FŐVÁROSI SZÍNHÁZAK MŰSORA

237—238.

R. DE F L E R S ÉS G. A. DE C A I L L A V E T

> ,

BURIDÁN SZAMARA
VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN

FORDÍTOTTA

MOLNÁR FERENC

Ára 6 0 fillér.

BUDAPEST
LAMPEL R. KK. CWODIANER F. És FIAI) R. T.
KÖNYVKIADÓVÁLLALATA
FŐVÁROSI SZÍNHÁZAK MŰSORA.
A dält betű а szerző, illetve а fordító neve.

A műkedvelői színpadoknak alkalmas egyfelvonásos daraboknál jelezve van

a szereplők száma.
1. Az ördög mátkája. Népszínmű 3 felv. Géczy István— 60 í.
2-3. A hivatalos feleség. Vígjáték 4 felv. Savage- Márkus J. __ 60 í.
4-3. A császár ezredese. Szinmű 6 képben. Ohnet—Fdi J. 60 f.
6-7. Az államtitkár úr. Vígjáték 3 felv. Bisson—Ambrus Z. 60 f.
8-9. A talismán. Drámai rege 4 felv. Fulda—Makai Emil. 60 f.
10. Szőke Katalin. Dráma 3 felv. Voss—Makai Emil 30 f.
11. Bánk bán. Dráma 5 szakaszban. Katona József. 30 f.
12. Kisértetek. Színmű 4 felv. Ibsen—Rudnyánszky Gyula. __ 60 f.
13-14. A kikapós patikárius. Bohózat 4 felv. Gandillot Heltai. _ 60 f.
13. John Gabriel Borkmann. Szinmű 4 felv. Ibsen—Jászai Mari. 60 f.
16-17. A Benoiton család. Vígjáték 3 felv. Sardou—Váradi A. _ 60 f.
18. Ifjúság. Dráma 3 felv. Halbe—Szomaházy. 60 f.
19. A becstelenek. Dráma 3 felv. Rovetta—Hegedűs Gy. 30 f.
20-21. Medea. Szomorújáték 3 felv. Grillparzer—Ambrus Z. 60 f.
22-23. A persely. Bohózat 5 felv. Labiche-Delacour Góth S 60 f.
24-23. Frou-Frou. Szinmű 5 felv. Meilhac-Halévy—Fái J. В 60 f.
26. A vasgyáros. Szinmű 4 felv. Ohnet—Fdi J. B. 60 f.
27-28. Fedora. Dráma 4 felv. Sardou—Paulai Ede. 60 f.
29-30. Lecouvreur Adrienne. I)r. 3 f. Scribe-Legouvé—Csepreghi L. 60 f.
31. Niobe. Bohózat 3 felv. Paulton—Szomaházy I. 60 f.
32-33. Az agglegények. Vígjáték 5 felv. Sardou—Ambrus Z. 60 f.
34-33. Az egér. Vígjáték 3 felv. Pailleron-Fái J. Béla. 60 f.
36-37. Roberto de Pedrosa. Dráma 3 felv. Echegaray—Szalai E 60 f.
38. Felhőszakadás. Népszínmű 3 felv. Gerö Károly. 30 f.
39-40. Rejtett arcz. Vígjáték 4 felv. Blumenthal—Adorján S. 60 f.
41. Turaser Bertalan. Dráma 3 felv. Langmann—Agai В 30 I.
42. A harang. Szinmű 3 felv. Kazdliczky Antal. 30 f.
43. A hipnotizált anyós. Bohózat 3 felv. Bisson—Kövessy A. „ 60 f.
44. A partütök. Vígjáték 3 felv. Kisfaludy Károly. 30 f.
43. Gringoire. Szinmű 1 felv. (4 férfi, 2 nő, nép) Banville—Csepreghi. 30 f.
46. Az idegesek. Bohózat 1 felv. Michel Labiche—Rosvai H 30 f.
47. Az aranyasszony. Vígjáték 3 felv. Schönthan és Koppel E. 30 f.
48. Tosca. Dráma 6 felv. Sardou—Makó Lajos. 60 f.
49-30. Szent-e vagy örült? Dráma 3 felv. Echegaray—Szalai 60 f.
51. Az utczai énekeslány. Lírai ötlet 1 felv. (2 férfi, 2 nő, nép)
Echegaray—Szalai 30 f.
32. Mozgófény képek. Boh. 3 f. Blumenthal és Kadelburg-Heltai. 60 f.
33-34. A vadkacsa. Színmű 3 felv. Ibsen—Gerő Attila. 60 f.
35-56. A nők barátja. Vígjáték 5 felv. I f j . Dumas Sándor—Kürthy E. 60 L
57. Adorján báró. Színmű 4 felv. Prém József. 30 f.
58. Kean. Vígjáték 5 felv. Id. Dumas Sándor—Hevesi S. 30 f.
39-60. A haramiák. Szomorújáték 5 felv. Schiller—Hevesi S 60 f.
61. A végrehajtó. Bohózat 3 felv. Sylvane-Artus—Béldi 60 f.
62-63. A vándormadár. Színmű 3 felv. Prém József. 60 f.
04-65. A becsület. Szinmű 4 felv. Sudermann - Fái J. B. 60 f.
66. Henschel fuvaros. Dr. 5 f. Gerh. Hauptmann—Molnár F. 60 f.

Folytatás a boríték S. oldalán.

BURIDÁN SZAMARA
VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN

IRTA

R. DE FLERS
ÉS

G. A. DE CAILLAVET

FORDÍTOTTA

MOLNÁR F E R E N C

B U D A P E S T

L A M P E L R . Kk. ( W O D I A N E R F . És F I A I ; R. T .

KÖNYVKIADÓVÁLLALATA
 SZEMÉLYEK:
Lucien de Versannes.
Georges Boullains.
Morange.
Adolfe.
Giraud.
Jean.
Egy chasseur.
Micheline.
Vivette.
Fernande Chantai.
Odette de Versannes.
De Stecke bárónő.
Louise.
De Ligneulnè.

Színházakkal szemben kézirat.

FRAN^ÍIN-TARSULAT NYOMDAJA.
 ELSŐ FELVONÁS.
(Szalon Lucien de Versannes saint lunaire-i villájában. Hát-
térben a tengerre néző nyitott galéria. Jobbra és balra ajtók).

ELSŐ J E L E N E T .
L u c i e n , M o r a n g e , Odette, de Stecke bárónő, L i g n e u l n é ,
R o m a r i n n é . (Asztaltól jönnek. Hangosan beszélgetve lépnek
a színpadra es kimennek a galériára. Odette és Morange
utoljára jönnek és a színpadon maradnak).

K ü l ö n b ö z ő h a n g o k . Milyen gyönyörű este . . .

remek idő . . . Mennek a regattához holnap?
O d e t t e . Megígéri hát kedves Morange, hogy
visszajön két hét múlva ?
M o r a n g e . Megígérem.
O d e t t e . Milyen kár, hogy holnap vissza kell
mennie Párisba !
M o r a n g e . Bizony kedves asszonyom, még pedig
a kilenc órai vonattal.
L u c i e n (holdjuk lép és cigarettát kinál Morange-
nak). A szeretők vonatával.
M o r a n g e . Mit beszélsz?
L u c i e n . Hát ezt sem tudod? Franciaország vala-
mennyi fürdőhelyén férjek vonatának hívják azt a
vonatot, amely szombaton este jön Párisból és hét-
főn reggel megy oda vissza. Ezzel ellentétben sze-
relmesek vonatának hívják azt, amely hétfőn reggel
érkezik Párisból és szombaton megy oda vissza.
M o r a n g e . Ertem ! A hatalmak összeütközése ke-
rülendő.
 L u c i e n . Igen, hivatalnok ur ! Különben a szere-
tők vonatának és a férjvonatnak egy a célja.
L i g n u e l n é (közelebb lép). Micsoda?
L u c i e n . Hogy megszerezze azoknak, akik egész
héten dolgoztak, a vasárnapi pihenést.
O d e t t e . Kedves Morange, ön ezzel kompromit-
tálva van.
M o r a n g e . Szép kis ügy !
O d e t t e . De én megfogom menteni ! Kikísérem a
pályaudvarra és kinyilatkoztatom a perronon, hogy
csak azért jött Saint-Lunaire ba, hogy az uramnak
átadja a külügyminiszter üzenetét.
M o r a n g e . És nem kevésbbé azért, hogy a szüle-
tése napjára gratuláljak, kedves asszonyom. (Meg-
csókolja a ke\éí).
B á r ó n é . Sok vendéget vár ma estére ?
L u c i e n . Néhány bridge-játszót. És Lambert Vi-
vette kisasszonyt, a kaszinó csillagát, aki elfog bűvölni
bennünket néhány kiváló műsor számával.
O d e t t e (a bárónöhö\). Megmutattam már az aján-
dékot, amelyet Lucientől ma este kaptam ?
B á r ó n é . Oh, milyen csodaszép smaragd !
L i g n u e l n é . Gyönyörű igazán ! Milyen gáláns
férje van, édesem.
M o r a n g e . A diplomata mind ilyen.
B á r ó n é . Igaza van ! Senki nem fogható a diplo-
matákhoz.
L u c i e n . Igen, egy diplomata megjárja még, de
ha több van már együtt, akkor veszélyessé válik a
dolog, mert beszélgetnek és ha egyszer beszélget-
nek, csak a jó Isten tudja, hova lyukadnak ki.
O, önök azt felelik talán, hogy a legrosszabb eset-
ben háborúba döntik Európát és akkor az ügy
megszűnt a diplomatákra nézve, mert a többi a
hadsereg szakmájába vág.
B á r ó n é (hiletlen arccal). Ah !
L u c i e n . Bocsánatot kérek. (Magában.J Ezt a
mesét nem adom többé elő, az biztos.
 I n a s (jelenti). Chantalné asszony ! (Fernande belép.
Mindenki elébe siet).
O d e t t e . Jó estet, édesem.
L u c i e n . Kedves barátnőm. . . (Megcsókolja a
ke\ét).
F e r n a n d e . Végtelenül sajnáltam, hogy nem va-
csorázhattam önöknél.
L i g n u e l n é (magában). Milyen megható ! A férj,
feleség és szerető.
F e r n a n d e . Siettem, hogy minél előbb kívánhassak
önnek minden jót.
O d e t t e . Köszönöm édesem.
M o r a n g e . Kedves asszonyom, a modern idők
legnagyobb vívmánya, hogy a szeretőt bevezeti a
családba.
L u c i e n (Chantalnéhoi). Nem láttam ma délután,
kedves barátnőm, milyen kár, hogy nem jött. . .
F e r n a n d e . Hová ?
O d e t t e . A Mária-Stellára, Goldstein báró yachtjára.
L u c i e n . A ceremónia nagyon megható volt. Maga
a saint-malo-i plébános vezette.
L i g n u e l n é . Micsoda ceremónia?
L u c i e n . A keresztelés !
R o m a r i n n é . Hát a báró kitért?
L u c i e n . A világért sem. A báró hűségesen ra-
gaszkodik atyái h i t é h e z . . . És én ezt nagyon he-
lyesnek találom. De másfelől meg nagyon szeretne
közeledni a magas körökhöz, az arisztokráciához.
Nem akarván megkeresztelkedni, az a fényes ötlete
támadt, hogy legalább a yachtját keresztelteti meg.
Ez csak árnyalat, de finom igazán.
O d e t t e . Lucien, maga semmit nem tisztel.
L u c i e n . Miért? Ez a beosztás kitűnő. Goldstein
a pokolba kerül, de a j a c h t j a az égbe jut.
O d e t t e (száradon). Ó 1 ?
L u c i e n . Es onnan fog gyönyörködni a tengerben.
O d e t t e . Az isten szerelmére . . .
M o r a n g e . Végtelenül sajnálom, Versannes, hogy
ki kell téged szakitanom az ilyen épületes szóra-
kozásból.
F e r n a n d e . Hogyan ?
L u c i e n . Bizony kedvesem, épen most akartam
bejelenteni önnek, hogy a miniszter visszahív Párisba,
legalább tiz napra !
F e r n a n d e . És ön megy ? Csakugyan ?
B á r ó n é . Három évi kegyvesztettség után.
L i g n u e l n é . Ön nem haragtartó !
M o r a n g e . Hölgyeim, a köztársaság megadta Ver-
sannes-nak ezelőtt három évvel a legnagyobb tisztes-
séget, amely egy hivatalnokot érhet. . . rendelkezési
állományba helyezte.
F e r n a n d e . És most uj állást kapott?
L u c i e n . Nem, nem, csak egy bizottsági elnök-
ségről van szó. Vitás ügy. . .
M o r a n g e . Yukatan és Honduras közt.
F e r n a n d e . Micsodák ezek ? Szivarok ?
L u c i e n . Még csak azok sem. Köztársaságok,
bájos kis köztársaságok Közép-Amerikában, amely-
nek a zászlójára ez a büszke jelmondat van irva :
«Nem, az operette még nem halt ki.»
M o r a n g e . És minthogy szegény Offenbach nem
él már, Lucient bizták meg azzal, hogy hangolja
össze őket.
L u c i e n . És ime ezért megyek én holnap vissza
Párisba.
B á r ó n é . Ha visszajön, iparkodjék magával hozni
Georges Boullaint.
L u c i e n . Szívesen hoznám, de nem hiszem, hogy
sikerülni fog. Azt írta két héttel ezelőtt, hogy az
idén nyáron semmi esetre sem jön Saint-Lunaire-be.
R o m a r i n n é . Milyen kár.
L u c i e n . Bizony, olyan kedves fiú. A mult évben
folyton velünk volt. Táncolt önökkel, beszélgetett
velem, halászott Micheline-nel.
B á r ó n é . D e hát mi tartja vissza Párisban ?
 L u c i e n . Ó, egy asszony, asszonyok, valamennyi
asszony ! Majd hozok haza részleteket erről. . .
O d e t t e . Parancsol kávét édesem ?
B á r ó n é . S z í v e s e n . . . (A\ utolsó mondatok alatt
felszolgálták a kávét a lerrason. Odette és a többi
hölgyek oda lépnek).
F e r n a n d e (halkan Lucienhez). Ó l Hát nyolc
hosszú nap nélküled. . . nyolc n a p . . .
L u c i e n . Ezt nagyon kedvesen mondta. . . köszö-
nöm. (Hosszan megcsókolja a kezét.)
F e r n a n d e . Ez bolondság, higyje el, amit maga
csinál. Ez a gyönyörű rubint, amit ma k ü l d ö t t . . .
(Mutatja a gyűrűjét).
L u c i e n . D e edes Fernande-om, hiszen ma a
feleségem születése napia van. A maga születése
napján majd ő kap ajándékot.
F e r n a n d e . Maga igazán kedves.
L u c i e n . Maga bájos, elragadó és én nagyon bol-
dog vagyok. (Odette kávét visz Morange-nak. Fernande
a többiek felé megy.)
M o r a n g e . Köszönöm, asszonyom.
O d e t t e (egy csészét nyújt Luciennek is).
L u c i e n (Odettehez, aki elhalad előtte). Édesem,
milyen gráciával tud maga embereket fogadni. Oly
gyönyörű, mint egy ünnepi bokréta.
O d e t t e fszemrehányóan). Lucien ? Bókol 1 Gon-
dolja meg, házastársak vagyunk !
L u c i e n . Édesem, ön elfeledteti velem ezt !
O d e t t e . Látja, ez kedves.
L u c i e n (megcsókolja a kezét). Maga bájos, el-
ragadó és én nagyon boldog vagyok. (Odette hátra
megy és Fernande-dal beszélget.)
M o r a n g e . Kedves barátom, elvagyok ragadtatva.
L u c i e n . Annál jobb.
M o r a n g e . Elvagyok ragadtatva Yukatan és Hon-
duras nevében. Milyen szerencsések, hogy téged
választottak a döntő bizottság elnökévé.
L u c i e n . Miért?
 M o r a n g e . Mert most láttam, hogyan evezel a
két hölgy között. . . valami egészen különös egyen-
súly é r z é k k e l . . . hogy is mondjam? igazságosság-
gal. . . igazán csodás.
L u c i e n . Ugyan kérlek. . .
M o r a n g e . De igen. T e vagy az ideális férj és
szerető.
L u c i e n . Sem az egyik, sem a másik.
M o r a n g e . Hát akkor micsoda?
L u c i e n . Művész 1 Gyere csak ide és nézd őket !
(Odettere és Fernandera mutat, kik együtt beszélgetnek.)
Ugy-e bájos ez a gyöngyházfényű kékes ruha, de
ami igazán kiemeli a szépségét, az főként a másik
ruha szomszédsága. Ezzel az őszi barackszínnel együtt
milyen harmonikus.. . hogy összeillenek . . . íme !
Művész vagyok !
(Odette és Fernande a többi hölgyhöz lépnek).
M o r a n g e . És mondd, a két ruha közt nincs fél-
tékenység . . . nincs összeütközés ?
L u c i e n . Soha. . . Pedig egy szabónő készítette
mindkettőt és az áruk is egy.
M o r a n g e . A feleséged soha nem gyanakodott?
L u c i e n . Soha ! Csak az ügyetlen válik gyanússá.
Nekem szerencsém van, de segítek is magamon mindig.
M o r a n g e . O, én nagyon csodálom a te kis játé-
kaidat. Épen annyi mosolyt adsz az egyiknek, mint
amennyit a másiknak, épen olyan kedves vagy jobbra,
mint balra. Hogy az ördögbe tudod ezt így csinálni?
L u c i e n . Hogy hogyan csinálom ?. . . Nem szere?-
tem sem az egyiket, sem a m á s i k a t . . . O, értsük
meg egymást. . . Nagyon nagy gyöngédséget érzek
irántuk, de szerelmet. . . nem érzek többet Odette
iránt, mint amennyit Fernande, vagy bármilyen más
nő iránt valaha éreztem.
M o r a n g e . Igaz ez ?
L u c i e n . Igaz. Látod öregem, egy csodálatos nagy
ember azt mondta: Választanunk kell, ismerni akar-
juk-e az asszonyokat, vagy szeretni !
 M o r a n g e . Nos és?
L u c i e n . Nos és ez a kis mondat pontosan két
részre osztja a férfiakat : olyanokra, akik szeretik az
asszonyokat és olyanokra, akik ismerik őket. A kettő
sohasem jár együtt. Ami szerencse különben, mert
ha akadna olyan ember,,aki szeretné az asszonyokat
és ismerné is ő k e t . . . Ó, a szegény ördög ! Én az
az úr vagyok, aki ismeri őket.
M o r a n g e . És az az úr, aki szereti őket !
L u c i e n . Az. . . látod itt van például a mi Geor-
ges barátunk.
M o r a n g e . Boullains.
L u c i e n . Igen, ő.
M o r a n g e . Gondolod, hogy az ő dolga kelle-
mesebb ?
L u c i e n . Na . . .
M o r a n g e . Nem hinném . . . a te boldog külsőd
után Ítélve . . .
L u c i e n . Boldog ? Én ? Mi jut az eszedbe 1 ?
Cigarettát, hölgyeim t (Cigarettát kinál a hölgyeknek,
de csak a báróné gyújt rá. A társaság lassan lejön a
szobába.)
F e r n a n d e . Ó, milyen szép este. . . Hol van ma
Micheline? Nem láttam még ma este.
O d e t t e . Nem akart velünk vacsorázni. Bizonyo-
san a kertben van. Mindég külön vonul. (A hölgyek
mindég közelebb jönnek, lassanként.)
L u c i e n . Szegény kicsike !
M o r a n g e . Kissé különös ez a te nevelt lányod.
O d e t t e . Ugy-e . . . micsoda furcsasági Pedig mi
mindent megtettünk, hogy helyes elvei legyenek.
L i g n u e l n é . És az elv a fődolog az életben.
B á r ó n é . Én is úgy megszoktam az elveimet, mint
az uzsonnámat.
L i g n u e l n é . De Micheline igazán eredeti. Pél-
dául ez a szenvedélyes szeretet a halász élet iránt. . .
L u c i e n . Istenem, hát afféle kis vad lány. Ismerted
az apját?. . . Az én szegény Thérouanne barátomat?
 M o r a n g e . Csak úgy . . .
L u c i e n . Milyen nyilt, egyenes lélek volt! Na-
gyon szerettem szegényt. . . Rám hagyta a lányát.. .
ember volt a talpán.
F e r n a n d e . De, milyen különös, hogy valaki a
katona életet ^odahagyja, hogy festővé legyen.
B á r ó n é . És milyen különös házasságot kötött.
Elvette a modellját. . .
L u c i e n . Igen asszonyom . . . egy derék lányt,
kinek se neve, se hozománya nem volt és aki nem
igen találta volna a helyét a nagy világban.
B á r ó n é . Bizony.
L u c i e n . Mert annyi tisztességes asszonytól el-
térően, ő soha más előtt, mint az ura előtt, nem
mutatkozott mezítelenül.
O d e t t e . Oh 1
L u c i e n . Parancsol tüzet báróné .(Gyufát nyújt felé.)
M o r a n g e . Már régen meghaltak Micheline kis-
asszony szülei ?
O d e t t e . Hét éves volt akkor. Mi akkor elvállal-
tuk a nevelését és mondhatom, nem fukarkodtunk.
F e r n a n d e . Oh édesem, maguk igazán csodálato-
sak voltak.
O d e t t e . Angliában neveltettük és most mióta onnan
visszajött, vagy velünk lakik, vagy Granville mellett,
ahol az apja egy öreg házat, meg egy műtermet
hagyott rá. Különben ő is fest.
L i g n u e l n é . Párisba soha nem viszik?
O d e t t e . Majdnem soha. Azt mondja, ott nem tet-
szik neki. Ez is gusztus.
B á r ó n é . Oh e mögött rejlik valami.
L i g n u e l n é . Az már bizonyos.
L u c i e n . Ugyan mi rejtőznék mögötte asszonyom ?
L i g n u e l n é . Az ő korában . . . . talán valami sze-
szély.
B á r ó n é . Valami kis szerelem.
L u c i e n . Nem asszonyom, Micheline nem képes
csak igazi, mély szerelemre.
 L i g n u e l n é . Micsoda beszéd ez! Egy fiatal leány!
L u c i e n . Bocsásson meg asszonyom, de én azt
hiszem, hogy az ilyen ritka érzést igazán csak az
egészen új, egészen friss emberi lények érzik, azok,
akik közel vannak a természethez, akik még csak
most jöttek el a forrástól. Ah! Szép dolog is ez! En
magam már egy kicsit blazirt vagyok, de föltettem
magamba, hogyha egyszer valahol ilyen szerelmet lá-
tok, azt minden erőmből segíteni fogom.
L i g n u e l n é . Oh apostol.
L u c i e n . Ez nem apostoli küldetés asszonyom,
csak sport. Ez engem épúgy mulattat, mint a hogy
önt mulattatja az, hogy mások golfot játszanak.
L i g n u e l n é . Apropo, holnap mind elmegyünk a
golfhoz. Nagyon szép játék ez.
F e r n a n d e . Fájdalom én nem mehetek, holnap
jönnek a szobalányok. (Micheline belép, anélkül, hogy
a többiek észrevennék; és keresi a rajz-albumát.)
O d e t t e . Hogyan ? Lujzának felmondott ?
F e r n a n d e . Kénytelen voltam vele. Képzelje, rá-
jöttem, hogy törvénytelen gyermeke van.
L i g n u e l n é . Oh!
B á r ó n é . Skandalum I
F e r n a n d e . Már most, hogy felnevelhesse ezt a
gyermeket, éjszaka csipkét készít. Öli magát ezzel a
munkával és így természetesen a kötelességét nem
teljesítheti rendesen.
L i g n u e l n é . Nem, az ilyet el kell küldeni.
B á r ó n é . Természetes.
F e r n a n d e . Szombaton megy el.
M i c h e l i n e . (Előrejön és köszönti Chantalnét, Ro-
marin-nét és a bárónét.) Jó napot, asszonyom . . . .
asszonyom bocsánatot kérek. Jó napot asszonyom.
Szabad tudnom ennek a lánynak a nevét ?
F e r n a n d e . A szobalányét? Miért?
M i c h e l i n e . Mert megakarom fogadni.
F e r n a n d e . Maga ?
M i c h e l i n e . Igen. Szükségem van szobalányra. És
ez tetszik nekem. Hát megfogadom. Pont. Ez az
egész.
O d e t t e . Micheline, ha ez nem illetlenség . . .
M i c h e l i n e . Ugyan miért ? Szabad vagyok. Azt
teszem, amit akarok. Meg aztán rosszul is vagyok
nevelve. Mindenki ezt mondja. Hát kell, hogy vala-
mivel be is bizonyítsam. Ennek a szegény lánynak
legalább haszna lesz belőle. Jól van ez így, ne bántsa.
Hogy hívják?
F e r n a n d e . Cordier Louise. De figyelmeztetem
kisasszony, hogy én ennek a lánynak nem adok
bizonyítványt.
M i c h e l i n e . Nem is kell. Az előbb olyan jó bizo-
nyítványt állított ki róla, hogy annál jobbat nem is
lehet. Köszönöm asszonyom.
F e r n a n d e . Szívesen kisasszony, nincs miért.
O d e t t e . Pardon édesem . . . Kedves Micheline,
ön nagyon helyesen mondta, hogy teljesen szabad.
De lesz szives néha talán arra is gondolni, hogy hol
van. Például most nincs otthon. Remélem, hogy a
gyámatyja majd ezt jobban megmagyarázza önnek.
(Fernandeho\. ) Bocsásson meg Fernande. A bridge-
asztalok már elő vannak készítve a hallban. Ma este
kitűnő játékosok vannak itt. Játszik Morange ?
M o r a n g e . Nem asszonyom, de elkísérem azért.
O d e t t e . Ón is jön Fernande ?
F e r n a n d e . Meghiszem azt. (Kimennek csevegve:
itt vagyunk, itt vagyunk, higyje el édesem, imádom a
bridget.)
MÁSODIK J E L E N E T .
L u c i e n , M i c h e l i n e . Micheline összeszorított ajkakkal, össze-
húzott szemöldökkel némán áll.
L u c i e n . Micheline.
M i c h e l i n e . (Nagyon s^dra\on.) Mi az ?
L u c i e n . Nem akarlak összeszidni . . . ne félj.
Azt nem szeretem, az kellemetlen nekem is. D e iga-
zán te olyan nagy . . .
 M i c h e l i n e . Olyan vagyok, amilyen vagyok.
L u c i e n . Mire való volt ez a dráma? Hidd el
fiam, az ember még legjobban teszi, ha mosolyog,
még pedig lehetőleg mindenen.
M i c h e l i n e . Én nem tudok mosolyogni.
L u c i e n . Meg kell tanulni fiam.
M i c h e l i n e . Nem, ez gyávaság.
L u c i e n . Hát most már aztán tűrhetetlen vagy.
M i c h e l i n e . Igen, igen. Oh! Bevallom, tudom,
olyan természetem van, mint egy reszelő. Semmi
simaság. De ha már megvan, hát meg is tartom.
L u c i e n . Jól Hanem azért mégis igyekezzél, hogy
ne légy ilyen nyers, alkalmazkodjál egy kicsit a tár-
sasághoz. Például nézd a ruhádat.
M i c h e l i n e . A ruhám nagyon jó.
L u c i e n . Ne csökönyösködjél. Ma este vagy húsz
ember jön ide. Igazán rendbe szedhetnéd egy kicsit
az öltözékedet.
M i c h e l i n e . Én? Hogy átöltözzem? Soha! sohal
Hogyne 1 Majd én is töröknek öltözöm, mint a többi.
L u c i e n . Oh kis Michelinem, hát ez úgy van,
hogy ez így nem megy tovább.
M i c h e l i n e . Nyugodt lehet. Ez nem megy így
tovább. Elmegyek.
L u c i e n . Hova?
M i c h e l i n e . Haza. Granvilleba.
L u c i e n . Mikor?
M i c h e l i n e . Holnap.
L u c i e n . Az ördögbe is, hát mit jelent ez ? Tavaly
igazán nem voltál ilyen. Vidám voltál, jókedvű, pedig
épen így éltünk.
M i c h e l i n e . Nem emlékszem.
L u c i e n . Diskuráltunk, sétálgattunk, jól emlék-
szem, milyen kedvesen halászgattunk Georges Boul-
lains-al. Mulattál, énekeltél, gázoltál a vízben.
M i c h e l i n e . De ha mondom, hogy nem emlék-
szem rá.
L u c i e n . Ah?
 M i c h e l i n e . Nem, nem.
L u c i e n . Hát nem mondod meg, hogy mi bajod ?
M i c h e l i n e . Nincs nekem semmi bajom. Holnap
délelőtt felülök a 11 órai vonatra. Előbb távirato-
zom, hogy küldjenek értem kocsit a vasúthoz.
L u c i e n . Jól van fiam, szabad vagy. Csakhogy tu-
dod-e, ezzel nekem szomorúságot okozol.
M i c h e l i n e . Nem okozok.
L u c i n e . Hát ahogy akarod.
J e a n (belép). Ezt a kártyát hozták a nagyságos
úrnak a Kék Szikla szállóból.
L u c i e n . Adja ide. (Jean el. Lucien kin/it ja a bo-
rítékot.) Ah! Na ez igazán jó! Georges Boullains da
figura! Borzasztón örülök, hogy itt van. És most jut
eszembe, ide fog jönni lakni hozzánk, most lesz he-
lyünk, ha te elmégy.
M i c h e l i n e . Az én szobámat akarja neki adni ?
L u c i e n . Miért ne ?
M i c h e l i n e . Az én szobámat! Na hát ez már iga-
zán sok! Azt nem engedem.
L u c i e n . Hogyan ? Nem engeded ?
M i c h e l i n e . Nem, nem. Akkor inkább . . . inkább
el se megyek.
L u c i e n . Ah!
M i c h e l i n e . Igen igen, akkor inkább itt maradok.
L u c i e n . Ejnye ejnye.
M i c h e l i n e . Oh! Ne féljen! legfeljebb két-három
napig. (Jobb felé megy.)
L u c i e n . Rendben van. Hova mégy ?
M i c h e l i n e . Megyek, átöltözöm, ha épen kény-
szerít rá.
L u c i e n . En kényszerítelek?
M i c h e l i n e . Hisz az előbb mondta, hogy csupa
rongy vagyok, hogy csupa piszok vagyok. Hát én az
ilyet nem mondatom magamnak kétszer. Nem akarom,
hogy ez is a rovásomon legyen. Viszontlátásra! (El.)
L u c i e n . (Egyedül.) Oh ! oh ! oh ! Szegény kis
lány ! Ejnye, de furcsa volna ! . . .
 HARMADIK J E L E N E T .
Lucien, Georges. Lucien hátramegy, hogy távozzék, ekkor
belép Georges balról.

