Albert Camus - Közöny

Első rész
1
Meursault úrnak meghalt az anyja. Az öregek otthonából kapott sürgönyből értesült róla. Az
aggápolda Marengóban van, nyolcvan kilométerre Algírtól.

Meursault úr kép nap szabadságot kért a főnökétől. A felettese még részvétét sem nyilvánított,
bizonyára nem tetszett neki ez a rögtönzött „szabadság”.

Meursault Céleste-nél ebédelt, Emanueltől kért fekete nyakkendőt és karszalagot. A férfinek a

nagybátyja pár hónappal ezelőtt halt meg.

A férfi autóbusszal ment a helyszínre. A faluba érkezvén gyalog kellett az otthonba eljutnia,
mert az két kilométerre volt a településtől. Az idősek otthonába való megérkezéskor a kapus
fogadta, aki elküldte az igazgatóhoz. Meursault úr azt hitte, hogy szemrehányást kap, azonnal
elkezdett magyarázkodni, ám az igazgató leintette, mert tisztában volt a helyzetével. Tudta,
hogy a nénit a fia nem tudta ellátni, ápolónőre pedig nem volt pénze, az aggápolda bizonyult a
legjobb alternatívának.

A holttest már el volt szállítva a hullaházba, hogy ne izgassák a többieket, ugyanis, ha valaki
meghal mindegyik lakó ideges lesz. A Meursault né „nem volt hitetlen, de sose gondolt a
vallásra”. Most azonban meghagyta, hogy egyházi temetésben kíván részesülni. A hullaházba
érvén a kapus felajánlotta, hogy kinyitja a már lezárt koporsót, de a férfi nem akarta látni az
anyját, minél előbb túl kívánt esni a temetésen.

Megtartották a virrasztást. Itt részt vett az anyóka minden otthonbéli barátja. A temetés
másnap tíz órakor volt, a hajlott korúak nem mehettek el. Thomas Pérez rendhagyó módon
mégis elmehetett a végtisztességre, ugyanis közel állt Meursaultnéhez. Az otthonban azzal
viccelődtek, hogy a néni Pérez bácsi menyasszonya.

A gyászszertartáson csak a plébános, a gyászkocsit vivő négy ember, az igazgató, egy

ápolónő, a rendező, Meursault és Pérez vett részt. A sírba tétel után Meursault visszament
Algírba, ennek nagyon örült.

2
Meursault a hazaérkezése után döbbent rá, hogy szombat van. Szerinte e miatt neheztelt rá a
főnöke.

Kikapcsolódás gyanánt elment az uszodába. Találkozott Marie Cardonával. A hölgy az iroda

gépírónője volt, annak idején nagyon tetszett Meursault-nak, de elment és nem volt köztük
semmi. A férfi elsegítette a bójára, közben a mellét simogatta, majd ő is felfeküdt ugyanarra a
bójára. A fürdés után, amikor hazafelé mentek, a férfi meghívat a hölgyet moziba. Marie
észrevette, hogy fekete nyakkendőt visel, megkérdezte, hogy kit gyászol. Meursault elmondta,
hogy az anyját, tegnap volt a temetés. Ennek ellenére elmentek a moziba, itt a férfi ismét
megsimogatta a nő mellét, csókolóztak, végül a féri lakásán kötöttek ki.

Reggel a nő már nem volt ott. Meursault nem sem szereti a vasárnapot. Nem ment el ebédelni
sem. Rántottát sütött. Még kenyérért is lusta volt lemenni a pékhez. Később elővett egy régi
lapot és elkezdte olvasni. Kivágott egy gyógyszerhirdetést és beragasztotta egy füzetbe.
Mindig ezt teszi, ha a számára nevetséges, mulatságos írást talál az újságokban.
Az erkélyen ülve nézte az utcán elhaladó embereket egészen estig. Aztán lement a pékhez,
vett kenyeret meg makarónit. A makarónit megfőzte és elfogyasztotta. Az nyitott ablaknál
elszívott egy cigarettát, majd becsukta.

Gondolta magában „hál’ istennek egy vasárnappal kevesebb, hogy anyámat eltemettük, hogy
kezdheti újra a munkát, és hogy alapjába véve nincsen semmi változás”.

3
Meursault sokat dolgozott az irodában, mert már egy csomó üzleti levél gyűlt össze az
asztalán. A főnöke kedves volt vele, az anyja halálával kapcsoltban kérdezgette.

