Tételkidolgozás

I. A fejlődéslélektan elemei
1. 1 A FEJLŐDÉS FOGALMA
Minden ember útja születésétől haláláig különbözik bárki más útjától; az egyén által átélt
életesemények egyediek. Bármilyen hosszú és változatos is életünk, vannak hasonló
élettapasztalataink is, mindannyian megéljük a születés, a fejlődés és a változás tapasztalatait.
Minden emberben megvan a változás lehetősége, azaz a környezethez való folyamatos
alkalmazkodás adottsága. E kötetben a hangsúlyt a fejlődés folyamataira helyezzük, de azért
nem hagyjuk figyelmen kívül a korosztályok sajátos tulajdonságait sem. Az életkorokhoz
kapcsolódó pszichológiai sajátosságok képezik az életkorok lélektanát.

1. Fejlődés és változás
A változás nem a pszichikai folyamatok kizárólagos tulajdonsága. A fizikai anyag
elemei, a víz, a föld, az ásványok, a levegő, a bonyolultabb anyagok, a természetes vagy
mesterséges tárgyi világ egyaránt állandóan változnak. Ez növekedést, gyarapodást jelenthet,
mint például egy homokzátony kialakulása egy folyó által hordott homok lerakódásaként,
vagy egy mesterséges tó kialakítása, de jelenthet csökkenést is, mint például egy régi ház
lebontása, vagy egy hegyoldal beomlása. A biológiai életformák, a vírusoktól a növényzet
vagy az állatvilág számtalan fajtájához vezető úton, az evolúció során állandóan
újraszerveződnek, az egyszerűbb formáktól rendkívül bonyolult formákig fejlődnek.
A fejlődés értelmét a kibontakozás szó fejezi ki, ami új, magasabb rendű és tökéletesebb
szervezettségű állapot felé való haladást jelent (Vajda, Zs. 1999). Fejlődés és változás
párhuzamában, a pszichikai fejlődésformák mellett, jelen vannak a visszafejlődés formái is.
Általában, az idő-tényező függvényében és a környezeti hatások ismeretében, a változások
iránya valamilyen mértékben kiszámítható, a fejlődés és a hanyatlás határai előreláthatóak. A
pszichológiai fejlődés a pszichikai struktúrák és funkciók működésében mennységi, valamint
minőségi változásként mutatkozik.
2. Az egyéni fejlődés fogalma
Ha a szűk értelmezést használjuk, akkor a fejlődéspszichológia „a pszichológiának az az
ága, amely a fejlődéssel foglalkozik, azzal az úttal, ahogy az ember a megszületésétől
felcseperedik, s önmagát ellátni képes felnőtté válik” (Bernáth és Solymosi, 1997, 7 o.).
Tágabb értelemben az ivarsejtnek a megtermékenyítésétől a születésig tartó időszak is
fejlődés, sőt, egyre több kutatás bizonyítja, hogy a méhen belüli időszak nemcsak a testi
kibontakozás lényeges szakasza, hanem a pszichológiai folyamatok, mint például az érzékelés
és a memória kezdetének időszaka is (Bernáth és Solymosi, 1997). Ebben a tág értelmezésben
a felnőttkor és az időskor időszakainak is megvannak a fejlődéslélektan elemei, amennyiben
az egyén számos olyan élethelyzetbe kerül, amely alkalmazkodó képességeit próbára teszi.
Mivel az alkalmazkodó képesség a fogamzástól a halálig állandó ostromnak van kitéve, amire
minden egyén (legjobb) képességei szerint igyekszik válaszolni, az emberi szervezetet
mindezen időszakban fejlődőképesnek, ezáltal a fejlődéspszichológia tárgyaként is tekintjük.
J.W. Santrock (1983) szerint, a fejlődéslélektan „az emberi fejlődés történetét
mondja el születéstől a halálig, illetve attól a pillanattól, amikor az élet elkezdődik,
addig a pontig, amíg vége szakad, legalábbis annak, amit mi életként ismerünk”.
Mint minden más tudományágban, a fejlődéslélektanban is a hangsúlyt az objektivitás
megteremtésére, a kutatási eszköztár felépítésére és a szabályszerűségek felmutatására kell
tenni. Tehát a fejlődéslélektan, mint tudomány, a pszichológiai folyamatok és tulajdonságok
kialakulásának és változásainak törvényszerűségeit, valamint az azt befolyásoló tényezőket
vizsgálja.
Nem minden változás jelent egyben fejlődést (vagy visszafejlődést). Táplálkozási
szokásaink változása nem jelent önmagában fejlődést, bár amikor a csecsemő elkezd
élvezettel szolid ételt fogyasztani, akkor ez pszichikai változásokkal is jár. A fejlődési
változás jellemzője a bonyolultabb, összetettebb formák felé való mozgás. E felfogás nem
tekinti pszichikai fejlődésnek a pusztán mennyiségi változásokat és megalapozza azt – az
utóbbi évszázadban egyre általánosabban elfogadott – elvet, hogy a gyerek nem kicsiny és
gyengébb képességű felnőtt.
A pszichikai élettávlatú változásokat két fő szempontból lehet tanulmányozni. Az egyik
az életkorok lélektanaként ismert és a gyermek-, a serdülő-, a felnőtt-, illetve az időskor
pszichológiai jellemzését veszi alapul. Lényege az életkori tulajdonságok tanulmányozása, a
fejlődési szakaszok közötti pszichológiai különbségek kimutatása, az életszakaszok
szerepének elemzése az élet folyamán. Az elmúlt század második felében alakult ki, amikor a
pszichológia, mint tudomány, egyre közelebb került az emberek szükségleteinek a
tanulmányozásához, egyaránt szolgálván az emberek önismeretre való törekvését és a
szociálpolitikák javítását.
Életkorok
A másik irányzat, a fejlődéslélektan, a pszichológiai folyamatok kialakulását és
változásainak tényezőit vizsgálja. Ez inkább az egyes pszichikai folyamatokat – mint az
érzékelés, észlelés, memória, gondolkodás, beszéd, érzelmek, erkölcsi ítéletalkotás, vagy az
identitás alakulása – veszi vizsgálat alá, szerkezetüknek bonyolódását, az érési folyamatokat
és ezek plaszticitását tanulmányozza. Módszereikben és tartalmaikban e két szempont végül
is összefonódik, de az elméletalkotás, valamint az oktatás érdekében egyik vagy másik
hangsúly válik fontosabbá. Ebben a kötetben mindkét szempontot igyekszünk érvényesíteni:
leírjuk a főbb pszichológiai folyamatok fejlődési mechanizmusait és a környezet serkentő,
vagy hátráltató hatásait. Ugyanitt leírjuk az újszülöttkort, a csecsemőkort, a kisgyermekkort,
az iskoláskort és a serdülőkort, a felnőttkort és az öregkort.
A fejlődés a biológiai és a pszichológiai rendszerekre egyaránt vonatkozik. A biológiai
fejlődést leginkább az érés fogalmával szokták megjelölni. Döme L. szerint az érés az a
folyamat, amelynek során, bizonyos szakaszokon keresztül, az eredetileg kialakulatlan testibiológiai
szerkezetek egyre specifikusabb működési egységekké szerveződnek (Döme, 2001):
... az egyszerűbb és a diffúzabb, bonyolultabb struktúrák egymásba kapcsolódnak
és a felnőtt organizmusra jellemző összetett és integrált működési hálózattá, rendszerré
kombinálódnak. Valamikor úgy hitték, hogy az érés folyamatát – vagyis a
differenciálódás és integrálódás mozzanatait – kizárólag a gének irányítják, vagyis az
érés olyan lépésekben és rendben halad, ami független a környezeti feltételektől. Ez a
nézet azonban nem tartható, mert van ugyan rendje az érési folyamatoknak, de a
fejlődés ütemét és jellegét, sőt a biológiai működések szintjét is lényegesen
befolyásolják a környezeti ingerek és a táplálékkal való ellátás. Tehát a maturációnak
14
van ugyan menetrendje, de ez közel sem megváltoztathatatlanul rögzített, hanem
számtalan olyan változásnak van kitéve, amiben a külvilágból szerzett tapasztalatok
jellege tükröződik vissza" (Döme, 2001, 135-136 o.)
A pszichológiai fejlődés jellemzői:
 Kibontakozás, azaz a meglevő struktúrák változása, ami a viselkedés
magasabb szintű szerveződését eredményezi, valamint differenciáltabb és
gazdagabb viselkedésrepertoár kialakulását hozza létre.
 Folyamat-jelleg, tehát a fejlődés időben megy végbe és irreverzibilis
változásokat feltételez.
 Dinamikus jelleg, miszerint a folyamatok és struktúrák állandó
változásokat hoznak létre
 Élet-távlat (egész életen keresztül tartó folyamat).
 Több dimenzióban egyidejűleg jelentkezik
A fejlődéslélektan kérdései:
 Melyek a fejlődés forrásai? Hogyan határozza meg az öröklődés,
illetve a környezet ráhatásai, az egyén élete folyamán bekövetkező változásokat?
 Milyen fejlődési törvényszerűségek alapján változnak az egyének?
Mennyiben jelezhetők előre, e törvényszerűségek alapján, a jövőbeli változások?
 Melyek az egyének közötti különbségek forrásai, hogyan tesznek
szert az egyének azokra a személyiségvonásokra, melyek a többieltől
megkülönböztetik őket?
 Melyek a fejlődés azon sajátosságai, melyek minden egyénben
közösek?
 A fejlődés milyen mértékben folyamatos változás, illetve mennyire
szakaszos jellegű? Milyen mértékben feltételez ugrásszerű, hirtelen megjelenő
minőségi és mennyiségi változásokat?
 Az egyén csupán a fejlődés passzív elszenvedője, vagy aktív,
cselekvő kiváltója, befolyásolója, irányítója is?
A fejlődéslélektan abból a tudományos igényből alakult ki, hogy megmagyarázza az
előrelátható és közös változásokat, valamint azokat az emberi viselkedésben megjelenő
egyéni különbségeket, amelyek az egymást követő életszakaszokban az embereket jellemzik.
A fejlődéslélektan egyik lehetséges feladata tehát az, hogy az élet során változó
tulajdonságokat nyomon kövesse és ezeket a jobb alkalmazkodás, a nevelés, az egészséges
személyiség-alakulás eszközeivé tegye.
3. A fejlődéslélektan területei
Az élettávlatú fejlődés (life-span development) szempontja egyre szélesebb körűvé válik,
és egyre inkább magában foglal biológiai, szociológiai és antropológiai ismereteket, amelyek
a pszichikai változásokat az említett tudományágak szemszögéből egészítik ki. Az emberi
fejlődés több oldalát tanulmányozva (testi növekedés, kognitív fejlődés, szocio-emocionális
és személyiségfejlődés), a fejlődéslélektan mindezen ismereteket ötvözi és a változásban lévő
pszichológiai folyamatokról összegyűjtött ismeretanyagban hasznosítja. Ugyanakkor a
fejlődéslélektan nem hagyhat figyelmen kívül olyan jelenségeket, mint a túl szegényes, vagy
túl bőséges táplálkozás hatása különböző életszakaszokban, a mozgás fontossága, a genetikai
megalapozottság, a családi, illetve a társadalmi erőszak hatása, a drog és alkoholfogyasztás
jelensége serdülő és fiatalkorban, társadalmunk főbb demográfiai változásai, ami az idős
emberek számának megnövekedésében mutatkozik. A fejlődéslélektan tehát az emberi fejlődés több
aspektusát vizsgálja, melyek szorosan
kapcsolódnak egymáshoz:
1. A fizikai fejlődés és a pszichológiai fejlődés kapcsolatát, azaz a testi
fejlődés-növekedés, érés következtében történő pszichológiai, minőségi
változásokat, valamint a motorikus rendszer és az idegrendszer felépítésében és
működésében bekövetkező változások pszichikai következményeit.
2. A kognitív fejlődés – a megismerési funkciók fejlődése (érzékelés,
észlelés, emlékezet, beszéd, gondolkodási folyamatok, problémamegoldó
készségek).
3. A szociális-emocionális és személyiségfejlődés – emocionális
reakciók, szociális kapcsolatok, erkölcsi fejlődés.
a. A testi fejlődés
Ez alatt az emberi szervezetben végbemenő változások összességét értjük, amelyek
magukban foglalják a testsúly, a testmagasság, az izomzat, valamint az agyi, idegrendszeri,
keringési, hormonális és a többi biológiai rendszer változásait, és amelyek végigkísérik az
életutunkat és befolyásolják lelki állapotunk, személyiségünk és képességeink kialakulását.
Nyilvánvaló, hogy az egészséges, vagy a normáktól eltérő testi fejlődés rányomja bélyegét az
egyén pszichológiai fejlődésére. A méhen belüli, vagy születési károsodás pszichológiai
változások sorozatát válthatja ki. Ugyanakkor a pszichikai érés, a mentális képességek és
személyiségtulajdonságok kibontakozása testi változásokban is mutatkozhat. A pszichológiai
és testi változások időbeli összefüggéseit gyakran egyidejűség, de olykor megelőzés vagy
követés jellemzi.
b. A kognitív fejlődés
A fejlődő egyén kompetenciájának növekedését Piaget a növekvő kognitív
képességekben, az intelligencia struktúráinak felépítésében és komplikálódásában, a
tudásszint emelkedésében látta. A kognitív képességek, mint például az érzékelés, az észlelés,
a szóbeli, a térbeli, a logikai, a matematikai és az emlékezeti képességek egyre növekednek a
csecsemőkortól a felnőttkor felé. Az időskor felé haladva az ismeretek mindezeken a
területeken gyarapodnak és rendszerük is változásokon megy keresztül. Az intellektuális
kompetencia mechanizmusai körüli elméleti viták számos kutatásnak adtak teret, amelyek az
intelligencia egyéni különbségeinek az eredetére és fejleszthetőségére vonatkoznak. Az egyik
lényeges kérdés a felnőtt intelligenciában mutatkozó egyéni különbségek és a fejlődési
változások közötti kapcsolatok feltárása. Bár egyes kutatók szerint (lásd M. Anderson, 1998,
7-13. o.) az intelligencia nem fejlődik, hanem korlátot szab a fejlődésnek és az intelligencia
egyéni különbségeinek eredete és a fejlődési folyamat mögött különböző mechanizmusok
állnak, szerintünk az intelligenciakülönbségek mégis a tudásalap és az elsajátított problémamegoldási
stratégiák összhatásaként jelentkezik, aminek egyik magyarázó eleme a fejlődés.
1986-ban Sternberg és Detterman rendkívül nagy változatosságot találtak abban, ahogy a
szakemberek az intelligenciát és az intellektuális fejlődést meghatározzák. Ennek hatására,
Berg és Sternberg, 1992-ben kiadott válogatásukban, a pszichometrikus, a piageti, a neopiageti,
az információ-feldolgozó, a tanulás- és a kontextuális elméleteket tartották az
intellektuális fejlődéssel kapcsolatos ismeretanyag főbb támpontjainak. Ezen elméleteket
összegező tanulmányában Berg (1992) azt állítja, hogy az intelligencia fejlődése nem
fejeződik be a serdülőkorban, az intellektuális fejlődés folyamatában nagy a variabilitás, a
gyerekek és a felnőttek hasonló teljesítménye mögött különböző mechanizmusok húzódnak
meg.
16
c. Érzelmi, pszichoszociális- és személyiségfejlődés
Arra a kérdésre, hogy mi változik az életszakaszok során, nem kaphatunk teljes választ
anélkül, hogy az érzelmek gazdagodására és ezeknek kinyilvánítási formáira ne gondolnánk.
Azokról a szociális-emocionális változásokról van elsősorban szó, amelyek a gyerekek,
serdülők, felnőttek és idősek szociális kompetenciáit jellemzik, valamint ezek meghatározó
tényezőiről. Ilyen témák a csecsemőkori kötődés és ennek klinikai típusai, valamint
következményei a későbbi fejlődésre (családi kapcsolatok, párkapcsolatok), az önbizalom és
empátia kialakulása, a szocializáció irányulása, az agresszió kinyilvánítása. Mennyire
előreláthatóak és mennyire befolyásolhatóak az identitástudat kialakulásának krízisei, az
érzelmi megnyilvánulások és a személyiségzavarok? Ahogy Piaget is állította, az értelem
fejlődésével egyidejűleg az érzelmi és erkölcsi élet is fejlődik, de a kognitív fejlettségi
szintből nem lehet az érzelmi megnyilvánulások jellegére, érettségi fokára vagy az egyén
erkölcsi értékeire következtetni.
4. Életkorok lélektana és a környezet dimenziói
Az emberek pszichoszociális léte a fizikai és a történelmi idő és tér által egyaránt
meghatározott. Egy adott történelmi korban és egy bizonyos társadalmi térben születünk meg.
A tér- és idődimenziók változnak, általában kitágulnak nevelkedésünk során. Gyermekkorban
a tér a lakásunk és szomszédságunk táját jelenti, ezekhez kapcsolódnak az életcéljaink.
Később, fiatalkorban, amikor szakmát, karriert, élettársat és politikai vagy más
elkötelezettséget választunk, valamint felnőttkorban, amikor kitartunk eredeti célkitűzéseink
mellett, vagy megváltoztatjuk azokat, akkor a tér és idő dimenziói is kitágulnak. Ezek újból
beszűkülhetnek betegség esetén, vagy időskorban, amikor az egyén számára a megszokott
dimenziók jelentik a biztonságot.
A fejlődés lényeges dimenziója az idő, ami megadja a támpontokat a változások mérése
számára. Például a serdülőkorba való belépés a viharos emocionalitást és a pszichoszexualitást
jelenti, valamint a formális logika szabályszerűségeinek az uralását is. A
korhatárok határozzák meg a fejlődéslélektan szempontú követelményeket, de ugyanakkor a
követelmények befolyásolják az életkori jártasságokat. Például az iskolaérettség feltételei az
írás-olvasás-számolás együttes pszichológiai funkcióinak mérhető fejlettségi fokához
kapcsolódnak, amihez hozzátartozik a téri-mozgásos tájékozódási képesség, valamint a
megmaradás és a visszafordíthatóság. Régiónkban az iskolaérettséget az utóbbi évtizedekben
a 7 éves korhoz kötötték. A 6 éves kori beiskolázás az iskolaérettség életkori határának a
megváltoztatását jelenti.
A fejlődés elemzése elképzelhetetlen egy adott élettéren kívül, ami a családi, a társaskapcsolatok
terét jelenti, de ugyanakkor a fizikai életteret is, aminek a keretén belül egy adott
személyiség él, tanul, dolgozik, pihen, tisztálkodik, szórakozik.
A fejlődéslélektan tehát a következő lényeges témakörökre összpontosít:
1. Az ember élete folyamán bekövetkező tipikus változások leírása, a
lelki folyamatok és személyiségtulajdonságok fejlődése.
2. A tipikus (normatív) változások megjelenésének magyarázata (a
kiváltó okok, meghatározó tényezők azonosítása).
3. A fejlődés során bekövetkező jelenségek és esetleges
rendellenességek (például a díszgráfia) előrejelzése.
4. Mindezen ismeretek eredményeképpen a fejlődési folyamatokba való
beavatkozás, azok kontrollálási, alakítási lehetőségeinek meghatározása, illetve
az ellenőrzés kivitelezése.
Az egyéni fejlődésbeli változásokat különböző szempontok szerint lehet elemezni.
A fejlődéslélektan tárgya. Főbb fogalmak és felosztási kritériumok
17
 Az egyénen belüli – intra-individuális – mechanizmusok szerint. Az
élet során a fejlődés ritmusa változhat, bizonyos folyamat(ok) lelassulhatnak,
vagy felgyorsulhatnak, le- vagy kimaradhatnak. Ezeknek a változásoknak a
vizsgálata az intra-individuális szempont szerint történik, ami lehetővé teszi a
fejlődési ritmusváltás okainak a feltárását. Ezeket az okokat a szervezetben,
valamint a fejlődés körülményeiben lehet megtalálni. Például: egy 9 éves koráig
átlag ütemben fejlődő gyermek az iskolában figyelmetlen lesz, nem készíti el a
házi feladatait, rossz jegyeket kap, visszahúzódik, ismeretei és teljesítménye
egyaránt eltérnek az átlagostól. Az ebben az esetben fellépő intra-individuális
különbséget szervezetbeli rendellenességek okozhatják (például egy olyan
genetikai betegség, amelyik ebben a korban mutatkozik meg), vagy a
környezetnek az átlagostól eltérő jellegzetességei. Ugyanezt a fejlődésbeli eltérést
különböző mechanizmusok idézhetik elő, és csakis az egyénen belüli elemzés
tárhatja fel ezeket.
 A különböző korú és életkörülményű egyének közötti különbségek,
azaz az inter-individuális eltérések szerint. Például, a csecsemőotthonokban
dolgozók gyakran felfigyelnek azokra a gyerekekre, akik az intézeti körülmények
között is jól fejlődnek, túlszárnyalva társaikat. Ezeknek a különbségeknek az okai
mind az örökletes (kimagasló intelligencia, alkalmazkodó és kiegyensúlyozott
személyiség), mind a környezeti (egy gondozó személy, aki a gyereket
különleges figyelembe részesíti) tényezők között kereshetőek. Különböző
gyerekek esetében egy bizonyos átlagostól való eltérés különböző okokra
vezethető vissza, az egyéni életúttól függően.
A kutatók azokat a különbségeket vizsgálták, amelyek a szexuális viselkedés
pubertáskortól időskorig tartó változása révén jöttek létre. Általánosítva a tapasztalatokat, arra
a véleményre jutottak, hogy a fiatal felnőttkorig rendszerint fokozatos egyéni fejlődésről
beszélhetünk reprezentációk, ismeretek és magatartás szintjén, majd a felnőttkor későbbi
szakaszaiban elkezdődik a szexuális tevékenység egyfajta fokozatos visszafejlődése. Ezek az
intra-individuális különbségek az egyénen belüli dinamikát jellemzik, amely bizonyos
általános érvényű szakaszokon halad, de ugyanakkor minden egyén számára sajátos.
Nyilvánvalóan léteznek azonban inter-individuális különbségek a szexuális magatartás
változásait illetően, hiszen az egyének jó része élete legnagyobb részében szexuálisan aktív
(Gormly, 1997).
A fejlődéslélektan szemlélete élettávlatú, ami azt jelenti, hogy azokat a változásokat
vizsgálja, amelyek az életciklusok során jönnek létre a pszichikum, a szervezet és a környezet
közötti fizikai, biológiai, szociális, történelmi, kulturális és pszichológiai kölcsönhatások
által. A változásra való összpontosítás a fejlődéslélektan meghatározó jellege, mely
megkülönbözteti más pszichológiai ágaktól. Az általános lélektan is foglalkozik a
gondolkodással, ennek működésével, törvényszerűségeivel, de csak a fejlődéslélektani
szempont összpontosít azokra a változásokra, melyek a gondolkodásban az életciklusok során
jelentkeznek, illetve arra a módra, ahogyan ezek a változások végbemennek.
Az élettávlatú perspektíva jellemzői Gormly (1997) nyomán:
 a fejlődés egész életen át jelen van, a szervezet születésétől annak
haláláig;
 a fejlődést interaktív tényezők idézik elő;
 a fejlődés életciklusokon keresztül nyilvánul meg;
 a változások hatása kumulatív, a korábbi hatások befolyásoljáka
későbbi fejlődést;
 a fejlődés kontextuális és kulturális jellegű.
Bár az élettávlatú perspektíva lényeges meghatározója a fejlődéspszichológiának, ezen
belül a gyermekkornak kiemelkedő jelentősége van, hiszen ez a bölcsője a pszichológiai
folyamatok megjelenésének. Ebből kifolyólag a jelen kötetbe választott fejezetek a
pszichológiai folyamatok gyermekkori kialakulásával foglalkoznak.
18
5. Folyamatosság és szakaszosság az egyéni fejlődésben
Élettávlatban az emberi fejlődés úgy eredményez állandó változást, hogy bizonyos
értelemben önmaga marad, azaz stabil (J.W. Wanden Zanden, 1985). A fejlődés magyarázata
két fő modell szerint oszlik meg. Az egyik szerint a fejlődés szakaszos, ahogy azt Piaget,
Freud és Erikson írták le, a másik szerint a fejlődés folyamatos, ugrásszerű szakaszoktól
mentes.
E két eltérő szemlélet megkülönböztető vonásai:
a. A fejlődés kis változások folyamatos, fokozatos felhalmozódása.
Ezen belül a hangsúly a mennyiségi változásokon van (pl. szókincsünk
felhalmozódása, készségeink sokasodása, jártasságaink fokozatos kialakulása,
érzelmeink fokozatos gazdagodása, ismereteink gyarapodása).
b. A fejlődés szakaszos. Eszerint az érési mechanizmusok, valamint az
alkalmazkodási funkciók interakciójaként kialakul egy adott fejlődési szakasznak
megfelelő értelmi vagy érzelmi struktúra, amely hasonló jellegzetességekkel bíró
minta alapján működik. Egy stagnálási idő elteltével az adott minta hirtelen
minőségi változáson megy keresztül, melynek eredményeként egy új, az előbbitől
teljesen eltérő minta szerint teljesíti funkcióját.
A fejlődési szakasz Flavell (1971) által meghatározott kritériumai:
 minőségi különbségek jellemzik (a pszichikai funkciók működése
nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is eltér a más szakaszokra
jellemző működési módtól);
 az átmenet egyik szakaszról a másikra hirtelen történik;
 az átmenet ideje alatt a változások egyszerre jelentkeznek több, vagy
akár minden viselkedési területen;
 a viselkedési és testi változások összefüggő mintát alkotnak.
A szakirodalomban a szakasz fogalma egy bizonyos komponens, pszichikai funkció (pl.
intelligencia) fejlődésére vonatkozik. A fejlődési fázis vagy életszakasz fogalma egy adott, a
többi periódustól elkülöníthető fejlődési perióduson belüli komponensek összefüggésére
vonatkozik (pl. gyermekkor, serdülőkor, felnőttkor, időskor) (Mönks, Knoers, 1998).
Legáltalánosabb megfogalmazásban a fejlődés haladást jelentő változás, mely a mennyiségi
gyarapodás mellett minőségileg újat hoz létre az egyén életében.
6. Kritikus periódusok a fejlődésben
A fejlődéslélektan következő központi kérdésköre az, hogy léteznek-e olyan alapvető
fontosságú periódusok az egyén életében, melyekben bizonyos biológiai vagy környezeti
eseményeknek feltétlenül meg kell történniük ahhoz, hogy a fejlődés normális módon
folytatódjék. Az etológiai kutatások, amelyeket a Nobel-díjas Konrad Lorenz és mások
végeztek a viselkedés biológiai alapjaira vonatkozóan, a kritikus fejlődési periódusok
jelenlétét bizonyították be egyes állatfajok esetében. Az imprinting fogalmát, mint a tanulási
folyamat különösen szenzitív periódusát állatkísérletek során írták le, majd kiterjesztették az
anya-gyermek kapcsolat vizsgálatára is (azon kritikus időszak kutatására vonatkozóan, mely
meghatározó az anya-gyermek kapcsolat alakulására nézve).
Kritikus periódus meglétét sikerült bizonyítani a testi fejlődés egyes vonatkozásaiban is.
A magzati fejlődés során, ha az emberi embrió újonnan kialakult nemi mirigyei nem
termelnek hím nemi hormont a fogamzás után 7 héttel, akkor bekövetkezik a női nemi
A fejlődéslélektan tárgya. Főbb fogalmak és felosztási kritériumok
19
szervek kifejlődése olyan embriókban is, amelyek a hímnemet meghatározó génekkel
rendelkeznek (Austin és Short, 1972, lásd Cole és Cole, 1997).
A pszichikai fejlődést illetően a kritikus periódusok szerepére vonatkozó legerősebb
bizonyítékokat a nyelvi fejlődés esetében sikerült igazolni. Azok az egyének, akiknek 6-7
éves koruk előtt nincs elegendő nyelvi tapasztalatuk ahhoz, hogy megtanuljanak beszélni,
később nem lesznek képesek egyetlen nyelv elsajátítására sem.
7. Pszichikai fejlődést eredményező hatások
Az a kérdés, hogy mi a döntő az emberi fejlődés folyamatában, a legrégebbi kérdések
egyike az emberrel kapcsolatos tudományok történetében. A kutatások két nagy
tényezőcsoportot emelnek ki mint a fejlődés meghatározó tényezőit: a genetikai programot és
a környezeti hatásokat. Ma már mindenki egyetért abban, hogy a pszichikai fejlődéssel
kapcsolatos kérdésekre egyik tényező-kategória sem szolgál önmagában kielégítő
magyarázattal. Ez nem azt jelenti hogy e két tényezőcsoportnak egyforma hatása lenne a
fejlődésre, hanem azt, hogy a két faktor interakciójának tanulmányozása az, ami a mai
tudomány szempontjából hasznosnak bizonyul.
A két tényezőcsoport közötti interakció nem általános jellegű a különböző pszichikai
vagy motoros funkciók esetében. Míg a motoros képességek fejlődésével kapcsolatban a
kutatók egyetértenek abban, hogy az nagyrészt a szervezet érési mechanizmusaival
magyarázható, addig az önértékelés kialakulása leginkább a szociális hatások eredménye.
Az öröklődés és környezet viszonya tehát a vizsgált folyamatok természetétől függően
változik, de ugyanakkor a fejlődési szakasztól, illetve az életkortól függően is módosulhat.
Baltes, Reese és Lipsitt (1980) szerint három típusú hatás éri a pszichikai fejlődést:
- „Age-normative”, azaz életkori-szabályozó események, olyan
biológiai és érési mechanizmusok, melyek meghatározzák a fejlődés menetét.
Ilyen hatása van a 6-7 évesek számára az iskolába kerülésnek, vagy az ifjú
számára a munkavállalásnak.
- „History-normative”, azaz történelmi-szabályozó események, ezek
olyan történelmi jelentőségű hatásokat foglalnak magukban, amelyek egy egész
korosztály fejlődését befolyásolják, mint pl. háború, gazdasági-válság,
forradalom, járványok, a TV, vagy a számítógép megjelenése stb.
- „Non-normative influences”, azaz nem szabályozó jellegű
események, olyanok, melyek bármikor adódhatnak egy ember életében és komoly
hatással vannak rá (pl. a házastárs halála, baleset, gyermek születése stb.), de
mások életmenetét nem befolyásolják, illetve különböző életkorokban fordulnak
elő és más-más kimenetellel járnak.
Míg kisgyerekkorban nagyobb szerepe van az életkori-szabályozó hatásoknak, addig
serdülőkorban a történelmi-szabályozó mechanizmusok jutnak nagyobb funkcióhoz,
felnőttkorban pedig a non-normatív és a történelmi-szabályozó hatások körülbelül egyenlő
mértékű fontossággal bírnak, majd az időskor felé haladva egyre nagyobb hatása van a nonnormatív,
nem szabályozó jellegű eseményeknek.
Az öröklődés és környezet fejlődésre gyakorolt viszonylagos hatásáról és a köztük levő
kölcsönhatásról szóló viták négy átfogó elméleti megközelítés létrejöttét eredményezték:
a. A biológiai-érési megközelítés szerint a fejlődés alapvetően endogén
meghatározottságú, azaz a változások a biológiai örökség következményei. A
fejlődés fő oka az érés. A környezet szerepe a fejlődés alapfolyamatainak
alakításában másodlagos. E megközelítés egyik fő képviselője, Gesell (1945)
szerint „a környezet...határozza meg a viselkedés sok mozzanatának
megjelenését, de nem maga okozza a viselkedés fejlődésének előrehaladását. Ezt
belső, érési mechanizmusok határozzák meg”. Jelenleg a nyelvelsajátítással kapcsolatos kutatások
(Chomsky, 1986), valamint a személyiség és az
intelligencia fejlődésével kapcsolatosak (Plomin, DeFRies, McClearn, 1990)
hangsúlyozzák leginkább egyes örökletes tényezők meghatározó szerepét.
b. A környezeti tanulási megközelítés szerint a biológiai tényezők
megalapozzák ugyan a fejlődést, de a fejlődési változások fő okai túlnyomóan
exogének. A fejlődés fő mechanizmusa a tanulás, az a folyamat, amelynek révén
az élőlény viselkedése a tapasztalat által módosul. Fő képviselői: Watson, a
viselkedéslélektan egyik korai elméletalkotója, valamint Skinner, Bandura és
mások. A megközelítés hívei szerint a környezet a tanulási mechanizmusokon
keresztül jelentős hatást gyakorol a fejlődésre. Álláspontjuk alátámasztására
bizonyítékként hozzák fel például azokat az adatokat, amelyek szerint az
elszigetelten vagy árvaházban élő, ingerszegény környezetben nevelkedő
gyermekek környezetének gazdagabbá tétele látványosan javítja a későbbi társas
és intellektuális fejlődést (Hunt, 1986).
c. Az univerzális-konstruktivista megközelítés szerint az öröklés és a
környezet egyenlő és egymást kölcsönösen befolyásoló forrásai a fejlődésnek,
ezért értelmetlen egyik tényezőnek a másiknál nagyobb fontosságot tulajdonítani.
Fő képviselője Piaget, aki mind a biológiai érésnek, mind a fizikai és a társas
környezetnek jelentős szerepet tulajdonított. Hangsúlyozta a gyermek, mint a
saját fejlődésében aktívan közreműködő „intuitív tudós” szerepét, aki ezen aktív
közreműködés révén magasabb szintű tudást konstruál az érés és a környezeti
körülmények által szolgáltatott elemekből. Ez a konstruktív folyamat pedig
alapvetően azonos minden embercsoportban (innen származik az univerzáliskonstruktivista
elnevezés).
d. A kulturális megközelítés hívei ugyancsak a biológiai és tapasztalati
tényezők kölcsönhatását, együttes befolyását hangsúlyozzák a fejlődésre nézve,
de szerintük ugyanaz a biológiai vagy környezeti tényező egészen különböző
következménnyel lehet a fejlődésre attól a sajátos kulturális és történelmi
háttértől függően, amellyel adott esetben kölcsönhatásba kerül. E nézőpont hívei
egy harmadik tényező szerepét is hangsúlyozzák: a gyermek társadalmi
csoportjának a jelenben, a kultúrában kikristályosodott történelmét (Vygotsky,
1971, Baltes, 1987, Rogoff, 1990).
Ezeket a felfogásokat megpróbálom a következőkben, a főbb elmélet-alkotóknak szánt
fejezetben, valamint a különböző folyamatok fejlődésének elemzése kapcsán árnyaltabban
bemutatni.

