Dew Karpyshyn

A Gonosz Dinasztia
Drew Karpyshyn

A Gonosz Dinasztia

A sorozatban kiadónknál megjelent:

Darth Bane
Drew Karpyshyn: Pusztítás útja

Drew Karpyshyn: A Kettő Szabálya

Drew Karpyshyn: A Gonosz Dinasztia

James Luceno: A gonosz útvesztője

James Luceno: Sötét nagyúr

Thrawn-trilógia

Timothy Zahn: A birodalom örökösei

Timothy Zahn: Sötét erők ébredése

Timothy Zahn: Az utolsó parancs

Timothy Zahn: A túlélők keresése

Timothy Zahn: Kirajzás

Jedi Akadémia-trilógia

Kevin J. Anderson: Új rend

Kevin J. Anderson: Sötét oldal

Kevin J. Anderson: Az erő bajnokai

Dew Karpyshyn

STAR WARS

DREW KARPYSHYN
A GONOSZ DINASZTIA
SZUKITS KÖNYVKIADÓ

ALAPÍTVA 1929

A Gonosz Dinasztia

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

STAR WARS: DARTH BANE: DYNASTY OF EVIL

by Drew Karpyshyn

Del Rey® Books, an imprint of The Random House

Publishing Group, a division of Random House,

Inc., 2010

Copyright © 2011 by Lucasfilm Ltd. & ® or TM where indicated.

All Rights Reserved.

Used Under Authorization.

Cover art copyright © 2011 by Lucasfilm Ltd.

Translation copyright © 2011 by Lucasfilm Ltd.

Fordította

Szente Mihály

ISBN 978-963-497-076-7

Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 2011

Lektor: Barna Ildikó

Tördelés: Karaktertax Bt., Szvoboda Gabriella

Színre bontás, tipográfia: EzDESIGN. KREATÍV STÚDIÓ

Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor

Debreceni Kinizsi Nyomda Kft.

Felelős vezető: Bördős János

Dew Karpyshyn

Prológus

Darth Bane, a Sith Sötét Nagyura lerúgta

magáról a takarót, átlendítette lábát az ágy

széle felett, és a hideg márványpadlóra csapta

a talpát. Néhány percen keresztül a fejét egyik

oldalról a másikra billentve megmozgatta a

nyaka és válla izmait, hogy kioldja belőlük a

görcsös csomókat.

Végül hangosan felnyögve felállt, vett egy

mély lélegzetet, és mialatt lassan kifújta a

levegőt – mindkét kezét a feje fölé emelve

teljes, kétméteres magasságában kihúzta

magát. Addig nyújtózott, amíg ujjai elérték a

mennyezetet, közben mindvégig hallotta és

érezte csigolyáinak sorozatos pattogását.

Az eredménnyel elégedetten leengedte a

karját, és felkapta fénykardját az ágya mellett

álló, díszes éjjeliszekrényről. Mint már oly

A Gonosz Dinasztia

sokszor, ezúttal is megnyugtatónak találta az

íves markolat régtől ismerős súlyát, formáját

és tapintását. Ennek ellenére attól, hogy a

markában tartotta a fegyvert, bal kezének

mégoly finom remegése nem múlt el. A hom-

lokát ráncolva ökölbe szorította kezét, és a

tenyerébe vájta ujjait, hogy ezzel a durva, de

hatékony módszerrel úrrá legyen a reszketé-

sen.

Nesztelen léptekkel kiment a hálószobájából,

és elindult, hogy átszelje az udvarházat, ami

egy ideje az otthonaként szolgált. Folyosókon

és termeken sietett át, közben végigjáratta

tekintetét a fényes, színes tapétákon, a kőpad-

lókon sorakozó, kézzel szőtt és csomózott

szőnyegeken, az egyéni ízlés szerint készített

bútorokon, a ritka és értékes művészeti alkotá-

sokon, valamint a gazdagság további, elté-

veszthetetlen ismertetőjegyein. Majdnem egy

teljes percébe került, hogy átvágjon a kastély-

Dew Karpyshyn

nak is beillő építményen, és elérje a hátsó,

négy oldalról zárt udvarra nyíló ajtót.

Miután nem húzta fel a csizmáját, és derékon

felül semmit sem viselt, dideregve pillantott le

az udvar elvont ábrákkal díszített kövezetére,

amely most a Ciutric IV ikerholdjainak fényé-

ben fürdött. Újra és újra megborzongott, de a

hajnali hideggel nem törődve aktiválta fény-

kardját, és nekilátott gyakorolni a Djem So

stílus agresszív támadásait.

Izmai csikorogva tiltakoztak a megterhelés

ellen, az ízületei ropogtak és pattogtak, mialatt

gondosan végigvette a különféle mozdulatso-

rokat: csapás… hárítás… lépés oldalra…

szökkenés vissza… döfés. Meztelen talpa

halkan csattogott a mozaikon, a képzeletbeli

ellenséggel szembeni előrenyomulások és

visszavonulások lelassuló, meg-megszakadó

vagy éppen hirtelen felgyorsuló ütemében.

A Gonosz Dinasztia

Az álom és a fáradtság utolsó foszlányai

makacsul megmaradtak a testében, és az

elméje mélyén megszólaltattak egy vékonyka

hangot, amely arra biztatta őt, hogy fejezze be

a gyakorlatozást és térjen vissza kényelmes,

meleg ágyába. Azzal hallgattatta el a hangot,

hogy felidézte gondolatban a Sith-alaptörvény

első sorát: a lelki béke hazugság, csak a szen-

vedély létezik.

Tíz standard év telt el azóta, hogy elvesztette

orbalisk-páncélját. Tíz év, amióta testét szinte a

felismerhetetlenségig összeégették a saját

maga által megidézett Sith-villámok. Tíz év,

mióta Caleb visszarángatta őt a halál birodal-

mából. Tíz év, amióta a tanítványa lemészárol-

ta a gyógyítót, és megtévesztette az elfogásuk-

ra érkező Jediket.

Zannah ügyes manipulációinak köszönhető-

en a Jedik azóta is hitték, hogy a Sith-ek meg-

szűntek létezni. Bane és a lány az elmúlt

Dew Karpyshyn

évtizedben mindent megtett annak érdekében,

hogy táplálják és minél szélesebb körben

elterjesszék a mítoszt. Sötét árnyékokba hú-

zódva éltek, forrásokat gyűjtöttek, és tartalé-

kolták erejüket arra a napra, amikor majd

visszavághatnak a Jediknek. Azon a dicsőséges

napon, miután az utolsó szálig megsemmisítet-

ték ellenségeiket, a Sith-ek majd felfedik ma-

gukat…

Bane tudta, hogy ő maga valószínűleg nem

fogja megérni azt a napot. Immáron a negyve-

nes éveinek közepén járt, és a testén megjelen-

tek az öregedés első jelei. Ennek ellenére

minden erejét, tudását és idejét annak a célnak

szentelte és rendelte alá, hogy egyszer, még ha

évszázadok múlva is, a Sith-rend – az ő Sith-

rendje – uralkodjon a Galaxisban.

Mialatt a hajnali gyakorlás első felében óha-

tatlanul jelentkező fájdalmakkal és görcsökkel

nem törődve tovább forgatta fegyverét, a

A Gonosz Dinasztia

mozdulatai mindinkább felgyorsultak. Vörös

energiapengéje sziszegve és sisteregve hasítot-

ta a levegőt, és fokról fokra, megzabolázhatat-

lan akaratának egyfajta kiterjesztése vagy

toldaléka lett.

Darth Bane megőrizte tiszteletet parancsoló

alkatát. A fiatalkorában, az Apatros bányáiban

végzett munka során kialakult vaskos izmai

nem épültek le, továbbra is ott duzzadoztak és

feszültek a bőre alatt, valahányszor lesújtott a

fénykardjával. Ám a régebben birtokolt, már-

már vadállati erejének egy része már eltűnt,

elillant a testéből.

Felszökkent a levegőbe, széles ívben a feje

fölé rántotta fegyverét, és miközben már lefelé

tartott, a markolatot két kézre fogva függőle-

gesen lesújtott – ez a csapás általában elég erőt

hordozott ahhoz, hogy kettéhasítsa az ellenfe-

leit. Egy ütemmel később a talpa hangos

csattanás kíséretében elérte a kövezetet, mire

10

Dew Karpyshyn

máris oldalra perdült, és gyors döfést indított

egy másik, képzeletbeli ellenség felé. Továbbra

is kecsesen és rendkívül lendületesen mozgott.

A fénykardja manapság is szemkápráztató

gyorsasággal cikázott ide-oda, viszont, még ha

csak egy kicsit is, de érzékelhetően lassabban,

mint egykoron.

Az öregedés folyamata lassan zajlott, de

megállíthatatlanul, és ezt el tudta fogadni.

Amit elveszített erőben és gyorsaságban, azt

könnyűszerrel pótolhatta tudással, bölcsesség-

gel és tapasztalattal. Csakhogy kezének reme-

gését nem foghatta az öregedésre.

Az udvar kövezetére sötét árnyék vetült; az

ikerholdak elé heves viharral fenyegető, sötét

felhő siklott. Bane megállt, és fontolóra vette,

hogy félbeszakítja megszokott, hajnali szertar-

tását, és visszatér a házba, még mielőtt megér-

kezik a zápor. Ám az izmai mostanra bemele-

gedtek, a vére felgyorsulva száguldott az

11

A Gonosz Dinasztia

ereiben. A jelentéktelen fájdalmak és nyilallá-

sok elmúltak, a heves testmozgással járó

adrenalinlöket maradéktalanul száműzte óket.

Ez a perc aligha felelt meg arra, hogy abba-

hagyja.

Mialatt az első hideg szélroham végigsöpört

az udvaron, mélyen leguggolt, és megnyitotta

magát az Erőnek, hogy a sötét energiák szaba-

don átáramolhassanak rajta. Mélyen merített

belőlük, kiterjesztette a tudatát, hogy külön-

külön érzékelje az égből aláhulló valamennyi

vízcseppet, és feltette magában: nem fogja

hagyni, hogy akárcsak egyetlen egy elérje az ő

csupasz bőrét.

Érzékelte, hogy a sötét oldal energiái máris

gyülekeznek a bensőjében. A folyamat, aho-

gyan minden egyes korábbi alkalommal, úgy

most is apró, halovány szikrával kezdődött,

melegséget árasztó, fényes villódzással. Az

izmait megfeszítve, ugrásra készen várt,

12

Dew Karpyshyn

közben gondosan táplálta a szikrát, felszította

saját szenvedélyével, mígnem felszökkent a

láng, amit aztán a haragja alig uralható, kitörni

vágyó tűzvésszé formált.

Amint az első kövér esőcseppek szétfröcs-

csentek az udvar kövezetén, Bane mozgásba

lendült. Az elsöprő erejű rohamairól híres

Djem So stílussal felhagyva átváltott a Soresu

lényegesen gyorsabb sorozataira. A teste és

tudata eggyé vált, és a zuhogó eső ellen irányí-

totta az Erő végtelen hatalmát. Pengéje halkan

sistergő gőzpamacsokká forralta a cseppek

túlnyomó többségét, míg ő maga szélsebesen

hajlongott előre-hátra, jobbra és balra, hogy

kitérjen azon néhány csepp elől, amelyek

túljutottak a kardja által képzett védővonalon.

Tíz percen keresztül csatázott a záporral, a

sötét oldal hatalmában kéjelegve. És ekkor a

vihar, amilyen gyorsan kitört, ugyanolyan

gyorsan el is vonult; a hajnali szél tovább

13

A Gonosz Dinasztia

hajtotta a sötét felleget. Bane hevesen zihálva

kikapcsolta a fénykardját. A felsőteste verej-

tékben úszott, de teljesítette a fogadalmát:

egyetlen esőcsepp sem hullott a bőrére.

A futó záporok, gyorsan érkező és távozó

viharok gyakori jelenségnek számítottak a

Ciutric-on, különösen itt, a Daplona nevezetű

főváros körül elterülő buja erdőkben. Ám Bane

ezt az amúgy is jelentéktelen kellemetlenséget

könnyűszerrel elviselte, ha összevetette a

bolygó által nyújtott előnyökkel.

A Külső Gyűrűben keringő világ messze

esett a Galaxis főbb hatalmi központjaitól, a

folyton figyelő, folyton éber Jedi-tanácstól,

viszont a jó szerencse folytán számos kereske-

delmi hiperút találkozott a közvetlen közelé-

ben. A csomóponton áthaladó hajók gyakran

megálltak a Ciutric-nál, és ennek köszönhető-

en a bolygón kisebbfajta, de virágzó ipari

társadalom fejlődött ki, amelynek gazdagsága

14

Dew Karpyshyn

java részben a kereskedelmen és az űrhajó-

gyártáson alapult.

Bane számára elsősorban az volt fontos,

hogy a Galaxis legkülönfélébb régióiból érkező

látogatók révén könnyen hozzájuthatott a neki

kellő értesülésekhez, illetve kapcsolatokat

teremthetett, amelyeken keresztül tovább

bővíthette korábban kialakított, ügynökökből,

kémekből és informátorokból álló hálózatát.

Mindezt persze sosem valósíthatta volna

meg, ha a testét továbbra is elborították volna

az orbaliskok, vagyis azok a furcsa, páncélhé-

jas paraziták, amelyek annak idején belőle

táplálkoztak, cserébe rendkívüli erőt és gya-

korlatilag áttörhetetlen védelmet biztosítottak

neki. Az eleven páncél jóvoltából szinte le-

győzhetetlen volt közelharcban, viszont a

külsejét olyan förtelmessé és feltűnővé tette,

hogy rejtőzködnie kellett, mert aki csak egy-

szer is látta őt, holta napjáig nem felejtette el.

15

A Gonosz Dinasztia

Akkoriban jórészt hiába szőtt terveket arról,

hogy jelentős vagyont halmoz fel, valamint

politikai hatalmat szerez, undorító megjelené-

se megakadályozta ezek végrehajtásában.

Elszigetelt, zárkózott életre kényszerült, ne-

hogy a Jedik felfigyeljenek rá, és csakis küldöt-

teken, illetve közvetítőkön keresztül dolgozha-

tott. Elsősorban Zannah-ra támaszkodott, a

lány szolgált a füleként és szemeként. Minden

értesülést csakis rajta keresztül kapott meg,

minden feladatot ő hajtott végre, minden

célkitűzést ő valósított meg. Ennek eredmé-

nyeként Bane arra kényszerült, hogy óvato-

sabban cselekedjen, ami jócskán lelassította az

erőfeszítéseit és késleltette a terveit.

A helyzete azóta jelentősen megváltozott.

Még most is félelmetes látványt nyújtott, de

nem ijesztőbbet, mint bármelyik zsoldos,

fejvadász vagy kiszolgált katona. Általában

választott otthonvilágának jellegzetes viseletét

16

Dew Karpyshyn

hordta, és mások inkább csak a magasságára

figyeltek fel, mint bármi másra – feltűnő volt,

de aligha egyedülálló. Mióta megszabadult az

orbaliskoktól, elvegyülhetett bármelyik tö-

megben, beszélhetett a fontos információk

letéteményeseivel, és kapcsolatokat építhetett

ki értékes politikai szövetségesekkel.

Immáron nem kellett bujkálnia, mert módjá-

ban állt hamis személyazonosság mögé rejteni

a valódi kilétét. Ennek céljából vásárolt egy

kisebb birtokot, ahonnan néhány perc alatt

beérhetett Daplona belvárosába. Ő és a tanít-

ványa Sepp és Allia Omek álnéven gazdag

kereskedőknek adták ki magukat, és az álcáju-

kat gondosan fenntartva sikeresen beépültek a

bolygó befolyásos társadalmi, politikai és

gazdasági köreibe.

A birtokuk elég közel feküdt a fővároshoz

ahhoz, hogy hozzájussanak mindenhez, amit a

Ciutric nyújtott, de eléggé elszigetelt volt

17

A Gonosz Dinasztia

ahhoz, hogy Zannah folytathassa a tanulmá-

nyait. Bane úgy számította, hogy a tétlenség és

az önelégültség lesznek azok a magvak, ame-

lyek egyszer szárba szökkenve előidézik majd

a Jedik végső pusztulását, és neki, mint az

egyetlen Sötét Nagyúrnak biztosítania kellett,

hogy a Sith-ek ne essenek bele ugyanebbe a

csapdába. Ennek érdekében nem csupán azt

látta szükségesnek, hogy tovább képezze a

tanítványát, hanem azt is, hogy még magasabb

szintre fejlessze a saját tudását és képességeit.

Hűvös szellő lengedezett az udvaron, és

kellemetlenül csípte Bane verejtékben úszó

testét. A testedzéssel végzett – legalábbis az

esti gyakorlatozásig –, és eljött a perc, hogy

nekilásson a valóban fontos munkának.

Húsz-huszonöt sietős lépéssel eljutott egy az

udvarház mögött álló kisebbfajta melléképüle-

tig, amelynek bejáratát kódolt biztonsági

rendszer zárta és védte. Bane beütötte a megfe-

18

Dew Karpyshyn

lelő számsort a falra szerelt panelbe, majd

óvatosan kinyitotta az ajtót, és belépett a

könyvtárként szolgáló épületbe.

Az alig ötször öt méter alapterületű kamrát

egyetlen mennyezeti lámpa világította meg. A

falak mentén álló polcokat valósággal elborí-

tották az évek során összegyűjtött tekercsek és

kisebb-nagyobb kötetek, amelyek az ősi idők

Sith-mestereinek tanításait rejtették. A helyiség

közepét olvasószekrény foglalta el, rajta karcsú

talapzat magasodott, és ennek tetején kapott

helyet a Sötét Nagyúr legnagyobb, legféltet-

tebb kincse: a holokronja.

A négyoldalú piramis akár a tenyerén is el-

fért, de magába zárta minden tudását. Min-

dent, amit valaha megtudott a sötét oldalról –

a kísérleteinek leírását és eredményeit, a

filozófiai

fejtegetéseit

–,

továbbított

holokronba, hogy így örökítse meg az idők

végezetéig. Ez volt az ő hagyatéka, és egyben

19

A Gonosz Dinasztia

módszer arra, hogy megossza az élete során

összegyűjtött bölcsességét az utána következő

Sith-mesterek sorával.

Úgy tervezte és akarta, hogy a halála után a

holokronja

Zannah-hoz

kerüljön,

feltéve

persze, ha a lány egy napon tanúbizonyságát

adja a képességeinek azzal, hogy elragadja tőle

a Sötét Nagyúr köpenyét. Csakhogy Bane

immáron korántsem vette biztosra, hogy eljön

az a nap.

Az elmúlt évezredek folyamán a Sith-rend

többféle formában létezett. A Sith-ek időtlen

idők óta végeérhetetlen háborúkat vívtak a

Jedikkel és egymással. A sötét oldal kiemelke-

dő egyéniségei kivétel nélkül elbuktak a belső

hatalmi harcok miatt. A jellegzetes fordulat

rendszeresen felbukkant a Rend hosszú törté-

netében: valamennyi nagy vezér ellen összees-

küvést szőttek a saját hívei vagy tanítványai,

és végül meggyilkolták őt. Aztán erős kezű

20

Dew Karpyshyn

vezető híján az alacsonyabb rendű Sith-ek

hamar egymás ellen fordultak, és ezzel tovább

gyengítették a Rendet.

Az összes mester közül egyedül Bane értette

meg, hogy ez a körforgás teljességgel értelmet-

len és hasztalan. És egyedül ő rendelkezett

akkora erővel, hogy módjában álljon megsza-

kítani. Az ő vezetése alatt a Sith-rend újjászü-

letett. Tagjainak száma most már csupán két

főre rúgott: egy mesterre és egy tanítványra.

Egy, hogy birtokolja a hatalmat, egy, hogy

sóvárogjon a hatalom után…

Ez a törvény, a Kettő Szabálya biztosította,

hogy mindig a legerősebb vigye tovább a

lángot, az, aki a leginkább méltó és megfelelő.

És azt is szavatolta, hogy mind a mesterek,

mind a tanítványok hatalma és ereje nemze-

dékről nemzedékre növekedjen, míg végül a

Sith-ek képesek lesznek kiirtani a Jediket, és új

fejezetet nyitni a Galaxis történelmében.

21

A Gonosz Dinasztia

Bane

ezért

választotta

tanítványának

Zannah-t. Akkoriban úgy ítélte meg, hogy a

lány – a benne rejlő lehetőségek kibontakozta-

tásával – egy napon képes lesz túlszárnyalni

őt. Azon a napon Zannah elragadja majd tőle a

mester címet, és keres magának egy saját

tanítványt. Ő ugyan meg fog halni, viszont a

Rend tovább él…

Vagy legalábbis így hitte annak idején. Ma-

napság mind erősebben kételkedett abban,

hogy valóban így lesz. Két évtized telt el azóta,

hogy magához vette az alig tízéves kislányt a

ruusani csatamezőn, de úgy tűnt, Zannah

továbbra is beéri azzal, hogy őt szolgálja. Igen,

azóta is lelkesen tanult, és folyton tanúbizony-

ságát adta rendkívüli képességeinek, illetve

annak, hogy egyedülálló módon képes bánni

az Erővel. Az évek folyamán Bane gondosan

nyomon követte a lány fejlődését, és ma már

nem tudta volna biztosan megmondani, hogy

22

Dew Karpyshyn

a kettejük összecsapását melyikük élné túl.

Csakhogy Zannah vonakodott kihívni őt a

mesteri címért, ennek nyomán pedig felmerült

benne, és mind hevesebben gyötörte a gondo-

lat, hogy tanítványából talán hiányzik az a

lángoló becsvágy, amely elengedhetetlenül

fontos ahhoz, hogy egy napon a Sith Sötét

Úrnője legyen belőle.

A könyvtárba belépve Bane a bal kezét oldal-

ra nyújtotta, hogy becsukja maga mögött az

ajtót. És mialatt így tett, az ujjaiban ismét

jelentkezett a jól ismert remegés. Ösztönösen

visszakapta a kezét, ezúttal is ökölbe szorítot-

ta, és sietve berúgta az ajtót.

Igen, az öregedés kezdte megszedni a maga

vámját, viszont ez eltörpült azon ártalmakhoz

képest, amelyeket az okozott, hogy évtizedek

óta merített az Erő sötét oldalának energiáiból.

Mást nemigen tehetett, legfeljebb mosolyogha-

tott a keserűen ironikus helyzeten: noha a sötét

23

A Gonosz Dinasztia

oldal szinte korlátlan hatalmat adott neki,

ezért a hatalomért szörnyű árat kellett fizetnie.

A testéből – húsából és csontjaiból – hiányzott

az erő, hogy ellenálljon az iszonyatos energi-

áknak. A sötét oldal elfojthatatlan tüze lassan,

de biztosan elemésztette őt. Évtizedeken át

gyakorlatilag minden egyes napon megidézte

és a kívánt mederbe terelte a rettentő erőket, és

a teste kezdett széthullani.

Az

állapotát

tovább

rontották

az

orbaliskokkal való hosszas kapcsolatának

hatásai. A titokzatos lények folyamatosan

pusztították őt, miközben hihetetlen testi

erővel és gyorsasággal vértezték fel. Túlhaj-

szolták a testét, jóval annak természetes korlá-

tain túlra, idő előtt megöregítették, és felgyor-

sították a leromlás folyamatát, amelyet alapjá-

ban véve a sötét oldal energiái okoztak. A

parazitáktól rég megszabadult, de az általuk

okozott károkat már nem lehetett helyrehozni.

24

Dew Karpyshyn

Romló egészségének első látható jelei vi-

szonylag finoman nyilvánultak meg: a szeme

kissé besüppedt üregébe, a bőre valamivel

sápadtabbra váltott, továbbá ráncosabb lett,

mint azt az életkora indokolta volna. A tavalyi

év folyamán viszont ezek a jelek mind feltű-

nőbbé váltak, és abban csúcsosodtak ki, hogy a

bal keze egyre hevesebben reszketett.

És a folyamat ellen semmit sem tehetett. A

Jedik bármikor meríthettek a világos oldal

energiáiból, hogy felgyógyuljanak egy beteg-

ségből vagy akár egy súlyos sérülésből. Ám a

sötét oldal fegyver volt – a gyengék és betegek

nem érdemelték meg, hogy meggyógyuljanak.

Csakis az erősek lehettek méltók arra, hogy

életben maradjanak.

Bane megpróbálta ugyan eltitkolni kezének

remegését a tanítványa elől, de Zannah túl

okos és túl ravasz volt ahhoz, hogy ne vegye

25

A Gonosz Dinasztia

észre a mestere gyengeségét bizonyító, nyil-

vánvaló tüneteket.

Bane korábban arra számított, hogy a reszke-

tés lesz az a katalizátor, amelyre a lánynak

szüksége van ahhoz, hogy párbajra hívja őt.

Ám Zannah hiába kapott cáfolhatatlan bizo-

nyítékot arról, hogy a mestere egyre sebezhe-

tőbb, úgy tűnt, a lány elégedett a jelenlegi

helyzettel és erőviszonyokkal. Hogy a félelmei,

a határozatlansága vagy talán a mestere iránti

érzései miatt érte be a tanítvány szerepével, azt

Bane nem tudta, viszont úgy tartotta, hogy

ezen vonások egyike sem fogadható el attól a

személytől – attól a kiválasztott személytől

akinek egyszer majd át kell vennie a Sith-rend

örökségét.

És persze létezett még egy lehetséges magya-

rázat, mind közül a leginkább aggasztó. Bane

elképzelhetőnek tartotta, hogy Zannah, miután

észrevette a romlás egyértelmű jeleit, egysze-

26

Dew Karpyshyn

rűen úgy döntött, hogy vár. Joggal számítha-

tott arra, hogy mesterének teste öt év leforgása

alatt hasznavehetetlen porhüvellyé roncsoló-

dik, és akkor könnyűszerrel végezhet vele,

gyakorlatilag minden kockázat nélkül.

Más körülmények között Bane elismerte és

támogatta volna ezt a stratégiát, de ebben az

esetben ellene szólt a Sith-ek legfontosabb,

legalapvetóbb törvényének, a Kettő Szabályá-

nak. Bane mindennél fontosabbnak tartotta,

hogy a tanítványnak ki kell érdemelnie a Sötét

Nagyúr vagy Sötét Úrnő címet, el kell ragad-

nia a mestertől egy olyan összecsapás során,

amely mindkettejüket a végsőkig próbára

teszi. És ennek nyomán úgy érezte, hogy ha

Zannah csak azután akarja párbajra hívni őt,

hogy a betegség és a gyengeség megnyomorí-

totta, akkor a lány nem méltó arra, hogy az

örököse legyen. Bane ennek ellenére sem

hajlott arra, hogy maga kezdeményezze az

27

A Gonosz Dinasztia

összecsapást. Attól tartott, hogy ha meghal,

akkor Zannah személyében egy olyan mester

fogja uralni a Sith-rendet, aki nem érti vagy

nem fogadja el azt a kulcsfontosságú elvet,

amelyen az új Rend alapul. Ha pedig győzel-

met arat, akkor tanítvány nélkül marad, és

pusztuló teste sokkal hamarabb széthullik,

még mielőtt találhatna és megfelelően felké-

szíthetne egy másik tanítványt.

Így aztán csakis egyetlen megoldást látott:

meg kell találnia a módját, hogy meghosszab-

bítsa az életét. Meg kell találnia a módszert,

amellyel helyreállíthatja és megfiatalíthatja a

testét – netán egy másik testtel pótolja. Egy

évvel ezelőtt még lehetetlennek hitte volna

mindezt, de most már másként gondolta.

Az egyik polcról levett egy összezsugoro-

dott, ráncos bőrrel borított, vaskos kötetet,

amelynek lapjai rég megsárgultak és berepe-

deztek. Óvatosan lefektette az olvasószekrény-

28

Dew Karpyshyn
re, és kinyitotta annál a lapnál, amelyet az

előző éjszaka folyamán megjelölt.

Mint a könyvtárát alkotó kötetek java részét,

ezt is egy gyűjtőtől vásárolta. A Galaxis lakói

azt hitték ugyan, hogy a Sith-ek kihaltak, de a

sötét oldal továbbra is ellenállhatatlan erővel

vonzotta a legkülönfélébb fajok férfi, illetve

női tagjait, és az illegális Sith-tárgyak feketepi-

aca virágzott a vagyonosok és előkelők körei-

ben.

A Jedik komoly erőfeszítéseket tettek annak

érdekében, hogy felkutassanak és lefoglaljanak

mindent, ami a Sith-ekhez kötődött, de ezzel

csak azt érték el, hogy alaposan felhajtották az

árakat, és arra kényszerítették a gyűjtőket,

hogy közvetítőkön keresztül keresgéljenek, így

őrizve meg a névtelenségüket.

Ez a helyzet tökéletesen megfelelt Bane-nek.

Ilyen körülmények között úgy tudta össze-

gyűjteni és gyarapítani a könyvtárát, hogy

29
A Gonosz Dinasztia

nem kellett attól tartania, hogy felhívja magára

a figyelmet. A kereskedők szemében csupán

egy gazdag, titokzatos gyűjtő volt, a sötét oldal

megszállottja, aki hajlandó kisebb vagyonokat

áldozni arra, hogy tiltott kéziratokat és műtár-

gyakat birtokolhasson.

A gyűjteménye java részének nem sok hasz-

nát vette. Az amulettek és másfajta ékszerek

ereje rég kimerült, a történeti írások többségét

már annak idején olvasta, amikor még a

Korribanon tanult, míg az évezredek óta halott

nyelveken, kibetűzhetetlen kaparással írott,

befejezetlen művekkel végképp nem tudott

mit kezdeni. Ám néha elég szerencsésnek

bizonyult ahhoz, hogy rátaláljon egy-egy

rendkívüli értéket képviselő, valódi kincsre.

Az előtte fekvő, megviselt kötet is ezen

utóbbiak közé tartozott. Az egyik ügynöke

vásárolta hónapokkal ezelőtt, és ez az esemény

túlontúl kapóra jött ahhoz, hogy Bane a vélet-

30

Dew Karpyshyn

lennek tulajdonítsa. Az Erő sokszor titokzatos

módon fejtette ki hatását, és Bane szilárdan

hitte, hogy ezt a könyvet egyenesen neki

szánták – mert benne rejlett a válasz legna-

gyobb problémájára.

Mint a gyűjteményének oly sok darabja, ez is

egy rég halott Sith történelmi beszámolóját

tartalmazta. A lapjain leginkább olyan nevek,

időpontok és különféle információk szerepel-

tek, amelyekkel ő nem sokra ment. Csakhogy a

néhai szerző az egyik részben megemlített egy

férfit, akit úgy hívtak: Darth Andeddu. Az írás

szerint Andeddu évszázadokig élt, és az Erő

sötét oldalát használta fel annak érdekében,

hogy meghosszabbítsa az életét, fenntartsa a

testét jóval annak természetes élettartamán túl.

A Kettő Szabályát megelőző korokra oly

jellemző módon Andeddu erőszakos halált

halt, amikor is a saját tanítványai elárulták és

meggyilkolták. Viszont a holokronja, a legna-

31

A Gonosz Dinasztia

gyobb titkainak – többek között az örök élet

titkának – hordozója sosem került elő.

Bane ennyit tudott meg, az Andedduval

foglalkozó fejezet alig két oldalt töltött meg. És

még az sem szerepelt benne, hogy a néhai

mester hol és mikor élt. Nem szerepelt benne,

hogy a halála után mi történt a tanítványaival.

És mégis, Bane figyelmét pontosan az infor-

mációk hiánya keltette fel. Miért ilyen kevés a

részlet? Az eddigi tanulmányai során miért

nem találkozott még Darth Andeddu nevét

tartalmazó hivatkozásokkal?

Csakis egyetlen magyarázatot tudott elkép-

zelni, mégpedig azt, hogy a Jediknek sikerült

kitörölni őt a Galaxisban fellelhető összes

feljegyzésből. Az évszázadok folyamán össze-

szedtek minden adatlemezt, hololemezt és

írott művet, amelyben szerepelt az Andeddu

név, aztán a leleteket elszállították a Könyvtá-

rukba, és gondosan eltemették, hogy mindö-

32

Dew Karpyshyn

rökre elzárják mások elől a bennük rejtőző

titkokat.

Ám minden igyekezetük ellenére erre a hi-

vatkozásra sosem bukkantak rá, és ez az

ősrégi, elfeledett és máskülönben jelentéktelen

kézirat eljutott Bane kezébe. Az elmúlt két

hónap folyamán – mióta a kötet a birtokába

került – úgy fejezte be valamennyi hajnali

gyakorlatozását, hogy behúzódott a könyvtá-

rába, és Andeddu eltűnt holokronjának rejté-

lyén töprengett. Az előtte fekvő írást összeve-

tette a könyvtárában megtalálható több ezer

kötet tartalmával. Információkat, kereszthivat-

kozásokat és rejtett utalásokat keresve próbálta

összeállítani a szilánkokból a teljes képet, de

újra és újra kudarcot vallott.

Mégsem volt hajlandó feladni a kutatást.

Minden ettől függött: minden, amiért dolgo-

zott és küzdött, minden, amit felépített. Végül

megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg

33

A Gonosz Dinasztia

nem találja meg Andeddu holokronját. Meges-

küdött, hogy meg fogja fejteni az örök élet

titkát, hogy időt nyerjen, és keressen, illetve

felkészítsen egy másik tanítványt.

Tudván tudta, hogy ha nem jár sikerrel, ak-

kor hamarosan elsorvad és meghal. Ebben az

esetben Zannah csalással fogja megszerezni a

Sötét Úrnő címet, gúnyt űzve a Kettő Szabá-

lyából, és a Rend sorsa egy alkalmatlan, a

feladatra nem méltó mester kezébe kerül.

Darth Bane egyetlen megoldást látott: meg

kell találnia Andeddu holokronját, máskülön-

ben a Sith-rend végleg elbukik.

34

Dew Karpyshyn

Első fejezet
– … ragaszkodva a bevezetőben körvonala-

zott eljárásban lefektetett szabályokhoz, vala-

mint valamennyi ide vonatkozó törvénycikk-

hez. A hatodik követelésünk kiköti, hogy egy

választott képviselőkből álló testület…

Medd Tandar hosszú ujjaival megdörzsöl-

gette magas, kúp formájú fejének előreugró

homlokrészét, abban a reményben, hogy ezzel

megszünteti a koponyájában bujkáló fájdal-

mat, amely az elmúlt húsz perc során mind

erősebben jelentkezett.

Gelba nevezetű tárgyalópartnere, akinek a

kedvéért ideutazott a Doan bolygóra, abba-

hagyta a kérvény felolvasását, és megkérdezte:

– Valami baj van, Jedi-mester?

– Nem vagyok mester – emlékeztette a

cereáni a lázadók önjelölt vezérét –, még csak

35

A Gonosz Dinasztia

Jedi-lovag vagyok. – Mélyet sóhajtva leeresz-

tette a kezét, és pillanatnyi szünet után rá-

kényszerítette magát, hogy hozzátegye:

– Köszönöm, remekül vagyok! Folytassa,

kérem!

Gelba udvariasan biccentve nekilátott, hogy

tovább olvassa az ultimátumok végeérhetet-

lennek tűnő sorát:

– A hatodik követelésünk kiköti, hogy egy a

bányászkasztból választott képviselőkből álló

testület kapjon teljes döntési jogkört az alábbi,

tizenegy témakörben. Egy, a munkabérek

meghatározása a galaktikus előírásokkal

összhangban. Kettő, a heti munkaórák számá-

nak megállapítása valamennyi alkalmazott

számára. Három, a munkavégzés során hasz-

nálandó védőruházatok és biztonsági beren-

dezések listájának összeállítása…

Az alacsony, izmos nő tovább harsogott, a

hangja furcsán eltorzulva verődött vissza a

36

Dew Karpyshyn

föld alatti üreg szabálytalan falairól. A többi

jelen lévő bányász – három férfi és még két nő,

mindannyian az emberi faj tagjai – Gelba körül

állt, és áhítatosan hallgatta a szavait. Medd

önkéntelenül arra gondolt, hogy ha a szerszá-

maik netán tönkremennének, akkor a bányá-

szok akár vezetőjük hangját is használhatnák,

hogy széthasítsák a sziklákat.

A Jedi hivatalosan azért érkezett ide, hogy

véget vessen a lázadók és a királyi család

között dúló erőszaknak. Mint minden cereáni

koponyájában, úgy az övében is bináris agy

működött, amelynek révén egyszerre dolgoz-

hatta fel a két fél érveit és álláspontját. Ez a

képesség elméletileg eszményi jelöltté tette őt

arra, hogy közvetítsen és megoldásokat keres-

sen a bonyolult politikai helyzetekben, mint

például abban, ami ezen a kis bányászbolygón

kialakult. Gyakorlatilag viszont arra kellett

rájönnie, hogy a diplomataszerep sokkal

37

A Gonosz Dinasztia
fárasztóbb és sokkal nagyobb igénybevétellel

jár, mint azt korábban képzelte.

A Külső Gyűrűben keringő Doan csúf, barna

kőgolyó volt. Felszínének legalább nyolcvan

százaléka külszíni bányaként szolgált. A világ

torzulásait már az űrből is látni lehetett. Öt

kilométer széles és több száz kilométer hosszú

vájatok – mindörökre letörölhetetlen sebhelyek

– szeldelték keresztbe-kasul a feldúlt tájakat. A

hegyek oldalába vágott kőfejtők több száz

méteres mélységbe nyúltak le, és távolról

nézve ocsmány himlőhelyeknek látszottak.

Aztán, a füstköddel teli légkörbe érkezve

láthatóvá váltak a szüntelenül dolgozó, gigászi

gépezetek. Hatalmasra nőtt hernyókra emlé-

keztető, lánctalpakon közlekedő fejtőgépek

kúsztak-másztak mindenfelé. Másutt mecha-

nikus lábakon járó, óriási fúrótornyok véstek

kutatóaknákat a mindeddig feltáratlan mély-

ségekbe. Az egyes létesítmények felett hatal-

38
Dew Karpyshyn

mas árnyékfoltokat vető teherhajók lebegtek

arra várva, hogy tágas rakterük megteljen

földdel és porrá omlasztott kőzettel.

A bolygó felszínén elszórtan öt kilométer

magas, néhány száz méter átmérőjű, többé-

kevésbé henger formájú kőoszlopok álltak –

úgy meredtek ki a felszaggatott tájból, akár az

ég felé nyújtott, göcsörtös ujjak. E természetes

tartóoszlopok lapos tetején, magasan a lenti,

elpusztított vidékek felett udvarházak, elegáns

villák és paloták álltak.

A felszíne alatt rejtőző, ritka ásványok rend-

kívül gazdag világgá tették a Doant. Csakhogy

ez a gazdagság szinte kizárólag a nemesek

kezében összpontosult, azon nemesekében,

akik a bolygó többi része felett elterülő, elzárt

birtokokon éltek. A Doan társadalmának

középső és alsó rétegeinek tagjai arra ítéltettek,

hogy folyamatosan nehéz fizikai munkával

töltsék az életüket, vagy pedig az előkelőségek

39

A Gonosz Dinasztia

kastélyaiban dolgozzanak szolgaként úgy,

hogy esélyük sincs az előmenetelre.

Gelba ezeket a teremtményeket képviselte. A

gazdagokkal ellentétben ők idelent, az undorí-

tó felszínen laktak, a nyitott bányagödrök és

aknák körül, nyomorúságos viskókban, vagy a

sziklás talajba vájt, apró üregekben. Medd

azonnal kapott némi kóstolót az életükből,

amint elhagyta kompjának kellemes hőmér-

sékletű fedélzetét. A kopár, napégette talajból

felszálló forróság rögtön körülzárta és szinte

mellbe vágta őt. Sietve előkotort egy inget a

zsákjából, s jobb megoldás híján azt kötötte a

fejére, hogy eltakarja a száját és az orrát, még

mielőtt a levegőben szálló, hihetetlen mennyi-

ségű por eltömíti a tüdejét.

A férfi, akit Gelba küldött érte, sötét kendőt

viselt az arcán, ami úgy letompította a hangját,

hogy jószerével egyetlen szavát sem lehetett

érteni a bányagépek dübörgése közepette.

40

Dew Karpyshyn

Szerencsére nem is kellett beszélniük, mialatt

átvágtak a hatalmas kiterjedésű telepen – a

Jedi elhűlve csodálkozott a hihetetlen mértékű

környezeti károk láttán.

Így aztán hallgatagon szedték a lábukat,

mígnem elérték egy szűkös alagút bejáratát.

Meddnek le kellett guggolnia, hogy ne verje

bele a fejét az alacsony, szabálytalan formájúra

vésett mennyezetbe. A járat legalább három-

száz méteren keresztül, enyhén lejtve vezetett

lefelé, míg végül egy lámpákkal megvilágított,

tágas üregbe torkollott. A falakat és a padoza-

tot vésőnyomok tarkították. Ezt a természetes

eredetű barlangot rég megfosztották minden

értékes ásványtartalmától. Nem maradt benne

más, csak több tucatnyi, változatos formájú

sziklaalakzat, amelyek java részének magassá-

ga az egy métert sem érte el, míg néhány

példány felért egészen a tízméteres magasság-

ban elterülő mennyezetig. Medd úgy vélte,

41

A Gonosz Dinasztia

hogy akár még szépek is lehetnének, ha nem a

Doan felszínén uralkodó jellegtelen, barnás

színben játszanának.

A lázadók főhadiszállásán ugyan egyetlen

bútor sem akadt, de a cereáni itt végre fel-

egyenesedhetett. Ezenfelül az üreg némi

menedéket nyújtott a felszín forrósága, pora és

lármája elől, így valamennyien levehették az

arcuk elé kötött kendőket és ruhadarabokat.

Aztán Medd meghallotta Gelba metszően éles

hangját, és azon kezdett tűnődni, hogy talán

jobb lenne, ha továbbra is el kellene takarniuk

a szájukat…

– A következő követelésünk – folytatta kö-

nyörtelenül a nő –, hogy az uralkodó azonnal

mondjon le, töröljék el a királyság intézmé-

nyét, és a nemesek adják át birtokaikat a

választott képviselő testületnek, amelynek

összetétele az ötödik szakasz harmadik pontja,

42

Dew Karpyshyn

C alpontjában soroltatik fel. Továbbá, bírság

vagy börtönbüntetés sújtsa azt, aki…

– Hagyja abba, kérem! – szólt közbe Medd a

jobbját feltartva, és miután Gelba, hála az

Erőnek, teljesítette a kérését, halkan, de hatá-

rozottan kijelentette:

– Ahogy azt már az előbb elmagyaráztam, a

Jedi-tanács semmit sem tehet annak érdeké-

ben, hogy a követeléseik teljesüljenek. Nem

azért jöttem ide, hogy segítsek letaszítani

trónjáról az önök uralkodóját. Csak azért

vagyok itt, hogy felajánljam szolgálataimat.

Amennyiben elfogadják, szívesen leszek

közvetítő a csoportjuk, illetve a doani nemes-

ség között zajló tárgyalásokon.

– De hát ők nem hajlandók tárgyalni velünk!

– kiáltotta indulatosan az egyik bányász.

– Ezen miért csodálkoznak? – vágott vissza

Medd. – Önök megölték a koronaherceget!

43

A Gonosz Dinasztia

– Az tévedésből történt – jelentette ki Gelba.

– Nem akartuk megsemmisíteni a siklóját.

Csak azt akartuk, hogy kényszerleszállást

hajtson végre. Élve akartuk elkapni.

– Az eredeti szándékaiknak ma már nincs

jelentősége – közölte a nővel Medd a lehető

legnyugodtabb hanghordozásával. – A trón-

örökös megölésével magukra vonták az egész

királyi család haragját.

– Még védi őket? – csattant fel mérgesen

Gelba. – Úgy vadásznak ránk, akár az állatok-

ra! Börtönbe vetnek minket, bírósági tárgyalás

nélkül! Megkínoznak minket, hogy informáci-

ókat szerezzenek, és kivégeznek minket, ha

ellenállunk! És most már a Jedik sem törődnek

a szenvedésünkkel! Tudja, mit, Jedi-lovag?

Maguk sem jobbak a Galaktikus Szenátusnál!

Medd pontosan értette, hogy miért csalódot-

tak a bányászok. A Doan hiába tartozott év-

századok óta a Köztársaság kötelékébe, a

44

Dew Karpyshyn

Szenátus vagy bármely más kormányzati szerv

nem tett komoly erőfeszítéseket annak érdeké-

ben, hogy felszámolják a helyi társadalmi

szerkezetből adódó igazságtalanságokat. A

Köztársaság milliónyi világot foglalt magába,

amelyek mindegyikét sajátos hagyományok és

a legkülönfélébb kormányzati rendszerek

jellemezték, így aztán a Szenátus általában a be

nem avatkozás elvéhez tartotta magát, leszá-

mítva a legszélsőségesebb eseteket.

Az idealisták hivatalosan elítélték, hogy a

Doanon nem létezik demokratikus kormány-

zat. Csakhogy mind a múltban, mind a jelen-

ben, a bányászok ha szűkölködtek is, de nem

éheztek, és volt fedél a fejük felett. Ezenfelül

munkabért kaptak, vagyis nem rabszolgaként

foglalkoztatták őket, sőt még bírósághoz is

fordulhattak, ha egy-egy nemes visszaélt az

előjogaival. Mialatt a gazdagok kétségkívül

kizsákmányolták a szegényeket a Doanon,

45

A Gonosz Dinasztia

szép számmal akadtak más világok, ahol

sokkal, de sokkal rosszabb viszonyok uralkod-

tak.

A Szenátus tehát vonakodott belekeveredni

az itteni eseményekbe, ám ez nem gátolta

azokat, akik megpróbáltak változtatni a hely-

zeten. Az elmúlt évtized folyamán az alsó

néprétegekben létrejött és mind nagyobbra

terebélyesedett egy politikai és társadalmi

egyenlőséget követelő mozgalom. A nemesek

természetesen ellenálltak, és a régtől halmozó-

dó feszültség nemrégiben erőszakos cselekmé-

nyekhez vezetett, amelyeknek tetőpontján,

mintegy három standard hónappal ezelőtt, a

lázadók meggyilkolták a trónörököst.

A király válaszul kihirdette a rendkívüli

állapotot, és bevezette a rögtönítélő bíráskodás

rendszerét. Azóta aggasztó jelentések egész

özöne áradt szét a Galaxisban, amelyek kivétel

nélkül alátámasztották Gelba vádjait. És mégis,

46

Dew Karpyshyn

a lázadók iránti rokonszenv éppen csak ébre-

dezett szerte az egész Köztársaságban. A

szenátorok közül sokan közönséges terroristá-

nak tekintették őket, és Medd hiába érzett

együtt velük, a Szenátus felhatalmazása nélkül

semmit sem tehetett.

A galaktikus törvények arra kötelezték a

Jediket, hogy maradjanak semlegesek minden

egyes polgárháborúban és belső hatalmi harc-

ban, hacsak nem áll fenn a veszély, hogy az

adott háború átterjed a Köztársaság más

világaira. És abban minden szakértő egyetér-

tett, hogy a Doan esetében erre kicsi az esély.

– Nézzék, amit önökkel művelnek, az min-

denképpen rossz – ismerte el Medd, gondosan

megválogatva szavait. – Megteszem, ami

tőlem telik, hogy meggyőzzem az uralkodót,

vessen véget a bányászok zaklatásának. De

tudniuk kell, hogy nem ígérhetek semmit.

47

A Gonosz Dinasztia

– Akkor meg minek jött ide? – kérdezte

megvetően Gelba.

Medd habozott néhány pillanatig, majd úgy

döntött, hogy az egyetlen helyes válasz a

színtiszta igazság, és ennek szellemében felelt:

– Az egyik csapatuk néhány héttel ezelőtt

feltárt egy kisebbfajta sírt.

– Na és? A Doan tele van régi sírokkal –

dörmögte a vállát vonogatva Gelba. – Néhány

évszázaddal ezelőtt még eltemettük a halotta-

inkat. Ez még azelőtt történt, hogy a nemesek

feltúratták velünk az egész bolygót.

– Abban a sírban volt néhány apró tárgy –

folytatta Medd. – Egy gyűrű. Egy amulett.

Régi tekercsek.

– Amit kiásunk, az a miénk! – kiáltotta hara-

gosan az egyik bányász.

– Így van, ez egyike a legrégebbi törvénye-

inknek – erősítette meg a közbeszólást Gelba. –

48

Dew Karpyshyn

Még az uralkodónak is több esze van annál,

semhogy megszegje!

– A mestereim úgy hiszik, hogy azokat a

műtárgyakat megfertőzte a sötét oldal – ma-

gyarázta türelmesen a Jedi. – El kell vinnem

őket a Coruscantra, hogy biztonságos helyre

kerüljenek, és ne okozhassanak bajt.

Gelba a szemét résnyire húzva, gyanakodva

figyelte őt, de nem szólt semmit.

– Természetesen készek vagyunk méltányos

árat fizetni értük – tette hozzá Medd.

– Maguk, Jedik állandóan az őrzők szerepé-

ben tetszelegnek – jelentette ki Gelba. – A

gyengék és az elnyomottak védelmezőjének

adják ki magukat. De úgy látszik, jobban

érdekli önöket egy maréknyi arany ékszer,

mint az, hogyan segíthetnének a szenvedőkön.

– Nézzék, mindenképpen megpróbálok segí-

teni önöknek – ígérte Medd. – Beszélni fogok a

49

A Gonosz Dinasztia

királlyal az érdekükben. De először meg kell

kapnom azokat a…

A mondat közepén elhallgatott, utolsó szava-

inak visszhangja még néhány pillanatig ide-

oda verődött a falak között. Furcsa émelygés

támadt a gyomrában, a közelgő veszély előér-

zete.

– Mi van? – kérdezte Gelba. – Miért nem

fejezi be?

Mert zavar támadt az Erőben – gondolta

Medd, jobbját a fénykardja markolatára tette,

és fojtott hangon válaszolt:

– Jön valaki…

– Lehetetlen! – tiltakozott a nő. – Az alagút

bejáratánál álló őrök észrevették volna… aaaa!

Sugárnyalábok sistergő süvítése vágott a

szavába. Gelba megtántorodott, és a kőpadlóra

zuhant, mellkasán legalább féltenyérnyi fekete

lyuk füstölgött. A társai riadtan kiáltozva

szétszóródtak, és az üreget betöltő sziklatöm-

50

Dew Karpyshyn

bök felé ugrottak. Kettejüknek nem sikerült

fedezékbe húzódni; halálosan pontos lövések

terítették le őket, amelyeket a két lapockájuk

közé kaptak.

Medd a helyén maradt, aktiválta fénykardját,

és az üreg falaira vetülő árnyékokat fürkészte.

Szemével nem tudott áthatolni a sötétségen,

ezért megnyitotta magát az Erőnek – és meg-

tántorodott, mintha hasba rúgták volna.

Eddigi életében az Erő úgy áramlott át rajta,

mint valami barátságos meleget árasztó, fehér

fény. Ezúttal viszont úgy hatott rá, mintha egy

jeges kéz markolt volna a beleibe.

Újabb sugárnyaláb húzott el a feje mellett.

Térdre vetette magát, és bemászott egy szikla-

tömb mögé, aztán teljesen összezavarodva,

tétlenül kuporgott. Jediként az egész életét

annak szentelte, hogy az Erő szolgájává for-

málja magát. Már padavanként megtanulta,

hogyan engedje át magán a világos oldal

51

A Gonosz Dinasztia

energiáit, amelyek megerősítették és meg-

nyugtatták, élesebbé tették az érzékszerveit,

felgyorsították a reflexeit, és még vagy száz

kedvező hatásban részesítették. Most viszont

úgy tűnt, hogy e hatalom forrása elárulta őt.

Hallotta, hogy lövedékek pattognak a szikla-

falak között, ami azt jelentette, hogy a bányá-

szok viszonozták a tüzet, de kizárta tudatából

a csatazajt. Nem értette, hogy mi történik vele,

csak azt tudta, hogy harcolnia kell ellene.

Hevesen zihálva felidézte magában a Jedi-

alaptörvény első sorait: Nincsenek érzések, csak a

lelki béke létezik. A kurta mondat, mint már

annyiszor, ezúttal is segített neki, hogy vissza-

nyerje a nyugalmát. A légzése lelassult, és

néhány pillanattal később elég higgadtnak

érezte magát ahhoz, hogy ismét megpróbáljon

az Erőből meríteni.

Ám békesség és nyugalom helyett csakis

haragot és gyűlöletet érzett. A tudata ösztönö-

52

Dew Karpyshyn

sen bezárult, hogy védekezzen, és Medd végre

rájött, hogy mi történt: az Erő azon energiáit,

amelyekből ő meríteni szokott, bemocskolta a

sötét oldal. Megmérgezte és megrontotta őket.

A jelenség magyarázatát még csak nem is

sejtette, de azt legalább tudta, hogyan állhat

ellen a hatásoknak. Elnyomta magában a

félelmeit, és ismét hagyta, hogy az Erő átára-

moljon rajta, noha csupán vékony, szigorúan

ellenőrzött erecske formájában. És mialatt így

tett – minden gondolatát a feladatra összpon-

tosítva –, kiszűrte azokat a szennyeződéseket,

amelyek megzavarták az érzékszerveit. Érzé-

kelte, hogy a világos oldal hatalma gyülekezni

kezd a bensőjében, noha jóval lassabban, mint

ahogyan azt megszokta.

Kilépett a fedezéknek használt sziklaalakzat

mögül, és emelt hangon megszólalt:

– Mutasd meg magad!

53

A Gonosz Dinasztia

Valami megvillant a sötétben, majd sugár-

nyaláb száguldott felé. Az utolsó pillanatban

félresöpörte a fénykardjával, és az egyik sarok

felé pattintotta, ahol nem okozhatott bajt – ezt

a védekező eljárást évekkel ezelőtt, már a

tanulmányai kezdetén elsajátította.

Ez nem sokon múlt – állapította meg magá-

ban. – Lassú vagy és tétova. Bízz az Erőben!

A világos oldal hatalma immáron körülölelte

és betöltötte a testét, de továbbra is érezte,

hogy valami nincs rendjén. Az energiák zava-

rosan áramlottak, és meg-megszakadtak, akár

egy statikus zörejtől zavart rádióadás. Valami

folyton kizökkentette az összpontosításból.

Sötét fátyol hullott a tudatára, és meggátolta

abban, hogy szabadon merítsen az Erőből. Egy

Jedi számára ennél ijesztőbb jelenség nem

létezhetett, de Meddnek nem állt szándékában

meghátrálni.

54

Dew Karpyshyn

– Hagyd békén a bányászokat! – kiáltotta, és

megkönnyebbülten állapította meg, hogy a

hangja semmit sem árul el a bizonytalanságá-

ból. – Gyere elő, és nézz szembe velem!

Fiatal iktotchi nő lépett ki az üreg egyik sötét

sarkából, mindkét kezében egy-egy sugárvetőt

tartott. Minden díszt nélkülöző, fekete köpenyt

viselt, de a csuklyáját nem húzta a fejére, így

látni lehetett lefelé ívelő szarvait, amelyek a

feje két oldalából indultak ki, és fokozatosan

elvékonyodva, szúrós hegyben végződtek,

közvetlenül a válla felett. Bőrének vörösségét

jócskán kiemelték az állán díszelgő fekete

tetoválások – az alsó ajkától négy vékony, sötét

vonal indult lefelé, amelyek távolról szemlélve

veszedelmes agyarakra emlékeztettek.

– A bányászok halottak – közölte a nő. Mély

hangjából egyfajta kegyetlen él érződött,

mintha gúnyolódni akart volna, amiért tud

valamit, amit a Jedi nem.

55

A Gonosz Dinasztia

Medd az Erőt óvatosan használva kiterjesz-

tette érzékelésének körét, és megtudta, hogy az

állítás igaz. Mintha sűrű ködön keresztül látott

volna, éppen csak sikerült felfedeznie az

elszórtan heverő holttesteket. Mind az öten a

fejükbe vagy a mellkasukba kapták az életüket

kioltó energianyalábot. Az imént csak néhány

másodperc kellett neki ahhoz, hogy összeszed-

je magát, de az ismeretlen nőnek ennyi idő is

elég volt ahhoz, hogy lemészárolja a szeren-

csétleneket.

– Te orgyilkos vagy – állapította meg a Jedi –

, a királyi család küldött, hogy végezz a láza-

dók vezetőivel.

Az iktotchi a fejét oldalra billentve bóloga-

tott, és kinyitotta a száját, mintha mondani

akarna valamit. A következő másodpercben

minden előjel nélkül, mindkét fegyverével

leadott egy-egy lövést.

56

Dew Karpyshyn

A csel majdnem bevált. Ha az Erő most is

szabadon, tisztán áramlott volna át Medd

testén, még a cselekvés előtt érzékelte volna a

szándékot, ám az a titokzatos hatalom, amely

meggátolta abban, hogy merítsen a világos

energiákból, szinte teljesen kiszolgáltatottá

tette őt. Ezúttal meg sem próbálta kardjával

hárítani a lövedékeket, inkább oldalra vető-

dött, egy lapos kőtömb mögé.

Ügyetlen vagy, akár egy kezdő padavan –

korholta magát gondolatban, és talpra ugrott.

Nem akarta kitenni magát újabb lövéseknek,

így aztán előrelökte a bal kezét, és az Erő

közvetítésével mindkét sugárvetőt kirántotta

az ellenfele markából. Ettől az egyszerű erőfe-

szítéstől is izzó fájdalom robbant az agya

hátulsó részében, a koponyája teljes hosszán,

amitől összerándult kínjában, és tett egy lépést

hátra. Ám a fegyverek átrepültek az üregen, és

57

A Gonosz Dinasztia

közvetlenül a lába mellett halk csörömpöléssel

a kőpadlóra hullottak.

Medd egy ütemmel később meglepődött,

mert úgy látta, hogy az orgyilkos teljesen

közönyös marad. Lehet, hogy megérezte az ő

félelmét és bizonytalanságát? Az iktotchikról

az a hír járta, hogy korlátozott prekognitív

képességekkel rendelkeznek, vagyis hogy az

Erő segítségével módjukban áll rövid bepillan-

tásokat nyerni a jövőbe. Sőt egyesek azt állítot-

ták róluk, hogy telepaták. Lehet, hogy titokza-

tos adottságaik révén képesek megszakítani

vagy legalábbis megzavarni a Jedik és az Erő

közötti kapcsolatot? Medd vett egy mély

lélegzetet, és határozottságot színlelve odakiál-

tott a nőnek:

– Megígérem, hogy ha megadod magad,

tisztességes tárgyalásban részesülsz!

A nő hegyes és éles fogait elővillantva elmo-

solyodott, és magabiztosan válaszolt:

58

Dew Karpyshyn

– Nem lesz semmiféle tárgyalás.

Az iktotchi a levegőbe pattanva hanyatt ve-

tette magát, és egy kecses, villámgyors

hátraszaltóval beugrott egy vastag kőtömb

mögé. Ugyanebben a pillanatban a Medd

lábánál heverő sugárvetők egyike éles sípolást

hallatott.

A Jedi az imént azt hitte, hogy lefegyverezte

az ellenfelét, de most azzal szembesült, hogy

beleesett a gondosan megtervezett csapdába.

Éppen csak felismerte, hogy a nő túltöltésre

állította sugárvetőjének energiacelláját, és

bekövetkezett a robbanás. Medd az utolsó

gondolatával megpróbált Erő-pajzsot létesíteni

a teste köré, hogy megóvja magát, de nem

tudott áttörni az elméjére boruló, bénító kö-

dön. Nem érzett mást, csak félelmet, haragot

és gyűlöletet.

59

A Gonosz Dinasztia

És miközben a detonáció véget vetett az éle-

tének, ha csak egy pillanatra is, de megtapasz-

talta a sötét oldal minden borzalmát.

60

Dew Karpyshyn

Második fejezet

Sokszor átélte már ezt a rémálmot, mégsem

tudta megszokni.

Megint nyolcéves kislány, és ismét ott kupo-

rog az apró kunyhó sarkában. Odakint, az

ajtóként szolgáló, szakadt és foltos takarón túl

az apja a tűz mellett ül, és a fortyogó üstöt

kavargatja.

Az apja parancsolt rá, hogy maradjon ide-

bent, hogy ne mutatkozzon, amíg a látogató el

nem megy. A takaró lyukain keresztül látja őt,

mialatt betántorog a táborba. A férfi hatalmas.

Még Apánál is magasabb és vállasabb. A feje

kopasz, a ruházata és a páncélja fekete. Tudja

róla, hogy Sith, és azt is, hogy haldoklik.

A férfi ezért jött ide. Apa messze földön híres

gyógyító. Meg tudná menteni a férfit, de nem

61

A Gonosz Dinasztia

akarja. A Sith nem beszél. Nem képes rá. A

nyelve megduzzadt a méregtől. De hogy mit

akar, az teljesen világos.

– Méreg kering a szervezetedben – mondja

Apa a férfinak. – Eljöttél hozzám, hogy vissza-

nyerd az egészségedet. Csakhogy én nem

foglak meggyógyítani.
A megtermett idegen a fénykardja markola-

tára teszi a kezét, és lép egyet előre.

– Nem félek a haláltól – mondja Apa nyu-

godtan. – Megkínozhatsz, ha úgy tartja ked-

ved. A fájdalom mit sem számít nekem.

Apa ekkor az üstbe meríti jobbját, és a szeme

sem rebben, mialatt a forró leves összeégeti a

kezét.

A Sith zavarba jön. Valóságos vadállat, aki

nem habozik megfélemlíteni másokat, vagy

éppen erőszakot alkalmazni, hogy megkapja

azt, amit akar. Csakhogy ezek nem hatnak

Apára.

62

Dew Karpyshyn

A megtermett férfi ekkor a kunyhóra néz,

mire ő megrémül, és érzi, hogy a szíve hevesen

ver. Szorosan lehunyja a szemét, meg se moc-

can, és még a lélegzetét is visszafojtja.

Aztán a szeme felpattan, amikor szörnyű,

jéghideg erő söpör végig rajta. Felemeli őt a

levegőbe, és kihúzza a kunyhón kívülre. Fejjel

lefelé lóg a fortyogó üst felett, mintha egy

láthatatlan kéz tartaná a bokájánál fogva.

Tehetetlen, egész testében remeg és érzi, hogy

perzselően forró gőz csap egyenesen az arcába.

– Apu – nyöszörgi kétségbeesetten –, segíts

rajtam…

És ekkor olyasmit lát az apja szemében, amit

még sosem látott – félelmet.

Apa lehajtja a fejét, és halkan mormolja:

– Rendben, megteszem. Győztél. Meggyó-

gyítalak. Máris nekilátok, csak kíméld meg a

lányom életét…

63

A Gonosz Dinasztia

***

Serra fojtott sikolyt hallatva felriadt, ülő

helyzetbe lökte magát, és az arcához kapva

letörölte könnyeit. Ez az időről időre visszaté-

rő álma még most, húsz év elteltével is iszo-

nyodással töltötte el. De a könnyeit nem a

félelem csalta a szemébe.

A kelő nap első, kósza sugarai szűrődtek be

a palota ablakain. Abban a biztos tudatban,

hogy nem fog tudni úja elaludni, lehajtotta

magáról a finom selyemtakarót, és felkelt.

A régi-régi összecsapás miatt a mai napig

szégyenkezett. Az apja erős ember volt, meg-

törhetetlen akaratú, a vakmerőségig bátor férfi.

Ó, a lánya volt gyenge. Ha ő nincs, az apja

ellenállt volna a sötét alaknak, aki eljött hozzá.

– Az a sötét alak egy napon vissza fog térni –

mondta az apja az ő tizenhatodik születésnap-

ján. – Nem találhat meg téged. El kell menned

64

Dew Karpyshyn

innen. Hagyd el a bolygót! Változtasd meg a

nevedet! Változtasd meg az egész személy-

azonosságodat! És soha többé ne gondolj rám!

Ez az utóbbi magától értetődően lehetetlen-

nek bizonyult. Serra számára az apja jelentette

az egész világot. Mindent, amit a gyógyítás

mesterségéről tudott – a betegségekről, sérülé-

sekről és a mérgekről –, az apjától tanult.

A szobát átszelve az öltözőkamrájához ment,

és válogatni kezdte a ruháit, hogy eldöntse,

melyiket vegye fel. Egész gyermek- és fiatalko-

rában egyszerű, praktikus ruhákat hordott,

amelyeket csak akkor dobott el, amikor már

annyira elkoptak és elszakadtak, hogy nem

lehetett megfoltozni őket. Manapság akár egy

egész hónap is eltelhetett úgy, hogy nem vette

fel kétszer ugyanazt az öltözetet.

Szerencsére nem minden éjszaka álmodott a

sötét alakról. Házasságának első évében egy

darabig egyáltalán nem álmodott róla. Az

65

A Gonosz Dinasztia

utóbbi hónapok során viszont a gyötrő álmok

mind gyakrabban visszatértek, és velük vissza-

tért nem kevésbé gyötrő, folyton erősödő

vágya, hogy megtudjon valamit az apjáról.

Az apja annak idején azért küldte el őt, mert

szerette – ezt Serra világosan értette. Tudta,

hogy az apja csak jót akart neki, ezért teljesítet-

te a kérését, és soha többé nem tért vissza,

hogy meglátogassa őt. De nagyon hiányzott

neki. Hiányzott neki az erős, kérges bőrű kéz

simogatása. Hiányzott neki az, ahogy az apja a

haját cirógatta. Hiányzott neki a csendes, de

határozott hang, a gyógyító mesterségről

tartott leckék és a gyógynövények édes illata,

ami mindig felszállt az apja ingéből, valahány-

szor megölelték egymást.

De a legjobban az a biztonságérzet hiányzott

neki, ami az apja közelében szállta meg őt

annak idején. Most minden korábbinál na-

gyobb szüksége lett volna arra, hogy hallja,

66

Dew Karpyshyn

amint az apja azt mondja neki: minden rend-

ben lesz. De azt is tudta, hogy ez már sosem

történhet meg. Ennek híján azokból a szavak-

ból igyekezett erőt meríteni, amelyeket a végső

búcsújuk során hallott.

– Nincs annál szörnyűbb, mint amikor egy

apa nem lehet ott a gyermeke mellett – mor-

molta akkor az apja. – Nem tudom elmondani,

hogy ezt mennyire sajnálom. De nincs más

megoldás. Tudnod kell, hogy mindig is szeret-

ni foglak, és akármi történik, te mindig az én

kislányom maradsz.

Caleb, a nagy gyógyító lánya vagyok – gon-

dolta Serra, miközben tétován tologatta ide-

oda a kamrában lógó ruhákat. – És erős va-

gyok, akár az apám.

Végül kiválasztott egy sötét nadrágot, illetve

egy blúzt, amelyet a Doan királyi családjának

címere díszített – mindkettőt a férjétől kapta

ajándékba. A férje is hiányzott neki, de más-

67

A Gonosz Dinasztia

hogy, mint az apja. Az apja elküldte maga

mellől, míg Gerrant a lázadók vették el tőle.

Öltözködés közben megpróbált nem gon-

dolni az ő koronahercegére. A gyilkosság a

közelmúltban történt, és fájdalmai alig tom-

pultak. Az aljas támadást elkövető bányászo-

kat nem sikerült elfogni, de Serra remélte,

hogy hamarosan ez is bekövetkezik.

Halk kopogás ütötte meg a fülét, ami végre

kirángatta szomorú gondolatainak nyomasztó

világából.

– Szabad! – kiáltotta habozás nélkül, mert

pontosan tudta, hogy ki lehet az az egyetlen

ember, aki ezen a kora reggeli órán felkeresi őt

a magánlakosztályában.

Az ajtó kinyílt, és Lucia, a személyi testőre

belépett a szobába. A katonanőn első pillantás-

ra nem látszott semmi feltűnő: sötét bőrű, a

negyvenes éveinek elején járó nő, aki rövidre

vágva hordja fekete, göndör haját. Ám az

68

Dew Karpyshyn

egyenruhája szövetén kemény, alaposan

kidolgozott izmok sejlettek át, és a szeméből

sugárzó határozott tekintet arról árulkodott,

hogy súlyos hibát követ el az, aki nem veszi őt

komolyan.

Serra tudott arról, hogy Lucia harcolt a húsz

évvel ezelőtti Új Sith Háborúban. A híres-

hírhedt Éjjárók egyik mesterlövészeként gya-

korlatilag a Sötét Testvériséget szolgálta a

Köztársaság ellen harcoló hadseregben. Vi-

szont, ahogyan azt az apja sokszor elmagya-

rázta Serrának, az egyszerű katonák lényege-

sen különböztek a Sith-mesterektől.

A Sith-ek és a Jedik filozófiai eszményekért

vívták örökös háborújukat – azt a háborút,

amelyben Caleb nem akart részt venni. A

seregek zömét alkotó harcosok számára a

háború egészen másról szólt. Azok, akik

beálltak a Sith-ek zászlói alá, azért tették, mert

úgy hitték, hogy a Köztársaság nem törődött

69

A Gonosz Dinasztia

velük. A Szenátus iránti ellenszenvüktől

vezérelve harcoltak az ellen, amit ők zsarnoki

kormányzatnak láttak.

Ezek a hétköznapi teremtmények olyan ha-

talmak áldozataivá váltak, amelyeket ellenő-

rizni és irányítani nem állt módjukban, sőt

igazából még megérteni sem. Feláldozható

bábok voltak, akiket halomra mészároltak a

csatákban, magukat nagynak és hatalmasnak

gondoló egyének parancsára.

– Hogy aludtál? – érdeklődött Lucia, miután

becsukta maga mögött az ajtót, hogy más ne

hallhassa kettejüket.

– Nem valami jól – vallotta be Serra, mert

nem lett volna értelme hazudni annak a nőnek,

aki az elmúlt hét évben szinte minden percben

mellette tartózkodott. Úgyis átlátott volna

rajta…

– Megint a rémálmok? – kérdezte a testőr.

70

Dew Karpyshyn

A hercegnő bólintott, de nem mondott el

többet. Hogy az álmai miről szóltak, azt sosem

árulta el Luciának – a valódi kilétét sem fedte

fel előtte –, és a testőre tisztelte őt annyira,

hogy ne faggatózzon. Mindkettejük múltjában

akadtak sötét időszakok, amelyekről nem

akartak beszélni – és ez is azon dolgok közé

tartozott, amelyek miatt kölcsönösen vonzód-

tak egymáshoz.

– A király beszélni kíván veled – tájékoztatta

Lucia az úrnőjét.

Serra tudta, ha az uralkodó ennyire korán

hívatja, akkor az azt jelenti, hogy fontos híre-

ket kapott.

– Nem mondta, hogy mit óhajt?

– Azt hiszem, a férjed gyilkosairól lesz szó –

felelte a testőr, és lehúzott egy finom, fekete

fátylat a sarokban álló tartókarról.

Serrának elszorult a torka, és ügyetlenül

matatva gombolta be blúzának legfelső gomb-

71

A Gonosz Dinasztia
jait. Pillanatokkal később úrrá lett az érzésein,

és tökéletesen mozdulatlanul állt, amíg a

testőre feltette fejére a fátylat. A doani szoká-

soknak megfelelően elvárták tőle, hogy a férje

halála után még egy teljes évig viselje a gyász-

nak ezen jelképét – vagy addig, amíg nem áll

bosszút meggyilkolt szerelméért.

Lucia aztán ezerszer begyakorolt, pontos és

gyors mozdulatokkal felgöngyölte, majd a

fátyol alatt összetűzte Serra hosszú, fekete

haját. Mialatt szótlanul dolgozott, az úrnő

kicsit hátrahajolt, hogy a nála valamivel ala-

csonyabb, átlagos magasságú testőr kényelme-

sen elérje a tarkóját.

– Ha jól tudom, hercegnő vagy – korholta őt

Lucia. – Állj egyenesen és húzd ki magad!

Serra nem szólt semmit, csak mosolygott. Az

elmúlt hét év alatt Lucia olyanná vált számára,

mintha az anyja lett volna – az igazit sosem

ismerte –, feltéve persze, hogy az anyja mester-

72
Dew Karpyshyn

lövészként szolgált az Éjjárók soraiban a Sith

Háborúk idején.

Lucia végül eligazgatta a fátylat, hátralépett,

hogy megszemlélje védencét, és néhány pilla-

nat múlva elégedetten kijelentette:

– Lélegzetelállító, mint mindig.

***

Serra a testőre kíséretében vágott át a palo-

tán a trónteremig, ahol az uralkodó várta.

Lucia rögtön az indulásuk után elfoglalta

megszokott helyét: egy lépéssel a hercegnő

mögött és tőle kissé balra. Miután a legtöbb

teremtmény jobbkezes volt, ez a pozíció bizto-

sította a testőr számára a legjobb lehetőséget

arra, hogy ha kell, beugorjon az úrnője és egy

szemből támadó merénylő lövedéke közé.

Nem mintha sok esély lett volna arra, hogy

bárki rájuk támad itt, a Királyi Palota falai

73

A Gonosz Dinasztia
között, de a testőrnő mindig készen állt, és

készségesen adta volna életét a védencéért.

A Sötét Testvériség húsz évvel ezelőtti meg-

semmisülését követően Lucia – akárcsak a

Sith-hadseregben szolgáló bajtársainak több-

sége – hadifogoly lett. Hat hónapot töltött egy

munkatáborban, hegesztett és hajókat javított,

amíg a Szenátus általános amnesztiát hirdetett

mindazok számára, akik valaha a Testvériség

seregeiben harcoltak.

Ezt követően tizenhárom éven keresztül

testőrként, szabadúszó zsoldosként, végül

fejvadászként dolgozott. Ez utóbbi foglalkozá-

sának köszönhetően akadt össze Serrával, és

ekkor szerezte be azt a hosszú, vörös sebhe-

lyet, amely a köldökétől kiindulva egészen a

szegycsontja felső csúcsáig ért.

Akkoriban éppen Salto Zendart üldözte, a

négy Meerian-fivér egyikét. Ezek az illetők azt

az őrült tervet főzték ki, hogy elrabolnak egy

74
Dew Karpyshyn

magas

rangú

muun

hivatalnokot

az

Intergalaktikus Bankkartell vállalati központ-

jából, és minden elképzelést felülmúló vált-

ságdíjat kérnek érte. A szánalmasan félresike-

rült vállalkozás véget ért, még mielőtt igazán

megkezdődhetett volna. Amikor a fivérek

megpróbáltak behatolni az IBK fő irodaépüle-

tébe a Muunilinsten, a biztonságiak kettőt

lelőttek közülük. A harmadikat élve fogták el,

míg a negyediknek – Saltónak – sikerült meg-

szöknie, dacára annak, hogy az őrök életveszé-

lyesen megsebesítették.

Az IBK akkora vérdíjat tűzött ki a szökevény

fejére, hogy az még a Középső Gyűrűből is

vonzotta a fejvadászokat, és a csábításnak

Lucia sem tudott ellenállni. Az Éjjáróknál

szerzett kapcsolatait kamatoztatva sikerült

kiderítenie, hogy Saltót a Bandomeer nevezetű

bolygó egyik kórházában kezelik.

75

A Gonosz Dinasztia

Haladéktalanul átrepült arra a világra, ám

amikor megpróbálta őrizetbe venni a férfit, a

kórház egyik orvosa, egy fiatal nő belépett elé.

Dacára annak, hogy Lucia egész fegyverarze-

nált hordott a hátán, a magas, sötét hajú nő

nem hátrált, sőt határozottan kijelentette: nem

fogja hagyni, hogy bárki elszállítsa a betegét,

amíg az kritikus állapotban van.

Az orvos még akkor sem ijedt meg, amikor

Lucia rászegezte a sugárvetőjét, és keményen

ráparancsolt, hogy lépjen félre – egyszerűen

csak megrázta a fejét, és a helyén maradt.

A történet ezen a ponton akár véget is érhe-

tett volna, mert Lucia nem lőtt volna le egy

ártatlan nőt annak érdekében, hogy megsze-

rezze a vérdíjat. De szerencsétlen módon azon

a napon nem ő volt az egyetlen fejvadász a

kórházban. Salto ugyanolyan ügyetlenül

álcázta a nyomait, mint ahogyan a bűncselek-

ményt próbálta elkövetni.

76

Dew Karpyshyn

Mialatt Lucia és Serra némán meredt egy-

másra, egy twi'lek rontott be a betegszobába,

sugárvetővel a kezében. Lucia éppen idejében

fordult meg ahhoz, hogy ne a hátába, hanem a

hasába kapja a lövést. Nyomban a padlóra

roskadt, fegyvere kicsúszott az ujjai közül.

Serra megpróbálta ugyan megakadályozni,

hogy a twi'lek elvigye Saltót, de a tagbasza-

kadt alak fejbe vágta őt a pisztolyával, és

miután a nő összeesett, a támadó kirángatta az

ágyból, és elvonszolta a nyöszörgő sebesültet.

Lucia a hasán tátongó lyukkal nem törődve,

kúszva indult utánuk. Mire kivergődött a

szobából, a twi'lek már a folyosó felénél járt,

de ennél messzebbre nem jutott, mert egy

másik, szintén a vérdíjra pályázó fejvadász

hátba lőtte. Ami ezután történt, arról Lucia

csak utóbb értesült, mert hirtelen elvesztette az

eszméletét.

77

A Gonosz Dinasztia

A hivatalos jelentések szerint azon a napon

legalább hat és legfeljebb tíz fejvadász fordult

meg a kórházban. Luciával ellentétben a

legtöbbjüknek nem akadtak kifogásai az ellen,

hogy ártatlan civileket gyilkoljanak meg –

vagy éppen egymást – annak érdekében, hogy

bezsebeljék a jutalmat. Mire a vérfürdő véget

ért, Salto meghalt, és rajta kívül életét vesztette

egy másik beteg, egy nővér, három biztonsági

őr, valamint négy fejvadász.

Lucia csakis Serrának köszönhette, hogy a

neve nem került rá a halálos áldozatok listájá-

ra. Mialatt a folyosókon ádáz tűzharc dúlt, a

doktornő visszavonszolta őt a szobába, és

elsősegélyben részesítette. Megmentette az

életét, annak ellenére, hogy ő maga is súlyosan

megsebesült a fején – és dacára annak, hogy

alig néhány perccel korábban Lucia fegyvert

szegezett az arcának.

78

Dew Karpyshyn

Lucia az életét köszönhette a fiatal orvosnő-

nek, és még azon a napon megesküdött, hogy

vigyázni fog rá, függetlenül attól, hogy hová

megy és mit csinál. A feladat korántsem bizo-

nyult

könnyűnek.

Mielőtt

hozzáment

Gerranhoz, Serra rengetegszer költözködött.

Néhány hétnél tovább sehol sem maradt meg,

újra és újra áttelepedett egy másik bolygóra.

Mintha keresett volna valamit, amit sosem

találhatott meg, vagy menekült volna valami

elől, ami elől valójában sosem szökhetett

meg…
A doktornő kezdetben nem rajongott azért,

hogy valaki állandóan figyeljen rá, de nem

tudta megakadályozni, hogy Lucia árnyékként

kövesse bolygóról bolygóra. Végül aztán

megtanulta méltányolni, hogy van egy képzett

és tapasztalt testőre, aki folyton a rendelkezé-

sére áll. Bármikor kész volt bárhová elutazni,

79

A Gonosz Dinasztia

hogy segítsen valakin, márpedig a Külső

Gyűrű bővelkedett veszélyes helyekben.

Az évek folyamán Lucia több lett, mint a

hercegnő védelmezője: a bizalmasává és a

barátjává vált. És amikor Gerran megkérte

Serra kezét, ő azzal a feltétellel mondott igent,

hogy maga mellett tarthatja a testőrét.

Az uralkodó kezdetben vonakodott teljesíte-

ni a kérést, de később engedett, és elintézte,

hogy Luciát felvegyék a Doani Királyi Gárdá-

ba. Lucia ugyan esküt tett, hogy haláláig

szolgálja és védi a királyt, illetve a királyi

család valamennyi tagját, de a hűség szálai

csakis Serrához fűzték.

Ezért vált mind idegesebbé, mialatt a trónte-

rem felé közeledtek. Noha az imént nem

vallotta be úrnőjének, többé-kevésbé sejtette,

hogy a király miért kívánt beszélni vele.

Amikor megérkeztek a bejárathoz, az őrök

elkérték tőle a sugárvetőjét – törvény írta elő,

80

Dew Karpyshyn

hogy a király jelenlétében csakis a saját szemé-

lyi biztosítói viselhetnek fegyvert. Noha min-

den esetben vita és megjegyzés nélkül enge-

delmeskedett, mindig is rosszul érezte magát,

amiért nincs fegyver a keze ügyében.

Éppen elégszer kísérte már el az úrnőjét au-

dienciára ahhoz, hogy hozzászokjon a trónte-

rem kék és arany színekben pompázó díszei-

hez. Ám ezen a reggelen a tágas helyiség

másképp festett, mint általában. A szolgákból,

csatlósokból, előkelőségekből és díszvendé-

gekből álló, jellegzetes tömegnek ezúttal

nyomát sem lehetett látni. A teremben csakis

maga az uralkodó, illetve négy testőre tartóz-

kodott – ez azt jelentette, hogy mindaz, ami a

találkozón elhangzik majd, nem kerülhet ki e

falak közül.

Ha az üres csarnok ásító üressége és szokat-

lan csendje aggasztotta is Serrát, nem adta

tanújelét, mialatt megközelítette az emelvényt,

81

A Gonosz Dinasztia

amelynek tetején a király ült a trónján. Lucia –

az előírások szellemében – három lépéssel

lemaradva követte az úrnőjét.

Az uralkodó a megjelenését tekintve ponto-

san úgy festett, mint halott fiának két-három

évtizeddel idősebb mása. A széles vállú, ma-

gas férfi arcát mélyen barázdált, erőt sugalló

vonások jellemezték. Aranyszínű, göndör

fürtjei a vállát verdesték, rövidre nyírt körsza-

kálla valamivel sötétebb árnyalatokban ját-

szott, mint a haja. Ugyanakkor, míg Lucia az

úrnője esküvője óta eltelt időszakban alaposan

megismerte Gerrant, a király személyiségéről

keveset tudott. Csakis tisztes távolságból látta

őt a hivatalos események alatt, márpedig ezen

alkalmakkor az udvari etikett előírásainak

megfelelően és rendkívül tartózkodóan visel-

kedett.

A kék szőnyeggel bevont lépcső aljához ér-

kezve Serra megállt, és fél térdre ereszkedve

82

Dew Karpyshyn

fejet hajtott, míg Lucia vigyázzállásba vágta

magát mögötte.

– Hívatott, felséges uram? – kérdezte köszö-

nés gyanánt az úrnő.

– A terroristákat, akik megtervezték és vég-

rehajtották a támadást a fiam siklója ellen, az

éjszaka folyamán megölték – válaszolta a

király minden ceremónia és bevezetés nélkül.

– Ez biztos? – kérdezte meglepetten Serra, és

felpillantott a felette ülő uralkodóra.

– Egy ismeretlen személy értesítette a ható-

ságokat, hogy hol találják a tetemeket – felelte

az uralkodó. – Egy biztonsági egység a hely-

színre repült, és valóban megtalálta őket. Egy

barlangban hevertek, amelyet főhadiszállásnak

használtak.

– Ez csodálatos hír! – kiáltotta Serra, és mia-

latt felállt, az arca felderült.

Tett egy lépést az emelvény felé, talán azért,

hogy megölelje a királyt. Ám az apósa ülve

83

A Gonosz Dinasztia

maradt, sőt arcizma sem rezzent. Serra zavar-

ba jött, megtorpant, és a testőrök gyanakvó

pillantásaitól kísérve hátrébb húzódott. Az

uralkodó reakciója láttán Lucia megérezte,

hogy a gyomra összehúzódik, és csak remélni

tudta, hogy mások nem veszik észre rajta az

idegesség jeleit.

– Van valami, amit nem mondott el nekem,

felség? – kérdezte a hercegnő. – Baj van? A

hatóságok biztosak abban, hogy Gelba került

elő?

– Minden kétséget kizáróan azonosították a

tetemét – felelte az uralkodó. – Rajta kívül

életét vesztette két testőre, illetve három alve-

zére. És egy Medd Tandar nevezetű cereáni

férfi is.

– Egy cereáni? – ismételte csodálkozva Serra.

– Az illető Jedi volt – válaszolta a király.

84

Dew Karpyshyn

Serra megrázta a fejét, mintha nem értené

vagy nem tudná megemészteni azt, amit

hallott, és megkérdezte:

– Mit keresett egy Jedi a Doanon?

– A Jedi-tanács egyik tagja a közelmúltban

kapcsolatba lépett velem – közölte a király –,

és arra kért, engedjem meg, hogy egy küldöt-

tük felkeresse a lázadókat. Teljesítettem a

kérést.
A hercegnő meglepetten pislogott. A tovább-

ra is feszes vigyázzban álló Lucia gondosan

ügyelt, hogy semmi se látszódjon rajta, noha

ugyanúgy meghökkent, mint az úrnője.

– Mindig is megpróbáltuk elérni, hogy a

Jedi-tanács és a Szenátus ne avatkozzon be a

belügyeinkbe – jegyezte meg aztán Serra.

– Egyre többen támadják a világunk politiká-

ját – magyarázta az uralkodó –, míg a Galaxis

lakói közül mind többen támogatják a lázadó-

kat. Szövetségesekre van szükségünk, hogy

85

A Gonosz Dinasztia

megőrizhessük a hagyományos életformánkat.

Ha együttműködünk a Jedikkel, azzal elérjük,

hogy ők és a szenátorok kevésbé lesznek

hajlamosak számunkra kedvezőtlen intézkedé-

seket foganatosítani.

– Szóval, miért jött ide az a Jedi? – kérdezte

ridegen Serra.

A király a homlokát ráncolva, szigorúan

nézett le a hercegnőre; a pillantása láttán Lucia

rájött, hogy a bolygó ura nem szereti, ha

vallatóra fogják a saját tróntermében. Ugya-

nakkor, talán elhunyt fia iránti tiszteletból nem

utasította rendre Serrát, csupán válaszolt neki:

– A Jedik híreket kaptak, melyek szerint a

lázadók valószínűleg rábukkantak néhány

ősrégi talizmánra és ékszerre, amelyeket átitat

a sötét oldal ereje. A cereánit azért küldték,

hogy járjon utána ezen állításoknak, és ha

igaznak bizonyulnak, vigye el a leleteket a

86

Dew Karpyshyn

Coruscantra, a Jedi-templomba, ahol biztonsá-

gos helyre kerülnének.

Lucia azonnal felismerte, hogy az uralkodó

miféle érvek alapján engedélyezte a Jediknek a

doani küldetést. A helyi nemeseknek más már

nem is hiányzott, minthogy az ellenségeik

pusztító fegyverekhez jussanak. És a király

úgy iktathatta ki ezt a veszélyforrást a lehető

legegyszerűbben és leghatékonyabban, ha

hagyta, hogy a Jedik intézzék el. Sajnálatos

módon a cereáni halála aligha szerepelt a

tervben…

– Azt gondolja, felség, hogy a Jedik önt fog-

ják hibáztatni Medd haláláért – vélekedett a

hercegnő, aki éles eszének köszönhetően

pillanatok alatt összerakta magában a darabo-

kat. – Tudott arról, hogy felkeresi a lázadókat,

ezért aztán úgy fog tűnni, hogy ön bérelte fel a

gyilkosokat, akik követték a bányászokat a

rejtekhelyükig, és végeztek velük.

87

A Gonosz Dinasztia

A király komoran bólintott, és megfontoltan

felelt:

– Gelba és az alvezérei halála komoly csapás

az ellenségeink számára, de nem kell hozzá

sok idő, és mások lépnek a helyükre. A terro-

risták úgy tenyésznek, akár a rovarok, és az

ellenük vívott háborúnknak koránt sincs vége.

A Szenátus mindeddig nem próbálta megaka-

dályozni az erőfeszítéseinket, amelyeket azért

tettünk, hogy megtisztítsuk a világunkat

ezektől a bűnözőktől. Viszont, ha azt hiszik

majd, hogy egy Jedit használtam fel annak

érdekében, hogy kiéljem a személyes bosszú-

vágyamat, nem fognak tétlenül üldögélni. – A

király hirtelen felállt, teljes magasságában

kihúzta magát, amitől valósággal a márvány-

padlón álló Serra fölébe tornyosult, és mialatt

folytatta, olyan zengő, olyan erős hangot

használt, hogy szavai visszaverődtek a trónte-

rem falairól:

88

Dew Karpyshyn

– De az az orgyilkos nem az én parancsom-

nak engedelmeskedve cselekedett. Ez a gyil-

kosság a tudtom és beleegyezésem nélkül

történt! Az elkövető megszegte a doani törvé-

nyeket, és ezért talán nagy árat fogunk fizetni.

– Ezért hívatott ide, felség? – kérdezte Serra

higgadtan, amivel elárulta, hogy nem hajlandó

elgyávulni a király haragja láttán. – Azzal

vádol, hogy elárultam önt?

Nyomasztó csend borult a teremre. A király

és a hercegnő legalább fél percig meredten

figyelte egymást, majd az uralkodó ismét

megszólalt:

– Amikor annak idején a fiam bejelentette,

hogy szándékában áll feleségül venni téged,

elleneztem a házasságotokat. – Immáron

lehiggadva, fesztelenül beszélt, mintha csak

ebéd közben csevegett volna valakivel, de a

szemét továbbra is Serrára szegezte, és figyel-

mesen tanulmányozta őt.

89

A Gonosz Dinasztia

– Igen, felség – válaszolta szenvtelenül a

hercegnő, mit sem árulva el az érzéseiről. – A

fia ennyit elmondott nekem.

– Titkokat rejtegetsz – folytatta király. – Ko-

moly erőfeszítéseket tettem, hogy megtudjak

valamit a szüleidről vagy a családodról, de

nem derítettem ki semmit. A múltadra teljes

homály borul.

– A múltamnak semmi köze a jelenhez és a

jövőhöz, felség – felelte eltökélten Serra. – Ezt

az ön fia elfogadta.

– Szemmel tartottalak az utóbbi három év-

ben – vallotta be az uralkodó. – Láttam, hogy

ószintén szeretted a fiamat. És azt is látom,

hogy a halála mélyen lesújtott téged.

Serra nem szólt semmit, de a szemét köny-

nyek árasztották el, miközben nemrég elveszí-

tett férjére gondolt.

– Az évek folyamán megtanultam megbe-

csülni azokat a jellemvonásaidat, amelyeket a

90

Dew Karpyshyn

fiam oly nagyra értékelt – közölte aztán a

király. – Az erődet. Az intelligenciádat. A

házunkhoz való hűségedet. De a fiam immá-

ron halott, és én önkéntelenül töprengeni

kezdtem azon, hogy valójában kihez vagy

hűséges.

– Amikor frigyre léptem Gerrannal, foga-

dalmat tettem, hogy halálomig szolgálom a

koronát – válaszolta Serra eltökélten és határo-

zottan, noha a szemében még ekkor is köny-

nyek csillogtak. – És most, hogy ő nincs többé,

nem fogom beszennyezni az emlékét azzal,

hogy megszegem az eskümet és elhanyagolom

a kötelességeimet.

– Hiszek neked – mondta a király néhány

másodperces szünet után, kissé fáradt hangon.

– Bár ezzel tapodtat sem jutok közelebb annak

kiderítéséhez, hogy ki áll a támadás hátteré-

ben.

91

A Gonosz Dinasztia

Lucia halkan, feltűnés nélkül kiengedte a

levegőt a tüdejéből, és csak ekkor jött rá, hogy

egy ideje visszafojtotta a lélegzetét.

Az uralkodó visszaereszkedett trónjára, az

arckifejezése arról tanúskodott, hogy kételyek

gyötrik, illetve hogy továbbra is gyászolja a

fiát. Serra felhágott a lépcsőn, és nem törődve

azzal, hogy a testőrök léptek egyet felé, letér-

delt a trón elé, elég közel ahhoz, hogy kezét

megnyugtatásnak szánt gesztussal a király

alkarjára tehesse, és megszólalt:

– Az ön fiát a Doan valamennyi nemese sze-

rette, felség. Viszont a lázadók kivétel nélkül

gyűlölték őt. Bárki felbérelhette az orgyilkost,

és az illetőnek talán sejtelme sem volt arról,

hogy a Jedi is a helyszínen lesz. A cereáni

halála szerencsétlen baleset volt, nem holmi

baljós összeesküvés eredménye.

92

Dew Karpyshyn

– Attól tartok, a Jediket nem egykönnyen

lehet meggyőzni erről – jegyezte meg az ural-

kodó.

– Akkor engedje meg, hogy beszéljek velük!

– ajánlotta a hercegnő. – Küldjön el a

Coruscantra! Megértetem velük, hogy önnek

nincs köze a társuk halálához.

– Láttalak téged a folyosókon az elmúlt hó-

napok során – felelte a király. – Tudom, hogy

manapság is hordozod magadban a fiam

halála miatti fájdalmadat. Nem kérhetem

tőled, hogy tedd meg ezt, amíg a férjedet

gyászolod.

– Pontosan ezért kell nekem a Coruscantra

utaznom! – vágott vissza szenvedélyesen

Serra. – A Jedik hajlamosak lesznek több

könyörületet tanúsítani egy gyászoló özvegy

iránt. Engedje meg felség, hogy elintézzem

önnek ezt az ügyet! Gerran is ezt akarná.

93

A Gonosz Dinasztia

A király fontolóra vette az elhangzottakat, és

néhány másodperc múlva bólintott.