Emanuelel ment ebédelni fél egykor, aki a szállítási osztályon dolgozott. Az iroda a tengerre
nézett, egy ideig a teherhajókat nézték. Aztán egy teherautó érkezett és azt rohantak
megnézni. Céleste-nél ebédeltek. Az ebédszünet után Meursault még egész délután dolgozott.
Vacsorára főtt krumplit akart enni. A lépcsőházban találkozott Salamanóval, aki a bőrbeteg
kutyáját sétáltatta. A szomszédjának már nyolc éve van kutyája, már kezdtek hasonlítani
egymásra külsőleg. Meursault-val nem akart beszélni a szomszéd, még el is küldte. A
lakásába menet Raymound Sintès-el is összefutott. A kerületben azt mondják, hogy a
széplányok kitartottja, egyébként, ha valaki kérdi, hogy mi a foglalkozása azt mondja, hogy
raktáros. Meursault-nak nincs semmi problémája velem, sőt néha meglátogatja, a féri, és el is
beszélgetnek. A Raymound meghívta vacsorára és borozgatásra.

A férfi elfogadta a meghívást, hurkát ettek. Raymound keze megsérült verekedés közben.
Meursault-nak elpanaszolta az aktuális nő ügyét, ugyanis, akivel verekedett a barátnőjének a
testvére volt. A lány megcsalta, és a pénze sem volt neki elég. Most bosszút akar állni rajta.
Az alvilági barátai azt tanácsolták, hogy süssön rá bélyeget, de túl primitív megtorlásnak vélte
ezt a módszert. Raymound levelet akart íratni az arab nőnek, amely segítségével visszacsalná,
„lefeküdnének, s a „végső percben” a férfi szembe köpné, aztán meg kitudná.” Meursault-t
kért fel a levél megírására. A férfi elvégezte a dolgát aztán hazament.

4
Ezen a héten Meursault Emanuelel volt moziba kétszer. Szombaton felkereste Marie.
Autóbuszra szálltak, Algírtól pár kilométerre lévő strandon töltötték a szabadidejüket.
Hazamentek, a nő ismét ott aludt nála, ezúttal a hölgy másnap is ott maradt. Meursault a
hentesnél járt, Raymound szobájából női hangokat hallott. Marie és Meursault kiment az
utcára, csókolóztak, az idillt Raymound-ék veszekedésének lármája törte meg. A második
emeleti bádogos rendőrt hívott. Raymound verte a nőt. A rendőr felpofozta a férfit, a lány
pedig sírt és azt ismételgette, hogy megverte a férfi. Marie elment. Három órakor Raymound
átment Meursault-hoz, elmondta neki, hogy minden a terv szerint alakult, de a nő hirtelen
pofon vágta, ezt nem tűrhette, revánsot vett a nőn. Raymound megkérte Meursault, hogy
menjen el vele a rendőrségre, tanúskodni, hiszen a lány megsértette, mert selyemfiúnak
nevezte. A férfi beleegyezett.

Elmentek egy kávézóba, Raymound konyakot fizetett Meursault-nak, majd biliárdozott.

Hazaérve Meursault találkozott Salamanóval. A bácsi elvesztette a kutyáját és kétségbe volt

esve. A férfi azt tanácsolta az öregnek, hogy a gyepmesternél keresse.

5
Raymound telefonált az irodába, a barátja meghívta őket egy Algír környéki nyaralóba,
vasárnapra. Meursault szívesen elment volna, de már elígérkezett a barátnőjének. Raymound
közölte velem hogy Marie-t is örömmel látják. A férfi nem csak ezért hívta fel Meursault.
Raymaundo-t egész nap arabok követték, és most retteg, megkérte a barátját, hogy amikor
este jön haza, akkor nézzen szét az utcán.

Meursault cége nyit egy párizsi irodát is, a főnöke azt szerette volna, ha a férfi Párizsban
dolgozik. Meursault nem fogadta el az állásajánlatot, neki megfelelnek ezek az algíri
életkörülményei is. Marie jött az irodába, megkérte Meursault elmondta neki, hogy kapott egy
állásajánlatot, de nem fogadta el. Marie szeretett volna Párizsban élni, de a férfi elmondta
neki, hogy ő diákkorában ott élt. Nem tetszett neki a város. Párizs piszkos, rengeteg a galamb
és az emberek bőre fehér. A lány azért jött a férfihoz, hogy megkérje, vegye feleségül.
Meursault azt mondta, hogy, ha akarja, akkor feleségül veszi. Nő megkérdezte, hogy szereti-e.
A férfi azt mondta, hogy nem. A lány meglepődött ezen a kijelentésen, közölte vele, hogy
azért szereti, mert ilyen „furcsa”, de majd egy napon ez okból kifolyólag fog szakítani vele.

