látnak téged, de nekem nagyon
nagyon tetszel. Imádom, hogy annyira férfias
vagy.”
Hihetetlen volt számomra, hogy egy ennyire jó
pasi nincsen tisztában azzal, hogy a nőknek
csorog utána a nyáluk.
-”Minden éjjel ilyeneket álmodsz?
Kíváncsiskodott.
-Sajnos nem. De lehet, hogy jobb is így, mert egy
idő után valószínűleg nem tudnám már
értékelni és nem tenne boldoggá. Imádom,
mikor csókolózunk...annyira gyengéd vagy és
nagyon jól csókolsz.”
-”...Vajon mit fogsz álmodni ma éjjel ezek
után…?”
-”Egyik éjjel felébredtem egy ilyen álom után és
játszanom kellett magammal, mert másképp
képtelen lettem volna visszaaludni.”
-”Komolyan???”
-”Igen.”
-”Nagyon piszkos a fantáziád.”
-”Tudod, néha eléggé nehéz a pékségben...attól
félek, hogy megerőszakollak előbb – utóbb. :)”
-”Oké...lassíts le egy kicsit! Megtetted már azt
álmodban?”
-”Úgy érted, hogy megerőszakoltalak -e?”
-”Igen.”
 185

-”Sosem kellett kényszeríteni. :) Mindig csinálod

magadtól. :)”
-”Értem. :) :) :)”
-”Hadd kérdezzek valamit...Gondoltál már
arra, hogy megcsókolj?”
-”Nem tudok most gondolkodni ezen üzenetek
után… :) :) :)”
-”Nem szereted a szexet?”
-”Nem, nem...persze hogy én is szeretek egy kis
akciót. :) :) :)”
-”Egyébként...gondolom azért is vagyok jó az
ágyban, mert színes a fantáziám.”
-” :) :) :)”
-”Szóval...nem bánod, hogy ha továbbra is rólad
álmodok? Nem mintha egyikőnk is tudna tenni
ellene valamit.”
-”Álmodj nyugodtan...pajkos a fantáziád. :)”
-”Csak remélem, hogy egy nap az álmaim
valósággá válnak.”
-”Mennem kell aludni...de először valahogy le
kell csillapítanom a gondolataimat. :) :)”
-”Ugy szeretném tudni, hogy tényleg olyan jó
vagy -e, mint az álmaimban...bár biztos vagyok
benne, hogy jó vagy.”
-”:) :) :)”
-”Oké...nekem is mennem kell aludni...holnap
munka. Te pedig élvezd a szabadnapodat
holnap.”
-”Oké. Aludj jól!”
-”Te is Tony! És köszönöm a beszélgetést. :)”
 186

-”Oké...de tudod, hogy nagyon elfoglalt ember

vagyok.”
-”Ha ha. Hallottam már ezt valahol ezelőtt. :)”
-”Ha ha?”
-Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy...és utálom,
hogy ennyire sokat dolgozol. Egyetlen dolgot
sem változtatnék meg veled kapcsolatban...csak
a munka…”
-”Hé…nagyon sok a teendő.”
-”Talán két rohanás között egyszer lesz egy kis
akció is. :) Oké...aludj jól. Szeretlek.”
-”Semmi rosszalkodós álom! :)”
-”Ahhhhaaaa...oké…:)”

Nagyon örültem, hogy ennyi smiley-t használt,

mert tudtam, hogy csak akkor küldi őket, mikor
tényleg jó kedve van és ki akarja hangsúlyozni
a tetszését valami iránt.
Tényleg úgy tűnt számomra, hogy végre
teljesen egy hullámhosszon vagyunk és
kimondhatom neki álmaimat, vágyaimat, nem
kell véka alá rejtenem őket többé.
Ennek ellenére a következő két este ismét csak
jó éjszakát kívántunk egymásnak, amit persze
én kezdeményeztem mindkét alkalommal.
Mikor a pékségben vagyunk és mások is vannak
körülöttünk, egyikőnk sem mutatja ki, hogy
több is van köztünk szimpla munkatársi
kapcsolatnál.
Mikor két nappal később találkoztunk és
egymagam voltam, Tony odajött hozzám
 187

beszélgetni. Nem nagyon csinált még ilyet,

általában én megyek hozzá, ha valami
mondanivalóm van, vagy egyszerűen csak
vágyom a társaságát. De aznap izgatottnak
tűnt és feltűnően vidám volt.

-”Sok volt neked, amit aznap este írtam neked,

ugye?” -Már alig vártam, hogy
megkérdezhessem ezt, mert a beszélgetés vége
felé feltűnt, hogy már eléggé tele volt a feje a
túlfűtött szexuális álmaimmal. Nincs ő erre
kiképezve. :)
-”Hát, igen. Egy kicsit sok volt.” -Vallotta be.
-”Szóval akkor miért kérdezted? Miért kérdezel
olyat, amire nem akarod tudni a választ?
Lehet, hogy egy kicsit részletesebb voltam a
kelleténél, de ez vagyok én. És nem fogok
hazudni...főleg neked nem. Ez olyan, mint
mikor az exem kérdezte, hogy miért nem
mondom neki, hogy szeretem. Azt válaszoltam,
hogy nem fogok olyat mondani, ami nem igaz.
Nézd Tony, ha meg bírsz bírkózni az
őszinteségemmel, az jó. De ha nem tudsz...hát
akkor marad megint a menekülés, ahogy
régebben is tetted...már megszoktam.”

Másnap reggel, mikor mikor Tony meglátott,

éppen a kolléganőmmel beszélgettem, így ő csak
integetett miközben rohant valahová. Én
visszaintegettem és utána kiabáltam:
-”Hé, jössz visszafelé mostanában?”
 188

-”Igen, pár perc és itt vagyok.”

Oda is jött hozzám, kíváncsiság a szemeiben.
Én abban a pillanatnam kézen fogtam és a
fóliázó gép mellé húztam őt. Átöleltem.
-”Ez annyira kellett már.” -Suttogtam a fülébe.
-”Ne utálj érte!”
-”Nem utállak.” -Mondta, de valami furcsa volt
a hangjában.
-”De nem is szeretsz…” -Nem voltam felkészülve
arra, ami ez után következett.
-”Nem, nem szeretlek.”
-”Tényleg?” -Reméltem, hogy csak viccel.
-”Nem. Egyszerűen nem klikkelünk.”
-”Mióta???” -Teljesen lefagytam egy pár
pillanatra. -”De az üzenetek...egész
héten...akkor…akkor miért írtál vissza? Nem
értem.”
-”Csak jólneveltség…”
-”Jólneveltség…” -Visszhangoztam, arcomra
kiült a döbbenet. -”Mit rontottam el? Mi a baj?
Mi történt most???” -Tényleg nem értettem,
hogy mi is történik.
-”Nem rontottál el semmit, egyszerűen csak nem
érzek irántad semmit.”
-”De...de…” -Hirtelen úgy éreztem, mintha egy
puzzlet akarnék összerakni, aminek egyetlen
darabja sem illik össze.
-”Velem van a baj? Az a probléma, ahogy
kinézek?” -Céloztam ezzel a túlsúlyomra.
-”Nem, nem...tudod, hogy ez nálam nem
számít.” -Láttam, hogy az igazat mondja és ezt
 189

amúgy is megbeszéltük már évekkel ezelőtt.

-”Csak nem illünk össze. Biztos vagyok benne,
hogy majd megtalálod azt, akivel összeilletek.”
Mindenki ismeri ezt a fajta kamu dumát.
-”De én már megtaláltam. Én nem akarok mást,
én téged akarlak. Nem fogok nálad jobbat
találni...nekem tökéletes vagy. Volt már jó pár
pasas, akik bepróbálkoztak nálam, de nekem te
vagy az igazi, ezt te is nagyon jól tudod. Volt
itt egy srác, aki teljesen belém volt esve és el
akart venni feleégül, meg gyereket akart velem.
Bizonyítékul, hogy mennyire szeret el is küldte
nekem videón, amint kiveri magának.”
-”Hogy mit csinált???” -Lépett közelebb hozzám.
Mérges volt, persze nem rám. -”De...tudod...a
múltam...én nem tudok…” -És még mindig
erőteljesen próbálta leplezni az érzéseit.
Abban a pillanatban leesett, hogy mi is folyik
itt. Abban a pillantban átláttam a szitán.
Egyszerűen sok volt neki az elmúlt pár nap és
bepánikolt. Ismerem már őt annyira, hogy
tudjam mikor hazudik...és ezt a helyzetet.
Mikoris annyira be van ijedve, hogy egyszerre
többféle kifogást talál, hogy miért nem lehetünk
együtt. Annyiszor eljátszottuk már ezt, csak
ezúttal nem dőltem be neki. Legalábbis abban a
pillanatban még nem. Akkor még valamelyest
észnél voltam és az egóm is annyira le volt
döbbenve, hogy még esélye sem volt reagálni.
De ahogy múlik az idő, egyre jobban kifogy az
ötletekből, hogy mivel rázhatna le. (Hogy aztán
 190

pár héttel később kezdhessük újra az egészet

elölről.) Emlékszem, a legelső ilyen
beszélgetésünk alkalmával még sokkal több
kifogást tudott felsorolni. Ahogyan az idő
haladtával gyógyulnak a sebeink, úgy
fogytkoznak a hazugságok...de sajnos még
mindig maradt, ami azt mutatja, hogy még
mindig nem állunk készen arra, hogy együtt
legyünk. Ő is tudta jól, hogy pár hét, maximum
két hónap, és ismét ugyanott folytatjuk, ahol
abbahagytuk.
Hihetetlen számomra, hogy mennyire nincsen
tisztában azzal, hogy teljesen elárulja magát a
testbeszédével, a hangsúlyával, a nézésével.
A szavai teljesen mást mondanak, mint a
tekintete. Mégis, még mindig vagyok annyira
buta, hogy bedőljek a szavainak és teljesen a
szívemre vegyem.
-”Tudom, hogy egy kicseszett nagy falat
építettél magad elé...sőt, nem csak magad elé,
hanem abszolút magad köré. De tudod mit?
Szerzek egy hatalmas kalapácsot és lerombolom
azt a falat.”

A következő egy órát sírással töltöttem,

egyszerűen nem hittem el, hogy megint itt
tartunk.
Nem hittem el, hogy megint sikerült
összetörnöm a saját szívemet.
Pár órával később letisztultak a gondolataim.
Rájöttem, hogy valahol még örülök is az újabb
 191

szeparációnak, mert eléggé felgyorsultak a

dolgok. Az elmúlt három évhez képest annyival
gyorsabban történtek az események az utóbbi
két hétben, hogy még én is csak kapkodtam a
fejem, hogy mi is történik valójában. Hát
szegény szerelmemnek akkor ez mennyire
lehetett sok...vagy inkább sokk???

Mikor visszamentem a szünetemről, a

cukrászatba mentem Ildihez. Csak el akartam
mesélni neki, hogy mi történt, de abban a
pillanatban, hogy elkezdtem beszélni, kitört
belőlem a zokogás. Ő átölelt és éreztem, amint a
rengeteg szeretet sugárzik belőle. Mikor
elengedtük egymást, láttam, hogy Ildi szemében
is könnyek sorakoztak, annyira sajnált engem,
hogy Tony ismét fájdalmat okozott nekem.
Szerencsém van, hogy ilyen barátaim vannak.

Mikor hazaértem, lezuhanyoztam és egyből

írni kezdtem. Ki kellett írnom magamból a
történteket.
Magam sem tudom, hogy mi lett velem, de
ahelyett hogy az egész délutánt önsajnálattal és
sírással töltöttem volna, pont az ellenkezője
történt. Hihetetlenül jó kedvem volt és rengeteg
energiám lett.
Halottam pár videóban, hogy ha visszaveszed
az energiádat és nem hagyod, hogy mások,
illetve az ikerlángod elszívja, akkor sokkal
 192

jobban fogod érezni magad. Persze ehhez is idő

kell. Ezt sem tudod forszírozni, egyszerűen el
kell érni erre a szintre. Van akinek
könnyebben, másoknak nehezebben mennek
ezek a dolgok.
Na nálam most nyert ez értelmet. Huh...ezt
még gyakorolnom kell a jövőben. :)

Miközben írtam ezeket a sorokat, rájöttem,

hogy egy dolgot nagyon fogok hiányolni a
kapcsolatunkból, ha mégsem jönnénk össze.
-”Hiányozni fognak az ölelések.” -Küldtem el
ezt a mondatot Tonynak messengeren.
Nem vártam rá semmi választ, csak akartam,
hogy tudja.
-”Nos, úgy gondolom, hogy egy ártatlan öleléssel
nem fogunk szabályt szegni.” -Jött a válasz két
percen belül.
Nem reagáltam, nem tudtam, hogy mit
mondhatnék. Annyira hiányzott a jelenléte, az
illata, a hangja, minden ami vele kapcsolatos.
Függetlenül attól, hogy teljesen biztos voltam
benne, hogy a kapcsolat ismét újjászületik
idővel, ahogyan mindig lenni szokott, ezúttal
valami más volt. Egy új, ismeretlen érzés
kerített hatalmába. Hamarosan rá is jöttem,
hogy mi volt más ezúttal.
Minden egyes veszekedés után, amit szeparáció
követett, megfogadtam, hogy elengedem a
helyzetet és nem nyúlok bele, nem próbálom
kontrollálni. De ez csak az agyamon futott át,
 193

mert pár napon belül mindig megszegtem a

magamnak tett ígéretet.
De ez alkalommal nem. Annyira elfáradtam
valaki olyanért harcolni, aki látszólag
elérhetetlen számomra, akkor is, ha tudtam,
hogy minden újrakezdődik idővel és feljődünk,
tanulunk, gyógyulunk.
Elfáradtam. Elfáradtam kézben tartani a
dolgokat.
Egyszerűen csak fájt, hogy nem mondhattam el
neki szabadon, hogy mennyire hiányzik, hogy
mennyire szeretem őt, nem ölelhetem, mikor
kedvem tartja, mert vissza kell fognom
magamat.
Ennek ellenére büszkeséggel és önbizalommal
töltött el, hogy mennyivel erősebb vagyok
lelkileg és érzelmileg, hogy mennyivel
könnyebben állok újra talpra, miután
megbántott és hogy napról napra egyre jobban
bízok magamban, Tonyban, Bennünk és
legfőképpen az Univerzumban.
Őrület azonban, hogy bár a szeparációk
minden alkalommal egyre rövidebbnek
bizonyulnak, mégis egyre nehezebb kivárni a
végét.
A legutóbbinál két napig tudtam örülni a
köztünk lévő csendnek, aztán majd
megőrültem, hogy láthassam őt, hogy szóljunk
egymáshoz akár csak egy szót is. Nagyon
reméltem, hogy ezúttal hamar túl leszünk ezen,
addig is mindenfélével próbáltam elterelni a
 194

figyelmemet Tonyról kisebb-nagyobb

eredménnyel, de majd’ megőrültem, annyira
hiányzott.

Életünk legrövidebb szeparációján estünk túl.

