Ed McBain

Narkónepper

A tél úgy tört rá a városra, mint egy anarchista, akinek bomba

van a kezében. Eszelős volt a tekintete, s üvöltött és fújtatott,

1
hogy már a láttára is minden megdermedjen, hogy megfagyjon a
vér az erekben.
Szél bömbölt az ereszek alatt, szél rohangált az utcasarkok
körül, elvitte a férfiak kalapját, aláfújt a nõk szoknyájának, és
jéghideg ujjakkal markolászta meleg combjukat. A polgárok a
körmüket huhukalták, feltűrték a gallérjukat, szorosabbra húzták
a nyakuk körül a sálat. A lassan halódó, letargikus õsz után
rájuk tört a tél, s jeges ujjakkal kocogtatta a fogukat. A polgárok
megpróbáltak belenevetni a szélbe, de a szél bezzeg nem volt
nevetõs kedvében: bömbölt, süvöltött, és havat sodort alá az
égbõl. A hó fehér paplant borított a városra, aztán
bepiszkolódva, besárosodva megadta magát a szélnek meg a
hidegnek, és alattomos jéggé változott.
A polgárok el is tûntek az utcákról. A hordóhasú kályhák és a
sziszegõ fûtõtestek mellé húzódtak. Olcsó gint vagy drága scot-
chot nyakaltak, bebújtak a paplan alá, magukban, vagy egy
másik test melegével vigasztalva magukat, amíg odakünn
üvöltözött a szél.
Komisznak igérkezett az idei tél.

Az õrszemes rendõrnek Dick Genero volt a neve, és fázott.

Fázott, és utálta a telet. Neki aztán mesélhettek bármit a tél
örömeirõl: a korcsolyázásról, a sízésrõl, a ródlizásról meg a
forró puncsról: tudta, hogy mit gondoljon róluk. A nyár volt a
Generónak való évszak. Õ már csak ilyen volt, nem tehetett róla.
Õ a meleg homokot, a forrón tûzõ napot és a felhõtlen kék eget
szerette, de szerette a nyári viharokat is, amikor villámok
cikáznak, meg a nyíló virágakat, meg a gint tonikkal. Felõle

2
aztán nyugodtan belegyöþmöszölhették volna a telet minden
örömével együtt egy horpadt bádogkannába, hogy egyszer s
mindenkorra a Dix folyó fenekére süllyesszék. Akkor lett volna
csak Dick Genero igazán boldog.
Fázott a füle.
“Ha az embernek fázik a füle, fázik akkor már mindene”,
szokta mondani Genero anyja, márpedig Genero anyja valósá-
gos kútfeje volt az idõjárással kapcsolatos bölcsességeknek.
Genero tehát fázó füllel rótta a körzetet, és az anyján járt az
esze. Aztán - összefüggés nélkül és némiképp megkésve - a fe-
lesége jutott az eszébe, meg az, hogy be jó volna otthon lenni
vele az ágyban. Hajnali két óra, épeszû ember ilyenkor és ilyen
kemény hidegben nem mászkál az utcán, amikor odahaza egy
helyes kis asszony várja az ágyban.
A szél belecibált nehéz télikabátjába, áthatolt a vastag kék
anyagon, belenyalt a téli zubbonyába, és hidegével beférkõzött
még a trikó alá is. Genero didergett, a fülére gondolt, és
vigyázott, nehogy hozzányúljon, mert ha az ember füle fagyos
és megtapogatják, könnyen leesik. Ezt is az anyjától hallotta.
Nemegyszer érzett már kísértést, hogy megérintse a fázó fülét,
csak azért, csak azért, hogy lássa, tényleg leesik-e. Õszintén
szólva félt, hogy nem esik le - és akkor hová lesz az anyukájába
vetett bizodalma? Kötelességtudóan távol tartotta hát kesztyûs
kezét a fülétõl, beledõlt a szélbe‚ Rosalie-ra gondolt, aki oda-
haza fekszik az ágyban, meg Floridára gondolt‚ s Puerto Ricó-
ra, meg a Virginia-szigetekre és Afrikára, egyre délebbre,
mígnem egyszerre csak a Déli-sarkon találta magát, ahol már
megint hideg volt.

3
 Meleg van, biztatta magát. Csak azért is meleg van. Nézd csak
azokat a strandoló szépségeket. Milyen csöpp kis fürdõruhájuk
van. Huhh, de forró máma a homok. Hallga csak, a tenger, és
lám, milyen jólesik a hûvös szellõ ebben a kánikulában. És ...
És fogadok, hogy tényleg leesne, ha hozzáérnék.

Üresek az utcák. Hát persze. Csak a hülyék járnak az utcákon

ilyenkor. Meg a zsaruk. Genero megállt az édességbolt elõtt, és
automatikusan lenyomta a kilincsét, elátkozva a tulajdonost,
amiért nem tart nyitva, hogy betérhessen egy kávéra a szegény
zsaru, akinek leesõfélben a füle. Háládatlan társaság, gondolta.
Otthon alszanak, én meg ezzel az ostoba kilinccsel próbálko-
zom. Ugyan kinek volna kedve betörni ilyen idõben? Hozzá is
fagyna a keze a betörõszerszámhoz. Mondják, a sarkvidéken
megesik, hogy az ember keze hozzáfagy a fémhez. Na, ez aztán
vigasztaló gondolat. Úristen, hogy én mennyire fázom!
Továbbment. Lanny bárja talán még nyitva van. Benézhet,
nincs-e valami verekedés is készülõben, és talán - a szabályzat
ellenére - felhajthat egy kortyot a hideg ellen. Nincsen abban
semmi rossz. Az ember persze mondogathatja, hogy “ejnye, de
hûvös van”, de amikor az az érzése, hogy az alsóruhája üresen is
meg tudna állni az utca közepén, olyan merevre fagyott, akkor
bizony nem áltatja magát azzal, hogy csak hûvös van, hanem
belátja, hogy a fagyhalál küszöbén áll. Genero összeütögette
kesztyûs kezét, és felemelte a fejét.
Akkor vette észre a világosságot.
Valahonnan az utca végérõl jött. Az utca egyébként teljesen
sötét volt, máshol sehol nem égett lámpa. Genero megtorpant, és

4
belehunyorgott a szélbe. A szabóság, jutott rögtön az eszébe. Az
a marha Cohen már megint éjszakának idején vasalja a ruhákat.
Szólni kellene neki. - Max - mondhatná neki -, te igazán rendes
fickó vagy, de máskor, ha megint éjnek idején akarsz vasalni,
igazán megtehetnéd, hogy felveszed a kagylót, és értesítesz ben-
nünket, szegény ördögöket, igaz?
És erre Max elvigyorodna, bólintana, és megkínálná egy po-
hárral abból az édes borból, amelyet a pult alatt tartogat. Mert
nem is olyan marha ez a Max Cohen.
Max afféle jótevõje volt az õrszemes rendõröknek. Lámpája
világító fárosz, szabósága menedéke a faggyal küszködõ
hajóknak. Elõ a palackot, Max, mondta magában Genero.
Jövök!
Elindult a szabóság felé, elõre örülve, hogy megihat Maxszal
egy pohár bort, csakhogy...
Csakhogy a világosság nem a szabóságból jött.
Hanem távolabbról, az egyik bérkaszárnya alagsorának nyitott
ajtajából. Genero egy pillanatra elbizonytalanodott. Ha nem
Max az, akkor ...
Meggyorsította a lépteit. Szinte öntudatlanul húzta le jobb
kezérõl a kesztyût, és vette elõ tokjából a szolgálati revolvert. A
házak homlokzata hunyt szemekkel aludt. Csak az az egy
fénysugár hasított bele az éjszakába, és Genero óvatosan közele-
dett feléje. Megállt a lánckorlátnál, amely mögött lépcsõsor vez-
etett le az épület alagsorába.
A téglából rakott tornác árnyékában egy ajtó, az ajtó mellett,
eléggé magasan, egy ablak a téglafalban. Az ablak üvege moc-

5
skos, mégis világít, mint egy éberen vigyázó szem. Genero átlé-
pett a láncon, és lement a lépcsõn.
Nyílegyenes, keskeny folyosó vezetett hátra a bérkaszárnya
udvarába. Az éjszakára behordott szeméttárolók a folyosón vak-
tában egymásra hányva rontották bûzükkel a jeges-friss decem-
beri levegõt. Genero gyorsan végigkémlelt a folyosón, aztán
csendesen az ajtóhoz lépett.
Megállt, hallgatózott. Az ajtó mögött semmi nesz. Jobb
kezében a revolvert tartva, a ballal lenyomta a kilincset.
Csodák csodája, az ajtó kinyílt.
Genero hátrahõkölt. Kiverte a veríték. A füle még mindig
fázott, és õ mégis egy pillanat alatt megizzadt. Saját lélegz-
etvételét hallgatva egyéb neszekre fülelt az alvó, hideg város-
ban, egy halk csosszanásra vagy valamire, akármire. Jó ideig
fülelt, aztán bemerészkedett az alagsori helyiségbe.
Vastag villanydróton csüngõ csupasz körte volt a fény for-
rása. Mozdulatlan volt, nem ingott, nem lengett egy cseppet
sem, a drótja mintha acélrúddá fagyott volna. A villanykörte
alatt a padlón narancssárga kartondoboz, a tetején négy
söröskupak. Genero elõvette a zseblámpáját, és a fénykévét vé-
gigjáratta a helyiségen. Az egyik falon odagombostûzött
fényképek szorosan egymás mellett, meztelen nõk, keblek,
fenekek. A szemközti fal csupasz volt. A helyiség távolabbi
végében priccs, felette rácsos ablak.
Genero kissé bal felé lendítette a fénykévét, majd hirtelen
meghökkenve elrántotta, és görcsös mozdulattal elõreszegezte a
38-asát.
Egy fiú ült a priccsen.

6
 Kék volt az arca. Elõre dõlve ült, rendkívül ingatag poz-
itúrában, olyannyira, hogy amikor Genero úrrá lett a felfedezés
elsõ, jeges döbbenetén, azon kezdett csodálkozni, miért nem
bukik arcra a fiú. Akkor vette észre a kötelet.
A kötél vége az ablakrácshoz volt kötve. A másik vége a fiú
nyaka köré. A fiú úgy hajolt elõre, mintha bármelyik pillanatban
fel akarna pattanni a priccsrõl, és elszaladni. Tágra volt nyitva a
szeme, nyitva volt a szája is, s a testében mint egy megfeszített
rugó látszott lapulni az élet, készen arra, hogy kipenderítse
gazdáját a szoba közepére. Csak az arcszíne meg a karja tartása
árulta el, hogy halott. Betegesen kék volt ez az arc, a két karja
meg - mint a mélyen alvóké - élettelenül, kifordult tenyérrel
csüngött alá. Üres injekciós fecskendõ hevert néhány
hüvelyknyire az egyik kezétõl.
Genero habozva közelebb lépett. Kicsit be volt ijedve, és
szégyellte is egy kicsit, hogy ilyen babonásan fél egy halottól.
Zseblámpája fényénél egyáltalán nem félt, egy-két pillanattal
tovább bámult az élettelen szempárba, mint szükséges lett volna.
Aztán sarkon fordult, egész testében reszketve kirohant a he-
lyiségbõl, és szaladt a legközelebbi telefonfülkéhez.

Mire Kling és Carella megérkezett, a hír már jócskán elterjedt.

Halál özönlötte el az éjszakát, és a halál - akárcsak Macbeth -
megölte az álmot: fények gyúltak az ablakokban, emberek hajol-
tak ki a tél cudar hidegébe, és bámulták az öt õrszemes rendõrt,
akik sután, kicsit bûntudatosan álltak egy csoportban a járdán.
Mások is feltûntek az utcán, s összesúgtak a pizsama fölé kan-
yarított télikabátjukban. A Mercury szedán, amely lendületesen

7
a ház elé kanyarodott, akár közönséges luxuskocsi is lehetett
volna, ha ott nem meredezik tetején az URH-készülék antennája.
MD jelû rendszáma volt, de a két férfi, aki kiszállt belõle, nem
orvos volt, hanem detektív.
Carella fürgén a rendõrökhöz lépett. Magas férfi volt, barna
öltönyben, és fekete télikabátban. Kalap nem volt a fején, a haja
kurtára volt nyírva. Egy profi baseballjátékos fürgeségével
mozgott. Feszesség áradt egész lényébõl, s a bõr megfeszült
kiálló pofacsontjain, amelyek kissé mongolos jelleget kölc-
sönöztek az arcának.
- Ki telefonált? - kérdezte a legközelebbi rendõrtõl.
- Dick - felelte a zsaru.
- Hol van?
- Odalenn a hulla mellett.
- Gyerünk, Bert - szólt hátra Carella, Kling engedelmesen
követte. A rendõrök tettetett közöny-nyel nézték Klinget, de
nem nagyon sikerült leplezniük irigységüket. Kling ugyanis csak
nemrég volt detektív, huszonnégy esztendõs létére a
közrendõrök közül emelték ki. “Kiemelték” a fenét. Jobb szó,
hogy “feltört”. Még jobb, hogy “felröppent, mint a rakéta”.
Megoldott egy gyilkossági ügyet - volt kollégái szerint csak a
vakszerencse jóvoltából, a rendõrfõnök szerint azonban
“rendkívüli éleslátással és kitartással”, és mivel a rendõrfõnök
véleménye rendszerint többet nyom a latban, mint a fakabátoké,
Klinget, a zöldfülû õrszemes rendõrt egyszeriben harma-
dosztályú detektívvé léptették elõ. A közrendõrök tehát tettetett
közönnyel nézték, hogyan lép át Kling a láncon Carella
nyomában, és zöldes arcszínükért nem a hideg volt okolható.

8
 - Hát ebbe meg mi ütött? - súgta az egyik. - Már köszönni se
tud?
Kling, ha meghallotta is, ennek nem adta jelét. Carella
nyomában belépett az alagsori helyiségbe. Dick Genero ott állt a
villanykörte alatt, és az ajkát harapdálta.
- Helló, Dick - mondta Carella.
- Helló, Steve. Helló, Bert. - Genero szemlátomást nagyon ide-
ges volt.
- Helló, Dick - köszönt vissza Kling.
- Mikor találta meg a holttestet? - kérdezte Carella.
- Pár perccel azelõtt, hogy betelefonáltam. Ott volt, ahol van. -
Genero nem fordult meg, hogy ránézzen a halottra.
- Nem nyúlt semmihez?
- Isten ments!
- Helyes. Egyedül volt a fiú, amikor rátalált?
- Igen. Egyedül. Ide figyeljen, Steve, nem haragszik, ha fel-
megyek a levegõre? Egy kicsit ... fülledt itten a levegõ.
- Egy pillanat. Égett a villany?
- Mi? Ja, igen. Igen, égett. - Genero egy kis szünetet tartott. -
Azért jöttem ide. Gondoltam, talán betörtek vagy valami. Aztán
amikor lejöttem, itt volt ez - rebbent Genero szeme a priccsen
ülõ fiú felé.
Carella odalépett az ülve felakasztott fiúhoz. - Hány éves le-
het? - kérdezte, senkihez sem intézve a kérdést. - Tizenöt?
Tizenhat? - Senki sem válaszolt.
- Úgy néz ki ... úgy néz ki, mintha felakasztotta volna magát,
nem? - kérdezte Genero, igyekezve nem nézni a fiúra.

9
 - Úgy - hagyta rá Carella, és maga sem vette észre, hogy
önkéntelenül a fejét rázza, és az arckifejezése is mást mond.
Sóhajtott egyet, s Klinghez fordult: - Jobb, ha megvárjuk a
fiúkat a Gyilkosságitól. Rossz néven vennék, ha megelõznénk
õket. Mennyi az idõ, Bert?
- Kettõ-tizenegy - nézett az órájára Kling.
- Elkészíthetné az idõrendi táblázatot, nem, Dick?
- Máris - mondta Genero. Fekete jegyzettömböt vett elõ a farz-
sebébõl, és írni kezdett. Carella nézte.
- Mégiscsak menjünk fel a levegõre - mondta.

A legtöbb öngyilkos nem is sejti, mennyi veszõdséget okoz.

Felvágják a csuklójukon az ereket, kinyitják a gázcsapot, agyon-
lövik magukat, fejszével kilyukasztják a saját koponyájukat,
kiugranak a legközelebbi ablakon, elfogyasztanak egy kis ciánt,
vagy - miként ez a fiú is a priccsen - felakasztják magukat. Arra
bezzeg nem gondolnak, hogy mennyi fejfájást okoznak a hiv-
atalos szerveknek.

Az öngyilkosságot ugyanis eleinte pontosan úgy kell kezelni,

mint az emberölést. És emberölés
esetén jó néhány hivatalos személyiséget és szervet kell
értesíteni. Mégpedig az alábbiakat:

1. A rendõr-fõkapitányságot.
2. A detektívfõnököt.
3. A nyomozó osztály körzeti parancsnokát.

10
4. Az Északi vagy a Déli Gyilkossági Csoportot, attól függõen,
hogy hol találták meg a holttestet.
5. A rendõrség ama körzetének osztag- és körzetparancsnokát,
ahol a holttestet találták.
6. A rendõrségi orvost.
7. Az államügyészt.
8. A fõkapitányság távíró-, telefon- és telexközpontját.
9. A rendõrségi labort.
10. A rendõrségi fotósokat.
11. A rendõrségi gyorsírókat.

Ezek az emberek persze sohasem egy idõben jelennek meg az

öngyilkosság helyszínén. Némelyikük nem is hajlandó kibújni
az ágyából ilyen istentelenül kései órán, némelyikük meg a
kevésbé jól fizetett, de annál fegyelmezettebb beosztottjaira
bízza a dolgot. De azért mindig számíthatni bizonyos számú
éjjeli bagolyra: néhány hekusra a Gyilkosságitól, egy fotósra,
egy helyettes rendõrségi orvosra, egypár járõrös zsarura; két-
három hekusra a helyi körzetbõl meg néhány laborosra. A gyor-
síró vagy el méltóztatik jönni, vagy sem.
Hajnali két óra tizenegy perckor nemigen akaródzik senkinek
sem do1gozni.
No persze, egy hulla mindig jól jön az éjszakai õr-
szemeseknek, megtöri a szolgálat egyhangúságát, egyébként
sem árt feleleveníteni az ismeretséget a Déli Gyilkosságinál
szolgáló régi barátokkal, meg aztán az sincs kizárva, hogy a
fotósnál akad néhány “mûvészi” francia képes levelezõlap - de
azért mindent egybevetve, kettõ-tizenegykor senki sem

11
lelkesedik tiszta szívbõl egy öngyilkosságért. Különösen ilyen
hidegben nem.
Mert afelõl nem volt semmi kétség, hogy komisz hideg van.
A Déli Gyilkosságitól szalajtott hekusokat mintha csak pár
perccel elõbb vették volna ki a mélyhûtõbõl. Merev lábbal,
zsebre dugott kézzel baktattak a járdán, fejüket válluk közé,
puhakalapjukat mélyen a szemükbe húzva. Az egyik éppen csak
annyi idõre emelte fel a fejét, hogy üdvözölje Carellát, aztán
mind a ketten követték Carellát és Klinget az alagsorba.
- Idelenn azért jobb valamivel - mondta az elsõ hekus. Kezét
dörzsölgetve szemügyre vette a holttestet, aztán megkérdezte: -
Nincs valamelyiküknél véletlenül egy laposüveg? - Jobban
szemügyre véve a többiek ábrázatát, fanyarul megálapította: -
Úgy látom, nincs.
- A holttestet egy Dick Genero nevû õrszemes rendõr fedezte
fel kettõ óra nulla-négy körül - szólalt meg Carella. - A villany
égett, és nem nyúltunk semmihez.
Az elsõ Gyilkossági hekus morgott valamit, aztán felsóhajtott.
- Akkor talán lássunk hozzá - ajánlotta nem valami túláradó
lelkesedéssel.
A másik hekus a Gyilkosságitól ránézett a holttestre. - A mar-
hája - dünnyögte. - Nem tudott reggelig várni? - Aztán Klingre
nézett. - Maga meg kicsoda?
- Bert Kling vagyok - mondta Kling, és úgy tette hozzá, mint
akinek a nyelvén volt a kérdés, amióta csak meglátta a holttestet:
- Nem jól hittem eddig, hogy akasztásos öngyilkosságnál sza-
badon kell függnie a testnek?

12
 A Gyilkossági hekusa rábámult Klingre, aztán Carellához
fordult: - Mondja, hekus ez az alak?
- Az hát - rnondta Carella.
- Én meg már azt hittem, valamelyik rokonát hozta magával,
hadd borzongjon egy kicsit. - Visszafordult Klinghez: - Nem,
fiacskám, nem kell feltétlenül szabadon függnie a testnek.
Bizonyítékot is akar? - kérdezte. A priccsre mutatott. - Lám, itt
egy akasztásos öngyilkosság, és a test nem függ szabadon.
- Hát csakugyan nem.
- Ez szellemes volt - jegyezte meg Carella. Nem mosolygott:
elkapta és állta a Gyilkossági hekus tekintetét.
- Igyekszik az ember - mondta a Gyilkosságis. - Nem a klassz
87-es körzetbõl való vagyok, de már a huszonkettedik éve dol-
gozom a testületnél, és az én idõmben magam is megoldottam
egy-két fogasabb szakmai találos kérdést.
Carella hangjában árnyéka sem volt az iróniának vagy a
rosszmájúságnak, amikor válaszolt. - Díszére válnak a testület-
nek a magafajták - mondta pléhpofával.
A Gyilkossági hekus gyanút fogott. - Csak azt akartam meg-
magyarázni, hogy ...
- Persze - vágott a szavába Carella. - Ez a mafla kölyök itt nem
tudja, hogy az akasztott testnek nem muszáj feltétlenül lógnia.
Láttunk mi már álló, ülõ, sõt fekvõ akasztott embert is, Bert.
Nem igaz? - fordult ismét a Gyilkosságihoz.
- Dehogynem. Mindenféle testhelyzet elõfordulhat.
- Úgy van - hagyta rá Carella. - Nem minden öngyilkosság
látszik öngyilkosságnak. - A hangjában alig titkolt ridegség
csengett. Kling összeráncolta a homlokát, és egy kicsit aggodal-

13
mas ábrázattal pillantott a másik két hekusra. - No és mi a
véleményük errõl az arcszínrõl? - kérdezte Carella.
Az a hekus, amelyik tengelyt akasztott Carellával óvatosan
közelebb lépett hozzá. - Miért? - kérdezte.
- Hát a kékségérõl. Érdekes, nem?
- Akiben bennszorul a levegõ, az megkékül - válaszolta a Gy-
ilkosságis. - Egyszerû.
- De mennyire - mondta még ridegebben Carella. - Pofon
egyszerû. Meséljen valamit ennek a kölyöknek az oldalc-
somóról.
- Mirõl?
- A csomóról ezen a kötélen. Oldalt van megkötve a fiú
nyakán.
A Gyilkossági közelebb lépett, és szemügyre vette a holt-
testet. - No és? - kérdezte.
- Azt gondoltam, egy ilyen akasztásos öngyilkosság-sza-
kértõnek, mint maga, nem kerülte el a figyelmét. - Carella
hangja már nyíltan ellenséges volt.
- Képzelje, nem kerülte el. És akkor mi van?
- Gondoltam, esetleg azt is kedve lenne elmagyarázni ennek a
zöldfülû detektívnek, hogy néha mit jelent az arcszín akasztásos
halál esetén.
- Ide figyeljen, Carella ... - kezdte volna a másik hekus, de
Carella a szavába vágott:
- Hagyja csak, Fred, hadd beszéljen a haverja. Hadd halljunk
egy avatott szakértõi véleményt.
- Mi a fenérõl beszél?
- Cikizni akar, Joe - figyelmeztette Fred a kollégáját.

14
 - Tényleg cikizni akar? - fordult szembe Carellával Joe.
- Már hogy cikizném? Meséljen nekünk a csomóról, ha olyan
nagy szakértõ.
Joe pislogott. - Csomó, csomó. Mi a francot akar vele?
- De hiszen maga is tudja - fuvolázta Carella -, hogy az oldalc-
somó csak a nyak egyik oldalán szorítja el teljesen az ütõ- és
vivõereket.
- Persze hogy tudom.
- És persze azt is tudja, hagy ha oldalt kötik meg a csomót, az
áldozat arca általában kivörösödik, míg ha a tarkóján kötik meg,
elsápad. Ezt is tudja, ugye?
- Persze hogy - mondta pökhendien Joe. - És láttunk már
elkékült halottat tarkón megkötött rneg oldalt megkötött
csomóval is, úgyhogy nem értem, mire akar kilyukadni. Volt
már nekem egy tucatra való elkékült akasztottam.
- És hány tucatra való elkékült ciánmérgezettje volt?
- He?
- Mibõl gondolja, hogy fulladás volt a halál oka?
- He?
- Nem vette észre azokat a megpörkölt söröskupakokat azon a
kartondobozon? Meg a fecskendõt a fiú keze ügyében?
- Persze hogy észrevettem.
- Nem gondolja, hogy narkós volt a srác?
- Valószínûleg az volt. Szerintem ... valószínûleg - mondta Joe.
Egy kis szünetet tartott, aztán erõltetett kísérletet tett egy gun-
yaros visszavágásra: - No és a 87-es észkombájnjainak mi a
véleményük?

15
 - Szerintem megrögzött narkós volt - mondta Carella. A karján
levõ tûnyomokból ítélve.
- Én is láttam a karját - mondta Joe, lázasan keresgélve
agytekervényei labirintusában, hogy mit tehetne még hozzá, de
nem jutott semmi az eszébe.
- No és maga szerint a fiú belõtte magát, mielõtt öngyilkos lett?
- érdeklõdött nyájasan Carella.
- Az bizony 1ehetséges - mondta némi mérlegelés után Joe.
- Hát ha így volt, akkor egy kicsit zavaros a helyzet, nem gon-
dolja?
- Hogyhogy? - szaladt bele hûbelebalázs módjára a csapdába
Joe.
- Ha ugyanis éppen “utazott”, akkor éppen boldog volt. Nem
értem, miért lett volna öngyilkos.
- Vannak narkósok, akik éppen hogy lehangoltak lesznek -
vetette ellen Fred. - Szálljon le már Joe-ról, Carella. Tulaj-
donképpen mi a fenét akarþbizanyítani?
- Csak azt, hogy a 87-es észkombájnjai nem kiabálják világgá,
hogy öngyilkosság történt, amíg nem látták a boncolási
jegyzõkönyvet. Sõt még akkor sem mindig. Errõl mi a
véleménye, Joe? Vagy tán minden elkékült holttest auto-
matikusan fulladásos halálra utal?
- Mérlegelni kell a tényeket - foglalt állást Joe. - Együtt kell
nézni õket.
- Látja, Bert, ez aztán a magvas megállapítás a nyomozás
mûvészetérõl. Jól jegyezze meg.

16
 - Hol a francban vannak már a fotósok? - fakadt ki Fred,
ráunva a cívódásra. - Szeretném már munkába venni a holttestet,
hogy legalább azt tudjam, hogy kicsoda.
- Neki már nem sürgõs - mondta Carella.

A fiúnak Anibal Hernandez volt a neve. Nem Puerto Ricó-i

barátai Annabelle-nek becézik. Az anyja Anibalnak nevezte,
spanyolos grandezzával ejtve ki a nevet, de ez a grandezza most
szárnyaszegett volt a gyásztól.
Carella és Kling, miután megmászta a bérház öt emeletét,
bezörgetett az ötvenötös számú lakásba. Az anya nyitott ajtót,
olyan gyorsan, mintha már várta volna a látogatókat. Nagydarab,
dús keblû, fekete hajú nõ volt. Egyszerû ruhát viselt, könnyek
szántotta arcán nem volt semmi festék.
- A rendõrségtõl? - kérdezte.
- Igen - felelte Carella.
- Kerüljenek beljebb, por favor. Tessék csak.
Néma csend volt a lakásban. Semmi nesz, még csak egy alvó
horkolása sem hallattszott. Aprócska körte égett a konyhában.
- Tessék csak. A szalonba - invitálta õkþet Mrs. Hernandez.
Követték a kis nappaliba. Az asszony meggyújtotta az
állólámpát. Nagyon tiszta volt a lakás, csak a mennyezet re-
pedezett vakolata volt lehullófélben, és a fûtõtest alatt gyûlt
nagy tócsa a gonddal fényesített linóleumpadlóra. A detektívek
Mrs. Hernandezzel szemközt ültek le.
- A kedves fiáról ... - kezdte végül Carella.
- Si - vágta rá Mrs. Hernandez. - Anibal nem lett öngyilkos.
- Mrs. Hernandez ...

17
 - Mondhat bárki bármit, õ soha nem ölte volna meg magát.
Ebben ... efelõl biztos vagyok. Anibal aztán nem. Az én fiam
soha nem lett volna öngyilkos.
- Miért mondja ezt, Mrs. Hernandez?
- Mert tudom. Tudom.
- De hát honnan?
- Onnan, hogy jól ismertem a fiam. Mindig vidám gyerek volt.
Mindig. Még Puerto Ricóban is. Mindig vidám volt. És a vidám
emberek nem ölik meg magukat.
- Mióta élnek ebben a városban, Mrs. Hernandez?
- Én már négy éve. A férjem jött ide elsõnek, aztán üzent értem
meg a lányunkért ... tudják, amikor egyenesbe került. Amikor
lett neki munkája. Anibalt az anyámnál hagytam Catanóban.
Jártak már Catanóban?
- Nem - mondta Carella.
- San Juan mellett van, túl a vízen. San Juanból látni is a falut.
La Perlát is látni. Mert elõször ott laktunk, La Perlában, aztán
költöztünk Catan ba.
- La Perla? Mi az?
- Fanguito. Hogy is mondják ... gyomornegyed.
- Nyomornegyed?
- Sí, sí, nyomornegyed. - Mrs. Hernandez kis szünet után
folytatta: - Anibal még ott is, amikor még a sárban játszott, és
néha enni se volt mit, mindig vidám és boldog volt. Megismer-
szik a boldog ember, senor. Látja azt az ember. Catanban már
jobban éltünk, de nem olyan jól, mint itt. Üzent a férjem, értem
meg Mariáért. A lányomért. Huszonegy éves. Négy évvel ezelõtt
jöttünk át. Aztán üzentünk Anibalért is.

18
 - Mikor?
- Fél éve. - Mrs. Hernandez behunyta a szemét. - Idlewildben
találkoztunk. Hozta magával a gitárját is. Nagyon szépen tudott
gitározni.
- Tudta, hogy kábítószeres a fia? - szögezte neki a kérdést
Carella.
Az asszony sokáig nem felelt. - Igen - mondta aztán, és
ökölbe szorult a keze az ölében.
- Mióta élt narkotikumokkal? - kérdezte Kling, miután vetett
Carellára egy habozó pillantást.
- Régóta.
- Mióta?
- Azt hiszem, négy hónapja.
- És csak fél éve élt itt? - kérdezte Carella. - Puerto Ricóban
kezdte volna?
- Nem, nem, nem - rázta meg a fejét Mrs. Hernandez. - Senor,
azon a szigeten nagyon kevés van abból az izébõl. Aki narkós,
annak pénz kell, igaz? Puerto Ricóban nagy a szegénység. Nem,
a fiam itt, ebben a városban szokott rá.
- Azt is tudja, hogyan szokott rá?
- Sí - mondta Mrs. Hernandez sóhajtva, mint aki leteszi a
fegyvert egy túlságasan is bonyolult probléma elõtt. Verõfényes
szigeten született és nõtt fel, az apja cukornádat aratott, a
holtidényben meg halászott, és noha voltak idõk, amikor a
kislány éhes volt és mezítláb járt, mindig sütött a nap, s mindig
buja volt a trópusi növényzet. Akkor aztán férjhez ment, a férje
elvitte a szülõfalujából, a sziget belsejében levõ Camerióból. Így
került a fiatalasszony San Juanba, élete elsõ, városnak nevezhetõ

19
településére, s ott illeszkedett bele a gyorsabb élettempóba. A
nap ott is sütött, de õ már nem az a mezítlábas bakfislány volt,
akit elküldenek a falusi szatócsboltba, ahol elévõdik Miguellel, a
boltossal. Tizennyolc éves volt Mrs. Hernandez, amikor meg-
szülte elsõ gyermekét, Mariát. A férje, sajnos, akkortájt vesztette
el az állását, és La Perlába, a Morro Castle lábánál kuporgó le-
gendás nyomornegyedbe kellett költözniük. La Perla - a
Gyöngy. Tréfásan így nevezték nyomor sújtotta lakói, akiktõl el
lehetett venni ingóságaikat, és el a ruháikat, hogy põrén húzzák
meg magukat a büszke spanyol erõd tövében guggoló, sárba
ragadt kalyibákban - el lehetett venni tõlük mindent, csak a hu-
morérzéküket nem.
La Perla, egy Maria nevû lánygyermek és két abortusz négy
év alatt, aztán megint egy leányka, Juanita, azután a Catanába
költözés, ahol Mrs Hernandez férje egv kis ruhagyárban kapott
munkát.
Amikor Mrs. Hernandez Aniballal volt viselõs egy vasárnap
felkerekedett a család, és elmentek az El Yunque-ba meg a
Bosque Nacional del Caribe-ba, vagyis az Esõerdõbe. Juanita,
aki alig múlt kétéves, kimászott egy ötven láb mély szakadék
szélére, miközben az apa Mrs. Hernandezt meg az idõsebbik
lányát fényképezte. A kislány nem sikított, meg se mukkant:
meghalt, mihelyt földet ért, és a család egy holttesttel tért haza a
Nemzeti Parkból.
Mrs. Hernandez attól félt, hogy ismét elvetél. Nem vetélt el:
megszületett Anibal, s a temetést máris keresztelõ követte.
Aztán bezárták a catanói ruhagyárat, és Mr. Hernandez, aki
munka nélkül maradt, visszavitte a családját La Perlába. Ott

20
töltötte gyermekéveit Anibal. Az anyja huszonhárom éves volt.
A nap még mindig sütött, de nem a nap, hanem valami más
mélyítette el a szarkalábakat az asszony szeme sarkában. Mrs.
Hernandez bizony birkózni volt kénytelen az élettel. Az Élet
meg a Sors kegyelmébõl újból került munkája Mr. Hernan-
deznek: visszaköltöztek Catanóba kevéske motyójukkal, bízva
benne, hogy ez a költözés az utolsó.
A munka tartósnak ígérkezett, tartott is sok éven át. Jó idõk
jártak rájuk, Mrs. Hernandez sokat nevetett a férje meg azt mon-
dogatta hogy még mindig õ a legszebb asszony széles e világon,
és õ forró szenvedéllyel viszonozta férje öleléseit. Anibal és
Maria pedig nõtt, növekedett.
Amikor a férfi elvesztette örökösnek hitt állását, Mrs. Hernan-
dez azt javasolta, hagyják oda a szigetet, és telepedjenek meg a
szárazföldön, a városban. Volt éppen egy repülõjegyre való pén-
zük. Az asszony csirkét pakolt férjének az útra, és Mr. Hernan-
dez magára öltött egy ócska katonazubbonyt, mert úgy hallotta,
a városban hideg van, nem süt örökké a nap, mint Puerto
Ricóban.

Idõvel kapott is munkát a dokkokon. Üzent hát a feleségéért

meg egy gyerekért, és az asszony Mariát vitte magával, mert a
lánygyereket nem szabad e1választani az anyjától. Anibalt a
nagyanya gondjaira bízta. A család három és fél év múlva
egyesült újra.
És újabb fél év múlva Anibal minden jel szerint öngyilkos lett
egy városi bérház alagsorában.

21
 Mrs. Hernandez arcán, ahogy így végiggondolta az elmúlt
éveket, csendben peregtek el a könnyek; ismét felsóhajtott, és a
sóhaja kopár volt és visszhangzott, mint egy üres sírkamrában -
a detektívek meg csak ültek, és nézték, és Kling mire sem
vágyott jobban, mint hogy kijusson már ebbõl a halált vis-
szhangzó lakásból.
- Maria - zokogta az asszony. - Maria szoktatta rá.
- A lánya? - kérdezte hitetlenkedve Kling.
- A lányom, igen, a tulajdon lányom. A kábítószer rabja lett
mind a két gyerekem. Pedig hát ... - Elhallgatott, bõséggel ömlõ
könnyeitõl nem tudott beszélni. A detektívek vártak.
- Nem értem, miért - szólalt meg nagy sokára. - A férjem
rendes ember. Egész életében dolgozott. Most is, ebben a per-
cben is dolgozik. És én, én talán nem voltam rendes? Mi rosszra
tanítottam én a gyerekeimet? Vallásosnak neveltem õket, isten-
félõnek. Arra tanítottam õket, hogy tiszteljék a szüleiket. -
Büszkén folytatta: - Az egész barrió-ban az én gyerekeim tudtak
a legjobban angolul. Amerikaiak legyenek, azt akartam.
Amerikaiak. - Megcsóválta a fejét. - Sokat adott nekünk a város.
Munkát a férjemnek, és rendes otthont. De amit egy kezével ad a
város, a másikkal visszaveszi. És higgyék el, senores, sem a
szép fehér fürdõkádunkért, sem a televiziónkért nem adnám az
erdõszélen játszó gyerekeim vidám boldogságát. A boldogsá-
gunkat. Igen.
Az ajkába harapott. Keményen. Carella azt várta, hogy kic-
sordul a vére, és meglepõdött, hogy nem csordult ki.
Mrs. Hernandez kiegyenesedett a széken.

22
 - A város befogadott minket - mondta lassan. - Mint egyen-
lõket? Nem, nem egészen úgy, mint egyenlõket, de ezt is meg
tudom érteni. Újak vagyunk. Idegenek vagyunk. És az új em-
berekkel mindig így van, igaz? Akármilyen rendesek is: rosszak,
csak mert újak. De ezt meg lehet bocsátani. Meg lehet, mert itt
vannak a barátok, a rokonok, és szombat esténként mintha csak
a szigeten lennénk - szól a gitár, énekelünk. ... Vasárnap meg,
amikor templomba megy az ember, ráköszön az utcán a szom-
szédokra, és jól érzi magát, senores, nagyon is jól, és meg tud
bocsátani szinte mindent. Hálás az ember, igen, hálás szinte
mindenért.
De hogy legyek hálás azért, amit a gyerekeimmel tett a város?
Hogy legyek hálás a kábítószerért? Emlékszem, emlékszem, haj,
de mennyire emlékszem a zsenge mellû, karcsú bokájú, boldog
szemû lányomra ... mert olyan volt, amíg azok a bastardó-k,
azok a chuló-k ... el nem ragadták tõlem. És most meg a fiam. Itt
hagyott. Meghalt, meghalt, meghalt.
- Mrs. Hernandez - mondta Carella, s a legszívesebben megfo-
gta volna az asszony kezét -, mi ...
- Mondja csak, nem számít, hogy Puerto Ricó-iak vagyunk? -
kérdezte váratlanul Mrs. Hernan-dez. - Megkeresik azért a fiam
gyilkosát?
- Ha csakugyan megölték, megkeressük a gyilkost - ígérte
Carella.
- Muchas gracias - hálálkodott Mrs. Hernandez -, köszönöm
szépen. Hiszen ... hiszen tudom én, mit gondolnak. A gyerekeim
droggal élnek, a lányom prostituált. Pedig, higgyék el nekem, mi
...

23
 - Prostituált? ...
- Si, si, hogy hódolhasson a szenvedélyének. - Hirtelen össz-
etöpörödött az asszony arca. Az imént még szép arc volt, de
most megcsúnyult, összetöpörödött. Mélyen leszívta a levegõt,
és visszatartotta, küszködve a feltörni akaró zokogással. Hiába,
az volt az erõsebb - a lélegzettel együtt mintha a szívébõl sza-
kadt volna fel. A zokogás megrendítette Carellát; érezte, meg-
borzong, s az arca megmerevedik tehetetlenségében. Mrs.
Hernandez mintha egy meredek szirt peremén kapasz-kodott
volna. Kapaszkodott mind a tíz körmével, aztán felsóhajtott, és
újra a detektívekre nézett.
- Perdone. me - suttogta -, bocsássanak meg.
- Beszélhetnénk a lányával? - kérdezte Carel1a.
- Por favor. Hát persze. Õ segíthet maguknak. Megtalálják az
El Centróban. Tudják, hol van?
- Tudjuk - mondta Carella.
- Nahát, ott megtalálják. Talán ... segíthet maguknak. Ha ugyan
hajlandó lesz beszélni.
- Megpróbáljuk - állt fel Carella, s vele együtt felállt Kling is.
- Köszönjük szépen, Mrs. Hernandez - mondta Kling.
- De nada - felelt az asszony. Az ablak felé fordult. - Nézzék,
már reggeledik. Mindjárt kel a nap.
Elhagyták a lakást. Még az utcán sem törték meg a csendet.
Carella úgy érezte, Anibal Hernandez anyjára már soha többé
nem fog sütni a nap.

A 87. körzetet észak felõl a Harb folyó meg a folyó kanyaru-

latait követõ országút határolja. Délnek haladva innen elõször a

24
Silvermine Roadra jutunk, amelynek divatos-drága bérházai a
folyóra és a Silvermine Parkra néznek. Még tovább haladva dél
felé keresztezzük a Stemet, aztán az Ansley és a Culver Avenue-
t, s végül a Mason Avenue-t, amelyet a Puerto Ricó-iak csak “La
Via de Putas”-nak hívnak.
Az El Centro, Maria Hernandez foglalkozása ellenére, nem a
Kurvasoron van, hanem egy mellékutcában, annak a harmincöt
mellékutcának egyikében, amely kelettõl nyugatig a 87. körzet
területén van. És noha a 87. körzetben lakók nagy része olasz,
zsidó és elég nagy számban ír, az E1 Centro utcáját kizárólag
Puerto Ricó-iak lakják.
Vannak helyek a városban, ahol a kokaintól a pipihúsig
minden kapható, ától cettig bármi. Ilyen hely az El Centro is.
Tulajdonosa a folyó túlsó partján, a szomszéd államban lakik,
és nagyon ritkán mutatkozik az El Centróba.n. Teljességgel
rábízta az üzletét Terry Donohue avatott kezére. Terry Dono-
hue nagy darab, hatalmas öklû ír férfiú, és írnek is eléggé ritka
példány: szereti a Puerto Ricó-iakat, és ez nem annyit jelent,
hogy csak a Puerto Ricó-i nõket. És ez így igaz. Pedig laknak a
87. körzetben szép számmal olyan “amerikaiak”, akik utálják a
beszivárgott “külföldieket”, bár titokban õk is megcsodá1ják a
nõnemû külföldiek igézetesen ringó hátsó fertályát. De Terry
szereti mindkét nemet, nõket és férfiakat egyaránt. Kedvét leli
az El Centro vezetésében is. Dolgozott õ nem egy lebujban
szerte a világon, de miként szívesen mondogatja, az El Centro
messze a legpocsékabb. És Terry mégis szereti.
Terry Donohue, mondhatni, szinte mindent szeret. Bármen-
nyire meglepõ - tekintve, hogy micsoda egy lebujt igazgat -,

25
még a hekusokat is szereti. Steve Carellát legalábbis. Most is
szívélyesen üdvözölte a betoppanó detekívet.
- Hé, maga kókadt fülû digó! - ordított rá nyájasan. - Hallom,
megnõsült!
- De meg én - mondta Carella ostoba vigyorral.
- Nem lehetett észnél az a szegény lány, aki magához ment -
rázta meg busa fejét Terry. - Küldök is neki egy szakajtó
részvétnyilvánítást.
- Nagyon is észnél volt szegény lány - válaszolta Carella. -
Jobb partit nem is csinálhatott volna ebben a városban.
- Hahó! Na nézd csak! No és mi a neve a lánynak, pajtás?
- Teddy.
- Terry? - meresztgette a szemét Terry. - Azt mondta, Terry?
- Teddy. Vagyis Theodora.
- Aha. Theodora micsoda, ha szabad kérdeznem?
- Franklin ... volt, amíg hozzám nem jött.
Terry oldalt billentette a fejét: - Csak nem ír a leányzó?
- Majd éppen egy ír lányt veszek el - vigyorgott rá Carella.
- Miért, egy olyan vadszamár, mint maga, rosszabbul is
járhatna - vélekedett Terry.
- A feleségem skót - világosította fel Carella.
- Ez már döfi! - harsonázta Terry.
- Jómagam négyötöd ír vagyok, egyötöd scotchcsal nyakon
löttyintve.
- Au! Ez fájt.
Terry a fejét vakarta. - A zsaruk, akiknek ezt elsütöm, röhögni
szoktak rajta. Igaz is, mit iszik, Steve?
- Semmit. Szolgálatban vagyok.

