A mű eredeti címe: The House of the Scorpion

Fordította: Loósz Vera ISBN 963 9367 94 X

Copyright (c) 2002 by Nancy Farmer

Published by arrangement with Atheneum Books

for Young Readers

An imprint of Simon & Schuster Children's

Publishing Division

Ali rights reserved.

No part of this book may be reproduced or transmitted in any form

or by any means, electronic or mechanical, including photocopying,

recording or by any information storage and retrieval system, without

permission in writing from Publisher.

(c) Loósz Vera, 2006. Hungarian translation (c) Trivium Kiadó 2006

Minden jog fenntartva.

Kiadó címe:

1506 Bp., Pf. 42.

TeL/fax: 248-1263

www.triviumkiado.hu

Felelős kiadó: Zádor Zsolt

Fedélterv: GMN Repró Stúdió

Szerkesztette: Tóth Gábor Ákos, Csataló Irodalmi Ügynökség

Nyomdai előkészítés: P.R.S. Bt.

Nyomta és kötötte: Szekszárdi Nyomda Kft.

Felelős vezető: Vadász József

Haroldnak múlhatatlan szerelméért és a támogatásáért, valamint Dánielnek, a fiunknak. Bátyámnak, dr.

Elmon Lee Coenak és húgomnak, Mary Marimon Stoutnak. Utoljára, de nem utolsósorban Richárd
Jacksonnak, a gyermekkönyv szerkesztők
il capo di tutti capz'jának.

TARTALOMJEGYZÉK

Ifjúság 0-6

1. Kezdetben 15

2. Kunyhó a mákföldeken 18
3. Az Alacrán birtok tulajdona 29

4. Maria 39

5. Börtönben 50

Középkor 7-11

6. El Patron 67

7. A tanítónő 80

8. Az eejit a kiszáradt mezőn 90

9. A titkos átjáró 99

10. A macska, akinek kilenc élete van 107

11. Az ajándékozás 118

12. Az az izé az ágyon 129

13. A Lótusz-tó 140

14. Celia története 155

Öregkor 12-14

15. Egy halálra éheztetett madár 167

16. Farkasfivér 178

17. Az eejit-akol 188

18. A sárkánykincs 201

19. Felnőtté válás 210

20. Esperanza 218

21. Zűrös esküvő 227

22. Árulás 239

14 évesen

23. Halál 255

24. Végső búcsú 266

25. A Farmőrség 274

26. Az elveszett fiúk 287

27. Az ötlábú ló 297

28. A planktonüzem 306

29. Hogyan mosdassunk meg egy poros elmét? 318

30. A bálnák elvesztették a lábukat 326

31. Ton-Ton 337

32. A leleplezés 349

33. A csonttelep 356

34. A rákbetakarító-gép 367

35. El dia de los muertos 378

36. A kastély a dombtetőn 387

37. Hazatérés 398

38. Az örökkévalóság háza 409

SZEREPLŐ SZEMÉLYEK

AZ ALACRÁN CSALÁD

Matt: Matteo Alacrán, a klón

El Patron: az eredeti Matteo Alacrán; tekintélyes drogbáró

Felipe: El Patron fia; régen meghalt

El Viejo: El Patron unokája és Mr. Alacrán apja; igen idős

Mr. Alacrán: El Patron dédunokája; Felicia férje, Benito és Steven apja

Felicia: Mr. Alacrán felesége; Benito, Steven és Tom anyja

Benito: Mr. Alacrán és Felicia legidősebb fia

Steven: Mr. Alacrán és Felicia másodszülött fia

Tom: Felicia és Mr. MacGregor fia

Fáni: Benito felesége

AZ ALACRÁN CSALÁD VENDÉGEI ÉS ISMERŐSEI

Mendoza szenátor, befolyásos politikus az Egyesült Államokban; Emilia és Maria édesapja; Dadának is
szólítják

Emilia: Mendoza szenátor idősebb lánya

Marta: Mendoza szenátor fiatalabb lánya

Esperanza: Ernilia és Maria édesanyja; eltűnt, amikor Maria öt éves volt

Mr. MacGregor: drogbáró

RABSZOLGÁK ÉS CSELÉDEK

Celia: főszakács és Matt gondozója

Tant Lin: El Patron és Matt testőre

Daft Donald: El Patron testőre

Rosa: házvezetőnő; Matt börtönőre

Willum: az Alacrán család elsőszámú orvosa; Rosa szeretője

Mr. Ortega: Matt zenetanára

Tanárnő: egy eejit

Hugh, Ralf és Wee Wullie: a Farmőrség tagjai

AZTLÁNIAK

Raul: felügyelő

Carlos: felügyelő

Jorge: felügyelő

Chacho: elveszett fiú

Fidelito: elveszett fiú; 8 éves

Ton-Ton: elveszett fiú; a rákbetakarító-gép vezetője

Flaco: a legidősebb elveszett fiú

Luna: elveszett fiú, a gyengélkedőért felel

Guapo: öregember, az El Dia de los Muertost, a halottak napját ünnepli

Consuela: öregasszony, az El Dia de los Muertost ünnepli

Inéz nővér: apáca a Santa Clara zárdában

TOVÁBBI SZEREPLŐK

Pamacs: Maria kutyája

El Látigo Negro: Fekete Ostor, régi televíziós mesealak

Don Segundo Sombra: Sir Második Árnyék, régi televíziós mesealak

El Sacerdote Volante: A Repülő Szentatya, egy régi televíziós szereplő

Eejitek: olyan emberek, akiknek számítógépes chipet ültetnek az agyukba, más néven zombik

La Llorona: A jajgató asszony; mitikus nő, aki elvesztett gyermekeit keresi az éjszakában

Chupacabras: a kecskeszívó; mitikus teremtmény, amely kiszívja a kecskék, csirkék és alkalmanként az

emberek vérét

AZ ALACRÁN CSALÁDFA

Ismeretlen szülők Mexikóban

Matteo Alacrán Graciela

(El Patron) (Mexikóban maradt)

Hét fiú- és lánytestvér (fiatalon meghaltak)

Négy gyermek (Mexikóban maradt)

Felipe Alacrán

Helga

Két gyermek (drogháborúkban ölték meg őket)

Gustavo Alacrán (El Viejo)

Justin

Alacrán

(Mr. Alacrán)

Matteo Alacrán

(Matt, Mi Vida)

a klón

Diana

Felicia

Angus

MacGregor

Benito Steven Tom

(A vastag betűvel írtak élnek, a többiek elhunytak)

1.

KEZDETBEN

Kezdetben harminchat volt, harminchat életcsöppecske, olyan kicsik, hogy Eduardo csak mikroszkóp alatt
láthatta őket. Aggódva tanulmányozta a sejteket az elsötétített helyiségben.

Víz bugyborékolt a meleg, párás falak körül kígyózó csövekben. Levegőt szivattyúztak a keltető kamrákba.
Tompa, vörös fény világította meg a munkások arcát, akik a petricsészéket vizsgálták. Mindegyik egy-egy
életcseppet tartalmazott.

Eduardo egymás után a mikroszkóp lencséje alá csúsztatta a tálkákat. A sejtek tökéletesek voltak -
legalábbis látszólag. Valamennyit ellátták mindennel, ami a fejlődéséhez szükséges. Mennyi tudás
rejtőzködött abban a csöppnyi világban! Még Eduardo is elámult rajta, pedig ő kiválóan ismerte a folyamatot.
A sejt már tudatában volt, hogy milyen színű lesz a haja, milyen magasra nő majd, sőt azt is, hogy a
spenótot vagy a brokkolit szereti-e jobban. Talán már dereng benne a zene vagy a rejtvényfejtés iránti vágy.
Mindez ott rejlett a cseppecskében.

Végül a kerek forma megremegett, vonalak tűntek fel, és kettéosztódott a sejt. Eduardo felsóhajtott. Minden
rendben lesz. Figyelte, miként növekednek a kísérleti minták, majd átrakta őket az inkubátorba.

De mégsem volt rendben minden. Valami - a táplálék, a hőmérséklet, a fény - nem felelt meg, és a biológus
nem tudta, melyik lehet a ludas. A mintáknak több mint a fele nagyon gyorsan elpusztult. Már csak tizenöt
maradt, és Eduardónak görcs állt a gyomrába. Ha kudarcot vall, kiküldik a földekre, és mi lesz akkor
Annával, a gyerekekkel meg az idős édesapjával?

- Ez jó - szólalt meg olyan közel hozzá Lisa, hogy Eduardo ijedten összerezzent. Lisa az egyik vezető
szakembere volt. Annyi ideje dolgozott már sötétben, hogy arcbőre krétafehérré vált, szinte átütöttek rajta a
kék erek.
- Hogy lehetne jó? - kérdezte Eduardo.

- A sejteket több mint száz éve fagyasztották le. Nem lehetnek annyira egészségesek, mint a tegnap levett
minták.

- Olyan régen? - csodálkozott a férfi.

- De némelyiknek ki kell fejlődnie - tette hozzá komolyan Lisa.

Eduardo tehát megint nyugtalankodni kezdett. Egy hónapig minden jól ment. Elérkezett a nap, amikor
beültette a pici embriókat a fiasító tehenekbe. A teheneket sorba állították, türelmesen várakoztak. Csöveken
keresztül táplálták őket, testüket hatalmas fémkarok tornáztatták, a lábukat hajlítgatták, mintha egy végtelen
mezőn sétálnának. Hébe-hóba valamelyik állat úgy mozgatta az állkapcsát, mintha kérődzne.

Pitypangról álmodott? - tűnődött Eduardo. - Fantomszél fújta magas fűszálak simogatták a lábát? Az állatok
agyát, a koponyájukba ültetett implantátumoknak köszönhetően, békés boldogság töltötte be. Vajon
tudatában vannak a menükben növekedő gyermekeknek?

A tehenek talán gyűlölték, amit tesznek velük, mert kétségtelenül tiltakoztak az embriók ellen. A csecsemők -
amikor legfeljebb akkorák lehettek, mint egy keszeg -, sorban meghaltak.

Mígnem egyetlen egy maradt.

Eduardo rosszul aludt éjszakánként. Kiáltozott álmában, és Anna folyton azt kérdezte, mi baja. Nem
árulhatta el. Nem mondhatta meg, hogy ha ez az utolsó embrió is elpusztul, őt kidobják az állásából, és a
földekre küldik. Anna, a gyermekeik és az édesapja pedig mehetnek a forró, poros országúton, amerre
látnak.

Ám az az egy embrió addig fejlődött, amíg édes, álmodozó arcocskája, keze és lába lett. Eduardo
ultrahanggal figyelte.

- A te kezedben van az életem - mondta a csecsemőnek. Az pedig, mintha csak meghallotta volna, addig
mozgatta pici testét a méhben, amíg a férfi felé nem fordult. Eduárdéban valami megmagyarázhatatlan
szeretetet ébredt iránta.

Amikor eljött az idő, úgy emelte fel az újszülöttet, mintha a saját gyermeke volna. Elhomályosodott a
tekintete, ahogy a bölcsőbe fektette, és a tűért nyúlt, hogy lebutítsa az értelmét.

- Ezt az egyet ne intézze el - mondta a férfi karját elkapva Lisa. - Ez egy Matteo Alacrán. Őket mindig
meghagyjuk egészségesnek.

Tettem neked egy szívességet? - gondolta Eduardo a kisbabát figyelve, aki a körötte sürgölődő
kikeményített, fehér egyenruhás nővérek felé fordította a fejecskéjét. - Egyszer majd megköszönöd nekem?

2.

KUNYHÓ A MÁKFÖLDEKEN

Matt az ajtó elé állt és széttárta a karját, hogy így akadályozza meg Celia távozását. Kékes fény töltötte be a
kicsi, zsúfolt nappalit a hajnali derengésben. A napkorong még nem emelkedett a távoli horizonton
kirajzolódó hegyek fölé.

- Mi ez? - kérdezte az asszony. - Nagyfiú vagy már, majdnem hat éves. Dolgoznom kell, hisz' tudod. -
Felkapta a gyereket, hogy félrerakja az útból.

- Vigyél magaddal! - könyörgött Matt az asszony szoknyájába kapaszkodva.

- Elég legyen ebből. - Celia gyöngéden kiszabadította az anyagot a fiú kezei közül. - Nem jöhetsz, mi vida.
Neked el kell bújnod a fészekben, mint egy jó kisegérnek. Odakint héják vannak és megeszik a kisegeret.

- Én nem vagyok egér! - üvöltötte Matt. Fejhangon kiabált, amiről tudta, hogy idegesítő. Még egy korholást is
megér, ha sokáig itt tarthatja Celiát. Nem bír ki egy újabb napot egyedül.
Celia ellökte magától a fiút.

- Callate! Elhallgass! Azt akarod, hogy megsüketüljek? Csak egy kisgyerek vagy, akinek kukoricalisztből van
az esze. - Matt dacosan belevetette magát a nagyfotelba.

Celia tüstént letérdelt mellé és átölelte.

- Ne kiabálj, mi vida. Mindennél jobban szeretlek a világon. Ha majd idősebb leszel, elmagyarázom neked a
dolgokat. - Úgysem magyarázza el. Már azelőtt is megígérte. Mattnak hirtelen elszállt a harci kedve. Túl kicsi
és gyönge volt ahhoz, hogy megküzdjön azzal az ismeretlennel, amely nap mint nap arra kényszeríti Celiát,
hogy otthagyja őt.

- Hozol nekem ajándékot? - kérdezte, miközben úgy izgett-mozgott, hogy kitérjen az asszony puszijai elől.

- Hát persze. Mindig hozok - felelte Celia.

Matt végül hagyta elmenni, ugyanakkor haragudott is rá. Furcsa harag volt ez, legszívesebben elbőgte volna
magát. Annyira üres volt a ház Celia dudorászása és edénycsörömpölése, meg a folytonos fecsegése nélkül
olyan emberekről, akiket ő még nem látott, és nem is fog megismerni soha. Celia meghitt jelenléte még
akkor is betöltötte a szobákat, amikor aludt... és hát bizony könnyen álomba merült, mert hosszú órákon át
főzött a Nagy Házban.

Amikor Matt fiatalabb volt, ez nem tűnt elviselhetetlennek. Játszott és televíziót nézett. Kibámészkodott az
ablakon, amelyen túl fehér mákmezők terültek el egészen a sötétlő hegyekig. A fehérség bántotta a szemét,
így hát megkönnyebbülten fordult vissza a szoba hűvösébe.

Ám később figyelmesebben kezdte szemlélni a dolgokat. A mákmezők nem voltak teljesen néptelenek.
Hébe-hóba lovakat - képeskönyvekből ismerte őket - látott poroszkálni a fehér virágok sorai között. Abban a
ragyogásban nehéz volt megmondani, ki lovagolja őket, annyit azért mégis sejtett, hogy nem felnőttek voltak,
hanem gyerekek, mint ő maga.

És ez a felfedezés oda vezetett, hogy közelebbről is szemügyre akarta venni őket.

Látott már gyerekeket a televízióban. És azt is látta, hogy csak ritkán vannak egyedül. Közösen csinálnak
mindenfélét: várat építenek, labdát rugdosnak vagy bunyóznak. Még a verekedés is izgalmas, ha azzal jár
együtt, hogy más emberek vannak körülötted. Ő, Matt csak Celiát látta, senki mást, és havonta egyszer a
doktort. A doktor alacsony volt, és szemernyit sem szerette Mattot.

A fiú felsóhajtott. Ahhoz, hogy bármit is csináljon, ki kellene mennie a szabadba, noha Celia újra meg újra
azt mondja, veszélyes. Egyébként az összes ajtó és ablak zárva volt.

Matt az egyik kis faasztalhoz telepedett mesekönyvet nézegetni. A borítóján ez állt: Pedro el Conejo. A fiú -
valamelyest - angolul és spanyolul is olvasott. Valójában keverték a két nyelvet Celiával, de ez egy csöppet
sem számított. Megértették egymást.

Pedro el Conejo egy rakoncátlan nyuszi volt, amely beólálkodik MacGregor kertjébe, hogy bekebelezze a
salátáit. Senor MacGregor pástétomot akar készíteni Pedróból, a nyuszinak azonban számos kaland után
sikerül elszöknie. Szórakoztató történet volt.

Matt felállt és kisétált a konyhába. Hűtőszekrény meg egy mikrohullámú sütő állt benne. A mikrohullámú
készüléken felirat hirdette: PELIGRO! VESZÉLY!!! - sárga öntapadós cédulákon pedig az állt: NEM! NEM!
NEM! Az abszolút biztonság kedvéért, Celia még egy pánttal is átkötötte a mikrót, arra pedig lakatot rakott.
Rettegett attól, hogy Matt mégiscsak kinyitja valahogy a készüléket, és "megfő az a pici zúzája".

Matt nem tudta, mi fán terem a zúza, de nem is izgatta őt. Megkerülte a veszélyes masinát, és a
hűtőszekrényhez lépett, ami viszont határozottan az ő felségterülete volt. Celia este töltötte fel
finomságokkal. Ő főzött ugyanis a Nagy Házra, ezért mindig rengeteg élelmük volt. Matt szushit látott, meg
tamalest, pakorast és túrós hajdinapalacsintát - volt ott mindenből, amit a Nagy Házban élők ettek.

És mindig volt a hűtőben egy nagy karton tej és több üveg gyümölcslé is.

Matt megpakolt egy tányért ennivalóval, majd visszatért Celia szobájába.

A helyiség egyik oldalát hatalmas, süppedős ágy foglalta el, amelyen horgolt párnák és kitömött állatok
hevertek. Az ágy fejénél óriási feszület volt látható és egy Jézust ábrázoló kép, amelyen öt kard döfte át
Krisztus szívét. Matt ijesztőnek tartotta a képet. A feszület még annál is félelmetesebb volt, mert vörösen
fénylett a sötétben. Állandóan hátat fordított hát neki, de azért szerette Celia szobáját.

Elnyúlt a párnákon és úgy tett, mintha a kitömött kutyát, macit, nyuszit (conejo, javította ki önmagát) etetné.
Egy ideig vicces volt a játék, de aztán egyre nőtt a fiúban a haszontalanság érzése. Ezek nem igazi állatok.
Ezeknek aztán beszélhet. Nem érthetik meg. Olyanok, mint ott sem lennének.

A fal felé fordította az állatokat, így büntette őket, amiért nem valódiak, azután bement a saját szobájába.
Sokkal kisebb volt, mint Celiáé, és felét az ágy foglalta el. A falakat képek borították, amelyeket Celia
magazinokból tépett ki: filmsztárok, állatok, kisgyerekek. Az egyik tornászokat ábrázolt, egymás hegyén-
hátán álltak óriási gúlát alkotva, a képaláírás szerint: HATVANNÉGYEN. ÚJ REKORD A HOLD-
KOLÓNIÁBAN.

Matt oly sokszor látta ezeket a szavakat, hogy már kívülről tudta. Egy másik felvételen egy férfi kecskebékát
tartott a kezében két kenyérszelet között. VARANGYOS SZENDVICS! - így szólt a képaláírás. Mattnak gőze
sem volt róla, mi az a varangy, de Celia örökké nevetett, ha a képre pillantott.

Bekapcsolta a televíziót és szappanoperákat nézett. Ezekben a szappanoperákban mindig üvöltöznek

egymással az emberek. Nem sok értelme volt, és még csak izgalmasnak sem tűnt az ordibálás. "Ez nem a
valóság - gondolta hirtelen támadt rémülettel Matt. - Ez is olyan, akár az állatokkal." Ő beszélhet, beszélhet,
mondhatja a magáét, viszont az emberek nem hallhatják őt.

Olyan erővel suhintotta meg az elhagyatottság érzése, hogy azt hitte, mindjárt belehal. Szorosan átölelte
magát, hogy ne sikoltson. Sírás fojtogatta, majd könnyek gördültek végig az arcán. És akkor... akkor a
szappanopera meg a saját zokogása fölött egy hangot hallott. Tiszta volt és erős - egy gyermek hangja.

Matt az ablakhoz rohant. Celia folyton figyelmeztette, hogy legyen óvatos, amikor kikukucskál, de most olyan
izgalomba jött, hogy nem törődött az intelemmel. Először csak a mákföldek vakító fehérségét látta. Azután
egy árnyék vetődött az ablaknyílásra. Matt sebesen hátraugrott, megbotlott és a padlón landolt.

- Mi ez az elhagyatott hely? - kérdezte valaki odakint.

- Egy munkásbarakk - felelte egy másik, magasabb hang.

- Nem hittem, hogy bárki is lakhat az ópiumföldeken.

- Talán csak egy raktár. Próbáljuk meg kinyitni az ajtót. Megrázták a kilincset. Matt leguggolt, zakatolt a
szíve.

Valaki az ablaküveghez nyomta az arcát, majd távcsövet formált a kezéből, hogy jobban belásson. Matt kővé
dermedt. Társaságot akart, de ez túl gyorsan történt. Úgy érezte magát, mint Pedro el Conejo Senor
MacGregor kertjében.

- Hé! Egy gyerek van idebent!

- Mi? Hadd nézzem! - Egy második arc is az üveghez tapadt. A lánynak fekete haja és olajos bőre volt, akár
Celiának. - Nyisd ki az ablakot, kölyök! Hogy hívnak?

Matt annyira meg volt rémülve, hogy egyetlen szót sem tudott kipréselni magából.

- Lehet, hogy idióta - mondta elfintorodva a lány. - Hé, te! Idióta vagy?

Matt a fejét rázta. A lány nevetett.

- Én tudom, ki lakik itt - mondta hirtelen a fiú. - Felismerem azt a képet az asztalon.

Matt a születésnapjára kapta a fotót Celiától.

- A vén, kövér szakácsnő... mi is a neve? - morfondírozott a fiú. - Mindenesetre nem lakik együtt a többi
cseléddel. Biztosan ő tanyázik itt. Nem tudtam, hogy van gyereke.
- Vagy férje - jegyezte meg a lány.

- Aha. Ez sok mindent megmagyaráz. Kíváncsi vagyok, apa tud-e róla. Meg kell kérdeznem tőle.

- Eszedbe ne jusson! - kiáltotta a lány. - Még bajt hozol a nőre.

- Ez az én családom birtoka, és apám azt mondta, hogy legyen rajta a szemem a dolgokon. Te csak vendég
vagy itt.

- Az nem számít. Az én papám azt mondja, hogy a cselédeknek joguk van a magánélethez, és dada az
Egyesült Államok szenátora, úgyhogy az ő véleménye többet ér.

- A te papád többször váltogatja a véleményét, mint a zokniját - felelte a fiú.

Matt nem hallhatta a lány válaszát. A gyerekek eltávolodtak a háztól, és Matt csak annyit tudott kivenni, hogy
a lány méltatlankodik. Egész testében reszketett, mintha az egyik szörnnyel találkozott volna, amelyekről
Celia azt mesélte, hogy gyakran háborgatják a kinti világot - esetleg a chupacabras. A chupacabras kiszívja
a véredet és otthagy, hogy összeszáradj, mint egy rég elhajított kantalup dinnyehéj. Túl gyorsan történtek a
dolgok. De a lány tetszett neki.

A nap hátralévő részében Matt odavolt az örömtől és a félelemtől. Celia figyelmeztette, hogy soha, de soha
ne mutatkozzék az ablaknál. Ha jött valaki, el kellett bújnia. Ám a gyerekek olyan csodálatos meglepetést
okoztak neki, hogy önkéntelenül odarohant, hadd láthassa őket. Idősebbek voltak nála. Hogy mennyivel, azt
nem tudta volna megmondani. Nem voltak felnőttek, annyi bizonyos, és egyáltalán nem tűntek veszélyesnek.
Celia ettől függetlenül haragos lenne, ha megtudná. Matt úgy döntött, nem mondja el neki.

Azon az estén Celia kifestőkönyvet hozott, amelyet a gyerekek félredobtak a Nagy Házban. Csupán a felét
színezték ki, úgyhogy Matt nagyszerű félórát töltött vacsora előtt a tömpe zsírkrétákkal, amelyeket Celia egy
másik alkalommal hozott. A konyhából rántott sajt és hagyma illata áradt, úgyhogy Matt tudta, Celia aztán
ételt főz. Ez különleges csemege volt. Celia rendszerint annyira fáradtan ért haza, hogy csupán maradékokat
melegített fel.

Matt egy teljes mezőt zöldre festett. A krétájából már csak egy parányi darab maradt, és nagyon óvatosan
kellett fognia, hogy egyáltalán színezni tudjon vele. A zöldtől jól érezte magát. Bárcsak egy ilyen mezőre
láthatna ki a vakítóan fehér mákföldek helyett! Biztos volt benne, hogy a fű olyan puha, mint egy ágy, és
esőillatú.

- Nagyon szép, chico - mondta a fiú válla fölött átnézve Celia.

A zsírkréta utolsó forgácsa kiesett Matt ujjai közül.

- Qué lástima! Megnézem, találok-e még ilyet a Nagy Házban. Azok a kölykök olyan gazdagok, még azt sem
vennék észre, ha az egész nyamvadt dobozt idehoznám - füstölgött Celia. - De én csak pár darabot emelek
el. Az egér akkor van a legnagyobb biztonságban, ha nem hagy lábnyomot a hajón.

Quesadillát és enchiládát vacsoráztak, de az étel megülte Matt gyomrát.

- Mama - mondta gondolkodás nélkül -, mesélj a gyerekekről a Nagy Házban!

- Ne szólíts mamának! - csattant fel Celia.

- Bocsánat. - Csak úgy kicsúszott a szó Matt száján. Celia már rég elmondta neki, hogy nem az igazi
édesanyja. A tévében a gyerekeknek van mamájuk, Matt ezért kapott rá, hogy így gondoljon Celiára.

- Téged szeretlek a legjobban a világon - mondta gyorsan az asszony. - Ezt sose felejtsd el. De csak
kölcsönben vagy nálam, mi vida.

Mattot zavarba hozta a kölcsönben szó. Alighanem az jelenti, hogy egy kis időre odaadsz valamit - ami
viszont azt jelenti, hogy bárki adta őt kölcsön, vissza is akarja majd kapni.

- Egyébként a kölykök a Nagy Házban semmivel sem különb porontyok, nekem elhiheted - folytatta Celia. -
Lusták, mint a macska, és épp olyan hálátlanok is. Őrült nagy rendetlenséget csinálnak, aztán
megparancsolják a szobalányoknak, hogy takarítsanak össze utánuk. És soha semmit nem köszönnek meg.
Dolgozhatsz te órákig a különleges süteményeken cukorrózsákkal meg ibolyákkal meg zöld levelekkel, ezek
még a nyomorult lelki üdvükért sem köszönnék meg neked. Telitömik azt az önző bagólesőjüket, aztán meg
azt mondják, hogy olyan a torta íze, mint a sár.

Celia annyira dühös képet vágott, mintha nemrégiben érte volna ez a bosszúság.

- Ott van Steven és Benito - emlékeztette Matt.

- Benito a legidősebb. Akár az ördög! Tizenhét éves, és egyetlen lány sincs tőle a Farmon biztonságban. De
sose törődj ezzel. Felnőtt dolog és roppant unalmas. Benito egyébként az apjára ütött, szóval egy emberi
ruhába bújt pokolfajzat. Ebben az évben egyetemre megy, és mindnyájan örülni fogunk, amikor utoljára
látjuk.

- És Steven? - faggatta türelmesen Matt.

- Ő nem annyira vészes. Néha arra gondolok, neki talán van lelke. A Mendoza lányokkal tölti az időt. Ők
rendesek, bár amit a mieinkkel művelnek, az még magát Istent is összezavarná.

- És hogy néz ki Steven? - Néha hosszú időbe telik odakormányozni Celiát ahhoz, amit Matt meg akar tudni
tőle: ez esetben azoknak a gyerekeknek a nevét, akiket az ablak mögött látott.

- Steven tizenhárom éves. A korához képest nagyra nőtt. A haja homokszőke, a szeme kék.

Biztosan ő volt az a fiú - gondolta Matt.

- Mendozáék épp itt vannak látogatóban. Emilia is tizenhárom éves, nagyon csinos, fekete hajú, barna
szemű lány.

Akkor ő lesz az a lány - döntötte el magában Matt.

- Neki legalább jó a modora. A húga, Maria veled egyidős lehet, és Tommal játszik. Hát, már amennyire azt
játéknak lehet nevezni. Legtöbbször azzal végződik, hogy a kislány kisírja a szemét.

- Miért? - tudakolta Matt, aki előszeretettel hallott Tom disznóságairól.

- Tom tízszer olyan komisz, mint Benito! Bárki szívét megolvasztja azokkal a hatalmas, ártatlan szemeivel.
Es mindenki be is dől neki, rajtam kívül. Ma egy palack citromos üdítőt adott Mariának. "Ez az utolsó, jó
hideg, neked tettem félre" - mondta neki. És tudod, mi volt benne?

- Nem - mondta izgalmában fészkelődve Matt.

- Pisi! El tudod ezt hinni? Még a kupakot is a helyére csavarta. Ó, hogy sírt az a szegény kis teremtés.
Sosem tanul.

Celiából hirtelen kifogyott a gőz. Hatalmasat ásított, és Matt szeme előtt gyűrte le őt a fáradtság. Pirkadattól
késő estig dolgozott, és ma itthon is friss ételt főzött.

- Sajnálom, chico. Ha egyszer a kút kiszáradt, akkor bizony üres.

Matt elöblítette a tányérokat és berakta a mosogatóba, miközben Celia lezuhanyozott. Bő, rózsaszín
köntösében került elő, álmosan bólogatott a leszedett asztal láttán.

- Jó gyerek vagy - mondta.

Fölkapta Mattot és megölelgette, amíg az ágyához vitte. Nem számít, milyen fáradt volt Celia - néha
majdnem orra bukott a kimerültségtől -, ezt a szertartást sosem hanyagolta el. Bedugta Mattot a takaró alá,
majd meggyújtotta a Guadalupei Szűz szobra előtt álló gyertyát. Aztláni falujából hozta magával a
szobrocskát. A Szűz ruhája kicsit kicsorbult. Celia ezt egy csokor művirággal takarta el -, a lába poros
gipszrózsákon pihent, csillaggal tarkított köntöse viaszfoltos volt, ám az arca éppolyan szelíd a gyertya fölött,
miként réges régen Celia hálókamrájában.

- A szomszéd szobában vagyok, mi vida - suttogta Celia. megcsókolta Matt fejét. - Ha félsz, csak hívj.
A házat hamarosan betöltötte a hortyogása. Matt számára ez éppannyira közömbös hang volt, mint a
hegyek fölött visszhangzó dörgés. Nyugodtan tudott aludni tőle.

- Steven és Emilia - suttogta a szavak ízét kóstolgatva. Nem tudta, mit mondana az idegen gyerekeknek, ha
újra feltűnnének, azt azonban elhatározta, hogy megpróbál szóba elegyedni velük. Különböző mondatokat
gyakorolt: "A nevem, Matt. Itt lakom. Szeretnél képeket színezni?"

Nem, a kifestőkönyvet vagy a zsírkrétákat nem említheti meg. Azokat lopták.

- Szeretnétek enni valamit? - De lehet, hogy az étel is lopott. - Akartok játszani? - Jó. Steven és Emilia is
javasolhat valamit, és ő ezzel kikerül a csávából.

- Akartok játszani? Akartok játszani? - motyogta, ahogy lecsukódott a szeme, és a Guadalupei Szűz szelíd
arca elmosódott a gyertyafényben.

3.

AZ ALACRÁN BIRTOK TULAJDONA

Celia reggel elment dolgozni, Matt pedig az egész napot azzal töltötte, hogy a gyerekekre várt. Már-már
feladta a reményt, amikor éppen naplemente előtt közeledő hangokat hallott a mákföldek felől. Az ablak
mögé állt és várt.

- Tessék, ott van! Látod, Maria? Mondtam, hogy nem hazudok - kiáltotta Emilia. Egy sokkal kisebb lány
vállán pihentette a kezét. - Velünk nem fog beszélni, de te egyidős lehetsz vele. Tőled talán nem fél. - Emilia
előretolta a kislányt, 6 pedig visszalépett Steven mellé.

Maria egyáltalán nem berzenkedett odamenni az ablakhoz.

- Hé, fiú! - kiabálta öklével megkopogtatva az üveget. Hogy hívnak? Akarsz játszani?

Egy csapásra agyonütötte Matt gondosan előkészített szónoklatát, aki a kislányra pislantva képtelen volt egy
újabb bevezető mondatot kiagyalni.

- Igen vagy nem? - Maria a többiek felé fordult. - Nyittassuk ki vele az ajtót.

- Ez tőle függ - mondta Steven.

Matt el akarta mondani, hogy nincs nála a kulcs, de képtelen volt kinyögni a szavakat.

- Ma legalább nem bújik el - jegyezte meg Emilia.

- Ha nem tudod kinyitni az ajtót, akkor nyisd ki az ablakot - javasolta Maria.

Matt megpróbálta, bár tudta, hogy úgysem sikerül, mert Celia beszögelte a keretet. Széttárta a karját.

- Érti, amit mondunk - így Steven.

- Hé, fiú! Ha nem csinálsz nagyon gyorsan valamit, elhúzzuk a csíkot - kiáltotta Maria.

Matt elkeseredetten törte a fejét. Szüksége volt valamire, ami felkelti a figyelmüket. Ahogy Celia szokta
csinálni, amikor azt akarja, hogy várjon. Felemelte az egyik ujját. És bólintott is, jelezvén, hogy egyetért
Maria kérésével, és mindjárt csinál valamit.

- Ez mit akar jelenteni? - kérdezte Emilia.

- Gőzöm sincs. Lehet, hogy néma és nem tud beszélni - felelte Steven.

Matt berohant a hálószobájába. Lekapta a falról a varangyos szendvicses férfi képét. Ez Celiát mindig
megnevetteti. Talán ezeket a gyerekeket is. Visszaszaladt, és az ablakhoz nyomta az újságot. A három
gyerek közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegyék.

- Mi van ráírva? - kérdezte Maria.

- Varangyos szendvics - olvasta Steven. - Értitek? Ez egy béka, amelyik két szelet kenyér között fog
brekegni. Nagyon vicces.

Emilia kuncogott, Maria azonban bizonytalanul nézett.

- Az emberek nem esznek varangyos békát - mondta.

- Ez vicc, te lüke.

- Nem vagyok lüke! Gonosz és csúnya dolog békákat megenni! Én egyáltalán nem tartom viccesnek.

- Ments meg az eejitektől - mondta égre meresztett szemmel Steven.

- És eejit sem vagyok!

- Jaj, ne szívd már mellre, Maria! - csattant fel Emilia.

- Azért hoztatok ide, hogy megnézzek egy fiút. Hosszú mérföldeket kutyagoltam a földeken, és fáradt
vagyok, a fiú meg nem hajlandó beszélni. Utállak titeket!

Matt aggodalommal figyelte a jelenetet. Ő nem ezt akarta. Maria sírt, Emilia dühösnek látszott, Steven pedig
mindkettejüknek hátat fordított. Matt megkocogtatta az ablakot. Amikor Maria fölpillantott, meglengette, majd
gombóccá gyűrte a képet. Teljes erejével áthajította a szobán.

- Látjátok, nekem ad igazat! - kiáltotta könnyein keresztül Maria.

- Ez percről-percre furább - jegyezte meg Steven. - Tudtam, hogy nem kellett volna idehoznunk az eejitet.

- Azt hittem, egy akkora gyerekkel, mint ő, hajlandó lesz beszélni a fiú - felelte Emilia. - Menjünk, Maria.
Sötétedés előtt vissza kell érnünk.

- Én egy lépést sem teszek. - A kislány leguggolt a földre.

- Hát én nem foglak cipelni, dagikám.

- Csak hagyd itt - mondta Steven. Elindult, és egy pillanat múlva Emilia is követte.

Matt elképedt. Ha a nagy gyerekek elmennek, Maria teljesen egyedül marad. Hamarosan besötétedik, Celia
pedig még órákig nem jön haza. Maria teljesen egyedül marad a néptelen mákföldeken és a...

A chupacabras sötétedés után jön elő és kiszívja az életnedveidet, és olyan leszel, mint egy eldobott
dinnyehéj!

Matt hirtelen rádöbbent, mit kell tennie. Maria csak néhány lépésnyit távolodott az ablaktól, amikor ismét
lehuppant a földre. Csúnya szavakat üvöltött Steven és Emilia után, akik eltűntek a szeme elől. Matt felkapta
Celia egyik nagy vasfazekát és a feje fölé emelte. Celia dühöngeni fog. O, Matt azonban megmenti Maria
életét. Teljes erőből az ablakhoz vágta a fazekat. Az üveg csörömpölve hullott a földre. Maria talpra ugrott.
Steven és Emilia is tüstént felpattantak a mákföldön, ahol elbújtak.

- Szent szar! - motyogta Steven. Mindhárman tátott szájjal bámulták a törött ablakot.

- A nevem Matt. Itt lakom. Akartok játszani? - mondta Matt, mert semmi egyebet nem tudott kieszelni.

- Tud beszélni - szólalt meg az első döbbenetből felocsúdva Emilia.

- Te így szoktál kinyitni egy ablakot, kölyök? - kérdezte Steven. - Maradj itt, Maria, minden tele van
üvegszilánkkal. - A fiú óvatosan az ablakkerethez lépkedett, és egy bottal kiütögette a benne maradt
szilánkokat. Aztán behajolt az ablakon, hogy körülnézzen. Mattnak alaposan össze kellett szednie magát,
hogy ne rohanjon be hanyatt-homlok a másik szobába. - Ez hátborzongató! A keret be volt szögezve. Mi
vagy te, valamiféle fogoly?

- Én itt lakom - felelte Matt.

- Ezt már mondtad.

- Akarsz játszani?

- Lehet, hogy olyan, mint egy papagáj, és csak néhány szót ismer - jegyezte meg Emilia.

- Én akarok játszani - mondta Maria. Matt helyeslően pillantott rá. A kislány Emilia karjai közt vergődött,
nyilvánvalóan oda akart szaladni Matthoz. Steven fejcsóválva odébb lépett. Ezúttal tényleg úgy tűnt, hogy
elmegy.

Matt elhatározásra jutott. Félelmetesnek tűnt, de még sosem adódott ilyen alkalma, s talán nem is adódik
soha többé. Az ablaknyíláshoz tolt egy széket, felmászott rá és ugrott.

- Ne! - üvöltötte feléje rohanva Steven, hogy elkapja, de túl későn érkezett.

Irtózatos fájdalom hasított Matt lábfejébe. Előre esett, és négykézláb landolt az üvegszilánkokon.

- Nincs rajtad cipő! Jaj, istenem! Most mit csináljunk? - Steven felhúzta Mattot és átlendítette egy tiszta
helyre. Matt döbbenten meredt a kezére és a lábára: a térdéből ömlött a vér.

- Húzd ki az üveget! - sikoltotta magas, riadt hangon Emilia. - Maria, te maradj távol!

- Látni akarom! - kiabálta a kislány. Matt csattanást hallott, majd Maria mérges sivalkodását. Zsongott a feje.
Hányingert érzett, majd minden elfeketedett előtte.

Arra ébredt, hogy cipelik. Hányingere megmaradt, ám ami még rosszabb, egész testében reszketett. Úgy
visított, ahogy csak a torkán kifért.

- Szuper! - lihegett Steven, aki a hóna alatt fogta a fiút. Emilia a lábát markolta. A lány blúza és nadrágja
csatakos volt a vértől, az ő vérétől. Matt újra sikított.

- Fogd be! - ordított rá Steven. - Olyan gyorsan futunk, ahogy csak bírunk.

Mákföldek húzódtak minden irányban, most kékre festette őket a hegyvonulat hosszú árnyéka. Steven és
Emilia egy földúton szaladtak. Matt immár zokogott. Nehezen kapott levegőt.

- Álljunk meg! - kiáltotta Emilia. - Meg kell várnunk, hogy Maria beérjen bennünket. - A két gyerek leguggolt,
Matt súlypontja a földre került. Egyszer csak kisebb lábak dobogását hallotta.

- Én is pihenni akarok - nyafogott Maria. - Milyen sokat kell még gyalogolni! El fogom mondani Dadának,
hogy megütöttél.

- Csak rajta! - mondta Emilia.

- Nyugodjatok le! - parancsolta Steven. - Már nem vér-zel, kölyök, azt hiszem, nincs nagy vész. Hogy is
hívnak?

- Matt - vágta rá Maria.

- Már nem vagyunk messze a háztól, Matt, és szerencséd van. A doktor itt tölti az éjszakát. Nagyon fáj?

- Nem tudom - felelte Matt.

- Dehogynem tudod, visítottál - mondta Maria.

- Nem tudom, mi az, hogy nagyon - magyarázta Matt. - Még sosem sérültem meg így.

- Hát, vesztettél némi vért... de nem sokat - fűzte hozzá Steven, amikor Matt újra reszketni kezdett.

- Pedig nagyon soknak néz ki - mondta Maria.

- Pofa be, eejit!

A két idősebb gyerek felállt, továbbcipelték Mattot. Maria mögöttük lépkedett hangosan panaszkodva a
távolságra meg arra, hogy eejitnek nevezték.

Valami nehéz álmosság telepedett Mattra, miközben himbálódzott. A fájdalom megszűnt, és Steven azt
mondta, nem vesztett sok vért. Túlságosan kába volt, hogy azon aggódjék, mit szól majd Celia, amikor
meglátja a betört ablakot.

Épp akkor érték el a mákmező szélét, mikor a nap utolsó sugarai is eltűntek a hegyek mögött. A földút
szélesen elterülő pázsitba torkollott. Ragyogó zöld volt, s a kékes szürkületi fényben még sötétebbnek
látszott. Matt egész életében nem látott ennyi zöldet.

Ez egy mező - gondolta álmosan. És esőillatú.

Széles márványlépcsősoron indultak fölfelé, gyönyörűen fénylett a sűrűsödő sötétségben. Mindkét oldalát
narancsfák szegélyezték, és hirtelen fények gyúltak ki a levelek között. Egy hatalmas ház fehér falait
világították meg, oszlopokat, szobrokat, meg ki tudja hová vezető ajtókat. Egy boltív közepén skorpió
bevésett körvonala látszott.

- Jaj! Jaj! Jaj! - Óbégató nők viharzottak le a lépcsőn, hogy átvegyék Mattot a két gyerektől.

- Ki ez? - tudakolták a cselédek. Fekete ruhát viseltek fehér köténnyel, és kikeményített fehér fityulát.
Egyikük, egy komor tekintetű nő, akinek mély ráncok húzódtak a szája körül, cipelte Mattot, a többiek pedig
előre siettek kinyitni az ajtót.

- Egy házban találtam a mákföldeken - felelte Steven.

- Celia él ott - jegyezte meg az egyik cseléd. - Túlságosan fennhordja az orrát ahhoz, hogy velünk,
többiekkel lakjon.

- Ha egy gyereket rejteget, nem meglepő. Ki az apád, kölyök? - kérdezte a nő, aki Mattot vitte. A kötényének
napfényillata volt, olyan, mint Celia kötényéé, amikor leveszi a ruhaszárítóról. Matt a nő gallérjához erősített
brostűt nézte: egy ezüstskorpió volt felfelé görbülő farokkal. Az alatta lévő névtáblán ez állt: ROSA. Matt nem
érzete elég jól magát ahhoz, hogy beszéljen, és egyébként is mit számít, ki volt az apja? Úgysem tudta rá a
választ.

- Nem beszél túl sokat - mondta Emilia.

- Hol a doktor? - kérdezte Steven.

- Várnunk kell. A nagypapádat vizsgálja. Legalább addig kimosdathatjuk a gyereket - mondta Rosa.

A cselédek kinyitottak egy ajtót, és feltárult a leggyönyörűbb helyiség, amelyet Matt valaha is látott. A
mennyezeten faragott gerendák húzódtak, és sok száz madár díszítette a tapétát. Matt révült tekintete előtt
úgy tűnt, mintha mozognának. Egy díványt látott, huzatán a virágok a levendulától a rózsaszín minden
árnyalatáig változtak, akár egy galamb szárnyán a tollak. Rosa ehhez a díványhoz vitte őt.

- Túl piszkos vagyok - motyogta Matt, mert Celia mindig rákiáltott, amikor piszkos lábbal akart felmászni az
ágyára.

- Mit nem mondasz - vetette oda Rosa. A többi nő ropogós fehér lepedőt terített a gyönyörű díványra, mielőtt
Mattot ráfektették.

Rosa kerített egy csipeszt, és nekilátott kihúzogatni Matt talpából és tenyeréből az üvegszilánkokat.

- Ajaj! - morogta egy csészébe dobva a darabkákat. - Bátor vagy, amiért nem sírsz. - Matt azonban csöppet
sem érezte bátornak magát. Semmit sem érzett, mintha valahol messzi lett volna a teste, és Rosát is úgy
látta, mintha a televízió képernyőjén mozogna.

- Az előbb szirénázott - tette szóvá Maria. Körbetáncolta őket, nehogy bármit is elmulasszon.

- Na ne játszd itt a nagyot. Te úgy ordítasz, mint egy fába szorult féreg, amikor egy ici-pici tüske megy az
ujjadba - mondta Emilia.
- Nem is! - De igen.

- Utállak!

- Kit érdekel? - vágott vissza Emilia. Ő és Steven, mindketten megbűvölten nézték, ahogy ismét vér bugyog
Matt sebeiből. - Ha megnövök, orvos leszek - jelentette ki a lány. - Ez nagyon jó tapasztalat a számomra.

A többi cseléd vödröt és törülközőket hozott, de amíg Rosa nem adott rá engedélyt, nem mertek nekilátni
Matt mosdatásához.

- Csak óvatosan. A jobb lábát csúnyán megvágta - mondta Rosa.

Mattnak zúgott a füle. A meleg víztől hirtelen visszatért a fájdalom. A lábától egészen a feje búbjáig
beléhasított. Kinyitotta a száját, hogy sikoltson, de egyetlen hang sem jött ki a torkán.

- Jaj, istenem! Biztos maradt benne üveg - kiáltotta Rosa. Megragadta Matt vállát és ráparancsolt, hogy ne
féljen. Szinte dühösnek tűnt.

Mattnak kitisztult a feje, nyoma sem volt az őt körülvevő ködnek. Hihetetlen fájdalommal lüktettet a lába, a
keze, a térde.

- Mondtam, hogy az előbb visított - erősködött Maria.

- Kuss! - így Emilia.

- Nézzétek! Valami írás van a talpán - rikkantott a kislány. Megpróbált közelebb menni, de Emilia hátralökte.

- Én leszek orvos. A francba! Nem tudom elolvasni, túl sok rajta a vér. - Felkapott egy mosdókendőt és
ledörzsölte Matt talpát.

A fájdalom ezúttal nem volt annyira éles, de Matt ösztönösen felnyögött.

- Fájdalmat okozol neki, te barom - visította Maria.

- Várj! Egyszerűen nem tudom kiolvasni... "Az Alacrán birtok..." olyan picik a betűk... "Az Alacrán birtok
tulajdona."

- "Az Alacrán birtok tulajdona"? Hisz ezek mi vagyunk. Ennek nincs semmi értelme - mondta Steven.

- Mi folyik itt? - Matt még nem hallotta ezt a hangot. Testes, dühösnek tűnő férfi robbant be a szobába.
Steven azonnal kihúzta magát. Emilia, sőt még Maria is riadtnak tűnt.

- Találtunk egy gyereket a mákföldeken, Apa - mondta Steven. - Megsérült, és arra gondoltam, a doktor... a
doktor...

- Te idióta! Ehhez a kis fenevadhoz állatorvos kell! - bömbölte a férfi. - Hogyan merészelted bemocskolni
vele a házat?

- Vérzett...-kezdte Steven.

- Igen! Az egész lepedőt bevérezte. El kell égetnünk! Azonnal vigyétek ki innen ezt a... teremtést!

Rosa habozott, szemlátomást meg volt rémülve.

A férfi hozzáhajolt és a fülébe súgott valamit.

Irtózat ült ki Rosa arcára. Tüstént felnyalábolta Mattot és rohant. Steven előresietett, hogy ajtót nyisson neki.
Arca egészen elfehéredett.

- Hogy merészel így beszélni velem? - sziszegte.

- Nem gondolta komolyan - mondta Emilia, aki maga mögött rángatta Mariát.
- Dehogynem. Gyűlöl engem - motyogta Steven.

Rosa leszáguldott a lépcsőn, és durván a fűre dobta Mattot. Egyetlen szó nélkül megfordult és
visszamenekült a házba.

4.

MARIA

Matt felpillantott. Csillagok százai ragyogtak a bársonyos fekete égbolton. A Tejút volt az, amelyről Celia azt
mesélte, hogy Szűz Mária melléből fakadt, amikor először táplálta a Kisjézust. A fű Matt hátába nyomódott.
Nem volt olyan puha, mint amilyennek képzelte, az illata viszont friss volt, és jólesett neki a hűvös levegő is.
Forrónak és lázasnak érezte magát.

A borzasztó fájdalom tompa sajgássá szelídült. Matt örült, hogy újra a szabadban van. Barátságosnak és
biztonságosnak érezte az eget. Ugyanazok a csillagok ragyogtak a kisház fölött is a mákföldeken. Celia
nappal sosem vitte ki őt, de éjszakánként néha ki szoktak ülni a kisház ajtajába. Celia történeteket mesélt, és
rámutatott egy-egy hullócsillagra. "Ez Isten válasza egy imára - magyarázta. - Egy angyal száll le a földre,
hogy teljesítse Isten parancsát."

Matt most Celiáért imádkozott, hogy jöjjön és szabadítsa meg őt. Dühös lesz az ablak miatt, de azt túl lehet
élni. Nem számít, milyen hangosan üvöltözik vele, tudja, hogy Celia szereti őt. Matt az eget figyelte, de nem
hullott le csillag.

- Nézz csak rá. Úgy fekszik ott, mint egy állat - hallotta nem túl messziről Emilia hangját. Matt megrándult.
Teljesen megfeledkezett a gyerekekről.

- Mert egy állat - felelte némi szünet után Steven. A házhoz vezető lépcsősor első fokán ültek. Maria
szorgalmasan szüretelt a fákról, a narancsokat legurította a lépcsőn.

- Nem értem - mondta Emilia.

- Hülye voltam. Abban a pillanatban, amint megláttam, tudnom kellett volna, ki... mi ő. Egyetlen cselédnek
sem engedik meg, hogy gyereket tartson, vagy külön éljen a többiektől. Benito beszélt nekem erről a...
dologról, de azt hittem, valahol máshol él. Például egy állatkertben. Ott, ahol ezeket az... izéket tartják.

- Mit szövegelsz?

- Matt egy klón.

Emilia levegő után kapkodott.

- Az nem lehet! Ő nem... Láttam már klónokat. Förtelmesek! Folyik a nyáluk, és a nadrágjukba piszkítanak.
Állatias hangokat adnak ki.

- Ez az egy más, mint a többi. Benito elmondta nekem. A technikusoknak születéskor le kell butítani az
agyukat... ez a törvény. De El Patron azt akarta, hogy ez úgy nőjön fel, mint egy igazi fiú. Ő annyira gazdag,
hogy bármilyen törvényt megszeghet, ha akar.

- Ez undorító. A klónok nem emberek! - kiáltott fel Emilia.

- Persze, hogy nem azok. Emilia átkarolta a térdét.

- Libabőrös leszek tőle. Megérintettem, hozzám ért a vére... Maria, hagyd már abba azt a narancsgurigatást!

- Kapj el, kapj el! - viháncolt a kislány.

- Egy másodperc, és téged foglak legurítani a lépcsőn. Maria kinyújtotta a nyelvét. Olyan erővel hajított el
egy gyümölcsöt, hogy a narancs kipattant a legalsó lépcsőfokról, és halk puffanással a füvön landolt.

- Akarod, hogy megtisztítsak neked egyet, Matt? - kiáltotta Maria.

- Ne! - Emiliának olyan kemény volt a hangja, hogy a kislány egy pillanatra megállt. - Matt klón. Nem szabad
a közelébe menned.

- Mi az a klón?

- Egy gonosz állat.

- Mennyire gonosz? - kérdezte érdeklődéssel Maria. Mielőtt Emilia válaszolhatott volna, a dühös férfi és az
orvos jelent meg a lépcsősor tetején.

- Azonnal hívnia kellett volna - mondta az orvos. - Az én feladatom gondoskodni arról, hogy ez egészséges
maradjon.

- Csak akkor szereztem róla tudomást, amikor elmentem a nappali szoba mellett. Csupa vér volt minden.
Attól tartok, elvesztettem a fejem, és megparancsoltam Rosá-nak, hogy dobja ki. - A dühös férfi most ugyan
kevésbé látszott veszélyesnek, Matt mindenesetre megpróbált odébb vánszorogni. A mozgástól szörnyű
fájdalom hasított a lábfejébe.

- Valahova máshova kell vinnünk, a füvön mégsem operálhatok.

- Van egy üres szoba a cselédszárnyban - mondta a dühös férfi. Rosáért kiáltott, aki mérges ábrázattal
csattogott le a lépcsőn. A ház egy másik szárnyába szállítatta Mattot, dohszagú, rosszul megvilágított,
zsúfolt folyosókon keresztül. Stevent, Emiliát és Mariát elparancsolták onnan, hogy menjenek zuhanyozni és
átöltözni.

Mattot kemény, csupasz matracra fektették. A helyiség hosszú volt és keskeny. Egyik végében az ajtó, a
másikban pedig egy vasráccsal borított ablak volt.

- Több fényre van szükségem - mondta nyersen az orvos. A dühös férfi lámpát hozott. - Fogd le! - utasította
Rosát.

- Kérem, uram, ez egy mocskos klón! - tiltakozott a cseléd.

- Mozogj, ha jót akarsz! - morgolódott a dühös férfi. Rosa rávetette magát Mattra, és megragadta a bokáját.

Olyan nehéz volt, hogy a fiú szinte alig kapott levegőt alatta.

- Hagyja abba... hagyja abba... - nyöszörögte, miközben az orvos a legmélyebb vágásban turkált egy
csipesszel, és szinte félájult volt, mire kiszedte az üvegszilánkot. Rosa olyan szorosan markolta Matt
bokáját, hogy tűzként égették az ujjai. Csak akkor engedte el, miután kitisztították és összevarrták a sebet. A
fiú összegömbölyödött, és rettegve pillogott kínzóira, hogy terveznek-e még valamit ellene.

- Beadtam neki egy tetanuszinjekciót - mondta az orvos, miközben eltette a műszereit. - Lehet, hogy
maradandóan károsodott a jobb lábfeje.

- Visszaküldhetem a mákföldekre? - kérdezte a dühös férfi.

- Túl késő. A gyerekek már látták.

A férfiak és Rosa kimentek. Matt azon tűnődött, mi következik ezután. Ha nagyon erősen imádkozna, Celia
biztosan idejönne érte. Átölelné, megsimogatná és lefektetné. Aztán meggyújtaná a Guadalupei Szűz előtt a
szent gyertyát.

Csakhogy a Szűz nagyon messze volt, a kisházban, Celia pedig talán még azt sem tudja, hogy ő, Matt hol
van.

Berúgták az ajtót. Rosa jelent meg, és az egész padlót beterítette újságpapírral.

- A doktor szerint szobatiszta vagy, de nem kockáztatok - mondta. - Ha van agyad, csinálj a vödörbe. - Egy
vödröt tett az ágy mellé, és megfogta a lámpát.

- Várj - szólalt meg Matt.

Rosa kifejezetten barátságtalanul nézett rá.

- Megmondanád Celiának, hol vagyok?

A cseléd erre rosszindulatúan elvigyorodott.

- Celia nem találkozhat veled. Orvosi utasítás. - Kiment, és kulcsra zárta az ajtót.

A szoba sötét volt, csak némi halvány, sárga fény szűrődött át az ablak rácsain. Matt a nyakát nyújtogatta,
hogy lássa, honnan ered. A mennyezetről lógott le dróton egy égő. Olyan kicsi volt, mint azok a lámpák,
amelyekkel Celia a karácsonyfát szokta feldíszíteni, de vitézül világított, és megszelídítette az egyébként
félelmetes sötétséget.

Matt csupán az ágy és a vödör körvonalait tudta kivenni. A falak csupaszok voltak, a mennyezet magas,
kísérteties. A szoba annyira keskeny volt, hogy a fiú úgy érezte, mintha egy dobozba lenne bezárva.

Még soha, de soha nem ment el egyedül aludni. Mindig, bármilyen késő volt is, számíthatott rá, hogy Celia
hazatér. Amikor éjszaka felébredt, biztonságos érzést nyújtott a szomszéd szobából hallatszó hortyogása. Itt
nem volt semmi. Még a mákföldek fölött fütyülő szél hangja sem, vagy a galambok bugása a tető alatt
megbúvó fészkeikből.

Félelmetes volt a csend.

Matt egyfolytában sírt. Egyre mélyebb lett a bánata. Amikor mégis csillapult kissé, eszébe jutott Celia, és újra
sírva fakadt. Könnyáztatta szemmel nézett fel az apró, sárga lámpára, mely a könnyein keresztül úgy
reszketett, akár a gyertyaláng. Eszébe jutott, hogy épp olyan, mint a Szűz előtt álló szent gyertya. Végül is a
Szűz oda mehet, ahová csak akar. Ót nem lehet bezárni, mint egy embert. Ő repülhet a levegőben, sőt
falakat is leverhet, akár a szuperhősök, akiket Matt a tévében látott. Ő persze nem tenne ilyet, elvégre Jézus
anyukája.

Talán most éppen odakint áll, és ezt az ablakot nézi. Matt nagyot sóhajtott, s hamarosan elnyomta az álom.

Ajtónyitásra ébredt. Megpróbált felülni, de visszahanyatlott a fájdalomtól. Elemlámpa fénye világított a

szemébe.

- Jól van. Már attól tartottam, hogy rossz szobába jöttem. - Kicsi árnyék futott az ágyhoz, letett egy hátizsákot
és ennivalót kezdett kipakolni belőle.

- Maria? - kérdezte Matt.

- Rosa mondta, hogy nem adtak neked vacsorát. Olyan gonosz! Nekem van otthon egy kutyám, és ha nem
kap enni, ugat. Szereted a mangólevet? Nekem az a kedvencem.

Matt hirtelen ráébredt, mennyire szomjas. Egy szuszra kiürítette az egész üveget. Maria sajtdarabokat és
pepperonit hozott.

- Egyenként adom majd a szádba... De meg kell ígérned, hogy nem harapsz meg.

Matt sértődötten közölte, hogy még soha nem harapott meg embert.

- Jól van, sosem lehet tudni. Emilia azt mondja, hogy a klónok olyan gonoszak, mint a vérfarkasok. Te láttad
azt a filmet a tévében arról a fiúról, akinek holdtöltekor mindenütt szőre nőtt?

- Igen! - Matt boldog volt, hogy van valami közös benne és Mariában. Miután megnézte ezt a filmet,
bezárkózott a fürdőszobába, amíg Celia haza nem ért.

- Te ugye nem növesztesz szőrt? - kérdezte Maria.

- Soha - esküdözött Matt.

- Akkor jó. - Maria addig adogatta az apró falatokat a szájába, amíg a fiú már képtelen volt többet enni.
Filmekről beszélgettek, aztán azokról a történetekről, amelyeket Celia mesélt Mattnak a sötétedés után
ólálkodó veszélyekről. A fiú rájött, hogy ha teljesen mozdulatlanul fekszik, nem fájnak olyan nagyon a sebei.
Maria azonban ugrált, ami néha fájdalmat okozott neki, de nem mert szólni érte. Talán még felhúzza az
orrát, és elmegy.

- Celia talizmánokat akaszt az ajtó fölé, hogy kívül tartsa a szörnyeket - mesélte Mariának.

- És az beválik?

- Persze. És a halottakat is távol tartja, akik nem hajlandók a sírjukban maradni.

- Itt nincsenek talizmánok - mondta idegesen Maria.

Ez a gondolat Mattnak is eszébe ötlött, de nem akarta, hogy elmenjen a lány.

- A Nagy Házban nincs szükség talizmánokra - magyarázta. - Itt túl sok az ember, és a szörnyek gyűlölik a
tömeget.

Maria érdeklődése egyre nagyobb magaslatokba röpítette Mattot. Szenvedélyesen beszélt, képtelen volt
abbahagyni, és puszta idegességből csikorgatta a fogait. Még sosem volt része ennyi figyelemben. Celia
megpróbált odafigyelni rá, de rendszerint túlságosan fáradt volt. Maria viszont úgy csüngött minden szaván,
mintha az élete múlott volna rajta.

- Hallottál már a chupacabrasról? - kérdezte Matt.

- Mi az a... chupacabras? - kérdezte vissza suttogva Maria.

- Tudod, a kecskeszívó.

- Ez csúnyán hangzik. - Maria közelebb húzódott hozzá.

- Az is! Tüskés a háta, karmai vannak meg narancsszínű fogai, és vért szív.

- Te viccelsz?

- Celia azt mondja, emberarca van, csak belül fekete a szeme... Mint az üres lyukak - mondta Matt.

- Fúúúj!

- A kecskéket szereti a legjobban, de lovat és a teheneket is eszik... vagy ha nagyon éhes, még gyereket is.

Maria most már teljesen hozzásimult és átkarolta. Matt összeszorította a fogát, hogy ne grimaszoljon a
fájdalomtól. A kislány keze jéghideg volt.

- Múlt hónapban Celia azt mondta, hogy egy egész ketrec csirkét vitt el - mesélte Matt.

- Erről hallottam. Steven szerint a törvényen kívüliek lopták el a csirkéket.

- Mindenkinek ezt mondják, nehogy világgá meneküljenek a félelemtől - felelte Celia szavait elismételve a
fiú. - De igazából a sivatagban találták meg a csirkéket, és egy csöppnyi vér, annyi nem volt bennük. Úgy
fújta őket szanaszét a szél, akár a kiszáradt dinnyehéjat.

Steventől és Emiliától tartott Matt, de Maria más volt. Vele egyidős, és nem keltett benne rossz érzéseket.
Minek is nevezte őt Rosa? Egy "mocskos klón". Fogalma sem volt, mi fán terem az a klón, de érezte az
asszony idegenkedését. Rosa gyűlöli őt, ahogyan a dühös férfi meg az orvos is. Még a két idősebb gyerek is
egy csapásra megváltozott, amint kiderült róla, hogy micsoda. Kérdezősködni akart Mariától a klónok felől,
de attól félt, hogy ő is meggyűlöli, ha emlékezteti rá.

Mindazonáltal csodálatos erőt fedezett fel Celia történeteinek elismétlésében. Őt is elbűvölték, most pedig
akkora hatással vannak Mariára, hogy jóformán hozzátapad.

- A chupacabras nem az egyetlen, ami odakint van - jelentette ki sokatmondóan. - La Llorona is odakint
kószál az éjszakában.
Maria motyogott valamit. Arcát a fiú ingéhez szorította, úgyhogy nehéz volt érteni, mit mond.

- La Llorona megfojtotta a gyermekeit, mert haragudott a barátjára. De azután megbánta, és saját magát is
megfojtotta - mondta Matt. - Felment a mennyországba, ahol Szent Péter rákiáltott: "Te rossz asszony! Nem
jöhetsz be ide a gyermekeid nélkül!" Akkor lefutott a pokolba, de a Sátán bevágta az orra előtt az ajtót. Most
egész éjjel vándorolnia kell, sosem ül le, sosem alszik. Azt jajongja: "Óóóóó... óóóóóó! Hol vannak a
kicsinyeim?" Akkor hallhatod őt, amikor fúj a szél. Odajön az ablakhoz: "Óóóóóó... óóóóóóóó! Hol vannak a
kicsinyeim?" Hosszú körmeivel kaparja az üveget...

- Elég! - kiáltotta Maria. - Azt mondtam, hagyd abba! Te sosem figyelsz oda?

Matt elhallgatott. Mégis, mi rossz van ebben a történetben? Pontosan úgy mondta el, ahogyan Celia.

- Nem is létezik olyan, hogy La Llorona! Te találtad ki!

- Nem én találtam ki.

- Hát ha igazi, akkor nem akarok tudni róla! Matt megérintette Maria arcát.

- Te sírsz.

- Nem is sírok, te eejit. Csak utálom a csúnya történeteket. Matt megrémült. Esze ágában sem volt
ráijeszteni Mariára. - Sajnálom.

- Hát, sajnálhatod is - motyogta szipogva a kislány.

- Semmi sem jöhet keresztül az ablak rácsain - vigasztalta Matt. - És iszonyú sok ember van a házban.

- A folyosókon nincs senki - felelte Maria. - Ha kimegyek, el fog kapni a szörny.

- Talán nem.

- Hű, szuper! Talán nem. Ha Emilia rájön, hogy nem vagyok az ágyban, nagy bajba kerülök. Elmondja
Dadának, ő pedig órákig szorzótáblákat csináltat majd velem, és mindez a te hibád!

Matt nem tudta, mit mondhatna.

- Itt kell maradnom reggelig - vonta le a következtetést Maria. - Még így is nagyon nagy bajba kerülök. De
legalább nem esz meg a chupacabras. Na, menj arrébb.

Matt megpróbált helyet csinálni. Az ágy nagyon szűk volt, és a legkisebb mozdulat is fájdalmat okozott a
fiúnak. Lüktetett a keze, a lába, ahogy a fekhely legtávolabbi végébe húzódott.

- Te tényleg egy vaddisznó vagy - sopánkodott Maria.

- Van takaród?

- Nincs.

- Várj csak. - Maria leugrott az ágyról, és összeszedte az újságpapírokat, amelyeket Rosa leterített a
padlóra.

- Nincs szükségem takaróra - tiltakozott Matt, miközben a kislány rendezgetni kezdte az ágyon az
újságpapírt.

- Én így nagyobb biztonságban érzem magam. - Maria a papírok alá mászott. - Mindig a kutyámmal
alszom... Ugye biztosan nem harapsz?

- Persze, hogy nem.

- Akkor minden rendben - mondta közelebb fészkelődve hozzá Maria. Matt agya a büntetés körül járt,
amelyet a lánynak azért kell elszenvednie, mert ennivalót hozott neki. Gőze sem volt, mi lehet az a
szorzótábla, de bizonyára valami rettenetes dolog.

Annyi minden történt ilyen rövid idő alatt, és Matt a felét sem értette. Miért dobták ki a fűre, amikor először
mindenki olyan készségesen segíteni akart neki? És miért mondta rá a dühös férfi, hogy egy "kis fenevad"?
És Emilia miért mondta Mariának, hogy ő egy "rossz állat"?

Nyilván ennek a klón dolognak van hozzá köze, és talán annak, ami a talpára van írva. Egyszer
megkérdezte Celiát, mit jelentenek a talpán lévő szavak, mire azt felelte: ezt azért teszik a kisbabákra,
nehogy elvesszenek. Matt úgy képzelte, mindenkinek van ilyen tetoválása. Steven viselkedéséből azonban
úgy tűnt, hogy mégsem mindenki tetovált.

Maria mocorgott, sóhajtozott, a karjait dobálta álmában. Az újságpapírok hamar lehullottak a földre. Mattnak
az ágy legszélére kellett kihúzódnia, nehogy megrúgja. Egyszer mintha rémálma lett volna. "Mama...
Mama..." - kiabálta. A fiú megpróbálta felébreszteni, de Maria a könyökével gyomron vágta.

A hajnal első kék fényeinél Matt rákényszerítette magát, hogy felkeljen. Fölszisszent, ahogy a lábába hasított
a fájdalom. Rosszabb volt, mint előző este.

Négykézlábra állt, és a lehető legcsöndesebben magával húzta a vödröt. Ahol úgy gondolta, hogy a kislány
nem láthatja őt, megpróbált zajtalanul pisilni. Maria ekkor megfordult. A fiú felugrott a hangra, a vödör pedig
felborult. Matt újságpapírral itatta fel a piszkot, majd hátát a falnak vetve pihent, annyira fájt a keze.

- Komisz lány! - kiabálta az ajtót belökve Rosa. Jó néhány cseléd állt mögötte, valamennyien a nyakukat
nyújtogatták, hogy lássák, mi van odabent. - Az egész házat a feje tetejére állítottuk miattad - bömbölte
Rosa. - Te pedig mindvégig itt bujkáltál ezzel a mocskos klónnal. Nagy bajban vagy! Tüstént haza fognak
küldeni.

Maria felült, pislogott az ajtónyílásból beáradó fényben. Rosa leráncigálta őt az ágyról, és a falhoz lapuló
Matt felé vicsorgott.

- Mégsem vagy hát szobatiszta, te kis barom - fröcsögte a nedves újságpapírokat félrerúgva. - Őszintén nem
értem, hogy bírta ezt Celia ennyi évig elviselni.

5.

BÖRTÖNBEN

Aznap este, amikor Rosa behozta a vacsorát, Matt megkérdezte tőle, mikor jön vissza Maria. - Soha! -
gúnyolódott a cseléd. - Őt meg a nővérét hazaküldték, és mondhatom, nagyon jó, hogy megszabadultunk
tőlük. A Mendoza lányok azt képzelik, hogy fent hordhatják az orrukat és lenézhetnek bennünket, csak azért,
mert az apjuk szenátor. Mendoza szenátornak bezzeg nem derogál kinyújtani a mancsát, amikor El Patron
pénzre tesz szert.

Az orvos minden nap bejött hozzá. Matt elhúzódott tőle, de a férfi szemlátomást nem törődött ezzel.
Érzelemmentesen megragadta a fiú lábát, fertőtlenítőt spriccelt rá, ellenőrizte a varratokat. Egyszer
antibiotikum-injekciót adott neki, mert duzzadtnak tűntek a sebek, és a fiú belázasodott. A doktor nem
erőltette a beszélgetést, amihez Mattnak sem volt kedve. Rosával azonban nagyon is beszélgetett az orvos.
Kétségtelenül élvezték egymás társaságát. A doktor magas volt és csontos, fejét övező haja akár a kacsa
fenekén a pihe, és köpködve beszélt. Rosa szintén magas volt és bivalyerős. Matt ezt akkor tapasztalta meg,
amikor szabadulni próbált a szorításából. A nő arca korholásba merevedett, de amikor a doktor elsütötte
valamelyik rossz viccét, alkalmasint elmosolyodott. Rosa mosolyát Matt még a korholásánál is
förtelmesebbnek találta.

- El Patron évek óta nem kérdezősködött a fenevad felől - jegyezte meg a doktor.

Matt megértette, hogy róla van szó, ő a fenevad.

- Talán meg is feledkezett a létezéséről - motyogta Rosa. A szoba sarkainak sikálásával volt elfoglalva.
Térdelt, mellette egy vödörben mosószeres víz volt.

- Bárcsak így volna! - felelte az orvos. - El Patron néha határozottan szenilisnek látszik. Napokig nem
hajlandó megmukkanni, és csak bámul ki az ablakon. Máskor pedig olyan éles az esze, mint a vén
banditónak, aki valaha volt.
- Még mindig bandita - felelte Rosa.

- Ilyet még előttem se mondj! Ne akard megismerni El Patron haragját.

Mattnak úgy tűnt, hogy mind a cseléd, mind pedig az orvos megborzongott. Azon tűnődött, miért olyan
félelmetes El Patron, hiszen a doktor azt mondta, hogy öreg és gyönge. Matt tudta, hogy ő El Patron klónja,
viszont nem ismerte a szó jelentését. Talán El Patron kölcsönadta őt Celiának, és egy szép napon vissza
akarja kapni?

Celia gondolata könnyeket csalt a fiú szemébe de visszafojtotta a sírást. Nem fog gyöngének mutatkozni a
kínzói előtt. Ösztönszerűen tudta, hogy csak kapnának rajta, és még több fájdalmat okoznának neki.

- Te beparfümözted magad, Rosa - mondta évődve az orvos.

- Ha! Azt hiszed, bármit magamra kenek, csak hogy a kedvedben járjak, Willum? - A cselédlány felállt és
kötényébe törölte mosószeres kezét.

- Szerintem a füled mögé spriccelted.

- Az a fertőtlenítő, amit a fürdőkád tisztításához használok - felelte Rosa. - Egy orvosnak talán jó illat.

- Az bizony, én tüskés kis Rosám! - Willum megpróbálta elkapni a nőt, de az kisiklott a kezei közül.

- Hagyd abba! - kiáltotta gorombán ellökve magától a férfit. Nyers modora dacára nagyon is tetszhetett neki
az orvos. Ez rossz érzést keltett Mattban. Úgy érezte, ezek ketten összeesküdtek ellene.

Amikor kimentek a helyiségből, Rosa mindig kulcsra zárta az ajtót. Matt minden alkalommal megpróbálta
lenyomni a kilincset, hátha a cselédlány megfeledkezett róla, de ez sosem fordult elő. Az ablakon lévő rácsot
is megrángatta, de azt nagyon is erősen rögzítették. Vigasztalanul ücsörgött a padlón.

Legalább az ablakon túl láthatott volna valami érdekeset. A fal azonban a külvilág javát eltakarta. Egy szűk
résen zöld füvet és élénkrózsaszín virágokat, éjszaka pedig néhány csillagot láthatott. De mindhiába fülelt
hangok után.

A talpán összeforrtak a sebek. Elég gyakran vizsgálgatta a tetoválást: AZ ALACRÁN BIRTOK TULAJDONA.
A sebhely épp kettészelte az apró betűket, így még nehezebb volt kisilabizálni a szavakat.

Egyik nap félelmetes vita tört ki Rosa és a doktor között.

- El Patron azt akarja, hogy mellette legyek. Majd havonta egyszer jövök ide - mondta a férfi.

- Jó kifogás, hogy távol legyél tőlem - így Rosa.

- Dolgoznom kell, ostoba nőszemély.

- Ne nevezz ostobának! - csattant fel a nő. - Én felismerem a hazug kutyát.

- Nincs választásom - mondta mereven Willum.

- Akkor miért nem viszel magaddal? Lehetnék házvezetőnő.

- El Patronnak nincs rád szüksége.

- Hát persze! És ez milyen jól jön neked! Hadd mondjam meg, hogy förtelmes itt dolgozni - mérgelődött
Rosa. - A többi cseléd kiröhög. "A fenevad gondját viseli - hajtogatják -, ő se különb nála." Úgy bánnak
velem, mint valami szeméttel.

- Túlzol.

- Én aztán nem! - kiabált Rosa. - Kérlek, vigyél magaddal, Willum. Kérlek! Szeretlek, bármit megteszek érted.

Az orvos lefejtette magáról a nő karját.

- Ne hisztériázz! Itt hagyok neked néhány tablettát, és egy hónap múlva találkozunk.

Amint az orvos becsukta maga mögött az ajtót, Rosa a falhoz vágta a vödröt, és elátkozta az orvost meg az
egész pereputtyát. Arca hófehér lett a méregtől, csak két vörös folt éktelenkedett az orcáján. Matt még
sosem látott senkit, aki ennyire dühös lett volna, és rémisztőnek találta.

- Erről te tehetsz! - sipította Rosa, és a hajánál fogva felrántotta a fiút.

- Jaj! Jaj - sikoltozott Matt.

- Az óbégatás nem fog megmenteni, te haszontalan állat. Senki sem hall téged. A háznak ez a szárnya
teljesen üres azért, mert te itt vagy. Még disznókat sem hoznak ide. - Rosa egészen közel tolta arcát az
övéhez. A szemei távol ültek egymástól, és Matt közvetlen közelről láthatta a szeme fehérjét. A nő olyan volt,
akár a Sátán az egyik képregényben, amelyet Celia hozott a templomból. - Meg is ölhetnélek - suttogta
Rosa. - Eltemethetném a testedet a föld alá... És lehet, hogy meg is teszem. - Elengedte a fiút, aki a földre
huppant. Matt a feje búbját dörzsölgette. - De az is lehet, hogy nem teszem meg. Ezt csak akkor fogod
megtudni, amikor már túl késő lesz. De jó, ha valamit megértesz: most én vagyok a gazdád, és ha
feldühítesz... megnézheted magad.

Távozáskor bevágta az ajtót. Matt néhány percig bénultan ült. Szíve zakatolt, teste ragacsos lett az
izzadtságtól. Mit akart ezzel Rosa mondani? Mi az, amit még megtehet vele? Egy idő után már nem
reszketett, és lecsillapult a légzése is. Lenyomta a kilincset, de Rosa még dühében sem felejtette el kulcsra
zárni az ajtót. Aztán az ablakhoz bicegett, és a résen átlátható ragyogó fű- és virágcsíkot nézte.

Aznap este két kertész, akik nem is voltak hajlandóak Mattra nézni, kicipelte az ágyát. Rosa zord
elégedettséggel figyelte a műveletet. Kivitte a vödröt is, amelyet Matt azóta volt kénytelen használni, amióta
idehozták.

- Menj a sarokba az újságpapírokra - közölte Rosa. - A kutyák így csinálják.

Mattnak a cementpadlóra kellett feküdnie takarók és természetesen párna nélkül. Rosszul aludt, reggelre
minden porcikája sajgott. Amikor pedig az újságpapírokat kellett használnia a sarokban, piszkosnak érezte
magát és szégyenkezett. Meddig mehet ez így?

Rosa lecsapta a reggeliző tálcát és távozott. Még csak nem is korholta őt. Matt először megkönnyebbült, ám
egy idő után kezdte rosszul érezni magát. Még a harapós szavak is jobbak a csöndnél. Odahaza a kitömött
maci meg a kutya és Pedro nyúl lennének a társasága. Beszélni ugyan nem beszélnek, de ölelgetheti őket.
Vajon hol lehetnek most? Celia kidobta őket, mert tudja, hogy úgysem tér vissza?

Matt evett és sírdogált. A könnyek belecsorogtak a szájába, rá a száraz pirítósra, amelyet Rosa hozott.
Pirítóst kapott, kását, kolbászos rántottát, egy csík hideg bacont, és műanyag pohárban narancslevet.
Legalább nem éheztetik.

Este Rosa íztelen pörköltet hozott cementszínű zsírral nyakon öntve. Matt nem kapott evőeszközöket, a
tálba kellett dugnia az arcát, akár egy kutyának. A pörkölt mellé főtt tököt adtak, egy almát és egy üveg vizet.
Evett, hiszen éhes volt. Azért is utálta ezt az ételt, mert eszébe juttatta, milyen csodálatos volt Celia főztje.

Teltek-múltak a napok. Rosa soha nem szólt hozzá. Mintha egy rolót húzott volna az arca elé. Sosem nézett
Matt szemébe, és nem felelt a kérdéseire. Hallgatása elkeserítette a fiút. És már szörnyű szag terjengett a
helyiségben. Rosa minden áldott nap kitakarította a sarkot, a bűz azonban beette magát a cementbe. Matt
hozzászokott már, Rosa azonban nem, és egyik nap újabb dühkitörés jött rá.

- Hát nem elég, hogy ki kell szolgálnom téged? - üvöltötte, miközben a fiú az ablakhoz húzódott ijedtében. -
Inkább pucolnék ki egy baromfi ólat! A csirkék legalább hasznosak! Neked mi hasznod van?

Aztán eszébe ötlött valami. Mozdulat közben megállt, és olyan számítóan méregette Mattot, hogy a gyereket
egészen a lábujja hegyéig kirázta a hideg. Vajon most mit tervez Rosa?

Ismét megjelentek a búval bélelt kertészek. Egy alacsony korlátot építettek az ajtókeretbe. Matt
érdeklődéssel figyelte őket. A korlát a derekáig ért - ahhoz nem volt elég magas, hogy odabent tartsa, ahhoz
viszont igen, hogy lelassítsa, ha menekülni próbálna. Rosa a folyosón állt, figyelt és kritizált. A kertészek
odavetetettek neki néhány szót, amilyet Matt még sosem hallott, mire Rosa vörös lett a dühtől, de nem
vágott vissza nekik.

Miután a korlát elkészült, Rosa átemelte rajta szorosan fogva Mattot. A gyerek izgatottan nézett körül. A
folyosó szürke volt és üres, alig érdekesebb a szobánál, de legalább valami más.

Aztán olyasmi történt, amitől Mattnak tátva maradt a szája. A kertészek talicskákat toltak maguk előtt a
folyosón, amelyek púpozva voltak fűrészporral, majd egyiket a másik után kiborították a szobájába.
Annyiszor fordultak, míg az egész padlót az ajtóban lévő korlát magasságáig be nem terítette a fűrészpor.

Rosa a két karjánál fogva hirtelen felemelte a fiút és behajította a helyiségbe.

- A piszkos állatoknak ilyenben kell élniük - közölte Rosa, és becsapta az ajtót.

Matt annyira meg volt döbbenve, hogy azt sem tudta, mit gondoljon. Az egész szoba teli volt fűrészporral.
Puha volt. Úgy alhat rajta, akár egy ágyon. Föl-alá járkált, miközben megpróbálta kideríteni, miért döntött így
Rosa. Alagutat csinált. Dombokat épített a fűrészporból. Felszórta a levegőbe, és figyelte, miként hullik alá.
Hosszú ideig szórakoztatta magát, de fokozatosan kifogyott az ötletekből, hogy mit is lehetne még kezdeni a
fűrészporral.

Rosa naplementekor hozott neki ételt. Egy mukkot sem szólt. Matt lassan evett, közben az apró, sárga fényt
nézte, és a házból odaszűrődő távoli zajokra fülelt.

- Az Isten szerelmére, mit műveltél? - kiáltott fel doktor, amikor meglátta Matt új környezetét.

- Alom - felelte Rosa. (

- Te meghibbantál?

- Mit érdekel az téged?

- De még mennyire, hogy érdekel - felelte az orvos. Meg akarta fogni a nő kezét, de Rosa eltolta magától. -
Elvégre nekem kell gondoskodnom ennek a klónnak az egészségéről. Te jó szagú úristen! Tudod, mi
történne, ha véletlenül meghalna?

- Téged csak az izgat, hogy vele mi történne. De ne legyenek e miatt álmatlan éjszakáid, Willum.
Csirkefarmon nőttem fel, és a mélyalom a legjobb arra, hogy megőrizze a csirkék egészségét.
Rohangálhatnak benne a tyúkok, a mocsok meg leülepszik az aljára. Megvédi a lábukat a fertőzéstől.

Willum harsányan kacagott.

- Nagyon fura nő vagy, te Rosa, de el kell ismernem, a fenevad jó állapotban van. Egyébként emlékszem rá,
hogy amikor Celia házában lakott, még beszélt. Most viszont egy árva szót sem szól.

- Ez egy megátalkodott, gonosz természetű állat. Az orvos felsóhajtott.

- A klónok végül mind ilyenek lesznek. Azt hittem, ez az egy okosabb a többinél.

Matt meg sem mukkant. Az egyik sarokban kucorgott, a lehető legmesszebb a pártól. A Celia házában
eltöltött hosszú, magányos napok megtanították, hogyan legyen csöndes és nyugodt.

Halálos lassúsággal vánszorogtak a napok, amelyeket nyomorúságos éjszakák követtek. Matt vajmi keveset
láthatott a rácsos ablak mögötti világból. A rózsaszín virágok elhervadtak. Az ég szalagja nappal kék volt,
éjszaka fekete. Celia házáról álmodott egy olyan mélyzöld réten, hogy sírva fakadt, amikor felébredt..

És lassanként rájött, hogy Celia elfelejtette őt, hogy sosem fogja kimenteni ebből a börtönből. Annyira
gyötrelmes volt a gondolat, hogy kiseprűzte az agyából. Egyszerűen nem volt hajlandó Celiára gondolni,
vagy ha mégis, gyorsan más felé terelte a gondolatait, hogy kiverje a képét az agyából. Egy idő után már el
is felejtette, hogy milyen volt - kivéve az álmaiban.

A fenyegető unalommal folyamatosan harcolt. Ennivalót dugott el a fűrészpor alá, nem azért, hogy később
megegye, hanem hogy odavonzza a bogarakat. Az ablakon nem volt üveg, így aztán mindenféle apró
teremtés bemászhatott a rácsok között.
Először darazsakat vonzott egy almacsutkára. Aztán egy fenséges, zümmögő legyet csalogatott oda egy
darab megromlott húshoz. A légy úgy ült a húson, mintha csak vacsorára hívták volna meg, és falatozás
közben összedörzsölte szőrös mancsait. Aztán Matt felfedezte a húsban élő kukacok nyüzsgő tömegét,
figyelte, amint megnőnek, s végül maguk is zümmögő legyekké változnak. Ezt végtelenül érdekesnek találta.

Aztán természetesen ott voltak a csótányok is. Kicsi barnák küszködték keresztül magukat a fűrészporon, s
nagy bombázók szántották a levegőt, sikoltásra késztetve Rosát.

- Te egy szörnyeteg vagy! - visította. - Az sem lepne meg, ha megennéd őket.

Ó, igen, mennyi szórakozást nyújtottak azok a bogarak. Egy varázslatos napon egy galamb nyomakodott át
a rácsok között és kapirgálni kezdett a fűrészporban. Matt mozdulatlanul ült, teljesen elbűvölte a madár
szépsége. Mikor a galamb elrepült, egyetlen gyöngyszürke tollat hátrahagyott, amelyet a fiú elrejtett Rosa
elől. Feltételezte róla, hogy mindent elpusztít, ami szép.

És dúdolgatott - persze csak magában, hogy Rosa ne hallhassa. Celia egyik altatódalát énekelte: Buenos
días paloma blanca. Hoy te vengo a saludar. Jó reggelt, fehér galamb. Ma eljövök köszönteni téged. Celia
azt mondta, ez a dal a Szűzhöz szól. Mattnak megfordult a fejében, hogy a Szűz küldte a galambot, és hogy
a toll azt jelenti, itt is vigyázni fog rá, miként a kisházban tette.

Egy napon ismeretlen lépteket hallott odakint. Amikor felnézett, furcsa, új arcot pillantott meg a rács
túloldalán. Egy nála valamivel idősebb fiú volt. Haja égővörös, az arca csupa szeplő.

- Ocsmány vagy - mondta a fiú. - Úgy nézel ki, mint egy disznó a dagonyában.

Matt válaszolni akart, de túlságosan hozzászokott már a hallgatáshoz. Csak bámulni tudott a betolakodóra.
Nagyon homályosan emlékezett egy Tom nevű komisz fiúra.

- Csinálj valamit - mondta Tom. - Mássz körbe! Dörzsöld azt a disznó fenekedet a falhoz! Mondanom kell
valamit Mariának.

Matt összerázkódott. Emlékezett egy fekete hajú, vidám kislányra, aki aggódott érte, és megbüntették,
amiért ennivalót hozott neki. Tehát visszajött, de nem látogathatja meg őt.

- Erre már felkapod a fejed, mi? Várj csak, majd elmondom a barátnődnek, milyen vonzó vagy most. Úgy
bűzlesz, mint egy szarkupac.

Matt óvatosan keresni kezdett valamit a fűrészporban, amivel a bogarakat etette. Egy egész narancs volt az.
Először zöld lett, később kék és nagyon puha. Kukacok töltötték meg a belsejét, fickándozó mozgásuk
szórakoztatta őt. A narancs köré fonta az ujjait, amely már alig tartotta meg a formáját.

- El is felejtettem. Te túl buta vagy ahhoz, hogy beszélj. Egy ostoba klón vagy, aki a nadrágjába csinál, és
lehugyozza a lábát. Talán ha a te nyelveden beszélek, majd megértesz - Tom a rácsokhoz nyomta az arcát
és röfögött. Matt ebben a pillanatban hajította el a narancsot. Pontosan célba talált, elvégre napok óta
gyakorolta.

A rohadt narancs szinte szétrobbant Tom arcán. A fiú visítva ugrott hátra.

- Ez mozog! - Gyümölcspép csöpögött le az állán, izgő-mozgó kukacok pottyantak a gallérjára. - Ezt még
megkeserülöd! - ordította, mikor elrohant.

Matt mélységes békét érzett. A szoba Rosa számára talán jellegtelen sivatagnak tűnt, de neki az elrejtett
élvezetek birodalma volt. A fűrészpor alatt rejtőzködött - ő tudta pontosan, hol - a dióhéjakból, magvakból,
csontokból, gyümölcsökből és porcogókból álló titkos raktárkészlete. A porcogók különösen értékesek voltak.
Az ember nyújthatta, hajtogathatta őket, feltarthatta a fénybe, sőt, ha nem voltak túl régiek, még
szopogathatta is. A csontok bábukká alakultak. Kalandjaik lehettek, és beszélhetett hozzájuk.

Matt lehunyta a szemét. Milyen jó volna bezárni Rosát és a doktort! Kukacos naranccsal meg savanyú tejjel
etetné őket. Könyörögnének, hogy bocsássa őket szabadon, de hiába.

Előhalászta a galambtollat, és selymes színeit nézegette. A toll rendszerint biztonságérzetet adott neki, most
azonban kínosan érezte magát tőle. Celia azt mondta, a Szűz minden kedves és szelíd dolgot szeret.
Biztosan nem helyeselte volna, hogy rohadt narancsot vágott Tom képébe, még akkor sem, ha
megérdemelte. Ha magába nézne, látná, milyen hitvány gondolatok járnak a fejében Rosáról és a doktorról,
és szomorú lenne.

