Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek 12.

Korszakok és birodalmak határán – Kelták a Kárpát-medencében

Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek 12.
Korszakok és birodalmak határán
– Kelták a Kárpát-medencében
című tudományos tanácskozás konferenciakötete

Tatabánya, 2015. január 15–16.

Tatabányai Múzeum

Tatabánya

2017
 Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek 12.

KORSZAKOK ÉS BIRODALMAK HATÁRÁN

– KELTÁK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

című tudományos tanácskozás konferenciakötete

Tatabánya, 2015. január 15–16.

Szerkesztette:
Kisné Cseh Julianna

Sorozatszerkesztő:
Pál Gabriella

Angol fordítás:
Taizs Gergő

Borítóterv:
Vágó-Lévai Katalin

ISSN: 1417-1074
ISBN: 978-963-89677-7-0

Kiadja:
Tatabányai Múzeum, Tatabánya, Szent Borbála tér 1.

A kötet megjelenését Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta

Nyomta:
ALFADAT-Press Kft.
500 példányban
Felelős vezető:
Sashalmi Péter
www.alfadat-press.hu
 TARTALOM

Tokai Gábor 7
A Kárpát-medence az írott forrásokban a kelták idején
Written Sources About the Carpathian Basin During the Celtic Period

Altdorferné Pál Gabriella 25

Korszakok és birodalmak határán – a kelták Komárom-Esztergom megyében
At the Border of Ages and Empires – Celts in Komárom-Esztergom County

Gallina Zsolt – Timár Lőrinc 35

Kelta falu épületei Ordacsehi-Csereföldről
Buildings of a Celtic Village in Ordacsehi

Horváth Attila 61
La Tène kori temető a Csepel-sziget északi csúcsán – Előzetes jelentés
Excavations at a La Tène Cemetery on the Northern Point of Csepel Island (Budapest) –
Preliminary Report

Gere, Marek – Ratimorská, Priska 83

Komárom és környéke a késő kelta korban
Komárno and its Surroundings in the Late La Tène Period

Žáčik, Mário 93
Kelták nyomai a Nyitramente középső szakaszán
Traces of Celts in the Middle Region of Nyitramente

Torbágyi Melinda 97
Késő kelta éremverés a Dunántúlon
Late Celtic Coinage in Transdanubia

Schönfelder, Martin 111

Régészeti megjegyzések a késő La Tène korszak elitjéhez
Archäologische Bemerkungen zur Elite in der Spätlatènezeit

Prohászka Péter 133

Észrevételek a Púchov-kultúra Kr. u. 1. századi temetkezéseihez
Bemerkungen zu den Bestattungen der Púchov-Kultur im 1. Jahrhundert n. Chr.

Musilová, Margaréta – Minaroviech, Jana 147

A pozsonyi várban, a Téli Lovasiskola területén feltárt 1. sz. római típusú épület
és az amfora-raktár rekonstrukciója
Hypothetical Reconstruction of the Roman Building Nr. I and of the Amphorae
Storehouse in the Winter Riding Hall on the Bratislava Castle Hill

Kovaliczky Gergely 171

Autochton települések a római-kori Baranya megye területén
Autochthon Settlements in Present County Baranya During the Roman Era
Pásztókai-Szeőke Judit 183
Római imperializmus és társadalmi nemek a Római Birodalom határvidékén
Roman Imperialism and Gender on the Borderland of the Roman Empire

Ottományi Katalin 195

Az érdi villagazdaság 1. századi előzményei (Érd, Simonpusztai-dűlő)
First-Century Antecedents of the Roman Villa at Érd (Érd, Simonpusztai-dűlő)

Csikó Anna 243

A vértesszőlősi római villagazdaság a Kr. u. 1-2. században
Roman Villa Rustica at Vértesszőlős in the 1st-2nd Centuries AD
 RÓMAI IMPERIALIZMUS ÉS TÁRSADALMI NEMEK
A RÓMAI BIRODALOM HATÁRVIDÉKÉN

ROMAN IMPERIALISM AND GENDER ON THE BORDERLAND

OF THE ROMAN EMPIRE

Pásztókai-Szeőke Judit

e-mail:pszeoke23@gmail.com

Abstract:

The expansion of an empire, the assimilation of conquered communities into imperial socie-
ty does not only result a hybrid material culture from excavations that can be well document-
ed, but it is also a good opportunity to examine cultural encounters, which can raise many in-
teresting questions to interpretative archaeology from several points of view, especially when
the focus is on researching the identity of locals. This study tries to examine the effects of the
Roman conquest and the resulting unbalanced situation on the identity, gender conceptions
and dressing habits of locals.

Keywords: Pannonia, Romanization, identity, gender, toga, stole, female native wears, tex-
tile manufacturing, weaving

Kivonat:

Egy birodalom terjeszkedése, a meghódított közösségek birodalmi rendszerbe való beil-

leszkedése nemcsak a régészeti feltárásokon jól dokumentálható hibrid anyagi kultúrával jár
együtt, de különböző kultúrák találkozásának vizsgálata mindig rendkívül izgalmas és sok
szempontból megközelíthető probléma elé állítja az interpretatív régészetet, különösen, ha az
a helyiek identitásainak kutatására helyezi a hangsúlyt. Jelen tanulmány kísérletet tesz annak
felvázolására, hogy térségünkben a római hódítás és az így kialakuló kiegyenlítetlen hatalmi
szituáció miként befolyásolhatta a helyiek identitását, társadalmi nemekről alkotott elképze-
léseit és öltözködését.

Kulcsszavak: Pannonia, romanizáció, identitás, gender, tóga, stóla, bennszülött női viselet,
textilkészítés, fonás

183
Pásztókai-Szeőke Judit

Romanizáció – ?