Serra felállt, mélyen meghajolt, majd sarkon

fordult, és minden búcsúzkodás nélkül elin-

dult a kijárat felé. Lucia felzárkózott mögé, és

együtt hagyták el a tróntermet, amelynek

ajtajában a testőrnő egy pillanatra még meg-

állt, amíg visszakapta fegyverét.

***

Egyikük sem mert megszólalni mindaddig,

amíg vissza nem értek a hercegnő lakosztályá-

ba. Miután az ajtó bezárult mögöttük, és

biztonságban tudhatták magukat, Serra letépte

fejéről és a padlóra hajította fátylát, majd

ingerülten felcsattant:

– Vidd ezt el valahová, és égesd el!

94

Dew Karpyshyn

– Be kell vallanom valamit – mondta csende-

sen Lucia, mialatt felmarkolta a padlóról a

finom szövetet.

Serra szembefordult vele, és ránézett, de a

testőrnő nem tudott leolvasni semmiféle érzést

az úrnője arcáról. Végül aztán vett egy mély

lélegzetet, és hogy mihamarabb túl legyen

rajta, gyorsan, már-már hadarva bevallotta:

– Én béreltem fel az orgyilkost, aki végzett

Gelbával és a társaival.

Lucia szeretett volna még többet mondani.

Szerette volna elmagyarázni, hogy mit sem

tudott a Doanra érkezett Jediről. Meg akarta

értetni Serrával, hogy amit tett, azt őérte tette.

Lucia már a kettejük kapcsolatának legelején

megérezte, hogy a fiatal orvosnő bensőjében

sötétség rejtőzik, egyfajta árnyék vetül a lelké-

re. És úgy vette észre, hogy Gerran halála óta

ez az árnyék megnövekedett. Látta, hogy a

barátján lassan eluralkodik a pusztító kétség-

95

A Gonosz Dinasztia

beesés. Teltek a hetek és a hónapok, s a her-

cegnő komor némaságba burkolózva, fekete

gyászruhába öltözötten bolyongott a palota

folyosóin, akár egy végsőkig meggyötört

kísértet.

Lucia nem akart mást, mint enyhíteni Serra

szenvedését. Arra gondolt, hogy ha a Gerran

haláláért felelős személyek megfizetnek aljas

tettükért, akkor az úrnője lezárja magában a

dolgot, továbblép, és ezzel előjön a sötétségből,

amelybe a közelmúltban betévedt.

Szerette volna elmondani mindezt, de nem

tudta. Ő csupán egyszerű katona volt, aki

sosem tudott bánni a szavakkal.

Aztán legnagyobb meglepetésére Serra hirte-

len odalépett hozzá, hosszan, melegen meg-

ölelte őt, és a fülébe suttogta:

– Amikor a király közölte velem, hogy valaki

orgyilkost fogadott, hogy megbosszulja Gerran

96

Dew Karpyshyn

halálát, egyből megsejtettem, hogy te voltál az.

Köszönöm…

És Lucia megérezte, hogy nem kell elmon-

dania a hercegnőnek mindazt, amit mondani

akar. A barátja máris mindent tudott.

– Azt hiszem, szólnod kéne a királynak –

vélekedett Lucia, miután a hercegnő kiengedte

őt a karjai közül, és eltávolodott tőle.

– Azonnal elrendelné, hogy tartóztassanak le

– felelte Serra, és határozottan megrázta a fejét.

– Vagy legalábbis eltávolíttatna a helyedről. És

azt nem hagyhatom. Szükségem van rád. Azt

akarom, hogy mellettem legyél, amikor eluta-

zom a Coruscantra.

– Szóval, továbbra is azt tervezed, hogy be-

szélsz a Jedikkel? – kérdezte Lucia kissé meg-

lepődve. – Mit fogsz mondani nekik?

– Medd a körülmények szerencsétlen összjá-

téka folytán halt meg – felelte Serra. – A ki-

97

A Gonosz Dinasztia

rálynak nincs köze a halálához. Ez minden,

amit tudniuk kell.

Luciának ugyan bőven akadtak kételyei,

viszont elég jól ismerte Serrát ahhoz, hogy

tudja, a vita puszta időpocsékolás volna. Az

úrnőjének nem állt szándékában leleplezni őt

sem az uralkodó, sem pedig a Jedik előtt, de

ennyivel nem tudta túltenni magát az ügyön.

– Nem akartalak bajba keverni téged –

mondta halkan. – És persze a királyt sem.

Nagyon sajnálom!

– Nehogy bocsánatot kérj! – csattant fel

Serra. – Gelba és a hívei pontosan azt kapták,

amit megérdemeltek. Csak azt sajnálom, hogy

nem voltam ott, és nem láttam a saját sze-

memmel a halálukat.

A hangjából vagy inkább az egész lényéből

áradó indulatok – a nyers harag és gyűlölet –

meglepték és összezavarták Luciát, ösztönösen

lépett egyet hátra, szinte elugrott a barátja

98

Dew Karpyshyn

közeléből. De aztán Serra melegen rámosoly-

gott, és a kínos pillanat tovaszállt.

– Indulnunk kell, amilyen hamar csak lehet-

séges – jelentette ki ekkor a hercegnő. – Nem

akarom megváratni a Jedi-tanácsot.

– Máris intézkedem – válaszolta Lucia, noha

tudván tudta, hogy több nap fog eltelni, mire

útnak indulhatnak. A hercegnő nem egyköny-

nyen hagyhatta el a Doant, előbb egy sor

hivatalos eljáráson kellett átesnie, és eleget

kellett tennie a diplomáciai protokoll előírása-

inak.

– Hamarosan túl leszünk az egészen – mond-

ta ekkor bizakodva Serra, és jobbját finoman

rátette a testőre vállára. – Gelba és a cinkosai

halottak. A férjem halála megbosszultatott.

Egy rövid találkozó a Jedi-nagymesterekkel, és

máris magunk mögött tudhatjuk ezt a szörnyű

ügyet.

99

A Gonosz Dinasztia

Lucia bólintott, noha tudta, hogy nem lesz

ennyire egyszerű. Ezt az ügyet nem lehetett

könnyen és hamar elintézni. A Jedi halála

események egész láncreakcióját indította el –

és a testőrnő attól félt, hogy mire az véget ér,

az úrnője és ő nagyon rosszul járnak.

100

Dew Karpyshyn
Harmadik fejezet
A kocsmában alig néhány vendég üldögélt a

napnak ebben a szakában, általában csak késő

estére szokott zsúfolásig megtelni. Darth Bane

pontosan ezért időzítette a találkozót erre a

kora délutáni órára.

Az ügynöke, egy Argel Tenn nevezetű, ötve-

nes éveiben járó, kopasz és elhízott alak már

megérkezett, a söntés egyik hátsó, deszkafa-

lakkal elzárt asztalánál ült. Mialatt Bane átszel-

te a helyiséget, senki sem törődött vele. Errefe-

lé mindenki úgy tudta – többek között Argel is

hogy ő Sepp Omek, a Ciutric-on élő, jómódú

kereskedők egyike.

Bane az ügynökkel szemközti helyre telepe-

dett le, és apró kézmozdulatával magához

intette a pincérnőt. A fiatal lány odasietett

hozzájuk, felvette a rendelést, és máris elsza-

101

A Gonosz Dinasztia
ladt, hogy magukra hagyja őket. A Ciutric-on

bevett szokásnak számított, hogy a kereskedők

a bárok, éttermek vagy éppen kocsmák mélyén

tárgyaltak és kötöttek üzletet, s a kiszolgáló

személyzet tagjai igyekeztek a lehető legkeve-

sebbet zavarni őket.

– Miért nem találkozunk soha a birtokán? –

érdeklődött köszönés helyett Argel. – Város-

szerte az a hír járja, hogy az öné a bolygó

legjobb borospincéje.

– Nem szeretném, ha a húgom tudomást

szerezne a mi kis üzleteinkről – válaszolta

Bane.

Argel kuncogva bólogatott, és halkan megje-

gyezte:

– Amit én tökéletesen megértek.

Rövid időre felfüggesztették a megbeszélést,

ugyanis megérkezett a pincérnő, gyorsan

lerakta az italokat az asztalra, majd távozott.

102

Dew Karpyshyn
– A legtöbb ügyfelem – folytatta ekkor az

ügynök – vonakodik tudatni a barátaival és a

családtagjaival, hogy a sötét oldal iránt érdek-

lődik.

Bane valahányszor Argellel üzletelt, keserű

ízt érzett a szájában, de ebben a mostani eset-

ben nem fordulhatott senki máshoz. Ha tiltott

Sith-iratokat kellett keríteni, a testes alaknál

jobb nem akadt a szektorban. Tekintélyes

vagyont szedett össze azzal, hogy – a legszigo-

rúbb titoktartás mellett – megkereste a kért

anyagokat, megvásárolta, majd személyesen

leszállította azokat az ügyfeleinek, miközben

gondoskodott arról, hogy az illetők nevét ne

lehessen összekötni a vásárlással.

Természetesen ügyfeleinek túlnyomó több-

sége a Sith-tárgyak rajongója és gyűjtője volt,

akik nem vágytak másra, minthogy birtokol-

hassanak valamit, amit a Jedi-tanács tiltólistára

tett. Ezek az illetők semmit sem tudtak a sötét

103
A Gonosz Dinasztia

oldalról és annak hatalmáról. Áldott tudatlan-

ságban tévelyegve vették a könyveket és

emléktárgyakat, mit sem sejtve arról, hogy

valójában mi kerül a kezükbe.

Elsősorban ez a tény váltotta ki azt, hogy

Bane-nek keserű epe tolult fel a torkán, amikor

Argellel találkozott. A férfi imádott a sötét

oldal szakértőjének szerepében tetszelegni.

Úgy adta-vette és csereberélte az ősi Sith-ek

titkait, mintha ócska rongyszőnyegeket árult

volna egy nyomorúságos, szabadtéri piacon.

Bane-t mérhetetlenül bosszantotta a gondolat,

hogy ki tudja, miféle kincsek mehettek már át

az ügynök kezén, és kerültek olyanok birtoká-

ba, akik túl gyengék vagy ostobák voltak

ahhoz, hogy valaha is felhasználhassák a

szerzeményeiket.

Néha elábrándozott arról, hogy felfedi a va-

lódi kilétét Argel előtt, csak azért, hogy lássa a

reakcióját. Szerette volna végignézni, ahogy az

104

Dew Karpyshyn

ügynök megretten, megalázkodik, és térden

állva könyörög kegyelemért egy valódi Sith

lába előtt. Ám méltóságán alulinak találta,

hogy kicsinyes bosszút álljon a jelentéktelen

alakon. Ezen felül Argel már többször is hasz-

nosnak bizonyult a számára, így aztán hajlott

arra, hogy tovább játssza a megszállott gyűjtő

szerepét.

– Remélem, megtalálta azt, amit keresek –

mormolta mély hangon. – Az ön által szolgál-

tatott részletek meglehetősen homályosak.

– Azt megígérem, Sepp – válaszolta ravasz-

kásan mosolyogva az ügynök hogy nem fog

csalódni. Azt viszont elképzelni sem tudja,

hogy mennyire nehezen ment – tette hozzá

jócskán eltúlzott sóhajtás kíséretében. – Amit

ön keres, az a Galaxis minden szegletében

illegálisnak számít. A Jedi-tanács a tiltott

cikkek közé sorolta.

105

A Gonosz Dinasztia

– Minden tiltólistán van, amivel ön kereske-

dik – mutatott rá fojtott hangon Bane.

– Így igaz, de ez most valami más – felelte a

fejét csóválva Argel. – Korábban még egyszer

sem hallottam a Darth Andeddu nevet. És a

beszállítóim sem. Így aztán a megszokott

csatornákon kívül kellett keresgélnem. De

végül persze, ahogy az már lenni szokott,

sikerült.

– Remélem, óvatosan járt el – jegyezte meg

Bane a homlokát ráncolva. – Nem szeretném,

ha ennek a bizonyos tárgynak a híre valaho-

gyan eljutna a Jedi-tanácshoz.

– Mi a baj, Sepp? – kérdezte jókedvűen felka-

cagva az ügynök. – Néhány üzleti fogása nem

felel meg a törvényeknek? Vagy attól fél, hogy

a Jedik utánanéznek a könyvelésének? Nem

szeret adót fizetni?

– Igen, valami ilyesmiről van szó… – düny-

nyögte Bane.

106

Dew Karpyshyn

– Legyen nyugodt, soha senki nem fogja

megtudni, hogy érintett az ügyben – válaszolta

hanyagul legyintve Argel. – Csak azért hoza-

kodtam elő a dologgal, mert attól tartok, újra

kell tárgyalnunk az eredeti árat.

– Már megállapodtunk – felelte kurtán Bane.

– Ugyan, Sepp, ugyan-ugyan… Nagyon jól

tudja, hogy az első ajánlatom becslésen alapult

– emlékeztette Argel az ügyfelét. – Hogy fényt

derítsek a kért áru hollétére, háromszor annyit

költöttem, mint szoktam. De hajlandó vagyok

árengedményt adni, és csupán megkétszerezni

az eredeti ajánlatot.

Bane a fogait csikorgatta dühében. Korábban

azt remélte, hogy hamar túleshet ezen a tár-

gyaláson, de most látta, hogy ennek esélyei

elszálltak. Természetesen módjában állt volna

kifizetni a kívánt árat, csakhogy attól az ügy-

nök gyanút fogott volna. El kellett játszani a

107

A Gonosz Dinasztia

szerepét, a fukar kereskedőt. Furcsának hatott

volna, ha nem alkudozik az utolsó kreditig.

– Rendben, adok magának tíz százalék ju-

talmat – jelentette ki határozottan. – Többről

szó sem lehet…

A következő húsz percben szenvedélyesen

alkudoztak, és végül az eredeti ár száznegyven

százalékában állapodtak meg.

– Mint mindig, ezúttal is élvezet volt üzletel-

ni önnel – udvariaskodott szélesen vigyorogva

Argel, miután megszületett a megegyezés.

Azzal benyúlt az ujjasa alá, és előhúzott egy

körülbelül harminc centi hosszú, vékony

fémhengert, amelynek egyik vége teljesen zárt

volt, míg a másikon csavaros kupak csillogott.

– Amennyiben ez a tétel nem nyeri el a tet-

szését – folytatta az ügynök –, boldogan visz-

szaveszem, és visszatérítem a kreditjeit is…

leszámítva némi megbízási díjat természete-

sen.

108

Dew Karpyshyn

– Erősen kétlem, hogy erre szükség lesz –

válaszolta Bane, mialatt átvette és a ruhája alá

süllyesztette a hengert.

Miután megkapta azt, amit akart, nem lett

volna értelme tovább időzni a kocsmában.

Égett a vágytól, hogy szemügyre vegye a

szerzeményét, de egészen addig ellenállt a

kísértésnek, amíg vissza nem ért a házába,

ahol is azonnal a könyvtárába sietett. Először

lassan lecsavarta a kupakot, majd a hengert

óvatosan megdöntve kicsúsztatta belőle a

tartalmát, az egyetlen szál, összegöngyölt

pergament.

Amikor a közelmúltban kapcsolatba lépett

Argellel, egyszerű utasítást adott neki: kerítsen

elő minden könyvet, kéziratot vagy tekercset,

amelyben megemlítenek egy Darth Andeddu

nevezetű Sith Nagyurat. Ennél többet nem

mondott, mert attól tartott, hogy gyanakvást

109

A Gonosz Dinasztia

ébreszt és kínos kérdéseket kap, de forrón

remélte, hogy ennyi elég lesz.

Az ügynöke két hónapon keresztül nem ta-

lált az égvilágon semmit. De aztán, pontosan

akkor, amikor már kezdett attól félni, hogy a

Jedik sikeresen eltüntették Andeddu vala-

mennyi nyomát, Argel jelentkezett, és közölte,

hogy megszerezte a kívánt árut.

Bane a lehető legóvatosabban göngyölte ki a

megsárgult, száraz és repedezett lapot. És

mialatt így tett, nem győzött csodálkozni az

események hosszú, bonyolult és kinyomozha-

tatlan láncolatán, amely nem csupán azt tette

lehetővé, hogy a tekercs évezredeken át fenn-

maradjon, hanem azt is, hogy végül az ő

kezébe jusson. Ő határozott úgy, hogy előkeríti

ezt az iratot, de valahol a lelke mélyén eleve

elrendeltnek érezte a saját döntését. A tekercs a

Sith-hagyaték része volt, azé az örökségé,

amely minden jog és szokás szerint őt illette.

110

Dew Karpyshyn

Mintha arra ítéltetett volna, hogy rátaláljon,

mintha ez ugyanolyan elkerülhetetlen lett

volna, mint az, hogy a sötét oldal egy napon

végleg legyőzi majd a világos oldalt.

A lapot egy számára ismeretlen állat kiszárí-

tott bőréből szabták ki egykoron. Az egyik

oldala durva volt, és sötét foltok tarkították. A

másik oldalát kifehérítették és simára kapar-

ták, majd telerótták kézzel írt szavakkal. Bane

azonnal felismerte a nyelvet.

Az éles és szögletes betűk a formájuk alapján

erőt és harciasságot sugalltak – így festett a

legelső Sith-ek írásmódja, azoké a rég kihalt

teremtményeké, akik majdnem százezer éve

uralták a Korribant.

Ez persze korántsem jelentette azt, hogy ez a

tekercs annyira régi, csupán azt, hogy a néhai

szerző annyira tisztelte a Sith-kultúrát, hogy

elsajátította ezt a rég feledésbe merült nyelvet.

111

A Gonosz Dinasztia

Bane az ősi nyelvezettel és fogalmazásmód-

dal küszködve olvasni kezdte a szóvirágokkal

teli, cikornyás mondatokat. Ahogyan azt Argel

megígérte, nem kellett csalódnia. A szöveg

egyfajta vallási hirdetmény volt, amelyben

bizonyos főpapok Darth Andeddut, a Halha-

tatlan és Örök Királyt, az egész Prakith bolygó

urának nyilvánították. És az utolsó bekezdés

arról szólt, hogy az örömteli eseményt meg-

örökítendő, hatalmas és pompás templomot

emelnek az új uralkodó tiszteletére. Bane

elégedetten sóhajtva, gondosan felcsévélte a

lapot, és visszacsúsztatta a fémhengerbe.

Dacára annak, hogy az irat alig két tucat sorból

állt, megkapta azt, amire szüksége volt.

A hívei templomot építettek Andeddunak a

Mélymagban keringő Prakith nevezetű boly-

gón. Bane a legkevésbé sem kételkedett abban,

hogy ott fogja megtalálni az egykori Sötét

Nagyúr holokronját. Ám sajnálatos módon

112

Dew Karpyshyn

úgy kellett megszereznie, hogy ne ébresszen

gyanút Zannah-ban.

Andeddu holokronja a halhatatlanság ígére-

tét hordozta. Bane a benne rejlő titkok segítsé-

gével elég sokáig élhetett ahhoz, hogy módjá-

ban álljon új tanítványt keresni és felkészíteni.

Valószínűtlennek vélte, hogy a jelenlegi tanít-

ványa ismeri a holokron jelentőségét, de nem

akart kockázatokat vállalni. Zannah eddig

ugyan vonakodott párbajra hívni őt, de biztos-

ra vette, hogy ha a nő tudomást szerezne a

tervéről, minden tőle telhetőt megtenne annak

érdekében, hogy megakadályozza.

Nem hagyhatta, hogy a leváltástól való féle-

lem legyen az, ami megadja a végső lökést

Zannah-nak. Ha csak azért szállna harcba,

mert tudja, hogy el akarják hajítani, az nem

lenne más, mint az életösztön megnyilvánulá-

sa. Márpedig nem lesz elég, ha a Sith-rend

örökösei csak életben akarnak maradni. Egyre

113

A Gonosz Dinasztia

erősebbnek, egyre hatalmasabbnak kell lenni-

ük, hogy egy napon megsemmisíthessék a

Jediket. A kihívásnak a tanítvány kezdemé-

nyezésére kellett megtörténnie, nem pedig a

mester tettére adott válaszként – máskülönben

nem ért semmit.

Így festett a mester-tanítvány viszony leg-

főbb ellentmondása, amitől Bane kényes

helyzetbe került. Nem küldhette el Zannah-t a

holokronért, és biztosra vette, hogy ha ő maga

indulna érte, a tanítványa gyanút fogna. Az

utóbbi évek során ritkán hagyta el a Ciutric-ot,

így ha most váratlanul útnak indul, azzal

okvetlenül feltűnést kelt. Valószínűnek tartot-

ta, hogy Zannah a nyomába szegődne, vagy a

távollétében csapdát állítana neki.

Noha a tanítványa mindeddig nem próbálta

elragadni tőle a mesteri címet, ettől még ve-

szedelmes és félelmetes ellenfél maradt. Bane

jókora esélyt látott arra, hogy Zannah legyőzi

114

Dew Karpyshyn

őt, és most már biztosra vette, hogy ebben az

esetben a Sith-rend egy olyan vezető kezébe

kerülne, akiből hiányzik az ösztönös hajtóerő

és a becsvágy.

Nem hagyhatta, hogy ez bekövetkezzen, ami

azt jelentette, hogy találnia kellett valamit,

amivel leköti Zannah figyelmét, míg ő maga

oda-vissza megteszi a Mélymagba vezető

hosszú és veszedelmes utat.

Szerencsére máris akadt egy ötlete.

***

Darth Bane hivatalos dolgozószobájában –

nem úgy, mint az udvarház hátsó részében

elrekesztett, világtól elzárt könyvtárában –

több tucatnyi elektronikus berendezés züm-

mögött. A helyiség éjjel-nappal képernyők

villódzó fényében úszott. Egyes monitorokon a

HoloHálózat híradói peregtek, másokon a

115

A Gonosz Dinasztia

legkülönfélébb csillagközi tőzsdék adatsorai

futottak, megint másokon azok a hírek dereng-

tek, amelyeket az elemzőrendszer a titkos

kémhálózatból beérkezett üzenetekből szűrt

ki.

Noha szerte az udvarházban szép számmal

akadtak fényűző berendezési tárgyak, illetve

méregdrága művészeti alkotások, Bane erre az

egyetlen helyiségre többet költött, mint az

összes többire együttvéve. A termináloknak,

holovetítőknek és képernyőknek köszönhetően

jobban hasonlított egy forgalmas űrkikötő

kommunikációs központjára, mint egy gazdag

kereskedő barátságos, meghitt menedékére.

Ám a dolgozószoba nem a tulajdonosa vagyo-

nának fitogtatására szolgált, sokkal inkább a

hatékonyság és a gyakorlatiasság tanúsítvá-

nyaként. Bane a felszerelés minden egyes

darabját alapos mérlegelés után, gondosan

választotta ki, hogy azok képesek legyenek

116

Dew Karpyshyn

megbirkózni a beérkező adatmennyiséggel. A

nap minden órájában ezer és ezer információ

futott be, amelyeket a gépek rögzítettek, fel-

dolgoztak és eltároltak a későbbi átvizsgálásra

és elemzésre.

A dolgozószoba segített megerősíteni azt a

mesterségesen terjesztett tévhitet, miszerint

Bane és Zannah gazdag vállalkozók, akik

megszállottan keresik akár a Galaxis legtávo-

labbi zugaiból származó híreket is annak

érdekében, hogy busásan jövedelmező üzlete-

ket köthessenek. Ebben még némi igazság is

rejtőzött.
Bane tudta, hogy a dolgozószobára áldozott

minden egyes kredit befektetés, ami a jövőben

százszorosan megtérül majd. Az elmúlt évti-

zed során az összegyűjtött információkra

támaszkodva jelentősen megnövelte vagyonát

– bár ő az anyagi javakat csupán a szent célok

eléréséhez szükséges eszközöknek tartotta.

117

A Gonosz Dinasztia

Darth Bane réges-régen rájött, hogy a hata-

lom a tudásból származik, márpedig tekinté-

lyes vagyona lehetővé tette, hogy összegyűjtse

az ósi Sith-ek felbecsülhetetlen értékű tanítása-

it, amelyeket a könyvtárában tárolt. Ugyanak-

kor nem csupán a sötét oldal titkai érdekelték.

Minden egyes kormányzatnak – fentről, a

Köztársaság Szenátusától kezdve egészen le, a

Külső Gyűrű elmaradott bolygóin működő

törzsi tanácsokig – az információ jelentette az

életet. A történelmet azok az egyének formál-

ták, akik megértették, hogy az információ

megfelelően kihasználva és ellenőrizve bárme-

lyik hadsereget legyőzi.

Ennek bizonyítékát Bane személyesen ta-

pasztalta meg. A Sötét Testvériséget nem a

Fény Hadserege, nem a Jedik semmisítették

meg, hanem egyetlen ember gondosan kialakí-

tott tervei. A régi tekercsek és kéziratok feltár-

hatták ugyan a sötét oldal rejtélyeit, ám a Jedik

118

Dew Karpyshyn

és a Köztársaság elpusztításához Bane-nek

mindent meg kellett tudnia az ellenségeiről.

Ügynökökből és közvetítőkből álló hálózata

kulcsszerepet játszott a tervében, de nem

támaszkodhatott csakis a kémeire – az egyének

esendőek voltak, a jelentéseik gyakran homá-

lyosak vagy töredékesek.

Így aztán Bane, valahányszor csak tehette,

elsősorban azokat az adatokat használta fel,

amelyeket a Köztársaság milliónyi világát

átszövő közösségi hálózatból szerzett. Ismer-

nie kellett a Szenátus és a Jedi-tanács összes

tervének valamennyi részletét. Csakis akkor

remélhette, hogy sikerül úgy alakítani a galak-

tikus eseményeket – hogy azok a Köztársaság

bukásához vezessenek –, ha tudta, hogy az

ellenségei mit tesznek a jelenben, és ennek

alapján kiszámíthatta a következő lépésüket.

A bonyolult manipulációk folyamatos fi-

gyelmet követeltek tőle. Azonnal reagálnia

119

A Gonosz Dinasztia

kellett a váratlan fordulatokra, változtatnia

hosszú távú tervein, hogy mozgásban és

irányban tartsa valamennyit. S ami ennél is

fontosabb, meg kellett ragadnia és a lehető

leghatékonyabban ki kellett használnia min-

den váratlan lehetőséget.

Mint például a Doanon kialakult helyzetet.

Korábban sosem szentelt figyelmet ennek a

távoli, jelentéktelen bányászbolygónak. Ez

azonban három standard nappal korábban

megváltozott, amikor is felfigyelt egy költség-

számlára, amelyet a doani királyi család képvi-

selője nyújtott be a Szenátusnak jóváhagyásra.

Bane számára a legkevésbé sem számított

szokatlannak, hogy áttekintse a Szenátus

pénzügyi jelentéseit. A Köztársaság hivatalait

törvény kötelezte arra, hogy minden, pénz-

ügyekkel kapcsolatos anyagot nyilvánossá

tegyenek, így azokhoz bárki hozzáférhessen –

természetesen nem ingyen. Az ár magas volt,

120

Dew Karpyshyn

és az esetleges érdeklődő általában nem kapott

mást, mint a törvények és a kereskedelmi

egyezmények szellemében

kivetett adók

nyomasztó listáját, valamint a kormányzati

beruházások pénzalapjairól szóló helyzetjelen-

téseket. Néha viszont valódi jelentőséggel bíró

adatok szűrődtek ki a szédítő és unalmas

zűrzavarból. Ebben az esetben Bane egy olyan

számlára bukkant, amellyel valaki visszatéríté-

sét kérte annak az összegnek, amit a doani

uralkodócsalád egy Medd Tandar nevű

cereáni Jedi holttestének a Coruscantra való

szállításáért fizetett ki.

A további részletek természetesen hiányoz-

tak, a pénzügyi jelentések ritkán tartalmazták

az indokot. Bane-ben persze így is feltámadt az

érdeklődés. Mit keresett egy Jedi a Doanon?

Vagy ami ennél is fontosabb, milyen körülmé-

nyek között és miért vesztette életét?

121

A Gonosz Dinasztia

Mióta első ízben olvasta a jelentést, átkutatta

a saját forrásait, hogy rátaláljon a válaszra.

Miután az ügy a Jediket érintette, a lehető

legóvatosabban kellett eljárnia, mert a Sith-ek

egyelőre csakis az árnyékban meglapulva

maradhattak fenn. Ám hivatalnokok, háziszol-

gák és fizetett informátorok hosszú láncolatán

keresztül végül elég adatot gyűjtött össze

ahhoz, hogy felismerje: a helyzet megér egy

alaposabb vizsgálatot.

És ekkor magához hívatta Zannah-t.

Az íróasztala mögött, a képernyők és

holovetítök középpontjában ülve már messzi-

ről meghallotta tanítványának közeledő lépteit

– csizmájának megvasalt sarka hangosan

csattogott a folyosó márványlapjain. Az asztal

bal oldalán egy adatlemez hevert, amely

tartalmazta mindazt az információt, amit az

elhunyt Jediről, illetve az ő doani küldetéséről

összeszedett. Gondolkodás nélkül érte nyúlt,

122

Dew Karpyshyn

és hirtelen megdermedt. Bal keze a másodperc

törtrészéig a levegőben lebegett, és megállítha-

tatlanul reszketett. Egy ütemmel később visz-

szarántotta és az asztal alá rejtette, pontosan

abban a pillanatban, amikor Zannah belépett a

dolgozószobába.

– Hívattál, Bane Nagyúr? – kérdezte csengő

hangon, és tisztelete jeléül fejet hajtott.

Nem adta tanújelét annak, hogy felfigyelt a

remegésre, de Bane így is biztosra vette, hogy

az nem maradt észrevétlen. A tanítványa a

bolondját járatja vele? Azt színleli, hogy nem

látja a gyengeség jeleit, abban a reményben,

hogy mestere óvatlan lesz, és hagyja, hogy

alábbhagyjon az ébersége? Vagy a nő csupán

magában örvendezve húzza az időt, és arra

vár, hogy a sötét oldal teljesen eleméssze a

veszedelmes Nagyurat?

Zannah alig tíz évvel volt fiatalabb nála, vi-

szont, ha a titokzatos energiák az ő egészségét

123

A Gonosz Dinasztia

is kikezdték, annak egyelőre nem akadtak

szemmel látható nyomai. És persze a mesteré-

vel ellentétben őt sosem fertőzték meg az

orbaliskok. Mindez azt jelentette, hogy talán

több évtized fog eltelni, mire a káros hatások

tönkreteszik a testét.
A nő aranyló haja továbbra is hosszú és dús

maradt, világos bőre sima és folttalan. Átlagos

magasságához egy tornász alkata társult:

minden ízében karcsú volt, izmos és hajlékony.

Testhez simuló, fekete nadrágot, illetve ezüst-

hímzéssel díszített, vörös mellényt viselt. Ez az

öltözet megfelelt a Ciutric jelenlegi divatjának,

és nem akadályozta őt a mozgásban.

Kétpengés kardjának markolata most is ott

függött a derékszíján – mint az utóbbi néhány

évben lezajlott, valamennyi találkozásuk

folyamán. Természetesen Bane is magánál

tartotta a saját kardját, hiszen ostobaság lett

volna fegyvertelenül várni a tanítványát, aki

124

Dew Karpyshyn

annak idején esküt tett, hogy egy napon meg-

öli őt.

És én továbbra is várom azt a napot – keser-

gett magában, míg hangosan így szólt:

– Van egy feladatom a számodra. Azt aka-

rom, hogy utazz a Külső Gyűrűbe! Egy Doan

nevű bolygóra, ahol három standard nappal

ezelőtt megöltek egy Jedit.

– Ha valaki képes megölni egy Jedit, az min-

denképpen méltó a figyelmünkre – ismerte el

Zannah. – Tudjuk, hogy ki az elkövető?

– Ez az egyik, amit ki kell derítened – vála-

szolta Bane.

Zannah biccentett, a szemét résnyire húzva

feldolgozta, illetve elraktározta elméjébe az

információt, majd megkérdezte:

– Mit keresett egy Jedi egy jelentéktelen

bolygón a Külső Gyűrűben?

– Ez a másik, amit ki kell derítened – felelte

Bane.

125

A Gonosz Dinasztia

– A Jedik küldeni fognak valakit, hogy ma-

guk is nyomozzanak – vélekedett Zannah.

– De nem most rögtön – biztosította őt Bane.

– A doani királyi család a politikai kapcsolatait

felhasználva igyekszik késleltetni a vizsgálatot.

Máris elküldték egy képviselőjüket, aki talál-

kozni fog a Jedi-tanáccsal.

– Akkor a királyi család nagyon gazdag lehet

– állapította meg Zannah. – Az efféle kegyek

aligha olcsók. Apró világ, nem is túl híres, az

uralkodója mégis gazdag… Értékes ásványok?

Bányászat?

Zannah mindig is képes volt megragadni az

információmorzsákat, és kirakni

belőlük

valamit, ami jelentéssel bírt. Méltó örökös lett

volna, ha dolgozott volna benne a becsvágy,

hogy magához ragadja a mesteri címet…

– Azt a bolygót már majdnem a magjáig fel-

túrták – válaszolta Bane. – A felszínén alig

maradt néhány tucat lakható terület. Minden

126

Dew Karpyshyn

élelmiszert más bolygókról szereznek be. A

lakosság zöme a külszíni bányákban dolgozik

és él.

– Elbűvölőnek hangzik – mormolta Zannah,

és hozzátette:

– Este indulok.

Bane bólintott, és kurta intésével elbocsátotta

tanítványát. Csak akkor merte elővenni to-

vábbra is reszkető bal kezét az asztal alól,

amikor a léptek kopogása elhalt a távolban.

Egy Jedi halála mindig is felkeltette a kíváncsi-

ságát, de Zannah küldetésének eredményénél

sokkal jobban érdekelte az, hogy megtalálja

Andeddu holokronját.

Szerencsére a doani eset váratlan és tökéletes

lehetőséget biztosított neki – a Külső Gyűrű-

ben való nyomozás elég időre leköti majd a

tanítványát ahhoz, hogy ő belevesse magát a

Mélymagba vezető hiperutak veszélyeibe, és

megkaparintsa a holokront. Úgy számította, ha

127

A Gonosz Dinasztia

minden a reményei szerint alakul, jóval a

tanítványa megérkezése előtt visszatér a

Ciutric-ra, ami annyit tesz, hogy Zannah

semmiről sem fog tudni.

A tervében bízva minden figyelmét arra

összpontosította, hogy úrrá legyen a keze

remegésén. De minden hatalma, minden

mentális fegyelmezettsége ellenére sem tudta

azt elfojtani, izmai továbbra is görcsösen,

ritmustalanul rángatóztak. Végül tehetetlen

dühében és csalódottságában ökölbe szorította

balját, és akkorát vágott vele az asztalra, hogy

a puha lapon féltenyérnyi mélyedés keletke-

zett.

128

Dew Karpyshyn
Negyedik fejezet
Zannah siklója a Ciutric IV. ikerholdjainak

fényében fürdőzve száguldott az éjszakai

égbolton. Az esti esőfelhők még éppen csak

gyülekezni kezdtek. Egyelőre nem álltak

másból, csak néhány kósza párafüggönyből,

amelyek foszlányokra szakadtak, amikor a gép

orra beléjük hasított. Zannah előre és lefelé

nézve már látta Daplona fő űrkikötőjének

fényeit.

A navigációs konzolon felgyúlt egy fény,

amely arra figyelmeztette, hogy az űrkikötőt

körülölelő, négy kilométer átmérőjű zárt

légtérhez közeledik. A keze gyakorlott köny-

nyedséggel és pontossággal mozgatta a kor-

mányt, illetve a tolóerő-szabályzót, mialatt

megközelítette úti célját, vagyis azt az elkerí-

tett területet, amelyen azon teremtmények

129

A Gonosz Dinasztia
magánhangárai sorakoztak, akik megenged-

hették maguknak, hogy saját űrhajót tartsanak

fenn.

Pillanatokkal azután, hogy letette a gépét az

egyik kör alakú pályára, három férfi indult felé

futva. Az elsőnek érkező, egy inas, a siklót

vette gondjaiba, és hamarosan elsüvített vele a

parkoló irányába. A második férfi, egy hordár,

felpakolta Zannah poggyászát egy kisebbfajta

lebegőszánra, majd türelmesen várt, amíg a

harmadik férfi odaért kettejükhöz.

– Szép estét kívánok, Omek kisasszony! –

köszönt udvariasan a jövevény.

Azóta, hogy annak idején első ízben megér-

keztek a Ciutric-ra, Zannah és Bane keményen

megdolgozott azért, hogy felépítsék hamis

személyazonosságukat. Egy évtized elteltével

Zannah képes volt szempillantás alatt, gon-

dolkodás nélkül magára ölteni a gazdag keres-

kedő szerepét.

130
Dew Karpyshyn

– Jó estét, Chet – válaszolta kurtán biccentve

a fiatal vámtisztnek, aki – arcán bocsánatkérő

mosollyal – egy hivatalos formanyomtatványt

nyújtott felé.

A hétköznapi teremtmények a Daplona űr-

kikötőben úgy érkezéskor, mint induláskor

hosszú és fárasztó eljáráson estek át. Miután a

bolygó gazdasága a kereskedelmen alapult, a

kormányzat megkövetelte, hogy az utazók

útitervek, a hajó bejegyzését és a szállítmány

származását igazoló űrlapok, valamint min-

denféle kérvények és engedélyek egész sorát

töltsék ki, mielőtt a kikötő személyzete elle-

nőrzi a hajót, annak rakományát, illetve utasa-

it. Az ellenőrzés során gyakran megesett, hogy

a vámhivatal tisztjei alaposan átnézték az

űrhajó belsejét, a hivatalos indoklás szerint

biztonsági okokból. Ugyanakkor mindenki

tudta, hogy a vizsgálatokkal valójában a

kereskedőket akarták arra ösztönözni, hogy

131

A Gonosz Dinasztia

pontosan töltsék ki a rakományjegyzéket, és ne

próbáljanak kibújni a csillagközi vámok és

egyéb járulékok megfizetése alól.

Mindezek miatt Zannah-nak nem kellett

aggódnia. Egyszerűen aláírta a távozási űrla-

pot, és visszaadta Chetnek. A magánhangárok

fenntartásával járó előnyök egyike az volt,

hogy a tulajdonosok szabadon jöhettek-

mehettek, kedvük szerint. A havonta fizetendő

bérleti díjért cserébe a kormányzat nem ütötte

bele az orrát a dolgaikba – ez a hallgatólagos

egyezség Zannah szerint minden kreditet

megért.

– Gondolom, a magánhajójával utazik, kis-

asszony – jegyezte meg a vámtiszt.

– Pontosan – helyeselt Zannah –, a

Victoryval, a tizenhármas hangárból.

– Máris értesítem az irányítótornyot – felelte

Chet, azzal odabiccentett a hordárnak, aki

elindult a szánnal a hangár irányába.

132

Dew Karpyshyn

– Egy pillanatra… – mondta halkan a vámos,

mire Zannah azonnal megtorpant.

– Hallottam bizonyos híreket, amelyeket

talán érdekesnek talál – folytatta Chet, miután

a szán eltűnt a sarok mögött. – Néhány nappal

ezelőtt Argel Tenn megérkezett ide, hogy

találkozzon az ön fivérével.

Zannah még sosem látta Argelt, de tudta

róla, hogy kicsoda, és hogy mivel foglalkozik.

Az elmúlt évek során lassan, lépésról lépésre

megismerte a Bane által létesített titkos hálóza-

tot, amelyről tudta, hogy rendkívül hasznos-

nak bizonyul majd, ha átveszi a Rendet. Azt

viszont nem tudta megítélni, hogy Argel

érkezése mennyire fontos. Bane mindig is

gyűjtötte a régi Sith-könyveket és tárgyakat,

vagyis a látogatás idózítése lehetett akár a

véletlen műve is. Mindenesetre Zannah bevés-

te agyába az értesülést, hátha egyszer még

kapóra jön.

133

A Gonosz Dinasztia

– Köszönöm, hogy szólt! – mondta szélesen

mosolyogva, azzal egy ötvenkredites lapot

csúsztatott Chet kezébe, és elindult a hangárja

felé.

A hordár már a gépe mellett várta, hogy

berakhassa a fedélzetre a poggyászt. Zannah

beütötte a biztonsági kódot, és leeresztette a

rámpát.

– Tegyen be mindent hátra! – rendelkezett

aztán, és átadott a hordárnak egy tízkredites

lapot.

– Azonnal, kisasszony… – hadarta a hordár,

azzal szempillantás alatt eltüntette a borrava-

lót, és a kezét-lábát törve rohant, hogy teljesít-

se a kérést.

Mialatt a férfi szélsebesen dolgozott, Zannah

egyfolytában mosolygott. Külön hangsúlyt

fektetett arra, hogy barátságos legyen az

űrkikötő személyzetének tagjaival. Ezt a

viselkedést egyfajta befektetésnek, a lehetséges

134

Dew Karpyshyn

források gondozásának tartotta. A szenátorok

és a többi hatalmasságok formálhatták ugyan a

galaktikus politikát, de a gépezetet valójában a

hivatalnokok, a kormányzati tisztviselók,

valamint a különféle alacsonyabb szintű

vezetők működtették, és velük sokkal köny-

nyebben lehetett boldogulni, mint a politikai-

társadalmi elittel. Egy-két barátságos szó,

néhány marék apró, és Zannah mindent meg-

kapott, amit akart, ráadásul anélkül, hogy

felhívta volna magára bárki figyelmét – ponto-

san úgy, mint Chet esetében.

Ez is a Bane-nel szemben élvezett előnyei

közé tartozott. Tudta magáról, hogy rendkívül

vonzó. Elsősorban persze a férfiak rajongtak

érte a külseje miatt; boldogan segítettek neki,

és igyekeztek a kedvében járni. Zannah pedig

nem találta méltóságán alulinak, hogy bátorít-

sa őket egy-egy csilingelő kacagással vagy

könnyed érintéssel. Ezt az árat készségesen

135

A Gonosz Dinasztia

megfizette annak érdekében, hogy hasznosnak

ígérkező kapcsolatokat létesítsen. Mesterének

mindez nem állt módjában, a puszta megjele-

nésével nem ébresztett fel másokban mást,

csakis félelmet.

Miután a hordár eltűnt, és Zannah magára

maradt hajójának pilótafülkéjében, hagyta,

hogy az arcáról lehulljon a kedvesség álarca.

Kényelmesen elhelyezkedett a testméretei

alapján készített ülésben, és begépelte a navi-

gációs számítógépbe a célállomás adatait. Az

elülső ablakon kitekintve láthatta a Triumph-

ot, Bane cirkálóját, amely a rövid összekötő

folyosón túl, a szomszédos hangárban állomá-

sozott.
Ahogyan ő, úgy a mestere is a Cygnus Hajó-

gyár Théta osztályának T-1-es modelljét vá-

lasztotta, a létező legújabb, legdrágább csillag-

közi személyszállító egységet. Minden, amivel

körülvették magukat itt, a Ciutric-on – az

136

Dew Karpyshyn

udvarház, a ruhák, az ékszerek, a járművek –,

az álcájuk részét képezte. Fényűző környezet-

ben laktak, értékes vagyontárgyakat halmoz-

tak fel, és az itteni körülményeik végtelenül

messze estek az Ambrián töltött évek zordon

és sivár viszonyaitól.

Akadtak időszakok, amikor Zannah-nak

hiányzott a korai korszak egyszerűsége. Az

Ambrián az élet kemény volt, de éppen ezért

segített neki, hogy erős maradjon. És néha

önkéntelenül eltűnődött azon, hogy az itteni,

kényelmes életmód talán elpuhítja őt – és

persze Bane-t is.

Miután a Victory hajtóművei fülsértően dü-

börögve életre keltek, felemelte gépét a pályá-

ról. Az ösztöneire hagyatkozva vezetett, elmé-

jét továbbra is az imént megkezdett gondolat-

menet kötötte le.

Már kislány korában megtanulta, hogy az

élet folyamatos küzdelem, hogy az erős élet-

137

A Gonosz Dinasztia

ben marad, míg a gyenge elpusztul. Így mű-

ködött a világegyetem, ez volt a természet

rendje. Ezt a felfogást tette magáévá, és alakí-

totta alaptörvénnyé a Sith-rend. Viszont itt, a

Ciutric-on a békesség és a nyugalom érzése

könnyen hamis téveszmékbe ringathatta az

óvatlanokat…

A lelki béke hazugság, csak a szenvedély

létezik – idézte magában a Sith-dogmákat. – A

szenvedélyből erőt merítek. Az erő révén

hatalmat szerzek. A hatalom révén győzelmet

aratok. A győzelem révén a láncaim lehullnak.

Az utóbbi évek folyamán megértette, hogy a

láncok nem mindig vasból és duracélból

készülnek, néha drága selyemből szövik őket.

Csapdának látta az itteni, fényűző életmódju-

kat, ugyanolyan veszedelmes csapdának, mint

amilyet a Jedik valaha is felállíthatnak neki és

a mesterének.

138

Dew Karpyshyn

Természetesen azután is folytatta a tanulást

és a felkészülést, hogy ő és Bane beköltöztek a

városon kívül álló, pompás udvarházba. Ám

az állandó tudásvágy és a veszélyérzet, ame-

lyek fejlődésre ösztönözték őt a kezdeti idő-

szakokban, szinte nyomtalanul eltűntek,

helyüket a biztonság és az elégedettség unal-

ma foglalta el.

Zannah tudatában volt annak, hogy ideje

lenne magáénak követelni a mesteri címet.

Már rég megküzdött volna Bane-nel, ha nincs

két dolog, ami miatt egyelőre vonakodott

párbajra hívni őt.

Először is, néhány hónappal korábban észre-

vette, hogy Bane bal keze néha hevesen resz-

ket. A mestere próbálta ugyan titkolni, de ő

újra és újra felfigyelt a jelenségre. A kiváltó

okot nem ismerte, de ettől függetlenül a tünet

feltűnően jelezte a férfi egészségének romlását.

139

A Gonosz Dinasztia

Talán túlontúl feltűnően – Bane a manipulá-

ció nagymestere volt. Zannah nem tudta

elvetni a gondolatot, miszerint az egész csupán

színjáték. Mi van, ha a reszketés csupán csalé-

tek, amelyet Bane arra szánt, hogy belerángas-

sa őt a kettejük mindent eldöntő összecsapásá-

ba, még mielőtt valóban készen állna? Mi van,

ha ez csupán egy végső próba annak eldönté-

sére, hogy a tanítvány megtanult-e türelmes-

nek lenni. Elvégre Bane keményen megdolgo-

zott azért, hogy belé plántálja, tanítványa

természetének részévé tegye ezt a jellemvo-

nást…
Én fogom eldönteni, hogy mikor sújtok le –

fogadkozott gondolatban Zannah –, nem pedig

ő.

Ám annak érdekében, hogy megtegye a ma-

ga lépését, először is kerítenie kellett egy saját

tanítványt.

140

Dew Karpyshyn

Kettőnek kell lennie; nem többnek és nem

kevesebbnek. Az egyik, hogy birtokolja a

hatalmat, a másik, hogy sóvárogjon a hatalom

után.

A Kettő Szabályát nem lehetett megszegni.

Annak érdekében, hogy letéphesse Bane

válláról a mester köpenyét, előbb találnia

kellett egy tanítványt. Ám minden eddigi

erőfeszítése ellenére sem sikerült rábukkannia

a megfelelő jelöltre.

Bane felismerte benne a lehetőséget, amikor

annak idején, még kislányként megölte a

Jediket, akik tévedésből lelőtték a barátját.

Most pedig azért utazik a Doanra, hogy nyo-

mozzon egy másik Jedi halála ügyében. Lehet,

hogy ő is úgy fogja megtalálni az örökösét,

ahogyan Bane lelte meg a sajátját?

Viszont, ha ő maga eljutott ezekhez a felis-

merésekhez, akkor biztosra vehette, hogy Bane

is gondolt már rájuk. A mestere mindig, min-

141

A Gonosz Dinasztia

den ügyben gondosan felkészült, és ébersége

sosem lankadt. Vagyis: miért küldte őt Bane

egy olyan küldetésre, amelynek során rábuk-

kanhat arra az illetőre, aki a következő Sith-

tanítvány lehet? A mestere talán arra akarja

késztetni, hogy nyíltan szálljon szembe vele?

Vagy segíteni akar? Netán keresi a lehetőséget,

hogy lecserélje őt? Talán úgy döntött, a mosta-

ni tanítványa alkalmatlan arra, hogy felvegye a

címet… Talán azt reméli, a küldetés során

előkerül valaki, akit maga mellé vehet, hogy

átadja neki minden tudását… Talán azt terve-

zi, hogy elhajítja őt…

Ha ez igaz, Bane Nagyúr, a végén megrázó

meglepetésben lesz részed! – dühöngött ma-

gában Zannah. – Súlyos hibát követsz el, ha

alábecsülsz engem. Ez a hiba fogja a vesztedet

okozni.

***

142

Dew Karpyshyn

A navigációs panel halk sípolása arra hívta

fel Zannah figyelmét, hogy a hajója kiért a

Ciutric légköréből. Pillanatokkal később meg-

érezte a hiperugrást kísérő finom, de jellegze-

tes rántást.

Hátradőlt az ülésben, és lehunyta szemét.

Értelmetlen lett volna tovább tűnődni azon,

hogy a mestere mire gondolt és mire nem,

illetve hogy miféle titkos szándékkal utasította

őt erre a küldetésre. Manipulációinak hálója

könnyen bizonyulhatott túl bonyolultnak

ahhoz, hogy bárki eligazodjon a szálak között.

Ám Zannah egyvalamit biztosan tudott,

mégpedig azt, hogy valami megváltozott.

Húsz éven keresztül szolgált hűséges tanít-

ványként, húsz évet töltött azzal, hogy elsajá-

títsa a Sith-ek tanításait. Most pedig eljött az

idő, hogy ez a korszak mindörökre lezáruljon.

Úgy döntött, hogy akármilyen eredménnyel

143

A Gonosz Dinasztia

végződik a küldetése, ez lesz az utolsó alka-

lom, hogy engedelmeskedett Darth Bane-nek.

144

Dew Karpyshyn

Ötödik fejezet

A Coruscant semmihez sem hasonlított, amit

Serra valaha látott. A gyerekkorát az apja

mindentől elzárt táborában töltötte. Aztán,

amikor az apja elküldte őt, legalább tucatnyi

bolygón lakott, mielőtt letelepedett a Doanon,

ám ezek a Külső Gyűrű kevésbé lakott és

elmaradott világai közé tartoztak. Egész eddigi

életében a civilizáció peremvidékén élt. És itt, a

Köztársaság fővárosában, ebben az egész

bolygót beborító metropolisban egyik pillanat-

ról a másikra belecsöppent a Galaktikus Mag

őrjítő forgatagába.

Az apja annak idején gondoskodott arról,

hogy megfelelő képzésben részesüljön. Szám-

talan leírást olvasott a Coruscantról, és alapo-

san belevéste emlékezetébe a fontosabb ténye-

ket és számadatokat. Ám hiába tudta, hogy e

145

A Gonosz Dinasztia

világ lakóinak száma az egybillió felé közelít,

amikor személyesen tapasztalta meg, hogy ez

mit jelent a gyakorlatban, a csodálkozástól alig

kapott levegőt.

Szótlanul és hitetlenkedve bámult kifelé az

elülső ablakon, mialatt a siklójuk hol merede-

ken emelkedve, hol pedig merülve, jobbra-

balra kanyarogva cikázott az égi útvonalak

sűrű forgalmában. Odalent a végeérhetetlen-

nek tűnő acél- és betonóceán minden irányban

a láthatárig terjeszkedett, és több millió lámpa

fényében ragyogott. A gigászi épületek, az

óriási tömegek, illetve a járművek tízezreinek

látványa, továbbá a hajtóművek dübörgése

mellett is hallható, távoli és állandó lárma

összességében szinte bénító hatást gyakorolt

Serrára. Aprónak érezte magát, vagy inkább

jelentéktelennek.

– Ott van – szólalt meg halkan Lucia az ablak

felé intve.

146

Dew Karpyshyn

Serra elnézett a messzeségbe, és egyelőre

éppen csak ki tudta venni a környezete fölé

magasodó építmény körvonalait. A fürgén

manőverező sikló gyors ütemben repítette őket

a cél felé, így Serra hamarosan kezdte felfe-

dezni a Jedi-templom lenyűgöző részleteit.

A pompás épületegyüttes alapjaként hatal-

mas kiterjedésű, lépcsős elrendezésű, csonka

piramis szolgált. Ennek kellős közepéből

hihetetlenül magas torony tört az ég felé, míg

mind a négy sarkában egy-egy kisebb torony

állt. A tornyok között – elszórtan – nyitott

terek és zöldellő kertek vagy parkok terültek

el, széles sétautak kanyarogtak, valamint

kisebb építmények sorakoztak – talán lakóhá-

zak és különféle hivatalok.

Amikor a sikló letért az égi útvonalról, és

meredek szögben süvített lefelé, akkor váltak

igazán érzékelhetővé az építmény méretei. A

Coruscanton minden nagy és csodálatos volt,

147

A Gonosz Dinasztia

de a Jedi-templom, magasan a mesterséges táj

fölé emelkedve, valósággal uralta a környeze-

tét. Serra emlékezett rá, hogy annak idején egy

hegyre építették. Nem egy hegy tetejére,

ahogyan azokat a palotákat, amelyeket a

nemesek emeltettek maguknak a Doan fenn-

síkjain, hanem szó szerint rá egy hegyre. A

lépcsős piramis eltakarta annak egész felszínét,

és olyan tökéletesen elnyelte a testét, hogy

semmi sem látszott belőle.

A sikló tágas körben fordulózva megkerülte

a Nyugalom Tornyának nevezett központi

tornyot, majd leereszkedett egy az északnyu-

gati saroktorony árnyékában működő légiki-

kötő egyik pályájára.

– Hát akkor, essünk túl rajta… – mormolta

Lucia, azzal felpattant, és kinyújtotta kezét,

hogy segítsen úrnőjének felállni az ülésből.

A hercegnő rájött, hogy Lucia legalább olyan

kínosan érzi magát, mint ő, noha gyanította,

148

Dew Karpyshyn

hogy a testőre nyugtalanságának okozója

kevésbé a felkavaró látvány és a zaj, mint

inkább az, hogy valaha katonaként harcolt a

Fény Hadserege ellen. Lucia húsz év elteltével

is haragot táplált mind a Jedik, mind a Köztár-

saság iránt. Ezenfelül valószínűleg bűntudatot

érzett, amiért felbérelte a bérgyilkost, aki

megölte a Jedik küldöttét.

Serra viszont nem érzett mást, csupán hálát

azért, amit a barátja tett. És nem állt szándéká-

ban tudatni senkivel – sem a királlyal, sem a

Jedikkel –, hogy Lucia a felelős.

– Emlékezz arra, amit mondtam – suttogta

alig hallhatóan, és testőre vállára tette a kezét,

hogy megnyugtassa őt –, korábban is volt már

dolgom Jedikkel. Tudom, hogyan kell bánni

velük. Ismerem a gyenge pontjaikat. Tudom,

hogy mihez értenek és mihez nem. Elintézzük

ezt az ügyet.

149

A Gonosz Dinasztia

Lucia vett egy mély lélegzetet, és bólintott.

Serra utánozta a példáját, és összeszedte a

gondolatait, mert minden bizakodása ellenére

sejtette, hogy kemény összecsapás vár rá.

***

Mialatt a gép személyi rámpája felé tartottak,

Lucia nem győzött csodálkozni azon, hogy a

hercegnő milyen higgadtnak és céltudatosnak

látszik.

Serra mindig, minden körülmények között

megőrizte a hidegvérét, valamint visszafogott,

de szilárd határozottságát. E vonásának kö-

szönhetően magabiztosság és tekintély sugár-

zott belőle, amely sokszor ellenállhatatlan

erővel vonzott másokat. Valahányszor meg-

szólalt, hallgatói alaposan megfontolták a

szavait – még olyanok is, mint például a Doan

uralkodója. Most viszont egy Jedi-mesterrel

150

Dew Karpyshyn

kellett találkoznia, és arra készült, hogy a

szemébe hazudik az illetőnek.

Lucia ugyanakkor feltette magában, nem

hagyja, hogy a barátja bajba kerüljön őmiatta.

Néma esküvel fogadta meg, hogy a következ-

ményekkel nem törődve mindent bevall,

amennyiben úgy veszi észre, hogy a Jedi

gyanút fogott, mert azt érzékeli, hogy nem

őszinték vele.

Az elhatározása erőt adott neki, és a kiszállás

alatt sikerült mindvégig higgadtnak mutatnia

magát. A géptől alig néhány lépésnyire három

Jedi várta őket. Ketten – egy nő és egy férfi –

az emberi fajhoz tartoztak, míg a másik nő a

twi'lek nép gyermeke volt. Mindhárman

egyszerű, barna köpenyt viseltek, amelynek

csuklyáját hátravetve hordták, hogy nyíltan

megmutassák az arcukat; egyszerű öltözetük

élesen elütött Serra és Lucia mértéktartóan

elegáns, alkalomhoz illó ruházatától.

151

A Gonosz Dinasztia

A hercegnő kék selyemből szabott, ujjatlan

blúzt és ugyanilyen színű, bő szoknyát viselt,

míg a vállát és felkarját finom szövésű, arany-

szálakkal áttört stóla borította. Hosszú, fekete

haja szabadon omlott le a fején viselt, díszes

aranytiara alól, kecses nyakában pedig finom

aranylánc függött, amelyen a csillogó zafírfüg-

gő a királyi családban elfoglalt helyét jelezte.

Lucia szintén kékben és aranyban – a királyi

színekben – pompázott, ám ő a Gárda egyen-

ruháját öltötte magára: sötétkék nadrágot,

amelynek oldalára aranysávot varrtak végig a

combján és a lábszárán, valamint szűk szabá-

sú, világoskék inget, továbbá a derekáig érő,

kék színű, arannyal szegett zubbonyt, amelyet

egészen a gallérjáig begombolt. A fején viszont

– akárcsak a három Jedi – nem hordott semmit.

A twi'lek nő kilépett a társai közül, megha-

jolt, és megszólalt:

152

Dew Karpyshyn

– Tisztelettel üdvözöljük, fenség! A nevem

Ma'ya, ők a társaim: Pendo és Winnoa!

Serra kimért bólintással viszonozta a meg-

hajlást, és a testőrére pillantva közölte:

– A hölgy a kísérőm, a neve Lucia.

Ma'ya a Lucia oldalán függő, feltűnően köz-

szemlére tett sugárvetőre pillantott, de csak

annyit mondott:

– Kérem, kövessenek! Obba mester már várja

önöket!

Az utazás alatt áttanulmányozott tájékoztató

anyagokból Lucia megtudta, hogy Obba az

Ótudomány Tanácsának dolgozik. Ezen testü-

let tagjai – mint az ősrégi Jedi-tanok őrzői –

gyakran nyújtottak tanácsot és útmutatást a

Jedi Főtanácsnak. Közéjük tartozott Medd

Tandar is, az a Jedi, aki a Doanon vesztette

életét.

A három köpenyes alak a leszállópályától

kiindulva átvezette a vendégeket egy gondo-

153

A Gonosz Dinasztia

san ápolt parkon, amelynek különböző pontja-

in emlékművek és szobrok álltak. Az egyik

szakaszon legalább húsz vidáman kacagó és

kiabáló gyerek szaladt el mellettük.

– Ifjú tanítványok, éppen a kiképzőtermek-

ből jönnek – magyarázta mosolyogva Ma'ya. –

A délutáni órákban általában nem kell részt

venniük semmiféle oktatáson, és szabadon

játszhatnak idefent.

Serra nem válaszolt, de Lucia látta a bánat

felhőjét úrnője szemében. Tudott arról, hogy a

Gerran halálát megelőző hetekben a házaspár

éppen készült a családalapításra, és a gyerme-

kek látványa kétségkívül fájó emlékeket idé-

zett fel Serrában.

Innentől kezdve néma csendben haladtak

tovább. A Jedik elvezették őket az északnyuga-

ti torony lábához, majd beléptek az épületbe,

ahol felsiettek néhány lépcsősoron. A vége felé

Lucia észrevette, hogy a hercegnő kezd kiful-

154

Dew Karpyshyn

ladni, noha sem ő, sem pedig a Jedik nem

küzdöttek ezzel a problémával.

Aztán, körülbelül a torony alsó negyedének

határán járva megérkeztek egy terebélyes ajtó

elé. A Jedik megálltak, majd Ma'ya bekopo-

gott, mire odabentről kikiáltott egy mély

hangú illető:

– Fáradjanak be!

A twi'lek kinyitotta az ajtót, félreállt az útból,

és ismét meghajolt. Serra belépett a helyiségbe,

Lucia kicsivel lemaradva követte őt, míg

kísérőik a folyosón maradtak, és becsukták

mögöttük az ajtót.

A kisebbfajta terem első pillantásra úgy fes-

tett, akár egy üvegház. A bejárattal szemközti

falat széles és magas ablak helyettesítette, a

szabadon beáradó napfény pedig már-már

szemet bántóan világossá és izzasztóan meleg-

gé varázsolta a helyiséget. A falak mentén

legalább tucatnyi fajt képviselő növények

155

A Gonosz Dinasztia

álltak kisebb-nagyobb cserepekben, újabb

tucatnyi zöldellt az ablakpárkányon sorakozó

ládákban, és ennél is több himbálózott a meny-

nyezethez erősített, zsinórokon lógó edények-

ben. Székeknek, asztaloknak, íróasztalnak

nyomát sem lehetett látni. Lucia csak akkor

döbbent rá, hogy a Jedi-mester személyes

hálóhelyiségében tartózkodnak, amikor felfe-

dezte, hogy az egyik sarokban gyékényből

szőtt, keskeny matrac hever.

– Üdvözlöm, fenség! – köszönt a házigazda.

– Megtiszteltetés számunkra, hogy meglátoga-

tott minket!

Obba mester, egy ithori férfi az ablak felé

fordulva, a vendégeinek háttal állt. Jobb kezé-

nek hosszú ujjaival egy öntözőkannát tartott,

amit előbb óvatosan lerakott, és csak azután

fordult meg.

Mint minden ithori, ő is az átlagos termetű

emberek fölébe tornyosult – magassága a két

156

Dew Karpyshyn

métert is meghaladta. Durva felületű, barna

bőre fakéregre emlékeztetett, hosszú nyaka

előbb lefelé és előre ívelt, majd aztán fel, azt a

benyomást keltve, hogy a jövevények felé

hajol. Lapos fejének, illetve az annak két végén

ülő, kidülledő szemgolyóinak láttán Lucia és

Serra könnyen megértettek, hogy más fajok

egyedei miért emlegették a „pörölyfejűek”

gúnynéven az ithori népet.

– A hölgy a tanácsadóm, Lucia – mutatta be

kísérőjét a hercegnő az előzetesen kitervelt

fedőtörténethez híven. – Köszönjük, hogy

hajlandó volt fogadni minket, Obba mester!

– A körülmények fényében ez a legkevesebb,

amit megtehetek – udvariaskodott az ithori

mély, kellemesen zengő hangon. – Fogadja

őszinte részvétem. A férje halála szörnyű

tragédia.

Lucia nem értett a politika finom árnyalatai-

hoz, így aztán nem tudta megítélni, hogy Obba

157

A Gonosz Dinasztia

valóban érzékeny lélek, és tényleg együtt érez

Serrával, vagy pedig ravasz és sokat megélt

tárgyaló, aki az iszonyatos eset felemlegetésé-

vel megpróbálja kibillenteni a másik felet a

lelki egyensúlyából.

– Nem csupán engem ért súlyos csapás –

válaszolta Serra a tapasztalt diplomaták hiva-

talos hanghordozásával. Akármiféle szándé-

kok vezérelték is a Jedit, szavai nem gyakorol-

tak szemmel látható hatást az úrnőre. – Enged-

je meg, hogy a királyi család nevében bocsána-

tot kérjek Medd Tandar tragikus haláláért!

Az ithori helyeslése jeléül lehajtotta a fejét, és

megfontoltan válaszolt:

– Igen, magam is gyászolom őt. És rendkívül

fontosnak tartom, hogy megtudjuk, ki vagy

kik követték el ezt a rettentő bűncselekményt.

Lucia úgy érezte, a szíve kihagyott egy üte-

met, noha az idegességének nem adta külső

jelét.

158

Dew Karpyshyn
– Tökéletesen megértem az álláspontját –

biztosította Serra a Jedit. – A bolygóm hatósá-

gai minden tőlük telhetőt megtesznek annak

érdekében, hogy bíróság elé állítsák a felelősö-

ket.

– Szeretnék hinni önnek – felelte Obba –, de

meg kell értenie, hogy akadnak fenntartásaim.

Medd akkor vesztette életét, amikor valaki

megtámadta az önök ellenségeit. Egyesek úgy

hiszik, hogy az ön apósa áll a támadás hátteré-

ben.

– Annak semmi értelme! – tiltakozott Serra. –

Az uralkodó fejleszteni kívánja a Doan és az

önök mélyen tisztelt Rendje közötti kapcsola-

tokat. Elsősorban ezért egyezett bele, hogy

Medd Tandar felkeresse a világunkat.

– Néhányan azon a nézeten vannak, hogy a

király felhasználta Meddet, hogy vele keres-

tesse meg az ellenségeit – vágott vissza Obba.

159

A Gonosz Dinasztia
– Ezek az illetők azt állítják, hogy az uralkodó

pontosan így tervezte az egészet.

– Medd halála tragikus véletlen volt, nem

pedig holmi, a Jedik kihasználására szőtt terv

része – jelentette ki határozottan a hercegnő. –

Az önök társa egész egyszerűen rosszkor volt

rossz helyen. Ami pedig a királyt illeti, ő

semmit sem tudott az orgyilkosságról. Erre a

szavamat adom önnek!

– Sajnálatra méltó módon az ön szava nem

elég bizonyíték ahhoz – felelte eltökélten az

ithori –, hogy a társaim maradéktalanul meg-

szabaduljanak az aggodalmaiktól.

– Akkor használják a logikájukat és a józan

eszüket! – válaszolta Serra. – A Doan uralko-

dója nem ostoba és nem is bolond. Ha bosszú-

állásra akarta volna felhasználni Medd

Tandart, elég okos lett volna ahhoz, hogy

eltüntessen minden nyomot. Vagy úgy rendel-

kezett volna, hogy a gyilkos várja meg, amíg

160
Dew Karpyshyn

Tandar eltűnik a helyszínről, és csak aztán

csapjon le.

– Néha, amikor a gyász elvakít minket, nem

látunk túl a saját vágyainkon – jegyezte meg a

Jedi.

– Hát ezt hiszi valójában, Obba mester? –

fakadt ki már-már indulatosan Serra. – Vagy

csupán keres valakit, akit felelősségre vonhat

egykori padavanjának haláláért?

Az ithori mélyet sóhajtott, és az előbbinél

jóval halkabban válaszolt:

– Be kell vallanom, hogy ebben a mostani

esetben az ítélőképességemet talán valóban

megzavarják a személyes érzéseim. Ezért kell

rábíznom magam az Erőre, s hagynom, hogy

az vezesse a gondolataimat és tetteimet.

– Nincsenek érzések, csak a lelki béke létezik

– mondta fojtott hangon a hercegnő.

– Ezek szerint tanulmányozta az alaptörvé-

nyeinket – állapította meg Obba.

161

A Gonosz Dinasztia

– Csakis nem hivatalosan – felelte Serra.

– Igen, ennyit sejthettem volna – dörmögte a

Jedi. – Érzékelem, hogy az Erő mélyen áthatja

önt.

Lucia megrökönyödésében hatalmasra nyi-

totta szemét, míg Serra a legteljesebb nyuga-

lommal fogadta az észrevételt.

– Attól tartok, túl öreg vagyok ahhoz, hogy

belépjek a Rendjükbe – mondta a száját halo-

vány mosolyra húzva.

– A törvényeink még így is jól szolgálják önt

– intette a mester a vendégét. – Mindig és

minden körülmények között őrizkednie kell a

sötét oldal csábításától.

– Mint például a talizmánoktól, amelyeket

Medd Tandar keresett? – vágott vissza Serra. –

Mert ez a történet valójában azokról szól, nem

igaz?

Az ithori komoran bólintott, és gondterhel-

ten válaszolt:

162

Dew Karpyshyn

– Akármennyire gyászolom is a társunkat,

félre kell tennem az érzéseimet, hogy minden

erőmmel az ő eredeti küldetésének céljára

összpontosíthassak.

Lucia csak ámult-bámult. A találkozó min-

deddig pontosan úgy zajlott, ahogyan azt

Serra kiszámította. Az előkészületek során

előre megmondta, hogy a Jediket jobban

érdeklik az elvont eszmék, illetve a világos és a

sötét oldal harca, mint az eleven teremtmé-

nyek. És ezt a tudását felhasználva Serra azt

tervezte, hogy eltereli a beszélgetést arról, ki

bérelte fel az orgyilkost – Lucia kisebb segítsé-

gével.

Az utazás alatt Serra elmagyarázta testőr-

ének, hogy a Jedik általában felsőbbrendűnek

érzik magukat, s kötelességüknek tartják, hogy

tanítsák és tájékoztassák a tudatlanok tömege-

it. Ebből fakadóan, ha valaki feltesz nekik egy

kérdést, már-már kényszeresen válaszolnak rá.

163

A Gonosz Dinasztia

És Serra elhatározta, hogy ezt a tulajdonságu-

kat könyörtelenül kiaknázza a találkozó alatt.

– Bocsásson meg, amiért félbeszakítom, Ob-

ba mester – szólalt meg Lucia, felismerve a

lehetőséget –, de ezek a talizmánok valóban

annyira fontosak?

– Tudom, hogy azok – válaszolta habozás

nélkül az ithori.

– De mégis, miért ilyen biztos benne? – ér-

deklődött csodálkozást színlelve Lucia.

– Az Ótudomány Tanácsának tagja vagyok –

magyarázta Obba, és pontosan úgy, ahogyan

Serra megjósolta, belekezdett az előadásba:

– Mi a Jedik tudásának és bölcsességének

őrzői vagyunk. Mi gondozzuk és működtetjük

a Nagy Könyvtárat, mi kutatjuk fel az ősi

írásokat és holokronokat, amelyek segítségével

tovább gyarapíthatjuk az Erő világos oldalára

vonatkozó tudásunkat. De nem csupán fenn-

tartók vagyunk, hanem őrzők is. Az általunk

164

Dew Karpyshyn

begyűjtött tudásanyag egy része tisztátalan,

megrontotta a sötét oldal. Szép számmal

akadnak titkok, amelyeknek rejtve kell marad-

niuk, tiltott tanok, amelyeket mindörökre el

kell temetni. Az Erőnek van egy sötét oldala.

Ha nem ellenőrizzük, elszabadul, és halált,

illetve pusztulást okoz.

Lucia nagyokat bólogatott, mintha kíváncsi-

an inná magába a bölcs szavakat, de valójában

nem érzett mást, csakis megvetést. Annak

idején a Sötét Testvériség Hadseregében

szolgált, és ennek nyomán másként látta a

sötét oldalt. A Sith-ek azt tanították neki, hogy

el kell fogadnia az érzéseit – a félelmet, a

haragot, de még a gyűlöletet is. Megtanulta,

hogyan merítsen erőt a sötét oldal úgynevezett

gonoszságából, és ez nagyban hozzájárult

ahhoz, hogy élve, valamint ép elmével vészelje

át azokat a harcokkal és szenvedéssel teli

éveket.

165

A Gonosz Dinasztia

A Jedik mindezt sosem értették meg. A vi-

lágtól elvonultan éltek, hatalmas tornyok

mélyén meditáltak a Galaxis kellős közepén.

Fogalmuk sem volt arról, milyen számkive-

tettnek vagy jogfosztottnak lenni, és hogy

milyen életet kénytelenek élni a társadalom

peremére szorult, elfeledett teremtmények.

– Az Ótudomány Tanácsának tagjai esküt

tesznek, hogy kordában tartják ezt a szörnyű

hatalmat – folytatta Obba mester, mit sem

tudva hallgatóinak érzéseiről. – Ám a sötét

oldal hatása szétszóródott a Galaxisban, akár-

csak a terjesztésükre alkalmazott eszközök: a

Sith-mágiáról szóló, ősi könyvek, ártó energi-

ákkal átitatott amulettek, fertőzött kristályok,

amelyek megrontják az ártatlanok elméjét.

Néha megesik, hogy valaki véletlenül rábuk-

kan egy-egy ilyen tárgyra, amelyek aztán

gyanútlan áldozatok kezébe kerülnek. Ezek az

illetők a sötét oldal ügynökei lesznek, és rette-

166

Dew Karpyshyn

netes pusztítást végeznek szerte az egész

Galaxisban, hacsak nem állítjuk meg őket

időben. Mi felkészültünk arra, hogy megfele-

lően kezeljük ezeket a veszedelmes eszközö-

ket. Néhányat meg lehet semmisíteni, ám

egyes darabok túlontúl erősek, és így bizton-

ságos helyen kell tárolni őket.

– Hogyan kerülhet egy efféle tárgy egy olyan

távoli világra, mint amilyen a Doan? – kérdez-

te Lucia, tovább játszva a szerepét.

– Az önök világán legalább tízezer éve élnek

emberek – magyarázta készségesen vagy

inkább boldogan Obba. – Amikor több évszá-

zaddal ezelőtt kezdetét vette a bányászat, az

elődeik gyakran tártak fel ősrégi sírhalmokat,

kriptákat és sírkerteket, amelyek rég elfeledett,

primitív népek maradványait tartalmazták. Ha

ritkán is, de megtörtént, hogy a bányászok

felfedeztek egy-egy egész várost, amelyeket

évezredekkel ezelőtt földcsuszamlások vagy

167

A Gonosz Dinasztia

vulkánkitörések temettek el. E régi-régi civili-

zációk közül néhány a Sith-et imádta, és a sötét

oldal útjait járta. Aztán, noha maguk a népek

kihaltak és eltűntek, a hitük gyakorlásához

használt tárgyak gyakran épségben megőrződ-

tek.

– Honnan hallott a Doanon most előkerült

ékszerekről? – szólt közbe hirtelen a hercegnő,

megragadva egy ötletet.

– Csupán szállongó szóbeszédekből – ismer-

te be Obba. – Hírét vettük, hogy egy bányász-

csapat rábukkant egy kisebbfajta készletre,

amelyet aztán eladásra kínáltak más bolygó-

kon élő gyűjtőknek. A leírások alapján gyaní-

tottuk, hogy a szóban forgó tárgyak Sith-

talizmánok. Így aztán elküldtem Meddet, hogy

folytassa le a vizsgálatot.

– Amennyiben ön hallott ezekről a tárgyak-

ról – vélekedett Serra –, akkor mások is hall-

hattak róluk. Medd Tandarral talán nem is

168

Dew Karpyshyn

orgyilkos végzett, akit azért küldtek, hogy

bosszulja meg a férjem halálát. Lehet, hogy a

tettes a talizmánokat akarta megkaparintani.

– Igen, magam is fontolóra vettem ezt a lehe-

tőséget – vallotta be a Jedi-mester –, noha

remélem, hogy nem így történt.

Az ithori szemlátomást zavarba jött, elfor-

dult vendégeitől, és járkálni kezdett a növé-

nyei között, valószínűleg azért, hogy lehiggad-

jon, mielőtt ismét megszólal. Lucia megint

elcsodálkozott azon, hogy úrnője milyen

könnyedén ellenőrzi és irányítja a találkozót.

Obba megjegyezte, hogy Serrát áthatja az

Erő – ami magyarázattal szolgált arra, hogy a

viselkedése vagy inkább az egész lénye miért

annyira tiszteletet parancsoló. Ezek szerint

lehetséges – tűnődött magában Lucia –, hogy

az úrnőm akkora hatalommal rendelkezik,

hogy képes manipulálni egy Jedi-mestert?

169

A Gonosz Dinasztia

– Azok, akiket a Jedik útjára készítünk fel,

megtanulják, hogy Rendünk szabályai és tanai

szerint éljenek – folytatta végül Obba. – Mi

hiszünk az önfeláldozásban, és hisszük, hogy

az Erő hatalmát csakis jó célok érdekében

szabad felhasználni. Sajnálatos módon, min-

den igyekezetünk ellenére akadnak olyanok,

akik idővel elfordulnak a tanításainktól. Átad-

ják magukat a gyengeségnek. Engednek a

becsvágyuknak és kapzsiságuknak. Az Erőt

használják fel, hogy kielégítsék a saját vágyai-

kat és igényeiket. Elvetik a gondolkodásmó-

dunkat, az elveinket, és átállnak a sötét oldal-

ra.

– Ön most a Sith-ekről beszél – suttogta

Serra. Lucia félelmet vélt kihallani úrnője

hangjából, de nem tudta megítélni, hogy az

valós-e, vagy csak a házigazdával szembeni

játszma része.

170

Dew Karpyshyn

– Nem, nem a Sith-ekről – javította ki a her-

cegnőt az ithori –, hanem a Sötét Jedikről.

– Mi a különbség a Sith-ek és a Sötét Jedik

között? – kérdezte nyomban Lucia.

Obba mester abbahagyta a járkálást, ismét

szembefordult vendégeivel, és az ösztönei

parancsára úgy beszélt hozzájuk, ahogyan a

tanár tart előadást a tanítványainak:

– A Sith-ek a Jedik és a Köztársaság esküdt

ellenségei voltak. Megpróbáltak megsemmisí-

teni minket. Arra törekedtek, hogy uralmuk

alá hajtsák az egész Galaxist. A Sötét Testvéri-

ség megalapításával egyesítették erőiket, s

hamis ígéreteikkel ezer és ezer követőre tettek

szert. Egész hadsereget állítottak fel azokból az

egyénekből, akik elég ostobák és elkeseredet-

tek voltak ahhoz, hogy elhiggyék a hazugsága-

ikat, aztán szörnyű háborút robbantottak ki a

Galaxisban, amely azzal fenyegetett, hogy

mindnyájunkat elpusztít.

171

A Gonosz Dinasztia

Lucia csendben maradt, mialatt Obba be-

szélt, noha – egykori bajtársai, illetve a saját

jellemzése hallatán – akarata ellenére minden

izmát megfeszítette.

– Egy Sötét Jedit viszont nem fűt ekkora

becsvágy – fejtegette tovább Obba. – Ő csak

magára gondol. Magányosan cselekszik. A

végső célja nem a Galaxis meghódítása, hanem

hogy vagyont és magas rangot szerezzen.

Ahogyan a közönséges bűnőzök, úgy a Sötét

Jedi is kegyetlenségben és önzésben tobzódik.

A gyengéket és kiszolgáltatottakat fosztogatja,

szenvedés és fájdalom jár a nyomában, akár-

merre jár.

– És ön úgy gondolja, hogy egy efféle te-

remtmény érintett az ügyben – állapította meg

Serra. – Valószínűleg tudja is, hogy ki lehet az

illető.

Obba szégyenkezve lehajtotta a fejét, és foj-

tott hangon válaszolt:

172

Dew Karpyshyn

– A neve Set Harth. Még padavan korában

elvesztette a mesterét, aki a Ruusanon halt

meg a gondolatbomba robbanásakor. A védő-

szárnyaim alá vettem őt, és végül az

Ótudomány Tanácsának figyelmébe ajánlot-

tam. Meddhez hasonlóan ő is az ügynökünk

lett. A sötét oldal emléktárgyai és írásai után

kutatott, szerte az egész Galaxisban. Ám a

sötét oldal csábítása túlontúl erősnek bizonyult

Set számára. Elvetette a Jedik tanításait annak

érdekében, hogy vagyont szerezzen, természe-

tesen mások kárára. Túl későn szereztünk

tudomást arról, hogy az általa talált leletek egy

részét megtartotta magának. Mire rájöttünk,

hogy mivé lett, nyomtalanul eltűnt, beleveszett

a törvényen kívüli zsoldosok, fejvadászok és

rabszolgavadászok tömegébe, vagyis a Galaxis

söpredékébe.

173

A Gonosz Dinasztia

– Ezek szerint ön attól tart, hogy Set Harth, a

Sötét Jedi ölte meg Medd Tandart? – kérdezte

az állát felszegve Serra.

– Amennyiben nem egy doani illető által

felbérelt orgyilkos követte el a bűncselekményt

– válaszolta jól érzékelhetően letörten az ithori

férfi akkor nekem ez tűnik a legvalószínűbb

lehetőségnek. Ha Set valahogyan tudomást

szerzett a Doanon előkerült leletekről, talán a

fejébe vette, hogy megszerzi azokat magának.

És ő képes arra, hogy mindenkit megöljön, aki

az útjába áll.

– Veszedelmes alaknak tűnik – jegyezte meg

Serra.

– Most, hogy a Sith-ek kihaltak – jelentette ki

Obba –, minden bizonnyal Set Harth a legve-

szélyesebb személyiség az egész Galaxisban.

Serra megdöbbenve bámulta a Jedit. Arra a

fekete páncélos férfira gondolt, aki húsz éve

kísértett az álmaiban, és az apja régi-régi

174

Dew Karpyshyn

szavai jártak az eszében: „A Jedik és a Sith-ek

mindig háborúzni fognak. Mindkét fél tökéle-

tesen hajthatatlan. Az együttes létezés nem fér

bele abba a szigorú és merev gondolkodás-

módjukba. Azt viszont képtelenek felismerni,

hogy ők csupán ugyanazon érme két oldala: a

világos és a sötét. Az egyik nem létezhet a

másik nélkül…”

– Mitől olyan biztos abban, hogy a Sith-ek

eltűntek? – kérdezte az ithori mesterre pillant-

va. – Annak idején mintha szállongtak volna

hírek arról, hogy egy-két Sith Nagyúr túlélte a

Testvériséget megsemmisítő gondolatbomba

robbanását.

– Igen, ez igaz. Egyvalaki túlélte – ismerte el

Obba. – De aztán ő is elbukott, noha szörnyű

árat fizettünk a legyőzéséért.

– Ezt nem értem – mondta a fejét ingatva

Serra.

175

A Gonosz Dinasztia

Az ithori felsóhajtott, a levegő valahogy el-

kínzottan, gyászosan tört elő a torkából.

– Jöjjenek velem! – kérte aztán a vendégeit. –

Megmutatom önöknek.

Azzal a maga lassú, döcögő lépteivel átszelte

a helyiséget, és kinyitotta a folyosóra vezető

ajtót. A Jedik, akik nemrégiben idekísérték a

vendégeket, a fal mellett ültek, és néma csend-

ben meditáltak. Amikor azonban meglátták az

ithorit, talpra ugrottak, és szótlanul meghajol-

tak.

– Visszatérhettek a napi feladataitokhoz –

közölte velük Obba minden ceremónia nélkül.

– Igenis, mester – válaszolták egyszerre

meghajolva, majd elindultak a legközelebbi

lépcső felé.

Obba mester idegesítő, sőt már-már őrjítő

lassúsággal visszavezette vendégeit a torony

aljába, aztán ki az egyik parkba, amelynek

közepe táján végre-valahára lecövekelt.

176

Dew Karpyshyn

A parkban található legalább tucatnyi em-

lékmű egyike előtt álltak. A zöldellő bokrok

között fél méter magas, egy méter széles

kőtömb fehérlett. A felszínébe öt fénykard-

markolat volt ágyazva, és mindegyik alatt egy-

egy tenyérnyi, vésett arcképet lehetett látni,

amelyek bizonyára a fegyverek tulajdonosait

ábrázolták. És a remekmívű féldomborművek

alatt nagy betűkkel a következő sorok álltak:

AZOK TISZTELETÉRE, AKIK AZ

UTOLSÓ SITH PENGÉJÉNEK ESTEK

ÁLDOZATÁUL. AZ EMLÉKÜK

TOVÁBB ÉL, HOGY

EMLÉKEZTESSEN MINKET ARRA

AMIT ELVESZTETTÜNK.

NINCSENEK ÉRZÉSEK, CSAK A

LELKI BÉKE LÉTEZIK. NINCS

HALÁL, CSAKIS AZ ERŐ LÉTEZIK.

177

A Gonosz Dinasztia

VALENTHYNE FARFALLA, JEDI-MESTER

RASKTA LSU, JEDI-MESTER

WORROR DOWMAT, JEDI-LOVAG

JOHUN OTHONE, JEDI-LOVAG

SARRO XAJ, JEDI-LOVAG

CALEB AZ AMBRIA BOLYGÓRÓL

Amikor Serra elolvasta a felsorolásban sze-

replő utolsó nevet, érezte, hogy térde elgyen-

gül. A torka úgy összeszorult, hogy jószerével

levegőt sem kapott. Csak bámulta az emlék-

művet, az agya nem tudta feldolgozni azt,

amit a szemével látott.

– Mi ez? – érdeklődött Lucia, és a hangjából

érezni lehetett, hogy eléggé összezavarodott. –

Miért hozott ide minket?

– Tíz évvel ezelőtt – kezdte a magyarázatot

Obba –, Valenthyne Farfalla mester tudomást

szerzett arról, hogy az egyik Sith Nagyúr

túlélte

gondolatbomba

robbanását

Ruusanon. Hogy ez miként történhetett, azt

azóta sem sikerült tisztázni. Farfalla mester a

178

Dew Karpyshyn

hír hallatán összeszedett egy csapatot, hogy

megpróbálja letartóztatni a Sötét Nagyurat.

Követték őt a Mélymagba, és a Tython boly-

gón megütköztek vele. Az összecsapást egyik

Jedi sem élte túl. A nevüket itt láthatják, a

tiszteletükre emelt emlékművön.

– Jól ismerte őket? – töprengett félhangosan

Lucia, továbbra is Serra utasítását követve,

miszerint tegyen fel kérdéseket, valahányszor

csak lehetősége nyílik rá.

– Worror mesterrel és Farfalla mesterrel évti-

zedek óta ismertük egymást – válaszolta Obba.

– Együtt voltunk padavanok. Aztán együtt

szolgáltunk a Hoth tábornok által felállított

Fény Hadseregében, a Sötét Testvériség, illetve

a Sith Hadsereg ellen vívott háborúban.

Ekkor néhány másodpercig mindhárman

hallgattak. Obba beleveszett az emlékeibe,

Serra pedig továbbra is kábult volt ahhoz,

179

A Gonosz Dinasztia

hogy megszólaljon. A csendet végül Lucia

törte meg egy újabb kérdéssel:

– Van az az utolsó név, Caleb, az Ambria

bolygóról. Úgy rémlik, hallottam róla annak

idején, a háború alatt. Gyógyító volt, ugye?

– Igen, az volt – felelte a Jedi. – A Tythonon

lezajlott összecsapás során a Sötét Nagyúr

súlyosan megsebesült. Elrepült az Ambriára,

hogy megkeresse az egyetlen orvost, aki elég

tudással rendelkezett ahhoz, hogy meggyó-

gyítsa őt. Ám Caleb nem volt hajlandó segíteni

rajta.

Serra fejében egy csapásra összeállt a kép.

Most már mindent értett. Pontosan tudta, hogy

mi történt. Ahogyan azt az apja réges-régen

megjósolta, a sötét alak visszatért. És ahogyan

az előző alkalommal, most is megpróbálta

rákényszeríteni az apját, hogy adja vissza az

egészségét. És az apja, ahogyan korábban is

tette, ellenállt. Ezúttal viszont ő került előnyös

180

Dew Karpyshyn

helyzetbe. A lányát rég elküldte otthonról, így

aztán a Sith semmivel sem tudta együttműkö-

désre kényszeríteni.
– Mi történt, amikor az orvos visszautasította

a kérést? – suttogta alig hallhatóan, tekintetét

továbbra is az apja kőbe vésett nevére szegez-

ve.

– Azt nem lehetett pontosan kideríteni – vá-

laszolta komoran Obba mester. – Csak azt

tudjuk, hogy röviddel a Sötét Nagyúr megér-

kezése után Caleb üzenetet küldött a Jedi-

tanácsnak. Közölte a nagymesterekkel, hogy

az utolsó Sith a táborában tartózkodik az

Ambrián, megsebesült és gyakorlatilag teljesen

tehetetlen. Azt akarta, hogy a Jedik menjenek

oda, és fogják el.

– És ezt vajon miért tette? – vetette fel Lucia.

– Úgy rémlik, annak idején hallottam, hogy

Caleb nem állt senki mellé a háborúban. Nem

vették sok hasznát sem a Jedik, sem a Sith-ek.

181

A Gonosz Dinasztia

– Tény, hogy nem mindenben értett egyet a

Rendünkkel – ismerte el Obba. – Nem tudta

elfogadni a felfogásunkat, a világról alkotott

képünket, a gondolkodásmódunkat. De attól

még jó és erkölcsös ember volt. Mire a Sith

megkereste ót, a háború már véget ért, és

valószínűleg a lelkiismerete arra ösztönözte,

hogy lépéseket tegyen. Tudta, ha a Sötét

Nagyúr eltűnik, előbb vagy utóbb ismét ártat-

lanok százai, ezrei fognak szenvedni. Miután a

Tanács megkapta az üzenetet, elküldött egy

csapatot Tho'natu mester vezetésével az

Ambriára. Jómagam is egyike voltam azoknak,

akik elkísérték őt. Sajnálatos módon, mire

megérkeztünk a táborba, Caleb már halott

volt.

– Hogyan halt meg? – kérdezte Serra fojtott

és színtelen hangon.

– A Sötét Nagyúr valahogyan tudomást

szerzett az üzenetről – válaszolta Obba mester.

182

Dew Karpyshyn

– A sötét oldal káros hatásai, a sebesülései,

valamint Caleb árulása az őrületbe kergették.

Lemészárolta a gyógyítót, szó szerint darabok-

ra vágta. Mire mi megérkeztünk, teljesen

elborult az elméje. Ott lapult, abban a nyomo-

rúságos kunyhóban, aztán kirontott, és ránk

támadt. Egyes-egyedül, egy egész Jedi-csapat

ellen. Noha szerettük volna élve elfogni,

kénytelenek voltunk végezni vele, nehogy

megöljön valakit.

Serra szomorúan bólogatott. Az apja ponto-

san tudta, hogy mi fog történni. Tudta, hogy a

sötét alak egyszer biztosan visszatér. Érzékelte

a veszélyt, és elküldte otthonról őt, a lányát.

Az apja megmentette az életét, a saját élete

feláldozásával. És mialatt így tett, segített

elpusztítani azt a férfit, akitől Serra mindenki

másnál jobban félt.

Érzések egész áradata söpört végig a benső-

jén. Megkönnyebbülés. Bűntudat. Bánat.

183

A Gonosz Dinasztia
Szégyen. Ám az egészet elfojtotta a mélyről

feltörő, ádáz és ősi harag. Mindennél jobban

vágyott arra, hogy bosszút álljon. Le akart

sújtani arra a szörnyetegre, amely halálra

rémítette őt gyerekkorában, aztán pedig,

évekkel később megölte az apját. Csakhogy

erre már nem maradt esélye. A Jedik megfosz-

tották őt a lehetőségtől.

– Milyen volt az a férfi? – kérdezte Lucia. –

Az utolsó Sith?

– Bármilyen furcsán hangzik, szánalmasnak

láttuk őt – válaszolta a fejét ingatva Obba. –

Vézna volt, már-már törékeny. Láttuk a sze-

mében az őrületet, amikor nekünk esett. A

szeme ugyanolyan sötét volt, mint a haja.

Nem, ez nincs rendjén – állapította meg ma-

gában Serra. – A fekete páncélos férfi kopaszra

borotválta a fejét.

– Volt haja? – kérdezte a szemét résnyire

vonva.

184
Dew Karpyshyn

– Igen, bár inkább egy vadállat bundájára

hasonlított – felelte Obba. – Hosszú volt, kócos

és vértől csatakos.

Serra alig kapott levegőt, mert az elméjében

szörnyű gyanú kezdett ébredezni.

– Nagydarab volt? – kérdezte, kínosan

ügyelve arra, hogy az izgatottsága ne érződjön

ki a hangjából. – Úgy értem, magas?

– Nem, annyira nem – felelte az ithori a fejét

csóválva. – Még embernek sem volt magas.

A fekete páncélos férfi valóságos óriás volt –

gondolta Serra. – Legalább olyan magas, mint

te, Obba mester…

Az ithori a hercegnő belső vívódásáról mit

sem tudva folytatta:

– Caleb táborában megtaláltuk a Tythonon

elesett társaink fénykardját. A Sith megtartotta

őket trófeának. Tho'natu mester elhozta ide a

fegyvereket az orvos maradványaival együtt,

hogy méltó helyre kerüljenek. Ez az emlékmű

185

A Gonosz Dinasztia

a Jedi-rend egyik legnagyobb diadalát jeleníti

meg, de egyben a történelmünk egyik legko-

morabb fejezetét is. A Sith-ek nem léteznek

többé, de a győzelemért rettenetes árat kellett

fizetnünk. Sok-sok társunk vesztette életét,

akiknek hiányát mindörökre fájlalni fogjuk.

Ezt az árat kellett megfizetnünk annak érdeké-

ben, hogy egyszer s mindenkorra megszaba-

dítsuk a Galaxist a Sith-ektől.

Serra kétségbeesetten próbálta összeállítani a

fejében a teljes képet, de felbolydult elméjének

túl sok mindent kellett egyszerre feldolgoznia.

Idóre volt szüksége ahhoz, hogy gondolkod-

hasson, hogy átlássa az egészet. Ám ezt itt

nem tehette meg – különösen nem úgy, hogy

az apja neve ott sötétlett előtte a fehér kőtömb-

ön. El kellett tűnnie innen, még mielőtt meg-

tesz vagy kimond valamit, amivel elárulja a

titkát, és felfedi valódi kilétét.

