Alexa Riley

Secret Baby at Camp

Piper apja gazdag és hatalmas, de a lány biztos benne, hogy a pénze nem
törvényes üzletből származik. Szerelmes lesz az egyik testőrébe, és meggyőzi a
férfit arról, hogy feküdjön le vele a tizennyolcadik születésnapján. A férfi ezután
eltűnik. Piper a Hardwood táborba menekül, hogy kitalálja a következő lépését,
de nem sejti, hogy a férfi odáig üldözi fogja.
Hawk kemény férfi, akinek egyetlen gyengéje mindig is a lány volt. Életének
legjobb éjszakája után Piper elhagyja őt, és neki meg kell találnia. Elfuthat, de
nem bújhat el.

Rajongói fordítás!!!
 Prológus
Hawk
Négy hónappal ezelőtt ...
A belvárosi Lewis Hotel-be hívott, amitől nem vagyok elragadtatva. Piper az
utóbbi időben szemtelenül viselkedik, és ma van a születésnapja. A
tizennyolcadik. Ma vele akartam maradni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy
nem kerül bajba, de az apjának más tervei voltak.
Az elmúlt tíz évben a Torres családnak dolgoztam, és bebizonyítottam a
hűségemet a lány apja iránt. Az övé a környék, és amikor néhány év elteltével
felkért, hogy legyek a lánya személyi testőre, vállaltam a megbízást. Torres nem
az a fajta ember, akit visszautasítasz. Nagyon meglepődtem, amikor ma
megengedte, hogy Piper sofőr vagy testőr nélkül lépjen ki a házból.
Betegesen aggódom Piper miatt, hogy mi az ördögbe keveredhetett. Általában
nem keresi a veszélyt, de minden lehetőséget megragad, hogy felbosszantson.
Mint a múlt nyáron is, abban a sárga bikiniben. Összeszorítom az öklömet,
amikor besétálok a szállodába, és megkerülöm a recepciót. Amikor üzenetet
küldött nekem a tartózkodási helyéről és a szobaszámról, amilyen gyorsan csak
tudtam, ide vezettem, és most gyakorlatilag felrohanok a lépcsőn, mert a lift túl
lassú.
Mire az emeletére érek, lihegek, és a szívem a fülemben dobog. Végigrohanok a
folyosón, és amikor az ajtajához érek, látom, hogy kissé nyitva van.
Nyolc éves kora óta ismerem Piper-t, és a gondolattól, hogy valaki bántja vagy
megérinti, elönt a harag. Kinyitom az ajtót, és berontok, de a látványtól megáll
bennem az ütő.
A mögöttem becsukódó ajtó hangja semminek tűnik a mellkasomban zubogó
adrenalin morajlásához képest.
- Szia, Hawk! - mondja halkan az ágyból.
Meztelenül terül el az ágy tetején. Nem visel semmit, kivéve a nyakláncot,
amelyet ma reggel én adtam neki. Egy kis madár alakú gyémánt, ami most
nagy, kerek mellei között szikrázik. Rózsaszín mellbimbói keményen előre
merednek. Olyanok, mintha játszott volna velük.
- Piper! - sikerül kinyögnöm.
A tekintetem végigfut a testén. Térdeit széttárta, így bepillantást nyerek
rózsaszín redőire. Még innen is látom, hogy mennyire nedves és készen áll.
- Ma van a születésnapom, és csak egyvalamit szeretnék.
Nagyot nyelek, miközben felül, kezét a lábai közé csúsztatja, és legnagyobb
örömömre széttárja a redőit. Megnyalom az ajkaimat, és erőlködnöm kell, hogy
visszahúzzam a nyelvemet a számba, miközben ujjai a csiklóját simogatják.
- Mit csinálsz? – hallom a hangom, de fogalmam sincs, hogy működhet még
mindig az agyam.
- Kérlek, Hawk! Szeretlek és szeretném, ha elvennéd a szüzességemet.
Kislány kora óta mondja, hogy szeret, de ahogy idősebb lett, én már nem
mondtam vissza. Nem akartam neki ötleteket adni arról, hogy egy olyan öreg
ember, mint én, valami olyan édes és tiszta dologra vágyhat, mint őt. Ahogy
most is, miközben a mennyországot bámulom fiatal lábai között, és látom a
jutalmat, amit nekem akar ajándékozni. Azt az apró kis akadályt, amely
megmutatja nekem, hogy soha nem volt még férfival. A bennem lévő állati
ösztön üvöltve életre kel.
- Piper, nem kérheted ezt tőlem. - De akármit parancsol, nekem
engedelmeskednem kell. Az elmém egy beteg része örül a parancsának, de
olyan ő nekem, mintha a lányom lenne. Nem tudom megbaszni. – A testőröd
vagyok.
- Te vagy a férfi, akivel nővé akarok válni. - könyörög, egyre gyorsabban
mozgatva az ujjait. Felnyög.
Megremeg a lábam, és még mielőtt összekaphatnám magam, térdre hullok. Ő
volt az egész világom és minden célom az elmúlt tíz évben. Nem tudom
megtenni. Nem tehetem.
Miközben erre gondolok, előre hajolok, és a szőnyegre teszem a kezeimet.
Szégyenteljesen mászok közelebb az ágyhoz, miközben nyögései egyre
hangosabbak lesznek, és nedvesen tocsogó puncijának hangjai visszhangoznak
a fülemben. Bassza meg. Mit csinálok?
Az elmém figyelmeztet, hogy álljak le, de a testem átveszi az irányítást.
Istenem, mióta akartam már ezt megtenni? Mióta álmodtam arról, hogy
kinyalom a pináját? Hányszor vertem ki a faszomat, miközben erre
gondoltam? Akkor még nem volt elég idős, de most már az. Ezüsttálcán kínálja
nekem azt, amire kétségbeesetten vágyom.
Tudom, hogy már csak azért is kinyírnak, amiért így látom Őt. Az apja kitépi a
szememet, és kivágja a nyelvemet, de megéri. Csak egy kis ízelítőt akarok kapni
belőle.
 1. fejezet
Piper
Ujjaimmal könnyedén végigsimítok a pocakomon. Tudom, hogy hamarosan
nagyobb ruhákat kell beszereznem. Egyre nehezebb elrejtenem, és az sem segít,
hogy öt percenként ennék. Valahogy sikerült elkerülnöm a terhesség hányós
szakaszát, és egyenesen a kívánós szakaszba jutottam.
Az utóbbi időben magamról gondoskodtam, de szerencsém van, mert a
Hardwood táborban befogadtak. Nem volt hova mennem, és még mindig nem
vagyok biztos benne, mihez fogok kezdeni. Tényleg élhetek a babámmal a
táborban? Mrs. Cyprus a drámai kórházi látogatásom után már tudja, hogy
terhes vagyok. Szerencsére a baba jól van, és az orvos szerint a vérzés normális
dolog. A vasam nagyon alacsony volt, ezért ájultam el. Többet kell ennem, amit
igazán jó volt hallani. Ez a kis riadalom teljesen kikészített, de rádöbbentett,
mennyire vágyom erre a babára. Tudom, hogy korábban is szerettem, de miután
belegondoltam, hogy elveszíthettem volna, minden megváltozott.
Ülök a konyhában, és várom, hogy Tia visszatérjen. Érzem a készülő süti
illatát. Azt hiszem, ő és Van elosontak valahová, de hamarosan vissza kell
térnie. Együtt vannak, és utálom az érzést, hogy mennyire szeretném, ha nekem
is lenne valakim. Egyszer volt, de látható, hova jutottam. Terhes vagyok, és nem
tudom, hogyan tovább.
Folyamatosan azt várom, hogy apám megjelenjen. De az is lehet, hogy teljesen
leírt. Valószínűleg azt mondta a barátainak és üzlettársainak, hogy valamilyen
menő iskolába járok, vagy ilyesmi. Remekül el tudja leplezni, mi is történik
valójában. Megőrülne, ha megtudná, hogy terhes vagyok. És nemcsak azért,
mert terhes vagyok, hanem azért is, mert az egyik legfőbb embere a gyermekem
apja. Nem tehetek róla, de elgondolkoztam azon, hogy vajon Hawk keres-e
engem. Ha apám meg akarna találni, Hawk-ot küldené utánam.
Ironikus, mivel ő hagyott el engem. Amikor másnap reggel felébredtem, nem volt
sehol, és csak arra gondoltam, hogy visszajön-e. Azt hittem, talán csak kiszaladt,
hogy reggelit szerezzen nekünk, vagy ilyesmi. Az együtt töltött éjszakánk intenzív
volt, és én reménykedtem. Szinte dühös szenvedéllyel akart engem, és én még
soha nem éreztem magam ilyen élettel telinek.
Órákig vártam rá, míg végül elhagytam a szállodai szobát, mert rájöttem, hogy
csak áltatom magam. Előző nap volt a tizennyolcadik születésnapom, és én
Hawk-ot akartam. Odacsábítottam a szállodába és felkínáltam magam neki. Ő
elfogadta, amit felajánlottam, de dühös volt miatta, mégis megtette.
Nem is számoltam, hányszor tett a magáévá. Lehet, hogy szűz voltam aznap este,
de ő újra és újra megdugott. Még mindig nem tudom felfogni, hogy fért belém,
mert Hawk majdnem négyszer nagyobb nálam. Akkora, mint Moose, a vadőr, aki
itt a tábor területén felügyel mindenre. Kicsi vagyok, ezért látszik már a
pocakom.
Apám nem jó ember, de ez nem akadályozott meg abban, hogy arra a férfira
vágyakozzak, aki neki dolgozott. Egyszer megkérdeztem apámat, hogy mivel
keresi Hawk a kenyerét, mire azt mondta, hogy a kíváncsi kislányok eltűnnek.
Díszes otthonban éltünk a város leggazdagabb részén, és mindenki tudta, ki az
apám, amikor az utcán sétáltunk. Mindannyian mosolyogtak, de mosolyuk
ugyanolyan hamis volt, mint az enyém. Apámat mindez nem érdekelte, amíg
mindenki beállt a sorba.
Azon a napon, amikor kijelentkeztem a szállodából, tudtam, hogy nem megyek
többé haza. Eltettem a pénzemet, amit apránként összegyűjtöttem, és vettem
egy autót. Olyan messzire mentem vele, amennyire az hajlandó volt elmenni. Így
kerültem a semmi közepére. Nos, nem pontosan. A Hardwood táborba. Ez a hely
tele van napsütéssel, mosollyal és boldog, egyszarvú szívek táncolnak az
emberek feje felett. Nem akarok máshova menni, de nem tudom, mihez kezdjek
itt egy babával. Majd kitalálom, nincs más lehetőségem. Nem fogom apám
világában nevelni a babámat, még akkor sem, ha ő engedné. Olyan világot
szeretnék a babámnak, mint a Hardwood tábor. Itt az élete tele lesz melegséggel
és szeretettel.
