SZOCIOLÓGIAI

KÉRDÉSEK FELVETÉSE
ÉS MEGVÁLASZOLÁSA
SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK
A tudományos szemlélet
A kutatási folyamat
AZ OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSEK FELISMERÉSE
Kauzalitás és korreláció
KUTATÁSI MÓDSZEREK
Terepmunka (etnográfia)
Felmérés (survey)
Kísérlet
Élettörténet
Összehasonlító kutatás
Történeti elemzés
Az összehasonlító és a történeti kutatás egyesítése
KUTATÁS A VALÓ VILÁGBAN: MÓDSZEREK, PROBLÉMÁK ÉS BUKTATÓK
Az ember mint vizsgálati alany és az ebből fakadó etikai problémák
Tud-e újat mondani a szociológia?
A szociológia hatása

Összefoglalás
Megfontolandó kérdések
Ajánlott olvasmányok
Internetes források
Az amerikai Missouri állam St. Louis városában a
munkanapok végefelé hirtelen szokatlanul meg­
növekszik egy adott park nyilvános illemhelyé­
nek forgalma. Bemegy egy szürke öltönyös férfi,
majd egy másik, aki baseballsapkát, edzőcipőt,
rövid nadrágot és pólót visel, később egy harma­
dik, aki egész nap kocsikat javított, autószerelő­
ruhában. Mit keresnek itt ezek a férfiak? Biztos
találhatnának a munkahelyükhöz közelebb is
illemhelyet. Mi lehet az oka annak, hogy mégis
mind ezt a vécét választják?
Egyikük sem azért megy az illemhelyre, amiért
az hivatalosan épült: a „villámszex” (instant sex)
a céljuk - vagy ahogy Nagy-Britanniában mond­
ják, a „budiszex” (cottaging). Sok férfi - akár nős,
akár nem, akár hetero, akár meleg identitású - is­
meretlenekkel igyekszik szexuális kapcsolatot
kialakítani. Szexuális élményre vágynak, de nem
akarnak kötődni senkihez. Nem akarnak többet
vállalni egy olyan találkozásnál, mint amilyen
ezen a nyilvános illemhelyen létrejön.
Világszerte találhatunk efféle példákat az egy­
Mit tudhatunk meg, ha közvécékben időzünk?
más számára ismeretlen férfiak között zajló vil­
lámszexre, az 1960-as évek végéig mégis csak rit­
kán foglalkoztak az emberi interakció e sokfelé
előforduló formájával. Az amerikai melegek „tea­
háznak” (tearoom) nevezik azokat az illemhe­
lyeket, ahol ilyen találkozók létrejöhetnek. Laud
Humphreys szociológus felkereste ezeket a köz­
vécéket, hogy kutatásokat végezzen a résztvevők
körében, s később róluk írta Teaházi ténykedés
(Tearoom Trade, 1970) című könyvét. A könyv
persze széles körű vitát kavart a megjelenésekor,
és ma is sokan úgy vélik, hogy nehezen megvá­
laszolható kérdéseket vetett fel. Humphreys ku­
tatási módszereit sokan bírálták, mondván, hogy
etikátlan, mert például terepmunkája során nem
fedte föl magát, nem kérte a vizsgáltak beleegye­
zését. (A Humphreys-kutatás etikai vonatkozásait
lásd még a 87-89. oldalon.) De Humphreys épp
a teaházakban folytatott kutatása révén tudta új
megvilágításba helyezni, micsoda erőfeszítéseket
követelt e férfiaktól az, hogy titokban tartsák sze­
xuális hajlamaikat. Rámutatott, hogy sok férfi,
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS MEGVÁLASZOLÁSA
aki egyébként „normális” életet él - átlagember
úgy tud hódolni ennek a megütközést keltő szo­
kásnak, hogy az nem veszélyezteti karrierjét vagy
családi életét. Humphreys több mint három évti­
zede végezte kutatását, amikor még sokkal inkább
megbélyegezték a meleg vagy leszbikus identitást,
és a rendőrség is szigorúan lecsapott az ilyen vi­
selkedésre. A törvény szigorú alkalmazása sok
életet tett tönkre.
Humphreys hosszabb időt töltött ilyen közvé­
cékben, mert a társadalmi folyamatok megértésé­
nek egyik legjobb módja a részvétel, a megfigye­
lés. De készített survey interjúkat is, ami lehetővé
tette számára, hogy több információt szerezzen,
mint amennyit az egyszerű megfigyelés nyújtott.
Humphreys kutatása az élet egy olyan részletét
tárta fel, amelynek létezése is sokakat megrázna,
és amelyet mindenképp jobban meg kellett érte­
ni. Munkája módszeres kutatásra épült, de nem
nélkülözte a szenvedélyt sem.
Humphreys azt állította, hogy a meleg életstí­
lus elleni fellépés miatt ezek a férfiak gyötrelmes
létre kényszerülnek, amelyben titkolózniuk kell,
és gyakran sodródnak veszélybe. Vizsgálata még
az AIDS széles körű elterjedése előtt készült; ma
már sokkal veszélyesebb volna az efféle viselke­
dés. Megállapította, hogy a meleg szubkultúra
iránti tolerancia olyan helyzetbe juttatná a me­
legeket, hogy egymásnak megbecsülést, támoga­
tást és a zaklatással szemben nyugalmat adhat­
nának.
SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK
A Humphreys-könyvben vizsgált illemhelyek tö.-
kéletes példaként szolgálnak arra, miféle kérdé­
seket vethet fel egy szociológus. Például amikor
a szerző a közvécékben zajló meglepő tevékeny­
ségeket vizsgálta, akkor ezt kérdezte: miképp tér
el a társadalom működése attól, amit rendsze­
rint feltételeznek, és hogyan lesz (a használatá­
nak módjától függően) valójában társadalmilag
konstruált az, amit természetesnek veszünk - a
nyilvános illemhely.
Az is érdekes, hogy a modern elméleti megkö­
zelítések egyes elemei révén megérthetjük azokat
a kérdéseket, amelyekkel Humphreys a vizsgálat
során foglalkozott. Egy interakcionista ezt kér­
dezhetné: hogyan zajlik ez a viselkedés az inter­
akciós folyamatokban? Miféle interakciókra kerül
sor? Humphreys megfigyelte: a teaházat felkere­
sők a többiektől tanulják meg, hogy csöndben
kell maradniuk. Ez annak a jele, hogy nem kí­
vánnak szorosabb kapcsolatot kialakítani. Más­
részt azt is megállapította, hogy nem közelednek
75
azokhoz a férfiakhoz, akik a vécébe betérve nem
reagálnak az első szexuális kezdeményezésekre.
A két félnek együtt kell működnie ahhoz, hogy
létrejöjjön a nemi kapcsolat. Funkcionalista meg­
közelítéssel ezt kérdezhetnénk: milyen szerepet
játszik a teaház a társadalom egészének a műkö­
désében? A válasz: „szelep” a nemi tevékenység
számára, amely - ha titokban folytatják - lehető­
vé teszi résztvevőinek és a társadalom többi tagjá­
nak, hogy továbbra is „normális” emberként éljék
mindennapi életüket, s így nem veszélyeztetik az
elfogadott rendet. Marxista megközelítéssel így
szólna a kérdés: megmutatkoznak-e az osztály­
viszonyok a teaházakban? Humphreys szerint a
teaházakban zajló személytelen szex demokrati­
kusnak is nevezhető. Ezeken a helyeken minden­
féle osztály és faj tagjai összegyűlhetnek szexuá­
lis kapcsolatteremtés céljából. Végül feminista
megközelítéssel megkérdezhetnénk: hogyan le­
het a nők életét belefoglalni egy ilyen „csupa
férfi csoport” vizsgálatába? S bár ez a szemlélet
Humphreys kutatása idején még nem nyert teret,
de ma egy feminista feltehetné a kérdést, hogyan
érinti ez a teaházakban zajló titkos ténykedés a
nők életét - például a feleségekét, akik semmit
nem tudnak párjuk ilyetén viselkedéséről. A kö­
vetkező fejezetben visszatérünk az említett elmé­
leti megközelítések némelyikére.
A Teaházi ténykedés elsőkiadása óta közel negy­
ven év telt el, eközben a társadalom türelmesebb
és megértőbb lett a melegekre jellemző identitá­
sokkal és szexuális szokásokkal kapcsolatosan.
A könyv megjelenését követően Humphreys egy
politikai mozgalom - a melegjogok mozgalmának
- részese lett, amely lehetővé tette e változást.
Vizsgálati eredményeivel meggyőzte a bíróságo­
kat és a rendőrséget, hogy ha elnézőbbek a meleg
szexbe bocsátkozókkal szemben, akkor enyhíthe­
tik a rejtőzködő nemi élet káros mellékhatásait.
A szociológiai kutatásnak általában az a dol­
ga, hogy továbbjusson a hétköznapi élet felszínes
megértésénél - ezt tette Humphreys is. A jó kuta­
tás segít, hogy másképp értelmezzük társadalmi
életünket. Meglepő, mert szokatlan kérdéseket
vet fel és szokatlan eredményeket hoz. A szocio­
lógusokat (az elméletalkotás és a kutatás során
egyaránt) foglalkoztató kérdések gyakran hason­
lóak az átlagembert nyugtalanító kérdésekhez.
De az efféle kutatások eredményei sokszor nem
egyeznek a közvélekedéssel.
Milyen körülmények között élnek a faji vagy
nemi kisebbségek? Hogy lehet, hogy tömegek
éheznek egy olyan világban, amely ma sokkal
gazdagabb, mint korábban bármikor? Hogyan hat
majd életünkre, hogy egyre többen és többször
használják az internetet? Szétesik-e végül a csa-
 76 3. FEJEZET
Iád intézménye? A szociológusok ezekre és még
sok más kérdésre próbálnak válaszolni. Vizsgála­
taik nem adnak egyértelmű választ, mégis min­
dig az a szociológiai elméletalkotás és kutatás
célja, hogy ne spekulatív módon szemlélje ezeket
a kérdéseket, ahogyan az átlagember általában. A
jó szociológiai munka feltétele, hogy a lehető leg­
jobban körülhatároljuk e kérdéseket, és tényeket
gyűjtsünk, mielőtt következtetéseket vonnánk le.
E célokat csak akkor érhetjük el, ha ismerjük az
adott vizsgálatban leghasznosabb kutatási mód­
szereket és az eredmények elemzésének legjobb
módját.
Kutatásaik során a szociológusok gyakran em­
pirikus, tényszerű kérdéseket vetnek fel. Pél­
dául a szexuális viselkedés sok vonatkozása - a
Humphreys vizsgálatában szereplők is - közvet­
len, módszeres szociológiai vizsgálódást követel.
Tehát megkérdezhetnénk: milyen foglalkozás és
családi állapot jellemzi leginkább a teaházak lá­
togatóit? Hányán kerülnek közülük rendőrkézre?
Az ilyen ténykérdésekre gyakran nehéz vála­
szolni. A teaházakról nem készülnek hivatalos
statisztikák. De még a bűnözési statisztikákból
sem tudhatjuk meg igazán, hogy hány bűncse­
lekményt követtek el. A bűnözés mértékét vizs­
gáló kutatók megállapították, hogy a komolyabb
bűncselekményeknek csak mintegy a felét jelen­