Meursault Celéste-nél vacsorázott, egy roppant roppan különös hölgy társaságában, akit még
soha sem látott.

Az ajtaja előtt Salamano volt. Beengedte a szobába, és beszélgettek. A kutyáját még mindig
nem találja, már volt a gyepmesternél is, de ott se nincs, talán elgázolták. Az öreg nagyon
megszerette az ebet. A felesége halála után vette magához. „Az asszonnyal nem volt boldog,
de azért hozzászokott”. A kutya fiatalon került hozzá, és együtt öregedtek meg.
Éjjelente mindig, amikor a kutyák ugatását halja, azt hiszi, hogy az övé ugat.

6
Meursault, Marie és Raymound strandruhába öltözve vasárnap autóbusszal mentek a
kiruccanás helyszínére. Az utcán arabokat láttak.

A busz a villa előtt tett le őket, gyalog mentek tovább. A környék ámulatba ejtette a triót. A
villában Masson és felesége fogadta őket. Meursault-nak feltűnt, hogy a nő párizsi kiejtéssel
beszél. A tengerpartra Marie, Meursault és Masson ment fürödni, Raymound-nak és
Massonnénak nem nem volt kedve. Halat ebédeltek. Az ebéd után a három férfi ment le a
tengerpartra sétálni. Marie segített Massonnénak a mosogatásban.

A férfiak találkoztak két kék munkásruhába öltözött arabbal, akik követték őket. Masson és
Raymound kiosztották egymás között az ellenfeleket. Meursault-nak az volt a feladata, hogy,
ha előbukkan egy másik támadó, akkor azzal küzdjön meg. A Raymound-nal harcoló elővette
a kését, és megsebezte vele Raymound alkarját és ajkát. Az arabok ezután elmentek. Masson
és Raymound felkerestek egy orvost. Meursault visszament a villába és elmondta a
hölgyeknek, hogy mi történt, azok sírtak az események hallatára.

Az orvostól visszajöttek a férfiak és kiderült, hogy nem komolyak a sérülések. Raymound és

Meursault lementek a tengerpartra sétálni, rátaláltak a két arabra, akik strandon feküdtek.
Raymound meg akart küzdeni az egyikkel, a revolverét Meursault-nak adta. Az arabok
elsiklottak. Raymound visszament a nyaralóba.

Meursault a tengerparton sétált. Az egyik arab elő rántotta a kését és a feltartotta, Meursault
elővette a revolvert és meglőtte. Aztán még négyszer belelőtt a mozdulatlan testre.

Második rész
1
A gyilkost letartóztatták, majd többször kihallgatták. A kihallgatások mindig rövid ideig
tartottak, és csak a nevét, születési dátumát és foglalkozását kérdezték.

Egy hét múlt el, Meursault azt gondolta, hogy senki sem foglalkozik az ügyével. De nem így
történt. A vizsgálóbíró előtt kellett megjelennie. A bíró megkérdezte, hogy szándékában áll-e
fogadni védőügyvédet, vagy a bíróság rendeljen ki a számára egyet. A vádlott elmondta, hogy
egyszerű az ügye, ezért úgy hiszi, hogy nem kell ügyvédet fogadnia, megfelel erre a célra egy
törvényszék által kirendelt személy is. Másnap egy fiatal, kis, kövér ügyvéd látogatta meg
Meursault. A védő elmondta a férfinak, hogy a nyomozás folyamán a rendőrök a magánéletét
is szemügyre veszik. A nyomozók megtudták, hogy az anyja temetése napján „érzéketlenséget
tanúsított”. Az ügyvéd megkérdezte a vádlottat, hogy szomorú volt-e azon a napon. Meursault
feszélyeztette a kérdés. Elmondta neki, hogy szerette az anyját, de szerinte „Nincs olyan
egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerette halálát. A ügyvéd megfogadtatta vele,
„hogy ezt sem a tárgyaláson, sem a vizsgáló bíró előtt nem” mondja.

