A FEJTOKALAPACSIG
Hazai szénbányászatunk előtt fel-
szabadulásunk óta hatalmas fejlődési
lehetőségek nyíltak meg* a nép állama
egyrészt fölszámolja a sok évtize­
des elmaradottságot, másrészt módot
nyújt arra, hogy bányászatunkat eddig
soha nem ismert magas színvonalra
emeljük. E lehetőségek, érthető mó­
don, új műszaki követelményeket
állítanak elénk, melyek közül — mint
legdöntőbb súlyponti feladaton —
mindinkább a bányászati munkafolva-
inatok gépesítésén van a hangsúly.
A törekvés, hogy a folyton növekvő
s mind nagyobb tömegeket mozgató
bányászati munkát gépesítsük, régi-
keletű s annak kezdetleges megjele­
nése magával a munka megszületésé­
vel kapcsolatos.
AZ ÉK ÉS KALAPÁCS KORA
A BÁNYÁSZATBAN
A legegyszerűbb és legősibb bányá­
szati gépelemek az ék és kalapács,
melyeket még ma is büszkén visel
címerében a bányász, hiszen a rob­
bantómunkának a bányászatba való
bevezetéséig, 1627-ig — tehát hosszú
évszázadokon át — semmi más jö-
vesztő-eszköze nem volt. Csak sokkal
később születtek meg a csákány és
lapát s mindama »ősi« szerszámok és
berendezések, melyeket tökéletesített
formájukban ma is' ismerünk s melyek
mind azt célozták, hogy minél nagyobb
mértékben küszöböljék ki az izom-
munkát.
1. ábra. Hosszú évszázadokon át csupán kézi-
erővel történt a bányászkodás, sőt — m int a
rajzon látjuk — még a függőleges aknaszállí-
tás is
ELSŐ BÁNYAGÉPESITŐINK
E törekvés azonban hazánk egykor
rendkívül fejlett bányászatában is
csak a 16. század elején ölt komolyabb
formát, amikor a munka bizonyos
részeiben állati, vagy vlzierövel meg­
hajtottberendezéseket, nagyrészt felül­
csapott vízikerekeket kezdenek alkal­
mazni, melyek már több ember mun­
káját pótolták s nagyobb teljesítmé­
nyüknél fogva új lehetőségeket nyi­
tottak meg. E berendezések aztán
a 18. század derekán, elsősorban
Selmecbányán, (Banska-Stiavnicánl,
az akkoriban világhírű arany- és
ezüstbányáknál, a bányagépesítes leg­
nagyobb magyar úttörőinek, Miko-
vinyi Sámuelnek és a Helleknek — Hell
Máté Kornélnak s fiának, Hell József
Károlynak — korszakalkotó újításai
folytán megmentették az ottani bányá­
szatot a teljes pusztulástól.
Bányáink és kohóink termelési
technikája a 18. század első felében
lényegében alig különbözött a kéz­
művességtől. Kéziszerszámok uralkod­
tak még mindig, kézierővel történt
az elővájás, a fejtés, a külszíni és
földalatti szállítás,' előkészítés stb.
Az egyre növekvő bányászati köve­
telmények tették aztán szükségessé,
hogy egyszerű, de nagyteljesítményű
gépekkel h e ly e tte " '
2. ábra. A XVI. szá­
zad elejétől a XV III.
század végéig hasz­
nált, — úgynevezett
váltóviiikerekos füg­
gőleges alcnaszállttás

2. ábra. Hág a XIX. század első felében is
sok helyen alkalm azott, függőleges aknaszállító­
gép (lóhajtással)
különösen azokban a munkálatokban,
ahol a jelentkező nehézségeket többé
emberi erővel nem tudták legyőzni.
S éppen a bányászat munkaterületein
ismert berendezések, az emelőgépek,
szivattyúk, zúzók, egyszerű kovács-
fujtatók — vagyis azok a berendezések,
melyeket az ember ősidők óta moz­
gatott, voltak azok — m int azt
Marx is megállapította —, melyeknél
elsősorban kínálkozott az emberi mun­
kát állati és vlzierővel, vagy a szél
erejével pótolni. így jelennek meg
bányáinkban és kohóinkban a nagy­
teljesítményű vizikerekek. A 18. század­
beli bányaújitóink megtalálták az akko­
riban leghaladóbb meg­
oldásokat s új létesít­
ményeikkel, vízierővel
meghajtott bányagé­
peikkel forradalmasítot­
ták a bányászatot s
gyökerében változtat-
4. ábra. Ha a fárasztó csá­
kányozást a fejtőkalapács vál­
totta föl
* az akkori tőkés viszonyok között
5. ábra. Felszabadulásunk
előtt bányáinkban általánosan
használt elavult lószáUítás
ták meg az addigi munkamódokat.