A fejlődés fogalma, jellemzői:

Az emberi egyedfejlődés a fogantatásunktól a halálunkig tartó, minőségi
változásokkal és egyre differenciáltabb szerveződéssel járó folyamat, melyet
egyaránt befolyásolnak biológiai és társadalmi hatások.
A fejlődés magában foglalja a testi, a kognitív, az érzelmi és a társas képességek és
készségek kibontakozását, azonban ezek a területek nem egyszerre fejlődnek az
életünk során. A fejlődés üteme vagy sorrendje egyénenként változhat. (Solymos,
2004).
A fejlődést jellemző változások alapja az érés.
A fejlődés, mint fiziológiai fogalom az állandó változást jelenti, melyben minőségi
átalakulás történik.
A fejlődéslélektan az egyes lelki jelenségek kialakulásával, fejlődésével foglalkozik.
Az anya-gyerek kapcsolat korai kialakítása érdekében az újszülöttet az anya mellére
helyezik. Az anya szívhangjai megnyugtatóan hatnak az újszülöttre.
A fejlődés sohasem egyenletes. A fejlődésnek vannak külső és belső feltételei.
Belső feltételeken a biológiai fejlődést, növekedést értjük (súlygyarapodás). Külső
feltétele az emberi környezet.
Az emberi fejlődés magában foglalja a szocializáció fogalmát. A biológiai érés és a
szocializációs folyamat összefügg.
A fejlődéslélektan 3 központi kérdése:
- folyamatosság: folyamtos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?
- fejlődés forrása: öröklés vagy környezet? – ikerkutatás
- egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?
olyamatosság: folyamtos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?
- fejlődés forrása: öröklés vagy környezet? – ikerkutatás
- egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?
olyamatosság: folyamtos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?
- fejlődés forrása: öröklés vagy környezet? – ikerkutatás
- egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?
- folyamatosság: folyamtos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?
- fejlődés forrása: öröklés vagy környezet? – ikerkutatás
- egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?
- folyamatosság: folyamtos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?
- fejlődés forrása: öröklés vagy környezet? – ikerkutatás
- egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?
-folyamatosság: folyamatos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?

-fejlődés forrása: öröklés vagy környezet?-ikerkutatás

-egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?

1.2. A FEJLŐDÉS TÉNYEZŐI: AZ ÖRÖKLŐDÉS ÉS A KÖRNYEZET

Kulcsfogalmak genotípus, fenotípus, alél, gén, variabilitási hányados, ikerkutatások,

Murray, Herenstein, Scarr, Plomin, nativista megközelítés, mentális
modul, Fodor, Chomsky, Scarr, McCartney, Thomas és Chess
tranzakcionalis modellje (temperamentum), Plomin, passzív,
proaktív, reaktív, evokatív interakció, Flynn effektus, intervenciós
programok hatásai, anyai depriváció hatásai, gyermekotthonokban
nevelkedő gyermekek, intelligenciafejlesztő programok,

A fejlődéspszichológia kialakulása óta az örökletes és a környezeti hatások arányának

kérdése megkerülhetetlen a kognitív folyamatokat és a személyiségtulajdonságokat kutatók
számára. Az említett elméletek valamilyen mértékben elfogadják mindkét tényező szerepét a
fejlődésben, de az a kérdés, hogy milyen arányban, nyitott maradt a 20. század elején is,
amikor a mendeli genetika törvényeire építettek fel kísérleteket, és nyitva van ma is, a 21.
század elején, amikor az emberi gén felépítése és az ADN struktúra felfedezése a legnagyobb
tudományos kihívás. Az említett kérdéssel párhuzamosan az is tisztázatlan, hogy mennyire
váltakozik e két tényező fontossága a fejlődés menetében. A köznapi gondolkodás logikája
szerint az élettér kitágulásával egy ütemben a genetikai hatások csökkennek. Ezzel
ellentétben a viselkedésgenetika azt bizonyította be, hogy a genetikai hatások a
csecsemőkortól a kisiskolás kor felé haladva erősödnek (Bishop et al., 2003, Plomin et al.,
1997). Az iker- és örökbefogadás-vizsgálatok szerint az örökletességi hányados
csecsemőkorban 20%-os, majd kisgyerekkorban 40%-osra emelkedik. A csecsemőkori kis
örökletességi hányados mögött valószínűleg az ikrek közötti méhen belüli fejlődés- és
születési súlybeli különbségek húzódnak meg, amelyek később elvesztik jelentőségüket.
 Fejlődésmodellek

14.1. Alapfogalmak

Öröklődés: egy tulajdonság örökletes, ha gének által kódolt. Bizonyos értelemben, az

élőlények tulajdonságait, azaz fenotípusát a gének kódolják. Ez távolról sem jelenti azt, hogy
a környezet nincs hatással a fenotípus fejlődésére.
Genotípus: egy adott szervezet génállománya. Minden egyénnek egyedi génállománya
van, kivéve az egypetéjű ikrek esetét. A genotípus hordozza a szervezet tulajdonságainak
molekuláris alapjait, de nem rögzíti ezeket a tulajdonságokat. Például Cole és Cole szerint
(1997) az alkoholizmusban megnyilvánul egy bizonyos gén, de senki sem válik alkoholistává,
ha nem iszik nagy mennyiségű alkoholt, vagy olyan környezetben él, amelyben szeszes ital
nem található.
Gének: a szervezet tulajdonságainak előállítói, a sejtmag kromozómáiban találhatóak,
amelyek úgy vannak felépítve, hogy egy bizonyos környezetben teljesítsék küldetésüket. A
gének vegyi kódok, amelyek az aminosavak (ADN) sorrrendjét határozzák meg, amelyek a
fenotípus kialakulását irányítják. A természetes szelekció azokat a géneket választja ki,
amelyek megegyeznek az adott környezeti feltételekkel, azaz amelyek hatására a megfelelő
fenotípus alakul ki. A gének azt határozzák meg, hogy milyen hatással lesz egy adott
környezet egy fenotipikus tulajdonság kifejlődésére. Akár külön, akár együtt élő egypetéjű
ikrek számára a genotípus mindig azonos (konstans genotípus).
Allélek: Bizonyos tulajdonságokat szabályozó gének alternatív formákat mutathatnak,
amelyeket alléleknek neveznek. A két szülőtől öröklött génpárok lehetnek egyformák, vagy
különbözőek (homozigóták vagy heterozigóták). Ezeknek függvényében az utódnál egy
tulajdonság az allélek különböző kombinációjának lehet az eredménye, éspedig:
 homogén allélek eredménye (ha a szülőktől öröklött gének ugyanazt az allélt
formázzák)
 domináns allél eredménye, ami elnyomja a recesszív allélt

 az utód a szülők tulajdonságai közötti átmenetet mutat, mindkét allélt hordozó

tulajdonságok között (erre azt szokták mondani, hogy a gyerek mindkét szülőre
egy kicsit hasonlít)
 a gyerek egy bizonyos tulajdonságához mindkét allél hozzájárul, de nem azok
közötti, hanem egy más típusú tulajdonságot eredményez (kodomináns allélek
esetében)
Fenotípus: az egyén megjelenő, megfigyelhető tulajdonságainak összessége.
 Fenotipikus tulajdonság: a szervezet megjelenő, megfigyelhető és/vagy mérhető
tulajdonsága (például testalkat, fizikai erő, reakcióidő, verbális intelligencia
figyelemkoncentráció stb.). A fenotípus a genotípus és a környezet interakciójaként jön létre.
A fenotípus esetében nem lehet megmondani, mi a környezeti hatások és mi a genetikus
eredetű része, mivel a fenotípus minden tulajdonsága a környezet és a gének interakciójának
eredménye.
Variabilitási hányados: annak a mértékegysége, hogy egy megfigyelhető tulajdonság
szempontjából mennyire különbözőek vagy hasonlóak az egyének egy populációban,
ábrázolva: az egyéneket jelképező pontok szóródásának mértéke egy grafikonon. Nagy
variabilitás nagy szóródással jár. Alacsony variabilitás azt jelenti, hogy a pontok egymáshoz
közeliek.
Környezet: az élőlényt körülvevő körülmények, dolgok, követelmények, kulturális
értékek, tásadalmi létesítmények összessége. Konstans környezet egy csoport tagjai számára
azonos környezetet jelent.
Örökletesség: az ADN általi különbözőségek. Az örökletesség annak a mércéje, hogy
az egyének közötti különbségeket mennyire lehet a genotípusbeli különbségeknek betudni,
egy állandóként kezelt környezetben. Tehát az örökletességi hányados csak arra a környezetre
érvényes, amiben az adatokat felvették. Ha örökbefogadott, de különélő egypetéjű ikrek
hasonlóságáról, azaz intelligenciájuk és személyiségvonásaik magas örökletességi
hányadosáról beszélünk, ne felejtsük el, hogy a méréseket, bár külön élő, de hasonló anyagi
és szociális körülmények között élő családoknál végezték.

Atkinson et al. szerint (1999, 365 o.):

Egy vonás örökletessége a népességen belüli egyének közötti különbségekre, nem

pedig az egyénen belüli arányra vonatkozik.
Az örökletesség semmit sem mond a csoportok átlaga közötti különbségek forrásáról.
Az örökletesség semmit sem mond a környezeti tényezőknek a vonás átlagos szintjére
gyakorolt hatásáról.
 Fejlődésmodellek

14.2. Az öröklődés szerepének bizonyítékai

 A fajok közötti különbségek és a fajon belüli hasonlóságok a genotípus szerepét

bizonyítják a fajnak megfelelő viselkedés kialakulásában:
- A macskának a kutya általi üldözése olyan viselkedés, amiről mindenki
tudja, hogy erre nem kell a kutyát megtanítani.
- A csecsemő már születésekor, ha valami megérinti az ajkait, reflexszerűen
szopó mozdulatokat végez, anélkül, hogy bármiféle modellre lenne
szüksége.
- A mosoly is örökölt viselkedés, hiszen minden ember tud mosolyogni,
még a vak gyerek is.
 Az állatokon és növényeken végzett szelektív mesterséges szaporítási kísérletek
(pl. nagy szemű borsó vagy jó borszőlő kitenyésztése, stb.)
Tyron kísérletében (1940), amelyet egereken végzett, kiválasztották a
labirintust gyorsan, illetve lassan tanuló egyedeket, tehát a legokosabb és a
legbutább egereket, ezeket több generáción keresztül szaporították, mindig
kiválasztva a generáció leggyorsabb és leggyengébb tanulóit. Hamarosan
szignifikáns különbség alakult ki a két populáció között, ami az öröklődött
génállománnyal magyarázható (okos szülőknek, okos utódaik születnek). A 18.
generációnál az okosak közül származó leggyengébb labirintus-tanuló egér is jobb
eredményt ért el, mint a gyengék közüli leggyorsabb labirintus-tanuló (Shaffer,
1985).
 Képességeikről híres emberek családfájának kutatása kimutatta, hogy egyazon
család több tagjánál egyes speciális képességek több generáción keresztül
megjelennek (például a Bach család számos tagjának több generáción keresztül
voltak különleges zenei képességei).
 Ikerkutatások, amelyek a mennyiségi genetika alapforrásai. Azonos (homozigóta)
és különböző (heterozigóta) genotípusok, azonos és különböző környezetben
felnevelkedett gyermekek a viselkedéstulajdonságok hasonlóságának gyakoriságát
mutatják ki. A kutatások szerint még a külön nevelkedett egypetéjű ikrek is
hasonlóbbak egymáshoz, mint az együtt nevelkedett testvérek általában.
 Az előbb említett bizonyítékokat számos kutató felülvizsgálta. Az iker- és
családkutatásokkal kapcsolatos leggyakoribb kritikák az ikrek, testvérek és családtagok
környezeti hasonlóságával magyarázzák a közelebbi genetikai kapcsolatban lévők nagyobb
hasonlóságát. A környezet elsőbbségének hívei az egypetéjűek környezetének azonosságával
magyarázzák az intelligenciaszint és más személyiségtulajdonságok nagyobb hasonlóságát.
Kendler (1983) ezt az álláspontot vetette kritikai vizsgálat alá, és – olyan ikreket vizsgálva,
akikről a szüleik nem tudták, hogy monozigoták – kimutatta, hogy az ikreket azért nevelték
hasonlóan, mert ezek hasonlóan viselkedtek (nem azért viselkedtek hasonlóan, mert szüleik
szándékosan egyformán nevelték őket).

Ikerkutatások

- Együtt élő és külön élő ikrek, illetve testvérek intelligenciaszintjének és más

személyiségtulajdonságainak korrelációs vizsgálatai. Az ikreken végzett
pszichometrikus vizsgálatok eredményei a mennyiségi viselkedésgenetika
számára olyan adatokat szolgáltattak, amelyek az általános intelligencia
jelentős arányú örökletességét bizonyítják. Például külön élő, nem rokon
gyerekek közötti IQ korrelációk értéke 0-hoz közeli, ugyanakkor az együtt
nevelkedő, biológiailag nem korrelált gyerekek IQ korrelációja 0,23.
- Örökbefogadási kutatások: Murray és Hernstein (1994) szerint az
ikerkutatások szolgáltatták az eddigi legerősebb bizonyítékot a környezeti
hatások fontosságáról. Scarr, Weinberg (1983) középosztálybeli fehér
családokban nevelt néger gyerekeknél fehér mostoha testvéreikhez képest 0,30
IQ korreláció értéket mutattak ki. Ezeknek a fehér családokban nevelkedett
afroamerikai gyerekeknek az átlagos IQ-juk 20%-al magasabb volt, mint
amerikai fajtársaiknak átlagban, akik saját közösségeikben nevelkedtek.

3. táblázat

Korelációs kvóciensek az iker- és testvérkutatásokban

(I. Radu, 1991, p. 344)

Erlenmayer, Jencks Nichols Plomin, Bouchard

Kategoriák Jarwik (1972) (1978) De Fries Mc Gue
(1963) (1980) (1981)
Egypetéjű ikrek 0,87 0,86 0,82 0,86 0,86
együtt
 Fejlődésmodellek

Egypetéjű ikrek külön 0,71 0,74 - - 0,72

Kétpetéjű ikrek együtt 0,53 0,53 0,59 0,62 0,60

Testvérek együtt 0,49 0,54 - 0,31 0,47

Testvérek külön - - - - 0,24

Rokonok együtt 0,23 0,37 - 0,25 -

Szülők és gyerekek - - - 0,35 0,42

együtt

Szülők és gyerekek - - - - 0,24

külön

Szülők és - - - 0,15 0,19

örökbefogadott
gyerekek

Együtt nevelkedő nem - - - - 0,34

rokon gyerekek

Különélő szülők és - - - 0,29 -

gyerekek

Örökletességi kvóciens - 45-50% 60-70% 50% 47%

(H)

H2 = 2 (regypetéjű ikrek – rkétpetéjű ikrek)

 A kognitív képességek stabilak az élet szakaszai során. Számos kutatás

bizonyítja, hogy az intelligenciakvóciens az ember személyiségének egyik
legstabilabb tulajdonsága (Honzik, Macfarlane, Allen, 1948, Shaffer nyomán). Az
alábbi adatokból az is kitűnik, hogy az IQ prediktív jellege az idő függvényében
csökken.

3. táblázat
Az IQ korrelációs hányadosai különböző életkorokban

A gyerek Korrelációs Korrelációs

életkora hányadosok hányadosok
10 éves korban 18 éves korban
4 0,66 0,42
6 0,76 0,61
 8 0,88 0,70
10 - 0,76

12 0,87 0,76

A 7 hónapos kori vizuális felismerés, az 1 éves kori interszenzoriális áttétel (cross

modal transfer), a tárgyállandóság valamint a 11 éves kori WISC próba között
szignifikáns korrelációkat találtak. Az 1 éves kori tapintásos felismerés, a
tárgyállandóság és az észlelési sebesség korrelálnak. Az 1 éves kori vizuális felismerés
a téri és a verbális képességekkel igen, de az észlelési sebességgel nem korrelál. Az 1
éves kori tapintási-vizuális interszenzoriális áttétel előrejelezte a 11 éves kori
intelligenciát (r = 41). Az intelligencia ilyen hosszú távú (10) előrejelzése alátámasztja
azt a gondolatot, hogy a későbbi gyerekkorban jelen lévő kognitív képességek már
csecsemőkorban megjelennek, még ha csak kezdetleges formában is. A 11 éves korban
felvett észlelési sebesség korrelált a legjobban a figyelembe vett csecsemőkori
mértékegységekkel. Egy másik lényeges csecsemőkori tulajdonság, ami végigkíséri a
fejlődést, az inhibíció, ami legalább olyan fontosnak látszik, mint a sebesség. A
megszokási és a páros-összehasonlítási vizsgálatokban a magasabb inhibícióértékek
jobb eredményeket hoztak az újdonság észlelésében és a fixáció időtartamában, annak
köszönhetően, hogy az inhibíció a megszokott elemeket gátlás alá vonja. Ugyanezen az
alapon a folyamatosságot bizonyítja az, hogy a feladatmegoldásban a 11 éves korú
gyerek elvonatkoztat a jelentéktelen ingerektől, és jobb eredményeket ér el az
intelligenciapróbákon, azokon is, amelyek az észlelési sebességet vizsgálják.

Rose, S. A. Feldman, J. F.(1995, 687 o.)

14.3. A környezet szerepének bizonyítékai

 Wheeler egy 1942-ben publikált vizsgálata szerint (Schaffer, 1985 nyomán) egy
olasz hegyi faluban, 10 évi településfejlesztés következményeként, a gyerekek IQ
ja 10 ponttal emelkedett (a turizmus fejlődése magával hozta az anyagi és
kulturális életszínvonal növekedését és a több odafigyelést a gyerekek
beiskolázására).
 Fejlődésmodellek

 Flynn effektus (Flynn, 1984, 1987): a nyugati társadalmakban az

intelligenciatesztek standardjait 5 évenként kell emelni, mert ezekben az
országokban az átlag kb. 15 év leforgása alatt 110 fölé emelkedik.
 A 1960-as években mások mellett Vernon (1965) megállapította, hogy a
gyerekek intelligenciateszteknél való szereplése nagymértékben függ az
iskola minőségétől, amelyben a gyerek tanult. Az 5. táblázat ezt támasztja alá,
miután az afroamerikai gyerekek számára évtizedeken keresztül az északi
államokbeli iskolák kedvezőbbek voltak, mint a déliek.