Mindössze egy napig tartott. Nem is értettem
hirtelen.
Ettől függetlenül nagyon fájt amit mondott,
főleg azért, mert tudtam hogy nem igaz. És
legfőképpen azért, mert ő még jobban tudta,
hogy hazugság volt, mikor azt mondta, hogy
nem illünk össze. Mindketten tudtuk a legelső
pillanattól fogva, mikor legelőször megláttuk
egymást, hogy mi egymásnak vagyunk
teremtve.
Már nem sírtam, nem sajnáltam
magamat...ezúttal csak nem akartam semmit
sem tenni. Úgy akartam őt kezelni, mint más
kollégákat, akik nem a barátaim. Akkor is, ha
tudtam, hogy ez szinte lehetetlen. Tudom, hogy
ez butaság, de ez az ikerláng sors. A
hullámvasút, ahogy mondni szokták.
Hihetetlen volt, hogy két nap alatt összekaptam
magamat és úgy tudtam tenni, mintha semmi
sem történt volna. Oké...ebben azért nagy
szerepet játszott Krisztián. Imádtam, hogy
mennyire gondoskodó és szeretetteljes volt
irányomba, de utáltam a tényt, hogy nem Tony
volt.
Voltak pillanatok, mikor annyira közel
kerültünk egymáshoz Krisztiánnal, hogy azt
 195

hittem beleszerettem. De aztán rájöttem, hogy

mindössze arról volt szó, hogy egy nagyon
szoros lélektársi barátság volt köztünk.
Nem örültem volna annak, hogy ha a szívem őt
választja „menedékként”, de akkor esett
le...végre megtörtént a csoda. Azután is, hogy
Tony újra elutasított, az én szívem mégis
nyitva maradt. Már nem féltem többé, hogy
esetleg beleszerethetek valaki másba.
 196

Újabb két nap telt el és én nem hittem a

szememnek, mikor megláttam hogy számos új
üzenetet kaptam a Badoon. Már jó ideje nem
írt senki, de mióta sikrült a mában maradnom
és nem a múltra vagy a jövőre fókuszáltam,
valami változott az energiámban.
Az üzenetek közül egyetlen egyre válaszoltam.
Az illető egy görög származású pasi volt, aki
három éve költözött Írországba. Mikor
megláttam a képét, eleredtek a könnyeim és a
szívem dörömbölt a mellkasomban. Azt hittem,
hogy az Univerzum csúf tréfát űz velem.
Mintha Tony ikertestvére lett volna, csak neki
nem göndör a haja.
Ismét a szokásos gondolat merült fel bennem
azon nyomban...vajon Ő lenne az ikerlángom???
Persze ugyanúgy mint a többi alkalommal,
ismét nem szerettem volna, hogy úgy legyen.
Nagyon haragudtam Tonyra, de attól még
mindennél jobban szerettem őt. A szerelmem
nem változott iránta. És pont ebből tudtam,
hogy ez csak egy újabb megoldandó feladat az
Univerzumtól.
A beszélgetéseink nagyjából a szex témára
szűkültek le, de élveztem, felszabadult voltam
vele. Mindössze pár napig csevegtünk, de aztán
elkezdett tiszteletlen lenni velem szemben és
megkértem, hogy ne írjon többet. Mivel nem
tudta teljesíteni a kérésemet, sajnos blokkolnom
kellett őt.
 197

(Ez a fickó azt volt hivatott megtanítani velem,

hogy hogyan állítsak fel határokat, mikor olyan
viselkedéssel szembesülök, ami toxikus
számomra.

Másnap persze az Univerzum el is oszlatta a

kétségeimet, hogy ki az igazi
ikerlángom...mikor hazafelé tartottam a
munkából.
Pár száz méterre az utcánktól, bekanyarodott
elém egy autós, aki szó szerint egyesben ment
előttem és még jó párszor meg is állt. Ahogyan
közvetlenül az utcánk előtt is, így nem tudtam
bekanyarodni tőle. Abban a pillanatban egy
ismerős autót láttam szemből közeledni.
Megnéztem a rendszámot, Tony volt az.
(Mielőtt elindultam haza, az órán 12:12-őt
láttam. Ez azt jelenti, hogy nemsokára
találkozni fogsz az ikerlángoddal.) Mikor
közvetlen velem szembe ért, a forgalom megállt
pár másodpercre. Intettünk egymásnak. Olyan
érzés volt, mint mikor a filmekben lefagy egy
képkocka és senki sem mozdul egyáltalán.
Mikor bementem a házba, és becsuktam magam
mögött az ajtót, akkor esett le hogy mi is
történt. Ha az az autós nem kanyarodott volna
be elém a templomnál és nem megy oly lassan,
ahogyan tette, pont elkerüljük egymást
Tonyval.
Eddig is tudtam, hogy az Univerzum csodásan
tud időzíteni, de akkor teljesen elállt a szavam.
 198

Ha tényleg nem azon agyalsz állandóan, hogy

mi hogyan, mikor történik és nem befolyásolod
a folyamatokat ezáltal, csak egyszerűen élvezed
a pillanatokat, akkor tudja az Univerzum
megmutatni hogy mire képes.
 199

Két nappal később rámírt valaki a Badoon,

akinek semmi adata nem volt feltűntetve és
profilképe sem volt. Általában ignorálni
szoktam az ilyen üzenet küldőket, de valamiért
nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy
visszaírjak.
Szó szerint a legelső mondat után éreztem, hogy
teljesen egy hullámhosszon vagyunk.
Minden egyes nap írtunk egymásnak. Nem volt
tolakodó, pont annyit írt és annyiszor, ami
teljesen illő és nem volt zavaró. Noel nagyon
intelligens és udvarias volt, gondosan
megválogatta a szavakat, amiket leírt. Akár
író is lehetett volna.
Pár nappal később azt írta, hogy szeret. Ezen
én persze egyből kiakadtam, mert hát hogyan
szerethetne, mikor nem is ismer???
Aztán rádöbbentem...miért ne lehetne? Én a
legelső találkozásunk alkalmával tudtam, hogy
Tony az igazi és őrá vártam egész életemben.
Noel az egyik romantikus lélektársam. A lelkek
egyből vagy nagyon kis időn belül felismerik
egymást, ha volt dolguk egymással valamelyik
előző életükben.
Nagyon gyorsan történt. Úgy értem, pár nap
alatt szó szerint szinte mindenről
beszélgettünk. Olyan volt, mintha nagyon-
nagyon sokáig nem találkoztunk volna és
mindent át akartunk beszélni, hogy miről
maradtunk le egymás életéből az utolsó együtt
töltött percek után.
 200

Persze eleinte a szex volt a téma, de közben

ismerkedtünk is.
Nagyon jól éreztem magamat. Olyan
tisztelettel és szeretettel beszélt hozzám,
ahogyan azt Tonytól szerettem volna.
Mégis rettenetes bűntudatom volt és csakis az
zakatolt a fejemben, hogy mi lesz, ha
összejövünk ezzel a pasival, végre boldog leszek
és akkor egyszer csak Tony beállít majd, hogy
végre készen áll, hogy velem legyen. Hiszen a
legtöbbször azt hallottam vagy olvastam, hogy
ha együtt akarsz lenni az ikerlángoddal, akkor
szinglinek kell maradnod, hiszen az Univerzum
nem enged ossze titeket, ha kapcsolatban
vagytok. Maximum először úgy alakítja a
dolgokat, hogy az aktuális kapcsolatodat be
kelljen fejezned és szingli lehess, de ha nem
akarod, akkor megint csak ott van, hogy buktad
a lehetőséget. Sokszor azon gondolkodtam, hogy
talán könnyebb lenne az élet, ha nem élhetnénk
a szabad akarat lehetőségével. Ha tényleg
minden egyes momentum úgy történne,
ahogyan meg van írva és nem kellene
döntéseket hoznunk. Egyszerűen csak ki kellene
várnunk, amíg elérkezik a pillanat, amikor
megkapjuk, amire vágytunk, de persze akkor
valószínűleg dög unalmas lenne az életünk,
hiszen nem lennének a „kis” csavarok, amiket
néha az egónk betetesz.
Szóval, nagyon jól tudtam, ha ez bekövetkezne,
habozás nélkül Tonyt választanám, akkor is, ha
 201

nem vagyok benne teljesen biztos, hogy boldog

lehetnék vele. Valószínűleg, ha beleláttam volna
a jövőbe és tudtam volna, hogy majd eljön az a
pillanat, mikor már nem is akarok Tonyval
lenni, teljesen más döntéseket hoztam volna.
Abban viszon száz százalékig biztos voltam,
hogy Noel boldoggá tudna tenni, de akkor még
a szexuális vágyon kívül mást nem éreztem
iránta.

Augusztus 2.
Eljött Tony negyvenhetedik születésnapja.
Ebben az évben csak egy doboz finom bonbont
vettem neki, aminek a dobozára ezt írtam:
-”Mindenki megérdemel egy kis szeretetet és
csokoládét...még te is. Boldog születésnapot
Tony! XOXOXO: Natalie.”
Nagon izgatott voltam aznap reggel. Az volt a
tevem, hogy bekopogok a műhely külső ajtaján,
ami a parkolóra néz, és ha nem lesz ott, akkor
csak leteszem a csokit az asztalra.
Persze az Univerzum azon a reggelen sem
hagyott cserben. Amint kinyitottam az ajtót,
Tonyval találtam szemben magamat.
-”Jó reggelt Natalie!” -Üdvözölt széles mosollyal
az arcán. Ritka pillanatok egyike volt, mikor
láttam mosolyogni, mert több mint egy éve
maszk takarta az arcunkat minden áldott nap.
 202

Imádom, ahogyan üdvözöl, olyan határtalan

kedvesség van a hangjában ilyenkor, még ha
nincs is tisztában ezzel. Mint előző nap
reggelén, mikor segítséget kértem tőle telefonon.
-”Jó reggelt!” -Köszöntem neki.
-”Jó reggelt Natalie!”
-”Honnan tudtad, hogy én vagyok az???”
-”Megismerem a hangodat.” -Ez a pár szó oly
szeretettel hagyta el az ajkait, hogy egész
napra boldogsággal töltött el.

-”Boldog szülinapot Tony!” -Nyomtam a kezébe

a dobozt.
-”Köszönöm szépen! Nem gondoltam volna,
hogy emlékszel rá...igazán nem kellettt volna.”
-”Hát...ez vagyok én…” -
És már sarkon is fordultam, mert utálom,
mikor valaki azt mondja, hogy nem kellett
volna. Miért ne kellett volna??? Miért ne
kedveskedhetnénk mi emberek néha napján
egymásnak? Egyszerűen csak hagynunk kellene,
hogy szeretni tudjunk és tudjunk szeretve lenni.
Valahogy őtőle pedig még rosszabb hallani ezt a
kifejezést...nem kellett volna. De igenis kellett.
Szóval egy pillantás alatt felhúzott vele.
Elindultam a lázmérős bódé felé, de két
méterrel távolabb valami megpördített és
visszalökött a műhely felé.

Előző nap összefutottunk Tonyval a

kantinban és leültem vele szembe az asztalnál.
 203

Már egy pár napja letiltottam őt messengeren,

miután nem hogy nem válaszolt az egyik
üzenetemre, de még csak el sem olvasta. Úgy
éreztem, hogy nem akarom ezt csinálni
magammal...nem akarok több fájdalmat a
szívemben, nem akartam naponta ötszázszor
csekkolni, hogy online-e, mikor online, mikor
válaszol már…
Szóval úgy láttam a legjobbnak, hogy ha
letiltom őt, hogy ne is lássam, hogy mikor van a
képe mellett a zöld pötty. Igazából tudatában
voltam annak, hogy ezzel nem is őt tiltottam le,
hanem saját magamat, mert nem akartam
ismét megszállott lenni.
-”Tony mondd, mi a baj velünk??? -Sóhajtottam
nagyot e kérdés feltétele közben.
-”Velünk???” -Nézett rám felhúzott
szemöldökkel.
-”Igen...velem, veled...mi a baj??? Miért nem
tudjuk megoldani ezt az egészet? Miért annyira
bonyolult ez nekünk?”
Persze abban a pillanatban hogy feltettem a
kérdést, megszólalt a telefonja és mennie kellett.
Onnan tudtam, hogy nem a megfelelő időben
és/vagy nem a megfelelő kérdést tettem fel.
-”Nem tudom mi a baj.” -Nézett vissza rám,
miközben a táskáját akasztotta a vállára.
-”Mondd, jobb most, hogy blokkoltalak
messengeren?” -Ez egyáltalán nem úgy
hangzott, ahogyan akartam.
 204

Elkerekedtek a szemei...ebből jöttem rá, hogy

valószínűleg nem is tudta.
-”Igazából teljesen mindegy. Tényleg tovább
kellen már állnod.”
-”Oké...értem…” -Ezzel sarkon fordultam és mire
észrevehette volna, már el is tűntem.
Nem voltam mérges rá, teljesen megértettem őt.
Mostanában, mikor ki akarom elemezni egy-
egy reakcióját, először elgondolkodok rajta,
hogy én hogyan reagálnék egyes helyzetekre és
rájövök, hogy én is ugyanígy válaszolnék.
Ilyenkor megerősítést kapok arra, hogy ő
tényleg az ikerlángom, tényleg ugyanúgy
reagálunk mindenre. Csak mikor egymásnak
mondjuk a bántó szavakat, az mindig jobban
fáj, mint bárki mástól.
Sokszor már sajnálom őt...mikor
egzecíroztatom, de sokszor sajnos még mindig
nem tudom kontrollálni. Tényleg nagyon jó,
hogy életem értelme ott van a szemem előtt nap
mint nap, de azért mikor tudom, hogy
szükségünk lenne egy kis szünetre, akkor
hátrányt jelent, hogy egy helyen dolgozunk.

Szóval...mikor visszatértem a műhelybe és

kinyitottam az ajtót, Tony még mindig
ugyanott állt, ugyanabban a pózban, ahol pár
perccel előtte, és a kis üzenetet olvasgatta újra
és újra.
-”Te azóta itt állsz???” -Lepődtem meg.
 205

Nem válaszolt, csak elpirult és mosolygott.

-”Tudod, amit tegnap mondtál...hogy lépjek
tovább...Tudom, hogy itt az ideje és én tényleg
próbálkozok, de meg kell értened, hogy ez
életemben a legeslegnehezebb dolog, amit meg
kell tennem. Te vagy a mindenem.”
Átöleltem őt, pedig ez nem szerepelt a terveim
között aznap reggel, de nem bántam meg,
hiszen még mindig ugyanazt éreztem, mint
régebben. Biztonságot, szeretetet, otthont. Ő is
átölelt és simogatott. A legeslegjobb érzés a
világegyetemben.
-”Csak adj még egy kis időt, kérlek. Megpróbálok
túljutni rajtad.” -Suttogtam a fülébe.