E gépek ugyanis bizonyos fokig magu­
kon viselték a modern bányagépek
jellegzetességeit, hisz egyhangú zaka­
tolásukban ott lüktetett már a manu­
faktúrákat fölváltó nagyipar len­
dülete, amit a gőzgép megjelenés^
jelent 1
BÁNYAGÉPES ITÉS
A MÚLTBAN
A 18. század második felében induló
szénbányáinknál —akkori ércbányáink­
hoz hasonlóan — szintén kezdetleges
munkaviszonyok uralkodtak ország­
szerte, melyek a kizsákmányoló, kapi­
talista korban sem javultak lénye­
gükben, hiszen a tőkések haszná­
nak főforrása a kizsákmányolt mun­
kás volt. Ha ennek ellenére nagy
bányavállalataink itt-ott mégis be­
vezettek egy-egy új bányagépet, úgy
az mindig mint a munkás ellensége
jelentkezett, tekintve, hogy akkori­
ban a bányagépek alkalmazásának
az volt a fokmérője, hogy azok üzembe­
helyezésével hány dolgozó munkáját
lehet megtakarítani. A bányagépek
felszabadulásunk előtt tehát legföljebb
a munkanélküliek nagy tömegét sza­
porították, nem oldották meg azt a
feladatot, hogy a dolgozók javát
szolgálják, megkönnyítsék munkáju­
kat.
Tudjuk ugyanis, hogy az akkori
gépek nemhogy megkönnyítették vol­
na, ellenkezőleg, még jobban igénybe­
vették a dolgozókat, tekintve, hogy
segítségükkel jobban kizsákmányolták,
a bányászt.
S végül nem szabad megfeledkeznünk
arról sem, hogy bányáinknak az 1920-as
és 30-as években megkezdett részleges
gépesítése megbukott azért is, mert
a minimálisnál is kisebb munkabérek
mellett, a gépi jövesztés nem nyújtott
annyi profitot, mint a havonta leg­
följebb 15—16 napot dolgozó bányá­
szok erősebb kihasználása.
Bányáink ennek következtében —
nem szólva a vlzemelésről s bizonyos
lassúütemű részleges gépesítésről —
csaknem minden nagyobb gépberen­
dezés nélkül dolgoztak felszabadulá­
sunkig, mert könnyebb és olcsóbb
volt a dolgozók kizsákmányolását fo­
kozni, mint nagyobb befektetéssel s
bizonyos kockázattal gépeket venni,
azokat kikísérletezni és üzembehelyezni.
Most azonban, hogy az emberi
munka új értelmet kapott s hogy
bányászatunk teljesíteni tudja az öt­
éves tervben vállalt hatalmas feladatát,
rohamléptekkel kell megindítanunk bá­
nyaüzemeink fejlesztését a mechani-
zalás útján.
MI INDOKOLJA
SZÉNBÁNYÁINK
g é p e s ít é s é t ?
Népgazdaságunk módosított tervé­
ben 1954. végére a széntermelés meny-
nyiségét 27,5 millió tonnára irányozta
elő, ami 1949. évi termelésünkhöz
viszonyítva — annak mennyiségét
100-nak véve — 234%-os emelkedés­
nek felel meg. E nagyszerű feladat
szükségességét Pártunk II. Kongresz- <J. ábra. A m unkahelyi rakodást gépesített bá­
nyáinkban m ár modern snovjet rakodógépek
szusán Gerő Ernő elvtárs indokolta végzik
s leszögezte azt is, hogy tervteljesí­
tésünk minden sikere és eredményes­
sége lényegében a szénre és más
energiahordozókra van fölépítve, ami­
vel szemben széntermelésünk máris
lemaradt az ipar szükségletétől,
tekintve, hogy szocialista iparunk már
ötéves tervünk első évében is meg­
előzte széntermelésünket.
Hogy tehát szénbányászatunk ki­
elégíthesse iparunk fokozott igényét
s ezzel egyben teljesítse módosított
tervfeladatát, minden eszközt fel kell
használni a széntermelés fokozására.
E lehetőségek legfontosabbika szén­
bányáink sürgős gépesítése.