Matt valóban elszomorodott. Igazából úgysem bántanám őket. Arra gondolt, hogy a Szűz ezt is láthatja, és
biztosan mosolyog. Azért örült, hogy képen vágta Tomot.

Celia egyszer azt mondta, hogy okos ember nem köp a szélbe. Ha rohadt narancsot vágsz valaki képébe,
lefogadhatod, hogy az a narancs előbb vagy utóbb visszarepül. Nem is olyan sokára Tom egy zöldborsó-
vetővel tért vissza. Matton mindössze alsónadrág volt, így a csupasz bőrén pattogtak a borsószemek.
Először megpróbált kitérni előlük, de sehova sem tudott elfutni a szűk kis szobában. Végül egy sarokba
menekült, s a karjai menedékébe húzta a fejét, hogy védelmezze az arcát.

Ösztönösen ráérzett, hogy ha nem reagál, Tom számára érdektelenné válik a dolog. Még így is hosszú ideig
tartott. A fiúnak kimeríthetetlen borsóutánpótlása volt, végül azonban néhány csúnya szót odakiáltva Mattnak
elhordta az irháját.

Matt sokáig várt, hogy biztos legyen a dolgában. Nagyon türelmes tudott lenni. Pedro nyúlra gondolt, aki
elindult felfedezni Senor MacGregor kertjét, és az összes ruháját elveszítette. Az alsónadrágján kívül ő is
elvesztette az összes ruháját. Rosa azt mondta, csak tönkretenné őket.

Amikor végre felpillantott, óriási rendetlenséget talált a birodalmában. Miközben összevissza szaladgált,
tönkretette a jelzéseket, amelyek eligazították, mi hol található a fűrészpor alatt. Tapogatózott, hogy
megtalálja a kincseit. A felszínt finoman végigfésülte az ujjaival, ismét kialakította a vonalakat és
mélyedéseket, amelyek jelezték, mit hol talál. Olyan volt ez, mint amikor Celia elhúzza a bútorokat, hogy
kiporszívózza a szőnyegeket, majd ismét visszateszi őket.

Miután végzett, Matt visszaült a sarokba, és várta, hogy Rosa behozza a vacsoráját. De valami döbbenetes
és hihetetlen dolog történt.

- Mijol Mi hijo! - kiáltotta az ablakból Celia. - Gyermekem! Gyermekem! Nem tudtam, hogy itt vagy. Ó,
Istenem! Nekem azt mondták, hogy El Patronnal vagy. Én ezt nem tudtam. - Egyik karjával Mariát emelte fel
az ablakhoz.

- Másképp néz ki - jegyezte meg Maria.

- Éheztették őt, az állatok! És elvették a ruháit! Gyere ide, drágám, hadd érintselek meg! - Celia áttuszkolta
húsos kezét a rácsok között. - Hadd lássalak, mi vida. El sem hiszem, hogy ez történt.

Matt azonban csak bámult. Pedig menni, szaladni akart. Semmi másról nem álmodott, de most, amikor eljött
a pillanat, képtelen volt megmozdulni. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Ha megadja magát, és odarohan
Celiához, még valami rossz történhet. Celia átváltozik Rosává, Mariából pedig Tom lesz. És ő darabokra
hullana a csalódottságtól.

- Hé, eejit! Sokat vesződtem ám azért, hogy idejöjjek - mondta Maria.

- Túl gyönge vagy ahhoz, hogy megállj a lábadon? - kérdezte Celia. - Jaj, Istenem! Eltörték a lábad?
Legalább mondj valamit! Kitépték a nyelved? - Úgy kezdett jajgatni, mint La Llorona. Fájdalma majd
szétszaggatta Mattot, mégsem volt képes sem megmozdulni, sem megszólalni.

- Összenyomsz - berzenkedett Maria, mire Celia letette a kislányt, akinek viszont sikerült annyira
felágaskodnia, hogy bekukucskálhasson az ablakon.

- A kutyám, Pamacs volt ilyen, amikor elkapta a sintér. Én pedig bőgtem, csak bőgtem, egészen addig, amíg
Dada vissza nem hozta nekem. Pamacs egy teljes napig nem evett, és rám sem nézett, de aztán túltette
magát rajta. Biztos vagyok benne, hogy Matt is így lesz.

- A kisdedek bölcset szólanak - mondta Celia.

- Nem vagyok kisded!

- Persze hogy nem vagy az, kincsem. Csak eszembe juttattad, hogy a legfontosabb most kiszabadítani
Mattot - felelte Celia, és megsimogatta Maria haját. - Az egyebek felől ráérünk később aggódni. Ha adok
neked egy levelet, titokban tudod tartani mindenki előtt? Főleg Tom előtt?
- Igen - vágta rá gondolkodás nélkül Maria.

- Utálok ilyet csinálni - mondta Celia inkább önmagának -, szívből gyűlölöm az ilyesmit, de csak egyetlen
ember mentheti meg Mattot. A papádnak kell odaadnod a levelet, Maria, ő tudja, hová küldje.

- Oké - felelte vidáman Maria. - Hé, Matt! Celia ma este chilit rak Tom forró csokijába, de nem szabad
elmondanod senkinek.

- Ahogy neked sem - figyelmeztette a kislányt Celia. - Oké.

- Ne aggódj - mondta Celia a fiúnak. - Több trükk van a tarsolyomban, mint ahány bolhája egy vén
prérifarkasnak. Kiviszlek innen, szerelmem!

Matt őszintén megkönnyebbült, amikor elmentek. Immár hívatlan betolakodók voltak az általa alkotott
világban. Most azonban megfeledkezhet róluk és visszatérhet birodalma tervezéséhez. A fűrészpor felszíne
szépen ki volt simítva, az alatta rejlő kincsek oly módon megjelölve, hogy csupán ő, a király értse. Egy
méhecske tévedt be az ablakon, de semmit sem talált, és távozott. Egy pók szőtte a hálóját a magasban, a
mennyezet közelében. Matt elővette a galambtollat, és belefeledkezett selymes tökéletességébe.

6.

EL PATRON

Fel-fel! Kelj fel! - üvöltötte Rosa. Matt egy mélyedésben aludt, alvás közben fészkelődve addig süllyedt a
fűrészporban, míg az szinte teljesen beborította. A hirtelen ébredéstől kapkodva szedte a levegőt. A
fűrészpor belement az orrába, kétrét görnyedve köhögött és öklendezett.

- Kelj már fel! Jaj, milyen lehetetlen vagy! Meg kell, hogy mosdassalak, fel kell, hogy öltöztesselek, és ki
tudja még mit nem. Csak bajt hozol az emberre! - Rosa a hajánál fogva felrángatta és kicibálta őt a
szobából.

Kacskaringós folyosókon hajtotta végig a fiút, olyan ajtók előtt, amelyek kicsi és homályos szobákra nyíltak.
Egy cseléd hatalmas kefével sikálta a padlót. Reménytelen tekintettel nézett fel, amikor Rosa
továbbhessegette a fiút.

Végül egy fürdőszobába lökte be Mattot. A rozsdaette kád teli volt forró vízzel, alig lehetett látni a gőzben.
Matt még fel sem ocsúdott, s már benn volt a vízben.

Ez volt az első fürdés, amióta bezárták. Matt úgy érezte magát, akár egy szomjas szivacs, amely addig
szívja magába a vizet, míg már mozdulni is alig bír. A meleg víz lágyan simogatta viszkető, csupa seb bőrét.

- Ülj fel, nem érek rá egész nap! - zsörtölődött Rosa, és egy majd' akkora kefével látott munkához, mint
amilyet a folyosón használt.

Addig sikálta őt, amíg tiszta nem lett, hatalmas, puha törülközővel szárazra törölte, majd megpróbálta
megfésülni a fiú kócos haját. Dühében, mert nem sikerült, felkapott egy ollót és lenyírta az egészet.

- Rendeset akarnak kapni, hát rendeset is kapnak - morogta. Hosszú ujjú ingbe és nadrágba gyömöszölte
Mattot, s egy pár gumiszandált adott rá.

Hamarosan már az udvaron igyekeztek a ház egy másik szárnya felé. A fiú lába sajgott a járástól. Az udvar
felénél voltak, mikor a szokatlan szandálban összegabalyodott a lába, és nekizuhant Rosának.

A nő tüstént kapott az alkalmon, hogy kioktassa.

- A doktor ott lesz - mondta. - És a család fontos tagjai is. Meg akarnak győződni róla, hogy egészséges
vagy. Ha kérdéseket tesznek fel, nem válaszolsz. Főleg rólam nem mondasz semmit. - Egészen közel hajolt
az arcához. - Egyedül leszel velem abban a kicsi szobában - suttogta. - Esküszöm, hogy kinyírlak, és a
padló alá temetlek, ha zűrt kavarsz.

Matt gondolkodás nélkül hitt neki. Rákényszeríttette reszkető lábát, hogy kövessék Rosát a háznak egy
olyan részébe, amely annyira különbözött börtönétől, akár napfény a gyertyavilágtól. A falakat krémszínűre,
rózsaszínűre és világoszöldre festették. Olyan élénk és vidám látvány volt, hogy Rosa halálos fenyegetései
ellenére feloldotta a fiú félelmét. A padló ragyogott, Matt úgy érezte, mintha vízen járna.

Az ablakok gyönyörű kertre néztek, a szökőkutak vizén csillogott a napfény. Egy sétányon fenséges
zöldfarkú madár lépkedett kecsesen. Matt meg akart állni, Rosa azonban tovább taszította, miközben fojtott
hangon káromkodott az orra alatt.

Végül egy hatalmas helyiségbe jutottak. Bámulatos szőnyeg volt benne, madár- és szőlőmintákkal. Matt le
akart térdelni, hogy megérintse őket.

- Állj fel - sziszegte Rosa. Az ablakokat a mennyezettől a padlóig érő kék függönyök keretezték. Egy kis
asztal meg volt terítve: teáskanna, csészék, és ezüsttálcán sütemények sorakoztak. Az asztal mellett virágos
karosszék állt. Matt szájában összefutott a nyál a sütemények látványától.

- Gyere közelebb, fiú - mondta egy nagyon, de nagyon öreg hang.

Rosa levegő után kapkodott. Kezét levette Matt válláról.

- El Patron - suttogta.

Matt észrevette, hogy a karosszékben, amelyet ő üresnek gondolt, egy férfi ül. Végtelenül sovány volt,
gondosan fésült, vállig érő fehér haja egy barázdált és csuparánc arcot foglalt keretbe, amely szinte nem is
tűnt valóságosnak. Köntöst viselt, térdére pokrócot terítettek. A takaró tévesztette meg Mattot, azért
gondolta, hogy az öregember a szék része.

- Minden rendben - szólalt meg mögötte Celia. Matt megpördült, szíve nagyot dobbant a
megkönnyebbüléstől, amikor megpillantotta őt. Celia elviharzott Rosa mellett, és megfogta a fiú kezét. -
Rossz időket élt át, mi patron. Hat hónapig úgy tartották, akár egy vadállatot.

- Hazudsz! - vágta rá Rosa.

- A saját szememmel láttam. Maria Mendoza szólt nekem.

- Ő kisgyerek. Ki hinne egy kisgyereknek?

- Én - mondta csöndesen Celia. - Fél évig nem volt a házban. Amikor megérkezett, és azt kérte, hadd
láthassa Mattot, Tom azzal dicsekedett, hogy agyonlőtte. Maria egyenesen hozzám szaladt.

- Lelőtte? Megsérült? - kérdezte az öregember.

- Már korábban megsérült. - Celia elmesélte a törött üveg okozta sérüléseket.

- És ezt miért nem mondta el nekem senki? - tudakolta El Patron. Halkan beszélt, mégis volt a hangjában
valami, amitől Mattnak borsódzott a háta, pedig ez egyszer nem ő volt a pácban.

- Ez a doktor dolga! - kiabálta Rosa.

- Ez mindenkinek a dolga - mondta ugyanazon a hűvös hangon az öregember. - Vedd le az ingedet, fiú.

Mattnak álmában sem jutott volna eszébe ellenkezni. Gyorsan kigombolta az ingét-és a földre dobta.

- Diós miol Istenem!

- Azok a horzsolások biztosan Tom zöldborsó-vetőjétől vannak - mondta Celia olyan hangon, mint aki
mindjárt sírva fakad. - Látja, milyen sovány, mi patron? És valamilyen kiütést is kapott. Az én házamban nem
volt ilyen, uram.

- Hívjátok a doktort!

Willum tüstént belépett - valószínűleg az ajtó előtt várakozott -, és elkezdte vizsgálni Mattot. A fejét csóválta,
mintha őszintén meglepődne a fiú állapotán.

- Enyhe alultápláltságtól szenved - mondta. - Sebek vannak a szájában. A bőre állapotáról azt mondanám: a
piszok és a csirkealom-allergia kombinációjától ilyen.

- Csirkealom? - kérdezte az öreg.

- Úgy hallottam, egy fűrészporral teli szobában tartották, hogy lefaragjanak a háztartási költségekből.

- Te tudtál róla, Willum! - kiáltotta Rosa. - Egy szóval sem mondtad, hogy rossz.

- Egészen a mai napig semmit sem tudtam erről - mondta az orvos.

- Hazudsz! Mondd csak meg nekik, Willum! Viccesnek találtad. Mindig azt mondtad, a fenevad... a fiú... jó
állapotban van!

- Kényszerképzetei vannak - jegyezte meg az orvos El Patronnak. - Szégyen, hogy egy ilyen instabil
személynek megengedték, hogy felelősségteljes feladatot lásson el.

Rosa az orvosra vetette magát, és mielőtt Willum megragadhatta volna a csuklóját, mind a tíz körmével
végigszántott az arcán. Rúgott és sikoltozott, haragja erejével visszakozásra késztetve a férfit. Úgy
vicsorgott, akár egy vadállat, és Matt érdeklődéssel figyelte, sikerül-e belemélyesztenie körmeit a férfi
nyakába. Minden olyan mesébe illőnek tűnt számára: Celia hirtelen megjelenése, az öregember, a dühödt
verekedés két ellensége között. Olyan volt, akár a tévében.

Ám mielőtt Rosa bármilyen komoly kárt is okozhatott volna, két hústorony rohant be az ajtón és elvonszolták.

- Willum! Willum! - siránkozott a nő. Hangja egyre halkabban és távolabbról hallatszott. Matt ajtócsapódást
hallott, aztán semmit.

Akkor vette csak észre, hogy Celia simogatja őt. Érezte, hogy reszket a teste, ahogyan magához szorítja. A
doktor egy zsebkendővel törölgette az arcát. Legalább egy tucat karmolt sebből vérzett. Csak El Patron
látszott nyugodtnak. Kényelmesen hátradőlt a karosszékben, sápadt ajka mosolyra húzódott.

- Nahát, ez a legizgalmasabb dolog, amiben hónapok óta részem volt - mondta.

- Bocsánatot kérek, mi patron - dadogta minden ízében remegve Willum. - Ez biztosan szörnyű
megrázkódtatás lehetett önnek. Inkább meg is mérem a vérnyomását.

- Ugyan, ne tüsténkedj már - mondta elhessegetve az orvost El Patron. - Úgyis olyan nyugodt az életem
manapság. Ez... nagyon szórakoztató volt. - Most Matt felé fordította a figyelmét. - Tehát almon tartottak,
mint valami háziszárnyast. Mondd csak, fiú, megtanultál kukorékolni is?

Matt elmosolyodott. Ösztönösen megkedvelte El Patront. Nagyon tetszett neki, ahogy az öregember nézte
őt. Jó színű volt a szeme. Matt nem tudta, miért jó, csupáncsak azt, hogy jó. El Patron arca furcsán
ismerősnek tűnt, keskeny, kék vénákkal hálózott kezének formája pedig mélyen megindította a gyereket.

- Gyere ide, fiú!

Matt a legcsekélyebb habozás nélkül a székhez ment, és hagyta, hogy az öregember megcirógassa
papírszáraz kezével az arcát.

- Olyan fiatal... - mormolta El Patron.

- Most beszélhetsz, mi vida - mondta Celia, de Matt még nem állt készen rá, hogy ilyen messzire menjen.

- Mi vida, ez tetszik nekem - mondta kuncogva az öregember. - Annyira tetszik, hogy én is így fogom hívni.
Tud beszélni?

- Azt hiszem, sokk érte. Az én házamban úgy csivitelt, akár tíz kismadár. És tud olvasni angolul meg
spanyolul is. Nagyon intelligens, mi patron.

- Az csak természetes. Elvégre az én klónom. Mondd csak, mi vida, szereted a süteményt?

Matt bólintott.
- Akkor most kaphatsz. Celia, add vissza rá az ingét, és keríts neki egy széket. Túl sok megbeszélnivalónk
van.

Az következő óra úgy telt el, akár az álom. Mind a doktort, mind pedig Celiát elküldték. Az öregember meg a
hét éves fiú egymással szemben ültek, és nem csupán süteményt ettek, hanem tejszínes csirkét,
krumplipürét és almaszószt is. Egy cselédlány hozta be az ételt a konyhából. El Patron azt mondta, hogy
ezek a fogások a kedvencei, és Matt úgy döntött, ő is ezeket szereti a legjobban.

El Patron azt mondta, hogy rengeteg a megbeszélnivalójuk, de valójában csak ő beszélt.

Összefüggéstelenül csapongva mesélt Aztlánról. Amikor ő kisfiú volt, még Mexikónak hívták. Ő egy Durango
nevű helyről származik.

- A durangóiakat alacránesnek, skorpióknak nevezték, mert rettentő sok szaladgált ezekből a férgekből
mindenütt. Amikor megszereztem az első milliómat, ezt a nevet vettem fel: Matteo Alacrán. így hívnak téged
is.

Matt mosolygott, nagyon örült, hogy osztozik valamin El Patronnal.

Miközben az öregember mesélt, Matt gondolatban maga elé képzelte a poros kukoricaföldeket és Durango
liláskék hegyeit. Látta a patakot, amely az év két hónapjában bővizűen iramlott, és tíz hónapon keresztül
csontszáraz volt. El Patron úszott a fivéreivel, de sajnos ők meghaltak, mielőtt esélyük lett volna felnőni. El
Patron lánytestvéreit a tífusz vitte el, amikor még olyan kicsik voltak, hogy nem tudtak átnézni az
ablakpárkány fölött - még akkor sem, ha lábujjhegyre álltak.

Mattnak eszébe jutott Maria, és elszomorodott. Azok a kislányok nem voltak olyan idősek, mint ő, mikor a
tífusz elvitte őket. Azon tűnődött, vajon az a szörny hasonlít-e a chupacabrasra. Az összes gyerek közül
csupán egy maradt életben: Matteo Alacrán. Sovány volt, mint egy prérifarkas. Annyi ereje nem volt, hogy
két pesót összedörzsöljön, de égett benne a vágy, hogy túlélje a szörnyűségeket.

Végül elnémult a hang. Matt felpillantott és látta, hogy El Patron elaludt a karosszékben. A fiú is kimerült volt.
Annyira teleette magát, hogy kis híján ő is elaludt. Később ugyanazok a férfiak jöttek be, akik elvitték Rosát.
Óvatosan átemelték El Patront egy tolószékbe és kigördítették a szobából.

Matt azon aggódott, mi lesz most ővele. Vajon visszajön Rosa és bevágja a fűrészporba? Betartja az
ígéretét, és élve eltemeti?

Ám Celia volt az, aki diadalittasan magával vitte. Mégpedig a Nagy Házban lévő új lakásába. A holmiját
átköltöztették a régi helyről, úgyhogy Matt nem volt túlságosan szomorú, amiért nem mentek vissza az
otthonukba. A Guadalupei Szűz még mindig ott állt az ágya melletti asztalon. Új műanyag virágkoszorút
kapott a ruhája köré, és egy fehér csipketerítőn trónolt. Celia ezzel fejezte ki háláját, amiért ismét
biztonságban tudta Mattot.

Mindent egybevetve a fiú örült a változásnak, bár hiányoztak neki a háztetőn búgó galambok és a
mákfejeket borzoló szél.

- Jól figyelj, eejit - parancsolta Maria. - Úgy döntöttem, beszélni fogsz. - Mattot láthatóan cseppet sem
érdekelte a beszéd, és különben is, Maria épp eleget fecsegett kettejük helyett is. - Tudom, hogy tudsz
beszélni. Celia azt mondja, sokkot kaptál, de szerintem csak lusta vagy.

Matt ásított és megvakarta a hóna alját.

- El Patron ma elmegy.

Maria ezzel felkeltette a fiú érdeklődését. Elkeserítette az öregember távozása. A megmenekülése napja óta
nem találkozott vele. Celia azt mondta, túl sok izgalom volt ez olyasvalakinek, aki száznegyven esztendős.
El Patronnak egészen addig ágyban kellett maradnia, amíg nem érezte elég jól magát ahhoz, hogy
elutazhasson a Chiricahua-hegységben lévő másik házába.

- El kell köszönnöd tőle, és jobb lesz, ha beszélsz, különben nagy bajba kerülsz - Maria összenyomta Matt
száját, mintha ki akarná préselni belőle a szavakat. A fiú utánakapott, a kislány négykézláb elmászott tőle. -
Azt mondtad, nem harapsz! - Felkapott egy párnát, jó párszor fejbe vágta vele Mattot, majd az ágyra roskadt.
- Rossz klón!
Matt eltűnődött. Ha egy klón úgyis eleve rossz, akkor ő miért zavartassa magát, hogy jó legyen?
Megpaskolta a lány kezét.

- Jaj, miért nem beszélsz? - mérgelődött Maria. - Már elmúlt egy hét. Pamacsnak egyetlen nap kellett, hogy
megbocsásson nekem, miután elkapta a sintér.

Matt nem akarta elszomorítani Mariát. Egyszerűen képtelen volt megszólalni. Amikor ki akarta mondani a
szavakat, valami rettegés tört rá. Ahhoz, hogy megszólaljon, ki kellett volna nyitnia gondosan felépített
erődítménye kapuját.

- Matt sokkal tovább volt bezárva, mint a te kutyád - mondta a szobába lépő Celia. Letérdelt és
megsimogatta Matt arcát. - Pamacs mindössze két napig nem volt otthon. Matt hat hónapig élt börtönbe
zárva. Időbe telik, amíg összeszedi magát.

- Ez így működik? - kérdezte a kislány. - Minél tovább vagy beteg, annál tovább tart a gyógyulás?

Celia bólintott. Tovább simogatta Matt arcát, a haját, a karját. Mintha azon igyekezett volna, hogy
visszacsalja az érzéseket a fiú testébe.

- Akkor, azt hiszem - mondta nagyon lassan Maria -évekbe is beletelik, mire El Patron meggyógyul.

- Erről nem beszélünk! - csattant fel olyan élesen Celia, hogy Maria magához szorította a párnát és kimeredt
szemmel nézett a nőre. - El Patronról nem mondunk semmit! Mars ki! Nincs időm szórakoztatni titeket. -
Celia a kislány felé csapta a kötényét, aki szó nélkül kimenekült.

Matt sajnálta Mariát. Szándékosan megkeményítette a testét, hogy nehezebb legyen Celiának felöltöztetni
őt, de a nő nem haragudott meg rá. Inkább megölelgette, és a kedvenc altatódalát énekelte neki: "Buenos
días paloma blanca. Hoy te vengo a saludar." Matt megborzongott. Ez a Szűzhöz énekelt dala volt, aki
minden szelíd dolgot szeret, és aki vigyázott rá a börtönében. Rájött, hogy csúnya dolog gonoszkodni
Celiával, ezért elernyesztette az izmait.

- Ez az én jó kisfiam - mondta halkan Celia. - Jó fiú vagy, és szeretlek.

Matton pillanatnyi félelem lett úrrá, amikor Celia ki akarta terelni őt a szobából. Biztonságban érezte magát
régi ágyában a játékállataival és az ütött-kopott Pedro el Conejo képeskönyvvel. A rolókat sem húzta fel,
pedig az ablakok egy fallal körülvett, gyönyörű kertre néztek. Semmi újat nem akart az életében, legyen az
bármilyen gyönyörű.

- Minden rendben van. Senkinek sem engedem, hogy bántson téged - mondta a karjába kapva őt Celia.

Matt még soha nem látta a maga teljességében a Nagy Ház homlokzatát. Egészen elbűvölték a márvány
boltozatok és a pufók, szárnyas kisbabák szobrai. Középen vízililiomokkal borított tavacska fodrozódott. Bele
kellett kapaszkodnia Celiába, mikor egy nagy hal merült fel hirtelen a mélyből és kerek, sárga szemével rá
bámult.

Aztán bordázott fehér oszlopok között egy verandára jutottak, ahonnan fehér lépcsősor vezetett le a
kocsifelhajtóhoz. Mindenki ott sorakozott a verandán, cselédek az egyik oldalon, a család a másikon. Matt
látta Stevent, Emiliát és Mariát szinte vigyázzállásban. Amikor Maria megpróbált leülni, Emilia felrángatta.
Matt azt is látta, hogy Tom fogja Maria másik kezét, és valami határtalan düh lett úrrá rajta. Hogy merészel
Tom barátkozni vele! És hogy merészel Maria barátkozni ővele. Bárcsak lett volna egy kukacos narancsa!
Hozzávágná Tomhoz, nem számít, milyen következményekkel járna.

El Patron tolószékben ült, ölében takaróval. A hústornyok vigyáztak rá, akiket Matt korábban is látott. Willum
a közelében állt, szürke öltönyt viselt, amely túl meleg volt abban a hőségben - a doktor ábrázata csak úgy
fénylett a verítéktől. Rosának nyoma sem volt.

- Gyere ide, mi vida - mondta El Patron. Az öregember hangját tisztán lehetett hallani a madárcsicsergés és
a szökőkutak csobogása fölött. Gyönge hang volt, mégis parancsoló. Celia letette Mattot.

A fiú nagy igyekezettel ment a tolószékhez. Minden tetszett neki El Patronban: a hangja, az arca formája és
a szeme, amelyeknek olyan színe volt, mint a mélykék tavacskának, melyből felbukkant a sárgaszemű hal.

- Mutasd be őt a családnak, Willum - mondta az öregember.

Az orvos keze nyirkos volt. Matt undort érzett iránta, de hagyta, hogy körbevezesse a verandán. Bemutatta
őt Mr. Alacránnak, a dühös férfinak, aki kidobta azon az első estén, és aki Benito, Steven meg Tom apja volt.
Benito, mint mondták, egyetemre jár, és Matt majd máskor fog találkozni vele. Mr. Alacrán leplezetlen
rémülettel nézett Mattra.

Felicia, Mr. Alacrán felesége törékeny asszony volt, hosszú ujjai idegesen remegtek. Ismert hangverseny
zongorista volt, mondta a doktor, amíg egy betegség visszavonulásra nem kényszeríttette. Felicia kurta
mosolyt villantott Willum-ra, de tüstént lehervadt az arcáról, amikor Mattra pillantott.

Vele volt Mr. Alacrán apja, egy ősz hajú öregember, aki szemlátomást nem tudta, mit keres a verandán.

Aztán Matt - ismét - találkozott Stevennel, Emiliával, Mariával és Tommal. Az utóbbi utálattal pillantott rá,
Matt tekintete legalább annyira morcos volt. Úgy tűnt, Maria kivételével senki sem örül a találkozásnak,
mégis mindnyájan úgy tettek, mintha barátságosak volnának.

Azért, mert félnek El Patrontól - ébredt rá Matt. Nem tudta miért, de nagyon jól esett neki, hogy tartanak tőle.

- Még mindig nem hozta vissza a cica a nyelvedet? - kérdezte az öregember, amikor Mattot végre
visszakísérték a tolószékhez. A fiú bólintott. - Celiának még dolgoznia kell ezen. Most pedig mindnyájan
figyeljetek ide - mondta valamivel hangosabban El Patron. - Ez az én klónom. Ő a legfontosabb személy az
életemben. Ha valaki... ha bárki közületek úgy gondolta, hogy szánalmas, értéktelen disznó, gondolja át újra.
- Az öregember halkan kuncogott. - Olyan tisztelettel kell bánnotok Mattal, mintha én lennék a helyében.
Taníttatni kell, jól táplálni és szórakoztatni. És nem bánunk gonoszul vele! - El Patron egyenesen Tomra
nézett, aki fülig vörösödött. - Bárki... bárki, aki bántja Mattot, súlyos következményeknek néz elébe.
Világosan fejeztem ki magam?

- Igen, El Patron - motyogták a jelenlévők.

- És hogy teljesen biztos legyek benne, itt hagyom az egyik testőrömet. Melyikőtök vállalkozik önként a
feladatra?

A testőrök egyik lábukról a másikra álltak, és a földre szegezték tekintetüket.

- Milyen szégyenlősek vagytok - jegyezte meg El Patron. - Skóciában szedtem fel ezeket, fejeket törtek be
egy focipálya előtt. Mindig idegen országból válassz magadnak testőröket, Matt. Nehezebb szövetséget
kötniük és elárulniuk téged. Akkor hát, Matt, te választasz. Melyiket akarod játszótársnak e két szerény
ibolya közül?

Matt riadtan nézett a férfiakra. Aligha lehetett játékosnak nevezni őket. Bikanyakú, bevert orrú, brutális
külsejű fickók voltak, az arcuk és a karjuk csupa sebhely. Mindkettőnek szinte a szemébe lógó göndör, barna
haja volt, marcona arca és metszően kék szeme.

- Ez itt, Daft Donald... ő bowling golyókkal szeret zsonglőrködni. Tam Lin meg az, amelyiknek olyan fura a
füle.

Matt egyik férfiról a másikra pillantott. Daft Donald fiatalabb volt, és talán bizalomgerjesztőbb. Valahogy úgy
tűnt, az ő közelében biztonságosabb. Tam Linnék olyan formátlan volt a füle, mintha megrágták volna. Ám,
amikor Matt belenézett a férfi szemébe, legnagyobb meglepetésére jóindulatot látott megcsillanni benne.

A jóindulat olyan ritkaság volt a fiú életében, hogy tüstént Tam Linre mutatott.

- Jó döntés - súgta oda El Patron. Miután megtörtént a bemutatkozás, szemlátomást elfogyott az energiája.
Visszasüppedt a tolószékbe és becsukta a szemét - Isten veled, mi vida... a legközelebbi alkalomig -
motyogta.

Az Alacránok körbesereglették El Patront, és mélységes tiszteletükről biztosították. Rájuk se bagózott. Aztán

Daft Donald székestül felemelte őt és levitte a lépcső alján várakozó limuzinhoz. Mindenki követte őket,
jókívánságokat kiáltoztak. Amikor a kocsi elhajtott, a családtagok rohanvást szétszéledtek. A cselédek úgy
kerülték ki Mattot, mintha szikla volna egy patakban, és eltűntek a házban.

Celia kivárta, míg eltűnik a tömeg. Tam Lin is így tett.

- Akkor lássuk, milyen anyagból gyúrtak, pajtikám - mondta aztán. Egyik vaskos karjával felnyalábolta Mattot
és átdobta a vállán.

7.

A TANÍTÓNŐ

Matt amilyen soká csak lehetett, nem hajózott ki Celia lakásának biztos kikötőjéből. Ám Celia és Maria
apránként kicsalogatták őt a fallal körülvett kertből, onnan pedig a Nagy Ház egyéb részeibe is.

Matt nem szerette ezeket a kirándulásokat. A cselédek elhúzódtak tőle, mintha valami tisztátalan dolog
volna, Steven és Emilia pedig, amikor közeledni látták, az ellenkező irányba fordultak. És mindig fennállt a
veszélye, hogy összeakad Tommal.

Tom makacsul ragaszkodott hozzá, hogy Mariával játsszék. Gyakran megríkatta őt, de a kislány mindig
megbocsátott neki. Annak dacára - vagy talán éppen azért -, mert Matt ellenséges volt vele szemben, még
Celia lakásába is követte. Úgy tűnt, szeret olyan helyen lenni, ahol egyébként nem kívánatos.

- Milyen szép itt - mondta Tom felkapva Matt becses Teddy mackóját. - Kapd el, Maria! - Egyik szakadt
fülénél fogva gonoszul meglengette és a lány képébe vágta a mackót. A fül leszakadt. Tom a földre hajította.

- Jaj! - siránkozott a lány. Matt a fülért mászott, de Tom rátette a lábát. Matt erre a fiúra vetette magát, és
mindjárt ütötték, vágták, rúgták egymást a földön. Maria elszaladt Tam Linért.

A testőr egy ideig szenvtelenül figyelt, aztán lehajolt és szétválasztotta a fiúkat.

- Megmondták, hogy hagyja békén Mattot, Tom úrfi - mondta.

- Ő ütött először! - kiáltotta Tom.

- Igen, de Tom heccelte őt - mondta Maria.

- Hazudsz! - üvöltötte Tom.

- Nem hazudok!

Matt egy szót sem szólt. Legszívesebben földhöz vágta volna Tomot, sőt még Tam Lint is bokán akarta
rúgni. Megpróbált volna gorombaságokat vágni a fejükhöz, de nem jöttek ki torkából a szavak. Bent
maradtak, egyre nőttek, csak nőttek, mígnem belefájdult a gyomra.

- Igazad van - mondta Tom. - Én hecceltem Mattot. És igazán sajnálom. - Matt elképedt. Tom a szeme előtt
változott meg, a düh pírjának nyoma sem volt az arcán. A szeme tisztán és ártatlanul csillogott. Nehéz volt
elhinni, hogy ez ugyanaz a fiú, aki néhány perccel ezelőtt még visítva csépelte.

Matt elkeseredésében azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gyorsan túl tudná tenni magát dolgokon! Amikor
bántották, mérges volt vagy szomorú, az érzések a velejéig döfték belé karmaikat, s néha órákba is beletelt,
míg elengedték.

Tam Lin egy ideig Tom komoly képét tanulmányozta, majd eleresztette a fiú ingét.

- Helyes - mondta és Mattot is elengedte. A fiú azonnal megfogta Tom és Maria kezét, és az ajtóhoz
tuszkolta őket. Majd szétvetették a szavak, amelyeket rájuk akart zúdítani.

- Azt akarod, hogy elmenjünk? - csattant fel Maria. Matt bólintott.

- Szerintem ronda disznó vagy! Én nem leszek undok Tommal csak azért, mert te nem szereted. Különben is
mindenki rémesnek tart. - Maria bevágta maga mögött az ajtót.

Matt a földre ült, patakzottak a könnyei. Nyüszögő hangokat hallatott, és utálta magát, de képtelen volt
abbahagyni. Celia biztosan megnyugtatná, ha itt lenne. Tam Lin csupán vállat vont és visszament a
sportújságjához. Később, amikor Matt összeszedte magát, a mackó fülét próbálta megkeresni, de az eltűnt.

Tom az alattomos támadások nagymestere volt. Alig egy centire bokszolt el Matt feje mellett, mondván, hogy
karatét gyakorol. Olyan halkan sugdosott sértéseket, hogy más ne hallhassa meg.

- Klón vagy - mormolta. - Tudod, mi az? Okádék. Téged egy tehén okádott ki.

Fontos emberek társaságában Tom udvarias volt. Megkérdezte, hogy vannak, és udvariasan meghallgatta a
választ. Italt vitt az édesanyjának, és kinyitotta az ajtót a nagypapája előtt. Figyelmes volt, mégis...

Mindenben, amit Tom csinált, volt egy kis komiszság. Odavitte anyjának az italokat, de a pohár nem tűnt
mindig tisztának. Kinyitotta a nagyapja előtt az ajtót, de ráengedte az öregember sarkára. Persze azért nem
annyira, hogy elessen, és baleset legyen belőle. Mindenki megbízott Tomban, mert olyan nyílt, ártatlan képe
volt, és mégis...

- Egy természetellenes kis féreg - dörögte Tam Lin, Matt pedig megkönnyebbült, hogy a testőr sem szereti
Tomot.

Tam Lin.

Matt az első hetekben lábujjhegyen járt körülötte. A férfi óriási volt, és félelmetes külsejű. Úgy tűnt, mintha
egy szelídített medve élt volna az otthonodban. Tam Lin betelepedett Celia karosszékébe, és némán
figyelte, ahogy Maria és Celia megpróbálják rávenni Mattot, hogy olvasson, kirakjon egy puzzle-t, vagy
egyen. Matt élvezettel művelte ezeket a dolgokat, mégis tetszett neki, hogy hízelegve unszolják. Mariát
képes volt annyira elkeseríteni, hogy a kislány szinte visított. Celia ilyenkor csak a haját simogatta és
sóhajtozott. A testőr látszólag olvasott, ám időnként fel-felnézett, és az előtte lejátszódó jelenetet szemlélte.

Matt úgy gondolta, bosszankodik, bár ezt nehéz lett volna bizonyítani. Tam Lin arckifejezése eredendően
nem volt valami kellemes.

Az orvos gyakran járt hozzájuk, mert Matt köhögött. Először csak jelentéktelen mértékben, de egyik éjszaka
a fiú arra ébredt, hogy a torka tele van valamiféle folyadékkal. Egyszerűen nem kapott levegőt. Bebotorkált
Celia szobájába, és kétrét görnyedve a padlóra zuhant. Celia Tam Linért kiáltott.

A testőr berobbant az ajtót, fejjel lefelé fordította a fiút és alaposan hátba vágta. Matt sűrű slejmet köpött ki.
Tam Lin minden teketória nélkül belenyúlt a gyerek szájába, hogy kitisztítsa.

- Apám tanyáján így csináltuk a bárányokkal - mondta visszapottyantva a fiút Celiának.

Amikor Willum később eljött, Tam Lin mindent alaposan megfigyelt, amit az orvos csinált. Egy szót sem
szólt, jelenléte mégis elegendő volt ahhoz, hogy Willumnak nyirkos legyen a tenyere. Matt nem tudta, miért
retteg annyira az orvos Tam Lintől, de nagyon örült neki, hogy így van.

Ezután Mattnak csak köhögnie kellett, és Celia vagy Maria tüstént a kellő pánikba esett. Néha Mattnak
valóban voltak légzési nehézségei, máskor azonban csak meg akart bizonyosodni róla, hogy valaki a gondját
viseli.

- Iskolába kell mennem, te eejit - mondta Maria. - A szünidőnek vége. - Matt kibámult az ablakon, mintegy
büntetés gyanánt, amiért elhagyják őt.

- Én nem lakom itt, tudod. Néha talán majd megengedik, hogy elgyere a házunkba... Imádnád. Van egy
kutyám meg egy teknőcöm, és papagájom is van. A papagáj beszél, de egy mukkot sem lehet érteni belőle.

Matt testhelyzetet változtatott, hogy még nyilvánvalóbb legyen az elutasítása. Ha Maria nem veszi észre,
hogy ez durcálás, akkor az egésznek semmi értelme.

- Szerintem tudsz te beszélni, ha akarsz - folytatta a lány.

- Mindenki azt mondja, túl buta vagy, de én nem hiszem el. Kérlek, Matt - könyörgött. - Mondd, hogy
hiányozni fogok neked! Vagy simogass meg! Azt megértem. Pamacs is ugat, ha eljövök otthonról.

Matt hátat fordított neki.

- Jaj, de undok vagy! Elvinnélek az iskolába, de oda nem engednek be klónokat. Tudod, a többi gyerek... -
Maria elhallgatott. Matt sejthette volna. A többi gyerek elfutna, ahogyan Steven és Emilia. - A hétvégeken
visszajövök. És neked is lesz itt egy tanítód. - Maria tétován kinyújtotta a kezét, de Matt ellökte magától. -
Istenem - szipogta a kislány.

Túl könnyen sír - gondolta Matt.

Érezte a huzatot, amint kinyílt majd zárult az ajtó. Hogyan árulhatja el őt azzal, hogy elmegy? Most
valószínűleg Tomhoz szalad, és őt kéri meg, hogy menjen vele az iskolába, mert jobban szereti azt a
természetellenes kis férget.

- Kedvesebb is lehettél volna - jegyezte meg Tam Lin. Matt továbbra is kibámult az ablakon. Micsoda dolog
az, hogy Tam Lin aggódik Mariáért? Végtére is az ő testőre, nem pedig a lányé. - Tudom, hogy nagyon is jól
értesz engem - folytatta a férfi. - Figyeltem a tekintetedet. Mindent megértesz, amit mondanak neked. Olyan
vagy, mint az öregember. Én nem sokat tudok erről a klón dologról... Tizenkét éves koromban koptattam
utoljára iskolapadot... De azt tudom, hogy az öreg másolata vagy. Olyan, mintha a vén keselyű kapott volna
egy második esélyt.

Matt szeme tágra kerekedett. Soha senki nem kritizálta El Patront.

- Én mondom neked, hogy El Patronnak megvan a maga jó oldala, meg a rossz oldala. Őfensége nagyon
sötét tud lenni... Fiatalkorában hozott egy döntést, ahogy egy fa határozza el, hogy melyik irányban
növekszik. Ő hatalmasra és lombosra nőtt, mígnem az árnyékába került az egész erdő, viszont a legtöbb
ága eldeformálódott.

Tam Lin betelepedett Celia karosszékébe; Matt hallotta, mekkorát nyögnek a rugók a súlyától.

- Biztosan meghaladja az értelmi szintedet, amiket itt összehordok, pajti. De azt akarom mondani, hogy
amikor még kicsi vagy, választhatsz, hogy milyen irányban növekedsz. Ha kedves vagy és tisztességes,
akkor kedves és tisztességes férfivá nősz. Ha olyan vagy, mint El Patron... Csak gondolkodj el ezen. - A
testőr kiment a szobából. Matt a fallal körülvett kert felől hallotta a lépteit.

Tam Lin teli volt energiával, ám ezt közel sem használta ki, miközben Celia lakását őrizte. Egy súlyzóállványt
tartott a fal mellett. Matt hallotta, ahogy nyög, miközben emelgeti a súlyokat.

Nem sokat értett abból, amit Tam Lin mondott neki. Még sosem gondolkodott el a felnőtté váláson. Matt
tudta - legalábbis elméletben -, hogy ez majd megtörténik, azt viszont nem tudta elképzelni, hogy nagyobb
legyen, mint amekkora most. És sosem jutott eszébe a gondolat, hogy aki gonosz, örökre gonosz maradhat.

Celia azt mondta, "ha mindig mufurc vagy, ráfagy a képedre a morcosság. Sosem leszel képes mosolyogni,
és ha a tükörbe nézel, még az is ezer darabra törve menekül". És azt is mondta, "hogyha lenyeled a
görögdinnyemagokat, akkor a füleden fognak kijönni".

Maria elment, aztán Emilia is. Hamarosan Steven meg Tom is elutaztak az internátusba és Matt maradt az
egyetlen gyerek a Nagy Házban. Már amennyiben gyerek volt. Tom azt mondta, a klónok nem
ugyanolyanok, mint a gyerekek.

Matt megnézte magát a tükörben Celia fürdőszobájában. Nem látott sok különbséget önmaga és Tom
között, persze lehet, hogy belülről volt más. Az orvos egyszer azt mondta Rosának, hogy a klónok
szétesnek, ahogy öregszenek. Ez mit akart jelenteni? Ténylegesen szétesnek?

Matt átnyalábolta magát. A karjai meg a lábai leeshetnek a törzséről? A feje magától elgurulhat, mint abban
a szörnyű filmben, amelyet nézett, mielőtt Celia berohant és kikapcsolta a televíziót? A gondolattól elfogta a
rémület.

- Kezdődik a tanítás, pajtikám - szólította kintről Tam Lin. Matt megjelent a fürdőszobaajtóban. Egy különös
nő állt

a nappaliban. Rámosolygott, de valami nem stimmelt a mosolyával. A szája sarkánál megállt, mintha fal
tartaná vissza attól, hogy szélesebbre húzódjék.

- Szervusz! Én vagyok az új tanítód - mondta a nő. - Hívhatsz Tanárnőnek, ha-ha. így könnyebb
megjegyezni. - A nevetése is furcsa volt.

Matt bearaszolt a szobába. Tam Lin eltorlaszolta a lakás többi részébe vezető ajtót.
- A tanulás jó móka - mondta Tanárnő. - Lefogadom, hogy okos fiú vagy. Lefogadom, hogy minden leckédet
gyorsan megtanulod, és büszke lesz rád az anyukád.

Matt meglepett pillantást váltott Tam Linnel.

- Árva a srác - mondta Tam Lin. A Tanárnő elhallgatott, mintha nem egészen értené.

- A fiú nem beszél - magyarázta a testőr. - Ezért kell nekem válaszolnom helyette. De tud egy kicsit olvasni.

- Az olvasás jó szórakozás - mondta lelkesen Tanárnő.

Papírt, ceruzát, zsírkrétát és egy kifestőkönyvet vett elő egy vászontáskából. Matt egész délelőtt betűket
másolt, és képeket színezett. Ahányszor elkészült egy feladattal, Tanárnő felkiáltott: - Nagyon jó! - és egy
mosolygó arcot rajzolt a papírra. Egy idő múlva Matt fel akart állni az asztaltól, de Tanárnő határozottan újra
leültette.

- Nem, nem, nem - búgta. - Nem kapsz aranycsillagot, ha ezt teszed.

- Szünetre van szüksége - morogta Tam Lin. - Ahogyan nekem is - mondta az orra alatt, miközben átterelte
Mattot a konyhába egy pohár tejért és süteményért. Tanárnőnek kávét hozott, és figyelmesen nézte, mialatt
ivott. Őt legalább annyira zavarba hozta a nő, mint Mattot.

A nap hátralévő részét számolással töltötték. Számoltak gyöngyöket, almát és virágokat. Matt unatkozott,
mert újra meg újra ugyanazokat a dolgokat kellett csinálnia. Ő már tudott számolni, igaz nehezebb volt leírni
a megfelelő számot ahelyett, hogy kimondta volna.

Végül késő délután Tanárnő közölte, hogy Matt nagyon jó volt, és büszke lesz rá a mamája.

Amikor Celia hazaért, vacsoránál Tam Lin megmutatta Matt teljesítménylapját.

- Az én okos kisfiam - mondta Celia szeretettel, és egy jutalom szelet almás pitét adott Mattnak. Tam Linnék
pedig egy egész tálat megpakolt.

- Ja, a srác okos - értett egyet teli szájjal a testőr -, de a tanárnő körül valami nem stimmel. Ugyanazt mondja
el újra meg újra.

- így szokták tanítani a kisgyerekeket - felelte Celia.

- Az meglehet - mondta Tam Lin. - Engem biztosan nem lehetne oktatási szakértőnek nevezni.

A következő nap éppúgy folyt le, miként az első. Ha Matt akkor unatkozott, most még jobban unta, hogy
ugyanazokat a betűket kellett leírnia, ugyanazokat a képeket kifestenie, és ugyanazokat a vacak
gyöngyöket, virágokat megszámolnia újra meg újra. Mégis keményen dolgozott, hogy Celia büszke legyen
rá. Pontosan ugyanúgy telt el a harmadik, a negyedik és az ötödik nap is.

Tam Lin olykor kiment és súlyt emelt. Veteményes-ágyast készített Celiának a fallal elkerített kertben. Matt
azt kívánta, bárcsak ő is ilyen könnyen elmenekülhetne!

- Na ki mondja meg nekem, hány alma van itt? - gügyögte a hatodik napon a Tanárnő. - Lefogadom, hogy ez
a jó kisfiúi

- Nem vagyok jó fiú! - csattant fel Matt. - Én egy rossz klón vagyok - üvöltötte -, és gyűlölök számolni és
gyűlölöm magát! - Megragadta Tanárnő gondosan elhelyezett almáit és mindenfelé széthajigálta azokat. A
zsírkrétákat a földre szórta, és amikor a nő megpróbálta felszedni azokat, olyan erősen meglökte, amennyire
csak bírta. Aztán leült a földre, és kitört belőle a zokogás.

- Valaki nem kap mosolygó arcot a munkájára - mondta a levegő után kapkodó Tanárnő. Úgy reszketett,
akár egy megfélemlített állat.

Tam Lin beviharzott az ajtón, és medveölelésben részesítette Tanárnőt.

- Ne sírjon - súgta a hajába. - Nagyon jól csinálta. Rendbe hozott valamit, amihez mi többiek azt sem tudtuk,
hogyan fogjunk hozzá. - Tanárnőnek fokozatosan lassabb lett a légzése, és a reszketés is abbamaradt.
Matt annyira meglepődött, hogy abbahagyta a sírást. Ráébredt, hogy valami végtelenül fontos dolog történt.

- Tudok beszélni - motyogta.

- Ma két aranycsillagot kap, kislány - mormolta Tam Lin Tanárnő hajába. - Maga szörnyen szomorú
teremtés. Egészen mostanáig nem tudtam, mi baja. - Gyöngéden kitessékelte a nőt a lakásból, s Matt
hallotta, hogy amíg végiggyalogoltak a folyosón, egyfolytában beszélt hozzá.

- A nevem Matteo Alacrán - mondta újra visszanyert hangját próbálgatva Matt. - Jó fiú vagyok. - Beleszédült
a boldogságba. Most aztán büszke lesz rá Celia! Olvas majd, színez és számol, egészen addig, amíg a
legjobb diák nem lesz az egész világon, és akkor a gyerekek szeretni fogják, és nem szaladnak el tőle.

Tam Lin szakította félbe a fiú örömteli gondolatait.

- Remélem, ez nem csak egyszeri móka volt - mondta. -Úgy értem, tényleg tudsz beszélni?

- Tudok, tudok, tudok! - dalolta valósággal Matt.

- Remek, már tele volt a hócipőm a számológyöngyökkel. Az a szerencsétlen... mindössze csak ehhez értett.

- Ez egy eejit volt - bökte ki Maria legcsúnyább sértését használva Matt.

- Még csak azt sem tudod, mit jelent ez a szó - felelte Tam Lin. - Tudod mit, kispajtás? Van okunk az
ünneplésre. Menjünk piknikezni.

- Piknikezni? - visszhangozta Matt, és erősen próbált visszaemlékezni a szó jelentésére.

- Majd útközben elmagyarázom - mondta Tam Lin.

8.

AZ EEJIT A KISZÁRADT MEZŐN

Matt elképesztően izgatott volt. Nem csupán piknikezni mennek, hanem lóháton fognak utazni. Látott már
lovakat a kisház ablakából, és természetesen a televízióban is. Cowboyok és nagy, kemény bandidók
lovagoltak rajtuk. Kedvenc hőse El Latigo Negro, a Fekete Ostor volt. El Latigo Negro szombatonként
szerepelt a televízióban. Fekete álarcot viselt, és megmentette a szegény népet a gonosz kapitalistáktól.
Kedvenc fegyvere egy hosszú ostor volt, amellyel meg tudott hámozni egy almát, amikor még fent lógott a
fán.

Matt több mint csalódott volt, amikor Tam Lin egy álmos szürke lovat vezetett elő az élettel teli paripa helyett,
amelyen El Latigo Negro lovagolt.

- Gondolkozz, pajtás - mondta a testőr feszesre húzva a nyeregpántokat. - Minket a megbízhatóság, nem
pedig a sebesség érdekel. El Patron nem venné jó néven, ha fejre esnél.

Amint Matt fent ült a nyeregben Tam Lin előtt, minden csalódottságáról megfeledkezett. Lovagolt! A
magasban hintázott, miközben körüllengte a ló illata. Érezte a sörény durva szőrét, bokáját az állat meleg
bőréhez szorította.

A hosszú hónapokig tartó hallgatás után, Matt alig várta, hogy behozza a lemaradást. Az égvilágon
mindenről fecsegett, amit látott: a kék jégmadarakról, a ló fülei körül zümmögő szúnyogokról.

Tam Lin hagyta, hadd beszéljen. Időnként morrant egyet, jelezvén, hogy figyel, közben egy földúton
irányítgatta a lovat. A mákföldeken baktattak keresztül, és egyre távolabb kerültek a Nagy Háztól a
horizonton kirajzolódó szürkésbarna hegyek irányába.

Az első mezőket, amelyeket elértek, valóságos zöld áradat borította. Ezek a palánták. Matt a kis ház
ablakából megfigyelte a fejlődési folyamatot. Az idősebb növények nagyobbak és kerekebbek - akár a kicsi
káposztafejek -, leveleik lilás árnyalatúak. Egyre magasabb növények között lovagoltak, végül akkorák voltak
már, hogy az állat hasáig felértek. A rügyek fodros, fehér ünneplőbe öltözött virágokká bomlottak a forró nap
alatt. Érezni lehetett enyhe illatukat is.
Azután olyan mezőkhöz értek, ahol már leestek a szirmok. Szélfútta szőnyegként terítették be a talajt, a
csupasz gubók pedig úgy meredeztek fölfelé, mintha zöldre festett hüvelykujjak lennének. A gubók addig
dagadtak, mígnem tyúktojás méretűek lettek, és készen álltak a szüretre.

Matt megpillantotta az első munkásokat. Már ezelőtt is látta őket, de mivel Celia azt mondta, bújjon el az
idegenek elől, nem nézte meg alaposabban ezeket az embereket. Most viszont látta, hogy mind a férfiak,
mind pedig a nők rozsdabarna egyenruhát és széles karimájú szalmakalapot viselnek.

Lassan lépkedve hajolgattak, hogy apró késekkel bemetsszék a gubókat.

- Ezt miért csinálják? - kérdezte Matt.

- Hogy kiengedjék az ópiumot - felelte Tam Lin. - Kifolyik a tejnedv, és másnapra megdermed. Reggel a
munkások lekaparják. Négyszer, akár ötször is tudnak ugyanabból a növényből begyűjteni.

A ló csak bandukolt tovább. A mákmezők remegni látszottak a hőségben, rothadás édeskés szaga töltötte
be a levegőt. A munkások hipnotikus ritmusban hajoltak és metszettek. Nem beszéltek. Még a verítéket sem
törölték le a homlokukról.

- És nem fáradnak el? - kérdezte Matt.

- Dehogynem - felelte Tam Lin.

A ló végül egy letarolt mezőhöz ért. A növények itt már kezdtek elszáradni. Forró szél rázta a leveleket.

- Odanézz! Ott egy férfi fekszik a földön - kiáltott a fiú. Tam Lin megállította a lovat és leszállt.

- Marad - parancsolta az állatnak. Matt erősen belekapaszkodott a ló sörényébe. Csöppet sem érezte
biztonságba magát ilyen messze a talajtól. Tam Lin nagy léptekkel a földön fekvő férfihoz ment, lehajolt és a
nyakára tette a kezét. Fejcsóválva tért vissza.

- Nem tudunk... Nem tudunk segíteni neki? - kérdezte halkan Matt.

- Túl késő a szegény párának - morogta a testőr.

- És egy orvos?

- Mondtam már, hogy túl késő! Ki kell mosatni a füledet. - Tam Lin visszaszállt a nyeregbe és utasította a
lovat, hogy induljon tovább. Matt hátranézett, könnyek szöktek a szemébe. A fekvő alakot hamarosan
eltakarták a növények.

Miért túl késő? - tűnődött Matt. A férfinak biztosan szörnyű melege lehet, ahogy ott fekszik a tűző napon.
Miért nem állhattak meg és adhattak neki vizet? Tudta, hogy van náluk víz, hallotta lötyögni Tam Lin
hátizsákjában.

- Visszamehetnénk... - kezdte újra.

- A fenébe! - dörrent rá a testőr. Megállította a lovat, s egy pillanatig mélyeket lélegezve csak ült. Matt földre
szegeződő tekintettel azon tűnődött, volna-e mersze leugrani, ha Tam Lin tényleg dühbe gurul.

- Na jó, elfelejtettem. A te korodbeli gyerekek még semmit sem tudnak - mondta végül Tam Lin. - Az a férfi
halott. A hőség vagy a vízhiány ölte meg. A takarítóbrigádok majd megtalálják a munkanap végén.

A ló megindult. Mattnak még egy csomó kérdése lett volna, de annyira tartott Tam Lin harapós kedvétől,
hogy nem merte feltenni azokat. Miért nem ment haza a férfi, ha nem érezte jól magát? Miért nem segített
rajta a többi munkás? Miért hagyták odakint, mint valami szemetet?

Eddig a mezőket szegélyező dombok mellett lovagoltak. Most azonban lekanyarodtak egy száraz
folyómederbe, amely bevezetett a hegyek közé. Tam Lin leszállt a lóról, és egy szirt alá vezette, ahol
árnyékban lehetett. A közelben volt egy vályú meg egy kézi szivattyú, és a testőrnek alaposan meg kellett
dolgoztatnia az izmait, hogy felhozza a vizet. A lóról szakadt a veríték. A vályút nézte, de meg sem mozdult.
- Igyál - mondta Tam Lin. A ló előreügetett és a vízbe merítette a pofáját. Hangos buborékokat fújt, miközben
mohón vedelt. - Gyalog megyünk tovább.

- Nem vihetjük a lovat? - kérdezte Matt a hegyek közé kanyargó folyóágyat méregetve.

- Nem fogadna szót. Úgy lett beprogramozva, hogy a farmon maradjon.

- Ezt nem értem.

- Ez egy biztonságos ló, ami azt jelenti, hogy implantátum van a fejében. Ez nem fog fölágaskodni vagy
ugrani. Még inni sem, ha nem mondod neki.

Matt egy pillanatig emésztette a hallottakat.

- Még akkor sem, ha nagyon szomjas? - kérdezte végül.

- Most is nagyon szomjas volt - felelte Tam Lin. - Ha nem mondtam volna, hogy igyon, addig állt volna a
vályú előtt, amíg bele nem pusztul. Maradsz - mondta a lónak.

Vállára lendítve a hátizsákot elindult a folyómederben. Matt követte. Először nem volt nehéz az út, de
hamarosan akkora sziklatömbök állták az útjukat, hogy bizony mászniuk kellett. Matt nem szokott hozzá
ilyen erőkifejtéshez, úgyhogy hamar kifogyott a szuszból. Mindazonáltal nem állt meg, mert attól félt, Tam Lin
hátrahagyná. A testőr hallotta, mennyire zihál, és visszafordult. A hátizsákban keresgélt.

- Tessék, igyál egy kis vizet. És harapj egy falat szárított marhahúst is. A só jót fog tenni.

Mattnak nagyon ízlett a sózott hús. Csodás íze volt.

- Már nincs sok hátra, pajtikám. Ahhoz képest, hogy melegházi növény vagy, remekül csinálod.

Egy hatalmas sziklatömbhöz értek, amely lezárni látszott az ösvényt, ám Matt egy kerek lyukat vett észre
benne. Olyan simára volt kopva, mint a fánk közepe. Tam Lin keresztülmászott rajta, majd átsegítette a fiút.

A túloldalon teljesen váratlan kép tárult Matt elé. A kreozotcserjék és meszkítofák rövid, szűk völgyet
foglaltak keretbe, a kellős közepén egy tavacskával. A távolabbi végén Matt egy szőlőlugast pillantott meg.

- Ezt nevezzük oázisnak - mondta Tam Lin ledobva a zsákját, és máris elkezdte kirámolni belőle az ennivalót
a piknikhez. - Nem rossz, mi?

- Nem rossz - értett egyet vele Matt, miközben átvett egy szendvicset.

- Évekkel ezelőtt találtam ezt a helyet, amikor elkezdtem dolgozni El Patronnak. Az Alacránok nem tudnak
róla. Ha ismernék a helyet, idehoznának egy csövet, és elvezetnék az összes vizet. Remélem, számíthatok
rá, hogy megőrzöd a titkot.

Matt bólintott, a szája teli volt szendviccsel.

- Mariának se mondd el. Neki ösztönösen eljár a szája.

- Oké - mondta Matt, és büszke volt, hogy Tam Lin elég felelősségteljesnek tartja őt ahhoz, hogy megőrizzen
egy titkot.

- Két okból hoztalak ide - mondta a testőr. - Az egyik az, hogy szép. A másik pedig az, hogy szeretnék
elmondani neked néhány dolgot anélkül, hogy kihallgatnának.

Matt meglepetten pillantott fel.

- Abban a házban sosem tudhatod, ki hallgatózik. Még túl fiatal vagy ahhoz, hogy mindent megérts, és
semmit sem mondanék el neked, ha igazi fiú lennél. - Tam Lin kenyérmorzsákat szórt a tavacskába. A kis
halak felúsztak érte a felszínre. - De klón vagy - folytatta a testőr. - Senkid sincs, aki elmagyarázzon neked
dolgokat. Az igazi emberek nem tudják felfogni, hogy te milyen magányos vagy. Még az árvák is
ránézhetnek fényképekre, és azt mondhatják: "Ez volt az anyukám, ez pedig a papám".
- Én egy kép vagyok? - bökte ki Matt.

- Kép? Á, dehogy.

- Akkor hogy készültem? Tam Lin felnevetett.

- Ha igazi fiú lennél, azt mondanám, a bátyádnak tedd fel ezt a trükkös kis kérdést. Nos, pajtás a legjobban
úgy tudnám leírni, hogy sok-sok évvel ezelőtt az orvosok kivettek egy darabot El Patron bőréből.
Lefagyasztották, így tudták
tárolni. Aztán mintegy nyolc évvel ezelőtt levágtak egy kicsit abból a bőrből és egy egészen új El Patront
fejlesztettek ki belőle. Csak a legelején kellett kezdeniük egy csecsemővel. Ez voltál te.

- Ez voltam én? - kérdezte Matt.

- Igen.

- Tehát én csak egy bőrdarab vagyok?

- Most elszomorítottalak - mondta Tam Lin. - Tudod, a bőr olyan, amit te fényképnek neveznél. Minden
információ rajta volt ahhoz, hogy egy igazi ember valódi másolatát kifejlesszék. Bőr, haj, csontok és agy. Te
pontosan olyan vagy, mint El Patron volt hét éves korában.

Matt maga elé meredt. Tehát ő csak egy fénykép.

- Azt a bőrdarabot behelyezik egy különleges tehénfajtába. Te növekedtél benne, és amikor eljött az idő,
megszülettél. Csak természetesen nincsen apukád meg anyukád.

- Tom azt mondta, hogy engem egy tehén okádott ki.

- Tom egy piszkos kis gennygóc - köpte a szavakat Tam Lin. - Akárcsak az egész családja. Ha elmondod,
letagadom. - Egy csomag úti csemegét vett elő és Mattnak kínálta. - Hogy folytassam: klón lévén más vagy,
és sokan tartanak tőled.

- Gyűlölnek - fogalmazta meg egyszerűen Matt.

- Igen, némelyek gyűlölnek. - Tam Lin felállt, kinyújtóztatta hatalmas tagjait. Fel-alá járkált a homokon, ahol
piknikeztek. Utált sokáig egy helyben ülni. - De vannak, akik szeretnek téged. Mariáról beszélek, és persze
Céliáról.

- És persze El Patron is.

- Nos igen. El Patron különleges eset. Hogy őszinte legyek, akik szeretnek, kevesen vannak, akik pedig
gyűlölnek, sokan. Nem tudják túltenni magukat a tényen, hogy klón vagy. Ezért olyan nehéz iskolába küldeni
téged.

- Tudom. - Matt keserűen gondolt Mariára. Ha igazán szeretné, magával vinné, és nem érdekelné, hogyan
érez a többi gyerek.

- El Patron ragaszkodik hozzá, hogy tanulj, és amennyire csak lehet, normális életet élj. A gond ott van, hogy
magántanár egy sem akart klónt oktatni. Ezért hoztak az Alacránok egy eejitet.

Matt meglepődött. Olyan gyakran hallotta ezt a szót - főleg Mariától -, hogy azt hitte, csak egy szitokszó.
Fogalma sem volt róla, hogy mit jelent.

- Az eejit olyan személy vagy állat, akinek, vagy amelynek implantátum van a fejében - magyarázta Tam Lin.

- Mint a lónak? - kérdezte Matt. Szörnyű gondolat fordult meg az agyában.

- Pontosan. Az eejitek csak egyszerű dolgokra képesek. Gyümölcsöt szednek, felsöprik a padlót, vagy amint
láttad, ópiumot szüretelnek.

- A farm munkásai eejitek! - kiáltott fel Matt.

- Ezért dolgoznak pihenés nélkül egészen addig, amíg a munkafelügyelő ki nem adja a parancsot, hogy állj,
és vizet sem isznak, hacsak valaki nem mondja nekik.

Mattnak örvénylettek a gondolatai. Ha a ló képes ott állni és elpusztulni egy vályú víz előtt, akkor az a férfi...

- Az a férfi... - mondta hangosan.

- Vág az eszed, mint a borotva, pajtás - mondta Tam Lin. - A férfi, akit a földön láttunk, valószínűleg lemaradt
a többi munkástól, és nem hallotta a munkafelügyelő "Állj!" parancsát. Lehet, hogy egész álló éjszaka
dolgozott, és egyre szomjasabb és szomjasabb lett...

- Elég! - nyöszörögte Matt, és betapasztotta mindkét fülét. Ez förtelmes! Nem akart többet tudni.

Tam Lin tüstént a fiú mellett termett.

- Ennyi lecke elég egy napra. Végtére is piknikezünk, és még nem is szórakoztunk. Gyere! Mutatok neked
egy kaptárt meg egy prérifarkas odút. A sivatagban minden a víz körül él.

A nap hátralévő részét azzal töltötték, hogy az odúkat, a hasadékokat, a titkos völgy rejtett zugait fedezték
fel. Tam Lin talán nem járt túl sokáig iskolába, viszont rengeteget tudott a természetről. Megtanította
Mattnak, hogy kell mozdulatlanul ülni, és megvárni, amíg a dolgok eljönnek hozzá. Elmondta, miként lehet a
döngicsélésből megállapítani egy méhkas "hangulatát". Ürülékekre mutatott, csapásokra és
csontmaradványokra. Amikor árnyékok kezdték betölteni az oázist, segített átmászni Mattnak a
sziklatömbben lévő lyukon, és visszatértek a lóhoz. Pontosan ott várta őket, ahol hagyták. Tam Lin
megparancsolta neki, hogy igyon még egyet indulás előtt.

A mezők kékesek voltak, de a hegyek hosszú árnyéka már ott hullámzott a földeken. A késő délutáni nap
aranyfényben fürdette a virágokat. Elhaladtak a mező mellett, ahol a férfi holttestét találták, de az már nem
volt ott.

- A tanárnő eejit volt - törte meg a csendet Matt.

- Az egyik legokosabb - felelte Tam Lin. - És még így is csak egyetlen leckét tudott ismételni újra meg újra.

- Visszajön?

- Nem. - A testőr felsóhajtott. - Majd függönyvarráshoz vagy krumplitisztításra osztják be. Beszéljünk valami
vidámabb dologról.

- Te taníthatnál engem? - kérdezte Matt. Tam Lin szívből jövően, dörmögve hahotázott.

- Ha azt akarnád megtanulni, hogyan törj szét asztalokat karateütéssel, akkor igen. Úgy gondolom, a tévéből
fogod megszerezni a tudást. Én majd ott leszek, hogy a lábadnál fogva lógassalak ki az ablakon, ha nem
tanulsz.

9.

A TITKOS ÁTJÁRÓ

A felszínen Matt élete kellemes ritmusba rendeződött. Távoktatással tanult a televízióból, Tam Lin küldte el a
házi feladatait, amelyek kitűnő osztályzatokkal érkeztek vissza, Celia pedig nagyon büszke volta a fiúra.
Maria szintén megdicsérte, amikor látogatóba jött. Az sem fájt neki, hogy Tom rossz osztályzatokat kapott,
és csak úgy sikerült elintézni, hogy az intézetben maradjon, hogy Mr. Alacrán egy nagyobb adományt küldött
az igazgatónak.

Ám a felszín alatt Matt ürességet érzett. Megértette, hogy ő csak egy ember lenyomata, ami azt jelenti, hogy
nem túl fontos. A fényképeket évekig bent felejthetik egy fiókban, és el is dobhatják őket.

Hetente legalább egyszer a mezőn látott halott férfiról álmodott. A férfi szeme nyitva volt és a napba meredt.
Szörnyen, de szörnyen szomjas volt. Matt látta, milyen poros a szája, de sehol sem volt víz, csak a szárazon
susogó mákgubók. Odáig fajult a dolog, hogy Matt egy korsó vizet kért az ágya mellé alváskor. Bárcsak
bevihette volna azt a korsót az álmába! Vagy ha legalább odaálmodhatta volna magát, és vizet önthetett
volna a férfi poros ajkára. De nem tehette. Amikor pedig fölébredt, több pohár vizet is megivott egymás után,
hogy megszabaduljon a mákföldek száraz, halott érzésétől. Aztán persze járkálhatott a fürdőszobába.

Egy-egy ilyen alkalommal lábujjhegyen osont el Celia hálószobája mellett, hallotta a horkolását, és a folyosó
túlsó oldalán Tam Lin dörgő válaszait. Ez biztonságérzetet adhatott volna neki, ám Matt sosem tudta, vajon a
halott férfi ott lesz-e az ajtó túloldalán, amikor ő kinyitja.

Maria elkezdte magával hozni a látogatásaira Pamacsot. Lármás, patkányméretű kutya volt, amikor
izgalomba jött, megfeledkezett a szobatisztaságról. Tam Lin gyakran fenyegetőzött azzal, hogy a piszkával
együtt őt is felszippantja a porszívóval.

- Elfér benne - morogta Maria riadt tiltakozásaira. - Bízz bennem, épp méretes.

Matt azt utálta az állatban, hogy mindenki feltételezése szerint ő és Pamacs ugyanolyanok. Nem számít,
hogy ő kitűnő osztályzatokat kap, és jó a modora. Mindketten állatok, és csak ez számít.

A húsvéti szünidőben Tom kijelentette, hogy a jó modort nem nehezebb megtanulni, mint a bukfencezést.
Vagy azt, hogy halottnak tettesse magát az ember. Matt a fiúra vetette magát, Maria pedig sikoltozva Tam
Linért rohant. Tomot a szobájába küldték, és nem kapott vacsorát. Mattot egyáltalán nem büntették meg.

Ami rendben is lett volna, csakhogy Pamacsot szintén nem büntették meg a vétkeiért. Ő képtelen volt
megérteni a jó és a rossz közötti különbséget. Ostoba állat volt, és ezek szerint valószínűleg Matt is az.

Amikor Maria nem jött látogatóba, Matt azzal szórakoztatta magát, hogy felfedezte a házat. Azt játszotta,
hogy ő El Latigo Negro és az ellenség várát deríti fel. Volt egy fekete köpenye, s egy hosszú, vékony övet
nevezett ki ostornak. Benézett minden bútor mögé, és amikor a távolban meglátta az Alacrán család
valamelyik tagját, elrejtőzött.

Felicia - Benito, Steven és Tom anyja - délutánonként zongorázott. Harsogó akkordok áradtak ki a
zeneteremből. Nagy szenvedéllyel támadt a zongorának, ami egészen különbözött a tőle megszokott tunya
szelídségtől. Matt szeretett elrejtőzni a cserepes növények mögé, hogy meghallgassa a játékát.

Felicia ujjai csak úgy szárnyaltak a billentyűzeten. Szemét lehunyta, szája olyan fintorba torzult, amely nem
volt ugyan fájdalom, de nagyon közel állt hozzá. A zene mindig csodálatos volt.

Egy idő után Felicia rendre kifogyott az energiából. Reszketve és sápadtan hajolt a billentyűk fölé, és ez adta
meg a jelet egy cselédlánynak, aki egy gyönyörű csiszolt üvegben valamilyen barna folyadékot hozott be
neki. A cseléd italt kevert - Matt imádta a jég csilingelését - és Felicia kezébe adta a poharat.

Felicia mindig addig ivott, amíg el nem múlt a reszketése. Aztán úgy borult rá a zongorára, mint Celia
spenótjai, amikor Tam Lin elfelejtette meglocsolni a veteményest. Szolgálólányoknak kellett becipelniük őt a
lakosztályába.

Egy napon Felicia nem jött a szokásos időpontban, Matt pedig a cserepes növények mögött kuksolt, amíg
össze nem szedte a bátorságát, hogy a zongora közelébe menjen. Ha Felicia rajtakapná, biztosan örökre
kitiltanák a zeneteremből. A fiú ujjai viszkettek a vágytól, hogy játszhasson. Olyan egyszerűnek látszott. Még
a zenét is hallotta a fejében.

Előkúszott a rejtekhelyéről. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a billentyűket... és akkor meghallotta Felicia
unott hangját a folyosóról. Épp azt mondta az egyik cselédlánynak, hogy hozzon neki egy italt. Matt pánikba
esett. A zongora mögött lévő gardróbszekrényhez ugrott, és egy szemvillanással azelőtt húzta be az ajtót,
mielőtt Felicia belépett volna a szobába. A nő azonnal zongorázni kezdett. Mattot tüsszögés fogta el a
szekrényben lévő rengeteg portól, de Felicia túl nagy zajt csapott ahhoz, hogy meghallja őt. A fiú addig
tapogatózott, amíg talált egy villanykapcsolót.

Hervasztó egy hely volt. A falak mellett kottahalmok sorakoztak. Az egyik sarokban egy halom
összecsukható szék ált és annyira poros és pókhálós volt minden, hogy Matt újra tüsszentett. Összetekert
egy kottalapot, és söprögetni kezdte vele a belső falat Sokkal inkább azért, hogy csináljon valamit, mintsem
igazi kíváncsiságból.

A gardróbfülke hátsó falán, olyan pókhálók alatt, amelyek még Drakula grófnak is kedvére valók lettek volna,
egy újabb villanykapcsolóra bukkant. Felkattintotta.

Nagy köteg kotta hullott szét, mikor a fal egy része megnyílt, és akkora porfelhő kerekedett, hogy Matt szinte
fuldoklott. Gyorsan az inhalátorért nyúlt, amelyet Celia makacs követelésére mindig magánál hordott. Amikor
leülepedett a por, szűk, sötét folyosót látott maga előtt.

Elmerészkedett a sarkáig, ahonnan jobb és bal felé is üres átjáró húzódott. Felicia már abbahagyta a játékot.
Matt szinte mozdulatlanul várta, hogy meghallja a jég csörömpölését a pohárban. Egy idő múlva azt is
hallotta, ahogy a szobalányok kiviszik Feliciát.

Ismét kattintott egyet a kapcsolón és nagy megkönnyebbülésére a fal visszacsúszott a helyére. Kiosont a
gardróbfülkéből, poros lábnyomokat hagyva a szőnyegen, és Celia is alaposan megszidta, amikor látta, hogy
néz ki a ruhája meg a haja.

Ez még annál is érdekesebb volt, mint egy El Latigo Negro epizód - gondolta a fiú és úgy döntött, a titkot
megtartja magának. Ez a hely egyedül csak az övé. Még Tam Lin sem találná meg, ha el akarna bújni előle.

A következő néhány hét során Matt lassan és óvatosan fedezte fel új birodalmát. Szemlátomást a ház belső
és külső fala között húzódott, mi több, kémlelőnyílásokat talált a falban, de csak székekkel és asztalokkal
berendezett, üres szobákba kukucskálhatott be. Egyszer viszont egy cselédlány a bútorokat törölgette.

Néhány kémlelőnyílás ugyanolyan sötét gardróbfülkébe nézett, mint amilyen a zeneteremben volt. Matt ezt
nem értette. Ámde egy napon, mikor az átjáró falát tapogatva haladt előre, egy újabb kapcsolóban akadt
meg a keze.

Felkattintotta.

Éppen úgy nyílt ki egy panel, ahogyan a zeneteremben. Matt szíve sebesen vert. Egyenesen be tudott
sétálni a fülkébe! Dohos ruhákkal és régi cipőkkel volt teli, de miután félretolta őket, az ajtóhoz osonhatott.
Hangokat hallott. A doktor és Mr. Alacrán könyörgött egy harmadik személynek, akinek alig lehetett hallani a
válaszait. Az orvos nyersen beszélt, rossz emlékeket idézve Mattban.

- Tegye meg - mondta mérgesen Willum. - Tudja, hogy muszáj!

- Kérlek, Apa! - szólalt meg most Mr. Alacrán, kedvesebben, mint ahogy Matt valaha is beszélni hallotta őt.

- Nem, nem, nem - nyögte Mr. Alacrán édesapja.

- Kemoterápia nélkül meghalsz - könyörgött a fia.

- Isten magához akar szólítani.

- Én azt akarom, hogy itt legyél - rimánkodott Mr. Alacrán.

- Ez a hely az árnyaké meg az ördögé. - Az öregember kétségkívül kezdett szenilis lenni.

- Legalább kapjon egy új májat - mondta azon az érdes hangon Willum.

- Hagyjatok békén - nyöszörögte az öregember.

Matt visszahúzódott az átjáróba, és bezárta a panelt. Egy mukkot sem értett abból, amiről a férfiak
vitatkoztak, azt viszont sejtette, hogy mi történne, ha rajtakapnák. Újra becsukják. Talán még Rosának is
visszaadnák.

A zeneterem felé vette útját és az eset után hosszú ideig nem kalandozott a titkos átjáróban. Felicia
zongorajátékát azonban továbbra is hallgatta. Megmozgatott benne valamit, egyszerűen nem tudott sokáig
meglenni nélküle.

Egyik délután riadtan látta, hogy nem egy cseléd, hanem a doktor érkezik Felicia italával.

- Ó, Willum! - nyögött fel a nő, mialatt az orvos a pohárba tette a jeget. - Már nem is szól hozzám.
Egyszerűen keresztülnéz rajtam, mintha ott sem lennék.

- Semmi baj - nyugtatgatta a doktor. - En itt vagyok. Én majd törődöm veled. - Kinyitotta fekete táskáját, és
injekciós tűt vett elő. Matt visszafogta a lélegzetét. Egyszer ő is kapott injekciót a doktortól, amikor beteg volt
és nagyon utálta. Megbűvölten figyelte, ahogy Felicia kifeszíti a karját, és belehatol a tű. Miért nem sikított?
Talán nem érzi?

Willum a nő mellé ült és átkarolta a vállát. Halkan súgott neki valamit, de Matt nem hallhatta. Biztosan
tetszett Feliciá-nak, mert mosolygott, és a doktor mellére hajtotta a fejét, aki nemsokára kitámogatta őt a
zeneteremből.

Amint Matt előjött a búvóhelyéről, beleszagolt a pohárba és megkóstolta a tartalmát. Fúj! Olyan íze volt, mint
a rohadt gyümölcsnek. Rögtön kiköpte. Erősen fülelt, nem hall-e lépteket a folyosón, majd leült a
zongorához. Óvatosan lenyomott egy billentyűt.

Lágyan csendült a zeneteremben a hang. Matt egészen el volt ragadtatva. Újabb billentyűkkel próbálkozott.
Gyönyörűségesek voltak. Annyira el volt varázsolva, hogy kis híján meg sem hallotta, amikor a cseléd
végigjött a folyosón. Szerencsére elég hamar ugrott fel ahhoz, hogy eliszkoljon a cserepes növények mögé.

Ettől a naptól fogva megfigyelte a cselédek mozgását, hogy kidolgozhassa, mikor biztonságos a
zeneterembe mennie. Felicia egyébként délelőtt sosem használta. Ami azt illeti, ő csak délután kelt fel, és
akkor is legfeljebb egy órát volt itt.

Matt felfedezte, hogy egy újjal le tudja pötyögtetni azokat a dalokat, amelyeket Celia szokott énekelni neki.
Felicia mind a tíz ujját használta, de azt még nem sikerült kiderítenie, hogyan csinálja. Ám még így is akkora
örömmel töltötte el a fiút a "zongorázás", hogy majd szétvetette a boldogság. Teljesen megfeledkezett arról,
hogy hol van, megfeledkezett arról, hogy klón, a zene kárpótolta őt mindenért: a cselédek néma
megvetéséért, Steven és Emilia szurkapiszkáiért, Tom gyűlöletéért.

- Tehát ide jársz - szólalt meg mögötte Tam Lin. Matt olyan hirtelen pördült meg, hogy majd lepottyant a
zongoraszékről. - Ne hagyd abba. Tehetséged van hozzá. Különös. Sosem gondoltam volna, hogy El Patron
muzikális volna.

Matt szíve vadul kalapált. Ki fogják tiltani a zeneszobából?

- Ha te muzikális vagy, akkor neki is annak kell lennie - mondta a testőr. - De gyanítom, sosem volt ideje
tanulni. Ahol ő élt, a zongorákat felaprították tűzifának.

- Te tudsz játszani? - tudakolta Matt.

- Te viccelsz. Nézd meg ezeket.

Matt óriási, durva kézből kinövő vaskos ujjakat látott. Némelyik görbe volt, mintha eltört és rosszul forrt volna
össze.

- Egy ujjal is játszhatsz - jegyezte meg a fiú. Tam Lin nevetett.

- A zenének először a fejben kell megszületnie, pajtikám. A jóisten elment mellettem, amikor a tehetséget
osztogatta. Te azonban kaptál belőle, és szégyen volna nem kihasználni. Majd beszélek El Patronnal, hogy
találjunk neked egy tanárt.

Ez újfent nehéznek bizonyult. Ember nem akart klónt tanítani, az eejitek pedig nem voltak elég okosak
hozzá. Végül Tam Lin rábukkant egy férfira, aki megsüketült, és nagyon kellett neki a munka. Matt furcsának
találta, hogy valaki, aki nem hall, zenét tanít, de mégis így volt. Mr. Ortega a kezein keresztül érezte a
muzsikát. A zongorára támaszkodott, amikor Matt gyakorolt és minden hibát elcsípett.

Matt elég gyorsan hozzáírhatta a zongorázást műveltsége egyre növekvő listájához. Olvasásban tíz évvel
meghaladta a kora szintjét; úgy számolt, hogy Tam Lin csak rémüldözni tudott - sőt idegesítette -; és mind
angolul, mind pedig spanyolul folyékonyan beszélt. Ráadásul napról-napra jobban zongorázott, és minden
tanulnivalóra rávetette magát, ami csak elé került. Ismerte a bolygók nevét, a legfényesebb csillagokét és a
csillagképekét, kívülről megtanulta az országok, a fővárosaik és a legfontosabb exportcikkeik nevét.

Dühödten tanult. Jeleskedni fog, akkor pedig mindenki szeretni fogja, és megfeledkeznek arról, hogy klón.

10.

A MACSKA, AMELYNEK KILENC ÉLETE VAN

Olyan vagy, akár egy vadállat - panaszolta Matt szobájának ajtajában állva Maria. - Úgy bevackolod magad
ide, mint egy medve a barlangjába.

Matt közönyösen bámult a lefüggönyözött ablakokra. Szerette a biztonságos, kellemes sötétséget. - Állat
vagyok - felelte. Valamikor fájdalmat okoztak volna neki ezek a szavak, mostanra azonban elfogadta ezt a
státust.

- Szerintem csak szeretsz szenvedni - mondta Maria az ablakhoz igyekezve, hogy széthúzza a függönyöket.
Odakint Celia veteményeskertje teli volt kukoricával, paradicsommal, babbal és borsóval. - Akárhogy is, ez
El Patron születésnapja, ami azt jelenti, hogy jobb lesz, ha letörlöd azt a mogorvaságot a képedről.

Matt felsóhajtott. Szinte mindenkinek az idegeire tudott menni, kivéve Mariát. Ő csak nevetett. Az persze
még álmában sem jutott volna eszébe, hogy El Patronnal morgolódjék azokon a ritka alkalmakon, amikor az
öregember látogatóba jött. Ez elképzelhetetlen lett volna. El Patron minden alkalommal törékenyebbnek tűnt,
és az agyával sem volt minden rendben.

Mattnak összeszorult a szíve, amikor ránézett. Szerette El Patront. Mindent neki köszönhetett.

Matt már alig emlékezett azokra a három évvel azelőtti napokra, amikor ketrecben tartották, csótányok voltak
a barátai, és száraz csirkecsontok a játékai. Azt viszont tudta, hogy még mindig ott lenne - vagy Rosa már el
is temette volna a padló alá -, ha az öregember nem menti meg.

- El Patron ma száznegyvenhárom éves - mondta Matt. Maria megborzongott.

- El sem tudom képzelni, hogy ilyen öreg legyek!

- Celia azt mondja, ha annyi gyertyát tennének a tortára, leolvadna a festék a falakról.

- Amikor utoljára járt itt, elég furán viselkedett - jegyezte meg Maria.

így is lehet mondani - gondolta Matt. El Patron annyira feledékeny lett, hogy újra meg újra ugyanazt a
mondatot ismételgette: "Még nem vagyok halott? Még nem vagyok halott?" És az arca elé tartotta a kezét,
úgy vizsgálgatva minden egyes ujját, mintha meg akarna győződni róla, hogy még életben van.

- Elkészültél? - kiáltotta a szobába berontva Celia. Maga felé fordította Mattot és megigazította az
inggallérját. - Ne feledd, ma este El Patron mellett ülsz. Figyelj, és válaszolj minden kérdésére.

- És mi van, ha... fura? - kérdezte Matt. Emlékezett még, hogy az öregember legutolsó látogatásakor újra
meg újra erre a kérdésre kellett válaszolnia: "Még nem vagyok halott?"

Celia abbahagyta az ing babrálását, és letérdelt a fiú elé.

- Idefigyelj, kincsem! Ha bármi rossz történik ma este, azt akarom, hogy egyenesen hozzám gyere. A konyha
mögötti kamrában leszek.

- Milyen rossz?

- Azt most nem tudom megmondani. - Celia sebtében körülnézett a szobában. - Csak ígérd meg nekem,
hogy nem felejted el.

Matt úgy vélte, nehéz megígérni ilyesmit, hiszen senki sem tervezi meg, hogy elfelejtsen valamit,
mindazonáltal bólintott.

- Ó, mi vida, szeretlek! - Celia a karjába vonta a fiút, és könnyekre fakadt. Matt meglepődött és zavarba is
jött. Mi boríthatta ki ennyire Celiát? A szeme sarkából Mariára nézett. A kislány fintora azt jelentette, hogy
tökéletesen nyálasnak tartja a jelenetet. Az utóbbi időben ez volt a kedvenc szavajárása: nyálas. Tam Lintől
szedte fel.

- Megígérem - mondta Matt.

Celia hirtelen elengedte őt, és megtörölte szemét a kötényével.

- Milyen ostoba vagyok. Mi jó származhat abból, ha megérted? Attól csak rosszabb lenne. - Olyan volt,
mintha saját magához beszélt volna, és Matt aggódva nézte őt. Aztán Celia fölállt, kisimította köténye
ráncait. - Futás, és érezd jól magad a partin. Én a konyhában leszek, a legjobb vacsorát tálalom fel, amit
valaha láttál. Csodásan nézel ki, mindketten olyanok vagytok, mintha egy filmből léptetek volna elő. - Ismét a
jó öreg Celia volt, amitől Matt megkönnyebbült.

- Ki kell hoznom Pamacsot a szobámból - mondta Maria, miután elindultak.

- Jaj, ne! Őt nem hozhatod el a vacsorára.

- Ha akarom, elhozhatom. Majd eldugom az ölemben.

Matt felsóhajtott. Értelmetlen volt vitatkozni ezen. Maria úgyis mindenhová magával cipelte Pamacsot. Tam
Lin azt állította, hogy nem is kutya, hanem a lány karjából kinőtt szőrös daganat. Fel is ajánlotta, hogy elviszi
őt egy orvoshoz, és leveteti.

Tommal találkoztak Maria szobájában, Pamacsnak azonban se híre, se hamva nem volt.

- Ugye, nem engedted ki? - kiáltotta Maria, miközben benézett az ágy alá.

- Még csak nem is láttam - felelte Mattra meresztve a szemét Tom. Matt viszonozta a csúnya tekintetet. Tom
tüskés, vörös haját lesimították, körmei szép tiszták voltak. Mindig tökéletesen kiglancolják ilyen alkalmakra,
és rengeteg elragadtatott megjegyzést gyűjt be a nőktől, akik eljönnek El Patron születésnapi partijaira.

- Elveszett - siránkozott Maria. - Mindig annyira megrémül, amikor elvész. Jaj, segítsetek már megkeresni!

Tom és Matt vonakodva teljesítették a kérést, és párnák, függönyök mögött, sőt fiókokban kezdték keresni
Pamacsot. Maria halkan szipogott.

- Valószínűleg a ház körül rohangál, és remekül érzi magát - mondta Matt.

- Utál odakint lenni - felelte legörbült szájjal Maria. Matt ezt el is hitte. A kutya igazi lúzer volt, még a verebek
elől is menekült, de valószínűleg mégiscsak odakint bújt el valahová az ezernyi lehetőség közül. Kizárt
dolog, hogy vacsora előtt megtalálnák. Aztán hirtelen főbe kólintotta valami. Tom kutatott ugyan, de Matt
nem látta rajta, hogy igazán figyelne. A kellő mozdulatokat csinálta, mégis mindvégig Mariát nézte. Matt
megállt és fülelni kezdett.