26
 - No és, mi baja lesz annak a szolgálatnak egy korty szesztõl?
- Nem látta errefelé Maria Hernandezt?
- Ugyan, Steve, ha énrám egy aranyos kis skót leányzó várna
otthon, én bizony nem ...
- Hivatalos ügy - vágott a szavába Carella.
- Lám - mondta erre Terry -, egy állatos ember az állatlanok
városában.
- Állhatatlanok - helyesbített Carella.
- Jó, legyen az - hagyta rá Terry -, de Maria máma még nem
járt itt. Az öccse miatt? ...
- Igen.
- Az is narkós, mi?
- Az is.
- Tudja, ha valakik az idegeimre mennek, hát azok a narkósok -
mondta Terry. - Mondja meg, Steve, de õszintén, látott-e va1aha
is narkóneppert idebent?
- Idebent nem, de kinn az utcán éppen eleget.
- Persze. Mert a vevõnek mindig igaza van, és meg is kapja,
amire a foga fáj. De itt, az én üzletemben nem tûröm meg azokat
a szarháziakat, és nem is fogom, erre mérget vehet.
- Mikorra várható a lány?
- Két óra elõtt nemigen eszi ide a fene. Már ha ideeszi
egyáltalán. Tudja, egyáltalán. Tudja, milyenek ezek a narkósok,
Steve. Variálnak, örökké variálnak. Esküszöm, a General Mo-
tors vezérigazgatója nem számolgat, nem variál annyit, mint egy
narkós.
Carella az órájára nézett. Tizenkét óra huszonhét perc volt.

27
 - Hát akkor majd visszajövök - mondta. - Megebédelek va-
lahol.
- Hát ez sértés, hallja-e?
- Micsoda?
- Nem látta odakinn a cégtáblát? Ital- és grill-bár. Nem vette
észre a melegpultomat? Jobb kaját nem kap sehol a városban.
- Tényleg?

- Arroz con pollo van például máma. Cégünk különlegessége.

A minap vettem fel egy csinibabát, az süti. - Terry elvigyoro-
dott: - Nappal fõz, éjjel fûz. Hanem, pajtás, az arroz con pollo,
az csakugyan mennyei.
- No és a csinibaba?
Terry vigyora kiszélesedett. - Azt nem tudom, még csak a
fõztjét kóstoltam.
- Egye fene - állt rá Carella -, ettem én már pocsékabb
helyeken is.

Délután három is volt már, amikor Maria Hernandez belibbent

az El Centróba. Egy kalandéhes belvárosi ficsúr bízvást kedves-
ártatan érettségizõsnek is nézhette volna a lányt. Mert hiába
követeli meg a közizlés a sarkangyaloktól, hogy köldökig
kivágott, testhez tapadó selyemruhában grasszáljanak, errefelé
más a módi. A 87. körzet prostituáltjai általában jobban és
izlésesebben öltözködnek, mint a tisztességes asszonyok. Ápol-
tak, és többnyire jól neveltek, udvariasak, olyannyira, hogy a
környékbeli kislányok õket tekintik a társadalom elitjének.
Velük is úgy van az ember, mint az egyszerû barna borítékban

28
postázott pornófüzetekkel: aki nem ismeri õket, meg nem
mondja, mit rejt a boríték.
Carella sem ismert rá Maria Hernandezre. Felnézett a po-
harából, amikor a lány belépett, és egy alig tizennyolc éves,
törékeny teremtést látott. A haja fekete volt, a szeme sötétbarna;
kigombolt zöld kabátja alatt fehér szvettert és sima, fekete
szoknyát viselt. Nylonharisnya és papucscipõ volt a lábán, mint
a peremvárosi háziasszonyok legtöbbjének.
- Õ az - mondta Terry. Carella bólintott.
Maria a helyiség távolabbi végében ült le. Üdvözlésül odabic-
centett Terrynek, és egy gyors pillantással felmérte Carellát,
hogy remélhet-e ügyfelet benne, majd elfordult, és a kirakatüve-
gen át az utcát kezdte bámulni. Carella odament hozzá.
- Miss Hernandez?
A lány megperdült a forgószékkel. - Tessék - mondta
tartózkodóan. - Maria vagyok.
- Én meg detektív - közölte Carella, hogy tisztázza a helyzetet,
és ne fáradjon a lány.
- Fogalmam sincs róla, miért lett öngyilkos az öcsém - mondta
Maria, immár minden tartózkodás nélkül. - Egyéb kérdés?
- Volna néhány. Beülhetnénk egy bokszba?
- Jobban szeretek itt ülni.
- Én nem. Válasszon: egy boksz, vagy a kapitányság?
- Maga aztán rámenõs, mi?
- Igyekszem.
Maria lekászálódott a bárszékrõl; együtt ültek be a melegpult-
tal szemközti bokszba. Maria levette a kabátját, és a detektívvel
szemközt fog1alt helyet.

29
 - Csupa fül vagyok - mondta.
- Mióta kábítószeres?
- Ennek meg mi köze az öcsémhez?
- Mióta?
- Kábé három éve.
- És az öccsét miért szoktatta rá?
- Megkért rá.
- Nem hiszem.
- Miért hazudnék? Egy este, amikor belõttem magam, rám
nyitott a fürdõszobában. Még csak nem is kopogott a taknyos.
Mit csinálok, kérdezte. Hát adtam neki egy szippantásra valót.
- Aztán?
- Tetszett neki. Még akart. Hisz tudja, hogy van.
- Nem tudom. Mesé1je el.
- Két-három héttel késõbb kapta az elsõ lövetet. Bele a
vénájába. Több mesélnivalóm nincs.
- Hát kurválkodni mikor kezdett?
- Ide figyeljen! ...
- Megtudhatom máshonnan is.
- Nem sokkal azután, hogy narkós lettem. Elõ kellett valahogy
teremtenem a pénzt, nem?
- Nyilván. Kitõl szerzi be a drogot?
- Ugyan, zsarukám, okosabb fiú maga annál.
- Hát az öccse kitõl szerezte be?
Maria nem válaszolt.
- Az öccse meghalt, hallja-e? - reccsent rá Carella.
- Tudom. Mit akar tõlem? Anibal buta kis takanypóc volt
világéletében. Ha öngyilkos akart lenni ...

30
 - Lehet, hogy nem öngyilkos lett - vágott a szavába Carella.
Maria láthatólag meglepetten pislogott.
- Csak nem?
- Csak igen. Kitõ1 szerezte a drogot az öccse?
- Mit számít az már.
- Sokat számíthat.
- Hát akkor se tudom. - Maria egy kis szünetet tartott. - Ide
figyeljen - mondta aztán -, hagyjon nekem békét. Ismerem én a
zsarukat.
- Csakugyan?
- Csakugyan. Potyázni akar nálam, nem? Be akar ijeszteni,
hogy aztán ...
- Én csak információt akarok az öccsérõl, semmi egyebet.
- És ezt el is higgyem?
- Elhiheti.
Maria a homlokát ránco1va nézte a detektívet. - Ismerek
zsarukat, akik ... - kezdte.
- Én meg ismerek vérbajos kurvákat - vágott közbe nyersen
Carella.
- Ez mégiscsak sok, hallja-e? Mi jogon ...
- Akkor tán hagyjuk abba a színházasdit - javasolta Carella. -
Információt akarok, és kész.
- Ok.
- Ok - mondta Carella is.
- Csakhogy én nem tudok semmit.
- De hiszen azt mondta, hogy maga szokttatta rá az öccsét.
- Azt mondtam.

31
 - Akkor nyilván neppert is maga szerzett neki, amikor már
rászokott a dologra.
- Azt nem. Anibal mindig a maga útját járta.
- Maria ...
- Mit akar tõlem? - jött méregbe a lány. - Semmit nem tudok
az öcsémrõl. Még hogy meghalt, azt is egy idegentõl tudtam
meg. Egy éve nem voltam otthon, hát akkor honnan tudjam, ki
látta el droggal és ki nem? Honnan tudjam, hogy nem õ látta-e el
saját magát meg másokat is.
- Nepperkedett?
- Nem tudok semmit. Nem ismertem annyira az öcsémet, értse
már meg! Ha szembejött volna az utcán, akkor se ismertem
volna meg. Ennyire nem ismertem az öcsémet.
- Hazudik -mondta Carella.
- Ugyan‚ miért hazudnék? Kinek falaznék, nem mondaná meg?
Anibal felakasztotta magát, úgy-hogy ...
- Mondtam már, hogy talán nem is õ akasztotta fel magát.
- Maga itt valami parádés bûnügyet akar csinálni egy nyavalyás
kis narkós halálából. Miért nem állítja 1e magát? ... Különben is
jobb neki, hogy meghalt, higgye el - tette hozzá elfelhõsödõ
tekintettel.
- Igazán? - kérdezte Carella. Csend borult az asztalra.
- Maga titkol valamit, Maria. Mi az?
- Semmi.
Találkozott a tekintetük. Carella látta, mi van a lány
szemében, és tudta, hogy Mariaból semmi többet ki nem szed.
Mintha tejüvegbe bámult volna. A lány szemin látszott, hogy
lelakatolta a száját.

32
 - Így is jó - mondta Carella.

A halottkém nem szívesen állt szóba új emberekkel. Így

nevelték. Utálta az új arcokat, idegenekre nem akart titkot bízni.
És mivel nagy volt a titka, és Bert Kling arca ismeretlen volt,
kelletlenül tanulmányozta ezt az arcot, és elsorolta magában a
tényeket, azon tûnõdve, hogy mennyit áruljon el belõlük.
- Minek küldték ide? - kérdezte. - Nem tudták megvárni a hiv-
atalos jelentésünket? Annyira sürgõs?
- Carella kért meg, hogy keresscm fel önt, dr. Soames - mondta
Kling. - Nem tudom, miért, de azt hiszem, siettetni akarja az
ügyet, és úgy gondolta, nem muszáj megvárnia a jelentést.
- Nem értem, miért nem tudja megvárni - füstölgött Soames. -
Mindenki más meg tudja várni? Évek óta dolgozam már itt, és
mindig, mindenki megvárta. Miért ne várhatná meg Carella is?
- Lekötelezne, ha mégis ...
- Azt hiszik maguk, csak úgy be lehet ide rontani, és rögtön az
eredményt követelni? Nincs más dolgunk, azt hiszik? Van
magának arról fogalma, hogy hány holttest vár nálunk
boncolásra?
- Hány? - kérdezte jámboran Kling.
- Ne kérjen tõlem számokat - javasolta Soames. - Csak azt
akartam megértetni, hogy nagy tehertétel nekünk ez a munka.
Ha nem 1ennék úriember és orvos, azt mondanám, rohadt nagy
púp a hátunkon.
- Igazán sajnálom, hogy zavarom, de ...
- Ha valóban sajnálná, nem zavarna. Azt hiszi, nem örülnék, ha
nem kellene legépelni a jelentéseimet? Két ujjal gépelek, ember,

33
és a beosztottjaim se tudnak jobban. Van magának fogalma,
mekkora munkaerõhiány van itt? Azt hiszi, minden egyes
ügynek akkora figyelmet szentelhetek, amekkorát maguk
elvárnak tõlem? Úgy megy nálunk a munka, akár a futósza-
lagon. Ha belepiszkálnak az ügyvitelbe, leáll az egész masinéria.
Szóval miért nem tudják megvárni a jelentést?
- Mert ...
- Jó, jó, jó - vágott a szavába ingerülten Soames. - Ekkora fel-
hajtást egy kábszeres körül! - Megcsóválta a fejét. - Carella azt
hiszi, hogy ez öngyilkosság volt?
- Carella ... Carella, azt hiszem, önöktõl várja a választ. Éppen
ezért is ...
- Azt akarja mondani, hogy Carellának kétségei vannak?
- Hát ... h ... a külsõ jelek alapján ... nem biztos benne, hogy a
fiú ... hogy a fiú halálát fulladás okozta.
- No és magának mi a véleménye, Mr. Kling?
- Nekem?
- Igen, magának - mosolyodott el kényszeredetten az orvos.
- Nem ... nem is tudom, mit gondoljak. Most láttam ... elõször
akasztott embert.
- Mit tud a fulladás okozta halálról?
- Semmit, uram.
- És én most tartsak magának elõadást az orvostudományból?
Talán tartsak szemináriumot minden hívatlan és tudatlan detek-
tívnek?
- Dehogy, uram, nem errõl ...
- Itt most nem hivatásos akasztásról van szó - mondta Soames.
- Nem a hóhér kötelérõl, amelynek vastag csomója meg a hir-

34
telen leesõ test súlya eltöri a nyakcsigolyát. Fulladásos halálról,
az asphyxia következtében beálló halálról beszélünk. Mit tud az
asphyxiáról, Mr. Kling?
- Semmit, uram. A fojtogatás, az nekem ...
- Ki beszél itt fojtagatásról? - jött lendületbe Soames, az ide-
genek és a tudatlanság iránti ellenszenvtõl felgerjedve. - A foj-
togatás a rendõrségi gyakorlatban idegenkezûséget feltételez.
Lehetetlen, hogy valaki a saját kezével fojtsa meg önmagát.
Nem, mi itt most a nyaki ütõ- és vivõerek kötéllel, kábellal,
törülközõvel, zsebkendõvel, harisnyatartóval, nadrágszíjjal, har-
isnyával satöbbivel való elszorítása következtében beálló as-
phyxiáról beszélünk. Anibal Hernandez esetében, mint hallom,
kötél volt az állítólagos eszköz.
- Igen - bólintott Kling -, kötél.
- Nos, ha valóban fulladásos halálla1 állunk szemben, a nyaki
ütõerek kötéllel való elszorításáról ... - Soames elgondolkozott. -
A nyaki ütõerek, Mr. Kling, vért visznek az agyba. Ha
elszorítjuk õket, kimarad az agv vérellátása, az agy tehát an-
émiás állapotba kerül, és bekövetkezik az eszméletvesztés.
- Értem.
- Na ne mondja. Fokozza az agyban fellépõ nyomást, hogy a
kábel a nyaki vivõereket is elszorítja, és a vér nem térhet vissza
rajtuk. Így aztán végül is bekövetkezik a tulajdonképpeni ful-
ladás, vagyis asphyxia, és halálát okozza az eszméletlen egyén-
nek.
- Igen - nyelt egy nagyot Kling.
- Az asphyxiát, Mr. Kling, az agyban fellépõ oxigénhiány és a
vérben való széndioxid-túltengés eseteként foghatjuk fel.

35
 - Hát ez ... igazán nagyon érdekes - mondta bátartalanul Kling.
- De mennyire hogy az. A szüleimnek jó húszezer dollárjába
kerültek az ismereteim. A maga orvostudományi kiképzése jóval
kevesebbet kóstál. Csak az idejét kell rááldoznia, no meg az én
idõmet.
- Nagyon sajnálnám, ha ...
- Asphyxia esetében nem ritka jelenség a cianózis.
Mindazonáltal ...
- A cianózis?
- Az arc elkékülése. Mindazonáltal, miként mondani akartam,
csak a további vizsgálatok dönthetik el, hogy adott esetben
valóban asphyxia okozta-e a halált. Megvizsgálandó például a
nyálkahártya, a torok ... Elégedjen meg annyival, hogy sokféle
vizsgálat létezik. No és persze a cianózis többféle mérgezésnek
is kísérõ tünete lehet.
- Ó?
- Igen. Nem zárva ki a mérgezés lehetõségét, megvizsgáljuk a
vizeletet, a gyomor és a bél tartalmát, a vérképet, az agyat, a
májat, a veséket, a csontokat, a tüdõt, a szõrzetet és a körmöket,
valamint az izomszöveteket. - Soames szünetet tartott, majd
ridegen hozzátette: - Tudniillik néha azért dolgozunk is.
- Persze, én ebben nem is ...
- Ugyanis, a közhiedelemmel ellentétben, nem kizárólag nek-
rofiliával foglalkozunk.
- Azt én nem is gondoltam - jelentette ki Kling, akinek fogalma
se volt róla, mit jelent ez a szó.
- Úgy? - szaladt fel Soames szemöldöke. - Nos, akkor mindent
összevetve mire is lyukadunk ki? Maga szerint asphyxiára?

36
 - És ön szerint? - kérdezte Kling.
- Meg kell várniuk a jelentésemet. Igenis meg kell várniuk.
Nem óhajtok rendszert csinálni az efféle különleges
kérdezõsködésekbõl.
- Tehát asphyxia?
- Nem. Nem asphyxia.
- Hát mi?
- Alkaloidás mérgezés.
- A1ka ... micsoda?
- Heroin-túladagolás, hogy egészen pontos legyek. Vaskos
túladagolás, jócskán túl a halálos 0,2 grammon. - Soames
szünetet tartott. - A helyzet az, hogy a mi Hernandez barátunk
annyi heroint adott be magának, amennyi, ha mgbocsát a kife-
jezésért, Mr. Kling, egy bivalynak is sok lett volna.

Millió volt a tennivaló.

A tennivaló mindig többnek látszik, mint amennyit az ember el
tud végezni; és Peter Byrnes néha azt kívánta, hogy bárcsak két
feje és négy keze lenne. Sejtette ugyan, hogy a többi szakmában
is hasonló lehet a helyzet, illogikus logikája mégis azt súgta
neki, hogy nincs a világon még egy olyan kíméletlen hajszával
járó szakma, mint a rendõröké.
Peter Byrnes rendõr volt, méghozzá hadnagy, és annak a
nyomozóosztagnak a vezetõje, amelyik a 87. körzetet vallja ot-
thonának. Szó se róla, eléggé sanyarú egy otthon - olyasformán
nevezhetõ csak otthonnak, ahogy egy rozsdás Fülöp-szigeti te-
hergõzös otthonává válik egy Detroitból elszármazott
matróznak.

37
 Mert a körzeti kapitányság épülete, az igazat megvallva, nem
valami otthonos. Nem henceghet kretonfüggönyökkel,
elektromos kenyérpirítóval, korszerû szemétledobóval,
kényelrnes fotelokkal, még csak egy Kalóz nevû kutyával sem,
“aki” lelkesen slappogna be a nappaliba, szájában a gazdája
pipájával és papucsával. Dísztelen kõhomlokzata a Grover
Parkra néz, ez a park határolja dé1 felõl a körzetet. Odabenn,
közvetlenül a bejárat boltíve után négyzet alakú, deszkapadlós
helyiség fogadja a látogatót, a helyiség közepén íróasztal, akár
egy bírói pulpitus. Az asztalon szigorú felszólítás: TESSÉK AZ
ASZTALNÁL MEGÁLLNI. A jámbor látogató aztán, ha
engedelmeskedik, az ügyeletes hadnaggyal vagy az ügyeletes
õrmesterrel találja szemben magát; udvarias és lelkes ember
mind a kettõ, s majd a kezét-lábát töri, hogy kedvében járjon a
nagyközönségnek
Az épület földszintjén õrizetes cellák vannak, az emeleten
meg dróthálós ablakok mögött - a környékbeli srácok ugyanis
különös elõszeretettel hajigálnak követ bármire, ami csak egy
kicsit is a Törvényre emlékeztet - a következõ helyiségek
sorakoznak: az öltözõ, az iktató, a nyomozócsoport szobája meg
a többi kényelmes kis lyuk, például a férfivécé meg Byrnes had-
nagy irodája.
Becsületére legyen mondva a hadnagy irodájának, ennek a
falait nem szegélyezik köpõcsészék.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy a hadnagy szereti az irodáját.
Régóta az övé már, és megszerette, sõt tiszteli, olyasformán,
ahogy az ember a kertészkedéshez használt elnyûtt kesztyûjét
szokta tisztelni. Megesik persze - egy olyan körzetben, mint a

38
87-es, eléggé gyakran -, hogy a kertben elszaporodik a dudva, és
Byrnes hadnagy ilyenkor szokott pótfejért és pótkezekért fo-
hászkodni.
A hálaadás ünnepe egyáltalán nem jelentett könnyebbséget, és
a közelgõ karácsony csak még jobban súlyosbította a helyzetet.
Valahányszor ünnep közeledett, a Byrnes körzetében lakókon
mintha kitört volna a bûnözési mánia. A Grover Parkban például
egész évben késelnek, nem is izgatja magát különösebben miatta
senki. Igen ám, de az ünnepek közeledtével a körzet lakóit eltölti
a karácsony szelleme, és az ünnep tiszteletére vörös patakoc-
skákkal ékesítik a park gyér pázsitját. Csak az elmúlt héten
tizenhat embert késeltek meg a parkban.
Lopott holmit adni-venni a Culver Avenue-n szintén kedvelt
idõtöltése a körzet lakóinak. Ha az ember megfelelõ idõpontban,
megfelelõ mennyiségû készpénzzel sétál végig a Culver Av-
enue-n, használt afrikai varázsló-álarctól kezdve a vadonatúj
habverõig szinte mindent beszerezhet, annak ellenére, hogy a
törvény szerint lopott holmi megvásárlása százdolláros
értékhatárig vétségnek, azon felûl bûntettnek számít. A törvény
egy cseppet sem zavarja az áruházi tolvajokat, akik nappal
lopnak, éjjel. meg eladnak. Nem zavarja a narkósokat sem, akik
azért lopnak, hogy legyen mibõl megvásárolniuk a napi adagot.
És a lopott holmik megvásárlóit sem zavarja, akik a Culver Av-
enue-t a város legnagyobb alkalmi áruházának tekintik.
Nem zavar senkit, csak a hekusokat.
Õket is fõleg az ünnepek táján. Az áruházakban ember ember
hátán, és a bolti szarkák szabadon élvezhetik a szardíniásdoboz-
szerû zsúfoltság adta védettséget. Ilyentájban megnövekszik a

39
lopott holmik iránti kereslet is: az embereket a karácsonyi
ajándékok gondja nyomja, és egy ambiciózus tolvajt semmi sem
sarkallhat jobban, mint a rekordforgalom reménye. Az idén, úgy
látszik, mindenki korán akart végezni a karácsonyi bevásárlás-
sal, így aztán nem csoda, ha Byrnesnek és hekusainak keze tele
volt munkával.
A kurvasori prostituáltak is tele voltak munkával. Hogy a fér-
fiak miért éppen karácsony táján tódulnak a körzetbe egy kis
egzotikumért, arra Byrnes nem jött rá soha, de tény, hogy tódul-
tak és éppen akkor, és a Kurvasor volt a legfelkapottabb
vadászmezõ, s az éjszakai vígalmak igen gyakran fosztogatással
és markecolással tetõztek a mellékutcákban.
Az ivászat is veszedelmesen fellendült. A fenébe is, az em-
bernek csak meg kell nedvesítenie a gigáját az ünnepekre, nem?
Meg is nedvesíti, ezt még a törvény se tiltja. Csakhogy az ivász-
attal gyakran fellángolnak az indulatok, és a fellángoló indulatok
néha igencsak durva és primitív ötleteket szülnek.
A f enébe is, az embernek csak el kell vágnia valakinek a
gigáját az ünnepekre, nem?
E1 is vágja.
De amikor a giganedvesítésbõl giganyiszálás lesz, gyakran
megszólal ám a rendõrsíp is.
És ezek a füttyögetések fájdítják meg Byrnes fejét. Nem
mintha nem lenne zenekedvelõ ember; dehogynem, csak a
rendõrsípot tartja különösen visszataszító hangszernek.
Így aztán Byrnes, noha mélységesen vallásos, ugyanakkor
mélységesen. hálás is, hogy évenként csak egyszer van karác-
sony. Karácsony táján a csövesek áradata zúdul a nyomozók

40
szobájába, pedig belõlük aztán, isten a tudója, év közben is akad
épp elég. Byrnes nem kedveli a csöveseket.
Mindig is személye elleni sértésnek tartotta a becstelenséget.
Tizenkét esztendõs kora óta maga kereste a kenyert - tehát az,
aki szerint a munka ostoba módja a pénzszerzésnek, tulaj-
donképpen magát Byrnest hülyézi le. Byrnes szeretett dolgozni.
Még amikor nagyon felgyülemlett a munka, és megfájdította a
fejét, még akkor is. Meg akkor is, ha öngyilkossággal vagy em-
beröléssel vagy mivel volt kapcsolatos az, amit holmi
narkómániások követnek el a körzetében.
Amikor megszólalt a telefon, Byrnes kicsit ingerülten emelte
fel a kagylót: - Tessék, itt Byrnes.
- A felesége az, hadnagy úr - jelentette az õrmester a földszinti
eligazítóban levõ házi telefonközpontból.
- Kapcsolja! - morogta Byrnes. Kisvártatva meg is szólalt Har-
riet hangja a vonalban.
- Peter?
- Én vagyok, Harriet - mondta Byrnes, és eltûnõdött, vajon mi
lehet az oka, hogy a nõk mindig Peternek szólítják, a férfiak
meg Pete-nek.
- Nagyon el vagy foglalva?
- Borzasztóan, drágám, de azért egy percet rád szánok. Mi
újság?
- A marhahús ...
- A marhahús?
- Nem nyolc fontot rendeltem?
- De, azt hiszem. Miért?

41
 - Annyit, vagy nem annyit, Peter? Emlékszel, együtt számítgat-
tuk, hogy mennyit is vegyünk? És abban állapodtunk rneg, hogy
nyolc fontot, nem?
- Úgy rémlik. Mi a probléma?
- A hentes csak ötöt küldött.
- Reklamálj.
- Hiába. Már felhívtam, és azt mondta, hogy nem ér rá.
- Nem ér rá? - álmélkodott Byrnes. - A hentes?
- Igen.
- Miért, mi dolga van még a húskimérésen kívül? Egyszerûen
nem ér ...
- Ha magam mennék oda, biztosan kipótolná. Csak azt mondta,
hogy kifutófiút nem tud küldeni.
- Hát akkor menj oda magad, Harriet. Olyan nagy probléma?
- Nem mehetek el hazulról, Peter. A fûszerest várom.
- Akkor küldd el Larryt - javasolta türelmesen Byrnes.
- Még nem jött haza az iskolából.
- Hát én akármibe lefogadam, hogy nála nagyobb tudós nem
lesz a ...
- Jaj, Peter, hiszen tudod, hagy pró ...
- ... a Byrnes családban! Örökké az iskolában, örökké ...
- próbán van az iskolai színjátszókörben - fejezte be Harriet a
mondatot.
- Már arra is gondoltam, hogy felhívom az igazgatót, és meg-
mondom neki, hogy ...
- Ugyan már! - mondta Harriet.
- Akármilyen furcsa, én szeretem, ha a fiam hazaér vacsorára! -
jelentette ki dühösen Byrnes.

42
 - Ide figyelj, Peter - mondta Harriet -, talán mégse most vitas-
suk meg Larry kamaszkori kedvteléseit, jó? Csak azt szeretném
tudni, mit csináljak a hús dolgában.
- Tudja a fene. Küldjek ki egy riadókocsit a henteshez?
- Ne butáskodj, Peter.
- Hát akkor mi legyen? A hentes, legalábbis tudtommal, nem
követett el semmiféle bûntettet.
- Hanyagság bûntettében vétkes - jelentette ki határozottan
Harriet.
Byrnes akaratlanul is kuncogni kezdett. - Hogy te milyen
okos vagy, asszony!
- Ugye? - mondta boldogan Harriet. - Szóval mi legyen a hús-
sal?
- Nem lesz elég az az öt font? Öt font húsból egy egész had-
sereget jól lehet lakatni.
- Aha. Csakhogy meghívtuk Louist is, a bátyádat.
- Ajvé. - Byrnes elõtt megképzett öles termetû fivére.
- Akkor mégiscsak kell az a nyolc font. - Egy darabig némán
törte a fejét. - Tudod mit, hívd fel a fûszerest, és kérd meg,
halassza el egy-két órával a szállítást. Akkor elmehetsz te magad
a henteshez, és kedved szerint kiverheted a balhét. Mit szólsz
hozzá?
- Remek. Több eszed van, mint gondoltam.
- Bronz érdeméremmel végeztem a középiskolát - emlékeztette
Byrnes.
- Igen, tudom. Még ma is hordom.
- Akkor hát rendben van a húsügy?
- Rendben, kösz szépen.

43
 - Nincs mit - mondta Byrnes. - Ami pedig Larryt illeti ...
- Rohanok a henteshez. Mikor jössz haza, késõn?
- Valószínûleg. Csakugyan nyakig vagyok a munkában,
drágám.
- Na jó. Nem tartalak fel tovább. Viszlát, kedves.
- Viszlát. - Byrnes letette a kagylót. Néha eltûnõdött a fe-
leségén: rendkívül okos asszony, nem vitás. Mérlegképes
könyvelõket megszégyenítõ biztonsággal kezeli a kosztpénzt,
játszva ad össze hosszú számoszlopokat a háztartási könyvben.
És lám, hogy elvan a rendõr férjével, aki bizony igen ritkán van
otthon, és lám, milyen szépen neveli a fiát, úgyszólván egyedül.
Mert Larry, annak ellenére, hogy munkál benne a nem Byrnesre
valló átkozott szereplési hajlam, méltán szemefénye a
szüleinek. Igen, Harriet talpraesett, józan teremtés, és rendszer-
int nagyon jó az ágyban is.
Ugyanakkor szinte pánikba tud esni egy ilyen semmi kis mar-
hahúsügy miatt.
Hja, a nõk. Byrnes rég letett arról, hogy valaha is megértse
õket.
Nagyot sóhajtott, és visszatért a munkájához. Éppen Carella
jelentését olvasta a halott fiúról, amikor kopogtak az ajtaján.
- Tessék!
Nyílt az ajtó, Hal Willis lépett a szobába.
- Mi van, Hal?
- Hülye egy helyzet - jelentette Willis. Alacsony férfi volt,
szinte zsoké-méretû a körzet többi hekusához képest. Mosoly-
gós barna volt a szeme, az arca értelmes, érdeklõdõ. Judózni is
tudott, nem egy olcsó kis tolvajt fektetett már kétvállra.

44
 - Micsoda?
- Az eligazítóban az õrmester hozzám kapcsolt egy hívást. De a
pofa kizárólag magával hajlandó beszélni.
- Ki az?
- Hát éppen ez a furcsa. Nem akarja megmondani a nevét.
- Akkor küldje a fenébe - mondta Byrnes.
- Csakhogy a Hernandez-ügyben volna valami mondanivalója,
hadnagy úr.
- Tényleg?
- Igen.
Byrnes gondolkozott egy pillanatig. - Hát jó - mondta végül. -
Kapcsoltassa át hozzám.

Steve Carellának tulajdonképpen nem volt semmiféle elmélete.

Csak azt érezte, hogy valami erõsen bûzlik az ügyben.
Anibal Hernandez holttestére december 18-án, hajnali
kettõkor bukkantak rá. Ez hétfõn volt, és most, két nappal
késõbb, szerdán délután az a valami még erõsebben bûzlött,
mint valaha.
A halottkém jelentése szerint Hernandez halálát herointúlad-
agolás okozta: igazán nem ritka halálnem egy narkós esetében.
A holttest mellett talált fecskendõt megvizsgálták, hogy vannak-
e rajta ujjlenyomatak, és ezeket a lenyomatokat most össze-
hasonlítják a halott Hernandez ujjairól vett lenyomatokkal.
Carella holtbiztosra vette, hogy az ujjlenyomatok nem fognak
egyezni. Azt a kötelet valaki akkor kötötte Hernandez nyakára,
amikor az már halott volt; és Carella azt is hajlandó lett volna

45
lefogadni, hogy ugyanaz a személy adta be a halálos dózist
Hernandeznek, aki a nyakára kötötte a kötelet.
Ami persze még jobban bonyolítja a helyzetet, és éppen az
ilyen helyzetet bonyolító problémák miatt bûzlik olyan erõsen
az ügy.
Mert ha feltételezzük - és úgy tûnik, hogy joggal -, hogy
valaki Hernandez halálát akarta, és azt is feltételezzük, hogy a
túl sok heroinnal megtöltött fecskendõ volt a gyilkos fegyver,
akkor vajon miért hagyták ott a fecskendõt a bûntett színhelyén?
És ha ott hagyták, akkor miért kellett megrendezniük az öngy-
ilkosság látszatát?
Ezek a gubancos apróságok nyugtalanították Steve Carella
nyomozót. Azt persze tudta, hogy a narkósok útvesztõsûrûs
világában ezer és egy oka lehet egy gyilkosságnak. Azzal is
tisztában volt, hogy a tettes, ha nem tudja, mire képes egy igaz-
ságügyi orvosszakértõ, ártatlan együgyüségében megkísérelheti,
hogy önakasztásként adjon el egy mérgezést. Igen ám, de
leginkább azzal volt tisztában, hogy az Egyeslt Államok minden
polgára úgyszólván az anyatejjel szívja magába az Ujjlenyomat
Mítoszt. Bûnöztél, fiacskám? Tüntesd el az ujjlenyomataidat! És
a fecskendõrõl nem törölték le az ujjlenyomatokat. Ott
díszelegtek rajta, teljes életnagyságban, mintha csak azt vár-nák,
hogy a szakértõ megtalálja és tanulmányozza õket. Ott hagyták a
fecskendõt is. Nos, ha valaki az akasztásos öngyilkosság látsza-
tát akarja kelteni, ott hagyja a fecskendõt? Olyan ostoba lenne,
hogy azt hinné, a zsaruk fejében meg sem fordul a túladagolás
lehetõsége egy fecskendõ láttán?
Itt valami bûzlik.

46
 Bûzlik itt minden.
Carellának érzékeny orra volt, és vágott az esze. A körzet
utcáit járva azon gondolkozott, hogyan is kezdjen hozzá a
dologhoz, mert a jó kezdet gyakran rengeteg idõt takarít meg a
nyomozó munkájában. És miközben elsõsorban a Hernandez-
ügy foglalkoztatta, egy percre sem feledkezett meg arról, hogy
õt, a hekust azért fizetik, hogy évi háromszázhatvanöt napon át a
napnak mind a huszonnégy órájában érvényt szerezzen a tör-
vénynek.
Amikor meglátta a Grover Park mellett a járdaszélnél parkoló
autót, éppen csak egy futó pillantást vetett rá. Ha a délutáni
egészségügyi sétáját végzõ közönséges polgár lett volna, többet
rá se néz. De mivel hekus volt, a törvényes rend õre, még egy
pillantást vetett rá.
Ezzel a második pillantással megállapította, hogy az autó egy
1939-es évjáratú, szürke Plymouth szedán, a rendszáma 42 L-
1731; a hátsó lökhárítója jobboldalt meg van nyomva, és két
személy ül a hátsó ülésén, mind a kettõ hímnemû és fiatal. A
hátul ülõ két fiatalból arra lehetett következtetni, hogy a kocsit
nem õk vezetik. Miért és kire várhat ez a két srác itt, a Grover
Park mellett?
Anibal Hernandez ügye már ki is röppent Carella fejébõl.
Hanyag léptekkel elsétált a kocsi mellett. A kocsiban ülõk leg-
feljebb ha húszévesek lehettek. Jó alaposan megnézték a mel-
lettük elhaladó Carellát. Carella nem nézett még egyszer a koc-
sira. Tovább baktatott, és belépett Max Cohen szabómûhelyébe.

47
 Max kerek képû férfiú volt, maradék õsz haja glóriaként
övezte tar koponyáját. Az ajtónyitásra felnézett a munkájából: -
Helló, Stevie, mizújság?
- Mi lenne? - mondta Carella, és máris vetette le magáról
fekete nagykabátját. Max kíváncsian nézte:
- Egy kis szabómunka? - kérdezte. - Elszakadt?
- Nem. Kölcsönvennék egy kabátot. Az a rozsdabarna ott a
fogason, illenék rám?
- Méghogy kölcsönvenné?
- Sietek, Max. Rögtön visszahozom. Figyelek valakit. Carella
hangján érzõdött a türelmetlenség. Max letette a tût, és a fo-
gashoz lépett. - Össze ne piszkolja valahogy - figyelmeztette
Carellát -, az imént vasaltam ki.
- Vigyázok rá - ígérte Carella. E1vette Maxtól a kabátot, bele-
bújt, és már ment is kifelé. A kocsi még mindig ott parkolt a
járda mentén, a két fiú is ott ült a hátsó ülésen. Carella az utca
másik oldalán, a visszapillantó tükör holtterében helyezkedett
figyelõállásba. Türelmesen várt.
A harmadik fiú körülbelül öt perc múlva jelent meg. Szapora
1éptekkel jött ki a parkból és tartott egyenesen a kocsi felé.
Carella azon nyomban elindult a lámpaoszloptól, és
keresztülvágott az úttesten. A harmadik fiú nem vette észre: a
kocsihoz érve kinyitotta a vezetõülés felöli ajtót, és beült.
Carella a következõ pillanatban feltépte a túloldali ajtót.
- Mi az, hé? ... - kérdezte az új fiú.
Carella behajolt a kocsiba. Kabátja nyitva volt, a revolver
agya néhány hüvelyknyire a jobb kezétõl. - Ülve maradni! -
mondta.

48
 A fiúk riadt pillantást váltottak egymással a hátsó ülésen.
- Ide figyeljen, nincs joga, hogy ... - kezdte volna a vezetõ.
- Pofa be - javasolta Carella. - Mit csináltál a parkban?
- Mi?
- Jól hallottad. Kivel találkoztál?
- Én? Senkivel. Csak sétáltam.
- Hol?
- Csak úgy összevissza.
- Miért?
- Mert sétálni szottyant kedvem.
- És a haverjaid miért nern mentek veled?
- Nekik nem volt kedvük.
- Miért válaszolsz a kérdéseimre? - förmedt rá hirtelen Carella.
- He?
- Miért v álaszolsz nekem, a szentségit! Honnan tudod, hogy
hekus vagyok?
- ... Hát ... gondoltam.
- Talán félnivalód van a rendõrségtõl?
- Nekem? Nekem aztán semmi. Én csak sé ...
- Ürítsd ki a zsebeidet!
- Miért?
- Mert azt mondtam! - kiáltott rá Carella.
- Erre nem számítottunk - szólalt meg hátul az egyik fiú.
- Kuss! - torkolta le hátra se nézve a vezetõ.
- Várok - mondta Carella.
A vezetõ lassan, óvatosan kotorászott a zsebében. Egy pakli
cigarettát rakott ki az ülésre, aztán gyorsan rátette a fésûjét, a
levéltárcáját meg egy kulcskarikát.

49
 - Állj! - mondta Carella, és a mutatóujjával arrább lökte a ci-
garettacsomagot. Apró boríték lapult alatta. Carella felvette,
kinyitotta, a tenyerébe töltött egy csipetnyi fehér port, és
megkóstolta.
- Heroin - állapította meg. - Hol szerezted?
A vezetõ nem felelt.
- A parkban vetted?
- Találtam.
- Ugyan már. Hol vetted?
- Találtam, ha mondom.
- Ide figyelj. Akár találtad, akár örökölted, nálad volt, és ezért
büntetés jár. Megkönnyítheted a dolgodat, ha megmondod, kitõl
kaptad.
- Minket hagyjon ki a dologból. Nálunk nincs hó - szólt elõre a
hátsó ülésrõl az egyik. - Motozzon meg, ha akar. Nyugodtan
megmotozhat.
- Gondom lesz mindhármatokra. Bûnrészesek vagytok. Szóval
kitõl vetted?
- Találtam - makacsolta meg magát a vezetõ.
- Hát jó, okos fiú, találtad - hagyta rá Carella. - Van gépkoc-
sivezetõi jogosítványod?
- Van hát.
- Akkor indíts.
- Hová?
- Na mit gondolsz? - csusszant be az ülésre és csapta be az ajtót
Carella.

50
Roger Havilland semmit nem élvezett úgy, mint ha gyanúsítot-
takat faggathatott, különösen ha kettesben volt velük. Õ volt
talán a legszálasabb termetû hekus a 87. körzetben, és két-
ségkívül a legdurvább. A csövesek iránti ellenszenvéért nem
lehet teljes egészében elmarasztalni. Történt egyszer, hogy véget
akart vetni egy utcai verekedésnek, és ennek következtében
négy helyen eltört a karja. Havilland addig jámbor hekus volt,
de ez a csonttörés - a csontot újból el is kellett törni, mert nem
jól forrt össze - valahogy nem tett jót neki. Gyógyult karral, de
eléggé különös életfilozófiával került ki a kórházból. Azóta
vigyáz magára: elõször üt, és csak aztán kérdez.
Egvszóval kedvenc szórakozása volt a gyanúsítottak kifag-
gatása, különösen ha egyedül, segítõtársak nélkül tehette.
Sajnos, december huszadikán, ezen a szerda délutánon Carella is
vele volt.
A fiú, akit rajtakaptak a heroinmotyóval, felszegett fejjel, da-
cos tekintettel ült a széken. A másik kettõt külön-külön kérdezte
ki odakinn Meyer, illetve Willis detektív. A kérdezõsködés célja
az volt, hogy kiderítsék, kitõl vették a srácok a drogot. Mert egy
narkóst lefülelni nem nagy dolog. Lebukik, aztán a város visel-
heti a harmincnapos elvonókúra költségeit. Az igazán fontos
személy a narkónepper volt. A 87-es körzet nyomozói, ha
akarták volna, száz narkóst is begyüjthettek volna naponta ilyen
vagy olyan droggal. Nem nagy tudomány, csak nyitott szemmel
kell járni a körzetet. A közegészségügyi törvényt sérti meg, aki
bármilyen kis mennyiségû drogot is birtoko1 illetéktelenül, s a
vétségért, ha lebukik, kétségkívül megkapja a maga harminc

51
vagy még több napját Bailey Islanden - hogy aztán, ha leülte a
magáét, folytassa, ahol abbahagyta.
A nepper, az már jobban megütheti a bokáját. Bizonyos men-
nyiségû narkotikum birtoklása már nem vétségnek, hanem bûn-
tettnek minõsül az állam törvényei szerint. A kritikus men-
nyiségek:
l. Heroin, morfium vagy kokain egyszázalékos vegyületeibõl
egynegyed uncia.
2 Egyéb drogokból két uncia.
Akinél ennyit vagy ennél többet találnak, az egy évtõl tíz évig
terjedhetõ börtönbüntetéssel sújtható. A törvény azt is kimondja,
hogy akinek két vagy több uncia háromszázalékos vagy ennél
töményebb heroin-, morfium- vagy kokainvegyület vagy tizen-
hat unciánál több másfajta drog van a birtokában, annál a
kereskedés cáfolhatatlan szándékát kell vélelmezni.
Kábítószerélvezõnek lenni önmagában nem büntetendõ
cselekmény, de akinél drogokat vagy drogok élvezéséhez szük-
séges eszközöket találnak, annak megkeseríthetõ az élete, mert
ezek birtoklása már büntetendõ.
A Grover Park mellett elcsípett fiúnál egytizenhatod uncia
heroint talá1tak, ami kábé öt dollárjába kerülhetett neki. Apróhal
volt. A 87-es hekusait az érdekelte, hogy kitõl szerezte.
- Mi a neved? - kérdezte Havilland a fiútól.
- Ernest - felelt a fiú. Sovány volt, magas, loboncos szõke haja
csüggedten hullott a homlokába.
- Milyen Ernest?
- Ernest Hemingway.

