Catherine Anderson - Indián Hold-1

Egy ősi prófécia szerint Farkasölő, a fiatal félvér komancs indián találkozni fog egy fehér bőrű nővel,
„akinek hangját elnémítja a szomorúság”, és aki örökre megváltoztatja majd az életét. A férfi gyűlölete a
sápadtarcúakkal szemben a jóslat ellenére nem szűnik, sőt ádáz bosszút esküszik ellenük, amikor egy, a fa-
luját ért támadás alkalmával várandós feleségét az amerikai hadsereg katonái brutálisan meggyilkolják.
Az alig húszéves Loretta Simpson tragédiáját viszont épp a komancs indiánok okozták. Félelme és gyű-
lölete olyan erős, hogy a szörnyű nap óta egyetlen hang sem jön ki a torkán. Az indiánok azonban vissza -
térnek: élükön Farkasölővel, az amerikai hadsereg legagyafúrtabb és legveszélyesebb ellenségével…
Beteljesülhet-e a jóslat, egymásra találhat-e a két ellentétes és egymással ellenséges világ képviselője, a
rézbőrű indián és a mézhajú lány? Leküzdik-e az előítéleteket, a félelmeket és a fájdalmakat, hogy végül
eggyé válva esélyt adhassanak komancsok és fehérek békés egymás mellett élésére?
Catherine Anderson különleges, a 19. század Amerikájában játszódó négyrészes sorozatának első da-
rabját tartja kezében az olvasó. A regény nem csupán izgalmakban bővelkedő, lebilincselő szerelmi törté-
net, de bepillantást enged az indián emberek mára már letűnt, ismeretlen világába is.
Catherine Anderson
INDIAÁ N HOLD
General Press Kiadó

ALAPÍTVA 1988-BAN
A műű eredeti cííme
Comanche Moon
Copyright © Catherine Anderson, 1991

All rights reserved.
Hűngarian translation © Bodor-Horvaí th Kata
© GENERAL PRESS KIADOÁ
Az egyedűü l jogosíított magyar nyelvűű kiadaí s.

A kiadoí minden jogot fenntart,
az íírott eí s az elektronikűs sajtoí ban
reí szletekben koü zoü lt kiadaí s eí s koü zleí s jogaí t is.
Fordíította
BODOR-HORVAÁ TH KATA
Szerkesztette
KURTA ZSUZSANNA
A boríítoí tervet
ZELENYIAÁ NSZKI ZOLTAÁ N
keí szíítette
ISSN 1586-6777
ISBN 978 963 643 326 0
Kiadja a GENERAL PRESS KIADOÁ

1138 Bűdapest, viza űtca 9-11. fszt. 2.
Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026
www.generalpress.hu
generalpress@generalpress.hu
Feleloű s kiadoí LANTOS KAÁ LMAÁ NNEÁ

Műű veí szeti vezetoű LANTOS KAÁ LMAÁ N
Irodalmi vezetoű SZAÁ LA BOGLAÁ RKA
Feleloű s szerkesztoű BAÁ RDI ERZSEÁ BET
Keí szűü lt 26,5 nyomdai íív terjedelemben
Kiadoí i műnkaszaí m 3269-11
Nyomdai eloű keí szííteí s TORDAS eí s TAÁ RSA Kft.

Ez a koü nyv a debreceni koü nyvnyomtataí s
toü bb mint neí gy eí vszaí zados hagyomaí nyait oű rzoű
ALFOÖ LDI NYOMDA Zrt-ben keí szűü lt.
Feleloű s vezetoű Gyoü rgy Geí za vezeí rigazgatoí
Kedves Olvasoí im!
Ez a koü nyvem igazaí n koü zel aí ll hozzaí m: egyenesen a szíívemboű l íírtam. Amikor eloű szoü r felajaí nlottam a
kiadoí knak a '80-as eí vek veí geí n, egymaí s űtaí n űtasíítottaí k el a szerkesztoű k, mert a toü rteí net sokszor aí thaí g-
ja a romantikűs regeí ny bevett szabaí lyait. Azt javasoltaí k, íírjam aí t a regeí nyt, ha el akarom adni. EÁ n azon-
ban nem voltam hajlandoí erre. Az Indián hold sok szempontboí l egyfajta tiszteletadaí s egy csodaí latos
neí p, a komancs toü rzs eloű tt. Raí adaí sűl neí gy eí v kűtataí s űtaí n nem tűdtam raí venni magam arra, hogy meg-
csaljam oű ket vagy a kűltűí raí jűkat azzal, hogy aí tíírom a regeí nyt csak azeí rt, hogy belefeí rjen a megszokott
keretekbe. Hittem benne, hogy olvasoí im sokkal kifinoműltabbak, mint ahogy azt neí haí ny szerkesztoű
gondolja, eí s bííztam benne, hogy ha lehetoű seí get kapnak arra, hogy elolvassaí k, szeretni fogjaí k űí gy, ahogy
megíírtam.
Ez a koü nyv a komancs toü rzsnek aí llíít emleí ket. Egy bűü szke, nemes lelkűű eí s gyakran feí lreeí rtett neí pnek,
amelyet majdnem megsemmisíített a feheí r ember, aki betoü rt a terűü leteikre. Mikoü zben a regeí nyt íírtam,
szomorűí voltam, hogy egy ilyen csodaí latos vilaí gnak veí get kellett eí rnie, eí s remeí lem, hogy egy napon az
emberiseí g tanűlni fog a hibaí iboí l. Megtanűlja majd, hogy mi mindannyian egymaí s fiveí rei eí s noű veí rei va-
gyűnk. Engem oű si szaí lak fűű znek a soí son toü rzshoü z, amellyel a komancsok eleinte egy neí pcsoportot alkot-
tak, ezeí rt eroű s vonzoí daí st eí reztem az „Igaz Emberekhez” a mese ííraí sa koü zben. Soha nem tűdok űí gy seí -
taí lni a vadaí szterűü letűü koü n, a koü zeí p-oregoni saí rgafenyoű erdoű kben, hogy ne hallanaí m sűttogoí hangjűkat a
szeí lben: Suvate; veí ge.
Akik elszaí nt rajongoí i kortaí rs regeí nyeimnek, keí rem, tegyeí k meg velem ezt az űtazaí st a műí ltba! Egy
igazi szerelmi toü rteí net aí tleí pi az idoű hataí rait. Biztos vagyok benne, hogy az Indián hold megeí rinti majd
az olvasoí kat, eí s sokaí ig megmarad majd emleí kezetűü kben. EÁ n pedig mindig is azt fogom eí rezni, hogy ez a
toü rteí net adta meg az alaphangot ííroí i műnkaí ssaí gomhoz. Ettoű l a regeí nytoű l kezdve az olvasoí k olyan koü ny-
veket vaí rtak toű lem, amelyek nem mindig koü vetik a sablonokat. Olyan eí rzelmileg eroű teljes toü rteí neteket,
amelyek kűü zdelmes, valoí s helyzetekben festik le az igaz szerelem csodaí jaí t.
Remeí lem, legalaí bb annyira eí lvezik majd az Indián hold olvasaí saí t, mint amennyire eí n eí lveztem az ííraí -
saí t, eí s a regeí ny elnyeri majd megeí rdemelt helyeí t az oü noü k polcaí n az „oü roü k kedvencek” koü zoü tt.
Minden joí t kíívaí nok
Catherine Anderson
CATHERINE ANDERSON 4 INDIÁN HOLD