- Sütit sütök. - mondja Tia, miközben besétál a konyhába. Az arca vörösebb, mint
általában, amikor sütni szokott.
Vörös, göndör haja kócos, és azt hiszem, látok benne néhány levelet is. Az ajka
duzzadt, és ha azt hiszi, hogy el tudja titkolni, hogy ő és Van együtt voltak, akkor
téved. Tia félénk mosolya eleinte félrevezetett, de szerintem ennek a lánynak
mocskosabb a fantáziája, mint bárkinek, akivel valaha találkoztam. Csak jobban
elrejti, mint a legtöbben.
Emlékszem, én is attól a pillanattól fogva, hogy megláttam Hawk-ot fantáziáltam
arról, hogy mi mindent csinálhatna a testemmel. De aztán elgondolkodom azon,
hogy hová jutottam, és kizárom a fejemből ezeket a gondolatokat.
- Hozok tejet. - Felpattanok a helyemről, és a konyhában álló hatalmas
hűtőszekrények egyikéhez lépek. Felkapok egy doboz tejet és néhány poharat,
mert tudom, hogy Van hamarosan megjelenik, és ő is szereti.
Amikor megfordulok, megdermedek, amikor a pillantásom a nagyon dühös
Hawk-ra siklik. Fekete pólót visel, amely megfeszül széles mellkasán. Nem a
szokásos nadrágot és inget viseli. Ehelyett csizmában és farmerben van, amelyek
megmutatja vastag, erős combjait. A poharak kiesnek a kezemből és
összetörnek.
- Piper? – szólít meg Tia. Pillantása köztem és Hawk között jár.
Ahelyett, hogy válaszolnék neki, azt csinálom, amiben a legjobb vagyok.
Megfordulok és elfutok.
Nem tudom, miért futok, mert nincs értelme. Ha Hawk el akar kapni, akkor
megteszi.
- Meg fogsz sérülni. – bömböl Hawk mögöttem.
Abbahagyom a futást, mert igaza van. Híresen ügyetlen vagyok, és nincs hova
futnom. Néhány nappal ezelőtt épp kórházban voltam. Nem akarok újra
bekerülni, amíg el nem érkezik az ideje, hogy a kicsi világra jöjjön.
- Hívom Ford-ot. - Hallom, ahogy Tia a hátam mögött kiabál, miközben gyorsan a
kunyhóm felé indulok.
- Muñeca! - dörmögi Hawk az orra alatt.
Ettől az egy szótól majdnem összecsuklik a lábam. Olyan rég nem hívott így. Talán
már évek óta. Ez spanyolul „babát” jelent, és mindig azt mondta, hogy kislány
koromban úgy néztem ki, mint egy baba.
- Minden rendben, Tia. Ismerem. - kiáltom vissza a vállam fölött, mert nem
akarom belekeverni a Cyprus családot. Nem látom Tia-t, mert Hawk gyakorlatilag
rám mászott. Meg kell küzdenem a testem reakciójával a közelségére.
- Mit csinálsz itt? – előre fordulok, hogy lássam, merre tartok, miközben a kunyhó
felé trappolok. Felsikoltok, amikor Hawk a karjába kap.
- Azt hitted, hogy csak úgy leléphetsz? - kérdezi, szorosabban tartva engem. -
Négy kibaszott hónapja, Piper.
- Felnőtt vagyok! Elmegyek, ha akarok! - kiáltom dühös arcába.
Félnem kellene. Mindenki éppen annyira fél tőle, mint apámtól, akitől távol
tartom magam, mert félek attól, amit velem tehet, nem pedig azért, mert a
mérete megfélemlít. Apám alacsony és kövér, aki nem tudna sokáig futni anélkül,
hogy belehalna, és azt hiszem, még így terhesen is lefutnám.
De valami Hawk szemében arra készteti az embereket, hogy elkerüljék őt.
Olyannak tűnik, aki puszta kézzel meg tud ölni egy embert. De jóképű. Néhányan
nem tudják, milyen halálos tud lenni, de ha a szemében fellobban a láng, az
emberek összecsinálják magukat tőle. Nem tudom, hogy ez nálam miért nem
működött soha. A pillantása mindig azt sugallta nekem, hogy ne szórakozzak
vele, de nem hiszem, hogy ez valaha is hatással volt rám. Csak felizgatott, és
felhergelt. Pimasz voltam vele, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Lehet, hogy
mások nem akarják, hogy rájuk nézzen, de mióta ismerem, vágyom rá.
- Bízz bennem! Tudom, hogy kibaszottul felnőttél, Piper. Számoltam a napokat. -
Hangja nyugodt. Túl nyugodt.
Elindul velem. Ismeri a kunyhómhoz vezető utat. Amikor belép, odalép az
ágyamhoz és leültet. Könnyű volt kitalálni, hogy melyik az enyém, mivel csak két
ágy van a szobában, és az enyém nincs bevetve. Néhány cuccomat átdobáltam
Tia ágyára, mivel ő már nem lakik itt. Van egy kunyhóm, de utálok egyedül lenni.
Visszafordul az ajtóhoz. Kíváncsi vagyok, elmegy-e. Pánik szorítja össze a
mellkasomat, mire becsapja és bezárja az ajtót. Először megpróbálok elfutni,
most meg nem akarom, hogy elmenjen. Tényleg össze vagyok zavarodva. A
terhességi hormonokat hibáztatom ezért.
Az ajtóra teszi a kezét, és egy pillanatra megáll. Figyelem, ahogy néhányszor
mélyet lélegzik, majd végre megfordul, hogy rám nézzen.
- Hawk … - suttogom, és előttem terem, mielőtt befejezhetném. Meglep, amikor
a padlóra térdel előttem.
- Látni akarom, Muñeca.
Nem tudom, mire gondol, de a rövidnadrágomhoz nyúl, és lehúzza rólam. Nem
harcolok vele, mert tudom, hogy ő nyer. És ha őszinte vagyok, azt hiszem,
mindketten tudjuk, hogy a testem az övé. Mindig is az volt.
Széttárja a lábaimat, miközben az ágy végébe húz. - Azt mondták, véreztél.

Ránézek és rájövök, hogy így talált rám. Biztosan ellenőrizte a kórházakat, de

nem számít. Ha Hawk keresett engem, akkor előbb-utóbb úgyis rám talált volna.
Bárkit megtalál, és tudtam, hogy nem bujkálhatok örökké. Csak arra vagyok
kíváncsi, hogy azért keresett-e meg, mert apám fizet neki. Csak feltételezem,
hogy apám parancsára cselekszik, mert Hawk otthagyott abban a szállodai
szobában. Ha akart volna engem, akkor másnap reggel visszajön, mert én vártam
rá. Korábban is mindig egyedül éreztem magam, de abban a pillanatban a
szállodai szobában az kijózanító érzés volt. Nem akartam többé egyedül lenni. El
akartam menni valahová, ahol otthont teremthetek magamnak.
Kinyúlok, hogy megérintsem rövid haját. Emlékszem, milyen jól érezte magát az
érintésemtől. Arról álmodoztam, hogy egyszer ő lesz az otthonom, de legbelül
tudtam, hogy az nem lehetséges. Apám soha nem engedte volna meg, és ki tudja,
mit akart Hawk? Soha nem beszélt nőkről, és nem viselt gyűrűt. Soha nem láttam
egyetlen random nővel sem, aki a házunk hátsó bejáratán keresztül közlekedett
volna.
Úgy gondoltam, különbözik apám többi emberétől. Esküszöm, éreztem a
lelkemben, hogy Hawk jó ember.
- Válaszolj, muñeca. - Azt hiszem, keményen akart velem beszélni, de hiányzik az
él a hangjából.
- Ez normális. Csak kevés a vasam. - mondom neki. - Kérlek, ne vigyél vissza!
– Elhúzom a kezem, de Hawk elkapja. A tenyeremet a szájához emeli, és
megcsókolja. Olyan lágyan és gyengéden, hogy összeszorul a szívem.
- Nem viszlek vissza apádhoz. – Ujjait a bugyim szélébe akasztja. Az egyszerű,
fehér pamut nem akadály Hawk számára, mert letépi rólam és rám mered. -
Csupasz vagy, Muñeca? - kérdezi.
- Akkor leborotváltam neked ... – vallom be. Tudom, hogy nem kell a kedvében
járnom. - Nekem is így tetszik.
- Igen. Mutasd meg nekem! - Megpróbálom összecsukni a lábaimat, de széles
válla megállít. A csiklóm pulzál a vágytól, amelyet nem akarok érezni.
- Emeld fel az inged, és mutasd meg a fiamat!
- Honnan tudod a nemét? - meredek rá. Én is csak most tudtam meg a
kórházban.
- Mindent tudok rólad. - Maga emeli fel az ingemet, és a pocakom tetejére tolja,
hogy az ne hulljon vissza. - Már nagy.
- Az apja tutira egy nagydarab srác. Ez segít abban, hogy leszűkítsem, a
lehetséges apajelöltek körét. – vágom a szemébe, mire Hawk egy pillanat alatt
talpra áll. Lelök az ágyra, és fölém tornyosul.
- Vigyázz a szádra!
- Talán, ha jobban használtam volna a számat, nem lennék ilyen helyzetben.
Hawk gyilkos pillantást vet rám, de nem érzek félelmet. Mindketten tudjuk, hogy
csak jár a szám, és egyre rosszabb, ha ideges vagyok. Szemeim megtelnek
könnyekkel, mire Hawk arca egy pillanat alatt megváltozik.
- Ezt megérdemeltem. Ezt most elengedem, muñeca, de soha többé ne beszélj
arról, hogy más férfiak érintenek téged. Nem érdekel, hogy kitaláció-e vagy sem.
- Bólintok, és amikor egy könnycsepp kiszökik a szememből, lehajol és lecsókolja
rólam.
- Hogy lehetsz egyszerre ilyen gonosz és kedves? - suttogom. Nem tudom, hogy
megölelni akarom-e a testét, vagy ellökni.
- Te hozod ezt ki belőlem. És még mást is. - Lehunyja a szemét, amikor még
lejjebb hajol, és arcát a nyakamba temeti. Óvatosan, nehogy összenyomja a
hasamat. Utálom, hogy mennyire szeretem ezt.
- Hiányzott az illatod. - nyög fel, és orrát végigsimítja a nyakamon.
Nekem mindene hiányzott. Nem telt el úgy egyetlen perc sem, hogy ne
kívánnám, bár másképp alakult volna.
- Nem tudom, miért vagy itt, ha nem viszel vissza apámhoz. - Felemeli a fejét,
hogy lenézzen rám. - De kérlek, ne bánts itt senkit! Vigyáztak rám. Otthont adtak
nekem. - Mielőtt válaszolhatna, Hawk talpra áll, mert a kunyhóm ajtaja kinyílik.
Ford és Van állnak az ajtó előtt, mellettük Moose.