- Hallok valamit! - kiáltotta. Berohant a fürdőszobába, felemelte a vécétetőt és bizony Pamacs ott
gubbasztott.

Annyira csuromvizesen és kimerülten, hogy csak valami nagyon-nagyon halk nyöszörgés tellett tőle. Matt
kirántotta, és sebesen a földre ejtette a kutyát. Aztán felkapott egy törülközőt és belecsomagolta Pamacsot.
A kutya annyira fáradt volt, hogy meg sem próbált harapni. Teljesen ernyedten feküdt, amikor Maria felkapta.

- Hogy került be oda? Ki csukta le a fedelet? Ó, drága, édes Pamacs! - Maria az arcához szorítva ringatta a
visszataszító ebet. - Most már minden rendben. Az én jó kutyulim vagy. Te vagy az én aranypamacsom.

- Mindig a vécéből iszik - mondta Tom. - Biztosan beleesett és magára húzta a fedelet. Mindjárt hívok egy
szobalányt, hogy fürdesse meg.

Kiment, ám Matt látta megvillanni arcán a haragot. Tom eltervezett valamit, de nem jött be neki. Matt biztos
volt benne, hogy ő dugta Pamacsot a vécébe, bár korábban sosem mutatta, hogy nem szereti a kutyát. Ez
nagyon is Tomra vallott. A felszínen udvarias és segítőkész, de az ember sosem tudhatja, mi folyik a
háttérben.

Mattot kirázta a hideg. Pamacs akár meg is fulladhatott volna, ha nem találja meg. Hogy lehet valaki ilyen
brutális? És miért akarná bárki is bántani Mariát, aki olyan lágyszívű, hogy még a fekete özvegy pókot is
megmenti. Matt tudta, hogy senki sem hinne neki, ha megvádolná Tomot. Elvégre ő csak egy klón, nem
számít a véleménye.

Legalábbis többnyire nem - gondolta, mikor egy pompás ötlet szikrája pattant ki az agyából.

A cselédség többnyire rá se bagózott, az Alacrán család tagjai pedig úgy néztek el mellette, mintha valami
bogár volna egy ablakon. Mr. Ortega, a zenetanár ritkán mondott neki bármit is, azon kívül, hogy: "Nem!
Nem! Nem!" - amikor Matt rossz hangot ütött le. Mr. Ortega mostanában nem "nemezett" olyan gyakran.
Matt kitűnő zongorista lett és egyre inkább úgy gondolta, hogy semmi baja nem származna abból a
tanárnak, ha néha azt mondaná: "Jól van." De sosem mondta. Amikor Matt jól játszott, öröm futott át Mr.
Ortega arcán, és ez felért egy dicsérettel. Amikor pedig Matt tényleg nagyon, de nagyon jól játszott, annyira
extázisba jött, hogy nem törődött a zenetanár véleményével.

Ám a születésnapi parti idejére minden megváltozott. Valójában El Patron partija volt, de azért Mattot is
ünnepelték. Legalábbis Celia, Tam Lin, Maria és El Patron. Mindenki más csak a fogát csikorgatta, és
átvészelte a napot.

Ez volt az évben az egyetlen alkalom, amikor Matt bármit , kérhetett, amit csak akart. Kényszeríthette az
Alacránokat, hogy odafigyeljenek rá, és Stevent meg Tomot - úgy bizony, Tomot! -, hogy udvariasak
legyenek hozzá a barátaik előtt, Senki sem merészelte feldühíteni El Patront, következésképp senki sem
merte semmibe venni Mattot.

A Nagy Házat övező egyik hatalmas parkban terítették meg az asztalokat. A pázsit hibátlanul sima volt, a fű
minden egyes szála ugyanolyan magasra nyírva. Eejitek gondoskodtak erről, akik közvetlenül az esemény
előtt ollóval trimmelték , a gyepet. Másnapra kétségkívül le lesz taposva, most azonban úgy ragyogott a
délutáni napfényben, akár egy zöld ékszer. Az asztalokat makulátlanul fehér abroszokkal terítették le. A
tányérok szélén aranyszegély, az ezüst evőeszközt frissen fényesítették, és minden egyes terítékhez
kristálykehely járt. Az egyik sarokban egy bugenvilla-lugas
alatt óriási mennyiségben álltak az ajándékok. Mindenki hozott valamit El Patronnak, jóllehet a világon
mindene megvolt, és egyébként sem kezdhetett velük túl sokat száznegyvenhárom éves korában. Matt
számára is volt ott néhány ajándék - apró figyelmességek Celiától és Mariától, valami hasznos Tam Lintől,
és egy nagy, drága ajándék El Patrontól.

A vendégek sétálgattak, finomságokat csipegettek a tálcákról, amelyeket szobalányok vittek körbe, a

pincérek mindenféle italt kínálgattak, és vízipipát vittek oda annak, aki dohányozni óhajtott. Voltak ott
szenátorok, híres színészek, tábornokok és világhírű orvosdoktorok, néhány ex-elnök és mintegy fél tucat
diktátor olyan helyekről, amelyekről Matt a televízióban hallott. Még egy sápatag hercegnő is eljött. És
persze ott volt a többi farmer. Errefelé a farmerek alkották az igazi arisztokráciát. Ők irányították az Egyesült
Államok és az Aztlán határ közt kialakított drogbirodalmat.

A farmerek körbeálltak egy férfit, akit Matt még sosem látott. Tüskés, vörös haja volt, puhány lepényképe, és
mély árkok sötétlettek a szeme alatt. Úgy tűnt, mint aki nem érzi jól magát, ám ennek dacára igen jó
hangulatban volt. Ordítva szónokolt a többieknek, a kijelentéseit pedig oly módon nyomatékosította, hogy a
mutató ujjával megböködte a mellüket. Pusztán ez elárulta Mattnak, hogy farmer, mert senki más nem
merészelt ilyen otrombán viselkedni.

- Mr. MacGregor - mondta Matt mögé lépve Maria, karján a megszárított Pamaccsal.

- Kicsoda? - Matt egy pillanatra ismét a kisházban volt a mákföldeken. Hatévesen egy ütött-kopott könyvet
olvasott Pedro el Conejóról, aki csapdába esett Senor MacGregor kertjében. Senor MacGregor egy
lepénybe akarta belesütni Pedrót.

- San Diego közelében van a farmja - magyarázta Maria.

- Szerintem hátborzongató.

Matt közelebbről is szemügyre vette a férfit. Nem tűnt olyannak, mint a könyvbéli Senor MacGregor,
mindazonáltal volt benne valami határozottan kellemetlen.

- Jeleznek, hogy menjünk a szalonba - mondta Maria. Kényelmesebb helyzetbe ültette Pamacsot. - Jobban
teszed, ha nem ugatsz - magyarázta a kutyának -, akármilyen rémes is a társaság.

- Kösz - mondta Matt.

A szalon a kertből felvezető lépcsősor tetejéről nyüt. A partivendégek, kötelességtudóan szót fogadva a
hívásnak, mindnyájan arra igyekeztek. Matt kezdte ráhangolni magát a sokkra. Minden alkalommal, amikor
találkozott vele, az öregember egyre rosszabb állapotban volt.

A vendégek széltében helyezkedtek el. A szalon sarkaiban hatalmas virágvázák álltak, valamint
márványszobrok, amelyek oly kedvesek voltak El Patron szívének. Elhalt a beszélgetés, tisztán ki lehetett
venni a madárcsicsergést és a szökőkutak csobogását. Az egyik közeli kertben páva rikoltozott. Matt
feszülten várta El Patron motoros tolószékének zümmögését.

Aztán legnagyobb meglepetésére elhúzták a szalon túlsó végén lévő függönyt és El Patron lépett be. Lassan
mozgott az igaz, de járt. Matt el volt ragadtatva. Az öregember mögött Daft Donald és Tam Lin jött,
mindketten egy-egy tolószéket toltak.

A vendégsereg szájtátva álmélkodott. Valaki - Matt úgy vélte, a hercegnő - felkiáltott: "Hip-hip hurrá!" - Aztán
mindenki éljenzett, és Matt is megkönnyebbülten, boldogan ujjongott.

- A vén vámpír - mormogta valaki a háta mögött. - Megint sikerült kimásznia a koporsóból. - Matt gyorsan
megfordult, hogy lássa, ki az, de nem tudta beazonosítani, melyik vendég a bűnös.

Amikor El Patron a szalon közepére ért, intett Tam Linnék, hogy vigye oda a tolószékét. Leült, a testőr pedig
párnákat tett köré. Matt legnagyobb meglepetésére Mr. MacGregor lépett elő és foglalt helyet a másik
tolószékben.

Ezek szerint barátok - gondolta Matt. Vajon miért nem látta eddig Mr. MacGregort?

- Isten hozott... - mondta El Patron. Nem beszélt hangosan, mégis tüstént figyelmet parancsolt. - Isten hozott
benneteket a száznegyvenharmadik születésnapi partimon. Mindnyájan a barátaim és a szövetségeseim
vagytok... vagy családtagok. - Az öregember halkan nevetett. - Gondolom, ők azt remélték, hogy mostanra
már a sírban látnak, de nincs ilyen szerencséjük. A világ legkiválóbb orvosai által felfedezett csodálatos, új
eljárás előnyeit élvezem, és most az én jó barátomat, Mr. MacGregort is ugyanezek az emberek fogják
kezelésbe venni.

Mr. MacGregor vigyorgott, és úgy emelte fel El Patron karját, ahogyan a bíró szokta a győztes bokszolóét. Mi
a csuda van ebben az emberben, ami annyira visszataszító? Matt úgy érezte, görcsbe rándul a gyomra,
pedig egyelőre nem volt oka rá, hogy ne kedvelje a férfit.

- Lépjenek elő a csodadoktorok - szólalt meg El Patron. Két férfi és két nő vált ki a tömegből. A tolószékhez
mentek és fejet hajtottak. - Biztos vagyok benne, hogy őszinte, szívből jövő köszönetem kielégíti önöket. - El
Patron kuncogott, ahogy az orvosok próbálták elrejteni csalódottságukat. - De még elégedettebbek lesznek
ezekkel az egymillió dolláros csekkekkel. - Az orvosok rögtön felvidultak, bár az egyik nő elpirult. Mindenki
tapsolt, és a doktorok köszönetet mondtak El Patronnak.

Tam Lin elkapta Matt tekintetét, és biccentett. Matt előre lépett.

- Mi vida - mondta igazi melegséggel a hangjában El Patron. A fiú felé intett csupagöcsört kezével. - Gyere
közelebb, hadd nézzelek meg. Voltam én valaha ilyen jóképű? Okvetlenül ilyennek kellett lennem. - Az
öregember felsóhajtott, majd hallgatásba burkolózott. Tam Lin jelzett Mattnak, aki a tolószék mellé állt. -
Szegény fiúnak születtem egy szegény faluban - kezdte El Patron az összegyűlt elnökökhöz, diktátorokhoz,
tábornokokhoz és egyéb hírességekhez intézve szavait. - Minden évben, Cinco de Mayo ünnepén a földesúr
parádét rendezett. Én az öt fivéremmel mentem el megnézni. Mama hozta a húgocskáimat. Egyik a karján
ült, a többi a szoknyájába csimpaszkodva követte.

Matt maga elé képzelte Durango poros kukoricaföldjeit és kékeslila hegyeit. Látta a folyókat, amelyekben az
év két hónapjában bömbölt a víz, az év többi részében pedig olyanok voltak, akár a kiszáradt csontváz. Oly
gyakran hallotta ezt a történetet El Patrontól, hogy már kívülről tudta.

- A parádé alatt a polgármester szép, fehér paripán lovagolt, és pénzt szórt a tömeg közé. Ó, hogyan
másztunk négykézláb az érmékért! Úgy tapickoltunk a piszokban, akár a disznók! De kellett a pénz. Olyan
szegények voltunk, mint a templom egere. Utána a földesúr óriási eszem-iszomot rendezett. Annyit ehettünk,
amennyi belénk fért. Különösen azok, akiknek már annyira összeszűkült a gyomruk, hogy a chilibaboknak is
sorba kellett állniuk, ha be akartak jutni. A kishúgaim- azon az ünnepségen lettek tífuszosak. Egyazon
órában haltak meg. Olyan kicsinyek voltak, hogy még nem láttak át az ablakpárkány fölött... Még akkor sem,
ha lábujjhegyre álltak.

Halálos csönd ült a szalonra. A távolban Matt egy galamb burukkolását hallotta a kertből.

- A következő években mind az öt fivérem meghalt, ketten megfulladtak, egynek perforálódott a vakbele,
persze nem volt pénzünk orvosra. A maradék kettőt pedig a rendőrök verték halálra. Nyolcan voltunk -
mondta El Patron -, és csak én éltem meg a felnőttkort.
Matt szerint a hallgatóság unatkozott, ámbár igyekeztek leplezni. Évek óta ugyanazt a beszédet hallották.

- Túléltem őket, ahogyan az összes ellenségemet is. Persze ellenségeket mindig szerezhet az ember. - El
Patron körülnézett a szalonban, és jó néhányan megpróbáltak mosolyogni. Tekintetük találkozott El Patron
acélos pillantásával, és azonmód elkomorodtak. - Mondhatni macska vagyok, akinek kilenc élete van. Amíg
van egér, nem akarom abbahagyni a vadászatot. És az orvosoknak köszönhetően, még élvezem is. Na,
most lehet tapsolni! - A hallgatóságára meredt, akik előbb tétova, majd hangos tapsban törtek ki. - Olyanok,
akár a robotok - motyogta El Patron a bajusza alatt.

Majd hangosabban így szólt: - Most pihenek egy kicsit, aztán mindnyájan együtt vacsorázunk.

11.

AZ AJÁNDÉKOZÁS

Matt a kertben őgyelegve a jégszobrokat csodálta, meg egy szökőkutat, amelyből bor folyt, és
narancsszeletek lubickoltak a burgundi vörös medencében. Beledugta az ujját, hogy megkóstolja, de közel
sem volt olyan jó, mint amilyennek látszott.

Az ültető kártyákat vizsgálgatva látta, hogy őt szokás szerint El Patron mellé ültették. A másik oldalán Mr.
MacGregor ült, a többi kiváltságos vendég a főasztalnál: Mr. Alacrán és Felicia, Benito, aki visszajött az
egyetemről - vagy inkább kipenderítették onnan -, aztán Steven és Tom. Az asztalfőn Mr. Alacrán apja foglalt
helyet Mindenki El Viejónak hívta mostanában, mert még El Patronnál is öregebbnek látszott.

Matt dudorászva elvette Tom kártyáját, és a kisgyerekek asztalára tette, amelynek két oldalán magas
etetőszékek álltak, a két végén pedig egy-egy dadus ült, hogy rendet tartson. Aztán megkereste Maria
kártyáját, és lerakta a sajátja mellé.

Ezután a kert szélét fedezte fel, ahol a testőrök alkottak mogorva, sötét kerítést. Mindegyik elnök, diktátor és
tábornok magával hozta a saját védelmezőit, az Alacránok pedig egész kis hadsereget béreltek fel a parti
biztosítására. Matt több mint kétszáz férfit számlált össze.

Vajon ki, vagy mi ellen őrzik őket? - tűnődött. Ki támadna a mákföldeken keresztül? - Matt azonban annyira
hozzászokott a családi eseményeken a testőrök jelenlétéhez, hogy természetessé vált számára a jelenlétük.

Lemenőben volt a nap, hűvös, zöld fényben fürdött a kert. Az Ajo-hegység még bíborbarnán ragyogott a
távolban, de a mákmezők aranyfénye már Matt szeme láttára fakult meg. Lampionok gyúltak ki a fákon.

- Te disznó! - kiáltott fel Maria, aki Pamacsot egyensúlyozta egy táskában a vállán. - Csak egyszer lennél
kedves Tomhoz. Már visszaraktam a helyére a kártyáját.

- Azért büntetem, mert megpróbálta vízbe fojtani Pamacsot.

- Mi az ördögről beszélsz?

- Pamacs nem eshetett a vécébe, és nem húzhatta magára a fedelét. Ez képtelenség. Tom tette.

- Nem lehet annyira gonosz.

- Mióta? Akárhogy is, ez az én bulim, és én fogom megmondani, hogy ki hova ül. - Matt kezdte elveszíteni a
türelmét. Megpróbált rendes lenni Mariához, csakhogy ez a lány teljesen félreérti a helyzetet.

- De a gyerekasztalnál kását esznek.

- Helyes. - Matt megfogta és visszacserélte Tom ültető kártyáját. Maria ismét utánanyúlt, de a fiú igen
keményen megragadta a csuklóját.

- Jaj! Ez fáj! Én itt maradok.

-Nem, nem maradsz.

- Azt csinálok, amit akarok!

Matt visszaszaladt az asztalához, miközben Maria megpróbált elhúzni mellette, hogy felkapja az ültető
kártyáját. Szerencsétlenségükre épp ekkor érkezett El Patron Mr. MacGregorral és a többiekkel.

- Mi folyik itt? - kérdezte. Matt és Maria megtorpant.

- Azt akarom, hogy én mellettem üljön - mondta Matt. Az öregember száraz, poros hangon felnevetett.

- Ő a kis barátnőd, a noviád?

- Ez undorító - mondta Mr. Alacrán.

- Valóban? - kuncogott El Patron. - Matt éppen olyan, mint én voltam ebben a korban.

- Matt klón!

- Az én klónom. Ülj ide, lányom. Csinálj helyet neki, Tam Lin. - A testőr kerített Mariának egy terítéket.
Rosszallóan nézett Mattra.

- Tom hol van? - kérdezte Felicia. Mindenki feléje fordult. Felicia olyan csöndes volt, és oly ritkán látható,
hogy a legtöbben meg is feledkeztek a létezéséről.

- Hol van Tom? - fordul El Patron most Matthoz.

- A bébiasztalhoz ültettem - felelte Matt.

- Te disznó! - kiabálta Maria. El Patron nevetett.

- így kell ezt csinálni, Mi Vida. Szabadulj meg az ellenségeidtől, amikor csak lehet. Én sem szeretem Tomot
és jobb lesz a vacsora nélküle.

Felicia labdává gyúrta öklében a szalvétát, de egy mukkot sem szólt.

- Nem akarok itt maradni! Tommal akarok lenni - kiáltotta Maria.

- Hát nem fogsz - felelte ellentmondást nem tűrően Matt. Vajon miért tesz neki mindig keresztbe? Még arra
sem veszi a fáradtságot, hogy gondolkodjék. Pamacs semmiképp sem húzhatta magára a vécé fedelét. De
Maria azért nem hisz neki, mert ő csak egy "gusztustalan klón". Sötét harag lett úrrá rajta az igazságtalanság
miatt.

- Tedd azt, amit mondtak, lányom. - El Patron hirtelenjében elvesztette érdeklődését a dráma iránt, és a
másik oldalán ülő MacGregorhoz fordult.

A könnyeivel küszködő Mariát az asztalhoz tolta Tam Lin.

- Majd utánanézek, hogy ugyanazt az ennivalót kapja, amit a többiek - súgta.

- Szóba se jöhet - mondta Matt. Tam Lin felvonta a szemöldökét.

- Ez határozott utasítás, Matt úrfi?

- Igen. - Matt megpróbálta nem észrevenni Maria halk szipogását. Ha ő maga nem képes megbüntetni
Tomot, akkor majd ő megteszi helyette. Kihozták és felszolgálták az ételt. Maria kiválasztott néhány falatot
Pamacsnak, és továbbra is az ölébe meredve ült.

- Embrióagy beültetés... Valamikor muszáj lesz kipróbálnom - mondta MacGregor. - Veled csodákat művelt.

- Csak ne halogasd túl sokáig - tanácsolta El Patron. - Legalább öt hónap időt kell adnod az orvosoknak. A
nyolc még jobb.

- Nem használhatnám...?

- Ó, nem. Ő túlságosan öreg.

Felicia majdnem olyan visszautasító tekintettel nézett a tányérjába, mint Maria. De ő még csak meg sem
játszotta, hogy eszik. Egy hosszú pohárból ivott, amelyet rendszeresen újratöltött az egyik szobalány.
Könyörögve nézett MacGre-gorra, bár Mattnak gőze sem volt róla, mit akarhat tőle. Akárhogy is, a farmer
nem vett róla tudomást - miként a férje sem, és ami azt illeti, senki más.

El Viejo, Mr. Alacrán apja kilötyögtette az ételt és összepiszkolta az abroszt, de vele sem foglalkozott senki.

- Nézd, itt egy élő példa arra, amikor valaki nem csináltatta meg az implantátumokat - mondta El Viejóra
mutatva El Patron.

- Apa nem akarta - jegyezte meg Mr. Alacrán.

- Akkor egy idióta. Nézz csak rá, Matt. Elhinnéd róla, hogy az unokám?

Matt még sosem foglalkozott azzal, hogy tulajdonképpen mi a rokoni kapcsolat El Viejo és El Patron között.
Nem tűnt fontosnak. El Patron öregnek látszott, ahhoz semmi kétség nem fért, de az agya éles volt.
Legalábbis most, a ki tudja miféle implantátumok után. El Viejo alig tudott megfogalmazni egy mondatot és
időnként csak ült a szobájában és kiáltozott. Celia azt mondta, előfordul az öregeknél, és Mattnak nem kell
aggódnia miatta.

- Én azt gondolnám, hogy ő az ön nagyapja - felelte Matt. El Patron úgy nevetett, hogy az étel kifröccsent a
tányérjából.

- Ez történik, ha nem törődik magával az ember.

- Apa erkölcstelennek tartja az implantátumokat - mondta Mr. Alacrán -, én pedig tiszteletben tartom a
döntését.

Egy hirtelen felszisszenés az asztalnál elárulta Mattnak, hogy Mr. Alacrán veszélyeset mondott.

- Apa mélyen vallásos. Ő úgy gondolja, hogy Isten egy bizonyos időre küldte őt a földre, és nem kérhet
többet annál.

El Patron hosszú pillanatig meredten nézte Mr. Alacránt.

- Figyelmen kívül hagyom az otrombaságodat - mondta végül. - Ma van a születésnapom, és jókedvemben

találsz. De egy szép napon te is megöregszel. A tested elkezd szétesni, és megromlik az agyad. Majd
meglátjuk, hogy akkor is ilyen magasröptűen gondolkodsz-e. - Folytatta az evést, és mindenki
megnyugodott.

- Megnézhetném, mi van Tommal? - kérdezte bizonytalanul Felicia.

- Maradj ki ebből - morogta Mr. Alacrán.

- Én... Én csak azt akartam megnézni, hogy kapott-e ennivalót.

- Az Isten szerelmére! Képes rá, hogy a hátsó lábaira álljon és kérjen valamit enni!

Matt pontosan ugyanígy érzett, mindazonáltal meglepte Mr. Alacrán haragja. Hogyan lehet ilyen dühös
Feliciára? Hiszen annyira tehetetlen. Felicia lehajtotta a fejét és ismét csöndbe burkolózott.

Vacsora után Tam Lin tolta ki El Patront a bugenvilla-lugashoz az ajándékosztásra. Mr. MacGregor
kimentette magát, hogy pihennie kell valamiféle operáció előtt. Matt örült, amikor távozni látta.

El Patron nagy jelentőséget tulajdonított az ajándékoknak.

- Az ajándék mérete elárulja neked, hogy ki mennyire szeret - mondogatta gyakran. Jobban szeretett
ajándékot kapni, mint adni. - A gazdagságnak kívülről kell áramlania - szélesre tárta a két karját, mintha át
akarna ölelni valamit. El Patron önmagát ölelte át. Matt ezt szörnyen viccesnek találta.

Daft Donald és Tam Lin hozták oda a dobozokat El Patronnak, Matt pedig felolvasta az üdvözlőkártyákat, és
szétszakította a csomagolópapírt. Egy titkárnő lejegyezte, hogy kitől mit kapott, és az ajándék értékét is.
Órák, ékszerek, festmények, szobrok és holdkőzet halmozódott a füvön. Matt úgy vélte, a holdkőzet éppen
úgy néz ki, mint amilyet bárhol találni az Ajo-hegységben, de egy származási bizonyítvány volt mellette, és
nagyon-nagyon sokba került.

A sápadt hercegnő egy szobrot ajándékozott El Patronnak: egy meztelen, szárnyas kisbabát ábrázolt - az
egyik olyan ajándék volt, amely szemlátomást tetszett az öregembernek. Mattól egy pénztárcát kapott.
Remekül festett a katalógusban, most azonban silánynak tűnt a többi ajándék mellett.

- Akkora pénztárcára lenne szükség, mint a Grand Canyon, hogy beleférjen El Patron papírpénze - mondta
Celia -, és le kéne csapolnod a Kaliforniai-öblöt az aprópénze számára.

A farmerek egyenként és közösen fegyvereket hoztak: hangra működő puskákat, lézerfegyvereket, amelyek
a fal túloldaláról ropogósra tudják sütni a betolakodót, repülő minibombákat, amelyek belecsimpaszkodnak
az ellenség bőrébe. Ez utóbbi úgy volt beprogramozva, hogy felismerjen bizonyos személyeket. Tam Lin
abban a pillanatban elvitte a fegyvereket, amint Matt kicsomagolta azokat.

- Nyisd ki a te ajándékaidat, mi vida - mondta hosszú idő után El Patron. Már félig le volt hunyva a szeme, és
majd szétvetette a büszkeség az ajándékoktól, amiket kapott. Óriási halom új vagyontárgy vette körül a
tolószékét.

Matt izgatottan nyitotta ki a kis dobozt, amelyet Celiától kapott. Egy kézzel kötött szvetter volt benne. Matt
nem tudta, mikor jutott ideje rá, hogy megkösse. Tam Lintől egy könyvet kapott a sivatagban található ehető
növényekről. El Patron egy elemmel működő autót adott neki, akkorát, amelybe bele is ülhetett. Villogtak a
fényszórói, és szirénázott. Matt túlságosan idős volt már az ilyesmihez, de tudta, hogy az autó rettentő drága
lehetett, ami azt jelenti, hogy El Patron nagyon szereti őt.

Maria elkapta előle az ajándékot, amelyet hozott neki.

- Semmit sem akarok adni neked - kiáltotta.

- Add vissza! - mondta dühösen Matt, amiért a lány mindenki előtt jelenetet rendez.

- Nem érdemled meg! - Maria el akart futni, de az apja, Mendoza szenátor megállította.

- Add oda neki a dobozt - mondta.

- Undok volt Tommal! - Csináld!

Maria egy pillanatig elbizonytalanodott, majd olyan messzire hajította a dobozt, amennyire csak tudta.

- Vedd föl és hozd ide nekem - mondta Matt. Iszonyúan dühös volt.

- Hagyd már - súgta oda Tam Lin, de Matt nem volt olyan hangulatban, hogy hallgasson rá. Maria mindenki
előtt lealázta őt és azt akarta, hogy fizessen meg érte.

- így kell ezt - jegyezte meg játékosan El Patron. - Mutasd meg az asszonynak, hol a helye.

- Most hozd ide - mondta ugyanazon a rideg, halálos hangon Matt, ahogyan El Patron szokta megfélemlíteni
a cselédeket.

- Kérlek, Maria! - unszolta szelíden Mendoza szenátor. A lány zokogva elment az ajándékért, és Matthoz
vágta.

- Remélem, megfulladsz tőle!

Matt remegett, attól félt, elveszíti az önuralmát, és ő is sírva fakad. Hirtelen eszébe jutott, amit El Patron
korábban mondott: "ő a kis barátnőd?" Miért is ne lehetne Maria az ő barátnője? Miért kell különböznie
mindenki mástól azért, mert klón? Mikor a tükörbe néz, semmi különbséget nem lát önmaga és a többiek
között. Tisztességtelen, hogy úgy kezelik, mint Pamacsot, amikor neki jó osztályzatai vannak, meg tudja
nevezni a bolygókat, és az összes csillagképet is.

- Még valami - mondta hirtelen. - Kérek egy születésnapi csókot.

Sokan levegő után kapkodtak a tömegben. Mendoza szenátor hamuszürke lett, és védelmezőén Maria
vállára tette a kezét.

- Ne csináld - súgta Tam Lin. El Patron sugárzott a boldogságtól.

- Ez az én partim is - mondta Matt -, és mindent megkaphatok, amit akarok. Nem így van, mi patron?

- De igen, kis harcikakasom. Csókold meg, te lány!

- Ez egy klón! - kiáltotta Mendoza szenátor.

- Az én klónom. - El Patron már nem volt a joviális születésnapi házigazda. Fenyegetőnek és veszélyesnek
látszott. Mattnak eszébe jutottak Tam Lin szavai a gazdájáról: Hatalmasra és lombosra nőtt, amíg az
árnyéka rávetődött az egész erdőre, de a legtöbb ága kicsavarodott. Matt már sajnálta, hogy belekezdett
ebbe az egészbe, de túl késő volt.

- Tedd meg, Maria - mondta Mendoza szenátor. - Nem , hagyom, hogy még egyszer megtörténjen, ígérem.

A szenátor nem tudta, hogy Maria már számtalan puszit adott Mattnak, ahogy Pamacsot is csókolgatta és
bármi mást, ami tetszett neki. Matt viszont tudta, hogy most másról van szó. Meg akarta alázni Mariát. Ha
Tom kérte volna a csókot, azt senki sem bánta volna. Az emberek kedvesnek tartják, amikor egy fiú flörtöl a
kis barátnőjével.

Matt azonban nem egy fiú, hanem fenevad volt.

Maria odament hozzá, már nem volt dühös, sem ellenkező. Feliciára emlékeztette a fiút, ahogyan
szomorúan a tányérja fölé hajolt. Egy pillanatig azt akarta mondani: "Állj meg, csak vicc volt, nem gondoltam
komolyan", de túl késő volt már. El Patron nyilvánvaló jókedvvel figyelte őket és Matt rájött, hogy veszélyes
volna most visszakoznia. Ki tudja, hogyan büntetné meg az öregember Mariát, ha tönkretenné a
szórakozását.

Maria előre hajolt, és Matt érezte a bőrén ajkának hideg érintését. Aztán a lány az apjához szaladt és
könnyekben tört ki. Mendoza szenátor felkapta, majd a vállával nyitott utat a tömegben. Megtört a mindenkit
megbénító döbbenet. A vendégek beszélgetni kezdtek, nem az imént történtekről, hanem minden egyébről.
Matt azonban magán érezte vádló, felháborodott, utálkozó tekintetüket.

El Patron belefáradt az izgalmakba. Intett Tam Linnék és Daft Donaldnak, hogy távozni akar, és még mielőtt
Matt észbe kapott volna, már vitték is fölfelé a lépcsőn.

Új hangulatban folyt tovább a parti, ám Matthoz nem szólt senki sem. Mintha észre sem vették volna, hogy
jelen van. Egy idő múlva összeszedte a kisebb ajándékait... az elemes autót ott hagyta, majd a cselédek
gondoskodnak róla.

Celia lakásába ment, kiterítette a tőle kapott szvettert, és mellé rakta Tam Lin könyvét. Aztán Maria
ajándékát bontotta ki. Egy doboz skót karamellcukorka volt, a saját kezével készítette. Matt tudott erről, mert
már jóval előbb elfecsegte neki. Maria nem tudott jól titkot tartani.

Matt tudta, hogy Maria mindenféle dolgot elrak - kinőtt blúzokat, összetört játékokat, ajándék-
csomagolópapírokat -, és hisztérikus lesz, ha bármi hiányzik. Celia szerint ez azért van, mert öt éves
korában elveszítette az édesanyját.

Egy napon Maria mamája elment hazulról, és sosem tért vissza. Senki sem tudta, hova ment, vagy ha igen,
nem beszéltek róla. Amikor Maria kicsi volt, úgy képzelte, hogy az anyukája elveszett a sivatagban. Zokogva
ébredt éjszakánként, hogy az édesanyja hangját hallja, de persze nem hallhatta. Celia elbeszélése szerint
azóta ragaszkodik annyira Maria bizonyos dolgokhoz. Ezért igyekezett mindig szemmel tartani Pamacsot, és
ezért volt a kutya annyira elkényeztetve.

Maria négyzeteket vágott ki nagyra becsült csomagolópapírjából és azokba csomagolta Matt

karamellacukorkáit. A fiú förtelmesen érezte magát. Miért is nem hallgatott Tam Linre, amikor azt mondta,
hagyja békén Mariát? Visszazárta és eltette a dobozt.

Celia összehúzta a fiú szobájában a függönyöket, s mint mindig, meggyújtotta a gyertyát a Szűz előtt. Matt
bemászott a takaró alá. Körbetapogatózva megtalálta a mackóját. Inkább meghalt volna, mintsem bevallja
Mariának, hogy még mindig azzal alszik.

12.

AZ AZ IZÉ AZ ÁGYON

Matt energikusan, tettre készen ébredt fel. A Szűz előtt a gyertya csonkig égett, az összehúzott függönyök
bent tartották a viaszszagot. A fiú kinyitotta az ablakot, pislogni kényszerült a hirtelen beáramló napfényben.
Késő délelőtt volt, Celia már elment dolgozni.

Szemét dörzsölgetve Matt megpillantotta Maria ajándékát a polcon, és rettentő tisztán visszaidézte a
születésnapot. Tudta, hogy jóvá kell tennie a dolgokat, viszont azt is, hogy Mariának időre van szüksége,
hogy lecsillapodjék.

Matt könnyű ruhába bújt, majd maradék pizzát reggelizett. A lakás üres volt, a fallal körülvett kertben is csak
a madarak csiripeltek. Kiment és meglocsolta a veteményest.

A születésnapi parti utáni nap mindig lehangoló. A hatalom, amelyet El Patron klónjaként élvezett, köddé
vált. A cselédek ismét tudomást sem vettek róla, az Alacránok pedig úgy kezelték, mint olyasvalamit, amit
Pamacs köhögött fel a szőnyegre.

Lassan teltek az órák. Matt gitározott, ezt a tudást Mr. Ortega segítsége nélkül sajátította el. A zenetanár
ezen a hangszeren nem tarthatta rajta a kezét, következésképp képtelen lett volna észrevenni a hibákat. Egy
idő múlva Matt inkább Tam Lin ajándékát vette kézbe. A testőr, bár keserves lassúsággal olvasott, imádta a
természetről szóló könyveket. Mattnak volt már könyve a vadállatok életéről, a kempingezésről, a
térképolvasásról és a túlélésről - ezek tanulásához Tam Lin ragaszkodott. Amikor az expedícióikra mentek
az Ajo-hegységbe, Tam Lin "kiképezte" őt.

Matt összes tevékenységének kockázatmentesnek kellett lennie, vagyis kizárólag biztonságos lovon
lovagolhatott, és csak két életmentő jelenlétében úszhatott. Akkor mászhatott kötélen, ha egy csomó matrac
volt alatta. Bármilyen kis hor-zsolás vagy vágás a testén elképesztő riadalmat keltett.

Ám hetente egyszer Tam Lin tanulmányi kirándulásra vitte Mattot. Ezeket úgy leplezték, mintha az Alacrán
nukleáris erőművet vagy az ópiumüzemet - büdös, hangos borzalom, még egy eejit is kibírhatatlannak
találná - mennének meglátogatni. Félúton aztán Tam Lin mindig a dombok felé irányította a lovukat.

Matt ezekért az expedíciókért élt. El Patron szívinfarktust kapott volna, ha tudja, hány sziklát mászott már
meg és hány csörgőkígyót csalt elő a sziklák közül. De ezektől a dolgoktól Matt erősnek és szabadnak
érezte magát.

- Bejöhetek? - kérdezte egy halk, bizonytalan hang. Matt felugrott. Ébren álmodozott. Hallotta, amint az illető
belép a nappali szobába. - Felicia... vagyok - mondta tétován Felicia, mint aki nem biztos a saját
személyazonosságában.

Ez nagyon furcsa - gondolta Matt. Felicia a legkisebb érdeklődést sem mutatta iránta soha.

- Mit óhajt? - kérdezte.

- En... úgy gondoltam, talán... meglátogatlak. - Felicia szemhéja nehéznek tűnt, olyan volt, mint aki bármely
pillanatban elalhat. Enyhe fahéjillat lengte körül.

- Miért? - Matt tudta, hogy udvariatlan, de mikor voltak vele szemben kedvesek az Alacránok? Mellesleg volt
valami hátborzongató abban, ahogy Felicia előre-hátra himbálózott.

- Leülhetek?

Matt odahúzott neki egy széket, mivel nem úgy nézett ki, hogy Felicia egyedül képes volna rá. Megpróbált
segíteni, de a nő eltolta a kezét.

Hát persze, végtére is ő klón. Embert nem szabadna megérintenie. Felicia mondhatni rároskadt a székre,
aztán egy pillanatig egymást fürkészték.

- Te, na... nagyon jó zenész vagy - dadogta Felicia, mintha fájdalmat okozna neki, hogy elismeri.
- Honnan tudja? - Matt nem emlékezett rá, hogy valaha is játszott volna a nő jelenlétében.

- Mindenki... ezt mondja. Nem kis meglepetés, El Patronnak egyetlen muzikális porcikája sincs.

- Szívesen hallgatja, ha játszom - mondta Matt. Nem szerette hallani, ha kritizálják El Patront.

- Tudom, annakidején engem is meghallgatott.

Matt kínosan érezte magát. Talán elvette azt a kis figyelmet, amelyet Felicia más emberektől kapott?

- Valamikor nagy hangverseny-zongorista voltam - mondta Felicia.

- Hallottam játszani.

- Tényleg? - Felicia szeme tágabbra kerekedett. - Ó, a zeneterem. Sokkal jobb voltam... mielőtt... az én...
én...

- Idegösszeroppanás - mondta Matt. Kezdett az idegeire menni a nő tétova beszéde.

- De nem ezért... jöttem. Segíteni sze.....

Matt türelmetlenül várakozott.

- ...szeretnék neked - fejezte be Felicia. Újabb hosszú szünet következett, miközben Matt azon tűnődött,
hogy Felicia szerint milyen segítségre volna szüksége. - Elszomorítottad Mariát, egész éjszaka zokogott.

Matt feszengett. Mi köze van mindehhez Feliciának?

- Látni... akar téged.

- Rendben - mondta Matt.

- De... hát nem érted? Az apja nem engedi, hogy idejöjj-' jön. Tőled függ.

- Mit tegyek?

- Menj hozzá - kiáltotta Felicia több energiával, mint amire Matt számított tőle. - Most menj! - A kifakadás
szemlátomást elfárasztotta a nőt. Feje előrecsuklott, becsukta a szemét. - Nincs valami... innivalód? -
suttogta.

- Celia nem tart alkoholt - felelte a fiú. - Hívjam az egyik szobalányt? - kérdezte.

- Ne is törődj vele. - Felicia felsóhajtott, úgy tűnt, eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy felálljon. - Maria a
kórházban vár. Ez... fontos. - Felicia ezzel elindult az ajtóhoz, és akár egy fahéjillatú szellem, kiimbolygott a
folyosóra.

A kórház nem az a hely volt, ahová Matt önként betette a lábát. A többi épülettől teljesen külön állt, parlagon
hagyott föld vette körül, homok és királydinnye uralta. Ez a kúszónövény a leggaládabb és legveszélyesebb
tüskékkel védi a termését, még a cipőtalpat is átszúrja.

Matt óvatosan lépkedett. A talaj ontotta magából a hőséget, reszketni látszott a szürke, ablaktalan épület.
Olyan volt a kórház, mint valami börtön, és furcsa, ijesztő szag hatotta át. Mattot évente kétszer rángatták be
ide, hogy fájdalmas és zavarba ejtő vizsgálatokat végezzenek el rajta.

A bejárati lépcsőre ülve megnézte a szandálját, nem szúródott-e bele tüske. Maria alighanem a
várószobában várja. Az nem annyira rossz a magazinokkal meg az italautomatával. Matt arcán patakokban
folyt a veríték, inge a melléhez tapadt. Kinyitotta az ajtót.

- Nem értem, hogy egyáltalán miért állok szóba veled - mondta Maria. Az egyik karosszékben ült, ölében
nyitott képesújság feküdt, dagadtak voltak a szemei.

- A te ötleted volt. - Matt a nyelvére harapott. Helyre akarta hozni a dolgát Mariával, nem pedig egy
veszekedést kirobbantani.

- Úgy értem, jó ötlet volt.

- Te hívtál engem ide - mondta Maria. - Nem találtál valami kellemesebb helyet? Ez itt hátborzongató.

Matt agyában azonnal bekapcsolt a riasztó.

- Én nem hívtalak ide. Várj! - kiáltotta, ahogy a lány fel akart állni. - Akartam találkozni veled. Azt hiszem...
Szóval... disznó voltam a születésnapi partin.

- Azt hiszed? - jegyezte meg megrovó tekintettel Maria.

- Oké, az voltam. De akkor sem kellett volna visszavenned az ajándékot.

- Dehogynem. Aki mérges, ne adjon ajándékot, mert az nincs rendjén.

Mattnak sikerült magában tartania az első választ, ami az eszébe jutott.

- A legszebb ajándék, amit valaha is kaptam.

- Na persze. Szebb, mint az a kicsi sportkocsi, amelyet El Patrontól kaptál.

Matt a lány mellé ült. Maria, amennyire lehetett, elhúzódott tőle.

- Tényleg nagyon tetszik, ahogy becsomagoltad a cukrot.

- Sokáig gondolkodtam, amíg eldöntöttem, melyik papírt használjam. - Mariának megremegett a hangja. - Te
pedig majd egyszerűen összegyűröd és kidobod őket.

- Nem, dehogy - ígérte Matt. - Majd szépen kisimítom, és örökre megtartom.

Maria egy szót sem szólt. A kezeit nézte. Matt közelebb araszolt hozzá. Szerette, amikor a lány megpuszilta,
még akkor is, ha Pamacsot hatvanszor olyan gyakran puszilta meg. Ő még sosem csókolta vissza Mariát,
most azonban megpróbálhatná. A kibékülés kedvéért.

- Helyes, mindketten itt vagytok. Matt hátrahőkölt. Tom állt az ajtóban.

- Hogy találtál meg minket? - kérdezte mérgesen Matt.

- Még szép, hogy tudja, hol vagyunk. Te mondtad neki, hogy hozzon engem ide - mondta Maria.

- Nem viccelsz? - Matt fejében most álltak össze a mozaik darabjai. Tom úgy tett, mint aki üzenetet ad át
Mariának, Felicia pedig ugyanezt játszotta el ővele. Ezek szerint össze kellett beszélniük. Matt sosem
tartotta volna veszélyesnek Feliciát, de kiderült, hogy nem is ismeri.

- Úgy gondoltam, látnotok kéne valamit - mondta Tom. Arca nyílt volt és barátságos, kék szeme ártatlanul
csillogott. Matt legszívesebben meghengergette volna a királydinnyében.

- Itt? - kérdezte kétkedve Maria.

- Olyan, mint Halloween, csak jobb. A legocsmányabb, legkísértetiesebb dolog, amit valaha láttatok, és
lefogadom, hogy össze fogjátok pisilni magatokat - felelte Tom.

- Én már olyan dolgokat is csináltam, amitől kocsányon lógna a szemed - mondta lekicsinylően Maria. - Tam
Lin megmutatta nekem, hogyan vegyek fel skorpiókat, és egy tarantulát is végigsétáltatott a karomon.

Mattot meglepte Maria merészsége. Tam Lin vele is végigjátszotta ezeket, és majdnem megtörtént, amire
Tom célzott.

- Ez még annál is rosszabb - bizonygatta Tom. - Emlékszel arra a Halloweenre, amikor azt hitted, hogy kint a
chupacabras, és Matt csirkebeleket dugott az ágyadba?
- Én nem! Te voltál! - csattant fel Matt.

- Te meg egyenesen beletenyereltél - mondta elengedve a fiú tiltakozását a füle mellett Tom -, és úgy
sikítottál, mint akit nyúznak.

- Az annyira gonosz dolog volt - mondta Maria.

- Nem én tettem! - tiltakozott Matt.

- Hát, ez még annál is rosszabb - büszkélkedett Tom. - Nem tudom, mennyire fogtok... betojni.

- Maria nem fog - mondta Matt.

- Nem te mondod meg, hogy mit csinálok és mit nem!

- Maria undok tekintetet vetett rá, és Mattnak elfacsarodott a szíve. Tudta, hogy Tom valami rosszban
sántikál, arra viszont még nem jött rá, hogy miben.

- Menjünk. Tom csak megpróbál valami balhét csinálni.

- Matt meg akarta fogni Maria kezét, de a lány elrántotta a karját.

- Figyeljetek! - Tom kitárta az ajtót, ami a várószobából a kórház többi részébe vezetett. Matt gyomra tüstént
felfordult. Rossz emlékeket őrzött némelyik helyiségről.

Tom arca sugárzott az örömtől. Matt ekkor értette meg, mennyire veszélyes. Ahogyan Tam Lin mondta, ha
nem ismernéd elég jól, azt hinnéd, egy igazi angyal, aki a menny kapujának kulcsait hozza neked.

Valami nyávogó hangot hallottak a távolból. Percekig tartott, abbamaradt, majd újra hallották.

- Ez egy macska? - kérdezte Maria.

Ha az, akkor nem tej után nyöszörög - gondolta Matt. Olyan szintű rettegés és elkeseredettség volt abban a
hangban, amitől az embernek a tarkóján feláll a szőr. Ezúttal megragadta Maria kezét.

- Macskákon kísérleteznek! - kiáltott fel hirtelen Maria. - Jaj, kérlek! Segítened kell megmenteni őket!

- Jobb lesz, ha előbb engedélyt kérünk - felelte Matt. Nagyon nem akaródzott keresztülmennie azon az ajtón.

- Senki sem fog nekünk engedélyt adni - tört ki Mariából.

- Hát, nem érted? A felnőttek semmi rosszat nem látnak ezekben a kísérletekben. Nekünk kell elvinni a
macskákat... Dada majd segít nekünk, és az orvosok még csak észre sem fogják venni, hogy nincsenek ott.

- Akkor szereznek másikat és még többet. - Matt egészen ledermedt, miközben újra meg újra hallotta azt a
hangot.

- Azok az agyafúrt alakok mindig ezt csinálják! Senki sem segít. Egyre több törvényen kívülit fognak el, hogy
rabszolgává tegyék őket, vagy szegény embereket, hogy kiéheztessék őket vagy... Vagy macskákat, hogy
megkínozzák őket.

- Maria egészen belehergelte magát a dologba. Matt elkeseredetten igyekezett rávenni, hogy a józan eszére
hallgasson.

- Figyelj! Előbb meg kell kérdeznünk a papádat... -kezdte.

- Én egyetlen pillanatig sem hallgatom tovább annak a cicának a szenvedését! Velem vagy, vagy nem? Ha
nem, egyedül megyek!

- Majd én veled megyek - mondta Tom.

Ez döntésre kényszeríttette Mattot. Szóba sem jöhetett, hogy Tom egyedül magával vigye Mariát, bármilyen
horrort akar is megmutatni neki.
Maria nagy léptekkel végigsietett a folyosón, ám minél közelebb értek a hangokhoz, annál jobban lelassított.
Matt még mindig fogta a kezét. Hidegnek és nyirkosnak érezte, vagy tán a sajátja volt olyan. A hang nem
tűnt nyávogásnak. Semmihez sem hasonlított, amit Matt idáig hallott, de tévedhetetlenül kihallatszott belőle a
szenvedés. Néha szinte rikoltásig felerősödött, majd elhalkult, mintha kimerült volna az, ami ezt a lármát
csapta, bármi legyen is.

Elérkeztek az ajtóhoz. Be volt csukva, és Matt titokban remélte, hogy kulcsra zárták.

De nem.

Tom belökte az ajtót. Matt bajosan tudta volna megmondani, mi fekszik előttük az ágyon. A szemeit forgatta
és kétségbeesetten dobálta magát a szíjak alatt, amelyek lefogták. Amikor meglátta a gyerekeket,
förtelmesre nyitotta a száját, és olyan hangosan sivított, amit Matt el sem bírt képzelni. Addig visított, amíg
kifogyott a szuszból, aztán zihált, s amikor már ahhoz sem volt ereje, csak feküdt ott kifulladva.

- Ez egy fiú - suttogta Maria.

Az volt. Matt először mégis valamiféle állatnak gondolta, olyan idegenszerű és szörnyű volt az arca. A bőre
fakó és egészségtelen, mintha sosem lett volna napon vagy levegőn, vörös haja sörteszerűen égnek meredt.
A rögzítőszíjak fölött mozgó kezei akár a meggörbült karmok. Zöld kórházi pizsamát viselt, de rémületében
összepiszkította. A legszörnyűbb mégis a csapdába ejtett testet dobáló iszonyatos energia volt. A
teremtmény egyfolytában mozgott, mintha láthatatlan kígyók gyűrűztek volna a bőre alatt, örökös
próbálkozásra kényszerítve a karját és a lábát, hogy kiszabaduljanak.

- Ez nem egy fiú - mondta rosszallóan Tom. - Ez egy klón. Matt úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták
volna.

Még sosem látott másik klónt. Ő csupán az emberek gyűlöletének súlyát érezte az ilyesmi iránt. És nem is
értette, hiszen végtére is a klónok olyanok, mint a kutyák és a macskák, amelyeket viszont szeretnek az
emberek. Amikor végiggondolta ezt, azt hitte, hogy ő amolyan házi kedvenc, épp csak egy nagyon intelligens
fajta.

Matt ráébredt, hogy Maria már nem fogja a kezét. A lány Tomhoz bújt, aki átkarolta. A teremtés - a klón -
visszanyerte az energiáját, és újra sikított. Valami megrémiszthette őt a gyerekekkel kapcsolatban. Nyelve
kilógott, a nyál végigcsurgott az állán.

- Kié... - suttogta Maria.

- MacGregoré. Az öreg igazi kripli, a máját teljesen felzabálta az alkohol - mondta lezser, csevegős stílusban
Tom. - Mama azt mondja, úgy néz ki, mint akit elfelejtett magával vinni a Nagy Kaszás.

Anya - gondolta Matt. - Feliek.

- És meg fogják... - kérdezte Maria.

- Ma este - felelte Tom.

- Nem bírok ránézni - nyöszörögte Maria. - Bele sem akarok gondolni. - Tom elhúzta onnan a lányt, de Matt
biztos volt benne, hogy ennek az egésznek minden percét élvezte.

- Hagyjalak benneteket kettesben? - tudakolta Tom az ajtóból.

Mattnak nehezére esett levennie szemét az ágyon lévő dologról. Ő semmi esetre sem lehet ugyanolyan
lény, mint ez a teremtés. Ez képtelenség! A teremtés újra kinyitotta a száját egy következő horrorisztikus
sikolyra, és Matt hirtelen rádöbbent, kire hasonlít.

Természetesen MacGregorra, végtére is az ő klónja. MacGregor azonban felnőtt, így nehéz volt meglátni a
köztük lévő kapcsolatot. Sokkal inkább... sokkal inkább mutatott rokonságot.

- Úgy néz ki, mint te - mondta Matt Tomnak.

- Azt csak szeretnéd! - üvöltötte Tom, és lehervadt képéről a vidám vigyor.

- Nézd csak, Maria! Ugyanaz a vörös haj, és a füle is... Maria azonban nem volt hajlandó felpillantani.

- Vigyél ki innen - nyögte Tom ingébe temetve az arcát.

- Én nem vagyok olyan, mint az az izé! - kiáltotta Matt. -Használd már a szemed!

Megpróbálta elhúzni a lányt Tomtól, de Maria rárivallt:

- Hozzám ne nyúlj! Nem akarok erre gondolni! Matt teljesen maga alatt volt az elkeseredéstől.

- Azért akartál idejönni, hogy megments egy macskát. Tessék, nézd meg eztl Szüksége van a segítségedre!

- Nem, nem, nem - nyöszörögte Maria. Teljes pánikban volt. - Vigyél el innen - mondta sírós hangon.

Tom végigsietett vele a folyosón. Olyan durva diadallal nézett vissza, hogy Matt összeszorította a fogát,
nehogy utána rohanjon és kipofozza belőle a lelket. Ez nem tenne jót Mariának. És önmagának sem, hiszen
csak arról győzné meg a lányt, hogy valóban egy fenevad.

Elhaltak a lépteik. Matt egy pillanatig még a folyosón maradt, az ágyon fetrengő izé panaszos nyivákolását
hallgatta. Aztán becsukta az ajtót, és a többiek után sietett.

13.

A LÓTUSZ-TÓ

Mattnak beszélnie kellett valakivel. Muszáj volt csinálnia valamit. Ő nem klón! Nem lehet az! Valahol
becsúszott egy hiba. Eszébe jutottak az orvos véletlenül meghallott szavai: "A klónok szétesnek, amikor
idősebbek lesznek." Mégis, mi történik majd vele? Egy ágyhoz szíjazva végzi majd visítva, sikoltozva, amíg
ki nem fogy a szuszból? Tam Lin most El Patronnal volt elfoglalva, és még Matt sem léphetett be a háznak
abba az erősen őrzött szárnyába. Inkább a konyhába futott. Celia egyetlen pillantást vetett a fiú arcára, és
máris szögre akasztotta a kötényét.

- Befejeznéd helyettem a levest? - szólt oda egy beosztott szakácsnak. Megfogta Matt kezét, és azt mondta:
- Vegyük ki ezt a délutánt, chico. Tőlem az Alacránok a cipőiket is ehetik vacsorára.

A cselédségből Celia volt az egyetlen, aki bármikor tetszése szerint sértegethette, és sértegette is az
Alacrán família tagjait. Persze nem a szemükbe, de a jelenlétükben is sokkal kevésbé volt megalázkodó,
mint a többiek. Ő Matthoz hasonlóan El Patron védelmét élvezte.

A lakásban Celia egyetlen szót sem szólt addig, amíg be nem zárult mögöttük az ajtó.

- Jól van, valami rossz történt - mondta. - Maria még mindig dilis?

Matt azt sem tudta, hol kezdje.

- Ha azt mondod, sajnálod, meg fog bocsátani neked -folytatta Celia. - Jó kislány.

- Bocsánatot kértem - sikerült kinyögnie Mattnak.

- És nem fogadta el? Hát, megesik az ilyesmi. Néha meg kell alázkodnunk, hogy bebizonyítsuk, komolyan
gondoljuk.

- Nem erről van szó.

Celia az ölébe ültette a fiút, bár ritkán csinált ilyesmit mostanában, és magához szorította őt. Mattnál
elpattant a húr. Féktelenül zokogott az asszonyba csimpaszkodva, mert attól félt, hogy ellöki magától.

- Hé! Maria nem fog haragot tartani. Nem tudná felsorolni, hogy kikre haragszik, mert fél óránál tovább
úgysem emlékszik az egészre. - Celia ringatta a fiút, miközben nyugtató szavakat mormolt neki, amelyeket
Matt aligha fogott fel. Ő csupán Celia hangjának muzsikáját érezte, a karja melegét, a tényt, hogy ott van.

Végül eléggé lenyugodott ahhoz, hogy elmesélje mindazt, ami a kórházban történt.
Egy percig Celia tökéletesen mozdulatlanul ült. Még csak levegőt sem vett.

- Az a... kis... besurranó - mondta végül.

Matt nyugtalanul pillantott fel rá. Celia egészen elsápadt, tekintete a messzi távolba révedt.

- Tom, tudod, MacGregor fia - mondta. - Nem szabadna elmondanom neked ezeket a dolgokat a te
korodban, de az Alacrán házban senkinek sincs normális gyermekkora. Ezek skorpiók. El Patron joggal vette
fel ezt a nevet.

- Hogyan lehet Tom apja MacGregor? Feliciának Mr. Alacrán a férje.

Celia keserűen felelt.

- Ennek a bandának nem sokat jelent a házasság. Felicia évekkel ezelőtt megszökött MacGregorral. Azt
hiszem, már beleunt az itteni tétlenségbe. Csakhogy nem működött a dolog. El Patron visszahozatta... Nem
szereti, ha elveszik a tulajdonát... És MacGregor ráhagyta. Már kezdett elege lenni Feliciából. Mr. Alacrán
nagyon, de nagyon dühös volt, mert nem akarta visszafogadni Feliciát, ám El Patront ez nem érdekelte. Mr.
Alacrán azóta nem is beszél Feliciával. Még csak pillantásra sem méltatja. Felicia fogoly ebben a házban, a
cselédek meg annyi piát hordanak neki, amennyit csak képes meginni. És hadd áruljam el neked, hogy nem
csekély mennyiséget.

- És mi van Tommal? - türelmetlenkedett Matt.

- Tom hat hónappal Felicia visszatérése után lépett a színre.

Matt ettől valamivel jobban érezte magát. Tetszett neki, hogy Felicia kegyvesztett volt, ám még mindig
jócskán maradtak kérdései. Összeszedte magát, hogy feltegye a legfontosabbikat:

- Mi a baj MacGregor klónjával? Celia idegesen nézett körül.

- Erről nem szabadna beszélnem neked. Nem is tudhatnál róla.

- De tudok - felelte Matt.

- Igen, igen, igen. Ez Tom műve. Te nem érted, mi vida. Mindannyiunkat figyelmeztettek, hogy ne beszéljünk
klónokról. Sosem lehet tudni, ki hallgatózhat. - Celia ismét körülnézett, és Mattnak eszébe jutott, amit Tam
Lin mondott a házban elrejtett kamerákról.

- Ha elmondod nekem, az Tom hibája - mondta Matt.

- Ez igaz. Egyébként nem tudom, hogyan kerülhetném ki a magyarázatot az után, amit láttál.

- Tehát, mi a baj MacGregor klónjával?

- Az ő... agyát tönkretették.

Matt ennek hallatán felegyenesedett.

- Mikor a klónok megszületnek, valamiféle orvosságot fecskendeznek beléjük. Attól lesznek idióták - mondta
Celia. Megtörölte szemét a kötényével.

- Miért?

- Ez a törvény. Ne kérdezd, miért. Nem tudom megmondani neked.

- De énbelém nem fecskendeztek - mondta a fiú.

- El Patron nem akarta, hogy ez történjen veled. Ő elég hatalmas ahhoz, hogy átszabja a törvényt.

Matt hálát érzett az öregember iránt, aki megkímélte őt e rettenetes sorstól. O tud írni és olvasni, hegyre
mászni, hangszeren játszani, és bármire képes, amire az igazi emberek - pusztán azért, mert El Patron
szereti őt.

- Vannak mások is, akik olyanok, mint én? - kérdezte.

- Nincsenek. Te vagy az egyetlen - felelte Celia.

Az egyetlen! O páratlan! Különleges! Matt szíve csak úgy dagadt a büszkeségtől. Ha nem is ember, talán
valami még annál is jobb lehet. Jobb, mint Tom, aki a családja szégyenfoltja. Aztán valami szörnyű gondolat
futott át az agyán.

- És később... az orvosok... nem fognak nekem is olyan injekciót beadni?

Celia ismét megsimogatta a fiút.

- Nem, drágám. Attól nem kell félned. Amíg élsz, biztonságban vagy. - Celia sírt, bár Matt nem tudta
megérteni, miért. Talán megijedt, mert a rejtett kamerák előtt kikotyogott valamit?

Matt egészen elernyedt a megkönnyebbüléstől. Kimerítették a történtek, és hatalmasat ásított.

- Szundíts egyet, mi vida - mondta Celia. - Majd hozok neked valami finomat a konyháról. - A hálószobájába
vezette a fiút, bekapcsolta a légkondicionálót és behúzta a függönyöket.

Matt kinyújtózott a takaró alatt, átengedte magát valami pompás megkönnyebbülésnek. Annyi minden
történt: a katasztrofális parti, a lesújtó kórházi élmény, MacGregor klónja. Mattnak fájdalmat okozott, hogy
Maria elfutott tőle, miután látta azt az izét az ágyon. Majd később megkeresi, és bebizonyítja neki, hogy ő
teljesen másmilyen.

Az álom mezsgyéjén azon merengett, hogy MacGregornak miért kellett klón, amikor van egy fia. Feltehetően
azért, mert már El Patron elvette tőle Tomot. És azért, mert Tom egy természetellenes kis féreg, egy
gennygóc, akit egyetlen apa sem szeretne magának.

Ám akkor - gondolta ködösen Matt - miért egy iszonyatosan sérült klónnal pótolja?

Maria nem volt hajlandó beszélni Mattal. Elbújt az apja lakásában, vagy úgy intézte, hogy minden
alkalommal többedmagával legyen, amikor találkozott vele. Matt azonban bízott a lány intelligenciájában. Ha
egyedül lehetne vele, és elmagyarázhatná, hogy ő minden más klóntól különbözik, biztosan megértené.

Közben MacGregor visszatért a műtétről. Még mindig úgy festett - Felicia szavaival élve -, mint akit elfelejtett
magával vinni a Nagy Kaszás, mindazonáltal egyre javult az állapota. Egymás mellett ültek a tolószékükben
El Patronnal, és régi emlékekről fecsegtek hetvenkedve: tönkretett ellenlábasokról, megdöntött
kormányokról.

- Az új máj kellett - mondta a gyomrát paskolgatva MacGregor -, és ha már úgyis benne voltam, kértem egy
pár vesét is. - Mattra bámult azokkal a metszően kék Tom szemeivel. Matt undorítónak tartotta a férfit. Alig
várta, hogy hazamenjen.

Maria hamarosan visszamegy az internátusba. Matt ráébredt, hogy most kell cselekednie. A kertben
fogócskázó lányt figyelve - Maria lassan futott, mert Pamacs ott csücsült az oldaltáskájában - eszébe jutott a
megoldás. Maria nem mindig cipeli magával a kutyát. Mendoza szenátor időnként a lakásuk fürdőszobájába
száműzte Pamacsot. Mi lenne, ha ellopná az állatot, és váltságdíjkérő levelet küldene Mariának?

A Lótusz-tó mellett állt egy szivattyúház. Hatalmas lilaakác vette birtokba, és elég hűvös volt odabent. Ott
rejthetné el Pamacsot. De hogyan tudja megakadályozni, hogy ne ugasson a kutya?

Ha alszik, nem ugat - gondolta Matt.

Matt rengeteg időt töltött a zeneterem mögötti titkos átjáróban. Szerette a szuperhős szerepét, aki lassan
kúszik az ellenségei felé. Immár nem El Latigo Negro volt a hőse, hanem Don Segundo Sombra - Sir
Második Árnyék -, egy nemzetközi kém. A Fekete Ostor gyerekeknek való, ám a Don felnőtt dolgokat csinált,
például versenyautót vezetett, és ejtőernyővel ugrott ki sugárhajtású repülőgépekből. És még nála is jobb
hős volt El Sacerdote Volante, a Repülő Szentatya. Ő szentelt vízzel bombázta a démonokat, ami lyukakat
mart pikkelyes bőrükbe.
A titkos átjáróból megközelíthető egyik gardróbszekrény Feliciáé volt. Minden polc, tetejétől a legaljáig,
italoktól roskadozott. Az egyiken viszont érdekes - és most hasznos - kicsi szemcseppes üvegcsék
sorakoztak. Laudanum volt bennük. Matt mindent tudott a laudanumrol, az ópiumüzlet tanulmányozása
szabályosan a házi feladatai közé tartozott. A laudanum alkoholban feloldott ópium volt és szörnyen erős.
Három csepp egy gyümölcslével teli pohárba nyolc órára kiüti az embert. Felicia annyit tárolt belőle a
szekrényében, amennyi egy egész várost hajcsiba küldhetett volna. Ez megmagyarázta, miért volt mindig
olyan kába.

Matt addig várt, amíg megbizonyosodott, hogy Felicia immár alszik, majd végigrohant a titkos átjárón, és
elcsórta az egyik üvegcsét.

A Lórusz-tó a ház hatalmas parkjában csillogó tucatnyi tavacska egyike volt. Nyáron nemigen látogatták,
mert a környéke alig nyújtott árnyékot. A papiruszkáka közt nyesett szárnyú íbiszek lépkedtek peckesen, s
vadásztak békára a tavirózsaievek alatt. El Patron ilyennek képzelt el egy óegyiptomi kertet. A területet
körülölelő falakra ókori istenek merev alakját festették.

Matt félretolta a lilaakácot és belépett a szivattyúházba. Sötét volt és párás. Üres zsákokból fekhelyet
készített Pamacsnak, egy tálkát megtöltött vízzel.

Amikor kilépett az ajtón, szinte kővé dermedt. Tomot pillantotta meg a kert túlsó végében. Négykézlábra
ereszkedve, elmerülten fürkészett valamit a fűben. Matt óvatosan bújt elő a kúszónövény alól. Csöndesen
mozgott a papiruszkákában, azzal a céllal, hogy visszaosonjon a házba.

Egy íbisz röppent fel a magas fűből. Megcsonkított szárnyaival csapkodva ügyetlenkedett át a tavon.

Tom felugrott.

- Te! Te mit csinálsz itt?

- Téged figyellek - felelte ridegen Matt.

- Ehhez semmi közöd! Tűnj vissza a háznak abba a részébe, amelyik a tied!

- A ház minden része az enyém - felelte Matt. Ahogy elnézett Tom mellett, egy békát pillantott meg a füvön.
A két hátsó lába a talajhoz volt szögezve, és kétségbeesetten dobálva magát próbált menekülni. - Undorító
vagy! - mondta a fiú. Odament és kiszabadította a béka lábait. A szegény pára azonnal a vízbe vetette
magát.

- Csak a környezet házimat csinálom - mondta Tom.

- Persze. Ezt még Maria se hinné el.

Tom elvörösödött dühében, és Matt már erőt gyűjtött a verekedéshez - ám a harag olyan gyorsan tűnt el a fiú
arcáról, mintha ott sem lett volna. Matt megborzongott. Bosszantotta, amikor Tom ilyen villámgyors
változáson ment át. Olyan volt ez, mint amikor egy természetfilmben alámerül a krokodil. Tudod, hogy
támadásra készül, azt viszont nem, hogy mikor.

- Rengeteget tanulhatsz, ha megfigyelsz egy ilyen helyet - mondta lezserül Tom. - Az íbiszek békákon élnek,
a békák bogarat esznek, a bogarak pedig egymást falják fel. Ez megtanít az élet lényegére. - Tom
felvillantotta hivatásos Cuki Kölyök mosolyát, de egy másodpercre sem sikerült lóvá tennie Mattot.

- Hadd találjam ki. Te az íbiszek oldalán vagy - mondta Matt.

- Naná! Ki akarna a tápláléklánc alján lenni? Látod, ez a különbség az emberek és az állatok között. Az
emberek vannak a csúcson, az állatok meg... Szóval, ők csak két vagy négy lábon járó velős csontok és
csirkecombok. - Ezzel elsétált, könnyű, kedélyes lépteivel is azt bizonyítva, mennyire nem izgatja, hogy
Mattot felzaklatta kegyetlen játékával. A fiú követte tekintetével, amíg el nem tűnt a házban.

Mekkora balszerencse - gondolta Matt. Nem akarta, hogy Tom ott csellengjen, mialatt ő Mariával beszél.
Bárcsak adhatna Tomnak a laudanumból! Egy pillanatig ízlelgette az ötletet, bár tudta, hogy ezzel túl
messzire menne.

Másnap Maria egész délelőtt le nem vette szemét a kutyáról, és ebéd alatt is az ölében tartotta. Végül
Mendoza szenátor így szólt:

- Az Isten szerelmére, Maria! Ez büdös!

- Meghempergőztél valami büdiben? - Maria szeretettel az orrához emelte az állatot. - Igaz, te büdi-müdi?

- Vidd már ki innen! - vetette oda az apja.

Matt a drapéria mögül figyelte. A függönyök mögött osonva követte Mariát. Ha most beszélhetne vele, nem
kéne elrabolnia azt a hülye kutyát. A lány belökte Pamacsot a lakásukba, majd becsukta az ajtót.
Kétségbeesett csaholás kezdődött a túloldalon.

- Maria... - kezdte Matt.

- Jaj, szia! Bocsi, de rohannom kell. Dada dührohamot kap, ha nem megyek azonnal vissza.

- Csak beszélni szeretnék veled.

- Ne most! - kiáltotta kikerülve őt Maria. Végigrohant az előcsarnokon, szandáljai gúnyosan csattogtak a

kövön.

Matt majdnem elbőgte magát. Miért nehezíti meg Maria ennyire a dolgát? Belehalna, ha meghallgatná őt?

Celia lakásába nyargalt azért a darált húsért, amelyet a hűtőszekrényben látott. Visszafelé jövet alaposan
körülnézett, nem lát-e a folyosón cselédeket. Abban a pillanatban, amint kinyitotta Maria ajtaját, Pamacs
vakkantott és egy dívány alá húzott. Óriási!

Matt megragadta az oldaltáskát, amelyben Maria szokta cipelni az állatot. Kinyitotta és beletett egy
gombócnyi darált húst. A kutya nyüszített, folyt a nyála, miközben nézte. Maria valami különleges ennivalót
adott neki, egy állatorvos írta elő az étrendjét, de nyers hús semmiképp sem szerepelt benne.

- Szeretnéd, mi? Meg akarod enni? Pamacs a száját nyalogatta.

Matt felemelt egy csipetnyi húst, és a kutya felé fújta az illatot.

Pamacs minden ízében reszketve nagyokat nyelt. Végül nem tudott ellenállni, és kirohant a dívány alól. Matt
egy szemvillanásnyi idő alatt csapdába ejtette a táskában. Pamacs dühösen morgott, a karmaival próbálta
kiszabadítani magát. Matt egy morzsányi húst dobott a táskába, mire akkora harapás lett a jutalma, hogy vér
serkent az ujjából. Pamacs keservesen vonyított.

- Nesze! Edd magad betegre! - A fiú egy maroknyi húst dobott a táskába. Szürcsölést, nyelést, majd
eszeveszett nyalogatást hallott. Aztán... csodák csodájára, az állat végignyújtózott a táskában, és elaludt.
Matt bekukucskált, hogy meggyőződjék róla. Ez még annál is jobb volt, mint remélte.

Dühös vakkantásokra számítva vetette vállára a táskát, de semmi. Pamacs megszokta, hogy mindenfelé
hurcolásszák. Mindvégig aludt a táskában, és feltehetően biztonságban érezte magát becsomagolva. Matt
különösen megértette ezt. Maga is nagyon szerette a sötét búvóhelyeket.

Üzenetet hagyott Maria párnája alatt: "Találkozzunk a Lótusz-tónál éjfélkor, és megmondom, hol van a
kutyád." Alá is írta: "Matt". Aztán: "U. I: Ne mondd el senkinek, különben sosem látod viszont!!!" Matt
gonosznak tartotta az utolsó mondatot, de végtére is ő a megmagyarázhatatlan esélytelenség ellen harcolt.

Kislisszolt a lakásból, résnyire nyitva hagyta az ajtót, mintha a kutyának sikerült volna kinyitnia. A folyosón
kevesen voltak, a Lótusz-kert pedig ilyenkor néptelen, csupán az íbiszek elmélkedtek a békák létéről.
Minden tökéletesen működött. Pamacs mocorgott egy kicsit, amikor Matt letette a táskát a szivattyúházban,
de nem ugatott.

A fiú elhatározta, hogy a táskában hagyja a kutyát. Majd kijön, amikor kedve tartja, és megtalálja a vizet meg
a darált hús maradékát. Matt egy polcra tette a laudanumot. Őszintén megkönnyebbült, hogy nem kellett
használnia. Annyira megkedvelte Pamacsot, helytelen dolognak tűnt ugyanazzal megetetni, amitől Felicia
zombivá változott.

Maria rögtön ebéd után felfedezte Pamacs eltűnését. Mindenkit mozgósított - kivéve Mattot - a kutya
keresésére. Matt hallotta a szólongató hangokat, de tudta, hogy ismeretlen hangra úgysem felel az állat.'

Celia aludt, amikor Matt kiment a lakásból. Csak néhány lámpa világított a folyosón, közöttük fekete terek
ásítoztak. Nem is olyan régen Matt félt volna kimenni ilyen későn. Már rég nem hitt a chupacabrasban vagy
a vámpírokban, de az éjszaka sötét, halotti csöndje mintha visszahozta volna őket a valóságba. Mi lesz, ha
Maria fél elhagyni a lakásukat? Matt erre nem is mert gondolni. Ha a lány nem jön el, az egész terv dugába
dől.

Léptei tompán visszhangoztak a folyosón. Többször is megállt, tudni akarta, hogy senki sem követi. Az
órájára pillantott. Tíz perc múlva éjfél, amikor a halottak - Celia szerint - ledobják magukról a koporsófedelet.
Ebből elég! - gondolta Matt.

A Lótusz-tavat csak a csillagok világították meg, poshadt víztől volt terhes az amúgy is meleg levegő.
Egyetlen pálmalevél sem rezdült. Egyetlen szúnyog sem zizzent. Valahol a papiruszkákák közt aludtak az
íbiszek, de az is meglehet, hogy ébren voltak és őt figyelték. Vajon mit tesznek, ha észreveszik, hogy ott
van?

Ne légy már nyámnyila - mondta magában Matt. - Ezek csacsi bogarak, hosszúlábú csirkék.

Egy béka brekegett. Matt majdnem elejtette az elemlámpáját. A tóra irányította a fényét. Csobbanást és
szárnysurrogást hallott.

A lehető legcsöndesebben igyekezett a szivattyúház felé. Igazán szörnyű lesz Pamacs vinnyogását
hallgatni. Talán Maria el sem jött. Végtére is, ha ő ennyire ijedős, a lány biztos még rémültebb. De a
kutyájáért el fog jönni. Matt nem becsülte alá Maria bátorságát, ha fontos dologról volt szó.

Elérte a lilaakácot. Inkább várjon itt, vagy nézze meg Pamacsot? Nemigen akaródzott bemennie a sötét
házikóba. És különben is, ha bemegy, Maria nem tudná, hol keresse. Zajt hallott - fényszórók gyulladtak meg
a kert minden egyes sarkában. El Patron biztonsági rendszere! A hirtelen fény teljesen elvakította. Ahogy
visszahátrált a kúszónövényhez, erős karok ragadták meg.

- Engedjenek el! - kiabálta. - Nem vagyok ellenség! El Patron klónja vagyok!

Daft Donald és Tam Lin azonban a lábánál fogva, fejjel lefelé lógázva a pázsit közepére vitték.

- Én vagyok az! Én vagyok az! - visított Matt, de Tam Lin néma és fenyegető maradt.

Mendoza szenátor jött ki a Nagy Házból. Megállt Matt előtt, ütemesen ökölbe szorította és kifeszítette
mindkéz kezét, mintha így tartaná kordában őket. Egy hosszú, nagyon hosszú percig semmit sem mondott,
majd:

- Te rosszabb vagy, mint egy állat. - Olyan tömény méreg áradt a szavaiból, hogy hiába fogták markos
kezek, Matt hátrahőkölt.

- Ó, nem foglak bántani. Én nem olyan ember vagyok. Egyébként a sorsod El Patron kezében van. - Újabb
hosszú szünet következett. Épp, amikor Matt már kezdte azt beleélni magát, hogy a férfi nem mond többet,
Mendoza szenátor ezt sziszegte: - Egy dologra azonban számíthatsz: soha... soha... nem látod viszont a
lányomat.

- De... miért? - kérdezte Matt, s döbbente még riadalmánál is nagyobb volt.

- Tudod, miért.

Matt nem tudta. Ez az egész valami szörnyű lidércálom, és képtelen felébredni belőle.

- Én csak beszélni akartam vele. Vissza akartam adni neki Pamacsot. Eszem ágában sem volt, hogy Maria
szomorú legyen, és most már nagyon sajnálom. Kérem, hadd találkozzam vele, hogy megmondjam,
sajnálom.

- Hogyan kérhetnél elnézést azért, mert megölted a kutyáját?

Egy pillanatig Matt azt hitte, rosszul hall. Aztán főbe-kólintotta az egész helyzet iszonyata.
- De én nem... én nem tennék ilyet... én képtelen lennék ilyet csinálni Mariával! Szeretem őt! - Amint
kimondta, tudta, hogy szörnyű hibát vétett. Mendoza szenátor úgy nézett rá, mintha ott helyben meg akarná
folyatni, és a testét belehajítani a Lótusz-tóba. Semmi sem lehetett volna számára dühítőbb, mint ha arra
emlékeztetik, hogy mennyire közel került egymáshoz Matt és a lánya - olyannyira közel, hogy El Patron
születésnapi partiján Matt mindenki szeme láttára csókot követelt tőle.

Ez hallatlan! Olyan, mintha egy csimpánz azt követelné, hogy emberi ruhát viselhessen, és egy asztalnál
étkezzen az emberekkel. Sőt, rosszabb annál. Matt ugyanis még csak nem is egy valóságos, erdőben élő
vadállat. Ő az az izé az ágyon.

- Sajnálom. Sajnálom. - Mattnak leblokkolt az agya. Csak arra tudott gondolni, hogy egyfolytában bocsánatot
kérjen, amíg Mendoza szenátor hallja őt, és megbocsát neki.

- Az a szerencséd, hogy El Patron védelmét élvezed. - Mendoza szenátor sarkon fordult és hosszú léptekkel
bement a házba.

- Na, mozgás! - reccsent rá Tam Lin, miközben ő és Daft Donald kivezették Mattot a kertből.

- De nem én tettem! - üvöltötte Matt,

- A te ujjlenyomataidat találták a laudanumos üvegen - felelte Tam Lin. Matt még sosem hallotta őt ilyennek,
ennyire ridegnek, keserűnek és dühösnek.

- Elvettem a laudanumot, de nem használtam. - Gyorsan haladtak végig a folyosókon, Matt talpa épp csak
súrolta a padlót. Megérkeztek Celia lakásához. Tam Lin még nem nyitotta ki az ajtót.

- Én mindig azt mondom - zihálta, mintha hosszú utat tett volna meg futva -, mindig azt mondom, hogy még
akkor is az igazság a legjobb, ha kellemetlen számunkra. Hazudni minden csatornapatkány tud. Mert a
patkányok ilyenek. Az teszi őket patkányokká. Az ember azonban nem szalad el, és nem rejtőzik sötét
helyekre, mert valamivel több. A hazugság a leggyávább cselekedet.

- Nem hazudok. - Matt bár tudta, hogy gyerekes dolog, sírva fakadt.

- Azt elhiszem, hogy hibát vétettél - folytatta Tam Lin. - Az üvegen az áll, hogy három csepp... Az egy felnőtt
emberre vonatkozó dózis. Pamacs azonban kiskutya volt. Az a dózis megölte őt.

- Valaki más adta be neki! - kiáltotta Matt.

- Sajnálnálak, ha nem láttam volna az előbb Mariát. És jobban érezném magam, ha lenne benned annyi
bátorság, hogy elvidd a balhét.

- Nem hazudok!

- Nos, igen. Talán túl sokat várok tőled. Addig, amíg Maria elutazik, házi őrizetben maradsz. Azt is
elmondhatom neked, hogy El Patron szintén elutazik. Engem is magával visz.

Matt annyira megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott. Csak rámeredt Tam Linre.

- Valamikor ennek is be kellett következnie, pajtikám -mondta enyhültebben Tam Lin. - Most már tudsz
vigyázni magadra. Ha bármi baj volna, Celia küldhet üzenetet. - Kinyitotta az ajtót, és Mattot felkapta az ajtó
túloldalán várakozó Celia.

A fiú nem tudott beszélni hozzá. Miként máskor is megesett már, amikor nagyon elfogta a szomorúság,
csődöt mondott a beszédkészsége. Ismét hat esztendős volt, a fűrészpor alá rejtett porcogók, csontok és
rothadó gyümölcsök birodalmának ura egy kis szobában.

14.

CELIA TÖRTÉNETE

Matt a szobájában tartózkodott, amikor Maria elment. Hallotta a felszállni készülő siklóhajó zúgását. Hallotta
a levegő süvítését, és hátborzongató remegést érzett a bőrén, ahogy az antigravitációs jármű elhúzott a feje
fölött. Még sosem utazott ilyenben. El Patron ellenezte az efféle dolgokat, ő inkább olyannak tartotta meg a
farmot, ami közel állt ifjúkori emlékeihez.

Kisfiúként El Patron jól megfigyelte annak a dúsgazdag állattenyésztőnek a birtokát, akié az ő faluja is volt.
Emlékezett egy szárnyas fiúcskát ábrázoló szoborra meg egy kékes zöld csempés díszkútra. Emlékezett a
kertet rendszeresen látogató pávákra. Ahogy Mattnak elmondta, minden tekintetben megpróbálta lemásolni
azt az emlékképet, ám természetesen sokkal gazdagabban, hiszen neki tucatnyi szobra, díszkútja és kertje
lehetett.

Az Alacrán estancia hatalmas térségen terült el. A háznak egyetlen része sem volt magasabb egyszintesnél.
A falakat szemkápráztató fehérre festették, a tetőket élénkpiros cserepek fedték. Kényelmet szolgáló modern
berendezéseket alig használtak, csak olyan különleges helyeken alkalmazták ezeket, mint a kórház. így
aztán, amikor El Patron a farmon időzött, Celia fával fűtött tűzhelyen főzött, mert az öregember szerette az
égő meszkitófa illatát. Egyéb alkalmakkor Celia nyugodtan használhatott mikrohullámú készüléket.

A kerteket finom vízpermettel hűtötték. A szobák javarésze az árnyékolt verandákra hagyatkozhatott csupán,
hogy megszelídítsék a tikkasztó sivatagi levegőt. Ám évente egyszer, a születésnapi parti idején, előkerültek
a modern technikai eszközök. Elvégre a hírességek rosszul éreznék magukat légkondicionálás és
szórakoztató ketyerék nélkül. M

Na, nem mintha El Patront izgatta volna, hogy ők rosszul érzik magukat. Csupán jó benyomást akart kelteni.
Matt az öregember limuzinjának egyenletes motorzúgására figyelt. El Patron jobban szeretett országúton
közlekedni. Ha megtehette volna, valószínűleg lóval jár, de a csontjai már túlságosan törékenyek voltak
ahhoz, hogy megkísérelje az ilyesmit. Mindig hátul foglalt helyet Tam Linnel, hogy társasága legyen. Daft
Donald vezetette a kocsit. Végigsuhannak majd a forró levegőben remegni látszó hosszú betoncsíkon El
Patron másik házához, a Chiricahua-hegységbe.

Matt a mennyezetet bámulta. Túlságosan el volt keseredve ahhoz, hogy egyen vagy televíziót nézzen. Csak
arra volt képes, hogy gondolatban lejátssza az elmúlt néhány nap eseményeit. Újra meg újra végigment
rajtuk. Bárcsak ne ültette volna Tomot a kisgyerekek asztalához! Bárcsak ne kért volna csókot Mariától
mindenki előtt! Bárcsak ne ment volna el a kórházba!

Vaskosan egymásra halmozódtak a sajnálkozások, mígnem Matt gondolatai úgy jártak körbe-körbe a
fejében, akár egy hörcsög a mókuskeréken.

Mindenki azt hiszi, hogy ő mérgezte meg Pamacsot. Az ujjlenyomatai rajta voltak az üvegen, üzenetet
hagyott, aláírt üzenetet Maria szobájában. Hogy is lehettem ekkora idióta?! - Matt kénytelen volt elismerni,
hogy nagyon is ellene szólnak a bizonyítékok.

Tom nyilván látta kijönni őt a szivattyúházból, és úgy döntött, befejezi azt a gonosz tettet, amikor bedobta
Pamacsot a vécékagylóba. De hogyan használta a laudanumot anélkül, hogy otthagyta volna az
ujjlenyomatait az üvegen?

Körbe-körbejártak Matt gondolatai. Csikorogva forgott agyában az a mókuskerék. Hallotta, amint beindítják a
limuzint, aztán ajtócsapódást, majd a motor egyre távolodó hangját.

El Patron tehát eltávozott. És Tam Lin is. Mattnak fájt utána a szíve. "Hazudni minden csatornapatkány tud -
mondta Tam Lin. - Mert a patkányok ilyenek... Az ember azonban nem szalad el, és nem rejtőzik sötét
helyekre, mert valamivel több." Matt úgy gondolta, Mariával meg tudja értetni a dolgot, ha valaha is találkozik
még vele. Maria azért bocsátana meg neki, mert egy ostoba állat, amely nem fogja fel, mit csinál. Tam Lin
azonban embernek nevezte, és sokkal többet vár el tőle. Matt rájött, hogy az embereknek jóval nehezebb
megbocsátani.

Először látott óriási különbséget a között, ahogy a testőr bánt vele, és ahogyan mindenki más. Tam Lin
bátorságról és hűségről beszélt. O hagyta, hogy Matt veszélyes dolgokat műveljen a kirándulásaikon, és
egyedül mehetett felfedezőútra. O egyenrangúként bánt vele.

Tam Lin gyakran mesélt skóciai gyermekkoráról, de úgy, mintha Matt is felnőtt volna. Ez csöppet nem
hasonlított El Patron unos-untalan hallgatott emlékeihez. Matt már az utolsó szóig kívülről fújta az öregember
történeteit. Tam Lin sztorijai azokról a nehéz döntésekről szóltak, amelyek férfivá teszik az embert. "Tök
hülye voltam - mondta a testőr. - Hátat fordítottam a családomnak, egy durva bandával lógtam, és
elkövettem azt a dolgot, ami idehozott." Hogy mi volt az a dolog, azt sosem árulta el.

A piknikek emléke könnyeket csalt Matt szemébe. Hangtalanul sírt. Már megtanulta, hogy a biztonság a
némaságban rejlik. Az arcán lecsurgó könnyeknek azonban nem tudott megálljt parancsolni.

Bánata ködében mégiscsak talált egy reménysugarat. Egyvalaki - az összes ember közül, akik nem tartják
különbnek egy kutyánál - hisz abban, hogy ő valamivel több lehet.

És több leszek-ígérte a szeme előtt elmosódó mennyezetet bámulva Matt.

Nem minden volt azért elkeserítő. Tomot száműzték a házból. Maria, mikor a kutyáját kereste, megkérte
apját, nézzen be a kórházba is. Mendoza szenátor tudni akarta, honnan tud lánya arról a helyről. Az egész
történet kiderült MacGregor klónjáról és persze Tom szerepéről, aki odacsalta Mariát, hogy lássa. El Patron
egy egész évre száműzte Tomot az internátusba, még szünidőre sem jöhetett haza.

- Miért nem vitte Mr. MacGregor magával, ha Tom a fia? - kérdezte Matt.

- Te ezt nem érted - felelte a friss málnával készült sajttortát szeletelve Celia. Rendes körülmények között
Matt két szeletet kért volna. Most nem hitte, hogy akár egyet is képes lesz lenyelni.

- Ha egyszer El Patron úgy dönt, hogy valami az övé, azt sosem engedi ki a markából.

- Soha? - tudakolta Matt. -Soha.

- Es mi van az ajándékokkal, amiket a születésnapjára kap? - Matt a töménytelen aranyórára, ékszerre,

szoborra és holdkőzetre gondolt, amiket El Patron több mint száz esztendő alatt kapott.

- Mindet megtartja.

-Hol?

Celia tányérra tette a sajttortát, és lenyalta az ujjait.

- Van egy titkos raktár a föld alatt. El Patron azt akarja, hogy oda temessék el... Adja a Szűz, hogy sose
jöjjön el az a nap! - Celia keresztet vetett.

- Ahogy - Mattnak gondolkodnia kellett -, ahogy az egyiptomi fáraókat?

- Pontosan. Edd meg a sütidet, mi vida. Szükség lesz az erődre.

Matt gépiesen evett, miközben maga elé képzelte a raktárhelyiséget. Látott képeket Tuthankamon király
sírjáról. El Patron egy aranykoporsóban fekszik majd, körülötte az összes órával, ékszerrel, szoborral és
holdkőzettel. Aztán - mert nem akart El Patron halálára gondolni -, azt kérdezte:

- És mi köze van ennek Tomhoz?

Celia hátradőlt a karosszékben. Most, hogy mindenki elment, sokkal nyugodtabb volt.

- El Patron úgy gondolja, hogy egy ember éppúgy az övé lehet, ahogyan egy ház, egy autó vagy egy szobor.
Nem engedi el többé, mert akkor pénzt dobna ki. Ezért nem hagyta elszökni Feliciát. Ezért tart mindenkit az
ellenőrzése alatt, hogy egy pillanat alatt visszahívhassa őket. Sosem engedné meg, hogy Tom az apjánál,
MacGregornál legyen, még akkor sem, ha ki nem állhatja a fiút.

- Te és Tam Lin is El Patroné vagytok? - kérdezte Matt. Celiának összerándult az arca.

- Caramba! Hogy te miket tudsz kérdezni. Matt várt.

- Talán nem kerülnél annyi bajba, ha elmagyaráznám neked a dolgokat - sóhajtott fel Celia.

- Én nem mérgeztem meg Pamacsot.

- Nem állt szándékodban, kincsem. Tudom, hogy jó szíved van.

