PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM

ILLYÉS GYULA FŐISKOLAI KAR

BONYHÁD VÁROS SZOCIÁLPOLITIKÁJÁNAK TÖRTÉNETE

Szakdolgozat

Konzulens oktató: Készítette:

Dr. Tolnai Gyula Ritter Adél
főiskolai tanár főiskolai hallgató
szociális munkás

Szekszárd, 2000.
 TARTALOM

I. Bonyhád város bemutatása 1

Infrastruktúra 1
Történelem 1
Gazdasági élet 3
Oktatásügy 4
Egészségügy 5
Demográfiai helyzet 5
Foglalkoztatási helyzet, munkanélküliség 5
Pártok, civil szervezetek 6
Szociális intézményrendszer 6

II. Civil kezdeményezésű szociálpolitika koraBonyhádon 8

III. Kereskedelem, iparosodás és szociálpolitika a II. világháborúig 23

Kereskedelem 23
Ipar 25

IV. A II. világháború szociálpolitikája ésa szovjet típusú rendszer 31

(1944-1989.)

A szovjet típusú rendszer 33

V. Rendszerváltás és az 1990-es évek szociálpolitikája 38

Önkormányzat, önkormányzatiság 38
Bonyhád Város Önkormányzatának bemutatása 39
Önkormányzati szociálpolitika 40
Egészségügyi és Szociális Bizottság 41
Szociálpolitikai Csoport 42
Gyámhivatal 48
Gyermekjóléti szolgálat 53

Összegzés
Hivatkozás
Irodalom
 Bevezetés

Szakdolgozatomban Bonyhád város szociálpolitika történetének bemutatására

vállalkozom.
Témaválasztásomban szerepet játszott, hogy ebben a városban élek, főiskolai
tanulmányaim, gyakorlataim során megismerhettem intézményeit, azok
működését, emellett a szociálpolitika története iránti érdeklődésem motivált e
választásra.
Munkám során nem az aktuálisan jelenlévő szociálpolitika értékelésére, hanem a
meglévő intézmények, eszközök ismertetésére törekszem, mivel véleményem
szerint a bemutatandó adatok, tények önmagukért beszélnek.
Elsőként Bonyhád város bemutatását teszem meg, ezzel szemléltetve
infrastruktúráját, történelmét, gazdasági életét, oktatás- és egészségügyét,
mindezek változását.
Ezen ismertetést követően a szociálpolitika-történet első fázisaként Bonyhád
karitatív tevékenységet folytató civil szervezeteit és ezek jogszabályi hátterét
mutatom be, melynek forrásanyagát a Tolna Megyei Levéltárban végzett
kutatómunkám során gyűjtöttem, a levéltár munkatársainak segítségével, amit
ezúton is szeretnék megköszönni.
A szociálpolitikára nagy hatást gyakorló fejlett kereskedelem, ipar, gazdasági
élet ismertetésével folytatom dolgozatomat.
E fejezetet követően bemutatásra kerül a II. világháború hatása, majd az utána
kiépülő szovjet típusú rendszer és az akkor folytatott „szociálpolitika”. Ezen
ismertetéshez szükséges adatokat a Városi Könyvtár Helytörténeti forrásaiból
merítettem, melyért köszönettel tartozom a könyvtár munkatársainak.
Végezetül ismertetem a rendszerváltás, az 1990-es évek szociálpolitikáját, a
felálló bizottságokat, szociális adminisztrációt és intézményeket.
Az 1993-1998. közötti adatok hozzáférhetőségéért köszönettel tartozom
Bonyhád polgármesterének, Oroszki Istvánnak és Bonyhád Város Gyermekjóléti
Szolgálata családgondozóinak.
 2

1554-ben 12 család adózik innen, majd az 1565. és 1582. évi defterek szerint
29 illetve 31.
1660-ban Jurassin György, Gyurgyenits György és Nagy András birtokába
kerül a település, adományozás útján. Ők Kéthelyi Jánosnak és Kersnerich
Mihálynak adják el. A török kiűzését követően 1688-ban a kincstár számára
lefoglalt helyek jegyzékében szerepel Bonyha falu, melyet 1700-ban „puszta
hely”-ként ír le egy utazó.
A falu 1723-tól 1743-ig a Schilson família birtoka.
1702-ben és 1703-ban Tolna megyei adóösszeírásban szerepel a település,
ebből következtethető, hogy ez évtől lakott. 1715-ben 16, magyar és rác család
lakja Bonyhádot. 1717-ben a lakosság elhagyja a települést, amely évekig
lakatlan marad.
1720-ban református magyar telepesek állapodnak meg elsőként Bonyhádon.
Az első német telepesekkel Kun Ferenc kötött letelepedési szerződést 1724-ben.
Hessen, Fulda környékéről, Württembergből és Bajorországból érkeztek az új
lakosok, akik között evangélikusokat és katolikusokat egyaránt találunk.
Csehországból szép számban zsidó telepesek vándoroltak be.
A 18. század folyamán Bonyhádon letelepedő színes összetételű etnikum
belterjes gazdálkodást, árutermelést, fejlett kézműipari és kereskedelmi
tevékenységet honosított meg. Életmódjának megfelelő településtípust és
településrendszert hozott létre. Figyelmet érdemel ez a tárgyi és szellemi
hagyaték úgy is, mint a város lakói életének elválaszthatatlan része, de úgy is,
mint mentésre szoruló érték.
A lakosság etnikum, illetve vallás szerint elkülönülten, de egymás iránti
toleranciában él. 1782-ben II. József császár vásártartási és mezővárosi
privilégiumot illetve címet adományoz Bonyhádnak.
A város 1743. óta a Perczel család birtoka, így szinte természetes, hogy lakói
lelkesen részt vettek a szabadságharcban.
A kiegyezést követően lassú, folyamatos, magasra ívelő fejlődés indul meg a
város gazdasági, kereskedelmi és kulturális életében.
A város népessége 1900-ban már 5749 lélek.5
 3

Az 1920. évi adatok alapján a lakosság száma 6974 fő, ebből 4244 német,
2118 magyar anyanyelvű, a többi az egyéb.6
A II. világháborút követően (melyben Bonyhád 205 zsidó polgára maradt
életben) megkezdődik a lakosságcsere. 1946. májusában, júniusában illetve 1947.
márciusában mintegy 500 német ajkú családot kb. 2400 főt telepítettek ki.
Helyükre 411 bukovinai székely, illetve bácskai család költözött. 1947. és az azt
követő év folyamán további 100 család érkezett a Felvidékről.7

Gazdasági élet

Bonyhádon a kereskedelem fejlődése indult meg a legkorábban. A bonyhádi

zsidó kereskedők nemzetközi szinten is jelentős tevékenységet folytattak. Az
iparosodás ennél jóval nehezebben indult meg. A 18. század utolsó harmadától
kezdve növényolaj, kazein, műjéggyár kezdi meg működését, valamint
hengermalom, dominó- és zománcgyár. Ám a gyáripar még sokáig háttérben
marad, a kisipari termelés hosszú időn keresztül vezető szerepet visz a város
gazdasági életében .8
A gyáripar elterjedését az energiahiány is nehezíti, holott a környéken jó
minőségű kőszenet bányásznak. 1902-ben megalakul a Bonyhádi
Villanyvilágítási Társulat. Az energiahiány megszűntét követő fellendülést jelzi a
fagyapot üzem, mosoda, dominó és zománctábla, valamint cipőgyár létesítése.9
A két világháború közti időszakban Pétermann és Glaser Cipőgyára, Perczel
József Zománcgyára, a Bonyhádi Hengermalom, több téglagyár, olajgyár és
ecetgyár jelentik a város iparát.ío
A kereskedelemre főleg a vas- és faáru, valamint üveg- és porcelán
forgalmazása jellemzőül
A helyi mezőgazdaságnak a bonyhádi tájfajta és a tejgazdaság adja meg a
jelentőségét. i2
1948-ban a két legnagyobb, legtöbb embert foglalkoztató helyi üzemet, a
zománc illetve a cipőgyárat államosították. A magánkisipart is szövetkezetesítik,
csakúgy, mint a mezőgazdaságot. A fenti gyárak illetve szövetkezetek a mai
 4

napig üzemelnek, a település legtöbb foglalkoztatottjának munkáltatói ők. A

rendszerváltó időkben történtek szerkezeti átalakítások, elbocsátások, de ma is
eredeti tevékenységüket folytatják, korszerű vállalkozási formában. Termelésük
jelentős részét külföldre, bérmunkában végzik. A városban a jogi személyiségű
gazdasági szervezetek száma 133, ebből ipari 3, egészségügyi 46, mezőgazdasági
3, kereskedelmi és szolgáltatói tevékenységet folytat 81.13

Oktatásügye

Az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvény születésének idején katolikus,

evangélikus (e kettőben addig csak német nyelven folyt az oktatás), református
és zsidó elemi iskola volt a városban. A katolikus elemi iskola leányosztályait az
Irgalmas Nővérek szerzetesrend tagjai oktatták illetve magániskola is működött
Bonyhádon. 1884-ben 150 beiratkozott diákkal nyitotta meg kapuit az alapfokú
ipari iskola, majd 1870-ben a kedvezőbb gazdasági, kulturális adottságok miatt a
sárszentlőrinci gimnázium is ide költözik. 15
Vallási hovatartozásra való tekintet nélkül fogadják a tanulókat polgári
leányiskolájukban az Irgalmas Nővérek rendjének tagjai. 16
Óvoda 1893-ban társadalmi összefogással létesült Bonyhádon.17
Ezen értékes hagyományok talaján munkálkodnak a mai oktatási, nevelési
intézmények. A város három általános iskolájában több mint 1500 gyermek
tanul. Bonyhádnak 30 férőhelyes bölcsődéje, valamint 290 gyermeket befogadó,
hét tagintézményből álló óvodája van.is
A település négy középiskolájában 1400 diák folytatja tanulmányait. A
Szakmunkásképző- és Szakközépiskola 17 szakmát, a Kézműves Szakiskola népi
kismesterségeket oktat. A Perczel Mór nevét viselő Közgazgasági
Szakközépiskola 1945. óta áll fenn. A gimnázium 1992-ben visszakerült eredeti
tulajdonosa, az evangélikus egyház fenntartásába.19
 5

Egészségügy

A Bonyhád Városi Kórház - Rendelőintézet Tolna megye déli részének kb.

35-40 ezer fős lakosságát látja el. A kórház 130 ágyas, négy osztályán
(belgyógyászat, sebészet, szülészet, ápolási osztály) 252 alkalmazott
gondoskodik a gyógyításról, illetve a feltételek megteremtéséről.20
A városban hat felnőtt és három gyermek háziorvosi körzet működik, utóbbi a
védőnői hálózattal párhuzamban.21 .

Demográfiai helyzet

Bonyhád lakossága 1999. január l-jén 15381 fő. Ebből 18 éven aluli 3538 fő
(23,0%), 18 és 59 év közti 8633 fő (56,1 %), illetve 60 feletti 3210 fő (20,9 %).
A városba beköltözők még mindig többen vannak az elköltözőknél.22

Foglalkoztatási helyzet, munkanélküliség

Foglalkoztatottság szempontjából Bonyhád kedvező helyzetben van. A

munkaképes korú lakosság száma 8991 fő, melyből ténylegesen 6941 személy
munkaképes. Az iparban foglalkoztatottak aránya 40-45 %. 23
A vonzáskörzetet is ellátó egészségügyi, oktatási, közhivatalok a munkaképes
korú lakosság 16 %-át foglalkoztatják.24
A munkanélküliségi ráta 1993-1994-ben volt a legmagasabb: 13 %, 1997-ben
9,5 %. A munkanélküliek közel kétharmada férfi. A nők körében alacsonyabb a
munkanélküliek száma, amit a könnyűipar és a kereskedelem nagyobb arányú
jelenléte magyaráz.25
A munkanélküliek között magas a 25-45 évesek aránya. Sajnálatos módon
megszaporodott a pályakezdő munkanélküliek száma: napjainkban 160 fő, azaz
11,8 %. A munkanélküliek nagy többségét, 38 %-át az alacsony képzettségűek
alkotják. A nők körében a szakmunkás és szakközépiskolai végzettségű
munkanélküliek aránya kedvezőtlenül magas: 48 % .2 6
 6

A városban regisztrált 660 munkanélküliből 358 fő tartósan ilyen helyzetbe

került, közülük 251 jogosult ellátásra, 207 jövedelempótló támogatást kapott
1999-ben.27

Pártok, civil szervezetek

A kiegyezéstől kezdve a II. világháborút követő évekig kb. 270 kulturális,

szociális vagy egyéb célú egyesület működött Bonyhádon, melyeket a közösségi
érzés megélésének, a művelődésnek, illetve elesett embertársaik segítésének
vágya hívott életre.
Az 1990-es években megindult, majd megélénkült a politikai és közéleti
csoportok szerveződése. Jelenleg hét pártnak található helyi szervezete
Bonyhádon. Egyéb egyesületek elsősorban hagyományőrző, kulturális céllal
alakulnak. A szociális célú szerveződések közül az alábbiak működtetnek helyi
csoportot a városban :28
• Vöröskereszt
• Nagycsaládosok Egyesülete
• Magyar Máltai Szeretetszolgálat
• Mozgássérültek Egyesülete

Szociális intézményrendszer

A városban működő Gondozási Központ az alábbi szolgáltatásokat nyújtja:

• 40 fő részére Idősek Klubját tart fenn
• 120 fő részére szociális étkeztetést biztosít
• kb. 80 főt részesít házi gondozásban
• Szállást Biztosító Idősek Klubja keretén belül 25 személy ideiglenes
elhelyezését, gondozását biztosítja.29
Bonyhád volt a fenntartója 1999. december 31-ig, annak a 200 férőhelyes
pszichiátriai betegeket és értelmi fogyatékosokat gondozó intézménynek,
 7

mely a megye teljes területéről fogad gondozottakat. Az utóbbi évek fontos

törekvése volt, hogy megyei fenntartásúvá kívánták tenni az egyre rosszabb
állapotba kerülő intézményt. Mind mosodája, mind konyhája teljesen elavult
már, a lakók szobái zsúfoltak, lelakottak. 30
Az intézményrendszer következő eleme a Nevelési Tanácsadó. A rendszer
ezen tagjának működési terheit szintén 2000. január 1-től a megyei
önkormányzatra terhelte a korábbi fenntartó .31.
Gyermekjóléti Szolgálat a bonyhádi szociális intézményrendszer
legfiatalabb tagja, melyről a dolgozat későbbi részében esik szó.
 8

II. Civil kezdeményezésű szociálpolitika kora Bonyhádon

A 19. században Bonyhádon is elsősorban vallási alapokon, illetve a polgárság

aktivitására és szociális érzékenységére számítva szerveződő egyesületek
működtek. Az e közösségektől örökölt hagyományok egyes kérdésekben máig
hatóan befolyásolták mind az önkormányzati szervek munkáját, mind a lakosság
elvárásait.
Tudomásunk van arról, hogy már a céhek keretében is folyt ma a szociális
segítségnyújtás körébe sorolható tevékenység (pl. gondoskodtak a
vándorlegényekről, az elhunyt céhtagok özvegyeiről és árváiról). Sajnos
bonyhádi céhek e téren végzett munkájáról nem maradt fenn adat.32
Viszont annál többet tudunk a „Völgység fővárosában” működő karitatív
egyesületekről.
A 19. század második felétől egyre szaporodó egyletek körében voltak
országos szervezetek helyi fiókjaiként létrejövök, de helyi vagy a járás területére
kiterjedők is. Sokuk kifejezetten szociális céllal szerveződött, de akadtak köztük
olyanok is melyek egyéb tevékenységük mellett vállalták fel ilyen szükségletek
kielégítését.