Pár órával később elmeséltem Ibolyának, hogy

mire jutottunk aznap reggel Tonyval.
Legnagyobb megrökönyödésemre csak azt
hajtogatta, hogy neki is boldog szülinapot kell
kívánnia Tonynak.
-”Majd én is veszek neki valami csokit hazafelé
és holnap odaadom neki. Vagy lehet, hogy nem
is kap csokit, csak megpuszilgatom és kész.”
Csacsogta teljes mértékben ignorálva az
érzéseimet.
-”És miért kell puszilgatnod őt??? Miért nem
elég az, hogy mondod neki, hogy boldog
szülinapot és kész? Gondolom nem szoktál
mindenkit puszilgatni, akinek éppen szülinapja
van.” -Pillanatok alatt az egekben volt a
 206

vérnyomásom. -”Vagy tudod mit? Puszilgassad,

de nem akarok tudni róla. Miért kell ezt
csinálnod? Emlékszel még arra, mikor azt
álmodtam, hogy csókolóztál Tonyval és utána
nem bírtam hozzád szólni két napig, mert
annyira felzaklatott a dolog? Miért nem elég
neked az a másik pasi???”
Nagyon kiakadtam.
-”De hiszen úgy sincsen semmi közötök
egymáshoz és most mondtad, hogy végre tovább
állsz. Akkor most mi a baj ezzel?” -Fokozta
tovább a feszültséget, bár úgy tűnt, hogy őmaga
rendkívül jól szórakozott.
-”Most akkor mégis tetszik neked Tony? Vagy
mi ez az egész??? Azt mondtad, hogy neked
nem kell pasi. Miért kell ezt csinálnod velem?
Tudod jól, hogy egyedül ő az, aki fontos nekem
ebben az életben.”
-”Van egy ötletem. Mi lenne, ha megkérdezném
tőle, hogy randizna-e velem, és ha igent
mondana, akkor tudnánk, hogy hogyan áll
veled és végre le tudnád zárni ezt az egészet.”
-”Tudod mit, Azt csinálsz, amit akarsz...csak
engem hagyj ki belőle. Csak azt tudom, hogy ha
ez megtörténik, valószínűleg soha többé nem
fogok szóba állni veled.” -Ezzel felpattantam a
székről és inkább visszamentem dolgozni.

Féltékeny voltam. Őrülten féltékeny. És be

kellett látnom, hogy valahol igazat adtam
Ibolyának. Rettegtem attól, hogy Tony esetleg
 207

rábólintana a randira, még akkor is, ha csak

azért tenné, mert egy karmikus kapcsolattal
sokkal könnyebb az élet. Meg hát be kell
ismerni, hogy Ibolya ötvenkét éves létére
igazán nagyon jó bőrben van. Pont olyan,
amilyen nőt a pasik szeretnek...pici, vékony,
formás cickókkal és nagyon cserfes. Ráaadásul
azáltal, hogy abszolút nem hisz a szerelemben,
igazi pasimágnes.
Én ugyanezért próbálkoztam a Badoon, mert
néha annyira elegem van a
megpróbáltatásokból, hogy elfáradok,
elgyengülök, és a könnyebb utat választom.
Egészen addig, míg rá nem jövök, hogy nekem
az már nem elég. Nekem Tony kell, az
ikerlángom, a lelkem másik fele. Teljesen
mindegy mennyi könnyet kell még ejtenem,
vagy hogy mennyi fájdalommal jár, én csakis őt
akarom. A szívét, a lelkét.

Fél órával később Ibolya megjelent nálam a

folyosón.
-”Ide tudnál jönni egy kicsit?” -Kiabált nekem
úgy húsz méterre tőlem.
Elindultam felé, de abban a pillanatban
éreztem is, amint haragos könnycseppek
kezdenek kibújni a szemem sarkából.
-”Ne haragudj, most nagyon sok dolgom van.
Majd később…”
-”Csak egy pillanat az egész.” -Erősködött. -”Csak
bocsánatot akarok kérni tőled.”
 208

-”Nézd Ibolya, én most képtelen vagyok beszélni

veled.” -Csuklott el a hangom a mondat közepén
és abban a pillanatban sarkon fordultam és
faképnél hagytam őt.
Be kellett menekülnöm a bojlerszobába, hogy
senki ne lássa a viharosan záporozó
könnyeimet. Próbáltam hosszú, mély levegőket
venni, hogy lenyugtassam magamat.

Délután elmentem vásárolni, de mivel

Ibolyának is megígértem már előzetesen, hogy
veszek neki is pár dolgot, így aznap még
egyszer találkoznom kellett vele.
Mikor beléptem az ajtón, próbáltam úgy tenni,
mintha semmi sem történt volna pár órával
azelőtt, miután sikerült egy kicsit
lenyugtatnom háborgó lelkemet.
-”Nati…bocsánat...bocsánat...bocsánat!!!” -Ölelt
át abban a pillanatban, amint átléptem a
küszöböt.
Nagyot sóhajtottam.
-”Végig gondoltad te egyáltalán, hogy mit is
mondtál??? Ez egyáltalán nem volt vicces,
hiába annak szántad. Van fogalmad arról,
hogy milyen érzés ez nekem??? Mintha egy bazi
nagy kést döftél volna a szívembe!”
-”Igen, tudom...most már...és sajnálom. Nem
gondolkodtam. Tudod jól, hogy mindig előbb jár
a szám, még mielőtt gondolkodnék.”
Láttam rajta, hogy tényleg nagyon bánja a
dolgot.
 209

-”Tudom, hogy segíteni akarsz, de inkább ne

tedd, ha Tonyról van szó. Majd megoldjuk
valahogy. Ráadásul tudod jól, még ha azt is
mondom, hogy túl akarok jutni Tonyn, úgysem
igaz. Tudod jól, hogy nekem ő az igazi, az
egyetlen szerelmem.”
 210

Egy héttel később beázott a pékség. Annyi eső

esett, hogy egy óra alatt húsz centiméter
magasan állt a víz az egész épületben.
Miután a tűzoltók sikeresen kiszivattyúzták a
vizet, láttam amint Tony és Gerald nekiláttak
még a maradék vizet eltűntetni a padlóról.
Elég sok dolgom volt, de gondoltam, hogy
segítek én is egy kicsit, ha már voltak ilyen
rendesek. Persze inkább az ösztönzött, hogy
közben Tonyval beszélgethettem.
Negyed óra múlva átment Geraldhoz a
termelés részre, de magával vitte a békát is,
mert arrébb akart tenni egy raklapot, ami
útban volt. Miután öt perccel később sem
láttam viszont szerelmemet, elmentem a
békáért.
-”Tony! Kell ez még neked vagy végeztél?” -
Néztem rá kérdőn a békára mutatva.
-”Nem, nem kell már. Bocsánat, hogy nem
vittem vissza neked!”
Nem reagáltam, csak elhúztam a csíkot, mert
sok dolgom volt még.
-”Hé!!! Bocsánat!” -Kiabált utánam, de nem
figyeltem rá. -”Natali! Bocsánat!”
Kiabált még hangosabban és mosoly tűnt fel a
hangjában.
Én is mosolyogtam, de csak mentem tovább.
Teljesen meglepődtem. Sosem hallottam még
felemelni a hangját. Tetszett ez a férfias
határozottsága.
 211

Pár perccel később pedig eszembe jutott, amit

pár nappal ez előtt hallottam a youtubon, hogy
a masculine bocsánatot akar kérni a
viselkedéséért. Ilyenkor mindig olyan érzésem
van, mintha a testünk külön lenne a lelkünktől,
vagy inkább két külön dimenzióban lennénk
egy azon időben szorosan egymás mellett és a
fizikai valónk teljesen másképp cselekszik és
mást mutat a „való világban”, mint amit a
lelkeink kommunikálnak egymással. Az a
bocsánat nem a békára vonatkozott, hanem
arra, ahogy viselkedett velem az elmúlt
időszakban.

Ez ismét egy fordulópont volt a

kapcsolatunkban. Mióta mondtam Tonynak,
hogy megpróbálok ténylegesen túljutni rajta,
kettőnkön, én azóta sokkal felszabadultabban
tudok vele viselkedni, de ő pont az ellenkezője.
Látom a szemeiben, hogy nem gondolta, hogy
egyszer valóban eljön az a pillanat, amikor
nemcsak hogy kimondom ezeket a szavakat, de
annak ellenére, hogy mindig ő lesz számomra
az Igazi az életemben, akire mindig várni
fogok, a köztes időt megpróbálom kitölteni
valaki mással. Mondjuk egy lélektárssal,
valakivel, mondjuk, mint Noel.
Láttam Tony szemeiben a fájdalmat és a
szomorúságot, hogy nem akarta ő ezt
 212

komolyan, hogy tényleg lépjek valaki más felé.

De hát az ő egója nagyon nagyon erős.
Amint a figyelmem kicsit elterelődött őróla,
ismét elkezdett közeledni felém, bár én úgy
tettem, mintha nem is vennék tudomást erről.
Hagyni akartam, hogy megküzdjön minden
egyes démonjával szépen, sorjában, ahogyan én
is tettem. Most már tudom, hogy hiába is
nyúlnék bele, hiába próbálnám elmagyarázni,
megértetni vele, segíteni neki, egyedül kell
átesnie a fájdalmas részeken. Én pusztán
annyit tehetek, hogy magamat gyógyítom és
feltétel nélküli szeretettel telítem mindkettőnk
szívét.

Elérkeztünk arra a pontra, hogy most már

minden nap, mikor dolgozunk, jön hozzám
beszélgetni, ha csak egy pár szó erejéig is, de
nem kerüljük egymást többé.
-”Észrevetted, hogy már nem veszekszünk egy
ideje? Hogy milyen rég volt, mikor utoljára
bántottuk egymást?” -Kérdeztem Tonytól a
minap, mikoris teljesen váratlanul ért, amint
flörtölni próbált velem.
-”Igen. Nyugalom van, és ez jó.”
-”Ne...ne érts félre...én is szeretem ezt a
nyugalmi állapotot. Csak azt mondom, hogy ez
azért van, mert sokat változtam, változok. Jó
kisány vagyok, látod?” -Léptem el mellőle
nevetve.
 213

-”Én pedig jó kisfiú vagyok!!!” -Tette hozzá

felszegett fejjel, határozottan.
Nevetésben törtem ki. Nem azon nevettem,
amit mondott, csak annyira aranyos volt,
ahogyan meg akart győzni róla, hogy ő is jó
gyerek, nem mintha nem tudnám. Mindig is jó
gyerek volt, és az is lesz.
-”Kérdezhetek valamit?” -Somfordáltam vissza
hozzá.
-”Persze. Mit?”
-”Te eszel bárány húst?”
-”Nem, nem mondhatnám.”
-”És mi az oka, amiért nem?”
-”Mert túl kedvesek nekem. Nem tudnám
megenni őket.”
-”És akkor nem is ölöd meg őket?”
-”Nem, dehogy. Van erre ember, aki ezzel
foglalkozik, de én nem tenném meg.”
-”Igen...igen...igen!!!” -Ugrottam a levegőbe
örömömben. -”Igazából már régóta meg
akartam ezt kérdezni tőled, de valahogy
mindig tartottam választól.” -(Meg a
csalódástól, de ezt persze nem mondtam neki.)
-”Annyira nagyon szeretlek most!!!” -Néztem rá
ragyogó szemekkel, ő pedig csak mosolygott
rajtam.
-”És te? Te eszel bárányt?” -Kérdezett vissza.
-”Nem, dehogyis.”
-”És miért nem?”
-”Ugyanazért, amiért te sem.”
 214

Mérhetetlenül boldog voltam. De nem csak

maga a tény tett boldoggá, hogy nem eszi meg
azokat az ártatlan bébi bárányokat, hanem
hogy ez volt az utolsó kérdésem, amivel teljesen
bebizonyosodott, hogy Tony az igazi
ikerlángom. Tényleg teljes mértéken egyformán
vélekedünk mindenről.
Imádom...Imádom...Imádom…

Mindeközben Noellel is jól mentek a dolgok.

Minden áldott nap írtunk egymásnak. Nagyon
szerettem vele beszélgetni, bár ez csakis írásban
zajlott, sosem beszéltünk telefonon.
Ibolya meg is említette párszor, hogy furcsállja,
hogy sosem hívjuk egymást. Próbáltam azzal
menteni a dolgot, hogy jobb így
mindkettőnknek, hiszen akkor válaszolunk
egymás üzenetére, mikor éppen van időnk.
Persze a kis vörös zászlócska az én fejemben is
ott lebegett. De nem akartam erőltetni, hogy
beszéljünk, ahogyan a találkozást sem. Nem
akartam erőltetni többé senkinek semmit. Majd
ha a pasi akar valamiben előrelépni, úgy is szól.

Egy hónapig tartott a „kapcsolatunk”.

Egyik nap besokalltam.
-”Úgyis visszamész az exedhez…” -Írta.
Ezután én három napig egyetlen szót sem írtam
neki. Ő kérdezte, hogy mi rosszat mondott, de
egyszerűen csak nem vitt rá a lélek, hogy
válaszoljak.
 215

Már több alkalommal is írt olyanokat, hogy

össze kellene jönnöm a kellégámmal, vagy hogy
adjam meg a számomat ennek-annak, de nem is
értettem a dolgot. Miért akar arra buzdítani,
hogy jöjjek össze egy pasival, ha az előző
mondataiban meg arró áradozik, hogy ilyen
nővel még sohasem találkozott, amilyen én
vagyok ( pozitív értelemben), és minden áldott
nap szeretkezni akar velem és boldoggá akar
tenni. Ezek mind üres szavak voltak? Vagy
ennyire nem volt önbizalma? Mindenesetre ez
már nem fog kiderülni.
Én azért írtam neki az exemről, meg hogy
voltak pasik az életemben, akik tetszettek, mert
akkor éppen arról beszélgettünk. És én úgy
éreztem, hogy semmit sem kell eltitkolnom előle,
teljesen nyílt lapokkal játszottam. De hát az
sem jó nekik, ha őszinte vagy és az sem, ha nem
vagy az.

Vasárnap hajnalban első utam Tonyhoz

vezetett, a műhelybe. Bekopogtam, de azonnal
sarkon is fordultam, mert nem láttam őt
odabent. Alig tettem meg pár métert, hallottam
a hangját.
-”Engem kerestél?” -Mosolyogtak a szemei,
miközben visszairányított a műhelybe. -”Fent
voltam az emeleten.”
-”Tony, kéne egy kis segítség...elakadtam. Nem
tudom mit csináljak... ezzel a pasival…”
 216

Pár mondatban elmeséltem neki a sztorit

Noellel kapcsolatban.
-”Ez a pasi Ír?” -Kíváncsiskodott.
-”Igen. Pont ezért is kérdeztelek téged. Hátha te
tudod, hogy mi a baj veletek, Ír pasikkal.” -
Próbáltam viccesre fogni, bár a kérdésem eléggé
komoly volt. -”Vagy a másik lehetőség...hogy én
vonzom be ezeket a típusú hímneműeket.”
Abban a pillanatban, hogy hangosan is
kimondtam, jöttem rá, hogy valószínűleg
pontosan így van. Én vonzom be őket, hiszen
Csabi is harminchárom volt, mikor összejöttünk
és velem volt az első kapcsolata. Tomi
szintén...csak alkalmi barátnői voltak előttem.
Tonynak volt két barátnője, de élete nagy
részét magányosan töltötte. És akkor most
Noel.
-”Hidd el nekem, semmi gond nincs veled.” -
Bizonygatta.
-”De talán nem kellett volna beszélnem neki
rólad. Akkor kiszimatolta, hogy valami nem
kerek.”
-”Beszéltél neki rólam? De miért?”
-”Hát feljött az ex téma és ott kerültél szóba.
Oké...konkrétan azt mondtam, hogy az életemet
adnám érted.” -Sütöttem le a szemeimet,
miközben beismertem ezt a fatális hibát.
-”És a legjobb részt még nem is mondtam...A
testvéreivel él egy házban és még sosem aludt
együtt nővel, pedig már negyvenhét éves.”
Meséltem tovább lelkesen.
 217

-”Annyi mint én?” -Kerekedtek el a szemei.

