Alexa Riley

Summertime Sneakout
Tia családja együtt utazik a cirkusszal, de abban a pillanatban, lelép tőlük,
amikor megteheti. Nomádként felnőve egy biztonságos otthonra vágyik, amikor
is rátalál a Hardwood táborra, álmai otthonára, és a férfira, aki felkavarja sötét
vágyait.
Van a Hardwood táborban nőtt fel, és azt tervezi, hogy egy nap átveszi annak
vezetését a szüleitől. Nem sokat gondolt még a szerelemre, de egy pillantás Tia-
ra, és már terveket is kovácsol a jövőre nézve.

Rajongói fordítás!!!
 1. fejezet

Tia
- Te és Van együtt vagytok, de nem akarjátok, hogy mások megtudják? - kérdezi
Piper, miközben beleharap az általam készített reggeli burritóba.
Fogalmam sincs, hogy fér bele ennyi étel egy ültő helyében. Nehezebb őt
jóllakatni, mint néhány itt rohangáló tizenéves fiút. Kezdem gyanítani, hogy ő és
Van azon versenyeznek, ki bír többet enni.
- Nem. - sziszegem, mire félénken rám mosolyog.
Csak ugrat, de nincs szükségem arra, hogy ez a pletyka elterjedjen. Az arcom
felmelegszik a gondolattól, hogy lefeküdjek Van-nel, de pirulásomért
szerencsére okolhatom a forró sütőt. Nem mintha számítana, mert Van
valószínűleg azt hiszi, hogy mindig így nézek ki, mivel elpirulok, amikor három
méternyire megközelít. Ő túl jóképű, de bárcsak ezzel véget érne a jó
tulajdonságainak sora. Kedves is és elbűvölő. Nem tudom, miért ugrat engem,
mert senki mással nem csinálja. Senki mást nem érint meg, ezért kíváncsi vagyok,
azt próbálja-e kitalálni, mennyire tudok elvörösödni.
- Pedig ezt mondja az embereknek.
Felpillantok a sütis tálcáról, és Piperre nézek. A lábait előre-hátra lengeti,
miközben újabb falatot harap a burritójából. A másik keze a pocakján nyugszik,
amelyet el akar rejteni. Nem tudom miért, mert Piper olyan apró, és a pocakja
csak egyre nagyobb lesz. Különösen, ha ennyit eszik.
Jelenleg mindketten egyedül vagyunk a személyzeti konyhában, de Pipert
bármikor elhívhatják.
Amikor szakácsnak jelentkeztem a Hardwood táborba, azt hittem, hogy a fő
ebédlőben fogok dolgozni. Fogalmam sem volt arról, hogy a tábornak két
konyhája van. A fő ebédlőben étkeznek a táborozók, de a főépületben lévő
másikban lóg a személyzet. Mindig segítek a fő ebédlőben is, ha szükség van rá,
de az első napom után az itteni konyhába helyeztek. Összeállítom a heti menüt,
de Mrs. Cyprus azt akarja, hogy itt legyek. Nem panaszkodom. A személyzeti
konyhában bonyolultabb ételeket készítek, és időt szánok arra, hogy mindenki
számára extra édességeket süssek. Valójában meglepődtem azon, hogy ilyen
gyorsan megbízott bennem. Ezért is kell csírájában elfojtanom ezt a Van dolgot.
Végül is Van az ő fia.
- Ezt mondja? – a hangom élesen cseng, amikor ledobom a sütit a pultra.
Tudom, hogy Van mindenkinek azt mondja, hogy együtt vagyunk, de nem
vagyunk. Az egész akkor kezdődött, amikor az egyik tanácsadó, Jack rám
nyomult, amikor a faházam felé sétáltam. Egy pillanatig döbbenten álltam, mire
a semmiből ott termett Van. Karját a vállamra tette, és azt mondta Jack-nek,
hogy az övé vagyok. Én egyetértően bólintottam, arra gondolva, hogy Van csak
segíteni akar, mert tudja, hogy szégyenlős vagyok, és mert ő egy bátor srác.
Mindig helyesen cselekszik.
Szégyenlős vagyok, és ezt mindenki más is jól tudja. Az arcom minden érzelmet
elárul, és miután Jack rájött, hogy mi történt, dühbe gurult. Biztos vagyok benne,
hogy miután elment, talált egy másik lányt, akire rámászott, mert ő mindig kikezd
valakivel. Van levette a karját a vállamról, és azt mondta, gondoljam végig, majd
elment. Gondoljam végig? Akkor sem értettem, és még mindig nem értem. De
azt mondja mindenkinek, hogy együtt vagyunk, és nem tudom, mihez kezdjek
ezzel.
- Nem, csak látni akartam az arcodat. - mondja Piper, sütivel teli szájjal.
- Rossz vagy. - mondom neki, és odamegyek az egyik óriási hűtőszekrényhez,
hogy hozzak neki egy pohár tejet.
Tudom, hogy Van nem mondaná el senkinek, ha lefeküdnénk egymással. Lehet,
hogy elmondaná az embereknek, hogy együtt vagyunk, de nem seggfej. Nem az
a srác, aki eldicsekszik azzal, hogy kivel kefél, mint Jack. Ráadásul egészen biztos
vagyok benne, hogy Van édesanyja, Honey, ellátná a baját, ha megtudná, hogy a
fia kibeszél ilyesmit. Honey olyan édes, mint a neve, de tudom, hogy harap,
amikor szükség van rá. Ő egy anyatigris, ha a fiáról és a hozzá közel állókról van
szó.
Odanyújtom Piper-nek a poharat, mire rám kacsint. Ő és én gyorsan
összebarátkoztunk, és ráadásul közös faházon is osztozunk. Eleinte egy kicsit
aggódtam, hogy ugyanolyan zárkózott, mint én, de miután beszélni kezdett, nem
hagyta abba. Csak mondja és mondja, de nem bánom. Szeretem, ha megtöri a
csendet, amíg főzök.
- Mindig figyel téged. - vigyorog rám, én pedig bólintok.
Tudom, mert nem kell felnéznem, hogy tudjam, mikor van Van a közelben. Érzem
magamon a tekintetét, és azon töröm a fejem, hogy mit gondolhat, amikor
meglát. Nem vagyok olyan, mint a többi lány. A legtöbbjük fitt, sportos és
életmentőként vagy túravezetőként dolgozik a táborban. Én alacsony vagyok és
gömbölyded, és épp annyit tudok enni, mint Piper, ha nem fogom vissza
magam. És a napon sem maradhatok túl sokáig, különben ropogósra égek.
- Csak kedves akart lenni a Jack-kel történtek miatt. - emlékeztetem őt és
magamat is. Nem vagyok a barátnője.
- Nem, egyenesen azt mondja mindenkinek, hogy a barátnője vagy.
A szívem megrebben.
- Jack tegnap este rólad kérdezte Van-t. - Piper a süteményét a tejespohárba
mártja és vállat von. - Azt hiszem, Jack meghallotta a múltkor, amikor te azt
mondtad, hogy nem vagy Van-nel, és tudni akarta, hogy lecsaphat-e rád.
Felhúzom az orrom ennek hallatán, de emlékszem arra, amikor ezt mondtam.
Odakiáltottam Van-nek, közvetlenül az anyja orra előtt, de akkor csak Mr. és Mrs.
Cyprus, én, Piper és Van voltunk a konyhában.
Jack biztosan a közelben volt, ha meghallotta, de hogy őszinte legyek, ha Jack
ugyanabban a szobában tartózkodott volna is, mint Van, én akkor sem vettem
volna észre. Amikor Van a közelben van, csak rá tudok gondolni.
- És megint azt mondta, hogy a barátnője vagyok? - hebegek.
Az, hogy hangos kimondom ezeket a szavakat, olyan dolgokat tesz velem,
amelyekre nem szabadna gondolnom. Lehet, hogy félénk vagyok, de a
gondolataim mocskosabbak, mint bárki másé, akivel valaha is találkoztam.
Állandóan a szexre gondolok. Arra vágyom, hogy Van mocskos dolgokat tegyen
velem. Olyan sok minden van, amit soha nem tudnék hangosan kimondani, de a
könyveim olyan mértékben feltüzelnek, hogy a fantáziáim szinte önálló életre
kelnek. Nem tudom irányítani őket, és ahogy mondtam, Van olyan édes. Nem
hiszem, hogy minden mocskos dolgot megtenne, amiről fantáziáltam, de ez
rendben is van. Már az is elég, ha egy édes srác kedvesen bánik veled. Nem igaz?
 2. fejezet

Van
- Istenem, de kellene egy jó szopás.
Ránézek Jackre, és a szememet forgatom, amikor megvakarja az ágyékát.
- Baszd meg, ministránsfiú! Fogadok, hogy még soha nem volt olyanban részed.
Provokálni próbál, de nem veszem fel. Jack kedvenc időtöltése, hogy a száját
jártatja. A második kedvence, hogy engem bosszantson.
- Ha már nedves a farkad, nincs visszaút. – Hátra dől a székben, és kezét a feje
mögé teszi, mintha napozna.
A legszívesebben elmondanám neki, hogy mindannyian tudjuk, hogy még soha
nem jutott túl az első bázison, és a farkának a megnedvesítéséhez akkor állt a
legközelebb, amikor a toronyugrás közben összehugyozta magát. De ha ezt
mondanám neki, azzal csak felbosszantanám, ami verekedéshez vezetne. Ma
nincs kedvem a szarságaihoz, és megverni sem akarom.
Jack egy új alkalmazott, akit a szüleim egy másik tanácsadó ajánlására vettek
fel. Jól boldogul a vadonban, jól ért a táborozók felkészítéséhez, és egyedül is
képes dolgozni. De, amint a többi férfi tanácsadó közelébe kerül azonnal elkezd
a szexuális kalandjaival dicsekedni.
Abban igaza van, hogy még nem szoptak le. De ettől még nem vagyok annyira
ártatlan. Valójában azért tartom a számat, mert azok a dolgok, amikre vágyom,
nem olyanok, amiket nagy dobra akarnék verni. Néhány ezek közül úgy érzem,
jobb, ha kimondatlan marad, és az elmém sötét sarkaiba száműzöm őket.
Azonnal a háta mögé kötött kezű Tia képe jelenik meg előttem, és tölti ki a
gondolataimat, de azonnal elhessegetem. Ő olyan édes és ártatlan, óvatosnak
kell lennem vele. Megérdemli a gyengéd érintést egy kedves férfitől, és ez én is
lehetek. Nem számít, én mire vágyom.
- Ellenőrizted a köteleket? - kérdezem, miközben karabinereket kapcsolok a
kötélpályás táskákhoz.
- Kétszer, és tettem még néhányat a teherautóba.
Miért nem tud egyszerre jó lenni a munkájában, és nem szemétkedni, ha nőkről
van szó? Már többször beszéltem erről anyuval, és van egy jelöltje Jack
helyére. Csak arra várunk, hogy lejárjon a jelölt szabadsága, mielőtt ide
jönne. Nem tudom elég hamar eltávolítani Jack-et a Hardwood táborból.
Ahogy a terepjáróba teszem a csomagokat, Tia-ra gondolok. Kíváncsi vagyok, mit
csinálhat. Megnézem az órámat, és megpróbálom kiszámolni, van-e még időm
elmenni a konyhába, mielőtt elvinném a csomagokat a csoportos
kötélmászáshoz. És akkor eszembe jut, hogy ezt a seggfejet is vinnem kell
magammal. Semmiképp nem viszem őt Tia közelébe.
A telefonom rezeg, és látom, hogy e-mailem érkezett az online óráimról. A múlt
héten, miután beszéltem a szüleimmel, regisztráltam az online állatorvos-
programra. Szerencsém volt, és azonnal elfogadták a jelentkezésemet, így a
városban végezhetem a klinikai és laboratóriumi gyakorlatokat. Izgatott vagyok,
mert nemcsak a Hardwood táborban tudok segíteni, hanem olyat is csinálhatok,
amit szeretek.
Mindig is én gondoztam a lovainkat és a többi állatot. Van egy pár tucat tyúkunk,
amelyeket a tojásokért tartunk, és néhány vadászsólymunk, amelyet a
gyerekekkel együtt edzünk. Időnként megjelenik néhány kóbor kutya vagy
macska, és befogadjuk őket a családba. De egy alkalommal egy hegyi oroszlán is
túl közel merészkedett a táborhoz. Moose segített nekünk ebben, és azóta sem
jött vissza, de kíváncsi vagyok, milyen lenne gondoskodni egyről, ha sérülten ide
kerülne.
- Vidd fel ezeket a Rocky Ridge-re. Az istállókhoz megyek. - mondom Jack-nek,
amikor becsukom a teherautó hátulját.
- Mondd meg Tia-nak, hogy üdvözlöm! – veti oda lazán, miközben elsétál
mellettem, és beszáll a kocsiba.
A legszívesebben megfognám és a nyakánál fogva kihúznám a kocsiból, csak mert
kimondta a nevét, de gázt ad és elindul, mielőtt megállíthatnám.
Nem csak azért vagyok dühös, mert Tia-ra gondolt, hanem azért is, mert igaza
van. Igen, az istállókba tett látogatást ürügyként használom, hogy
meglátogassam Tia-t, de miért ne tenném? Tudom, hogy szerinte szórakozok
vele, amikor mindenkinek elmondom, hogy ő az enyém, de ez nem vicc.
Amikor először megláttam azokat a sötét szemeket, tudtam, hogy soha nem
akarok máshová nézni, amíg csak élek. Aztán felszínre törtek a gondolataim,
hogy miket tennék vele.
Felszállok a Gatorra, és az istálló felé indulok. Útközben elhaladok az
alkalmazottak étkezője mellett, és anélkül, hogy tudatosan tenném, befordulok
a parkolóba. Kiugrok és kettesével futok fel a lépcsőn, mintha egy égő épületbe
rohannék Tia megmentésére. Mindig ilyen sürgős, hogy visszatérjek hozzá,
amikor távol vagyok tőle, és kíváncsi vagyok, hogy ez a kényszer csökken-e valaha
az idő múlásával. Ha a szüleim példája az alap, akkor nem valószínű.
