Cím

1. Röpke gondolatok.
A boldogság titka a dolgokhoz való hozzáállás, és a problémák
megoldása.
2.
Az élet értelme: Az élet= Élj amíg lehet. Carpe diem…
Asszem.
3.
A halál után nincs semmi= Reménytelen, keserves, és talán
megnyugtató.
5.
A halál után újjászületsz= Gazdag családban kiherélt
macskaként talán.
6.
A halál után mennybe jutsz vagy a pokolba= Próbálj meg
erkölcsösen élni, ne azért, hogy a mennybe juss, hanem mert
úgy helyes.
7.
Nem számít semmi. Tényleg semmi. =Minden számít. Tényleg
minden.
8.

Novella a kék égről

Talán volt egy idő, amikor még szeretett volna közbe lépni.
Látta, hogy egy szombat este Petinek a Dézsányi utca járdája
beborozva már nem volt elég széles, hogy elférjen rajta, ezért
pihenőhelyként az árkot választotta. Aztán azt is látta, hogy
amíg a haverjai kiszedték őt az árokból, pár kilométerrel
arrébb a barátnője felment egy másik fiúhoz. Persze Peti ezt
soha nem tudta meg. Azóta össze is házasodtak. A lány
belátta, hogy hibázott és soha többé nem csinált ilyet. A félre
lépéséről nem szólt Petinek mert félt, hogy elveszítette volna
miatta. Bár olyan is volt, ahol egy ugyanilyen forgatókönyv
alapján a nő a mai napig csalja a férjét, vagy éppen fordítva.
Az elején még közbe akart lépni mert látta… Üzenni akart
mert látta. Mindent látott. Látta, hogy aznap este körülbelül
még 7000 ember csalta meg a párját. Ezeknek a végkifejletét
is látta, mármint ami alatta történt. Az ég alatt. Már ő se
nagyon emlékszik rá, de biztos volt olyan idő amikor nem
értette miért van olyan sok rossz a világon. Még magát is
hibáztatta anno, a természeti katasztrófák miatt. Meg úgy
minden miatt. Mert nélküle nem lenne semmi, de vele pedig
minden van. Lehet, hogy régebben zavarba is volt, amiért
minden este több ezren nézték őt. Néhányan szerelmespárok
egy réten, akik egy idő után egymásba feledkeztek. Mások
meg egész este várták a hullócsillagokat. Volt, aki csak a
holdat figyelte, sokan szerelmesek is voltak bele, amit nem
értett mert ő nem nagyon csipázta. Egy olyan szépségpötty
volt számára, amit elítélt bibircsóknak. Azóta megbarátkozott
vele. Ezek persze nem történtek meg. Mármint a
tökéletlensége, és hogy vannak ilyen érzései. Csak ábrándozni
szokott róluk néha nap, hogy milyen lehet. Már az elején
tudta, hogy nincs beleszólása ebbe az egészbe. Nem hálás
amiért részese lehet, de nem is ítéli el. Csak egy csendes
megfigyelő. Mindig mindenre emlékszik, és mindenhol ott van
egyszerre, de egy kisgyerek története nagyon megmaradt
benne.

Ifjabb Peti ugyanis kisebb korában egy éjszaka kifeküdt a

kertbe miközben a részeges apja és anyja a házban
veszekedtek. Időközönként egy-egy nagyobb kiabálás vagy
pohár törés tompán kihallatszódott a házból. Ott feküdt
egyedül és csöndesen sírdogált. Elképzelte, hogy buksi
odamegy hozzá és elkezdi nyalogatni, amitől megnyugodott
kicsit, de eszébe jutott, hogy elszökött mert az apja folyton
verte és nem kapott enni. Remélte, hogy jól van. Az ég persze
tudta, hogy buksit pár utcával arrébb majdnem elütötte egy
kocsi, aztán ijedtében beszaladt egy kertbe, ahol az estére
megpihent. Azóta boldogan él a családdal, akiknek a
kertjében aludt. Buksival ellentétben Petinek senkije nem
volt. Talán Ádám a suliból, de az nem olyan… Így hát a
csillagos ég maradt az utolsó társasága. Lehetett volna egy
darab fűszál, vagy az azon mászó katica. Bármi, amibe
megtudott volna kapaszkodni, és egy kis kötődést színlelnie
magának. Ő az eget választotta.

-Anya azt mondta, hogy elfogunk menni apától. De nem

tudom, hogy szeretnék-e vele lenni. Reggel a hamutál helyett
a müzlimbe hamuzott, és észre sem vette szerintem. Az
mondjuk jó volt, mikor együtt dínóztunk a szobámba még
mikor kisebb voltam. Anya, Dávid és én. Dávid a kisöcsém
volt, de pár éve meghalt és azóta minden rossz lett. Apának
elromlott a vállalkozása, mert nem voltak vevői, és azóta sok
sört iszik meg sokat cigizik. Anya pedig alig van itthon, mert
nagyon sokat dolgozik. -Mesélte Peti az égnek, aki
érdeklődően hallgatta őt. Időközben megfeledkezett a
sírásról, a maradék könnyeit pedig letörölte az arcáról. -
Egyszer volt egy olyan gondolatom, hogy az iskolában azért
szeretem annyira Ági nénit, mert ő nem olyan, mint Kriszti
néni, aki mindig kiabál és mérges. Ági néni nagyon kedves, és
mindenki szereti. De talán, ha Kriszti néni nem lenne, akkor
Ági nénit nem szeretném annyira. Úgy értem… Nem is
tudom… Kell a rossz, hogy legyen jó, érted mire gondolok? -
Nem igazán várt válaszra Peti, inkább csak nyomatékosította a
mondanivalóját.

-Szóval, ha csak Ági néni lenne, akkor nem tudnám értékelni,

hogy kedves, mert azt hinném, hogy mindenki olyan érted?
Például múltkor voltunk anyával a boltba és az eladó nagyon
mérgesnek tűnt és tök bunkó volt. Aztán ott is pont az jutott
eszembe, hogy így legalább majd örülni fogok, ha lesz egy
kedves eladó. Minél jobban gondolkoztam ezen a dolgon,
annál több példa jutott eszembe. Például a sötétség nélkül
nincsen fény, és fény nélkül nincsen sötétség. Kiegészítik
egymást. Szóval kell a rossz, hogy értékelni tudjuk a jót. Eddig
azt hittem, hogy ahol van rossz ott jó is van, de szerintem itt
nekem már soha nem lesz jó. Vagyis én nem tudom, hogy
hogy fog megoldódni ez a veszekedés anyáék között. Meg
Dávid is nagyon hiányzik… Azt remélem, hogy amiért itt most
nagyon rossz, valahol máshol nagyon jó. Azért veszekednek itt
veszekednek anyáék, hogy valahol egy család nagyon boldog
lehessen.

Azért ment el Dávid is…. -Peti újra elkezdett sírni, de hamar

összeszedte magát. Szipogva és hebegve folytatta: -Na
mindegy is… Remélem, hogy majd egyszer azért itt is jó lesz
minden. Köszönöm, hogy meghallgattál. Most már megyek
lefeküdni. – Azzal feltápászkodott és bement a házba. Az ég
kint maradt és figyelt. Mindent, mindenhol.
9.