tik be a rendőrségen, a többi rejtve marad.
Persze az adott társadalomra vonatkozó tény­
adatokból nem mindig derül ki, hogy csak egy
szokatlan esettel van dolgunk vagy általános ha­
tásokkal. A szociológusok ezért gyakran összeha­
sonlító kérdéseket vetnek fel, amelyek egy tár­
sadalom két különböző kontextusát kapcsolják
össze vagy különböző társadalmak jellemzőit ál­
lítják szembe egymással. Jelentős eltérések van­
nak például az Egyesült Államok és Nagy-Britan-
nia társadalmi és jogrendszere között. Jellemző
összehasonlító kérdés lehetne ez: mennyire tér­
nek el a két ország bűnözési és bűnüldözési min­
tázatai?
A szociológiában nemcsak az éppen létező tár­
sadalmakat, hanem egy-egy társadalom múltját és
jelenét is össze kell vetnünk. Ilyenkor a szocioló­
gusok fejlődési kérdéseket tesznek fel. A modern
világ természetét úgy érthetjük meg, ha megnéz­
zük a korábbi társadalomformákat és azt is, hogy
milyen irányba tartanak a változási folyamatok,
így például megvizsgálhatjuk, hogyan jöttek lét­
re az első börtönök és milyenek a mai fegyházak.
A tények vizsgálata - vagy, ahogyan a szocio­
lógusok emlegetik, az empirikus vizsgálat - célja
annak feltárása, hogyan zajlik a vizsgált jelenség.
De a szociológiai munka nem csak a tények gyűj­
tése, legyenek azok bármennyire fontosak és ér­
dekesek. Mindig értelmezni is kell, hogy mit je­
lentenek ezek a tények, ehhez viszont meg kell
tanulnunk elméleti kérdéseket megfogalmazni.
Sok szociológus dolgozik elsősorban empirikus
kérdéseken, de ha a kutatás során nem vezérli
őket valamiféle elméleti tudás, akkor eredmé­
nyeik aligha lesznek megvilágító erejűek (lásd a
3.1. táblázatot).
Ugyanakkor a szociológusok igyekeznek kerül­
ni a meddő elméletieskedést. Az általános nézet
szerint nem szabad megengedni, hogy az érté­
kek torzítsák a következtetéseket, a társadalom-
kutatásnak a való világ problémái szempontjá­
ból relevánsnak kell lennie. Ebben a fejezetben
közelebbről is megnézzük az efféle kérdéseket,
amikor azt vizsgáljuk, hogy eredményezhet-e a
kutatás objektív ismereteket. Elsőként a szocio­
lógia tudományos jellegéről lesz szó, majd ismer­
tetem a szociológiai kutatás szakaszait. Ezután
konkrét vizsgálatokat bemutatva összehasonlí­
tom a leggyakrabban alkalmazott kutatási mód­
szereket. Kiderül majd, hogy gyakran jelentős a
különbség a kutatás ideális módja és a valóságos
vizsgálatok között.
A tudom ányos szemlélet
Dürkheim, Marx és a szociológia más alapítói tu­
dománynak tekintették a szociológiát; de tanul­
mányozhatjuk-e az ember társadalmi életét tu­
dományos módon? Valóban tudományosak Laud
Humphreys „teaházi ténykedésre” vonatkozó
megfigyelései? Erre csak akkor adhatunk választ,
ha értjük, mit jelent ez a szó. Mi a tudomány?
A tudomány az empirikus vizsgálat szisztema­
tikus módszereinek használata, az adatok elem­
zése, elméleti gondolkodás és az érvek logikai
értékelése, amelyek révén egy bizonyos kérdés­
ről ismeretanyagot alakíthatunk ki. Ebben az ér­
telemben a szociológia tudományos vállalkozás,
hiszen megtalálhatjuk benne az empirikus vizs­
gálat szisztematikus módszereit, az adatelemzést,
és az elméleteket is a bizonyítékok és a logikus
okfejtés alapján értékelik.
Az emberi lények vizsgálata azonban mégis
más, mint a fizikai világ eseményeinek a megfi­
gyelése, és a szociológiát sem tekinthetjük úgy,
mintha valamiféle természettudomány lenne.
A természeti tárgyaktól eltérően az emberek
öntudatos lények, akik értelmet és célt adnak
cselekvésüknek. Nem is írhatjuk le pontosan a
társadalmi életet, amíg nem értjük, milyen kép­
zetek irányítják az emberek cselekvését. Például
ha valaki halálát öngyilkosságnak nevezzük, ak­
kor tisztában vagyunk azzal, hogy szándékosan
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS M EGVÁLASZOLÁSA
3.1. táblázat A szociológ usi kérdések fajtái
Ténykérdések Mi történt?
Összehasonlító kérdések Másutt is megtörtént?
Fejlődési kérdések Korábban is megtörtént?
Elméleti kérdés Mi lehet e jelenség hátterében?
vetett véget az életének. Öngyilkosság csak akkor
történhet, ha az egyén komolyan önpusztítást
forgat a fejében. Ha véletlenül egy autó elé lép,
és elgázolják, akkor nem lehet ráfogni, hogy ön­
gyilkos lett.
De valamiképp előnyös is a szociológiának,
hogy nem vizsgálhatjuk az emberi lényeket
ugyanúgy, mint a természet tárgyait. A szocioló­
gia területén kutatóknak hasznos, hogy közvetle­
nül azokhoz intézhetik kérdéseiket, akiket tanul­
mányoznak: más emberekhez. Másrészt viszont a
szociológiában olyan nehézségekkel kell számol­
ni, amelyekbe természettudós nem ütközhet. Ha
az ember tudja, hogy figyelik, sokszor nem úgy
viselkedik, mint szokott. Tudatosan vagy nem
tudatosan, de olyannak próbál mutatkozni, ami
eltér szokásos attitűdjeitől. Sőt, esetenként úgy
akar „segíteni” a kutatónak, hogy olyan válaszo­
kat ad neki, amilyeneket szerinte az vár tőle.
A kutatási folyam at
Nézzük először, milyen szakaszokból áll a ku­
tatómunka általában! A kutatási folyamat több,
egymástól elválasztható lépésre bontható, ame­
lyek során a vizsgálódás megkezdésétől eljutunk
addig, hogy az eredmények közölhetők, írásba
foglalhatók.
A kutatási probléma meghatározása
Minden kutatás egy kutatási problémából indul
ki. Ez olykor lehet a ténybeli ismeretek hiánya
egy területen, azaz egyszerűen csak növelni sze­
retnénk ismereteinket bizonyos intézmények­
ről, társadalmi folyamatokról vagy kultúrákról.
A kutató olyan kérdésekre keresheti a választ,
mint például: a népesség mekkora részének van
erős vallási meggyőződése? Valóban kiábrándul­
tak volna az emberek a „gondoskodó államból”?
A nők gazdasági helyzete mennyivel rosszabb,
mint a férfiaké?
A legjobb szociológiai kutatások viszont olyan
problémákból indulnak ki, amelyek egyben „rejt­
Az 1980-as évek óta a lányok tanulmányi eredményei jobbak,
mint a fiúké
Globális jelenségről van szó, vagy csak Nagy-Britanniában,
illetve annak csak egy részén fordult elő?
Az idők során hogyan alakult a lányok tanulmányi eredmé­
nyeinek a mintázata?
Miért teljesítenek ma jobban a lányok az iskolában? Milyen
tényezőket kell vizsgálni, hogy ezt a változást magyarázzuk?
vények” is. A probléma nem csupán információ-
hiány, hanem az, hogy nem értünk valamit. A
valamirevaló szociológiai kutatáshoz leginkább
az kell, hogy felismerjük: itt egy rejtvénnyel van
dolgunk.
A problémamegoldó kutatás nem egyszerűen
arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi történik
éppen, hanem segít megérteni, miért történnek az
események úgy, ahogy történnek. így például fel­
tehetjük a kérdést, miért változnak meg a vallá­
sos meggyőződés mintái. Mi az oka annak, hogy
az utóbbi években egyre kevesebben mentek el
szavazni a választásokon? Miért kerül olyan ke­
vés nő magas posztra?
Nincs magában álló kutatási feladat. A kutatási
problémák az éppen folyó munka során merül­
nek fel, az egyik kutatás könnyen egy másikhoz
vezethet, mivel olyan kérdéseket vethet fel, ame­
lyeket a kutató előzőleg nem vett figyelembe. A
szociológus rejtvénybe ütközhet akkor is, amikor
más kutatók könyvekben, folyóiratokban közzé-
T sW V 'W -.
„Én társadalom tudom ánnyal foglalkozom , fiacskám.
Fogalmam sincs, m i az elektromosság, de ha
az em b ere kről akarsz tu d n i valamit, kérdezz b á tra n !"
 78 3. FEJEZET
tett kutatási eredményeit tanulmányozza vagy
felismer bizonyos társadalmi trendeket. Például
az utóbbi években egyre több olyan program in­
dult, amelyben a pszichés betegeket nem zárják
elmegyógyintézetbe, nem szakítják ki a közös­
ségből, amelyben élnek, hanem inkább ott pró­
bálják kezelni őket. A szociológusok feltehetik a
kérdést: mitől változott meg az ilyen betegekkel
kapcsolatos attitűd? Milyen következmények­
kel járhat ez a betegekre és a közösség többi
tagjára nézve?
A korábbi kutatási eredmények áttekintése
A probléma megfogalmazása után a kutatási fo­
lyamat következő lépése általában az, hogy át­
tekintjük az adott terület hozzáférhető kutatási
eredményeit. Elképzelhető, hogy egy korábbi
kutatás már kielégítően tisztázta a problémát.
Ha még nem, akkor a leendő kutatónak minden
kapcsolódó kutatást meg kell ismernie ahhoz,
hogy lássa, mennyiben használhatók azok saját
célja érdekében. A korábbi kutatók is beleütköz­
tek ebbe a problémába? Miként próbálták megol­
dani? Milyen vonatkozásaival nem foglalkoztak
kutatásaik során? Mások ötleteit felhasználva a
szociológus tisztázhatja a kutatás során felvethe­
tő kérdéseket és kiválaszthatja az alkalmazható
módszereket.
A kutatási probléma
pontos körülhatárolása
A kutatás harmadik szakasza a kutatási probléma
pontos megfogalmazása. Ha már létezik vonatko­
zó szakirodalom, akkor a kutató úgy távozhat a
könyvtárból, hogy nagyjából tudja már, miként
kell a kutatási problémát megközelíteni. A prob­
léma jellegével kapcsolatos megérzések ebben a
DOONESBURY
H A T , SZER IN TEM T Ú L S O K V A N
A Z U T O tS Ó KÉRDÉS: „M l A
B ELŐ LÜ K, ÉS S O K A Z ÖNBETELJE-
V É LE M É N Y E A K Ö Z V É LE M É N Y -
S ÍT Ő JÓSLAT K Ö Z T Ü K N EM C S O ­
i K U T A T Á S O K R Ó L ?"
DA. H O G Y BEFOLYÁSOLJÁK A Z
EMBEREK VÉLEM ÉNYÉT ’
szakaszban már konkrét hipotézis - ismeretekre
alapozott feltevés - megfogalmazásához vezet­
hetnek. A kutatás hatékonysága érdekében a hi­
potézist úgy kell megfogalmazni, hogy az össze­
gyűjtött tényanyag lehetővé tegye annak ellenőr­
zését.