52
 Havilland Carellára nézett, majd ismét a fiúra. - Jól van, pa-
jtás - mondta neki - próbáljuk meg még egyszer. Mi a neved?
- Ernest Hemingway.
- Nem érek á vicces kis csövesekkel szórakozni! - üvöltötte
Havilland.
- Magát meg mi lelte? - kérdezte a fiú. - A nevem kérdezte,
nem? És én ...
- Ha nem akarod hogy kiverjem a fogaid, tisztességesen felelj
nekem! Mi a neved?
- Ernest Hemingway. De hát mi ...
Havilland gyorsan és könnyedén pofon csapta a fiút. A fiú
feje oldalt billent, és Havilland már vette is a lendületet a
következõ pofonhoz.
- Állj, Rog - szólt közbe Carella - Tényleg ez a neve. Benne
van a katonakönyvében.
- Ernest Hemingway? - hitetlenkedett Havi11and.
- Na és ha az? - kérdezte a fiú. - Mi bajuk vele?
- Van egy pasas - közölte vele Carella - egy író. Annak is Ern-
est Hemingway a neve.
- Tényleg? - mondta Hemingway. Elgondolkozott. Még sose
hallottam ró1a. Mit gondolnak, beperelhetem?
- Nem valószínû - mondta szárazon Carella. Kitõl vetted a
motyót?
- A maguk író haverjától - somolygott Hemingway.
- Nézd csak, milyen okos - jegyezte meg Havilland. -
Szeretem, amikor ilyen okosak. E1 fogod átkozni, pajtás, a na-
pot is, amikor a világra jöttél.

53
 - Ide figyelj, öcskös - mondta Carella -, ne nehezítsd meg a
dolgodat. Kilencven napot éppúgy kaphatsz, mint csak harmin-
cat, attól függ, hógy hajlandó vagy-e együttmûködni velünk.
Még az is lehet, hogy csak felfüggesztettet kapsz.
- Megígéri?
- Igérni semmit sem ígérhetek. A bírótól függ. De ha megtudja,
hogy segítettél elkapni egy neppert, lehet, hogy megenyhül.
- Úgy nézek én ki, mint egy besúgó?
- Nem - válaszo1ta Havilland. - Azok nem ilyen rondák.
- Mi volt ez a pasas, mielõtt jardnak ment? - kérdezte Heming-
way. - Humorista?
Havilland elmosolyodott, és szájon vágta Hemingwayt.
- Ne nyúljon hozzá - szólt rá Carella.
- Velem ugyan ne pofátlankodjon egy ilyen taknyos csöves!
Majd én meg ...
- Ne nyúljon hozzá! - mondta Carella, immár hangosabban. -
Menjen el a tornaterembe, ha edzeni van kedve.
- Ide hallgasson, én ...
- Nos, öcskös? - fordult a fiúhoz Carella.
- Mit gondol, ki az isten maga, Carella? - kérdezte Havilland.
- És maga ki az istennek képzeli magát, Havilland? Ha nem
tudja rendesen kihallgatni ezt a gyereket, menjen a pokolba. Az
én foglyom.
- Na nézd csak, mintha betörtem vo1na a fejét - füstölgött
Havilland.
- Nem adok rá alka1mat - vetette oda Carella, és ismét Hem-
ingwayhez fordult: - Nos, öcskös?

54
 - Ne öcskösözzön engem, zsarukám. Ismerem én ezt. Ha
kiköpöm, kitõl van a motyó, akkor is a maximumot kapom.
- És mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy nem egytizenhatod,
hanem egynegyed unciát találtunk nálad? - érdeklõdött Havil-
land.
- Azt nem meri megtenni, maga nagyszájú - mondta Heming-
way.
- Ugyan már, egy teherhajóra való drogot gyûjtöttünk be máma
- füllentette Havilland. - Ki tudja, nálad mennyi volt?
- Maguk. Maguk tudják, hogy csak egytizenhatod. - Heming-
way szemlátomást puhu1t.
- Tudjuk hát, de csak mi. És egynegyed unciáért tíz évet is
kaphatsz, pajtás. Pláne, ha hozzávesszük, hogy el akartad adni
annak a két haverodnak.
- Akarta a jófene. Jézus Mária, hisz én csak megvettem! És
tizenhatod volt, nem negyed!
- Aha. Öreg hiba, hogy ezt csak mi tudjuk. Senki más. Szóval
hogy hívják azt a neppert?
Hemingway nem felelt. Gondolkodott.
- Negyed uncia heroin plusz eladási szándék. Ez aztán igen -
mondta Carellának Havilland.
- Hé, álljunk csak meg egy szóra - mondta a fiú. - Csak nem
így akarnak kicsinálni?
- Miért ne? - mondta Havilland. - Nem vagyunk rokonok.
- Nem lehetne ... - a fiú elakadt. - Nem lehetne ...
- A nepper - emlékeztette Carella.
- Egy Gonzo nevû srác.
- Ez keresztnév vagy vezetéknév?

55
 - Nem tudom.
- Hogy jöttetek össze?
- Most láttam elõször. Mármint hogy ma. Ma vettem tõle
elõször.
- És én ezt higgyem is el, mi? - mondta Havilland.
- Nem hamukázok - erõsködött Hemingway. - Egy másik
sráctól szoktam venni. A parkban szoktunk találkozni, az
oroszlánház mellett. Ott szoktam kapni attól a másiktól. De ma,
amikor odamentem, ez az új pofa volt ott. Azt mondta, hogy
Gonzónak hívják, és jó drogja van. Nem sokat kérettem magam.
És aztán jöttek maguk.
- Hát az a két srác a hátsó ülésen, azok mifélék?
- Csak afféle bõr alá bökdösõk. Ha van szívük, szélnek is
eresztik õket. Úgy be vannak rezelve, hogy még.
- Ez az elsõ lebukásod? - kérdezte Carella.
- Ez.
- Mióta narkózol?
- Vagy nyolc éve.
- Vénásan?
Hemingway felnézett. - Miért, másképp is lehet?
- Szóval Gonzónak hívják? - kérdezte Havilland.
- Igen. Izé ... mondják csak, nem juthatnék hozzá hamarosan
egy kis valamihez? Kezdem rosszul érezni magam.
- Tekintse úgy, hogy elvonókúra alatt áll, miszter - mondta
Havil1and.
- Mi?
- Ahová kerülsz, onnan nem járkálnak el az oroszlánház mellé.
- Mintha azt mondták volna, felfüggesztettet is kaphatok.

56
 - Meglehet, de csak nem képzeled, hogy addig is majd mi fo-
gunk téged szurkálni?
- Hát azt nem, csak arra gondoltam ... Jesszusom, nincs itt egy
orvos vagy valaki?
- Kitõl szoktál vásárolni? - kérdezte Carella.
- Hogy érti?
- Ott az oroszlánháznál. Ez a Gonzo új fiú, azt mondtad. Ki
volt az elõdje?
- Ja, vagy úgy. Ide figyeljenek, nem lehetne megdumálni egy
orvost, hogy adjon be nekem egy lövetet? Az a helyzet, hogy
rögtön elhányom magam.
- Majd kapsz felmosórongyot - bíztatta Havi1land.
- Hogy hívták a másik neppert? - kérdezte ismét Carella.
Hemingway törõdötten felsóhajtott. - Annabelle-nek. Pedig az
is srác.
- Buzi? - kérdezte Havilland.
- Nem, hanem füstös. Füstösnek való név, Annabelle.
- Anibal? - kérdezte Carella, és érezte, hogy bizsereg a bõre.
- Az.
- És a vezetékneve?
- Fernandez, Hernandez, Gomez ... a fene se tudja ezeknél a
füstösképûeknél. Mind egyformák.
- Anibal Hernandez? Ez volt a neve?
- Igen, azt hiszem. Könnyen lehet. Ide hallgassanak, nem
kaphatnék egy lövetet? Menten elokádom magam.
Hemingway keserveset sóhajtott. Homlokát ráncolva töpren-
gett, aztán felkapta a fejét: - Igazán van olyan nevû író, hogy
Ernest Hemingway?

57
Aznap délután futott be a labor jelentése a kötélrõl meg az
Azonosítási Csoport véleménye az ujjlenyomatokról. Carellát az
egészben csak egy részlet érte meglepetésszerûen.
Az nem lepte meg, hogy a Hernandez nyakán talált kötél
elemzésébõl kiderült: elképzelhetetlen, hogy a fiú maga
akasztotta volna fel magát. Egy kötélnek ugyanis megvannak a
sajátos tulajdonságai; a rostok például sokat elárulnak a
hozzáértõnek. Ha Hernandez akasztotta volna fel magát, elõször
az ablakrácson kellett volna megkötnie a kötelet, és csak aztán a
nyakán, hogy hirtelen elõredõlve megakassza az oxigénellátás
útját.
A rostok azonban oly módon voltak deformálva, hogy csakis
arra kellett következtetni, hogy a testet felfelé húzták. Azaz:
elõbb kötötték meg a fiú nyakán, és a kötél másik végét - átvetve
a rácson - addig húzták, amíg a test ülõ helyzetbe nem emelke-
dett. A vasráccsal érintkezõ rostok semmi kétséget nem hagytak.
Ha a végzetes heroinadagot Hernandez adta is be magának, az
bi-tos, hogy fel nem akasztotta magát.
A fecskendõn talált ujjnyomok aztán végképp kizárták az
öngyilkosság lehetõségét. Ez se nagyon lepte meg Carellát. Az
ujjnyomok egyike sem egyezett Hernandez ujjlenyomataival,
pedig volt a fecskendõn nem is egy, tisztán kivehetõ nyom, és
mind egyazon személytõl. Ha tehát használta is Hernandez a
fecskendõt, elõbb tisztára kellett törölnie, csak aztán adta át egy
ismeretlen személynek.
Hát ez, az ismeretlen személy lepte meg Carellát. Az Azono-
sítási Csoport ugyanis nem találta párját az ujjnyomainak az

58
ujjlenyomattárban. Akárki kezelte azt a fecskendõt és nyomta
bele Hernandez testébe a heroint, nem volt priusza. Az FBI-tól
ugyan még nem kaptak választ, de Carella mindenképpen csaló-
dott volt. Hiszen titkon azt remélte, hogy akinek fecskendõje és
ekkora adag heroinja volt, az megtalálható valahol a bûnügyi
nyilvántartásban.
Csalódottságát próbálta éppen megemészteni, amikor Byrnes
hadnagy kidugta a fejét az irodájából.
- Steve - mondta -, bejönne egy percre?
- Megyek, uram - állt fel Carella. A hadnagy egy szót sem
szólt, amíg Carella be nem csukta maga mögött az ajtót.
- Hát ez pech, igaz? - mondta akkor.
- Tessék?
- Hogy elakadtunk az ujj1enyomatokkal.
- Hát igen. Pedig reméltem, hogy elõrejutunk.
- Én is - mondta Byrnes.
A két férfi elgondolkozva nézte egymást.
- Van kéznél egy másolat? - kérdezte Byrnes.
- Az ujjlenyomatokról?
- Igen.
- Van.
- Megkaphatnám?
- De hiszen ellenõriztettük már. Úgy értem, hogy ...
- Tudom, Steve. Csak hát támadt egy ötletem, és annak ... an-
nak szeretnék utánanézni.
- A Hernandez-ügyben?
- Mondjuk, hogy igen.
- Nem akarja e1mondani?

59
 - Nem, Steve. - Byrnes egy kis szünetet tartott. - Egyelõre még
nem.
- Értem. Azért szóljon majd, ha úgy gondolja, hogy igen.
- Akkor hozza be nekem azokat az ujjlenyomatokat, mielõtt
hazamegy, jó, Steve? - mondta bágyadt mosollyal Byrnes.
- Hozom. Más egyéb?
- Semmi a világan. Bizonyára siet haza. - Ismét egy kis szünet
után hozzátette: - Hogy van a felesége?
- Köszönöm, jól.
- Akkor nincs hiba. Kell is az az embernek, hogy ... Byrnes
fejcsóválva abbahagyta a mondatot. - Menjen, Steve, ne hagyja,
hogy tartóztassam.

Carella fáradtan ért haza. Teddy elébe ment az ajtóhoz, de

Carella csak futólag, nem új házashoz illõ módon csókolta meg.
Teddy kíváncsi pillantást vetett rá, és bevezette a nappaliba, ahol
már várta egy pohár ital, majd ráhangolódva a férfi zárkozott
hangulatára, kiment a konyhába, hogy behozza a vacsorát.
Carella csendben maradt, miközben az asszony elébe tette az
ételt.
És mivel Teddynek nem adatott meg a beszéd és a hallás
képessége, tökéletes csend uralkadott a szobában. Az asszony
rá-rápillantott a férfira, nem bántotta-e meg valamivel, leste,
nem formál-e szavakat Carella ajka, amelyeket leolvasva õ is
megérthet. Végül átnyúlt az asztal felett, és megérintette a férje
kezét, ovális arcában tágra nyílt barna szeme kérdõen esdekelt.

60
 - Nem, nincs semmi baj - mondta gyengéden Carella. De az
asszony szeme tovább kérdezett. Oldalt hajtotta a fejét, rövidre
nyírt, hollófekete haja élesen kirajzolódott a fehér fal hátterében.
- Csak ez az ügy - bökte ki a férfi.
Teddy bólintott, és megnyugodva, hogy nem õvele, hanem a
munkával van baj, várta a folytatást.
- Mi az ördögért hagyta ott valaki az ujjnyomait a gyilkos
fegyveren, és miért hagyja szem elõtt azt a nyavalyás fegyvert,
hogy a világ legbárgyúbb hekusa is megtalálhassa?
Teddy együttérzõen vonta meg a vállát, majd bólintott.
- És miért rendez meg utána egy látszatakasztást? Hát azt hiszi
az a gyilkos, hogy félnótásokkal van dolga? - Ingerülten rázta
meg a fejét. Teddy hátralökte a székét, és az asztalt megkerülve,
beleült a férje ölébe. Megfogta és a dereka köré fonta a férfi
kezét, és közelebb fészkelõdve hozzá, belecsókolt a nyakába.
- Ne csináld - kérte Carella. Aztán ráeszmélt, hogy az asszony
nem látja így a száját, a hajánál fogva gyengéden hátrahúzta hát
a fejét, és megismételte: - Ne csináld. Hogy tudok gon-
dolkozni, ha ilyesmiket csinálsz?
Teddy nyomatékosan bólintott, annak jeléül, hogy a férje pon-
tosan megértette az indítékait.
- Te, te szexkredenc - mosolyodott el Carella. - Tönkreteszel.
Te, ugye, nem ...
Teddy szájon csókolta.
Carella elhúzta a fejét. - Te, ugye, nem hagynál elõl egy ...
Az asszony újból megcsókolta, és Carella ezúttal már jóval
késõbb húzta el a fejét.

61
 - ... egy fecskendõt, telis-tele az ujjlenyoma ... mmm ... Nagyon
közel volt az arcához az asszony arca, Carella látta, hogy csillog
a szeme és milyen telt az ajka.
- Úristen, te asszony!
Teddy felállt, és kézen fogva az urát, kifelé húzta a szabából.
Carella megtorpant, és visszafordította: - A tányérok. E1 kellene
... - Teddy válaszként felhúzta a szoknyája szélét, ahogy a
kánkántáncosnõk szokták. Aztán Carella kezébe nyomott egy
gondosan kétréthajtott papírt.
- Ejnye, nem gondoltam, hogy a postán akarod mutogatni. Azt
gyanítottam, hogy el leszek csábítva.
Teddy türe1metlenül a férfi kezében lévõ papírra mutatott.
Carella széthajtotta. Négy géppel írt strófa volt rajta, címe ez
volt: ÓDA STEVEHEZ
- Hozzám?
Hát persze, bólintott az asszony.
- Hát te ezzel bajlódtál egész nap, ahelyett hogy a háztartásban
robotoltál volna?
Teddy a mutatóujját billegtetve sürgette, hogy olvassa már el.

ÓDA STEVE-HEZ

Szeretlek, Steve Te jó fiú,. s igy azt n,

De rémesen, Figyelj nagyon
Nyomon követlek, A lényeget
Édesem Végtül hagyom

És így aztán Ha mégy, megyek

62
Ha érkezel Ha jössz, jövök
Bárhonnan is Bármit teszel,
Velem leszel Tied vagyok

- Az utolsó strófa nem rímel - jegyezte meg Carella.

Teddy mókás-felháborodott fintort vágott.
- Továbbá mintha szexuális utalás csendülne ki a költeménybõl
- tette hozzá Carella.
Teddy könnyedén legyintett, ártatlan-pimaszul vállat vont,
aztán - börleszkstílusban megjátszva egy menõ manekent - kec-
sesen belibegett a hálószobába, csábosan riszálva a fenekét.
Carella vigyorogva hajtotta össze a papírt, beletette a levéltár-
cájába, aztán elment a hálószoba ajtajáig, és nekidõlt az
ajtófélfának.
- Tudod - ,mondta -, azért nem muszáj ám mindig verset írnod.
Teddy kérdõen nézett rá a szoba másik végébõl. Carellának,
miközben az asszonyt nézte, eszébe villant, hogy ugyan mit
akarhat Byrnes az ujjlenyomatokkal. Aztán fátyolos hangon azt
mondta: -
Elég, ha szólsz.

Byrnes is csak szólni akart, illetve kérdezni.

A hazugság, ahogy õ látta, két részbõl állt, és ha egyszer
rákérdez, bizonyára tisztázódik a helyzet. Ezért ült most Byrnes
egy parkoló gépkocsiban, és várt. Hogy az ember kérdezhessen,
meg kell találnia azt, akitõl kérdezni akar. Ha megtalálja,
sarokba szorítja, és azt mondja neki: - Ide hallgass, igaz, hogy te
... ?

63
 Vagy mégsem ez a módja?
Mi a módja, mi a módja, a fene essen belé, és egyáltalán,
hogyan keveredhet ilyesmibe egy olyan ember, aki egész
életében tisztességes volt? Hát nem! Nem, hogy a fene essen
belé. Igenis hazugság! Méghozzá iszonyúan ostoba hazugság,
mert ott volt az a holttest, és valaki megpróbálta ... Igen ám, de
ha mégse hazugság?
Mi van akkor, ha a hazvgság elsõ fele igaz? Ha csak az elsõ
fele is, akkor mi van? Akkor, hát bizony tenni kell valamit. De
mit? Mit mondjak, ha a hazugság elsõ fele igaz? Hogy intézem
akkor el a dolgot? Az elsõ fele, a hazugság elsõ fele is elég. Elég
az elsõ fele is ahhoz, hogy az ember kételkedni kezdjen a tulaj-
don épelméjûségében; ha igaz, ha az az elsõ dolog igaz ... de hát
nem! Nem és nem, nem lehet igaz!
Na de ha mégis? Szembe kell nézni az eshetõséggel. Szembe
kell nézni annak eshetõségével, hogy igaz legalább az az elsõ
dolog; tervet kell készíteni erre az eshetõségre.
És ha igaz a másik is, ha igaz, és ha kitudódik, akkor aztán
milyen elmondhatatlan veszedelem szabadul el! És nemcsak
Byrnes van érintve, hanem Harriet is; Uram Atyám, hogy fog
akkor Harriet szenvedni ... Harriet, ez a galambártatlan asszony.
És a rendõrség, mit fog szólni a rendõrség, Jézusom, add, hogy
ne legyen igaz, add, hogy csak egy tetves, közönséges hazugság
legyen!
Byrnes csak ült a kocsiban, és várt, bizonyosra véve, hogy
megismeri a fiút, amint kilép az épületbõl. Az épület Calm's
Pointban volt, ahol Byrnes is lakott, pázsi vette körül, fákkal
beültetett pázsit, a fák télies-csupaszok. Gyökerük fagyott földbe

64
kapaszkodott, törzsükön keményre fagyott hókéreg. Villanyok
égtek az épületben, borostyánsárgájuk melegen világított a hideg
téli estében, és Byrnes a fényeket nézte, és gondolkozott.
Zömök ember volt, feje akár a szegecs. Kék szeme apró, de
szinte mindent látó, arca szerzett-barna, ráncokkal barázdált.
Durván metszett az orra is, akár az arca; a szája határozott, felsõ
ajka vékony, az alsó tökéletesen formált. Az álla, mint egy has-
adásos szikla, feje szinte védekezõen a nyakába húzva. Ült a
kocsiban, és a szájából fehéren elõpárálló leheletet nézte;
kesztyûs kezével idõrõl idõre megtörölte a bepárásodott
szélvédõt, aztán egyszer csak megpillantotta az épületbõl kirajzó
fiatalokat.
Fiatalok, nevetnek, mókáznak. Az egyik fiú lehajol, hógolyót
gyúr, és megdob egy boldogan sikoltozó lányt. A fiú utánaered,
eltûnnek a sötétben. Byrnes csak ült, és a szemét meresztgette,
egy ismerõs arcot, ismerõs alakot kutatva. Most már többen vol-
tak, többen, mint amennyit ilyen messzirõl szemmel lehetett
tartani. Byrnes gyorsan kiszállt a kocsiból. Azon nyomban sz-
inte arcul csapta a hideg. Felhúzta a vállát, és elindult az épület
felé.
- Jó estét, Mr. Byrnes - köszönt rá egy fiú. Byrnes biccentett, és
az e1húzó fiúk arcát kémlelte. Aztán, mint amikor betömik a
gátszakadást, megszûnt az áradat. Megfordult, és úgy figyelte
az elvonuló srácokat, aztán mély lélegzetet vett, fe1ment a lépc-
sõn, és áthaladt a kapuboltozat alatt, amelyen domború betûk
hirdették: CALM'S POINT KÖZÉPISKOLA.

65
 Nem járt ebben a házban azóta, hogy eljött egyszer egy
iskolanapra ... hány éve is már? Byrnes megrázta a fejét. Jobban
kellett volna vigyáznom, gondolta. Figyelnem kellett volna. No
de ki a fene gyanította, és hogy a fenébe lehetett volna résen
lennie, ha igaz ez a dolog. Ha igaz.
Az elõadóterem, gondolta. Nyilván ott vannak. Ha maradt
még benn valaki, csakis az elõadó-teremben lehet. Az iskolában
esti csend honolt már, csak Byrnes kongó léptei visszhangzottak
a földszinti folyosó márványlapjain. Ösztönösen talált rá az
elõadóteremre. Lám, nem is vagyak olyan rossz detektív,
mosolyodott el fanyarul, te jó ég, mit szólnak majd a rendõrsé-
gen!
Benyitott. A terem távolabbi végében, a zongora mellett egy
nõ állt. Byrnes kihúzta magát, és elindult a széksorok között a
hosszú járóközön. A nõ volt az egyetlen lélek a tágas, magas
mennyezetû teremben. Várakozásteljesen nézte a közeledõ
Byrnest. Negyvenes évei derekán járó, kövérkés asszony volt, a
haját kontyban viselte. Kellemes, szelíd arca volt, a szeme te-
hénszerû, barna.
- Mi tetszik? - emelte meg a fejét, a szemöldökét, a hangját. -
Segíthetek valamiben?
- Azt hiszem, igen - erõltetett egy szívélyes mosolyt magára
Byrnes. - Ugye, itt próbálnak a felsõs színjátszók?
- Igen, kérem. Miss Kerry vagyok. Én rendezem a darabot.
- Üdvözlöm - mondta Byrnes. - Örülök, hogy megismerhettem.
És hirtelen elgyámoltalanodott. A küldetése szigorúan titkos,
mit kedélyeskedik hát ezzel a kö-zépiskolai tanerõvel?
- Láttam, elmentek már a gyerekek - mondta.

66
 - Igen, el - mosolygott rá Miss Kerry.
- Itt jártam a szomszédban, hát gondoltam, ide is beugrom,
hogy hazavigyem a fiam. Õ is tagja a színjátszó csoportnak.
Odahaza folyton csak errõl mesél - erõltetett egy újabb mosolyt
az arcára Byrnes.
- Nahát, igazán? - mondta boldogan Miss Kerry.
- Igen. De nem láttam odakinn a többiekkel. Gondoltam, talán
ön tud ... - Felnézett a sötét, üres színpadra - ... talán önnek segít
- Byrnes mondókája elvesztette a lendületét ... elrakni a
kellékeket ... vagy valami.
- Elkerülhették egymást - mondta Miss Kerry. - A szereplõk
meg a kisegítõk is mind elmentek.
- Mindnyájan? Larry is?
- Larry? - szaladt ráncba Miss Kerry homloka. - Ja, igen, Larry.
Hát persze. Sajnos, õ is elment a többiekkel.
Byrnes határtalanul megkönnyebbült. Hát legalább ennyi
igaz. Larry valóban a próbákkal tölti az estéit. Legalább ebben
nem hazudott. Valódi mosoly feszült szét Byrnes arcán. - Nos
hát ne haragudjon, hogy alkalmatlankodtam.
- Nem történt semmi. Inkább én kérek bocsánatat, hogy hir-
telenjében nem jutott eszembe a ked-ves fiának a neve. Pedig õ
az egyetlen Larry a csoportban, és igazán nagyszerûen játszik.
- Örömmel hallom - mondta Byrnes.
- Bizony, Mr. Schwartz - folytatta Miss Kerry -, büszke lehet a
fiára.
- Vagyok is. Mindig örü ... - Byrnes hangja elakadt, és egy
iszonytatóan hosszú pillanatig némán meredt Miss Kerry arcába.
- Az én fiam Larry Byrnes -,mondta akkor.

67
 Miss Kerry a homlokát ráncolta. - Larry Byrnes. Jaj, nagyon
sajnálom. Már úgy értve, hogy ... az ön fia nem tagja a csoport-
nak. Azt mondta önnek? Pedig ... még csak próbajátékra sem
jelentkezett.
- Értem - préselte ki magából a szót Byrnes.
- Remélem, nem követtem el semmi ... vagyis hát nyilván oka
volt a fiúnak, hogy elhitesse önnel ... izé ... Nem kell ám rögtön
készpénznek venni az ilyesmit, Mr. Byrnes. Bizonyára oka volt
rá a fiúnak.
- Igen - mondta szomorúan Byrnes. - Éppen attól félek.
Köszönetet mondott Miss Kerrynek, és kióldalgott a kongó,
üres elõadóterembõl.

Byrnes a nappaliban ült, és az állóóra egyhangú, kimért

ketyegését hallgatta. Mindig is nagy vígasza volt ez az óra,
kisfiú kora óta vágyott egy saját ingaórára. Hogy miért, nem
tudta volna megmondani, de tény, hogy vágyot rá, és egy nap
aztán, amikor vidékre autóztak Harriettel, megálltak egy pirosfe-
hérre festett öreg csûr elõtt, amelyben, a cégtábla szerint, ré-
giségkereskedés mû-ködött.
Ösztövér kis ember volt a boltos, madárszerûen, nõiesen
mozgott; a ruhája akár egy földbirtokosé, mellénnyel, könyökén
bõrflekkes sportzakóval. Ott lebegett ritka porcelánjai és metsz-
ett üvegei között, és aggodalmasan verdesett a szárnyaival, va-
lahányszor Harriet a kezébe vett egy-egy fajanszot. Végezetül
eljutottak az állóórákhoz. Volt belõlük több is; az egyikért nem
kevesebb mint 573 dollárt kért a boltos. Angliában készült, antik
példány volt, mestere belevéste a nevét és az évszámot is. Kifo-

68
gástalan állapotban volt, méltóságteljes, büszke idõkongató
szerkezet. Egy másik, amerikai darabnak nem volt sem szignója,
sem évszáma, és némi javításra is szorult - de csak kétszáz
dollár volt az ára.
Amikor a boltos rájött, hogy Byrneséket az olcsóbbik óra
érdekli, rögtön afféle aficionadóknak minõsítette õket. - Hja
kérem, ha önöknek az állóóra kerti változata kell ... vont vállat
lekicsinylõen, és ettõl kezdve alig titkolt visszatetszéssel
bonyolította tovább az üzletet. Byrnes mindazonáltal hazahozta
a kerti változatot. A helybeli órásmester tizennégy dollárt
számított fel a szerkezet rendbehozataláért. Azóta sincs vele
semmi gondja Byrnesnek. Ott áll a szép óra az elõszobában, és
mély, monoton hangon morzsolja a perceket; finom mûvû
mutatói mintha széles mosolyt varázsolnának a teleholdkerek,
fehér cifferblattra. A széles mosoly jelenleg éjjel egy óra ötven
percet jelzett.
Ez egyszer az óra sem nyújtott vígaszt, nem nyugtatta meg
Byrnest a szerkezet egyenletes, nyugodt ritmusú lélegzetvétele.
Az óra valahogyan - mindenesetre különös módon - megszûnt
az idõt érzékeltetni: kétségbeesett sietséget sugallt a mutatók
haladása, a mechanizmus surrogása, mintegy elszakadva a
valóságos idõtõl, el magától a világtól is - Byrnes szinte várta,
mikor csapja össze mutatóit, és robban szét az elõszobában,
magára hagyva õt, a fiára váró apát.
Recsegett-ropogatt a ház.
Eddig még soha nem vette észre, hogyan ropog és sóhajtozik
a ház. Hangok vették körül min-denünnen, egy reumás öregem-
ber izületeinek roppanásai. Fentrõl, a hálószobából a mélyen

69
alvó Harriet egyenletes szuszogását hallotta, mintegy
aláfestéséül az ingaóra rettenetketyegésének és a ház nyöször-
gésének.
És ekkor egyszer csak aprócska, mégis mennydörgésként ható
neszre lett figyelmes: ezt a hangot, a zárban megcsikorduló
kulcs hangját várta egész éjjel Byrnes. Egy csapásra elhallgattak
az összes többi hangok. Feszült készenlétben ült a székén, úgy
hallgatta a kulcs fordulását, a nyikorogva feltáruló ajtót, a szél
gonosz fecsegését odakint, majd a csendes ajtócsukódást s végül
a léptek alatt megreccsenõ elõszobapadlót.
- Larry?
Byrnes hangja felverte a sötét nappali csendjét, és szétáradt a
ház térségeiben. Egy pillanatra teljes lett a csend, aztán Byrnes
ismét meghallotta az ingaóra ketyegését, a nevezetes kerti
változat önelégülten állt a falnál, s mint a sarki bolt kirakatát
támasztó naplopó, egykedvûen nézte a rohanó életet.
- Apa? - A hang meglepett volt és fiatal, no meg egy kissé ki-
fulladt, mint az olyan ember hangja, aki meleg szobába lépett a
kinti kemény fagyból.
- Idebent vagyok, Larry - válaszolt rá Byrnes, és ismét beállt a
csend, ezúttal olyan számítófajta csend, amelyet csak az óra
pedáns ketyegése szabdalt darabokra.
- Ja. - Byrnes hallgatta az elõszobán átbaktató fiú lépteit. Larry
megállt a nappali ajtajában.
- Gyújtsak villanyt? - kérdezte Larry.
- Lehet.

70
 Larry beljebb jött; az olyan ember természetes könnyed-
ségével mozgott a sötétben, aki régóta lakja a házat, egy
kisasztalhoz lépett, és meggyújtotta a rajta álló lámpát.
Hosszúra nõtt gyerek volt, jóval magasabb az apjánál. A haja
vörös, az arca keskeny és hosszúkás, kemény orrát az apjától,
nyílt tekintetû szürke szemét az anyjától örökölte. Gyenge
az álla, vette észre Byrnes, és már nem is lesz erõsebb: a ser-
dülõkor egyszer s mindenkorra végleges formába öntötte az ar-
cát. Sportinget és pantallót viselt, sportzakóját a vállára vetve. A
nagykabátját nyílván letette az elõszobában, gondolta Byrnes.
- Olvasgattál? - kérdezte Larry. Ez a hang már nem gyerekhang
volt, öblösen, mélyen tört fel a hosszú, sovány testbõl, valahogy
komikusan is hangzott egy ilyen fiatal, alig tizennyolc éves
fiútól.
- Nem - mondta Byrnes. - Téged vártalak.
- Csak nem? - Byrnes a fiát figyelte, és elcsodálkozott mennyi
hirtelen támadt óvatosság és készenlét fér meg ebben a két szóc-
skában.
- Hol voltál, Larry? - A fia arcát nézte, remélve, hogy a fia nem
fog hazudni, mert tudta, hogy megrázná, tönkretenné õt most
egy hazugság.
- Az iskolában - mondta Larry, és Byrnes úgy fogadta a hazug-
ságot, mintha nem is fájna annyira, mint várta; és aztán urrá lett
rajta valami, valami, ami merõben idegen az apa-fiú viszonytól,
olyasmi, amit csak a 87. körzet nyomozóinak szobájában szokott
megengedni magának. Az évtizedes beidegzõdés jóvoltából
könnyen ment az átállás: Peter Byrnes hárorn másodperc alatt
egy gyanúsítottat kihallgató hekussá vált.

71
 - A középiskolában?
- Ott, apa.
- A Ca1m's Point Középiskolában, ugye? Oda jársz, nem?
- Hát nem tudod, apa?
- Én kérdezek.
- Igen, oda járok. A Calm's Pointba.
- Elég késõn értél haza, nem?
- Ja, hát errõl van szó? - kérdezte Larry.
- Miért maradtál ilyen sokáig?
- Póbáltunk, hiszen tudod.
- Mit próbáltatok?
- A felsõs színielõadást. Az isten áldjon meg, apa, hányszor
lezongoráztuk már ezt!
- Kikkel játszol együtt?
- Egy csomó fiúval meg lánnyal.
- Ki a rendezõ?
- Miss Kerry.
- Hánykor kezdtétek a próbát?
- Hohó, mi akar ez lenni?
- Hánykor fejeztétek be?
- Egy óra tájban, gondolom. Aztán néhányan beültünk még egy
szörpre.
- A próbának tíz-harminckor volt vége - tagolta tisztán Byrnes.
- Te nem voltál ott. Nem vagy benne a színjátszó csoportban,
Larry. Sohase voltál benne. Mit csináltál tegnap délután három-
harminctól ma hajnali kettõig?
- Te jószagú isten! - szakadt ki a fiúból.
- Ne káromkodj az én házamban!

72
 - De hát az isten szeremére, apa, mit játszod itt az ál-
lamügyészt?
- Hol voltál, Larry?
- Na jó, hát nem vagyok benne a csoportban - mondta Larry. -
Ok‚? Nem akartam anyának mondani. Kirúgtak egy-két próba
után. Úgy látszik, nem vagyok valami nagy színész. Úgy
látszik ...
- Csapnivaló színész vagy. Soha nem voltál tagja a csoportnak,
Larry. Egy perce sincs még, hogy megmondtam.
- Hát ...
- Miért hazudsz? Mit csiná1tál?
- Hát mit csináltam volna! Nézd, apa, rém álmos vagyok. Le-
fekszem, ha nem haragszol.
Már indult is kifelé, amikor Byrnes ráordított: - IGENIS
HARAGSZOM! ITT MARADSZ!
Larry lassan szembefordult az apjával. - Nem a mocskos kis
õrszobádon vagy, apa - mondta. - Velem ne ordibálj, nem
vagyok a lakájod.
- Régebben õrszabám ez, mint a nyolcvanhetes - mondta
kimérten Byrnes. - És ha abba nem hagyod a gúnyolódást,
kirúglak innen.
Larry eltátotta a száját. Egy pillanatig némán meredt
Byrnesre. - Nézd, apa, én igazán ... - nyögte ki aztán.
Byrnes hirtelen felállt. Odalépett a fiához, és azt mondta:
- Ürítsd ki a zsebeidet.
- Mi?
- Azt mondtam ...

73
 - Hohó, álljunk csak meg egy szóra! - tõrt ki a fiú. Lassabban a
testtel. Mi a fene akar ez lenni? Nem játszod eleget a jardot
odabenn, hogy még itthon is ...
- Fogd be a szád, Larry, utoljára figyelmeztetlek!
- Fogd be te! Az isten szerelmére, csak nem képzeled, hogy
tûröm ...
Byrnes váratlanul, keményen pofon ütötte a fiát. Nyitott
tenyérrel ütötte pofon, de ennek a kérges tenyérnek a tulaj-
donosa tizenkét éves kora óta dolgozott, és az ütés elég erõs volt
ahhoz, hogy leverje lábáról a fiút.
- Állj fel! - vakkantott rá Byrnes.
- Meg ne üss még egyszer, mert ... - motyogta Larry.
- Állj fel! - hajolt le s markolta meg a fia gallérját Byrnes. Tal-
pra rántotta, közel húzta magához, és foga között szûrve a szót,
megkérdezte: - Kábítószeres vagy?
Súlyos csend ülte meg a szobát.
- Mmm ... mi?
- Kábítószeres vagy? - ismételte meg a kérdést Byrnes. Sut-
togott ugyan, de mégis mintha kiáltott volna a csendes szobában
Az elõszobából az állóóra monoton ketyegése hangsúlyozta a
történéseket a nappaliban.
- Ki ... ki mondta? - nyögte ki végre Larry.
- Az vagy?
- Hát ... csak úgy mókából, próbálkoztam egy keveset ...
- Ülj le - mondta fakón Byrnes.
- Apa, én ...
- Ülj le! Légy szíves.

74
 Larry leült a székre, amelyrõl az apja felállt. Byrnes némán
járkált egy darabig a szobában, aztán megállt Larry elõtt: - Men-
nyit?
- Nem túl sokat.
- Heroinnal?
- Azzal.
- Mióta?
- Kábé négy hónapja.
- Szippantasz?
- Nem. Nem.
- Bõr alá?
- Apa, én ...
- Larry, Larry, csak nem vénázol?
- De.
- Hogy kaptál rá?
- Hát az iskolában megkínáltak fûvel a srácok. Marihuanával,
apa. Azt hívják ...
- Tudom, mit hogy hívnak.
- Szóval így kezdõdött. Aztán ... nem is tudom ... egy darabig
kokaint szipóztam, aztán kaptam egy szippantásra való heroint,
és aztán ... hát igen, aztán bevittem egy adagot a bõröm alá.
- És mennyi idõ múlva kezdtél vénázni?
- Két hétre rá, kábé.
- Akkor bizony csúnyán rászoktál már - állapította meg Byrnes.
- Akkor hagyom abba, amikor akarom - mondta dacosan Larry.
- Képzelem. Hol szerzed a motyót?
- Nézd, apa ...
- Apád kérdi, nem a hekus! - szólt közbe gyorsan Byrnes.

75
 - Hát ... A Grover Parkban.
- Kitõl?
- Nem mindegy? Nézd, ,apa, hagyom az egészet a fenébe, oké?
Igazán, ha mondom. Ne is beszéljünk róla, rendben? Tudod,
marhára kínos ...
- Kínosabb, mint hinnéd. Ismertél-e egy Anibal Hernandez
nevû srácot?
Larry nem felelt.
- Nézd, fiam. Elmentél egészen Isoláig azért a motyóért. És az
én körzetemben vetted, a Grover Parkban. Ismerted Anibal
Hernandezt?
- Ismertem - vallotta be Larry.
- Mennyire?
- Egyszer-kétszer vásároltam tõle. Öszvér volt, apa. Ami azt
jelenti, hogy srácoknak adott el. Fõleg azért, mert õ maga is
narkós volt.
- Tudom, mi az, hogy öszvér - mondta türelmesen Byrnes. -
Hányszor vettél tõle?
- Egypárszor. Mondtam.
- Kétszer, azt akarod mondani?
- Azért annál többször.
- Háromszor?
- Nem.
- Négyszer? Az isten áldjon meg, Larry, hányszor?
- Izé ... az az igazság, hogy többnyire tõle vettem. Úgy van az,
tudod, hogy ha az ember összejön egy nepperrel, és jó motyót
kap tõle, hát akkor ki is tart mellette. És akárhogy is ... rendes
srác volt, na. Egyszer-kétszer együtt lõttük be magunkat ... ér-

76
ted? Ingyen. Úgy értem, hogy nem kért érte egy vasat se. Ingyen
adta. Rendes srác volt.
- Azt mondod, volt. Eszerint tudod, hogy meghalt?
- Tudom. Hallottam, hogy felakasztotta magát.
- No, akkor most figyelj, Larry. Kaptam a minap egy telefon-
hívást. Az illetõ ...
- Ki volt az?
- Nem mondta meg a nevét. Meghallgattam, mert Hernandez
halála ügyében volt mondanivalója. Még mielõtt kézhez kaptuk
volna a halotkém jelentését.
- No és?
- Rólad mondott egyet-mást.
- Például mit? Hogy narkós vagyok? Azt?
- Nemcsak azt.
- Hát mit még?
- E1mondta, hol voltál és mit csináltál a december 17-rõl 18- ra
virradó éjszaka.
- Csakugyan?
- Csakugyan.
- No és hol voltam szerinte?
- Egy alagsori helyiségben, Anibal Hernandezzel.
- Igazán?
- A telefonáló ezt mondta.
- És?
- Igaz ez?
- Meglehet ...
- Larry, el ne kezdj nekem megint figurázni! Isten engem úgy
segéljen, hogy ...

77
 - Jól van, na, jól van. Annabelle-el voltam.
- Hánytól hányig?
- Lássuk csak ... kábé kilenc óra lehetett. Igen. Kilenctõl kábé
éjfélig. Igen. Éjféltájban jöttem el tõle.
- Délután is vele voltál?
- Nem. Azután találkoztunk, úgy kábé kilenckor. Akkor
mentünk le az alagsorba.
- Amikor ott hagytad, egyenesen hazajöttél?
- Nem. Fel voltam dobva. Annabelle már bóbiskolt a priccsen,
nem akartam én is ott e1aludni. Elmentem inkább sétálni.
- Mennyire voltál feldobva?
- Eléggé.
- Mikor érté1 haza?
- Nem is tudom. Jó késõn.
- Hánykor, mégis?
- Háromkor, négykor.
- Éjfélig kettesben voltál Hernandezzel?
- Igen.
- És õ is belõtte magát?
- Be.
- Aludt, amikor eljõttél?
- Inkább csak bóbiskolt. Tudod, milyen az, amikor az ember se
nem alszik, se nem éber.
- Mennyit lõtt be magának Hernandez?
- Riszteltünk egytizenhatodot.
- Biztos?
- Tök biztos. Annabelle mondta, amikor elõszedte a motyót.
Azt mondta, egytizenhatod. Az igazat mondom, apa. Örülök, ha

78
társaságban lõhetem be magam. Nem szívesen csinálom
egyedül. Félek. Félek a túladagolástól.
- Szóva1 együtt lõttétek be magatokat. Ugyanazzal a fec-
skendõvel?
- Nem. Saját szurkapiszkánk volt mind a kettõnknek.
- Hol van most a tiéd?
- Nálam. Miért?
- Nálad? Biztosan?
- Biztos.
- Mondd el pontosan, mi történt.
- Nem értem ...
- Mi történt azután, hogy Annabelle elõvette a motyót?
- Én elõvettem az én szurkapiszkámat, õ is a magáét.
Söröskupakokban fe1fõztük a lét, aztán ...
- Azokban a kupakokban, amiket a lámpa alatt, azon a naranc-
sszínû kartondobozon találtunk?
- Igen, azt hiszem. Igen, igen, volt egy narancssárga karton.
- Amikor odamentetek ahhoz a kartonhoz, magatokkal vittétek
a fecskendõtöket?
- Nem. Nem hinném. Ott hagytuk a priccsen. Azt hiszem leg-
alábbis.
- Aztán.
- Felfõztük a lét, visszamentünk a priccshez, Annabelle a
kezébe vette a szurkapiszkáját, én meg a magamét, megtöltöttük
õket, aztán belõttük magunkat.
- Elsõnek Annabelle vette a kezébe a fecskendõjét?
- Azt hiszem, igen.
- Elõfordulhatott, hogy a tiédet vette a kezébe?