A kor karitatív munkájának jogszabályi hátterét az alábbi törvények

biztosították:33

• 1898. évi törvénycikk a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről.

• 1884. évi XVII. és 1902. évi XIV. törvénycikk a segédek segélyezéséről.
• 1869. évi XVI. törvénycikk a jótékonysági egyletek beadványainak
illetékmentességéről.
• 1886. évi XXII. törvénycikk a karitatív egyletek községi fennhatóság alatt
állásáról. A községi fennhatóság az egylet igazgatásának és pénzügyeinek
évente ismétlődő községi ellenőrzését vonta maga után.
 9

• 1879. évi XXXVI. törvénycikk rendelkezik arról, hogy katonai

beszállásolásra „a betegápoló és jótékonysági közintézeteknek szánt
helyiségek” nem vehetők igénybe.
• 1874. évi XXV. és 1897. évi XXXV. törvénycikk rendelkezik statisztikai
adatszolgáltatási kötelezettségükről.
• 1899. évi XXXVI. törvénycikk az egyletekre vonatkozóan is kötelezővé
teszi a vagyon koronaértékben való megadását.

Az egyletek keletkezésének virágkorában Bonyhád lakossága zsidókból,

németekből és magyarokból állt.
Vallási, kulturális, életmódbeli különbségek miatt a 19. század közepéig egymás
mellett, de egymástól erősen elkülönítve éltek. A németek evangélikusok és
katolikusok, a magyarok pedig katolikusok voltak. (1. és 2. számú táblázat)

1. számú táblázat 34

Anyanyelv 1880 1910 1930 1941

Fő % Fő % Fő % Fő %
Magyar 1311 21,0 2009 31,1 3842 55,0 3928 47,2
Német 4636 77,6 4415 68,5 2993 43,7 4391 52,7
Egyéb 23 0,4 28 0,4 26 1,3 14 0,1
Összesen 5970 100,0 6452 100,0 6861 100,0 8333 100,0

A német nyelvet használók megoszlása vallás szerint:

2 . sz.táblázat 35
1880 1910 1930 1941
Fő % Fő % Fő % Fő %
Zsidó 1154 24,8 1147 25,9 1022 34,1 1159 26,4
Evangélikus,katoli­ 3482 75,2 3268 74,1 1971 65,9 3232 73,6
kus és egyéb
Összesen •6364- 100,0 4415 100,0 2993 100,0 4391 100,0

h f3t-
 10

Mivel a vallás szerinti megoszlás életre hívta az egyes felekezetek saját

jótékonysági szervezeteit, érdemes ezen a nyomon elindulva megkezdeni a
karitatív szervezetek áttekintését.36
Egyed Antal 1923-ban leírja, hogy: „A zsidóság Bonyhádon egy külön
községet képez”.37
A „külön község”-mivolt abban nyilvánul meg, hogy a felekezet saját
törvényházat, orvost, bírót és kisbírót, esküdteket, jegyzőt és éjjeliőrt tart fenn.38
Mint a későbbiekből kiderül, jótékonysági szervezeteikbe szinte a hitközség
minden tagját bevonták, így a vallás adta összetartozáson túl egyre több
társadalmi szál fűzte össze a közösség tagjait.*

Bonyhádi Izraelita Hitközség Chevra Kadisája 59

A legkorábban a Bonyhádi Izraelita Hitközség szervezetében a Chevra Kadisa

jött létre.
Alapszabálya 1888-ban készült, de említés történik benne a „már 1753. évben a
bonyhádi izraelita hitközség kebelében fennállott betegek ápolásával és halottak
temetkezésével foglalkozó egyletekről”. A jogfolytonosság hangsúlyozásával a
tagok kinyilvánítják szándékukat eddigi tevékenységük folytatására. Az
egyesület felügyeleti joga a hitközséget illette meg.
A tagok sorába a korábbi Chevra Kadisa tagokat és azok kiskorú tagként
felavatott fiait veszik fel. Nemcsak bonyhádi lakosokat, hanem a hitközség
völgy ségi járásbeli tagjait és a járáson kívül élő nem hitközségi tagokat is.
A felvételi díjat részletekben is be lehet fizetni, ami arra utal, hogy nemcsak a
jómódúakat látták szívesen a Chevra Kadisában.

A szervezet tagjai családtagjaikkal együtt az alábbi ellátásokra voltak jogosultak:

' A város zsidó lakosságát a kiemelkedő gazdasági helyzet mellett a Tönnies által a kisközségeknek tulajdonított hős identitástudat

és sűrű kapcsolati háló jellemezte.40

 11

Súlyos megbetegedés esetén betegőröket rendeltek melléjük, továbbá a csak

Chevra Kadisa tagokat megillető temetőrészben temették el őket.
„Vallás és hagyomány” szerint a Chevra Kadisa működési körébe tartozott a
betegek segélyezése, ápolása, betegőrökről való gondoskodás, a szegények
segélyezése, a haldoklók és halottak körüli rituális tevékenység elvégzése, a
temető felügyelete és rendben tartása, a jótékony célú, elsősorban a halottak lelki
üdvéért tett alapítványok kezelése.
A szegények körében végzett munkájuk során az egylet tagjai a „Chanuka
napok közben”* a helybéli szegények között tüzelőt osztottak szét. Bizonyos
esetekben a helybeli vagy átutazóban levő szegények készpénzsegélyben
részesülhettek.
Tevékenységüket főként alapítványi pénzekből fedezték. Külön erre a célra
könyvet vezettek, melybe az adományozó neve, az adomány nagysága, valamint
a segélyezettek neve és a támogatás összege került.
A Chevra Kadisa tagok meglátogatták beteg társaikat, akik mellé szükség
esetén betegőröket is kirendeltek. A látogatók és őrök kijelölése névsor alapján
történt, szolgálatukat személyesen kellett elvégezniük.
Amennyiben személyes megjelenésük akadályba ütközött, az elöljáróság által
meghatározott összeget kellett befizetniük az egylet pénztárába. Nem egyleti tag
betegek látogatására fogadott őröket alkalmaztak.
Az őrizet a beteg személy vagy családja kívánságára történt, beszüntetése is az
érintettek kívánságától függött.
A betegőrizet mellett orvosi és gyógyszerköltséget is térítettek a szegény
betegek esetében. Ilyen esetekben a receptet felülbélyegezték a Chevra Kadisa
pecsétjével. Mód volt a „szegény betegek” készpénzsegélyezésére is.
A „tehetősebb rokonok nélküli szegényeket” ingyen temették el.
A Chevra Kadisa tagok alapítványt is tehettek a szervezet javára. Az
alapítványi adomány minimuma 42 forint volt, melynek egyharmadát az egylet
jótékony célra fordította.

*
Karácsony
 12

A „hetenként a szegények javára keringő perselyek jövedelme” is a Chevra

Kadisa pénztárát gyarapította, hogy onnan jótékony célú kifizetéseket
eszközöljenek belőle.
Abban a házban, ahol haláleset történt, a hét napos gyász idején adományokat
gyűjtöttek, amelyet a háziak megtarthattak vagy átadhattak a Chevra Kadisának,
hogy jótékony célokra használja fel.
Az egylet „nyilvános közjótékony célú gyűjtésekhez való adakozásokra” is
szánt pénzt.
Az elöljáróságnak kellett felügyelnie arra, hogy „az egylet jótéteményeit az
arra szorultak rövidítés nélkül, az egylet anyagi viszonyaihoz képest
élvezhessék”.
Szegények vagy betegek részére az első elöljáró 3 forintot adományozhatott
saját hatáskörében.
Végezetül az alapszabályzat rendelkezik arról, hogy az egyesületi vagyon a
Chevra Kadisa feloszlása esetén „vallásos és jótékony intézmény” céljaira legyen
felhasználható. 4i
A szervezetnek 1904-ben 68 tagja volt, temetővel és halottasházzal
rendelkezett. A tagsági díj 4 korona volt.42

Bonyhádi Izraelita Betegsegélvző és Komasági Egylet 43

A Bonyhádi Izraelita Betegsegélyző és Komasági Egylet a működését 1856-ban

engedélyeztető Betegsegélyző Egylet jogutódja. A név és az alapító okirat
megváltoztatását a tevékenységi kör szélesítése tette szükségessé 1914-ben.
Az egylet céljai között szerepel, hogy a tagokat és azok családtagjait „orvosi
gyógykezelésben”, „szükséges gyógyszerekben”, „a betegség tartama alatt
pénzbeli segélyben” részesítsék, továbbá, hogy a hitközség szegény tagjainak
gyermekei részére komát válasszanak a tagok közül.
Rendkívüli esetekben a választmány úgy is dönthet, hogy nem egyleti tagokat
is részesítenek ellátásaikban. Egyleti tag özvegye vagy árvája csak akkor
részesülhetett az ellátásban, ha tagdíjat fizetett.
 13

A Betegsegélyző és Komasági Egylet jóval szélesebb körét finanszírozta az

egészségügyi ellátásoknak, mint a Chevra Kadisa. Míg az utóbbi csak a
gyógyszerköltségeket állta, addig az előbbi - a már ismertetett adminisztratív út
végigjárása mellett - magára vállalta a gyógykezelés és a gyógyászati
segédeszközök árának kifizetését is. Gyógyíthatatlan betegek azonban csak hat
hétig élhettek ezzel a kedvezménnyel, mely momentum arra utal, hogy az egylet
pénzügyi stabilitását is szem előtt tartották.

A komasággal* kapcsolatban úgy rendelkezik az alapszabályzat, hogy az apának

kell jelentkeznie az egyletnél kérése előadása végett. A komát az egylet tagjai
közül jelöli ki az elöljáróság, a tisztség vállalása kötelező. A kijelölt személy
költségei fedezésére 10 koronát vehetett fel az egylet pénztárából.
Nyitott marad a kérdés, vajon mi történt azon esetekben, amikor az apa már
nem élt a gyermek születésekor, illetve akadályoztatva volt kérése előadásában.
(Nem beszélve azon esetről, ha egyleti tag leánya házasságon kívül hozott világra
gyermeket.)
A választmány feladatkörébe tartozott a kölcsönök megszavazása és a segélyek
engedélyezése. Mindkettőben csak tagok részesülhettek. Kölcsön címén
legfeljebb 100 korona, maximum 6 %-os kamattal, segély gyanánt egy tag
részére éves viszonylatban legfeljebb 60 korona volt adományozható. Az elnök
saját hatáskörében 10 korona segélyt adhatott.

Feloszlás esetére az alapító okirat úgy rendelkezik az egyleti vagyonról, hogy

annak alapítványi formában kell segítenie a helybéli izraelita népiskola
tanulóinak és a hitközség szegényeinek segélyezését.44

Utóbbi rendelkezés végrehajtására sosem került sor, az egyletet 1944-ben

alispáni határozat szüntette meg.45

*
A szülők és keresztszülők közötti kapcsolat.46
 14

Bonyhádi Izraelita Nőegylet 47

A hitközség hölgy tagjainak szerveződése volt a Bonyhádi Izraelita Nőegylet,

mely az alábbi céllal alakult: ,A bonyhádi szegény sorsú izraelita családok
körében a szűkölködőket segélyezni, a nyomort enyhíteni, szegény iskolás
gyermekeket felruházni és szegény erkölcsös leányok kiházasításához segéllyel
járulni.”48
Bevételeik között, egyéb tételek mellett a templomi és más gyűjtések,
esketések alkalmával befolyt összegek és hagyatékok szerepeltek.
Meglepő, hogy a Nőegyletbe férfiak is beléphettek, igaz azzal a korlátozással,
hogy nem viselhettek tisztséget. Ezen rendelkezés hátterében valószínűleg az
egyleti bevételek növelésének szándéka állt.
Az egylet 1889-ben alakult és 1944-ig állt fenn.49 Nagyságát érzékeltetendő:
1904-ben 69 tagja és 4.755 korona vagyona volt, a tagsági díj 2 korona.50 1925-
ben 20-24 szegényt segélyeztek és 10 beteges budapesti gyermeket nyaraltattak
házaknál. Éves bevételük 33 millió pengő volt, melyből 16 milliót költöttek
segélyezésre .51

Bonyhádi Izraelita Leányegylet 52

A Bonyhádi Izraelita Leányegyletet 1897-ben alapították, alapszabályát azonban

csak 1916-ban hagyták jóvá. Célja: „Szegény sorsú, jó tanulók taníttatása.
Kivételes esetekben eltérhet céljától a szegények más nemű segélyezése által.”
Utóbbira gyakran került sor, ami ékes bizonyítéka rugalmasságuknak, szociális
érzékenységüknek.53 Egy 1925-ös irat tanúsága szerint 20 szegényt támogattak,
élelmiszersegélyt, tüdőbetegeknek tejet adtak.
Éves bevételük 7,9 millió pengő volt, mely összegből 2,5 millió pengőt
költöttek segélyezésre.54 Bevételeiket tagsági díjak, adományok, az egylet
céljaira rendezett ünnepélyekből befolyt összegek képezték.
A rendes tagokként szereplő 15 év feletti izraelita lányokon kívül más
vallásúak is tagjai lehettek az egyletnek. Ennek hátterében bizonyára a nyitottság,
 15

a másság elfogadása a gazdasági stabilitásra törekvés állt, illetve az, hogy a

kikeresztelkedők ne veszítsék el társadalmi kapcsolatukat korábbi
hittestvéreikkel.
Az előző egylethez hasonlóan, felbomlás esetére a vagyon alapítvánnyá tétele,
ebből pedig a szegény, jól tanuló elemista gyermekek segélyezése szerepel az
alapító okiratban.
A Leányegylet feloszlatására, csakúgy, mint a többi zsidó egyesületére, 1944-
ben került sor.55

A katolikus felekezet keretében is több egyesület működött. E szervezetek

legszembeötlőbb vonása az, hogy nem különálló körök, melyek települési
kezdeményezés nyomán születtek, hanem egy országos hálózat helyi csoportjai.
Ennek megfelelően tevékenységük szabályozása sem a lokális viszonyokhoz,
helyi specialistásokhoz szorosan igazodó, hanem univerzális, felülről kapott és
nem mindig sikerült egyedi arculatot kialakítaniuk.

Katolikus Leányok Országos Szövetségének Bonyhádi Csoportja 56

A Katolikus Leányok Országos Szövetségének Bonyhádi Csoportjáról, a

közösség részletes tevékenységéről, anyagi helyzetéről, tagságáról nincsenek
adataink. Csupán egy 1920. október 20-án keletkezett, az országos szervezet
alapszabályáról készült másolat és a Magyarországi Egyletek Címtára őrzi
nyomát.57
A már említett országos vonatkozású alapszabályban célként szerepel a
társadalmi és jótékonysági munka, az ehhez rendelt eszközök sorában pedig
helyet kapott a karitatív és szociális tevékenység elméleti ismertetése is.