A kutatási terv kidolgozása
Ezek után el kell döntenünk, hogyan kívánjuk
összegyűjteni a kutatási anyagokat. Különféle ku­
tatási módszerek léteznek, és a megfelelő kivá­
lasztása függ a kutatás általános céljától, illetve
a vizsgálni kívánt viselkedés aspektusaitól. Bi­
zonyos célokra (az általában kérdőívekre épülő)
felmérés a leginkább megfelelő. Más esetben az
interjú vagy a megfigyelés lehet célravezető - ezt
alkalmazta Laud Humphreys is. A különféle ku­
tatási módszereket a fejezet későbbi részében is­
mertetem.
A kutatás elvégzése
A tényleges kutatás megkezdésekor előre nem lá­
tott gyakorlati nehézségek merülhetnek fel. Elő­
fordulhat, hogy nem érjük el azokat, akiknek a
kérdőívet el szerettük volna küldeni, vagy akikkel
interjút készítenénk. Máskor egy üzleti vállalko­
zás vagy egy kormányzati szerv akadályozhatja a
kutatót a tervezett munka elvégzésében. Az efféle
nehézségek torzíthatják a kutatási eredményeket,
így téves következtetéshez vezethetnek. Például
ha a kutató azt vizsgálja, mennyire tartják be a
nagyvállalatok a nők esélyegyenlőségére vonat­
kozó előírásokat, akkor a szabályokat megkerülő
cégek igyekeznek kitérni a vizsgálat elől, ezért a
kutatás torz eredményekkel zárulhat.
Torzulás többféleképpen keletkezhet a kutatá­
si folyamat során. Például ha egy kutatás inter-
Garry Trudeau
TÉVEDÉSI EGY ÚJABB KÖZVÉLE- AKKO R ÁTSO -
M ÉN Y-KU TATÁS S O R Á N A VÁ-
LE H E T , R O LO M A
LA S ZA D Ó K 93% -A M O N D T A ,
HOGY „B IZ O N Y T A -
H O G Y A KÖZVÉLEM ÉNY- KU TA­
T É V E D E K ... IA N O K ” K Ö Z É .
TÁSO K N EM BEFOLY/Á
SOLJÁK A VÉLEM ÉNYÉT ,
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS MEGVÁLASZOLÁSA
júkkal akarja feltérképezni az érintettek nézeteit,
akkor a kutató könnyen egy bizonyos irányba te­
relheti a beszélgetést (mondjuk olyan, a választ
sugalló segítő kérdéseket tesz fel, amelyekben
saját előítéletei fogalmazódnak meg, mint az itt
közölt Doonesbury karikatúrán). Vagy az interjú-
alany térhet ki egy olyan kérdés elől, amelyikre
valamilyen okból nem akar válaszolni. Rögzített
szövegű kérdőívek használatával csökkenteni le­
het az interjútorzulás (interview bias) mértékét,
de nem lehet teljesen kiküszöbölni. Torzulás
eredhet abból is, ha a felmérés önkéntes válasz­
adásra épül, és sokan megtagadják a választ. Ez
a válaszhiányból fakadó torzulás (non-response
bias), és általános szabály, hogy minél nagyobb
a mintában a nem válaszolók aránya, annál való­
színűbb, hogy vizsgálat torz eredményt hoz. Vé­
gül hiába tesz meg mindent a szociológus, hogy
minél kisebb legyen a torzulás, a kutatás során
végzett megfigyeléseit valószínűleg befolyásolni
fogják kulturális előfeltevései. Ezt a megfigyelői
torzítást (observer bias) nehéz, sőt talán lehe­
tetlen kiküszöbölni. A fejezet későbbi részében
(87-89. o.) arról is szó lesz, melyek a szocioló­
giai kutatás buktatói, nehézségei, és hogyan lehet
ezeket elkerülni.
Az eredmények értelmezése
Az elemzendő anyag összegyűjtésével persze
nem érnek véget a kutató gondjai - sőt, most kez­
dődnek csak igazán! Ritkán könnyű feladat az
összegyűjtött adatokból adódó következtetéseket
levonni és azokat az eredeti kutatási problémára
vonatkoztatni. Lehet, hogy a kutatás végül egy­
értelmű választ ad az eredetileg feltett kérdések­
re, de sok vizsgálat nem eredményez határozott
megoldást.
A kutatási eredmények összegzése
A kutatási jelentés, amelyet általában folyóirat-
cikk vagy könyv formájában adnak közre, leírja a
kutatás jellegét és megpróbálja igazolni a levont
következtetéseket. Humphreys említett vizsgála­
tát könyvben foglalta össze. Ez csak a szóban for­
gó kutatási projekt záró szakaszát jelenti, de a je­
lentések többségében maradnak nyitott kérdések
és kirajzolódnak a termékenynek tűnő lehetséges
kutatási irányok. Minden egyes kutatás a szocio­
lógusok közösségén belül zajló állandó kutatási
folyamat része. Humphreys kutatási eredményei­
re más kutatók is építettek.
79
A valóság közbeszól
Az előzőekben vázolt lépéssor a tényleges ku­
tatási folyamat egyszerűsített változata (lásd a
3.1. ábrát). A valódi szociológiai kutatásokban
a fenti szakaszok csak ritkán követik egymást
ilyen rendben, és bizonyos mértékig szinte min­
dig egymásba csúsznak. Az eltérések a szakács-
könyvekben leírt eljárások és a tényleges főzés
közötti különbségre emlékeztetnek. A gyakorlott
szakácsnak sokszor nem kell recept, mégis job­
ban főz azoknál, akik a szakácskönyvet bújják.
A sémák követése lehet akadály is; a legjobb szo­
ciológiai kutatások többnyire nem illeszthetők az
ismertetett kutatási sémába, hiába tartalmazzák a
lépések többségét.
AZ OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSEK
FELISMERÉSE
A kutatás módszerek kiválasztásában döntő
szempont az ok-okozati összefüggések elemzé­
se. A két esemény vagy helyzet közötti oksá­
gi kapcsolat azt jelenti, hogy az egyik esemény
vagy helyzet hozza létre a másikat. Ha egy lej­
tőn álló autó kézifékjét kiengedjük, akkor az gu­
rulni kezd, egyre nagyobb sebességgel. A fizikai
törvények ismeretében könnyen megérthetjük,
hogy ezt a fék kiengedése okozta. A természet-
tudományokhoz hasonlóan a szociológia is arra
a feltevésre épül, hogy minden eseménynek oka
van. A társadalmi élet nem minden ok nélkül be­
következő események véletlenszerű láncolata.
A szociológiai kutatás egyik fő feladata, hogy az
elméleti gondolkodás segítségével azonosítsa az
okokat és okozatokat.
Kauzalitás és korreláció
Az együttes előfordulás, a korreláció alapján
nem lehet mindjárt az oksági összefüggés, a kau­
zalitás meglétére következtetni. A korreláció
két eseménysor vagy változó közötti rendszeres
kapcsolatként határozható meg. Változó minden
olyan dimenzió, amelynek mentén egyének vagy
csoportok között különbségek figyelhetők meg.
A szociológusok sokféle változót vizsgálnak,
ilyen például az életkor, a jövedelem, a bűnözési
arány vagy a társadalmi osztálykülönbségek. Úgy
tűnhet, hogy amennyiben két változó között szo­
ros korreláció van, akkor az egyik szükségképp
a másik oka. Sokszor azonban nem ez a helyzet.
Korreláció fennállhat anélkül is, hogy a változók
között oksági kapcsolat lenne. Például a második
 80 3. FEJEZET
3.1. ábra A kutatási fo lya m a t lépései
világháború óta Angliában erős korreláció figyel­
hető meg a pipázás csökkenése és a rendszeresen
moziba járók számának visszaesése között. Vilá­
gos, hogy egyik változás sem oka a másiknak, és
igen nehéz volna bármilyen távoli oksági kapcso­
latot kimutatni a kettő között.
Sokszor mégsem ilyen nyilvánvaló, hogy a
megfigyelt összefüggés nem jelent oksági kap­
csolatot. Az ilyen korreláció csapda az óvatlanok
számára, és könnyen megkérdőjelezhető vagy ha­
mis következtetésekre adhat alapot. Emile Dürk­
heim Az öngyilkosság című klasszikus művében
(lásd a 31. oldalon) korrelációt talált az öngyil­
kossági arányszámok és az évszakok között. Az
általa vizsgált társadalmakban az öngyilkosságok
száma fokozatosan emelkedett januártól körülbe­
lül júniusig vagy júliusig, majd fokozatosan csök­
kent az év végéig. Ennek alapján feltételezhető
lenne, hogy a hőmérséklet vagy a klíma változá­
sa oksági kapcsolatban áll az egyéneknek azzal
a késztetésével, hogy véget vessenek életüknek.
A hőmérséklet emelkedésével talán az ember is
nyugtalanabb, forrófejű lesz? Nem, az öngyilkos­
ságok számának a változása nem függ közvetle­
nül a hőmérséklettől vagy a klímától. Tavasszal
és nyáron az emberek többsége intenzívebb tár­
sadalmi életet él, mint télen, és a többiek aktivi­
tási szintjének emelkedésével a magányos vagy
boldogtalan emberekben megerősödnek a fenti
érzések. Ezért tavasszal és nyáron sokkal gyak­
rabban szánhatják el magukat öngyilkosságra,
mint ősszel vagy télen, amikor a társadalmi élet
üteme lassul. Mindig figyelnünk kell arra, hogy
a korreláció vajon tényleges oksági összefüggést
jelent-e, és vigyáznunk kell akkor is, amikor arról
döntünk, hogy ez milyen irányban áll fenn.
Oksági mechanizmusok
A korrelációk mögött meghúzódó oksági kapcso­
latok kimutatása gyakran nehéz feladat. A modern
társadalmakban például erős az összefüggés az
iskolai teljesítmény szintje és a munkahelyi elő­
rejutás között. Minél jobb jegyeket kap az egyén
az iskolában, valószínűleg annál jobban fizető
állásra van esélye. Mi magyarázza ezt a korrelá­
ciót? A kutatások azt mutatják, hogy nem első­
sorban az, ami az iskolában történik; a gyermek
iskolai eredményeit sokkal jobban befolyásolja
az az otthoni háttér, amelyből érkezik. A tehető­
sebb családok gyermekei, akiknek a szülei erő­
sen érdeklődnek tanulmányi eredményeik iránt
és sok könyvet tartanak otthon, valószínűleg az
iskolában és a munkahelyen is jobban boldogul­
nak, mint azok, akiknek a környezetéből ezek a
feltételek hiányoznak. Az oksági mechanizmus
itt a szülők gyermekeikkel kapcsolatos attitűdje
és a feltételrendszer, amely a gyermek otthoni ta­
nulását segíti vagy gátolja.
Az oksági kapcsolatokat a szociológiában nem
szabad túlzottan mechanikus módon értelmezni.
Az emberek attitűdjei és cselekvéseik szubjektív
indokai oksági tényezők a társadalmi élet válto­
zói közötti viszonyokban.
Ellenőrző változók
A korreláció okának vagy okainak vizsgálatakor
különbséget kell tennünk független változók és
függő változók között. Független változó az, ame-
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS MEGVÁLASZOLÁSA 81