Fogalmam sincs, mi fog történni, de tudom, hogy csak én állíthatom meg. A
lehető leggyorsabban leszállok az ágyról, és megpróbálok Hawk elé lépni. Hawk
kinyúl, hogy megállítson, és ekkor döbbenek rá, hogy deréktól lefelé meztelen
vagyok.
 2. fejezet
Hawk
Lenézek, és látom, hogy Pippert-t egy nagyméretű pólója takarja, de nem tetszik
a tudat, hogy ennyire ki van téve a férfiak pillantásának a saját kunyhójában.
Mindegyik hasonló testfelépítésű, mint én, de nem érdekel. Mivel hárman
vannak ellenem, az esélyeim nem tűnnek túl jónak.
- Örülök, hogy ismét találkozunk. - mondom a középsőnek. Ő volt a pasas a
recepción, aki korábban azt mondta nekem, hogy nem látta Piper-t.
- Ford Cyprus vagyok. Ő itt a fiam, Van. - Balra bólint. - És ő a mi táborőrünk,
Moose.
A jobb oldalon álló férfi összefonja karjait a mellkasán, amitől nagyobbnak tűnik.
Az ujjaim viszketnek, hogy az övemben lévő fegyver után nyúljak. Muszáj
uralnom a helyzetet, így teszek egy lépést Piper előtt.
- Piper nincs rendesen felöltözve, ezért azt hiszem, mindannyiunknak ki kellene
mennünk. - Minden önuralmamat felhasználom, hogy nyugodtan csengjen a
hangom és elhárítsam a feszültséget.
- Hawk! - sziszeg felém Piper, mire felé pillantok. Összeszorítja az ajkait, és
elfordítja a tekintetét. Remélem, hogy egyszer az életben hallgat rám.
- Rendben. - ért egyet Ford, majd ő és a két másik srác kilépnek a kunyhóból.
- Muñeca! - mondom halkan, mire felnéz rám. – A meztelen puncid illata az
egyetlen, amit érzek. Vegyél fel valamit, és gyere ki, miután felöltöztél!
- Fel voltam öltözve, mielőtt bejöttél, és letépted rólam a ruhát. - fújtat, majd a
komódhoz trappol.
Most rajtam a hallgatás sora, és amikor kilépek a kunyhóból, becsukom magam
mögött az ajtót. Ennyit az itteni zárakról.
- Tudjuk, hogy ki ő. - Moose hangja határozott, és Ford bólint.
- Akkor tudjátok, miért vagyok itt. - Úgy döntök, hogy nem terítem ki a
kártyáimat, mert az csak ránk tartozik, ami Piper és köztem van.
- Nem viheted el. - Van fiatal, de ugyanúgy néz ki, mint az apja, és látom, hogy
ugyanolyan makacs is.
- Ezt nem te döntöd el. – Elnézek hármójuk mellett, és hallom, kinyílik a kunyhó
ajtaja mögöttem. - Hozd a holmidat, Piper! Indulunk.
Csönd telepedik ránk, mire megfordulok, hogy ránézzek. - Nem megyek veled. -
Óvón a hasára teszi a kezét, én pedig ökölbe szorítom az oldalam mellett.
- És nem is te döntöd el. – tör fel belőlem halk morgásként. - Nem kérdeztem,
Piper, hanem mondtam. Szedd össze a holmidat, különben itt hagyunk
mindent. Nekem mindegy.
- Azt hiszem, hallottad, mit mondott Piper. - mondja Ford, miközben közelebb
lép hozzám.
Kinyújtom a kezem, ő pedig megáll. - Jöjj közelebb még egy lépést, és nagyon
megbánod. - figyelmeztetem, mire rám sandít.
- Hawk! - könyörög Piper a hátam mögül. Nem tetszik, hogy nem tudom
egyszerre szemmel tartani őt és ezeket a férfiakat. - Most ez az otthonom.
Tizennyolc éves vagyok, és nem kell azt tennem, amit apám mond.
- Beszélnünk kell. - mondom neki a vállam felett, és észreveszem, hogy a másik
két férfi kissé közelebb lépett, amikor nem rájuk figyeltem. Abban a pillanatban,
amikor ismét Piper-re pillantok, meghallom a csizmák alatt morzsolódó kavicsok
hangját, majd rám törnek.
Érzem, hogy a fegyverem kiesik az övemből, amikor ráugrom Ford-ra, és behúzok
neki. Alig érek hozzá, amikor a karjaimat hátra csavarják és Moose satuba fogja
a fejem. Rúgok egyet, és eltalálom Van mellkasát, amitől elszáll. Harcolok, de
Moose erős, és a fogás, amit rajtam alkalmaz, elzárja a véráramlást a fejemen.
- Baszd meg! - mordulok, és próbálok küzdeni ellene, de tudom, hogy mindjárt
elájulok.
- Azt hiszem, már eleget beszéltél. - mondja Ford, miközben feláll, és a tenyerével
letörli a vért a szájáról.
- Hawk! - kiáltja Piper. Amikor ránézek látom, hogy két nő visszatartja, hogy ne
férjen hozzám.
Forr bennem a harag és az adrenalin. De már késő. A szemem előtt úszó fekete
foltok egyre nagyobbak és nem kapok levegőt.
- Muñeca! - motyogom, mielőtt az egész világ elsötétül.
Órákkal, vagy akár napokkal később kinyílik a szemem. Sötét van körülöttem, és
fogalmam sincs, mennyi lehet az idő. A padló hideg beton, és az egész testem fáj,
amiért túl sokáig voltam ugyanabban a testhelyzetben.
Átkozódom, amikor a hátamra fordulok, és a fejem szédül. Halk hangot hallok a
közelben, mire arrafelé nézek, és látom, hogy halvány fény dereng a szoba
túloldalán. Pislogok néhányszor, hogy a szemem hozzászokjon.
- Mi a fasz? - suttogom, amikor rájövök, hogy valamilyen cellában vagyok.
A nevemet visító Piper emléke megrohan, mire egy pillanat alatt talpra állok. De
túl gyors volt a mozdulat, és a földre roskadok, miközben fejemet majdnem a
betonba vertem. Veszek néhány mély lélegzetet, majd újra felkelek, mert el kell
jutnom hozzá. Nem veszíthetem el. Nem veszíthetem el ismét.
- Nyugi! - mondja egy halk hang, mire felnézek, és meglátok egy szőke nőt, akit
felismerek az irodából, amikor először látogattam meg a Hardwood tábort. -
Honey vagyok. Ugye, te vagy az a férfi, aki megütötte a férjemet és megrúgta a
fiamat? - vonja fel vádlón a szemöldökét. Nem tagadom a vádakat.
- Hol a francban van Piper?
- Jól van. Kényszeríteni kellett, hogy lefeküdjön, mert eléggé ideges volt - mondja
Honey, és a szeme ellágyul. - A látogatása enyhén szólva felzaklatta.
- Látnom kell őt. - könyörgök, és megragadom a rácsokat. – Kérem!
Nem emlékszem, mikor mondtam ki utoljára ezt a szót, de nem számít. Bármit
megtennék, hogy elérjem a célomat és visszakapjam Piper-t.
- Csak azért jöttem, hogy megnézzelek és hozzak neked ennivalót. Amikor Piper
készen áll, majd ide jön és beszél veled. De neki most a babára kell gondolnia.
Az arckifejezése a sajnálat és a felismerés keveréke. Nem fog kiengedni, de
legalább azt mondja, hogy valamikor majd láthatom őt. Felém nyújt egy tálca
ételt, és becsúsztatja nekem az ajtó alatt. Aztán átnyújt egy üveg vizet, én pedig
finoman elveszem tőle.
- Hátul van egy kempingágy. Próbáljon meg aludni egy kicsit.
Megfordul, hogy elmenjen, én pedig nagyot nyelek, mielőtt megszólalok.
- Csak ... - kezdem, mire ő megáll, hogy rám nézzen. - Győződjön meg róla, hogy
jól van-e!
Bólint, és szomorú mosolyra húzza az ajkát. - Ő a családunkhoz tartozik. Biztos
lehet benne, hogy gondoskodunk róla.
Nem gondoltam volna, hogy a féltékenység ekkorát tud ütni. Hátra kell lépnem,
mert éles fájdalom hasít a fejembe. Honey kisétál a szobából, és a fém ajtó
becsukódik mögötte.
A cella hátsó részéhez sétálok, és egy puffanással leülök a kempingágyra. Mi a
faszt csináltam?
 3. fejezet
Piper
- Hoztam sütit. - Tia leteszi az óriási tálca sütit az ágyam melletti éjjeliszekrényre,
én viszont csak bámulom őket.
Kitett magáért, mert legalább háromfajtát hozott, amelyek mind a kedvenceim.
Általában odáig vagyok a sütijeiért, mert senki sem tud úgy sütni, mint Tia, de
jelenleg nem semmit nem kívánok. A testem Hawk-ért kiált, és csak őt akarom.
- Megpróbálhatnánk aludni. - teszi hozzá Tia, amikor látja, hogy nem nyúlok a
sütikért. Biztos vagyok benne, hogy ezzel még jobban megriasztom. Ráadásul
Van nem szereti, ha Tia nem vele alszik.
Tudom, hogy egy kissé perverzek. Fogadok, hogy Van minden este az ágyhoz
kötözi. Ha rájuk nézel, nem is sejted, de soha nem tudhatod, mi folyik a zárt ajtók
mögött, és Van szereti szorosan zárva tartani ezeket az ajtókat, amikor Tia-ról
van szó. Nagyon féltékeny rá. Először megdöbbentő lehet, amíg az ember nem
látja őt cselekedni. Nála minden arról szól, hogy vigyázzon Tia-ra. Én is vágyom
arra, hogy vigyázzanak rám. Mindig is arról álmodoztam, hogy az a személy Hawk
lesz. De haladjunk apró lépésekben.
Mrs. Cyprus az üres ágyon ül, ami nemrég még Tia-é volt, de ő néhány nappal
ezelőtt odaköltözött Van-hez. Tia és Ford az egyetlen, aki „Honey”-nak
szólíthatja Mrs. Cyprust, ami szerintem imádni való. Ha bárki más megteszi,
akkor annak Ford-dal gyűlik meg a baja. Szerintem Tia azért kapta meg ezt a
kiváltságot, mert ő lesz a menyük. Mrs. C. jelenleg fürkészve figyel engem, és
nem szól semmit. Tudom, hogy csak a pillanatra vár.
- Nincs szükségem alvásra. - sóhajtok.
Még mindig meg vagyok döbbenve, hogy itt látom Hawk-ot. Egyszerre akarom
megütni és megcsókolni. Két másodperce van itt, és már főnökösködik.
Harcolnom kell a testem reakciója ellen. Nem tudom miért, de ez a főnökösködő
hangvétel, mindig beindít.
- Ő az apja. - mondja végül Mrs. Cyprus. Nem kérdezi.