5. táblázat

Afroamerikai gyerekek átlagintelligenciája az általuk látogatott északi vagy déli állambeli

iskola szerint
Különböző iskolai Osztály Gyerekek száma

környezetek 1 2 4 6 9

Philadelphiai születésű, járt 9 9 9 9 97 212

óvodába 7 6 7 8

Philadelphiai születésű, nem 9 9 9 9 94 424

járt óvodába 2 3 5 4

Déli államban született, 8 8 9 9 93 182

északon lévő iskolába járt az 7 9 2 3

első iskolanaptól
Déli államban született, első 8 8 9 91 108

vagy második osztály 7 8 1

folyamán került északon

lévő iskolába

Déli államban született, 8 8 89 199

harmadik vagy negyedik 6 7

osztály folyamán került

északon lévő iskolába
Déli államban született, 8 90 221

ötödik vagy hatodik osztály 8

folyamán került északon

lévő iskolába
Déli államban született, 87 219
hetedik, nyolcadik vagy
kilencedik osztály folyamán
került északon lévő iskolába
E. S. Lee (1951) kutatása, bemutatja Schaffer, D.R. (1985), 412 o.

 Intervenciós programok hatásai (Head Start, Bright Start, Home program, stb.
(Haywood, 2003, Roth, 2000)

Értelmi fogyatékos, tanulási- és figyelemzavaros vagy lelki egészségi problémákkal

küszködő gyermekek nevelési igénye gyakran jelent kihívást a nevelők számára. Nevelők és
pszichológusok olyan beavatkozási programokat állítanak össze, amelyek ezeknek a
gyerekeknek speciális nevelési szükségleteit szolgálják. Az alkalmazott eszköztárat ilyen
esetekben különböző szempontok szerint állíthatják össze. Néha a nemzeti tanterv
egyszerűbb változatai, máskor speciálisan szerkesztett programok válnak be, melyek
túlnyomórészt az iskolai teljesítmények területén szándékoznak fejlődést elérni.

6. táblázat

Beavatkozási programok1 hatékonysága

Név és Célcsoport A tevékeny-ség Felmérési Rövid távú IQ Hosszú távú

időszak iránya eszközök növekedés hatások

IOWA, Nagyon Családi Csecsemő- 9,5 hónap után, 2,5 év után
1939, szegény elhelyezés és tesztek az átlagos IQ
átlagosan 29
H. Skeels gyerekek, n=13, örökbefoga-dás nyereség 25
pont nyereség,
Állandó IQ > 80, pont,
20 év után
kevesebb mint ellenőrzési
szociális
csoporthoz lett
30 hónap, beilleszkedés
viszonyítva
intézmé-
nyekben
Skodak, Intézményekbe Családi IQ tesztek (St. 1 év után, 3 év után,
1939 n elhelyezett elhelyezés és Binet) átlagos IQ= 104 átlagos IQ=108,

1
A táblázatot H. H. Spitz, (1983, The raising of intelligence, LEA Publishers, London) adatai
alapján állítottam össze és közöltem (M. Roth, 1998, 102-104 o.)
 Fejlődésmodellek

Állandó gyerekek, n=56, örökbefoga-dás (5,5 pont) Korreláció pre-

3,6 év, IQ=98,5 (egyéni és poszt-teszt
serkentés) 0,36
B. N=326 ÉF-os Kibővített IQ tesztek (St. 18 hónap alatt, 3 év után,
oktatás Binet) átlagos átlagos IQ=108,
Schmidt, gyerekek,
(ismeretek növekedés 12,9 hamisítással
1946 8 év átlagos IQ=52,1 és
készségek) pont (IQ=65) vádolt
G. Neurológiailag Pszichoterá-pia, Fejlődési 12 pont haladás
károsult mozgási- és tesztek
Doman, - pár hónapos
gyerekek pszichológiai
C. beavatkozás
fejlesztés
Delacato, után
1962,
- néhány

hónap
G. Tehetséges Kognitív és - Nincs felmérve Nincs felmérve,
gyerekek mozgási hamisítással
Doman,
funkciók vádolt
1965,
fejlesztése
- néhány
hónap

Peery Társadalmilag Intellektuális Intelligencia Nincs felmérve 58 gyerek 19-et

Preschool és gazdaságilag fejlesztés és tesztek ért el, nincs
program, hátrányos családi rendkívüli IQ
Beruetta- helyzetű beavatkozás módosulás,
Clement, gyerekek csak a szociális
Schwein- kompetenciát
hart, illetően:
Barnett, növekedett a
Epstein, felelősségtudat,
Weikert, a jövedelem, az
1960 állandó mun-
- napi 1,5 kahely, csök-
óra, 5 kent a bűnőzés,
nap szilárdabb lett a
hetente kapcsolat
rendszer
Head Társadalmilag Nyári iskola Lazar és Rövidtávú - Nincs hosszú
Start és gazdasági- előkészítési Darlington növekedés az távú IQ
program, lag hátrányos programként kiértékelése intelligencia növekedés a
L. helyzetű óvodás indult, később 2 hosszmetszeti tesztek kontroll
Johnson gyerek, 10000 éves átfogó - vizsgálatok által eredményeiben csoporthoz
USA óvodai szociális, viszonyítva
elnök intézményben nevelési és - Jobb
vezette egészségügyi - beilleszkedés,
be 1965 program lett, az kevesebb
után, EÁ kormánya iskolai kiesés,
mint a által támogatva kevesebb
szegénys iskolai
ég elleni sikertelenség,
program jobb karrier
részét- 1- választás,
2 év lecsökkent a
bűnözés
Project Kisiskolások, Az iskolai Színes Ravenel Nincs jelentős Hasonló
Follow hátrányos szoc.- tanterv a való felmérés IQ növekedés a eredmények,
Through gazdasági gyerekek nagyobb mint a Head
(iskolai helyzetűek igényéhez csoportokban Start
szintű szabva programok
Head esetében
Start)
- 1-2 év
Mikro- Bevándorolt Szülőkre WISC 8 hónap után A gyerekek
Szociális szülők irányuló növekedett az iskolai
Tanulási kisiskolás fejlesztési IQ, átlagosan sikertelenségi
Kör- gyerekkel programok 78-ról 89-ra aránya nem
nyezet, haladta meg az
 Fejlődésmodellek

1969, M. átlagot

Woolman

, 1-2 év

Portage Fogyatékos Szülőkre Stanford Binet IQ növekedés

Program, gyerekek és irányuló teszt 77,1-ről 95,4-re
1969- csecsemők fejlesztési (18,3 pont)
1972, programok
Sharer, -
9 hónap
Abecedar Fejlődési Korai beavat- Bayley, Az IQ kü- 9, 14, illetve 7
ian rendellenesség kozás Stanford Binet pont különbség
lönbségek (a
Project, esetében veszélyeztetett és WPPSI a program
kontroll- és
Carolina, óvodások és gyerekek alkalmazását
beavatkozási
Ramey és csecsemők esetében és követő 4 évben
csoport között)
Campbell szülők iskolája
minimálisak az
, 1981
első
- heti 5
életévekben
nap, 50
hónap
Milwauk 20 szociálisan Tanácsadás és Gesell teszt 30 pont
ee és gazdaságilag szociális segély
különbség a
Project, hátrányos az egész
kontroll
Heber, helyzetű gyerek családnak
csoporttal
1965
összehasonlítva
- 5,5 évig

Bizonyos speciális igényű gyerekeknek szóló programok a korai fejlesztésre irányulnak

(csecsemő-, kisded-, óvodás- és kisiskoláskor), és megpróbálják befolyásolni a későbbi
fejlődés menetét, megelőzni a későbbi rendellenességeket és viselkedési problémákat. Egy
ilyen komplex program a Haywood és munkatársai (2003) által kialakított Bright Start,
aminek keretén belül óvodáskorúak problémamegoldási képességeit fejlesztették, minek
következtében ezeknek a gyerekeknek iskoláskorban az olvasási és számítási készségeik
jelentősen jobbak voltak, mint a beavatkozásban nem részesülő kontrollcsoport eredményei.

3. ábra. Iskolai teljesítményszint olvasás és számolás esetében. Különbség az óvoda és első

osztály eredményei között a Bright Start beavatkozási program kiértékelésének vizsgálatában.
(Paour, Cèbe és Haywood, 2000).

Azok a programok, amelyek a kognitív funkciók fejlesztését célozzák korai gyermek-

és iskoláskorban, nagyon változatosak. Vannak családközpontú beavatkozási programok,
egyesek közvetlenül a gyermekek képességeinek a fejlesztésére irányulnak, mások a szülők
nevelési stratégiáit hivatottak befolyásolni. Ezekkel ellentétben számos beavatkozási program
intézményes keretek között zajlik (speciális iskolákban, óvodákban, napközi otthonokban,
stb), melyeknek előnye az adott keretek közötti ellenőrizhetőség. Továbbá kidolgoztak
programokat a tehetséges gyermekek számára, melyek a magas szintű képességek
kibontakozási körülményeit hivatottak biztosítani. Egyre több hátrányos családi helyzetben
élő és/vagy kisebbségi csoportokhoz tartozó gyerek iskolai teljesítményének javítására szánt
programot dolgoznak ki, és vetnek alá hosszmetszeti ellenőrzésnek. A következő,
metaanalitikus 6. táblázat (Roth, 1998), a Spitz (1983) által leírt programokra alapozva azt
szemlélteti, hogy a programok következtében elért eredményeket nem csak az
intelligenciahányados növekedése (illetve ez csak kisebb mértékben), hanem inkább a
szociális kompetencia fejlődése mutatja.

 Az anyai depriváció és az ingerszegény környezet maradandó fejlődési

rendellenességet okoz olyan intézményi nevelési körülmények között,
amelyekben a gyermekek sajátosságait, egyéni igényeit nem veszik figyelembe,
 Fejlődésmodellek

ahol a gondozó/gyermeklétszám arány alacsony. A gyermekotthonokra jellemző

légkört a restriktív környezet fejlődéskorlátozó hatású prototípusának tekintjük.

Az anyai depriváció hatásait, az anya vagy az anya szerepét betöltő stabil, személyes és
emocionális kapcsolatot biztosító nevelő hiányában felnövő gyermekekre jellemző tüneteket
már a második világháború után leírták, éspedig R. A. Spitz, S. Wolfe (1946), később J.
Robertson (1958), J. Bowlby (1951, 1958, 1973-5), M. Ainsworth (1982), M. Rutter (1971,
1987) és mások. A kevéssé változatos, érzelemmentes intézményi környezetben nevelt
csecsemők és kisgyermekek pszichikus lemaradást, éretlenséget, érzelmi beszűkülést,
apatikus tüneteket mutatnak.
Egy, az intézményes gondozásnak a gyermekek intellektuális fejlődésére gyakorolt
hatására vonatkozó vizsgálatot J. McVicker Hunt (1986) és munkatársai (Uzgiris és
Paraskevopoulos) végeztek az Athéni Városi Árvaházban, egy különleges gondozási
programmal működő gyermekotthonban nevelőcsaládokban nevelkedő gyermekek
bevonásával. A vizsgálatvezetők meglepődve tapasztalták a pszichikus fejlődés mutatóinak
jelentős különbségeit, amelyek a fejlődési mutató szerint (DQ) az egyes viselkedésformák
megjelenési időpontjában mutatkoztak. Ezek még a nonverbális képességek terén, például a
tárgyállandóság kialakulásában isfeltűntek, pedig a fejlődéspszichológia általános fogalmai és
a szakaszos fejlődés elvei szerint ezek endogén jellegűek.

7. táblázat

Az Uzgiris-Hunt skála egyes műveleti sémáinak megjelenésére vonatkozó átlagéletkorok a

különböző környezetben nevelkedő gyermekek esetében
Az intézmény típusa, Tárgyállandó Vokális utánzás Gesztusok
gyermekszám ság utánzása
kialakulása
Athéni Városi Árvaház, 197 hét - (csak két gyermeknél 132 hét

N = 67 volt kimutatható)

Speciális program, Metera 154. 94 hét - (csak öt gyermeknél volt 114 hét
Gyermekotthon, kimutatható)
Görögország, N = 52

Családokban nevelkedő 131. 07 hét 151 hét 108 hét

gyermekek, Görögország,
N = 93

Hunt (1986, 36-37 o.)

Az említett munkában a tárgyállandóság-próbánál kapott eredmények varianciáját

magyarázva Hunt kiemeli, hogy az Athéni Városi Árvaházban nevelkedő gyermekek
esetében a tárgyállandóság sémájának kialakulását tekintve a szórás értéke, a Meterai
Speciális Gyermekotthonban nevelkedő gyermekek eredményeihez viszonyítva, kétszer
nagyobb volt (34,37 a 17,36-hoz képest). A talált jelenség magyarázata minden bizonnyal a
gondozó személyzet és a gondozott gyermekek számának arányában (a felnőtt/gyermek
arányban) keresendő. Míg a hagyományos jellegű árvaház esetében ez az arány 1/30 (az
intézményes gondozásra fordított költségek mértékének csökkenése miatt), addig a speciális
otthonban az arány 1/3-ra emelkedik. Az árvaházakban az egy gondozóra eső gyermekek
rendkívül nagy száma gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy kellő figyelmet fordítsanak
minden gyermekre, ami természetszerűleg a bánásmódban jelentős különbségtételeket, az
egyes gyermekek iránt megnyilvánuló preferenciákat jelent. A kevesek irányában tanúsított
figyelem valamint a gyermekek nagy részével szemben megnyilvánuló oda nem figyelés
egyenlőtlen fejlődési ritmust eredményez, ez jut kifejezésre a kétféle típusú
gyermekintézményben tapasztalt különbségekben. Ezekhez a megállapításokhoz igazodnak
azok az adatok is, melyek értelmében a szórás értéke magasabb volt a kutatásban foglalt
munkáscsaládok esetében, mint árvaházi kontextusban (47,22 hét), ami ugyanakkor újabb érv
amellett, hogy a felnőttek részéről érkező figyelmes viszonyulás a gyermek pszichikus
fejlődésének differenciálódásához vezet, kihangsúlyozva a pszichikus fejlődésben
megmutatkozó különbségeket már a legfiatalabb kortól kezdve.
Az alábbi táblázatból is kiderül, hogy a megszokott gyermekgondozási körülményektől
nagymértékben eltérő – nem kielégítő – környezet jelentősen hátráltatja a fejlődést.

8. Táblázat
Csecsemőintézetekben fejlődő gyermekek fejlődési kvóciense (developmental quotient, DQ)
a gondozó/gyermeklétszám arányában
Az intézeti gondozás típusa Forrásanyag Nagyságrend A gondozók és A
 Fejlődésmodellek

gyermekek pszichomo
aránya toros
fejlettségi
szint
mutatói
Kolozsvári Csecsemő- saját adatok, több, mint 1 – 2/30 DQ = 50-55 (az életkor
otthon, 1985 Roth, 1992 200 előrehaladtá-val
gyermek csökken)

Temes, Hunyad és Kolozs Medecins du 600 2/30 DQ = 70

megyei csecsemőotthonok Monde, 1993 gyermek

Teheráni árvaház (Irán) Hunt, 1986 több száz 3/30 DQ = 65-70

csecsemő

Locy Csecsemőotthon, Pikler, 1969 6-8 tagú 1/6-8 átlagos (90-100) DQ, a
Budapest stabil kor előrehaladtával
gyermekcs stabil vagy nő
oportok
Roth, M. (1998, 113 o.)

14.4. Az öröklődés és a környezet közötti interakció

R. Plomin és munkatársai (1993, 1997), S. Scarr és mások vizsgálatainak eredményei a

gyermek örökölt jellegzetességei és a környezete közötti kapcsolatok különböző típusaira
hívták fel a figyelmet, amelyek által ezek a hatások a személyiség és az intelligencia
alakulásának folyamatában összefonódnak.
A Colorado Örökbefogadási Kutatás, amit 1975-ben Plomin és munkatársai
örökbefogadott gyerekek valamint azok örökbefogadó és biológiai szüleinek vizsgálata
céljából kezdeményeztek, többek között azt is kimutatta, hogy a gyermek adottságai nem
csak egyenes hatásként nyilvánulnak meg a fejlődés mutatóiban, hanem befolyásolják a
környezetet is, ezáltal dupla hatást gyakorolnak a fejlődésre. A HOME-kérdőívvel mért
családi befolyások jobban korreláltak a vér szerinti gyermek csecsemőkori intelligenciájával,
mint az örökbe fogadott gyermekével (Vajda, 1999). A szülők vagy nevelők által alakított
környezeti tényezők az öröklődéssel egy irányban hathatnak, ha például a jóképességű szülők
gyereküket – aki az öröklődés szabályai szerint hasonlóan jóképességű – értelmi
tevékenységekre serkentik, gazdag tanulási lehetőségeket biztosítanak neki. De a
kölcsönhatásoknak ellentétes irányuk is lehet, amikor például a csendes, visszahúzódó, félénk
gyermeket a szülei karate sportra adják, mert tudatosan arra törekednek, hogy a gyerek
leküzdje negatívnak megélt tulajdonságait, és örökletes tulajdonságaival ellenkező
képességeket fejlesszen ki. Plomin és társai (1993, 1997) négy – passzív, reaktív, evokatív
(felidéző) és proaktív – interakciótípust írtak le.
A passzív interakció az öröklődés és a környezeti hatások egyazon irányba haladását
jellemzi. A gyerek nemcsak génjeit örökli szüleitől, hanem a géneknek alkalmas környezetet
is. A zeneiskolások jórészének szülei zenével foglalkoztak, vagy jó zenei képességeik voltak,
csak nem volt lehetőségük ezeket kibontakoztatni; gyerekeiknek meg akarják adni a
lehetőséget e tehetség megvalósítására. A szeméttelepen élő limináris vagy gyenge értelmi
képességű szülők gyerekei számára a környezet sem képes olyan feltételeket teremteni,
amelyek segítségével azok majd meghaladhatják szüleik szintjét.
A reaktív interakció az egyéni sajátosságokon keresztül átszűrt reakciókra vonatkozik,
amelyek identikus (vagy hasonló) szülői hatásra jelentkeznek a gyermeknél. Például a szülő
durva magatartására másképp reagál egy érzékeny, szorongó gyermek, és másképp annak
magabiztos, kezdeményező testvére. Az okosabb gyermek többet megért a matekpélda
megoldására segítségére siető felnőtt magyarázatából, mint a kevésbé értelmes gyermek.
Az evokatív interakció azokra a viselkedésekre vonatkozik, amelyeket a gyermek
személyiségtulajdonságai másokból (szüleikből) kiváltanak. A csecsemőt, aki nem néz az
anyja szemébe, nem gőgicsél, ha látja őt, és nem örvend, ha játszik vele, anyja ritkábban
fogja ölbe venni és dédelgetni, mint azt a kicsinyét, aki kimutatja a gondoskodás keltette
örömét.
A proaktív interakció által a gyerekek képessé válnak arra, hogy túllépjék,
mwghaladják a szüleik által biztosított környezetet, képesek saját tehetségük révén családjuk
és környezetük elvárásait túlszárnyalni. Ilyen például a jó értelmi képességű, szegény
családból származó serdülő vagy ifjú, aki minden alkalmat megragad, pályázatokért,
támogatásokért folyamodik, hogy megteremtse saját maga számára pl. a felsőoktatásban való
részvétel lehetőségét.
A személyiség és a környezet közötti interakciók típusa váltakozik a fejlődés során.
Atkinson et al. (1999) szerint a gyermek és környezete közötti együtthatás csecsemőkorban a
legerősebb, majd ez a korreláció egyre csökken a proaktív korreláció javára. Ikerkutatásaiban
Plomin (1990) bizonyos tulajdonságok esetében, mint például a testsúly, éppen ellenkező
eredményre jutott, mivel születéskor az ikreknek, a méhen belül elfoglalt helyükből
kifolyólag, gyakran nagyon eltérő a súlyuk. Később a testalkat biológiai meghatározottsága
 Fejlődésmodellek

következtében a két testsúly egyre hasonlóbbá válik. A temperamentális tulajdonságok

esetében az örökletesség mértéke nem változik (Vajda, 1999). Az eddigi adatokból arra
következtethetünk, hogy az örökletesség mértéke a fejlődési kor függvényében a vizsgált
adottságoktól és tulajdonságoktól függ.

14.5. Vadon nevelkedő gyermekek

Egy egyiptomi legenda szerint egy fáraó megparancsolta, hogy árva csecsemőket
gondozzanak úgy, hogy nem szólnak hozzájuk, és kizárólag csak a fizikai szükségleteiket
lássák el. A fáraó arra volt kíváncsi, milyen nyelven szólalnak meg a csecsemők, ha nem
hallanak emberi nyelvet. A történet szerint a fáraó választ mégsem kaphatott, mert egyik
csecsemő sem érte meg azt a kort, hogy elkezdjen beszélni (Newton, 2002). Ilyen jellegű
kísérletet a modern kor etikája nem enged meg, azonban sajnálatos módon ezt helyettesítheti
azoknak a gyerekeknek a tanulmányozása, akik a véletlen vagy szélsőséges körülmények
folytán nélkülöztek minden törődést, nevelést gyermekkorukban
Nem új keletű tehát a kérdés, vajon mi történik egy gyermekkel, ha emberi kapcsolatok
nélkül, a civilizációtól távol nő fel. A vadon felnőtt gyerekekről szóló beszámolók a 18.
századig nyúlnak vissza, de vannak korábbi, inkább legendaként számon tartott történetek,
mint a Romulus és Remus legendája, akiket farkas anya nevelt fel. Az irodalom is bővelkedik
fantáziatörténetekben a témában, Kipling híres Dzsungel könyvét, Maugli történetét
mindenki jól ismeri.
De vajon képes egy állatok által vadonban felnevelt gyermek beilleszkedni a
társadalomba? Vajon képes-e megtanulni beszélni, emberekhez kötődni, kimutatni érzelmeit
és bepótolni a lemaradásokat? A Rousseau és Locke vita óta a pszichológia iránt
érdeklődőket is intenzíven kezdte foglalkoztatni a kérdés, hiszen egy olyan gyermek
vizsgálata, aki civilizáció nélkül nő fel, olyan kérdéseket válaszolna meg, mint az, hogy mi
fontosabb: az örökölt genetikai anyag vagy a környezet befolyása, illetve vannak-e szenzitív
periódusok? Nem csoda tehát, hogy ha egy elhanyagolt körülmények közt élő gyermeket
találnak a kutatók, „megrohanják” és tanulmányozni kezdik.
A „vad gyermek” (feral child) kifejezést olyan gyerekekre használják, akik korai
éveikben tartósan izolálva voltak, elsősorban a szociális hatásoktól. Nem csak azokat
nevezzük vad gyerekeknek, akik dzsungelben vagy erdőben, állatok között nevelkedtek,
hanem olyanokat is, akiket hosszú ideig bezárva, a környezetüktől elszigetelve tartottak
(Candland, 2006). Több mint 100 olyan gyerekről készült feljegyzés, akik hosszú ideig
egyedül, szociális kapcsolatok nélkül éltek (Newton, 2002). Sok esetben ezek a feljegyzések
hiányosak, illetve nem teljesen megbízhatóak. Egyrészt azért, mert a megtalált gyermek nem
tudott maga beszámolni a vele történtekről, így csak feltételezhetjük mi is történt vele
pontosan, másrészt azért, mivel a médiában a szenzációkeltés érdekében egyes információkat
eltorzítottak.
Viszont ezek közül kevés az olyan példa, amikor az illető gyermek teljes izolációban élt
egészen serdülőkoráig. A beszámolók szerint ezek közül a legtöbbnek állatok segítségével
sikerült megmaradni, amelyek védelmükbe vették a magára maradt védtelen gyermeket. A
gyermekek többségének nem sikerült visszailleszkednie a társadalomba, miután megtalálták
őket, de van példa arra is, hogy több vadon eltöltött év után is képesek voltak beilleszkedni.
A következőkben néhány ilyen esetet mutatunk be a legismertebbek közül. Az egyik
leghíresebb vad gyerek, Viktor, akit 1799-ben találtak meg Franciaországban, Aveyron
tartományban. Victor nem beszélt, csak üvöltő hangokat adott ki vagy morgott, ha félt, nem
érdekelte az emberi beszéd, és nem mutatott érdeklődést az emberek iránt (Cole és Cole,
2006). Korabeli felmérés megállapította, hogy értelmi fogyatékos, de nem lehet igazából
eldönteni, hogy ez az állapot következménye, vagy előfeltétele annak, hogy a szülei
elhagyták őt. Egy fiatal orvos, Jean-Marc-Gaspard Itard (1775-1838), aki többek között
süketek tanításával is foglalkozott, úgy vélte, hogy Viktor nem fogyatékos, csak a
civilizációtól való elzártság miatt nem alakulhattak ki normális társas készségei (Cole és Cole,
2006).