79
 - Tessék?
- Lehet, hogy a tiédet használta?
- Nem. Ismerem én az enyémnek a tapintását. Nem, az lehete-
tlen. Az enyémmel én lõttem be magam.
- És hogy volt, amikor eljötté1?
- Nem értem, apa.
- Nem hozhattad el véletlenségbõ1 az Annabelle fecskendõjét,
a magadét meg ott hagytad?
- Nemigen. Annabelle, nyomban azután, hogy belõttük ma-
gunkat ... várjunk csak, egészen meg vagyok keveredve.
- Mondd el, mi történt. Pontosan.
- Szóval belõttük magunkat, és a fecskendõket nyilván letettük.
Le, igen, emlékszem is. Aztán Annabelle azt mondta, szundít
egyet, felállt, fogta és a zakója zsebébe dugta a fecskendõjét.
- Te figyelted õt?
- Nem mondhatnám. Csak arra emlékszem, hogy kifújta az
orrát - a narkósok, tudod, örökké náthásak -, és akkor jutott es-
zébe a szurkapiszkája. Odament érte, és zsebre vágta. Akkar
aztán én is odamentem az enyémért.
- Akkor már fel voltál dobva?
- Fel.
- Akkor mégiscsak elõfordulhatott, hogy nem a te fecskendõdet
tetted el, nem? És a magadét An-nabelle-nél hagytad?
- Elõfordulni éppen elõfordulhatott, de ...
- Hol van most a fecskendõd?
- Nálam.
- Nézd csak meg.
Larry elõhalászta a zsebébõl, és hosszasan tanulmányozta.

80
 - Az enyémnek látszik - mondta végül.
- Biztos?
- Nem könnyû biztosra mondani. De miért? Nem értem.
- E1 kell mondanom neked néhány dolgot, Larry. E1õször is:
Hernandez nem akasztotta fel magát. Túladagolásba halt bele.
- Micsodaaa?
- Másodszor: csak egy fecskendõt találtak a helyiségben.
- Persze hogy. Hiszen ...
- Az az ember, aki felhívott, sántikál valamiben. Még nem tu-
dom, miben. Azt mondta, ha beszéltem veled, újból fel fog
hívni. Azt mondta, veszekedtél Hernandezzel aznap délután.
Tanúja is van rá, aki esküdni is hajlandó. Azt mondta, egész
éjjel kettesben voltatok Hernandezzel. Azt mondta hogy ...
- Még hogy veszekedtünk? Már hogy a fenébe? Mikor An-
nabe1le ingyen adott egy lövetre valót? Hogy veszekedhettünk
volna akkor? És egyáltalán, honnan tudja az a pasas? Jézus
Mária, apa ...
- Larry ...
- Ki az a pasas?
- Nem tudom. Nem mondta meg a nevét.
- Hát ... hát, szeretném én látni azt a tanút! Nem veszekedtünk.
Éppenhogy marhára jóban voltunk. Mire akar kilyukadni az a
pasas? Csak nem arra, hogy én adagoltam túl Annabelle-t? Erre
megy ki a játék? Hát csak hozza az istenverte tanúját, hozza
csak bátran, akkor majd meglátjuk!
- Nincs szüksége tanúra, fiam.
- Nincs? Szerintem a bíró egyszerûen ...

81
 - A telefonáló azt mondta, a te ujjnyomaid vannak az alag-
sorban talált fecskendõn.

Hajnali három órakor Maria Hernandez készen állt a fájrontra.

Harmincöt dollár volt az erszényében, fáradt volt és fázott. Ha
most belövi magát és ágyba bújik, ismét fitt lesz estére. Semmi
sem ér fel egy elalvás elõtti jó kis belövéssel. Maria az a fajta
volt, akinek az egész testére hat a heroin. Megbizsergeti minden
porcikáját, még azt a testtájékát is, amelyet az Erkölcsrendészet,
és jómaga is csak “intimszféra” néven emleget.
A szépítõ kifejezést törvény írja elõ az Erkölcsrendészet em-
bereinek; a törvény ugyanis kimondja, hogy a magát kuncsaft-
nak álcázó nyomozó csak akkor tartóztathatja le a prostitúcióval
gyanúsított személyt, ha az felfedte az “intimszféráját”. Nem
tudni, Maria az Erkölcsrendészet embereitõl tanulta-e a szót,
vagy maga bukkant-e rá - tény, hogy õ is ezt használta. Jó
néhány erkölcsrendészetivel állt kapcsolatban - kivel üzleti
alapon, kivel meg számára jócskán kellernetlenebb okból. Ez a
kellemetlen ok egyfelõl jogi-szexuális, másfelõl szocio-
szexuális természetû volt. Az Erkölcsrendészetet, monopo1he-
lyzetébõl kifolyólag, a prostituáltak többnyire csak
Fölözõbizottságnak nevezték, ami persze szintén szépítõ kife-
jezés.
Maria szakmája hemzseg az ilyen eufemizmusoktól. Úgy tud
a szexrõl beszélni, ahogy más asz-szonyok a divatról beszélnek,
csak hát Maria sokkal hûvösebben, szenvtelenebbûl taglalja a
témát. Mindazonáltal tud beszélni róla, és ha a szakmájabeli

82
nõkkel teszi ezt, korántsem ilyen szépítõek a kifejezései. A fér-
fiakkal másként beszél a szexrõl.
A testére utazó férfiakat például, ha más prostituáltakkal be-
szél róluk, “pali”-nak nevezi. A környékbeli bisztróban azonban,
sör mellett, tisztességes férfiak és nõk társaságában Maria
mindig csak “barát”-ként emlegeti az ügyfeleit
Ha azt mondja, “vannak igen befolyásos barátaim”, nem arra
céloz, hogy el tudja intézni, ne büntessék meg gyorshajtásért
Nem, hanem csak azt akarja mondani, hogy a férfiak közt,
akikkel - szintén eufemisztikusan mondva - aludni szokott, van-
nak gazdag, köztiszteletnek örvendõ emberek is.
Szolgáltatásairól sem beszél soha alpári módon. Maria nem
“hál” a férfiakkal: elidõzik a barátaival.
Bármit tesz is meg és bárkinek, õ maga valami különös módon
felette marad a dolgoknak. Tudja, hogy létezik a pénzkeresetnek
tisztességesebb módja is, mint az övé. Csakhogy Mariának napi
negyven dollárjába kerül a szenvedélye‚ s az õ korosztályabeli
nõk - a filmszínésznõket kivéve - közel sem keresnek ennyit.
Nagyon is jól jött neki, hogy olyan könnyen piacra dobható
kellékekkel látta el az anyatermészet. És Maria kötelességtudóan
engedelmeskedve a kereslet és kínálat õsi törvényeinek, felaján-
lotta a szolgálatait, aholcsak kereslet mutatkozott.
Maria iránt pedig mutatkozott kereslet.
E1 is ámulnának a derék peremvárosi háziasszonyok, akik az
arany karikagyûrû biztonságában kötnek-stoppolnak naphosszat,
ha tudnák, mekkora a kereslet Maria iránt meg is
botránkoznának, de alaposan.

83
 Mert Maria ártatlan gimnazistalány-külleméért sok-sok
“barátja” lelkesedett. Vele lenni: mintha kisfiúvá fiatalodott
volna vissza az ember, és azt még a peremvárosi háziasszonyok
is tudják, hogy minden férfiban ott él a kisfiú. Maria barátai
között éppúgy voltak fontos pozicióban levõ gazdag emberek,
mint egyszerû kishivatalnokok; szolgáltatásait sokféle helyen
nyújtotta, a selyemkárpitos magánirodáktól kezdve az egy-egy
mûhely padlójára dobott pokrócig. Ha a 87. körzet területén
akadt kliense, általában barátonként három dollárért kapott
szobát. Efféle szobakiadással sokan foglalkoztak, fõleg öre-
gasszonyok, akiknek ez volt az egyetlen jövedelem-forrásuk.
Maria nem volt oda a peremvárosért: itteni klienseinek
kevesebbet számíthatott fel, így aztán több “barátot” kellett
elszórakoztatnia, hogy összejöjjön a napi narkóra való.
Téved, aki azt hiszi, hogy Maria megvetette a nemiséget.
Ugyanígy téved, aki azt hiszi, hogy élvezte. Nem vetette meg,
de nem is élvezte. Egyszerûen eltûrte. Ez volt a munkája, és
mivel a városban ezerszámra találhatni olyan szellemi
do1gozókat, akik szintén se meg nem vetik, se nem szeretik,
hanem csak eltûrik a munkájukat, Maria hozzáállása sem volt
rosszabb az övékénél, Toleranciájában segítette a narkotiku-
moknak a normális nemi vágyat elnyomó hatása. Igy aztán
Maria a narkotikum okozta ellenserkentéssel és a prostitúció
adta közönnyel mint valami kétcsövû vadászpuskával
felfegyverezve ûzte a vadat, de csodával határos módon mégis
forróvérû vadászt láttak benne a becserkelt vadak.
Hajnali három órára Mariát meglehetõsen elnyûtte a vadászat.
Harmincöt dollár volt az erszényében, és egynyolcad uncia

84
heroin a szállodai szobájában: legfõbb ideje volt fájrontot
csinálni. Igen ám, de harmincöt dollár az nem negyven, már-
pedig Mariának negyven dollár kellett a következõ napi adagra,
így aztán nem volt egészen felhõtlen a jól végzett munka okozta
megkönnyebbülés: mivel hiányzott az a bizonyas öt dollár,
Maria eléggé ke1letlenül akasztotta szögre a fegyvert.
Talán éppen ez a kelletlenség sodorta olyan eseményekbe,
amelyek végül is kórházba juttatták.
Fejét behúzva lépkedett a metszõ szélben; tûsarkú cipõt és
béleletlen esõkabátot viselt, az esõkabát alatt szépséges kék
selyemszoknya és fehér blúz volt rajta. Azért öltözött ki ilyen
szépen mert délután befolyásos barátai egyikénél volt a
belvárosban, és azt remélte, hogy egy összegben bekaszírozhatja
a negyven dollárt. Az illetõ azonban szûkiben volt a készpén-
znek, és megkérdezte Mariát, fizethetne-e a legközelebbi alkal-
ommal. Mivel elõfordult már ilyen, és a legközelebbi alkal-
ommal némi késedelmi kamatta1 megfejelve szokta megkapni a
járandóságát, Maria csak mosolygott, és azt mondta, persze,
majd legközelebb, azzal visszatért a peremvárosba, hogy
mgkeresse a másnapra valót. És mivel ilyen szépen ki volt
öltözve, ment is az üzlet rendesen. Most pedig, szépen kiöltözve,
a metróállamás felé tartott, alig várva, hogy otthon belõhesse
magát; és noha vonakodott egy kissé a hiányzó dollárok miatt,
mégiscsak mielõbb haza akart érni.
Amikor meghallotta a háta mögött a lépteket, kicsit megijedt.
Ezen a környéken gyakoriak voltak a rablótámadások, és Maria
nem akarta elveszteni nehéz munkával keresett harmincöt

85
dollárját. Félelme azonban szertefoszlott, amikor meghallotta a
suttogást: - Maria.
Megál1t, megfordult, és várt, hunyorogva a szélben. A férfi
széles vigyorral lépett melléje.
- Helló, Maria.
- Nicsak, te vagy az? Helló! - üdvözölte a lány.
- Hová mégy?
- Haza.
- Ilyen korán?
Volt egy kis mellékzöngéje a hangnak, és Maria, aki régóta
ûzte már az ipart, mûvies kis mosollyal reagált e zöngére, noha
egyáltalán nem rajongatt az illetõért, és csakugyan nagyon
vágyott már az otthoni drogra, ugy ugyanakkor csábította a gy-
orsan megkereshetõ öt - vagy még több - dollár ígérete is.
- Igazából nincs is már olyan nagyon korán - mondta
mosolyogva, némiképp megváltozott hangon.
- Dehogynem, nagyon korán van még - mondta a férfi.
- Hát az attól függ, hogy mihez akar kezdeni az ember az ide-
jével - felelte Maria.
- Én aztán tudnék mit kezderni az idõmmel.
- Csak nem? - vonta fel ingerkedve a szemöldökét és ned-
vesítette meg az ajkát Maria.
- Csak igen.
- Nahát, kíváncsi vagyok - cserkelte óvatosan a vadat a lány,
tudva, hogy nincs öröm a vadászatban, ha a vad nem érzi ûzve
magát. - Ha korán lenne még, bár szerintem késõ van, szóval, ha
korán lenne, mit kezdenél az idõddel?
- Szívesen lefektetnélek, Maria.

86
 - Juj de ordenáré vagy!
- Húsz dollár is ordenáré lenne? - kérdezte a férfi, és Mariának
egyszeriben elment a kedve a ját-szadozástól. Ide azt a húsz
dollárt, le van fütyülve a vad.
- Hát nem bánom - mondta gyorsan. - Várj csak, hadd kerítek
szobát.
- Keríts - mondta a férfi. A lány elindult, de hirtelen vissza-
fordult.
- Retúrjegy nincs - figyelmeztette a férfit.
- Oké.
- Elintézem a szobát.
Maria tudta, hogy nagyon késõ van, és a szokásos három
dollárért talán nem is kap már szobát. No de a beígért huszasból
adhat ötöt is érte, ó, hát ez igazán csodálatos, több, mint amen-
nyit remélt. Felgyalogolt az egyik bérház második emeletére, és
bezörgetett egy ajtón. Semmi. Bezörgetett hát újra, és zörgetett
mindaddig, amíg fel nem hangzott odabenn: - Basta! Basta! -
Felismerve Dolores “Elég!”-jeit, Maria elmosolyodott,
elképzelve az ágyából kikecmergõ öregasszonyt. Néhány pil-
lanat múlva mezítlábas slattyogás közeledett az ajtóhoz.
- Quién es?
- Én vagyok. Maria Hernandez.
Nyílt az ajtó. - Puta! - üvöltötte Dolores. - Jó, hogy rám nem
töröd az ajtót. ... qué hora es?
Maria megnézte az óráját. - Son las tres. Ide figyelj, Dolores,
szükségem vo1na ...
Dolores ott állt az ajtóban, fakult pongyolás, madárcsontú kis
asszony, õszes haja kócosan hullott alá kétoldalt, kulcscsontja

87
é1esen kiállt a pongyola felett. Egyre növekvõ dühe egyszer
csak elöntötte az ábrázatát, és cifra jelzõkben buggyant ki a
száján: - Puta! - sivította. - Hija de la gran puta! Pendega! Ca-
hapera! Van pofád idejönni hajnali háromkor ...
- Szoba kell - vágott a szavába Maria. - Az a földszinti. Sza-
bad? ...
- Bete para el carago! - vágta a fejéhez Dolores, és már csukta
volna is az ajtót.
- Öt dollárt fizetek érte - mondta Maria.
- Me cago en los santos! - szitkozódott tovább Dolores, de
azért megállt az ajtóval. - Cinco? Öt dollárt mondtál?
- Si.
- Szabad a szoba. Hozom a kulcsot. Hülye kurva, mért nem
ezzel kezdted? Gyere beljebb, még tü-dõgyulladást kapsz.
Maria belépett a lakásba. A konyhában állva hallgatta, hogyan
kotorászik fiókjaiban és átkozódik immár szelídebben Dolores.
Kisvártatva megjelent a kulccsal.
- Ide az ötöst.
Maria kinyitotta az erszényét, és leszurkolta a pénzt. Dolores
átadta a kulcsot. - Jóccakát - mondta, és becsukta az ajtót.
A férfi az utcán várt. - Van szoba. Dolores adta - mondta neki
a lány.
- Kicsoda?
- Dolares Faured. Egy öregasszony, aki ... - E1hallgatott, és
egy széles mosollyal fejezte be a mondatot. - Na, gyere -
mondta, és egy udvari szoba elé vezette a férfit a földszinten.
Ajtót nyitott, felkattintotta a villanyt, aztán kulcsra zárta az ajtót.
A férfi szinte azonnal érte nyúlt, de Maria eltáncolt elõle:

88
 - Valaki húsz dollárt emlegetett az elõbb.
A férfi vigyorogva húzta elõ levéltárcáját. Na.gydarab,
lapátkezû fickó volt. Maria a kezét nézte, milyen módszeresen
számolja ki a bankókat. Maria elvette a pénzt, és nem akarván
kicsinyesnek látszani, számolatlanul dugta az erszényébe, noha
öt dollárt már a magáéból adott a szobára. Aztán kibújt a
kabátjából.
- Legutóbb - mondta - nem nagy érdeklõdést mutattál irántam.
Inkább a kártya érdekelt.
- Az akkor volt - mondta a férfi.
- No, nem is panaszképpen mondom.
- Egész éjjel téged kerestelek.
- Csakugyan? - riszálta magát közelebb a férfihoz Maria. Most
már, húsz dollárral az erszényében, jobb kedvvel folytatta a
játékot. - Nohát, megtaláltál, bébi.
- Beszélni akartam veled, Maria.
- Tudod mit? Fekve is beszé1hetünk.
- Gonzóról - mondta a férfi.
- Gonzóról? - hökkent meg a lány. - Hát te még mindig ezen a
hülye néven nevezed?
- Nem rossz név az. A Gonzóval kötött megállapodásodról
akartam beszélni.
- Nincs énnekem vele semmiféle megállapodásom - gombol-
gatta ki a blúzát Maria.
- Már hogyne volna.
- Idesüss, csak ennyit akartál? Beszélgetni? Azért ugyan kár
volt húsz dollárt fizetned.

89
 Levetette és egy szék hátára dobta a blúzát. A szék, az ágy
meg egy komód, ennyi volt az egész bútorzat. A férfi megnézte
magának a lányt: - Nincs neked valami hû de nagy.
- Nem vagyok Jane Russell - vágott vissza Maria -, de igenis
arányos vagyok. Húsz dollárért nem kapsz filmsztárokat.
- Nem panaszkodom.
- Akkor mire vársz?
- Elõbb még mondanom kell valamit.
Maria felsóhajtott. - Levetkõzzem, vagy ne vetkõzzem?
- Rögtön.
- Nem valami meleg ez a szoba, hallod. Akármilyen is, amim
van, nem szeretném, ha megfagyna - mosolygott Maria, re-
mélve, hogy a férfi is e1vigyorodik. Hiába remélte.
- Gonzóról - ismételte meg a férfi.
- Gonzo, Gonzo, mi közöd neked hozzá egyáltalán?
- Sok közöm van hozzá. Én kértem meg Gonzót, hogy kösse
meg veled azt a megállapodást.
- Micso ... - bámult rá meglepetten Maria. - Te? Te kérted meg,
hogy? ...
- Én - mondta a férfi, immár vigyorogva.
- Miféle megállapodásról beszélsz? - kérdezte fáradtan a lány.
- Arról, amit az öcséddel kapcsolabban kötöttetek.
- Folytasd csak, halljam.
- Azt ígérted, megesküszöl rá, hogy veszekedni láttad az öcsé-
det azzal a Byrnes kölyökkel.
- Igen? - kérdezte gyanakodva Maria.
- Igen. Gonzó az én utasításomra kért meg rá. Adott is
huszonöt dollárt, nem igaz?

90
 - De.
- És azt mondta, ugye, többet is kapsz, ha megesküszöl?
- Azt - borzongott meg Maria. - Ide hallgass, én fázom, Inkább
ágyba bújok. - Fesztelenül kilé-pett a szoknyájából, bugyiban-
melltartóban az ágyhoz szaladt, és magára húzta a takarót. -
Brrrrr - mondta.
- Megmondta Gonzo, mirõl van szó?
- Csak annyit mondott, hogy jó buli, és hogy az öcsém is benne
van.
- No és amióta meghalt az öcséd? Mondott a dologról valamit
Gonzo?
- Azt mondta, Anibal összekutyulta a dolgokat. Ide figyelj,
fázom. Gyere már ide.
- És nem lett más a véleményed a buliról, amióta meghalt az
öcséd? - indult meg az ágy felé a férfi. Levette és az ágy végébe
tette a kabátját.
- Nem. Miért lenne más? Öngyilkos lett, nem? Akkor miért
lenne ...
A férfi vigyorgott. - Nagyon helyes. Ne is gondolj másra.
- Persze hogy nem gondolok - mondta Maria, megzavarodva a
férfi vigyorgásától. - Miért is gondolnék másra? A bulinak
semmi köze Anibal halálához.
- Persze hogy semmi. Hanem azt a bulit felejtsd el, hallod? Te
csak annyit tudsz, hogy az öcséd veszekedett azzal a Byrnes
gyerekkel. Semmi többet. Megértetted? Ha bárki megkérdez,
hekus, riporter, mit tudom én, ki, ennyi a sztorid.
- De hát ki az a Byrnes gyerek? - ült fel az ágyban Maria. -
Nem vetkõzöl le?

91
 - Nem.
- Hát ez aztán ...
- Nem vetkõzöm le.
- Jól van, na - mondta csendesen Maria. Megfogta és a mellére
tette a férfi kezét. - Ki az a Byrnes gyerek?
- Nem fontos. Veszekedett az öcséddel, és kész.
- Jó, jó, értem. - Maria tartott egy kis szünetet. - Na ugye, hogy
nem is olyan kicsi? - kérdezte az-tán.
- Nem.
- Nem bizony. Egyáltalán nem kicsi. - Hosszú percekig nem
szóltak többet. A férfi végignyúlt az ágyon, és magához ölelte a
lányt.
- E1 ne felejtsd - szólalt meg újból. - Akárki kérdi. Hekus vagy
akárki.
- Egy hekussal már beszéltem - vallotta meg Maria.
- Kivel?
- A nevét, azt nem tudom. Elég jóképû.
- Mit mondtál neki?
- Semmit.
- Nem szóltál a veszekedésrõl?
- Nem. Gonzo azt mondta, várjak vele, amíg nem szól. Hogy
addig tartsam a számat. Hanem az a hekus ... - ráncolta össze a
homlokát Maria.
- Mi van vele?
- Azt mondta ... azt mondta, lehet, hogy Anibal nem is lett
öngyilkos.
- Erre te mit mondtál?

92
 Maria vállat vont. - Hogy minden bizonnyal öngyilkos lett. -
Tartott egy kis szünetet. - Hát nem?
- Dehogynem - ölelte meg szorosabban a férfi. - Maria ...
- Ne. Ne. Várj. Az öcsém ... az öcsém, ugye, nem e miatt a buli
miatt halt meg? Ennek, ugye, semmi köze ... Azt mondtam, várj!
- Nincs kedvem várni.
- Öngyilkos lett? - próbálta Maria eltólni magától a férfit.
- Igen. Igen, hogy a fene enné meg, öngyilkos lett!
- Akkor miért olyan fontos neked, hogy hazudjak a
hekusoknak? Megölték az öcsémet? Meg ... Ó! Hagyd abba, fáj!
- A fene essen beléd, nem tudod befogni a szád?
- Hagyd abba! Hagyd abba, légy szives, fáj ...
- Akkor miért nem fogod be a szád! Megölték, vagy nem ölték
meg, kit érdekel? Miféle kurva vagy te egyáltalán?
- Megölték, ugye? - Most, hogy a férfi már teljes súlyával ne-
hezedett rá, elmúlt a fájdalom. - Ki ölte meg? Csak nem te?
- Nem.
- Te ölted meg?
- Fogd be a pofád! Fogd be, az isten szerelmére!
- Te ölted meg az öcsém? Mert ha te ölted meg, én bizony nem
fogok hazudni. Ha megölted valami piszkos kis buli miatt ... -
Maria hirtelen valami melegséget érzett oldalt az arcán, de mivel
nem tudta, mi az, tovább beszélt:
- ... megyek egyenest a zsarukhoz. Tetû volt, az meglehet, de
mégiscsak az öcsém, és nem fogok hazudni csak azért, hogy ...
A meleg tovább terjedt az arcán, le a nyakára. Odanyúlt, és a
férfi vá1la felett megnézte a kezét. Az iszonyattól tágra nyílt a

93
szeme, amikor meglátta a vért. Megszúrt, gondolta. Jézus Mária,
ez megszúrt!
Ívbe feszülõ testtel hõkölt vissza a férfitól, akinek jobb
kezében megvillant a nyitott bicska, és Maria melle felé lendült.
Maria, összeszedve minden erejét, oldalt hempergett, lelökte
magáról a férfit, és leugrott az ágyról. A férfi elkapta a karját,
visszarántotta, és újra rátámadt a késsel. Maria maga elé kapta a
kezét, de a férfi lesújtott, aztán újból felemelte a fegyvert. Maria
hangosan felsikoltott, de a férfi tovább csapkodott a késsel,
összekaszabolva a lány tenyerét, ujjait. Maria az ajtóhoz szaladt,
és vérzõ ujjaival a zárral kezdett matatni. de nem sikerült kinyit-
nia, mert az ujjai nem engedelmeskedtek.
A férfi megpenderítette, hátra majd elõrelendült a kés, és
Maria érezte, hogyan hasítja fel a bõrét a bordák alatt, s szalad
végig a testén felfelé. Maria az ajtónak esett, és a férfi most az
arcát meg a nyakát kaszabolta, és ordított: - Rohadt kurva, most
már nem kell hazudnod! Most már kussolhatsz! - Ellökte a lányt
az ajtótól, megfordította a zárban a kulcsot, felkapta az ágyról a
kabátját, majd odalépett a lányhoz, megállt, és egy pillanatig
némán nézte a véres teremtést, aki nemrég még Maria Hernan-
dez volt, aztán gonoszul mélyen a lány mellébe döfte a kést, és
keresztbe húzta a testén, nehogy elhibázza a szívét. Nézte,
hogyan roskad a padlóra Maria, aztán feltépte az ajtót, és elro-
hant.
A lány ott feküdt a saját vére tócsájában, és azt gondolta:
Megölte az öcsémet, és most megölt engem is. Megölte az öcsé-
met valami buli miatt, és nekem hazudnom kellett volna, azt kel-
lett volna mondanom, hogy Anibal összeveszett Byrnesszel, ezt

94
Gonzo mondta, huszonöt dollárt is adott, több is lesz, mondta, és
megölte az öcsémet.
Csodával határos módon kivonszolta magát a nyitva maradt
ajtón a folyosóra, meztelenül, a vérét hullatva araszolt, némán,
mert sikoltani már nem volt ereje, csak vonszolta magát a
hosszú-hosszú folyosón, s a testébõl elszivárgó élet vörösre
festette a kopár, barna hajópadlót, eljutott a kapualjig, ahol a
levélszekrények sorakoztak, tönkretett ujjaival felnyúlt és meg-
fogta a kilincsgombot, még arra is volt ereje, hogy megcsavarja,
és még egyre vérezve arccal elõre kizuhant a járdára.
Félóra múlva a körútját végzõ õrszemes rendõr; Alf Levine
bukkant rá. Azonnal kihívta a mentõket.

Maria Hernandez megkéselésének éjszakáján négy hekus ült a

87. körzet nyomozóinak szobájában.
Meyer és Willis az egyik íróasztalnál ült és kávézott, Bon-
giorno valamilyen jelentést gépelt, Temple meg a telefon mellett
ügyelt, illetve szunyókált.
- Nem szeretem én az ilyen konzervkávét - mondta Willisnek
Meyer. Meyer zsidó volt, akinek az apját éktelen humorérzékkel
áldotta meg a sors. És mivel Meyert akkor szülte az anyja,
amikor már klimaxos volt, és ez bizony eléggé goromba tréfa
volt a sorstól az öreg Meyer szerint, az öreg elhatározta, hogy õ
is megtréfálja a fiát. S mivel a fiának Meyer volt a vezetékneve,
az öreg Meyer el sem tudott röhögtetõbb tréfát képzelni, mint
hogy utónév gyanánt is a Meyert válassza a fiának. Akkoriban
még otthon, bába közremûködésével születtek a gyerekek; a
kórház nem befolyásolhatta a szülõket a névadásban. Meyer apja

95
egészen a brissz napjáig halogatta a névadást: abban a pillanat-
ban nvilatkozott meg, amikor a mojle éppen a körülmetélés szer-
tartását végezte, és döbbenetében kis híja, hogy nem kasztrálta a
gyermeket.
Szerencsétlen Meyer Meyer épségben, ha nem is
gyõzedelmesen került ki a dologból. Nehéz teher ilyen nevet
vise1ni, különösen, ha a környékbeli srácok készek bárkinek,
akinek kék a szeme, elnyiszálni a torkát. Szép teljesítmény volt
tehát, hogy Meyer Meyer életben maradt, tekintve a nevét meg
azt a szerencsétlen véletlent, hogy kék szemmel jött a világra.
Meyer Meyer szinte természetfeletti béketûrésének tulaj-
donította, hogy életben maradt. Õ volt a világ legtürelmesebb
embere. Igen, de ha valaki egy ilyen név terhét hordja, és ha
ortodox zsidónak nevelték egy olyan környezetben, ahol túlsúly-
ban voltak a gojok, no és ha a türelem a krédója, akkor valamit
áldozni is kell valamiért. Meyer Meyer harminchat éves létére
kopasz volt, mint egy biliárdgolyó.
- Egyszerûen nincs neki kávéíze - fejtegette.
- Nincs? Hát milyen íze van? - kortyolt egyet Willis.
- Papundekliíze, ha tudni akarja. Ne legyen félreértés, szeretem
én a papundeklit. Vacsorára is gyakran azt kapok a feleségemtõl.
Pompás papundeklireceptjei vannak.
- Nyilván az én feleségemtõl kapta õket - szólt át Temple a
másik asztaltól.
- Hát igen - mondta Meyer -, már csak ilyenek az asszonyok.
Örökké a receptjeiket csereberélik. Hanem oda akartam kily-
ukadni, nehogy azt higgyék, hogy elõitélette1 viseltetem a pa-
pundeklivel szemben. Szó sincs róla. Sõt, meg vagyok gyõzõdve

96
róla, hogy a papundekli ízét világszerte tisztelik és kultiválják az
ínyencek és a civilizáltabb emberek.
- Akkor hát mi a baj? - kérdezte mosolyogva Willis.
- Az elvárás - mondta türelmesen Meyer.
- Nem értem ...
- Hal, amikor a feleségem elibém teszi a vacsorát, elvárom,
hogy papundekliíze legyen. Tizenkét éve vagyunk házasok,
áldja meg õt a jóisten, de a vacsoráiban soha nem kellett csal-
atkoznom. Elvárom és meg is kapom a papundekliízt. Hanem
amikor kávét hozatok a szomszéd falatozóból, az érzékszerveim
felkészülnek a kávé nyelvet bizsergetõ zamatára. Mondhatni,
még az ábrázatom is kávéra hangolódik.
- És?
- És a nagy elvárás után szinte e1viselhetetlen a csalódás.
Kávét rendelek, és kénytelen vagyok papundeklit inni.
- Ki kényszeríti rá? - kérdezte Willis.
- Az igazat megvallva, már el is felejtettem, milyen íze van egy
csésze tisztességes kávénak. Már mindennek papundekliíze van
az életemben. Szomorú.
- Megszakad a szívem - mondta Temple.
- Az ember persze kompenzál - tette hozzá savanyú képpel
Meyer.
- Hogyan? - kérdezte Willis, még mindig mosolyogva.
- Egyik barátom felesége minden ételt fûrészporízûre készít. -
Willis hangosan elnevette magát, Meyer kuncogott egy sort,
aztán vállat vont: - No és a papundekli mégiscsak jobb, mint a
fûrészpor.

97
 - Feleséget kéne cserélni hébekorba - vetette fel Temple. -
Hogy megtörjék az egyhangúságot.
- A vacsarák egyhangúságára gondol? - kérdezte Meyer.
- Mi másra gondolhatnék? - vont vállat méltóságteljesen
Temple.
- Ismervén a mocskos fantáziáját ... - kezdte volna már éppen
Meyer, amikor Temple íróasztalán megszólalt a telefon. Temple
felvette a kagylót.
- 87-es körzet, Temple nyomozó. - Figyelt, a szobában néma
csend volt. - Ejha. Rendben, küldöm az embereket. Jó. - Letette
a kagylót. - Késelés a Déli Tizennegyediken - jelentette. - Lev-
ine már kihívta a mentõket. Meyer, Hal, ki mennének?
Meyer a fogashoz lépett, és már vette is fel a kabátját. Hogy
lehet az - kérdezte -, hogy maga mindig olyankor ügyeletes,
amikor ilyen hideg van odakint?
- Melyik kórházba viszik az áldozatot? - kérdezte Willis.
- A Közkórházba. Lesznek szívesek majd beszólni? - kérte
Temple. - Komolynak látszik a dolog.
- Mennyire?
- Lehet, hogy emberölés lesz belõle.

Meyer ki nem állhatta a kórházszagot. Az anyja rákban halt meg

egy kórházban, és Meyer sohase tudta elfelejteni fájdalomtól
elgyötört arcát meg a betegség és a halál szagát, egyszóval a
kórházszagot, amely mindörökre befészkelte magát az orrába.
Az orvosokat sem szerette. Irántuk érzett ellenszenve talán
abból eredt, hogy egy orvos az anyja rosszindulatú daganatát
annak idején közönséges cisztának diagnosztizálta. De ha eltek-

98
intünk is ettõl a nyilvánvalóan elfogult elõítélettõl, Meyer
tûrhetetlenül beképzeltnek és fontoskodónak tartotta az or-
vosokat. Nem mintha nem méltányolta volna az iskolázottságot;
õ maga is egyetemet végzett, de történetesen hekus lett beõle.
Az orvos olyan egyetemet végzett ember, akinek történetesen
doktorátusa is van. Meyer szerint a doktorátus nem egyéb, mint
plusz négyévi tanulás. És ez a négy év, ami nélkül az orvos nem
kezdhet praktizálni, hasonló ahhoz a négyévi tanulóidõhöz,
amelyet bárkinek bármilyen mesterségben el kell töltenie, hogy
eredményeket tudjon felmutatatni. Akkor hát mi jogon tartja
magát az orvos felsõbbrendûnek mondjuk - a reklámszakem-
bernél? Ezt az egyet Meyer soha nem tudta megérteni.
Néha arra gondolt, hogy talán az életvágyban rejlik a mag-
yarázat. Az orvasról azt tartják, az õ kezében az élet. Meyer
azonban úgy érezte, hogy az orvosok akaratlanul - és vigyázat-
lanul - igen találóan nevezik hivatásuk gyakorlását praxisnak,
azaz szó szerint is gyakorlásnak. Úgy érezte, hogy minden orvos
csak ezt teszi: gyakorol, és amíg tökélyre nem viszik, õ ugyan
nem kér belõ-lük.
Sajnos, a segédorvos, akinek a kezébe adatott Maria Hernan-
dez élete, nem nagyon módosította Meyernek az orvosokról
általában alkotott véleményét.
Nagyon fiatal ember volt, fényesszõke haja kurtára nyírva. A
szeme barna, vonásai szabályosak; nagyon tipp-topp, makulátlan
jelenség volt fehér kórházi köpenyében. No és meglehetõsen
ijedtnek is látszott. Az egyetemen valószínûleg látott felvagdalt
hullákat, de Maria Hernandez volt az elsõ élõ teremtés, akit így
összekaszabolva kellett látnia és ellátnia. Ott állt az orvos a

99
kórházi folyosón, és idegesen szívta a cigarettáját, miközben a
két nyomozóva1 beszélgetett.
- Milyen a lány állapota? -kérdezte Willis.
- Válságos - válaszolta az ifjú orvos.
- Mennyire válságos? Meddig élhet még?
- Azt ... azt nem lehet tudni. Nagyon ... nagyon csúnyán
összevagdalták. Aaaa ... a vérzést el tudtuk állítani, de rengeteg
vért veszített, mire hozzánk került ... - Az orvos nyelt egyet. -
Nem lehet tudni.
- Beszélhetnénk vele, Fredericks doktor? - kérdezte Meyer.
- Hááát ... nem hinném.
- A lány tud beszélni?
- Nem ... tudom.
- Az isten áldja meg, szedje már össze magát! - szólt rá ingerül-
ten Meyer.
- Tessék?
- Ha okádnia kell, menjen és okádjon - mondta Meyer -, aztán
jöjjön vissza, és beszéljen értelmesebben.
- Mi? - pislogatt Fredericks. - Mi?
- Nézze - mondta véghetetlen türelemmel Meyer -, én tudom,
hogy maga a felelõs ezért a szép, nagy, csillogó-villogó
kórházért, és lehet, hogy maga a világ legjobb agysebésze, és
nagyon kellemetlen, hogy egy kis Puerto Ricó-i lány összevérezi
magának a padlót. De ...
- Én nem mondtam, hogy ...
- De - folytatta Meyer - az a helyzet, hogy azt a lányt valaki
megkéselte, és nekünk az a dolgunk, hogy kiderítsük, ki tette,
nehogy még egyszer elõfordulhasson, és magának újabb kelle-

100
metlensége legyen. Egy haldokló tanúvallomása döntõ fon-
tosságú bizonyíték. Ha nincs remény a felépülésére, és mi
megkapjuk a vallomását, azt a bíróság is elfogadja. Nos tehát ...
életben marad a lány vagy nem?
Fredericks mintha megkukult volna.
- Életben marad?
- Nem hinném.
- Akkor beszélhetünk vele?
- Azt meg kell kérdeznem.
- Akkor, az isten szerelmére, volna szíves megkérdezni?
- Hogyne. Megkérdezem. Tudják, tulajdonképpen nem én
vagyok a felelõs. Nem adhatok engedélyt, hogy kihallgassák a
lányt, amíg meg nem kérdezem a ...
- Menjen már! - mondta Meyer. - Menjen, és kérdezze meg.
Gyorsan!
- Megyek - mondta Fredericks, és váratlanul energikusan sietett
végig a folyosón.
- Van fogalma róla, milyen kérdéseket kell feltennünk, hogy
elfogadható legyen a vallomása? - kérdezte Willis.
- Azt hiszem, van. Menjünk végig rajtuk?
- Nem ártana. És jó lenne keríteni egy gyorsírót is.
- Attól függ, mennyi idõnk van. Talán cselleng valahol egy
titkárnõféle a kórházban. Mert a rendõrségi gyorsírót kihívni ...
- Arra már tényleg nincs idõ. Megkérdezzük Frederickset, tud-
e itt valaki gyorsírni. Mit gondol, alá tudja írni a lány a val-
lomását?
- Nem tudom. Mik legyenek tehát a kérdések?
- Elõször is a név meg a cím - mondta Willis.

101
 - Jó. Aztán: Mit gondol, meg fog halni?
- Ühüm. Aztán?
- Úristen, hogy gyûlölöm az ilyesmit! - sóhajtott fel Meyer.
- Talán azt, hogy: Reménykedik a felépülésében? ...
- Nem, az nem lesz jó. Talán így kéne: Nem reméli, hogy
felépül az elszenvedett sérülésekbõl? - Meyer megcsóválta a
fejét: - Úristen, hogy én mennyire gyûlölöm ezt az egészet!
- És aztán valahogy így: Akar-e vallomást tenni arról, hogy mi
módon szerezte a sérüléseket, amelyekben szenved? Jó lesz?
- Jó - mondta Meyer. - Úristen, az a szegény lány odabent ...
- Hát igen - mondta Willis, azzal elnémultak mind a ketten. A
kórház halk zümmögését hallgatták: olyan volt, mint egy hatal-
mas, fehér, vért szivattyúzó szív dobogása. Kisvártatva léptek
hangzottak fel a folyosón.
- Jön Fredericks - mondta Willis.
Csakugyan Fredericks doktor lépett hozzájuk. Verítékezett,
köpenye gyûrött volt és mocskos.
- Nos? - kérdezte Meyer. - Megkaptuk az engedélyt?
- Nem érdekes - mondta az orvos.
- Hogyhogy?
- A lány meghalt.

Mive1 Maria Hernandez gyilkosának utolsó ismert tartózkodási

helye az a szoba volt, ahová a lány az ismeretlen személlyel
vagy személykkel bezárkózott, a rendõrség tüzetes vizsgálat alá
vetette a szobát.
Ez a vizsgálat korántsem elméleti jellegû volt. A helyszínre
kiszállt laborosok nem a képzelõerejüket akarták próbára tenni.

102
Nem, õk kizárólag csak nyomokat kerestek, amelyek elvezethet-
nek ahhoz a személyhez (vagy személyekhez), aki (vagy akik)
szántszándékkal összekaszabolta és meggyilkolta (összekasza-
bolták és meggyilkolták) Maria Hernandezt. Konkrétumokat
kerestek. Miután lefényképezték a szobát és helyszínrajzot is
készítettek róla, munkához láttak. Munkájuk lassú volt és fárad-
ságos.
A legfontosabb nyom természetesen az ujjlenyomat. Három-
féle ujjlenyomatot különböztetünk meg:
l. Látens ujjlenyomat - általában láthatatlan. Néha mégis
észrevehetõ szabad szemmel is, síma
felületen, megfelelõ világításnál.
2.Látható ujjlenyomat – ilyet csak balekok hagynak, akik nem
veszik észre, hogy valami színezõanyag
van az ujjukon. A színezõanyag általában piszok vagy vér.
3. P1asztikus ujjlenyomat - mint az elnevezés is utal rá, lágy
anyagban, gittben, viaszban, kátrányban, agyagban vagy egy
banánhéj belsõ felületén hagyott nyom.

Természetesen a látható és a plasztikus nyomok a legkelle-

mesebbek, legalábbis ezek igénylik a legkevesebb lokációs
munkát. De véletlenül - akaratlanul vagy tudatlanul - hagyott
ujjlenyomatokról lévén szó, a nyomot hagyó személy nem
mindig olyan elõzékeny, hogy könnyen megtalálható nyomokat
hagyjon maga után. A legtöbb ujjlenyomat látens, és a látens
nyomot finomra õrölt porral kell láthatóvá, tehát fényképezhet-
õvé vagy fóliára áttehetõvé tenni. És ez idõbe kerül. De hát a
laborosaknak volt idejük bõven, és épp elég látens nyomattal

103
kellett elszórakozniok. A szobában, ahol Maria Hernandezt
megkéselték, rengetegen megfordultak. A laborosok türelmesen
poroztak és poroztak, fényképeztek és másoltak, és végezetül tíz
különbözõ ember tisztán olvasható látens ujjlenyomataival lettek
gazdagabbak.
Nem tudták, hogy Maria gyilkosát nem ezek közt kell keresni.
Nem tudhatták, hogy Maria gyilkosa kesztyût viselt, amíg le
nem feküdt a lánnyal. Nem tudták, és így gondosan átadták az
ujjlenyomatokat a detektíveknek, akik ellenõriztették õket az
Azonosító Csoporttal, majd fáradságos munkával elõkerítették
és kihallgatták a bûntettel gyanusítható személyeket, akik
legtöbbjének cáfolhatatlan (és többnyire igaz) alibije volt. Az
ujjlenyomatok egy részét azonban olyanok hagyták maguk után,
akiknek soha nem volt dolguk a rendõrséggel. Ezeket a
személyeket nem lehetett azonosítani; ki sem kérdezte õket
senki.
Tisztában lévén a szoba rendeltetésével, a laborosokat nem
lepte meg, hogy egy csomó meztelen lábnyom is akadt,
különösen az ágy közelében, a poros sarkokban. Sajnos, az
Azonosítási Csoport lábnyomokról nem vezet nyilvántartást. A
lábnyomokat tehát eltették, hogy késõbb esetleg össze-hason-
líthassák õket a gyanúsítottak lábnyomával. Az sem volt meg-
lepõ, hogy az egyik lábnyom Maria Hernandeztõl származott.
Használható cipõtalpnyomot nem találtak a szobában. A vér-
mocskos lepedõn sok hajszálat és jó néhány fanszõrszálat talál-
tak. És ondófoltokat. A takarót kiporszívózták, a port
szûrõpapírra gyûjtötték‚ és gondosan kielemezték. A tech-
nikusok semmi érdekeset nem találtak a porban.