A magyarországi római provincia-kutatás mindezidáig nem mutatott érdeklődést az el-

múlt húsz év nemzetközi színterén különösen nagy hangsúllyal és könyvtárnyi szakiroda-
lommal jelenlévő identitás-téma iránt. Míg nálunk a romanizáció szinte az egyetlen forga-
lomban levő koncepció, addig másutt akkulturációról, hibridizációról, kreolizációról, middle
groundról, third spaceről/third wayről, globalizációról, glokalizációról, posztkoloniális elmé-
letről, eltérő tapasztalatról és identitásról (discrepant experience and identity) stb. olvasha-
tunk. Érdemes lenne feltárni a romanizáció elméletéhez való szigorú ragaszkodás okát, illet-
ve az előbb említett kifejezések fémjelezte megközelítési módokban rejlő értelmezési lehető-
ségeket. (A romanizációról összefoglalóan: Schörner 2005; Rothe 2012a–b; Gardner 2013;
Dommelen 2014; Hingley 2014; Hodos 2014; Stek 2014; Versluys 2014a–b; Woolf 2014,
vö. Alföldy 2005. A probléma egyetlen naprakész magyar összefoglalása jelenleg: Grüll
2007, 167–170.)
Dióhéjban úgy foglalhatjuk össze a romanizáció fogalmának történetét, hogy annyi más,
ma is használatos tudományos koncepcióhoz hasonlóan 19. századi – 20. század eleji konst-
rukció: a német Theodor Mommsen és a brit Francis Haverfield nevéhez köthető kezde-
ti elméleti kidolgozás. Egy, a magas kultúrákban és kulturális diffúzionizmusban is hívő
kor szülötteiként egyrészt a kortárs államalakulatok – így a császári hatalom alatt frissen
egységesített német állam, másrészt egy több kontinensre is kiterjedő brit gyarmatbiroda-
lom – és a római birodalom között vontak párhuzamot. Következtetésük szerint a római im-
perializmus saját korukéhoz hasonlóan a civilizáció, a magasabb rendű kultúra elterjesztésé-
nek motorja, amely a helyi elit civilizálásán keresztül integrálja a meghódított közösségeket a
birodalomba, amely folyamat eredményeként létrejön egy koherens római kultúra (Freeman
2007; Wiedemann–Naixin 1997). Elképzelésüket és követőiket azóta sok kritika érte, külö-
nösen az egykori gyarmatok függetlenedésével párhuzamosan megjelenő posztkoloniális el-
mélet jegyében megjelenő új paradigmáknak köszönhetően, melyek sokszínűségük ellenére
abban megegyeznek, hogy a „magasabb” kultúrájúnak tartott hódítók kolonizációs, korábban
civilizációsnak nevezett tevékenysége következtében nem alakult ki egységes, mindent nivel-
láló birodalmi kultúra, hanem ún. kreol, hibrid stb. kultúrák jöttek létre a maguk kreol, hib-
rid vagy éppen eltérő identitásaival (Gosden 2004). A romanizáció elméletének alkalmazói-
val szemben megfogalmazott jogos kritikák szerint egyrészt elsősorban a hódítók kultúrájára,
identitására koncentrálnak, és a kulturális homogenitás hangsúlyozása miatt figyelmük nem
terjed ki a heterogenitás, így a regionális különbségek feltárására, hiszen a romanizációs meg-
közelítés felülről tekint egy térség kultúrájára, az alulról felfelé történő építkezést nem ismeri.
Másrészt ebből adódóan a kolonizációról pozitív képet festve nem tudja bemutatni annak va-
lószínűsíthető árnyoldalait sem (Mattingly 2011).
Valószínűleg Pannonia régészeti kutatása kapcsán is célszerű lenne újra körbejárni, vajon
célravezető-e a régészeti leletanyag értelmezése során ragaszkodni a romanizáció koncepció-
jához, vagy esetleg a 21. század társadalomtudományaiban már széles körben alkalmazott el-
méletek és módszereik adaptálása is jó eredménnyel kamatoztatható. Így pl. feltérképezhe-
tővé válna a Pannónia-kutatás számára is, hogy a terület birodalomba integrálását célzó ko-
lonizációs politikának milyen formában képezte részét a gender diskurzus (Milnor 2005;
Mattingly 2011, a modern kori birodalmak esetében lásd Voss 2008; Voss–Casella 2012),
továbbá a hódítással megváltozott politikai-gazdasági-kulturális viszonyok milyen hatással
voltak a helyiek gender-elképzelésére (pl. Peskowitz 1997; Pásztókai-Szeőke 2018).

184
 Római imperializmus és társadalmi nemek a Római Birodalom határvidékén

Társadalmi nem, textilkészítés és öltözködés

Ha az emberi testet kívülről borító bőrfelületet tekintjük az egyén biológiai és társadalmi én-
jét elválasztó, bár a kultúra által mindig is átjárható fizikai határnak, akkor a test- és szép-
ségápolás, a tetoválás, a gesztusok, az öltözet stb. együttesen az egyén társadalmi bőrének te-
kinthető (Turner 1980). Ez a felület az egyéni preferenciák, a társadalmi konszenzus és el-
várások mentén együttesen alakítható, ebből adódóan kitűnő felületet biztosít a kulturálisan
konstruált gender, azaz társadalmi nem megjelenítéséhez. Ezt kihasználva jelen esettanul-
mány középpontjában is a pannóniai öltözködés társadalmi nem-szempontú vizsgálata áll.
Thomas Laqueur 1990-ben megjelent nagyhatású művében elsősorban a császárkori tu-
dós, Galénosz szavaira alapozva amellett érvel, hogy a rómaiak felfogása szerint az embe-
ri test csak egy biológiai nemmel: a férfiéval rendelkezik. Ez az egy-nemű test (one-sex body)
persze nem azt jelenti, hogy a rómaiak ne ismerték volna fel a nyilvánvaló morfológiai kü-
lönbségeket, hanem azt, hogy minden ettől eltérőt a tökéletlen változatának tekintettek: esze-
rint a nők testének belsejében a kisebb hőhatás miatt maradtak bent az egyébként a férfiaké-
val megegyező nemi szervek (Laqueur 1990 és 2002 kritikáját a vonatkozó források és szak-
irodalom alapos ismertetésével együtt adja King 2013). Az 1990 óta eltelt idő alapos kutatá-
sai, szövegelemzései kimutatták, hogy az ókori orvosi szakirodalomban is több, párhuzamo-
san is létező diskurzus, vitákat is gerjesztő tudományos hagyomány létezhetett, melyek közt a
Laqueur elképzelése szerint domináló, homológián alapuló galénoszi modell is megtalálható,
de nem tekinthető egyeduralkodónak.1
A biológiai nem körüli értelmezésbeli különbségek ellenére a különböző társadalmi ne-
mek viszonyában egyértelműen szigorú hierarchia állt fent a római gondolkodásban: a rend-
szer csúcsán a tökéletes, a férfi állt, mellyel szembeni elvárás lényegét az erővel, hatalommal,
de akár agresszivitással is társuló dominancia jelentette. A rómaiak gender-diskurzusának is
része a szexualitás, azonban mivel úgy tűnik, hogy az övék nem heteronormatív társadalom
(de legalábbis nem úgy, mint a mienk), ezért az olyan általunk használt fogalmakat, mint he-
teroszexuális, homoszexuális, biszexuális stb. (lásd pl. Ritter 2014) római kori kontextusban
alkalmazni nem feltétlen szerencsés. Így egy római férfi férfiasságát a kortársak nem kérdő-
jelezték meg, ha a mai értelemben vett pedofil, vagy homoszexuális viszonyt ápolt – ameny-
nyiben ő nem a passzív, hanem a domináns fél volt (Montserrat 2000; Phang 2001, 262–
279.; Mattingly 2011, 110–112.; Masterson 2014). A női gender a férfihoz képest tökélet-
len, gyenge, alávetett (így az apa vagy a férj hatalmával szemben), és ez utóbbi alárendeltség
feltétlen elfogadása várható el tőle. Legfőbb kötelessége a társadalom felé, hogy legitim utó-
dokat szüljön és felnevelje azokat (Treggiari 1991, 5–13.; Dixon 1992, 62. és 67–68.; Rawson
2003, 95–96.; Pásztókai-Szeőke 2011 és 2012, 17.). Számos részlet még mindig nem világos a
rómaiak nemekkel kapcsolatos elképzeléseivel kapcsolatban, azonban a helyiek, a pannoniaik
világáról egyelőre még kevesebbet tudunk. Ennek ellenére valószínűnek tűnik, hogy a római
gender-diskurzusnak legalábbis egyes szimbolikus elemeit és azok jelentését megismerték, és
azt saját céljaikra kreatív módon fel is használták, miként azt a fonóeszközök funerális kon-
textusban való megjelenése is bizonyíthatja.