MINDEN VALÓSZÍNŰSÉG
BIZONYÍTSD BE! SZERINT MÉG SOHA SENKI
NE MONDJ OLYAT, NEM JÁTSZOTTA NÁLAD
AMIT NEM TUDSZ ROSSZABBUL EZT A JÁTÉKOT.
BIZONYÍTANI!

lyik hatással van egy másik változóra. Az utóbbi
változót hívjuk függő változónak. Az imént em­
lített példában az iskolai teljesítmény a függet­
len változó, a munkahelyi jövedelem pedig a füg­
gő változó. A különbség a vizsgált oksági reláció
irányával kapcsolatos. A vizsgált oksági folyamat
jellege szerint ugyanaz a tényező lehet az egyik
esetben független változó, egy másikban pedig
függő változó. Ha a munkahelyi jövedelmek kü­
lönbségeinek az életstílusra gyakorolt hatását
vizsgáljuk, akkor a munkahelyi jövedelem függő
változó helyett független változó lesz.
A változók közötti korrelációról kideríthetjük,
hogy oksági kapcsolatot takar-e, ha ellenőrző
változókat vezetünk be: egyes változókat rögzí­
tünk annak érdekében, hogy mérjük a többi vál­
tozó hatását. így válogathatunk a megfigyelt kor­
relációk magyarázatai közül, elkülönítve az ok­
sági és a nem oksági kapcsolatokat. A gyermekek
fejlődését vizsgáló kutatók például azt állították,
hogy oksági kapcsolat van a csecsemőkori anya­
megvonás és a felnőttkori súlyos személyiségza­
varok között. (Az „anyamegvonás” ebben az eset­
ben azt jelenti, hogy a gyermeket első életéveiben
hosszabb ideig - hónapokig vagy tovább is - el­
választják az anyjától.) Hogyan ellenőrizhetnénk,
hogy valóban oksági kapcsolat áll-e fenn az anya­
megvonás és a későbbi személyiségzavarok kö­
zött? Megkísérelhetjük kontrollálni, „kiszűrni” a
többi lehetséges hatást, amelyekkel magyarázha­
tó a korreláció.
Az anyamegvonás egyik lehetséges oka az le­
het, hogy a gyermek hosszabb időt tölt kórház­
ban úgy, hogy elválasztják szüleitől. De valóban
az számít, hogy mennyire kötődik a gyermek az
anyjához? Talán ha első életéveiben szeretetet
és figyelmet kap másoktól, akkor később stabil
személyiséggé válhat. Ezeket a lehetséges oksági
kapcsolatokat vizsgálva össze kell hasonlítanunk
azokat az eseteket, amikor a gyermek semmiféle
rendszeres gondoskodásban nem részesült, más
esetekkel, amikor elválasztották ugyan az anyjá­
tól, de szeretetet és gondoskodást kapott valaki
mástól. Ha az első csoport tagjai később súlyos sze­
mélyiségzavarokkal küszködtek, de a másodikhoz
tartozók nem, akkor gyaníthatjuk: csak az számít,
hogy valaki - nem feltétlenül az anya - törődjön
velük gyermekkorukban. (Valóban ez a helyzet: a
gyermek normálisan fejlődik addig, amíg szere­
tő, stabil kapcsolatban van azzal, aki gondosko­
dik róla - és aki nem csak az édesanyja lehet.)
Az okok meghatározása
Bármely korreláció magyarázatára sok lehetsé­
ges okot hozhatunk fel. Biztosak lehetünk-e ab­
ban, hogy minddel számoltunk? Semmiképpen.
Soha nem végezhetnénk úgy szociológiai kuta­
tást, és eredményeit sem értelmezhetnénk ki­
elégítő módon, ha ellenőriznünk kellene minden
olyan oksági tényező lehetséges hatását, amelyik
valamilyen szempontból relevánsnak tűnik. Az
oksági viszonyok meghatározását általában az
adott területen korábban elvégzett kutatások se­
gítik. Ha nem áll rendelkezésünkre ésszerűnek
tűnő feltételezés egy korreláció valószínű oksági
mechanizmusairól, akkor alighanem igen nehéz
dolgunk lesz a tényleges oksági kapcsolatok fel­
derítésekor. Nem tudhatjuk, hogy mit kell ellen­
őriznünk.
A dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolat
vizsgálatának hosszú története jól mutatja, meny­
nyire nehéz meghatározni a korreláció mögött
meghúzódó tényleges oksági kapcsolatot. A ku­
tatások a kettő között állandóan erős korrelációt
mutattak: a dohányosok esetében sokkal na­
gyobb valószínűséggel alakul ki tüdőrák, mint a
nem dohányzók körében, az igen erős dohányo­
sok esélyei pedig sokkal rosszabbak, mint azoké,
akik kevesebb cigarettával is beérik. A korreláció
fordítva is kimutatható: a tüdőrákban szenvedők
nagy része dohányos, vagy korábban hosszabb
ideig dohányzott. Ezt a korrelációt olyan sok
vizsgálat erősítette meg, hogy az oksági kapcso­
lat fennállása általánosan elfogadott, a tényleges
 82 3. FEJEZET

oksági mechanizmusról viszont még mindig csak
keveset tudunk.
Bármilyen sok korrelációs elemzésre kerül sor
egy adott probléma kapcsán, mindig maradnak
kétségek a lehetséges oksági kapcsolatok tekin­
tetében, a korrelációk ugyanis különböző módon
értelmezhetők. Felvetődött például, hogy azok
az emberek, akik fogékonyak a tüdőrákra, hajla­
mosak a dohányzásra is. E nézet szerint nem a
dohányzás okozza a tüdőrákot, hanem mindkettő
valamiféle velünk született biológiai hajlam kér­
dése.
KUTATÁSI MÓDSZEREK
Most nézzük a különféle kutatási módszereket,
amelyeket munkájuk során a szociológusok leg­
többször alkalmaznak (lásd a 3.2. táblázatot)!
Terepmunka (etnográfia)
Humphreys kutatási módszere a terepmunka
volt (az emberek közvetlen vizsgálata részt vevő
megfigyelés vagy interjú keretében). Ennek során
a vizsgálódó hosszabb időt tölt vagy együtt él egy
csoporttal, szervezettel vagy közösséggel, talán
még tevékenységeikben is részt vesz. Az ered­
ményes terepmunka információkat ad a vizsgált
csoport tagjainak viselkedéséről és arról, hogy
ők maguk hogyan értelmezik a viselkedésüket.
Ha megértjük, milyennek látszanak a dolgok egy
adott csoport számára, akkor nemcsak a szóban
forgó csoportot ismerhetjük meg jobban, hanem
a vizsgált helyzeten túlmutató társadalmi folya­
matokat is.
A hagyományos terepmunka során készült
beszámolók nem sokat árultak el a megfigyelő­
ről, mivel úgy vélték, hogy a terepmunkát végző
kutató objektív képet adhat vizsgálata tárgyáról.
Újabban a kutatók magukról és a vizsgált embe­
rekkel kialakított kapcsolatukról is egyre többet
beszélnek. Néha például azért, hogy megpró­
bálják meghatározni, mennyire hat munkájukra
faji, osztály, illetve nemi hovatartozásuk, vagy
hogy hogyan torzítják megfigyelő és megfigyelt
párbeszédét a köztük kialakuló hatalmi viszo­
nyok.
A részt vevő megfigyelésen alapuló kutatások
esetében sokáig kerülték a leküzdendő veszélyek
vagy problémák ecsetelését, de a feljegyzéseikben
és a naplóikban mostanában már jóval nyíltabban
beszélnek ezekről a kérdésekről a terepmunkát
végző kutatók. Gyakran kell megbirkózni a magá­
nyosság érzésével; nehéz beilleszkedni egy olyan
közösségbe, ahová az ember valójában nem tar­
tozik. A kutató esetleg folyamatos frusztrációnak
van kitéve, mert a csoport vagy közösség tagjai
nem akarnak őszintén beszélni magukról; a kér-
dezősködést bizonyos kultúrákban szívesen ve­
szik, máshol viszont ugyanettől távolságtartóvá
válhatnak. A terepmunka bizonyos fajtái akár a
kutató testi épségét is veszélyeztethetik - ha pél­
dául egy fiatalokból álló bandát vizsgál, rendőr­
ségi informátornak nézhetik, vagy akaratlanul is
belekeveredhet a rivális bandák közötti konflik­
tusokba.