Mivel egymás tükrei vagyunk, és nekem is el
kellett fogadnom a kettőnk közötti
korkülönbséget, tudtam, hogy neki is túl kell
esnie ezen, de igazából azt hittem, hogy ez nála
is már rég megtörtént. Bár azt hiszem éppen
abban a pillanatban történt meg, mikor
elárultam Noel életkorát.
-”És hogy áll a könyved?” -Váltott témát
villámgyorsan, innen tudtam, hogy zavarja a
téma. Tudtam, hogy ha eljön az idő, nem fogja
jól viselni, hogy más opcióim is lehetnek rajta
kívül, akkor is, ha azt hangoztatja, hogy lépjek
tovább. Ahogy persze én magam sem tudnám
megfelelően kezelni a tényt, ha összejönne
valakivel.
-”Igazából már majdnem készen van. Azt a
részt már befejeztem, ami rólad szól...az utolsó
négy évet...több, mint kétszáz oldal lesz…” -Igen
nagyot nézett.
Mire feleszméltem, már a szüleinkről
beszéltünk.
Láttam, hogy könnyektől csillogtak a szemei,
mikor elmesélte, hogy 2015-ben halt meg az
apukája, aki nagyon jó ember volt és Tony
imádta őt.
A muter is abban az évben halt meg, csak egy
hónappal korábban.
Nem csupán az sokkolt, hogy végre elmesélt
dolgokat, hanem hogy végre nem félt kimutatni
előttem az érzéseit.
 218

-”Nem is tudtam, hogy ilyen jó veled

beszélgetni, mikor mindketten nyugodtak
vagyunk.” -Küldtem neki ezt az üzenetet
messengeren pár órával később.
Először ignorálta az üzenetet.
Nem akartam, hogy reagáljon rá, csak
akartam, hogy tudja, tényleg nagyon szeretek
beszélgetni vele. Szeretek jó dolgokat mondani
az embereknek, neki pedig főleg.
Régebben zavart, mikor ignorált, de idővel
megtanultam kezelni magamban ezeket az
érzéseket, mert tudom jól, mikor egy kicsit
közelebb kerülünk egymáshoz, utána neki időre
van szüksége, hogy átgondolja és feldolgozza a
dolgokat, amiket mondok vagy írok neki.
Délután három volt, mikor úgy döntött, hogy
végre megnézi mit küldtem. Nekem ez is elég
volt, mert tudtam, hogy meglesz a hatása.

Másnap este, mikor Noellel éppen

szakítófélben voltunk ,-persze csakis írásban –
Tony 22:22-kor reagált az előző napi
üzenetemre.
Hihetetlen volt, hogy amíg két éve két-három
hónapot vett igénybe, hogy valamit
feldolgozzon velem kapcsolatban, most
maximum két napjába telik. Annyira kíváncsi
lennék, hogy neki is feltűnnek-e ezek a
változások, hogy ő is tudatában van-e, hogy
mennyit fejlődtünk az elmúlt években.
 219

Az utóbbi időben szinte minden héten

változáson mentünk át, illetve ezáltal változott
a kapcsolatunk is.

Az utolsó napon már csak veszekedtünk

Noellel. Persze még mindig csakis üzenetekben.
Akárhogy kértem, hogy beszéljünk, nem akarta.
Akkor már rendesen migrénem volt, mert teljes
erővel kongatták a vészharangot a fejemben.
Leírtam neki, hogy elegem van abból, hogy
mindenkitől azt hallgatom, hogy úgyis
visszamegyek majd az exemhez. Elegem volt
abból, hogy az őszinteségemet összekeverték a
naivsággal és mindenki sokkal jobban tudta,
hogy hogyan érzek. Mikor Noel is ezt írta, az
volt az utolsó csepp a pohárban.
Napokon keresztül képtelen voltam egyetlen
szót is írni neki.
Mikor érzékelte, hogy a harmadik nap után
sem tud mit kezdeni velem, támadásba lendült.
-”Azért nem akarok beszélni veled telefonon,
mert érzem, hogy valami nagyon nincs rendben
veled és attól tartok, hogy rajtam akarod
levezetni a szart, ami az életedben zajlik.”
Na ez végleg betette a kaput.
Megadtam neki az esélyt, hogy átgondolja és
megpróbálja helyrehozni, de minden egyes
mondattal, minden egyes szóval csak egyre
rosszabb lett.
 220

Ráadásul én nem is az a fajta ember vagyok,

hogy ha valami bajom is van, másokon vezetem
le. Inkább magamban tartom és próbálom
feldolgozni. Szóval abszolút alaptalan volt a
félelme és a vádja. Ő is csak azt vette alapul,
amiket a múltjában tapasztalt, eszébe sem
jutott, hogy esetleg én más vagyok, másképp
reagálok a dolgokra. És ezt fájt.
Végül másnap reggel…
-”Azt hiszem eljött az ideje, hogy búcsút
mondjak. Köszönöm a kedves szavakat és az
időt, amit velem töltöttél. Remélem, hogy a
következő hölgynél nagyobb szerencsével jársz
majd. Szívből kívánom neked a legjobbakat.” -
Köszöntem el Noeltől.
-”Ez annyira nem igazságos. De elfogadom és
tiszteletben tartom a döntésedet.. Neked is sok
sikert a következő pasihoz!”

Pár órával később azon gondolkodtam, hogy

büszke lehetek magamra, hogy még időben
szálltam ki ebből a „játékból”, mert még nem
szerettem bele Noelbe.
De mikor délután hazaértem és a munka már
nem vonta el a figyelmemet, rájöttem, hogy
sajog a szívem. Már késő volt...Mégis
megtörtént…
Egész este potyogtak a könnyeim és a
szomorúság két kézzel szorongatta a szívemet.
Szerencsére már tudtam, hogy mit kell tennem.
 221

Lefekvéskor szív-csakra gyógyító zenét

hallgattam és kértem az Angyalokat, hogy
segítsenek megszabadulni a fájdalomtól, ami a
szívemet és lelkemet nyomja.

Mikor reggel felkeltem, már sokkal

könnyebbnek éreztem a lelkemet.
Ráadásul reggel négy órakor meglepetésben
volt részem. Az Univerzumtól egy kis vígasz
ajándékot kaptam.
Mikor beértem dolgozni, mérgesen
tapasztaltam, hogy előző nap valaki megint
kiakasztotta a fóliázó gépet és még csak nem is
szólt a szerelőknek, hogy javítsák meg.
Na sebaj, - gondoltam – majd kézzel fóliázzuk a
raklapokat hatig, aztán mikor Tony beér,
szólok neki, hogy javítsa meg.
Negyed órával később Tony jelent meg előttem.
Eredetileg hatkor kellett volna kezdenie, de
pont azon a napon négyre jött.
Abban a pillanatban leesett, hogy tényleg
nincsenek véletlenek. Minden meg van tervezve
az Univerzum által.
Mikor Tony elkezdte keresni, hogy mi lehet a
probléma a fóliázóval, fel akart állni egy
dobozra, de az egyből összerogyott a súlya
alatt. Utána egy nagy tekercs fólián akart
megállni, de az nyomban elkezdett borulni és
Tony elvesztette az egyensúlyát, bár
szerencsére nem esett el, mert pont mögötte
álltam és kaptam utána. Persze én nevetve, bár
 222

halálosan komolyan gondolva, elkezdtem

veszekedni vele, hogy persze ő nem engedi
nekem, hogy felmenjek a sütő tetejére, mert
veszélyes, de ő csinálhat ilyen hülyeségeket.
-”Nem várom meg, míg össze - vissza töröd
magad, én elöbb öllek meg, ha valami bajod
lesz!”
Kiabáltam utána, miután végre elindult
keresni egy létrát.
Igazából nagyon jó érzés, hogy így aggódunk
egymásért.

Már egy jó ideje be tudom azonosítani a

bizonyos érzéseket az ikarláng útunkkal
kapcsolatban. Most már érzem és tudom, mikor
változás van az energiánkban.
Már egy nappal előtte megéreztem, hogy
valami változik, és Tony ismét közeledni
próbál, miután már egy jó ideje én próbáltam
úgymond ignorálni őt.
-”Hello Gerald! Van egy szabad perced?” -
Meglepődtem, hogy nem Tony szólt a telefonba.
-”Neked bármikor.”
-”Tudnál egy kis olajat tölteni a békámba?”
(Sajnos a pékségnek nem igazán volt pénze új
békákat beszerezni és gyakran előfordult hogy
a régiekből elfolyt a hidraulikus folyadék, így
pár naponta a szerelőket kellett megkérni, hogy
töltsék fel.)
 223

-”Persze. Úgy gondolom, hogy Tony máris megy

és intézi neked.” -Hallottam a nevetését a vonal
másik végéről.
Mikor megjelent, Tony ismét úgy nézett rám,
ahogy régen és éreztem az energiáját, a
szeretetet, ami áradt a szívéből egyenesen az én
szívem felé. Már nagyon régóta nem
tapasztalhattam ezt az érzést, mert elfolytotta
magában, de az utolsó beszélgetésünk óta
valahogy végre feloldotta a zárat.
Még a szünetet is együtt töltöttük a kantinban.
-”Bocsánat a késlekedésért!” -Mondta, mélyen a
szemembe nézve.
-”De...hiszen nem is...hiszen szinte azonnal
jöttél…”
-”Igen...de akkor is...bocsánat a késlekedésért!
Ne haragudj! Kérlek bocsáss meg!”
Na akkor ez furcsa volt.
De később jöttem rá, hogy ez is azon pillanatok
egyike volt, mikor nem az egója, a „földi lénye”
beszélt hozzám, hanem a magasabb énje.
Azokat a szavakat mondta ki, amit az
Univerzum akart, hogy kimondjon.
A késlekedés ismét a kapcsolatunkra
vonatkozott.
Nekem is szoktak lenni ilyen pillanataim és
ugyanúgy csakis mikor kettesben vagyunk.
Olyan, mint ha a lelkem egyik fele beszélne a
másik félhez. Mintha nem is én mondanám ki
azokat a szavakat, hanem csakis a lelkem
beszélne, mert a fejemben nem azok a
 224

mondatok fogalmazódnak meg. Ilyenkor olyan

érzés, mintha a testem ott állna mellettem csak
én egy másik dimenzióban lennék abban a
pillanatban.
Ennek ellenére úgy látszott, hogy talán mégis
előre ittam a medve bőrére.

Pár nappal később éppen az evőeszközöket

pakoltam be a fiókba otthon, mikor egy kés
beakadt és nem tudtam kihúzni a fiókot.
Pár perc küszködés után ráírtam Tonyra,
hátha tud valami értelmes ötlettel szolgálni,
hogy hogyan tudnám a kést kiszabadítani.
Azonnal reagált az üzenetemre és írt is pár
tippet, amiből sajnos egyik sem működött.
Húsz percnyi kínlódás és üzenetváltás után a
fiók még mindig nem mozdult, Tony pedig
felszívódott.

Másnap, mikor meglátott a pékségben, inkább

a másik irányba ment, hogy még köszönnie se
kelljen nekem.
Hm...szóval megint így állunk. Gondoltam
magamban. És ezúttal abszolút nem értettem,
hogy mi lelte, mert előző nap tényleg csak a
fiókról volt szó és kettőnkről egyáltalán nem.
Mikor a nap vége felé úgy döntött, hogy mégis
ideje lenne megeresztenie egy hellót, én már
felhúztam magamat és ignoráltam őt, amiért ő
szintén zabos lett.
Hát, nem szereti mikor a fagyi visszanyal…
 225

Aznap éjjel persze vele álmodtam. Odajött

hozzám és bocsánatot kért a viselkedéséért.
De én valószínűleg nagyon csalódott lehettem,
mert még álmomban is próbáltam őt figyelmen
kívül hagyni.
Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen a
hétfői napnak. (Kedd és szerda az én hétvégém,
akkor vagyok szabadnapos.)
Hazamentem, összeszedtem a cuccaimat és
átmentem Tomihoz.
Másnap, korán reggel indultunk Dublinba,
elutaztunk hogy kicsit kikapcsolódjunk.
Érdekes, egy éve pont ugyanekkor voltunk
ugyanabban a hotelben. Teljesen véletlenül jött
így össze. Akkor volt az „ébredésem”.
(Nem, nem jöttünk össze újra Tomival, mindig
is tartottuk a kapcsolatot, de csak mint
barátok.)

Gyönyörű, napos időnk volt. Nagyon jól

éreztük magunkat. Végre sikerült egy kicsit
kiszellőztetnem a fejemet ebből a Tony, Noel
mizériából. Minden olyan távolinak tűnt.
A dublini kiruccanásunk alatt eldöntöttem,
hogy elég volt és nem fektetek több energiát és
érzelmet a Tonyval való ikarláng
kapcsolatunkba. Megpróbálom minden
lehetséges módon blokkolni az iránta való
érzéseimet. Nem futok többé egy érzelmileg
abszolút elérhetetlen valaki után. Elfáradtam.
 226

Nem akarom őt szeretni többé. Nem akarom

már, hogy vágyakozzak utána.
Jó tervnek tűnt…
 227

Október 12.
Ismét Tonyhoz vezetett az utam.
-”Tony! Mit mondott neked tegnap John a
szemetessel kapcsolatban?”
-”A mivel kapcsolatban???” -Abban a
pillanatban, hogy odaértem hozzá, azonnal
abbahagyta, amit éppen csinált és rendületlenül
mosolygott rám.
-”Tudod...amiről beszéltünk, hogy át kellene
tenni máshová, mert útban van a fóliázónál.”
-”Nem tudom. Nem tudok gondolkodni.” -
Flörtölősen mosolygott és úgy tűnt, hogy a
szemeim megbabonázták, mert egy pillanatra
sem szűnt meg tartani a szemkontaktust.
-”Miért? Mi a baj???” -Nevettem, ahogyan a
szemeim is.
-”Nem tudom, csak nem tudok gondolkodni.” -
Ismételte.
Ezek azok a pillanatok, amikor még jobban
beleszeretek Tonyba. Amikor elfelejtkezik
magáról, az egójáról és csak a szíve beszél.
Ez a párbeszéd bearanyozta a napomat.

Október 14.
Kora reggel a raklapokat rendeztem, tettem a
helyükre.
Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Tony
áll tőlem pár méterre és csak néz.
Egy fél lépést tett felém, nagyon
bizonytalannak és zavartnak tűnt.
 228

Pár másodpercnyi hezitálás után elhagyta a

helyszínt.
Úgy fél órával később ugyanez történt. Kérdőn
néztem vissza rá. Ötletem sem volt, hogy mi
járhatott a fejében épp akkor. De minden
bizonnyal akart valamit.