Megállok, amikor az ajtóhoz érek, és meglátom. Egyedül van, ami ritkaság, mert
Piper általában bent van vele és eszik. Azt hiszem, hogy a terhes nők mindig ezt
csinálják, ezért meglepődöm, hogy most nincs itt.
Egy pillanatig csak nézem Tia-t, miközben végzi a munkáját. Nekidőlök az
ajtókeretnek, és összefonom a karjaimat a mellkasomon. Egy nagy keverőtál van
előtte egy fakanállal és valami csokoládés tésztának tűnő dolgot kavargat.
- Látsz valamit, ami tetszik? - kérdezi Tia anélkül, hogy felnézne.
- Tudod, hogy igen. - Látom, ahogy az arca elvörösödik, és kíváncsi vagyok arra,
vajon a feneke is ugyanolyan szép piros lenne-e, miután elfenekelem.
Rám néz, és esküszöm, mintha egyenesen a lelkembe látna. Megköszörülöm a
torkomat, és elhessegetem magamtól ezeket a gondolatokat, miközben belépek
a konyhába.
- Hol van Piper? - kérdezem, miközben a háta mögé lépek, és belenézek a tálba. –
És mit csinálsz?
Hallom a mosolyt a hangjában, miközben folytatja a kavarást, és rám néz. –
Elmant szundítani, és ebből lesz a ma esti sütemény.
- Már most nagyon jó illata van. - Közel hajolok, miközben kezeimet a pultra
támasztom Tia mindkét oldalán. Mélyet lélegzem, beszívom a vanília és a
csokoládé illatát, és azon gondolkodom, vajon Tia-nak is ilyen íze van-e?
- Köszönöm. - A lélegzete elakad, amikor az ujjamat belemártom a tésztába, és
az ajkaimhoz emelem.
Tisztára nyalom az ujjamat, miközben le se veszem a szemem az övéről. Egy
pillanatra összekapcsolódik a pillantásunk, és érzem a köztünk lévő szexuális
feszültséget. De, mielőtt egy szót is szólhatnék, Tia pislog, majd elmegy
mellettem.
Lekap egy tepsit a közeli polcról, és hátat fordít nekem, miközben beleönti a
brownie keveréket. - Nem szabad nyers tésztát enni, attól megbetegedhetsz.
- A hét bármely napján megkóstolnám. - Amikor Tia a válla fölött néz, vállat
vonok és elmosolyodom. - Vasárnap kétszer is.
Fogom a vizes palackot, és iszom egy kortyot, amikor visszasétál mellém.
- Csak kétszer? - Elvigyorodik, amikor majdnem megfulladok a víztől és
megrázom a fejem. Még soha nem tett ilyen merész megjegyzést, és nem
számítottam rá.
- Te flörtölsz velem? – vonom össze a szemöldököm, mire ő megvonja a vállát,
és az üres tálat a mosogatóba teszi. - Nem panaszkodom.
Ismét háttal áll nekem, miközben mosogat. Kíváncsi vagyok, könnyebb-e neki így
beszélnie velem.
- Miért mondod mindenkinek, hogy a tied vagyok?
- Mert az vagy. - mondom egyszerűen, de ő nem néz rám. - Akarod, hogy
abbahagyjam?
Nem tudom, hogy tudnám-e, és attól még nem lenne kevésbé az enyém.
- Nem. - A hangja olyan halk, hogy szinte alig hallom.
- Nem? – Ismétlem. Nem azért, mert nem hallottam, hanem mert újra szeretném
hallani.
Megfordul és rám mosolyog, majd kissé megrázza a fejét.
- Mennyi ideig sülnek? - kérdezem a brownie felé biccentve.
- Nem sülnek, csak bemennek a hűtőbe.
- Szóval csak elhúztad a mézes madzagot? - tetszik, ahogy ugrat.
- Talán. - Kacsint rám, miközben fogja a tepsit és beteszi a hűtőbe.
- Ha végeztél, gyere velem! Mutatni akarok valamit.
Kinyújtom a kezem, és egy pillanatig azt hiszem, nem fogadja el. De a szívem a
torkomban ugrik, amikor megteszi, és én magamhoz húzom.
- Hová megyünk? - kérdezi, miközben kimegyünk a konyhából.
- Az istállóba.
 3. fejezet
Tia
Ez egy rossz ötlet, gondolom magamban, miközben Van-t figyelem az istállóban.
Kihozott ide, hogy megnézzem Sweetpea-t, az új kiscsikót. Izgatottan figyelem,
de folyton azokra a mocskos dologra gondolok, amiket Van és én itt
csinálhatnánk az istállóban.
Próbálok Sweetpea-re összpontosítani, és nézem, ahogy Van a csikó anyjának a
szőrét keféli. Mindig itt dolgozik az állatokkal. Emlékszem arra a napra, amikor a
csikó megszületett, mert azon gondoltam, hol lehet Van. Aznap este nem jött
enni, és én ostoba fejjel arra gondoltam, hogy talán randija van, vagy elment
valahová egy tanácsadóval. Aznap este mindent elsóztam, amire Piper rá is
mutatott. Aztán másnap hallottam, hogy hol volt, és azt gondoltam, hogy ez
tényleg nagyon édes.
Kissé féltékenyen megsimogatom a csikót, mert ő egész életében tudni fogja, mi
az a szeretet. Ránézek Van-re, aki a kancát gondozza, és mond neki valamit, amit
nem hallok. A ló Van elé hajtja a fejét, aki végigsimít a nyakán. Félrekapom a
pillantásomat, mert a gondolataimban azok a kezek az én bőrömet simítják
végig, miután olyasmit csináltam, ami tetszett neki. Istenem, mi a baj velem?
Megpróbálok az aranyos csikóra összpontosítani, akit simogatok. Tudom, hogy
még csak néhány ember találkozhatott vele, mert Van nem akarta, hogy bárki
zavarja az anyát és a csikóját. Ezzel védi mindkettőjüket, és én különlegesnek
érzem magam, hogy idehozott.
- Gyönyörű.
Felnézek onnan, ahol ülök, és látom, ahogy Van feláll és lenéz rám. Kötél van a
kezében, és arra gondolok, hogy nézhet ki ilyen dögösen piszkos bakancsban. A
farmerje is olyan, az egész napos munkától. Szexi, és megvan benne minden, ami
kell. Udvarias és édes, de kissé nyers. Esküszöm, gonosz csillogást látok a
szemében, amikor azt hiszi, hogy senki sem figyeli.
Nem tudok nem rá gondolni, minden gondolatomban ott van. Eljátszom a
gondolattal, hogy ő ugyanazokra a mocskos dolgokra vágyik, amelyek mindig ott
vannak a fejemben. Hogy ugyanazokra a dolgokra vágyik, mint én. De nem olyan,
mint Jack. Amikor arra gondolok, hogy valakivel megosztom ezeket a fantáziákat,
azt csak egy emberrel tudom elképzelni. Ezek a mocskos fantáziák a saját kis
titkaim, amelyeket Van-nel szeretnék megosztani. Annyira izgató lenne, ha senki
még csak nem is sejtené, hogy milyen bűnös dolgokat csinálunk együtt.
- Igen, az. - értek egyet, és megpróbálok a csikóra koncentrálni.
Nem tudom miért, de felnyúlok és megérintem a kötelet, amit Van a kezében
tart. Végig húzom rajta az ujjamat, érzem a bőrömön a textúráját.
- Tényleg imádnivaló, de én rólad beszéltem.
Ujjaim megállnak a kötélen, és bizsereg a bőröm. Tudom, hogy a bóktól már el is
pirultam, és nincs sütő a közelben, amire ráfoghatnám.
- Ott is van. - Hallom a mosolyt a hangjában anélkül, hogy felnéznék. - Tudod, mit
tesz velem ez a pír?
Megrázom a fejem. Utálom, hogy az emberek ilyen könnyen megláthatják.
Szerencsére senki nem lát a fejembe, mert akkor azt hinnék, hogy perverz
vagyok, aki csak a szexre gondol. Mármint, szexre és sütikre.
El akarom engedni a kötelet, de mielőtt pislogni tudnék, Van felhúz a földről és
talpra állít. Nem tudom, hogy csinálta ilyen gyorsan, de a kezeimet összekötözte
előttem. Egy pillanatra elakad a lélegzetem.
Döbbenten ránézek. Nemcsak azért, mert olyan gyors volt, hanem azért is mert
egyáltalán megcsinálta. Tekintete az arcomat kutatja, és egy pillanatig azt
hiszem, hogy Van tud olvasni a gondolataimban.
- Mit csinálsz? - kérdezem, amikor nem mond semmit. Alig ismerem fel vágytól
elcsukló hangomat.
- Valamit, amit már azóta tenni akartam, mióta először megláttalak. - mondja,
majd szája az enyémre siklik.
Érintésétől felnyögök. Az íze jobb, mint bármi, amit valaha kóstoltam. Nem várja
meg, hogy kinyissam az ajkaimat. Elveszi, amit akar, miközben kezét a tarkómra
teszi, én pedig hagyom.
Karjai körém fonódnak, miközben hátra lépünk, és a falhoz présel. Megszakítja a
csókot, amikor megrántja a kötelet, és összekötözött kezeimet a fejem fölé
emeli. Néhány pillanatba beletelik, mire az agyam felzárkózik a történésekhez,
miközben ő a kötelet a fejem fölött lévő szögre akasztja, és mindkét csuklóm
megfeszül benne. A lábaim alig érintik a talajt, és a szög valahogy tökéletes
magasságban van ahhoz, hogy helyben tartson, anélkül, hogy megerőltetném a
karjaimat. Szinte túl tökéletes.
- Azóta meg akartál kötözni a pajtában, mióta megláttál? - Próbálom ugratni, de
szinte csak suttogom a szavakat.
Tudom, hogy meg akar csókolni, de ez nem minden. Mintha valóban a fejemben
lenne. Minden alkalommal, amikor engem figyelt, valóban átlátott a
pirulásomon és tudta, mire gondolok. És hogy miért vagyok mindig olyan vörös.
- Nagyon sok mindent szerettem volna csinálni veled, mióta először megláttalak,
Tia. - A tenyerébe fogja az arcomat, és hüvelykujjával végigsimít az ajkam alsó
vonalán, majd lecsúsztatja a kezét az ingem kivágásához. Durva ujjai átsiklanak a
mellem tetején. - Ez a pír mindenhova eljut?
A hangja közömbös, mintha az iránt érdeklődne, hogy élvezem-e az időjárást. Én
nem tudom elérni, hogy lelassuljon a szívem dübörgése, miközben ő olyan
nyugodt. Mi történik itt? Az egész testem lángra lobban, és a csiklóm a
figyelméért lüktet. Olyan nedves vagyok, hogy attól tartok, foltos lesz a
nadrágom. Úgy be vagyok indulva, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elélvezzek. Ez
őrültség!
Valahányszor az ágyban fekszem és magamhoz nyúlok, egy örökkévalóságig tart,
míg eljutok odáig. A legmocskosabb fantáziákat kell kitalálnom, hogy
elmenjek. Van a kezeimet a fejem fölé kötözte, és én kínosan gyorsan lángra
lobbanok. Tudom, hogy a srácok mindig arról beszélnek, hogy meddig bírják az
ágyban. Vajon mit szólna hozzá, ha elélveznék, anélkül, hogy hozzám érne?
- Fogadok, hogy miattam így lenne. - Kidugja a nyelvét, és megnedvesíti az alsó
ajkát. Vissza kell fognom egy nyögést. - Azt hiszem, szép rózsaszínűvé
változtathatlak téged bárhol, ahol csak akarom. Ugye?
Előre lép, így izmos teste eltakarja az enyémet. Nem találom a szavakat. Amikor
kinyitom a számat, semmi nem jön ki rajta. Megrántja az ingemet, hogy felfedje
a melltartómat. Az egyszerű, fehér pamut melltarót, amit lekaptam az üzlet
akciós állványáról. Ez volt az egyetlen, ami megfelelt a méretemnek, és nem
került egy vagyonba. Egy lánynak nem sok lehetősége van, ha akkora mellei
vannak, mint nekem, és mellé még szűkös költségvetése. De lehetne a világ
legfinomabb selyme, ez lenne az utolsó dolog, amire gondolni tudok.
- Válaszolj nekem! - követeli Van, de már nem hangzik olyan közömbösnek.
- Igen. - fakadok ki.
Figyelem, ahogy a szája mosolyra húzódik, aminek nagyon örülök. Lerántja a
melltartóm kosarait, és a melleim kiszabadulnak. Elvigyorodik, majd lehajol és
megnyalja a kemény mellbimbómat.
Felzihálok az érintésétől, és a csípőm előre lendül, de nincs hová. Nem tudok
mozogni, mióta a falhoz rögzített. Nekifeszülök a köteleknek. Van megmozdul és
a lábaim közé nyomja a combját, miközben a mellbimbómat a szájába szívja.
El fogok élvezni.
- Tudom. - mondja határozottan a mellemet nyalva.
Ó, a francba, biztosan hangosan kimondtam a szavakat.
- Dugd meg a lábamat és élvezz el! Meg akarlak ízlelni. - A combját erősebben
nyomja a puncimhoz, és megcsókol.
Szégyentelenül dugom a combját, és csak két mozdulatomba kerül, mire
keményen elélvezek. Szorosan lehunyom a szemem, és az egész testem
összerándul, miközben az orgazmus hullámain ringatózom. Még soha életemben
nem éreztem ilyet. Olyan erőteljes, hogy csillagokat látok, amikor átadom
magam az érzésnek.
Lassan kinyitom a szemem, amikor megérzem, hogy a karjaim leereszkednek a
fejem fölül. Figyelem, ahogy Van megnyalja az alsó ajkát, és ekkor látom, hogy
megharaptam. Tágra nyílik a szemem, és szörnyen érzem magam.