3.2. táblázat A szociológiai kutatás négy fő módszere

Kutatási módszer Előnyei Korlátái
Terepmunka Más módszereknél általában bővebb és mé- Csak viszonylag kis csoportok, közösségek vizsgála-
lyebb információkat ad tára alkalmazható
Az etnográfia átfogóbb képet adhat a társa- Lehet, hogy az eredmények csak a vizsgált csoportra,
dalmi folyamatokról közösségre érvényesek; egyetlen terepmunka-vizs­
gálat alapján nehéz általánosítani
Felmérés Nagy számú egyénről lehet hatékonyan ada- A gyűjtött anyag felszínes lehet; ha a kérdőív erősen
tokát gyűjteni standardizált, akkor elsikkadhatnak fontos kü-
A megkérdezettek válaszai pontosan össze- lönbségek a válaszadók álláspontjai között
vethetők A megkérdezett talán nem a véleményét mondja,
hanem azt, amit szerinte várnak tőle
Kísérlet A kutató kontrollálhatja egy-egy változó ha- A társadalmi élet sok részlete nem vizsgálható labo-
tását ratóriumban
Általában könnyen megismételhetik később A vizsgáltak válaszait befolyásolhatja a kísérleti
más kutatók helyzet
Dokumentumkutatás A vizsgált dokumentumfajtáktól függően le- A kutató csak az elérhető forrásokra hagyatkozhat,
hét korlátozott körű, de intenzív adatgyűj- amelyek talán csak részleges képet adnak
tés („mélyfúrás"), de lehet nagy területre Nehéz értelmezni a forrásokat olyan szempontból,
kiterjedő tömeges adatgyűjtés is hogy mennyire reprezentálnak valóságos tenden-
Gyakran nélkülözhetetlen, ha a vizsgálat teljes ciákat - ez a baj sokszor a hivatalos statisztikák-
egészében történeti vagy van történeti kai is
dimenziója is
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS MEGVÁLASZOLÁSA
AMÁSIKOLDAL GARY LARSON
„A n tro p o ló g u s ! A n tro p o ló g u s !"
Ez a karikatúra jól mutatja, milyen buktatói lehetnek
annak, ha vizsgálatunk tárgya öntudattal bír.
A terepmunkának vannak más fontos korlátái
is: csak viszonylag kisebb csoportok vagy közös­
ségek tanulmányozására alkalmas, és nagyon sok
múlik azon, hogy mennyire tudja a kutató elnyer­
ni a vizsgálatban részt vevők bizalmát. Enélkül a
kutatás valószínűleg el sem indulhat. De elkép­
zelhető a fordított eset is, amikor a kutató any-
nyira azonosul a csoporttal, hogy „bennfentessé”
válik, nem tudja többé kívülálló megfigyelőként
szemlélni.
Felmérés (survey)
A terepmunka eredményeinek értelmezésekor
többnyire gondot okoz az általánosítás. Mivel ke­
vés embert vizsgálunk, nem lehetünk biztosak
abban, hogy amit egy adott összefüggésben fel­
tárunk, az más helyzetekre is alkalmazható, sőt
abban sem, hogy egyazon csoport vizsgálatával
két különböző kutató azonos következtetések­
re jutna. Ez általában kevésbé okoz problémát a
felmérésre épülő kutatások esetében. A felmérés
során a kérdőíveket elküldik az emberek egy ki­
választott - akár több ezer fős - csoportjának,
vagy közvetlenül, interjú keretében teszik fel ne­
kik a kérdéseket. A szociológusok ezt a csoportot
nevezik népességnek (népességet reprezentáló
83
populációnak). A terepmunka a társadalmi élet
kisebb szeleteinek mélyebb elemzésére alkal­
mas, míg a felmérés kevésbé részletes informá­
ciókat ad, de az eredmények általában szélesebb
területen érvényesek.
Zárt és nyitott kérdések
A felmérésekhez kétféle kérdőív használatos. Az
egyik zárt (standardizált) kérdésekből áll, ame­
lyeknél meghatározzák a lehetséges válaszokat,
például „Igen/Nem/Nem tudom” vagy „Nagyon
valószínű/Valószínű/Valószínűtlen/Nagyon való­
színűtlen”. A kötött válaszokra épülő kérdőívek­
nek megvan az az előnyük, hogy a válaszokat
könnyű összevetni és osztályozni, mivel csak ke­
vés kategóriával dolgoznak. Másrészt viszont nem
adnak lehetőséget a véleményekben vagy a meg­
nyilatkozásokban mutatkozó árnyalatnyi különb­
ségek feltárására, így a kapott információk köre
valószínűleg korlátozott, sőt félrevezető is lehet.
A kérdőívek másik típusa nyitott kérdésekből
áll, amely a válaszadónak lehetőséget ad, hogy
nézeteit saját szavaival fogalmazza meg; a kérdő­
ívnek ez a fajtája nem korlátozódik előre meg­
adott válaszokra. A nyitott kérdéseket tartalmazó
kérdőív több részlettel szolgál, mint a zárt kérdé­
seket alkalmazó. A kutató itt sokkal mélyebben
képes feltárni a válaszadó véleményét. Ugyanak­
kor a standardizálás hiánya igen nehézzé teszi a
válaszok statisztikai összehasonlítását.
A kérdőívek egységei általában úgy vannak ki­
dolgozva, hogy a kérdezőbiztosok előre meghatá­
rozott sorrendben teszik fel a kérdéseket és rög­
zítik a válaszokat. A kérdező és a megkérdezett
számára minden kérdésnek azonnal érthetőnek
kell lennie.
A kormányzati szervek és kutatóintézetek által
rendszeresen végzett nagy országos felmérések
esetében a lekérdezést nagyszámú kérdezőbiztos
végzi országszerte nagyjából egy időben. Az in­
terjúk készítői és elemzői nem végezhetnék ha­
tékonyan a munkájukat, ha örökké egyeztetniük
kellene, hogyan értendő egy-egy kétértelmű kér­
dés vagy válasz.
A kérdőív készítésekor figyelembe kell venni a
válaszadók sajátosságait. Felismerik-e majd, hogy
mi célból tesz fel a kutató egy bizonyos kérdést?
Tudnak-e eleget ahhoz, hogy érdemleges választ
adjanak? Válaszolnak-e egyáltalán? A kérdőív
megfogalmazása idegen lehet a válaszadó számá­
ra, például megzavarodik, ha azt kérdezik tőle,
hogy „Mi a családi állapota?”. Sokkal jobb azt
kérdezni tőle, hogy „Egyedülálló, házas vagy el­
vált?”. A legtöbb kutatást próbafelvétel (pilot stu-
 84 3. FEJEZET
A terepmunkát végző szociológusnak közel kell kerülnie a
vizsgált közösséghez, de nem annyira, hogy már ne tudja
a kívülálló szemével látni.
dy) előzi meg, amellyel feltárhatják az előre nem
látott problémákat. A próbafelvétel olyan előzetes
vizsgálat, amelynek során a kérdőívekre csupán
néhány személy válaszol. A felvetődő problémák
így a tényleges kutatás előtt kiküszöbölhetők.
A mintavétel
A szociológusok gyakran kíváncsiak nagyszámú
egyén jellemzőire - például a brit népesség po­
litikai attitűdjeire. Az összes személy közvetlen
vizsgálata lehetetlen lenne, ezért ilyen helyze­
tekben a kutatók mintavételhez folyamodnak:
a nagy csoportnak csak egy kis részét, a mintát
vizsgálják. Általában biztosak lehetünk abban,
hogy ha a kutatást megfelelően választott mintán
végezzük, akkor eredményei általánosíthatók a
teljes népességre. Mindössze két-háromezer brit
választó vizsgálata például nagyon pontosan je­
lezheti a teljes népesség attitűdjeit és szavazói
szándékait. Ennek a pontosságnak az elérésé­
hez viszont reprezentatív mintára van szükség,
vagyis arra, hogy a vizsgálatban szereplők jól jel­
lemezzék a népesség egészét. A mintavétel sok­
kal bonyolultabb, mint amilyennek látszik, és a
statisztikusok különféle szabályokat dolgoztak ki
a megfelelő nagyságú és összetételű minta kivá­
lasztásához.
A reprezentatív minta kialakításakor különö­
sen fontos eljárás a véletlen mintavétel, amely­
nek során úgy választunk mintát, hogy a szóban
forgó népesség minden tagja azonos eséllyel ke­
rülhet a vizsgálatba. A véletlen mintavétel legfej­
lettebb módja az, amikor a lakosság minden tag­
jának egy számot adnak, és a számítógép vélet­
lenszerűen választja ki a minta alapjául szolgáló
számokat - például minden tizediket.
Lazarsfeld választási felmérése
A felmérések egyik híres korai példája az a ku­
tatás, amelyet Paul Lazarsfeld és munkatársai
végeztek több mint fél évszázaddal ezelőtt (The
People’s Choice, 1948). A vizsgálat során, amely-
lyel az 1940-es elnökválasztási kampány idején
az Ohio állambeli Erie megye lakóinak szavazási
szándékait tárták fel, a felmérés számos fontos,
ma is használatos technikáját dolgozták ki. A ku­
tatók mélyebb elemzésre törekedtek, mint amit
egy egyszerű kérdőívvel elérhettek volna, ezért
hét különböző alkalommal készítettek interjút a
minta minden egyes tagjával. A cél az volt, hogy
nyomon kövessék a választási attitűdök módosu­
lását, és megértsék annak okait.
A kutatás során több lehetséges hipotézist is
megvizsgáltak. Az egyik az volt, hogy a közösség
választóihoz közeli viszonyok és események job­
ban befolyásolják a szavazási szándékokat, mint
a távoli világ történései, és ezt a kutatási eredmé­
nyek is megerősítették. A kutatók kifinomult mé­
rési technikákat dolgoztak ki a politikai attitűdök
elemzésére, de munkájuk jelentős elméleti ered­
ményeket is hozott. Ok vezették be többek között
a „véleményirányító” (opinion leader) és a „kom­
munikáció kétlépcsős folyamata” (two-step flow
of communication) fogalmát. A vizsgálat rámuta­
tott, hogy bizonyos egyének - a véleményirányí­
tók - alakítják a környezetükben élők politikai
elképzeléseit. Az emberek nézetei nem közvet­
len módon alakulnak ki, hanem egy kétlépcsős
folyamatban: az első lépésben a véleményirányí­
tók reagálnak a politikai eseményekre, a második
lépésben ezek az irányítók hatnak a körülöttük
élőkre (rokonokra, barátokra és munkatársakra).
A véleményirányítók által megfogalmazott né­
zetek a személyes kapcsolatokon átszűrődve to­
vábbterjednek és befolyásolják más embereknek
a napi politikáról alkotott véleményét.
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS MEGVÁLASZOLÁSA
A felmérés módszerének
előnyei és hátrányai
A felmérés módszerét számos ok miatt széles
körben alkalmazzák a szociológiai kutatásokban.
A kérdőívekre adott válaszok sokkal könnyeb­
ben kvantifikálhatók és elemezhetők, mint a más
módszerekkel szerzett információk; nagyszámú
emberre terjedhet ki a vizsgálat; megfelelő anyagi
háttér birtokában a kutatók a kérdőíves adatfelvé­
telre szakosodott kutatási ügynökségeket bízhat­
nak meg a szükséges adatok összegyűjtésével. Ez
a fajta kutatás a (természet)tudomány módszerét
tekinti mintának, hiszen a felmérés statisztikai­
lag mérhetővé teszi a kutatás tárgyát.
Sok szociológus mégis bírálja a felmérés mód­
szerét, mert úgy vélik, hogy pontosnak tüntet fel
olyan eredményeket, amelyek megbízhatósága
legalábbis kétséges, hiszen a felmérés során vi­
szonylag felszínes válaszokat kap a kutató. Oly­
kor igen magas a nem válaszolók aránya, főként
ha a kérdőívet postán küldik el, hogy a megkér­
dezett maga töltse ki. Nem ritka az olyan eset,
amikor a közzétett tanulmányok csupán a min­
tának alig több mint a felétől kapott válaszokra
épülnek, bár a kutatók általában megkísérelnek
újra kapcsolatot teremteni a nem válaszolókkal
vagy másokat találni helyettük. Keveset tudunk
azokról, akik nem töltik ki a kérdőívet vagy nem
hajlandók az interjúra, de annyi biztos, hogy a
felméréseket gyakran zaklatásnak és időpocséko-
lásnak tartják.
Kísérlet
A kísérlet során a kutató megkísérel szigorúan
ellenőrzött körülmények között tesztelni egy hi­
potézist. A természettudományok körében a kí­
sérletek általánosan elterjedtek, mivel a többi
kutatási módszernél több előnnyel rendelkez­
nek. A kísérleti helyzetben a kutató közvetlenül
ellenőrzi a lényeges feltételeket. A szociológiá­
ban viszont igen korlátozott a kísérletezés alkal­
mazási területe, mert csupán kisebb csoporto­
kat lehet laboratóriumi környezetben tanulmá­
nyozni, és a vizsgálatba vont emberek tisztában
vannak azzal, hogy tanulmányozzák őket, ezért
viselkedésük eltérhet a szokásostól. Ez a vizsgá­
lati alany viselkedésében bekövetkező változás a
„Hawthorne-hatás”. Az 1930-as években kutatók
a Western Electric Chicagóhoz közeli, hawthor-
ne-i üzemében vizsgálták a termelékenységet, és
meglepődve tapasztalták, hogy mindegy, milyen
módon változtatják meg a kísérleti feltételeket (a