Október 18.
Reggel összefutottam Tonyval a kettes soron.
-”Hé! Mikor lesz egy szabad perced, tudnál
nekem segíteni egy kicsit?” -Kérdeztem.
-”Igen, persze…”
-”Oké, az egyesen leszek.”
Fél órával később véletlenül pont a bojlerszoba
előtt futottunk egymásba. Tökéletes időzítés
volt.
-”Oké, szóval? Miről van szó? Miben kell
segíteni?”
Megkértem, hogy jöjjön be velem a
bojlerszobába és amint bent voltunk, én egy
szempillantás alatt kibújtam a köpenyemből.
-”Hé! Mit csinálsz???” -Kérdezte meghökkenve,
de vigyorogva.
-”Oké...szóval most nincs itt az ideje a
szégyenlősködésnek. Jobb vagy bal kezes vagy?”
Pár pillanat hezitálás után előrenyújtotta a bal
kezét, a jobbat pedig a háta mögé dugta. (Azon
a kezén hiányzik két újja.)
A tenyeremben tartottam a kezét és gyengéden
végigsimítottam a rajta lévő vágáson.
 229

Egy kis adag Voltaren gélt nyomtam a kezére,

felhúztam a hátamon a pólómat és
megmutattam neki, hogy hová kenje.
Nagyon gyengéden masszírozta a bőrömbe a
gélt, ügyelve, a meltartó pántom alatt is. Olyan
volt, mintha mindig ezt csinálta volna,
pontosan tudta, hogy hogyan érintsen meg,
hogy jó legyen.
Hallottam, amint lassú, hosszú, mély levegőket
vesz.
-”Hé, egy csomó dolgom van még…”
Biztos voltam benne, hogy valami ilyesmit fog
mondani, amint leesik neki, hogy kilépett a
komfort zónájából.
-”Oké, köszönöm szépen. Most már mehetsz.
Csak most meg a kezed
alaposan...tudod...mielőtt megfogsz bármit...ott
lent. :)”
Igazából, attól függetlenül, hogy tényleg fájt a
hátam, és kellett a segítsége, hogy bekenje,
kíváncsi voltam, hogy meddig mehetek el vele.
Nagyon meglepődtem, hogy egyetlen szó nélkül
megtette, amire kértem. Igazából
mindkettőnkön meglepődtem.
Ő nem menekült el hanyatt-homlok, én pedig
fel mertem húzni a felsőmet előtte és nem azon
agyaltam, hogy vajon mit gondolhat.
 230

Amikor a jegyzeteimet olvastam vissza a

naplómban, rá kellett jönnöm, hogy én tényleg
jó párszor próbáltam kiszállni ebből az
úgymond kapcsolatból, de valahogy nem
számított, hogy mennyi szomorúságot okozott
Tony nekem, mennyire voltam csalódott és
mérges, egyszerűen csak képtelen vagyok
mérgesnek lenni rá pár napnál tovább.
Még az üzenete után is…
-”Fent vagy Tinderen?”
-”Nem. Miért?”
-”Semmi...csak gondolkodtam…”
-”Oké…”
Persze ez rögtön azután történt, hogy
megkértem, hogy kenje be a hátamat.
Rájött, hogy ismét túl közel kerültünk
egymáshoz és ezt ő veszélyesnek érezte,
úgyhogy szükségét látta egy újabb
menekülésnek.

Október 22.
Na, ki bukkant fel ismét? Noel…
Furcsa volt, hogy mikor Tony kikerül a képből
egy időre (amíg lehiggad és feldolgozza az
eseményeket), akkor valaki felbukkan. Noel,
vagy egy másik lélektárs, egy karmikus
kapcsolat…
Két nap üzenetváltás után feladtam. Nem
tudtam mit kezdeni a dolgaival, hogy nem érzi
magát elégnek, mert szerinte én sokkal jobb
 231

vagyok, mint ő, és az a féltékenykedés...na az

kiakasztott. Én is önértékelési problémákkal
küzdöttem akkor, az övével már nem tudtam
mit kezdeni. Túl sok volt az nekem.

Nem értettem, hogy miért nem tudtam dűlőre

jutni más pasikkal Tonyn kívül. Nem voltam
képes elviselni a hisztijeiket, a bajaikat. De
mikor persze Tonyról van szó, teljesen mindegy,
hogy mekkora kihívást jelent számomra az
adott szituáció, amibe kerülünk, nem érdekel.
Csak akarom. Csak meg akarom oldani. Mint
valami féle teszt sorozat. Csak végig akarom
csinálni, függetlenül attól, hogy mennyire
nehéz és minél jobb eredményeket akarok
elérni.

Hűvös és távolságtartó voltam Tonyval mióta

megkérdezte, hogy fent vagyok-e Tinderen.
Persze jók voltak a megérzéseim. Regisztráltam
én is, csak hogy lássam, fent van-e.
Nem hazudok, fájt rendesen. De tisztában
voltam vele, hogy miért regisztrált.
Ugyanazért, amiért én is a Badoora. Mert
mindketten tudtuk, hogy néha kell egy kis
szusszanás ebben az érzelmi kavalkádban.
Mert mindig találunk valakit, aki ideig-óráig
elvonja a figyelmünket egymásról, amíg
gyógyulunk, amíg pihenünk, mielőtt nekiesnénk
az újabb körnek.
 232

De hűvösnek lenni valakivel, akit a legjobban

szeretsz a világon, csak minden nappal egyre
nehezebbé válik. Őrülten nehéz adni a
közönyöset és azt játszani, hogy már egyáltalán
nem érdekel, hiszen minden egyes nap minden
percében csak ölelni szeretném őt és kifejezni,
hogy mennyire szeretem.
De tudtam jól, hogy eljött az ideje, hogy
megtanuljak határt húzni.
Általában nagyon jól megy ez nekem, de
Tonyval valamiért csak nem tudom, vagy csak
nem akarom eléggé...ki tudja.
De meglehetősen érdekes volt, hogy a hűvös
viselkedésem mennyire bosszantotta őt.

November 2.
-”Tony! Mondj meg nekem valamit őszintén!
Azért ignoráltál engem a múlt héten, mert én is
ignoráltalak téged?
Kíváncsi voltam, hogy tényleg azért reagált-e
így, mert ő a tükröm.
-”Nem ignoráltalak, csak nagyon...elfoglalt
voltam.” -Nevetett feszélyezetten.
-”Aha...elfoglalt. Annyira, hogy még köszönni
sem volt időd…”
-”Sokminden jár a fejemben…”
Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent nála. És
biztos voltam benne, hogy azért ignorált
engem, mert én is ezt tettem.
 233

Másnap feloldottam a blokkolást a

messengeren, mert a lelkem egyre jobban
szenvedett azáltal, hogy megpróbáltam
elrejteni az érzelmeimet.

November 3.
Álmodtam…
Nagyon mérges voltam. Tony odasétált hozzám
és kérdezte, hogy mi a baj.De én úgy tettem,
mintha ő ott sem lenne.
Letette a szerszámait a kezéből és leült velem
szembe. Akkor, ott száz százalék figyelmet
szentelt nekem.
Ez volt a legelső alkalom, hogy úgy éreztem,
tényleg értékel engem. Átölelt és a szeretete
átjárta egész lényemet.

Rengetegszer próbáltam hazudni magamnak,

mikor elegem volt egy-egy szituációt követően.
Rengetegszer próbáltam beadni magamnak,
hogy nem szeretem Tonyt, hogy nem is akarom
őt szeretni. Mindezt azért, mert így sokkal
egyszerűbbnek, könnyebbnek tűnt.
Tudom jól, hogy sokat fogok még sírni, de le kell
nyelnem a könnyeimet, hogy erősebb legyek.
Erősnek kell lennem.
Őszintén szólva...nem tudom, hogy lesz-e még
tovább…
 234

Úgy érzem, hogy itt a vége. Úgy érzem, hogy

nincs visszaút.
Igazából...sohasem lesz már semmi a régi.
Valami mindig más, minden egyes
levegővétellel, minden egyes gondolattal,
minden egyes kimondott szóval minden
változik. Minden változik, ahogy gyógyulnak a
sebeink, ahogy egyre erősebbek leszünk.
És amúgy jobban belegondolva...minden egyes
alkalommal, mikor „újrakezdjük”, ez a
kapcsolat is egyre erősebbé és mélyebbé válik.
A veszekedések egyre kevésbé viharosak.
A szeparácoiók időtartama egyre rövidebb.
Egyre kevesebb időre van szükségünk, hogy
gyógyítsuk az adott szituációban keletkezett
sérelmeket, amik visszatartanak minket a
továbblépéstől.

Nagyon fáradt vagyok. A lelkem őrülten

fáradt. Mindig, mikor megpróbálok kilépni
ebből az egészből, pár nap elteltével valamiért
csak azon kapom magamat, hogy ismét
folytatom az utamat.
Csak olvasva a naplóm sorait...még az is sírásra
késztet.
Egyik nap ilyen: „én nem akarom szeretni
Tonyt soha soha többé és tényleg feladom ezt az
egészet, bármi is történjék.”
Két nappal később pedig: „Szeretlek Tony, nem
tudlak és nem akarlak elengedni.”
 235

És ez van a naplómban hosszú hónapokon

keresztül. Ez ŐRÜLET!!!
Azon agyalok...csak nekem ennyire nehéz ez az
egész ikerláng kaland??? Én vagyok az
egyetlen, aki ennyire küzd és szenved??? Véget
ér ez valaha???
Fogok valaha tudni szeretni valaki mást úgy,
ahogy Tonyt szeretem?
Lesz valaha egy normális, egészséges
kapcsolatom ezek után?
Mert őszintén szólva, úgy érzem, hogy soha
senki nem lesz annyira tökéletes számomra,
mint Tony. Senki nem lesz elég jó.

November 14.
Nagyon el voltam keseredve.
Mielőtt elaludtam volna este, kértem az
Univerzumot, hogy adjon jelet, ha Tony
egyáltalán szeret engem.
Két álmom volt azon az éjjelen.
Az elsőben: Tony szorosan fogta a kezemet és
azt mondta, hogy nagyon szeret engem.
A másodikban: Kéz a kézben sétáltunk, mikor
feltűntek a a szüleim. Azt mondtam neki, hogy
el kell bújnunk, mielőtt meglátnak minket
együtt, de ő azt felelte, hogy minden oké, úgyis
találkozni akar velük.
 236

Pár órával később, mikor beértem dolgozni,

Tony a kantinban ült.
Nagyon fáradt volt, és az időjárásra
panaszkodott.
Megpusziltam őt, szeretettel teli pillantást
vetettem rá, mosolyogtam és azt mondtam:
-”Azért nem annyira rossz…”
...Aztán otthagytam őt…

Sokszor hallottam, hogy mennyire fontos,

hogy sokat legyünk a szabadban, hogy
„földeljük” magunkat.
Én sosem voltam az a kimondott kinti típus.
Szabadidőm nagyját inkább a lakásban töltöm.
De mióta szinte minden este sétálunk a
csajokkal, vagy akár egyedül is, észrevettem,
hogy sokkal jobb a kedvem és a dolgok sokkal
gyorsabban manifesztálódnak.
Egyik nap mondtam a csajoknak, hogy kellene
már valaki, akivel néhanapján ágyba
bújhatnék, csak úgy a szexuális egészségem
fenntartása érdekében, na meg hogy eltereljem
a gondolataimat Tonyról.
Két nappal később az egyik kollégám, aki
ráadásul régóta tetszett is, rámírt, hogy lenne-e
kedvem valami kis kikapcsolódáshoz vele.
Két éve ismertük egymást, de ez volt a tökéletes
időzítés. Valahogy mindig is tudtam, hogy
közünk lesz egymáshoz.
 237

Háromszor voltunk együtt, de sajnos nem

működött a dolog.
Sajnos ő azt hitte, hogy egy nővel úgy kell
bánni, mint ahogy egy durvább felnőtt filmben
teszik (persze gondolom van, akinek az jön be,
sajnos én nem ilyen vagyok), semmi tisztelet, és
csakis a saját maga elégedettsége volt a fontos
számára. Úgy hiszem, hogy a régebbi énem
hagyta volna ezt a dolgot egy abszulúte toxikus
kapcsolattá fejlődni, de már más voltam.
Igazából már az első együttlét után is azt
montam, hogy köszönöm szépen, nem kérek
belőle többet, de Ibolya unszolására adtam a
dolognak még egy esélyt, aminek a közepén
felálltam az ágyról, felöltöztem, illedelmesen
megköszöntem a lehetőséget és eljöttem.
A kollégám meg sem tudott szólalni a
meglepettségtől.
Aztán jó pár kérlelő üzenettel később
belementem egy harmadik próbálkozásba is, de
mondtam a pasinak, hogy ha eljön hozzám,
akkor oké, ha nem akar, akkor így járt.
Na persze, hogy egyből jó volt neki nálam is,
pedig előtte ragaszkodott hozzá, hogy csakis
nála találkozhatunk.
Miután elélvezett, csak kényelembe helyezte
magát az ágymon, kezébe vette az ÉN
telefonomat, mert az övé le volt merülve és
elkezdte nézegetni az Instagramomat.
Beszélgetni persze nem tudtunk szóban, mert ő
 238

nem beszélt angolul, ahhoz meg nem volt kedve,

hogy fordítóval társalogjunk.
Mivel eléggé ki voltam éhezve, lezavartunk
még egy kört, de mivel az sem volt jobb a
többinél, megkértem rá, hogy öltözzön fel és
menjen haza.
Ő persze nem értette a dolgot, de nem is
kedveltem őt annyira emberileg, hogy
vesztegessem az energiámat elmesélni neki,
hogy mi nem működik közöttünk.
Akkor jöttem rá, hogy végre oly hosszú idő
után, azt néztem, hogy nekem mi a jó, és nem
azt, hogy másoknak hogyan tegyek eleget.
A régi énem hagyta volna mgalázni magát, de
a mostani már sokkal jobban tudja, hogy mi
nem kell neki.
Miután elköltöztem Tomitól, randiztam pár
pasival és beszélgettem a Badoon jónéhánnyal,
de valamilyen oknál fogva egyik sem akart
működni.

De nem értettem. Nem lehettem Tonyval, de ha

másokkal próbálkoztam, szintén nem találtam
meg a boldogságomat.
Mi történt??? Mit csinálok rosszul???
Kérdeztem magamtól.
Velem van a baj? Leszek még valaha boldog???
Akkor még nem jött el az a pillanat, mikor
ténylegesen rájöttem, hogy meg kell tanulnom
magamat boldoggá tenni.
 239

Attól függetlenül, hogy az intuíciós

képességem minden nappal egyre erősödött,
nem tudtam volna megmondani, hogy leszek-e
valaha annyira erős, hogy egy nap végre ki
tudjak gyalogolni ebből a kavalkádból, ami
Tony és köztem zajlik.
Vagy, hogy valaha az Univerzum úgy fogja-e
gondolni, hogy elég erős és gyógyult vagyok
ahhoz, hogy együtt legyünk Tonyval. Ez az
egész annyira szomorúvá és magányossá tesz.
Ne értsetek félre...ez nem arró szól, hogy szingli
vagyok...jó a szingliség, sok jó velejárója van.
De ez az érzés, hogy fizikailag érzed, amint a
lelked húz az imádott személy felé, akit lehet,
hogy nem is kellene szeretned, ez fájdalmas és
kétségbeejtő.

