Szuperpozíció alkalmazása áramkörök vizsgálatára

K®házi-Kis Ambrus

1. A szuperpozíció elve

A szuperpozíció elve lineáris egyenletekkel leírható zikai rendszerre vonatkozó általános elv. A klasszi-
kus zikában valamely zikai mennyiségek független összegz®désének elve. [1]
Ármköröket sokszor közelít®en, bizonyos keretek között lineáris egyenletek írják le. F®ként valamely
munkapont közelében kis jelek esetén még nemlineáris áramköri elemeket is tartalmazó áramkörökben
is alkalmazható. A módszer f®ként bonyolult áramkörök vizsgálatára ajánlott. A többgenerátoros
eredeti áramkör problémáját több egygenerátoros áramköri problémára vezeti vissza, ezek egyszer¶b-
ben, átláthatóbban megoldhatók (bár a teljes megoldás lehet akár hosszabb is). A generátorok által
külön-külön keltett áramokat el®jelesen összegezve kapjuk az eredeti áramkör áramait. (lásd például
[2])
A szuperpozíció elve fontos az áramkörök m¶ködésének megértése szempontjából is: az ámkörök
Fourier-analízise is azon alapul, hogy kihasználjuk a különböz® frekvenciákon gerjesztett áramok füg-
getlen összegz®dését.
Ebben a kurzusban a szuperpozíció elvét lineáris áramköri elemek gyelembevételével gyakoroljuk.

2. A szuperpozíció elvének alkalmazása többgenerátoros áram-

körök analízisére

1. Tegyük fel, hogy van egy N generátort tartalmazó áramkör (ebben a módszerben ezek a generá-
torok lehetnek akár feszültség, akár áramgenerátorok is).

2. N részprobléma megoldása. Végiglépkedve az összes generátoron N részproblámát kapunk.

(a) A kiválasztott generátoron kívül az összes többit kihagyjuk az áramkörb®l, az alábbi sza-
bályok szerint:
i. feszültséggenerátort rövidzárral helyettesítjük:

ii. áramgenerátort szakadással helyettesítjük:

(b) A kapott egygenerátoros áramkörben meghatározzuk a keresett áramokat.

3. A kapott áramokat el®jelesen összegezzük.

1
3. A legegyszer¶bb kétgenerátoros problémák

3.1. Két feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

Határozzuk meg a 3.1.1. ábrán látható ellenállások áramait!

Adatok: R1 = 30 kΩ, R2 = 40 kΩ, R3 = 60 kΩ, U1 = 8 V, U2 = 12 V.

3.1.1. ábra. Két feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

A szuperpozíció módszere szerint a két generátor miatt, két esetet kell vizsgálnunk.

3.1.1. Csak U1 0 marad (a-eset)

A másik, azaz az U2 0 feszültséggenerátort kihagyjuk  helyette rövidzárat teszünk (lásd a 3.1.2. ábrát).

3.1.2. ábra. Ha csak egy generátor van az áramkörben, akkor könnyen megadhatjuk az áramok irányát

Ha egyetlen feszültséggenerátor van egy áramkörben, akkor feltétlenül az határozza meg az áram
irányát. Egy feszültséggenerátor a forrásfeszültségének irányával ellentétes irányú áramot kelt (a 3.1.2.
ábrán Ie a ). Amely egyenl® az R1 ellenállás áramával és eloszlik R2 és R3 párhuzamos ellenállásokon.
Az ered® ellenállás:

Re a = R1 + R2 × R3 = 40 + 30 × 60 = 40 + 20 = 6 kΩ ,

ezzel számolhatjuk az ered® áramot:

U1 0 8V
I1 a = Ie a = = = 0, 1481 mA .
Re a 54 kΩ
Az áramosztó-képlet segítségével:
R3 60
I2 a = I1 a = 0, 1481 mA = 0, 0889 mA ,
R3 + R2 60 + 40
a másik ágon folyó áram:

I3 a = I1 a − I2 a = 0, 1481 − 0, 0889 = 0, 0592 mA .

