Az alakzatok

A szövegen belüli sajátos nyelvi-stilisztikai viszonyokat, a jelentéssel bíró elemek, nyelvi egységek
jellegzetes kapcsolódási módját alakzatoknak nevezzük.

-szóismétlés („Szép vagy Alföld, legalább nekem szép”)

-Anafora: a sorok elején ismétlődő szó vagy szócsoport („Ne ily halált adj, istenem! /Ne ily halált adj
énnekem!”

-Alliteráció: a szókezdő hangok ismétlődése („féreg foga rág”)

-Figura etymologica: a szótő ismétlődik („virágnak, virága”)

-Párhuzam (paralelizmus): két egymással összefüggő gondolat hasonló szerkezetű megfogalmazása

(„Elhull a virág, eliramlik az élet.”)

-Ellentét (antithesis) („Áldjon vagy verjen sors keze”, „Vár állott, most kőhalom”)

-Paradoxon: képtelenségnek látszó állítás, mely alaposabb meggondolás után igaznak bizonyul.
(„Akinek sok barátja van, annak egy barátja sincs.”)

-Oximoron: egymásnak ellentmondó jelentésű fogalmak összekapcsolása. („ádáz”, „édes mostoha”)

-Felsorolás: azonos mondatrészi szerepben lévő, nem rokon értelmű szavakat sorolunk fel. („Adjon az
Isten / szerencsét, szerelmet, forró / kemencét…”)

-Halmozás: azonos mondatrészi szerepben lévő, azonos szófajú, rokonértelmű szavak egymás mellé
állítása („De addig sírva, kínban, mit se várva”)

-Fokozás: a halmozott alakok között fokozati különbség van. („Hej, ne búsulj s ne bánkódj, / ne is
siránkozzál!”)

-Kihagyás (ellipszis): a szövegből kimaradt mondatrész, szószerkezet, szó vagy szóelem, mely a
szövegösszefüggés alapján pótolható. („Kendé bizony az árnyéka / Mert olyat mondok, hogy még
a…”)

-Részletezés: a mondanivaló aprólékos kibontása újabb fogalmi jegyek megnevezésével („Tavaszodik,

lágy az idő / kihajt a fű, kövéren nő.”)

-Körülírás: a fogalom megnevezését kerüljük, helyette valamilyen jellemző jegyet emelünk ki. („…
szemem árja megindul”)

-Eufemizmus: a körülírás típusa, szépítő kifejezés („Dalos Eszter csak nem jött ki / Temetőbe
költözött ki.”)

-Túlzás („Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben”)

-Irónia: a látszólagos magasztalás mögött elítélés bújik meg („Ha éjjel kinn töltöm / Gyönyörű
mulatságocska lesz, / Nedves háttal sáros földön.”)

-Gúny: a képtelenségig felnagyítja a jelenség negatív vonásait („Ön amíg szóból értek én / nem lesz
tanár e félteken / gagyog s ragyog.”)

Gondolatritmus: gondolatok, fontos mondatrészek meghatározott rendben való, ritmikus

visszatérése
Refrén: verssorok szabályos időközönkénti megismétlése, általában a versszak végén. (szó szerinti
vagy variáns) („Minek nevezzelek?”)