Matt nagyon is meg akarta vitatni ezt az esetet, de tudta, Celia úgysem hinne neki. Az ujjlenyomatai ott
vannak a laudanumos üvegcsén.
- Aztlánban nőttem fel - kezdte Celia -, ugyanabban a faluban, ahol El Patron született. Szegény volt
akkoriban, és most még rosszabb ott a helyzet. Semmi nem termett meg arrafelé, csak a gyom, és az is
olyan keserű volt, hogy még a szamarak is kiokádták. A csótányok is inkább átautóstoppoztak a következő
városba. Annyira rossz volt.

Fiatal lányként egy matiladorába, egy gyárba jártam dolgozni a határon. Egész álló nap egy összeszerelő
soron ültem, és apró négyszögeket tettem apró lyukakba egy csipesszel, Azt hittem, megvakulok. Hatalmas,
szürke épületben laktunk, olyan kicsik voltak az ablakai, hogy az ember még a fejét sem tudta kidugni rajtuk.
Ez azért volt, nehogy megszökjenek a lányok. Éjszakánként felmásztunk a tetőre, és észak felé néztünk, a
határ túloldalára.

- A mi határunk felé? - kérdezte Matt.

- Igen. A farmok Aztlán és az Egyesült Államok között terülnek el. De nem láthattunk sokat, mert a farmok
környéke sötét volt. Ám azon túl, ahol az Egyesült Államok fekszik, hatalmas fényesség volt az égen. Mi
tudtuk, hogy ez alatt a fényesség alatt a legcsodálatosabb helyek vannak. Mindenkinek megvan a saját háza
és kertje. Mindenki csodaszép ruhákat visel, és csak a legjobb ételt eszi. És senki sem dolgozik napi négy
óránál többet. A többi időt azzal töltik, hogy siklóhajókon röpködnek, és partikra járnak.

- Ez igaz? - kérdezte Matt, aki szinte semmit nem tudott a farmot határoló országról.

- Fogalmam sincs - sóhajtott Celia. - Azt hiszem, túl szép, hogy igaz legyen.

Matt segített leszedni az asztalt, és együtt mosogattak, meg törölgettek el. Ez azokra a réges-régi időkre
emlékeztette, mikor a kisházban laktak a mákföldeken.

Türelmesen várt, hogy Celia újra felvegye a történet fonalát. Tudta, ha túlságosan erőlteti, nem beszél többet
a múltjáról.

- Egy örökkévalóságig éltem abban a szürke épületben, egyre idősebb és idősebb lettem. Se bulik, se fiúk,
se semmi - folytatta végül Celia, miután elrakták az edényeket. - Évekig nem hallottam a családom felől.
Lehet, hogy valamennyien meghaltak már. Nem tudtam. Az egyetlen változás akkor következett be az
életemben, miután megtanultam főzni. Egy öreg curandara, egy gyógyító asszony tanított meg, aki a lányok
gondját viselte. Mindenfélére okított. Én voltam élete legeslegjobb tanítványa, és hamarosan le is kerültem
az összeszerelő szalagról, és főzni kezdtem az egész matiladora számára. Több szabadságom volt; piacra
járhattam gyógyfüveket meg élelmiszert venni. És egy napon összeakadtam egy sakállal.

- Egy állattal? - Matt zavarba jött.

- Nem, kincsem. Egy olyan férfival, aki átcsempészi az embereket a határon. Te fizetsz, ő pedig segít
átszökni az Egyesült Államokba. Csakhogy előbb át kell kelned a farmokon. - Celia megborzongott. -
Mekkora idióta voltam! Azok az emberek nem segítenek neked eljutni sehová. Egyenesen a Farmőrség
karjaiba vezetnek... Összepakoltam mindenemet, a Szűzanyát is, őt a falumból hoztam magammal. Vagy
húszan keltünk át az Ajo-hegységen, és a sakál ott a sorsunkra hagyott bennünket. Olyan pánikba estünk,
akár egy csapat megfélemlített nyúl. Amikor megpróbáltunk lemászni egy szirtről, az egyik asszony a
szakadékba zuhant és meghalt. A legtöbb holminkat elhagytuk, hogy gyorsabban haladhassunk, de semmi
hasznunk nem volt belőle. A Farmőrség a hegyek lábánál várt minket.

Egy szobába vittek, és kiöntötték a hátizsákom tartalmát. "Óvatosan! - kiáltottam. - Ne bántsd a Szűzanyát!"
Akkor csorbult ki a köntöse, amikor az őr a földre dobta.

Röhögtek, és az egyikük rá akart taposni, amikor valaki az ajtóból felkiáltott: "Megállj!" Mindenki vigyázzba
vágta magát, elhiheted. El Patron volt az a tolószékében. Akkoriban erősebb volt, és szerette maga
ellenőrizni a dolgokat.

"Ismerős az akcentusod. Hova valósi vagy? - kérdezte. Megmondtam neki a falum nevét, mire meglepődött.
- Ez az én szülőhelyem. Ne mondd már, hogy az a patkányfészek még megvan."

"Megvan, bizony - feleltem. - Csak a patkányok továbbköltöztek egy nyomortanyára."

Nevetett, megkérdezte, értek-e valamihez. Attól a pillanattól kezdve El Patronhoz tartozom. Mindig is hozzá
fogok tartozni, sosem enged el.
Matt megborzongott. Az jó, hogy Celia megpróbált átkelni a határon, máskülönben nem lehetne itt, hogy
gondoskodjék róla. Ám az utolsó szavaiban volt valami nyomasztó: sosem enged el.

- Szeretlek, Celia - mondta szenvedélyesen Matt, és átölelte a nőt.

- És én is szeretlek.

Matt most olyan biztonságban érezte magát Celia ölelésében, hogy azt kívánta, bárcsak örökre
meghúzhatná magát a lakásában, és megfeledkezhetne az Alacránokról, a megvető cselédségről és
MacGregor klónjáról.

- És mi történt a többiekkel, akik átkeltek a határon? - kérdezte.

- Velük? - Celia hangja tompa volt és kifejezéstelen. -Belőlük mind eejitet csináltak. - És nem volt hajlandó
többet beszélni erről.

15.

EGY HALÁLRA ÉHEZTETETT MADÁR

Változatlan egyhangúsággal teltek a napok. Matt már nem számíthatott többé Maria látogatásaira. Emiliával
együtt zárdába küldték őket, hogy finom ifjú hölgyeket faragjanak belőlük.

- Maria az, akit megpróbálnak megszelídíteni - fűzte hozzá Celia. - Emilia olyan vad, mint egy tál zabkása. -
Amikor Matt arra kérte, küldjön el egy levelet Mariának, visszautasította. -Az apácák úgyis odaadják
Mendoza szenátornak - mondta.

Matt megpróbálta elképzelni, mit csinál Maria, de semmit sem tudott a zárdáról. Vajon hiányzik Mariának?
Vajon megbocsátott már neki? Talán Tomot megy meglátogatni őhelyette?

Maria és Emilia távollétében Benito és Steven máshol töltötték a vakációjukat. Mr. Alacrán gyakorta utazott
üzleti útra, Felicia és El Viejo pedig a szobájukban tartózkodtak.

Teljesen néptelenek voltak a ház, a kert. A cselédek ugyan tették a dolgukat, de mintha megkukultak volna.
Olyan volt a farm, akár egy színpad színészek nélkül.

Egyik nap Matt rendelt egy biztonságos lovat az istállóból, és feszülten várta, megtagadják-e a kérését. De
teljesítették. Egy eejit vezette ki az állatot. Matt feszengve a földre szegezte tekintetét. Kevés eejit dolgozott
a házban, és inkább nem gondolkodott felőlük. Megfogta a kantárszárat, majd felpillantott.

Rosa volt az.

Mattba belehasított az a régi félelem, mintha még kisfiú volna, Rosa pedig a börtönőre, ám ez a nő
szemernyit sem volt félelmetes. Az arcát szabdaló kemény, keserű ráncoknak szemlátomást semmi közük
nem volt ahhoz, ami a fejében ment végbe. Rosa egyenesen előre nézett, a két keze kinyújtva. Még az sem
volt világos, hogy egyáltalán látja-e őt.

- Rosa? - szólította meg Matt. A nő ránézett.

- Óhajt egy másik lovat, uram? -A hang ugyanaz volt, de a régi dühnek semmi nyoma.

- Nem, ez nagyon jó lesz.

Rosa megfordult és visszacsoszogott az istállóba. Mozdulatai darabosak voltak ahhoz képest, amire Matt
emlékezett.

A ló egyenletes ütemben baktatott. Nyílegyenesen poroszkál, hacsak Matt nem utasítja irányváltásra, és
semmiképp sem lépi át az agyába beprogramozott határokat. Olyan, mint Rosa - gondolta Matt. Először
fogta fel, milyen szörnyű eejitnek lenni. Eddig egyet sem ismert a műtétje előtt. Egyszerűen csak ott voltak,
hogy végrehajtsák az egyhangú munkákat. Ám Rosa, bár primitív volt és erőszakos, létezett. Most viszont
egy árnyék csupán, akiből kiszippantották az életet.

Hirtelen támadt ötlettől vezérelve Matt nem keletre, hanem nyugat felé fordította az állatot, és arra került a
mákföldeken, ahol Celia kisházát sejtette. Leárnyékolta a szemét, hogy jobban lásson. A farmnak ez a része
a fejlődési ciklus kezdeti szakaszában volt. A növények szinte csak szürkés zöld foltoknak tűntek, miközben
finom vízfátylat fújtak föléjük a földalatti öntözőfejek. Nedves por erős szaga ülte meg a levegőt. Néhány eejit
görnyedt a talaj fölött, gyomokat tépkedtek ki, bogarakat tapostak össze. Ez az ő felségterületük volt, az
eejitek országa. Matt eltűnődött, mi történne, ha hirtelen felébrednének. Ellene fordulnának vajon, mint
abban a filmben a falusiak Frankenstein ellen? De úgysem fognak felébredni. Nem tudnak. Addig
gyomlálnak majd, amíg a munkavezető azt nem mondja:"Állj!"

Matt nem találta meg a kisházat, kétségtelenül lerombolták, miután ő és Celia kiköltöztek belőle. Felsóhajtott
és keletnek vette az irányt, a hegyi oázis felé.

Az itatóhoz érve leszállt a lóról, és ahogyan Tam Lintől látta, vizet szivattyúzott a vályúba.

- Igyál! - mondta a lónak. Az szófogadóan lefetyelt, amíg Matt úgy nem döntött, hogy már eleget ivott. -
Hagyd abba! - mondta. Az árnyékba vezette a lovat és utasította, hogy várjon.

Titokzatos félelmet érzett, amikor elindult a hegyekbe. Ezúttal egyedül volt. Most senki sem jön a
segítségére, ha leesik egy szikláról, vagy megmarja egy csörgőkígyó. Elérte a hatalmas sziklatömböt, és
keresztülmászott a lyukon. A tavacska sekély volt, hiszen az aszályos évszak végén jártak, még várattak
magukra az augusztusi és szeptemberi zivatarok. A víz másik oldalán megreszketett egy kreozotcserje, egy
állat a rejtekhelyére lopakodott. A kopár sziklák között magányos, metsző hangon fütyült a szél.

Matt leült és elővett egy szendvicset. Nem igazán tudta, mit keres itt.

A rövid, szűk völgy túlsó végében, az ember alkotta lugas fölött zöldellt a vadszőlő. Valamikor régen élt ott
valaki. Olyan súlyosra terebélyesedett a kúszónövény, hogy a lugas egy része összeomlott. Matt óvatosan
az árnyékába lépett, éberen figyelve a hűvöset szintén kedvelő kígyókra.

Egy nagy fémládát pillantott meg a földön. Az egyik oldalán összegöngyölt takarók pihentek, mellettük
palackokban felhalmozott vízkészlet. Matt megtorpant. Szíve hevesen vert. Körülnézett, hová rejtőzhetett el
a betolakodó.

De semmit sem látott, csak a metsző szelet és egy kaktuszmadár reszelős füttyét hallotta valahol a sziklák
között. Egy kreozotcserjében keresett menedéket. Az erős illatú, olajos levelek szúrták a bőrét. Ki merészelt
betolakodni az ő különleges helyére? Talán egy törvényen kívüli próbált eljutni az Egyesült Államokba? Vagy
egy eejit ébredt fel?

A lehetőségeket fontolgatva ráébredt, hogy törvényen kívüli nem cipelhetett volna egy ekkora fémládát a
kiszáradt hegyeken és kanyonokon keresztül, amelyekről Celia mesélt. És nincs olyan eejit, aki valaha is
magához térne.

Matt zakatoló szívvel kimerészkedett a búvóhelyéről, és megvizsgálta a ládát. Két fémcsattal volt lezárva.
Óvatosan kicsattintotta őket, és felemelte a fedelet.

A szép rendesen összepakolt holmik tetején egy üzenetet látott. Kedves Matt! - így kezdődött. Matt
kényelmesen elhelyezkedett a földön és mélyeket lélegzett, hogy úrrá legyen a riadalmán. Ez a holmi itt az
övé. Miután lenyugodott, kézbe , vette az üzenetet. "Kedves Matt!

Pocsékul irok, ezért nem lesz hoszú. El Patron azt mondgya, vele kell mennem. Sémit se tehetek ez ellen.
Enivalót és könyveket tettem ebbe a ládába. Sosem tudhatod, mikor lehet szügséged dolgokra. Barátod,
Tam Lin."

Nagy, gyerekes betűkkel volt írva. Mattot meglepte, milyen rossz a férfi helyesírása, miközben olyan
intelligensen beszél. Tam Lin mondta ugyan, hogy sosem tanult, és ennek most itt volt az ékes bizonyítéka.

Matt boldogan pakolta ki a ládát. Talált benne szárított marhahúst, rizst, babot, szárított hagymát, kávét és
cukorkát. Volt benne egy üveg víztisztító tabletta, elsősegélynyújtó készlet, bicska, gyufa és spiritusz.
"Edények a pokrócokban" - közölte egy újabb üzenet valahol a láda közepén. Matt azonnal kitekerte a
takarókat, és főzéshez való eszközöket meg egy fémbögrét talált.

A láda legalján könyvek sorakoztak. Az egyik egy kihajtogatható térkép volt, a másiknak az volt a címe, hogy
Az ópium története. Újabb kettő a táborozásról és a túlélésről szóló kézikönyv volt. A láda legalján ismét
üzenet várta: "Ládát tarcsd zárva. Prérifarkasok megeszik a kalyát. Könyveket is."
Matt megcsodálta a kincseit. Tam Lin végtére is nem hagyta el őt. Újra és újra elolvasta az üzenet utolsó
szavait. Olyan érzése támadt, mintha sok-sok csészényi friss, hűvös vizet ivott volna: "Barátod, Tam Lin."
Aztán mindent visszapakolt, az árnyékba húzta a ládát, és hazalovagolt.

Óriási felfordulást talált a házban. Siklóhajók landoltak, cselédek futkároztak. Celia már a lakás előtt várta,
arca merő aggodalom.

- Hol voltál, mi vida? - kiáltotta. - Már azon voltam, hogy utánad küldök egy keresőosztagot. Az öltönyödet
kikészítettem az ágyadra.

- Mi történt? Miért rohangál mindenki? - kérdezte Matt.

- Hát senki sem mondta neked? - Celia szórakozottan lesegítette Mattról az inget, és odadobott neki egy
törülközőt.

- Zuhanyozz le gyorsan, mielőtt felöltözöl. El Viejo meghalt.

- Celia sebtében keresztet vetett, s már ott sem volt.

Matt a törülközőt bámulta, miközben összeszedte a gondolatait. Az öregember halála nem érte
meglepetésként - hónapok óta ki sem jött a szobájából, és nyilvánvaló volt, hogy nagyon beteg. Matt
igyekezett sajnálatot érezni iránta, de alig ismerte ezt az embert.

Lezuhanyozott, és amilyen gyorsan csak tudott, felöltözött.

- Ó, nem mondtam, hogy a hajadat is mosd meg - sopánkodott Celia, és kapkodva megfésülte a fiút.

Celia szép, fekete ruhát viselt, az elején fekete gyöngyhímzéssel, és Matt arra gondolt, milyen furán fest
kötény nélkül.

- El Patron ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyünk - magyarázta Celia, ahogy végigsiettek a folyosókon.

A szalonban a szobrok helyén most virágcserepek álltak. A falakra redőzött fekete kreppet aggattak, a
helyiség egyik végében pedig több száz gyertya ragyogott egy állványon. A füst és a füstölőillat
köhögőrohamot váltott ki Mattból. Mindenki - és legalább ötvenen voltak a szalonban - rosszallóan fordult
felé. Celia a kezébe nyomta az inhalátort, amelyet mindig magával hordott.

Matt asztmás zihálása alábbhagyott, és már körül tudott nézni a teremben. A helyiség közepén elegánsan
faragott, sárgaréz fogantyús koporsó állt. A benne fekvő El Viejo leginkább egy éhen halt madárra
emlékeztetett. Fekete öltönyt adtak rá, éles orra akár egy csőr, úgy meredt ki az elefántcsontszínű
selyembélésből.

Celia halkan sírdogált, zsebkendővel törölgette a szemét, Matt rosszul érezte magát emiatt. Gyűlölte, amikor
sírni látta. A gyászolók messze álltak a koporsótól. A falak mentén csoportokba verődve halkan
beszélgettek. Matt látta Benitót, Stevent és Emiliát. Steven és Emilia egymás kezét fogták.

Egyre többen jöttek. Megérkezett MacGregor, harminc évvel fiatalabbnak tűnt, mint az utolsó alkalommal,
amikor Matt látta. Most tényleg úgy nézett ki, mint Tom, és Matt ismét valami megmagyarázhatatlan
utálkozást érzett. Szédült a gyertyák meleg, szúrós illatától. Azt kívánta, bárcsak kimehetne. A ház távolabbi
végében óriási úszómedence volt, amelyet szinte senki sem használt, csak Felicia, már amikor józan volt.
Mattnak most az úszómedence jutott eszébe a maga hűvös, kék mélységével. Elképzelte, amint úszkál
benne.

- Egy szót se szólj! - súgta a fülébe Celia. Ha nem figyelmezteti, még elszalasztottá volna a szalon túlsó
oldalán belépő Mariát. Magasabb volt, karcsúbb és nagyon felnőttnek nézett ki vékony, fekete ruhájában.
Haja fényes fátyolként omlott a vállára. Gyémánt fülbevalót és gyémántokkal szegélyezett kis fekete kalapot
viselt. Matt arra gondolt, hogy még soha életében nem látott ilyen szépet.

A lány Tom kezét fogta.

Matt érezte, amint Celia megszorítja a karját. Ő Mariát bámulta, azt akarta, hogy a lány ránézzen, azt akarta,
hogy engedje el Tom kezét, vagy (ami még jobb) lökje el magától a fiút. Maria anélkül, hogy egyetlen
pillantást vetett volna felé, elvegyült a tömegben.

Ekkor El Patront tolta be a szalonba Tam Lin. Velük volt Mr. Alacrán is, és Matt először látta a gyász nyomát
valakinek az arcán. Mr. Alacrán odament El Viejo koporsójához, és homlokon csókolta az öregembert. El
Patron bosszúsnak tűnt. Jelzett Tam Linnék, tolja végig a vendégek előtt, hogy üdvözölhesse őket.

Matt feszülten várakozott. Köszönetet akart mondani Tam Linnék, de ez nyilvánvalóan nem a megfelelő idő.
Sejtette, hogy a fémláda tartalma tiltott dolog, és nem akarta bajba sodorni a testőrt.

Hirtelen csönd támadt. Nyílt az ajtó és belépett rajta a szertartást végző pap. Füstölőt lóbáló ministránsok, és
egy gyermekkórus követte. Édes hangjuk hallatán mindenki abbahagyta a beszélgetést a teremben. Fehér
köntöst viseltek, olyanok voltak, akár egy csoport angyal. Szépen megfésülték őket, arcuk tiszta volt és
fénylő. Valamennyien hét évesek lehettek, és láthatóan eejitek voltak.

Gyönyörű hangjuk volt - Matt igazán tudta értékelni a jó zenét -, de nem értették, amit énekelnek.

A ministránsok a koporsó fejénél helyezkedtek el.

- Állj! - mondta halkan a pap. Matt még sosem látott papot, csak a televízióban. Celia egy kis templomba járt,
másfél kilométernyi járásra lehetett a mákföldeken. Vasárnap kora reggel gyalogolt el oda néhány
szolgálóval együtt. Indulás előtt nem szabadott ennie, sőt innia sem, ami szerfölött nehezére esett. De
sosem hagyott ki egyetlen misét sem. És Mattot sem vitte magával soha.

- Hallgassatok el! - mondta a pap a gyermekkórusnak. Azonmód elhallgattak. A pap elmondott egy imát, a
végén pedig csillogó szenteltvizet fröcskölt El Viejóra. Nem lyukasztotta ki El Viejo öltönyét, ahogy a Repülő
Szentatya szenteltvize rágta keresztül magát a démonokon a tévében. Mattnak az a halvány képzete
támadt, hogy az valamiféle sav volt.

- Emlékezzünk embertársunk életére - mondta mély, hatásos hangon a pap. Fejet hajtott a hallgatóság felé,
de senki sem viszonozta. Végül Mr. Alacrán mondott néhány szót, majd a pap felkérte a gyászolókat,
vegyenek végső búcsút a halottól. Matt felnézett Celiára, remélte, hogy most már mehetnek. Celia azonban
igen határozottnak látszott. Maga előtt tolta őt, amikor csatlakoztak a koporsó mellett elcsoszogó gyászolók
hosszú sorához.

Most mit kell tennem? - gondolta Matt. Próbálta kifigyelni, mit csinálnak mások, amikor elérik a koporsót. A
legtöbben pusztán fejet hajtottak, és kiviharzottak a szalonból. Amikor Matt és Celia értek oda, Celia
keresztet vetett, és azt motyogta:

- Legyen Isten könyörületes hozzád!

Matt egy kezet érzett a vállán, amely kihúzta őt a sorból.

- Ez meg mi? - morogta a pap. így közelről sokkal nagyobb termetűnek tűnt.

- El Patron akarta, hogy eljöjjön - mondta Celia.

- Ez nem tartozik ide! - dörögte a pap. - Ennek a meg-kereszteletlen ördög cimborájának nincs joga gúnyt
űzni e szertartásból! Behoznál egy kutyát a templomba? - A sorban állók megtorpantak. Tekintetükből merő
rosszindulat sugárzott.

- Kérem, kérdezze meg El Patront - könyörgött Celia. Matt nem értette, miért száll vitába. Úgysem
győzhetnek, és elviselhetetlen volt, hogy megalázzák a rászegeződő tekintetek. Kétségbeesetten nézett
körül, de El Patron már távozott.

- Szent Ferenc bevinne egy kutyát a templomba - mondta egy vékonyka, csengő hang. Honnan került elő
Maria? Matt megfordult, a lány közvetlenül ott állt mögötte. Közelről még gyönyörűbb volt.

- Szent Ferenc egy farkast vitt be a templomba - folytatta a lány. - Ő minden állatot szeretett.

- Maria! - horkant fel Emilia, aki nem messze tőlük állt. - Dada dührohamot kap, ha megtudja, mit művelsz.

- Szent Ferenc imádkozott egy farkashoz és azt mondta neki, ne egyen több bárányt - folytatta a nővérét
figyelemre se méltatva Maria.
- Miss Mendoza - mondta a pap sokkal tiszteletteljesebben, mint ahogy Celiához beszélt. - Biztos vagyok
benne, hogy édesapjának tetszik, ha kifejezésre juttatja a véleményét, de higgye el nekem, ezekben a
dolgokban szakértő vagyok. Szent Ferenc a templom előtt beszélt a farkashoz.

- Akkor én is ezt fogom tenni - mondta büszkén Maria. Megfogta Matt kezét, és a gyászolók sora mellett
hátravezette a fiút.

- Nagy bajba kerülsz, ha apa ezt megtudja - szólt utána Emilia.

- Feltétlenül mondd el neki! - vágott vissza Maria. Matt szinte szédült. Celia nem tartott velük. Kettesben volt
Mariával, aki húzta maga után a folyosókon, hogy olyan helyet találjon, amelyet biztonságosnak ítél. Matt a
lány kezének melegét érezte csupán és parfümjének fűszeres illatát. Csak amikor már zárt ajtók mögött
voltak, akkor fogta fel, hogy a zeneteremben vannak.

Maria levette a kalapját, beleszántott a hajába, és tüstént visszaváltozott kamaszlánnyá.

- Olyan hőség van itt! - panaszolta. - Nem értem El Patront, miért nem használ légkondicionálót.

- Azt akarja, hogy olyan legyen minden, mint a régi falujában - felelte Matt. Alig hitt a jó szerencséjének.
Maria itt van! És ővele!

- Akkor miért nem importál patkányokat és csótányokat is? Ahogy én tudom, a faluja dugig volt velük.

- Csak a jó dolgokat akarta belőle - felelte Matt, és igyekezett összeszedni magát.

- Jaj, ne vesztegessük erre az időnket! - kiáltott fel Maria. A fiú nyakába ugrott és hatalmas puszit adott neki.
- Nesze! Ez azt mutatja, hogy megbocsátottam. Istenem, mennyire hiányoztál!

- Tényleg? - Matt megpróbálta visszacsókolni, ám a lány kicsúszott a karjai közül. - Akkor miért kerültél a... a
kórház után? - Na, ezt jól elszúrta! Emlékeztette őt MacGregor klónjára.

- Mert sokkolt - felelte komoly arcot vágva Maria. - Tudtam róla... csak nem akartam elmondani neked...

- Mit tudtál?

- Hé, jön valaki a folyosón!

Matt is hallotta a zajt odakintről. Berántotta Mariát a szekrénybe, megnyomta a rejtett kapcsolót, és hallotta a
lány döbbent álmélkodását, amikor kinyílt a titkos átjáró.

- Ez olyan, mint egy kémregényben - suttogta Maria, amikor Matt berántotta a szűk folyosóba, és
megkereste a bejáratnál tartott elemlámpáját. Lábujjhegyen osontak az átjáróban, végül az elől haladó Matt
megengedte Mariának, hogy megálljon és kilihegje magát.

16.

FARKAS FIVÉR

Itt még nagyobb a hőség, mint odakint - mondta az arcát törölgetve Maria. - Keresek egy üres szobát, ahol
elrejtőzhetünk - felelte Matt. Megmutatta a lánynak a titkos kémlelőnyílásokat. Maria megütközött,
egyszersmind el volt bűvölve.

- Ne mondd, hogy itt ülsz és kukkolsz - mondta.

- Dehogy! - ő nem hallgatózik egy olyan vacsorán, ahová nem hívták meg. Ez egyszerűen csak visszavágás
azoknak, akik lenézik. Amire viszont Maria gondol, az csúnya dolog, olyan mint egy kulcslyukon
bekukucskálni. - Te azt hiszed, hogy kukkoló vagyok?

- Hé, nem én hoztalak egy titkos labirintusba. Ki építette ezt? - Maria suttogása robbanásként hangzott Matt
füle mellett. Csiklandozta, de bele is borzongott.

- El Patron, azt hiszem.

- Ez jellemző. Olyan paranoiás, mindig kémkedik az emberek után.

- Talán szüksége van rá.

- Ő már nem használhatja a kémlelőnyílásokat - jegyezte meg Maria. - El tudod képzelni, ahogy megpróbál
begyömöszölni ide egy tolószéket?

- Ezzel ne viccelődj.

- De tényleg, figyuzz! Találhatnál egy szobát, mielőtt tócsává olvadok.

Matt emlékezett egy távoli raktárhelyiségre, amelyben számítógépek és egyéb berendezések voltak.
Mindent erős műanyagfólia borított. Olyan helynek tűnt, ahol El Patron azokat a dolgokat tárolja, amelyekre
szüksége van, de nem akarta közszemlére tenni, nehogy elrontsák a nosztalgiaház illúziót.

Matt átsegítette Mariát egy csomó kábelen, és beléptek az elsötétített szobába.

- Hű! Itt aztán hűvös van. - A lány megborzongott. Több mint hűvös. Matt inkább fagyosnak mondta volna.

A helyiségben enyhe vegyszerszag terjengett. Finom légáramlás borzolta fel a szőrt a karján, s szinte alig
hallhatóan zümmögött valami.

- Úgy tudom, a számítógépeknek légkondicionálás kell - mondta.

- Hát, ez is mennyire jellemző - grimaszolt Maria. - Mi összeaszalódhatunk a hőségben, a gépeknek meg

első osztályú szállodai szoba jár.

Lábujjhegyen járta körül a berendezéseket, és suttogva beszélt. Matt fényeket látott felvillanni a
műanyagfóliák alatt, tehát a gépek üzemeltek. Vajon mi célból?

- Gyere, üljünk le valahová és beszélgessünk - súgta Maria. Két letakart monstrum között Matt talált egy
zugot, ahol úgy gondolta, melegebb lehet. Az először olyan jóleső hűvösség szinte már kellemetlennek
bizonyult.

Közel ültek egymáshoz, ahogyan oly gyakran, mielőtt Mariát elküldték.

- Akkor határoztam el, hogy megbocsátok neked, miután elolvastam az Assisi Szent Ferenc kis virágait -
kezdte Maria.

Emlékszel a farkasra, amelyről beszéltem? Szóval, egy szörnyeteg volt, mindenkit terrorizált, egészen addig,
amíg Szent Ferenc el nem beszélgetett vele. Azután a farkas szelíd lett, mint egy bárány, és sosem evett
mást, csak zöldséget.

- Nem tudtam, hogy a farkasok meg tudják emészteni a zöldséget - felelte Matt, aki tanult biológiát.

- Nem ez a lényeg. Szent Ferenc nem azt mondta: Én meg foglak büntetni titeket mindazért a rosszasságért,
amit elkövettetek. Ő azt mondta: Farkasfivér ma új nap van, és tiszta lappal indulsz.

Matt tartotta a nyelvét. Legszívesebben azt mondta volna, hogy ő nem mérgezte meg Pamacsot,
következésképp nincs szüksége megbocsátásra, de nem akarta elrontani Maria hangulatát.

- Tehát rájöttem, hogy igazságtalan voltam, és meg kell bocsátanom neked. Végtére is a farkasok nem
tudják, hogy nem szabad megenniük a parasztokat. - Maria a fiúhoz simult a gépterem kékes félhomályában.
Mattnak megremegett a szíve. Maria olyan gyönyörűséges volt, és annyira hiányzott neki.

- Köszönöm - mondta.

- Akkor hát megígéred, hogy jó leszel.

- Oké - felelte Matt, aki abban a pillanatban az égvilágon bármit megígért volna neki.

- Komolyan kell venned ezt, Farkasfivér. Nincs kirohangálás a tyúkólba csemegéért.

- Megígérem. Mindek nevezzelek? Szent Maria?

- Jaj, ne! Nem vagyok szent. Mindenféle hibám van.

- El sem hiszem.

Maria elmondta, mennyire igyekszik, hogy ne veszítse el a türelmét Emiliával, hogyan másolta le valakinek a
dolgozatát, amikor elfelejtette elkészíteni a házi feladatot, és hogy fagylaltot evett, amikor böjtölnie kellett
volna. Matt, aki nem törődött a jó viselkedéssel, időpocsékolásnak tartotta, hogy valaki a hibái miatt
aggódjék.

- Téged megkereszteltek? - kérdezte.

- Igen, még kisbaba koromban.

- És az jó?

- Hát persze. A nélkül nem juthatsz a mennyországba. Matt nem sokat tudott a mennyországról. A poklot
jóval többször emlegették a miséken, amelyeket a tévében látott.

- Mit akart a pap mondani azzal, hogy... hogy én "megkereszteletlen ördög cimborája" vagyok?

Maria hozzádőlt és felsóhajtott.

- Ó, Matt! Biztos vagyok benne, hogy Szent Ferenc nem értene egyet vele. Te nem vagy ördögi, csak...

- Csak mi?

- Neked nincs lelked, tehát nem lehetsz megkeresztelve. Az összes állat ilyen. Szerintem ez tisztességtelen,
és néha nem is hiszek benne. Végtére is, milyen lenne a mennyország madarak, kutyák vagy lovak nélkül?
És mi a helyzet a fákkal meg a virágokkal? Azoknak sincs lelkük. Akkor ez azt jelenti, hogy a mennyország
úgy néz ki, mint egy lebetonozott parkoló? Azt hiszem, ez az, amit az apácák teológiai problémának
neveznek.

- Az állatok a pokolra jutnak, amikor meghalnak? - kérdezte Matt.

- Dehogy! Persze hogy nem! Lélek nélkül oda sem mehetsz. Azt hiszem... Rengeteget törtem ezen a fejem,
amikor Pamacs meghalt... Egyszerűen kialszol. Mint a gyertyaláng.

Abban biztos vagyok, hogy nem fáj. Az egyik pillanatban ott vagy, a másikban már nem. Jaj, ne is beszéljünk
erről!

Mattot megdöbbentette, hogy Maria elsírta magát. Régebben rengeteget bőgött. Átölelte a lányt, s
megpuszilta könnyáztatta arcát.

- Én nem bánom - suttogta. - Ha volna lelkem, valószínűleg a pokolban végezném.

Hosszú ideig csak ültek ott szótlanul. A szobában olyan hideg volt, hogy mindketten reszkettek.

- Annyira szeretek veled lenni - szólalt meg végül Maria.

- A suliban senkivel sem tudok ilyen jól beszélgetni.

- Nem jöhetsz el újra?

- Dada azt mondja, távol kell magam tartani tőled. Szerinte. .. Jaj, nem! Már megint hangokat hallott.

Egyszerre ugrottak talpra és futottak az ajtó felé. Maria megbotlott a kábelekben, Matt elkapta és besegítette
az átjáróba. Éppen akkor tűntek el, mikor a szoba másik felén kinyílt az ajtó. Egy pillanatig zihálva álltak.

- Végre meleg van. - Maria elégedetten sóhajtott fel, s a karját dörzsölgette. Matt a kinti hangokra figyelt.
- Tom az - mondta halkan.

- Tényleg? Hol a kémelőnyílás? Hadd nézzem!

- Azt hittem, nem szeretsz kémkedni.

- Csak egy kukkantás. - Maria odaillesztette szemét a lyukhoz. - Tom az és Felicia. - Matt a falhoz
tapasztotta a fülét, hogy jobban hallhasson.

- .. .itt megtaláljuk őket... bárhol legyenek is... a házban - mondta lassan, tétova hangon Felicia. Matt egy
pillanatig arra gondolt, hogy a titkos folyosóról beszél, ám aztán hallotta, hogy székeket húznak a padlón, és
felberreg egy gép.

- Hé, az a szalon - mondta Tom. - Teljesen üres. El Viejo egyedül van.

- Kit érdekel? - morogta Felicia. - Olyan... haszontalan volt.

- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Tom. Felicia éles, riasztó hangon nevetett.

- A májának... lőttek. A szíve... kiszáradt. Egy rákos betegnek nem lehetnek átültetésre alkalmas szervei.

- Már csak egy komposzt - röhögött Tom. Felicia csatlakozott hozzá.

Matt mélyen megdöbbent. Képtelen volt megsiratni El Viejót, de sajnálatot érzett iránta, ahogy ott feküdt a
selyemmel bélelt koporsójában, mint egy éhen halt madár. Gyöngéden félretolta Mariát. A lány nem
tiltakozott. Épp annyira megdöbbentették az imént hallottak, mint Mattot.

A fiú látta, ahogy kivilágosodik az egyik komputer képernyője. Aztán rájött, hogy az nem is számítógép,
hanem egy különleges kameramonitor. El Viejo jelent meg rajta, csőrszerű orra kiemelkedett a koporsóból.
Aztán elmosódott és váltott a kép. Tom működtette az irányítópanelt.

- Ez a zeneterem - mondta Felicia.

Matt látta a hangversenyzongorát, a felhalmozott kottákat, és az egyik asztalon Maria fekete kalapját.

- Ott voltak! - kiáltotta Tom. Úgy fordította az objektívet, hogy a szoba valamennyi sarkát megmutassa.

Most Felicia vette át a vezérlést, szemlátomást nagyon értett a berendezéshez, sokat használhatta. Gyorsan
végigpásztázta a házat, még a cselédek szállását és a raktárfülkéket is. Celia lakásánál megállt. Celia egy
nagy fotelban gubbasztott.

- Hová mehettek? - kérdezte a szobában fel-alá járkáló Tam Lin. Azzal a nyughatatlan energiával mozgott,
amire Matt olyan jól emlékezett. A testőrnek halk bádoghangja volt, de amint Felicia feltekerte a hangerőt,
kitisztult a hang.

- Talán nincsenek is házban - mondta Celia.

- Oda biztosan nem vitte - így Tam Lin.

- Honnan tudja? És ha annyira elkeseredett volt...

- Csak óvatosan - mondta egyenesen a kamerába nézve Tam Lin. Celia témát váltott, a temetésről kezdtek
el beszélgetni.

- A francba! Tudnak a kamerákról - pattant fel Tom.

- Tam Lin... mindenről tud - mondta Felicia. - El Patron vakon bízik benne.

- Hol lehet az az oda? - kiáltotta Tom és egy gépekkel teli, letakart asztalra csapott az öklével. Valami leesett
és összetört. Felicia megragadta a fia kezét.

Matt tudta, mire utalt Celia. Tam Lin biztosan beszélt neki a titkos oázisról. A fiúnak eszébe sem jutott
odavinni Mariát, most főként nem tenné, amikor mindenki őket üldözi.
- Talán valahol... odakint. A szabadban - motyogta Felicia. Úgy változtatta a képet, hogy az istállókat
mutassa, majd az uszodát, a kerteket. Matt meglepetten látta a Lótusz-tavat és a szárnyaikkal lustán
csapkodó íbiszpárt.

- Hadd nézzem! - suttogta Maria. Matt oldalra lépett és újra a falhoz szorította a fülét, hogy semmit se
mulasszon el.

- Erre emlékszel? - kérdezte lassan, sokat sejtetően Felicia.

- Ez az a hely, ahol kinyuvasztották Pamacsot? - kérdezte Tom.

Maria levegő után kapkodott. Matt rájött, hogy biztosan a szivattyúházat nézik.

- Tudod, én láttam... a kis fenevadat azon a napon -mondta Felicia.

- Pamacsot? - kérdezte Tom. Felicia kuncogott.

- A klónra gondolok. Láttam... a csodálatos, tehetséges Mattot... kiosonni a Mendoza lakásból... a kutyával
egy táskában. Kíváncsi voltam, miben sántikál, úgyhogy követtem.

Némi szünet után Tom szólalt meg.

- Elképesztő! Látod, hogy mi van odabent!

- Mindenütt ott vannak a kamerák. El Patron valamikor mindent megfigyelt. De most már túl öreg. Átadta a
munkát a biztonsági embereinek. Azok a tuskók meg nem foglalkoznak ezzel... kivéve, amikor látogatók
vannak. Én rengeteg időt töltök el itt.

- Annyira hideg van.

- A gépek... hatékonyabbak a hidegben. Kabátot viselek, és alig veszem észre - mondta Felicia. Matt el is
hitte neki. Annyira be volt lőve, hogy valószínűleg nem sokkal magasabb a hőmérséklete, mint szegény El
Viejónak a koporsójában.

- És láttad, amikor Matt megölte a kutyát? - kérdezte kíváncsian Tom. Matt meglepődött. Miért teszi fel Tom
ezt a kérdést, amikor ő maga követte el a bűntényt. Maria összerándult a haragtól. Matt remélte, hogy nem
feledkezik meg magáról, és nem üvölt rájuk.

- Nem Matt... csinálta.

Maria teste akkorát rándult, mintha megcsípte volna valami.

- Nála volt a laudanum - folytatta Felicia -, de nem... nem használta.

- Akkor csak az lehetséges, hogy a kutya megtalálta az üveget és kiszolgálta magát.

- Jaj... dehogy - Felicia elhallgatott. Néha jó pár percbe is beletelt, amíg ura lett a gondolatainak, és tovább
folytatott egy gondolatsort. Matt azt kívánta, bárcsak láthatná, mi történik, de most semmi esély nem volt rá,
hogy elimádkozza Mariát a kémlelőnyílás elől. - Odamentem a Lótusz-tóhoz -folytatta végül Felicia. - Olyan...
dühös voltam azért, ahogyan a születésnapi partin bántak veled. Meg akartam gyilkolni azt a fortéimét, amit
El Patron maga mellett tart.

Matt megdermedt. Fogalma sem volt róla, hogy Felicia ennyire gyűlöli.

- De meg kellett elégednem azzal a... azzal a mocskos, nyáladzó patkánnyal, amelyet Maria kutyának
nevezett. Mindig tartok magamnál egy kis laudanumot az idegeim miatt.

Annyit tart, amennyivel egy egész várost kiüthetne - gondolta Matt.

- Szóval az egyik... üvegemből a darált húsra öntöttem, amit az az idióta klón otthagyott. "Gyere ide,
Pamacs!" - szólongattam. Nem akart kimászni a táskájából a kis patkány, de... előcsalogattam... a hússal.
Az egészet bezabálta.
- És meddig tartott, amíg megdöglött? - kérdezte Tom, de Matt már nem hallotta a választ. Maria a földre
hanyatlott, s ő tüstént mellette termett. A lány nem adott ki hangot, de a teste reszketett, és csak ingatta a
fejét fájdalmában.

- Nem szenvedett - suttogta Matt, ahogy magához ölelte. - Még csak azt sem tudta, mi történik. - Maria belé-
csimpaszkodott, arcán könnyek csillogtak a falnak támasztott elemlámpa fényében. Végül a lány eléggé
megnyugodott ahhoz, hogy Matt megnézze, mit művel Tom és Felicia. De addigra már elmentek, és a
kameramonitort ismét műanyagfólia borította.

Végigvezette a lányt az átjárón. Maria egy szót sem szólt, Matt pedig nem tudta, mitévő legyen. Nem jutottak
messzire, mikor egy hatalmas árnyékot láttak közeledni kezében elemlámpával. Alig fért el az átjáró falai
között.

- Ti teljesen meghibbantatok - súgta Tam Lin. - Az egész ház úgy zsong, mint egy felbolydult méhkas.

- Hogy találtál meg minket? - kérdezte Matt.

- El Patron beszélt nekem erről a passzázsról. Sejtette, hogy valahogy rábukkantál. A francba Matt, már épp
elég fájdalmat okoztál Mariának.

- Felicia mérgezte meg Pamacsot - szólalt meg halkan Maria.

- Te miről beszélsz? - Tam Lin szemlátomást meglepődött.

- Hallottam, amikor ő maga mesélte Tomnak. És olyan... annyira boldog volt, amiért megtette. Nem tudtam,
hogy ennyire gonoszak lehetnek egyes emberek. - Maria úgy festett fekete ruhájában, mint valami kísértet.
Hamuszürke volt az arca.

- Le kell feküdnöd - mondta Tam Lin. - El Patron dolgozószobáján keresztül viszlek ki. Majd azt mondja,
mindvégig ott voltál. Ő igen szórakoztatónak véli ezt a dolgot, Mendoza szenátor azonban egyáltalán nem
tartja viccesnek.

- Jaj, a papa! - sopánkodott Maria.

- Matt, te várj itt néhány percet. Ha tiszta a levegő gyere ki ott, ahol bementél - mondta a testőr.

- A zeneterem - felelte Matt.

- Kitalálhattam volna. Maria kalapja ott volt.

- Matt! - Maria egy pillanatra félrehúzta a fiút Tam Lin-től. - Hagytad, hogy megbocsássak neked valamiért,
amit el sem követtél.

- Egy kis extra megbocsátás sohasem árt - idézte a fiú Celia egyik kedvenc mondását.

- Valószínűleg élvezted, hogy tökéletes hülyét csináltam magamból - mondta régi egyéniségét felvillantva
Maria.

- Sosem gondoltam, hogy idióta vagy.

- Mindenesetre sajnálom. Igazságtalan voltam veled.

- Itt nem maradhatunk - szólt közbe Tam Lin.

- Elvárom, hogy megtartsd az ígéretedet, és jó leszel -folytatta Matt szemébe nézve a lány.

- Rendben - hangzott a válasz.

- És hiányozni fogsz, Farkasfivér! - Ezúttal hagyta, hogy Tam Lin végigterelje az átjárón. Matt addig fülelt,
míg a távolban elhaltak a lány léptei.

17.
AZ EEJIT-AKOL

Miután Maria sápadtan és szomorúan előkerült El Patron lakosztályából, Mendozáék azonnal távoztak. Nem
sokkal ezután El Patron is felszedte a sátorfáját a testőreivel.

Matt újra magára maradt. Nem beszélhetett Mariával vagy Tam Linnel, mégis óriási különbséget jelentett a
tudat, hogy még mindig szeretik őt. Olyan dolgokat tanult, amelyekről úgy gondolta, hogy helyeselnék.
Túlélési kézikönyveket olvasott Tam Lin kedvéért, és hosszú, zavarba ejtő könyveket Szent Ferencről, hogy
Maria kedvére tegyen.

Szent Ferenc mindenkit szeretett, a gyilkos banditától egészen a gennyedő sebekkel borított koldusokig (kép
is volt egy ilyenről a könyvben). A kinyújtott tenyerére hívott egy kabócát, és azt mondta: "Isten hozott,
Kabócanővér! Vidám dalod dicsőítse az Urat!" Szent Ferenc mindenkit megszólított - Napfivért és
Holdnővért, Sólyomfivért és Pacsirtanővért. Ez olyan meleg érzést keltett Mattban, mintha az egész világ
egyetlen szerető család volna - nagyon is különböző az Alacrán famíliától.

Ám mondott volna Szent Ferenc olyat, hogy: Klónfivér?

Matt kellemes érzése köddé vált. Ő nem része a természet rendjének. O egy undormány.

Lényegtelen, hol tartózkodott, nem tudott megszabadulni attól az érzéstől, hogy figyelik. Épp elég
kellemetlen volt az a tudat, hogy biztonsági őrök kémkednek utána, de még pocsékabb volt, ha Feliciára
gondolt. Felicia éppolyan förtelmes, mint Tom, csakhogy ezt senki sem gyanította, mert annyira jámbornak
látszott. Mattot azokra a medúzákra emlékeztette, amelyeket a tévében látott. Könnyű kis párnaként
lebegnek az óceánban, és elég mérget hurcolnak magukkal ahhoz, hogy megbénítsanak egy úszót. Miért is
nem vette észre, hogy Felicia gyűlöli őt?

Hát nyilvánvalóan azért, mert a legtöbb ember gyűlöli. Nem nagy ügy. De Felicia rosszindulata már egy
magasabb kategóriába tartozott.

Hetente egyszer Matt elment az istállókhoz és kikért egy biztonságos lovat. Mielőtt ellovagolt volna,
megpróbált beszédbe elegyedni Rosával. Nem szerette a nőt. Nem tudta biztosan, miért akarja
felébreszteni, csak azt, hogy borzalmas ennyire másnak látni. Ha maradt is valami Rosából, azt egy
vasdobozba lakatolták. Matt elképzelte, amint öklével veri a falakat, de senki sem jön kinyitni az ajtót.
Olvasta, hogy a kómában lévő emberek mindent hallanak, amit mondanak körülöttük, sőt szükségük van
hangokra, hogy élénk maradjon az agyuk. Matt tehát mindenről mesélt Rosának, amit látott és hallott azon a
héten, válaszul azonban örökösen ugyanazt a kérdést hallotta: - Óhajt egy másik lovat, uram?

Általában egy órát időzött Rosánál, majd kilovagolt az oázisba.

- Jó napot, Napfivér! - kiáltotta. - Nem volnál szíves lehűlni egy kicsit? - Napfivér rá se hederített. - Jó reggelt,
Máknővérek! - kiáltott a vakítóan fehér virágok tengere felé. - Jó napot, eejit fivérek és nővérek! - üdvözölte a
földeken hajlongó barna ruhás munkásokat.

Az egyik legmegdöbbentőbb dolog Szent Ferenccel és a híveivel kapcsolatban az volt, hogy elajándékozták
a javaikat. Szent Ferenc alig várta, hogy levehesse az ingét és a szandálját, amikor meglátott egy szegény
embert, akinek nem volt. Juniper testvér, Szent Ferenc egyik barátja számtalanszor teljesen mezítelenül
ment haza. Matt arra gondolt, El Patron szívinfarktust kapna, ha bárki azt mondaná neki, hogy ajándékozza
el a javait.

Arnint átmászott a sziklatömbben lévő lyukon, olyan volt, mintha egy másik világba érkezett volna. Sólymok
köröztek lustán a ragyogókék égbolton, a kreozotcserjék árnyékában nyulak kucorogtak. A halak a fiú ujjai
közül kapkodták ki a kenyeret, és prérifarkasok vetették magukat a szendvicsmaradékra. Egyiküket sem
érdekelte, hogy Matt ember-e vagy klón.

Kiterített egy hálózsákot a szőlőlugas alá, s az egyik összegöngyölt takarót használta párnának. Keze
ügyébe tett egy termosz narancslevet, majd kiválasztotta az egyik könyvet. Ez aztán az élet! Kreozotcserjétől
és a szentjánoskenyérfa sárga virágaitól illatozott a levegő. Nagy, fekete darázs futott át skarlátszárnyakkal
a homokon pókzsákmányt keresve.

- Jó napot, Darázsfivér! - mondta lezseren Matt. A bogár dühödten ásott a homokban, nem talált semmit, és
elrepült. Matt kinyitotta az Ópium történetét, az egyik könyvet, amelyet Tam Lin hagyott neki a fémládában. A
termesztéssel kapcsolatos kézikönyvre számított, ám ez valami egészen más volt, és ugyancsak izgalmas.
"Ópium - olvasta Matt - egy egész ország. Hosszú, keskeny földsáv, amely az Egyesült Államok és Aztlán
között terül el..."

Száz esztendővel ezelőtt rossz volt a viszony az Egyesült Államok és Aztlán között, amelyet abban az
időben Mexikónak neveztek. Matt halványan emlékezett rá, hogy Celia mondott erről valamit. Sok ezer
mexikói menekült át a határon munkát keresni. "Egy drogkereskedő, Matteo Alacrán... "

Matt felült. Hiszen ez El Patron neve! Száz évvel ezelőtt biztosan tetterős férfi volt.

Ez a személy, folytatta a könyv, az egyik leggazdagabb és leghatalmasabb ember volt a világon, pedig
milliárdokat hozó tevékenysége törvénytelen volt.

A drogok illegálisak? - gondolta Matt. - Milyen különös ötlet.

Matteo Alacrán szövetséget kötött a többi drogkereskedővel, és megkörnyékezte az Egyesült Államok és

Mexikó vezetőit. "Nektek két problémátok van - mondta. - Az első, hogy nem tudjátok ellenőrizni a
határaitokat, a második pedig, hogy minket nem tudtok ellenőrizni."

Azt tanácsolta nekik, hogy oldják meg egyszerre a gondokat. Ha mindkét ország hajlandó a közös határok
mentén lemondani egy területről, a drogkereskedők létrehozhatják a farmokat, egyben megállítják a
törvényen kívüliek áradatát. Cserébe a drogkereskedők megígérik, hogy nem adnak el drogot az Egyesült
Államok és Mexikó polgárainak. Helyette Európában, Ázsiában és Afrikában fognak házalni az áruikkal.

"A pokolban született megegyezés volt" - írta a szerző.

Matt letette a könyvet. Ő semmi rosszat nem látott ebben a tervben. Szemlátomást az történt, amit
megígértek. Alaposabban szemügyre vette a címlapot. A szerző Esperanza Mendoza volt, a kiadó pedig a
Kaliforniai Rabszolgaságellenes Társaság. Most látta csak, hogy olcsó, sárga papírra nyomtatták a könyvet.
Nem úgy festett, mint amit komolyan lehet venni. A fiú folytatta az olvasást. Ópium eleinte pusztán a senki
földje volt, de az évek során felvirágzott. A különböző területeket más-más családok irányították, ahogyan a
királyságok működtek a középkori Európában. Megalakították a Farmerek Tanácsát, amely a nemzetközi
kérdésekkel foglalkozott, továbbá fenntartotta a különböző farmok között a békét. A legtöbb család kis
területet irányított, ám kettő elég hatalmas volt ahhoz, hogy diktálja a politikát. A MacGregor család uralta a
San Diego közeli területet, míg az Alacrán család birodalma Közép-Kaliforniától kiindulva magában foglalta
teljes Arizonát és benyúlt Új-Mexikóba.

Ópium lassacskán a senki földjéből igazi országgá változott. "És a legfelsőbb vezetője, diktátora és führere
Matteo Alacrán volt."

Matt abbahagyta az olvasást, a szavakat ízlelgette. Szíve csak úgy dagadt a büszkeségtől. Gőze sem volt
róla, mi az a führer, de nyilvánvalóan valami nagyon jó.

"Ördögibb, gonoszabb és öntömjénezőbb embert aligha lehet elképzelni" - írta a következő sorban
Esperanza.

Matt dühösen elhajította a könyvet. Szétnyílt lapokkal a vízben landolt. Hogy merészeli ez a nő inzultálni El
Patront! Hiszen ő egy zseni. Hány ember képes a semmiből felépíteni egy országot, különösen olyasvalaki,
aki olyan szegény volt, mint El Patron? Ez az Esperanza egyszerűen féltékeny.

Matt felpattant, hogy kimentse a könyvet, mielőtt teljesen tönkremenne. Tam Lintől kapta, ami különösen
értékessé tette. Gondosan megszárította hát, és visszacsomagolta a fémládába.

Visszafelé megállt a víztisztító-telepnél, és a művezetővel beszélgetett. Tam Lin elutazása óta sokszor
elmélkedett a kiváló oktatásról, amelyben részesült. Semmi értelme, ha valamiféle egzotikus házi
kedvencként éli az életét. El Patron nem szokta így elpocsékolni a pénzét.

Nem. Matt rájött, hogy az öregember jelentősebb sorsot szán neki. Mivel nem ember, sosem érheti el Benito
vagy Ste-ven státusát, viszont segíthet nekik. így aztán Matt elkezdte tanulmányozni, hogyan működik egy
ópiumbirodalmat irányító vállalkozás. Látta, hogyan ültetik az ópiumot, hogyan gyártják, és miként kerül
piacra. Megfigyelte, hogyan mozgatják az eejiteket egyik mezőről a másikra, milyen gyakran adnak nekik
vizet és hányszor ételtablettát.
Amikor majd én irányítok - Matt gyorsan módosított a gondolatán: - Amikor majd segítem azt, aki irányít,
felszabadítom az eejiteket. Az ópiumot normális embereknek kell majd termeszteniük. Talán nem lesznek
annyira hatékonyak, de bármi jobb az ész nélküli rabszolgák seregénél. Ezt akkor értette meg, amikor Rosát
látta.

A föld alatti folyó felől kérdezte a művezetőt, amely a Kaliforniai-öbölből, több száz kilométeres távolságból
érkezett oda. Ez biztosította az Alacrán család vízellátását, de a szaga - a víztisztítás előtt - förtelmes volt.

A művezető nem nézett Matt szemébe. A legtöbb emberhez hasonlóan ő sem szeretett klónokkal társalogni,
viszont El Patron haragját sem akarta magára vonni.

- Miért bűzlik ennyire a víz? - tudakolta Matt.

- Döglött halak. Vegyi anyagok - felelte a művezető, de nem nézett fel.

- De maguk kiszűrik azokat.

- Igen.

- És aztán hová rakják?

- Parlag - felelte észak felé mutatva a férfi. A lehető legkurtábban válaszolt.

Matt leárnyékolta a szemét, s a sivatag fölött reszketni látszó forróságban egy sor tetőgerincet pillantott meg.
Feltehetően épületek voltak ott.

- Arra? - kérdezte bizonytalanul.

- Igen - mondta a művezető.

Matt megfordította a lovat és észak felé indult, hogy tisztább képet kapjon. Olyan förtelmes volt a szag, hogy
attól tartott, még asztmás rohamot kaphat. Az inhalátorát kereste.

Az épületekhez ért. Hosszú sorokban nyúltak el, ajtókkal és imitt-amott sötét kis ablakokkal. A tetők olyan
laposak voltak, hogy Matt eltűnődött, fel tud-e állni bennük egy ember. Az ablakokat vasrácsok fedték.
Lehetséges, hogy ez az a hely, ahol az eejitek laknak? Elborzadt a gondolatra.

Minél közelebb ért, annál erősebb lett a bűz. Rothadó hal, ürülék és hányás elegye volt, valami édeskés
vegyszer szagával keverve, amely rosszabb volt, mint az összes többi szag együttvéve.

Matt megragadta az inhalátort. Tudta, hogy azonnal el kellene mennie, de túlságosan is érdekelték az
épületek. Halcsontvázakat és kagylókat látott köröttük a földbe ágyazódva. Az egész hely szemlátomást a
Kaliforniai-öböl szemetére épült.

Matt megkerülte az egyik épület végét, és lelovagolt egy mélyedésbe, amelyet bizonyára szeméttárolónak
használtak. A pokoli szag csípte a szemét, s a könnyektől alig látta tisztán a mélyedés alján lévő sűrű, sárga
üledéket. A ló megrogyott. Összecsuklottak alatta a lábai, és Mattnak át kellett ölelnie az állat nyakát,
nehogy az üledékbe csússzon.

- Kelj fel! Kelj fel! - parancsolta, de a ló képtelen volt engedelmeskedni. Behajlított lábakkal ült a földön.
Aztán Matt is szédülni kezdett. Ledobta magát a lóról, és kétségbeesetten szippantott az inhalátorából.
Tüdeje megtelt folya-

dékkal. Rémület fogta el, azt hitte, mindjárt megfullad, és megpróbált elmászni a mélyedés széléről. Ujjai
rothadó, hal-nyálkás talajba mélyedtek.

Két kéz rántotta fel. Egy darabig a földön vonszolták, majd feldobták egy autó platójára. Matt érezte, hogy
beindítják a motort. A kocsi akkora porfelleget kavart, hogy a fiú köhögni kezdett. Megpróbált felállni, de egy
csizmás láb visszalökte a padlóra.

Sokkoltan pillantott fel, s a leghidegebb szempárba nézett, amelyet valaha is látott. Először azt hitte, Tam
Lint az, de ez a férfi fiatalabb és karcsúbb volt nála. A haja éppolyan hullámos és barna, a szeme kék, de a
tekintetében nyoma sem látszott jóindulatnak.
- Honnan szerezted a lovat? - kérdezte a férfi.

- Ő nem eejit, Hugh - szólalt meg egy másik hang. Matt ismét felnézett, és egy másik férfit látott, aki nagyon
is hasonlított az elsőre.

- Tehát törvényen kívüli vagy - morogta Hugh. - Akkor beugrunk a kórházba, és betetetünk egy satut az
agyadba.

- Csináld csak - mondta hevesen dobogó szívvel Matt. Félt ugyan, de Tam Lin megtanította rá, hogy
ostobaság gyöngének mutatkozni. "Viselkedj úgy, mintha te irányítanál - mondta a testőr -, és tíz alkalomból
kilencszer megúszod. A legtöbb ember valójában gyáva". Matt felfogta, hogy ezek a férfiak a Farmőrséghez
tartoznak, ami Celia történeteire hagyatkozva azt jelenti, hogy szörnyen veszélyesek. - Csináld csak -
ismételte meg Matt -, én pedig elmondom az orvosnak, hogyan bántatok El Patron klónjával.

- Mit dumálsz? - Hugh máris felemelte csizmáját Matt mellkasáról.

- El Patron klónja vagyok. A víztisztító-művet látogattam meg, de eltévedtem. Még jobbat mondok. Vigyetek
a Nagy Házba, és küldök El Patronnak egy üzenetet. - Matt messze volt a magabiztosságtól, ám sokszor
látta az öregembert utasításokat osztogatni. Pontosan tudta, hogyan utánozza azt a rideg hangot, ami
mindig eredményre vezet.

- Atyám! Még a hangja is olyan, mint a vén vámpíré -mondta a második férfi. - Fogd be a bagólesődet! -
mordult rá Hugh. - Nézze, mi nem számítottunk önre, uram... öööö, uram... Hogyan szólíthatjuk?

- Matteo Alacrán - felelte Matt, és megnyugvással látta, hogy a férfinak megrándul az arca.

- Szóval, Alacrán úr, mi nem számítottunk önre, és az eejit-akolnál volt, tehát...

- Az nem jutott eszetekbe, hogy megkérdezzétek, mit keresek ott? - kérdezte Matt összeszűkült szemmel,
ahogyan El Patron beszélt, amikor különösen fenyegető akart lenni.

- Tudom, hogy meg kellett volna kérdeznünk, uram. Igazán nagyon, nagyon sajnáljuk. Egyenesen a Nagy
Házba visszük, és alázatosan könyörgünk a bocsánatáért. Igaz, Ralf ?

- Ó, hogyne - motyogta a második férfi.

- És mi van a lovammal?

- Ó... majd mi elintézzük. - Ralf rávágott a teherautó vezetőfülkéjére. Kinyílt egy ajtó, mire utasításokat
üvöltött be. - Majd rádión odaszólunk egy járőrkocsinak, hogy szedjék össze a gebét. Rosszul nézett ki a
döglött levegőtől, uram. Lehet, hogy nem éli túl.

- Döglött levegő? - mondta annyira meglepődve Matt, hogy el is feledkezett az El Patron-szerepről.

- Néha előfordul a teknő környékén - felelte Ralf. - Nem mozog a levegő, és szén-dioxid keletkezik. Olyan,
mint a bányában.

- Én így vesztettem el a bátyámat - jegyezte meg Hugh.

- És csak akkor lehet észrevenni, amikor már túl késő - folytatta Ralf. - A közelben lévő eejit-aklok többnyire
rendben vannak, de szélcsöndes éjszakákon kint altatjuk az eejiteket a földeken.

Matt elképedt.

- És miért nem tisztítják ki azt a teknőt? Ralf őszintén zavartnak tűnt a gondolattól.

- Mindig így csináltuk, Alacrán úr. Az eejiteket nem zavarja.

Hát, ez igaz - gondolta Matt. Még ha tudnak is az eejitek a veszélyről, nem menekülhetnek el, hacsak nem
kapnak rá utasítást.

Mivel szemlátomást elfogadta a férfiak bocsánatkérését, a farmőrök majdhogynem barátságosan kezdtek

viselkedni. Nem úgy viselkedtek, mint a legtöbb ember, amikor megtudják, hogy klón. Gyanakvóak voltak
ugyan, de nem ellenségesek. Valójában nagyon is úgy viselkedtek, mint Tam Lin.

- Skótok vagytok? - kérdezte Matt.

- A, dehogy - felelte Hugh. - Ralf Angliából jött, én meg Walesből. De Wee Wullie a pilótafülkében skót.
Viszont mindannyian szeretjük a focit meg a bunyót.

Mattnak felsejlett valami, amit egyszer régen El Patron mondott Tam Linről és Daft Donaldról: "Skóciában
szedtem fel ezeket, bunyóztak, fejeket törtek be egy focipálya előtt. Mindig idegen országból válassz
magadnak testőröket. Nehezebb szövetséget kötniük és elárulniuk téged."

- A foci nekem úgy hangzik, mint valami háború - mondta Matt.

Ralf és Hugh hangosan röhögtek.

- Az bizony, pajtás. Az bizony - mondta Hugh.

- A fociban az a legjobb - tette hozzá elrévedve Ralf -, hogy a játékot is, meg a körítést is élvezed.

- Körítést?

- Aha. Azt, ami a játékot körülveszi: a felkészülés, a drukkerek lökdösődése a vonaton...

- A bulik - fűzte hozzá álmodozó tekintettel Hugh.

- Ja, a bulik - értett egyet vele Ralf. - Összeverődsz egy kocsmában a cimboráiddal, és addig isztok, amíg ki
nem dob a tulaj.

- Ha ki tud dobni - tette hozzá Hugh.

- És a meccs előtt, vagy utána összeakadsz az ellenfél szurkolóival. Akkor persze kénytelen vagy móresre
tanítani őket.

- És akkor fordul elő a fejbeverés? - kockáztatta meg Matt.

- Aha. Semmi sem királyabb annál, főleg, ha te vagy a nyerő - mondta Ralf.

A teherautó a mákföldek közt cikk-cakkban vezető földúton haladt. Matt ugyanazokat az eejiteket látta, akiket
délelőtt megfigyelt. Még mindig ott görnyedtek az érett gubók fölött, de most nem érzett késztetést, hogy a
fivéreinek szólítsa őket. Nem voltak a fivérei, és nem is lesznek azok, amíg meg nem szabadulnak a
fejükben lévő satuktól.

- Ha annyira "király" volt, miért jöttetek ide? - kérdezte Hugh-tól és Ralitól?

Az álmodozó arckifejezés eltűnt a férfiak arcáról, rideg és távoli lett a tekintetük.

- Néha... - kezdte Hugh, majd elhallgatott.

- Néha túlságosan eldurvul a bunyó - fejezte be helyette Ralf. - Háborúban rendjén van embert ölni; akkor
hős vagy. De a fociban... nos, ott a végén kezet kéne fogni az ellenféllel.

- Sokkal inkább megcsókolni a rücskös seggüket - mondta utálkozva Hugh.

- Es tudja, mi ezt nem szeretjük.

Matt úgy gondolta, megértette. Hugh, Ralf és Wee Wullie a pilótafülkében gyilkosok. Ideális jelöltek a
Farmőrségbe. Hűségesnek kell lenniük El Patronhoz, máskülönben átadja őket annak a rendőrségnek, ahol
körözik őket.

Már látszott a Nagy Ház teteje, a buja kertek. Semmi sem állhatott messzebb a hosszú, alacsony
szállásoktól, amelyekben az eejitek laktak - legalábbis akkor, amikor nem a mezőn aludtak, nehogy megölje
őket a döglött levegő.
- Tam Lin megölt valakit? - kérdezte Matt. Nemigen akaródzott megkérdeznie, de talán ez az egyetlen
alkalma, hogy kiderítse.

Hugh és Ralf összenéztek.

- Ő egy külön csoportba tartozik - mondta Ralf. - Egy rohadt terrorista.

- Nem is értem, miért bízik meg benne annyira El Patron - jegyezte meg Hugh.

- Olyanok, mint apa és fia...

- Dugulj el! Nem látod, kivel beszélsz? - mordult rá Hugh. Már közel volt a ház, és Matt attól tartott, még
azelőtt kiteszik, mielőtt hallaná, amit tudni akar.

- Mit követett el Tam Lin? - sürgette őket.

- Csupán egy bombát helyezett el a miniszterelnök háza előtt, Londonban - felelte Hugh. - Skót nacionalista
volt. Vissza akarta hozni Bonnié Charlie-t vagy egy másik hájas naplopót. Őt nem a sör buzdította, mint
bennünket.

- Egy nagy humbug - mondta Ralf -, a flancos erkölcseivel meg a társadalmi öntudatával.

- Sajnos egy iskolabusz ment arra és rossz pillanatban -jegyezte meg Hugh. - A robbanás húsz kisgyereket
ölt meg.

- Idevezet a társadalmi öntudat - tette hozzá Ralf, miközben lesegítette Mattot. A teherautó azonnal
továbbhajtott - a férfiak szemlátomást nagyon igyekeztek odébbállni, bár az is meglehet, hogy tilos volt
mutatkozniuk El Patron udvarházának civilizált környezetében.

18.

A SÁRKÁNYKINCS

Ébredj! - kiáltotta Celia a fiú fülébe, aki ijedtében hadonászó karokkal lezuhant az ágyról. - Mi van? -
kérdezte, miközben megpróbálta kiszabadítani magát a lepedők közül.

Celia talpra rántotta a fiút. Jóllehet Matt már magasabb volt nála, de mégis ő volt az erősebb. Nem is csoda,
hiszen oly sok éve cipel már étellel teli lábosokat a konyhában. Belökdöste a fiút a fürdőszobába.

- Öltözzek fel? - kérdezte Matt.

- Nincs rá idő. Csak most meg az arcod.

Matt vizet lötybölt az arcára, hogy felébressze magát. Este, miután a Farmőrség hazavitte, azonnal lefeküdt.
Hányingere volt az eejitek szállásánál beszívott rossz levegőtől, kissé szédelgett.

Zavarba hozták a Farmőrséggel kapcsolatos, egymásnak gyökeresen ellentmondó vélemények. Mielőtt

találkozott velük, Celia épp elég történettel tömte tele a fejét, amelyektől megfagyott a vér az ereiben.
Éjszakai lények, mint a chupa-cabras. Hemzsegnek az Ajo-hegységből kivezető ösvényeken, és hőérzékélő
szemüvegekkel vadásznak a zsákmányukra.

Mattnak eszébe jutott Hugh hideg szeme, amikor odavágta őt a teherautó platójára. Hugh-nak - legalábbis
azon a ponton - ő nem volt más, csak egy patkány, amelyet szét kell taposni.

Ám, amikor felfedte, hogy ő Matteo Alacrán, a Farmőrség jóindulatú fiúkká változott, akik betérnek egy sörre
a kocsmába, és desszertként bunyóznak egy kicsit.

Na, persze. Tom meg maga Gábriel arkangyal.

- Igyekezz már! Ez fontos! - kiabálta a fürdőszobaajtó másik oldaláról Celia.

Matt megtörölte a kezét, és kiment.

- Kapj be gyorsan egy quesadülát.- Matt nem tudta, képzelődik-e, vagy Celia keze valóban remeg, amint
odanyújtja a tányért.

- Nem vagyok éhes - tiltakozott.

- Egyél! Hosszú éjszaka lesz. - Celia letanyázott az asztalnál és figyelte, ahogy a fiú gépiesen rágja az ételt.
Minden egyes falatot beletukmált. A salsának fura íze volt, de lehet, hogy ez csak a "döglött" levegő
utóhatása. Matt még mindig bizonytalannak érezte a gyomrát. Este fémes ízzel a szájában feküdt le aludni.

Abban a pillanatban, amint kiléptek a lakásból, két testőrrel találkoztak, akik végigzargatták őket a
folyosókon. Nagyon késő lehetett, mert lényegében senkivel sem találkoztak.

Lesiettek a központi bejárat lépcsősorán, majd egy kanyargós ösvényen haladtak, át a sötét kerteken,
mígnem elérték a sivatag szélét. Hátrapillantva Matt látta a hatalmas udvarházat a maga fehér oszlopaival,
meg a fényekkel pettyezett narancsfákat.

- Jaj! - Királydinnye-tüskébe lépett. Leült, hogy kihúzza a talpából, de még el sem érhette a lábfejét, mikor a
testőrök felkapták a földről.

Aztán rádöbbent, hová igyekeznek.

- A kórház! - kiáltotta.

- Minden rendben, mi vida - nyugtatgatta a fiút Celia, de megcsuklott a hangja.

- Nem vagyok beteg! - kiáltotta Matt. Azóta nem járt a kórházban, amióta azt az izét látta az ágyon.

- El Patron beteg, nem te - mondta az egyik őr.

Matt abbahagyta a kapálózást. Így már egészen más. Szerette az öregembert, és El Patron mindig látni
akarja őt, amikor nagyon beteg. Természetes, hogy odaviszik hozzá.

- Mi történt? - tudakolta.

- Szívinfarktus - morogta az őr.

- De nem... halt meg?

- Még nem.

Matt hirtelen elgyöngült a sokktól. Minden elmosódott a szeme előtt, vadul vert a szíve. Félre fordította a fejét
és hányt.

- Mi a... - kiáltotta meglepetten az őr, majd káromkodott egy sort. - Azt a hétszentségit! Nézd, meg mit művelt
az öltönyömmel!

Matt már nem törődött a talpába ment tüskével. Hirtelen nagyon rosszul érezte magát. Úgy sajogott a
gyomra, mintha egy hordó kaktuszt nyelt volna. Valami a szemével sem volt rendben. Kísérteties színek
örvénylettek a kórház falain.

Ápolók egy hordágyra emelték, gyorsan végiggurították a folyosón, és átrakták egy ágyra. Valaki felkiáltott:

- Túl gyors a szívverése! - Tűt szúrtak a karjába.

Matt már nem tudott különbséget tenni a valóság és a rémálom között. Olyan volt, mintha a bűzös teknőbe
csúszott volna az eejit-akolnál, a sárga üledékben evickélve. Újra hányt, mígnem már csak epe-keserű
folyadék csorgott a szájából. Pamacsot látta az ágy lábánál ülni, rosszalló pillantást vetett rá. Pamacs is így
szenvedett, miután megemésztette a laudanumot?

Aztán Szent Ferenc állt az ágy lábánál. Farkasfivér nagyon sok rossz dolgot műveltél, ezért minden ember
az ellenséged. Én azonban a barátod leszek - mondta.
Persze. Rendben - gondolta Matt.

Szent Ferenc alakja Tam Linné változott. A testőr arca szürke volt és elgyötört. Lehajtotta a fejét, mintha
imádkozna, ámbár az imádság nagyon távol állt azoktól a tettektől, amelyek Mattnak vele kapcsolatban
eszébe jutottak.

Sápadt, kék fény világította meg az ablakot. Közeledett a hajnal, megszelídültek az éjszaka borzalmai. Matt
nyelt egyet. Úgy kiszáradt a torka, nem tudta, képes lesz-e megszólalni.

- Tam Lin - krákogta. A testőr felkapta a fejét. Matt nem tudta volna pontosan megfogalmazni, de Tam Lin
megköny-nyebbültnek, egyszersmind szomorúnak látszott.

- Ne beszélj, ha nem feltétlenül szükséges, kispajtás.

- El Patron? - suttogta Matt.

- Stabil - felelte Tam Lin. - Kisegítő-transzplantációt kellett végrehajtani rajta. - Matt felvonta a szemöldökét. -
Ez azt jelenti, hogy donorszívet helyeznek az övé mellé, hogy szabályozza a szívverést. A donor... a szív...
túl kicsi, hogy egyedül lássa el a feladatot.

Matt a biológia óráin tanultak alapján megértett valamit az eljárásból. Amikor valaki meghal egy balesetben,
a szerveit beteg emberek életének megmentésére használják fel. Ezek szerint, ha a szív, amelyet El Patron
kapott, túl kicsi volt, bizonyára egy gyereké lehetett. Talán ez szomorította el annyira Tam Lint.

- Az eejit szállásoknál... voltam - mondta, majd szünetet tartott, hogy csökkenjen a torkában a fájdalom. -
Rosszul lettem. A Farmőrség... talált rám.

- A parlagon voltál? - Tam Lin majd szétrobbant. - Szentséges ég! Hát nem csoda, hogy instabil lett a szíved!
Annyi vegyi anyag van abban a talajban, mint valami boszorkány-kotyvalékban. Ígérd meg nekem, hogy
soha, de soha nem mész oda többé.

Mattot zavarba hozta a testőr haragja. Mégis honnan tudhatta volna, hol fenyeget rá veszély, ha egyszer
senki sem mondta? Bármennyire nem akart gyávának tűnni, a szeme kezdett megtelni könnyel.

- A fenébe, sajnálom - mondta Tam Lin. - Nem kéne üvöltöznöm veled, amikor így magad alatt vagy. Nézd,
őrültséget műveltél, amikor az eejit-akol körül kíváncsiskodtál, de talán mégsem volt olyan nagy hiba. Azt
szokták mondani, a bolondok lépteit őrangyalok vigyázzák. - A férfi eltűnődve nézte Mattot, mintha még
mondani akarna valamit.

- Sajnálom - suttogta a fiú.

- Hát, sajnálhatod is. Celia már órák óta itatja odakint az egereket. Felkészültél egy kis sírásra és jajgatásra?

- Ha kiveszed... a tüskét a talpamból - krákogta Matt. A testőr lerántotta róla a takarókat, és tüstént
megtalálta a probléma forrását.

- Idióta barmok - morogta az orra alatt. - Semmit sem képesek megtalálni, ha nincs köré mázolva a célkör. -
Kirántotta a tüskét, és bedörzsölte a fiú talpát alkohollal.

Matt mindenféle kérdést fel akart tenni neki: Sajnálod, hogy megöltél húsz gyereket? Miért voltál mérges
Pamacs miatt, amikor te sokkal rosszabbat követtél el? Ám több önbizalom kellett volna ahhoz, hogy
szembeszálljon Tam Linnel.

Celia valóban addig óbégatott Matt miatt, mígnem a fiú lett hisztérikus. Mindazonáltal jó volt tudni, hogy
szeretik. És még annál is jobb érzéssel töltötte el, hogy Celia anyatigrisként állt a kórházi ápolók elé.

- Már semmi szükség arra, hogy itt legyen! - kiáltotta angolul és spanyolul is.

Mattot hordágyra fektették, és a friss, hűvös hajnali levegőben visszaszállították a Nagy Házba. Celia tüstént
ágyba dugta, s a nap hátralévő részében ott őrködött mellette.

El Patron "kisegítő" szíve derekasan működött, ám semmi kétség nem fért hozzá, hogy az öregember
átlépett egy mérföldkövet. Már nem furikázott ide-oda motoros tolószékében. Fizikoterapeuták ügyködtek a
végtagjain, hogy ne sorvadjanak el az izmai, de valami nagyon lényeges vonás eltűnt belőle.

Egykor bömbölve hahotázott volna, amikor Tam Lin arról beszélt, hogy miként lettek kegyvesztettek, avagy
hogyan érte sajnálatos baleset az amerikai és az aztlán kormányban lévő ellenségeit. Most csak némán
bólintott. Az efféle élve- zetek már mögötte voltak, kevés öröme maradt száznegyvennyolc esztendős korára.

Tam Lin kincseket hozott elő neki a töménytelen ajándékból, amelyeket az öregember felhalmozott. El
Patron végig futtatta göcsörtös ujjait egy doboznyi gyémánton és felsóhajtott.

- A végén ezek is csak kavicsok.

Matt, aki ezekben a napokban sok időt töltött El Patron ágya mellett, ellenkezett:

- Gyönyörűek!

- Én már nem látom bennük az életet. A tűz, amelyért háborúba küldték értük a férfiakat, kialudt.

És Matt megértette, hogy El Patronnak nem a kövek szépsége hiányzott, hanem a szép dolgok birtoklása
fölött érzett öröm. Nagyon sajnálta az öregembert, de nem tudta, hogyan vigasztalhatná meg.

- Szent Ferenc szerint, jó odaajándékozni a dolgainkat a szegényeknek - jegyezte meg.

Elképesztő változás ment végbe El Patronon. Felhúzta magát az ágyban, szeme villogott, valamiféle
ismeretlen erőforrásból megint energia bugyborékolt fel belőle.

- Elajándékozni... a... dolgokat? - kiáltotta egy száz évvel fiatalabb ember hangján. - Elajándékozni a
dolgokat? El sem hiszem, hogy ilyet hallok! Mit tanítottak ezek neked?

- Ez csak egy ötlet - hebegte az általa előidézett hatástól megdöbbent Matt. - Szent Ferenc nagyon régen élt.

- Még, hogy elajándékozni a dolgokat - motyogta az öregember. - Miért verekedtem ki magam Durangóból?
Hát ezért építettem nagyobb birodalmat, mint El Dorado? Ő minden nap aranyporban fürdött. Tudtad ezt?

Matt tudta. El Patron legalább tucatszor elmesélte már neki.

- Kiállt az aranyháza teraszára - El Patron, fekete szeme csak úgy csillogott, miközben beszélt -, és a
cselédei addig szórták rá a fémport, amíg úgy ragyogott, akár a nap. Az emberei szinte istenként tisztelték.

Az öregember immár elveszett a fantáziálásban, tekintete messzire révedt, a dzsungelekbe, ahol a mesebeli
király élt. Később Tam Lin megdicsérte Mattot az okosságáért.

- Visszahoztad a színt az arcába, amikor azt mondtad, hogy ajándékozza el a sárkánykincsét. Én túl puha
voltam hozzá. Valójában az kellett neki, hogy valaki jól fenéken billentse.

- Mi az a sárkánykincs? - kérdezte Matt. Celia kertjében ültek Tam Linnel, és limonádét iszogattak. El Patron
szívműtétje óta a testőrnek ritkán volt csak ideje meglátogatni őt. Most azonban, Matt óvatlan
megjegyzésének köszönhetően, az öregember ismét egyedül közlekedett a házban. Tam Lin szerint a
kanalakat számolta össze.

- Szóval a sárkánykincs az, amit a sárkány a legyőzött várakból szedett össze. Egy mély, sötét barlangban
tartja a vagyonát a hegyekben, és éjszakánként azon alszik. Valószínűleg kényelmetlen lehet azokon a
drágakövekkel kirakott dárdákon, kardokon meg egyebeken aludni, de a sárkányt pikkelyek borítják, így meg
sem érzi.

Matt imádta, amikor Tam Lin olyan dolgokról mesélt, amelyeket biztosan gyermekkorában hallott. Ilyenkor
lágy, dallamos volt a hangja. El tudta képzelni őt kisfiúként, jóval azon események előtt, amelyektől betört az
orra, s fejétől a sarkáig mindenütt sebhelyek borították.

- És ez boldoggá teszi a sárkányt? - kérdezte.

- Hogy boldoggá teszi-e a sárkányt? Látod, erre még sosem gondoltam. Azt hiszem, igen. Mi egyéb öröme
lehet egy olyan teremtésnek, akinek az élete abból áll, hogy mindenki másnak szomorúságot okoz? De hogy
folytassam: a sárkányokban az a legdöbbenetesebb, hogy alhatnak bármilyen mélyen is, ha egy ostoba fickó
az éjszaka közepén beoson és elcsór egyetlen darab pénzérmét, a sárkány felébred. Nem szeretnék annak
a fickónak a helyében lenni. A sárkány ott, azon nyomban szénkupaccá perzseli, és odahajítja a többi
szénkupac tetejére, amelyek egykor elkövették ugyanezt a hibát.

Méhek rajzottak a virágágyások fölött a meleg délutáni napon. Celia általában inkább zöldségeket
termesztett, de nemrégiben a virágok felé fordult az érdeklődése. Az egyik falon sárga százszorszépek
kúsztak fölfelé, a másikat golgotavirág díszítette. Gyűszűvirágokból és kerti szarkalábakból alakított ki egy
szép virágágyást, amelyet egyéb növények szegélyeztek, de azokat Matt nem ismerte fel. Akadt közük olyan
is, amelyik érzékeny volt a napfényre, ezeknek Tam Lin farácsozatos lugast épített. Matt így sokkal
szebbnek találta a kertet.

- El Patron tudja, mennyi holmija van a raktárhelyiségben? - Matt természetesen rájött, kire vonatkozott a
sárkánymese.

- Valószínűleg nem. De te se akard megtudni... - mondta Tam Lin.

19.

FELNŐTTÉ VÁLÁS

El Patron energia-kitörése nem tartott sokáig. Hamarosan éppolyan sápadt és gyönge volt, mint előtte.
Egyfolytában a gyerekkoráról, a hét fivéréről és kishúgáról motyogott, akik valamennyien fiatalon haltak meg.
Matt gitárjátékát hallgatta, bár a fiú ujjai nem voltak még elég hosszúak ahhoz, hogy igazán nehéz darabokat
játsszon.

Matt énekhangja magas volt és kellemes - egy angyal hangja, mondogatta mindig Celia. El Patron békés
álomba szenderült, amikor hallgatta - félig lecsukott szemmel, szelíd mosolyba görbült szájjal. Ilyenkor Matt
szerette nézni az öregembert. Ez többet jelentett minden bóknál.

Egy napon, épp egy spanyol balladát énekelt, amikor megbicsaklott a hangja. Több mint egy oktávot zuhant,
és sokkal inkább szamáróbégatásra, mintsem egy fiú énekhangjára hasonlított. Zavartan megköszörülte hát
a torkát, majd belevágott újra. Először simán ment a dal, de néhány perc múlva megismétlődött az előbbi
eset. Matt zavartan állt fel.

- Tehát, megtörtént - motyogta az ágyából El Patron.

- Bocsánat, mindjárt kérek Celiától köhögés elleni cukorkát - mondta Matt.

- Ugye nem tudod, mi a baj, igaz? Annyira el vagy vágva a világtól, hogy nem tudod.

- Holnapra meggyógyulok.

Az öregember felnevetett. - Száraz, poros hang. Kérd meg Celiát vagy Tam Lint, hogy magyarázzák el
neked. Csak játssz, ne énekelj hozzá, úgy is jó.

Ám amikor Matt később megkérdezte Celiát, ő az arca elé kapva kötényét sírva fakadt.

- Mi az? Mi a baj? - kiáltotta az igencsak megrémült Matt.

- Felnőttél - nyöszörögte a köténye mögül Celia.

- És ez nincs rendben? - Legnagyobb megdöbbenésére Matt hangja úgy zengett, akár egy basszusdob.

- Jaj, dehogy nincs, mi vida - mondta a szemét törölgetve Celia, és megerőltetett egy csöppet sem
meggyőző mosolyt. - Mindig sokkot okoz, amikor egy kisbáránynak szarvai nőnek, és szép, nagy kos válik
belőle. Ez jó dolog, kincsem, igazán jó, és meg kell ünnepelnünk.

Matt a szobájában ült, kezében a gitárral, és Celia edény-csörömpölését hallgatta a konyhából. Nem igazán
hitte el, hogy jó dolog felnőni. Celia hangulatából nem ezt olvasta ki, hiába is villantott rá annyi mosolyt.
Látta, hogy a vidám álarc mögött Celia szomorú, és tudni akarta az okát.

Férfi lett belőle. Nem, ez így nem igaz. Mivel eleve nem volt fiú, férfivá sem válhatott. Ő most egy felnőtt
klón. Régi emlék merült fel benne, mikor a doktor azt mondta Rosának, hogy a klónok szétesnek, amikor
idősebbek lesznek. Matt már nem félt attól, hogy szó szerint szétesik. De mégis, mi az, ami valójában
történt?

Először érezte pelyhedző bajszát, és néhány pattanás is megjelent az arcán. Talán csak hamis voltam -
gondolta. Újra megpróbálkozott a balladával, de alig jutott túl az első soron, ismét cserbenhagyta a hangja.
Roppant csalódott volt. Ez az új hang közel sem hangzott olyan szépen, mint a régi.

Vajon Maria hangja is megváltozik? - tűnődött.

Szolid volt az esti ünnepség. Celia és Tam Lin pezsgőspoharakkal ültek az udvaron, hogy megünnepeljék
Matt új státuszát, A különleges alkalom tiszteletére Mattnak is engedélyeztek egy pohárkával, bár Celia
ragaszkodott hozzá, hogy felöntsék egy kevés limonádéval. A meleg, párás kertben szentjánosbogarak
villództak, amelyeket Matt egy katalógusból rendelt. A fallal körülvett térséget Celia új és kicsit szokatlan
növényeinek nehéz illata töltötte be. Azt mondta, egy aztláni curanderától rendelte őket.

Mattnak hirtelen eszébe jutott valami.

- Hány éves vagyok? - kérdezte odatartva poharát Celiá-nak, hogy töltse meg újra. Tam Lin rosszalló
homlokránco-lására ügyet sem vetve, Celia limonádét töltött pezsgő helyett. - Tudom, nekem nincsen
születésnapom, mint az embereknek - folytatta a fiú -, de mégiscsak megszülettem. Vagy valami hasonló.

- Téged "leszüreteltek" - mondta Tam Lin. Kissé akadozott a nyelve, ami érthető, hiszen túl volt már egy
üvegen. Matt arra gondolt, még sosem látta alkoholt inni a testőrt.

- Egy tehén belsejében fejlődtem. Úgy szült meg engem, ahogyan egy borjút? - Matt semmi rosszat nem
látott abban, ha istállóban születik valaki. Jézus teljesen elfogadhatónak találta.

- Téged leszüreteltek - ismételte meg Tam Lin.

- Nincs szükség a részletekre - vetette közbe Celia.

- Én viszont azt mondom, hogy igen! - dörögte öklével a piknikasztalra csapva a férfi. Celia és Matt is
összerándult. - Épp elég sötét titok van ezen a helyen! Elég legyen a rohadt hazugságokból!

- Kérem... - Celia gyorsan Tam Lin karjára tette a kezét. - A kamerák...

- Tőlem a kamerák elmehetnek a pokolba! Nézzetek csak meg, ti hazug, kémkedő köcsögök! Ezt gondolom
rólatok! -A testőr egy igencsak durva kézmozdulatot tett a falra felkúszó sárga százszorszépek felé. Matt
utánozta őt, de Celia ráüvöltött.

- Ha önmagára nem gondol, gondoljon ránk! - Celia letérdelt a testőr padja mellé. Összekulcsolta a kezét,
mintha imádkozna.

Tam Lin úgy rázta meg magát, akár egy kutya.

- A francba! Az ital beszél belőlem! - Megragadta és teljes erőből a falhoz vágta az egyik pezsgősüveget.
Szilánkjai csörömpölve hullottak a százszorszépekről a földre. - Én csak annyit mondok neked, pajtikám... -
az ingénél fogva felemelte Mattot. Celia sápadt, riadt arccal nézte. - Te egy szegény tehénben növekedtél
kilenc hónapig, aztán pedig kivágtak belőle. Téged leszüreteltek. Őt pedig feláldozták. Ez a hivatalos
elnevezése annak, amikor leölnek egy szerencsétlen laboratóriumi állatot. A mostohaanyádból véres
marhasült lett.