Egy-két alkalommal láttam, hogy Hawk féltékeny lett miattam, de nem sok oka
volt rá az évek során. Ő és apám távol tartották tőlem a férfiakat. Hányszor
tűnődtem azon, hogy vajon együtt volt-e más nőkkel? Soha nem láttam, de
vajon, kibírná-e nő nélkül egy olyan férfi, aki úgy néz ki, mint Hawk? Gombóc nő
a torkomban, amikor elképzelem a nőket, akikkel együtt volt, mióta elhagyott.
- Hol van? – kérdezem aggódva az alsó ajkamba harapva. Ha valamit tudok, akkor
az az, hogy Hawk mindig megkapja, amit akar, és szinte minden bajból kimászik.
- Moose bezárta.
Az arcomhoz emelem a kezem, hogy megdörzsöljem a szemem. Nem tudom, mit
érzek ezzel kapcsolatban. Nem is annyira Hawk bezárása miatt aggódom, hanem
egy részem azt reméli, hogy még nem mondta el apámnak, hogy hol vagyok. Ha
börtönbe kerül, azt apám hamarosan úgyis megtudja.
- Csak fogva tartjuk, Piper. Nem törvényes, hogy ott tartsuk, de nem hiszem,
hogy törvénytisztelő állampolgár lenne.
Felnevetek, mert nem tudom, mi is Hawk foglalkozása. Mindig jó volt hozzám, és
mindent megtett, hogy gondoskodjon rólam. Többet jelentett számomra, mint
apám valaha is. Mindig arra gondoltam, hogy csak azért csinálja, mert apám azt
mondta neki.
- Azért jöttem ide, hogy újrakezdjem. - Leengedem a kezeimet az arcomról, és az
ölembe ejtem, miközben lenézek a pocakomra.
Láttam valamit Hawk szemében, amikor meglátta és a remény egy kis szikrája
felderengett bennem. Tudnia kell, hogy apám korántsem lenne elégedett, ha
megtudná, hogy terhes vagyok. Nemcsak azért, mert felcsináltak, hanem azért
is, mert az egyik embere tette. A tiszteletlenség jelének tartaná, és akkor
kezdődne csak a háború. Ezt Hawk-nak is tudnia kell.
Tudom, hogy Hawk szemtől szembe legyőzné apámat, de apám soha nem játszik
tisztességesen. Őszintén szólva szerintem Hawk sem tenné, ha valami olyasmiről
lenne szó, amit nagyon akar. Ha belegondolok, én sem tenném. Tenném, amit
kell. Bármit megtennék, mióta tudom, hogy egy kisbaba növekszik bennem. Már
most szeretem a kisembert. Biztos vagyok benne, hogy fiú lesz. Annak kell
lennie. És ha ilyen ütemben növekszik, akkora lesz, mint az apja.
- Senki nem kényszerít távozásra. - mondja Mrs. Cyprus. Odajön hozzám és leül
mellém. Megfogja az egyik kezemet, és ujjaimba fűzi az övéit. - Úgy gondolom,
hogy néhány dolgot meg kell oldani, de amire mindenkinek szüksége van, az az,
hogy megnyugodjunk.
Nem megnyugodni akarok, hanem Hawk-ot látni. Gyorsan elszaladtam előle,
most viszont millió kérdés jár a fejemben, amit fel akarok tenni neki. Mi történt
odahaza, és vajon menekülnöm kell-e? Tudom, hogy az egyetlen dolog, ami
megnyugtatna, ha láthatnám őt, de hasznos lenne, ha bezárnák. Így távol
tudnám magamtól tartani, miközben felteszem neki azokat a kérdéseket,
amelyekre válaszokat akarok kapni. Tudom, hogy kevés az időm, mert Hawk
semmiképpen nem marad abban a cellában. Vagy apám hozza ki őt, vagy Hawk
találja meg a kiutat.
- Azt hiszem igaza van. Pihennem kell és reggelre összeszedem magam. – A másik
kezemet drámaian a hasamra téve dörzsölni kezdem a pocakomat és úgy teszek,
mintha ásítanék. - Csak egy hosszú fürdőre és némi alvásra vágyom. - Ez nem
hazugság. Terhes vagyok, és mindig vágyom ezekre a dolgokra, de először
látnom kell Hawk-ot.
- Biztosan, nem akarod, hogy maradjak? – kérdezi Tia.
- Szerintem menjetek és nyugtassátok le az embereteket. Ez kiverte náluk a
biztosítékot. Biztos vagyok benne, hogy kint járkálnak, és rátok várnak.
Mrs. Cyprus megszorítja a kezemet, mielőtt gyorsan arcon csókolna. - Hívj, ha
meggondolod magad, és mindjárt itt leszünk. Tedd, amire neked és a babának
szükségetek van. Hidd el nekem, megoldom ezt neked, édesem.
Pontosan ez az oka annak, hogy soha nem akarok elmenni innen. Annyi szeretet
van itt mindenhol, és ez annyira ellentétes azzal, ahogy engem
neveltek. Szívesen nevelném a fiamat egy ilyen világban, ahol mindenki
összefog. Három férfi, akit csak egy hónapja ismerek, pillanatok alatt
megvédtek. Nem érdekelte őket, hogy olyan fegyveres emberrel néznek szembe,
aki akkora, mint ők. Ez sok mindent elmond róluk. Utaltak arra, hogy tudják, ki az
apám, de úgy tűnik, ez sem zavarja őket. Itt semmi nem az önzőségről szól.
Ehelyett mindenki együtt dolgozik, és mindenkiről gondoskodnak. Ez egy
egyszerű élet, de boldogsággal és szeretettel van tele. Mi mást akarhat még az
ember, mire lehet még szüksége?
Tia csatlakozik Mrs. C.-hez, és ő is ad egy puszit. Tudom, hogy még nem
beszéltünk, és még sok részletre kíváncsi, de megvárja, amíg egyedül leszünk.
Az ajtóhoz sétálva látom, hogy Ford és Van odakint várakoznak. Intek nekik,
mielőtt becsuknám az ajtót. Hű maradok a szavamhoz és megfürdök, de tudom,
hogy most csak arra készülök, hogy elmenjek hozzá, és lássam. Nem tehetek róla,
de ki akarom csinosítani magam Hawk-nak, miközben emlékeztetem őt arra,
hogy aznap reggel otthagyott a szállodában.
Nem tudok úgy elaludni, ha nem kapok választ minden kérdésemre. Egy
sötétebb részem tudja, hogy nem lelek nyugalomra addig, amíg nem érhetek
hozzá, és ő nem érint meg.
Felhúzom a tornacipőmet, majd felkapok egy kis zseblámpát, és kiosonok a
kunyhómból. Ezúttal én fogom megkeresni Hawk-ot. És ezúttal nem fog tudni
lelépni előlem. De lehet, hogy mire befejezzük a beszélgetést, mást sem kívánok
majd, csak ezt.
 4. fejezet
Hawk
A cellában alig van fény, de hallom, ahogy a tücskök odakint ciripelnek. A rácsos
kis ablakon keresztül látom a fákat és a holdat az égen. Fel-alá járkálok. Úgy
érzem magam, mint egy ketrecbe zárt vadállat, aki készen áll kitörni
innen. Megpróbálok nyugodt maradni és várni, mert tudom, hogy Piper ezt
akarná tőlem. De annak a gondolata, hogy egyedül van és ideges, túl sok, hogy
elviseljem.
Reccsenést hallok, mire nyomban megállok, és az ajtó felé fordulok. Még a
félhomályban is ki tudom venni Piper alakját. A rácsokhoz lépek, és megfogom
őket.
- Muñeca! – sóhajtok. Megkönnyebbülés áraszt el Piper láttán.
- Nem tudom, miért jöttem. - Becsukja maga mögött az ajtót, és lassan felém
sétál. – Biztosan megőrültem.
- Megsérültél? - Elérhető távolságra van tőlem. Bárcsak fel tudnám feszíteni
ezeket a rudakat, hogy kiszabaduljak ebből a cellából.
- Fizikailag nem.
- Az mit jelent? – Eláraszt a harag, a gondolattól, hogy nincs rendben.
Mély lélegzetet vesz, és még egy lépéssel közelebb lép. - Miért jöttél, Hawk?
Apám küldött?
- Gyere ide! - mondom, és felé nyúlok.
A holdfény beragyogja az arcát, és látom szemében a tétovázást. - Ha hozzád
érek, elveszítem az önérzetemet.
- Azt soha nem hagynám. - Mintha a lábának saját akarata lenne, akkor is
előrelép, amikor az agya azt gondolja, hogy nem kellene.
- Elhagytál. - suttogja halkan, amikor átnyúlok a rácsokon, és átkarolom a
derekát.
- Most már itt vagyok. - A hűvös acélhoz húzom, és testemet az övéhez préselem,
hogy ha csak egy kicsit is, de érezzem testének melegét. - Szükségem van rád,
Muñeca. Engedj ki és csillapítsd a szenvedésemet!
- Nincs kulcsom. - Felnéz rám, és érzem, ahogy kezei a rácson keresztül érintik a
mellkasomat.
- Olyan rég volt már. Nem hiszem, hogy várni tudok, amíg keresel egy kulcsot.
A kezeim a csípője köré csúsznak, majd a fenekére simulnak, és megszorítom a
puha, kerek halmokat. Laza alvós rövidnadrágja puha, és egyik kezemet
belecsúsztatom, hogy érezhessem csupasz fenekét.
- Csak ez a kis ruhadarab véd? - kérdezem, miközben az ujjaim belemerülnek a
lábai közötti ragacsos melegbe. - Mintha tudtad volna, hogy ezt akarom csinálni.
A másik kezemet előre csúsztatom a pocakjára, majd le a csupasz
puncijára. Elönti a nedvesség az ujjaimat, miközben a puncijával játszom és a
csiklóját dörzsölöm.
- Hawk! - Élesen beszívja a levegőt, amikor egyik ujjamat a fenekébe csúsztatom,
miközben megcsípem a csiklóját.
- Mindketten tudjuk, hogy ezért jöttél. - A rácsokon keresztül figyelem, ahogy az
arca kipirul, és lehunyja a szemét, amikor az élvezet átveszi az irányítást a teste
felett. - Húzd fel a pólód! Éreznem kell téged a számban.
Ujjai remegnek, amikor lenyúl és felemeli a pólóját, hogy megmutassa nekem
meztelen melleit. Előre dől, és eléggé előre tolja a mellkasát ahhoz, hogy
lehajolva megszívhassam a mellbimbóit. Frusztráltan felmordulok, amiért nem
tudom lefektetni a padlóra, és megbaszni a szűk kis punciját. A farkam sajog a
vágytól, hogy elmerülhessen az otthonában, és elélvezhessen ott, ahová tartozik.
- Azt akarom, hogy élvezz a kezemre, hogy lenyalhassam az ujjaimról.
- Ó, Istenem! - zihálja, a csípőjét mozgatva, és a cellába benyújtott kezeivel
belemarkol a hajamba.