104
 Egyetlen valamit találtak, ami talán értékes lehetett. Egy toll-
pihét.
Roppantúl egyszerûnek és könnyûnek tûnhet a szobában vég-
zett munka, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy csak egy
semmi kis tollpihét, egy csomó lényegtelen látens ujjnyomot,
néhány lábnyomot, szõrszálat, no meg némi vért és ondót talál-
tak.
De mit jelentett valójában ez a munka?
Az ondófolt olyan, mint egy térképrészlet, tapintása mint a
kikeményített vászon. Puszta ránézésre, sajnos, nem sokra lehet
menni vele. Be kell csomagolni, méghozzá úgy, hogy ne dörz-
sölõdjön semmihez, mert az ondófolt könnyen parányi dara-
bokra omolhat szét. Az ondófoltos vásznat tehát nem szabad
felgöngyölni, összehajtogatni, nem szabad gondatlanú1
begyûrni holmi szennyeszsákba. Úgy kell becsomagolni, hogy
semmiféle súrlódás ne tehessen kárt benne, és ez idõt és körül-
tekintést igényel.
A gyanús folt voltaképpeni vizsgálata akkor kezdõdött,
amikor eljutott a laboratóriumba.
Elõször az úgynevezett Florence-féle reakci óvizsgálatnak
vetették alá. Ebben a mikrokémiai vizsgálatban a folt egy részét
1,56 gramm káliumjodid, 2,54 gramm tiszta kristályos jód és 30
cm3 desztillált víz elegyében oldották fel. A vizsgálat csak azt
mutatta ki, hogy a foltban lehetnek ondórészecskék. A lehetõsé-
gre az utal, hogy rombuszforma, barna Florence-féle
ondókristályok jelentek meg a mikroszkóp alatt. Csakhogy a
nyálban, a nyálkában is megfigyelhetõk olykor hasonló
kristályok, így a vizsgálat eredménye nem volt egyértelmû.

105
Mivel azonban kimutatta az ondórészecskék jelenlétének lehet-
õsgét, végre kellett hajtani az úgynevezett Puranen-féle reak-
cióvizsgálatot is.
A Puranen-reagens, amelybe a fizidégiás sóoldattal kivont folt
egy részét helyezték, 2,4-dinitro-l-naphtanol-7-sulphonic sav,
vagyis a flavonsav ötszázalékos oldata. A foltfragmentumot, a
sót és az oldatot egy mikrokémcsõbe tették, s a csövet több órán
át pihentették a hûtõben. A csõ alján végül is leülepedett egy
kevés sárga ondóflavianát csapadék. A csapadékot mikroszkóp
alá tették, és a mindent látó lencserendszer kimutatta a magfoly-
adékra jellemzõ, kereszt alakú kristályokat.
A további mikroszkópos vizsgálatak során elsõsorban ter-
mészetesen ondósejteket kerestek, és találtak is, mivel a foltot
sikerült megóvni a mechanikai behatásoktól és a bomlástól.
Különben az ondósejtek keresése még több idõt kívánó és
kevésbé eredményes tevékenység lett volna.
Ennyi mindent csináltak tehát egyetlen ondófolttal. Ráment a
nap java része, és nem is volt valami izgalmas munka. Nem
bujkáló baktériumokat, nem is a rák ellenszerét keresték.
Mindössze tényeket gyûjtöttek, amelyek elvezethetnek Maria
Hernandez gyilkosához, illetve amelyek segítségével késõbb
azonosítható egy gyanúsított.
És miközben a laborosok hosszú órákat szenteltek egy narkós
halálának, egy másik ember hosszú órákat szentelt egy másik
narkós életnek.
Ez a narkós történetesen a fia volt.
Peter Byrnes sohasem tudta meg, milyen közel járt ahhoz,
hogy mossa a kezeit ebben az ügyben. Eleinte azzal a gondolat-

106
tal küszködött, hogy az egész ügy csak rossz tréfa. Az én fiam
narkomániás? Az én fiam ujjlenyomatai egy gyilkos fegyveren?
No nem, gondolta, hazugság, szemenszedett hazugság, elejétõl
a végéig. Utánajár õ ennek a hazugságnak, elõráncigálja a re-
jtekhelyérõl, napfényre kényszeríti, hogy aztán széjjelta-
poshassa. Szembesíti a fiát a hazugsággal, és majd együtt tapos-
sák szét.
Igen, de amikor elébe állt a fiának, tudta, még mielõtt
megkérdezte volna: - Kábítószeres vagy? -, tudta, hogy igenis
az, és a hazugságnak ez a része nem hazugság. A felismerés
megdöbbentette és undorral töltötte el, noha számított rá.
Jelentéktelenebb ember, jelentéktelenebb hekus számára, mint
Byrnes, nem lett volna annyira megsemmisítõ a felismerés.
Byrnes azonban megvetette a bûnt, megvetette a narkósokat, és
lám, megtudta, hogy a fia narkós, aki ráadásul bûncselekmény-
be keveredett. És amikor szembenéztek egymással a nappali
szoba csendjében, Byrnes logikusan és értelmesen beszélt,
felvázolta a fiának, milyen kutyaszorítóba került, s közben az
undorával viaskodott, nem engedte felszínre törni, egyszer sem
ordított rá erre a narkósra, erre a bûnözõre, aki a fia volt, egyszer
sem szaladt ki a száján, hogy megtagadja õt.
Az ösztöne azt súgta, hogy dobja ki ezt az alakot az utcára.
Hosszú évek során fejlõdött ki benne ez az ösztön, olyannyira,
hogy immár második természetévé vált.
De mûködött benne egy mélyebb ösztön is, a paleolitikus kor-
ból való, amikor az apák a tûz mellett magukhoz ölelték fiaikat,
hogy megvédjék õket a fenyegetõ sötétségtõl. Ez az ösztön
nemzedékrõl nemzedékre szállt, ott keringett Peter Byrnes

107
ereiben is, és Byrnes csak arra tudott gondolni: Ez a fiú az én
fiam.
Így aztán higgadtan beszélt, egyszer vagy kétszer robbant ki
mindössze, és akkor is csak türelmetlenségében, akkor sem
engedte, hogy az undora kerekedjék felül.
Kábítószeres a fia.
Visszavonhatatlan, cáfolhatatlan tény: kábítószeres a fia. A
névtelen telefonáló ebben nem hazudott.
És igaznak bizonyult a hazugság második fele is. Byrnes
összehasonlította a fia ujjlenyomatait a fecskendõn talált
ujjlenyomatokkal, és az ujjlenyomatok egyeztek. A rendõrségen
senkinek nem mondta el a dolgot, és most bûnösnek és valahogy
beszennyezettnek érezte magát.
A hazugság tehát egyáltalán nem volt hazugság.
Otromba, kétszeres hazugságnak indult, és lám, vakító, kérlel-
hetetlen igazság lett belõle.
No és a többi? Csakugyan veszekedett Larry azzal a Hernan-
dezzel a fiú halálának délutánján? És ha igen, nem elég világo-
sak-e a következtetések? Nem arra utalnak-e, hogy Larry Byrnes
ölte meg Anibal Hernandezt?
Byrnes nem tudott hinni ezekben a következtetésekben. Oly-
asmi lett a fiából, amit nehezen tudott megérteni, olyasmi, amit
soha nem értett, és talán sohasem fog megérteni - de azt az egyet
tudta, hogy a fia nem gyilkos.
December 21-én, csütörtökön tehát várta, hogy a névtelen
telefonáló ismét jelentkezzen, ahogy megígérte, és Byrnes vállát
már egy újabb haláleset, Anibal nõvérének a meggyilkolása is
nyomta. Egész nap várt, de az ismeretlen nem jelentkezett, és

108
délután, amikor Byrnes hazament, újabb iszonytató feladat
várta.
Szerette, ha vidám az otthona, de a Byrnes háztól aznap mi
sem volt távolabb, mint a vidámság. Harriet eléje sietett az
elõszobába, elvette a kalapját, aztán zokogva a férje mellére
borult. Byrnes azon gondolkozott, mikor is sírt így utoljára Har-
riet. Úgy rémlett, nagyon-nagyon rég volt, az okára már nem is
emlékezett pontosan, de valami középiskolai térzene meg
valami mellcsokor játszott szerepet a bánatban - egy tizennyolc
éves kislány problémái. Harriet azonban már nem tizennyolc
éves. Már a fia majdnem annyi, és a fia problémáinak semmi
közük holmi térzenékhez és mellcsokrokhoz.
- Hogy van Larry? - kérdezte Byrnes.
- Rosszul - mondta Harriet.
- Johnny mit mond?
- Adott neki valami pótlékot. De õ csak orvos, Peter, õ maga
mondta, hogy csak orvos, és semmit nem tehet, ha Larry nem
akar leszokni a dologról. De hát hogy történhetett, az isten
szerelmére?
- Nem tudom - mondta Byrnes.
- Mindig azt hittem, csak a nyomornegyedbeli gyerekek jutnak
ide. Akiknek nincs igazi otthonuk, akik nem kapnak szeretetet.
Hogy történhetett ez a mi fiúnkkal?
- Nem tudom - mondta ismét Byrnes, és elátkozta magában a
munkáját, amiért nem áldozhatott miatta több idõt az egyetlen
fiára. De igazságosabb volt, nem akart minden felelõsséget a
munkájára hárítani; emlékeztette magát, hogy sok apa dolgozik
többet is, mint õ, kiszámíthatatlan munkaidõben, és azoknak a

109
gyerekeibõl mégsem lesz kábítószeres. Ilyen gondolatokkal in-
dult el a fia szobája felé, nehézkesen mászta meg a lépcsõt, mint
aki hirtlen megöregedett, és bûntudatával csak undora birkózott.
Narkós a fia. Neonfény gyanánt villogott agyában a szó:
NARKÓS. Narkós. NARKÓS. Narkós.
Kopagtatott a fia ajtaján.
- Larry?
- Apa? Kinyitnád? Nyisd ki, az isten szerelmére! Byrnes
elõhalászta a zsebébõl a kulcskarikát. Emlékezete szerint mind
ez idáig csak egyszer zárta be Larryt a szobájába: amikor base-
ball-labdával betört egy kirakatot, és kerek-perec megtagadta,
hogy a zsebpénzébõl térítse meg a kárt. Rendben van, mondta
Byrnes, akkor Larry étkezésein fogja behozni a pénzt, és a fiú
nem kap enni, amíg meg nem térül az üveg ára. Bezárta a fiút a
szobájába, és Larry még aznap, röviddel vacsora után kapitulált.
Byrnes akkor nem tulajdonított különösebb jelentõséget az eset-
nek. Megbüntette a fiát, és kész, no és ha Larry ellenállt volna,
hát persze hogy kapott volna azért enni. Byrnes akkor úgy
érezte, mások tulajdonának a tiszteletére és a pénz megbec-
sülésére tanítja a fiát. Most azonban, visszanézve, nem volt biz-
tos benne, hogy helyesen cselekedett-e. Lehet, hogy
megváltoztatta a fiú iránta való érzelmeit a büntetéssel? Nem
arra a következtetésre jutott-e Larry, hogy ebben a házban õt
senki sem szereti? Nem arra, hogy az apja a boltos pártjára állt,
cserbenhagyva a tulajdon fiát?
De hát mit tehet az ember? Lapozza fel a lélektankönyvet,
valahányszor tenni vagy mondani akar valamit? És hány meg
hány hasonló incidens gyülemlett fel az évek során, egyenként

110
lényegtelen volt mindegyik, összességekben azonban egyre
hatalmasabbak lettek, és talán éppen ez hajtotta a fiút a
narkotikumhoz. Mennyi sok hasonló incidens, és vajon hányért
felelõs õ, az apa? Hát rossz apa volna? Nem szereti-e igazán és
õszintén a fiát, nem a javát akarta-e mindig, nem derék polgárt
akart-e nevelni belõle? Mit tehet az ember, mit tehet?
Kinyitotta az ajtót, és belépett a fiú szobájába. Larry ökölbe
szorított kézzel állt az ágya elõtt.
- Mi az, rab vagyok? - kiáltotta.
- Nem vagy rab - mondta csendesen Byrnes.
- Nem? Akkor miért zártátok rám az ajtót? Hát bûnözõ vagyok
én, vagy mi, a szentségit neki!
- Bizony, ha úgy vesszük, bûnözõ vagy.
- Ne szórakozz velem, apa. Nem vagyok tréfás kedvemben.
- Egy hatósági közeg injekciós fecskendõt talált nálad. Ez
büntetendõ cselekmény. A hatósági közeg egynyolcad uncia
heroint is talált a fiókodban, ami szintén büntetendõ
cselekmény. Valójában tehát bûnözõ vagy, én pedig falazok
neked, tehát okosabb, ha befogod a szád, Larry.
- Már miért fogjam be? Mi volt az a szemét, amit a barátod
beadott nekem?
- Micsoda?
- A nagyokos barátod. Az orvos barátod. Valószínûleg még
soha életében nem látott narkóst. Mi a fenének kellett idec-
sõdíteni? Mibõl gondolod, hogy szükségem van rá? Meg-
mondtam, nem megmondtam, hogy akkor hagyom abba a
drogot, amikor akarom? Mi a francnak kellett akkor a nyakamra
hozni? Utálom azt a gennyes alakot.

111
 - Õ hoz vissza az életbe, Larry.
- Na és akkor mi van? Adjak neki talán valami medáliát?
Megkapta a pénzét érte, nem?
- Az orvos a barátunk, Larry.
- Igen? Akkor miért mondta, hogy zárjatok be?
- Mert nem szabad kimenned a házból. Beteg vagy.
- Jesszusmária! Beteg vagyok! Hát ez igaz. De mennyire, hogy
beteg vagyok. Beteg vagyok tõletek, az biztos. Megmondtam,
hogy nem szoktam rá. Mit csináljak, hogy elhiggyétek?
- Rászoktál, Larry - mondta csendesen Byrnes.
- Rászoktál, rászoktál, rászoktál! Örökké csak ezt tudod fújni?
Ezt gyakoroltátok egész nap azzal a hájfejû orvos barátoddal?
Jesszusom, hogy nekem egy ilyen búval bélelt fafej az apám!
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem, Larry.
- Na tessék! Helyben vagyunk! Jön a mártír apa! Jó kis szerep,
nyolcéves korom óta örökké ezt látom a moziban. Hagyd el, apa,
ezzel ugyan meg nem etetsz.
- Nem megetetni akarlak, hanem meggyógyítani.
- Mivel? Azzal a szarral, amit a barátod adott? Mi volt az
egyáltalán?
- Valami drogpóték.
- Igen? No, hát szart se ért, mondhatom. Azt a pénzt meg-
spórolhattad volna. Mondd csak, megtennél nekem egy igazi
szívességet? Tényleg meg akarsz gyógyítani?
- Hiszen tudod.
- Akkor szaladj, és hozz nekem egy kis drogot. Nálatok a
kapitányságon biztos rengeteg van. Illetve van egy jobb ötletem.
Add vissza azt a nyolcadot, amit a fiókomból vettél ki.

112
 - Nem.
- Miért nem? Az istenfáját neki, nem azt mondtad, hogy
segíteni akarsz? Hát akkor miért nem segítesz? Miért nem, azt
mondd meg!
- Segíteni akarok.
- Akkor add ide a drogot!
- Nem.
- Rohadt alak! - eredtek el váratlanul Larry könnyei. -. Miért
nem segítesz? Takarodj ki innen! Takarodj! Takarodj, te
nyavalyás ... - A mondat állati zokogásba fulladt.
- Larry ...
- Takarodj! - visította Larry.
- Fiam ...
- Ne nevezz fiadnak! Nem vagyok az! Hát törõdsz te velem?
Egy frászt. Csak be vagy gazolva, hogy elveszted a potya kis
állásod a narkós fiad miatt!
- Nem igaz, Larry.
- De igaz! Be vagy szarva, mert félsz, hogy rájön valaki, hogy
narkós vagyok, és hogy rajta az ujjlenyomatom azon a fec-
skendõn! De várj csak, te rohadt, csak jussak hozzá egy telefon-
hoz!
- Nem jutsz hozzá, Larry, amíg meg nem gyógyulsz.
- Gondolod te! Csak jussak hozzá egy telefonhoz, bizony
úristen, hogy felhívom az újságokat, és mindent kitálalok nekik!
Na, ehhez mit szólsz? Mit szólsz hozzá, apa? MIT SZÓLSZ?
Na! Megkapom azt a nyolcadot?
- Nem kapod meg. És telefonközelbe se fogsz kerülni. Most
pedig nyugodj meg, fiacskám.

113
 - Nem akarok megnyugodni! Nem tudok megnyugodni! -
üvöltött Larry. - Figyelj ide! Figyelj, az istenért! Figyelj rám! -
Larry farkasszemet nézett az apjával. Vörös volt a szeme, az
arca könnybarázdás; ujját mint valami tõrt tartotta az apja orra
elõtt. - Kell nekem az a drog, hallod? Indulás érte, hallod?!
- Hallom. Heroint pedig nem kapsz. Elhívhatom Johnnyt még
egyszer, ha akarod.
- Nem akarom itt látni még egyszer azt az alakot!
- Õ fog kezelni, amíg meg nem gyógyulsz, Larry.
- Meggyógyulni? Mibõl? Hát nem tudod felfogni, hogy nem
vagyok beteg? Mibõl akar kigyógyítani?
- Ha nem vagy beteg, minek neked az a drog?
- Hogy átsegítsen rajta, te hülye!
- Micsodán?
- Azon az idõszakon, amíg rendbe jövök. A szentségit, hát
szótagonként kell mindent az agyadba véssek? Azt hittem, zsaru
vagy, azt hittem, hogy a zsaruknak is van eszük.
- Mégiscsak hívom Johnnyt - mondta Byrnes. Megfordult, és
az ajtó felé indult.
- Ne! - kiáltotta szinte sikoltva Larry. - Meg ne lássam itt még
egyszer! Megmondtam! Egyszer s mindenkorra megmondtam!
- Talán enyhítheti a fájdalmad.
- Micsoda? Te csak ne beszélj nekem itten fájdalomról. Mit
tudsz te a fájdalomról? Egész ostoba életedben fele annyit sem
szenvedtél, mint én. Tizennyolc éves vagyok, de többet szen-
vedtem, mint amennyit te valaha is fogsz! Szóval te csak ne be-
szélj. Te nem tudod, mi a fájdalom, te rohadt!

114
 - Larry. Azt akarad, hogy leüsselek? - kérdezte csendesen
Byrnes.
- Mi? Micsoda? Meg akarsz ütni? Csak rajta! Játszd meg csak
az erõs fiút. Mit gondolsz mire mégy vele? Azt hiszed, ki tudod
verni belõlem?
- Micsodát?
- Micsodát, micsodát, mit tudom én, micsodát! ... Ohó, te
trükkös gazember! Ki akarod húzni belõlem, hogy beteg
vagyok, mi? Alig várod, hogy kimondjam, rászoktam a narkóra,
tudom. Tudom én, ne félj. Hát nem szoktam rá!
- Nem akarok én semmit sem kihúzni belõled.
- Úgy. Szóva1 semmit. Akkor mire vársz, miért nem versz
össze? Ringasd bele magad abba a hitbe, hogy ez itt az õr-
szobád; használd az ök1ödet, verjél össze. Nem lesz nehéz dol-
god, nehogy azt hidd ... - Larry hirtelen elhallgatott, és a gyom-
rára szorította a kezét. Kétrét görnyedt, mintegy kettõbe hajtotta
magát. Byrnes tehetetlenü1 nézte.
- Larry ...
- Ssss - mondta halkan a fiú.
- Kisfiam, mi ...
- Sss, sss ... - Larry a sarkán hintázott elõre-hátra, a gyomrát
szorítva, majd lassan felemelte a fejét, és patakzó könnyek
között megszólalt: - Beteg vagyok, apa, nagyon beteg.
Byrnes hozzálépett, és átkarolta a vállát. Valami megny-
ugtatót akart neki mondani, de nem jutott eszébe semmi.
- Apa, kérlek, nagyon szépen kérlek. Apa, apa, hoznál nekem
valamit? Látod, milyen beteg vagyok, apa nagyon kéne egy
belövés ... Könyörgök, apa, hozzál nekem valamit, valamicskét,

115
csak egy cseppet, ami átsegít, kérlek, kérlek, apa. Soha többé
nem kérek tõled semmit az életben, apa. Elköltözöm innen,
megteszem, amit csak akarsz, de könyörgök, hozzál nekem
valamit. Apa, ha szeretsz, hozzál egy kis akármit.
- Hívom Johnnyt - jelentette ki Byrnes.
- Ne, apa! Apa, az az izé, amit adott, semmire se jó. Nem segít
rajtam.
- Akkor majd megpróbálkozik valami mással.
- Nem, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek ...
- Larry, Larry, fiacskám ...
- Apa, ha szeretsz ...
- Szeretlek, Larry - mondta Byrnes, szorosabban ölelve
magához a fiút. Már az õ arcát is könnyek szántották. A fia
összerázkódott, majd így szólt: - Ki kell mennem a
fürdõszobába. Rámjött a ... Segíts, apa, segíts!
És Byrnes átkísérte a fiát a hallon a fürdõszobába, és Larry
csakugyan nagyon rosszul volt. A lépcsõ aljában Harriet a kezét
tördelte, és egy idõ múlva apa és fia ismét átment a hallon, aztán
Byrnes kijött Larry szobájából, kulcsra zárta az ajtót, és lement a
lépcsõn a feleségéhez.
- Hívd fel Johnnyt - mondta az asszonynak. - Kérd meg, hogy
jöjjön át azonnal.
Harriet tétovázott, Byrnes arcára függesztette a tekintetét, és
akkor Byrnes azt mondta: - Beteg a fiú, Harriet. Nagyon komo-
lyan beteg.
Harriet a maga hitvesi és anyai bölcsességében pontosan
tudta, hogy Byrnes egyáltalán nem ezt akarta mondani. Bólin-
tott, és a telefon felé indult.

116
Az oroszlánok igazán kitettek magukért.
Talán éhesek, gondolta Carella. Bizonyára szívesen elfogy-
asztanának vacsorára egy szép, kövér detektívet. Kár, hogy nem
vagyok kövér detektív - bár lehet, hogy nem is olyan válogató-
sak ezek az oroszlánok, talán beérnék egy szikár detektívvel is.
Mert én bizony szikár detektív vagyok.
Délután kettõ óta szobrozok ennél az ostoba oroszlánháznál,
és várok egy Gonzo nevû srácot, akit soha életemben nem lát-
tam. Csak állok, és támasztom a falat, és az oroszlának torkuk
szakadtából bömbölnek odabent, és most már négy óra harmin-
chat, és Gonzo barátunk, vagy bárki, aki csak egy kicsit is
Gonzo barátunkra hajazna, nem mutatkozik.
És még ha mutatkoznék is, egyáltalán nem biztos, hogy
érdekes lenne. Eltekintve persze attól, hogy narkónepper, és egy
neppert mindig öröm lekapcsolni. De lehet, hogy a Hernandez-
ügy szempontjából lényegtelen a pasas, még akkor is, ha a jelek
szerint õ örökölt egyet-kettõt a fiú ügyfelei közül. Te jó ég, az a
lány! Te jó ég, hogy elintézte valaki azt a szegény lányt! Talán
éppen az öccse miatt?
Hogy is van csak?

Mi is történt itten? Mi minden rejlik egy ilyen átkozottul gy-

anús öngyilkosság mögött? Úgy néz ki, mint egy öngyilkosság,
csakhogy nem az, nyilván nem, és ezt tudta az a valaki is, aki
megölte a fiút, akárki ölte is meg, s velünk is tudatni akarta,
hogy nem öngyilkosságról van szó! Azt akarta, hogy ássunk
mélyebbre, hogy gyilkosságot állapítsunk meg - de vajon miért?

117
És kinek az ujjlenyomatai vannak azon a fecskendõn? Talán
Gonzoé, azé a srácé, akire itten várok, egy priusz né1küli koszos
kis nepperé? És abban a pillanatban, ha elcsípem, vajon
megoldódik ez az istenverte gubanc? És vajon a lányt is õ
aprította miszlikbe, vagy valaki egészen más, függetlenül Anibal
halálától? Lehet, hogy a lány, ez a prostituált a foglalkozásával
természetszerûleg együttjáró veszélynek esett áldozatul, és a
dolognak semmi köze az öccse halálához?
Tudja-e vajon ez a Gonzo a választ erre a kérdésre? És ha
tudja a választ, Mr. Gonzo vagy Gonzo Mr., hiszen nem tud-
hatom, hogy az elõ- vagy az utóneve-e a Gonzo, ha tudja a
választ, akkor bizonyára gondosan álcázva végzi kisded üzel-
meit a körzetünkben; de ha tudja a választ, ho1 a fenében van?
Régóta mûködik már, Mr. Gonzo?
Vagy azon az éjszakán örökölte ezt a virágzó kis vállalkozást,
amikor kinyírta Anibal Hernandezt? Ezért a vállalkozásért ölte
meg?
De hát miféle vállalkozása is volt annak a Hernandez srácnak,
ha közelebbrõl megnézzük? Kling felzargatta az egész
környéket, bele is botlott néhány hajdani Hernandez-kuncsaftba.
Fogott például egy “öszvért”, akinél az önellátásra is csak épp
hogy elegendõ narkót talált. Ilyen filléres boltokért kellett volna
gyilkolni? Hát már egy fél marék aprópénzért is ölnek?
Hát igen. Néha bizony fél marék apróért is ölnek. Mert az
apró is messzirõl fénylik, az apró is nagy kísértés. Hernandez
boltja jelentéktelen volt, de ha mégis amiatt ölték meg, akkor ki
a megmondhatója, hogy miért csinált ekkora vargabetût a gy-

118
ilkos, mi az istenért kellett neki gyilkosságra utaló nyomokat
hagynia?
Nyilván azért, mert tudta, hogy a túladagolás öngyilkosság-
nak is tûnhet. Ha ott hagyta volna a tetemet a priccsen, fec-
skendõvel a keze ügyében, akkor a hatóság minden valószínûség
szerint belenyugodott volna az öngyilkosságba. A halottkém
kimondta volna: A halál túladagolás következtében állt be -
mint ahogy ki is mondta. És Anibal Hernandezt, mint afféle
gondatlan narkóst, gond né1kül leírták volna. Csakhogy a gy-
ilkos kötelet kanyarított a srác nyaka köré, mégpedig azután,
hogy beállt a halál, és a gyilkos bizonyára tudta, hogy ez aztán
gyanút fog kelteni. Biztos, hogy tudta. Éppen azt akarta, hogy
gyilkosságra gyanakodjunk.
De miért?
És hol van Gonzo?
Carella egy zacskó földimogyorót vett elõ a zsebébõl. Szürke
kordbársony nadrágot, szürke antilop kabátot viselt, és fekete
cúgos cipõt, élénkvörös zoknival. Öreg hiba, hogy ezt a zoknit
vette fel, rá is jött, mihelyt elindult hazulról. Úgy virít, mint gy-
ertya a karácsonyfán, te jó isten, mivel kéne meglepni Teddyt
karácsonyra? Látott egy csodás pizsamát, csakhogy Teddy
megölné, ha egy pizsamáért kiadna huszonöt dollárt. Pedig de
szépen nézne ki benne, Teddynek aztán minden jól áll, és miért
ne költhetne az ember huszonöt dollárt arra a nõre, akit szeret?
Teddy megmondta volt, hangtalanul mozgó ajkakkal, hogy elég
neki az õ szerelme, és hogy õ, Carella a legszebb-legjobb karác-
sonyi ajándék, amit valaha is kapott, és ostoba extravagancia
lenne tizenöt dollárosnál akár egy centtel is drágább ajándékot

119
venni Teddynek, aki, lám, megkapta már a világ legszebb
ajándékát. Igen, ezt mondta Teddy, és Carella szorosan magához
ölelte, de hát a fenébe is, az a pizsama igazán gyönyörû! Carella
szinte máris látta, milyen jól fog állni Teddynek, ki az ördög
bánja hát azt a plusz tíz dollárt? Hányan és hányan dobálnak ki
mindennap tíz dollárokat az ablakon?
Carella a szájába dugott egy szem földimogyorót. Hol van
Gonzo?
Talán éppen bevásárol karácsonyra, jutott az eszébe. Miért, a
neppereknek talán nincs feleségük meg anyjuk? Dehogy nincs.
És õk is megajándékozzák egymást karácsonykor, õk is járnak
keresztelõkre, barmicvókra, esküvõkre, temetésekre mint akárki
más. Egyszóval lehet, hogy Gonzo csakugyan karácsonyra
vásárol be, nem is olyan képtelen a gondolat. Bárcsak én is
karácsonyra vásárolhatnék be, ahelyett hogy itt szobrozok ebben
a pocsék hidegben az oroszlánház mellett‚ s rágom ezt az avas
földimogyorót. Arról nem is beszélve hogy nem szívesen dolgo-
zom a körzetem határain kívül. Beteges, túlzott érzékenység,
tudom, tudom, bolond egy hekus vagyok én, de mégiscsak a
legjobb otthon, és ez a park két másik körzethez tartozik, nem a
87-eshez, és én igenis a 87-est szeretem, és ebbõl is látszik,
milyen bolond egy hekus vagyok én, kapj be még egy mogyorót,
hülye.
Gyere már, Gonzo.
Odáig vagyok, kedves Gonzo, hogy megismerhesselek; annyit
hallottam rólad, hogy már szinte ismerlek, miért is halogattuk
ilyen tûrhetetlenül sokáig az igazi megismerkedést: Gyere már,
Gonzo. Lassacskán megfagyok, Gonzo. De szép is volna be-

120
menni, és megnézni az oroszlánokat,- hogyhogy így elc-
sendesedtek? Uzsonnaidejük volna már? Inkább fõnék meg
odabent, a ketrecük elõtt, mint hogy idekint ácsorogjam, ahol
már a piros zoknim is kezd megkékülni a hidegtõl. Nos, mit
szólsz hozzá, Gonzo? Ments meg egy szegény hekust, jó? Tiz
centecskét a szegény, de becsületes hekusnak egy csésze kávéra
igazán adhatná1. Egy csésze jó forró kávéra testvér, de most
azonnal, mmmmmm.
Fogadok, te is éppen a kávédat hörpölöd, Gonzo, valamelyik
áruház büféjében. Fogadok, nern is sejted, hogy várlak.
A fenébe is, remélem, tényleg nem sejti, hogy várom. Carella
épp egy újabb mogyorót tört fel, amikor felpillantott, és
meglátott az oroszlánlház sarkánál egy beforduló fiút. A fiú
Carellára nézett, aztán elsétált mellette. Carella, mintha kisebb
gondja is nagyobb lenne, idióta-elégedetten rágcsálta a földi-
mogyorót. Amikor a fiú eltûnt szem elõl, Carella odament az
egyik padhoz, és leült. Az órájára pillantott, megint feltört egy
mogyorót, és megint megnézte az óráját.
Három perc sem telt belé, és a fiú visszajött. Tizenkilenc
évesnél nem lehetett idõsebb. Apró, fürge madárléptekkel járt.
Rövid sportkabátjának fel volt hajtva a gallérja a hideg ellen.
Viharvert szürke flanellnadrágot viselt. Fedetlen volt a feje,
szõke haját lobogtatta a szél. Amikor elhaladt mellette, megint
megnézte Carellát, majd megállt az üres külsõ ketrecek mellett.
Carellát mintha csak a mogyorótörés és -majszolás érdekelte
volna. Rá se igen pillantott a fiúra, de ügyelt, hogy a látómeze-
jében maradjon.

121
 A fiú fel-alá kezdett járkálni. Elõkapta a bal kezét, és akkor
juthatott eszébe, hogy nincs is órája. Vágott egy grimaszt, vé-
gignézett az ösvényen, aztán tovább járkált fel-alá a ketrecek
elõtt. Carella békésen eszegetett.
A fiú egyszer csak megtorpant, határozatlanul állt egy pillan-
atig, aztán odasomfordált Carellához.
- Hé, miszter, nem tudja, hány óra?
- Egy pillanat - mondta Carella, feltörte a mogyorót, bekapta, a
héját meg rátette a padon összegyûlt kis kupac tetejére, leporolta
a kezét, aztán megnézte az óráját.
- Háromnegyed öt felé jár.
- Kösz - mondta a fiú. Ismét végignézett az ösvényen, majd
Carella felé fordult, és õt tanulmányozta egy ideig. Elég hûvös
van, mi? - mondta.
- Az - hagyta rá Carella. - Egy kis földimogyorót?
- He? Ja, azt nem. Kösz.
- Pedig jó - erõsködött Carella. - Energiát ad, melengeti a
testet.
- Akkor se. Kösz. - A fiú egyre Carellát nézte. - Nem harag-
szik, ha leülök?
- Közterület - vont vállat Carella.
A fiú letelepedett; zsebre vágott kézze1 nézte, hogy majszol
Carella. - Azért jött, hogy a galambokat etesse? - kérdezte meg
váratlanul.
- Kicsoda? Én?
- Hát. Maga.
Carella egész testével a fiú felé fordult. - Kit érdekel? -
kérdezte.

122
 - Csak úgy kérdem - vont vállat a fiú.
- Hát ide figyelj, ha semmi dolgod itt az oroszlánház mellett,
eredj szépen, és sétálgass. Túl sokat kérdezõsködsz.
A fiú eltûnõdött egy ideig a hallottakon. - Miért? - bökte ki
aztán. - Magának mi do1ga van itt?
- Ahhoz neked semmi közöd. És ne pimaszkodj, öcskös, mert
kiverem a fogad.
- Nem kel1 rögtön felszívni a vizet. Csak arra voltam
kíváncsi ... - Elharapta a folytatást.
- Te csak ne légy kíváncsi semmire, öcskös. Jobban teszed, ha
befogod a szád. Ha dolgod van itt, tartsd meg magadnak, és
kész. Sose lehet tudni, ki hallja az embert.
- Jé - gondolkozott el a srác. - Erre nem is gondoltam.
- Hátrapislantott, elõbb bal, majd jobb felé fordulva. - De
hiszen senki sincs itt - mondta.
- Nincs hát - mondta Carella.
- Akkor meg ... - bizonytalanodott el újra a fiú. Carellát mintha
csak a földimogyoró érdekelte volna. - Figyeljen csak, mink
ketten ugyanazért vagyunk itt, nem?
- Attól függ, hogy te miért vagy itt - jegyezte meg Carella.
- Ugyan, miszter, tudja azt maga.
- Én azért vagyok itt, hogy földimogyorót egyem, és szívjak
egy kis levegõt.
- Aha. Hát persze.
- Miért, te miért vagy itt?
- Elõbb tán maga mondja meg.
- Új fiú vagy, mi? - kérdezte hirtelen Carella.
- He?

123
 - Idesüss, öcskös, azt tanácsolnám, ne beszélj a narkóról senk-
inek. Még nekem se. Honnan tudod, hogy nem hekus vagyok?
- Eszembe se jutott - felelte a fiú.
- Hát látod, ez az. Ha hekus volnék, most rögtön bevarrhat-
nálak. Ha olyan régóta lennél a szakmában, mint én, te se bíznál
meg senkiben.
- Akkor bennem miért bízik meg? - vigyorodott el a fiú.
- Mert látszik rajtad, hogy nem vagy hekus, és az is, hogy új fiú
vagy.
- Lehetnék éppen hekus - riposztozott a fiú.
- Ha nem lennél ilyen fiatal. Hány éves vagy? Tizennyolc?
- Majdnem húsz.
- Akkor hogy lehetnél hekus? - Carella az órájára nézett.
- A francba is, hánykor lett volna a találkozó?
- Nekem azt mondták, fél ötkor. Mit gondol, történt vele
valami?
- Jesszusom, remélem, hogy semmi - ,mondta õszintén Carella,
mert érezte, hogy egyre sóvárabb a várakozás benne. Lám, hát
ma itt találkozó készült, fél ötre tûzték ki, és már mindjárt öt óra.
Ez pedig azt jelenti, hogy - ha kizárjuk az elõre nem látható
akadályokat - most már minden percben itt lehet Gonzo.
- Ismeri maga ezt a Gonzo nevû pofát? - kérdezte a fiú.
- Sss, az isten áldjon meg, ne mondjál neveket - nézett körül
látványosan Carella. - Te aztán csakugyan zöldfülû vagy, öc-
skös.
- Ugyan már, nincs itt egy lélek se - fölényeskedett a fiú.
- Senki se olyan hülye, hogy itt fagyassza magát. Hacsak nem
vásárolni akar.

124
 - Vagy lefülelni valakit - egészítette ki sokat tudóan Carella. -
Azok a fránya hekusok, ha akarnak, úgy meglapulnak, mint egy
kavics. Akkor veszi csak észre õket az ember, amikor már a
kezén a bilincs.
- Nincs itt egy fia hekus se - vélte a fiú. - Hanem körülnézhetne
egy kicsit, hátha meglátja Gonzót.
- Ez az elsõ találkánk - ismerte be Carella. - Gõzöm sincs róla,
hogy néz ki.
- Nekem sincs. Eddig Annabelle-tõl vásárolt?
- Tõle.
- Én is. Rendes kis srác volt. Ahhoz képest, hogy füstös.
- Nekem aztán semmi bajom a füstösökkel - vont vállat
Carella. Várt egy kicsit, aztán megkérdezte: - Fogalmad sincs
róla, hogy néz ki az a Gonzo?
- Aszondják, kopasz. Többet én se tudok.
- Öregember?
- Nem a. Nem hinném. Csak épp bõrhajú. Megesik a legjobb
családban is, fiatalokkal is, nem?
- Dehogynem - nézett ismét az órájára Carella. - Itt kéne már
lennie, nem?
- Miért, hány óra?
- Elmúlt öt.
- Jönni fog - szögezte 1e a fiú. Kis szünet után megkérdezte: -
Hogy lehet, hogy elõször találkozik vele? Már úgy értve, hogy
Gonzóval. Jó pár napja már, hogy Annabelle fellógatta magát,
nem?
- Egen, de az a helyzet, hogy legutóbb egész rendesen
bevásároltam nála. Eltengõdhettem rajta eddig.

125
 - Ja. Én meg, látja, összevissza vásárolgattam. Volt, hogy jó
árut kaptam, de egyszer-kétszer át is vágtak. Maga, gondolom,
csak olyanoktól vásárol, akik megbízhatók?
- Igyekszem. Hanem honnan tudod, hogy ez a Gonzo meg-
bízható?
- Sehonnan. De hát mit veszíthetek?
- A francba is, a nyakunkba sózhat valami szemetet.
- Azért csak megpróbálom. Annabelle áruja mindig jó volt.
- Az már igaz. Elsõ osztályú.
- Jó fej volt. Már ahhoz képest, hogy füstös.
- Az - mondta Carella.
- Félre ne értse, nincs nkem semmi bajom a füstösökkel.
- Hát ez derék - mondta Carella. - Én ugyanis kétféle em-
bernek, a bigottnak meg a füstösnek a szagát sem állom.
- Mi?
- Körülnézhetnél, nincs-e itt valamerre ez a Gonzo - javasolta
Carella. - Lehet, hogy ott lófrál valahol az ösvényen.
- Csakhogy nem ismerem.
- Én sem. Nézz csak körül, és ha öt percen belül nem kerül elõ,
én nézek körül.
- Na jó - állt fel a fiú, és indult el arrafelé, ahol a pavilon
sarkánál éles kanyart vett az ösvény.
Ami ezután történt, az igen gyorsan és mondhatni komikusan
pergett le. Késõbb, amikor Carella már hideg fejjel, szubjektív
torzítások nélkü1 gondolta át az eseményeket, mintegy
felülemelkedve rajtuk, képes volt sorrendbe rakni õket. Az adott
pillanatban azonban csak elképesztette és dühítette õt a dolog.
Késõbb már csak szerencsétlen véletlenek sorozatának tartotta.

126
 Nézte, hogyan áll meg a fiú a kanyarban, fordul vissza‚ és
rázza meg a fejét, jelezve, hogy Gonzónak se híre, se hamva.
Aztán a másik irányba nézett, s hogy messzebbre lásson,
felmászott egy kisded dombra, és addig ment, amíg el nem
takarta a kanyarban az oroszlánház kiszögellése. És alighogy
eltûnt a szeme elõl a fiú, Carella megérezte, hogy a pavilon
másik vége felõl közeledik valaki.
Egy õrszemes rendõr.
Fürgén lépkedett, a fülén fülvédõ, az arca vörös, és úgy
lóbálta a gumibotját, mint az õsember a bunkót. Hogy hová ig-
yekszik, aziránt nem lehetett semmi kétség. Nyílegyenesen
Carella padja felé csörtetett. Carella a szeme sarkából a kanyart
figyelte, ahol eltûnt a fiú. A rendõr gyorsan, céltudatosan
közeledett. A padhoz érve megállt, és rábámult Carellára.
Carella ismét a kanyar felé pillantott. A fiú egyelõre nem volt
sehol.
- Maga mit csinál itt? - szólította meg a rendõr.
- Én? - nézett fel Carella, és keservesen bánta, hogy a park nem
az õ körzetébe tartozik, és hogy nem ismeri ezt a rendõrt.
Átkozta a rendõr ostobaságát, és tudva tudta, hogy nem mutath-
atja a fel a jelvényét, mert a fiú bármelyik pillanatban fel-
bukkanhat, és még csak az kéne, hogy meglássa. És ha éppen
most fut be Gonzo? Te jóságos atyaúristen, mi van, ha éppen
most fut be?
- Maga, maga - mondta a rendõr. - Miért, van itt valaki más is?
- Ü1dögélek - mondta Carella.
- Elég régóta üldögél.

127
 - Szeretem a friss levegõt - mondta Carella, s azt mérlegelte, ne
villantsa-e meg mégis a jelvényét. De ha megvillantja, lesz-e
annyi esze a rendõrnek, hogy szó nélkül továbbálljon? A lehet-
õség máris szertefoszlott, mert a fiú feltûnt az oroszlánház
sarkánál; sóbálvánnyá dermedt, amikor meglátta a rendõrt, majd
hátraarcot csinált, de ezúttal nem tûnt el teljesen: csak fedezékbe
vonult az épület sarka mögé, és úgy pislogott elõ onnan, mint
egy utcai harcban elõnyomuló, orvlövészt sejtõ katona.
- Hûvös van ahhoz, hogy csak úgy ücsörögjön itten, nem gon-
dolja? - kérdezte a rendõr. Carella felnézett rá, és látta, hogy a
rendõr háta mögött még mindig ott leskelõdik a srác. Nincs mit
tennie, ki kell dumálnia magát anélkül, hogy felfedné a kilétét.
És közben imádkoznia kel1, hogy be ne fusson Gonzo, és
világgá ne szaladjon az egyenruha láttán.
- Talán tiltja a törvény, hogy itt üljek és mogyorót fogyasszak?
- Tilthatja is éppen - vélte a rendõr.
- Miért, zavarok vele valakit?
- Az is lehet, látja. Lehet, hogy az erre jövõ iskolás lányokat
akarja molesztálni.
- Nem akarok én senkit sem molesztálni. És akkor miért ne
ülhetnék itt, amikor csak a magam dolgával törõdöm, és szívom
a friss levegõt?
- És mi van akkor, ha csavargó?
- Hát úgy nézek én ki?
- Azt nem mondtam.
- Ide hallgasson, biztos úr ...
- No, álljon csak fel szépen - mondta a rendõr.
- Miért?