2
3.1.2. Csak U2 0 marad (b-eset)

A másik, azaz az U1 0 feszültséggenerátort kihagyjuk  helyette rövidzárat teszünk (lásd a 3.1.3. ábrát).

3.1.3. ábra. Most is az egyetlen generátor határozza meg az áramok irányait

Most is a feszültséggenerátor a forrásfeszültségének irányával ellentétes irányú áramot kelt (a 3.1.3.

ábrán Ie b ). Amely egyenl® az R2 ellenállás áramával és eloszlik R1 és R3 párhuzamos ellenállásokon.
Az ered® ellenállás:
Re b = R2 + R1 × R3 = 40 + 30 × 60 = 40 + 20 = 60 kΩ ,
ezzel számolhatjuk az ered® áramot:
U2 0 12 V
I2 b = Ie b = = = 0, 2000 mA .
Re b 60 kΩ
Az áramosztó-éplet segítségével:
R3 60
I1 b = I2 b = 0, 200 mA = 0, 1333 mA ,
R3 + R1 60 + 30
a másik ágon folyó áram:
I3 b = I2 b − I1 b = 0, 2000 − 0, 1333 = 0, 0667 mA .

3.1.3. Összegzés

A 3.1.2. és a 3.1.3. ábrákon bejelölt áramirányok alapján (az azonos irányú áramok ered®je is az adott
áramirány, míg ellenétes áramirányok esetén a nagyobb áram iránya adja az ered® áram irányát):
I1 = I1 a + I1 b = 0, 1481 + 0, 1333 = 0, 2814 mA (→) ,

I2 = I2 a + I2 b = 0, 0889 + 0, 2000 = 0, 2889 mA (→) ,

I3 = I3 b − I3 a = 0, 0667 − 0, 0592 = 0, 0075 mA (↑) .
Ezek segítségével már berajzolhatjuk az eredeti áramkörbe az áramok irányát (lásd a 3.1.4. ábrát).

3.1.4. ábra. Az ered® áramok iránya berajzolva az eredeti áramkörbe

3
3.2. Két áramgenerátort tartalmazó áramkör

Határozzuk meg a 3.2.1. ábrán látható ellenállások áramait!

Adatok: R1 = 30 kΩ, R2 = 10 kΩ, R3 = 70 kΩ, I1 0 = 16 mA, I2 0 = 12 mA.

3.2.1. ábra. Két feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

A szuperpozíció módszere szerint a két generátor miatt, két esetet kell vizsgálnunk.

3.2.1. Csak I10 marad (a-eset)

A másik, azaz az I2 0 feszültséggenerátort kihagyjuk  helyette szakadást teszünk (lásd a 3.2.2. ábrát).

3.2.2. ábra. Az áramgenerátor forrásáramiránya meghatározza áramköri ágában az áram irányát, így
R1 ellenállás irányát is, és R2 ellenálláson nem folyik áram mert ágában van egy szakadás

Mivel az R2 ellenállást tartalmazó áramköri ágban szakadás van, így arra nem folyik áram. A
3.2.2. ábra áramkörében csupán egy körben, az R1 -t és R3 -t tartalmazó hurokban folyik, ahol ezek
az ellenállások sorosan kapcsoltak, így ezek áramát a velük szintén sorosan kapcsolt áramgenerátor
határozza meg:

I1 a = I3 a = I1 0 = 16 mA .

3.2.2. Csak I2 0 marad (b-eset)

A másik, azaz az I1 0 áramgenerátort kihagyjuk  helyette szakadást teszünk (lásd a 3.2.3. ábrát).

4
3.2.3. ábra. Az áramgenerátor forrásáramiránya meghatározza áramköri ágában az áram irányát, így
R2 ellenállás irányát is, és R1 ellenálláson nem folyik áram mert ágában van egy szakadás

Hasonlóan, mint az a-esetben:

I2 b = I3 b = I2 0 = 12 mA .