- Amint kijutok innen, négykézlábra állsz előttem. - Birtoklóan megharapom az
egyik mellbimbóját, és felsikolt, amikor a puncija összeszorul az ujjaimon. - Itt az
ideje, hogy megkapd a büntetést, amiért elmenekültél előlem.
- Én … én ...
- Tartogasd a bocsánatkérést akkorra, amikor a szád a farkam körül lesz,
Muñeca! - Az ujjaim gyorsabban mozognak, és pinájának szörcsögő hangjai
visszhangoznak a cellában. - Maradj nyugton.
Elveszem kezemet a puncijáról, mire azonnal nyafogni kezd. Gyorsan kibontom
a nadrágomat, és kiveszem hosszú, lüktető farkamat.
- Húzd le a nadrágod! – Az egyik ujjam még mindig a fenekében van, amikor
lehúzza a nadrágját a combja közepéig, és várakozva felnéz rám.
A farkamat bedugom a cella rácsain keresztül a lábai közé, pinájának forró
redőibe. Nedves forrósága körülveszi farkam hegyét, és előre lendülök, hogy
megdörzsöljem a csiklóját. Azonnal felkiált. Érzem, hogy a puncija lüktet a
vágytól, hogy benne legyek.
- Hamarosan rendesen megduglak. Akkor addig foglak baszni, amíg már lábra
sem tudsz majd állni, hogy elmenekülhess.
- Hawk! - sikít, amikor elönti testét az orgazmus.
A farkam megduzzad, és sperma lövell ki a hegyéből, beborítva csupasz
punciját. Vastag patakokba spriccel a pinájára, és ujjaimmal belenyomkodom.
Megjelölöm az édes, csupasz völgy minden centiméterét a lábai között, és
felordítok, mert perzsel a vágy, hogy újra megtegyem.
Amikor levegőhöz jutok, elveszem a lábai közül az ujjaimat, majd tisztára
nyalogatom őket, miközben Piper felrántja a nadrágját, és lesimítja a pólóját.
- Piper! - suttogom, mire felnéz, hogy pillantásunk találkozzon. - Amikor kijutok
innen, mindent elmondok. De teljesen mindegy, mert többé nem hagysz
el. Értesz engem?
Beharapja az alsó ajkát, és bólint, miközben szempilláin keresztül felém néz.
- Jó kislány. Most menj, és szerezd meg a kibaszott kulcsot ehhez a cellához,
mielőtt lebontom a tábor falait.
 5. fejezet
Piper
Elment az eszem, gondolom magamban, amikor Van és Tia kunyhója előtt
állok. A testem még mindig a gyönyör hullámain ringatózik, és átkozom magam,
amiért Hawk ilyen könnyen elvarázsolt. Még mindig érzem magamon az illatát,
és gyönyörünk nedves emlékeztetője bevonja a lábaimat. Kis elégedettséggel
töltött el, hogy ezúttal én távoztam. Nem érdekel hogyan, de kiszabadítom, és
csak ez számít.
Ha valaki megszerezheti a kulcsot a cellához, az Tia. Tudom, hogy mellettem áll,
és azt hiszem, így kell tennie a legjobb barátoknak. Mindig is szerettem volna egy
barátnőt, akivel bajba kerülhetek.
Tia és én a legközelebbi barátnők lettünk itt a Hardwood táborban. Legalábbis
számomra ő az. Nem sok barátom volt, miközben felnőttem, mivel mindenki
távol maradt tőlem az apám miatt. Egy lány egyszer azt mondta nekem, hogy a
szülei azt mondták neki, hogy emiatt ne legyen a barátom. Tia és Van vittek
kórházba, amikor rosszul lettem. Mindig hálás leszek a barátságukért.
- Bekopogsz, vagy egész éjjel kint fogsz álldogálni?
Felsikoltok Van hangjára. Megfordulok, és látom, hogy ott áll mögöttem karba
tett kézzel, és várja a válaszomat. Hogy tűnhet valaki egyszerre ilyen szigorúnak
és szelídnek. Ezt soha nem fogom megérteni.
- Hol van Tia? - kérdezem inkább. - Szerettem volna vele egy kicsit beszélgetni. -
hazudok.
- Hazudsz.
A fenébe is. Jobbat is kitalálhattam volna, mint hazudni Van-nak. Ez a pasas egy
emberi hazugságvizsgáló. Jól tud olvasni az emberekben, és esküszöm, hogy
képes a felszín alá látni, és bejut bárki fejébe. Talán egy-két évvel lehet idősebb
nálam, de a szívében határozottan öreg lélek.
- Nem láthatom Tia-t? - emelem fel dacosan az állam.
- Sosem mondtam ilyet. – Leengedi karjait a mellkasáról. - Na gyere! Forró
csokoládét készít. - Int, hogy menjek be. De mielőtt a kilincshez emelném a
kezem, kinyílik az ajtó, és Tia szeme tágra nyílik a meglepetéstől. Valószínűleg
azért, mert azt mondtam neki, hogy aludni fogok, és már éjfél is elmúlt.
- Ez nekem nem tűnik medvének. - Tia a vállam felett Van-re néz.
- Tudtam, hogy valami mozog odakint. - Felemeli a telefonját, és meglátom egy
biztonsági kamera képét a képernyőn. Csak azért ismerem fel, mert Hawk is
használt ilyet, amikor otthon éltem. Tudtam, hogy a telefonjáról az ház összes
kameráját ellenőrizheti a házban.
- Miért vannak kameráid? - kérdezem Van-t.
- Ne kezdj bele! - Tia megfogja a kezem és behúz. - Korábban csak az istállóban
volt, hogy figyelje a lovakat, de most, hogy beköltöztem, ide is tett néhányat.
Forgatja a szemét, de nem téveszt meg. Élvezi, hogy Van kamerákat szerelt
fel. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ez Tia biztonsága érdekében történt-e,
vagy azért, mert Van szereti figyelni, amikor nincsenek együtt. Azt hiszem,
mindkettő.
Tia behúz a konyhába, ahol látom, hogy tényleg forró csokoládét készített. Felém
tolja a két csésze egyikét. Feltételezem, hogy az egyiket Van-nek szánta. Nem kell
megfordulnom, hogy tudjam, Van még mindig az ajtóban áll, és minket figyel.
- Csinálok neked másikat. - mondja neki Tia, miközben belekortyol a sajátjába.
- Minden rendben, kedvesem. Csak kíváncsi vagyok, hogy mennyi időbe telik, míg
Piper megtör. - Lenézek Tia elém tett bögréjére, mert hirtelen bűnösnek érzem
magam.
- Van! - kiáltja Tia.
- Igaza van. - ismerem el. – Azért jöttem, hogy kérjek valamit.
- Nem látom, mi ezzel a probléma. Te vagy a legjobb barátnőm. Természetesen
eljöhetsz az otthonomba, és kérhetsz tőlem akármit. – mondja hevesen, és
amikor felnézek, látom, hogy Van-re mered.
- A hangnem, Tia.
- A hangnem, Tia. - utánozza Tia gúnyosan Van szavait, mielőtt kinyújtaná rá a
nyelvét. Van felé pillantok, aki még mindig a bejárati ajtó mellett áll, karba tett
kézzel. Szigorú arcot próbál vágni, de az ajka megrándul, miközben mosolyog.
Megrázza a fejét, felénk sétál, és Tia fenekére csap, miközben arról motyog
valamit, hogy Tia később még fizetni fog a csípős nyelve miatt. Tia felsikolt, és én
megdöbbenek. Tudom, hogy valamilyen domináns játékot űznek, vagy valami
ilyesmi, mert láttam Tia csuklóján a nyomokat, ahol Van megkötözte. Csak nem
vagyok hozzászokva, hogy nyilvánosan többet mutassanak ebből, mint egy csók
vagy, hogy Van az ölébe húzza.
- Adj egy puszit, és hagyom, hogy beszélj a barátnőddel.
Tia hátradönti a fejét, hagyja, hogy Van megcsókolja, mielőtt kilép a
szobából. Álmodozó mosollyal az arcán néz vissza rám, és én imádom, hogy Van
ezt teszi vele. Tia is annyira elveszett volt, mint én, és azt hiszem, ezért
barátkoztunk össze ilyen gyorsan. Életünk nagy részét egyedül töltöttük. Azt
akarom Hawk-kal, amije neki van Van-nel, de nem vagyok annyira biztos benne,
hogy ez lehetséges.
Amikor visszatér a csók okozta homályból, lenéz a kezére, kinyitja, és
megpillantunk benne egy kulcsot. El kell telnie egy másodpercnek, amíg
mindketten rájövünk, mit adott neki Van.
- Tényleg ki akarod engedni? – vonja össze a szemöldökét. Meg vagyok lepve,
hogy Van csak úgy odaadta neki a kulcsot, és egy szót sem szólt hozzám. Csak
arra tudok gondolni, hogy azt akarja, hogy Hawk távozzon, de Hawk azt mondta,
hogy nem megy nélkülem sehová.
- Ha kiengeded, magával visz. – mondja ki Tia, amire gondolok. - Van elmondta,
mi történt, és ő nem akarja, hogy elmenj.
Kinyújtom a kezem a kulcsért. - Tudom, de elegem van a menekülésből, és Hawk
már tudja, hol vagyok. – vonok vállat.
Lesz, ami lesz. Nem tudják Hawk-ot örökké bezárva tartani, és én nem akarok
gondot okozni a Hardwood tábornak. Itt jók voltak hozzám.
Remélem, hogy megbízhatok Hawk szavában, hogy azért jött ide értem, mert
akar engem. Csak azért imádkozom, hogy ez ne azért legyen, mert felcsinált,
hanem azért, mert valami többet akar.
Én akarok lenni az a több.
 6. fejezet

Hawk
Elfordul a kulcs, kattan a zár és az ajtó szélesre tárul.
Földbe gyökerezik a lábam és ökölbe szorul a kezem, ahogy meglátom magam
előtt a csajomat. Mély lélegzetet veszek, amikor belép az ajtón, és a karjaimba
zárom. Meglepetten felkiált, de ajkaimat gyorsan a szájára tapasztom, és
hevesen megcsókolom. Átkozottul régen tarthattam a karjaimban, és nem
tervezem, hogy valaha is kiengedjem onnan.
Nem kérdezem, hogy szerezte meg a kulcsot, mert nem számít. Csak az számít,
hogy a szerelmem itt van, és terhes a fiammal. A gyermekem megfogant a
méhében és szívósan kitart, hogy minden lehetséges módon kötődhessek a
szerelmemhez.
Visszacsókol, és körém fonja a lábait. Azonnal meg kell kapnom. Tudtam, hogy
miután eltűnnek a tőle elválasztó rácsok, nem leszek képes visszafogni magam.
- Már nagyon vártalak. - A légzésem elnehezül, miközben a földre ereszkedem. -
Térdelj le!