A vizsgálóbíró előtt kellet megjelennie ismét. Az védőügyvédnek dolga akadt, nem tudott
megjelenni, csak egy gyorsíró, a bíró és Meursault volt jelen a meghallgatáson. A bíró
számára voltak dolgok, amiket nem teljesen értett az üggyel kapcsolatban. A vádlott elmondta
a történteket újra. A bíró minden egyes mondatra annyit mondott, hogy jól van. A bíró
elmondása szerint segíteni szeretne a vádlottnak. Megkérdezte, hogy szerette-e az édesanyját.
Meursault azt felelte: „Igen, úgy, mint bárki”. Elővett egy feszületet és megkérdezte, hogy
hisz-e istenben. A férfi nemmel felet, erre a bíró dühös lett.

2
A börtönben arab szobatársakat kapott, elmondta nekik, hogy ezért van itt, mert megölt egy
arabot. Egy idő után áthelyezték egy másik cellába, ahol egyedül volt.

Levelet kapott Marie-tól, amiben az ált, hogy nem engedik, hogy meglátogassa, mert nem
házasok.

Marie az egyik napon mégis csak eljött, egy teremben tudtak beszélni, azonban nem voltak
egyedül, sőt itt beszélt az összes fegyenc a látogatóival, akik többnyire arabok voltak. A
hangzavar iszonyatos volt. Marie-nak az volt a terve, hogy, ha szerelme kiszabadul, akkor
összeházasodnak. Az asszony beszélt a munkájáról is

Az első börtönben töltött hónapok keservesek voltak. Meursault napjai eleinte unalmasan
teltek, nem tudott még éjjel sem aludni. Aztán beletörődött a sorsába. A börtönéletét a
visszaemlékezéssel, a csehszlovák utas történetének olvasásával és alvással töltötte, naponta
tizennyolc órát aludt.

A szalmazsák és az ágydeszka között egy régi újság foszlányt talált, egy napihírről volt benne
szó. Az eleje hiányzott, de Csehszlovákiában történt. Egyszer, egy ember egy cseh faluból
elment világgá, hogy szerencsét próbáljon. Huszonöt év múlva visszajött vagyonnal,
asszonnyal és gyermekkel. Az anyjának és a húgának fogadója volt a szülőfalujában. A férfi
meg akarta őket lepni. A feleségét és a gyermekét egy másik fogadóban helyezte el. A férfi
egyedül ment az anyjához, aki nem ismerte fel. Tréfából szobát kért, és megmutatta, mennyi
pénze van. Éjjel az anyja és húga kalapáccsal agyonverték, kirabolták és holtesté a folyóba
dobták. Amikor tudomást szereztek, hogy kit öltek meg, akkor mind ketten öngyilkosok
lettek.

3
Meursault egyik napon csendőrök vitték a bíróságra. Megkezdődött a tárgyalása. A nyáron
csak két fontosabb esemény történt, ami az embereket érdekelte. Meursault ügye és egy
apagyilkos pere. Az újságírók valóságos médiacirkuszt csináltak az ügyekből.

A tárgyaláson több tanút is meg hallgattak. Meursault anyjának halála is napirendre került.
Beidézték tanúnak az aggápolda igazgatóját, a kapuőrt és Thoms Pérezt.

Az igazgatóúr elmondta, hogy a férfi nem tudta az anyjának gondját viselni, ezért az öregek
otthonában helyezte el. A kapuőr elmondta, hogy nem volt kíváncsi az anyja holtestére, a
virrasztáson elaludt, tejeskávét ivott és dohányzott. A kapus beismerte, hogy ő kínálta meg
tejeskávéval, de nem kellett volna elfogadnia, továbbá ő is részt vett a dohányzásban, mert
Meursault megkínálta. Pérez elmondta, hogy nem sírt az anyja temetésekor.

Marie-t kifaggatták, a megismerkedésük körülményeiről. Érdekesnek találták, hogy pont az

anyja halála utáni napon uszodába ment, majd a moziban egy komédián nevetett. Masson
derék embernek nevezte a vádlottat. Céleste az alperes mellett tanúskodott. Raymound szerint
a véletlen műve volt az egész. A védőügyvéd megkérdezte, hogy valóban mivel vádolják az
ügyfelét. Az ügyész elmondta, hogy e kétrendbeli tény között igenis van összefüggés.

Meursault a bűnös szívével sírba vitte az anyját. A tárgyalást felfüggesztették, a vádlottat

visszavitték a börtönbe.

4
A védőbeszédben igen sokat beszéltek a vádlottról. A védő bűnösnek találta, de
mentségekkel. Az ügyész bűnösnek nevezte, mentségek nélkül.