- Sajnálom! - fakadok ki. Nem hiszem el, hogy megharaptam, de valójában azt
sem hiszem el, hogy mindez megtörtént.
- Minden rendben van, kicsim. Majd visszaharapok.
 4. fejezet
Van
A szemében felvillanó érzés nem a félelem, hanem inkább az izgalom amiatt, ami
ezután következik. Még soha nem találkoztam hozzá hasonlóval, és kezdem
megérteni, miről beszéltek a szüleim, amikor azt mondták, hogy emlékeznek a
pillanatra, amikor először meglátták egymást.
Egy pillantást vetettem Tia-ra, és tudtam, hogy nekem szánta a sors. Az érzést,
amit kelt bennem, az érzést, amikor megérintem, nem lehet tagadni.
Megtaláltam a másik felemet, és bár legszívesebben átdobnám a vállamon, és
világgá kürtölném, nem akarom siettetni.
- Hadd mutassak neked valamit. – Meghúzom a csuklója köré tekert kötelet, és
az istálló hátsó részébe vezetem, ahol a lószerszámot tartjuk.
- Van egy olyan érzésem, hogy nincs más választásom. - kötekedik, de én rövidre
fogom.
- Jól érzed. - Felemelem a kötelet, és egy gyors mozdulattal kioldom. – Az
irányítás a te kezedben van Tia, emlékezz erre.
Lenézek a kötél okozta horzsolásra a csuklóján. Korábban még soha nem
akartam nőt megkötözni, de Tia-val más a helyzet. Ajkaimhoz emelem a
csuklóját, és gyengéden megcsókolom puha bőrét, miközben a szemébe nézek.
- Ha bármikor túl soknak érzed, akkor mondd ki, és megállok.
- Mint egy biztonságos szót? - Felkapja a fejét, és összehúzza a szemöldökét.
- Hívd, aminek akarod, de nincs szükségem szabályokra, hogy ne bántsalak. -
Visszatettem a kötelet a csuklójára, és újra meghúzom. - Az egyetlen dolog, amit
szeretnék, ha éreznél az, hogy az enyém vagy és szeretlek.
Ajkai elválnak, és mielőtt bármit mondhatna válaszként, előre hajolok és
megcsókolom. Ezúttal a szája azonnal kinyílik, és amikor a nyelve megérinti az
enyémet, eluralkodik rajtunk a kétségbeesett vágy. Lehet, hogy én nem élveztem
el, de őt eljuttatni a csúcsra mindennél jobb érzés volt.
- Bízol bennem?" - kérdezem, mire ő azonnal bólint.
Bevezetem az istállóba, és behúzom mögöttünk a pajta nagy ajtaját. Amikor
megfordul, szeme elkerekedik az elé táruló látványtól.
Az istálló csak akkora, hogy két ló elfér benne, de ki van takarítva, és ott tartjuk
minden felszerelésünket. Kantárok és sisakok lógnak körbe az egyik falon,
középen pedig egy pad található, amelynek tetején egy nyereg van.
- Olyan embereknél használjuk, akik még soha nem ültek lovon. - Odamegyek
mellé, és megfogom a csípőjét. – Ide ültetjük fel őket.
Könnyedén felemelem, és felnevet, amikor ráültetem a nyeregre. Lassan
körbejárom, és megnézem az alakját, miközben beállítom a nyereg oldalát és a
és Tia testtartását.
- Ez a nyereg mégis különleges. - mondom, amikor mögé ülök, és hozzá csúszok.
- Miért?
Halkan hangzik el a kérdés, amikor szorosan a hátához simulok, és végigsimítok
a combján.
- Mert az enyém. - A csípőjét a farkamhoz húzom, és ő felnyög, amikor a kemény
hosszúságom a fenekének feszül. – Pont, mint te.
Megfogom a csuklója köré tekert kötelet, és a nyereg szarvához erősítem, hogy
ne tudjon mozogni. Aztán végigsimítom a derekát és kezeim a farmer gombjára
siklanak. Egy mozdulattal kibontom a nadrágját, és lejjebb gyűröm. Az egyik
ujjamat az ajkai közé csúsztatom, ő pedig mozogni kezd.
Megcsókolom a füle alatti érzékeny területet, és elmosolyodom. – Megemeltem
a padot, hogy a lábad ne érhessen le.
Az enyéim szilárdan a földön támaszkodnak, miközben az övéi feljebb
kalimpálnak. Nem fog tudni megtámaszkodni, ami azt jelenti, hogy ki van
szolgáltatva az én kényemnek-kedvemnek. Valahogy ez mindennél jobban
felizgat és tudom, hogy őt is.
- Kezdem azt hinni, hogy ez tetszik neked. - sziszegi, miközben ujjammal a
csiklóját dörzsölöm.
- Igazad van. – Kihúzom a kezemet a farmeréből, mire felnyög a veszteségtől, és
visszanéz rám, miközben a számhoz emelem, és tisztára nyalom az
ujjamat. Felnyögök, majd gyorsan visszadugom az ujjaimat a farmerébe és a
puncijába.
- Van! - kiáltja, és nekem dől, amikor gyorsabban kezdem mozgatni az ujjaimat.
- Vajon mindig ilyen édes a puncid, vagy csak azért, mert megdugtad a lábamat,
és a bugyidba élveztél. – Felnyüszít, én pedig elmosolyodom és a fülét rágcsálom.
Folyamatosan dörzsölöm, mire a lélegzete elakad, de nem tud hátradőlni, mert
a kötél szorosan tartja. A másik kezemmel felhúzom az ingét, és a mellbimbóját
morzsolgatom, miközben a farkammal a fenekénél őrölök.
- Lovagolj velem, Tia! - súgom, miközben előre-hátra ringatom a csípőmet.
Egy pillanat múlva felveszi a ritmusomat, és lassan együtt haladunk, mintha
lovagolnánk. Előre-hátra ringatja a csípőjét, miközben a punciját az ujjaimhoz
nyomja, a fenekét pedig a farkamhoz. Minden mozdulat újabb és újabb élvezetet
okoz neki, miközben egyre forróbbá és nedvesebbé válik.
- Nézd, milyen szépen lovagolsz! – Végigharapdálom a nyakát, miközben
megszorítom a mellbimbóját.
A teste megremeg, verejték gyöngyözik a bőrén, és gyönyöre egyre
nő. Átkozottul kemény vagyok én is, és tudom, hogy egy gyengéd érintés át fogja
lendíteni az orgazmus határán.
A csípője megrándul, amikor megdörzsölöm a csiklóját, majd kihúzom a
nadrágjából az ujjaimat. Tia felkiált, de ezúttal, ahelyett, hogy tisztára
nyalogatnám őket, az ujjamat a szájához emelem, és hagyom, hogy megnyalja.
- Kóstold meg, milyen édes a puncid! El tudod képzelni, mennyi önuralomra van
szükségem ahhoz, hogy ne döntselek rá téged erre a nyergen, és temessem
beléd az arcomat?
- Ó, Istenem! – zihálja lehunyt szemmel, és a vállamra hajtja a fejét.
- Élvezz megint az ujjamra, Tia!
Amint az ujjaim ismét a csiklóját dörzsölik, felemelkedik a nyeregből és felkiált.
A teste felrobban a karjaimban. Ezúttal nem könyörülök, és erősebben,
gyorsabban dörzsölöm a csiklóját, hogy minél tovább tartson az orgazmusa.
Sikítása egyre hangosabb és levegő után kapkod, de nem mondja, hogy hagyjam
abba.
Újabb orgazmus épül benne és ismét a csúcsra jut, és én úgy érzem magam, mint
az az isten, akit néhány pillanattal ezelőtt szólított. A farkam már hatalmasra
duzzadt, de én büszkén tartom a testét miközben elönti a gyönyör újabb
hulláma. A farkam a farmeromba szivárog, és megkönnyebbülésért sajog, de ez
most nem rólam szól, hanem Tia-ról, aki bízik abban, hogy vigyázok rá, és nem
bántom.
- Hűha! - leheli, miközben nekem dől, majd nevetni kezd. - Azt hiszem, elszállt az
agyam.
Felém fordítom az arcát és mindent beleadva megcsókolom. Ez sokkal több, mint
kéj és vágy, de vigyáznom kell, nehogy túl gyorsan haladjak. Nem olyan félénk,
mint amilyennek kívülről tűnik, de a bizalmat ki kell érdemelni.
Sokáig tartom, és csak édesen simogatom, csókolom. Nem sietek kiengedni őt a
karjaimból, de tudom, hogy nem maradhatunk így örökké.
- Mi lenne, ha elmennénk enni? - Javaslom, ő pedig bólint és elmosolyodik.
Megigazítom Tia ingét és begombolom a farmerét, mielőtt leugrom a
nyeregből. Ahogy a kezeim a nyergen lévő kötélhez érnek, hogy
kiszabadíthassam, az istálló ajtaja kinyílik.
- Mi a fasz ez? - Jack undorodó arccal bámul ránk.
Nem szégyellem az élményt, amin Tia és én az előbb osztoztunk, de ebben a
pillanatban sajnálom, hogy rajtakapták velem ebben a helyzetben.
 5. fejezet
Tia
Az összes vér kifut az arcomból, miközben Jack-et bámulom. Viszolyogva néz
összekötözött kezeimre. Azon tűnődöm, hogy tud ilyen ítélkező lenni, amikor
örökké jártatja a száját. Ő az utolsó ember, aki bárkire is ilyen undorral pillanthat.
Van kiszabadítja a kezeimet, de nem engedi el őket. Hüvelykujjával megdörzsöli
azt a helyet, ahol a kötelek a csuklómba mélyedtek. Imádom érintésének nyomát
a bőrömön. Kár, hogy nem élvezhetem, mert ott áll Jack, totál
döbbenten. Tönkretesz egy olyan pillanatot, amely másoknak talán nem tűnik
annyira édesnek, de valójában igazán meghitt. Van és én megosztoztunk
valamin, ami csak kettőnkre tartozik.
Van mögé bújok, és homlokomat a hátának támasztom, miközben megpróbálom
az érzelmeimet kordában tartani. Az orgazmus csúcsa elhalványul, és bár nem
vagyok zavarban, azt is tudom, hogy nem akarom, hogy Jack vagy bárki más így
lásson minket.
- Húzz a picsába! – kiált Van Jack-re, majd átkozódni kezd, amikor az egyik ló
felnyihog a mellettünk lévő boxban.
Nem hallottam még ilyen ridegnek Van hangját, de most testének minden
porcikája megmerevedik. A kezemet végigfuttatom a hátán, és próbálom
megnyugtatni, de semmi eredménye.
- Jól vagy, Tia? - kérdezi Jack, figyelmen kívül hagyva Van-t.
Van megpróbál Jack felé indulni, de tudom, hogy annak nem lenne jó vége. Az
egyik kezemmel megmarkolom Van ingét, míg a másikkal átölelem a derekát.
Nem küzd ellenem, de mindketten tudjuk, hogy simán félre tudna tolni, ha nem
kérném némán az ellenkezőjére.
- Ne szólj hozzá! – köpi Van. Olyan édes, ahogy megpróbál megvédeni. Tudom,
hogy Van nem azt akarja, hogy imádnivalónak tűnjön, de imádom, hogy ennyire
védelmező.
- Elmondom Honey-nak és a Ford-nak. - mondja Jack, mint egy ötéves.
Van felnőtt férfi, és nem hiszem, hogy érdekli, Jack fenyegetőzése.
- Mondd. És hívd anyámat Honey-nak, és meglátod mi lesz. Örömmel látom majd
a monoklit a szemed körül, amit apámtól kapsz ezért.
- Baszd meg, ember! - vág vissza Jack.
Erősebben szorítom Van-t, de ő nem mozdul Jack felé. Látom, hogy Jack hátrál
egy lépést, és közben szinte felbukik egy vödör takarmányban. Mindig csak a
száját jártatja, de nem cselekszik. Ez nem lep meg.
- Nem azt mondtam, hogy húzz el innen? Nemcsak engem dühítesz, de a
csajomat és a lovakat is felidegesíted. - Van hangja ezúttal nyugodt, de a
figyelmeztetése egyértelmű.
A szomszédos boxban lévő ló kezd lecsillapodni. Most, hogy ilyen közel vagyok
Van-hez, és érzem az érintését a bőrömön, tagadhatatlan, hogy van benne egy
jó adag dominancia. Csak akkor hozza a felszínre, amikor szüksége van rá, de
állandóan forrong. Hogy hiányoltam-e ezt korábban? Nem, de kezdettől fogva
vonzódtam hozzá. Látok benne valamit, amire szükségem van.
Figyelem, ahogy Jack megfordul, és szinte kirohan az istállóból.
- Ki nem állhatom. - motyogja magában Van, miközben megfordul, hogy lenézzen
rám. - Sajnálom, kicsim. Nem szabadott volna hagynom, hogy így lásson. - Kezei
a csuklómra siklanak, és végigsimítja a kötél okozta horzsolást.
- Minden rendben van. - próbálom megnyugtatni Van-t és magamat is.
Nem tudom, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy Jack-nek minden bizonnyal eljár
majd a szája Van-ről és rólam. Arra viszont kíváncsi vagyok, mit gondol
Honey. Szeretem Cyprus asszonyt, és én vagyok az egyetlen, aki Honey-nak
szólíthatja, főleg azért, mert a férje is engedi. Mindig is úgy éreztem, hogy kicsit
több figyelmet szentel nekem, mint a többi lánynak, és egyszer azt mondta, hogy
olyan vagyok számára, mint a lánya, aki neki soha nem volt. Kíváncsi vagyok, mit
érez Van-nel és velem kapcsolatban. Tudom, hogy hallotta, amikor Van azt
mondta, hogy az övé vagyok, és önelégülten mosolygott, amikor leráztam
magamról Van kezét. Szerintem azt hitte, hogy Van csak szórakozik velem, és
most attól tartok, hogy valahogy becsaptam.
- Nem nézel ki túl jól. - mondja, és az arcomat kutatja.