3.2.3. Összegzés

A 3.2.2. és a 3.2.3. ábrákon bejelölt áramirányok alapján (az azonos irányú áramok ered®je is az adott
áramirány, míg ellenétes áramirányok esetén a nagyobb áram iránya adja az ered® áram irányát):

I1 = I1 a = 16 mA (→) ,

I2 = I2 b = 12 mA (←) ,

I3 = I3 a + I3 b = 16 + 12 = 28 mA (↓) .

Ezek segítségével már berajzolhatjuk az eredeti áramkörbe az áramok irányát (lásd a 3.2.4. ábrát).

3.2.4. ábra. Az ered® áramok iránya berajzolva az eredeti áramkörbe

3.3. Egy áramgenerátort és egy feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

Határozzuk meg a 3.3.1. ábrán látható ellenállások áramait!

Adatok: R1 = 20 kΩ, R2 = 10 kΩ, R3 = 80 kΩ, U1 0 = 5 V, I2 0 = 120 µA.

3.3.1. ábra. Két feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

5
 A szuperpozíció módszere szerint a két generátor miatt, két esetet kell vizsgálnunk.

3.3.1. Csak U10 marad (a-eset)

A másik, azaz az I2 0 áramgenerátort kihagyjuk  helyette szakadást teszünk (lásd a 3.3.2. ábrát).

3.3.2. ábra. A feszültséggenerátor által gerjesztett áram ellentétes a forrásfeszültség irányával, és R2

ellenálláson nem folyik áram mert ágában van egy szakadás

Mivel az R2 ellenállást tartalmazó áramköri ágban szakadás van, így arra nem folyik áram. A
3.3.2. ábra áramkörében csupán egy körben, az R1 -t és R3 -t tartalmazó hurokban folyik, ahol ezek az
ellenállások sorosan kapcsoltak, így ezek áramát a velük szintén sorosan kapcsolt feszültséggenerátor
határozza meg:
U1 0 5V
I1 a = I3 a = = = 0, 05 mA = 50 µA .
R1 + R3 20 kΩ + 80 kΩ

3.3.2. Csak I2 0 marad (b-eset)

A másik, azaz az U1 0 feszültséggenerátort kihagyjuk  helyette rövidzárat teszünk (lásd a 3.3.3. ábrát).

3.3.3. ábra. Az áramgenerátor forrásáramiránya meghatározza áramköri ágában az áram irányát, így
R2 ellenállás irányát is, ami megoszlik R1 és R3 párhuzamos kapcsolt ellenállásokon

R2 elenállás áramát meghatározza az áramgenerátor:

I2 b = I2 0 = 120 µA .
Az áramosztó-képlet segítségével:
R3 80
I1 b = I2 b = 120 µA = 96 µA ,
R3 + R1 80 + 20
a másik ágon folyó áram:
I3 b = I2 b − I1 b = 120 − 96 = 24 µA .

6
3.3.3. Összegzés

A 3.3.2. és a 3.3.3. ábrákon bejelölt áramirányok alapján (az azonos irányú áramok ered®je is az adott
áramirány, míg ellenétes áramirányok esetén a nagyobb áram iránya adja az ered® áram irányát):

I1 = I1 b − I1 a = 96 − 50 = 46 µA (←) ,

I2 = I2 b = 120 mA (←) ,

I3 = I3 a + I3 b = 50 + 24 = 74 µA (↓) .

Ezek segítségével már berajzolhatjuk az eredeti áramkörbe az áramok irányát (lásd a 3.3.4. ábrát).

3.3.4. ábra. Az ered® áramok iránya berajzolva az eredeti áramkörbe

4. Kicsit összetettebb kétgenerátoros probléma

Akár vizsgán is el®fordulhat ...

4.1. Egy ármagenerátort és egy feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

Határozzuk meg a 4.1.1. ábrán látható ellenállások áramait!