Az ügyész szerint szándékosan követte el bűneit. Arra is felhívta a figyelmét a

hallgatóságnak, hogy még az anyja életkorát sem tudta. A védőügyvéd szónoklata nem volt
olyan meggyőző, mint az előzőé. A védőügyvéd mindig egyes szám első személyben beszélt.
A teremben meleg volt. A védő arra hivatkozott, hogy ügyfele becsületes, dolgos ember.
Egyetlen perc őrülete miatt ne ítéljék el. Raymound és Céleste is a közönség táborát
gyarapította.

A tárgyalás újra kezdődött, az esküdtek egy csomókérdést tettek fel, majd elvonultak.
Meursault egy kicsike várószobába vezették. Az ügyvéde utána jött, optimista volt az ítélete
tekintve, azzal vigasztalta, hogy legfeljebb pár év fegyházbüntetést kap. A vádlott felvetette a
pertörlés lehetőségét, de az ügyvéd elmondta, hogy erre nincs lehetőség. Újra bementek a
tárgyaló terembe, megkérdezte tőle az ügyvéd, hogy van-e valami mondanivalója. A vádlott
nemmel válaszolt. Megszületett az ítélet is az ügyben, lefejezik Meursault-t. A pap több
alkalommal is meglátogatta, azonban mindig visszautasította. Az apja történetére emlékezett,
amit hajdanán az anyja mesélt. Az apját nem ismerte. Az apja egyszer elment egy nyilvános
kivégzésre. Az ítélet végrehajtása után hazament és egésznap hányt. Az elítélt a hajnalokat
ébren és izgatottan töltötte, minden nap a kivégzőket várta, nappal aludt.

A pap ismét ellátogatott a cellába, ezúttal baráti szándékkal jött hozzá. Meursault nem volt
kétségbe esve, csak fél. A pap vigasztalta, hogy isten segítni fog rajta. A tiszteletes furcsállta,
hogy mindvégig uramnak szólítja, nem pedig atyának. Az mondta neki, hogy ő nem az apja.

Az atya azt mondta, hogy imádkozni fog az elvakult lelkéért. Nem tudni miért, de valami
meghasadt Meursault-ban, és szitkokkal látta el a papot. A férfi nem bánta, hogy meg fog
halni, számára mindegy volt, szerinte mindenik meg fog halni, és épp mindegy, hogy
harminc, vagy hatvan évesen történik vele.

Azt szerette volna, hogy: „És hogy minden beteljesüljön, s kevésbé elhagyottnak érezzem
magam, még csak azt kellett kívánnom, hogy minél több nézőm legyen az ítélet
végrehajtásakor, s hogy a gyűlölet ordításaival fogadjanak, ha meglátnak.”

Meursault jelleme
Meursault, a magányosan élő algériai kishivatalnok idegen a társadalom világában, erre utal a
mű eredeti címe is: Az idegen.
A főhős személyisége az elidegenedést, az abszurditást testesíti meg. Számára csak a jelen
létezik, a mában él, emlék és reménység, valódi emberik kapcsolatok, igazi feladatok nélkül.
Kedvét leli egyhangú, hétköznapi életében, nem szereti a vasárnapokat, mert azok kizökkentik
a szürke hétköznapokból. Más az értékrendje, mint a többi embernek. Neki minden mindegy,
számára nem fontos a szerelem, a karrierépítés, a barátság. Anyját az aggok otthonában
helyezi el. Temetésén nem érez különösebb fájdalmat. Mindent megtesz, amire kérik.
Feleségül venné Marei-t, meghallgatja a szomszédját, elfogadja Raymound barátságát.

Meursault bukásának oka

Meursault jogi értelemben valóban bűnös. A bíróságon azonban nem a gyilkosság miatt ítélik
halálra.

Azért látják szörnyetegnek, mert nem hazudik nem létező érzelmeket, gyöngédséget,
együttérzést, nem fedi el önmaga ürességét frázisokkal. Felháborodnak, mert mindaz, ami az
ő üres, képmutató életüket adja, Meursault-t közönyösen hagyja. A bírák önmagukat érzik
fenyegetve, azzal, hogy a vádlott megtagadja a társadalom hazug rendszeréből fakadó
képmutatást. Egyesek szerint világossá válik, hogy a köznapi élet és a gyilkosság egy tőről
fakad.

A halál közelében az élete visszanyeri értékét, a hazug világban a magát idegennek érző
ember a természettel való azonosulásban találja meg a boldogságot.