Nem tudom, mit érzek, és az érzelmeim összekuszálódtak. Annyira szeretném
ezt Van-nel, de mi van, ha ez csak a pillanat varázs volt?
- Látom, jár az agyad. - mondja, és tényleg. - Figyellek, Tia, és ismerlek.
- Csak ... - kezdem, de megcsókol, amivel félbeszakít. Lehunyom a szemem, és
egy pillanatra elveszek benne. Bennünk.
- Tudom, kicsim. - mondja halkan, és megcsókolja a homlokomat. - Menj vissza a
konyhába, és egy perc múlva én is ott vagyok! - mondja nekem. – Hagyom, hogy
egy kicsit leülepedjen benned. – Lecsúsztatja a kezét a nyakamon, és a szívemre
helyezi. - Ezen kívül el kell intéznem valamit.
Lesegít a nyeregből, én pedig csak állok ott, mert nem nagyon akarok sehova sem
menni. De talán kihasználhatnám az időt, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Most. - mondja Van, és rácsap a fenekemre.
Játékos és szigorú is egyszerre, én pedig meglepetten felsikkantok, mielőtt
tenném, amit mondott. A mellbimbóim nemcsak a fenekemre mért csapás, de a
hangja hallatán is megkeményednek. Azt hiszem, ez a Van-effektus. Egyfajta
keveréke a nem szórakozom hozzáállásának és a játékosságnak, amit csak ő tud.
Elindulok a személyzeti konyha felé, de kíváncsi vagyok, vajon mit kell Van-nek
elintéznie. Gondolom, Jack után megy, és bár valószínűleg meg kéne
akadályoznom, nem hiszem, hogy Van-t meg lehet állítani, ha a fejébe vesz
valamit. Nem mozdult, amikor visszafogtam, és kíváncsi vagyok, hogy vajon én is
ugyanolyan hatással vagyok-e rá, mint ő énrám.
Nem lepődöm meg, amikor Piper-t a konyhaasztalnál ülve találom. A fejét
lehajtja, és a pocakjához beszél. Aggodalmasnak tűnik. Nem hallom, mit mond,
de aggódom szomorú tekintete miatt. Általában csupa mosoly, de ez most más.
- Szia! – Felkapja a fejét a hangomra, és megigazítja a pólóját, hogy elrejtse a
pocakját.
Egy nap ráveszem, hogy meséljen nekem erről. Én, magamról nem tudok sok
mindent mondani. Cirkuszban felnőni furcsa mód normális volt. Vagyis én
normálisnak gondoltam. Ott tanultam meg főzni, így az ott töltött idő nem volt
pazarlás. Néha, amikor Piper itt van velem a konyhában, olyan történeteket
mesélek neki, amelyekről tudom, hogy meg fogják őt nevettetni.
Amióta csak az eszemet tudom, főztem. Eleinte a szüleimnek a kis
lakókocsinkban, majd később az egész cirkusznak. Mindenkinek ki kellett vennie
a részét a munkából, így a képességeimet a lehető legjobban használtam fel. Ez
addig tartott, amíg oda nem értünk a Hardwood tábor melletti városba, és úgy
nem döntöttem, hogy itt maradok.

Amikor Honey felajánlotta, hogy főzzek nekik, kapva kaptam az ajánlaton.

Nemcsak lenne hol laknom, hanem fizetést is kapnék, amiből meg tudok élni. A
cirkuszban soha nem kaptam fizetést, mivel a szüleim mindig elvették.
Úgy gondoltam, hogy itt letelepedhetek, amit még soha életemben nem tettem
meg. Mindig utaztunk, így jó egy helyen lenni. Utálnám, ha el kellene mennem,
mert megromlott a viszony Honey és köztem. Soha nem térnék vissza a cirkuszi
élethez, mert nem illek oda. Mindig is kívülálló voltam, és nem tudom, hogy
miért. Színpompás társulat volt, de soha nem éreztem úgy, mintha bárkihez is
tartoznék.
- Szia! - Piper felegyenesedik ültében és mosolyog. – Mit főzöl?
- Mit ennél?
Mindig is jól tudtam főzni. Ez az én trükköm, amivel mosolyt tudok csalni az
emberek arcára. Nekem ez egyfajta belső igényem, hogy boldoggá tegyem az
embereket. Biztos vagyok benne, hogy lennének, akik azt mondanák, hogy ennek
köze van neveltetésemhez. De ha szörnyű szokás az embereket boldoggá tenni,
akkor én rossz kezekbe kerültem.
Piper megnyalja az ajkát. – Tésztát.
Úgy mondja, mintha ez lenne a valaha volt legjobb ötlete. Amikor azt mondom
neki, hogy fasírtot készítek, felnézek, és látom, hogy a szeme elkerekedik. Azt
hiszem, hogy a menü miatt, de aztán látom, hogy a csuklómat bámulja. Kicsit
csúnyábban néz ki, mióta eljöttem az istállóból. Most egészen vörös. A
lélegzetem elakad, de a látvány erotikus. A puncim összeszorul, ahogy arra
gondolok, amit Van tett velem.
- Mi történt?
Kizárom fejemből a mocskos gondolataimat, amikor Piper megérinti a
horzsolást. Elrántom a kezem, mert rossz érzés hagyni, hogy megérintse
őket. Ezek Van- hez tartoznak.
- Sajnálom. Fáj? - Hangja és szeme aggodalommal teli.
- Nem. - mondom neki, és hátra lépek.

Látom, hogy a hátizsákom a fogason lóg, és odalépek, hogy kihalásszak belőle

egy hosszú ujjú inget. Honey adta nekem, és a zsákban tartom, hátha lehül az
éjszaka.
- Ugye, nem fogod elmondani? - kérdezi Piper az egyik szemöldökét felvonva.
Megrázom a fejem.
- Mondd, hogy jól vagy, és békén hagylak!
- Jól vagyok. - mondom kuncogva.
A testem több mint rendben van. De nem csak a jelek miatt érzem furcsán
magam, hanem amiatt is, hogy ki okozta őket. Szeretném újra látni Van-t, és
megtudni, milyen más örömet tud nyújtani nekem.
- Akkor rendben. - Felemeli a kezét. - Segítek főzni. - Megragad egy kötényt, én
pedig megrázom a fejem.
- Borzasztóan főzöl. - emlékeztetem.
- Akkor mosogatok. - ajánlja az orrát ráncolva.
- Megegyeztünk. - értek egyet. Tudom, hogy Piper nem fog többet
kérdezősködni, mert ugyanúgy teret adtam neki, mint amit most tőle kérek. Nem
arról van szó, hogy nem akarom elmondani neki. Csak nem vagyok biztos benne,
hogy ez egy olyan részem, amit Van-en kívül bárkivel meg akarok osztani.
 6. fejezet
Van

Miután megnyugtattam a lovakat, visszamegyek a nyeregpadhoz, és

végigsimítok rajta. Arra gondolok, ahogy Tia tökéletes kerek feneke ringott a
tetején, és arra, hogy milyen nedves lett az édes puncija az ujjaimtól. Leveszem
a nyergemet a padról, majd hátra teszem, hogy senki más ne használja.
Mindenki, akinek van hozzáférése az istállókhoz, tudja, hogy ez az enyém, de
minden esetre biztos akarok lenni abban, hogy nem nyúlnak hozzá.
Miután minden elrendeztem, nyugodtan kisétálok az istállóból, és a tó felé
indulok. Pontosan tudom, hol találom Jack-et, és semmi kétségem afelől, hogy
ő már jártatja a száját. Időt adtam magamnak, hogy az érzelmeimet kordában
tartsam, és átgondoljam a tetteimet. Végül úgy döntöttem, hogy senki nem
éreztetheti Tia-val azt, hogy ő kevesebb vagy rosszabb lenne bárkinél.
Nem szoktam felhúzni magam. Nagyrészt hűvös és nyugodt vagyok, de amikor
Tia-ról van szó, minden szabályt felrúgok. Csordultig teli és boldog a szívem,
amikor mellette vagyok. Pajkosnak és jókedvűnek érzem magam, amikor a
közelében vagyok, de amikor egyedül vagyunk, valami megváltozik. Talán van
bennem valami, ami végig ott volt, és ő felébresztette.
Még mindig érzem az ujjaimban a kötél okozta horzsolást. Mire gondolhat Tia,
amikor megnézi a nyomokat, amelyeket rajta hagytam? Istenem, annyira
szerettem volna benne lenni, amikor a nyeregben az ujjamon lovagolt, de
visszafogtam magam. Készen állok arra, hogy kivárjam, amíg elég időt
szánhatok rá. A mai esemény jó példa arra, hogy miért kell vigyáznom. Jack egy
kíváncsi kis fasz, de az az igazság, hogy bárki bejöhetett volna, és szemtanúja
lehetett volna a mi intim pillanatunknak. Dolgoznom kell azon, hogy eltitkoljam
a sürgető vágyamat, és megvárom, amíg elég időt tudok szakítani arra, hogy
úgy kiélvezzem, mint egy ételt.
Az a gondolat, hogy megkóstolom gyönyörének nedvét, miközben az ágyamhoz
kötözöm, szinte fájdalmassá teszi a következő lépésemet. Meg kell állnom és
levegőt vennem, miközben egyik kezemmel egy fába kapaszkodom. Leterített a
vágy. Olyan nagyon akarom Tia-t, hogy szó szerint elgyengült a térdem.
Amikor összeszedem magam, úgy döntök, hogy gyalog teszem meg a hosszú
sétát a tóig, a Gator helyett. El kell égetnem egy kis energiát, mielőtt
szembeszállok vele. Ha úgy mennék oda, mint egy őrült démon, annak rossz
vége lenne. Bár még így is lehet, hogy az lesz. Legalább jól kiizzadok ebben a
nyári hőségben.
- Jack! - kiáltom hangosan, hogy meghallhasson onnan, ahol áll.
Ahogy gyanítottam, két tanácsadó, Sadie és Vanessa mellette állnak, és
borzalom tükröződik az arcukon, amikor felém fordulnak. Tudtam, hogy ez a
szarházi nem szalad a szüleimhez, hogy elmondja nekik, amit látott, mert bár
teátrálisan viselkedik, inkább terjeszti a pletykákat, mintsem szembenézzen az
apámmal.
Kihúzom a vállaimat, miközben feléjük indulok. Nem engedem, hogy a
szemükből sütő ítélet megérintsen. Csak feltételezhetem, hogy Jack elmondta
nekik a legrosszabbat, és annyira kiszínezte, hogy szörnyetegnek tűnjek.
Rám vigyorog, amikor melléjük érek, és keresztbe fonja karjait a mellkasán. –
Szóval elengedted a kis kancát, vagy…
Mielőtt végiggondolnám, meglendítem az öklömet, és a szájba verem, hogy
elhallgattassam. Nos, azt hiszem, a sétám végül nem hűtötte le a dühömet.
Jack felkiált és eltakarja a száját, amikor a mellkasára ömlik a vére. Tompa
hangon átkozódik, az arca elvörösödik, és a körülötte lévő emberek hátra
lépnek néhány lépést.
- Szóval, hadd menjek a dolgok elébe, és magyarázzam el itt mindenkinek, hogy
fog ez menni. - mondom hangosan. A tónál lévő emberek mind megfordultak,
hogy lássák, mi ez a lárma. - Ha valaki meghallja, hogy Jack megemlíti Tia nevét,
vagy azt, hogy valami köze van hozzá, annak egy hét fizetett szabadságot adok,
ha elmondja nekem.
A tanácsadók egymásra néznek, és látom az izgalom fényét a szemükben.
- Ne aggódjatok, nincsenek kikötések. Csak mondjátok el, ahogy ő mondta, és
nem csak egy hét szabadságot adok, hanem azt is végignézhetitek, ahogy
szétrúgom a seggét.
Néhány ember nevetni kezd, és ez feldühíti Jack-et. Amikor közelebb lépek
hozzá, a gyáva meghátrál.
Ránézek Sadie-re és Vanessa-ra, és széttárom a tenyeremet az oldalamon. -
Nincs mit rejtegetnem, és biztosíthatlak benneteket, bármit is mondott, az
teljes baromság. - Körülnézek az egyre növekvő tömegen, és észreveszem, hogy
néhány női tanácsadó a közelben összedugja a fejét. – Ahogyan az is, hogy azt
mondta mindenkinek, hogy együtt szórakozott April-lel és Jocylyn-nal. - Tágra
nyílik a szemük, amikor Jack-re néznek. - És hogy összejött Sadie-vel és Kris-szel.
- Ezt most komolyan mondod? - kérdezi Sadie, miközben előre lép.
- Azt hiszem azt mondta: „remek szája van”.
- Te kis féreg, soha nem nyúltam hozzád!
Amikor a nők Jack felé fordítják a tekintetüket és a haragjukat, hátra lépek és
elmosolyodok. Semmi, amit tehetnék vele, még csak feleannyira sem lenne
szörnyű, mint amit ezek a nők tehetnek vele. És hogy őszinte legyek,
megérdemli. Már akkor le kellett volna állítanom, amint először meghallottam
a hencegését, de arra gondoltam, hogy talán van valami apró igazság a
hódításaiban. Most látom, ahogy a nők körbe vették, hogy minden csak
hazugság volt.
Csak hebeg a sérülése miatt, és amikor a hangok körülötte felerősödnek, én
elsétálok. Úgy érzem, mintha bombát robbantottam volna, de Jack most
megkapja, amit megérdemel. Én pedig beszélek a szüleimmel az eltávolításáról,
amint megnéztem Tia-t és megbizonyosodtam róla, hogy jól van.
Terveim vannak vele, amely sok együtt töltött időt jelent a kunyhómban, és
készen állok arra, hogy most megvalósítsam.
 7. fejezet
Tia

Tágra nyílik a szemem, miközben Sadie-t hallgatom, ahogy elmondja, hogyan

ütötte meg Van, Jack arcát. Annyira élénk, a keze mindenfelé repked, amikor egy
részét elő is adja a pult másik oldalán, miközben én arra gondolok, de szerettem
volna én is mindezt látni. Remélem, hogy Van-nek nem lesz baja amiatt, hogy
behúzott Jack-nek, mert ő az a fajta, aki rendőrhöz fordul, vagy Van anyjához és
apjához megy panaszkodni.
