I. A MIKROÖKONÓMIA ALAPJAI I.

I./1. Szükségletek és szűkösség

Az emberek sokan vannak és sokféle elképzelésük, vágyuk van. Az emberi szükségletek jelentik
azt a hajtóerőt, amelyek az egyéneket cselekvésre ösztönzik. Motivációnak, késztetésnek is
szokták nevezni.
A szükségleteket lehet csoportosítani, rangsorolni, pszichológusok kedvelt terepe ez. Vannak
anyagi jellegű, szellemi és lelki természetű szükségletei az embernek. Az egyének a tapasztalataik,
élményeik, tudásuk és megérzésük alapján ezeket rangsorolni tudják. Ez a hierarchia nem stabil,
idővel változhat. Mégis ha a sokaság viselkedését megfigyeljük, akkor feltárul az adott időszakra
és csoportokra jellemző magatartás.
Az alapvető biológiai késztetések egy része már születés után megjelenik: a csecsemő éhséget,
szomjúságot, hideget, meleget, oxigén hiányt stb. érez és síráshangokkal hozza a szülő
tudomására, hogyha valami hiányzik vagy esetleg túl sok.
Az ember fejlődése során megtanulja, hogyan tudja a szükségleteinek a kielégítését megszervezni
illetve megvalósítani. Mindig újabb és újabb szükségletei jelennek meg.

Napjainkban a korábbi időkhöz képest több csatornán (mozi, tv, internet, applikációk,
óriásplakátok, magazinok…) érik az egyéneket impulzusok és keletkeztetnek újabb és újabb
érzeteket, és így szükségleteket. Azt lehet mondani, hogy a szükségletek kielégítése új
szükségleteket hoz elő. Ennek magyarázata az ember kíváncsiságában (Ádám és Éva ettek az
almából), kalandvágyában, halál tudatából (ha meghalunk és nincs túlvilág, akkor a fogyasztás
maximalizálása lehet életcél) fakadó mohóságában rejlik.
A társadalom több csoportja is ostorozza emiatt az embereket, és a motivációs ingereket
megsokszorozó és felnagyító médiumokat. A vallások a földi lét utáni világról beszélnek, hogy
visszaszorítsák az emberi mohóságot. A természetvédők az emberi mohóság visszafordíthatatlan
katasztrófáival fenyegetnek. A baloldali mozgalmak a termelés-fogyasztás kikerülhetetlen
körforgásában látják az emberek szabadságának korlátozását (a kapitalista termelésben a dolgozót
bér-rabszolgának nevezik). A történelem során sok világjobbító szándék és rendszer bukott el és
hagyott hátra értelmetlen, tömeges halált, megnyomorított emberéleteket maga után.
Mi a továbbiakban a jelenleg megfigyelhető emberi viselkedési minták alapján építjük fel a
mikroökonómia tananyagot, figyelembe véve és reagálva a fenti kritikákra.

A szükségletek végtelensége beleütközik a szűkösség jelenségébe. Bizonyos dolgok, amelyeket a

termeléshez felhasználunk, korlátozottan állnak rendelkezésre. Ezek a gazdasági javak. Néhány
dolog a szükségletekhez képest korlátlanul áll rendelkezésre, mint például a napfény, a levegő, a
tengervíz, ezek a szabad javak.

A korlátlan szükségletek és a szűkös lehetőségek világában a mikroökonómia fogalmaz meg olyan

gazdálkodási szabályokat, amelyek figyelembevételével az adott lehetőségekből a társadalom a
legtöbbet tudja kihozni. Nem ígérhet örök életet, világbékét, földi mennyországot, de szűkös
körülmények között a mikroökonómia szabályainak figyelembevételével, alkalmazásával tudunk
legtöbb szükségletet kielégíteni.

A közgazdasági elvek helyett egyéb szempontokat is lehet érvényesíteni a termelés

megszervezésében, de akkor biztosak lehetünk abban, hogy kevesebb szükségletet fogunk tudni
kielégíteni. A második világháború után a világ szerencsésebb részén közgazdasági elvekre
építették a gazdaságot (Magyarország nem tartozott ebbe a körbe: nálunk szocialista tervgazdaság
volt. Alacsony jövedelemkülönbséggel próbálták boldogítani az embereket, de így az anyagi
motiváció hiányában az emberek és a szervezetek nem voltak érdekeltek a termelésben. Óriási
államadósság és gazdasági csőd lett a vége.)
I./2. Szakosodás (specializáció)

Az őskorban a törzsön belül nemenkénti munkamegosztás volt. Megvolt a férfiak és a nők

feladata. Mi volt a munkamegosztás alapja? A férfiak erősebb testalkatúak, gyorsabbak,
rugalmasabbak voltak, mint a nők. Habár a feladatokkal mindkét nem tagjai képesek lehettek
elbánni, nem ugyanolyan termelékenységgel (a munka termelékenysége az egy főre jutó
termékmennyiség).