G e o r g e s (belép). Szervusz Lucien!

L u c i e n . Georges!
G e o r g e s . En vagyok. Már üdvözöltem a hölgye-
ket. Téged kereslek kedves öreg Lucienem!
L u c i e n . Ah! öreg Georgesom, azt hittem, későb-
ben jössz.
G e o r g e s . Hogyan! Hiszen egy órával ezelőtt leve-
let küldtem neked.
L u c i e n . Csak most kaptam meg. Pompás szín-
ben vagy.
G e o r g e s . Lesoványodtam úgy-e ? D e ez jól áll
nekem.
L u c i e n . Nagyon jól. Igazán borzasztóan örülök,
hogy itt vagy. Különösen örülök.
G e o r g e s . Igazán kedves vagy.
L u c i e n . (Kezeit nyújtja feléje). Igen i g e n . . . nézz
rám . . . ne m o z o g j . . . jól nézz a szemembe... Ejnye
de furcsa volna!
G e o r g e s . Micsoda?
L u c i e n . Semmi.
G e o r g e s . Nem, n e m . . . te észrevetted! Látom
rajtad, hogy észrevetted! Iszonyú ravasz ember vagy!
Rögtön mindent megláttál rajtam.
L u c i e n . Ugyan mit láttam meg?
G e o r g e s . Hogy más ember lett belőlem.
L u c i e n . Micsoda ?
G e o r g e s . Igen, öregem, más ember lettem.
M o r a n g e (belép). Nini 1 Boullains van itt?
G e o r g e s (kezet szorít vele). Igen, kedves Mo-
range, egy csinos Boullains van itt, egy egészen új
Boullains.
M o r a n g e . D e hát mi történt vele ?
G e o r g e s . Ahány katasztrófát csak akarsz, az mind
megtörtént velem.
 Lucien. Mulatságos !
M o r a n g e . Mondd el, mondd el!
G e o r g e s . Hogyne mondanám el! Hiszen azért
jöttem Párisból, hogy mindent elmeséljek ! Nem is
hiszitek, milyen kínt okozott nekem az imént az, hogy
nem mesélhettem el mindent annak az angol hölgy-
nek, akivel egyedül ültem a kupéban.
Lucien. Angol hölggyel az ember mindig egye-
dül ül.
M o r a n g e . Halljuk! Halljuk!
G e o r g e s . A történeteknek valóságos özöne kö-
vetkezik most!
Lucien. Asszonytörténetek ?
G e o r g e s . Természetesen. Az olyan történetek,
amelyekbe nem fordulnak elő asszonyok, nem is
történetek. És ezúttal milyen szépek ezek a történe-
tek! És milyen szépek ezek az asszonyok! Ah!
A teremburáját ennek a világnak!
M o r a n g e . Elepedünk a kíváncsiságtól.
G e o r g e s . Jó, jó, már mondom. Hát ugy-e, azt
tudjátok, hogy mindig volt néhány flörtöm. Legutóbb
három is volt, te tudod (Morangeho^). T e talán még
nem tudtad, de most már te is tudod.
M o r a n g e . Tyhű ha! Egyszerre három is!
G e o r g e s . Mit csináljak kérlek, soha nem tudom
elhatározni magamat. Nem tudok választani.
L u c i e n . Tehát elfogadsz mindent, ami kínálkozik.
M o r a n g e . D e mégis kérem, egyszerre három!
G e o r g e s . Valóban, ha az ember így kimondja...
három . . . három asszony . . . ez borzasztóan hang-
zik, ez már valóságos kis estély. Csakhogy a való-
ságban, tudod öregem, az ember mindig csak az egyi-
ket látja. És a mikor az ember, csak az egyiket látja,
akkor elfelejti a másik keltőt. így aztán egészen más
képe van a dolognak.
M o r a n g e . Igen, igen.
G e o r g e s . Hát képzeld az inasom, a hülye öreg
Adolf, nyolc napi szabadságot kért. Az unokaöcscse
helyettesítette. Ezt az embert kérlek, megbízom azzal,
hogy három telefonüzenetet küldjön szét, amely há-
rom telefonüzenet három külömböző napra, három
kis randevút osztott be. Az ökör valahogyan tévedett,
tudja Isten mit csinált, szóval tegnap, amikor otthon
ülök elmerülve a diskurzusban, egy igen magasrangű
hölgygyei. . .
L u c i e n , fhalkan). Andorre hercegnő?
G e o r g e s . Hogyan ? T e tudod ?
L u c i e n . T e mondtad.
G e o r g e s . Ah, pardon. Mondom, amint ott ülök,
egyszerre csak kinyilik az ajtó és belép az a hölgy,
akit csak másnapra vártam, egy elragadó amerikai nő.
M o r a n g e . Miss Tipson.
G e o r g e s . Megmondtam neked ?
M o r a n g e . Nem.
G e o r g e s . Nézd csak 1 Nem is mondtam meg ne-
ked ? Furcsa.
L u c i e n . Nos és ?
G e o r g e s . Hát képzelheted. Tabló, keserűen édes-
kés szavak, csipkedések . . .
M o r a n g e . Képzelem.
G e o r g e s . D e a mit nem képzelsz, ez a folytatása
a dolognak.
L u c i e n . Hát az hogy volt ?
G e o r g e s . Az úgy volt, hogy erre megint kinyílik
az ajtó és bebocsátanak egy h ö l g y e t . . . oh ezt bát-
ran megnevezhetem, ezzel igazán nem követek el in-
diskréciót, hiszen színésznő az illető : Nelly Sorbier
kisasszonyt.
L u c i e n . Tyhü ha I
G e o r g e s . No és aztán most jött a java.
M o r a n g e . Mit mondtak ezek egymásnak?
G e o r g e s . Azt öregem, magam is szeretném tudni.
De soha sem fogom megtudni.
L u c i e n . Miért?
G e o r g e s . Mert egy perccel azután én már nem
voltam otthon.
Buridán szamara. 2
 M o r a n g e . Ne mond!
G e o r g e s . Pedig úgy volt. Mint az imént mond-
tam : Ha az embernek, az életében van egy asszony,
az semmi. D e ha egyszerre három van a szobájában,
hát az rettenetes. Ah ! A teremburáját ennek a vi-
lágnak! Szinte csodálatos, hogy ma reggel eljutottam
a pályaudvarra.
M o r a n g e . No és mi van a három liezonnal ?
G e o r g e s . Végük van. A függöny legördült. Az
üzlet zárva! Három táviratot küldtem szét.
M o r a n g e . Mi volt bennük?
G e o r g e s . Mindenikben ugyanaz volt. Ez a szö-
veg: On nem értett meg engem, rettenetes. Isten
vele.
L u c i e n . Mit jelent ez a szöveg?
G e o r g e s . Az már az ő dolguk, édes öregem. Én
a magam részéről nagyon jónak találtam.
M o r a n g e . Nagyon jó. És a három táviratot egy-
szerre küldted el a pályaudvarról?
G e o r g e s . Nem. Éz bántotta volna az Ízlésemet.
És ha már nem tudtam velük különböző időben sza-
kítani, gondoltam, legalább különböző helyekről sza-
kítok velük.
M o r a n g e . Hogy hogy ?
G e o r g e s . Az első táviratot Versaillesből küldtem
el, a másodikat Dreux-ből, a harmadikat Le Mans-
ből. Azt hiszem, ez elég gyöngéd gondolat. Kedves
és Ízléses és a lelkiismeretem is . . .
M o r a n g e . Tudod öregem, nem hiszem, hogy a
podgyászodban nagyon sok helyet foglalna el a lelki-
ismeret.
G e o r g e s . Hát kérlek, az dobja rám az első kö-
vet, aki még soha sem bánt komiszul egy nővel.
Meg aztán, ha nem cselekedtem volna ilyen alapo-
san, soha se másztam volna ki ebből a helyzetből.
Szakítani én nem tudok. Ehhez elhatározás kell, az
pedig nálam lehetetlen. Különösen mostanában, ami-
kor nagyon kezd uralkodni rajtam a betegségem.
 M o r a n g e . Micsoda betegséged ?
G e o r g e s . Az akaratom betegsége. Akarat-beteg-
ség. Hogyan? Te nem is tudtad? Ö nem is tudta!
D e öregem, az én akaratom nagyon beteg! Ez a neu-
raszthéniának egy alakja! Hát úgy vágtam ki maga-
mat, ahogy lehetett. És fődolog, hogy most már min-
dennek vége. Föllélegzem!
M o r a n g e . Vége ?
G e o r g e s . A legnagyobb mértékben! Különben ál-
talános ez az undor. Manapság kérlek, az új eszmék
korában, most, hogy olyan könnyű a válás, hogy
senki nem törődik a vallással, nem is lehet már sze-
retőt tartani. Nem is szólva arról, hogy az embertől
épúgy követelik a teljes boldogságot, mint a fele-
sége. Hallatlan.
L u c i e n . Mi lesz ennek a vége?
G e o r g e s . Hogy mi lesz a vége ? A szerető, már
mint a férfi, mint szerető el fog tűnni. Kihal.
L u c i e n . Akárcsak a cethal.
G e o r g e s . Csúfolódjál, nem bánom, de én nekem
megvan a szilárd elhatározásom: én kiállók a sorból,
nem leszek többé asszony bolondja. Nem fognak
többé kínozni. És főként nem fogják többé azt mon-
dani nekem, hogy kedves barátom!
M o r a n g e . Micsoda ?
G e o r g e s . Te nem értesz engem, mert te szigorú
erkölcsű férfiú vagy, de ő ért engem, ő ért ugy-e ?
L u c i e n . Oh igen! «Kedves barátom.» Mily bor-
zasztó néha ez a két kis szó. Ne vetted még soha
észre ? Az asszonyok csak nagyon ritkán szólítják így
a férfit. Azok számára teszik el ezt a megszólítást,
akinek megakarják mérgezni az életét. Kedves ba-
rátom! Ebben benne van minden ígéret, minden fe-
nyegetés, minden kínzás, amit a szeretőtől kap az em-
ber és mindez olyan szépen el van rejtve a barátság
álneve alá.
G e o r g e s . Látod, most olyan szépen fejezted ki
az én gondolatomat, hogy magam is csodálkozom.
Ah! esküszöm, soha többé asszony nekem nem fogja
mondani, hogy kedves barátom.
L u c i e n (kezet szorít vele). Nagyon jól teszed. Lá-
tod, ennek örülök. Nem is hiszed, mennyire örülök.
Georges. Hát még én! Milyen jó érzés megköny-
nyebülten, felszabadulva, távol lenni Páristól, itt lenni
ezen a derék breton földön, körülöttem sziklák,
pusztaságok, minden olyan vad és elhagyatott. . .
L u c i e n . Nem beszéltél ugyan valami szépen a
szalonomról, de nem haragszom érte. (A vállára üt.)
Ah kedves öreg Georgesom, el vagyok ragadtatva . . .
Georges. Kedves Luciennem!
Morange. Na hát, ha majd kiörültétek magato-
kat, akkor talán mehetünk a hölgyekhez. Jöttök ?
(Hátramegy, cigerettára gyújt, majd el).
Georges. Gyerünk.
L u c i e n . Oh, nyakig vannak a kártyában. Ha most
megyünk közéjük, nem leszünk rokonszenvesek. Kell
egy cigaretta?
Georges. Köszönöm.
L u c i e n . Hát a hotelben lakol ?
Georges. „Igen, de valami villát fogok keresni.
L u c i e n . Én tudok neked valamit. Csinos kis há-
zikó, mindjárt a kaszinó mellett, szép kert.
Georges. „Nagyszerű.
L u i c e n . Úgy hívják, hogy Vízi Rózsa. Csakhogy
minden pillanatban kiveheti valaki más. Ülj le, írj
azonnal a tulajdonosnak, majd én oda küldöm a le-
velet. Oda ülj.
Georges. Jó. Köszönöm öregem. (Lucien hátra-
megy egy kicsit, Georges ír háttal fordulva, a színpad-
nak). Hogy hívják a tulajdonost ?
L u c i e n . Gourny. Persze a bútorzat nem valami
fényes.
Georges. Mindegy. Nagyon szeretek rendez-
kedni. Majd én elrendezem. És különben is elég
nekem három szoba. És a neve is nagyon tetszik:
Vízi Rózsa.
 Lucien. Csinos. (Észreveszi Mchelinet, aki belépett
és Lucien most lábújhegyen távozik. Georges tovább ír,
anélkül, hogy hátra nézne).
Georges (\tovább írva). Különösen örülök a kert-
nek . . . mert a v i r á g o k a t . . . a virágokat imádom
(Micheline kivesz eST virágot a vázából és a mellére
tíizi). Gourny úrnak, helyben. így ni. Gondolod,
hogy tetszeni fog nekem ez a ház ? Jól fogom ott
magamat érezni ?
Micheline. Nem tudom.

NEGYEDIK J E L E N E T .
Micheline, Georges.

G e o r g e s . (Hátrafordul meglepetten). Tessék? Ohl

Micheline! Mennyire örülök, hogy látom.
Micheline. Én is örülök.
G e o r g e s . Igen ?
Micheline. Igen.
Georges. No ez igazán kedves . . . szavamra
mondom, ön nagyon szeretetreméltó lett.
Micheline. Ez azt jelenti, hogy azelőtt nem vol-
tam az
Georges. Dehogy! dehogy. . .
Micheline. Bocsánat, ez nem jelenthetett mást,
csak ezt, vagy pedig azt, hogy ön hülye.
G e o r g e s . Oh! Bocsásson meg, tévedtem. Az ör-
dögbe is! Csöppet sem változott.
Micheline. Nem is úgy mint maga.
Georges. Úgy találja, hogy megváltoztam ?
Micheline. Igen. Hogy meghízott!
Georges. Na hát ez csudálatos. Ez az egyetlen
dolog a világon, amely igazán bánt. És első pilla-
natra épen ezt találta el. Látja ez ritka adomány.
M i c h e l i n e (kedvesen). Bocsásson meg, nem azért
mondtam, hogy kellemetlenkedjem.
Georges. Az már más.
 Micheline. Hanem azért, mert igaz.
Georges. Püff neki! Halija, még megharagít!
És ha haragszom, akkor borzasztó vagyok!
Micheline. Annak, aki megijed magától.
Georges. Na hát ez most folytatódni fog ?
Micheline. Igen, igen, én legalább folytatni fo-
gom. Ez az én legkedvesebb nyári mulatságom.
Georges. Hát ilyen rossz maga ?
Micheline. Bizony rossz vagyok.
Georges. És miért ?
Micheline. Mert kénytelen vagyok vele.
Georges. Hogy hogy kénytelen ?
Micheline. Senki nem szeret, hát csak két válasz-
tásom van: vagy szerencsétlen vagyok, vagy rossz
vagyok. Hát akkor már inkább rossz vagyok.
Georges. Szép kis okoskodás.
Micheline. Nagyon egyszerű. Ha jó volnék, sze-
líd és gyöngéd, akkor nagyon fájna az, hogy mások
nem kedvesek hozzám, hogy nem mondják nékem. . .
izé. . . azokat a szavakat, a melyeket úgy szeretnék
hallani. Míg igy, ha kellemetlen vagyok, zsörtölődő,
haragos, akkor természetesnek ^találom, hogy úgy
bánnak velem, a hogy bánnak. így legalább megér-
demlem és nem okoz szomorúságot. Lássa, ha az
ember rossz, ez nem azért van, mert rosszabb mint
a többi, hanem azért, mert nem szeretik.
Georges. De hát micsoda beszédek ezek ?
Micheline (más hangon). Ostobaságok.
Georges. Mindenekelőtt maga nagyon igazság-
talan. Lucien magát nagyon szereti.
Micheline. De sohse mondja. És aztán elég volt,
maga kezd kellemetlen lenni.
Georges. Ejnye, de furcsa kis teremtés.
Micheline. Már én ilyen vagyok. Nem vagyok
olyan, mint a többi. Nem vagyok cukorból öntött
bakfis, akit hattyúk húznak az álomvilágban.
Georges. Hát micsoda ?
Micheline. Tengeri festő vagyok, mint az apám.
 Georges. Igazi És még hozzá igen tehetséges.
Dolgozik valamin mostanában?
Micheline. Egy nagy vásznon dolgozom. . . nem
is rossz. Jól van odatéve. De csak vázlat volt az
egész. Majd Granvilleban bevégzem.
Georges. Télen ?
Micheline. Nem, nem, már most. Elutazom öt,
hat. . . tizenöt nap múlva.
Georges. Ezt a képet megfogja nekem mutatni.
Micheline. Nem fog magának tetszeni.
Georges. Honnan tudja?
Micheline. Mert . . . bocsásson meg, nem aka-
rom megsérteni . . . de magát bizonyára inkább az
olyan csinos kis dolgok érdeklik . . . miniatűrök. . .
Georges. Engem ?
Micheline. Ahogy én magát nézem, maga úgy vá-
sárolja a hamisított Meissoniert, mint a szakácsné a
piacon a tojást.
Georges. Hát most mondja meg nekem, ked-
ves Micheline, mit csinál maga, ha se nem fest, se
engem nem ugrat? Képzelem, hogy unatkozik ilyen-
kor.
Micheline. Nem én. Járkálok, mászkálok, felkú-
szom a sziklafalakra, madártojást keresek a repedé-
sekben, ahol a fészkek vannak. Aztán hajókázik az
ember, halászgat, tudja, mostanában «sole» sok van,
de «merlant» nem sokat látni.
Georges. Ez igazán szenzációs.
Micheline. Látja, ez se érdekli magát. Maga job-
ban szereti a gondolázást.
Georges. Dehogy kérem! Legutóbb is egy an-
gol versenyen egy barátomnak a hajóján voltam.
Micheline. Nem csuda. Szinte látom, csinos kis
sapkában, azon a finom kis jachton, amely úgy úszik
a vizén, mint egy lakkcipő és a melynek a kémé-
nye mintha finom török dohányt füstölne.
Georges. Nagyon furcsa. De azért mégis szere-
tem a tengert.
 Micheline. A tengert ? Ne beszéljen a tengerről
kicsikém.
G e o r g e s . Ugyan miért?
Micheline. Mert nem ismeri. A tenger nem jár
azokra a zsúrokra, a hová ön. Hogy a tengert
ismerje, ahhoz azt kellett volna cselekednie, a mit
én, rozoga bárkákon húzni a kötelet, eljárni szardínia
halászatra egy öreg halásszal, a kit barnára szívott a
nap meg a szél, mint valami vén tajtékpipát és aki
oly sokat volt ég és víz között, hogy már azt is el-
felejtette, hogy hogy kell beszélni. Ehhez az kell,
hogy az embert leöntse, felborítsa, megrázza, besózza
a hullám, mikor a tenger megharagszik. Ez aztán a
mulatság! Aztán máskor, mikor lágyabb a szél, az
ember hanyatt fekszik egy ócska vitorlán és bebámul
a levegőbe. Ilyenkor aztán, mikor a szeme tele van
éggel, szépen lehunyja, benne marad az égbolt a
szemében és az ember alszik, alszik, a milyen mé-
lyen maga még soha nem aludt. Ez a tenger, ez az
igazi szép, rossz tenger, amilyennek én szeretem és
amilyennek apám festette.
Georges. Nagyszerű! Kolosszális!
Micheline. Micsoda ?
Georges. Az, amit most elmesélt. Nagyszerű
lehet! Ezt én is végig fogom csinálni. Ugyan így
fogok beszélni, ugyan így fogok aludni. így töké-
letesebbé válik a fejlődésem. Fog nekem segí-
teni ?
Micheline. Miben ?
Georges. Abban, hogy belemártsam magamat a jó
természetes életbe, ebbe az őszinteségi izébe.
Micheline. Nagyon szívesen.
Georges. Sétálunk a mezőn, felmászunk a szik-
lákra, tojást szedünk, halászni fogunk mindenféle
halat, szolét, merlant, tokot . . .
Micheline. Tartár szósszal.
Georges. És már holnap reggel megkezdjük.
Micheline. Hány órakor?
 Georges. Már 9 órakor, mert szeretném látni,
hogyan kel föl nap.
Micheline. Jaj de örülök! Hát lássa, amit most
itt mondott, az nagyon kedves.
Georges. Igazán ?
Micheline. Igen, ez nekem nagyon tetszik. Ez a
jó szándék, hogy megváltozzék, hogy valakivé legyen,
hogy okos legyen . . .
Georges. Igen . . . de . . . d e . . .
Micheline. Igen, igen. Ez nagyon szép. Nem is
hittem volna, hogy képes ilyesmire. Nagyon meg va-
gyok elégedve. így aztán nem fogják magáról ezentúl
azt mondani, amit eddig mondtak.
Georges. Hogyan? Mit mondtak?
Micheline. Mindenféléti
Georges. De mifélét ?
M i c h e l i n e (habozva). Már nem is tudom . . .
Georges. Gondolkozzék csak, hátha eszébe jut.
Micheline. Nem jut már eszembe. De föl van írva.
Georges. Micsoda ?
Micheline. Igen, mulatságból felírtam egy albumba
mindent, amit magára mondottak az emberek.
Georges. Na hát ez igazán sok.
Micheline. Néha elolvasom. Mindig nagyon jól
mulatok rajta.
Georges. Mutassa meg azt az albumot! Akarom
látni.
Micheline (előre ugrik és ráteszi kezét egy albumra,
amely az asztalon van). Nem, nem!
Georges. Micheline! Kérem szépen . . . és külön-
ben is, látni akarom! Nézze meg az ember! (Pró-
bálja elvenni tőle az albumot.)
Micheline. Nem, nem. Hagyja, inkább én fel-
olvasom. Üljön le. Nem oda. Messzebb, messzebb
egy kicsit.
Georges. Jó, csak olvassa.
Micheline (lapoz benne). Várjon . . . itt van ni. . .
Péntek. A bójáról beszéltek.
 Georges. A bójáról ?
Micheline. Tudja ki a bója? Maga.
Georges. Én ?
Micheline. Mindenesetre diszkrétebb így, mintha
az egész neve szerepelt volna.
Georges. De hát miért bója ?
Micheline. A halászok nevezték így!
Georges. Ah!
Micheline. Mert mikor fürdik, hasonlít a bójá-
hoz, ahhoz a nagy úszó vörös golyóhoz . . .
Georges. Különben mit törődöm én azzal, hogy
mit beszélnek a halász zsúrokon. Bánom is én. Foly-
tassuk . . .
Micheline. Itt van. . . (Olvas.) Hát beszélnek
róla. X-né azt mondja : «A bója ezen a nyáron Pá-
risban marad.» Z.-né: «Kár, mert jó fiú.» T.-né:
«Csak egy kicsit ostoba.» A kövér V.: «Minden
egyes gondolatára hat nyakkendő esik.»
Georges. Kedves.
Micheline. T.-né: «Azok közé tartozik, akik töb-
ben szövetkeznek és csak így tudnak egy szójátékot
összehozni. »
Georges. Kellemetlen.
Micheline. A kövér V. : « Épp annyi agya van, hogy
legyen minek fájni, ha a feje fáj.» Ez nem is rossz.
Georges. Nem. Nem is rossz?
Micheline. T.-né . . .
Georges. Köszönöm, elég volt. (Micheline vissza-
teszi az albumot az, asztalra.) Hallatlan! Hallatlan!
Micsoda népség! És a kövér V. Ez az ökör! Nézze
kedves Miche, úgy-e én még magától nem kértem
semmit ?
Micheline. Nem.
Georges. Hát most arra kérem, adja nekem
ezt az albumot. (Elveszi-)
Micheline. Oh, nem . . . Nem! (Vissza akarja
venni.)
Georges (elugrik). Adja nekem. Jogom van
hozzá . . . legalább ahhoz az egy oldalhoz. Azt ki-
tépem belőle. (Lapo\.)
M i c h e l i n e (utána megy). Nem akarom . . . Nem
akarom . . .
Georges. Megvan! (Kitép egy lapot és megnézi.)
Ejnye, ejnye. . .
M i c h e l i n e (félre). Oh!
Georges. Ezt mért nem olvasta fel ?
M i c h e l i n e (nagy zavarban). Mit ?
Georges. Az utolsó sort. (Olvassa.) Ez mind
igaz, ő ilyen . . . de ez nem baj.» Miért nem olvasta
fel ezt is ? Hisz ez nagyon szeretetre méltó.
M i c h e l i n e (kitérve). Oh . . .
Georges. Ebben melegség van. És ez előtt
nincs betű. Ezt ki mondta ?
M i c h e l i n e . Egy kis vidéki lány.
Georges. íme, ebben a társaságban egy valaki
van, aki jóakarattal beszélt rólam és ez is egy kis
vidéki lány. Süsse meg a jóakaratát. Ami a többieket
illeti . . . gaz népség . . . (Összegyűri a lapot.) ha el-
gondolom . . . kik ezek ?
M i c h e l i n e . A maga barátai.
Georges. Nohát szép kis barátaim vannak, mond-
hatom.
M i c h e l i n e . Maga az oka.
Georges. Én ?
M i c h e l i n e . Maga. Mert rosszul választotta meg
őket. Úgy látszik, nem tudja megkülönböztetni azo-
kat, akik szeretik, azoktól, akik nem szeretik.
G e o r g e s . Hát maga azt hiszi, hogy ez könnyű ?
Ugyan miről látja az ember, hogy szeretik?
M i c h e l i n e . Én nem tudom. Talán arról, hogy
űgy tesznek, mintha nem szeretnék.
G e o r g e s . Ejnye, ebben igaza lehet. Majd válasz-
tok egy pár egészen új, még nem használt barátot.
Akit nem ismerek.. Rendszerint azok a legjobb em-
berek, akiket nem ismerünk. Majd együtt keresünk
ilyet. Jó ? Kedves dolog lesz.
 Micheline. Kedves lesz.
Georges. Holnap reggel kezdjük.
Micheline. Holnap reggel.
Georges. És naponta folytatjuk.
Micheline. Két hónapig.
Georges. Hogyan . . . hát nem utazik el tizen-
öt nap múlva?
Micheline. Oh . . . tizenöt nap, két hónap . . .
oly mindegy az a pár nap . . .
Georges. Tehát barátok vagyunk ? (A kezét
nyújtja.)
Micheline. Barátok.