- Mindenkinek elmondta, hogy miket terjeszt Jack. Az a kis szarcsimbók futásnak
eredt, hogy elbújjon a lányok elől. - Sadie olyan erősen forgatja a szemét, hogy
szinte fájdalmasnak tűnik. - Jack dögös, de egy pöcs. Még a száját sem kell
kinyitnia, és ezt te is tudod.
Szerintem bűzlik a nagyképű bunkóságtól, ami a fejébe szált. A Hardwood
táborban dolgozó lányok nem voltak vevők a hülyeségeire, úgyhogy azt hiszem,
minden, amit mondott, csak hazugság volt. Általában nem ér el hozzám minden
pletyka, de ez nagy hír. Kicsit meglepődtem, hogy Sadie itt áll, és elmeséli nekem,
de valószínűleg azért, mert velem kapcsolatos. A táborban lévő lányok mind
kedvesek hozzám, mert mindenkinek elkészítem a kedvencét, de ha jobban
belegondolok, Piper az egyetlen, akivel tényleg normálisan elbeszélgetek, a
felszínes dolgokon túl másról is. Hallom, ahogy a többiek pletykálnak, de nekem
nem nagyon mondják. Nem tudom, hogy ez sértő-e, vagy sem.
- Hallanod kellett volna, mit mondott. Azt, hogy látott téged és Van-t, ahogy
csináltátok. - Ennyi kell, és az arcom lángolni kezd. - Még ha igaz is, ki ne csinálna
bármit is Van-nel? - Sadie a szemöldökét vonogatja. - Azt hiszem, soha nem
gondoltam rá, hogy Van domináns, de most, ha belegondolok ... - Ujjával az
ajkára csap.
- Kérlek, ne gondolj bele!
Nem azért mondom, mert zavarban vagyok amiatt, amit Van és én csináltunk,
hanem azért, mert nem akarom, hogy bárki így gondoljon Van-re. Ő az enyém,
és az a része is csak az enyém lehet. Különleges és csak nekem fenntartott. Ezért
nem vette még észre senki, pedig ez a része ott lapult a felszín alatt egész
életében. Része annak, aki ő, és én ugyanarra vágyom. Lehet, hogy túlságosa is
elkalandoztak a gondolataim ma, és sokat gondolkodtam kettőnkről. Ez már
jelent valamit.
- Könyvekben olvastam ilyesmiről. Anyám azt hiszi, hogy jól elrejtette őket egy
régi dobozban a garázsban. - Sadie elvigyorodik. - Ennek a doboznak a
megtalálása főnyeremény volt számomra a női praktikák megértéséhez. –
Felhorkanok, miközben közelebb hajol. - Tehát te és Van. Ez igaz? - Kacsint. - Úgy
értem, azt mondja az embereknek, hogy te az övé vagy, de én nem figyeltem rá
különösebben. Arra gondoltam, hogy talán az esküvődre tartogatod magad vagy
ilyesmi, ezért igyekeztem tisztelettel beszélni a közeledben. - A pillantása az
arcomat kutatja, miközben próbál kedves lenni.
- Nem vagyok apáca. - nevetek fel.
Így nem csoda, hogy a lányok soha nem mondtak nekem semmit, de a mai nap
előtt közel voltam ahhoz, hogy apáca legyek. Nem a gondolataimban, hanem a
testemben. Még soha senki nem nyúlt hozzám, Van-t nem számítva. Mindenhol
megérintett, ami bepillantást engedett a jövőbe. Még mindig érzem, ahogy a
bőröm bizsereg, és már alig várom, hogy újra megérintsen. Azt akarom, hogy
vigyen magával valahova, és éljünk újra mindent.
- Szóval azt mondod, hogy egy része igaz lehet annak, amit Jack terjesztett?
- Vidd a sütijeidet, Sadie! - Tolom felé a Tupperware edényt, ő pedig felkapja a
pultról.
- Csak ugratlak. Jó szórakozást! - mondja, mielőtt elindulna, és egyedül hagyna a
konyhában.
Van-re gondolok. Vajon bajban van Jack megütése miatt. Mit gondolnak a szülei
minderről, és mit mondhatott nekik Jack?
Nem igazságos, ha Van viszi el a balhét. Nem tettünk semmi rosszat. Mindketten
nagykorúak vagyunk és mindketten akartuk. De az anyjának és az apjának lehet
véleménye. Nekem soha nem kellett azzal foglalkoznom, mit gondolnak a
szüleim. De Van törődik velük és én is. Azt akarom, hogy kedveljenek engem.
Bezárom a konyhát, és azon tanakodom, mit tegyek, miközben a faházam felé
haladok. Annyira szeretném látni Van-t, hogy a testem szinte sajog utána.
Észreveszem, hogy a főiroda ajtaja csukva van. Kíváncsi vagyok, bent van-e Van,
hogy a szüleivel beszéljen. Tovább megyek és szinte már odaérek a faházamhoz,
amikor úgy döntök, hogy visszamegyek és megnézem. Nem akarom, hogy
egyedül kelljen beszélnie velük. De mielőtt megfordulnék egy kéz tapad a
számra. Nem sikítok, mert megérzem Van illatát. A tenyerébe mosolygok.
- Ismét meg kell, hogy kóstoljalak, drágám. - súgja a fülembe, mielőtt behúzna az
erdőbe. Kezét a számon tartja, és a fülembe súgja. - Sikítani fogsz? - kérdezi, mire
megrázom a fejem. Érzem, ahogy kemény farka hozzám préselődik, és tudom,
hogy ez egy olyan játék kezdete, amelyet hamarosan játszani fogunk.
- Mi van, ha azt akarom, hogy sikíts? – Kezét leveszi a számról, és megcsókolja a
nyakam puha bőrét. - Sikítsd a nevemet, miközben elélveztetlek!
Az egész testem tüzel a vágytól, amikor kemény, izmos testét az enyémhez
nyomja.
- Bármit megteszek, amit csak akarsz. - ismerem el, meghajolva parancsának. Egy
egyszerű érintés, és már nedves is vagyok. Minden vágyam, amit valaha iránta
éreztem, a felszínre tör, és a testem megkönnyebülésre vágyik.
- Küzdöttél ellene. – emlékeztet, mire szégyenkezve lehajtom a fejem. -
Sajnálom, drágám.
A karjaiba bújok, de ujjával az állam alá nyúl, és megemeli a fejemet, hogy
ránézzek.
- Nem úgy gondoltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, amikor
elutasítottál, de azt akartam, hogy hozzászokj a gondolathoz. Tudom, hogy
nehéz megbirkózni vele, és nem akartalak sürgetni.
- Csak félek. - ismerem el. - De nem tőled.
- Tudom. – Lehajol és finoman megcsókol. - Az a dolgom, hogy megmutassam
neked, hogy nem kell félned.
- Bízom benned. - Ahogy kimondom a szavakat, rájövök, mennyire
igazak. Folyamatosan bizonyítja, miért olyan tökéletes számomra.
- Jó. Mert most hazaviszlek.
Megfogja a kezem, és a faházához sétálunk. Fogalma sincs, mit tesz velem a haza
szó.
 8. fejezet
Van
- Voltál cserkész? - kérdezi Tia, miközben besétálunk a kunyhómba.
Mosolyra húzódik a szám, miközben bezárom az ajtót mögöttünk. - Miért
kérdezed?
Végigdörzsöli a csuklóján lévő horzsolást, ami nem marad észrevétlen előttem.
- Csak úgy. - A szemeiben felvillanó szikra láttán a farkam megkeményedik a
boxeremben. Istenem, mit tesz velem egyetlen pillantása!
Magamhoz húzom, miközben lehajolok, és először gyengéden megcsókolom.
Puha és édes, de valami erősebb fortyog a felszín alatt.
- Még soha nem csináltam ilyet. - vallom be, miközben az ujjbegyemmel
végigsimítok az állán, majd a nyakán. - Nem tudom, hogy helyes-e vagy sem, de
baromi jó érzés.
- Még soha nem kötöztél meg nőt korábban? - Nagy, sötét szemeivel a pilláin
keresztül néz rám. Sebezhetőséget látok bennük.
- Nem. - Újra megcsókolom, miközben az ujjaim mozdulnak, hogy kigombolják az
ingét. - Én még soha nem voltam nővel.
A lélegzete elakad, amikor széthúzom az ingét, és felfedem fehér, pamut
melltartóját. Fehér bőre puha, és egy ujjammal végigsimítom telt mellét a
melltartón keresztül.
- Soha? - suttogja, miközben figyelem, ahogy libabőrös lesz. Letolom az inget a
válláról, ami a földre esik. Bólintok.
- Te leszel az első. - Egyenesen a szemébe nézek, letérdelek elé, és a nadrágja
felé nyúlok. - És az utolsó.
A farmersortot lerángatom kerek csípőjéről, majd lehúzom a cipőjét. Egyszerű,
fehér pamutbugyiban áll előttem. Soha nem láttam még szebbet és szexibbet.
- Van. - Felém nyúl, én pedig az érintésébe hajolok, miközben kezei közé fogja az
arcomat. Megcsókolom a csuklóján a horzsolást, mielőtt megfognám a kezeit, és
összeteszem őket a teste előtt.
- Az enyém vagy. - mondom, miközben vékony kötelet veszek elő a hátsó
zsebemből. Korábban elhoztam a konyhából, mert arra gondoltam, hogy később
még jól jöhet. – Ugye, tudod, hogy csak olyan messzire megyek, amennyire
engeded?
Tia bólint, amikor meghúzom a kötelet, és egy egyszerű hurkot kötök rá. Laza a
csomó, de gyönyörűen mutat finom bőrén. Nem horzsolja fel túlságosan a bőrét,
de nyoma marad, amikor majd leveszem.
- Ülj le, kedvesem! Meg kell, hogy kóstoljalak.
Egy bőr karosszék áll mögötte, aminek hűvös érintése jól fog esni neki, amikor
teljesen felhevül. Figyelem, ahogy azt teszi, amire kérem, majd felállok. Elé állok,
miközben lehámozom magamról az inget, és az övé mellé dobom a földre.
Tetszik az érzés, ami eláraszt, ahogy pillantásával a testem minden egyes
négyzetcentijét felfedezi, amikor leveszem a nadrágomat és a cipőmet.
Boxerben állok előtte, a farkam szinte könyörög, hogy kiszabadulhasson. Olyan
nagy és kemény. A hegye kikandikál a boxer derekánál, hogy Tia-ra nézhessen.
Előnedv keni össze a hasam alsó részét, de figyelmen kívül hagyom. Időt akarok
szánni arra, hogy úgy csemegézzek a puncijából, mintha valami lakomán lennék.
A lányra függesztett pillantással térdre ereszkedem előtte, és lágyan
végigsimítom a combjait.
- Dőlj hátra, és tedd a lábaidat a karfa két oldalára! - Amikor teszi, amit kérek,
végigsimítok a hasán, és a közvetlenül előttem lévő, bugyival borított punciját
bámulom. - Nyúlj a fejed fölé, és kapaszkodj meg a szék háttámlájában!
- Mondjam, hogy igen, uram, vagy valami ilyesmi? - Látom, ahogy idegesen
elmosolyodik, mire megrázom a fejem.
- Nincsenek szabályok, Tia. – Előre hajolok és megcsókolom a hasa alatt lévő
helyet. - Imádni foglak, te pedig hátra dőlsz, és élvezed. Az egyetlen dolog, amit
hallani akarok tőled, az az, hogy milyen jó érzés.
Mielőtt esélye lenne válaszolni, megcsókolom a bugyiját, majd belefúrom az
orrom. Belélegzem édes illatát, és az ajkaimmal dörzsölöm a nedves pamutot.
Már annyira nedves, hogy pillanatok alatt foltot hagy az anyagon, mire kidugom
a nyelvem, hogy megkóstoljam. Az anyagon keresztül megízlelem vágyának
bizonytékát, miközben a csiklóját izgatom. Ez éppolyan kínzás nekem is, mint
neki. Ki akarom élvezni, és elnyújtani a pillanatot, amikor először érinti a szám a
punciját.
Kezeimet a feneke alá csúsztatom, és erősen megmarkolom, amikor átázott
bugyijába temetem az arcomat. Egyenesen átlátok a fehér pamuton. Ajkainak
körvonala olyan kibaszottul erotikus. Nyüszítése és ringatózó csípőjének hangjai
betöltik a fülemet és a kis kunyhómat. Álmomban sem gondoltam rá, hogy ez az
istennő így kitárulkozik nekem, és tudom, hogy ez fordulópont mindkettőnk
számára.
Amikor ide sétált velem, rám bízta magát, és nekem szándékomban áll tartani a
fogadalmamat, és életem végéig törődni vele. Mindezt hallani, talán most kissé
nyomaszthatja őt, de ami bennem van és iránta érzek, az valami elképesztően
hatalmas, és kitöréssel fenyeget.
Már csöpög a bugyija, és én a legkisebb akadályt sem tudom tovább elviselni
kettőnk között, ezért felnyúlok, megragadom és egy gyors mozdulattal lerántom
róla. A vékony pamut szétszakad a kezemben, és oldalra hajítom. Olyan szélesen
kitárt lábakkal ül előttem, amennyire csak tud, és látom az egész rózsaszín
pináját. Rövid, vörös fürtök keretezik azt az édes, puha puncit, amely után azóta
sóvárogtam, mióta az istállóban megkóstoltam. Habozás nélkül rászorítom a
számat, és az ízétől fájdalmasan felnyögök. Olyan baromira édes és nedves, mint
egy érett őszibarack.
- Nem kellett volna hagynod, hogy megtudjam, hogy ez a lábaid között van, Tia.
- Majd meghalok a vágytól, miközben csak nyalom és nyalom, majd két ujjamat
belecsúsztatom. Nem tudok elég közel lenni hozzá vagy elég mélyen lenni
benne. Eláraszt a vágy, és életemben először elveszítem az irányítást. - Ezt még
előttem is titokban kellett volna tartanod.