Bonyhádi Katolikus Legényegylet 58

A leányszervezethez hasonlóan a Bonyhádi Katolikus Legényegyletről is kevés

irat maradt fenn. A csoport 1928-ban alakult,59 33 főnyi tagsággal, 60 célja a
 16

katolikus mesterlegények továbbképzése volt. Az egyleti tagok vándorkönyvet

kaptak, „melynek előmutatása mellett az egész világra kiterjedt katolikus
legényegyletekben mint társak fogadtatnak és a körülményekhez képest
segélyeztetnek is. A segélyezések szívességből történnek és nem kötelességből.”

Szent Vince Szeretethölgveinek Bonyhádi Egyesületeői

Szent Vince Szeretethölgyeinek Bonyhádi Egyesülete olyan nemzetközi

szervezethez kapcsolódott, amelynek első csoportját 1617-ben alapították
Franciaországban, s később az egész világon elterjedt. A szervezet
Magyarországon 1918-ban Budapesten nyitotta meg első közösségét. 1940-ben
országosan 50 csoportjuk állt fenn, 1104 taggal és évi 114 ezer pengőnyi
jövedelemmel. Céljuk a szegény betegek személyes ápolása és testi-lelki
gondozása volt.62 A bonyhádi csoport 1937-ben alakult meg 210 főnyi
tagsággal .63 A tagok személyre szóló meghívót kaptak az eseményre. Az
egyesület „általános emberbaráti működést” szeretett volna kifejteni. Az elnök a
város egyik legelőkelőbb hölgye, Perezel Irma volt, a tagok pedig a katolikus
háztartásbeliek közül toborzódtak. (Mind a foglalkozás megjelölése
(háztartásbeliek), mind a személyre szóló meghívók jelzik, hogy csak a város
prominens családjainak női tagjai juthattak be az egyesületbe. Sem modern
nézeteik, hivatástudatuk, sem anyagi helyzetük miatt dolgozó nők nem juthattak
be a tagság keretei közé. Mindez arra irányult, hogy erősítsék a jómódú,
konzervatív családok nőtagjainak összetartását.)
Beteggondozói tevékenységüket valláskülönbségre való tekintet nélkül
végezték. Munkájuk finanszírozására alapítványok, tagdíjak, hagyatékok,
adományok, továbbá hangversenyek, előadások szolgáltak.
A hölgyek alapítói, pártolói (az e két kategóriába tartozók pénzadományok
révén váltották meg személyes közreműködésüket) és működő tag minőségében
vehettek részt a szervezet ténykedésében. Utóbbiak végezték a szegények
látogatását.
 17

Anyagi hozzájárulást sem vártak el a működő tagoktól, csupán a havonkénti

perselyezéseken kellett adakozniuk. Az egyesületbe való tényleges belépésüket
féléves próbaidő előzte meg, amelynek sikeres teljesítése esetén megkapták a
betegeket látogató tagokat megillető jelvényt.

Az egyletben igazgatói (általában a helybeli plébános töltötte be ezt a tisztséget,

jelen esetben Bauer József), orvosi, ügyészi és jótevői minőségben férfiak is részt
vettek.

A környezettanulmány felvételét, mely a segélyezendő felkereséséből állt, az

elnök végezte. Amennyiben „méltónak találta”, felvétette a szegények névsorába,
melynek vezetése a jegyző feladata volt. A listán szereplő szegény rendszeres
látogatásával egy „működő tagot” bíztak meg.
Tevékenységi körükben szerepelt még a ruha- és élelmiszergyűjtés, ápolónők
alkalmazása, napközi foglalkoztató műhely, népkonyha, gyermekek és aggok
menhelyének létrehozása is.
Gyűléseiket havonta tartották, ekkor számoltak be munkájukról,
látogatásaikról, tettek javaslatokat új szegények felvételére, segélyezésre, jelöltek
ki látogatókat, perselyeztek is.
A központilag kiadott alapszabály arra buzdítja a hölgyeket, hogy lehetőleg ne
csak havi egy alkalommal találkozzanak, hanem többször is, és ilyen
alkalmakkor szegényeknek szánt ruhákat varrjanak, problémás eseteket
beszéljenek meg. A csoportoknak keresniük kellett más karitatív szervezetekkel
is kapcsolatot. A helyi igényeknek, ellátatlan szükségleteknek megfelelően
szélesíthették tevékenységi körüket.
Egyedülálló betegeket hetente, családokat kéthetente kerestek fel, a
látogatandó által megjelölt időpontban. Hangsúlyos volt a személyes megjelenés,
a lelki gondozás és mindezzel kapcsolatban a feltűnés kerülése. A látogató
érdeklődött a család problémái, szükségletei és erőforrásai felől. Súlyos betegek
mellett hivatásos ápolónők teljesítettek szolgálatot.
 18

A hölgyek utalványokat, anyasági segélyt osztogattak, mindig a pillanatnyi

szükséglet szerint. Saját adományaikat inkább a perselybe helyezték, semmint a
szegények kezébe, attól tartva, hogy a látogatott idővel jogos jussának tekinti azt.
Általában részt vettek látogatottjaik temetésén is.64
A „friendly visitors” gyanánt működő látogatóknak a mai segítőkkel közös
vonása a stigmatizáció kerülése, a diszkréció, a segítő és segített közti személyes
kontaktus, a nem csak külsődleges, hanem lelkiekre is kiterjedő segítségnyújtás.
A gyűjtött információk lényegében a jelenleg szükséges információkkal egyezők.
A segélyezéssel kapcsolatos örökös dilemmák is felbukkannak.
Az - 1949-ben demokráciaellenes tevékenységért megszüntetett egyesület 65-
születésében és működésében minden bizonnyal nagy szerepe volt annak, hogy a
városban a Szent Vince Irgalmas Nővéreknek rendházuk és iskolájuk működött.

Bonyhádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Gyülekezeti Nőegvlet66

A vallási alapon szerveződő karitatív egyletek sora a Bonyhádi Ágostai

Hitvallású Evangélikus Gyülekezeti Nőegylettel be is zárul.
Tagjai elsősorban a németajkú lakosság közül kerültek ki.
Az egylet 1900-ban keletkezett, célja a „vallásosság emelése” mellett az
elemista szegény gyermekek tanszerekkel és ruhával való ellátása. Az iskolások
mellett rossz anyagi helyzetben levő személyeket, özvegyeket, árvákat és
betegeket is támogattak.
Kiadásaikat adományokból, hagyatékokból, alapítványi pénzekből,
tagdíjakból, templomi perselyezésekből és jótékonysági rendezvények
bevételeiből fedezték.
Feloszlás esetén az egyleti vagyon a gyülekezetre száll át, a kamatokat pedig
továbbra is az egylet céljaira kell felhasználni.
A bizomány vezette a segélyezettek névsorát és döntött az adományok
nagyságáról. Ők szervezték a szegények látogatását és a perselyezést is .6 7
A Nőegylet 1925-ben 20-30 családot segélyezett, 187 főnyi tagsága volt.
Jótékonysági célra 6,4 millió pengőt tudtak fordítani.68
 19

A hitbeli közösség mellett az azonos lakóhely, célok, érdekek és értékrend, az

összetartozás, az egymásrautaltság tudata is életre hívott szervezeteket.

Bonyhádi Segélvegvlet 69

A Bonyhádi Segélyegyletet 1867-ben alapították. Tagjai nagykorú, önjogú és

állandóan Bonyhádon élő személyek lehettek. Tagjai tíz évre egyesültek,
alapszabálya nyomán joggal sorolható a részvénytársaságok közé is.
Az egyesületbe belépők hetenkénti kisebb befizetések révén tartalékot
gyűjtöttek nehezebb időkre, szükség esetén pedig kedvezményes kölcsönt is
kaphattak.
„Szegény sorsú vagy rögtöni segély által nagyobb csapástól menthető” egyleti
tagoknak kizárólag 300 Ft-ig terjedő kölcsön soron kívül megszavazható volt.
Egy bizonyos összeget, melynek nagyságát a közgyűlés állapította meg,
minden évben jótékonysági célra fordítottak.
A „késedelmes részvevőkkel” szemben szankciókat alkalmaztak, a
legsúlyosabb esetben elvesztették befizetett pénzüket, de adósságukat
törleszteniük kellett. Ezen szabály alól kivételt képeztek azon helyzetek,
melyekben haláleset, csőd vagy "„szerencsétlen csapások és általában az önvétek
nélküli elszegényedés” vezetett a fizetőképtelenséghez. (Az adósság rendezésére,
a gazdaságosságra törekvés a (protestáns) polgárság etoszát tükrözi.)
Özvegyek és örökösök csak az elhunyt kötelezettségeit teljesítve válhattak
egyleti tagokká.70
A szervezet szemmel láthatóan nem az igazán szegények támogatása, hanem a
jobb helyzetben levők önsegítése végett alakult. 1901-ben 2000 tagot számlált, 71
fennállásáról az utolsó adat 1923-ból származik.72

Bonyhádi Filléregylet

A Bonyhádi Filléregyletet 1897-ben alapították, célja szegény gyermekek

taníttatása volt. 1904-ben 110 taggal és 317 koronával rendelkezett.73
 20

Bonyhádi-Völgvségi Jótékonysági Egylet 74

Két évvel a Filléregylet létrejöttét követően alapították a Bonyhádi-Völgységi

Jótékonysági Egyletet. A tagok célja a Völgységi járás szegényeinek segélyezése
volt. Kiadásaikat a fejenkénti 2 koronás tagdíjból és adományokból fedezték.
1904-ben 247 tagja volt az egyletnek,75 fennállásáról az utolsó adat 1906-ból
származik .76

Bonyhádi Temetkezési Egylet77

A Bonyhádi Temetkezési Egylet 1906-ben alakult. Célja az elhunyt tagok

családjának segítése a temetési költségek fedezésében. A tagok olyan 15 és 50 év
közötti bonyhádiak lehettek, akik nem szenvedtek halálos betegségben. Csak
olyan időkben vettek fel tagokat, „melyekben halálvész nem uralkodik”. A
csoportnak legkevesebb 600 tagot kell számlálnia ahhoz, hogy kötelezettségeit
teljesíteni tudja.
Egy tag halálakor társai 20 fillért tartoztak befizetni az egylet pénztárába. A
tag jogai nem voltak átruházhatók. Az elhunyt tag után 120 koronát kapott a
család a temetési költségek fedezésére. Az összeg felvételére az apa, az anya, a
gyám, az özvegy, a gondnok, a gyerek vagy testvér volt jogosult.
Amennyiben az elhunytnak nem volt családja, vagy úgy tűnt, hogy a
hozzátartozók nem temetik el tisztességesen, az elnök intézkedett a temetés
ügyében. A 120 koronából megmaradt összeget átadták a hozzátartozóknak. Ha
az összeg átvételére jogosult családtag megölte vagy halált okozóan
megsebesítette az elhunytat, az elnök intézkedett a temetés ügyében, de csak 50
koronát áldoztak rá. „Halálvész” esetén csak 10 filléres hozzájárulást szedtek be
a tagoktól.
Ha egy tag 3 vagy több évi tagság után „önhibáján kívül” annyira
elszegényedett, hogy egyleti kötelezettségeinek eleget tenni többé nem tudott,
halála után a családnak 50 koronát utalt ki az egylet.
 21

100 koronányi befizetés megléte esetén a további hozzájárulás alól

felmentették a tagot. Az alapszabály az egyesület feloszlatását írta elő arra az
esetre, amennyiben a temetésenként 120 koronát kifizetni már nem áll módjában.
Ebben az esetben a tagok visszakapják befizetéseiket, a fennmaradó összeget
pedig jótékony célra áldozták volna.78
Az egylet nagyságáról annyi ismert, hogy 1925-ben 1106 taggal rendelkezett.79

Magvar Vöröskereszt Egvletso

A Magyar Vöröskereszt Egylet 1922-ben alakult Budapesten. A bonyhádi

szervezet keletkezésének időpontja nem ismert. A bonyhádi csoport alapszabálya
a központi szabályzat 1924-ben keletkezett másolata. Ebben az évben 68 fő
főfoglalkozású alkalmazottja volt az egyletnek. A szervezet működtette az
óvodát is, melynek 1931-ben 262 növendéke volt.81

Országos Stefánia Egylet Bonyhádi Fiókegylete82

Az anya- és csecsemővédelem ellátására szerveződött, állami támogatást bíró

Országos Stefánia Egyletnek Bonyhádi Fiókegylete is volt. Sajnos az egylet
működéséről tájékoztató adatok nem maradtak fenn.

Bonyhádi Öregdiákok Szövetséges3

A jó hírnévnek örvendő helybeli gimnáziumból induló szervezet, a Bonyhádi

Öregdiákok Szövetsége alapító okirata is tartalmaz szociális érzékenységre valló
pontot, melyben úgy rendelkeznek, hogy az egyesület lehetőségeihez mérten
erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a gimnázium arra rászoruló diákjait,
illetve az onnan továbbtanulókat .84
 22

A fenti egyesületeken kívül természetesen többféle, elsősorban a szabadidő

társas eltöltését szolgáló egyesület szerveződött Bonyhádon, melyek azonban
kevés karitatív elemmel bírtak.

Bonyhádon a 19. században a vallási közösség, a polgári öntudat, az elesettek,

szegények ellátatlanságának észlelése, a közösségi érzés megélésének vágya 270
szervezetet hívott életre. Mivel ezek a csoportosulások az önálló politikai
akaratképzés fórumaiként is megjelenhettek, szinte kivétel nélkül elpusztultak
azokban az években, amikor az érdekvédelem csak felülről szerveződő
struktúrákban valósulhatott meg.
Csupán a legjelentősebb karitatív egyesületek céljainak, tevékenységének
felsorolása is egy szociálisan érzékeny közösségről adott képet. Mindennek
hátterében fejlett közösségi érzés, aktivitás és az önmaguk illetve mások
létbiztonságának védelmére irányuló törekvés húzódott meg.
 23

III. Kereskedelem, iparosodás és szociálpolitika a II. világháborúig

A település szociálpolitikai tevékenységéről, törekvéseiről ebben az időben

csupán annyit tudunk, hogy a községi önkormányzat feladata volt a
közsegélyezés, melynek csak részben tudott megfelelni (ezért volt szükség az
egyházak szociális és karitatív munkájára).
Elsősorban „a megélhetésében veszélyeztetett” és érdemesnek talált családoknak
nyújtott segítséget a község önkormányzata.85
Sajnos adatok a segélyek típusairól, a segélyezettek számáról és a kifizetett
összegekről nem maradtak fenn.

Viszont annál több adat áll rendelkezésre a zsidók kereskedelméről, az iparról,

melyek a gazdasági élet fejlődését, a lakosság anyagi helyzetét és ebből
következően a település szociálpolitikáját, törekvéseit is nagy mértékben
befolyásolták, melyet a továbbiakban szeretnék ismertetni.