ÖTÖDIK JELENET.
Voltak, Morange.

Morange (belép a galéria felől). Micheline kisasz-

szony, engem keresztapja küldött ön után . . . Tir-
kieviczné szavalni fog és kérik, hogy . . .
Micheline (nagyon vigan). Nem kell engem kérni
uram. Azt csinálok, amit akarnak. Köszönöm külön-
ben. Jön, Georges úr ? (El a galérián.)
Georges. Megyek.
Morange. Menjünk, szenvedjük végig Tirkie-
vicznét.
Georges (a távozás pillanatában megáll.) Meg-
álljunk csak! . . . Ejnye . . . Tirkieviczné . . . persze,
hogy ez a T.-né! Na megállj, majd adok én most
neked! És neked is Z-né, és neked is kövér V., te
csirkefogó!
Morange. Mit beszélsz?
Georges. Azt mondom, hogy itt maradok és ha
annak a szalonheccnek vége lesz,,itt fog találni. Viszont-
látásra öregem! (Elhelyezkedik és cigarettára gyújt.)
Morange. Micsoda figura.
Georges (visszahívja). Morange!
Morange (visszajön). Tessék!
 Georges. Még valamit akartam mondani.
Morange. Mit?
Georges. Végeztem az asszonyokkal. Vége, vége,
vége.
Morange (távozóban). Bánom is én!

HATODIK JELENET.
Georges, Vivette, Jean. Vivette belép, előtte jön Jean, mö-
götte saját szobalánya, aki kis táskát hoz.

Jean. A nagyságos úr kéreti a kisasszonyt, hogy

tessék itt várni. Majd értesíti, ha a kisasszonyra kerül
a sor.
Vivette. Hogyan, ha rám kerül a sor? Én azt
hittem, hogy egyedül lépek fel itt, ma este.
Jean. Igen . . . de egy hölgy szaval . . . egy nagy-
világi hölgy.
Vivette. Persze, hogy az.
Jean. Persze, hogy az.
Vivette (LouiseheFogja . . . (Áladja neki a be-
lépőjét.) Jó, most már nincs szükségem magára. Ah!
Louise!
Louise (visszajön). Parancs! . . .
Vivette. Hol van a kis arckifejezési kefe ?
L o u i s e (keresgél a táskában). Tessék . . .
Vivette. Köszönöm. (Louise el.)

HETEDIK JELENET.
Vivette, Georges. Vivette próbálja a hangját egy-két skálával,
miközben pirosítja a száját, feketét rak a szemére, eg_y kis
kézitükör segítségével. Georges dühösen, majd érdeklődve,
végül kíváncsian nézi, aztán érdeklődéssel közeledik hozzá.

Georges. Kezét csókolom.

Vivette fa tükörből kössön vissza). Jó estét!
Georges. Bocsánatot kérek kisasszony, de azt
hiszem, hogy . . .
 Vivette. Parancsol ?
Georges. Azt hiszem, hogy én önt ismerem vala-
honnan.
V i v e t t e . Én is azt hiszem, hogy találkoztunk már
valahol.
Georges. Nem játszottunk mi együtt egy műkedvelői
előadáson . . . a Pigalle klubban a Montmartre-on ?
Vivette. Várjon csak . . . nem maga volt az, aki
az iparcsarnokbeli szerelmest játszotta ?
Georges. Én voltam, én, én. (Dúdol.)
Mit akartok tőlem, barmok,
Dőljön rátok az iparcsarnok.
Vivette. n És én voltam a népesedési mozgalom
nemtője. (Ö is énekel.)
Tartsuk fenn a fajt
Ez nem okoz bajt,
Nagy lesz a szaporulat
S az ember jól mulat . . .
Georges. Bravó, bravó! Ez az. Húsz éves voltam.
Vivette. Én még mindig annyi vagyok.
Georges. Emlékszik? Ott a festő műtermében. . .
a próbák . . . ,
Vivette. És a házmester . . . aki lecsavarta a gázt.
Georges, ^ s a háztetőn vacsoráltunk.
Vivette. És a nagy Farlot, aki olyan részeg volt,
hogy mielőtt a kapu alatt rágyújtott volna a szivar-
jára, felcsöngette álmukból az összes lakókat, hogy
nem bántja-e őket a füst!
Georges. És én, aki olyan részeg voltam, hogy
mikor reggel nyolc órakor hazatámolyogtam, hátrálva
mentem föl a lépcsőn, hogy ha véletlenül találkozom
az apámmal, azt mondhassam neki, hogy nem jövök,
hanem megyek !
Vivette. És a séták a libasorban . . . mikor min-
den lámpa alatt ölelkeztünk és minden rendőrt meg-
csókoltunk !
 Georges. Tiszteltük a hatóságot. Oh, a régi szép
idők!
Vivette. Hogy összetalálkozik az ember! E j n y e . . .
csókoljuk meg, egymást.
Georges. Úgy van, ez illik. (Megcsókolja.)
Vivette (halkan felsikolt). Megálljon csak! . . .
Georges (még egyre csókolja). Mi az?
Vivette. Hogy hívják magát?
Georges. Georges Boullains.
Vivette. Köszönöm.
Georges. Es magának mi a neve ?
Vivette. Vivette Lambert.
Georges. Ez az! Es most folytassuk. (Csókolni
akarja.)
Vivette. Nem, nem! most már tudjuk, hogy kik
vagyunk, most már jelentősége volna.
Georges. Igaza van. Kedves kis Vivette.
Vivette. Kedves kis Georges.
Georges. Milyen jól mulattunk akkoriban!
Vivette. Milyen jól mulattunk!
Georges. Mondja csak . . . Vivette . . .
Vivette. Mi az?
Georges. Mi ketten . . . ejnye . . . mondja
csak . . . egy este nem . . . ?
Vivette. Épp én is ezen törtem a fejem.
Georges. Gondolkozzunk csak.
Vivette. Azt hiszem nem. Határozottan nem.
Georges. Oh!
Vivette. D e . . . egészen biztos nem vagyok benne.
Georges. Kellemetlen, ha az ember nem emlék-
szik . . .
Vivette. Föl kellene mindig jegyezni.
Georges. Bizony.
Vivette. Egy dolog azonban bizonyos és ez az,
hogy sokszor gondoltam magára.
Georges (boldogan). Ez jól esik.
Vivette. Persze sem a nevére, sem a külsejére
nem emlékeztem.,
 Georges (kelletlenül). Ez már rosszul esik. No
és a színpaddal hogy állunk ?
Vivette. Kitűnően. A Gymnasehoz szerződtem.
Georges. Bravó. És a szívügyei?
Vivette. Van egy kis palotám.
Georges. Ne mondja!
Vivette. Oh, hiszen ez nem nagy dolog Páris-
ban, ha az ember rendes, szorgalmas és rosszul vi-
selkedik.
Georges. Furcsa kis nő. Micsoda szerencse, hogy
így összetalálkoztunk itt Saint-Lunaireben! Remélem
sokat leszünk együtt?
Vivette. Rengeteg sokat. Jöjjön értem holnap
reggel a szállóba. Megcsókol, aztán kirándulunk
Dinardba.
Georges. Rendben van.
V i v e t t e . Ott yan egy ékszerész, akinek remek
dolgai vannak.
Georges. Ah! Máris?
Vivette. Én fiacskám, ,nem vagyok kapzsi, csak
egy dolgot megfigyeltem. És ez az, hogy ha az em-
ber nem kér pénzt a férfiaktól, nem hiszik el, hogy
az ember szereti őket. Ha már aztán adtak, ez
hozzáfűzi őket a nőhöz. Hát holnap reggel.
Georges. Jó, holnap reggel. Azaz hogy . . . kü-
lönben azt majd elintézem. (Megfogja a kezét.) Az
ujjai hegyét . . . (A kezét akarja megcsókolni, de a lány
az arcát tartja oda.)
Vivette. Tessék!
Georges. Kedves kis Vivette. (Megcsókolja.)
Vivette. Kedves kis Georges. Lássa, magának
van szíve. Szive az van. (Megfogja a férfi állát. Fer-
nande belép, Georges hirtelen hátra ugrik és fellök egy
bútort.)
 NYOLCADIK JELENET.
Voltak. Fernande.

F e r n a n d e (belép.) Kisasszony . . . Versannesné

őnagysága azt üzeni, hogy várják kegyedet a hallban.
V i v e t t e . (Nagyon finoman.) Rendelkezzék velem
asszonyom, nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy
ilyen előkelő hallgatóság előtt énekelhetek.
F e r n a n d e . Tessék, kérem . . . (előre bocsátja. Vi-
vette el.) Bocsánatot kérek, uram.
G e o r g e s . Miért ?
F e r n a n d e . Hogy megzavartam ezt a kettest... amely
oly sokat i g é r t . . . sőt meg is tartotta, amit igért.
G e o r g e s . Ugyan kérem, hova gondol ?
F e r n a n d e . Mikor bejöttem, ez az ifjú hölgy ép
csípte az ön állát. Hát ez legalább is szivélyesség.
G e o r g e s . Ön tréfál, kérem . . . ugyan, ugyan,
de hát Vivette kisasszony . . . ejnyeI
F e r n a n d e . Ez meg hálátlanság vele szemben.
G e o r g e s . D e csak nem tételezi fel rólam, h o g y . . .
F e r n a n d e . Pedig . . .
G e o r g e s . Nem, nem, nem engedem, hogy ezt
higyje. Csak nem foglalkozom Vivette kisasszony-
nyal abban a házban, ahol az a tisztelet és boldog-
ság jut osztályrészemül, hogy önnel együtt lehetek!
F e r n a n d e . Hallgasson kérem.
G e o r g e s . Nem, nem, higyje el asszonyom, ön
gyönyörű. Önben megvan a vöröshajú nőknek az a
bizonyos kihívó bája, amely engem leszokott venni
a lábamról. És ez a vonal! Ez a ruha!
F e r n a n d e . Csak ezt az utolsó bókot fogadom el!
G e o r g e s . Nem baj kérem. Van nekem egy bará-
tom, egy istállótulajdonos, aki amellett költő is, ez
erről egy nagyon szép verset írt.
F e r n a n d e . Ugyan.
G e o r g e s . Azt mondja : «Az asszony a ruha, a
ruha az asszony».
Buridàn szamara. 3
 Fernande. Milyen igaz ez! Különben bevallom,
az idei divattal nagyon megvagyok elégedve. Sőt há-
lás vagyok neki.
Georges. De ő se panaszkodhatik önre.
Fernande. Ostoba.
Georges. Igen.
Fernande. Ma például kaptam Párisból egy kis
sima ruhát kék tüsszór-ból. Csudás.
Georges. Oh! És mikor láthatom?
Fernande. Hát kedves leszek magához, holnap
reggel fölveszem.
Georges. Angyal.
Fernande. Találkozunk a golfjátéknál. Ráér hol-
nap reggel ?
Georges. Persze, hogy ráérek . . . azaz hogy. . .
különben azt majd elintézem! Köszönöm. (Kezet
csókol neki. Odette belép. Georges hirtelen hátraugrik
és megint fellök egy bútort.)

KILENCEDIK JELENET.
Voltak, Odette.

Odette. Nini, maga itt van ?

Fernande. Itt vagyok.
Odette. Vivette kisasszony mindjárt kezdi. Itt fe-
lejtette a kottáját.
Fernande (talál az asztalon egy csomagot.) Itt van,
ez az. Majd beviszem neki.
Georges. Menjünk tapsolni. (Fernande el. Georges
hátra megy, Odette is.)
Odette. Nem zavartam, kedves barátom?
Georges. Zavart ?
Odette. Nem tudom . . . de . . . az volt az im-
presszióm.
Georges. Ugyan kérem.
Odette. Annál inkább csodálkoztam ezen, mert
Morange éppen most mesélte el, hogy ön megtért.
 Georges. Megtértem? Hova tértem meg? Hja,
vagy úgy! Igen, igen. De még mennyire megtértem !
Odette. El vagyok ragadtatva . . . így ön most
már kompromitálhatja az asszonyokat és legalább
gyakrabban bizalmas körben is láthatjuk.
Georges. Milyen kedves lesz!
Odette. Nagyon kedves lesz. Ha ugyan Chan-
talné őnagysága nem veszi rossz néven.
Georges. Ugyan, hova gondol! Chantalné kedves
hölgy, de . . . higyje el kérem, hogy ha én itt ud-
varolni akarnék valakinek . . . nem kereskedném olyan
messze . . .
Odette. Ugyan Georges . . . ezt komolyan mondja?
Georges. Komolyan. Ma este ön elragadó szép,
vakítóan szép. Meg aztán, megvan önben a szőkék-
nek az a bájos nemtörődömsége, amely engem min-
dig levesz a lábamról.
Odette. Hallgasson és jöjjön. (Hátra megy.)
Georges. Jövök, de nem hallgatok. Higyje el
kérem . . . (hátramennek a galéria felé.)

TIZEDIK JELENET.
Georges, Micheline.

Micheline. Georges úri

Georges. Tessék.
Micheline. Idejön holnap reggel, vagy én men-
jek érte ?
Georges. Holnap reggel ? Ah . . . holnap reggel
nem lehet. Nem vagyok szabad. (El akar menni.)
Micheline (szomorúan.) Hát holnapután.
Georges. Akkor se.
Micheline. De hát mikor ?
Georges. Majd meglátjuk, hisz ráérünk!
Micheline. Az lehetetlen. Maga nekem azt
mondta . . .
Georges. Igen . . . de . . . annyi más dolgom van.
 Micheline. Annyi más dolga van . . . annyi má-
sokkal.
George. Tessék ? Micsoda ? Mit mond ?
Micheline. Azt mondom, hogy . . . hogy . . .
vannak kis lányok, akik jobban tennék, ha kilenc
órakor lefeküdnének aludni.
Micheline (dühösen). Micsoda?
Georges. Jojcakát! (Elsiet.)
Micheline. (Egyedül.) Oh! (Egy székre rogy és
sírva fakad.)

TIZENEGYEDIK JELENET.
Lucien, Micheline.

Lucien. (Nagyon szelíden.) Miche . . . (A lány

fölkel.) Csókolj meg szépen.
Micheline. Nem.
L u c i e n . Mi baj már megint?
Micheline. Semmi.
L u c i e n . Nem akarod megmondani ?
Micheline. Nem. Hagyjon már békén. Hagyjon,
az én bajom az én bajom. Mást az nem érdekel.
Magát se.
Lucien. Miért?
Micheline. Mert maga nem szeret engem, jól
tudom.
Lucien. De most már elég volt kedves Miche.
Légy szíves, magyarázd meg azonnal a viselkedé-
sedet.
Micheline. Ah! Ezt akarja? Talán nem teszi jól.
Tudom, azt fogja hinni, hogy hálátlan vagyok, hiszen
maga mindent megtett értem. Minden megvolt, min-
den, ami kellett. De sok olyasmi is kellett ám, ami
nem volt meg. Ez az olyasmi pedig olyasmi, amit
nem mondhatok meg, csak érzek. Oh, nem valami
különös dolog! Néhány egyszerű s z ó . . . egy pár
szem, amely utánunk néz . . . néha még csak nem
is több, mint egy pillanatnyi kis hallgatás . . . egy
csöpp gyöngédség . . . amit érezni boldogság . . .
tudni, hogy van, hogy nincs is messze . . . és ha
szükség van rá, hát tudom, hol keressem. Oh, ez
nem szemrehányás 1 Maga olyan, mint amilyen. Az
én bajom, hogy ilyen. Talán a maga baja is. Nem
kell rám haragudni, de én nem akarok így élni. Az
én szememben Hamupipőke liba volt. Aztán, ha meg-
aláznak, ha lenéznek, hiába szoktam hozzá, mégis
szenvedek . . . egyedül vagyok . . . olyan egyedül
vagyok! (Sír.)
Lucien. Micheline kérlek ne sírj. Nem akarom,
hogy sírj. Megígértem, hogy nem fogsz sírni.
Micheline. Kinek?
Lucien. Neked.
Micheline. Nekem ?
Lucien. Már nem emlékszel ? Régen volt az igaz.
Egy napon, mikor valahol Európa másik végén utaz-
tam, tév.ratot kaptam az édesapádtól. Az volt benne:
«На még látni akarsz, gyere haza azonnal!» Haza-
jöttem, de csak . . . három nappal későbben érkez-
tem meg Granvilleba . . . három nappal későn. El-
mentem az ócska házba, abba az ismerős ócska
házba. Az ajtó nyitva volt. Benn sötét volt, éppen
hogy csak egy-két szál napsugár bujt be a csukott
ablaktáblák közt. Mikor aztán a szemem megszokta
ezt a sötétséget, egyszerre csak látok a sarokban, a
fal mellett, egy feketeruhás kis lányt, amint sírva
térdepel ottan. Csak úgy rázta a kis vállát a sírás.
Hát a karomra vettem. Nem volt nehéz. Hét éves
volt. Belenéztem a könnyes kis arcába. Aztán azt
mondtam neki: «Micheline, kis lányom, itt vagyok,
elviszlek, megesküszöm, hogy nem fogsz többé sírni. »
Hát kérlek, most aztán ne hazudtolj meg.
Micheline. Most először beszél velem így.
L u c i e n . Tudja Isten, fiam, eddig . . . nem mer-
tem.
Micheline. Oh . . .
 L u c i e n . Mit csináljak, fiam, én olyan ember va-
gyok, aki megszokta elrejteni azt, amit gondol. Aki
szívesebben mutogatja a rossz érzéseit, mint a jókat.
Meg aztán, hogy az ember apa legyen, igazi, hiva-
tásos, professzionátus apa,, hát ezt bizony egy kicsit
korábban kell kezdeni. En olyan műkedvelő, dilet-
táns apa vagyok, egy kicsit félénk is, szégyenlős
is . . . De hiszen tudod, ugy-e fiam, vannak igen
tehetséges dilettánsok is. (Megöleli.) Mert szeretlek
ám én téged nagyon kis lányom.
Micheline. Oh, keresztapa, bocsásson meg . . .
boldog vagyok, nagyon boldog vagyok . . . nem is
tudom, hogy mondjam . . . nem szoktam még h o z z á . . .
és én i s . . . hiszen maga tudja. . . nagyon szeretem
magát.
Lucien. Kis lányom!
Micheline. Tessék ?
L u c i e n . Tudod-e, mi a különbség a hívő és a
hitetlen közt ? Hát az, hogy ha az ember hívő, akkor
hívő. De ha az ember hitetlen, akkor nem is olyan
hitetlen.
Micheline. Milyen boldog vagyok. Most aztán
mindent elmondhatok magának.
Lucien. Mondd fiam.
Micheline. Ah!
Lucien. Tudom, tudom . . . Milyen furcsa volna!
Micheline. Hát tudja, kiről van szó?
Lucien (mosolyogva.) Hogyne tudnám.
Micheline. Azért nem kell mindjárt nevetni.
L u c i e n . De sírni se muszáj mindjárt Na hát és
komoly a dolog ?
Micheline. Nagyon komoly.
Lucien. Na és hogyan jött ?
Micheline. Mint . . . valami automobil baleset.
Lucien. Mikor?
Micheline. Tavaly, itt. . . ebédnél. Nem voltam
éppen csúnya. Mintha valami kis sikerem is lett
volna. Majdnem, hogy udvarolt nekem egy pár de-
rék ember. Volt köztük okos is, elmés is, volt mű-
vész, volt ott szép ember is. . . érdekeltek, jól estek
nekem . . . És volt köztük egy, aki egy szót se szólt,
csak kimondhatatlan elégedettséggel nézte a cipőjét.
L u c i e n . Georges! Nem, hát ez igazán óriási.
M i c h e l i n e . Igen. Istenem, hogy utálnám én ezt
az embert, ha nem volnék szerelmes belé.
L u c i e n . Hát fiam, mindez abszurdum. Ez ellen-
kezik minden logikával, minden józansággal, ez . . .
ez szerelem.
M i c h e l i n e . Fog segíteni ?
L u c i e n . Tudhatnád, hogy mindent megteszek, amit
csak akarsz.
M i c h e l i n e . D e hiszen holnap elutazik.
L u c i e n . Nem baj. Legalább szabad a tér szá-
modra.
M i c h e l i n e . D e mielőtt magamra hagy, beszéljen
vele.
L u c i e n . Soha.
M i c h e l i n e . Miért?
L u c i e n . Gondold meg fiam, a boldogságáról
van szó.
M i c h e l i n e . Nos, hát?
L u c i e n . De hisz az emberek megrémülnek, ha
valaki boldoggá akarja őket tenni! Ez olyan, mint
mikor részvényeket kínálnak az embernek, hogy fek-
tesse beléjük a pénzét. Az ember bizalmatlan, óvatos.
M i c h e l i n e . Oh!
L u c i e n . Ha én ennek a kedves fiúnak azt mon-
dom, hogy: «eredj, ott a boldogságod, ahol azt a
tornyot látod, az út végén», hát biztos, hogy azt
feleli: «jó, jó, köszönöm, látom, ráérek elmenni
érte». Nem, ha már közbe kell lépnem, ravaszabb
leszek. Megmutatom ennek a kedves fiúnak...
M i c h e l i n e . Ennek az ostobának.
L u c i e n . így is jó. Megmutatom neki a kis mel-
lékútakat, az ösvényeket. Ott majd hol tüskére akad,
hol virágra, gázlón megy át, aggodalmakon lép ke-
resztül. Már azt hiszi majd, hogy eltévedt, megijed,
aztán megint megnyugszik. így megy, mendegél,
maga se tudja, hogy egyre közeledik, aztán egy-
szerre csak megérkezik a toronyhoz és azt mondja:
«Nini, itt az én boldogságom.» És majd bementek
szépen együtt a torony alá.
Micheline. Azt hiszi ?
Lucien. Biztosan tudom.
Micheline. Keresztapa, milyen jó maga! (.A kar-
jaiba veti magát.) Most hogy maga az én pártomon
van, tele vagyok bizalommal.
Lucien (gyöngéden). Kedves, jó kis lány vagy.
Micheline. Es . . . őszintén . . . Tetszik magának?
Lucien. Hát Istenem. . . (Micheline ijedt mozdu-
latot tes\.) Van benne valami, amiért valósággal
imádom.
Micheline. És mi az?
Lucien. Az az, hogy te szereted.
Micheline. Köszönöm. (Lárma a háttérben. Többen
jelennek meg a galériában. Vivette, Fernande, Odette,
Georges, Morange, Lignuelné stb. gratutálnak Vivettenek).
Micheline. Ah, most jönnek m i n d . . . megyek.
L u c i e n . Ne menj.
Micheline. De megyek. Túlságosan boldog va-
gyok ahhoz, hogy embereket lássak. Jókedvű leszek,
nem is fognak rám ismerni. Jobb, ha nem is látnak.
(Balra fordul, a küszöbről mondja.) Keresztmama,
nagyon szeretlek ! (Oda adja Odettenak a virágbokré-
tát, amelyet Vivettenek hozott és futva el).
Lucien. Nagyszerű lány.