- Ne hagyd abba, Van! - sóhajtja, és a hangja megremeg az utolsó szónál.
- Abbahagyni? - Szarkasztikusan felnevetek és megrázom a fejem. – Úgy kell
majd kényszerítened, hogy eltűnjek a lábaid közül.
Érzem, hogy a puncija összeszorul az ujjaim körül, amikor körözni kezdek
velük. Remegni kezd, a teste megfeszül, és felkiált. Megérzem orgazmusának
első jeleit.
- Bassza meg! - hördülök fel, amikor édes nedve végigfolyik az ujjaimon, és pedig
felnyalogatom, mint egy kutya.
Túl jó, és egyszer nem elég, ezért addig folytatom, amíg másodszor is elélvez.
Lábai a szék karfáján lógnak kétoldalt, miközben beszippantom a csiklóját, hogy
kicsikarjam belőle a következő orgazmust. Megkötöztem, de ő az, aki uralkodik
a lelkemen, és az egyetlen dolog, amit az életben szeretnék, hogy ez a gyönyörű
lány elélvezzen.
- Több kell. - Az ujjaimnak nyomja magát, és tudom, hogy készen áll a
farkamra. Amikor könyörgő szemébe nézek, nem tudok neki nemet mondani. -
Szükségem van rád, Van.
Felemelkedem, a boxeremet letolom a combomon, mire vastag és hosszú farkam
kiszabadul. Nedves puncijához csapódva sóvárog Tia után. Előnedv gyöngyözik a
hegyén, és a lány pinájára csöpög. A hüvelykujjammal a csiklójára dörzsölöm,
majd tisztára nyalom.
- Nem szedek gyógyszer. - Hallom az idegesség nyomát a hangjában, miközben
az ajkába harap, és lenéz a farkamra. Ez nem akadályozza meg abban, hogy előre
lendítse a csípőjét, és hagyja, hogy a farkam hegye a bejáratának feszüljön.
- Nincs óvszerem. - Megmarkolom a farkam tövét, hogy uralkodni tudjak
magamon, miközben lassan beljebb siklok nedvességtől tocsogó puncijába.
Mindketten lehunyjuk a szemünket, miközben folytatom, és egyikünk sem mond
semmit. Amikor megérzem ártatlanságának bizonyítékát és puncijának izmai
erősen a farkam köré szorulnak, előre hajolok, hogy testemmel befedjem az
övét, és az ajkába suttogok.
- Az enyém vagy, Tia. Majd én vigyázok rád. - Gyengéden megcsókolom,
miközben a kezeim a mellére siklanak, és tövig belé hatolok. - Mindig vigyázni
fogok rád.
- Van! - kiált, amikor a farkam teljesen kitölti.
Magamhoz szorítom, a melleit csókolom, és a mellbimbóit szívom, hogy
megpróbáljam enyhíteni a fájdalmát. A teste egy pillanat múlva ellazul, és amikor
megmozdítja a csípőjét, tudom, hogy többre vágyik.
Még néhányat pumpálok, és a szívem úgy érzi, hogy ki fog robbanni a
mellkasomból.
- Nem fogok kitartani. - lihegek, és a farkam olyan erősen összerándul, hogy
szinte fájdalmas.
- Élvezz el. - A légzése ugyanolyan gyors, mint az enyém, és érzem, ahogy
izzadtságtól síkos teste nekem feszül.
- Bassza meg, ne mondd ki ezt a szót! - A csípőm megrándul, és elveszítem a
ritmusomat, majd vadul döfködni kezdem.
Ördögi pillantással, de a legártatlanabb arckifejezéssel az arcán néz rám. -
Szeretném érezni, hogy belém élvezel.
Elveszítem az irányítást, és utoljára nagyot lökök a csípőmmel, majd tele
pumpálom forró magommal. Amint elélvezek, végigszáguld Tia-n is az orgazmus,
és a mellkasomnak feszülve felkiált.
Ez a legnagyszerűbb dolog, amit valaha is éreztem, és újra érezni akarom. És újra
és újra. Ő minden, amiről nem is tudtam, hogy akarom. Amikor megláttam,
tudtam, hogy nekem vége a játéknak. Látni őt most, alattam, a farkammal a
testében olyan, mintha a mennyországot látnám, és tudom, hogy életem minden
pillanatát itt szeretném eltölteni.
Megfogom a kezét, és ujjait csókolva a számhoz emelem. - Úgy tűnik, valaki
elfelejtette a szabályokat.
Elpirul, miközben színlelni próbál. – Adj még egy esélyt, hogy bebizonyítsam, jól
is tudom csinálni.
Lassan beledöföm a még mindig kemény farkamat, és érzem, ahogy a spermám
elkeveredett az ő édes nedvével. Majdnem elmosolyodok, de ehelyett
előrehajolok és szigorúnak tettetem magam.
- Csak még egyet. - hazudom, mert egyszer kibaszottul nem lesz elég.
 9. fejezet
Tia
- Látlak.
Megdermedek, majd lassan megfordulok, és meglátom az ágyban fekvő Piper-t.
Hogy láthat? Koromsötét van. Felkapcsolja az ágya melletti lámpát, és a kis
faházunk megtelik fénnyel.
- Minden este láttalak, Tia. Mondd csak, miért lopakodsz? – Ásít egyet és felül. -
Jól szórakozol?
Vállat vonok.
Van és én már néhány napja együtt vagyunk, és minden este kisurranok a
faházunkból az övébe. Reggel nem lopakodom vissza, mivel nála zuhanyozunk és
készülődünk, mielőtt együtt elsétálnánk a konyhába. Reggelit készítek nekünk,
mielőtt mindenki más odaérne, mivel Van korán kel, hogy ellássa az
állatokat. Nem tetszik a gondolat, hogy üres hassal menjen, és ő nem szeret
anélkül elindulni, hogy az ajkain ne érezne.
- Nem alszol itt. Miért nem viszed át hozzá a cuccaidat?
Piper felkel és bemegy a fürdőszobába. Nyitva hagyja az ajtót, és várja, hogy
válaszoljak. Őszintén szólva lassan tényleg odaköltözöm. Minden nappal egyre
több cuccom kerül át hozzá.
- Átviszem. - mondom végül, majd meghallom a víz csobogását. Piper visszajön
és vigyorogva bemászik az ágyába.
- Mindenki tudja, hogy malackodtok.
Nem tudok nem nevetni, amikor így nevezi. Van és én nem vagyunk épp a
legtitoktartóbbak, ráadásul Van szeret megérinteni. Azt hiszem, belső harcot vív
önmagával, mert mindig meg akar érinteni, és azt akarja, hogy az emberek
tudják, hogy az övé vagyok. Azt hiszem néha azért visszafogja magát, mert
szerinte a férfiak elképzelik, milyen lenne, ha ők érinthetnének engem. Nem
akarja, hogy bárki szexuálisan gondoljon rám, és ez őrület. Tanulunk egymásról
menet közben, ami csodálatos. Van szerint is időre van szükségem ahhoz, hogy
elrendezzem a dolgokat a fejemben, és valószínűleg igaza van. Az a férfi tud
olvasni a gondolataimban.
- Nem gondolod, hogy Honey és Ford kiakadna, amiért Van és én csak néhány
napig randiztunk, mielőtt összeköltözünk? - kérdezem.
Honey és Ford tudják, hogy Van-nel van közöttünk valami. Van előttük is azt
mondja, hogy az övé vagyok, és már meg is csókolt közvetlenül az anyja orra
előtt. Honey csak mosolygott, és tovább olvasta a könyvét, miközben a férje a
hajával játszott. Ő talán észre sem vette. Számomra úgy tűnt, hogy túlságosan
lefoglalta, hogy Honey-hoz érhessen, hogy törődjön vele.
- Megengedik, hogy Honey-nak szólítsd. - emlékeztet Piper. - Ők tényleg jó
szülők, és törődnek a fiuk boldogságával.
Keserűség hallatszik a hangjából, mire lepillantok a pocakjára, amelyet Piper
megpróbál – sikertelenül - elrejteni.
- Nagyon szeretnék hozzá költözni.
Ez az igazság, de azt hiszem, egy kis részem tart attól, hogy újra költözzek. Olyan
sokat költözködtem életemben, és utálom, hogy hagyom, hogy a félelem
uralkodjon felettem. Nem hiszem el, hogy bármi baj lenne, mivel Van a lelkem
másik fele. A csontjaimban érzem.
Mondhatnám neki, hogy hagyjunk fel a lopakodással, amit ő szívből utál. Lehet,
hogy néha beindít bennünket, amikor majdnem elkapnak, de az mindkettőnket
jobban beindítana, ha beismernénk, hogy együtt élünk. Nem hiszem, hogy Van
sokkal tovább bírja. Az egyetlen oka annak, hogy az éjszaka végén hagyja, hogy
visszajöjjek a faházunkba, az az, hogy tudja, Piper-rel lógok.
- Akkor tedd meg. – Bújik be Piper a takaró alá. – A pasid akar téged, és azt akarja,
hogy maradj. Ott lesz, amikor reggel felébredsz. Meg kellene ragadnod ezt,
Tia. Nem minden férfi ilyen.
- Piper? – Odamegyek hozzá, és átkarolom, mert meghallom a fájdalmat a
szavaiban, és látom, ahogy az arcára van írva.
Visszaölel. - Jól vagyok. - mondja szomorú hangon. - Rendben leszünk. - Először
említi nekem nyíltan a babát.
- Rendben leszel. - Visszahúzódom és ránézek. – Itt mindketten otthonra
találunk. Én itt leszek mindkettőtöknek. - Lenézek a pocakjára és arra gondolok,
hogy én is terhes lehetek. Végigcsinálhatnánk az anyaságot együtt.
- Köszönöm. - Újra átölel, és érzem a belőle áradó melegséget. - Most menj a
pasidhoz! Szükségem van a szépítő alvásomra.
Megcsókolom az arcát, mielőtt elengedném, és kimegyek a faházból. Kíváncsi
vagyok, milyen szarházi hagyta magára Piper-t. Ha valaha is találkozom azzal az
emberrel, megmondom neki a magamét. Nem vagyok olyan, aki jelenetet
rendez, de az a fickó megérdemli. Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan eljön
az a nap.
- Na, nézd csak ki van itt.
Felkapom a fejemet, amikor meghallom Jack hangját. Teljesen megfeledkeztem
róla. Az egyik szarházira gondolok, mire megjelenik a másik. Tudom, hogy
kirúgták, de azóta nem láttam, hogy rajtakapott minket az istállóban. Ez néhány
napja volt, és Sadie szerint még mindig a monokliját pátyolgatja, amit Van-től
kapott.
Azon az ösvényen áll, amin egyenesen Van kunyhójához juthatok. Az összes utat
megvilágítja a napfény, így könnyen belátható, de biztosan elkalandoztam, mert
nem vettem észre, csak miután megszólalt.
- Kirúgtak. - Egy lépéssel közelebb jön hozzám, amikor nem válaszolok.
Figyelmen kívül akarom hagyni és tovább menni, de van egy olyan érzésem, hogy
az nem tetszene neki. Tudom, hogy el akar kapni, mert látom a szemében. Van
felrobban a dühtől, ha hozzám ér.
- Elmondtam a szüleinek, mit láttam, és kirúgtak. - köpi. Érzem, hogy a vér kifut
az arcomból, azon gondolkodva, mit gondolhatott Honey. - Biztosan olyan
perverzek, mint a fiuk, mert nem érdekelte őket.
Elönt a harag, amiért ilyen ocsmányul beszél a Cyprus családról. - Ne ...
Mielőtt tovább mondhatnám, Jacke-t feldöntik és a földre birkózzák.
Ha pislogok, elmulasztottam volna.
Van úgy sodorta le Jack-et az útról, mint egy sorhátvéd, én pedig rémülten
nézem, ahogy mindketten oldalra gurulnak. Van van felül, én pedig
összerándulok, amikor Jack arcába üt.
- Te köcsög! - kiáltja Van, mire tátva marad a szám. Halálos arckifejezés van Van
arcán, és rettegek attól, hogy megöli Jack-et.
- Fiam! - Oldalra kapom a fejem, és meglátom Ford-ot.
Van apja a közelben áll. Kíváncsi vagyok, honnan a fenéből került ide. Lehetett
akár Van mellett is, de én őket sem láttam jönni. Visszanézek Van-re, amikor
újabb ütés hangját hallom, majd Ford engem szólít.
- Tia. Állíts le a fiamat!
Ford kiáltása kiszakít a történtek döbbent szemléléséből. Tudom, hogy meg kell
állítanom Van-t, mielőtt túl messzire megy.
- Van! - szólítom, mire felkapja a fejét. Amikor a pillantása az enyémmel
találkozik, kinyújtom érte a kezem. Elengedi Jack-et, és talpra áll. Odajön
hozzám, figyelmen kívül hagyja a kezemet, és felemeli az övéit, hogy tenyerébe
zárja az arcomat.
- Minden rendben? - kérdezi tőlem.
Hogy én jól vagyok-e? Ő az, aki verekedésbe keveredett.
- Tökéletesen vagyok. - mondom neki, tudván, hogy meg kell nyugtatnom. Az
egyetlen dolog, amire most szüksége van, hogy hallja, jól vagyok.
- Vidd haza a barátnődet. Kiviszem a szemetet. - mondja Ford Van-nek, és bólint.
- Köszönöm, apa. - válaszolja Van, és le se veszi rólam a szemét.
- Tia - szólít meg Ford, amikor Van az oldalához húz. Ránézek Ford-ra, és ekkor
veszem észre, hogy ő és Van mennyire hasonlítanak egymásra. - Lehet, hogy
kissé őrültek vagyunk, ahogy Jack mondta. - Lustán vállat von. - De csak azokkal
a nőkkel, akiket szeretünk. Üdv a családban! Majd megszokod az őrültségeinket.
