Professional Documents
Culture Documents
Összehasonlít EN 287-1 EN ISO 9606-1
Összehasonlít EN 287-1 EN ISO 9606-1
AZ ISO 9606 szabvány sorozat 1. részét 2013 novemberében publikálták. Ez a szabvány arra hivatott, hogy leváltsa az EN
287 szabvány sorozat első részét, mely visszavonásra kerül 2015 októberében. Van néhány különbség a két szabvány
alapvető változóiban, és azok érvényességi tartományában. Az egyik alapvető különbség, hogyha a hegesztési
paraméterek, vagy a cseppátmenet karakterisztikája úgy változik meg, hogy a hegesztőnek az érvényes minősítési
tartományon kívül kell hegesztenie, akkor új minősítő vizsgát kell tennie. Mivel a hegesztő minősítő vizsga a hegesztő
hegeszteni tudását vizsgálja, következésképpen nem kell, hogy a hegesztő minősítésének érvényességi tartománya
megegyezzen az eljárásvizsgálat (WPQ) érvényességi tartományával. Mindkét szabvány alapvető változóit az 1. táblázat
tartalmazza. A két szabvány közti különbség sárgával került kiemelésre. 2015 októberéig az EN 287-1 szabvány
használható, és a 2015 októberében EN 287-1 alapján kiadott minősítések érvényesek lesznek 2017 októberéig, amikor is
a hegesztőnek minősítő vizsgát kell tennie az EN ISO 9606-1 alapján.
1. Az alapanyag már nem alapvető változó. AZ EN 287-1 szabványban az alapanyagok csoportosítva voltak a CEN
ISO/TR 15608 szabvány alapján, akárcsak a hegesztési eljárás minősítésére vonatkozó EN ISO 15614-1
szabványban. Az EN ISO 9606-1 szabvány alapanyagra vonatkozó követelménye hasonló mint az ASME IX
szabványé. Például a hegesztő megszerezheti a minősítését korrózióálló acélra úgy, hogy szénacél próbadarabot
hegeszt korrózióálló hozaganyaggal. A filozófia mögött a megközelítés mögött az, hogy a hegesztő minősítő vizsga
alkalmával azt vizsgáljuk, hogy a hegesztő hogyan képes használni az adott hozaganyagot. A hegesztés alapanyagra
gyakorolt hatását az eljárásvizsgálat során kell vizsgálni. Az egyetlen kivétel ez alól az autogén hegesztési eljárások
(pl.: 311 lánghegesztés), ahol a minősítés tartománya megegyezik az alapanyag csoporttal.
2. A hozaganyag összetétele alapvető változó lett. A hasonló összetételű hozaganyagok csoportosítva lettek, pl.:
FM1, ötvözetlen és finomszemcsés acélok; FM2, nagy folyáshatárú acélok; stb. Az acélokat lefedő csoportok
mellett még bekerült egy, az FM6, nikkel és nikkel ötvözetek csoport. Ne feledjük, hogy az EN ISO 9606-1 szabvány
alapján a hegesztők acélok hegesztésére szerezhetnek minősítést, tehát ez a csoport nem ad minősítést nikkel
alapú ötvözetek hegesztésére, a célja az, hogy a hegesztő minősítést szerezhessen például szénacél ausztenites
korrozióálló acélal történő összehegesztésére (fekete-fehér kötés). Ez a csoport szintén alkalmas arra, hogy a
hegesztő minősítést szerezzen nikkel ötvözetből készült hozaganyag használatára, például hidegszívós (9% Ni
tartalmú) acélok hegesztéséhez.
3. Az EN ISO 9606 szabványban tompavarratok esetén, a vastagságra vonatkozó érvényességi tartomány alapja a
leolvasztott varratfém vastagsága lett. Az alapanyag vastagság csak sarokvarratok esetén alapvető változó.
4. MIG/MAG hegesztés esetén az EN ISO 9606-1 szabványban az anyagátmenet módja alapvető változó lett. A
rövidívű (rövidzárlatos) anyagátmenettel szerzett minősítés érvényes a permetes anyagátmenetre is, de fordítva
nem!
5. A hegesztő minősítésének érvényesítése nem változott, de a meghosszabbítás módja igen. A hegesztő minősítését
a munkáltató továbbra is 6 havonta érvényesítheti ahogy az EN 287-1 szerint is. A meghosszabbítás most már mint
újra tanúsítást kezelik, a következő módokon:
a. 3 évente újra vizsgázik a hegesztő,
b. vagy a minősítést 2 évente érvényesíti a tanúsító szervezet, két darab, fél éven belül hegesztett és radiográfiai,
ultrahangos vagy roncsolásos vizsgálattal ellenőrzött próbadarab alapján,
A b. és c. esetben, az újra minősítést az eredeti minősítést kiállító tanúsító szervezetnek kell jóváhagyni. Azt is meg
kell jegyezni, hogy a c. változatot nem biztos, hogy minden megrendelő, végfelhasználó elfogadja.
A próbadarab EN 287-1 szerinti vizsgálati módja lényegében nem változott az EN ISO 9606-1 szabványban, de
kiegészült néhány követelménnyel. A vizuális, radiográfiai, hajlító, törés, makro és ultrahangos vizsgálatok
mostantól a vonatkozó ISO szabványokra hivatkoznak. Több hegesztő eljárásos (pl.: 141/111) próbadarab
hegesztése esetén legalább egyszer meg kell állni, és újra kell kezdeni a hegesztést minden egyes eljárás esetén.
Sarokvarrat esetén, ahol nincs szükség törésvizsgálatra, legalább egy makroszkopikus vizsgálathoz az újrakezdési
pontból kell venni a mintát.
Ezzel a cikkel szerettünk volna egy rövid áttekintést adni az új és a régi szabvány közti lényegesebb különbségekről,
de ajánlott minden hegesztő szakember számára az új szabvány alapos tanulmányozása.
Felhasznált szakirodalom:
1. táblázat