TIZENKETTEDIK JELENET.
Lucien, Jean, majd mind.

Lucien /hátramegy).
Jean (a háttérben). Két távirat érkezett Georges
Boullains urnák.
 L u c i e n (kiált). Georges 1
Georges. Tessék.
L u c i e n . Nesze, két táviratot kaptál.
Georges (olvassa). Ezt Nelly Sorbier küldte :
«No ezt jól adtad, Isten veled kedves barátom !» —
Ah ! Ezt meg miss Tipson küldte. «Azt hittem, hogy
ön férfi, de tévedtem. Good bye, kedves barátom I»
L u c i e n . Látod Morange ? Mind azt írják : Ked-
ves barátom. Ugy-e?
Georges. írják, de esküszöm, hogy mondani soha
többé nem fogják.
Fernande. Tehát két órakor a golfjátéknál.
Georges. Igenis.
Fernande. Viszontlátásra, kedves barátom.
Odette. Georges !
Morange. Hallottad, Georges >
Odette. Tiz órakor a tengerparton.
Georges. Igenis.
Odette. Ne felejtse el, kedves barátom.
Morange. Hallottad, Georges ?
V i v e t t e . Mi egy uton m e g y ü n k . . . ha akarja,
elviszem a kocsimon.
Georges. Kérem, nagyon megtisztel.
Vivette. Hát akkor jöjjön kedves barátom.
Morange. Hallottad ?
Georges. Eridj a pokolba. Isten áldjon Lucien.
(Jean bejön, egy harmadik sürgönyt hoz Georgesnak).
Lucien. Georges, még egy harmadik sürgöny
is jött.
Georges. Köszönöm. (Felolvassa.) «Kedves bará-
tom, ön egy disznó.»
Lucien. Ezt a hercegnő küldte.
Georges. Ah !

(Függöny.)
 MÁSODIK FELVONÁS.
(Nagyon elegáns szoba egy sain-lunairi villában. Vacsora van
előkészítve egy kis asztalon. Nagy üvegfülke a háttérben.)

ELSŐ J E L E N E T .
Adolfe, majd Vivette. (Adolfe épen most végezte be a terítést
a kis vacsorához. Kutyaugatás hallatszik. Megy ajtót nyitni.)

Adolfe. Ah ! Azt hittem, a nagyságos ur. Jó estét

Vivette kisasszony.
Vivette (belép). Jó estét Adolfe 1 Jó estét öreg
szolga. B r r . . . a tengerparton jöttem végig. Micsoda
szél van. A nagyságos úr még nem jött haza?
Adolfe. Nem, kisasszony. De ha addig is a
kisasszony vacsorázni akar . . .
Vivette. Hogyne akarnék, meghalok éhen.
Adolfe. Husieves . . . tojás előétel. . . hideg
fogoly . . . gyümölcs.
V i v e t t e . Nagyon jól van Adolfe. Látom, hogy
ismeri az ízlésemet.
Adolfe. Nagyon szomorú volna, ha még mindig
nem ismerném a kisasszony Ízlését, mikor már két
hete vagyunk együtt a kisasszonnyal.
Vivette. Igaz. Már két hete. Mindig ez volt a
vágyam, egy ilyen viszony, egy komoly viszony,
amely sokáig tart. (Az asztalhoz ül).
Adolfe. Különben, úgy látszik, hogy a nagyságos
ur nagyon ragaszkodik a kisasszonyhoz. Megtudom
érteni.
Vivette. Köszönöm, ez jól esett.
Adolfe. Igen . . . mert minden egyébtől eltekintve,
a kisasszonyban van valami, amit a lumpok nagyon
megbecsülnek.
V i v e t t e . Ugyan micsoda?
A d o l f e . A kisasszonyban van egy kis melankólia.
V i v e t t e . Na ez nagyon kedves. Majd legköze-
lebb kap tőlem jegyet ide a nyári színházba.
A d o l f e . A kisasszony nagyon szeretetreméltó. D e
én nem szeretem a modern darabokat.
V i v e t t e . Miért?
A d o l f e . A mai szerzők úgy tesznek, mintha semmi
fontosságot nem tulajdonítanának az inas szerepek-
nek. Ez a snobizmus egy neme. Különben az ő
dolguk. írhatnak amit akarnak. Csakhogy engem
nem látnak.
V i v e t t e . A d o l f . . . ez rosszul esik n e k e m . . .
A d o l f e . Oh, tudom, hogy a kisasszony nagyon
tehetséges.. . Ezt a kis szárnyat.
V i v e t t e . Köszönöm.
A d o l f e . A minap beszéltünk önről barátommal,
de Jullianges gróffal.
V i v e t t e . Hogyan? Ismerik egymást ?
A d o l f e . I g e n . . . minden nap ugyanabban az
órában fürdünk. így aztán barátságos viszony fejlő-
dött ki köztünk.
V i v e t t e . És ő tudja, hogy maga kicsoda?
A d o l f e . Nem tudja kisasszony. Ugyan mi kü-
lönbség van a vizben a zsokéklubb tagjai és egy
egyszerű inas közt? De Jullianges gróf azt hiszi
rólam, hogy törvényszéki elnök vagyok. Minek áb-
rándítsam ki ?
V i v e t t e . No ez nem mutat sok önérzetre.
A d o l f e . Nincs is nekem.
V i v e t t e . Nekem sincsen. Mert látja, most is
felültetett Georges úr. Tudja Isten, talán azt hiszi,
h o g y . . . izé ő az é n . . . szívbélim.
A d o l f e (italt tölt neki). Ne haragudjék kisasszony,
a nagyságos úr jó fiú.
V i v e t t e . Szereti a gazdáját?
 Adolfe. Oh igen. Az szép, ha az ember jól bá-
nik a „gazdájával. Nem nagyon követelő a szolgálat-
ban. *Es aztán vannak komoly, jó tulajdonságai.
Vivette. Az már igaz. A fiú kicsit korlátolt, de
mégis valaki. . . divatban van, ismerik, szeretik a
nagyvilágban, becsülik a lebujokban és tisztelik a
vendéglőkben. Angol szabója, egy nagybátyja püspök,
egy nővére elvált asszony és egy sógora zsidó. Szó-
val mindenben benne van.
Adolfe. Igaza van a kisasszonynak. Ennél jobbat
mi ketten nem is találhattunk volna. Parancsol gyü-
mölcsöt ?
Vivette. Kérek. Maga nem eszik semmit ?
Adolfe. Köszönöm. (Félre.) Micsoda tapintat-
lanság ?
Vivette. Nem nagyon siet a gazdája. Mit csinált
ma este ?
Adolfe. De Versannes grófnénál e b é d e l t . . . de
Versannes ur visszaérkezett ma reggel Párisból, ahol
valami diplomáciai ügyet gabalyított össze.
Vivette. Olvastam az újságban. De Versannes
úr finom ember. Különben a felesége is az.
Adolfe. Bezzeg másfajta hölgy a gyámleányuk,
Micheline kisasszony. Sokszor találkozom vele a
mezőn, mindig egyedül sétál egy borzasztó kutyával.
Es milyen haragos.
Vivette. Mit akar tőle ? Én sajnálom az ilyen
fiatal leányokat. Ha meggondolom, hogy én is le-
hettem volna ilyen 1
Adolfe. Hogy-hogy ?
Vivette. Szerencsére megkimélt ettől a sors.
Adolfe. Ah 1
Vivette. Oh nekem nagy szerencsém volt, én
mindjárt csíptem valakit. (A kutya ugat. Csengetés.)
Adolfe. Most jön a nagyságos úr. (Kopogtatnak.)
Nem, csak a kisasszony szobalánya.
Vivette. Jöjjön be Louise.
 MÁSODIK J E L E N E T .
Adolfe, Vivette, Louise.

Louise. Elhoztam azokat a dolgokat, amikért a

kisasszony a hotelbe küldött.
Vivette. Jó, tegye ide az asztalra. A kis táskát
is. Köszönöm. (Leteszi a\ asztalra.) Nézze csak,
hasonlít ahhoz, a mit az urától kaptam.
Adolfe. Igen, a gazdám szereti az ilyesmit. Ez
nagyon kényelmesnek látszik és épenséggel nem az.
Igazi amerikai dolog. Van benne titkos fiók is.
Vivette. Ah !
Adolfe. A bizalmas iratok számára, amiket az
ember el akar dugni az inasa elől. így kell ki-
nyitni . . . az ember megnyomja itt. . . és félrehúzza
ott. Ez az egész.
Vivette. Nagyszerű. Köszönöm Adolfe.
Adolfe. A kisasszonynak most már nincs szüksége
rám. A gazdámnak meg van kulcsa. Hát én megyek
aludni.
Vivette. Jó éjszakát, Adolfe.
Adolfe. Jó éjszakát hölgyeim. (El).
Vivette (ke^d levetkőzni). Borzasztó álmos vagyok.
Jobban tettem volna, ha hotelbe mentem volna.
Louise. Oh kisasszony, nem nyert volna ezzel
semmit.
Vivette. Ugyan miért?
Louise. Coco úr megjött a 11 órai vonattal.
Vivette. Na hát ez borzasztó. Erre ugyan szük-
ségem volt ! Micsoda unalmas fráter ! Igaz, hogy
szeretem. . . húzd le a cipőmet. Úgy, most aztán
már nincs rád szükségem. Ah, milyen fáradt vagyok.
Ide ledőlök, amíg Georges haza jön.
Louise. Hány órakor költsem fel a nagyságát
holnap ?
V i v e t t e . Nagyon korán, 11 órakor. Adj ide valami
könyvet. Ott van egy az asztalon. Mi az ?
 Louise (elolvassa a cimet). Szerelmes ölelés.
Vivette (utálattal). N e m i n e m !
L o u i s e (másikat olvas). Évi jelentés.
Vivette. Nem kell.
Louise (harmadikat olvas). Salambó.
Vivette. Ez jó lesz, ennek vicces cime van.
(Átveszi és olvasni kezdi).
Louise. Jó éjszakát.
V i v e t t e . Isten áldja meg, Louise. (Lujza el).
Vivette (folytatja az olvasást). Megarában tör-
tént, Karthágó külvárosában, Hamilkár kertjeiben. . .
Micsoda menazséria ! (Folytatja.) A katonák, akiket
Afrikában vezérelt, nagy lakomával ünnepelték az
eryxi ütközet évfordulóját. (Eldobja a könyvet.) No
ez nagyon hülye. (Ásít.) Megpróbálok aludni egy
kicsit. (Eloltja a villamos lámpát és elalszik).

HARMADIK J E L E N E T .
Vivette, Georges. (Georges belép, nagyon vidám, kalapja
félre van csapva. Frakk van rajta és estélyfelöltő. Éne-
kelve jön).
Georges (énekelve). Jó estét, kis V i v e t t e . . . kis
Vivette, jó estét 1
Vivette (felébred). Te vagy az ? Hány óra ?
Georges (tovább énekelve). Hogy hány óra ? Szép
óra, boldog óra, pásztor óra ! Csók, csók, csók 1
(Hosszasan megcsókolja).
Vivette. Mi van veled?
Georges. Boldog vagyok. Tele vagyok bőkezű-
séggel, jósággal, szeretettel. Nagyon ragaszkodom !
Vivette. Kihez ?
Georges. Azt nem tudom, de az annál meg-
hatóbb. Nagyon boldog vagyok.
Vivette. Hol voltál? Mit csináltál?
Georges. Versanneséknál diner volt. Szép társa-
ság, nagyon előkelő. A typusa azoknak az estélyek-
nek, amelyekről az újságok irni szoktak. A parti
űton jöttem haza. Láttam a tengert, amely épen
onduláltatta magát holnap reggelre. Bementem a
játékterembe. Vesztettem kétszáz loius-t. Gyönyörű
volt. Aztán elmentem, találkoztam a holddal, aki
szintén ezüstöt dobált a vízbe. Csak le kellett volna
hajolnom, hogy regreszszáljam magamat. De miután
a hold nőnemű és én hölgyektől nem szoktam pénzt
elfogadni, egyszerűen üdvözöltem őt, ilyeténképen.
(Énekel). Bonsoir, madame la lune . . . bonsoir . . .
(Apró tánclépéseket tes\).
Vivette. Georges, én félek tőled.
Georges. Aztán még valami volt. Láttam Cocó
urat, amint kiszállt a vonatból. Kedves fiú, méltó
minden gyönyörűségre. Köszönt nekem, még pedig
azzal a tiszteletteljes rokonszenvvel, amely olyannyira
jellemzi a félénk ifjút, aki tudja, hogy tudom, sőt
aki még azt is tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja,
hogy én tudom. Nagyon boldog vagyok.
Vivette. Drágám, ha azt hiszed, hogy itt most
sértegetni fogsz . . .
Georges. Isten mentsen meg. Asszonyt nem sza-
bad megütni még egy fiatal emberrel sem.
Vivette. Ez már más. Meg aztán ugyan kérlek,
hogy lehet az ember féltékeny Cocóra? Cocó olyan
fiú, aki még azt sem érdemli meg, hogy az ember
visszautasítsa.
G e o r g e s . Te egy kis öreg bölcs vagy.
Vivette. Na hát akkor jó. Lefekvés következik?
Georges. Nem akarok még lefeküdni. Nincs
szomorúbb dolog, mint aludni.
Vivette. Nem kell mindjárt aludni.
Georges. Oh, az még szomorúbb. Nagyon bol-
dog vagyok.
Vivette. De hát miért ?
Georges. Nem mondhatom meg.
Vivette. Most már akarom tudni.
Georges. Jobb ha nem akarod.
Vivette. Kérlek szépen . . . meséld el. . . bízd
rám a titkodat. . . Hiszen szerelmesek vagyunk . . .
ugy-e ? Azért mégis szimpatizálunk egymással. Na
mondd . . .
Georges. Nem bánom, megmondom. Kicsordul
belőlem úgyis. És a vége úgyis az lesz, hogy meg
fogod tudni. Hát hallgass ide : Szerelmes vagyok.
Vivette. Látod, ez kedves. (Megcsókolja).
Georges. Igen, ez kedves. (Megcsókolja).
Vivette. És igaz ?
Georges. Persze, hogy igaz. Még soha életem-
ben nem voltam ilyen szerelmes.
Vivette (hízelegve). Igazán ?
Georges. Igazán. Képzeld, olyan különös az eset...
két nőbe vagyok szerelmes.
Vivette. Hogy mondtad ?
Georges. Képzeld, mintha azt mondanám, hogy
egy Pál és két Virginia.. . Egy des Grieux és két
Carmen. Vagy Manon, pardon. íme ez az én hely-
zetem.
Vivette. Georges, azonnal megfogod mondani,
hogy ki a másik.
Georges. A másik ?
Vivette. Igen igen. Ha rajtam kívül még egy
más nőt is szeretsz, legalább tudni akarom, hogy ki-
csoda ?
Georges. Hogyan ? De hiszen rólad nem is volt
szó, imádott angyalom! Még ha te volnál a kettő kö-
zül az egyik, érteném, hogy bosszankodol, hogy fél-
tékeny vagy. De téged külön számítottalak. Szerel-
mes vagyok két nőbe, akik közül egyik sem vagy te.
Különben is, ha az ember valamiről beszél, a jelen-
levők mindég kivétetnek.
Vivette. No hiszen ez szép kis história! Szóval el
akarod hitetni velem, hogy két másik szeretőd is van.
Georges. Nem. Még nem. Csak ne siessünk úgy.
Ezek nagyvilági úrhölgyek.
Vivette. No hiszen azok se szigorúbbak, mint a
többi.
 Georges. Lehet, hogy így van. De vannak tra-
dícióik, elveik, zárdában nevelkedtek, volt nevelőnő-
jük. Ismerik a házasság formálitásait. Keresztül is
mentek rajta. Hát mindezt átviszik a házasságtörésbe
is. Mindannyiszor, a hányszor szeretőjük van, egy
kicsit menyasszonykodnak vele.
Vivette. Szóval, te egyszerűen bejelented nekem,
hogy azok a hölgyek és t e . . . rendben van. Ez olyan
eljegyzési kártya. Mi ?
Georges. Körülbelül. Ennek is tetszem, annak
is. Ma reggel még nem voltam biztos felőle. De
este már tudtam.
Vivette. Egy szót se hiszek ebből a tréfából.
Georges. Ebből a tréfából? Hát nézd! (Jobbol-
dali belső zsebében keresgél.) Itt a levél, amit ma este
az egyiktől kaptam. (A baloldali zsebében keresgél.)
És itt a levél, amit a másik csúsztatott a kezembe.
Vivette (felugrik). Hát igaz ?
Georges. Hiszen ezt mondom egy órája!
Vivette. Ah, hát igaz! Na hát öregem, én nem
szeretem, ha bolondoznak velem. (Dühösen öltözködik
fel.) Engem se látsz többet, fiacskám.
Georges. De kérlek, Vivette . ..
Vivette. A köpenyemet! Szép ember vagy, mond-
hatom . . . Jól neveltek otthon! És te mered magad
jogvégzett embernek nevezni!
Georges. Kérlek, kérlek!. . . szelídebben, szelí-
debben.
Vivette. Nem, nem, nem! így bánik velem egy
ember, aki már két hete a szeretőm, még pedig majd-
nem az egyedüli! Különben minek is beszélek! Ez
az egész idő, ez az egész emlék elmúlt. Pont. Vége.
(Vivette fel van öltözve).
Georges. (Vissza akarja taríani). Vivette! Ugyan
kérlek, csak nem fogsz most elmenni.
Vivette. Majd meglátod!
Georges. Ilyenkor?
Vivette. Oh, csak ne nyugtalankodjál miattam,
Buridán szamara. 4
édesem. Tudom, hova menjek. Ha arra a szegény
fiúra gondolok, aki most ott egyedül gunnyaszt a
hotelben! Szegény kis fiú! Hogy fog örülni! (Indul).
Georges. (Elállja aï utat előtte). Vivette! Látod,
ez nem szép.
Vivette. Elég volt az áldozatokból!
(A kandallóhoz megy és dühösen teszi föl kalapját.
Miközben összeszedi a holmiját, leüt egy edényt).
Georges. Oh!
Vivette. Ugy kell! Ugy kell nekem! Mindig így
járok, mikor elhatározom magamat, hogy örökké fo-
gok valakit szeretni. Jójszakát! (Elmegy. Kívülről).
Hülye!

NEGYEDIK JELENET.
Georges, Adolfe.

Georges (egyedül). Borzasztó, így szakítani! Két-

ségbeejtő! (Ezt a szót többször egymás után kimondja,
először drámaiasan és kétségbeesetten, aztán bosszankodva,
majd közömbösen, majd vidáman, végül már énekelve
és táncolva.)... Kétségbeejtő, kétségbeejtő. (Éneklés
közben a csengetyühöz megy és csönget. Az inas belép).
Adolfe. A nagyságos úr csöngetett? Hogyan, a
nagyságos úr táncol ?
Georges. Nem, én nem táncolok, én gondolko-
zom.
Adolfe. És, Őnagysága ?
Georges. Őnagysága elment, elment Adolfe. Az
előbb még itt volt. . . aztán elment. Ilyenek a nők.
Adolfe. Ez meglepő. Es amikor bejöttem, a
nagyságos úr épen sajnálta őnagyságát.
Georges. Ugy van, épen sajnáltam.
Adolfe. Ez meglepő. És én, aki ép az imént a
tüdőmet beszéltem ki, hogy szépeket mondjak őnagy-
ságának a nagyságos úrról. Mindenfélét kitaláltam.
Georges. Köszönöm Adolfe, köszönöm Adolfe,
boldog vagyok.
 Adolfe. Annál jobb, nagyságos úr.
Georges. Neked megmondom. Mert ha az em-
bernek nincs senkije, a kinek megmondhatná, hogy
boldog, ^ akkor az olyan, mintha nem is volna bol-
dog. És most szedd ezt össze.
Adolfe. (Meglátja az eltörött edényt). Oh ! hiszen ez
eltört! (felszedi a cserepeket).
Georges. Igen Adolfe, eltört. Az előbb még ép
volt és most már eltört. Ilyenek az edények. A párja
most magára maradt. Igen, igen, így van!
Adolfe. Nagy kár!. . . A nagyságos úr ezt nem
hitte volna. (Georges átment az öltöző szobába). Tet-
szett már vacsorázni?
Georges (kívülről). Nem . . . de hadd ott az asz-
talt, talán még eszem valamit.
Adolfe. Igenis. Ah! Elfelejtettem valamit meg-
mondani.
Georges fkívülről). Mi az ?
Adolfe (miközben az asztalt rendezgeti). Micheline
kisasszony erre ment az előbb. Mondhatom, furcsa
látvány volt. A haja, mint a széna boglya, a lábik-
rája mezítelen, mint a fiuké. . . Azt mondta, hogy
holnap reggel fél ötkor eljön a nagyságos úrért és
elviszi halászni. Azt is mondta, hogy a nagyságos ur
már két hét óta halogatja ezt a kirándulást és mivel
holnap vége van a holdvilágnak, azután már nem le-
het halászni.
Georges. Az ágyat is hozd rendbe.
Adolfe. Már csinálom kérem. És aztán kérni fo-
gom a nagyságos urat, hogy most már bocsásson el,
aludni szeretnék, mert már nem birom. A nagysá-
gos úr jól alszik itten, szerencsés természete van. De
én borzasztó ideges vagyok. Ez a tengeri levegő
megöl engem.
Georges. Szegény Adolfe.
Adolfe. Nem akarok szemrehányásokat tenni a
nagyságos úrnak, de ez igazán különös. A gazdák
soha sem kérdezik meg a cselédeiket, hogy hova
akarnak menni nyaralni. Nekem pl. szükségem volna
Aix-les-Bains-re, hát elvisznek Saint-Lunairebe. Az-
tán csodálkozzék az ember, ha terjed a szocializmus.
Georges. Ebben igazad van. És most öregem,
mars aludni.
Adolfe. Hála Istennek. Ma este jó kedve van.
Georges. Azaz olyan jó kedvem van, hogy be se
fogom hunyni a szememet. Be fogok venni egy ve-
ronált.
Adolfe. Nincs szükség semmire?
Georges. Nincs. Jójszakát Adolfe, itt az ideje,
hogy elhelyezkedjem szép fehér ágyacskámbal
Adolfe. Jójszakát nagyságos úri (Elmegy).

ÖTÖDIK JELENET.
Georges (egyedül.)

Georges (könyvet keres az asztalon, az ágya mel-

lett). Olvasni fogok egy kicsit. (Kinyitja azt a köny-
vet, a melyet Vivette otthagyott, hangosan olvassa.) Me-
garában történt, Karthágó külvárosában, Hamilkár
kertjeiben. A katonák, akiket Afrikában vezérelt, nagy
lakomával ünnepelték. . . (Ásít. Abbahagyja.) Oh, oh,
oh, milyen marhaság! (Másik könyvet vesz elő, olvassa).
Évi j e l e n t é s . . . Zsoké klubb . . . elnök Murát Joa-
chim herceg. Alelnökök: D'Alsace gróf, de Massa
márki. Választmányi t a g o k . . . De Baumond márki,
de Boisgelin gróf, de Brissac herceg, de Chaponai
márki. Ez már érdekes. (Visszateszi a könyvet a helyére
és kéjesen elnyújtózik.) Boldog vagyok. Nagyon bol-
dog vagyok. (Előveszi tárcáját és kivesz belőle egy le-
velei, a melyet elolvas). Szeret, Szeret. . . elragadó
asszony. (Másik levelet is elolvas). Szeretnek, szeret-
n e k . . . elragadó asszonyok! És milyen tapintatosan
csináltam... Senkisem gyanakszik. Ez kedves dologi
Ha meggondolom, hogy vannak férfiak, akik egy
nőt szeretnek, egyetlen egy nőtl Milyen önző em-
berek is az ilyenek! Ah! (Ásit és eloltja a villamos
lámpát). Nagyon boldog vagyok. (Kis szünet, aztán
kopogtatnak az aj ón.) Mi az? fújabb kopogtatás).
Egy hang (kívülről.) Nyisd ki!
Georges. (Meggyújtja a lámpát). Ki az?
Egy hang. Én vagyok, Versannes.
Georges. Hogyan ? Lucien ?
Egy hang. Nyisd hát ki!
Georges. (Fölkel és kimegy az előszobába ajtót
nyitni). Te vagy az? Ilyen késői órában?

HATODIK JELENET.
Lucien, Georges. (Lucien belép, Georges utána jön.)