1
HolmeS 2012, 27-4.; k ing 2013, 33–48. Ma az orvos(lás)történészek elsősorban abban látják Laqueur jelentősé-
gét, hogy utat nyitott annak a ténynek a szélesebb körű felismeréséhez, hogy „science constructs rather than discovers,
and that we say about sex will inevitably contain claims about gender” (k ing 2013, 7.; l aqueur 1990, 11. parafrá-
zisa). Hasonló szellemben FauSTo-STerling 2012; goWland –T HomPSon 2013.

185
Pásztókai-Szeőke Judit

Az elérhető publikált antropológiai vizsgálatok alapján orsót, rövid kézi guzsalyt Pan-
nonia Drávától északra eső részén csak a nőként meghatározott elhunytak sírjába helyez-
tek. Leggyakrabban olyan nők sírjában fordultak elő, akik csontjaik alapján az adultus vagy
maturus korcsoporthoz tartoznak, de esetenként juvenilis korcsoport tagjainak földi marad-
ványaival együtt is előkerültek. Vagyis a tartomány 10 évesnél idősebb női lakosainak egy ré-
szét haláluk esetén a gyászoló utódok fonóeszközzel temették el. Két kivételt tudunk csak
említeni, mindkettőt a solvai késő római temetőben eltemetett infans I. mellől (96. és 304. sír:
Kelemen 2008).
Felvetődik a kérdés, miként értelmezhető a fenti, meglehetősen tág korcsoport. A ró-
mai lányok az Augustus-kori törvénykezés értelmében 12. életévüktől legálisan férjhez ad-
hatóak voltak, azonban néhány síremléknek köszönhetően – melyek az elhunyt nő életko-
ra mellett házasságban eltöltött éveinek számát is megadják –, Pannoniában és a szomszé-
dos Dalmatiában is tetten érhető az a korabeli gyakorlat, mely szerint a házasságkötés akár az
ara 10 éves korában is történhetett, de a 12. életév körüli időpont sem számított szokatlannak
(Pásztókai-Szeőke 2012, 7–8.).
Publikált adatok alapján Pannonia Drávától északra eső részén élő kelták körében – a ró-
mai hódítást megelőzően – nem volt gyakorlat fonóeszközök sírba helyezése. E tény arra en-
ged következtetni, hogy ebben a térségben a szokás a római hódítók közvetítésével jelent meg.
Emellett szól, hogy a legkorábbi római kori sírokban előkerülő guzsalyok nemcsak hogy itá-
liai eredetű készítményeknek tarthatók, de formai előzményeik is az ottani vaskorhoz kötik
őket (Gleba 2008, 109–122. és 2011), illetve sírmellékletként adásuk szokása is az utak mentén
terjedt el a Dunántúlon (Pásztókai-Szeőke 2011 és 2012). Térségünkhöz hasonlóan másutt is
megfigyelhetőek ilyen jellegű változások. Érdekes példája ennek a Római Birodalom határain
kívül eső Dánia területe, ahol női sírokban – korábbi előzmény nélkül – szintén ebben az
időszakban jelentek meg orsógombok, melyek elemzése kimutatta, hogy a fenti szerszámok
azokban a temetőkben vannak jelen, ahol a római importtárgyak sokasága alapján egyébként
is feltételezhető az erős római befolyás (Bergerbrant 2014). Ezen túl a római politikai-kul-
turális befolyás olyan birodalom határain belül eső területeken is kimutatható jelentésbeli vál-
tozást eredményezett, ahol a római hódítást megelőzően is bizonyítható a nőiség és fonás
közti szoros kapcsolat létezése (Peskowitz 1997).
A kora császárkori Itáliában a gyapjú fonása és az erre használt eszközök a szorgalmas,
és erkölcsileg kifogástalan életet folytató férjezett nők szimbólumai voltak (Larsson Lovén
1998 és 2002; Pásztókai-Szeőke 2002; 2011 és 2012). Míg vaskori arisztokrata elődeiknél az
értékes alapanyagokból készült guzsalyaik valószínűleg még a közösségen belüli, a textilké-
szítés fő koordinátoraiként betöltött tényleges gazdasági szerepüket szimbolizálták (White-
house 2001, 49–96.; Gleba 2008, 2011; Cottica 2007, 208–216.), addig a császárkor induszt-
rializáltabb világában már nem a feleség valóságos gazdasági befolyását, hanem hitvestár-
si lojalitását, erkölcsös életvitelét jelképezték, és a női gender erőteljes szimbólumaivá vál-
tak (Zanker 1988; Sebesta 1997; Pásztókai-Szeőke 2012, 9–10.). Véleményem szerint az
Északkelet-Dunántúlon élő eraviszkuszok is hasonló értelemben használták a római mintára
állíttatott, Kr. u. 1. század második felére és a 2. század első felére keltezhető síremlékeiken,
ezzel is hangsúlyozva, hogy bár a római jog szerint életközösségük nem tekinthető legális há-
zasságnak, de saját törvényeik szerint kötött házastársi kapcsolatuk az eszményi rómaihoz
hasonlóan morálisan kifogástalan alapokra épült. Rajtuk kívül még 3 Fertő-vidéki bennszü-
lött, illetve 3 latin nevet és rómainak tűnő öltözetet viselő felszabadított nő kezében ábrázol-
ták (Pásztókai-Szeőke 2012, 11–16.; 2018). A sírkövek mindegyikén csak egyetlen nő tart ke-
zében fonóeszközöket, őket a rómaitól könnyen megkülönböztethető helyi bennszülött vise-
letben ábrázolták, sírfelirataik is helyi, kelta eredetüket hangsúlyozzák. A fenti üzenet egyér-