Elengedte Mattot, aki elhátrált a keze ügyéből.

- Minden rendben, Tam Lin - mondta szelíden Celia. A férfi melletti helyre telepedett.

- Egyáltalán nincs rendben! -A testőr az asztalon összefont karjába temette az arcát. - Mindnyájan rohadt
laboratóriumi állatok vagyunk ezen a helyen. Épp csak jól tartanak bennünket, amíg a hasznunkat veszik.

- Nem lesz örökké így - suttogta a férfit átölelve Celia. Tam Lin felkukucskált a nőre.

- Tudom, mit forgat a fejében. Túl veszélyes - mondta. Celia a testőrnek támaszkodott, ormótlan, mégis
gyöngéd kezével dörzsölgette a hátát.
- Ez a farm száz éve itt van. Mit gondol, hány eejitet temettek a mák alá?

- Ezreket, százezreket. - Alig lehetett hallani Tam Lin hangját.

- És nem gondolja, hogy elég volt ebből? - Celia, miközben a testőr hátát dörzsölgette, rámosolygott Mattra.
Ezúttal valódi mosoly volt, széppé varázsolta őt a megvilágított, árnyas kertben. - Menj aludni, mi vidal -
mondta. - Majd később benézek hozzád.

Mattot bosszantotta, hogy ezek ketten szemlátomást megfeledkeztek arról, hogy ez az o bulija, az ő felnőtté
válását ünneplik. Rosszkedvűen kullogott be a hálószobájába. A gitárját pengette, és remélte, a lárma
zavarni fogja a kertben összebújó párt. Ám kis idő múlva elpárolgott a haragja.

Furcsa érzés lépett a helyébe: az, hogy valami fontos dolog elkerülte a figyelmét. Annyira láthatóak voltak a
jelek, mint a szentjánosbogarak a kertben. Sokat ígérően ragyogtak fel, majdnem elég hosszan világítottak
ahhoz, hogy megmutassák, hol vannak, aztán mégis láthatatlanná váltak. Tam Lin és Celia túlságosan is
óvatosak voltak.

Már évek óta így ment ez. Matt sejtette, hogy alapvető dolgokat eltitkolnak előle. A klónokkal kapcsolatban.
Nem tudhatta, hogyan készülnek. És azt sem, hogy valamennyien őrajta kívül - agyilag nullák.

Immár századszor töprengett el azon, miért hoz létre bárki is egy szörnyet. Az imádott gyermek
helyettesítésére semt miképp. A gyerekeket szeretik, a klónokat gyűlölik. És már kedvenc sem lehet.
Egyetlen dédelgetett háziállat sem hasonlít arra a förtelmes, félelmetes izére, amelyet a kórházban látott.

Mattnak eszébe jutott, amikor Mr. MacGregor és El Patron egymás melletti tolószékükben ültek a műtétük
után. "Az új máj kellett - mondta a gyomrát paskolgatva MacGregor -, és ha már úgyis benne voltam, kértem
egy pár vesét is." Őrá bámult akkor azokkal a metszően kék Tom szemeivel, és ő undorítónak tartotta a
férfit.

Nem! Az lehetetlen!

A születésnapi partira gondolt, amikor El Patronnak olyan hirtelen rendbejött az elméje. "Embrióagy
beültetés... Valamikor muszáj lesz kipróbálnom - mondta MacGregor. - Veled csodákat művelt."

"Csak ne halogasd túl sokáig - felelte El Patron. - Legalább öt hónap időt kell adnod az orvosoknak. A nyolc
még jobb."

Képtelenség! Matt a halántékára szorította a tenyerét, hogy benntartsa a gondolatot. Ha nem gondol rá, nem
válhat valósággá.

De ez sem hozott megnyugvást. MacGregor azért teremtett egy klónt, hogy amikor szüksége van rá,
szervátültetéseket tudjon elvégeztetni. Annak az izének a kórházban minden oka megvolt a fájdalmas
vonyításra. És mi volt vajon El Patron embrió-szervátültetéseinek forrása? Vagy a kisegítő szívé, amely
működésben tartotta a saját rossz, öreg szívét?

Az összes bizonyíték ott volt. Csupán a vaksága gátolta meg abban, hogy meglássa az igazságot - no meg
az, hogy nemigen akart rágondolni. Végtére is nem ostoba. Majd' kiszúrta a szemét a megoldás kulcsa. Az
igazság viszont kibírhatatlanul kétségbeejtőnek bizonyult.

El Patron is azért csináltatott klónokat, hogy ellássa magát szervekkel. Pontosan olyan, mint MacGregor!

Nem, mégsem egészen olyan. Hiszen én más vagyok - gondolta keserűen a hálószobája mennyezetére
meredve Matt. Celia ragyogó csillagokkal ragasztotta teli a plafont. Amióta a fiú beköltözött a lakásba,
halványan fénylő csillagbaldachin alatt tért nyugovóra. Most vigaszt és erőt merített belőlük.

Én más vagyok. Engem nem alkatrésznek teremtettek.

El Patron nem engedte, hogy az orvosok tönkretegyék az agyát. Megvédte őt, és Celiát meg Tam Lint adta
neki társaság gyanánt. Felbérelte Mr. Ortegát, hogy zenére oktassa. Az öregember szerfölött büszke volt az
eredményeire. Nem így viselkedik, aki azt tervezi, hogy később megöl.

Matt tudatosan lassabban szedte a levegőt. Úgy zihált, akár egy szoba kelepcéjébe esett madár. Látott már
madarakat pániktól meghalni, amikor nekirepültek a becsukott ablaknak. Végiggondolta, megcsócsálta a
helyzetet. Bármi történt is a többi szerencsétlen klónnal, kétségtelen, hogy őt nem olyannak szánták.

El Patront más motiválta, mint MacGregort. Mégpedig a puszta hiúsága. Mikor az öregember Mattra nézett,
önmagát látta: egy erős, épelméjű fiatalembert. Olyan volt, mintha tükörbe nézne. A hatás nem lehetett volna
ugyanaz, ha Matt egy nyáladzó-vinnyogó izé egy kórházi ágyon.

Magához szorította a párnát, ahogyan egykor a plüssálla-tokat. Úgy érezte magát, mintha egy magas szirt
széléről rántották volna vissza. És még el kellett tűnődnie a többi klón szörnyű sorsán.

A testvéreim - gondolta.

Reszketett, ahogy megpróbálta feleleveníteni az odaadását az öregember iránt, aki teremtette őt. El Patron
szereti, mindazonáltal gonosz. "Gonoszabb, bűnösebb és öntömjénezőbb embert aligha lehet elképzelni" -
írta Esperanza az Ópiumról szóló könyvében. Matt dühösen elhajította a könyvet. De akkor még gyerek volt.
Most azonban férfi... vagy ahhoz hasonló. A férfiak, ahogy azt Tam Lin oly gyakran emlegette, rendelkeznek
azzal a bátorsággal, hogy szembenézzenek a dolgokkal.

- Te lázas vagy! - kiáltotta Celia, amikor bejött hozzá Tam Linnel jó éjszakát kívánni. Gyorsan elviharzott
herbateát készíteni. Tam Lin csak állt az ajtónyílásban, onnan figyelt. Fenyegetőnek látszott a sziluettje, és
Mattnak eszébe jutott, hogy húsz gyereket ölt meg egy bombával az angol miniszterelnök helyett. A férfi
olyan volt, mintha magába szívta volna a halvány csillagfényt a mennyezetről.

Amikor Celia visszatért a teával, Tam Lin váratlanul csak ennyit mondott:

- A válasz a kérdésedre, kispajtás: tizennégy éves vagy. - Azzal elindult a saját szobája felé, El Patron
szigorúan őrzött lakószárnyába.

20.

ESPERANZA

Matt betegen, lázasan ébredt. Úgy érezte, mintha egy kőszikla nyomná a mellét. Az egyetlen mód, hogy
legördítse onnan, ha kideríti, alaptalanok-e a félelmei. Megkérdezhetné Celiától, de ő biztosan félne választ
adni. És láthatatlan tekintetek nyomását is érezte. Valaki éppen figyelheti őt a kameramonitorokon, bár az is
lehet, hogy üres a kémlelő helyiség. Sosem tudja meg. Felicia talán ott ül szőrmebundában, és mohón keresi
a lehetőséget, hogy elpusztítsa őt.

Ami pedig Tam Lint illeti, Matt nem tudta, hogyan vesse fel a témát. Apropó, valaki engem is sztéknek akar
felszabdalni? Még ennél is félelmetesebb volt a testőr feltehető válasza: Fején találtad a szöget, pajtikám.
Mindig is mondtam, hogy vág az eszed, mint a beretva.

Vajon mennyi igazságot lehet elviselni? Miután felkelt, jobb lett Matt hangulata. Egy forró zuhany és a
reggelire elfogyasztott bundáskenyér segített elűzni a félelmet. Semmi értelme, hogy El Patron tanítasson
valakit, ha csupán alkatrésznek szánja. Átültetendő szerveknek nincs szükségük kitűnő bizonyítványokra.
Matt elsétált az istállókhoz és rendelt egy biztonságos lovat.

Köd ülte meg a mákföldeket, amelyeken keresztüllovagolt, így volt ez kora reggelenként, mikor a szórófejek
vizet permeteztek a talajközeli hűvös levegőbe. Majd később a nap felszárítja, ám most még egészen a fiú
térdéig ért a tejszerű óceán. Csodás érzés volt úgy szántani ezt a ködöt, hogy csak a ló feje és háta látszott
ki belőle. Mintha egy varázstóban úszott volna.

Tizennégy éves vagyok - gondolta. - Felnőttem.

Erősnek és regényesnek érezte magát ettől. A középkorban tizennégy évesen, sőt ifjabban is háborúba
mentek a hercegek.

Az oázis árnyékos volt és hűvös. A nemrégiben leesett eső annyira megtöltötte a tavacskát, hogy a víz a
szőlőlugas szélét nyaldosta. Matt magasabban fekvő területre húzta fel a fémládát. Levette a ruháit, és
belépett vízbe. Tam Lin, aki ugyancsak sok veszélyes dolgot megengedett neki, az úszásra egyáltalán nem
bátorította, mert a tavacska alja mocsaras volt, és nem lehetett tudni, mennyire mély. Matt számára a
veszély csak még vonzóbbá tette a kalandot.
Kutyaúszással kelt át a tavacskán. Apró halak rajzottak el a keze mellett. Elérte a túlsó partot, s egy
kreozotcserje mellett felhúzódzkodott egy kőre. Kicsit megborzongott. Hamarosan felmelegszik az idő, de a
sivatag még őrizte az éjszaka hűvösét.

Matt fölnézett az égre. Annyira kék volt, hogy szinte bántotta a szemét. Az eső elmosta a port, s oly tiszta
maradt utána a levegő, mintha fényt lélegezne be az ember. Varázslatosan érezte magát.

Mi tartaná vissza, hogy megmássza ezeket a hegyeket, és délnek induljon Aztlánba? Celia szerint szegény
ország, de azért felderül az arca, amikor beszél róla. Emberekkel és élettel teli. Egy új világ, ahol
megszabadulhatna a kameráktól és Felicia rosszindulatától. És nem kéne találkoznia a testrészekkel
összestoppolt MacGregorral sem.

De akar-e vajon Celia és Tam Lin nélkül élni? Vagy Maria nélkül?

Matt hangulata még magasabbra hágott, ahogy az utazásra gondolt ezekben a barnásszürke hegyekben.
Még nem kell elhatároznia magát. El Patron évekig is elélhet még... évekig fog élni, bizonygatta magának a
fiú. Végtére is az öregembernek vannak a világon a legjobb orvosai. Matt gondosan eltervezheti azt a lépést,
talán még Mariát is magával viheti. Eltűntek az éjszaka beteges félelmei, és úgy érezte magát, akár egy
király.

Hódító Matt.

Visszaúszott a tavacska túloldalára. A nap fénye már elkezdte bearanyozni a kis völgyet, amikor nekilátott
kicsomagolni Tam Lin könyveit és térképeit. Most értette meg, mire valók, és úgy határozott, alaposan
áttanulmányozza őket majdani szökéséhez.

"Ópium története - olvasta Esperanza könyvében -, a terror és vér története." Matt egy összehajtogatott
takarónak támaszkodott, ölében egy szelet bundás kenyérrel. Még mindig bosszantotta a szerző prédikálós
stílusa, a tényekkel azonban nem vitatkozhatott.

"Matteo Alacrán vagy El Patron, ahogyan hamarosan ismertté vált, ópiumot termesztett a Pecos folyótól a
Salton-tóig - olvasta. - Óriási mennyiségű munkaerőre volt szüksége. Ez nem okozott számára gondot, mert
mexikóiak ezrei árasztották el nap mint nap a határt. Neki csupán kelepcébe kellett csalnia őket.

E célból hozta létre az első Farmőrséget. Hadseregét a legocsmányabb bűnözőkből verbuválta, akiket a
világ korrupt börtönrendszere csak kiokádhatott magából."

Matt összecsapta a könyvet. Újabb El Patron ellenes kirohanás következett. Ez az Esperanza biztosan egy
igazi boszorkány. Megitta a házból magával hozott gyümölcslevet, majd ismét nekilátott az olvasásnak.

"El Patron még így is nehezen tudta kordában tartani a törvényen kívüliéket. Egyszerűen kicsúsztak a
markából. Segítettek egymásnak a szökésben. Ópium határain keresztül özönlöttek az Egyesült Államokba,
egészen addig, míg az amerikai kormány végül megfenyegette El Patront, hogy kiteszi a szűrét az üzletből.

A drogkirály, abbéli félelmében, hogy elveszíti birodalmát, ekkor rukkolt elő az eejitekkel.

A felszínen semmi sem tűnhetett humánusabbnak. Végtére is a fájdalom nem más, mint a fájdalom tudata.
Az eejitek nem éreztek sem hideget, sem meleget, sem szomjúságot, sem magányt. Az agyukba ültetett
komputer-chip eltávolította ezeket az érzelmeket. Egy dolgozó méh állandó odaadásával robotoltak.
Amennyire megmondható, nem voltak boldogtalanok. Állíthatja-e bárki, hogy rosszul bántak velük?

Én igen! - dörögte Esperanza. - El Patron eladta azoknak az embereknek a lelkét az ördögnek! Amikor
meghaltak, a testüket beszántotta a földbe - trágyaként. Ópium gyökerei vérrel vannak megöntözve, és
bárki, aki az ocsmány drogját megveszi, nem különb egy emberevő kannibálnál."

Egyetlen napra épp elég volt ennyi. Matt a mellére fektetve a könyvet, megpróbálta elképzelni Esperanza
ábrázatát. Biztosan merő bibircsók, olyan, mint egy vén boszorkány. Sárga agyarai vannak, az arca meg
olyan ráncos és fonnyadt, akár a rohadt tök. Átlapozta a könyvet, a szerző fényképét kereste.

A 247. oldalon bukkant rá. A nő fekete kosztümöt viselt, nyakában gyöngysort. Fekete haja fényes
hullámokban omlott sápadt, gyönyörű arca mellett a vállára. Rettentően hasonlított Mariára.

Matt elolvasta a képaláírást: "Esperanza Mendoza, Mendoza szenátor volt felesége, a Kaliforniai
Rabszolgaellenes Társaság alapító tagja. Számos bestseller szerzője. Nobel-békedíjjal tüntették ki..."

Matt kiejtette kezéből a könyvet. Maria feltehetően nem tud erről. Ő azt hiszi, meghalt az édesanyja.
Esperanza kisétált a házból, amikor Maria öt éves volt, és soha nem tért vissza. A kislány úgy képzelte, a
mamája a sivatagba veszett, és éjszakáról-éjszakára zokogva riadt fel, hogy az édesanyja hangját hallja.
Ezért ragaszkodott Maria olyan kétségbeesetten a régi emléktárgyakhoz. Annyira rettegett, hogy elveszíti a
dolgokat, amiket szeret.

És az anyja mindvégig Kaliforniában élte az életét. Matt mély, izzó haragot érzett az asszony és Mendoza
szenátor iránt is. A szenátor biztosan tudta, mi történt, és hagyta, hadd szenvedjen Maria. De ő nem engedi,
hogy ez így menjen tovább. A következő alkalommal, amikor Maria ide látogat - két hónap múlva el kell
jönnie Steven és Emilia esküvőjére -, az orra elé dugja a bizonyítékot.

Matt rájött, miért tiltotta meg neki Tam Lin az úszást az oázisban. Olyan szörnyű gyomorgörcs kínozta, mint
még soha. Órákon keresztül öklendezve ült egy vödör felett, a torka pedig úgy égett, mintha tüzet gyújtottak
volna odabent. Celia ragaszkodott hozzá, hogy ő maga ápolja. Egymás után döntötte bele a pohár tejeket,
és egy másodpercre sem hagyta magára. A rohamok közti szünetben Matt észrevette, hogy Celia keze
hidegebb és nyirkosabb még az övénél is.

Végül annyira rendbejött, hogy lefeküdt. Celia az ágya mellé húzott egy széket, és egész éjszaka ott ült
mellette, miközben Matt hol aludt, hol pedig félálomban volt. Egyszer, mikor felébredt, Tam Lin arcát
mindössze néhány centire látta az övétől. A testőr felegyenesedett, és azt mondta:

- Fokhagymaszagú a lehelete.

Miért ne bűzlene a fokhagymától? - gondolta álmosan Matt. Jóformán minden, amit Celia főz, dugig van
fokhagymával.

- Figyelmeztettem, hogy ne próbálkozzon ezzel. Beszélnünk kell - mondta Celiának a testőr.

- Legközelebb jó lesz az adagolás - mondta Celia.

- Mindent tönkre akar tenni?

- Lehet, hogy a maga terve nem válik be. Szükségünk van egy B tervre.

- Meg fogja ölni.

Celia a rejtett kamera felé pillantott.

- Inkább meghalok, de nem engedem, hogy ez megtörténjen.

Elhallgattak a hangok. Matt megpróbált ébren maradni, hátha többet is elárulnak, de túlságosan gyönge volt.

A betegség után napokig fájt a feje. Mikor már azt hitte, meggyógyult, újabb hányingerroham tört rá. A
második nem volt annyira rémes, mint az első, ami arra utalt, hogy hamarosan legyőzi a betegséget.
Csodálkozott, miért nem hívja Celia a doktort, ugyanakkor hálás is volt érte. Lehet, hogy be kellett volna
mennie a kórházba, és azt mindenáron el akarta kerülni.

Miután eléggé rendbejött, ismét El Patron mellett töltötte a napjait, az öregember zavaros beszédét hallgatta.
Szemlátomást köd borította el fokozatosan El Patron emlékezetét. Néha más néven szólította Mattot, és
egyéb dolgokat is összekevert.

- A saját két kezemmel építettem a kunyhót - mesélte Mattnak. A fiú elcsodálkozott. Semmiképp sem lehetett
volna az udvarházat a maga kertjeivel és díszkútjaival kunyhónak nevezni.

- Én ültettem el a vadszőlőt is - mondta máskor El Patron. - Nagyon szépen fejlődik. Mindössze két év alatt
beborította a lugast. Azt hiszem, a víz az oka. Semmi sem bámulatosabb egy ilyen sivatagi tónál.

Az oázisról beszél - gondolta hideglelősen Matt. Ezek szerint ő volt az, aki sok-sok évvel ezelőtt ott lakott. A
kunyhó összedőlt, a szőlőlugas azonban még mindig remekül bírja.

- Ez az a hely a sziklatömbben lévő lyuk mögött? - kérdezte, de biztos volt benne, hogy jól gondolja.
- Hát persze, Felipe! - csattant fel El Patron. - Minden áldott nap átmászol azon a lyukon. - Majd másik
révületbe esett, olyan dolgokat látott, amiket más nem láthatott. - Ez a leggyönyörűbb hely a világon -
sóhajtott fel. - Ha létezik mennyország és beeresztenek, biztos vagyok benne, hogy az a tavacska és a
szőlőlugas ott lesz.

Aztán még távolabbi emlékek felé kalandozott. El Patrón hangja megtelt ámulattal, ahogy leírta a haciendát,
ahol olyan régen járt.

- Volt egy kút, a víz úgy csobogott, mintha dalolt volnál és egy kis angyalszobor állt a közepén. Olyan
tisztának látszott. És az ételt el sem tudod képzelni, Felipe. Tamales, de annyi, amennyit csak akartál, és
roston sült borda! Volt még chilis rellenos, és a Yucatántól beáramlott kőrákok, meg egy egész asztalnyi
karamellapuding, külön tálkában.

Matt biztos volt benne, hogyha létezik mennyország, van benne a Yucatántól beáramlott korák meg egy
asztal teli ka-ramellapudinggal. De El Patron hangja szomorúvá vált.

- Mama hozta a húgocskáit. Egyik a karján ült, a többi a szoknyájába csimpaszkodva követte. A kishúgaim
tífuszt kaptak, és ugyanabban órában haltak meg. Olyan kicsinyek voltak, hogy még nem láttak ki az
ablakpárkány fölött... még akkor sem, ha lábujjhegyre álltak.

Mattnak feltűnt, hogy El Patron jóval barátságosabb, mikor a múltra emlékezik. Kedvesebbnek és
sebezhetőbbnek látszott. A fiú még mindig szerette az öregembert.

- Ki az a Felipe? - kérdezte Celiától az udvarház hatalmas konyhájában, amelyben a fatüzelésű tűzhely állt.

- A mártásszakácsra vagy a kertészre gondolsz?

- Ez valaki más. El Patron állandóan így nevez.

- Jaj, nem - motyogta Celia, s keze megállt a pitetészta nyújtása közben. - Felipe a fia volt. Legalább
nyolcvan éve meghalt.

-Akkor miért...

- Némelyik ember ilyen, mi vida. Először egyre csak öregszenek, aztán egyszer csak megállnak, és
gondolatban egyre fiatalabbak és fiatalabbak lesznek. El Patron most harmincöt évesnek hiszi magát, ezért
gondolja, hogy a fia vagy, Felipe. Alighanem fogalma sem lehet róla, ki vagy valójában.

- Azért, mert én majd csak száz év múlva létezem.

- így igaz - felelte Celia.

- Akkor mit tegyek?

- Akkor legyél neki Felipe - felelte egyszerűen Celia.

Matt a zeneterembe ment, és zongorázott, hogy lenyugtassa az idegeit. Ha El Patron agya visszafelé
működik, ez azt jelenti, hogy egy újabb adag embrióagy-inplantátumra lesz szüksége. Ez viszont azt jelenti,
hogy egy embrió - Matt testvére - növekszik valahol egy tehénben. Vajon az embriók megértik, mi a halál?
Félhetnek vajon? Matt rázendített Mozart Törökindulójára. Olyan hangosan játszott, hogy az egyik szolgáló
elejtett egy tálcát odakint a folyosón. Mikor a végére ért, újra eljátszotta. Aztán megint. A mozarti
szabályosság olyan érzést keltett benne, mintha ő irányítaná a saját életét. A muzsika elröpítette az
udvarház fojtogató világából.

Egyre inkább a menekülésen járt az esze. Miután az oázisban felmerült benne a szökés lehetősége, oly
gyakran fogta el a vágyakozás, hogy már szinte fájt. Csapdában érezte magát, akár kukac a dióban.
Esperanza könyve felnyitotta a szemét az El Patron által épített birodalom borzalmaira, mi több, látta is az
eejitek alacsony, sötét szállásait, amelyek nem jobbak a koporsónál.

Elszökhetne az oázist körülölelő szürkés hegyeken keresztül. Aztlánba mehetne. Tam Lin ezért adott neki
egy térképekkel és ennivalóval megtöltött ládát. Matt biztos volt ebben.
De Steven és Emilia esküvője előtt nem szökhet meg. Maria is ott lesz, és nem mehet el anélkül, hogy látná
őt.

21.

ZŰRÖS ESKÜVŐ

Pezsgett a ház. Cserepes narancsfákat cipeltek be a szalonba és helyeztek el körben a falak mentén.
Virágaik illata betöltötte a házat. A kertekbe jázmint, loncot és fátyolvirágot ültettek. Matt émelygett ennyi
erős illattól. Még nem jött rendbe a gyomra azóta, hogy úszott az oázisban.

A konyhából nyíló hűtőkamrákat jégszobrok töltötték meg. Hableányok, oroszlánok, várak és pálmafák körül
kavargott a hideg köd, amikor Matt benézett az egyik kamrába. A puncsostálakba állítják majd ezeket a
jégszobrokat az esküvői fogadáson.

A régi függönyöket és szőnyegeket elcsomagolták, fehér, rózsaszín meg aranyszínűek kerültek a helyükre.
Átfestették a falakat, a piros cseréptetőt letisztították és felfényezték. Az egész ház kezdett egy mázzal
bevont, óriási születésnapi tortára hasonlítani.

Matt az ünnepi előkészületek mezsgyéjén kódorgott. Tudta, hogy a fogadás idejére Celia lakásába
száműzik. Nagy ügy - gondolta, miközben egy újonnan leterített fehér szőnyegcsíkon csoszogott. Egyébként
sem akart elmenni a hülye esküvőre. Mindenki évek óta tudta, hogy Steven és Emilia összeházasodik. El
Patron így rendelkezett. Össze akarta kötni az Alacrán családot azzal a befolyásos, politikai gépezettel, amit
az Egyesült Államokban Mendoza szenátor irányított. Pusztán szerencse, hogy Steven és Emilia szereti
egymást. Ha nem így volna, az sem számítana.

Steven bátyja, Benito azért vette feleségül a nigériai elnök lányát, mert Nigéria a világ egyik leggazdagabb
országa. Benito és Fáni, a felesége első látásra utálták egymást; El Patron azonban szerette a nigériai
pénzt, úgyhogy nem számított a fiatalok véleménye.

Ahogy közeledett a nagy nap, Matt egyre inkább elszigetelve érezte magát. Celia túlságosan zaklatott volt
ahhoz, hogy beszéljen vele. Tam Lin el sem mozdulhatott El Patron mellől, akinek annyira meggyöngült az
egészsége, hogy nem fogadhatott látogatókat. Az oázisba elmehetett volna, de valami furcsa fáradtság jött
rá. Korán feküdt le aludni, ám az éjszakáit szörnyű rémálmok zavarták meg, nappal pedig fémes ízt érzett a
szájában, és fájt a feje. Csupán annyi időre lovagolt el az oázisba, hogy magához vegye Esperanza
Mendoza Ópiumról szóló könyvét.

A ház megtelt vendégekkel. MacGregor új nejjel érkezett - szám szerint a hetedikkel -, nem lehetett idősebb
Emiliánál. Felicia annyi alkoholt ivott, hogy whisky-felhő követte, bármerre járt. Egyik kerti partiról a másikra
sodródott, csillogó, lázas szemmel meredt az emberekre, mígnem kínosan érezték magukat, és ott hagyták.

Ami MacGregort illeti, kiváló hangulatban volt. Hajátültetést hajtottak végre rajta. Göndör, vörös szőr virított a
feje búbján, épp olyan, mint Tomé, és egyfolytában úgy paskolgatta, mintha attól félne, kihullik, ha nem
nyomkodja vissza a gyökereket.

Matt oszlopok és drapériák mögül figyelt meg mindent. Nem akarta, hogy bárki is rábökjön, és azt mondja:
Hát ez meg mi? Ki hozta ide ezt a teremtést az emberek közé?

Az esküvő egyik napján nigériai felségjelű siklóhajó szállt le. Benitót, Fanit és Stevent hozta. Mr. Alacrán
üdvözölte őket, Fanit megcsókolta, aki erre olyan grimaszt vágott, mintha valami piszkos dolog ért volna
hozzá. Faninak kemény, keserű ábrázata volt, Benito pedig kezdett pocakot ereszteni. Steven azonban
olyan csinos volt, akár egy mesebeli herceg.

Matt tőle kevésbé idegenkedett, mint a többi Alacrántól. Steven volt az, aki elcipelte őt a mákföldeken lévő
kisházból. És ha ő meg Emilia azóta át is nézett rajta, egyikük sem volt undok vele.

A nyüzsgő vendégsereget figyelve felidézte az emberek nevét, a foglalkozásukat, kapcsolataikat és

botrányaikat. Úgy vélte, minden ízében legalább olyan jól megérti az Alacrán birodalmat, mint Steven. Immár
ezredszer érezte, mekkora szakadék választja el az emberektől. Mindezek a vendégek Steven tiszteletére
voltak itt. Őt egy sem fogja megtisztelni, soha, no és persze nem fog megházasodni sem.

Ismerős siklóhajó ért földet, és Matt szíve a torkában dobogott. A vendégek a leszállóállás felé fordultak, a
nyakukat nyújtogatták, hogy láthassák a menyasszonyt. Emilia nem okozott csalódást. Ragyogókék ruhát
viselt, s egy csapat kisleány vette körül. Mindegyiküknél egy kosárka rózsaszirom volt, marokszám szórták a
szirmot a vendégekre. Milyen kedvesek - gondolta Matt, ám aztán észrevette, hogy a kislányok eejitek.

Mindenki tapsolt, miközben Mendoza szenátor felvezette a menyasszonyt a lépcsőn a szalonba. Matt
azonban nem őket nézte. Az egyetlen, aki érdekelte, mindenféle fanfárkíséret nélkül lépett ki a siklóhajóból.
Senkinek nem tűnt fel, hogy Maria átoson a vendégsereg között, miként az sem, hogy más irányba indul el,
mint a nővére. Matt azonban értett ebből, és a tömeg szélén óvatosan a zeneteremhez lopakodott.

A legtöbben kerülték a zenetermet. Szolgáló csak akkor lépett be, amikor takarított, Felicia pedig teljesen
leszokott a zongorázásról. A szoba Matt felségterülete volt, következésképp "beszennyezett".

Bezárta maga mögött az ajtót, és egyenesen a szekrényhez ment. Maria a titkos átjáróban várt rá.

- Na, végre! - rikkantotta a fiú nyakába ugorva. - Hiányoztam neked?

- Örökké - felelte átölelve a lányt Matt. - Minden nap gondoltam rád. Akartam írni, de nem tudtam, hogyan
küldjem el a levelet.

- Rémséges zárdában vagyok - felelte az ölelésből kibontakozva Maria, és lehuppant a földre. - Illetve nem is
olyan szörnyű. Egyszerűen én nem passzolok bele. Irgalmas munkát akartam végezni a városban, de a
nővérek nem engedték. Na, ezt kapd ki! Azt képzelik, hogy követik Szent Ferenc tanításait, de elalélnának
és behalnának inkább, mintsem megmossák egy koldus sebeit.

- Én sem szeretném egy koldus sebeit mosogatni - jegyezte meg Matt.

- Ez azért van, mert te farkas vagy. Inkább felfalnád őket.

- Előbb keresnék egy egészséges koldust.

- Egyiket sem szabad megenned. Halljam, miben mesterkedsz? A többi lány kész lajhár! Nem csinálnak
mást, csak szerelmes képregényeket bújnak, meg csokival tömik magukat. - Maria a fiúhoz dörgölőzött, ami
elképesztően jólesett Mattnak. Rádöbbent, hogy boldog, miként arra is, hogy nagyon régen nem volt már az.

- Te szereted a képregényeket? - kérdezte.

- A farkasok nem találnák érdekesnek. Mondd, mit láttál a tévében? Nekünk nem szabad tévézni, csak
akkor, ha egy műsor ápolja a lelkünket.

- Nekem nincs lelkem.

- Azt hiszem, van - felelte Maria. - Modern egyházi tanokat olvastam az ökológiáról. A legutóbbi tanulmányok
szerint vélhetően Szent Ferenc volt az első ökológus. Azt mondják, azért imádkozott az állatokhoz, mert
kicsiny a lelkük, amely naggyá válhat. Kellő munkával még egy veréb vagy egy kabóca is feljuthat a
mennybe.

- Vagy a pokolba - mondta Matt.

- Ne légy már negatív! - Maria belekezdett új elméletei taglalásába, meg a zárda erkölcstanárával folytatott
vitáinak előadásába. Aztán áttért arra, hogy mennyire imád kertészkedni, de szomorú, amikor leszedik a
szegény kis növényeket, meg hogy matekból a csúcson van, mégis lerontották az osztályzatait, amikor
meztelenül napozott a háztetőn.

Szemlátomást hónapokra való beszélgetésanyagot gyűjtött össze, és alig várta, hogy kiadja magából. Matt
nem bánta. Örült, hogy ott ül Mariával, s a lány a mellére hajtja a fejét.

- Jaj! Be nem áll a szám, és szóhoz sem hagylak jutni - kiáltott fel végül Maria. - Ez az egyik dolog, amiért
állandóan penitenciát gyakorolok. Persze a zárdában senki sem figyel úgy rám, ahogy te.

- Én szívesen hallgatlak - mondta Matt.

- Most befogom, és elmondod nekem, mi mindent csináltál. - Átkarolta Mattot, s a fiú érezte a parfümjét,
valami meleg és izgató szegfűillatot. Meg sem akart moccanni többé.
Mesélt Mariának az eejit-akolról, találkozásáról a Farmőrséggel, és arról, hogy be kellett mennie a kórházba.
Maria reszketett, amikor El Patron szívinfarktusáról mesélt neki.

- Annyira öreg - motyogta a lány. - Nem, mintha bármi baj lenne ezzel, de ő már túlságosan öreg.

- Nem hiszem, hogy soká fogja bírni a kisegítő szíve -mondta Matt.

- Nem is kellett volna azt kapnia - mondta Maria.

- Te szerinted honnan kapta?

- Én... én. - Maria zavartnak tűnt. - Nem szabad beszélnem róla, de igen, tudom, honnan kapta. És pokoli! -
Szorosabban ölelte át Mattot. A fiú nem tudta, mit mondhatna. Visszatértek a sutba dobott félelmei. Meg
akarta kérdezni Mariától, mire gondol, de félt a választól.

- Én nem olyan vagyok, mint a többi klón - mondta inkább csak a maga megnyugtatására. - El Patron a
legjobb oktatásban részesített, amit bárki is kaphat. Hangszereket vett nekem, számítógépet, bármit, amit
csak akartam. És nagyon örült, amikor kitűnő osztályzatot kaptam, vagy egy új zongoradarabot játszottam el
neki. Azt mondja, zseni vagyok.

Maria egy szót sem szólt. A fiú mellkasába temette arcát, és Matt érezte, hogy sír. Óriási! Most meg mi a
fenének bőg?

- Bosszantaná... - Matt igencsak óvatosan lépett át ezen a ponton. -, ha nem élnék sokáig.

- Ez igaz - mondta szipákolva Maria.

- Persze, hogy igaz - erősködött Matt. - Én jobb iskolákat végeztem el, mint Steven. Egy napon segíthetek
neki vezetni a birtokot... természetesen a háttérből. Ópium nagy ország, rengeteg munkával jár az
irányítása. Benito túlságosan ostoba, Tom pedig... Hát ő sok minden. Kezdem azzal, hogy El Patron látni
sem bírja.

Maria megmerevedett.

- Jobban szereti, mint hinnéd.

- Tom még csak nem is tartozik a családhoz. Pusztán azért van itt, mert El Patron nem hajlandó feladni
azokat a dolgokat, amelyekre egyszer rátette a kezét.

- Ez hazugság - mondta szenvedélyesen Maria. - Tom az egyik örököse, és nem ostoba!

- Azt sosem állítottam, hogy ostoba. Csak romlott. - Ahhoz elég jónak tartja El Patron, hogy engem feleségül
vegyen.

- Tessék? - Matt képtelen volt elhinni, amit hallott. Maria még gyerek. Hosszú évekig nem megy még férjhez.

- Jaj, ne veszekedjünk - mondta szomorúan Maria. - Ebben a dologban egyikünknek sincs választása. Arra
gondolok, hogy nézd csak meg Benitót és Fanit. A lány azt mondta, inkább ciánt iszik, de nem megy hozzá
Benitóhoz, és nézd csak meg, mit ért el vele. El Patron kiadta az utasítást, Fáni apja meg bedrogozta a
lányát, amíg már azt sem tudta, mi történik vele.

Matt szóhoz sem jutott a döbbenettől. Hogy is akarhatja bárki, hogy Maria feleségül menjen Tomhoz? Hiszen
egy... egy olyan rohadt kis gennygóc! Ez felfoghatatlan! Bekapcsolta az elemlámpát, amelyet mindig az
átjáróban hagyott, és a falnak támaszkodott. Félárnyékban láthatta Maria sápadt arcát.

- Steven és Emilia szeretik egymást, én pedig nem bánom... olyan nagyon. Tom egyre inkább MacGregorra
hasonlít, de én meg tudom változtatni.

- Tomot nem lehet megváltoztatni - morogta Matt.

- A türelem és a szeretet bármit elérhet - felelte Maria. -Egyébként évekig nem kerül sor az esküvőre. Talán
El Patron még meggondolja magát. - Nem úgy hangzott, mintha reménykedne.
Matt agya szinte megbénult az elkeseredettségtől. Nem volt hajlandó a jövőre gondolni. Valamilyen szinten
tudta, hogy Maria egy napon majd férjhez megy, és sosem látja többé. Ám az még a legsötétebb
pillanataiban sem fordult meg a fejében, hogy annak a szörnyetegnek akarják őt odadobni.

- Várj csak - mondta, ahogy kipattant agyából egy szikra. - Van itt neked valami.

- Ajándék? - Maria meglepettnek tűnt.

Matt előhalászta az Ópium történetét a rejtekhelyéről. A 247. oldalra lapozott, és egyenesen Esperanza
Mendoza fényképére irányította a lámpát.

Maria levegő után kapkodott.

- A... Anya?

- Emlékszel rá?

- Dadának vannak fényképei. - Elvette a fiú kezéből a könyvet, és úgy meredt a portréra meg az életrajzra,
mintha kővé dermedt volna. - Anya megkapta a Nobel-békedíjat - suttogta végül.

- És még sok egyebet.

- De so... soha nem jött vissza. - Olyan távolinak tűnt Maria arca. Mattnak elfacsarodott a szíve.

- Nem tudott, kincsem - mondta öntudatlanul használva Celia szavait. - Ő a legteljesebb mértékben ellene
van Ópiumnak, és mindennek, amit apád támogat. Gondolod, hogy engedte volna hazatérni, vagy El Patron
megengedte volna neki? - Matt ráébredt, hogy El Patron valójában akár meg is ölethette volna Esperanzát.
Nem ez lett volna az első alkalom, amikor megszabadul egy ellenségtől.

- Még egy levelet sem írt nekem, soha - motyogta Maria.

- Hát nem érted? Apád úgyis minden üzenetét széttépte volna. De most kapcsolatba léphetsz vele. A
zárdád... hol is van?

- Aztlánban, a Colorado folyó torkolatánál. Egy San Louis nevű városban.

- Elolvastam a mamád könyvét - mondta Matt. Kivette az Ópium történetét Maria hideg kezéből, s a földre
tette. Megfogta a lány kezét, hogy megmelegítse. - Azt írja, az aztlánok nem szeretik Ópiumot, és bármit
megtennének, hogy elpusztítsák. Valaki a zárdából üzenetet küldhetné az anyukádnak. Biztos vagyok
benne, hogy meg akar találni téged. És abban is, hogy nem enged hozzámenni Tomhoz.

És elvisz téged oda, ahol sosem láthatlak viszont - gondolta gombóccal a torkában Matt. De ez most nem
számít. így is, úgy is el fogja veszíteni Mariát. Az a fontos, hogy megmentse a lányt.

- Mennem kell - mondta hirtelen Maria. - Emilia keresni fog.

- Mikor látlak újra?

- Holnap van az esküvő, és annyi időm sem lesz, hogy levegőt vegyek. Én vagyok a koszorúslány. Te ott
leszel?

Matt keserűen felnevetett.

- Talán, ha eejit virágszóró lánykának maszkíroznám magam.

- Tudom, förtelmes. Megkérdeztem Emiliát, miért nem lehetnek igazi gyerekek, mire azt felelte, nem lehet
megbízni bennünk, nem végeznék el jól a feladatot.

- Tudod, engem elfelejtettek meghívni - mondta Matt.

- Minden annyira igazságtalan - sóhajtott fel Maria. - Ha megtehetném, ellógnék az esküvőről, és veled
lennék.
Ez jól esett Mattnak, bár tudta, hogy semmi esély sincs rá.

- Itt foglak várni - mondta. - Magaddal akarod vinni a könyvet?

- Nem, el tudom képzelni, mit művelne Dada, ha megtalálná. - Maria gyöngéden arcon csókolta őt, és Matt
visszacsókolta. Maria már rég nem volt ott, mikor a fiú még mindig ajkán érezte bőrének érintését.

Nem volt éppen páholysori ülés, de a legjobb, amit magának szerezhetett. Matt egy teleszkóppal
helyezkedett el a kémlelőnyílás mögött.

Abban reménykedett, hogy üresen találja a géptermet, de tele volt a helyiség. Minden kameramonitort
legalább két gorillaformájú testőr bámult. Állandóan egyik helyről a másikra kapcsolgattak, és rengeteget
időztek olyan unalmas helyek tanulmányozásával, mint például az oszlopok és drapériák mögötti terek. Matt
kíváncsi volt, vajon őt is látták-e, amikor egyéb alkalmakkor ott bújt meg?

Ám, ahogy közeledtek az esküvői ceremónia időpontjához, a testőrök figyelme a szalonra összpontosult.
Egy oltárt állítottak fel és a pap az egyik oldalán mászkált föl-alá. Felsorakozott az eejit kórus, akár a
felhúzható játékok, és valaki leült Matt zongorájához. A fiú a kémlelőnyíláshoz illesztette a teleszkópot. Nem
éppen kényelmes dolog kémlelőnyíláson keresztül bámészkodni, és már kezdett is sajogni a nyaka.

Mr. Ortegát látta. Sajnálta a kopott emberkét. Már régen túlhaladta a zenetanára tudásszintjét, de falazott
neki. Attól tartott, ha El Patron rájönne, Mr. Ortega is ugyanarra a sorsra jutna, mint Rosa.

Egy másik monitoron az első sorban ülő El Patront látta. Tam Lin és Daft Donald furcsán festettek öltönyben.

Emilia az egyik öltözőszobában várakozott. Hosszú, fehér ruhát viselt gyöngyökkel kivarrt uszállyal, amelyet
az eejit kislányok vittek. Celia azt mesélte, hogy a ruhát háromszáz évvel ezelőtt egy spanyol királynő viselte
az esküvőjén. Az eejitek arca Mattot a házban mindenfelé látható, oszlopokon ülő szárnyas
szoborgyerekekre emlékeztette. Épp olyan élettelen volt a tekintetük, akár a márvány.

Maria élénken beszélgetve röpködött a szobában. Matt nem hallhatta, miről beszél, de ahhoz nem fért
kétség, hogy kába volt az izgalomtól. Ez a különbség Maria és mindenki más között, gondolta a fiú. Őbenne
túlcsordul az élet. Őt minden elragadtatja, feldúlja vagy elvarázsolja. Nincs középút. Maria mellett Emilia
elhalványult, Fáni pedig, aki az egyik sarokban konyakos üvegből ivott, határozottan szürke volt.

A testőrök felerősítették a hangot. Felcsendült a nászinduló, és Mendoza szenátor karon fogta Emiliát. Az
eejitek felemelték az uszályt, Maria és Fáni elfoglalták helyüket a menyasszony mögött. Méltóságteljes,
elegáns léptekkel hagyták el a szobát. Felmorajlott a vendégsereg, s a pap jelzett, hogy álljanak fel.

Steven az oltárnál várt Benitóval és Tommal. Tom. Egy pillanatig Matt csak Tom hazug képét láthatta. Az ő
esetében sose higgy a szemednek. Az angyali külső alatt az a bitang volt, aki borsószóróval lövöldözött egy
tehetetlen kisfiúra, aki kirántotta a széket El Viejo alól, aki békákat szögezett a fűre, hogy felfalhassák őket a
gémek. Tom közelében semmit nem szabad hagyni, ami sebezhető.

Kis időre egy testőr takarta el Matt kilátását. A fiú szitkozódott a bajsza alatt.

Az apja karján az oltár felé lépkedő Emilia képe volt a következő, amit látott. Maria szorosan fogta Fanit,
nehogy támolyogjon. Benito felesége majdnem annyira részeg volt, mint Felicia, akit Mr. Alacrán támogatott.
Micsoda egy família - gondolta Matt. A nők alkoholisták, Benitónak annyi az esze, mint egy aranyhalnak,
Tom pedig egy erkölcsi feketelyuk. De Steven rendben van.

Emiliát most átadta az apja. Steven gyűrűt húzott az ujjára, majd felemelte a fátylát, hogy megcsókolja.
Házasok lettek, jóban-rosszban, betegségben-egészségben, míg a halál el nem választja őket.

De talán nem is kell elválniuk, gondolta Matt. Talán mindnyájan együtt mennek majd a mennyekbe az
Alacrán famíliának fenntartott különleges szárnyba. És lesz nekik kő-rák és karamellapuding, meg egy egész
medencére való whisky Feliciának.

- Zűr van! Az öreg vámpír! - szitkozódott az egyik testőr. Matt a kémlelőlyukhoz nyomta a szemét. Annyira
megdöbbent, hogy elejtette a teleszkópot.

Messziről ugyan, de ijesztően tisztán látta, ahogy El Patron hirtelen furcsán kihúzza magát a tolószékében.
Az öregember a szívéhez kapott, majd előre bukott. Tam Lin máris ugrott, hogy elkapja, Mr. Alacrán
segítségért kiáltott, Willum és egy csomó másik orvos pedig, akik nemrégiben költöztek be a házba,
átnyomakodtak a tömegen. El Patron köré térdeltek, az öregemberből semmi sem látszott. Mattot egy dög
fölött tülekedő keselyűkre emlékeztették.

A testőrök kiviharzottak a gépteremből, s egy perccel később a fiú már a kameramonitorokon látta viszont
őket. Mindnyájan a szalonba rohantak, és kiterelték a lakodalmi vendégeket.

Tam Lin hirtelen kiemelkedett a tülekedésből, karjában El Patronnal. Matt rémülten látta, milyen kicsi és
aszott az öregember - akár egy elszáradt falevél. Tam Lin magához szorítva El Patront kisietett, nyomában
az orvosok loholtak.

A szalonban csak Steven és Emilia maradt, egyedül, elfeledve ácsorogtak az oltár előtt.

22.

ÁRULÁS

Mit tegyek? Mit tegyek? - suttogta a sötét átjáróban ülve, előre-hátra hintáztatva magát Matt. Szerette El
Patront. Ott akart lenni vele a kórházban, virrasztani mellette, és siettetni, hogy újból egészséges legyen. Ám
ugyanakkor arra is gondolt, amit Maria mondott, hogy ismeri El Patron átültetett szerveinek forrását, és hogy
ördögi!

Celia keresni fogja. Hívatlanul egy másik emlék tört felszínre. Celia az öltönyével pepecsel, amelyet egy régi
születésnapi partin viselt.

"Ha bármi rossz történik ma este - mondta -, azt akarom, hogy egyenesen gyere hozzám. A konyha mögötti
kamrában leszek."

"Mit akarsz azzal mondani, hogy rossz?" - kérdezte Matt.

"Azt nem tudom megmondani. Csak ígérd meg nekem, hogy nem felejted el."

És még régebbről, nem sokkal azutánról, amikor kiszabadult Rosa karmai közül, idézte fel Matt azt, amit
Tam Lin mondott neki: "Én mondom neked, hogy El Patronnak megvan a maga jó oldala, meg a rossz
oldala. Őfensége nagyon sötét tud lenni, ha akar. Fiatalkorában hozott egy döntést, ahogy egy fa határozza
el, hogy melyik irányban növekszik. Ő hatalmasra és lombosra nőtt, mígnem az árnyékába került az egész
erdő, viszont a legtöbb ága eldeformálódott.,,

Mennyi burkolt célzás! Mennyi nyomravezető jel! Akár egy lavinát elindító kavics, Matt félelme úgy
szabadított ki egyre több és több emléket. Vajon miért adott neki Tam Lin egy egész ládára való ennivalót,
felszerelést és térképet? Miért futott el tőle Maria, mikor a kórházban megtalálták MacGregor klónját? Azért,
mert ő tudta! Mindannyian tudták! Matt taníttatása és eredményei nem volt mást, csak puszta komédia.
Egyáltalán nem számít, mennyire intelligens. A végén egyvalami számít csupán - hogy milyen erős a szíve.

És Matt még mindig nem volt egészen biztos ebben.

Mi van, ha téved? Mi van akkor, ha El Patron valóban szereti őt? Matt az öregemberre gondolt, aki egy
kórházi ágyon fekve az egyetlen személyre vár, aki elvihetne neki ifjúsága felvillanó képét. Ez annyira
kegyetlen! A fiú összehúzta magát a titkos átjáró padlóján. Vastag rétegnyi finom porban feküdt, amely az
évek során besodródott erre a sötét, titkos területre. Úgy érezte magát, akár egy őskori sír lakója, egy
egyiptomi fáraó vagy akkád király. El Patron szeretett ezekről a dolgokról beszélni.

Az öregember lelkesen ecsetelte a piramisokat megtöltő kincseket, amelyeket az öreg királyok a másvilágon
használtak. Az ősi akkád sírokat még jobban kedvelte. Nem csak azért, mert azokban ruhák és ennivaló is
volt, hanem azért, mert az akkádok lemészárolták a lovaikat, hogy legyen mivel közlekedniük az
árnyékvilágban. Az egyik sírban a régészek katonákat, szolgálókat fedeztek fel, sőt táncosnőket is
odafektettek, mintha csak aludnának. Az egyik lány annyira sietett, hogy a kék szalag, amelyet a hajában
akart viselni, még ott feküdt összegöngyölve a zsebében.

Milyen szép is volt ez - mondta El Patron. Egy királynak uralkodnia kellett ebben az életben, de a teljes
udvartartását megkapta, hogy szolgálják őt a következőben. Ez még annál is jobb volt, mint amikor El
Doradót arannyal szórták be hatalmas háza erkélyén.
Matt fulladozott a portól, és felült, hogy megköszörülje a torkát. Nem akart zajt csapni. Nem akarta, hogy
bárki is megtalálja, amíg nem dönti el, mitévő legyen. A falnak dőlt s az őt körülvevő sötétség épp olyan volt,
mint ami az elméjében honolt. Mit tegyen? Mit tehet?

A titkos átjáróban közeledő sietős léptek hallatára talpra ugrott. Elemlámpa fénye táncolt egy karcsú alak
előtt.

- Maria! - suttogta Matt.

- Jaj, hála az égnek! Már attól féltem, valahol máshol rejtőztél el - súgta vissza a lány.

- Elrejtőzni?

- Mindenütt keresnek. Feldúlták Celia lakását, a ház minden egyes szobáját átkutatták. Testőröket küldtek
szét, hogy átfésüljék az istállókat és a földeket.

Matt megfogta a lány két vállát, közelebb húzta őt magához és az arcába nézett. A tompa fényben látta,
hogy nedvesen csillog.

- Miért keresnek engem?

- Tudnod kell. Tam Lin szerint túlságosan okos vagy, hogy ne gyere rá.

Matt úgy érezte, menten köddé változik. A testőr kétségtelenül túlértékelte, ugyanis nem jött rá - nem igazán
-, csak pár perccel ezelőtt.

- Nekem most éppen hisztérikus rohamban kéne fetrengenem a szobámban. Emilia azt mondja, mindig
hisztizek. Szerinte te csak Pamacs vagy egy újabb kiadásban, de téved. Te nem kutya vagy. Te sokkal, de
sokkal több vagy.

Rendes körülmények között Matt odalett volna Maria szavaitól, de a helyzet túlságosan iszonyatos volt a
boldogsághoz.

- Tam Lin azt mondja, egyelőre maradj itt. Elterjeszti, hogy kihoztál egy biztonságos lovat, és északra
vágtattál az Egyesült Államokba. Ez majd lefoglalja a Farmőrséget.

Matt egészen beleszédült a történtekbe. Egyszerűen nem tudta munkára fogni az agyát.

- Hogy van El Patron? - kérdezte.

- Mit érdekel az téged? - felelte szenvedélyesen Maria.

- Imádkoznod kéne, hogy haljon meg.

- Nem megy - motyogta Matt. És ez igaz is volt. Nem számít, mennyire álnok El Patron, a fiú szerette az
öregembert. Senki sem állt közelebb hozzá az egész világon. Senki sem értette meg őt jobban.

- Te épp olyan vagy, mint Tam Lin - mérgelődött Maria.

- Szerinte El Patron olyan, akár egy természeti erő... Egy tornádó vagy vulkán, vagy mit tudom én. Azt
mondja, téged még akkor sem lehet megrémíteni, ha az életedről van szó. Azt hiszem, ez baromság.

- Mégis mit kéne tennem? - kérdezte Matt. Úgy érezte, kiáramlott belőle az akaraterő.

- Maradj itt. Én előadom a hisztérikus rohamot, amit mindenki vár tőlem. Ha majd besötétedik, visszajövök
érted.

- Hová mehetnénk? - kérdezte Matt. Csak az oázis jutott eszébe, de az nagyon hosszú út, ha nincs egy
biztonságos ló, amely odavinné őket.

- Apa siklóhajójához - felelte Maria. Matt szeme elkerekedett.

- Te tudsz repülni vele?

- Nem, de úgy volt, hogy az esküvő után a pilóta visszavisz a zárdába. Vár bennünket.

- És engem hogy fogsz megmagyarázni neki?

- Te vagy az én új házi kedvenc eejitem. Emiliának legalább egy tucat van, és azt mondtam a pilótának,
hogy féltékeny vagyok, ezért kértem egyet magamnak is. - Mariának be kellett fognia a száját, nehogy
kuncogni kezdjen a sötét átjáróban. - Az eejitekkel kapcsolatban soha senki nem kérdezősködik. Ők a
berendezéshez tartoznak.

Matt a várakozás java részét átaludta. Fáradékony volt a nemrégiben rátört betegségtől, és kimerítette
mindaz, ami történt. Kiszáradtan, szomjasan ébredt, s ekkor döbbent rá, hogy nincs nála víz.

A titkos átjáróban száraz és poros volt a levegő. Matt nyelt, hátha akkor nem ég annyira a torka. Mostanában
állandóan fájt a torka, akár ivott, akár nem.

A gépteremben nyüzsögtek a testőrök. Mindegyik kameramonitor előtt volt valaki, és Matt felfogta, hogy
egyetlen biztonságos hely sincs a házban. Nem mehet ki vízért. Később Maria miatt kezdett aggódni. Hogy
jutott keresztül rajtuk, és hogyan sikerül majd visszajönnie? A fiú a falnak támaszkodott, szörnyen el volt
keseredve.

Lassan múlt az idő. Matt a limonádéra gondolt, amelyet Celia mindig hagy neki a hűtőszekrényben.
Elképzelte, amint lecsúszik a torkán. Aztán, amint hűvösebb lett, inkább forró csokoládéra gondolt. Celia
fahéjjal készítette. Az egyik legkorábbi emléke, ahogy Celia a szájához tart egy csészét, és valami
csodálatos fűszeres aroma lebeg a feje körül.

Fájdalmasat nyelt. Az ivásra gondolni nem segít, ha egyszer nem ihat az ember. Valamikor régen látott egy
halott eejitet a mákföldön. Tam Lin azt mondta, szomjan halt. Matt most azon tűnődött, mennyi ideig
tarthatott, míg meghalt.

Lépteket hallott. Felugrott, de beleszédült. Nyilván jobban kiszáradt, mint gondolta.

- Sajnálom. A vízről megfeledkeztem. - Maria egy üveget nyomott a fiú kezébe. Matt mohón ivott.

- Hogy van El Patron? - kérdezte, miután kiürítette az üveg tartalmát.

- Sajnos jobban.

- Úgy beszélsz, mintha nem akarnád, hogy meggyógyuljon.

- Persze, hogy nem akarom.

- Halkabban - mondta Matt. - Ha él, kijöhetek.

- Nem jöhetsz. Ha túléli, új szívre lesz szüksége, és azt csak egyetlen helyről kaphatja meg.

Matt megtámaszkodott, nehogy elájuljon. Egy dolog felfogni a helyzetet, és egészen más Maria szájából
hallani.

- El Patron szeret engem.

Maria türelmetlen hangot hallatott.

- Azt szereti, amit megtehetsz érte. Nincs vesztegetnivaló időnk. Itt van egy eejit egyenruha... Tam Lin
szerezte. És ne feledd, egy mukkot sem szólhatsz, ha találkozunk valakivel.

Matt sebesen átöltözött. Az egyenruha bűzlött a verítéktől és valami vegyi anyag szagától, ami rossz
emlékeket ébresztett Mattban. A parlag - gondolta. Aki ezt a ruhát viselte, szélcsöndes éjszakákon kint
feküdt a mezőn, amikor az eejit-akol környékén "döglött" a levegő.

- Itt a sityakod - mondta Maria.

A lány ment előre a titkos átjáróban. Elhagyták a zenetermet és El Viejo régi lakrészét. Matt eltűnődött, ki él
most benne, bár meglehet, hogy lezárták. A házban sok bezárt helyiség volt, de sosem lehetett tudni, melyik
helyiség üres.

Egy olyan szakaszhoz értek, ahol Matt sehol sem látott kémlelőnyílást. Maria megvilágította a falat az
elemlámpával.

- Itt semmi sincs - mondta Matt.

- Várj! - A lány egy darab piros plasztikot csúsztatott az elemlámpa elé. Olyan színűek lettek a falak, akár a
megalvadt vér. így sötétebb és még félelmetesebb volt a hely. Hirtelen pállottnak tetszett a levegő, mint egy
olyan sírboltban, amelyet nagyon régen nem nyitottak ki.

- Ott - mondta izgatottan Maria. A fal közepén, ahol Matt megesküdött volna, hogy egy perccel ezelőtt még
semmi sem volt, ragyogó piros foltot látott. Közelebb hajolt. A folt eltűnt.

- A fénycsóvában állsz - jegyezte meg Maria. Matt hátralépett, és a folt ismét megjelent.

Egy kicsit azokra a csillagokra emlékeztette őt, amelyeket Celia a hálószobája mennyezetére ragasztott.

- Ez egy skorpió - mondta álmélkodva.

- Az Alacrán család jele - felelte Maria. - Tam Lin beszélt róla. Csak vörös fényben látszik.

- És ez mit jelent?

- Azt hiszem... remélem... ez egy kijárat.

Matt kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a skorpiót, de Maria elkapta a karját.

- Várj! El kell magyaráznom neked valamit. Én El Patron hálószobájából közlekedtem a titkos átjáróba. A
kamerák oda nem látnak be, legalábbis Tam Lin szerint, viszont körülötte az égvilágon mindent látnak.

Mattot szinte hipnotizálta a piros skorpió. Reszketni látszott, mintha önálló életre kelt volna.

- Ez egy másik kijárat - mondta Maria. Azt hiszem, ez az átjáró azért épült, hogy El Patron kikémlelhesse az
embereket. Persze kémkedett... Tam Lin mondta, hogy a privát szappanoperájának nevezte... De valójában
azért építtette El Patron ezt a folyosót, hogy megszökhessen az ellenségei elől. Rengeteg ellensége van.

- Tudom - felelte Matt.

- A gond az, hogy nem tudom, akarod-e vállalni a kockázatát...

- Minek? - csattant fel türelmetlenül a fiú.

- Ez csak El Patronnak működik. Azért, hogy az ellenségei ne lopózhassanak be. Amikor ráteszi a tenyerét a
vörös skorpióra, kinyílik a fal, ő pedig észrevétlenül járkálhat ki és be a házba. A menekülési út a siklóhajó-
leszálló pályához vezet. Ám, ha nem a megfelelő személy érinti meg a skorpiót, halálos áramütést kap, és az
egész átjáró mérgező gázzal telik meg. Legalábbis Tam Lin ezt állítja. Ő nem próbálta ki.

A fiú Mariára meredt.

- Ez a terved a megmentésemre?

- Hát, működhet - felelte a lány. - Tam Lin azt mondja, a skorpió El Patron DNS-ét ismeri fel, te pedig az ő
klónja vagy.

Matt hirtelen megnyugodott. Mariának igaza van. Ő El Patron klónja. Az ujjlenyomatuknak egyeznie kell, a
DNS-ük azonos.

- Ha tévedsz, meghalunk.

- Együtt halunk meg, kincsem - mondta Maria. Matt szíve a kincsem hallatán nagyot dobbant.
- Nem engedhetem meg, hogy ezt tedd. Egyedül megyek. Van egy titkos búvóhelyem.

- Az oázis? - kérdezte Maria. - Sosem jutsz oda a Farmőrség elől.

Tehát, erről is tud - gondolta Matt. Tam Lin biztosan mindent elmondott neki.

- Megpróbálhatom.

- Ahogyan én is - mondta azzal a csökönyös tekintettel a lány, amit Matt olyan jól ismert. - Vagy rátenyerelsz
arra a skorpióra, és együtt szökünk meg, vagy itt maradunk és együtt halunk éhen. Nem hagylak el! Sem
most, sem máskor!

- Szeretlek - mondta Matt.

- Én is szeretlek - mondta Maria. - Tudom, hogy ez bűn, és valószínűleg pokolra jutok miatta.

- Ha van lelkem, veled megyek - ígérte Matt. Mielőtt meggondolhatta volna magát, az izzani látszó skorpióra
nyomta a tenyerét. Először fura érzés volt, mintha sok száz apró hangya mászna fel a karján. Felállt a kezén
a szőr. - Fussunk! Nem működik! - kiáltotta, de Maria megragadta a karját.

Egy ajtó nyílt ki előttük, s hosszú, sötét alagút vált láthatóvá.

- Ha lenne fölösleges időnk, most elájulnék - sóhajtott fel Maria, s az alagútba világított az elemlámpával.

Az alagútnak még a titkos átjárónál is állottabb szaga volt, kétségtelen, hogy nagyon régen nem használták.
A padozatán vastagon állt a por, itt-ott furcsa kis földkupacokkal, valószínűleg vakondok túrták. Most
azonban semmilyen élőlény nem volt az alagútban. Sem egér, sem pók, még egy denevér sem. Mattot
kirázta a hideg.

Alig lehetett hallani a lépteiket, légzésük hangja, mintha elhalt volna a hideg, élettelen levegőben. Matt arra
gondolt, hogy talán kevés az oxigén az alagútban, ezért sietette Mariát.

Egy idő múlva újabb fal zárta el az útjukat. Maria ismét az elemlámpa elé tette a piros műanyag lapot, és
újabb izzó skorpió vált láthatóvá. Ezúttal Matt nem habozott. Egyenesen a falnak nyomta a kezét, mire ismét
azt érezte, hogy hangyák másznak a karján. Egy második ajtó tárult fel.

Ezt a bejáratot sűrű bozót takarta el. Matt óvatosan félretolta az ágakat Maria útjából - a siklóhajó
leszállópálya szélén álltak.

- Az ott a mi hajónk - súgta Maria egy kis gépre mutatva, amelynek égtek a leszállófényei. O ment elől, a
nyomában lépkedő Matt mélyen a homlokába húzta a széles karimájú sombrerót, hogy elrejtse az arcát.
Nem siettek. Matt remélte, hogy úgy festenek, mint akiknek tengernyi az idejük. Ha a testőrök történetesen a
háznak ezt a részét figyelték, csupán egy nagyra becsült vendéget láttak, akit egy eejit kísér. Az eejitek
legfeljebb annyi figyelemben részesültek, mint a kutyák.

Matt verítékezett az idegességtől. Nehezebb volt eljátszani az agyatlant, mint képzelte. Körül akart nézni, de
az eejitek nem tesznek ilyesmit. Megbotlott egy kőben, de összkapta magát, mielőtt tényleg elesett volna.
Hiba - gondolta. Egy igazi eejit pofára esett volna. Vajon felkiált, ha megsérül? Matt nem tudta.

- Marad! - mondta Maria. Matt megállt. A lány bemászott az űrhajóba, majd utasította a fiút, hogy lépjen be.
Matt hallotta, ahogy a pilótához beszél.

- Ül! - mondta Maria egy székre mutatva. Bekötötte rajta a biztonsági övet, és tovább csevegett a pilótával. A
zárdáról beszélt, meg arról, hogy mennyire örül a visszatérésnek.

- Elnézést, hogy megkérdezem, Miss Mendoza - mondta nagy tisztelettel a pilóta -, de van engedélye erre az
eejitre? Aztlánban nem igazán fogadják őket szívesen.

- A főnökasszonynak lesz engedélye - mondta vidáman Maria.

- Remélem - felelte a férfi -, máskülönben el kéne őt altatni. Tudom, egy olyan érzékeny lány, mint ön, ezt
nem szeretné.
Maria elsápadt és Matt rádöbbent, hogy a lány nem ismerte ezt a törvényt.

- Akkor hát felszállunk, amint a nővére távozik.

- A nővérem? - Maria majdnem sikoltott.

Nyugi, nyugi, nyugi - gondolta kétségbeesetten Matt.

- Csak nem gondolod, hogy elengedlek anélkül, hogy elbúcsúznánk? - mondta a pilótafülkéből kilépő Emilia.
Steven volt vele és két testőr. Matt tökéletesen mozdulatlanul, lehajtott fejjel ült, miközben a testőrök
elhelyezkedtek az ajtó előtt. Nem tudta, mi mást tehetne.

- Emilia! Milyen szép tőled - mondta minden lelkesedés nélkül Maria.

- Egyáltalán nem hiszem, hogy a főnökasszony egy eeji-tet akarna a zárdában - mondta Emilia.

- Maradj ki ebből!

- Miért segítenék neked egy újabb jótétemény-projektben? Őszintén mondom, állandóan rajtad röhög az
egész zárda... Mint amikor leprásokat akartál ápolni. A nővérek halálra vihogták magukat. Aztlánban
nincsenek leprások. Importálni kellene őket. Most pedig meg akarsz menteni egy klónt...

- Eejit - vágta rá Maria.

- Klón - szólt bele előrelépve Steven, és levette Matt kalapját. Úgy hajította el, mintha valami gusztustalan
dolgot érintett volna.

Matt felnézett. Már nem volt értelme tettetnie.

- Én kényszerítettem Mariát - mondta.

- Évek óta állandóan bajba sodrod - mondta Emilia. - Az első naptól fogva, amikor ennivalót vitt neked,
kihasználtad.

- Ez nem igaz - kiáltotta Maria.

- Túlságosan lágyszívű vagy - felelte Emilia. - Mindig elolvadsz, ha beteg állatokról vagy hajléktalan
emberekről van szó. Ha nem vigyázol, még olyan leszel, mint Anya.

- Anya! - Maria levegő után kapkodott. - Még nem is mondtam neked... Nem volt időm rá... Anya él!

- És? Én már évek óta tudom.

Maria úgy bámult a nővérére, mintha egy tarantula pókot látna.

- Te... tudtad?

- Persze, hiszen idősebb vagyok. Elfelejtetted? Láttam, amikor elment, és Dada azt kiabálta, hogy
számunkra meghalt. Ez tűnt a legegyszerűbb magyarázatnak.

- És hagytátok, hogy azt higgyem, eltűnt a sivatagban. Emilia vállat vont.

- És mi a különbség? Nem törődött velünk. Ő fontosabb-nak tartotta, hogy lúzerekről gondoskodjon.

- Most az a fontos, hogy ez a klón eljusson a kórházba, ahol valami hasznosat is tehet - mondta Steven.

- Steven - suttogta Matt. Eddig abban a hiszemben volt, hogy Steven és Emilia... Ha nem a barátai... nem is
az ellenségei. Csodálta Stevent. Sok tekintetben hasonlóak voltak.

- Vigyétek! - Steven jelzett a testőröknek.

- Várj! - sikoltotta Maria. - Ezt nem tehetitek. Matt nem egy állat!
- Haszonállat - mondta hideg mosollyal Steven. - A törvény nagyon is egyértelmű. Minden klón
haszonállatnak minősül, mert tehénben fejlődik. Tehenek nem szülhetnek emberi lényeket.

- Nem engedem, hogy ezt tegyétek! Nem engedem! - Maria az őrökre vetette magát, akik elég gyámoltalanul
lehajtották a fejüket, hogy elkerüljék az ütéseket. A pilóta hátulról megfogta és elhúzta a lányt.

- Felhívom Willumot - mondta Steven a pilótafülke felé igyekezve. - Látom, nyugtatókra lesz szükség, mielőtt
visszaküldjük a zárdába.

- Emilia! Segíts! Segíts neki! - visította Maria, de senki sem hederített rá.

Matt a testőrök között haladt. Nem remélte, hogy legyőzheti őket, és azt sem akarta, hogy Maria utolsó képe
az legyen róla, hogy olyan, mint egy megfélemlített lábasjószág, amelyet a vágóhídra hurcolnak. Megfordult,
hogy még egy pillantást vessen rá, de a lány a pilótával viaskodott, így nem láthatta őt.

A testőrök fogták Matt karját, de nem ragaszkodtak hozzá, hogy cipeljék. A fiú beszívta az éjszakai levegő
illatát. A jázminét, a gardéniákét, amelyeket mindenütt az esküvő tiszteletére ültettek el. A sivatag távoli
szagát is érezte, talán még az oázist körülvevő meszkitócserjékét is.

Látta a Nagy Ház csodálatos kertjeit, a szárnyas gyermekszobrokat, a lámpákkal feldíszített narancsfákat.
Ez az utolsó éjszakája a Földön, és mindenre emlékezni akart.

Mindenekelőtt Celiára és Tam Linra akart emlékezni. És Mariára. Vajon viszontlátja-e még őket? Vagy ha
kitiltják a mennyországból, úgy fog kóborolni az éjszakában, mint La Llorona, olyasvalami után kutatva, amit
örökre elveszített?

23.

HALÁL

Mattot leszíjazták egy ágyra egy olyan helyiségben, amely teli volt félelmetes gépekkel. Az ajtó előtt két őr
állt, és ugyancsak kettő őrködött a vasrácsos ablaknál.

Matt rettentően meg volt rémülve. Ebben a szobában tartották MacGregor klónját. Ez az a hely, ahol a
szörnyű dolgok történnek.

Bárcsak megszöktem volna, amikor esélyem volt rá! - gondolta. - Minden a rendelkezésemre állt. Tam Lin
térképeket és ennivalót adott, és megtanított hegyet mászni. Én pedig nem értettem meg. Nem akartam
megérteni.

Beteg volt a félelemtől. Minden egyes nesz a folyosón arra késztette, hogy megpróbáljon kiszabadulni.
Egyszer Willum és két idegen orvos jelent meg, a hasát tapogatták és vért vettek tőle. Kioldozták, hogy
belepisilhessen egy üvegbe, és akkor megragadta az alkalmat a menekülésre. De alig tett meg két métert,
az egyik őr az útját állta.

Hülye, hülye, hülye - gondolta Matt. - Miért is nem szöktem el, amikor lehetőségem volt rá?

Egy idő múlva Willum és az idegen orvosok visszajöttek, hogy megvitassák Matt egészségi állapotát.

- Enyhe vérszegénysége van - mondta az egyikük. - Nem egészen jók a májfunkciói.

- Alkalmas az átültetéshez? - tudakolta Willum.

- Nem látok semmit, ami ellene szólna - felelte egy kartont nézegetve a másik idegen orvos.

Egyedül hagyták Mattot a félelmeivel és a képzeletével. Vajon mit csinál most Maria? Biztosan
begyógyszerezték, ahogyan Fanit, mielőtt hozzákényszeríttették Benitó-hoz. Talán Felicia laudanumot adott
neki, hogy engedelmes legyen. Egy napon újabb hatalmas esküvő lesz, Mariáé és Tomé.

Nem tudom megmenteni Mariát - gondolta Matt. De talán megtette azt az egyetlen dolgot, amivel
megmentheti őt. Maria most már tud az édesanyjáról. Felhívhatja telefonon, és segítséget kérhet tőle. És
Esperanza, aki az Ópium történetét írta, úgy fog leereszkedni a zárdára, akár egy tűzokádó sárkány.
Nyílt az ajtó, két testőr lépett be és kioldozták Mattot. Most meg mi van? - gondolta a fiú. Ez nem lehet jó jel.
Többé már semmi nem jó, legalábbis az ő számára nem.

A testőrök, erősen szorítva a karját, átvezették Mattot egy olyan szobába, amely a kórház eddig látott
egyetlen más helyiséghez sem hasonlított. Szép festmények díszítették, finom bútorok és szőnyegek voltak
benne. Egy magas ablak mellett kis asztal állt teáskannával, csészékkel, ezüst tálon teasüteményekkel.

Az asztal mellett egy kórházi ágyban El Patron feküdt. Végtelenül törékenynek látszott, de az élet még
mindig ott szikrázott koromfekete szemében. Matt önkéntelenül is szeretetet érzett iránta.

- Gyere közelebb, mi vida - szólította a suttogó öreg hang. Matt közeledett hozzá. Még több őrt látott az
árnyékban,

és a függöny résén betüremkedő fényben Celiát pillantotta meg. Viharos jelenetre készült, de Celia szeme
száraz volt, arca komor.

- Ülj le, mi vida - mondta El Patron az asztal mellett álló székre mutatva. - Ha jól emlékszem, szereted a sütit.

Igen, hat éves koromban szerettem - gondolta Matt. - Mi folyik itt?

- Elvitte a cica a nyelvedet? - kérdezte az öregember. - Olyan vagy, mint a legelső találkozásunkkor, amikor
Celia kimentett a csirkealomból. - Elmosolyodott. Matt azonban nem. Nem volt minek örülnie. - Hát, igen -
sóhajtott fel El Patron. - A végén mindig ez van. A klónjaim elfelejtik azokat a csodálatos éveket, amelyeket
tőlem kaptak. Az ajándékokat, a szórakoztatást, a jó ételt. Nem kötelező megtennem, hisz tudod.

Matt maga elé meredt. Beszélni akart, de összezárult a torka.

- Ha olyan volnék, mint MacGregor... jó farmer, de alávaló ember... a születésedkor elpusztítottam volna az
agyadat. Ehelyett örömmel töltött el, hogy megadhattam neked a gyerekkort, ami nekem sosem volt. Meg
kellett alázkodnom a ranchero előtt, aki a szüleim földjét birtokolta, minden egyes átkozott zsák kukoricáért.

Celia egy szót sem szólt. Akár kőből is faraghatták volna.

- De évente egyszer másképpen volt, mert Cinco de Mayo ünnepén a földesúr parádét rendezett. Én az öt
fivéremmel mentem el megnézni. Mama hozta a húgocskáimat. Egyik a karján ült, a többi a szoknyájába
csimpaszkodva követte.

Matt olyan jól ismerte ezt a történetet, hogy sikoltani szeretett volna. El Patron pedig úgy ismételte, ahogy
egy szamár halad az elkoptatott jól ismert ösvényen. Ha egyszer elindul, semmi sem állíthatja meg, amíg el
nem ér a végére.

Az öregember beszélt a poros kukoricaföldekről és Durango bíborszínű hegyeiről. Fényes fekete szeme
túllátott a kórházi szobán, a folyókig, amelyekben az év két hónapjában bömbölt a víz, az év többi részében
pedig olyanok voltak, akár a kiszáradt csont.

- A falu polgármestere... finom, fekete-ezüst öltönyben, szép fehér paripán lovagolt, és pénzt szórt a tömeg
közé. Ó, hogyan másztunk négykézláb az érmékért! Úgy tapickoltunk a piszokban, akár a disznók! De kellett
a pénz. Olyan szegények voltunk, mint a templom egere. Ezen a napon a földesúr óriási eszem-iszomot
rendezett. Annyit ehettünk, amennyi belénk fért! Pláne azoknak, akiknek már annyira összeszűkült a
gyomra, hogy a chili babok sorban álltak, hogy bejussanak. Egyik évben ezen a lakmározáson a kishúgaim
tífuszosak lettek. Egyazon órában haltak meg. Olyan kicsinyek voltak, hogy még nem láttak át az
ablakpárkány fölött... Még akkor sem, ha lábujjhegyre álltak.

Halálos csönd borult a szobára. Matt egy galamb füttyét hallotta a kórház tetejéről: Ha-lál. Ha-lál. Ha-lál.

- A következő években mind az öt fivérem meghalt, ketten megfulladtak, egynek perforálódott a vakbele, és
nem volt pénzünk orvosra. A megmaradt két testvéremet pedig a rendőrök verték halálra. Nyolcan voltunk -
mondta El Patron - és csak én éltem meg a felnőttkort. Nem gondolod, hogy megérdemlem azokat az
életeket? - El Patron olyan éles hangon beszélt, hogy Matt kiegyenesedett a székén. A történet nem úgy
végződött, ahogy várta.

- Nyolcan voltunk - kiáltotta az öregember. - Mindannyiunknak fel kellett volna nőnünk, de én voltam az
egyetlen túlélő. Akarom azokat az életeket! Ha törik, ha szakad, igazságot szolgáltatok!
Matt megpróbált felállni, de a testőrök visszanyomták a székre.

- Igazságot? - kérdezte Celia. Ez volt az első szava.

- Te tudod, milyen volt az - suttogta El Patron. - Te ugyanabból a faluból jöttél.

- Már nagyon sok életet kapott - folytatta Celia. - Sok ezer közülük a mákföldeken van eltemetve.

- Ja, azok? - mondta megvetően El Patron. - Azok olyanok, mint a kövérebb fű után kajtató marhák. Északra
meg délre rohangálnak a földjeimen. Ó, igen - mondta, mikor Matt felvonta a szemöldökét. - Kezdetben egy
irányba ment a hullám. Az aztlánok északra menekültek, hogy megleljék a jómódú hollywoodi életformát. De
az Egyesült Államok már nem az a gazdag paradicsom, mint hajdanában. Most az americanók nézik az
aztlánokról szóló filmeket, és azt hiszik, odalent csupa tejjel-mézzel folyó Kánaán az élet. Kábé ugyanannyit
kapok el közülük mindkét irányban.

- El Viejo volt az egyetlen jó ember ebben a családban - mondta Celia. - Ő elfogadta, amit Istentől kapott, és
amikor Isten azt mondta, ideje elmenni, el is távozott. - Mattot lenyűgözte Celia bátorsága. Az emberek nem
vitatkoztak El Patronnal, ha életben akartak maradni.

- El Viejo ostoba volt - suttogta El Patron. Néhány percig hallgatott. Egy orvos lépett be és meghallgatta a
szívét. Injekciót adott be neki.

- A műtő készen áll - mondta halkan a doktor. Matton jeges rémület lett úrrá.

- Még ne - motyogta az öregember.

- Tíz perc - felelte az orvos. El Patron még egy utolsó erőfeszítésre készült.

- Én teremtettelek, mi vida, ahogyan Isten megteremtette Ádámot.

Celia méltatlankodva ciccegett.

- Nélkülem sosem láttál volna gyönyörű naplementét, nem érezted volna a széllel közelgő eső illatát. Sosem
ízlelhetted volna meg, milyen a hideg víz egy forró nyári napon. Vagy nem hallhattál volna zenét, nem
ismerted volna meg a muzsikálás csodálatos örömét. Ezeket a dolgokat én adtam neked, mi vida. Te...
tartozol nekem.

- Semmivel sem tartozik magának - csattant fel Celia. Matt féltette őt. El Patron képes elpusztítani bárkit, aki
feldühíti. De az öregember csak mosolygott.

- Mi egy szép skorpió-pár vagyunk, igaz Celia?

- A maga nevében beszéljen - mondta Celia. - Matt nem tartozik magának semmivel, és nem is fog fizetni
magának semmit. Nem használhatja fel átültetésre.

Ennek hallatán az őrök mocorogni kezdtek, az orvos is felpillantott a monitorról.

- Az első szívinfarktusa után megmérgeztem Mattot gyűszűvirággal a kertemből - folytatta Celia. - Legalább
olyan jó curandera is vagyok, mint amilyen szakács. Instabillá tettem Matt szívét az átültetéshez.

El Patronnak kidülledtek a szemei. Szóra nyitotta a száját, de egy hang nem jött ki a torkán. Az orvos máris
mellette termett.

- De nem adhattam Mattnak folyamatosan gyűszűvirágot, mert túlságosan veszélyes. Szükségem volt
valamire, ami beteggé teszi, de nem túlzottan. Ekkor meséltek nekem a danaida pillangókról.

Matt megfeszült, de csak annyit ért el vele, hogy a testőrök fogása szorosabb lett a vállán. Tudott a
danaidákról. Tam Lin beszélt róluk a kertben, azon az estén, amikor Matt felnőtté válását ünnepelték.
Illatoktól volt terhes a levegő, némelyik szag kellemes volt, némelyik nem, Celia újonnan ültetett virágai
illatoztak. Rábökött a sárga százszorszépekre, a golgotavirágokra, a gyűszűvirágokra, a szarkalábakra és a
napraforgó kutyatejre. Tam Lin összerándult, amikor a kutyatejet említette. "Ezzel a danaida lepkéket etetik -
mondta. - Okos kis bogarak. Megtöltik magukat méreggel, hogy senkinek ne fájjon rájuk a foga."
Matt akkor nem tulajdonított jelentőséget ennek a megjegyzésnek. Tam Lin mindig előrukkolt olyan
tényekkel, amelyeket a lassan és aprólékosan olvasott természettudományos könyvekből szedett ki.

- Olyasmire volt szükségem, mint a méreg a danaidákban - folytatta Matt elmélkedését félbeszakítva Celia. -
így aztán arzént kezdtem adni neki.

- Arzén! - kiáltott fel az orvos.

- Az arzén az egész testbe beleeszi magát - folytatta Celia. Szeme olyan hideg volt, akár egy kígyóé. -
Beleépül a hajba, kis fehér vonalakat képez a körmön, és beveszi magát a szívbe. Annyit nem adtam
Mattnak, hogy megölje... Ezt sosem tenném. Ám épp eleget ahhoz, hogy bárkit megöljön, aki amúgy is
gyönge, és el akarja lopni a szívét. Már megkapta a nyolc életét, El Patron. Itt az ideje, hogy békét kössön
Istennel.

- Broja! Boszorkány! - rikácsolta El Patron. Szeme lángot vetett a gyilkos haragtól. Bőre paprikavörös lett.
Megpróbált feltápászkodni az ágyból.

- Vészhelyzet! - üvöltötte az orvos. - Vigyék a műtőbe! Mozgás! Mozgás! Mozgás!

A testőrök kigurították az ágyat. Az orvos mellette futott s közben El Patron mellét nyomkodta. Hirtelen az
egész épület felbolydult, akár egy méhkas. Még több őr jelent meg - egy egész hadsereg. Ketten kirohantak
Celiával, hiába is akarta megállítani őket. Egy technikus kitépett egy szálat Matt hajából, és elrobogott.

Matt teljesen egyedül maradt. Egyedül, már amennyiben nem számoljuk az ablak előtt ülő négy
tagbaszakadt fickót, és ki tudja, hányan álltak lesben az ajtó túloldalán. Gyönyörű szoba volt, a szőnyeget az
oázis színeire szőtték. Matt látta a kanyon falainak vörösét, a kreozotcserjék mélyzöldjét és a kéket is, amely
a magas szirtek közt csapdába csalt égbolt színe volt. Ha félig behunyta a szemét, szinte oda tudta képzelni
magát az Ajo-hegység békés árnyékába.

Matt várakozott. El Patront délelőtt vitték ki. Most délután volt. Odakint alábbhagyott a pánik, szinte némák
voltak a folyosók. A kórház anélkül végezte a maga dolgát, hogy bevonta volna az elegáns szalonban
magányosan tépelődő foglyot.

Matt megitta a teát, elfogyasztotta a süteményt. Végtelenül kimerültnek érezte magát. Minden a feje tetejére
állt, és nem tudta, vajon El Patron halála biztonságot vagy épp az ellenkezőjét jelentheti.

A karját fürkészve a benne lüktető arzénon tűnődött. Vajon meghalnak a szúnyogok, ha megcsípik?
Megölhet dolgokat, ha rájuk köp? Érdekes gondolat. Ráébredt, hogy bármennyire is rémült, képtelenség
egyfolytában rettegni. Mintha azt mondta volna az agya: Oké, ennyi elég! Találj magadnak valami más
elfoglaltságot!

Matt inkább Mariára gondolt. Már valószínűleg visszatért a zárdába. Azt sem tudta, mivel foglalkozik ott azon
kívül, hogy csokoládét eszik, és meztelenül napozik a háztetőn. Micsoda őrültség! És milyen izgalmasl
Elvörösödött a gondolattól. A művészeti óráin látott gömbölyded római istennőket meztelenül. Akkor szépnek
gondolta őket, de olyanok nem rohangálnak a valódi életben. Vagy mégis? Gőze sem volt róla, hogyan
viselkednek az emberek odakint a világban.

Akárhogy is, Maria bajba került miatta. Matt lázasnak érezte magát, ami nem csoda, ha egyszer tele van az
ember arzénnal. Kíváncsi volt, mi mindent próbált még ki rajta Celia a kertjéből.

Kivágódott az ajtó. Mr. Alacrán vonult be Tam Linnel. Egy pillanatra megállt az idő. Matt ismét hat éves volt,
vértócsában feküdt, Rosa csipesszel rángatta ki talpából az üvegszilánkokat. Egy dühös férfi robbant be a
szobába és azt üvöltötte: "Hogy merészelted bemocskolni ezt a házat? Azonnal vigyétek ki innen ezt a
teremtést!"

Ez volt az első alkalom, amikor Matt ráébredt, hogy nem ember. A dühös férfi Mr. Alacrán volt, és most,
ahogy Mattra nézett, ugyanaz az undor ült ki az arcára.

- Azért vagyok itt, hogy közöljem, nincs többé szükségünk a szolgálataidra - mondta.

Matt megdöbbent. El Patron tehát meghalt. Nem számít, milyen gyakran gondolt erre, főbe kólintotta a
valóság.
- Én... sajnálom. - Néma könnyek csordultak ki a szeméből. Tehetetlen volt a belsejéből feltörő fájdalommal
szemben.

- Azt el tudom képzelni - mondta Mr. Alacrán. - Ugyanis nem vesszük többé hasznodat.

De még mennyire, hogy a hasznomat tudják venni - gondolta Matt. Legalább annyit tudott Ópium
irányításáról, mint Steven. Megtanulta a termesztési technikákat, a víztisztítás napi problémáit és az
élelmiszerelosztást. Alighanem jóval többet tud a kémek és korrupt tisztviselők hálózatáról a többi
országban, mint bárki más a birtokon.. Az évek során, miközben El Patront hallgatta, Mattnak olyan érzése
támadt, hogy rajta kívül senki más nem irányíthatja az Alacrán birodalmat.

- Altassa ezt el - mondta Mr. Alacrán a testőrnek.

- Igen, uram - felelte Tam Lin.

- Mit akarnak? - kiáltotta Matt. - El Patron ezt nem akarná! Taníttatott engem. Azt akarta, hogy segítsek
vezetni az országot.

Tam Lin szánakozva nézett rá.

- Te szegény bolond. El Patronnak hét pontosan ugyanolyan klónja volt, mint te vagy. Mindegyik tanult, és
azt hitte, ő fogja majd vezetni az országot.

- Ezt nem hiszem!

- Nos, be kell vallanom, te voltál az első muzsikus zseni. De ha zenét akarunk hallgatni, bármikor
bekapcsolhatjuk a rádiót.

- Ezt nem teheted! Mi barátok vagyunk! Azt mondtad! Hagytál nekem egy üzene... - Akkora ökölcsapás
terítette le, hogy a csillagokat látta. Még soha, senki nem ütötte meg. Soha nem engedték meg senkinek. Az
állát fogva megpróbált feltápászkodni. Az ütésnél is jobban fájt azonban a tény, hogy kitől kapta.

Tam Lin.

Tam Lin egykor terrorista volt. Húsz gyermek haláláért felelős, ami talán nem is izgatja őt. Matt sosem vette
fontolóra ezt a lehetőséget.

- Tudod, kispajtás, én afféle zsoldos vagyok - mondta azon az éneklő hangon Tam Lin, amelyet Matt annyira
megszeretett. - Időtlen idők óta dolgozom El Patronnak, és azt hittem, örökké fog élni. De most munka nélkül
maradtam, és Mr. Alacrán volt olyan kedves, hogy felajánlott nekem egy másik munkát.

- És mi van Celiával? - suttogta Matt.

- Csak nem gondolod, hogy megússza ezt a kis játszadozást? Mostanra már biztosan eejitet csináltak belőle.

De hiszen te meséltél neki a danaida pillangókról - gondolta Matt. - Hagytad őt besétálni a csapdába.

- El tudod intézni? Nekem dolgom van - mondta Mr. Alacrán.