Georges. Mi van veled? Csak nem valami ko-

moly dolog ? Valami piszkos história ?
L u c i e n . Nem öregem, ne lelkesedjél olyan na-
gyon.
Georges. De . . .
Lucien. Csak egy kicsit diskurálni jöttem.
Georges. Hogyan ? Nálad vacsoráztunk, együtt
voltunk egész este . . .
Lucien. Igen, igen. Te azt mondtad nekem:
«Igazán öregem, néha eljöhetnél hozzám egy szóra,
csak épen kezet szorítani.» Hát most eljöttem egy
szóra, kezet szorítani. (Kezet szorít vele).
Georges. De most hajnali három óra van.
Lucien. Annál szebb tőlem. Csak feküdj vissza
öregem, feküdj vissza. Diskurálhatunk úgy is, te az
ágyban, én meg melleted a fotelben. Feküdj szépen
vissza.
Georges. (Visszafekszik). Nagyon szívesen öregem.
Lucien. Meg aztán ma este otthon nem beszél-
hettem a párisi utamról, azokról a folyó ügyekről.
Georges. (Ásítva). Igen, igen. Na hát mi újság?
Lucien. Nem megy olyan könnyen, mint gon-
doltam. Mikor elutaztam, volt egy tervezetem. Azt
hittem könnyen fog menni a dolog. Hát nem ment
könnyen. De azért én nem csüggedek.
Georges. Ahl
Lucien. Nem csüggedek, mert ha az egyik mód-
szer nem sikerül, majd sikerül a másik. Ha én aka-
rok valamit, akkor elérem, még ha a legkülönösebb
eszközöket kell is igénybe vennem. (Cigarettát vesz
elő). Nincs gyufád?
Georges. De van. (A hálószekrényről gyufát vesz
elő és átadja neki. Eddig Lucien a párisi rendezés sze-
rint úgy ül, hogy a nagyon széles hálókanapéhoz, amely
az ágyat helyettesítette, jobbról elől karos széket tolt fej-
től és a lábát egy kisebb székre téve az ágyban fekvő
Georgessal párhuzamosan nyújtózkodott el. Most aztán,
hogy fölkelt innen, egyszerűen az ágy szélére ült, majd
lassan a következő beszélgetés közben egyszerűen, úgy
ahogy volt szmokingban, észrevétlenül ő is végig nyújtó-
zott az ágyon, persze a takaró fölött).
Lucien. (Az ágyra ül). Köszönöm. Jól festesz így
odahaza. Nem zavar a füst?
Georges. Nem zavar épen, de nem szoktam füs-
tös szobában aludni.
Lucien. Majd kinyitjuk az ablakot. Két óra
múlva már fölkel a nap. Nagyon szép lesz.
Georges. (Rémülten). Hogyan, hát egész éjszaka
itt akarsz maradni?
Lucien. Egész éjszaka épen nem. Ehhez már na-
gyon későn jöttem. Olvastad a lapokat ?
Georges. Igen . . . Nem . . .
Lucien. Furcsa ez a macedóniai kérdés. Mikor
én Berlinben első titkár voltam a követségen, egyszer
nagyon bizalmasan azt mondta nekem Bülöw her-
ceg: «A Kelet, az kelet.» És alapjában véve igaza
volt.
Georges. (Ásítva). Öregem bocsás meg, de azért
ásítok, mert altató port vettem be.
Lucien. Jó. Szóval a kelet untat téged. Térjünk
át másra. Mondd csak öregem.
 G e o r g e s . (Sainte félálomban morogva). Mi az?
L u c i e n . T e udvarolsz a feleségemnek.
G e o r g e s (felugrik). Én ?
L u c i e n . Igenis te, kedves öregem. . .
G e o r g e s (kiugrik a\ ágyból). Ez aljas rágalom!
Micsoda gazember mondta ezt neked ?
L u c i e n . Ezért nem érdemes fölkelni. Az a tény,
hogy kimászol az ágyból, ez nekem még nem elég
magyarázatnak.
G e o r g e s . Kérlek Lucien, becsület szavamra mon-
dom . . .
L u c i e n . Látod ez nem szép.
G e o r g e s . De hát egyáltalán honnan veszed ezt ?
L u c i e n . A feleségem boudoárjában van egy kis
amerikai asztal, amit tőled kapott. Ma délután valami
írni valóm akadt, levélpapírt kerestem, bemegyek a
feleségem szobájába, kinyitom ezt a kis asztalt, egy-
szerre csak csattan valami kis rugó, kiugrik egy tit-
kos fiók és én ezt találom benne . . . (Leveleket hú\
ki a Isebéből).
G e o r g e s . A leveleim.
L u c i e n . A leveleid! Nagyon kedvesek! No nincs
bennük sok gondolat, de szív, az van.
G e o r g e s . Hallgass ide, Lucien.
L u c i e n . Ugyan öregem... Csak nem fogsz bosz-
szankodni ilyen csekélységért. . .
G e o r g e s . Kérlek, Lucien . . . én letagadhatnék
mindent . . . de nem teszem. . . mert te vagy az
és mert és mert ott vannak a levelek. De esküszöm
neked . . . hogy csak egyszerű, ártatlan flörtről van
szó . . . szóval, hogy a szándékaim . . .
L u c i e n . Tisztességesek. Rendben van. Mindjárt
gondoltam, hogy semmi különös a dologban nincs
és hogy te egyszerűen csak a szeretője akartál lenni
a feleségemnek. Nem akartál mást, csak egy kedves
kis viszonyt, öt-hat hónapra, talán tíz hónapra, föl-
teszem rólad, hogy ezt a néhány hónapot hozzátetted
volna a rendes idődhöz irántam való barátságból.
 Georges. Hallatlan!
Lucien. Igen igen . . . tudom, hogy szeretsz en-
gem. A levelekben is nagyon szépen beszélsz rólam.
(Lapozgat a levelekben.) Nagyon kedvesek ezek a le-
velek . . . F i a t a l s á g . . . . Frissesség ! . . . . (Olvassa.)
Drága barátnőm, vájjon gondolt-e arra a kis csil-
lagra, amelyet megígértünk, hogy, ugyan abban az
órában fogunk nézni az égen. Én egész nap csak
azt néztem. Mondd fiam, hogy csinálod azt, hogy
nappal is látod a csillagot ?
Georges. I g e n i s . . . a helyét nézem . . . ez na-
gyon nehéz !
Lucien. Igen.
Georges. Az ember nem is hinné, milyen kellemetlen
dolog, mikor az embernek csinos szerelmes leveleit
annak a férje olvassa fel, akihez az ember írta őket.
Lucien. Szegény G e o r g e s o m . . . ne mászkálj itt
mezítláb . . . . hiszen dideregsz . . . . feküdj szépen
vissza . . . kérlek szépen . . .
Georges. Hát igen, jó, visszafekszem.
Lucien. (Olvas és nevet.) Haha!
Georges. Mi az már megint?
Lucien. Egy kis helyesírási dolog. Szenvedtem
önért. . . szenvedtem két tével. . . érdekes, ha így
egy té hiányzik belőle, sokkal nagyobbnak látszik a
szenvedés. Viszont ez a szép szó : imádom, ez két
dével van írva. Mindazok az emberek, akik eddig
ilyesmit írtak a feleségemnek, igen helyesen csak egy
dével írták. Te kettővel írod. Hát képzelheted, ez
zavarba hozza szegény asszonyt.
Georges. (Hátat fordít neki, félre.) Nagyon kelle-
metlen.
Lucien. Látod öregem, az igazi szerelmes leve-
let a helyesírási hibákról ismerni meg. Őszinte érzel-
met csak helyesírási hibákkal lehet kifejezni. Mert,
ha az ember a helyesírással is törődik, akkor, azaz
egy-egy pillanatra el kell felejtkezni az imádott nő-
ről. És ez egy kis hűtlenség volna.
 Georges (könyörögve). Kérlek Lucien, az Istenre
kérlek. (Megfordul.)
Lucien. (Még elolvas egy mondatot, a^tan össze-
hajtja a leveleket.) Nem olvastam a válaszokat, amiket
kaptál rájuk. De a te válaszaidból látom, hogy van-
nak reményeid . . . komoly sánszaid vannak.
Georges. (Örömmel.) Azt hiszed? (Más hangon.)
Azt hiszed ?
Lucien. Semmi kétség, tetszel neki. Különben
ez magától értetődik. Benned minden megvan, ami
elcsábíthat egy asszonyt. Sok nevelés. Semmi mű-
veltség, közönségesség, semmittevés, tolakodás. És
lemondtál az asszonyokról olyan energiával, amely
igazán jutalmat érdemel. Meg aztán könnyű veled
bánni. És végül benned megvan az a csodálatos
adomány, amely ép oly szükséges a szerelmesi pályá-
hoz, mint amilyen szükséges a mérnöki pályához a
matematika. . . nem vagy valami nagyon okos.
Georges. Ez hallatlan, ez kezd bántó lenni, min-
denki ezt mondja nekem I
Lucien. Ugyan miért bánt? Talán nem tudtad?
Georges. Dehogy nem, hanem szeretem elfe-
lejteni.
Lucien. (Nagyon szívélyesen.) Ne idegeskedjél.
Hiszen látod, én sem haragszom.
Georges. Nem . . . ez igaz.
Lucien. Régi pajtások vagyunk, szeretjük egy-
mást . . . most legalább annyit mondj, hogy nem ve-
szed tőlem rossz néven a dolgot. (A vállára üt.)
Georges. (Földerülve.) Nem, nem, nem haragszom
rád. Sőt sok rokonszenvet érzek irántad.
Lucien. Kedves öreg cimborám!
Georges. Kedves jó Lucienem! (Megszorítja a ke-
Zét.) Igazán jó fiú vagy.
Lucien. Különben mindez nem fontos. (Újra el-
helyezkedik az előbbi helyén.) Csak valami kis dolog
van itt. . . ami komplikálja ezt az ügyet. Oh nem
valami nagy baj, de mégis egy kicsit mintha. . .
 Georges. De hát mi az ?
Lucien. Te udvarolsz a szeretőmnek is.
Georges. (Kiugrik az ágyból.) Én?
Lucien. Te! De az Istenért kérlek, mit ugrálsz
ki folyton az ágyból ?
Georges. Lucien! A becsületszavamat adom ne-
ked, hogy. . . (Lucien egy másik zsebéből egy másik
csomó levelet húz A leveleim !
L u c i e n . A leveleid. Amelyeket Fernandenak írtál.
Georges. De hát hogyan . . .
Lucien. Nagyon egyszerűen. Mikor a feleségem-
nél megtaláltam a leveleidet, bosszankodtam egy ki-
csit — nem nagyon — csak éppen egy kicsit. . .
elmentem és bementem Chantalné őnagysága szobá-
jába. Nem volt ott. És miután a feleségemnél épen
emiatt az eset miatt nem irtam, még mindig meg
kellett írnom azt a bizonyos levelet és még mindig
szükségem volt levélpapirosra. Bemegyek a szobába,
ott áll egy másik kis amerikai asztal, ami szintén a
te ajándékod. Kinyitottam a titkos fiókját. . . úgy-e
érthető, hogy most már úgy nyitom a titkos fiókokat,
mint valami lakatos . . . (Kinyitja a leveleket.)
Georges. Hallgass ide Lucien! Oh! Milyen kel-
lemetlenek is az asszonyok! De hát megfogod érteni.
Lucien. (Lapoz a levelek közt.) Ezek is nagyon
csinos levelek. Pont annyi helyesírási hiba van ben-
nük, mint a másik csomóban. Pedig nem ugyanaz
a szöveg. Veszedelmes fiú vagy te.
Georges. De hát hagyj már beszélni kérlek! Meg-
fogod látni. . . hiszen ez az egész dolog nagyon bo-
nyolult . . . de csak egy perc óta. . . mert azelőtt
sokkal egyszerűbb volt, mikor te még nem tudtál
semmit.. . Sokkal jobb volt.. . persze, most, hogy
mindent tudsz . . . én . . . én . . . nem tudok sem-
mit . . . én . . . é n . . .
Lucien. Nagyon kedves vagy. És hogy ismét
visszatérjünk a legmelegebb barátságba, kérni fogok
tőled valamit.
 Georges. Parancsolj öregem. Nagyon szivesen.
Lucien. Feküdj vissza!
Georges. De kérlek!
Lucien. Ehhez ragaszkodom.
Georges. Miért?
Lucien. Követelem. (Odavezeti az ágyához, s\e~
liden lefekteti és francia szokás szerint begyűri a taka-
róját oldalt a matrác alá.) Még nem volt rá példa,
hogy keserű szavakat mondott volna egymásnak két
ember, akik közül az egyik a másiknak a takaróját
a matráca alá gyűrte. így ni. Most jól fekszel az
ágyacskádban. (Leül az ágya szélére.)
Georges, éNevetve.) Milyen bolond vagy!
Lucien. És most a két úr szépen elfog beszél-
getni a két hölgyről.
Georges. Hidd el, hogy ez bánt engem.
Lucien. Micsoda gyerekség!
Georges. Nem tudom elhinni, hogy ezt te tény-
leg ilyen. . . ilyen szeretetteljesen fogod fel. Éz
annyira hallatlan . . .
Lucien. Ugyan miért ne? Miért csodálkozzam
azon, hogy beleszerettél két olyan asszonyba, aki
nekem is annyira tetszik, hogy az egyiket feleségül
vettem, a másiknak pedig a szeretője vagyok. Mert
Odette igazán elragadó.
Georges. Ah! Elragadó!
Lucien. Ugy-e? Van benne valami kreol szép-
ség. . .
Georges. Ugy van. Ez az. Látszik, hogy érted.
Lucien. Na hallod!
Georges. És milyen költői.
Lucien. Mint egy kis kék virág.
Georges. Mint egy nagy kék virág.
Lucien. Látom, te is érted.
Georges. Oh, milyen kellemes így beszélgetni.
Lucien. Hát még Fernandel
Georges. Ah! Fernande! Milyen kedves, közlé-
keny, bizalmas!
 Lucien. A szíve minden modern kényelemmel
fel van szerelve.
Georges. Vidám, örül az életnek!
Lucien. Mint minden elvált asszony.
Georges. Igen igen . . .
Lucien. Ah, hiszen értjük ezt mii (A vállára üt.)
Öreg cimborák.
Georges. Kedves jó Lucien! Milyen jól vagyunk
most itt . . . férfiak egymás közt.
Lucien. És most mondd meg nekem, hogy mit
szándékozol csinálni ?
Georges. Hogyan?
Lucien. Azt mondtam, mit szándékozol csinálni?
Georges. H á t . . . hát nem tudom. Akarod, hogy
elmenjek innen, hogy száműzzem magam ? Csak egy
szót kell szólnod és elutazom. Elmegyek Dinárdba.
Lucien. Nem öregem, a távollét glóriáját nem
fonom a fejed köré.
Georges. Hát mi legyen ?
Lucien. Hallgass ide . . . Van nekem egy gyön-
geségem. Nem szeretem, ha a feleségem megcsal.
Georges. Ah !
Lucien. Tudja Isten! ez talán szánalmas, talán
gyerekes felfogás, de hát én már ilyen vagyok. Nem
szeretem, ha megcsal a feleségem.
Georges. Milyen különös ember is vagy te.
Lucien. Meg aztán ismered a természetemet. . .
Családi ember vagyok . . . mindig nyugodtan éltem
a feleségemmel és a szeretömmel. Negyvenöt éves
vagyok. A kis gyámleányom Micheline most már
nagyra nőtt, kezdek foglalkozni vele, sőt e pillanat-
ban komolyan. Itt az ideje, hogy egyszerűsítem a
családi életemet és ebben te segítségemre leszel
nekem.
Georges. Nem értem.
Lucien. Hát nézd: Odette is tetszik neked, Fer-
nande „is tetszik neked és te is tetszel mind a kettő-
nek. Én nekem mind a kettő egyformán kedves.
Csakhogy, mintsem, hogy mind a kettő, megcsaljon,
inkább egészen lemondok az egyikről. És épen ezért
barátom, egy váratlan megoldást fogok neked ajánlani.
Georges. Halljuki
Lucien. Válassz!
Georges. Micsoda >
Lucien. Azt mondom: Válassz!
Georges. De hiszen ez őrültség! Hogy én . . .
én . . . őrültség! (Kiugrik az ágyból.) Na hát ez iga-
zán . . .
Lucien. Maradj az ágyban.
Georges. Hogyan ? Maradjak az ágyban, mikor
ilyeneket mondasz nekem ?
Lucien. Persze, hogy mondom. Válassz egyet a
kettő közül. Ha Fernandeot választod, átengedem
neked, feleségül veszed és én tökéletesen Odettenak
szentelem magamat. Ha jobban tetszik a feleségem,
elválok tőle. Úgynevezett fényes válópör lesz, te
feleségül veszed és én elveszem Fernandeot. Mind
a két esetben a dolgot korrektül, törvényesen és
becsületesen intéztük el, a kaland két házassággal
végződik, mint valami vígjáték.
Georges. Hogyan, hát ez komoly ? Ez komoly ?
Lucien. Komoly.
Georges. Lucien én megvagyok hatva, nagyon
megvagyok hatva. . . hanem mondd meg kérlek, hogy
az, amit te itt most ajánlasz nekem, fenséges do-
log-e vagy utálatos ? Mert én nem vagyok egészen
tisztában vele.
Lucien. Fenséges! Semmi kétség. Oh tudom,
hogy a felületes emberek bennünket erkölcstelen-
séggel fognak vádolni. Ha az ember nem hazudik,
mindig erkölcstelennek látszik. A világ szivesebben
venné, ha mi ketten, régi jó cimborák, keresztül
lőnnénk egymás tüdejét, vagy ha tovább gázolnánk
a hazugságban és az aljasságban. Pfuj. Elvégre
most 1909-ben nem tárgyalhatjuk az érzelmi kérdé-
seket úgy, mint Napoleon idejében.
 Georges (lelkesen). Ugy van! Különben én Na-
póleonról már rég azt mondom, hogy. . .
L u c i e n . Minden téren óriási a haladás mostaná-
ban. A tudomány mindent megváltoztatott, mindent
tökéletesebbé ,tett, egy dolgot kivéve.
Georges. És mi az ?
L u c i e n . A szerelem, mert annyi bizonyos, hogy
szerelem dolgában nincs haladás.
Georges. Nincs. Az már igaz.
L u c i e n . Gondold meg öregem, hogyha mostaná-
ban volna a trójai háború, az öreg Priamus városát
melinit bombákkal robbantanák, tengeralatt járó ha-
jók blokiroznák a partot és az a híres trójai faló
negyven lóerős volna. Ulisszes hadi tudósítója volna
a New-York Heraldnak, szóval — minden másképen
volna. Csak a három hős lelki állapota volna ugyan
az. Nyolcezer évvel későbben éppen úgy volna a
dolog, mint akkor volt: Menelaus a férj, Páris a
szép fiú és Heléna a nőcske.
Georges. Borzasztó olvasott ember vagy te!
L u c i e n . Nos én Lucien de Versannes vagyok
olyan elbizakodott, hogy az érzelmi kérdések terüle-
tén egy csöppnyi haladást csinálok, még pedig úgy,
hogy ezt az egyszerű szót mondom neked: Válassz!
Georges. Hiszen ha . . . erre nem voltam elké-
szülve. . . tele van a fejem . . . szinte f ő ! . . . Nem
szoktam . . . Nem is szólva arról, hogy az akaratom
beteg. . . erre a betegségre nem gondoltál ?
L u c i e n (mosolyogva). Dehogy nem. Hogyne gon-
doltam volna rá.
Georges. Hát azt akarod, hogy most azonnal
mondjam m e g . . .
L u c i e n . Szó sincs róla. Elég időt adok a gon-
dolkozásra.
Georges. Köszönöm.
L u c i e n . Egy nap . . . két nap . . . legföljebb há-
rom elég lesz. Holnap délelőtt találkozni fogsz a höl-
gyekkel, este együtt vagyunk a kaszinóban a bálon.
Ott megint látni fogod őket, aztán amint határoztál,
azonnal megadod nekem a választ. Addig is, mint az
üzletemberek mondani szokták: opciód van.
Georges. Ez sok is. Sok.
Lucien. És most. . . (Borítékot húz ki a zsebéből.)
Georges (rémülten). Még valami ?
Lucien. Csak egy boríték, a gyűrűmmel pecsé-
teltem le.
Georges. Mi van benne ?
Lucien. Egy kis elégtétel.
Georges. Számomra ?
Lucien. Nem öregem. Telhetetlen vagy. Az én
számomra. Van valami titkos fiókod ?
Georges. Nincs.
Lucien (észreveszi a kis amerikai asztalt). Van itt
is amerikai asztal. Te, magad gyártod ezeket ?
Georges. Ne nyisd ki!
Lucien. Ah, itt vannak az ő leveleik! Jó, hát
itt hagyom nálad ezt a borítékot, rakd el magad. Tu-
dod-e, mi van benne ? Annak a neve . . .
Georges. Kinek a neve ?
Lucien. Azé, akit választani fogsz.
Georges. Hogyan, hát már kitaláltad ?
Lucien. Ki én.
Georges. Mondd hát meg legalább, hadd tudjam
én is!
Lucien. Azt már nem.
Georges. Fernande ?
Lucien. Nem mondok semmit.
Georges. Odette?
Lucien. Ki tudja ?
Georges. Vagy az egyik, vagy a másik, annyi
szent.
Lucien. Lehet. Csakhogy. . . meg kell Ígérned,
hogy addig nem bontod fel, amíg végleg nem hatá-
roztál.
Georges. Megígérem.
Lucien. Komolyan ?
 Georges. Nagyon komolyan.
L u c i e n . Akkor minden rendben van és én most
megyek. Különben már ébredezik a nap. Ilyenkor
tűnnek el a jó szellemek... én is most megyek.
Feküdj vissza szépen, öregem.
Georges. Jójcakát.
L u c i e n . Jó reggelt 1 (Szünet.)
Georges. Szeretlek ám, nagyon.
L u c i e n . Én valósággal imádlak. (El)

HETEDIK JELENET.
Georges egyedül.

Georges. Hallatlan, ami itt most velem történt.

De melyiket válasszam? Melyiket? Az ijesztő a do-
logban csak az, hogy a megoldás egyedül tőlem függ.
(A\ asztal felé megy.) És ez a levél. . . Micsoda
vicc! Hogyan tudhatja ő azt előre? Fogadni mernék,
hogy éppen a másikat fogom választani. Ha másért
nem, hát azért, hogy ő boszankodjék. Csak tudnám,
melyiket írta fel? De most már elég volt. Hat órát
alszom, aztán tiszta lesz a f e j e m . . . (Lefekszik és el-
oltja a lámpát.) Milyen rossz kedvem lesz, ha fölébre-
dek.

NYOLCADIK JELENET.
Georges, Micheline.

Micheline hangja (kívülről). Hé! Hó! Hé! Hó!