Itard a nevére tanítja Viktort

Forrás: Jelenet a „Wild child” (Vad gyermek) művészfilmből

 Fejlődésmodellek

14.5.1. Genie

Genie néven tartja számon a szakirodalom azt a kislányt, akit 1970-ben találtak meg
súlyosan elhanyagolt állapotban. Genie 13 éves koráig egy elkülönített szobában élte életét
nap mint nap egy biliként is funkcionáló székhez kötözve, éjjel pedig (ha csak nem
feledkeztek meg róla) egy kiságyhoz kötözve aludt. Apja megtiltott minden vele való
kommunikációt a család többi tagjának, és büntette őt mindenféle hangoskodásért (Russ,
1992). Enni is csak cumiban kapott végig, melyet legtöbbször bátyja vitt be.
Genie anyja ötven év körüli, majdnem teljesen vak nő volt, akit férje terror alatt tartott,
nem engedte a gyermekekhez, és nem hagyhatta el a házat. Feltételezhetően mindkét szülő
súlyos pszichés gondokkal küzdött. Amikor 1970 novemberében az édesanyjának sikerült
megszöknie vele, a Los Angeles-i jóléti intézet szociális munkása a 13 és fél éves lányról azt
hitte, hogy egy 7 éves autista. Genie körülbelül 32 kilós volt, nem volt csak 130 cm magas,
nehezen nyelt, rágni nem tudott, nem tanult szobatisztaságot, folyton nyáladzott és feltűnően
csendes volt. A Genieről készült első beszámoló szerint egy kétéves gyermek értelmi
szintjével rendelkezett. Kevesebb, mint két tucat szót ismert fel, és amit használni tudott,
azok az „stop it” (hagyd abba, állj le), és „no, more” (elég volt, ne tovább) voltak (Pines,
1997). Furcsa, nyusziszerű járása volt, ugrándozott és a kezeit feltartotta (vélhetően ezt a
pozíciót szokta meg a karosszékhez kötözve). A megmentése után majdnem azonnali
fejlődésnek indult, új szavakat akart megtanulni, önként WC-re ment, és segített az
öltözködésben (Pines, 1981).
Genie sajátos „nyuszis” járása (bunny walk)
 Forrás: A kép a Genieről készült dokumentumfilm egyik képkockája

Genie tudásvágya a viselkedésében is megmutatkozott, mindennek akarta tudni a nevét,

mindent megkóstolt vagy az arcához szorított (nem tudta, mikor melyik érzékleti modalitásra
kell támaszkodnia). Ámbár több új szót megtanult, mégsem volt képes a szavakat
grammatikailag helyes mondatokká összerakni. Akár Viktor esetében, Genienél is felmerült
az értelmi fogyatékosság kérdése. A különböző képesség- és memóriatesztek eredményei arra
utaltak, hogy Genie nem fogyatékos személy, hanem a több mint egy évtizednyi elhanyagolás
nyomta rá a bélyegét a fejlődésére, és mivel már túl volt a szenzitív perióduson, azért nem
tudta elsajátítani a nyelvtan alapjait.
James Kent, az egyik pszichológusa, akárcsak Susan Curtis, az akkor frissen végzett
nyelvész specialista is arról számolt be, hogy mennyire elvarázsolta őket a kislány. Az utolsó
információk szerint a különböző nevelőszülőknél kapott, esetenként elkeserítő bánásmód
miatt visszamaradt, és ismét a hallgatásba menekült. Élete első éveiben zaj okozása miatt,
később egy hányással kapcsolatos eset után büntették, aminek a következtében ódzkodott
kinyitni a száját. Pedig akkorra már nemcsak jelnyelvvel (egy ujjal mutatva, ha szomorú,
kézzel, ha szomorú, de nem olyan súlyos a helyzet), de szavakkal is ki tudta fejezni érzelmi
állapotát. Például amikor egyik alkalommal Susan sétálni vitte, megfogalmazta, hogy „Genie
boldog” („Genie happy”), vagy miután megtanították, hogy hogyan fejezze ki dühét,
használta a „rough” szót is. Persze nonverbális érzelmi megnyilvánulásai azelőtt is voltak
már. A pszichológusa, James Kent arról számol be, hogy bár eleinte teljesen közömbösen
viszonyult hozzá (amely viselkedés jellemző a bántalmazott gyerekekre, akik kora éveikben
nem tudtak egészséges kötődést kialakítani senkihez), azonban egy alkalommal arra figyelt
fel, hogy örömről szomorúságra váltott az arca, amikor a foglalkozás után készült elmenni.
Ez a megnyilvánulása egyik kezdeti momentuma volt a kapcsolatkialakítási készségének.
Kent, de ugyanúgy Curtiss és Rigler is arról számoltak be, hogy külön hatással volt az
emberekre, képes volt teljesen idegenekből kiváltani a jóindulatú segítséget. Példának
hozható erre az a mészáros, aki nem kérdezve semmit, húsdarabokat adott neki, amiket
megtapogathatott; vagy a kisfiú, aki egy játékot ajándékozott neki, anélkül, hogy azt
bármilyen módon kérte volna. Mindenképp különös lánynak volt mondható, akinek a kitágult
világ (emberekkel és tárgyakkal egyaránt) egy különös kaland volt, ahol kacagni tudott a
felszálló lufiknak, vagy ahol lenyűgözve kérdezgette a temérdek színárnyalat nevét, melyet
nevelői se tudtak mind megnevezni (Secret of the Wild Child,1997).
 Fejlődésmodellek

Hamarosan a kutatók is úgy érezték, hogy a tesztek nem mondanak semmi újat és
hasznosat, a kutatócsoportnak kiutalt pénzösszeg is fogytán volt. Emellett még Genie anyja is
beperelte a kutatócsoportot (a sors iróniája) kegyetlen bánásmódért. Genie-t újra magához
vette az anyja, de hamarosan lemondott róla, mivel nem volt képes őt megfelelően gondozni.
Genie újabb meg újabb nevelőszülőkhöz került, de egyik sem tudta megfelelően gondját
viselni. Végül egy intézetbe költöztették, ahol mai napig együtt lakik olyan felnőttekkel, akik
nem boldogulnak egyedül (Russ, 1993).

14.5.2. Amala és Kamala

Amala és Kamala története egyike a vadonban nevelkedett gyerekek legérdekesebb

eseteinek. A két kislányt 1920 októberében találták meg farkasok barlangjában az indiai
Mindanpore közelében. Ekkor Amala 18 hónapos volt, Kamala pedig 8 éves (Ward, 2007).
Nem sokkal azután, hogy megtalálták őket (a helyi pap és felesége, Mr. és Mrs. Singh leltek
rájuk és vették magukhoz őket), Amala vérhasban meghalt. Kamala még tíz évet élt. A
lányok négykézláb jártak, így a tenyerük és térdük sebes, kemény volt, de gyorsan tudtak
szaladni. Többnyire nyers hússal és tejjel táplálkoztak. Nem keresték más emberek társaságát,
a legtöbb időt összebújva a szoba sarkában töltötték. Nem érdekelte őket más gyerekek
jelenléte sem. Ha veszélyben érezték magukat, vagy játszani próbáltak velük, morogni
kezdtek, és a fogukat vicsorították, mintha támadni szeretnének. Úgy aludtak, akárcsak a
kiskutyák, egymásra borulva. Éjfél után ébredtek, ilyenkor megpróbáltak elszökni, éberek
lettek és minden neszre felfigyeltek, táplálék után kutattak (Ward, 2007). A kutatók arra
figyeltek fel, hogy sötétben sokkal jobban látnak, illetve a szaglásuk is kifinomultabb, mint
egy átlagemberé. Kamala például több méteres távolságból képes volt pontosan megítélni
mi lesz ebédre, vagy hova van az élelem elrejtve. Mikor enni kaptak, először mindig
megszagolták az ennivalót, és csak azután kezdtek enni belőle. Úgy ettek és ittak, mint a
kutyák vagy farkasok, a fejüket a tányérhoz hajtva. A ruhaneműt nem tűrték magukon,
legszívesebben egy ágyékkötőt viseltek, amit úgy adtak rájuk, hogy ne tudják levenni
magukról. Soha nem mutatták jelét annak, hogy fáznak (Candland, 1993).
 Amala és Kamala összebújva, egymást védve alusznak

Forrás: www.animalintelligence.com

Mr. és Mrs. Singh arra koncentráltak, hogy Kamalát szocializálni tudják. Az első
eredményeket pontosan feljegyezték. Így például tudjuk, hogy 1921 szeptemberében fordult
elő először, hogy Kamala kinyújtotta a kezét az étel után, hogy elvehesse azt. 1922
februárjában először térdelt fel. Ugyanez év májusában már állni tudott úgy, hogy közben egy
asztalba kapaszkodott. 1923 januárban fejmozdítással kezdte jelezni az igent és a nemet.
Nyárra már képes volt egyedül állni. Év végére már félt a sötétben, és vágyott más gyerekek
társaságára, arra, hogy mellettük alhasson. 1924 májusában a „bha” szót használta, ha rizst
szeretett volna. 1926 januárjára Kamala képes volt egyedül járni, és nagyjából 35 szót
használt. Három évvel később már 50 szót használt, de még mindig nem volt képes spontánul
használni a nyelvet. 1929 novemberében, 17 éves korában Kamala meghalt (Candland, 1993).

14.5.3. John Ssebunya az ugandai majomfiú

John körülbelül 4 évesen tűnt el, miután apja megölte John édesanyját, majd magával is
végzett. A gyermek az ugandai dzsungelbe menekült, ahol a John visszaemlékezései és más
bizonyítékok szerint majmok segítették őt a túlélésben. 1991-ben egy fán talált rá egy közeli
falusi lány (Ward, 2007). Mint kiderült, a fiú az erdőben élt majmok között. John emlékei
szerint, mikor az erdőbe került, a majmok köré gyűltek, majd banánt és egyéb élelmet adtak
neki. Úgy érezte, a majmok megkedvelték őt, és sokat játszottak együtt. Candland, a
Bucknell's animal behavior program igazgatója, kételkedik abban, miszerint a majmok
 Fejlődésmodellek

nevelték és táplálták a gyermeket (ugyanis a majmok nem altruisták akkor, ha nem áll
érdekükben).
Feltételezhető, hogy John az afrikai vervet majmokkal kerülhetett kapcsolatba, amelyek
az összegyűjtött élelem felét eldobják, és esetenként megengedik, hogy a nem agresszív
szándékkal közeledő idegen elfogyassza azt (Candland, 2007). Candland megkérte Johnt,
hogy mutassa meg, hogyan „táplálták” őt a majmok. John négykézlábra ereszkedett, majd a
kezeivel a levegőbe kapálózott, mintha a levegőben repülő ételt akarná elkapni. Ez a
viselkedés pontosan az volt, amire Candland a majmok viselkedéséből kiindulva számított.
Tehát az a kijelentés, hogy „etettek engem” relatívan értelmezendő. A majmok megengedték
Johnnak, hogy azt az élelmet, banánt és egyéb gyümölcsöket, amelyeket ők eldobtak,
megehesse.
Johnt ma egy angol nyelviskolában tanítják, körülbelül tíz éve. Candland meggyőződése
szerint, bár a fiú nem beszél tökéletesen, sokkal több dolgot megért, mint sokan gondolják.
John megtanult beszélni, és később felfedezték, hogy az énekhangja is különösen szép, így
ma tagja a Pearl of Afrika gyermekkórusnak (BBC, 1999). Johnnak sikerült beilleszkedni a
társadalomba, de szívesen van a majmok közelében is, akiket elmondása szerint nagyon
megkedvelt.

John ma is szívesen van együtt majmokkal, úgy véli, túlélését nekik köszönheti

Forrás: news.bbc.co.uk
 A modern társadalom úgy gondolja, hogy manapság nem léteznek ilyen vad gyerekek,
sem olyanok, akikkel ilyen kegyetlen módon bánnának a szülők, mint láttuk a fenti esetekben.
Az igazság azonban az, hogy a ma társadalmának is meg lehetnek a maga vad gyerekei, csak
nem lesznek közismertté az esetek, a rengeteg információ, híranyag mellett nem válnak hír-
értékűvé az egész világ számára. http://listverse.com/2008/03/07/10-modern-cases-of-feral-
children/

14.5.4. Oxána Malaya – a kutyalány

Oxána Malaya 3 éves korától kezdve, 5 éven keresztül élt a család hátsó kertjében
található kutya-kennelben. 8 éves korában találtak rá, mikor az egyik szomszéd jelentette,
hogy a lány az állatokkal együtt él a kennelben. Nem tudott beszélni, csak ugatott és morgott,
csak az igen és nem szavakat ismerte (valószínűleg 3 éves korából). Nem tudott járni,
négykézláb járt és harapott, mint a kutyák, és megszagolta az embereket és az élelmet,
mielőtt megette volna. Viszont az érzékletei, látása, hallása szaglása jóval kifinomultabb volt
az emberénél. A rendőrség azt gyanította, hogy az alkoholista apa (a sajtó igencsak
kihangsúlyozta, hogy a szülők alkoholisták voltak) egy este kint felejtette a kislányt a kertben,
és az a kutyák között, a kutya kennelben keresett menedéket. A szülők ezután nem
foglalkoztak a kislánnyal. 1996-ban találkozott az apjával és azt mondta, megbocsátott
szüleinek.
Oxána ma 27 éves, egy fogyatékos intézetben él Oroszországban, ahol teheneket őriz az
intézet farmján, szabad idejét pedig igyekszik kutyák közt tölteni. Azt mondja: „most is
akkor vagyok a legboldogabb, ha kutyák közt lehetek, ők azok, akik nekem szeretetet adtak”.
A kutatók szerint Oxána elvesztett minden szociális és kognitív fejlődéshez szükséges ingert,
a kutyáktól viszont érzelmi “támogatást” kapott, ezért vált képessé a ragaszkodásra,
kötődésre és érzelmek kifejezésére azok iránt, akik jók voltak hozzá. Oxána
elmegyógyintézetbe került, kezdetleges szinten megtanult beszélni, de továbbra is ugatással,
morgással vinnyogással kommunikál.
 Fejlődésmodellek

Akkor vagyok boldog, ha kutyák közt lehetek...

Forrás: www.ferachildren.com

14.5.5. Traian Căldărar, a romániai Maugli

Egy romániai eset a Traian Căldărar története,2 akit a médiában romániai Maugliként
emlegetnek. Traian három évet töltött egyedül, valószínűleg az erdőben. Traiant 2002
februárjában Brassóban találta meg egy pásztor és kutyái legyengülve és betegen (Telegraph
Worldnews UK, 2002, EVZ, 2002). Amikor rátaláltak egy kartondoboz mellett, egy döglött
kutya testéből táplálkozott. Súlyos fizikai állapotban volt, vérszegény volt, sebhelyek
borították testét és rendkívül sovány volt. Traian ekkor 7 éves volt, de az orvosok
megállapítása szerint 3-4 évesnek tűnt. Beszélni nem tudott, mozgása és viselkedése is
állatias volt.
A bizonyítékok szerint Traiant kóbor kutyák fogadták be, ők nevelték és vittek neki
élelmet, így maradt életben, akárcsak Oxana. A gyermek viselkedése is kutyaszerű volt,
négykézláb járt, amikor rátaláltak, morgott és ugatott. Inkább az ágy alatt szeretett aludni,
mint az ágyon, agresszívvé vált, ha éhes volt, és folyton valamilyen táplálék után kutatott.
Felismerte az édesanyját, és két szót tudott „Lina” (anyja neve) és „anya” (Telegraph
Worldnews UK, 2002, EVZ, 2002).
Traiant egy rövid ideig Brassóban megfigyelés alatt tartották, majd visszakerült
édesanyjához. Viszonylag rövid időn belül sikerült szocializálni őt - hasonlóan Johnhoz –
szívesen elfogadta, sőt igényelte, hogy más gyerekek közt lehessen, ellentétben a legtöbb
hasonló helyzetben élt gyerekekkel. Traian két hónap után két lábon járt, megosztotta
másokkal az édességet, tányérból evett. Az anya elmondása szerint Traian napról napra
fejlődik, de nem ismeri fel a veszélyeket (például a száguldó járművet). Egyik alkalommal,
amikor egy macskát kergetett (feltételezhetően ezt is a kutyáktól sajátította el), kiszaladt a
forgalmas útra, nem törődve azzal, hogy elüthetik.
A könnyű beilleszkedés vélhetően annak tulajdonítható, hogy Traian élete első három
évében már rengeteg információt összegyűjtött, és a beszédhez szükséges neurológiai
hálózatai is alapjaiban kifejlődtek. A szociális környezettől való elszakítottság viszonylag

2 A médiában lefutó történet szerint fiút és édesanyját, Lina Căldărart férje bántalmazta, ezért

az édesanya elmenekült otthonról, de a gyermeket az apa nem engedte az asszonnyal. Később

visszatérve, az anya megtudta, hogy a gyermek elszökött, és senki sem látta, a férj pedig
külföldre költözött. Bár édesanyja egy ideig kereste, később abban reménykedett, hogy egy
család befogadhatta kisfiát (Telegraph Worldnews UK, 2002, EVZ, 2002).
rövid volt, és még 7 évesen, tehát a beszéd kialakulásáért felelős szenzitív periódus végén
rátaláltak, így a gyerek beszédkészsége és viselkedése is még formálható volt. Az őt vizsgáló
orvosok, pszichológusok szerint Traiannak megvan minden esélye, hogy teljesen
visszailleszkedjen a társadalomba, ha megfelelő gondozásban lesz része (BST, 2002).

A 7 éves Traian immár biztonságban, a kórházban

Forrás: Evenimentul zilei, 2002

14.5.6. A dihungi Leopárd fiú

A történet szerint egy nőstény leopárd, akinek a két kölykét az emberek megölték,
ellopott egy 2 éves kisgyermeket, akiről gyengéden gondoskodott több mint három éven át,
amíg el nem ejtette egy vadász. A fiút az indiai Dihung tartományban találták meg 1915-ben,
5 évesen, összesen tehát 3 évet töltött a vadonban a leopárdanya kölykeként.
Sikerült kideríteni származását, szüleit, így visszatérhetett a családjához. Amikor
rátaláltak, négykézláb sebesen futott, minden nála kisebb állatot igyekezett elkapni és
megölni. Nevelői ötévnyi megfeszített munkája után képessé vált két lábon járni, és beszélni
is megtanult valamennyire, de a kisállatok kergetését és széttépését nem volt képes leszokni.
Továbbra is, valahányszor lehetősége adódott rá, kisebb állatokat puszta kézzel ölt és nyersen
evett meg (Singh, és Zingg, 1962).

14.5.7. Natasha Mikhailova

 Natasha Mikhailovára a rendőrség egy szomszéd bejelentése alapján bukkant rá 2009-
ben egy kelet-szibériai városban (Chita), ahol a kislány apjával és nagyanyjával élt együtt
úgy,
 Fejlődésmodellek

hogy a gyereket a lakás kutyáknak kialakított részében tartották, és feltehetőleg addigi egész
életét a kutyák között töltötte.
Az illetékesek szörnyű bűzben, mocsokban találták meg a gyereket. Amikor az idegenek
megjelentek, Natasha állítólag morogva vetette rájuk magát, viselkedése leginkább egy
kutyáéhoz volt hasonlatos: nem tudott beszélni, az ételt és a vizet a tálból nyalta ki. Natasha
fizikai fejlődésében is nagymértékben lemaradt a vele egykorúaktól, ötéves kora ellenére két-
háromévesnek látszott. Szellemileg egészséges, de szintén kevéssé fejlett, elmaradott,
lélektani állapotáról megerősített adatot nem közöltek.
A kislány egy rehabilitációs intézetbe került, ahol folyamatos megfigyelés alatt tartották.
A gondozói elmondása szerint jó étvágya van, rendesen eszik, de képtelen az asztalnál ülni,
evőeszközt használni. Az utcáról beszűrődő minden zajra igen érzékeny, összerezzen. Más ott
lévő gyerekkel nem érintkezik. Biztató jelnek számíthat Natasha fejlődésében az például,
hogy amikor egy tanár virágot rajzol egy papírra, Natasha olyankor elmosolyodik és jókedvű
lesz.

14.5.8. Tsila Marcus

Tsila Marcust a Holokauszt gyermekeként is szokták emlegetni. 1942-ben találták meg,

akkor négy éves volt. Rovno-ban született, Lengyelországban. Amikor a németek
megszállták Lengyelországot, Tsila két éves volt. Édesapja a nyolcezer rovnoi zsidóval
együtt a németek áldozata lett. Nővérét megölték, amikor a nácik betörtek a lakásukba.
Miután minden rokonukat holtan találták, anyjával menekülni kényszerültek. Hat hetet
töltöttek egy erdőben, ahonnan partizánok mentették meg őket Ekkorra már Tsila egy
vadállathoz volt hasonlatos, néma lett anyjával együtt, minden apró zajra megijedt. Az
erdőben töltött idő alatt virágokkal és különféle növényekkel táplálkoztak.

14.5.9. Izabel Quaresma

Izabel Quaresma 1970-ben született Tabuaban, Portugáliában egy szellemileg

fogyatékos édesanya gyermekeként. Izabel más apától származott, mint a család másik két
gyermeke, és ez volt, ami sorsát megpecsételte. Apja a családi házból kiutasította. 1980
januárjában találták meg, tyúkketrecbe zárva. Isabel ekkor 9 éves volt, és állítólag addigi
életét tyúkokkal bezárva töltötte.
 A szomszédok előtt nem volt ismeretlen Izabel helyzete, azonban senki sem tartotta
szükségesnek, hogy beavatkozzon, mivel úgy gondolták, hogy ez családi ügy. Végül a
kislányt különböző kórházakba szállították, ahol elvégeztek rajta néhány vizsgálatot, de
azután ismét visszakerült anyjához és mostohaapjához.
Izabel minden téren súlyos visszamaradást mutatott, Geniehez hasonlóan nem beszélt, és
nem volt szobatiszta. Olyan pozícióban tartotta a kezeit, ahogyan a tyúk a szárnyait, és
kukoricát evett. Az egyik szemén szürkehályog volt, amit talán egy tyúk karmolása okozott.
A mentális életkora körülbelül 2 éves gyermeknek felelt meg akkor, amikor rátaláltak. Végül
a kislányt elhelyezték egy fogyatékos gyermekek számára alapított intézetben. 18 évvel
később: Izabel nem sokat nőtt és csekély fejlődésen ment át. Az egyszerű kéréseket
megértette ugyan, de ha a kérés egynél több valamire vonatkozott (pl. hozzon el két dolgot),
csak az egyiket teljesítette. Azonban némi előrelépést is mutatott a fejlődésben: tudta
értelmezni mások kifejezéseit, és megértette, ki mikor szomorú vagy boldog.

14.6. Következtetések a vadon/elszigetelten nevelkedő gyermekek esetei nyomán

A fentebb bemutatott esetek mind annak bizonyítékai, hogy a környezet és főként az
emberi kapcsolatok nagymértékben befolyásolják az ember fejlődését. Egyes olyan ingerek
kimaradása, hiánya a megfelelő időben, melyek bizonyos viselkedést váltottak volna ki,
később bepótolhatatlanok. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy még a leghosszabb és
legkorábbi kortól kezdődő izolációk esetében is feltehető (vagy legalábbis nem kizárható) a
nem csak a szerzett, hanem a születéstől fogva fennálló mentális, esetleg fizikai sérülések
lehetősége, ezekből az esetekből sem szűrhető le egyértelmű és biztos válasz.
Például Viktornak, az Aveyron-i vadfiúnál sem lehetett pontosan eldönteni, értelmi
fogyatékosan született-e, és ezért szabadultak meg tőle a szülei. Genie esetén szintén a mai
napig vitatott a kezdeti agyi rendellenességek megléte vagy hiánya. A vad gyerekek
történetei mégis azt az álláspontot vélik igazolni, mely szerint a kora gyermekkorban a
megfelelő szociális környezet hiányában a fejlődés elakad, bizonyos funkciók végleg
megszűnnek, és helyrehozhatatlan károsodások, lemaradások jönnek létre.
A nyelv elsajátítására a gyermekek az élet első éveiben a legérzékenyebbek (Grimshaw,
Adelstein, Bryden, MacKinnon, 1998). Ha egy gyermek családi vagy legalábbis emberi
környezetben nő fel, automatikusan megtanul beszélni, minden külön foglalkozás és tanítás
nélkül használja a nyelvet spontán módon, új mondatokat tud alkotni, újraszervezni, és képes
kifejezni gondolatait, vágyait. Ha egy gyermek hat vagy hét éves koráig nem kerül
 Fejlődésmodellek

valamilyen kapcsolatba nyelvvel, többnyire lehetetlen, hogy azután megtanuljon beszélni

(Goldin-Meadow, 1982). Ezek a tények azt bizonyítják, hogy létezik egyfajta biológiai
készenlét, ami az adott szakaszban adott ingerekre aktiválódik. Noha esetenként (pl. Viktor,
Kamala és Genie), szavakat és egyes jeleket meg is tudtak tanulni, de a nyelvtani szervezést
nem sikerült elsajátítaniuk, és nem tudták spontán módon használni a nyelvet. Ez
alátámasztja azt, hogy a szenzitív periódus létezik, és ennek lezárulása után már nem lehet
változtatni a meglevő állapoton. Minoura (1992) szerint azonban a szenzitív periódusok nem
korlátozódnak a biológiai készenlétet igénylő fejlődésre, hanem létezik egy „kulturális
szenzitív periódus”, mely szintén meghatározza az emberi viselkedést. Minoura japán
gyerekeket figyelt meg, akik 9 és 13 éves koruk között Amerikában éltek. Négy év után,
amikor hazájukba visszatértek, beilleszkedési nehézségeik támadtak. Más esetben, ha japán
gyerekek ugyancsak négy évet töltöttek Amerikában, de 11 éves koruk előtt visszatértek
hazájukba, akkor jelentősen könnyebb volt számukra a beilleszkedés. Azt is megfigyelhették,
hogy ha a gyermek másfajta kommunikációt használ, például jelek segítségével kommunikál
ebben a szenzitív periódusban, akkor nagyobb esély van rá, hogy később megtanulhasson
beszélni (Grimshaw et al. 1998).
A korai, ortodox behavioristákkal szemben, akik inger-válasz társításokkal kívánták
megmagyarázni a tanult képességeket, és akik ennek értelmében nem tettek megfelelő
mértékben különbséget az állati és emberi agy között, megjelentek olyan elméletalkotók, akik
az agy fajspecifikus „előhuzalozásáról” kezdtek beszélni. Így például Noam Chomsky
nyelvelmélete feltételez egy olyan genetikailag
meghatározott agyterületet, amely a nyelv elsajátítását lehetővé teszi (és így a nyelvhasználat
az emberi faj megkülönböztető képességévé válik), viszont amelynek szüksége van aktiváló
ingerekre a külső környezetből, ráadásul a megfelelő időben. Lenneberg (1967) szerint
például a kritikus periódus a serdülő korra lezárul, mégpedig azért, mert megtörténvén a
különböző funkciók teljes lateralizációja, az agy elveszti plaszticitását, így a funkciók
transzfere egyik féltekéből a másikba is lehetetlenné válik. Krashen (1973) ezzel az elmélettel
kapcsolatosan felhozza, hogy a lateralizáció már korábban (bár igaz, hogy csak a nyelvi
funkció megközelítésében tárgyalja), öt éves kor előtt megtörténik, mert a jobbféltekés
sérülések az idősebb gyermekeknél csak olyan mértékben hatnak ki a nyelvi képességekre,
mint a felnőttek esetében.
Genie esete pedig azt bizonyítja, hogy pubertás kor után is történhet első nyelv
elsajátítása és funkciótranszfer. Ugyanis a lánynak nyelvi feladatok esetében a jobb
agyféltekéje aktiválódik, annak ellenére, hogy jobbkezes, tehát a bal féltekében kellene lennie
a beszédközpontnak. Még a balkezesek 85%-ának is ott van. Ráadásul mindkét fülére
ugyanolyan jól hall, tehát ennek se lehet sajátos befolyása. Ez a jelenség összhangban van
valamelyest a kritikus periódus elméletével, hiszen megfelelő ingerlés hiányában a bal
féltekében a specifikus agyterület elsorvadt. Krashen optimista a Genie által produkált
pubertás utáni nyelvelsajátítási teljesítményre (több társított szó mondatszerűen) alapozva,
bár 1973-ban még nem tudhatja, hogy ez a szint nem lesz jelentősen túlhaladva, legalábbis
adódnak majd felszámolhatatlan nyelvtani problémák, mint például megfelelő
névmáshasználat, mondatszerkezet, kérdésfeltevés. Pedig az nem mondható el, hogy Genie
nem kapott volna felfedezése után megfelelő nevelőket, akik segítették.
Ami még érvénytelenítheti az esetből levonható következtetést, annak a
feltételezhetősége, hogy születési rendellenességek akadályozták volna a jobb teljesítményt,
amely gyanút valamelyest erősítette, hogy szokatlan agyhullámokat regisztráltak nála.
Azonban: egyrészt folyamatos fejlődés észlelhető, ami az IQ-ját illeti: 38 1971-ben és 74
1977-ben (Leiter International Performance Scale), másrészt átlagon felüli képességeket
mutatott különböző nem nyelvi jellegű feladatokban. Az első érvvel kapcsolatosan a teszt
ismétléséből adódó tanulásra hivatkoznak a kritikusok, a második esetben pedig specifikus
sérülésre. Mindenesetre érdekes, hogy a jobbféltekés funkcióknak tartott képességek esetében
milyen bámulatos teljesítményt mutatott. Az egyik arcfelismerési teszten például (Mooney
Face Test), amely során hamis arcokat kell megkülönböztetni valódiaktól, Curtiss megjegyzi,
hogy az addig jegyzett legmagasabb pontszámot ő érte el. Más vad gyerekeknél is
tapasztalható bizonyos funkciók átlagon felüli megerősödése, így például Viktornál vagy a
kutyák között nevelkedő ukrán Oxana Malayanál a hallás, szaglás rendkívülisége. Így
felmerülhet egy olyan magyarázat is (ez már egyrészt csak saját eszmefuttatás), hogy az
eredetileg nagyon plasztikus agy aszerint alakítja ki a funkciókat, hogy milyen környezeti
ráhatások érik, és egyfajta kritikus periódus megléte nem csak meglévő struktúrák
leépülésével, hanem azzal is magyarázható, hogy kiépülnek olyanok, melyek majd nem teszik
lehetővé később új, komplex készségek kialakulását. Szemben pedig a nyelvi terület előre
meghatározott lateralizációjával elképzelhető, hogy a genetika csak egy általános jellegű
féltekei dominanciát határoz meg, aminek következtében a nyelvi jelek feldolgozása a
hatékonyabban funkcionáló agyféltekébe kerül. Ez összeegyeztethető azzal, hogy a négy év
alatti gyerekeknek mindkét féltekéje valamelyest részt vesz a nyelvi jellegű információk
értelmezésében, illetve, hogy a fiúknál a kezdeti nyelvi lemaradás (a születésük utáni
magasabb szintű tesztoszteronnak szerepe van az idegi kapcsolatok alakulásában)
összefüggésben lehet azzal, hogy miért lesznek hatékonyabbak téri-vizuális feladatok esetén.
 Az erkölcsi ítéletek fejlődése