- Én majd végzek a klónnal, uram - felelte Tam Lin. -Lehet, hogy szükségem lesz Daft Donaldra, hogy
segítsen ezt megkötözni.

Klónnak nevezett - gondolta Matt -, és azt mondta rólam, hogy "ezt".

- El ne felejtsd, azt akarom, hogy az éjszaki őrjáratra vissza gyere - mondta Mr. Alacrán.

- A világért sem hagynám ki - felelte Tam Lin, és csillogott az a hazug, áruló szeme.

24.

VÉGSŐ BÚCSÚ
Daft Donald erősen fogta Mattot, Tam Lin pedig összekötözte csőszalaggal. A testőr egy ló hátára hajította,
miközben üdvözölte El Patron magánhadseregének az istállóknál lebzselő tagjait.

- Hova viszed? - kiáltotta oda az egyik férfi.

- Úgy gondoltam, az eejit-akol mellett rakom le - válaszolta Tam Lin. A férfi röhögése elveszett a paták
dobogásában.

Ez az állat más volt, mint a biztonságos lovak. Gyorsabb és kevésbé kiszámítható. Még a szaga is
másmilyen volt. Matt ezt különösen közelről megtapasztalhatta, hiszen orra az állat szőrébe nyomódott. A
biztonságos lovak enyhén vegyszerszagúak, ennek azonban napszaga volt és verítéktől bűzlött.

Matt hirtelen felfogta, mit értett Tam Lin azon, hogy az eejit-akolnál teszi le. Egy gödör aljára dobják, abba a
sárga iszaptrutymóba. A fejébe szállt a vér, a fülében érezte lüktetését ettől a borzalomtól, a becstelenségtől
és attól, hogy szinte mindenki elárulta, akit valaha ismert. Csakhogy ekkorra a félelem helyett valami puszta
állati düh áradt szét benne. Igenis megérdemli, hogy éljen! Kiérdemelte ezt az életet, amelyet véletlenül
kapott, és ha meg kell halnia, a legutolsó pillanatig küzdeni fog.

Próbára tette a karjait és lábait összekötő szalagot. Egy jottányit sem tudott megmozdulni. Akkor hát -
gondolta - csúszva mászva tekeregve kell kimásznom az iszapgödörből. Látta, mint repül a föld a ló patái
alatt. Gyomra fájdalmasan ütődött az állat testének. Ez nem olyan simán futott, mint egy biztonságos ló.

Végül lelassított, és Tam Lin a földre emelte Mattot. A fiúnak sikerült gyorsan előrehajolnia, és egyenesen a
férfi gyomrába fejelt.

- Hé! Te húgyagyú tökfej! - káromkodott Tam Lin. - Vigyázz magadra, mielőtt ilyen hülyeséget csinálsz!

Matt a hátára gördült, s már emelte is a lábát, hogy rúgjon. Kék eget látott és egy sziklaormot. Nem bűzös
iszap és rothadás szagát érezte, hanem jó, kreozotcserje illatú tiszta levegőt. Nem az eejit-akolnál voltak,
hanem az Ajo-hegység-be vezető ösvényen.

- Nahát! Remélem, nem fogsz fukarkodni a bocsánatkéréssel - morogta Tam Lin, miközben nem túl
gyöngéden letépte Matt bőréről a ragasztószalagokat.

- Inkább az oázisban akarsz a vízbe fojtani? - mordult vissza Matt.

- Fogd vissza magad, pajti! Jól van, megértem, volt alapod a gyanakvásra, de tulajdoníts már nekem némi
tisztességet.

- Hogyan bízhatnék meg valakiben, aki húsz gyereket ölt meg? - kérdezte Matt.

- Tehát, elmondták neked. - Tam Lin olyan szomorúan nézett, hogy a fiú egy kicsit - de csak nagyon kicsit -
megsajnálta.

- Igaz? - kérdezte.

- Ó, igen, igaz. - Tam Lin golyóvá gyúrta a ragasztószalagot és begyömöszölte az egyik nyeregtáskába.
Hátizsákot szedett elő és a vállára vetette. - Menjünk, nincs sok időnk.

Nekivágott az ösvénynek, vissza se tekintett. Matt nem mozdult. Ellophatná a lovat, és északnak
vágtathatna. A Farmőrség talán még nem tudja, hol akarják elintézni őt. Elintézni - gondolta izzó haraggal.
Csakhogy az állat nem tűnt kezesnek. Ezt egy biztonságos lóval ellentétben ki kellett kötni. A szemét
forgatta, és kitágult az orrlyuka, amikor megpróbált közeledni hozzá.

Másrészt viszont követheti Tam Lint a hegyekbe abban a reményben, hogy tartós a férfi barátsága. A testőr
eltűnt a sziklák között. Annyira sem zavartatta magát, hogy ránézzen, amikor Matt a nyomába eredt. Lehet,
hogy a világ legnagyobb idiótája vagyok - gondolta az ösvényen utána kullogva

Matt.

Buja volt az oázis. Az őszi esők életre keltették a paloverde fákat, csak úgy ragyogtak a halványsárga és
narancsszínű virágoktól. A szőlőlugas lombosabb volt, mint valaha, és a fiú közeledtére egy kiskacsa
vitorlázott át a vízen.
Tam Lin egy szikla tetején ült.

- Böjti réce - mondta. - Az Egyesült Államokból vándorolnak Aztlánba az évnek ebben a szakában.
Elcsodálkozik az ember, hogyan találnak meg ebben a száraz sivatagban egy pöttynyi vizet.

Matt egy másik sziklára telepedett, nem túl közel. Hanyatlóban volt a nap a hegyek mögött és árnyékok
kúsztak az apró völgybe.

- Ha nem lett volna ez a hely, már évekkel ezelőtt teljesen begőzöltem volna - mondta a testőr. Matt a
kisrécét figyelte a tavacska túlsó oldalán. - Már akkor is félőrült voltam, amikor beálltam El Patronhoz. Akkor
úgy gondoltam, ez egy búvóhely. Majd elmegyek, ha a rendőrség belefáradt az üldözésembe. A dolgok
persze nem így működnek. Amikor valaki El Patronhoz szegődik, akkor örökre a tulajdona lesz.

- Vagyis megölted azokat a gyerekeket - mondta Matt.

- Mondhatnám, hogy baleset volt... Mert az volt, de ettől még éppolyan borzalmas az egész. A
miniszterelnököt akartam levegőbe röpíteni, egy kövér varangyot, aki megérdemelte. Egyszerűen nem
vettem figyelembe, hogy más emberek is arra jöhetnek. Őszintén, egy annyira beképzelt seggfej voltam,
hogy nem is érdekelt. A legtöbb sebhelyemet abban a robbanásban szereztem, Daft Donaldnak meg a torka
sérült meg. Ezért nem tud beszélni.

Ennyi év alatt Matt sosem gondolt rá, miért nem beszél Daft Donald. Feltételezte, hogy a nagydarab, néma
bumburnyák csak antiszociális.

- El Patron ösztönösen tudta, kik azok az emberek, akiket a rabszolgájává tehet - jegyezte meg Tam Lin. -
Nagyon erős egyéniség volt. A hatalom fura jószág, pajtikám. Egyfajta kábítószer, és az olyanok, mint én,
sóvárognak rá. Amíg nem találkoztam Celiával, nem fogtam fel, hogy milyen szörnyeteg lett belőlem.
Túlságosan élveztem, hogy El Patron árnyékában parádézhatok.

- Mégis megengedted, hogy az orvosok eejitet csináljanak Celiából - vetette oda Matt.

- Én? Dehogy! Megjelöltem a homlokát, hogy úgy nézzen ki, mintha megoperálták volna. Beraktam az
istállóba Rosa mellé.

Matt először nézett egyenesen Tam Linre, amióta megérkeztek az oázisba. Nagy kő esett le a szívéről.

- Addig biztonságban lesz, amíg nem felejti el, hogy zombiként kell viselkednie. Úgyhogy, azt hiszem,
kiérdemeltem a sűrű bocsánatkérésedet - mondta a testőr.

És meg is kapta Mattól, hosszan és tiszta szívből.

- Idehoztam volna, de Celia ugye nem igazán sziklamászásra termett - Tam Lin felsóhajtott.

A tavacskát nézték, ahogy a délutáni égbolt ezüstösre színezte a felszínét. A böjti réce kikacsázott a partra
és tollászkodott. Egy fecske a víz fölött röpködő szitakötőkből falatozott.

- És akkor... itt fogok élni? - kérdezte Matt.

Tam Lin összerezzent.

- Hoppá! Elkalandozott az agyam! Imádom nézni a fecskéket, ahogy megfordulnak, épp, mielőtt
becsapódnának a földbe. Nem pajti, itt nem élhetsz. Jobb lesz, ha Aztlánba mész.

Aztlán! Mattnak repesett a szíve.

- És velem jössz?

- Nem lehet. - Tam Lin hangja szomorúan csengett. - Tudod, szörnyű dolgokat műveltem életemben, és nem
szökhetek meg a következmények elől.

- Ez nem igaz - mondta Matt. - A rendőrség valószínűleg már réges-régen nem keres. És nevet is
változtathatsz. Növeszthetsz szakállt, és leborotválhatod a fejedet.
- Persze, persze... Mondhatom, akad benned bűnözőhajlam. Az alma nem esett messze a fájától. Nem, én
erkölcsi következményekről beszélek. Éveken keresztül húztam hasznot Ópium borzalmaiból, és most
esélyem van jóvátenni a dolgokat. Erről nem szabad lemondanom. Celia megértette ezt velem. Ő nagyon
egyenes nő, hisz tudod. Nem viseli el a gonoszságot.

- Tudom - mondta Matt arra gondolva, ahogyan Celia szembeszállt El Patronnal.

- Már összecsomagoltam a táskádat - mondta Tam Lin, és kioldotta a hátizsákot. - Térképeket találsz a
fémládában. Annyi kulacsot vigyél magaddal, amennyit csak bírsz, és ha eléred az aztlán határt, mondd azt,
hogy menekült vagy. A szüléidet elfogta a Farmőrség. Játszd meg a hülyét... Ez nem fog gondot okozni... És
az égvilágon senkifiek se mondd meg, hogy klón vagy.

- És ők nem jönnek rá? - Matt elképzelte az aztlánok haragját, ha rájönnének, hogy becsapta őket.

- Akkor elmondom neked a piszkos kis titkot. - Tam Lin előrehajolt és úgy suttogott, mintha a fecskék, a
kacsa meg a szitakötők elől akarná titkolni az információt. - Senki sem tud különbséget tenni egy klón és egy
ember között. Mégpedig azért nem, mert nincs köztük semmi különbség. A klónok alsóbbrendűségének elve
mocskos hazugság. - Otthagyva a tátott szájú fiút elsétált a fémládához. Matt látta, ahogy kulacsokat és
térképeket vesz ki a ládából. Hogy is lehetne egy klón ugyanolyan, mint egy ember? Matt minden
tapasztalata vitába szállt ezzel.

Tam Lin kizippzározta a hátizsák egyik zsebét, s egy halom papírt vett ki belőle.

- Ez pénz. Érted? Már korábban meg kellett volna tanítanom neked. Ez egy százpesós bankjegy, ez pedig
egy ötvenes. Először mindig kérdezd meg valaminek az árát, és a felét kínáld érte. A francba! Ezt most
úgysem fogod megtanulni. Csak azt ne felejtsd el, hogy egyszerre mindig egy darabot vegyél ki, és ne lássa
senki, hány darab van nálad.

Lenyugodott a nap, gyorsan ereszkedett alá a sötétség. Tam Lin tüzet rakott, száraz fát halmozott fel a
közelében.

- Kora hajnalban el kell indulnod. Ez azt jelenti, hogy tizenkét óra alatt éred el a határt. Ez az ideális idő, mert
addig a Farmőrség a háznál lesz a virrasztáson. És még valami: El Patron a száz évvel ezelőtti állapotában
tartotta Ópiumot.

- Ezt nem értem.

- Ópium, amennyire csak lehet olyan, mint ahogy El Patron fiatalkorában voltak a dolgok. Celia fatüzelésű
kályhán főz, a szobákban nincsen légkondicionáló, a földeken emberek szüretelik le a termést, nem pedig
gépek. Még rakétákat sem engednek átrepülni fölötte. Az egyetlen hely, ahol lazítottak a szabályokon, a
kórház, no meg a biztonsági rendszer. El Patron így akart túljárni a Halál eszén. Ez volt az egyik módszere.

- De a tévében is minden ugyanolyan - tiltakozott Matt. Tam Lin felnevetetett.

- Ezt is El Patron irányította. El Látigo Negro már vagy száz éve nem pattogtatja az ostorát. Szó van róla,
hogy újraforgatják. Nos, sok tekintetben zavarba ejtőnek fogod találni Aztlánt, de nemrégiben elindítottak egy
mozgalmat, hogy visszatérjenek az "egyszerű" időkhöz. Megpróbálnak elfordulni a gép-alapú gazdaságtól,
vissza a régi mexikói kultúra felé. Bizonyos dolgokat ismerősnek találsz majd.

- Várj! - kiáltotta Matt, mikor a testőr indulni készült. - Nem maradhatsz? - Kétségbeejtő volt a gondolat, hogy
elveszíti a barátját, és talán sosem látja viszont.

- Részt kell vennem a virrasztáson - mondta Tam Lin.

- Akkor hozd ide Celiát. Segíthetek neki megmászni a sziklákat.

- Várj csak, amíg meglátod azokat a sziklákat. Nem, pajtikám, Celia túl idős már ehhez az utazáshoz.
Amennyire tudom, biztonságban tartom. A szavamat adom rá.

- És mihez fogok kezdeni Aztlánban? Hol fogok lakni? - Matt kezdett pánikba esni.

- Hová tettem a fejem? - mondta Tam Lin a tábortűz szélén toporogva. - A legfontosabb dolgot kihagytam.
Amint Aztlánba érsz, felszállsz egy San Louisba tartó siklóhajóra, és megkérdezed, hogyan juthatsz el a
Santa Clara zárdába. Ha nem tévedek, Maria körbetáncol majd, amikor belépsz a kapun.

Ezúttal Tam Lin valóban elindult, Matt mögötte ügetett. Amikor elérték a hatalmas sziklakőtömböt, a testőr
megfordult és a fiú vállára tette a kezét.

- Nem hiszek a hosszú búcsúzkodásokban - mondta.

- Találkozunk még?

Tam Lin várt egy pillanatig, mielőtt megszólalt.

- Nem. - Matt élesen szívta be a levegőt. - Sosem hazudtam neked, és szeretném most is ehhez tartani
magam. Az a fontos, hogy te megmenekültél. Te vagy az egyetlen tulajdona, amelyet El Patron engedett
kicsúszni a markából.

- És mi fog történni velem? - kérdezte Matt.

- Megtalálod Mariát, és ha bejönnek a dolgok, az édesanyját.

- Te ismered Esperanzát?

- Hát persze. Régen sokszor járt itt. Láttad már azt a filmet a dinoszauruszokról? Amelyikben a velociraptor
van.

Matt emlékezett egy különösen pimasz dinoszauruszra, amelynek hosszú karmai és fogai voltak, és hajlandó
volt magát keresztülásni egy sziklán, hogy megszerezze a zsákmányát.

- Hát Esperanza épp olyan, ha ráveti magát egy ügyre. Ő kiválóan alkalmas arra, hogy kiálljon melletted. -
Tam Lin keresztülmászott a lyukon és elindult a sűrűsödő sötétben. Nem nézett vissza. Matt megállta, hogy
ne világítson utána az elemlámpával.

25.

A FARMŐRSÉG

Matt szinte szédült, ahogy visszasétált az oázisba. Annyi minden történt és olyan gyorsan. Annyi minden
megváltozott. Elviselhetetlenül magányosnak érezte magát. Rárakott a tűzre, de közben azon aggódott,
vajon megláthatja-e a Farmőrség. Félrerúgott néhány ágat. Aztán az állatokra gondolt, amelyek éjszaka
idejöhetnek a vízhez. Préri-farkasok biztosan, hiúz talán. A jaguár nem valószínű, de Tam Iin már látott
errefelé. Matt ismét megrakta a tüzet.

A fémládában talált sózott marhahúst és szárított almát. Farkaséhes volt, hiszen az esküvő délelőttje óta
csak teasüteményt evett. Az étel feldobta a hangulatát, és csakhamar a térkép fölött meresztette a szemét a
vibráló fényben. Olyan volt az egész, akár egy kalandokkal teli izgalmas regény. Tam Lin piros tollal
megjelölte az utat és a maga kreatív helyesírásával kommentárokat fűzött hozzá: "csörgő kítyó" és "mettve a
fa alat". Matt egy maroknyi mogyoróval meg egy szelet csokoládéval fejezte be a vacsorát.

A hátizsákot a fémládába zárta, majd egy kiugró sziklapadon széthajtogatta a hálózsákját.

Biztonságosabbnak érezte, ha távol van azoktól a helyektől, ahol esetleg "csörgő kítyó"-val találkozhat a "fa
alat". Aztán hanyattfeküdt és a csillagokat nézte.

Furcsán félelmetes volt a földön feküdni fedél nélkül. Az a tengernyi ragyogó csillag. Mi lenne, ha
eleresztené a földet? Elrepülne, és ha nem ragadna meg egy faágat, örökre röpülne, csak röpülne azokba a
ragyogó, nem emberi fényekbe.

A hálózsák egyik madzagját odakötötte egy fához. Oké, buta dolog aggódni, de nem árt az óvatosság. Celia
egyszer azt mesélte, hogy a falujabeli indiánok talizmánokat viseltek, hogy ne rabolják el őket a csillagok. Ők
talán tudtak valamit, amit a házban lakó emberek nem értettek meg.

A történtektől kimerülten Matt mély, álomtalan alvásba zuhant. Közvetlenül pirkadat előtt valami vibrálást
érzett a levegőt. Felült, és megragadta a kötelet. Kicsit megremegett a talaj, ám aztán nyugalom lett. Egy
hollópár lőtte ki magát az egyik faágról, s vad károgással körberöpülte az oázist. Egy prérifarkas állt
dermedten a tavacska mellett, pofájáról még csöpögött a víz.

Matt fülelt. Mindenfelől hangokat hallott. Semmihez sem hasonlított, amit már ismert. A hollók egymással
zsörtölődve letelepedtek, a prérifarkas pedig elinalt a sziklák közé.

A hátizsákban talált öngyújtóval tüzet gyújtott. A fémláda körül prérifarkas lábnyomokat látott, láthatóan
megpróbálta lerágni a lakatot.

Miután gyorsan megreggelizett, annyi kulacsot töltött meg vízzel, amennyit csak cipelni tudott, s mindegyikbe
beledobott egy-egy jódtablettát. Amikor utoljára ivott az oázis vízéből, szörnyen beteg lett. Ó, hiszen az az
arzén miatt volt, csapott a homlokára. Vajon hogy lehet Celia? - tűnődött. Eleget kap enni az istállóban?
Zombinak tettetni magát, akár éveken keresztül, nem ugyanolyan rossz, mint zombinak lenni?

Majd megkérem Esperanzát, segítsen neki megszökni - gondolta.

Most, hogy eljött az indulás ideje, Matt azon kapta magát, hogy halogatja a távozást. Kétszer is ellenőrizte a
készleteit. Még hozzátett egy könyvet, megnézte, mennyit nyom a csomagja, aztán mégis kivette. Már
magasan állt a nap, ám a völgy még mindig árnyékban volt. Még egy éjszakát eltölthetnek itt - gondolta. De
az oázis talán már nem biztonságos most, hogy El Patron nincs többé.

Vállára vette a hátizsákot, kulacsokat erősített a szíjához, és a szőlőlugason keresztül elindult. Továbbmegy
anélkül, hogy visszanézne, ahogyan Tam Lin.

Az ösvény első szakasza nem okozott gondot. Sokszor járt már rajta. Ám hamarosan egy bokrokkal sűrűn
benőtt kanyonhoz érkezett. Át kellett vágnia magát rajta. Tetőtől talpig beterítette a levelek pora, és utat talált
a tüdejéhez is. Meg kellett pihennie egy kiszáradt vízmosásban, amíg újra rendesen tudott lélegezni.
Mindössze egy óra telt el. Ha az utazás hátralévő része is ilyen, egy hónap alatt sem éri el Aztlánt.

Átnézte a hátizsákot. Az egyik belső zsebben talált egy inhalátort. Megkínzott tüdejének mennyei volt a
megkönnyebbülés. Még egy veszedelmes külsejű machetét is talált egy bőrtokban. Egy csomó nehézségtől
kímélhettem volna meg magam, ha előbb nézem meg, mi van a hátizsákban.

Némi pihenés után aztán keresztülvágta magát a bokrokon. Vad örömet érzett, pedig a növények
összekarmoltak a karját és az arcát.

A völgy végére érve magas gránitsziklával találta szemközt magát. Ellenőrizte a térképet. Ott volt, egy piros
vonal vezetett egyenesen a tetejére. Mindennél magasabb volt, amit eddig megpróbált megmászni. Másik
utat keresett, de a térkép ezen a ponton határozott utasítást adott: "Etyetlen kiút, mek tudod csinálni." Matt
addig bámulta a szikla tetejéről lekukucskáló távoli bokrokat, amíg beleszédült. Az egyetlen jó dolog az volt,
hogy nem kellett maga előtt felfelé segítenie Celiát.

Résről résig araszolt, mígnem már reszketett a lába a fáradtságtól. Félúton felfelé azt hitte, már egy centit
sem képes megtenni. A gránitba kapaszkodva azon tűnődött, mennyi ideig képes ott maradni, mielőtt
annyira kimerül, hogy kénytelen lesz elengedni. Éles sziklákra zuhanna. Meg is halna ott nyomban. Ezzel az
erővel hagyhatta volna, hogy az orvosok "leszüreteljék" a szívét. Egy árnyék suhant át felette, majd egy
pillanat múlva visszatért.

Egy ilyen elhagyatott helyen ez csak egyet jelenthet. Mattot hirtelen elárasztotta a harag. Olyan volt, mintha
valami nagyon mély helyről tört volna fel, akár vulkánból a láva. Már nem érezte többé fáradtnak magát,
vagy bátortalannak, vagy bármi másnak, csupán féktelen haragot érzett, hogy túlélje. Húzta magát fölfelé,
lépésről-lépésre, ahogy meg tudta vetni a lábát, ahogy meg tudott kapaszkodni egy-egy kiálló kőben,
mígnem felkecmergett a szikla tetejére és elnyúlt - zihálva, s a teljesítményétől meglepetten.

Felnézett a vakító kék égboltra, megint szárnycsapkodást hallott, ahogy a madár megfordult a levegőben. En
győztem, te ocsmány, semmirekellő keselyű - gondolta a fiú. Elmosolyodott. Most éppen úgy beszélt,
ahogyan El Patron.

Egy kulacsnyi vízzel és egy csomag sütivel ünnepelt. Egy követ vágott a hollókeselyű felé. A térkép szerint
még öt mérföldet kell mennie, aztán újabb ötöt. A nap nyugatra hajlott, úgyhogy meglehet, nem éri el
sötétedés előtt a határt. De nem aggódott különösebben. Rengeteg ennivalója volt, és határtalanul jól érezte
magát, miután megvívta csatáját a sziklaorommal.

Egy hegygerinc tetejéig vezetett az út. Sokkal könnyebben haladt, és bámulatos volt a kilátás. Tam Lin egy
kis látcsövet is tett a hátizsákba, úgyhogy Matt gyakran megállt és visszanézett Ópiumra. Aztlán felé még
mindig hegyek takarták el a kilátást.

Láthatta a hosszú, lapos mákföldeket, sőt valami barna foltot is, amely akár egy csoport eejit is lehetett. Látta
a víztisztító-telepet, az élelmiszer- és műtrágyaraktárakat. Az udvarház piroscserepes teteje élénkzöld folt
közepén virított. Matt valami furcsát érzett a gyomorszájánál. Rájött, hogy bánkódik.

Ott, az Ajo-hegység magas gerincén Matt átadta magát a fájdalomnak. Sírt az istállóknál csapdába esett
Celiáért, és Tam Linért, aki más módon esett kényszerült rabságba. Az Alacrán családért és vazallusaiért,
mint Felicia, Fáni és Emilia, nem hullajtott könnyet. De sírt El Patronért, aki kevesebb szánalmat érdemelt
bárki másnál, mégis közelebb volt Matthoz, mint bárki is a világon.

Valami furcsa módon úgy érezte, mintha El Patron még mindig élne és bizonyos értelemben ez így is volt.
Hiszen ő, Matt még létezett. És ameddig ő él, El Patron nem tűnik el a világból.

A hegygerincen ütött tábort. A nemrégiben lezúdult csapadék megtöltötte a sziklák mélyedéseit, és a hegy
kis gyűrődései medvefűtől zöldelltek. Sivatagi fehér mályva barackszínű szirmai virítottak, és későn virágzó
szirti rózsákat zsongtak körül a méhek. Matt nem félt, mindazonáltal több állatot látott, mint amennyit valaha
is megfigyelt, amikor Tam Linnel kalandozott.

Fehérfarkú szarvas falatozott a bokrokról a késő délutáni napsütésben. Egy antilopot is látott, fához dörgölte
agancsát, talán azért, hogy élesítse, de az is meglehet, hogy egyszerűen csak viszkettek. Egy csapat
mosómedvét is felfedezett, farkuk az égnek meredt és hosszú orrukat a földnek szegezve sipircoltak.

Minden élni látszott. Minden rohant, repült, ásott, rágcsált vagy csipogott. Az egyik láthatatlan, vízzel teli
mélyedésből békák kuruttyoltak, egy szirti mókus füttyögött, mikor egy vörösfarkú héja elrepült mellette, a
sokszavú poszáta pedig egy meszkitófa legmagasabb ágán ülve dalolt.

Mindenekelőtt a természet vad zenéje tett mély benyomást Mattra. Ugyanazt a hatást keltette, mint a
zongorázás, amikor félt és magányos volt. Egy másik világba röpítette, ahol csak a szépség létezett, és
biztonságban volt a gyűlölettől, a csalódottságtól, a haláltól.

Hosszú ideig nézte Ópium távoli fényeit. Az üzemek, a raktárak, az eejitek szállásai mind rejtve maradtak.
Az udvarházban volt csak világosság - egymagában fénylett a sötétség tengerében. Szinte állt a levegő, az
eejiteket feltehetően kiterelték a mezőre aludni. Matt hangokat sem hallott a távoli síkság felől. Inkább
festménynek tűnt, mintsem valóságos helynek. A közelben uhu huhogását hallotta, és tücskök ciripeltek. A
hegyek sötétebbek voltak a síkságnál, de élettől lüktettek.

Matt jól aludt, reggel erősnek, magabiztosnak érezte magát. Ópiumot talaj menti köd borította, mint ősszel
mindig. Nem is láthatott mást, csupán fehér homályt a látóhatár egyik végétől a másikig.

Még egy utolsó pillantást vetett a térképre, és nekivágott az ösvénynek. Felfelé, aztán lefelé kanyargott,
majd fokozatosan fölvezetett egy hágóra. Olyan zajt hallott az egyik magasan fekvő mező felől, mint amikor
valaki megüt egy baseball labdát. Újra meg újra hallotta. Itt aligha játszanak baseballt, hiszen nem lenne
más néző, csak a sólymok meg a hollókeselyűk.

Ahogy közelebb ért, a hang olyan lett, mintha valaki két érett görögdinnyét csapkodna egymáshoz. Matt
óvatosan átkukucskált egy bokron, és két vadjuhot pillantott meg, olyan dörgedelmes hangokat adtak ki, akár
a farm teherautói. Fejjel egymásnak rohantak, majd szétváltak és eltávolodtak egymástól. Néhány perc
múlva ismét előadták a mutatványt. Egy csapat anyajuh legelészett a sziklák között, de őket annyira sem
izgatta a műsor, hogy odanézzenek. Matt azonban el volt ragadtatva, hangosan kacagott. Na, erre a juhok
persze elinaltak, hatalmas ugrásokkal távolodtak szikláról sziklára, hogy menedéket keressenek.

A hegytetőre érve Matt megközelítette a szakadék szélét, és újabb zavarba ejtő lármát hallott. Olyan volt,
mint amikor Celia kályhájában bömbölve ropog a tűz. Egyre hangosabb és hangosabb lett, és Matt most már
ki tudott szűrni egyedi hangokat is: gépek fülsértő zaját, autódudálást és - bármilyen hihetetlen - zenét.

Az ösvényen átlépett egy másik világba. Ugyanazok a békés dombok terültek el alatta, sólymok járőröztek a
bércek és erdővel borított völgyek között, ám azokon túl gyárak és felhőkarcolók sűrű tömege meredezett.
Matt nem csak a föld színén látott utakat, hanem széles spirálban fölfelé is haladtak az épületek között. A
levegőben tengernyi siklóhajó közlekedett fülsiketítő lármával. Az épületek olyan messzire elnyúltak,
ameddig csak elláthatott. Innen jött hát a harsogó csörömpölő, dörgő lárma, amely annyira meglepte, hogy le
kellett ülnie az ösvényen gondolkodni.
A nap merőlegesen sütött. Kihalászta a kalapot, amelyről Tam Lin gondoskodott a számára. Ez tehát Aztlán.

A képzeletében egyáltalán nem ilyen volt. Ő Celia meséit hallgatta a maquiladorasról, meg El Patron
történeteit Durangóról, és mindezeket összekeverte az El Látigo Negro tévéfilm epizódjaival. És amit
mindebből kiokumulált, az gyárak, primitív kunyhók és meseszép, elképesztően nagy állattenyésztő farmok
egyvelege volt, a ranchokat természetesen gonosz nagytőkések birtokolták, akik sok szép leányt neveltek.

Hogy élhetnek emberek ilyen zajban? - gondolta Matt. - Hogyan tudnak egyáltalán lélegezni? Kerítést ugyan
nem látott, de magas póznák sorát igen, amelyek között talán szögesdrót feszült. A határ Ópium felőli oldala
azonban üres, és néptelen volt. Mintha valaki felállított volna ott egy hatalmas táblát: VIGYÁZAT!
RADIOAKTÍV!

Matt a hegyi ösvényen visszabaktatott a mezőre, ahol a vadjuhok megpróbálták agyonütni egymást. Sózott
marhából és száraz sajtból álló, egyszerű ebédet evett. Itt nem maradhatott. Az Ajo-hegységben rövid ideig
tart az esős évszak, és nagyon is jól tudta, milyen hamar ki fognak száradni a békatavak és rejtett horhosok.

Viszont az udvarházba sem térhetett vissza. Az egyetlen kiutat az aztlán határ jelentette. "Meg tudod
csinálni" - hallotta Tam Lin hangját. Azt hiszem, muszáj - gondolta Matt, s megfordult, hogy egy utolsó
pillantást vessen a békés mezőre, a medvefű fehér pihéjére, és a fák közt röpködő fekete-farkú verebekre.

Lefelé sokszor nadrágféken csúszott, már ahol meredek és homokos volt a talaj. Kimelegedve, porosan
érkezett a hegy lábához, és veszettül viszketett attól a tucatnyi tüskétől, amelyet egy kaktuszból szedett
össze. Egy szikla árnyékába kucorogva itta meg az utolsó vízadagját.

Nekilátott kiszedni a tüskéket, de nehezen boldogult, mert csak még mélyebbre ásták magukat a bőrében.
Valahol útközben kiszakította a nadrágját, és a hátizsákja egyik szíja is leszakadt.

Távcsövön keresztül szemügyre vette a határt. Éppolyan ocsmány volt, mint amilyennek hangzott: gyárak
pöfögtek füstöt a levegőbe; mögöttük, a határon kiselejtezett ócska gépek és tartályok afféle rozsdatemetője
éktelenkedett, a tartályokból fekete folyadék szivárgott a talajra. Ennek az anyagnak a tócsái pettyezték az
épületek és a póznasor közötti keskeny térséget. Aztán áthaladt valami Matt látótere előtt, csakhogy ez a
valami sokkal közelebb volt hozzá, mint az aztláni határ.

Beigazította a lencsét. Egy lovas volt az. A Farmőrség egyik tagjai Ahogy körbemozgatta a távcsövet, többet
is látott belőlük.

Matt visszahúzódott a sziklák közé. A Farmőrség a virrasztás után biztosan visszatért a mindennapi
munkájához. Lehet, hogy meglátták, amikor lefelé botladozott és csúszott a hegyről? Félt megmozdulni -
rettegett ott maradni. Egy feszült félóra telt el, legalábbis ő annyinak tippelte. Talán csak arra várnak a
farmőrök, hogy szomjas legyen és előmerészkedjék. Matt valóban szomjas volt, és ahogy teltek-múltak az
órák egyre jobban gyötörte a szomjúság.

Hat férfit számolt meg. Lassan lovagoltak oda-vissza. Hirtelen lett elhagyatott a határ, néhány perc alatt
megtehette volna azt a hiányzó négyszáz métert a szabadságig. Lemenőben volt a nap. Megnyúltak az
árnyékok. Matt egy kavicsot szopogatott, hogy ne legyen olyan kegyetlenül szomjas. Alábukott a nap.
Kezdett leereszkedni a sötétség, fölül halványkékre, alul szürkére festve a keleti égboltot, rózsaszín
szegéllyel ott, ahol a nap még megvilágította a levegőben
szálló száraz ködöt. Hitelen kavarodás támadt. Egy csapat férfi és nő rohant elő az egyik roncs
szeméttelepről, és a határ felé száguldottak. Abban a pillanatban, amint átlépték az oszlopok vonalát,
szirénák búgtak fel. A Farmőrség máris vágtatott, hogy elállja az útjukat.

Matt tüstént az ellenkező irányba indult. Egyetlen másodperc alatt döntötte el: ez az ő pillanata. Kirohant a
sziklák fedezékéből. Bal felől kiáltásokat, és egy felvillanó fénnyel kísért hangos dörrenést hallott. El Patron
születésnapi partiján látta ezt a fegyvert. Kábítópuska volt, amely lepörkölte a hajat egy törvényen kívüli
fejéről, és megállította a szívverését. A törvényen kívüli szíve általában újra dobogni kezdett, úgyhogy eejitet
még csinálhattak belőle.

Paták dobogását hallotta. Nem nézett hátra, hogy lássa, hány lovas vette őt üldözőbe. Egyetlen esélye volt:
ha eléri a határt. Olyan fürgén futott, hogy még a vadjuhok is méltányolták volna a teljesítményét. Egy ló
annyira megközelítette, hogy már látta a testét. Matt meglódította a távcsövet, eltalálta vele az állat fejét. A ló
irányt változtatott, de lovasa visszakényszerítette az eredeti irányba.
Már közel voltak az oszlopok. Matt látta, hogy előtte beton váltja fel a földet. Felgyorsított, de a farmőr
elkapta a hátizsákja épen marad szíját, és hirtelen visszafogta a lovát. Mattnak sikerült kicsusszania a
szíjból. A hirtelen sebességváltozástól épp az egyik csúszós fekete tócsán bukdácsolt át a határon. Hasra
esett, s valami ragacsos trutymóba szánkázott bele.

Felült, kétségbeesetten törölgette a szemét. Látta ellovagolni a farmőröket. Aztán végignézett magán, és úgy
találta, gond nélkül meggyőzi az aztlánokat arról, hogy menekült. Nem volt hátizsákja, sem pénze, és tetőtől
talpig fekete mocsok borította.

26.

AZ ELVESZETT FIÚK

Q. ue coraje! Milyen bátor ez a kölyök - mondta egy férfi. Matt letörölte arcáról a csöpögős ragacsot. Két
egyenruhás férfit látott közeledni a roncsgépek és tartályok közül.

- Hé, kölyök! Como te llamas? Mi a neved? - kérdezte egyikük.

Matt egy pillanatig zavarba jött. Az igazat semmiképp sem mondhatja meg.

- Ma... Matt Ortega - mondta a zenetanár nevét kölcsönvéve.

- Igazi harcos vagy! - mondta a határőr. - Már azt hittem, elcsípett, amikor megragadta a hátizsákodat. A
családod is átjött ma éjjel?

- N... nem. A csa... családom... - Most, hogy túl volt az izgalmon, Matt érezte a szervezetében kibontakozó
ellenhatást. Átnyalábolta magát és, bár igyekezett úrrá lenni rajta, vacogtak a fogai.

- Hé - mondta barátságosan a határőr - most nem szükséges magyarázatot adnod. Még a babot is
kirémisztették belőled az imént. Carayl Én már attól is halálra rémültem, ahogy néztelek. Kerülj beljebb, oda,
ahol megfürödhetsz, és kapsz valamit enni is.

Matt óvatosan követte őket, nehogy elcsússzon a betonon. Egész testét nyúlós, olajos mocsok borította, a
gyomra pedig még mindig görcsben volt a hajszálon múlt szökéstől.

Az őrök nagy, betonfalú fürdőszobába vezették, a falon zuhanyrózsák sorakoztak. Adtak neki egy kefét meg
egy darab zöld szappant.

- A ládában találsz tiszta ruhát - mondta az egyikük.

Ez olyan, akár az álom - gondolta Matt, ahogy újra meg újra végigsikálta magát a gőzölgő víz alatt. Tartott
tőle, hogy miként fogadják majd Aztlánban, de ezek a férfiak úgy bántak vele, akár egy vendéggel. És úgy
viselkedtek, mint akiket egyáltalán nem lepte meg az érkezése.

Matt talált egy olajbarna overallt, amely nem tűnt annyira rossznak. Az anyaga olyan durva volt, akár egy
felmosórongy, de éppen ezért segíthet elvegyülnie a tömegben. Simán elmehetne embernek is.

Amikor előkerült, asztalhoz ültették, s egy fekete egyenruhás férfi, akinek kaptárjelvény volt a kabátujján egy
tányér tortillát és babot tett elé.

- Köszönöm, ez nagyon kedves - mondta Matt.

- Tyűha! Igazi arisztokratát kaptunk - jegyezte meg az egyik határőr. - Mondd, Raul, mikor fordult elő utoljára,
hogy valaki köszönetet mondjon egy felügyelőnek?

- Kábé, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát - felelte Raul. Kihúzott egy széket. - Oké, kölyök. Mit kerestél
afron-terán?

Matt két falás bab között előadta a Tam Lin által kitalált történetet. A szüleit elfogta a Farmőrség. Ő
megrémült, és keresztülrohant a határon. San Louisba akar menni.

- Igazán durva dolog így elveszíteni a szüléidet. San Louisba való vagy? - tudakolta Raul.
- Egy... barátom van ott - felelte Matt, miközben azon tipródott, hogyan írhatná le pontosan Mariát.

A férfi vállat vont.

- Milyen munkához értesz?

Munka? Matt zavarba jött. Tudta, hogyan kell irányítani egy ópiumbirodalmat, de nem tartotta valószínűnek,
hogy a férfi ezt akarná hallani.

- Tudok zongorázni - mondta végül. Raul hangosan felnevetett.

- Most már biztos, hogy arisztokrata - jelentette ki a másik határőr.

- Ne ítélj meg rosszul bennünket - mondta Matt szomorú arckifejezése láttán Raul. - Szeretjük a művészetet
és a zenét, de az új Aztlánban nincs időnk hobbikra. Hozzá kell járulnunk a nép általános jólétéhez.

- Ez nehéz, de így igazságos - mondta a másik férfi.

- Tehát, ha van valami különleges tudásod, mondjuk mágnestekercs-kiegyenlítés vagy egy pozitron-tisztító
vezetése, kérlek, közöld velünk.

Pozitron-tisztító - gondolta Matt -, még csak azt sem tudom, mi az. - Erősen törte a fejét.

- Víztisztítást tanultam - mondta végül. Ez persze nem volt teljesen igaz. Keresztül-kasul bejárta a víztisztító-
telepet, és úgy gondolta, elég sok mindenre emlékszik ahhoz, hogy hasznos legyen.

- Azok a telepek automatizáltak - magyarázta a határőr.

- Várj csak! Van egy ötletem - mondta Raul.

- Taposs rá, mielőtt elszalad - szellemeskedett a határőr.

- De komolyan. A planktonüzem San Louisban mindig hasznát veszi az új munkásoknak. Az olyasmi, mint a
víztisztítás.

A férfiak szemlátomást briliáns ötletnek gondolták ezt, Matt pedig, akinek gőze sem volt, miről folyik a szó,
azt mondta, a plankton üzem nagyszerűen hangzik. Végtére is San Louisban van. Ha egyszer odaér, tüstént
otthagyja, és elmegy a Santa Clara zárdába.

Matt az őrházban töltötte az éjszakát, reggel pedig Raul átvitte őt egy hatalmas, szürke épületbe, amelynek
magas ablakait vasrácsok fedték.

- Szerencsés vagy, chico - mondta. - Holnap lesz egy San Louisba induló siklóhajónk. - Kulcsával kinyitott
egy vasajtót, amely rosszul megvilágított folyosóra vezetett.

Odabent két határőr lebzselt egy asztal mellett, amely mögött egy újabb ütésálló üvegből készült ajtó
vezetett valahová. A határőrök játszottak valamit, de Matt még sosem látott ehhez hasonlót.

Az asztal fölött apró emberek mozogtak, mintha a levegőben lógtak volna, mellettük fák, épületek, és nyílt
tűzön egy óriási fortyogó üst. Főleg az üst és a tűz bűvölte el Mattot. Annyira valóságosak voltak, hogy szinte
hallani lehetett a lángokba fröccsenő víz sercegését. Az apró emberek egyik fele állati bőrt viselt, a kezükben
dárda volt. A másik fele szerzetesi csuhát viselt. A határőrökön ezüstszínű kesztyű volt, és az ujjaik
mozgatásával irányították a játék darabjait.

- Itt van egy újabb San Louisba - közölte Raul. A két férfi morogva kapcsolta ki a játékot.

- Hová tűnt a kép? - kérdezte Matt.

- Még sosem láttál holo-játékot, kölyök?

- Dehogynem - hazudta Matt. Nem akart gyanakvást kelteni.

- Jaj, ugyan már - felelte az egyik határőr. - Még sosem láttad ezt a játékot. És azért nem, mert annyira régi.
Ez minden, amit a kicseszett kormány küld nekünk.

- Ne beszélj így egy gyerek előtt! - csattant fel Raul.

- Bocs - szabadkozott az őr. Ismét bekapcsolta a játékot, és újra megjelentek az apró emberkék.

- Látod? Azok a kannibálok, ezek pedig a misszionáriusok. A cél az, hogy a kannibálok behajigálják a
misszionáriusokat a főzőüstbe.

- És a misszionáriusok? - tudakolta Matt.

- Nekik a kannibálokat kell belökdösni a templomba, de előbb meg kell keresztelniük őket.

Matt elragadtatva figyelte, ahogy egy apró misszionárius lefog egy üvöltöző kannibált, és vizet spriccel a
fejére. Ezek szerint ilyen a megkeresztelés.

- Viccesnek látszik - mondta.

- Persze, ha nem játszottad már legalább kétezerszer. - A férfi kikapcsolta a játékot, majd kulcsával kinyitotta
az üvegajtót, hogy Raul és Matt átmehessenek.

- Miért van kulcsra zárva minden ajtó? - kérdezte a fiú.

- A források fegyelmezett termelése alapvető fontosságú a nép általános jólétéhez - válaszolta Raul.

Hogy ez milyen furákat mond - gondolta Matt. De a figyelmét máris elvonta az elé táruló látvány: a helyiség
teli volt fiatal gyerkőcökkel, akik asztalok mellett dolgoztak. Valamennyien félbehagyták, amit csináltak, és
megfordultak, hogy lássák őt.

Sosem játszott gyerekekkel. Sosem volt iskolában, nem sportolt és sosem voltak vele egykorú barátai,
Mariát kivéve. A legtöbb ember gyűlöletet mutatott iránta. Mégis az élmény.

hogy hirtelen bedobták őt egy csomó fiú közé, olyan volt, mintha egy piranjákkal teli medencében nyomták
volna le a víz alá. Matt feltételezte, hogy bántani fogják. Karate állásba helyezkedett, amit Tam Lin tanított
neki.

A fiúk köré sereglettek, mindegyik egyszerre beszélt.

- Mi a neved? Hova küldenek? Van pénzed?

Raul talán észrevette Matt fura testhelyzetét, mert visszazavarta őket.

- Orale morros. Oké, srácok. A neve Matt, és arra van szüksége, hogy egy ideig békén hagyjátok. Épp most
vesztette el a szüleit Alomországban. - A fiúk visszamentek az asztalokhoz, de kíváncsian méregették
Mattot, egyik-másik mosolygott, és megpróbálta odacsalogatni őt.

Matt az ajtó mellé állt, miközben Raul végigsétált a szobán és megjegyzéseket fűzött a fiúk munkájához.
Némelyek apró gépalkatrészeket illesztettek össze, mások műanyagcsíkokból szandált fontak. Megint
mások valami port mértek kapszulákba, majd az elkészült tablettákat üvegekbe számolták bele.

Raul egy nagydarab fiúnál megállt, aki dörzsvászonnal egy görbe fadarabot csiszolt.

- Nincs időnk hobbikra, Chacho. A források fegyelmezett termelése alapvető fontossággal bír a nép általános
jólétére.

- Cseszd meg a nép jólétét! - motyogta még mindig a fát csiszolva Chacho.

Ha Raul fel is dühödött ettől a durva beszédtől, nem mutatta jelét - Mattnak semmi kétsége nem volt afelől,
hogy káromkodás volt, bár nem tudta, mit jelent. A határőr elvette Chacho kezéből a fadarabot.

- A nemzet jólétének szolgálata a legnagyobb erény, amire egy állampolgár törekedhet.

- Ja, igaz - mondta Chacho.

- A munka szabadság. A szabadság munka. Ez nehéz, de igazságos.

- Nehéz, de igazságos - kántálta a többi fiú. - Nehéz, de igazságos. - Az asztalon ütötték a ritmust, egyre
hangosabbak és féktelenebbek lettek. Végül Raul felemelte a kezét, és elhallgattatta őket.

- Örömmel látom, hogy jó hangulatban vagytok - mondta mosolyogva. - Talán azt hiszitek, hogy unalmas
öreg felügyelő vagyok, de egy szép napon majd megértitek ezeknek a leckéknek a jelentőségét. - A helyiség
közepére vezette Mattot. - Ez a fiú San Louisba megy. Azt akarom, hogy üdvözöljétek, de ne erősködjetek,
ha egyedül akar maradni. Szörnyű veszteség érte.

Matt még fel sem ocsúdott, de Raul már kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Miért kell bezárva tartani őket?
És mi az a felügyelő? Immár másodszor hallotta ezt a szót.

A fiúkat fürkészte, akik, most hogy senki sem figyelte őket, lassabban dolgoztak. El Patron mindig azt
mondta, nagyon fontos megszilárdítani a hatalmadat, mielőtt bárkinek esélye volna megkérdőjelezni azt.
Matt úgy sétált az asztalokhoz, mintha övé lenne az egész kóceráj.

- Be akarsz ülni közénk? - kérdezte egy sovány kiskölyök, aki tablettákat készített. Matt fensőbbségesen
nézett körbe a szobán. Kurtán biccentett. - Segíthetsz, ha akarsz -ajánlotta fel a gyerek.

- Én viszont azt tanácsolom, hogy addig ülj a seggeden, ameddig lehet - jegyezte meg a szoba másik
végéről Chacho. A kamaszfiú műanyag csíkokat csavart össze szandálnak. Matt lassan a szandálkészítő
asztalhoz ment. El Patron azt mondta, sose lássanak aggodalmasnak vagy szükséget szenvedőnek. Az
emberek mindig kihasználják az aggodalmaskodókat vagy a szükségben szenvedőket.

- Miért? - tudakolta a műanyag csíkkupacra nézve Matt.

- Mer' a felügyelők holnap szétdolgoztatják a seggedet - felelte Chacho. Nagydarab, durva külsejű fiú volt
hatalmas kezekkel, fekete haját olyan simán fésülte hátra, akár a kacsa tolla.

- Azt hittem, San Louisba megyek.

- Naná! Ahogy én, meg Fidelito is - Chacho a sovány gyerekre mutatott, aki legfeljebb nyolcévesnek látszott.
- De lefogadhatod, hogy dolgozni fogunk, mielőtt felszállhatunk az antigravra, mialatt rajta leszünk, és miután
leszállunk a kicseszett siklóhajóról. Majd meglátod.

Matt tehát körbesétált és megnézte a különböző munkákat, amiket a fiúk végeztek. Fidelito mellé telepedett,
aki egészen extázisba jött, hogy elnyerte az új fiú tetszését. Egy idő múlva Matt rájött, miért. Fidelito volt a
legelesettebb gyerek a helyiségben, ezért természetesen mindenki őt rángatta.

- Ezek milyen tabletták? - kérdezte.

- B-vitamin - felelte Fidelito. - Állítólag jót tesz, de ha tizet vagy tizenkettőt veszel be belőle, megbetegszel.

- Micsoda doppingszer - gúnyolódott Chacho. - Miért venne be bárki is egy tucat vitamintablettát?

- Éhes voltam - felelte Fidelito. Matt megdöbbent.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy itt nem kaptok enni?

- Dehogynem, ha eleget termelsz. De én nem vagyok elég gyors.

- Nem vagy elég nagy - mondta Matt, és őszintén sajnálta a kisfiút.

- Az nem számít - magyarázta Fidelito. - Mindenkinek egyformán kell teljesíteni. Ameddig itt vagyunk,
egyenlőek vagyunk.

- Ez nehéz, de igazságos - szavalta Chacho a szoba túlsó végéből.

A többi fiú felvette a kántálást, addig verték az asztalokat, amíg már rengett az egész szoba. Az egyik
határőr hangszórón keresztül rájuk szólt, hogy hallgassanak el.
- Láttad, amikor elkapták a szüléidet? - kérdezte Fidelito, amikor elhalt az ordibálás.

- Callade! Fogd már be! Hagyd őt, hadd szokjon hozzá -kiabálta egy csomó hang, Matt azonban felemelte a
kezét, ahogyan Raultól látta. Legnagyobb csodálkozására a fiúk engedelmeskedtek és elhallgattak. Valóban
volt valami El Patron hatalomszerző módszereiben.

- Tegnap reggel történt. - Matt rögtönzött. Felidézte a törvényen kívüliek csoportját, akiket megzavart a
Farmőrség. -Egy felvillanó fényt láttam. Apa rám kiáltott, hogy menjek vissza a határhoz. Láttam, ahogy
Mama elesett, aztán egy férfi elkapta a hátizsákomat. Megszabadultam a szíjaktól és rohantam.

- Én tudom, mi volt az a felvillanó fény - mondta egy szomorú arcú fiú. - Valamiféle fegyver, ami megöli az
embert. Az én mamám... - megcsuklott a hangja és nem szólt többet. Fidelito lehajtotta fejét az asztalra.

- Van még... van még más is, aki elvesztette a szüleit? -kockáztatta meg Matt. Már majdnem drámai
történetet kerekített a szökéséből, ám most szívtelenségnek tűnt volna, ha folytatja.

- Mindannyian - felelte Chacho. - Azt hiszem, még nem jöttél rá. Ez egy orfanatorio, egy árvaház. Most az
állam a családunk. Ezért várakoznak a határőrök a frontéra mentén. Elkapják a keményfejűek kölykeit és
átadják őket a felügyelőknek.

-Az én abnelitám nem volt keményfejű - szipogta Fidelito a karja menedékéből.

- A nagyanyád... Jaj, a francba, Fidelito! - csattant fel Chacho. - Túl öreg volt ahhoz, hogy az Egyesült
Államokba meneküljön. Ezt te is tudod. De biztos vagyok benne, hogy szeretett téged - mondta a szipogó
kisfiúnak. - Látod, hogy van ez - fordult aztán Matthoz. - Mi mindannyian a kicseszett források termelésének
részesei vagyunk a nép kicseszett jólétéhez.

- Nehogy Raul meghallja - jegyezte meg valaki.

- Legszívesebben a seggemre tetoválnám, hogy elolvassa - felelte Chacho, és visszatért az asztalát elborító
műanyag csíkokhoz.

27.

AZ ÖTLÁBÚ LÓ

Matt szempontjából nagyszerűen telt a nap hátralévő része. Egyik csoporttól a másikhoz sodródott,
odafigyelt a beszélgetésekre, és információkat raktározott el. Nem kérdezősködött sokat, nehogy valaki még
kíváncsiskodni kezdjen, miért olyan tudatlan. Kiderítette, hogy a felügyelők olyan emberekre vigyáznak, akik
nem tudnak gondoskodni önmagukról. Ők fogadják be az árvákat, a hajléktalanokat, a bolondokat, és
gyúrnak belőlük jó állampolgárokat. Az árvákat elveszett fiúknak, illetve elveszett lányoknak nevezik, és
külön épületekben laknak. Matt nem jött rá, miért utálja mindenki a felügyelőket, bár az egyetlen Chacho
kivételével ezt senki sem mondta ki nyíltan. Raul elég rendesnek látszott.

Matt azt is megtanulta, hogy Ópiumot itt Alomországnak hívják. Valójában senki sem tudta, mi található a
határ túloldalán. Rengeteg történet forgott közszájon zombi rabszolgákról meg egy vámpírkirályról, aki egy
hatalmas kastélyban él. A chupacabras az ország hegyei közt vadászik, és alkalmanként átmegy Aztlánba is
kecskevért inni.

A fiúk, akik nem látták, amikor elfogták a szüleiket, abban a hiszemben voltak, hogy sikerült átjutniuk az
Egyesült Államokba. Sok fiú biztosította Mattot arról, hogy érte fognak küldeni a szülei. Aztán mindannyian
gazdagok és boldogok lesznek az Álomországon túl elterülő aranyparadicsomban.

Matt kételkedett ebben. A Farmőrség meglehetősen hatékonyan működött, és El Patron egyébként is azt
mondta, hogy éppen annyian menekülnek az Egyesült Államokból, mint ahányan arrafelé. Az
aranyparadicsom északon valószínűleg már a múlté.

Segített Fidelitónak megtölteni a kapszulákat. Szörnyen igazságtalannak tűnt, hogy a kisfiútól azért vonnak
el élelmet, mert egyszerűen lassabb a nagyobbaknál. Fidelito olyan rajongással vette körül Mattot, hogy a fiú
már kezdte sajnálni jócselekedetét. A kissrác egy kicsit Pamacsra emlékeztette.

Félórás ebédszünetet kaptak. Először az őrök ellenőrizték, ki mennyit termelt a délelőtt folyamán. Aztán egy
üst gőzölgő babot hoztak be és tortillát osztottak szét. Mielőtt bárki hozzáláthatott volna az evéshez, a
fiúknak el kellett mondaniuk A jó polgár öt vezérelvét és A jó kötelességtudathoz vezető négy szellemi
állásfoglalást. Az ennivalót a szerint adagolták, hogy egy fiú elérte-e a normáját vagy sem. Fidelito ragyogó
szemmel nézett Mattra, amikor karimáig töltötték a tálját.

Ebéd után folytatódott a munka. Matt egy ideig Fidelitónak segített, majd a változatosság kedvéért átült
Chacho asztalához. Nagyon gyorsan rájött, hogyan kell megfonni a mintát.

- Addig élvezd, ameddig lehet - morogta Chacho.

- Mit élvezhetek? - kérdezte Matt feltartva egy elkészült szandált.

- A munkád váltogatásának izgalmát. Ha egyszer betelepszel, a felügyelők úgyis csak egyetlen dolgot
engednek majd csinálni. Állítólag így hatékony.

Matt fontolóra vette ezt az értesülést, miközben tovább fonta a műanyagot.

- És nem kérhetsz valami más munkát? Chacho röhögött.

- Kérni, azt lehet. Csakhogy nem kapsz rá engedélyt. Raul szerint a dolgozó méhek minden tőlük telhetőt
megtesznek, bármilyen munkát adnak is nekik. Ahogy ő mondja: "Kemény a kiképzés, hugyos."

Matt egy kicsit hosszabban elmélkedett.

- Mi volt az a fadarab, amelyen dolgoztál, amikor megérkeztem?

Egy pillanatig azt hitte, a fiú nem fog válaszolni. Chacho olyan dühödten csavargatta a műanyag csíkot, hogy
az eltörött. Teljesen elölről kellett kezdenie egy új darabbal.

- Hetekbe telt, mire megtaláltam azt a fát - mondta végül. - Azt hiszem, egy régi rekeszből való.
Megtisztítottam, és simára csiszoltam. Akartam hozzá keresni még több darabot, hogy összeragasszam
őket. - Chacho újra elhallgatott.

- És mit csinálnál belőlük? - sürgette Matt.

- Megígéred, hogy nem adod tovább?

- Persze. - Gitárt.

Ez volt az utolsó válasz, amire Matt számított. Chachó-nak amolyan esetlen kinézetű keze volt, egyáltalán
nem látszott alkalmasnak rá, hogy hangszeren játsszon.

- Tudsz gitározni?

- Nem annyira jól, mint apám. Ő tanított meg gitárt készíteni, és abban nagyon jó vagyok.

- Apádat... elkapták Álomországban? - kérdezte Matt.

- Caramba! Te azt hiszed, hogy én olyan vagyok, mint ezek a lúzerek? Me encarcelaron por feo! Engem
rosszaságért zártak be. Én nem vagyok árva! Az én papám az Egyesült Államokban él. Olyan sok a pénze,
hogy a zsebeit sem tudja megtölteni vele... És amint házat vesz, értem küld. - Chacho nagyon
felpaprikázottnak tűnt, Matt azonban kihallotta a hangjából, hogy nem áll messze a sírástól.

Folytatta a szandálkészítést, nem nézett Chachóra. Észrevette, hogy a többi fiú is a munkájába mélyed. Ők
tudták - tudniuk kellett -, hogy Chacho apja senkiért nem fog küldeni a közeljövőben. Ám Matt volt az
egyetlen, aki azt is tudta, hogy Chacho apja egész álló nap ott görnyed a mákföldeken a tikkasztó hőségben.
És hogy szélmentes, fullasztó éjszakákon a mezőn alszik, nehogy megfulladjon a gödrökből áradó "döglött"
levegőtől.

Este megismétlődött az ebédnél látott rítus. Az ennivaló pontosan ugyanaz volt. Aztán a fiúk elmosták a
tányérjaikat, rendet raktak a műhelyszobában, és a helyiség egyik oldalára vitték az asztalokat. Egy
raktárhelyiségből fémszerkezeteket rángattak elő, és háromszintes emeletes ágyakká állították össze
azokat.
- Fidelito ágyát alulra rakd - mondta valaki Mattnak.

- Melyik az? - kérdezte a fiú.

- Szagold meg a matracot - felelte Chacho.

- Nem tehetek róla! - tiltakozott a kisfiú. A határőrök egy közös zuhanyzóhelyiségbe terelték őket.

Matt még sosem látott meztelenül senkit, csak a művészeti órákon a tévében. Zavarba ejtőnek találta a
dolgot. Jobb lábát föl sem emelte a földről, nehogy megláthassa valaki az írást, amely a klón voltát tanúsítja.
Nagyon örült, amikor visszavonulhatott az immár hálószobává változott műhelyterembe.

- Akkor most lefekszünk aludni? - kérdezte.

- Most még megkapjuk az esti mesét - mondta Chacho.

Úgy tűnt, a fiúkat felvillanyozta valami. Az egyik emeletes ágy köré gyűltek, amelyik egy ablak alatt állt, és
Chacho a falhoz szorította a fülét. Egy perccel később az ablakra mutatva bólintott.

Fidelito, akár egy kismajom, úgy mászott fel a legfelső ágyra, és felemelte a hálóingét. Ez volt az ő
dicsőséges pillanata.

- Voy a ensenarle la mapa mundi - jelentette be.

Most majd megmutatom neki a világ térképét? - gondolkodott el Matt. - Megmutatni? Hogyan? Es mit értett
világtérkép alatt? Fidelito kitolta a rácsok között csontos kis ülepét, és megrázta magát. Egy perccel később
Raul hangját lehetett hallani:

- Valamelyik nap be fogok hozni egy csúzlit.

Fidelito a többi fiú örömujjongásának kíséretében lekászálódott az ágyról.

- Én vagyok az egyetlen, aki olyan kicsi, hogy átfér -mondta, miközben hetvenkedve járt körbe, akár egy
harci kakas.

Amikor Raul belépett, egy szót sem szólt a dologról. Odahúzott magának egy széket, a fiúk pedig az
emeletes ágyakra telepedtek, hogy meghallgassák őt. A felügyelő beszédének címe "Az individualizmus
olyan, mint egy ötlábú ló" volt. Raul elmagyarázta, hogy a dolgok amióta világ a világ, csak akkor mentek
simán, ha az emberek együttműködtek. Elhatároztak egy célt, és segítettek egymásnak annak elérésében.

- Mi történne - tette fel a kérdést a felügyelő a fiúknak -, ha egy csónakban eveznétek és a társaság egyik
fele jobbra, a másik pedig balra akarna menni?

Türelmesen várt, majd egy idő múlva valaki feltette á kezét, és azt mondta:

- Körben járnánk.

- Nagyon jó! - Raul sugárzó arccal nézett hallgatóságára.

- Mindannyiunknak együtt kell eveznünk, hogy elérjük a partot.

- És mi van, ha nem akarjuk elérni a partot? - kérdezte Chacho.

- Nagyon jó kérdés - mondta a felügyelő. - Meg tudná mondani nekünk valaki, hogy mi történne, ha napokon
keresztül kint maradnánk a csónakban? - Várta a választ.

- Éhen halnánk - mondta egy fiú.

- Tessék, megkaptad a választ, Chacho - mosolygott Raul.

- Valamennyien éhen halnánk. Ez vezet el az ötlábú ló problematikájához. Egy ló négy lábon nagyszerűen
fut. Hiszen erre teremtették. De tegyük fel, nő egy ötödik lába, amely csak örömet akar szerezni magának. A
többi négy láb futna és futna, de az ötödik - amelyet individualizmusnak fogunk nevezni - baktatni akar, hogy
élvezze a gyönyörű rétet, avagy szundítani szeretne egyet. A szegény állat felbukna! Ezért visszük el azt a
szerencsétlen állatot egy állatorvoshoz, és vágatjuk le az ötödik lábát. Talán kegyetlenségnek tűnik, de
mindannyiunknak össze kell tartanunk az új Aztlánban, máskülönben valamennyien a porban végezzük. Van
valakinek kérdése?

Raul sokáig várt. Végül Matt emelte fel a kezét.

- Miért nem tesznek komputer-chipet a ló agyába? Akkor nem számítana, hány lába van. - Susmorgás ment
végig a szobán.

- Azt mondod... - A felügyelő elhallgatott, mintha nem hitt volna a fülének. - Azt tanácsolod, hogy zombit
csináljunk a lóból?

- Az mennyivel jobb, ha levágják az ötödik... a plusz lábát? - kérdezte Matt. - Maguknak egy keményen
dolgozó, engedelmes ló kell, amely nem pocsékolja az idejét arra, hogy virágokat nézegessen.

- Ez óriási! - jegyezte meg Chacho.

- De te... Te nem látsz különbséget? - Raul annyira méregbe gurult, hogy alig tudott beszélni.

- Ha enni akarunk, minden egyes alkalommal felmondjuk A jó polgár öt vezérelvét és A jó

kötelességtudathoz vezető' négy szellemi állásfoglalást - magyarázta Matt. - Állandóan azt hajtogatja
nekünk, hogy a források fegyelmezett termelése alapvető fontossággal bír a nép általános jólétéhez. Mi
követni fogjuk a szabályokat, és nem kószálunk a virágos réteken. A ló azonban nem olyan okos, mint az
ember. Igenis van értelme komputer-chipekkel beprogramozni őket. - Matt úgy gondolta, ragyogóan érvelt,
és nem értette, mi gurította méregbe a felügyelőt. El Patron azonnal megértette volna a dolog logikáját.

- Úgy látom, veled aztán jó sok dolgunk lesz - mondta szigorú hangon Raul. - Úgy látom, van egy pimasz kis
arisztokratánk, akinek meg kell tanítani, mi az a népakarat! - Matt teljesen elképedt a férfi reagálásától. A
felügyelő kérdéseket tett fel, ő pedig csupán megválaszolta azokat.

- Hát, hát - mondta Raul az egyenruháját porolgatva, mintha valami piszok lett volna rajta. - Minél előbb
megy ez a pimasz kis arisztokrata a planktonüzembe, annál jobb. Csak ennyit mondhatok. - Ezzel kiviharzott
a helyiségből.

A fiúk tüstént körbevették Mattot.

- Hű, megmutattad neki! - kiáltozták.

- Te még nálam is jobban kiborítottad - mondta Fidelito.

- Még el se mondatta velünk A jó polgár öt vezérelvét és A jó kötelességtudathoz vezető négy szellemi

állásfoglalást - örvendezett egy másik srác.

- A francba, öcsém! Én beszarinak hittelek - mondta Chacho. - Több bátorság szorult beléd, mint egy
bikacsordába.

- Mi van? Mit csináltam? - kérdezte teljesen megrémülve Matt.

- Pusztán azt mondtad neki, hogy a felügyelők fingfejű bandává akarnak változtatni minket.

Késő este Matt az egyik felső ágyon fekve végiggondolta a nap eseményeit. Nem igazán tudta, mekkora
bajban van, és milyen bosszúra számíthat. Nem utálta Rault, csupán idiótának tartotta. Rádöbbent, hogy
jobb lesz óvatosan közlekedni olyan emberek között, akik puszta szavaktól megsértődnek. Mi kárt
okozhatnak a szavak? Tam Lin imádta a jó vitát, minél indulatosabb volt, annál jobb. Azt mondta, olyan
mintha fekvőtámaszokat csinálnál az agyadban.

Matt megérintette a jobb talpát a takaró alatt. Ez az egyetlen gyönge pontja, úgyhogy kétségbeesetten
igyekezett rejtegetni. Tam Lin mondhatta ugyan, hogy nincs különbség emberek és klónok között, ám Matt
minden tapasztalata ez ellen szólt. Az emberek gyűlölik a klónokat. Ez a dolgok természetes rendje, és Raul
felhasználná, hogy elpusztítsa őt. Soha senki nem láthatja meg a tetoválást, amely Mattot Álomországhoz és
a vámpírhoz köti, aki a kastélyában él. Vámpír! - gondolta. El Patronnak tetszene ez a megfogalmazás.
Imádott félelmet kelteni.
Matt még néhány apró morzsát tett hozzá az ismerethalmazhoz, amelyet erről az új világról összegyűjtött. Az
arisztokrata az élet legalantasabb létformája, egy parazita, aki elvárja, hogy a becsületes parasztok a
rabszolgái legyenek. A fingfej - a legszörnyűbb sértés, amelyet valaki kiejthet a száján -, az egyszerű,
senkinek sem ártó eejit olyan, mint az a sok ezer, akik füvet vágnak, padlót mosnak fel, és a mákkal
foglalkoznak, amióta Matt csak az eszét tudja. A nem mocskos szó rájuk a zombi. De nevezzék őket
bárminek is, Matt úgy gondolta, szánalmat, nem pedig gyűlöletet érdemelnek.

Nem tudta rávenni magát, hogy Celiára és Tam Linre gondoljon. Erőt vett volna rajta a bánat, és nem akarta,
hogy síráson kapják, mint valami kisbabát. Inkább arra gondolt, hogy San Louisba megy. Azonnal megkeresi
a Santa Clara zárdát és megtalálja Mariát. A lány gondolata nagyon feldobta a hangulatát.

Itt egyébként elnyerte újsütetű barátai tetszését. Ez volt a legcsodálatosabb dolog, ami valaha is megtörtént
vele. A fiúk elfogadták, mintha igazi ember volna. Úgy érezte, egész életében egy sivatagban vándorolt, és
most megérkezett a világ legnagyobb és legnagyszerűbb oázisába.

28.

A PLANKTONÜZEM

Raul reggel lelkesítő beszédet tartott a fiúknak. Az arisztokratákról szólt, és hogy mennyire vonzó-_ nak
tűnhetnek a felszínen, pedig valójában belülről nagyon gonoszak. Mattról nem esett említés. Néhány
fiatalabb gyerek szemlátomást kínosan érezte magát, de Chacho és Fidelito a felügyelő távozása után
nemzeti hősnek kiáltotta ki Mattot.

A beszéd után rögtön munkába is állították. Kapszulákba kellett kimérnie a port a kisebb fiúkkal és a normája
duplája volt az övékének. - "Hogy megtanítsuk neki a munka értékét." Matt nem aggódott.

Reggelire fél tányér babot kapott és három tortillát, hat helyett. Chacho az összes nagyobb fiúnak
megmondta, hogy adjanak neki egy-egy kanállal az övékéből, így aztán neki is egy egész tányérral jutott.

Délelőtt Raul szólította a három fiút, akik San Louisba mennek, és a siklóhajóhoz meneteltette őket.

- Itt könnyű dolgotok volt - mondta nekik. - Ez egy üdülőtábor ahhoz képest, ahová mentek. De ha keményen
dolgoztok és jó lesz a személyi lapotok, tizennyolc éves korotokra megkaphatjátok a teljes állampolgárságot.

- Fosok rá - motyogta Chacho.

- Ez nem jó kezdet. Ez egyáltalán nem jó kezdet - mondta Raul.

Matt csak egyszer volt egy siklóhajó belsejében - azon a szörnyű éjszakán, amikor Steven és Emilia elárulta
őt. Ez a hajó közel sem volt annyira szép. Kemény műanyag székek sorakoztak benne, izzadtság és
penészszag terjengett a levegőben. Raul középre ültette őket, a lehető legtávolabb az ablakoktól. Egy zsák
plasztik csíkot adott nekik, hogy útközben szandált fonjanak.

- Ugye, megmondtam, hogy dolgoznunk kell? - morogta az orra alatt Chacho.

A felügyelő becsatolta őket, majd egyetlen szó nélkül távozott. A siklóhajót annyira teletöltötték műanyag
szandált tartalmazó bálákkal, hogy a fiúk ki sem láthattak az ablakokon. Sőt, föl sem állhattak, mert a szíjak
rögzítve voltak. Mi van ezekkel az emberekkel? - gondolta Matt. Úgy látszik, csak akkor képesek
megnyugodni, ha mindent teljesen az ellenőrzésük alatt tartanak.

A siklóhajó felemelkedett és Fidelito bejelentette, hogy ő mindig hány a léghajókon.

- Ha lerókázol, megnézheted magad! - morogta Chacho. Matt oldotta meg a problémát, a kisfiú ölébe tette a
plasztik csíkokkal teli zsákot.

- Zseni vagy - röhögött Chacho. - Csináld csak, Fidelito! Üsd ki magad!

Vajon mit csinál most Steven és Emilia? Matt ezen tűnődött repülés közben. Most Steven lett Ópium
trónörököse.

Biztosan ünnepel. Meghívja a barátait az iskolából, asztalokat állítanak fel a kertben, ahol El Patron szokta
megtartani a születésnapi partijait. Emilia megparancsolja az eejit virágszóró kislányoknak, hogy várjanak rá,
bár az is meglehet, hogy már kiküldte őket a mezőkre. Sokkal többre nem képesek.

Azok a kislányok biztosan megpróbáltak elmenekülni a szüleikkel együtt - gondolta hirtelen támadt rémülettel
Matt. Nem lehettek idősebbek Fidelitónál, aki elvesztette a légibetegséggel vívott csatáját, és a plasztik
csíkokon látta viszont a megevett babot és tortillát.

- Éhkoppon kellett volna tartaniuk reggeli helyett - mondta Chacho.

- Nem tehetek róla - nyafogta fojtott hangon Fidelito.

Az utazás hátralévő részét - szerencsére rövid volt - kesernyés hányásszag felhőben töltötték. Matt az egyik
oldalra hajolt, Chacho a másikra, de hiába próbáltak menekülni a bűz elől. Leszállás után, mikor a pilóta
meglátta, mi történt, kicsatolta a biztonsági öveket és az ajtóhoz terelte a fiúkat.

Matt forró homokon landolt négykézláb. Beszívta a levegőt, de tüstént meg is bánta. Odakint még büdösebb
volt. Mintha ezernyi hal rohadt és folyt volna szét a napon. Matt megadta magát az elkerülhetetlennek, és
kiürítette gyomrát. Nem messze tőle Chacho ugyanezt tette.

- A purgatóriumban voltam, most a pokolban vagyok - morogta.

- Hagyjátok abba - szipogott Fidelito. Matt feltápászkodott, és a hőségben vibrálni látszó épület felé
vonszolta a kisfiút. Mindenütt vakítóan fehér dombok emelkedtek körülöttük, és medencéket látott, amelyek
felszínén bíborvörös trutymó úszott. Chacho a két fiú nyomában támolygott.

Matt behúzta Fidelitót egy ajtónyíláson, és a falnak támasztotta, hogy összeszedje magát. Odabent
hűvösebb és valamivel frissebb volt a levegő. A helyiség bugyborékoló tartályokkal volt tele, amelyek körül
fiúk foglalatoskodtak. Morózus egykedvűséggel lehalászták a vizet hálóikkal, és ügyet sem vetettek az
újonnan érkezőkre.

Néhány perccel később Matt már elég erősnek találta magát ahhoz, hogy feltápászkodjék. Lába, akár a
gumi, gyomra egy merő görcs.

- Hol a felügyelő? - kérdezte. Az egyik fiú az ajtóra mutatott.

Matt kopogott, majd belépett. Egy csoport férfit látott, ugyanolyan fekete egyenruhát viseltek, mint Raul,
karjukon a kaptáremblémával.

- Ez az egyik bicho - bűzös állat -, aki bebüdösítette a siklóhajómat - mondta a pilóta.

- Mi a neved? - kérdezte az egyik felügyelő.

- Matt Ortega.

- Aha, az arisztokrata.

Ajaj - gondolta Matt. - Biztosan Raul dobta be a szót a köztudatba.

- Itt nem lehetsz büntetlenül nyegle - mondta a férfi. - Van itt nekünk valamink, amit csonttelepnek hívnak, és
a bajkeverő, aki végigmegy rajta, olyan ártatlanul jön ki onnan, mint a ma született bárány.

- Az első dolga az lesz, hogy tisztára suvickolja a hajómat - mondta a pilóta. Hamarosan Matt Chachóval
egyetemben a légi jármű padlóját és falait sikálta. Végül - és ez volt a legszörnyűbb - minden egyes lehányt
plasztik csíkot le kellett mosniuk egy vödör forró, mosószeres vízben.

Már nem is bűzlött olyan förtelmesen a levegő, mint korábban.

- Épp olyan rossz - biztosította őket a pilóta, a műanyag lappal leválasztott üléséről. - Minél tovább vagytok
itt, annál kevésbé veszitek észre. Van benne valami, ami megbénítja az ember szaglóérzékét.

- Ezt meg kéne itatnunk Fidelitóval -jegyezte meg Chacho szórakozottan meglötyögtetve a vödör tartalmát.

- Nem tehet róla - felelte Matt. Szegény Fidelito szipogva gömbölyödött össze odakint a földön. Egyik fiúnak
sem volt szíve munkára fogni őt.

Miután végeztek, a vezető felügyelő, akit Carlosnak hívtak, körbevitte őket az üzemben.

- Ezek a tengervizes tartályok - mondta. - És ezzel - felemelt egy hálót - szeditek ki a büdös bogarakat a
tartályokból. Amikor pedig megérik a plankton, leszüretelitek.

- Mi az a plankton? - kockáztatta meg Matt.

- Plankton! - kiáltott fel Carlos, mint aki már mohón várta ezt a kérdést. - Az, amit a bálna kiszűr a tengerből,
hogy élelem legyen belőle. A plankton azoknak a mikroszkopikus növényeknek és állatoknak az
összessége, amelyek a víz legfelső rétegén sodródnak. Az ember el sem képzelné, hogy egy olyan
hatalmas állat ennyire apró eledelen éljen, de ez a megdöbbentő igazság. A plankton a világ nyolcadik
csodája. Tele van fehérjével, vitaminokkal és növényi rostanyaggal. Minden megtalálható benne, ami a
bálnát boldoggá teszi és minden, amire az embernek is szüksége van. Az általunk itt gyártott planktont
felhasználják hamburgerekben, hot-dogokban és buritókban. Finomra őrölve az anyatejet is helyettesíti.

Carlos csak beszélt és beszélt. Szemlátomást azt tekintette élete fő művének, hogy az emberekkel
megszerettesse és elismertesse a planktont.

Matt magas biztonsági kerítést látott a távolban, és elfacsarodott a szíve. A környék bűzös volt, a
hőmérséklettől felforrt az ember agya, és olyan párás volt a levegő, hogy úgy tapadt testéhez az overall,
akár egy második bőr. Ez volt az a hely, ahol a tizennyolcadik életéve betöltéséig állítólag tartózkodnia kell.

- Merre van San Louis? - kérdezte.

- Ez a "muszáj-listán" szerepel - felelte Carlos. - Amikor úgy érezzük, hogy muszáj megtudnod az infót, akkor
majd megtudod. És eszetekbe se jusson átmenni a kerítésen. A legfelső huzalban elegendő áram van
ahhoz, hogy úgy köpjön vissza, mint egy dinnyemagot. Na, itt vannak a sóhe-gyek. - Azokra a fehér dűnékre
mutatott, amelyeket Matt már korábban is észrevett. - A plankton leszüretelése után elpárologtatjuk a
tengervizet, és megfelelően kezeljük a sót az eladáshoz. Ezek itt a világ legmagasabb sóhegyei. Mindenfelől
idetódulnak az emberek, hogy megcsodálják őket.

Milyen emberek? - gondolta a lehangoló tájat szemlélve Matt.

Felbúgott egy sziréna.

- Eljött az első ebédosztás ideje! - lelkendezett Carlos. Felvezette őket az egyik dűnére. Sokkal tömörebb
volt, mint amilyennek látszott. A tetején pikniktérséget alakítottak ki. Műanyag virágokat ültettek körbe a
szélén, középen pedig egy szélkakas, precízebben szólva egy szélbálna állt. Könnyű szellő finom sóport fújt
Matt bőrére.

- Az "ebédlő" az én ötletem volt - mondta Carlos az egyik padra huppanva. - Úgy gondolom, mindenkinek
javít a munkamorálján.

A meredeken edényekkel és tányérokkal felcaplató fiúk nem tűntek kifejezetten boldognak. Letették a holmit,
és akár a katonák, felsorakoztak az asztalok között. Carlos szólt Mattnak, Chachónak és Fidelitónak, hogy
álljanak a sor végére. Mindenki felmondta A jó polgár öt vezérelvét, valamint A jó kötelességtudathoz vezető
négy szellemi állásfoglalást, majd egy asztaltársuk, egy csupa pattanás fiú elkezdett tálalni.

- Hát, ez meg mi? - kérdezte a tányérjába szimatolva Chacho.

- Csodálatos, tápláló plankton - morogta a fiú.

- Minden, ami a bálnát boldoggá teszi - mondta poénnak szánva egy másik. Amikor Carlos savanyú képet
vágott feléjük, kihúzták magukat.

- Nem foglak szekírozni benneteket az evéssel - mondta a felügyelő. - De az evés csodálatos dolog. Milliónyi
ember halt meg azért, mert nem volt elegendő élelmük. És ti, szerencsés fiúk, naponta háromszor degeszre
ehetitek magatokat. A régi időkben az arisztokraták fácánsültet és szopós malacot dőzsöltek, míg a
parasztoknak füvet és fakérget kellett enniük. Az új Aztlánban mindent egyformán osztunk el. A plankton a
legcsodálatosabb ennivaló a világon, hiszen mindenkinek jut belőle.
Erre egy mukkot sem szólt senki. Matt gyanította, hogy itt ő az egyetlen, aki valóban evett már fácánsültet és
szopós malacot. Ha az élete múlt volna rajta, akkor sem értette, miért lenne jobb ízű a plankton attól, ha
mindenkinek jut belőle. Ragacsos, egyszersmind ropog a fogad alatt, és úgy vonja be az ember a száját,
mint valami avas ragasztó.

A sódűne tetejéről jól lehetett látni a kerítést. Matt hunyorgott a vakító fényben, ezért nemigen tudott
messzire ellátni. Ám, mintha messze, nyugat felé valami vizet látott volna megcsillanni.

- Az ott a Kaliforniai-öböl - mondta Matt tekintetét követve Carlos.

- És élnek ott bálnák? - kérdezte Matt.

- Akkor magukkal kéne hozniuk a saját fürdőkádjukat -jegyezte meg az egyik fiú.

Carlos szomorú képet vágott.

- Valamikor éltek benne bálnák. Valamikor ezt az egész térséget itt víz borította. - A keletre fekvő hegygerinc
felé mutatott. - Az volt a partvonal. Az évek során annyira szennyezett lett az öblöt tápláló Colorado-folyó,
hogy kipusztultak a bálnák.

- És mi történt az öböllel? - kérdezte Chacho.

- Ez Aztlán egyik legnagyobb műszaki diadala - büszkélkedett Carlos. -A Colorado-folyót egy föld alatti
csatornába tereltük, amely Álomországba vezeti a vizet.

Tehát innen kapja Ópium a vizét, értette meg Matt. Egy folyóból, amely annyira szennyezett, hogy megölhet
egy bálnát. Azon tűnődött, vajon El Patron tudott-e a dologról. Igen, valószínű. Végül is a víz ingyen volt, és
El Patron imádta a jó üzletet.

Ebéd után Mattot, Chachót és Fidelitót a tengervizes ráktartályokhoz osztották be dolgozni. Ezek hosszú
vonalban húzódtak a központi üzemépülettől nyugatra, mellettük vízvezeték futott. A rákok lüktető, nyüzsgő
masszaként töltötték meg a tartályokat. Vörös színű algákat zabáltak, amíg vérvörös színű nem lett a testük.

Matt érdekesnek találta a munkát. Tetszettek neki az izgő-mozgó kis állatok és úgy találta, hogy apró testük
a tollas kis farokkal legalább annyira szép, mint egy virág. Ő és a többiek kiszitálták a bogarakat, és vizet
raktak a tartályba, ha szükség volt rá. Ám, sajnos sokmérföldnyi hosszúságban sorakoztak a tartályok,
ahová tízezernyi öngyilkos bogár hullott. Néhány óra múlva Mattnak sajgott a karja, merev volt a háta, a
szeme pedig égett a sótól. Fidelito panaszosan motyogott maga elé.

Még egy kiszáradt fa sem volt az előttük elterülő sivatagban, hogy árnyékot adjon. Úgy tűnt, mintha a
tartályok a távoli csatorna felé tartottak volna, amelyet Matt ebédidőben látott. Most határozottan kéknek
tűnt, nem csupán valami délibábnak a horizonton. Hűvösnek és mélynek látszott a víz.

- Tudsz úszni? - kérdezte Chachót.

- Hol tanultam volna ilyen flancos dolgot? - Chacho nagyon undok tudott lenni, amikor elfáradt. Matt tudta,
hogy a flancos olyasmit jelenthet, amit csak egy gonosz, rossz, romlott arisztokrata csinálhat.

- Én tudok úszni - jelentette be Fidelito.

- Hol tanultál meg te satnya lúzer? Egy rák-tartályban? -gúnyolódott Chacho.

Fidelito nem gurult méregbe, hanem komolyan vette a kérdést. Mattnak feltűnt, hogy a kisfiú bámulatosan jó
természetű. Lehet, hogy az ágyába vizel és egy kalapba is képes be-lerókázni, de jóindulata elfeledteti
mindezt.

- Satnya vagyok, mi? Talán még azokban a tartályokban is úszhatnék.

- Aha, a rákok meg leharapnák a fütykösödet. Fidelito rémült pillantást vetett Chachóra.

- Nahát - mondta -, erre nem gondoltam.

- Hol tanultál meg úszni? - kérdezte témát váltva Matt.

- Mi abuelita tanított meg Yukatánban. A tengerparton laktunk.

- Szép volt?

- Még hogy szép? - kiáltott fel Fidelito. - Maga a mennyország! Egy kis fehér házunk volt nádtetővel. A
nagymamám halat árult a piacon és ünnepnapokon elvitt csónakázni. Azért tanított meg úszni, hogyha
beesnék a vízbe, ne fulladjak meg.

- És ha annyira király volt ott, miért menekült át nagyanyád a határon? - kérdezte Chacho.

- Volt egy vihar - felelte a kisfiú -, egy huri... huri...

- Hurrikán? - segített neki Matt.

- Az! Jött a tenger és elvitt mindenünket. Menekülttáborban kellett laknunk.

- Ó - mondta Chacho, mint aki mindjárt érti, miről van szó.

- Egy óriási teremben kellett laknunk egy csomó másik emberrel és mindent egyszerre kellett csinálnunk. Ott
nem voltak fák, és az annyira rossz volt, hogy mi abuelita megbetegedett. Nem akart enni, ezért aztán
kényszerítették.

- Minden állampolgárnak kötelessége hozzájárulni a nép általános jóléthez - kántálta Chacho. - Ezt már
néhány milliószor elüvöltöttem magamnak.

- És miért nem engedték meg a nagymamádnak, hogy visszamenjen a tengerpartra? - értetlenkedett Matt.

- Ezt te nem érted - mondta Chacho. - Bezárva tartották a nagyanyját, hogy segíthessenek rajta. Ha az
összes szerencsétlent szabadon eresztenék, akik megszívták, senki sem maradna, akin segíteni kell és
akkor semmi értelme nem lenne egy fosfejű felügyelő életének.

Matt egészen megdöbbent. A legnagyobb őrültség volt, amit valaha is hallott, mindazonáltal volt benne
logika. Mi másért zárnák be a fiúkat? Elfutnának, ha valaki nyitva felejtené az ajtót.

- Egész Aztlán ilyen?

- Dehogy - felelte Chacho. - A java része rendben van, de ha egyszer a felügyelők kezére jutottál, elvesztél.
Érted már? Mi hivatalosan elveszettek vagyunk. Nincs házunk, se munkánk, se pénzünk, tehát gondoskodni
kell rólunk.

- Te egy táborban nőttél fel? - kérdezte Fidelito most Mattot. Ártatlan kérdés volt, de olyan dolgok felé nyitott
ajtót, amelyekről Matt nem akart beszélni. Szerencsére Carlos érkezett egy kis elektromos kocsival és
megmentette a válaszadástól. A kocsi olyan halkan surrogott, hogy a fiúk csak akkor vették észre, amikor
már majdnem mellettük volt.

- Negyed órája figyellek benneteket - mondta Carlos. - Lógtok.

- Fidelito rosszul lett a hőségtől - vágta rá Chacho. - Már azt hittük, elájul.

- Egyél sót - mondta Carlos a kisfiúnak. - A só mindenre jó. Most forduljatok vissza, különben nem értek
haza sötétedés előtt. - Már indult is tovább.

- Várjon! Magával tudná vinni Fidelitót? - kérdezte Chacho. - Szörnyen fáradt.

Carlos megállt és visszatolatott.

- Fiúk, fiúk, fiúk! Senki sem mondta nektek, hogy a munkát egyenlően osztjuk meg az egyenlők között? Ha
egyvalakinek gyalogolnia kell, akkor mindenki gyalogol.

- Maga nem gyalogol - mutatott rá Matt. Carlos képéről tüstént eltűnt a mosoly.

- Nocsak. Az arisztokrata nekünk akar leckét adni egyenlőségből - mondta. - Az arisztokrata csak egy
takonypóc, aki azt hiszi, hogy túl jó mihozzánk. Én igaz állampolgár vagyok. Én kemény munkával és
fegyelemmel szereztem meg a privilégiumaimat.

- Tojok rá - mondta Chacho.

- Egyikőtöknek sincs ma vacsora. Majd megtanuljátok tisztelni a népakaratot még akkor is, ha ötven évig
tart. - Carlos por- és sófelhőt kavarva tovarobogott.

- Sajnálom, Fidelito - mondta Chacho. - Te igazán nem érdemelted meg, hogy miattunk bűnhődj.

- Büszke vagyok rá, hogy veletek vagyok, compadres! -kiáltotta a kisfiú. - Le van tojva Carlos! Le vannak
tojva a felügyelők! - Fidelito annyira szenvedélyesnek tűnt kidüllesztett, csontos kis mellével és a minden
pórusából lángoló lázadással, hogy Matt és Chacho hisztérikus röhögésben törtek ki.

29.

HOGYAN MOSDASSUNK MEG EGY POROS ELMÉT

Miért nevez mindenki állandóan "arisztokratának" - kérdezte Matt, miközben visszafelé baktattak a rák
tartályok sora mellett. Chacho az anorákja ujjával törölgette arcáról a verítéket.

- Gőzöm sincs. Részben azért, ahogy beszélsz. És ahogy gondolkozol.

Matt arra gondolt, hogy milyen sokat tanult. Tengernyi könyvet olvasott. Hallotta, amikor El Patron a világ
legbefolyásosabb embereivel beszélgetett.