December 25.
Az egómmal folytattam harcot…
Küldjek üzenetet Tonynak vagy ne???
-”Tudom, hogy pillanatnyilag nem vagyunk
beszélő viszonyban, de...Boldog Karácsonyt!”
Hát, végül mégis a szívem nyert.
-”Hello Natali! Neked is Boldog Karácsonyt! És
biztos vagyok benne, hogy újra fogunk beszélni
egymással. Köszönöm az üzenetedet!”
„Én is köszönöm Tony. Remélem, hogy tényleg
fogunk még beszélni. Nagyon hiányzik.”
-”Nem aggódj, biztosra veszem, hogy fogunk.”
 240

Január 1. 2022.
Noel üzenetet küldött, amiben boldog új évet
kívánt.
És itt bele is sétáltam a csapdájába.
Annyira kedves és törődő volt három napig. A
lelkem pont erre volt kiéhezve. Elhitette velem,
hogy végre egy hullámhosszon vagyunk.
A fellegekben éreztem magam.
Mindig is tudatában voltam annak, hogy ő
„csak” egy lélektárs, annak ellenére, hogy
sokszor mondott olyan dolgokat, ami arra utalt,
hogy lehetne akár az ikarlángom is. De úgy
éreztem, hogy boldog tudnék lenni vele.
Nem olyan boldog, vagy nem úgy boldog,
amilyen Tonyval lennék, de azért elég közel
van hozzá az érzés.
Olyan boldog voltam, hogy láttam egy szeretet-
teljes kapcsolat esélyét valakivel, aki nagyon
szeret engem és nem fél kimondani és kimutatni
az érzéseit. Sírtam...de azok a küönnyek végre
örömkönnyek voltak.
Aztán rájöttem, hogy megint hülyeséget
csinálok. Láttam a vörös zászlót, de ignorálni
akartam amennyire és amíg csak lehetett.

Megintcsak nem beszélt magáról, úgy éreztem,

hogy folyamatosan rejteget valamit.
Az első körben is ebből lett elegem.
 241

Január negyedikén megkértem, hogy beszéljünk

végre telefonon is, akár csak egy pár percet, de
kellett, hogy lenyugtassam az egómat.
-”Jól van, de tudnod kell, hogy éppen a kocsiban
ülök a nővéremre várva. Szóval, mikor
visszaér, ne lepődj meg, hogyha csak hirtelen
leteszem.”
Tetszett a hangja, bár közel sem annyira, mint
Tonyé. Igazából soha senki hangja nem volt
rám olyan hatással, mint Tonyé.
Mondtam Noelnek, hogy tudassa velem, hogyha
úgy találja, hogy túlságosan kimondom, amit
gondolok az érzéseimet illetően, mert nem
akarnám, hogy emiatt szakadjon meg
közöttünk a kapcsolat, mert túl sok neki.
Elvégre ő is egy pasi…
Tíz percet beszéltünk. Nevettünk és úgy
beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk
egymást.

Valamiért nem hagyott nyugodni egy

gondolat...amit már egy ideje próbáltam
elnyomni magamban, de aztán valahogy csak
utat tört magának és a Whatsappon kötött ki.
Megkérdeztem tőle kerek perec, hogy van-e
valaki az életében, mert folyamatosan úgy
éreztem, hogy emiatt nem akar magáról
beszélni, mindig csak én vagyok a téma. És én
nem akarok család romboló lenni.
Abban a pillanatban távolságtartó lett.
Másnap ezt küldte:
 242

-”Nem érzem magamat elégnek hozzád.”

És ez volt a válaszom:
-”Tudod, vissza kellene menned a
beszélgetéseinkben és újra kellene olvasnod
őket...és látnád, hogy miket írtál nekem az
elmúlt három napban.
Nem én voltam, aki elkezdte ezt a „szerelmes”
dolgot...te voltál.
Ezt írtad: -”Van valaki az életedben, Natali, aki
minden imád, ami veled kapcsolatos.”
Én tényleg vissza akartam fogni magamat,
hogy véletlenül se fejezzem ki az érzéseimet,
nehogy rohanni támadjon kedved a saját
érzéseid miatt.
Ezért is kértelek, hogy szólj, hogy ha túl sok az
érzelmekből, akkor visszaveszünk egy kicsit.
De te azt mondtad, hogy nem, nem, csak légy
önmagad.
Aztán valahogy mégsem volt jó így sem.
Ez vagyok, ez vagyok én...ez az, ahogy én
szeretek.
Ha szeretek, azt teljes szívvel és lélekkel
teszem...a szerelmem tiszta.
Tényleg nagyon sajnálom, hogy ha ez túl sok
neked...de erről én nem tehetek.
És miért gondolod úgy, hogy nem vagy elég jó
nekem??? Kérlek, hadd döntsem én el, hogy ki
elég jó és ki nem jó nekem.
Vagy ez csak az a fajta duma, amivel le akarsz
rázni?
 243

Tudod...egyszerűbb azt mondani, hogy „bocsi, de

nem állok készen a szerelemre.”
Meg fogom érteni...hogy félsz.
Azt nem fogom érteni, hogy miért tartasz
tőlem és a szerelemtől, amit adni tudok, de meg
fogom próbálni elfogadni.
Bocsánat, hogy nem olyan vagyok, mint a nők
többsége. Tudom, hogy én más vagyok.
Tudom, hogyha szeretek valakit, akkor az a
szeretet feltétel nélküli, és az emberek ahhoz
nincsenek hozzászokva.
De én nem fogok és nem is akarok megváltozni
csak azért, mert nem képesek a szívükkel
gondolkodni és mindig mindent érteni akarnak,
még akkor is, ha az életük sokkal egyszerűbb
lenne, ha hagynák hogy a megérzéseik, a szívük
és a lelkük vezetné őket az útjukon az életük
során.
És én nem...nem képzeltem magunkat
házasságban, gyerekekkel.
Talán...régen...talán tettem volna ilyesmit, de
most a mában élek.
Pont ezért is élveztem annyira az utóbbi
három napot. Annyi szeretet volt az
üzeneteidben, elérted, hogy a felhők felett
lebegve érezzem magamat.
Azt mondtad, hogy sosem bántanál, és ha
valaha is szomorú lennék, az összetörné a
szívedet. És lám...most bántasz azzal, hogy nem
hagyod, hogy szeresselek. Nem az autódra, a
házadra, a pénzedre vágyok. Az egyetlen dolog,
 244

amit akartam, az a szerelmed. De nekem úgy

tűnik, hogy manapság az az egyetlen, amit nem
adnak az emberek.
Az emberek csak pajzsot tartanak maguk elé,
hogy megvédjék a szívüket, aztán egyszer csak
arra ébrednek, hogy az egész életüket
boldogtalanul és magányosan élték le.
Tudom, hogy boldoggá tudnánk tenni egymást.
Tudom, hogy boldoggá tudnálak tenni, és még
jobban tudom, hogy te is boldoggá tudnál tenni
engem, ha hagynád magad szeretve lenni.
Egész nap sírtam, miután azt az üzenetet
küldted nekem...nem értettem, mit csináltam
rosszul.
Aztán rájöttem. Ezúttal nem én vagyok a
ludas. Te vagy az, akit még a gondolata is
megrémít annak, hogy kinyisd a szívedet, -még
akkor is, ha jól tudod, hogy valami csodás vár
rád – csak azért, mert egyszerűbb és
biztonságosabb a komfort zónádban maradnod.
Tudom milyen érzés...átéltem.
És a távolság? Tudom jól, hogy én vagyok a nő,
és várnom kellene a seggemen, amíg a pasi úgy
nem dönt, hogy összeszedi magát és ő jön
hozzám...de már nézegettem hoteleket
Wiclowban arra az esetre, ha úgy alakul, hogy
találkoznánk és ott maradnék egy-két napig
hogy megismerjük egymást kicsit. Szóval még
az sem lenne akadály.
Semmit sem akarok erőltetni, mert tudom, hogy
ez mennyire félelmetes a pasiknak. Tényleg
 245

csak alapot akartam építeni először...ami eléggé

nehéz veled, mert túlságosan vonzódunk
egymáshoz szexuálisan.
Szeretném ha megértenéd, hogy semmi sincs,
amitől tartanod kellene.
Olyan jó volna, ha megkérdeznéd az exemet,
hogy milyen volt a kapcsolatunk a tizenkét
évünk alatt. Azt mondaná neked, hogy
nagyszerű volt és zökkenőmentes.
Nem az a fajta csaj vagyok, aki komplikálja a
dolgokat egy kapcsolatban, nem vagyok
követelőző. Csak szeretetet adó és gondoskodó.
Szóval, tényleg sajnálom, hogyha ez sok neked.
Tényleg nem szeretném elveszíteni azt, ami
köztünk van, de elfogadom, hogy a könnyebb
utat választod.”

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ugyanazt

tette velem, amit Tony tett. Elhitetni velem,
hogy szeret, aztán pedig visszalépni.
De miután megírtam neki ezt a választ, akkor
jöttem rá, hogy ugyanezt mondtam Tonynak is
egy pár éve.
És ez nem az első eset volt. Rengetegszer
előfordult az üzenetváltásaink során, hogy
teljesen ugyanazokat a szavakat, mondatokat
írtam, vagy írta ő, amik Tonyval már
elhangzottak közöttünk. Nem tudom, hogy van
e ennek jelentősége, de mindenesetre elég furcsa
volt.
 246

Ezután minden üzenetét töröltem a számával

együtt. Nem akartam hallani felőle többé.

Ismét felgyorsultak az események.

Amint egy fejezet lezárult, egy másik kezdődött
azonnal.
 247

Január 6.
Tonyval futottam össze a kantinban azon a
reggelen. Kaptunk egy kis „csak mi ketten” időt
az Univerzumtól.
Senki sem volt ott rajtunk kívül, és a telefon
sem zavart meg minket. Csak mi ketten. Isteni
időzítés.
Annyira régen volt, mikor utoljára
beszélgettünk, nevettünk , élveztük egymás
társaságát.
Jól éreztük magunkat.
-”Nagyon örülök, hogy újra beszélünk.” -
Mondta őszintén.

Január 10.
-”Szia Tony! Megcsörgethetlek egy percre?”
-”Persze.” -Jött azonnal a válasz.
-”Nem tudlak messengeren hívni, mert nem jó
az intenetem. Megadod a számodat?”
Nagyon meglepett, de azonnal jött az üzenet a
számával.

El akartam hívni őt moziba megnézni az új

Mátrix filmet, mert sajna nem volt olyan
barátom, rajta kívül, akinek elég jó az angolja,
hogy értse a filmet.
De azt mondta, hogy nem akar eljönni a kovid
miatt. Sajnos nem voltam biztos benne, hogy ez
nem csak egy újabb kifogás volt.
 248

Január 14.
-”Tony! Szeretnék kérdezni valamit, de nagy a
valószínűsége, hogy újra menekülőre
fogod….vagy lehet többé nem beszélsz majd
velem…”
-”Nem...azon már rég túlvagyunk, nincs több
menekülés.”
-”Látsz arra valami esélyt, hogy valaha is közös
gyerekünk lesz?”
Azért kérdeztem ezt tőle, mert arról volt szó,
hogy fel kell vennünk a harmadik kovid-oltást
is, és nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet
lenne. Még mindig nem adtam fel az álmomat,
hogy babánk legyen. És az a hír járta, hogy a
vakcina meddővé tehet.
-”Nem tudom…”
Hát ez érdekes volt. Nekem úgy tűnt, hogy az ő
fejében is megfordulhatott már az a gondolat,
mármint a baba és mi ketten…
Még egy pár hónapja azt mondta volna, hogy
„nem, nem...gyerek nem...különösen nem
veled…”
De tényleg változunk.
Ő is változik. Sokkal másabb. Másabb velem is.
Legtöbbször szeretet teljes és törődő.. Talán ő
maga nem is veszi észre….
Most már elértünk oda, hogy bármit elmond
magáról, ha kérdezek, néha kérdés nélkül is, és
kíváncsi rám is, az én életemre.
 249

Beismer dolgokat, amik történtek közöttünk,

már nem él tagadásban. És rendszeresen kapok
bókokat is.

Egy fél órával később a kettesen futottam

Tonyba, ismét senki más nem volt ott. Egy
kérdést tettem fel neki, amit már nagyon rég
akartam.
-”Mondd meg nekem, miért rejtegeted ezt?” -
Tartottam a jobb kezét a két tenyerem között,
azt, amelyiken csak három ujja van.
Elmagyarázta, hogy milyen érzés neki. Végig
mélyen a szemembe nézett, egy pillanatra sem
lépett ki a „zónából”. Nem érzi magát egész
embernek. De mikor lát egy képet vagy videót
olyan emberekről, akiknek hiányzik egy-egy
végtagjuk, akkor hálás a sorsnak, hogy neki
„csak” két ujja hiányzik és képes helyt állni a
mindennapokban.
Ezután elmondtam neki, hogy én hogyan látom
őt…
-”Mikor találkoztunk, beléd szerettem. Úgy
értem, te pont az esetem vagy...de az csak
úgymond vágy volt.
De ahogy idővel egyre jobban megismertelek,
beleszerettem a szívedbe, a lelkedbe. Mikor a
kezedre nézek, én nem azt látom, hogy hiányzik
két ujjad. Én azt látom, hogy mennyire
nagyszerű vagy. Felnézek rád. Ahogy mondtam
is régebben, én már akkor is tök béna vagyok,
ha csak megvágom a kezemet egy kicsit. De
 250

te...te mindent csinálsz. Az, hogy csak három

ujjad van, semmin sem változtat és ez valóban
nagyszerű.”

Először nem értettem, hogy Noel miért került

vissza a képbe. De olvasván a sorokat a
naplómban, amiket január elseje óta írtam,
rájöttem, hogy arra tanított, hogy először egy
stabil alapot kell felépítenem Tonyval, ha
valaha is valamire jutni akarok vele.
Annyira érdekes, hogy az Univerzum mindig
azt a személyt küldi, vagy olyan helyzetet
teremt, amire éppen szükséged van, hogy
megtanuld az adott leckét, hogy tovább tudj
haladni a célod felé.

Január 18.
Egy új személy lépett be az életembe. Szerintem
már lehetett közünk egymáshoz valamelyik
előző életünkben, mert úgy éreztem, hogy
ismerem valahonnan, pedig sosem beszéltem
vele egyetlen szót sem...mármint ebben az
életben.
A Badoon találkoztam vele, egy magyar srác,
aki az ország másik felében lakik.
Két hétig tartott.
Abszolút nem az esetem...magas, úgy
százkilencvenhat centi, vékony testalkatú és
 251

szőkésbarna haja van. Arcra sem jött be, de a

beszélgetéseink során megkedveltem. A
rosszfiús arc mögött egy jólnevelt, érzékeny
szív bújt meg.
Két hét üzenetváltás után úgy döntöttünk,
hogy együtt töltünk egy hétvégét, de sajnos egy
idő után a beszélgetéseink nagyja már csak a
szexre korlátozódott, ami sajnos engem eléggé
lelohasztott. Az első két nap még érdekes volt és
izgatott, de aztán nekem hiányzott az
intellektuális rész.
Ennek az lett a vége, hogy lemondtam a
randinkat, mert valahogy sehogy sem tudtam
elképzelni magunkat együtt. Nem mintha bárki
mással el tudnám képzelni a jövőmet Tonyn
kívül, de a javamra legyen írva, hogy legalább
próbálkozok.