186
 Római imperializmus és társadalmi nemek a Római Birodalom határvidékén

telműsítése érdekében a „nemzetközileg” is ismert római halotti ikonográfia nyelvezetének

vonatkozó elemét, az orsó és guzsaly eszközkészletét faragtatták síremlékükre (Pásztókai-
Szeőke 2012, 15–16. és 2018). Éppen csak érintőlegesen említem meg, hogy abból a megfigye-
lésből, miszerint az orsók és guzsalyok maradványait nők sírjaiból ismerjük, illetve kizáró-
lag nők kezében ábrázolták őket, nem következik, hogy csak a nők fontak, férfiak nem (Vass
2010, 2013), és hogy a helyi textilművesség háziipar jellegű lett volna (Pásztókai-Szeőke
2012, 5. és 4. j.; Pásztókai-Szeőke–Radman-Livaja 2013, vö. Bíró 2012, 13–14.; 2013, 168.),
de az sem, hogy a településeken, vagy a katonai táborokban talált orsógombok egyértelmű-
en nők jelenlétére, nők helyszíni munkavégzésre utalnának (Vass 2010, 2013). Amint azt töb-
bek közt Plinius (NH19.17: „lent fonni tiszteletreméltó foglalatosság férfiak számára is”), egy itá-
liai ábrázolás (Zimmer 1985, Taf.III.1.), valamint talán egy egyiptomi papírusz (Gällnö 2013,
165.) is egyértelműen bizonyítja: a római férfiak is fontak (Pásztókai-Szeőke 2018), bár az
itt felsorolt példák mindegyike len fonására vonatkozik, nem gyapjúéra. Más szóval tehát,
míg a férjezett asszonyokkal szembeni társadalmi elvárások itáliai eredetű szimbólumaként
nem általában a fonás szolgált, hanem a GYAPJÚ fonása (lanam fecit), addig a növényi szálas-
anyagok, így a len feldolgozása fonallá semmiképp nem vethetett árnyékot egy római férfias-
ságára (erről bővebben: Pásztókai-Szeőke 2018). Joggal vetődik fel a kérdés, miért is érez-
hették szükségesnek a fentiekben leírt interperszonális kapcsolat erkölcsösségének ilyen for-
mában történő képi ábrázolását.
Bár Pannonia régészetében igen domináns szerepet tölt be a római katonai megszállás, a
katonai jelenlét és határvédelem kutatása, a fentiek civil lakosságra, így a tartományban élő
nők életére gyakorolt hatásának elemző vizsgálata mindezidáig teljes mértékben hiányzik. A
nemzetközi színtéren folyó kutatások alapján azonban jogosan feltételezhető, hogy a biroda-
lom határvidékeire vezényelt nagy számú, kizárólag férfiakból álló katonaság tartós jelenléte,
és – eufemizmussal élve – igényeinek kielégítése Pannoniában sem vezetett feltétlenül a leg-
biztonságosabb környezet kialakulásához. (A prostitúció, rabszolgatartás és erőszak szerepé-
ről római katonai környezetben lásd: Phang 2001; Mattingly 2011, 114–121. Az ún. „phallic
aggression” római maszkulinitásban betöltött szerepéről: Montserrat 2000; Phang 2001,
251–252.; Whittaker 2004, 115–116.; Mattingly 2011, 94–121.; Laitao 2014. Tárgyi meg-
jelenítéséhez néhány pannoniai példa: Mráv 2010–13, 64.; Sosztarits et al. 2013, 124. Kat.
8.81. és 126. Kat. 8.86-88.) Véleményem szerint ez a határ menti közeg nagyban hozzájárulha-
tott a helyi őslakos közösség sírköveken ábrázolt női tagjaival kapcsolatban a családi értékeik-
nek, jó erkölcsöknek mindenki számára érthető (túl)hangsúlyozásához.
Emellett talán nem a fonóeszközök tarthatóak az egyetlen olyan ikonográfiai elem-
nek ezeken a sírköveken, mely a helyi női lakosság pozitív erkölcseit hangsúlyozta. Véle-
ményem szerint a császárkori sírkőábrázolásokról jól ismert noricumi-pannoniai, így az ún.
eraviszkusz bennszülött női viselet a helyi vaskori tradíciók kreatív újraértelmezéseként létre-
jövő hibridnek is tartható, amely legalább annyira helyi vaskori, mint amennyire római, tehát
egy új, pannoniai identitás kifejezőjének is tekinthető (Pásztókai-Szeőke 2018). Másutt is
feltételezhető a helyi viselet római kori kreatív újrateremtése, így pl. Trier környékén (Rothe
2009, 79. és 2012.). Eszerint az ábrázolásokat látva egy Itáliából, vagy éppen Rómából érkező
korabeli néző mindamellett, hogy nyomban látta és megértette a nyilvánvaló eltéréseket, me-
lyek vizuális kifejezői a helyiek különbözéségének, rögtön asszociálhatott az erkölcsös római
matróna stólájával mutatott hasonlóságra, valamint az ehhez kapcsolódó összes pozitív erköl-
csi konnotációra, így a különböző női erényekre (Pásztókai-Szeőke 2018).
A tóga nemcsak az utókor szemében a legismertebb és legjellegzetesebb római ruhada-
rab, de maguk a rómaiak is identitásuk, a rómaiság jelképének tartották azt. A költő Ver-
gilius is gens togatáról, tógába öltözött népről beszélt (Aeneis 1. 282.), hiszen e gyapjúból