Vegyünk egy képzeletbeli példát. A törzs célja a tagjainak a fenntartása és a lehető legtöbb utód
felnevelése. Ehhez a lehető legtöbb élelemre van szükség. 10 fő nő illetve 10 fő férfi alkot egy
csapatot. Napi 8 órát foglalkoztak a tevékenységgel. A két tevékenység a vadászat és a bogyók
gyűjtése volt. A vadászat és a gyűjtögetés eredményét a jóval később meghatározott
kilogrammban vesszük figyelembe.

FÉRFIAK NŐK
HÚS BOGYÓ HÚS BOGYÓ
8 óra alatt 160 240 32 120
1 óra alatt 20 30 4 15

A férfiak csapata 160 kg-nyi húst tud naponta levadászni, a nőké 32 kg-ot. Tehát a férfiaknak 5-
szörös előnyük van vadászatban a nőkkel szemben.
A férfiak csapata 240 kg-nyi bogyót tud naponta összegyűjteni, a nők csapata 120 kg-ot. Tehát a
férfiak 2-szer jobbak gyűjtögetésben, mint a nők. Mindkét tevékenységben a férfiaknak van
abszolút előnye.
Mire szakosodjanak a férfiak és mire a nők? Ha a férfiak 1 órát vadásznak, akkor ezzel a
döntésükkel a törzs lemond 240/8=30 kg bogyóról, ha a nők vadásznak, akkor a törzs 120/8=15 kg
bogyóról mond le. Tehát a vadászat költsége kifejezhető abban a bogyó mennyiségben, amennyit
ugyanannyi idő alatt összegyűjthettek volna. 1 órányi vadászat költsége 30 kg bogyó, ha férfiak
vadásznak és csak 15 kg bogyó 1 órányi vadászat költsége, ha nők vadásznak. Az alacsonyabb
költséget fogják választani. A férfiak vadásztak. Akik erre nem jöttek rá, azok már kihaltak.
(Tehát közgazdász ősemberek utódai vagyunk.)
Ha megfordítjuk a dolgot és a férfiak 1 órát gyűjtögetnek, akkor ezzel a döntésükkel a törzs
lemond 160/8=20 kg húsról, ha nők 1 órán át gyűjtögetnek, akkor a törzs 32/8=4 kg húsról mond
le. Tehát a gyűjtögetés költsége kifejezhető abban a hús mennyiségben, amennyit ugyanannyi idő
alatt levadászhattak volna. 1 órányi gyűjtögetés költsége 20 kg hús, ha férfiak gyűjtögetnek és
csak 4 kg hús 1 órányi gyűjtögetés költsége, ha a nők gyűjtögetnek. A nők gyűjtögettek.

A fenti példában pénz nélkül, termékben fejeztük ki a költséget. Ha az egyik tevékenységet

választjuk, akkor annak az a költsége, amennyit a másik tevékenység végzése közben
megtermelhettünk volna. A költséget feláldozott haszonként értelmezzük.

A férfiaknak abszolút előnyük van vadászatban (5-szörös) és gyűjtögetésben (2-szeres) is, a

nőknek pedig mindkét tevékenységben abszolút hátrányuk van. Komparatív előnynek illetve
hátránynak az összehasonlításból származó előnyt illetve hátrányt nevezzük. Eszerint a férfiaknak
komparatív előnyük van vadászatban és komparatív hátrányuk van a gyűjtögetésben a nőkkel
összevetve. A nőknek pedig komparatív előnyük van gyűjtögetésben és komparatív hátrányuk van
vadászatban a férfiakkal összevetve.

A komparatív előnyök alapján mindenkinek azt a tevékenységet kell végeznie, amelyben

legnagyobb az előnye másokkal szemben, ha ilyen tevékenység nincs (tehát abszolút hátrányban
van valaki minden tevékenységben másokkal szemben), akkor azt a tevékenységet űzze, amelyben
legkisebb a lemaradása másokhoz képest. Így tud a közösség legtöbb terméket előállítani. Bármely
 más munkamegosztás esetén, kisebb termeléshez jutnak. A munkamegosztással elért eredményt
az elosztás (cserék) útján realizálják.

Ez a specializáció az őskorban az anyagok (kő, csont, fa, bőr, majd fémek) alapján folytatódott és
elkezdtek kialakulni a szakmák. A szakmák pedig tovább osztódtak és ez a folyamat ma is tart. A
mára elért tudományos-technológiai civilizáció a speciális tudásterületek hatékony
együttműködésén alapszik.

A komparatív előnyök szerepet játszanak az egyes országok közötti munkamegosztásban is.

I/3. Termelési tényezők

A vállalatok a termeléshez termelési tényezőket (gazdasági erőforrásoknak, inputoknak is szokás

nevezni) használnak fel. A következő táblázat tartalmazza a termelési tényező megnevezését,
jelölését, a tényező árát és az árának a jelét.