Elmosolyodom, amikor a szavai leülepednek bennem. Így mondja el nekem, hogy
azt akarják, hogy a családjuk része legyek, és hogy én is közéjük tartozom. Jó,
mert semmit nem akarok jobban, mint a Cyprus családhoz tartozni.
- Köszönöm! - mondom, mire mosolyogva bólint.
- Vidd haza a fiamat!
Van lehajol és megcsókolja a fejem búbját, mielőtt elindulnánk a kunyhója felé.
- Felhagysz végre ezzel a nem élünk együtt baromsággal?
- Ez az első, amit mondanod kell nekem? - kérdezem nevetve.
- Nem kellene lopakodnunk, ha velem élnél. – emlékeztet, miközben kinyitja
kunyhójának ajtaját. Lehet, aggódnom kellene, hogy mi fog történni Jack-kel, és
amiatt, hogy bajba kerülhet-e Van, de úgy érzem, Ford mindent kézben tart. A
Cyprus család férfi tagjai a maguk módján intézik a dolgokat.
- Megsérült a kezed? – kérdezem. Nem válaszolok neki. Jobban szeretem
gyötörni, mint kellene.
- Tia! - Az ajtó becsukódik mögöttünk, és Van a vállam fölött átnyúlva bezárja.
A hangsúlyából ítélve jobb, ha nem húzom tovább, vagy bajba kerülhetek.
Mellbimbóim megfeszülnek, és amikor összeszorítom a combjaimat, elönt a
vágy. Olyan jóképű, de amikor ilyen szigorú arcot vág, az egészen más kategória.
- Azt hittem, szeretsz lopakodni. - A kezeimet a mellkasára teszem, majd feljebb
csúsztatom, és átkarolom a nyakát. Még mindig érzem a feszültséget a testében,
és enyhíteni akarok rajta. Hozzá bújok, mire kemény farka nekem feszül.
- Nincs olyan dolog, amit ne élveznék veled, drágám. - elvigyorodok, amikor
megmozdul és felemel a földről. Az ajtónak nyom, és megérzem vágytól kemény
farkát a lábaim között. - Annyira élvezem, hogy állandóan akarlak.
Mosolygok. Istenem, olyan édes a pasim. Tökéletes és csak magának akar.
Mindig. Mire vágyhat még egy lány?
- Csak a tiéd vagyok, és nem megyek sehova. - mondom neki, és a szájára
szorítom a számat. Érzem, hogy teste végre kissé ellazul, és megragadja a
csípőmet.
- Tudom, de nem is engednélek sehová.
Felmordul, és keményen megcsókol. Az egész testem vibrálni kezd a birtokló
hang hallatán. Tetszik, hogy soha nem akar elengedni. Ő az otthonom,
mindenem, szerelmem. Valószínűleg el kellene mondanom neki ezeket a
dolgokat, de most annyira el vagyok veszve az érintésében. Lesz még arra időm,
később. Örökké.
 10.fejezet
Van
Szélesebbre tárja a combjait, miközben a csiklóján körözök a nyelvemmel és
felmordulok. Csípőjét ringatja, de a lábai az ágyhoz vannak kötözve, így
bármennyire is mocorog, legnagyobb örömömre nem tudja összezárni őket.
Tegnap este a kunyhója felé tartottam, hogy elmondjam neki, elég volt a
bujkálásból, amikor megláttam, hogy Jack beszél vele. A düh eluralkodott rajtam,
és nekilódultam, hogy megvédjem őt minden fenyegetéstől. Jack az volt. Abban
a pillanatban tudtam, hogy mindent, amit iránta érzek, el kell mondanom neki,
csak nem akartam, hogy az első alkalommal, amikor elmondom neki, hogy
szeretem, erre a helyzetre emlékezzen.
A nap már majdnem felkelt, és az éjszakát testének imádásával töltöttem. A
számban érzem mindkettőnk ízét, és olyan sokszor elélvezett, hogy nem tudom,
képes lesz-e járni. Megérdemel egy napot az ágyban, és a tanácsadók majd
gondoskodnak magukról, ha éhesek. Már üzentem az istállókban dolgozó
srácoknak, és tudattam velük, hogy ma nem leszek bent. Azt tervezem, hogy itt
maradok a nőmmel, és kiélvezem minden másodpercét.
- Tia! - suttogom a puncijába.
- Lassan megölsz, ugye tudod? - kiáltja, miközben a csiklóját rágcsálom, majd
elmosolyodok.
- Soha. - A nyelvemmel megpöccintem a kemény kis rügyet, és ez elég ahhoz,
hogy ismét elélvezzen.
Megérzem édes nedvét a nyelvemen, és lehunyom a szemem, hogy
megkóstoljam. Minden alkalom jobb, mint az előző. Azt hiszem, a rabja lettem.
Amikor a gyönyör utolsó cseppjét is kifacsartam belőle, feljebb mozdulok a
testén, és nedvességtő síkos, forró puncijába merülök. Felmordulok, amikor
síkos hüvelye összeszorul a farkam körül. Megpróbálok mozdulatlan maradni,
hogy ne élvezzek el azonnal.
A szemébe nézek, és elsimítok egy izzadt hajtincset a füle mögé, miközben
finoman megcsókolom az ajkait.
- Szeretlek. - mondom, és szinte érzem, ahogy megkönnyebbülök. Attól a
pillanattól kezdve éreztem, hogy megpillantottam, és majd belehaltam, hogy
elmondjam neki, de nem akartam elijeszteni. Tia rám mosolyog, és látom a
könnyeket a szemében, ahogy lassan mozogni kezdek benne.
- Én is szeretlek, Van.
- Gyere hozzám feleségül.
A szeme kissé elkerekedik, de nem tűnik ijedtnek, miközben az arcomat vizsgálja,
hogy vajon tréfálok-e? - Ezt most komolyan mondod?
- Soha nem vernélek át. - Lassan kihúzódom belőle, majd visszasiklok a puncijába.
Rászánom az időt, és szerelmeskedek vele. – Gyere hozzám feleségül, Tia. Ez
örökre szól. Nem tudok nélküled élni.
- Igen! – vágja rá, és egy pillanatra azt hiszem, mindkettőnket megdöbbent.
Behunyom a szemem, és homlokomat az övéhez érintve köszönetet mondok a
szerencsecsillagomnak, hogy rátaláltam, és hogy Ő engem akar.
- Olyan boldoggá tettél. - mondom, miközben gyorsabban kezek mozogni. –
Mondd újra, hogy szeretsz. Hallanom kell ezerszer is, mielőtt felfognám, hogy
mindez valóságos.
Rám mosolyog, miközben lenyúlok, és a bokájánál eloldom a kötelet, hogy
szabadon engedhessem.
- Fond körém a lábaidat! Mindenhol érezni akarlak.
- Szeretlek, Van! - nyögi, mire erősebben kezdem pumpálni, és mindkettőnket az
orgazmus szélére hajszolom.
Amikor elélvez, én is átadom magam a gyönyörnek, és vele együtt élvezek. Forró
magom elárasztja a méhét, és majdnem elszáll az agyam az intenzitásától. A
tudat, hogy szeret, és hogy a feleségem lesz, szinte túl sok a szívemnek, de
valahogy túlélem.
Egy idő múlva, amikor a hátamon fekszem, és a hajával játszom, hallom, hogy Tia
gyomra megkordul, mire felnevetek.
- Meg kellene, hogy etesselek. - mondom, mire felül rajtam, és lenéz rám.
Mindketten a gyűrűt bámuljuk, amit az ujjára csúsztattam, miután utoljára
szerelmeskedtünk. Egy egyszerű arany karika, középen kerek gyémánttal. Az első
napon megvettem, amikor megláttam Tia-t, és tudtam, hogy addig nem
nyugszom, amíg az enyém nem lesz.
- Csak el akarod mondani az egész tábornak.
Megpróbálom elrejteni önelégült mosolyomat, de semmi haszna. – Még egy
indok, hogy megetesselek. De csak addig időzünk, amíg készítünk magunknak
valami kaját, majd egyenesen visszajövünk az ágyba.
- Áll az alku. – egyezik bele, majd felkelünk, és gyorsan felkapkodjuk a kezünk
ügyébe kerülő ruhákat.
Kézen fogjuk egymást, amikor kisétálunk a kunyhómból, és nem tehetek róla, de
játszom a gyűrűjével. Szeretem, hogy rajta van, és tudom, hogy ő az enyém. Alig
várom, hogy nekem is legyen sajátom. Vajon a férfiak is hordanak eljegyzési
gyűrűt?
- Van még néhány hét az egyetem megkezdéséig. - emlékeztet Tia, mire
megszorítom a kezét. - Mit fogunk addig csinálni?
Ránézek, és felvonom a szemöldököm. - Azt hiszem, kitalálunk majd valamit.
Játékosan megpaskolja a mellkasomat, amikor a konyhába érünk. - Tudod, mire
gondolok.
- Szerencsére az első néhány kurzusom online lesz, és majd csak a labormunkára
és a klinikai gyakorlatra kell bemennem a városba. Kereshetünk ott egy lakást,
ha inkább a tábortól távol laknál.
Utálnám elhagyni a Hardwood tábort, mert ez az otthonom, de bárhová
elmegyek, amíg Tia velem van.
- Van! - Megrántja a karomat. - Ugye, nem kell innen elmennünk?
Félelem villan a szemében, én pedig közelebb lépek hozzá, hogy a tenyerembe
vegyem az arcát.
- Sehová nem kell innen elmennünk, drágám. Csak azt akartam, hogy tudd,
elmehetünk, ha akarsz.
- Nem. - mondja határozottan, és én egyetértően bólintok.
- Akkor itt lesz az otthonunk.
- Otthon. - ismételgeti, én pedig lehajolok, hogy megcsókoljam.
Hallom, hogy a közelben valaki megköszörüli a torkát, mire felnézek, és látom,
hogy Piper a konyha teraszán áll. Tia elpirul, és a mellkasomhoz simul. Kézen
fogom, és odamegyünk Piper-höz.
- Jó reggelt, turbékoló galambok! - mondja, amikor mindannyian belépünk a
konyhába. – Késtél.
- Ma nem dolgozik. - mondom, mielőtt Tia megszólhatna.
- Tegnap készítettem neked burritókat reggelire. A hűtőszekrényben vannak. -
mondja Tia a hűtőhöz lépve és megragadja a fogantyút.
Amint a keze felemelkedik, Piper felsikít, és odarohan mellé. - Tia, mi a… -
Megfordul, és tágra nyílt szemmel rám néz. Tia arca a bíbor tíz árnyalatába
borul. - Eljegyezted?
- Igen. - erősítem meg, és érzem, hogy a mosolyom fülig ér.
Piper füttyent, miközben lenéz a gyűrűre. - Tudtam.
- Te tudtad? - kérdezi Tia, miközben a barátnője megöleli.
- Ahogy rád nézett? Tréfálsz velem? Csak napok kérdése volt. - Piper ragyogó
arccal rám néz. - Gratulálunk. Bánj vele jól!
- Az a terv. - értek egyet.
- Jó. Különben szétrúgom a segged.
Nem említem, hogy egy légynek sem tudna ártani, ezért csak az ajkamba harapva
bólintok, hogy fel ne nevessek.
- Ez a legjobb hír. Ennünk kellene valamit, hogy megünnepeljük. - mondja, de
amikor megfordul, és megtesz egy lépést, látom a szemében felvillanó fájdalmat.
- Piper? - kiáltok, és felé rohanok, miközben ő megpróbálja megragadni a
mellette lévő széket, de majdnem elesik.
Elkapom, mielőtt földet érne. A hasát szorongatja. Az arca teljesen elfehéredett,
és elájul.
- Hívd a 911-et! – ordítom Tia-nak, majd felkapom Piper-t, és az iroda mellett
parkoló sürgősségi Jeephez szaladok vele.
Érzem, hogy Tia mögöttem van, és amikor a Jeephez érünk, beszáll hátra Piper
mellé.
- Minden rendben lesz. - mondja Tia. A gázra taposok, és a visszapillantó tükörbe
nézek.
- Tia? - hallom hátulról halkan. Látom, hogy Piper kinyitja a szemét, és egy kis szín
jelenik meg az arcán.
Megkönnyebbülök, de nem lassítok, miközben a kórház felé tartok.
- Itt vagyok. Csak lazíts! Mindjárt a kórházban leszünk.
- Ma reggel véreztem. A babakönyv szerint ez normális.
Babakönyv? Szent szar, Piper tényleg terhes? Gondolatok száguldanak az
agyamban. Nem tudom, mit csináljak a vezetésen kívül.
- Pszt! Csak lazíts és lélegezz! Minden rendben lesz.
Tia belenéz a visszapillantó tükörbe, és mindkettőnk szemében felvillan a kérdés,
amelyet félünk feltenni.
Tényleg rendben lesz?
 Epilógus
Tia
Öt évvel később ...
- Te tényleg mindent szeretettel csinálsz. - mondja nekem Honey, miközben a
repülőgépet utánozva eteti a lányunkat. Már idős ahhoz, hogy így etessék, de ezt
a megjegyzést megtartom magamnak. Imádnivaló, és a kicsi mindig kuncog,
amikor a nagyija ezt csinálja.
Honey és Ford az évszázad legjobb nagyszülei. Nem tudnak betelni a
kislányainkkal. Melengeti a szívemet, hogy a lányainknak olyan családja van,
amelyben mindenki azért verseng, hogy ki tölthet velük több időt. Olyan idegen
ez számomra, hisz én úgy nőtem fel, ahogy. De itt gyökeret eresztettem, és már
örökké ez az otthonom és ők a családom.