Kereskedelem
Bonyhádon a kereskedelem fejlődése indult meg a legkorábban.
Az itt lakó zsidó kereskedők nemzetközi szinten is jelentős kereskedelmi
tevékenységet folytattak.
A település minden időben külön fejezetét képezte a kereskedelemtörténetnek.
Már a századfordulót követően Bonyhád minden ötödik lakosa zsidó, a
kiskereskedelem 90 %-ban, a nagykereskedelem teljes egészében kezükben volt.
A nagykereskedelemben a zsidók, túlzás nélkül, egyedárusokká lettek.86
Az egyre növekvő számú zsidó kereskedő soknak látszott a fizetőképes
népességhez képest, ezért mind többen váltak falujáró „handlé”- zsidóvá.87
A menetrendszerűen megjelenő „cserebere-árusok” ugyanúgy hozzátartoztak a
falu gazdasági életéhez, mind bármely más foglalkozásúak.88
A község lakossága a századfordulón 6300 fő, ebből zsidó 1140 lélek, majd az
1930-1940. közötti időkben a 8000 személyből a zsidók száma 1160 fő volt89,
 24

tehát számuk alig módosult, mely jelezte, ezzel a tevékenységgel, ezen a földrajzi
területen haszonra tettek szert.
A zsidó kereskedők Bonyhád gazdasági életére jelentős hatással voltak,
nagymértékben hozzásegítették a két világháború közötti időben a községet
fejlődéséhez, gazdagodásához.
A zsidó kereskedőkről való véleménye a lakosságnak, mindent megmagyaráz:
„A zsidó türelmes - folytatja elmélkedését a boltba betérő egyeszerű ember -,
nem nézik ki, ha egyenlőre csak nézelődni szeretne, jókat lehet alkudozni a
portéka árára, úgy érzi az ember, hogy „ez jó vétel volt”, s mindamellett
korlátlanul adnak hitelt.” 90
A hitel nyújtása óriási jelentőséggel bírt, hiszen megbíztak a vásárlókban és ha
nem volt jövedelmük, akkor sem maradtak élelem nélkül. Tehát, ha a községi
önkormányzat nem tudott eleget tenni segélyezési kötelezettségének, akkor ezt a
problémát kompenzálták ideiglenesen a zsidó kereskedők.
Lényeges szociálpolitikai lépésként említendő az 1937. decemberében
született határozat, melynek során a hét munkanapból álló hetet hatra
csökkentették, egy munkaszüneti nap beiktatása által .91
Rieger Andor 1937-ben a völgy ségi járás főszolgabírójánál kérelmezte a
községben a vasárnapi teljes munkaszünet bevezetését (az iparosok, kereskedők
kétharmadának beleegyezésével).
Indokai:
• A vasárnapi két-három órás nyitvatartás mellett minimális a forgalom.
• Az üzletek munkaadóinak és alkalmazottainak nincsen szabadnapja.
• Nem tudnak eleget tenni vallási kötelezettségeiknek.
• Télen a fűtés is anyagi megterhelést jelent.
Regős István szolgabíró véghatározata a következő volt: a kereskedelmi
miniszter 1921. évi 94537. számú, az ipari munka vasárnapi és Szent István napi
szüneteltetésének szabályozásáról szóló rendeletére hivatkozva a bonyhádi
üzlettulajdonosok kérelmére fenti ünnepnapokon a nyílt árusítású üzletek
kinyitását, az áru kiszolgálását megtiltotta.92
 25

A bonyhádi üzlettulajdonosok vallási, praktikus takarékossági és emberbaráti

érveknek engedve éltek törvényadta jogukkal, hogy megülhessék az ünnepeket.
A munkaszüneti nap bevezetésével ugyan csökkent az üzletek forgalma, bár ez
minimális kiesést jelentett, helyette eleget tehettek vallási kötelezettségeiknek,
takarékoskodhattak az energiával, s mindemellett pihenhettek, melynek
következtében a hét munkanapjain nagyobb teljesítményt értek el.
1940-ben még 136 bonyhádi zsidó kereskedőnek volt érvényes
iparengedélye .93
Majd 1941-ben kezdődött az őrségváltás, amikoris helyükre
„Aladárok”*léptek, kik részint szakmai ismerettel bírtak, részint befektethető
tőkével rendelkezve csendestársként váltak a kereskedelmi élet szereplőivé.94
A városias települések zsidó üzleteiben sok keresztény fiatalember sajátította
el a kereskedés mesterségét, s amint tehették önállósították magukat.
Elképzelésük megvalósításához kapóra jött a zsidó kereskedelem korlátozására
hozott intézkedések hosszú sora az 1940-es években.

Ipar
A község iparosodása a kereskedelemmel szemben igen nehezen és későn
indult meg.
A századfordulót követően Tolna megye egyik fontos iparterülete a bonyhádi
járás volt, ipari népessége az összlakosság (6452 fő) 17,3-át (1117 fő) tette ki.95
Az 1890-es évek elején alapították a gőzmalmot és szeszgyárat, majd 1904-
ben a Kohn testvérek olajgyárát .96
1902-ben a Bonyhádi Villanyvilágítási Társulat, majd 1907-ben a Bonyhádi
Tej szövetkezet megalakulása követhető nyomon.97
Ezen időszak ipari bázisát a nagy létszámú kisiparosság és kiskereskedők
alkotják. A két réteg tevékenységének eredményeként hozzák létre 1907-ben a
Bonyhád és Vidéke Takarékszövetkezetet és Gazdasági Bankot.98

*
Akkori szójárásban,,Aladároknak nevezték a részben szakmai ismerettel, részben befektethető tőkével rendelkező üzlettársakat99
 26

Bonyhád ebben az időben Tolna megye legnagyobb kereskedelmi és ipari

központjának számított.
1909-ben a csődbejutott villanytelep „bölcsőjében”, a Bonyhádi
Zománcgyárban 13 fővel (6 nő, 7 férfi) megkezdődött a termelés
dominógyártással .100
A 12 órás munkaidő reggel 6 órától este 6 óráig tartott, ebből 30 perc reggeli
és 90 perc ebédidőben részesültek a dolgozók. A munkaidő 12 óra volt, de ebben
benne foglaltatott a reggeli és ebédidő, melyre már akkor figyelmet fordítottak.
A dolgozók munkabérét kezdetben órabérben, később teljesítményben
számolták el, a gyermekmunkaerő órabére 4 fillér, teljesítménybére 1,5-2 fillér
között mozgott.íoi
1913-tól zománcozással foglalkozott a gyár, mely tevékenységet nagyrészt
külföldi szakemberek végezték. Az idegen munkaerő drágának bizonyult, ezért
Perczel József tulajdonos mielőbb magyar munkásokat kezdett foglalkoztatni.
1913-ban a magyar fűtő és égető bére 2,5-3 korona, a női munkaerőé 1,6 korona,
addig egy külföldi égető javadalmazása 6 korona volt naponta, ezenfelül lakást is
kellett számára biztosítani.102
Az üzem létszáma tartósan 40-60 fő között mozgott, ebből mintegy 20-25 fő
női munkaerő volt az 1920-as évekig.
A táblázatból kitűnik, hogy általában több férfit foglalkoztattak, mint nőt, bár
ez utóbbiak létszáma is jelentős, és a férfiakhoz hasonlóan emelkedő tendenciát
mutat számuk. (3. számú táblázat)

3 . számú táblázat 103

Ev Férfi/fő Nő/fő Összesen
1914. 30 18 48
1918. 32 20 52
1920. 36 21 57
 27

Egyes vezető beosztású dolgozók munkabérükön felül természetbeni

járandóságot is kaptak, mely 6 lakás bérét, világítási és fűtési bérét tartalmazta,
évente 1860 korona értékben.104
A vezetők és a fizikai dolgozók bére között igen nagy volt a különbség.
Külföldi üzemvezető havi bére 400 korona volt, míg egy magyar égetőé 70-75
korona, a külföldi égetőé 140-150 korona.ios
Már az 1920-as évek kezdetén megfigyelhető a fizetések, természetbeni
juttatások közötti különbség a munkásoknál illetve vezetőknél, mely a mai napig
észlelhető, jelen lévő.
Az I. világháború megtörte a gyár fejlődését, ezért 1921-ben 9 fő dolgozott,
ettől kezdve ugrásszerűen megemelkedett a dolgozók létszáma. (4. sz. táblázat)

4. számú táblázat 106

Év Férfi Nő Összesen
1923-1924. 16 17 33
1925. 23 14 37
1926. 32 23 55
1927. 38 30 68
1928. 43 48 91
1929. 67 55 122

A „törést” követően fokozatos emelkedésnek lehetünk tanúi a dolgozók létszámát

illetően, ahol átlagban a férfiak száma magasabb, de a nőké is jelentős.
A világgazdasági válságot az üzem megérezte, de megrendíteni nem tudta, bár
az eladási problémák, a létszám és a termelés is valamelyest visszaesett. (5. sz. t.)

5. számú táblázatio7
Év Létszám/fő Termelési érték/Pengő
1930. 93 492.000
1931. 95 377.000
1932. 103 402.800
 28

A nehézségek hatására a termelési érték 90.000-120.000 pengőt zuhant, mely a

fizetések csökkenését, ebből következően a problémásabb megélhetést
eredményezte.
Az 1930-as évek közepétől a zománckartellbe való belépésnek köszönhetően a
gyár termelési értéke, létszáma folyamatos emelkedést mutatott. (6. sz. táblázat)

6. számú táblázat íos

Ev Létszám/fő Termelési érték/pengő
1936. 106 314.393
1938. 173 596.940
1940. 231 630.771

Kitűnik a táblázatból, hogy a gyár termelési értéke 4 év alatt kétszeresére

növekedett, mely a dolgozók létszámának megduplázódását és jobb
javadalmazást vont maga után.
A II. világháborút megelőzően Bonyhád zománcgyára 231 főnek biztosított
munkát, valamint családjaik számára a megélhetést.109

Bonyhád község másik igen jelentős gyára a Pétermann és Glaser által 1917-
ben alapított cipőgyár, mely kezdetben 50 munkást foglalkoztatott, köztük nőket
és gyermekeket is.
Az I. világháború hatására a létszám 34 főre apadt, majd a stabilizációt
követően gépesítés révén sor került a termelés bővítésére, ennek eredményeként
a dolgozók létszáma 70-80 fő között mozgott.no
A gazdasági válság ellenére - 1930-ban - az üzem munkásainak száma 199
főre emelkedett.111
A válságot követő évek konkurenciaharcában a gyár fogyasztóköze, - körzete
kiszélesedett, ennek eredményeként a dolgozók létszáma 1939-ben 268 főre
növekedett, ebből a cipőgyártás munkaigényes művelete miatt 122 fő (45,2 %)
szakmunkás volt.112
 29

Fontos megjegyeznünk, hogy a cipőgyár - a zománcgyárhoz hasonlóan - az

1930-as évek végén, 1940-es évek elején közel 300 család megélhetését
biztosította a településen.

Mindkét üzemben nagyon lényeges szociálpolitikai elem, volt a kötelező

társadalombiztosításon belül a beteg-, illetve baleseti biztosítási ágazat
bevezetése, mely kötelező biztosítás az ipartörvény hatálya alá eső ipari és
kereskedelmi vállalatok munkásaira terjedt ki.
A kötelező hozzájárulás 50 %-át a munkaadók, szintén 50 %-át a
munkavállalók fizették.113
A rendelkezésre álló adatokból csupán annyi derül ki, hogy mindkét gyár
összes dolgozója biztosított volt a kötelező-, kényszerjellegből adódóan.
A társadalombiztosítás 1928-tól magában foglalta a beteg- és baleseti
biztosítás mellett az öregségi (nyugdíj) biztosítást is, mely az ipari
munkavállalókra - így a zománc- és cipőgyár dolgozóira - terjedt ki.

A „biztonság”, mint igen fontos elem nem tudott megjelenni az 1919-ben

huszonhat gazdasági cseléd által alapított bonyhádi kollektív gazdaságban, mely
később társasgazdálkodássá alakult, ennek oka, hogy a beteg- és
nyugdíjbiztosítás nem terjedt ki a mezőgazdasági munkásokra. 114
1937-től termelőszövetkezetté alakult a korábbi társasgazdálkodás,
megközelítőleg 30 dolgozóval. 115
1938- ban pedig jelentős változás következett, bevezették a mezőgazdasági
munkások öregségi (nyugdíj) biztosítását, ami a helyi termelőszövetkezet minden
dolgozójára nézve kötelező érvényű volt.
A szóbeli elmondások alapján a kötelezettségnek eleget téve mindenkit
biztosítottak, de a befizetések összegéről adatot közölni nem állt módjukban.

Összefoglalásként megállapítható, hogy Bonyhádot igen fejlett kereskedelem,

ipar, felfelé ívelő gazdasági élet jelemezte a századfordulótól a II. világháborúig.
 30

Kereskedelmét a 18. század végén érkező zsidók munkájának, iparát nagy

tudású külföldi szakembereknek és jómódú helyi nagybirtokosoknak
köszönhette.
Kereskedelmi tevékenysége nemzetközi szinten is jelentős volt, zománc-,
illetve cipőgyára egyes években 80-90 %-os exporttermelést hajtott végre.
A lakosság vallási és etnikai összetétele figyelemre méltó, főként zsidók,
magyarok és németek lakta a település.
Az összlakosság megközelítőleg negyede zsidó, a többi magyar és német a
századfordulón, ez az arány csupán minimális eltérést mutatott az I. világháborút
megelőző időben (zsidó kb. 1150, összlakosság 8300 fő).ii6
A község életében fontos szerepet töltöttek be a szociális céllal szerveződött
karitatív egyesületek és egyházak, de a községi önkormányzat tevékenysége sem
mellékes.
Mindezeknek köszönhette e település igen sajátos helyzetét Tolna megyében a
II. világháborúig.
 31

IV. A II. világháború szociálpolitikája és a szovjet típusú rendszer

(1944 - 1989.)

Bonyhád fejlődését, gazdagodását a II. világháború, a zsidók deportálása, a

németek ki- és a székelyek, felvidékiek betelepítése kettétörte.
A továbbiakban ismertetni szeretném ezek hatását a település életére, a
gazdaság helyzetére, és szociálpolitikájára.
Bonyhád lakosainak száma a II. világháborút megelőzően 8333 fő, ebből zsidó
1177 személy.ii7

1944. júniusában 1177 bonyhádi zsidót érintett a deportálás.ns

A Holocaust a bonyhádi zsidóság - e 200 éves múltú közösség - 90 %-át
elpusztította.ii9.
A koncentrációs táborok felszabadítása után, 1945. tavaszán csak néhány fő
tért haza, Bonyhádra.
A II. világháborút követően a településen megindult a lakosságcsere.
1944. végén többszáz német család hagyta el Bonyhádot, de a háború végén
többen visszatértek, mintegy 30 család - a Volksbund néhány exponált járási és
helyi vezetője - Németországban maradt.120
1946. májusában és júniusában kb. 250, majd 1947. elején 200 bonyhádi
német családot telepítettek Németországba, mely megközelítőleg 2400-2600 főt
jelentett.
Az 1946-47-ben lebonyolított szervezett telepítés során Bonyhádra a zsidó és
német családok házaiba 40 bukovinai, 136 erdélyi, 51 bácskai, 106 felvidéki és
123 helyi (magyarországi) család került.121
Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy 1945. januárjában
helyreállítási munkákra a Szovjetúnióba szállították a 18-30 év közötti nőket és
17-45 év közötti férfiakat, a lakosság kb. 40 %-át. Közülük sokan már sohasem
térhettek haza (kb. 20-25 %).i22
 32

Ezen események hatására Bonyhádon a kereskedelem megszűnt, a gyárak

fennmaradása megkérdőjeleződött, a gazdasági helyzet óriási problémákkal
küszködött.
A lakosság összetétele megváltozott, életmódbeli különbségek fedezhetők fel
az itt élők között, mely feszültséget szült.
Bonyhád lakosainak száma megközelítőleg 8500 fő volt 1946-47-ben.i23
A II. világháborút követően általános volt a településen az alapvető
létszükségleti cikkek hiánya, sokan éltek nyomorban.
Szinte egész Bonyhád szegénysorba süllyedt. Ebből fakadóan a
szociálpolitikára, szociális gondozásra rendkívüli feladatok hárultak, illetve
hárultak volna az egyletekre, de azok jelentős részét még a II. világháború alatt
megszüntették.
1944-ben a zsidók deportálása összes még fennálló karitatív egyletük,
szervezetük működésének véget vetett, melyek a következők voltak: 124
• Bonyhádi Izraelita Betegsegélyző és Komasági Egylet (1944.)
• Bonyhádi Izraelita Nőegylet (1944.)
• Bonyhádi Izraelita Leányegylet (1944.)
(A Bonyhádi Izraelita Hitközség Chevra Kadisáját valószínűleg még 1944. előtt
szüntették meg, ugyanis nem szerepel a felsorolásban.)