Január 19.
Tony olyat tett, amit még soha előtte.
Már korán hajnalban fent voltam, mert
lebetegedtem és nem tudtam aludni. Mikor
láttam, hogy fent vagyok messengeren, rámírt:
-”Dolgozol ma?”
-”Nem.”
-”Jesszus, nagyon korán keltél…”
Igazából ennyi volt, de váratlanul ért és főleg jó
érzés volt.
 252

Január 24.
Az egyik pasitól, akivel két éve randiznom
kellett volna (akire egy csomót várnom kellett
Letterkennyben, és mondtam neki, hogy ha
ennyit késett, akkor már ne is fáradjon eljönni),
üzenetet kaptam Badoon.
Rövid beszélgetés után belementem, hogy
próbáljuk meg, randizzunk. De mondtam neki,
hogy ha késni fog, nem fogok várni.
Végülis megittunk egy kávét, sétáltunk egy
kicsit a napsütésben és udvariasan
megköszöntem a randit. Sok szerencsét
kívántam neki a társra találáshoz és minden
jót kívántam neki.
Már a kávézóban, mikor csak a rendelésnél
tartottunk, beszólogatott. Nem volt bántó, -
legalábbis nekem nem – de nem is olyan
viselkedés volt, ami egy első randin
megengedhető lenne és hosszú távon tolerálni
tudnék. Sokat beszélgettünk, sokat mesélt
magáról, értelmes fickó volt, de valahogy nem
volt meg a szikra. Illetve én nem találtam, mert
amúgy én nagyon bejöttem neki.
De valahol úgy éreztem, hogy el kellett
mennem erre a randira. A megérzéseim azt
sugallották, hogy ez egy karmikus lecke volt,
bár nem sikerült rájönnöm, hogy mit kellett
tanulnom belőle. Mindenesetre gondolom
átmentem a vizsgán, mert többé nem került
vissza az életembe.
 253

Ahogy telik-múlik az idő, napról-napra egyre

kevésbé érzem magányosnak magamat.
Persze vannak napok, mikor hiányzik egy-egy
ölelés és vágyom arra, hogy Tony körém fonja a
karjait, de emlékszem mennyire utáltam
egyedül lenni régebben. Ez teljesen
megváltozott...imádok egyedül, a saját magam
társaságában lenni.
Szeretek barátok között is lenni, ne értsetek
félre, de tényleg nagyon szeretek egyedül tenni-
venni. És ha jól emlékszem, ez az egyik
legfontosabb lecke, amit mindannyiunknak meg
kell tanulnunk...szeretni a saját magunkban
lenni, egyedül.
Akkor ez pipa… :)

Február 14.
Na...ki tért vissza???
Igen...Noel.
-”Nagyon sokat gondolok rád és hiányzol.
Boldog Valentin napot!”
Ez alkalommal két napig üzengettünk
egymásnak. Többé már nem voltam képes
megbízni Noelben és már nem is éreztem iránta
semmit sem. Pesze a végén megint csak jól
felhúzott agyilag, kiakadtam rá és kiadtam az
útját.
Küldött nekem egy képet magáról, amit egy
udvarban készített, egy kis fészer mögött
bújkálva. Mondtam neki, hogy úgy érzem, hogy
 254

rejteget valamit és úgy gondolom az a valami

az, hogy felesége és gyereke van.
Egyből támadásba lendült, de nem is próbálta
meg bebizonyítani az ellenkezőjét.
-”Csak újabb és újabb dolgokat találsz ki, amin
veszekedésre adhatnak okot, hogy aztán megint
blokkolhass.” -Írta.
-”Tudod mit? Most utoljára kérlek szépen...NE
KÜLDJ TÖBB ÜZENETET ÉS TÖRÖLD KI A
SZÁMOMAT A TELEFONODBÓL!!!”

Február 15.
Első utam a pékségben ismét Tonyhoz vezetett.
Pont a műhelyben tartózkodott, úgyhogy
tudtam, hogy jó volt az időzítésem.
Igazából csak néhány csavarra volt szükségem,
de persze azért jó volt a közelében lenni.
Mikor lefelé mentünk a meredek lépcsőn,
megmutatta, hogy hogyan szeretné, hogy
lemenjek.
Persze nem úgy mentem le, ahogyan ő
javasolta, bár inkább utasítás volt, mint
javallat.
-”Nem úgy csinálod, ahogyan mondtam!!!”
Hogy tud ennyire aggódó lenni??? Sokszor el is
felejtem, hogy az álarca mögött ilyen törődő.
Persze, én egy felnőtt, független nő vagyok, de
attól még nagyon jól esik, mikor így beszél
velem.
 255

Február 16.
Üzenetet küldtem Tonynak, hogy szeretném, ha
átjönne egy kicsit, mert mutatni akarok neki
valamit. Az új VR szemüveget akartam neki
megmutatni, mert tudom, hogy nagyon
tetszene neki.
Persze megint csak az volt a válasz, hogy
rettentően sok dolga van.
Dühös és csalódott voltam.
Eldöntöttem, hogy senki sem játszhat tovább a
szívemmel.

Na itt van az, hogy egyik nap így érzek, másik

nap meg úgy. Gondolom ez eléggé gyakori az
ikerláng kapcsolatoknál.

Másfél hétig nem beszéltünk ez után…

Február 27.
A főnix ismét ébredezik hamvaiból...
Pár nap érzelmi szeparáció után ismét érzem
Tony energiáját. Érzem őt a fejemben, a
szívemben, a lelkemben.
Olyan érzés, mintha itt ülne velem szemben és
csak nézne rám, szemeiben tiszta szeretettel és
szenvedéllyel.
Olyan érzésem van, mintha felcserélődtek volna
a „szerepeink”. Most én vagyok az, aki menekül
a kapcsolat elől, mert elég volt a sok
 256

fájdalomból, és ő az, aki olyan szeretettel néz

rám, ahogyan én néztem őrá ezelőtt.
Most én menekülök, mert nem akarom már,
hogy újra fájdalmat okozzon nekem.
Olyan érzés, mintha valaki belém tápálta volna
Tony érzéseit és gondolatait, amiket akkor
érzett, mikor ő menekült a saját érzelmei elől.
Most úgy érzem, hogy ő az, aki tudja, hogy mit
akar, és én nem.
Mi folyik itt???

Február 28.
A kollégám és egy másik pasi is üzenget nekem,
hogy szeretne találkozni velem. Persze
mindkettejüket elutasítottam. Nem akartam
senkit, még Tonyt sem.
Úgy tűnt, hogy az Univerzum kísértésekkel
bombázott, hogy újra és újra teszteljen, hogy
meddig tartok ki a nagy Ő mellett.

De akkor már kicsit késő volt a tesztelgetéshez,

mert csak azon agyaltam, hogy hogyan tudnám
elfelejteni Tonyt. De nem tudtam, hogy hogyan
csináljam, vagy egyszerűen csak nem akartam
eléggé. Mindenesetre tudtam, hogy valahogy
meg kell szakítanom ezt az ördögi kört, amiben
évek óta vagyunk.
Túlságosan szeretem őt és tudom, hogy bármit
feláldoznék miatta, érte, még akkor is, ha
tudom jól, hogy nem lenne szabad.
 257

Olyan volt, mintha eldöntöttem volna, hogy

jobbra akarok menni, de a lábaim balra
vinnének. Teljesen mindegy, hogy az egóm mit
akar és a józan eszem mit diktál, a szívem és
legfőképp a lelkem hoz minden döntést
helyettem.

Láttam egy videót, ahol azt mondták, hogy ha

az ikerlángodra gondolsz, miközben magadat
kényezteted, az növeli a spirituális vibrációdat.
Minden jól ment egészen addig, amíg el nem
értem a csúcsra. Abban a pillanatban kitört
belőlem a zokogás a semmiből és ahogy
ránéztem a fotójára, csak még roszzabb lett,
mert ott volt bennem az a mardosó fájdalom,
hogy nem volt ott velem, nem érinthetem meg
őt, nem csókolhatom meg és nem túrhatok bele
a hajába. Aztán még egy alakalommal
próbálkoztam ezzel a módszerrel, fotó nélkül,
de akkor is ugyanaz volt a végeredmény...sírás.
Úgyhogy nem csináltam ezt többé.

Egy felfedezésre jutottam a minap…

mikor szomorú vagyok vagy mérges ,
legtöbbször egyik pillanatról a másikra
lenyugszom. Mintha valaki érzékelné, hogy
rossz passzban vagyok és azonnal pozitív
energiát és szeretetet küldene nekem. Mintha
valaki átölelné a lelkemet. Emlékszem egyszer
 258

én is csináltam ilyet Tonyval. Ő nem dolgozott

aznap, én igen. Egyik pillanatban csak a lelki
szemeim elé került egy képsor, amint Tony és
az anyukája nagyon hevesen vitatkoznnak.
Tony rettenetesen ki volt kelve magából.
Elképzeltem Tonyt, amint előttem áll és
átölelem, simogatom az arcát és nyugtatom.
Szinte minden másodperccel egyre jobban
éreztem, amint lenyugszik.
Lehet, hogy ő is ezt csinálja velem, csak esetleg
nem tudatosan?

Nemrég hallottam egy mondatot, ami sokat

segített. Igazából pont jókor jött. Az egész
gondolkodásmódomat megváltoztatta a
manifesztálással kapcsolatban.
Mindig azon agyaltam, hogy miért nem válnak
valóra a vágyaim, mikor Tonyról van szó.
A mondat így hangzik:
„Ne lepődj meg, ha az Univerzum nem adja
meg neked, amit szeretnél, ha te magad nem
tudod eldönteni, hogy mi az amit szeretnél.”
És akkor...bumm...rájöttem…
Egyik nap szeretem, imádom Tonyt, a
következő napon meg arra kérem az
Univerzumot és az angyalokat, hogy feledtessék
el velem, hogy valaha is érzelmeket tápláltam
iránta. És ez játszottam éveken át.
Igen...mindig is vele alkartam lenni, de
akármikor bármi akadályba ütköztem az
 259

ikeráng utam során a kapcsolatunban,

egyszerűen csak fel akartam adni az egészet az
eséllyel együtt, hogy valaha is együtt lehetünk.
Legfőképpen akkor, mikor a „féltékenység”
részhez értünk. Hát csoda, hogy nem
manifesztálódik semmi pozitív a
kapcsolatunkban, mikor legtöbbször csak a
félelem és a szorongás jár a fejemben?

Egyik reggel, mikor felmentem a kantinba

inni, Tony a szokásos helyén ült az ablaknál, a
sarokban. Az asztal másik végében pedig az
egyik új, csinos, szőke kolléganőnk foglalt
helyet. Egyébként...a kantin teljesen üres
volt..csak ők ketten tartózkodtak ott. A csaj
bármelyik másik asztalt válaszhatta volna a
másik hatból.
Szóval, persze abban a pillanatban a
legrosszabb rémálmom zajlott le a lelki szemeim
előtt.
Igazából egyáltalán nem szóltak egymáshoz,
egyetlen árva szót sem, így pár órával később,
mikor sikerült lenyugtatnom háborgó egómat,
elkezdtem gondolkodni…
Lehet, hogy az egész csak az én fejemben
kavarog?
Mert őszintén szólva semmi jelét nem láttam
annak, hogy beszélgettek, vagy egyáltalán
egymásra néztek volna.
 260

Arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy

újabb lecke volt.

Úgy két héttel ezt megelőzően Tony

szemtanúja volt, mikor a magyar sráccal
üzentünk egymásnak, miközben egyfolytában
fülig ért a szám. Tony a kantin ellentétes
végében ült és szemmel láthatóan nem tetszett
neki a jelenet. Persze nem igazán gondoltam
bele ebbe. Vagy csak azt kellene mondanom,
hogy akkor per pillanat nem igazán érdekelt?
Persze érdekes módon, mikor velem történt,
nekem sem tetszett a lehetősége, hogy mással
flörtöl.
Szóval leültem a fenekemre, kezembe vettem
egy darab papírt és egy tollat és elkezdtem
jegyzetet készíteni.
Oké...szóval miért is vagyok féltékeny???

1.)
Nincs okom féltékenykedni, mert…

A)
Úgy vagyok tökéletes az ikerlángomnak, ahogy
vagyok, mint ahogy ő is úgy tökéletes
számomra, ahogy van.
Kétszer is megkérdeztem őt az évek során, hogy
a testalkatom miatt utasít-e vissza, és mindkét
alkalommal határozott nem volt a válasz.
 261

B)
Mindig is lesznek „szikrák” (lélektársak) az
életünk során...nem csak nekem, hanem
Tonynak is. Nem elfelejteni!!!
Szóval, miért is vagyok ÉN féltékeny, mikor
folyamatosan beszélgetek és randira megyek
pasikkal??? Miért gondolom úgy, hogy neki nem
lehet?

C)
A gyógyulási szakaszban vagyok, de attól még
szükségem van intimitásra. Tudom jól, hogy ezt
Tonytól szeretném megkapni, de sajnos ő nem
akarja ezt megadni nekem. Néha egyszerűen
csak könnyebb belelépni az elcsábulás
csapdájába.
Én megtettem például Georghe-val, Noellel.
De csakis azért tettem, mert sajnos Tonytól
nem kaphatom meg azt, amire vágyom. Persze
később rájöttem, hogy mások sem tudják
megadni nekem. Illetve inkább úgy
fogalmaznék, hogy mások nem tudják megadni,
Tony pedig nem akarja.
(Akkoriban azért az egóm még rendesen
munkálkodott ellenem.)
 262

2.)
Az ikerláng-duóból a menekülő fél mindig jóval
le van maradva a gyógyulási folyamatban.
Néhanapján ezért úgy látjuk, hogy semmi sem
halad előre, semmi sem változik a kapcsolatban,
ezért csak feladnánk az egészet és lelécelnénk
egy gondoskodó, gyengéd lélektárssal vagy akár
egy karmikus partnerrel.

3.)
Nem kellene féltékenykednünk, mert
mindannyian csodásak vagyunk. Kívül-belül
egyaránt.
Éééés...itt volt a probléma, amire csak ekkor
jöttem rá. Nem hittem el, hogy valóban csodás
vagyok. Az sokkkal később jött, mikor végre
értékelni tudtam magamat.

4.)
Az ikerlángod szeret téged.
Az egód – és az övé is – esetleg mást mond néha
napján, de a szíved és a lelked érzi és tudja az
igazságot, hogy szeret téged. Ne tagadd!!!

Szóval...Hogy fogom kikúrálni magam a

féltékenykedésből?

1.)
Lélekgyógyító meditációs zenék. (Healing
subliminals a Youtubon.)
 263

Ezek tényleg nagyon jók. Mindenfélét találtam,

amik kifejezetten ikerlángoknak vannak.
Valahogy az intuícióm mindig megmondta,
hogy éppen melyikre van szükségem és később,
mikor elkezdtem ikerláng energia jelentéseket
nézni, olvasni, aakor igazolódott vissza, hogy
mindig a megfelelőt használtam. Szóval
MINDIG HALGASS A MEGÉRZÉSEIDRE!