(Almák repülnek be az ablakon a szobába.)
Georges (dühösen). Mi az? Mi az!!? Mit dobál-
nak itt? (Az ágyára pottyan egy alma.) Alma! Almát
dobnak be az ablakon. Na hát ez igazán sok! (Meg-
gyújtja a lámpát, fölkel és az ablakhoz megy.) Ki az
a csirkefogó ?
Micheline hangja. Kérem, kérem, szelídebben.
Georges. Mi az? Ki az?
 Micheline hangja. En vagyok, Micheline.
Georges. Micheline?
Micheline hangja. Mozogjon, mozogjon!
Georges. Mi az, hogy mozogjak?
M i c h e l i n e h a n g j a , Nem jön? Akkor érte me-
gyek. Nyissa ki az ajtót!
Georges. Nem én!
Micheline hangja. Akkor felmászom ezen a létrán.
Georges. Nem, nem, azt ne tegye kérem. Ezt
már igazán ne tegye.
Micheline hangja. Hó, hopp!
(Létrát látni, amint kívülről ablaknak támasztják.
Micheline megjelenik. Halászó ruhában van, nagyon
falusiasan öltözve, ócska szalma kalapban, a haja piros
kendőbe kötve, meztelen lábikrával. Háló- és putlyon-
kosár a hátán.)
Georges. De Micheline . . . kérem Micheline...
Micheline. Hát ez miféle öltözék?
Georges. Mit akar itt kérem ?
Micheline. Hogy, hogy . . . mit akarok itt ? El-
jöttem magáért, hogy elvigyem halászni. Hiszen meg-
üzentem, hogy félötkor itt leszek.
Georges. Félötkor délután.
Micheline. Dehogy délután! Reggel! Azt hiszi,
majd várnak magára a halak meg a rákok?
Georges. Kérem, Micheline, ne álljon azon a
létrán. Ez egyáltalán nem illik. Jöhet valaki. Mit
fognak gondolni ?
Micheline. Azt fogják hinni, hogy én vagyok
Rómeó. Mert magában igazán van valami Júliából.
Jónapot Júlia.
Georges. Ugyan kérem.
Micheline (énekelve). Ah, kelj fel, oh nap!
Georges. Most meg énekel. Most meg énekel.
Micheline (folytatja teljes hangon). «Homályosítsd
el az ég csillagjait.»
Georges. Az istenre kérem. . . még meghallja va-
laki . . . hallgasson !
Buridán szamara. 5
 Micheline (mint fenn). «Melyek a menynek bolt-
ján égnek!»
Georges. Kérem, ebből botrány lesz! Akkor még
jobb, ha bejön.
Micheline. Be is megyek.
Georges. Micsoda éjszaka! Rettenetes! Operát
énekel az ablakomban! Teljesen nevetségessé akar
tenni ? (Becsukja az ablakot.) Nem is szólva arról,
hogy. . .
Micheline. Hogy ?. . .
Georges (betakarja ágyát). .. . hogy az ön jelen-
léte itt. . . a legnagyobb mertékben illetlen. Elvégre
legényember lakásán vagyunk.
Micheline. Na hamar, le ezzel az égszínkék slaf-
rokkal, be a nadrágba, kabátba és gyerünk.
Georges. Arról szó sem lehet.
Micheline. Nem engedek. Magát az Isten is ha-
lásznak teremtette.
Georges. Lehetetlen kérem. Először is tegnap
este altatóport vettem be.
Micheline. Hát mért nem hatott eddig az a por ?
Georges. Nem ért rá szegény, nem volt egy
szabad perce sem. Nagyon fáradt vagyok.
Micheline. Csinosnak ma reggel igazán nem
mondható. Gyűrött az arca. Miért visel ilyen színű
arcot? Teljesen csukaszürke.
Georges. Nem tudom, hogy kerül ide a csuka
kérem. . .
Micheline (szétnéz). De a lakása nagyon kedves.
Georges. Mi ?
Micheline (egy képre mutat). No hát ez a kép
például, ez ronda. Mindjárt gondoltam, hogy ezt az
irányt szereti. Melyik cukrásznál vette? Linoleum
tengeren úszik egy margarin-hajó. Ki festette ?
Georges. Egy barátom.
M i c h e l i n e . Na hát az ön barátja egy ökör.
Georges. De kisasszony.
Micheline. Ökör? Nem. Gyilkos. Senkinek nincs
joga így megbecsteleníteni a természetet. Ha még
embert fest így, nem bánom. De a jó isten termé-
szetét így tönkre tenni! Ezt nem szabad. Nincs itt
valahol egy bicska?
Georges. Nincs. Minek ?
Micheline. Keresztül bökni ezt a gyalázatos má-
zolást. Szívességből megteszem magának.
Georges. Dehogy teszi. Nagyon szeretem ezt a
képet. Gyönyörű kép.
Micheline. Jó. Itt hagyom. (Képes felével a fal felé
fordítja.) így sokkal szebb. Jegyezze meg magának,
hogy a rossz izlés a bűnhöz vezet. Jaj.
Georges. Mi az ?
Micheline. Semmi. . . kavics ment a cipőmbe.
(Leül, levesei kis félcipőjét, kirázza, majd fölveszi.)
Georges. Érdekes. . . maga a legnagyobb nyuga-
lommal sétál ebben a ruházatban.
Micheline. ,Úgy van.
Georges. Érdekes. . . vannak dolgok, amiket
maga nem érez.
Micheline. Magának is vannak ilyen dolgai.
Csakhogy azok megint mások. Akinek nem tetszem,
tegyen róla. Magát talán bántja valami, ami rajtam
van ?
Georges. Valami, ami nincs rajta. Bánt, hogy
mezítelen a lába.
Micheline. Dehogy mezítelen. Rajta van a bő-
röm. Az én bőröm, ne szégyellje, nem a magáé.
Georges. Meg a haja is milyen. Nem tud meg-
fésülködni ?
Micheline. De hisz minden nap megfésülködöm.
Georges. Ki fésüli ?
Micheline. A szél. Még soha két egyforma frizu-
rát nem csinált. Ez aztán a művész.
Georges. Furcsa kis teremtés!
Micheline. Szóval nem jön.
Georges. Nem mehetek, higyje el.
Micheline. Nem teszi jól. Mondani akartam ma-
gának valamit, ami talán az egész jövőjére befolyás-
sal lett volna,
Georges. Törődöm is én a jövőmmel.
Micheline. Tudom, miért nem jön velem. Attól
fél szegény barátom, hogy kompromittálom.
Georges. Maga engem ?
Micheline. Attól fél, hogy megmondják a két
drágájának.
Georges. Az én két drágámnak?
Micheline. Jó, jó, érti maga nagyon jól.
Georges. Kérem, hát most már igazán elég
v o l t . . . az én két drágámnak. Legyen szíves ezt meg-
magyarázni.
Micheline. Jobb is, ha megmagyarázom.
Georges. Hát kérem.
Micheline. Hát kérem. Két hét óta nem nagyon
nézett rám, de én sokat néztem magát.
Georges. De kérem . . .
Micheline. Befogni! Láttam, amint hol Odettel
flörtölt, hol meg Fernandenak csapta a szelet.
Georges. De . . .
Micheline. Legyen szíves feleljen, komolyan sze-
reti-e akár az egyiket, akár a másikat?
Georges. Én? Ugyan k é r e m . . . micsoda idea!
. . . eszem ágában sincs.
Micheline. Ez igaz?
Georges. Igaz.
Micheline. Hála Istennek. Boldog vagyok annak
a szegény kis lánynak a nevében.
Georges. Micsoda szegény kis lány?
Micheline. Egy barátném, aki őrülten szerelmes
magába.
Georges. Ismerem ?
Micheline. Félig-meddig. Már találkozott vele.
Az albumban. . . emlékszik ! О az, aki jóakarattal
nyilatkozott magáról.
Georges. Emlékszem, És milyen lány?
Micheline. Nagyon rokonszenves.
 Georges. Csinos ?
Micheline. Csinos lesz, ha megtudja, hogy az.
Georges. Mindenesetre azonban nagyon eszes.
Micheline. Ezt nem találta el, mert ostoba sze-
gény. Képzelje el, a fejébe vette, hogy feleségül
megy magához.
Georges. Hozzám ?
Micheline. Igen. Hát mit szól hozzá ?
Georges. Őrültség.
Micheline. Úgy-e, őrültség? És mégis remény-
kedik és mindig azt mondja nekem : «Beszélhet az
a fiú, amit akar, mégis a felesége leszek, ez biztosi»
Georges. Nem rossz.
Micheline. Már mindenre gondolt. Már kinézett
egy szép lakást kettőjüknek a quai d'Orsay-n.
Georges. A quai d' Orsay-n ?
Micheline. Ehhez ragaszkodik.
Georges. Miért ?
Micheline. A gyerekek miatt.
Georges. Micsoda gyerekek miatt. . .
Micheline. Hát a kettőjük gyerekei miatt . . .
Föltette magában, hogy három gyerekük lesz: két
fiú és egy lány. Több nem is kell.
Georges. Oh, hát ez . . .
Micheline. Most boldog. Persze nagyon el van
foglalva, mint ez már lenni szokott így az esküvő
előtt néhány héttel. . . Csak egy dolog bántja.
Georges. Igazán? Ejnye, mi az, ami bántja?
Micheline. Hogy nagyon kicsi a templom, ahol
esküdniök kell. Legutóbbi levelében is azt írta ne-
kem: «Georgesnek nagyon sok barátja van, nem
tudom, hogy leszünk a nászmenettel».
Georges. Hát ez már a teteje igazán. Sok meglepő
dolgot hallottam már életemben, különösen az elmúlt
éjszaka . . . de ilyen zamatosat még sohasem hallottam.
Micheline. Mit akar, szegényke úgy reméli És
akarja tudni az én véleményemet, az enyémet, aki
távol állok az egésztől ? Talán igaza is van.
 Georges. Ugyan.
Micheline. Igen, mert. . . mert magának nincs
akarata. Sohse fogja semmire elhatározni magát: sem
utazásra, sem valami pályára, sem valami asszonyra,
soha.
Georges. Hogy érti ezt?
Micheline. Soha, soha. Maga olyan, mint valami
csinos nyakkendő a kirakatban. Magának meg se
kell mozdulnia. A nyakkendő soha nem mondja:
«Ez lesz az én vevőm.» Hanem jön a vevő és azt
mondja: «Ez lesz az én nyakkendőm!» Maga pont
ilyen. Azt a nőt, aki az egész életét befogja tölteni,
nem maga fogja választani. О fogja választani magát.
És lássa kedves uram, valószínűleg ez az, amire az
a szegény kis lány gondolt. Nem is olyan nagy
butaság.
Georges. Lehet. Hanem kérem, mondja meg
neki, hogy ne foglalkozzék velem, mert én se fogok
vele foglalkozni soha.
Micheline. Ki tudja ?
Georges. Nem én! És különben is valami iszo-
nyúan elválaszt engem tőle.
Micheline. Ugyan micsoda?
Georges. Az, hogy ő fiatal leány.
Micheline. Hát olyan szerencsétlenség az, ha va-
laki fiatal lány?
Georges. Nem. Hanem ez egy handicap. Szá-
momra ő handicap-elve van.
Micheline. Ezt nem értem
Georges. Nehéz volna megmagyarázni.
Micheline. Próbálja meg.
Georges. Meg aztán nem is illik.
Micheline. Ugyan . . . hiszen olyan korán van
még.
Georges. Igaza van. Hát tudja . . . hiába, e te-
kintetben régi módi ember vagyok . . . én még tisz-
telem a fiatal lányokat. . .
Micheline. Ez nagyon szép.
 Georges. Szép, szép, de nem szép az én ter-
mészetem, mert akit én tisztelek, azt nem tudom
szeretni. Nem vagyok képes szeretni azt, akit be-
csülök.
Micheline. Hogy lehet ez ?
Georges. Nem tudom. Hihetetlen! Különösen az
én multam, az én nevelésem után. A világon a leg-
jobb anyám nekem volt. A jezsuitáknál a legjobb
atyák neveltek. Aztán tiszt voltam a dragonyosoknál.
Szerencsés voltam és a legpéldásabb ezredhez kerül-
tem, ahol senki sem szalutált az ezredesnek, mert
köztársasági érzelmű volt. Szóval mindig a legjobb
példák, a legjobb elvek, a legjobb érzések vettek
körül. Meg is van bennem mind, csak nem hasz-
nálom.
Micheline., A padláson vannak, egy kofferben.
Georges. Úgy van. És az eredmény: ez az élet,
amit élek. A becsületes embereket unom. A becsü-
letes asszonyokat utálom. Imádom öreg szüleimet, de
megugróm előlük, ha jönnek. A könyveket, amelye-
ket csodálok, nem olvasom el. Csak a bizonytalan
barátokat és a viharos hölgyeket szeretem. Szóval,
van bennem egy angyal, akinek semmi befolyása
nincs rám és, egy komisz fráter, aki azt csinál velem,
amit akar. így hát ez a szegény angyal kénytelen
szót fogadni a komisz f r á t e r n e k . . . és képzelheti,
hová mindenfelé vezeti ez őt! hrti most már?
Micheline. Kezdem érteni.
Georges. A legjobb a dologban, és ez az igaz,
esküszöm . . . az, hogy fáj nekem, hogy ilyen vagyok.
Borzasztóan szerettem volna derék ember lenni.
Micheline (elérzékenyül.) Meglehet. Jól tette,
hogy így beszélt velem.
Georges. Nem is tudom, miért beszéltem. Még
soha senkihez nem voltam ilyen őszinte.
Micheline. Igazán !
G e o r g e s . Soha! De nem bánom. Nagyon örülök,
hogy beszéltem. Boldog vagyok.
 Micheline. Én is.
Georges. Tűrhetetlenül viselkedett mindig velem
szemben. Mégis, most űgy nézem, hogy ellenségem,
akihez azonban van bizalmam.
Micheline. És maga nekem barátom, akiben nem
igen bízom.
Georges. Tudja Isten . . . talán ez a virrasztás
teszi . . . a hajnal. . . vagy ezek a ruhák. . . mintha
farsang v o l n a . . . de egy kicsit megvagyok h a t v a . . .
nem értem.
Micheline. Ne törje rajta a fejét. Nem szükséges.
Soha többé nem bántom. A szövetségese leszek, a
bizalmasa. Ez komoly. Én rám számíthat.
Georges. Elhiszem.
Micheline. És ha valaha valami gondja lesz, va-
lami aggodalma, hisz az ilyesmi előfordul. . .
Georges. Egyéb se fordul elő nálam.
Micheline. Valami gondja van? Micsoda sze-
rencse !
Georges. Tessék?
Micheline. Legalább mindjárt segítségére le-
hetek.
Georges. Nem, nem, az lehetetlen.
Micheline. Dehogy lehetetlen. Mondja el. Mi-
ről van szó ? Üzlet ?
Georges. Nincs nekem üzletem. Nem dolgozom
én semmit.
Micheline. Hát mi ?
Georges. Titok. Nagy titok.
Micheline. Szívdolgok. ?
Georges. Valami olyan.
Micheline. Hogyan . . . hiszen az előbb azt
mondta, hogy nem szerelmes.
Georges. Az előbb maga még nem volt bará-
tom, szövetségesem, bizalmasom. De most érzem,
hogy kitárhatom a szívemet. Hát szerelmes va-
gyok.
Micheline (dühösen). Igen? Szerelmes?
 Georges (meglepetten). Mi az?
Micheline. És kibe ?
Georges. Már megbocsásson, de ez . . .
Micheline /nagyon dühösen). Kibe ? Akarom tudni,
hogy kibe? És most azonnal felelni fog! Azonnal
feleljen! A barátja vagyok! Kibe?
Georges. Nem felelek, nem, nem.
Micheline.,,Nem akar?
Georges. Őrültség . . . Maga talán felelne nekem,
ha ilyesmit kérdeznék?
Micheline. Igenis, felelnék.
Georges. Hát jó, majd megkérdezem. Szerel-
mes ?
Micheline. Igen.
Georges. Kibe ?
Micheline. Magába.
Georges. Még ez is?!l Ahl ah! ah! A terembu-
ráját ennek a világnak! Még csak épen ez hiány-
zott. Kérdeztem magamtól: «Ugyan mi hiányzik
még ?» Hát még csak ez hiányzott.
Micheline. Most pedig hogy tudja, hogy szere-
tem, végre megmondhatom magának a véleményemet,
maga paprikajancsi, maga csirkefogó.
Georges. Tessék?
Micheline. Cinikus módon magához csábít haj-
nali négy órakor egy fiatal lányt, hogy aljasságokat
meséljen neki, hogy a gyalázatos titkait elmondja.. .
Georges. Nahát ez több a soknál!
Micheline. De ez nem marad ennyiben. Majd
megmutatom én magának, hogy mi egy szövetséges,
egy bizalmas, egy barát! „Megtudom én azt az eltit-
kolt nevet, ne féljen. És majd meglátja, mit kap.
(Fogja a hálóját, amely beleakad egy edénybe, leüti,
eltöri.) Úgy kell.
Georges. PüíF. Most megvan a párja is.
Micheline. Most aztán kezdődik köztünk a harc
kicsikém. Maga csaló! Maga becstelen, rongy fráter!
Maga kokott! (Elrohan.)
 Georges. RettenetesI Rettenetes! Mi lesz most
velem ? Szép helyzet, mondhatom. Két nő, akit
imádok.. . meg ez a kis lány, akit ki nem áll-
hatok ! . . .
Micheline. Majom!
Georges. (A\ ágyára veti magát.) Micsoda éjszaka!
Micsoda éjszaka!

(Függöny.)
 HARMADIK FELVONÁS.
Georges Boullains villájának szalonja.

ELSŐ J E L E N E T .
Adolfe, e g y groom.

Groom. Mi az? Nincs itt senki ? Akárcsak a par-

lamentben, mikor ülés van. Hé, hó, halló!
Adolfe (belép). Mi az?
Groom. Ah, Adolfe úr!. . . A gazdája már haza-
jött ?
Adolfe. Nem vacsorált itthon. Nem is mondott
semmit. Már, tíz óra. Nem értem.
Groom. Én értem. A klubban vacsorált, de mikor
elment, tévedett. Elvitte az intéző kalapját és az ez-
redes úr köpenyegét.
Adolfe. Micsoda ezredes az ?
Groom. A kaszinó ezredese. Terménykereskedő,
de ezredesnek hívják, mert mindig a lovon van,
tudja «à cheval» játszik. Eljöttem a köpenyegéért
és visszahoztam Boullains úrnak a saját holmiját.
Adolfe. Akassza fel az előszobában. Szép kis
história; de nem csoda, az úr ma nagyon fáradt.
Borzasztó éjszakánk volt.
Groom. Akarja tudni a véleményemet ? Öreg
pikkoló vagyok, ritkán tévedek. A maga gazdája ma
este tökéletesen hőbörtös volt.
Adolfe. Nem takarodol ?
Groom. Majd küldjék vissza a holmit. Megyek,
megyek. A babám vár.
Adolfe. Mi az? Babád is van?
 Groom. Persze, hogy van . . . Ne adja a bankot,
ismeri jól. Magának is ő a babája. Jó éjszakát öreg!
(Elsiet.)
Adolfe. Már a tiszteletnek is vége.

MÁSODIK J E L E N E T .
Adolfe, Lucien, Odette, Fernande.

(Hallani, amint az előszobában a groom mondja:

t Pardon hölgyeim, pardon uram. »
Adolfe. Mi az?
Lucien (belép). Adolfe, jelentsen be bennünket a
gazdájának. Érte jöttünk.
Adolfe. De hisz nincs itthon a nagyságos úr.
Odette (belép Fernande-dal). Hogyan? Hiszen
megbeszéltük, hogy a bál előtt érte jövünk.
Fernande. Ebben állapodtunk meg.
Adolfe. Parancsoljanak addig helyet foglalni. Nem-
sokára itt lesz.
Fernande. Hát elvesztette ez az ember a fejét ?
Adolfe. Nekem is ez a véleményem, csakhogy
nekem ezt titokban kell tartanom. (Elmegy.)
Lucien. Vannak még jó cselédek a világon. Ne-
gyed tizenegy. Várunk egy kicsit ?
Odette. Ha úgy gondolja . . .
Fernande. Már délután, mikor nálam volt Geor-
ges, láttam, hogy meg van zavarodva.
Odette. Nálam is volt. Mint valami félbolond . . .
Lucien. Furcsa, nagyon furcsa. (Csöngetés.)

HARMADIK J E L E N E T .
Voltak, Morange.
Fernande. Itt van.
Lucien. Nem. Ez Morange.
Morange (belép, ke^et fog). Nini! Jó estét höl-
gyeim. Boullains nincs itthon ?
 Lucien. Nincs.
Morange. Hallatlan. Akarják tudni a véleménye-
met ? Ez az ember bolond.
F e r n a n d e . Maga is azt hiszi ?
Morange. Már kezdek biztos lenni benne. Most
bolondul meg.
Lucien. Miért?
Morange. Valami megdöbbentő kaland miatt.
Odette. Ugyan!
Morange. Pontban három órakor a szálló ter-
rasszán ültem és a tengerparton néztem a messze-
láton keresztül. Egyszerre csak oda nézek arra a
pontra, egészen véletlenül, ahol az út ketté válik,
az egyik ága a tengerparton halad tovább, arra ma-
guk felé, a másik út meg elkanyarodik.
Fernande. Arra felé, ahol én lakom.
Morange. Úgy van. Az elágazásnál van egy ke-
reszt, a kereszt alatt van egy kupac kavics, amit
tisztán láttam. És tudják, ki ült azon a kupacon!
Georges!
Odette. Ne mondja.
Lucien. Furcsa szituáció.
Morange. Most jön csak a java. Néhány percnyi
üldögélés után fölkelt. Hosszasan, sokáig nézte a
két utat. Mintha választott volna köztük, mintha ha-
bozott volna.
Lucien. Szegény fiú,
Morange. Négy lépést tett előbb a parti úton,
aztán visszament. Majd a másik úton is tett négy
lépést és onnan is visszament.
Fernande. Hihetetlen.
Morange. Ezt a gyakorlatot még néhányszor meg-
csinálta, aztán nekidurálta magát. Határozott.
Odette. Melyik irányban ?
Morange. Visszaült a kupacra. Akkor én már
untam a gukkerezést és otthagytam a kavicson. De
meg fogom tőle kérdezni.
L u ç i e n . Itt van ni!
 NEGYEDIK JELENET.
Voltak, Georges. Georges hirtelen felrántja az ajtót.

Mind. No végre! Ah! Oh!

(Georges belép) Túlkicsiny kalap van a feje búbján,
túlhosszú köpönyeg a vállán.)
Odette. Micsoda kalap van a fején ?
Georges. Ez a kalap ?
Fernande. Hát ez miféle köpönyeg ?
Georges. Ez a köpönyeg ? Igen. Elcseréltem a
ruhatárban. Azt sem tudom, hol áll a fejem. Adolfe!
Adolfe! Fogja csak ezt!
Lucien. Csinos ez az új divat.
Georges. Bocsánatot kérek . . . asszonyom.. . Jó
estét drága barátnőm . . .
Morange. Eljöttem öregem, az állapotod felől
tudakozódni.
Georges. Az állapotom felől ?
Morange. Mert nem rég láttalak... és szeret-
ném t u d n i . . . Határoztál végre? Melyiket választottad?
Georges. Micsoda ?
Lucien. Igen. Melyiket választottad ?
Odette. Mondja meg.
Fernande. Igen, igen.
Lucien. Felelj!
Georges. De Lucien, ugyan . . .
Lucien. A jobboldalit vagy a baloldalit ? (A ren-
dezés szerint Párisban Lucien középütt állott a két asz-
szony közt.)
Georges. De kérlek . . .
Lucien. Nehéz lehetett a választás. A jobboldali
szép, sírna és a baloldali is jó karban van tartva.
Georges. Mit beszélsz?
Morange. Felelj, hiszen olyan egyszerű!
Georges. Gondolod ? H á t . . .
Fernande. De hát mi baja van magának? Egy-
szerűen csak azt akarjuk tudni, hogy ma délután a
parti utat választotta-e, vagy azt, amelyek befelé ka-
nyarodik.
Mind. Halljuk!
Georges. Ah, igen . . . furcsa. . . nagyon furcsa.
Már nem is tudom. . . nagyon furcsa. (Kis s\ünet
után.) Megyünk a bálba?
Morange. Hiszen még föl se vagy öltözve!
Georges. Igaz; bocsássanak meg. . . nem is gon-
doltam r á . . .
Lucien. Majd Morange előre megy a hölgyek-
kel, mi ketten pedig később utánuk megyünk.
Odette. Jó.
Fernande (Georgesho\). Siessen kérem.
Georges (rásegíti a belépőjét). Hogyne, hogyne.
Fernande (súgva). En értem a zavarát. Köszö-
nöm . . .
Georges. Igen, igen. Maga elragadó.
Odette. Georges, nagyon megvagyok hatva.
Kérem uralkodjék magán. (О rá is segítette.)
Georges. Igen, igen. Maga elragadó.
Fernande. Jön, Morange ?
Morange. Hölgyeim, mehetünk. A viszontlátásra
Georges.
Georges. Elragadó vagy. (Morange, Odette és
Fernande el.)

ÖTÖDIK JELENET.
Lucien, Georges.

Lucien. Most pedig, hogy magunkra maradtunk,

beszélgessünk öregem.
Georges. Úgy van beszélgessünk. (Fel s alá
járkál.)
Lucien. Mindenesetre ülj le. Fájdalom, itt nin-
csen kavicsból hányt kupac, mint ott lenn az úton.
Nincs ezekben a villákban semmi kényelem. Kény-
telen leszel egy székre ülni
 Georges. Nos?
Lucien. Én lelkiismeretesen betöltöttem a szere-
pemet. Egész nap szabadjára hagytalak, távol tartot-
tam magamat tőled. Senki nem látott. Hát most mi
van veled ? Remélem, már kezded magadat tájékozni.
Georges. Nem én. Kevésbé, mint eddig.
Lucien. Hogyan ?
Georges. Igazán csodálatos vagy! Szeretnélek téged
látni ebben a helyzetben. Van ez olyan bonyolult,
mint az a híres salamoni itélet, csakhogy itt én va-
gyok a gyermek. . . segíthetnél rajtam.
Lucien. Nagyon szívesen. Voltál Fernandenál ?...
Georges. Igen, oda mentem. Egyedül volt. Az
első öt perc elragadó volt. Csinos volt, zavarban volt,
engem is zavarba hozott. De én mégis elmés voltam
és ragyogó. Úgy éreztem, hogy abban a pillanatban
ott együtt volt a nap hőse és a szezon legkülönb
asszonya. Nagyon egyszerű volt. Elhatároztam magam.
Lucien. Bravó. És aztán ?
Georges. Abban a pillanatban közbelépett Mi-
cheline és akkor csodás dolog történt. Hogy ez a
kis lány hogyan találta ki, hogyan értette meg azt,
ami bennem történt, nem tudom. De valami meg-
lepő jóstehetséggel, valami fölényes huncutsággal el-
kezdte dicsérni Odettet, de űgy dicsérte, olyan gyö-
nyörűen . . . tudod-e, hogy ez a kis lány nagyon
okos ?
Lucien. Gondolod ?
Georges. Igen. Szóval, hála azoknak, amiket mon-
dott, egy perc múlva már nem is gondoltam másra,
mint csak arra, hogy viszontlássam Odettet.
Lucien. És elszaladtál hozzá?
Georges. Azonnal. Megérkeztem, egyedül volt.
Az első öt perc elragadó volt. Megint azt éreztem,
hogy együtt volt a legkeresettebb asszony és a leg-
elfogadottabb férfi. Egyszerű volt. Elhatároztam ma-
gam . . .
Lucien. Nagyszerű?
 Georges. Ugyan hagyj békén. Megint megjelent
Micheline. Megint ugyanaz a história, elkezdi dicsérni
Fernande-ot olyan himnuszokkal, amelyeknek lehe-
tetlen volt ellentállnom. Ez a nő igazán nagyon ki-
váló teremtés.
Lucien. Fernande ?
Georges. Nem, nem.
Lucien. Odette ?
Georges. Nem, nem, Micheline. És akkor ott
álltam . . . nem jutottam egy lépéssel sem előre, egyre
szerelmesebb vagyok és egyre kevésbé tudom, hogy
kibe. Az ördögbe is! Elvégre örökké csak nem ug-
rálhatok ide-oda 1
Lucien. Ezt elég jól mondtad. Mert, hogy
őszinte legyek, engem egy szamárra emlékeztetsz.
Georges. Kérlek, kérlek 1
L u c i e n . Oh, ne ijedj meg, egy híres szamárra.
Egy szamárra, aki visszanyúlik a keresztes háborúk
idejébe. Már tudniillik a családfája, hogy ne mond-
jam, a család bogáncsa nyúlik vissza odáig. A Buri-
dán szamarára.. . Tudod ?
Georges. Várj csak 1. . .
Lucien. Ez a szamár ott állott egy zsák zab és
egy vödör víz közt, nem tudta megállapítani magáról,
hogy éhesebb-e, mint amilyen szomjas, vagy szomja-
sabb-e, mint amilyen éhes és így csöndesen elpatkolt.
Georges. Mulatságos. Szóval én . . .
Lucien. Ne essél kétségbe. Van egy más verzió is.
Georges. Melyik?
L u c i e n . Az, hogy a szamár nem patkolt el, ha-
nem mikor javában habozott, arra jött egy kis pa-
rasztlány, szépen megfogta a kantárt és visszavezette
a szamarat a malomba, ahol a kis parasztlányék mol-
nárok voltak. Ez szebb, úgy-e ?
Georges. Igen, de mind ez i t t e n . . . ez arche-
ológia . . . ez én rajtam nem segít.
Lucien. Lehet. De öregem, tudod-e, hogy már
féltizenegy. Menj, öltözködjél.
Buridán szamara. 6
 G e o r g e s . Igen, igen . . . ámbátor . . . ragaszkodol
hozzá, hogy elmenjek a bálba? T e okvetlenül mégy?
L u c i e n . Kénytelen vagyok vele! A hölgyek már
ott vannak, meg aztán két-három fiatal embert mu-
tatnak be nekem.
G e o r g e s . Miért?
L u c i e n . Ezek olyan kiváló p á r t i k . . . Micheline
számára.
G e o r g e s . Hogyan ? Férjhez akarod adni ?
L u c i e n . Igen. Nem lesz könnyű munka. Ezzel
a fejjel, ezzel a szívvel!
G e o r g e s . Nagyon kiváló kis lány.
L u c i e n . Nem fog beleszeretni, csak valami na-
gyon kiváló emberbe.
G e o r g e s . En is azt hiszem.
L u c i e n . Már pedig ilyet nem nagyon látok itt
a közelben.
G e o r g e s (félre). Milyen rövidlátó.
L u c i e n . Mondd, megvan még nálad az a lepe-
csételt boríték ?
G e o r g e s . Igen, igen . . . megvan.
L u c i e n . Abban van a válasz, amit írni fogsz ne-
kem, mikor majd meg kell irnod, hogy kit válasz-
tottál.
G e o r g e s . Ne kínozz ezzel, kérlek!
L u c i e n . Ne idegeskedjél, menj öltözni.
G e o r g e s . Megyek. Megvársz?
Lucien (cigarettát vesz Megvárlak, csak
siess. Akarsz egy cigarettát ? (Kiveszi cigarettatárcáját
és Georges felé nyújtja, kinyitva.)
G e o r g e s . Köszönöm. Már borzasztó régen nem
szívtam, igazán gusztusom van rá.
Lucien (a cigarettára mutat). Ez itt jobbról török
dohány, ez itt balról egyiptomi. Melyikből akarsz?
G e o r g e s (habozva). H á t . . . ez i t t . . . izé nem
tudom . . . tudod mit, inkább nem is gyújtok rá. Lá-
tod, idejutottam! Rémes! Rémes! (Elsiet.)
L u c i e n . Jól van, jól indul . . .
 HATODIK JELENET.
Lucien, Giraud, Adolfe.