Végül pedig a gondolatjáték lezárásaképpen megemlíthetjük azokat az indián népeket,

akiknek a beszédközpontjuk jobbféltekés, de csak akkor, ha nem szakítják ki őket a törzsi
környezetből, angolok között nevelkedve, náluk is balféltekés funkció a beszéd. Nekik
azonban a külvilággal való kapcsolatuk is teljesen más, például ahelyett, hogy megneveznék
a sast egy szóval, olyasformán hivatkoznak rá, mint „nagy, barna, fészken ülő, egérevő”.
Egy másik következtetés, hogy a nyelvhasználat, amihez hozzátartozik a megfelelő
grammatika, az embernek jellegzetes tulajdonsága, amely lehetővé teszi az éntudat
kialakulását és a fogalmakkal való felszabadító jellegű műveletvégzést (lásd Lieber, Keller
vallomásában). Hogy erre az állatoknak miért nincs igazán lehetőségük, arra sincs biztos
válasz. Talán nem elég fejlett az agyuk, egyeseknek praktikusabb a rövid élettartam miatt jól
működő, örökölt válaszmintázatok használata, másoknál talán nincs szükség olyan mértékben
szociális támaszra, van ahol nem áll rendelkezésre kívánt hangképző szerv, lehet, hogy más
funkciók kifejlődése elsődleges, vagy egyszerűen nem rendelkeznek olyan génekkel, melyek
meghatározzák specifikus agyi területek szerkezeti alapjait.
Végül pedig az is jelentős tanulságnak tekinthető, hogy az ember milyen jellegű
alkalmazkodásra képes a túlélésért. Gyerekek nevelkedtek már különböző majmok, gazellák,
madarak, medvék és persze nagyon sokan kutyák között, sokan elsajátítva az adott fajra
jellemző viselkedésformákat. Így például Oxana Malaya, aki öt (3-8 év között) éven keresztül
élt kutyák között, amikor megtalálták, ugatott, négy lábon közlekedett, úgy aludt és evett,
mint befogadói. Beszélni ugyan megtanult, miután felfedezték, de a kezdeti évek nagyon erős
kihatással voltak későbbi életére, társas kapcsolataira. Végül pedig sajátos képességét
hasznosítva állatokat őriz, így teszi magát hasznossá abban az intézetben, amelyben
tartózkodik. Ezt minden gúny nélkül lehet említeni, sőt némi örömmel is, ha mindazokra
gondolunk, akik a kezdeti izoláció miatt csak nagyon félszeg, néha magatehetetlen életet
tudtak csak folytatni. Így az ő esetük az emberi elme korlátaira is példa, és ebben az esetben a
kijelentés nem csak rájuk, de nevelőikre is vonatkozik.

14.7. A téma mindenkori aktualitása

Sternberg egyik humoros tanulmánya szerint (1990), az örökletesség-környezet téma a

pszichológiában egy olyan színielőadás vezérfonala, amelynek század eleji története
elfelejtődik, főhősei pszichológiatanárok, akik 1965-től kezdve öt évenként összegezik
ismereteiket, és a finálét még nem írták meg. Ennek a „színdarabnak” a felvonásai, hősei és
elvei a következő (általam lerövidített) sorrendben követik egymást:
 Az első felvonás 1965-ban játszódik. Heredita (Öröklődés) professzor úr tiszteletre
méltó, szakállas, nagytudású úriember, aki a zsúfolt osztálynak felteszi a kérdést, hogy mi az,
amit az okos gyerekek a szüleiktől örökölnek, a kevésbé okosak pedig nem örökölnek. A
válasz: az intelligencia, ami az okos gyerekeknél a magas IQ-ban mutatkozik, és ami
előrejelzi a gyerekek iskolai eredményességét. Egyesek átlagon aluli, mások nagyon magas
intelligenciával jönnek a világra. Tudományos kutatások, mint például Galton és Terman
kutatásai azt bizonyították, hogy a tehetség is, az értelmi fogyatékosság is örökletes.

A második felvonás 1970-ben játszódik. Arány professzor úr (elegáns, tudatában van

értékének), elmagyarázza, hogy a fő kérdés az, milyen arányban öröklődik illetve fejleszthető
az intelligencia. A pontos mérési technikák segítségével, amelyeket például C. Burt fejlesztett
ki, pontosan meg lehet állapítani, hogy az intelligencia variabilitásának 80%-át az öröklődés
adja. A maradék 20% eredményezi az intelligencia változékonyságát. Ezek szerint a
környezeti hatásoknak elég kicsi hatástere marad. De azért be kell látnunk, hogy a szülők
intelligenciaszintjéből kiindulva nem tudjuk pontosan előrelátni a gyerekek intelligencia-
szintjét.

A harmadik felvonás 1975-ben játszódik. Környezet professzor úr is (fiatal, szakállas,

farmert visel, enyhén hippy kinézete van) felteszi a kérdést, hogy mi van amögött a jelenség
mögött, hogy egyes gyerekek könnyedén megtanulnak írni, olvasni, számolni, mások pedig
nehezen. Szerinte a kérdés megválaszolására meg kell vizsgálni a környezeti és az örökletes
hatások természetét. A régi ismeretekkel ellentétben az újabb kutatások kimutatták, hogy
Burt kutatásai tévesek voltak, és hogy elsősorban a valamely társadalmi osztályhoz való
tartozás befolyásolja az intelligenciát. A gazdagok gyerekei jó iskolákba járnak, a szegény
gyerekek nem részesülnek jó oktatásban. Ha az intelligencia variabilitását kívánjuk megérteni,
akkor a környezet nagyon nagy változatosságára kell figyelnünk, hiszen a környezet
különböző kultúrákat termel ki. Azt is észre kell venni, hogy maguk az intelligenciát mérő
tesztek is társadalmi hatásoknak vannak kitéve, és ezáltal kedvezőbbek azok számára, akik
már hozzászoktak hasonló tevékenységekhez. Ugyanakkor az elméletek, amelyek az
intelligenciával foglalkoznak, maguk is kulturálisan meghatározottak, és magukon hordják
képviselőik irányultságát.
 Az erkölcsi ítéletek fejlődése

A negyedik felvonás 1980-ben játszódik. Egyensúly professzor úr (fiatal, jól öltözött, a

diákok is divatos ruhákban jelennek meg) elmondja, hogy a populációban létező
intelligenciakülönbségek az öröklődés és a környezet körülbelül egyenlő erejű hatásainak
eredményei. Felfogásának sajátossága tehát az, hogy ő ennek a két tényezőcsoportnak az
egyensúlyát hangoztatja. E felfogás mögött mérések állnak, de a professzor belátja, hogy
ezek nem feltétlenül hibátlanok, hiszen nehéz olyan kutatást megtervezni, amely minden
hibaforrást kiküszöböl. Az intelligenciával kapcsolatban elismerik, hogy az is számottevő,
hogy a tesztek mérik ugyan az értelmi teljesítményt, de nem magyarázzák meg azokat a
gyakran különböző folyamatokat, amelyek a hasonló teljesítmények mögött húzódnak.

Az ötödik felvonás 1985-ben játszódik. Kölcsönhatás professzor úr (középkorú,

elegáns öltönyben és nyakkendővel, pontos, sikeres). A különbözőségek okait a környezet és
az öröklődés kölcsönhatásában határozza meg. Szerinte a tulajdonságok lineáris kapcsolatai
(a korrelációk) nem adnak megfelelő választ a környezet és öröklődés együtthatásáról. Az
öröklődés a hajlamokat határozza meg, de a környezet irányítja ezek megvalósítását. Ezzel
együtt az is kiderült, hogy nem lehet az intelligenciát egységesként és változatlanként
elképzelni. Az intelligencia sokoldalú, ahogy a környezet is – egyazon gyerek számára is –
változatos, ami különböző helyzetekben különböző eredményekre vezet.

A hatodik felvonás 1990-ben játszódik. Bonyolult professzor asszony (középkorú

hölgy, aki fáradtnak és gondterheltnek látszik) a kérdés bonyolultságát és a válaszok korlátait
hangsúlyozza ki. Szerinte a méréseket megnehezíti az, hogy a megfigyelhető tulajdonságokra
az öröklődés és a környezet egyidőben hat önállóan és egymással kölcsönhatásban. A
kölcsönhatások kétirányúak, hiszen a környezeti körülmények (például a terhes anya anyagi
helyzete) befolyásolják a biológiai állapotot és ezzel együtt az örökletes tényezőket (például a
magzat egészségi állapotát) is, ugyanakkor az örökletes tényezők (például a magas IQ)
befolyásolják a környezeti hatásokat (például a jó tanulási képesség kimagasló iskolai
eredményekhez vezet, ezért a tanulót dicséretekkel halmozzák el, ami őt még jobb
eredményekre készteti). A környezetet magát se lehet statikusan elképzelni, hiszen a mód,
ahogy a környezet az egyénre hat, tartalmazza az egyén hozzájárulását is a környezete
alakulásához. Két, különböző előző tapasztalattal rendelkező egyén másmilyen környezetet
fog teremteni önmaga számára, akkor is, ha a külső feltételek egyébként megegyeznek. A
kérdést az is bonyolítja, hogy a személyiség és az intelligencia nem csak az emberi agyban
 fészkelnek, hanem rajta kívül is, hiszen kulturális jellegük van, az ismeretek meg a tapasztalatok
szerveződésének eredményei.

Az elmondottakon túl, a jelenlegi ismereteink újabb kérdések felvetésére teremtenek

lehetőséget, hiszen a 3. millénium kezdete egyben az emberi genotípus felfedezésének (Human
Genome Project) ideje, ami az örökletesség-környezet vitában merőben új eredményeket fog hozni. A
kutatások azt is fel fogják remélhetőleg deríteni, hogy a gének hogyan működnek, hogyan hatnak a
sejtekre, és ezeken keresztül a sejtrendszerekre, majd az agyra. Az ilyen típusú kutatások lentről
felfele irányulnak. Plomin (2002) viszont a fentről lefelé tartó irányt jelölte meg, amely szerint a fő
kérdés a génegyüttesek (nem az egyes gének) viselkedésbeli hatásai és a környezetben szerzett
tapasztalatokkal való korrelációk bonyolult folyamatának vizsgálata. Ahhoz, hogy az öröklődés-
környezet vitában pontosabb válaszokat lehessen adni, a jelenlegi molekuláris- és viselkedésgenetikai
kutatásokat valamint a humán genóma, az egyéni különbségekről szóló, a rendellenességekkel
foglalkozó, az életkorral járó változásokra vonatkozó vizsgálatokat mind
integrálni kell a neuropszichológiai és viselkedéslélektani
ismeretekkel.
I.3. A FEJLŐDÉS SZAKASZAI ÉS CIKLUSAI

1. A méhen belüli fejlődés. Szülés, születés

Fogalmak: A méhen belüli fejlődés szakaszai, jelentősége, tényezői, a terhes nő érzelmi állapota,
észlelésérzékelés a méhen belül: egyensúlyérzékelés, szaglás, ízlelés, látás, hallás, tapintás, a születés, mint
krízishelyzetet generáló változás

Kidolgozta:

A méhen belüli fejlődés szakaszai

Az emberi élet kezdete egyetlenegy ondósejt és egy petesejt találkozásának az eredménye. A méhen belüli fejlődés
normális esetben kilenc hónapig tart és több fejlődési szakaszon megy keresztül: a csíra-, az embrió- és a magzati
szakaszon.

A) CSÍRASZAKASZ során a csírasejtek egyesülnek (8-10 napig tart), amíg a fejlődő szervezet a méh
falához tapad. Az osztódás (mitózis) ritmusa nem egyenletes, több osztódási alszakaszból áll:
 A szedercsíra (morula) – a peteburkon belül kialakult sejttömb, az első néhány

1
  A hólyagcsíra (blastociszt) – a sejtek üreges tömbbe rendezett formája, amely a szedercsira
sejtjeinek differenciálódása során keletkezik.
 A sejtek differenciálódásának mechanizmusára vonatkozólag két elmélet csoport ismeretes:

 A preformació szerint a felnőtt formák és szervek (szív, fej, láb, kéz stb.) már jelen vannak a
fogamzáskor kialakuló legelső sejtben.
 Az epigenézis (születés utáni alakulás) szerint a szervezet új formái a meglévő alakzat és azok
környezete közötti kölcsönhatásokból alakulnak ki.
 A sejtek további szaporodásának céljából lényeges, hogy megvalósuljon az a folyamat, amelynek
révén a hólyagcsíra a méhhez tapad. Ez a beágyazódás a csíraszakasz és az embrionális szakasz
közötti átmenetet képezi.

B) EMBRIONÁLIS SZAKASZ körülbelül 6 hétig tart, a sejtek differenciálódása gyors iramban

folytatódik és az alapvető szervek alakot öltenek, funkciójukat gyakorolják. A szervezet a közvetlen
ingerlésre válaszolni kezd.
 A kialakuló szervek:

- belső magzatburok (amnion) - vékony, erős, átlátszó hártya, magzatvizet tartalmaz, melynek védő
funkciója van,.
- külső magzatburok (chorion)

 a méhlepény (placenta) - tartalmazza az anya és az embrió egyes szöveteit. Funkciói:

megakadályozza, hogy az anya és a gyermek vérkeringése közvetlen kapcsolatba kerüljenek, és
szűrőként működik.

2
  A belső sejttömeg osztódása során kialakult szervek

- Az ektoderma – a külső réteg – alkotja a bőr külső felszínét, a körmöket, a fogak egy részét, a
szemlencsét, a belső fület és az idegrendszert.
- Az endoderma – a belső réteg – képezi a tüdő és az emésztőrendszer fejlődésének alapját.

- A mezoderma – a középső réteg – megjelenési sorrendben a harmadik. Ebből lesznek az izmok, a

csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei.

C) MAGZATI SZAKASZ

A kilencedik héten kezdődik a csontok keményedésének első jeleivel és a születésig tart, átlagosan 30 héten
keresztül. Kezdetekor az összes alapvető szövet és szerv kezdetleges formában már jelen van. Ez alatt a magzat
mintegy tízszeresére növekszik és arányai is jelentősen módosulnak.
Már a méhen belüli élet során is rendelkezik a magzat érzékelési képességekkel: hallja az anyja szívritmusát és
erre a születés után emlékezik is. A méhen belüli élet során a magzat képes az anya szívritmusát érzékelni, és
ennek révén az anya fizikai és pszichikai állapotára következtetni.

A magzat érzékelési képességei:

- Az egyensúlyérzékelés az egyike a leghamarabb kifejlődő érzékelési képességeknek. 4. hónapban kezd

működni és születéskor teljesen érett.
- Az ízérzékelés. Az ízérzékelő bimbók a terhesség 15-ik hetében jelennek meg. A szopóreflex a 22-ik
héten. A magzat ízérzékelés révén detektálja az anya állapotában bekövetkező változásokat.
- A hallásérzékelés. A hallásérzékelés a terhesség 20-ik hetétől kezdődően fejlődik ki. A 24-ik héttől
kezdődően a magzat mozgásokkal reagál a különböző akusztikus élményekre.
- A látás. A látórendszer csak részben fejlődik ki a méhen belüli időszakban. A fogamzás után 7 hónappal
született csecsemők agyhullámainak mintázata fény felvillanására megváltozik, ami azt jelzi, hogy a méhen
belüli élet során is képesek a fényingerekre reagálni.

A magzati aktivitás és szerepe a fejlődésben:

A terhesség 10-ik hetében az ujjak összerándulnak, a lábujjak pedig begörbülnek, ha ingerlés éri őket. A negyedik
hónapban az anya képes a magzat mozgásait érzékelni, ami fontos szerepet játszik a terhesség tudatosításában és
az anya-szerepre való felkészülésben
A 18-ik héten a magzat aktivitása jellegzetesen csökken, párhuzamosan az agy azon területeinek kifejlődésével,
amelyek a mozgás fokozott kontrollját teszik lehetővé. A hatodik hónaptól a magzati aktivitás újra fokozódik. A
születés időpontjához közeledve a magzat különösen aktívvá válik. Az aktivitás döntő tényező a végtagok
normális fejlődésében. A kialakult idegrendszeri és érzékszervi struktúrák kellemes ingerlése segíti a magzat
fejlődését, növeli a születés utáni adaptációs készséget.
A magzat rendelkezik önreflexiós képességgel, amelynek révén bizonyos határok között, elsősorban mozgásával,
3
szabályozni képes a fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget. Mozgás segítségével védekezik

4
például a keringési pangások ellen. Az ujjszopás is jelen van a magzati fejlődés utolsó szakaszában, a
születés utáni táplálkozási viselkedést készítvén elő.

Mozgás a méhen belüli fejlődés alatt

Legkorábbi reakciót közvetlen ingerre hét és fél hetes magzatnál figyeltek meg (spontán abortusznál) Natsuyama a
16-17 mm-es nagyságú embriónál 16 féle mozgást azonosított. A fötális szakaszban egyre több olyan mozgás
kiváltható az abortált magzatoknál, amelyek egyébként csak később aktivizálódnának. Ezt a jelenséget az
anticipált morfológiai érés törvényének nevezik. A 15 hetes magzatnál figyelték meg
először a teljes fogás képességét, amikor az már képes volt egy tárgyat megtartani. A magzat spontán
mozgása a 14-ik héten kezdődik, feltehető, hogy a mozgás az izmok, inak, ízületek fejlődésének
nélkülözhetetlen feltétele. alvás: újszülötteknél a REM-fázisok gyakoribbak, mint a felnőtteknél, az
alvásidő 50%-át teszik ki. A terhesség utolsó 3 hónapjában a fokozódó növekedés és a térbeli korlátozottság
csökkenti a magzat mozgási lehetőségeit, noha a mozgási igény egyre nagyobb a mind fejlettebb és
összehangoltabban működő idegrendszer miatt. Így az aktivitási igény jórészt az álomtevékenység révén
elégítődik ki.

A gyermek születése, mint krízishelyzetet generáló változás

A szülés adta élmények egyesek számára nehezen feldolgozhatóak. A szülés után, hangulat-ingadozás állhat be az
anyáknál, aminek több típusát írták le: a harmadik napon jelentkező „baby blues”-t, valamint a 4-6. hét, illetve a
6-8. hónap táján jelentkező depressziós tüneteket. Ennek oka lehet az egyéni intrapszichés hajlam, avagy a szülés-
szoptatás körüli anyagcsere-változások, de a kedvezőtlen környezeti, mikroszociális hatások is. A krízisállapot
kialakulásának okai lehetnek: a terhesség idő előtt megszakad, és a csecsemőt inkubátorban helyezik el. Az anya
nem gondozhatja a gyermeket, a tehetetlenség, frusztráció érzése védekezést eredményezhet az anyaszerephez
kapcsolódó késztetések mobilizációjával szemben, mely ambivalens érzésekhez és az ezekkel társuló bűntudat,
szégyen, önvád elhatalmasodásához vezethet.
A prenatális és a perinatális időszakban azok az anyák mutattak magas neuroticitást, akiknek a saját anyjukkal
való kapcsolata a negatív anyaidentifikáció mentén jellemezhető. Ezek a nők a saját anyaszerepükkel sem
identifikálódtak, nem alakult ki esetükben a pozitív anyai attitűd.

2. Méhen belüli fejlődés II.: a magzat fejlődésére ható tényezők. Szülés és születés

Kulcsszavak:Táplálkozás, születési súly és fejlődés, terhesség és szülés közben fellépő zavarok, fejlődési
rendellenességek, a szülés, az anya pszichés állapotának hatása a magzatra, a vajúdás szakaszai, az újszülött
életképességének és kompetenciáinak felmérése.

Könyvészet: Cole & Cole: Fejlődéslélektan (130-145), Terratogének (117-123)

5
A méhen belüli fejlődés

6
Az élet összes nagy változása közül a megszületés a legmélyrehatóbb. Születés előtt a magzat folyamatos oxigén-
és tápanyagellátást kap a köldökzsinóron keresztül. Születéskor első ízben a tüdő kitágul, oxigént vesz fel, és szén-
dioxidot ad le. Az első lélegzetnyi oxigén lezárja az átjárót, ami a tüdőtől a méhlepény felé terelte a véráramlatot.
A csecsemőnek mostantól a tüdején át kell oxigénhez jutnia, szopással kell megdolgoznia a táplálékért, és a
méhlepény sincs többé, hogy megvédje a kórokozóktól. A születéssel együtt járó társas és viselkedéses változások
az emberi fejlődés első fő bio-szocio-pszichológiai átmenetét képzi. Az újszülött először találkozik más emberi
lényekkel közvetlenül, és a szülők először vethetnek pillantást gyermekükre. Az újszülöttek és a szülők a születés
pillanatától társas kapcsolatok építésébe kezdenek.

A táplálkozás hatása a méhen belüli fejlődésre.

A méhen belül a magzat az életben tartó és a fejlődéshez szükséges tápanyagok szempontjából teljesen az anyára
van utalva. Egy terhes nőnek 2000-2800 kalóriát kell elfogyasztania a kiegyensúlyozott minden fontos vitamint és
ásványi anyagot tartalmazó étrendben. Ajánlott növelni a folsavat (B vitamin), kalciumot és a vasat tartalmazó
ételek fogyasztását. A szélsőséges alultápláltság pl. az olyan éhínségek idején, mint 1941-ben Leningrádban volt
azt eredményezte, hogy 1942 első felében született csecsemők száma messze a szokásos alatt maradt, és a halva
születések száma megduplázódott. 1942 második felében nagyon kevés csecsemő született, akik mintegy 500
grammal voltak könnyebbek, mint az ostrom előtt születettek. Nagy valószínűséggel koraszülöttek voltak, kevés
vitalitást mutattak és képtelenek voltak testhőmérsékletüket megfelelően fenntartani. Az anyai alultápláltságnak a
magzat fejlődésére kifejtett specifikus hatásai elég nagy biztonsággal elválaszthatók a terhesség különböző
szakaszai alatt. Első 3 hónapban idegrendszeri rendellenességek, koraszülés, halál. Az utolsó 3 hónapot érintő
táplálékhiány a magzat növekedését gátolja. Az anyai alultápláltság a magzatban szívbetegséget, agyvérzést
okozhat.

Születési súly és fejlődés

A babák kis születési súlyúnak számítanak, ha 2500 grammnál könnyebbek, akár koraszülöttek akár nem. (nem
minden kicsi újszülött koraszülött) Azok az újszülöttek, akiknek súlya rendkívül alacsony a kihordás
időtartamához képest, visszamaradott növekedésűek, vagyis nem növekedtek a normális ütemben. Okai lehetnek,
ikerszülés, méhen belüli fertőzések, kromoszóma rendellenességek, az anya dohányzása, kábítószer használata,
alultápláltsága, valamint a méhlepény és a köldökzsinór rendellenességei lehetnek. A koraszülöttek és a kissúlyú
babák fejlődési menete eltérő. Az alacsony születési súly fokozza a fejlődési nehézségek veszélyét. A közvetlenül
a születés után bekövetkező halálozások kétharmada a kis súlyú újszülötteket érinti. A kissúlyú újszülötteknek
háromszor nagyobb az esélyük arra, hogy neurológiai alapú fejlődési fogyatékosságban szenvedjenek és minél
kisebb a csecsemő annál nagyobb a kockázat. A kevesebb, mint 1500 grammal világra jött koraszülöttek 11-12
éves korukban gyengébben teljesítettek intelligencia, verbális képességek, és emlékezet tesztekben. Ha nincs is
kimutatható klinikai károsodásuk a koraszülötteknek, iskolás korukban mégis több nehézségük lesz figyelmük
fenntartásában a látás és mozgás összehangolásában, mint az időre a születetteknek. A kihordási idejükhöz
képest nagyon könnyű
7
koraszülöttek közül azok fognak nagy valószínűséggel hosszútávú fejlődési problémákkal küszködni, akik nagyon
kis fejjel születtek, és akiknek a feje lassan nőtt a szülés utáni első 6 hétben.