Adatok: R1 = 20 kΩ, R2 = 10 kΩ, R3 = 80 kΩ, R4 = 40 kΩ, R5 = 70 kΩ, I1 0 = 90 µA, U2 0 = 5 V.

4.1.1. ábra. Egy áram- és egy feszültséggenerátort tartalmazó áramkör

4.1.1. Csak I1 0 marad (a-eset)

Az U2 0 feszültséggenerátor helyére rövidzárat teszük. Az áramgenerátor, mint egyetlen generátor által

keltett áramokat a 4.1.2. ábrán láthatjuk.

7
4.1.2. ábra. A feszültséggenerátor kihagyása után olyan árakört kapunk, amit érdemes átrajzolni, hogy
egyértelm¶ legyen az ellenállások közötti kapcsolat

Az áramgenerátor I1 0 árama egyenl® R1 ellenállás áramával, és megoszlik R2 és R3 , majd R4 és

R5 párhuzamosan kapcsolt ellenállásokon (a 4.1.2. ábra alapján):

I1 a = I1 0 = 90 µA ,
R3 80
I2 a = I1 a = 90 µA = 80 µA ,
R3 + R2 80 + 10
I3 a = I1 a − I2 a = 90 − 80 = 10 µA ,
R4 40
I5 a = I1 a = 90 µA = 32, 73 µA ,
R4 + R5 40 + 70
I4 a = I1 a − I5 a = 90 − 32, 73 = 57, 27 µA .

4.1.2. Csak U2 0 marad (a-eset)

Az I1 0 ¶ramgenerátor helyére szakadást teszük. Az feszültséggenerátor, mint egyetlen generátor által

keltett áramokat a 4.1.3. ábrán láthatjuk.

4.1.3. ábra. Az áramgenerátor kihagyása után olyan árakört kapunk, amit érdemes átrajzolni, hogy
egyértelm¶ legyen az ellenállások közötti kapcsolat

Az R1 ellenálláson nem folyik áram, mert szakadás van az áramköri ágában:

I1 b = 0

8
A soros-párhuzamos viszonyok tisztázása érdekében nagyon hasznos az áramkör átrajzolása, mint
ahogyan ez a 4.1.3. ábrán láthatjuk.
Az Re b ered®ellenállás:

Re b = (R3 + R2 ) × (R4 + R5 ) = (80 + 10) × (40 + 70) = 49, 5 kΩ ,

amivel az ered® áram:

U2 0 5V
Ie b = = = 0, 1010 mA = 101 µA ,
Re b 49, 5 kΩ
ami megoszlik a párhuzamosan kapcsolt elenálláspárokon:

(R2 + R3 ) (10 + 80)

I2 b = I3 b = Ie b = 101 µA = 45, 45 µA ,
(R2 + R3 ) + (R4 + R5 ) (10 + 80) + (40 + 70)

I4 b = I5 b = Ie b − I2 b = 101, 0 − 45, 45 = 55, 55 µA .

4.1.3. Összegzés:

A 4.1.2. és a 4.1.3. ábrák még át nem rajzolt áramköreir®l olvashatjuk le az áramok el®jeles összegeit:

I1 = I1 a = 90 µA (→) ,

I2 = I2 a − I2 b = 80 − 45, 45 = 34, 55 µA (→) ,

I3 = I3 a + I3 b = 10 + 45, 45 = 55, 45 µA (↓) ,

I4 = I4 a − I4 b = 57, 27 − 55, 55 = 1, 82 µA (←) ,

I5 = I5 a + I5 b = 32, 73 + 55, 55 = 88, 28 µA (←) .

Ezek segítségével már berajzolhatjuk az eredeti áramkörbe az áramok irányát (lásd a 4.1.4. ábrát).

4.1.4. ábra. Az ered® áramok iránya berajzolva az eredeti áramkörbe

Hivatkozások

[1] Szuperpozíció, A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

[2] Torda Béla: Bevezetés az elektrotechnikába, kézirat