186

Dew Karpyshyn

– Sok mindent hallottunk öntől, Obba mester

– mondta aztán az állát kissé felszegve –,

bőven van mit megfontolnunk. Haladéktalanul

visszatérünk a Doanra, és továbbítjuk a király-

nak az értesüléseinket.

Obba mester zavartan köszörülgette a torkát,

majd vett egy mély lélegzetet, és megszólalt:

– Tökéletesen bízom abban, hogy ön megte-

szi azt, amit ígér, de ettől függetlenül szeret-

ném elküldeni az önök bolygójára az egyik

társamat, hogy nyomozzon, és derítse ki, hogy

ott vannak-e még a talizmánok.

Serra elbizonytalanodva habozott néhány

pillanatig, de ekkor Lucia a segítségére sietett:

– Annak mi értelme lenne, Obba mester? –

kérdezte barátságosan, de határozottan. – Úgy

értem, ha önnek igaza van abban a tekintetben,

hogy Set Harth a gyilkos, akkor ő valószínűleg

rég eltűnt a Doanról, nem igaz? Ha sikerült

187

A Gonosz Dinasztia

megszereznie a talizmánokat, aligha időzik

jelenleg is a bolygónkon.

– Igen, ebben bizonyára igaza van – vallotta

be Obba rövid töprengés után.

– Akkor jómagam nem látok okot arra, hogy

a Jedik intézkedjenek ebben az ügyben –

jelentette ki Serra, aki időközben összeszedte

magát annyira, hogy megragadja a lehetőséget,

ami Lucia gyors észjárásának köszönhetően

kínálkozott fel. – Tekintetbe véve a Doanon

kialakult sajnálatos helyzetet, talán valameny-

nyi érintettnek az volna a legjobb, ha a vizsgá-

latot a helyi hatóságok folytatnák le.

Az ithoriról lerítt, hogy nincs elragadtatva

ettől a megoldástól, viszont akarata ellenére

behátrált egy sarokba. A csillagközi politika

hálójába ragadva most már nem kezdemé-

nyezhetett lépéseket anélkül, hogy ne változ-

tatná az ügyet diplomáciai incidenssé – amit a

szenátorok aligha néztek volna jó szemmel.

188

Dew Karpyshyn

– A szavamat adom – fogadkozott a herceg-

nő –, hogy amint híreket kapunk Setről vagy a

talizmánokról, azonnal tájékoztatjuk önt.

– Előre is köszönöm, fenség – válaszolta me-

reven meghajolva az ithori, aki csak most jött

rá, hogy vendégei túljártak az eszén.

Serra végső búcsú gyanánt fejet hajtott a

Jedinek, majd gyorsan sarkon fordult, és máris

elindult, hogy mihamarabb visszatérjen a

hajójára. Másodpercekkel később Lucia is

felzárkózott mellé. Egyikük sem beszélt,

mialatt a parkokon átvágva elérték a siklóju-

kat. Tovább hallgattak, miközben a gép fel-

szállt velük, majd olyan gyorsan repítette őket

az űrkikötő felé, hogy elmosódottan látták

Coruscant gigászi épületeit és az utcákon

kavargó tömegeket. Serra egyfolytában a sötét

alakra gondolt, aki oly sokszor kísértette őt

éjszakánként. Tudta, hogy a rémálmai nem

csupán az emlékeiből vagy pedig a tudatalatti-

189

A Gonosz Dinasztia

jából feltörő félelmekből táplálkoznak. Az apja

nem tartozott sem a Jedikhez, sem a Sith-

ekhez, mégis hitt a világegyetem, az élet

természetes erőiben, és megtanította neki,

hogy higgyen a saját, belső hatalmában, s

merítsen belőle, valahányszor bölcsességre,

bátorságra vagy lelkierőre van szüksége.

Ahogyan az apja annak idején tudta, hogy a

sötét alak egy napon visszatér majd hozzá, úgy

Serra is biztosan tudta, hogy a szörnyeteg még

életben van. És abban sem kételkedett, hogy a

Sith-nek köze van az apja meggyilkolásához.

Megtévesztette az Ambriára érkező Jediket, ezt

Serra teljesen biztosra vette. Aligha lehetett

nehéz dolga, miután a Jedik hinni akarták,

hogy a Sith-ek megszűntek létezni. Mindig is

könnyű elhitetni valakivel a hazugságot, ha az

illető hinni akarja vagy éppen vágyik rá…

Serra elméjében egy terv kezdett formát öl-

teni. Túl sok éve gyötörte a rémalak, akit

190

Dew Karpyshyn

gyerekkorában látott. Most, hogy tudomást

szerzett az apja haláláról, eljött az idő, hogy

tegyen valamit. És szilárdan megfogadta, hogy

bosszút áll. Megkeresi a sötét alakot, és megöli

őt.

Mindaddig egyetlen szót sem szólt, amíg ő

és Lucia kettesben nem maradtak a fényűző

cirkáló fedélzetén. Tudta, hogy itt biztonság-

ban vannak, és akármit mond a barátjának, az

kettejük között marad. De még így sem bírta

rávenni magát, hogy mindent bevalljon. Úgy

döntött, hogy egy darabig még megtartja

magának a múltja titkait. Végül aztán Luciára

nézett, és mindössze annyit mondott:

– Az az orgyilkos, akit felbéreltél… Arra

kérlek, hogy ismét vedd fel vele a kapcsolatot.

Van egy munkám a számára.

191

A Gonosz Dinasztia
Hatodik fejezet
Set Harth két napja tartózkodott a Doanon,

de máris elhatározta, hogy a harmadik végére

már nem lesz itt. Elsősorban azért, mert el

akart tűnni, még mielőtt felbukkan egy újabb

Jedi, aki Medd halála ügyében nyomoz, vagy

pedig megpróbálja megszerezni azokat a

műtárgyakat, amelyekért a cereáni idejött.

Másodsorban pedig azért, mert már valósággal

émelygett a bányászoktól.

Kezdte egyformának látni őket: zömök, szi-

kár alakok, és kivétel nélkül izmosak az éve-

ken, évtizedeken keresztül végzett nehéz,

kétkezi munkától. Cserzett és barnára égett

bőrüket örökös és vastag mocsokréteg lepte. A

hajuk is ugyanúgy nézett ki, rövid és sötét

volt, s mindannyian egyforma, szürke és ócska

ruházatot viseltek. Még az arcukon is ugyanaz

192

Dew Karpyshyn
a kifejezés honolt: állandóan zordon, komor és

csüggedt képet vágtak, amiért egész életükben

a fejtésekben gürcöltek.

Set a szépítő kifejezések legszebbikének érez-

te, hogy ő maga nem tartozik közéjük. A teste

karcsú volt és izmos, ezüst színű haja jóval a

válla vonala alá ért. A bőre fehérben játszott, és

egyetlen folt sem csúfította el. Finom, szabá-

lyos arcvonásairól pajkos vonzerő és általában

leheletnyi gőg sugárzott. Ezenfelül, a bányá-

szokkal ellentétben ő maga mindig is stíluso-

san öltözött.

Mint általában, ezúttal is méretre szabott

harci ruházatot viselt, amelynek színe valahol

a fekete és a sötétlila között volt. A könnyű

szerelés tökéletes mozgékonyságot biztosított

számára, mégis jelentős védelmet nyújtott, ha

az események erőszakos fordulatot vettek

körülötte – ami gyakran megesett vele. A

felsőtestére halványsárga mellényt húzott, ami

193
A Gonosz Dinasztia

szabadon hagyta a karját. Mindkét felkarját

egy-egy vedaszövetből varrt, divatos szalag

fogta körül, míg a csizmája, derékszíja és

ujjatlan kesztyűje a legfinomabb koréliai

bőrből készült.

Általában egy GSI-24D típusú pisztolyt hor-

dott a jobb combjára erősített tokban, míg a

baljára szíjazva egy hagyományos sugárvetőt.

Viszont itt, a Doanon ez az előbbi fegyverfajta

tiltottnak minősült, így aztán – a fénykardjával

együtt – a mellénye belsejében sorakozó zse-

bekbe rejtette.

Bárki számára első pillantásra nyilvánvaló

volt, hogy nem tartozik a kocsma megszokott

törzsközönségéhez, de amúgy sem próbált

beleolvadni a tömegbe. Közel s távol mindenki

tudta, hogy mostanában a zsoldosokat jól

fizető munkák várják a Doanon. Set biztosra

vette, hogy bárki, aki megpillantja őt, közön-

séges szerencsevadásznak nézi, zsoldosnak,

194

Dew Karpyshyn

aki abban a reményben érkezett ide, hogy

hasznot húzhat a lázadók és a nemesek között

dúló, mind jobban elharapózó erőszakból.

Ezek az illetők természetesen tévedtek. Noha

Set valóban azért jött ide, hogy krediteket

keressen, de nem a Doan küszöbön álló pol-

gárháborúja során. Alig egy héttel korábban

Medd Tandar ellátogatott erre a bolygóra,

márpedig csakis egyetlen oka lehetett annak,

hogy betette a lábát ebbe a koszfészekbe.

Obba mester küldött ide, hogy keríts elő egy-

két talizmánt, nem igaz? – kérdezte gondolat-

ban Set egykori munkatársától. – Csakhogy

többet kaptál, mint amire megalkudtál. Hát,

mindig is sejtettem, hogy puhány vagy…

pontosabban, most már csak voltál.

Medd akármit próbált megszerezni, meghalt,

mielőtt rátehette volna a kezét. Ez azt jelentet-

te, hogy a tárgyak továbbra is itt voltak, a

195

A Gonosz Dinasztia

Doanon, és arra vártak, hogy valaki megkapa-

rintsa őket.

Set két napja bolyongott a felszaggatott fel-

színen, kocsmáról kocsmára, barakkról ba-

rakkra, egyik munkaterületről a másikra járt.

Ha megállt valahol, kérdezősködött egy sort,

hátha rábukkan valakire, aki tud valamit a

lázadók

vezéreivel

együtt

meggyilkolt

cereániról. És ami ennél is fontosabb, találnia

kellett valakit, aki tudta, hogy mit keresett

Medd.

Azoknak az illetőknek, akik szóba álltak

vele, elmagyarázta, hogy csak azért érdeklő-

dik, mert ritka műtárgyakat gyűjt. Ám a Doant

óvatos népség lakta. A legtöbb megkérdezett

egyből arra gyanakodott, hogy ő a királyi

családnak dolgozik, így aztán nem egyköny-

nyen kapta meg a szükséges válaszokat. Csak-

hogy az évek folyamán megtanulta, hogy

196

Dew Karpyshyn

mindenkinek van ára, illetve hogy mindenkit

meg lehet törni.

A nyomozás végén ide jutott, ehhez a névte-

len lebujhoz, amelyet egy Quano nevezetű

rodiai működtetett, egyike annak a maroknyi,

nem emberi lénynek, akik a Doanon próbáltak

boldogulni.

Alig várva, hogy menedékre leljen a felszí-

nen gomolygó porfelhők elől, belökte az ajtót,

és rálépett a küszöbre. Azonnal megbánta

döntését. Első pillantásra látszott, hogy az

itteni vendégkör a Doan bányásztársadalmá-

nak legalsó, legundorítóbb üledékéből kerül

ki. Az asztalok körül görnyedt, torz alakok

üldögéltek, akik púpossá és félig nyomorékká

váltak, miközben egész eddigi életükben

érceket ástak ki, míg nehéz munkájuk hasznát

mások zsebelték be. Nem csupán ócska és

szakadozott, hanem szurtos-mocskos ruháza-

tot viseltek, és mosdatlan testükből olyan

197

A Gonosz Dinasztia

verejtékszag áradt, hogy Setnek kis híján

könnybe lábadt a szeme. Ugyanakkor nem is

számított másra, többé-kevésbé tudta, hogy

miféle csőcseléket fog látni egy rodiai kocsmá-

jában.

A szedett-vedett bútorok ugyanolyan nyo-

morúságos állapotban voltak, mint a vendé-

gek. A poharak szélei rég kicsorbultak, a

felszínükön repedések futottak végig. A szí-

nüket vesztett, összevissza karcolt asztalok

három rozoga lábon inogtak. A rozsdamarta

székekről lerítt, hogy egyetlen, jól irányzott

rúgástól darabokra hullanának. A bejárattal

szemközti falnál hosszú, széles pult nyújtózott,

a tessék-lássék rámázolt festékréteg szinte

mindenütt felhólyagzott, és látni engedte az

alatta lapuló, rothadó deszkákat. A falra

szerelt polcon sorakozó palackokat vastag por

lepte, de Setnek nem kellett elolvasnia a cím-

kéket, így is tudta, hogy ezen italok gyártói

198

Dew Karpyshyn

készséggel feláldozták a minőséget az olcsó

árért.

Az ajtó két oldalán egy-egy megtermett fickó

ácsorgott. Set néhány gyors pillantással vé-

gigmérte óket, és nyomban megállapította

róluk, hogy jellegzetes kidobók: tagbaszakadt,

erős és ostoba senkik. Esetlen testtartásuk

láttán azt is tudta, hogy mindketten fegyvert

rejtegetnek a derékszíjukba tűzve, az ujjasuk

alatt.

Maga a zöld bőrű tulajdonos a pultnak tá-

maszkodva állt, két karját a mellkasán össze-

fonva. Gyanakodva méregette a felé tartó, új

vendéget, és hosszú orrát ide-oda tekergette,

mintha undorodott volna.

Set a legkevésbé sem hívogató fogadtatással

nem törődve lassan ballagott a rodiai felé.

Legalább két tucat szempár kísérte minden

mozdulatát, amelyeknek gazdái előbb fagyo-

san, vizsgálódva meredtek rá, aztán közömbös

199

A Gonosz Dinasztia

képet vágva visszafordultak az asztaluk felé,

és ismét a poharukban lötyögő zavaros lére

fordították figyelmüket.

– Ide csak bányászok jöhetnek be! – dörmög-

te Quano a közös nyelven, de erős akcentussal,

amikor Set lekönyökölt elé a pultra. – Nem

kapsz inni! Menj el innen!

Set hanyag mozdulattal kinyújtotta a kezét,

és két százkredites lapot pottyantott a pultra.

A rodiai igyekezett ugyan közönyösen visel-

kedni, de közben visszafojtotta a lélegzetét,

amit talán észre sem vett.

– Azt reméltem, talán cseveghetünk egy ki-

csit – közölte Set egyből a lényegre térve. –

Kettesben.

Quano szempillantás alatt eltüntette a kredi-

teket, majd egyszerűen felpattant a pultra, és

kiabálni kezdett:

200

Dew Karpyshyn

– Figyelem, emberek! Záróra! Mára bezárok!

Ideje menni! Menjetek vissza dolgozni! Min-

denki kifelé!

A bányászok elégedetlenül morogva feláll-

tak, és egymás között dörmögve elindultak a

kijárat felé. Egyetlen makacs lélek azonban

ülve maradt, és minden erejével azért küzdött,

hogy a háta mögött elcsoszogó alakok ne

rúgják vagy lökjék ki alóla a roskatag széket. A

kocsmáros kétszer összeütötte a tenyerét, és az

ajtónál őgyelgő kidobók elindultak befelé.

Pillanatokkal később megragadták a férfi

vállát, és felrántották őt a székről. A bányász

túl ittas volt ahhoz, hogy ellenálljon, csak

lógott a két izmos alak között, lába a padlón

vonszolódott, mialatt kihúzták a söntésből. Az

ajtóhoz érve a kidobók meglepően összehan-

golt mozdulatokkal meghintáztatták néhány-

szor emberi terhüket, hogy lendületet gyűjtse-

nek, aztán egyszerűen kihajították a nyomorul-

201

A Gonosz Dinasztia

tat, aki legalább hat-hét méterrel távolabb

zuhant a köves talajra. Set hazudott volna, ha

azt állítja, hogy nem nyűgözte le az elért

távolság.

Az utolsó vendég kényszerű távozása után

az egyik kidobó bevágta az ajtót, és rátolta a

reteszt. Ezt követően mindketten Set felé

fordultak, és szélesen vigyorogva nekitámasz-

kodtak a falnak, a helyiség egyetlen kijáratá-

nak két oldalán.

Set csodálattal adózott annak a ténynek,

hogy a rodiai meg sem próbál titkolózni. A

legtöbb tulajdonos behívta volna őt egy hátul-

só, zárt helyiségbe, hogy ott beszéljenek,

Quano viszont bezárta az üzletét mindössze

kétszáz kreditért. Ugyanakkor, a söntés általá-

nos állapotából ítélve, a kocsma aligha termelt

komoly jövedelmet.

Nem mintha Setet érdekelte volna mindez.

Nem is akarta, hogy a látogatása titokban

202

Dew Karpyshyn

maradjon. Rég hozzászokott ahhoz, hogy

emlékezetes történéseket hagyjon maga mö-

gött; mire ideér valaki, hogy lefolytassa a

vizsgálatot, ő már messze jár, akkor meg mit

számít, ha újabb mesével gyarapítja a legendá-

ját? Az idő múlásával a részletek mindinkább

eltúlzottá válnak majd, míg végül az emberek

azon fognak tűnődni, hogy a különös idegen

mennyire lehetett gazdag, ha kétszáz kreditet

áldozott csak arra, hogy bezárassa az egész

kocsmát, mert néhány szót akart váltani a

tulajdonossal.
– Most már senki sem zavarhat meg minket –

jelentette ki elégedetten Quano, és leugrott a

pultról. – Kérsz egy italt?

– Mint említettem, ritka műtárgyakat gyűj-

tök – válaszolta Set a kérdést meg sem hallva,

és ismét a lényegre tért, mert a lehető legkeve-

sebb időt akarta eltölteni ezen a nyomorúságos

203

A Gonosz Dinasztia

világon. – Gyűrűket. Amuletteket. Efféle

apróságokat.

– Miért mondod ezt Quanónak? – kérdezte

Quano a vállát vonogatva.

– A táborokban úgy hallottam, hogy neked

néha vannak eladó csecsebecséid – válaszolta

Set.

A kocsmáros fejéből kimeredő csápok alig

észrevehetően megrezzentek.

– Talán igen – suttogta Quano, és előrébb

hajolt, hogy a folytatást csakis Set hallhassa. –

A bányászok találnak mindenfélét. Aztán el

akarják adni másik világokra. És Quano talán

néha segít nekik.

– Hát akkor ez életed legszerencsésebb napja

– közölte Set, és valahogyan sikerült szemkáp-

ráztató mosolyt varázsolnia az arcára, dacára

annak, hogy a rodiai testéből idegen

feromonok csípős szaga áradt. – Mint az imént

204

Dew Karpyshyn

említettem, gyűjtő vagyok. Nagyon gazdag

gyűjtő.

Quano gyors pillantásokkal végignézett a

söntésen, mintha azt akarta volna kideríteni,

hogy hallgatózik-e valaki. Set tudta, hogy

minek köszönhető ez a fajta ideges óvatosság:

a rodiai már számtalanszor kötött homályos

üzleteket nyilvános helyeken.

– Szóval, mi érdekel? – kérdezte aztán

Quano.

– Szerintem pontosan tudod, hogy mit kere-

sek – válaszolta nagyokat bólogatva a Sötét

Jedi. – Ugyanazt, amit az utolsó gyűjtő, aki itt

járt. A cereáni.

– Ő nem gyűjtő volt – tiltakozott Quano. –

Hanem Jedi. Te is Jedi vagy?

Na, ettől szépen felmennek az árak! – keser-

gett magában Set. – Sosem értetted igazán,

hogy mennyire értékes, ha titkoljuk a valódi

kilétünket, ugye, Medd?

205

A Gonosz Dinasztia

– Úgy nézek én ki, mint egy Jedi? – kérdezte

Set, mélyet sóhajtva.

A rodiai jobbra, majd balra billentette a fejét,

és csak azután válaszolt:

– Nem. Inkább úgy, mint egy fejvadász.

– Különben meg mit számít, hogy ki vagyok?

– kérdezte Set.

– Meg akarok venni valamit, amit te el

akarsz adni. Neked árud van, nekem rengeteg

kreditem.

– Az áru nincs itt – közölte Quano. – Quano

csak közvetítő. Bányásznál van.

– El tudsz vinni hozzá?

– Bányász meggondolta magát – felelte a

rodiai a fejét csóválva. – Már nem akarja

eladni.

– Mindenkinek megvan az ára – jelentette ki

magabiztosan Set. – És én nagyon gazdag

vagyok. Biztosra veszem, hogy ha elviszel

hozzá, meg tudok egyezni vele.

206

Dew Karpyshyn

Quano ismét megrázta a fejét, és az orrát

csavargatva válaszolt:

– Amikor Quano legutóbb elvitt valakit a

bányászokhoz, a végén mindenki meghalt. Túl

veszélyes.

– Ezt a kockázatot hajlandó vagyok vállalni –

közölte Set.

A rodiai felhorkant, és megvetően felelt:

– Quanót nem érdekli a te bőröd! Bányászok

mondták, ha még egyszer meglátják ott

Quanót, megölik őt.

– Nem fogják megtudni, hogy te vezettél oda

– ígérte Set. – Csak mutasd meg, hogy hol

találom őket. Nem fogod megbánni.

Hogy nyomatékot adjon szavainak, a mellé-

nye rejtekéből elővarázsolt egy kisebbfajta

erszényt, belenyúlt, és kihúzott belőle egy

egész maréknyi, nagy értékű kreditlapot.

Előrenyújtotta kezét, hogy Quano vethessen

rájuk egy pillantást, majd az ujjait szétnyitva

207

A Gonosz Dinasztia

hagyta, hogy visszaömöljenek az erszénybe. A

rodiai kidugta a nyelvét, körbenyalta a száját,

és látszott rajta, hogy erősen vívódik magában

– a kapzsisága csatázott a félelmeivel.

– Fizetsz nekem ezret… nem is, kétezret,

rendben? – hadarta mohón.

– Hétszázat kapsz – jelentette ki eltökélten

Set. – Ha nem tetszik, keresek valaki mást.

– Rendben, Quano benne van – bökte ki siet-

ve a kocsmáros, és nem alkudozott tovább,

mert attól tartott, hogy a kisebb vagyon kicsú-

szik a markából. Hogy megpecsételje a megál-

lapodást, átnyújtotta karját a pult felett. Set a

fogait csikorgatva viszonozta a gesztust.

Megfogta és gyorsan megrázta Quano kezét, és

máris visszarántotta jobbját, de így is heves

émelygés tört rá, amikor egy pillanatra meg-

érezte bőrén a rodiai pikkelyeit.

– Adok egy italt, hogy megünnepeljük az

üzletet – mondta Quano. – A ház számlájára.

208

Dew Karpyshyn

– Inkább kihagyom – felelte Set.

– Nálad vannak a kreditek, ugye? – tudakol-

ta a kocsmáros. – Most fizetsz, ugye?

– Majd ha odaértünk – válaszolta határozot-

tan Set.

– Akkor nyomban indulunk – jelentette ki a

rodiai. – Csak előbb Quano felkap valamit.

Rögtön ezután lebukott a pult mögé, Set pe-

dig ráeszmélt, hogy az utolsó mondat alatt

furcsa felhang érződött a rodiai hangjából, és

máris tudta, hogy mi következik.

Sietve a mellénye alá csúsztatta kezét, és

előrántotta a fénykardját. Pontosan abban a

pillanatban aktiválta a fegyvert, amikor Quano

felbukkant, éppen idejében ahhoz, hogy hárít-

hassa a rá szegeződő sugárvetőből előtörő

energianyalábot. A rodiai meglepett rikoltást

hallatott, és ismét eltűnt a pult mögött.

Set nem először találkozott a kocsmároshoz

hasonló alakokkal. A maga részéről készséggel

209

A Gonosz Dinasztia

teljesítette volna a megállapodás rá eső részét,

de a jelekből ítélve a rodiai más tervet forgatott

a fejében. Miért vitte volna el az idegent az

élete kockáztatásával a titkos bázisra alig

hétszáz kreditért, ha módjában állt hidegvérrel

meggyilkolni őt, és elvenni az összes kreditjét?

Set valahol a lelke mélyén értékelte is ezt a

fajta gondolkodásmódot, elvégre ő maga is

hasonló, önfenntartó elvek alapján élt. Csak-

hogy a kocsmáros súlyos és megbocsáthatatlan

hibát követett el azzal, hogy ezeket az elveket

egy Sötét Jedi ellen próbálta alkalmazni.

Fél szemmel a pultot figyelve Set az ajtót

őrző, tagbaszakadt bányászok felé fordult.

Valószínűleg számítottak Quano árulására, de

a terv kudarca teljesen váratlanul érte őket.

Vigyoruk lassan lefagyott az arcukról, és

esetlen mozdulatokkal kapkodtak, hogy elő-

rántsák a fegyverüket.

210

Dew Karpyshyn

Miért van az, hogy a megtermett alakok

mindig ilyen átkozottul lassúak? – tűnődött

magában Set.

Többféle módon is elintézhette volna őket.

Megtehette volna, hogy az Erő segítségével

kirántja a pisztolyt a kezükből, vagy pedig

taszítóhullámot zúdít rájuk, amivel nekivágja

óket a falnak. Vagy pedig, a lassúságukat

tekintetbe véve akár oda is ugorhatott volna

hozzájuk, hogy a fénykardjával kettévágja

őket. Végül azonban úgy döntött, hogy egy-

szerűen a helyén marad, és bevárja az elkerül-

hetetlenül bekövetkező össztüzet.

Az ellenségei nem okoztak csalódást. Ra-

gyogó energiapengéjével könnyűszerrel félre-

pattintotta a felé száguldó lövedékeket, ame-

lyek egy ütemmel később a mennyezetbe

csapódtak. Ennél a pontnál egy okos ellenfél a

kijárat felé lódult volna. A kidobók azonban

tovább tüzeltek, mert túl ostobák voltak ahhoz,

211

A Gonosz Dinasztia

hogy megértsék, semmire sem mennek a

lövöldözéssel.

Set hárított még néhány lövedéket, aztán

beleunt a játékba. Az Erő segítségével kiszámí-

totta a következő két sugárnyaláb pályáját, és

olyan szögbe fordította fénykardját, hogy

mindkettő a kiindulási helyére verődjön visz-

sza.

Az első kidobó a mellkasába kapta a talála-

tot, a második a gyomrába – mindketten

azonnal meghaltak.

Set sokszor folyamodott ahhoz a megoldás-

hoz, hogy a saját lövedékeikkel végzett az

ellenségeivel. Bizonyos esetekben titkolnia

kellett kilétét, márpedig a fénykardja rendkí-

vül jellegzetes sebet ütött. Ez a mostani ugyan

nem tartozott ezen alkalmak közé, de úgy

érezte, miért ne használná ki a lehetőséget

arra, hogy egy kicsit megélezze a képességeit?

212

Dew Karpyshyn

Quano egész idő alatt bujkált, amin Set fi-

karcnyit sem lepődött meg.

– Akár elő is jöhetsz! – mondta emelt hangon

a hátsó fal felé fordulva. – Ne akard, hogy

érted menjek!

Pillanatokkal később a rodiai zöld feje lassan,

fokról fokra a pult fölé emelkedett. Quano

továbbra is a jobbjában tartotta fegyverét, de a

keze annyira remegett, hogy nem tudta a Sötét

Jedire szegezni a csövet.

– Ha legközelebb meg akarsz ölni valakit a

kreditjeiért – mondta higgadtan, a fejét csóvál-

va Set – legalább könnyű célpontot válassz!

– Hazudtál! – vágott vissza már-már felhábo-

rodottan Quano. – Azt mondtad, nem vagy

Jedi!

Set a csuklóját finoman megrántva, az Erő

segítségével kiverte a pisztolyt Quano kezéből.

Egy újabb mozdulatával – szintén az Erő

közvetítésével – a levegőbe emelte a rodiait,

213

A Gonosz Dinasztia

áthúzta a pult felett, és levágta maga elé a

padlóra. Ekkor a bal kezével lenyúlt, megmar-

kolta a teremtmény egyik csápját, és annál

fogva térdre rántotta nyöszörgő áldozatát. Ezt

követően Quano arcához tartotta fénykardját

úgy, hogy az izzó energiapengét legfeljebb

kétujjnyi távolság választotta el a lény pikke-

lyes bőrétől.

– Tisztázzunk valamit! – mormolta a száját

vérfagyasztó mosolyra húzva. – Nem vagyok

Jedi.

Hogy nyomatékot adjon szavainak, meg-

mozdította kardját, és a másodperc törtrészére

a rodiai arcához érintette a pengét. A megper-

zselődő bőr és hús sistergése beleveszett

Quano harsány sikolyába.

– Ne ölj meg! Ne ölj meg! – hadarta aztán a

teremtmény, amikor lélegzethez jutott.

Jelentéktelen sérülést szenvedett, első pillan-

tásra látszott, hogy a seb egyetlen hét alatt

214

Dew Karpyshyn

begyógyul majd, és a helyén éppen csak egy

kicsi forradás marad. Set a művével elégedet-

ten kapcsolta ki fénykardját, mert tudta, hogy

ezek után biztosan megkapja azt, amit akar.

Elengedte a csápot, és lépett egyet hátra, hogy

Quano talpra állhasson.

A rodiai azonban térden maradt, és jobbját

felemelve óvatosan megtapogatta a sebet.

– Miért is akarnálak megölni? – kérdezte tőle

Set. – Te vagy az egyetlen, aki el tud vinni a

bányászokhoz. Amíg nem kapom meg a

talizmánokat, mindent el fogok követni annak

érdekében, hogy életben tartsalak.

– És mi lesz, ha megszerzed őket? – nyöszö-

rögte gyanakodva a rodiai.

Set rávillantotta legelbűvölőbb mosolyát, és

jókedvűen válaszolt:

– Ha ez megtörténik… hát, majd meglátjuk,

mihez lesz kedvem.

215

A Gonosz Dinasztia

***

Set egyre tisztábban hallotta az alagúton

végigverődő hangokat. Számításai szerint már

csak két-háromszáz méter választotta el a

bányászoktól, és a visszhangokból ítélve úgy

sejtette, hogy az illetők egy jókora, magas

mennyezetű üregben tartózkodnak.

Úgy élnek, akár a férgek – gondolta megve-

tően. – Föld alatti vackokban húzzák meg

magukat, és rettegnek az életükért. Szánal-

mas…

A néhány lépéssel előtte járó Quano hirtelen

megtorpant, és visszanézett rá. Az arckifeje-

zését nem volt könnyű leolvasni, de nyilván-

valónak tűnt, hogy mit akar kérdezni: elhozta-

lak idáig, most már elengedsz?

Set csupán megrázta a fejét, és előre, a járat

mélye felé mutatott. Quano meggörnyesztette

vállát, és a fejét lehajtva tovább botorkált.

216

Dew Karpyshyn

Ekkor már elég közel jártak ahhoz, hogy Set

megértse a bányászok szavait.

– Nem gondolhatod komolyan! – kiabálta

egy mély hangú férfi. – A nemesek megölték

Gelbát! Ezért a gaztettért fizetniük kell!

– Ha el tudták kapni Gelbát, akkor bárkit

elkaphatnak! – tiltakozott egy másik férfi. –

Szerintem húzzuk meg magunkat egy időre.

Hagyjuk, hadd ülepedjenek le a dolgok!

– Egyetértek! – kiáltotta egy nő. – Nézd,

Draado, tudom, hogy Gelba a barátod volt. De

amiről beszélsz, az őrültség!

Set ezekben a pillanatokban meglátta, hogy

tőle nem messze az alagút jobbra fordul,

illetve, hogy fény árad a kanyarulat falára.

Quano nesztelen léptekkel osont tovább, majd

a fordulón túl lekuporodott egy jókora szikla-

tömb mögé. Lehet, hogy gyáva – állapította

meg magában Set, mialatt csatlakozott a

217

A Gonosz Dinasztia

rodiaihoz –, de természet adta tehetsége van a

lopakodáshoz és a kémkedéshez.

A kő mögött lapulva belátta az egész üreget.

A padozatból ocsmány, barna oszlopokra

hasonlító állócseppkövek meredtek fel. A

mennyezetről függőcseppkövek lógtak, ame-

lyek úgy néztek ki, mintha egy ősidőkből

származó kőszörnyeteg fogai lettek volna –

egy szörnyetegé, amely arra vár, hogy egyet-

len harapással szétroppantsa és lenyelje a

szájába tévedi embereket.

Set legalább tucatnyi bányászt számolt össze,

akik tág félkört alkotva helyezkedtek el az

üreg közepén. Mindannyian fegyvert viseltek,

akárcsak az a négy őr, akiket Set alig tíz perce

ölt meg az alagút felső torkolatánál. Az itteni

alakok egy része alacsony, lapos köveken ült,

mások idegesen járkáltak fel és alá. Egyvalaki

egy vaskos állócseppkőnek támaszkodott. A

jól érzékelhetően heves vitában két férfi és egy

218

Dew Karpyshyn

nő vett részt. A csoport szélein négyen ácso-

rogtak, és a sugárvetőiket markolászva, nyug-

talanul fürkészték az üreg bejáratát, mintha

támadásra számítva megpróbáltak volna

áthatolni tekintetükkel a torkolaton túli félho-

mályon.

Akárki ölte meg Meddet és a társaitokat,

szépen felidegesített titeket – állapította meg

magában Set.

– Most, hogy Gelba nincs többé, én lettem a

vezér! – vágta oda egy szakállas férfi az egyik

nőnek. – És én azt mondom, Gelba halála

bosszúért kiált!

– Ez Draado – suttogta Quano olyan halkan,

hogy a Sötét Jedinek közelebb kellett hajolnia

hozzá, máskülönben nem értette volna a

szavait. – Ő ásta ki azt, amit te meg akarsz

venni.

Set alaposan szemügyre vette Draadót, és

hamarosan észrevette, hogy a férfi nyakában

219

A Gonosz Dinasztia

amulett függ, míg az ujján gyűrű csillog – ezek

voltak az első ékszerek, amelyeket bányászo-

kon látott azóta, hogy rátette lábát erre a

pusztuló bolygóra.

– Háborúzni akarsz, pedig abba mindnyájan

belepusztulunk! – tiltakozott a férfiak egyike.

– Hamarosan így is, úgy is megdöglünk –

csattant fel Draado –, de ha harcolunk, lega-

lább magunkkal viszünk néhány nemest!

Draado alig tíz méterre állt a bejárattól, elég

közel ahhoz, hogy Set érzékelje a talizmánok-

ból áradó energiákat. Az amulett mintha néma

kiáltással hívta volna, a gyűrű sötét forróságá-

val csalogatta őt.

– Mi ütött beléd, Draado? – kérdezte már-

már kétségbeesetten a középkorú nő. – Régeb-

ben te szoktad mondogatni, hogy erőszak és

vérontás nélkül kell elérnünk azt, amit aka-

runk.

220

Dew Karpyshyn

– Megváltozott a véleményem. Most már

látom az igazságot – közölte Draado a nyoma-

ték kedvéért a mellkasára csapva, és az ökle

elérte a talizmánt is. – A nemesek nem fognak

tisztelni minket, amíg nem kezdenek félni

tőlünk! – tette hozzá, és lassan körbefordulva

végigjáratta tekintetét a társain. – El kell ér-

nünk, hogy rettegjenek. Rettegjenek az életü-

kért. Félelmet kell zúdítanunk egyenesen a

szívükbe!

Draado nyilvánvalóan a talizmánok hatása

alá került. Megrontották az elméjét és a gondo-

latait. A sötét oldal a hatalmába kerítette a

lelkét, az egész lényét. Set szemernyit sem

csodálkozott azon, hogy a bányász immáron

nem akart túladni a kincsein.

A Sötét Jedi fontolóra vette a lehetőségeit.

Azt azonnal belátta, hogy az alkudozás szóba

sem jöhet, mert Draado még káprázatos va-

gyonért sem adná el az ékszereket. És amikor

221

A Gonosz Dinasztia

tekintetbe vette az üregben uralkodó feszült-

séget, illetve hogy a bányászok ujja ugyancsak

viszket az elsütőbillentyűkön, egyértelműnek

ítélte, hogy minden tárgyalási kísérlet tűzharc-

ba torkollna, függetlenül attól, hogy ő mit ajánl

fel.

Így aztán előhúzta mindkét sugárvetőjét, és

mélyeket lélegezve felkészült az összecsapás-

ra.

Amúgy sem árt egy kis lőgyakorlat – gondol-

ta, azzal előugrott a szikla mögül, és folyama-

tosan tüzelve berontott az üregbe. Azonnal

megölte a négy őrszemet, még mielőtt esélyük

lett volna reagálni. Kezét az Erő irányítására

bízva, négy pontos lövéssel leterítette őket,

miközben a fedezéknek kiszemelt vaskos

cseppkő felé rohant, amely a bejárattól balra

állt.

Pontosan akkor szökkent be mögé, amikor a

bányászok tüzet nyitottak. Alaposan megszór-

222

Dew Karpyshyn
ták a vaskos oszlopot, a lövedékek porfelhőt és

szilánkok egész záporát robbantották ki a

kőből. Set kidugta a fejét, kétszer lőtt, és ezzel

hatra csökkentette ellenségeinek számát,

mielőtt visszabújt volna a cseppkő takarásába.

Az üreg falairól újabb és újabb össztüzek

harsány lármája verődött vissza. Set a dicsősé-

ges csatazaj hallatán elégedetten mosolygott. A

fele máris megvan – örvendezett magában. –

Ez könnyebb lesz, mint gondoltam.

A következő pillanatban érzékelte, hogy a

háta mögött Quano futásnak ered. Könnyen

leszedhette volna a rodiait, de rövid töprengés

után úgy döntött, hogy inkább elengedi.

Mindig is szeretett hátrahagyni valakit, aki

utóbb majd elmeséli másoknak a tettei történe-

tét.

Hirtelen éles reccsenés hasított a fülébe. Fel-

kapta a fejét, s meglátta, hogy odafent egy

cseppkő éppen leválik a mennyezetről, és

223
A Gonosz Dinasztia

nyílegyenesen felé zuhan. Az utolsó pillanat-

ban gurult félre, a gyilkos kőlándzsa közvetle-

nül a válla mellett hasadt darabokra, amikor

az áttörhetetlen sziklapadlónak ütközött. Egy

ütemmel később Set behúzta a nyakát, mert

éles szilánkok tucatjai zúdultak rá, amelyek

nem mély, de kellemetlenül csípő sebeket

hasítottak a nyaka és a karja csupasz bőrébe.

A bányászok ismét lőni kezdtek, de Set máris

talpra ugrott. Villámgyorsan hajlongva és ide-

oda szökkenve sikerült kitérnie a lövedékek

elől, mialatt átrohant egy másfél méter magas,

terebélyes sziklatömb mögé.

Miután pillanatnyilag biztonságban tudhatta

magát, rááldozott néhány másodpercet, hogy

mélyeket lélegezve lecsillapítsa heves zihálá-

sát, közben felpillantva megállapította, hogy

ezen a helyen nem függnek felette halálos

veszélyt hordozó cseppkövek. Szemernyi

kétsége sem volt afelől, hogy az imént valaki

224

Dew Karpyshyn

szándékosan robbantotta le a mennyezetről

azt, amelyik kis híján felnyársalta őt. Egyre

hanyagabb vagy – intette magát gondolatban.

– Alábecsülted Draadót és a talizmánokat.

Tudván tudta, hogy az amulettek viselőjének

nem kell feltétlenül ismernie az Erő útjait

ahhoz, hogy részesüljön a kedvező hatásokból.

A sötét oldal energiáit rejtő tárgyak általában

maguktól is élesebbé tették a gazdájuk érzék-

szerveit, felgyorsították a reflexeit, és alkal-

massá tették arra, hogy bizonyos mértékig

előre kiszámítsa a várható eseményeket. Ami

csaták idején sokak szemében egyedülálló

célzó tudásnak vagy szerencsének tűnt, az

sokszor nem más volt, mint az Erő megnyilvá-

nulása. Draado, még ha nem is tudott róla, a

sötét oldal hatalmából merített – ami veszé-

lyessé tette őt.

225
A Gonosz Dinasztia

A játszadozásnak ezennel vége – határozta el

magát Set, azzal a tokjukba dugta pisztolyait,

és előkapta a fénykardját.

Annak idején több évbe telt, mire elsajátította

a megsemmisítő erejű fénykarddobás vala-

mennyi fogását és trükkjét, de miután sikerült

neki, olyan támadási módra tett szert, aminek

gyakorlatilag semmi sem állhatott ellen. A

sebesen forgó fegyver tágas félkört írt le a

sziklacsarnokban, és repülés közben öt bá-

nyásszal végzett. Egyedül Draado mozgott

elég gyorsan ahhoz, hogy idejében félreugor-

jon – a talizmánjai megmentették az életét. De

még az ősi ékszerek hatalmával felvértezve

sem érhetett fel az egykori Jedi-lovaggal.

Set jobbjával elkapta a kardját, majd egysze-

rűen felállt, és bal kezét Draado felé nyújtva

begörbítette az ujjait. A bányász elejtette

sugárvetőjét, mindkét kezével a torkához

kapott, és küszködve próbált lélegzethez jutni.

226

Dew Karpyshyn

Set átvágott az üregen, közben mind erősebb

nyomást gyakorolt tehetetlen áldozatának

légcsövére. Draado térdre roskadt, az arca

mind jobban kivörösödött, majd lilára váltott.

A Sötét Jedi szótlanul állt felette, és ridegen

végignézte, ahogy az élet lángja lassan kialszik

a testében.

Miután a bányász elterült a padlón, és né-

hány utolsó vonaglással kiszenvedett, Set a

tetem fölé hajolva letépte nyakáról az amulet-

tet, majd lehúzta ujjáról a gyűrűt. Erős kísér-

tést érzett, hogy felvegye az ékszereket, de

ellenállt neki. Annak idején, amikor még Obba

mester padavanjaként szolgálta a Jedi-rendet,

alaposan megtanulta, hogy akkor jár el böl-

csen, ha előbb gondosan tanulmányozza a

sötét oldal energiáit hordozó tárgyakat, és csak

aztán használja fel őket – a hatalmukért cseré-

be sokszor igen nagy árat kellett fizetni.

227

A Gonosz Dinasztia

Megszerezte azt, amiért idejött, és most már

égett a vágytól, hogy mihamarabb eltűnjön

erről az átok sújtotta világról, s visszatérjen a

Nal Huttán álló, fényűző házába. Amúgy is

tudta, hogy minél tovább időzik a Doanon,

annál nagyobb az esély arra, hogy összefut

azzal a Jedivel, akit azért küldenek ide, hogy

Medd halála ügyében nyomozzon. Viszont, ha

most távozik, akkor az illető nem fog találni

mást, csupán egy minden ízében reszkető

kocsmárost, aki nem fog elmondani semmit,

amit a Jedi magától ne tudna megfejteni.

Viszlát, Quano – búcsúzott gondolatban a

rodiaitól –, imádkozz, hogy többé ne találkoz-

zunk!

Mialatt felfelé tartott a hosszú, szeszélyesen

kanyargó alagútban – az amulett és a gyűrű

biztonságos helyen, mellényének belső zsebé-

ben lapult –, azon tűnődött magában, hogy a

228

Dew Karpyshyn

rodiai felfogja-e valaha, mekkora szerencséje

volt ezen a napon.

229

A Gonosz Dinasztia
Hetedik fejezet
Zannah számtalan sivár tájon járt már – töb-

bek között a Ruusan háború dúlta földjein, az

Ambria élettelen sivatagában és a Tython

kopár, szürke síkságain –, de úgy érezte, hogy

a Doannál rútabb és barátságtalanabb világot

még sosem látott.

Az itt élő emberek – az újabb és újabb ásvá-

nyok keresése során – a bolygó egész felszínét

felszaggatták. Növény- és állatvilág nem

létezett; Zannah akármerre fordult, nem látott

mást, csak földet és sziklát. Visszataszító,

feldúlt világ terült el körülötte, amelyről

valamennyi természeti törvény szerint minden

életnek hiányoznia kellett volna. És mégis, a

bányásztelepeken hemzsegtek a nyomorult

emberek, akik elkeseredetten küszködtek,

hogy a földet túrva összekaparjanak maguk-

230

Dew Karpyshyn
nak annyi kreditet, amennyiből, ha szűkösen

és nyomorogva is, de megélhetnek.

Zannah a szerencsétlen alakokat figyelve

összehasonlította őket a mesterével, akiről

tudta, hogy egy a Doanhoz hasonló helyen

nőtt fel. Az Apatroson sem akadt más, csupán

a felszíne alatt rejtőző kortózisbányák. Ezeket

a Külső Gyűrű Ércfeldolgozó Társaság birto-

kolta, egy olyan óriásvállalat, amely arról vált

hírhedtté, hogy félig-meddig rabszolgasorban

tartotta végletekig kizsákmányolt alkalmazott-

jait. Csakhogy amíg Bane sanyarú gyerekkora

és az Apatros bányáiban töltött fiatal évei alatt

megtanulta, hogy harcolnia kell a túlélésért,

továbbá, amíg a szörnyű körülmények ke-

ményre edzették a jellemét és zabolázhatatlan-

ra a szellemét, addig a Doant benépesítő,

szánalmas korcsok – pontosan az életmódjuk-

kal – tanúbizonyságát adták a gyengeségük-

nek, illetve annak, hogy nem is érdemelnek

231
A Gonosz Dinasztia

mást, mint a szolgaságot. Bane-t becsvágy

fűtötte. Mérhetetlen erő tombolt benne. Sike-

rült kitörnie, és a környezete fölé emelkednie.

A puszta akaraterejétől hajtva letörte magáról

a gyerekkori bilincseit, és új életet, új sorsot

teremtett magának. A semmiből indulva

küzdötte fel magát, míg végül a Sith Sötét

Nagyura lett.

Zannah tudta, eljött az ideje annak, hogy ezt

ő is megtegye. Nem hagyhatta, hogy olyanná

váljon, mint a Doan lakói: gyenge, rettegő,

szolgasorban sínylődő, nyomorult ronccsá.

A hatalom révén győzelmet aratok. A győze-

lem révén a láncaim lehullanak.

Természetesen továbbra is megoldásra várt

egy komoly problémája, nevezetesen, hogy

megtalálja a saját tanítványát. Pillanatnyilag

viszont minden erejével és energiájával a

feladatára kellett összpontosítania. Már a

nyomozás első óráiban rájött, hogy nem ő az

232

Dew Karpyshyn

egyetlen, aki a halott Jedi ügyében vizsgálódik.

Két standard nappal ezelőtt egy ezüst hajú

férfi – egyesek zsoldosnak nevezték – járt a

Doanon, és ugyanazokat a kérdéseket tette fel,

amiket most ő maga. Azóta is a titokzatos

idegen nyomait követte. Beszélt azokkal,

akiket valamivel korábban az illető faggatott,

és addig bájolgott velük, addig nyomta mocs-

kos mancsukba a tízkredites lapokat, vagy

éppen addig fenyegetőzött, amíg a bányászok

elárulták neki ugyanazokat az információkat,

amelyeket az ezüst hajú alaknak is megadtak.

Mostanra már erősen gyanította, vagy in-

kább tudta, hogy Medd Tandar miért utazott

erre a bolygóra. A bányászok közül sokan

hallottak arról, hogy nemrégiben egy kisebb-

fajta ékszerdoboz került elő az egyik fejtésből,

illetve hogy a Jedi ezt, pontosabban ennek

tartalmát akarta megszerezni. Zannah feltette

magának a kérdést, miszerint a Jediket miért

233

A Gonosz Dinasztia

érdekelné félmaréknyi csecsebecse, amit egy

jelentéktelen világon, egy rég elfeledett sírból

ástak ki, és csupán egyvalamire tudott gon-

dolni. Nem csak a mestere tett komoly erőfe-

szítéseket annak érdekében, hogy előkerítse a

Galaxisban

szétszóródott,

ősrégi

Sith-

műtárgyakat.

Először azt feltételezte, hogy a Medd után

érdeklődő férfi szintén Jedi, akit azért küldtek

ide, hogy befejezze az eredeti küldetést. Ám

hamarosan hírét vette, hogy az ezüst hajú alak

nem habozott megfélemlítéshez vagy akár

kínzáshoz folyamodni annak érdekében, hogy

információkat csikarjon ki, és ez alapján a lány

úgy vélte, hogy az illető nem lehet Jedi, de

még csak nem is a Jedi-rendnek dolgozik. Az

értesülései nyomán végül eljutott ehhez az

ócska kocsmához, amely egy látszólag végeér-

hetetlen bányásztelep határában állt. Ám az

intézményt zárva találta, és a Quano nevezetű

234

Dew Karpyshyn

rodiai tulajdonost sehogy sem tudta előkeríte-

ni. És mert más szemtanú nem akadt, Zannah

úgy döntött, hogy körülnéz az építményben,

hátha nyomokra bukkan, amelyek elvezetik őt

a céljához.

Késő estére járt az idő, a környékre majdnem

tökéletes feketeség borult. Zannah próbakép-

pen megnyomta az ajtót, és felfedezte, hogy

valaki szétzúzta annak zárszerkezetét – amin

kicsit sem lepődött meg, tekintetbe véve a

Doanon uralkodó általános szegénységet.

Átlépett a küszöbön, orrába a bomló hús

jellegzetes bűze csapott. Előhúzott egy

fényrudat a derékszíjából, és miután aktiválta,

halvány, zöldes derengés áradt szét a söntés-

ben. Pillanatokkal később két holttestet fede-

zett fel, amelyek tőle nem messze hevertek a

korhadt deszkapadlón.

Leguggolt az első mellé, és sietve megvizs-

gálta. A bolygó száraz forrósága, illetve a

235

A Gonosz Dinasztia

légmozgás hiánya lelassította a bomlási folya-

matokat, így a hulla viszonylag jó állapotban

maradt. Zannah első pillantásra megállapította

a halál okát: a férfi sugárlövedéket kapott a

mellkasába. A saját fegyvere még most is a

kezében feküdt.

Az illető nyilvánvalóan az emberi nemhez

tartozott, vagyis nem lehetett Quano. És az

ezüst hajú férfi személyleírása sem illett rá. A

ruhái, illetve vaskos izmai alapján valószínű-

leg bányász volt. Zannah a másik tetem mellé

lépett, és ugyanerre az eredményre jutott:

ezúttal is egy halott bányászt látott, akit azon-

ban nem mellkason, hanem hasba lőttek.

Végül otthagyta a maradványokat, és bele-

kezdett a helyiség vizsgálatába. Hamarosan

felfedezte, hogy a pult mögötti, vastag porral

lepett polcon viszonylag tiszta körök sorakoz-

nak, ami azt jelentette, hogy nemrégiben még

palackok álltak ezeken a deszkákon. Akárki

236

Dew Karpyshyn

tört be a kocsmába, csak az italok érdekelték, a

hullákhoz hozzá sem nyúlt. Zannah néhány

perc leforgása alatt alaposan átkutatott min-

dent, de nem találta nyomát sem a rodiainak,

sem pedig az ezüst hajú férfinak. Már éppen

feladta a reményt, és indult volna, amikor zajt

hallott az ajtó felől. A köpenye alá dugta a

fényrudat, és leguggolt a pult mellé abban a

reményben, hogy annak árnyéka jótékonyan

elrejti őt.

Az ajtó nyikorogva feltárult, aztán egy vézna

alak botorkált a hátsó rész felé az asztalok

között. Zannah előbb meggyőződött arról,

hogy a behatoló egyedül van, majd felegyene-

sedett, és előrántotta a fényrúdját. A zöldes

fényben egy rodiait pillantott meg, aki der-

medten állt vele szemben, és a szemét tágra

nyitva, rettegve bámult rá.

– Quano, ha nem tévedek… – mondta halkan

Zannah.

237

A Gonosz Dinasztia

– Ki vagy te? – sípolta alig érthetően a jöve-

vény, majd a következő pillanatban meglátta

az üres polcot, és hirtelen támadt haragjában

ráförmedt a Sith Úrnőre:

– Elloptad Quano összes italát!

– Nem loptam el semmit – válaszolta a fejét

ingatva Zannah. – Csak azért jöttem ide, hogy

feltegyek neked néhány kérdést.

A rodiai leeresztette a vállát, úgy előregör-

nyedt, hogy majdnem orra bukott, majd gyor-

san leült a padlóra, és csüggedten lehorgasz-

totta a fejét.

– Újabb kérdések… – mormolta a rodiai. – Te

is Jedi vagy, mi? Mint az a másik? – A hangjá-

ból teljes reményvesztettség érződött, mintha

rádöbbent volna, hogy percek múlva meghal,

és a túlélés minden reménye elszállt volna

belőle.

238

Dew Karpyshyn

– Jedi? – visszhangozta Zannah, és a szemét

résnyire vonva meredt a teremtményre. –

Medd Tandarra gondolsz? A cereánira?

– Nem, hanem a másikra – felelte Quano. –

Az emberre. Hosszú, ezüstszínű hajú.

– Történetesen őt keresem – vallotta be

Zannah. – De miből gondolod, hogy ez az

illető Jedi?

– Onnan, hogy van fénykardja – magyarázta

a rodiai –, és megvágta vele Quanót.

Oldalra fordította a fejét, és a mutatóujjával

rábökött az arcára. Zannah óvatosan mozogva,

nehogy még jobban megriassza a szemláto-

mást zaklatott fickót, közelebb araszolt, míg-

nem megpillantotta a sebhelyet. A fényrúd

gyenge fényében nem láthatta tisztán, de úgy

vélte, a sebet valóban energiapenge ejtette.

Az elmúlt évek során megtanulta, hogyan

ismerje fel mások érzéseit, és hogyan használja

ki azokat. A rodiai úgy viselkedett, mint egy

239

A Gonosz Dinasztia

összevert állatkölyök, gyáván rettegve várta a

következő ütést. És Zannah tudta, ha szánal-

mat mutat iránta, a nyomorult alak úgy fog

reagálni, mintha az életét mentette volna meg.

– Megkínzott téged, te szegény… – búgta

barátságosan, együttérzést színlelve, miközben

azon törte a fejét, hogy vajon ki lehet a titokza-

tos, ezüst hajú férfi.

A Jedik nyomós indok nélkül sosem ártottak

másoknak. Akárki vágta meg Quanót, nem

tartozott a Jedi-rend kötelékébe, de kétségtelen

tény, hogy fénykardot használt. És elég jól

bánt a fegyverrel ahhoz, hogy aprócska sebet

ejtsen. Aligha tartott attól, hogy véletlenül

kettéhasítja a rodiai fejét. Zannah sokat hallott

már a Sötét Jedikről, vagyis azokról a Jedi-

lovagokról, akik valamiért elfordultak a meste-

reik tanításaitól, és átadták magukat a sötét

oldalnak. Lehetséges, hogy ő egy efféle alakot

keres?

240

Dew Karpyshyn

És ami ennél is fontosabb, a saját mestere

tudja már mindezt? Bane gyakran megtartotta

magának a titkait, és Zannah egy ideje már

mindig abból indult ki, hogy a mestere többet

tud annál, mint amennyit elárul. Viszont, ha

tudott arról, hogy egy Sötét Jedi jár a Doanon,

miért küldte ide őt? Lehet, hogy ez valami

utolsó próba? Talán azzal kellene bizonyítani a

rátermettségét, hogy megtalálja és megöli ezt a

lehetséges vetélytársat? Vagy éppen fordítva

igaz: Bane az ezüst hajú férfit teszi próbára? És

ha az idegen elég erősnek bizonyul, vagyis

megöli a jelenlegi tanítványt, akkor ő lép a

helyére?

– Az az ember információt akart… – nyöszö-

rögte sírós hangon a rodiai.

– Nagyon sajnálom, Quano – felelte Zannah,

és finoman rátette tenyerét a teremtmény

vállára de nekem is információra van szüksé-

gem. Tudnom kell, hogy mit mondtál neki.

241

A Gonosz Dinasztia

Mialatt beszélt, megidézte magában az Erőt,

és annak segítségével óvatos nyomást gyako-

rolt a kocsmáros akaratára, hogy Quano haj-

landó legyen elmesélni mindazt, amit ő hallani

akart.

– Ő a barátod? – érdeklődött valamivel nyu-

godtabban a rodiai.

– Nem! – tiltakozott a fejét hevesen rázva

Zannah, hogy úgy a szavával, mint a testbe-

szédével megtámogassa a finom elmemanipu-

lációt. – Nem a barátom!

Bane talán kényszeríteni próbál – töprengett

tovább, mialatt megsimogatta a teremtmény

vállát –, talán így akar rávenni, hogy cseleked-

jek. Vagy összehoz egy alkalmasnak tűnő

jelölttel, mert azt reméli, hogy ha szert teszek

egy tanítványra, akkor rövidesen kihívom őt a

mesteri címért?

– Meg akarod ölni? – kérdezte Quano izga-

tottságtól remegő hangon.

242

Dew Karpyshyn

– Igen, még az is meglehet – felelte Zannah,

és melegen rámosolygott a rodiaira. Vagy

megölöm, vagy magam mellé veszem tanít-

ványnak – gondolta közben –, feltéve persze,

hogy nem végez velem. – Lenézett a lába előtt

kuporgó alakra, és hozzátette:

– De először is meg kell találnom őt.

– Már nincs itt – közölte Quano a fejét ingat-

va. – Két nappal ezelőtt elment. Elhagyta a

Doant.

– Azért jött ide, mert keresett valamit, nem

igaz? – kérdezte Zannah.

Quano szaporán bólogatva felelt:

– A bányászok kiástak apróságokat. Az ezüst

hajú ember megszerezte. Megölte a bányászo-

kat. Quano ekkor szökött meg tőle.

– És azóta is bujkálsz – állapította meg

Zannah. – Akkor pedig miért jöttél vissza ide,

a kocsmádba?

243

A Gonosz Dinasztia

A rodiai habozott, hatalmas rovarszeme ide-

gesen cikázott Zannah arca, illetve a kismére-

tű, csuklóra szerelhető sugárvető között,

amelynek csöve a nő köpenyének ujja alól

meredt ki.

– Nem foglak bántani, Quano – ígérte

Zannah. – Én nem vagyok olyan, mint az a

férfi. – Ő élvezi, ha árthat másoknak, tette

hozzá magában. – Én csak akkor ártok mások-

nak, ha hasznot húzhatok a szenvedésükből.

De feltétlenül tudnom kell valamit, Quano:

amikor az a férfi elhagyta a Doant, hová ment?

A rodiai jól láthatóan összerezzent, majd vett

egy mély lélegzetet, és kijelentette:

– Azt Quano nem tudja. Ez az igazság.

– Hiszek neked – válaszolta Zannah, és meg-

veregette a teremtmény vállát. – De fogadni

merek, ismersz valakit, aki segíthet nekem

kitalálni, nem igaz?

244

Dew Karpyshyn

A kocsmáros idegesen fészkelődött ültében,

de egy újabb, finom energialöket hatására úrrá

lett a vonakodásán, és megszólalt:

– Quanónak van egy barátja az űrkikötőben.

Ő talán segíthet.

– Elmehetünk hozzá? – érdeklődött Zannah.

– Most akarsz menni? – kérdezett vissza a

rodiai.
Zannah ismét mosolygott, mert tudta, hogy

ez a gesztus segít fenntartani a nemrégiben

létesített köteléket.

– Ha szeretnéd – mondta barátságosan –,

előbb kimarkolhatod a páncélszekrényből a

kreditjeidet.

***

Zannah és Quano két kilométert gyalogolt a

legközelebbi földikomp-állomásig, ahol is

tizenöt percet vártak a következő járatra, majd

245

A Gonosz Dinasztia

negyven percig utaztak, mire elérték az űrki-

kötőt. Mire megérkeztek, jócskán elmúlt éjfél,

és a doani kikötők még a csúcsidőszakokban

sem bonyolítottak le különösen nagy forgal-

mat. Ezen a késői órán a főépület kongott az

ürességtől, még az éjszakai műszak tagjait is

csupán elvétve lehetett látni.

A Ciutric zordon szabályok alapján működő,

szigorú testületeivel ellentétben a doani ható-

ságok nem foglalkoztak azzal, hogy ellenőriz-

zék az érkező hajókat. Igazából úgy tűnt, az az

egyetlen dolguk, hogy begyűjtsék a belépési

illetéket.

– Mit csinál itt a barátod? – kérdezte Zannah,

mialatt ő és Quano átsétált a teljességgel

őrizetlen kapun.

– Takarít – válaszolta kurtán a rodiai.

Zannah nem igazán tudta elképzelni, hogy

egy takarító hogyan tud segíteni neki abban,

hogy nyomon kövessen egy majdnem két

246

Dew Karpyshyn

nappal ezelőtt távozott hajót, de egyetlen szót

sem szólt, miközben Quano átvezette őt előbb

a várótermen, majd ki, az épület mögött elterü-

lő leszállópályához.

A pálya eléggé kicsi volt, legfeljebb egy kö-

zepes méretű utasszállító ereszkedhetett rá. A

Doan űrforgalmának java részét a gazdag

nemesek cirkálói, valamint a bányaművelete-

ket támogató teherhajók bonyolították le,

amelyek más helyszíneken szálltak le és fel.

Magánszemélyek elenyésző számban és ritkán

fordultak meg itt, ebben az elhanyagolt közki-

kötőben.

A leszállópályát alig hat-hét, magas oszlopra

szerelt lámpa gyenge fénye világította meg, de

Zannah így is meg tudta állapítani, hogy

mindössze három hajó állomásozik a kikötő-

ben, amelyek közül az egyik a saját cirkálója. A

pálya szélénél, félig az árnyékokba rejtőzve

fiatal férfi üldögélt elterülve egy széken.

247

A Gonosz Dinasztia

Gyűrött és kopott egyenruhát viselt, a jobb

mellzsebén fémből készült azonosító jelvény

csillogott. Mindkét karja ernyedten lógott a

teste mellett, a hortyogását messziről is hallani

lehetett.

Quano odasietett hozzá, és rászólt:

– Hé, Pommat! Ébresztő!

A rodiai belerúgott a szék lábába, mire a

fickó ijedten horkantva felriadt, feljebb rántot-

ta magát a széken, függőleges helyzetbe lendí-

tette a felsőtestét, és gyorsan körülnézett.

Amikor a pillantása Zannah-ra esett, felvonta

mindkét szemöldökét, és megszólalt:

– Üdv, Quano! Nocsak, milyen csinos kis

darab a barátnőd! Hogy hívják?

– A nevem nem fontos – közölte Zannah,

mielőtt a rodiai válaszolhatott volna. – Quano

azt mondta, talán segíthetsz nekem lenyomoz-

ni egy hajót, amelyik két nappal ezelőtt szállt

fel innen.

248

Dew Karpyshyn

A fiatal férfi ekkor kérdőn meredt Quanóra,

aki bólintott egyet, és kijelentette:

– Minden rendben. A hölgy jó. Quano barát-

ja.

A fickó ismét Zannah felé fordult, két karját

összefonta a mellkasán, és megvetően hor-

kantva dörmögte:

– Aha, világos… Egy barát, aki nem árulja el

a nevét.

Zannah érzékelte, hogy a férfi akarata erő-

sebb, mint a kocsmárosé, de azért persze

kezelhető. Ezenfelül kedvezőnek látta a tényt,

hogy ez a Pommat vonzónak találja őt, és úgy

döntött, hogy a cél érdekében kedvesnek

mutatja magát.

– Én egy olyan barát vagyok – felelte nyája-

san –, akinek soksok kredit csörög a zsebében.

És ad is belőlük, amennyiben neked megvan

az, ami nekem kell.

249

A Gonosz Dinasztia

A fickó lassú ütemben bólogatott néhányat,

majd széthúzta a karját, és ujjaival beletúrt a

feje egyik oldalán felborzolódott, a másikon

lelapult hajába. Zannah felvonta a jobb sze-

möldökét, az Erő láthatatlan csápjaival fino-

man megérintette a férfi tudatát, és incselkedő

hangon megszólalt:

– Ugyan már, Pommat… Nem a kemény,

szófukar típusért vadulok!

– Na jó, rendben – dünnyögte Pommat –,

talán tudok segíteni. Szóval, mit akarsz?

– Néhány nappal ezelőtt egy ezüst hajú férfi

érkezett a Doanra – felelte Zannah. – Ebben a

kikötőben szállt le?

Természetesen máris tudta a választ: hacsak

a titokzatos idegen nem állt kapcsolatban

valamelyik nemesi családdal, csakis ide érkez-

hetett, mert ezer kilométeres körzetben ez volt

az egyetlen űrkikötő. Ám réges-régen megta-

nulta, hogy a tárgyalások elején igenlő vála-

250

Dew Karpyshyn

szokat kell kicsikarnia a másik félből, mert

akkor az illető hajlamosabb lesz megnyílni, és

a fontosabb kérdésekben is együttműködik.

– Hát, igen – dörmögte megint csak nagyo-

kat bólogatva Pommat. – Emlékszem rá. Csi-

nos kis géppel jött. Csúcsminőségű cirkáló.

Egyéni ízlés szerint kialakított belső tér.

Csúcsminőség. Még a tiédnél is szebb.

– Honnan tudod, hogy milyen a hajóm belse-

je? – kérdezte gyanakodva Zannah.

Rövid hallgatás következett, majd Quano és

Pommat egyszerre kezdett röhögni.

– A barátom csempész – magyarázta aztán a

rodiai, amikor lélegzethez jutott.

– Nem egészen – mondta Pommat, hogy

tisztázza a helyzetet.

– Csak egy kis mellékes kereset. Hogy köny-

nyebb legyen fizetni a számlákat, tudod…

– Nem, nem tudom – felelte elkomorodva

Zannah. – Mi lenne, ha elmagyaráznád?

251

A Gonosz Dinasztia

– Húha, ebben a babában van ám tűz! – kur-

jantotta vidáman Pommat, és elismerő pillan-

tásokkal végigmérte a Sith Úrnőt. – Na, akkor

elmondom, hogyan van ez. Éjszakánként

egyedül én dolgozom itt. Többé-kevésbé azt

csinálok, amihez kedvem van. Például, be

tudok törni az űrhajókba.

– Nem tartasz a biztonsági rendszerektől? –

kérdezte kissé meglepetten Zannah.

– Még nem találkoztam olyannal, amelyiket

ne tudtam volna kiiktatni – válaszolta a mell-

kasára csapva Pommat. – Ebben is nagyon

tehetséges vagyok. Ha okosan viselkedsz,

később megmutatom, hogy még miben vagyok

tehetséges.

– Szóval, betörsz az itt állomásozó hajókba,

és meglopod a tulajdonosokat? – kérdezte

Zannah, elengedve a füle mellett az otromba

ajánlatot.

252

Dew Karpyshyn

– Á, dehogy, az ostobaság volna! – közölte

hanyagul legyintve Pommat. – A népek hamar

észrevennék, hogy hiányzik a holmijuk, és

jelentenék a fónökömnek. Nem tartana sokáig

kideríteni, hogy ki követte el a lopást.

– Hát akkor egészen pontosan mit csinálsz? –

érdeklődött Zannah, és most már tényleg

feltámadt benne a kíváncsiság.

– Jól figyelj, ezt imádni fogod! – jelentette ki

ravaszkásan kacsintva Pommat. – Tehát,

miután bejutottam, feltöröm a navigációs

számítógépet, és az összes adatot letöltöm egy

hordozható számítógépre. Mindent megka-

pok: a tulajdonos nevét, a hajó műszaki adata-

it, a leggyakrabban használt kikötők és

hiperutak koordinátáit. Megtudom, hol jegyez-

ték be a gépet, ki az üzemeltetője, merre szo-

kott járni, és hol van a honi kikötője.

– Nem rossz – ismerte el Zannah. – De mit

kezdesz mindezzel?

253

A Gonosz Dinasztia

– Innentől lesz igazán érdekes a dolog – felel-

te önelégülten vigyorogva Pommat. – Egye-

zséget kötöttem egy fickóval, aki a Kesselen él.

Minden hónapban küld nekem egy nagyobb

rakomány csillagport.

A „fűszer” néven is emlegetett csillagpor, ez

a rendkívül addiktív kábítószer a legtöbb

bolygón tiltott élvezeti cikknek számított. A

Doanon viszont egyetlen törvény sem tiltotta a

behozatalát. De még ha volnának is törvények

– vélte magában Zannah a kikötőkben nem

akadna senki, aki betartatná őket.

– Persze, nem itt adom el az anyagot – foly-

tatta Pommat. – Itt senkinek sincs elég kreditje,

leszámítva a nemeseket, azok meg szóba sem

állnának velem. Viszont egy csomó kikötőben

vannak ismerőseim, szerte az egész Külső

Gyűrűben. Szóval, tegyük fel, hogy feltöröm

egy hajó számítógépét, és megtudom, hogy az

Araliáról jött. Kapcsolatba lépek az ottani

254

Dew Karpyshyn

cimborámmal, és megkérdem tőle, kell-e neki

egy tétel fűszer. Ha sikerült megállapodnunk

az árban, és általában sikerül, akkor fellopózok

a hajóra, mialatt a tulajdonosa messze jár, és

elrejtem valahol az árut. Ezt követően elmon-

dom a cimborámnak, hogy hová rejtettem,

megadom neki a hajó adatait, ő meg szól a

kikötőbeli ismerőseinek, hogy értesítsék, amint

a hajó megérkezik az Araliára. Aztán csak vár,

amíg összejön a megfelelő csillagállás. Miután

a hajó leszáll, feloson a fedélzetére, magához

veszi a csomagot, és átutalja az árát az itteni

folyószámlámra. Egyszerű, de nagyszerű, nem

igaz? A tulajdonosok még csak nem is sejtik,

hogy futárként dolgoznak nekem.

– A drogkereskedelem főbenjáró bűn az Ara-

lián – jegyezte meg Zannah.

– Igen, és ez a legszebb a dologban – felelte

vidáman Pommat. – Ha a vámosok egyszer

úgy döntenek, hogy átkutatnak egy ilyen

255

A Gonosz Dinasztia

hajót, a tulajdonos megy a börtönbe, nem

pedig én. Ügyes, nem igaz?

Zannah eléggé kicsinyesnek és betegesnek

ítélte az egész műveletet. Nem az zavarta,

hogy Pommat nem habozott ártatlanokat

börtönbe juttatni csak azért, hogy időről időre

keressen egy marék kreditet, inkább a techni-

kai részleteket tartotta kiforratlannak. Noha

Pommat és a cinkosai valóban ügyesen ki-

használták a lehetőségeiket, az alapötlet vég-

rehajtása rossz hatásfokúnak és megbízhatat-

lannak tűnt. Ám Zannah nem akarta tönkre-

tenni az imént kialakított kapcsolatot azzal,

hogy hangot ad a véleményének.

– Mindeddig nem jöttem rá, hogy egy nagy-

menő bűnöző zsenivel van dolgom – mondta

inkább, hogy meglegyezgesse a fickó hiúságát,

ami sikerült is neki, mert Pommat büszke

mosolyra húzta a száját. – Szóval, amikor az

ezüst hajú férfi elment innen, betörtél a hajójá-

256

Dew Karpyshyn
ba, és minden adatot letöltöttél a navigációs

számítógépről?

– Itt van minden a gépemen – válaszolta

Pommat, és megveregette a nadrágjának

combrészére varrt, jókora zsebet.

– Ezek szerint tudod a nevét? – érdeklődött

Zannah. – És azt is, hogy honnan jött?

– Még szép, hogy tudom – felelte Pommat –,

de ezért már fizetned kell.

Zannah mosolygott, beleegyezése jeléül ol-

dalra billentette a fejét, és megszólalt:

– Mi sem természetesebb… Mennyit kérsz?

– Sokat kérjél! – kurjantotta izgatottan a

rodiai. – Emlékezz, a fele Quanóé!

Pommat rosszalló pillantást vetett a barátjá-

ra, majd kibökte a nyitó ajánlatát:

– Legyen mondjuk… ööö… négyszáz kredit.

– Rendben – vágta rá gondolkodás nélkül

Zannah, mert nem volt abban a hangulatban,

hogy alkudozzon. A csempész nyomban

257
A Gonosz Dinasztia

savanyú képet vágott, amivel elárulta: most

már nagyon bánja, hogy nem kért sokkal

többet. Zannah a köpenye alá nyúlt, előhúzott

négy százkredites lapot, amiket a fiatal fickó

kezébe nyomott, és halkan megszólalt:

– Kezdheted a mesét…

– A hajó tulajdonosa egy Zun Haako nevű

illető – dörmögte rosszkedvűen Pommat,

miközben a lapok közül kettőt odadobott

Quanónak, a másik kettőt pedig zsebre vágta.

– A Haako neimoidi név – mutatott rá

Zannah. – Akit én keresek, emberi lény.

– Akkor talán lopta a hajót – felelte Pommat

a vállát vonogatva.

– Kezdem azt hinni, hogy ez az információ

nem ér annyit, amennyit fizettem – jegyezte

meg Zannah.

– Lehet, hogy álnéven jegyeztették be a gé-

pet, de a navigációs adatok valósak – hadarta

258
Dew Karpyshyn

nyugtalanul Pommat. – Az a gép a Nal

Huttáról jött.

– Ez biztos? – kérdezte a szemöldökét fel-

vonva Zannah.

– Teljesen biztos – jelentette ki Pommat. –

Semmi kétség.

– Csak puszta kíváncsiságból kérdezem –

mondta ekkor Zannah –, elrejtettél valamit a

hajóján?

– Á, szó sem lehetett róla! – válaszolta a fejét

bánatosan ingatva Pommat. – Arrafelé nem

üzletelhetek. A huttok nem szeretik, ha a

kishalak bezavarnak az ügyeikbe, tudod?

– Alighanem bölcs döntés a részedről! – vé-

lekedett harsányan kacagva Quano.

– És hányadán állunk az én hajómmal? –

érdeklődött

könnyed

hanghordozással

Zannah. – Van valami meglepetés a fedélze-

ten?

259

A Gonosz Dinasztia

– Á, ugyan már… A te hajód az első, amelyik

valaha idejött a Ciutric-ról – felelte Pommat. –

Nem ismerek senkit azon a bolygón. – Elhall-

gatott néhány pillanatra, majd a nőre vigyo-

rogva hozzátette:

– Hacsak téged nem érdekel egy hosszú tá-

vú, üzleti kapcsolat…

Zannah válasz helyett előrántotta és aktivál-

ta fénykardját, majd az Erőtől kölcsönzött,

szemkápráztató

gyorsasággal

támadásba

lendült. Az első, kegyetlen csapásával lehasí-

totta Pommat előrenyújtott karját, valamivel a

könyök felett, majd a mozdulatot folytatva

halálos sebet ütött a fickó mellkasába, aztán a

másodikkal kettévágta Quano nyakát. Mind-

ketten meghaltak, még mielőtt felismerték

volna, hogy mi történik velük.

Miután végzett, Zannah kikapcsolta a fény-

kardját; az ikerpengék mély, fojtott búgás

kíséretében tűntek el. Sosem gyilkolt ok nél-

260

Dew Karpyshyn

kül, és eredetileg ezt a két nyomorultat sem

akarta megölni. Ám Pommat elkotyogta, tudja,

hogy ő a Ciutric-ról érkezett, és ezek után nem

maradt más választása, minthogy örökre

elhallgattassa mindkettőjüket. Nem akarta

megkockáztatni, hogy a Medd halálának

ügyében nyomozó Jedik esetleg az ő nyomait

követve eljussanak a Ciutric-ra, aztán pedig a

mestere birtokára – nem szeretett elvarratlan

szálakat hagyni maga mögött.

Guggolásba ereszkedve kivette a tenyérnyi

méretű számítógépet Pommat combzsebéből,

majd előkereste az imént átadott kétszáz

kreditet is. Ezt követően Quano zsebéből is

kihalászta a két plasztiklapot, aztán mindkét

tetemet a levágott testrészekkel együtt felrakta

egy a közelben állomásozó lebegőszánra,

amellyel a személyzet a súlyos csomagokat

szokta mozgatni az űrkikötőben. Nem hagy-

hatta itt a maradványokat, mert egy Jedi első

261

A Gonosz Dinasztia

pillantásra felismerte volna rajtuk a fénykard

nyomait. Felvitte a hullákat a hajójára, majd

visszaállította az eredeti helyére a szánt, és

még egyszer, utoljára körülnézett. Miután arra

a megállapításra jutott, hogy az esetnek egyet-

len szemtanúja sincs, visszasietett a hajójára, és

a pilótafülkében letelepedve nekilátott a fel-

szállás előtti ellenőrzésnek.

Úgy tervezte, hogy amint kiér a Doan légkö-

réből, kihajítja a raktérből áldozatai maradvá-

nyait, és ezzel eltüntet minden tárgyi bizonyí-

tékot, amely alapján őt kapcsolatba lehetne

hozni a bolygóval. Ezt követően pedig elindul

a Nal Hutta felé – de hogy azért megy-e, hogy

kiiktassa egy lehetséges vetélytársát, vagy

pedig hogy tanítványt szerezzen magának, azt

Zannah nem tudta biztosan megítélni.

262

Dew Karpyshyn
Nyolcadik fejezet
Bane-t a műszerfal halk sípolása figyelmez-

tette arra, hogy a Triumph megkezdte a célál-

lomás végső megközelítését.

Az utazás tovább tartott, mint eredetileg

számította. A Mélymag halálos veszélyeket

rejtett. A Galaxis szívét alkotó, sűrűn összetö-

mörülő csillagok és fekete lyukak olyan erős

gravitációs tereket teremtettek, amelyek akár a

tér-idő kontinuumot is eltorzíthatták. A szélső-

séges körülmények miatt a hiperutak instabi-

lak voltak, minden előjel nélkül, bármikor

elmozdulhattak vagy akár össze is omolhattak.

A Prakith-ra vezető, utolsó ismert folyosó

körülbelül ötszáz évvel ezelőtt omlott össze, és

azóta senki sem vette a fáradságot, hogy

feltérképezzen egy másikat. Ez gyakran meg-

esett a Mélymag világaival: ha nem rendelkez-

263

A Gonosz Dinasztia
tek jelentősebb ásványi kincsekkel, az új

hiperutak felderítésével járó veszélyek egysze-

rűen nem érték meg az erőfeszítéseket.

A hiperutak összeomlása óta eltelt évszá-

zadok alatt a Galaxis más részein élő teremt-

mények gyakorlatilag elfelejtették a Prakith-t.

Még a közeli rendszerekből sem lehetett köny-

nyen a bolygóhoz utazni, és Bane joggal szá-

mított arra, hogy egy fejlődésben megrekedt

társadalmat fog találni. Szinte minden egyes

világ gazdaságát és kultúráját a bolygóközi

kapcsolatok éltették, ezek nélkül a helyi civili-

zációk általában hanyatlásnak indultak, és a

fejlettségük szintje jócskán visszaesett.

A Jediknek az elmúlt évszázadok alatt sike-

rült eltüntetniük a Darth Andedduról, vala-

mint a híveiről szóló feljegyzéseket a Galaxis-

ban fellelhető írásokból, viszont magát a

Prakith-t néhány régi forrás még megemlítette.

Bane összegyűjtötte az összes ismert anyagot –

264
Dew Karpyshyn

többek között számos reménytelenül elavult

csillagtérképet – abban a reményben, hogy

rátalál erre a rég elveszett világra.

A feltáratlan hiperutakon lehetett ugyan

repülni, de csak lassan és rendkívül veszélyes

viszonyok között. Bane a Triumph csúcsminő-

ségű navigációs számítógépe által generált

lehetséges útvonalak között válogatva újra és

újra kiszámította az útvonalat, és több száz

kisebb ugrást végrehajtva haladt csillagtól

csillagig, bolygótól bolygóig.

Dacára annak, hogy annak idején költségeket

nem kímélve, a piacon kapható legjobb prog-

ramrendszert vásárolta meg, a számítógép

bizonyos hibahatárok között működött. Az

előzetesen betáplált adatokból, illetve a menet

közben begyűjtött mérési eredményekből

eredeztetett valószínűségek és elméleti feltevé-

sek

alapján
dolgozott.

És

egy

adott

hiperfolyosó stabilitását vagy biztonságát nem

265

A Gonosz Dinasztia

lehetett előre megjósolni, amíg egy hajó nem

haladt át rajta. Ennek eredményeként az

utazás minden egyes szakaszában és pillana-

tában bekövetkezhetett a katasztrófa.

A feltérképezetlen utakon való repülés in-

kább volt boszorkányság, semmint tudomány,

és Bane legalább annyira támaszkodott az

ösztöneire, mint a navigációs rendszer mate-

matikai számításaira. Azzal, hogy rövid ugrá-

sokkal haladt, jócskán megnyújtotta az utazás

idejét, viszont a lehető legkisebbre csökkentet-

te annak veszélyét, hogy a Triumph-ot dara-

bokra tépi egy váratlan gravitációs tér, vagy

pedig porrá zúzza egy rosszkor összeomló

hiperfolyosó.

Bane nem első alkalommal nézett szembe a

Mélymag veszélyeivel. Tíz évvel ezelőtt járt a

szintén elveszettnek hitt Tythonon, és megsze-

rezte Belia Darzu holokronját. A tényt, hogy

ezúttal a Prakith-ra tart, hogy megkaparintson

266

Dew Karpyshyn

egy másik holokront – nevezetesen Darth

Andedduét –, a legkevésbé sem tartotta merő

véletlennek.

A tudatlanok sokszor gondolták véletlennek

vagy a vakszerencsének azt, amit valójában az

Erő idézett elő. E jelenségeket sokan sorsnak

vagy végzetnek nevezték, noha ezek a kifeje-

zések túl egyszerűek voltak ahhoz, hogy híven

megjelenítsék azt a rejtett, ám messze ható

befolyást, amelyet hordoztak. Bane tudta,

hogy az Erő él; áthatja az univerzum szövetét,

és átjár minden eleven teremtményt. Energiái

megérintették és befolyásolták az összes te-

remtményt, áramlatai – mind a sötétek, mind a

világosak – hol elapadtak, hol szabadon árad-

tak, és megteremtették a létezés mintázatait.

Bane évtizedek óta tanulmányozta ezeket a

mintákat, és idővel rájött, hogy módjában áll

manipulálni, illetve kihasználni őket. Megér-

tette, hogy amikor a sötét oldal hatalma csök-

267

A Gonosz Dinasztia

kent, az ősi Sith-ek talizmánjai sorra eltűntek.

Csakhogy idővel a ciklus fordult, és azzal

párhuzamosan, hogy a sötét oldal új erőre

kapott, az elveszett kincsek ismét előkerültek.

Ezen időszakokban csak annyi kellett, hogy

valaki elég bölcs legyen ahhoz, hogy felismerje

és megszerezze őket, s elég erős ahhoz, hogy

cselekedjen.

Bane mindkét adottsággal rendelkezett, ám

azt korántsem vette biztosra, hogy ugyanezt a

tanítványáról is elmondhatja. Igen, készéggel

elismerte, hogy Zannah okos és ravasz, sőt

hogy a hatalma talán nagyobb is, mint az övé.

De vajon szorult belé annyi éleslátás és kitar-

tás, hogy képes legyen átvezetni a Sith-rendet

a történelem álnok örvényekkel teli, folyton

tajtékzó hullámverésén?

Bane eltöprengett azon, hogy Zannah vajon

hogyan boldogul a Doanon. Korábban azt

remélte, hogy a tanítványát messze megelőzve

268

Dew Karpyshyn

fog visszatérni a Ciutric-ra, de alábecsülte a

Mélymagban való navigáció nehézségeit. Most

már valószínűnek látta, hogy mire hazaér,

Zannah már az otthonukban fogja várni őt. A

tanítványa talán rájött arra, hogy küldetése

elsősorban a figyelme lekötését szolgálta,

aminek nyomán most gyanítja, hogy a mestere

árulásra készül. És e gyanú alapján végre

rászánja magát, hogy lépjen…

A navigációs konzol ismét sípolt, a pilótafül-

ke ablakain túl örvénylő, jellegzetes fényáradat

eltűnt, helyén a Prak rendszer látványa jelent

meg: a kisebbfajta, vörös nap, illetve a körülöt-

te keringő öt apró bolygó. Bane kézi vezérlésre

váltott, és a harmadik felé vette az irányt,

amely még ebből a távolságból is elég vészjós-

lóan nézett ki. A felszínén működő vulkánok,

lángoló magmatengerek, valamint kénes

hamuval lepett, sivár síkságok váltogatták

egymást.

269

A Gonosz Dinasztia

Miután a Triumph belépett a légkörbe, a

felderítőrendszer

számos

kisebb-nagyobb

települést talált, amelyek elszórtan helyezked-

tek el ezen a barátságtalan világon. A legköze-

lebbi városka alig hétszáz kilométerre terült el

észak felé, de Bane délnek fordította a hajóját,

és a bolygó egyenlítője mentén keleti és nyuga-

ti irányban végigvonuló hegység felé tartott.

Hogy Andeddu kultusza létezik-e még, arról

mit sem tudott, de attól a pillanattól kezdve,

hogy kitört a hiperűrből, biztosra vette, hogy

az erőd még áll. Egy a hegység szívében rejtő-

ző, anyagtalan és láthatatlan csomópontból

sötét energiák áradtak szét, amelyek csalhatat-

lan bizonyossággal jelezték neki az irányt.

A hegyvonulat északi határának közelében

járt, amikor a letapogatók kisebb települést

találtak. És meglepő módon egy automata

repülésirányító rendszer irányjelet bocsátott ki

a standard csatornákon. Mindez azt jelentette,

270

Dew Karpyshyn

hogy a falu közelében manapság is légikikötő

üzemel, noha valószínűnek tűnt, hogy inkább

a felszíni forgalmat szolgálja ki, semmint a

távoli világokról érkező látogatókat.

A feltevés hamarosan igazolást nyert, amikor

is Bane letette hajóját a település mellett elterü-

lő pályák egyikére. A kikötőben egyetlen

személy tartózkodott, egy idős férfi, aki ócska

forgószéken üldögélt a nevetségesen apró,

rozoga vámfülke mellett. Az illető kíváncsian

figyelte a felé tartó Sith Nagyurat, de eszébe

sem jutott, hogy feltápászkodjon.

– Nem sok utazót láttam mostanában – je-

gyezte meg köszönés helyett, amikor Bane

odaért hozzá. – Galliából jött?

Bane előzetes kutatásainak jóvoltából tudott

arról, hogy Gallia egyike a bolygó nagyobb

városainak. Az öreg feltételezte, hogy ő is a

Prakith szülötte, a jelekből ítélve meg sem

271

A Gonosz Dinasztia

fordult a fejében, hogy egy másik rendszerből

származó ember kereste fel a világát.

– Így igaz – erősítette meg Bane, mert nem

látott okot arra, hogy elárulja az igazságot, és

azzal tovább bonyolítsa a helyzetet. – Galliából

repültem idáig. Darth Andeddu híveiról

gyűjtök információkat.
Az idős férfi előrehajolt ültében, és a földre

köpött.

– Mi, akik errefelé élünk, nem szeretünk be-

szélni róluk – közölte mogorván, majd gyana-

kodva végigmérte a jövevényt, végül hátradőlt

a székén, összefonta két karját a mellkasán, és

kihívó hangon hozzátette:

– Nem mondhatok mást magának! Menjen

vissza Galliába! Nem látjuk itt szívesen a maga

fajtáját!

Bane-nek ugyan bőven lett volna eszköze

arra, hogy kiszedjen az öregből egyet s mást,

de egyelőre nem akarta megfélemlíteni vagy

272

Dew Karpyshyn

megkínozni a jelentéktelen, idegesítő alakot.

Inkább sarkon fordult, és elindult a falu legkö-

zelebb álló épületei felé. Biztosra vette, hogy

lesz ott valaki, aki elmondja neki azt, amire

szüksége van.

***
Néhány órával később Bane ismét a Triumph

pilótafülkéjében ült, minden szükséges infor-

mációval felvértezve. Az öregember kijelenté-

sei dacára talált néhány helyi lakost, akik

készségesen megosztották vele mindazt, amit

tudtak a szomszédos hegység mélyén műkö-

dő, különös és elszigetelt kultuszról.

Egyértelműen

bebizonyosodott,

hogy

Andeddu hívei mind a mai napig aktívak –

közülük néhányan néha még a kisvárosba is

betértek, hogy különféle készleteket vásárolja-

nak. A beszámolókból arra is fény derült, hogy

273

A Gonosz Dinasztia

a hegyi falu lakói egyfelől félnek titokzatos

szomszédaiktól, másfelől gyűlölik őket. Egye-

sek azt állították, hogy a szekta majd ezer tagot

számlál, mások szerint legfeljebb ötvenet, míg

maga Bane úgy sejtette, hogy a valós szám

valahol az utóbbi, alsó érték közelében lehet.

Ezen túl minden más adat és értesülés a vad

találgatások, valamint a valóságtól elrugasz-

kodott, ostoba babonák zavaros ködfelhőjébe

veszett.

A célállomásból sugárzó, sötét energiák alap-

ján tájékozódva Bane alacsonyra vitte a gépét,

és hol szűkebb, hol tágabb fordulókat leírva

kerülgette a fekete hegycsúcsokat. A hegység

mélyére érkezve felfigyelt az élénk szeizmikus

tevékenység jeleire. Néhány hegy magassága a

húsz kilométert is meghaladta, másoké legfel-

jebb feleekkora volt, mert a felső részük lerob-

bant, amikor a gyomrukban fortyogó láva

füstöt és tüzet okádva kitört.

274

Dew Karpyshyn

Nem kellett hozzá sok idő, és Bane megpil-

lantotta magát az erődöt; a komor építmény a

hegység szívében, egy mély völgy kellős

közepén állt. A kétszáz méter magas, négyol-

dalú,

csonka

piramist

fekete

obszidiántömbökből emelték, és részben

erődítményként, részben pedig egy önjelölt

isten emlékműveként szolgált. A falusiaktól

hallott történetekből Bane megtudta, hogy

Andeddut istenként tisztelték hosszú-hosszú

élete során, mielőtt letaszították trónjáról. És

mégis, miután elárulták és meggyilkolták, a

legodaadóbb híveiből szűk körű szekta formá-

lódott, amelynek tagjai szilárdan hitték, hogy

Andeddu szelleme továbbra is létezik. Tovább

szolgálták őt, istenkirálynak kijáró tiszteletet

tanúsítva iránta, és lankadatlanul várták a

napot, amelyen uruk és parancsolójuk vissza-

tér hozzájuk.

275

A Gonosz Dinasztia

A Prakith hosszú elszigeteltsége csak tovább

erősítette a hívek elszántságát. A falusiak a

szentélyben lakó teremtményeket fanatikus-

nak nevezték, és Bane gyanította róluk, hogy

mindegyikük hajlandó lesz feláldozni az életét

annak érdekében, hogy megvédje Andeddu

holokronját.

Visszavette a tolóerőt, és mialatt a gépe lelas-

sult, leszállásra alkalmas helyszínt keresett. Az

északon és délen felmeredő sziklafalakról

lávapatakok csordogáltak, és keresztbe-kasul

átszőtték a völgyet. Az erődből szétsugárzó,

vészjósló erők távol tartották az olvadt kőze-

tekből álló folyamokat magától az épülettől, de

a talajra végrehajtott leszállás mindenképpen

veszedelmesnek ígérkezett. Bane a legkevésbé

sem vágyott arra, hogy miután sikerült meg-

kaparintania a holokront, arra térjen vissza,

hogy a Triumph eltűnt egy lassan hömpölygő

lávafolyó alatt.

276

Dew Karpyshyn
Egyetlen lehetősége maradt, mégpedig az

erőd lapos teteje, amelyet annak idején kétség-

kívül leszállópályának terveztek. Jobban

szerette volna, ha a megérkezésével nem

riasztja azonnal az építmény lakóit, de nem

volt más választása. Végül kétszer megkerülte

a piramist, majd tökéletes, hárompontos

leszállást végrehajtva letette a gépét annak

lapos tetejére.

Amint kikapcsolta a hajtóműveket, kiugrott

a pilótafülkéből, és a fénykardját máris a

kezében tartva kirohant a gépből. Az Erőn

keresztül érzékelte, hogy a talpa alatt rejtőző

helyiségekben a kultuszhívők ijedten rohan-

gálnak, és máris gyülekeznek, hogy megüt-

közzenek a váratlan betolakodóval.

Bane gyorsan körülnézett, hogy felmérje

környezetét. A tető teljesen lapos volt, és mind

a négy oldalának hossza körülbelül harminc

méter lehetett. Egyetlen kisebb épület sem állt

277
A Gonosz Dinasztia

rajta, mindössze az északkeleti sarkában

sötétlett egy kisebbfajta csapóajtó. Ebben a

másodpercben az ajtó felpattant, és az alatta

ásítozó nyílásból a legkülönfélébb fajokhoz

tartozó teremtmények rontottak ki. A csapat

legalább huszonöt főből állt, viszont elavult,

vibropengés fegyverekkel, sőt közönséges

bunkókkal szeretkeztek fel.

Sokan álltak vele szemben, de Bane érzékel-

te, hogy nem jelentenek komoly veszélyt.

Jóllehet egy ősi Sith-et imádtak, egyikük sem

rendelkezett különleges képességekkel. Az Erő

nem áradt végig az ereiken, vagyis hétköznapi

férfiak és nők voltak, feláldozható bábok mind

egy szálig. A haragjukat táplálhatták ugyan a

templom mélyéből áradó, sötét energiák, de

Bane ugyanilyen könnyedén meríthetett ebből

a forrásból, felhalmozhatta magában a látha-

tatlan erőket, hogy aztán az ellenségeire zúdít-

sa azokat.
278

Dew Karpyshyn

Egy évtizeddel korábban habozás nélkül

rávetette volna magát az ellenségeire, az

őrületes mennyiségű adrenalintól hajtva, amit

az orbaliskok juttattak a vérébe. Az eszelős

harag lázában égve lekaszabolta volna az elébe

állókat, véres ösvényt vágott volna a soraikba,

bízva abban, hogy az élősködők áthatolhatat-

lan páncélhéja minden csapástól és lövéstől

megvédi.