187
Pásztókai-Szeőke Judit

készült ruhadarab kifinomult vizuális szimbólumrendszerén keresztül nemcsak az egy cso-

porthoz tartozás (csak a római polgárjoggal rendelkezők viselhették) és a közösségen belüli
egyenlőség, de az azon belüli különbségek is kifejezhetőek voltak. Nemcsak viselése, de an-
nak megtagadása is jelentéssel bírt: így a korábbi gyakorlattól eltérően a késő köztársaságkor-
tól a gyerekeken kívül tógát tiszteletre méltó, erkölcsös nők nem, csak férfiak hordhattak (a
tógára vonatkozó korábbi szakirodalmat is lásd, Pásztókai-Szeőke 2014, 16–17.). Ez utóbbi
szartoriális változás egyértelműen tükrözi a korszak gender-politikáját: míg Augustus, a ró-
mai birodalom első nagy politikai-jogi-erkölcsi reformere elvárta a közügyek gyakorlásában
részt vállaló, polgárjoggal rendelkező római férfiaktól a tóga viselését, addig a házastársuk-
hoz lojális, csak az otthon virtuális terében mozgó feleségeik számára a stólát tette kívánatos
viseletté (Zanker 1988, 156–166.; Sebesta 1997).
Ezzel szemben egy Kr. u. 3. századi dél-pannóniai ábrázolás kapcsán korábban fel-
merült annak lehetősége, hogy felsőbb osztálybeli pannóniai nők alkalomadtán tógában
ábrázoltathatták magukat (Migotti 2007). Branka Migotti elsősorban az ókeresztény már-
tírok (pl. Perpetua és Melania) férfinővé válásának („facta sum masculus”, mulier virilis) pél-
dájára alapozza érvelését (Migotti 2007, 70.; lásd erről legutóbb Cobb 2008), szerinte a két-
szeresen is megözvegyült szenatori rangú Romania Naevia tógájával akarta volna kifejez-
ni a férfihatalom alóli függetlenedését. Ennek némileg ellentmond, hogy még a 3. száza-
di jogi forrásokban is tetten érhető a stólába öltözött tiszteletre méltó római nők, és a való-
színűleg női tógát (toga muliebris) viselő bukott nők, azaz prostituáltak és házasságtörők év-
százados szartoriális hagyományokra visszamenő megkülönböztetése. Ez utóbbiak a törvé-
nyi kötelezettségnek eleget téve valószínűleg egészen a 4. századig hordták ezt a ruhadarabot,
amikor is tógaviselésüknek véget vetett egy törvénymódosítás, mely halállal torolta meg csa-
lárdságukat (Dixon 2014; McGinn 2014, 91–97.). Ettől eltekintve a kérdéses sisciai ábrázo-
lás akár még lehetne egy ettől eltérő, helyi pannóniai értelmezése a tógát viselő nőnek, de az
egyes viseleti elemek nemcsak a hölgy szenatori rangjára nem utalnak, de ellent is mondanak
az öltözet tógaként való helyes értelmezésének, hiszen a tógát minden esetben jellemző íves
alsó szegéllyel szemben a kőfaragó nagyon határozottan az ábrázolt lepel-köpenyt hangsú-
lyozottan egyenes vonalú záródással faragta ki. Ez alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy
olyan, mindkét hosszanti oldalán hangsúlyos szalaggal díszített téglalap alakú lepel-köpenyt
visel Romania Naevia, mellyel egyezőt birodalom szerte ábrázoltak különböző családi és
társadalmi státuszú nők sírkövein, szobrain stb., de arannyal átszőtt szegélyű példánya itáliai
temetkezésből is ismert (bővebben Pásztókai-Szeőke 2018).
A római kori szerzők egy része a római civilizáció, a magasabb kultúra terjesztéséről írva
gyakran hangsúlyozza, hogy az Európa újonnan meghódított területein élők asszimilációjá-
nak, rómaivá válásának kulcsfontosságú eleme az urbanizáció, a latin nyelv használata mellett
a tóga felvétele,2 mely elváráshoz igazodva a birodalom más provinciáihoz hasonlóan számos,
római mintára felállíttatott pannóniai kőemléken is ábrázolnak tógát viselő férfiakat. Ez-
zel szemben a Pannoniából ismert, ruhajavítóként is működő Kr. u. 1–2. századi tisztítómű-
helyek régészeti hagyatékában fennmaradt másfélezernél is több, a leadott javak visszaazo-
nosítását szolgáló, számos ruhadarabot említő latin feliratos ólom címke (Radman-Livaja

2
Például Tacitus Agricola 21.1: „… akik nemrég még a római nyelvtől is idegenkedtek, most az ékesszólásra kaptak
kedvet. Ezután viseletünket is megbecsülték, és sokan viseltek tógát.”; vagy Sztrabón III.2.15 (151): „A turdetánok,
…, teljesen átalakultak római módra, annyira, hogy még a nyelvükre sem emlékeznek. A legnagyobb részük latin
polgár lett, és római telepeseket kaptak, úgyhogy kis híján majdnem valamennyien rómaiak. .. azokat az ibéreket,
akik ilyen felfogásúak, togatusnak nevezik; közöttük vannak a keltibérek is, akiket egykor valamennyi között a leg-
vadabbaknak tartottak.”

188
 Római imperializmus és társadalmi nemek a Római Birodalom határvidékén

2010; 2011; 2013a–b; Petznek 2012; Pásztókai-Szeőke–Radman-Livaja 2013) egyikén sem