Ezen időszak fontos jellemzője az önálló szociálpolitika, segélyezés és

szakszervezetek megjelenése, erősödése a községben.
Nagy jelentőséggel bírnak az ínségakciók is. Az ínségakció azt a célt szolgálta,
hogy a nyomorgó (munkanélküli) családokat a pillanatnyi válságon átsegítse.
A szolgáltatások természetbeni segélyből és szükségmunkák
megszervezéséből álltak, ez utóbbi szellemi és fizikai munkából tevődött össze.
A segélyeket pénzbeli és természetbeni formában kaphatták a rászorulók.

Pénzbeli formák: 125

lakbértámogatás
 33

• munkaeszköz támogatás
• különleges gyógyszerek támogatása

Természetbeni juttatások: 126

• élelem-, ebédosztás (legjelentősebb támogatás volt)
• tüzelő (elsősorban a téli hónapokban osztották)
• ruhanemű
• lakás

A segélyek számáról, a kifizetett összegekről adatok nem maradtak fenn.

A szovjet típusú rendszer

Minden eddigi törekvést, folyamatot megtört az 1949-től Magyarországon

kiépülő szovjet típusú szocialista rendszer, melyet a következőkben szeretnék
ismertetni.

A rendszer jellemzői:
• autonóm szociálpolitika megszüntetése
• államosítás, nincs szegényügy, cél az egyenlőség kiépítése
• tanácsi rendszer
• munkahelyi szociálpolitika
• paternalista (gondoskodó) állam kiépülése:
teljes foglalkoztatottság
dotált árrendszer
társadalmi juttatások
alacsony bérek
• centralizált (központi) irányítás
 34

A szovjet típusú rendszer hatása Bonyhádon a következő volt:

Az autonóm szociálpolitika megszűntét jelentette, hogy 1949-ben a még
működő egyleteket, egyesületeket törölték, mint a Szent Vince
Szeretethölgyeinek Bonyhádi Egyesületét is .12 7
Ezen lépéssel Bonyhád elveszítette jelentős szociális céllal szerveződött
karitatív egyesületeit, de új civil szervezeteket azóta sem igazán sikerült
létrehoznia, mely szociálpolitikáját illetően szomorú tény.

1949-ben megtörtént államosítás során a Bonyhádi Zománcgyár, Bonyhádi

Cipőgyár és az 1948-ban alakult helyi termelőszövetkezet saját tulajdonból
állami kézbe és állami irányítás alá került .128
Az államosítással centralizált irányítás alá került a korábbi Bonyhád Község
Önkormányzata is, mely a Bonyhádi Tanácsháza nevet kapta, viszont lényeges
különbség volt, hogy az új intézmény szociális kérdésekkel, szociálpolitikával
nem foglalkozott, helyette tagadta a szegénységet, és az emberek közötti
egyenlőség kiépítését hirdette.
Ebben a rendszerben a „szociálpolitika” vállalati szociálpolitikai juttatásokat
jelentett (ezzel kívánták elérni az egyenlőséget).

A munkahelyi vagy vállalati szociálpolitika az 1950-es évektől követhető

nyomon a Bonyhádi Zománcgyár és a Bonyhádi Cipőgyár életében. 129
Mindkét vállalat az 1950-es évek első felében bölcsődét és óvodát létesített,
ahová kizárólag a gyárban munkát vállaló szülők gyermekei járhattak (ez
átlagosan 200-250 gyermeket jelentett évente).
Külön üzemorvosi rendelőket az 1960-as évek kezdetén alakítottak ki, ahol az
orvosok mindig a dolgozók rendelkezésére álltak.
A munkások és családjaik életében nagy jelentőséggel bírt az üdülés, melyet a
gyárak saját tulajdonú, illetve bérelt nyaralóiban tölthettek, egy - illetve kéthetes
turnusokban váltva egymást (átlagosan 100-120 család évente /vállalatonként).
A nyaralás időtartama alatt teljes ellátásban részesültek, mely a napi háromszori
étkezést, kiszolgálást foglalta magában.
 35

Mindkét vállalat lehetőségeihez mérten támogatta a tanulni szándékozókat, hol

anyagiakban, hol szabadság biztosításával és igen gyakran munkaszerződés
megkötésével.

A paternalista állam teljes foglalkoztatottsága Bonyhádon is érvényesült.

A Bonyhádi Zománcgyár létszáma, termelési eredményei emelkedő tendenciát
mutattak, 1947-ben még 159 munkás ( 91 férfi, 68 nő ), 1949-ben 312 fő, míg
1951-ben már 351 személy dolgozott, ebből következően a korábbi évekhez
képest 44 %-kal több árut termeltek (mindezt 12 %-kal magasabb létszám érte
e l ) .130

1955-1963. között a termelési és gazdasági eredmények már kimagaslóak

voltak: (7. számú táblázat)

7. számú táblázat 131

Év Teljes termelés Nyereség Összlétszám

eFt % eFt fő
1955. 23279 19,0 854 545
1960. 24379 4,8 3492 556
1963. 26232 7,5 5370 545

A fejlődés és létszámnövekedés nem állt meg, 1970-ben a dolgozók

összlétszáma már közel hétszáz (697) fő volt.
Míg a 1970-es évek végén, 1980-as évek elején kb. 1100 főt foglalkoztattak. 132.

A Bonyhádi Cipőgyár fejlődése is hasonló eredményeket mutat, az

államosítást követően termelése bővült, ennek megfelelően az összlétszám is
emelkedett. (8. számú táblázat)
 36

8. számú táblázat 133

Év Munkás/fő Alkalmazott/fő Összesen/fő

1949. 267 48 315
1952. 345 70 415
1954. 531 94 625
1955. 569 94 663
1958. 564 95 659
1962. 593 99 692

Ez a növekedés azt eredményezte, hogy fokozatosan emelkedett az iparban

dolgozók száma és egyre többeknek nyújtott biztos megélhetést a munkahely. Az
1970-es évekre ez a szám elérte a 800 főt, míg az 1980-as évek elején közel 1000
dolgozója volt a cipőgyárnak.134

A helyi Pannónia Termelőszövetkezetről csupán annyi információval

rendelkezünk - szóbeli közlések alapján -, hogy 1950-ben taglétszáma 127 főre
emelkedett, ebből 44 nő, majd 1953-ben a tagság 105-re apadt, ami 1955-ben 151
dolgozóra emelkedett, míg az 1960-as évek végén közel 200 munkása volt, majd
1970-1975. között megközelítőleg 220 munkavállalót foglalkoztattak, addig az
1980-as évek elejére kb. 250 főre emelkedett a létszám.135

Az említett bonyhádi munkahelyek létszámának folyamatos növekedése a

rendszer egyik fontos jellemzőjével, a teljes foglalkoztatottsággal magyarázható,
mely azt jelentette, hogy mindenkire nézve kötelező volt a munkavállalás az
Alkotmány, mint alaptörvény értelmében.
A teljes foglalkoztatottság pozitív eleme a biztonság, mely Bonyhád
településen belül feszültségmentességet eredményezett, viszont negatívumként
említendő az úgynevezett „kapun belüli munkanélküliség” megjelenése, mely a
rendszerváltást követően súlyos problémákat okozott, mind a munkaerőpiaci
politika, mind a szociálpolitika terén.
 37

A gyáraknak, termelőszövetkezetnek köszönhetően a lakosság száma az

1950-es évek 9000 - 10000 lélekszámáról 16000 főre emelkedik az 1970-es évek
végén, és részben ennek, részben közműfejlesztésének eredményeként 1977.
április 1-jén városi rangra emelik.i36

Összefoglalásként megemlíthető, hogy Bonyhádon is teljes mértékben

érvényesülnek a szocializmus jellemzői, melyek nem állítják vissza a II.
világháború előtti gazdag, színes Bonyhád-képet, mely fejlett kereskedelmet,
felfelé ívelő ipart, gazdasági életet mutatott.

A rendszerváltásig Bonyhád minimális változást, fejlődést mutat, majd 1989-

1990-ben a rendszerváltás nagy hatást gyakorol a városra, melyet a
következőkben szeretnék bemutatni.
 38

V. A rendszerváltás és az 1990-es évek szociálpolitikája

A rendszerváltás hatása Bonyhádon:

Megszűnik a városban a teljes foglalkoztatottság, megjelenik a
munkanélküliség, legelőször az úgynevezett „kapun belüli munkanélküliek”
veszítik el állásukat és ezzel együtt biztonságukat.
A munkanélküliségi ráta átlagosan 8-9 % között mozog, a legkedvezőtlenebb a
helyzet 1993-1994. között, amikoris 13 %-os a ráta.137
Megtörtént a privatizáció is mely elsősorban a zománc- és cipőgyárat érintette.
A Bonyhádi Zománcgyárat több helyi személy vásárolta meg. Az
edénygyártás ma már kevésbé jelentős, mint korábban, ennek ellenére
nyereséges. Ma megközelítőleg 200 főt foglalkoztatnak a KFT.-ben.i38
A cipőgyár német tulajdonba került, a Salamander cég vásárolta meg,
dolgozóinak létszáma ma kb. 500 fő.139
A Pannónia Termelőszövetkezet tulajdonosai az ott dolgozók lettek,
részjegyek vásárlásával, létszáma kb. 100-120 főre apadt, de nyereségesen
működik. i4o
A munkahelyek bezárásával a vállalati szociálpolitikai juttatások is
megszűntek.

A széthullott régi rendszer helyett új kiépítése vált szükségessé. Ennek

megoldásaként alakulnak önkormányzatok, jön létre az önkormányzatiság.

Önkormányzat, önkormányzatiság

Az önkormányzat az önrendelkezés, autonómia szinonimája, a demokrácia

ideológiájából eredő fogalom.
Az önkormányzat a hatalom alkotmányos megosztásába illeszkedő önálló
hatalmi ág.
 39

A regionális/települési/helyi önkormányzat tagjai egyazon régió lakói, akik

azonos életterükből adódó közös problémáik megoldására, mindennapi életük
szabályozására, közös érdekeik képviseletére és védelmére önigazgatást
gyakorolnak.
Az önkormányzatiság egyben helyi közigazgatást is jelent .141
Bonyhádon is kialakul az önkormányzati rendszer, melyet az alábbiakban
ismertetek:

Bonyhád Város Önkormányzatának bem utatásai

Polgármesteri Hivatal
A hivatal egységei:

• polgármesteri és jegyzői titkárság

• hatósági osztály (ezen belül: anyakönyvi hivatal, okmányiroda, vállalkozási
ügyintéző csoport, szociálpolitikai csoport, szabálysértési csoport)
• gyámhivatal
• pénzügyi osztály (ezen belül: költségvetési- és adócsoport)
• kulturális referens

A hivatalnak 52 dolgozója van, akik közül 14 rendelkezik felsőfokú

végzettséggel.

Képviselő-testület

Bonyhád Város Önkormányzata Képviselő-testülete 18 képviselőből és a

polgármesterből áll. Üléseiket havonkénti rendszerességgel tartják, de erre ennél
gyakrabban is sor kerülhet, ha a helyzet úgy kívánja. A képviselő-testület
tagjaiból az alábbi bizottságokat hozta létre:
• pénzügyi és gazdasági bizottság
• oktatási- és kulturális bizottság
 40

• egészségügyi- és szociális bizottság

• ifjúsági és sportbizottság
• közrend és környezetvédelmi bizottság
A bizottságok nem csupán a testületi tagokat, hanem tevékenységi területükön
elismert munkát végző szakembereket is tagjaik közé választanak. Minden
bizottságnak a külső szakértők számánál eggyel több képviselő-testületből
toborzott tagot kell számlálnia. Bizottság elnöke csak testületi tag lehet.

A teljes foglalkoztatottság és munkahelyi szociálpolitika megszüntetésének,

munkanélküliségnek, kompenzálására kialakul az önkormányzati szociálpolitika,
amely a következőképpen határozható meg:

Önkormányzati szociálpolitikai

A helyi állam és polgárainak dinamikusan változó kapcsolata, mely

• helyi és országos jogi szabályozásból
• a közösség tradícióiból, értékrendjéből
• meglévő intézményrendszeréből
• a közösség anyagi és humán erőforrásaiból táplálkozik.
A közösség értékrendje és az ennek talaján kialakult tradíciók határozzák meg,
hogy egy lakossági csoport, mely szükségletét, milyen mélységben hajlandó
közügyként elfogadni, kielégítéséhez támogatást nyújtani az önkormányzat.
A szabályozások kerettörvényeken keresztül történnek, azon megfontolásból,
hogy a helyi közigazgatás szakemberei sokkal inkább képesek a közösség illetve
tagjai speciális helyzetéhez, szükségleteihez igazítani a jogszabályokat, mint a
központi hatalom.
A közösség erőforrásai jelentik annak anyagi eszközei, azok elosztási elvei (az
adott időszakban és hosszabb távon mennyit kíván a szociálpolitikára fordítani),
hogyan aránylanak a más célra felhasználni tervezett pénzekhez, illetve milyen
arányban áll a szociálpolitikára fordítandó optimális pénzeszközökkel.
 41

Erőforrásként vehetjük számba a már meglévő intézményrendszert, a

szakembergárdát, az infrastruktúrát, a lakosság képzettségét, egészségügyi
ellátását, a közügyekben való részvételi hajlandóságot, hagyományokat.
A helyi politikai erőviszonyok befolyásolják a közösség választott szerveinek
és vezetőinek összetételét, rossz esetben hatást gyakorolnak a közösség ügyeinek
vitelére. (Politikai csatározások közepette elvesznek a szakmai szempontok.)

