Amikor Bölöni Farkas Sándor 1833-ban létrehozta az úri ka­

szinót, természetesen az elit közép- és kispolgári társadalmi réteg

felnőtt tagjainak, a diákság sem akart lemaradni, s a Baráti Körből
1834-ben Olvasó Társaságot alakítottak. Célja külföldi és ritka ma­
gyar könyvek, folyóiratok beszerzése, a gondolkodás és beszédkész­
ség fejlesztése, a becsületérzés és tudásvágy felkeltése volt. Hivata­
los díszkönyve a Remény nevet kapta. A kiadvány a kolozsvári ma­
gyar nyelvű diáksajtó legelső előfutárának tekinthető, bár megjele­
nése nem volt rendszeres, még évfolyami jelzéssel sem látták el.
Benne kézzel vezették a legsikeresebb irodalmi munkákat.
Serdiilet, Virulat, Ébredő címmel Kőváry László és Jakab Elek
szerkesztésében évente kiadták a körben felolvasott ügyes írásokat.
A Társaságban elmondott hivatalos beszédek jegyzőkönyve Beszéd­
tár címen maradt fenn. 1838-ban már a Remény Zsebkönyv is meg­
jelent nyomtatásban, mint a Társaság legnagyobb kiadói teljesítmé­
nye: 31 szerző versét, prózaírását tartalmazza 377 oldalon. A zseb­
könyvet 1840-ben és ’41-ben is kiadták.

Az ezekkel egyidőben született kollégiumi iratok 1839-től szá­

mítva teljesen megsemmisültek, az 1848-as szabadságharc idején a
kollégium épületében ugyanis kórház működött. Emellett a műhely­
munka másik akadályát jelentette a helyi városvezetés rosszalló vé­
leménye, amely a magyar közösségi haladás hátráltatására megtiltot­
ta a nyomtatott könyvek további kiadását és az egyes önképzőkörök
kapcsolattartását. Az osztrák aggódásra tényleg volt ok, hiszen a Re­
mény szerkesztése valóban nemcsak irodalmi, hanem kulturális és
társadalmi mozgalmat is létrehozott, amelybe a reformkori erdélyi
fiatalság színe-java kapcsolódott be: a már említett Szentiváni Mi­
hály, Kriza János, Kőváry László és Jakab Elek mellett Mentovich
Ferenc és Medgyesi Lajos is.
Még jóval ezelőtt, a nemzeti függetlenség kivívásának évében,
alig pár nappal a pesti események előtt s valószínűleg azok előké­
születének hatására is, 1848. március 12-én a papnevelő intézet né­
hány hallgatója Orbók Ferenc indítványára Bibliaolvasó Társaságot
alapított.5 Összejöveteleit naponta 14-15 óra között tartották, tartal­
mát bibliaolvasás és -magyarázat töltötte ki. A munkát félbeszakí­
totta a napokkal később kitört szabadságharc, a tagok lelkészi pá­

5 Egyházi Lap. A papnevelő intézet hallgatói önképzőkörének kéziratos lapja. XXIII. év­
folyam.

7
lyára való készülésük ellenére mind fegyvert ragadtak. A szabadság-
harc küzdelmei alatt elveszett az alakuló jegyzőkönyv s az alapsza­
bályok nagy része is.
Egy 1878-ban előkerült6 irat szerint az első években nem for­
dítottak különösebb gondot a szabályzatok megalkotására vagy be­
tartására. Barabás az alapszabályzat hiányosságából a tagok szabad­
elvű felfogását érezte kicsengeni. Szerinte nem akartak olyan cikke­
lyeket felállítani, amelyek a szabad fejlődést akadályozzák. Vélemé­
nyét alátámasztja a megmentett alapszabály egy feljegyzése is, ti.
még a gyűléseken való megjelenés is „kinek-kinek a becsületérze­
tére bizatik.”
Az ’50-es évek végén a politikai nyomás annyira enyhült, hogy
1859. november 14-én a papnevelő intézet hallgatói megalapíthatták
a Theologus könyvtárt, „&z egyházi könyvek be szerzése s az eme
pályára készülők teljesebb kiképzése céljával”.7 Az első ülésen 27
tag írta alá az alapító iratot. Első teendőjük könyvszekrények be­
szerzése volt, elnöknek Molnár Sándort választották.
A második évtől hatalmas lépést tettek előre: Egyházi Lap cí­
men belső kéziratos újságot adtak ki, az első szám 1860. november
15-én jelent meg Serester Sándor szerkesztésében. Az önképzés
újabb eszközének tekintett lap a 70-es évek közepéig csak imákat
és beszédeket tartalmazott, később megjelentek benne önálló kuta­
tásokon alapuló tanulmányok, kritikák és költemények is. A pénz­
ügyi helyzet függvényében szaklapot is rendeltek, az első ilyen a
Sárospataki Füzetek volt. A könyvtárat vásárlás útján folyamatosan
gazdagították, már a második év végére 50 kötet volt a tulajdonuk­
ban. A pénzalapot a tagsági díj mellett adományok bővítették. A
jegyzőkönyv az első könyvadományt Ferencz József, akkor kolozs­
vári lelkész, teológiai tanár ajándékaként jegyezte fel: Széchenyi Ist­
ván halálára írt beszédének füzetkiadása.
A 60-as évek elejétől bővíteni próbálták a tevékenységet: az ösz-
szejöveteleken ettől kezdve szavalatok is elhangzottak, de „csakis egy­
házi színezetű és tartalmú beszédek és versek.”8 A tagokban a mun­
kakedvet jutalomtárgyak kitűzésével is igyekeztek fenntartani, a leg­
első díj Szentábrahámi Lombard Mihály Summa Universiae c. mun­
kájának egy kötetét ajánlotta esketési beszéd írása fejében. A tagsági
díjak begyűjtése esetenként kellemetlenséget okozott, a jegyzőköny­
6 Közölte az Egyházi Lap XIII. évfolyama, az Unitárius Püspökség levéltárában található.
7 Jegyzőkönyv, 1859/1. szám
8 Jegyzőkönyv, 1861/5.