De ma már nem borították orbaliskok a tes-

tét. Manapság akár egy nyomorult tőr is halál-

ra sebezhette, cserébe viszont nem esett áldo-

zatául annak az őserejű vérszomjnak, ami

annak idején sokszor eluralkodott rajta. A

paraziták fertőzésétől megszabadulva inkább

az Erő segítségével végzett az ellenfeleivel,

semmint kizárólag a testi erejére, illetve a

fénykardjára támaszkodva. Így aztán kikap-

csolta a fénykardját, és mialatt erőt gyűjtött,

tétlenül hagyta, hogy a kultuszhívők mind

279

A Gonosz Dinasztia

közelebb merészkedjenek hozzá. A templom

energiáival támogatta meg a saját hatalmát,

miközben halálos mezőt teremtett maga köré.

Szűk körnek indult, de gyors ütemben széttá-

gult, míg végül a sugara elérte a tíz métert. A

mező határán belül a puszta levegő egyik

pillanatról a másikra elsötétült, mintha oda-

fent, a magasban felhő úszott volna a vörös

napkorong elé, és tökéletesen kerek árnyékot

vetett volna a piramis tetejére.

Bane az árnyas félhomályba öltözötten egy-

szerűen csak állt, és moccanás nélkül várta a

rohamot. Az első sorokban rohanó kultuszhí-

vők felsikoltottak kínjukban, amikor behatol-

tak a sötét mezőbe. Az életerő kiröppent a

testükből, és néhány másodperc leforgása alatt

ezer évet öregedtek. Az izmaik és inaik azon-

nal elsorvadtak, a bőrük kiszáradt, és ráfeszült

a csontjaikra, míg a szemük és a nyelvük

összezsugorodott. Az imént még eleven testek

280

Dew Karpyshyn

mumifikálódott

porhüvelyekké

alakultak,

amelyekről hamarosan a megmaradt, szikkadt

hús is lefoszlott, míg végül a hívőkből nem

maradt más, csupán a csontvázuk és néhány

marék haj.

A sötét oldal színtiszta energiájából szőtt

mező megteremtése és fenntartása hamar

kimerítette Bane-t, viszont módjában állt

magába szívni áldozatainak életerejét. Kiegé-

szítette velük a saját energiáit, megújította

apadó erejét, és megerősítette a mezőt, hogy

felkészüljön a második hullámban érkező

támadók fogadására.

A kultuszhívők vakmerő ütemben törtek

előre. Az élen rohanó alakok látták, hogy a

társaik az imént milyen sorsra jutottak, és

kétségbeesetten lassítottak, hogy megálljanak.

Ám a hátuk mögött érkezők a lendülettől

hajtva beletaszították őket a gyilkos mezőbe, és

281

A Gonosz Dinasztia

ugyanolyan kínhalálban lett részük, mint az

előttük elesetteknek.

Csak a tömeg hátsó részén, illetve a széleken

elhelyezkedő hívők vették észre idejében a

veszélyt, csakis nekik sikerült megtorpanni.

Ám az eredeti húsz-huszonöt fős csapatból így

is alig hatan-nyolcan maradtak életben. Ezek

az illetők most biztonságos távolságban, a

sötét kör határán kívül őgyelegtek, és bár a

fegyverüket továbbra is csapásra emelve

tartották, lerítt róluk, hogy fogalmuk sincs, mi

legyen a következő lépés.

Zavarodottságuknak Bane vetett véget, ami-

kor is szétfoszlatta a mezőt, és aktiválta fény-

kardját. A kultuszhívők túl kevesen voltak

ahhoz, hogy valódi kihívást jelentsenek a

számára, továbbá ócska vibrofegyvereik nem

érhettek fel az ő izzó energiapengéjével. Noha

valószínűleg sejtették, hogy felsőbbrendű

ellenséggel állnak szemben, az Andeddu iránti

282

Dew Karpyshyn

elvakult rajongásuk arra késztette őket, hogy

megtámadják az idegent, aki be akar törni a

szent templomukba. Bane másodpercek alatt

végzett

velük.

Villámgyors

csapásokkal,

könyörtelenül gyilkolta őket, mintha közönsé-

ges, ostoba vadállatok lettek volna.

És ekkor egyik pillanatról a másikra ellenfél

nélkül maradt. Az első csapat tagjai holtan

hevertek a kövezeten, és a csapóajtóból sem

bukkantak elő további alakok, noha Bane

érzékelte, hogy legalább százan tartózkodnak

az építmény belsejében. Azok, akikkel az

imént végzett, harcosok voltak, a szentély

őrzői, míg a papok és a szekta további tagjai

odalent, a gigászi piramis gigászi kamráiban,

termeiben és folyosóin bujkáltak vagy éppen

rohangáltak.

Bane látott arra lehetőséget, hogy a még élő

ellenségei komoly veszélyt jelentenek rá nézve.

Andeddu papjai kétségkívül azért nyerhették

283

A Gonosz Dinasztia

el magas tisztségüket, mert valamilyen mér-

tékben tudtak bánni az Erővel. Ám ezek az

illetők korlátozott képességekkel és felkészült-

séggel rendelkeztek, és Bane tudta, hogy egy

sem akad köztük, aki elég hatalommal bír

ahhoz, hogy megállítsa őt. Együttesen viszont

akár jelentős ütőerőt is képviselhettek, éppen

ezért nem akart időt adni nekik arra, hogy

rendezzék soraikat és egyesítsék erőiket.

A lejáróhoz sietett, és felfedezte, hogy az

összecsapás során valaki becsukta, és belülről

elreteszelte. Megnyitotta magát az Erőnek, a

derékszíjára csatolta fénykardját, és mindkét

kezével megmarkolta a csapóajtó fogantyúját.

Széles vállának és vaskos karjának minden

izmát megfeszítve felrántotta a fedelet, majd a

mozdulat folytatásával letépte a forgópántok-

ról, és félrehajította.

Pillanatnyi tétovázás nélkül beleugrott a

sötét nyílásba, és egy lejtős folyosóra érkezett,

284

Dew Karpyshyn

amely Andeddu erődjének mélyére vezetett.

Ismét aktiválta fénykardját, és csalhatatlan

biztonsággal tájékozódva, döngő léptekkel

haladt lefelé – az Andeddu holokronjából

sugárzó energiák ellenállhatatlan erővel von-

zották a lenti helyiségek irányába.

Az építmény belseje a korribani Sith Aka-

démiára emlékeztette. Magas kőfalak vették

körül, amelyekben helyenként vastag faajtók

sötétlettek, míg magukat a járatokat vas fali-

karokba állított fáklyák sejtelmesen táncoló

fénye világította meg. Amikor elhaladt egy-

egy ajtó előtt, Bane érzékelte, hogy annak

másik oldalán teremtmények tartózkodnak. A

legtöbben meglapultak a kamráikban, és

eszükbe sem jutott háborgatni őt. Valószínűleg

megérezték, hogy rettentő erőknek parancsol,

és ennek nyomán tudták, hogy ha megzavar-

nák a küldetésében, azzal nem érnének el

mást, minthogy értelmetlenül és feleslegesen

285

A Gonosz Dinasztia

elhajítanák az életüket. De még így is megesett

olykor, hogy egy-egy kultuszhívő, akiben az

Andeddu iránti rajongás elnyomta az önfenn-

tartás ösztönét, előugrott valahonnan, és

megpróbálta feltartóztatni őt.

A Sötét Nagyúr irgalom nélkül és halálos

hatékonysággal reagált ezekre a támadásokra.

Az elébe toppanó alakok zömét egyetlen

csapással kettévágta, másoknak az Erő közve-

títésével eltörte a nyakát – és mindezt anélkül,

hogy egy pillanatra lassított volna. Mire elérte

az építmény központi termét, minden ellenál-

lás megszűnt. A még élő hívők a haragja elől

menekülve a legalsó helyiségekbe vonultak

vissza.

Itt, a piramis szívében Andeddu hívei szen-

télyt emeltek uruknak. A sarkokban izzó, több

méter magas fényrudak kísérteties, zöld fény-

be borították a termet. A falakon freskók

sorakoztak, amelyek az egykori istenkirály

286

Dew Karpyshyn

jelentős győzelmeit örökítették meg. Egyes

képeken hatalmas seregekre zúdította titokza-

tos erőit, másutt a meghódított népek vezérei

térdeltek előtte. A helyiség közepén hatalmas

kőszarkofág feküdt, amelynek fedelén a dom-

bormű a rég halott Sith Nagyurat ábrázolta.

Bane annak idején, a Korribanon, a Nagy-

urak Völgyében átkutatta a régi Sith-ek ősi

sírkamráit, ám azokat kivétel nélkül üresnek

találta. Az évszázadok alatt a Jedik mindent

összeszedtek, ami a Sith-rendhez kötődött, és a

kincseket a coruscanti Templomuk mélyére

zárták.

Itt viszont megtalálta azt, ami a Korribanról

elveszett. A Jedik ugyan kitörölték Andeddu

nevét a Galaxisban fellelhető legtöbb írásból,

de mert a Prakith réges-régen elszigetelődött a

külvilágtól, a végső nyughelyét nem tudták

kifosztani. A szarkofág évszázadokon keresz-

tül háborítatlan maradt. És belsejében a néhai

287

A Gonosz Dinasztia

Sötét Nagyúr legbecsesebb kincse azóta várta,

hogy egy arra méltó személyiség megszerezze

a benne rejlő titkokat.

A terembe lépve Bane azonnal megérezte a

füstölők illatát. Mialatt megközelítette a szar-

kofágot, érezni vélte, hogy a finom füst végig-

kúszik a bőrén, körülzárja a testét, és belera-

gad a ruházatába. Fogást keresett a szarkofág

egyik sarkán, majd a simára csiszolt kőtömb

fölé hajolt, és tolni kezdte. Valamennyi izmát

megfeszítve, minden erejét beleadva nyomta a

fedelet, amely fülsértő csikorgás kíséretében,

meg-megakadva bár, de végül megadta magát

az erőfeszítéseinek.

Andeddu mumifikálódott holtteste a hátán

feküdt. Az egymásba kulcsolt, szikkadt kezek

ökölnyi méretű kristálypiramist szorítottak a

megroskadt mellkashoz. Bane benyúlt a ko-

porsóba, megmarkolta a holokront, és húzni

kezdte. Egy pillanatig úgy érezte, a tetem

288

Dew Karpyshyn

ellenáll neki, mintha vonakodna szétnyitni

törékeny csontujjait. Türelmét vesztve megrán-

totta a holokront, valósággal kitépte a készítője

kezei közül. Ezt követően vetett még egy

utolsó pillantást az óidők Nagyurának marad-

ványaira, majd sarkon fordult, és elhagyta a

szentélyt.

Mialatt a tető felé tartott, a kultuszhívők

közül alig hárman-négyen próbálták megállí-

tani; úgy söpörte le őket magáról, akár a

szúnyogokat. Félig-meddig arra számított,

hogy a piramis tetején újabb csapat fogja várni,

hogy az építmény lakói még egyszer, utoljára

megütköznek vele, de nem látott mást, csak a

saját hajóját. A jelekből ítélve a bölcs belátás és

az önfenntartás ösztöne legyőzte a hívek

Andeddu iránti hűségét…

– Ennek így kellett lennie – mormolta Bane.

A szekta vezetői nyilván felismerték az alapve-

tő igazságot, miszerint az erős megszerzi azt,

289

A Gonosz Dinasztia

amit akar, és ez ellen a gyengék semmit sem

tehetnek. Nem voltak elég erősek ahhoz, hogy

megtartsák Andeddu holokronját, ennélfogva

nem érdemelték meg, hogy náluk legyen.

Bane a pilótafülkébe sietett, és mialatt végre-

hajtotta a felszállás előtti ellenőrzést, az járt a

fejében, hogy ha a kultuszhívók közül valaki

bizonyította volna a rátermettségét, akkor ő

most nem csupán a holokront vinné magával,

hanem egy új tanítványt is.

Így viszont fel kellett függeszteni Zannah

utódjának keresését. Megszerezte azt, amiért

idejött. Úgy számította, hogy legalább négy-öt

standard napba fog telni, mire átnavigál a

Mélymagból kivezető hiperfolyosókon, de

kimondottan örült a hosszú utazásnak: így

legalább bőven lesz ideje, hogy alaposan

áttanulmányozza a holokron anyagait. És ha

minden a tervei szerint történik, mire hazaér a

Ciutric-ra, Andeddu titkai az övéi lesznek.

290

Dew Karpyshyn
Kilencedik fejezet
A Paradicsom mindenről szólt, csak arról

nem, amit a neve ígért. A hatalmas űrállomás

egy a Koréliai Kereskedelmi Gerincről leágazó,

kevésbé fontos hiperút mentén lebegett. Jólle-

het hivatalosan a Köztársaság fennhatósága alá

tartozott, ezt a kvadránst a főbb hajózási

társaságok gépei messze elkerülték – inkább az

errefelé sűrűn megforduló kalózokról és

rabszolga-kereskedőkről híresült el, semmint

az áruforgalmáról.

Csakhogy az idők folyamán néhány muun

befektető ráébredt, hogy még a bűnözőknek is

szükségük van egy helyre, ahol elkölthetik

törvénytelen úton megszerzett kreditjeiket, és

ezek az illetők úgy döntöttek, hogy a forrásai-

kat felhasználva létrehoznak egy állomást,

amely a Köztársaság társadalmának azon

291

A Gonosz Dinasztia
rétegét fogja kiszolgálni, amelyet minden

civilizált világról rég kitiltottak.

Lucia sokszor járt már a Paradicsomban,

többször, mint szerette volna. Miután annak

idején kiengedték a hadifogolytáborból, né-

hány évig szabadúszó testőrként dolgozott, és

számos ügyfele kimondottan arra szerződtette,

hogy védőőrizetet biztosítson neki az állomá-

son tett látogatás idejére. Ezek a munkák jól

fizettek, de csak akkor fogadta el őket, ha nem

akadt semmi más, amivel kereshetett volna.

Jóllehet a Paradicsomot hivatalosan „teljes

körű szolgáltatást nyújtó szórakoztatóköz-

pont”-nak nevezték, a valóság sokkal komo-

rabb, sokkal ijesztőbb volt annál, mint amit az

ártatlan kifejezés sejtetett. Szerte a Galaxisban

több száz olyan bolygó és űrállomás akadt,

ahol a vendégek szerencsejátékot játszhattak,

kéjrabszolgák szolgáltatásait vehették igénybe,

vagy éppen tiltott kábítószereket fogyaszthat-

292
Dew Karpyshyn

tak, ám ezek a Köztársaság többé-kevésbé

törvénytisztelő polgárainak szórakozóhelye-

ként hirdették magukat. A Paradicsomon

másként állt a helyzet. A tulajdonosok meg

sem próbáltak adni a látszatra. És az itteni

vendégkört egyetlen szóval lehetett jellemezni:

csőcselék.

Lucia már az első látogatása alatt meggyűlöl-

te az állomást, és valahányszor visszatért, a

véleménye további megerősítést nyert. Mialatt

átvágott a Lopott Vagyonban, vagyis a Paradi-

csom hat kaszinójának egyikében tolongó

tömegen, nem látott és nem tapasztalt semmit,

aminek hatására meggondolta volna magát.

A mennyezeti hangszórókból fülsértően dü-

börgő zene áradt, ami összevegyült a sokaság-

ból felszakadó általános lármával. Emberek,

humanoidok és idegen teremtmények keve-

redtek egymással, ittak, ordítoztak, röhögtek,

és hanyagul szórták a kreditjeiket a különféle

293

A Gonosz Dinasztia

játékasztaloknál. A tömeg zömét kalózok és

rabszolga-kereskedők alkották, de szép szám-

mal akadtak itt zsoldosok, fejvadászok és

személyi testőrök is. Gyakorlatilag mindenki

fegyvert viselt. A teremben kéjrabszolgák –

mind férfiak, mind nők – köröztek folyamato-

san, és nyakukba akasztott tálcákról italokat és

különféle bódítószereket kínáltak. A Paradi-

csom fedélzetein megfelelő árért mindent

lehetett venni – még magukat a rabszolgákat

is.

A hirtelen kirobbanó, halálos erőszak állan-

dó veszélye a Paradicsom kultúrájának elke-

rülhetetlen és általánosan elfogadott eleme

volt. Az állomáson nem működtek biztonsági

szolgálatok, és a Köztársaság rendfenntartó

erőinek tagjai nem fordultak meg a fedélzeten,

legalábbis hivatalos minőségben nem. A

mennyezetről lógó, automata lőelemképzővel

felszerelt sugárvetőket akár tömegoszlató

294

Dew Karpyshyn

eszköznek is lehetett használni abban az

esetben, ha valaki megtámadta a kaszinó

dolgozóit, de a személyes biztonság tekinteté-

ben a tulajdonosok azt a nézetet vallották,

hogy a kedves vendégek védjék meg magukat.

Azok, akik megengedhették maguknak, test-

őrökből álló kíséretet béreltek, ám az átlagos

látogató nem számíthatott másra, csakis a

saját, feltűnő helyen viselt sugárvetőjére,

valamint arra a kimondatlan fenyegetésre,

miszerint váratlan elhalálozása esetén a barátai

bosszút állnak érte.

Lucia nem hozott magával barátokat erre az

utazásra, de éppen eleget járt már itt ahhoz,

hogy tudja, hogyan kerülheti el a bajt. Minden

pillanatban

magabiztosan

viselkedett.
A

testtartása egyfajta kihívást sugallt, és komor

arcot vágva igyekezett elriasztani mindenkit

attól, hogy megközelítse ót. Ezenfelül az

összetűzések általában a játékasztaloknál

295

A Gonosz Dinasztia

robbantak ki, és ő nem azért jött ide, hogy

szerencsejátékot játsszon.

Hanem azért, mert a hercegnő megkérte,

hogy kerítse elő a Vadász néven ismert

iktotchi bérgyilkosnőt. Amikor utoljára itt járt,

szintén a Vadászt kereste, bár akkor nem Serra

kérésére, hanem a saját elhatározásából.

Lucia akkor nem tudott arról, hogy a király

egyezséget kötött a Jedikkel. Meg sem fordult

a fejében, hogy az orgyilkos megöli Medd

Tandart, és ezzel jelentős diplomáciai bonyo-

dalmat okoz. Ám utóbb úgy érezte, ha netán

tudta volna, akkor is megtette volna Serra

kedvéért.
Látta, hogy az úrnője mélységes, pusztító

gyászba esett. Gerran halála összezúzta a

lelkét és szívét, s miután két hónapon keresz-

tül nem mutatkoztak a javulás jelei, Lucia nem

nézhette tovább tétlenül a barátja szenvedését.

296

Dew Karpyshyn

A hercegnőnek ahhoz, hogy életben marad-

jon, le kellett zárnia a múltat, és ehhez tudnia

kellett, hogy a felelősök megbűnhődtek a

vétkükért. A király ugyan elküldte az embere-

it, hogy kézre keríttesse Gelbát és a híveit, de

ők nem tudtak az elkövetők nyomára bukkan-

ni. Így aztán Lucia úgy döntött, hogy a saját

kezébe veszi az ügyet.

Azzal, hogy az uralkodó tudta nélkül felbé-

relt egy orgyilkost, nem csupán a doani törvé-

nyeket szegte meg, de a saját fogadalmát is,

amelyet akkor tett, amikor belépett a Királyi

Gárdába. Csakhogy úgy érezte, ez a dolog

mindenféle eskünél és törvénynél fontosabb.

Súlyos csapás érte Serrát, a barátját. Gerrant

nem hozhatta vissza a halálból, de gondos-

kodhatott arról, hogy a gyilkosai elnyerjék

méltó büntetésüket. Mint barátnak, pontosan

ezt kellett tennie: Serra igényeit és érdekeit

297

A Gonosz Dinasztia

minden más fölé kellett helyeznie. Számára ezt

jelentette a hűség.

Többé-kevésbé ugyanezen érzések vezérel-

ték, amikor húsz évvel ezelőtt, az Új Sith

Háborúk idején beállt Kaan Nagyúr seregébe.

A legkevésbé sem érdekelte a sötét oldal, nem

érdekelte a Sith-rend sorsa, és a Köztársaságot

sem akarta megsemmisíteni. A húszas évei

elején járt, nem voltak élő rokonai, sem pedig

barátai. Nem voltak kilátásai. Nem volt jövője.

Amikor a Sith Hadsereg toborzótisztje megje-

lent a bolygóján, valami olyat ajánlott neki,

mint senki más: egy esélyt, hogy részese

legyen egy dicsőséges ügynek. Egy esélyt,

hogy tartozhat valahová, valakikhez.

Ezt az érzést akkor tapasztalta meg életében

először, amikor mesterlövészként szolgált az

Éjjáróknál. Az egység tagjai olyanná váltak

számára, mintha a testvérei lettek volna.

Készséggel feláldozta volna az életét, hogy

298

Dew Karpyshyn

megmentse bármelyiküket, és tudta, hogy a

társai is megtennék érte ugyanezt. És ha úgy

alakult a helyzet, hogy nem tudott megmente-

ni valakit, azzal tisztelgett az emléke előtt,

hogy megbosszulta a halálát.

Ez történt Desszel is. Jóllehet az Éjjárók felett

hivatalosan Ulabore hadnagy parancsnokolt,

mindenki tudta, hogy a szakasz vezetője

valójában Dessel őrmester. Az Apatrosról

származó bányász valóságos óriás volt: a

magassága elérte a két métert, a súlya a száz-

húsz kilót. Ösztönös vezéri képességekkel

rendelkezett, és a maga fortélyos módján értett

ahhoz, hogyan tartsa életben a bajtársait még a

legforróbb helyzetekben is. Des többször tette

kockára az életét – hogy megmentse a szaka-

szát semhogy Lucia össze tudta volna számol-

ni.

Hiába telt el húsz év, valahányszor eszébe

jutott, hogy mi történt Desszel, elöntötte a

299

A Gonosz Dinasztia

harag. Az Éjjárók a Phaseerán állomásoztak,

amikor parancsot kaptak, hogy támadjanak

meg egy erősen védett köztársasági erődít-

ményt, méghozzá nappal. Amikor Des előállt a

javaslattal, hogy várják meg a napnyugtát,

Ulabore nem hallgatott rá. A gyáva féreg

inkább feláldozta volna az egész szakaszt,

semmint megmondja a feletteseinek, hogy

súlyos hibát követnek el.

Des nem volt hajlandó a biztos halálba ve-

zetni a bajtársait, és úgy döntött, hogy a maga

módján intézi az ügyet. Leütötte Ulabore-t,

átvette a parancsnokságot, és módosította a

tervet, hogy az egység a sötétség leple alatt

csapjon le. A küldetés teljes sikerrel zárult. Az

Éjjárók csekély veszteségek árán megsemmisí-

tették a köztársaságiakat, és ezzel előkészítet-

ték a terepet a Sith Hadsereg egyik jelentős

győzelméhez.

300

Dew Karpyshyn

Dest hősként kellett volna tisztelni a tettéért,

ehelyett Ulabore letartóztatta, és hadbíróság

elé állíttatta parancsmegtagadásért. Lucia még

manapság is híven emlékezett arra a jelenetre,

amikor a katonai rendészek bilincsbe verték és

elhurcolták az őrmestert. A lány ott helyben le

akarta lőni a hadnagyot, és már a sugárvetőjé-

ért nyúlt, amikor Des észrevette, hogy mire

készül, és megrázta a fejét. Tudta, hogy a

bajtársai nem menthetik meg őt. Túl sok rend-

ész vette körül őket, akik máris lövésre készen

tartották fegyverüket. Ha valaki megpróbált

volna segíteni az őrmesternek, azt vagy azon-

nal agyonlőtték volna, vagy pedig szintén

haditörvényszék elé viszik. És Dessel őrmester,

amikor elindult azon az úton, amelynek másik

végén a biztos kivégzés várta, mindvégig a

barátait fürkészte.

Lucia többé sosem látta Dest, nem is hallott

felőle, bár nem esett nehezére kitalálni, hogy

301

A Gonosz Dinasztia

mi történt vele. A parancsmegtagadás főbenjá-

ró bűnnek számított, és a Sith-ek nem éppen a

könyörületességükről híresültek el. Ugyanak-

kor, noha nem tudta megmenteni Dest, mód-

jában állt megtorolni a halálát.

Majdnem egy hónap telt el, mire megkapta a

várva-várt lehetőséget, de persze nem állt

szándékában sem felejteni, sem pedig megbo-

csátani. Egy rajtaütés során történt, az Alaris

Prime-on. Az Éjjárók a vadonban járőröztek,

amikor a köztársaságiak váratlanul lecsaptak

rájuk – ami sosem történt volna meg, ha Des

velük lett volna. Ám az őrmesterük remekül

kitanította őket, és az Éjjárók még nélküle is a

Sith Hadsereg legjobbjai voltak. Az összecsa-

pás alig három percig tartott, aztán a köztársa-

sági katonák pánikba estek és elmenekültek.

A rövid, de ádáz közelharc során mindkét fél

elveszítette néhány harcosát. Többek között

Ulabore hadnagy is elesett. A hivatalos jelentés

302

Dew Karpyshyn

szerint szolgálatteljesítés közben, harci cse-

lekmény alatt vesztette életét, és az Éjjárók

közül senki sem vette a fáradságot, hogy

közölje a feletteseikkel: a hadnagyot valaki

közvetlen közelről hátba lőtte.

Lucia úgy sejtette, sokan talán rossz ember-

nek tartanák őt azért, amit tett, de sosem bánta

meg a döntését. Ő maga végtelenül egyszerű-

nek látta az egészet: Des a barátja volt, és a

halálát Ulabore okozta.

És ugyanez állt a hercegnőre is. Hosszú és

igazi barátság fűzte Serrához, akinek a férjét

meggyilkolták. És Gerran haláláért Gelba volt

a felelős. Lucia számára mindez a hűségről

szólt.

Így aztán elutazott a Paradicsomra. Kérde-

zősködött itt-ott, átadott néhány jelentősebb

összeget, és a kapott értesülések révén végül

eljutott a Vadászhoz. Két héttel később Gelba

meghalt.

303

A Gonosz Dinasztia

Most pedig Serra arra kérte, hogy ismét bé-

relje fel az orgyilkost, de hogy miért, azt még

csak nem is sejtette.

Annyit mindenesetre észrevett, hogy a her-

cegnővel történt valami a Coruscanton tett

látogatás alatt. Felzaklatta valami, valami

olyan, amiről nem akart beszélni. Lucia tudta,

hogy a barátja múltjában sötét titkok lappan-

ganak, de sosem faggatta a hercegnőt, annál

sokkal jobban tisztelte. Végső soron a saját

múltjában is bőven akadtak fekete foltok, és ő

maga sem vette volna szívesen, ha mások

megpróbálnák beleütni az orrukat a régi

ügyeibe.

Noha készséggel ráállt, hogy segít, mélysé-

gesen aggódott a hercegnőért. Alapjában véve

kedves és szelíd embernek ismerte Serrát, de

azt is tudta, hogy van egy másik oldala. Rém-

álmok gyötörték, és időről időre nyomasztó

levertség lett úrrá rajta. Lucia gyanította, hogy

304

Dew Karpyshyn

ezeket a tüneteket egy régi, megrázó esemény

váltja ki – egy emlék, amely mély és meghatá-

rozó sérüléseket idézett elő Serra lelkében.

Lucia idáig jutott a töprengésben, amikor

megpillantotta a Vadászt, aki a középső ablak-

sor melletti asztalok egyikénél ült. Ahogy a

Paradicsom többi kaszinójából, úgy a Lopott

Vagyonból is rá lehetett látni az űrállomás

közepén működő arénára. A hatalmas páncél-

üveg lapokon keresztül a vendégek figyelem-

mel kísérhették a küzdő felek – jellemzően

vadállatok vagy rabszolgák – sok esetben

halálig tartó összecsapását.

A látogatók közül sokan szívesen fogadtak

az egyes küzdelmek eredményére, de Lucia

hirtelen rájött, hogy ez a Vadásszal nem tör-

ténhet meg. Az iktotchikról az a hír járta, hogy

telepaták, illetve hogy látják a jövőt, és ennek

eredményeként a Galaxis egyetlen kaszinójá-

ban sem köthettek fogadást. Így aztán valószí-

305

A Gonosz Dinasztia

nűnek tűnt, hogy a bérgyilkos egyszerűen

élvezte a vér és a halál látványát, ezért nézte az

arénában zajló, gyilkos harcokat.

A bejárattól legtávolabb eső sarokban ült,

hátát a válaszfalnak vetve. Ugyanazt az éjfeke-

te köpenyt viselte, mint a kettejük legutóbbi

találkozása alkalmával. A terjedelmes csuklya

a hátán terült szét, így látni lehetett előregör-

bülő és a válláig ívelő szarvát, amely kissé

különösnek ható keretbe foglalta éles vonású,

szabályos arcát.

Lucia egyelőre csak oldalról látta a nőt. A

vékony agyart vagy méregfogat formázó,

fekete tetoválások rejtve maradtak előtte,

részben a látószög, részben pedig a sarokra

vetülő árnyékok miatt. Ebből az irányból

nézve úgy találta, hogy a vörös bőrű

iktotchiban van valami rendkívül vonzó,

egyfajta kecsesség és elegancia, amit ő eddig

nem vett észre.

306

Dew Karpyshyn

Akár szép is lehetne – gondolta Lucia a saját

felfedezésétől meglepődve –, de úgy döntött,

hogy démonná változtatja magát.

Amikor a közelébe ért, a Vadász felnézett rá,

és a sárga szempárból áradó, átható tekintet

láttán Lucia mozdulatlanná dermedt.

– Számítottam rád – közölte köszönés helyett

az iktotchi olyan halkan, hogy az éktelen lárma

miatt alig lehetett megérteni a szavait.

– Számítottál rám? – bökte ki Lucia, mert

túlságosan meghökkent ahhoz, hogy valami

mást mondjon. Talán valóban olvas mások

gondolataiban, és látja a jövőt – vélte magában

a lány riadtan.

– A bolygótokon teljesített legutóbbi külde-

tésem alatt járulékos károk keletkeztek –

magyarázta a Vadász. – A Jedi. Úgy sejtem, az

úrnőd elégedetlen.

– Nem ezért vagyok itt – tiltakozott Lucia a

fejét rázva.

307

A Gonosz Dinasztia

– Helyes. Mert egyetlen kreditet sem vagyok

hajlandó visszatéríteni – jelentette ki határo-

zottan az iktotchi.

– Szeretnélek ismét felbérelni – mondta foj-

tott hangon Lucia.

A Vadász néhány pillanatig a fejét oldalra

billentve töprengett, majd megfontoltan bólin-

tott, mire Lucia leült vele szemben. Ha kissé

oldalra nézett, rálátott az arénára, ahol két

vérben úszó, szőrös fenevad őrjöngve marcan-

golta egymást. Az egyik endoriai medvefar-

kasnak tűnt, a másik egy háromfejű, kutyasze-

rű borzalom volt.

– Az ott egy térszörny – mormolta a Vadász,

de a testőr nem tudta egyértelműen megállapí-

tani, hogy az orgyilkos olvasott-e a gondolata-

iban, vagy csupán látta az arcán a zavarodott-

ságot.

Lucia végül undorodva elfordította a fejét,

hogy ne kelljen tovább néznie az összecsapást.

308

Dew Karpyshyn

– Megint egy lázadót kellene kiiktatnom? –

találgatott a Vadász.

– Nem… vagy legalábbis nem hiszem – vála-

szolta Lucia. – Az úrnőm szeretne személyesen

találkozni veled. Egy Ambria nevű bolygón.

– Miért éppen ott? – kérdezte az orgyilkos, és

a szemét résnyire vonva, gyanakodva méreget-

te a testőrnőt.

– Azt nem tudom – felelte az igazságnak

megfelelően Lucia. – Nekem nem árulta el.

Annyit mondott, hogy találkozni szeretne

veled ott, kettesben. És hajlandó kifizetni a

szokásos díjad háromszorosát. – Átcsúsztatott

egy tenyérnyi adatlemezt az asztalon, és

hozzátette:

– Ebben megtalálod a helyszín koordinátáit.

Lucia biztosra vette, hogy a Vadász nem

fogadja el az ajánlatot, ami akár csapda is

lehetett. Ám az iktotchi egyszerűen hátradőlt,

kényelmesen elhelyezkedett a székén, aztán

309

A Gonosz Dinasztia

hosszú időn át hallgatott, mintha valamilyen

fajta transzba esett volna.

Lucia türelmesen várt, és minden tőle telhe-

tőt megtett, hogy ne kövesse figyelemmel az

arénában zajló, véres műsort. Utálta, amikor

valaki kéjből vagy a puszta szórakozás kedvé-

ért gyilkolt, értelmetlennek és kegyetlennek

találta az ilyesmit. Dacára annak, hogy nem

nézte az eseményeket, a szomszédos asztalok

mellől felcsapó lárma hamarosan tudatta vele,

hogy a harc véget ért, hogy valamelyik állat

halálos sebet kapott. Ösztönösen oldalra kapta

a fejét, hogy lássa a végeredményt, és büntetés

gyanánt végignézhette, amint a terszörny

belemélyeszti mindhárom fejét a medvefarkas

hasába, és egy rántással kitépi a beleit.

Lucia gyorsan visszafordult, és nagyokat

nyelt, nehogy hányni kezdjen.

– Mondd meg az úrnődnek, hogy elfogadom

az ajánlatát! – közölte ekkor a Vadász, és a

310

Dew Karpyshyn

jobbját előrenyújtva a fajára oly jellemző

vastag, zömök ujjaival megfogta az adatle-

mezt.

Most, hogy az üzlet megköttetett, a bérgyil-

kos ismét az arénára fordította figyelmét,

feketére festett ajkán mintha sejtelmes mosoly

játszott volna.

Lucia heves undorral küzdve felállt, kurtán

biccentett, és azonnal elindult, mert már alig

várta, hogy elhagyja az állomást. A Vadász

teljesen belemerült az újabb borzalmas látvá-

nyosság élvezetébe, s úgy tűnt, észre sem vette

az ő távozását.

311

A Gonosz Dinasztia
Tizedik fejezet
Zannah még sosem tette be a lábát a Nal

Huttára, de a tanulmányainak és a Galaxisban

terjedő híreknek köszönhetően sokat tudott

erről a világról. Míg az uralkodó klánok telje-

sen beépítették a Nar Shaddaa felszínét, a Nal

Hutta, a közeli hold viszonylag fejletlen ma-

radt, mindössze egyetlen nagyobb város terült

el rajta. A természetes tájait borító, óriási

mocsarakat megmérgezték az ellenőrizetlen

ipari központokból kiszökő szennyező anya-

gok. Az idők folyamán a teremtmények millió-

itól hemzsegő lápok undorító, bűzlő posvány-

nyá alakultak, amelyekben legfeljebb mutáns

rovarok éltek meg. Bilbousára, a fővárosra

zöldesszürke színű, örökös füstköd borult,

amelyen a napfény sosem hatolt át, a gyakori

savas esők viszont mindig, hogy aztán undorí-

312

Dew Karpyshyn
tóan ragyássá és foltossá változtassák a felszíni

építményeket.

A világ arculatának ocsmánysága erkölcsi

romlottságában is híven tükröződött. A Hutt-

űr sosem tartozott a Köztársasághoz, és a

Szenátus törvényeivel errefelé senki sem

törődött. Az érvényben lévő szabályokat a

nagy hatalmú hutt klánok alkották meg, ame-

lyek a közeli Nar Shaddaát irányították, és Nal

Huttát a csempészek, kalózok és rabszolga-

kereskedők menedékévé züllesztették.

Ám a köztársasági törvényekkel szembeni

védettségért komoly árat kellett fizetni. A

huttok alacsonyabb rendűnek tartották az

összes többi fajt, és úgy a Nar Shaddaa, mint a

Nal Hutta idegen lakóinak magas havidíjat

kellett fizetniük a környéket uraló klánnak

azért a kiváltságért, hogy a bűnbandák védel-

me alatt éljenek.

313

A Gonosz Dinasztia
Az ár állandóan és szeszélyesen változott,

attól függően, hogy az adott klán vagyona

éppen gyarapodott vagy apadt, és az sem

számított

szokatlannak,

hogy

váratlanul

megkétszereződött vagy akár megháromszo-

rozódott. Az ilyen esetekben azok, akik nem

akarták vagy nem tudták megfizetni az új

díjat, gyakorta eltűntek, és a hutt törvények

értelmében minden ingó és ingatlan vagyonuk

a védelmüket biztosító klánhoz került.

A más fajokkal szembeni ellenszenv miatt

Zannah elméletileg nem egykönnyen juthatott

volna hozzá a szükséges információkhoz. A

Nal Huttán működő kikötői hatóságok tisztvi-

selői mélyen bevésődött bizalmatlansággal

viszonyultak a kérdezősködő idegenekhez, és

az is valószínűtlennek tűnt, hogy egy komo-

lyabb összegért cserébe hajlandóak lesznek

félretenni az előítéleteiket, és elárulni valami

hasznosat. Ugyanakkor Zannah szerencséjére

314

Dew Karpyshyn

Bane titkos kémhálózata magába foglalta a

Desilijic-klán, a legelőkelőbb hutt családok

egyikének néhány magas rangú tagját. Allia

Omek megszokott bőrébe bújva módjában állt

felhasználni ezen kapcsolatait, és a Pommat

adatolvasójából származó információk alapján

sikerült fényt derítenie az ezüst hajú férfi

kilétére.

Egyebek mellett megtudta, hogy az illető

neve Set Harth, illetve hogy a pletykák szerint

valaha Jedi volt. Arról is tudomást szerzett,

hogy Set Harth hihetetlenül gazdag. És miköz-

ben a megkérdezett ügynökök egyike sem

tudta, hogy a férfi vagyona honnan származik,

abban kivétel nélkül egyetértettek, hogy bizo-

nyosan bűnös úton szerezte – amit a Nal

Huttán elterjedt általános nézetek szerint

csodálni kellett.

Zannah a kutatásai során egy másik érdekes-

ségre is rábukkant, nevezetesen, hogy a titok-

315

A Gonosz Dinasztia

zatos alak Nal Hutta virágzó társadalmi életé-

nek egyik állandó főszereplője. Dacára annak a

ténynek, hogy a város egy mocskos és büdös

verem volt, amely felett Nar Shaddaa zsarnoki

hajlamú klánjai uralkodtak – vagy talán éppen

ezért –, Bilbousa idegen fajokhoz tartozó lakói

pompás estélyeket szoktak adni, amelyek

mindegyike a szélsőséges kicsapongások

ünnepe volt. Set Harth-t sosem mulasztották el

meghívni ezekre a rendezvényekre, és ő maga

is évente több szertelen mulatságot rendezett.

A puszta szerencsének köszönhetően ezen az

estén is egy bálban szórakozott, így Zannah-

nak lehetősége nyílt betörni a palotának is

beillő udvarházba, hogy minél többet megtud-

jon a férfiról.
Az első benyomásai alapján úgy érezte, hogy

az építmény sok tekintetben hasonlít Bane

udvarházához. Kevésbé otthonként, mint

inkább az elegancia és a fényűzés temploma-

316

Dew Karpyshyn

ként szolgált, a tulajdonosa költségeket nem

kímélve építtette fel és rendezte be. A bejárat

felett függő terjedelmes csillár daloniai kris-

tályból készült, és gyöngyházszínű árnyala-

tokkal verte vissza a rúd fényét. A folyosók

padlóját és oldalfalait márványlapokkal bur-

kolták, és Zannah számos helyiségben wrodiai

szőnyegeket látott, amelyeknek minden egyes

darabját nemzedékeken át szőtték az egymás

örökébe lépő művészek. A hatalmas étkezőben

akár húsz vendég is kényelmesen elfért a

vörös greelfából faragott, óriási asztal körül. A

dolgozószobában álló íróasztalban Zannah az

Alderaan legjobb mestereinek művére ismert –

kézzel
faragták,

rendkívül

ritka

kriintölgyből.

Ám a bútorzat ragyogása elhalványult az

egyes helyiségekben fellelhető ritka és iszonya-

tosan értékes műtárgyakhoz képest. A jelekből

ítélve Set Harth a merész, különc alkotásokért

317

A Gonosz Dinasztia

bolondult, és Zannah csaknem biztosra vette,

hogy csupa eredeti művet lát. Felismert né-

hány szobrot, amelyet Iood Kabbas, a híres

duros szobrász alkotott; Unna Lettu, az Antar-

4 legnagyobb festőjének tájképeit, valamint

több portrét, amelyek Fen Teak, a zseniális

muun mester eltéveszthetetlen stílusának

vonásait viselték magukon.

A tapasztalataiból azt a következtetést szűrte

le, hogy a ház tulajdonosa a finom holmik,

illetve az élet napos oldalának rajongója. Bane

annak idején azzal a céllal rendezte be a házát

a Ciutric-on, hogy hasonló benyomás kelet-

kezzen a látogatóiban. Minden csillogás,

minden pompa egy bizonyos külcsín része

volt, fontos szerepet játszott abban, hogy a

Sötét

Nagyúr

fenntarthassa

sikeres

intergalaktikus üzletember álcáját. Set házában

viszont Zannah határozottan érezte, hogy a

pazar berendezés nem a megtévesztést szol-

318

Dew Karpyshyn

gálja. Az épületet egyfajta pezsgés hatotta át. A

tárgyak valósnak érződtek. Elevennek. Minél

többet nézelődött, annál inkább kezdte azt

hinni, hogy a Sötét Jedi nem csupán szerepet

játszik, de az otthona a személyiségének valódi

tükörképe. Set szemlátomást szerette anyagi

javakra költeni a kreditjeit; vágyott arra a

figyelemre és irigységre, amit másokban

ébresztett.

A gondolat nyomán Zannah megtorpant.

Bane mindig is arra tanította őt, hogy a vagyon

csupán a magasabb rendű célok elérésének

eszköze. Hogy a kreditek nem mások, mint

eszközök, és a tekintélyes vagyon megszerzése

nem más, mint egy szükséges lépés a valódi

hatalomhoz vezető úton. Hogy az anyagiasság

– amikor valaki nem csupán a tárgyak gyakor-

lati hasznát nézi, hanem más okokból is kötő-

dik hozzájuk – veszélyes csapda, egy lánc,

amellyel az ostobák a kapzsiságuknak enged-

319

A Gonosz Dinasztia

ve fogságba ejtik saját magukat. A jelekből

ítélve Setnek még meg kellett tanulnia ezt a

leckét…

Ezért van szüksége mesterre – bölcselkedett

magában Zannah. – Szüksége van valakire, aki

megmutatja neki a sötét oldal igazságait.

A körsétát folytatva felsietett egy az emeletre

vezető csigalépcsőn, majd tovább indult, és

menet közben szórakozottan végighúzta kezét

a lenti szalonra néző korlát tükörsima már-

ványburkolatán. Az épület hátsó része felé

tartott, és itt talált rá Set könyvtárára.

A falak mentén több száz könyv sorakozott,

ám ezek túlnyomó többsége kizárólag szóra-

koztatási céllal írt, közönséges regény volt,

olyan kötetek, amelyeket Zannah nem tartott

elolvasásra méltónak. Viszont az egyik polc elé

érkezve újjáéledtek a reményei. Legalább

tucatnyi terület szakértőinek műszaki és

természettudományos műveiből összeállított

320

Dew Karpyshyn

gyűjteményre bukkant. Amennyiben Set

valóban elolvasta és alaposan áttanulmányozta

valamennyit, akkor széles körű tudással és

sokoldalú képzettséggel felvértezett férfiúnak

kellett lennie…

A könyvtár hátsó falában jellegtelen ajtó állt,

és Zannah érezte, hogy azon túlról sötét ener-

giák áradnak felé. A titokzatos erők körkörös

hullámokban terjedtek szét, valahogy úgy,

mint egy zakatoló gépezet rezgései a padlón.

Óvatos léptekkel tartott a forrás irányába, és

egyre erősebbnek érzékelte az energiákat. Azt

biztosra vette, hogy nem emberi lényből vagy

más teremtményből származnak, régóta tudta,

hogy az Erőre érzékeny élőlények milyen

érzetet keltenek. Ez valami más volt. Azokra a

láthatatlan energialöketekre emlékeztették,

amelyeket a fénykardja készítéséhez használt

Erő-kristályok bocsátották ki.

321

A Gonosz Dinasztia

Óvatosan megnyomta az ajtót, és meglepő-

dött, mert ellenállás nélkül kinyílt. A jelekből

ítélve Set Harth tökéletesen bízott az otthona

biztonságában, bizonyára meg sem fordult a

fejében, hogy egyszer egy Sith érkezik hozzá

látogatóba. Zannah belépett a helyiségbe, amit

a ház többi részéhez képest kicsinek és egysze-

rűnek talált. Nem látott művészeti alkotásokat.

A berendezés egyetlen üvegtárlóból állt, amely

a szemközti falnál magasodott, a bejárattól alig

háromméternyire.

Zannah

fényrúdjának

fényében apró állványokon és bársonyborítású

tálcákon gondosan elrendezett ékszerek csil-

logtak: gyűrűk, nyakláncok, amulettek, de

még koronák is – és valamennyit átitatta a

sötét oldal hatalma.

Zannah nem először látott efféle gyűjte-

ményt. Tíz évvel ezelőtt Hetton, az Erőre

fogékony serenniai nemes, a sötét oldal meg-

szállottja hasonló készletet mutatott neki.

322

Dew Karpyshyn
Egyfajta ajándéknak szánta, ennek segítségével

szerette volna meggyőzni a lányt arról, hogy

vegye őt maga mellé tanítványnak, dacára

annak, hogy már jócskán benne járt a korban.

Hetton balszerencséjére a csecsebecséi nem

menthették meg az életét – és kiválóan képzett

testőreiét sem –, amikor szembekerült a mes-

terrel. Darth Bane megmutatta Hettonnak a

sötét oldal valódi hatalmát, és a középkorú

férfi az életével fizetett a tanításért.

Bane is gyűjtötte a régi korok Nagyurainak

és Úrnőinek kincseit, de őt elsősorban az ősi

írásokban rejtőző tudás érdekelte. A gyűrűkre,

amulettekre és a többi ékszerre megvetéssel

nézett. A sötét oldal bennük pislákoló szikrája

olyan volt az ő roppant hatalmához képest,

mint esőcsepp az óceánnak. Nem látta szüksé-

gét annak, hogy felfejlessze képességeit a

hivalkodó ékszerekkel, amelyeket évszázad-

okkal vagy évezredekkel ezelőtt készítettek a

323
A Gonosz Dinasztia

letűnt korok Sith-mágusai. Darth Bane úgy

hitte, hogy a valódi erőnek belülről kell fakad-

nia, és ezt a nézetét alaposan beleverte a tanít-

ványába is. Úgy tűnik, ezt a leckét is meg kell

tanítanom Harth-nak – állapította meg magá-

ban Zannah –, feltéve persze, hogy alkalmas

lesz tanítványnak.

Miután átvillant elméjén a gondolat, hirtelen

megdermedt, mert érzékelte, hogy valaki

belép a házba. A tudatát kiterjesztve felderítet-

te környezetét, és nyomban beigazolódott a

gyanúja: Set hazatért, méghozzá egyedül. A

lány kikapcsolta a fényrúdját, és a tökéletes

sötétségben – az Erőn keresztül tájékozódva –

elindult a főbejárat felé.

Néma csendben odaosont a lenti szalonra

néző korláthoz, és megpillantotta a házigaz-

dát. Az egyik alacsony asztalkán világító

lámpa fényében jól látta a férfit, aki egy bőrbe-

vonatú, pazar kanapén ült, és az egyik kezé-

324

Dew Karpyshyn

ben egy üveg sullustani bort, a másikban félig

töltött poharat tartott. Még most is az estélyre

felvett ruházatát viselte: dramassiai selyemből

varrt, világoskék inget, szorosan a lábára

simuló, fekete nadrágot, valamint tökéletesre

fényezett, térdig érő csizmát. A gallérját ki-

gombolva hagyta, míg bő szabású ingujjai

mélyen lecsüngtek, és lustán himbálóztak,

mialatt két korty között finoman meg-

megforgatta a poharát, hogy kiszabadítsa az

italból az illatát.

Zannah meg sem próbálta álcázni a jelenlét-

ét; kíváncsi volt, hogy Set felfedezi-e őt az

Erőn keresztül úgy, ahogyan az imént ő észre-

vette a férfi megérkezését. Csalódnia kellett:

Set továbbra is csak üldögélt, látszólag teljesen

beleveszve otthona kényelmének és italának

élvezetébe.

Zannah a korlát felett átlendülve leugrott az

öt méterrel lejjebb elterülő padlóra, a férfi

325

A Gonosz Dinasztia

mögé. Noha ő maga nesztelenül mozgott,

zuhanás közben a köpenye halkan suhogott. A

nesz hallatán Set mocorogni kezdett, majd

ültében hátrafordult, és a behatolóra szegezte a

tekintetét.

– A legmélyebb hódolatom! – köszönt moso-

lyogva és teljesen higgadtan, mintha a legke-

vésbé sem lepődött volna meg. – Azt hiszem,

még nem volt szerencsém találkozni magács-

kával… A nevem Set Harth.

Továbbra is szélesen mosolyogva megemelte

a poharát, majd belekortyolt, mintha a váratlan

vendég érkezésére ivott volna.

– Tudom, hogy ki vagy – válaszolta fagyosan

Zannah.

Set óvatosan lerakta poharát az előtte álló

alacsony asztalra, aztán visszanézett Zannah-

ra, megveregette maga mellett a kanapét, és

megkérdezte:

326

Dew Karpyshyn

– Mi lenne, ha kényelembe helyeznéd ma-

gad? Bőven jut hely mindkettőnknek.

– Inkább állva maradok – felelte komoran

Zannah.

A házigazda reakciójától részben zavarba

jött, részben pedig csalódottságot érzett. Set

nem kapott fegyverhez, nem vált óvatossá, de

még csak nem is dühödött fel, amiért betörőt

talált a házában. Sőt máris udvarolni kezdett!

Fesztelenül viselkedik és játékosan évődve

beszél. Hát nem érzékeli, hogy hajszálon függ

az élete? Nem érzékeli, hogy halálos veszély

leselkedik rá?

Set Harth könnyed vállrándítással válaszolt

a visszautasításra.

– Megláttál az estélyen, és nem tudtál elle-

nállni, igaz? – találgatott elégedetten vigyo-

rogva. – Idáig követtél, ha jól sejtem. Jómagam

nem fedeztelek fel odaát. Egy ilyen csinos kis

pofikát nem szoktam elfelejteni…

327

A Gonosz Dinasztia

Zannah elátkozta magát az ostobaságáért.

Azért jött ide, hogy tanítványt találjon magá-

nak, ezzel szemben egy szoknyavadászra

bukkant, akit annyira lekötnek az otromba

közeledési kísérletek, hogy nem ismeri fel

benne a Sith-et. Zavarba jött a kudarca miatt,

különösen, mert biztosra vette, hogy az ő

helyében Darth Bane azonnal tudta volna,

hogy Set Harth kiféle-miféle.

– Még mindig nem árultad el a neved – je-

gyezte meg Set, és mutatóujját lengetve meg-

fenyegette Zannah-t. – Nagyon rossz kislány

vagy!

Zannah kinyitotta a száját, hogy bemutat-

kozzon, és ekkor bekövetkezett a támadás.

Minden előjel nélkül történt, Set az Erőtől

kapott, természetfeletti gyorsasággal mozgott.

Fénykardja, mintegy varázsütésre, megjelent a

kezében, és nyomban aktiválta, illetve elhají-

328

Dew Karpyshyn

totta a fegyvert, amely sebesen pörögve átszá-

guldott a helyiségen.

Zannah az utolsó pillanatban hasra vágta

magát, de az izzó energiapenge így is felhasí-

totta a köpenyét. Mire a fénykard befutotta

köríves pályáját, és visszatért a kiindulópont-

jához, Set már állva fogadta.

Zannah is talpra ugrott, és egyszeriben rá-

döbbent, hogy a szívélyes fogadtatás színjáték

volt. A Sötét Jedi egész idő alatt az ingujjában

rejtegette fénykardját, és arra várt, hogy a

behatoló ébersége alábbhagyjon. Talán még-

sem teljesen reménytelen…

– Gyors vagy – jegyezte meg Set a hangjában

némi elismeréssel.

Most már nem egy szívélyes házigazda

könnyed, fesztelen modorában beszélt, min-

den álcáját levetette magáról. Kék szeme

éberen villogott, és az ellenfelét szakértő

329

A Gonosz Dinasztia

pillantásokkal méregetve kereste a kihasznál-

ható, gyenge pontokat.

Zannah megvetette a lábát, és felkészült a

következő támadásra. Két-három másodperc

alatt száz és száz lehetséges eseménysort

játszott végig gondolatban, egyedülálló részle-

tekkel bíró, külön-külön jeleneteket, amelyeket

a jövőbe való röpke bepillantások tarkítottak.

A lehetőségek puszta száma is elképesztő volt,

ám Bane alaposan felkészítette őt. Az ösztönei-

re hallgatva a legvalószínűbb végeredmények-

re szűkítette a bonyolult hálózatot, ami lehető-

vé tette számára, hogy kiszámítsa ellenfelének

következő lépését, és reagáljon is rá, még

mielőtt megtörtént volna.

Set sötét energiák pusztító hullámát indította

felé, hogy leverje a lábáról. Zannah idejében és

könnyűszerrel hárította a csapást egy Erő-

pajzzsal, vagyis azzal a legegyszerűbb és

leghatékonyabb módszerrel, amellyel egy Sith

330

Dew Karpyshyn

vagy egy Jedi védhette magát egy másik, Erőt

használó harcos támadásaival szemben. Ezt az

eljárást

megtanították

valamennyi

padavannak, és egyike volt a legelső tanítá-

soknak, amelyeket Bane annak idején elsajátít-

tatott vele.

– Jedi vagy? – csattant fel meglepetten Set.

– Sith – felelte kurtán Zannah.

– Úgy tudtam, a Sith-ek kihaltak – jegyezte

meg Set, mialatt a tekintetét Zannah-n tartva,

hanyagul pörgette fénykardját.

– Egyelőre nem – mormolta Zannah.

Mozdulatlanul állt, a saját fénykardja még

ekkor is a derékszíján függött. De most már

nagyon vigyázott – Set Harth az imént majd-

nem rászedte, és nem állt szándékában hagyni,

hogy ez még egyszer megtörténjen.

– Akkor lássuk, tudok-e változtatni ezen! –

mondta Set, azzal előrelendült.

331

A Gonosz Dinasztia

Mialatt átugrott a kanapé felett, Zannah ak-

tiválta fegyverét. Vöröslő ikerpengéi sistergő

búgással keltek életre, míg ő maga nyomban

belekezdett a megszokott, halálos táncba.

Set, amint a padlóra érkezett, mélyen legug-

golt, térdmagasságban előrevágott, és miután

Zannah félreterelte a pengéjét, villámgyorsan

felegyenesedve továbbperdült, hogy az ellen-

csapás ne érhesse el. Menet közben az Erő

közvetítésével felkapott egy bronz mellszob-

rot, és átrepítette a helyiségen, egyenesen

Zannah bal oldala felé. Ezzel egy időben

hosszú ívű szaltót ugrott, így olyan közelségbe

került, hogy lesújthasson az ellenfele jobb

oldalára.

Zannah könnyűszerrel hárította mindkét

támadást. Szélsebesen forgó pengéivel ketté-

vágta a szobrot, közben kicsivel odébb rántotta

a felsőtestét, így a Sötét Jedi pengéje egy-két

ujjnyival a dereka mellett suhant el. Ezt köve-

332

Dew Karpyshyn

tően tökéletes időzítéssel hátba rúgta a combja

mellett elsuhanó férfit, de nem azért, hogy

megbénítsa, hanem hogy felszítsa benne a

haragot, és további rohamokra ösztönözze.

Amikor két tapasztalt harcos fénykarddal

csatázott egymással, a pengék olyan gyorsan

villantak ide-oda, hogy senki sem tudta külön-

külön felmérni az egyes csapásokat, illetve

reagálni rájuk. Bane megtanította Zannah-nak,

hogy ilyen esetekben bízza magát a megérzé-

seire, hagyja, hogy az Erő vezesse a fegyverét,

és persze órák ezrein gyakoroltatta vele a

kardvívás
művészetét.

Felkészültségének

köszönhetően Zannah már a kezdeti csapás-

váltások alatt felismerte, hogy Set a gyors és

agresszív támadásokkal jellemezhető Ataru-

stílus módosított változatát használja. Már a

párbaj első pillanataiban kiértékelte az ellenfe-

lét, megfigyelte a gyorsaságát, a mozgékony-

ságát és a technikáját. És arra a megállapításra

333

A Gonosz Dinasztia

jutott, hogy Set Harth jól vív – sőt nagyon jól

viszont abban sem kételkedett, hogy ő maga

sokkal, de sokkal jobb nála.

A Sötét Jedi egyelőre nem jutott el ehhez a

felismeréshez. Az iménti rúgás kiváltotta a

kívánt hatást, ugyanis a következő támadást

vadul vicsorogva hajtotta végre, és az arca

eltorzult a dühtől. A haragja lehetővé tette

számára, hogy merítsen a sötét oldal hatalmá-

ból, amitől még veszedelmesebbé vált, amikor

belekezdett egy újabb, elsöprő lendületű

sorozatba. Hol magasra szökkent, hol mélyen

lekuporodott, aztán előrelendült, hátratáncolt,

oldalra perdült, visszafordult, elhajolt és

hátradőlt, közben minden lehetséges irányból

dühödt csapásokat záporoztatott az ellenfelé-

re, hogy megtörje vagy inkább szétzúzza

annak védelmét – csakhogy Zannah higgad-

tan, könyörtelen hatékonysággal sorra meghi-

úsította valamennyi kísérletét.

334

Dew Karpyshyn

A fénykarddal vívott párbajok szinte minden

esetben rendkívül hevesen zajlottak le, és

ritkán tartottak egy percnél tovább. Ez a fajta

testi-szellemi igénybevétel még a képzett

Jediket is hamar kimerítette – különösen, ha az

illető az Ataru roppant erőfeszítéseket igénylő

manővereivel küzdött. Nem kellett hozzá sok

idő, és Zannah megérezte, hogy az ellenfele

kezd kifáradni, míg ő maga éppen csak lihe-

gett egy kicsit. Bane parancsára annak idején a

Soresu-forma védekező jellegű sorozatait

sajátította el. Így aztán legkevésbé sem esett

nehezére félreterelni az ellenfele csapásait,

vagy éppen kitérni előlük, közben mindvégig

Set ellen fordította annak saját lendületét, és

sikeresen távol tartotta őt magától.

A rövid összecsapás alatt legalább tízszer lett

volna lehetősége halálos csapást mérni az

ezüst hajú férfira. De nem azért jött ide, hogy

végezzen vele, ez nem állt szándékában,

335

A Gonosz Dinasztia

legalábbis egyelőre. Azért jött, hogy próbára

tegye őt, hogy megnézze, alkalmas-e arra,

hogy maga mellé vegye tanítványnak.

Setnek nem kellett legyőznie őt ahhoz, hogy

sikert érjen el, csupán az kellett, hogy megmu-

tassa a benne rejlő lehetőségeket. Noha a férfi

nem tudott áthatolni a védelmén, amit eddig

látott, elégedettséggel töltötte el. Set Harth

eléggé durván bánt a fénykarddal, és vakme-

rően harcolt, cserébe találékonynak, sőt néha

kiszámíthatatlannak bizonyult. És ami a leg-

fontosabb: a bensőjében egyre hevesebben

tombolt a sötét oldal hatalma, mialatt mind

elszántabban küzdött, hogy végezzen ellenfe-

lével.

Zannah most már játszott vele, és elnyújtotta

az összecsapást. Nem érhette be azzal, hogy a

tanítványának akarja a férfit. Az kellett neki,

hogy Set a mesterének akarja őt. Be kellett

bizonyítania a felsőbbrendűségét, hogy aztán

336

Dew Karpyshyn

Set készségesen szolgálja. Nem elégedhetett

meg azzal, hogy legyőzi a Sötét Jedit – meg

kellett törnie.

Amikor Set egy gyors döfés után visszavo-

nulva tett egy eléggé lassú lépést, Zannah

kirúgta alóla a lábát, majd gyorsan távolabbra

perdült, és engedte, hogy a férfi talpra álljon.

Aztán – a következő támadás alatt – szokatlan,

éles szögben megcsavarta a kardját, egyik

pengéjét beleakasztotta a Sötét Jediébe, és

kitépte a markolatot a kezéből.

Set hátraszökkent, az Erő segítségével visz-

szarántotta kezébe a fal felé repülő fegyvert,

aztán konok fejjel újabb rohamra indult. Ám

azzal párhuzamosan, ahogy múltak a másod-

percek, a sötét oldal izzása egyre kevésbé

tudta kiűzni a fáradtságot a tagjaiból. Elkerül-

hetetlen volt, hogy kimerült teste végül elárul-

ja őt. Hamarosan bekövetkezett a pillanat,

amikor maga mellett tartotta a kardját, nem

337

A Gonosz Dinasztia

pedig szorosan a teste előtt. Zannah közelebb

ugrott hozzá, és a jobb lábát fellendítve állon

rúgta őt. Set a fájdalomtól üvöltve hátratánto-

rodott, majd vért köpködve, trágárul károm-

kodott.

– Feladod? – kérdezte tőle higgadtan

Zannah.

Set válasz helyett véres nyálcsomót köpött a

lába alatt elterülő, méregdrága szőnyegre, és

ismét előrerontott.

Zannah némi csalódottságot érzett. Az imént

még azt remélte, Set elég okos ahhoz, hogy ne

folytassa a csatát, amelyet nem nyerhet meg.

Úgy látszik, ezt is meg kell tanítanom neked –

állapította meg magában.

Amikor az ellenfele a közelébe ért, a lány

nem a kardját használta, hanem egy erőteljes

Sith-varázslatot, amellyel közvetlenül Set

elméjét támadta. A férfi megpróbált ugyan

Erő-pajzsot létesíteni maga köré, de Zannah

338

Dew Karpyshyn

energiái foszlányokra szaggatták a védelmét,

aminek eredményeként teljességgel kiszolgál-

tatottan állt a csapás előtt.

A varázslatok ugyanúgy hozzátartoztak a

Sith-ek fegyvertárához, mint a villámok,

amelyeket Bane az ujjaiból szokott az ellensé-

geire szórni. Amikor a mester annak idején

felfedezte, hogy Zannah-nak van tehetsége a

finom, de pusztító mágiához, arra biztatta őt,

hogy mélyedjen bele ebbe az ősi, titokzatos

tudományba. Zannah az ősi írásokból megta-

nulta, hogyan torzíthatja el az ellenségei

gondolatait. Módjában állt rávenni őket, hogy

valóságnak lássák a tulajdon rémálmaikat, el

tudta érni, hogy a legrosszabb félelmeik testet

öltött démonokként jelenjenek meg a szemük

előtt. Egyetlen gondolatával és intésével dara-

bokra szaggathatta ellenségei tudatát.

Set Harth elméjét természetesen nem akarta

teljesen megsemmisíteni, csupán a végső

339

A Gonosz Dinasztia

kétségbeesés és a reménytelenség felhőjét

bocsátotta rá. A férfi szeme elhomályosult, az

álla leesett, fénykardja kifordult elerőtlenedő

ujjai közül. Pillanatokkal később lassan a

padlóra roskadt, lehunyta a szemét, majd

magzati pózba húzta össze magát, aztán csak

néha meg-megremegve feküdt.

Zannah ezt szánta a végső próbának: ameny-

nyiben Set gyengének bizonyul, az agya rövi-

desen összeomlik, majd elsorvad és elpusztul.

A teste élhet még egy darabig, de már sosem

fog magához térni a kómából. Ha viszont a

Sötét Jedi erős, akkor szembeszáll az elméjét

gyötrő borzalmakkal. A tudata küzdeni fog a

halál ellen, és fokról fokra leszaggatja magáról

a végtelen semmi sötét felhőjét, míg végül a

férfi teljesen magához tér.

Zannah úgy számította, ha Set Harth méltó

arra, hogy az ő tanítványa legyen, akkor egy-

két nap leforgása alatt kitör a jelenlegi állapo-

340

Dew Karpyshyn

tából. Ha pedig nem, akkor neki újra el kell

kezdenie a keresést.

341
A Gonosz Dinasztia
Tizenegyedik fejezet
A Vadász alacsonyan repült az Ambria fel-

színének java részét jellemző, halott kő- és

homoksivatag felett. Noha sosem részesült

hivatalos képzésben, az Erő mélyen áthatotta,

és lehetővé tette, hogy érzékelje a sivár, napé-

gette földből felszálló energiákat.

Évezredekkel ezelőtt az Ambriát zöldellő

erdők borították, amelyeket csordultig töltött

az élet és az Erő. Ám a buja vegetáció elpusz-

tult, miután egy Sith-varázslónő egy rendkívü-

li szertartással megpróbálta uralma alá hajtani

az egész bolygót – és kudarcot vallott. Nem

tudta kordában tartani a sötét oldal rettentő

energiáit, így a saját varázslata megsemmisítet-

te őt, és vele együtt a bolygó egész bioszféráját

is.

342

Dew Karpyshyn

Az elhibázott rituálé utóhatásai valamennyi

ambriai létformára befolyást gyakoroltak, és

mindörökre eldöntötték a sorsukat. Az egyko-

ron gyönyörű világ satnya, mérgező növé-

nyekkel és torz, elkorcsosult szörnyetegekkel

teli rémálommá változott.

Egy Thon nevezetű Jedi-mester végül csap-

dába ejtette, és egy – a bolygó egyenlítőjének

közelében elterülő – tó mélyére rekesztette a

Sith-mágus által elszabadított energiákat, de

addigra az élővilág már olyan súlyos károkat

szenvedett, hogy soha többé nem tért magá-

hoz.

A bérgyilkosnő nem csupán azért tudta

mindezt, mert indulás előtt tanulmányozta a

bolygó történetét. Az Erővel való kapcsolata

lehetővé tette számára, hogy lásson bizonyos

dolgokat; rövid bepillantásokat nyert a múltba,

a jelenbe, de még a lehetséges jövők sorába is.

Ez a képesség, ha különböző mértékben is, de

343

A Gonosz Dinasztia
ott rejlett valamennyi iktotchiban, ám a Vadász

tehetsége messze túlszárnyalta az összes

fajtársáét. Népe gyermekeinek túlnyomó

többsége legfeljebb megérezte, ha veszély

fenyegette, vagy már az első pillanatokban

meg tudta ítélni, hogy egy új ismerőse a barát-

ja lesz-e avagy az ellensége. Alkalmanként

jósálmokat láttak, ám ezek zömmel nem voltak

egyebek, mint véletlenszerű, zagyva képsorok,

amelyek az összefüggések ismerete nélkül nem

sokat értek.

A Vadász esetében másként állt a helyzet. Az

évek során tudatosan fejlesztette képességeit,

így aztán módjában állt ellenőrizni és irányíta-

ni az elméjén átsuhanó látomásokat. Amikor

egy bizonyos helyszínre vagy személyre

összpontosított, vizuális és érzelmi ingerek

törtek rá, amelyekből általában képes volt

kihámozni a hasznos és értelmes értesüléseket.

344

Dew Karpyshyn
Az ambriai utazás előtti felkészülés folya-

mán órákig meditált, és az Erőt segítségül

szólítva a célállomásáról gondolkodott. Cseré-

be a bolygó történetéből kiragadott részleteket

látott: a Sith-mágusnőt, mialatt a saját, félresi-

került varázslata elemészti; a Jedi-mestert,

mialatt minden erejét megfeszítve harcol, hogy

a Natth-tóba zárja a sötét oldalt.

De nem az összes látomása volt tiszta, külö-

nösen azok nem, amelyek a folyton változó,

ezer és ezer lehetséges változattal teli jövőről

szóltak. Megérkezése és a doani hercegnővel

való találkozása csupán ködös benyomások

formájában tárult fel előtte. Annyit azért

biztosra vett, hogy nem várja csapda, s ami

ennél is fontosabb, érezte, hogy ez a találkozás

jelentős hatást gyakorol életének hátralévő

részére. Hogy jobb lesz-e a sorsa, avagy rosz-

szabb, azt nem tudta megítélni, azt viszont

igen, hogy ez az utazás új pályára állítja őt –

345
A Gonosz Dinasztia

márpedig ő sosem rettent meg a rá váró sors-

tól.

A hercegnő által megadott helyszínen, az

Ambria gyalogszerrel járhatatlan sivatagának

szívében kisebbfajta tábor terült el. Amikor az

iktotchi a közelébe ért, hajójának felderítő-

rendszere jelezte, hogy egy idegen hajó állo-

másozik a talajon. A műszerek adatai szerint

egyetlen élőlény tartózkodott a gép fedélzetén

– a hercegnő az ígéretéhez híven egyedül

érkezett.

A Vadász letette a földre a gépét, leállította a

hajtóműveket, majd az ellenőrzött klímájú

fedélzetet elhagyva kilépett az Ambria kora

délutáni száraz, fullasztó forróságába. A

hercegnő a tábor északi határán álldogált, a

hátát fordítva az iktotchi felé, és a gondolatai-

ba vagy talán az emlékeibe temetkezve töp-

rengett.

346
Dew Karpyshyn

Maga a tábor nem sok látnivalóval szolgált.

Nem állt másból, mint egy apró, rozoga kuny-

hóból és egy tűzrakóként szolgáló kőgyűrűből,

amely felett ócska vasállványon rég megfeke-

tedett üst himbálózott a gyenge szellőben. Ám

hiába a lehangoló környezet, a Vadász érezte,

hogy ezt a helyet rendkívüli erők hatják át,

hogy az Erő sötét és világos energiáinak egyik

csomópontja. A forróság ellenére az iktotchi

megborzongott. Érzékelte, hogy fontos és

szörnyű dolgok történtek itt, olyan események,

amelyeknek a következményei egy napon

döntően befolyásolják majd a Galaxis népeinek

sorsát.

Serra, a hercegnő az orgyilkos felé fordult, és

halkan megszólalt:

– Örülök, hogy eljöttél.

A Vadász hirtelen megérezte, hogy a vele

szemben álló nőben van valami sötét és hatal-

mas, továbbá hogy egyedülálló az akaratereje,

347

A Gonosz Dinasztia

és keserű gyűlöletet táplál magában hosszú,

nagyon hosszú idő óta.

– A testőröd azt mondta, hogy szeretnél fel-

bérelni – válaszolta az iktotchi a köszönést

szintén mellőzve.

Serra bólintott, és továbbra is fojtott hangon

felelt:

– Azt hallottam, hogy te bárkit elő tudsz

keríteni. Állítólag nem számít, hogy az illető

hová és hogyan rejtőzött, te megtalálod. Azt

hallottam rólad, hogy átlátsz az időn és a

téren.

Az állítás nem volt teljesen pontos, de a Va-

dász nem érezte szükségét annak, hogy elma-

gyarázza különleges adottságainak finom,

bonyolult részleteit. Így aztán csak kurtán

biccentett, és annyit mondott:

– Eddig minden küldetésem sikerrel zárult.

Serra sejtelmesen mosolygott, és belekezdett:

348

Dew Karpyshyn

– Annak idején járt itt egy férfi. Sok-sok év-

vel ezelőtt. Nem tudom a nevét. Nem tudom,

hogy hol van most. De azt akarom, hogy

keresd meg. Képes vagy rá?

A Vadász nem válaszolt azonnal. Előbb le-

hunyta a szemét, és összpontosított. Azonnal

megérezte, hogy az Erő gyülekezni kezd. Úgy

örvénylett körülötte, akár egy erősödő vihar,

és a táborhelybe történetének porát hozta

magával. Az itt ragadt emlékek körülzárták őt,

képek és képsorok árasztották el az elméjét.

Látott egy kislányt, aki rongyos és kopott

ruházatot viselt. Látta, hogy az apróság fiatal

nővé serdül. Látta, hogy a fiatal nő elhagyja az

Ambriát, hogy aztán évtizedekkel később

hercegnőként térjen vissza.

– Itt nőttél fel – suttogta a Vadász, mialatt

még mélyebbre hatolt az idő óceánjába.

Egy adott környék története néha elhomá-

lyosodott, a körvonalakat elmosták a hétköz-

349

A Gonosz Dinasztia

napi események és a jelentéktelen teremtmé-

nyek. Itt viszont az emlékek erősek, határozot-

tak maradtak, részben az elszigeteltség miatt,

részben mert a tábort átható energiák megle-

pően épen megőrizték őket.

– Látok egy férfit – közölte halkan a Vadász.

– Magas és vékony. A haja sötét. A bőre barna.

– Ő az apám – magyarázta Serra. – Calebnek

hívták.

– Gyógyító volt – folytatta az iktotchi. –

Bölcs. Erős. Tiszteletet parancsoló férfi.

Nem azért mondta mindezt, hogy a herceg-

nő kedvében járjon. Sosem érdekelte, hogy mit

gondolnak az ügyfelei mindaddig, amíg

kifizették a neki járó díjat.

– Volt itt egy másik férfi – mondta rekedtes

hangon Serra. – Az Új Sith Háborúk idején

érkezett, és segítséget kért az apámtól. Magas

és izmos. Kopasz. És végtelenül gonosz.

350

Dew Karpyshyn

Gonosz… Az Erő-kapcsolat fenntartása ko-

moly összpontosítást és mentális elmélyülést

követelt az iktotchitól, de ő még így, ebben a

bezárkózott állapotában is felfigyelt arra, hogy

a hercegnő elbizonytalanodik, mielőtt kimond-

ja a szót.

Ő maga sosem használt olyan szavakat, mint

a „gonosz”, vagy mint a „jó”, vagy akár az

„igazság”. Végzett azokkal, akiknek a meg-

gyilkolására felbérelték. Egy pillanatig sem

töprengett azon, hogy vajon megérdemlik-e a

sorsukat. Most mégis furcsának találta Serra

jelzőjét. Hosszú ideje bérgyilkosként dolgozott.

Kreditekért ölt. Ezek szerint ő a szóban forgó

férfinál is gonoszabb? És mi a helyzet a

hercegnóvel? Éppen most akar felbérelni

valakit arra, hogy vegye el egy másik ember

életét. Ettól ő is gonosszá válik?

Természetesen nem mondta ki hangosan azt,

ami a fejében járt. Sehogyan sem tartozott

351

A Gonosz Dinasztia

ahhoz, amit most csinált. Inkább még mé-

lyebbre hatolt az emlékek kútjába, közéjük

vetette magát annak érdekében, hogy rátalál-

jon a Serra által leírt férfira.

Arcok százai villantak el a lelki szemei előtt.

Férfiak. Nők. Emberi lények, twi'lekek,

cereániak, ithoriak. Katonák, akik a Jediket

szolgálták, és katonák, akik a Sith-eket. Caleb

mindnyájukat meggyógyította. Csakis a had-

seregek vezéreit küldte el. A köznép szolgájá-

nak tartotta magát. A Jedi-mestereken és a Sith

Nagyurakon egyszer sem segített – egyetlen,

feltűnő alkalmat leszámítva.

A Vadász most már látta őt. A Sith fekete

páncélt viselt, a derékszíjáról szokatlan formá-

jú, íves fénykardmarkolat lógott, és halálos

betegségben szenvedett. Szemtől szemben állt

a gyógyítóval, valósággal fölébe tornyosult,

mialatt a kettejük akarata ádáz csatát vívott.

Noha évtizedek választották el ettől a néma

352

Dew Karpyshyn

összecsapástól, az iktotchi még most is érzé-

kelte az óriásból áradó, nyers és zabolátlan

erőket. Ehhez foghatót még sosem tapasztalt,

egyszerre találta az élményt rémisztőnek és

lelkesítőnek.

– Látom őt – mondta a hercegnőnek, és ma-

gában hozzátette: és látom, hogy mit művelt

veled.

– Az apám mindig azt hajtogatta, hogy egy

napon visszatér hozzánk – válaszolta Serra. –

Ezért küldött el engem az Ambriáról. Ezért

utasított, hogy változtassam meg a nevemet.

– Az apádnak igaza volt – jegyezte meg a

Vadász.

Most, hogy látta őt a vízióiban, nem volt

nehéz átugrani a gyorsan pergő éveket, és

megkeresni a Sith Nagyúr nyomait. A képek és

jelenetek örvényét fürkészve hamarosan

megtalálta a táborban tett látogatásának emlé-

keit. A férfi másodjára is azért jött, mert a

353

A Gonosz Dinasztia

gyógyító segítségére szorult. Ezúttal viszont

nem egyedül érkezett.

– Mások is vannak vele – mormolta halkan a

Vadász. – Egy fiatal nő. És egy fiatal férfi.

– Mi történt? – kérdezte nyomban Serra kissé

remegő hangon.

Véres és erőszakos képsorok peregtek az

iktotchi lelki szemei előtt. Látta a gyógyító

tetemét; a fej, mindkét láb és mindkét kéz az

iszonyúan megcsonkított testtől távolabb

hevert. Odabent, a viskóban a fiatal férfi az

egyik sarokban lapult, minden ízében reme-

gett, és úgy motyogott, akár egy elmebeteg. A

tudatát ostromló látomások kergették az

őrületbe. A másik kettőt – a fiatal nőt és a Sith

Nagyurat – nem lehetett látni, noha az iktotchi

érzékelte, hogy ők is a helyszínen tartózkod-

nak. Valami elrejtette őket, egy titokzatos erő

vagy varázslat álcázta a jelenlétüket.

354

Dew Karpyshyn

Amikor a Vadász megpróbált áthatolni a

fátylon, valami visszalökte, kizökkentette a

meditációs transzállapotból, és megszakította a

múlttal való kapcsolatát. Fájdalmában felkiált-

va térdre roskadt, tenyerét a halántékára

tapasztotta, és annyira szédelgett, hogy kis

híján elterült a földön.

Serra azonnal mellette termett, leguggolt

hozzá, és aggódva kérdezte:

– Mi történt? Mit láttál?

A Vadász egyelőre nem szólt semmit. Hallott

már erről a jelenségről, de vele még sosem

történt meg. Nem Caleb kegyetlen halálának

képei taszították a tudatát. Hanem varázslat.

Sith-mágia. Egy rejtővarázs, amely annak

idején megakadályozta, hogy a Caleb marad-

ványait felfedező Jedik felfigyeljenek a Sötét

Nagyúrra és a fiatal nőre. Az emlékek mind a

mai napig magukban hordozták az egykori

varázslat éveken átívelő visszhangjait, és azok

355

A Gonosz Dinasztia

még egy évtized elteltével is elég erősek ma-

radtak ahhoz, hogy átmenetileg megbénítsák

őt. Hogyan parancsolhat egyetlen élőlény

ekkora hatalomnak?

– Mondd el, mit láttál! – kérte a hercegnő, és

felegyenesedett.

– Az apád halálát – közölte a Vadász, és szin-

tén felállt.

– Ő tette? – tudakolta Serra. – A fekete pán-

célos férfi?

– Igen… azt hiszem… – felelte az iktotchi

kissé habozva. – Nem láttam tisztán.

– Ő tette – jelentette ki teljes bizonyossággal

a hercegnő. – Ő a felelős apám haláláért.

– Másvalaki is volt vele – jegyezte meg a

Vadász. – Egy fiatal, szőke nő.

– Engem csak a fekete páncélos alak érdekel

– válaszolta Serra. – Meg tudod találni?

– Ha még életben van, megtalálom – állította

határozottan az iktotchi. Tudta, hogy az elkö-

356

Dew Karpyshyn

vetkező éjszakákon a Sith Nagyúrról fog

álmodni. Az álma tele lesz a férfi mostani

életének képeivel és jeleneteivel. Látni fogja,

hogy hány nap kel fel reggelente azon a vilá-

gon, amelyen a férfi lakik, látni fogja a színü-

ket és a méretüket. Feltárulnak előtte a Sith

lakóhelye felett derengő holdak és csillagok.

Jellegzetes építmények és tereptárgyak képei

fognak feltörni a tudatalattijából éjszakáról

éjszakára. Aztán, ha eleget látott majd, össze

fogja vetni ezeket a képeket egy az ismert

Galaxis valamennyi rendszerének és világának

leírását tartalmazó adatbázissal, és addig

szűkíti a kört, amíg megkapja a Sötét Nagyúr

tartózkodási helyének koordinátáit.

A folyamat napokig vagy akár hetekig is

eltarthatott, de a Vadász tudta, hogy a végén

meg fogja találni a prédát. Ezúttal viszont nem

lehetett biztos a végeredményben. A Doanon

ugyan sikerült megölnie egy Jedit, csakhogy ez

357

A Gonosz Dinasztia

a találkozás sokkal veszélyesebbnek ígérkezett.

Az egykori Sith-varázslat elég hatásos maradt

ahhoz, hogy meghiúsítsa a szándékát. Meg-

akadályozta abban, hogy bepillantást nyerjen a

múltba. Ezek után mennyivel lehet erősebb

élőben, személyesen az az illető, aki megidézte

a varázslatot? Egyáltalán, ki idézte meg? A

Sötét Nagyúr? Vagy a fiatal, szőke nő?

A Vadásznak természetesen továbbra is

szándékában állt elfogadni a megbízatást. De

elég okos volt ahhoz, hogy belássa: a sikerre

való esélye nagyobb lesz, ha nem egyedül

cselekszik.

– Az a férfi rendkívül erős – ismerte be vé-

gül, tekintetét a hercegnő szemébe fúrva. –

Nem hiszem, hogy segítség nélkül képes

leszek végezni vele.

– Nem azt kérem, hogy öld meg – válaszolta

a fejét rázva Serra. – Azt akarom, hogy élve

fogd el. Azt akarom, hogy élve hozd el nekem.

358

Dew Karpyshyn

Az orgyilkos megvetően lebiggyesztette a

száját, és ingerülten megjegyezte:

– Én nem fejvadász vagyok!

– A szokásos díjad tízszeresét fizetem – kö-

zölte habozás nélkül Serra. – És zsoldosokat

bérelek, akik segítenek neked. Annyit, ameny-

nyit csak akarsz.

– Még ha sikerül is élve elkapnunk – mondta

ekkor a Vadász –, hogyan tartsuk fogságban,

mialatt elvisszük neked? A hétköznapi bilin-

csek nem fékeznek meg egy olyan valakit, aki

az Erőnek parancsol.

– Azt bízd csak rám! – felelte magabiztosan

Serra, azzal az iktotchit megkerülve elindult a

táborhely másik szélén álló viskó felé.

A bérgyilkosban feltámadt a kíváncsiság, és

rövid megfontolás után követte a hercegnőt.

Az alig öt méter hosszú és ugyanilyen széles

építményt inkább faládának kellett volna

nevezni, semmint kunyhónak. Az egyetlen

359

A Gonosz Dinasztia

bejáraton túl elterülő deszkapadlót a folyton

terjeszkedő sivatag előfutára, vastag homokré-

teg takarta. Az ajtótól jobbra rongyos függöny-

féleség, tőle nem messze réges-régi szalmazsák

hevert. A függönyről lerítt, hogy erős rántással

tépték le a helyéről. A szalmazsák még most is

a régi helyén, a viskó sarkában feküdt; a szöve-

tét fekete mocsok lepte.

Mialatt az iktotchi a bejáratban lecövekelve

figyelt, a hercegnő félrehúzta a szalmazsákot,

majd némi erőlködés árán felemelte az alatta

rejtőző csapóajtót. A padlóba vágott nyílásból

keskeny létra vezetett a kunyhó alatti, szűkös

üregbe.

– Az apám ásta ki ezt a pincét, hogy legyen

hol tárolnia a gyógyszereit – magyarázta Serra,

mialatt óvatosan leereszkedett a létrán.

A Vadász beljebb lépett, hogy jobban lásson.

Megközelítette a csapóajtót, és belenézett a

lenti feketeségbe. Röviddel ezután éles roppa-

360

Dew Karpyshyn

nást hallott, amikor is a hercegnő aktivált egy

fényrudat, hogy eloszlassa a sötétséget.

Az orgyilkos a fenti helyiségből éppen csak

látta a pince falaihoz erősített polcokat, ame-

lyeken kő- és agyagedények, valamint bőr-

zacskók és fadobozok sorakoztak. Serra addig

kotorászott közöttük, amíg megtalálta azt,

amit keresett: egy halványsárga folyadékkal

teli, jellegtelen üveget, amit előbb gondosan a

ruhája alá rejtett, majd felkapaszkodott a

létrán.

– Tudod, mi az a senflax? – kérdezte, miután

megérkezett az orgyilkos mellé.

A Vadász válasz helyett csak megvonta a

vállát.

– A senflax egy idegméreg, amelyet egy ritka

növényből vonnak ki – közölte a hercegnő. –

Ezt a növényt kizárólag a Cadannia őserdői-

ben lehet fellelni.

361

A Gonosz Dinasztia

– Mire kellettek mérgek egy gyógyítónak? –

tudakolta a Vadász.

– Ez valójában nem méreg – magyarázta

Serra –, hanem egy rendkívül erős nyugtató.

Úgy képes megszüntetni minden fájdalmat és

érzést, hogy a beteg tudatánál marad. Megsza-

kítja az agy és a mozgatóizmok közötti össze-

köttetést. Megbénítja a beteg végtagjait, de

nem befolyásolja a szívet, a tüdőt vagy a többi

létfontosságú szervet. És nem öli meg a bete-

get, függetlenül attól, hogy mekkora adagot

kap belőle.

– Még egy megbénított Sötét Nagyúr is ké-

pes ölni az elméjével – jegyezte meg a szemét

résnyire vonva a Vadász.

– A senflax elhomályosítja a tudatot – vála-

szolta a hercegnő. – A beteg nem tud összpon-

tosítani, és nem tudja összeszedni a gondolata-

it. A neurotoxin megfosztja minden akaratától.

Képes ugyan egyszerű válaszokat adni az

362

Dew Karpyshyn

egyszerű kérdésekre, de máskülönben tökéle-

tesen magatehetetlen.

– Egyszer végignéztem, hogy az apám bead-

ja egy pilótának, aki megégett egy rettenetes

tűzben – folytatta, és a szeme nedvesen csillo-

gott, mialatt felidézte magában gyerekkorának

emlékeit. – A barátai hozták ide, de mire

megérkeztek, a pilóta már majdnem beleőrült

a fájdalmaiba. A senflax megszüntette a kínjait,

ám az illető továbbra is képes volt válaszokat

adni. Meg tudta mondani, hogy milyen vegy-

szereket szállított, így az apám sokkal jobban

tudta, hogy mivel kezelje őt.

– Biztos vagy abban, hogy ennyi idő eltelté-

vel is hatni fog? – kérdezte megint csak gyana-

kodva a Vadász.

Nem kételkedett abban, hogy a helyében a

legtöbben rákérdeztek volna, hogy mi lett a

sebesült pilóta sorsa, csakhogy ő különbözött a

legtöbb teremtménytól. Csakis a megbízatás

363

A Gonosz Dinasztia

érdekelte, noha még ekkor sem tudta eldönte-

ni, hogy elfogadja-e vagy sem.

– Amíg lezárva tartod az üveget, minden

rendben lesz – válaszolta magabiztosan Serra.

– Miután visszatérünk a hajómra, próbára

teszem a hatását.

– Tudod, hogyan kell megfelelóen előkészí-

teni? – érdeklődött az orgyilkos. – Hogyan kell

beadni? Milyen gyorsan hat, és meddig tart a

hatása?

– Az apám mindenre megtanított – mondta

büszkén a hercegnő. – Mindenre, amit ő tudott

a betegségekről, a gyógyításról és az orvossá-

gokról.

És vajon mit szólna most ahhoz, hogy arra

használod fel ezt a tudást, hogy bosszút állj a

haláláért? – tűnődött magában a Vadász.

– Megmutatom neked, hogyan tarthatod

ellenőrzésed alatt a foglyot a senflaxszal – tette

hozzá Serra. – Szóval, vállalod?

364

Dew Karpyshyn

Az iktotchi alaposan megfontolta a választ.

Nem a beígért összeg érdekelte. Komoly

kihívást látott a küldetésben, nevezetesen azt,

hogy összemérheti magát egy olyan ellenség-

gel, aki erősebb és hatalmasabb mindenkinél,

akivel eddig szembekerült. Nem látta előre a

megbízatás végeredményét, túl sok erő harcolt

egymással ahhoz, hogy a jövő tisztán kirajzo-

lódjon előtte. Mégis úgy érezte, hogy ez az a

pillanat, amelyre egész életében készült.

Végül vett egy mély lélegzetet, és halkan,

kissé vontatottan kijelentette:

– Szükségem lesz legalább tíz kiválóan kép-

zett harcosra.

– Húszat kapsz – felelte habozás nélkül a

hercegnő.

– Hát akkor, áll az alku! – vágta rá az

iktotchi, és halvány mosolyra húzta a száját. A

mozdulattól az alsó ajka tetoválásai szétível-

tek, azt a látszatot keltve, hogy a Vadász úgy

365

A Gonosz Dinasztia

vicsorog, mint egy az agyarait kivillantó

vadállat.

366

Dew Karpyshyn
Tizenkettedik fejezet
A Prakith-tól a Ciutric-ig tartó visszaút még

az odaútnál is tovább tartott. Bane természete-

sen repülhetett volna gyorsabban is, mivel már

feltérképezte azokat az útvonalakat, amelyeket

követve kijuthatott a Mélymagból. Ám az alatt

a néhány óra alatt, amit a vulkanikus bolygón

töltött, a befelé utazás során felderített

hiperfolyosók közül több is elmozdult, és

instabillá vált.

Sőt kettő máris összeroskadt, így aztán Bane

rákényszerült, hogy ismét elgondolkodjon az

utazásáról. Hogy ezek a jelenségek ennyire

rövid idő alatt bekövetkezzenek, annak statisz-

tikailag rendkívül kicsi volt az esélye. Csak-

hogy a statisztikák általában mit sem értek, ha

valahol az Erő befolyásolta az eseményeket.

Túl sok történelmi feljegyzés örökített meg

367

A Gonosz Dinasztia
olyan eseteket, amikor a jelentős hatalmat

biztosító Sith-tárgyak új tulajdonosai váratlan

baleseteknek estek áldozatául ahhoz, hogy

ezeket véletlen egybeeséseknek lehessen

minősíteni.

Sokan tartották úgy, hogy a sötét oldal ta-

lizmánjai átkot hordoznak. Mások azt állítot-

ták, hogy ezek a tárgyak valahogyan élnek,

mintha a gyűrűk, amulettek vagy holokronok

élettelen anyagai valamilyen úton-módon

öntudatra ébredtek volna. Ezek a sötét babo-

nákat valló tudatlanok valószínűleg azt hitték

volna, hogy Andeddu holokronja harcol Bane

ellen. Alighanem kijelentették volna, hogy a

hiperfolyosók összeomlása azt bizonyítja,

hogy a néhai Sith bosszúálló szelleme meg-

próbálja megsemmisíteni a tolvajt, aki be-

mocskolta az ő szent templomát.

Bane viszont tudta, hogy a holokron belsejé-

ben nem rejtőzik semmiféle gonosz lélek, hogy

368
Dew Karpyshyn

a műtárgy eszköz csupán, a tudás tárháza. Ám

azzal is tisztában volt, hogy az Erő hatásai

milyen hihetetlen távolságig, mennyi ideig és

milyen mélységekig érvényesülhetnek. A régi

Sith-ek varázslataival átitatott tárgyak körül

mindig is valóságos erőszakvihar tombolt. Az

erősek kihasználhatták ezt a fergeteget, hogy

még nagyobb magasságokba szárnyalhassanak

fel, míg a gyengéket elsodorta és elpusztította.

Andeddu holokronjában kétségkívül rendkí-

vüli erők működtek; Bane érezte a belőle áradó

sötét energia hullámait. Elképzelhetőnek

tartotta, hogy ezek a hullámok kis mértékben

módosították a Mélymag tér-idő kontinuumá-

nak amúgy is törékeny egyensúlyát, és ezzel

destabilizálták a hiperfolyosókat. Így aztán

közel száz, rövid ugrásból összeálló utat

számított ki, hogy annyi időt töltsön a valós

űrben, amennyit csak lehetséges, és a lehető

legkisebbre csökkentse a veszélyt. Tudván

369

A Gonosz Dinasztia

tudta, hogy ezzel a módszerrel legalább két-

szer annyi idő alatt fog hazaérni, mint ameny-

nyi alatt eljutott a Prakith-ra, de nem akarta

megkockáztatni,

hogy

egy

instabil

hiperfolyosó hirtelen összeomlásakor a hajója

és persze ő maga is szempillantás alatt tű-

hegynyi szingularitássá préselődjön.

Szerencsére arra is akadt megoldás, hogy

hasznosan töltse el az időt.

– Az örök élet titka a lélekátvitel – közölte

vele a hologram.

Bane a lábát maga alá húzva üldögélt a fülke

közepén, a holokron előtte állt a sima fémpad-

lón. Darth Andeddu húsz centiméter magas,

háromdimenziós képmása a négyoldalú pira-

mis csúcsa felett derengett.

– Az anyagi test végül mindig meggyengül

és elpusztul, ám a test nem más, mint egy

puszta héj vagy burok – folytatta a holo-alak. –

Amikor eljön a perc, lehetőség van arra, hogy

370

Dew Karpyshyn

áthelyezd a tudatodat, vagy ha úgy tetszik, a

szellemedet egy másik héjba. Pontosan úgy,

ahogyan én tettem ezzel a holokronnal.