A terhesség és szülés közben fellépő zavarok, fejlődési rendellenességek

Amerikai adatok szerint a 1900-ban a legtöbb szülés otthon a bába felügyeletével történt. A 20. század végére az
összes csecsemő 99 százaléka korházban, legtöbbje orvosi segédlettel született. Ez az eltolódás részben a csak
orvosi felügyelet beadható fájdalomcsillapítóknak, másrészt a fertőzésmentes környezetnek tudható be. Az orvosi
beavatkozások és a modern, gyógyszerek csecsemők és anyák ezreinek életét mentik meg akkor amikor a
terhesség a szülés vagy szülés utáni komplikáció lép fel. Azonban az anyának beadott szülési fájdalmat okozó
gyógyszerek bejutnak a méhlepény gátján keresztül a magzat véráramába. Amíg az anya vérnyomása esik, a
gyógyszer hatására a magzat oxigénellátás csökken, ami az újszülöttnél légzési problémákat okozhat.
Megfigyelték, hogy azok a gyerekek, akiknek anyja többféle gyógyszert kapott vajúdás közben kevésbé
figyelmesek, ingerlékenyebbek, lazább az izomtónusuk, kevésbé élénken szopnak, és gyengébbek, mint azok a
társaik akiknek anyja nem kapott gyógyszert. Alternatív fájdalomcsökkentő megoldás lehet a gyógyszerek helyett
az előzetes felkészítés, relaxálás, légzési gyakorlatok.

Ha az túlhordja, vagy életveszélyes állapotba kerül, az orvosok általában megindítják a szülést magzatburok
repesztéssel, vagy oxitocin hormon adagolásával indítják be a méh összehúzódásokat. Másik (túl) gyakori eljárás a
császármetszés, a csecsemő műtéti eltávolítása a méhből, általában akkor, ha a magzat nem fejjel előre fekszik. A
császármetszés több szempontból is ártalmas lehet. Hosszú időre elválasztja az anyát a csecsemőtől, műtéti
fertőzés léphet fel, és ártalmas lehet a csecsemőegészségére is. Egyes kutatások azt bizonyították, hogy a szülés
folyamat során a magzat szervezete erőteljes stressz hormontermelésbe kezd, védekezésül a szülés
megpróbáltatásai az erőteljes nyomás, és oxigén hiányos állapot ellen. Ezek a hormonok gyorsítják a folyadék
felszívódást, a tüdőből, növelik az anyagcsere sebességét a vér keringését javítják a szívben, tüdőben és az agyban
a szülés során. Továbbá ezek a hormonok készítik fel a csecsemőt a méhen kívüli életre. A császármetszés
megfosztja az újszülöttet ezektől a pozitív hatásoktól. Ők gyakran légzési nehézségekkel küszködnek. A magzat
életjeleinek műszeres figyelés megnövelte a császármetszések számát. Mindezen felesleges orvosi beavatkozások
miatt napjainkban megnőtt az érdeklődés a képzett bábák alkalmazására, akik nem használnak műszeres
magzatfigyelést, ritkábban indítják be mesterségesen a szülést és nem alkalmaznak spinális érzéstelenítést.

Noha a legtöbb csecsemő komolyabb problémák nélkül születik néhányan olyan rossz fizikai állapotban jönnek a
világra, hogy hamarosan meghalnak. Másokat későbbi fejlődési problémák fenyegetnek esetleg végzetesen. Az
újszülött veszélyeztetettnek számít, ha valamilyen súlyos zavar jeleit mutatja. Ez lehet szülés közben fulladás,
vagy fejsérülés, (mindkettő agykárosodáshoz vezet) szülés utáni heveny légzészavar vagy a bélrendszer
éretlenségéből fakadó emésztési nehézség. Ezek azok a gondok, amelyek valószínűleg alacsony Apgar-pontszámot
eredményeznek. A veszélyeztetett újszülöttek többsége vagy

A szülés, az anya pszichés állapotának hatása a magzatra.

8
Adatok támasztják alá, azt a tényt, hogy ha egy nőnek együttérző társa és más támogató családtagja biztos állása és
kielégítő lakáskörülményei vannak, vagyis rendelkezésére állnak a biztonság érzetét nyújtó tényezők növekszik
annak esélye, hogy egészséges gyermeke születik. 1960-70-es években- Csehszlovákiában folyt kiterjedt vizsgálat
erre vonatkozóan. Henry David 220 gyerek életét tanulmányozta, akiknek anyja erős negatív attitűdről tett
tanulságot, azaz kétszer is folyamodott abortuszért. A hatóságok azonban elutasították őket. A kontrollcsoportba
tartozó anyák tervezték vagy elfogadták a terhességüket. A nem kívánt gyerekek súlya kisebb volt és több orvosi
segítségre volt szükségük, mint a kontrollcsoportnak. A mérsékelt stressz még akkor is várható, ha az anya
kívánja a terhességet. Ilyenek a felelősség vállalás, állásfeladása, kevesebb jövedelem. A kutatások azt mutatják,
hogy a stressz által terhelt vagy érzelmi egyensúlyából kibillent anya olyan hormonokat (pl. adrenalint és
kortizont) választ ki, amelyek átjutnak a méhlepényen és mérhető hatással vannak a magzat mozgásos aktivitására.
Nagy valószínűséggel összefüggés van a pszichológiai stressz és a terhesség komplikációi között. Koraszülés és
kissúlyú újszülött a következmények.

A vajúdás szakaszai

A születés biológiai folyamata azokkal az anya testében bekövetkező változásokkal kezdődik (körülbelül 266
nappal a fogamzás után), amelyek a magzatot keresztülkényszerítik a szülőcsatornán. A folyamat akkor fejeződik
be, amikor az anya a gyerek világra hozatala után megszabadul a méhlepénytől. A vajúdást három, egymást
részben átfedő szakaszra osztják.

Első szakasz:

Akkor kezdődik, amikor az elegendő gyakoriságú, intenzitású és időtartamú méhösszehúzódások kezdik a

méhnyakat kitágítani. E szakasz addig tart, amíg a méhnyak, a méh hüvely felé vezető nyílása egészen kitágul, és
az anya medencéjének csontjai közötti kapcsolódások rugalmasabbá válnak. E szakasz hossza minden nőnél és
minden terhességnél más; lehet egy óránál rövidebb, és tarthat napokig is. Az első szülésnél az átlag nagyjából 14
óra. A vajúdás kezdetekor az izom-összehúzódások 15-20 perces időközökkel követik egymást, és mintegy 15-60
másodpercig tartanak. Ahogy a folyamat előrehalad, az összehúzódások gyakoribbak, erősebbek és hosszabbak
lesznek.

Második szakasz:

Akkor kezdődik, amikor a baba feje áthatol a teljesen kitágult méhnyakon át a hüvelybe. (Ezt az átmenetet a
csecsemő fejének rugalmassága segíti, koponya csontjai még nem forrtak össze.) Az összehúzódások már
körülbelül egy percig tartanak, és a közöttük lévő szünet is kevesebb, mint egy perc. A kisbaba által okozott
nyomás és a méh erőteljes összehúzódásai arra kényszerítik az anyát, hogy kitolja a gyereket. Általában a
csecsemő feje és homloka jelenik meg először. Néha előfordulhat más testhelyzet is, leggyakrabban farfekvés,
amikor a láb vagy a medence érkezik először. A farfekvéses szüléskor, amely a nem ikerszülések 3-4 százalékában
9
fordul elő, mind az anya, mind a magzat jóval veszélyeztetettebb, mint egyébként.

10
 Harmadik szakasz:

Akkor kezdődik, amikor a kisbaba előbújik a hüvelyből, és a méh összehúzódik lecsökkent tartalma köré. A
méhlepény összelapul, és leválik a méh faláról, magával húzva a magzatburkot. Az összehúzódások azután
gyorsan segítenek megszabadulni tőle.

Az újszülött képességének felmérése

Korházi szülés esetén az egészségügyi személyzet ellenőrzi az újszülött állapotát. Megmérik testméreteit.
Testsúly, hossz, koponyaméret, ellenőrzik életjeleit, megfigyelik normális képességeik meglétét.

Fizikai állapotfelmérése:

Apgár-skála (Virginia Apgár 1953. aneszteziológus.) Kiterjedten használják az USA-ban és szerte a világon. Az
újszülöttet születés után 1 perccel, majd5 perccel vizsgálják, pontozzák az 5 életjelet: szívverés, légzési
erőkifejtés, izomtónus, reflexválasz, szín. A pontok összege adja meg a csecsemő általános fizikai állapotának
mérőszámát. A 4-nél kevesebb pont gyenge fizikai állapotot jelöl, azonnali orvosi gondoskodást jelent.

Viselkedés állapot felmérése:

T. Berry Brazelton gyerekgyógyász és munkatársai dolgozták ki, neurológiai állapot felmérésére, abban az
esetben, ha gyanú merül fel valamilyen fejlődési probléma előfordulására. Használják még koraszülöttek
fejlődésének követésére különböző kultúrákban született újszülöttek összehasonlítására és a fejlődési problémák
enyhítésére alkalmazott beavatkozások hatékonyságának mérésére. Reflex, mozgási képesség, izomtónus,
tárgyakra és emberekre mutatott válaszképesség, viselkedés és figyelem kontrollt mérnek vele, pontozással. A
csecsemő pillanatnyi éberségének fokát figyelembe kell venni.

Brazelton skála tételei:

- Látási és hallási figyelem élő tárgyakra. (Figyeli e a csecsemő a vizsgálót, miközben az a nevét ismételgeti
magas hangon és forgatja a fejét jobbra-balra, le-fel.)
- Ülésbe húzás. (Egyenesen tartja e a fejét, amikor ülő helyzetbe felhúzzák. Mutató új a baba tenyerében,
vagyis fogóreflex alkalmazásával.)
- Simulékonyság. ( Hogyan reagál a baba vállra tevésre. Bújuk, ellenáll, vagy passzív.)

- Védekező mozgások. (Mit csinál a csecsemő, ha arcára tesznek egy kendőt? Elfordítja a fejét? Elsodorja a
kendőt?)
- Önmegnyugtatás. (Amikor nyűgös, mit tesz, hogy megnyugtassa magát. Körülnéz? Ujját szopja?)

11
Az újszülött skálák arra is alkalmasak, hogy jelezzék az újszülött későbbi fejlődésének bizonyos aspektusait,
temperamentumukat, vagy tipikus tanulási nehézségeiket.

Teratogén tényezők

12
A teratogének a születési károsodások környezeti forrásai. A szó eredete görög, tera: szörny szó. A leggyakoribb
teratogének egyes gyógyszerek, a drogok, a fertőzések a sugárzás, és a környezetszennyezés.

Vény nélkül kapható gyógyszerek:

Jellegzetes példa 1956-1961 között Európában elterjedt Contergan amit a terhesség korai szakaszában használtak
nyugtatóként hányinger ellen. Egyes gyerek kar láb nélkül születtek, a kezük és lábfejük, mint egy uszony
közvetlenül a törzshöz nőtt hozzá. Gyakran hallás és látáskárosodással is társult ehhez. kb. 8000 nyomorék gyerek
született. További káros gyógyszerek a csecsemőre nézve:

Sztreptomicin, tetracilin, antibiotikumok, alvadásgátlók, görcsoldók, mesterséges hormonok, a szkrizoféniára

használatos klórpromazin, a pattanások elleni Accutane, és a nyugtató Seuxen. Az aszpirint is okozhat
rendellenességeket nagy adagban. Minden gyógyszer bejut a magzatba a vérkeringés által.

Koffein: Növeli a spontán vetélésnek és a koraszüléseknek az esélyét és az újszülöttek halálának gyakoriságát. A

dohányban található addiktív vegyület a nikotin a méhlepény rendellenes fejlődéséhez vezet, aminek a
következtében a magzatba jutó tápanyagok mennyisége csökken. Csökkenti az anya és a magzat vérében lévő
oxigént növeli a szénmonoxid mennyiségét. A dohányzó nők gyerekei kisebb súlyúak. A mások dohányzásából
származó füst nagyban csökkenti a születendő gyerek súlyát. A terhesség alatti és a szülés utáni dohányzás
megemeli a hirtelen csecsemő halál kockázatát.

Alkohol: A dohányzás után a legelterjedtebb drog. A terhesség alatt alkoholt fogyasztó nők azt kockáztatják, hogy
gyerekük súlyos károsodással születik. Egy vizsgálat kimutatta, hogy erősen italozó anyák (naponta 1 deciliter
tiszta szesznek megfelelő mennyiséget fogyasztók) gyerekinek 71 százaléka volt valamilyen szempontból sérült.
Többségük a magzati alkohol szindróma tüneteit mutatta. Ezek: kis fej, fejletlen agy, szemrendellenességek,
veleszületett szívbetegségek, ízületi bántalmak és az arc deformációja. A mérsékelt alkohol fogyasztás kockázata
bizonytalan, de egyes esetekben már ez is magzati alkoholhatáshoz vezet, vagyis enyhe értelmi, és motoros
működéshez. Az alkohol legsúlyosabb hatásai a terhesség első heteiben jelentkeznek, de már azokat a nőket is
eltanácsolják az ivástól, akik teherbe szeretnének esni.

Marihuána: A marihuanához kis születési súly kötődik A marihuánát szedő nők csecsemői könnyebben
megriadnak, remegésre hajlamosabbak, és nehézségeik mutatkoznak az alvási ciklusaikban. Kutatások igazolták,
hogy a hatása kulturális és társadalmi kontextusban más és más. USA-ban ahol más drogokkal együtt
mélyszegénységben élők között használatos negatív hatásokat mutattak ki, míg Jamaicában önmagában
fogyasztják és napi szinten az emberek. Itt a csecsemők egyhónapos korban mért élettani és társas reakcióik
alapján jobban teljesítettek, mint akinek nem fogyasztott az anyja marihuanát.

Kokain: Gyorsan okoz függőséget. Az anyáknál a szívroham, agyvérzés, főütőér szakadás és rohamok
jelentkezhetnek. Csecsemőkben, a méhben és a méhlepényben okozott keringés csökkenés miatt halva születések,
agyvérzés, születési rendellenességek léphetnek fel. Továbbá az újszülöttek ingerlékenyebbek,

13
mozgáskoordinációjuk károsodott és lassabban tanulnak. A kokain ártalmas hatását egyesek vitatják. A negatív
hatásokat inkább a rossz életkörülményeknek, alkoholizmusnak tulajdonítják.

Metadon és Heroin: E szerkehez szokott anyák csecsemői maguk is függőek, gyakran koraszülöttek, kis súlyúak,
érzékenyek a légzőszervi betegségekre. Leszokás után is érzékenyebbek, alvászavarosak, sírásuk rendellenes,
csökkent mozgáskontrollosak.

Fertőzések és egyéb körülmények: Az anyából a legtöbb fertőzés a leendő gyermekbe a méhlepény gátján
keresztül jut, be vagy a szülőcsatornán áthaladva fertőződik meg. Rubeola (1941) rózsahimlő járvány az USA-ban.
A terhesség első 12 hetében a fertőzés 54 százalékban okozott szívrendellenességet. 30000 koraszülés, 20000
veleszületett károsodás az eredmény. Védőoltás után még 6 hónapig nem ajánlott teherbe esni.

Aids: A fertőzött anyáktól 30százalékban kapja meg a csecsemő a kórt a fertőzött vér útján.4 év alatt leggyakrabb
oka a gyerekhalálnak. AZT szedése a vírus átadásának veszélyét 50%-ra csökkenti.

Rh-összeférhetetlenség: Az Rh egy összetett vegyület a vörösvértestek felszínén, amelynek egyik alkotó elemét
egy domináns gén határozza meg. Akik rendelkeznek ezzel az alkotó elemmel azokat Rh-pozitívnak nevezik. Az
emberek kevesebb, mint tizede örököl két recesszív gént, ami miatt ők Rh-negatívak. Rh– negatív nő + Rh-pozitív
férfi gyereke nagy valószínűséggel Rh-pozitív lesz. A szülés folyamán a méhlepény leválásakor a gyerek vére
bekerül az anyáéba, ahol antitestek kezdenek termelődni az idegen anyag ellen . A következő terhességnél az
antitestek a magzat vérébe jutnak és megtámadják, elpusztítják a vörösvértesteket. Ellenszere az Anti-R h-szérum
az anyának. Rh-negatív gyerekszületés után 72 órával kell beadni. Az Rh-korral születő gyerekek rendszeres
vérátömlesztéssel kezelhetők.

Sugárzás:Súlyos deformációkat okozhat a fejlődő szervezetben, méhen belüli halál, spontán vetélés. 1945- ben
Hirosimában 1500m belül a terhes nők többsége túlélte a támadást, de elvetéltek. A megszületett csecsemők 64
százaléka értelmi fogyatékos lett. A terhesség 8-15 hete közötti időszak a legveszélyesebb (központi idegrendszer
fejlődése). Röntgenfelvételnél közölni kell a terhességet!

Szennyezés

Ide tartoznak egyes élelmiszerekben, kozmetikumokban található vegyi anyagok. Gyomirtók, rovarirtók,
levegőben és a vízben található szennyező anyagok. 1953-ban Minimata tóban higanyszennyeződés. Agyi eredetű
bénulás koponya deformáció rendellenes kicsi fejet eredményezet. (Halakon keresztül, tápláléklánc). 1970-ben
Cubataóban 1000 csecsemőből 65 születés után meghalt, mert agyuk nem fejlődött. Cubataó-i petrolkémiai üzem
és acélmű légszennyezése miatt.

Teratogén hatások alapjai:

- Függ a fejlődési szakasztól, amiben a szervezet éppen van amikor a hatás éri.

14
 - Mindegyik teratogén sajátos módon hat az egyes fejlődő szövetekre ezért a rendellenes fejlődés egyedi
mintákhoz vezet.
- Nem minden szervezetre hat ugyan úgy, egy adott mennyiségű és fajtájú teratogén hatással való találkozás.

- A teratogén hatásokkal szembeni fogékonyság az anya élettani állapotától függ.

- Általában minél nagyobb a teratogén hatás koncentrációja, annál nagyobb a rendellenes fejlődés kockázata.

- Egyes betegségek és kábítószerek, melyek kicsi vagy csak időleges hatással vannak, az anyára súlyos
rendellenességeket okozhatnak a fejlődő szervezetben.
Szenzomotoros fejlődés és alkalmazkodás csecsemőkorban

Kidolgozta Fülöp Réka

Fogalmak: Szenzo-motoros fejlődés, az agy fejlődése, arcok és mintaészlelés, utánzás, alkalmazkodás,

kognitiv változások szimbolikus képesség, tárgyállandóság, a kategorizáció fejlődése csecsemőkorban, a
csecsemők kompetenciáinak felmérése

Könyvészet: Fejlődéslélektan jegyzet: 135-142; Cole & Cole: Az első év fejleményei, és a csecsemőkor

vége fejezetekből: Észlelés és mozgás fejlődése: A korai csecsemőkor (144-189) (199-203, 234-237); Kognitív
változások: (203-222, 238-247).

A csecsemő mozgásfejődése

Az első három hónapban a gyermek érzékelése és mozgása még külön-külön működik. Az észlelés és a cselekvés
először a nyúlásban és megragadásban nyilvánul meg, de ez még nem koordinált. A csecsemő a 20-ik hét után
ragadja meg a tárgyat szándékosan.
A 3-ik hónaptól kezdve a fej előre fordul, a karok és a lábak szimmetrikusan kezdenek mozogni. A látás és a
mozgás koordinált. Kialakul a gyermek kéztartása, a kéz sajátos mozgása az eltávolodó tárgy felé, a látott tárgy
irányába való nyúlás.
A csecsemő fokozatosan sajátítja el a tárgyak megragadását. Féléves korában képes a számára elérhető tárgyat egy
mozdulattal megragadni és magához húzni. Az első hat hónapban még nem tudja akaratlagosan elengedni a
tárgyakat, 12 hónaposan már egészen ügyes az akaratlagos elejtésben. A 7-12 hónapos kor közötti időszakban a
kéz és az ujjak finommotoros mozgása kifinomult és koordinált lesz. A mutatóujj és a hüvelykujj közé fogás
egyéves kortól válik jellemzővé. A finom mozgásos készségek fejlődése során a tárgyak manipulálási módja is
fejlődik: először csak forgatja a tárgyakat, később mozgatja, rázza, végül egy cselekvéssorozat részeként tudja
használni azokat.

15
Szenzo-motoros fejlődés

16
A csecsemőkor a fejlődés szenzomotoros szakasza, amelyben a gyermekek a tudást észlelés (szenzo-) és cselekvés
(motoros) úján szerzik. Piaget és munkatársai szerint az első két életévet öleli fel, későbbi kutatók szerint másfél
éves korig tart.

A kisgyermek ebben a szakaszban úgy gondolkodik, hogy minden műveletet cselekvésben is elvégez. A csecsemő
fejlődése érzékelésének és egyszerű mozgásos viselkedéseinek koordinációjából áll.

Alszakaszok jellemzői:

Az első hónap fő jellemzője a reflexek gyakorlása, kontrollálásának tanulása. Reflexes cselekvések: akaratlan
keresés, szopás, fogás, nézés, a látóteréből kikerülő tárgyakat nem keresi.

Elsődleges cirkuláris reakciók: Az első és a negyedik hónap között alakulnak ki az első szokásokkal egy időben.
Tanult reakciók, amelyek a gyermek véletlenszerű próbálkozásainak eredményei. Az új mozgások a gyermek saját
testével kapcsolatosak, nem külső tárgyak felé irányulnak Az önmagukban élvezetes cselekvések sokszoros
ismételgetései, pl.hadonászik.

A másodlagos cirkuláris reakciók a 4-8 hónapos kor között jellemzőek, amikor kialakul a látás és a mozgás
koordinációja. A csecsemő figyelme a külvilág tárgyaira irányul. Kezdi felismerni, hogy a tárgyak nem saját
cselekvéseinek meghosszabbítása és hogy változásokat tud létrehozni a külvilágban A gyermek eljut a saját
testrészeinek megismerésétől a külvilág tárgyainak megismeréséhez.

Másodlagos cirkuláris reakciók összehangolása: 8 hónapos kor után körülbelül az első életév végéig. Cél
elérésére irányuló cselekvés képességének megjelenése. Megfigyelhető egyes mozgások szándékossága. Sémák
kombinációja a kívánt hatás eléréséhez.
A tárgyakat keresi, de ott, ahol legutoljára megtalálta, nem ott, ahova a szeme láttára elrejtették. A tárgy a külső
valóság képviselőjévé válik, cselekedetei célirányosabbá válnak.
Harmadlagos cirkuláris reakciók: Egyéves kortól másfél éves korig tart, amikor bekövetkezik a cél eléréséhez
szükséges új eljárások felfedezése. A mozgások sokszorosan ismétlődnek.
Megjelenik a problémamegoldás eszközeinek módszeres változtatása; kísérletezés a következmények kipróbálása
érdekében. A cél eléréséhez szükséges új eljárások felfedezése: „mi lesz akkor, ha ezt és ezt teszem?” A
következményeket nem tudja elképzelni. Már nem követi el az „A nem B” hibát, de ha a tárgy nincs ott, ahol ő
gondolja, akkor összezavarodik, és általában nem folytatja a keresést.

-24 hó- a szimbolikus reprezentáció kezdetei. Képek és szavak ismerős tárgyakra kezdenek vonatkozni. A
problémamegoldásban új eszközöket talál.

Másfél éves kor után a gyermek a cselekvés új módjait értelmi kombinációk útján fedezi fel. Már nem azonnal
cselekszik, ami nagymértékben lecsökkenti a próbálkozások mennyiségét. A cselekvésben megnyilvánuló
kísérletezés egyre inkább belsővé válik. Ez jelenti az átmenetet a következő fejlődési szakaszra, amelyre a
17
képzetek alapján lejátszódó gondolkodás a jellemző.

18
 Az agy fejlődése

Az újszülöttek agya milliárdos nagyságrendű neuront (idegsejtet) tartalmaz és 300-350 grammot nyom, ami
gyermekkorban már eléri az 1,2-1,5 kg-ot (a felnőtt agytömegének a 80%-át). Az agyban létrejövő kapcsolatok
javarésze kisgyermekkorban alakul ki.
Az agytörzsi idegcsoportok a magzati időszakban működni kezdenek, majd a születés idejére ez az agy
legfejeltebb részévé válnak. Az agytörzs vezérli az újszülött reflexeit: keresőreflex, szopás és az életfontosságú
funkciókat: légzés, alvás. Sok különböző idegpályát tartalmaz, amik az érzékleti bemeneteket összekötik az agy és
a test területeiről érkező impulzusokkal.
Az agykéregben az idegsejtek hálózata a különböző érzékleti forrásokból jövő információkat elemez. Külön
területek specializálóknak az idő, tér, nyelv elemzésére, a mozgató működésekre és érzékleti
megkülönböztetésekre.
Az újszülöttek központi idegrendszere sok változáson megy keresztül. Az agy sejtjeinek méretre, komplexitása,
száma is fokozatosan növekszik.
Az agy különböző területeinek fejlődése fontos szerepet játszik a viselkedések fejlődésében:

- elsődleges mozgatókéreg: a mozgás általános összehangolása,

- kisagy: koordináció és egyensúlyozás (mozgáskontroll)

- hippokampusz: emlékezés

- homloklebeny: akaratlagos vezérlés és tervezés

Az idegsejtek mielinizációjának (az idegsejtek egy zsírsejtekből álló mielinhüvelyt kapnak, ami az impulzusok
gyorsabb terjedését segíti) köszönhetően a csecsemő képességei növekszenek.
Ezek az agyi változások segítik az összetett mozgások, tanulási és probléma-megoldási képességek kialakulását.
Egyes agyi területek érése hozzájárul a korai reflexek újraszerveződéséhez, melyek később akaratlagos viselkedéssé
alakulnak át.
A csecsemőkor végére az agy idegsejtjei kezdik elérni a felnőtt méretet és sűrűséget és az agy növekedése
lelassúl.

Csecsemőkori észlelés: arcok és mintaészlelés

Az arcok felismerése és az utánzás azon leggyakrabban vizsgált viselkedések közé tartozik, amelyek sokat
elmondanak az újszülöttek és a csecsemők tudásáról (esetleges veleszületett örökléstanilag kódolt
viselkedésekről).