Teszi, ahogy kérem, és négykézlábra áll. Kiszabadítom a farkamat, és lerántom a
rövidnadrágját. Ki kellene vinnem őt a cellából, de annyira kétségbeesetten a
magamévá akarom tenni, hogy a farkam is belesajdul a vágyba.
- Hogy csinálod ezt? - nyögi, amikor a farkamat a nedves redőibe merítem, és a
elhelyezkedem a nyílásánál. - Amikor hozzám érsz, elveszítem minden józan
eszemet.
- Akkor már ketten vagyunk. - mordulok fel, becsúszva síkos puncijába, és
teljesen kitöltöm. Beborítom a testemmel, miközben kissé kihúzódom belőle,
majd ismét mélyen elmerülök benne. Ezekre a mély lökésekre vágyik a testem,
mert érezni akarom a forróságát. - Amikor benned vagyok, nem létezik más, csak
te meg én.
Megcsókolom csupasz vállát, ahonnan lecsúszott a pólója, és becsúsztatom
kezeimet duzzadt melleihez.
- Nagyobbak lettek. - súgom a fülébe, mire ő összeszorul körülöttem. - Alig
várom, hogy tele legyenek tejjel.
- Hawk! - sikoltja és a fenekét nekem nyomja.
- Hónapok óta titkoltad előlem, Muñeca. - Kezemet lecsúsztatom kerek hasára,
miközben mélyebbre merülök benne. - És ezt is. - A kezem lejjebb siklik, sima
redői közé, és megérintem ott, ahová a farkam besiklik.
- Ó, Istenem, olyan közel vagyok. – Remegés rázza meg a testét, mely a farkamba
összpontosul.
- Közel? Tudni akarod, milyen az, ha közel vagy, Piper? - Mélyebben belemerülök,
miközben a farkam megduzzad a vágytól. - Átkutattam minden rohadt szállodát
és apartmant ebben az átkozott államban.
Szétválasztom a punciját, így a hűvös levegő végigsimít ajkain.
- Már hetekkel korábban jártam a táborban, de eltérítettek.
Erősen megszorít, amikor elhagyom puncijának melegét, hogy aztán keményen
visszalendüljek.
- Megdugtalak, aztán kiderült, hogy két perccel azelőtt eltűntél a szállodai
szobából, mielőtt visszaértem volna.
- Hawk! - sikít, amikor hüvelykujjamat könnyedén végighúzom a csiklóján.
- Hagynom kellene, hogy az orgazmus szélén egyensúlyozz, amiért elhagytál. -
Végignyalom a vállát, és megharapom, hogy nyomot hagyjak rajta. -
Megtanultad a leckét?
- Igen. Kérlek, Hawk! - lihegi, mire mélyen beledöföm a farkamat és nem
mozdulok.
- Ahova te mész, oda megyek én is. Vége a vitának. Nem tartasz távol magadtól
és a gyerekemtől. Világos?
Végigcsókolom a nyakától a füléig. Remegve nyögdécsel, miközben bólint, majd
mindkettőnknek megadom, amire vágyunk.
Két ujjal megdörzsölöm a csiklóját, majd utoljára beledöföm a farkamat és
elélvezek. A teste egy pillanatra megfeszül, majd felrobban a karjaimban, de én
ott vagyok, hogy elkapjam. A puncija összeszorul a farkam körül, és eláraszt a
nedve, majd lecsöpög közénk. Szorosan magamhoz ölelem és a fülébe súgom,
hogy mennyire szükségem van rá.
- Nem történik meg újra, Muñeca. - csókolom meg lágyan a nyakát. Meleg, puha
testét simogatom. - Nem leszünk többé külön.
- Igen, Hawk. - ért egyet velem, én pedig örömmel lehunyom a szemem.
 7. fejezet
Piper

Hosszan sóhajtva élvezem, hogy a testem ellazult és kielégült. Beletelik egy

pillanatba, miközben Hawk illata megtölti a tüdőmet, mire minden eszembe
jut. Az elmúlt tizenkét óra olyan valószerűtlennek tűnik. Itt van, és azt mondja,
hogy soha többé nem válunk el. Magamhoz szorítom, és arra gondolok,
mennyire szeretném, ha ezek a szavak igazak lennének.
- Pihenj! - Hawk mély hangja végigdübörög a testemen, miközben finoman
végigsimít a hajamon. A másik kezét óvón a hasam fölött pihenteti.
Kinyitom a szemem, és szembe találom magam egy mellkassal. Fogalmam sincs,
hol vagyok, de tudom, hogy ez nem a saját ágyam, mert abban nem férnénk
el. Hozzá hajolok és megcsókolok egy kis sebhelyet a mellkasán, mire eszembe
jut, hogy milyen veszélyes életet él. Olyat, amilyet nem akarok a babánknak.
Akarom őt, de nem lehetek vele, ha az ezzel jár. Remélem, ő sem akarja ezt a
babánknak.
- Nem akarok elmenni innen. - mondom a mellkasának. Már elhagytuk a tábort,
de nem mentünk túl messzire. - Nem megyek oda vissza. - Akarom, hogy tudja,
mennyire komolyan gondolom. A Hardwood tábor csodálatos, és imádok itt
élni. Mindenki boldog, és majdnem olyan, mint a mesében. Nem az én
mesémben, de láttam, ahogy mások meséje valósággá válik. Ez a hely tele van
nevetéssel és szeretettel.
- Nincs miért visszatérni. - Felrántom a fejem, hogy Hawkra nézzek.
- Ezt hogy érted? - A szívem őrült iramban verni kezd, mert nem tudom, ez jó
dolog-e vagy sem.
- Te tényleg nem néztél vissza, ugye? Amikor elmentél? - A pillantása megenyhül,
amiből tudom, hogy bármit megtenne értem. És a babánkért is bármit
megtenne.
Igaza van, egyáltalán nem néztem vissza. Féltem, ha megpróbálnám kideríteni,
mi zajlik a régi életemben, valaki rám találna. Nem ok nélkül hívják őt Hawk-nak
(sólyom). Bárkit megtalál, és én mindent megtettem, hogy ne hagyjak magam
után nyomot. De nem hiszem, hogy bárki elbújhat előle, ha Hawk nagyon meg
akarja találni az illetőt.
- Csak azért vagy itt, mert megtudtad, hogy terhes vagyok? - Hawk azt mondta,
hogy többé nem válunk el egymástól, de ezt apám soha nem engedné meg. Ez
azt jelenti, hogy szembe megy apámmal, és velem marad? Csak azért teszi, mert
teherbe ejtett? Imádkozom érte, hogy több legyen ennél. Annak kell
lennie. Valóságosnak tűnt, ahogy ma velem viselkedett és ahogy rám
nézett. Nem lehetek egyedül ezzel az érzéssel. Nem tudom elhinni, hogy csak a
pillanat hevében mondta volna azokat a dolgokat, amelyeket mondott. Nyers és
erőteljes volt, és éreztem, hogy lelkének legmélyéről jöttek a szavak.
- Mondtam már, hogy azóta kerestelek, mióta eltűntél, Muñeca. Nemrég tudtam
meg, hogy a babánk itt növekszik benned. Terhes vagy-e vagy sem, érted jöttem.
Visszafektetem a fejem a mellkasára, miközben könnyek töltik meg a
szememet. Nem tudom miért, de ezt mindennél jobban hallanom kellett. Úgy
érzem, hogy együtt minden akadályt le tudunk legyőzni, de ha csak azért akarna,
mert terhes vagyok, az soha nem működne. Nem kényszeríthetek senkit arra,
hogy akarjon, vagy szeressen. Csak azért nem szeretnék együtt lenni vele, mert
lett egy közös babánk.
- Nézz rám, Muñeca!
Úgy teszek, ahogy kéri. Mindig azt csinálom, amit kér, amikor hozzám ér. Nem
tehetek róla. Uralkodik a testemen, és ezt mindketten tudjuk. Csak azért tudtam
elhagyni aznap a szállodát, mert elment. Ennek emlékeztetőjeként újra fellángol
bennem a harag.
- Elmentél. - emlékeztetem őt. - Felébredtem, és nem voltál sehol. Vártam,
ameddig csak tudtam. - Lehunyja a szemét, és életemben először látom, hogy a
fájdalom felvillan az arcán.
- El kellett mennem. Visszamentem érted, de te megleptél azzal, hogy eltűntél.
Arra kényszerítettél, hogy gyorsabban cselekedjek, mint ahogy terveztem. -
Kinyitja a szemét, hogy rám nézzen. - Bemocskoltam a kezem, Muñeca. Tudod
jól.
- De ezt magunk mögött hagyhatjuk. - Tudom, hogy Hawk élete mindig is sötét
volt. Mindketten ugyanabba a világba születtünk. De engem megvédtek tőle, és
nem kellett bepiszkolnom a kezem a túléléshez. Csak a szabályok szerint kellett
játszanom.
- Mindig is ez volt a terv. - Lehajol, és száját az enyémhez érinti. - Évek óta
terveztem a kiutat. Majdnem minden készen állt, de akkor …
- Akkor meguntam a várakozást? – nevetek fel.
- Egy napja voltál tizennyolc. Tudnom kellett volna, mit tervezel.
Elnyomok egy nevetést. Amikor nagyon akarok valamit, akkor küzdök érte, és
Hawk az, akire mindig is vágytam. Amikor egyedül voltunk, ő és én, soha nem
titkoltam előle a vonzódásomat. Tudta, hogy őt akarom. De úgy tűnik, jól tudja
játszani a közömböst. Aznap a szállodában azonban minden megváltozott.
Megkaptam, amit akartam. Figyeltem Hawk-ot és tudtam, hogy mennyire akar
engem. Ezért döbbentem meg, amikor másnap reggel nem volt mellettem. Az
együtt töltött éjszaka után nem tudtam elhinni, hogy elhagyott.
- Folytasd! - mondom, mielőtt hátrébb húzódnék. Szeretném tudni, miért nincs
okom visszatérni.
- Nem akartam neked azt az életet, mert láttam a szemedben, hogy te sem akarsz
ott lenni. Tehát terveket szőttem, és reméltem, hogy amikor mindent
elrendezek, velem jössz.
- Veled mentem volna. - vágok közbe, mire ő felvillantja ritka mosolyának
egyikét.
- Elkezdtem dolgozni a szövetségiekkel. - mondja, mire döbbenten levegő után
kapkodok. – Nem érdekelt, hogy besúgónak neveztek. Hívjanak, aminek akarnak,
de bármit megtettem volna, hogy távol tartsam tőled az apjádat, és hogy
újrakezdhessük.
- Börtönben van? Ez történt? - Nem néztem vissza, és feltételezem, hogy apám
börtönbe került.
- Nem. - Hawk arca kissé ünnepélyessé válik, és biztos vagyok benne, hogy az
enyém csalódást tükröz. - Nem adta fel harc nélkül.