világítást, a munkaszünet idejét, a munkacsoport
85
méretét stb.), a munkások termelékenysége min­
den esetben nő. A munkások tudták, hogy figye­
lik őket, ezért fokozták a munkatempót.
Mindazonáltal a kísérleti módszerek néha
eredményesen alkalmazhatók a szociológiában
is. Jó példa erre Philip Zimbardo páratlan kísér­
lete, aki egy valódinak tűnő börtönt hozott lét­
re, diák önkéntesekre osztva a börtönőrök és a
rabok szerepét (Zimbardo 1972). Célja az volt,
hogy megvizsgálja, milyen mértékű attitűd- és
viselkedésváltozásokhoz vezet az eltérő szerepek
eljátszása. Az eredmények még a kutatókat is
megdöbbentették. A börtönőr szerepet játszó diá­
kok gyorsan autoriter viselkedésjegyeket vettek
fel, és a rabok iránt valódi ellenérzéseket táplál­
va parancsolgatni, gúnyolódni, zsarnokoskodni
kezdtek. A rabok viszont hol magukba roskadtak,
hol lázongtak - ez a reakció az igazi börtönlakók
körében is gyakran megfigyelhető. Annyire erő­
teljes volt a helyzet hatása, és annyira megnőtt a
feszültség, hogy a kísérletet viszonylag korai stá­
diumában abba kellett hagyni. A kísérlet mégis
fontos eredményeket hozott. Zimbardo megál­
lapította, hogy a börtönlakók viselkedését sok­
kal inkább meghatározza maga a börtönhelyzet,
mint egyéni jellemzőik.
Élettörténet
A kísérlettel ellentétben az élettörténet egyértel­
műen a szociológiához és más társadalomtudo­
mányokhoz köthető módszer, a természettudo­
mányokban nincs helye. Az élettörténet egy-egy
személyről - általában az érintett elbeszélése
alapján - összegyűjtött életrajzi adatokból áll.
Más kutatási módszerek általában nem adnak
ennyi információt az emberek nézeteinek és at­
titűdjeinek időbeli fejlődéséről. Az élettörténeti
vizsgálatok azonban csak ritkán hagyatkoznak
teljesen az érintettek emlékeire. Általában más
forrásokat - leveleket, korabeli tudósításokat, új­
ságcikkeket - is felhasználnak a kapott informá­
ciók kiegészítésére, érvényességük ellenőrzésére.
A szociológusok eltérően ítélik meg az élettörté­
neti anyagok értékét: néhányan úgy érzik, hogy
ez a módszer megbízhatatlan, nem szolgáltat
használható információkat; mások ezzel szem­
ben azt vallják, hogy az élettörténet olyan mély
betekintést enged bizonyos jelenségekbe, hogy
csak kevés más szociológiai kutatási módszer ve­
heti fel vele a versenyt.
Az élettörténeti módszert sikerrel alkalmazták
igen jelentős vizsgálatokban. Egyik korai ünne­
pelt tanulmány W. I. Thomas és Florian Zna-
niecki hatkötetes munkája, A lengyel paraszt
 86 3. FEJEZET
Európában és Amerikában, amely először 1918
és 1920 között jelent meg (Thomas-Znaniecki
2002-2004). A szerzők olyan érzékeny és apró­
lékos elemzést adtak a migrációval kapcsolatos
tapasztalatokról, amely nem lett volna lehetséges
az interjúk és az összegyűjtött levelek, újságcik­
kek nélkül.
Összehasonlító kutatás
Az eddig ismertetett kutatási módszereket gyak­
ran összehasonlító kontextusban alkalmazzák.
Az összehasonlító kutatás kiemelt jelentőségű a
szociológiában, mert az összevetésekkel tisztáz­
hatjuk, mi történik az adott kutatási területen.
Vegyük például a brit válási arányt, az évente
kimondott válások számát! Az 1960-as évek ele­
jén Nagy-Britanniában egy évre kevesebb mint
30 000 válás jutott, az 1980-as évek elejére vi­
szont számuk majdnem elérte a 160 000-t. Vajon
ez a változás csak a brit társadalomra jellemző?
Megtudhatjuk, ha a brit számarányt összevetjük
más országok hasonló adataival. Az összehason­
lításkor kiderül, hogy hasonló általános trendek
figyelhetők meg a nyugati társadalmak többsé­
gében. Szinte minden nyugati országban folya­
matosan nőtt a válások aránya az elmúlt ötven
évben.
Történeti elemzés
Az 1. fejezetben már említettem, hogy a szocio­
lógiai kutatásban gyakran elengedhetetlen a tör­
téneti szemlélet, hiszen sokszor csak valamilyen
időperspektívából értelmezhetjük az adott prob­
lémáról gyűjtött anyagot.
A szociológusok gyakran közvetlenül akarnak
vizsgálni múltbeli eseményeket. Egyes történe­
ti időszakokat lehet közvetlenül tanulmányoz­
ni, ha még élnek az akkori szereplők - például a
holokauszt esetében. A szóbeli történelem vagy
a nálunk is használatos angol kifejezéssel oral
history kutatói az interjúalanyokkal olyan ese­
ményekről beszélgetnek, amelyeknek azok tanúi
voltak életük egy korábbi szakaszában.
Nyilvánvaló, hogy az efféle kutatómunka leg­
feljebb 60-70 évvel nyúlhat vissza az időben. Az
ennél korábbi időszakok esetében a szociológus
csak dokumentumokra és korabeli feljegyzé­
sekre hagyatkozhat, amelyek gyakran speciális
könyvtári gyűjteményekben vagy levéltárakban
találhatók.
A történeti dokumentumok felhasználásának
egyik érdekes példája Anthony Ashworth szocio­
lógus kutatása az első világháború lövészárokhar-
cairól (Ashworth 1980). A szerzőt az állandóan
tűz alatt lévő, hetekig egymással összezárt embe­
rek élete érdekelte. A vizsgálat során sokféle do­
kumentumforrásból merített: a hivatalos hadtör­
ténetből - például a különböző katonai egységek
írott anyagaiból -, korabeli hivatalos kiadványok­
ból, egy-egy katona személyes feljegyzéseiből és
visszaemlékezéseiből, illetve más memoárokból.
E sokféle forrásból Ashworth a lövészárokbeli
élet információgazdag, érzékletes, részletes leírá­
sát állította össze. Kiderítette például, hogy a ka­
tonák egyes csoportjai saját normákat alakítottak
ki azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran kell
összecsapniuk az ellenséggel, és gyakran sem­
mibe vették a tisztek parancsait. Karácsonykor
például mindkét oldal - a németeké és a szövet­
ségeseké egyaránt - felfüggesztette az ellenséges­
kedést, és volt olyan hely, ahol még rögtönzött
futballmeccset is játszottak egymással.
Az összehasonlító
és a történeti kutatás egyesítése
Ashworth kutatása egy viszonylag rövid időszak­
ra irányult. Az ennél sokkal hosszabb időszakot
felölelő történeti kontextusban folytatott össze­
hasonlító kutatásra példa Theda Skocpol köny­
ve, az Államok és társadalmi forradalmak (States
and Social Revolutions, 1979), amely a társadalmi
változás egyik legismertebb vizsgálata. Skocpol
nagy feladatot vállalt magára: elhatározta, hogy
részletes empirikus vizsgálatra építve alkotott el­
méletet a forradalom eredetéről és természetéről.
Három különböző történeti kontextusban vizs­
gálta a forradalmi folyamatokat, vagyis három
forradalmat hasonlított össze: ezek az 1789-es
francia forradalom, az 1917-es orosz forradalom
és az 1949-es kínai forradalom.
Skocpol a dokumentumok széles körét elemez­
ve a forradalmi változásnak egy olyan meggyőző
magyarázatát dolgozta ki, amely nagy szerepet
tulajdonít a mélyen fekvő strukturális feltéte­
leknek. Rámutatott, hogy a társadalmi forradal­
mak nagyrészt nem szándékolt következmények
eredményeként robbannak ki. Az orosz forrada­
lom előtt például különféle politikai csoportok
próbálták megbuktatni a fennálló rendszert, de
egyik sem számított a forradalomra - még a bol­
sevikok sem, akik végül hatalomra kerültek. Az
összecsapások és konfrontációk sora olyan radi­
kális társadalmi átalakulást indított el, amelyet
senki nem láthatott előre.
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS M EGVÁLASZOLÁSA
KUTATÁS A VALÓ VILÁGBAN:
MÓDSZEREK, PROBLÉMÁK ÉS BUKTATÓK
Korábban is hangsúlyoztam, hogy minden kuta­
tási módszernek megvannak az előnyei és a kor­
látái. Ezért egy-egy kutatás során gyakran több
módszert is alkalmaznak, amelyek kiegészítik
egymást, így ellenőrizhetők a háromszögelés fo­
lyamatában. Ha ismét felidézzük Laud Humph­
reys vizsgálatát, akkor láthatjuk, mi az előnye
több módszer kombinálásának - és általánosab­
ban a valódi szociológiai kutatás problémáit,
buktatóit is szemügyre vehetjük.
A kutatás során Humphreys arra a kérdésre is
igyekezett választ találni, hogy miféle férfiak jár­
nak a teaházakba. Ez azonban roppant nehéznek
bizonyult, mert csupán annyit tehetett, hogy meg­
figyelte az illemhelyet. A teaház íratlan csendsza­
bálya miatt nem kérdezősködhetett, sőt meg se
szólalhatott. Ezenkívül igencsak furcsa lett volna,
ha személyes kérdéseket szegez olyanoknak, akik
igyekeznek megőrizni névtelenségüket.
Humphreys ezért megpróbált a felmérés mód­
szerével többet megtudni ezekről a férfiakról.
Megállt a vécé bejáratánál, és felírta a kocsik rend­
számát. Aztán a rendszámokat odaadta a közleke­
désrendészeten dolgozó barátjának, aki kikereste
a hozzájuk tartozó lakcímeket.
Hónapokkal később St. Louisban, ahol Humph­
reys is dolgozott, a Washington University kutatói
házról házra járva felmérést végeztek a szexuális
szokásokról. Humphreys megkérte a vizsgálat
vezetőit, hogy vegyék fel az ő teaházi mintájába
tartozók nevét és címét is a felmérésbe, majd kér­
dezőbiztosnak álcázva felkereste otthonukban
ezeket a férfiakat, hogy interjút készítsen velük
- hivatalosan csak azért, hogy feltegye a felmérés
kérdéseit, valójában viszont azért, hogy többet
megtudjon a társadalmi hátterükről és az életük­
ről. Kiderült, hogy többségük nős, és egyébként
teljesen szokványos életet él. Humphreys gyak­
ran készített interjút a feleségükkel és más csa­
ládtagjaikkal is.
Az em ber m int vizsgálati alany
és az ebből fakadó etikai problém ák
Minden emberekkel foglalkozó kutatás felvethet
etikai dilemmákat. A szociológusok szerint a dön­
tő kérdés az, hogy nagyobb kockázattal jár-e a ku­
tatás az alany számára, mint amekkorával egyéb­
ként is szembe kell néznie mindennapi életében.
Humphreys elmondta, hogy könyve írásakor
korántsem volt őszinte azokhoz, akiket vizsgált.
Nem árulta el, hogy szociológus, amikor a tea­
87
házat figyelte. Az oda betérők feltételezték, hogy
ő is hasonló céllal jött, nem is sejtették, hogy más
oka van az ottlétének. A megfigyelés közben nem
kellett ugyan hazudoznia, de nem is vallotta be,
miért van ott. Etikusan viselkedett-e? Mindent
összevetve azt válaszolhatjuk, hogy vizsgálata
ebből a szempontból nem jelentett kockázatot
egyik alany számára sem. Humphreys teaházi
megfigyeléseivel nem szerzett olyan informá­
ciókat, amelyek alapján azonosíthatta volna a
résztvevőket. Nagyjából annyit tudott meg róluk,
mint mások, akik megfordultak a teaházban. így
jelenléte nem járt nagyobb kockázattal számukra,
mint amennyit amúgy is vállalniuk kellett min­
dennapi életükben. Ugyanakkor ha Humphreys
minden szakaszban színt vallott volna, akkor
kutatása nem jutott volna ilyen messzire. Ami
azt illeti, a szociológusok által begyűjtött érté­
kes adatok egy jó részét soha nem lehetett volna
megszerezni, ha előbb mindenkinek, akivel a ku­
tatás során csak találkoznak, el kellett volna ma­
gyarázni a kutatási projektet.
Ám ha ez volna az egyetlen dilemma Humph­
reys kutatásával kapcsolatban, akkor nem len­
ne ilyen kitüntetett helye a társadalomkutatás
etikájával foglalkozó irodalomban. Valójában az
keltett igazán nagy megütközést, hogy Humph­
reys felírta a teaházba betérők autójának a rend­
számát, megszerezte a lakcímüket a közlekedés­
rendészeten dolgozó barátjától, majd felkereste
őket otthonukban, mintha csak általános felmé­
rést végezne. Bár Humphreys nem árult el sem­
mit a férfiak családjának arról, ami a teaházban
történt, és mindent megtett, hogy titokban tartsa,
amit megtudott, a birtokába került adatokkal kárt
is okozhatott volna. Mivel törvénytelen tevékeny­
séget dokumentált, a rendőrség követelhette vol­
na, hogy adja ki a vizsgálati alanyainak személy-