128
 - Hogy megmotozzam.
- Mi a nyavalyának? - csattant fel dühösen Carella, tudva, hogy
a fiú figyeli a ház sarka mellõl, és hogy az õ derekán - tokban -
ott van a 38-as rendõrségi Special. Ha azt megtalálják nála, nem
ússza meg magyarázat nélkül, és a magyarázatot nem ússza meg
a jelvénye felmutatása nélkül, és azzal aztán lõttek is az ál-
cájának. A fiú megtudja, hogy egy hekussal beszélgetett, és
elszelel, és ha még Gonzo is megjelenik közben ...
- Meg kell motozzam - makacskodott a rendõr. - Lehet maga
kábítószer-kereskedõ is, vagy akármi.
- Ó, hogy a fene enné meg! - tört ki Carella. - Akkor menjen,
és kerítsen motozási parancsot.
- Nem kell ahhoz énnekem parancs - mondta higgadtan a
rendõr. - Vagy hagyja magát szépen megmotozni, vagy fõbe
kólintom, és bekisérem csavargásért. Na?
A rendõr nem várta meg Carella válaszát. Gumibotjával máris
tapogatni kezdte Carella oldalát, és szinte azonnal rákoppintott a
38-asra. Felrántotta Care1la kabátját.
- Hé! - rikkantotta. - Mi ez?
A diadalordítást ta1án még a hüllõházban, az állatkert másik
végében is meghallották. De az oroszlánház sarkáig, tizenöt
lábnyira a padtól egészen biztosan elhallatszott: Carella látta,
hogy kerekedik el a leselkedõ fiú szeme, majd résnyire szûkül,
amikor a rendõr mint valami tomahawkot meglengeti a piszto-
lyt, és a következõ pillanatban a fiú már nem volt sehol.
- Mi ez? - kiáltotta ismét a rend õre; már Carella karját
szorongatva. Carella az aszfaltösvényen távolodó futó léptek

129
neszét hallgatta. A fiú eltûnt, Gonzo nem mutatkozik. Lõttek a
napjának.
- Magát kérdem, hallja! - ordított a rendõr. - Van engedélye
ehhez a fegyverhez?
- A nevem - mondta lassan, tagoltan Carella - Stephen Carella.
Másodosztályú detektív vagyok, a 87. körzetben dolgozom, és
maga éppen most akadályozott meg abban, þogy elkaphassak
egy narkóneppert. - A rendõr vöröscékla képe kissé megfakult.
Carella nézte, és fanyarul hozzátette: - Ez az, szégyellje csak
össze magát. Rászolgált.

Egy tollpihe.
Csak egy tollpihe volt, mégis talán a legértékesebb lelet, amelyet
abban a szobában találtak, ahol Maria Hernandezt összekasza-
bolták.
Toll sokféle van.
Csirketoll, kacsatoll, fürjtoll, libatoll, flamingótoll, zergetoll,
töltõtoll.
A madártollak két csoportra: fedõtollakra és pehelytollakra
oszthatók.
A szobában talált toll ez utóbbiak csoportjába tartozott. Ha
mármost a 87. körzet valamelyik vagánya nagy véleménnyel van
a cimborájáról, bátor bunyósnak, jó szeretõnek, egyszóval hõs-
nek tartja, akkor könnyen lehet, hogy azt mondja rá: pöhöly
hapi. A hapi srácot jelent, a pöhöly meg azt, hogy belevaló.
A pöhölytoll, azaz pehelytoll azonban nem belevaló tollat
jelent. Nem mintha valami baj lenne a szóban forgó tollal, csak
nem arról van szó, hogy bátor, forróvérû, vagány vagy meg-

130
bízható lenne. Nem, az elnevezés mindössze arra mutat, hogy a
toll a madár testének egy bizonyos, és nem egy másik részérõl
való, ezért hívják pehely- és nem fedõtollnak.
A szobában talált pehelytollat egy ideig szappanos vízben
áztatták, aztán folyóvízzel leöblítették, aztán alkoholba áztatták,
aztán a mikroszkóp tárgylencséje alá helyezték.
A toll cimpái hosszú csomókban, körkörösen helyezkedtek el
a száron.
Verébféléknél a csomók közel vannak egymáshoz, és kúp
alakban rendezõdnek el.
A gázlómadarak pehelytollán a csomók kúp alakuak és
hegyesek, a tollcimpák pihések, kemény tapintásuak.
A kúszómadarak tollának csomói erõsen szerteágaznak, és
minden ág négy-négy ágacskára bomlik.
A vizimadarak tollának csomói erõteljesek, tompák.
A csirkék és a többi tyúkféleségek tollszerkezete a
gázlómadarakéhoz hasonló.
A galambok tolla ... nos, igen, a galamboké.
A galambtoll ágai hosszú csomókban, körkörösen helyezked-
nek el a száron.
A szobában talált toll galambtollnak bizonyult.
A szobában lévõ egyetlen párna kacsatollal volt tömve, a
szóban forgó toll tehát nem a párnából került ki. Egy vérfolthoz
tapadva találták, és ebbõl arra lehetett következtetni, hogy a gy-
ilkos hagyta ott, és nem a szoba korábbi látogatói.
Ha viszont a gyi1kosnak galambtoll tapadt a ruhájához,
könnyen lehet, hogy galambász az illetõ.

131
 Egyebet sem kell tenniük a hekusoknak, mint lenyomozni a
város összes galambászát.
Madaraknak való feladat.

December 22-én, pénteken az áruházak meglehetõsen zsúfoltak

voltak. Bert Kling õszintén szólva nem bánta a zsúfoltságot,
mert a tömeg arra kényszerítette Claire Townsendet, hogy
szorosan hozzápréselõdjön, és nem volt olyan lány a világon,
akivel szívesebben vállalta volna a szoros testi közelséget. Ugy-
anakkor kiruccanásuknak az volt az állítólagos célja, hogy
ajándékot vegyenek Ed bácsinak meg Sarah néninek - akiket
Kling még sosem látott -, és minél hamarább túlesnek a
vásárláson, annál több idejük marad egy zavartalan, kettesben
töltendõ délutánra. Végtére is Bert Klingnek szabadnapja volt,
és az ember nem szívesen tölti tülekedéssel a szabadnapját még
Claire o1dalán sem.
Meg kell hagyni: a tülekedõk népes nyájában nem akadt
szemrevalóbb pár õnáluk. Claire-ben olyasféle fáradhatatlan
energia buzgott, ami a testnevelõ tisztekre emlékeztette Klinget.
A testnevelõ tisztek különben kurta, tömzsi testükrõl, izmos
lábszárukról és dagadozó karizmaikról ismerszenek meg, és
Claire Townsendben, nem számítva nyûhetetlen energiáit, nem
volt semmi testnevelõtiszt-szerû.
Kling becslése szerint alighanem õ volt a földkerekség leg-
szebb nõje. Mindenesetre bizonyos, hogy õ, Kling, szebb nõvel
még nem találkozott. A haja fekete volt. No persze fekete és
fekete közt óriási különbség van. Claire feketesége maga a
tökély volt, az abszolút feketeség. Meleg-barna szeme felett

132
fekete szemöldök ívelt. Sápadt arcszíne akár egy spanyol infáns-
nõé, járomcsontja indiánmód kiugró. Az orra egyenes, az ajka
telt, nyilvánvalóan õ a földkerekség legelragadóbb nõje, gon-
dolta Kling. Hogy valóban az-e, mit sem számított. Kling szerint
az volt, és ez a lenyeg.
Na meg dinamóra emlékeztette Klinget.
Ugyan mikor merül ki?- gondolta Kling, de a dinamó csak
ontotta a szikrákat, és vásárolta az ajándékokat nyakra-fõre,
Percy kuzinnak és Eloise nagymamának. Kling úgy evickélt a
nyomdokvizében, mint egy teljes taklival vitorlázó szkúner után
kötött bocicsónak, hanyagul tobzódva a képzavaros hasonlatok-
ban.
- Ha látnád, mit vettem neked - mondta a lány.
- Mit?
- Aranyveretes tokat annak a nevetséges fegyverednek.
- Már úgy értve, hogy a pisztolyomnak?
- És egy karton szappant a mocskos fantáziádnak.
- Fogadok, ha begyûjteném itt a bolti tolvajokat, tíz perc alatt
másodosztályú detektív lehetne belõlem.
- Csak be ne gyûjts nekem valami fiatal szõkét.
- Claire ...
- Odanézz, micsoda kesztyû! Két dollár kilencvennyolc cent, a
vaknak is megéri, és éppen jó lenne ...
- Antoinette nénédnek Kakukkfalván. Claire ...
- Rögtön, drágám, mihelyt megvettem ezt a kesztyût.
- Honnan tudod, mit akarak mondani?
- Azt, hogy eleged van ebbõl az egészbõl, és szeretnél beülni
valahol egy pohár valamire, nem?

133
 - De igen.
- Na látod, én is éppen arra gondoltam - mondta Claire. Mivel
emelkedett, vidám kedvében volt, hozzátette: - Addig örülj,
amíg nem vagyunk házasok, mert aztán már neked kell fizetned
ezért a sok kacatért.
Ez volt az elsõ eset, hogy szóba került köztük a házasság, és
mivel Kling vontatókötélen volt, kis híján meg se hallotta a
kijelentést. Mire felfogta a csodát, Claire már meg is vette a 2
dollár 98 centes kesztyût, és a tetõszinten lévõ presszó felé
irányította a férfiút. A presszó csomagokkal megrakott mat-
ronákkal volt tele.
- Itt csak olyan kis háromszögletû szendvicseket árulnak -
jelentette ki Kling. - Gyere, e1viszlek egy jó kis züllõbe.
A züllõ, ahová elvitte, voltaképp nem is volt olyan züllött hely.
Félhomályos volt, az igaz, de a kettõ mégsem ugyanaz.
Kling scotchot rendelt jéggel az odatipegõ pincértõl, aztán
kérdõn nézett a lányra.
- Konyakot - mondta Claire, és a pincér elosont.
- Mondd, igazán hozzám jössz feleségül? - kérdezte Kling.
- Ne kérdezd, mert az életemmel játszol - kérte Claire.Tele
vagyok karácsonyi jókedvvel, kipukkadnék, ha még egy
házassági ajánlatot is kapnék.
- De azért szeretsz?
- Mondtam ilyet valaha is?
- Nem.
- Akkor mitõl vagy ilyen heves?
- Attól, hogy tudom, hogy szeretsz.
- Szép dolog a bizalom, nem mondom, de ...

134
 - Nem szeretsz?
Claire hirtelen kijózanodott. - De igen, Bert. Szeretlek, Bert.
Nagyon is szeret1ek.
- Hát akkor ... - Nem tudta folytatni. Bárgyún mosolyogva
kezébe fogta a lány kezét, és pislogott.
- Na, most aztán lovat adtam alád - mosolygott rá a lány.
- Most, hogy tudod, hogy a hata1madban vagyok, elvisehete-
tlen leszel.
- Nem, nem. Dehogyis.
- Ismerlek én titeket, rendõröket - ugratta tovább a lány. -
Brutálisak vagytok, erõszakosak, és ...
- Dehogyis, Claire, én aztán igazán ...
- De, de. Az elõbb is vallatóra fogtál, és ...
- Jézusmária, Claire, szeretlek - nyögte ki panaszosan Kling.
- Tudom - mosolygott elégedetten Claire. - Hát nem csodála-
tos? Micsoda szerencsénk van, Bert!

- Szerencséd volt - mondta a férfi.

Gonzo fanyarul nézett rá. - Egen? Gondolod?
- Lebukhattál volna. Mennyi volt nálad?
- Egy jó uncia. De nem ez a lényeg. Oda akarok kilyukadni,
hogy kezd cikis lenni a helyzet. Nem?
- Nem mi akartuk, hogy cikis legyen?
- Nézd csak, pajtás, ciki az ciki, de hogy én itten belesétáljak
valami kelepcébe, az már sok a jóból.
- Miért? Nem fogtak meg. Vagy megfogtak?

135
 - Nem, de csak mert történetesen észnél voltam. - Gonzo cigar-
ettára gyújtott, kifújt egy füstfelhõt. - Hát nem érted, mit be-
szélek?
- Már hogyne érteném.
- Érted a fenét! Az a pofa hekus volt. És hétszentség, hogy én-
rám utazott. Vagyis a nyomomban vannak valami okból, és ez
azt jelenti, hogy talán azt is tudják, mi történt abban az alag-
sorban Annabelle-lel.
- Nem számít, ha tudják is.
- Örökké csak ezt mondod. Na, mindegy, nézzük csak hig-
gadtan a dolgot. Szerintem benne vagyunk, de nyakig, jó lenne
már tú1 lenni az egészen. Bonyolítsd le azt az istenverte tele-
fonhívást, legyen már meg, aminek meg kell lennie. Essünk már
túl rajta.
- Akkor telefonálok, ha készen leszek - szögezte le a férfi. -
Elõbb fel kel mennem, hogy megnézzem a galambjaimat. Ebben
a kutya hidegben ...
- Azok a nyavalyás galambjaid!
- A galambok nem nyavalyások - mondta egyszerûen a férfi.
- Oké, oké, nézd csak meg õket. Takargasd be õket, csinálj
velük, amit akarsz, nekem mindegy, csak hívjad fel azt a Byrn-
est. Intézzük már el azt a dolgot. Ne felejtsd el, nekem csak an-
nyi a közöm az egészhez ...
- Nagyon is sok közöd van hozzá!
- Semmi! Nem ezt magyarázom? Ígértél nekem fût-fát, és mit
kaptam? Semmit. Hekusokat a nyakamba. Mi van az
ígéretekkel? Na? A bazi nagy ötleteddel? Ki mondta neked, a
kutyaistenit, hogy a Byrnes kölyke narkós?

136
 - Te, Gonzo.
- Én hát. Na és? Hol a fizetség érte?
- Megkaptad Annabelle boltját, nem?
- Kutyaszar! - fortyant fel Gonzo. - Valami rém nagy boltról
fuvoláztál nekem. Hol van az a nagy bolt, azt mondd meg! Nem
megtettem mindent, amit mondtál? Nem a nyakam kockáztattam
annak a Hernandez lánynak a befûzésével is? Azt hiszed, olyan
könnyû volt rávenni a csajt, hogy hazudjan?
- Képzeld, azt hiszem. Csak meg kellett lengetned az orra elõtt
a huszonöt dolcsit.
- Nohát azért az nem úgy ment. Mégiscsak az öccsérõl volt szó.
És szentség, hogy nem gondolta a csaj, hogy az öccse kopor-
sójára veszünk méretet. Rendes srác volt, akárhogy is. Elég
gennyes egy ötlet volt kinyírni.
- Nem lehetett egyebet tenni.
- Sok minden egyebet is lehetett volna tenni - mondta Gonzo -,
de hagyjuk ezt, beszélni se akarok róla. Nem is tudok a gy-
ilkosságról semmit. Annaþbelle meg a nõvére miatt fájjon csak a
te fejed. Mert az más tészta, megértetted? Mi a nyavalyának
kellett elvágni a ...
- Kuss!
- Jól van, na. Csak annyit mondok, hogy azok a búvalbélelt
nyolcvanhetesek szimatot kaptak, és vigyáznom kell magamra.
Én aztán nem fogok lebukni se érted, se másért. Senkiért! Ha
engem feszegetni kezd az a hekus, hát ne hidd, hogy vele
megyek, pajtás. Engem aztán senki nem fog puhítgatni valami
tetû õrszobán!
- Miért, Gonzo, mit csinálsz, ha egy zsaru megfogja a gallérod?

137
 - Megölöm a szarost.
- Mintha azt mondtad volna, gyilkosságról semmit.
- A te firnyákos kis dolgaidról mondtam, pajtás. Nekem azok-
tól tiszta a kezem. Nekem csak az kell, amit beígértél. Elõször is
az écáért, másodszor meg a Hernandez lány megdumálásáért.
Mert nélkülem te soha a büdös ...
- Megkapsz mindent, ne sírj. Tudod, mi neked a bajod, Gonzo?
- Nem tudom. Mondd meg. Odáig vagyok, hogy megtudjam,
mi a bajom.
- Az, hogy piti módra gondolkodsz. Nagy üzletbe kezdtél, de
az eszed, az még mindig a szemétdombon kapirgál.
- A tiéd bezzeg a felhõk felett repdes. Garula-fakutya. És el-
nézést, amiért beleragadtam a szemétbe.
- Gondolkozz nagyvonalúan, te maha! Ha én egyszer elmag-
yarázom Byrnesnek ...
- De mikor? Hívjad fel már, az istenért. Hadd menjen a verkli.
- Hívom is, mihelyt megnéztem a galambjaimat.

- Tessék elõszedni a “galambokat”! - ordította Byrnes a házitele-

fonba. - Mi a nyavalyának tartjuk a besúgókat, Steve, ha nem
használjuk õket?
Carella türelmesen sóhajtott egyet a vonal túlsó végén, és
azon tûnõdütt, vajon miért ilyen ingerült Byrnes az utóbbi na-
pokban.
- Már elõszedtem õket, Pete. Egyikük sem ismer semmiféle
Gonzót. Épp most várom Danny Gimp telefonját. Mihelyt ...
- Szerintem egyszerûen lehetetlen, hogy ebben a nyavalyás
körzetben senki se tudjon Gonzóról! - kiabált tovább Byrnes. -

138
Nem létezik, hogy egy tizenhat fõs nyomozócsoport ne tudjon
horogra kapni egy nyavalyás kis neppert! Ne is vegye zokon,
Steve, de ilyen egyszerûen nem létezik.
- Hát ...
- Felvette a kapcsolatot a többi körzettel is? Egy ember nem
válhat csak úgy ukmukfukk köddé. Ilyen nincs, Steve. Ha nep-
per az a Gonzo, priusz nak is kell lennie.
- És ha új fiú?
- Akkor a fiatalkoruak nyilvántartásában kell utánanézni.
- Ott is utánanéztem már, Pete. Lehet, hogy a Gonzo csak be-
cenév. Lehet, hogy álnév ...
- És mi a francért van nekünk álnév-nyilvántartásunk? - or-
dította Byrnes.
- Legyen már belátóbb, Pete. Lehet, hogy nem valami öreg
rókával állunk szemben, hanem egy fiatal vagánnyal, aki éppen
csak belekezdett az üzletbe. Az ilyennek nincs nyoma a nyil-
vántartásban ...
- Szóval ha egy fiatal vagány nepperré vedlik, maga be akarja
mesélni nekem, hogy nem szerepel a fiatalkorú bûnözõk nyil-
vántartásában?
- Pete, nem okvetlenül vannak mind bûnözõként nyilvántartva.
Lehet, hogy soha nem volt még baja a hatósággal. Százával léz-
engenek srácok az utcán, akik soha ...
- Azt akarja beadni nekem, Steve, hogy nem képes felhajtani
egy taknyos csövest? Errõl van szó? Ez a Gonzo vette át a
Hernandez vevõkörét, és ez elég indíték lehet a gyilkosságra,
nem?

139
 - Ha nagyon kiterjedt vevõkörrõl volna szó, akkor igen. Csak-
hogy, Pete ...
- Maga talán tud jobb indítékot?
- Egyelõre nem.
- Akkor kerítse elõ Gonzót!
- Jaj istenem, Pete, úgy beszél velem, mintha ...
- Ennek az osztagnak én vagyok a parancsnoka, Carella.
Egyelõre.
- Jó, jó, tudom. Nézze, tegnap találtam egy srácot, aki Gonzótól
akart vásárolni. Tudom, hogy néz ki a srác, és még ma meg-
próbálom megkeresni, rendben? Elõbb azonban hallanom kell,
mit tud Danny Gimp.
- Maga szerint az a srác ismeri Gonzót?
- Tegnap azt mondta, hogy nem látta még, és elszaladt, amikor
belém kötött az a rendõr. De lehet, hogy azóta felvette Gonzóval
a kapcsolatot, és talán a nyomára vezethet. Majd körülnézek.
Danny félórán belül felhív.
- Rendben - mondta Byrnes.
- Nem értem, miért olyan rámenõs ebben az ügyben, fõnök -
kockáztatta meg Carella. - Amikor semmi sem sürget minket ...
- Minden ügyben rámenõs vagyok - mondta ridegen Byrnes, és
kikapcsolt.
Aztán csak ült az íróasztalánál, és kibámult a parkra nézõ
sarokablakon. Szomorú volt és törõdött, utálta önmagát, amiért
ordítozik az embereivel, és amiért eltitkolja az értesüléseit,
amikor pedig talán segítségére lehetnének egy olyan jó
nyomozónak, mint Carella. Megint csak a régi, süket, vis-
szhangtalan kérdés járt a fejében: Mit kellene tennem?

140
 Megértené vajon Carella? Vagy inkább - jó nyomozóhoz,
okos hekushoz méltóan - bulldogmód addig keresné az ujjlenyo-
matok gazdáját, amíg elõ nem állna egy Larry Byrnes nevû gy-
ilkossal?
De hát mitõl félek? - kérdezte önmagától Byrnes. És szem-
benézve a válasszal, újból erõt vett rajta a csüggedtség. Tudta,
mitõl fél. Egy merõben új Larry Byrnest ismert meg az utóbbi
néhány napon. Ez az új valaki, aki az õ fiának álcázza magát,
nem volt valami kellemes teremtés. Byrnes egyáltalán nem is-
merte ezt a személyt.
Ez a személy gyilko1hatott is.
Lehet, hogy Hernandezt a fiam, Larry ölte meg, gondolta
Byrnes.
Megszólalt az íróasztalán a telefon. Byrnes egy-két pillanatig
hallgatta a csörgést, aztán megperdült a forgószékkel, és
felkapta a kagylót.
- 87-es körzet, Byrnes hadnagy.
- Cassidy vagyok az eligazítóból, hadnagy úr.
- Mi van, Mike?
- Magát keresik.
- Kicsoda?
- Hát éppen ez az. A pofa nem hajlandó megmondani a nevét.
Éles fájdalom nyilallott Byrnes gerincébe, és terjedt lassan
tova, meleg, szertesugárzó sajgássá szelidülve. - És ... velem
akar beszélni? -kérdezte.
- Igen, uram.
- Rendben. Kapcsolja.

141
 Byrnes várt. Izzadt a tenyere. Jobb kezében nedves lett a
kagyló, bal tenyerét beletörölte a nadrágjába.
- Hello? - szólalt meg a kagylóban egy hang. A múltkori hang
volt. Byrnes azonnal ráismert.
- Itt Byrnes hadnagy - mondta.
- Jó napot, hadnagy úr. Hogy van?
- Jól. Kivel beszélek?
- Nem valami bölcs kérdés, igaz, hadnagy?
- Mit akar?
- Mondja, hadnagy, csak mi vagyunk a vonalban? Nem örül-
nék, ha akármelyik kollégája tudomást szerezne ezekrõl a mer-
õben személyes természetû dolgokról.
- Az én telefonomat senki sem hallgatja le - mondta Byrnes.
- Biztos benne, hadnagy?
- Ne tartson hülyének - csattant fel Byrnes. - Halljam, mit akar
mondani.
- Volt-e érkezése, hogy elcsevegjen a fiával, hadnagy?
- Volt - mondta Byrnes. Áttette a bal kezébe a kagylót,
megtörölte a jobbot, majd ismét abba vette át a kagylót.
- No és megerõsítette a vádjaimat, amiket a múltkor mondtam
róla?
- Kábítószeres lett - mondta Byrnes. - Ez igaz ...
- Kár. Igaz, hadnagy? Egy ilyen finom srác. - A hang hirtelen
üzletszerû lett. - Ellenõrizte az ujjlenyomatokat?
- Igen.
- Az övéi?
- Igen.
- Hát ez kínos. Nem igaz, hadnagy?

142
 - A fiam nem veszekedett Hernandezzel.
- Tanúm van rá, hadnagy.
- Kicsoda?
- Meg fog lepõdni.
- Halljam!
- Maria Hernandez.
- Micsoda?
- Jól hallotta. Amitõl persze még mókásabb az egész, mi? A
veszekedés egyetlen tanúja egyszer csak holtan kerül elõ.
Nagyon kínos a helyzet, hadnagy.
- Amikor Maria Hernandezt megölték, a fiam egész éjszaka
otthon volt velem - jelentette ki fakón Byrnes.
- Furán hangzik majd ez az esküdtszék elõtt, nem gondolja?
Különösen, ha megtudják az esküdtek, hogy apuci perdöntõ
bizonyítékokat hallgatott el. - Szünet. - Vagy elmesélte a
kollégáinak, hogy a kedves fia ujjlenyomatai vannak azon a fec-
skendõn?
- Nem - mondta habozva Byrnes. - Még ... még nem. Mondja,
mit akar tulajdonképpen?
- Megmondam, mit akarok. Ugye, maga kemény fiú hírében
áll, hadnagy?
- Bökje már ki, mit akar, a kutyaúristenit! - Byrnes várt egy
kicsit. - Pénzt? Pénz kel1?
- Hadnagy, maga alábecsül engem. Én ...
- Halló? - szólalt meg egy új hang a vonalban.
- Mi az? - kérdezte értetlenül Byrnes. - Ki? ...

143
 - Ó, bocsánat, hadnagy úr - mondta Cassidy. - Úgy látszik,
rossz lukba dugtam a dugót. Carellát próbálom elérni. Danny
Gimp keresi.
- Semmi baj, Cassidy. Lépjen ki a vonalból.
- Máris, uram.
Byrnes várt, amíg a vonalban fel nem hangzott a kattanás.
- Na, jól van - szólt bele a kagylóba. - Kilépett. Semmi válasz.
- Halló! - mondta Byrnes. - Halló?
Beszélgetõpartnere nem jelentkezett. Byrnes lecsapta a
kagylót, és komor képpel gondolkozni kezdett. Nagyon körül-
tekintõen, nagyon tisztán gondolkozott, és amikor öt perc múlva
kopogtattak az ajtaján, már dûlõre is jutott, és ez bizonyos fokú
nyugalommal töltötte el.
- Tessék - mondta.
Nyílt az ajtó, Carella lépett be az irodába.
- Most beszéltem Danny Gimppel - jelentette. A fejét rázta. -
Nincs szerencsém. Õ se hallott soha Gonzóról.
- Hát igen - mondta színtelenül Byrnes.
- Gondoltam, teszek még egy sétát az állatkertben - folytatta
Carella. - Hátha ismét meglátom azt a srácot. Ha nem, körül-
nézek a környéken.
- Helyes. Tegye azt - mondta Byrnes.
- Igenis - fordult meg és indult az ajtó felé Carella.
- Steve - szólt utána Byrnes -, mielõtt elmegy ...
- Igen?
- Tudatnom kell magával valamit. Nem is keveset.
- Mit, Pete?

144
 - Azok az ujjlenyomatok a fecskendõn - mondta Byrnes,
nekidurálva magát a hosszú és fájdalmas históriának - ... a fiam
ujjlenyomatai.

- Anya!
Harriet a lépcsõ aljában állt, és hallgatta, hogy szólongatja a
fia. A panaszos hang áthatolt az ajtó fáján, és vadul görgött alá a
lépcsõn.
- Anya, gyere fel! Nyisd ki az ajtót! Anya!
Az asszony némán, fájdalmas tekintettel, a mellén összekulc-
solt kézzel, mozdulatlanul állt.
- Anya!
- Mi baj, Larry?
- Gyere fel! Nem tudsz fe1jönni, a szentségit neki?
Harriet gyengéden bólintott, tudva, hogy a fia nem láthatja, és
elindult fe1felé a lépcsõn. Telt keblû asszony volt, a maga ide-
jében szépségnek számított Calm’s Pointban. Tiszta, zöld szeme
még most is szép volt, de a haja vörösébe már szürke szálak
vegyültek, s a dereka, bármennyire vigyázott is, kezdett vasta-
godni. A lába is jó volt még, szép vonalú, formás, bár nem olyan
erõs már, mint hajdan. Megállt Larry hálószobájának az ajtaja
elõtt, és csendesen megkérdezte:
- Mi van, fiam?
- Nyisd ki az ajtót.
- Miért?
- Ki akarok menni.
- Az apád megtiltotta, Larry. És az orvos ...

145
 - Persze, anya, persze - vált hirtelen hízelgõvé a fiú hangja. - Az
akkor volt. De most már jól vagyok. Igazán. Ugyan, anya, nyisd
ki már az ajtót nekem.
- Nem - mondta eltökélten az asszony.
- Anya - folytatta Larry a fûzõcskét -, te is tudod, hogy már
rendbe jöttem. Igazán nem akarlak átejteni. Jól vagyok. Kutya
bajom. Csak hát olyan itt, mint egy ketrecben. Szeretném
kinyújtóztatni a lábam, járni egyet a ház körül.
- Nem.
- Anyácskám ...
- Nem, ha mondom, Larry!
- De az istenfáját neki, mi a fenét csináljak én itt naphosszat?!
Kínozni akartok? Arra megy ki a játék? Na jó, hát ide figyelj.
Jól figyelj ide, anya. Hívd fel azt a tetû orvost, és mondd meg,
hogy hozzon nekem valamit, de gyorsan! Hallod?
- Larry ...
- Hallgass! Torkig vagyok a nyálas gügyögéseddel, érted?
Narkós vagyok, és kész! Narkós, igen, ha tudni akarod, és meg-
döglök egy belövésért! Indíts már, mire vársz?!
- Johnnyt elhívhatom, ha akarad. De heroint tõle sem kapsz.
- Szép kis alakok vagytok mind a ketten, hallod! Te meg az
apám. Az egyik kutya, a másik eb. Nyisd ki az ajtót! Nyisd ki ezt
a rohadt ajtót! Ha nem nyitod ki, kiugrom az ablakon! Hallod?
Ha ki nem nyitod, azonnal az ablaknak megyek!

- Na jó, Larry - mondta nyugodtan Harriet. - Kinyitom.

- Csakhogy végre. Na, nyisd már!

146
 - Egy pillanat - mondta az asszony. Nyugodt, határozott
léptekkel átment a hálószobájába. Hallotta, hogy Larry szólong-
atja, de õ nem felelt. A komódhoz lépett, kihúzta a legfelsõ
fiókot, és kivett belõle egy bõrtokot. A tokon vastagon állt a por,
mert Harriet hozzá sem nyúlt, amióta Peter megajándékozta
vele. Kinyitotta, és kivette a bársonybélésben pihenõ gyöngy-
házmarkolatú 22-est. Megnézte, töltve van-e, aztán a fegyvert
lóbálva visszasétá1t a folyosón.
- Anya?
- Rögtön, rögtön. - Harriet a köténye zsebébõl elõvette és a
zárba illesztette a kulcsot. Bal kézzel fordította el, ugyancsak
ballal taszította be az ajtót, aztán célzásra emelt fegyverrel
hátralépett.
Larry azonnal az ajtóhoz rohant. Amikor meglátta anyja
kezében a pisztolyt, megtorpant, és hitetlenkedve meresztgette a
szemét.
- Mmm ... mi ez?
- Indíts vissza - utasította Harriet. Meg se rezzent a kezében a
fegyver.
- Mmmi ...
Harriet benyomult a szobába, a fiú hátrált elõle meg a feyver
elõl. Az asszony becsukta az ajtót, a kilincs alá állított egy
egyenes hátú széket, és ráült.
- Mi ... minek az a pisztoly? - kérdezte Larry. Meglátott
valamit az anyja szemében, ami gyerekkori emlékeket ébresztett
benne. Valami szigorú és kérlelhetetlen volt abban a szem-
párban, valami, ami ellen, tudta, hiába is lázad. Kisfiú korában
nemegyszer megpróbálta.

147
 - Azt mondtad, kiugrasz az ablakon. Legalább negyven láb
magasból esnél a járdára. Vagy tán még magasabbról. Meghal-
nál, ha kiugraná1, Larry. Ezért van a pisztoly.
- Nem ... nem értem.
- Nézd, fiam. Nem mégy ki a szobából, sem az ajtón, sem az
ablakon. Ha elindulsz bármelyik felé is, kénytelen leszek beléd
lõni.
- Micsodaaa?!
- Igen, Larry. Én jól tudok lõni. Apád tanított meg rá, márpedig
nála jobb lövész nem volt a ren-dõrakadémián. Most pedig ülj
le, és beszélgessünk, jó?
- Ugye ... - nyelt egyet Larry - ugye, csa ... csak ... hülyéskedsz,
anya?
- Kár lenne, fiam, ebben a hangnemben folytatni, tekintve,
hogy a fegyver az én kezemben van.
Larry ránézett a 22-esre. Pislogott.
- Na, ülj le szépen - mosolygott rá az anyja. - Egy csomó dol-
got meg kell beszélnünk. Gondolkoztál már rajta, mivel leped
meg apádat karácsonyra?

Van egy nagy baj a gyilkossággal.

Van vele persze több baj is - de ez az egy különösen nagy.
Szokássá válik.
Nem arról van szó, hogy a gyilkosság lenne az egyetlen
tevékenység, amely szokássá vá1ik. Aki ezt állítja, téved, még-
hozzá eléggé ostobán. Szokássá váló tevékenység a fogmosás is.
Vagy a rendszeres fürdés. A hûtlenkedés. A moziba járás. Vagy,
ha megengednek egy csipetnyi morbiditást, maga az élet is.

148
 A gyilkosság - ha nem is kizárólag csak az - igenis határozot-
tan szokássá válik.
Ez a legfõbb baj a gyilkossággal.
Annak, aki megölte Anibal Hernandezt - a maga meglehet-
õsen furcsa észjárása szerint -, nagyon is jó oka kellett hogy
legyen a gyilkosságra. Ha hajlandók vagyunk egyáltalán
mentséget keresni egy gyilkosságra, meg kell hagynunk, ez a
valaki valóban nyomós okból ölte meg Anibalt. Már ugye, ha
mentségrõl szó lehet egyáltalán. Minden cselekedetre lehet jó
vagy rossz okot találni, bár bizonyára sokan vélekednek úgy,
hogy a gyilkosságra jó okot egyszerûen nem lehet találni. Mégis
ezt a jelzõt kell használnunk, mondjanak akármit a
vaskalaposok.
Ennek a fickónak valóban jó oka volt, és miután elkövette
iszonyú tettét, ez az ok még csak erõsbödött, mivel minden fait
accompli igazolást keres és általában talál is.
Az adott pillanatban jónak látszott lenni az ok Anibal
nõvérének a kivégzésére is. Hát nem késznek mutatkozott rá az
az ostoba nõszemély, hogy elfecsegje, amit megtudott? Arról
nem is beszélve, hogy egy lány nem vitázhat egy férfival,
amikor a férfi éppen ... egyszóval mindenképpen rászogált a
halálra az a lány. Pedig igazából nem is sokat tudott meg, hacsak
nem Gonzóról ... no, de oknak az is elég. Ha elmondja a rendõr-
ségen, hogy Gonzo felbujtatta, hogy hazudjon, a rendõrség
begyûjti Gonzót és akkor Gonzo köp, mint a vízfolyás. Szóval
veszélyes volt a helyzet.
Most, ahogy a galambketrec elõtt állt a háztetõn, a férfi
teljesen tisztán látta, milyen veszélyes lenne, ha Gonzo horogra

149
kerülne. Egy kissé mindig nyugtalanította az a tény, hogy
Byrnes, noha bizonygatta, hogy senki sem hallgatja õket, csak
lehallgattatta a telefonbeszélgetésket. Ez bizony roppant nagy
könnyelmûségnek látszott Byrnes részérõl, márpedig az ember
nyilván nem könnyelmûsködik, ha a tulajdon fiáról van szó.
Hacsak ott nem lapul az adu ász a mandzsettájában. Milyen adut
rejtegethet vajon Byrnes?
Istentelen szeles idefenn, gondolta. Örült, hogy feltette a
kátránypapírt a drótketrecre. No persze, a galambok bírják a
hideget, egész télen ott viribikolnak a Grover Parkban, de azért
kár lenne, ha csak egyetlen madara is elpusztulna. Az egyik, az a
kis pávagalamb tojó különösen rossz bõrben van. Napok óta
nem eszik; és a szeme, ha lehet mondani bármit is egy galamb
szemérõl, a szeme sem áll jól. Jobban kellett volna figyelni rá,
talán be kellett volna adni neki valamit a szemcseppentõvel. A
többinek, hál’isten, kutya baja. Ott vannak például a jakobinus-
galambjai, a férfi soha el nem unja fõkötõszerû tollbóbitájukat
csodálni. No és az a purcli, istenem, de szépen bukfencezik
röptében, és a golyvások, micsoda gyönyörû begók azok is, és -
ugyan milyen, adut tartogathat Byrnes?
Hogy történhetett, hogy egy hekus a nyomára jutott
Gonzónak?
Lehetséges volna, hogy a lány köpött? Mielõtt meghalt? Nem,
nem, az lehetetlen. Ha köpött volna, a rendõrség nem Gonzót,
hanem õt keresné, és már meg is találta volna. Hát akkor? Meg-
látták volna õket, Gonzót meg a lányt, együtt, Annabelle halála
napján? Az bizony meglehet.
Hogyan bonyolódhatott ennyire össze a dolog?

150
 Olyan egyszerûnek ígérkezett a terv, és lám, bedöglött. Most
aztán mit csináljon, hívja fel még egyszer Byrnest? Mondja meg
neki, hogy eszébe se jusson figyeltetni a vonalat, hanem adja elõ
szépen az egész rohadt históriát, terítse ki az összes kártyáit? Ki
a csuda láthatta meg Gonzót a lánnyal? Vajon abban a szobában
beszélt Gonzóval, ahavá õt is vitte? Abban a szobában, amelyet
Maria a vénasszonytól szerzett? Hogy is hívják? Dolores? Azt
mondta Maria? Igen, Dolores. Vajon tud-e Dolores Gonzo és
Maria megállapodásáról? Lehet, hogy látásból ismerte Gonzót,
még ha a nevét talán nem is tudta? És aztán ... No nem! Nem,
hiszen a rendõrség valószínûleg minden ismert neppert szemmel
tart. Csakhogy Gonzo nem egy ismert nepper.
Gonzo csak egy koszos vagány, aki értékes információba
botlott, és az információt szerencsére olyan embernek adta
tovább, aki meglátta benne a fantáziát: nekem.
Gonzónak nincs priusza, Gonzóról nem tudják, hogy nepper,
Gonzo csak a gyors meggazdagodás reményében lépett be a
buliba, nem is ismerik a környéken, legalábbis Gonzóként nem.
Ha tehát nincs priusza, ha nem tudják a nevét, és ha nem tudják
róla, hogy nepper, akkor hogyan jutott a nyomára a rendõrség?
Az öregasszony révén.
Dolores révén.
Na nem, mégsem. De valaki mégiscsak látta õket együtt
aznap délután, látta, hogy Gonzo hazugságra bírja rá a lányt,
láthatta gazdát cserélni a huszonöt dollárt is. Valaki, aki aztán ...
Mennyit mondhatott el Maria annak a Doloresnek? Te jó ég,
én meg még Gonzo miatt aggódtam itten! Mennyit mondhatott
el Maria annak a vénasszonynak? Megmondta neki a nevem?

151
“Le akarok feküdni az ilyen és ilyen nevû barátommal, szük-
ségem van egy szobára” - lehet, hogy ezt mondta? Megmondta
volna, kicsoda a barátja? Úristen, ilyen hülye lett volna?
Mit tud Dolores?
Vetett egy búcsúpillantást a beteg tojóra, aztán hátat fordított
a ketrecnek, bezárta a feljáró ajtaját, és lesietett az utcára. Fris-
sen, ruganyosan lépkedett. Oka és célja volt az útjának, éspedig
a cél az a bérház volt, amelyben néhány napja szobára ment
Mariával. A ház elé érve szétnézett az utcán, hálásan nyugtázta,
hogy mindkét irányban üres. Még szerencse, hogy tél van, mert
nyáron pletykázó öregasszonyokkal lenne tele a kapualja.
Hamarosan rátalált a DOLORES FAURED címkéjû
levélszekrényre. Igen, ez az, ezt a nevet mondta Maria. Dolores
Faured. Elsõ emelet. Felsietett a lépcsõn, végig a folyosón. Az
emlékek egy cseppet sem kínozták. Maria Hernandezzel
megtörtént, ami történt, a gyilkosság szokássá vált.
Megtalálta a keresett lakást, és bekopogott.
- Quién es? - hallatszott bentrõl.
- Un amigo - felelt a férfi, és várt.
Léptek, ajtónyitás. Apró, törékeny asszony állt elõtte,
törékeny vén sárkány, puszta kézzel kettõbe tudná törni. Hir-
telen megvilágosodott elõtte, hogy nincs visszaút. Idejött, igen,
de mi van akkor ha az öreglány nem tud semmit, ha Maria sem-
mit sem mondott neki? Hogyan faggassa ki anélkül, hogy
leleplezné magát?
- Hát maga kicsoda? - kérdezte az asszony.
- Bemehetnék?
- Mit akar'?

152
 Nem enged be, amíg meg nem mondom, ki vagyok, az biztos.
De ha kiejtem a számon Maria Hernandez nevét, akkor máris
kötve vagyok ehhez a vén boszorkához. Mert akkor máris
megtudott valamicskét, nem igaz? És az a valamicske is
veszedelmes. Hogyan is bonyolódhatott ennyire össze a dolog?
- Rendõrség - füllentette. - lenne néhány kérdésem.
- Na, jöjjön csak, jöjjön. Örökké csak kérdezõsködnek - füstöl-
gött Dolores.
Követte az asszonyt a lakásba. Koszos, büdös kis lakás volt,
ez az asszony kerítõnõ, törékeny, vén sárkány, de kerítõnõ.
- Nos? - kérdezte Dolores.
- Azon az éjszakán, amikor megölték Maria Hernandezt, meg-
mondta magának Maria, hogy kit fogad? Hogy hogy hívják a
férfit?
Dolores merõen nézte a férfit: - Nem ismerem én magát va-
lahonnan?
- Hacsak nem bejáratos a 87-es körzeti kapitányságra - vágta rá
gyorsan a férfi.
- Nem láttarn én magát itt a környéken?
- Látni éppen láthatott. Ez a körzetem ...
- Lám, én meg azt hittem, valamennyi hekust ismerem a nyol-
cvanhetesbõl - tûnõdött el Dolores. - Na mindegy - vonta meg a
vállát.
- Tud arról a férfiról?
- Si. Maguk, hekusok nem együtt dolgoznak?
- Micsoda?
- Már elmondtam nekik, amit tudok. Annak a másik kettõnek,
aki itt járt. Meyer nyomozónak és ... ki is volt a másik?

153
 - Nem emlékszem.
- Hengel - mondta Dolores. - Hengel nyomozó, igen.
- Hja, vagy úgy - mondta a férfi. - Persze, Hengel. Szóval
nekik már elmondta?
- E1 hát. Rögtön másnap. Az a földszinti szoba csak úgy hemz-
segett a rendõröktõl. Ott volt Meyer is, meg ... - Dolores elakadt.
- Temple! - rikkantotta elszûkülõ szemmel.
- Temple-nek hívják azt a másikat!
- Annak -hagyta rá a férfi. - Mit mondott nekik?
- Maga azt mondta, Hengel.
- He?
- Hengel. Maga azt mondta, hogy Hengel.
- Mondtam a fenét. Rosszul emlékszik. Azt mondtam, Temple.
- Dehogyis - makacsolta meg magát az öregasszony. - Én azt
rnondtam, Hengel, maga meg rámondta, hogy igen, Hengel.
- Na és, van egy Hengel nevû hekusunk is - mondta ingerülten
a férfi. - Szóval mit mondott nekik?
Dolores hosszan, keményen a férfi arcába nézett. Aztán azt
mondta: - Mutassa a jelvényét.