A d o l f e (belép). Kérem, itt van Giraud, beszélni

akar a nagyságos úrral.
L u c i e n . A kertészem ?
A d o l f e . Igenis, uram.
L u c i e n (fölkel). Mit akar ez ? Jöjjön be. (Adolfe
bebocsátja Giraudt, aztán el.) Mi az Giraud ? Mit
akar ?
G i r a u d . Nagyságos úr kérem, a kaszinóból jövök,
azt hittem ott tetszik lenni. D e ott azt mondták, hogy
itt lesz a nagyságos úr.
L u c i e n . No és mi kell?
G i r a u d . Körülbelül egy órával ezelőtt Micheline
kisasszony felhivatott és ide adta nekem ezt a levelet,
hogy adjam át a nagyságos úrnak.
L u c i e n . Nekem? Adja ide!
G i r a u d . Tessék. (A kötényében keresgél.) A kis-
asszony azt mondta, hogy csak akkor adjam át, ha
haza tetszik jönni. D e én azt hiszem, jobb lesz ezt
már most elolvasni. (Átadja a levelet. )
L u c i e n . Jól van. (Giraud félre áll.)
G i r a u d . Úgy nézem, hogy v a l a m i . . . izé történt.
L u c i e n (olvas). Édes keresztapám, ne foglalkoz-
zék többé velem. Köszönöm a hozzám való jóságát,
én elutazom. Holnap Granvilleban leszek. Nagyon
szerencsétlen kis „ Micheline vagyok én. Adieu! —
Oh de ostoba! Épen, mikor minden ilyen szépen
indul! Oh! (Összegyűri a levelet.) Giraud!
G i r a u d . Parancs.
L u c i e n . Mikor adta ezt magának a kisasszony?
G i r a u d . Mondtam nagyságos úr, egy órával ez-
előtt.
L u c i e n . Miért nem hozta el mindjárt ?
G i r a u d . Nem mertem nagyságos úr, féltem.
L u c i e n . Félt ?
 G i r a u d . Igen kérem, a kisasszony olyan furcsa
volt . . . olyan különös. Hiszen tudja a nagyságos
úr, kis gyerek kora óta ismerem . . . Hát aztán,
amikor kocsit hozatott . . .
L u c i e n . Kocsit hozatott?
G i r a u d . Igen kérem, én mentem érte. Beszállt
a kocsiba és elment. Akkor én, kérem, a magam
felelősségére biciklire ültem és utána eredtem.
L u c i e n . Nagyon jól tette Giraud! És aztán?
G i r a u d . Aztán nagyságos úr . . . a dolog kezdett
nagyon különös lenni . . .
L u c i e n . Nos?
G i r a u d . A kisasszony előbb elkocsikázott a sa-
sokra, a divatkereskedéshöz. Ott egy fátyolt vá-
rárok . . . . tetszik tudni . . . . olyan arcnak valót.
Akkor átment ott szemben a papirkereskedésbe és
keresgélni kezdett a híres emberek arcképei közt.
Egyet meg is vett.
Lucien., Híres emberek arcképei? Mi ennek az
értelme ? És aztán ?
G e o r g e s . Aztán megint felült a kocsira és azt
mondta a kocsisnak: hajtson a pályaudvarra.
L u c i e n . Hány óra volt akkor ?
G i r a u d . Lehetett háromnegyed tizenegy.
L u c i e n . Na hiszen szépen vagyunk . . . tizenegy
órakor indul,egy vonat. Oh!
G i r a u d . Én akkor ott hagytam és eljöttem ide a
nagyságos úrhoz a levéllel.
L u c i e n (félre). Micsoda ostobaság! Micsoda osto-
baság!
G i r a u d . Nem parancsol velem a nagyságos úr?
L u c i e n . Nem fiam. Elmehet. Köszönöm szé-
pen.
G i r a u d . Jójszakát kívánok.
L u c i e n . Jójszakát. (Csöngetett. Giraud távozik.
Lucien előveszi az asztalról a menetrendet és lapoz
benne. Gondolkozik.) Nincs más hátra Granville . . .
Granville . . . huszonhetedik oldal. Reggel 6 óra 1
Szép kis mulatság! Ez az első vonat . . . Ezzel kell
utaznom ; nem könnyű mesterség. (A\ órájára néz,
gondolkozik egy kicsit.)

HETEDIK JELENET.
Lucien, Georges.

Georges (belép). Nos, ha akarod, mehetünk.

Lucien. Nem, nem . . . Figyelj csak i d e . . . Menj
el a kaszinóba nélkülem. Mondd meg Odettenek,
hogy ne várjon.
Georges. Hogyan ?
Lucien. Csak mondd meg. Én most hazamegyek.
Rossz k id vem van.
Georges. Ugyan miért ?
Lucien. Egy levelet kaptam.
Georges. Valami, ami nekem is kellemetlen ?
Lucien (mosolyogva). Nem nem, légy nyugodt.
Georges. Mert tudod engem minden nagyon ér-
dekel, ami te veled történik.
Lucien. Köszönöm. De ez kizárólag az én
ügyem.
Georges. Kétségbe vagyok esve. Talán segíthet-
nék valamiben . . . Nem érek ugyan sokat, de tu-
dod, hogy neked mindent!
Lucien. Én is neked mindent! Nem is hiszed
mennyire.
Georges. Igazán ?
Lucien. Igazán. Most is valami olyat fogok csi-
nálni a te érdekedben, amit még ember nem nagyon
tett meg másik emberért.
Georges. Micsodát?
Lucien. Holnap reggel hat órakor fölfogok kelni.
Georges (meglepetten). Oh miért?
Lucien. Ne kutasd! Te sport ember vagy. És
valamit kutatni, az nem sport. Elégedjél meg azzal,
hogy jó fiú vagy, jobb mint gondolod, nem olyan
csinos, mint gondolod és sokkal boldogabb, mint-
sem képzeled.
Georges. Igazán kedves vagy hozzám. Különben
mindig is az voltál. Csak most olyan különösnek
látom.
L u c i e n . Micsodát ?
Georges. A viselkedésedet. Mintha megváltoztál
volna irányomban . . . mintha nem úgy bánnál velem,
mint barátoddal, hanem inkább.. . hogy úgy mond-
jam, mint valami kis gyerekkel. Pedig fiatalodtam
azóta.
L u c i e n . (Ves^i köpenyét és kalapját.) Nem . . .
de talán én öregedtem.
Georges. Oh nem.
L u c i e n . De igen. Nagyon megfoglak lepni és
ez előre is jól esik nekem. Tudod-e, hogy körül-
belül nagyapa is lehetnék már ? Sokat gondolok erre
mostanában . . . Mintha már látnám is az unokái-
mat. Tűrhetetlen kis gyerekek. Már szeretem is őket.
Már megvannak, csak épen még az apjuk meg az
anyjuk hiányzik. De apát, anyát találni hozzájuk. . .
ez már gyerekjáték.
Georges. Mi lelt ?
L u c i e n . Semmi semmi . . . no megyek. Jójcakát.
Georges. Jójcakát.
L u c i e n . A viszontlátásra, te majom. (El.)
Georges. Micsoda? (Csönget.) Mégis csak furcsa,
hogy azok az emberek, akik a legjobban szeretnek,
mindig, amikor elmennek tőlem a szemembe vágják,
hogy majom vagyok. Hát hiszen ez nagyon szeretre-
méltó, de kezd egy kicsit elterjedni.

NYOLCADIK J E L E N E T .
Georges, Adolfe.

Adolfe (belép a kezében egy kalappal, amelyet a

háta mögé rejt.) Ahl elfelejtettem jelenteni a nagysá-
gos úrnak . . . ma éjszaka volt itt valaki a nagysá-
gos úrnál.
Georges. Igen, igen. De Versannes úr, miért ?
Adolfe. Mert ma reggel, mikor a nagyságos úr
szobáját takarítottam, találtam ott egy tárgyat, amely
ezek után kétségtelenül de Versannes úr tulajdona.
Georges. Mi az ?
Adolfe (megmutatja a női kalapot.) Ez az.
Georges (nagyot néz). Egy kalap.
Adolfe (tiszteletteljesen.) Egy kalap.
Georges. Köszönöm. Na és most Adolfe, adjon
nekem egy . . .
Adolfe. Egy tanácsot?
Georges. Nem, hanem egy felöltőt. Micsoda ez?
Adolfe. Ahogy méltóztatik. Nagyon sajnálom...
A nagyságos úr úgy látszik elfelejtette, hogy hónap-
pal ezelőtt Párisban egy bizonyos pillanatban együtt
méltóztatott lenni egyszerre három hölggyel, akik
mind a hárman megkívánták a nagyságos urat. Csak
azt akartam megjegyezni, attól félek, hogy a nagy-
ságos úr most azon az úton van, hogy hasonló kel-
lemetlenségekbe kerüljön.
Georges. Igen, igen, igen. Jó, menjen a fenébe.
Adolfe (sértődötten). Kérem nagyságos úri (félre).
A tiszteletnek vége. (Csöngetnek.) Nini csöngetnek.
(Meg se mozdul.)
Georges. Igen csöngetnek. Valószínűleg a pósta!
Miért nem megy kinyitni ?
Adolfe. Tényleg, miért nem megyek kinyitni} (El.)
Georges. (A holmijáért az asztalhoz megy és ott ta-
lálja Micheline kalapját, amelyet bizonyos elérzékenyü-
léssel nézeget). Furcsa kis kalap! Furcsa kis lány!

KILENCEDIK JELENET.
Georges, Fernande.
Adolfe (belép). Nagyságos úr, egy hölgy.
Fernande (belép, Adolfe el).
 G e o r g e s . Maga az ?
F e r n a n d e . Igen édesem, úgy-e nem várt ?
Georges. Nem én . . .
Fernande. Hát, hogy nem jött, kiszöktem a ka-
szinóból, hogy valami nagyon különös dologról érte-
sítsem.
Georges. Mi az? (félre). Kezdek félni.
Fernande. A keringő alatt levelet kaptam. Olvassa.
Georges. (Olvas). Discrét dolog?
F e r n a n d e . Olvassa csak el, akarom.
Georges. (Olvasva.) Esti kilenc óra. Asszonyom,
elutazom Granvilléba, de nem akarom ezt a helyet
itt hagyni anélkül, hogy meg ne mondjam önnek:
Boullains úr halálosan szerelmes Odettebe! — Miche-
line! — Hallatlan!
F e r n a n d e . Több mint hallatlan.
Georges. Elment, anélkül, hogy bejelentette
volna! Micsoda ostobaság! De miért utazott el?
Fernande. Mondja kérem, csúfolódik maga velem ?
Georges. Eszem ágában sincs, de azt csak be-
látja, hogy ez az elutazás nagyon különös.
Fernande. Ez minden, amit védelmére fel tud
hozni ?
Georges. A védelmemre ? Ugyan kérem, csak
nem ül fel egy névtelen levélnek!
F e r n a n d e . Névtelen ? Hiszen alá van írva.
Georges. Hát persze, hogy alá van írva. Vagyis
még csak nem is névtelen levél. Hát akkor miféle
jelentősége lehet?
Fernande. Hát nem udvarol Odettenak ?
Georges. Ugyan kérem . . . hiszen tudja . . .
csak magára gondolok. . . Odette egy bájos barát. . .
Találkozom vele társaságban, eljárok hozzá . . . De
ez az egész.
F e r n a n d e . Máshol nem találkozik vele ?
Georges. Soha, soha! (Csöngetnek.)
Fernande. Mi az ?
Georges. Semmi semmi.
 TIZEDIK JELENET.
Voltak, Odette.

A d o l f e (belép). Nagyságos úr, egy hölgy.

O d e t t e (belep, Adolfe el.)
G e o r g e s . Püff neki, most újra kezdődik.
O d e t t e é s F e r n a n d e . Oh!
G e o r g e s . Nem, nem, nem!
Odette. Édesem, én épenséggel nem csodálko-
zom azon, hogy itt találom.
G e o r g e s . Nem, nem, nem!
F e r n a n d e . r Én sem azon, hogy ön itt van.
O d e t t e . Es ön igen tisztelt uram, mint véleke-
dik ön erről a találkozásról?
G e o r g e s D e én . . . én, hogy van ? Hogy van ?
Odette. Istenem hát úgy vagyok, ahogy lehet
egy asszony, aki egy nagyon érdekes levelet kapott.
Olvassa el 1
G e o r g e s . Oh ezek a levelek! Nem találja ön is
úgy, hogy az utóbbi időben túlságosan is sok leve-
let írnak az emberek ?
F e r n a n d e . Olvassa!
G e o r g e s . (Olvas.) Kilenc óra, öt perc. Mielőtt
elutaznám Granvilléba, ahová állandó tartózkodásra
megyek, értesítenem kell önt arról, hogy Georges
Boullains az örülésig szerelmes Fernandéba. Miche-
line! — Hallatlan!
Odette. Tessék!
G e o r g e s . Hiszen ez egy körlevél, egy prospektus.
Odette. Micsoda?
F e r n a n d e . Igaza van édesem, mert az imént én
ugyan ezt a levelet kaptam . . . csakhogy önre vonat-
kozott, de ugyan az írta.
Odette. Micheline!
F e r n a n d e . Óvakodjék ettől a teremtéstől. Ez egy
kis intrikus, aki semmitől sem riad vissza.
G e o r g e s . Semmitől sem riad vissza?
 Odette. Igen, csakhogy férjet fogjon.
Georges. Na hát ez sok!
Odette. Nos, mit szól ehhez az esethez ?
Georges. Tudja kérem én . . . (félre). De szeret-
nék most a Riviérán lenni!
Odette. Hát maga kedves barátnőm ?
F e r n a n d e . Én természetesnek találom, hogy ön-
nek imádója akadt.
Odette. Én úgy találom, hogy ön megérdemli
a szerelmet.
Fernande. Igazán, az idén csudálatosan kivirult
az ön szépsége.
O d e t t e . Hát még az öné édesem ! Ma este is
milyen csodálatos ruhája van !
Fernande. Úgy találja?
Odette. Gyönyörű ez a h i m z é s . . . . Ez a derék. . .
Ki csinálta?
Fernande. Az, aki a többit. . . Charlotte. Nagyon
meg vagyok vele elégedve. Igazán, Párisban nincs
jobb.
Odette. A szoknya kitűnő, mintha magára volna
öntve.
Fernande. Maga sem panaszkodhatik drágám.
Ez a vonal itt. . . meg ennek a szabása.. . igazán
zseniális... Ha megengedi, ezt az ötletet itt fel-
használom.
Odette. Nagyon szívesen. Az én ötletem volt.
Fernande. A szabóknak úgy sem jut eszükbe
soha semmi. Képzelje édesem,, a minap is . . .
(Georges hátrament lábujjhegyen. Épen el akar szökni.
Neki megy egy bútornak. Fernande hirtelen megfordul.)
Boullains úr !
Odette. Elmegy.
Fernande. Hova megy ?
Georges. Istenem, azt hittem, hogy fölösleges
vagyok.
Adolfe (belép). Nagyságos úr, egy hölgy.
Vivette (belep).
 Georges. Most aztán : megtelt !
Vivette. Odette és Fernande. Oh !
Georges. Nem, nem, nem, nem !
Vivette. Ez aztán a konkurrencia 1
Odette. Na hát ez egy kicsit erős !
Fernande. Mikor meghívott bennünket egy csésze
theára, igazán tudhatta volna édesem. . .
Odette. Megkímélhetett volna bennünket bizonyos
találkozásoktól.
Vivette. Oh hölgyeim, ez igazán nem szép ma-
guktól. Azért, mert ugyanannak az úrnak a szivéhez
tartozunk, nem kell egymást lenéznünk. Az ilyen
fiatal embernek a szive olyan. . . olyan, mint egy
vasúti kocsi. Mindig el kell készülni arra, hogy
felszáll valaki. Én nagyon megtisztelve érzem maga-
mat, hölgyeim, hogy együtt utaztunk.
Odette. Remélem, nem fog csodálkozni kisasszony,
ha mi erre önnek nem felelünk.
Fernande. Ami pedig önt illeti uram, kíméljen
meg a jövőben látogatásaitól.
Odette. Én is épen ezt akartam mondani. Adieu !
(Hátramennek).
Georges. De kérem asszonyom . . . hölgyeim . . .
Odette (távozóban.). Siessünk édesem, mindjárt
kezdődik a négyes.

TIZENEGYEDIK JELENET.
Georges, Vivette.

Georges. Most már legalább tisztában vagyok !

Most már legalább nem kell választanom. A terem-
buráját.
Vivette. Szegény öregem. . . igazán nagyon saj-
nálom . . . ha tudtam volna, nem álltam volna meg
a házad előtt a bálba menet. . . Bocsáss meg.
Georges. Kérlek, nem is haragudtam. Nem a te
hibád ez, hanem az én végzetem. Párisban a fakép-
nél hagyok három asszonyt a lakásomon, idejövök
Saint-Lunairebe, itt találok másik három asszonyt a
lakásomban. És mehetek lakni ahova akarok, akár
Filadelfíába is, ott is csak ez történik velem. Ahova
én megyek, ott három asszony is van. (Egy székre
rogy).
Vivette. Ne essél kétségbe ! Szegény öregem.
Báni a dolog?
Georges. Nagyon ! és mégis . . .
Vivette. Mégis?
Georges. Úgy érzem, mintha nem is bántana
olyan nagyon, ahogy kellene, hogy bántson. Tudja
Isten, hogy van ez.
Vivette. Talán, mert én visszajöttem.
Georges. Lehet, hogy azért.
Vivette. Látod, nem akartam tőled haraggal el-
válni. Szeretlek ám téged.
Georges. Én is téged.
Vivette. Hiszen ez csak természetes.
Georges. Miért?
Vivette. Hasonlítunk egymáshoz, te is olyan vagy,
mint én. Egy kicsit kokott vagy te is.
Georges. Na hallod ! Különben miért vesszem
össze veled 1 Nem haragszom rád, te jó lány vagy.
Hát nem buta az ember, hogy elmegy máshova
keresni azt, ami itt van a keze ügyében, a szive
ügyében, ilyen derék jó kis nő, mtnden kompli-
káció nélkül, akinek az ember örül, ha jön, akinek
az ember örül, ha megy. Tudod-e, hogy ha meg-
gondolom, én tulajdonképen nagyon boldog vagyok.
Vivette. Miért ?
Georges. Mert elhatároztam valamit.
Vivette. Te elhatároztál valamit ? Tréfálsz ?
Georges. Igen. Megint összebarátkozunk és ez-
úttal komolyan.
Vivette. Mi ütött beléd?
Georges. Az ütött belém, hogy elég volt a kelle-
metlenségekből. Most vége, komolyan vége !
 Vivette. Ejnye, ejnye !
Georges. Együtt fogunk élni. Te majdnem ki-
zárólag engem fogsz szeretni és én téged majdnem
nagyszerűen el foglak látni.
Vivette. Igen, igen . . . látom, látom . . . ez
komoly.
Georges. Nagyon is !
Vivette. Hát ebben az esetben drága angyalom
egy kis kombinációt fogok neked ajánlani, ami
ugyan az első pillanatban kissé butikának fog lát-
szani előtted, de amely tulajdonképen mégis nem
butika.
Georges. És mi az ?
V i v e t t e . Mondom, bolondul hangzik, de nem rossz.
Georges. Halljuk !
V i v e t t e . Hát nézd. Együtt fogunk élni, de én
nem fogadok el tőled egy krajcárt sem.
Georges. Tessék? Soha! Uri ember soha sem
teszi fel, hogy önmagáért szeretik. Ezt a szokást
ugyan mostanában már nem nagyon tisztelik az úri
emberek, de szokásnak szokás.
Vivette. Hát várj kérlek. Nem fogadok el tőled
semmit, egyelőre, de megigéred nekem, hogy ha
megnősülsz, az esküvőd napján egy szép kis ötven-
ezer frankos csekket adsz nekem. Ne ijedj meg
kicsikém, én jól jövök ki. Ha nem tévedek, te
megnősülsz, még mielőtt gesztenyét kezdenek árulni
az utcán.
Georges. Ez őrültség !
Vivette. Csak beszélj öregem, beszélj, én figyel-
lek, nézlek. Mindaz, amit itt tegnap óta csinálsz,
feltűnik az olyan nőnek, aki érti a dolgokat. És én
értek hozzá I Az én karriérem épen az, hogy értek
a férfiakhoz. Hát öregem, amikor a férfi elkezdi
nem szeretni a kellemetlenségeket, az azt jelenti,
hogy elkezdi nem szeretni az asszonyokat. És amikor
a férfi már nem szereti az asszonyokat, akkor meg-
nősül. Ez az a pont, ahova te most eljutottál.
 Georges. Jó vicc 1 Nem gondolok én erre, ked-
ves Vivette 1 És még, ha gondolnék is rá, lehetet-
len volna. Nem is ismerek olyan nót, akit feleségül
lehetne venni.
Vivette. Ne félj, megjön a te menyasszonyod,
amikor nem is várod. Ha máshonnan nem, az égből
pottyan le, kibújik egy lyukból, vagy beugrik az
ablakon.
Georges. Micsoda? Az ablakon? Miért épen az
ablakon? Mit jelent az, hogy az ablakon?
Vivette. Mi van veled ?
Georges. Semmi. . . De különös . . . az ablakon !
Hallatlan ! Az ablakon. . . mi értelme van ennek?
Vivette. Látom, nagyon ideges vagy. Jobb lesz,
ha elmegyünk. H a l l o d ? . . . fA\ ablakhoz megyés
kinyitja. Messziről keringő hallatszik.) Hallod ? Már
rázzák magukat a hölgyek. Ideje, hogy a bálba
menjünk.
Georges. Nem, nem. Ahhoz én nagyon ideges
vagyok. Erigy nélkülem.
Vivette. Ahogy akarod. Majd ha haza megyek,
megint benézek ide hozzád jó éjszakát mondani.
Georges. Jó, jó. Rendben van. Mostanában nem
jó engem egyedül hagyni, mert amint egyedül ma-
radok, annyian jönnek.
Vivette. Jó!
Georges. Hanem majd gyere a kis ajtón, mert
én már talán aludni fogok. Megvan a kulcs?
Vivette. Megvan. Hát csak vigyázz magadra
fiam. (Megcsókolja.) Minden szépen rendbe fog jönni.
(Simogatja.) Mikor a körte már megérett, mindig jön
valaki, hogy leszedje.
Georges. Tessék ?
Vivette. Ez egy közmondás, az én szülőfölde-
men mondják.
Georges. Hol van a te szülőfölded ?
Vivette. Párisban. Viszontlátásra.
Georges. Jó fiam, a viszontlátásra. (Vivette el.)
 TIZENKETTEDIK JELENET.
Georges egyedül, majd Micheline.

Georges. Hála Istennek minden rendben van.