azonosságára vonatkozó információkat. Megtör­
ténhetett volna, hogy egy kevésbé járatos kérdező
elszólja magát, amikor az érintettek családjával
beszélget, vagy Humphreys elveszíti a jegyze­
teit, és valaki más megtalálja azokat. Figyelembe
véve, hogy mennyi hiba csúszhat a számításokba
a kutatási folyamatban, a kutatók nem tekintik
legitimnek az efféle eljárásokat. A szociológiai
kutatások világszerte finanszírozó kormányzati
szervezetek, például Nagy-Britanniában az Eco­
nomic and Social Research Council, illetve a szo­
ciológusok szakmai szervezetei, például a British
Sociological Association ma már sokkal szigo­
rúbb etikai irányelveket írnak elő a szociológiai
kísérleteket folytató kutatók számára.
Humphreys egyike volt az első szociológusok­
nak, akik a meleg férfiak életét tanulmányozták.
Humánus beszámolója jóval többet tárt fel, mint
 88 3. FEJEZET
Statisztikai fogalmak
A szociológiai k u ta tá so k során gyakran haszná­
lunk statisztikai eljárásokat az eredm ények e le m ­
zésekor. Ezek egy része igen b o n y o lu lt és összetett,
de a leggyakrabban használt m ódszerek könnyen
é rth e tő k. Ilyen m ódszer a középérték vagy cent­
rális tendencia kiszámítása - az átlagszám ítás kü­
lö n b ö ző fo rm á i - és a korrelációs együtthatók
m eghatározása (azaz annak mérése, ho g y m eny­
nyire erős a kapcsolat két v á lto z ó k ö zö tt).
Az átlagszám ítá sn a k h á ro m m ódszere ism ere­
tes, és m in d e g y ik n e k m egvan a m aga előnye és
hátránya. V együk p é ldául 13 e m b e r személyes
va g yo n á t, beleértve m in d e n v a g y o n tá rg y a t: a há­
zat, az a u tó t, a ba n kszá m lá t és a k ü lö n b ö z ő be­
fe ktetéseket. T u la jd o n u k a n g o l fo n tb a n :
1. 0 lenne, m o n d ju k 13 h e ly e tt 12, a kko r a m e d iá n t
2. 5 000
3. 10 000
4. 20 000
5. 40 000
6. 40 000
7. 40 000
8. 80 000
9. 100 000
10. 150 000
11. 200 000
12. 400 000
13. 10 000 000
A számtani átlag a szokásos é rte le m b e n fejezi ki
az á tla g o t, és ú g y szá m íth a tó ki, ha összeadjuk
a 13 em b e r személyes v a g yo n á t, m ajd a k a p o tt
e re d m é nyt elo s z tju k az e m berek szám ával, azaz
13-m al. A teljes összeg 11 085 000 fo n t, a m it
ha elo sztu n k 13-m al, a kko r szám tani á tla g k é n t
852 692 fo n t o t kapunk. A szám tani á tla g kiszá­
m ítása gyakran hasznos módszer, m e rt a ren d e l­
kezésre á lló összes a d a to t fe lh a szn á lju k. De lehet
félrevezető is, ha egyetlen é rté k vagy a m e g a d o tt
értékek egy kisebb része je le n tő se n e lté r a tö b b i
a d a ttó l. A fe n ti p é ldában a szám tani á tla g nem
tű n ik m e g fe le lő k ö z é p é rté k -m u ta tó n a k , m iu tá n
egy kiu g ró a n m agas, 10 000 000 fo n to s érté k
to rz ítja a képet. Arra a kö vetkeztetésre ju th a t­
nánk, h o g y az e m berek tö b b s é g e a ténylegesnél
jó va l n a g yo b b v a g yo n n a l rendelkezik.
amennyit akkoriban tudni lehetett a szexuális
közösségekről. Bár könyve megjelenése egyik
vizsgálati alanyának sem ártott, később maga
Humphreys is egyetértett bírálóival, hogy eti­
kai szempontból túl messzire ment. Kijelentette,
Az ilyen esetekben a m ásik két m érőszám egyi­
két haszn á lh a tju k. A módusz az az érték, am ely
a le g g yakra b b a n fo rd u l elő az értékek a d o tt hal­
m azában. A fe n ti péld áb a n ez az é rté k a 40 000
fo n t. A m ódusz esetében az a p ro b lé m a , ho g y
nem veszi fig y e le m b e az a d a to k összességének
eloszlását, azaz az é rté ke k ta rto m á n y á t. A leg­
gya kra b b a n e lő fo rd u ló érték nem fe lté tle n ü l m u ­
ta tja az a d a to k összességének eloszlását, ezért
nem te k in th e tő igazi „á tla g n a k ". A fe n ti pé ld á ­
ban a 40 000 fo n t tú l közel van a legalacsonyabb
értékekhez.
A h a rm a d ik m érőszám a médián, am ely bár­
m ely é rté kso r középső értéke. A fe n ti péld áb a n ez
a 7. érték, a m ely szintén 40 000 fo n t. Példánkban
az értékek száma p á ra tla n . Ha ez a szám páros
úg y le h e tn e kiszám ítani, h o g y a két középső, azaz
a 6. és 7. é rté k á tla g á t vennénk. A m ó d u szh o z
h asonlóan a m édián sem m u ta tja m eg a m é rt ér­
té ke k tényleges ta rto m á n y á t.
Bizonyos esetekben a k u ta tó a középérték-szá-
m ítás tö b b m ódszerével is él, h o g y m e g fe le lő
képet a d jo n az á tla g ró l. G yakran kiszám ítja az
a d a to k szórását (standard deviációját) is. Ezzel
m e g á lla p íth a tja az értékek szóródásának m ér­
té k é t vagy az a d o tt értékek ta rto m á n y á t, am ely
esetünkben 0 -tó l 10 0 0 0 000 fo n tig te rje d .
A korrelációs e g y ü tth a tó k hasznos m u ta tó ­
szám ok a n n a k jelzésére, h o g y m e n n yire erős a
kapcsolat két (vagy tö b b ) v á lto z ó k ö z ö tt. Ha két
v á lto z ó teljesen e g y ü tt m o zo g , a kko r tö ké le te s
p o z itív k o rre lá c ió ró l beszélünk. Az e g y ü tth a tó
értéke ebben az esetben 1,0. Ha nincs összefüg­
gés a két v á lto z ó k ö z ö tt (azaz egyszerűen nem
m u ta th a tó ki s e m m ifé le konzisztens kapcsolat),
a kko r az e g y ü tth a tó értéke 0. Tökéletes nega­
tív k o rre lá c ió ró l a kko r beszélünk, ha két v á lto zó
éppen fo r d íto tt arányban van egymással, ezt az
e g y ü tth a tó -1 ,0 értéke je lzi. Tökéletes korreláció
a tá rs a d a lo m tu d o m á n y o k b a n sosem fo rd u l elő.
A 0,6 vagy annál m agasabb é rté k esetén, legyen
az akár p ozitív, akár negatív, á lta lá b a n szorosnak
ta rtjá k az e le m z e tt v á lto z ó k k ö z ö tti k a p cso la to t.
Ilyen szin tű p o z itív k o rre lá c ió t fig y e lh e tü n k meg
p é ld áu l az o sztá lyh e lyze t és a választói m a g a ta r­
tás k ö z ö tt.
hogy ha megismételhetné a vizsgálatot, akkor
nem próbálna a rendszámokon keresztül eljutni
a vizsgáltak otthonába. Inkább a teaházban gyűj­
tött adatokra építve megpróbálná jobban megis­
merni a résztvevők egy kisebb csoportját, hogy a
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS MEGVÁLASZOLÁSA
A táblázatok értelmezése
A szociológiai iro d a lo m olvasása közben g ya k­
ran ta lá lk o z u n k tá b lá z a to k k a l. Ezek sokszor igen
b o n y o lu ltn a k tű n n e k , pe d ig könnyen m e g fe jt-
hetők, ha á tte k in té s ü k k o r bizonyos alapelveket
követünk: ném i gyakorlással ezek a u to m a tik u s ­
sá válnak (lásd például a 3.3. tá b lá z a to t). Nagy
a kísértés, h o g y olvasás közben „á tu g o rju k " a
tá b lá z a to t, de nem e n g e d h e tü n k neki, m e rt a tá b ­
lázat k o n c e n trá lt fo rm á b a n ta rta lm a z olyan in ­
fo rm á c ió k a t, am elyeket g yorsabban „le o lv a s h a ­
tu n k " , m in t ha ugyanezeket az összefüggéseket
szavakba ö n tö tté k volna. Ha já rta s s á g o t szerzünk
a tá b lá z a to k értelm ezésében, a k k o r a zt is e lle n ­
ő riz h e tjü k , m ennyire tá m a s z tjá k alá a szerző k ö ­
vetkeztetéseit.
1. Olvassuk el a teljes cím e t! A tá b lá z a t cím e
gyakran viszonylag hosszú, m e rt a k u ta tó igyek­
szik p o n to sa n m e g h a tá ro z n i, m ifé le in fo rm á c ió ­
ka t közöl. A 3.3. tá b lá z a t először m e gadja a tá b ­
lázatban szereplő a d a to k tá rg y á t, m ásodszor azt,
h o g y a tá b lá z a t célja az összehasonlítás, h a rm a d ­
szor pedig a zt a té n y t, h o g y csak bizonyos orszá­
g o k ró l g y ű jtö tte k a d a to t.
2. Nézzük m eg, h o g y a szerző fű z ö tt-e m a g ya ­
rázó m egjegyzéseke t az a d a to k h o z ! A m e g je g y­
zése u ta lh a t arra, hogyan g y ű jtö tté k vagy m ié rt
az a d o tt fo rm á b a n m u ta tjá k be az a n ya g o t. K öny­
vem sok tá b lá za tá h o z fű z te m m agyarázó m e g ­
jegyzéseket. Például a 7.2. tá b lá z a th o z (185. o.)
tö b b m egjegyzés is ta rto z ik , a m elyek segítenek
m e g é rte n i, hogyan k a p ta m a tá b lá z a tb a n szerep­
lő szám okat. Ha a tá b lá z a tb a n szereplő a d a to ­
kat nem a k u ta tó g y ű jtö tte össze, hanem m áshol
k ö z ö lt eredm ényekre épülnek, a k k o r a fo rrá s t is
kutatás célját fölfedve megkérje őket: beszéljenek
arról, mi a szerepe az életükben annak, amit a
teaházban tesznek.
Tud-e újat mondani a szociológia?
Mivel a szociológusok gyakran olyasmit vizsgál­
nak, amiről nekünk is van személyes tapaszta­
latunk, eltöprenghetünk azon, hogy vajon nem
más-e a szociológia, mint „a nyilvánvaló fárad­
ságos fejtegetése” (Wright 2000). Igaz-e, hogy
a szociológia nem tesz mást, csak - érthetetlen
szaknyelven - újra megfogalmazza azt, amit
már amúgy is tudunk? Pusztán szőrszálhasoga­
tó körülírása lenne olyan társadalmi jelenségek­
nek, amelyeket már amúgy is ismerünk? A leg­
89
m e g je lö lik . A fo rrá s a lapján esetleg m e g íté lh e t­
jü k , h o g y m e n n yire m e g b íz h a tó az in fo rm á c ió ,
m ásrészt kid e rü l, h o g y hol ta lá lh a tó a k m eg a tá b ­
lázat a la p já u l szolgáló a d a to k. A p é ld ám b a n sze­
re p lő tá b lá z a t forrással kapcsolatos m egjegyzése
utal arra, h o g y az a d a to k egy O E C D-kiadványból
szárm aznak.
3. Olvassuk el a tá b lá z a t felső részén vagy bal
o ld a lá n ta lá lh a tó fe jlé c e t! (Bizonyos esetekben a
„fe jlé c " nem a tá b lá z a t te te jé re , hanem az aljára
kerül.) A fe jlé c b ő l kid e rü l, ho g y m ilyen típ u sú in ­
fo rm á c ió k a t ta rta lm a z n a k az egyes so ro k és osz­
lo p o k. A tá b lá z a t értelm ezése során fe jb e n kell
ta rta n i, m ire v o n a tk o z ik a fejlécek egy-egy cso­
p o rtja , a m ik o r az a d a to k a t á tte k in tjü k . Példánk­
ban bal o ld a lo n lá th a tó k a vizsg á lt országok, míg
az o s z lo p o k az a u tó b irto k o s o k a rá n yá t m u ta tjá k
az egyes vizsgálati években.
4. Tisztázni kell a ha szn á lt m é rté ke g ysé g e ke t
- a tá b lá z a t ta rta lm i részébe fo g la lt szám lehet
esetszám , százalékos arány, á tla g vagy más m é rő ­
szám. Néha jo b b , ha a tá b lá z a t szá m a it á tv á ltju k
egy hasznosabb m értékegységre: ha nem adnak
m eg százalékokat, a kko r esetleg érdem es azokat
kiszám ítani.
5. V együk sorra a tá b lá z a t a d a ta ib ó l le vo n ha ­
tó kö ve tke zte té se ke t! A tá b lá z a to k tö b b s é g é t a
szerző m aga is tá rg y a lja , és s z e m p o n tja it te rm é ­
szetesen szem e lő tt kell ta rta n i a tá b lá z a tb a n sze­
replő a d a to k értékelése során. V égig kell azonban
g o n d o ln i a z t is, h o g y m ilyen to v á b b i p ro b lé m á k
és kérdések v e th e tő k fel az a d a to k alapján.
A tá b lá z a t a d a ta ib ó l tö b b érdekes tre n d olvasha­
tó ki. Először is az a u tó b irto k o s o k aránya je le n ­
rosszabb fajta szociológiáról csakugyan el lehet
mindezt mondani, de hát soha nem ítélhetünk
meg egy tudományt annak alapján, amit a kon­
tárjai csinálnak. Tulajdonképpen a jó szociológia
vagy hozzásegít, hogy jobban megértsük a nyil­
vánvalót (Berger 1963), vagy teljesen átalakít­
ja köznapi gondolkodásunkat. A jó szociológia
egyik esetben sem szőrszálhasogatás, nem is a
nyilvánvaló ismételgetése más szavakkal. Ebben
a könyvben is sokszor azzal kezdem majd egy-
egy új téma tárgyalását, hogy talán már ismert
fogalmakat definiálok. Minden tudományágnak
tisztáznia kell az alapfogalmait. De amikor pél­
dául a családot olyan emberek csoportjaként ha­
tározzuk meg, akiket rokonság fűz össze, akkor
ezzel nem lezárunk valamit, hanem éppenséggel
elindítunk. Gyakran csak úgy juthatunk a meg-
 3. FEJEZET