A helyi önkormányzati szociálpolitikai tevékenységet az Egészségügyi és

Szociális Bizottság irányítja, amelynek feladatait az alábbiakban állapítja meg a
Szervezeti és Működési Szabályzat: 144
• részt vesz és kezdeményezi az éves szociálpolitikai keretek kialakítását
• véleményezi a képviselő-testület elé kerülő egészségügyi és szociálpolitikai
témájú előterjesztéseket
• ellenőrzi a polgármesteri hivatal szociálpolitikai tevékenységét
• figyelemmel kíséri a helyi szociális rendeletből eredő feladatok végrehajtását
• képviselője útján részt vesz a környezettanulmányok elkészítésében
• figyelemmel kíséri az egészségügyi alapellátás helyzetét, személyi, tárgyi
feltételeit
• javaslatot tesz az egészségügyi és szociális intézmények költségvetési
kereteinek kialakításában
• javaslatot tesz a polgármesternek a szociális alapon hasznosítható lakások
bérlőinek kijelölésében
• részt vesz a település jelentős részét érintő környezetvédelemmel összefüggő
döntések előkészítésében, véleményezi a rendelet-tervezeteket,
• dönt a képviselő-testület által átruházott hatáskörökben
(Utóbbi tevékenység az anyagi segítségnyújtásban hozott döntések során a
polgármester részére javaslattételt jelent.)
E bizottság munkáját segíti a szociális adminisztrációt végző Szociálpolitikai
Csoport, valamint az 1993. évi III. törvény és a helyi szociális rendelet.
A következőkben röviden ismertetni szeretném a Szociálpolitikai Csoport és a
bizottság felépítését, feladatát és elért eredményeiket.
 42

A Bonyhádi Polgármesteri Hivatal Hatósági Osztályának irányítása alá

tartozik a Szociálpolitikai Csoport.
A csoport négy munkatársa közül egy felsőfokú igazgatásszervezői oklevéllel
(aki egyben a vezetői feladatokat is ellátja), ketten középiskolai érettségivel, egy
személy egészségügyi szakiskolai bizonyítvánnyal rendelkezik.
A szociális adminisztráció, mely tevékenységük összefoglaló neve kérelmek
írásában való segítségnyújtás (szükség esetén), környezettanulmányok elvégzése,
adminisztratív feladatok ellátásából tevődik össze, illetve meghatározott
esetekben az Egészségügyi és Szociális Bizottság ülésein való részvétel (ez a
csoport vezetőjének minden alkalommal kötelező).145

Bonyhád 1991-1995. között működő Egészségügyi és Szociális Bizottságának

első éveiről nem maradtak fenn jegyzőkönyvek.
Szóbeli közlésekből tudjuk, hogy a bizottság elnöke a képviselő-testület
egyetlen orvos tagja lett. Megválasztásánál a szakértelem és tapasztalat dominált.
A bizottság négy képviselő- és három külső tagból állt.

Az 1991-es esztendőkben sokat foglalkozott a testület Egészségügyi és

Szociális Bizottsága a gazdasági és ápolási díjakkal, az óvodák és bölcsődék
gondjainak, a város szociális intézményeinek helyzetével.
Az 1991. évben 2.500.000,-Ft volt a gyámügyi és 8.570.000,-Ft a szociális
segélykeret .146
1992- ben 2.500.000,-Ft-ot szavaztak meg gyámügyi és 9.000.000,-Ft-nak
megfelelő összeget szociális segélykeretnek, míg az első lakáshoz jutók
támogatására 4.000.000,-Ft-ot különítettek el .147
A szociális - illetve gyámügyi segélykeretek összege közel azonos mindkét
évben, és a kifizetett támogatások az elmondások alapján kismértékben haladták
meg az előirányzatot.

1993- ban megszületik az úgynevezett szociális törvény, mely rendszerbe

foglalja az önkormányzati szociálpolitika munkáját, szélesíti a támogatások
 43

körét, szigorú feltételekhez köti a segélyek odaítélését, de ehhez szükség van

helyi szociális rendeletre is, mely Bonyhádon kevésbé tér el a törvényi
szabályozástól.
A segélyek finanszírozása normatív állami támogatásokból és a helyi
önkormányzat bevételeiből történik, újraelosztás útján.
A kifizetett segélyösszegek alakulása 1993-ban és 1994-ben a következő képet
mutatja. (9. számú táblázat)

Kifizetett segély- és támogatás összegek 1993-1994. évben

9. számú táblázatos
Megnevezés 1993.év 1994.év Változás
Ft-ban Ft-ban Ft-ban
Munkanélküliek jöv.pótl.támogatása 5.272.414 16.481.573 +11.209.159
Gyermeknevelési támogatás 1.069.600 3.107.470 + 2.037.870
Lakásfenntartási támogatás 3.255.173 7.499.783 + 4.244.610
Temetési segély 504.000 852.000 + 348.000
Köztemetés 43.208 21.014 - 22.194
Rendszeres szociális segély 1.216.932 1.294.846 + 77.914
Rendkívüli szociális segély 2.156.584 3.015.629 + 859.045
Közgyógyellátás 388.460 1.393.625 + 1.005.165
Rendszeres nevelési segély 1.340.000 1.087.109 - 252.891
Rendkívüli nevelési segély 1.649.900 - -

Ápolási díj 1.963.255 2.209.840 + 246.585

Iskolai étkeztetési térítés 3.177.358 4.084.087 + 906.729
Összesen 22.036.884 41.046.976 + 19.010.092

A legnagyobb mértékű emelkedést több mint háromszorosát (11.209.159,-Ft) a

munkanélküliek jövedelempótló támogatása mutatja, melynek legfőbb
magyarázata a 13 %-os munkanélküliségi ráta, mely 1994-ben volt.
 44

Emelkedő tendenciát mutat még a rendkívüli szociális segély, közel 900.000,-

Ft-tal és a közgyógyellátás több, mint 1.000.000,-Ft-tal, ez utóbbit leginkább
idős, beteg személyek támogatásaként nyújtják.
A munkanélküliség igen nagy aránya ellenére a többi kifizetett segélytípusnál
szinte alig mutatható ki ilyen mértékű emelkedés, mely a szociális rendelet
szigorúságával, a rászorultsági feltételek szigorításával magyarázható.
Ebből feltételezhető, hogy sok munkanélküli miután minimális ellátásban vagy
kérelmének elutasításában részesült valószínűleg a fekete gazdaságban vállalt
munkát.
A lakásfenntartási támogatások közel 4,3 millió Ft-os növekedése azt jelzi,
hogy a megnövekedett energiaárak következtében egyre többen küszködtek
otthonuk fenntartásával.
A gyermeknevelést támogató ellátási formák, a gyermeknevelési támogatás
közel háromszorosára emelkedett, míg a rendszeres nevelési segély 1994-ben
több, mint negyedmillió Ft-tal volt kevesebb, sőt ebben az évben a rendkívüli
nevelési segély már nem is szerepel a támogatások statisztikájában.
Pozitívumként említendő, hogy közel 1 millió Ft-al emelkedett 1994-re az
iskolai étkeztetési térítés, mely természetben nyújtott ellátás, és a gyermekek
napi háromszori étkezését biztosítja (ugyanis gyakori, hogy egyes gyermekek
csak az iskolában kapnak élelmet).
A felsorolt összes kifizetések közel kétszeres növekedést mutatnak 1994-ben
(41.046.976,-Ft) az előző évhez (22.036.884,-Ft) viszonyítva, melynek több,
mint 50 %-át (19.010.092,-Ft-ot) a munkanélküliek jövedelempótló támogatása
tette ki.
Ezen eredményeket sikerült elérnie az első Egészségügyi és Szociális
Bizottságnak.

Az Egészségügyi és Szociális Bizottság második periódusa 1995. februárjában

indult, ahol a tagok száma ismételten hét fő lett, az elnöki pozíciót a képviselő-
testület egyetlen hölgy és orvos tagja, a Máltai Szeretetszolgálat helyi
szervezetének alapítója vállalta.
 45

Fontos információ, hogy a bizottságnak három orvosi egyetemet végzett tagja

volt, ennek szociális szempontból is nagy jelentőség tulajdonítható
Munkájuk és a Szociálpolitikai Csoport tevékenysége az 1995-1998. év között
kifizetett támogatásokkal értékelhető. (10. számú táblázat)

Kifizetett segély és támogatás összegek 1995-ben és 1998-ban

10. számú táblázati49

Megnevezés 1995.év 1998.év Változás

Ft-ban Ft-ban Ft-ban
Munkanélküliek jöv.pótló tám. 18.055.002 28.950.840 +10.895.838
Gyermeknevelési támogatás 2.595.707 7.452.750 + 4.857.043
Lakásfenntartási támogatás 8.275.788 7.906.393 - 369.395
Temetési segély 800.000 1.280.000 + 480.000
Köztemetés 15.000 112.939 + 97.939
Rendszeres szociális segély 1.093.068 372.640 - 720.428
Rendkívüli szociális segély 798.857 - -

Közgyógyellátás 1.972.200 1.917.112 55.088

Rendszeres nevelési segély 1.622.600 - -

Rendkívüli nevelési segély 32.000 - -

Ápolási díj 2.595.707 2.587.860 7.847

Iskolai étkeztetési térítés 5.512.907 85.432 - 5.427.475
Időskorúak járadéka - 924.065 -

Rendszeres gyermekvéd. támogatás - 28.848.980 -

Rendkívüli gyermekvéd. támogatás - 994.240 -

Összesen 43.368.836 81.433.251 38.064.415

( A rendszeres- és rendkívüli nevelési segély helyébe a rendszeres- és rendkívüli

gyermekvédelmi támogatás lépett. Új ellátási forma 1998-ban az időskorúak
járadéka.)
 46

1995. és 1998. között az 1993. évi III. törvény, és ennek megfelelően a helyi
szociális rendelet is módosult.
A munkanélküliek részére kifizetett jövedelempótló támogatásokra felhasznált
összegek 1995. és 1998. közötti időben közel akkora emelkedést mutatnak, mint
az első bizottság idején 1993-ban és 1994-ben.
Ez azzal magyarázható elsősorban, hogy a munkanélküliségi ráta néhány év
alatt 13 %-ról 10 % alá csúszott, melyre a többi kifizetett segély összege is utal,
azaz csökkent közel 400.000,-Ft-tal a lakásfenntartás támogatása, 720.000,-Ft-tal
kevesebb a rendszeres szociális segélyre kifizetett pénz.
1998-tól a korábbiaktól eltérően időskorúak járadéka is szerepel a törvényben
és helyi rendeletben, melyre megközelítőleg 1 millió Ft-ot fordítottak.
Az 1997. évi XXXI. törvény módosítja a gyermeknevelés támogatását, a
rendszeres- és rendkívüli nevelési segélyt rendszeres- és rendkívüli
gyermekvédelmi támogatás váltja fel.
Ez utóbbi címeken kifizetett támogatások milliós nagyságrenddel különböznek a
korábbi segélyektől.
Mindemellett a szociális törvényben még 1998-ban szabályozott
gyermeknevelési támogatás közel 5.000.000,-Ft-tal több kifizetést eszközölt,
mint 1995-ben.
1995. és 1998. összehasonlításakor figyelemfelkeltő adat, hogy a felsorolt
kifizetett támogatások összege (43.368.836,-Ft) megközelítőleg kétszeresére
emelkedett (81.433.251,-Ft).
A 38 millió Ft-os emelkedés majdnem egyharmadát ( 10.895.838,-Ft) tette ki a
munkanélküliek jövedelempótló támogatása.
Ezzel értékelhető a második periódus munkája.

Az Egészségügyi és Szociális Bizottság harmadik periódusa 1999.

februárjában indult.
Egyik külső tagjuk elmondása alapján ismételten hét személy alkotja a
bizottságot, közülük ketten orvosként praktizálnak, akik egyike az elnöki
funkciót is betölti.
 47

A külső taggal készített interjúból megállapítható, hogy a jelenlegi bizottság a

korábbi két ciklushoz hasonlóan jól látja el feladatait, végzi munkáját.
Adatok közlése sajnos nem állt a tag módjában.
Az Egészségügyi és Szociális Bizottság, a Szociálpolitikai Csoport, mint a
helyi szociálpolitika legfőbb elemei - mellett szót kell ejtenünk a két legfiatalabb
intézményről a Gyámhivatalról és a Gyermekjóléti Szolgálatról, melyeket a
következőkben szeretnék bemutatni.

A rendszerváltás során sok ágazatban komoly strukturális és szervezeti

átalakulás történt.
A gyermekvédelem rendszere azonban alapelveikben és felépítésében
változatlan maradt az 1997. évi XXXI. a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásokról szóló törvény hatályba lépéséig.

Bonyhád Város Önkormányzata Képviselő-testülete 112/1997. (XII. 22.) sz.

határozatával rendelte el a Gyermekjóléti Szolgálat megszervezését. 5/1998. (I.
29.) sz. határozatában pedig arról döntött, hogy gyermekjóléti szolgáltatás
nyújtására szerződést köt a gyámhivatal illetékességi területéhez tartozó
csatlakozni kívánó települések önkormányzataival.
A gyermekvédelem helyi rendszeréről 5/1998. (IV. I.) sz. rendeletében
határozott az önkormányzat képviselő-testülete.
A testület rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, gyermekjóléti
szolgáltatás és gyermekek napközbeni ellátása alapellátások körében nyújtandó
szolgáltatások biztosítására vállal kötelezettséget. Ezen felül rendelkezik arról,
hogy szervezi és közvetíti a máshol igénybe vehető ellátásokhoz való
hozzájutást.
A képviselő-testület a pénzbeli illetve természetbeni ellátás megállapítását az
Egészségügyi és Szociális Bizottságra ruházta át.
A településen nyújtandó gyermekjóléti alapellátásokról úgy rendelkezik a
helyi szintű jogszabály, hogy a város, illetve a bonyhádi önkormányzattal
 48

szolgáltatás nyújtására szerződést kötő önkormányzat illetékességi területén élő

ellátásra jogosultak részére az alábbi lehetőségeket nyújtja:
• gyermekjóléti szolgáltatás ( általános iskola intézményegysége formájában )
• gyermekek napközbeni ellátása ( önállóan működő intézmények formájában)
• bölcsőde
• óvoda (2 tagóvodával)
• iskolai napközi otthonok (3 iskola mindegyikében működik )
Az 1997. évi XXXI. törvény bevezetése kötelezővé tette a hatósági munkában
való változtatásokat és a gyámhivatal felállítását.

Gyámhivatal

A jogszabály húsz környező települést csatolt a Bonyhád illetékességi

területéhez. Az így kialakított körzetnek 32280 lakos, azon belül 8212 kiskorú
személy gyámhivatali hatósági ügyeit kellett ellátnia.
A gyermekvédelmi törvény a kapcsolatrendszerben változásokat indukált: új
szereplőként jelent meg a Gyermekjóléti Szolgálat.

Veszélyeztetett kiskorúak* számának alakulása 1995. és 1998. között 1997.

évi adathoz viszonyítva
11. számú táblázat iso
Év Kiskorúak Család Egy családra jutó 1997.év
száma kiskorúak száma %-ban
1995. 454 276 1,6 57,1
1996. 711 293 2,4 89,4
1997. 795 304 2,6 100,0
1998. 858 332 2,6 107,9

*
Polgári Törvénykönyv 12. §. (2): Kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve ha házasságot kötött.
 49

A veszélyeztetett gyermekek számának alakulása 1995. és 1996. között erős

emelkedést mutat, érdekes módon erősebbet, mint a gyámhivatal
megalakulásának évében. Az 1997-ről 1998-ra bekövetkező 7,9 %-os növekedés
a jelzőrendszer beindulásának, a Gyermekjóléti Szolgálat felkutató munkájának
köszönhető.