2.)
„Tükör gyakorlat”
Őszintén szólva nem igazán szerettem ezt a
módszert az ikerkláng-utam elején, mert
rávilágított a gyengeségeimre.
Végig kellett gondolnom, hogy miért voltam
ebben a szituációban. Az én esetemben, mert
utáltam a testemet, főleg azután mikor Tomi
azt mondta nekem, hogy gusztustalannak talál,
és mindezt úgy, hogy nagyon jól tudta, hogy
mennyit szenvedtem gyerekkoromban emiatt,
mert a saját anyám is ezt mondta.
A probléma igazából a fejemben volt. Valahogy
szembe kellett néznem ezzel a dologgal és meg
kellett próbálnom kigyógyulni belőle.
 264

3.)
Ne felejtsd el!!!
Senki sem lesz olyan értékes az ikarángod
számára, mint Te. Csak az egójának is rá kell
jönnie erre.
A szíve és a lelke tudja ezt...de sajnos az egó egy
kis rohadék tud lenni. :)

Szerencsére minössze néhány napra volt

szükségem, hogy kigyógyuljak ebből a
szörnyűségből. Legalábbis akkor azt hittem,
hogy kigyógyultam belőle. És rá kellett jönnöm,
hogy igazából én voltam a húnyó...azért voltam
féltékeny, mert az a lány csinos volt, és én is
olyan csinos akartam lenni, mint ő, csak hogy
tetszek Tonynak.

Szóval első lépésként először meg kellett

békélnem a testemmel és erősítenem kellett az
önbizalmamat. Illetve inkább adagolnom kellett
magamba, mert egyáltalán nem volt
önbizalmam.
Emlékszem, néhány éve, mikor először
találkoztam Tonyval, még vagy tíz kilóval
nagyobb voltam, de neki úgy is tetszettem. Én
voltam az, akinek nem tetszettem.

Naívan azt hittem, hogy néhány meditációs

zene megoldja majd a problémámat, ahogyan a
szívem gyógyításánál is segítettek. Persze
valahol mélyen, tudat alatt tudtam, hogy azért
 265

ennél többre lesz szükség. De sajnos tudatosan

akkor még nem voltam kész szembe állni a
problémával, mert tudtam, hogy ez életem
legeslegnagyobb kihívása.
 266

Március...egy eléggé jelentős hónap…

Valahogy ebben a hónapban nagyon közel
kerültünk egymáshoz Tonyval lelkileg.
Egyik reggelen alig hittem a fülemnek, mikor
azt mondta, hogy át akar ölelni, mert nem akar
szomorúnak látni. Nagyon feldúlt voltam a
munkahelyi dolgaim miatt és bevallottam neki,
hogy terveztem kilépni a pékségből. (Igazából
akkoriban a fő ok, amiért el akartam menni, az
ő maga volt, amit el is mondtam neki.)
Látszott a megkönnyebbülés és az öröm az
arcán, mikor modtam neki, hogy mégis
maradok.

Pár nappal később úgy adódótt, hogy pont

mellettem dolgozott, így közben tudtunk
beszélgetni egy kicsit.
-”Láttam néhány képet Ibolyáról a minap a
Facebookon. Egy pasival volt. Ő a barátja?” -
Kérdezte kíváncsian.
-”igen, ő a barátja, már együtt vannak több,
mint tizenkét éve.”
Körülbelül öt percig tudtam magamban tartani
a kérdést:
-”Tetszik neked? Mármint Ibolya…”
Éppen a szeletelőgép előtt térdelt. Felállt,
mélyen a szemembe nézett és mosolygott.
-”Nem...nekem nem ő tetszik.”

Elmeséltem Tonynak, hogy miért tettem fel neki

ezt a kérdést. Elmondtam neki a sztorit, mikor
 267

pár hónapja úgymond összevesztünk Ibolyával,

mikor azt mondta, hogy elhívja szerelmemet
randizni.
Ezután Ildi került szóba...hogy egyikőnk sem
érti, hogy miért nem talál pasit magának.
-”Pedig csinos...de valamilyen oknál fogva
nagyon nehéz neki párt találnia.” -Mondtam .
-”Igen, elég jól néz ki…” -Felelte kicsit
elkalandozva.

Pár nappal később, mikor a kantinban

beszélgettünk, ismét Ildiről beszéltünk, hogy
milyen együtt lakni vele. Tony gyanúsan nagy
érdeklődést mutatott Ildi iránt...ééééés...ez volt
az ami a legjobban szíven ütött, rendesen a
padlóra küldött.
Tudtam jól, hogy Ildi nem az esete, de mégis,
mikor azt mondtam, hogy Ildi csinos és
szingli...abban a pillanatban tudtam, hogy
hatalmas hibát követtem el azzal, hogy ezt
hangosan kimondtam. Ő csak mosolygott…
Az egóm abban a pillanatban gőzerővel kezdett
kombinálni.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy szó sem
volt arról, hogy kigyúgyultam volna a
féltékenységből és legalább egy kicsit kezdtem
volna elfogadni magamat.
Mire visszaértem a kantinból dolgozni, annyira
felhergeltem magamat, hogy sírásban törtem ki.
De mégis...valamiért a lábaim a műhelybe
mentek velem.
 268

Mikor Tony meglátott könnyes szemekkel,

aggódalom ült ki az arcára. Megölelt és
megpróbált megnyugtatni.
Nem rá voltam mérges...hanem saját magamra.
Az a reggel adta meg a végső lökést.
Eldöntöttem, hogy nekifogok diétázni, hogy
lefogyjak.
Nem csak Tony miatt, de főleg magamért.
Tudtam, hogy ez az utolsó nagy dolog az
életemben, amin valahogy változtatnom kell.

Március 6.
Átmentem Tomihoz, hogy lezárjuk azt, ami
köztünk van, bármi legyen is az. Ez
egyikőnkkel szemben sem volt igazságos.
Megkértem, hogy hagyjunk fel azzal, hogy
megcsókoljuk egymást, vagy akár szexelünk is
néhanapján., mert mindketten jól tudtuk, hogy
már nem fogunk újra összejönni. Tomi
egyetértett velem.
El kellett engednünk egymást, mert csak
stagnáltunk és így egyikőnknek sem volt nagy
esélye új kapcsolatot teremteni, ha még mindig
egymásba kapaszkodunk.
Barátok maradunk, de ennyi. El kellett
kezdenünk új utakon járni...külön-külön.
Hihetetlen, hogy mekkora önbizalommal
töltött el ennek a lépésnek a megtétele. Talán
azért, mert végre sikerült kilépnem a
 269

komfortzónámból, ami nagyon nehéz, és ez új

ajtókat nyitott meg előttem.
Attól fogva, hogy meghoztam azt a döntést,
hogy a szerelmemet Tonynak szentelem és nem
adom fel, egy egészen új fejezet kezdődött.

Amint eldöntöttem, hogy csak előrefelé nézek

és harcolok ezért a kapcsolatért, as események
ismét felgyorsultak, főleg azután, hogy
megmondtam Tominak, hogy ne lógjunk együtt.

Tony a legnagyobb tisztelettel és törődéssel

beszélt hozzám, és végre hagyta, hogy érezzem
a szeretetét.
Úgy éreztem, hogy végre mindketten
hazataláltunk egymáshoz, egymásban.
A lelkem újjongott és egész volt. Olyan érzés
volt, mintha együtt lennénk.
Sosem voltam ilyen nyugodt és önbizalommal
teli, mint akkor. Nagyon boldognak éreztem
magamat.

...Persze ismét hibát követtem el...átléptem a

határt…

Néhanapján bepróbálkoztam Tonynál és

kértem, hogy jöjjön át hozzám. Nem szexelni,
csak szerettem volna őt fizikailag is magam
mellett érezni, és csak úgy beszélgetni. Mert
sajnos azok a tíz-tizenöt percek, amik a
pékségben jutnak nekünk, nem volt elég.
 270

Visszautasított.
És akkor...valami kattant bennem...valami
változott.

-”Szeretlek.” -Zártam egyik messengeres

beszélgetésünket ezzel a szóval.
Ő már otthon volt az ágyában, az éjszakás
műszak után. Én szüneten voltam.
-”Wow...igen erős szavak ezek...így korán reggel.
:) :) :)”
Emlékszem azokra az időkre, , mikor el sem
olvasta, ha ilyen üzenetet küldtem neki. Aztán
volt egy időszak, mikor már elolvasta, de
abszolút ignorálta az ilyes szavakat.
Most már egy jó ideje még reagál is rájuk. Mi
ez, ha nem haladás? Ahogyan én látom, ez
gyógyulás…

De látván a válaszát, egész nap nem nyitottam

meg a messengert.
Abban a pillanatban, hogy este feltűnt a nevem
mellett a kis zöld pötty, láttam, hogy ír nekem.
Az üzenete 22:22-kor jött.

Éreztem, amint az érzelmei erősödnek

irányomba és a szíve minden egyes nappal
egyre jobban megnyílik előttem.
Egyre többet mesélt magáról és ő maga is olyan
más volt a legpozitívabb értelemben.
 271

Végre oly hosszú idő után elkezdte visszaadni a

szeretetet, amit tőlem kapott az évek során, és
ez nagyon nagyon jó érzés volt.

Március 21.
-”Szia Tony! Szabadnapos vagy holnap?”
-”Igen, de nagyon elfoglalt leszek, bárányzási
időszak jön…”
-”Igen, tudom, de azon gondolkodtam, hogy az
éjszakát velem tölthetnéd…”
Naná, hogy ismét ki lettem kosarazva.
-”Én úgy látom, hogy sosem lesz időd rám...csak
reménykedtem benne, hogy nem én vagyok itt
az egyetlen, aki szerelmet táplál a másik
iránt…”
Kértem, hogy beszéljünk telefonon.
-”Majd holnap beszélünk.” -Jött a válasz.
Erre nem is reagáltam már, egyszerűen csak
bezártam a messengert.
Nagyon szomorú voltam, hogy ismét,
visszautasított. Öt perccel később ő még küldött
még egy üzenetet:
-”Holnap beszélünk..oké? Jó éjt!”
Elolvastam, de erre sem reagáltam.
De ezúttal nem azért, mert kíváncsi voltam,
hogy hogyan fog reagálni arra, ha én nem írok
vissza, egyszerűen csak nem akartam és kész.
Újabb öt perc elteltével:
-”Holnap beszélünk…”
 272

Akkor, ott feladtam. Fogalmam sem volt,

hogy mi rosszat tettem, hogy mi romlott el.
Rettenetesen fáradt voltam.

Március 22.
Az új barátnőmmel beszélgettem egész nap a
messengeren, így láttam, hogy Tony neve
mellett szinte minden fél órában feltűnt a kis
zöld pötty. Dolgozott aznap, szóval tudtam,
hogy én voltam az oka annak, hogy
folyamatosan csekkolta a telefonját az előző
este történtek miatt. Ugyanezt csinálta, mikor
pár hónappal ez előtt ignoráltam valamiért.

Megígértem Ibolyának, hogy felszedem

háromkor, mikor végez.
Miután már egész jól lenyugodtam, gondoltam
jó gesztus lenne, ha csak beköszönnék Tonynak
a műhelybe, hogy lássa, nem annyira nagyon
haragszom rá, de nem volt ott. Átparkoltam az
épület másik feléhez és ekkor…
Tony pont ott állt kint, a falnak dőlve, éppen
beszélt valakivel telefonon. Sosem találkoztam
vele ott.
Ahogy megfordultam előtte a kocsival, láttam,
hogy a tekintetét a visszapillantó tükrömre
szegezte.
Pár másodperccel később, mikor befejezte a
telefonálást, odarohant a kocsimhoz és
kinyitotta az utas oldali ajtót.
 273

Mosolyogva mért végig...sosem látott még

szoknyában azelőtt.
-”Helló! Hogy telik a napod? Voltál valamerre?”
-”Nem, nem, csak jöttem Ibolyáért.”
-”Oh, az jó...Terveztek valamit?
Nézd...tegnap este az igazat írtam...tényleg
nagyon sűrű napjaim vannak, tudod a
bárányokkkal, meg minden…”
-”Igen, igen, tudom, de te...Nem számít…”
-”Nem, nem...mi az? Mond ki!”
-”Csak...csak ez az, amivel régebben is mindig
leráztál és mostanra már nem tudom, hogy mi
az, amit elhihetek.”
-”Oh, igen...tettem olyat…” -Mosolygott.
-”Mennem kell, az egyik gép elromlott…”
-”Persze, menj csak...minden rendben…” -
Feleltem lazán.
De nem indult el, mintha várt volna
valamire…a felső testével félig a kocsiban volt,
a tenyerére támaszkodva az ülésen és csak
nézett rám.
-”Gyere ide!” -Hajoltam oda hozzá és egy apró
csókot leheltem az ajkára.
-”Hát...nekem tényleg vissza kell mennem...este
beszélünk…”
-”Oké, szia!”

Persze, amint számítottam is rá, nem írt aznap

este.
 274

Március 24.
Annak ellenére, hogy Ibolya határozozttan
elmondta, hogy ne csináljam és én is tudtam jól,
hogy nem kellene újabb üzenetet küldenem
Tonynak, mégis megtettem.
Aggódtam érte...egész nap nem láttam őt online
és este is csak nagyon későn bukkant fel.
Számítottam rá, hogy ismét távolságtartó lesz
velem, de mégis rosszul éreztem magamat.
Annyira erősen éreztem az energiáját egész
nap, hogy teljesen kimerített.
Ez a kapcsolat csak egyre hihetetlenebb a
negatív és a pozitív oldalát nézve is.

Március 25.
Valami csak elpattant bennem…
Délután Tonyhoz fordultam segítségért, mert
nem tudtam, hogy mit csinálok rosszul, amiért
nem sikerül beregisztrálom az autómat az első
műszaki vizsgájára, és tudtam, hogy Tomy
nemrég ment át ezen a procedúrán a saját
autójával. Gondoltam, megkérdezem, hátha tud
segíteni.
-”Nem tudok most beszélni, nagyon elfoglalt
vagyok!!!” -Kiabált velem a vonal túlsó végéről.
-”Hé!!! Ez most nem rólad illetve rólunk
szól...nem minden szól csak rólad!!!”
-”Oké, akkor mondd csak nyugodtan, miben
segíthetek?”
 275

Egyszerűen sokkolt, hogy egyik pillanatról a

másikra, mintha egy másik emberrel beszéltem
volna. A hangja meglágyult és egyáltalán nem
hangzott mérgesnek.

Annyira nagyon haragudott rám. Legalábbis

legelőször azt hittem, hogy rám mérges. De
nem. Ezúttal nem.
Leblokkoltam őt messengeren, kitöröltem a
számát a telefonomból és eltüntettem minden
bizonyítékot, ami arra utalt, hogy valaha is
érdekelt. Kivéve persze a könyvet.
És ez alkalommal nem magamat blokkoltam,
hogy távol tartsam magamat tőle. Nagyon
mérges voltam.
És valamilyen okból kifolyólag
megkönnyebbülést éreztem, miután blokkoltam
őt. Nagyon jól aludtam azon az éjszakán,
miután hosszú ideje csak pár órákra tudtam
lehúnyni a szememet, mert mindig csak őrajta
járt minden gondolatom.
Másnap reggel küldött nekem egy üzenetet
(neki még megvolt a számom):
-”Ne haragudj, hogy tegnap olyan csattanós
voltam. Meg tudtad oldani a dolgot az autóddal
kapcsolatan?”
Nem válaszoltam.
Másnap szabadnapos voltam, ami miatt
sikerült még jobban lenyugodnom. Nem
akartam látni Tonyt.
 276

Aztán rájöttem, hogy miért…

MERT ÉN LETTEM AZ, AKI MENEKÜL...