- Olyan vagy... Nem is tudom, hogy mondjam... Mint a nagyapám. A viselkedésedre gondolok. Te nem eszel
hatpofára, és nem köpsz a földre. Még sosem hallottalak káromkodni. Nincs ezzel bajom, csak fura.

Matt megdermedt. Ő mindig is El Patront utánozta, aki természetesen száz évvel volt lemaradva a korától.

- Él me cae bien. Azt hiszem, jófej - mondta Fidelito.

- Persze hogy jófej. Csak... - Chacho Matthoz fordult. - Nézd! Nyilvánvalóan jobb dolgokhoz szoktál. Mi,
többiek a porban születtünk és tudjuk, hogy sosem fogunk kikecmeregni belőle.

- Ezen a helyen együtt vagyunk - mutatott körbe Matt a tikkasztó sivatagban.

- Ja. Isten hozott a pokolban, öcsi - mondta Chacho sófelhőket rugdosva a cipőjével.

Aznap este planktonpite és főtt tengeri hínár volt a vacsora. Matt nem bánta, hogy böjtölnie kell, de sajnálta
Fidelitót. A kisfiú olyan sovány volt, hogy nemigen bírta volna ki, ha koplalnia kell. Chacho úgy oldotta meg a
gondot, hogy addig bámult egy ideges külsejű srácot, amíg az odaadta neki az étele felét. Chacho ha akart,
olyan tudott lenni, akár egy vérfarkas.

- Egyél - mondta Fidelitónak.

- Nem akarok enni, ha ti ketten nem kaptok semmit - tiltakozott a kisfiú.

- Akkor kóstold meg helyettem. Tudni akarom, nincs-e megmérgezve.

Fidelito így aztán bekapta a pitét.

Miként az első táborban volt, egy felügyelő érkezett, hogy elmondjon nekik egy lelkesítő esti mesét. Ezt a
felügyelőt Jorgénak hívták. Matt agyában összemosódtak: Raul, Carlos és Jorge. Mindnyájan fekete
egyenruhát hordtak az ujján kaptárral és valamennyien idióták voltak.

Jorge történetének az volt a címe: Miért porosodik be az agy, akár egy régi szoba?

- Ha egész álló nap a perzselő napon dolgozunk - mondta Jorge-, mi történik a testünkkel?

Várakozóan hallgatott, épp ahogyan Raul.

- Piszkosak leszünk - mondta egy fiú.

- így igaz - felelte sugárzó arccal a felügyelő. - Piszkos lesz az arcunk, piszkos lesz a kezünk, piszkos lesz
az egész testünk. Akkor mit teszünk?

- Megfürdünk - felelte a fiú. Szemlátomást hozzászokott a kiképzéshez.

- Igen! Letisztítjuk magunkról a régi piszkot és azután ismét jól érezzük magunkat. Jó tisztának lenni.

- Jó tisztának lenni - mondta egyszerre az összes fiú, kivéve Mattot, Chachót és Fidelitót. Őket
meglepetésként érte a dolog.

- Menjünk csak vissza, hogy új testvéreink megtanulhassák velünk - mondta Jorge. - Jó tisztának lenni.

- Jó tisztának lenni - mondta mindenki, beleértve Mattot, Chachót és Fidelitót is.

- Az agyunk és a munkánk is beporosodhat, és szüksége lehet a mosdatásra - folytatta a felügyelő. - Például

egy ajtó, amelyet mindig kinyitnak és becsuknak, nem ragad be, mert sosem rozsdásodnak meg a zsanérjai.
A munkával ugyanez a helyzet. Ha nem lazsáltok - Jorge ekkor egyenesen Mattra, Chachóra és Fidelitóra
nézett -, jó szokásokat vesztek fel. Sosem lesz rozsdás a munkátok.

Egy pillanat! - gondolta Matt. Celia konyhaajtóját állandóan használták, de párás napokon mindig
megdagadt, és akkor az embernek a vállával kellett belöknie. Tam Lin annyira megdühödött ettől, hogy
egyszer az öklével verte szét a fát. Akkor aztán ki kellett cserélni, és utána sokkal jobban működött az ajtó.
Mattnak ezek a dolgok jártak a fejében, de nem mondta ki őket. Nem akarta, hogy még reggelit se kapjon.

- Tehát, ha kitartótan dolgozunk, és nem lazsálunk - folytatta Jorge -, a munkánknak nem lesz ideje
bepiszkolódni. Csakhogy az agyunk is megtelhet porral és bacilusokkal. Meg tudná mondani nekem valaki,
hogyan tartsuk tisztán az agyunkat?

Chacho kuncogni kezdett, mire Matt oldalba bökte a könyökével. Már csak egy szellemes benyögés
hiányzott nekik.

Sok fiú emelte fel a kezét, de a felügyelő nem vett róluk tudomást.

- Azt hiszem, egyik új testvérünk válaszolhatna erre a kérdésre. Például te, Matt.

Hirtelen mindenkinek Matt felé fordult a tekintete. Úgy érezte magát, mintha El Patron biztonsági fényeinek
kereszttüzébe került volna.

- É... én - dadogta. - Csak most jöttem ide.

- De neked olyan sok ötleted van - dorombolt Jorge. - Biztosan megosztanád velünk.

Matt gondolatai végigszáguldottak a felügyelő által már említett pontokon.

- Ha nem tartod tisztán az agyadat... Olyan, mint távol tartani a rozsdát az ajtózsanértól? Ha állandóan
használod az agyad, akkor nem lesz ideje bacilusokat összeszedni. - Matt ragyogónak gondolta a választ,
különös tekintettel arra, hogy a derült égből jött a kérdés.

Ámde rossz volt a válasz. Látta, hogy a többi fiú megmerevedik, Jorgenak pedig az arcára fagy a mosoly.

- A kóros meggyőződést, amely nem szolgálja a nép jólétét, önkritikával kell kigyomlálni - közölte
győzedelmesen Jorge. - Megmutatná valaki Mattnak, hogy megy az?

- Én! Én! - üvöltötte több fiú is a karjával hadonászva a levegőben. A felügyelő egy olyat választott ki, akinek
fölöttébb látványos pattanások borították a nyakát és a füleit. Az összes fiúnak csúnya volt a bőre, de ez az
egy vitte el a pálmát. Még a hajában is pattanások bújtak meg.

- Oké, Ton-Ton. Te vagy az első - mondta Jorge.

Ton-Tonnak olyan volt az ábrázata, mintha falhoz csapták volna. Egyenesen be lehetett látni az orrlyukába,
és Matt szerint akár az agyába is vethetett volna néhány pillantást.
- Én izé, ma reggel arra gondoltam, hogy ételt lopok -mondta lelkesen Ton-Ton. - A szakács egy percre
őrizetlenül hagyta és... izé... el akartam venni egy palacsintát, de... izé... még sem tettem meg.

- Vagyis a nép általános jólétének ellentmondó gondolatokat forgattál a fejedben.

-Ööö, igen.

- Milyen büntetést érdemel az, aki ellentétes gondolatokat forgat a fejében?

Miféle nyelven beszélnek ezek? - tűnődött Matt. Minden szó elég érthetőnek tűnt, de az egész együtt
valahogy sántított.

- Én... El kell mondanom, ööö, fel kell mondanom A jó polgár öt vezérelvét és A jó kötelességtudathoz
vezető négy szellemi állásfoglalást. Kétszer, mielőtt legközelebb... ööö, eszem - dadogta Ton-Ton.

- Nagyszerű! - kiáltott fel Jorge. Ezután a felügyelő még jó néhány kezet választott ki és mindegyik fiú furcsa
dolgokat gyónt meg, például hogy nem hajtotta össze szépen a pokrócát, vagy túl sok szappant használt. A
büntetés mindegyikük esetében az volt, hogy kántálják el A jó polgár öt vezérelvét meg A jó
kötelességtudathoz vezető négy szellemi állásfoglalást, kivéve az egyik fiúnál, aki azt vallotta be, hogy
három órát sziesztázott.

Jorge összeráncolta a homlokát.

- Ez már komoly dolog. Te nem kapsz reggelit - mondta. A fiú kétségbeesettnek látszott.

Nem emelkedett több kéz a magasba. A felügyelő Matthoz fordult.

- Most, hogy új testvérünknek megtanítottuk, hogy mit jelent az önkritika, talán szeretné megosztani velünk a
saját hibáit. - Várakozott. Ton-Ton és többi fiú előrehajolt. - Akkor hát? - kérdezte egy perc után Jorge.

- Semmi rosszat nem tettem - felelte Matt. Mindenhonnan a rettegés susmorgását lehetett hallani.

- Semmi rosszat? - kérdezte a felügyelő felemelt hangon. - Semmi rosszat? És az, hogy komputer-chipet
akarnál belerakni ártatlan lovak fejébe? És az, hogy összemocskoltad a szandálok készítéséhez használt
műanyag csíkokat és az, hogy a testvéreidet lazsálásra lázítod, amikor rák-tartályokat kellene tisztítanod?

- Én mocskoltam be a műanyag csíkokat - csipogta Fidelito.

A kisfiú halálra volt rémülve, ám Matt gyorsan közbeszólt:

- Nem az ő hibája, én adtam oda neki a zsákot.

- Na, úgy látom, eljutunk valameddig - mondta Jorge.

- De én rókáztam! - makacskodott a kisfiú.

- Nem a te hibád, testvér - mondta a felügyelő. - Téged tévútra vezetett ez az arisztokrata. Maradj csöndben!
- mondta némi haraggal, amikor Fidelito ismét magára akarta vállalni a felelősséget. - Ti többiek segítsetek
ennek az arisztokratának, hogy meglássa a hibáit. Ezt azért tesszük, mert szeretjük őt, és örömmel akarjuk
befogadni a kaptárba.

Ekkor mindannyian Mattra támadtak. A szobában lévő minden egyes fiú - Chacho és Fidelito kivételével -
valami vádat vágott Matt fejéhez.

Úgy beszél, mint egy arisztokrata. Flancos módon hajtogatja a takaróját. Tisztogatja a körme alját. Olyan
szavakat használ, amelyeket az ember képtelen megérteni. Mindent, amit Chacho említett - sőt annál is
többet - úgy vágtak Matt
fejéhez, mint valami sárgolyót. Nem is a vádak igazságtalansága bántotta őt, hanem inkább a mögöttük
megbúvó düh. Matt úgy gondolta, elfogadták. Azt hitte, végre megérkezett egy oázisba - ronda és
kényelmetlen, de attól még oázis -, ahol úgy érezheti, hogy örömmel befogadták.

Úgy tűnik, ámítás volt minden. Ezek itt tudták, hogy kicsoda. Talán nem fogták fel a megdöbbentő
különbséget, azt viszont tudták, hogy nem tartozik közéjük. Addig dobálhatják őt sárral, amíg megfullad a
súlya alatt.

Hallotta, ahogy elmennek a fiúk. Chacho szitkozódását is hallotta, ahogy fel kellett másznia egy emeletes
ágyra. Mattot magára hagyták a földön a szoba közepén - a természetellenes állatot, aki volt. És mégis...

Valahonnan a bensejéből, Matt nem tudta, honnan, rengeteg hangot hallott:

"Akkor elmondom neked a piszkos kis titkot - súgta a fülébe Tam Lin. - Senki sem tud különbséget tenni egy
klón és egy ember között. Mégpedig azért nem, mert nincs semmi különbség. A klónok alsóbbrendűségének
elve mocskos hazugság."

Aztán Celia ölelte át, Matt érezte a cliantro levelek illatát, amelyeket főzés közben aprított fel. "Szeretlek, mi
hijo - mondta magához ölelve őt. - Ezt sose felejtsd el."

Aztán El Patron tette göcsörtös, véve kezét a fejére, és azt mondta: "Hogy másztam négykézláb az
érmékért, amelyeket a polgármester hajított oda nekem! Úgy tapickoltam a piszokban, akár a disznó! De
kellett a pénz. Olyan szegény voltam, mint a templom egere. Te pontosan olyan vagy, mint én abban a
korban."

Matt megborzongott. El Patron nem szerette őt, de az az érzés, amelyet az öregembertől kapott, legalább
olyan erős volt: az élni akarás, hogy addig növesszen ágakat, ameddig beárnyékolja az egész erdőt. Matt
elfordult El Patrontól, és - gondolatban - meglátta Mariát.

"Istenem, mennyire hiányoztál!" - mondta Maria és megcsókolta őt.

"Szeretlek" - mondta Matt.

"Én is szeretlek - mondta Maria. - Tudom, hogy ez bűn és valószínűleg pokolra jutok miatta."

"Ha van lelkem, veled megyek" - ígérte Matt.

Matt felállt a földről és kénytelen volt tapasztalni, hogy közben sötét borult a szobára. Chacho és Fidelito a
mennyezet közeléből, az emeltes ágyról figyelték. Valaki egyébként őszintén sajnálni fogja, hogy a felső
ágyra tette Fidelitót. Chacho az ajtóra mutatott és igencsak goromba mozdulatot tett. Fidelito felemelte a
hálóingét és a fenekét mutatta a távollévő Jorge felé.

Mattnak nagyot kellett nyelnie, hogy visszafojtsa köny-nyeit. Végtére is nem volt egyedül. Ilyen barátokkal
győzedelmeskedni fog, ahogyan El Patron győzte le régen a szegénységet és a halált.

30.

A BÁLNÁK ELVESZTETTÉK A LÁBUKAT

Egy valami határozottan igaz volt: valami megbénította az ember szaglóérzékét ezen a helyen, mert Matt
már észre sem vette, mennyire bűzös a levegő. És jobban ízlett az étel is. Nap nap után ő, Chacho és
Fidelito végigjárták a rák-tartályok hosszú sorát és megtisztították a tartályokat a bogaraktól. Minden este
siettek vissza, hogy planktonburgert, planktontésztát vagy planktonburritót vacsorázzanak. Carlos látszólag
sosem fogyott ki az ötletekből, hogy mi mindent le-á het planktonból elkészíteni.

Amikor befejeződött egy-egy tenyésztési ciklus, Ton-Ton jelent meg egy hatalmas, lomha mozgású
betakarítógéppel. Úgy nyögött, akár egy ízületi gyulladásban szenvedő dinoszaurusz és barlangszerű
gyomrába töltötte a tartályok tartalmát. Matt újratöltette a tartályokat a Kaliforniai-öbölből idevezetett csőből.
A rákfarm távoli, nyugati végében a fiúk átnéztek a kerítésen, láthatták a csatornát, amely valaha olyan
széles volt, akár a tenger. Mélykéken csillogott, sirálycsapatok tanyáztak rajta. Chacho az egyik tartály
szélén egyensúlyozott, hogy jobban láthassa.

A kerítés alsó részét biztonságosan meg lehetett érinteni, de a legfelső vezetékben rezegett és pattogott az
áram. Fidelito úgy dugta keresztül karját a hálón, mintha csak egy kicsit kéne erőlködnie, hogy
megérinthesse a vonzó kéksé-get. Matt a háló gyenge pontjait kereste. Állandóan a menekülésre gondolt.

- Mi az ott? - kérdezte észak felé bökve Chacho.

Matt leárnyékolta a szemét. Valami fehéret látott kikandikálni egy mélyebben fekvő területről.

- Nem látszik fának - mondta Chacho. - Nézzük meg közelebbről? - Nyugat felé már lemenőben volt a nap,
de túl nagy volt az újdonság csábítása ahhoz, hogy ellenálljanak.

- Ez el fog tartani egy darabig. Te várj itt - mondta Fidelitónak Matt. Tudta, hogy a kisfiúnak nem lenne ereje
egy plusz gyalogláshoz.

- Nem hagyhattok itt! Mi compadres vagyunk - mondta Fidelito.

- Őrizned kell a cuccainkat - fordult felé Chacho. - Ha bárki megpróbálja elcsaklizni, rúgj beléjük oda, ahová
mutattam.

Fidelito elvigyorodott és úgy szalutált, mint egy törpe kommandós.

Matt és Chacho még a sópárló telepnél is lehangolóbb tájban baktatott. Ott legalább, ha esett az eső,
néhány csenevész gyom átvergődött a felszínre. Itt azonban nem volt más, csak fehér sófoltok. A felszínt
tengeri kagylók tarkították, az egykor látóhatártól látóhatárig nyúló élő tenger bizonyítékaként.

- Talán csak egy sóágy - jegyezte meg Chacho.

Ám közelebb érve Matt fura formákat látott ég felé meredni. Némelyik evezőszerű volt, mások keskenyek és
íveltek. Még életében nem látott ilyen fura dolgot. Felkaptattak egy enyhe emelkedőn és egy mély árokra
láttak. Egyik végétől a másikig telis-teli volt csontokkal.

Chacho és Matt néhány pillanatig csak álltak az árok szélén és szóhoz sem tudtak jutni. Végül Chacho törte
meg a csendet.

- Valaki pokolian sok marhát vesztett el itt.

- Azok nem marhák - mondta Matt. A koponyák hatalmasak voltak, az álkapcsok pedig olyan alakúak, mintha
irdatlan nagy madárcsőrök lennének. Egyetlen borda hosszabb volt egy tehénnél. A bordák közti evezőszerű
csontok elég masszívnak tűntek ahhoz, hogy asztalt, sőt ágyat lehessen csinálni belőlük. Matt bele sem
fogott megszámolni, annyi volt ott az egymásra hajigált csontváz. Több százra becsülte, de meglehet, hogy
több ezer volt.

- Az ott nem egy emberi koponya? - kérdezte Chacho. Matt lefelé pislogott és valahol az árnyékosabb
részen meglátta azt, ahová Chacho mutatott.

- Ha valaki beesne ide, sosem tudna kikászálódni belőle. Matt eltűnődött ezen. Már ott tartott, hogy felfedezi
a gödröt, egyik csontról a másikra lépve, ahogy egy nagy fáról mászik le az ember. Most azonban
rádöbbent, hogy az egésznek nagyon is bizonytalan az egyensúlya. Ha rossz helyre tenné a lábát, az egész
csonthalmaz összeomolhatna. Összeszorította a fogát, szinte rosszul lett attól a gondolattól, hogy kis híján
mit művelt.

- Jobb lesz, ha visszamegyünk - mondta Chacho. - Nem engedhetjük meg, hogy Fidelito errefelé
szaglásszon.

Fidelito azzal szórakoztatta magát, hogy egy rák-tartályban fröcskölte a lábával a vizet. Napellenző gyanánt
egy hálót tekert a fejére.

- Na, mi az? - kiabálta a közeledő fiúk felé.

Matt leírta a csontokat és legnagyobb meglepetésére a kisfiú felismerte azokat.

- Bálnák - mondta Fidelito. - Amikor Yucatánon éltem, nyolc bálna kivetette magát a partra. Egyenesen
kiúsztak a fövényre, és nem tudtak visszamenni. Mi abuelita azt mondta, hogy ez azért van, mert valamikor a
bálnák a földön jártak és megfeledkeztek róla, hogy nincs többé lábuk. Fúj! Úgy bűzlötök, mint Jorge
tornacipői! A falusiaknak el kellett temetniük valamennyit a homokba.

Fidelito egészen a gyárig csiripelt és hablatyolt a rothadó bálnákról. Bármi, ami a nagymamájával volt
kapcsolatos, beindította őt.
Mi csábíthatta azokat a bálnákat az öngyilkosságra? - gondolta Matt, miközben megszaporázták lépteiket a
rák-tartályok mellett. Talán az árok még tele volt vízzel, amikor a Kaliforniaiöböl kiszáradt. Talán a bálnák
úgy döntöttek, megvárják az esős évszakot, és akkor az öböl ismét megtelik vízzel. Csakhogy nem telt meg,
a bálnák pedig elvesztették a lábaikat, így nem tudtak hazagyalogolni többé.

Jorge minden este elmondott egy esti mesét, utána pedig bíztatta a fiúkat, hogy vallják meg bűneiket. És
minden este a fiúk Ton-Ton vezetésével vádakat zúdítottak Mattra. A megalázás volt a szándékuk, ám az a
fura dolog történt, hogy minél tovább tartott a támadás, annál kevésbé fájt. Matt arra gondolt, olyan az
egész, mintha pulykákkal teli baromfiudvart hallgatna az ember. El Patron néha tucatjával rendelt ezekből a
röhejes szárnyasokból olyankor, amikor partit akart rendezni, Matt pedig szerette a kerítésnek dőlve figyelni
őket. Tam Lin azt mondta, hogy nincs a világon ostobább szárnyas a pulykánál. Akárhogy is, fejvesztett
pánik tört ki a pulykák között, amikor egy vörösfarkú sólyom szállt föléjük. Gobli-obli-obli-obli, rikoltoztak,
noha testesebbek voltak a sólyomnál, így aztán a földbe döngölhették volna azt. Ez volt az, amit Matt hallott,
miközben a fiúk előhozakodtak a bűneivel: Gobli-obli-obli-obli.

Jorge szeme összeszűkült, szája egyetlen vékony csíkká feszült, amikor Matt nem volt hajlandó gyónni, de
egy szót sem szólt. Chacho és Fidelito gyorsan megtanulták, hogy lehet legkönnyebben elkerülni a bajt -
megadod a felügyelőnek, amit akar. Mindenféle kitalált bűnöket vallottak meg, Jorge pedig annyira elégedett
volt, hogy szinte alig büntette meg őket.

Matt ezen az estén különösen fáradt volt, miután elgyalogoltak a bálna-gödörhöz. Végigmotyogta A jó polgár
öt vezérelvét és A jó kötelességtudathoz vezető négy szellemi állásfoglalást. Alig hallotta Jorge meséjét.
Olyasvalamiről szólt, hogy az embernek mind a tíz ujjára szüksége van, ha zongorázni akar. Az ujjak
támogatják egymást, egyik sem próbál kilógni a többi közül, hogy individualista legyen.

Fidelito bevallotta, hogy megundorodott a plankton tejturmixtól, Chacho pedig azt mondta, hogy csúnya
szavakat mondott, amikor felberregett az ébresztőcsengő. A felügyelő mosolygott és Matthoz fordult. Ő
azonban néma maradt. Tudta, hogy ez ostobaság. Csupán annyit kellett volna tenni, hogy meggyón valami
apróságot, de képtelen volt rávenni magát, hogy megalázkodjék Jorge előtt.

- Úgy látom, az arisztokratánknak további okításra van szüksége - mondta a felügyelő. Tekintete
végigpásztázta az összesereglett fiúkat, ám egy csapásra megváltozott a szobában a légkör. Mindenki a
padlóra meredt és senki sem emelte fel a kezét. Ezt még az elbambult Matt is észrevette.

- Te! - ugatta olyan hirtelen Jorge, hogy sok fiú összerándult. A felügyelő Ton-Tonra mutatott.

- É... én? - dadogta Ton-Ton, mint aki el sem hiszi.

- Elloptál egy hologram-játékot a felügyelők szobájából! A konyhában találtuk meg egy rongykupac alatt.

-Én, ööö, én, ööö...

- A felügyelők szobáját takarítani kiváltság - bömbölte Jorge. - Szófogadással és jó viselkedéssel lehet

kiérdemelni, te azonban elbuktál a kötelességed teljesítése közben. Mit tegyünk egy olyan fiúval, aki
settenkedik, és olyan dolgokat tulajdonít el, ami másoknak nincs?

A felügyelőknek vannak olyan dolgai, ami másoknak nincs - gondolta Matt, de nem mondta ki hangosan.

- Még keményebben kell dolgoznia - javasolta egy fiú.

- Nem! - ordította Jorge.

- Talán... talán bocsánatot kérhet - kockáztatta meg valaki.

- Hát semmit sem tanultatok? - bömbölte a felügyelő. - A munkásméheknek az egész kaptárra kell
gondolniuk. Ha önmaguknak gyűjtenének csak nektárt, és nem vinnének haza semmit, a kaptár éhen
pusztulna, amikor beáll a hideg idő. A munkások nem így tesznek. így a herék viselkednek. Ők lopnak a
többiektől. Ám, amikor eljön a tél, mi történik a herékkel?

- A jó méhek megölik őket - mondta egy fiú, csaknem olyan kicsi, mint Fidelito.

Álljunk csak meg egy pillanatra - gondolta Matt.

- Helyes. A jó méhek halálra szúrják a gonosz heréket. De mi nem akarunk olyan messzire elmenni - mondta
Jorge.

Matt kifújta a magában tartott levegőt. Ópiumban mindennapos volt a gyilkosság. Nem tudta, hogy itt milyen
szabályok uralkodnak.

Ekkora Ton-Tonon már erőt vett a rettegés. Könnye, taknya-nyála összefolyt csúf arcán. Matt meglepetten
tapasztalta, hogy sajnálatot érez iránta. Ton-Ton egy csúszómászó talpnyaló, aki megérdemli, bármi
következzék is.

- Vedd fel a helyzetet! - utasította Jorge.

Ton-Ton az egyik falhoz botorkált. Szétterpesztett karokkal nekidőlt és terpeszállásba állt.

- Tudod, ha mozogsz, sokkal rosszabb lesz neked. Ton-Ton bólintott.

A felügyelő kinyitott egy kis raktárszekrényt, majd kiválasztott egy botot. Matt mindenféle méretűeket látott.
Jorge nem siette el a döntést. Ton-Ton halkan szipogott.

Végül a felügyelő egy hüvelykujj vastag botot vett elő. Az egyik ágyhoz csapta, hogy kipróbálja az erejét.
Máskülönben a szobában néma csend volt, csak Ton-Ton szipogását lehetett hallani.

Jorge fel-alá járkált. Szemlátomást azon tűnődött, Ton-Ton melyik részét üsse. A fiúnak annyira remegett a
keze meg a lába, hogy úgy tűnt, hanyatt esik, mielőtt Jorge ráte-hetné a kezét. Matt alig tudta elhinni, mi
történik. Annyira kegyetlen, annyira értelmetlen volt. Ton-Ton törte magát, hogy engedelmeskedjék.
Bármikor megalázkodott, amikor a felügyelő azt akarta. De meglehet, hogy másra megy itt ki a játék. El
Patron azt mondta, a könnyű célpontok lehetőséget adnak, hogy megfélemlítsd azokat az ellenségeidet,
akiket még nem álltál készen megszorongatni.

Ez én vagyok - gondolta Matt. - Én vagyok az ellenség, akit Jorge meg akar félemlíteni.

A felügyelő hirtelen abbahagyta a járkálást és keresztülvetette magát a szobán. Ton-Ton az utolsó

pillanatban bepá-nikolt és rohant. Jorge rávetette magát, csapkodott, ütötte-verte őt, ahol csak érte. Újra
meg újra lecsapott, amíg vér nem serkent a bot nyomán. Fidelito odamászott Matthoz és a fiú mellébe
temette az arcát.

Végül a felügyelő zihálva hátralépett és az ajtó közelében kuksoló fiúkra mutatott.

- Vigyétek a gyengélkedőbe - parancsolta. A fiúk rohantak engedelmeskedni. Kihúzták az erőtlen Ton-Tont a

szobából.

Jorge az egyik ágyhoz támasztotta a botot, s egy törölközővel megtörölte az arcát. Senki sem mozdult, senki
sem szólalt meg. Mindenki annyira meg volt rémülve, hogy levegőt is alig mertek venni. Egy perccel később
Jorge egy tanár jóságos arckifejezésével pillantott fel. Úgy tűnt el arcáról a harag, mint egykor Tom képéről.
És ez a változás mondhatni félelmetesebb volt, mint a dühe.

- Úgy hiszem, az ifjú arisztokratánk megértette a leckét -mondta szelíden. - Nos, Matt, van bármilyen hibád,
amit szeretnél megosztani velünk?

- Nincs - felelte Matt eltolva Fidelitót a veszély útjából. Mindenki levegő után kapkodott.

- Hogy mondtad?

- Semmi rosszat nem követtem el. - Matt nagyon is jól megértette a leckét, ebből állt: még a szolgai
engedelmesség sem ment meg a büntetéstől.

- Értem - sóhajtott fel a felügyelő. - Akkor nincs mit tenni, vedd fel a helyzetet.

- És mi értelme? - kérdezte Matt. - Maga akkor verte Ton-Tont, amikor a földön feküdt.

- Csináld, úgy könnyebb - súgta valaki. Jorge megpördült maga körül, hogy lássa, kinek volt mersze, de nem
kapta el az illetőt.
Matt keresztbe font karokkal állt. Belül remegett a félelemtől, de kifelé olyan rideg és királyi tekintetet vetett a
felügyelőre, ahogyan El Patron csinálta, amikor meg akarta félemlíteni valamelyik alárendeltjét.

- Vannak olyan fiúk - mondta szinte sikító hangon Jorge, amitől Mattnak fölállt a hátán a szőr -, vannak fiúk,
akiknek meg kell ismerkedniük a kemény módszerekkel. Össze kell törni, meg kell javítani őket, majd
összetörni újra, amíg meg nem tanulják, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik.

- Más szóval zombit akar csinálni belőlem - mondta Matt.

- Nem - kiáltották sokan.

- Hogy merészelsz ezzel vádolni engem? - Jorge a botért nyúlt.

- Majd én gyónok helyette, én megteszem! - sikoltotta Fidelito a szoba közepére rohanva. - Leejtette a
szappant a zuhanyzóban, és nem vette fel. Kidobta a kását, mert egy büdös bogár volt benne.

- Fidelito, te idióta - mordult fel Chacho.

- Megtette ezeket a dolgokat. Tényleg! - kiáltotta a kisfiú. Jorge Fidelitóról Mattra fordította a tekintetét és
érdeklődés csillant meg a szemében.

- Menj, ülj le - mondta halkan Matt.

- Megállj! - kiáltotta a felügyelő. - Úgy látom, hogy a társadalmi megfertőzés legrosszabb példájával állunk
szemben. Az arisztokrata csatlóst csinált ebből a fiúból. Ezért tehát a csatlóst kell megbüntetni.

- Egy verés megölheti - mondta Matt.

- Senki sem elég kicsi ahhoz, hogy megtanulja a nevelés értékét - felelte Jorge. - Még a gyerekkirályokat is
elnáspángolták, amíg meg nem tanulták, hogy nyilvánosság jelenlétében nem sírnak... hat hónapos
korukban.

Megfogott - gondolta Matt. Nem számít, mennyire akart ellenállni Jorge uralmának, a kisfiú kárára mégsem
tehette.

- Rendben van, gyónok - mondta. - Leejtettem a szappant a zuhanyzóban és nem vettem fel. Kidobtam a
kását, mert büdös bogár volt benne.

- És? - kérdezte kedvesen a felügyelő.

- Belepisiltem egy rák-tartályba háromszor, azt ne kérdezze, melyikbe. Nem emlékszem. És folyni hagytam a
vizet a konyhai mosogatóban.

- Vedd fel a helyzetet.

Matt engedelmeskedett. Gyűlölte magát, de még jobban gyűlölte a felügyelőt. Meg sem mukkant, miközben
Jorge fel-alá masírozott, hogy az idegein táncoljon. És akkor sem kiáltott, mikor a férfi átrohant a szobán és
olyan erővel csapott rá, hogy szinte elájult a fájdalomtól.

Megkeményítette magát és elviselte a következő ütést meg a következőt. Hat csapás után Jorge úgy döntött,
elég volt. Bár valószínűbb, hogy Ton-Ton ütlegelésétől merült ki. Matt rájött, milyen szerencsés, de semmi
kétsége nem volt afelől, hogy még több fájdalom várja. Jorge nem adja föl ilyen könnyen.

Matt az egyik ágyhoz botorkált, és rázuhant. Alig volt tudatában Jorge távozásának, ám abban a pillanatban,
amint becsukódott az ajtó, a fiúk leugráltak az ágyukról és összegyűltek körülötte.

- Óriási voltál - kiáltozták.

- Jorge egy lúzer - mondta egy magas, csontos Flaco nevű fiú.

- Lúzer? - kérdezte alig hallhatóan Matt. - Én vagyok az, aki feladtam.

- Chale! Dehogy! - mondta Flaco. - Jorge ma este túlzásba vitte. Ha ennek a híre eljut a Felügyelő
Központba, neki vége.

- Senki sem fogja elmondani nekik - mondta mogorván Chacho. - Ez a hely akár a holdon is lehetne.

- Én hamarosan elég idős leszek, hogy elmenjek innen -folytatta Flaco. - Majd elmegyek a Központba és
elmondom nekik.

- Ha addig tartanám vissza a lélegzetemet... - jegyezte meg Chacho.

- Akárhogy is, mui bravó voltál, hogy Fidelito helyett hagytad megveretni magad - mondta Flaco. - Mi azt
hittük, hogy egy mocskos arisztokrata vagy, de igazából miközénk tartozol.

- Hát nem ezt mondtam neked folyton? - szólalt meg Fidelito.

Aztán mindenki azon vitatkozott, hogy mikor jött rá, miszerint Matt nem is egy mocskos arisztokrata, és mikor
jöttek rá, hogy mui gente, remek fickó. Matt beleszédült a fájdalomba, de megérte, ha a többiek szeretik őt.

- Hé, vigyük őt a gyengélkedőbe - mondta Flaco.

A fiúk kikukucskáltak a folyosóra, hogy tiszta-e a levegő. Aztán a gyengélkedőbe cipelték Mattot, ahol Ton-
Ton már mélyen aludt. Egy himlőhelyes arcú zöld egyenruhás fiú látta el Matt sebeit, majd három csepp
folyadékot cseppentett egy kanálba.

Ez laudanuml - fogta fel Matt, ahogy tekintete elkapta az üveg címkéjét. Nem akarta bevenni az orvosságot,
nem akart olyan zombivá változni, mint amilyen Felicia, vagy meghalni, mint a szerencsétlen Pamacs, de túl
gyönge volt ahhoz, hogy sokáig ellenálljon. Ha meghalok - tűnődött a drog által előidézett álom felé sodródva
-, találkozom majd Pamaccsal ott, ahol a nem emberek laknak a másvilágon? És vajon a bokámba mélyeszti
a fogát, amiért elvettem őt Mariától?

31.

TON-TON

Förtelmesen érzem magam - nyögte Ton-Ton az ágya mellett álló vizespohár után tapogatózva. -
Förtelmesen is nézel ki - jegyezte meg egy himlőhelyes ábrázatú fiú.

- Te, ööö, még visszakapod ezt, Luna. Még mindig ki tudom verni belőled a szart.

- Most nem, mert felügyelő vagyok - felelte önelégülten Luna.

- Még csak gyakornok - Ton-Tonnak sikerült elérnie a vizet, de a fele a mellére lötyögött, amikor inni próbált.

- Várj csak - szólalt meg Matt. Ő nem akart a poharáért nyúlni, pedig szörnyen szomjas volt. Gyanította,
hogy ha megmozdul, szörnyű fájdalmakra számíthat. - Te felügyelőgyakornok vagy?

- Az bizony - felelte Luna. - Egyébként mindenkit arra képeznek.

Matt a keze ügyében lévő pohárban táncoló fényt figyelte.

- De hiszen csak húsz felügyelő van és... hány fiú?

- Pillanatnyilag kétszáztíz - mondta Luna.

- Mindannyian nem lehetnek felügyelők, nincs annyi hely - magyarázta Matt.

Ton-Ton és Luna egymásra néztek.

- Carlos azt mondja, hogy mindegyik fiú, aki betartja A jó polgár öt vezérelvét meg A jó kötelességtudáshoz
vezető négy szellemi állásfoglalást, mire betölti a tizennyolcat, felügyelő lesz - mondta Ton-Ton.

A fiú tudta, mi folyik a felügyelők körletében, amelyet magas fal vett körül. A felügyelők számítógépes
játékokkal szórakoztak, volt televíziójuk és úszómedencéjük. Egész éjszakás bulikat csaptak pazar ételekkel.
És Ton-Ton mindenről tudott, mert ő takarította a felügyelők szobáit és mosogatta a tányérjaikat. Matt arra is
rájött, hogy azért engedték oda Ton-Tont, mert úgy gondolták, túl lassú az észjárása ahhoz, hogy felfogja,
mit lát.

Ám, ahogy Celia gyakran mondogatta, némelyik ember talán lassan gondolkodik, viszont nagyon tüzetesen.
Miközben Matt a fiút hallgatta rájött, hogy Ton-Ton egyáltalán nem ostoba. A felügyelőkkel kapcsolatos
megfigyelései és az, hogy értett az üzem gépeihez, intelligens és kombinatív elméről árulkodtak. Ton-Ton
egyszerűen óvatosan nyilvánított véleményt.

Matt észrevette, hogy a fiút mélyen összezavarta a büntetés, amelyet előző este kapott. Állandóan visszatért
hozzá, ahogy egy leszáradt sebet piszkál az ember.

- Nem fogom fel - mondta fejcsóválva Ton-Ton. - Én, ööö, nem csináltam semmi rosszat.
j

- Valamit biztosan csináltál. Még a szart is kiverte belőled - mondta Luna.

- Nem, ööö, semmit.

Matt látta, hogy lassan forognak a kerekek a fiú agyában: amit Jorge mondott, az jó. Ton-Ton azt tette, amit
Jorge mondott. Következésképp Ton-Ton jó. Akkor miért kellett kiverni Ton-Tonból a szart?

- Jorge egy komplett csodabogár - jegyezte meg Luna. -Dehogy - makacskodott Ton-Ton. - Ő egészen más.
Matt nem sejtette, hova akar ezzel a fiú kilukadni.

- Milyen belülről a körlet? Ton-Tonnak felcsillant a szeme.

- Te, ööö, te azt el sem tudod képzelni. Azok marhasültet meg sertésbordát esznek és pie á la mode-ot

- Mi az a pie a la model - tudakolta Luna.

- Fagylalt van rajta! És nem is olvad el.

- Egyszer ettem fagylaltot - mondta álmodozó hangon Luna. - A mamámtól kaptam.

- A felügyelők valódi tejet isznak, nem őrölt planktont és aranypapírba csomagolt csokoládét esznek. - Ton-
Ton egyszer ellopott egy csokoládét, azóta sem tudott szabadulni az íze emlékétől.

- És az nem zavar, hogy a felügyelőknek mindez megvan, nekünk pedig nincs? - kérdezte Matt.

Ton-Ton és Luna is úgy húzták ki magukat, akár a sértett csörgőkígyók.

- Ők ezt kiérdemelték - mondta Luna. - Ők kitöltötték az idejüket és, majd ha mi kitöltjük a miénket, nekünk is
meglesznek azok a dolgok.

- Igen - morogta Ton-Ton, de szemlátomást valami munkálkodni kezdett az agya hátsó fertályában.

- Jól van, jól van. Csak kíváncsi voltam - mondta Matt. Összeszedte magát és a pohár víz után nyúlt. A
fájdalom még a vártnál is rosszabb volt. A fiú levegő után kapkodott és visszaesett a párnára.

- Nagyon rossz, mi? - Luna a fiú kezébe adta a poharat. - Akarsz laudanumot?

- Nem! - Matt éveken keresztül figyelte, mint válik Felicia zombivá. Nem akarta az ő példáját követni,
különösen most nem.

- Te döntesz. Ami engem illet, szeretem az anyagot.

- Miért van szükséged rá? Fájdalmaid vannak? - kérdezte Matt.

Luna úgy vihogott, mintha Matt valami idióta dolgot mondott volna.

- Ez egy utazás, tudod? Ezzel kijutsz erről a helyről.

- Még csak gyakornok vagy - mondta megrovóan Ton-Ton. - Neked nem szabadna, ööö, utaznod, amíg nem
költözöl át a körletbe.

- És ezt ki mondja? - Luna fogta a laudanumos üveget és felrázta. - Hogyan tudják megszámolni az összes
cseppet, ami ebben van? Ez az én jutalmam azért, mert vezetem a gyengélkedőt.

- Várj csak - mondta Matt. - Ezzel azt akarod mondani, hogy a felügyelők ezzel az anyaggal élnek?

- Naná - felelte Ton-Ton. - Kiérdemelték. Matt agya veszettül működött.

- Hányan közülük? Milyen gyakran?

- Mindannyian, ööö, minden este. Mattal madarat lehetett volna fogatni. Ez azt jelenti, hogy minden áldott
éjszaka a felügyelők zombivá válnak. Ami viszont azt jelenti, hogy az üzem őrizetlenül marad. A villanytelep,
ahonnan áramot kapnak a kerítések, őrizetlenül marad. Hatalmas, villogó SZABADSÁG felirat jelent meg
Matt lelki szemei előtt.

- Esetleg tudja valamelyikőtök, merre van San Louis? -kérdezte.

Mint kiderült, mindkét fiú tudta. Ton-Ton ott nőtt fel. A maga döcögős módján úgy írta le a várost, mint a
fehérre meszelt házak és cseréptetők, a falakon felkúszó vadszőlők, a nyüzsgő piacterek és csodaszép
kertek városát. Olyan kellemesen hangzott, hogy Matt azon tűnődött, miért nem akar Ton-Ton visszatérni.
Miért akar egy magas fallal körülvett körletben élni társaság gyanánt egy üveg laudanummal? Ez elmebeteg
dolog.

- San Louis óriásinak tűnik - mondta.

- Ööö, igen - mondta Ton-Ton, mintha ekkor jutott volna eszébe a gondolat.

Matt alig bírt magával, nehogy azt mondja neki, hagyja a fenébe A jó polgár öt vezérelvét meg A jó
kötelességtudathoz vezető négy szellemi állásfoglalást és menjen át a kerítésen egyenesen San Louisig.
Csakhogy ez nagy ostobaság lett volna. Ton-Ton ugyanazzal a lassú döcögéssel haladt a konklúzió felé,
ahogyan a rákszüretelő-gép haladt a tartályok mentén. Semmi sem tudta siettetni őt.

Amikor Matt bebotorkált a fürdőszobába és a tükörbe nézett, majdhogynem sokkot kapott. Az összes fiúnak
voltak pattanásai, Matt tisztában volt azzal, hogy neki is vannak, ám ez volt az első alkalom, amikor jól
szemügyre vehette a kárt. A hálóteremben nem volt tükör. Úgy festett, akár egy vastagon megrakott pizza! A
szürke moszatszappannal vakarta, csak vakarta, mígnem égővörös lett a képe.

Ton-Ton és Luna dőltek a röhögéstől, amikor visszatért.

- Ezeket nem tudod lemosni magadról - mondta Luna.

- Úgy nézek ki, mint egy planktonburger - mérgelődött Matt.

- Egy frászt! Úgy, ööö, nézel ki, mint egy planktonburger, amelyet egy sirály megrágott, kiöklendezett és
otthagyott a napon - mondta tőle szokatlanul szárnyaló poézissel Ton-Ton.

- El tudom képzelni. - Matt nagy fájdalmak között visszamászott az ágyba. Az oldalán feküdt, hogy kímélje a
hátán lévő hurkákat.

- Mindnyájunknak vannak pattanásai - mondta Luna. - Ez jelöli meg azokat az embereket, akik planktonnal
dolgoznak.

Óriási! - gondolta Matt. Nem mintha törődött volna vele, de azt észrevette, hogy a felügyelők arcán is vannak
pattanások. No, persze, távolról sem olyan aktív kis gennyvulkánok borítják az ábrázatukat, mint amilyenek a
fiúk képén díszelegtek. Talán az étkezésük okán. A sertésborda, a marhasült és a csokoládé minden
kétséget kizáróan jobbat tett a bőrüknek, mint az egészséges, tápláló plankton.

Jorge már másnap visszakényszerítette a munkába Mattot és Ton-Tont. Noha Ton-Tonnak igazán szüksége
lett volna még egy nap pihenésre a gyengélkedőben, egyetlen mukk nélkül engedelmeskedett. Matt pedig
alig várta, hogy visszamehessen és elkezdhesse kidolgozni a menekülési tervet. Korábban ez
értelmetlennek látszott. Most viszont tudta, hogy San Louis csupán néhány mérföldnyire, északra fekszik egy
alacsony hegyvonulat mögött.
Miként Tam Lin mondta egyszer, a börtönőrnek sok száz dolog jár a fejében, ám a fogolynak mindössze egy:
a szökés. Ez a koncentrált figyelem olyan, akár egy acélfalat megolvasztó lézerágyú.

Mattnak mindössze annyit kellett tennie, hogy kikapcsolja a kerítésbe vezetett áramot és átmászik rajta.
Egyszerűnek hangzott, de nem volt az. A villanytelepet sötétedés után lelakatolták. A felügyelők minden este
tíz órakor és minden reggel öt órakor megszámolták a fiúkat. így aztán hét óra maradt arra, hogy megtegye
az öt mérföldet a kerítésig (abban a reményben, hogy időközben nem kapcsolják be újra az áramot), aztán
pedig további húsz mérföldet San Louisig a sötétben. Ha a talajt kaktuszok borítják, még tovább is tarthat az
út.

Vajon mit tesznek a felügyelők, amikor felfedezik, hogy három fiú hiányzik? - Matt ugyanis magával akarta
vinni Chachót és Fidelitót is. Elképzelhető, hogy Jorge szerezhet egy siklóhajót, hogy levadássza őket?
Fidelitót talán itt kéne hagyni. Ő képtelen legyalogolni huszonöt mérföldet. De mégis, hogy hagyhatná el
Fidelitót.

A barátság fájdalommal jár - gondolta Matt. Annyi éven át barátokat akart és most felfedezte, hogy a
barátság köteléket jelent. Jól van, magával viszi Fidelitót, de neki több időre lesz szüksége. Ha túltöltené a
felügyelők körletének magas fala mellett lévő bojlert, akkor az fölrobbanna és...

De nem helytelen húsz embert apró darabokra szétrobbantani? El Patron egy másodpercig sem aggódott
volna emiatt. Tam Lin megpróbálta felrobbantani az angol miniszterelnököt, de húsz gyereket ölt meg
helyette.

A gyilkosság rossz - mondta Matt agyában egy hang. Felsóhajtott. Valószínűleg ez az, amit Maria
lelkiismeretnek nevezne. Ez még a barátságnál is nagyobb fájdalommal jár.

- Miért kell megvárnunk? - kérdezte Chacho, miközben a tartályok felé közeledő rákbetakarító gépet
figyelték.

- Azért, mert ő tudja azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van - felelte türelmesen Matt. A legtávolabbi
tartálynál ücsörögtek. Mögöttük tornyosult a kerítés, a legfelső huzal kitartóan zümmögött és pattogott a
száraz levegőben.

- Ezt a strébert! Minden este kipakol.

- A verés óta nem - jegyezte meg Matt.

- Hát azért, mert szabadságot vett ki. - Chacho nemigen akarta elhinni, hogy Ton-Tonnak bármilyen jó
tulajdonsága lehet.

- Légy barátságos vele, oké?

- Mi abuelita azt mondja, az emberi lélek olyan, mint a kert - közölte széles mosollyal Fidelito. - Szerinte az
ember nem fordíthat hátat valakinek csak azért, mert a kertje tele van gyommal. Vizet és rengeteg napfényt
kell adnod neki.

- Jaj, öcsi! - csattant fel Chacho, de nem állt oda vitatkozni a kisfiúval.

Porfelhő szállt fel Ton-Ton betakarítógépe mögül. A levegő annyira mozdulatlan volt, hogy a por szinte állni
látszott, oly lassan ereszkedett le a kopár földre...

- Ti.. .ööö nektek dolgoznotok kéne - szólt oda a fiúknak Ton-Ton, miután megállt a gépe.

- Neked meg fejest kéne ugranod egy rák-tartályba -motyogta Chacho. Matt bokán rúgta.

- Ha...ööö azért vártok, hogy elverjetek, ne fárasszátok magatokat - mondta Ton-Ton. - Én...ööö a szart is
kiverem belőletek.

- Miből gondolod, hogy az út mellett ücsörgő három ártatlan ember meg akar támadni téged? - kérdezte
Chacho. - Persze, még igaz is lehet.

- Mi csak barátságosak akarunk lenni - mondta rosszallóan Chachóra pillantva Matt.

- Miért? - Ton-Ton gyanakodva hunyorgott.

- Azért, mert mi abuelita szerint az emberekkel úgy kell bánni, mint a kertekkel - csiripelte Fidelito. -
Napfényre és vízre van szükségük, a lelküket pedig ki kell... ki kell...

- Gyomlálni - fejezte be helyette Chacho.

Ton-Ton szeme elkerekedett, miközben ezen az érdekes kijelentésen kérődzött.

- Mi csak barátkozni akarunk, oké? - mondta Matt. Ton-Tonnak beletelt még egy percbe, amíg megrágta a
dolgot, de azután kilépett a betakarítógépből.

- Mikor jártál utoljára San Louisban? - tudakolta Matt. Ha Ton-Ton meg is lepődött a kérdésen, nem mutatta.

- Hát.. .ööö egy éve lehetett. Jorgéval mentem be.

- Vannak ott rokonaid?

- A ma-mamám évekkel ezelőtt...ööö átment a határon. A pa-papám elment, hogy...ööö megkeresse. Ő sem
jött vissza.

Mattnak feltűnt, hogy Ton-Ton beszédproblémái súlyosbodnak, mikor a szüleiről beszél.

- Nincs nagymamád? - kérdezte Fidelito.

- De.. .ööö volt. Ta-talán még mindig ott van. - Ton-Tonnak legörbült a szája.

- Hát akkor miért nem keresed meg? - kérdezte Chacho.

- Ombre! Ha nekem mindössze húsz mérföldre innen élne a nagyanyám, én szétszaggatnám ezt a kerítést,
hogy megtaláljam. Mi a hézag veled, ember?

- Chacho, ne! - mondta Matt a fiú vállára téve a kezét.

- Ti.. .ööö ezt nem értitek - felelte Ton-Ton. - Jorge meglátott engem a határ rossz oldalán. Farmőrök voltak
ott... meg... ööö kutyák, hatalmas, sárszínű kutyák, óriási fogakkal. Mindent megcsináltak, amit a Farmőrség
mondott nekik, és... ööö a farmőrök azt mondták nekik, hogy egyenek meg engem.

- Ton-Ton beleborzongott az emlékbe. - Jorge átjött a határon és agyonlőtte őket. Egy csomó bajba is került
emiatt. Jorge.. .ööö megmentette az életemet, és az adósa vagyok.

- Mondta neked Jorge, hogy ne keresd meg a nagymamádat? - kérdezte Matt.

- Azt mondta, hogy született felügyelő vagyok. Azt mondta, hogy a felügyelőknek nincs családjuk, ők csak
egymásnak vannak, de ez...ööö jobb is így, mert a családok csak elszöknek, és magadra hagynak.

- De az abuelitád biztosan sírt, amikor nem mentél haza -mondta Fidelito.

- Úgysem mentem volna haza, okostojás! - kiáltotta Ton-Ton. - Hanem egy kutya gyomrában lettem volna.

- Jól van, Fidelito - mondta a kisfiúnak Matt. - Ennyi gyomlálás épp elég egy napra. - San Louis felől faggatta
Ton-Tont, a fiú pedig boldogan mesélt róla. Minél hosszabban beszélt, annál kevésbé akadoztak a szavai.
És a rosszalló arckifejezése is eltűnt. Sokkal fiatalabbnak és boldogabbnak látszott.

Ton-Ton olyan alaposan írta le a várost, mintha egy térkép lett volna szétterítve az agyában. Minden apró
részletet felidézett - egy leander bokor barackszínű virágokkal, egy vályogfal, amelyre paloverde fák vetettek
árnyékot, egy vörösréz medencében csilingelő kút. Olyan volt, mintha egy kamerát követett volna végig az
utcán. És lassacskán már ott tartott, hogy a mamáról és a papáról beszélt. Egy zsúfolt házban laktak
nagynénikkel, nagybácsikkal, testvérekkel és unokatestvérekkel, na meg egy aprócska abuelüával, aki az
egész társaságot irányította. És bár szegények voltak, nem voltak boldogtalanok.

Végül Ton-Ton kinyújtóztatta a tagjait, és úgy mosolygott, mintha valami finom ételt kapott volna.
- Én...ööö nem mondom el senkinek, miért késünk - mondta. - Majd azt mondom, lerobbant a betakarítógép.
- Megengedte Fidelitónak, hogy az út javarészében vele utazzon, csak akkor tette le a kisfiút, amikor a
felügyelők körletének látótávolságába kerültek.

- Én ezt nem értem - suttogta Chacho, miközben a betakarító visszafelé döcögött. Ő és Matt az egyik oldalon
gyalogoltak, tisztes távolságban a porfelhőtől. - Olyan, mintha gyertyát gyújtottál volna a fejében. Nem hittem
volna, hogy Ton-Tonba ennyi ész szorult.

Matt elmosolyodott, örült, hogy igaza volt a sráccal kapcsolatban.

- Celia mindig azt mondta, a lassú észjárású emberekre nagyon oda kell figyelni.

- Ki az a Celia?

Matt majd hanyatt esett a ostobaságától. Annyira vigyázott, hogy minden titokban maradjon arról az időről,
mielőtt... Aztlánba érkezett. De Ton-Ton emlékeit hallgatva figyelmetlen lett.

- Hát, Celia... ő az én... Az én ma-mamám. - És tudta, hogy ez igaz. Mindazok az évek, amikor Celia azt
mondta, ne gondoljon rá úgy, mint az édesanyjára, messze voltak már. Senki nem törődött vele úgy,
ahogyan Celia. Senki nem védelmezte vagy szerette őt annyira. Talán még Tam Lin. Ő pedig olyan volt, mint
az édesapja.

Az oly gondosan visszafojtott emlékek hirtelen felszínre törtek. Matt keményen gyakorolta, hogy ne
gondoljon többé Celiára és Tam Linre. Iszonyúan fájdalmas volt. Most azonban elszakadt a húr. A földre
kuporodott és ömlöttek a könnyei. Szorosan átnyalábolta magát, hogy ne sírjon hangosan, és ne rombolja
össze Chachóban a róla alkotott képet.

Chacho azonban megértette.

- Miért nem tartottam azt az ocsmány számat? - mérgelődött Matt mellé térdelve a porban. - Ez az egyetlen
dolog, amit senkinek sem szabad szóba hozni addig, amíg nem áll készen rá. A francba! Az első néhány
héten én is kibőgtem a szememet.

- Beteg vagy? - hallatszott Fidelito hangja a betakarító-gépről.

- Naná hogy az - felelte Chacho. - Te is beteg lennél, ha megettél volna egy maroknyi nyers garnélát. -
Eltakarta előlük Mattot, amíg a fiú összeszedte magát és folytatni tudta az utat.

32.

A LELEPLEZÉS

Azon az estén Jorge, aki ösztönösen ráérzett a gyöngeségre, ismét Mattra csapott le. Ragaszkodott hozzá,
hogy a fiú egyre több és több bűnét gyónja meg, Matt pedig hamarosan azon kapta magát, hogy
ugyanazokat a vétségeket ismétli. Alig érdekelte, mit mond, csak darálta a szövegét.

Belül érezte sérültnek magát. Fura módon még csak nem is volt Jorgéval egy helyiségben, mivel
gondolatban El Patron házában járt. Celia lakásában volt. Bármely pillanatban vacsorázni hívhatja, és együtt
ülnek asztalhoz Tam Linnel. Fájdalmas volt az illúzió, mégis sokkal jobb, mint bármi a fiú jelenlegi életében.

- Ha az arisztokrata nem óhajt rám figyelni - mondta negédesen Jorge -, akkor a csatlósához kell beszélnem.

Matt arra ébredt révületéből, hogy Fidelitót húzzák a szoba közepére. A kisfiú arca falfehér volt a rémülettől.

- Rossz voltál, igaz? - dorombolta Jorge.

- Nem nagyon rossz - felelte a szekrény felé pislogva Fidelito, amelyben a botokat őrizték.

- Ezt az én dolgom eldönteni - mondta a felügyelő.

- Oké - felelte Fidelito.

Matt tudta, hogy az előtte lejátszódó jelent fontos. Megpróbált oda összpontosítani, de gondolatai állandóan
vissza-siklottak Celia lakásába.

- Azt hiszem, az arisztokratának meg kell értenie, miért kell féken tartani a viselkedését - mondta Jorge. - A
munkás-méhek tudják, hogy minden, amit tesznek, hatással van az egész kaptárra. Ha a lusta munkás
egész nap alszik, és nem büntetik meg, az arra tanítja a többieket, hogy kövessék a példáját. És ha sok
munkás követi a példáját, az egész kaptár belepusztul.

Fidelito arca arról árulkodott, hogy nem értette meg az érvelést.

- Tehát a gyönge csatlóst kell megdorgálnunk, aki azt hiszi, jó móka rossz példát követni. Nem így van?

- Én... nem tudom.

Matt rákényszerítette magát, hogy a jelenre koncentráljon.

- Ha engem akar megbüntetni, miért nem ahhoz folyamodik? - kérdezte.

- Azért, mert nem működik - felelte Jorge. Arcán úgy áradt szét az öröm, mintha egy csodálatos igazságra
jött volna rá, és alig várja, hogy mindenkivel megoszthassa. Mattot megint Tomra emlékeztette a férfi.

- Gyónok. Engedelmeskedem. Elfogadom a büntetésemet - mondta Matt.

- Igen, de nem gondolod komolyan. Úgy teszel, mintha... de a szívedben még mindig arisztokrata vagy. Ez
sokáig megzavart engem. Aztán rájöttem, hogy az arisztokrata attól lesz arisztokrata, hogy csatlósa van. Ha
eltávolítom a csatlóst, bumm! - Csettintett az ujjával. - Nincs többé arisztokrata. Vedd fel a helyzetet, Fidelito!

Matt kővé dermedt a döbbenettől. Ezúttal nyilvánvaló volt, hogy a gyónása nem fogja megmenteni a kisfiút.
A többiekre pillantott. Döbbenten néztek. Amikor legutoljára Jorge megfenyegette Fidelitót, ő mentette ki a
karmai közül. Most azonban más volt a helyzet. A felügyelő szemlátomást átlépett egy láthatatlan vonalat, és
a fiúk elborzadtak attól, aminek mindjárt a tanúi lesznek. Az még rendben van, hogy Ton-Tont minden ok
nélkül elverte. Nagyfiú és kibírja. Fidelito azonban, kemény lelke dacára, soványka volt és törékeny. És csak
nyolc éves.

Fidelito azt tette, amit a többiektől látott: széttárta a karját, tenyerével a falnak támaszkodott, és
terpeszállásba állt. A többi fiú sustorgott. Matt nem hallhatta, mit mondanak.

Jorge a szekrényhez ment. Matt úgy érezte, mintha lebegne a jelen felett. Mint máskor, amikor rosszra
fordultak a dolgok, most is vissza akart vonulni a saját birodalmába. Ha elég erősen képzeli, hogy Celia
lakásában van, talán tényleg megtörténhet a dolog.

Jorge fel-alá sétált a botot suhogtatva. Bármelyik pillanatban nekiveselkedhet. Megállt. Összeszedte erejét
az első ütéshez. Előre lendült...

Matt rávetette magát a felügyelőre. Jorge gyomrába fejelt, és kitépte kezéből a botot. A felügyelő levegő után
kapkodva hátratántorodott. Matt keményen a vállára vágott a bottal, addig csépelte, amíg földre nem
kényszerítette a férfit. Chacho termett ott a semmiből és vetette be magát a csatába.

- Kisgyerekeket bántasz? - üvöltötte két ütés között Chacho. - Megérdemled, hogy visszakapd a verést! - A
fiúk kiabáltak és ujjongtak. Körbeállták a felügyelőt és a két támadót. Flaco elráncigálta Fidelitót a verekedés
közeléből.

Matt egészen beleszédült. Jorge összegömbölyödve hevert a padlón. Talán komolyan megsérült. A fiúk
izgatottan körültáncolták őket, Matt sejtette, hogy ők is be akarnak szállni.

- Elég! - kiáltotta, és eldobta a botot. Megragadta és félre húzta Chachót. - Nem kell megölni.

- Miért nem? - kérdezte a fiú. De mindjárt észre tért. Ökölbe szorított kézzel lehuppant a földre. A többiek
csalódottan morgolódtak, de utat engedtek, amikor Jorge négykézlábra állt, és az ajtóhoz menekült.

Senki nem szólt egyetlen szót sem. Chacho zihálva ült a földön. Fidelito egy sarokban pityergett, ahonnan
Flaco nem engedte elmozdulni. Matt úgy reszketett, mintha magas láza volna. El sem tudta képzelni, mi vár
rájuk.
És nem is kellett sokáig várnia. Lépések dübörögtek a folyosón, kivágódott az ajtó és egy seregnyi - mind a
húsz - felügyelő viharzott be a helyiségbe. Kábító fegyverekkel voltak felfegyverkezve, és a fiúk tüstént
visszahúzódtak a fal mellé. Először Mattot, majd Chachót ragadták meg. Hátuk mögé csavarva
összekötözték a kezüket, majd a szájukat ragasztották le széles szalaggal.

- Be lesztek zárva - bömbölte Carlos a többi fiúnak. - Majd holnap eldöntjük, mi legyen veletek. De abban
biztosak lehettek, hogy nem fogjuk... Ismétlem, nem fogjuk tűrni ezt a fajta csőcselék viselkedést.

- Arra nem kíváncsi, hogy Jorge mit csinált? - kérdezte Flaco.

- Amit ti tettetek, sokkal rosszabb! - üvöltötte Carlos.

- Meg akarta ölni Fidelitót.

Ez szemlátomást meglepte Carlost. A Flaco háta mögé bújt kisfiúra nézett.

- Hazudik - mondta sérült vállát tapogatva Jorge.

- Mi kétszázan vagyunk - folytatta Flaco. - Mindannyian tanúsíthatjuk.

És Matt ráébredt, hogy ez az állítás felért egy fenyegetéssel. Kétszáz fiú volt a hálóteremben. Nem számít,
mennyire voltak felfegyverkezve, a felügyelők nem remélhették, hogy ellenőrzésük alatt tarthatnak egy
ekkora tömeget.

Ez Carlosnak is nyilvánvalóan eszébe jutott. Az ajtóhoz hátrált, és intett a többi felügyelőnek, hogy kövessék.
Ám akár egy porörvény a száraz, sós lapályon, úgy áramlottak a fiúk az ajtó felé, hogy elvágják a kijáratot.
Most a felügyelőket vették körül minden oldalról.

- Azt hiszem, kénytelenek lesznek meghallgatni bennünket - mondta Flaco.

- Majd holnap beszélhetünk erről - mondta Carlos.

Ne! - gondolta Matt. - Ne engedjétek! Abban a pillanatban, amint a felügyelők kint lesznek a szobából,
elreteszelik az ajtót. Sohasem fogják meghallgatni a tényeket. De semmit sem mondhatott, mert
leragasztották a száját.

- Azt hiszem, most alkalmasabb - mondta Flaco. Carlos nagyot nyelt. A kábító pisztolyán volt a keze.

- Az arisztokrata megrontotta őket - mondta Jorge. - Amióta ez az arrogáns disznó megérkezett, rosszul
mennek a dolgok. Ő vezette a támadást is, a többi pedig követte. Ő a vezetőjük. A többi meg a
mocsokzabáló csatlósa.

- Ne ronts a helyzeten - figyelmeztette őt Carlos.

- Lunának a gyengélkedőből van egy érdekes kis meséje - folytatta Jorge. - Amikor bevitték hozzá az
arisztokratát, Luna segített őt lefektetni. És egy tetoválást látott a fiú jobb talpán.

Jaj, ne! Csak ezt ne! - gondolta Matt.

- Egy régi sebhely húzódik keresztül rajta, de attól még sikerült kiolvasnia: "Az Alacrán birtok tulajdona".

- Alacrán? - lepődött meg Carlos. - így hívják a vén vámpírt, aki Álomországban uralkodik.

- Tudom - mondta készségesen Jorge. - És azon tűnődtem, hogyan tartozhatott oda bárki is, hacsak nem ott
dolgozott. Vagy ha nem egy szökött fingfej!

Sustorgás futott végig a helyiségen.

- Ne használd ezt a mocskos szót! - mondta Carlos.

- Sajnálom - Jorge elmosolyodott. - Én csak azt a szót használtam, amelyről gondolom, hogy a fiúk is
megérthetik. Még gondolkodtam rajta, hogy mit kezdjek ezzel az információval, amikor felmerült a ma esti
probléma. Be kell vallanom, bizarr, hogy mindezek a csatlósok egy büdös fingfejnek, elnézést, zombinak
esküdtek hűséget egy igazi arisztokrata helyett.

Nem, nem, nem - gondolta Matt. Megtalálták a gyönge pontját. Még akkor is, ha a felügyelő rossz
következtetést vont le a tetoválásból, ez épp annyira megalázó.

- Nem hiszem el - mondta Flaco.

- Miért nem nézzük meg? - javasolta Jorge.

Flaco előrelépett és letérdelt Matt mellé. Bocsánatkérően felnézett rá. Matt nem állt ellent. Mire lett volna jó?
Hagyta, hogy a fiú a fény felé fordítsa a talpát, és várta az elkerülhetetlen hatást.

- Jorgénak igaza van. Itt az áll: "Az Alacrán birtok tulajdona" - mondta Flaco.

És ez véget vetett a fiúk lázadásának. Annyira hozzászoktak az engedelmességhez, hogy nagyon kicsi
kellett nekik a megadáshoz. Szabaddá tették az ajtót, és lassan az emeletes ágyak felé szállingóztak.

- Várjatok! - mondta egy hang, mégpedig az a hang, amelyre Matt a legkevésbé számított. - Bárki.. .ööö
bárki csapdába eshet Álomországban. Attól...ööö még nem lesz rossz ember.

- Hallgass, Ton-Ton! - mondta Jorge. - A gondolkodás nem az erősséged.

- Én...ööö igenis gondolkodtam - felelte a nagyfiú. - A szüleink elmenekültek...ööö Álomországba, és zo-

zom-bit csi-csináltak belőlük. - Biztosan nehéz volt ezt kimondania.

- Az én papámból nem - tiltakozott Flaco. - Ő az Egyesült Államokban él. Egy filmstúdiót vezet, és ha elég
pénze lesz, elküld értem.

- Mindannyian...ööö ilyen do-dolgokat me-mesélünk be magunknak - dadogta Ton-Ton -, de ez ne-nem igaz.

A szüleink mindannyian fingfejek. - Dühös hangok szóltak be neki, hogy fogja már be. - A mamáink és
papáink nem ro-rossszak, csak sze-szerencsétlenek - folytatta a maga sajátos módján a fiú - és Ma-Matt
sem rossz!

- Ugyan, menj az ágyadba - morogta Jorge. - Azt hiszed, bárki is kíváncsi a hadoválásodra? Mindig is ostoba
voltál, és az is maradsz. Szerencséd van, hogy kihúztalak Álomországból, mielőtt még rájöttem, mekkora
egy idióta vagy.

- Én ne-nem vagyok buta! - kiáltotta Ton-Ton, de senki sem hallgatott rá. A fiúk elhúzódtak Mattól, mintha
valami tisztátalan dolog lenne. A felügyelők kisiettek vele és Cha-chóval, Carlos pedig a fiúkra reteszelte az
ajtót.

Egy kis fülkébe vitték őket. Még csak le sem fekhettek, annyira szűk volt, ráadásul sötét és levegőtlen is. A
padló pedig hideg. A fiúk egész éjjel a falnak támaszkodva ültek. Matt egyébként örült a sötétségnek, miként
annak is, hogy leragasztották a szájukat. Nem tudta volna elviselni, hogy Chacho fingfejnek nevezze, vagy
elhúzódjon egy ilyen szörnyetegtől.

33.

A CSONTTELEP

Halvány fény szűrődött be az ajtó alatt, mikor két, fiatalabb felügyelő érkezett, hogy magával vigye Mattot és
Chachót. Matt annyira elmerevedett, hogy orra esett, amikor talpra állították.

- Jaaj! - hallatszott a Chacho száját borító ragasztószalag mögül.

Az egyik tehertargoncához terelték őket, amellyel a felügyelők mindenféle eszközt szoktak szállítani az üzem
körül. A vezetőülésben Jorge bagózott. Még több ragasztószalagot csavartak a fiúk bokája köré.

Először lassan gurult a targonca, mert napelemmel működött, ám ahogy magasabbra hágott a nap, és fénye
elárasztotta a sózátonyokat, felgyorsult. Matt látta, hogy maguk mögött hagyják a rák-tartályokat, vagyis a
nyugati kerítés felé igyekeznek. A kocsi kerekei fülsiketítőén csikorogtak a homokos ösvényen, és fütyülve
söpörte a homokot a szél.
Matt szomjas volt. No meg éhes is. Keserű örömmel látta, hogy Jorge vállát begipszelték. Mindenesetre
remélte, hogy szörnyű fájdalmai vannak.

Egy idő múlva a kocsi elkanyarodott és durvább talajon bukdácsolt. A kerítéssel párhuzamosan hajtottak.
Matt fehér kavarodást látott, sirályok szálltak föl s ereszkedtek vissza a Kaliforniai-öböl vízére. Hűvös szél
hozta el hozzá vijjogásukat.

A targonca csak küszködött tovább. Amikor elsüllyedt a homokban, a felügyelők leugrottak róla és kreozit
ágakat raktak a kerekek alá. Amikor pedig végre megérkeztek, Mattot a két fiatal felügyelő leemelte a
kocsiról.

Felkaptattak egy emelkedőn. Az a széles árok terült el előttük, amely valamikor teli volt éltető vízzel, most
azonban döglött bálnák töltötték meg. Úgy meredek fölfelé a csontok, mintha valami hatalmas tál tüske lett
volna az egész.

- Ezt nevezzük mi csonttelepnek - mondta szívélyes hangon Jorge.

Mattban felrémlett, amit valaki az érkezésekor mondott: "Itt nem lehetsz büntetlenül nyegle. Van itt nekünk
valamink, amit csonttelepnek hívnak, és a bajkeverő, aki végigmegy rajta, olyan ártatlanul jön ki onnan, mint
a ma született bárány."

- Vegyem le a ragasztószalagot? - tudakolta az egyik felügyelő.

- Csak a szájáról - felelte Jorge.

- De akkor nem lesz képes kimászni...

- Meg akart ölni! - üvöltötte Jorge. - Csak nem akarod, hogy egy gyilkos visszamásszon, és forradalmat
szítson?

- Carlosnak ez nem tetszene.

- Carlost csak bízd rám - mondta Jorge. Matt szájáról leszedték a szalagot. Megmozgatta a száját,
megnyalta kisebesedett ajkát. - Most azt hiszed, szomjas vagy - vigyorgott Jorge. - Várj csak holnapig.

- Ő a gyilkos - kiáltotta Matt, de nem volt ideje többet mondani. A két férfi nagyot lendített rajta, s ő hatalmas
puffanással landolt a csontokon, amelyek elmozdultak a helyükről. A fiú keresztülzuhant rajtuk, csúszott,
bukfencezett lefelé, míg végül a koponyák platóján fennakadt. Csontok tengerében lógott, bordák és
gerincoszlopok rácsozatán keresztül láthatta a kék eget. Óvatosan elfordította a fejét. Egy gödör volt alatta,
melynek csupán sejteni lehetett vak mélységét.

Pár perccel később hallotta a puffanást, ahogy Chacho, nem messze tőle szintén "csontot ér". A csonttömeg
újra elmozdult, és Matt vagy egy méterrel lejjebb csúszott. Érezte, hogy egy borda nyomódik a hátába.
Arcára só és homok finom pora permetezett. Hallotta Chacho köhögését. Hallotta a távolodó férfiak talpa
alatt csikorgó homokot, majd a teher targonca berregését, amely egyre halkult, míg végül teljesen elhalt.

- Jól vagy? - kérdezte Chacho.

- Attól függ, mit nevezel jónak. - Matt megdöbbent, hogy még mindig tud nevetni, bár elég gyérre sikerült. -
Megsérültél?

- Nem nagyon. Van valami jó menekülési terved?

- Dolgozom rajta - felelte Matt. A só teljesen beborította az arcát, ment belőle a szájába is. - Jól jönne egy
ital.

- Ne is beszélj róla! Azt hiszem, ha találnék egy éles csontot, el tudnám vágni ezt a vacak szalagot.

- Egy épp a hátamba nyomódik - mondta Matt. Derűsen beszélt, mintha csak tízpercnyi alvást akarnának
lopni maguknak, nem pedig kimenekülni egy hosszú, fájdalmas halál torkából.

- Hogy némelyeknek micsoda szerencséjük van. - Chacho is lazának hangzott, de Matt sejtette, hogy éppen
annyira retteg, mint ő.

Addig fészkelődött, míg a csuklója megérintette az éles csontot. Megpróbálta elfűrészelni a

ragasztószalagot, ám mielőtt bármire is jutott volna, a csontok újra elmozdultak, s ő mélyebb sötétségbe
csúszott.

- Matt! - kiáltotta a pánik határán Chacho.

- Itt vagyok. Ez nem jött be. Miért nem teszel még egy próbát? - Valójában Matt szíve hevesen vert, és a fiú
félt megmozdulni. Az egész árok remegett, nem tudhatta, mi történik, ha egészen lecsúszna az aljára.

- A francba! A francba! - üvöltötte Chacho. Matt hallotta, amint keresztülcsúszik a csontok rácsozatán.

- Miénk az egész nap. Nem kell sietnünk - mondta Matt.

- Fogd be! Azt hiszem, valami más is van ebben a rohadt gödörben.

Matt valami magas hangot hallott. Lehetséges, hogy él valami odalent a sötétségben? És miféle teremtés
választhat magának ilyen lakhelyet?

- Denevérek! Förtelmes, nyálkás denevérek! - kiáltotta Chacho.

- A denevérek nem nyálkásak. - Matt megkönnyebbült. Az igazi állat sokkal jobb, mint valami elképzelt
szörnyeteg.

- Hagyd abba a baromkodást! Ezek kiszívják a vérünket!

- Jaj, dehogy. Tam Linnel ezerszer megfigyeltük őket.

- Várnak, míg sötét lesz. Láttam egy filmen. Megvárják, míg besötétedik, aztán feljönnek és kiszívják a
vérünket. -Chacho riadalma fertőző volt. Matt is kezdett megrémülni.

- Tam Lin szerint a denevér csak egy szárnyas egér. Ők legalább annyira félnek tőlünk, mint mi...

- Rám száll az egyik! - sikoltotta Chacho.

- Maradj nyugton! Ne mozogj! - kiáltott rá Matt. Szörnyű gondolat hasított az agyába, és gyorsan
figyelmeztetnie kellett Chachót.

A fiú egyfolytában ordított, de felfogta Matt tanácsát, mert nyugton maradt. Egy perc múlva már csak
zokogott.

- Chacho! - kiabálta Matt. A fiú nem válaszolt. Csak sírt és sírt. Néha azért levegőt is vett. Matt óvatosan
megfordult, egy másik éles csontot keresett. Lent, a kísértetiesen közeli feketeségben apró denevérek
röpködtek és csipogtak. Kétségkívül legalább olyan kényelmesnek találták a gödröt, mint egy barlangot. Ide-
oda röpködtek, úgy navigáltak a csontok között, mint hal a vízben. Valami keserű szagot vertek fel a
szárnyukkal.

- Chacho? - szólalt meg Matt. - Itt vagyok. A denevérek lenyugszanak. Újra megpróbálom elvágni a
ragasztószalagot.

- Sosem jutunk ki innen - nyögött Chacho.

- Jaj, dehogynem - felelte Matt. - De nem szabad lejjebb esnünk.

- Meg fogunk halni - nyöszörögte Chacho. - Ha megpróbálunk kimászni, a csontok elmozdulnak. Tonnányi
van itt belőlük. Le fogunk zuhanni az aljára, és ránk esik az egész.

Matt egy szót sem szólt. Neki is pontosan ez jutott eszébe. Néhány pillanatig elkeseredetten sírt, képtelen
volt tisztán gondolkozni. így végződne az életesély, amelyet Tam Lintől és Celiától kapott? Sosem tudják
meg, mi történt vele. Azt hinnék, elfelejtette őket.

- Tam Lin azt mondja, a nyulak feladják, ha egy préri-farkas elkapja őket - mondta Matt, miután eléggé
lenyugodott ahhoz, hogy bízzék a hangjában. - Szerinte azért adják meg magukat a halálnak, mert állatok,
és nem ismerik a reményt. Az ember azonban más. Az ember harcol a halál ellen, nem számít, milyen
rosszul állnak a dolgok, néha pedig, még akkor is, amikor minden ellenük szól, győznek.

- Aha, egymillió évenként egyszer - morogta Chacho.

- Kétszer. Ketten vagyunk.

- Te ostoba nyuszi vagy - mondta Chacho, de abbahagyta a sírást.

Ahogy a nap átverekedte magát az égbolton, Matt egyre szomjasabb lett. Igyekezett nem gondolni rá, mégis
ösztönösen a szomjára gondolt. Nyelve a szájpadlásához tapadt. Torkát kaparta a homok.

- Találtam egy éles csontot - mondta Chacho. - Azt hiszem, egy fog.

- Óriási! - felelte Matt, aki egy bordán ügyködött a kötelékeivel. A ragasztószalag elképesztően nyúlt. A fiú
szorgalmasan fűrészelte, de a szalag egyszerűen csak hosszabb lett, nem szakadt el. Ám egy idő múlva
eléggé meglazult ahhoz, hogy kicsúsztassa belőle a kezét. - Megcsináltam! - kiáltotta.

- Én is - kiabálta vissza Chacho. - Most a lábamnál tartok. Matt először érezte igazán, hogy van remény.
Óvatosan felhúzta a lábát, és egy csontszilánkkal szurkálta a ragasztószalagot. Iszonyúan kimerítő volt.
Végtelenül lassan kellett mozognia, nehogy mélyebbre csússzon, és szinte minden második percben
kénytelen volt megállni pihenni. Rájött, hogy egyre fogy az ereje.

Chacho szemlátomást hosszabb pihenőket tartott.

- Ki az a Tam Lin? - kérdezte az egyik szünetben.

- Az apám. - Ezúttal nem botladoztak Matt szavai.

- Fura, hogy a nevükön szólítod a szüléidet.

- így akarták.

Hosszú csönd következett.

- Te tényleg zombi vagy? - kérdezte Chacho.

- Nem! Gondolod, hogy így tudnék beszélni, ha az volnék?

- De láttad őket.

- Igen.

Elállt a szél, nehéz és mozdulatlan lett a levegő. Kísérteties volt a csend, mert olyan érzést keltett, mintha a
sivatag arra várna, hogy történjék valami. Még a denevérek is abbahagyták a csivitelést.

- Mesélj nekem a zombikról - kérte Chacho.

így aztán Matt leírta a barnaruhás férfiakat és nőket, akik vég nélkül hajladoznak a földeken, és a
kertészeket, akik ollóval vágják le El Patron birtokán a hatalmas kiterjedésű; pázsitot.

- Mi eejiteknek hívtuk őket - mondta.

- Úgy hangzik, mintha sokáig lettél volna ott - jegyezte meg Chacho.

- Egész életemben - felelte Matt, mert úgy döntött, ez egyszer őszinte lesz.

- A szüleid... eejitek voltak?

- Azt hiszem, te rabszolgának neveznéd őket. Egy csomó, munkát normális embereknek kellett elvégezniük.

Chacho felsóhajtott.
- Ezek szerint lehet, hogy apám jól van. Zenész volt* Vannak ott muzsikusok?

- Igen - felelte Mr. Ortegára gondolva Matt. De a zenetanai nem lehetett Chacho apja, ahhoz túl régen élt a
birtokon.

Már alacsonyan állt a nap. Sötétebb volt, mint amire Ma a napnak ebben az időszakában számított, még
akkor is, ha a1 fényből jócskán elvett a gödör. Ismét feltámadt a szél. Úgy nyögött a csontok között, akár egy
elveszett lélek, és meglepően hideg lett.

- Úgy hangzik, mint La Llorona - mondta Chacho.

- Az csak mese - felelte Matt.

- A mamám szokott mesélni róla, és az én mamám nem hazudik. - Chacho rögtön lecsapott a mamáját érintő
minden valós vagy elképzelt sértésre. Matt tudta, hogy meghalt az édesanyja, mikor Chacho még csak hat
éves volt.

- Jól van. Én elhiszem La Lloronát, ha te elhiszed, hogy a denevérek nem veszélyesek.

- Bárcsak ne hoztad volna szóba őket! - nyöszörgött Chacho.

Egyre erősebben fújt a szél, porörvényt küldve az árok fölé. A legfelső csontok zörögtek, és Matt vakító
villámlást látott, amelyet hatalmas dörgés követett.

- Vihar - mondta elcsodálkozva. A hűvös szél eső illatát sodorta felé, ami még elviselhetetlenebbé tette
szomjúságát. A sivatagban ritka a vihar, kivéve augusztusban és szeptemberben, de nem teljességgel kizárt.
Hirtelen törnek ki, dühödten letarolnak mindent, majd szinte épp olyan gyorsan, ahogy jöttek, el is tűnnek. Ez
mesésnek ígérkezett. Fehér lett az égbolt, majd barackszínű a naplementében, ahogy egy óriási felhő
kerekedett fölöttük. Villámok cikáztak. Matt azt számolta, mennyi idő telik el a villámlás és a dörgés között,
hogy megsaccolja, milyen messzire csapott be: egy mérföld, fél mérföld, negyed, majd pedig közvetlenül a
fejük felett. Megnyílt a felhő, és cseresznyenagyságú jégdarabok zúdultak alá belőle.

- Kapd el őket! - üvöltötte Matt, de a vihar bömbölése fölött Chacho valószínűleg nem hallhatta meg. Matt
elkapta a jégszemeket, ahogy lefelé csúsztak a csontok között, és a szájába tömte őket. A jeget eső követte,
s Matt kitátotta a száját, hagyta, hadd ömöljön bele. A villámlások fényénél látta, hogy a denevérek a
csontokba kapaszkodnak. Hallotta, ahogy az árok oldalán zubog le a víz.

Aztán vége lett. A vihar elvonult a sivatag fölül. Egyre halványabbak lettek a villámok, de a víz még mindig
ömlött a gödörbe. Matt fölhúzta az ingét, s annyi nedvességet szívott ki belőle, amennyit csak tudott.
Felélénkítette az eső, de közel sem kapott annyi vizet, amennyit akart. Szinte teljesen besötétedett már.

- Célozd meg a gödör legközelebbi peremét, amíg még látsz valamit - kiáltotta Matt a másik fiú felé. -
Kiszabadítottam a lábamat. És te?

A fiú nem válaszolt.

- Jól vagy? - Mattnak az a szörnyű gondolata támadt, hogy Chacho az erős vihar közben lecsúszott a gödör
aljára. - Chacho! Felelj!

- A denevérek - mondta elfúló hangon Chaco. Még a közelben volt, és Matt nagyon megkönnyebbült.

- Nem fognak bántani - mondta.

- Teljesen elleptek - dadogta ugyanazon a furcsa hangon Chacho.

- Engem is. - Matt váratlanul ébredt tudatára, hogy apró teremtmények másznak a testén. - Csak... csak
megpróbálnak kimenekülni a vízből - habogta abban a reményben, hogy ez így igaz. - A fészküket
elárasztotta a víz. Azt hiszem, meg akarnak melegedni.

- Arra várnak, hogy sötét legyen - mondta Chacho. - És akkor ki fogják szívni a vérünket.

- Ne légy már teljesen hülye - kiáltotta Matt. - Meg vannak rémülve és fáznak! - De ösztönösen
megborzongott a lopakodó mozdulatoktól. Egy távoli villámlás fényében látta, hogy egy apró állat a melléhez
bújik. Az orra lapos volt, a füle falevélszerű, szájában apró, tűhegyes fogak. Ám egy bébi is volt az egyik
bőrszerű szárny alatt. Egy anya próbálta megmenteni a kicsinyét az áradattól.

- Ugye, nem fogsz megharapni? - suttogta az anyadenevérnek. Lassan megfordult, de kővé dermedt, mikor
azt hitte, megint elmozdulnak a csontok. Aztán óvatosan továbbaraszolt, ahol a gödör legközelebbi szélét
sejtette. A denevér rövid ideig még az ingébe csimpaszkodott, majd lecsúszott róla a sötétségbe.

Mintha egy idegen és ijesztő óceánban úszott volna. Ahányszor csak megmozdult, lejjebb is csúszott egy
kicsit. Attól tartott, a csontok még a végén csapdába ejtik. De elmozdultak egy kicsit, és továbbengedték. Ám
minden egyes mozdulat után egyre nagyobb súly nehezedett rá. Hamarosan majd moccanni sem bír, és
akkor várnia kell, akár egy borostyánban foglyul ejtett bogárnak, hogy elérje a halál.

Már teljes sötétségbe burkolózott az árok, amikor csont helyett sziklát érintett a keze. Matt megkapaszkodott
a falban, és addig araszolt fölfelé, amíg meg tudta vetni a lábát a kőben. Most még nehezebbnek érezte a
csontokat, de ez azért volt, mert megpróbált fölfelé kapaszkodni közöttük. A sziklához lapult, zihált a
kimerültségtől. Egy erecske esővízre bukkant, úgy lefetyelte, akár egy kutya. Hideg volt és ásvány ízű.
Csodálatos!

- Chacho? - kiáltotta. - Ha a hangom felé jössz, kijutsz a széléig. És víz is van. - De a fiú nem válaszolt. -
Egyfolytában beszélek, és tudni fogod, merre gyere - mondta Matt. A gyerekkoráról beszélt, kihagyva olyan
dolgokat, amelyeket nehéz lett volna megmagyaráznia. Ecsetelte Celia lakását, a hegyek közé tett
kirándulásait Tam Linnel. Elmesélte, milyen az eejit-akol és a környező mákmezők. Nem tudhatta, Chacho
hallja-e őt. Lehet, hogy elájult. Vagy a denevérek kiszívták a vérét.

Éjfél felé járhatott, amikor sikerült felhúznia magát a gödör peremére. Összeesett a vizes földön. Képtelen
volt megmozdulni. Minden akaratereje, amelyet a szabadulására használt, elhagyta. Az oldalán feküdt,
arccal félig a sárban. Akkor sem tudott volna megmoccanni, ha Jorge jelenik meg egy seregnyi felügyelővel.

Hol elhagyta a tudata, hol magához tért, és egyszer valami furcsa hangot hallott a gödör felől. Matt fülelt.
Megpróbálta kitalálni, miféle állat adhat ki ilyen hangot, aztán rájött: Chacho hortyog. A fiú elaludt a puszta
kimerültségtől. Lehet, hogy csapdába került az árokban, de még életben van. És a denevérek mégsem
szívták ki a vérét.

34.

A RAKBETAKARÍTÓGÉP

Az ég sötétkék volt, a sár szinte dermesztő, amikor Matt feltápászkodott a földről. Egészen összehúzta
magát, hogy legalább azt a kevéske meleget óvja, melyet a teste termelt. Szél borzolta a sivatagot pettyező
víztócsákat. Kelet felől rózsaszín és sárga fény terült szét, ahogy lassan hajnalodott.

Matt még sosem fázott ennyire életében. Vacogott a foga, úgy érezte, egyetlen, hatalmas libabőr a teste.
Ruhája tucatnyi helyen elszakadt, miközben kimászott a gödörből. Mindkét karja és lába teli volt karmolással
és horzsolással. A túlélésért folytatott elkeseredett küzdelemben észre sem vette a sérüléseket, most
azonban sajgott mindene.

- Chacho? - kiáltott a csonttengerbe, amely szürke volt a pirkadat előtti fényben. - Chacho! - Matt hangját
tova vitte a szél. - Idekint vagyok. Biztonságban. Te is meg tudod csinálni! Csak kövesd a hangom!

Semmi válasz.

- Egy kicsit lejjebb csúszol majd, de egy idő múlva eléred a gödör szélét. Akkor már tudok segíteni neked -
kiabálta Matt.

Semmi válasz.

A fiú föl-alá járkált az árok szélén. Volt némi sejtelme, merre lehet Chacho, de nem látta őt.

- Maradt még esővíz, kaphatsz belőle, de ide kell jönnöd érte. Sokkal jobban fogod érezni magad. Kérlek,
Chacho! Ne add fel!

A fiú azonban nem válaszolt. Matt vízzel teli üreget talált egy sziklában, és addig ivott, míg megfájdult a feje.
A víz fagyosan hideg volt. Visszament az árok széléhez, kiabált, könyörgött, még sértegette is Chachót,
hogy választ kapjon. De semmi.

Ahogy a nap túljutott a sivatag peremén, és fénnyel árasztotta el a buckákat és bokrokat, Matt egy szikla
menedékébe bújt és zokogott. Nem tudta, mitévő lehetne. Chacho ott van a gödörben, de képtelen volna
megtalálni. És ha rá is bukkanna, hogy menne oda hozzá? Egyáltalán nem volt; olyan növény a sivatagban,
amelyből tisztességes kötelet lehetett volna készíteni.

Matt kimerülésig zokogott, ami nem tartott soká, hiszen már amúgy is szörnyen fáradt volt. A napfény kicsit
felmelegítette a levegőt, de a szél abban a pillanatban elkorbácsolta a meleget, amikor Matt felállt.