Bane tudatában volt annak, hogy a vetített

kép, amely beszél hozzá, nem a rég halott Sith

Nagyúr szelleme, hanem egy őrző nevezetű,

mesterséges

személyiség.

Valamennyi

holokronban létezett egy a készítő személyisé-

gével felruházott önműködő rendszer, amely a

műtárgyban tárolt adatok őreként szolgált.

Az őrző alakja általában a holokron megte-

remtőjének külsejét tükrözte, vagy legalábbis

azt a képet, amelyet a készítő másokkal láttatni

akart. Bane még jól emlékezett arra, hogy a

Belia Darzu holokronjának őrzője gyakorta

módosította külsejét, a Sötét Úrnő alakváltó

természetéhez híven.

A saját holokronjába zárt képmás abban az

állapotában ábrázolta Bane-t, amikor még

orbalisk-páncélt viselt. Jóllehet a paraziták

371

A Gonosz Dinasztia

számos kedvező hatásuk ellenére is eléggé

kellemetlen társnak bizonyultak, sokkal le-

nyűgözőbbé és félelmetesebbé tették a megje-

lenését. Ezzel párhuzamosan emlékeztettek

arra, hogy néha súlyos áldozatokat kell hoznia

annak, aki átadja magát a sötét oldalnak –

Bane úgy érezte, hogy ez a tanítás önmagában

véve is értékes lesz mindazoknak, akik majd

az örökébe lépnek.

Ami ennél is fontosabb: az orbaliskok jócs-

kán eltorzították a külsejét. Joggal számíthatott

arra, hogy ha a holokronja véletlenül a Jedik

kezébe kerül, amíg életben van, az őrző képe

alapján nem fogják felismerni. És ez az érv

még nagyobb súllyal esett latba most, amikor

néhány lépés választotta el attól, hogy megsze-

rezze az örök élet titkát. Ám ennek érdekében

először is le kellett győznie az apró, de tisztele-

tet parancsoló alakot, aki most előtte állt.

372

Dew Karpyshyn

Andeddu annak idején úgy döntött, hogy

teljes páncélzatot viselő, vörös és sárga fény-

ben úszó harcos képében jeleníti meg önmagát.

A fején főpapi süvegre emlékeztető, lapos

tetejű, magas fejéket viselt, amelyet ékkövek-

kel kirakott, vékony aranykorona fogott körül.

Az arca beesett volt és megviselt, már-már a

múmiák szikkadt ábrázatához hasonló.

Bane négy standard napja játszotta az őrző

ostoba játékait annak érdekében, hogy hozzá-

jusson az örök élet titkához. Már nagyon

mélyen járt Andeddu holokronjában, s e rövid

idő alatt többet elért, mint amennyit mások

hónapok vagy talán évek óta értek volna el.

Végigszenvedte az unalmas tanításokat, vé-

gighallgatta a holokép fárasztó filozófiai

eszmefuttatásait. Ám nem tudott meg semmi

újat az Erőről, jóllehet az őrző szavai sokat

elárultak neki Darth Andeddu személyiségéről

és világnézetéről.

373

A Gonosz Dinasztia

Andeddu a letűnt korok Sötét Nagyuraihoz

hasonlóan kegyetlen volt, gőgös, önző és szűk

látókörű. Tanításai a korribani Sith Akadémia

tanait tükrözték, azokat az elméleteket, ame-

lyeket Bane évtizedekkel korábban tévesnek

ítélt és elvetett. Ő maga messze túlment eze-

ken a tanításokon. Sokkal jobban megértette a

sötét oldalt, mint bárki más. A Kettő Szabályá-

nak bevezetésével új korszakot nyitott a Sith-

rend történetében. Minden tekintetben réges-

régen túlszárnyalta az Andedduhoz hasonló,

korlátolt senkiket, és már pontosan torkig volt

az őrző ostoba locsogásával.

– Mutasd meg nekem a lélekátvitel szertartá-

sát! – követelte a fénylő alaktól.

– Ez a szertartás rendkívüli veszélyeket hor-

doz – figyelmeztette őt az őrző. – Amennyiben

megpróbálkozol vele, az addigi héjad meg-

semmisül, a sötét oldal erői elemésztik a

testedet.

374

Dew Karpyshyn

Bane ingerültségében a fogait csikorgatta,

mert már legalább tizedszerre hallotta ezt az

intést.

– Rendkívül körültekintően válaszd ki az új

héjat! – folytatta Andeddu képmása. – Ha

élőlényt választasz, tudnod kell, hogy mialatt

megpróbálod megszállni a testét, a saját szel-

leme harcolni fog veled. És ha az akarata

kellően erős, kudarcot vallasz, és a tudatod a

semmibe kerül, ahol is az örökkévalóságig

tartó szenvedés vár rád.

A semmi említése kapcsán Bane-nek a gon-

dolatbomba jutott eszébe, pontosabban az

annak mélyére zárt több száz lélek, Jedi-ké és

Sith-eké egyaránt. Eszébe juttatta, hogy min-

deddig mit ért el, és azt is, hogy kicsoda ő

valójában.

– Én nem holmi tanítvány vagyok, aki retteg

a sötét oldal elképzelhetetlen hatalmától! –

375

A Gonosz Dinasztia

förmedt dühösen a holoképre. – Én a Sith Sötét

Nagyura vagyok!

– A címed mit sem jelent nekem! – vágott

vissza megvetően vicsorogva az őrző. – Én

döntöm el, ki méltó arra, hogy megismerje a

titkaimat. És te még nem állsz készen. Talán

soha nem is fogsz.

Az elmúlt napok folyamán Bane túl sokszor

érkezett már meg ehhez a határhoz. És nem

állt szándékában hagyni, hogy az őrző ezúttal

is feltartóztassa őt.

Jobbjával felkapta a holokront a padlóról, és

bal kezének túlontúl ismerős remegésével nem

törődve megnyitotta magát az Erőnek. Más

módszerek is léteztek, amelyekkel megszerez-

hette az áhított tudást, bár ezek is rendkívüli

veszélyeket rejtettek.

A saját holokronjának készítése során a leg-

apróbb részletekig megismerte e különleges

talizmánok működését. Tudta róluk, hogy

376

Dew Karpyshyn

mindegyik egyedülálló mű, tárháza mindazon

tudásnak, amit a teremtője hosszú élete során

összegyűjtött. Ám a lényegüket tekintve szám-

talan ponton megegyeztek egymással, és ez

alól az a példány sem lehetett kivétel, amit

most a kezében tartott.

Andeddu holokronja, az ökölnyi méretű,

négyoldalú piramis sima, éjfekete kristályból

készült. Az oldalain vörös és aranyszínű,

titokzatos ábrák és írásjelek sorakoztak, ame-

lyek a sötét oldal energiáit fókuszálták és

terelték a megfelelő csatornákba. A belsejét

egy kristályszálakból és végpontokból álló,

hétköznapi ésszel felmérhetetlenül összetett

hálózat töltötte ki. A finom, egymásba szövő-

dő rácsok együttesen egy adatrendszert hoztak

létre, amely szinte korlátlan mennyiségű

tudásanyagot tudott tárolni, ezenfelül alapot

szolgáltatott az őrzőt vezérlő gondolkodó-

elemző hálózathoz.

377

A Gonosz Dinasztia

Az egész rendszert a zárókő felügyelte és

irányította, a piramis csúcsába épített, fekete

kristálydarab. Az elképesztő erőkkel átitatott

zárókő stabilizálta a kristályszerkezetet, és

lehetővé tette, hogy az őrző azonnal hozzáfér-

hessen bármelyik adathoz.

Az őrzőt ugyanakkor ki lehetett iktatni, fel-

téve persze, ha az ezzel kísérletező személy

elég erős volt ahhoz, hogy túlélje a próbálko-

zást. Bane tudta, amennyiben az akarata

meginog, vagy ha nem lesz képes megbirkózni

Andeddu holokronjának erőivel, akkor az

elméje megsemmisül. A talizmán felfalja a

személyiségét, és a teste nem lesz több, mint

egy gondolatok nélküli porhüvely. A játszma

rendkívül veszélyesnek ígérkezett, de nem

látott más megoldást arra, hogy az utazás

végéig megszerezze azt, amire szüksége van.

Azt akarta, hogy az új tudásával felvértezve

szállhasson szembe Zannah-val.

378

Dew Karpyshyn

– Ha nem adod meg azt, amit akarok – kiál-

totta az őrzőnek –, akkor elveszem!

Azzal mélyen merített az Erőből, és mialatt

az őrző felüvöltött tehetetlen haragjában,

belevetette a tudatát a piramisba. Egyenesen a

zárókövet támadta, közben akaratával mélyen

belehatolt a holokronba, pontosan úgy, aho-

gyan nemrégiben a testi mivoltában betört

Andeddu híveinek erődjébe.

Egy gyorsan tovatűnő pillanatig megérezte a

piramisba zárt energiák pokoli izzását, amely

azzal fenyegetett, hogy elhamvasztja az egész

lényét. Csakhogy ő kimondottan örült a fájda-

lomnak, amelyet az elmúlt napok alatt felhal-

mozódott minden csalódottságával és dühével

együtt őrjöngő haraggá alakított, míg végül a

sötét oldal energiáinak örvénylő vihara tom-

bolt a bensőjében. Aztán fokról fokra rákény-

szerítette akaratát erre az orkánra, és rendet

vágott a káoszban.

379

A Gonosz Dinasztia

Miután tökéletesen uralta a helyzetet, nekilá-

tott, hogy finom módosításokat hajtson végre a

holokron belső szerkezetében. A kristályszála-

kat elmozdítva, elcsavarva vagy éppen más-

hová helyezve átrendezte az egész hálózatot,

közben egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt,

hogy rábukkanjon a keresett anyagra. A műve-

let többféle értelemben véve is hasonlított egy

számítógép-hálózat feltörésére, csak éppen

milliószor bonyolultabb volt.

Az őrző minden egyes módosításnál megvo-

naglott és felkiáltott, de Bane nem törődött a

szimuláció mesterséges szenvedésével. Órákon

keresztül dolgozott, az egész teste verejtékben

fürdött, míg végül rátalált arra, amit keresett: a

lélekátvitel szertartására, az örök élet titkára.

Egy utolsó energialökettel előrenyúlt a tuda-

tával, és megragadta a zsákmányt. Az őrző

segítségével több hétbe telt volna, mire magá-

ba szívja a tengernyi információt. Most viszont

380

Dew Karpyshyn

közvetlenül a forrásból merített, a tudás a

holokronból egyenesen az agyába áramlott,

nyersen és szűretlenül. Képek ezrei árasztották

el az elméjét, ábrák, hangok és gondolatok

robbantak a tudatába, amitől akarata ellenére

elejtette a holokront, és ezzel megszakította a

kapcsolatot.

Az őrző holoképe eltűnt, Bane magára ma-

radt a fedélzeten. Továbbra is a padlón ült,

mélyen előregörnyedve, és szinte fuldokolva

zihált. A ruhái verejtékben úsztak, és minden

ízében remegett a kimerültségtől.

Két perccel később nagy nehezen talpra ver-

gődött, és elbotorkált a pilótaülésig. A része-

gek botladozó lépteivel járt, és bal kezét az

oldalfalon húzta, hogy szükség esetén meg

tudjon támaszkodni. Erősen szédült, és alig

érzékelte a környezetét, mert minden gondola-

tát a holokron szívéből kitépett titkok kötötték

le.

381

A Gonosz Dinasztia

Röviddel azután, hogy beleroskadt az ülés-

be, a vezérlőpanel halkan sípolt. Több másod-

percbe telt, mire rájött, hogy a jelenlegi

hiperugrás a végéhez közeledik.

Meg kellett volna terveznie az utazás követ-

kező szakaszát, de az állapota nem engedte,

hogy elvégezze a számításokat. Elködösült

elméje továbbra is az imént elsajátított, irgal-

matlan mennyiségű tudásanyaggal küzdött.

Időre volt szüksége, hogy feldolgozza az

információkat, hogy elemezze és osztályozza

az adatokat, majd racionális gondolatokká

alakítsa és rendszerbe foglalja őket.

Bane kinyújtotta jobbját, és aktiválta a robot-

pilótát. Össze kellett szednie magát, és azt sem

bánta, hogy ezalatt a hajója az ellenőrzése

nélkül, szabadon sodródik majd az űrben.

Végül mélyet lélegzett, lehunyta a szemét, és

szinte azonnal belezuhant az álom néma

feketeségébe.

382

Dew Karpyshyn
Tizenharmadik fejezet
Set Harth lassan tért magához. Az az őrjítő

benyomása támadt, hogy a tudata egy mo-

csárban vergődik, és küszködve próbált fel-

emelkedni a saját tudatalattijának homályos

mélységeiből. Az anyagtalan, mégis nehézkes

és ragacsos valamin áttörve végül felért a

felszínre, bár rémálmainak emlékei továbbra is

ott ólálkodtak az agya sötét zugaiban.

Valamilyen úton-módon mindvégig tudott

arról, hogy rémálmai kis híján az őrületbe

kergették. Nem sokon múlt, hogy nem zúzták

szét, de ő ellenállt, egy pillanatra sem adta fel.

Darabról darabra, foszlányról foszlányra

visszaűzte őket az agya legmélyére, oda,

ahová tartoztak, és apránként elválasztotta a

tévképzeteket a valóságtól.

383

A Gonosz Dinasztia

Vajon meddig voltam kiütve? – tűnődött

magában, mialatt a szemét lecsukva tartotta és

egyenletesen szuszogott, nehogy elárulja, hogy

felébredt. – Valószínűleg napokig.

A saját hálószobájában feküdt, ezt teljesen

biztosra vette. Megismerte párnájának parfüm-

illatát, a selyem ágyneműk finom tapintását és

a puha matrac fényűző kényelmét. Minden

más homályba burkolózott.

Gyerünk, Set, találd ki, mi a helyzet! – biztat-

ta magát gondolatban.

Óvatosan, nehogy visszahozza a legutóbbi

rémálmait, beleásott az emlékezetébe, és

nekilátott, hogy az apró töredékekből kirakja a

teljes képet.

A szőke nő.

A szőke nő már a házában várta őt, amikor

visszatért az estélyről. Nem először történt

ilyesmi, az viszont igen, hogy a hívatlan és

váratlan hölgyvendége megpróbálta megölni.

384

Dew Karpyshyn
Igazából nem is akart végezni veled – fi-

gyelmeztette saját magát. – Tekintve, hogy

még életben vagy.

Harcoltak egymással, erre tisztán emlékezett.

Harcoltak, és a nő legyőzte őt. A szemét to-

vábbra is csukva tartotta, de az Erőn keresztül

kezdte felderíteni a környezetét. Igen, a saját

szobájában feküdt, a saját ágyában. De nem

volt egyedül. Egy élőlény jelenlétét érzékelte.

Egy emberét.

A szőke nő. Azt állította magáról, hogy Sith.

Még mindig nem tudta, hogy a nő miért tört

be a házába. Még csak nem is sejtette, hogy

miért hagyta őt életben. De szilárdan megfo-

gadta, hogy megtorolja rajta a sérelmeit.

Óvatosan kiterjesztette a tudatát, és a fény-

kardját keresve az Erő nyúlványaival letapo-

gatta a szobát. A markolat az öltözőasztalon

hevert, a helyiség másik oldalán. A nő az ágy

lábvégénél ült egy széken.

385
A Gonosz Dinasztia

Vajon képes lesz átrántani kardját a szobán,

és a markába kapni, mielőtt az ellenfele reagál?

És aztán mi lesz? Egyszer már legyőzött.

Ezúttal talán sikerül meglepni. Most talán nem

figyel annyira.

Továbbra is moccanás nélkül feküdt, közben

megnyitotta magát az Erőnek, és kezdte össze-

gyűjteni az energiáit.

– Ennél azért okosabbnak hittelek! – jegyezte

meg hirtelen a nő.

Set megdermedt. A jelekből ítélve ki kell

dumálnom magam ebből a helyzetből – állapí-

totta meg magában. – Ideje elővenni azt a

híres-neves vonzerőmet.

Felnyitotta a szemét, és derűsen felkacagott.

– Sose hibáztass egy férfit azért, mert pró-

bálkozik! – mondta egy vállrándítás kíséreté-

ben, és miután felült az ágyban, észrevette,

hogy most is az estélyen viselt ruhája van rajta.

386
Dew Karpyshyn

A nőre pillantott, és elismerően bólogatva

hozzátette:

– Az előző esti belépőd egészen látványosra

sikerült…

– Az három napja történt – felelte a nő, és

rideg, szigorú pillantásokkal viszonozta Set

széles mosolyát. – Kezdtem azt hinni, hogy

mindörökre a rémálmaid között ragadtál.

Szavai nyomán Setnek eszébe jutottak a bor-

zalmak, amelyek elfojtásáért még ekkor is

küzdött, mire önkéntelenül megborzongott, és

kissé elkomorodva válaszolt:

– Sikerült megtalálnom a kiutat. Mit művel-

tél velem? Valamilyen kábítószert adtál be?

– Ha valóban ezt hiszed – mondta a nő a

száját megvetően lebiggyesztve –, akkor csak

az időmet vesztegetem veled.

A kijelentés súlyos fenyegetést hordozott, és

Set önfenntartó ösztönei magasabb fokozatba

kapcsoltak.
387

A Gonosz Dinasztia

Kapd össze magad, Set! Nem akarod feldühí-

teni ezt a nőszemélyt!

– Varázslat – mormolta alig egy másodperc-

nyi töprengés után. – Azt mondtad, hogy Sith

vagy. Valamilyen fajta varázslattal támadtad

meg az elmémet.

A nő kurtán bólintott, és kicsivel lejjebb en-

gedte a vállát. Az apró gesztus láttán Set rájött,

hogy a vendége már ugrásra készen várako-

zott, és hajszálon múlt, hogy nem ölte meg őt a

tudatlanságáért.

– Te vagy az a bérgyilkos, aki végzett Medd

Tandarral? – kérdezte, mert továbbra is azon

igyekezett, hogy összeillessze a darabokat.

A nő megrázta a fejét, amitől szőke, göndör

fürtjei lustán libbentek jobbra-balra.

Kimondottan vonzó – állapította meg magá-

ban Set –, már ha eltekintünk attól a ténytől,

hogy Sith-mágus.
388

Dew Karpyshyn

– Szóval, a Doantól követtél idáig – találga-

tott, kétségbeesetten kutatva legalább egy apró

információmorzsa után, amit fel tudna hasz-

nálni. Úgy számította, hogy ha rájön, mit vár el

tőle a nő, akkor lesz a kezében valami, aminek

a révén elkezdheti az alkudozást. – És a taliz-

mánokat akarod.

– A felét eltaláltad – válaszolta a szőke nő. –

A Doantól kezdve követtelek idáig, de nem

érdekelnek a talizmánjaid.

Set nem szokott hozzá ahhoz, hogy hátrány-

ban van másokkal szemben. Ha mégis megtör-

tént, elég okos volt ahhoz, hogy kivágja magát

a szorult helyzetből. Itt és most viszont elkép-

zelni sem tudta, hogy miféle célok és szándé-

kok vezérlik a látogatóját. Így aztán nem

maradt más választása, mint az egyetlen

dolog, amit mindennél jobban gyűlölt: a teljes

őszinteség. Végül vett egy mély lélegzetet, és

kibökte:

389

A Gonosz Dinasztia

– Halvány fogalmam sincs, hogy mit akarsz

tőlem!

– A nevem Darth Zannah – közölte ekkor a

szőke nő –, és egy tanítványt keresek.

Set még jobban összezavarodott, de igyeke-

zett összeszedni magát. Most már tudod, hogy

mit akar. Találd meg a módját, hogyan hasz-

nálhatod ki!

– Miért keresel tanítványt? – kérdezte óvato-

san, vigyázva arra, hogy az értetlenségével ne

dühítse fel a nőt.

– A Jedik azt hiszik, hogy a Sith-ek kihaltak –

kezdte Darth Zannah. – Ám ahogyan a saját

szemeddel láthatod, tévednek. Mi, Sith-ek

továbbra is létezünk, de manapság már csak

ketten vagyunk. Egy mester és egy tanítvány.

Egy, aki birtokolja a hatalmat, és egy, aki

sóvárog a hatalom után.

– Szóval, szeretnétek bővíteni a csapatot –

vélte Set. – Harcosokat kerestek, akikkel fel-

390

Dew Karpyshyn

tölthetitek a soraitokat, és újjáépíthetitek a Sith

Hadsereget.

– Az az út a biztos bukáshoz vezet – vála-

szolta eltökélten Zannah. – A történelem során

számtalanszor bebizonyosodott, hogy ha a

Sith-ek többen vannak, a gyűlöletük előbb

vagy utóbb egymás ellen fordítja őket. Ez a

folyamat elkerülhetetlen. Ez a sötét oldal útja.

Csakis úgy maradhatunk fenn, ha követjük a

Kettő Szabályát. Ennél többen sosem lehetünk.

A mester átadja tudását a tanítványának,

akinek egy napon párbajra kell hívnia őt. Ha a

tanítvány alkalmatlannak bizonyul, a mester

végez vele, és új tanítványt választ. Amennyi-

ben a tanítvány bizonyul erősebbnek, akkor ő

lesz az új mester, és tanítványt keres magának.

Set egyre tisztábban látott.

– Bizonyára te vagy a tanítvány – mondta

rövid töprengés után. – És eljött az idő, hogy

391

A Gonosz Dinasztia

megküzdj a mestereddel. Azt várod tőlem,

hogy segítsek legyőzni őt.

– Nem! – csattant fel Zannah olyan ingerül-

ten, hogy Set összerezzent. – Ez a régi út! A

gyenge és tudatlan tanítványok sokszor össze-

fogtak, és végeztek egy-egy erős mesterrel,

csakhogy ezzel meggyengítették a Rendet. Ez

ellene szól mindannak, amit a Kettő Szabálya

képvisel. Ha én akarok lenni a következő

mester, előbb tanúbizonyságát kell adnom a

képességeimnek azzal, hogy egyedül győzöm

le a mesteremet. Ha kiderül, hogy nem vagyok

méltó a címre, akkor én ugyan elbukom, de a

Rend erős marad az ő vezetése alatt. Érted,

hogy miről beszélek?

Set tökéletesen értette. Túlontúl jól értette.

– A Kettő Szabálya garantálja, hogy minden

egyes mester erősebb lesz az elődjénél. Kiszűri

a gyengéket – mormolta félhangosan, majd

magában hozzátette:

392

Dew Karpyshyn

– Ami nagyon jót tesz a Rendnek, de elég

kellemetlen annak, aki fennakad a rostán.

A vele szemben ülő nő talán hajlandó lett

volna feláldozni magát a Sith-rend érdekében,

de Set nem állt készen ugyanerre. Persze, elég

esze volt ahhoz, hogy ennek a véleményének

ne adjon hangot, inkább mást kérdezett:

– És miért választottál engem?

– Nemrég kezdtem tanítványt keresni – ma-

gyarázta Zannah. – Amikor felfedeztem a

nyomaidat a Doanon, egyből tudtam, hogy

találkoznom kell veled. Téged mélyen áthat az

Erő, és elutasítottad a Jedik tanításait. Okos

vagy és leleményes. Ám egyelőre nem haszná-

lod ki a benned rejlő lehetőségeket. Nem

szentelted magad a sötét oldalnak. Miközben

az ősi Sith-ek talizmánjaira vadászol, olyan

vagy, mint a játékokkal babráló gyerekek.

Nem gondolsz a jövőre. Nincs benned becs-

vágy. Nincsenek terveid. Mindez azonban

393

A Gonosz Dinasztia

megváltozik, amennyiben elfogadod az ajánla-

tomat. Csatlakozz hozzám, és én megmutatom

neked a sorsodat.

– A sorsomat? – visszhangozta megrökö-

nyödve Set.

– A Jedik és a Sith-ek évezredeken át végeér-

hetetlen háborúkat vívtak egymással – folytat-

ta Zannah. – A Jedik most azt hiszik, hogy a

csaták kora egyszer s mindenkorra lejárt. Azt

hiszik, hogy a Sith-ek eltűntek. De mi sötét

árnyékok rejtekében továbbra is létezünk, és

készülünk a bosszúra. Türelemmel és ravas-

zsággal elvetjük a végső győzelmünk magvait.

A hatalmunk és befolyásunk nemzedékről

nemzedékre növekedni fog, míg végül egy

napon megsemmisítjük a Jediket, és onnantól

kezdve mi fogjuk uralni az egész Galaxist.

Setet nem érdekelte az egész Galaxis feletti

uralom. Sem pedig a Jedik megsemmisítése.

Gyanította, hogy e célok eléréséhez rengeteget

394

Dew Karpyshyn

kell dolgozni és küzdeni. Ugyanakkor azt is

belátta, hogy nincs sok lehetősége. Darth

Zannah aligha hagyná futni, ha nemet mond.

– A Kettő Szabálya előírja, hogy egyszerre

csak két Sith létezhet – mondta tekintetét a nő

szemébe fúrva. – Szóval, hogyan lehetnék a

tanítványod, amíg a mestered életben van?

– Ha elfogadod az ajánlatomat, te is ott le-

szel, amikor megküzdök a mesteremmel –

magyarázta Zannah. – De nem avatkozhatsz

közbe. Ha végzek vele, magam mellé veszlek.

– És mi lesz, ha ő győz? – érdeklődött Set.

– Ha meghalok, a mesteremnek új tanítvány-

ra lesz szüksége – felelte Zannah. – Ha úgy

ítéli meg, hogy alkalmas vagy, elfoglalod a

helyemet. Ha pedig nem…

Nem kellett befejezni a mondatot.

Set a lehetőségei hallatán nem repesett az

örömtől, de világosan látta, hogy milyen

helyzetbe került. Ha nemet mond, Zannah

395

A Gonosz Dinasztia

megöli őt. Ha elfogadja, valószínűleg meghal,

amennyiben Zannah gyengébbnek bizonyul a

mesterénél. De még ha a nő győz is, ő ismét a

tanítványok életét fogja élni – azt az életet,

amely elől megszökött a Jediktől.

Ám egyetlen szempontból megfontolásra

méltónak érezte az ajánlatot. A kettejük össze-

csapása alatt bepillantást nyert abba, hogy

mire képes a nő. Talán megérné néhány évig

utasításokat követni, és „mester”-nek szólítani

Darth Zannah-t, ha cserébe ő maga is megta-

nulna parancsolni azoknak az erőknek…

– Az imént mintha arra céloztál volna, hogy

segítesz kiteljesíteni a képességeimet – mondta

halkan. – Hogy megtanítasz bánni a sötét oldal

erőivel.

– Amennyiben a tanítványom leszel – ígérte

Zannah –, nagyobb hatalmat fogsz birtokolni,

mint amekkoráról valaha is álmodtál.

396

Dew Karpyshyn

Zannah érzékelte, hogy Set Harth vonakodik

elfogadni az ajánlatot. A férfiból hiányzott a

Jedik, illetve a Jedik eszményei iránti, lángoló

gyűlölet, és a legkevésbé sem érdekelte a Sith-

rend sorsa. Ám az is egyértelműnek tűnt, hogy

a rettentő hatalom ígérete megkísértette őt.

Set csakis saját magával törődött. Zannah

tudta, hogy kizárólag azért fogja elfogadni az

ajánlatot, mert eszközt lát a sötét oldalban, új

módját annak, hogy még erősebbé váljon.

Zannah tisztában volt ezzel, és készen állt arra,

hogy méltányolja. Jobban szerette volna, ha

olyan tanítványt szerez, aki ég a vágytól, hogy

magáévá tegye a Sith-ek gondolkodásmódját

és világnézetét, de jobb jelölt híján be kellett

érnie ezzel a különös alakkal.

Tisztában volt a kockázatokkal, ám azt is

tudta, hogy fontos célokat kockázatok nélkül

nem lehet elérni. Szilárdan megfogadta, hogy a

felkészülés első éveiben a fél szemét mindig

397

A Gonosz Dinasztia

Seten fogja tartani. Figyelni fog az árulás és a

színlelés leghalványabb jeleire is, mialatt

lépésről lépésre megtanítja a férfinak azokat az

alapvető igazságokat, amelyeket évekkel

korábban Bane tárt fel előtte. Csaléteknek

használja majd Set Harth hatalom iránti vá-

gyát, hogy mind messzebbre és messzebbre

húzza, csalogassa a Sith-ek útján.

Aztán, ahogyan annak idején ő, úgy Set is

elérkezik majd arra a pontra, amikor hajlandó

lesz elfogadni a tanításokat, az érveket és a

filozófiát. Azzal párhuzamosan, hogy egyre

többet fog tudni a sötét oldalról, új célok és

távlatok nyílnak meg előtte, s ezek révén

tovább fog látni a saját, kicsinyes vágyainál és

igényeinél. Végül felismeri majd, hogy meg

kell semmisíteniük a Jediket, és hajlandó lesz a

saját sorsát a Sith-rendéhez kötni.

398

Dew Karpyshyn

Ha mégsem, akkor megsemmisítem őt – fo-

gadkozott magában Zannah –, és új tanítványt

keresek.

Mialatt ezek a gondolatok végigcikáztak az

elméjén, az ezüst hajú férfi az állát vakargatva

töprengett a jövő kilátásain.

– Benne vagyok – mondta végül megfontol-

tan –, és megtiszteltetésnek tartom, hogy

engem választottál.

– Nem, most még nem érzed magad megtisz-

telve – válaszolta a fejét csóválva Zannah. – De

egy napon úgy lesz.

399
A Gonosz Dinasztia
Tizennegyedik fejezet
– Ehhez a munkához elektrolándzsákat kel-

lene használni – morogta Jedder kapitány. –

Azok kétszer akkorát ütnek, mint ezek a

nyomorult kábítókarabélyok!

– Ha a harcosaid nem vigyáznak, az

elektrolándzsák könnyen megölhetik a cél-

személyt – emlékeztette a férfit a Vadász, aki

csupán félig-meddig figyelt oda a kettejük

beszélgetésére. – A hercegnő élve akarja őt.

Amúgy meg, sosem tudnának olyan közel

kerülni a célponthoz, hogy bevethessék a

fegyverüket.

Sepp Omek óriási házában álltak. A Vadász

ugyan kételkedett abban, hogy ez a férfi valódi

neve, de ez sem számított neki. Nem kellett

ismernie az illető nevét ahhoz, hogy kiderítse a

hollétét, és eljusson ide, a Ciutric IV-en elterü-

400

Dew Karpyshyn
lő birtokra. A Sith Nagyúr ügyesen eltüntette a

nyomait. Közvetítők számos rétege mögött

rejtőzött, és ezzel elérte, hogy hétköznapi

módszerekkel gyakorlatilag lehetetlen lett

volna kapcsolatba hozni őt az Ambrián történ-

tekkel. Ám akármilyen gondosan járt is el, az

iktotchi egyedülálló képességeitől és hatalmá-

tól nem óvhatta meg magát. A Vadász az

álmában látott képek alapján, csalhatatlan

ösztöneire támaszkodva, ahogyan eddigi élete

során mindig, úgy ezúttal is megtalálta a

prédát.

– Mikorra ér ide? – tudakolta Jedder.

– Hamarosan – válaszolta az iktotchi. – Szólj

a harcosaidnak, hogy foglalják el a helyüket!

A látomásai megmutatták neki, hogy a házat

üresen fogják találni, és azt is, hogy a tulajdo-

nos még ezen az éjszakán hazaérkezik.

401

A Gonosz Dinasztia

– Nem lehetne pontosabban? – érdeklődött

rosszkedvűen Jedder. – Húsz perc múlva? Egy

óra? Kettő?

– Nem így működik – mormolta szórakozot-

tan a Vadász, mialatt lassan körbeforogva

helyet keresett, ahol felállíthatják a csapdát.

Néhány perccel ezelőtt alaposan felderítette

a házat. Végigjárta valamennyi helyiséget, és

minden részletet rögzített az emlékezetében,

továbbá kikapcsolta a riasztókat és a behatolók

feltartóztatására szolgáló berendezéseket. Még

a főépület mögött álló kisebb építmény bizton-

sági paneljét is sikerült kiiktatnia. Először azt

hitte, hogy fegyverraktárra fog bukkanni, de

miután kinyitotta az ajtót, azzal szembesült,

hogy egy könyvtárat talált. Érdekes módon

egyetlen adat- vagy hololemezt sem látott, a

polcok körös-körül bőrbe kötött, ódon köny-

vek és megsárgult tekercsek súlya alatt roska-

doztak.

402

Dew Karpyshyn
Mindez a legkevésbé sem érdekelte őt, és

már fordult volna, hogy visszatérjen a főépü-

letbe, amikor megakadt a szeme valamin,

aminek láttán megtorpant. A hátsó falnál egy

kisebb kőtalapzaton ökölnyi méretű, fekete

piramis állt. A Vadász sosem szorult arra,

hogy lopjon az áldozataitól; éppen csak egy-

egy futó pillantásra méltatta a házban elszór-

tan fellelhető, rendkívül értékes művészeti

alkotásokat és az egyéb értéktárgyakat. Ám ez

a műtárgy furcsán vonzotta őt, és felkeltette az

érdeklődését. Noha nem tudta megállapítani,

hogy micsoda, óvatosan megfogta, és bele-

csúsztatta a köpenye belső zsebeinek egyikébe,

majd tovább folytatta a felderítést.

Miután végzett, jelzett Jeddernek és a többi-

eknek, hogy bejöhetnek az épületbe, és neki-

láthatnak az előkészületeknek.

– Valami baj van? – kérdezte a kapitány.

403

A Gonosz Dinasztia
– Semmi – felelte a Vadász kissé mogorván,

mert bosszús lett attól, hogy a férfi megzavarta

a töprengésben. – Csak helyet keresek a kato-

náknak!

Ez a munka jelentősen eltért azoktól, ame-

lyeket a Vadász eddigi pályafutása során

elvállalt. Nem csupán azért, mert zsoldosokkal

dolgozott, vagy mert élve kellett elkapnia a

célszemélyt. Mióta megfordult abban a tábor-

ban az Ambrián, a magas, kopasz férfi és a

fiatal, szőke nő állandóan ott kísértettek az

álmaiban. A látottak egy része segített neki,

hogy eljusson ide, a Ciutric-ra, de szép szám-

mal akadtak más képsorok is: zavaros, aggasz-

tó látomások, amelyeknek értelmét és jelentő-

ségét nem tudta megfejteni.

Legalább tucatnyi alkalommal nézte végig a

páros halálos összecsapását. Néha a férfi ölte

meg a nőt, néha a nő a férfit. A Vadász tudta,

hogy ezek a látomások a jövőről szólnak,

404
Dew Karpyshyn

mindegyik a valóság egy-egy lehetséges válto-

zatát tartalmazza, amelyek vagy bekövetkez-

nek, vagy nem. Csakhogy, amikor korábban

bepillantásokat nyert a jövőbe, azokat valami-

lyen cél vagy szándék vezérelte. A látomásai

segítettek neki eligazodni, és irányították a

tetteit. Ám ezek a látszólag véletlenszerűen

összeálló képsorok csupán összezavarták őt,

így aztán minden tőle telhetőt megtett, hogy

ne törődjön velük, és ezáltal képes legyen a

megbízatására összpontosítani.

A hercegnő húsz felkészült zsoldost ígért

neki, és állta a szavát. Tizenkét férfi és nyolc

nő kísérte el a Ciutric-ra; mindannyian első-

rangú katonai képzésben részesültek és széles

körű tapasztalatokkal bírtak.

Serra ezenfelül elküldte Jedder kapitányt is,

a Doani Királyi Gárda egyik parancsnokát. A

doani nemesi házak a történelem során sok-

szor töltötték fel csapataikat bérkatonákkal a

405

A Gonosz Dinasztia

különösen veszélyes küldetésekhez, és Jedder

személyesen válogatta össze ezt a csapatot

azokból a harcosokból, akikkel a múltban már

többször dolgozott.

A zsoldosoknak hivatalosan Jedder paran-

csolt, aki cserébe a Vadásznak volt alárendelve

– ami tökéletesen megfelelt az iktotchinak. A

zsoldosok általában sarkon fordultak és elme-

nekültek, ha túlontúl forróvá vált a helyzet,

viszont ha már dolgoztak együtt a kapitány-

nyal, valószínűbbnek tűnt, hogy kitartanak a

terv mellett, és végrehajtják a küldetést.

A ház főbejárata nyitott volt és tágas. Az

ajtón belül jókora előcsarnok terült el, amely

egy túlméretezett szalonban folytatódott. Ez

utóbbi helyiségben két kanapé és egy terje-

delmes üvegasztal állt, míg bal felől csigalép-

cső vezetett a szalon három falán körbefutó

erkélyre.
406

Dew Karpyshyn

– Itt kellene lecsapni rá, amikor belép – jelen-

tette ki a Vadász.

– Meg fogja érezni, hogy valami nincs rend-

jén, ami azt jelenti, hogy gyorsan kell csele-

kednünk.

– Rakjatok le egy-egy szonikus detonátort az

ajtó két oldalára! – mondta fojtott hangon

Jedder az adó-vevőjébe, és két zsoldos máris

futott, hogy végrehajtsa a parancsot.

– Tudod, harcoltam már Sith-ek ellen – kö-

zölte Jedder, mialatt az iktotchi ismét körbe-

fordult, és végigjáratta tekintetét az előcsarno-

kon. – Húsz évvel ezelőtt. A háborúban. Jósze-

rével kölyök voltam akkoriban.

– A hercegnő valószínűleg éppen ezért vá-

lasztott téged – jegyezte meg szórakozottan a

Vadász.

– Az egy kicsit meglepett, hogy nem küldte

el velünk Luciát is – dünnyögte a kapitány. –

Ő a Sith-ek oldalán harcolt a háborúban.

407

A Gonosz Dinasztia

Alighanem sokkal jobban ismeri a harcmodo-

rukat és a taktikáikat, mint mi.

Nem küldte ide a testőrét, mert féltette őt –

gondolta a Vadász.

– Tudja, hogy milyen veszélyes ez a külde-

tés. Mi feláldozhatóak vagyunk a szemében,

de Lucia nem.

Még egyszer szétnézett, majd a kapitány felé

fordulva megszólalt:

– A kábítókarabélyosokat küldd fel az er-

kélyre, az ajtóval szemben foglaljanak tüzelő-

állást! Onnan tisztán rálátnak a bejáratra és az

egész előcsarnokra.

– Bárcsak lenne néhány karbonitpuskánk! –

jegyezte meg panaszos hangon Jedder. –

Kopogós keményre fagyasztanánk, amint

betoppan.

A Vadász ezt az ötletet már korábban fonto-

lóra vette, és el is vetette.

408

Dew Karpyshyn

– Azokkal ugyanaz a gond, mint az

elektrolándzsákkal – válaszolta a fejét csóvál-

va. – Túl közel kell menni ahhoz, hogy haté-

konyan be lehessen vetni őket. Amúgy meg,

mihez kezdenénk, amikor kiolvad?

– A hálóvetők sem sokkal jobbak! – vágott

vissza a kapitány.

– A fénykard úgy vágja a hálószálakat, akár

a tőr a cérnát.

– Azokat nem arra szánjuk, hogy lefogjuk őt

– magyarázta az iktotchi. – Csak le kell lassíta-

niuk, hogy a közelébe férkőzhessek, és bead-

hassam neki a senflaxot.

Azzal, hogy szemléltesse az elmondottakat,

felmutatott egy hosszú, keskeny tőrt, amely-

nek élét még indulás előtt bevonta a rendkívül

hatékony neurotoxinnal. A hercegnő közölte

vele, hogy ha sikerül akármilyen kicsi, de

vérző sebet ejtenie a célszemély testén, azzal

máris a szervezetébe juttatja a mérget.

409

A Gonosz Dinasztia

– Miután sikerül megszúrnom vagy meg-

vágnom, továbbra is erős nyomás alatt kell

tartanunk – emlékeztette a kapitányt a terv

utolsó szakaszára. – Ha csak egy pillanatra is

fellélegezhet, észre fogja venni, hogy kábító-

szer került a véráramába. És az Erő segítségé-

vel valószínűleg képes lesz semlegesíteni az

anyagot.

– Mennyi idő alatt fejti ki a hatását? – érdek-

lődött a kapitány.

– Harminc másodperc, esetleg negyven –

válaszolta a Vadász, és gondolatban hozzátet-

te: feltéve persze, hogy Serra tudja, mit beszél.

– Az elég hosszú idő, ha az ember egy Sötét

Nagyúrral áll szemtől szemben – jegyezte meg

a homlokát ráncolva Jedder.

A Vadász erre nem mondhatott semmi meg-

nyugtatót, így aztán nem is vette a fáradságot,

hogy válaszoljon.

410

Dew Karpyshyn

– Emlékeztesd a katonáidat, hogy a táma-

dásnak két szakasza van! – mondta tekintetét a

férfi szemébe fúrva. – Az első szakaszban le

kell kötniük a figyelmét, hogy a közelébe

férkőzhessek. Ezt követően vágjanak hozzá

mindent, amilyük csak van!

– Valóban látod a jövőt? – kíváncsiskodott a

kapitány, miután továbbította az utasításokat a

csapatának.

– Néha igen – felelte az iktotchi. – De a jövő

folyton mozgásban van. Nem mindig tiszta.

– Túl fogjuk élni ezt az összecsapást? – kér-

dezte Jedder.

– Néhányan igen – válaszolta a Vadász, és

nem tett említést arról az álmáról, amelynek

során látta, amint Jedder véres, összetört teste

élettelenül hever az udvarház márványpadló-

ján.

***

411

A Gonosz Dinasztia

Amikor Bane visszatért a Ciutric-ra, megle-

pődött azon, hogy Zannah hajója továbbra is

hiányzik a hangárból, viszont megörült annak,

hogy tanítványa nem a házban várja őt. Nem

akarta ebben az állapotában megvívni a kette-

jük mindent eldöntő párbaját. Még ahhoz is

fáradt volt, hogy kitaláljon egy megfelelő

hazugságot, amellyel úgy tudná megmagya-

rázni a távollétét, hogy nem keltené fel Zannah

gyanakvását. Aztán, mialatt a siklójával a háza

felé közeledett, hirtelen rájött, hogy minden-

képpen megérte vállalni a kockázatot, még

akkor is, ha a tanítványa már odahaza várja,

hogy lecsaphasson rá. Megszerezte Andeddu

tudását. Az elmúlt napok során sikerült fel-

dolgoznia a holokronból kitépett információ-

kat, és most már átlátta az egészet. Értette a

lélekátvitel szertartásának minden egyes

mozzanatát. Tökéletesen elsajátította azokat az

eljárásokat, amelyek révén módjában állt

412

Dew Karpyshyn

átköltöztetni a tudatát a mostani, hanyatló

testéből egy másikba. Már csak a megfelelő

alanyt kellett megtalálnia.

A legnehezebb feladatnak az új test kiválasz-

tása ígérkezett. Egy olyan valaki kellett neki,

akinek a teste elég erős ahhoz, hogy megbir-

kózzon majd azzal a rengeteg sötét energiával,

amelyet ő a jövőben fog megidézni, ám ezzel

párhuzamosan mentálisan eléggé sebezhető

ahhoz, hogy le lehessen győzni az akaratát. A

legjobb jelölt egy gondosan megtervezett

klóntest lett volna, egy önálló gondolatok és

azonosságtudat nélküli, üres héj. Ám egy

megfelelő klón előállításához évek kellettek, és

Bane korántsem vette biztosra, hogy több éve

van még hátra.

Mindez azt jelentette, hogy egy eleven testet

kell megszállnia, és ez rendkívüli veszélyeket

hordozott. Tudván tudta, hogy mindössze

egyszer próbálkozhat, mert a végeredménytől

413

A Gonosz Dinasztia

függetlenül a saját teste meg fog semmisülni

az eljárás alatt. Ha pedig a célpontja elég erős

lesz ahhoz, hogy ellenálljon a támadásnak, a

kísérlet kudarcot vall, és a lelke a semmibe

kerül, hogy a nagy ürességben bolyongjon

mindörökre.

Letette gépét a talajra, majd elhagyta a fedél-

zetet, közben a vállára lendítette egyetlen úti

csomagját, az egyszerű szövetzsákot, amely-

nek mélyén ott rejtőzött Darth Andeddu

holokronja. Lassú, nehézkes léptekkel tartott

az udvarház főbejárata felé.

Fiatalnak kell lennie – töprengett tovább –,

harminc alattinak…

Kinyitotta az ajtót, belépett az előcsarnokba,

és hagyta, hogy az ajtó halk kattanással bezá-

ruljon mögötte.

Naivnak és tapasztalatlannak. Talán… –

folytatta az iménti gondolatsort magában, és

ekkor hirtelen megdermedt, mert megérezte,

414

Dew Karpyshyn

hogy nincs egyedül a házban. Behatolókat

érzékelt mindenütt: a folyosók sarkain túl, a

csigalépcsón, a bútorok mögött és odafent, az

erkélyen.

Mindez egy századmásodperc leforgása alatt

cikázott át az agyán. Éppen csak annyi ideje

maradt, hogy felfogja a helyzetet, amikor tőle

balra és jobbra szonikus detonátorok robban-

tak.

A fültépő dörrenésektől megtántorodva be-

botladozott az előcsarnokba, és ezzel eltávolo-

dott a menekülési lehetőséget biztosító bejárat-

tól. Az ösztönei parancsára mindkét kezét

felrántotta, és zsákját a padlóra ejtve a fülére

tapasztotta tenyerét. És az ellenségei ekkor

támadásba lendültek.

Úgy özönlöttek elő, akár a rovarok, egyszer-

re bukkantak fel minden oldalon. Négy katona

az

erkélyen

helyezkedett

el,

ők

kábítókarabélyaikból pontos és gyors össztü-

415

A Gonosz Dinasztia

zet adtak le. Bane az iménti, éktelen csattaná-

sok miatt továbbra is szédelgett, és éppen csak

sikerült Erő-pajzsot létesítenie a teste körül,

hogy hárítsa a csapást.

És mialatt így tett, megérezte, hogy valami

küzd ellene. Egy titokzatos hatalom megpró-

bálta megakadályozni, hogy merítsen az

Erőből, és megvédhesse magát. Nem volt elég

erős ahhoz, hogy megállítsa őt, de hatékonyan

lelassította, éppen eléggé ahhoz, hogy egy

energianyaláb áthatolhasson a láthatatlan

védőfalon.

A találat pillanatában valamennyi izma be-

görcsölt. A felsőteste hátraívelt, a fejét és

mindkét kezét is hátravetette. Valamennyi

idegszála úgy égett, mintha izzó acélba már-

tották volna. A fájdalom alig egy másodpercig

tartott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a

márványlapokra roskadjon.

416

Dew Karpyshyn

Nem sokáig maradt fekve. Mihelyt mozdulni

tudott, azonnal talpra szökkent, közben a

jobbjával előrántotta fénykardját, míg bal

kezének ujjaiból Sith-villámokat szórt az

ellenségeire. A kéklő kisüléseknek el kellett

volna hamvasztaniuk a négy fegyverest, ám az

imént megtapasztalt, furcsa hatalom ezúttal is

megakadályozta, hogy a megszokott módon

bánjon az Erő sötét energiáival.

A célpontjai közül hárman így is végzetes

áramütést kaptak, és meghaltak, még mielőtt

felsikolthattak volna. A negyedik viszont még

idejében hanyatt vágta magát, és ezzel kitért a

halálos csapás elől.

Bane nem kapott esélyt arra, hogy végezzen

ezzel az illetővel. Tőle balra két katona rontott

ki a folyosóból, másik három pedig a jobb

oldalán bukkant fel. Mind az öten egyszerre

kezdtek lőni a hálóvetőikkel, hosszú, ragacsos

szálakat repítettek felé.

417

A Gonosz Dinasztia

Az ellenségei használták az eszüket: kiváló-

an összehangolták a támadást. Ketten a lábát

lőtték, hogy a padlóhoz ragasszák. A többiek a

felsőtestére céloztak, hogy az oldalához sze-

gezzék mindkét karját. Csakhogy Bane nem

várta meg, amíg mozgásképtelenné teszik.

A levegőbe szökkenve bal kezével megra-

gadta a csillár egyik tartókarját, majd a lábát

előre-hátra rúgva lendületet gyűjtött, aztán, a

kellő pillanatban átvetette magát az erkély

korlátja felett – és ezzel magasan az ellenségei

fölé került.

Tompa dobbanás kíséretében, eléggé esetle-

nül zuhant a kövezetre, mert az a megmagya-

rázhatatlan hatalom, amely továbbra is gátolta

az Erővel való kapcsolatát, megfosztotta őt az

elegáns, zökkenőmentes megérkezés lehetősé-

gétől. A három katona holtteste a lába mellett

feküdt. Tőle balra kanyargott a lenti helyiségbe

418

Dew Karpyshyn

vezető csigalépcső, míg előtte tágas folyosó

nyújtózott az épület másik szárnya felé.

A folyosó távolabbi végében egy iktotchi nő

állt, aki mindkét kezében egy-egy hosszú,

vékony tőrt tartott. A szeme vidáman csillo-

gott, száját széles mosolyra húzta, és Bane

ebben a pillanatban rájött, hogy ki akadályoz-

za az ő különleges képességeinek működését.

A nő hirtelen megindult, és rohanva közele-

dett felé. Bane védőállásba ugrott, és kardját

maga elé tartva várta a támadást, abban a

biztos tudatban, hogy a tőrök nem érhetnek fel

a fegyverével. És csak ekkor vette észre, hogy

a hullák közvetlen közelében vakítógránátok

hevernek a kőlapokon.

A töltetek a következő pillanatban felrobban-

tak, a fehér villanások megfosztották Bane-t a

látásától. Elvesztette az egyensúlyát, és ha-

nyatt tántorodva nekiesett az erkély korlátjá-

nak. Mielőtt összeszedhette volna magát,

419

A Gonosz Dinasztia

kemény rúgás érte a mellkasán, amitől átfor-

dult a mellvéden, és lezuhant a négy méterrel

lejjebb elterülő márványpadlóra.

A hátára érkezett, és akkora ütést kapott,

hogy minden levegő kiszorult a tüdejéből. A

váratlan és heves rántástól fénykardja kiugrott

az ujjai közül és hangosan csörömpölve távo-

labbra siklott a márványlapokon. Levegő után

kapkodva megpróbált ugyan feltápászkodni,

ám ekkor fehér plasztikszálak özönlöttek rá, és

a padozathoz szegezték.

Darth Bane nem látott semmit, és moccanni

sem tudott, ám a haragja, mint már annyiszor,

ezúttal is megmentette. Az éveken át kitartóan

végzett gyakorlatok lehetővé tették számára,

hogy minden fájdalmát és dühét egyetlen

tomboló viharba sűrítse, amit aztán rászaba-

díthat az ellenségeire. Megint megérezte, hogy

az iktotchi energiagátja megpróbálja fékezni az

420

Dew Karpyshyn

erőfeszítéseit, de ezúttal úgy tört át rajta,

mintha nem is létezett volna.

Egy pillanatra az a különös benyomása tá-

madt, hogy az egész világ megfagyott körülöt-

te. Noha a vakítógránátok robbanása miatt a

szeme továbbra is erősen káprázott, az Erőnek

köszönhetően a közönséges teremtmények

számára felfoghatatlan módon érzékelte kör-

nyezetének minden részletét és mozzanatát –

és a pillanatkép mindörökre beleégett az

emlékezetébe.

A katonák szétszóródtak az előcsarnokban,

és hanyatt-homlok rohantak, hogy új állást

foglaljanak el az összecsapás következő szaka-

szához. Lerítt róluk, hogy kiválóan képzettek,

de az is, hogy rettegnek. Mindannyian tudták,

hogy a harc még korántsem ért véget. Az

iktotchi felugrott az erkély korlátjára, lenézett

maga alá, majd a tőreit magasra emelve leug-

rott a szalonba. Bane a lelki szemeivel látta a

421

A Gonosz Dinasztia

nyílegyenesen felé zuhanó nőt, sőt még saját

magát is látta, amint a hasán fekszik a gyorsan

megkötő ragasztóanyagból képződő, sűrű és

nedves takaró alatt.

A Sötét Nagyúr éppen csak a másodperc

törtrészéig látta a dermedt képet, de mindent

megtudott belőle, amit tudnia kellett.

Aztán a pillanat elmúlt, és az események

megint őrült gyorsasággal követték egymást.

Az iktotchi pontosan akkor érkezett a padló-

ra, amikor Bane sistergő energiagömböt idé-

zett maga köré, amely elégette a hálóvetők

egymásba fonódó szálait. A nő mélyen legug-

golt, és lesújtott mindkét tőrével, de az Erőn

keresztül Bane látta, hogy mi történik. Az

utolsó pillanatban félregurult, így a pengék

nem mélyedtek a hátába, csupán az egyik

hasított hosszú sebet az alkarjába.

Egy ütemmel később talpra ugrott, és az Erő

közvetítésével a markába rántotta fénykardját,

422

Dew Karpyshyn

ám az iktotchi máris távolodott tőle. Most,

hogy a célpontja visszanyerte cselekvőképes-

ségét, a nő sietve visszavonult, és várta, hogy

mások lépjenek a helyére.

Újabb vakítógránátok robbantak Bane körül,

de nem gyakoroltak rá semmiféle hatást –

immáron nem a természetes érzékszerveivel

tájékozódott. Friss hálószálak íveltek felé a

szalon mélyéről, de ezúttal lángra lobbantotta

őket, mialatt még a levegőben repültek. Ekkor

legalább hat sokkológránát hullott hangosan

csörömpölve a lábához. Amikor pillanatokkal

később felrobbantak, egyszerűen az Erővel

vette körül magát. Védőburkot teremtett a

sötét oldal energiáiból, amely elnyelte a lökés-

hullámokat, így Bane tökéletesen sértetlenül

vészelte át a detonációkat, amelyek máskülön-

ben leverték volna a lábáról.

Vele szemben két férfi bukkant elő egy ka-

napé mögül, és kábítókarabélyukkal közvetlen

423

A Gonosz Dinasztia

közelről tüzet nyitottak rá. Bane fénykardjával

félresöpörte a lövedékeket, majd balját előre-

lökve – az Erő segítségével – megtaszította a

kanapét, ami a falnak vágódva összezúzta a

mögötte rejtőző katonákat.

Bane hirtelen mozgásba lendült, és két ug-

rással a kábítókarabélyos harcosok előtt ter-

mett. Kardjának egyetlen csapásával kettévág-

ta őket, tökéletesen egyenes és vízszintes sebet

vágva közvetlenül a derékszíjuk fölé. Újabb

sortűz záporozott rá, de jócskán megkésve: a

többiek ezt a két társukat már nem menthették

meg.

Bane az ajtó felé lendült, majd visszafordult,

és egy hosszú ívű szaltóval felugrott az erkély-

re, ahol ismét az iktotchival került szembe.

– Nem szökhetsz meg – mondta neki fagyo-

san.

– Nem is akarok! – vágott vissza a nő, és a

tőreit maga elé szegezve rohamra indult.

424

Dew Karpyshyn

Alacsonyan és fürgén támadott, sokkal gyor-

sabban annál, mint amire Bane számított. Arra

már nem maradt ideje, hogy lesújtson, éppen

csak sikerült oldalra perdülnie a széles ívben

kaszáló pengék elől. Mialatt az iktotchi elsu-

hant mellette, megpróbálta levágni a nő bal

karját, de a célpontja bizonyára számított erre

a csapásra, és tökéletes időzítéssel elcsavarta a

felsőtestét, így az izzó energiapenge csupán a

levegőt szelte.

Az első összecsapásuk eredményeként helyet

cseréltek: ezúttal a nő állt a korlát előtt. Bane

erőteljes hullámot indított felé, amivel akkorát

lökött rajta, hogy hanyatt dőlve átbukott a

korlát felett, pontosan úgy, ahogyan Bane tette

az imént attól a kőkemény rúgástól.

Az iktotchinak zuhanás közben sikerült át-

fordulnia, így a talpára érkezett. Ennek kö-

szönhetően módjában állt félreszökkenni,

amikor a Sötét Nagyúr gyilkos villámot zúdí-

425

A Gonosz Dinasztia

tott rá. A cikázó kisülés nem sütötte meg

elevenen a nőt, csupán a márványpadlóba

égetett tenyérnyi méretű, fekete lyukat.

Ekkor a lépcsőn kuporgó, a kezükben

kábítókarabélyt tartó katonák tüzet nyitottak.

Bane még csak azzal sem törődött, hogy visz-

szavágjon nekik – egyszerűen átvetette magát

a korláton. A harcosok mit sem jelentettek

számára, pillanatnyilag csakis az iktotchi

érdekelte, mert egyedül ő képviselt némi

veszélyt. Először vele akart végezni, hogy

aztán kényelmesen leszámolhasson a többiek-

kel.

A talpa elérte a kövezetet, mire gyors ütem-

ben mély guggolásba ereszkedett, hogy csök-

kentse a teste lendületét. A következő pilla-

natban felállt, az iktotchi felé fordult – és ekkor

minden előjel nélkül rászakadt a sötétség.

***

426

Dew Karpyshyn

A Vadász nem tudta pontosan, hogy mennyi

idő telt el azóta, mióta senflaxszal bevont

pengéjével megvágta a Sötét Nagyúr alkarját,

de úgy számította, hogy a neurotoxinnak

hamarosan hatnia kell.

Jedder meghalt, a falnak vágódó, súlyos ka-

napé összezúzta a testét. Rajta kívül legalább

öt zsoldos hevert holtan az előcsarnok és a

szalon különböző pontjain. Az iktotchi felis-

merte, hogy a Sith most őrá vadászik.

Jól tudta, hogy nem képes legyőzni a rettentő

erőknek parancsoló férfit. Az ütközet első

percében bevetett trükkökkel sikerült ugyan

lelassítania, de most már nem gyakorolhatott

rá semmiféle hatást. Innentől kezdve csakis

abban bízhatott, hogy a senflax megmenti az

életét.

Végignézte, ahogy a Sötét Nagyúr leugrik az

erkély korlátjáról, felegyenesedik, felé fordul –

és a tagbaszakadt férfi váratlanul összeros-

427

A Gonosz Dinasztia
kadt. Az oldalán feküdt, a vakítógránátok

maró füstjétől véreres szeme nyitva.

Az iktotchi kivárta, amíg a Sith pislog egyet,

aztán, miután nem látott más mozgást, fellen-

dítette a kezét, és felkiáltott:

– Tüzet szüntess! Tüzet szüntess!

Megfordult a fejében, hogy a férfi talán csak

színleli a bénultságot, de rögtön elvetette a

gondolatot. A Sötét Nagyúrnak nem kellettek

fortélyok ahhoz, hogy győzelmet arasson,

egyértelműen fölényben volt. Egyetlen magya-

rázat látszott valószínűnek, mégpedig az, hogy

a kábítószer végül kifejtette varázslatos hatá-

sát. A Vadász az órájára pillantott – a Serrától

kapott tájékoztatás szerint négy óra múlva

kellett beadnia a következő adagot.

Most, hogy Jedder meghalt, a zsoldosok őt

figyelték, mozdulatlanul várták a parancsát. A

Vadász behunyta a szemét, és a tudatát kiter-

jesztve keresett útmutatást. És ekkor megérez-

428
Dew Karpyshyn

te, hogy valaki gyors ütemben közeledik: a

szőke nő, akit az ambriai táborról szóló láto-

másaiban látott.

– Ti hárman menjetek, és hozzátok a ház elé

a siklókat! – mondta ekkor fennhangon, és

rámutatott három zsoldosra. – A többiek

szedjék össze a tetemeket! Ne hagyjatok itt

semmit, aminek révén össze lehet kötni az itt

történteket a hercegnővel!

Az életben maradt katonák szétszéledtek, és

munkához láttak. Nem kellett siettetni őket.

Máris a lehető leggyorsabban mozogtak, mert

égtek a vágytól, hogy mihamarabb eltűnjenek

erról a helyről, ahol oly sok bajtársuk vesztette

életét.

Az iktotchi hirtelen ötlettől vezérelve legug-

golt, és felvette a kövezetről a Sith fegyverét,

amely valahogy kikapcsolódott, amikor a

padlóra hullott. Óvatosan megforgatta, és

minden oldalról szemügyre vette a markolatot.

429

A Gonosz Dinasztia

Végül aktiválta a fegyvert, és nem győzött

álmélkodni azon, hogy milyen csekély a súlya.

– Ezzel mi legyen? – kérdezte az egyik zsol-

dos, és felmutatta a zsákot, amit a Sith a táma-

dás első pillanataiban elejtett.

– Magunkkal visszük – felelte a gondolataiba

veszve a Vadász, és még egy pillantásra sem

méltatta a csomagot. – Átadjuk a hercegnőnek.

Új játékszerétől elbűvölve, kísérletképpen

tett néhány lassú csapást a szokatlan fegyver-

rel, aztán kikapcsolta, és belecsúsztatta a

köpenye belső zsebeinek egyikébe, pontosan

úgy, ahogyan korábban a könyvtárban talált

különös kristálypiramissal tette.

Öt perccel később a fogoly, illetve a holttes-

tek a siklók rakterében hevertek, és a túlélők

nyomban elindultak a szállítóegység felé, hogy

arra átszállva visszatérjenek a Doanra.

430
Dew Karpyshyn

Tizenötödik fejezet

Mialatt Zannah bevitte a gépét a Ciutric űr-

kikötőjében bérelt hangárba, váratlanul kínos

érzései támadtak.

– Baj van? – érdeklődött Set, aki bizonyára

érzékelt valamit a nő hangulatában beállt

változásból.

Éppen arra készülök, hogy halálos párbajra

hívjam a mesteremet, és még mindig nem

tudom eldönteni, hogy jól teszem-e, ha magam

mellé veszlek tanítványnak – kesergett magá-

ban Zannah, majd a férfi felé pillantva félhan-

gosan kibökte:

– Nincs…

Set közönyösen rántott egyet a vállán. Az

ülését hátradöntve, félig fekve ült, a két lábát

maga elé nyújtotta, és a műszerfal tetején

431

A Gonosz Dinasztia

pihentette. Ha érzett is nyugtalanságot, ügye-

sen palástolta.

Zannah letette a hajót a betonra, és kikap-

csolta a hajtóműveket. Nem tudott megszaba-

dulni attól az érzésétől, hogy nagy baj van, de

most már túl nagy utat tett meg ahhoz, hogy

visszaforduljon.

Lehet, hogy a saját halálomat érzem? – tette

fel magának a kérdést. – Bane ma este véget

vet az életemnek?

– Most mi következik? – érdeklődött Set,

azzal végre letette lábát a padlóra.

Amikor nemrégiben elfogadta Zannah aján-

latát, érezni lehetett, hogy nem szívesen teszi.

Ugyanakkor a Ciutric-ra való utazás alatt lerítt

róla, hogy kezd hozzászokni a gondolathoz.

Most már úgy tűnt, valóban feltámadt benne

az érdeklődés, bár Zannah azzal is tisztában

volt, hogy a Sötét Jedi talán csak színleli ezt a

viselkedést.

432

Dew Karpyshyn
– Amikor megérkezünk a birtokra, te kint

fogsz várakozni – mondta határozottan. – A

mesterem nem szereti a váratlan vendégeket.

– Elrejtőzöm a bokrok között, akár egy ré-

mült kath-kölyök, és meghúzom magam –

fogadkozott Set.

– Figyelj, Set, ez nem játék! – intette a férfit

Zannah.

– Számomra minden játék – közölte szélesen

vigyorogva Set –, csak ez olyan fajta, amiben

végképp nem szabad veszíteni.

– Ha veszítek, könnyen meglehet, hogy te is

meghalsz – jegyezte meg Zannah.

– Vagy pedig én leszek a mestered következő

tanítványa – válaszolta ravaszul mosolyogva a

Sötét Jedi.

– Ebben az esetben rá fogsz jönni, hogy ő

korántsem tűri a pimaszságot – felelte a fejét

csóválva Zannah.

433

A Gonosz Dinasztia
– Hát akkor forrón remélem, hogy te fogsz

győzni – jelentette ki Set. – Ez minden, mester?

Zannah szótlanul bólintott, mire Set talpra

ugrott. A gesztust jócskán eltúlozva, mélyen

meghajolt, és annyira lebillentette a fejét, hogy

hosszú haja előrehullott, és mint valami ezüst-

színű függöny, beborította az egész fejét és az

arcát.

– Vezess, és én követni foglak! – mondta

aztán, amikor felegyenesedett, és bár komoly

képet vágott, a hangja kissé gúnyosan csengett.

Zannah megint megcsóválta a fejét, és azon

kezdett tűnődni, hogy Bane vajon hogyan

reagálna Set tiszteletlen viselkedésére. Biztosra

vette, hogy a következmények durvák volná-

nak. Ő maga viszont beérte azzal, hogy hagy-

ta, hadd játssza a Sötét Jedi a kisded játékait. A

kettejük összecsapása alatt mély sebet ütött a

férfi önérzetén, a porba alázta azzal, hogy oly

könnyen legyőzte őt. Ezek után fontosnak

434
Dew Karpyshyn

érezte, hogy engedjen kicsit, hogy Set vissza-

nyerhesse az önbecsülését. És ha a szánalmas

tréfák megkönnyítették számára, hogy elfo-

gadja az új szerepét, Zannah hajlott arra, hogy

lenyelje az ostobaságokat – legalábbis egy

bizonyos határig.

Természetesen Set is tisztában volt a helyzet-

tel. Zannah tudta, hogy a férfi szándékosan

bosszantja őt, mert így keresi a kettejük viszo-

nyának korlátait. Mindeddig azonban elég

okosnak bizonyult ahhoz, hogy tudja, hol

húzódnak a határok.

Csomagjaikat a gépen hagyva kisiettek a

hangárból, és elindultak az űrkikötő keleti

szélén álló vámépület felé. Ezúttal is Chet volt

szolgálatban, a fiatal tiszt, akivel Zannah akkor

beszélt, amikor nemrégiben elhagyta a Ciutric-

ot.

435

A Gonosz Dinasztia
– Szép estét, Omek kisasszony! – köszönt

Chet a fejét udvariasan meghajtva. – Már

elküldtem valakit a siklójáért.

– Köszönöm, Chet – felelte mosolyogva

Zannah.

– Kívánja, hogy elküldjek valakit a csomagja-

ikért? – érdeklődött a tiszt.

– Nem, köszönöm, majd holnap eljövök ér-

tük – válaszolta Zannah, és magában hozzátet-

te: ha még életben leszek.

– Megtennéd, hogy bemutatsz a barátodnak?

– szólt közbe Set, mire Zannah egy zordon

pillantással elhallgattatta.

Chet jól láthatóan észrevette a rövid közjáté-

kot, de hogy mit vett ki belőle, azt nem lehetett

megállapítani. Néhány pillanatra kínos csend

támadt, aztán ismét a fiatal vámos szólalt meg:

– Omek kisasszony, beszélhetnék önnel?

Úgy értem… khm… négyszemközt?

436

Dew Karpyshyn
Zannah nyomban tudta, hogy az ügy fontos,

máskülönben Chet nem merészelt volna efféle

kéréssel előhozakodni. Odabiccentett Setnek,

aki ugyan sértett képet vágott, de szó nélkül

sarkon fordult, és elsétált.

– Néhány órával ezelőtt egy azonosítatlan

csapatszállító lépett be a légkörbe – suttogta

Chet, miután a Sötét Jedi hallótávolságon

kívülre ért. – Az őserdőben szállt le, körülbelül

száz kilométerre keletre az űrkikötőtől.

Ez valóban furcsa – állapította meg magában

Zannah.

A Ciutric IV. közelében több fontos kereske-

delmi útvonal találkozott, és a helyi kormány-

zat rendkívül alacsony vámokat és egyéb

díjakat szedett. A tisztességes kereskedők

aligha kockáztatták meg a vadon veszélyeit

annak érdekében, hogy megússzanak némi

papírmunkát, és megspóroljanak egy marék

kreditet. Ezenfelül ebben a régióban nem

437
A Gonosz Dinasztia

dolgoztak csempészek – ha dolgoztak volna,

Zannah és Bane tudott volna róluk.

– Van valami ötlete, hogy kik lehettek? –

kérdezte Zannah a vámostól.

– Az illetékességi körünkön kívül szálltak le

– felelte Chet a vállát vonogatva –, és nem

küldtek vészjelzést, így aztán senki sem vette a

fáradságot, hogy odaküldjön egy járőrt, és

ellenőriztesse azt a gépet.

Zannah nem lepődött meg azon, hogy a ha-

tóságok nem foglalkoztak az azonosítatlan

űrjárművel. A Ciutric-ot törvénytisztelő nép-

ség lakta, és ennek eredményeként az idők

folyamán a bolygó rendfenntartó erői eléggé

hanyaggá váltak. Ez is egyike volt azon szem-

pontoknak, amelyek miatt Bane annak idején

úgy döntött, hogy itt teremt otthont magának.

Zannah-ban viszont feltámadt a kíváncsiság:

a titokzatos hajónak lehet valami köze azokhoz

438
Dew Karpyshyn

a kínos érzésekhez, amelyek a leszállást köve-

tően uralkodtak el rajta?

– Azt mondja, innen keletre szálltak le? –

kérdezte a tisztre pillantva.

A birtokuk a város keleti határán terült el…

– Igen – helyeselt szaporán bólogatva Chet. –

Néhány órával azelőtt tűnt fel a monitoron,

hogy az ön tisztelt fivére visszatért.

– A fivérem? – visszhangozta meglepetten

Zannah.

– Ó – sóhajtotta megrökönyödve Chet –, azt

hittem, tud róla! Az ön távozását követően a

fivére is útnak indult. És csak ma este tért

vissza.

– Nem tudja véletlenül, hogy hová utazott? –

érdeklődött Zannah.

– Azt sajnos nem – felelte a vámos a fejét

rázva.

Mialatt egy inas a vámépület elé hozta a sik-

lót, Zannah gondolatban sorra vette a lehető-

439

A Gonosz Dinasztia

ségeket. A mestere szinte sosem hagyta el a

Ciutric-ot. Bármilyen ügyről volt szó, mások

jöttek el hozzá, vagy pedig őt küldte el. Fontos

dolognak kellett történnie, ha nem várta meg,

hogy a tanítványa visszatérjen. Vagy pedig

olyan ügyről volt szó, amit személyesen akart

elintézni. Ebben az esetben azért küldött el a

Doanra, hogy egy időre megszabaduljon

tőlem? – kérdezte magától Zannah. Csakis

egyetlen okra tudott gondolni, ami miatt Bane

igyekezett eltitkolni előle az utazását: a meste-

re új tanítványt keres, hogy lecserélje őt!

– Valami baj van? – érdeklődött Set, aki idő-

közben visszasomfordált, hogy megtudja, mi

történik.

– Minden rendben – dünnyögte Zannah,

mert egyik férfi előtt sem akarta feltárni az

aggodalmait.

440
Dew Karpyshyn

Beszállt a siklóba, és intett Setnek, hogy

ugorjon be mellé, majd elbúcsúzott a vámtiszt-

től:

– Viszlát, Chet, és köszönöm a tájékoztatást!

Mialatt begyújtotta a hajtóműveket, és a le-

vegőbe emelte a gépet, ismét a lehetőségeken

kezdte törni a fejét. Elhatározta, hogy ameny-

nyiben Bane egyedül van a házban, a tervéhez

híven párbajra hívja őt. Ha viszont Bane új

tanítványt talált, akkor a helyzet sokkal bonyo-

lultabb lesz.

Ha Bane elhajított engem, attól még vonat-

kozik rám a Kettő Szabálya? – tűnődött

Zannah egyre idegesebben. – Vagy ő és a

jelöltje együtt fognak rám támadni, hogy

végezzenek velem, mint a Sith-rend ellenségé-

vel? Mert ha ez történik, egyedül aligha élhe-

tem túl…

Nem igazán tudta, hogy ha elfajul a helyzet,

mennyire számíthat a mellette ülő Sötét Jedi

441

A Gonosz Dinasztia

segítségére, de valójában nem maradt más

választása. Már korábban eldöntötte, hogy

ezen az estén megütközik a mesterével, és nem

akart visszafordulni. Túl sokáig várt erre az

alkalomra, túl sokszor halasztotta már el.

– Miután leszállunk, nagyon figyelj! – fi-

gyelmeztette útitársát.

– Én mindig figyelek – közölte nagyokat

bólogatva Set.

A birtok felé tartva Zannah rossz érzései

tovább erősödtek, ám amikor a főépület elé

értek, hirtelen rádöbbent, hogy nem érzékeli a

mestere jelenlétét. A felismeréstől zavarba jött,

mire gyorsan letette a siklót a talajra, és ekkor

felfedezte, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva áll.

– Itt várj! – utasította Setet, és kiugrott a gép-

ből.

Fénykardját a jobb kezébe kapva a bejárat-

hoz osont, és bekémlelt a nyíláson. Az első

pillanatokban alig tudta felfogni azt, ami a

442

Dew Karpyshyn

szeme elé tárult. A falak legalább kéttucatnyi

helyen berepedeztek és feketére perzselődtek.

A márványlapokon mély karcolások és égés-

nyomok

éktelenkedtek.

Ragacsos

plasztikszálak fehérlettek mindenütt, a leve-

gőben szürke hamupelyhek kavarogtak.

A bejáratból látható bútorok vagy az olda-

lukra borulva hevertek, vagy csak roncsok

maradtak belőlük. Zannah óvatos léptekkel

megközelítette a lépcsőt, és elindult felfelé,

közben egy pillanatra sem hagyta lankadni az

éberségét, noha nem érzékelte más teremtmé-

nyek jelenlétét az épületben.

Végigsietett a helyiségek során, és minde-

gyikbe benézett egy-egy pillanatra. Hamaro-

san meggyőződött arról, hogy nem fenyegeti

közvetlen veszély, ekkor a derékszíjára akasz-

totta fénykardját. A pusztítás az előcsarnokra

és a mellette elterülő szalonra korlátozódott,

443

A Gonosz Dinasztia

ami azt jelentette, hogy ha léteznek válaszok,

akkor ott fogja megtalálni őket.

Amikor visszatért a ház elülső részébe, a

legkevésbé sem lepődött meg azon, hogy Set

nem engedelmeskedett a parancsának. A Sötét

Jedi egy viszonylag épen maradt karosszékben

üldögélt, jobb lábát a balon átvetve. Kezében

egy borral teli poharat tartott, míg mellette egy

frissiben felbontott borospalack állt a már-

ványpadlón.

– A mestered ízlése igazán kitűnő! – jelentet-

te ki fennhangon, azzal megemelte a poharát,

és belekortyolt, mintha a távol lévő házigazda

tiszteletére ivott volna.

Minden jel arra utalt, hogy valakik megtá-

madták Bane-t a házban, és az az egyetlen

logikus következtetés adódott, hogy ezek az

illetők a Chet által említett, azonosítatlan

csapatszállítón utaztak ide. Hogy pontosan kik

444

Dew Karpyshyn

voltak, és miért jöttek, azt Zannah továbbra

sem tudta megfejteni.

– Azt mondtam, várj a siklónál! – szólt rá a

férfira, mialatt lesietett a lépcsőn és becsukta a

főbejárat ajtaját.

– Unatkoztam – felelte Set a vállát vonogat-

va, majd ivott még egy kortyot, és témát

váltott:

– Ahogy így elnézem, ma este nem kerül sor

arra a párbajra. Ha jól sejtem, most már te

vagy az új Sith-mester.

– Ez nem így működik – mormolta Zannah. –

Amúgy meg, a mesterem életben van. Tudnék

róla, ha nem így lenne.

– Valahogy tartottam attól, hogy ezt fogod

mondani – közölte Set, majd előrehajolt, fel-

kapta a palackot, és csordultig töltötte a poha-

rát. – Van ötleted, hogy ki követte el ezt?

445

A Gonosz Dinasztia

– Az ellenségeink még csak azt sem tudják,

hogy létezünk! – emlékeztette Zannah a Sötét

Jedit.

– Valami azt súgja, hogy néhány dolgot még

nem mondtál el nekem – jegyezte meg Set,

aztán rövid szünet után hozzátette:

– Mester.

– A mesterem csak ma este érkezett vissza a

Ciutric-ra – közölte Zannah, miután nem látott

okot arra, hogy ne árulja el azt, amit nemrég

megtudott. – És Chet azt is elmondta, hogy

kora este egy ismeretlen csapatszállító szállt le

a birtok közelében, röviddel azelőtt, hogy a

mesterem megérkezett.

– Gondolod, hogy ez a kettő összefügg egy-

mással? – érdeklődött a szemöldökét felvonva

Set.
– Nem hiszek a véletlenekben – válaszolta

Zannah, majd rövid megfontolás után úgy

446

Dew Karpyshyn

döntött, hogy őszinte lesz a jelöltjével, és

hozzátette:

– Érzésem szerint a mesterem azért küldött

el a Doanra, hogy egy időre félreállítson az

útból. És azt hiszem, hogy az utazásom alatt

olyan ügyben járt, ami a legkevésbé sincs

összefüggésben azzal, ami itt történt.

– Ebben azért ne legyél olyan biztos – düny-

nyögte Set, és felmutatott egy apró, kék gom-

bot.

– Azt meg hol találtad? – csattant fel Zannah.

– Ott, annak az egykori kanapénak a roncsai

között – felelte Set a sarokba mutatva, majd

odadobta a gombot a nőnek.

Zannah könnyedén elkapta, és az arca elé

emelve alaposan szemügyre vette. Elkent

vérfolt vöröslött rajta, részben eltakarva a

felszínébe vésett, aranyszínű pecsétféleséget.

447

A Gonosz Dinasztia

– Amit látsz, az a Doani Királyi Család címe-

re – közölte néhány pillanattal később a Sötét

Jedi.

– A doani… micsoda? – hördült fel elképed-

ten Zannah, és még jobban összezavarodott. –

Miért jött volna ide bárki is a Doan-ról? Egyál-

talán, hogyan találtak meg minket?

– Te vagy a mester – dörmögte a vállát vo-

nogatva Set. – Mondd meg te!

Zannah nem válaszolt azonnal. Egy darabig

az alsó ajkát rágcsálva elemezte a helyzetet,

minden lehetséges szemszögból alaposan

megvizsgálta. Noha még most is túl sok volt

az ismeretlen tényező ahhoz, hogy tökéletes

tervet kovácsoljon, hamarosan rájött, hogy mit

kell tennie.

– Elutazunk a Doanra – közölte halkan, de

határozottan.
– Na, várj csak egy percet! – tiltakozott a

jobbját feltartva Set. – Biztosan ezt akarod?

448

Dew Karpyshyn

Úgy értem, még ha a mestered életben van is,

minden valószínűség szerint fogoly.

– Igen… a Doanon tartják fogva… – mormol-

ta Zannah.

– Szóval, mi legyen? – folytatta Set. – Meg-

mentjük őt, hogy utána megvívhass vele, és

megpróbáld megölni?

Igen, ez tökéletesen összhangban állna a

Kettő Szabályával – gondolta Zannah, viszont

akadtak más, jóval gyakorlatiasabb okai is

annak, amiért mennie kellett.

– A mesterem okos, hatalmas és ravasz –

mondta tekintetét a férfi szemében fúrva. – Túl

veszélyes ahhoz, hogy ne törődjünk vele. Ha

valóban fogságban tartják, talán sikerül megta-

lálnia a módot arra, hogy megszökjön. És ha ez

sikerül neki, vadászni fog rám. Előbb-utóbb

biztosan megtalál, és rám támad. De akkor

már ő fogja kiválasztani a helyszínt és az

időpontot, nem pedig én.

449

A Gonosz Dinasztia

Rövid szünetet tartott, ismét töprengett egy

sort, majd folytatta:

– De még ha nem is sikerül megszöknie, va-

lószínűleg kényszervallatásnak fogják alávetni.

Ennek során esetleg elárulhat valamit, amiből

a Jedik tudomást szereznek a létezésemről. És

ezt a kockázatot nem akarom vállalni. Minde-

zeken felül tudni akarom, hogy kik támadták

meg, és miért. Tudni akarom, hogyan csinál-

ták. Milyen taktikát alkalmazva sikerült térdre

kényszeríteniük egy ilyen félelmetes ellenfelet,

és hogyan gondoskodhatok arról, hogy ez

velem sose történhessen meg.

– Szóval, ez az egész arról szól, hogy el aka-

rod varrni a szabad szálakat? – kérdezte a

homlokát ráncolva Set.

Zannah kihallotta a férfi hangjából a vona-

kodást – ugyanazt a bizonytalanságot, amit

akkor érzékelt, amikor nemrégiben felajánlotta

neki, hogy legyen a tanítványa. Set Harth a fél

450

Dew Karpyshyn

életét azzal töltötte, hogy megfutamodott a

problémák elől ahelyett, hogy megoldotta

volna azokat. És inkább kitért az ellenségei

elől, semmint megkereste volna a módját

annak, hogy végezzen velük. Idővel ebből a

hibádból is kigyógyítalak – fogadkozott magá-

ban Zannah – rá foglak vezetni a Sith-ek útjára.

Pillanatnyilag viszont csakis a Sötét Jedi se-

gítségére volt szüksége.

– El kell mennem, hogy beszéljek valakivel –

közölte váratlanul, mert eszébe jutott, hogy

Chet tudomása szerint Bane találkozott Argel

Tenn-nel, alig néhány nappal azelőtt, hogy a

helyzet kezdett elfajulni. Lehetségesnek tűnt,

hogy az ügynök rátalált egy különösen érde-

kes Sith-iratra, és Bane emiatt hagyta el a

Ciutric-ot.

– Én is veled megyek? – érdeklődött Set.

– Neked más lesz a feladatod – felelte

Zannah a fejét rázva. – Mindent meg kell

451

A Gonosz Dinasztia

tudnod a Doanról, amit csak lehetséges. A fő

kérdés: amennyiben a királyi család érintett az

ügyben, hová vihették a mesteremet? És ho-

gyan szabadíthatjuk ki?

Set elégedetlenül horkantott, és rosszkedvű-

en morogta:

– Szóval, most meg dicsőséges kutatót csi-

nálsz belőlem?

– Ugyanitt találkozunk, két standard nap

múlva – jelentette ki Zannah, elengedve a füle

mellett a panaszos megjegyzést. – Addigra

kitalálom, hogy mi legyen a következő lépé-

sünk.

***
Amikor Zannah az ügynökkel való találko-

zás után visszatért az udvarházba, meglepet-

ten látta, hogy Set már ott várja. Félig-meddig

arra számított, hogy a férfi nem kerül elő.

452

Dew Karpyshyn

Valóban fontos feladatot adott neki, de ezzel

egyben az elkötelezettségét is próbára tette.

Tökéletes lehetőséget biztosított számára

ahhoz, hogy megpróbáljon eltűnni, ha netán

időközben meggondolta volna magát. Azzal,

hogy visszatért, tanújelét adta, hogy talán

mégiscsak megfelelő jelölt.

Zannah némileg megkönnyebbült Set fejlő-

désének jeleitől, már csak azért is, mert az

Argel Tenn-nel történt találkozó nem sikerült

valami fényesen. A férfi nem akart a Bane-nel

kapcsolatos ügyeiről beszélni, azt állítva, hogy

üzletének alapköve a lehető legszigorúbb

titoktartás. Zannah először igyekezett erősza-

kos eszközök nélkül rávenni a férfit, hogy

ezúttal tegyen kivételt a szabály alól. Tudta,

hogy Argel csodával határos módon képes

kiszimatolni a ritka Sith-tárgyak és könyvek

hollétét, és nem akart mindörökre elzárni egy

ilyen értékes forrást.

453

A Gonosz Dinasztia

Ugyanakkor hiába próbálkozott bármivel,

újra és újra csalódnia kellett. Tenn meglepően

hajthatatlannak és tisztességesnek bizonyult,

amikor az ügyfelei érdekeit kellett védelmez-

nie. Zannah végül durvább módszerekhez

folyamodott, hogy szóra bírja a konok alakot.

A kínvallatás során fény derült arra, hogy a

férfi természetfeletti képességekkel bír, vagyis

hogy nem csupán egy kíváncsi gyűjtő. Ezt

követően Zannah nem hagyhatta életben az

ügynököt.

Túl nagy volt a veszélye annak, hogy Tenn

beszél valakinek a tapasztalatairól. Ezek az

információk eljuthattak volna akár a Jedikhez

is, akik biztosan vizsgálatot indítottak volna.

Zannah mindennél fontosabbnak tartotta,

hogy a Sith-ek létezése titok maradjon, így

aztán nem maradt más választása, minthogy

elhallgattassa Tennt.

454

Dew Karpyshyn

Ám az igazi csapást az jelentette számára,

hogy az ügynökből nem sikerült kihúzni

semmi mást, csupán egy nevet: Darth

Andeddu. Argel nem tudta, hogy Bane-t miért

érdekli ez a bizonyos Sötét Nagyúr, és további

adatok híján Zannah végleg megakadt.

– Üdvözöllek, mester, örülök, hogy vissza-

tértél! – köszönt udvariasan Set. – Biztosan

örömmel hallod, hogy mindent megtanultam

arról a Doan nevezetű szánalmas koszfészek-

ről, amit csak meg lehet.

– Nagy kár, hogy nem azért küldtelek, hogy

mindent deríts ki Darth Andedduról – jegyezte

meg komoran Zannah, mert nem tudta tovább

magában tartani a bosszúságát és a csalódott-

ságát.

– Azt mondtad: Andeddu? – kérdezte szem-

látomást megrökönyödve Set. – A Prakith

halhatatlan istenkirályáról beszélsz?

455

A Gonosz Dinasztia

Zannah úgy meglepődött, hogy egy pillanat-

ra kimaradt a lélegzete.

– Hallottál már róla? – nyögte elhaló hangon.

– Aha… akkor most alighanem én foglak

tanítani téged – állapította meg vigyorogva

Set, miután magához tért az első meglepődés-

ből. – Ettől én leszek a mester?

Zannah nem volt abban a hangulatban, hogy

elnézze a pimasz tréfákat, így szigorúan rá-

förmedt a férfira:

– Azonnal mondj el mindent, amit

Andedduról tudsz!

Becsületére legyen mondva, Set egyből észbe

kapott, és megkomolyodva válaszolt:

– A Jediknél töltött utolsó éveim alatt egy

Obba nevezetű ithori mesternél szolgáltam.

– Hallottam már róla – jegyezte meg Zannah.

– Az Ótudomány Tanácsában dolgozik.

A Tythonon történt összecsapás után Bane

ragaszkodott ahhoz, hogy mindketten megta-

456

Dew Karpyshyn

nulják az összes Jedi-mester nevét és főbb

életrajzi adataikat.

– Ez igazán lenyűgöző! – dünnyögte Set na-

gyokat bólogatva.

– Vegyük úgy, hogy ez az első tanítás – vála-

szolta Zannah. – Ugyanolyan jól kell ismerned

az ellenségeidet, mint saját magadat.

– Megjegyeztem – felelte kurtán Set. – Foly-

tathatom?

Zannah biccentett, mire a férfi tovább ma-

gyarázott:

– Obba mester elviselhetetlen gyámkodása

alatt az időm java részében a régi Sith-ek

történeteit kutattam. A pörölyfejű vén bolond-

nak az a pompás ötlete támadt, hogy azzal

szolgálja legjobban a világos oldalt, ha kataló-

gust

készít

valamennyi

ismert

Sith-

holokronról, aztán elküldi az ügynökeit, hogy

kerítsék elő és szállítsák be a holokronokat a

Jedi-templomba, ahol biztonságos körülmé-

457

A Gonosz Dinasztia

nyek között lehet tárolni őket. A kutatásaim

során többször is rátaláltam olyan szövegekre,

amelyekben

említés

történt

egy

Darth

Andeddu nevezetű férfiúról. A Jedik kemé-

nyen megdolgoztak azért, hogy eltüntessék őt

a Galaxis összes létező iratából, de én a Jedi-

rend tagjaként szabadon hozzáfértem a lefog-

lalt anyagokhoz.

– Térj a lényegre! – szólt közbe türelmetlenül

Zannah.

– Máris, mester, máris… – felelte a legtelje-

sebb lelki nyugalommal Set, és folytatta:

– Szóval, Andeddu istenkirályként uralko-

dott a Prakith-on. Legalábbis addig, amíg a

Mélymagot átszelő hiperfolyosók össze nem

omlottak, és ezzel tökéletesen elvágták a

bolygót a Galaxis többi részétől. Ettől függet-

lenül léteznek bizonyítékok, amelyek alátá-

masztják az elméletet, miszerint Andeddu

annak idején elkészítette a saját holokronját.

458

Dew Karpyshyn

Obba mester hitt abban, hogy a holokron még

manapság is a Prakith-on van, viszont a

Mélymagba való utazást túlontúl veszélyesnek

tartotta. Őszintén szólva, ebben a kérdésben

hajlamos vagyok egyetérteni vele.

– Mitől olyan különleges az a műtárgy? –

kérdezte Zannah. – Az imént, amikor kimond-

tam a nevet, majdnem lenyelted a nyelvedet!

– Ha hinni lehet a legendáknak – magyarázta

Set –, akkor Darth Andeddu holokronja az

örök élet titkát rejti magában.

Zannah fojtott hangon káromkodott, mert a

fejében egy csapásra összeállt a kép. Bane

valahogyan tudomást szerzett

Andeddu

holokronjáról, és elutazott a Prakith-ra, hogy

megszerezze. Arra törekszik, hogy halhatat-

lanná váljon!

Hát ezért küldött el engem a Doanra – állapí-

totta meg magában Zannah –, nehogy kitalál-

jam, hogy mire készül. És dacára mindannak,

459

A Gonosz Dinasztia

amit a Kettő Szabályáról valaha is magyará-

zott, képtelen elfogadni a gondolatot, hogy egy

napon talán túlszárnyalom őt. Sőt igyekszik

megállítani az idő és a kor dúlását, hogy

mindörökre ő uralkodhasson a Sith-rend felett!

Ezzel elárultál mindent, amit valaha tanítottál

nekem, mester! Azt ígérted, feltárod előttem a

titkaidat. Azt ígérted, hogy a Sith-hagyaték

egy napon az enyém lesz. Hazudtál nekem!

– Elképzelhetőnek tartod, hogy a mestered

elrepült a Prakith-ra, és megtalálta Andeddu

holokronját? – kérdezte Set, és meg sem pró-

bálta palástolni a sóvárgását, ami így nem

csupán a hangjából érződött, de furcsán eltor-

zult arcvonásain is meglátszott.

– Bane járt már a Mélymagban – felelte

Zannah a Tythonra való utazásra gondolva.

– Nocsak, végül úgy határoztál, hogy eláru-

lod nekem a mestered nevét? – kérdezte vi-

gyorogva Set.

460

Dew Karpyshyn
Zannah megint káromkodott egy sort. Ezt az

információt meg akarta tartani magának

mindaddig, amíg Bane életben van. De most,

hogy megtudta, mit művelt a mestere, hogy

Darth Bane felrúgta a saját maga által alkotott

Kettő Szabályát, éktelen haragra gerjedt, és

gyilkos bosszúvágy ébredt a bensőjében.

– Azt viszont még mindig nem értem, hogy

ez az egész hogyan kapcsolódik a Doanhoz –

tűnődött félhangosan Set.

A rejtélynek ezt a darabkáját egyelőre

Zannah sem tudta megfejteni, ellenben úgy

érezte, hogy ebben az ügyben minden össze-

függ mindennel.

– Akárkik támadták meg Bane-t, minden

bizonnyal a holokronért jöttek – vélekedett

aprókat bólogatva. – Azok, akik elhurcolták őt,

a holokront is magukkal vitték.

– Szóval, úgy gondolod, hogy a Doanon van?

– kérdezte Set.

461
A Gonosz Dinasztia

Nyilvánvalónak tűnt, hogy a Sötét Jedit job-

ban érdekli a holokron megszerzése, mint

Bane kiszabadítása és meggyilkolása. Ám

Zannah egyelőre elképzelni sem tudta, hogy

mivel fog szembekerülni – miután visszatér a

bányabolygóra –, de gyanította, hogy minden

elérhető segítségre szüksége lesz.

– Azt megértem, hogy annak idején nem

szívesen vállaltad volna a Mélymagba való

utazás veszélyeit – mondta jócskán lehiggadva

–, de hajlandó vagy visszajönni velem a

Doanra?

Set ismét bemutatta lendületes és jócskán

eltúlzott meghajlását, majd a tekintetét Zannah

szemébe fúrva, ünnepélyes hanghordozással

kijelentette:

– Vezess, és én követlek, mester!

462

Dew Karpyshyn
Tizenhatodik fejezet
Serra magányosan üldögélt az apró, ablakta-

lan irodában, és megpróbálta összeszedni a

bátorságát. A berendezés mindössze egy

egyszerű íróasztalból, illetve abból a székből

állt, amelyen kuporgott. Körös-körül a vako-

latlan, durva felszínű falak lehangoló, barna

árnyalatokban tarkállottak. A hátsó falban egy

kisebbfajta páncélszekrény rejtőzött, és az

egyetlen ajtón az egyik szintén szűkös folyosó-

ra lehetett kijutni.

A hercegnő nem volt naiv. Pontosan tudta,

hogy a kamra azt a véleményt tükrözi, amelyet

más világok lakói alkottak a Doan-ról. Az

idegenek koszos, ocsmány lyuknak látták ezt a

világot. Serra tudta, hogy azok, akik odalent, a

felszínen élnek, ugyanígy vélekednek. Ám ő

maga fel tudta fedezni a bolygó szépségeit.