szerepel a római identitás szempontjából emblematikus tóga (bővebben Pásztókai-Szeőke
2014, 14–17.). Az ókori irodalmi adatok alapján a nemzetközi kutatás eddig is azt feltételez-
te, hogy már a kora császárkori Rómában, illetve Itália szerte a tóga csak hivatalos megjele-
nésekkor, ünnepekkor került elő a polgárok ruhás ládájából, és nem tartozott a mindennap
viselt ruhadarabok közé (Stone 1994; Vout 1996; Flohr 2013, 65.; Goette 2013). Így végső
soron nem is lenne meglepő, hogy a Pannoniába ebből az irányba érkező új telepesek is ezt a
gyakorlatot követték: a római polgárok emblematikus ruhadarabját alkalmi viseletként csak
nagyon ritkán hordták. A Szombathelyen feltárt műhely példája azonban további gondola-
tokra is sarkallhat. Savaria római coloniája nemcsak Pannonia tartomány első számú, önálló
városi közigazgatással rendelkező, ennek teret is adó forummal rendelkező települése volt, de
a provincia ünnepségekkel tarkított népes tartománygyűléseinek is minden évben székhelye,
melynek kiterjedt helyszínét csak a már említett Savaria-folyó (mai Perint) választotta el az
itt tárgyalt műhelytől (Tóth 2001; Szabó 2006, 236.; Pásztókai-Szeőke–Radman-Liva-
ja 2013). Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen fontos tartományi központban, mint amilyen
Savaria is volt, ahol az itt élő római polgárok számára tógájuk viselésére a legtöbb hivatalos
vagy ünnepi alkalom kínálkozott, nem kellett volna-e mégis a műhely fennmaradt azonosító
címkéi közt valamiféle megerősítést találnunk arra, hogy a színházban, a fórum épületeiben,
vagy a város szakrális terein a római tóga gyakorta viselt alkalomhoz illő ünnepi ruhadarab
volt (Pásztókai-Szeőke 2014)?

A fentieket összegezve elmondható, hogy bármit mutatnak is a pannoniai sírkövek és más áb-
rázolások, a tógának nem lehetett fontos szerepe az itt élők mindennapi öltözködésében. A
legtöbb polgár talán nem is birtokolt ilyen ruhadarabot, hiszen akkor a viseléstől könnyen
piszkolódó fehér színű tógák előbb-utóbb mindenképpen a Savariában feltárthoz hasonló,
használt ruhák felújítását, így tisztítását is végző műhelyekbe kerülve maguk is kaptak volna
ólom azonosító címkét, melyek közül azért néhány biztosan az utókorra is hagyományozó-
dott volna. Bár ha a mindennapokban nem is viseltek tógát, sírköveiken a férfiak egy jelentős
része mégis togatiként, tógaviselő római polgárként ábrázoltatta magát, mert valószínűleg az
utókor emlékezetében mégis csak így szerettek volna fennmaradni.
Összegzésként csak néhány megfigyelést, felmerülő kérdést vázolnék fel: egyrészt milyen
viszonyban is állhatott a Pannonia lakosai által ábrázoltatott a korabeli valósággal; mi tartha-
tó rómainak, hiszen a hódítók kultúrája sem feltétlenül mindenhol az, amit az irodalmi, epig-
ráfiai-ikonográfiai adatok alapján ismerni vélünk.
Egyértelműen megfigyelhető, hogy a helyiek nemcsak ismerik a „nemzetközi”, birodalmi
ikonográfiai és szartoriális nyelvet, de annak egyes elemeit saját igényeik, szájízük szerint al-
kalmazták identitásaik kifejezésére. Nem hiszem, hogy az ilyen irányú átfogóbb és széleskörű
kutatásokat megelőzően túlságosan messzire mennék azzal a kijelentésemmel, hogy egy egy-
séges, mindent nivelláló birodalmi kultúra helyett inkább az egyes térségekben, így Pannoni-
ában is a helyi színezetet megtartva új értelmezések alakulhattak ki.

189
Pásztókai-Szeőke Judit

Irodalom

Alföldy 2005 Dixon 2014

Alföldy, G.: Romanisation – Grundbegriff oder Dixon, J.: Dressing the Adulteress. In: Harlow,
Fehlgriff? Überlegungen zum gegenwärtigen M. – Nosch, M.-L. (eds): Greek and Roman
Stand der Erforschung von Integrationsprozessen Textiles and Dress – an Interdisciplinary
im Römischen Weltreich. In: Visy, Zs. (ed.): Anthology. Ancient Textiles Series vol. 19
Limes XIX. Proceedings of the XIXth Inter- (2014) 298–305.
national Congress of Roman Frontier Studies
held in Pécs Hungary. Pécs 2005, 25–56. Dommelen 2014
Dommelen, P. v.: Fetishizing the Romans.
Bergerbrant 2014 ArchDial 21.1 (2014) 41–45.
Bergerbrant, S.: Tools of Textile Production
in Roman Iron Age Brials and settlements on Fausto-Sterlin 2012
Funen, Denmark. In: Bergerbrant, S. – Fossøy, Fausto-Sterling, A.: Sex/ Gender. Biology in a
S. H. (eds): A Stitch in Time. Essays in Social World. New York-London 2012
Honour of Lise Bender Jørgensen. Göteborg
2014, 243–252. Freeman 2017
Freeman, P. W. M.: The Best Training-Ground
Bíró 2012 for Archaeologists. Francis Haverfield and the
Bíró, M.: Bevezető. In: Bíró M. – Choyke, A. Invention of Romano-British Archaeology. Ox-
M. – Vass L. – Vecsey Á.: Aquincumi csont- ford 2017.
tárgyak. Bone objects in Aquincum. Az
Aquincumi Múzeum Gyűjteménye 2. Bp. Gällnö 2013
2012, 7–15. Gällnö, S.: (In)visible Spinners in the Docu-
mentary Papyri from Roman Egypt. In: Gleba,
Bíró 2013 M. – Pásztókai-Szeőke, J. (eds): Making Tex-
Bíró, M.: Csonttárgyak. In: Sosztarits O. – Ba- tiles in pre-Roman and Roman Times. Peo-
lázs P. – Csapláros A. (szerk.): A savariai Isis ple, Places, Identities. Ancient Textiles ser.
szentély I. Isis savariai otthona –kiállítási kata- vol. 13. Oxford–Oakville 2013, 161–170.
lógus. Sistrum – Serie A. No. 1. Szombathely
2013 [2015] 168–174. Gardner 2013
Gardner, A.: Thinking about Roman Imperial-
Cobb 2008 ism: Postcolonialism, Globalisation and Beyond?
Cobb, L. S.: Dying to Be Men. Gender and Britannia 44 (2013) 1–25.
Language in Early Christian martyr Texts.
New York 2008. Gleba 2008
Gleba, M.: Textile Production in Pre-Roman
Cottica 2007 Italy. Ancient Textiles ser. vol. 4. Oxford–
Cottica, D.: Spinning in the Roman world: Oakville 2008.
from everyday craft to metaphor of destiny. In:
Nosch, M. L. – Gillis, C. (eds): Ancient Tex- Gleba 2011
tiles. Oxford 2007. Gleba, M.: The „Distaff Side” of Early Iron
Age Aristocratic Identity in Italy. In: Gle-
Dixon 1992 ba, M. – Horsnæs, H. (eds): Communicat-
Dixon, J.: The Roman Family. Baltimore– ing Identity in Italic Iron Age Communities.
London 1992. Oxford–Oakville 2011, 26–32.