Gyámsági ügyek alakulása 1995. és 1998. között 1997-hez viszonyítva

12. számú táblázati sí

Év Kiskorúak száma (fő)

1995. 12
1996. 5
1997. 6
1998. 42

A gyámsági ügyek száma 1995-ről 1996-ra csökkent, 1997-ben is alig

változott. Az 1998-ra bekövetkezett 36 fős emelkedés az illetékességi terület
kibővüléséből ered. (Az 1998. évi adat a családbefogadások számát is
tartalmazza, mivel a statisztikai adatszolgáltatótól ezt így várták el. Ezek száma
azonban nem tehető magasra.)
Elgondolkodtató, hogy vajon a környező települések kiskorú lakóinak
törvényes képviseletét miért nem látják el ilyen nagy számban nem szülő státuszú
személyek.
A gyámok száma 1998-ban 16 fő volt. 29 esetben hivatásos illetve intézeti
gyám, a többi gyermek esetében családba fogadó vagy nevelőszülő, illetve
gyermekotthon vezetője látta el a törvényes képviseletet.
 50

Kapcsolattartási ügyek számának alakulása 1995. és 1998. között, 1997. év

adatához viszonyítva

13. számú táblázati52

Ev Ügyszám ( d b )
1995. 14
1996. 6
1997. 3
1998. 19

A kapcsolattartási ügyek száma 1995-től 1997-ig meredeken csökkent, majd

1998-ra 16-tal (ügyszámmal) emelkedett. Különös, hogy ennyi döntésre, az
eredeti kapcsolattartási szabályozás megváltoztatására váró ügy kerül a
gyámhivatal elé, hiszen ez az a terület, ahol a Gyermekjóléti Szolgálat talán a
legtöbbet tudná tenni. Ezen ügyek negyede a város környékének kapcsolattartási
nehézségeiből kerül ki. A munkatársak elmondása szerint a „gyámhivatal körüli
hírverés következtében több régi ügyünk is feléledt, a szülők azt gondolják,
gyökeresen más eszközökkel rendelkezünk”, Mivel kapcsolattartási problémát
bíróság is szabályozhat, a gyámhivatal munkatársai arra törekszenek, hogy a
hozzájuk fordulókat rábírják az ügy bírói fórum elé vitelére.
Minden egyes 1998. évi ügyben egy kiskorú személy különélő szülőjével való
kapcsolattartásáról van szó.

Családi jogállás rendezése ügyében nem történt - más ügytípusokhoz

viszonyítva - számottevő növekedés. Tudnivaló, hogy a szabályozásból fakadóan
akár a gyermek hároméves koráig is húzódhat az eljárás. így az egyes évek ügyei
elsősorban nem merőben új, hanem még rendezetlen eseteket takarnak. (14.
számú táblázat)
 51

Családi jogállás rendezésének alakulása 1997-hez viszonyítva (1995-1998.)

14. számú táblázati53

Év Eset ( db vagy fő )
1995. 13
1996. 9
1997. 12
1998. 15

A bekövetkezett emelkedés elsősorban az illetékességi terület megnövekedésével

magyarázható, semmint a rendezetlen családi jogállású gyermekek számának
növekedésével.

Új feladat a gyámhivatalok számára az örökbefogadni szándékozó személyek

örökbefogadó szülővé nyilvánítása illetve örökbefogadási ügyek lebonyolítása.
1998-ban négy esetben került sor örökbefogadással kapcsolatos teendők
intézésére a Bonyhád Városi Gyámhivatal illetékességi területén.

1998-ban, az első teljes egészében a gyermekvédelmi törvény rendelkezései és

szellemisége alapján végzett munkával eltelt évben az egy ügyintézőre jutó
forgalom, munka a várakozással ellentétben csökkent. Mindez remélhetőleg az
elmélyültebb, szakmailag megalapozottabb munka irányába hat majd.

Bár nem a gyámhivatal végzi e tevékenységet, mégis, gyermekvédelemről

szólva, feltétlenül meg kell említenünk az önkormányzat rendszeres és rendkívüli
gyermekvédelmi támogatással - korábban nevelési segéllyel - kapcsolatos
feladatainak teljesítését. (Gyermekvédelmi támogatással kapcsolatos munkát a
Szociálpolitikai Csoport végzi.) (15. számú táblázat)
 52

Rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás illetve nevelési segély

alakulása 1995. és 1998. között ( 1997-hez viszonyítva )

15. számú táblázati54

Ev Rendszeres Kiskorúak száma 1 főre jutó támoga-
gy.támogatás (Ft-ban) tás összege (Ft-ban)
1995. 1.634.600 114 14338,5
1996. 1.923.000 126 15261,9
1997. 2.848.980 469 6074,5
1998. 6.091.000 590 10323,7

Az 1995-ben és 1996-ban megállapított és kiutalt rendszeres nevelési segély

összege 42,7, illetve 32,5 %-kal kevesebb, mint az 1997-ben e célra felhasznált
pénzeszközök.
1997-ről 1998-ra több, mint kétszeresére emelkedett a kiutalt rendszeres
gyermekvédelmi támogatás összege. A segélyben részesített kiskorúak száma is
jelentős mértékben emelkedett a vizsgált évek során. Míg 1995-ben 114 kiskorú
részesült Bonyhádon rendszeres nevelési segélyben, addig gyermekvédelmi
támogatást 590 gyermek részére ítéltek meg 1998-ban.
Az 1 főre jutó segély nominálértéke 1995-ben 14.338,50 Ft volt, 1996-ra ez
15.261,9 Ft-ra emelkedett. 1997-ben erős csökkenés tapasztalható átlagosan
6.074,50 Ft összegben nyújtottak segítséget egy segélyezett gyermek ellátásához.
1998-ra közel kétszeres növekedés következett be, 10.323,70 Ft jutott egy
segélyezett gyermekre.
Rendkívüli segélyt 1995-ben 32.000 Ft értékben utaltak ki. 1998-ban 994.240
Ft összegben állapítottak meg rendkívüli gyermekvédelmi támogatást. Meglepő
módon 1996-ban és 1997-ben nem áll rendelkezésre adat. A hivatal
munkatársainak elmondása szerint nem is terveztek e célra összeget, illetve a
rugalmasabb felhasználás érdekében az átmeneti segélykeretbe csoportosították
át, és ilyen címen utalták ki.
 53

A gyermekvédelmi támogatást - miként az elődjét, a nevelési segélyt is - a

tisztségviselők az esetek 84 %-ában természetbeni ellátásként állapítják meg,
gyermekintézmények étkezési térítési díjának formájában. Ez gyakorlatilag
önkormányzati intézmények közti pénzmozgást jelent, a segély a kliens részére
nem válik gyermeknevelésre szabadon felhasználhatóvá.
A beadott segély kérelmek mintegy húsz százalékát utasítja el a hivatal. A
tisztségviselők szerint ügyfélforgalmuk jelentős növekedésen ment keresztül a
gyermekvédelmi törvény hatályba lépését követően.

Gyermekjóléti Szolgálat

Bonyhád Város Gyermekjóléti Szolgálata 1998. január 1-jén kezdte meg

működését a település III. számú Általános Iskolájának intézmény egységeként.
A gyermekvédelem helyi rendszerét szabályozó 5/1998. ( IV. 1. ) sz-
önkormányzati rendelet alapellátás keretében Gyermekjóléti Szolgálatot és a
napközbeni ellátás biztosítására óvodai illetve iskolai napközi otthonokat tart
fenn.
A Gyermekjóléti Szolgálat feladatait a törvény szövegét átvéve, szervezési,
szolgáltatási és gondozási feladatok ellátásában ( melyben a védőnői hálózat is
közreműködik) határozzák meg.

A gyermekjóléti törvény alapján különösen:

• a településen élő gyermekek szociális helyzetének folyamatos figyelemmel
kísérése
• tájékoztatás,
• gondozási-nevelési terv készítése,
• helyettes szülői hálózat szervezése,
• nevelés-oktatási intézmények gyermekvédelmi feladatainak ellátása,
• környezettanulmány készítése,
tartozik a Gyermekjóléti Szolgálat feladatai közé.
 54

1998. április 1-jétől a környező települések számára is szolgáltat a szervezet,

mivel megállapodást kötöttek az érintett önkormányzatok arra nézve, hogy
társulás útján látják el a gyermekjóléti törvény által rájuk rótt feladatot.

A Gyermekjóléti Szolgálat 1998. január 1-jén egy fő pedagógiai végzettségű

munkatárssal kezdte meg működését.
Március 1-től kettőre emelkedett a szolgálat munkatársainak száma. Az új
családgondozó szociológus diplomával és iskolai szociális munka terén szerzett
tapasztalatokkal rendelkezett.
Augusztus 31-vel két új dolgozót vettek fel, miközben az elsőként belépett
munkatárs elhagyta az intézményt. Az új alkalmazottak logopédiai, illetve tanári
képzettségűek.
1998. december 1-től négy főre emelkedett a családgondozók létszáma, egy
pedagógus felvétele révén.
Fennállásának egy éve alatt a Gyermekjóléti Szolgálatot 274 személy kereste
fel, összesen 186 eset kapcsán. A szolgálat nyilvántartása összesen 61 gyermek
adatait tartalmazza. A 61 családgondozásban részesített gyermek 20 családot
takar. (16. számú táblázat)
Az egyes problémák megoszlása a központ és a városkörnyék között
16. számú táblázatiss
Ügyfajta Bonyhád Vidék Összesen Megoszlás %-bán
Védelembe vétel 11 10 21 11,3
Kapcsolattartás 9 3 12 6,5
Ügyintézés 32 21 53 28,5
Anyagi 8 20 28 15,1
Nevelési - 2 2 1,1
Életmódbeli 7 10 17 9,1
Felülvizsgálat 19 33 52 27,9
Gyámság 1 - 1 0,5
Összesen 87 99 186 100,0
 55

A kezelt problémák összetételét tekintve kiemelkedően magas az ügyintézésben

nyújtott segítség illetve a gyámhivatal felülvizsgálati részvételből eredő esetek
aránya. Előbbi magyarázata az adminisztráció bonyolultságából ered, melynek
szövevényeiben a rossz érdekérvényesítő képességgel, hiányos ismeretekkel
rendelkező klienskor nem képes kiigazodni.
Meglepően alacsony a gyámsági ügyekben és a nevelési problémák
kezelésében való részvétel aránya.
Figyelemreméltó, hogy míg Bonyhád 3538 kiskorú lakójának közel 2,5 %-a
(87 fő) jutott valamilyen probléma révén a szolgálat elé, addig a társult
települések 3382 gyermekéből 99 fő (2,9 %), vette - a rossz hozzájutási
feltételek dacára - a szolgáltatást. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a
városkörnyéki települések lakóinak rosszabb elhelyezkedési, lakás és anyagi
körülményei kedveznek a szociális problémák kialakulásának.
A Gyermekjóléti Szolgálat felkeresésének előzményei között kiemelkedő
szerepet foglal el a Gyámhivatal, illetve a védőnő tanácsa, mely az intézmény
felkeresésére ösztönöz. Ezt követi az oktatási intézmény javaslatára valamint
saját elhatározásból következő segítségkérés, illetve a gyermekorvos általi
átirányítás. (17. számú táblázat)

A Gyermekjóléti Szolgálat által regisztrált esetek megoszlása a

küldő/közvetítő személy illetve intézmény szerint

17. számú táblázati56

Küldő Esetszám Megoszlás % -bán
Védőnő 49 26,3
Gyermekorvos 12 6,5
Oktatási intézmény 37 19,9
Gyámhivatal 52 28,0
Önkéntes 34 18,3
Egyéb 2 1,0
Összesen 186 100,0
 56

Összegzésként elmondható, hogy a rendszerváltást követően a város

szociálpolitikája kiépült, kiszélesedett, óriási fejlődésen, változáson ment
keresztül.
Megalakult az Egyészségügyi és Szociális Bizottság, a Szociálpolitikai
Csoport, helyi szociális rendeletet alkottak, mely az eltelt időben többször
módosult (mindezeket a rendszerváltás negatív következményei, a munkahelyek
megszűnése, munkanélküliség hívta életre), kiépítették a gyermekvédelem
rendszerét, azaz a Gyámhivatalt és a Gyermekjóléti Szolgálatot.
Hiányként említendő, hogy Családsegítő Központ nem létesült a többszöri
próbálkozás ellenére sem, de igényt tartottak volna rá.
Szomorú tény, hogy a civil szervezetek száma minimális, szociális
tevékenységgel foglalkozó egyesület alig létezik, holott a II. világháborút
megelőzően Bonyhádon a szociális céllal szerveződött karitatív jellegű
egyesületek kimagasló számot mutattak.
 Összegzés

A szakdolgozat közel száz év szociálpolitikai mozzanatát öleli fel.

Ezen idő alatt óriási változásokon ment keresztül maga a település is, mely
szociálpolitikájának módosulását vonta maga után.
A századfordulót követően úttörő szerepet töltenek be a szociális céllal
szerveződött karitatív egyesületek Bonyhádon, melyek a klasszikus szociális
gondoskodás teendőit vállalják fel, egészen az 1940-es évek kezdetéig.
A II. világháború alatt a zsidók deportálásával megszűnnek a civil szervezetek,
a német lakosság ki-, és a székelyek, felvidékiek betelepítésével fontos lenne az
egyletek munkája, melyet ebben az időben az önálló szociálpolitika, községi
szociálpolitika pótol, de csak minimálisan.
E szociális tevékenységet a szovjet típusú rendszer teljes mértékben
megszünteti, államosítja a munkahelyeket, tanácsi rendszert épít ki, elveti az
önálló szociálpolitikát és tagadja a szegénységet. Ezek kompenzálásaként a
munkahelyek kötelező feladatává teszi a „szociálpolitikát”, kialakítja a teljes
foglalkoztatottságot, dotált árrendszert, társadalmi juttatások -és alacsony bérek
rendszerét.
Mindezen jegyek Bonyhád életében is jelen vannak.
E helyzetet, „szociálpolitikát” megszakítja a rendszerváltás, 1990-től kiépül az
önkormányzati rendszer önkormányzati szociálpolitikával, Szociálpolitikai
Csoporttal, Egészségügyi és Szociális Bizottsággal, Gyámhivatallal és
Gyermekjóléti Szolgálattal.
Ezen történeti folyamatról elmondható, hogy Bonyhád egy fejlett „szociális
rendszerről” a világháború és szocializmus hatására, szinte összes ilyen jellegű
intézményét elveszítette, minden megsemmisült.
E helyzetet oldja fel a rendszerváltás, ennek során kiépül szociális ellátó-
rendszere, mely némi javítást feltétlenül igényelne. Ezen hibák, problémák
ellenére az országos szintnek megfelelő a város szociálpolitikája, törekvései.
 HIVATKOZÁS

1. Földrajzi elhelyezkedés, természeti környezet. In: Magyarország Megyei

Kézikönyvei 16. Szerkesztette: Solymár Imre - Rónai József. Ceba Kiadó, 1997.
259.p.