463

A Gonosz Dinasztia
A fullasztó porfelhőkből és az alsó, szennye-

zett légrétegekből messze kiemelkedő kőosz-

lopok tetején elterülő városokban a nemesek

fölé ragyogó, kék égbolt borult szinte az év

valamennyi napján. Reggelente a kelő nap

fénye megcsillant a több száz kilométerrel

keletebbre álló épületek sima fémtetőin, amitől

a tornyok apró gyertyákra emlékeztetve ra-

gyogtak a hajnali szürkületben. Esténként a

sivatagon végigsöprő homokviharok mintha

vad táncot jártak volna a láthatáron, és millió-

nyi, színes szikrát szórtak, amikor a lenyugvó

nap felvillantotta a bennük örvénylő kvarc-

szemcséket.

Hiába telt el oly sok év, ettől a látványtól

Serrának még manapság is elakadt a lélegzete,

pontosan úgy, mint annak idején, amikor első

ízben megérkezett a Doanra. Miután elhagyta

az Ambriát, a Külső Gyűrű világai között

utazgatott, hogy az apjától tanultakat haszno-

464
Dew Karpyshyn

sítva segítsen a szerencsétleneken, és eközben

tapasztalt és felkészült gyógyítóként jelentős

hírnévre tett szert. Amikor aztán a doani

koronaherceget titokzatos betegség támadta

meg, az uralkodó őt kérte fel, hogy kezelje a

fiát.

Azonnal felismerte az idoliai láz nevezetű

halálos kór tüneteit. Ő azonban tudta, hogyan

lehet gyógyítani. Három hónapig gondozta a

trónörököst, és mire felépült, ők ketten bele-

szerettek egymásba.

Akkor megmentetted az életét. De nem állt

hatalmadban megmenteni őt a terroristáktól.

Ha erősebb lettél volna, még ma is élne…

Serra összezavarodott, és hevesen megrázta

a fejét. A saját hangját hallotta a fejében, de

valahogy mégis idegennek tűnt. Mintha valaki

más beszélt volna hozzá.

Rajta kívül senki sem tartózkodott az irodá-

ban. Az ajtót gondosan becsukta maga mögött,

465

A Gonosz Dinasztia

amikor belépett, és az ócska asztalban nem

rejtőzhetett el senki. Mindenesetre körülnézett,

majd óvatos pillantást vetett az asztal szélén

álló apró, négyoldalú piramisra.

Abban az egyszerű szövetzsákban lapult,

amelyet a zsoldosok hoztak el neki. Az Erő

eléggé átjárta őt ahhoz, hogy érzékelje: a

különös tárgy sima felszíne alatt rettentő

hatalmak rejtőznek, és arra várnak, hogy

valaki kiszabadítsa őket.

Az iktotchi vajon miért nem tartotta meg

magának? Valószínűleg érzékelte az energiá-

kat, még a zsákon keresztül is. Valami bizo-

nyára elterelte a figyelmét.

Serra végül felkapta a piramist, és azt a testé-

től karnyújtásnyira tartva odament a falba

épített acélkazettához. Beütötte a számsort a

billentyűzetbe, kinyitotta az alig kéttenyérnyi

ajtót, majd berakta a piramist a páncélszek-

rénybe, és rácsukta az ajtót. A börtönben egy

466

Dew Karpyshyn

Sith Nagyúr raboskodott, s minden, amit

birtokolt, a sötét oldal eszköze lehetett.

Serrának nem állt szándékában kifürkészni a

piramis titkait, őt csakis a férfi érdekelte.

A zsoldosok három standard nappal koráb-

ban hozták el neki, de egyelőre nem tudta

rávenni magát, hogy beszéljen vele. Utasítása-

inak szellemében az őrök mindvégig mély

kábulatban tartották a Sötét Nagyurat. És Serra

tudta, hogy nem húzhatja tovább az időt. Eljött

a perc, hogy szembenézzen a démonaival. A

két fogsorát elszántan összepréselve kilépett az

irodából, és a vallatócellák felé indulva neki-

vágott a Doan hírhedt Kőbörtönében kanyargó

folyosóknak.

Annak idején elszörnyedt, amikor tudomást

szerzett a mélyen a kastély alá épített létesít-

ményről. A nemesek a történelem folyamán

arra használták a Kőbörtönt, hogy eltüntessék

politikai ellenfeleiket. A több kilométer magas

467

A Gonosz Dinasztia

és több száz méter átmérőjű sziklaoszlop

szívébe zárt foglyokat nem lehetett megtalálni

semmiféle műszerrel. Mindörökre eltűntek,

hogy aztán bilincsbe verve éljék le hátralévő

éveiket. A pribékek rendszeresen kínozták

őket, vagy azért, hogy információkat csikarja-

nak ki belőlük, vagy pusztán azért, mert kéjes

örömüket lelték mások kínzásában – és a rabok

még csak nem is remélhették, hogy valaha

kiszabadulnak a vastag kőfalak közül.

Az egykori építők az egész létesítményt alá-

aknázták arra az esetre, ha valaki szökést

kísérelne meg, méghozzá úgy, hogy a robba-

nássorozat ne csupán a foglyokat, de még a

megmentésükre érkezőket is megsemmisítse.

A tervezők úgy alakították ki a rendszert, hogy

a gondosan méretezett és elhelyezett töltetek

meghatározott sorrendben robbanjanak, egyik

helyiséget a másik után omlasszák be, és így az

őrök esélyt kapjanak a menekülésre. A több

468

Dew Karpyshyn

száz méterrel feljebb álló Királyi Palotában

mindössze némi remegést lehetett volna érez-

ni, mialatt a sziklaoszlop gyomrában az egész

létesítmény szilánkokra zúzódik.

Gerran még élt, amikor Serra megtudta min-

dezt. A férje azt is elmagyarázta neki, hogy a

Kőbörtönt már negyven éve használaton kívül

helyezték, és manapság csupán egy sokkal

erőszakosabb és elmaradottabb korszak komor

emlékeként szolgál. Az akkori uralkodó a

közvélemény nyomására, illetve a Galaktikus

Szenátus határozott kérésére felfüggesztette a

börtön működését, és még a személyzetet is

szélnek eresztette. Ennek ellenére Gerran –

Serra sürgetésére – megesküdött arra, hogy

miután elfoglalja a trónt, mindörökre lezáratja

a létesítményt, annak jelképeként, hogy új

viszonyokat kíván teremteni a nemesek és a

bányászok között.

469

A Gonosz Dinasztia

De Gerran meghalt. És ő, Serra bérelte fel a

zsoldosokat, hogy kapják el halálos ellenségét,

s temessék el mindörökre a Kőbörtön sötét,

hideg celláiban. Akarata ellenére is eltöpren-

gett azon, hogy a férje és az apja mit szólnának

ahhoz, amit tett. Mit mondanának, ha most ott

állnának mellette?

Sietve kisöpörte fejéből a nyomasztó gondo-

latot. A férje és az apja nem állt mellette.

Mindketten meghaltak, mindkettőjüket elra-

gadták tőle. És ezek után egyedül kellett

elbánnia a Sötét Nagyúrral.

Majdnem tíz percébe telt, mire az irodától

indulva átvágott a járatok útvesztőjén, és elérte

azt a részleget, ahol katonái a foglyot őrizték.

Jóllehet, ezeket folyosókat a mennyezeti lám-

pák halvány derengésbe vonták, a keresztjára-

tokban teljes sötétség uralkodott – a zsoldosok

csupán a szükséges szakaszokat nyitották meg

470

Dew Karpyshyn

újra. A létesítmény többi része továbbra is

elhagyatottan, üresen állt.

A Sith-et a legbiztonságosabb cellák egyiké-

ben őrizték, amit csakis egy, a tetején és az

alján acélajtóval lezárt lépcsőn keresztül lehe-

tett megközelíteni. Serra lépteinek hallatán a

felső ajtónál őrködő zsoldos kinyitotta az ajtót,

majd a hercegnő gyorsan leereszkedett a

meredek lépcsősoron.

Az alsó ajtó ugyanígy megnyílt előtte, és

ekkor megpillantotta a tíz méterszer tízméte-

res, alacsony mennyezetű őrállomást. A vele

szemközti falban álló, apró kémlelőablakkal

ellátott acélajtón át lehetett bejutni a fogoly

cellájába. A bejárattól jobbra terjedelmes asztal

állt, a cellaajtó mellett egy kisebb. Ez az utóbbi

egy méterszer félméteres volt, és kerekeken

gurult.

A Sith elfogására küldött katonák közül ha-

tan tartózkodtak itt, és idebent várakozott

471

A Gonosz Dinasztia

Lucia, illetve a Vadász is. Az őrök a nagy

asztal körül ültek, és unaloműzés gyanánt

javában kártyáztak. A két nő a helyiség két

végében állt, a lehető legmesszebb a zsoldo-

soktól és egymástól. Lucia a falnak támaszko-

dott, míg a Vadász a kőpadlón ült. A lábát

maga alá húzta, kezét az ölében tartotta, és a

szemét szorosan lecsukta – egészében véve

úgy festett, mintha meditált volna.

Amikor Serra belépett, a zsoldosok felpattan-

tak, majd vigyázzállásba vágták magukat, és

így tett Lucia is. A Vadász kinyitotta a szemét,

és felnézett a hercegnőre, de máskülönben

nem mozdult. Serra igazából azt sem tudta,

hogy mit keres itt a bérgyilkos – a szolgálatai-

ért járó díjat már a megérkezése napján meg-

kapta. Ám valamiért úgy döntött, hogy marad,

mintha valamilyen titkos érdeke fűződött

volna az események végkimeneteléhez.

472

Dew Karpyshyn

A hercegnő észbe kapott, és megcsóválta a

fejét. Sokkal fontosabb dolga is akadt annál,

minthogy az orgyilkos miatt aggódjon.

– A fogoly jelenleg is kába? – kérdezte a

zsoldosokra pillantva.

– Igen, asszonyom – válaszolta az őrök egyi-

ke. – Egy órával ezelőtt újabb adagot kapott.

Serra bólintott, és a kerekeken álló asztalká-

hoz sietett, amelynek lapján legalább harminc,

színes csíkokkal ellátott injekciós fecskendő

hevert. Serra saját kezűleg készítette elő vala-

mennyit.

zöld

szalaggal
jelzetteket

senflaxszal töltötte meg; ezek azért kellettek,

hogy folyamatosan kábulatban tartsák a fog-

lyot, és ezzel megakadályozzák a szökését. A

vörös, fekete és sárga címkével ellátott fecs-

kendők különféle vegyületeket tartalmaztak,

amelyeket Serra a vallatás során kívánt fel-

használni.

473

A Gonosz Dinasztia

A szeme sarkából meglátta, hogy Lucia elvá-

lik a faltól, és elindul felé. Miután a testőre

odaért hozzá, suttogni kezdett neki, de olyan

halkan, hogy még ő is éppen csak meghallotta:

– Úrnőm, ez nem te vagy… Mit művelsz?

Miért csinálod?

– Te ezt nem értheted meg – válaszolta Serra

ugyanolyan fojtott hangon.

– Hogy felbérelted ezt a gyilkost, az egy do-

log – folytatta Lucia valamivel hangosabban,

biztos jeleként annak, hogy heves érzések

kavarognak a lelkében. – De zsoldosokat

bérelsz, hogy titokban kinyisd a Kőbörtönt? Mi

lesz, ha a király megtudja?

– Nem fogja megtudni – biztosította barátját

a hercegnő. – Ennek az ügynek semmi köze

Gerranhoz, sem pedig a Doanhoz.

A testőr azonban nem volt hajlandó annyi-

ban hagyni a dolgot.

474

Dew Karpyshyn

– Fogságban tartasz valakit, hogy megkínozd

és kivallasd? – kérdezte részben ingerülten,

részben pedig szomorúan. – Ez nem helyes. És

ezt te magad is tudod.

– Az a férfi egy Sith – válaszolta Serra. –

Nem egyszerű katona, mint amilyen te is

voltál. Egy Sötét Nagyúr. Nem érdemel szá-

nalmat sem tőled, sem pedig tőlem.

Lucia megrázta a fejét, és elfordult, de Serra

előtte még tisztán leolvasta az arcáról csaló-

dottságát és a bosszúságát.
– Nyissák ki az ajtót! – szólt oda ekkor a

zsoldosoknak. – Beszélni akarok a fogollyal.

Egyedül.

Szavaira a Vadász talpra ugrott, mire Lucia

ösztönösen elébe lépett, hogy elállja a herceg-

nőhöz vezető utat.

– Szeretnék veled menni – jelentette ki az

iktotchi nő.

475

A Gonosz Dinasztia

– Miért? – csattant fel Serra, és gyanakodva

végigmérte az orgyilkost.

– Rajtam kívül ki tudta volna még elkapni? –

vágott vissza a kérdést megkerülve a Vadász. –

Nem érdemeltem ki ezt a jogot?

– Ha ő megy, én is megyek – közölte határo-

zottan Lucia, és összefonta karját a keblén.

Serra megtehette volna, hogy mindkettőjüket

visszautasítja. Ám hiába viselkedett bátran,

nem szívesen nézett volna szembe egy szál

magában a múltban megismert szörnyeteggel.

És mi baj lehetne abból, ha ők ketten megis-

mernék a titkait? Csak azért titkolta a valódi

kilétét megannyi éven át, mert attól félt, hogy a

Sith megkeresi és megöli az apját. De most,

hogy a férfi a hatalmába került, nem látott okot

arra, hogy tovább rejtőzködjön.

– Hát akkor hárman megyünk – mondta

végül, azzal megragadta a kis asztalt, és begu-

rította az ajtó elé, majd hátraszólt az őröknek:

476

Dew Karpyshyn

– Zárják be mögöttünk az ajtót!

***

Lucia mélységesen aggódott a hercegnő mi-

att. A Jedi-templomban tett látogatásuk óta

érezte, hogy valami megváltozott Serrá-ban,

de sosem gyanította volna, hogy az úrnője

ilyen messzire képes elmenni. Nem tudott

arról, hogy szándékában áll kinyittatni a

Kőbörtönt – máskülönben minden tőle telhetőt

megtett volna, hogy lebeszélje erről az ostoba

és veszedelmes tervről. Ám Serra bizonyára

tisztában volt azzal, hogy ő tiltakozni fog,

ezért nem is mondta el neki, hogy mire készül,

amíg a rab nem került be a cellájába.

Lucia természetesen tudott a börtön létezésé-

ről. A hercegnő személyes biztonsági csapatá-

nak tagjaként az emlékezetébe kellett vésnie a

kastély összes lehetséges ki- és bejáratának

477

A Gonosz Dinasztia

hollétét. Ám három nappal ezelőttig csupán

tervrajzokat látott. És amikor a saját szemével

megpillantotta a Kőbörtönt, az teljesen másfaj-

ta, eléggé megrázó élményként hatott rá.

Amint kilépett a felszínről induló turbólift

fülkéjéből, egyből megérezte, hogy gonosz

helyen jár. Az állott levegőben a halál bűze

terjengett. Rengeteg sötét és elmondhatatlanul

ocsmány dolog történt idelent az évszázadok

folyamán.

Lucia azóta éberen figyelte a barátját. Látta

rajta, hogy súlyos gondok emésztik, és attól

tartott, hogy a Kőbörtön komor sötétjében a

helyzet tovább romlik. A hercegnő a cellában

raboskodó férfi megszállottja volt, ugyanakkor

nem tudott szembenézni vele. Lucia tudta,

hogy ennek az egésznek a múlthoz van valami

köze, de amikor megpróbált megtudni valamit

az egykori eseményekről, az úrnője egyetlen

szót sem árult el neki.

478

Dew Karpyshyn

Más lehetőségek híján arra kényszerült, hogy

kivárja, amíg Serra megteszi a következő

lépését. Most, amikor végre rászánta magát,

hogy első ízben odaáll a fogoly elé, Lucia

szilárdan megfogadta, hogy ha törik, ha sza-

kad, de ő is ott lesz mellette. Azt ugyan nem

tudhatta, hogy a barátja miféle csapásokat élt

át, és abban sem értett egyet vele, amit művelt,

de azt akarta, hogy kéznél legyen, amennyiben

a védencének szüksége lesz rá.

Miközben mindhárman beléptek a cellába,

Lucia elcsodálkozott azon, hogy az mennyivel

kisebb az őrállomásnál – az alapterülete talán a

három négyzetmétert sem érte el. A szűkös

kamrában félhomály uralkodott, mindössze

egyetlen – rendszertelen időközönként kiha-

gyó – mennyezeti lámpa szolgáltatott gyér,

sárgás fényt.

A fogoly a bejárattal szemközi falnál állt

széles terpeszben, mindkét karját rézsútosan

479

A Gonosz Dinasztia

felfelé nyújtva. A csuklóit és bokáit körülölelő

bilincseket vastag láncok kötötték össze a

mennyezetbe, illetve a falba ágyazott acélkari-

kákkal.

A kábítószer miatt nem tudta függőleges

helyzetben tartani magát. Mélyen előredőlt,

így feszesre húzta a felső láncait, amelyek

elképesztő szögben hátrafelé feszítették mind-

két csuklóját és a vállát. A szervezetében

keringő senflax fájdalomcsillapító hatása

nélkül irtózatos kínok gyötörték volna. A fejét

is lehorgasztotta, és mert a nyaki izmai meg-

bénultak, nem tudott felnézni az elébe érkező

jövevényekre.

Serra kiválasztott egy vörös címkével ellátott

fecskendőt az asztalról, majd annak tartalmát

egyenesen a férfi vaskos nyakának oldalán

felfutó artériába injektálta. A következő pilla-

natban az erőteljes stimuláns hatására a Sith

hátravágta, majd ismét előrebillentette a fejét.

480

Dew Karpyshyn

Amikor Lucia meglátta a Sötét Nagyúr arcát,

felhördült meglepetésében. A másik két nő

futó pillantást vetett rá, de amikor gyorsan

megrázta a fejét, tovább egyikük sem törődött

vele, és ismét a láncokon függő alakra fordítot-

ták a figyelmüket.

Húsz év telt el az Új Sith Háború óta, de Lu-

cia azonnal felismerte a foglyot. Des annak

idején nem egyszerűen a szakaszparancsnoka

volt, hanem a hőse. Nélküle egyik Éjjáró sem

élte volna túl a háborút. Megmentette az

életüket a Kashyyykon. Megint csak megmen-

tette őket a Trandoshán. Újra és újra átvitte

őket a lehetetlen helyzeteken, akkor is, amikor

minden esély ellenük szólt, egészen az utolsó

közös, phaseerai küldetésig. Egészen addig,

amíg Ulabore hadnagy hívta a rendészeket,

akik letartóztatták az őrmestert.

Lucia soha többé nem hallott róla. Az egység

többi tagjához hasonlóan ő is biztosra vette,

481

A Gonosz Dinasztia

hogy kivégezték parancsmegtagadásért, illet-

ve, amiért leütötte az elöljáróját. Idővel aztán,

noha halottnak hitte őt, megesküdött magá-

nak, hogy sosem felejti el az arcát annak az

embernek, aki oly sokat jelentett neki egyko-

ron.

Amikor megpillantotta a láncokon függő

őrmestert, nem tudta visszatartani meglepett

hördülését. Szerencsére sem a hercegnő, sem

pedig a Vadász nem jött rá, hogy miért kapott

lélegzet után, és szerencsére elég hamar össze-

szedte magát ahhoz, hogy megelőzze a továb-

bi, önkéntelen kitöréseket. Ugyanakkor, noha

sikerült megakadályoznia, hogy érzései a

felszínre törjenek, a belső világa valósággal

felrobbant.

Kételkedett abban, hogy Des is felismerte őt.

Először is, a férfi kábítószer hatása alatt állt.

Ráadásul ő csupán a szakasz egyik tagja volt,

egy arc a tömegben. Des volt a vezér, akire

482

Dew Karpyshyn

mindnyájan felnéztek, Des volt az, akit min-

denki bálványozott. Ő maga csupán alacsony

rangú mesterlövészként szolgált, az egység

tucatnyi, zöldfülű gyalogosa közé tartozott.

Hogyan is ismerte volna fel őt Des két évtized

elteltével?
Nem mintha mindez számított volna Luciá-

nak. Egyetlen szót sem merészelt volna ki-

nyögni így, hogy Serra és a Vadász ott állt

mellette. A hercegnő úgy viselkedett, mintha

megőrült volna. Valamilyen fajta őrület kerí-

tette hatalmába, amelynek hatására olyan

tettekre ragadtatta magát, amelyeket senki sem

képzelt volna róla. Lucia nem tudta megítélni,

hogy a barátja mit szólna hozzá, ha megtudná,

hogy ő és Des ismerik egymást. Sem pedig azt,

hogy miféle parancsot adna az iktotchinak…

Így aztán Lucia arra kényszerült, hogy tétle-

nül ácsorogjon. Nem segíthetett Desnek.

483

A Gonosz Dinasztia

Pontosan úgy, mint azon a napon, amikor a

katonai rendészek elhurcolták őt.

***

Serra azonnal felismerte az arcot, ezerszer

látta már rémálmaiban. A férfi sokat öregedett

ugyan, de a főbb vonásai megmaradtak: a

kopasz fej, a sűrű, vastag szemöldök, az erős

áll és a kegyetlen szempár.

Amikor felkapta a fejét, és azzal a fagyos,

könyörtelen

tekintetével

végigpásztázott

hármukon, Lucia hördült egyet. Serra a test-

őrére pillantott, és különös kifejezést látott az

arcán – valami nyilvánvalóan felzaklatta.

Még sosem találkozott Luciánál bátrabb em-

berrel, de most lerítt róla, hogy nagyon meg-

ijedt. Talán fél a férfitól, noha megláncolva áll

előttük? Vagy részvétet érez iránta? Lehet,

484

Dew Karpyshyn

hogy szörnyetegnek tartja őt, a barátját azért,

amit művel? Vagy teljesen másról van szó?

A testőre váratlan reakciója nyugtalanította

Serrát, és heves késztetést érzett, hogy meg-

forduljon és kimeneküljön a cellából. Ám

ezúttal nem kellett félnie a Sith-től. Most a férfi

volt az áldozat, nem pedig ő.

Nem számít, mit gondol rólam Lucia – biz-

tatta magát gondolatban. – Ezt mindenképpen

meg kell tennem.

– Tudod, ki vagyok? – kérdezte kissé remegő

hangon.

A Sith lassan és vontatottan válaszolt. Az

imént beadott stimulálószer csupán részben

semlegesítette a senflax hatásait. A méreg

továbbra is sűrű ködbe burkolta az elméjét,

eltompította az érzékszerveit, és zavarta a

gondolkodásban.

– Egy ellenség a múltból…

485

A Gonosz Dinasztia

A szavak összemosódva törtek elő a szájából,

míg színtelen, erőtlen hangjában semmi sem

utalt arra, hogy miféle érzelmek játszódnak le

a bensőjében. Serra nem tudta megállapítani,

hogy a férfi felismerte-e őt, vagy csupán abból

a tényből vont le általános következtetést,

hogy mire magához tért, fogoly lett belőle.

– A nevem Serra. Caleb lánya vagyok – kö-

zölte ekkor Serra, mert azt akarta, hogy a férfi

tudja. Azt akarta, hogy tudja, ki teszi ezt vele.

A Sith nem válaszolt azonnal, mert a senflax

miatt csak lassan tudott gondolkodni. Rövid

szünet után a tekintetét Serra szemébe fúrva

megkérdezte:

– Őérte állsz bosszút… vagy azért, amit ve-

led tettem?

– Mindkettőért – felelte Serra, azzal felkapott

egy fekete címkével ellátott fecskendőt, és a

benne lévő folyadékot belenyomta a férfi

486

Dew Karpyshyn

nyakába. Ez az anyag másfajta hatást gyako-

rolt rá, mint a nyugtatószer.

Mindkét szeme befordult az üregébe, a két

fogsora hatalmas erővel csattant össze, éppen

csak elkerülve a nyelvét. Aztán az egész teste

rángatózni kezdett, amitől a láncai fülsértően

csörömpöltek.

Lucia csak pár pillanatig tudott odanézni,

aztán részben undorodva, részben szánakozva

elfordult. A Vadász éppen ellenkezőleg, köze-

lebb hajolt, és kíváncsian figyelt – a vegysze-

rekkel végrehajtott kínzás szemmel láthatóan

elbűvölte. Serra tíz teljes másodpercen keresz-

tül hagyta szenvedni a foglyát, majd beadta

neki egy sárga címkés fecskendő tartalmát.

– Érted már, hogy milyen kínokat tudok

okozni neked? – kérdezte aztán a férfitól. –

Érted már, hogy milyen érzés az, amikor

valaki kiszolgáltatott és tehetetlen?

487

A Gonosz Dinasztia

A Sith most sem válaszolt rögtön. Szaggatot-

tan zihálva lélegzett, kopasz fején és az arcán

verejtékcseppek ütköztek ki. A bal kezét furcsa

görcs kerítette hatalmába, őrülten vergődött és

rángatózott a bilincs fogságában.

– Nem taníthatsz meg semmire engem… –

nyögte elhaló hangon. – Többet tudok a szen-

vedésről, mint amennyit te egyáltalán képes

lennél felfogni…

– Miért ölted meg az apámat? – kérdezte

Serra, azzal felmarkolt egy újabb, fekete cím-

kés fecskendőt, amit a férfi elé tartott, hogy az

jól lássa.

– Nem én végeztem Calebbel – felelte a Sötét

Nagyúr.

Serra pillanatnyi habozás nélkül beledöfte a

tűt a férfi nyakába, határozottan benyomta a

dugattyút, és ekkor újabb roham vette kezde-

tét. Serra ezúttal kétszer annyi ideig várt, mint

488

Dew Karpyshyn

az imént, majd beadta az ellenszert, és ridegen

ráförmedt a Sith-re:

– A hazugságért büntetés jár!

– Nem én öltem meg az apádat… – állította

konokul a férfi, bár olyan halk hangon, hogy

alig lehetett érteni.

– Megmondtam neked – szólt közbe ekkor a

Vadász –, hogy másvalakit is láttam az álma-

imban. Egy fiatal, szőke nőt. Talán ő a gyilkos.

Serra haragos pillantást vetett az iktotchira,

majd ismét a láncokon függő Sötét Nagyúrra

fordította a figyelmét, és megkérdezte tőle:

– Igaz ez?

A Sith hallgatott, viszont a szája sarkában

alattomos mosoly bujkált.

– Mondd el, hogy mi történt az apámmal! –

kiáltotta Serra, és nyitott tenyérrel pofon vágta

a férfit. Hosszú, ápolt körmei végigszántottak

a fogoly arcán, és négy hosszú, mély árkot

vájtak a bőrébe. A sebekből azonnal folyni

489

A Gonosz Dinasztia

kezdett a vér; kövér, vörös cseppek futottak a

Sith álla felé.

A Sötét Nagyúr azonban ekkor sem vála-

szolt. Serra a fogait csikorgatva lenyúlt, hogy

felvegyen egy újabb fekete címkés fecskendőt,

ám ekkor Lucia elkapta a csuklóját, és felkiál-

tott:

– Nem ő végzett az apáddal! Miért folytatod

ez az őrültséget?

Serra dühösen kirántotta kezét testőre mar-

kából, és szintén emelt hangon felelt:

– Lehet, hogy nem ő követte el, de ő az oka

annak, hogy meghalt az apám! – Hirtelen a

fogoly felé fordult, és rákiabált:

– Ezt is tagadod?

– Caleb gyenge volt… – mormolta halkan a

Sith. – Amikor többé nem lehetett hasznát

venni, meghalt. Ez a sötét oldal útja.

Serra felkapta a fecskendőt az asztalról.

490

Dew Karpyshyn

– Ezzel nem hozhatod vissza az apádat! –

figyelmeztette őt már-már könyörögve Lucia.

– Meg akarom értetni vele, hogy milyen a

rettegés! – hadarta indulatosan Serra. – Meg

akarom értetni vele, hogy milyen érzés kiszol-

gáltatottnak lenni! Azt akarom, hogy tudja,

milyen érzés áldozatnak lenni! Meg akarom

értetni vele, hogy amit az apámmal és velem

csinált, az rossz!

– A gyengék mindig is áldozatok lesznek –

jelentette ki valamivel erősebb hangon a Sötét

Nagyúr. – Ez az univerzum törvénye. Az erős

elveszi azt, amit akar, a gyengék pedig szen-

vednek. Ez a sorsuk. Elkerülhetetlen. Csakis az

erős maradhat életben, mert csakis az erős

érdemli meg, hogy életben maradjon.

– Csak azért hiszel ebben, mert nem tudod,

milyen a szenvedés! – vágott vissza a herceg-

nő.

491

A Gonosz Dinasztia

– Tudom, hogy mi a szenvedés – felelte meg-

lepően tisztán és érthetően a Sith. – Én is

voltam már áldozat. De nem voltam hajlandó

elfogadni, hogy egész életemben szenvedjek.

Én erőssé tettem magam!

Mialatt beszélt, az arcán tátongó sebekből

induló vércseppek elérték az álla csúcsát, és ott

egyesülve lehullottak a kőpadlóra.

– Azok, akik áldozatok, nem hibáztathatnak

mást, csak saját magukat – folytatta a férfi. –

Nem érdemelnek szánalmat. A saját hibáik és

a gyengeségük miatt áldozatok!

– Csakhogy nem számít, milyen erős vagy! –

kiáltotta Lucia, váratlanul beleavatkozva a

vitába. – Hát nem tudod felfogni? Erősnek

hiszed magad? Mégis fogolyként végezted!

– Ha erősebb lennék, nem tudtatok volna

elkapni – válaszolta a Sith, és a szemében

harcias fények gyúltak. – Ha nem vagyok elég

erős ahhoz, hogy megszökjek, tovább fogok

492

Dew Karpyshyn

szenvedni, amíg meg nem halok. De ha elég

erős vagyok ahhoz, hogy megszökjek…

Serra lecsapta a fekete jelzésű fecskendőt,

felragadott egy zöld címkéset, és sietve bele-

nyomta tartalmát a Sith nyaki verőerébe.

– Sosem hagyod el élve ezt a börtönt! – ígérte

aztán, mialatt a foglya ismét a kábítószer

hatása alá került – a tekintete elhomályosult, és

a feje előrebillent.

Serra az imént rájött, hogy hiába a kábítószer

és a láncok, a Sötét Nagyúr elég ravasz ahhoz,

hogy még ebben az állapotában is veszélyes

legyen. Kettejük vitája annyira lekötötte a

figyelmét, hogy éppen csak észrevette a jeleit

annak, hogy a senflax kezd lebomlani a férfi

szervezetében. Korábban úgy hitte, hogy több

óra múlva kell csak beadnia az újabb adagot,

de rosszul becsülte meg a másik két vegyület

hatásait. Az ijesztő tapasztalat nyomán megfo-

493

A Gonosz Dinasztia

gadta magának, hogy a jövőben még óvato-

sabb lesz.

– Pillanatnyilag gyenge vagyok… – motyog-

ta a lába előtti kőlapokra meredve férfi, aki

még ekkor sem adta fel. – Nincs hatalmam.

Szenvedést okoztál nekem, mert elég erős

vagy ahhoz, hogy megtehesd. A tetteid alátá-

masztják azt az igazságot, amiben én hiszek.

Serra megrázta a fejét, és indulatosan vissza-

vágott:

– Nem! Az apám arra tanított engem, hogy

segítsek azoknak, akik bajban vannak! Az

erősnek fel kell emelnie a gyengét, nem pedig

eltaposni! Az apám ebben hitt, és én is ebben

hiszek!

A fogolynak valahogyan sikerült felemelnie

a fejét, és vérfagyasztó tekintetét a hercegnő

szemébe fúrva kijelentette:

– Az apád végzetét az okozta, amiben hitt!

494

Dew Karpyshyn

Serra fellendítette a kezét, hogy ismét meg-

üsse a férfit, de hirtelen mozdulatlanná der-

medt, és azért küzdött, hogy úrrá legyen a

szomorúságán és a haragján, amelyek kis híján

az őrületbe kergették.

– Úrnőm, már nem tudsz tisztán gondolkod-

ni – mondta ekkor halkan Lucia, és a hercegnő

vállára tette a kezét. – Le kell higgadnod.

Serra tudta, hogy a barátjának igaza van. A

Sith a maga rejtélyes és alattomos módján

behatolt a fejébe. Ki kellett mennie a cellából,

hogy megnyugodjon. Úgy számította, hogy az

utolsó adag senflax még legalább egy órán

keresztül kábulatban fogja tartani a foglyot.

Elég ideje lesz arra, hogy visszanyerje a hideg-

vérét és összeszedje a gondolatait, mielőtt

ismét szembenéz a szörnyeteggel.

Leeresztette a kezét, minden további szó

nélkül hátat fordított a fogolynak, és miután a

495

A Gonosz Dinasztia

kopogtatására kinyílt előtte az ajtó, a Vadászt

és Luciát hátrahagyva kirohant a cellából.

496

Dew Karpyshyn
Tizenhetedik fejezet
Amikor a hercegnő kiviharzott az ajtón, Lu-

cia erős késztetést érzett, hogy utána fusson.

Jól látta, hogy Des szavai szörnyű fájdalmat

okoztak a barátjának, és más körülmények

között indult volna, hogy megvigasztalja őt.

De azóta, hogy belépett a nyomorúságos

kőkamrába, és felismerte a falhoz láncolt férfit,

minden megváltozott.

A Vadász mosolyogva meredt rá, és Lucia

tudta, hogy az iktotchi gonosz. Eltorzult a

lelke. Élvezettel nézte végig, hogy Serra meg-

kínozza a foglyot, élvezte annak kínlódását. És

Lucia gyanította, hogy az orgyilkos Serra

szenvedésében is örömét lelte.

Rezzenéstelen arcot vágva viszonozta a Va-

dász tekintetét, de nem szólt semmit. Néhány

pillanatig némán és mozdulatlanul néztek

497

A Gonosz Dinasztia
egymás szemébe, aztán az iktotchi közönyt

színlelve elfordult, mintha a testőrnő még arra

sem volna méltó, hogy egyáltalán észrevegye.

Lucia aztán mindvégig figyelte az orgyilkost,

mialatt az kisétált a cellából, és kettesben

hagyta őt a rabbal.

Lucia azon kezdett töprengeni, hogy Des

vajon rászolgált-e a sorsára – végső soron Sith

Nagyúr lett belőle. Igen, ő maga is a Sith

Hadseregben harcolt a háború idején, de

közönséges gyalogosként. A legtöbb bajtársá-

hoz hasonlóan csakis azért állt be katonának,

mert nem látott más megoldást arra, hogy

maga mögött hagyja gyötrelemmel és remény-

telenséggel teli életét. Őket valamennyiüket a

kétségbeesés fordította szembe a Köztársaság-

gal, de attól még tisztességes nők és férfiak

maradtak.

A Sötét Nagyurak viszont kivétel nélkül

szörnyetegek voltak. Könyörtelen és kegyetlen

498
Dew Karpyshyn

teremtmények, akik mit sem törődtek a kato-

náik életével. Néha úgy tűnt, élvezetüket lelik

a parancsnokságuk alá tartozó harcosok szen-

vedésében és pusztulásában. A puszta jelen-

létükkel rémületet ébresztettek mindenkiben,

és éjszakánként a katonák borzongva mesélték

a történeteket arról, hogy a Sith-ek miféle

kegyetlenségeket követtek el nem csupán az

ellenségeikkel, de azokkal a szövetségeseikkel

is, akik valamilyen formában csalódást okoz-

tak nekik.

Lucia sosem hitte volna, hogy valaha sajnála-

tot fog érezni egy Sith-mester iránt. Viszont azt

sem hitte volna, hogy Desből egyszer Sötét

Nagyúr lesz.

Azzal érvelt magának, hogy ha Des valóban

megölte Calebet, akkor saját magának köszön-

heti a sorsát. Ám az imént, a vallatás során

konokul ragaszkodott ahhoz, hogy nem ő

végzett a gyógyítóval, és Lucia meg volt győ-

499

A Gonosz Dinasztia

ződve arról, hogy egykori parancsnoka igazat

mond. Úgy látszott, még az iktotchi is hisz

neki. Minden bizonyíték amellett szólt, hogy

ártatlan, legalábbis abban az egy gyilkosság-

ban. Ezt erősítette meg a Jedik beszámolója,

továbbá az, hogy a Vadász szerint egy szőke

nő is jelen volt a helyszínen, és persze a saját,

határozott tagadása. De mindez nem ingatta

meg Serrát. Nem törődött sem a tényekkel,

sem az észérvekkel. A gyűlölete annyira

elvakította, hogy semmi sem érdekelte.

Az előbb ugyan éktelen haragjában kirohant,

de Lucia tudta, hogy csak idő kérdése, és

visszatér, hogy újra megkínozza Dest. Látta az

őrületet Serra szemében. A hercegnő bosszúra

szomjazott…

Lucia ismerte ezt a tekintetet, ugyanezt látta

a bajtársai szemében akkor, amikor a

rendészek bilincsbe verték, és elhurcolták

Dest. A hercegnőnek nem számított, hogy a

500

Dew Karpyshyn

férfi valóban elkövette-e a bűnt, vagy sem. Azt

akarta, hogy szenvedjen az apja haláláért. És

senki sem mondhatott semmi olyat, aminek

hatására meggondolta volna magát.

Viszont, ha nem is ölte meg Calebet, attól

még szörnyeteg… valószínűleg rászolgált a

halálra…

A vallatás alatt mind jobban elszörnyedve

hallgatta a fogoly szájából előtörő szavakat.

Egyértelműen kiderült belőlük, hogy Des

immáron a sötét oldal híve, és elfogadta a Sith-

ek tanításait. Hogy többé nem az a férfi, akire ő

emlékezett; az Éjjárók bajtársiassága mit sem

jelentett annak a teremtménynek, aki lett

belőle.

De nekem még sokat jelent.

Ő maga mind a mai napig hitt az Éjjárók

eszményeiben. Annak idején a szakasz tagjai

vigyáztak, és számítottak egymásra annak

érdekében, hogy életben maradjanak. Tisztel-

501

A Gonosz Dinasztia

ték és ápolták az egységességüket, amit a

kizárólag a csapat tagjai számára fenntartott,

titkos üdvözlés jelképezett: az egymást kö-

szöntő harcosok az öklükkel erőteljesen meg-

kopogtatták a mellkasukat, közvetlenül a

szívük felett.

Lucia úgy érezte, hogy akármivé lett is Des,

még most is tartozik neki az életéért. A férfi

annyiszor mentette meg őt – és az egész sza-

kaszt hogy nem is lehetett összeszámolni. És

mégis, amikor a rendészek elvitték, nem állt

hatalmában segíteni neki. Most viszont az élet

váratlanul felkínált egy újabb lehetőséget,

hogy törlessze az adósságát.

Lenézett a padlóra, az egyre terebélyesedő

vérfoltra, és tovább töprengett.

Nem csupán Desért teszed – mondta magá-

nak, és a kerekes asztalon sorakozó fecsken-

dőkre fordította figyelmét.

502

Dew Karpyshyn

Biztosra vette, hogy Serrában a gyűlölet ha-

marosan tovább erősödik. Úrnője egyre gono-

szabb lesz, valahányszor visszatér a cellába,

hogy újra és újra meggyötörje a tehetetlen

foglyot. A férje elvesztése az őrület peremére

sodorta, és ez a szörnyű kínvallatás áttaszítja a

határon…

Lucia az előző percek folyamán végignézte,

hogy az úrnője különféle szereket injektál

egyenesen a fogoly nyaki verőerébe. Nem

tudta pontosan, hogy az egyes vegyületek mit

okoznak, de eleget látott ahhoz, hogy megértse

a hatásaikat.

A fekete jelzésű fecskendők tartalma görcsö-

ket váltott ki, ezekkel Serra megkínozta a férfit.

A sárga fecskendőkben lévő folyadék véget

vetett a görcsöknek, míg a zöldek anyaga

elkábította Dest. Ám a vörös címkéjű fecsken-

dők tartalma – az, amelyet a hercegnő a valla-

tás elején adott be áldozatának – felébresztette

503

A Gonosz Dinasztia

őt. Valamilyen fajta stimulánsnak vagy ellen-

szernek kellett lennie, ami semlegesítette a

kábítószert, amely tehetetlenné és végzetesen

kiszolgáltatottá tette Dest.

A testőrnő a válla felett hátrapillantva meg-

győződött arról, hogy az őrök egyike sem

figyeli, és gyorsan felkapott egy vörös címkés

fecskendőt. A szomszédos helyiségben túl sok

volt a zsoldos ahhoz, hogy áttörjön rajtuk a

fogollyal, legfeljebb annyit ért volna el, hogy

mindkettőjüket megöleti. De nem is kellett

kivinnie innen Dest ahhoz, hogy megmentse

őt. A legendás őrmester minden helyzetben

feltalálta magát, mindig tudott vigyázni magá-

ra, már azelőtt is, hogy szert tett a Sötét Nagy-

urak titokzatos hatalmára. Lucia tudta, hogy

képes lesz egyedül is megszökni – amennyiben

ő egy kicsit segít neki.

Óvatosan belenyomta a tűt a férfi combjába,

azt remélve, hogy így a szer lassabban fog

504

Dew Karpyshyn

szétterjedni a szervezetében. Tartott ugyan

attól, hogy túl nagy adagot ad be, és megöli

Dest, de úgy hitte, még az is jobb lesz annál,

mint ha a férfi életben marad, és újabb kínzá-

sokat kell elszenvednie.

Visszarakta a fecskendőt az asztalra, majd

sarkon fordult, és kisietett a cellából. Nem

maradhatott itt, hogy megfigyelje az esemé-

nyeket – meg kellett találnia a hercegnőt.

Biztosra vette, hogy az ellenszer hamarosan

hatni fog, vagyis Des néhány perc múlva

magához tér. És miután ismét módjában áll

majd megidézni a sötét oldal irtózatos erőit,

nem lesz az az ajtó vagy fal, ami meg tudná

állítani őt…
Lucia átvágott az őrállomáson. A zsoldosok

minden figyelmüket a kártyacsatára fordítot-

ták, szemlátomást fogalmuk sem volt arról,

hogy ő az imént mit művelt. Serrának és a

505

A Gonosz Dinasztia

Vadásznak nyomát sem látta, így aztán oda-

szólt a katonáknak:

– Hová ment a hercegnő?

A zsoldosok sokáig hallgattak, majd egyikük

felpillantott a lapjaiból, és mogorván válaszolt:

– Nem mondta meg. Egyszerűen csak el-

ment.

– És ti hagytátok, hogy egyedül távozzon? –

csattant fel ingerülten Lucia.

– Nem egyedül ment. Az iktotchi is vele

van… – válaszolt a férfi, de aztán a testőrnő

zordon tekintete láttán a torkán akadt a szó.

Lucia rádöbbent, hogy egyszerű zsoldosok

ülnek előtte. Ezeket az alakokat nem érdekelte

más, csakis a beígért kreditek.

– Zárjátok be a cella ajtaját! És ha bármi baj

van, aktiváljátok a riasztót! – parancsolta

nekik, és magában hozzátette:

– Így időben jön a figyelmeztetés ahhoz,

hogy elvigyem innen a hercegnőt.

506

Dew Karpyshyn

A zsoldosok közül ketten, ha vonakodva is,

de felálltak, és elindultak, hogy végrehajtsák

az utasítást, Lucia pedig megfordult, és neki-

vágott a felső szintre vezető lépcsősornak.

Teljesen hidegen hagyta az a biztos tudat,

hogy amikor Des kitör majd a cellából, lemé-

szárolja az őreit. Ezek a nők és férfiak nem

voltak a bajtársai. Megfelelő árért cserébe

gondolkodás nélkül lelőtték volna őt. Közön-

séges zsoldosok voltak csupán, az életük mit

sem jelentett a számára.

Annál jobban érdekelte Serra sorsa. Akármit

tett is az úrnője, a hűség és a barátság eltéphe-

tetlen szálai fűzték hozzá. Esküt tett, hogy

minden bajtól megoltalmazza őt, és ha kell, a

saját élete árán is megmenti. Tudván tudta,

hogy amikor Des kiszabadul, vadászni fog a

hercegnőre. És Lucia azt akarta, hogy amikor

megszólal a fogoly szökését jelző riadó, ő már

507

A Gonosz Dinasztia

Serra mellett legyen, hogy biztonságos helyre

juttassa őt.

És ha Des elkap minket, mielőtt eltűnhet-

nénk – próbálta megnyugtatni magát gondo-

latban talán emlékezni fog rám. Talán sikerül

rávennem, hogy hagyja életben Serrát.

Ehhez azonban először is meg kellett találnia

az úrnőjét.

508

Dew Karpyshyn
Tizennyolcadik fejezet
A Victory szélvész gyorsan és alacsonyan

száguldott a Doan ocsmány, sebhelyes felszíne

felett. Amikor a fedélzeti szenzorok jelezték,

hogy a géptől néhány száz kilométerre heves

homokvihar dühöng, Zannah bekötötte magát,

míg tőle balra Set a szokásos testhelyzetben

üldögélt: elterült az ülésében, a lábát vízszinte-

sen előrenyújtva a műszerfal tetején nyugtatta.

Zannah módosított kissé az irányon, így

nyílegyenesen a távolban tomboló fergeteg felé

fordította gépét. Percekkel később, amikor a

hatalmas forgatag elnyelte őket, nem veszte-

gette az idejét arra, hogy figyelmeztesse a

jelöltjét.

A stabilizátorok megóvták a hajót a sérülé-

sektől, de a gép nagyokat ugrott, ide-oda

lendült vagy szeszélyesen táncolt annak függ-

509

A Gonosz Dinasztia
vényében, hogy a szél éppen melyik irányból

és mekkora erővel ostromolta. Set már az első

pillanatokban kifordult az ülésből, de amint a

padlóra érkezett, egy ügyes gurulással sikerült

csökkentenie a lendületét, azután máris talpra

állt.

– Ezt szándékosan csináltad! – fakadt ki vád-

ló hangon, és megkapaszkodott az ülése

háttámlájában, mert a gép továbbra is hevesen

ugrált.

– Minden pillanatban tudnod kell arról, hogy

mi történik körülötted – felelte higgadtan

Zannah. – Az éberséged egyetlen másodpercre

sem lankadhat.

– Azt hittem, a korábban megadott informá-

cióval kiérdemeltem, hogy mára vége legyen a

tanításnak! – morogta Set, mialatt ismét letele-

pedett az ülésébe, és magára húzta a biztonsá-

gi hámot.

– Rosszul hitted – válaszolta kurtán Zannah.

510
Dew Karpyshyn

Noha feddésnek szánta szavait, elismerte

magában, hogy Set meglehetősen értékesnek

bizonyult. Nem csupán Darth Andedduról,

illetve a néhai Sith holokronjáról beszélt, de

azt is tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy az

elrablói hol tartják fogva Bane-t.

– A mesteredet valószínűleg a Kőbörtönbe

vitték – jelentette ki röviddel az indulás után.

– Kőbörtön? – visszhangozta a baljós nevet

Zannah.

– A doani nemesek építtették évszázadokkal

ezelőtt a politikai foglyoknak – magyarázta a

Sötét Jedi. – A történelmi feljegyzésekben

számtalanszor felbukkan.

– Miféle védelmi rendszerek vannak ott? –

kérdezte Zannah.

– Meglehetősen szabványosak – felelte Set. –

Légelhárító lövegek. Belül fegyveres őrök. És

afféle végső megoldásként egy robbanássoro-

zattal az egészet össze lehet omlasztani.

511

A Gonosz Dinasztia

– Ezek szerint észrevétlenül kell bejutnunk –

állapította meg gondterhelten Zannah.

– Az könnyebb lesz, mint gondolnád – kö-

zölte elégedetten mosolyogva Set. – A Kőbör-

tönt nem használják már vagy harminc éve.

Zannah egy csapásra sok mindent megértett

a rejtélyből. Egy elit katonákból vagy zsoldo-

sokból álló csapat könnyűszerrel őrizhetett

egyetlen foglyot az elhagyatott létesítményben

úgy, hogy nem vonták magukra senki figyel-

mét. Minden a rendelkezésükre állt, amire

csak szükségük lehetett – a cellák, a vallatóhe-

lyiségek. És ha meghúzták magukat valahol a

komplexum szívében, senki sem találhatott

rájuk, egyszerűen azért, mert senki sem sejt-

hette, hogy ott vannak. Zannah részint a

tanulmányaiból, részint a saját tapasztalataiból

jól tudta, hogy az ellenséggel szembeni legjobb

védelmet sokszor a rejtőzködés nyújtja. Ám

azzal is tisztában volt, hogy amikor a titok

512

Dew Karpyshyn

napvilágra kerül, a rejtőzködők rendkívül

sebezhető állapotba kerülnek…

– Aligha számítanak arra, hogy valaki meg-

támadja a börtönt, így aztán kétlem, hogy

aktiválták a külső védelmi rendszert – folytatta

Set, hangosan kimondva azokat a gondolato-

kat, amelyek egy pillanattal korábban átcikáz-

tak Zannah elméjén. – Valószínűleg kevesen

vannak, ami annyit tesz, hogy nem nélkülöz-

hetnek senkit, aki felügyelné az állomásokat.

És ha helyreállítanák az energiaellátást a

rendszerekben, az olyan volna, mintha elkül-

denének egy rádióüzenetet, amellyel minden-

kivel tudatják, hogy ott vannak.

Zannah ebben a percben jött rá, hogy a Sötét

Jedi minden túlzott önbizalma és laza viselke-

dése ellenére szeret jó előre felkészülni. A férfi

nem félt a rögtönzéstől, sem pedig az alkal-

mazkodástól, de tudni akarta, hogy mibe ugrik

bele – legalábbis rövid távon. Már csak arra

513

A Gonosz Dinasztia

kell megtanítanom, hogy ugyanilyen előrelá-

tóan tervezzen hosszú távra – jegyezte meg

magának Zannah. – Aztán pedig türelmet kell

belevernem, hogy képes legyen várni.

A Victory áthaladt a homokvihar szemén,

áttört a másik oldalán, majd tovább száguldott

egy a messzeségben álló magas kőoszlop felé.

Zannah örömmel látta, hogy bár ismét egyene-

sen és zökkenőmentesen repülnek, Setnek

eszébe sem jut, hogy hátradőljön, és feltegye

lábát a műszerfalra.

A Sötét Jedi gyorsan tanult, és több alka-

lommal is felvillantott valamit, amivel tanúbi-

zonyságát adta a benne rejlő lehetőségeknek.

Zannah úgy vélte, a férfi talán mégsem teljesen

reménytelen eset. Vagy talán – mert ezt is

belátta – ő maga annyira elkeseredetten sze-

retne tanítványt találni, hogy hajlandó szemet

hunyni a pimasz alak hibái felett…

514

Dew Karpyshyn

– Ott – szólalt meg váratlanul Set –, az a szik-

laoszlop, pontosan előttünk! Az kell nekünk!

A gyors ütemben sűrűsödő alkonyatban

Zannah éppen csak felfedezte a távoli kőpillér

körvonalait. Ebből a messzeségből nézve óriási

gyertyára hasonlított: a magas és karcsú szik-

laalakzat felett a királyi palota száz és száz

lámpája ragyogott.

Zannah a lehető legalacsonyabbra vitte a

hajót, hogy az öt kilométerrel felettük működő

radarok keresősávja alatt maradjon. Amikor

pillanatokkal később a fedélzeti letapogatókkal

felderítette az oszlopot, a műszerek több száz

élőlényt találtak, ám ezek kivétel nélkül a

fennsíkon tartózkodtak. Az oszlop belsejéből

nem érkeztek életjelek, de erre nem is lehetett

számítani – a felderítőrendszer nem látott át

több száz méter tömör sziklán.

Zannah ekkor az Erőn keresztül igyekezett

tájékozódni, és amint kiterjesztette a tudatát,

515

A Gonosz Dinasztia

teljesen más képet kapott. Érzékelte, hogy sötét

és hatalmas teremtmény rejtőzik a pillér

gyomrában. Egy ütemmel később felismerte a

mestere jelenlétét, viszont ebből a távolságból

nem lehetett megállapítani többet, csupán

annyit, hogy Bane valahol odabent van.

– Lenni kell néhány álcázott dokknak, körül-

belül az oszlop fele magasságánál – jelentette

ki Set. – A börtönhöz tartoznak, és valószínű-

leg úgy néznek ki, mint a kisebbfajta barlan-

gok. Ha minden igaz, nem könnyű észrevenni

őket.

A Victory alig száz méterre járt a magasba

nyúló kőalakzat alapjától, amikor Zannah

felrántotta a gép orrát, és ezzel egy időben

ráadta a tolóerőt. A hajó szűk ívben felfelé

lendült, aztán függőlegesen dübörgött az

égbolt irányába, az oszloptól alig tízméternyi-

re, közben a tömegvonzás és a gyorsulás az

ülésébe préselte mindkét utast.

516

Dew Karpyshyn

Zannah leszállásra alkalmas helyet keresett,

és bár túl sötét volt már a vizuális megfigye-

léshez, a fedélzeti szenzorok háromdimenziós

térképet szolgáltattak neki az oszlop felületé-

ről – ami távolról nézve simának és egyenle-

tesnek látszott, de a valóságban durva volt és

szabálytalan. A szél, a homok és víz az évez-

redek – vagy inkább évmilliók – folyamán

kisebb hornyokat, valamint tágas csatornákat

vésett a sziklába. A többé-kevésbé függőleges

vájatokkal szeldelt felszínen kisebb-nagyobb,

szabálytalan formájú nyílások sötétlettek. Az

üregek zömének mélysége alig haladta meg a

tíz métert, a többi valódi járat volt, és sokkal

mélyebbre nyúlt bele a sziklába. Ugyanakkor

alig tucatnyi akadt, amelyikbe a hajó belefért

volna.

– Kapaszkodj… – mormolta halkan Zannah,

majd határozottan maga felé húzta a botkor-

mányt.

517

A Gonosz Dinasztia

A Victory hátrafelé dőlve elszakadt az osz-

loptól, majd szűk hurkot írt le, amelynek

közepén Zannah félorsóba vitte a hajóját, így a

forduló végén a gép jobb oldala felfelé, míg az

orra a kiválasztott torkolatra mutatott. Pillana-

tokkal később teljes lendülettel besuhantak a

nyíláson, mire Zannah vízszintesre billentette

hajóját, ezzel egy időben aktiválta az összes

fékezőfúvókát, végül tökéletes leszállást hajtott

végre úgy, hogy a gép három futóműve egya-

zon pillanatban érkezett a sziklapadlóra.

Set nem szólt semmit, de Zannah a szeme

sarkából látta, hogy a férfi elismerése jeléül

felvonja mindkét szemöldökét. Kevésbé drá-

mai manővert is választhatott volna, hogy

elérje a célállomást, de mostanra már tudta,

hogy leendő tanítványa szereti stílusosan és

látványosan intézni a dolgokat. Ezért aztán

arra gondolt, hogy lenyűgözi őt a repülési

tudományával, és ezzel egy újabb lépést tesz

518

Dew Karpyshyn

annak érdekében, hogy kivívja a Sötét Jedi

tiszteletét és hűségét.

A fülke elülső ablakain át kitekintve Zannah

nem látott mást, csupán a teljes sötétséget,

ezért felkapcsolta a Victory külső reflektorait,

és ezzel fényárba borította az üreget. Termé-

szetes eredetű, durva kőfalak vették körül

őket, ám alattuk sima és sík padozat terült el.

Bal kéz felől egyetlen alagút vezetett befelé,

amely túl egyenes volt ahhoz, hogy a termé-

szet műve legyen.

– Ha minden igaz, körülbelül tíz-tizenkét

ehhez hasonló dokk létezik – tájékoztatta Set a

Sötét Úrnőt, mialatt kiszálltak a hajóból –, és

mindegyiket egy-egy járat köti össze a létesít-

mény alsó szintjeivel.

– Nagy kár, hogy nem találtál holotérképet a

börtönről – jegyezte meg Zannah, mert nem

akarta, hogy a férfi az eddigi eredményei miatt

elbízza magát.

519

A Gonosz Dinasztia

– Talán szét kéne válnunk – javasolta Set. –

Ha kétfelé keresgélünk, nagyobb lesz az esély

arra, hogy megtaláljuk a mesteredet.

– Egyedül megyek – közölte gondolkodás

nélkül Zannah. – Te itt maradsz, és vigyázol a

hajóra.

– Vigyázzak a hajóra? – mordult fel megle-

petten és sértődötten a Sötét Jedi. – Mégis,

kitől félted?

– Bane elrablói talán ellenőrzik néha a bejára-

tokat – válaszolta Zannah. – Ha megtalálják a

gépet, valószínűleg megbénítják, és azzal

megfosztanak minket az egyetlen eszköztől,

amivel elmenekülhetünk.

– Remek – felelte rövid megfontolás után Set.

– Hát akkor itt fogok üldögélni, és őrzöm a

hajót, akár egy cyborreai harci kutya.

– Felteszem, különösebb gond nélkül el

tudsz majd bánni bárkivel, aki betéved a

dokkba – tette hozzá Zannah.

520

Dew Karpyshyn

– Mindenkivel, kivéve a mesteredet – jelen-

tette ki magabiztosan Set.

Vele talán még én sem tudok elbánni – gon-

dolta Zannah, azzal a Sötét Jedi válaszával

elégedetten aktivált egy fényrudat, majd

annak halovány fényénél tájékozódva nekivá-

gott a Kőbörtönbe vezető alagútnak.

***

Set éberen figyelte újdonsült mestere hátát,

nyomon követte az előrehaladását mindaddig,

amíg befordult egy sarkon, és eltűnt a szeme

elől.

Miután magára maradt a barlangban, egy

darabig a Victory oldalának dőlve ácsorgott, és

a megérkezésükön töprengett. Elég jó pilótá-

nak tartotta magát, de sosem merészelt volna

megpróbálkozni azzal a félorsóval egybekötött

hátrabukfenccel, amivel Zannah behozta gépét

521

A Gonosz Dinasztia

az üregbe. Tudta, hogy a nő az ő kedvéért

csillogtatta a tudását, de ettől a teljesítménye

nem hatott kevésbé lenyűgözőnek.

Néhány perc elteltével járkálni kezdett a hajó

mellett, és egyre nyugtalanabbul rugdosta a

porban heverő kavicsokat. Nem szerette, ha

parancsoltak neki, és nem szeretett tétlenül

üldögélni.

Csak ne csinálj semmi ostobaságot! – szólt rá

saját magára gondolatban. – Zannah már

többször kifejtette, hogy a türelem mennyire

fontos. Könnyen meglehet, hogy ez nem más,

mint egy újabb próbatétel.

Obba mester annak idején gyakran biztatta a

tanítványait arra, hogy meditáljanak, ha nem

akad más feladatuk vagy tennivalójuk. Azt

állította, hogy ez a fajta elmélyülés erősíti a

lelket és a szellemet. Set azonban sosem rajon-

gott a meditációért. Sokkal jobban szeretett

522

Dew Karpyshyn

tenni valamit – bármit –, minthogy transzba

esve belevesszen a gondolataiba.

Hirtelen elhatározással leguggolt, és addig

kotorászott maga körül, amíg összeszedett öt

ökölnyi méretű követ. Amennyire csak tudta,

lefújta róluk a port, és gondosan megvizsgálta

valamennyit; éles sarkokat keresett, amelyek

megvághatták volna a bőrét.

Aztán a leletekkel elégedetten nekilátott

zsonglőrködni, hogy elüsse valamivel az időt.

Egyszerű dobásokkal kezdett, hogy kitapasz-

talja a kövek tömegét és egyensúlyát. Aztán

egyik kezéből a másikba dobálta őket, így a

szikladarabok jobbról balra haladva magas

ívet írtak le a levegőben, míg balról jobbra

rövid úton átugrottak a két marka között. A

következő lépésben vagy a háta mögött kapta

el, vagy ott dobta fel a köveket, majd ezt a

kettőt folyamatosan váltogatta anélkül, hogy

akárcsak egyszer is megtörte volna a ritmust.

523

A Gonosz Dinasztia

Hogy tovább nehezítse a feladatot, addig

pillantgatott a padlóra, amíg néhány méternyi-

re felfedezett egy újabb, megfelelő méretű

szikladarabot. A már meglévő köveit tovább

forgatva apró, csosszanó lépésekkel odaolda-

lazott a kiszemelt törmelékdarabhoz, alábújtat-

ta a csizmája orrát, és felrúgta a levegőbe, ahol

is csatlakozott a kő körbe-körbe száguldozó

társaihoz.

Még néhányszor megismételte a trükköt, ide-

oda járkált az üregben, hogy tovább bonyolítsa

a mutatványt, míg végül tíz követ röptetett

egyszerre, aztán a száját utálkozva lebigy-

gyesztve hagyta, hogy valamennyi a padozatra

hulljon.

Nem játszani jöttél ide! – intette magát gon-

dolatban.

Leendő mestere alig negyedórája ment el, és

őt máris elviselhetetlen unalom gyötörte.

524

Dew Karpyshyn

Végül, jobb szórakozás híján lehunyta a

szemét, hogy könnyebben tudjon összpontosí-

tani, kiterjesztette a tudatát, és letapogatta a

közvetlen környezetét. Először nem tapasztalt

az égvilágon semmit, Zannah rég eltűnt a

létesítmény gyomrában.

Mind erősebben koncentrálva még nagyobb-

ra tágította érzékelésének körét. Homlokán

apró verejtékcseppek formálódtak, de körülbe-

lül egy perc elteltével életjelekre bukkant. Az

Erő bizonyos mértékig valamennyi élőlényt

áthatotta, és a Jediket megtanították arra,

hogyan érzékelhetik mások jelenlétét. A hét-

köznapi teremtményeket alig lehetett észre-

venni, valahogy úgy, mint egy homályos

fényfoltot a délutáni napsütésben. Azok vi-

szont, akiknek bensőjében ott rejlett a hatalom

– mint például Zannah-ban vagy a többi

Jediben sokkal feltűnőbben izzottak, sőt egye-

sek valósággal ragyoglak.

525

A Gonosz Dinasztia

Set legnagyobb meglepetésére – miközben

mind tágabbra nyitotta érzékelésének hatókör-

ét – több erős fényfoltot is észlelt. Arra ugyan

számított, hogy rátalál Zannah-ra és Darth

Bane-re, de rajtuk kívül másokra is rábukkant.

Azt nem igazán tudta megállapítani, hogy

ezek az illetők hányan vannak, illetve hogy

pontosan hol tartózkodnak – az élőlények

érzékelése nem tartozott az egzakt tudomá-

nyok közé. Azt viszont biztosra vette, hogy ott

tartózkodnak valahol, az irdatlan kőoszlop

mélyén.

És ezek a teremtmények nem Jedik…

A világos oldal szolgáit sajátos, eltéveszthe-

tetlen aura lengte körül – akárcsak azokat, akik

a sötét oldal hívéül szegődtek.

Bane talán máris talált magának egy új tanít-

ványt – vélte magában Set. – Lehet, hogy

Zannah-ra kínos meglepetés vár?

526

Dew Karpyshyn

A nő más körülmények között bizonyosan

felfigyelt volna az idegenek jelenlétére, de Set

tudta, hogy Zannah most egyetlen dologra

összpontosít, nevezetesen arra, hogy megtalál-

ja a mesterét. És mert az elméjét csakis arra

használja, hogy meghatározza Bane pontos

helyzetét, lehetséges, hogy nem veszi észre a

többieket. Egészen addig nem, amíg nem

botlik beléjük.

Set elbizonytalanodva törte a fejét, és nem

tudta eldönteni, hogy mitévő legyen. Zannah-

nak vajon szüksége volna a segítségére? És ha

igen, az mit érdekli őt?

Ha le akarsz lépni, most van rá a legjobb

lehetőséged. Csak ugorj be a gépbe, és húzz el

innen!

Tudatában volt annak, hogy ha eltűnik és

Zannah meghal, valószínűleg soha senki nem

fogja megtudni, hogy itt járt. Ebben az esetben

nem kellene aggódnia amiatt, hogy Darth Bane

527

A Gonosz Dinasztia

a nyomába ered, miután a Sith még a létezésé-

ről sem szerezne tudomást. Csakhogy azt is

biztosra vette, hogy ha Zannah életben marad,

akkor mindent meg fog tenni annak érdeké-

ben, hogy bosszút álljon. És miután ő nem lesz

jelen, és nem fogja látni a párbaj végkimenetel-

ét, élete végéig éberen kell majd figyelnie,

hogy mikor bukkan fel a nő a háta mögött.

Ami nem sokban különbözne attól, amit

most csinálsz. Sikerült egy lépéssel a Jedik

előtt járnod megannyi éven keresztül. Meny-

nyivel lenne nehezebb ezzel egy időben a Sith-

ek előtt járni?

De mindezeken felül bőven akadtak más,

megfontolásra érdemes szempontok is. Példá-

ul, hogy ha elmenekül, azzal lemond annak az

esélyéről, hogy tanuljon Zannah-tól. Tudta,

hogy a nő hatalma sokkal, de sokkal nagyobb

a sajátjáénál. A Sötét Úrnő olyan dolgokat

taníthatott meg neki, amiket senki más. Nem

528

Dew Karpyshyn

lett volna könnyű hátat fordítani ennek a

tudásnak Set a két lehetőség között őrlődve

még tágabbra terjesztette érzékelésének körét

abban a reményben, hogy sikerül még valamit

megtudnia a helyzetről. Máris túlhajszolta

magát, a képességeiből nem futotta sokkal

többre, de tudta, hogy életének legfontosabb

döntése előtt áll. Nem engedhette meg magá-

nak, hogy tévedjen.

A homlokában szúró fájdalom ébredt, mint-

ha valaki egy hosszú tűt döfött volna a két

szeme közé. Nem szokott hozzá ehhez a fajta

elnyújtott erőfeszítéshez; általában csak harc

közben, egy-egy röpke pillanatra merített az

Erőből. Noha már a fogait csikorgatta, nem

törődött a kínnal, és még egyszer, utoljára

beleadott mindent.

És ekkor megérezte.

Az Erő nem csupán az élőlényeket hatotta át.

Set a felnőtt életének tekintélyes részét azzal

529

A Gonosz Dinasztia

töltötte, hogy sajátos hatalommal átitatott

tárgyakat keresett – kezdetben az Ótudomány

Tanácsának parancsára, aztán a saját érdeké-

ben. Jelentős tapasztalatokat szerzett azon a

területen, hogy hogyan lehet felismerni a sötét

oldal talizmánjaiból sugárzó, egyedi energia-

mintázatokat. Ezeket a tárgyakat sokkal hatá-

rozottabban érzékelte, mint a Jedik túlnyomó

többsége.

Ezért történhetett meg, hogy bár a forrás az ő

érzékelési körének határán jelent meg, módjá-

ban állt észlelni azt. Set még sosem érzett

ehhez foghatót. Amikor rájött, hogy abban a

valamiben mekkora hatalom rejtőzik, olyan

heves sóvárgás uralkodott el rajta, hogy alig

kapott levegőt.

Andeddu holokronja. Nem lehet más.

Zannah nemrégiben azt mondta, a mestere

elrepült a Prakith-ra, hogy megszerezze. Aztán

530

Dew Karpyshyn

Bane elrablói bizonyára elhozták magukkal a

holokront is.

Set kinyitotta a szemét és megrázta a fejét,

közben a közvetlen környezetére szűkítette

érzékelésének körét. A fejfájása azonnal el-

múlt, cserébe az egész bensőjét perzselő vágy

árasztotta el, leküzdhetetlen késztetés, hogy

szerezze meg magának a holokront.

Egyelőre csupán homályosan sejtette, hogy

hol találja. Viszont bízott abban, hogy amint

belép a Kőbörtönbe, hamar képes lesz bemérni

a helyét. Számára egy holokron hollétének

kiderítése sokkal könnyebben ment, mint egy

élőlény felkutatása.

Zannah ugyan parancsba adta neki, hogy

őrizze a hajót, de a legkevésbé sem aggódott

amiatt, hogy valaki véletlenül rábukkan. Az

iménti percek alatt nem érzékelte senki jelen-

létét a dokk közelében.

531

A Gonosz Dinasztia

Csak az a kérdés, hogy képes leszel-e meg-

szerezni a holokront és visszaérni ide, még

mielőtt Zannah elintézi a dolgát Bane-nel?

A feladat kockázatosnak ígérkezett. Set attól

tartott, hogy ha lebukik, Zannah esetleg úgy

dönt, hogy nem csupán a felkészítésének vet

véget, de az életének is. És arra is látott esélyt,

hogy a nő – még ha nem is öli meg – egyszerű-

en elveszi tőle a holokront, és tudta, hogy ezt

sehogyan sem akadályozhatná meg.

De ki mondta, hogy vissza kell jönnöd ide,

miután megtalálod a holokront?

Akárkik hozták ide Bane-t, nyilvánvalóan

egy másik dokkban szálltak le. Vajon mennyi-

re lesz nehéz ellopni a hajójukat, és azzal

távozni innen?

Az örök élet titka szemben egy Sötét Nagyúr

vagy Úrnő múlhatatlan gyűlöletével. Megéri?

Set Harth erre a kérdésre aggályok nélkül

tudott válaszolni magának. A kezébe vett és

532

Dew Karpyshyn

aktivált egy fényrudat, aztán nekivágott az

alagútnak, amelyen alig tizenöt perccel koráb-

ban Zannah is végigment.

533

A Gonosz Dinasztia
Tizenkilencedik fejezet
Bane megérezte, hogy a kemény acélbilin-

csek mélyen belevágnak a csuklójába, és bősz

mosolyra húzta a száját. A fájdalom azt jelezte,

hogy a szervezete kezdi lebontani a kábító-

szert. Az elméjére boruló köd oszladozott,

aminek nyomán egyre világosabban és tisz-

tábban tudott gondolkodni.

Hamarosan érzékelte a sötét oldal hatalmát.

Mélyen áthatotta ezt a helyet, amelynek még a

levegőjében is évszázadok szenvedései és

kínjai terjengtek. Bane szinte hallotta, hogy a

megszámlálhatatlan áldozat jajkiáltásai még

most is ott visszhangzanak a kőfalak között.

Az utolsó órákról csupán ködös és zavaros

emlékei maradtak, de így is eleget tudott. Az

elrablását nem más szervezte meg, mint Caleb

lánya, illetve az a titokzatos iktotchi nő, aki az

534

Dew Karpyshyn
imént Serra mellett állt. És a megszabadulását

a társuknak köszönhette…

Nem tudta, hogy a másik kettő távozása

után a sötét bőrű nő miért adta be neki az

injekciót. Noha abban a kábult állapotában alig

látott-hallott, azt biztosra vette, hogy nem

véletlenül vagy tévedésből. A nő pontosan

tudta, hogy mit csinál. De hogy kicsoda ő, és

miért tette, azt Bane egyelőre elképzelni sem

tudta.

Nem mintha a kiléte, illetve a céljai számítot-

tak volna, legalábbis rövid távon biztosan

nem. Megadta neki azt a segítséget, ami nélkül

mozdulni sem tudott volna, és Bane érezte,

hogy hamarosan készen áll a cselekvésre.

A fájdalom fokozatosan terjedt végig az al-

karján. A vállát olyannak érezte, mintha az

ízületei szétszakadtak volna attól, hogy órák

vagy talán napok óta tartották a teljes súlyát.

Az arcán sorakozó mély sebek kegyetlenül

535
A Gonosz Dinasztia

égtek, a belőlük szivárgó vércseppek lassan

lesiklottak az állán, majd a padlóra hullottak.

Eljött a perc…

A fejét felemelve meggyőződött arról, hogy

az ajtó továbbra is zárva van; meg akarta lepni

az őreit. És ekkor elkezdte magába gyűjteni a

sötét oldal energiáit. A következő pillanatban a

csuklójára és bokájára zárt bilincsek – egyetlen

gondolatától – millió apró szilánkra robbantak.

Bane előredőlve elterült a kőpadlón, fáradt

izmai hirtelenjében nem tudták megtartani a

súlyát. Mindössze egyetlen másodperc kellett

neki ahhoz, hogy összeszedje magát. Adrena-

lin tódult a vérébe, és máris talpra állt. Mezte-

lennek érezte magát a fénykardja nélkül, de

persze így sem volt teljesen tehetetlen – szám-

talan módját ismerte annak, hogy megszaba-

duljon az ellenségeitől.

Két gyors lépéssel a kijárat előtt termett. Ki-

nyújtotta a kezét, tenyerét az ajtóra tapasztotta,

536

Dew Karpyshyn

aztán az Erő közvetítésével kirobbantotta a

keretéből. A súlyos acéllap átrepült a szom-

szédos helyiségen, közben agyonütötte és

magával sodorta az asztal körül ülő alakok

egyikét.

A többi őr felpattant, és a fegyveréért kapott.

Bane ismét az Erővel csapott le rájuk. A szer-

vezetébe került kábítószer utóhatásai miatt a

támadás a vártnál kissé gyengébbre sikerült,

de a hullám így is elég erős volt ahhoz, hogy a

padlóra söpörje a harcosokat, míg az asztalt a

falhoz vágja.

Bane szemkápráztató gyorsasággal mozog-

va, úgy vetette rá magát az őrökre, akár egy

feldühödött vadállat. Egyszerűen rátaposott a

hozzá legközelebb fekvő alak nyakára, és ezzel

összezúzta a légcsövét. Átugrott a következő

férfi mögé, hátulról a nyaka köré fonta vaskos

alkarját, majd a tenyerét az arcára tette, és azt

oldalirányba megtaszítva eltörte a nyakát.

537

A Gonosz Dinasztia

Az utolsó három ellenfele időközben talpra

ugrott, és előrántotta fegyverét. Bane kitépett

az iménti áldozata derékszíjából egy vibrotőrt,

szökkent egyet, és tövig beleszúrta a pengét

egy nő gyomrába, még mielőtt az illető célba

vehette volna őt. A nő hangosan sikoltva kétrét

görnyedt, és elengedte a fegyvere markolatát,

ám ebben a pillanatban a másik két őr tüzet

nyitott.

Bane a padlóra vetette magát, amivel mélyen

a felé süvítő energianyalábok alá került, köz-

ben elkapta a nő zuhanó sugárvetőjét, majd a

hátára gurult, és leadott két halálosan pontos

lövést. Az őrök hanyatt zuhantak, a sugárnya-

lábok a felismerhetetlenségig szétroncsolták az

arcukat.

Az egyetlen kijáratot egy újabb acélajtó torla-

szolta el. Bane elhajította fegyverét, és egy

erőteljes rántással letépte az ajtót a zsanérjai-

ról. Odafent, egy másik helyiségben valaki

538

Dew Karpyshyn

aktiválta a riasztórendszert, a szirénák fülsértő

visításba kezdtek.

Az átjáró mögött lépcsősor indult felfelé,

amelynek felső végét megint csak súlyos

acéllap zárta le. A Sötét Nagyúr felrohant a

lépcsőn, és a jobb vállával nekivetette magát az

ajtónak, ami az ütés erejétől valósággal berob-

bant, és egy ütemmel később Bane betántor-

gott a második őrállomásra.

Az alsó szinten lezajlott tűzharc riasztotta az

idefent tartózkodó őröket. Őket Bane-nek nem

sikerült meglepnie – már mind a hatan kezük-

ben tartották fegyverüket –, és amint elébük

imbolygott, egyszerre tüzet nyitottak.

Csakhogy az odalent végrehajtott vadállati

roham beindította Bane bensőjében azt a

folyamatosan erősödő érzelmi ciklust, amely

lehetővé tette számára, hogy merítsen a sötét

oldal hatalmából. Sistergő energiarobbanással

fogadta a támadást, amely gyors ütemben

539

A Gonosz Dinasztia

táguló, kék gömb formájában szakadt ki belő-

le.

A felé tartó lövedékek ártalmatlanul nyelőd-

tek el az ionviharban, maguk a sugárvetők

fehér izzásig hevültek és megolvadtak a gaz-

dájuk kezében. Az égett hús bűze, a fájdalmas

sikolyok, valamint a szirénák szüntelen és

kegyetlen lármája mind jobban felszította Bane

haragját, illetve gyűlöletét, ami tovább gyorsí-

totta és erősítette benne a körfolyamatot.

Fél térdre ereszkedve előbb ökölbe zárta a

kezét, majd az ujjait széttárva oldalirányba

lendítette a két karját. A testéből kirobbanó

energiagyűrű elsöpörte az őröket, akik akkora

erővel csapódtak a falnak, hogy számtalan

helyen megrepesztették a köveket.

Bane talpra állt, és körülnézett a mészár-

székké változott helyiségben. Hat hulla hevert

körülötte – az őrök csontjai darabokra törtek, a

belső szerveik péppé zúzódtak. Egyikük

540

Dew Karpyshyn

vöröslő habot köhögött fel az utolsó lélegzeté-

vel, a többiek már mozdulatlanul feküdtek.

A Sötét Nagyúr csalódottan állapította meg,

hogy nem látja a holtak között sem Caleb

lányát, sem pedig az iktotchi nőt. Az imént,

amikor felszáguldott a lépcsőn, észlelte, hogy

néhányan kimenekülnek innen, de azok között

sem érezte a két nő energiamintázatát. És nem

találta a tetemek között azt a sötét bőrű nőt

sem, aki segített neki kitörni – bár ez az illető

pillanatnyilag kevésbé érdekelte.

Valaha, sok-sok évvel ezelőtt egyszer már

megtalálta Serrát. A Calebbel történt első

találkozása alatt a gyógyító megpróbálta

elrejteni előle a lányát, de ő megérezte, hogy a

kislány ott lapul a kunyhóban – megízlelte a

rettegését. De nem pusztán azt. Az apához

hasonlóan a lányban is különleges hatalom

rejtőzött, amit az Erőn keresztül meg lehetett

érezni.

541

A Gonosz Dinasztia

Nem rejtőzhetsz előlem… meg foglak talál-

ni…

Darth Bane előhívta elméje mélyéről a rég

eltemetett emléket, majd kiterjesztette a tuda-

tát, és a sajátos energiamintázat keresésére

összpontosított.

Itt van… idebent, a föld alatti létesítmény-

ben… de nincs egyedül…

Az érzékelésének köre szédítő iramban tá-

gult mind nagyobbra, és sorban belekerültek a

folyosókon járó élőlények elméi. Rábukkant

Serrára, de rajta kívül is talált olyan teremtmé-

nyeket, amelyeket mélyen áthatott az Erő. Az

egyik ilyen különösen vonzotta a figyelmét.

Zannah… Mit keres itt?

A tanítványának vajon köze van az ő elrablá-

sához? Vagy azért jött, hogy kimenekítse

innen? Vagy pedig azért, hogy megakadályoz-

za a szökésben?

542

Dew Karpyshyn

Akármi volt is a magyarázat, Bane egy dol-

got biztosan tudott: itt és most nem akart

szembenézni Zannah-val. Addig nem, amíg a

szervezetéből nem tűntek el nyomtalanul a

méreganyagok, amelyekkel Serra megbénította

őt, de főleg nem a fénykardja nélkül.

Zannah egyfolytában őt kereste; érzékelte,

hogy tanítványa a tudatát kiterjesztve tapoga-

tózik, és mind közelebb kerül hozzá. Ám Bane

arra is tudott megoldást, hogyan semlegesítse

Zannah erőfeszítéseit. Hatalmában állt úgy

módosítani és manipulálni az Erőt, hogy

összezavarja és tévútra vezesse a tanítványát.

A feladat elég nehéznek ígérkezett: egyszerre

kellett megtévesztenie Zannah-t és nyomon

követnie Serra mozgását. A legtöbb teremt-

mény kellő önfegyelem híján képtelen lett

volna egyensúlyozni a két, külön-külön is

rendkívül intenzív mentális tevékenység

543

A Gonosz Dinasztia

között, de Bane-nek az akarata ugyanolyan

erős volt, mint a teste.

Úgy számította, hogy ha gyorsan, fortélyo-

san és körültekintően cselekszik, jó esélye van

arra, hogy megtalálja a célpontját, aztán pedig

élve kijusson a börtönből.

***

Serra arcán a harag, a szégyen és a csalódott-

ság könnyei csorogtak. Kordában tartotta őket,

mialatt átvágott az őrök között, de most,

amikor végre magára maradt, szabad folyást

engedett az érzéseinek.

A terve, amelyet arra szőtt, hogy megbosz-

szulja az apja halálát és megszabadítja saját

magát a gyermekkora kínzó emlékeitől, szá-

nalmas kudarcba fulladt. Rá akarta venni a

Sötét Nagyurat, hogy ismerje be: rosszat tett.

Azt akarta, hogy a férfi kérjen bocsánatot,

544

Dew Karpyshyn

amiért annak idején végzett az apjával. Meg

akarta törni a szörnyeteget, látni akarta, amint

kegyelemért könyörög.

A közelmúltban meggyőzte magát, hogy ha

mindez megtörténik, akkor végre túl tudja

tenni magát nem csupán az apja, de a férje

halálán is. Azt hitte, hogy ennek révén sikerül

valamiféle értelmet találnia ebben a kegyetlen

és szeszélyes univerzumban. Azt remélte,

hogy elhozza neki a megnyugvást és a lelki

békét.

De semmi sem úgy történt, ahogyan elter-

vezte. A fogoly hajthatatlannak bizonyult.

Kiforgatott mindent, amit ő mondott neki, sőt

felhasználta arra, hogy a maga eltorzult mód-

ján megokolja mindazt, amiben hitt. A végére

majdnem sikerült azt a látszatot keltenie, hogy

jogosan ölte meg Calebet.

És ellened fordította a legjobb barátodat.

545

A Gonosz Dinasztia

A Sith szavai felzaklatták, Lucia váratlan

tette feldühítette Serrát. A testőre bérelte fel a

Vadászt, de most mintha feltette volna magá-

ban, hogy megakadályozza őt abban, hogy

megbosszulja az apja halálát.

Elképzelni sem tudta, hogy mi történt. Ko-

rábban arra számított, hogy Lucia mellette áll

majd a Sith-tel való összecsapás alatt, hogy

támogatni fogja őt, amikor szembenéz múltjá-

nak démonával. Hogy erőt és bátorságot ad

majd neki, aminek révén legyőzheti a félelmeit

és diadalmaskodhat a gonosz felett. Ezzel

szemben Lucia a férfit védte.

Hogyan árulhattál el? Most, amikor a legna-

gyobb szükségem lett volna rád?

Az imént kimenekült a vallatócellából, hogy

megszökjön az őrület elől, és még arra sem

figyelt, hogy hová megy. Gyors ütemű, elnyúj-

tott léptekkel haladt, cél és szándék nélkül

bolyongott a folyosók útvesztőjében. Nem

546

Dew Karpyshyn

tudta, hogy mit csinál, sem pedig, hogy mihez

kezd most. Gondolkodnia kellett. Meg kellett

értenie mindazt, ami történt. És ennek érdeké-

ben egyedül kellett lennie.

Csakhogy nem volt egyedül.

Az erőkifejtés segített neki, hogy visszasze-

rezze uralmát elszabadult érzései felett, és

néhány perc elteltével kezdett lecsillapodni. A

könnyei elapadtak, és egyre lassabban lépke-

dett. És ekkor meghallotta a neszeket – valaki

tíz-tizenkét méterrel lemaradva követte őt.

Serra megtorpant, és jobbját az arcához kap-

va gyorsan letörölte a könnyeit, mielőtt meg-

fordult volna. Arra számított, hogy Luciát

fogja megpillantani, ám azzal szembesült,

hogy az iktotchi nő áll előtte.

– Miért lopakodsz utánam? – csattant fel

ingerülten.

– Ha lopakodtam volna, sosem hallottál vol-

na meg – válaszolta rendíthetetlen nyugalom-

547

A Gonosz Dinasztia

mal a Vadász. – Követtelek téged, de meg sem

próbáltam álcázni a jelenlétemet.

– Akkor azt mondd meg, miért követtél? –

kérdezte a hercegnő.

– Látni akartam, hogy mit teszel – felelte a

Vadász. – Kíváncsi voltam, hogyan reagálsz a

kudarcodra.

Serra érezte, az ajka megrándul, de máskü-

lönben sikerült megakadályoznia, hogy az

érzései kiüljenek az arcára, és ezzel hűen

utánozta a másik nő közönyös viselkedését.

Értelmetlen lett volna tagadni azt, ami történt.

Az iktotchi végignézte és végighallgatta a

vitát. Ám Serra valamiért így sem akarta

beismerni a vereségét.

– Hamarosan túllépek a kudarcon, és ismét

megpróbálom – jelentette ki határozottan vagy

legalábbis határozottságot színlelve. – A leg-

közelebbi alkalommal, amikor beszélek vele,

felkészülten várom a trükkjeit.

548

Dew Karpyshyn

– Nem lesz következő alkalom – közölte ri-

degen az iktotchi. – A Sith a hatalmadban volt.

Az élete a kezedben volt. Végezhettél volna

vele. De te úgy döntöttél, hogy életben ha-

gyod, és most már késő. Sorsa és jövője kicsú-

szott a markodból. Immáron nincs hatalmad

felette.

Minden harag vagy rosszindulat nélkül be-

szélt, de a szavai így is kegyetlenül szúrtak.

Serra egyszeriben rádöbbent, hogy a Vadász-

ban van valami ősi gonosz. Hogy nem csupán

egy bárki által felbérelhető orgyilkos. Arra

használta a jövőbe látó képességét, hogy

szenvedést és pusztulást zúdítson másokra.

– Nem akarom, hogy itt legyél – jelentette ki

Serra eltökélten. – Elvégezted a munkádat és

megkaptad az érte járó fizetséget. Távozz!

– A jövő pillanatnyilag nagyon zavaros –

válaszolta az iktotchi, elengedve a füle mellett

a felszólítást. – Az események borotvaélen

549

A Gonosz Dinasztia

inognak, és nem tudom megmondani, hogy

melyik oldalon fognak lehullani. Itt akarok

maradni, hogy lássam, mi történik, amikor a

fogoly kiszabadul.

– Sosem fog kiszabadulni! – kiáltotta felin-

dultan Serra. – Nem hagyom, hogy kiszaba-

duljon!

– Nem állíthatod meg. Máris elkéstél – felelte

a Vadász. – Lucia elárult téged. Láttam a

szemében, amikor kifutottál a cellából. Ő meg

akarja menteni a férfit, akit te meg akarsz

semmisíteni.

Serra megrázta a fejét, de hiába szeretett

volna tiltakozni, egyetlen szót sem bírt kipré-

selni magából.

Lucia a Sith védelmére kelt a vallatás alatt.

Megpróbálta megóvni ót.

– Miért nem szóltál erről korábban? – suttog-

ta aztán zavarodottan. – Miért nem figyelmez-

tettél?

550

Dew Karpyshyn

– Ahogyan az imént te magad is mondtad,

már megkaptam a fizetségemet – felelte hűvö-

sen a Vadász. – A munkám az volt, hogy

elhozzam őt neked. Semmi több.

– Akkor meg miért szóltál most? – kérdezte

Serra.

Az iktotchi nem válaszolt, de ekkor első íz-

ben az arcán megjelent egy az érzéseire utaló,

apró jel: a szája sarkában kegyetlen mosoly

bujkált.
Mások szenvedése élteti…

Serra már éppen készült kimondani, hogy

Lucia sosem árulná el őt, amikor körülöttük

mindenütt felvisítottak a Kőbörtön szirénái. És

Serra ebben a pillanatban biztosan tudta, hogy

minden igaz, amit a Vadász mondott neki. A

fogoly kitört cellájából, és ehhez Lucia segítette

hozzá.

– Nem! – kiáltotta a hercegnő, és mindkét

kezével a hajába markolt, mialatt – ezen a

551

A Gonosz Dinasztia

napon immáron másodszorra – egy világ

omlott össze benne. – Nem!

Az iktotchi most már nyíltan vigyorgott,

amitől az alsó ajkától induló vonalak agyarak-

nak látszottak.

– Nem! – sikoltotta ismét Serra még a sziré-

nák üvöltésénél is metszőbb hangon.

A Sith nem szökhet meg. Most már nem.

Nem szökhet meg a történtek után!

Serra sarkon fordult, bemenekült a legköze-

lebbi keresztjáratba – és ekkor egy a végső

kétségbeesésből születő terv kezdett alakot

ölteni az elméjében.

552

Dew Karpyshyn
Huszadik fejezet
Lucia rögtön azután, hogy eltűnt az őrök

szeme elől, futásnak eredt. Tudta, hogy nincs

sok ideje, mielőtt Des kitör a cellájából, és még

ennek megtörténte előtt meg akarta találni a

hercegnőt. Csakhogy azt kitalálni, hogy Serra

merre ment, nem bizonyult egyszerűnek.

A főfolyosó mindkét oldaláról több tucatnyi

járat ágazott le, amelyek vagy ennek a szárny-

nak a további blokkjai, vagy pedig a börtön

teljesen más területei felé vezettek. Szerencsére

a zsoldosok csupán a Kőbörtön egy kisebb

részét nyitották meg. A folyosók túlnyomó

többségében teljes sötétség uralkodott, és

Lucia feltételezte, hogy az úrnője nem egy

ilyen beláthatatlan és kihalt járatba vette be

magát.

553

A Gonosz Dinasztia

Még így is jókora területet kellett átfésülnie.

A legszigorúbban őrzött blokk irodájával

kezdte, ám a nyomasztóan szűk kamrát üresen

találta. Visszafelé tartva végigrohant a kivilágí-

tott keresztjáratokon, közben néha Serra nevét

kiabálta – és forrón remélte, hogy normális,

nyugodt hangot sikerül kipréselnie magából.

Meg kellett találnia őt, de nem akarta felkel-

teni a gyanakvását. Luciának nem állt szándé-

kában elárulni az úrnőjének, hogy mit követett

el. Azért segített Desnek, mert így érezte

helyesnek, de kételkedett abban, hogy Serra

megértené őt.

Kutatás közben mindvégig abban remény-

kedett, hogy már a hercegnő mellett lesz,

amikor a szirénák megszólalnak. Miután

testőrként szolgálta őt, tökéletesen logikusnak

tűnt volna, hogy a riadójelzésnél mihamarabb

kiviszi Serrát a létesítményből – és ebben az

554

Dew Karpyshyn

esetben a barátja sosem tudta volna meg az

igazságot arról, hogy Des hogyan szökött meg.

Ám szerencsétlenségére a tervének első része

darabokra hullott, amikor néhány perccel

később felüvöltöttek a szirénák.

Lucia trágár átkot suttogott, és rohanni kez-

dett. A terve még így is beválhatott: ha megta-

lálja Serrát, még mindig ráveheti őt arra, hogy

távozzon innen, és mindezt úgy, hogy sosem

derül fény az árulására. Ám azt is tudta, hogy

most már versenyt fut Desszel, és a hercegnő

élete azon múlik, melyikük találja meg előbb.

Vajon hol lehet?

Az őrjítő lármától alig tudott gondolkodni.

Hirtelen megállt, és rászánt egy másodpercet

arra, hogy összeszedje a gondolatait.

És ekkor a jobb keze felől induló keresztjá-

ratból meghallotta a hercegnő sikolyát:

„Nem!” Serra akkorát kiáltott, hogy azt még a

555

A Gonosz Dinasztia

szirénák fület tépő üvöltése mellett is hallani

lehetett.

Lucia egyből tudta, hogy a barátja nem lehet

messze. Jobbra perdült, és berohant a folyosó-

ba. Pillanatokkal később elérte a következő

kereszteződést: a járat jobbra és balra elága-

zott, illetve egyenesen is folytatódott. A nő

ismét megállt néhány pillanatra, további

kiáltásokra várva hegyezte a fülét, de nem

hallott semmit, ami útba igazította volna.

Ekkor felidézte magában azokat a tervrajzo-

kat, amelyeket a Királyi Gárdába való belépé-

sét követően mélyen belevésett az emlékezeté-

be. Rövid töprengés után eszébe jutott, hogy a

bal oldali járat a börtön mélyére vezet, egy

jelenleg is lezárt területre – és ezzel kettőre

szűkült a választási lehetősége.

Egyenesen indult tovább, abban a biztos

tudatban, hogy a járat körülbelül húsz méter-

rel odébb élesen jobbra fordul, és a régi sze-

556

Dew Karpyshyn
mélyzeti szállásba torkollik. Ezt a környéket

ugyanaz a hálózat látta el energiával, mint a

szigorúan őrzött blokkot, ami azt jelentette,

hogy a világításnak működnie kellett. Ám a

hálókamrákat senki sem használta, a felbérelt

zsoldosok a szárny másik végében lévő szállá-

sokon fészkelték be magukat.

Lucia úgy sejtette, a hercegnő ebben a rész-

legben keresett menedéket, hogy magányosan

birkózhasson meg az érzéseivel. Rosszul

sejtette – a szálláshelyet üresen találta, és

kénytelen volt visszatérni a másik ágba, mi-

közben keservesen gyötörte a tudat, hogy

értékes másodperceket vesztegetett el.

Teljes erőbedobással rohanva végigszágul-

dott a folyosón, befordult a sarkon, és kis híján

nekiszaladt a Vadásznak. Az iktotchi az utolsó

pillanatban lépett oldalra, hogy elkerülje az

ütközést. Ezzel egy időben Lucia riadtan

fékezett, de közben úgy elvesztette az egyen-

557
A Gonosz Dinasztia

súlyát, hogy elesett. Kemény ütést kapott a

térdére, majd csúszott még vagy egy métert,

közben a durva felületű kőlapok felszakították

a nadrágját és alaposan lehorzsolták a bőrét.