Hát akkor ismét eljátsszuk az oroszlánház-jelentetet - gondolta

Carella.
Steve Carella szól ismét önökhöz, kedves hallgatóim, a
Grover Park Hotel csodás tetõteraszáról, az elragadó Oroszlán-
ház-terembõl. Már hangol is a zenekar, hölgyeim és uraim,
elsõrangú koktélmuzsikát fognak hallani hamarosan. Szokott
mûsorunkkal jelentkezünk a szokatt helyrõl, mindennap ugy-
anebben az idõpontban, a Kétoldali Tüdõgyulladás Elõ-

154
mozdítására Alapított Országos Segélyegylet égisze alatt. Kelle-
mes szel1õ fújdogál a Grover Park Hotel tetõteraszán, és mond-
hatom, soha üdítõbb fuvallatot, mint az Oroszlánházterem
sarkait köszörülõ friss légáram. Kellemes szórakozást tehát,
hölgyeim és uraim, pompás mulatságban és sok meglepetésben
lesz részük.
A mai napra szánt legnagyobb meglepetésünket közvetlen
felettesem, Peter Byrnes nyomozó hadnagy szállítja: tudatni
kívánja önökkel, hogy a fia, Larry Byrnes benevezett “Az Év
Narkósa és Gyilkossággal Gyanúsítottja” címért folyó nemes
versengésbe. Mit szólnak hozzá, kedves hallgatóim? A lélegz-
etük is elállt, ugye? Mondhatam, jómagam is kis híján seggre
ültem az újság hallatán, a legkevesebb tehát, hogy egy pillanatra
önökben is megálljan az ütõ. Mi az, mi történt?

Elnézést kérek, hölgyeim és uraim, Hy Auerglass integet nekem

az ellenörzõ fülkébõl. Mi van, Hy? Hja, vagy úgy, ki lettem
kapcsolva? Az a “seggre ülés” tett be, ugyebár? E1szóltam
magam, hiába. Sebaj, hekusnak bármikor visszamehetek.
Ó, az a szerencsétlen Byrnes. Szeretem azt az embert. Vannak
hekusok, akik nem szeretik, de én bizony szeretem, és akkor se
kéne nekem más góré, ha aranytálcán kínálnák. Hogy mit kell
kiállnia most a szerencsétlennek! Mit kell kiállnia, ott ül elõtte
egy linkóci ürge, és mézesmadzagot huzgál az orra elõtt ...
Ekkor látta meg a fiút.
Ugyanazt, akivel elõzõ nap délután beszélt, de a fiú most nem
az oroszlánház felé igyekezett. Lehet, hogy a tegnapi közjáték

155
azzal a rendõrrel megijesztette Gonzót, és más helyre beszélte
meg a találkát?
A fiú nem vette észre Carellát, s ha észreveszi, sem ismerte
volna meg: Carella fején lekonyult peremû, viharvert ne-
mezkalap, malaclopószerû esõkabátjában pocakosnak látszott, és
a tetejébe még bajuszt is ragasztott, amitõl eléggé hülyén érezte
magát. Az esõkabát végig be volt gombolva, jobb zsebében ott
lapult a 38-as.
Gyorsan utánavetette magát a fiúnak.
A fiú láthatólag sietett. Elhúzott az oroszlánház mellett, fel a
kis dombra vezetõ ösvényen, aztán megtorpant egy több irányba
mutató útjelzõ tábla elõtt. Fókák, Hüllõk, Állatovoda. A fiú
bólintott, és továbbsietett a hüllõk felé.
Carella arra gondolt, hogy megállítja, és kérdõre vonja a fiút.
Igen, de ha Gonzóval akar találkozni, nevetséges hiba volna
megállítani. A fõ dolog: megtalálni egy narkóneppert, akinek
köze lehet Anibal Hernandez korai halálához. Narkót vásároló
gyerekeket kosárszám gyüjthet be, ha akar. Ebben az üzleti tran-
zakcióban Gonzo a fontos szereplõ, Carella tehát fékezte magát,
a nagy üzletre várva, akár egy tõzsdealkusz, aki a Ford és a
Chrysler fúzióját várja.
Most meg mintha nagyon is ráérne a fiú. Mint aki semmit el
nem akar mulasztani az állatkert látványosságai közül, elidõzött
minden egyes állatnál. És idõnként hátrapillantott. Egy ízben
megállt, hogy megnézze a nagy órát a majomház homlokzatán;
bó1intott és továbbment.
Eszerint van még idõ. A találkát nyilván ... mennyi is most az
idõ? Carella az órájára pillantott. Negyed négy volt. Fél négyre

156
beszélték volna meg? Ezért kószál fiatal barátunk összevissza a
parkban?
A szõke fiú kószálása során végül is a férfivécénél kötött ki.
Carella megvárta, amíg be1ép a házikóba,, aztán gyorsan
megkerülte az épletet, hogy megnézze, nincs-e hátsó kijárata.
Nem volt. Miután megnyugodott, hogy a fiú csak ott jöhet ki,
ahol bement, Carella leült egy padra, hogy kivárja, amit a ter-
mészet megkövetel.
A természet öt percet követelt meg. A fiú megjelent, és sza-
pora léptekkel indult a hüllõház felé. Carella nem tudhatta, más-
ban is ilyen jó-e a fiú ösztöne, de az biztos, gondolta, hogy
kígyófészekben találkozni egy narkónepperrel a lehetõ leg-
stílusosabb. Elvigyorodott, és ahogy a kígyókhoz közeledett,
hirtelen jókedv kerítette hatalmába. Elõre élvezte a rajtaütés
pillanatát, valahogy úgy, ahogy a vadászkutya élvezi elõre a
pillanatot, amikor majd lepottyan a fáról a sebzett mosómedve.
És mintha csak örömteljes lelkiállapotát akarná palásolni,
mintegy varázsütésre egy tömeg ember jelent meg a színen, va-
lahogy úgy, mint amikor a filmrendezõ crescendót parancsol a
zenekarnak, aztán beint, és statiszták tömege özönlik elõ a
dombok közül, mert egy forgatagos nagyjelenet következik.
A hirtelen elõözönlõ tömeg nem statisztákból állt. Egy osztá-
lyra való középiskolás diák volt, kicsit zavartnak látszó tanáruk
vezetésével, akinek az igazgatója úgy vélhette, hogy nem eléggé
életszagnúak az órái, és felkérte a természetrajztanárt, vezesse
be diákjait az Életbe, vagyis vigye el õket az állatkertbe, álla-
tokat szagolni. A tanár olyan képet vágott, mint aki két részeg

157
között ül a földalattin, s szeretné világgá kiáltani: “Nem hozzám
tartoznak!”
De a srácok, sajna hozzá tartoztak, és lármásabb csordát
Carella még soha életében nem látott. A lármát éppenséggel
nem bánta, mert lárma volt benne is, a vadászdüh lármája, ahogy
prédáját követve elhúzott az iskolások mellett, és gyors
léptekkel haladt a hüllõház felé.
A háta mögött megszólalt egy srác: - Van odabent egy kígyó,
az egyben le bír nyelni egy egész disznót, mit szólsz hozzá?
- Olyan nincs, hogy egy kígyó egyben nyeljen le egy disznót -
vélekedett egy másik srác.
- Mondod te - vágott vissza az elõbbi. - De a fater a saját
szemével látta a moziban, egy Frank Buck filmben, és az a
kígyó ott van a hüllõházban.
- Ugyanaz a kígyó?
- Nem ugyanaz, te hülye. De ugyanolyan.
- Akkor honnan tudod, hogy az is le bír nyelni egy disznót?
Carella izgatottan cserkelte a vadat. A vad éppen akkor 1épett
be a hüllõházba, és Carella nem akarta szem elõl téveszteni. Egy
röhejes pillanatra az az érzése támadt, hogy a bajusza leesik.
Megállt, az orra alá tapogatott, majd megnyugodva lépett be õ is
az épületbe. A fiún látszott, hogy pontosan tudja, hová igyek-
szik. Elhaladtában rá sem bagózott a kígyókra, bármennyit ál-
doztak is illetékesek a hüllõk elfogására, szállítására, el-
helyezésére. Egyenesen ahhoz a ketrechez ment, ahol a vastag
táblaüveg mögött két kobra hevert. Megállt, és érdeklõdve -
vagy legalábbis látszó-lag érdeklõdve nézte a kobrákat. Egyszer-
kétszer még az üveget is megkocogtatta.

158
 Carella figyelõállásba helyezkedett a Sziklás Hegységbéli
csörgõkígyó üvegfalú kis ketrece mellett. A kígyó vagy aludt,
vagy döglött volt, nem tudni, mindenesetre úgy feküdt, csüg-
geteg gyûrûkbe tekerõzve, mint akit a földrengés sem zavarhat
meg. De Carellát nem a kígyó érdekelte, hanem a terrárium üve-
gének a színe. A hátsó üvegfal ugyanis sötétzöldre volt festve,
és onnan, ahol Carella állt, az átlátszó elülsõ fal meg a zöld
hátsó így együtt kiváló tükörként szolgált. Így aztán, miközben
látszatra a döglöttnek is vélhetõ kígyó csörgõjét csodálta,
kényelmesen szemmel tarthatta a fiút a kobrakalitka elõtt.
Kétségkívül kígyóbolond a gyerek, gondolta Carella. A fiú
hangokat adott, az üveget kocogtatta, olyan volt, mint egy új-
donsü1t apa a szü1észeten, amint éppen majmot csinál magából
a szülõ-szoba üvegfalánál.
No de nem sokáig csinált majmot magából, mert nem sokáig
maradt egyedül. Carella nem hallhatta a kobrafészek körüli
hangokat, mert a középiskolások en masse zúdultak be a
hüllõházba, és az éktelen tohuvabohu a várasi iskolarendszer
dicséretét zengte. De Carella prédája nem kocogtatta már az
üveget. Melléje lépett egy másik srác, zabolátlan fekete sörényû,
fekete bõrzekés, szögecselt fekete nadrágos, fekete cipõs.
Carella megnézte magának a jövevényt, és azt gondolta: ez
Gonzo.
Akár Gonzo volt, akár nem, Carella ifjú barátja mindenesetre
õt várta. Carella, noha az osztály zsivajában továbbra sem hallott
egy kukkot sem, látta, hogy a két fiú sebtében kezet ráz. Aztán
mind a ketten egyszerre a zsebükbe nyúltak, és ismét kezet fog-

159
tak. Carella tudta, hogy immár gazdát cserélt a motyó meg az
ára.
Elvesztette érdeklõdését ifjú barátja iránt, most már csak a
bõrzekés érdekelte. A szõke, akit eddig követett, vigyorogva
sarkon fordult és elindult. Carella hagyta, hadd menjen, A másik
feltûrte a zekéje gallérját, tétovázott egy pillanatig, aztán a
másik irányba indult. Carallának soha nem volt hõbb óhaja, mint
hogy galléron ragadja és egy jókora adag narkót találjon nála.
Erõsen vágyott arra is, hogy bevihesse a kapitányságra, és kifag-
gassa a néhai Anibal Hernandez felõl.
Sajnos, az iskolarendszer aznap Carella ellen esküdött.
Megválva a csörgõkígyótól, a feketezekés nyomába akart eredni,
amikor velõtrázó rikoltás hasított a levegõbe. - Ott van! -
rikoltotta teli torokból egy mutáló hang. Ha ez a rikoltás az õser-
dõben, egy fa mögül röppen fel, a bátor vadász meg sem állt
volna ijedtében a legközelebbi depóig. Itt, a hüllõházban is kis
híja, hogy le nem esett tõle Carella kackiás bajusza.
Csakhamar rájött a rikoltás okára. Az elõbbi srác felfedezte az
óriáskígyó ketrecét, és hanyatt-homlok rohant oda, hogy lássa,
valóban elemészt-e egy disznót vacsorára. A következõ pillanat-
ban Carella rájött, hogy egy dübörögve közeledõ csorda útjába
került, és ha gyorsan félre nem ugrik, õt magát falják fel egy
darabban. Gyorsan félreugrott hát, és a csorda eldübörgött mel-
lette, nyomában restelkedõ pásztorával, akinek most is ott ült az
arcán az a “nem hozzám tartoznak” kifejezés.
Szinte nem is emberi üvöltözés-tülekedés keletkezett az
óriáskígyó ketrecénél. Carella megfordult: a fekete bõrzeke
eltûnt.

160
 A detektív a kijárathoz rohant, átkokat szórva magában az
iskolaigazgatóra, az állattanórákra és Frank Buckra, s amikor
kijutott a friss levegõre, az arcába mart s a fogához koccant a
hideg. A fekete zeke sehol.
Szaladni kezdett, voltaképp céltalanul, mivel nem tudta, merre
mehetett a srác. És szaladt, amíg nyilvánvaló nem lett, hogy
végleg szem elõl vesztette a prédát. Már azon volt, hogy újból
elkezd átkozódni, amikor meglátta a szõke fiút, akit elõzõleg
követett.
Nem õ kellett volna neki persze, de ha ló nincs, szamár is jó.
Végtére a gyerek az imént vásárolt Gonzótól, nem? Talán
megtudhatja tõle, merre keresse Gonzót. Veszteni való idõ sem-
miképpen nem volt. Sosem lehet tudni ennél a városszerte diva-
tos iskolarendszernél: lehet, hogy a következõ pillanatban egy
csikkvadász ovodáscsoport keresztezi az útját. Carella elõre-
lendült.
Nesztelenül zárkózott fel a fiú mögé, majd melléje lépett, és a
karja után nyúlt.
- Helló ... - kezdte, és a fiú megpenderült.
Egy másodpercig kifejezéstelen volt a fiú arca, de aztán
áthatolt a tekintete a hamis bajuszon, és a felismeréstõl
elkerekedõ szemében megcsillant a veszélytudat. Hirtelen moz-
dulattal mellbe taszította Carellát. A deterktívet váratlanul érte a
támadás, jó néhány lépést hátratántorodott.
- Hé! - kiáltotta Carella, de a srác már rohant is. Lehet, hogy
nem volt világbajnok, de pokoli gyorsan tudott futni.
Mire Carella visszanyerte a lélegzetét, a fiú már túl volt a
kanyaron, és benyargalt a fák közé. Carella utána. Nem értette,

161
miért vállalt a srác akkora kockázatot azért a kis adag narkóért,
de hát nem ért rá ezen törni a fejét. Van, amikor gondolkozni
kell, és van, amikor cselekedni; az adott pillanatban nyilván nem
a fejét, hanem a lábát kellett használnia. No és használnia kellett
volna a fegyverét is, csakhogy Carellának ez nem jutott az es-
zébe, úgyhogy a 38-as a zsebében maradt. Nem nagy dolog
utolérni és galléron ragadni egy senkiházi kis narkóst. Nem
tudva, mit tartogat számára a sors, Carella is letért az ösvényrõl,
és berohant a fák közé.

Látta, hogy a szõke kobak eltûnik egy szikla mögött. Carella

rákapcsolt, és nagyokat fújtatva arra gondolt, lám, õ sem olyan
fiatal már, mint hajdan. Mélyen bent járt már a fák között,
messze a parkon átkígyózó ösvénytõl kerülgette a sziklákat s
ugrott át a kisebb köveken. A szõke fej fel-felbukkant elõtte,
aztán egyszer csak eltûnt, és Carel1a már aggódott, hogy szem
elõl veszti ezt a srácot is. Lendületesen megkerült egy nagyobb
szirtet, és hirtelen leblokkolt.
Egy 32-es pisztoly csöve ásított a képébe.
- Ki ne nyisd a szád, hekus - mondta a fiú.
Carella pislogott. Fegyverre nem számított: némán sz-
itkozódva kereste a kiutat. Belenézett a srác szemébe. Úgy lát-
szott, a srác nincs feldobva, talán lehet beszélni a fejével. De a
32-est keményen markolta a kéz, és felette a szempár nem sok
jót írgért.
- Idesüss ... - kezdte volna.
- Azt mondtam, hogy tartsd a pofád. Lelõlek, hekus.Olyan
egyszerûen mondta ezt a srác, hogy a halálos fenyegetés va-

162
lahogy ártalmatlannak tûnt. De a tekintete korántsem volt ártat-
lan, és Carella a tekintetét leste óvatosan. Nem elõször állt
fegyvercsõ elõtt, és tudta, hogy a ravasz meghúzását mindig
megelõzi a pupilla összeszûkülése.
- E1 a kezekkel az oldala mellõl - rendelkezett a fiú. Hol tartja?
- Micsodát?
- A pisztolyát, amit tegnap megtalált az a rendõr. Most is a
derékszíján?
- Honnan tudod, hogy hekus vagyok?
- A pisztolytáskáról. Nem kell ahhoz nyolc gimnázium. A
haverok errefelé nem hordanak pisztolytáskát. Na, halássza csak
elõ nekem, zsarukám.
Carella keze megmozdult.
- Állj! Mondja meg, hol van. Majd én elõszedem.
- Miért keresed a bajt magadnak, öcskös? Egyszerû kihágással
megúszhatnád.
- Igazán?
- Persze. Tedd el azt a fegyvert. Elfelejtem, hogy valaha is lát-
tam nálad.
- Mi van, zsarukám? Begazoltunk?
- Már miért gazoltam volna be? - mondta Carella, egyre a fiú
szemét figyelve. - Van neked annyi eszed, hogy ne lõjj le itt a
parkban.
- Igazán? Mit gondol, hány embert lõnek le itt naponta?
- Hányat, fiacskám? - húzta az idõt Carella, miközben azt fon-
tolgatta, hogyan húzhatná elõ a 38-ast, s lõhetné meg a fiút.
Csak el tudná terelni a figyelmét egy másodpercre!
- Épp eleget. Miért követett, zsarukám?

163
 - Nem fogod elhinni ... - kezdte Carella.
- Akkor ne is strapálja magát. Mondja mindjárt az igazat.
- A haverodat kerestem.
- Igazán? Melyiket? Sok haverom van.
- Azt, akivel a kobraketrecnél talá1koztál.
- Miért éppen õt?
- Kérdeznem kell tõle egyet-mást.
- Mirõl?
- Az az én dolgom.
- Hol a fegyvere, zsarukám? Elõbb arról beszélgessünk. Carella
habozott. Látta, hogy alig észrevehetõen összeszûkül a fiú
szeme. - A jobb zsebemben - ,mondta gyorsan.
- Megfordulni! - parancsolta a srác.
Carella megfordult.
- Fel a kezeket. Semmi trükk, zsarukám, figyelmeztetem. Érzi
ezt? A pisztolyom csöve. Belenyomom szépen a hátába, amíg a
zsebében kotorászok. Ha megmoccan, ha megpróbál elszaladni,
de még ha egy nagyobbat szusszan is, belelövök a gerincébe.
Nem vagyok majrés, ne akarja, hogy bebizonyítsam. Érti?
- Értem - mondta Carella.
Érezte, hogy a fiú keze a zsebébe nyúl. Egy pillanat, és eltûnt
a 38-as megnyugtató súlya.
- Rendben van. Visszafordulhat.
Carella szembefordult a fiúval. Mind ez ideig nem hitte, hogy
valóban meleg a helyzet. Kidumálta õ már magát máskor is
ilyen kelepcékbõl, és ez idáig bízott benne, hogy most is
kidumálja, vagy elõ tudja húzni valahogy a fegyverét. De a
fegyvert már nem volt honnan elõhúzni, és a fiú kemény, csil-

164
logó szemébe nézve megérezte, hogy magával a halállal néz
farkasszemet.
- Öreg hiba lenne - kezdte, de valahogy erõtlennek, õszintétlen-
nek érezte a tulajdon hangját -, öreg hiba lenne, ha ok nélkül
lelõnél. Megmondtam, hogy nem téged kereslek.
- Akkor tegnap minek kérdezgetett engem? Azt hitte, marha
nagyot alakít, mi, zsarukám? Azt hitte nagy okosan kipuhatol,
mi? Csakhogy én puhatoltam ki magát. Kemény dió, tudja,
amikor az ember nem tudja, milyen pónemet várjon egy
találkozón. Kemény dió, igen. Hagytam, higgye csak, hogy be-
húzott a csõbe. Pedig minden egyes húzását elõre tudtam. Aztán
az a jámbor õrszemes zsaru rátette a pontot az i-re. Amikor
elõhalászta a pisztolyt a maga nadrágjából, tudtam már, hányas a
kabát. Addig csak bûzlött valami, de erõsen.
- Akkor sem téged kerestelek - mondta türelmesen Carella.
Laza kavicsgörgetegen álltak a nagy szikla árnyékában. Mi
lenne, gondolta, ha hirtelen meglökné a fiút, kibillentené az egy-
ensúlyából, és elrohanna? Hiú, távoli lehetõség volt.
- Nem-e? Ide figyeljen zsarukám, ne hamukázzon nekem.
Hamukáztak már nekem különb legények is. Vallja be férfiasan,
nagy cápát akart fogni. Azt hitte, bevihet arra a takaros kis
kapitányságra, és addig püfölhet, amíg be nem vallom, hogy
megerõszakoltam az édes anyucikámat. Hát tévedett de nagyon.
- A francba is - mérgelõdött meg Carella -, mit akarnék egy
ilyen piti kis narkóstól?
- Narkós? Én? Na ne fáradjon. Engem be nem kísér, zsarukám.
Nem veszem be a szövegét.

165
 - De hát mi bajod? - kérdezte Carella. - Láttam én már begazolt
narkóst, de hogy valaki ennyire elveszítse a fejét ... Ennyire
félsz egy lebukástól? Amikor, a fene enné meg, csak arról a
fickóról akartalak kikérdezni, akivel találkoztál. Nem megy a
fejedbe? Nem te kellesz nekem, hanem õ.
- Mintha azt mondta volna, nem utazik piti kis narkósokra.
- Nem bizony.
- Akkor mit töri magát érte? Tizennyolc éves, és tizennégy
éves korában kapott rá. A heroin lett menyasszonya. Nem
valami következetes, zsarukám.
- Miért, hát nem nepper? - kérdezte zavartan Carella.
- Kicsoda, õ? - A fiú elnevette magát. - Maga aztán jó fej,
zsarukám.
- De mi a ...
- Hát jó, ide hallgasson. Utánam szaglászott tegnap is, ma is.
Most is van annyi narkó a zsebemben, hogy nem bánná meg,
ha bekísérhetne. És vétek a Sullivan-törvény ellen is, mert nincs
engedélyem ehhez a fegyverhez. Ellene szegültem egy hivatalos
közegnek, és biztosan arra is van paragrafus, hogy mi jár annak,
aki elszedi egy zsaru fegyverét. Megfogott, zsarukám. Jól agy-
onvághatna a törvnykönyvvel. És ha máma lelécelek, hát elkap
holnap, és akkor majd kinek hisznek, magának vagy nekem?
- Tudod mit, lécelj le - ajánlotta Carella. - Tedd el szépen a
mordályod, és lépjél olajra. Nem kell nekem golyó a hasamba,
nem akarok bajt kerverni neked. Mondtam már, nem? Én a
haverodra utazom. - Carella egy kis szünetet tartott, aztán
hozzátette: - Gonzóra.

166
 - Tudom - mondta összeszûkülõ pupillával a fiú. Én vagyok
Gonzo.
Gonzo összeszûkülõ szeme volt az egyetlen jel. Carella meg-
próbált oldalt szökkenni, de már fel is ugatott a fegyver. Nem
látta, hogy megrándult volna a fiú markában. Éles fájdalom
hasított a mellébe, hallotta még a három lövés dörejét is, aztán
megtántorodott. Melegséget érzett, és rettentõen nevetségesnek
érezte, hogy nem tartja meg a lába, milyen ostoba, milyen
véghetetlenül ostoba egy história, merõ tûzben égett a melle, és
aztán meglódult a mennybolt, és Carella arccal a földre zuhant.
Nem kapta maga elé védelmül a karját, mert a karjából is elszállt
az erõ. A kavicsokhoz verõdött az arca, görcsbe rándult a teste,
vacogott, és valami ragadós meleget érzett maga alatt. Akkor
próbált csak arrébb mászni, és akkor jött rá, hogy a tulajdon vére
egyre növek-võ tócsájában fekszik. Nevetni és sírni lett volna
kedve. Kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Hu1lámok-
ban támadt rá a sötétség, és a sötétséggel küszködve észre sem
vette, hogy Gonzo rohanvást távolodik a fák között. Csak a
mindent elnyelõ feketeségnek volt tudatában, és hirtelen megér-
tette, hogy meg fog halni.

Javára legyen mondva a 87. körzetnek, hogy gyorsabban dolgo-

zott, mint a parkra vigyázó másik két körzet. Carellát csak majd-
nem félórával késõbb találta meg egy õrszemes rendõr:
uszodányi vérben feküdt már akkor.
Az idõ tájt, amikor Carellát meglõtték a körzetén kívül, a 87.
körzetben is történt egy erõszakos cselekmény, és ennek az ál-
dozatát tíz percnél is rövidebb idõ alatt megtalálták.

167
 Az õrszemes rendõr ezt mondta a telefonba: - Egy öre-
gasszony. A szomszédai szerint Dolores Faured a neve.
- Mi történt vele? - kérdezte a telefonügyeletes õrmester.
- A nyakát szegte. Az elsõ emeletrõl esett ki a világítóudvarba.
Vagy kilökték.

A város szívében rendületlenül vásároltak a vásárlók. A kiraka-

tok izzottak, mint megannyi hordóhasú kokszkályha, befelé
csalogatták a fázó polgárokat, melegedni, nézelõdni egy kicsit,
no meg vásárolni. A proccos Hall Avenue elegáns boltjait nem
magyallal, hanem rikító, fehér-piros-zölden villogó karácsonyi
villanykörtékkel díþszítették. Az egyik áruház homlokzatán két
emelet magasságban kék angyalok díszelegtek, a szemközti
nyilvános park felkapta és továbbragozta a témát, százával
vetítve az úr szárnyas hírnökeinek visszfényét a flaszterra, vé-
gigkísérve a járókelõket a korcsolyapálya mellett felállított
óriási karácsonyfáig. A fa szinte az égig nyújtózott emberfej
nagyságú, vörös-kék-sárga világító gömbjeivel, versenyre kelve
a körülálló irodatorony-házak merev hivatalosságával.
A többi bolt is karácsonyi fényben fürdött, villanykörtékbõl
formált karácsonyfák, fehér óriás-girlandok, friss havazást
szikrázó kirakatok mindonütt. A vásárlók sietõsen rótták az
utcát, csomagjaik súlya alatt görnyedezve. Az irodaházak
rideg homlokzata mögött javában állt a karácsonyi vigalom.
Aktakukacok csókolták arcul egymást a kartotékszekrények
között. Fõnökök emelgették a titkárnõjük szoknyáját, elõlép-
tetés-ígéretek röpködtek, fizetésemelésekkel hajigálóztak, a
szállítmányozási osztály hórukklegényei a faburkolatú irodák

168
fehér galléros fõnökeivel koccintgattak, whiskyfoltok, sietõs
telefonok a várakozó feleségeknek, sietõs telefonok a férjeknek,
akik hasonlóképpen rideg homlokzatok mögött ülték a maguk
karácsonyi buliját. Általános volt a vigalom, december 22-e
lévén, ezt a pénteki késõ délutánt várta egész évben mindenki.
És a szolid könyvelõ, aki egész évben a csinos, ifjú, szõke re-
cepciós titkárnõn legeltette becsületes családapaszemét, ez
egyszer a szokásos jónapotnál meghittebben üdvözölhette a
lányt. A vízhûtõ mellett jeges whiskyvel koccintva, karácsonyi
barátsággal ölelhette át a derekát, s a lány, ugyancsak jézuskázós
pajtásságból, a vállára hajthatta a fejét. A férfi a
fagyöngybokréta alatt még a lány ajkát is illethette az ajkával, és
mindezt a legcsekélyebb lelkifurdalás nélkül, hiszen a karác-
sonyi parti régi hagyománya az amerikai kultúrának. A férjek
elmentek a karácsonyi partikra, a feleségeket nem hívták meg.
Nem is várták el, hogy meghívják õket: erre az egy napra fel van
függesztve a házassági szerzõdés. Késõbb aztán majd el-
tréfálkoznak a karácsonyi partin, valahogy olyasformán, mintha
véres kést találtak volna a nappaliban, a dohányzóasztalkán, és
tennék, mintha nem tudnák, hogyan került oda.
Az utcákat pedig rótták a vásárlók. Az idõ rövid volt‚ s egyre
rövidebb. A reklámfõnökök, akik a Hálaadás-nap óta fûzték a
közönség agyát, most szorgalmasan itták le magukat az
irodájukban. A közönség azonban, a kereskedelem machiná-
cióinak hálójában vergõdõ közönség - hogyan is duzzadhatott
ilyen aránytalanul nagyra ez a gépezet ahhoz az egyszerû betle-
hemi születéshez képest, amelyet képvisel? - a közönség bezzeg
lótott-futott, osztott és szorzott. Eléggé mutatós a Josephine

169
ajándéka? Postára adtuk-e az összes karácsonyi lapot? És a fa, a
fa! Késõ már megvenni a fát?
De mindezek mögött, a raklámzsenik ármányos cselszövése
ellenére, és ellenére az eszelõs hajszának amellyé kinõtte magát
az ünnep, mindezek mögött volt valami más is. Voltak, ha nem
is sokan, akiket nehezen megfogalmazaható érzések kerítettek
hatalmukba. Karácsony van. Ünnep. Igen, voltak, akik
keresztülláttak a komédián, az elektromos csillogás-villogáson,
keresztül a Hall Avenue-n sorakozó ösztövér, bozontos szakállú
Mikulásokon. Voltak, akik másként éreztek, mint ahogy azt a
reklámszakemberek eltervezték. Volt, aki jól érezte magát, és
örült az életnek. A karácsony tette ezt is némelyekkel.
A város tehát részeg volt, a város az eszelõsségig fel volt
dobva, az utcákon egymás sarkát taposták a vásárlók, és a beton
rideg volt, kopár és közönyös - de mégiscsak ez volt a világ
legcsodálatosabb városa, és soha nem olyan csodálatos, mint
éppen karácsonykor.
- Danny Gimp vagyok - közölte az eligazító õrmester elõtt álló
ember. - Carella nyomozóval szeretnék beszélni.
Az eligazító õrmester nem szeretett rendõrspiclikkel tárgyalni.
Tudta, hogy Danny Gimp sok értékes információval szolgált
már, mégis tisztátalannak érzett minden besúgót, még szólni is
ne-hezére esett hozzájuk.
- Carella nyomozó nincs bent - közölte.
- Meg tudná mondani, hol találom meg? - kérdezte Danny.
Danny emberemlékezet óta besúgója volt a rendõrségnek. Tudta,
hogy beszédes hajlama miatt nem örvend nagy népszerûségnek
az alvilágban, de a kiközösítés nemigen zavarta. Danny in-

170
formátorként kereste a kenyerét, és különös módon még
örömét is lelte abban, hogy segít a rendõrségnek. Kiskorában
gyermekparalízisen esett át, azóta fél lábára sántított egy kicsit.
Nelson volt az igazi neve, de ezt csak kevesen tudták róla, még a
levelei is Danny Gimp névre érkeztek. Negyvenöt éves, igen
apró emberke volt, inkább látszott rosszúl táplált suhancnak,
mint igazi felnõttnek. Vékony, fuvolázó volt a hangja is, koráról
árulkodó ráncok alig voltak az ábrázatán. Nem mondhatta, hogy
különösebben kedveli a hekusokat, még ha segíteni szeretett is
nekik. Egyetlen hekust szeretett csak igazán. Steve Carellát.
- Mit akar tõle? - kérdezte az õrmester.
- Van valamim a számára.
- Micsoda?
- Magát mikor léptették elõ detektívnek? - érdeklõdött nyájasan
Danny Gimp.
- Ha szívóskodni akar, spiclikém, kívü1 tágasabb.
- Nem szívóskodni akarok, hanem, Carellával beszélni. Meg-
mondaná neki, hogy kerestem?
- Carella nem vehet át semmiféle üzenetet - közölte az
õrmester.
- Hogyhogy?
- Ma délután meglõtték. Haldoklik.
- Micsoda?
- Jól ha1lotta.
- Micsoda? - szakadt ki újfent a kõvé dermedt Dannybõl.-
Ugye, csak ugrat?
- Nem én.
- Ki tette?

171
 - Azt mi is szeretnénk tudni.
- Hol van?
- A Közkórházban. De kár is odamenni. Az intenzív osztályon
fekszik, és aligha engedik, hogy spiclikkel beszélgessen.
- Nem is haldoklik - mondta Danny, mintha önmagát akarná
megnyugtatni. - Ugye hogy nem?
- Félig megfagyva találták meg, vér is alig volt már benne.
Azóta is szivattyúzzák belé a plazmát,
de három golyót kapott a mellébe, és az bizony kemény dolog.
- Ó ... Ó, Jézusatyám - nyögte Danny, és ha1lgatott egy sort.
- Na. Befejezte, spic1i?
- Nem ... Mit is mondott, a Közkórházban van?
- Ott. És azt is mondtam, ne fáradjon oda. Magának lenne
kényelmetlen, ott a fél kapitányság.
- Aha - mondta eltûnõdve Danny. - Azért ez kemény, hogy a
fene enné meg. Nem?
- Care1la jó zsaru - mondta egyszerûen az õrmester.
- Az - hagyta rá Danny. Megint hallgatott aztán így szólt: - Na,
viszlát.
- Viszlát.

Danny Gimp az õrmester figyelmeztetése miatt csak másnap

reggel ment el a kórházba. Egész péntek este bírkózott a
problémával; azon tûnõdött örülnének-e a jövetelének és megis-
merné-e egyáltalán Carella. És ha olyan állapotban van is, hogy
mondhasson egy hellót, nem biztos, hogy akarna mondani. Az
üzleti viszony folyamatos volt ugyan köztük, de Danny Gimp
fájdalmasan tisztában volt vele, hogy egy informátor nem épp a

172
legtiszteletreméltóbb ember. Még az is lehet, hagy Carella
egyszerûen leköpi
Birkózott a problémával, nem is aludt egész éjjel. Úgy vir-
radt rá a szombat reggel, hogy még mindig a problémával
birkózott. Maga sem tudta, miért, de látni szerette volna Steve
Carellát, mielõtt meghal. Látni, köszönteni, és a kezét is
megrázni, ha lehet. Talán éppen a karácsony miatt. Akárhogy is,
Danny ivott egy kis kávét, megevett egy fánkot, aztán nagy
gonddal felöltözött, a jobbik ruháját vette fel, tiszta inggel,
nyakkendõt is gondosan választott hozzá. Azt akarta, hogy
tiszteletre méltó legyen a kü1seje. A kórházba készült, tisztes
polgári látogatásra, és ezért valahogy hirtelen gyújtópontba ker-
ült egész életének a tisztességtelensége. Fontosnak érezte, hogy
kimutassa a Carelláért való aggodalmát, és ugyanolyan fon-
tosnak azt is, hogy Carella becsülje õt ezért.
A kórház felé menet vett egy doboz desszertet. A þesszert is
rengeteg fejtörést okozott neki. Biztos, hogy lesznek zsaruk is a
kórházban. Nem megmondta az ügyeletes õrmester? És akkor
hogy néz az ki: egy besúgó meg egy doboz desszert? Majdnem
el is dobta, de aztán mégsem. Ha az ember beteget látogat, visz
neki valamit - valamit, amivel mintha azt mondaná: “Velünk
vagy még, fel fogsz épülni.” Danny Gimp belép a civilizált tár-
sadalom udvarias, tiszteletre méltó világába, tehát igazodnia kell
ennek a társadalomnak a szokásaihoz.
Szombat volt, december 23-a, az ég komoran sötétlett a
kórház felett. Havazás ígérkezett, és Dannynek eszébe jutott egy
röpke másodpercre, hányan és hányan szeretnének fehér karác-
sonyt. Végtelenûl szomorúan nyomult be a kórház forgóajtaján,

173
és lépett be a tágas, fehér elõcsarnokba. Karácsonyi girland füg-
gött a recepcióval szemközti falon, de maga a kórház egyáltalán
nem volt ünnepies. A recepciósnõ a körmét lakkozta. Egy
padon, szemközt a recepciós pulttal, öregember ült; kalapja a
kezében, és aggodamasan pislogott az Elsõsegély feliratú ajtóra.
Danny levett kalappal járult a pult elé. A lány nern nézett fel.
Olyan mûgonddal lakkozta a körmét, mint egy japán
babakészítõ.
Danny megköszörülte a torkát: - Kisasszony?
- Tessék - mondta a lány, kinyújtott mutatóujján munkálkodva,
befestve a körömholdat, csillogó kárminpirossal kanyarítva ki
körme oválisát.
- Steve Carellát szereném meglátogatni. Stephen Carellát.
- Mi a neve, uram?
- Daniel Nelson - felete Danny.
A lány letette a pemzlit, szétterpesztette frissen lakkozott
körmeit, a másik kezével elõhúzott egy géppel írt listát. Gépies
mozdulatta1 húzta elõ, oda se nézett. Maga elé tette, áttanul-
mányozta, majd így szólt: - Nincs rajta a neve a listán, uram.
- Miféle listán?
- Mr. Carella állapota válságos. Csak a rokonait engedhetjük
be, és az ügy természetébõl adódóan bizonyos rendõrségi
személyeket. Sajnálom, uram.
- Jól van? - kérdezte Danny.
A lány szenvtelenûl nézett rá: - Intenzív osztályra többnyire
csak azok kerülnek, akiknek válságos az állapotuk.
- Mikor ... mikor tudnak többet mondani?

174
 - Azt nem lehet tudni, uram. Lehet, hogy felépül, lehet, hogy
nem. Sajnos, nem rajtunk múlik.
- Megengedné, hogy várjak itten?
- Természetesen, uram. Üljön oda a padra, ha tetszik. Tudja,
beletelhet egy kis idõbe.
- Tudom - mondta Danny. - Köszönöm
Nem sok tiszta érzésem volt életemben, gondolta Danny,
miért kell ezt is így megcáfolnia ennek a csitrinek, akinek
életné1-halálnál fontosabb a körme lakkozása? Vállat vont, a
bürokráciát átkozva a padhoz ballagott, és helyet foglalt az öreg
mellett. Az öreg szinte azonnal feléje fordult.
- A lányom megvágta a kezét - jelentette ki.
- He? - mondta Danny.
- Konzervet nyitott, és megvágta vele a kezét. Veszélyes az?
Márminthogy egy ilyen bádogvágás?
- Nem tudom.
- Úgy hallottam, veszélyes. Most kötözik odabent. Úgy vérzett
szegénykém, hogy még. Remélem, nem veszélyes.
- Nem lesz semmi baj. Ne aggódjék.
- Hát, remélem is. Uraságod látogatni jött valakit?
- Igen.
- Egy barátját?
- Mondjuk - vont vá1lat Danny, és tanulmányozni kezdte a
desszert alkotórészeinek listáját a dobozon. Mi lehet az a lecitin?
Nemsokára kijött a lány az elsõsegélyszobából. Be volt kötve
a keze.
- Jól vagy? - kérdezte az apja.

175
 - Jól - mondta a lány. - Még egy nyalókát is adtak. Együtt men-
tek ki a kórházból.
Danny Gimp egyedûl maradt a padon. Várt.

