15.

Az ipari forradalom előfeltételei, folyamata, legfőbb következményei

Ipari forradalom: a gazdaság ugrásszerű fejlődése, amely átalakította a társadalmi szerkezetet és
életmódot, hozzájárult a népességnövekedéshez és a városiasodáshoz.
Angliai előfeltételek: Angliában már a 16-17. században megjelentek a tőkés fejlődést lehetővé tevő
viszonyok. A bekerítések révén a 18. századra a földek döntő többsége bérmunkát alkalmazó birtokosok
(arisztokraták, gentryk, yeomanek  vállalkozó nemesek) kezén volt. Ez a mezőgazdasági termelés
fejlődését, belterjesebbé válását hozta magával: a földeket trágyázták, vetésforgót (tavaszi, őszi vetés és az
ugar helyett takarmánynövényeket termesztettek) alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a
fajtanemesítés. A további fejlesztések (talajjavítás, egyszerű gépek alkalmazása) megkövetelték a tagosítást,
vagyis, hogy a sok bérlő kezén lévő parcellák helyett egy bérlő kezére több parcella (nagyobb földdarab)
kerüljön. A folyamat új lendületet adott bekerítéseknek a közös földek megszüntetésével. A tagosítás
következtében a mezőgazdasági népesség jelentős részének nem jutott földbérlet, így ők kénytelenek voltak
a városokba költözni, és ott bérmunkát vállalni.
Az ipari forradalom gépek alkalmazásával indult, a gépgyártó gépek megjelenésével tekinthetjük
kiteljesedettnek. Angliában zajlott elsőként 1780-1850 között, a többi európai országban valamivel később
(Franciaországban Napóleon idején, Németországban a 19. század első felében, Magyarországon 1867 után,
a dualizmus idején, Oroszországban az 1880-as években). Az első ipari forradalom a mezőgazdaságban
kezdődött, a könnyűiparban terjedt el és a nehéziparban teljesedett ki.
Angliában az óceáni éghajlat segítette a földbirtokosokat a juhtenyésztésben, ezzel Anglia elsőszámú kiviteli
cikke a pamutvászon lett. A textilipar húzóágazattá vált – nem igényelt nagy tőkét, fejlett infrastruktúrát,
emellett volt biztos piaca, tömegfogyasztási cikk volt.
Legfontosabb találmányok: A legnagyobb hasznot hozó iparág a textilipar volt, emiatt ezen a területen
bontakozott ki a legnagyobb fejlődés: John Kay feltalálta a repülő vetélőt (fonógép), Hargreaves nevéhez
fűződik a fonó Jenny (fonógép), Jacquard pedig egy szövőgépet talált fel. Gépesítették a gyapot
előkészítését, a pamutvászon színezését. A 18. századi Angliában új energiaforrás jelent meg: a szén. A
felszín közeli szenet azonban hamar kitermelték, és a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek
kiszivattyúzásával férhettek hozzá. A víz kiemelése már a 18. század elejétől gőzszivattyúkkal történt,
amelyet fokozatosan tökéletesítettek. James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gép
erőforrássá (1769). A hatékony erőgépet a textilipari alkalmazás során tökéletesítették. Megnyílt az út a
széleskörű ipari felhasználás előtt: fúrókat, fűrészeket, esztergákat hajtottak meg vele. A gőzgép lehetővé
tette, hogy egy üzemben több gép, több munkás dolgozzon. Megjelentek a gépekkel termelő nagyüzemek, a
gyárak. Amikor pedig a gőzgépet a bányászatban használt sínekre tették, kész volt a korszak forradalmian új
járműve: a gőzmozdony (1825. Stephenson). A mezőgazdaságban is születtek találmányok (vetőgép,
gőzeke).
„Húzóiparágak” (a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés egymásra hatása): 1840-ben több a
gyáripari munkás, mint a kézműipari munkás Angliában. Az új üzemforma, a gyár több mennyiséget kínált,
jobb minőségben, mint a manufaktúrák. A bérmunkások között munkamegosztás volt, a kézi eszközök
helyét átvették a gépi eszközök. A képzési idő rövid volt, a gyár tulajdonosai vállalkozók voltak. A gőzgép
megjelenése a közlekedést is forradalmasította: jelentős csatornaépítésekre kerül sor, és a postahálózat
kiépítésével a szárazföldi személyszállítás is fejlődik (postakocsik). Nagy árumennyiséget és sok embert
azonban szárazföldön továbbra sem tudtak szállítani. Éppen ezért, bár a gőzhajózás előbb megszületett
(Fulton, 1807), a gőzmozdony és a vasút hozta el a közlekedés forradalmát. A Stockton és Darlington
közötti első vasútvonal sikeres üzeme után Angliában – és rövidesen a kontinensen is – óriási lendületet vesz
a vasútépítés, a vállalkozók jelentős tőkét fektettek az üzletágba. A vasút újabb és újabb területeket kapcsolt
be a kereskedelembe. A vasútépítés beruházásigénye óriási volt, emiatt a vasút a gazdaság húzóágazata lett.