Mit tehetne? Hová mehetne? Nem maradhat itt, amíg Jorge visszajön és ellenőrzi a helyzetet. Viszont
Chachót sem hagyhatja itt. Visszabicegett hát az árokhoz és leült a szélére. Beszélt, csak beszélt, egyszer
arra bíztatva Chachót, hogy jöjjön a hangja irányába, máskor csak a gyermekkoráról mondott
összefüggéstelen dolgokat.

Beszélt El Patronról meg a káprázatos születésnapi partikról, beszélt Mariáról és Pamacsról. Addig beszélt,
hogy már sajgott a torka, de nem hagyta abba, mert érezte, hogy ez az egyetlen mentőkötél, amelyet
Chachónak dobhat. Ha a fiú hallhatja őt, nem érzi teljesen egyedül magát, és talán megpróbál életben
maradni.

Már elég magasan állt a nap ahhoz, hogy bevilágítson a gödörbe. Matt nem túl mélyen egy barna foltot látott.
Az egyenruha volt, amelyet a fiúk az üzemben viseltek.

- Látlak, Chacho! - mondta. - Nem vagy messze a szélétől. Meg tudod csinálni, ha nekiveselkedsz.

Zörgő-csörömpölő géphangot hallott a távolban. Nem Jorge targoncája volt, bár az is lehet, hogy a
felügyelők kölcsönvettek valami nagyobb járművet. Matt leárnyékolta a szemét. El akart bújni, de döbbenten
vette észre, hogy mindenütt otthagyta sáros lábnyomát. Képtelenség eltüntetni, mielőtt bárki odaérne.

Elkeseredetten várta a felügyelőket, ám legnagyobb megdöbbenésére Ton-Ton rákbetakarítója döcögött-

dohogott feléje a sivatagban. A motorháztetőn pedig Fidelito trónolt. Amint meglátta Mattot, leugrott és
rohanni kezdett.

- Matt! Matt! - visította a kisfiú. - Kijöttél! Chacho hol van? - Egyenesen a nyakába röpült, majd ledöntötte a
fiút a lábáról. - Olyan boldog vagyok! Élsz! Annyira majréztam! -Matt magához szorította a kisfiút, nehogy
még áttáncoljon a gödör peremén.

A rákbetakarító-gép megállt.

- Én...ööö arra gondoltam, esetleg segítségre van szükség - mondta Ton-Ton.

Mattból kitört a nevetés. Bár igazából inkább hisztéria volt, mintsem nevetés.

- Hogy segítségre lenne szükség? - nyögte ki lihegve. -Igen, úgy is mondhatjuk.

- Hiszen azt mondtam - mondta zavartan Ton-Ton.

Matt reszketni kezdett. Nevetése viharos zokogássá változott.

- Ne csináld ezt - nyöszörögte Fidelito.

- Chacho - zokogta Matt. - A csontok közt van. Nem akar beszélni. Azt hiszem, meghalt.

- Merre? - kérdezte Ton-Ton. Matt a barna egyenruhára bökött, de közben Fidelito karját markolta, mert
rettegett, nehogy a kisfiú beleessen a gödörbe.

Ton-Ton az árok széléhez irányította a betakarítógépet. A mechanikus karral, amellyel a rák-tartályokat

szokta a gyűjtőtankba billenteni, a csontok közé nyúlt. A kar végén hatalmas, karomszerű villa volt. Ton-Ton
lassan, módszeresen addig tolta el a legfelső csontréteget, amíg meglátták Chacho arcát. A fiú szeme
csukva volt. Ton-Ton még több csontot mozdított el, már Chacho melle is kilátszott. Az egyenruha szövete
elszakadt és véres volt, de a fiú lélegzett.
- Jobban menne, ha segítene - jegyezte meg Ton-Ton. Olyan finoman manőverezett a géppel, ahogy egy
sebész operál.

- Kimászhatnék a karra, és ráerősíthetnék Chachóra egy kötelet? - Matt már nem sírt, de szemlátomást nem
tudta abbahagyni a reszketést.

Ton-Ton hümmögött.

- Akkora segítség lennél.. .ööö, mintha egy piás keselyű próbálna meg...ööö elcipelni egy döglött tehenet. -
Olyan csigalassúsággal dolgozott, hogy Matt majdnem felordított. Pedig jól csinálta Ton-Ton. Egyetlen rossz
mozdulat, és az összes csont visszacsúszott volna Chachóra.

Végül Ton-Ton befogta Chacho testét a rákbetakarító villái közé. Azok olyan erősek voltak, hogy egy sziklát
is össze lehetett törni velük, Ton-Ton azonban gyöngéden emelte föl a fiút, mintha egy tojás volna.
Hátratolatott a géppel, addig forgatta a kart, míg túlhaladt az árkon, majd letette Chachót a földre. Ton-Ton
aztán a rákbetakarító-gép fölé emelte a kart, majd behajtotta a helyére. Láthatóan ezt a feladatot sem akarta
elkapkodni.

Matt letérdelt Chacho mellé, megfogta a pulzusát. Lassan vert, de erősen. Fidelito az arcát paskolta meg.

- Miért nem akarsz már felkelni?

- Izé...ööö sokkos állapotban van - mondta Ton-Ton a gépről. - Már láttam ilyet korábban is. Az emberek
csak egy bizonyos mennyiségű félelmet tudnak elviselni, aztán pedig valami...ööö álomba zuhannak.
Ültessétek fel, folyadékot kell beletölteni.

Matt megtámasztotta Chachót, mialatt Ton-Ton valami piros színű folyadékot csöpögtetett a fiú szájába.

- Eper ízű szóda - magyarázta Ton-Ton. - A felügyelők állandóan ezt isszák. Izotóniás ital, jó a kiszáradás
ellen.

Mattot meglepte Ton-Ton hozzáértése. A fiú mindent elraktározott, amit csak hallott. Luna a gyengélkedőben
biztosan beszélt neki a kiszáradásról.

Chacho köhögött, az ajkát nyalta és nyelt. Kinyílt a szeme. Elkapta az üveget, és nagy kortyokban ivott.

- Lassíts! - Ton-Ton kikapta a fiú kezéből a palackot. - Ha túl gyorsan iszol.. . ööö rókázni fogsz.

- Még! Még! - krákogta Chacho, de az idősebb fiú kényszerítette, hogy csak apró kortyokat igyék. Chacho
mindenfélének lehordta, de ő rá sem hederített. Addig engedte inni Chachót az eper ízű szódából, amíg úgy
gondolta, már épp eleget kapott.

Egy másik palackot vett elő és Mattnak adta. A mennyország se lehet jobb ennél - gondolta Matt az édes,
hűvös folyadékot forgatva a szájában. Az eper ízű szóda pontosan úgy ízlett neki, ahogyan El Patronnak a
Yucatántól beáramlott kőrákok.

- Jobb lesz, ha megyünk - mondta Ton-Ton, s már indította is a masináját.

Matt eufóriája tüstént alábbhagyott.

- Visszamenni? Jorge meg akar ölni bennünket. Hallottam, amikor ezt mondta.

- Nem kell mindjárt betojni. San Louisba megyünk megkeresni a nagymamámat.

- Az én ötletem volt - büszkélkedett Fidelito.

- Az én ötletem volt - közölte határozottan Ton-Ton. Matt a kisfiú szája elé tette a kezét, hogy elhallgattassa.
Teljesen mindegy volt, ki találta ki, amíg Ton-Ton nem gondolja meg magát.

- Mennyit is kell gyalogolni? - motyogta Chacho. Kábának tűnt.

- Hát nem ezért hoztam.. .ööö a rákbetakarítót? - mondta Ton-Ton. - Te és Matt utazhattok a tankban.
Fidelito pedig. . .ööö előre ül velem.
Ton-Ton részéről ezzel be is fejeződött a vita. Matt sem vitatkozott. Valami lassú, tüzetes folyamat során
Ton-Ton úgy döntött, nem ad rá alkalmat. És ha ötmérföldes sebességgel akart megszökni, Matt úgysem
mondhatott volna semmi olyat, ami eltéríthetné ettől. Ellenben azon tűnődött, hogyan akarja a fiú elkerülni a
felügyelőket.

Segített Chachónak egy fémlétrán lemászni a tankba. Hiába öblítették ki vízsugárral, rohadt rákoktól bűzlött.
Matt azt hitte, mindjárt hányni fog, csakhogy nem volt mit kihánynia. Legalább nem lesz éhes útközben.

Chacho elaludt a vizes padozaton, Matt azonban felmászott a létrán s a szélbe tartotta az arcát.

Öt mérföld óránként! Matt látta, hogy vadul optimista volt. Fidelito gyorsabban szökdécselt volna, mint ahogy
a rákbetakarító haladt. Ton-Tonnak szlalomoznia kellett vele, hogy kikerülje a sziklákat, és nem menjen bele
a gödrökbe. A gép többször is felborulással fenyegetett, de végül mindig a kerekeire huppant és egyenesbe
állt.

Északi irányban megkerülték a csontokkal teli, hatalmas árkot, majd nyugatnak tartottak. A talajt nagy,
gömbölyű kövek tarkították, közöttük mély homok, amelyben a betakarítógép elmerült, és hevesen
tiltakozott, mielőtt tovább küzdötte volna magát. Végül elérkeztek a kerítéshez, és Ton-Ton megállt.

- Mindenki kifelé! - parancsolta.

Segített Mattnak kihúzni Chachót a tankból. A fiú még ahhoz is gyönge volt, hogy megálljon a lábán. Fidelito
táncoslábú közreműködésével egy puha homokfoltra cipelték.

- Nem mozdulsz el innét - mondta Ton-Ton a kisfiúnak. - Komolyan gondolom. Ha...ööö a betakarító
közelében elkaplak, én.. .ööö a szart is kipofozom belőled.

- Úgysem tenné meg - motyorászta csak úgy önmagának Fidelito, mikor az idősebb fiú nagy léptekkel
elment.

- És mi lesz a felügyelőkkel? - kérdezte Matt. - Ton-Ton nem fél, hogy elkapnak bennünket?

- Kizárt dolog! - Fidelito majd kibújt a bőréből az izgalomtól. - Be vannak zárva a magas fal mögött, a
körletükben. Az ajtókat és az ablakokat sószsákokkal barikádoztuk el. Egy egész sóheggyel! Az összes fiú
segített.

- És a felügyelők meg sem próbálták megállítani őket?

- Szunyáltak - felelte Fidelito. - Ton-Ton azt mondta, nem fognak felkelni, bármekkora lármát is csapunk.

Mattnak némi rossz érzése volt ezzel kapcsolatban, de annyira megdöbbentette, amit Ton-Ton csinált
éppen, hogy nem kérdezősködött tovább. A fiú a rákbetakarító villáját a kerítés egyik kábelébe akasztotta.
Lassan tolatott, addig húzta valami iszonyatosan éles, csikorgó zajjal a kábelt, amíg az egy hatalmas
csattanással elszakadt. Ton-Ton egy következő, majd megint egy újabb drót ellen intézett támadást. Minél
többet szakított szét, annál könnyebb volt lebontani a kerítést, és hamarosan egy akkora lyukat sikerült
csinálnia, hogy keresztülhajthatott rajta. Matt aggodalmasan nézte a kerítés tetejét. Az egyetlen huzal, amely
miatt aggódniuk kellett, még a helyén volt, zümmögött és pattogott a szélben. Amíg Ton-Ton nem sérti meg
a szigetelést, biztonságban lesznek.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Chachótól.

- Nem tudom - felelte elhaló hangon a fiú. - Nem tudom, mi a baj. Megpróbáltalak elérni az éjjel, de annyira
összenyomtak a csontok, hogy alig kaptam levegőt. Olyan volt, mintha egy szikla nyomott volna össze. -
Elhallgatott, túlságosan gyöngének tűnt, hogy folytassa.

- És fáj a mellkasod? - kérdezte Matt. Most már megértette, miért nem válaszolt neki Chacho.

- Egy kicsit. De nem hiszem, hogy bármim is eltört volna, csak... Olyan, mintha nem kapnék elég levegőt.

- Ne beszélj - mondta Matt. - Amint San Louisba érünk, elviszünk az orvoshoz. - Szörnyen aggódott, de ő
sem tudta, mi lehet a baj.
Ton-Ton keresztülhajtott a nyíláson, és segített Mattnak bevinni Chachót a tankba. Az utazás következő
része már sokkal jobb volt. A kerítéssel párhuzamosan egy út húzódott, és a rákbetakarító gyorsabban
haladhatott. Időnként Ton-Ton megállt kinyújtóztatni a lábait, no meg azért is, hogy Fidelito kifutkározhasson
magából némi kis energiát.

- Ha...ööö még egyszer, csak egyetlen egyszer ugrálni merészelsz az ülésemen, ki fogom.. .ööö a szart is
pofozni belőled - morogta. A kisfiú egy-két percre lenyugodott.

Valamennyien eper ízű szódát ittak. Ton-Tonnak egy egész rekesszel volt belőle a vezetőfülkében. Később
ebédszünetet tartott, és olyan csodálatos ételeket varázsolt elő, amilyeneket Chacho és Fidelito még sosem
látott. Pepperonis kolbászt és sajtot ettek, olívabogyót meg omlós sóskekszet. És ha meg is szomjaztak az
ennivalótól, nem számított, hiszen annyi eper ízű szódájuk volt, amennyit csak meg bírtak inni. Aranypapírba
csomagolt csokoládéval fejezték be a lakomát.

- Olyan boldog vagyok, hogy repülni tudnék - mondta elégedett sóhajjal Fidelito.

Mattot nyugtalanította, hogy ilyen lassan, kényelmesen utaznak.

- És nem félsz attól, hogy a felügyelők kiássák magukat? - kérdezte Ton-Tont.

- Meséltem neki a sózsákokról - mondta Fidelito.

- Ők.. .ööö... alszanak - felelte az idősebb fiú.

- De ilyen sokáig? - kérdezte Matt. - Hacsak... Hé, Ton-Ton! Csak nem laudanumot adtál nekik?

- Kiérdemelték - mondta Ton-Ton ugyanolyan konokul, ahogyan a gyöngélkedőben megvédte őket.

- Mennyit?

- Eleget. - Matt megértette, hogy nem fog kiszedni belőle több információt.

- Csodálatos volt! - dalolta Fidelito. - Ton-Ton azt mondta, meg fogunk menteni titeket, csak ki kell várnunk a
napfelkeltét.

- A betakarítógép.. .ööö... napenergiával működik - magyarázta Ton-Ton.

- Flaco ellenőrizte, hogy biztosan alszanak-e a felügyelők. Ő és a többiek elhozták az összes kajájukat,
aztán meg annyi sózsákot raktak egymás tetejére a ház körül, amennyit csak találtak. Flaco azt mondta,
megvárja a teherszállító siklóhajót, hogy elvigye a felügyelők köz... köz...

- Központjába - mondta Ton-Ton.

- Igen! És elmondja nekik, mit csinált Jorge.

- Flaco megbízik a Központban, de én nem - jegyezte meg Ton-Ton.

- Én sem - morogta Chacho. A betakarítógép oldalának dőlt egy palack szódával. Úgy festett, mint akinek
mindjárt leragad a szeme.

- Talán sietnünk kellene - mondta a fiúra nézve Matt.

- Igen - értett egyet vele Ton-Ton.

így aztán továbbgurult a betakarítógép, mígnem elérte azt a sarkot, ahol a kerítés jobbra fordult. Az út innen
északra, egy alacsony hegyvonulat felé futott. Balra a Kaliforniai-öböl terült el - jobban mondva az egykori
öböl - amelyben víz helyett a futóhomok lett az úr. Bűzös levegő sodródott a betakarítógép fölé. Ugyanaz a
szag volt, amelyet Matt az eejit-akol közelében érzett, de itt erősebb és még riasztóbb volt.

A nap már alacsonyan állt, megnyúltak az árnyékok a sivatagban. A rákbetakarító lassan kapaszkodott
fölfelé a hegyek közt vezető úton, ám amikor eljutottak egy hágóhoz, ahol már merő árnyék volt az út, a gép
megállt.
- Ennyi - mondta Ton-Ton kiugorva a fülkéből. - Hajnalig itt maradunk.

Matt segített kiemelni Chachót a tankból. Az út mellett fektették le, betakarták azokkal a pokrócokkal,
amelyeket Ton-Ton magával hozott. Ő és Matt elsétáltak a hágó végéig, és leguggolva nézték a bíborszínű
naplementét.

- Mennyire van még San Louis? - kérdezte Matt.

- Három mérföld. Legfeljebb négy - felelte Ton-Ton. - Át kell kelnünk a folyón.

- Nem hiszem, hogy Chacho várhat reggelig. Ton-Ton továbbra is az eltűnő napkorongot nézte. Nehéz volt
megmondani, mi jár a fejében.

- Én...ööö... én követtem a szüleimet Álomországba. Jorge megmentett a kutyáktól. Azt gondoltam, hogy...
hogy Jorge a legjobb fej a világon. Ő meg ostobának tart. - Ton-Ton lehajtotta a fejét.

Matt azt hitte, sír, és nem akarta zavarba hozni a fiút a megjegyzésével.

- Valami hasonló történt velem is - mondta végül.

- Tényleg?

- Valaki, akit a világon mindenkinél jobban szerettem, meg akart ölni.

- Hűha! Ez tényleg kegyetlen.

Egy darabig egyikük sem szólalt meg. Matt hallotta, amint Fidelito azt mondja Chachónak, milyen jó móka a
csillagok alatt táborozni, és hogyan volt az ő abuelitájával, miután a hurrikán elfújta a házukat.

- Szerintem, te...ööö és Fidelito inkább gyalog menjetek be San Louisba - szólalt meg végül Ton-Ton. - Ha
találsz egy orvost, hozd ide. Ha nem értek vissza...ööö... hajnalra, továbbmegyek.

Elemlámpát adott Mattnak és Fidelitónak, meg takarókat, hogy ne fázzanak, és citromot, hogy elviseljék a
bűzt.

- A folyó bü-büdös - mondta. - Még mielőtt elérné az országutat, belefolyik egy...ööö csőbe, de még így is
veszélyes. Nehogy a közelébe menj, Fidelito - figyelmeztette a kisfiút. - Fogadj szót, különben.. .ööö ki...

- Kipofozod belőlem a szart - mondta vidáman a gyerek.

- Ezúttal komolyan is gondolom - felelte Ton-Ton.

35.

EL DÍA DE LOS MUERTOS

Noha nem volt megerőltető lefelé gyalogolni a hegyről, Mattnak mégis sokszor meg kellett állnia pihenni.
Minden egyes porcikája sajgott a tegnap éjszakai megpróbáltatástól, és több karcolás meg horzsolás
elfertőződött a testén. Visszanézett, Ton-Ton figyelte őket a hágó tetejéről. A rákbetakarító orrát alig lehetett
látni a leereszkedő sötétben.

Fidelito szökdécselt az elemlámpával.

- Szerinted lát engem?

- Biztos vagyok benne - felelte Matt. Fidelito energiája néha nagyon fárasztó tudott lenni.

Továbbmentek, miközben a kisfiúnak be nem állt a szája, Az iránt érdeklődött, kit fognak meglátogatni. Matt
mesélt neki Mariáról és a Santa Clara zárdáról.

Fogalma sem volt, milyen lehet a zárda épülete, de kitalált valamit, hogy szórakoztassa a kisfiút.

- Egy domb tetején álló kastély - mondta. - Tornya van mindegyik sarkában, piros tetővel. Reggelente a
lányok felhúznak egy zászlót a kertben.

- Ahogyan a felügyelők - jegyezte meg Fidelito.

- Igen - mondta Matt. A felügyelők minden reggel sorba állították a fiúkat, s egy kaptáremblémás zászlót
húztak fel az üzem fölé. A fiúk felmondták A jó polgár öt vezérelvét meg A jó kötelességtudathoz vezető
négy szellemi állásfoglalást, majd csoportokban az ebédlőbe mentek planktonból készült zabkását enni. - De
ezen a zászlón a Guadalupei Szűz képe van. A lányok azt éneklik: Buenos días paloma blanca. Ez a
kedvenc daluk, utána pedig pirítóst és mézet reggeliznek.

Fidelito felsóhajtott.

Matt azon tűnődött, vajon a felügyelőknek sikerült-e felébredniük drogos álmukból. Vagy mindegyik ott
fekszik holtan, mint szegény Pamacs? Akkor Ton-Tont le fogják tartóztatni gyilkosságért?

- Hozzájuthatnak a felügyelők vízhez a körletükben? -kérdezte.

- Flaco szerint ihatnak a klotyóból - felelte Fidelito.

Ez nehéz, de igazságos - gondolta szomorú mosollyal Matt.

- Rókázni fogok ettől a víztől - mondta Fidelito. Matt felkapta a fejét. Fokozatosan erősödött a bűz.

- Kénytelenek vagyunk közel menni a folyóhoz - mondta. Lekaparta egy citrom héját, és Fidelito orra alá
tartotta. - Ez nem fogja megszüntetni a szagot, de minden esetre segít, hogy ne hányj.

Matt gurgulázó lármát és vízcsapódást hallott valahonnan bal felől, és odavilágított a lámpájával. Széles,
fekete vízszalag tűnt el egy gigantikus lefolyóban. Olaj csillogott rajta, és itt-ott homályos alakok vetődtek a
felszínre, majd tűntek el ismét.

- Ez egy hal? - suttogta Fidelito.

- Nem hiszem. - Matt hosszú, zsírosnak tetsző csápot világított meg, amely kicsapott az áradatból, és vadul
küszködött, hogy megtartsa magát a parton. - Azt hiszem, ez az oka, amiért Ton-Ton azt mondta, maradj
távol a folyótól.

- A csáp elvesztette a csatát, és förtelmes szívóhanggal eltűnt a csatornában.

- Fussunk! - könyörgött a kisfiú.

Remegett a föld, ahogy a széles folyó az út alá merült. Nem sok kellett hozzá, hogy Matt elájuljon a bűztől.
Pedig ha itt elájul, senki sem menti meg őket.

- Gyorsabban! - Levegő után kapkodott, és valójában ő volt az, aki lassan futott. Fidelito úgy ugrándozott
előre, akár egy kismajom.

Enyhe emelkedőn kaptattak felfelé. Könnyű szellő támadt és elfújta a folyó bűzét. Matt zihálva csuklott
össze. Köhögni kezdett. Úgy érezte magát, mint akit fojtogatnak. Jaj, ne! - gondolta. - Most nem lehet
asztmás rohamom. Amióta elhagyta Ópiumot, megszabadult a betegségtől, de a folyó bűze ismét kihozta
belőle. Előrehajolt, megpróbálta teleszívni a tüdejét.

Fidelito kétségbeesetten megkaparta a citromját, és Matt orra alá dugta.

- Szagold! Szagold! - kiáltotta. De ez sem segített. Matt verítékben úszott, annyira erőlködött, hogy levegőt
kapjon.

- Segítségért rohanok! - üvöltötte a fülébe Fidelito, mintha süket is volna.

Állj meg, veszélyes! - akarta mondani Matt. De talán rendben is volt, hogy a kisfiú továbbmegy. Ő úgysem
tehetett volna semmit, hogy megvédje.

Nem tudta, mennyi idő telt el. A világ egy kicsiny útszakaszra zsugorodott össze, ahol az életbemaradásért
küszködött. Ám hirtelen kezeket érzett magán, fölemelték, és egy inhalátort - egy inhalátortl - tartottak az
arcához. Matt megmarkolta, és minden erejét összeszedve nagyokat lélegzett. Enyhült a roham. Ismét
kitágult a világ.

Mély ráncoktól szabdalt, viharvert barna arcot látott.

- Nézd csak, mit köhögött fel a folyó, Guapo - mondta a nő.

Guapo - a név azt jelenti: "jóvágású" - leguggolt és Mattra villantotta irdatlanul foghíjas mosolyát. Legalább
nyolcvan éves volt.

- A kölyök tetves egy helyet választott az úszásra - mondta.

- Csak vicceltem - nevetett a nő. - Abban a folyóban senki sem úszik, mert nem élné túl. Tudsz járni? -
kérdezte Mattól.

Matt felállt. Néhány bizonytalan lépést tett, bólintott.

- Maradjatok velünk - mondta a nő. - Nem hinném, hogy anyád számít rátok ma éjjel odahaza.

- Ez egy szökött árvagyerek. Nem látod az egyenruháját? - jegyezte meg Guapo.

- Te azokat a rongyokat egyenruhának nevezed? - nevetett a nő. - Ne aggódj, nino Nem mondjuk el
senkinek. Mi legalább annyira utáljuk a felügyelőket, mint ti.

- Chacho - zihálta Matt.

- A kicsike róla is beszélt - mondta Guapo.- Nézd csak, már úton is van a mentő. - Fölfelé mutatott, és Matt
egy siklóhajót látott elhúzni a fejük felett. Az antigravitációtól égnek állt a szőr a karján.

Egyik oldalán Guapóval, a másikon a nővel, akit Con-suelának hívtak és a férfi testvére volt, Mattnak sikerült
elindulnia az úton. Szédült. Minden olyan hihetetlennek tűnt: a sötét út, a csillagos égbolt, a lépteit irányító
vénember és öregasszony.

Egy magas falhoz érkeztek. Consuela megnyomott egy gombot, mire kinyílt az ajtó, és olyan váratlan kép
tárult Matt elé, hogy azon tűnődött, nem álmodja-e az egészet.

A fal mögött, ameddig Matt csak ellátott, kecses palover-de fákkal szegélyezett sírok sorakoztak.
Mindegyiket pálmaágak, virágok, fényképek, szobrok díszítették, és sok száz pislogó gyertya. A gyertyák
piros, kék, zöld, sárga és lila poharakban voltak, s fényük, mint a szivárvány megannyi széttört darabkája,
úgy táncolt a talaj fölött.

Némelyik síron ételajándék is volt: tortilla, chili, üdítőital, gyümölcs, és süteményből vagy cukorból készült
aprócska kocsik, lovak meg disznók. Az egyik síron gyönyörű kiscica ült, rózsaszín cukororral díszített farka
a lába köré kunkorodott.

Matt embereket látott a sötétben, akik halkan beszélgettek egymással.

- Hol vagyunk? - suttogta.

- A temetőben, chico - mondta Consuela. - Ne mondd nekem, hogy még sosem láttál temetőt.

Ilyet nem - gondolta Matt. Az Alacrán család tagjait márványmauzóleumba temették, nem messze a
kórháztól. Akkora volt, mint egy ház, és seregnyi angyal díszítette. Kovácsoltvas kapuján bekukucskálva
mindkét oldalán olyasmiket látott, amik úgy néztek ki, mint a komód fiókjai. Mindegyik hosszú fiókon egy
eltávozott Alacrán neve állt. Matt azt gyanította, hogy ugyanúgy ki lehet húzni ezeket a fiókokat, ahogyan
Celia szokta az ő szobájában, mikor az ingeit és zoknijait pakolássza.

Az eejiteket természetesen tömegsírban temették el a sivatagban. Tam Lin azt mondta, lehetetlen
megkülönböztetni a nyughelyüket a komposzttárolótól.

- Ez olyan, mint egy... egy parti.

- Az is - rikkantott Fidelito hirtelen előkerülve egy csoport asszony közül, akik piknikkosarakat csomagoltak
ki.

- Milyen szerencsések vagyunk! Bármelyik nap jöhettünk volna, de mi éppen El dia de los muertost, a
halottak napját választottuk. Egész évben ez a kedvenc ünnepnapom.

- S máris egy szendvicset majszolt.

Matt ezt nem értette. Celia a naptár összes ünnepét megünnepelte, de erről az egyről sosem tett említést.
Kirakta a cipőket a három királyoknak, hogy hagyjanak ott ajándékokat karácsonyra. Húsvétra tojásokat
festett. Hálaadáskor sült pulykát szolgált fel, Valentin napkor pedig szív alakú tortákat sütött. Volt külön
szertartása Matt védőszentje, San Matteo tiszteletére meg a sajátja, Santa Cecília tiszteletére is. És
természetesen ott volt még El Patron születésnapi partija. De soha, soha senkinek még álmában sem jutott
volna eszébe, hogy partit adjon a halottaknak!

És itt mégis csontvázszobrokat látott a sírokon: gitározó, táncoló és kicsi műanyag siklóhajóban forgó
csontvázakat. Csontvázanyukák vitték sétálni csontvázcsemetéiket, csontvázmenyasszonyok a
csontvázvőlegényeket, csontvázkutyák szagolgatták a lámpaoszlopokat, és csontvázlovak ügettek a Halállal
a hátukon.

És Matt hirtelen egy szagra lett figyelmes. A magas fal kint tartotta a folyó szörnyű bűzét, de a levegő
másfajta illattal volt teli, amitől Matt minden idegszála megfeszült. Felicia-szag volt! Mintha Felicia szelleme
szállt volna fölötte nehéz whis-kyszagot lehelve a képébe. Hirtelen megszédült és leült.

- Rosszul vagy? - kérdezte Fidelito.

- Guapo, keress egy másik inhalátort a táskámban -mondta Consuela.

- Nem... nem... Jól vagyok - felelte Matt. - Csak ez az illat emlékeztetett valamire.

- Ez a copal füstölő, amelyet a halottaknak égetünk - mondta Consuela. - Talán a mamádra vagy a papádra
emlékeztet, de nem kell szomorúnak lenned. A mai este az, amikor üdvözöljük őket, megmutatjuk nekik,
hogy megy a sorunk, és a kedvenc ételeikkel kedveskedünk nekik.

-... esznek? - Matt a tamalesekre, chilis tálakra és rózsaszín cukormázzal díszített cipókra nézett.

- Hát nem úgy, ahogyan mi, kedvesem. Szeretik szagolni a dolgok illatát - magyarázta Consuela. - Ezért
tálalunk fel oly sok jó szagú ételt.

- Mi abuelita azt mondta, hogy úgy jönnek vissza, ahogy a galambok vagy az egerek. Azt mondta, senkit
sem szabad elüldözni, ha enni akar - mondta Fidelito.

- Ez így igaz - bólogatott a kisfiút átkarolva Consuela.

Matt az Alacrán család tagjaira gondolt a márvány mauzóleumban. Talán El Patron is ott van -
természetesen a legfelső fiókban. Celia meséje jutott az eszébe: El Patron azt akarta, hogy a föld alatti
raktárhelyiségben temessék el az összes születésnapi ajándékával együtt. Vajon kitett neki bárki is ételt ma
éjszakára? Készített Celia tamalest és renudót? De Celia az istállókban rejtőzködik, Mr. Alacrán pedig
egyetlen szem chilibabot sem vinne neki, mert gyűlölte El Patront.

Matt pislogott, hogy visszafojtsa könnyeit.

- Hogy ünnepelheti bárki is a halált?

- Azért ünnepeljük, mert hozzánk tartozik - felelte szelíden Consuela.

- Mi abuelita azt mondta, nem szabad félnem a csontvázaktól, mert én is magamban cipelem a sajátomat -
kommentálta Fidelito. - Meg azt is mondta, hogy tapogassam meg a bordáimat és barátkozzam össze velük.

- Nagyon bölcs volt a nagymamád - mondta Consuela.

- A városba indulok a fiestára - szólalt meg Guapo, aki elegáns, fekete sombrerót nyomott a fejébe és gitárt
kanyarított a vállára. - Akarjátok, hogy kitegyelek titeket valahol, gyerekek?
Consuela nevetett.

- Te vén szatír! Csak a csajokat akarod hajkurászni!

- Nem kell hajkurásznom őket - felelte gőgösen az öregember.

- Azért egy darabban gyere haza, Guapito! - Megcsókolta a bátyját és megigazította fején a sombrerót.

- Akkor mi legyen veletek, srácok? Vigyelek el benneteket Chachóhoz, a Santa Clara zárda kórházába?

- Éppen oda igyekszünk! - kiáltotta Fidelito.

- És mi lesz a felügyelőkkel? - kérdezte Matt.

- Amikor buli van, nem merészkednek ki az utcákra. Túl nagy a vidámság - mondta Consuela. - De a
biztonság kedvéért... - Kotorászott óriási táskájában, majd két álarcot varázsolt elő. - Ezeket az unokáimnak
raktam el, de majd szerzek nekik valami mást. - Fidelito arcára illesztette a maszkot.

Matt valami furcsa feszítést érzett a mellében, amikor egy koponya nézett vissza rá Fidelito soványka teste
fölül.

- Te is vedd fel a tiédet - sürgette őt a kisfiú. Matt nem mozdult. Képtelen volt levenni a tekintetét Fidelito
maszkjáról.

- Én is felveszem az enyémet - mondta Guapo.

- Mennyivel jobban nézel ki! Nekem elhiheted - nevetett Consuela. Guapo körbeszökdécselte a húgát, fekete
sombre-rója ugrált a koponyamaszk fölött. Matt tudta, hogy őt akarják jó kedvre deríteni, mégis iszonyodott
ettől az egésztől.

- Figyelj, mi vida - mondta Consuela. Matt arca összerándult régi neve hallatán. - Nem tudom, milyen
szörnyűségek történtek veled, de a biztonságod szempontjából nagyon fontos viselned ezt az álarcot. A
felügyelők nem fognak zaklatni, ha jelmezt viselsz.

Matt látta a gondolat bölcsességét, és vonakodva fejére húzta a maszkot. Úgy illett rá, mint egy második bőr.
Éppen a szeme, az orra, a szája helyén voltak lyukak. Úgy érezte magát, mintha élve lett volna eltemetve és
le kellene küzdenie a pánikot. Mély lélegzetet vett és összeszedve magát elhessegette az iszonyatot.

- Muchas gracias - mondta.

- De nada - felelte Consuela.

36.
A KASTÉLY A DOMBTETŐN

Guapo nyomában haladva Mattnak feltűnt, hogy az összes sírt aranyszínű virágok tarkítják. Amikor kiértek
az útra, látta, hogy a virág ragyogó szirmai szinte ösvényként vezetnek ki a temetőből.

- Mi ez? - súgta oda Fidelitónak.

- Cempasúchil virágok. A halottaknak, hogy megtalálják az utat hazafelé.

Matt óhatatlanul megborzongott, ahogy a kecses virágokon tapostak a porban.

Az öregembernek saját légjárgánya volt, és beletelt némi időbe, amíg felimádkozta a levegőbe. Akkor is csak
legfeljebb egy méternyire a talaj fölött repült.

- Ennyit ér az olcsó antigrav - morogta a kapcsolókkal bíbelődő Guapo. - Kiárusításon vettem. Biztos vagyok
benne, hogy elektronokkal keverték.

A járgány maga mögött hagyta a temetőt és hamarosan elérte a város első házait. Mindegyik bejárathoz
virágösvény vezetett. Mattot azonban a házak szépsége döbbentette meg. Egyáltalán nem hasonlítottak a
televízióban látott viskókra. Valamilyen fényes anyagból készültek és fantasztikus alakúra formálták őket.
Voltak köztük kicsi kastélyok, hajó- és űrállomás alakúak, némelyik olyan volt, mint egy terebélyes fa, fura
erkélyekkel és tetőkertekkel.

Ahogy Guapo antigravja elsiklott az udvarok felett, hologramokban gyönyörködhettek: csontvázak lovagoltak
meg száguldó rakétákat, másutt egy csontvázesküvő vonult át a gyepen pappal meg koszorúslányokkal.
Fidelito kihajolt az ablakon és megpróbálta megérinteni őket.

A távolból Matt zenét hallott és tűzijáték pukkanásait. Fidelito vörös és zöld szikraeső felé mutatott az égen.
Az utca hamarosan zsúfolásig megtelt bulizok csoportjaival, mígnem Guapo már alig tudott haladni. Egy jó
antigravban elrepülhetett volna az emberek feje fölött. Ám a legjobb, amit tehetett, az volt, hogy egyfolytában
dudált és utat tört magának a tömegben. De akkora volt a zenebona és a lárma, hogy oda se bagóztak a
dudálásra.

Matt ámulva bámulta az emberáradatot. Egész életében nem látott ekkora tömeget. Énekeltek és táncoltak,
nyakukba ültették a gyerekeiket, hogy lássák az égboltot megfestő tűzijátékot. Játékosan meghintáztatták
Guapo járgányát is. És a jelmezek! Gorillák, cowboyok és űrhajósok tömege állta körül a pavilonokat. Zorro
három űriényen csattogtatta az ostorát, akik előtte álltak a sorban. La Llorona és a Chupacabras
sörösüveggel kezükben keringőztek. De a legtöbben mégis csontváznak öltöztek be.

Matt elkapta Guapo vállát és felkiáltott:

- Az ott kicsoda?

Az öregember a fekete-ezüstszínű öltönyt viselő alak felé pillantott.

- Az ott? Ő Álomország vámpírja. - És Matt barna ruhás koponya-képű eejiteket látott csoszogni egy
félelmetesen valódinak tűnő El Patron után. A fiú hátradőlt az ülésén. Mélyeket kellett lélegeznie, hogy
legyőzze a döbbenetét. A veszteség szívfacsaró érzése vett erőt rajta, aminek az égvilágon semmi értelme
nem volt. El Patron akkor élne, ha ő - Matt - halott volna.

- Felügyelők - suttogta Fidelito. Matt látta az út mellett álló férfiakat. Olyan rosszalló arckifejezéssel néztek a
mula-tozókra, mintha azt mondanák: Ti valamennyien herék vagytok, és ha eljön a tél, a munkásméhek
kidobnak benneteket a hóra, hogy elpusztuljatok. - Majd én megmutatom nekik a világtérképet - hősködött
Fidelito, de Matt elkapta a karját és visszahúzta az ülésre.

- Hagyjátok abba a bunyózást ott hátul, fiúk - mondta Guapo. - Túlmelegszik miattatok a mágnestekercs.

Végül átjutottak a forrongó Fiestán. Elhagyták a karneváli sátrakat, a sült hús és a sörszagot és egy domb
lábához értek. Gyönyörű, békés út kanyargott fölfelé, gránátalmafák szegélyezték. Közöttük helyenként
gázlámpák fénye vetett fehér fényt a talajra.

- A légi járgányom nem tud odáig felrepülni - mondta Guapo.- De nincs messze a dombtető. Adjátok át
üdvözletemet a nővéreknek a kórházban. A legutóbbi Fiesta után ők stoppoltak össze és ráadásként ingyen
kioktatásban is részesültem. - Az öreg fogatlan mosolyával Mattra vigyorgott.

A fiú sajnálta, hogy elmegy. Csak nagyon rövid ideje ismerte Guapót és Consuelát, de nagyon megkedvelte
őket. Levette az álarcát és segített Fidelitónak is, hogy ő is megszabaduljon tőle.

- Ez az a hely, ahol Maria lakik? - kérdezte a kisfiú.

Mattnak elszorult a szíve. Kétségbeesetten meg akarta találni Mariát. Hetek óta szinte csak ezen járt az
esze. De vajon a lány akar-e találkozni vele? Nem csupán szánalomból mutatkozott barátságosnak?

Ráadásul most az egész arcát pattanások borítják. Testén ott éktelenkednek Jorge botütéseinek nyomai, no
meg a csonttelepben szerzett karmolások és horzsolások. A ruhája mocskos, és rohadt rákszaga van. Lehet,
hogy Mariát annyira zavarba hozza a külseje, hogy bevágja az orra előtt az ajtót?

- Igen, ott él - felelte Fidelitónak.

- Kíváncsi vagyok, hogy ők is buliznak-e - jegyezte meg Fidelito.

Hát, arra én is - gondolta Matt, miközben nekivágtak a meredek domboldalnak. Ő úgy képzelte, hogy a
zárdanövendékek finom ruhát viselnek, mint a koszorúslányok Emília esküvőjén. Beleszántott a hajába és
érezte, hogy vastagon borítja a homok és a só. Bár Fidelito még elment valahogy - a kisfiú legalább helyes
volt a maga módján -, párosuk annyira volt vonzó, mint két rühes prérifarkas.

- Ez tényleg egy kastély - mondta áhítattal Fidelito.

A Santa Clara zárda fehér falai és tornyai lila és bíborvörös virágoktól terhes buganvilla sövények mögül
emelkedtek a magasba. A falak mögül ugyanolyan fehér fényű lámpák kandikáltak ki, mint amilyenek a
kanyargós ösvényt szegélyezték. Az épületet abból a fényes anyagból építették, mint San Louisban a
házakat. Matt nem tudta, mi lehet az, de úgy fénylett, akár a selyem.

- Pirítós kenyeret és mézet reggeliznek - suttogta Fidelito. - Mit gondolsz, nekünk is adnak belőle?

- Először meg kell találnunk a kaput - mondta Matt. Macskakővel kirakott ösvény vezetett az épület körül.
Fent a magasban láttak ablakokat, ajtókat azonban sehol. - Ennek vezetnie kell valahova - mondta a fiú.
Abban a pillanatban lámpák gyulladtak fel és úgy nyílt meg a fal, mintha valaki félrehúzott volna egy
függönyt. Kapuboltozatot pillantottak meg, amely egy kivilágított udvarra vezetett. Matt mély lélegzetet vett
és Fidelito vállára tette a kezét. A kisfiú reszketett.

- Ez valami varázslat? - suttogta.

- Hologram - mondta Matt. - A biztonsági rendszerhez tartozik. Távolról egybefüggőnek mutatja a falat, de
amint túljutsz a konvektorokon - a fák közt megbúvó kamerákra mutatott -, eltűnik a hologram.

- Okés? Szóval, ha újra bekapcsol, csapdába esünk? Matt elmosolyodott.

- Tökéletesen biztonságos. Már láttam ilyet ott... Ahol valamikor laktam.

Fidelito felnézett rá.

- Ez akkor volt, amikor zombi voltál?

- Jaj, öcsi! - méltatlankodott Matt. - Azt ne mondd, hogy elhitted Jorge hazugságait!

- Naná, hogy nem - vágta rá a kisfiú, de Matt észrevette rajta a megkönnyebbülést.

Átvezetette Fidelitót a kapuboltozat alatt, majd egy fehér márványszobor mellett, amely Szent Ferencet
ábrázolta, amint galambokat etet. Az udvar túlsó végén egy folyosóhoz értek. Ápolónők és műtősök
rohangáltak kötszerekkel és orvosságokkal. A folyosón sorakozó ágyak teli voltak sérült emberekkel, s mivel
a legtöbben jelmezt viseltek, olyan volt az egész, mintha csupa csontváz feküdne a matracokon.

- Ti mit kerestek itt? - kiáltott rájuk mérgesen egy nővér, amikor szinte belerohant a két fiúba.

- Kérem, mi Chachót jöttünk meglátogatni - mondta Matt.

- És Mariát - tette hozzá Fidelito.

- Sok száz Maria van itt ma éjjel - felelte az ápolónő. - Minden évben ez történik az átkozott Fiestán. Isznak,
aztán meg összeverekednek. Be kéne ezt tiltani... De Chacho... -elhallgatott és alaposabban szemügyre
vette a két fiút. - Egyetlen Chachóról tudok csak, és ő az intenzív osztályon van. Csak nem ugyanabból az
árvaházból vagytok?

- Meglehet - felelte óvatosan Matt. Az ápolónő halkabbra fogta a hangját.

- Akkor jobb lesz, ha vigyáztok. Felügyelők szimatolnak errefelé. Úgy tűnik, lázadás volt az üzemben.

- Hogy van Chacho? - kérdezte Fidelito.

- Nem túl jól. Figyeljetek, egy titkos úton viszlek oda benneteket. - Az ápolónő rosszul megvilágított átjáróba
vezette őket, amelyet szemlátomást raktárként használtak. Ágyneműhalmok és dobozok között haladtak. -
Valamikor magam is árva voltam - még ma is előfordul, hogy hideg verítékben úszva arra ébredek, hogy A jó
polgár öt vezérelvét és A jó kötelességtudathoz vezető négy szellemi állásfoglalást szajkózom.

Egy másik néptelen folyosóra jutottak.

- Ez a lábadozószárny - magyarázta az ápolónő. - A kedvesnővérek itt tartják megfigyelés alatt a hosszabb
ideig betegeskedő pácienseket. Chacho az utolsó szobában van jobbra. Ha alszik, ne ébresszétek fel. - A
nővér magukra hagyta őket és visszament a dolgára.

Matt hangokat hallott a folyosó végéről. Fidelito előre rohant.

- Chacho - rikkantotta.

- Fel ne ébreszd! - szólt utána Matt. De teljesen mindegy volt, mekkora zajt csap a kisfiú, mert a szobában
lévők még nála is hangosabban üvöltöztek. Matt két kedvesnővért látott, akik egy ágyat őriztek. Velük
szemben pedig két felügyelőt, mellettük összekötözve, mint valami ormótlan csomag, Ton-Ton feküdt a
földön. A fiú ajka azt a szót formálta: Futás!

- Ha megmozdítják, meg fog halni - kiáltotta az egyik kedvesnővér.

- Azt tesszük, amit akarunk, Inéz nővér - csattant fel az egyik felügyelő. Matt tüstént felismerte a hangot.
Carlos volt, a másik pedig, legalábbis a karján lévő gipszből ítélve, Jorge.

- Ezek a fiúk gyilkosságot akartak elkövetni... Világos?

- dörögte Carlos.

- Én úgy látom, hogy néhányuknak a büszkesége szenvedett sérelmet - felelte Inéz nővér. - Én legalábbis
még sosem hallottam olyat, hogy valaki belehalt volna a szégyenbe. Viszont, ha Chachót megmozdítják, az
bizony gyilkosság lesz. Nem engedhetem meg.

- Akkor az ön engedélye nélkül fogjuk elvinni - közölte Carlos. Matt látta, hogy Inéz nővér elsápad, de nem
hátrált meg.

- Csak a testünkön keresztül - mondta.

- Meg a miénken! - szólalt meg Matt. A felügyelők hátraperdültek.

- A rohadt arisztokrata! - üvöltötte Jorge. Matt után kapott, de csak egy jó karja volt, úgyhogy megbotlott és
rázuhant Ton-Tonra. A fiú azonnal a felügyelő oldalába bokszolt a fejével.

- Elég legyen! Elég! - kiáltotta Inéz anya. - Ez egy zárda! Itt nem használhatnak erőszakot.

- Ezt nekik mondja! - üvöltötte Matt, aki éppen Carlos alól akarta kirúgni a lábát. A felügyelő akkor vetette be
magát a küzdelembe, amikor Jorge elesett. Mattnak reménye sem volt a győzelemre. A megpróbáltatás
szörnyen legyengítette és a férfi vagy huszonöt kilóval nehezebb volt nála. Viszont elege lett a menekülésből
és bujkálásból. Nem szerzi meg a felügyelőnek a könnyű győzelmet. Ezek dagadt varangyok, akiket Tam Lin
minden különösebb gondolkodás nélkül felrobbantana. Mattnak zúgott a füle.

- Azonnal hagyják ezt abba! - Egy éles hang hasított a fiú fejét elborító vörös ködbe. Matt érezte, hogy
Carlos elengedi. Térdre rogyott. Hallotta Fidelito zokogását.

- Ez szégyen és gyalázat! - kiáltotta az éles hang.

Matt felpillantott. Ha nem lett volna olyan iszonyú a helyzet, talán még mulatságosnak is találja a látványt.
Inéz nővér éppen Carlos haját markolta. A másik kedvesnővér Jorge inggallérját tépte, akinek a lába félúton
volt a levegőben, hogy gyomron rúgja Ton-Tont. Fidelito Chachóra vetette magát, mintha soványka teste
bármilyen védelmet nyújthatott volna. Szegény Chacho pedig úgy meredt az ajtóra, mintha egy hétfejű
sárkányt látott volna.

Matt apró termetű, ám nagyon is szenvedélyesnek látszó nőt pillantott meg, aki csípőre tett kézzel állt.
Fekete ruhában volt, sötét haját befonva a feje tetejére tűzve viselte, akár egy koronát. Kicsike volt, de
körülötte minden azt sugallta, ez a nő megszokta, hogy engedelmeskednek neki. Aki mégsem, az megbánja.

- Do- Dona Esperanza - dadogta Inéz nővér.

Mattnak leesett az álla. Hiszen ez Maria édesanyja! Felismerte őt a fényképről, noha idősebb volt, mint amire
számított.

- Felállni mindannyian! - parancsolta Esperanza. Carlos, Jorge, a két kedvesnővér, Fidelito és Matt
valamennyien feltápászkodtak. Még Ton-Ton is megpróbált egyenesen ülni. - Magyarázatot követelek -
süvített Esperanza.

Mindnyájan egyszerre akartak beszélni, mire Esperanza erélyesen rájuk parancsolt, hogy fogják be, amíg
engedélyt nem ad a beszédre. Mindenkit egyenként végigmustrált a helyiségben, tekintete csak akkor lágyult
el, amikor megpillantotta Chachót.

- Te! - mondta Ton-Tonra mutatva. - Te mondd el nekem ennek az undorító, hihetetlen és embertelen
cirkusznak az okát!

És Ton-Ton egyetlen nyelvbotlás nélkül előadta a teljes történetet - attól fogva, hogy Fidelitót botozásra
ítélték, egészen addig, amíg Mattot és Chachót elvitték a csonttelepre, aztán az árvák bosszúálló
hadsereggé változtak, és Ton-Ton elvitte a rákbetakarító-gépet, végül pedig őt és Chachót beszállították a
kórházba. Esperanza annyira megrémítette a fiút, hogy még dadogni is elfelejtett.

Amikor Ton-Ton befejezte, mindenki némaságba burkolózott. Már-már túl hosszúra nyúlt a csend. Matt alá
akarta támasztani Ton-Ton történetét, de egyetlen pillantás elég volt az indulatos, fekete szemekből, hogy
azonnal elálljon szándékától.

- Kérem, bocsásson meg, hogy előhozakodók a saját véleményemmel, Dona Esperanza - szólalt meg végül
Jorge -, de meg kell mondanom önnek, hogy ez a fiú szellemileg visszamaradott. Én mentettem ki évekkel
ezelőtt a Farmőrség karmaiból, és sosem mutatott fel semmilyen értelmet.

- Nekem értelmesnek tűnik - mondta Esperanza.

- Bármit elszajkózik, amit mondanak neki. Többnyire alig tud összefűzni egy mondatot.

- De tu-tudok - motyogta Ton-Ton.

Esperanza egy homlokráncolással elhallgattatta a fiút. Ismét Jorgéhoz fordult.

- Maga azt állítja, hogy a botozások meg sem történtek?

- Természetesen nem - felelte a felügyelő. - Olyan előfordul, hogy egy napra lecsökkentjük a rosszul
viselkedők élelmiszeradagját, de fizikai fenyítést sosem alkalmazunk. Ez mindennek ellentmond, amiben a
felügyelők hisznek.

- Értem - mondta Esperanza. - És a csonttelep is csak mítosz.

- Tudja, hogy van ez - felelte negédesen Jorge. - A fiúk sötétedés után mindenféle mesével ijesztgetik
egymást. Vámpírokról, meg chupacabrasról mesélnek. Ez természetes, de néha túlzásba viszik a dolgot.

Mattnak elfacsarodott a szíve. Esperanza bólintott, mint aki egyetért Jorgéval: a fiúk rémisztő történeteket
mesélnek egymásnak. És ki is találnak dolgokat. Ám aztán így szólt:

- És feltételezem, a laudanummal teli raktár is csak mítosz. Jorgénak megrándult az arca.

- Laudanum?

- Az aztlán rendőrség már régóta szeretné tudni, hogyan forgalmazzák ebben a városban a drogokat.
Szörnyen felkeltette az érdeklődésüket az, amit a sóüzemben találtak.

- Ez elvetemült hazugság! Valaki megpróbálja aláásni a felügyelők jó hírét! - kiáltotta Carlos. - Az ilyen
szóbeszédeket azok az idióták terjesztik, akik azt akarják, hogy az árvák úgy heverésszenek, mint az
elkényeztetett házimacskák. Mi tudjuk, hogy hitvány kis élősködők, amíg át nem neveljük őket jó
állampolgárokká. Ha találtak laudanumot, azt a rendőrök vitték oda!

- Remek. Akkor ugye nem bánja, ha elvégzünk egy drogtesztet? - mondta Esperanza. Félrelépett és hirtelen
kék egyenruhás férfiak árasztották el a bejáratot. Eddig biztosan megbújtak valahol. Jorge és Carlos
döbbentnek tűnt, amikor elvezették őket.
- Már nagyon régóta várok erre a pillanatra - mondta Esperanza úgy összecsapva a tenyerét, mint aki éppen
végzett egy feladattal. - Azt tudtuk, hogy a felügyelők kereskednek droggal, de nem volt jogalapunk a
házkutatási parancs megszerzésére, amíg Ton-Ton el nem mesélte nekünk, mit látott a felügyelők
körletében. - Kért egy ollót Inéz nővértől és elkezdte szétvagdosni a ragasztószalagot, amellyel hátrakötötték
a fiú kezét.

- Soha, ööö, senki nem hallgatott meg ezelőtt - mondta Ton-Ton.

- Mert nem volt senki, akinek beszélhettél volna a szörnyű bánásmódról, amelyben részetek volt - mondta
Inéz nővér. - Ha belegondolok, planktonon élni ennyi éven keresztül! Mi csak az állatok takarmányához
használjuk.

Matt egészen beleszédült, hogy ilyen gyorsan megfordult a szerencséje. Már olyan régóta mentek rosszul a
dolgok, hogy nehéz volt elhinnie, végre talán jó irányt vesznek.

- Chachóval maradhatunk? - kérdezte szégyenlősen Fi-delito.

- Majd kitalálunk valamit - felelte Inéz nővér. - Mindenekelőtt biztos vagyok benne, hogy szeretnétek
megfürödni. - A nők nevettek és Esperanza szinte barátságosnak látszott.

Fülsiketítő sikítás szakította félbe őket. Egy lány viharzott be az ajtón fehér ruhában és egyenes Matt
nyakába vetette magát.

- Ó, Anya! Ó, Anya! Ez Matt! Életben van! Itt van!

- Szentséges ég, Maria! - szörnyülködött Esperanza. - Ha nem mutatsz némi önmérsékletet, sosem fogjuk
kiirtani a rákszagot ebből a ruhából.

37.

HAZATÉRÉS

Matt roppantul élvezte a tiszta fehér lepedőket, a puha párnákat, a kertből beszállingózó virágillatot. Inéz
nővér miután ellátta a sebeit, tüstént ágyba parancsolta. Fidelito és Ton-Ton egy internátusban nyertek
elhelyezést, amelyet a zárda üzemeltetett, de minden nap meglátogatták Mattot és Chachót.

Szegény Chacho - gondolta Matt. Alig észlelte, amikor látogatója volt. Csak nagy ritkán ébredt fel, néha az
apját hívta, máskor pedig denevérekről motyogott, amikor félrebeszélt. Inéz nővér szerint az agyának időre
van szüksége, hogy összeszedje magát a szörnyű megpróbáltatás után, amelyet elszenvedett. A nehéz
bálnacsontok alatta a tüdeje nem jutott elég oxigénhez és számos bordája is eltörött.

A nap legjobb része az volt, amikor Maria jött látogatóba. Matt örült, hogy hallgathatja őt, a lány pedig sosem
fogyott ki a mondanivalóból. Elkóborolt macskákról beszélt, amelyeket megmentett vagy arról, hogyan tett
tévedésből sót a piskótatésztába cukor helyett. Maria élete csupa dráma volt. Ha egy virág kinyílt a kertben
és egy pillangó repült az ablakra, már izgalomra adott okot.

Matt türelmetlenül nézte az ajtót, mert Maria hangját hallotta a folyosón, ám alaposan csalódott, amikor rajta
kívül az édesanyját is meglátta. Esperanza acélszürke ruhát viselt, amely a fiút az egyik irányítható rakétára
emlékeztette, amit El Patron a születésnapjára kapott.

- Hoztam neked guavát - mondta Maria egy kosárkát téve az éjjeli asztalra. - Inéz nővér azt mondta, tele van
C-vitaminnal. És azt is mondja, hogy erre van szükséged ahhoz, hogy kitisztuljon a bőröd.

Matt grimaszt vágott, tudta, milyen förtelmesek a pattanásai. Inéz nővér szerint annak a víznek a
szennyezettsége okozta, amelyben a felügyelők a planktonokat tenyésztették.

- Egészségesnek látszol - jegyezte meg Esperanza.

- Köszönöm - felelte Matt, de nem bízott a nőben.

- Elég egészséges ahhoz, hogy felkelj.

- Jaj, Anya! Legalább még egy heti fekvésre van szüksége - csattant fel Maria.

- Ebből a fiatalemberből nem fogsz trotylit csinálni - mondta Esperanza a lányának. - Már épp elegem van a
háromlábú macskákból meg a háton úszó halakból. Matt fiatal és gyorsan gyógyul. Ráadásul igencsak
fontos munkát kell elvégeznie.

Tyűha - gondolta Matt. Vajon miben sántikál most Esperanza?

- Szörnyen aggódunk - vallotta meg Maria.

- Több, mint aggódunk - mondta Esperanza a maga kemény módján. - Valami nincs rendjén Ópiumban...
Nem, mintha valaha is rendben ment volna abban az istenverte sivatagban. De El Patronnak legalább volt
kapcsolata a külvilággal. De amióta meghalt, senki semmilyen hírt nem hallott onnan.

- Emilia még mindig Ópiumban van - magyarázta Maria -, és Dada is. Még mindig dühös vagyok rájuk azért,
ahogy veled bántak, de mégsem akarom, hogy bármi... bármi rossz történjen velük. - A lány szeme megtelt
könnyel.

Esperanza ingerülten felmordult.

- Engem egy csöppet sem érdekel, ha történt valami az apáddal. Jaj, úgy bőgsz, mint egy szökőkút, Maria!
Ostoba szokás és megzavarja az eszedet. Apád gonosz ember.

- Nem tehetek róla - szipogta Maria. Matt egy zsebkendőt nyomott a kezébe. A maga részéről egyetértett
Esperanzával, a szíve azonban Maria oldalán volt.

- Ópium zárlat alatt van - mondta Esperanza. - Ha jól emlékszem, ez mindössze három esetben történt meg
az elmúlt száz évben. A zárlat azt jelenti, hogy az országból egy lélek se be, se ki.

- Nem várhatnánk meg, amíg úgy döntenek, hogy kapcsolatba lépnek velünk? - kérdezte Matt.

- A többi zárlat alig néhány óráig tartott. Ez viszont már három hónapja tart.

Matt felfogta a dolog jelentőségét. Az ópiumszállítmányoknak naponta el kellett hagyniuk az országot, hogy
legyen pénz a birodalom működtetésére. Az afrikai, ázsiai és európai drogkereskedők már biztosan
hangosan követelték a szállítmányaikat. MacGregor és a többi farmer nem fedezhette a hiányt. Az ő
földjeiken többnyire kokain és hasis előállításához szükséges növényeket termeltek.

- És én mit tehetek? - kérdezte Matt. Esperanza elmosolyodott, mert már tudta, hogy a fiú besétált a
csapdába.

- Minden siklóhajónak el kell haladnia a biztonsági rendszer mellett - mondta. - A pilótának a fülkében lévő
azonosító-lemezre kell tennie a kezét. Az ujjlenyomatát és a DNS aláírását azonosítja a földi rendszer. Ha
ezek rendben vannak, a hajót beengedik az országba. Ha nem...

- Kilövik az égbe - mondta Maria.

- Zárlat idején - folytatta Esperanza, mit sem törődve lánya közbeszólásával - ez sem működik... Egyetlen
kivétel van: El Patron szignatúrája...

Matt azonnal megértette: az ő ujjlenyomata és DNS-e ugyanolyan, mint El Patroné.

- És honnan tudják, hogy nem változott meg a biztonsági rendszer?

- Nem tudom - felelte Esperanza. -Arra alapozom, hogy az Alacránok megfeledkeztek a hatálytalanításról.
Biztosan valami baj van, máskülönben nem zárták volna el magukat.

Miféle baj? - gondolta Matt. Lehetséges, hogy az eejitek fellázadtak vagy a Farmőrség átvette a hatalmat?

- Ahogyan én látom - mondta rekedten -, le fognak lőni az égről. Ha ezt sikerül megúsznom, az Alacrán
família fog elaltatni, akár egy öreg kutyát. Ha elfelejtették volna, klón vagyok. Haszonállat.

Mariának megrándult az arca. Mattot nem érdekelte. Hadd értse meg, mi az, amit kérnek tőle. Őt cseppet
sem érdekelte, hogy Emilia vagy Maria papája biztonságban van-e. Ám aztán meghallotta, hogy Maria
visszafojtja a zokogását.

- Jaj, jól van! - mondta mérgesen. - Alkatrésznek már úgysem vagyok jó. Erre a dologra is el lehet engem
kótyavetyélni.

- Micsoda butaságokat beszélsz - mondta sírva Maria.

- Na, akkor vegyünk egy mély lélegzetet és kezdjük elölről az egészet - mondta Esperanza. - Először is Matt,
te nem vagy klón.

Matt annyira meglepődött, hogy felült az ágyban.

- Vagyis, klón voltál. Ebben nincs hiba. De mi most a nemzetközi jogról beszélünk. - Esperanza úgy kezdett
föl-alá járkálni a szobában, mintha egy osztálynak adna elő. - A nemzetközi jog a specialitásom. Tehát,
először is, klónok jogi értelemben nem léteznek.

- Mekkora jót tettek velem - jegyezte meg Matt.

- Ám, ha léteznek, akkor, amint mondtad, haszonállatként bánnak velük. Ez teszi lehetővé, hogy úgy
mészárolják le őket, ahogy a csirkéket vagy a marhákat.

Maria felnyögött és az ágyra hajtotta a fejét.

- Ugyanaz az ember egyazon időben, két változatban nem lehet - folytatta Esperanza. - Egyiküket... a
másolatot nem létező személynek kell deklarálni. Ám amikor az eredeti meghal, a másolat átveszi a helyét.

- Ez... mit jelent? - kérdezte Matt.

- Azt jelenti, hogy te valójában El Patron vagy. Birtoklod a testét és a személyazonosságát. Minden, ami a
tulajdonában volt a te tulajdonod, és te irányítasz mindent, amit ő irányított. Vagyis, te vagy Ópium új ura.

Maria felemelte a fejét.

- Matt ember?

- Mindig is az volt - válaszolta a mamája. - A törvény ocsmány kitaláció, hogy lehetővé tegye klónok
szervátültetésre való felhasználását. De rossz törvény vagy sem, mi most kihasználjuk. Ha túléled a
landolást, Matt, én mindent megteszek, ami a hatalmamban áll, hogy te legyél az új uralmon lévő drogbáró.
Bírom az aztláni és az amerikai kormány támogatását. Viszont meg kell ígérned nekem, hogy amint a te
irányításod alá kerül az ország, le fogod rombolni az ópiumbirodalmat és megszünteted a sorompót, amely
oly hosszú ideig elválasztotta Aztlánt és az Egyesült Államokat.

Matt a kicsi, indulatos asszonyt nézte, miközben megpróbálta felfogni, hogy milyen váratlan szerencse érte.
Sejtette, hogy Esperanza kevésbé törődik a lányaival, őt inkább az a vágy vezérli, hogy szétrombolja
Ópiumot. Vissza sem nézett, amikor Maria csak öt éves volt. És ennyi év alatt sosem vette fel vele a
kapcsolatot. Csak miután Maria megtette az első lépést, akkor tért vissza Esperanza és kezdett el
mindenkinek parancsolgatni maga körül.

Matt úgy gondolta, Esperanza könnyedén feláldozná őt, hogy elérje a célját. Most már teljességében
megértette az egészet. Nem csupán az egész világon élő kábítószerfüggőkről vagy a rabszolgaságba
döntött törvényen kívüliekről volt szó, hanem az elárvult gyermekekről is. Mondhatni az öregember volt
felelős a felügyelőkért is. Ha El Patronná válik, akkor megkapja az egész csomagot: gazdagságot,
hatalmat... és a gonoszságot, ami létrehozta.

- Megígérem - felelte.

A siklóhajó megremegett, ahogy a reflektorokkal a földről pásztázták. Matt a pilótára nézett. A férfi komor
képet vágott.

- Ha meggyullad a piros lámpa, nyomja a jobb tenyerét az azonosító-lemezre - mondta.

VIGYÁZAT! FÖLDI LÉGELHÁRÍTÁS - vülant fel a vezérlőpanelen.

Előbb fognak lőni és csak aztán kérdeznek - gondolta Matt. Üzenetet hozott az aztláni és az amerikai
elnöktől, de nem sokat fognak érni, ha felrobbantják őt a levegőben.

- Itt a szignál! - kiáltotta a pilóta.

Az azonosító-lemez kivilágosodott. Matt rácsapta a tenyerét. Ugyanazt a bizsergetést érezte, mint amikor a
ház titkos átjárójában a vörös skorpióra tette a kezét. A piros lámpa elhalványult és üdvözlő zöldre változott.

- Megcsinálta, uram! Remekül csinálta! - A pilóta kezdte kiengedni az antigravitációs anyagot, hogy
felkészüljön a leszállásra. Matt izzó örömet érzett. A férfi így szólította őt: "Uram".

A fiú aggodalmas ábrázattal nézett ki az ablakon. Úgy látta, az estanciát, ahogyan még soha. A víztisztító-
telep keleti irányban volt, a kis templom pedig, ahova Celia járt - vajon, mint eejit is elmehet oda? - nyugat
felé esett. Köztük húzódtak a raktárok, a droglaboratóriumok és a gyárépület, ahol az eejiteknek gyártották
az ételtablettákat. Valamivel északabbra feküdt a szürke, jellegtelen kórház. Még innen is fenyegetőnek tűnt.
Mellette ott magasodott a mauzóleum, ahol az Alacránok márványfiókokban aludtak.

Ahogy átrepültek az uszoda felett, a napfény megcsillant a vízen. Matt embereket keresett odalent. Az egyik
hatalmas kiterjedésű pázsiton guggoló eejiteket látott. Aztán cselédlányokat is, akik a kimosott ruhát
teregették fel, és valaki mintha a háztetőt javította volna. Senki nem nézett fel, senki sem mutatott
érdeklődést a siklóhajó iránt, amely épp most ereszkedett le a földre.

- Hol van a fogadóbizottság? - motyogta Matt. Mindig egy szakasz testőr rohant a látogatók üdvözlésére.

A hajó finoman landolt.

- Szüksége van fegyverre, uram? - kérdezte a pilóta egy pisztolyt adva Matt kezébe.

A fiú utálkozva nézett a fegyverre. Ilyet használt a Farmőrség, hogy elkábítsa és - megölje - Chacho, Haco,
Ton-Ton és a többi elárvult gyerek szüleit.

- Valószínűleg jobb lesz barátságosan közeledni - felelte, és visszaadta a pisztolyt.

- Én itt maradok felszállási üzemmódban, ha gyorsan akarna távozni - mondta a pilóta.

Matt kinyitotta az ajtót és kiszállt a gépből. A leszállópálya üres volt. Csupán madarak, díszkutyák és - épp
csak egy rövid időre - a tetőt javító férfi kalapácsának hangját lehetett hallani.

Matt egy kanyargós ösvényen vágott át. Az volt a feladata, hogy szembeszálljon az Alacrán családdal, és
véget vessen a zárlatnak. Talán ő maga is megszüntetheti a zárlatot, már amennyiben megtalálja a
berendezést, amellyel kikapcsolhatja a biztonsági pajzsot. Tam Lin vagy Daft Donald biztosan tudja, hol van.
Aztán Esperanza és mindkét szomszédos állam vezető tisztségviselői leszállnak majd Ópiumban, és
megpróbálják Mattot beiktatni a hivatalába. A csonttelepen jobb esélyem volt a túlélésre - gondolta a fiú. Egy
pávát látott peckesen sétálni a füvön, egy madaraktól zsúfolt fán vörösszárnyú gulyamadarak feleseltek
egymásnak. Az egyik díszkő tetejéről szárnyas gyermekalak nézte őt.

Mattnak táncoltak az idegei. Bármely pillanatban Mr. Alacrán rohanhat ki a házból, és azt kiálthatja: "Vigyék
innen ezt a teremtést! Azonnal végezzenek vele!" Emlékek árasztották el fenyegetően Mattot. Nem tudta, mit
tegyen, ha meglátja Celiát.

Felment a széles lépcsősoron, majd be a szalonba. Olyan rég volt, amikor El Patron itt mutatta be a
családnak. Itt feküdt El Viejo a koporsóban, mint valami halálra éheztetett madár és Emilia eejit
koszorúslányoktól körülvéve itt ment feleségül Stevenhez. Olyan volt, mintha a nagy hall megtelt volna
szellemekkel. A fehér márványoszlopok mögött lebegtek, a vízililiomokkal teli sötét medence fölött lihegtek.
Matt egy öreg halat látott felemelkedni a mélységből, hogy kerek, sárga szemével megnézze őt.

A fiú megdermedt. Valaki zongorázott. Az illető kétségkívül képzett zongorista volt, mégis olyan erővel
püfölte a hangszert, hogy az már az őrület határán járt. Matt a hang felé igyekezett. Olyan hangosan áradt a
muzsika a zeneteremből, hogy kénytelen volt befogni a fülét.

- Abbahagyni! - üvöltötte. De az illető nem reagált. Matt átment a szobán és megragadta a férfi karját.
Mr. Ortega megpördült a zongoraszéken. Egyetlen pillantást vetett Mattra, majd kimenekült. Matt hallotta a
folyosón távolodó lépteit.

- Ennyire rossz diák azért nem voltam - motyogta maga elé. Mr. Ortega természetesen halottnak hitte őt.
Feltehetően az egész házat összekiabálja. Most már csak idő kérdése, hogy valaki előkerüljön.

Matt leült. Keze csupa bütyök lett a sóüzemben végzett munkától és attól tartott, hogy a kemény munka
esetlenné tette az ujjait. De ahogy belekezdett Beethoven V. zongoraversenyének adagio tételébe, nyoma
sem volt a sutaságnak. A muzsika szétáradt testében, s elröpítette őt az elmúlt néhány hónap borzalmaitól.
Olyan könnyűnek érezte magát, akár az oázis fölött repülő sólyom. Addig játszott, amíg egy kezet nem érzett
a vállán.

Még mindig a zene kábulatában megfordult és Celiát látta a virágos ruhában, amelyre olyan jól emlékezet.

- Mi hijo! - kiáltotta Celia, és alaposan megszorongatta a fiút. - Ó, én kincsem! Olyan sovány vagy! Mi történt
veled ennyi idő alatt? Hogyan sikerült visszajönnöd? És mit történt az arcoddal? Olyan vékony és... és...

- Csupa pattanás - mondta Matt, amint egy kicsit visszanyerte a lélegzetét.

- Hát, ez is hozzátartozik a felnőtté váláshoz - jelentette ki Celia. - Majd a rendes ételtől elmúlnak. -
Kartávolságnyira tartotta magától a fiút, hogy alaposan szemügyre vehesse. - Biztos vagyok benne, hogy
nőttél.

- Te jól vagy? - kérdezte Matt. Celia hirtelen megjelenése szinte sokkolta őt. Attól tartott, mindjárt sírva fakad.

- Persze. Viszont Mr. Ortega életéből elvettél öt évet.

- Hogyan sikerült... Úgy értem, Tam Lin azt mondta, hogy el kellett rejtőznöd...

Matt nem bízott eléggé a hangjában, hogy tovább beszéljen.

- Tam Lin. Ó, Istenem. - Celia hirtelen nagyon fáradtnak tűnt. - Hónapok óta zárlatban vagyunk és nem
tudtunk híreket küldeni.

- És, miért nem csinált Mr. Alacrán vagy Steven valamit? - tudakolta Matt.

- Jobb lesz, ha velem jössz. - Celia végigvezette Mattot a folyosókon, és a fiút ismét megdöbbentette a
mérhetetlen csend.

A konyhába mentek és Matt végre valami bíztatóan normálisát látott. Két kukta kenyeret dagasztott és egy
konyhalány zöldséget szeletelt. Fokhagyma és chili füzérek lógtak a mennyezetről. A hatalmas, fával fűtött
tűzhely felől sült csirke illat terjengett.

Mr. Ortega és Daft Donald az asztal mellett ülve kávézott.

- Látod, nem találtam ki - mondta Mr. Ortega. Daft Donald bepötyögött valamit a komputerébe. - Nem is
rohantam úgy, mint a gyalog kakukk - mondta a képernyőt elolvasó Mr. Ortega. - Te is kiborulnál, ha egy
szellem ragadná meg a válladat.

Daft Donald elmosolyodott.

Matt csak nézte őket. Még sosem gondolt a két férfira másként, mint zenetanárra és testőrre. Soha nem is
próbált kommunikálni velük és egyébként is mindig úgy gondolta, hogy Daft Donald nem egy észlény.

- Jobb lesz, ha belevágok - sóhajtott Celia. A két férfi közé ültette Mattot és egy bögre forró kakaót tett elé.
Az illata olyan mély emlékeket hozott felszínre, hogy a szoba szinte forgott a fiú előtt. Egy pillanatra megint a
kisházban volta a mákföldeken. Odakint vihar tombolt, de a házban meleg volt '>' és biztonság. Aztán
kifakult a kép és ismét a konyhában találta magát.

- Emlékszel, amikor azt mondtam El Patronról, hogy soha semmit nem enged el? - kezdte Celia. Matt
bólintott. - Tam Lin azt szokta volt mondani erre, hogy a dolgok... és az emberek El Patron sárkánykincsének
részét képezték.
Szokta volt mondani? - gondolta Matt és megborzongott. Mit akar ez jelenteni?

- Ezért nem engedte megszökni Feliciát és ezért tartotta maga mellett Tomot, bár gyűlölte a fiút.
Mindannyian hozzá tartoztunk. Az Alacránok, a testőrök, az orvosok, én, Tam Lin és te. Főként te.

38.

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG HÁZA

Ahogy Celia és a többiek elmondták a történetet, Matt szinte maga előtt látta az utolsó este történéseit.
Amikor Celiának elcsuklott a hangja, Daft Donald vette át az elbeszélő szerepét a számítógépén. Néha Mr.
Ortega vágott közbe egy-egy véleménynyilvánítással.

Mialatt Matt a csillagok alatt feküdt az oázisban, Tam Lin és mindenki más oda volt rendelve a virrasztásra.
Celia azért hiányzott, mert azt hitték, hogy eejitet csináltak belőle. Mr. Ortega pedig azért, mert nem hallott a
dologról. Mellesleg ő már oly sok éve csöndben és békében élt, hogy szinte mindenki meg is feledkezett
róla.

A Farmőrség vigyázban állt az egyre sűrűsödő alkonyatban. Hat testőr, Tam Lint és Daft Donaldot is
beleértve vitte a koporsót a kórháztól a sivatagba a mauzóleumtól túlra. El Patront egy ember is elbírta
volna, ám a koporsó olyan gazdagon volt díszítve arannyal, hogy hatan alig bírták megemelni.

Lassan haladtak, miközben eejit gyerekek a "Zümmögő kórust" énekelték a Pillangó kisasszony című
operából. Ez volt El Patron egyik kedvenc darabja.

- Az istállóból hallottam - mondta szemét törölgetve Celia. - Gonosz ember volt, de az a zene összetörte az
ember szívét.

Egy titkos ajtót nyitottak fel a talajban. Rámpa vezetett le a mélybe egy hatalmas, gyertyákkal megvilágított
föld alatti kamrába.

A koporsó csodálatos volt - írta a komputerén Daft Donald. A fedelén El Patron képe volt egyiptomi fáraónak
ábrázolva. El Patron huszonöt évesnek nézett ki. Az ember fel sem ismerte volna, de - és Daft Donald itt
felpillantott - nagyon hasonlított Mattra.

Mattot kirázta a hideg.

Mindenki lement a terembe - folytatta a gépelést a testőr -, amely tele volt aranyérmékkel. Úgy kellett
gázolnod bennük, akár a homokban a tengerparton. - Daft Donald azt is látta, hogy némelyik testőr felkapott
néhányat és a zsebébe dugta. A pap megtartotta a temetési szertartást. Aztán az eejiteket és a Farmőrség
tagjait elküldték. Eljött a virrasztás ideje.

- Ez is bulizás, csak másként hívják - vetette közbe Mr. Ortega. - Az ember a halott életét ünnepli... Vagy
ebben az esetben a nyolc életét. Te lettél volna a kilencedik, Matt.

Mattot még jobban kirázta a hideg.

Mindenki jó hangulatban volt, amihez az étel és a bor is hozzájárult - írta Daft Donald. - Mindenki arról
beszélt, milyen egy vén fenevad volt El Patron, és hogy mennyire örülnek a halálának.

Így folyt ez órákon keresztül, amikor Tam Lin különleges bort hozott, amelyet abban az évben palackoztak,
amikor El Patron megszületett. Penészes láda volt, csupa pókháló és az Alacránok skorpiós pecsétje zárta
le.

"Ezt El Patron a százötvenedik születésnapjára tartogatta" - jelentette be Mr. Alacrán. - "De úgy rendelkezett,
hogy amennyiben nem élné meg, akkor a temetésén kell felszolgálni. Javaslom, igyuk meg, és ezzel
ünnepeljük a kiállhatatlan vénember halálát!"

"Úgy van! Úgy van!" - kiáltozott mindenki.

Steven nyitotta ki az első palackot és beleszagolt.

"Olyan az illata, mintha valaki kinyitott volna egy ablakot a mennyországban" - mondta.
"Akkor nem ehhez a társasághoz tartozik!" - rikkantotta Tom. Mindenki dőlt a röhögéstől. Finom
kristálypoharakat adtak körbe. Mr. Alacrán azt javasolta, mondjanak pohárköszöntőt El Patronra, aztán törjék
össze a poharakat a koporsóján.

Nálam is volt egy pohár - írta Daft Donald -, de Tam Lin odajött hozzám és azt mondta: "Ne idd meg, pajtás!
Furcsa érzésem van ezzel a borral kapcsolatban" és nem ittam meg.

Felemeltük a poharainkat a tószthoz. Mr. Alacrán azt mondta: "Holnap leküldünk ide egy teherautót és
elszállítjuk ezt a holmit! Itt túlságosan sóvárog utána az ember." - Mindenki ujjongott, aztán ittak - kivéve
engem. Még egy perc sem telt bele, mindany-nyian a földre zuhantak. így egyszerűen. Mintha valaki
elfordított volna egy kapcsolót.

- És mi történt? - kérdezte levegő után kapkodva Matt. Egyik embertől a másikig mentem, megpróbáltam
felébreszteni őket, de mindnyájan halottak voltak - írta Daft Donald.

- Halottak? - kiáltott fel Matt.

- Nagyon, nagyon sajnálom - mondta Celia.

- De Tam Lin, nem!

- Nagyon gyorsan hatott a méreg, nem hiszem, hogy érezte.

- De tudta, hogy valami nem stimmel azzal a borral! -kiáltotta a fiú. - Akkor miért itta meg?

- Figyelj rám - mondta Celia. - El Patron száz évig irányította ezt a birodalmat. Mindvégig csak növelte a
sárkánykincsét és azt akarta, hogy vele együtt temessék el. Sajnos - Celia elhallgatott, a szemét törölgette -,
sajnos a sárkánykincsébe emberek is beletartoztak.

Matt borzongva emlékezett vissza, hogy az öregember milyen gyakran beszélt az akkád királyokról. Nem
csak a ruháikat és ennivalót temettek el velük, hanem lovakat mészároltak le, hogy legyen mivel
közlekedniük az árnyékvilágban. Az egyik sírban a régészek katonákat, szolgálókat találtak, sőt táncosnőket
is odafektettek, mintha csak aludnának. Az egyik lány annyira sietet, hogy a kék szalag, amelyet a hajában
akart viselni, még ott feküdt összegöngyölve a zsebében.

El Patron agyában mindvégig ott volt ez a terv. Sosem engedte volna, hogy Mr. Alacrán vagy Steven
örökölje meg a birodalmát. Az ő taníttatásuk legalább annyira komolytalan volt, mint Matté. Egyiküket sem
szánták túlélésre.

- Tam Lin tudta, mi fog történni - mondta Celia. - El Patron mindent elmondott neki. Ő közelebb állt az
öregemberhez bárkinél, kivéve talán téged.

Kiterítettem a testeket - írta Daft Donald -, amennyit tudtam. És sírtam, nem szégyellem beismerni. Olyan
gyorsan történt. Olyan szörnyű volt. Kimentem és az egyik raktárbarakkból dinamitot hoztam. A bejárati
folyosóhoz drótoztam és felrobbantottam.

- Én nem hallottam a robbanást, de éreztem - mondta Mr. Ortega.

- Mindenki kirohant, hogy lássák, mi történt - mondta Celia. - Betemetve találtuk a folyosóhoz vezető
bejáratot és Donald ott feküdt kábultan a földön.

- Én is éreztem a robbanást - motyogta Matt. - Közvetlenül hajnal előtt megremegett a föld és arra ébredtem.

- Tam Lin ezt látta az egyetlen esélynek az eejitek felszabadítására - mondta Celia. - Ezért nem
figyelmeztetett senkit, csak Donaldot a borra. Tudom, hogy förtelmesen hangzik, de hogyan másként
dönthette volna meg az Alacrán család hatalmát? El Patron száz évig uralta ezt az országot. A gyerekei
újabb száz évig uralták volna.

Matt lelki szemei előtt látta a betemetett sírt - a törött borospoharakat, El Patron koporsóról felnéző portréját,
a sötét ruhában kiterített testőröket. Csak szalagok helyett nekik aranyérmék lapultak a zsebükben.

Tom is ott volt, az a hazug, annyira meggyőző hangja elnémult örökre. Ó, hányszor szórakoztatta magát
Matt Tom bukásának gondolatával. Most, hogy megtörtént, teljesen fásult lett. Tom annyira sem szólhat bele
többé a sorsa alakulásába, mint a legostobább eejit.

- Tam Lin azt tette, amit meg akart tenni - mondta Celia. - Egy rettenetes bűntényt követett el fiatalkorában,
amelyet sosem tudott megbocsátani magának. Hitte, hogy ez az utolsó cselekedete mindenért kárpótlást
nyújt.

- Hát, nem nyújtott! - kiáltotta Matt. - Egy idióta volt! Egy ostoba, fingfejű idióta! - felugrott.

Matt átrohant a kerteken, egészen az istállókig.

- Hozz nekem egy lovat! - ordította.

Egy pillanattal később Rosa csoszogott elő.

- Egy biztonságos lovat, uram? - kérdezte. Matt egy pillanatig kísértést érzett, hogy Tam Lin hátaslovát kérje,
de nem volt elég tapasztalt hozzá, hogy meglovagolja.

- Egy biztonságos lovat - felelte.

Hamarosan, mint már megannyiszor a mezőkön lovagolt. Egyik még haragoszöld volt a mákmagoncoktól. A
másik viszont pislogásra késztette a teljesen kifejlődött mák vakító fehérségétől. Valami rossz illat lógott a
levegőben.

Matt meglátta az első munkásokat. Lassan haladtak, apró késeikkel hajolgattak, hogy bemetsszék a
gubókat. Mégis, mihez fog kezdeni velük? Most ennek a hatalmas seregnek ő az ura.

Matt szörnyen kimerültnek érezte magát. Ki tudja miért, de arra számított, hogy majd csak kialakulnak a
dolgok. Arra számított, hogy egy szép napon ő, Maria, Tam Lin és Celia boldogok lesznek. Most mindez
összeomlott.

- Te idióta! - kiáltotta a nem létező Tam Lin felé.

Vajon vissza lehet-e fordítani az eejit-operációt? Még akkor is évekig tarthat, ha megerősíti a kórház
személyzetét - már amennyiben egyáltalán orvosokat tud Ópiumba csábítani, ha kiderül, mi történt az utolsó
csapattal. És meg kell szabadulnia a Farmőrségtől. Bűnözők voltak, akiket az egész világon köröztek.
Szólhat a két szomszédos állam rendőrségének, hogy jöjjenek és fogják el őket. Másokat kell felbérelnie,
kevésbé erőszakosakat, hiszen az eejitek nem tudnak meglenni utasítások nélkül.

Nyomasztó gond volt. És új testőröket is kell alkalmaznia. A gazdagság, mint Ópiumé, vonzza a bűnözőket.
"Mindig idegen országból válassz magadnak testőröket - szokta mondani El Patron. - Nehezebb szövetséget
kötniük és elárulniuk téged."

Rendben - gondolta Matt. Majd holnap megkérdezi erről Daft Donaldot. Egy csapat skót futballfajankó jól
hangzik.

Megitatta a lovat és elindult a hegyek közé. Tiszta kék ég várta az oázis felett. A vízparti homokban állatok
lábnyomai látszottak, a fémláda pedig még mindig ott volt elrejtve a szőlőlugas alatt. Matt addig kotorászott
benne, amíg megtalálta Tam Lin régi üzenetét. "Kedves Matt!

Pocsékul irok, ezért nem lesz hoszú. El Patron azt mongya, vele kell mennem. Sémit se tehetek ez ellen,
Enivalót és könyveket tettem ebbe a ládába. Sosem tudhatod, mikor lehet szügséged dolgokra. Barátod,
Tam Lin."

Matt összehajtotta, és a zsebébe csúsztatta, meg egy elemlámpát is zsebre vágott, jól jön majd, ha
besötétedik. Tüzet rakott, megmelengette a kezét, miközben az oázis hangjait hallgatta. Az úszáshoz túl
hideg volt.

Felásatja majd a mákföldeket és közönséges növényeket fog termeszteni. Miután az eejiteket

meggyógyították, választás elé állítja őket: hazatérnek vagy neki dolgoznak. Segít majd megtalálni a
gyerekeiket.

Hát, persze! Chacho, Fidelito és Ton-Ton! Meghívja őket, hogy lakjanak vele. Maga elé képzelte, ahogy
Fidelito szeme tágra kerekedik a döbbenettől.

Ez tényleg a tied? - kiáltja majd a kisfiú. - Ugye, csak kitaláltad?

Részemről rendben - mondja majd Chacho, nehogy lássák rajta, mennyire meghatódik. Nekiadja majd a régi
gitárját, és Mr. Ortega lehetne a zenetanára. Ton-Tonnak pedig saját gépműhelye lehet. Ő tarthatná karban
azokat a berendezéseket, amelyekre az új farm létrehozásához lesz szükség.

És Mariát is meghívja - abban a reményben, hogy Espe-ranzának valahol máshol lesz halaszthatatlan dolga.
Maria boldogan újraegyesítené a családokat, az eejiteket a gyermekeikkel. És piknikezhetnének,
kilovagolhatnának, és a lány annyi háromlábú macskát tarthatna, amennyit csak akar.

Matt felnézett az égre. Nemsokára lemegy a nap. Az aranyszínű fénysugarak különös módon csillantak meg
a hegyoldal egyik sziklafalának repedésén, közvetlenül az oázis mögött. Matt valami egészen meghökkentő
dolgot látott.

Felpattant és rohanni kezdett a hely felé. Mikor odaért, az árnyék már majdnem elrejtette a jelzést, de a
lenyugvó nap vörös fényében még meglátta a ragyogó skorpiót. Gondolkodás nélkül rányomta a tenyerét.

Lassan, halkan feltárult egy ajtó a sziklában. Matt végigsimított a sziklán. Nem kőből volt, hanem ügyes
utánzatnak bizonyult. Az ajtó sötét folyosóba nyílt, amely lefelé vezetett, a hegy gyomrába. Matt felkapcsolta
az elemlámpáját.

Előtte a földön aranyérmékén csillant meg a lámpa fénye. Kicsit beljebb fura szobrokat látott, alighanem
egyiptomi istenek lehettek. Matt a sziklának dőlt, zihálva szedte a levegőt. Ez El Patron sárkánykincséhez
tartozott. Ez volt az első föld alatti kamra, amely egészen a koporsójáig és kíséretének sírjáig vezetett.

És Tam Lin? Matt elővette az üzenetét. ". El Patron azt mongya, vele kell mennem. Semmit se tehetek ez
ellen."

- Tehettél volna valamit - suttogta Matt. - Mondhattál volna nemet is. - Oldalra lépett, és ismét bezárult a
sziklaajtó. Végigsimította. Nem tudta volna megmondani, hol van pontosan a nyílás, de piros színű fénnyel
újra megtalálja.

Késő este, a tűz mellett ülve Matt beszívta a meszkítóf a csillagos ég felé bodrozódó füstjét. Holnap nekilát a
feladatnak, hogy szétzúzza az Ópium birodalmat. Hatalmas és félelmetes munka, de nem lesz egyedül.
Chaco, Ton-Ton és Fidelito majd bátorítja. Itt lesz neki Celia és Daft Donald, hogy ellássák a tanácsaikkal,
és persze Maria, hogy mindenki élő lelkiismerete legyen. No meg Esperanza is, de hát ezt a békát le kell
nyelnie.

A segítségükkel biztosan sikerül.

Meg tudod csinálni - szólalt meg Tam Lin a tábortűz túloldalán a sötétségből.

- Hiszek benne, hogy képes vagyok rá felelte mosolyogva Matt.