Az újszülöttek minden előzetes tanulás nélkül előnyben részesítik az emberi arcot. Az arcok preferenciájának más
észlelési tárggyal szemben szerepe van az anya-gyerek kötődés kialakulásában.
A 9 perces újszülöttek a fejüket és tekintetüket a sematikus arc felé fordítják, ha az mozog előttük, és tovább
követik tekintetükkel, mint más ingereket.
Az ember agyi képességei korai csecsemőkorban megjelennek és fokozatosan bontakoznak ki. Az arcok korai
19
felismerését veleszületett kéreg alatti mechanizmusok irányítják. Az újszülöttek látási képességeit a

20
tárgy részei közötti kontraszt, vonalak, szögek, világos-sötét átmenetek befolyásolják. Az újszülöttek az anya arcát
a haj vonala és az arc körvonalai által alkotott világos-sötét mintázat alapján ismerhetik fel. A két- három hónapos
csecsemők már képesek az arcvonásai alapján is felismerni. A két hónaposnál idősebb csecsemők esetében a
látókéreg már érettebb, ez teszi lehetővé, hogy megtanulják az arcokat.

Utánzás

A tanulásban, mozgás fejlődésében lényeges szerepe van az utánzásnak. Vannak veleszületett elemei, de tanult
viselkedési forma, ami a csecsemőkor folyamán fejlődik ki.

Egyes pszichológusok szerint az utánzás bizonyos formái már születéskor jelen vannak. 9 hónapos kórban a
csecsemő képes a késleltetett utánzásra, vagyis órákkal korábban látott cselekvések megismétlésére.

Két fajtája:

- az ún. emuláció során a kisbabák anélkül utánozzák a megfigyelt magatartást, hogy átgondolnák a
modellként szolgáló cselekvő célját. Ilyenkor a tárgyak fizikai tulajdonságait, a velük való bánásmódot
tanulhatják meg. Ezeket az ismereteket gyakran alkalmazzák majd későbbi életük során.

- Imitációnak nevezzük az utánzás másik formáját. Ekkor a kisbaba a megfigyelt ember célját, szándékát lesi
el.

Wallon szerint a képzetek nélküli, közvetlen utánzás 3 éves korig jellemző, ez még nem tudatos utánzás. Az
utánzás kezdetleges, közvetlen. Kialakulása a cselekvés és a megismerés fejlődésének nélkülözhetetlen alapja. A
szenzomotoros szakaszban az utánzás nemcsak a mozgásban, hanem a hangutánzás elsajátításában és a beszéd
elsajátításában is megnyilvánul. A felnőtt mozgását a gyermek egyszerre, közvetlenül utánozza, így a mozdulat
közvetlen mintává válik. A második év folyamán a gyermek a saját mozgását is megtanulja utánozni.

Alkalmazkodás

A csecsemők alkalmazkodása nélkülözhetetlen életben maradásukhoz, amit veleszületett reflexek és érzékelési

képességek segítenek. Szüleikre és gondozókra vannak utalva ahhoz, hogy szükségleteik ki legyenek elégítve.
Fontos, hogy kialakuljon egy napirend a csecsemő alvására, étkezésére vonatkozóan, ez hónapokig tart.
Alvás - Az újszülöttek alvása és aktivitásmintázata az első időszakban nagyon különbözik a felnőttekétől. Életük
első 2-3 hónapjában a csecsemők az alvást az aktív REM szakasszal kezdik és fokozatosan érik el a nyugodt nem-
REM alvást. 2-3 hónap után a sorrend megfordul és a nem-REM alvás megelőzi a REM-et, ez már a felnőtt minta
felé eltolódást mutatja.
Az újszülöttek idejük legnagyobb részében alszanak, majd alvásigényük fokozatosan csökken, ébrenléti
szakaszaik meghosszabbodnak.
Etetés - Napjainkban azt javasolják, hogy az újszülötteket 2-3 óránként kell etetni. Ez az időköz a csecsemők
növekedésével fokozatosan nő.

21
Sírás - A szülőknek meg kell tanulniuk értelmezni a baba szükségleteit. A csecsemők sírással jelzik, ha valamire
szükségük van, ami a felnőttekből szívritmusgyorsulást, vérnyomás-emelkedést vált ki. A babáknak több féle
sírás típusa van. A szülőknek sokszor nehéz kitalálni, éppen mit jelez.

A kognitív fejlődés változása csecsemőkor végéig:

A kognitív folyamatok azok a pszichológiai folyamatok, amelyek segítségével a gyerekek elsajátítják, tárolják és
használják a világról való ismereteiket. Sok területen megmutatkoznak: a problémamegoldásban, a játékban, a
kommunikációban és a tárgyak kategórizációjában. 3-12 hónapos koruk között a csecsemők olyan képességekre
tesznek szert, amik segítségével környezetükről módszeresen gondolkodhatnak, élményeikre emlékezhetnek.
Piaget szerint a gyermekek aktívan törekszenek, hogy a környezetből szerzett tapasztalataikat asszimilálják: a
környezetről szerzett tapasztalatokat alakítják saját sémáikhoz és akkomodálják: a cselekvési sémák
megváltoztatása a környezet hatására.

Ezek kombinációja hozza létre a kognitív fejlődés magasabb szintjeit.

A kognitív fejlődés négy nagyobb szakaszból áll. Az első szakasz a csecsemőkorban jelentkező szemzomotoros
fejlődés. A csecsemők fejlődése elsősorban érzékleteik és egyszerű mozgásos viselkedéseik koordinációjából áll.
Ennek végén a gyerek cselekvés nélkül is képes a gondolkodásra és a világ mentális ábrázolására, ezt nevezzük
reprezentációnak. Piaget szerint ez 18-24 hónapos korra fejlődik ki.
A szakasz végére eljutnak oda, hogy felismerik a saját magukon kívüli világ létezését és azzal szándékos
interakciókat tudnak kialakítani.

A kognitív fejlődés főbb elemei:

Szimbolikus reprezentáció kezdetekor már megjelenik a (mentális) reprezentáció, a gyermekek képesek

fejben cselekedni, a fizikai környezetben nem észlelhető tárgyakról is gondolkodni.

Piaget szerint a tárgyállandóság megértése hat szakaszban fejlődik ki. Újabb kísérletek arra jutottak, hogy a
csecsemők a Piaget által gondoltnál hamarabb megérthetik a tárgyállandóságot, a tudás megelőzi azt a képességet,
hogy annak alapján cselekedjenek.
Az első 3 hónapban a csecsemők elfelejtik azokat a tárgyakat, amelyeket éppen nem érzékelnek.

4 hónaposan megérthetik, hogy a tárgy akkor is létezik, ha nem látják, de még nem képesek e szerint cselekedni.
A tárgy és helye gyorsan elfelejtődik.
8 hónapos korban keresni kezdik az elrejtett tárgyakat, de gyorsan megzavarodnak, vagy elfelejtik a helyét és a
saját mozdulataikra emlékeznek. A tárgy helyére vonatkozó emlékezet és az elrejtett tárgy megtalálásának
képessége a második életévben javul.
1 éves kor után a tárgyat már az új helyén keresik, ha látták az áthelyezését. Ha nem látták, még összezavarodnak
és abbahagyják a keresést.
22
A második életévre kialakul a tárgyállandóság, a tárgyat keresve minden lehetséges helyet ellenőriznek, amíg
megtalálják.

A problémamegoldás kezdetben próba-szerencse jellegű kísérletezés, majd a csecsemőkor végére átalakul

módszeres problémamegoldássá. A gyermek több eseményt is előre elképzel, mielőtt cselekedne.

A kategorizáció a közös tulajdonság alapján történő osztályba sorolás.

Az egyévesek felismerik a tárgyak közötti hasonlóságot, de ez viselkedésükben gyengén mutatkozik meg.

A 18 hónaposok munkaterületet alkotnak, de nem használják egynél több kategória képzésére. Ekkor még nem a
felnőttek kategóriáit használják.
A második és harmadik életévben már kialakul a képesség, hogy a gyerekek kategóriákat tudnak alkotni és
használni, pl. a tárgyak hasonlósága alapján. A 2 és fél évesek már fő és alkategóriákat is használnak.

A mintha – játék (szimbolikus játék) a kategorizálás új szintje. Ezzel egy időben a tárgyak csoportosításánál a
felnőtt kritériumokat tudják használni.

A csecsemőkor a fejlődés szenzomotoros szakasza, amelyben a gyermekek a tudást észlelés (szenzo-) és cselekvés
(motoros) úján szerzik. Piaget és munkatársai szerint az első két életévet öleli fel, későbbi kutatók szerint másfél
éves korig tart.

A kisgyermek ebben a szakaszban úgy gondolkodik, hogy minden műveletet cselekvésben is elvégez. A csecsemő
fejlődése érzékelésének és egyszerű mozgásos viselkedéseinek koordinációjából áll.

Alszakaszok jellemzői:

Az első hónap fő jellemzője a reflexek gyakorlása, kontrollálásának tanulása. Reflexes cselekvések: akaratlan
keresés, szopás, fogás, nézés, a látóteréből kikerülő tárgyakat nem keresi.

Elsődleges cirkuláris reakciók: Az első és a negyedik hónap között alakulnak ki az első szokásokkal egy időben.
Tanult reakciók, amelyek a gyermek véletlenszerű próbálkozásainak eredményei. Az új mozgások a gyermek saját
testével kapcsolatosak, nem külső tárgyak felé irányulnak Az önmagukban élvezetes cselekvések sokszoros
ismételgetései, pl.hadonászik.

A másodlagos cirkuláris reakciók a 4-8 hónapos kor között jellemzőek, amikor kialakul a látás és a mozgás
koordinációja. A csecsemő figyelme a külvilág tárgyaira irányul. Kezdi felismerni, hogy a tárgyak nem saját
cselekvéseinek meghosszabbítása és hogy változásokat tud létrehozni a külvilágban A gyermek eljut a saját
testrészeinek megismerésétől a külvilág tárgyainak megismeréséhez.

Másodlagos cirkuláris reakciók összehangolása: 8 hónapos kor után körülbelül az első életév végéig. Cél
elérésére irányuló cselekvés képességének megjelenése. Megfigyelhető egyes mozgások szándékossága. Sémák
kombinációja a kívánt hatás eléréséhez.
23
A tárgyakat keresi, de ott, ahol legutoljára megtalálta, nem ott, ahova a szeme láttára elrejtették. A tárgy a külső
valóság képviselőjévé válik, cselekedetei célirányosabbá válnak.
Harmadlagos cirkuláris reakciók: Egyéves kortól másfél éves korig tart, amikor bekövetkezik a cél eléréséhez
szükséges új eljárások felfedezése. A mozgások sokszorosan ismétlődnek.
Megjelenik a problémamegoldás eszközeinek módszeres változtatása; kísérletezés a következmények kipróbálása
érdekében. A cél eléréséhez szükséges új eljárások felfedezése: „mi lesz akkor, ha ezt és ezt teszem?” A
következményeket nem tudja elképzelni. Már nem követi el az „A nem B” hibát, de ha a tárgy nincs ott, ahol ő
gondolja, akkor összezavarodik, és általában nem folytatja a keresést.

-24 hó- a szimbolikus reprezentáció kezdetei. Képek és szavak ismerős tárgyakra kezdenek vonatkozni. A
problémamegoldásban új eszközöket talál.

Másfél éves kor után a gyermek a cselekvés új módjait értelmi kombinációk útján fedezi fel. Már nem azonnal
cselekszik, ami nagymértékben lecsökkenti a próbálkozások mennyiségét. A cselekvésben megnyilvánuló
kísérletezés egyre inkább belsővé válik. Ez jelenti az átmenetet a következő fejlődési szakaszra, amelyre a
képzetek alapján lejátszódó gondolkodás a jellemző.

24
 Az agy fejlődése

Az újszülöttek agya milliárdos nagyságrendű neuront (idegsejtet) tartalmaz és 300-350 grammot nyom, ami
gyermekkorban már eléri az 1,2-1,5 kg-ot (a felnőtt agytömegének a 80%-át). Az agyban létrejövő kapcsolatok
javarésze kisgyermekkorban alakul ki.
Az agytörzsi idegcsoportok a magzati időszakban működni kezdenek, majd a születés idejére ez az agy
legfejeltebb részévé válnak. Az agytörzs vezérli az újszülött reflexeit: keresőreflex, szopás és az életfontosságú
funkciókat: légzés, alvás. Sok különböző idegpályát tartalmaz, amik az érzékleti bemeneteket összekötik az agy és
a test területeiről érkező impulzusokkal.
Az agykéregben az idegsejtek hálózata a különböző érzékleti forrásokból jövő információkat elemez. Külön
területek specializálóknak az idő, tér, nyelv elemzésére, a mozgató működésekre és érzékleti
megkülönböztetésekre.
Az újszülöttek központi idegrendszere sok változáson megy keresztül. Az agy sejtjeinek méretre, komplexitása,
száma is fokozatosan növekszik.
Az agy különböző területeinek fejlődése fontos szerepet játszik a viselkedések fejlődésében:

- elsődleges mozgatókéreg: a mozgás általános összehangolása,

- kisagy: koordináció és egyensúlyozás (mozgáskontroll)

- hippokampusz: emlékezés

- homloklebeny: akaratlagos vezérlés és tervezés

Az idegsejtek mielinizációjának (az idegsejtek egy zsírsejtekből álló mielinhüvelyt kapnak, ami az impulzusok
gyorsabb terjedését segíti) köszönhetően a csecsemő képességei növekszenek.
Ezek az agyi változások segítik az összetett mozgások, tanulási és probléma-megoldási képességek kialakulását.
Egyes agyi területek érése hozzájárul a korai reflexek újraszerveződéséhez, melyek később akaratlagos viselkedéssé
alakulnak át.
A csecsemőkor végére az agy idegsejtjei kezdik elérni a felnőtt méretet és sűrűséget és az agy növekedése
lelassúl.

Csecsemőkori észlelés: arcok és mintaészlelés

Az arcok felismerése és az utánzás azon leggyakrabban vizsgált viselkedések közé tartozik, amelyek sokat
elmondanak az újszülöttek és a csecsemők tudásáról (esetleges veleszületett örökléstanilag kódolt
viselkedésekről).

Az újszülöttek minden előzetes tanulás nélkül előnyben részesítik az emberi arcot. Az arcok preferenciájának más
észlelési tárggyal szemben szerepe van az anya-gyerek kötődés kialakulásában.
A 9 perces újszülöttek a fejüket és tekintetüket a sematikus arc felé fordítják, ha az mozog előttük, és tovább
követik tekintetükkel, mint más ingereket.
Az ember agyi képességei korai csecsemőkorban megjelennek és fokozatosan bontakoznak ki. Az arcok korai
25
felismerését veleszületett kéreg alatti mechanizmusok irányítják. Az újszülöttek látási képességeit a

26
tárgy részei közötti kontraszt, vonalak, szögek, világos-sötét átmenetek befolyásolják. Az újszülöttek az anya arcát
a haj vonala és az arc körvonalai által alkotott világos-sötét mintázat alapján ismerhetik fel. A két- három hónapos
csecsemők már képesek az arcvonásai alapján is felismerni. A két hónaposnál idősebb csecsemők esetében a
látókéreg már érettebb, ez teszi lehetővé, hogy megtanulják az arcokat.

Utánzás

A tanulásban, mozgás fejlődésében lényeges szerepe van az utánzásnak. Vannak veleszületett elemei, de tanult
viselkedési forma, ami a csecsemőkor folyamán fejlődik ki.

Egyes pszichológusok szerint az utánzás bizonyos formái már születéskor jelen vannak. 9 hónapos kórban a
csecsemő képes a késleltetett utánzásra, vagyis órákkal korábban látott cselekvések megismétlésére.

Két fajtája:

- az ún. emuláció során a kisbabák anélkül utánozzák a megfigyelt magatartást, hogy átgondolnák a
modellként szolgáló cselekvő célját. Ilyenkor a tárgyak fizikai tulajdonságait, a velük való bánásmódot
tanulhatják meg. Ezeket az ismereteket gyakran alkalmazzák majd későbbi életük során.

- Imitációnak nevezzük az utánzás másik formáját. Ekkor a kisbaba a megfigyelt ember célját, szándékát lesi
el.

Wallon szerint a képzetek nélküli, közvetlen utánzás 3 éves korig jellemző, ez még nem tudatos utánzás. Az
utánzás kezdetleges, közvetlen. Kialakulása a cselekvés és a megismerés fejlődésének nélkülözhetetlen alapja. A
szenzomotoros szakaszban az utánzás nemcsak a mozgásban, hanem a hangutánzás elsajátításában és a beszéd
elsajátításában is megnyilvánul. A felnőtt mozgását a gyermek egyszerre, közvetlenül utánozza, így a mozdulat
közvetlen mintává válik. A második év folyamán a gyermek a saját mozgását is megtanulja utánozni.

Alkalmazkodás

A csecsemők alkalmazkodása nélkülözhetetlen életben maradásukhoz, amit veleszületett reflexek és érzékelési

képességek segítenek. Szüleikre és gondozókra vannak utalva ahhoz, hogy szükségleteik ki legyenek elégítve.
Fontos, hogy kialakuljon egy napirend a csecsemő alvására, étkezésére vonatkozóan, ez hónapokig tart.
Alvás - Az újszülöttek alvása és aktivitásmintázata az első időszakban nagyon különbözik a felnőttekétől. Életük
első 2-3 hónapjában a csecsemők az alvást az aktív REM szakasszal kezdik és fokozatosan érik el a nyugodt nem-
REM alvást. 2-3 hónap után a sorrend megfordul és a nem-REM alvás megelőzi a REM-et, ez már a felnőtt minta
felé eltolódást mutatja.
Az újszülöttek idejük legnagyobb részében alszanak, majd alvásigényük fokozatosan csökken, ébrenléti
szakaszaik meghosszabbodnak.
Etetés - Napjainkban azt javasolják, hogy az újszülötteket 2-3 óránként kell etetni. Ez az időköz a csecsemők
növekedésével fokozatosan nő.

27
Sírás - A szülőknek meg kell tanulniuk értelmezni a baba szükségleteit. A csecsemők sírással jelzik, ha valamire
szükségük van, ami a felnőttekből szívritmusgyorsulást, vérnyomás-emelkedést vált ki. A babáknak több féle
sírás típusa van. A szülőknek sokszor nehéz kitalálni, éppen mit jelez.

A kognitív fejlődés változása csecsemőkor végéig:

A kognitív folyamatok azok a pszichológiai folyamatok, amelyek segítségével a gyerekek elsajátítják, tárolják és
használják a világról való ismereteiket. Sok területen megmutatkoznak: a problémamegoldásban, a játékban, a
kommunikációban és a tárgyak kategórizációjában. 3-12 hónapos koruk között a csecsemők olyan képességekre
tesznek szert, amik segítségével környezetükről módszeresen gondolkodhatnak, élményeikre emlékezhetnek.
Piaget szerint a gyermekek aktívan törekszenek, hogy a környezetből szerzett tapasztalataikat asszimilálják: a
környezetről szerzett tapasztalatokat alakítják saját sémáikhoz és akkomodálják: a cselekvési sémák
megváltoztatása a környezet hatására.

Ezek kombinációja hozza létre a kognitív fejlődés magasabb szintjeit.

A kognitív fejlődés négy nagyobb szakaszból áll. Az első szakasz a csecsemőkorban jelentkező szemzomotoros
fejlődés. A csecsemők fejlődése elsősorban érzékleteik és egyszerű mozgásos viselkedéseik koordinációjából áll.
Ennek végén a gyerek cselekvés nélkül is képes a gondolkodásra és a világ mentális ábrázolására, ezt nevezzük
reprezentációnak. Piaget szerint ez 18-24 hónapos korra fejlődik ki.
A szakasz végére eljutnak oda, hogy felismerik a saját magukon kívüli világ létezését és azzal szándékos
interakciókat tudnak kialakítani.

A kognitív fejlődés főbb elemei:

Szimbolikus reprezentáció kezdetekor már megjelenik a (mentális) reprezentáció, a gyermekek képesek

fejben cselekedni, a fizikai környezetben nem észlelhető tárgyakról is gondolkodni.

Piaget szerint a tárgyállandóság megértése hat szakaszban fejlődik ki. Újabb kísérletek arra jutottak, hogy a
csecsemők a Piaget által gondoltnál hamarabb megérthetik a tárgyállandóságot, a tudás megelőzi azt a képességet,
hogy annak alapján cselekedjenek.
Az első 3 hónapban a csecsemők elfelejtik azokat a tárgyakat, amelyeket éppen nem érzékelnek.

4 hónaposan megérthetik, hogy a tárgy akkor is létezik, ha nem látják, de még nem képesek e szerint cselekedni.
A tárgy és helye gyorsan elfelejtődik.
8 hónapos korban keresni kezdik az elrejtett tárgyakat, de gyorsan megzavarodnak, vagy elfelejtik a helyét és a
saját mozdulataikra emlékeznek. A tárgy helyére vonatkozó emlékezet és az elrejtett tárgy megtalálásának
képessége a második életévben javul.
1 éves kor után a tárgyat már az új helyén keresik, ha látták az áthelyezését. Ha nem látták, még összezavarodnak
és abbahagyják a keresést.
28
29
A második életévre kialakul a tárgyállandóság, a tárgyat keresve minden lehetséges helyet ellenőriznek, amíg
megtalálják.

A problémamegoldás kezdetben próba-szerencse jellegű kísérletezés, majd a csecsemőkor végére átalakul

módszeres problémamegoldássá. A gyermek több eseményt is előre elképzel, mielőtt cselekedne.

A kategorizáció a közös tulajdonság alapján történő osztályba sorolás.

Az egyévesek felismerik a tárgyak közötti hasonlóságot, de ez viselkedésükben gyengén mutatkozik meg.

A 18 hónaposok munkaterületet alkotnak, de nem használják egynél több kategória képzésére. Ekkor még nem a
felnőttek kategóriáit használják.
A második és harmadik életévben már kialakul a képesség, hogy a gyerekek kategóriákat tudnak alkotni és
használni, pl. a tárgyak hasonlósága alapján. A 2 és fél évesek már fő és alkategóriákat is használnak.

A mintha – játék (szimbolikus játék) a kategorizálás új szintje. Ezzel egy időben a tárgyak csoportosításánál a
felnőtt kritériumokat tudják használni.

A kognitív fejlődés I: az óvódás korú gyerek gondolkodásának jellegzetességei.

A mágikus gondolkodás.

Kidolgozta: Kiss Ági

Az egocentrikus gondolkodás, decentrálás, szinkretizmus, az egocentrikus gondolkodás Piaget, illetve

neopiagetianus és információfeldolgozási elméletek szerint, valamint a társas kapcsolatok hatása az
egocentrizmusra, a gondolkodás tartalmi jellegzetességei: artificializmus, animizmus, finalizmus,
gyermeki realizmus

1. Jegyzet: 173-192

2. Cole & Cole: Gondolkodás kisgyermekkorban: a kompetencia szigetei, Piagetet követően (348-
375)
3. Korsós G. a csodák kora, IN. Bernáth L., Solymosi K. (1997), Fejlődéslélektan olvasókönyv (59-
74)

GONDOLKODÁS FEJLŐDÉSE

30
A születéskor az agy idegsejtjei között még kevés kapcsolat van, ezek folyamatosan épülnek ki a
szerzett tapasztalatok és a gyakorlás révén. Egyre több vizsgálat adatai szerint a gyerekek már
születésüktől fogva rendelkeznek valamiféle beprogramozott tudással, például az alap számfogalmakkal
és a fizikai törvényszerűségek felismerésével, mint a gravitáció, vagy a szilárd testek
áthatolhatatlansága. (lásd az órán nézett Baby Human c. film). Ezek a csecsemőkori kompetenciák
potenciálként vannak jelen az első fejlődési szakaszban, ezekből tud majd meríteni, ill. ezekre kezd
építeni a csecsemő. A gondolkodás fejlődésének szakaszait a kutatók még mindig sok részletben
különbözően írják le, elméleti beállítottságuk függvényében.

1. A gondolkodást magyarázó elméleti modellek – K. Richardson (1998)

a. A nativista modell a gondolkodás magyarázatában

E modell eredete Platon ókori filozófiájáig nyúlik vissza, aki szerint a tudást nem lehet a tapasztalatból
kiszűrni, bármilyen gazdag is lenne az, mert a tapasztalat nem megbízható, partikuláris, így nem lehet
egyetemes, átfogó. Szerinte a gondolkodási működés már a fogamzás pillanatától jelen van, ezt alakítja
a nevelés. A tudományos fejlődés következtében a platoni „Isten keze” metaforát átvették a gének. A
gének a legfőbb „alkotói”, biztosítói az emberi kognitív fejlődésnek.

Richardson szerint a nativista kategóriába tartozik Chomsky, aki szerint a tanulás lényege az a belső
folyamat, amely a kognitív struktúrák előre megadott, ugyancsak belső rend szerinti gyarapodását
eredményezi, a külső, kiváltó és alakító hatások következtében.

31
Gardner (1984) szerint is a fejlődés menetének lényegi terve már a génekbe beprogramozódott és – bár
elég tág fejlődési lehetőségeket feltételez – a kialakuló irány mégis előre megszabott csatornákon halad.

A nativista modell jellemzői:

- A kognitív folyamatok magyarázata azt feltételezi, hogy az elementáris vagy a bonyolult

kognitív folyamatok, a magasabb rendű műveletek, ill. a tudás bármilyen szintű tartalmai preformáltak,
azaz eleve adottak;
- A kognitív fejlődés lényege ezeknek a velünk született mechanizmusoknak az időbeni
kialakulása, ill. gyarapodása, amely a kognitív képességek és a tudás növekedését eredményezik.

A nativista felfogás jellemzi az információfeldolgozó modelleket, amelyek egy bizonyos velünk született
változásszabályozó mechanizmust feltételeznek.

Nativista felfogás jellemzi a modularitást fenntartó modelleket is, amelyek már a csecsemőkorban
felismerték bizonyos modulok létezését. Szerintük a csecsemő már születéskor a következő logikai
értelmezési képességekkel rendelkezik:
- kontinuitással: a tárgyak helyet változtatnak, egy bizonyos úton haladnak végig, nem ugranak át
egyik helyről a másikra;
- szilárdsággal: a tárgyak nem tudnak egymáson áthaladni, áthatolni, két tárgy nem lehet egyazon
időben két helyen;
- gravitáció-érzéssel: a tárgyak lefelé esnek, ha nem tartja meg őket valami;

- tehetetlenség-érzéssel: a tárgyak nem változtatják meg önmaguktól a helyüket.