2. Infrastruktúra. In: Magyarország Megyei Kézikönyvei 16. Szerkesztette: Solymár

Imre - Rónai József. Ceba Kiadó, 1997. 259. p.

3. uo.259.p.

4. Történelem. In: Magyarország Megyei Kézikönyvei 16. Szerkesztette: Solymár

Imre - Rónai József. Ceba Kiadó, 1997. 260. p.

5. uo.262.p.

6. uo.263.p.

7. uo.264.p.

8. uo.262. p.

9. uo.262.p.

10. uo. 262. p.

11. u o .262.p.

12. u o .263.p.

13. uo.264-265.p.

14.Oktatás, nevelés. In: Magyarország Megyei Kézikönyvei 16. Szerkesztette:

Solymár Imre - Rónai József. Ceba Kiadó, 1997. 265-266. p.

15. uo. 265. p.

16. uo. 265.p.

17. uo. 265.p.

18. uo. 266. p.

19. uo. 266.p.

20. Egészségügy. In: Magyarország Megyei Kézikönyvei 16. Szerkesztette: Solymár
Imre - Rónai József. Ceba Kiadó, 1997. 265. p.

21. u o .265.p.

22. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának Statisztikai Évkönyve 1999., illetve

szóbeli tájékoztatás alapján.

23. uo.

24. uo.

25. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának Statisztikai Évkönyve 1997., illetve

szóbeli tájékoztatás alapján.

26. uo.

27. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának szóbeli tájékoztatása alapján.

28. Pártok, civil szervezetek, egyesületek, alapítványok. In: Magyarország Megyei

Kézikönyvei 16. Szerkesztette: Solymár Imre - Rónai József. Ceba Kiadó, 1997.
267.p.

29. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának szóbeli tájékoztatása alapján.

30. uo.

31. uo.

32. Bonyhádi Honismereti Kör tagjának elbeszélése alapján.

33. Bonyhádi Honismereti Kör tagjának feljegyzései alapján.

34. Népességcsere Bonyhádon. In: Tanulmányok Bonyhád történetéből. Szerkesztette:

Bábel Ernő - László Péter. Bonyhád, 1987. 163. p.

35. uo. 163.p.

36. Egyed Antal: Bonyhád mező-városnak rövid leírása. In: Bonyhád a 18-20.
században. Szerkesztette: Dr. Kolta László. Bonyhád Nagyközség Tanácsa, 1975.
5-10. p.

37. uo.5-10. p.

38. uo.5-10. p.
39.Bonyhádi Izraelita Hitközség Chevra Kadisájának Alapszabálya. In: Tolna
Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei
Levéltár IV/B/423.

40. Ferdinand Tönnies: Közösség és társadalom. In: Szociális munka elmélete és

gyakorlata 2-3. kötet. Semmelweis Kiadó, 1997.197-198. p.

41.Bonyhádi Izraelita Hitközség Chevra Kadisájának Alapszabálya. In: Tolna

Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei
Levéltár IV/B/423.

42. Kereskedelmi Miniszteri jelentés. 1904. Tolna Megyei Levéltár.

43. Bonyhádi Izraelita Betegsegélyező és Komasági Egylet Alapszabálya. In: Tolna

Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei
Levéltár IV/B/423.

44. Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó Budapest, 1972. 749-750. p.

45. Bonyhádi Izraelita Betegsegélyező és Komasági Egylet Alapszabálya. In: Tolna

Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei
Levéltár IV/B/423.

46. Alispáni határozatok 7372/1944. június 16. Tolna Megyei Levéltár.

47. Bonyhádi Izraelita Nőegylet Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi

Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

48. uo.

49. Alispáni határozatok 7372/1944. június 16. Tolna Megyei Levéltár.

50. Kereskedelmi Miniszteri jelentés. 1904. Tolna Megyei Levéltár

51. Főispáni határozatok 1927/3131 Tolna Megyei Levéltár

52. Bonyhádi Izraelita Leányegylet Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi

Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

53. uo.

54. Főispáni határozatok 1927/3131 Tolna megyei Levéltár.

55. Alispáni határozatok 7372/1944.június 16. Tolna Megyei Levéltár.

56. Katolikus Leányok Országos Szövetsége Bonyhádi Csoportjának Alapszabálya
(másolat). In: Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye
Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

57. uo.

58. Bonyhádi Katolikus Legényegylet Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi

Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

59. uo.

60. Jegyzőkönyv. In: Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye

Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

61.1918- as központi nyomtatvány a Szent Vince Szeretethölgyeinek Egyesülete

Alapszabályáról. In: Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye
Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

62.Szent Vince Szeretetegyesíilet. In: A szociálpolitika története-Fogalomtár.

Összeállította: Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola 1990/1991 -es tanévben első
évfolyamos szociális munkás szakos hallgatói csoportja. 25. p.

63.Jegyzőkönyv 1937. május 2. In: Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak

Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

64.1918- as központi nyomtatvány a Szent Vince Szeretethölgyeinek Egyesülete

Alapszabályáról. In: Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye
Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

65. Alispáni határozatok 1649/1949. Tolna Megyei Levéltár.

66. Bonyhádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Gyülekezeti Nőegylet Alapszabálya. In:

Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna
Megyei Levéltár IV/B/423.

67. uo.

68. Főispáni határozatok 1927/3131. Tolna Megyei Levéltár.

69. Bonyhádi Segélyegylet Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi

Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

70. uo.

71. Alispáni határozatok 1901/84. Tolna Megyei Levéltár.

72. Falu Címtár 1923. Tolna Megyei Levéltár.

73. Kereskedelmi Miniszter jelentése 1904. Tolna Megyei Levéltár

74. Bonyhád Völgységi Jótékony Egylet Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi
Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

75. Kereskedelmi miniszter jelentése 1904. Tolna Megyei Levéltár.

76. Garay Naptár 1906. Tolna Megyei Levéltár.

77. Bonyhádi Temetkezési Egylet Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi

Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

78. uo.

79. Völgységi járási főszolgabíró jelentése. Tolna Megyei Levéltár.

80. Névsor. In: Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád.

Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

81. uo.

82. Tolna Megyei Levéltár X/212.

83. Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége Alapszabálya. In: Tolna Vármegye Egyesületi

Alapszabályainak Gyűjteménye Bonyhád. Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

84. uo.

85. A szociális ellátás jellemzői a II. világháború előtt. In: Bárány Ferenc:
Szociálpolitikai ismeretek. JGYF. Kiadó Szeged, 1999.148-155. p.

86.Szilágyi Mihály - Schweitzer József: A Tolna megyei zsidók története 1868-tól

1944-ig. In: Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2./Tanulmányok. Szerkesztette: Dr.
Dobos Gyula. 62-64. p.

87. uo. 62-64. p.

88. uo.62-64.p.

89. László Péter: Népességcsere Bonyhádon. In: Tanulmányok Bonyhád történetéből.

Szerkesztette: Bábel Ernő - László Péter. Bonyhád Város Tanácsa és a Tolna
Megyei Lapkiadó Vállalat, 1987.163. p.
90.Szilágyi Mihály - Schweitzer József. A Tolna megyei zsidók története 1868-tól
1944-ig. In: Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2.: Tanulmányok Szerkesztette: Dr.
Dobos Gyula. 62-64. p.

91. A vasárnapi kereskedelmi munkaszünet bevezetése Bonyhád községben (Rieger

Antal kezdeményezése). In: A Völgység ezeregyszáz éve. Szerkesztette: Szita
László - Szőts Zoltán. Bonyhád, 1996. 175-176. p.

92. UO.175-176.p.

93.Szilágyi Mihály - Schweitzer József: A Tolna megyei zsidók története 1868-tól

1944-ig. In: Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2.: Tanulmányok. Szerkesztette: Dr.
Dobos Gyula. 62-64. p.

94. uo.62-64.p.

95. Bonyhád ipara és kereskedelme a századforduló idején. In: Steib György - Tarcsay
István: A Bonyhádi Zománcgyár története. Magyar Történelmi Társulat
Üzemtörténeti Szekciója, 1973. 7. p.

96. uo. 7 .p.

97. uo. 7. p.

98. uo. 7 .p.

99.Szilágyi Mihály - Schweitzer József: A Tolna megyei zsidók története 1868-tól

1944-ig. In: Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2.: Tanulmányok. Szerkesztette: Dr.
Dobos Gyula. 62-64. p.

100. A zománcüzem keletkezése és fejlődése az I. világháborúig. In: Steib György -

Tarcsay István : A Bonyhádi Zománcgyár története. Magyar Történelmi Társulat
Üzemtörténeti Szekciója, 1973.18. p.

101. u o .18.p.

102. uo.21.p.

103. uo.28.p.

104. uo.30.p.

105. uo.30.p.

106. uo.44.p.
107. uo.45.p.

108. uo.52.p.

109. uo.52.p.

110. A bonyhádi járás cipőipara In: Dr. Borai Ákos: A bonyhádi járás ipara. Pécs,
1960.106.p.

111. uo. 106.p.

112. uo.lOó.p.

113. Szociális ellátás jellemzői a II. világháború előtt. In: Bárány Ferenc:
Szociálpolitikai ismeretek. JGYF. Kiadó Szeged, 1999.148-155. p.

114. uo. 148-155. p.

115. A termelőszövetkezet nyugdíjas dolgozójának tájékoztatása szerint.

116. László Péter: Népességcsere Bonyhádon. In: Tanulmányok Bonyhád

történetéből Szerkesztette: Bábel Ernő - László Péter. Bonyhád Város Tanácsa és
a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat, 1987.163. p.

117. uo. 163. p.

118. uo. 163.p.

119. Leslie Blau/Blau László: A bonyhádi zsidóság sorsa 1945-től -1956-ig és 1956.
után az USA-ban. In: A Völgység ezeregyszáz éve. Szerkesztette: Szita László -
Szőcs Zoltán. Bonyhád, 1996. 184. p.

120. uo.l67.p.

121. uo.l89.p.

122. uo.l69.p.

123. Magyarország Megyei Kézikönyvei 16. Szerkesztette: Solymár Imre - Rónai

József .Ceba Kiadó, 1997. 264. p. ’

124. Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye. Szekszárd, Tolna

Megyei Levéltár IV/B/423.

125. Bonyhádi Honismereti Kör tagjának ismeretei szerint.

126. Bonyhádi Honismereti Kör tagjának ismeretei szerint.

127. Bonyhádi Honismereti Kör tagjának elmondása alapján.

128. A szocialista gazdálkodás kezdete. In: Steib György-Tarcsay István: A

Bonyhádi Zománcgyár története. Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti
Szekciója, 1973. 90. p.

129. A zománc- illetve a cipőgyár korábbi egy-egy dolgozójának elbeszélése alapján.

130. Steib György - Tarcsay István: A Bonyhádi Zománcgyár története. Magyar

Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója, 1973. 82. p.

131. u o .115. p.

132. A Bonyhádi Zománcgyár egyik dolgozójának elmondása alapján.

133. A Bonyhádi Cipőgyár egyik irodai dolgozójának kimutatásai alapján.

134. uo.

135. Ettig László: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Bonyhádon. In:

tanulmányok Bonyhád történetéből. Szerkesztette: Bábel Ernő - László Péter.
Bonyhád Város Tanácsa és a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat, 1987. 217-218. p.

136. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának szóbeli tájékoztatása alapján.

137. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának Statisztikai Évkönyve, 1997. illetve

szóbeli tájékoztatása szerint.

138. A jelenlegi dolgozók elmondása alapján.

139. uo.

140. uo.

141. Bibó István: Jogszerű közigazgatás, eredményes közigazgatás, erős végrehajtó

hatalom. In: Bibó István: Válogatott Tanulmányok I. kötet. Magvető Könyvkiadó
Budapest, 1986. 271-294. p.

142. Bonyhád Város Polgármesteri Hivatalának tájékoztatása alapján.

143. A szociálpolitika színterei. In: Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai.

Budapest, 1994.171-173. p. és helyi önkormányzati tájékoztatás alapján.
144. Bonyhád Város Önkormányzata Képviselő-testületének Szervezeti és Működési
Szabályzata 1999. és egy bizottsági tag elmondása alapján.

145. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoportja egyik

munkatársának tájékoztatása szerint.

146. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoport statisztikája 1991.

147. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoport statisztikája 1992.

148. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoport statisztikája 1993.,

1994.

149. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoport statisztikája 1995.,

1998.

150. Bonyhád Város Gyámhivatal statisztikai adatai 1995., 1996., 1997., 1998.

151. uo.

152. uo.

153. uo.

154. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoport statisztikai adatai

1998.

155. Bonyhád Város Gyermekjóléti Szolgálata statisztikája 1998.

156. uo.
 IRODALOM

1. Magyarország Megyei Kézikönyvei 16. Ceba Kiadó, 1997.

2. A Völgység ezeregyszáz éve (a kultúra és az életmód változásainak

tükrében). Szerkesztette: Szita László - Szőts Zoltán. Bonyhád, 1996.

3. Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. : Tanulmányok (Városok - Zsidóság -

Pecsétek - Egyesületek - Tuberkolózis). Szerkesztette: Dr. Dobos Gyula.
Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára Szekszárd, 1991.

4. Bonyhád a 18-20. században. Szerkesztette: Dr. Kolta László. Bonyhád

Nagyközség Tanácsa, 1975.

5. Corpus luris Hungarici Budapest, 1896.

6. Tolna Vármegye Egyesületi Alapszabályainak Gyűjteménye.

Szekszárd, Tolna Megyei Levéltár IV/B/423.

7. Steib György - Tarcsay István: A Bonyhádi Zománcgyár története.

Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója, 1973.

8. Dr. Borai Ákos: A bonyhádi járás ipara (Iparföldrajzi tanulmány).

A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete és a
Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Pécs, 1960.

9. Tanulmányok Bonyhád történetéből. Szerkesztette: Bábel Ernő - László

Péter. Bonyhád Város Tanácsa és a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat, 1987.
10. Földi István: Mádéfalvától a Dunántúlig. Szekszárd, 1987.

11. Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai. Budapest, 1994.

12. Bárány Ferenc: Szociálpolitikai ismeretek. JGYF Kiadó Szeged, 1999.

13. Bonyhád Város Önkormányzata Szociálpolitikai Csoportjának statisztikai

adatai 1993., 1994., 1995., 1998.,

14. Bonyhád Város Gyámhivatala statisztikai adatai 1995., 1996., 1997., 1998.

15. Bonyhád Város Gyermekjóléti Szolgálatának 1998. évi statisztikája

 H1RAJEG'

31./a II. fejezet: Civil kezdeményezésű szociálpolitika kora Bonyhadon (8-22. oldal)
Hivatkozása: Bonyhád Város Önkormányzata Egészségügyi és Szociális Bi­
zottsága tevékenységének bemutatása - Szakdolgozat I. fejezet: Szociálpoliti­
ka-történeti előzmények ( 3-14. oldal). Konzulens oktató: Dr. Nagy Janka
Teodóra; Készítette; Ritler Eszter. Szekszárdi 1996., illetve a hivatkozott szak-
dolgozat idézett részére vonatkozó hivatkozások, jegyzetek, melyekre utalás
történik szakdolgozatom megfelelő részében.