- Halott. - Megpróbálok felülni, de Hawk nem enged el. Mintha óriási súlyt
emeltek volna le rólam, és hirtelen először igazán szabadnak érzem magam.
- Miattam. - ismeri el.
- De te jól vagy, ugye? Senki sem keres téged? - A szemem könnybe lábad a
gondolatra, hogy az FBI-ra vagy valaki más eljön Hawk-ért. - Veled megyek, ha
ezt kell tennünk.
- De azt mondtad, hogy nem akarsz elmenni innen.
- Nem, de veled akarok lenni. Ha újra kell kezdenünk, akkor megteszem. Amíg
együtt vagyunk. Hiányozni fog ez a hely, de szeretlek és nem akarok nélküled
élni. Most, hogy tudom, mit tettél értem, nagyon sajnálom, hogy elszöktem. Én
... – a torkomra akad a szó, amikor a szája az enyémre siklik.
- Muñeca! - morogja. - Szeretsz engem.
- Annyira, hogy fáj. Ezért is futottam el. Nem láthattalak minden nap, és nem
lehettél az enyém. Nem élhettem így.
- Még soha senki nem mondta ezt nekem. - mondja, és újra megcsókol.
Megfordítva minket rám gördül, és elhelyezkedik a lábaim között, majd
gyengéden belém tolja a farkát.
- Szeretlek! - mondja, mire felnyögök.
- Még soha senki nem mondta nekem ezt. – ismerem be.
- Megadom neked azt az életet, amit megérdemelsz, Muñeca. Nem viszlek el
innen.
- Olyan életet akarok, amilyet te is akarsz. - A pillantásunk összekapcsolódik. Ez
mindannyiunkról szól.
- Én csak téged akarlak.
- A tied vagyok. - mondom, és átölelem. - Soha többé nem leszünk külön. -
nyugtatom meg, miközben szeretkezünk. Lágyan és édesen, és így ismét
bepillantást nyerhetek arra a férfira, aki Hawk. Tudom, hogy mindig is őrá lesz
szükségem.
 8. fejezet

Hawk
Másnap kora reggel van, amikor találkozom Ford-dal és a feleségével. Nem
érzem illendőnek, hogy egy másik férfi feleségét Honey-nak szólítsam, ezért
maradok a Mrs. Cyprus-nál. Kiderült, hogy a vadőr Moose már utána nézett a
múltamnak, és megtudta, hogy együttműködtem a szövetségiekkel.
- Elviszi tőlünk Pipert? - kérdezi Honey kerek, könyörgő szemekkel.
- Nem. - sóhajtok, és az ágyban fekvő nőre gondolok. Aludt, mint a bunda, amikor
otthagytam, és szeretnék visszatérni hozzá, mielőtt felébredne. - Itt otthon érzi
magát, és megkért, hogy ne vigyem el.
- Ó, hála Istennek! - Kezét a mellkasára szorítja, és ragyogó mosolyt villant a
férjére.
- Szóval mi lesz ezután? - kérdezi a közelben álló Moose, én pedig vállat vonok.
- Kiszálltam, és ezen a helyen éppolyan jól el lehet rejtőzni, mint bárhol másutt. -
Ford felé fordulok és a szemébe nézek. – És itt is lehet családot alapítani.
Egy pillanatig elgondolkodik, majd előre lép és kinyújtja a kezét. - Ha Moose azt
mondja, hogy bízhatunk benned, akkor nem vitatkozom vele. Sajnálom, hogy
rosszul indítottunk, de addig maradtok Piper-rel a Hardwood táborban, ameddig
csak akartok.
Kinyújtom a kezem, és határozottan kezet fogunk, miközben biccentek. - Nagyra
értékelem.
- Isten hozta itthon. - mondja Mrs. Cyprus, és fülig ér a szája.
- Szeretnék beszélni Önnel arról, hogy a lehető leghamarabb megszervezzük az
esküvőt. - Meglepetésemre izgatottan felkiált, és ugrálni kezd. A férje
megragadja és magához szorítja, de nem tudja féken tartani az örömét.
Honey megköszörüli a torkát, és úgy tesz, mintha uralkodni tudna magán. -
Természetesen csak jelezze nekünk, miben lehetünk a segítségére.

Miután kilépek az irodából, visszaindulok Piper-hez. A nőhöz, akit szeretek. A nap

csak most kel fel, de sietek, mert nem akarom, hogy nélkülem ébredjen fel.
Amint fellépek a motel verandájára, hallom, ahogy a nevemet kiáltja, és a szívem
a torkomban ugrik. Rohanok befelé, a nevén szólítom, és látom, hogy csupasz
mellkassal ül az ágyban. Rózsaszín mellbimbói megkeményedtek a vékony
lepedő alatt, én pedig önkéntelenül is megnyalom az ajkaimat.
- Ó, hála Istennek. Már azt hittem, újra elmentél. - Megkönnyebbülten felsóhajt,
és a mellkasára teszi a kezét.
- Muñeca! - mondom, miközben az ágyhoz megyek és leülök mellé. Magamhoz
szorítom, amikor rájövök, hogy az az éjjel mély sebet ejtett rajta. - Beszéltem
Ford-dal, és elmondtam neki, hogy úgy döntöttünk, maradunk. Moose mindent
elmondott neki arról, hogy együtt dolgozom a kormánnyal és szakítottam a
múltammal. - Két kezembe veszem az arcát, miközben felnéz rám. - Mondtam,
hogy soha többé nem hagylak el, és ha itt akarod felnevelni a fiunkat, akkor
legyen. - Lágyan megcsókolom, majd a homlokomat az övéhez érintem. - Aznap
a szállodában nem hagytalak el, nem is akartalak. - A szemébe nézek, miközben
a zsebembe nyúlok, és előveszek egy kék bársonydobozt. - Ezt készíttettem
neked.
Tágra nyílik a szeme, és felzihál, amikor kinyitom, hogy felfedjem a gyűrűt. Egy
rubin, virág alakú gyémántokkal körülvéve. A gyűrű a reggeli nap fényében
felszikrázik, és Piper könnyes szemmel felnéz rám.
- Egyedi gyűrűt érdemelsz, ezért kimentem, és elkészíttettem az ékszerésszel.
Nem gondoltam volna, hogy ez idő alatt eltűnsz, és hónapokig kutatok majd
utánad. - Megrázom a fejem, és felnevezek. - Tudnom kellett volna, hogy hamis
következtetésekre jutsz.
- Én csak azt gondoltam …, mármint nem is tudom. – von vállat, miközben
elfordul tőlem. - Feltételeztem, hogy van más nő az életedben.
Kezembe veszem az állát, és arra kényszerítem, hogy rám nézzen: - Soha,
Muñecám. - Megrázom a fejem és kiöntöm a szívemet. - Azóta nem nyúltam más
nőhöz, mióta a testőröd lettem. Megfogadtam, hogy megvédelek, és nem
akartam, hogy egy nő elterelje a figyelmemet. De kezdtem beléd szeretni. -
Kiveszem a gyűrűt a dobozból, és az ujjára csúsztatom. - Aztán amikor nő lettél,
magamnak akartalak.
- Mindig is a tied voltam, Hawk. - Könnyek folynak le az arcán, és megcsókolom
őket, miközben magamhoz húzom.
Gondolkodás nélkül lelököm az ágyra, és rámászok. Az egyetlen dolog, amire
most gondolni tudok, hogy megpecsételjük a szerelmünket.
- Nyílj meg nekem! - követelem, és előveszem a farkamat, majd elhelyezkedem
a lábai között.
Piper felnyög, amikor a farkam hegyét átcsúsztatom nedves redőin, és tövig
elmerülök benne. Összeszorul körülöttem, miközben édes méze bevonja a
farkamat, ahogy kétségbeesetten pumpálom. Durva vagyok és gyors, de túl nagy
szükségem van rá ahhoz, hogy lassítsak.
Körmei a karjaimba vájnak, én pedig még gyorsabb ritmusra váltok. Lehunyja a
szemét a gyönyörtől. Összeszorítom a fogaimat, és próbálom visszatartani az
orgazmusomat, amíg Piper el nem élvez, de olyan közel vagyok, hogy nem
tudom, sikerül-e.
Teljes megdöbbenésemre és gyönyörömre látom, ahogy a keze közénk siklik oda,
ahol csatlakozunk, és elkezdi dörzsölni a punciját.
- Bassza meg! - nyögök fel, miközben a farkam megduzzad és lüktetni kezd.
Érzem, ahogy szivárog a spermám, miközben Piper kezének mozgása felgyorsul
a csiklóján.
Ő ugyanúgy be van indulva, mint én, és annak a látványa, ahogy a gyönyörét
hajszolja kibaszottul sok.
Amilyen mélyen tudok, belé döföm a farkamat, és közben figyelem, ahogy ujjai
a csiklóját dörzsölik, mire a spermám elárasztja a punciját. Visszafojtja a
lélegzetét, majd egy kiáltással elélvez a farkamon. Olyan baromi gyönyörű, ahogy
alattam fekszik és vonaglik az élvezettől.
Lenyúlok, és nagy tenyeremet a hasára fektetem, és óvatosan
megsimítom. Ahogy a gyönyör hullámai elülnek a testében, rám néz, és
elnehezülő szemmel rám mosolyog.
- Jó és tisztességes embert faragtál belőlem. - Lehajolok és édesen megcsókolom,
miközben lassan újra mozogni kezdek benne. - Köszönöm,
Muñeca. Megtisztítottad a lelkem.
- Mindig is jó és tisztességes voltál, Hawk. De a szeretet nyitottá tett, hogy
másokban is meglásd.
- Ez miattad van. - dörzsölöm az orrom az övéhez, mielőtt újra megcsókolom. -
Szeretlek.
- Örökké. - ért egyet, miközben boldogan egymásba feledkezünk.
 Epilógus

Piper
Hónapokkal később …
A hatalmas, bestiális terepjárót bámulom a kórház előtt, miközben a karjaimban
tartom újszülött fiamat.
- Mi ez? – mutatok a rohadt nagy tankra. Nyilvánvalóan sok átalakítást
végeztetett rajta. Kíváncsi vagyok, hogy ez így legális-e az utcán. Biztos vagyok
benne, hogy Hawk-nak van valami különleges képessége, amivel ezt vezetni
tudja. Semmi sem állhat Hawk útjában, ha akar valamit.
- A biztonság kedvéért. - válaszolja Hawk. Lehajolva megcsókol, mielőtt puszit
nyom kisfiunk feje búbjára. Valójában nem vagyok megdöbbenve a jármű vagy
bármi más miatt. Nem fogom megkérdezni, hogy az üveg golyóálló-e, mert
tudom, hogy az. Ha túlzásba akarja vinni a védelmünket, akkor rendben
van. Nem érdekel, ha ettől jobban érzi magát. Nem mintha bármi miatt aggódnia
kellene. A múlt elmúlt. Nem vagyunk kapcsolatban apám ügyeivel. Itt tiszta
lappal indultunk. Minden rossz meghalt vele.