Teddy Carella a férje kórtermében ült, s a férjét nézte. Az ab-

lakon le volt húzva a roló, de Teddy a félhomályban is tisztán
látta Carella arcát, nyitott száját, csukott szemét. Az ágy mellett
egy lefelé fordított palackból csordogált a plazma egy csövön át,
bele Carella karjába. A férfi mozdulatlanul feküdt, a takaró rá
volt húzva csipkés szélû mellsebeire. A sebek persze be voltak
már kötve, de rajtuk keresztül szökött ki a vére, azok akozták a
vesztét. Milyen sápadtan, milyen mozdulatlanul fekszik, mintha
máris benne lakoznék a halál.
Nem, gondolta Teddy, nem fog meghalni.
Kérlek, Isten, édes Istenem, könyörgöm, engedd meg, hogy
életben maradjon!
Teddy gondolatai szabadon kószáltak, nem is tudta, hogy
imádkozik, azt hitte, egyszerû gondolatok ezek, asszonyi gon-
dolatok - pedig imádkozott.
Visszagondolt a napra, amikor megismerte Carellát: Betörést
jelentettek a rendõrségnek a kis irodából, ahol Teddy dolgozott.
Teddy pontosan emlékezett rá, hogyan lépett be Carella a kis
helyiségbe, egy másik detektív kiséretében, akit késõbb
áthelyeztek egy másik körzetbe. Ennek a másiknak az arcára
sem emlékezett már. Teddy számára aznap csak Steve Carella
arca létezett. Magas, szálegyenes férfi volt, a ruha is úgy állt
rajta, mintha nem is rendõr, hanem egy elõkelõ férfiszabászat
modellje lenne. Carella megmutatta a nyomozójelvényét és be-

176
mutatkozott. Teddy egy cédulára írta a válaszát, elmagyarázta,
hogy süketnéma, és hogy a fogadó titkárnõ nincs bent, hogy õ,
Teddy, gépírónõként dolgozik ott, de ha bemegy, és megmondja
a fõnöknek, hogy itt a rendõrség, azonna1 fogadni fogja
Carellát. Carella arcán egy kis meglepõdés tükrözõdött. Amikor
Teddy felállt, és bement a fõnök irodájába, érezte, hogy a férfi
tekintete kíséri.
Nem lepõdött meg, amikor Carella randevút kért tõle. Nem,
mert látta a Carella szemében felcsillanó érdeklõdést; nem az
indítványtól lepõdött meg tehát, hanem attól, hogy õ egyáltalán
érdekli ezt a férfit. Tudta, vannak férfiak, akik már csak a móka
kedvéért is mindent kipróbálnak. Milyen lehet egy süketnéma
lánnyal? Bizonyára érdekes. Teddy feltételezte, hogy Carellának
is ez lehetett az elsõ indítéka, de a randevú után már tudta, hogy
nem errõl van szó. Carellát nem a lány nyelve vagy a füle
érdekelte, hanem maga Teddy Franklin, mindenestõl, miként ezt
ismételten ki is jelentette. Beletelt némi idõbe, amíg Teddy ezt
el is hitte, bár ösztönösen kezdettõl fogva igaznak érezte.
Lefeküdt Steve Carellával, mert ezt érezte természetesnak.
Carella gyakran kérte, hogy legyen a felesége, de Teddy soha
nem hitte el egészen, hogy a férfi csakugyan feleségül akarja
venni. Mígnem egy nap - hirtelen, ahogy az már lenni szokott
- ,mégiscsak elhitte: rájött, hogy Carella komolyan beszél. Au-
gusztus 19-én tartották meg az esküvõt, most pedig, december
23-án Carella a kórházi ágyat nyomja, és lehet, hogy meghal,
nincs kizárva, hogy meghal, az orvosok mondták.
Teddy nem emésztette magát a helyzet igazságtalansága mi-
att. Pedig a helyzet ordítóan igazságtalan volt: nem lett volna

177
szabad lelõni az õ férjét, nem igazság, hogy az õ férje az életéért
küszködjön ezen a kórházi ágyon. Teddyben tombolt az igaz-
ságtalanság érzete, de emészteni nem emésztette magát miatta,
mert ami történt, megtörtént.
Steve Carella jó ember, gyengéd ember, és az õ embere,
Teddy számára az egyetlen férfi a világon. Vannak, akik szerint
az ember bárkivel elélhet. Ha ezze1 nem tud, akkor majd azzal.
Ágyba kell csak bújni egymással két különnemû embernek, a
többi megy már magától. Elment a villamos? Majd jön egy
másik. Teddy azonban nem hitt az ilyesmiben. Nem hitte, hogy
létezhetne még egy férfi a világon, aki éppen olyan jó lenne a
számára, mint Steve Carella. Steve Carellát valami csodálatos
módon maga a sors tette le Teddy küszöbére, páratlan
ajándékként.
Egyszerûen nem hitte, hogy ilyen kurtán-durván
elragadhatják tõle. Nem hitte, nem akarta elhinni. Csak néhány
napja, hogy megmondta a férfinak, mit kér karácsonyra. Õt
kérte. Teddy õszintén mondta, komolyan gondolt minden szót,
noha tudta, a férfi tréfára veszi. És most, íme, valami gonosz
szél visszasodorta, az arcába csapta a tulajdon szavait: most már
csakugyan õt akarta karácsonyra, õt és semmi mást a világon.
Amikor elõször mondta ki, biztonságban volt, tudta, hogy úgyis
megkapja. Most azonban biztonsága elpárolgott, s csak a forró
vágy maradt meg a férjéért. Soha semmit nem fog kérni a sor-
stól, csak ezt az egyet, Steve Carellát.
Imádkozott tehát a félhomályos szobában, nem tudva, hogy
imádkozik; újra és újra ezek a szavak fordultak meg az agyában:

178
 Engedd, hogy életben maradjon a férjem. Könyörgök, hagyd
életben a férjem.

Peter Byrnes detektív hadnagy este hat óra tizenötkor ment le az

elõcsarnokba. Egész nap a folyosón várakozott, Care1la
kórterme elõtt, remélve, hogy még egyszer bemehet hozzá. Egy
rövid pillanatra láthatta csak Carellát, mielõtt az újból
e1vesztette az eszméletét.
Carella csak egyetlen szót suttogott akkor: “Gonzo.” De töb-
bet egy szóval sem tudott mondani a nepperrõl, így aztán
Byrnesnek csak egy homályos személyleírása volt róla, amelyet
a Carella által elkapott három autós srác adott. Senki más nem
hallott errõl a Gonzóról, most aztán hogy az ördögbe kapja el
Byrnes? Ha Carella meghal ...
Byrnes a folyosón ülve elkergette magától a gondolatot.
Félóránként felhívta a kapitányságot. Félóránként hívta fel a
lakását is. A kapitányságnak nem volt jelentenivalója. Dolores
Faured halála ügyében nem lettek okosabbak. Anibal és Maria
Hernandez haláláról sem derü1t ki semmi új. Gonzónak se híre,
se hamva.
Otthon sem álltak sokka1 jobban a dolgok. Larry még mindig
a betegségével küszködött. Újra eljött az orvos, noha õt aztán
végképp nem hiányolta Byrnes fia. Meggyógyul-e valaha is,
kérdezte magától Byrnes, megtaláljuk-e valaha is a körzetünk-
ben bujkáló gyilkost vagy gyilkosokat? Holnapután karácsony,
szép kis karácsony, mondhatom.
Hat óra tizenötkor hagyta el a folyosót, és ment le az elõc-
sarnokba. Megállt a recepciós pultnál, és megkérdezte a lánytól,

179
hol van egy tisztességes étterem a közelben. A lány egy kiskoc-
smát javasolta a Lafayette Avenue-n.
Byrnes már majdnem a forgóajtóhoz ért, amikor utánaszólt
valaki: - Hadnagy úr!
Byrnes visszafordult. Nem ismerte meg azonnal az illetõt. Az
illetõ vézna volt és kis termetû, hóna a1att egy desszertes doboz.
Toplák, állapította meg Byrnes, pontosabban olyan toplák, aki
megpróbálta kirittyenteni magát. Aztán leesett a tantusz. - Ni
csak, Danny - mondta mogorván Byrnes.
- Hát magát mi szél hozta ide?
- Carellát akartam volna látni - nézett fel Byrnesre pislogva
Danny.
- Igen? - Byrnest szemlátomást nem hatotta meg a közlés.
- Igen. Hogy van Carella?
- Rosszul. Izé, nézze csak, Danny, ne vegye zokon, de éppen
vacsorázni indultam. Sietek.
- Hogyne, természetes.
Byrnes ránézett az emberkére, és ta1án a közelgõ karácsony
miatt tette hozzá: - Tudja, hogy van ez. Ez a Gonzo nevû alak,
aki meglõtte Carellát, még ...
- Hogyan? Azt mondta, Gonzo? Õ lõtte volna meg Ste ...
Carella nyomozót?
- A jelek szerint igen.
- Nahát! Egy ilyen ócska kis csöves? Egy ilyen srác kapta el
Steve Carellát?
- Hogyhogy? - támadt fel Byrnes érdeklõdése, de csak azért,
mert Danny mintha ismerte volna Gonzót. - Ócska kis csöves?
- Húszéves se igen van még, már ahogy én tudom.

180
 - Maga ismeri, Danny?!
- Hát az a helyzet, hogy Ste ... hogy Carella megkért, nézzek
utána ennek a Gonzónak. Utána is néztem. Már csak azért, mert
Ste ...
- Nevezze csak Steve-nek, az isten áldja meg magát!
- Tudja, a legtöbb zsarut bántja, ha ...
- Mondja már, mit tud, a szentségit!
- Még Steve sem szereti, ha Steve-nek hívom - vallotta meg
Danny, aztán, látva Byrnes arckifejezését, gyorsan folytatta: -
Senki nem ismerte ezt a Gonzót, értjük? Úgyhogy énnekem,
hogy úgy mondjam, matematikai lett a probléma. Hogy lehet,
hogy ez a három srác, aki tõle vásárolt, Gonzóként ismeri, s
hogy lehet, hogy az idevalósiak nem tudnak róla semmit? Hát
csakis úgy, hogy nem errõl a környékrõl való, nem igaz?
- Folytassa - mondta izgatottan Byrnes.
- Akkor hát hogy lehet, kérdem én, hogy õ örökölte a Hernan-
dez gyerek vevõkörét? Nem stimmel ez sehogy. Már úgy értve,
hogy ismernie kellett legalább a Hernandez gyereket, nem igaz?
És ha Hernandezt ismerte, akkor ismerte talán a nõvérét is. Így
okoskodtam én, hadnagy úr, összerakva, amit Steve-tõl tudtam
meg.
- No és mire jutott?
- Egy olyan pasasra, aki idegen a környéken, de Hernandezéket
talán ismerte. Elmentem hát az öreg hölgyhöz, Mrs. Hernan-
dezhez. Mindenfélét beszéltem neki, értjük? Puhatolóztam,
hogy hát talán rokon vagy mi ez a Gonzo - tudja, hogy van
ezeknél a Puerto Ricóiaknál, mennyire összetart a család.
- Na és rokon?

181
 - Nincs neki Gonzo nevû rokona. Igazat mondott, az biztos,
mert ismer engem. Nem ugrott be neki senki a névre.
- Ezt tõlem is megtudhatta volna, Danny. Az embereim
kikérdezték Mrs. Hernandezt.
- Igen, de azt mondta, volt a fiának egy barátja. Anibal jóba
volt vizi cserkészekkel, eljárogatott Riverheadbe a gyûléseikre,
valami iskolában tartatták õket. Na, körülnéztem, és kisütöttem,
hogy Ifjú Tengerészeknek hívják ezek magukat, egy pofa, akit
kiszuperáltak a haditengerészettõl, az terelte õket össze, még
egyenruhát is szerzett nekik, hogy abban masírozhassanak het-
enkint egyszer. Igen ám, de a Hernandez gyerek nem masírozni
járt oda, hanem túladni a motyóján. Mindegy, az a lényeg, hogy
Dickie Collinsnak hívják az ottani barátját.
- Mi köze ennek Gonzóhoz?
- Várja csak ki - mondta Danny. - Szaglászni kezdtem ez után a
Collins gyerek után, értjük? A környéken lakott régebben, de
elköltöztek, amikor a faterja munkát kapott, huzatfogó ajtókat
vagy miket árult, és amikor összejött nekik egy kis lé, hát pucol-
tak elfelé errõl a környékrõl. Igen, de Dickie-nek megmaradtak
az itteni kapcsolatai, értjük? Visszajárogatott, látogatta a haver-
okat, Aniba1 Hernandezt is, a néhait. Ja, és a nõvérével is
találkozott egyszer-kétszer. Elég az hozzá, hogy egyszer össze-
hoztak egy kártyapartit. Kicsiben ment a dolog, filléres alapon.
Ez vagy két hete lehetett, azért van, hogy senki nem ismeri
Gonzót, csak csupán négy ember, azok közül is halott már az
egyik. Szerencsére én az egyik élõbe botlottam bele.
- Tovább! - sürgette Byrnes.

182
 - Négyen kártyáztak. Egy Di Luca nevû srác, ez a Dickie
Collins, Maria Hernandez és egy idõsebb pofa a környékrõl.
- Hogy hívják az idõsebb pofát?
- A Di Luca gyerek nem emlékszik rá, Maria Hernandezt meg
már hiába kérdeznénk. Gyanítom, belõtték magukat aznap este,
és ez a Di Luca még csak tizenhat éves, nem tudja, mibe
keveredett. De majd én megmondom neki, ennek a Di Lucának.
Egyébként Pecásnak hívja magát, az a beceneve. Ezeknek mind-
nek van becenevük, azért jöhetett elõ ez a Gonzo-dolog is.
- Térjen már a lényegre, Danny.
- Máris. Szóval ezek négyen élték ott a világukat, és ahogy
kártyázgattak, az idõsebb pofa mesélt valamit egy nagy ban-
zájról. Na és kiderült, hogy ez a Dickie Collins, ez még soha
nem hallotta azt a szót, hogy “banzáj”. Kiment ez a szó egy
kissé a divatból, nem igaz, hadnagy úr? Már úgy értve, hogy
csak az idõsebbek használják. Mint a “kanmurit” például. Az is
kiment a divatból. Úgyhogyhát amilyen egy takonypóc ez a
Dickie, nem csuda, ha nem hallotta. Aszondja: gonzo? Mi az,
hogy gonzo? Na, erre aztán kitört a röhögés. Maria 1eesett a
székrõl, az idõsebb pofa, az meg a földön fetrengett, úgy
képzelje el, a Pecás meg majdnem összehugyozta magát, olyan
röhejes volt a dolog.
- Értem - mondta elgondolkozva Byrnes.
- Na és attól kezdve aztán egész este csak Gonzónak szólítgat-
ták. Legalábbis így mesélte a Pecás. Hanem csak azok négyen
tudtak errõl - Pecás, Maria, Dickie meg az az idõsebb pofa.
Maria, az meg nem beszél többé, nem igaz?
- Tehát Dickie Collins a Gonzo - ismételte meg Byrnes.

183
 - Egen. A Pecás, az másnapra elfelejtette az egészet. Ugyanis
tajt siker volt. De amikor Gonzóról kezdtem kérdezgetni, felder-
engett neki. Ami az idõsebb pofát illeti, csak a jóisten tudja,
hogy az kicsoda.
- Dickie Collins - ismételte meg Byrnes.
- Igen. Riverheadben lakik. Eléggé lerobbant környéken. Be
akarják gyûjteni?
- Lelõtte Carellát, nem? - nyúlt a tárcájáért és vett elõ egy tíz-
dollárost Byrnes. - Tessék, Danny.
Danny a fejét rázta. - Nem, nem. Köszönöm, hadnagy úr, de
nem.
Byrnes nem akart hinni a fülének.
- De egyet azért megtehetne nekem - bökte ki szégyenlõsen
Danny.
- Micsodát?
- Fel akarnék menni. Megnézném Steve-t.
Byrnes habozott egy pillanatig, aztán odalépett a pulthoz, és
azt mondta: - Byrnes nyomozó hadnagy vagyok. Ez az ember a
munkatársunk. Legyen szives, engedje fel.
- Igen, uram - mondta a lány, és ránézett Danny Gimpre, ak-
inek fülig szaladt a szája.

Dickie Collinsot a szentestén fogták el. A templombó1 jött ki

éppen, gyertyát gyújtott halott nagyanyjáért.
Bevitték a 87. körzetbe, ahol négy detektív fogta körül. Peter
Byrnes volt az egyik. Havi1land, Meyer és Willis a másik
három.
- Mi a neved? - kérdezte Willis.

184
 - Dickie Collins. Richard.
- Milyen álneveken futsz? - kérdezte Havilland.
- Semmilyeneken.
- Van vagy volt-e fegyvered? - kérdezta Meyer.
- Soha.
- Ismered Anibal Hernandezt? - kérdezte Byrnes.
- A neve ismerõsen hangzik.
- Ismerted vagy nem?
- Hát, úgy látásból, azt hiszem. Sok srácot ismerek a
környéken.
- Mikor költöztetek el?
- Pár hónapja.
- Miért?
- Munkahelyet változtatott a faterom. Vele mentem.
- Szívesen mentél vele?
- Nekem aztán nyolc. Én független ember vagyok, oda
megyek, ahová akarok, nem mindegy, hol lakom? Mit akarnak
tõlem? Mit követtem el?
- Mit csináltál december 17-én este?
- Honnan tudjam? Mikor is volt az egyáltalán?
- Ma egy hete.
- Nem emlékszem.
- Hernandezzel voltál?
- Nem emlékszem.
- Erõltesd meg az agyad.
- Nem. Nem voltam Hernandezzel. Milyen nap is volt, szom-
bat?
- Vasárnap.

185
 - Nem, akkor nem voltam vele.
- Hol voltál?
- A templomban.
- Micsoda?
- Minden vasárnap este elmegyek a templomba. Gyertyát gyúj-
tok a nagyanyámért.
- Meddig voltál a templomban?
- Kábé egy óra hosszat. Imádkoztam is egy sort.
- Hány órától hány óráig?
- Lássuk csak ... tíztõl tizenegyig, úgy nagyjából.
- És utána mit csináltál?
- Kószáltam.
- Ki látott kószálni?
- Senki. Miért gondoljá, hogy tanúra volna szükségem? Csak
nem a Hernandez megölését akarják a nyakamba varrni?
- Mibõl gondolod, hagy megölték?
- Felakasztotta magát - mondta Collins.
- Igen, de miért mondod, hogy megölték?
- Az öngyilkosság is ölés, nem?
- Miért akarnánk a nyakadba varrni egy öngyilkosságot?
- Honnan tudjam? Mi másért gyûjtöttek volna be, ha nam
ezért? És arról az estérõl faggatnak, nem? Mi másért kérdezték
volna, hogy ismertem-e Annabelle-t?
- Ismerted?
- Ismertem hát.
- A környékrõl vagy a vizicserkészektõl?
- Miféle vizicserkészektõl?
- A riverheadiaktõl.

186
 - Ja vagy úgy. Maguk az Ifjú Tengerészekre gondolnak. Azok
nem vizicserkészek. De nem ám.
- Honnan ismerted Hernandezt?
- Köszönõ viszonyban voltunk, amikor még itt laktam. A
Tengerészeknél aztán jobban összebarátkoztunk.
- Miért rnondtad, hogy “azt hiszed”, ismerted? Ha barátok
voltatok, akkor ismerted.
- Ismertem, na. És akkor mi van? Az talán bûncselekmény?
- Miért jártál a Tengerészekhez?
- Nem voltam én közülük való. Csak a felvonulásaikra mentem
el. Szeretem nézni, amikor masíroznak.
- Ahová mi küldünk, barátocskám, ott majd masírozhatsz ele-
get - mondta Havil1and.
- Azt elhiszem, hogy szíves-örömest oda küldene. De a vádat,
azt még nem hallottam. Tapogatunk, vaktában?
- Ugye, te narkónepper vagy, Collins?
- Maga álmodik.
- E1kaptunk három srácot, aki tõled vásárolt. Az egyik
bármikor hajlandó azonosítani téged.
- Na ne mondja. Hogy hívják?
- Hemingway.
- És a másik kettõ? Sinclair Lewis meg William Faulkner?
- Sokat olvasol, mi, Collins?
- Eleget.
- Nohát ez a Hemingway, ez nem olvas. Õ narkós. December
20-án délután tõled vett egytizen-hatod heroint. Az egyik
kollégánk elcsípte, rögtön a vásárlás után.
- Szóval ezért kö ... - Collins elhallgatott.

187
 - Tessék?
- Nem szóltam semmit. Ha ez a maguk Hemingwaye narkót
vett, hát nem tõlem vette.
- Márpedig õ azt mondja, tõled vette. Bizony.
- Azt se tudom, eszik-e vagy isszák a heroint.
- Tudtad, hogy Hernandez narkós?
- Egen.
- Volt úgy, hogy együtt lõttétek be magatokat?
- Soha.
- Láttad-e csak egyszer is, hogy belövi magát?
- Nem.
- Akkor honnan tudtad, hogy narkós?
- Mire megy az ilyesmive1?
- Láttad más narkósok társaságában?
- Persze.
- Kikkel?
- A nevüket nem tudom.
- Láttad-e együtt egy Larry Byrnes nevû narkóssal? - kérdezte
Byrnes.
Collins pislogott.
- Azt mondtam, Larry Byrnes.
- A nevét se hallottam soha.
- Gondolkozz. Larry Byrnes a fiam.
- Na ne. Azt hittem, egy hekus gyereke sohase lesz narkós.
- Nem talá1koztál a fiammal december 17-én?
- Nem ismerem én a maga fiát.
- Hát december l8-án reggel?
- Ha mondom, hogy nem ismerem. Honnan kéne ismernem?

188
 - Onnan, hogy õ is ismerte Hernandezt.
- Hát azt sokan ismerték. Nepper volt, nem tudták?
Collins tartott egy kis szünetet. - A francba is, még a Tenger-
észeknél is üzletelt.
- Tudjuk. De honnan tudod te?
- Láttam egyszer-kétszer, mikor eladott.
- Kiknek?
- Nem emlékszem. Ide hallgassanak, csak nem képzelik, hogy
névrõl ismerem az összes narkóst a környéken? Én sohasem
marhultam azzal a szarral.
- Nagyon is marhultál vele, Collins. Két nappal Hernandez
halála után, például. Ez a Hemingway gyerek Hernandeznek
volt a kuncsaftja.
- Nocsak. Akkor nyilván Hernandez szellemétõ1 vette azt a
tizenhatodot.
- Tõled vette.
- Hát azt marha nehéz lesz rám bizonyítani, hekus úr.
- Nem lesz az olyan nehéz. Követett az egyik emberünk az
utóbbi napokban.
- Csak nem?
- Csak igen.
- Óriási. Akkor miért nem kapott el? És maguk, maguk talán
találtak nálam narkót? Minek kellett engem begyûjteni, azt
mondják meg! Ügyvédet akarok!
- Gyilkossággal vagy gyanúsítva - mondta Byrnes.
- Arról van ... - Collins megint elhallgatott.
- Mirõl, Collins?

189
 - Semmirõl. Hernandez felakasztotta magát. És ezt akarják
maguk rám sózni.
- Hernandez halálát túladago1ás okozta.
- Igen? Akkor gondatlan volt.
- Ki tette azt a kötelet a nyakába, Collins?
- Talán épp a maga fia, hadnagy úr. Ehhez mit szól?
- Honnan tudod a rangomat?
- Mi?
- Ha a fiamat nem ismered, ha nem is hallottál róla, akkor hon-
nan a fenébõl tudod a rangomat?
- Az egyik hekusa szólította az imént hadnagynak. Máshonnan
honnan a fenébõl tudnám?
- Az embereim egy mukkot se szóltak hozzám, amióta itt vagy,
Col1ins. Nos, ehhez mit szólsz?
- Nem is kellett szólniuk. Rájöttem én magamtól. Magán lát-
szik, hogy parancsolásra termett, és nem volt nehéz kitalálni,
hogy maga a góré. Értjük?
- Larry azt mondja, ismer téged.
- Ki az a Larry?
- A fiam.
- Aha. Hát engem sokan ismernek, akiket én nem. Népszerû
gyerek vagyok én.
- Miért? Mert lököd nekik a narkót?
- Lökni én csak a rexgolyót szoktam. Szálljanak le rólam. Nem
mennek velem semmire sem.
- Próbáljunk talán egy másik játékot, Collins. Mondjuk, a
kártyát.
- Pompás. Összeáll egy parti?

190
 - Szoktál kártyázni?
- Persze.
- Kártyáztál-e valaha egy Di Luca nevû srácca1? A Pecással?
- Igen.
- És ki volt még ott akkor?
- Mikor?
- Amikor vele kártyáztál.
- Hát az sokszor volt, hogy a Pecással kártyáztam. Pocsék
játékos, mindig én nyerek.
- Mit jelent az a szó, hogy banzáj?
- He?
- Banzáj.

- Ja, banzáj? Olyan mulatságféle.

- Tudnád-e betûzni?
- Banzáj. Mi ez, nyelvtanóra?
- Mikor tudtad meg, hogy mit jelent ez a szó?
- Tudtam én azt mindig.
- Nem annak a kártyaesetnek az estéjén tudtad meg?
- Nem. Már elõtte tudtam.
- Melyik este elõtt, Co1lins?
- Mi?
- Azt mondtad, tudtad már a kártyacsata estéje elõtt is, hogy
mit jelent. Szóval melyik estérõl be-szélgetünk?
- Hát ... gondolom, a legutóbbi kártyaestérõl.
- Mikor volt az?
- Volt vagy ... kábé két hete.
- Kik voltak a játékosok?

191
 - Én, a Pecás meg még egy tag.
- Ki volt ez a harmadik tag?
- Nem emlékszem.
- A Pecás aszondja, te hoztad magaddal.
- Hogy én? Dehogyis. A Pecás hozta, a haverja lehetett vagy
kije.
- Nem a haverja. Nem is volt soha. Miért falazol neki, Collins?
- Falazik a nehézség. Még a nevét se tudom. Hanem ide
hallgassanak, még mindig nem értem, hová akarnak kilyukadni.
Ha azt hiszik, hogy ...
- Kuss!
- Igenis jogom van ...
- Mi történt kártyázás közben azon az estén?
- Semmi.
- Ki említette elõször azt a szót, hogy banzáj?
- Nem hallottam, hogy említette volna valaki.
- Akkor hogy érthetted félre?
- Nem értettem félre.
- Helyesen mondtad ki?
- De mennyire ...
- Hogy mondtad ki?
- Banzáj.
- Mikor is volt ez?
- Aznap este, amikor ... - Collins elakadt. - Szóval akkor,
amikor kimondtam.
- Azt mondtad, senki nem említette a kártyacsata estéjén.
- Azt mondtam, hogy nem hallottam. Attól még említhették,
nem?

192
 - Ha nem hallottad, hogy ragadt rád a Gonzo becenév?
- Gonzo? Kinek a beceneve az? Az enyém ugyan nem, engem
mindenki Dickienek hív.
- Kivévþe azt a három srácot, akik nálad vásároltak.
- Igen? Ja, hát akkor itt van a magyarázat. Melléfogtak
maguk itten. Maguk egy Gonzót keresnek, ugye? Engem
Dickienek hívnak. Dickie Collinsnak. Né csak, talán épp ezen
csúsztak el! Collins és Gonzo eléggé egyformán ...
- Elég a süket dumából - vágott a szavába nyersen Havilland.
- Én csak ...
- Tudjuk, mi történt azon a kártyacsatán. Tudjuk, hogyan értet-
ted félre a banzáj szót, és hogy csináltá1 gonzót belõle, tudjuk,
mekkorát röhögtek rajtad, és azt is tudjuk, hogy azóta hívnak
Gonzónak. Pecástól tudjuk, és Pecás, ha kell, meg is esküszik rá.
A többit már nem nehéz kitalálni, cimbora. Te magad akkor
kezdted használni a Gonzo nevet, amikor átvetted Hernandez
üzletkörét, mert annyi eszed azért volt, hogy ne a saját neveden
nepperkedjél. Igen, az a három srác Gonzót kereste, és meg is
találta, és az egyikük vett tõled egytizenhatod uncia heroint.
Hajlandó megesküdni is rá. Most pedig halljuk a többit.
- Miféle többit?
- A rendõrt, akit lelõttél.
- Mi?
- A kötelet, amit Hernandez nyakára kötöttél.
- Mi?
- A mészárosmunkát, amit Marián végeztél.
- Hé, hé, álljon meg a menet, én nem ...
- Az öregasszonyt, akit lelöktél a világítóudvarba.

193
 - Én? Jézusmária, nem én tettem ...
- Melyiket? Melyiket nem te etted?
-Egyiket sem! Szûzanyám, hát minek tartanak maguk engem?
- A rendõrt te lõtted le, Gonzo!
- Nem én.
- Tudjuk, hagy te. Megmondta.
- Nem mondott az semmit maguknak.
- Kicsoda?
- Az a zsaru, vagy az az akárki, akirõl beszélnek. Nem mond-
hatta, hogy én voltam, mert én nem csináltam semmit!
- De mennyire hogy csináltál, Gonzo.
- Ne mondogassa nekem örökké, hogy Gonzo. Dickienek
hívnak.
- Oké, Dickie, miért ölted meg Hernandezt? Azért a hitvány kis
üzletéért?
- Na ne hülyéskedjen.
- Hanem akkor miért? - ordította Byrnes. - Hogy belerángasd a
fiamat? Hogy kerültek Larry ujjle-nyomatai arra a fecskendõre?
- Honnan tudjam? Milyen fecskendõre?
- Arra, amit Hernandez mellett találtunk.
- Fecskendõrõl nem is tudtam.
- Pedig ott volt. Azt hogy kártyáztad meg?
- Kártyázta a kórság.
- A fiamra akartad kenni a disznóságot?
- Állítsa le már magát. Felõlem a fia akár fel is fordulhat.
- Ki az, aki telefonálgat nekem, Gonzo?
- Nem ismerek semmiféle Gonzót.
- Ide figyelj, te rohadt kis csöves ...

194
 - Nem tudom, mirõl beszél.
- Felhívott valaki, és a fiamról meg a fecskendõrõl beszélt.
Valaki, aki gyalázatas dolgokat forgat a fejében. Ki az, csak nem
az idõsebb kártyás?
- Nem tudom, kicsoda.
- De az telefonálgat nekem, ugye?
- Nem tudom, ki telefonálgat magának.
- Aki segített neked Hernandezt megölni, ugye?
- Én nem öltem meg Hernandezt.
- És Mariát meg az öregasszonyt ...
- Nem öltem én meg senkit.
- Egy rendõrt igenis megöltél - csattant fel Havilland.
- Meghalt? - kapta fel a fejét Collins.
A szobában hirtelen csend lett.
- Most meg mi van? - kérdezte Collins.
- Azt te mondd meg pajtás.
- Maguk azt mondták, meglõttek egy hekust. Azt nem
mondták, hogy meg is halt.
- Csakugyan nem mondtuk.
- Akkor meg honnan tudhattam, mi van avval a nyavalyás de-
tektívvel? Nem mondták, hogy meghalt, csak azt, hogy meglõt-
ték.
- Sõt azt se mondtuk, hogy detektív - tette hozzá Byrnes.
- Mi?
- Azt mondtuk, rendõr. Mibõl gondolod, hogy detektív volt?
- Nem tudtam. Csak úgy gondoltam. Már abból, ahogy maguk
beszéltek róla.

195
 - A neve Steve Care1la - mondta Willis. - Te lõtted le pén-
teken, Collins, és azóta élet-halál között 1ebeg. Õ mondta, hogy
te lõtted le. Miért nem meséled el nekünk a többit is? Könnyíts a
lelkeden.
- Nincs mit meséljek. Ártatlan vagyok. Ha az a maguk hekusa
meghal, rám semmit nem foghatnak. Fegyverem nincs, narkót
nem találtak nálam. Csináljanak velem valamit, ha tudnak.
- Csinálunk is, de tüstént, pajtás - ajánlkozott Havilland. -
Három perc alatt a szart is kipofozom belõled.
- Rajta. Megnézheti, mit kap érte. Semmi közöm ehhez az
egészhez. A maguk hekusa õrült. Nem én lõttem le, és Hernan-
dezhez sincs közöm. Abból akarnak maguk fõbenjáró vétséget
csinálni, hogy barátkoztam az Ifjú Tengerészekkel?
- Nem, fiacskám, a lábnyomodból fogunk fõbenjáró vétséget
csinálni. Gyilkossággal vádolunk.
- A micsodámból?
- A lábnyomodból, amit Carella mellett találtunk - hazudta
Willis. - Szépen összehasonlítjuk a drágalátos cipõtalpaddal. Ha
egyezik, akkor bizony ...
- De hisz kövön álltunk! - kiáltotta Collins.
Hát így történt.
Collins pislogott. Rájött, hogy innen már nincs visszaút.
Kelepcébe esett. - Hát igen - mondta -, meglõttem. De csak
azért, mert be akart varnni. Nem akartam, hogy belekeverjenek
abba a másik históriába. Hernandez meg a nõvére halálához
tényleg semmi közöm. Semmi. Azt az öregasszonyt meg soha
életemben nem láttam.
- Õket ki ölte meg? - kérdezte Byrnes.

196
 Collins hosszan hallgatott.
- Douglas Patt - bökte ki végül.
Willis már indult is a kabátjáért. - Hagyja - szólt rá Byrnes. -
Majd én. Halljuk Patt címét, Collins.

Nagyon hideg volt a tetõn, itt volt talán a leghidegebb az egész

városban. A szél a kémények szögletét köszörülte, beleette
magát az ember csontjába. Innen fentrõl be lehetett látni
csaknem az egész várost, a hunyorgó fényket: egy városnyi ti-
tok, apró titkok városa.A férfi egy darabig csak állt, és elnézett a
tetõk fe1ett; azon tûnõdött, hogyan sikerülhetett ilyen rosszúl
minden. A terv jó volt, jónak látszott, mégse sikerült. Túl sokan
voltuk benne, gondolta. Amiben túl sokan vannak, az sose
sikerül.
Sóhajtott, és hátat fordított a szárítóköteleket szaggató, ab-
laküvegeket zörgetõ, harapós szélnek. Nagyon fáradt volt, és
valahogy nagyon magányosnak érezte magát. Nem így kellett
volna történniük a dolgoknak. Egy ilyen pompás terv igazán
sikerülhetett volna jobban is. Csüggedten lépett a galamb-
ketrechez. A zsebébõl elõszedett kulccsal kinyitotta az ajtaját, a
lakatot benne hagyta a pántban, és bebújt a ketrecbe. A galam-
bok riadtan verdestek, de hamarosan legyõzték félelmüket, és
elcsendesedtek.
Szinte azonnal meglátta a pávagalambot.
A ketrec földjén feküdt, a férfi nyomban tudta, hogy kimúlt.
Lehajolt, gyengéden fe1vette, és úgy bámult rá, a tenyerébem
dédelgetve, minha életre kelthetné a puszta tekintetével.

197
 Ezzel telt csordultig a pohár. Mintha minden ebben a végsõ,
ebben a megsemmisítõ vereségben, a kedvenc tojó kimúlásában
tetõzött volna. Nézte, csak nézte a madarat; látta, hogy remeg a
keze, de uralkodni nem tudott rajta. Kilépett a ketrecbõl,
kezében a kis holttesttel. Arrébb sétált a tetõn, és leült az egyik
kémény tövében, hátát a kéménynek támasztva. A madarat gy-
engéden letette a lábához, aztán mintha üressé vált keze nem
bírná a tétlenséget - felkapott egy ott heverõ téglát, és azt csap-
kodta egyik tenyerébõl a másikba, akár a nedves agyagot
formázó fazekas. Eltûnõdve, lassan forgatta a kezében a téglát
még akkor is, amikor a másik férfi megjelent a tetõn.
A jövevény körülnézett, aztán egyenesen az ülõ férfi felé in-
dult.
- Douglas Patt? - kérdezte, amikor odaért.
- Tessék? - nézett fel Patt az elõtte álló férfi szemébe.
Kõkemény szempár volt, a gazdája a nyakába húzta a fejét a
szélben, zsebre dugva a keze.
- Byrnes hadnagy vagyok.
- Ó.
Hosszú ideig szótlanul nézték egymást. Patt nem adta semmi
jelét, hogy fel akarna állni. Lassan forgatta tovább keze között a
téglát, lábánál ott hevert a döglött madár.
- Hogy talált meg? - kérdezte nagy sokára.
- Dickie Collins - mondta Byrnes.
- Mmmmm - mondta Patt, mint akit nem nagyon érdekel a
dolog. Mint akit egyáltalán nem érdekel, hogyan talált rá a
rendõrség. - Gondoltam, hogy gáz lesz, ha õt megtalálják - jelen-
tette ki. -

198
Túl sokan voltak - tette hozzá fejcsóválva. A madártetemre néz-
ett, fél kézzel jobban megmarkolta a téglát.
- Mit akart kihozni ebbõl az egészbõl, Patt? - kérdezte Byrnes.
- Én? - Patten látszott, hogy fel akar állni, de Byrnes gyorsabb
volt, és mire Patt félig felállt, már egy revolver csöve meredt rá.
De Patt mintha észre sem vette volna a fegyvert. A lábánál
heverõ döglött madarat tanulmányozta félig guggolva,
e1mélyülten. Egyik kezével megbökte a tetemet, másik kezében
a téglát szorongatta. - Én? Hogy mit akartam kihozni belõle? A
nagy lehetõséget, hadnagy úr. A nagy boltot.
- Hogyan?
- Az a Gonzo gyerek - ismerik az elnevezés történetét, ugye?
Hülye egy dolog. Szóval az a Gonzo gyerek azt mondja nekem
egy nap: “Na, ehhez mit szólsz, Annabelletõl hallottam, hogy
van egy narkós haverja, akinek az apja fõhekus a 87. körzetben.”
Ezt mondta nekem Gonzo, hadnagy úr.
Byrnes szótlanul nézte. Patt lassan felemelte a téglát, és szinte
gyengéden; mégis erõteljesen lesújtott vele a galambtetemre.
Felemelte, és megint lesújtott. Véres tollak ragadtak a téglához.
Patt, mintha önkívületben lenne, mintha nem tudná, mit
cselekszik, harmadszor is lesújtott.
- Ez az, gondoltam én, hadnagy úr. Eszembe jutott, hogy állí-
tok egy fájintos kis kelepcét a fiának, aztán megkeresem magát,
és kiteregetem a kártyáimat. Igen, kiteregetem, és azt mondom:
“Hát ez a helyzet, hadnagy úr. Ha nem hajlandó együttmûködni
velem, megszellõztetem az újságokban a fia viselt dolgait.” Gy-
ilkosságot akartam fiára kenni, hadnagy úr. Biztos voltam
benne, hogy nem fog vonakodni együttmûködni.

199
 Patt tovább döngölte a madarat a téglával. Byrnes elkapta a
tekintetét a szétkenõdõ tetemrõl.
- Miféle együttmûködésre számított?
- Nepper vagyok, tudja - mondta Patt. - De félek. Ha nem kéne
örökké félnem, gondoltam, szépen fellendíthetném az üzletet.
Nem akartam lebukni. A segítségét akartam, hadnagy úr. Hogy
szabadon üzletelhessek az egész körzetben, hogy ne kelljen a
lebukástó1 félnem. Hát ezt akartam én, hadnagy úr.
- Márpedig ezt a segítséget nem kapta volna meg - jegyezte
meg Byrnes. - Se tõlem, se más hekustól.
- Meglehet. De azért fontos vol a dolog, hadnagy úr. Jól áte-
jtettem azt a csóró Annabelle-t. Azt mondtam neki, kéne egy
fecskendõ a maga fiának az ujjlenyomataival. No, a srác adott is
a maga fiának egy belövésre való potya narkót, és egy óvatlan
pillanatban kicserélte a két fecskendõt. Én lesben álltam.
Amikor a fia lelécelt, bementem megnézni, mit csinál Anna-
belle. Hát bóbiskolt, nem volt már félig se magánál. Megtöltöt-
tem egy fecskendõt annyi narkóval, amennyi egy bivalynak is
sok lett volna. Észre se vette, amikor belenyomtam. Aztán
e1õvettem a zsebébõl a maga fiának a fecskendõjét, és odarak-
tam melléje a priccsre.
- És miért kellett a köté1? - kérdezte Byrnes. Patt csak tovább
lapítgatta a péppé zúzott madarat, véres tollakkal borítva be a
tetõ kátrányát. - Az csak késõbb jutott az eszembe. Jesszusom,
gondoltam, mi lesz, ha azt mondják, öngyilkosság? Vagy hogy
véletlen túladagolás? Mivé lesz akkor az én szép kis tervem?
Akkor tettem Annabelle nyakába a kötelet. Gondoltam, annyi
esze azért csak lesz a rendõrségnek, hogy rájön, Annabelle már

200
a halála után lett fellógatva. Muszáj volt annak gyilkosságnalk
kinéznie, hogy horogra keríthessem a kedves fiát. A fia lett
vo1na az alku alapja, hadnagy úr. Megalkudtunk volna egy sza-
bad körzetben.
- Egy szabad körzetben - visszhangozta Byrnes.
- Mmmm, igen - mondta Patt. - De hát nem jött össze, igaz? És
aztán Maria meg az öregasszony. ... hogy bonyolódhatott en-
nyire össze a dolog?
Abbahagyta az aprítást, rámeredt a kátrányos tetõre. Véres-tol-
las pép, ennyi rnaradt a madárból. Véres volt a tégla, véres Patt
keze. Ránézett a galambra, a téglára, és végül a tulajdon kezére,
de úgy, mintha elõször látná. És akkor egyszer csak sírva fakadt.
- Na, jöjjön szépen velem - mondta szelíden Byrnes.

A 87-esben õrizetbe vették Pattet. Három ember meggy-

ilkolásának a vádjával. Miután bedugták egy cellába, Byrnes
felment az irodájába, odaállt az ablakhoz, és kinézett a parkra.
Akkor látta meg a toronyórát. Öt perc múlva éjfél.
Öt perc múlva karácsony.
A telefonhoz lépett.
- Igen - jelentkezett az eligazító õrmester.
- Byrnes vagyok. Kaphatnék egy városi vonalat?
- Máris, uram.
Amikor bejött a búgó hang, Byrnes feltárcsázta az otthoni
számát. Harriet vette fel a kagylót.
- Helló, Harriet.
- Helló, Peter.
- Hogy van a fiú?

201
 - Most már azt hiszem, jól.
- Szóval jobban van?
- Sokkal jobban, mint volt, Peter. Már nem úgy néz ki,
mintha ... Nem hány, nem fészkelõdik, nem õrjöng. Azt hiszem,
fizikailag túl van rajta, Peter. A többi már csak tõle függ.
- Értem. Ébren van?
- Ébren.
- Beszélhetnék vele?
- Hát persze, drágám.
- Harriet, ...
- Tessék?
- Tudom, hogy milyen keveset láttatok otthon mostanában ...
Szeretném azt megmondani, hogy ... Szóval nagy volt a hajsza
az utóbbi napokban ...
- Peter - vágott a szavába kedvesen az asszony -, tudom, hogy
hekushoz mentem feleségül.
- Tudom, hogy tudod. Hálás is vagyok érte. Boldog karácsonyt,
Harriet.
- Gyere haza, mihelyt tudsz, drágám. Adom Larryt. Byrnes
várt. Kisvártatva jelentkezett a fia.
- Apa?
- Helló, Larry. Hogy vagy?
- Sokkal jobban, apa.
- No, ez derék.
Hosszú csend.
- Apa ...
- Tessék?

202
 - Sajnálom, hogy ... hogy ... szóval érted, sajnálom, amit mûvel-
tem. Ezentúl minden másként lesz.
- Sok minden másként lesz, Larry - ígérte az apja.
- Ugye, hamarosan hazajössz?
- Hát még el akartam intézni ezt a ... - Byrnes elhallgatott. -
Igen, hamar otthon leszek. Csak beugrorn még a kórházba, és
már otthon is vagyok.
- Várunk, apa.
- Remek, ezt szeretem - mondta Byrnes. - Csakugyan jól vagy
már, Larry?
- Majdnem teljesen jól. - mondta Larry, és Byrnes mintha egy
kis mosolyt fedezett volna fel a fia hangjában.
- Remek. Boldog karácsonyt, fiam,
- Várunk.
Byrnes letette a kagylót, és felvette a nagykabátját. Hirtelan
megbékélt mindennel. Elkaptuk Pattet, elkaptuk Collinst, és a
fia is rendbe jön, egészen biztos, hogy rendbe jön.

Már csak Carella a gond. De Byrnes biztosra vette, hogy Carella

is felépül. A szentségit neki, olyan nincs, hogy csak úgy
lepuffantsanak és megöljenek egy jó hekust. Egy olyat, mint
Carella. Carellát nem lehet csak úgy egyszerûen kinyírni!
Gyalog ment a kórházig. Majdnem nulla fok volt, mégis gy-
alog ment, és “boldog karácsonyt” rikkantott két szembejövõ
részegnek. Mire a kónház elé ért, kicsípte a hideg az arcát, a
lélegzete is kifogyott, de biztosabb volt benne, mint valaha,
hogy minden jóra fordul.

203
 Liften ment fel a hetedikre. Nyílt a 1iftajtó, Byrnes kilépett a
folyosóra. Beletelt egy perc, mire tájékozódott, és elindult
Carella szobája felé, és akkor egy újabb, egészen másféle érzés
rohanta meg. Itt, a kórház rideg, antiszeptikus légkörében már
nem volt olyan derûlátó Steve Carella sorsát illetõen. És ahogy
megszállta a kétség, úgy lassultak le a léptei.
Aztán meglátta Teddyt.
Elõször csak aprócska alak volt a folyasó végén, de egyre
közeledett. Byrnes nézte. Az asszony keze karba volt fonva a
mellén, a fejét lehorgasztotta, és minél tovább nézte Byrnes,
annál erõsebb lett a rettegés a szívében és az agyában. Vereséget
sugallt az asszony egész testtartása, vereséget sugallt lehor-
gasztott feje.
Carella! - gondolta Byrnes. Jaj istenem, Steve, ne ...
Odaszaladt Teddyhez, az asszony felemelte könnyáztatta arcát,
és ránézett. És amikor Byrnes meglátta Steve Carella fe-
leségének arcán a könnyeket, hirtelen valami nagy-nagy, hideg
ürességet érzett, és a legszivesebben elszaladt volna, végig a
folyosón, minél messzebb a fájdalomsujtotta szempár
látókörébõl.
Hanem aztán meglátta az asszony száját.
Furcsa volt: Teddy mosolygott. Igen, mosolygott, és
Byrnesnak e mosoly láttán ámulatában tágra nyílt a szeme. Foly-
tak ugyan az asszony könnyei, de egy sugárzó, mosolygós arcon
folytak végig. Byrnes megfogta az asszony vállát, és lassan,
tagoltan megkérdezte: - Jól van Steve?
Teddy leolvasta az ajkáról a szavakat, és bólintott. Elõször
csak egy kicsit, aztán egy nagyot, egy mámoros nagyot, és

204
Byrnes karjába vetette magát. Byrnes szorosan magához ölelte,
mintha a tulajdon lánya lenne, és meglepõdve érezte, hogy az õ
arca is könnyes.
Odakinn a városban megkondultak a harangok.
Igen, már karácsony volt, és karácsonyra minden jóra fordult.

205