– Láttad valahol a hercegnőt? – kérdezte

lihegve az orgyilkostól, mialatt vérző térdsebe-

ivel nem törődve talpra állt.

– Tudja, hogy mit tettél – felelte a Vadász. –

Tudja, hogy elárultad őt.

A váratlan vád meglepte Luciát, és még csak

meg sem próbálta tagadni.

– Honnan? – kérdezte kurtán.

– Én mondtam meg neki – válaszolta a leg-

teljesebb lelki nyugalommal a Vadász.

Lucia a velejéig megdöbbent, és elképzelni

sem tudta, hogy a titka hogyan lepleződött le.

És ekkor eszébe jutottak a híresztelések, ame-

lyek szerint az iktotchik a jövőbe látnak, és

képesek olvasni mások elméjében. Már éppen

készült megkérdezni a Vadásztól, hogy miért

558

Dew Karpyshyn

hagyta megtörténni a dolgot, ha utána min-

dent elmondott Serrának, amikor rájött, hogy

ki áll előtte.

Azért

tette,

hogy

fájdalmat

okozzon

Serrának. Ez a nő ugyanolyan szörnyeteg,

mint a Sith Nagyurak.

Megfordult a fejében a gondolat, hogy elő-

kapja a sugárvetőjét. Szívesen megölte volna a

Vadászt, már csak azért is, mert ezzel nagy

szívességet tett volna a Galaxisnak. Ám min-

den haragja és gyűlölete ellenére is tudta, hogy

nem lenne képes végezni az orgyilkossal. Ha

megpróbálná, csak annyit érne el, hogy meg-

öletné magát, és akkor aztán végképp nem

segíthetne a hercegnőnek.
Mindenképpen meg kell találnod Serrát.

Még ha tudja is, hogy mit követtél el ellene,

talán rá tudod venni, hogy meneküljön el

innen, mielőtt Des rátalál. Még most is meg-

mentheted őt.

559

A Gonosz Dinasztia

– Merre ment? – kérdezte elszántan, noha

tartott tőle, hogy a Vadász válaszra sem mél-

tatja őt.

– Arrafelé futott el – felelte az orgyilkos, és

fejét oldalra billentve jelezte az irányt.

Lucia villámgyorsan felidézte magában a

tervrajzokat, és kisvártatva rájött, hogy Serra

hová tart. Továbbra sem tett le arról a szándé-

káról, hogy végezzen a Sötét Nagyúrral. A

vezérlőterem felé indult, hogy beindítsa a

Kőbörtön önmegsemmisítő rendszerét.

Lucia egyetlen további pillanatot sem vesz-

tegetett a Vadászra. Jobbra perdült, és futás-

nak eredt, noha gyors ütemben duzzadó és

erősen vérző térde miatt erősen sántítva szedte

a lábát.

***

560

Dew Karpyshyn

A Vadász végignézte, ahogy a hercegnő test-

őre végigszalad a folyosón. Tudta, hogy mi

van a járatnak abban a végében. Tudta, hogy

mi következik. Az álmaiban többször is látta,

hogy egy robbanássorozat leomlasztja a börtön

sziklafalait.

Az imént egy másodpercig azt hitte, hogy a

testőr megpróbál végezni vele. És egy kicsit

csalódott is, amikor erre nem került sor. Ennek

ellenére tudta, hogy Luciára halál vár – az

egyik látomása pontosan erről szólt.

Sarkon fordult, és céltudatos léptekkel elin-

dult a másik irányba, a központi dokk felé,

ahová ő és a zsoldosok letették a gépeiket.

Nem látta értelmét, hogy tovább időzzön itt,

miután tisztában volt azzal, hogy a hercegnő

perceken belül aktiválni fogja az önmegsem-

misítő rendszert. És mégis, amikor belépett a

tágas üregbe, elbizonytalanodott, és megállt.

561

A Gonosz Dinasztia

A fogoly szökése nem érte váratlanul. Tudta,

hogy a férfi más, nemesebb sorsra ítéltetett,

nem pedig arra, hogy megláncolva pusztuljon

el, akár egy vadállat. Számtalanszor látta őt az

álmaiban, amint ádáz élethalálharcot vív a

szőke nővel, aki az Ambriáról szóló látomásai-

ban szerepelt. Az elmúlt hetek során ez a két

alak valósággal megszállta és betöltötte az ő

tudatalattiját, és most már azt is gyanította,

hogy miért.

Az élete megrekedt és kiüresedett. Sorban

elvégezte a különféle megbízatásokat, de nem

látott maga előtt nagyobb célokat, és nem

érezte, hogy valóban fontos feladata volna.

Dacára annak, hogy látta a jövőt, meg sem

fordult a fejében, hogy megpróbálja alakítani

azt. Mindig is érzékelte, hogy valahol jelentő-

ségteljes sors vár rá, mégsem tett erőfeszítése-

ket annak érdekében, hogy erre rátaláljon.

562

Dew Karpyshyn

A leszállózóna felett elterülő fémteraszon

állva belenyúlt a köpenye belső zsebébe, és

elővette a Ciutric-ról elhozott fénykardot,

illetve a kristálypiramist. Tudta, hogy a hata-

lom eszközeit tartja kezében, érezte fontossá-

gukat. Jelentőséget és értelmet hordoztak.

Rendeltetésük volt.

Hallott arról, hogy a Jedik azt hiszik és hir-

detik, hogy egyszer s mindenkorra legyőzték a

sötét oldalt. Azt állítják, hogy a Sith-ek kihal-

tak. Ám ő tudta, hogy ez közönséges hazug-

ság. A Sith-ek nagyon is léteztek. Kapott már

kóstolót a hatalmukból. És mámorítónak

találta.

Visszasüllyesztette köpenye alá a markolatot

és a piramist, majd odament a terasz korlátjá-

hoz, és lenézett az alatta sorakozó hajókra.

Ebből a magasságból csakis a gépek tetejét

vehette szemügyre, míg előretekintve – az

563

A Gonosz Dinasztia

üreg tágas bejáratán keresztül – kilátott a Doan

éjszakai égboltjára.

A hajók közül kettő – két jellegtelen, otromba

csapatszállító – a zsoldosokat hozta ide. A

harmadik a hercegnő személyi cirkálója volt; a

többinél sokkal újabb és nagyságrendekkel

szebb gép minden oldalát a doani királyi

család kék-sárga címere díszítette. A sor jobb

oldali szélén állt a Stalker, a saját hajója. Noha

méret dolgában alulmaradt a többihez képest,

fényesen csillogó, fekete héjazata és vörösben

pompázó stabilizátorai révén mégis kirítt

közülük.

Az orgyilkos rövid habozás után lassú lép-

tekkel leereszkedett a lépcsőn, ám amikor leért

az alsó szintre, nem szállt be a gépébe. Fel és

alá járkált a hajók között, és szórakozottan

végighúzta kezét a burkolatukon.

Parancsolóan fontosnak érezte, hogy várjon

még egy kicsit. Az ösztönei azt súgták neki,

564

Dew Karpyshyn

hogy nagy horderejű dolog fog történni, vala-

mi, ami sokkal jelentősebb a Kőbörtön látvá-

nyos megsemmisülésénél. Érezte, hogy ez a

valami egyre közeledik az Erő áramlatain.

Nem értette pontosan, hogy miféle esemény

várható – a jövőt néha ugyanúgy nem lehetett

megragadni, mint egy nyálkás angolnát. Azt

viszont biztosra vette, hogy ennek az ese-

ménynek a látomásaihoz van köze, és ennek

nyomán elhatározta, hogy itt marad mindad-

dig, amíg a fordulat bekövetkezik.

A sorsa, az egész élete függött tőle.

***

Zannah tudta, hogy közel jár. Mialatt a legal-

só szintről felfelé tartva átvágott a Kőbörtö-

nön, teljes sötétségbe burkolózó folyosókon

lépkedett. Csupán fényrúdjának halovány,

565

A Gonosz Dinasztia

zöld derengése segítette a tájékozódásban – a

gyér fény, és persze az Erő.

Érzékelte a mestere jelenlétét a hatalmas

kiterjedésű létesítmény gyomrában, és azt

folyamatosan figyelve közeledett hozzá. Még

így is megesett, hogy rossz irányba fordult, és

zsákutcába érkezett. A börtönt a tervezői

szándékosan építették szabálytalanra, hogy

összezavarják és lelassítsák azokat, akik eset-

leg a rabok megmentésére érkeznek.

Zannah azonban kitartott, egyetlen pillanatra

sem adta át magát a csalódottságának és

dühének, amikor arra kényszerült, hogy

visszamenjen azon az úton, amit egyszer már

megtett. Biztosra vette, hogy végül célba ér.

Tőle körülbelül ötvenméternyire sárgás fény

szökött ki egy sarok mögül, és ő tudta, hogy a

türelme kifizetődött. Kissé felgyorsítva nyo-

mult előre, és hamarosan egy kivilágított

folyosón járt. Elérte a börtön újra megnyitott

566

Dew Karpyshyn

részét, ami azt jelentette, hogy Bane sem

lehetett messze.

Eldobta a fényrúdját, és az eddiginél is óva-

tosabban folytatta útját. Érzékelésének körét

mindvégig kitágítva tartotta, hogy idejében

észrevegye az esetleges őröket – és mind

magabiztosabban tartott a cella felé, amelyben

a mestere raboskodott.

Alig száz lépést tett meg így, amikor várat-

lan és átható zavart érzett az Erőben. Pillana-

tokkal később bekapcsolt a riasztórendszer, és

Zannah azonnal tudta, hogy mi történt: Darth

Bane megszökött!

A kezébe vette, és aktiválta fénykardját, köz-

ben gyorsított a léptei ütemén. Innentől kezd-

ve nem törekedett arra, hogy felderítse az

előtte felbukkanó őröket. Most, hogy Bane

kitört a cellájából, csakis őrá kellett összponto-

sítania. Túl nagy utat tett meg ahhoz, hogy a

mestere most eltűnjön előle.

567

A Gonosz Dinasztia

A szirénák tovább üvöltöttek, de Zannah

kizárta tudatából a fülsértő lármát, és azokra

az energiavillanásokra figyelt, amelyeket az

Erőn keresztül érzékelt, és amelyek csalhatat-

lan biztonsággal vezették Bane felé.

Végigfutott egy járaton, és befordult egy

sarkon. Megpillantott egy ajtót, amely lassan

lengedezett a forgópántjain.

Bane odabent van. Abban a helyiségben

vagy a következőben.

Tisztán érezte a mestere jelenlétét, eltéveszt-

hetetlenül sajátos hatalmát.

A falhoz lapulva odaosont az átjáróhoz,

majd lendületet vett, és egy hosszú ívű guru-

lóbukfenccel bevetődött az ajtón túli helyiség-

be. A látvány minden szónál ékesebben bizo-

nyította, hogy Bane itt járt: tetemek hevertek

körös-körül. A bejárattal szemben vastag

acélajtó lógott a zsanérjain, mögötte meredek

lépcső indult lefelé.

568

Dew Karpyshyn

A sötét oldal alig néhány perccel ezelőtt sza-

badult el itt. Zannah érzékelte a nemrég még

tomboló energiák egyre gyengülő foszlányait.

Kardját maga előtt tartva az ajtóhoz óvako-

dott, közben kiterjesztett tudatával letapogatta

a lenti helyiséget – és ismét megérezte mestere

szörnyű hatalmát.

Csapdába esett.

Zannah innentől kezdve beszüntette Bane

nyomainak keresését, inkább arra összpontosí-

tott, hogy egy hathatós Sith-varázslattal álcáz-

za a saját jelenlétét, mialatt a fokokat hármasá-

val szedve leszaladt a lépcsőn. Felesleges lett

volna halkan mozognia, a szirénák visításától

senki sem hallhatta meg a lépteit.

Berontott az alsó őrállomásra, ám ezúttal is

csalódnia kellett. Idelent is halott őrök hever-

tek egy összetört asztal maradványai mellett.

Bane-t viszont sehol sem látta, noha még most

is érzékelte energiáinak nyomait.

569

A Gonosz Dinasztia

Ez lehetetlen… Hacsak… Bane tudja, hogy

itt vagyok!

Zannah ebben a másodpercben rádöbbent,

hogy a mestere átverte: hátrahagyta a lenyo-

matát ezekben a helyiségekben, hogy idecsalo-

gassa őt, mialatt megszökik. De nem juthatott

messzire.

Már fordult volna, hogy felrohanjon a lép-

csőn, amikor hirtelen ötlettől vezérelve meg-

állt, és rászánt néhány másodpercet arra, hogy

megvizsgálja a tetemeket. Az egyik úgy festett,

mintha puszta kézzel ölték volna meg. A

másikat vibropengével szúrták le. A másik

kettővel közvetlen közelről leadott lövések

végeztek.

Zannah-ban feltámadt a kíváncsiság, és siet-

ve visszatért a felső helyiségbe. Az itteni őrök

úgy néztek ki, mintha valami egyszerűen

összetörte volna őket: a tagjaik lehetetlen

570

Dew Karpyshyn

szögbe csavarodva meredeztek, a csontjaik sok

helyütt szilánkokra zúzódtak.

Semmi sem utalt arra, hogy ezek az őrök

hogyan haltak meg, amin Zannah nem lepő-

dött meg, hiszen számtalanszor látta már,

hogy a mestere ezt a taktikát alkalmazta. Őt

elsősorban az érdekelte, ami hiányzott a hul-

lákról, nevezetesen, a fénykarddal ejtett sebek.

Rövid töprengés után rádöbbent, hogy Bane

fegyvertelen volt, amikor végzett ezekkel az

ellenségeivel. Persze, lehetségesnek tűnt, hogy

azóta megtalálta vagy visszaszerezte a fény-

kardját. De ha mégsem, ha még most is nélküle

bolyong a börtön folyosóin, akkor jelenleg

rendkívül sebezhető.

Zannah úgy hitte, hogy akármekkora erők-

nek parancsol is a mestere, ők ketten

egyenlőek. És Bane a fénykardja nélkül még

csak nem is remélhetné, hogy legyőzheti őt…

571

A Gonosz Dinasztia

Zannah lehunyta a szemét, kizárta elméjéből

a szirénák fülrepesztő visítását, és ismét kiter-

jesztette érzékelésének körét. Ezúttal nem

törődött az őrállomásokon hátrahagyott ener-

gia-lenyomatokkal, és alig néhány másodper-

ces kutatás után ismét rábukkant a mestere

nyomára – ahogyan gyanította, Bane még a

börtön falai között tartózkodott.

Jövök, mester! És ezt a helyet csakis egyi-

künk fogja élve elhagyni…

***

Set tudta, hogy nem sok választja el a céljá-

tól. Darth Andeddu holokronjának hívását

követve egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a

Kőbörtönbe.

Sokáig tökéletes sötétségben gyalogolt, de

nemrégiben megérkezett a létesítmény kivilá-

gított részébe, noha ez is elhagyatottnak tűnt.

572

Dew Karpyshyn

Mindvégig arra számított, hogy belefut valaki-

be, egy a folyosókat ellenőrző járőrbe vagy egy

őrszembe. Ám akárkik rabolták el Zannah

mesterét, legfeljebb húszan-harmincan lehet-

tek.

Szerencsére nem akadt össze senkivel, ennek

ellenére felkészült egy váratlan találkozásra.

Néhány perc elteltével megérkezett egy hosszú

folyosó végére, egy egyszerű faajtó elé. Biztos-

ra vette, hogy a holokron odabent van, az ajtón

túli helyiségben, és szilárdan hitte, hogy

legalább fél tucat, állig felfegyverzett őr védi.

Összeszedte magát, előhúzta fénykardját, és

rohanni kezdett. A kellő pillanatban elrugasz-

kodott, és mindkét lábát egyszerre előrerúgva

hatalmas erővel beletalpalt az ajtóba, amely

beszakadt előtte. Szó szerint berepült a kamrá-

ba, és miután talpra ugrott, meglepetten és

hitetlenkedve forgolódott. A helyiséget nem

őrizte senki, látványos belépőjének egyetlen

573

A Gonosz Dinasztia

szemtanúja sem akadt. Egy pillanatra elfogta a

rémület, mert sehol sem látta a holokront,

aztán észrevette a falba épített páncélszek-

rényt.

A kisméretű kazetta mellett tenyérnyi billen-

tyűzet derengett zöldes fénnyel, de Set nem

törődött vele, inkább nekilátott, hogy a fény-

kardjával függőleges és vízszintes nyílásokat

vágjon a páncélajtóba. Energiapengéje köny-

nyűszerrel hasította a vastag acéllemezt, amely

hamarosan – vörösen izzó darabok formájában

– a padlóra hullott.

A falfülkében egyetlen tárgy rejtőzött: maga

a holokron. Set lassan benyúlt érte, és egész

testében megremegett, amikor ráfonta az ujjait.

Két kézzel fogva, tiszteletteljes mozdulattal

emelte ki a fekete kristálypiramist – és majd-

nem elejtette, amikor váratlanul felbődültek a

börtön riasztórendszerének szirénái.

574

Dew Karpyshyn

Hogy hárítson egy esetleges hátulról érkező

támadást, az ajtó felé perdülve széles körívben

vágott egyet a fénykardjával, míg a baljában

elszántan szorongatta a holokront. A követke-

ző pillanatban védőallásba ugrott, és az Erőt

megidézve várta, hogy az őrök betörjenek a

kamrába.

Néhány idegtépő másodpercig meg se moc-

cant, és éberen hallgatózott, hogy még idejé-

ben felfedezze a közeledő katonák kiáltásait

vagy futó lépteik dobogását. Miután nem

hallott semmi mást, csak a szirénák jajongását,

a tudatát kiterjesztve az Erőn keresztül letapo-

gatta a környezetét – és ekkor rájött, hogy

továbbra is egyedül van.

A szirénák egyre csak visítottak, és majdnem

egy teljes percig tartott, mire Set ráeszmélt,

hogy a riadójelzésnek nincs köze őhozzá.

575

A Gonosz Dinasztia

Megszerezte azt, amiért jött. Eljött az idő,

hogy elhagyja a Doant. És forrón remélte, hogy

soha többé nem fog visszatérni ide.

Set úgy döntött, megmarad az eredeti tervé-

nél, miszerint ellop egy másik hajót. Nem

szívesen kockáztatta volna meg, hogy összefut

Zannah-val, amikor visszatér a Victoryhoz.

Már csak meg kellett találnia azt a dokkot,

amelyben a zsoldosok gépei állomásoznak.

Nem lehet túl nehéz. Csak maradj a kivilágí-

tott folyosókon, és ne kerülj mások szeme elé!

Hagyd őket, hadd harcoljanak, mialatt te

elosonsz az igazi zsákmánnyal.

Ehhez ő szerencsére nagyon értett.

 ***

Serrát nem csupán az érzései, de a szirénák

üvöltése is hajszolta, mialatt végigrohant a

Kőbörtön vészhelyzeti vezérlőjéhez vezető

576

Dew Karpyshyn

folyosón. A billentyűket kétségbeesett gyorsa-

sággal bökdösve beütötte a kódot az ajtó mellé

szerelt panelbe, közben szinte minden másod-

percben hátranézett, attól rettegve, hogy az

ellensége hirtelen felbukkan mögötte.

A panel élesen sípolt, és az apró képernyőn

megjelent a felirat: „Belépés megtagadva!”

– Nem… – suttogta rémülten Serra. – Nem…

Röviddel az esküvőjük után Gerran megosz-

totta vele a személyi belépőkódját. A férje,

mint koronaherceg, mindenhová beléphetett,

és a kódja elméletileg felülírta a palota vala-

mennyi biztonsági rendszerének vezérlőprog-

ramját.

A király talán nem bízott a fiában – tépelő-

dött magában Serra. – Vagy talán Gerran

halála után letiltották a kódot. Nem, az nem

lehet…

A kód a Kőbörtön összes többi zárját nyitotta

– enélkül sosem tudta volna üzembe helyezni

577

A Gonosz Dinasztia

azokat a generátorokat, amelyek energiával

látták el a létesítmény ezen részlegét.

Ismét begépelte a hosszú számsort, noha a

rettegéstől és a sietségtől az ujjai annyira

remegtek, hogy alig tudta eltalálni a billentyű-

ket. A közvetlenül a feje felett vijjogó sziréna

folyamatosan és könyörtelenül emlékeztette

arra, hogy minden elveszett másodperccel

tovább nő az esélye annak, hogy a foglya kijut

a börtönből, még mielőtt az megsemmisül.

Ismét éles sípolást hallott, és a monitoron

ezúttal is a „Belépés megtagadva!” felirat

vöröslött.

Gerran kódja talán nem is jó ehhez az ajtó-

hoz. Talán a király az egyetlen, akinek joga

van beindítani az önmegsemmisítő rendszert.

Serra csalódottságában és tehetetlen dühé-

ben nyitott tenyérrel rávágott az ajtóra, és

többé nem tudta visszatartani könnyeit. Lelki-

578

Dew Karpyshyn

leg összetörve, lassan térdre rogyott, és arcát

nekiszorította az ajtó hideg acéllemezének.

Legalább fél percen keresztül minden ízében

görcsösen rángatózva zokogott. A terve gyá-

szos kudarcba fulladt, semmi sem ment úgy,

ahogyan akarta. Lucia elárulta őt, és az álmai-

ban kísértő fekete alak hamarosan megszökik.

Minden széthullott, amiért annyit dolgozott és

oly keményen küzdött.

Ez nem te vagy…

Noha legalább húsz éve nem hallotta ezt a

hangot, azonnal felismerte.

– Apám? – mondta hangosan, bár tudta,

hogy az apja nem létezik másutt, csakis az ő

emlékezetében.

Ennél te sokkal erősebb vagy.

Serra bólogatott, azzal sem törődve, hogy

csupán a képzelete vagy talán a lelkiismerete

beszél hozzá. Kizárta tudatából az őrjítő lár-

579

A Gonosz Dinasztia

mát, vett egy mély lélegzetet, és nekilátott,

hogy gondosan elemezze a helyzetet.

Kisvártatva rájött, hogy annak nem lenne

semmi értelme, ha csakis az uralkodó tehetné

be a lábát ebbe a vezérlőbe. Nem lehetett

elvárni tőle, hogy személyesen lejöjjön ide, ha

valaha zendülés tör ki vagy egy fogoly szökni

próbál. Vagyis a börtön mindenkori vezetóője

minden bizonnyal jogosult volt a belépésre. És

valószínűleg a magas rangú őrparancsnokok

is. Márpedig, ha a király annyira megbízott a

szolgáiban, hogy megadta nekik a kódot,

akkor meg kellett bíznia a fiában is.

Kapkodsz. Egyik hibát a másik után követed el.

Próbáld meg újra! Lassan és nyugodtan.

Serra talpra állt, és harmadszorra is nekilá-

tott, hogy begépelje a kódot. Ezúttal, vala-

hányszor megérezte, hogy mindjárt eluralko-

dik rajta a vakrémület, és ettől az ujjai elbi-

zonytalanodnak, sietve felidézte magában az

580

Dew Karpyshyn

apja arcát, a nyugalmát és az önbizalmát.

Lassú, mély lélegzeteket vett, és különös

gondot fordított arra, hogy a megfelelő sor-

rendben nyomja meg a billentyűket. Miután

végzett, egy-két másodpercig nem történt

semmi, majd halk csendülés hallatszott, és az

ajtó feltárult. Serra hihetetlen megkönnyebbü-

lést érzett, és megpróbált nevetni a saját osto-

baságán, vagyis azon, hogy két alkalommal is

hibásan ütötte be a számsort, mire végre

sikerült. Ám a torkából csak valami rekedtes,

hisztérikus károgás tört fel, ami úgy meglepte,

hogy gyorsan abba is hagyta.

A bejáraton belépve szűkös, alacsony meny-

nyezetű kamra fogadta. A jobb keze felől kis

vezérlőpult állt, vele szemben egy másik ajtó

sötétlett a falban. Ezen a kijáraton túl rövid

folyosó vezetett egy mentőegységhez, amely

lehetővé tette, hogy az önmegsemmisítő rend-

581

A Gonosz Dinasztia

szert aktiváló személy elmenekülhessen,

mialatt a börtön összeomlik.

Serra a pulthoz lépett, és szemügyre vette.

Az indítópanel egyszerűbb már nem is lehetett

volna: mindössze két nagyobb gombból, illetve

egy alig tenyérnyi méretű, numerikus billen-

tyűzetből állt. A nagyobb gombok egyike

indította a rendszert, a másikkal lehetett

megerősíteni a parancsot, míg a billentyűzet a

személyi kód vételére szolgált. Ez utóbbin

akadt egy „Törlés” feliratú billentyű, de „Fél-

beszakít” vagy „Leállít” gomb nem létezett. Az

indítóparancs kiadása, illetve megerősítése

után a folyamatot már nem lehetett megállíta-

ni. A két gomb megnyomása után öt perc állt a

személyzet rendelkezésére, hogy elhagyja a

létesítményt, még mielőtt a mennyezetekbe,

falakba és padozatokba ágyazott töltetek

sorban felrobbannak, és beomlasztják az egész

börtönt.

582

Dew Karpyshyn

A hercegnő meredten bámulta a kezelőpa-

nelt. Eljött a pillanat. Ez volt az utolsó esélye

arra, hogy megállítsa a férfit, aki gyermekko-

rában halálra rémítette. Az utolsó esélye arra,

hogy megszabadítsa a Galaxist a Sötét Nagy-

úrtól. Megnyomta az „INDÍTÁS” feliratú

gombot, mire a konzolon felgyúltak a fények.

Ezt követően begépelte a belépőkódját, mind-

végig gondosan ügyelve, hogy ne kövessen el

a hibát. Ám amikor a kisméretű képernyőn

megjelent a „Kód elfogadva. Megerősíti a

parancsot?” felirat, hirtelen tétovázni kezdett.

Tudatában volt annak, hogy ha megteszi, az

élete a Doanon véget ér. A király mit sem tud

arról, hogy ő személyes bosszúállásra használ-

ja a Kőbörtönt – és ha felrobbantja a létesít-

ményt, azzal leleplezi a titkát. A detonációk

alaposan megrázzák majd a több ezer méterrel

feljebb, a fennsíkon álló palotát, és mindenki

tudni fogja, hogy mi történt.

583

A Gonosz Dinasztia

Az uralkodó tudni fogja, hogy ő a királyi

család érdekei fölébe helyezte a saját érdekeit.

Tettét minden bizonnyal felségárulásnak

fogják minősíteni, és ebben az esetben a leg-

jobb, amiben reménykedhet, hogy mindörökre

száműzik a bolygóról. És mi lesz Luciával? A

robbanások vele is végeznek…

Noha a testőre elárulta őt azzal, hogy segített

megszökni a fogolynak, Serra feltette magának

a kérdést: valóban kész halálra ítélni a barátját

úgy, hogy nem ad neki esélyt arra, hogy ma-

gyarázatot adjon a tettére?

Nem tudta meghozni a döntést. Mozdulat-

lanná dermedve állt a vezérlőpult előtt, ujjai a

„MEGERŐSÍT” gomb felett lebegtek, mialatt

odakint a folyosókat a szirénák fejhangú

visítása töltötte be.

584

Dew Karpyshyn
Huszonegyedik fejezet
Set Harth gyakran büszkélkedett azzal ön-

magának, hogy gyakorlatilag minden szorult

helyzetból képes kivágni magát. Jó érzéke volt

ahhoz, hogy kiszabaduljon bármilyen jellegű

kötelékből, és természet adta képességei révén

mindig, mindenhonnan megtalálta a kiutat.

Így aztán a legkevésbé sem lepődött meg azon,

hogy alig tíz perc leforgása alatt rábukkant a

börtön központi dokkjára.

Ez a légikikötő sokkal nagyobb volt annál,

mint amelyikbe Zannah letette a hajóját. A

szirénák a folyosókon őrjítően visítottak, de a

hangjuk itt, a tágas üregben valóságos menny-

dörgésnek hatott.

Set kisietett a leszállópályák felett elterülő

acélterasz szélére, és lenézett. Négy űrhajó állt

alatta, egymástól körülbelül tízméternyire – és

585

A Gonosz Dinasztia
ami a fő, egyiket sem őrizte senki. Teljesítmé-

nyével elégedetten Set megtapogatta az egyik

belső zsebében lapuló holokront, és számba

vette a lehetőségeit.

Mint egy jobb kocsmában: bőven van miből

választani.

A gépek közül kettő közönséges és átlagos

csapatszállító volt; mindkettőt megviselt és

horpadozott burkolat borította. Set éppen csak

szemügyre vette őket, és nyomban úgy ítélte

meg, hogy egyiket sem érdemes ellopni. A

harmadik – a legnagyobb – gépről lerítt, hogy

kiváló állapotban van, és oldalait a doani

királyi család címere ékesítette. Set ravaszul

vigyorgott. Nem csekély vonzerőt gyakorolt rá

a gondolat, hogy a bolygó uralkodójának

tulajdonába tartozó géppel szökjön meg innen.

Igazán stílusos lett volna… És ekkor alaposan

megnézte a negyedik gépet.

Alighanem megvan a győztesünk.

586
Dew Karpyshyn

A legkisebb egység, a karcsú és elegáns cir-

káló törzse éjfekete, míg a vezérsíkjai vérvörös

színben pompáztak. Ez a jármű minden voná-

sában megfelelt az ő kényes és különc ízlésé-

nek.

A Sötét Jedi alig várva, hogy indulhasson.

Lesietett a lépcsőn, és jobbjában a fénykardját

szorongatva átvágott a dokkon. Amikor odaért

a kiválasztott hajóhoz, elismerően füttyentett,

és felnyúlt, hogy megsimogassa a sima, csillo-

gó héjazatot.

– Nézd, de ne érintsd! – súgta ekkor valaki a

fülébe.

Set visszarántotta kezét, és a fegyverét akti-

válva megpördült, ám a markolatból kiszök-

kenő energiapenge csupán a levegőt szelte.

Tőle alig két méterre egy fekete köpenyt viselő

iktotchi nő állt. Köpenyének csuklyáját hátra-

vetette, és ezzel látni engedte hosszú szarvait,

amelyek az arca mellett lefelé ívelve közvetle-

587

A Gonosz Dinasztia

nül a válla felett végződtek. Az alsó ajkától

tetoválások nyúltak az állcsúcsa felé, és amikor

gonosz vigyorra húzta a száját, elővillantotta

apró, hegyes fogait.

Set általában nem riadt vissza egy összecsa-

pástól, legalábbis akkor nem, ha tudta, hogy ő

fog győzelmet aratni. Ám ebben a vörös bőrű

alakban volt valami nyugtalanító. Egy felké-

szült Jedit gyakorlatilag nem lehetett észrevét-

lenül megközelíteni, de Set nem érzékelte a nő

jelenlétét, csak akkor figyelt fel rá, amikor

megszólalt.

Csak óvatosan! – intette magát gondolatban.

– Valószínűleg rejteget még egy-két trükköt a

tarsolyában.

– Szép ez a hajó – mondta nagyokat bólogat-

va, azzal kikapcsolta a fénykardját, és a combja

mellé engedte a markolatot. – Érdekelne, hogy

mennyi kreditbe került!

588

Dew Karpyshyn

Amint befejezte a mondatot, a nő felé len-

dült, és a fegyverét ismét aktiválva szűk nyol-

cast vágott maga elé, hogy széthasítsa gyanút-

lan ellenfelét.

Nem tudta rászedni az iktotchit, akinek esze

ágában sem volt válaszolni a kérdésre, inkább

tett egy gyors lépést hátra, és ezzel kitért a

felsőteste felé süvítő penge elől.

– Túl lassú vagy – jegyezte meg gúnyosan

vigyorogva.

A két ellenfél ismét szembefordult egymás-

sal, és Set rászánt egy pillanatot arra, hogy

elemezze a helyzetet. Andeddu holokronja ott

rejtőzött a zsebében. Most már csak arra volt

szüksége, hogy lopjon egy hajót, és eltűnjön

innen. Csakhogy egy ismeretlen, szemlátomást

ügyes és tapasztalt harcos állt közte és a sza-

badság között. A nő egyelőre nem tartott

fegyvert a kezében, de a köpenye alatt akármit

rejtegethetett – tőröket, kardokat, sugárvető-

589

A Gonosz Dinasztia

ket. Set rövid megfontolás után úgy döntött,

hogy először szép szóval próbálkozik, hátha az

is elég lesz.

– A nevem Medd Tandar – hazudta, és igye-

kezett méltóságteljes, illetve magabiztos mo-

dorban beszélni. – Az Ótudomány Tanácsának

ügyében járok. A Jedi-rend nevében felszólíta-

lak, hogy lépj félre, és ne akadályozz a mun-

kámban!

– Te nem vagy Jedi – állapította meg higgad-

tan az iktotchi.

– Már nem – vallotta be Set –, de valaha az

voltam.

Hirtelen elhatározással ismét aktiválta a

kardját, majd bemutatott néhány gyors csapást

és döfést, közben ide-oda perdült és táncolt,

aztán egy gyors hátraszaltóval zárta a mutat-

ványt.
Miután végzett, egyetlen pillantással felmér-

te, hogy hiába fitogtatta a harci tudását, nem

590

Dew Karpyshyn

sikerült lenyűgöznie az iktotchit, vagyis pusz-

ta megfélemlítéssel nem fogja rávenni, hogy

álljon félre az útjából.

– A Jedik nem tanítottak meg neked semmi

hasznosat? – érdeklődött közönyösen a nő.

– De igen, néhány apróságot – válaszolta Set,

és ekkor az Erővel támadott.

Gyors ütemben kitáguló, láthatatlan ener-

giagyűrűt indított útjára, de azonnal tudta,

hogy valami nincs rendjén. Ilyenkor rendsze-

rint az energiák mámorító száguldását érezte a

bensőjében, de most olyan görcsös fájdalom

hasított a gyomrába, hogy kétrét görnyedt

kínjában.

A gyűrűnek legalább húsz méterre kellett

volna repítenie az iktotchit, ehelyett csupán

keményen megtaszította. Egyenesen a felsőtes-

tére kapta a lökést, de ügyesen semlegesítette

annak erejét azzal, hogy a kellő pillanatban

hátravetette magát, majd a betonra érkezve

591

A Gonosz Dinasztia

gyors hátrabukfencet vetett, aminek a végén

ismét talpra állt. A következő pillanatban

mindkét kezével egy-egy vibrotőrt rántott elő a

köpenye alól. Set ezalatt hátrafelé tántorgott,

nyöszörögve markolászta a gyomrát, és na-

gyokat nyelt, nehogy hányni kezdjen.

Elszörnyedve döbbent rá, hogy ellenfele az

imént valahogyan gátolta őt abban, hogy az

Erőből merítsen. Annak idején sokat olvasott

erről a képességről az ősrégi írásokban, de

személyesen sosem tapasztalta meg, és nem

tudta, hogyan védekezzen ellene. Nem maradt

más választása, minthogy közelharcban győz-

ze le a titokzatos nőt.

A fogait csikorgatva felegyenesedett, aztán a

fájdalmait és egyre magasabb hőfokon izzó

haragját felhasználva ismét megpróbálta

megidézni a sötét oldal erejét. Az energiák

válaszoltak a hívására, de éppen csak csörge-

592

Dew Karpyshyn

deztek, nem pedig áradtak belé, ahogyan

remélte – ám ez is több volt a semminél.

Az iktotchi a tőreit magasra emelve táma-

dásba lendült, mire Set oldalra tántorgott, és

éppen csak sikerült kitérnie a lesújtó pengék

elől. A nő gyorsabban mozgott, mint bárme-

lyik korábbi ellenfele. Vagy talán ő maga

lassult le attól, hogy az iktotchi megzavarta

kapcsolatát az Erővel. Akárhogyan festett is az

igazság, az eredmény ugyanaz volt: Set ko-

moly bajba került.

Hirtelen ötlettől vezérelve lehajtotta a fejét,

és átrohant a fekete-vörös hajó alatt, abban a

biztos tudatban, hogy akkor nyílik a legjobb

esélye a túlélésre, ha több tonna acél választja

el őt az ellenségétől.
Innentől kezdve nem láthatta a nőt, de ha

erősen összpontosított, érzékelte a helyzetét.

Az erőfeszítéstől szédelegni kezdett. A külön-

593

A Gonosz Dinasztia

leges érzékszerveit sötét, homályos folt zavar-

ta, mintha sűrű sáron próbált volna átlátni.

A nő lassú, lopakodó léptekkel tartott a hajó

fara felé. És Set ebben a pillanatban rádöbbent,

hogy az iktotchi nem részesült semmiféle

kiképzésben. Ösztönösen használta az Erőt,

sosem tanították meg az alapvető jártasságok-

ra, például arra, hogyan derítse ki az ellenségei

hollétét, amennyiben nem látja őket.

Set megfordult, rohanni kezdett a szomszé-

dos gép felé, és pontosan abban a pillanatban

érte el az új rejtekhelyét, amikor a nő kilépett a

fekete cirkáló fúvókái mögül. Ekkor gyorsan

lekuporodott, kinézett a fedezéknek használt

hajó hasa alól, és meglátta, hogy az iktotchi a

fejét forgatva próbálja kitalálni, hogy ő hová

tűnt.

– Kimondottan szeretem üldözni a prédát! –

kiáltotta ekkor a nő. – Ezért neveznek Vadász-

nak!

594

Dew Karpyshyn

Set mélyeket lélegezve igyekezett vissza-

nyerni a nyugalmát. Tudta, hogy rövidesen ki

kell találnia valamit, máskülönben nem éli túl

az összecsapást.

***

Bane érezte, hogy a kábítószer maradványai

még most is ott keringenek a szervezetében.

Megtett mindent, ami módjában állt, hogy a

sötét oldal tüzével elégesse őket, de a Jedikkel

ellentétben a Sith-ek nem tudták maradéktala-

nul megtisztítani testüket a mérgektől és a

különféle ártalmas anyagoktól. Tisztában volt

azzal, hogy kénytelen lesz kivárni, amíg a

vegyületek utolsó foszlányai természetes úton

lebomlanak a szöveteiben.
És azzal is számolt, hogy amíg ez a folyamat

véget nem ér, nem fogja visszanyerni a teljes

erejét. Gondolatai a megszokottnál kicsivel

595

A Gonosz Dinasztia

nehézkesebben forogtak, az izmai lassabban

engedelmeskedtek az akaratának, és az Erővel

sem tudott úgy bánni, mint általában. És ha

mindez nem lett volna elég, a fénykardját is

nélkülöznie kellett.

Ennek ellenére biztosra vette, hogy néhány

perc választja el a győzelemtől. A szirénák

továbbra is jajongtak, de panaszos hívásukra

egyetlen őr sem válaszolt – a folyosókon senki

sem járt. Az életben maradt zsoldosok ész

nélkül menekültek, és teljesen védtelenül

hagyták Caleb lányát.

A bosszút néha higgadtan, késleltetve kell

végrehajtani – bölcselkedett magában Bane. –

A legtöbb esetben jobb, ha óvatosan és türel-

mesen járunk el. Néha viszont a megtorlást

nem szabad elhalasztani. A tetteket olykor a

haragnak és a gyűlöletnek kell vezérelnie, és

ilyenkor a vadállati érzésektől fűtve kell csele-

kedni. A lelki béke hazugság, csak a szenve-

596

Dew Karpyshyn

dély létezik. A szenvedélyből erőt merítek. Az

erő révén hatalmat szerzek…

Érzékelte, hogy közeledik Serra tartózkodási

helyéhez. Egyre gyorsuló, céltudatos léptekkel

haladt az üres folyosókon a célpontja felé.

A hatalom révén győzelmet aratok. A győze-

lem révén a láncaim lehullnak.

Nemrégiben óvatlan volt és gyenge. Hagyta,

hogy elfogják. Hagyta, hogy áldozat legyen.

Ezért el is nyerte a büntetését. Megszenvedett

a hibáiért. De most már ismét erős. Most

mások fognak szenvedni…

– Des! – kiáltotta ebben a pillanatban valaki a

háta mögött.

A húsz évvel ezelőtt levetett név hallatán a

Sötét Nagyúr megtorpant, és szinte megder-

medt. Néhány másodperccel később lassan

megfordult, és a sötét bőrű nőt pillantotta meg,

azt az illetőt, aki segített neki megszökni.

597

A Gonosz Dinasztia

A nő hevesen zihált, mintha sokáig rohant

volna. A nadrágja szára kiszakadt a térdénél, a

vastag szövet szélei vérben úsztak. Arckifeje-

zése ellentmondásos érzéseket tükrözött:

örömöt, félelmet, kétségbeesést és reményt.

– Emlékszel rám, Des? – kérdezte lihegve. –

Lucia vagyok…

Bane zavarodottan meredt az előtte álló nő-

re, aztán nekilátott, hogy felidézze magában

ifjúkori emlékeit. Azt a korszakot, amikor ő

még nem Darth Bane volt, a Sith Sötét Nagy-

ura, hanem Des, az egyszerű bányász az

Apatrosról.

Ezeket az emlékeket mélyen eltemette ma-

gában, de attól még léteztek. Az apjától el-

szenvedett verések… a kortózisbányában

töltött, kegyetlenül hosszú műszakok… a

hidraulikus ütvefúró könyörtelen döngölése…

a sziklafalakról leszakadó, fullasztó porfel-

598

Dew Karpyshyn

hők… aztán a szökés az Apatros nyomorából,

majd a jelentkezés a Sith-hadseregbe…

Mintha egy álmot próbált volna éber álla-

potban felidézni. Ezek a jelenetek mintha

valaki más életéből származtak volna, nem

érezte őket valósnak. De mialatt tovább keres-

gélt a múltban, újabb emlékek törtek be a

tudatába: a Trandoshán letöltött hosszú őr-

szolgálatok, a Kashyyyk erdőiben végrehajtott

erőltetett menetek.

A múlt ködének felkavarása végül a lelki

szemei elé varázsolta Ulabore hadnagy képét,

azét a kegyetlen és alkalmatlan parancsnokét,

aki annak idején átadta őt a Sith-eknek, és

ezzel akarata ellenére elindította őt a valódi

sorsa felé vezető úton. Röviddel ezután más

képek is átvillantak a tudatán, amelyek a

szakaszában szolgáló nők és férfiak arcát

ábrázolták. Eszébe jutott a legjobb barátja, a

kék szemű, folyton ravaszkásan vigyorgó

599

A Gonosz Dinasztia

Adanar. És emlékezett egy állandóan tágra

nyílt szemű, fiatal mesterlövészre, akit Luciá-

nak hívtak…

Bane lenyűgöző intelligenciával bírt. Ren-

delkezett azzal a bölcsességgel és előrelátással,

ami ahhoz kellett, hogy átformálja a Sith-

rendet, és elindítsa azt a galaktikus uralom felé

vezető hosszú, folyton emelkedő úton. Gondo-

san elemezte és megtervezte valamennyi

helyzetet, amelyben egy napon találhatná

magát. Ám erre a fordulatra nem készült fel.

Az előző évtizedek folyamán tudatában volt

annak, hogy egykori bajtársai közül sokan

túlélték a háborút, és azóta zsoldosként vagy

testőrként keresték a kreditjeiket, de sosem

vette számításba azt a lehetőséget, hogy össze-

akad valakivel, akivel ismerték egymást még

azelőtt, hogy ő átadta magát a sötét oldalnak.

Miután Sötét Nagyúrrá lett, többé sosem

engedte meg magának, hogy múltja alakjaival

600

Dew Karpyshyn

törődjön, még csak nem is gondolt rájuk. Meg

kellett tanulnia, hogyan maradjon életben

egyedül, amikor is nem támaszkodhat mások-

ra, csakis saját magára. A családhoz vagy a

barátokhoz való kötődést gyengeségnek tartot-

ta, láncnak, amely gúzsba köti és lehúzza őt.

Most pedig útját állta valaki, aki abból az

életből származott, amelynek elfelejtéséért oly

keményen megdolgozott. A nő akadályt jelen-

tett a számára, bár könnyedén leküzdhető

akadályt. Erőlködés nélkül félresöpörhette őt,

ugyanolyan könnyűszerrel, mint a cellája előtt

talált őröket. Ennek ellenére úgy döntött, hogy

vár még néhány pillanatot, és tekintetét a nő

szemébe fúrva megkérdezte:

– Miért segítettél rajtam?

– Együtt szolgáltunk az Éjjáróknál – magya-

rázta Lucia részben idegesen, részben izgatot-

tan.

– Tudom, ki vagy – felelte Bane.

601

A Gonosz Dinasztia

A nő tétovázott, mintha további mondatokat

várt volna. És miután a Sötét Nagyúr hallga-

tott, ismét megszólalt:

– Megmentetted az életemet a Phaseerán.

Mindannyiunk életét megmentetted. És nem

csak akkor. Részt vettél minden csatánkban, és

vigyáztál ránk. Megóvtál minket.

– Akkor még ostoba voltam – mormolta

megvetően Bane.

– Nem! Hős voltál! – tiltakozott felindultan

Lucia. – Legalább tucatnyi alkalommal mentet-

tél meg. Az adósod vagyok mindörökre.

Hogyan is ne segítettem volna neked?

Bane először arra gondolt, hogy a nő egy

érzelgős bolond, akit elvakítanak az irracioná-

lis, nemes érzések, és emiatt őrültségeket

zagyvál. De aztán rájött arra, hogy valójában

mi történik, és egyszeriben minden értelmet

nyert. Lucia azért segített rajta, mert el akarja

nyerni a kegyeit. Akar tőle valamit. Ezért

602

Dew Karpyshyn

árulta el Caleb lányát: a személyes érdekei

miatt.

– Mi akarsz tőlem? – kérdezte Bane, aki a

szirénák visítása miatt egy pillanatra sem

tudta feledni, hogy fogytán az idő.

– Azt akarom… arra kérlek… – dadogta Lu-

cia – könyörgök, Des, hagyd életben Serrát!

Bane teljesen értelmetlennek látta a kérést.

Ha Lucia nem szabadítja ki őt, Serra nem kerül

halálos veszélybe.

– Miért? – kérdezte a nőre pillantva. – Mi

haszna számomra az életének?

Lucia nem válaszolt azonnal. Bizonyára ke-

resett valamit, amit fel tudna ajánlani, de végül

nem talált rá semmire.

– Nézz a szívedbe, Des! – mondta ekkor. –

Gondolj vissza arra a férfira, aki egykor voltál!

Tudom, hogy a túlélés érdekében fordultál a

sötét oldalhoz. Azért lettél Sith, mert csakis így

maradhattál életben. Könyörgök, Des… Tu-

603

A Gonosz Dinasztia

dom, hogy az egykori önmagad egy része még

most is ott él benned…

– A nevem nem Des – válaszolta Bane, azzal

kihúzta magát, és egyre erősödő hangon

folytatta:

– Darth Bane vagyok, a Sith Sötét Nagyura!

A könyörület, a hála és a bűntudat ismeretlen

fogalmak számomra! És Caleb lányának fizet-

nie kell azért, amit velem tett!

– Nem fogom hagyni, hogy megtedd! – jelen-

tette ki Lucia, azzal közepes terpeszbe ugrott,

és jól megvetette a lábát.

– Nem tudsz megállítani – figyelmeztette őt

Bane. – Nem mentheted meg azzal, hogy

feláldozod magad. Hajlandó lennél minden cél

és értelem nélkül eldobni magadtól az életet?

Hiába próbált érvelni, Lucia nem tágított.

– Az előbb már megmondtam, hogy az adó-

sod vagyok. Az életemet neked köszönhetem.

Ha el akarod venni, jogod van hozzá.

604

Dew Karpyshyn

Bane-nek eszébe jutott a Calebbel történt első

találkozása az Ambrián. A gyógyító akkor

ugyanúgy állt előtte, mint most Lucia – elszán-

tan és kihívóan, noha tudván tudta, hogy nem

érhet fel vele, a Sötét Nagyúrral. Csakhogy

Caleb tudott valamit, amire neki akkor szük-

sége volt, míg Lucia nem ajánlhatott fel sem-

mit. Semmi sem akadályozhatta meg abban,

hogy szempillantás alatt kioltsa a nőben az élet

lángját.

Megnyitotta magát az Erőnek, és a sötét ol-

dal energiái lassan beáradtak a testébe. De

mielőtt szabadjára engedhette volna őket, a

tőle balra eső folyosóból pusztító Erő-hullám

zúdult ki. Inkább ösztönösen, semmint tudato-

san védőpajzsot létesített maga köré, amely

elnyelte a csapás erejének java részét. A hul-

lám ennek ellenére a jobb oldali falhoz vágta,

és akkora ütést kapott a hátára, hogy minden

levegő kiszorult a tüdejéből.

605

A Gonosz Dinasztia

Luciának még ennyi védelem sem adatott

meg. Nem hívhatta segítségül az Erőt, hogy

megóvja magát, így aztán összevissza pörögve

végigrepült a folyosón. Mialatt ide-oda verő-

dött a falak között, a feje legalább tucatszor

nekiütődött a köveknek, és alaktalan, véres

ronccsá zúzódott. A holttest aztán a padozatra

hullott, egy darabig még forogva siklott to-

vább, míg végül a kereszteződéstől legalább

harminc méterre állapodott meg, ott, ahol a

járat kilencvenfokos szögben jobbra fordult.

Bane azonnal talpra ugrott, és szembefordult

a támadójával.

– Nem tudtad rávenni magad, hogy végezz

vele! – förmedt rá Zannah megvetően. – Gyen-

ge lettél, Bane! Nem csoda, hogy meg akartad

szegni a Kettő Szabályát!

Fénykardját a kezében tartva beszélt, az ujjai

szilárdan fonódtak a markolatra. Karját maga

elé nyújtotta, a pengéket vízszintesre fordítot-

606

Dew Karpyshyn

ta. Ez a jellegzetes védőállás arra szolgált,

hogy a párbajozó fél bármelyik pillanatban

védhesse magát egy fegyveres ellenfél táma-

dásával szemben. Bane egyszeriben rájött,

hogy tanítványa nem tudja, hogy ő egyelőre

nem találta meg a fénykardját.

– Azóta, hogy megteremtettem a Kettő Sza-

bályát, annak szellemében éltem! – vágott

vissza Bane. – Minden, amit tettem, összhang-

ban áll a tanításaival!

Zannah megrázta a fejét, és dühösen kifa-

kadt:

– Tudom, hogy elrepültél a Prakith-ra! Tu-

dom, hogy Andeddu holokronját kerested!

Tudom, hogy az örök élet titka után kutatsz!

– A szükség vitt rá – közölte az állát felszeg-

ve Bane. – Mindent megtanítottam neked, amit

én magam tudok a sötét oldalról. Évekig

vártam, hogy párbajra hívj. De te megelégedtél

azzal, hogy az árnyékomban szolgálj, hogy

607

A Gonosz Dinasztia

megmaradj tanítványnak, amíg az öregedés

megfoszt az erőmtől és hatalmamtól.

A Luciával és a múltjával kapcsolatos gondo-

latai szempillantás alatt kiröppentek az elmé-

jéből. Most már csakis egyvalamivel törődött: a

rá váró összecsapással, amelynek eredményén

a Sith-rend sorsa múlott.

– Nem vagy méltó arra, hogy mester legyél!

– mondta határozottan. – Ezért repültem el a

Prakith-ra!

– Nem – felelte fagyosan és végtelenül hig-

gadtan Zannah. – Nem fogod ellenem fordíta-

ni. Annak idején azt mondtad, azért készítesz

fel, hogy egy napon túlszárnyaljalak téged. Azt

mondtad, az a sorsom, hogy egy napon én

legyek a mester. Most pedig azt akarod, hogy

örökké élj. Belekapaszkodsz a mesternek járó

köpenybe, és megtagadod tőlem azt, ami az

enyém!

608

Dew Karpyshyn

– Azt a köpenyt ki kell érdemelni! – vágott

vissza Bane. – Te vártál, hogy az idő elvégezze

azt, amit neked kellett volna!

– Te tanítottál türelemre – emlékeztette őt a

tanítványa. – Te tanítottál meg arra, hogy

várjam ki az alkalmas pillanatot.

– De nem ebben a dologban! – kiáltotta Bane.

– Csak a legerősebbnek jár a jog, hogy uralja a

rendet! A Sötét Nagyúr címét erőszakkal kell

megszerezni, ki kell tépni a mester markából!

– Ezért vagyok most itt – válaszolta a száját

zord mosolyra húzva Zannah. – Találtam

magamnak egy saját tanítványt. Készen állok,

hogy beteljesítsem a sorsomat.

– Valóban azt hiszed, hogy le tudsz győzni

engem? – kérdezte Bane, azzal jobbját a dere-

kához engedve úgy tett, mintha arra készülne,

hogy előrántsa a fénykardját. Csakis úgy

maradhatott életben, ha valamilyen csellel

meghátrálásra készteti a tanítványát.

609

A Gonosz Dinasztia

Zannah szeme megvillant, lefelé fordulva

nyomon követte a mestere mozdulatát. Bane

nyitva tartotta terjedelmes kezét, és tökéletesen

eltakarta azt a helyet, ahol a kardját szokta

viselni. Mindeközben igyekezett azt a hamis

képet sugallni Zannah-nak, hogy az íves

markolat most is ott rejtőzik az ujjai alatt.

A tanítványa nem mozdult. Továbbra is vé-

dőállásban állt, és a homlokát ráncolva latol-

gatta az esélyeit. Aztán a pillantása Bane bal

kezére esett, amelyen az előző pillanatokban

eluralkodott a jellegzetes, megállíthatatlan

remegés.

– Hagytad, hogy néhány közönséges zsoldos

elfogjon! – kiáltotta ekkor Zannah, azzal meg-

forgatta fegyverét, és magabiztosan lépett

egyet előre.

Bane a helyén maradva gyorsan belevájta

ujjait a tenyerébe, és ezzel sikerült elfojtania

azok finom, de észrevehető reszketését.

610

Dew Karpyshyn

– Nem tudtad rávenni magad, hogy megöld

a nőt, aki az utadban állt – folytatta Zannah, és

ismét lépett egyet, majd hanyag mozdulattal

átdobta fénykardját a jobb kezéből a balba.

Ezzel rést nyitott a védelmén, amit egy villám-

gyors támadással ki lehetett volna használni –

amennyiben Bane-nél ott lett volna a fegyvere.

Miután a mester nem tett semmit, Zannah

hátravetette a fejét, és gúnyosan kacagva

hozzátette:

– Mindennek a tetejébe csapdába estél eze-

ken a folyosókon úgy, hogy még a fénykardo-

dat sem tudtad visszaszerezni!

Megint lépett egyet, mire Bane több métert

hátrált előle. Zannah elindította és mind gyor-

sabban forgatta maga előtt a kardját, energia-

pengéi szabályos, kerek mintázatot rajzoltak a

levegőbe. Már csak egyetlen mondatot akart

kimondani, mielőtt rohamra indult:

– Darth Bane… lejárt az időd!

611

A Gonosz Dinasztia
Huszonkettedik fejezet
Serra úgy állt, mintha megbénult volna. A

jobb mutatóujja néhány centiméternyire lebe-

gett a gomb felett, amellyel megerősíthette az

önmegsemmisítő rendszer indítását elrendelő

parancsot. Percek óta álldogált ebben a test-

helyzetben, mert nem tudta megnyomni a

gombot.

Csináld! Kit érdekel Lucia? Elárult téged!

Tedd meg!

A hercegnő vett egy mély lélegzetet, aztán –

miközben kifújta a levegőt – leejtette a kezét.

Ám a „MEGERŐSÍT” helyett a „TÖRLÉS”-t

nyomta meg, mire halk sípolást hallott, és a

halvány fénnyel derengő billentyűzet elsöté-

tült, biztos jeleként annak, hogy a vezérlőpult

kikapcsolt.

612

Dew Karpyshyn

Serra képtelen volt megtenni. Bármennyire

nem akarta is, hogy a fogoly megszökjön,

egyszerűen nem tudta rávenni magát, hogy

halálra ítélje Luciát. A nő nem csupán a test-

őreként szolgálta, évek óta őt tartotta a legkö-

zelebbi barátjának és legfőbb – vagy inkább

egyetlen – bizalmasának. Akármit tett, bizto-

san megvolt rá az oka. És Serra úgy érezte,

tartozik annyival a barátjának, hogy meghall-

gassa az érveit.

A szűkös vezérlőt maga mögött hagyva,

gyors ütemben nekivágott a folyosónak. Most,

hogy a szirénák folyamatosan vijjogtak, nem

kellett amiatt aggódnia, hogy lépteinek kopo-

gásával elárulja magát. Kisvártatva futásnak

eredt, és arrafelé tartott, ahol korábban a

foglyot őrizték.

A Sith téged keres, és neki nem kell hallania

a lépteidet ahhoz, hogy elkapjon. Valóban azt

613

A Gonosz Dinasztia

hiszed, hogy rábukkanhatsz Luciára, mielőtt a

szörnyeteg rád talál?

A hercegnő tudta, hogy mekkora kockázatot

vállal. De már elvesztette a férjét és az apját; a

legjobb barátját nem akarta elveszíteni. Még

akkor sem, ha ennek érdekében még egyszer

meg kell ütköznie rémálmainak sötét alakjával.

A folyosókat váltogatva, a lehető legrövi-

debb útvonalon futott arrafelé, ahol az

iktotchival beszélt. De mielőtt odaért volna,

meglátott egy véres testet, amely az egyik járat

éles kanyarulatánál hevert.

– Nem… – suttogta elkeseredetten – az nem

lehet…

Már jóval azelőtt felismerte Luciát, hogy

leguggolt mellé. A testőrnő mindkét karja és

lába lehetetlen szögben kicsavarodva merede-

zett, törött csontjai több helyen átütötték a

bőrét. De mindezek a sérülések jelentéktelen-

614

Dew Karpyshyn

nek tűntek azokhoz képest, amelyek az arcán

és a fején érték.

Serra lassan térdre ereszkedett, de hiába vár-

ta, a könnyei nem indultak meg. Különös

módon nem érzett bánatot, csak valami furcsa

zsibbadtság telepedett az elméjére.

Ez a te hibád. Ha nem akartál volna bosszút állni,

ha nem hozod ide a foglyot, nem történt volna

semmi. Lucia még most is élne.

A fejében zengő hang igazat mondott, de ő

továbbra sem érzett semmit – mintha a belső

világa, amelyet az apja, illetve a férje halála

már súlyosan megrongált, most teljesen meg-

semmisült volna.

Percekig kuporgott így, amikor hirtelen ész-

revette, hogy a szirénák jajongásába furcsa,

sistergésekkel vegyes búgás keveredik, amely

a fénykardok működését kísérő hanghoz

hasonlított, de valahogy mégis más volt.

Hirtelen elhatározással felegyenesedett, és

615

A Gonosz Dinasztia
Lucia összetört testét hátrahagyva elindult a

hangforrás irányába.

Ahogy közelebb ért, más hangok is megütöt-

ték a fülét: elnyújtott nyögések, haragos vagy

éppen fájdalmas kiáltások, valamint súlyos

léptek dobbanásai. Nem kellett hozzá sok idő,

és Serra rádöbbent, hogy csatazajt hall.

Viszont senki sem lövöldöz sugárvetővel.

Elérte a következő kereszteződést, és a sze-

me sarkából erős villanást látott. Balra perdül-

ve két alakot pillantott meg a keresztjárat

távolabbi végében, amely körülbelül húsz

méterre esett tőle. Azonnal ráismert a fogolyra.

A másik illetőt még sosem látta, de így is

tudta, hogy kicsoda.

A szőke nő, akiről a Vadász beszélt.

Ők ketten szemtől szemben álltak egymással,

és szemlátomást ádáz harcot vívtak. A fogoly

majdnem kétszer akkora volt, mint az ellenfe-

le, ennek dacára úgy látszott, a nő a kezdemé-

616
Dew Karpyshyn

nyező fél. Kétpengéjű fénykardot forgatott,

viszont, amennyire Serra meg tudta állapítani,

a Sötét Nagyúrnak nem volt fegyvere. Óvatos

léptekkel hátrált, és tekintetét mindvégig az

ellensége szemébe fúrta. A nő lassan, kecsesen

mozogva nyomult felé, és jól érzékelhetően

azon igyekezett, hogy beszorítsa őt a folyosó

kanyarulatába, ahonnan nem mehetett sehová.

Ám közvetlenül azelőtt, hogy ez megtörténhe-

tett volna, a Sith kezéből kék villám tört elő,

mire a nő fénykardjának pengéjével elkapta a

felé száguldó lövedéket. A fegyver elnyelte az

iszonyatos energiákat, és ekkor adta ki magá-

ból azt a különös hangot, amit Serra meghal-

lott az imént.

A két fél annyira összpontosított egymásra,

hogy egyikük sem vette észre a hercegnőt.

Serra már a harcosok láttán is meglepődött, de

még jobban csodálkozott a saját viselkedésén.

Meg kellett volna rémülnie, hogy aztán meg-

617

A Gonosz Dinasztia

forduljon, és hanyatt-homlok meneküljön

vissza azon az úton, amelyen idejött. Mégsem

érzett mást, csak azt az üres, közönyös hig-

gadtságot, amely akkor szállta meg, amikor

felfedezte Lucia holttestét.

Végül minden sietség nélkül megfordult, és

visszaballagott a testőre maradványaihoz.

Mélyen lehajolva megfogta Lucia csuklóját,

aztán az erőlködéstől folyamatosan nyögdé-

cselve vonszolni kezdte őt. Kínos lassúsággal

húzta a tetemet a vezérlő felé. Nyakának,

vállának és a hátának izmai mind hevesebben

sajogtak, de egy pillanatra sem állt meg. Fáj-

dalmai hamarosan eltompultak, ugyanolyan

ködössé és távolivá váltak, mint a bánata és

gyásza.

Végtelenül hosszúnak tűnő perceken át eről-

ködött, mire végre elérte a vezérlőt, de még a

kezelőpultnál sem tartott szünetet.

618

Dew Karpyshyn

Átvonszolta Luciát a kamrán, majd a rövid

folyosón, aztán beemelte a mentőkomp apró

rakterébe. Ezt követően visszatért a konzolhoz,

megnyomta az indítógombot, és begépelte a

kódot. Ezúttal egy másodpercig sem habozott,

mielőtt

határozottan

rátenyerelt

„MEGERŐSÍT” feliratú gombra.

A szirénák hangja nyomban megváltozott: a

folyamatosan

változó

magasságú

visítás

helyett ettől kezdve egyazon hangon üvöltöt-

tek. Serra tudta, hogy már csak néhány perce

maradt a robbanássorozat kezdetéig, de nem

tudta rávenni magát, hogy elinduljon. Egyelő-

re nem.

Mialatt a pultnál állva, tétlenül várakozott,

az idő mintha megállt volna. Úgy érezte, órák

telnek el, holott csak percekről lehetett szó.

Aztán a talpa alatt megremegett a kőpadló: a

létesítmény mélyén bekövetkezett első robba-

nás lökéshullámát érezte meg. Néhány má-

619

A Gonosz Dinasztia

sodperccel később újabb remegés következett,

amelyet kisvártatva a harmadik követett.

Serra a tettével elégedetten megfordult, és

elindult a mentőkomp felé. A Kőbörtön meg-

semmisülése megkezdődött.

***

A Vadász még sosem került szembe ennél

idegesítőbb ellenféllel. Noha a férfi fénykardot

tartott a kezében, egyetlen pillanatra sem állt

meg, hogy harcba bocsátkozzon. Ide-oda

rohangált a hajók között, egyik búvóhelyről a

másikra szaladt, és egy lépéssel mindig őelőtte

járt.

Az orgyilkos megtehette volna, hogy elrakja

a tőreit, és előhúzza helyettük a köpenyének

redőibe rejtett sugárvetőket, de tudta, hogy

azokkal sem menne sokkal többre. Az ellenfele

túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy tisztán célba

620

Dew Karpyshyn

vegye, de még ha ez sikerült is volna, a volt

Jedi valószínűleg könnyen félreütötte volna a

lövedékeket a fénykardjával.

Egy másodperc törtrészére meglátta a férfit,

amint átrohant a saját gépe, illetve a mellette

álló között. Ezúttal azonban nem vette üldö-

zőbe, inkább megpördült, és visszafelé futott a

hajója mellett, a Jedivel párhuzamosan.

Hosszú, könnyed léptekkel száguldott a tat

felé azt remélve, hogy oldalba kapja gyanútlan

ellenfelét. Ehhez képest alig néhány centiméte-

ren múlt, hogy a váratlanul felé röppenő

fénykard nem hasította ketté a fejét.

A Vadász hanyatt vágta magát, és mindkét

lábát egyszerre előrerúgta. A kitérő manőver

eléggé esetlenre sikerült, de megmentette az

életét. A halálos energiapenge elsüvített a füle

mellett, majd egy legalább ökölnyi darabot

kivágott a jobb szarvából, mielőtt szűk ívben

megfordult, és visszarepült a gazdája kezébe.

621

A Gonosz Dinasztia

A szarvából kiinduló éles fájdalommal nem

törődve talpra küzdötte magát, és felemelte a

vibrotőreit. Ám az ellenfele nem használta ki a

számára előnyös helyzetet – ismét nekiiramo-

dott, és eltűnt a hajó orra előtt.

A bérgyilkos nem szenvedett súlyos sérülést:

az iktotchik szarva nem tartalmazott létfontos-

ságú szervet vagy főereket. Az élete még akkor

sem kerül veszélybe, ha a kard levágja a szar-

vát, bár ez kétségkívül gyötrő fájdalmakkal járt

volna. És persze az a tudat is megnyugtatóan

hatott rá, hogy az elvesztett darab idővel

visszanő majd, így nem marad nyoma annak,

hogy milyen közel került a halálhoz ebben a

dokkban.

Ám azt sem tagadhatta, hogy vészesen közel

került a halálhoz. A Vadász egyszeriben

rádöbbent, hogy ellenfele rendkívül ravasz. Az

imént szándékosan mutatta meg magát, mert

622

Dew Karpyshyn

tudván tudta, hogy ő megfordul, és megpróbál

elébe vágni.

Alábecsülte a volt Jedit, aki manipulálta őt,

és rávette, hogy merő óvatlanságból hibát

kövessen el. Csapdát állított, és ő belesétált. A

Vadász szilárdan megfogadta, hogy még

egyszer nem követi el ezt a hibát.

***

Set lekuporodott az egyik hajó alá, és tátott

szájjal zihálva kapkodott levegő után. Bizo-

nyos mértékig ellen tudott állni az iktotchi

különös hatalmának. Ha komoly erőfeszítések

árán is, de képes volt meríteni az erőből, noha

ez a korábban sosem tapasztalt küzdelem

hamar kimerítette.

És még így is megkavart annyira, hogy el tudott

ugrani a fénykardod elől.

623

A Gonosz Dinasztia

A Sötét Jedi sajnálkozva gondolt arra, milyen

kevésen múlott, hogy nem tudott véget vetni a

párbajnak, majd rákényszerítette magát, hogy

felegyenesedjen, és ismét elinduljon. Legfel-

jebb néhány másodpercig maradhatott egy-egy

helyen. Az iménti, kiváló lehetősége elszállt, és

tudta, hogy a nő mostantól sokkal óvatosabb

lesz.

Már a csata elején felismerte: az ellenfele túl

gyors ahhoz, hogy közelharcban legyőzze,

különösen így, hogy nem tudta megfelelően

használni az Erőt. Mindeddig sikerült elkerül-

nie a nyílt összecsapást, de tovább már nem

menekülhetett. Az oldala kegyetlenül szúrt, és

a tüdeje annyira égett, mintha lángra kapott

volna. Tisztában volt azzal, hogy ha nem

történik sürgősen valami, ami megváltoztatja a

helyzetet, nem hagyja el élve a Doant.

És mintha az imáira adott válaszként történt

volna, a szirénák visítása hirtelen megválto-

624

Dew Karpyshyn

zott. Setnek alig egy másodperc kellett ahhoz,

hogy kitalálja, mi történt, és máris egy új

szökési terv kezdett formálódni a fejében.

***

A Vadász is felfigyelt a riadójelzésben beállt

változásra. Tudta, hogy legfeljebb öt perce van

a robbanások kezdetéig, és talán tíz, mielőtt a

börtön porrá zúzódik.

Biztosan az ellenfele is észrevette az aggasz-

tó jelet, mert valahol a dokk másik oldalán

járva felkiáltott:

– Hallod ezt? Hamarosan az egész hegy a

fejünkre szakad! Mi lenne, ha mindketten

beugranánk egy-egy hajóba, és elhúznánk

innen, még mielőtt megtörténik?

– Így is elég időm van, hogy megtaláljalak! –

kiabált vissza a Vadász, és elindult abba az

625

A Gonosz Dinasztia

irányba, ahonnan a hang érkezett. – Egyre

fáradtabb vagy! Már nem tarthatsz ki sokáig!

– Tartottam tőle, hogy ezt fogod mondani! –

jegyezte meg Set, miközben a nő kilépett az

egyik hajó mögül, és a lábát megvetve megállt

vele szemben.

Ő maga hanyag tartásban támaszkodott az

egyik gép oldalának, a hátsó fúvókák közelé-

ben. Rápillantott az ellenfelére, és meg sem

próbált elfutni. Mozdulatlanul állt, fénykardját

a teste mellett tartva.

A Vadász újabb csapdára számítva, óvatosan

elindult felé. Amint megtette az első lépést, az

ezüst hajú férfi meglendítette jobbját, és a

fénykardja hegyét belevágta a gép burkolatá-

ba. Szikrazápor robbant a levegőbe, és az

energiapenge legalább egy centiméter mélyen

belefúródott a hajó páncéllemezekből álló

héjazatába.

626

Dew Karpyshyn

A férfi visszahúzta fegyverét, és ismét döfött

egyet, pontosan oda, ahová az imént, és a

pengéje ezúttal még mélyebbre hatolt. A

Vadász csak a következő döfésnél döbbent rá,

hogy az ellenfele miben mesterkedik.

Harmadjára a penge eléggé belemélyedt a

hajótestbe ahhoz, hogy elérje az egyik hajtómű

tápvezetékét. Egy kósza szikra belobbantotta a

csőben rekedt üzemanyagot, mire a volt Jedi

hatalmasat szökkent hátra, míg a Vadász a

betonra vágta magát. A következő pillanatban

az egyik üzemanyagcella fülsértő dörrenés

kíséretében ezernyi éles fémszilánkra robbant.

A detonáció erejétől a hajó megugrott – a tatja

legalább egy métert emelkedett –, majd tompa

döndüléssel visszazuhant a leszállótalpaira. A

burkolatán tátongó, fénykarddal ejtett sebből

fekete füst tört elő.

627

A Gonosz Dinasztia

– Lenyűgöző fegyverek, nem igaz? – jegyezte

meg a férfi, mialatt a Vadász feltápászkodott. –

Szinte mindent átvágnak.

A szétrepülő fémdarabok legalább tíz helyen

felsértették az arcát, de valahogyan élve vé-

szelte át a detonációt – valószínűleg az Erővel

védte meg magát. Mielőtt a Vadász válaszol-

hatott volna, ellenfele villámgyorsan megke-

rülte a gép farát, és ismét eltűnt a szeme elől.

Néhány másodperccel később ismét meghal-

lotta az acéllemezekbe fúródó energiapenge

jellegzetes sistergését – ez a hang most a dokk

távolabbi végéből érkezett hozzá.

Az iktotchi rohanni kezdett a hangforrás felé,

de még csak félúton járt, amikor egy újabb

robbanás lökéshulláma a betonra söpörte. Mire

talpra ugrott, már a második hajó oldalából is

sűrű füst gomolygott elő.

Tudta, hogy mi lesz a következő célpont, és

sarkon fordulva a saját hajója felé iramodott. A

628

Dew Karpyshyn

sorban második gép előtt befordulva megtor-

pant, mert meglátta az ellenfelét: a Stalker

mellett állt, és finoman megsimogatta annak

fekete burkolatát.

– Mit művelsz? – kiáltotta felindultan a Va-

dász.

– Nem akarok mást, minthogy élve kijussak

innen – magyarázta az ezüst hajú alak. – De te

valamilyen oknál fogva a fejedbe vetted, hogy

végzel velem.

– Te támadtál elsőnek! – jegyezte meg az

iktotchi. – Amikor rajtakaptalak, hogy el

akarod lopni a hajómat.

– Egyszerű félreértés történt – felelte a férfi,

és hanyagul legyintett, mint aki nem tartja

megvitatásra érdemesnek a vádakat. – Két gép

maradt. Vidd a tiédet, a másikat pedig hagyd

meg nekem, és soha többé nem kell találko-

zunk egymással.

629

A Gonosz Dinasztia

– Mi lesz, ha nemet mondok? – érdeklődött

ridegen a Vadász.

– Akkor megbénítom a gépedet – válaszolta

a férfi aztán meglátjuk, meg tudsz-e állítani,

mielőtt lecsapok a másikra. Szerintem nem, és

ebben az esetben mindketten itt ragadunk.

Ami annyit tesz, hogy itt leszünk, amikor a

falak leomlanak.

– Te gyáva vagy! – vágott vissza az orgyil-

kos. – Az előbb nem álltál meg, hogy harcolj

velem. Ezek után elvárod, hogy elhiggyem:

képes lennél feláldozni magad azért, hogy

engem csapdába ejts?

– Nézd, én tudok számolni – felelte az egy-

kori Jedi. – Ha tovább harcolunk, meghalok.

Ha itt ragadok, meghalok. Ha ez a kettő törté-

nik, az eredmény ugyanaz. Ha viszont megbé-

nítom a gépeket, legalább téged is magammal

viszlek.

630

Dew Karpyshyn

A Vadász nem válaszolt azonnal. Lehetsé-

gesnek vélte, hogy a férfi igazat mond – az

értelmes lények sokszor tettek elkeseredett

lépéseket, ha sarokba szorították őket. Hirtelen

eszébe jutott a derékszíjára akasztott, íves

kardmarkolat. Fontolóra vette, hogy a Sith

Nagyúr fegyverével próbálja megállítani a

férfit, amikor nekiesik a Stalkernek, de hamar

elvetette az ötletet. Sosem tanult fénykarddal

vívni, és nem rendelkezett semmiféle tapaszta-

lattal ezen a téren – sőt alig néhány nappal

ezelőtt fogott életében először a kezébe fény-

kardot. Mindennek a tetejébe biztosra vette,

hogy mire odaérne a férfihoz, az már rég

beledöfné pengéjét a gép oldalába.

Ezt követően azt latolgatta, hogy mennyi

esélye lenne arra, hogy beszálljon a másik

gépbe, mielőtt az ellenfele azt is megbénítaná.

Az alak biztosan távolabbra menekülne, ha ő

megindulna felé, de mihelyt beugrana a hajó-

631

A Gonosz Dinasztia

ba, a volt Jedi visszatérne, és tönkretenné a

hajtóműveket.

Végül a Vadász azt mérlegelte, mennyi esé-

lye van annak, hogy a férfi valóban beváltja a

fenyegetését. Tapasztalatból tudta, hogy még a

reménytelen helyzetbe került teremtmények

közül is csupán egy-kettőnek van annyi lelki-

ereje, hogy megsemmisítse az egyetlen esz-

közt, amellyel megszökhet a halál elől. Ezek

alapján valószínűnek tartotta, hogy a férfi

csupán blöfföl.

De még ha így áll is a helyzet, mit nyerne

azzal, ha ezt rábizonyítaná?

A Vadász nem tudott semmit az ezüst hajú

férfiról. Nem tudta, hogy kicsoda, hogyan

került ide, azt meg különösen nem, hogy mit

keres itt. Mit érne el azzal, ha megölné őt? És

mit veszítene, ha futni hagyná?

Mindeddig azért nem távozott innen, mert

hitt abban, hogy ezen a helyen fog rátalálni a

632

Dew Karpyshyn

valódi sorsára. Ehhez képest mit sem számí-

tott, hogy az ezüst hajú férfi életben marad-e,

avagy meghal.

Fojtott, távoli dörrenés tört be az üregbe,

mire a volt Jedi kissé megingott.

– Kifutunk az időből! – mondta, azzal hátra-

húzta a jobb karját, és a Stalker törzsére irá-

nyozta a pengéjét.

– Rendben, áll az alku! – kiáltotta a Vadász.

– Maradj ott, ahol láthatlak! – parancsolta

ekkor a férfi, és hátrálni kezdett.

Szemét mindvégig az iktotchin tartva átolda-

lazott a másik géphez, és kisvártatva eltűnt

mögötte. Ezt követően hallani lehetett, hogy a

zsilip vezérlőpanelje körül matat, aztán –

amikor sikerült kiiktatnia a biztonsági rend-

szert – a leereszkedő beszállórámpa jellegzetes

sziszegése ütötte meg az orgyilkos fülét.

Néhány másodperccel később ismét megpil-

633

A Gonosz Dinasztia

lantotta az ezüst hajú alakot – ezúttal már a

pilótafülke elülső ablakain keresztül.

A Vadász mozdulatlanul állva figyelt, abban

a biztos tudatban, hogy semmit sem tehet. A

vibropengéivel vagy a sugárvetőivel nem

okozhatott komoly sérülést egy csillaghajónak.

Egy futó pillanat erejéig fontolóra vette, hogy

előveszi a fénykardot, és utánozza az ellenfele

példáját, de nyomban rájött, hogy ha felhasíta-

ná a gép burkolatát, akkor a volt Jedi itt ra-

gadna, minden bizonnyal visszavágna – és

alighanem a Stalkeren tombolná ki dühét.

A hajtóművek felbömböltek, aztán a gép

lassan felemelkedve a kijárat felé fordult, és

egy pillanatig egy helyben lebegett, közvetle-

nül az üreg mennyezete alatt. A Vadász tisztán

látta az oldalára festett királyi címert, akárcsak

a pilótafülkében ülő, ezüst hajú férfit. Az alak

önelégülten mosolyogva odaintett neki, aztán

a fúvókák felfénylettek, majd a gép egyre

634

Dew Karpyshyn

gyorsulva kirepült a dokkból, és hamarosan

beleveszett az éjszakai égbolt feketeségébe.

A Vadásszal először fordult elő, hogy elme-

nekült előle valaki, akit meg akart ölni. Mégis

úgy érezte, hogy ezt a szégyent hajlandó

elviselni, amennyiben megtalálja azt, amit

valóban keres.

635

A Gonosz Dinasztia
Huszonharmadik fejezet
Zannah szokatlannak találta a támadó fél

szerepét. Valahányszor ő és Bane gyakoroltak,

a mestere volt az, aki kezdeményezett. A

vívóstílusa hárítások és ellencsapások rendsze-

rén alapult, valamint azon, hogy a kardjával

képzett, gyakorlatilag áthatolhatatlan védőfal

mögött meglapulva kivárja, amíg az ellenfele

hibát követ el.

Ez az összecsapás teljesen másként zajlott.

Bane-nek ugyan nélkülöznie kellett a fény-

kardját, ám ez korántsem jelentette azt, hogy

tehetetlen. Zannah tudta, hogy egyszerű

rohammal nem menne semmire, mert a meste-

re – hatalmas teste és jelentős súlya ellenére –

hihetetlenül gyorsan és ügyesen mozgott.

Ezenfelül bányász, illetve katona korában

alaposan kiismerte a puszta kézzel vívott

636

Dew Karpyshyn
harcok fogásait. Zannah nem engedhette túl

közel magához Bane-t, nem adhatott neki

lehetőséget arra, hogy bevesse ellene a tömegét

és a testi erejét.

És persze azzal az elképesztő hatalmával is

számolni kellett. Az egyszerű taktikák – mint

például az Erő-taszítás – nem működhettek

egy megfelelően felkészült ellenség esetében.

Zannah és Bane egyaránt tudta, hogyan vegye

körül magát láthatatlan energiamezővel,

amely tökéletes védelmet jelentett azokkal az

alapvető támadásokkal szemben, amelyeket

minden Jedi és Sith már a pályafutása elején

megismert. És Bane tetszése szerint bármelyik

pillanatban Sith-villámokat szórhatott a puszta

kezével.

Zannah biztosra vette, hogy ameddig kellően

óvatos, képes lesz kitérni a lövedékek elől,

vagy pedig a fénykardjával félreütni azokat.

Csakhogy ezzel az elővigyázatossággal lehető-

637
A Gonosz Dinasztia

séget adott Bane-nek, hogy folyamatosan

lekösse őt.

A páros bonyolult és halálos táncban fonó-

dott össze. Zannah hirtelen leguggolt, és

előrelendítette szélsebesen pörgő fegyverét.

Bane oldalra szökkent, majd talpát a falnak

vetve

elrugaszkodott,

és

egy

hosszú

előreszaltóval kivetődött a fénykard hatótávol-

ságán túlra. A kövezetre érkezve villámgyors

gurulóbukfencet vetett, amelynek végén

felpattant, és máris hátraugrott, amivel megint

sikerült kitérnie a torka felé lendülő energia-

penge elől. Zannah állhatatosan döfködve és

gyors csapásokat végrehajtva folyamatos

hátrálásra kényszerítette mesterét, és ezzel a

módszerrel végigűzte őt a folyosón. Bane

rövid, koncentrált villámokkal vágott vissza,

és állandóan a tanítványa bokájára vagy térdé-

re célzott, hogy zavarja a lábmunkáját, és

folyamatosan kibillentse őt az egyensúlyából.

638

Dew Karpyshyn

Zannah apró, csosszanó léptekkel haladt,

hogy elkerülje a támadásokat. Bane úgy tett,

mintha jobbra és hátra mozdulna, de hirtelen

előrelódult, a levegőbe szökkenve átugrott a

tanítványa felett, és repülés közben lenyúlt,

hogy elkapja a csuklóját.

Zannah az utolsó pillanatban oldalra hajolt,

de máris utána rúgott a háta mögé érkező

férfinak. Bane megpördült, megragadta a nő

bokáját, és iszonyatos erővel megcsavarta,

hogy eltörje az ízületet. Zannah felugrott,

közben hanyatt dőlt, és a lábára ható forgató-

erőt követve orsózott egyet a levegőben – a

teste egy képzeletbeli, vízszintes tengely

mentén perdült. Ezzel egy időben a válla felett

maga elé rántotta fénykardját, és Bane jobb

könyöke felé sújtott, de a pengéje a levegőt

szelte, mert a mester tökéletes időzítéssel

szétnyitotta az ujjait, és hátraszökkent.

639

A Gonosz Dinasztia

Bane ekkorra már az egyik oldalfalhoz szo-

rult, ahonnan sehová sem mehetett. Zannah

előretáncolt, hogy bevigye a végzetes csapást,

de ekkor megint villámok száguldottak felé.

Ugyan a fénykardjával elkapta valamennyit,

de a találatok ereje legalább egy méternyit

hátrataszította őt, és Bane elég teret nyert

ahhoz, hogy mélyen lehajolva átrohanjon a

nyaka felé tartó energiapenge alatt – és ezzel

eltávolodott a faltól. A mester és tanítványa

helyet cserélt, mindketten az ellenkező irányba

néztek, mint az imént, és újrakezdték a halál-

táncot. Ismét a gyors döfések, ellencsapások,

cselek és színlelt manőverek váltogatták egy-

mást, és Zannah ezúttal is lassan, de feltartóz-

tathatatlanul szorította a mesterét visszafelé

azon a folyosón, amelyen az előbb már végig-

araszoltak.

Zannah gyanította, hogy fordított helyzetben

Bane máris véget vetett volna az összecsapás-

640

Dew Karpyshyn

nak. De azt is biztosra vette, hogy győzni fog.

A mestere lehetetlen helyzetbe került. Mindent

tökéletesen kellett csinálnia ahhoz, hogy

életben maradjon. A legapróbb tévedést sem

engedhette meg magának, márpedig még egy

Sötét Nagyúr sem küzdhetett hibátlanul az

örökkévalóságig. Zannah viszont csakis úgy

veszíthetett, ha feladja az óvatosságot – amit

esze ágában sem volt megtenni.

Bane legfeljebb abban reménykedhetett,

hogy felidegesíti őt azzal, hogy állandóan

megszökik előle. De Zannah tudta, hogy mi a

türelem. Húsz évet várt erre az alkalomra, és

beérte azzal, hogy elnyújtsa a csatát, ameddig

csak kell.

Elérték a folyosó végét, és Zannah úgy hitte,

hogy megint sikerült csapdába ejtenie meste-

rét. Ezúttal félreütötte a felé röppenő villámo-

kat ahelyett, hogy elnyelette volna az energiá-

jukat a fénykardjával, mert így a lövedékek

641

A Gonosz Dinasztia

nem lökték hátra. Bane azonban rejtegetett

még egy-két trükköt a tarsolyában.

Zannah alig egy méterre állt tőle, és a pengé-

je már lefelé, a mestere feje felé süvített, ami-

kor hirtelen megérezte, hogy a tarkóján min-

den hajszála felmered. A következő pillanat-

ban bíborszínű fényburok alakult ki az ellen-

sége körül, egyfajta törékeny héj, amely való-

ságos energiavihart zárt magába.

Megpróbálta visszarántani a fegyverét, de

már elkésett. Amint a pengéje megérintette a

védőburkot, az abban felhalmozott energiák

egyszerre kitörtek, és mindkettőjüket kemé-

nyen megtaszították. Bane a háta mögött álló

falnak vágódott, és összeroskadt. Zannah

legalább tíz métert repült, és az oldalára érke-

zett a szilárd kőpadlóra.

Egyszerre ugrottak talpra, egyikük sem

szenvedett komoly sérülést. Ám Bane-nek

ezúttal is sikerült meghiúsítania tanítványa

642

Dew Karpyshyn

szándékát, és megint kiverekedte magát a

sarokból.

Zannah csak rántott egyet a vállán, és bele-

kezdett egy újabb lassú, de könyörtelen előre-

nyomulásba. Aztán egy pillanatra megtorpant,

amikor a szirénák visítása megváltozott.

Azonnal tudta, hogy mi történt. Alig néhány

percük maradt, hogy kimeneküljenek a bör-

tönből.

Zannah mindössze két lehetőséget látott

maga előtt: félbeszakítja a párbajt, és a hajójá-

hoz rohan, vagy pedig sutba vágja az óvatos-

ságot, és vakmerő rohamra indul. Nem hagy-

hatta elmenekülni Bane-t. Itt és most véget

akart vetni a kettejük harcának.

Mialatt összeszedte magát a végső, mindent

eldöntő támadáshoz, Bane újabb villámot

repített felé. Idejében oldalra hajolt, a lövedék

elsistergett a feje mellett, majd a falba csapód-

va por- és szilánkfelhőt robbantott a levegőbe.

643

A Gonosz Dinasztia

Dacára annak, hogy a villám elkerülte őt, a

következő is ugyanezen a röppályán szágul-

dott. A fejét balra kapva a célt tévesztett löve-

dék után nézett, és megpillantotta azt a foltot,

ahol az előző eltalálta a falat. A kőben ökölnyi

lyuk tátongott, és ennek mélyén élénkvörös

műanyag lap rejtőzött.

Azonnal rádöbbent, hogy egy rombolótöltet

burkolatát látja, mire gondolkodás nélkül

hanyatt vágta magát, ezzel párhuzamosan Erő-

pajzsot létesített a teste körül – és éppen idejé-

ben, mert a következő pillanatban a lökéshul-

lám mellbe vágta, és egyszerűen elrepítette. A

robbanás vagy tíz méter hosszan leomlasztotta

a falat, a folyosón hatalmas kődarabok repked-

tek. A mennyezeten milliónyi repedés jelent

meg, aztán jókora sziklatömbök zuhogtak a

padlóra.

Zannah a sűrűn kavargó portól és füsttől

görcsösen köhögve tápászkodott fel. Közvetle-

644

Dew Karpyshyn

nül előtte a detonáció nyomán keletkezett

törmelék teljesen eltorlaszolta a járatot. Érzé-

kelte, hogy Bane a természetes gát másik

oldalán áll. Mindketten életben maradtak,

csakhogy most már több tonna kő választotta

el őket egymástól.

Zannah odasétált az omláshoz, és rátette

tenyerét az egyik tömbre. Még az Erőt hasz-

nálva is órákba telt volna, mire utat nyit ma-

gának. Semmiképpen sem tagadhatta le a

keserű igazságot: az imént már elkapta Bane-t,

de hagyta, hogy kicsússzon a markából.

A kövezet megremegett a talpa alatt, és távo-

li morajlást hallott. A létesítmény mélyén

bekövetkezett robbanás eszébe juttatta, hogy

fogytán az idő. A kimaradt lehetőség miatt

ingerülten átkozódva sarkon fordult, és futás-

nak eredt.

A szirénák idegtépő üvöltésétől kísérve ro-

hant a hajóját rejtő dokk felé.

645

A Gonosz Dinasztia

***

Bane azt remélte, hogy váratlan taktikájával

sikerül meglepnie a tanítványát. Látott arra

némi esélyt, hogy a detonáció megöli Zannah-

t, vagy pedig, hogy a leomló kövek maguk alá

temetik. Dacára annak, hogy a nő az életére

tört, a teljesítménye láttán elégedettséget érzett

– minden jel arra utalt, hogy alaposan felkészí-

tette a tanítványát.
A robbantással amúgy sem az volt az elsőd-

leges célja, hogy végezzen vele. Ezzel az elke-

seredett lépéssel valójában egy utolsó kísérle-

tet tett arra, hogy elmeneküljön egy olyan

csatából, amelyet nem nyerhetett meg. Ez

legalább sikerült – viszont a túlélés érdekében

még meg kellett találnia a kiutat, mielőtt a

börtön összeomlik.

Még csak nem is sejtette, hogy az útvesztő-

höz hasonlatos létesítmény melyik részén jár.

646

Dew Karpyshyn

Mielőtt Zannah rátalált, Caleb lányára vadá-

szott, és a gondolkodást mellőzve az Erőre

bízta magát, hogy az vezesse el a célpontjához.

Most viszont a tudatát kiterjesztve érzékelte,

hogy a hercegnő elmenekült.

Viszont, amikor kitört a cellájából, legalább

tucatnyi őrt mészárolt le – a hajójuknak itt

kellett lennie valahol, a létesítmény valamelyik

légikikötőjében. És bár fogalma sem volt, hogy

ezeket hol találja, azt tudván tudta, hogy

ebben a kérdésben is nyugodtan rábízhatja

magát az Erőre.

Rohanni kezdett, aztán gondolkodás és ha-

bozás nélkül fordult be a különféle folyosókba,

közben minden tőle telhetőt megtett, hogy

kizárja tudatából a szirénák őrjítő visítását.

Egész életében az Erő irányította őt, már

akkor is, amikor még csak nem is sejtette, hogy

egy napon a Sith Sötét Nagyura lesz belőle.

Katonai pályafutása alatt egyik csoda a másik

647

A Gonosz Dinasztia

után esett meg vele: valahogy mindig sikerült

szinte sértetlenül átvezetnie az Éjjárókat a

háború legvéresebb csatáin és hadjáratain.

Akkoriban egyszerűen szerencsésnek tartotta

magát, és úgy hitte, a sors jó ösztönökkel

áldotta meg.

Befordult a következő sarkon, a jobb lába

megcsúszott egy pillanatra. Ezzel egy időben a

kövezet megremegett a talpa alatt – a távoli,

erős robbanás az egész létesítményt megrázta.

A kezével vadul csapkodva hamar visszanyer-

te az egyensúlyát, és tovább gyorsítva végig-

száguldott a járaton.

Sehogy sem tudta megállapítani, hogy a

megfelelő irányba tart-e; a durva kőfalak

mindenütt ugyanúgy néztek ki. Hirtelen

megérezte egy második detonáció rezgéseit, s

a jelenség arra emlékeztette, hogy hamarosan

lejár az idő. Ám ez a folyosó felfelé vezetett,

ami bizakodásra adott okot.

648

Dew Karpyshyn

Annak idején, miután megkezdte tanulmá-

nyait a korribani Sith Akadémián, hamar

rádöbbent, hogy amit korábban káprázatos

szerencsének vélt, az valójában az Erő egyik

megnyilvánulása volt. Még mielőtt felismerte

volna, hogy miféle hatalom rejtőzik a bensőjé-

ben, ez az Erő már folyamatosan alakította az

életének eseményeit azzal, hogy utat mutatott

neki, és irányította a döntéseit, illetve tetteit.

És miután megtanulta felhasználni ezt a ha-

talmat – ezzel a saját kezébe vette sorsának

irányítását ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a

sorsa irányítsa őt –, az lehetővé tette számára,

hogy felemelkedjen, és elfoglalja a jelenlegi

helyét. Az Erő eszközzé vált számára, paran-

csolhatott neki, és rákényszeríthette az akara-

tát.

De itt és most, amikor néhány perc választot-

ta el a teljes megsemmisüléstől, Bane úgy

döntött, hogy visszatér a fiatalkori módszerei-

649

A Gonosz Dinasztia

hez. A menekülési útvonal tudatos felderítése

rengeteg összpontosítást és erőfeszítést igé-

nyelt volna, ami jócskán lelassította volna őt.

Noha ez a fajta viselkedés távol állt tőle, most

nem engedhette meg magának, hogy gondol-

kodjon és tervezzen – nem tehetett mást,

minthogy reagál a megérzéseire, és reméli a

legjobbakat.

Bekanyarodott egy újabb sarkon, végigfutott

egy kurta folyosón, és kirontott egy acélterasz-

ra, amely egy tágas, magas mennyezetű üreg

falából nyúlt ki. Éppen idejében érkezett

ahhoz, hogy végignézze, amint egy – oldalain

a doani uralkodócsalád címerét viselő – űrhajó

felszáll, és kirepül a barlangból. Először azt

hitte, hogy a hercegnő tartózkodik a gép

fedélzetén, ám amikor sietve kiterjesztette

érzékelésének körét, felfedezte, hogy másvala-

ki vezeti a hajót – valaki, akit erős szálak

fűznek a sötét oldalhoz. Feltámadt benne az

650

Dew Karpyshyn

érdeklődés, de nem engedhette meg, hogy a

titokzatos idegen lekösse a figyelmét – ennél

sürgetőbb gondja is akadt.