- Hogy érted? - kérdezem, miközben tökéletes masnit kötök az általam készített
kosárra. Késői ebédet készítettem össze, hogy kivigyem Van-nek az istállóba. Alig
evett, amikor beugrott ebédelni, mert az én kóstolgatásommal töltötte az időt,
és az nem számít. Nem érdekel, mit mond. Sokat lóg velem és játszik a
lányainkkal ahelyett, hogy rendesen enne. Ezen a héten nagyon sok dolga volt az
istállóban, és most felhívták, mert egy lónak szüksége volt a segítségére. Van
általában csak a saját állatainkat látja el, de a legközelebbi állatorvosi klinika több
mint két órányira van tőlünk, így nem ritka, hogy az emberek ide jönnek és a
segítségét kérik. Van nem tud nemet mondani, amikor úgy gondolja, hogy egy
állatnak szüksége lehet a segítségére. Még akkor sem, ha olyan elfoglalt, mint ő.
- Ez a kosár kirakatba való. Csak elképzelni tudom, mi lehet benne.
Szerencsére mindenki hozzászokott már, hogy állandóan elpirulok. Azt
gondolják, hogy ilyen vagyok, de most valójában azért pirultam el, mert ez a
kosár nem csak a férjemnek készült ennivalóval van tele, hanem van benne még
néhány dolog, amivel mi ketten együtt játszhatunk. Van és én már majdnem öt
éve házasok vagyunk, és a szerelmi életünk egyáltalán nem unalmas. Tudom,
hogy soha nem is lesz az, mert mindig felfedezünk egymásban olyan új, belső
vágyakat, amelyekről nem is tudtuk, hogy ott vannak. Ő valóban a lelkem másik
fele. Hogyan tudna különben olyan jól olvasni belőlem, és honnan tudna rólam
olyan dolgokat, nem?
- Tudod, hogy bármikor készítek nektek is, ha akarod. - mondom Honey-nak.
Néha készítek neki és Ford-nak is. Mindig szívesen vigyáznak a lányainkra, amikor
Van és én egyedül akarjuk tölteni az éjszakát. Azokon az éjszakákon, amikor a
férjem azt akarja, hogy hangosan sikítsam a nevét. Olyankor jobb, ha senki sincs
egy kilométeres körzetünkben. Csak az ő kosarukba nem teszem bele azokat a
kis extrákat, amiket, a miénkbe Van-nel igen.
- Tudom, édesem. – Honey odajön és ad egy puszit. - Mondd meg a fiamnak,
hogy üdvözlöm, és készen állok egy újabb baba érkezésére.
Forgatom a szemem.
- Szóval, a szokásos.
- Igen. – rám kacsint, mielőtt újra leülne a lányainkhoz.
Mindkettőt megpuszilom, és azon gondolkodom, hogy én sem bánnék egy
harmadikat. A lányok egyre önállóbbak és Van is elvégezte az egyetemet. Lenne
rá időnk, és ő maga is felhozta már néhányszor. Csak van bennem egy kis félelem
amiatt, hogy a túl sok gyerek miatt, nem kapja meg mindegyik a megérdemelt
figyelmet. Tudom, hogy ez csak a rossz emlékeim játéka csupán. Hisz a
Hardwood táborban mindenki része egy nagy családnak, és nekem ez az
otthonom.
Beteszem a kosaramat a Gatorba, és az istállókhoz hajtok vele. Amikor odaérek,
meglátok egy teherautót, amelyet nem ismerek fel. Biztosan azé az emberé, aki
felhívta Van-t, hogy vessen egy pillantást a lovára, de akkor vajon miért nincs
utánfutó a kocsin. Feláll a tarkómon a szőr. Nem azért, mert félek, hanem valami
furcsa érzés miatt, amit nem tudok megmagyarázni.
Kiszállok a Gatorból és megfogom a kosaramat. Az istálló ajtajai ki vannak tárva,
és megdermedek, amikor meglátom, hogy a férjem egy nálam jó tíz évvel
idősebb nő előtt áll. Nem mintha ez számítana, mert a nő hosszú lábú, szőke
hajú. Anélkül, hogy sokat láttam volna belőle vagy ismerném, máris tudom, hogy
profi show-lovas. Amitől visszahőkölök, az az a tény, hogy a férjem a csuklójánál
fogva tartja. A keze kettejük között van, és nem látom az arcát. Csak látom,
ahogy a nő kék szeme tágra nyílik a döbbenettől.
Kiejtem a kezemből a kosarat, és megtántorodok.
- Hé, vigyázz mit csinálsz! - mondja Van, miközben elengedi a nő csuklóját,
mintha égetné.
Szinte odafut hozzám, pedig már visszanyertem az egyensúlyomat.
- Még mindig rajtad van a kötényed. - mosolyog rám Van vidáman. Mielőtt
bármit is mondhatnék, a szája hosszú, édes csókra az enyémre tapad. - A
kedvencemet hoztad. - Az alsó ajkamat rágcsálja, de én túlságosan meg vagyok
döbbenve ahhoz, hogy megállítsam. - Oké, a második kedvencemet. -
Mindketten tudjuk, hogy te vagy a kedvenc csemegém. De a karamellás brownie-
d a második és alig várom, hogy megkóstoljam rólad.
A nő megköszörüli a torkát, és ez visszaránt a valóságba. Van mindig elvarázsol,
így mindenről megfeledkezem, kivéve őt.
- Mondtam, hogy tűnj el. - mondja az asszonynak, anélkül, hogy felé nézne.
- De…
Van tekintete rideg, ahogy a nőre pillant. - Nem tudom, mi a francot akarsz, de
idejöttél, és megpróbáltál hozzám érni, amikor teljesen világos, hogy nős vagyok.
- Nem tudtam. Azt hittem…
- Csak körülbelül ötször említettem a feleségemet, mióta ideértél.
Hiszek neki. Időnként zavarba jövök, annyit beszél rólam. Annyira büszke rá és
boldog, amiért velem lehet, hogy nem tehet róla, de elmondja bárkinek, aki
meghallgatja. Nem titok a városban, hogy Van nős, mert Honey háromnapos
eseményt rendezett az esküvőnkből. Azt akarta, hogy mindenki megtudja, hogy
most már lánya is van. Még soha nem éreztem magam annyira szeretettnek,
mint amióta a Cyprus család tagja lettem.
- Azt hiszem, keresek másik állatorvost. - A nő felemeli az állát, lenéz rám, majd
a csiricsáré cowgirl csizmájában a kocsijához nyargal.
Utálnám összetörni a nő álmait, de Van-t az indítja be a legjobban, ha
meztelenül, csupán kötényben fekszem az ágyunkban, nem holmi különleges
szerelés.
- Már akkor mondtam, hogy keress, mielőtt kiszálltál volna a kocsidból. -
motyogja Van, és megrázza a fejét.
Van abban a pillanatban tudta, hogy nem lesz jó vége, amint meglátta a nőt. A
Cyprus család vagyonos, és néhány ember megpróbálja beléjük mélyeszteni a
karmaikat. Soha nem mennek vele semmire, de néha próbálkoznak.
- Te és az a kötény. – tér vissza a témára, és minden figyelmét kizárólag rám, a
feleségére irányítja. Soha nem nő be a feje lágya, gondolom.
- A csuklójánál fogva tartottad. - mutatok rá. Tudom, hogy nagyon keményen
meg fog dugni a megjegyzés miatt.
Van lenyúl, hogy felvegye a kosaramat. Megnyalom az ajkaimat, amikor
meglátom, hogy néhány játék, amit becsomagoltam, kikandikál a kosát tetején.
- Megállítottam, hogy ne érhessen hozzám. Nem tudom, mi a francot akart. -
füstölög. - Tudod, mit tesz velem ez a kötény, és ebédnél nem kaptam belőled
eleget. Tudod, hogy többre van szükségem.
Mellbimbóim megfeszülnek ennek hallatán. Van mindent megkap. Nincs olyan
porcikám, ami ne lenen az övé.
- Talán ma nem kapod meg. Rajtakaptalak itt egy másik nővel.
Van humortalanul felnevet. - Ez semmi nem volt. Most végre tudod, mivel kell
nekem folyamatosan megküzdnem. Azokkal az életmentőkkel, akik mindig a
konyhán lógnak, és bepróbálkoznak nálad mindenfélével. – A játékosság eltűnik
az arcáról, mire megpróbálom elnyomni a nevetésem.
Tényleg nem vagyok féltékeny. Tudom, hogy én vagyok az egyetlen nő Van
számára. Egy egész két fele vagyunk, de mégis mindkettőnket megdolgoztat, ha
valaki megpróbál közénk állni, és elterelni a figyelmünket egymásról. De mindig
vesztes csata lesz ez számukra. Számunkra ez csak egy kicsit intenzívebbé teszi a
szexuális életünket. Van szemének csillogásából tudom, hogy nem a saját
lábamon fogok ma kijönni ebből az istállóból.
Orgazmusokkal fog kikészíteni, de ez nem számít. Lehet, hogy nem tudok majd
járni, de a férjem majd visz. Egy nyári légyottra készülünk az istállóban, de talán
a végére lesz egy kisfiunk.
Nincsenek kétségeim, mert Van mindig megadja, amire szükségem van. Ha egy
kisfiú az, amire vágyom, akkor azt meg is kapom.
 Epilógus
Van
Tíz évvel később ...
- Becsomagoltad a rovarirtót? - kérdezem, miközben milliomodik alkalommal
ellenőrzöm a csomagját.
- Igen, apa. - mondja Ariel, és szinte hallom, ahogy forgatja a szemét.
- Csak biztos akarok lenni benne. - Mellé teszem a hálózsákját, de nem mozdulok,
hogy felvegyem őket.
- Ugyan, apa, el fogok késni. - Ariel megragadja a karomat, én pedig felnézek, és
Tia pillantásával találkozom.
- Mi van? - kérdezem tőle, mire felvonja a szemöldökét, azt sugallva, hogy
állítsam le magam. – Rendben. - mordulok, és Ariel felé fordulok. - Menjünk, de
előbb szeretnék egy csókot és egy ölelést. És ne siesd el, mert tíz napig nem
látlak, és szükségem van arra, hogy kitartson.
Ragyogva rám néz, és a karjaimba veti magát, miközben én felkapom és körbe
forgatom.
Legidősebb lányunknak ez az első ottalvós tábora, és azt hiszem, nekem a
legnehezebb mindannyiunk közül. Tia is idegesnek tűnik, de bátrabb arcot
mutat, mint én. Én megszállottan ellenőrzöm a táskáit és toporgok.
- Teljesen rendben van, hogy nem a Hardwood táborban akarod tölteni a nyarat.
- ugratom.
- Apa, ott lakunk, az nem számít. - Sötét szemmel néz rám, akárcsak az anyja. –
Ráadásul ez egy cserkésztábor lányoknak, így egyetlen fiú sem lesz itt.
- Mit gondolsz, miért egyeztem bele? - mondom, miközben megcsókolom a feje
búbját.
Megrázza a fejét, mire Tia odajön, és gyorsan összebújnak. A húgától és az
öccsétől már reggel elbúcsúzott otthon. Tia és én egyedül akartuk elhozni, mert
azt gondoltuk, hogy könnyebb lesz neki, ha nem leszünk mind itt. De igazából
nekem a legnehezebb.
Ariel az elsőszülöttünk, de mindig az én kisbabám marad. Mindegyik
gyerekünkre újszülöttként gondolok, annak ellenére, hogy az évek teltek-
múltak. Tia felé pillantok, aztán megragadom a táskákat, és elindulunk a tábor
regisztrációs pultjához. Tia és Ariel beszélgetnek, de miközben a fény táncol Tia
vörös hajában, minden mást elfelejtek, és csak arra tudok gondolni, hogy milyen
gyönyörű a feleségem.
Gyakran elmerengek azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a semmi
közepén egymásra találtunk. Még mindig ez a legjobb dolog, ami valaha történt
velem. Annyi szeretetet és örömet adott nekem.
- Ígérd meg, hogy nem puszilsz meg, amikor a kunyhóba érünk! - figyelmeztet
Ariel, és ekkor látom, hogy ismerős indulat villan át a szemén. Pontosan tudom,
honnan jött ez, és egy részem imádja.
- Cserkész becsszó. – egyezek bele, és három ujjamat feltartom.
Egy pillanatra átgondolja, és úgy dönt, hogy igazat mondok. Megkapja a
regisztrációs csomagját, én pedig a kunyhóba viszem a cuccait. Tartom a
szavamat, és nem csókolom meg, de azért magamhoz húzom és megölelem,
mire felkuncog és felsiklik, hogy engedjem el. Mielőtt megtenném, visszaölel, és
ez a legédesebb dolog a világon.
Tia és én kézen fogjuk egymást és ott hagyjuk a lányunkat. Csendben vagyunk,
amikor visszafelé tartunk az autóhoz. Ez az első alaklom, hogy igazából távol lesz
tőlünk, nem pedig a szüleim óvó felügyelete alatt. Miért küzdök ennyire ezzel?
- Hé! - mondja Tia, megszorítva a kezemet, és ezzel megtörve a merengésemet.
- Hé! - válaszolom, miközben megpróbálom lerázni komor hangulatomat és
magamhoz húzom a feleségemet.
- Akarod, hogy miután visszaértünk, kisurranjunk az erdőbe? - vonogatja a
szemöldökét, miközben átöleli a derekamat.
- És mit csinálnánk? - kérdezem, farkam egyre keményebbé válik az izgalomtól.
- Megpróbálhatsz elkapni.
- Ez csak fél szórakozás. - mondom, miközben magamhoz húzom, és hagyom,
hogy érezze, mennyire tetszik az ötlete.
- Mi legyen a móka másik fele?
- Kinyalom a puncidat, miközben egy fába kapaszkodsz, és megpróbálsz közben
nem sikítani. - Megnyalom az ajkaimat, és összefut a nyál a számban. Tia bólint.
- Megegyeztünk.
Izgatottan ugrunk be az autóba, én pedig kitolatok a parkolóból. Az agyam
legmélyén tudom, hogy ő ezt figyelemelterelésnek szánja, hogy kirántson a rossz
hangulatomból. De hé, sikerült, és ráadásul kinyalhatom a feleségem édes
pináját. Mi kell még ahhoz, hogy jobban érezzem magam? Már megkaptam az
egész világot azon a napon, amikor megjelent az életemben. Most már csak
vigyáznom kell rá.
Örökké.

VÉGE