Minden iparágra fejlesztően hatott, de elsősorban a bányászatot, a vaskohászatot és a gépgyártást lendítette
fel. Fejlődik a hírközlés, Morze feltalálja a vezetékes távírót (1837). Megnő a kereslet a gépek, a vas iránt és
megjelenik a szabványméret a gépgyártásban. A hadiipar is fejlődik, egyes országokban fejlődik a katonai
teljesítőképesség (Anglia nagyhatalom).
Következmények (demográfiai, társadalmi, életmódbeli, ideológiai):
Demográfiai robbanás: Angliában már a mezőgazdaság fejlődése is a lakosság rohamos növekedésével
járt. Ez a folyamat az ipari forradalom alatt tovább gyorsult. A demográfiai robbanás oka az
életkörülmények, élelmezés, higiéniai viszonyok javulása és az orvostudomány fejlődése (pl. járványok
elleni oltások bevezetése). Csökkent a halálozási arány, nőtt az élve születések száma.
Migráció: A népességrobbanás és a mezőgazdasági népesség elvándorlása népességmozgást (migráció)
indított el. Országon belül a falvakból és a kisebb városokból a nagyobb, ipari városokba költöztek az
emberek. Emellett tömegek vándoroltak ki, elsősorban Amerikába. A kivándorlási hullám a
népességrobbanással párhuzamosan haladt kelet felé Európában.
Városiasodás: a gazdaságilag fejlődő területeken az évtizedek alatt százezres, milliós lakosságú városok
jöttek létre. A nagyvárosok sajátos életformát és életkörülményeket biztosítottak. Hatalmas embertömeg
ellátását, közlekedését és higiéniai viszonyait kellett megteremteni. Szükség volt lakások ezreinek
felépítésére, tiszta ivóvízre, szennyvízcsatornákra és a hatalmas mennyiségű szemét elszállítására. Ez
hosszabb időt vett igénybe, ez alatt pedig szegény tömegei kényszerültek nyomornegyedekbe. A városok
növekedésével sajátos arculatú városrészek jöttek létre (kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek). Vagyoni és
társadalmi helyzetének megfelelően a lakosság is elkülönült (szegregáció). A legvagyonosabbak a
villanegyedekben és bérpalotákban, a középrétegek a kertvárosokban, míg a munkások a zsúfolt
bérházakban éltek.
Környezetszennyezés: Az ipari forradalom hatására jelent meg a környezetszennyezés is, ami ebben a
korban új problémának számított. A bányászat és a gyárak jócskán hozzájárultak ehhez, ezen kívül minden
szenny az élővízbe ment (levegő-,víz-, földszennyezés).
Társadalom átalakulása: a hirtelen megugró gazdasági fejlődés a társadalom szerkezetének átalakulását is
jelentette. A társadalmi helyzetet alapvetően a vagyon határozta meg. A két legvagyonosabb réteg, a
pénzarisztokrácia (nagypolgárság) és a földbirtokos arisztokrácia elkezdett összeolvadni. Az ipar és az
infrastruktúra (a gazdaság és a társadalom működését segítő létesítmények és intézmények) fejlődésével
párhuzamosan nőtt a középosztály (vállalkozók, értelmiségiek) létszáma és súlya. Emellett a legjelentősebb
társadalmi változás az ipari munkásság térnyerése volt. A munkások egyre nagyobb hányada dolgozott
gyárakban. Azonban az ipari forradalom kezdeti időszakában a munkásság helyzete rendkívül rossz volt. A
pozitív változások (a jólét növekedése, a technika új vívmányaiból való részesedés) a munkások életében
csak később jelentkeztek. A gazdasági fellendülés motorja a szabad verseny volt, ami miatt a vállalkozók
arra kényszerültek, hogy mindent megtegyenek a jövedelmezőség fokozására. Igyekeztek csökkenteni a
költségeket, és gépesítettek (kevesebb munkáskéz). Ez sokszor embertelen intézkedésekhez vezetett (napi 14
órás munkaidő, nők és gyermekek dolgoztatása). A faluból városba való költözés sokakat tett gyökértelenné,
a munkások többsége nyomornegyedekben élt (ennek következménye volt többek között az alkoholizmus és
a prostitúció is). Az embertelen munkakörülmények ellen munkásmozgalmak vonultak fel (Angliában ez
volt a chartista mozgalom 1840 körül). Megjelentek az első szakszervezetek a munkások érdekeit védve,
először csak a gazdasági helyzetükön akartak segíteni béremeléssel, a munkaidő csökkentésével, a
munkakörülmények javításával. Később már a politikai jogokért is felléptek, általános választójogot
követeltek (chartista mozgalom). Az 1840-es években megjelentek az első gyári törvények, amelyek
megtiltották a nők és 10 év alatti gyermekek dolgoztatását.
Az ipari forradalom jelentősége: Az ipari forradalom a gazdaság korábban nem látott fejlődését
eredményezte, ezáltal lehetőséget teremtett az emberek életkörülményeinek jelentős javulására, az
élelmezéstől az oktatáson, az egészségügyön és az utazási feltételeken keresztül a lakáskörülményekig.