Termelési tényező Jele Ára Árának a jele

MUNKA L munkabér pL
TERMÉSZETI A bérleti díj pA
TÉNYEZŐK
(FÖLD)
TŐKE K kamat r
(REÁLTŐKE,
PÉNZ,
ÉRTÉKPAPÍR) bérleti díj pK
VÁLLALKOZÓ E profit π

A munka az ember szellemi és fizikai munkavégző képessége, jele L (az angol labour=munka
szóból). A munkavégzésért munkabért fizet a vállalkozó a munkavállalónak, aminek a jele p L (kis p
alsó indexben nagy L).

Természeti tényezők azok, amelyek a természetben rendelkezésre állnak, tehát nem termelés során
jöttek létre. Ilyen a termőföld a mezőgazdasági termelőnek, a vizek természetes halállománya a
halászoknak, az ásványkincsek a bányászoknak. Előfordul, hogy az egyszerűség kedvéért
egyszerűen földnek nevezzük ezt a kategóriát. Jele A (lAnd). A föld használatának ára a bérleti díj,
aminek a jele pA (kis p alsó indexben nagy A).

A termelésben a tőkének (jele: K, mint capital) több megjelenési formája van. Termelt tőkejavak
vagy reáltőke mindazok a termeléssel korábban létrehozott dolgok, amelyeket a vállalat a jelenlegi
termelésében felhasznál. Ilyenek az ingatlanok, gépek, berendezések, anyagok, energia, szoftverek,
áruk, tenyészállatok, vetőmagok, göngyölegek… Ezeket a vállalatok pénzért vásárolják más
vállalatoktól. Így a pénz is lehet a tőke megjelenési formája. A pénzt a vállalatok tulajdonosai,
hitelezői bocsátják a vállalat rendelkezésére, és bizonyos tulajdonformák, hitelek értékpapír
alakban jelennek meg (részvény, kötvény). A tőke értékpapírt is jelenthet.
A tőke megjelenési formái egymásba átalakulhatnak (ez a tőkekonverzió). Például, ha valaki
részvény vesz, akkor a pénz tőkéje értékpapír tőkévé alakul. Eladásnál fordítva. Ha a tulajdonosok
beteszik a pénzüket a vállalkozásukba, akkor a pénzük reáltőkévé alakul, amint ebből a pénzből a
vállalatuk termelési eszközöket vásárol.
Egy gazdaság akkor tud rugalmasan alkalmazkodni a változó környezetéhez, ha abban az
országban, ahol termel a tőkekonverzió lehetősége olcsó, gyors és biztonságos. Ennek a
feltételeknek a biztosítása részben az állam feladata, részben vállalkozói tisztesség, becsület,
fegyelem kérdése. Jóval többe kerül egy üzlet összehozása, ha kézfogás helyett ügyvédek,
adótanácsadók, könyvelők, pályázatírók, tanácsadók és állami alkalmazottak serege szükséges
hozzá.
A vállalatok az egyes eszközöket bérelhetik más vállalatoktól (ingatlanok, nagy értékű gépek,
berendezések esetében gyakori), ekkor a tőke ára a bérleti díj p K (kis p alsó indexben nagy K). Más
esetekben a tulajdonosok vagy a hitelezők pénzéből veszik meg a termelésükhöz szükséges
dolgokat, ebben az esetben a tőke ára a kamat (jele r: rate of return), hiszen a hitelezők, és a
tulajdonosok is kamatként számolható összeget várnak el cserébe azért, hogy lemondtak a pénzük
egyéb használati lehetőségéről.

Az előző három termelési tényező önmagában nem képes termelni. Kell egy VÁLLALKOZÓ
(E=Entrepreneur), aki összehangolja, megszervezi a tényezők együttműködését. A profit (jele: π, pí)
reményében kezd bele a vállalkozásba. A vállalkozó értékesíti a megtermelt termékeket, a cserébe
kapott pénz a bevétel(jele: TR= Total Revenue, Teljes Bevétel). A termelés kapcsán kifizeti a
termelési tényezők tulajdonosainak a munkabéreket, bérleti díjakat, kamatokat. Ez az összeg a
költség (jele: TC=Total Cost, Teljes Költség). A profit a vállalkozás eredménye, a bevétel és a
költség különbsége. Tπ=TR-TC.

Nyereséges a vállalkozó, ha a bevétele nagyobb, mint a költsége Tπ>0, ha TR>TC. Előfordulhat,

hogy a bevétele kisebb, mint a költsége, veszteséges, a profit negatív Tπ<0, ha TR<TC. Veszteség
esetén a vállalkozó bizonyos mértékig, esetenként korlátalanul felelősséggel tartozik, azaz a saját
vagyonából kell kifizetnie a partnereit. Ezért nevezik vállalkozónak, mert ennek a veszteségnek a
kockázatát vállalja.

I./4. Mikroökonómiai körforgás videó