a g é p e s ít é s
MUNKATERÜLETEI ÉS
SZEMPONTJAI
7. ábra. A főszillító folyosókban ma osiUék helyett
H a ennek alapján már most szoro­ sokszáz m éter hosszá szállítószalagok viszik a
sabb vizsgálat alá vesszük a korszerű szenet az aknához, vagy a kttlre
gépesítés munkaterületeit, úgy azo­
kon belül általában három főcsoportot munkahely kiszolgálását végzi s a fejt-
különböztetünk meg. ményt a munkahelyről a főszállító
Az első csoportba kell sorolnunk berendezéseknek vagy gyűjtőhelyek­
a jövesztő, vagyis közvetlenül a szén- nek adja át, utóbbi az így nyert
termeléssel összefüggő munkálatok gé­ terményt szintes, lejtős vagy függő­
pesítését, melyen belül mindenekelőtt leges szállítóberendezésekkel továbbítja
fokoznunk kell az úgynevezett gépi a külre. így a tipikus munkahelyi
szerszámok, vagyis fejtőkalapácsok és szállítás korszerű eszközei a rázó­
gépi-fúrók bevezetését. Ezzel párhuza­ csúszdák és láncos vonszolók, melyek
mosan, de természetesen lassúbb ütem­ ma már úgyszólván elengedhetetlen
ben kell elvégeznünk az ugyané cso­ tartozékai a nagyteljesítményű fejtő­
portba sorolt réselő, fejtő, rakodó és helyeknek s természetesen korszerű
íejtő-rakodó gépek (bányakombájnok) főszállitóberendezéseket tételeznek föl,
bevezetését. aminők a kötél-, mozdony-, és szalag­
A második csoportba sorolhatjuk szállítások s azt követő bödönökkel,
a bányaszállítással kapcsolatos mun­ kasokkal vagy nagyteljesítményű
kák gépesítését, aminek keretében szalagokkal dolgozó függőleges aknák,
külön kell foglalkozni az úgynevezett lejtaknák, tárók.
munkahelyi és külön a bányafőszállí- Végül egy harmadik csoportba kell
tással. Előbbi ugyanis szorosan a sorolnunk à fejtés következtében elő-
52*
 8. ábra. Kvmarttiittett
bányáinkban gyora mei-
ilunyuk »állítják a dolga­
inkat a munkaholyro

*
», ábi'n. A* Aitay—Sálláril-
félő nagytelji>«(tinóny<l
iojtűgép

álló üregek berakásának,

illetve tömedékelésének gé­
pesítését, aminek korszerű
mechanizált berendezései a
saraboló, fúvó- és hajító-
tömedékelő gépek.
Ezek lényegében azok a
munkaterületek, amelyeken
a legtöbb a tennivaló,
- hogy sürgősen kiküszöböl­
jük azokat az idejétmúlt
primitívségeket, melyekkel
bányáinkban, sajnos, még
mindig találkozunk.
Ezeket ismerve magát a
kivitelezést a következő fő­
szempontok kell hogy ve­
zessék.
1. Szolgálja a gépesítés mindenek­ letesen a fúrást, bányaszállltást stb.,
előtt az emberi fizikai munka meg- úgyhogy a szovjet széntermelés legfőbb
kímélését, 2. fokozza a termelékeny­ folyamatainak gépesítése 1949 augusz­
séget, végül 3. növelje a bányák tusával bezárólag teljesen befejező­
dött. Ez magyarázza meg elsősorban
Az első szempont természetesen csak azt, hogy a szovjet bányaipar a sztálini
akkor lesz tökéletes, ha a gépesítést tervekben mindenkor maradéktalan«!
a bánya viszonyainak legjobban meg­ teljesítette feladatait.
felelő. gépszerkezetek beállításával esz­
közöljük. Mindazt, amit. eddig emberi ELSŐ ÚJÍTÓINK
munkával teljesítettünk, ezek a gépek
végzik majd. A gépek beállítása fo­ Büszkén emlékezhetünk meg ma
kozza a bánya termelékenységét és így már hazai bányászújltóink olyan alko­
a jelentkező teljesítménykülönbözet tásairól, mint az Aitay—Szilárd-,
fedezi a gépi beszerzések kiadásait. a Szemán-, a dr. Scnmldt-féle és
végül a PetŐfl-fejtőgépek, melyek
SZOVJET PÉLDA ÉS SEGÍTSÉG bizonyítják, hogy legjelesebb bánya-
teclinlkusalnk megértették és magukévá
Az élenjáró szovjet eredményeket tették már a bányagépesltés döntő
és tapasztalatokat használjuk fel, jelentőségű problémáit s nagy lendü­
amikor bányáink gépesítéséhez fogunk. lettel Indították el a teljes gépesítés
E kérdést a szovjet tudomány és felé.
technika vitte legeredményesebben De meg kell érteni a kérdés jelentő­
előre, mely bámulatos alkotóerővel ségét minden dolgozónak, tekintve,
teremtette meg a bányászat fejlődés­ hogy a gépesítéssel több és olcsóbb
történetében új korszakot jelentő »szo­ szénnel láthatjuk el iparunkat, ami
cialista szovjet bányászatot« s termelte végső fokon kihat életünk minden
ki gyors egymásutánban a legcsodála­ mozzanatára s biztosítja békénk védel­
tosabb réselő-, fejtő-, rakodógépeket mét, nemzetünk boldog Jövőjét.
és bányakombájnokat, gépesítette tőké­ Faller Jenő
se