190
 Római imperializmus és társadalmi nemek a Római Birodalom határvidékén

Gleba–Pásztókai-Szeőke 2013 Laqueur 1990

Gleba, M. – Pásztókai-Szeőke, J. (eds): Mak- Laqueur, T.: Making Sex: Body and Gender
ing Textiles in pre-Roman and Roman Times. from the Greeks to Freud. Cambridge 1990.
People, Places, Identities. Ancient Textiles ser.
vol. 13. Oxford–Oakville 2013. Laqueur 2002
Laqueur, T.: A testet öltött nem. Test és nemiség
Gosden 2004 a görögöktől Freudig. Bp. 2002.
Gosden, Ch.: Archaeology and Colonialism.
Cultural Contact from 5000 BC to the Present. Larsson Lovén 1998
Cambridge 2004. Larsson Lovén, L.: LANAM FECIT – wool-
working and female virtue. In: Larsson Lovén,
Gowland–Thompson 2013 L. – Strömberg, A. (eds): Aspects of Women
Gowland, R. – Thompson, T.: Human Identi- in Antiquity. Proceedings of the First Nordic
ty and Identification. Cambridge 2013 Symposium on Women`s Lives in Antiquity.
Göteborg 12–15 June 1997. Jonsered 1998.
Grüll 2007
Grüll T.: Az utolsó birodalom. Az Imperium Larsson Lovén 2002
Romanum természetrajza. Bp. 2007. Larsson Lovén, L.: The Imagery of Textile
Making. Gender and Status in the Funerary
Hingley 2014 Iconography of Textile Manufacture in Roman
Hingley, R.: Struggling with a Roman inher- Italy and Gaul. Göteborg 2002.
itance. A response to Versluys. ArchDial 21.1
(2014) 20–24. Leitao 2014
Leitao, D. D.: Sexuality in Greek and Roman
Hodos 2014 Military Context. In: Hubbard, T. K. (ed.): A
Hodos, T.: Stage settings for a connected scene. Companion to Greek and Roman Sexualities.
Globalization and material-culture studies in 2014: 230–243.
the early first-millenium B.C.E. Mediterranean.
ArchDial 21.1 (2014) 24–30. Masterson 2014
Masterson, M.: Studies of Ancient Masculinity.
Holmes 2012 In: Hubbard, T. K. (ed.): A Companion to
Holmes, B.: Gender: Antiquity and its Legacy. Greek and Roman Sexualities. 2014, 17–30.
Oxford 2012.
Mattingly 2011
Hubbard 2014 Mattingly, D. J.: Imperialism, Power, and
Hubbard, T. K. (ed.): A Companion to Greek Identity. Experiencing the Roman Empire.
and Roman Sexualities. Princeton–Oxford 2011.

Kelemen 2008 McGinn 2014

Kelemen, M.: Solva. Esztergom későrómai te- McGinn, T. A. J.: Prostitution. Controversies
metői – Die spätrömischen gräberfelder von and New Approaches. In: Hubbard, T. K. (ed.):
Esztergom. Libelli Archaeologici ser. nov. A Companion to Greek and Roman Sexuali-
No. III. Bp. 2008. ties. 2014, 83–101.

King 2013
King, H.: The One-Sex Body on Trial: The
Classical and Early Modern Evidence. Farnham
2013.

191
Pásztókai-Szeőke Judit

Migotti 2007 Pásztókai-Szeőke 2012

Migotti, B.: The social/ gender context of the Pásztókai-Szeőke J.: „Míg az anya fogy, a
Sarcophagus of a togata clarissima femina from gyermek hízik. Mi az?” Gondolatok ókori nőkkel
Siscia (Pannonia Superior). ArchBulg 1 (2007) kapcsolatos társadalmi elvárásokról a scarbantiai
61–77. borostyán guzsalyok kapcsán. Soproni Szemle
2012, 5–19.
Milnor 2005
Milnor, K.: Gender, Domesticity, and the Age Pásztókai-Szeőke 2014
of Augustus. Inventing Private Life. Oxford Pásztókai-Szeőke J.: A római toga viselése
2005. Pannoniában – egy mítosz és a valóság. Korall
55 (2014) 5–21.
Montserrat 2000
Montserrat, D.: Reading gender in the Roman Pásztókai-Szeőke 2018
World. In: J. Huskinson (ed.): Experiencing Pásztókai-Szeőke J.: „Az élet nem az, amit az
Rome. Culture, Identity and Power in the ember átélt …” Hitelesség és manupuláció kérdése
Roman Empire. London–New York 2000, Petronius Rufus és Iulia Urbana sírsztéléje kap-
153–181. csán.

Mráv 2010–2013 Pásztókai-Szeőke – Radman-Livaja 2015

Mráv Zs.: The Roman army along the Amber Pásztókai-Szeőke J. – Radman-Livaja, I.:
Road between Poetovio and Carnuntum in the Textilműhely az Iseum területén. In: Sosztarits
1st century A.D. – Archaeological evidence. O. – Balázs P. – Csapláros A. (szerk.): A sava-
A preliminary research report. CommArch- riai Isis szentély I. Isis savariai otthona – ki-
Hung 2010–2013, 49–100. állítási katalógus. Sistrum – Serie A. No. 1.
Szombathely 2013 [2015] 255–268.
Mráv 2015
Mráv Zs.: Militaria – kora császárkori kato- Peskowitz 1997
nai felszerelési tárgyak. In: Sosztarits O. – Ba- Peskowitz, M. B.: Spinning Fantasies. Rabbis,
lázs P. – Csapláros A. (szerk.): A savariai Isis Gender, and History. Berkeley–Los Angeles–
szentély I. Isis savariai otthona – kiállítási ka- London 1997.
talógus. Sistrum – Serie A. No. 1. Szombat-
hely 2013 [2015] 141–152. Petznek 2012
Petznek, B.: Die römische Latrine im Schloss
Pásztókai-Szeőke 2002 Petronell in Carnuntum. Ein Einblick in die
Pásztókai-Szeőke J.: Pannonian burials: Cork- antike Wirtschaftsgeschichte – Projektvorstellung.
Soled slippers as grave goods. In: Győry, H. Forum Archaeologiae 63/VI/2012 (http://
(ed.): Aegyptus et Pannonia II (2002) 159–188. farch.net)