A teraszról letekintve meglátta azt az

iktotchit, aki a rajtaütést vezette a Ciutric-on. A

nő ugyanazt a fekete köpenyt viselte, mint

akkor, és jelenleg egy fekete-vörös cirkáló

mellett állt. Mindvégig figyelemmel kísérte a

távozó hajót, ám amikor az elszáguldott,

megfordult, és felnézett a teraszra. Nyomban

meglátta a Sötét Nagyurat, és a vonásain

elégedett kifejezés jelent meg.

– Már vártalak! – kiáltotta tisztán csengő

hangon.

Amikor a közelmúltban ők ketten összecsap-

tak, Bane vereséget szenvedett. Most fegyver-

telen volt, ráadásul a Zannah-val vívott párbaj

eléggé kimerítette. Mégis biztosra vette, hogy

ezúttal megöli a nőt – a meglepetésből fakadó

előnyök, valamint a húsz zsoldos támogatása

651

A Gonosz Dinasztia

nélkül nem érhetett fel vele. És azzal a lehető-

séggel is számolt, hogy az iktotchi megint

mérgezett tőrökkel támad; készen állt arra,

hogy a sötét oldal tüzével idejében kiégesse

magából a toxint, még mielőtt az szétárad a

szervezetében.

Megmarkolta a korlátot, és a létesítmény

mélyén bekövetkező újabb detonáció rezgései-

vel nem törődve átugrott a mellvéden. Amint

talpa elérte a betont, máris elindult az ellensé-

ge felé. Ám az iktotchi meglepő módon tapod-

tat sem hátrált előle. Még csak a fegyvereit sem

rántotta elő. Mindezek helyett fél térdre eresz-

kedett, lehajtotta a fejét, és mindkét kezét

előrenyújtotta, mintha felkínált volna valamit.

A váratlan reakció láttán Bane a nőtől né-

hány méternyire megtorpant. Ebből a távol-

ságból tisztán látta, hogy az iktotchi az ő

elvesztett fénykardját, illetve egy holokront

652

Dew Karpyshyn

tart elébe – minden valószínűség szerint a saját

holokronját.

– Ajándék, nagyuram! – közölte az iktotchi,

és a fejét oldalra billentve felnézett.

– Meg akartál ölni! – morogta Bane a tekinte-

tét a nőre szegezve.

– Felbéreltek, hogy raboljalak el téged – javí-

totta ki az iktotchi.

– Csupán egy munka volt. És mostanra véget

ért.

Bane előrenyúlt, és kivette fegyverét a nő

kezéből. Ujjait az ismerős, íves markolatra

fonta, és aktiválta a kardot. Az iktotchi felállt,

és továbbra sem jelentkeztek rajta a félelem

jelei.

– Miért vagy még itt? – kérdezte tőle Bane.

– Tudtam, hogy kiszabadulsz a cellából –

magyarázta a nő –, és reméltem, hogy mene-

külés közben itt fogsz felbukkanni.

653

A Gonosz Dinasztia

– Előre láttad, hogy rád találok? – érdeklő-

dött Bane, aki hallott már arról, hogy az

iktotchik állítólag a jövőbe látnak, noha fogal-

ma sem volt arról, hogy a látomásaik mennyire

pontosak és megbízhatóak.

– Minden éjszaka felbukkantál az álmaimban

– felelte a nő. – A kettőnk sorsa összefonódott.

– Mi van, ha az a sorsod, hogy végzek veled?

– kérdezte Bane, és felemelte a kardját.

– Egyikünknek sem az a sorsa, hogy itt hal-

jon meg, nagyuram – válaszolta a legteljesebb

nyugalommal az iktotchi.

Ebben a pillanatban – mintha az önmeg-

semmisítő rendszer cáfolni akarta volna szava-

it –, újabb detonáció rázta meg az üreg falait.

– Mit akarsz tőlem? – kérdezte Bane.

– Engedd meg, hogy tanuljak tőled! – kérte

az iktotchi, aki szemlátomást nem törődött

azzal, hogy halálos veszély leselkedik mind-

654

Dew Karpyshyn

kettőjükre. – Mutasd meg nekem a sötét oldalt!

Vezess rá a Sith-ek útjára!

– Tisztában vagy azzal, hogy mit kérsz tő-

lem? – kérdezte a szemöldökét felvonva Bane.

– A létezésemnek most nincs semmi értelme

– közölte az iktotchi. – Te életcélt adhatsz

nekem. Az útmutatásod mellett rátalálhatok a

valódi sorsomra.

– Mit tudsz felajánlani cserébe? – érdeklődött

a Sötét Nagyúr.

– Hűséget. Önfeláldozást. Egy hajót, amely-

lyel elhagyhatod a börtönt, mielőtt megsem-

misül… – sorolta az iktotchi, majd rövid szü-

net után hozzátette:

– És Caleb lányát.

A következő robbanás elég közel következett

be ahhoz, hogy ne csak a rezgéseket érezzék,

de magát a dörrenést is meghallják.

– Elfogadom – jelentette ki rövid megfonto-

lás után Bane, és kikapcsolta a kardját.

655

A Gonosz Dinasztia

Alig egy perccel később mindketten az

iktotchi hajójának pilótafülkéjében ültek, és

elhagyták a Kőbörtönt, mialatt annak mélyén

kezdetét vette a végső, mindent megsemmisítő

robbanássorozat.

***

Zannah a lehető leggyorsabb iramban vágott

át a létesítményen – a kisebbfajta dokk felé

tartott, ahol reményei szerint a hajója és Set

Harth várta őt. Az Erő az egész testét áthatotta,

a lába olyan gyorsan hajtotta előre, hogy szőke

fürtjei vízszintesen lobogtak a tarkója mögött.

Futás közben érzékelte a létesítmény mélyé-

ről kiinduló rezgéseket, és arra is felfigyelt,

hogy valamennyi robbanás közelebb történt

hozzá, mint az előző. Bane csupán egyetlen

töltetet indított be a Sith-villámmal. Ezek a

detonációk sokkal erősebbek voltak. Egyszerre

656

Dew Karpyshyn

nyolc-tíz, egymás közelében elhelyezett töltet

robbant, és nem csupán egy rövid folyosósza-

kaszt omlasztottak le, hanem egész részlege-

ket.
Mire Zannah maga mögött hagyta a börtön

újra megnyitott részét, és belevetette magát a

sötétségbe burkolózó folyosók útvesztőjébe,

már nem csupán a lökéshullámok által keltett

rezdüléseket érezte, de magát a morajlást is

hallotta. A detonációk kezdetben tíz másod-

percenként következtek be, de most már egyre

sűrűbben követték egymást – míg végül a

fojtott dobbanások folyamatos dübörgéssé

olvadtak össze.

Zannah hanyatt-homlok rohant, még azzal

sem törődve, hogy elővegyen egy fényrudat.

Szabálytalan ritmusban, szaggatottan lélegzett,

de lépteinek üteme egyszer sem tört meg. Az

Erő hatalma kellemesen bizsergette testének

valamennyi izmát és idegszálát, az érzékszer-

657

A Gonosz Dinasztia

vei természetfeletti élességgel működtek. Nem

kellett látnia ahhoz, hogy megtalálja a helyes

utat. A denevérekhez hasonlatosan a fülével

tájékozódott: a szirénák visításának visszhang-

jai alapján egyfajta szonárkép rajzolódott ki a

lelki szemei előtt, amely pontosan ábrázolta a

közvetlen környezetét. A töltetek detonációit

kísérő fojtott dörrenések vészjóslóan ellenpon-

tozták a szirénák idegőrlő üvöltését.

Amikor berohant a dokkba, ahol a gépe ál-

lomásozott, kettős meglepetésben lett része.

Először is azon hökkent meg, hogy a föld alatti

járatok teljes sötétsége után a hajó reflektorai

mennyire vakító fényt adnak, másodjára pedig

azon, hogy Set Harth nyomtalanul eltűnt.

Mindig is gyanította, hogy a férfi egyszer

csak gondol egyet, és lelép, de elképzelni sem

tudta, hogy miért hagyta itt a Victoryt. Ugya-

nakkor erre a kérdésre most nem szakíthatott

időt. Újabb robbanást hallott, ami olyan közel

658

Dew Karpyshyn

következett be, hogy a barlang falai hevesen

megrázkódtak.
Berontott a gépébe, levágta magát az ülésé-

be, beindította a hajtóműveket – és ekkor a

következő detonáció lökéshulláma úgy megta-

szította a hajóját, hogy az előre-hátra ingado-

zott a leszállótalpain. A váratlan lökéstől

majdnem kibukott az ülésből, mire sietve

megkapaszkodott, majd a botkormányt hátra-

húzva és oldalra döntve felemelte a betonról, s

a kijárat felé fordította a gépet, aztán határo-

zottan előrenyomta a tolóerő-szabályzót.

A Victory előreszökkent, és kiszáguldott a

félkör formájú nyíláson, mialatt mögötte az

üreg falaiba rejtett rombolótöltetek egyszerre

felrobbantak, és megsemmisítették az egész

dokkot.

Zannah másodpercekkel később – a szikla-

oszloptól biztonságos távolságban – felfelé

vezető pályára állította a gépét, aktiválta a

659

A Gonosz Dinasztia

robotpilótát, majd hátradőlt, és igyekezett úrrá

lenni heves zihálásán. A menekülésért folyta-

tott, őrült hajsza mentálisan és testileg is

kimerítette. A teste verejtékben úszott, comb-

jában és lábszárában az izmok megállíthatatla-

nul remegtek, és bármelyik pillanatban begör-

csölhettek.

Életben maradt ugyan, de a küldetését aligha

nevezhette sikeresnek. Hagyta, hogy Bane

kicsússzon a markából, és szemernyi kétsége

sem volt afelől, hogy hozzá hasonlóan a mes-

tere is kijutott a megsemmisülő Kőbörtönből.

Ha mindez nem lett volna elég, a tanítványát is

elvesztette.

Nem tudta, hogy Set megszökött-e, avagy az

egyik robbanás végzett vele, és ezt most nem is

deríthette ki. Közte és Bane között az elmúlt

húsz évben olyan szilárd kapcsolat alakult ki,

amely elég erős volt ahhoz, hogy akár az egész

Galaxison átnyúljon. Megérezte volna a meste-

660

Dew Karpyshyn
re halálát, függetlenül attól, hogy az hol és

mikor következik be. Ezzel szemben a Sötét

Jedit alig néhány napja vette maga mellé.

Közvetlen közelről érzékelte volna a jelenlétét

– mint minden egyes olyan illetőét, akit átjár

az Erő –, de kettejük között nem létezett külön-

leges kötelék.

Ám pillanatnyilag Set Harth jelentette szá-

mára a legkisebb gondot. Darth Bane kiszaba-

dult, és Zannah biztosra vette, hogy amint a

mestere kerít magának egy új fénykardot,

azonnal keresni kezdi őt – hacsak ő nem talál

rá hamarabb.

Csakhogy elképzelni sem tudta, hogy hol

kezdje a keresést.

661

A Gonosz Dinasztia
Huszonnegyedik fejezet
A Kőbörtön mentőegysége méretek és ké-

nyelem dolgában messze elmaradt a hercegnő

személyi cirkálójától, viszont Ötös osztályú

hiperhajtóművel

szerelték

fel,

és

tárolórekeszei bőséges mennyiségű készleteket

tartalmaztak. A biztonsági szolgálat vezetői

úgy számoltak, hogy ha valaha szükség lesz a

börtön önmegsemmisítő rendszerének aktivá-

lására, akkor minden valószínűség szerint a

királyi család tagjait is evakuálni kell, így ezt a

gépet is előre felkészítették, hogy ha kell,

bevonhassák a mentésbe.

Ez Serrának most ugyancsak kapóra jött.

Tisztában volt azzal, hogy tettének súlyos

következményei lesznek. A jelenlegi uralkodó

apja bezáratta a Kőbörtönt, hivatalosan azóta

sem működött – így aztán a megsemmisülése

662

Dew Karpyshyn

miatt biztosan egy sereg kérdés fog felvetődni

arról, hogy egészen pontosan mik történtek a

királyi palota alatti létesítményben. A vizsgálat

során persze nem derül fény semmire, miután

a rombolótölteteket úgy helyezték el annak

idején, hogy mindent megsemmisítsenek. A

beomlott kamrák és folyosók feltárása rendkí-

vül költséges lenne, és amúgy sem volna sok

értelme belekezdeni. A Kőbörtön titkai ezer és

ezer tonna kő alatt rejtőznek majd mindörökre.

Mindez persze nem fogja meggátolni a

pletykák és a találgatások terjedését. A bányá-

szok már régóta nem hittek a nemeseknek; és

ha híre megy, hogy valaki újra megnyitotta a

rossz hírű börtönt, még ha csak egy rövid

időre is, akkor bizonyosan felszakadnak a régi

sebek. Egyre többen éreznek majd együtt a

lázadókkal, és egyre többen állnak be a zászló-

juk alá…

663

A Gonosz Dinasztia

Serra gyanította, hogy az eltűnése jókora

zűrzavart okoz majd, viszont azt is tudta, hogy

hosszú távon mindenki jobban jár, ha ő egy-

szerűen csak eltűnik. Hűséget esküdött a

királyi családnak, aztán elárulta azt, amivel

bajt és balszerencsét zúdított Gerran rokonaira.

Így aztán, amennyiben az uralkodó és min-

denki más halottnak hiszi őt, könnyebben

eltakarítják majd az általa hátrahagyott romo-

kat.

Az egész Galaxisban két hely létezett, ahol

valaha is maradéktalanul boldog volt. Miután

a doani otthonába nem térhetett vissza, a

navigációs konzol fölé hajolt, betáplált egy

útvonalat, és elindult a másik helyszín felé.

Ám amikor letette gépét az Ambria felszínére,

az apja táborának határán, sok mindent érzett,

de örömöt nem.

Az elmúlt hónapok során mindent elveszí-

tett. Magára maradt, teljesen összezavarodott,

664

Dew Karpyshyn

ráadásul bűntudat gyötörte. Abban a remény-

ben jött ide, hogy megtalálja a békességet –

mind saját magának, mind a barátjának.

Kora estére járt az idő; a nappali világosság

éppen csak halványulni kezdett, amikor ki-

emelte a raktérből Lucia holttestét. Óvatosan

letette barátját a puszta földre, majd visszasie-

tett a hajóba, ahol addig keresgélt a készletek

között, amíg rátalált egy rövid nyelű ásóra.

A homokos talaj puha volt, így sokkal köny-

nyebben boldogult, mintha más világokon

dolgozott volna. Még így is több mint egy

órába telt, mire elkészült a sírral. A lehető

leggyengédebben beleeresztette Lucia testét a

hosszúkás gödörbe, majd ismét felkapta az

ásót, és eltemette a barátját.

Napnyugta után a forróság gyorsan alább-

hagyott, és miután Serra végzett, rövidesen

fázni kezdett. Ám a nehéz munka varázslatos

hatást gyakorolt rá: az elméjét és lelkét megbé-

665

A Gonosz Dinasztia

nító, különös felhő maradéktalanul szétfosz-

lott.

Odakint, a sivatagban hűvös szél kerekedett,

és amint megérintette a bőrét, Serra megdider-

gett. Ezúttal azonban nem a hajójába ment,

hanem átszelte a tábort, és az apja régi, rozoga

viskójában keresett menedéket.

Befészkelte magát az egyik sarokba, és le-

hunyta a szemét. Valamilyen úton-módon még

most is érzékelte az apja jelenlétét. Noha rég

elvesztette őt, ezen a helyen könnyűszerrel

felidézte a róla szóló emlékeit: az arcát, a

hangját. Vigaszt merített belőlük, mintha az

apja nyugodt ereje és bölcsessége átköltözött

volna belé abból a helyből, ahol Caleb majd-

nem az egész életét leélte.

És Serra ekkor végre rádöbbent, hogy tévu-

takon járt. Az apja számtalanszor figyelmeztet-

te őt a sötét oldal veszélyeire, és mégis, amikor

eljött a perc, megfeledkezett a bölcs tanácsok-

666

Dew Karpyshyn

ról. És mindent, amiből baj lett – mindazt a

vért, ami most a kezén száradt – vissza lehetett

követni a saját gyűlöletéig és bosszúvágyáig.

Gerran halálával kezdődött. Ahelyett, hogy

meggyászolta volna a férjét, és továbblépett

volna, belekapaszkodott a bánatába, amíg az

ádáz haraggá alakult, amely minden ébren

töltött percében emésztette őt. Lucia azért

bérelte fel az orgyilkost, azért akart bosszút

állni helyette, mert azt remélte, hogy ezzel

kirángathatja őt a sötétségből – ehelyett akara-

ta ellenére mozgásba hozott egy eseménysort,

amely végül mindkettőjük vesztét okozta.

A Vadász megölte Medd Tandart, a Jedi-

lovagot, és ezzel a Jedi-tanács, illetve a Doan

uralkodója is belekeveredett az ügybe. Serra

most már tudta, hogy amikor a testőre beval-

lotta neki, mit tett, meg kellett volna rémülnie.

El kellett volna mennie a királyhoz, hogy

beszéljen neki az orgyilkosról – persze Lucia

667

A Gonosz Dinasztia

nevét gondosan kihagyva a beszámolóból.

Ezzel az egyetlen, őszinte tettel elháríthatta

volna mindazt a szenvedést, ami a lázadók

lemészárlását követte. Ezzel szemben hallga-

tott, elárulta a királyt, halmozta a titkokat, és

örült a szörnyű bűncselekménynek, amit az ő

érdekében követtek el.

A hazugsága miatt kellett elutaznia a

Coruscantra, ahol merő véletlenségből tudo-

mást szerzett az apja sorsáról. Visszatekintve

szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy az

apja inkább az életét adta, semmint meghajol-

jon a sötét oldal akarata előtt. Ám ő ahelyett,

hogy tiszteletben tartotta volna az emlékét és

követte volna a példáját, hagyta, hogy a bánata

eltorzítsa az igazságérzetét. Megint engedte,

hogy a haragja és gyűlölete irányítsa tetteit, és

elküldte Luciát, hogy egy második munkára is

bérelje fel a Vadászt.

668

Dew Karpyshyn

Aztán, amikor az orgyilkos és a zsoldosok

elkapták az álmaiban kísértő fekete alakot, lett

volna még egy esélye arra, hogy elforduljon a

szakadéktól. Átadhatta volna a Sith-et a ható-

ságoknak, ehelyett úgy döntött, hogy fogságba

veti és megkínozza.

Addigra már olyan mélyre süllyedt a sötét

verembe, hogy még Lucia is érzékelte a rom-

lottságát. A barátja megpróbálta figyelmeztet-

ni. Felismerte, hogy úrnője mivé lett. De nem

hallgatott rá, és emiatt Lucia is meghalt, mint

oly sokan.

Harag, bosszú, megtévesztés, kegyetlenség,

gyűlölet – ezek mindig is a sötét oldal eszközei

voltak. És ő a férje halála óta hagyta, hogy ezek

az érzések uralják az életét, és mind mélyebbre

és mélyebbre lehúzzák. És csak most, amikor a

sivatag közepén álló kunyhó sarkában kupor-

gott, csak most értette meg, hogy milyen

irtózatos árat fizetett a hibáiért. A sötét oldal

669

A Gonosz Dinasztia

pusztít. Nem hozza el a békét és a megnyug-

vást; nem hoz mást, csak szenvedést és halált.

Az apja megértette mindezt, és megpróbálta

megtanítani neki. De ő kudarcot vallott, és

ezzel mindent elveszített.

– Sajnálom, apám – suttogta Serra, közben

felemelte jobbját, és letörölt egy könnycseppet

az arcáról –, most már értem.

Ami megtörtént, azt már nem lehetett jóvá

tenni. Tudta, hogy együtt kell élnie a bűnei

terhével. De szilárdan megfogadta, hogy a

jövőben nem fogja hagyni, hogy a sötét oldal

még egyszer elcsábítsa. És akármilyen sors vár

rá, akármilyen következményekkel vagy

büntetéssel kell szembenéznie, emelt fővel,

teljes nyugalommal és csendes erővel fogja

elfogadni.

Még most is az apám lánya vagyok…

***

670

Dew Karpyshyn

Bane tökéletesen tisztában volt azzal, milyen

kevésen múlott, hogy Zannah nem végzett

vele. Mégis életben maradt, amivel tanúbi-

zonyságát adta az erejének és hatalmának.

Fogolyként került be a Kőbörtönbe, de amikor

kiszabadult onnan, még nagyobb hatalommal

bírt, mint korábban. Andeddu holokronja

elveszett ugyan – a leomló kőfalak minden

bizonnyal maguk alá temették de előtte még

sikerült kiszednie belőle a legértékesebb titkot:

a lélekátvitel leírását. És bár a tanítványa is

életben maradt, talán máris megtalálta a meg-

felelő utódot.

Alaposan szemügyre vette a mellette ülő

iktotchit, aki a botkormányt markolva finom

iránymódosításokat hajtott végre, hogy opti-

mális röppályán tartsa a gépet, mialatt az

maga mögött hagyta a világűr vákuumát, és

belemerült az Ambria légkörének örvényeibe.

671

A Gonosz Dinasztia

A nő elmondta, hogy a neve Vadász, hogy az

elmúlt öt évben szabadúszó bérgyilkosként

dolgozott, és ennek köszönhetően alaposan

megtanulta, hogyan ismerje fel és aknázza ki a

célpontjai gyengeségeit. Az eredményeit nehéz

lett volna vitatni – a kettejük rövid összecsapá-

sa alatt máris tanúbizonyságát adta perzselő

becsvágyának, illetve hogy hihetetlen lehető-

ségeket hordoz. Bane még inkább lenyűgöző-

nek találta ezt a teljesítményt, ha figyelembe

vette, hogy az új tanítványa sosem részesült

semmiféle felkészítésben. Minden, amit tett, a

természetes képességeiből fakadt. A tiszta

ösztöneiből. A nyers hatalmából.

Az az adottsága, amelynek révén módjában

állt megszakítani az élőlények, illetve az Erő

között fennálló kapcsolatokat, további bizonyí-

tékot szolgáltatott a hatalmáról. Soha senki

nem tanította neki, hogyan alkalmazza ezt a

ritka és bonyolult technikát; egyszerűen a

672

Dew Karpyshyn

puszta akaraterejével zúdította rá az ellensége-

ire. A módszer durva volt és kiforratlan, de

kétségkívül hatékony.

A Sötét Nagyurat azonban elsősorban a Va-

dász másik képessége érdekelte.

– Hogyan találtál rám? – kérdezte tőle, mia-

latt meredek pályán ereszkedtek a bolygó

felszíne felé. – Hogyan követtél nyomon

egészen a Ciutric-ig?

– A látomásaim segítettek – válaszolta az

iktotchi. – Amikor összpontosítok, különféle

képeket látok. Teremtményeket és helyszíne-

ket. Néha bepillantást nyerek a jövőbe, bár

ezek nem mindig válnak valóra.

– Igen, a jövő állandó mozgásban van – ma-

gyarázta Bane. – Folyamatosan formálja az

Erő, illetve azok, aki elég hatalommal bírnak

ahhoz, hogy irányítsák az Erőt.

– Olykor a múltat is látom – folytatta a Va-

dász. – A volt emlékeit. Láttalak téged, amikor

673

A Gonosz Dinasztia

itt jártál, az Ambrián. Egy szőke nő is veled

volt.

– A tanítványom – felelte kurtán Bane.

– Életben van?

– Egyelőre… – mormolta vészjósló hangon a

Sötét Nagyúr.

A láthatáron megjelentek az Ambria napjá-

nak első fényei. Mialatt a halványsárga suga-

rak a gép orrkúpjára vetültek, Bane azon

kezdett tűnődni, hogy az iktotchi vajon med-

dig lesz képes fejlődni, ha megfelelő kiképzés-

ben és útmutatásban részesül.

Ő maga is rendelkezett annyi bölcsességgel,

hogy értelmezze az eseményeket, és kiszámít-

sa azok legvalószínűbb végkimenetelét. Képes

volt manipulálni az egész Galaxist, hogy

végigterelje az általa meghatározott úton, egy

olyan korszak felé, amikor majd valamennyi

értelmes lény meghajlik a Sith-ek előtt, ám

rengeteget kellett küszködnie annak érdeké-

674

Dew Karpyshyn

ben, hogy minden a kellő irányban maradjon.

Állandóan módosítania kellett a Jedik meg-

semmisítésére, illetve a Galaxis feletti uralom

megszerzésére szőtt, hosszú távú terveit. Újra

és újra reagálnia kellett a váratlan és teljesség-

gel kiszámíthatatlan eseményekre, amelyek

átfestették a társadalmi és politikai háttereket.

Valahányszor ez megtörtént, hátrálnia kel-

lett, amíg kiértékelte a változásokat, és megfe-

lelő válaszokat adott rájuk. És most az járt a

fejében, hogy ha a Vadász egyszer megtanul

bánni a hatalmával, a Sith-eket többé semmi

sem fogja a puszta reagálásra korlátozni.

Módjukban áll majd előre látni a véletlenszerű

változásokat, és felkészülhetnek rá, még mie-

lőtt bekövetkeznek.

Sőt még ennél is nagyobb távlatokat látott

maga előtt. Nem hitt abban, hogy a sors eleve

elrendeltetett. Ellenkezőleg, tudván tudta,

hogy több lehetséges jövő létezik egyszerre, és

675

A Gonosz Dinasztia

ebből fakadóan az Erő csupán egy-egy példát

mutat meg az iktotchi-nak abból, ami megtör-

ténhet. És ha a Vadász megtanulja azt, hogyan

osztályozza a látomásait, hogyan válassza szét

az egymással párhuzamos idővonalakat, akkor

vajon irányítani is tudja majd azokat? Lehet,

hogy egy napon hatalmában áll majd a puszta

gondolataival megváltoztatni a jövőt? Lehet,

hogy az Erőt használva képes lesz átformálni

magát a létezés szövetét, és valósággá változ-

tatni a kiválasztott látomását?

– A dokkban azt mondtad, hogy vártál en-

gem – mondta fojtott hangon, mert szeretett

volna minél többet megtudni a nő képességé-

ről. – A látomásaidból tudtad, hogy ott fogok

felbukkanni?

– Nem egészen – válaszolta a fejét rázva a

Vadász. – Volt egy furcsa érzésem. Érzékeltem,

hogy rendkívül fontos perceket élek át, azt

viszont nem tudtam, hogy mi fog történni. A

676

Dew Karpyshyn

megérzéseim megsúgták, hogy a javamra

válik, ha várok.

Bane bölcselkedve bólogatott, és megkérdez-

te:

– A megérzéseid adtak már rossz tanácsot?

– Néha igen, de elég ritkán – felelte az

iktotchi.
– Ezért jöttünk ide, az Ambriára? – érdeklő-

dött a Sötét Nagyúr az elülső ablak felé bic-

centve. – Az álmaidban láttad, hogy itt fogjuk

megtalálni Caleb lányát?

– Amikor a hercegnő felbérelt arra, hogy

fogjalak el, itt találkoztunk – válaszolta a

Vadász. – Ez a hely folyton kísérti őt. Nem volt

szükségem látomásokra, nélkülük is tudtam,

hogy ide menekül.

A Sötét Nagyúr elégedetten mosolygott – az

iktotchi legalább olyan éles eszű volt, mint

amilyen hatalmas.

677

A Gonosz Dinasztia

A gépet elhagyva Bane-nek eszébe jutott,

hogy az Ambria felszíne alatt hihetetlen ener-

giák rejtőznek. Az Erőt, amely egykoron

elpusztította a bolygót, egy Jedi-mester csap-

dába ejtette, és a Natth-tó mélyére rekesztette.

Azóta ez a világ a sötét és a világos oldal

energiáinak csomópontja volt.

Észrevett egy a közelben domborodó, friss

sírhalmot, de éppen csak egy futó pillantásra

méltatta. Darth Bane számára a holtak nem

bírtak fontossággal.

Hosszú, céltudatos léptekkel haladt a tábor-

hely másik oldalán álló, roskadozó kunyhó

felé, míg a Vadász tőle balra, fél méterrel

lemaradva követte őt.

Közvetlenül azelőtt, hogy odaért az épít-

ményhez, a hercegnő kilépett annak ajtaján,

hogy szembenézzen vele. Caleb lánya fegyver-

telen volt és magányos, de Bane nem érzékelte

a félelmét – nem úgy, mint a börtöncellában, a

678

Dew Karpyshyn

legutóbbi találkozásuk alkalmával. A magas,

karcsú nőből derűs nyugalom áradt, egyfajta

békesség, amely az apját is körüllengte annak

idején, amikor a Sötét Nagyúr első ízben

találkozott vele.

Bane saját hangulata is jelentősen megválto-

zott. Már nem fűtötte az az irtózatos, elfojtha-

tatlan bosszúvágy. A Kőbörtön gyomrában

szüksége volt a haragjára, hogy erőt merítsen

belőle, és annak révén életben maradjon,

illetve legyőzze az ellenségeit. Itt viszont nem

fenyegette semmiféle veszély. Megengedhette

magának a higgadt mérlegelés fényűzését, és

felismerte, hogy nem kell feltétlenül megölnie

a nőt – már amennyiben kiderül, hogy még

hasznos lehet számára a jövőben.

Szemtől szemben állva meredtek egymásra,

és egy darabig egyikük sem szólalt meg. A

hosszúra nyúló csendet végül Serra törte meg:

679

A Gonosz Dinasztia

– Láttad a sírt, amikor leszálltál? Oda temet-

tem tegnap este Luciát.

Miután a Sötét Nagyúr továbbra is komor

hallgatásba merült, a hercegnő az arcához

emelte kezét, letörölt egy könnycseppet a

szeme alól, és hozzátette:

– Lucia megmentette az életedet. Még az sem

érdekel, hogy meghalt?

– A holtak mit sem érnek az élők számára –

válaszolta ridegen Bane.

– A barátod volt – jegyezte meg Serra.

– Akármi volt is, nincs többé – felelte Bane. –

Most már nem más, mint egy rakás bomló hús

és csont.

– Nem ezt érdemelte! – vitatkozott Serra. – A

halála értelmetlen volt.

– Az apád halála volt értelmetlen – jelentette

ki halkan, de határozottan Bane. – Ő tekinté-

lyes és értékes tudással bírt. Kétszer is meg-

mentette az életemet, amikor nem tudott volna

680

Dew Karpyshyn

meggyógyítani senki más. Ha rajtam múlik,

életben hagytam volna arra az esetre, ha

harmadjára is szükségem támadna a segítségé-

re.

– Önként sosem segített volna rajtad – vágott

vissza Serra. Minden harag nélkül beszélt,

viszont hangját az igazság acélos csengése

árnyalta.

– Mégis megtette – emlékeztette Bane a her-

cegnőt. – Hasznos volt a számomra. És talán

neked is hasznodat venném egyszer, ha meg-

osztotta veled a tudását.

– Az apám mindenre megtanított, amit tu-

dott. De ahogyan ő, úgy én sem fogok soha

segíteni egy olyan szörnyetegnek, mint ami te

vagy – válaszolta neki Serra, azzal a hallgata-

gon figyelő iktotchira fordította tekintetét, és

tovább beszélt:

– Ha követed ezt a férfit, előbb vagy utóbb

megsemmisít téged. Láttam, hogy miféle

681

A Gonosz Dinasztia

jutalmat kapnak azok, akik a sötét oldal útján

járnak.

– A sötét oldal hatalmat ad nekem – felelte

magabiztosan a Vadász. – Elvezet a valódi

sorsomhoz.

– Ezt csak a bolondok hihetik – válaszolta

fejét ingatva a hercegnő. – Nézz csak rám!

Átadtam magam a gyűlöletemnek. Hagytam,

hogy elemésszen. A bosszúvágyam miatt

elvesztettem mindenkit és mindent, aki és ami

fontos volt nekem.

– A sötét oldal felfalja azokat, akiknek nincs

akkora hatalmuk, hogy képesek legyenek

irányítani – jelentette ki Bane. – Egy ádáz

érzelemvihar, amely mindent elpusztít, ami az

útjába kerül. Tönkreteszi a gyengéket, és

azokat is, akik nem méltók a megismerésére.

– Ám azok, aki erősek – folytatta rövid szü-

net után –, a vihar szelein közönséges ésszel

felfoghatatlan magasságokba szárnyalhatnak.

682

Dew Karpyshyn

Nekik módjukban áll kibontakoztatni a ben-

nük rejlő lehetőségeket. Leszaggathatják

magukról a láncokat, amelyek lekötik őket.

Uralhatják a világukat. Csakis azok, akiknek

elég hatalmuk van ahhoz, hogy parancsoljanak

a sötét oldalnak, csakis azok igazán szabadok.

– Nem! – válaszolta Serra a fejét rázva. – Én

ebben nem hiszek. A sötét oldal gonosz. És te

is gonosz vagy. Sosem foglak szolgálni téged.

A szavaiban csendes dac rejlett, s Bane érez-

te, hogy nem mondhat és nem tehet semmit,

amivel meggyőzhetné Caleb lányát. Fontolóra

vette, hogy megkísérli végrehajtani a lélekátvi-

tel szertartását, de hamar elvetette az ötletet –

a rituálé során a teste megsemmisülne, és ha

nem sikerülne megszállnia a hercegnő testét, a

lelke mindörökre a semmiben rekedne.

Serrában ugyanolyan erős akarat dolgozott,

mint az apjában, és Bane korántsem vette

biztosra, hogy képes lenne legyőzni azt.

683

A Gonosz Dinasztia

De most még nem is kényszerült arra, hogy

megtegye. Számításai szerint több éve maradt

addig, amíg a jelenlegi teste végképp tönkre-

megy. És akkor jár a legjobban, ha szerződtet

magának egy szakértőt, aki készít neki egy

klóntestet. Vagy pedig keres valakit, aki sokkal

fiatalabb és sokkal ártatlanabb.

– Nem vesszük semmi hasznát, mester –

jegyezte meg az iktotchi, és szemében fellán-

goltak a mohóság fényei. – Megöljem neked?

Bane szótlanul bólintott, mire a Vadász lassú

léptekkel elindult a másik nő felé. A Sötét

Nagyúr érzékelte, hogy az iktotchi szereti a

gyilkolás ízét, valósággal kéjeleg az áldozatai

félelmében és kínjában. Ám Serra egyetlen

mozdulatot sem tett, hogy védje magát. Nem

próbált menekülni, és nem könyörgött kegye-

lemért. Moccanás nélkül állt, a legteljesebb

lelki nyugalommal várta, hogy beteljesedjen a

sorsa.

684

Dew Karpyshyn

Az orgyilkos hamar rájött, hogy Caleb lá-

nyának halálában nem lelheti örömét, és ekkor

szempillantás alatt véget vetett Serra életének.

685

A Gonosz Dinasztia

Huszonötödik fejezet

Zannah ujjait a Victory navigációs konzolja

felett lebegtetve töprengett arról, hogy mi

legyen a következő úti célja. Röviddel azután,

hogy kimenekült a Kőbörtönből, alacsony

orbitális pályára állította a gépét, és azóta is ott

keringett a Doan körül.

A Ciutric-ra nem akart menni. Bane életben

maradt, és neki meg kellett találnia őt, de úgy

sejtette, hogy a mestere egyhamar nem tér

vissza közös otthonukba.

Kezdetben azt latolgatta, hogy a Nar

Shaddaa felé veszi az irányt, ahol is megkeresi

Set birtokát. Ha a férfi meghalt, nem áll mód-

jában tiltakozni az ellen, hogy ő egy darabig

átmeneti bázisnak használja a házát – egészen

pontosan addig, amíg el nem indul, hogy

vadásszon a mesterére. Ha pedig kiderül, hogy

686

Dew Karpyshyn

Set életben maradt, nekik kettőjüknek bőven

lesz mit megbeszélni.

Csakhogy Zannah minél többet gondolko-

dott azon, hogy megütközik a férfival, akit a

közelmúltban maga mellé vett tanítványnak,

annál kevésbé találta vonzónak az ötletet.

Visszatekintve egyértelműnek tűnt, hogy

alaposan melléfogott a Sötét Jedivel. Égett a

vágytól, hogy megszerezze a mester köpenyét,

és meggyőzte magát, hogy a férfi elfogadható

választás. Annyira kétségbeesetten keresett

saját tanítványt, hogy szemet hunyt Set nyil-

vánvaló, sőt ordító hibái felett.

Abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy

Set Harth veszedelmes alak – úgy sejtette, ha

életben maradt, egy napon még le kell számol-

nia vele –, de mostanra már az is bebizonyo-

sodott róla, hogy nem való Sith-nek. Nem

fűtötték valódi vágyak, hogy uralkodjon a

Galaxis felett. Megelégedett fényűző életével,

687

A Gonosz Dinasztia

és nem óhajtott áldozatokat vállalni annak

érdekében, hogy valaki mássá formálja önma-

gát. És ezeket a vonásait Zannah valamiért

nem vette észre. Talán félt észrevenni. Set

talán túlontúl emlékeztette saját magára.

A fülében még most is ott csengtek Bane

szavai, amelyek akkor hangzottak el, amikor ő

azzal vádolta a mesterét, hogy megszegte a

Kettő Szabályát.

Évekig vártam, hogy párbajra hívj. De te

megelégedtél azzal, hogy az árnyékomban

szolgálj, hogy megmaradj tanítványnak, amíg

az öregedés megfoszt az erőmtől és hatalmam-

tól.

Igaza volt? Lehetséges, hogy ő a lelke mé-

lyén félt magára vállalni a mesteri címmel járó

felelősséget? Nem. Igenis, megpróbálta meg-

ölni Bane-t.

Megpróbálta, és kudarcot vallott, noha Bane-

nek nélkülöznie kellett a fénykardját. Lehetsé-

688

Dew Karpyshyn

ges, hogy igazából nem is akarta legyőzni a

Sötét Nagyurat? Lehet, hogy a tudatalattija

visszafogta őt, éppen csak annyira, hogy Bane

életben maradjon, amíg neki esélye nyílik a

menekülésre?

Nem. Ő akarja, hogy ezt higgyem.

Bane csaléteknek szánta szavait. Megpróbál-

ta aláásni tanítványa önbizalmát, rést keresett,

hogy túlélje a kettejük összecsapását. De

tévedett.

Valóban meg akartam ölni a börtön mélyén.

Valahogy mégis sikerült életben maradnia.

Zannah kénytelen volt belátni, hogy van

még egy, a többinél is nyugtalanítóbb lehető-

ség. Lehet, hogy Bane egész egyszerűen erő-

sebb nála? Ha nem tudott végezni vele, amíg

fegyvertelenül küzdött, milyen esélyei lesznek,

ha a mestere visszaszerzi a fénykardját?

Nem, ennek sincs értelme. Bane ugyan

megmenekült, de nem nyerte meg a csatát.

689

A Gonosz Dinasztia

Zannah ugyanakkor azt sem tagadta le ön-

maga előtt, hogy a fénykardja hatalmas előny-

höz juttatta őt. Módjában állt folyamatos

védekezésre kényszeríteni a mesterét. Akkor

tehát miért nem tudott végezni vele?

Alighanem azért, mert taktikai hibát vétett.

De vajon hol, mikor és mifélét?

A kérdés nem hagyta nyugodni, így aztán

hátradőlt az ülésben, és összefonta keblén a

karját – a navigációs számítógép továbbra is

hiába várta a célkoordinátákat. Zannah az alsó

ajkát rágcsálva összpontosított. Érezte, hogy a

válasz ott lebeg valahol az orra előtt, és már

csak meg kell ragadnia.

Lejátszotta gondolatban az egész jelenetet, és

újra meg újra elemezte annak minden egyes

mozzanatát. Türelmes volt és óvatos. Ennek

következtében, noha jelentős előnyt élvezett, a

mestere meg tudta védeni magát. Viszont, ha

erőszakosabban harcol, azzal utat nyit az

690

Dew Karpyshyn

ellencsapásoknak, amelyek bármikor végeztek

volna vele…

Tehát, mi a válasz? Kockáztatnom kellett

volna, hogy győzelmet arassak?

Zannah megrázta a fejét. Nem, biztosan nem

ez. Bane arra tanította őt, hogy a kockázatot

mindig a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

Máskülönben sok múlott a szerencsén. És ha

valaki túl sok kockázatot vállalt, a szerencse

előbb vagy utóbb ellene fordult, még akkor is,

ha az Erő őt támogatta.

És Zannah ekkor rájött a megfejtésre. A

nyers erőre alapozva próbálta legyőzni meste-

rét – Darth Bane stílusában harcolt. Márpedig

tudta, hogy testi erő dolgában sosem érhet fel

a férfival. Bane a harci tapasztalatok terén

mindig is fölényben volt vele szemben. Akkor

meg miért akarta fénykarddal legyőzni, ha

mindaz, amiben igazán tehetséges, amihez a

691

A Gonosz Dinasztia

legjobban ért, egészen más területen érvénye-

sül?

Beleesett a csapdába. Bane úgy tett, mintha

nála lenne a fegyvere, abban a biztos tudatban,

hogy ő felismeri a csalást. A mestere azt akar-

ta, hogy csakis a fénykard hiányára összponto-

sítson. És ezzel belecsalogatta őt a közelharcba.

Mi sem lehetett könnyebb annál, mint fény-

karddal megölni egy fegyvertelen ellenséget.

Ennél egyszerűbb és nyilvánvalóbb út nem

vezetett a győzelemhez. És Bane a maga forté-

lyos módján ráterelte őt erre az útra. Csakhogy

a leginkább nyilvánvaló út ritkán a legjobb út

is egyben.
Bane sosem félt az ő pengéitől. Az egész

fegyvertárában egyetlen eszköz akadt, amitől a

mestere tartott: a Sith-mágiától. Az Erő segít-

ségével olyan dolgokat hajthatott végre, ame-

lyekről Bane még csak nem is álmodhatott.

Módjában állt behatolni az ellenfelei elméjébe,

692

Dew Karpyshyn

hogy aztán tetszése szerint ellenük fordítsa a

saját gondolataikat és álmaikat.

A felkészülése folyamán Bane biztatta őt

arra, hogy tanulmányozza a varázslás mester-

ségét. Titokzatos szertartásokról szóló, ősrégi

könyveket adott neki, továbbá arra ösztönözte,

hogy folyamatosan gyarapítsa a tudását, és

fejlessze a képességeit. Úgy irányította a felké-

szülését, hogy a természetes adottságai mara-

déktalanul kibontakozhassanak. Ám a mester

sosem jött rá, hogy a tanítványa milyen mesz-

szire jutott…

A Bane-től kapott köteteken kívül Zannah az

évek folyamán maga is keresett forrásokat,

hogy minél mélyebben megismerje az ősi Sith-

ek tudását. Titokban gyakorolva addig fejlő-

dött, amíg messze túlszárnyalta a mestere

várakozásait. Új és új varázslatokat sajátított el,

és ezekkel oly módokon szabadíthatta el a

693

A Gonosz Dinasztia

sötét oldal erejét, amelyeket Bane még elkép-

zelni sem tudott.

A legközelebbi találkozásunk alkalmával,

mester, megmutatom neked, hogy mekkora

hatalmat szereztem.

A megérzései azt súgták, hogy erre a találko-

zásra hamarosan sor kerül. Bane immáron

szabad volt, és jelenleg biztosan terveket szőtt,

hogy felkészüljön a kettejük mindent eldöntő

összecsapására. Zannah tudta, ha nem talál rá

hamarosan, akkor a mestere fogja megtalálni

őt.

***
Mire a Vadász visszaért a táborba, sötét éj-

szaka telepedett a sivatagra. Bane parancsolta

neki, hogy temesse el Serra testét. Nem a

tisztelete jeléül vagy puszta becsületből, ha-

nem hogy a dögevők ne lepjék el a környéket,

694

Dew Karpyshyn

illetve hogy megszabaduljon a tetemtől, mie-

lőtt az bomlani kezd. Az iktotchi nem tiltako-

zott és nem vitatta az utasítást: vagy megértet-

te, hogy miért kell megtennie, vagy pedig

vakon bízott a mester ítélőképességében.

Mialatt a nő távol volt, Bane összegyűjtött

egy nyaláb ágat a kunyhó mögötti, apró fara-

kásból, és tüzet gyújtott, hogy elűzze a hide-

get. Az orgyilkos immáron előtte állt, a lángok

fénye élénk, baljóslatú narancsszínűvé vará-

zsolta vörös bőrét.

– Azt mondtad, tanulni akarsz tőlem –

mondta halkan Bane, azzal leguggolt, és egy

rövid bottal megbökdöste a parázsló hasábo-

kat. A botot a baljában tartotta, és szorosan

markolta, hogy a remegés ne térhessen vissza

a kezébe.

– Meg akarom ismerni a Sith-ek útját – felelte

az orgyilkos.

695

A Gonosz Dinasztia

– Ha a tanítványom leszel, le kell tépned

magadról a régi életed láncait – közölte to-

vábbra is fojtott, de határozott hangon Bane. –

El kell metszened minden köteléket, ami

jelenleg a családodhoz vagy a barátaidhoz fűz.

– Nincs családom és nincsenek barátaim –

válaszolta a Vadász.

– Többé sosem térhetsz vissza az otthonodba

– folytatta Bane. – Készen kell állnod arra,

hogy magad mögött hagyd minden vagyono-

dat.

– A gazdagság és az anyagi javak semmit

sem jelentenek számomra – válaszolta gondol-

kodás nélkül az iktotchi. – Csakis a hatalomra

és az életcélra áhítozom. Akinek hatalma van,

mindent elvehet, amit akar vagy amire szük-

sége van. Cél nélkül az élet mit sem ér.

Bane helyeselve bólogatott, és ismét meg-

piszkálta a térdmagasságú máglyát, majd

tovább beszélt:

696

Dew Karpyshyn

– Ha a tanítványom leszel, az, aki most vagy,

megszűnik létezni. Újjá kell születned a sötét

oldal módján.

– Készen állok – jelentette ki a Vadász, és a

hangjából heves mohóság érződött.

– Akkor válassz magadnak egy új nevet –

parancsolta Bane –, az fogja jelképezni az új és

a korábbinál sokkal fontosabb lényedet.

– Cognus – felelte az iktotchi rövid töprengés

után.

Választásával lenyűgözte Bane-t. A nő máris

tudta, hogy hatalma nem a pengéjében vagy a

vérszomjában rejlik majd, hanem a tudásában,

a bölcsességében, valamint a jövőbe látó ké-

pességében.

– Jó név – jegyezte meg kurtán Bane, azzal

lerakta a botot, felegyenesedett, és teljes ma-

gasságában kihúzta magát. És mialatt ő így

tett, az iktotchi fél térdre ereszkedett előtte,

majd lehajtotta a fejét.

697

A Gonosz Dinasztia

– Mától fogva a neved: Darth Cognus! –

mondta Bane komor és ünnepélyes hangon.

– Készen állok, hogy megkezdjem a felkészü-

lést, mester! – válaszolta Cognus, és továbbra

sem állt fel.

– Még nem – közölte Bane, azzal a nő mellett

elsétálva elindult a tábor távolabbi határán álló

űrhajó felé –, előbb még el kell intézni egy

fontos ügyet.

Cognus talpra ugrott, és a mestere nyomába

szegődött.

– Az előző tanítványodat? – találgatott menet

közben.

Vagy nem is csak találgatott?

Bane

megtorpant,

szembefordult

az

iktotchival, és megkérdezte:

– Láttad, hogy mi fog történni köztem és a

tanítványom között?

– Mióta eljöttem erre a világra, hogy talál-

kozzam a hercegnővel, rengetegszer álmodtam

698

Dew Karpyshyn

kettőtökről – vallotta be Cognus. – De a láto-

másaim jelentése nem tiszta.

– Mondd el, mit láttál! – rendelkezett Bane.

– A részletek folyton változnak – felelte a

fejét ingatva Cognus. – Más helyszínek, másik

világok, más időpontok. Néha nappal van,

néha éjszaka. Olykor láttam őt, amint holtan

hever a lábadnál, máskor ő volt a győztes.

Megpróbáltam tiszta képet kapni, de túl sok a

részlet és túl sok az ellentmondás.

– A Sith-rend jövője kényes egyensúlyban

inog köztem és Zannah között – magyarázta

Bane. – A párbajunk túlélője fogja irányítani a

Rend sorsát, de a hatalmunk között nincs

akkora különbség, hogy láthasd a végered-

ményt.

Az iktotchi nem válaszolt, mély hallgatásba

merülve töprengett a mester szavain.

Bane magára hagyta őt, hogy végiggondol-

hassa az első tanítást, és folytatta útját a gépe

699

A Gonosz Dinasztia

felé. Hamarosan elhaladt a két sírdomb mel-

lett, de még csak rájuk sem pillantott. Egyene-

sen a pilótafülkébe ment, ahol ráállította az

adó-vevőt Zannah személyi frekvenciájára, és

leadott egy kódolt üzenetet.

Zannah nyugtalan álomba merült, de alig

néhány percig alhatott, amikor az adó-vevő

pultjának halk, állhatatos sípolása felébresztet-

te. Ellenőrizte a jel forrását, és megtudta, hogy

az adás nem a megszokott, nyílt sávokon

érkezett, hanem a Victoryhoz rendelt magán-

csatornán. Őt leszámítva egyetlen személy

ismerte ezt a frekvenciát.

Feltámadt benne a kíváncsiság, és sietve de-

kódolta az üzenetet, ami mindössze négy

szóból állt: Ambria. A gyógyító tábora.

Először arra gondolt, hogy Bane csapdát

állított neki, és most megpróbálja belecsalo-

gatni. De minél többet töprengett rajta, annál

kevésbé vélte valószínűnek. Egyértelmű volt,

700

Dew Karpyshyn

hogy az üzenet kitől származott. Márpedig, ha

Bane csapdát állított, akkor miért fedné fel

magát így?

Talán ő is azt akarja, hogy vége legyen…

Mielőtt Zannah elaludt, azon gondolkodott,

amit a mestere mondott neki a Kőbörtönben

lezajlott összecsapás előtt.

Csak a legerősebbnek jár a jog, hogy uralja a

Rendet! A Sötét Nagyúr címét erőszakkal kell

megszerezni, ki kell tépni a mester markából!

Amennyiben Bane hitt még a Kettő Szabá-

lyában – ha még hitte, hogy az a kulcsa a Sith-

ek fennmaradásának és végső győzelmének –,

akkor kihívásnak szánta az üzenetet. Azért

hívta őt, a régi tanítványát az Ambriára, hogy

befejezzék azt, amit a Kőbörtönben elkezdtek.

Zannah kénytelen-kelletlen bevallotta magá-

nak, hogy ez a megoldás sokkal jobb lesz

annál, minthogy éveken át kergetik egymást

szerte a Galaxisban, csapdákat állítanak a

701

A Gonosz Dinasztia

másiknak, és cseleket eszelnek ki a másik

megsemmisítésére. Bane újjászervezte a Sith-

rendet, hogy annak tagjai ne egymás, hanem

az ellenségeik elpusztítására fordítsák a forrá-

saikat, idejüket és erejüket. És ugyanezen

elvek alapján, ha egy tanítvány párbajra hívta

mesterét, akkor a kettejük ügyének egyetlen

összecsapás alatt kellett eldőlni – gyorsan,

tisztán és véglegesen.

Most viszont a Rend kettészakadt. Ők ketten

immáron nem a mester és a tanítványa voltak,

hanem riválisok, akik a mesteri köpeny birtok-

lásáért harcoltak. Gyakorlatilag háborúban

álltak, és a Rend nem lehetett egységes min-

daddig, amíg mindketten éltek. Ezek után

valóban nehéz volna elhinni, hogy Bane a Sith-

rend érdekében véget akar vetni ennek az

áldatlan állapotnak azzal, hogy megvív a

vetélytársával az Ambrián? Ha továbbra is

tiszteletben tartotta a saját maga által teremtett

702

Dew Karpyshyn

Kettő Szabályát, akkor az üzenetét annak kell

elfogadni, aminek tűnik – nyílt és tisztességes

kihívásnak.

De
hányadán

állunk

Andeddu

holokronjával?

Zannah a közelmúltban úgy hitte, mestere

azért keresi az örök élet titkát, hogy dacolhas-

son a Kettő Szabályával. Ezt most már nem

vette biztosra. A halhatatlanság valóban a

Szabály alapját képező elv felrúgását jelente-

né? A holokronba zárt titkok talán megóvhat-

ták Bane-t az öregedéstől, de nem akadályoz-

hatták meg, hogy elessen egy csatában. Ezek

alapján Zannah úgy vélte, ha elég erős lesz

ahhoz, hogy legyőzze a mesterét, még mindig

kiérdemelné a mesteri címet, pontosan úgy,

ahogyan Bane akarta annak idején, amikor ők

ketten találkoztak a Ruusanon. Aztán azon is

eltöprengett, hogy a holokron talán csak a

Rend erejének egyfajta biztosítéka. Bane talán

703

A Gonosz Dinasztia
csak azt akarta megelőzni vele, hogy egy

alkalmatlan jelölt elfoglalhassa a Sith-trónt

csak azért, mert a mestere megöregszik és

elveszíti az erejét.

Zannah előredőlt, és betáplálta az Ambria

koordinátáit a számítógépbe, közben azon

tűnődött, hogy Bane miért éppen a gyógyító

táborát választotta ki a végső összecsapás

helyszínéül.

Azt a világot mélyen áthatották a sötét oldal

energiái. Felkészülésének első évtizedében ő és

a mestere ott éltek, a Natth-tó partján. De Bane

nem a saját táborukhoz hívta őt, hanem Caleb

egykori otthonánál várt rá.

A Sötét Nagyúr kétszer is majdnem meghalt

azon a helyen. Ennek vajon van valami köze a

helyszín kiválasztásához? Vagy teljesen más a

magyarázat?

Zannah még most is látott esélyt arra, hogy

halálos csapda felé tart. Az Ambrián kevés

704
Dew Karpyshyn

értelmes lény lakott. Bane-nek nem lett volna

nehéz úgy elvégezni az előkészületeket, hogy

ne hívja fel magára a figyelmet, és senkiben se

ébresszen gyanakvást.

Ám a megérzései azt súgták, hogy Bane nem

erre készül. És hitt abban, hogy ha a megérzé-

sei megcsalják egy ennyire fontos dologban,

akkor megérdemli a sorsát, akármi várja is.

Akár így, akár úgy – érvelt magában, mialatt

a hajója végrehajtotta a hiperugrást –, ez az

egész hamarosan véget ér.

***

Az Ambrián hajnalodott, az éjszakai hideg

hamar átadta helyét a nappali forróságnak.

Röviddel napkelte után Bane és Cognus a

kunyhóban keresett menedéket. A Sötét

Nagyúr letelepedett a korhadt deszkapadlóra,

705

A Gonosz Dinasztia

és meditálni kezdett, hogy Zannah megérkezé-

séig összegyűjtse az erejét.

– Valószínűleg egy egész hadsereget hoz

magával – figyelmeztette őt az iktotchi.

– Tudja, hogy egyedül kell megküzdenie

velem – válaszolta Bane a fejét csóválva.

– Ezt nem értem – vallotta be Cognus.

– A Sith-ek valaha ugyanolyan sokan voltak,

mint a Jedik – kezdte a magyarázatot Bane. –

Ám a Jedikkel szemben azok, akik szolgáltak,

állandóan arra törekedtek, hogy átvegyék a

vezérek helyét. A hatalomvágyuk természetes

volt, hiszen ez a sötét oldal útja. Ez az, ami

előrehajt minket, ez ad nekünk erőt. Viszont,

ha nem tudjuk megfelelően ellenőrizni és

kordában tartani, elpusztít minket. Amíg a régi

utakon jártunk, az alacsonyabb rendű Sith-ek,

ha összefogtak, az erőiket egyesítve megdönt-

hettek egy-egy hatalmas vezért. És ez elkerül-

hetetlenül, újra és újra megtörtént. A körforgás

706

Dew Karpyshyn
állandósult, és minden egyes alkalommal a

Rend, mint egész, tovább gyengült. Az erőse-

ket megölték, és a gyengék – a kicsinyes örö-

kösödési háborúik során – szétszaggatták a

Rendet. A Jedik ezalatt egységesek maradtak,

és tudták, hogy az ellenségeiket túlságosan

lefoglalják a belharcok ahhoz, hogy valaha is

legyőzzék őket.

– És te megtaláltad a módját, hogy megsza-

kítsd a ciklust – szólt közbe Cognus.

– Most már a Kettő Szabálya vezérel min-

dent, amit teszünk – fejtegette Bane. – Egy

mester, egy tanítvány. Ez a felállás biztosítja,

hogy a mestert csakis egy méltó örökös ölhesse

meg. Zannah tudja, hogy ha át akarja venni a

helyemet, akkor be kell bizonyítania, erősebb

nálam azzal, hogy legyőz engem.

– Értelek, mester – válaszolta bólogatva

Cognus. – Ha megérkezik, nem fogok közbe-

avatkozni.

707
A Gonosz Dinasztia

És mintha csak erre a végszóra történt volna,

hajtóművek dübörgése ütötte meg a fülüket.

Mindketten talpra álltak, és amikor kiléptek a

viskóból a sivatagi forróságba, a Victory éppen

földet ért a tábor határán.

Pillanatokkal később Zannah megjelent a

gépe mellett, és ahogyan Bane megjósolta,

egyedül volt.

Cognus lecövekelt a kunyhó előtt, Bane pe-

dig elindult, hogy találkozzon az ellenségével,

majd a tábor közepére érkezve megállt.

Zannah a mestere és a hajója között félúton

szintén megállt, és gyanakodva méregette a

háttérben várakozó iktotchit.

– Nem fog beleavatkozni – biztosította őt

Bane, a kimondatlan kérdésre válaszolva.

– Ki ez?

– Az új tanítványom – felelte Bane.

708

Dew Karpyshyn
– Hűséget esküdött neked? – érdeklődött

Zannah a tekintetét továbbra is az orgyilkosra

szegezve.

– A Sith-rendhez hűséges – közölte a Sötét

Nagyúr.

– Meg akarom ismerni a sötét oldalt! – kiál-

totta oda Zannah-nak az iktotchi. – Egy igazi

Sith-mester alatt akarok szolgálni! Ha legyő-

zöd Bane-t, hűségesküt teszek neked!

Zannah a fejét oldalra billentve, alaposan

megnézte magának a másik nőt, aztán kurta

bólintással jelezte, hogy elfogadja az ajánlatot.

– Kik fekszenek a sírokban? – kérdezte a

figyelmét ismét Bane-re fordítva.

– Caleb lánya és az ő testőre – felelte a Sötét

Nagyúr. – Ő volt az, aki fogságba vetett en-

gem. Amikor a Kőbörtön megsemmisült, ide

menekült.

Nem érezte szükségét annak, hogy további

részleteket áruljon el. Zannah-nak nem kellett

709
A Gonosz Dinasztia

tudnia, hogy ki volt Lucia, és hogy őket kette-

jüket annak idején miféle kötelékek fűzték

egymáshoz.

– Érdekelne, hogy miért választottad ezt a

helyet – mormolta Zannah. – Talán szimboli-

kus jelentése van a számodra?

Bane csak a fejét rázta, de szóval nem vála-

szolt.

– Amikor utoljára itt jártunk, még ahhoz is

gyenge voltál, hogy felállj – emlékeztette őt a

tanítványa. – Tehetetlen voltál, és azt hitted,

hogy elárultalak a Jediknek. Azt mondtad,

inkább meghalsz, semmint fogoly legyél az

életed hátralévő részében. Azt akartad, hogy

vegyem el az életedet. De én nem voltam

hajlandó megtenni.

– Tudtad, hogy még sok mindent tanulhatsz

tőlem – felelte bólogatva Bane. – Megesküdtél,

hogy addig nem végzel velem, amíg meg nem

ismered valamennyi titkomat.

710

Dew Karpyshyn

– És most eljött az a nap – jelentette ki hatá-

rozottan Zannah, és aktiválta fénykardjának

ikerpengéit.

Válasz gyanánt Bane is elővette fegyverét, a

vörös fényű penge vészjósló búgással tört elő a

markolatból.

Mindketten támadóállásba ugrottak, és lassú

léptekkel köröztek egymás körül.

– Túlszárnyaltalak, Bane! – mondta emelt

hangon Zannah. – Most már én vagyok a

mester!

– Akkor bizonyítsd be! – kiáltotta Bane, azzal

a nő felé lódult, és a harc megkezdődött.

711

A Gonosz Dinasztia
Huszonhatodik fejezet
Zannah számított arra, hogy Bane agresszí-

van fog támadni, de a vérszomjas és heves

roham így is meglepte.

A mester egy sor kétkezes, függőleges csa-

pással nyitott, a magasságát és erejét kihasz-

nálva, mindannyiszor irtózatos lendülettel

sújtott le. Zannah könnyedén hárította a csa-

pásokat, de a kemény ütközések miatt újra és

újra hátratántorodott, s folyton elvesztette az

egyensúlyát.

Ugyanakkor hamar összeszedte magát, és

félreperdült, mire Bane alacsonyan előrevágva

követte őt, hogy kettéhasítsa a lábát. Zannah

megtorlás gyanánt egyik pengéjének végével

gyors döfést indított Bane arca felé, de a mes-

ter oldalra rántotta a fejét, és széles ívű, egyke-

zes csapást mért a tanítványa mellkasára.

712

Dew Karpyshyn
Zannah megállította a szíve felé száguldó

pengét, és a saját fegyverét megfelelő szögben

tartva elérte, hogy Bane kardja lefelé pattant,

és mélyen belefúródott a talajba. Mesterének

ettől védtelenné kellett volna válnia az ellen-

csapással szemben, de Bane azonnal reagálva

előrelódult, és egyszerűen nekiugrott a tanít-

ványának, még mielőtt ő maga elé ránthatta

volna a kardját.

A nekiütköző, súlyos test hatalmasat lökött

Zannah-n, ráadásul Bane vadul előre és lefelé

rántotta a fejét. Zannah az utolsó pillanatban

hőkölt hátra, így mesterének homloka nem az

arcát zúzta szét, hanem az állára mért kőke-

mény csapást.

Imbolyogva hátratáncolt, közben végre maga

elé emelte kardját, és azt felpörgetve védőfalat

húzott maga elé, amivel legalább fél tucat

döfést hárított gyors egymásutánban.

713

A Gonosz Dinasztia
Felkészülésének évei alatt ezer és ezer alka-

lommal gyakorolták a közelharcot. Ezen órák

alatt Zannah mindvégig tudta, hogy a mestere

titkolózik előtte, hogy tartalékolja a tudása egy

részét arra a napra, amikor majd valódi életha-

lálharcot fognak vívni. De csak most döbbent

rá igazán, hogy a mestere mennyi mindent

elrejtett előle.

Bane gyorsabban mozgott, mint korábban

bármikor. Új sorozatokat és ismeretlen manő-

vereket alkalmazott, amelyeket annak idején

egyszer sem mutatott be. Zannah-nak azonban

valahogyan sikerült átvészelnie az első ferge-

teget, és most már tudta, hogy mire számítson.

A következő csapásváltásukat már ismerős-

nek találta. Bane elsöprő erejű támadáskombi-

nációkkal nyomult felé, de ő az összes csapást

sikeresen megállította, hárította vagy félrete-

relte. A vívóstílusa egyszerű volt, de megfele-

714

Dew Karpyshyn
lően alkalmazva gyakorlatilag áttörhetetlen

védelmet tudott teremteni.

Ezt felismerve Bane távolabbra hátrált, és

változtatott a taktikáján. A vad és ádáz roha-

mok helyett színlelésekkel, kitörésekkel és

gyors döfésekkel próbálkozott, hogy gyenge

pontokat keressen.

Zannah harcolt már a mesterével, tíz évvel

ezelőtt, amikor Bane testét még orbalisk-páncél

borította. Híven emlékezett arra, hogy úgy

érezte, nem is egy hús-vér teremtménnyel,

hanem egy természeti csapással küzd. Az

élősködők héja ellenállt a fénykardnak, és ez

lehetővé tette a mestere számára, hogy a testi

épségével nem törődve, vadállati haraggal

támadjon. Csakis amiatt élte túl a párbajt, mert

sikerült meggyőznie Bane-t arról, hogy nem

árulta el őt, és a Sötét Nagyúr végül életben

hagyta.

715

A Gonosz Dinasztia
Bane akkoriban vad és egyszerű, de vitatha-

tatlanul hatékony taktikával harcolt, most

viszont sokkal kifinomultabb manővereket

alkalmazott. Miután évek óta nem számítha-

tott az orbaliskok által nyújtott védelemre,

titokban kifejlesztett magának egy látszólag

véletlenszerű elemekre alapozott stílust. Vala-

hányszor Zannah úgy hitte, hogy módjában áll

kiszámítani, honnan érkezik a csapás, az

ellenfele taktikát váltott, megtörte a párbaj

addigi ritmusát, és rákényszerítette őt, hogy

feladja az állását.

Zannah lassan, de folyamatosan hátrált, és

hamarosan felismerte, hogy Bane a hajók felé

tereli őt, nyilván azzal a szándékkal, hogy

nekiszegezze valamelyik gép oldalának, ahon-

nan már nem lesz hová menekülnie. Ő maga

beérte azzal, hogy eljátszotta a neki szánt

szerepet, a puha, homokos talaj miatt gyors,

716

Dew Karpyshyn
óvatos léptekkel mozgott hátrafelé, de közben

nekilátott, hogy összegyűjtse minden hatalmát.

A megoldás kulcsát – mint már oly sokszor a

pályafutása során – ezúttal is a fortély és a

titkolózás jelentette. Bane nem érezhette meg,

hogy mire készül, máskülönben újabb őrjöngő

rohamra indult volna, hogy lekösse tanítványa

figyelmét, és rákényszerítse, hogy minden

energiáját a védekezésre fordítsa. Zannah-nak

úgy kellett viselkednie, hogy a mestere azt

képzelje, uralja a helyzetet, holott pillanatok

választották el attól, hogy megidézzen egy ősi

Sith-varázslatot, amellyel szétszaggatja Bane

elméjét.

Bane széles ívet leírva jobbra oldalazott, il-

letve kicsivel előrébb nyomult, mire Zannah

módosított visszavonulásának irányán, és több

lépést tett hátra, hogy biztonságos távolság

válassza el a mestertől, aki időközben néhány

717

A Gonosz Dinasztia
gyors, de nem túl határozott döfést indított

felé.

És miközben a figyelme megoszlott a köze-

ledő ellenség, illetve a varázslat szertartása

között, nem vette észre, hogy milyen közel

került a friss sírhalmokhoz. A jobb sarka

váratlanul beleakadt egy kemény rögbe, amitől

elvesztette az egyensúlyát, és hanyatt esett.

A következő pillanatban Bane mellette ter-

mett, őrült csapásokat mért rá, közben rúgta-

taposta, ahol érte. Zannah rúgkapálva fetren-

gett a földön, és kétségbeesett gyorsasággal

rángatta ide-oda fegyverét, hogy hárítsa a

támadásokat. Hirtelen akkora rúgást kapott az

oldalába, hogy a bordái megreccsentek, de a

lökést felhasználva gurult egyet fektében, és a

mozdulatsor végén sikerült talpra vergődnie.

A fájdalomtól csillagokat látott, a bal oldala

kegyetlenül hasogatott minden egyes ziháló

lélegzetvételénél. Bane egyetlen pillanatot sem

718
Dew Karpyshyn

hagyott neki, hogy összeszedhesse magát,

azonnal újabb, elsöprő rohamra indult. A

következő néhány másodperc alatt minden

összemosódott Zannah előtt, kizárólag a húsz

év alatt kifejlődött megérzéseire és ösztöneire

hagyatkozva védekezett, és csodával határos

módon sikerült elkerülnie a halálos csapást.

Amikor valamivel jobban lett, hanyatt vágta

magát, és három szélsebes kézen átfordulással

eltávolodott a mesterétől. A negyedik előtt

hirtelen megtorpant, lekuporodott, és maga elé

döfött a fénykardjával, hogy felnyársalja az

ellenfelét, aki biztosan követte őt. Csakhogy

Bane nem volt ott – alighanem számított erre

az ellentámadásra, és még időben megállt.

Zannah az oldalában izzó fájdalom miatt a

fogait csikorgatva felegyenesedett. Életben

maradt ugyan, de ezért komoly árat kellett

fizetnie. Kezdett kifáradni, és az imént, amikor

a földön elterülve küzdött az életéért, több

719

A Gonosz Dinasztia

lépéssel közelebb került a teljes kimerüléshez.

Törött bordái minden lélegzetvételénél megkí-

nozták, ráadásul érzékelte, hogy a sérülése

miatt nehezebben hajol és fordul, ami jócskán

lekorlátozta védekező manővereinek haté-

konyságát.

Nem várhatott tovább. Meg akarta lepni

Bane-t, így aztán lassan gyűjtötte össze az

energiáit, hogy amikor elszabadítja azokat, a

mesterének ne legyen ideje és módja védekez-

ni ellenük. Ám tisztában volt azzal, hogy a

következő rohamot nem fogja átvészelni.

Zannah megnyitotta magát a sötét oldalnak,

majd a tudatát kiterjesztve megérintette a

mestere elméjét.

***

Bane érzékelte a támadást, és azonnal meg-

torpant.

720
Dew Karpyshyn

Annak idején ő maga bátorította Zannah-t a

Sith-mágia megismerésére, noha tudván tudta,

hogy a tanítványa egy napon őellene is fel-

használja majd a tudását. Viszont már akkor is

úgy tartotta, hogy ha nem lesz elég erős ahhoz,

hogy megbirkózzon a varázslatokkal, akkor

nem lesz méltó a mesteri címre.

Mindez persze nem jelentette azt, hogy nem

igyekezett felkészülni. A rendkívül bonyolult

Sith-varázslatok úgy támadták a pszichét,

hogy azt nem lehetett egykönnyen megérteni,

de védekezni ellenük még nehezebbnek bizo-

nyult. Bane hamar rájött, hogy az adottságai

nem érvényesülnek ezen a területen, mégis

megtett minden tőle telhetőt, hogy tanulmá-

nyozza ezeket a sajátos és titokzatos módsze-

reket. Sok mindent nem értett meg, de azt

igen, hogy a varázslatok elleni védekezés

kulcsa az áldozat akaratereje.

721
A Gonosz Dinasztia

A láthatatlan támadás úgy kezdődött, hogy

éles fájdalom ébredt a koponyájában, mintha

izzó tőrt döftek volna a szeme közé, ami aztán

lefelé mozdulva kettészelte az agyát. Pillana-

tokkal később az anyagtalan penge felrobbant,

milliónyi forró szilánkot szórva a tér minden

irányába.

Ezek

mindegyike

külön-külön

belemélyedt a tudatalattijába, és az oda teme-

tett félelmeit, illetve rémálmait kereste, hogy

kirángassa őket a sírjukból, és felvonszolja a

felszínre.

Bane felüvöltött, és térdre roskadt. Egy pilla-

natra behunyta a szemét, és amikor kinyitotta,

repülő borzalmakat látott maga felett. Néhány

méteres magasságban lebegtek, és lassú rit-

musban csapkodtak hatalmas szárnyaikkal,

amelyek nem álltak másból, csak szikkadt

csontokból és az azokról lógó, megtépázott

bőrdarabokból. A testük aránytalanul kicsi

volt, torz, görbe lábaik hosszan ívelő karmok-

722

Dew Karpyshyn

ban végződtek. A bőrük undorító, beteges

árnyalatúra sárgult, pontosan úgy, mint azok-

nak a bányászoknak az arca, akik az Apatros

gázzal teli üregeiben csapdába esve vesztették

életüket.

A vadállati pofákról minden emberi vonás

hiányzott, de az izzó szempárokból sugárzó

tekinteteket nem lehetett eltéveszteni – vala-

mennyi teremtmény az ő rég halott apjának

gyűlölettel teli tekintetével meredt rá. Aztán a

szörnyetegek egyszerre lecsaptak rá, közben

kinyitották szájukat, és az apja nevét rikoltoz-

ták: „Hurst! Hurst! Hurst!”.

Bane – fénykardját a démonok felé lendítve –

lekuporodott, majd bal kezét az arcához kapta,

hogy védje szemét a karmoktól. Mialatt a

teremtmények körülvették, egy pillanatra

meglátta Zannah-t, aki tőle néhány méternyire

állt, és megkövült arccal összpontosított.

723

A Gonosz Dinasztia

Bane ebben a pillanatban rájött, hogy érzék-

csalódás áldozata lett, vagyis a szörnyetegek a

valóságban nem léteznek – csupán a képzele-

tének termékei, gyermekkora eltemetett emlé-

keinek kivetülései, a legrosszabb félelmeinek

testet öltött megnyilvánulásai. Csakhogy ő

már réges-régen megtanulta legyőzni a rette-

gését. Régen megtanulta, hogy a gonosz és

kegyetlen apja miatti félelmeit hogyan formál-

ja haraggá és gyűlöletté, vagyis eszközökké,

amelyek annak idején erőt adtak neki, hogy

kitartson,

míg

végül

megszökött

az
Apatrosról.

Tudta, hogyan győzheti le a démonokat.

Vadállati üvöltést hallatva tiszta haraggá

alakította minden iszonyatát és rettegését,

majd szabadjára engedte a sötét oldalt. A

titokzatos energiák bíborfényű robbanása

szétszórta a teremtményeket, és tökéletesen

megsemmisítette valamennyit.

724

Dew Karpyshyn

***

Mialatt Bane a földön kuporgott, és a kardjá-

val vadul hadonászva próbálta elűzni a csakis

számára látható szellemeket, Zannah mozdu-

latlanul állt, minden lelkierejével és akaratával

a szertartásra összpontosított. A mestere

elméje rendkívül erősnek bizonyult, így ha a

figyelme csak egy pillanatra elterelődött volna,

Bane valószínűleg kitör a varázslat szorításá-

ból.

Amikor Bane felordított, Zannah egy pillana-

tig azt hitte, győzött, de aztán az energiavihar

akkorát taszított rajta, hogy hátratántorodott.

Miután visszanyerte az egyensúlyát, meglátta,

hogy Bane felegyenesedve áll, és ebből tudta,

hogy a mestere ellenállt a mentális csapásnak.

De Zannah még így is tartogatott számára

némi meglepetést.

725

A Gonosz Dinasztia

Ismét megnyitotta magát a sötét oldalnak,

ezúttal viszont nem közvetlenül Bane-t támad-

ta. Átáramoltatta magán az energiákat, közvet-

lenül az Ambria földjéből és köveiből merített.

Évszázadok óta eltemetett erőket hívott segít-

ségül, és a felszínre idézte őket, ahol füstcsí-

kokhoz hasonlatos, fekete indák formájában

jelentek meg. A vékony nyúlványok ide-oda

kúszva megkeresték egymást, összefonódtak,

és több méter hosszú, vonagló csápokká egye-

sültek.

Aztán Zannah gondolati parancsára a csápok

függőleges helyzetbe emelkedtek, és lecsaptak

a Sötét Nagyúrra.

Bane meglátta a rögök közül szivárgó, külö-

nös füstöt, és tudta, hogy ezúttal nem egy

újabb érzékcsalódást él át. Zannah valahogyan

anyagi testet adott a sötét oldalnak, féltucatnyi

baljós megjelenésű, kígyószerű szolgát terem-

tett belóle.

726

Dew Karpyshyn

A csápok hirtelen felé lódultak. Bane lesúj-

tott a kardjával, hogy kettévágja a legközeleb-

bit, ám a pengéje egyszerűen áthaladt a fekete

testen, és szemmel láthatóan nem gyakorolt rá

semmiféle hatást. Ekkor villámgyorsan oldalra

vetette magát, de a csáp hegye hozzásúrlódott

a vállához.

A találat környékén a ruházata tenyérnyi

darabon szempillantás alatt elolvadt, mintha

rendkívül erős sav fröccsent volna rá. Egy

ütemmel később ugyanazon a helyen a bőre és

egy jókora darab izma egyszerűen feloldódott

vagy elpárolgott, és Bane torkaszakadtából

üvöltött kínjában.

Annak idején az orbaliskok savas vegyüle-

tekkel ragasztották rá magukat a testére, ami

olyan fájdalommal járt, hogy kis híján bele-

őrült. Caleb és Zannah tíz évvel ezelőtt leszed-

te róla a parazitákat, miután a húsa felét gya-

korlatilag megsütötte a saját villámainak

727

A Gonosz Dinasztia

koncentrált robbanása. Nemrégiben Serra

ismeretlen anyagokat juttatott a szervezetébe,

amelyek mintha szétmarták volna a belső

szerveit. Bőven volt alkalma megismerni a

fájdalmat, ám a sötét oldal nyúlványának

egyetlen érintésétől olyan kín tört rá, ami nem

hasonlított semmihez, amit valaha is átélt.

A seb ugyan korántsem veszélyeztette az

életét, de majdnem sokkos állapotba került

miatta. Az oldalára dőlve elterült a földön, az

álla leesett, a szeme befordult az üregébe, és

annyira szédült, hogy kis híján hányni kezdett.

A fájdalom végigsugárzott valamennyi ideg-

végződésén, de amit érzett, az messze megha-

ladta a puszta testi érzéseket. Nem a sötét

oldal perzselő forrósága, hanem az üresség, a

tökéletes semmi bénító hidege terjedt szét a

bensőjében. Megérintette az agya valamennyi

szinapszisát, könyörtelenül belemart lényének

legbelső magvába. Ezekben a pillanatokban

728

Dew Karpyshyn

megtapasztalta a végső megsemmisülést, és

megérezte az abszolút semmi igazi borzalmát.

Csodával határos módon eszméletén maradt,

és amikor a következő csáp felé lendült, sike-

rült maga alá rántania a lábait, majd egy

kétségbeesett rúgással odébb gurult. A vállse-

be még ekkor is kegyetlenül hasogatott, de a

sötét semmi, ami az imént még azzal fenyege-

tett, hogy elnyeli őt, gyors ütemben foszlado-

zott, és a kínjai jócskán enyhültek.

Zannah folyamatosan táplálta energiával a

karcsú csápokat, amelyek ekkor szélsebesen

mozogva összegyűltek a következő támadás-

hoz. Bane villámokat zúdított rájuk, de az

eltalált nyúlványok minden érzékelhető válto-

zás nélkül, egyszerűen elnyelték a lövedéke-

ket. A sötét oldal tiszta energiája alkotta őket,

és a Sötét Nagyúr sehogyan sem árthatott

nekik.

729

A Gonosz Dinasztia

Bane-nek így egyetlen lehetősége maradt:

megöli Zannah-t, mielőtt a csápok megölik őt.

A következő villámokat a tanítványa felé

indította, aki a pengéivel elkapta és ezzel

ártalmatlanította valamennyit. Ám a megszo-

kottnál valamivel lassabban mozgott, és Bane

tudta, hogy a jelenséget nem csupán a sérülé-

sei okozzák. A csápok mozgatása lekötötte

Zannah figyelmét, továbbá minden energiáját

a varázslat fenntartására kellett fordítania, és

ennek következtében más területeken sebezhe-

tővé vált.

Bane a fénykardját csapásra emelve rohant

tanítványa felé. A csápok valósággal repültek

felé, hogy feltartóztassák, de ő tökéletesen

időzített szökkenésekkel, lehajlásokkal, vető-

désekkel és perdülésekkel átcikázott közöttük,

és tovább száguldott a célpontja felé.

Zannah felemelte fegyverét, hogy védekez-

zen, ám az Erő teljes támogatása nélkül lassan

730

Dew Karpyshyn

és ügyetlenül mozgott. Hárította ugyan a

csapást, de nem reagált elég gyorsan, amikor a

mestere villámgyorsan guggolásba ereszke-

dett, és félköríves lábsöpréssel kirúgta alóla

mindkét lábát. Mialatt Zannah elzuhant, Bane

a saját pengéjével megakasztotta az ikerpen-

gék egyikét, majd egy gyors, erőteljes rántással

kitépte Zannah markából, és messzire repítette

a kétpengés fénykardot.

Az ellenfele immáron fegyvertelenül és tehe-

tetlenül feküdt előtte. Bane fellendítette jobb-

ját, de mielőtt bevihette volna a halálos csa-

pást, egy fekete csáp lecsapott rá, és ráfonódott

a jobb könyökére. A bőre, az izmai, az inai és a

csontjai azonnal elolvadtak – és a jobb keze

kettévált.

Az alkarja a földre zuhant, fegyvere kicsú-

szott elerőtlenedő ujjak közül, és a talajra

gurulva kikapcsolódott. A Sötét Nagyúr össze-

731

A Gonosz Dinasztia

roskadt, de ezúttal nem üvöltött – olyan fájda-

lom járta át, hogy a torkán akadt a hang.

Minden elsötétült körülötte. Vakon, süketen,

végtelenül magányosan feküdt, és megérezte,

hogy a fekete semmi ismét körülzárja őt.

Végső elkeseredésében kinyújtotta bal kezét, és

megmarkolta a mellette fekvő Zannah csukló-

ját. Utolsó cselekedetével megidézte minden

megmaradt erejét, és belekezdett a lélekátvitel

szertartásába.

Az elméje a gondolat gyorsaságával megcsa-

polta az Erő áramlatait, megragadta a sötét

oldal hatalmát, majd addig forgatta, csavarta

és formálta az energiákat, amíg előállította

belőlük azt a bonyolult mintázatot, amelyet

Andeddu holokronjából szakított ki.

Mialatt a szertartás ereje elszabadult, a fa-

gyos sötétség eltűnt, a helyét gyilkos forrósá-

got árasztó, vörös ragyogás vette át. Bane

tudatában volt annak, hogy az iszonyatos izzás

732

Dew Karpyshyn

a másodperc ezredrésze alatt hamuvá égeti a

testét. De addigra már a lénye nem tartozott a

testéhez. A szelleme elszakadt tőle, levetette,

akár egy régi héjat, hogy aztán újat keressen.

Egy ütemmel később Bane rádöbbent, hogy

érzékeli a környezetét. Zannah szemével látott,

és Zannah fülével hallott. Zannah bőrével

érezte a forróságot. De Zannah is ott volt,

valahol a közvetlen közelében, és észlelte a

támadást. Bane olyannak érezte tanítványa

rémületét és zavarodottságát, mintha azok a

sajátjai lettek volna. És amikor Zannah felsikí-

tott rettenetében, ő is vele üvöltött.

Zannah kizökkent az összpontosításból – a

fekete csápok eltűntek, akár a szállongó füst a

szélben –, és az ösztönei parancsára harcba

kezdett, hogy elűzze a betolakodót. Bane

érzékelte, hogy a tanítványa ellenáll neki,

taszítja és lökdösi őt, hogy kikergesse a fejéből,

mialatt ő maga könyörtelenül próbált mind

733

A Gonosz Dinasztia

mélyebbre hatolni, és mindent megtett annak

érdekében, hogy végezzen az ellenségével.

Párbajuk az akaratok csatájává alakult. A

lényük egymásba fonódott Zannah agyában,

és elkeseredett harcot vívtak a nő teste feletti

uralomért. A semmi szakadékának peremén

imbolyogtak. Bane igyekezett eltörölni Zannah

személyiségének jegyeit és nyomait, míg

Zannah azért küzdött, hogy kihajítsa őt a

fekete ürességbe.

Rövid ideig úgy tűnt, egyenlően állnak.

Egyikük sem nyert, de nem is veszített moz-

gásteret. Aztán, pillanatokkal azután, hogy

megkezdődött, a harc hirtelen véget ért.

734

Dew Karpyshyn
Huszonhetedik fejezet
Az iktotchi biztonságos távolságból figyelte

az álmaiban látott alakok összecsapását. Pár-

tatlan megfigyelő volt, nem számított neki,

hogy melyik fél arat győzelmet. Nem akart

mást, minthogy szolgálhassa azt, aki erősebb-

nek bizonyul.

A párbaj rövid volt, de rendkívül heves.

Cognus ámulattal nézte a cikázó energiapen-

géket, amelyek olyan gyorsan lendültek ide-

oda, hogy alig tudta követni a mozgásukat.

Érzékelte azokat a rettentő erőket, amelyek a

kéklő villámokból és a talajon kúszó csápokból

sugároztak. És megborzongott az izgatottság-

tól, amikor belegondolt, hogy egy napon ő is

megtanul parancsolni ennek a hatalomnak.

Végignézte, hogy Bane leteríti a szőke nőt, és

kiüti kezéből a fegyverét, de rögtön ezután az

735

A Gonosz Dinasztia
egyik fekete nyúlvány lemetszette a férfi

karját. A Sötét Nagyúr elterült a földön, és

ekkor olyan erős fény villant közvetlenül

felette, hogy Cognus kénytelen volt lehunyni a

szemét, de még az arcát is elfordította.

Mire visszanézett, Bane már eltűnt, a helyén

szürke hamu borította a talajt. A szőke nő

ugyanott hevert, ahol az előbb; kábult volt, de

élt. A fekete csápokat sehol sem lehetett látni.

Az iktotchi óvatosan megközelítette a párbaj

helyszínét. Bane levágott karja a földön feküdt,

de testének többi részét a vörös ragyogás

elemésztette. Csakhogy Cognus abban a pilla-

natban, amikor az imént félrekapta a fejét,

megérzett valamit.

Messziről is tisztán észlelte a hihetetlen

energiarobbanást – ugyanazon erőket, ame-

lyeket korábban magában Darth Bane-ben

érzékelt. Azt ugyan nem tudta, hogy ez ho-

gyan lehetséges, de az a benyomása támadt,

736
Dew Karpyshyn

hogy egy dicsőséges pillanatra a Sötét Nagyúr

szelleme kitört a testéből, kiszabadult az

anyagi világból. Aztán éppoly hirtelen, mint

ahogyan megjelentek, a jellegzetes erők elillan-

tak, eltűntek, valahogy úgy, mint amikor egy

vadállat menedéket keresve beront föld alatti

üregébe.

Akármekkora őrültségnek tűnt is, Cognus

csakis egyetlen helyet tudott elképzelni, ahová

Bane lénye mehetett.

Zannah mocorogni kezdett, lassan felnyitotta

szemét, majd nehézkesen talpra állt. Esetlenül

mozgott, és alig tudta függőleges helyzetben

tartani magát, mintha ismeretlennek találta

volna az izmai és végtagjai működését – bár

ezt a jelenséget természetesen a kimerültség is

okozhatta.

Vett néhány mély lélegzetet, és megrázta a

fejét, amitől visszanyerte az egyensúlyát.

Ekkor teljes magasságában kihúzta magát,

737

A Gonosz Dinasztia

majd az iktotchi felé fordult, és rászegezte

fagyos tekintetét.

Cognus tudta, hogy a szavai őrültségnek

tűnnek majd, ezért habozott néhány pillanatig,

de aztán kibökte:

– Bane Nagyúr?

– Bane halott! – közölte erős hangon, határo-

zottan a szőke nő. – Én Darth Zannah vagyok,

a Sith Sötét Úrnője, és a te új mestered!

Az iktotchi fél térdre ereszkedett, összekul-

csolta kezét a keble előtt, mintha imádkozna,

és a fejét lehajtva megszólalt:

– Bocsáss meg nekem, mester!

– Mi a neved? – kérdezte Zannah.

Az iktotchi majdnem rávágta, hogy „Va-

dász”, de az utolsó pillanatban észbe kapott, és

így felelt:

– A nevem Darth Cognus. Bane parancsolta,

hogy vegyek fel új nevet, amely híven jellemzi

az új életemet.

738

Dew Karpyshyn

– Hát akkor a felkészülésed máris megkez-

dődött! – jelentette ki komor, de ünnepélyes

hangon Zannah. – Darth Bane elmagyarázta

neked a Rendünk alapját képező Kettő Szabá-

lyát?

– Elkezdte a magyarázatot – felelte Cognus –,

de befejezni már nem maradt ideje, mert

megérkeztél.

– Megtanítom neked a Kettő Szabályát, és

megmutatom a Sith-ek útját – ígérte Zannah. –

A következő évek folyamán mindenre meg

foglak tanítani. Állj fel, Cognus! – tette hozzá,

és az iktotchi engedelmeskedett.

Zannah elfordult tőle, lassú, kimért léptekkel

odasétált a földön heverő fénykardjához, és az

Erő segítségével a tenyerébe rántotta a hosszú

markolatot.

– Egy napon el fogod készíteni a saját kardo-

dat – mondta ekkor anélkül, hogy visszanézett

739

A Gonosz Dinasztia

volna a tanítványára. – Addig vedd magadhoz

Darth Bane fegyverét!

Cognus felkapta a talajról az íves markolatot,

és a szeme sem rebbent, holott az ujjait alig

néhány centi választotta el Bane jobb kezétől.

– Darth Bane átformálta a Sith-rendet –

mondta Zannah, mialatt új tanítványának

háttal állva fürkészte az előtte elterülő hatal-

mas, kopár sivatagot. – Mi vagyunk a hagya-

téka, és noha ő már nem létezik, a hagyatéka

fennmarad. Most már én vagyok a mester, te

pedig a kiválasztott utódom. Egy napon meg

fogsz küzdeni velem, ahogyan én is megküz-

döttem Bane-nel, és azt az összecsapást csakis

egyikünk fogja túlélni. Ez a Rendünk útja. Az

egyén meghal, de a Sith-rend örökké élni fog.

– Értem, mester – válaszolta Darth Cognus,

és töprengve méregette a mesterét, mert az

imént észrevette, hogy mialatt Zannah beszélt,

újra és újra ökölbe szorította a bal kezét.

740

Dew Karpyshyn

Epilógus

Set Harth okosabb volt annál, semhogy visz-

szatérjen a Nal Huttára. Biztosra vette, hogy

ha Zannah túlélte a Kőbörtön megsemmisülé-

sét, akkor előbb vagy utóbb felbukkan az ő

birtokán, és nem óhajtott még egyszer talál-

kozni vele.

Szerencsére arra az alapelvre építette fel az

egész életét, hogy bármikor megtörténhet,

hogy menekülnie kell. Más világokon is akad-

tak házai, a Nar Shadaától kezdve egészen

magáig a Coruscantig, és legalább tucatnyi

hamis személyazonosságot ölthetett magára,

ha nem akarta, hogy megtalálják. A legkevésbé

sem aggódott a Sötét Úrnő miatt, különösen

nem így, hogy egy rendkívül érdekes leletre

bukkant.
741

A Gonosz Dinasztia

A Kőbörtönből lopott hajó pihenőkabinjának

közepén ült, a csupasz fémpadlón, Andeddu

holokronja tőle két méterre állt egy alacsony

asztalon. És Set minden figyelmét a fekete

kristálypiramis felett lebegő, apró holoalak

kötötte le.

– Évekbe fog telni, mire mindent elsajátítasz,

amire meg kell tanítsalak téged – figyelmeztet-

te őt az őrző, akinek arcvonásain komoly és

zordon kifejezés honolt. – Tanúbizonyságát

kell adnod a rátermettségednek, mielőtt felfe-

dem előtted a lélekátvitel titkait.

– Természetesen, mester – válaszolta lendü-

letesen bólogatva Set – értem szavad…

Annak idején, amikor még a Jediknél, Obba

mester elviselhetetlenül súlyos védőszárnyai

alatt szolgált, sokat szenvedett. És erős ellen-

szenvet érzett aziránt, hogy Darth Zannah

tanítványa legyen. Most viszont hajlott arra,

hogy megtegyen mindent, amire az őrző

742

Dew Karpyshyn

utasítja. Először is azért, mert tudta, hogy csak

akkor kell engedelmeskednie az őrzőnek,

amikor a holokron aktív. Így aztán – nem úgy,

mint egy élő mester esetében – ő döntheti majd

el, hogy mikor kezdődjenek és mikor érjenek

véget a tanórák. Ennél is nagyobb súllyal esett

latba az a tény, hogy a holokron olyasmit

kínált neki, amire nagyon vágyott. Zannah

azzal próbálta elcsábítani őt, hogy hatalmat

ígért neki, valamint esélyt arra, hogy együtt

megsemmisítik a Jediket, és uralják a Galaxist.

Csakhogy ő máris elég nagy hatalommal bírt

ahhoz, hogy megszerezze mindazt, amit akart.

Ezenfelül elbűvölő vagy, okos és jóképű. Mi

mást kérhetnél még az élettől?

A legkevésbé sem vágyott arra, hogy ural-

kodjon a Galaxis felett. Nem bánta, ha a Jedik

és a Sith-ek tovább vívták örökös háborújukat.

A végeredmény mit sem számított neki. Szüle-

tett túlélőnek tartotta magát, és nem vágyott

743

A Gonosz Dinasztia

másra, csak a hosszú, fényűző életre. És ha egy

napon megismeri a lélekátvitel titkát, akkor az

élete ugyancsak hosszú lesz…

Persze, azt is tudta, hogy óvatosnak kell len-

nie. Sosem hívhatja fel magára a figyelmet, és

nem keresztezheti sem a Jedik útját, sem pedig

a Zannah-hoz hasonló, nagy hatalmú egyéne-

két.

Ezzel sem lesz gond. Alapjában véve azt kell

tenned, amit eddig is. És persze vigyáznod kell

a holokronra, mert az életed, az a hosszú,

nagyon hosszú életed függ tőle.

– Készen állsz, hogy meghallgasd az első

tanítást? – kérdezte az őrző.

– De még mennyire, mester! – felelte a száját

fanyar mosolyra húzva Set. – Elképzelni sem

tudod, hogy mennyire!

744