tősen e lté rh e t a k ü lö n b ö z ő orszá g o kb a n : 2002- H arm adszor: a fe ls o ro lt orszá g o k szinte m in d ­

ben az 1000 fő re ju tó a u tó k száma tö b b m in t
ö tszö r annyi v o lt az Egyesült Á lla m o k b a n , m in t
T örökországban. M ásodszor: e g yé rte lm ű, hogy
az a u tó b irto k lá s és a jó lé t szintje összefügg. Tu­
la jd o n ké p p e n az a u tó b irto k o s o k a rá n yá t a jó lé ti
külö n bsé g e k durva m u ta tó já n a k is te k in th e tjü k .
egyikében n ő tt az a u tó b irto k o s o k száma 1990 és
2002 k ö z ö tt, bár egyes o rszá g o kb a n a növekedés
m értéke n a g y o b b v o lt, m in t m á s u tt, a m i valószí­
nűleg a zt a k ü lö n b s é g e t m u ta tja , h o g y az egyes
o rszágok m ekkora gazdasági növekedést é rte k el,
ille tve m e n n yire tu d ta k a tö b b ie k h e z fe lzá rkó zn i.

3.3. tá b lá z a t Az 1000 lakosra jutó közúti gépjárművek száma az egyes vizsgált országokban
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Ausztria 462 463 503 515 528 543 495 509 529 544 555 565 537
Belgium 432 442 441 454 464 487 494 482 490 500 511 517 520
Kanada 600 619 627 595 569 565 565 564 580 566 569 572 581
Németország 527 527 427 478 523 540 547 551 556 564 570 582 589
Görögország 248 246 257 271 283 298 313 328 351 378 406 428 450
Portugália 310 370 407 439 438 501 533 569 610 654 698 711 756
Törökország 57 47 53 61 64 68 97 105 111 116 124 148 148
Nagy-Britannia 443 433 453 441 439 428 448 458 474 486 493 516 533
Egyesült
Államok 842 718 779 725 719 771 783 784 792 798 810 816 807
Forrás: OECD Factbook 2005.

értés magasabb szintjére, ha tisztázzuk, melyik
szó mit jelent - a jó szociológiában sosem öncélú
a terminusok magyarázata.
A szociológia hatása
Ritka az olyan eset, amikor a szociológiai kuta­
tásnak csupán a szociológusok szűk intellektuá­
lis csoportja számára van jelentősége. A kutatási
eredményeket gyakran az egész társadalom meg­
ismeri. Hangsúlyozni kell, hogy a szociológia
nem csupán a modern társadalmak vizsgálata,
hanem maga is fontos tényezőjévé vált ezen tár­
sadalmak teljes életfolyamatának. Vegyük csak
azokat az átalakulásokat, amelyeken ma Nagy-
Britanniában a házasság, a szexualitás és a család
keresztülmegy (ezekről a 7. és a 12. fejezetben lesz
szó). A kutatási eredmények ma már szélesebb
körben megismerhetők, ezért egy modern társa­
dalomban igen kevés az olyan ember, aki semmit
ne tudna ezekről a változásokról. A szociológiai
ismeretek összetett, gyakran nehezen megfog­
ható módon befolyásolják gondolkodásunkat és
viselkedésünket, megváltoztatva ezáltal a szocio­
lógiai kutatás terepét is. E jelenség a szociológiai
szaknyelvet használva úgy magyarázható, hogy a
szociológia reflexív viszonyban áll az emberek­
kel, akiknek a viselkedését vizsgálja. A reflexivi­
tás a szociológiai kutatás és az emberi viselkedés
kölcsönhatása, erről még lesz szó a 4. fejezetben
(109-110. o.). Nem meglepő, hogy a szociológiai
kutatás eredményei gyakran igen közel állnak a
közvélekedéshez. Ez elsősorban nem azért van,
mert a szociológia nem mond számunkra újat;
sokkal inkább azért, mert a szociológiai kutatás
folyamatosan hat a társadalomról kialakult köz-
vélekedésre.

ÖSSZEFOGLALÁS

1. A szociológus úgy vizsgálja a társadalmi éle­ a kutatót. A kutatási problémákat a szakiroda-

tet, hogy célirányos kérdéseket vet fel és ezek­
re módszeres kutatással megkísérel válaszolni.
Kérdése lehet ténykérdés, összehasonlító, fejlő­
dési vagy elméleti kérdés.
2. Minden kutatás olyan kutatási problémából in­
dul ki, amely foglalkoztatja vagy zavarba ejti
lomban meglévő hiányosságok, elméleti viták
vagy a társas világ gyakorlati kérdései egy­
aránt felvethetik. A kutatási stratégia kidolgo­
zásában számos lépés világosan elkülöníthe­
tő - bár ezeket csak ritkán követik pontosan a
tényleges kutatás során.
 SZOCIOLÓGIAI KÉRDÉSEK FELVETÉSE ÉS M EGVÁLASZOLÁSA 91

3. Két esemény vagy helyzet között akkor áll fenn
oksági kapcsolat, ha az egyik esemény vagy
helyzet váltja ki a másikat. Ez bonyolultabb,
mint amilyennek látszik. A kauzalitást meg
kell különböztetni a korrelációtól: az utób­
bi azt jelenti, hogy két változó rendszeresen
összefügg. Változó lehet az életkor, a jövede­
lem, a bűnözési arány stb. szerint mutatko­
zó különbség. Független változó az a változó,
amelyik egy másik (a függő) változóra hat. A
szociológusok gyakran ellenőrző változókat al­
kalmazva győződnek meg arról, hogy az oksági
kapcsolat fennáll-e.
4. A terepmunka vagy részt vevő megfigyelés
esetében a kutató hosszabb időszakokat tölt
a vizsgált csoportban vagy közösségben. Egy
másik módszerrel, a felmérés során kérdőíve­
ket töltetnek ki vagy interjút készítenek egy
nagyobb népességet reprezentáló minta tagjai­
val. A dokumentumkutatás levéltári vagy más­
honnan származó, információforrásként szol­
gáló nyomtatott anyagok vizsgálatát jelenti.
További módszerek a kísérlet, az élettörténet, a
történeti elemzés és az összehasonlító kutatás.
5. Minden egyes kutatási módszernek megvan­
nak a maga korlátái. Emiatt a kutatók mun­
kájuk során gyakran két vagy több módszert
alkalmaznak egyszerre, amelyek mindegyike
a többi módszerrel kapott adatok ellenőrzését
vagy kiegészítését szolgálja. Ezt az eljárást ne­
vezzük háromszögelésnek.
6. A szociológiai kutatás gyakran állítja a kuta­
tót etikai dilemmák elé. Ezek származhatnak
abból, hogy a kutató félrevezeti a vizsgált sze­
mélyeket, de abból is, hogy a kutatás eredmé­
nyeinek közreadása sérti a résztvevők érzéseit,
vagy hátrányosan befolyásolja életüket. E kér­
dések kezelésének nincs teljes egészében ki­
elégítő módja, de minden kutatónak érzékeny­
nek kell lennie a felmerülő dilemmákra.

MEGFONTOLANDÓ KERDESEK

1. Ha a legtöbb kutatás egy kutatási problémából indul ki, akkor ki határozza meg ezt a problémát?
2. Miért fontos konkrét hipotéziseket megfogalmazni, amelyek bizonyíthatók vagy cáfolhatók?
3. Miért van az, hogy a kutatási folyamat ritkán halad terv szerint?
4. Hogyan csökkentheti a kutató a hiba és/vagy torzulás lehetőségét?
5. Igaz-e, hogy egyes módszerek tudom ányosabbak a többinél?
6. Miért elengedhetetlen megkülönböztetni a korrelációt az oksági kapcsolattól?

AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK

Bryman, Alan (2001): Social Research Methods. Oxford/New York, Oxford University Press.
Best, Joel (2001): Damned Lies and Statistics: Untangling Numbers from the Media, Politicians, and
Activists. Berkeley, University of California Press.
Levitas, Ruth - Guy, Will (1996): Interpreting Official Statistics. London, Routledge.
Hammersley, M artin - Atkinson, Paul (1995): Ethnography: Principles in Practice. London, Routledge.
Harvey, Lee - MacDonald, Morag - Devany, Anne (1992): Doing Sociology. London, Macmillan.
May, Tim (2001): Social Research: Issues, Methods and Process. Buckingham, Open University Press
(3. kiadás).

INTERNETES FORRÁSOK

Market and Opinion Research International (MORI)

http ://www.mori.com
Social Science Information Gateway
http://www.sosig.ac.uk/sociology
Office of National Statistics
http://www.statistics.gov.uk
UK Data Archive
http ://ww w. data-archive.ac.uk