Pásztókai-Szeőke 2011 Phang 2001

Pásztókai-Szeőke J.: „The mother shrinks,
the child grows. What is it?” The evidence of
spinnning implements in funerary context from
the Roman province of Pannonia. In: Alfaro
Giner, C. – Martínez García, M. J. – Ortiz
García, J. (eds): Mujer y vestimenta. Aspectos
de la Identidad femenina en la Antigüedad.
Monografías del SEMA de Valencia, II. Va-
lencia 2011, 125–140.
Phang, S. E.: The Marriage of Roman Soldiers
(13. B.C.–A.D. 235): Law and family in the Im-
perial Army (Columbia Studies in the Classical
Tradition) Leiden 2001.
Radman-Livaja 2010
Radman-Livaja, I.: Plombs inscrits de Siscia,
(Ph.D. disszertáció). Ecole Pratique des
Hautes Etudes, Paris 2010.

192
 Római imperializmus és társadalmi nemek a Római Birodalom határvidékén

Radman-Livaja 2011 Rothe 2012B

Radman-Livaja, I.: Le rôle des étiquettes de Rothe, U.: Romanization. In: Bagnall, R.
plomb dans le travail du textile à Siscia. In: S. – Brodersen, K. – Champion, C. B. – Ers-
Alfaro Giner, C. – Brun, J.-P. – Borgard, kine, A. – Huebner, S. R. (eds): The Encyclo-
Ph. – Pierobon Benoit, R. (eds): Purpureae pedia of Ancient History. 5875–5881.
Vestes III. Symposium Internacional sobre
Textiles y Tintes del Mediterráneo en el Rothe 2012c
mundo antiguo 2011, 181–196. Rothe, U.: The „Third Way”: Treveran Women’s
Dress and the „Gallic Ensemble”. American
Radman-Livaja 2013a Journal of Archaeology 116 (2012) 235–252.
Radman-Livaja, I.: Craftspeople, Merchants or
Clients? The Evidence of Personal Names on the Sebesta 1997
Commercial Lead Tags from Siscia. In: Gleba, Sebesta, J. L.: Women’s Costume and Feminine
M. – Pásztókai-Szeőke, J. (szerk.): Making Civic Morality in Augustan Rome. Gender and
Textiles in pre-Roman and Roman Times. History 9.3 (1997) 529–541.
People, Places, Identities. Ancient Textiles
Series vol. 13. Oxford – Oakville 2013, 87–108.Schörner 2005
Schörner, G.: Romanisierung – Romanisation.
Radman-Livaja 2013b Theoretische Modelle und praktische Fallbeispiele.
Radman-Livaja, I.: Two lead tags from Štrbinci Oxford 2005.
(Certissia?). Archeološki radovi i rasprave 17
(2013) 165–180. Sosztarits et al 2015
Sosztarits O. – Balázs P. – Csapláros A.
Rawson 2003 (szerk.): A savariai Isis szentély I. Isis savariai
Rawson, B.: Children and Childhood in Roman otthona – kiállítási katalógus. Sistrum – Serie
Italy. Oxford 2003. A. No. 1. Szombathely 2013 [2015]

Ritter 2014 Stek 2014

Ritter A.: Melegek. Ismeretlen ismerősök a 21. Stek, T. D.: Roman imperialism, globalization
században. (Pszichológiai tanulmányok). Bp. and Romanization in early Roman Italy. Rese-
2014. arch questions in archaeology and ancient history.
ArchDial 21.1 (2014) 30–40.
Rothe 2009
Rothe, U.: Dress and Cultural Identity in the Treggiari 1991
Rhine-Moselle Region of the Roman Empire. Treggiari, S.: Roman Marriage. Iusti Coniuges
BAR International Series 2038. from the Time of Cicero to the Time of Ulpian.
Oxford 1991.
Rothe 2012a
Rothe, U.: Roman Empire, regional cultures. In: Turner 1980
Bagnall, R. S. – Brodersen, K. – Champion, Turner, T. S.: The Social Skin. In: Cherfas,
C. B. – Erskine, A. – Huebner, S. R. (eds): J. – Lewin, R. (eds): Not work alone: A cross-
The Encyclopedia of Ancient History. 5866– cultural view of activities superfluous to
5870. survival. London 1980, 112–140.

Vass 2010
Vass L.: Women in a Man’s World? Female
Related Artefacts from the Camps of Dacia.
Marisia 30 (2010) 127–153.

193
Pásztókai-Szeőke Judit

Vass 2013 Wiedemann–Naixin 1997

Vass L.: Egy Porolissumról (Mojgrád/ Moigrad, Wiedemann, T. – Naixin, W.: Mommsen’s Ro-
Szilágy megye) származó Venus-ábrázolású man History. Histos 1 (1997) 67–81.
csontguzsaly. Dolgozatok az erdélyi múzeum
érem- és régiségtárából 6–7 (2011–2012) [2013] Whitehouse 2001
59–73. Whitehouse, R.: Exploring Gender in Pre-
historic Italy. Papers of the British School at
Versluys 2014a Rome 69 (2001) 49–96.
Versluys, M. J.: Understanding objects in
motion. ArchDial 21.1 (2014) 45–50. Whittaker 2004
Whittaker, C. R.: Rome and its frontiers: the
Versluys 2014b dynamics of empire. London 2004.
Versluys, M. J.: Getting out of the comfort zone.
Reply to responses. ArchDial 21.1 (2014) 50–64. Woolf 2014
Woolf, G.: Romanization 2.0 and its alterna-
Voss 2008 tives. ArchDial 21.1 (2014) 45–50.
Voss, L. B.: Domesticating Imperialism: Sexual
Politics and the Archaeology of Empire. Ameri- Zanker 1998
can Anthropologist 110.2 (2008) 191–203. Zanker, P.: The Power of Images in the Age of
Augustus. Ann Arbor 1998.
Voss–Casella 2011
Voss, B. L. – Casella, E. C. (eds.): The Ar- Zimmer 1985
chaeology of Colonialism. Intimate Encounters Zimmer, G.: Römische Handwerker. In: Auf-
and Sexual Effects. Cambridge 2011. stieg und Niedergang der römischen Welt
II.12.3 (1985) 205–228.

194