A kutatók egyre újabb és újabb olyan bizonyítékokat találnak, amelyek a nagyon kiskorú gyermekek
kognitív kompetenciáit mutatják ki, ami a kognitív műveletek veleszületettségének elvét támasztja alá.

b. Az asszocionista modellek

Az asszocionista modell Platon tanítványához, Aristotelészhez fűződik. Ő éles szemű

természettudósként szemlélte a valóságot, és ennek rendszerezéséből szerzett óriási mennyiségű tudása
általános és elvont volt, ahogy azt mestere elvárta, de ugyanakkor a valóságból fakadt. A 17-18.
században az asszocianizmus elveit Lock és Hume fogalmazták meg, miszerint az asszociáció a tudás és
a ráció lényeges építőköve.
A 19. század végén a pszichikai folyamatok magyarázata többnyire az asszociációra épült. A tárgyak és
jelenségek felidézésének mechanizmusa abból áll, hogy két agykérgi gócot egyszerre vagy egymás után
32
ingerlés ér, aminek következtében ez a két idegtevékenység összekapcsolódik. Bár mechanikusnak
tünhet, e felfogásnak nagy jelentésge van a fejlődés megértésében, valamint a tanulás és nevelés, azaz a
gyakorlás és a szokáskialakítás mechanizmusainak megértésében.

33
A 20. században ebből alakult ki a behaviorizmus. Az asszociációk most már nem a mentális
állapotokat tükrözték, hanem a viselkedést.
A behaviorista asszocianizmus hívei Richardson (1998) szerint éppen úgy a biológiában vélik
felfedezni gyökereiket, mint a nativisták.

Little, Lipsitt és Rovee-Collier (1984) 10 napos csecsemőknél alakítottak ki kondicionált reflexet egy
hallási inger és egy légáram kapcsolatára, amely a klasszikus kondicionálás törvényei szerint pislogást
idézett elő.
A kognitív asszocianizmus annak felismeréséből indult el, hogy a pszichikumot nem lehet a viselkedés
és az inger kapcsolatára redukálni.
Az elmélet lényege: veleszületett kognitív képességek segítségével információt vonatkoztatunk el a
valóságból, ami asszociációk formájában valósul meg. E modell szerint a neoasszocionisták a
veleszületett kognitív folyamatokat összekötő mechanizmusokként kezelik, szerintük e kognitív
folyamatok kapcsolatot létesítenek az input asszociációi és a hosszútávú memória asszociációi között
(képi reprezentációk, szimbólumok, fogalmak, állítások).

c. A konstruktivista modell

Kant filozófiai felfogásán alapszik, az első pszichológiai megnyilvánulása a Gestaltizmus.

A legelterjedtebb konstruktivista elmélet J. Piaget fejlődéselmélete és episztemológiája. Piaget számára

az emberi intelligencia nem elvont mentális erő, hanem egy alkalmazkodási folyamat eredménye; a
mentális képességek egy állandó mentális konstrukció eredményei.
Egyes konstruktivista kutatók, M. Donadson (1975), Ceci (1994) stb. megpróbálták megcáfolni Piaget
állítását, amely szerint a 6-7 évesnél fiatalabb gyermekeknél hiányzik a racionális, logikus gondolkodás.
Donaldson kutatásai azt bizonyították, hogy amikor a feladat és a kontextus világos volt a gyerek
számára, az olyan logikai képességek és megértés jelenlétéről tett bizonyságot, ami a Piaget elmélete
szerint csak jóval később alakul ki.
A Piaget elméletét ért kritikák és korrekciók ellenére a Piaget-féle konstruktivizmus alapvető
ismeretekkel szolgál nemcsak a fejlődéslélektan számára:
- A séma fogalma egy fejlődési periódusra jellemző adott gondolkodási struktúrát feltételez, ami
egy, a gyermeknek feladott probléma megoldásának szintjét meghatározza és ami által a gyermek új
ismereteket sajátít majd el, ami e képességét tovább fejleszti.
- Piaget elméletét a gyermekközpontú neveléssel kapcsolták össze, mivel a nevelő, a gyermek
ismeretszintje fejlesztésének érdekében nem hagyhatja figyelmen kívül a gyermek gondolkodásának
fejlettségi szintjét. Piaget elmélete szerint a gyerek csak akkor képes felfogni egy eszmerendszert, ha
már kifejlődtek nála a megfelelő sémák, amelyek az asszimilációt elősegítik.
- A konstruktivizmus szerint a tudást nem lehet egyik ember által a másiknak (tanár – tanuló)
maradéktalanul átadni, hiszen a gyermek ezeket a környezetéhez való alkalmazkodás folyamatában építi
fel, a szakaszos elmélet szabályai szerint.
34
d. A szociális megismerés modelljei

Az előző három modell szociális irányban történő kiterjedése.

- Szociális nativizmus: a fejlődő emberi lénynek megvan az a veleszületett képessége, hogy a

társas kapcsolatokon keresztül, azok révén fejlődjön. (csecsemő-anya dialógus, újszülött veleszületett
érzékenysége az emberi kapcsolatok iránt, csecsemők korai utánzó képessége stb.)
- Szociális asszocionizmus: a szociális környezetnek lényeges szerepe van a fejlődő lény
viselkedésének alakításában, elsősorban a kapott visszajelzések által. Skinner szerint az elfogadott
szociális magatartást egy sor megerősítés követi. A mosoly, a simogatás, a dicséret, a verbális elismerés
stb. mind szociális megerősítés szerepét játszhatja.
- Szociális konstruktivizmus: Vygotsky elméletéből táplálkozik = a szociális környezet olyan
sajátosan emberi eszközöket teremt, melyek a gyermek gondolkodásába beépülnek és a tudás
építőköveivé válnak. V. szerint ahhoz, hogy az emberi tudás nagyon bonyolult formáit meg lehessen
érteni, nem az emberi agy misztériumát kell kutatni, hanem a szociális és történelmi létfeltételeket kell
vizsgálni, ezekben olyan pszichológiai eszközök alakulnak ki, amelyek a mentális struktúrákat
módosítani, alakítani, formálni képesek.

2. A művelet előtti szakasz a gondolkodás fejlődésében

Piaget nevéhez fűződik az absztrakt, fogalmi gondolkodás kialakulásának részletes leírása.

Kidolgozta az értelmi fejlődés szakaszosságának elméletét. Elsősorban az értelem struktúrájával, ill.

annak szakaszos változásaival foglalkozott.

A művelet előtti gondolkodás P. szerint egy kiegyensúlyozatlansági állapot, mivel a korábban kialakult
cselekvési sémák zavarják az új helyzethez való alkalmazkodást. Ez az egyik magyarázata annak is,
hogy a gyermek a megváltozott alakú, de megmaradt mennyiségű tárgyban nem ismeri fel annak
állandóságát. Ehhez járul hozzá a centráció és a gyermek egyirányú gondolkodása, az irreverzibilitás.

Ebben a periódusban a gondolkodás struktúrája még csak kialakulóban van, és fő sajátossága, hogy nem
képez különböző szinteken megnyilvánuló rendszert, ami a későbbiekben kialakul. Míg a cselekvésbe
ágyazott gondolkodás P. szerint szaggatottan megjelenő filmkockához hasonlítható, amely csak a
valóság egyes mozzanatait ragadja meg, addig az ezt követő periódusban a gondolkodás műveletei
gyorsan pergő filmkockához hasonlítanak. A gyermek egy műveletben emlékszik a múltra, elképzeli a
jelent és előre lát a jövőbe. Míg a cselekvésben megnyilvánuló gondolkodás individuális, mivel egyéni
cél elérésére törekszik, addig a képi gondolkodás, amely a szimbolizáló képesség kialakulásának
35
eredménye, egyre inkább szocializálódik, kialakulnak az adott kultúrára jellemző, általánosan elfogadott
szimbólumok rendszerei.

36
A művelet előtti gondolkodás korlátai Piaget szerint elsősorban a műveletek összehangolódás
nélküliségében, avagy rendezetlenségében nyilvánulnak meg. Ez a jelenség a gondolkodás olyan
sajátosságainak az eredménye, mint:
- az egocentrizmus;

- a decentrálás képtelensége;

- adott állapot átalakítási képességének hiánya.

a. Az egocentrikus gondolkodás

A fogalom a gondolkodás azon sajátosságára utal, amelynek értelmében a gyermek a világot csak a saját
nézőpontjából szemléli és nem tudatosítja azt, hogy ugyanez a világ egy másik személy szemszögéből
másként festhet. Piaget úgy jellemezte az egocentrikus gondolkodást, mint átmenetet az autisztikus
gondolkodástól az irányított, egyirányú, racionális gondolkodás felé. Az autisztikus gondolkodást úgy
jellemzi, mint nem irányuló, tudattalan gondolkodási formát, amely nem alkalmazkodik a valósághoz,
hanem létrehoz egy elképzelt, „fiktív” realitást. A vágyak kielégülését célozza, nem szociális, hanem
individuális jellegű. Az egocentrikus gondolkodás Piaget szerint struktúrájában az autisztikus
gondolkodáshoz hasonlít, de különbözik is attól abból a szempontból, hogy már nem csupán a
szükségletek kielégítésére irányul, hanem az értelmi alkalmazkodás kezdeti formáit is magában foglalja.

Piaget három-hegy kísérlete: a gyermek elé egy makettet tesznek, amely három egymástól eléggé
különböző hegyet ábrázol. A hegyeknek eltérő a színű, az egyiknek van hófödte csúcsa, a másikon egy
házikó áll, a harmadikon egy vörös kereszt. A gyermeket leültetik az asztal egyik oldalához, a makettel
szemben. Egy bábut ültetnek sorra a hegyek különböző pontjaihoz és rendre megkérdezik a gyermektől,
hogy adott pozícióból mit láthat a makettből a baba. Fényképen kell kiválasztania. A gyermek
egocentrizmusa abban nyilvánul meg, hogy nemcsak akkor választja azt a képet, amely az ő saját
rálátását tükrözi, amikor a bábu vele hasonló helyzetbe van ültetve, hanem akkor is, amikor az más
oldalról „nézi” a makettet, még akkor is, amikor az fejje lefelé függ. Piaget kísérletei szerint ez kb. 9
éves korig jellemző és úgy magyarázza a jelenséget, hogy a gyermek valóságról nyert elképzelésének
egyetlen lehetséges centruma saját énje, még nem képes decentrálni.

E megállapítás abszolút érvényességét megkérdőjelezték. H. Aebli felvetette, hogy az egocentrizmus

nem életkori sajátosság, hanem egy megoldhatatlan feladat pótmegoldása. Különböző kísérleti
elrendezést használt, a saját látást mutató kép és az idegen kép sorrendje nagyban befolyásolta a
gyermekek válaszait, az idege képpel kezdődő csoportban alig fordult elő egocentrikus választás. Fontos
befolyásoló tényező volt az első válasz megerősítése. Szóbeli meghatározás esetén még kevesebb volt az
egocentrikus válasz.

Az egocentrizmust, mint magyarázó elvet P. először az óvodáskorú gyermekek beszédének

37
megfigyelése kapcsán vetette fel. Megállapította, hogy amikor a gyermek beszél, legtöbbször nem
kísérli meg önmagát a hallgató helyébe tenni. Megkérdőjelezhető viszont az az álláspont, mely szerint a

38
gyermek erre egyáltalán nem lenne képes. Marastos (1973) leírt egy vizsgálatot, amelyben
kisgyerekeket arra kértek, hogy adott játéktárgyakról beszéljenek a felnőttnek, aki vagy maga is látta a
játékokat, vagy látszólag behunyta a szemét és még a kezével is eltakarta azt. Amikor a felnőtt látta a
tárgyakat a gyermekek a helyzeteket rámutatással oldották meg. Amikor viszont azt hitték, hogy a
felnőtt nem látja a játékokat, akkor megpróbáltak szóbeli leírást adni, még akkor is, ha ezzel nem
nagyon boldogultak. Kiderült tehát, hogy a gyermekek nagyon érzékenyen figyeltek a felnőtt állapotára.

Lloyd (1975) „beszélő” pandamaci – kísérlete és kutatásai hasonló eredményre vezettek.

Úgy tűnik tehát, hogy az óvodáskorú gyermek decentráló képessége nem annyira korlátozott, mint
ahogy ezt Piaget évekig fenntartotta.

b. A rész és az egész viszonyának felfogása. A szinkretizmus

P. szerint a művelet előtti szakaszban még hiányzik a rész és az egész viszonyának megértése. Az
óvodáskor vége felé, a felnőttek részéről jövő segítséggel, ennek a viszonynak a megértése már
kialakítható.
A képi gondolkodás szintjén a két alapvető gondolkodási művelet, az analízis és a szintézis gyakran
egymástól függetlenül megy végbe. A gyermek gondolkodására jellemző az a jelenség, amit korábban
az észlelésre vonatkozóan lehetett azonosítani: a gyermek hol az egésztől nem látja a részleteket, hol
pedig a résztől nem látja az egészet. Ha például a gyermek emberi arcot rajzol, gyakran nem kapcsolja
egybe annak összefüggő részeit, vagy ha olyan feladatot kap, hogy egy üres négyzetet töltsön be
megadott síkidomokból, akkor a síkidomokat hajlamos egymás mellé rajzolni, minden összefüggés
nélkül. Ez a szinkretizmus (=összekeverés, összeelegyítés) jelensége. A véletlenszerű tagoltság és
tagolatlanság a képi ábrázolásban 6-7 éves korig jellemző, de bonyolultabb szóbeli feladatoknál még 10-
11 éves korban is előfordul.

c. A szociális kapcsolatok hatása az értelmi fejlődésre

Sok kutatás vizsgálja a szociális kapcsolatoknak az értelmi fejlődésre gyakorolt hatását. Smedslung
norvég pszichológus Piaget háromhegy-kísérletét úgy módosította, hogy több bábut állított be egy
helyett. A gyermekek a bábuk kökzötti relációkat így felismerték és ennek következtében megszünt az
egocentrikus választás.

Borke (1989) amerikai pszichológusnő is vizsgálta az egocentrizmust. Az eredményei azt mutatták,

hogy a gyermeki egocentrizmusra vonatkozó korábbi megállapítások olyan kísérleti helyzeteken
alapulnak, amelyekben a gyermekeknek túl nehéz kognitív feladatokat kellett volna megoldaniuk.
Ennek tulajdonítható a kudarc, ami kognitív hiányosságokból ered, nem pedig a korai gyermekkor

39
valamiféle egocentrikus orientációjából.

d. A mágikus gondolkodás az óvodáskorú gyermekeknél

40
- Artificializmus: a 3-5 éves gyereknél gyakori az az elképzelés, amely szerint a természeti
jelenségek az emberi alkotás eredményei, ezeket az ember, céljainak megfelelően, mesterségesen
előállítja. Nagyobbaknál észrevezető a vegyes artificialimus, csökken az emberi munka természetalkotó
jelentőségébe vetett hit. A gyerek úgy gondolkodhat, hogy az ember már nem egyedül teremt, hanem a
természet erőivel közösen.

- Animizmus: Az óvodások világképére tipikusan jellemző, hogy a tárgyakat, jelenségeket

öntudattal, érzésekkel és szándékokkal rendelkező lényekként képzelik el. A gyermek a saját érző,
gondolkodó lényét vetíti a külvilágra, ez adja világképének a szubjektivitását.

- Finalizmus: A különféle jelenségekre adott magyarázatok során a gyermeki érvelésben a cél és

az ok helyet cserél, a gyermek az okot a célban, ill. valami olyan rendeltetésben keresi, amely az
emberrel összefügg. Magyarázatai ember- ill. gyermekközpontúak, szubjektívek.

- Gyermeki realizmus: Az óvodáskorú valóságérzése különbözik a felnőttétől. Tapasztalatok és

készségek híján a gyermek nehezen tud különbséget tenni a valóság objektív és szubjektív szintje
között, ezért a félelmek, a vágyak, a szorongások, a lelkiismeretfurdalás a meseképeket realitássá
alakítja.
Az álomról kezdetben azt hiszi, hogy külső eredetű, a külvilágban ténylegesen lejátszódik. Később
felismeri, hogy az álom „belülről, a fejünkből” jön, de azt szerinte másik is éppen úgy észlelik, mint
maga az álmodó.
Egyes gyerekek esetében a fantázia-világ nagyon gazdag és be van népesítve láthatatlan személyekkel.
Van olyan kisgyerek, aki a nap jó részében egy láthatatlan baráttal játszik, akivel minden gondját,
játékát, esetleg ennivalóját is megosztja, beszél hozzá, és hallják, amit mond nekik.

3. A konkrét műveleti szakasz

Az érzéki megismerés a fejlődés során vokozatosan függetlenedik a cselekvéstől. Ebben a folyamatban

lényeges szerepet játszik a látás. A látási-mozgási tapasztalatok révén a gyereknek egyre több ismerete
van az őt körülvevő tárgyakról és korábbi cselekvéseinek eredményeként számos felismert
összefüggésnek is birtokába jut, amely révén a probléma-megoldási készsége is fejlődik. A konkrét
műveletek szakaszában a szavak segítségével megfogalmazott, kifejezett problémák megoldása egyre
inkább függetlenedik a cselekvéstől, mivel ennek szerepét a korábban véghezvitt műveletek elképzelése
váltja fel, az egyre fejlettebb reprezentációk révén.
A konkrét műveletek szakaszára jellemző, hogy a gyermek gondolkodása kevésbé egocentrikus, egyre
jobban képes decentrálásra, vagyis ugyanazon szituáción belül több dimenzióra figyelni és ezeket
41
 egymás között viszonyba állítani.

A gyerekek tanulási folyamatát és értelmi fejlődését legalaposabban és a legnagyobb hatással Jean Piaget (1896-
1980) svájci pszichológus írta le. Szakaszelmélete szerint a gyermek értelmi fejlődésében megkülönböztethetőek
olyan szakaszok, melyek időbeli elhelyezkedése és tartama egyénenként változhat, de ettől eltekintve mindenkire
jellemzőek, és egymáshoz viszonyított sorrendjük szigorúan meghatározott, mindenkire egyformán érvényes. Piaget
négy fő szakaszra osztotta a gyermekek értelmi fejlődését. (Ezt a négy fő szakaszt a későbbiekben még
alszakaszokra is bontották.)

1. Szenzomotoros szakasz (érzékszervi – mozgásos), melyet a cselekvéses helyzetmegoldás jellemzi;

2. Műveletek előtti szakasz, melyet a szemléletvezérlésű (intuitív) gondolkodás és még mindig nagyfokú
egocentrizmus jellemzi;
3. Konkrét műveleti szakasz: internalizált, reverzibilis cselekvésekkel megjelenő gondolkodási műveletek
jellemzik;
4. Formális műveleti szakasz: a kombinatorikus gondolkodás, a hipotézis-alkotás és dedukció kialakulása
jellemzi.

Szenzomotoros szakasz (általában 0-2. év között)

A gyermek saját testének mozgatásával kapcsolatos kísérleteket végez, így ismeri meg a közvetlen környezetét,
miközben a saját érzékszerveit és mozgásszerveit is megtanulja használni. Például azt próbálgatja, hogy meddig kell
kinyújtani, hogy a játékait elérje. Kialakul saját teste és a környezet megkülönböztetésének képessége, és
a tárgyállandóság tudatosulása (a tárgyak akkor is léteznek, ha nem érzékeljük őket).

Ez az alapja annak, amit Piaget néhol "reprezentációs funkció"-nak nevez. Másfél-kétéves kor között megjelennek az
első szavak, a gyermek beszélni kezd. Nemcsak a konkrét, kézzelfogható tárgyak reprezentálhatnak, jelezhetnek egy
másik tárgyat (faló az igazi lovat), de az olyan, nagymértékben elvont (mert a reprezentált tárgyra, a jel jelentésére
nem hasonlító) dolgok is, mint a szavak hangalakja. Piaget a reprezentációk meglétének, alapfeltételének az
ingerfüggetlenséget tartotta. Másfél-kétéves korára a gyermek beszélni kezd, tárgyak és szavak is szimbolizálhatnak
egy másik tárgyat

Műveletek előtti szakasz (általában 2-7.- év).

Műveletnek egy olyan információ-átalakító mentális szabályt nevezünk, amely megfordítható. Például, ha egy
magas, vékony pohárból alacsony, vastag pohárba öntjük a vizet, a felnőtt tudja, hogy a vízmennyiség nem változott
(megmaradási elv), és ugyanez a vízmennyiség visszaönthető lenne, a gyermek azonban úgy hiszi, a víz mennyisége
csökkent. Piaget úgy vélte, ez azért van így, mert egy konzervációs folyamatban a gyermek képtelen – és ez a
műveletek előtti szakasz alapvető jellegzetessége – egy tárgyat jellemző mennyiségek közül egyszerre többet
figyelembe venni (egydimenziós gondolkodás). Ha például egy pénzkupacot egyenes sorba rakunk, a gyermek úgy

42
véli, abban több korong van, mint a kupacban, mert csak a számára legjellemzőbb méretet, a hosszúságot veszi
tekintetbe.

A fejlődés nemcsak a fizikai, de a társas világ megértésére is hatással van. A gyermeket e szakaszban erkölcsi
realizmus jellemzi, úgy véli, az erkölcsi és játékszabályok állandó létezéssel bíró, módosíthatatlan igazságok.

Konkrét műveleti szakasz (általában 7-11. év)

Ebben az értelmi fejlődési szakaszban a gyerekek az absztrakt műveletek, szabályok felfogására képesek, de azokat
csak konkrét tárgyakra tudják alkalmazni. Hipotéziseik ellenőrzésében legfontosabb a szisztéma nélküli találgatás
szerepe, de már megértik, hogy egyes társas konvenciók önkényesen is megváltoztathatóak.

Formális műveleti szakasz (általában 11. évtől)

Elvont kijelentések logikai elemzésére képesek ebben az értelmi fejlődési szakaszban a tanulók. Elvont
kijelentéseket vagy fogalmakat használnak a tanulók, amely inger- és reprezentáció független. Feltételes
magyarázatokat (hipotéziseket) tudnak adni, amit módszeresen ellenőrizni is képesek. Jövőjükre, lehetőségeikre,
ideológiai és környezeti problémákra vonatkozó kérdésekkel is képesek foglalkozni.

Adaptációs elmélet

Az értelmi fejlődésre vonatkozóan Jean Piagetnek egy másik elmélete is van, amit adaptációs
elméletnek nevezünk. Az adaptációs elmélet szerint a tanuló egyén állandó kölcsönhatásban él
környezetével. Egyrészt alkalmazkodik a környezetéhez a szervezete belső állapotának megváltoztatásával
("akkomodáció", azaz "idomulás"), másrészt pedig igyekszik megváltoztatni magát a környezetet is
("asszimiláció", azaz "hasonítás").

A szervezet és a környezet közti "feszültségek", állapotkülönbségek mindkét esetben állandóan egy egyensúlyi
állapot felé tartanak. Az asszimilációs-akkomodációs folyamatok összefoglaló neve "adaptáció" (alkalmazkodás).
Piaget szerint az elme működése is ezt szolgálja, és ugyanígy megfigyelhető működésében az asszimilációs és
akkomodációs folyamatok antagonisztikus egyensúlya. A környezethez való ilyen alkalmazkodás az elme
működésében is végbemegy. Például amikor eszünk, az étel a szervezet részévé válik, ez asszimiláció, míg ha éles
fény tűz a szemünkbe, elfordítjuk a fejünket, ez akkomodáció. Ha elmagyarázzák egy játék szabályait, akkor ezt az
ismeretanyagot kognitív szinten asszimiláljuk, míg ha felvilágosítanak minket valamely tévedésünkről, akkor a saját
elménket a környezethez vagy a társaink nézeteihez igazítjuk, azaz akkomodálódunk.

I.4. OPTIMÁLIS EMBERI FEJLŐDÉS. A PSZICHOPEDAGÓGIAI TANÁCSADÁS SZEREPE AZ EMBERI

SZEMÉLYISÉG OPTIMÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSÉBEN
A pszichopedagógus feladatai a célcsoport és az ellátási színtér dimenziói mentén az alábbiakban
foglalhatóak össze:
 érzelmi és személyiségfejlődési zavarok esetén a terápiát kiegészítő, azt támogató fejlesztő tevékenység,
valamint pszichoterapeuta végzettséggel rendelkező gyermekpszichiáter/pszichiáter és klinikai
szakpszichológus irányítása mellett végzett koterápiás feladatok ellátása javítóintézeti nevelésben részesülő

43
gyermekek, és utógondozásban ellátott gyermekek, fiatalok, illetve büntetésvégrehajtási intézményekben élő
fiatalok fejlesztése, nevelése, reszocializációja;
 a viselkedési/magatartási és/vagy tanulási zavarokkal5 , illetve a magatartási, beilleszkedési és tanulási
nehézségekkel küzdő, továbbá mindezek által veszélyeztetett gyermekek és fiatalok gyógypedagógiai
szűrése, állapotmegismerése, fejlesztése, nevelése a köznevelési, a szociális, a gyermekjóléti, a
gyermekvédelmi és az egészségügyi intézményekben;
 a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű, valamint krónikus beteg és pszichiátriai beteg
gyermekek, fiatalok preventív ellátása, fejlesztése, nevelése, a köznevelési, a szociális, a gyermekjóléti, a
gyermekvédelmi és az egészségügyi intézményekben.

A pszichopedagógiai tevékenységen belül a diagnosztizáló, korrekciós, gondozó, foglalkoztató és

reszocializáló pszichológiai és pedagógiai elemek maradtak meg, bár eltérő színtereken, de elsősorban a
nehezen nevelhetők és inadaptáltak csoportjára fókuszálva. A beilleszkedési, magatartási és tanulási zavart
mutató, nehezen nevelhető gyermekek esetében a megelőzés és a segítő-irányító nevelés három alcsoportra
bontható: a korrigáló nevelés (a szocializáció során kialakult eltérések helyrehozása: interperszonális
kapcsolatok rendezése, az önértékelési zavarok helyrehozása, énerősítés, stb.), a kompenzáló nevelés (tartós
hiány csökkentésére, illetve pótlására irányuló tevékenység, preventív céllal) és a támogató nevelés (átmeneti
problémák miatt nehezebb helyzetbe került családok, illetve gyermekek és fiatalok gyógyító-nevelése). Az
inadaptált gyermekek és fiatalok gyógyító nevelése hasonlóan szintén három tevékenységformában valósul
meg: a reszocializáció során a fő feladat többek között a hibás, primer szocializáció kijavítása, a tanulásban
elmulasztottak pótlása, a normális életrendhez szoktatás. Az utógondozás (pártfogás) célja a reszocializáció
eredményeinek megtartása, valamint a szabadulás utáni rehabilitáció. Az átnevelés alapfeladata a gyermekek
és fiatalkorúak szomatikus állapotának rendezése, a pszichés traumák feldolgozásának segítése, az én
erősítése, reális önértékelés kialakítása (Volentics, 1989 idézi Rózsáné Czigány és Vargáné Molnár, 2013).

44