Oké, talán nem teljesen tisztával. Hawk-nak van pénze. Soha nem kérdeztem,
hogyan vagy honnan szerezte. Biztos vagyok benne, hogy megmondaná, de nem
akarom ezt az életünkbe. Ha visszagondolok, csak azokra az időkre emlékszem,
amikor Hawk-kal voltam. Csak ez érdekel. Szeretem, hogy amikor visszatekintek,
látom, hogyan rejtegette az irántam érzett vágyát. Az egyetlen dolog, amiért
mindig hálás leszek, az az, hogy apám behozta Hawk-ot az életembe. Aztán Hawk
megmentett apámtól. Lehet, hogy egyedül menekültem el, de ő gondoskodott
arról, hogy senki se jöhessen utánam. Nos, kivéve őt.
Hawk kiveszi a karomból a fiunkat, és beteszi az autóülésébe. Figyelem, ahogy a
férjem becsatolja és beteszi őt a hatalmas járműbe. Csodálatos apa lesz. Már
akkor tudtam, amikor rám talált, és óvatosan megsimogatta a pocakomat. De a
fiunkkal való első találkozása mindezt be is bizonyította. Az én hatalmas, bestiális
férjem megmutatta, milyen szelíd óriás is ő. Teljesen elolvadok tőle.
Kinyitja előttem az utasoldali ajtót. Meg akarom kérdezni tőlem, mégis hogyan
kellene beszállnom, de ő óvatosan felemel és beültet, majd becsatolja a
biztonsági övemet és megcsókol. Figyelem, ahogyan elölről megkerüli a
monstrumot, és beugrik a vezetőülésbe. Hosszan felsóhajtok. Készen állok arra,
hogy végre otthon legyünk, csak mi hárman.
- Szerettem, amikor terhes voltál, de nem vagyok biztos benne, hogy újra
kibírnám. - Hawk megrázza a fejét.
- Nem volt olyan rossz. - Ez egy ártatlan hazugság. A szülés rossz volt, de
visszatekintve megérte. Még néhányszor megtenném, az biztos.
- Hazug. - motyogja, de ajka vigyorra rándul, mert tudja, hogy lesz még benne
részünk.
- Hová megyünk? - kérdezem, amikor nem fordul le az úton a faházunk felé.
- Meglepetés. - A vigyora most teljes mosollyá változik. Felélénkülök.
- Szeretem a meglepetéseket. - Nem tudom kiiktatni az izgalmat a hangomból.
- Tudom, Muñeca. - mondja nevetve. Tapsikolva fészkelődöm a helyemen. Aztán
kikerekednek a szemeim, amikor lehúzódunk egy hosszú feljáróra, és egy
hatalmas, gyönyörű rönkház tárul a szemem elé.
- De hisz’ csak a tervrajzokat készítettük el. - mondom, és az otthonra tekintek,
amelynek építéséről beszéltünk. A Hardwood táborban élünk. Hawk és Moose
gyors barátok lettek, és Hawk gyakran kisegít a táborban. El se hinné senki, de
ezek ketten valószínűleg a világ egyik legbiztonságosabb helyévé tették a
Hardwood tábort. Tudtuk, hogy szükségünk lesz egy saját otthonra, de nem
siettettük a dolgot. Megállapodtunk, hogy építünk egyet, és én azt hittem, az
eltart majd egy jó darabig. Most már értem azt a sok véletlenszerűen feltett
kérdést, amelyet Hawk nekem szegezett, amikor felvetette, milyennek
szeretném majd a saját otthonunkat. Nekünk építette.
- Nem akartam, hogy stresszelj emiatt, ezért titokban belekezdtem. Azt hiszem,
minden olyan lett, amilyet akartál, de bármikor változtathatunk rajta. - Hawk
élvezi, hogy vigyázhat rám, és nagyon jó benne. Tudom, hogy a ház olyan lesz,
amilyet mindig is szerettem volna, és még sokkal több. De végül csak az számít,
hogy vele vagyok, hogy a babánk egészséges és boldog, hogy a gyermekeink
biztonságban és szeretetben nőnek majd fel. Hawk ezt ezzel tudja kifejezni.
- Mindig csak rám gondolsz. - nézek rá.
- Nem tehetek róla. – von vállat.
- De nem várom el tőled. – hajolok hozzá. Félúton találkozunk, és a szánk összeér,
majd lágyan megcsókol. Nem akarok semmit sem megváltoztatni Hawk-
on. Tudom, hogy mindig azt teszi, amit akar, amire szüksége van, de azt is tudom,
hogy én állok nála az első helyen. Ez az ő édesen főnökösködő módszere.
- Ez semmi ahhoz képest, amit te adtál nekem. - mondja, amikor visszahúzódik,
és lenéz rám. Tudom, hogy a fiunkról beszél. Ő a szerelmem. A mindenem,
tényleg. - Szeretlek.
- Én is szeretlek.
 Epilógus
Hawk
Öt évvel később
Figyelem, ahogy Moose a telefonján keresztül ellenőrzi a biztonsági kamerákat.
Most frissítettük őket. Ezúttal sokkal könnyebben ment, mint amikor először
telepítettük őket. A technológia nem Moose erőssége, ahogy a semmiben való
boldogulás pedig nem az enyém. Az évek során azonban sokat tanultunk
egymástól.
- Alig várom, hogy kipróbálhassam őket éjszaka. - Ezért szereltük be az új
kamerákat. Az éjszakai üzemmódjuk állítólag a legjobb. Nem igazán kellenek a
kamerák a tábor és az otthonunk környékén, de megnyugtatnak minket, és ez az
érzés felbecsülhetetlen. Különösen, ha olyan felbecsülhetetlen értékeim vannak,
mint a Muñecám és a gyerekeink. A gondolataim a reggel történtek felé
kalandoznak. Eszembe jut, hogyan kóstoltam meg az édes pináját, mielőtt a
kicsinyeink felébredtek volna. A farkam újra életre kel, ha erre gondolok. Ez
emlékeztet arra, hogy nem tudtam beleélvezni az édes kis puncijába. Talán ki
kellene derítenem, hogy hol lehet most. Valószínűleg Tia-val van a konyhában,
és tudom, hogy ő vigyázna a fiainkra, míg én egy kicsit elrabolom a feleségemet.
- Ki a fasz ez? - Ránézek Moose telefonjára. Megérkezett az élelmiszer-szállító
teherautó. Ez a szokásos idő, de nem ismerem fel a sofőrt. Nem válaszolok
Moose kérdésére. Megfordulok és elindulok a főépület felé, mert ott áll meg
először a teherautó, mielőtt a főépület konyhájához menne. Nem arról van szó,
hogy szerintem a srác fenyegetést jelent, legalábbis fizikailag nem, de nem
szeretném, ha a feleségemre rányomulna valami új fazon. Jól tudok olvasni az
emberekben. Mindig is jól tudtam. Ez életben tartott a régi életemben, és
állítom, hogy ez a fickó egyike az ilyen pimasz kis pöcsöknek. Azt is tudom, hogy
a Muñecám a legszebb nő, akit valaha is a hátán hordott a föld, és egyetlen férfi
sem tud ellenállni neki. Az egyetlen dolog, ami távol tartja ezeket tőle, az én
vagyok. Amint meglátnak, távolról elkerülik a Muñecámat. Azt hinné az ember,
hogy az ujján lévő gyűrű visszatartja ezeket a köcsögöket, de nem. Néhány férfi
nem tudja mi az a tisztelet, de én majd megtanítom nekik.
Pillanatok alatt odaérek a főépülethez. Amikor belépek, látom, hogy a faszfej a
feleségemmel beszélget. Túl közel áll hozzá. Nem hiszem, hogy Piper ezt
észrevette volna, mert minden figyelme az előtte lévő almás pitére irányul. A
harmadik gyermekünket várja, és minden terhessége alkalmával, más ételért
volt oda. Ezúttal bármit megeszik, amiben alma van. Csak néhány hónapos, de
erősen kívánós.
- Vissza! - kiáltom. Piper nem néz fel a süteményről. A fiatal férfi körülbelül két
métert ugrik hátra, és kezét a levegőbe emelve jelzi, hogy hibázott. Később
felhívom az élelmiszer szállítókat. Nem akarom, hogy ilyen punkok kóboroljanak
a táborban, és azt gondolják, hogy rányomulhatnak a nőkre.
- Fuss! - figyelmezteti Moose a srácot. Biztosan követett, hogy meggyőződjön
arról, hogy senkit sem bántok, mert az ő felesége biztonságban van otthon, ahol
egyetlen férfi sem kerülhet a közelébe. A fiatalember bólint és elrohan, de
közben szinte hasra esik a saját lábában. Szerencsésen elinal. Biztos vagyok
benne, Moose követi őt.
- Hadd fejezzem be a pitét. - A Muñecám végül felnéz rám, és újabb falatot tol a
szájába. Rágása közben rám mosolyog, mert tudja, hogy érte jöttem. Nem látom
a fiainkat, így biztos, hogy Tia vagy Honey mellett vannak, vagy a többi kicsivel
játszanak. Ennyi erővel, nyithatnánk egy napközit is a gyerekeinknek.
Megkerülöm a pultot, és felemelem a székről, ahol ül. Körém fonja a lábait.
- Kamra. - mutatja. Nem kell kétszer mondania. Elindulok és berúgom mögöttünk
az ajtót.
- Gyorsan ideértél. Azt hiszem, három szót, ha mondott nekem. - Megnyalja az
ajkait, miközben mosolyogva felnéz rám. Tudja, hogy féltékeny gazember
vagyok, ha róla van szó. Ez tetszik neki. Azt hiszem, beindítja. Ez jó dolog, mert
nem változom. Nem tudom irányítani. Nem, ha róla van szó. Túl sokáig nem
mondhattam el senkinek, hogy ő az enyém. De azoknak a napoknak már régen
vége. De megvannak a határaim, amikor róla van szó.
- Meg foglak baszni. - mondom neki.
- Tudom. - kezdi felemelni a ruháját. A combjait már nem tudja annál jobban
széttárni, mint ahogy most vannak. Az állkapcsom megfeszül, amikor látom,
hogy nincs rajta bugyi.
- Így járkáltál? - mordulok.
- Arra vártam, hogy befejezd, amit ma reggel elkezdtél.
Az övcsatom után nyúlok, hogy kiszabadítsam a farkam. Nem vesztegetem az
időt, azonnal beledöfök. Felzihál, amikor elmerülök benne. Puncija szorosan
összeszorul a farkam körül. Bassza meg. Szeretem, amikor ezt csinálja. Az egész
teste hozzám tapad.
- Soha nem fejezem be. - mondom neki, mielőtt megcsókolnám. Soha nem fogok
jóllakni a Muñecámmal, de az életemből annyi időt fogok benne tölteni,
amennyit csak tudok.

VÉGE