Most szép nyugodtan itthon maradok. Boldog va-
gyok! Boldog vagyok! Boldog vagyok! Furcsa, mégis,
mintha nem volnék olyan boldog, amilyen lehetnék.
Utálatos ez a keringő! Most táncolnak! Micsoda
önzés . . . Mikor én itt vagyok egyedül. (A\ asztalhoz
megy.) Egyedül egy kalappal. (Az ablakhoz megy,
hallgatja a zenét.) Szegény kis kalap! (Becsukja az ab-
lakot. Nem hallani a zenét. Kopogtatnak.) Ki az ?
Szabad! (Micheline belép.) Maga az?
Micheline. Igen.
Georges. Hát nem utazott el !
Micheline. De igen.
Georges. Hogy-hogy?
Micheline. Kimentem a pályaudvarra, beszálltam
a vonatba és a vonat elindult.
Georges. Ne mondja.
Micheline. Csakhogy én kiugrottam belőle. Le-
gyen nyugodt, azért az utolsó vonattal elutazom.
Georges. Dehát miért jött ide ?
Micheline. Hogy bocsánatot kérjek magától. Na-
gyon csúnya dolgot csináltam. írtam . . . két levelet.
Georges. Tudom.
Micheline (meglepetten). Hogyan, és nem harag-
szik ?
Georges. Dehogy nem haragszom. Borzasztóan
haragszom, nem volt szép magától.
Micheline. Nem volt szép, tudom. Higyje el, ha
nem írtam volna meg azt a két levelet . . .
Georges. Lássa ez már kedves.
Micheline. Akkor megírtam volna később.
Georges. Kérem, kérem!
Micheline. Ez már így van. El akartam magát
választani ezektől az asszonyoktól, mindent össze-
törni, mindent összerombolni. Ha elutaztam volna
innen anélkül, hogy magán bosszút állottam volna,
az nagy szégyen lett volna.
Georges. És ezt maga bocsánatkérésnek nevezi ?
Micheline. Igen. És nem utazhattam el anélkül,
hogy valami fontos dolgot ne kérjek magától.
Georges. Fontos dolgot ?
Micheline. Igen. Kérem, felejtse el azt, amit ma
reggel mondtam. Azt a vallomást . . . ami hazug mó-
don kiszaladt a számból . . . Felejtse el, mert úgy
sem igaz.
Georges. H o g y a n . . . Hát nem szeret?
Micheline. Nem.
Georges. Joga van hozzá. Igen. Sót talán így
jobb is. Csak figyelmeztetem arra, hogy előbb azt
mondani az embereknek, hogy szeretjük őket, aztán
megint azt mondani nekik, hogy nem szeretjük őket,
ez nem korrekt eljárás. Megzavarja az embert. El-
veszi a kedvét. Az ilyen ember aztán nem tudja, mit
gondoljon. Persze, maguk meg ezalatt fittyet hány-
nak az egésznek, vonatra ülnek, megint leugranak a
vonatról, sétálnak a pályaudvaron. Nem, nem, ez
épenséggel nem korrekt eljárás.
Micheline. Azt hiszi ? Én meg azt hiszem, hogy
ép ellenkezőleg ez igen helyes eljárás és így kellett
cselekednem.
Georges. Miért ?
Micheline. Azért mert ismerem a természetét.
Egy napon amikor már megunta a versenyeket, a
klubbokat, az asszonyokat, egyszerre csak eszébe ju-
tott volna ez a ma reggeli beszélgetés és azt mondta
volna magában: Szegény kis lány belém bolondult...
ez szép tőle és ha már úgyis véget kell vetnem ennek
a legényéletnek, akkor igazán mindegy, ő lesz-e a
feleségem, vagy más! — H á t ez az, amiből én,nem
kérek. Ezért nem akartam tévedésben hagyni. Úgyis
mindenki azt hiszi . . .
Georges. Egy szót sem értek az egészből.
 Micheline. Nem könnyű dolog, de így kell len-
nie. Nem vagyok én olyan okos kis lány, mint ami-
lyennek maga tart engem. Nem érdemlem meg,
hogy tiszteljenek . . . nem azt, hogy becsüljenek. . .
szóval . . . szóval volt egy szeretöm. Most meg-
mondtam.
Georges. Mit beszél?
Micheline. Igen, volt szeretőm . . . igazi szeretőm
volt. És ha ez nem elég magának, hát vegye tudo-
másul, hogy én meg neki voltam a szeretője.
Georges. Hazudik.
Micheline. Kikérem magamnak, hogy inzultáljon!
Georges. Hogyan ? Inzultálom avval, hogy nem
hiszek el magáról semmi rosszat ?
Micheline. Rosszat! Értem én már ezt! A maga
véleménye szerint, csak akkor szabad az embernek
szeretőt tartani, amikor már férjnél van.
Georges. Természetesen.
Micheline. Mert akkor van kit megcsalni.
Georges. Mert ez így illendőbb... meg aztán...
különben bánom is én!
Micheline. Hát édesem, én nem vagyok ilyen
óvatos. Művész vagyok, művésznek a lánya. Szabad
vagyok és élek a szabadságommal.
Georges. Borzasztó! Rettenetes 1 De hiszen ez
forradalom! Hisz akkor mindennek vége! És a jó
elvek !
Micheline. Az elvek olyanok, mint a múzeum.
Az ember beszél róla, de sohasem megy oda. Maga
talán jár a múzeumba.
Georges. Persze, hogy járok.
Micheline. Igen ? Hát ki festette az utolsó va-
csorát ?
Georges. Most nem erről van szó. Ennek semmi
köze a mi dolgunkhoz. Tudom, miért beszél most
erről . . . Szégye'Ji, hogy bevallotta nekem . . .
Micheline. Én szégyellem ? Valljam be mégegy-
szer? Mondjam el mégegyszer?
Buridán szamara. 7
 Georges. Nem, nem!
Micheline. Miért nem ?
Georges. Mert úgy sem hiszem el, nem is fogom
elhinni soha.
Micheline. És ha bebizonyítom.
Georges. Micsoda?
Micheline. Hát maga nem lát semmit? Nem ért
semmit? Hátha én nem volnék asszony, igazi asz-
szony, aki már hozzá is szokott a kalandokhoz, be-
jöttem vojna ide magához, mint ahogy bejöttem ma
reggel ? És itt volnék most a maga lakásán, lefátyo-
lozva ? Látta a fátyolomat ?
Georges. Ez nem érv. Fiatal leány is viselhet
fátyolt.
Micheline (letépi a kalapját). De nem ilyen nagy
borsókkal mint ez. . . ez egy házasságtörési-fátyol
. . . uram! Ezt úgy hívják! Az a kis lány, akitől vet-
tem, mondta!
Georges. No ha ilyesmivel akar meggyőzni!...
Micheline. Ha a részleteket is akarja tudni, tes-
sék, kérdezzen.
Georges. Azt már nem! (S\ünet.) És mikor esett
meg az állítólagos kaland ?
Micheline. Két évvel ezelőtt Granvilleban. Ju-
niusban. Az illető vadászni jött oda.
Georges. Juniusban vadászati tilalom van.
Micheline. Úgy van, az illető csak mondta, hogy
vadászni jön, de tulajdonképen én miattam jött.
Egy kis házat bérelt ott az avranche-i út mellett.
Georges. Az a kérdés, volt-e benn a ház-
ban is.
Micheline (dühösen). Hogy voltam-e a házban ?
Jobbra van egy kaszni diófából, két görbelábú szék
zöld selyemmel bevonva és egy falióra, amelynek az
ingája kis csónakot ábrázol.
Georges. Igen, igen . . . Maga azt hiszi, hogy
el fogok ámulni ezen a pontos részletességen. Ezt a
regényírók szokták csinálni. Hanem akarja tudni a
véleményemet arról a maga bácsijáról ? Az a bácsi
nem is létezik.
Micheline. Nem létezik . . .
Georges. Nem.
Micheline. Hát nem létezik? H á t h a nem hiszi,
ott van a táskában.
Georges. Micsoda?
Micheline. Nyissa ki a táskámat. . . nyissa ki
saját kezével . . . és nézze meg . . . (Georges kinyitja
a táskát és kivesz belőle egy fényképet.)
Georges. Mi ez?
Micheline. Ez az ő arcképe.
Georges. De hisz én ezt az arcot ismerem.
Micheline. Oh!
Georges. Nem emlékszem rá pontosan, de va-
lahol láttam . . . Biztos, hogy láttam valahol.
Micheline. No, úgy-e látja, hogy igaz?
Georges. Tehát van egy ember, aki azt meré-
szelte magának mondani, hogy szereti.
Micheline. De még hányszor mondta!
Georges. És maga engedte, hogy mondja ?
Micheline. Hogy engedtem-e? Folyton azt mond-
tam neki: Csak jmondja! Rajta! Bátran! Csak mondja!
Georges. És voltak randevúik és ó megölelte
magát ?
Micheline. Igen, igen.
Georges. Meg is csókolta ?
Micheline. Folyton! Egyebet se tett!
Georges. A nyomorult! Nem bánom, hogy itt
van, megmondom előtte is. Nem félek ennek az úr-
nak az arcképétől. És maga volt az, maga, az én
kis barátnőm, az én kis pajtásom, maga, aki itt fe-
lejtette ezt a szegény kis kalapot ? Mit szólna, ha azt
mondanám, hogy valósággal szerencsétlennek érzem
magam ?
Micheline. Az nagyon jól esne nekem.
Georges. Milyen buta voltam, milyen naiv . . .
mindenféle illúziókban ringattam magamat!
 M i c h e l i n e . Nem jól tette !
Georges. De most már vége. Igazán nem is tu-
dom, mi tart most már vissza. . . Miért ne mond-
jam én is magának azt, hogy maga nagyon csinos,
hogy tetszik nekem.
M i c h e l i n e . Kérem, csak mondja bátran.
Georges. Hogy van magában valami furcsa hety-
keség, ami engem kihoz a sodromból.
M i c h e l i n e v C s a k mondja, mondja!
G e o r g e s . És ugyan miért ne ölelném meg ma-
gát én is ?
M i c h e l i n e . Csak rajta bátran, bátran!
Georges. És miért ne csókolnám meg én is!
(Karjaiba kapja és meg akarja csókolni az ajkát )
M i c h e l i n e (felsikolt és visszalöki). Ah!
G e o r g e s . Látja, hogy nem volt igaz! Most már
mondhat, amit akar, érzem, tudom, hogy nem volt
igaz . . . (A leány lehajtja fejét és nem felel.) Külön-
ben én ezt mindjárt tudtam. Biztosan tudtam. Az
mind móka volt, a kis ház, a rosszul nyírott almafa,
meg a zöld selyemóra. A maga szegény kis kalap-
jának volt igaza. A többi mint hazugság. Hanem. . .
a fotográfia. . . feleljen! Kinek a fotográfiája ez?
M i c h e l i n e . Hagyjon békén.
G e o r g e s . (Újra előveszi a fényképet.) Honnan isme-
rem én ezt az arcot ? Mondja már meg, hogy kicsoda ?
M i c h e l i n e . Nem mondom.
G e o r g e s . Nem mondja? Hát jó. Ezt a képet el-
teszem. Valahol láttam én ezt az urat. Majd utána
járok, meg fogom én találni és akkor majd meglátja,
mit kap !
M i c h e l i n e . Nem, nem! Azt nem!
G e o r g e s . Hát akkor mondja meg, hogy kicsoda?
M i c h e l i n e . (Lesütött szemmel, nagyon csöndesen.)
Beregi Oszkár.
G e o r g e s . Micsoda ? Na hát maga igazán elbiza-
kodott kis lány (szünet). De miért találta ki ezt az
egész históriát ?
 M i c h e l i n e . Nem tudom . . . Bocsásson . . . el aka-
rok menni.
G e o r g e s . (Visszatartja.) Nem, nem, most már nem.
Ki kell magyarázkodnunk. Érteni akarom a dolgot,
tisztán akarok látni.
M i c h e l i n e . Nem, hagyjon . . . bocsásson, későn
van. Mindjárt indul a vonat.
G e o r g e s . Ugyan kérem, hiszen ráér. Várjon,
mindjárt megnézem. (Veszi a menetrendet.) Az utolsó
vonattal akar utazni ?
M i c h e l i n e . Ne fáradjon kérem.
Georges. Dehogy nem . . . az utolsó vonat...
utolsó vonat. . . nincs is utolsó vonat. . . Most már
éjfél van, az utolsó vonat elment tizenegy órakor.
M i c h e l i n e . Tizenegy óra huszonháromkor.
Georges. Hogyan ? Hát tudta ?
M i c h e l i n e . Igen.
G e o r g e s . D e hisz akkor . . . hisz akkor . . .
most már az egészet nem értem. Mit csinált? Hal-
latlan. Ebben a késői órában nem mehet vissza Ver-
sannesékhoz, ők meg azt hiszik, hogy elutazott. Itt
nálam meg nem maradhat. Ah.r Micheline! Micsoda
helyzetbe juttatott bennünket! Őrültség, igazán! Nem
is tudom, hogy nevezzem! Előbb-utóbb igazat ad
azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy...
M i c h e l i n e . Mit mondanak?
G e o r g e s . Azt mondják, hogy maga mindent szá-
mításból cselekszik csak azért, hogy feleségül vetesse
magát valakivel.r
M i c h e l i n e . Én? Ah!
Georges. Elvégre . . .
M i c h e l i n e (.dühvel és kétségbeeséssel). Ezt a sze-
membe merte mondani? Ah, most mindent összetört
bennem . . . egyetlenegy szóval . . . vége . . . min-
dennek vége!
Georges. De . . . !
M i c h e l i n e . Oh nem teszek szemrehányást . . .
Nagyon érthetőnek találom, hogy maga ezt elhitte.
 Bolondul cselekedtem, azt se tudtam, mit csinálok.
El akartam utazni . . . aztán megint itthon akartam
maradni. . . elvesztettem a fejemet.
Georges. Micheline . . . hallgasson ide kérem.
Micheline. Nem nem. Hallgasson. Mindent el-
mondok. Aztán elmegyek, soha nem lát többé. De
nem akarom, hogy ezt az utálatosságot gondolja ró-
lam. Nem akarom! Hogy én feleségül akarom vé-
tetni magamat! Ha tudná, mennyire nem törődöm
az egésszel ! Nem azt akartam én, hogy, feleségül
vegyenek, hanem azt, hogy szeressenek. És nem vá-
logattam az eszközökben. Eszembe jutott, hogy el-
mondta nekem a titkait. És elhittem, amit mondott,
azt, hogy csak akkor tudna szeretni, ha már nem
becsülne.
Georges (meghatottan). Oh!
Micheline. Hát kitaláltam mindenfélét . . . most
már szégyellek csak gondolni is rá . . . Mialatt el-
mondtam, attól féltem, hogy nem fogja elhinni.. .
meg attól is, hogy el fogja hinni. Most jól látom,
hogy a maga szemében sülyedtem. Igaza van. Most
már nem lehet bennem bizalma. Ez az egész. Meg-
mondtam.
Georges. (Félhangon.) M cheline!. . . (Hallani a
kertben, amint Vivette jön.) Pszt! Ne mozduljon . . .
Valaki jön, akit vártam . . . Majd elküldöm . . .
Mindjárt jövök . . . (El.)
Micheline. (A kanapéra veti magát.) Idejutottam.
Ah! Milyen fáradt vagyok! Vége van az én kis his-
tóriámnak. Hát nem lehetett belője s e m m i . . . na-
gyon is boldog lettem v o l n a . . . És az nincs megen-
gedve. Most már nincs semmi. . . semmi, semmi...
Ah! Érzem, hogy elhagy az erőm. . . Nem birom
tovább. Fáradt vagyok. . . szomorú vagyok. . . min-
dennek vége . . . ah! Elfelejteni mindent . . . felej-
teni . . . aludni. . . aludni . . . (Lassan lassan ledől
feje a vánkosokra.) Össze vagyok törve... Georges...
Elutazni . . . nem, nem, soha többé . . . (Elalszik.)
 G e o r g e s . (Belép, halkan beszél.) Micheline, bo-
csásson meg nekem. (Nem felel, Georges'látja, hogy
alszik.) Ah! Alszik!. . . Alszik . . . szegény kis Mi-
cheline! (Egy pillanatig nézi nagyon meghatottan, aztán
szelíden betakarja a lábát, eligazít egy spanyol falat,
visszamegy az asztalhoz, vesz egy darab papírt és ír.)
Kedves Lucien. Ne nyugtalankodjál Micheline miatt,
itt van nálam biztonságban. Én virrasztok fölötte. Ön-
kénytelenül elaludt itt ezen a kanapén. Most csön-
desen pihen. Ha tudnád milyen szép! Oh igen,
gyönyörű szép. Én őrült vagyok, hülye vagyok. Fá-
radt kis keze lefügg a párna széléről. Lucien, kö-
nyörgöm, ad nekem az ő kis kezét. Meg fogod látni,
milyen nagyon fogom szeretni. (Borítékot keres, meg-
látja Lucien lepecsételt borítékát.) Ah. Ez a Lucien
híres borítékja. Most már kinyithatom! Most már
határoztam! Bánom is én, hogy mi van benne! (Fel
akarja tépni.) Mégis. . . hogy meg lesz lepetve ez
a jó Lucien, ez hanyatt fog esni a meglepetéstől!
(Olvas.) Kedves Georgesom, a legnagyobb öröm-
mel mondok neked igent. Feleségül adom hozzád
Michelinet és tudom, hogy nagyon boldogok lesz-
tek! Na hát ez hallatlan 1 Na hát ez óriási! Utóirat
is van hozzá! (Olvas.) Ne vágj ilyen megrökönyö-
dött pofát! Oh! (Micheline felé fordul, nézi öt, a
meglepetésből átmegy a mosolygásba és halk hangon
mondja.) Kedves kis Michelinem... szeretlek. . . (És
szelíden, halkan, lábújjhegyen hátrálva lopózik ki a szo-
bából, mialatt a függöny legördül).

Függöny.
 67-68. Othello. Szomorújáték 3 felv. Shakespeare—Endrei. 60 f.
60. Dodó főhadnagy. Vígjáték 3 felv. Pékár Gyula. 30 í.
70-71. Farsang utót ja. Dráma 3 felv. Hartleben—Beöthy 60 f.
72. A Robinsonok. Vigj. 1 felt. (6 férli, 6 nő.) Makai E. __ 30 f.
73. A Sárdi ház. Népszínmű 3 felv. Géczy István. 30 f.
74-73. Hamlet. Tragédia 3 felv. Shakespeare -Zigány Á. 60 í.
76-77. Lear király. Szomorújáték 3 felv. Shakespeare—Zigány Á. 60 f.
78. Homokzátonyok. Vígjáték 3 felv. Molnár Gyula. 30 f.
79. Dr. Szeleburdi. Énekes bohózat 3 felv. Guthi—Hegedűs. 30 f.
80-81. Georgette. Színmű 4 felv. Sardou—Fái J. Béla. 60 f.
82. Francillon. Színmű 3 felv. Dumas S.—Paulay E 30 f.
83-84. A velenczei kalmár. Dráma 5 felv. Shakespeare—Zigány A. 60 f.
85-86. A makranczos hölgy. Vigj. 5 felv. Shakespeare—Zigány Á. 60 f.
87-88. A szókimondó asszonyság. Színmű 3 felvonásban. Sardou—
Fái és Makó. „ 60 f.
89-90. A hálókocsik ellenőre. Vigj. 3 felv. Bisson—Zempléni 60 f.
91. A végrehajtó. Vigj. 1 felv. (4 férfi, 3 nő.) Ábrányi E. __ 60 f.
92-93. Tudós professzor Hatvani. Vigj. 3 felv. Makai E. 60 f.
94-95. Coriolanus. Szomorújáték 5 felv. Shakespeare—Petőfi. _ 60 f.
96. A tartalékos férj. Bohózat 3 felv. Guthi—Bákosi. 60 f.
97-98. A szombatosok. Színmű 3 felv. Soihló Sándor. 60 f.
99. Morituri. Sudermann. I. Tej а Dráma 1 felv. (10 férfi, 2 nő.)
Makai. II. Friczike. Dráma 1 felv. (5 férfi, 2 nő.) Fái J.
Béla. Ш. A férfi. Vigj. 1 felv. (6 férfi. 2 nő.) Makai. „ 30 f.
100-J01. Otthon. Sudermann. Dráma 4 felv. Márkus Miksa 60 L
102. A becsületbiró. Szomorújáték 4 felv. Zivuska. 30 f.
103-104. A sasok. Vígjáték 3 felv. Guthi—Rákosi. „ 60 f.
105. Pillangó kisasszony. Dr. 1 f. (4 f., 2 n.) Belosco—Faludi. 30 f.
106. Katalin. Eredeti operette 3 felv. Dr. Béldi—Fejér. 30 f.
107-108. A nevezetes kastély. Vígjáték 4 felv. A. Bisson és J. Berr
de Turique Heltai Jenő. 60 f.
109-110. Karácsony. Drámai látványosság 5 képben. Dickens 60 f.
111-112. A páholy". Bohózat 3 felv. Laufs Kraatz—Kabos E. 60 f.
113-114. A képviselő úr. Bohózat 3 felv. Guthi—Rákosi. 60 f.
113-116. Kurucz Feja Dávid. Színmű 4 felv. Fényes Samu. 60 f.
117-118. A métely. Szinmű 3 felv. Brieux—Molnár M. 60 f.
119-120. Balassa Bálint. Tört. színjáték 4 felv. Martos F. 60 f.
121-122. A régi szerető. Népszínmű 3 felv. Géczy István. 60 f.
123-124. Házasodjunk. Bohózat 3 felv. Guthi Soma. 60 f.
123-126. Rodostó. Tört. szinmű 3 felv. Géczy—Lampérth 60 f.
127-128. Casanova. Operette 3 felv. Faragó—Barna. 60 f.
129-130. Niobe. Énekes játék 3 felv. Pásztor—Stoll 60 L
131-132. A hit. Népszínmű 3 felv. Rózsa Miklós. 60 í.
133-134. Loute. Bohózat 4 felv. Pierre Veber—Heltai Jenő. 6 0 f.
133-136. A doktor úr. Bohózat 3 felv. Molnár Ferenc. 60 L
137-138. A brezováczi hős. Bohózat 3 felv. Guthi—Rákosi. 60 t
139. A jövevények, üráina 3 felv. Jakab Ödön. 30 í.
140-141. Simonyi óbester. Vígjáték 3 felv. Martos Ferenc 60 t
142. Az élvetemetkezö. Dr. 1 f. (6 férfi, 2 nő, nép.) I f j . Hegedűs S. 30 f.
143-144. Constantin abbé. Vigj. 3 felv. Holévy—Paulay. 60 f.
143-146. ciémenceau. Vigj. 5 felv. I f j . Dumas—Fáy Béla 60 f.
147-148. Léha világ. Vigj. 3 felv. Prém József. 60 f.
149. A nyolczadik pont. Vigj. 1 felv. (2 férfi, 2 nő.) Murger—
Szerdahelyi Kálmán. 30 f.
Folytatás a boríték 4. oldalán.
 150-151. Patyolat kisasszony. Színmű 3 felv. Brieux—Tábori, 60 f.
152-153. Két szék közt а pad alatt. Vígjáték 3 felvonásban. Calderon—
Makai és Huszár. i __ 1 6 0 f.
154-155. A csodagyermek. Bohózat 3 felv. Paul Gavault és Robert
Charvay—Molnár Ferenc. „.. .... 6 0 f.
156-157. Bob berezeg. Regényes nagy operette 3 felvonásban. í r t á k :
Martos F. -Bakonyi K. Zenéjét: Huszka J. 60 f.
158-159. Ghetto. Dráma 3 felv. I f j . Heyermans—Hevesi. _ 60 f.
1 6 0 - 1 6 1 . Messiás. Korrajz 3 felv. Fényes Samu.' 60 f.
162-163. Józsi. Bohózat 3 felv. Molnár Ferenc. _ .... „. 60 f.
164-165. Sursum Corda. Színmű 5 felv. Bosnyák Zoltán. 60 f.
166-167. Katinka grófnő. Operette 3 felv. Faragó —Hűvös 60 f.
168-169. A napkeleti királykisasszony. Verses dráma 4 felv. Rostand-
Benedek i , _ „ 60 f.
1 7 9 - 1 7 1 . Az erény útjai. Vigj. R. de Flers és G. A. de Caillavet—
Molnár Ferenc. „ j 2 , 60 f.
172-173. Takarodó. Dráma 4 felv. Beyerlein-Zboray. 60 í.
174-175. Flirt. Vígjáték 3 felv. Ferenczy Ferenc. .„. 60 f.
176-177. Utazás az özvegység felé. Vigj. 3 felv. Szécsi Ferenc. 60 f.
178-179. A királynő férje. Vigj. 3 felv. Xanrofès Chancel—Heltai J. 60 f.
180-181. Nyári zivatar. Vigj. 3 felv. Molnár Gyula, i 60 f.
182-183. En. Te, 01 Nagy operette 3 felvonásban. Caillavet és Flers—
Heltai Jenő. Zenéjét: Claude Terasse. ... 6 0 f.
184-185. A konzul felesége. Operett 3 felv. Fefrier és Clairville—
Bálint JD. Zenéjét: Gaston Serpette. 1 _. 60 f.
186-187. Pogány Gábor. Dr. 4 f.-ban. utójátékkal. Ferenczy Ferenc. 60 f.
188-189. A nóna. Bohózat 3 felv. Bisson -Szász Zoltán. 60 f.
190-191. Rabiélek. Dráma 3 felv. Ferenczy Ferenc. 60 f..
192 -193. Csók-pirulák. Bohózat 3 felv. Hennequin és Bilhaud—Heltai. 60 f.
1 9 4 - 1 9 5 . Radnóthyné. Szinmű 3 felv. Irta: Kompit János. 60 f.
196-197. Berndt Róza. Szinmű 5 felv. Hauptmann—Hevesi. __ _ 60 f.
198-199. A szaharai konzul. Bohózat 3 felv. Guthi Soma. 60 f.
200. Helikoni ünnep. Vígjáték 3 felv. I r t a : Prém József. .„ _ 60 f.
2 0 1 - 2 0 2 . Az arany patkó. Vígjáték 3 felv. Kadelburg—Timár. _ 60 í.
203-204. A szentbernáti barátok. Színmű 5 felv. Ohorn—Thury. __ 60 f.
2 0 5 - 2 0 6 . Parasztszivek. Tanyai történet. Szalóki Elek. 60 f.
2 0 7 - 2 0 8 . Bayard" lovag. Színmű 3 felv. I r t a : Molnár Gyula. 60 f.
2 0 9 - 2 1 0 . A nagy érzés. Dráma 5 felt. Ferenczy Ferenc. 60 Г
211-212. Asszony. Szinmű 4 felv. Porzsolt Kálmán 60 f.
2 1 3 - 2 1 4 . A papa leánya. Énekes bohózat 3 felv. Molnár Gyula. __ 60 f.
2 1 5 - 2 1 6 . Mirette. Párisi történet 2 felv. Bosnyák Zoltán 60 f-
217-218. Dorian Gray arczképe. Dráma 5 felvonásban. Wilde regényé-
ből irta : Hajó Sándor. Щ. .... _ ... 60 f.
519-220. Gretchen. Tréfa 3 felv. Davis-Lipschütz—Hajó Sándor. _ 60 f.
2 2 1 - 2 2 2 . Kerülő út. Színmű 3 felv. Bernstein Henry—Salgó. 60 f.
2 2 3 - 2 2 4 . Falusi idill. 3 felv. Lengyel Menyhért. _ .„. 60 f.
2 2 5 - 2 2 7 . Hivatalnok urak. Színmű 3 felvonásban. Földes Imre. _ 90 f.
<228-229. A mama. Vígjáték 3 felvonásban. Szigligeti Ede. _ ; 60 f.
23 ! >-231. Forradalmi nasz. Szinmű 3 felv. Sophus Michoélis-Homcmnai. 60 f.
2 3 2 - 2 3 3 . A bunda. Szinmű 4 felv. Hauptmann Gerhard-Sebök Zsigm. 60 f.
2 3 4 - 2 3 5 . Férfiak. Drámai játék 3 felvonásban. Irta : B<ró Lajos. _ 6|ü f.
236. A nagy cél. Dráma 1 felv. i f j . Ruttkay György..... 30 f.
2 3 7 - 2 3 8 . Buridán szamara. Vígjáték 3' felv II. de Flers és G. A. de
Caillaret Molnár Ferenc. ... « 6 0 f.

FRANKUN-RÁR8ULAT NYOMDÁJA.