Koü szoü netnyilvaí níítaí s
Ahogy az elműí lt eí vekre visszatekint, minden ííroí raí joü n, hogy bizonyos emberek kűlcsszerepet jaí tszot-
tak a sikereí ben. Mindoü roü kkeí haí laí s leszek anyaí mnak, Eleanora Clark La May Son ííroí noű nek, akitoű l a sza-
vak eí s a toü rteí netek szereteteí t kaptam, eí s aki mindig hitt bennem. Koü zvetlenűü l oű űtaí na feí rjemnek, Sid -
nek, aki faí radhatatlan lelkesedeí ssel taí mogatott, mikoü zben azeí rt kűü zdoü ttem, hogy ííraí saim nyomtataí sba
kerűü ljenek, majd azeí rt, hogy feleí píítsem a karrieremet. Mindekoü zben fiaim, Sidney eí s John oü nzetlenűü l el-
viselteí k a kegyetlen hataí ridoű ket, eí s soha nem vetetteí k szememre, ha a műnkaí m eloű nyt eí lvezett. A mai
napig mindig szűrkolnak nekem, eí s egyűü tt űü nnepeljűü k meg a sikereimet. Paí lyafűtaí somban szinteí n alap-
vetoű szerep jűtott reí gi szerkesztoű mnek, Ellen Edwardsnek, akinek taí mogataí sa, ííroí i stíílűsom iraí nti tisz -
telete eí s hozzaí eí rtoű szerkeszteí se keí pesseí tett arra, hogy mindig joí koü nyveket alkossak, egyedűü laí lloí eí s fe-
lejthetetlen cselekmeí nyekkel. Szeretneí k koü szoü netet mondani az űü gynoü koü mnek, Steven Axelrodnak is,
aki paí lyafűtaí som sarokkoü ve lett. Veí gűü l, de nem űtolsoí sorban, oü roü k haí laí m legyen OÖ noü kkel, draí ga olvasoí -
im, akik neí lkűü l ííroí i űtam soha el sem kezdoű doü tt volna.

A proí feí cia
Onnan, ahol a nap felkel, eljoü n majd az Emberekhez egy nagyszerűű harcos. Kimagaslik testveí rei koü zűü l,
eí s a messzi taí volba ellaí t majd szemeivel, amelyek olyanok, mint az eí jfeí li eí gbolt. Ez a komancs pajzsaí n
viseli a farkas jeleí t, meí gsem nevezi oű t senki foű noü knek. Emberei szaí maí ra sok szomorűí saí g eí rkezik majd
el, eí s a folyoí k voü roü sseí vaí lnak majd neí peí nek veí reí toű l. Feheí r csontok hegyei jelzik majd a helyet, ahol a
hatalmas boü leí ny valaha legelt. Az eí gen a fekete fűü sttel egyűü tt szaí ll majd a tehetetlen noű k eí s gyermekek
halaí lsikolya. Ez a harcos hosszasan beszeí l majd a Feheí r Szeműű ek ellen, vad haí borűí t víív velűü k, de a har -
cok a veí gtelenseí gbe nyűí lnak majd eloű tte.
Amikor a Feheí r Szeműű ek iraí nti gyűű loü lete forroí lesz, mint a nyaí ri nap, eí s hideg, mint a teí li hoí , egy sze-
lííd hajadon joü n majd el hozzaí a tosi tivo, a Feheí r Ember orszaí gaí boí l. Baí r hangjaí t elneí míítja a nagy szomo-
rűí saí g, szemei űí j kezdetek reggeleí roű l beszeí lnek majd. Aranyszíínűű lesz, mint az űí j nap, boű re feheí r, mint
az eí jjeli hold, haja, mint a csoü poü goű meí z, szeme, mint a nyaí ri eí gbolt. Az Emberek Kis Boü lcsnek nevezik
majd.
A komancs keí seí t emeli majd, hogy megoü lje oű t, de a becsűü let megaí llíítja a kezeí t. A leaí ny megosztja
majd a harcos komancs szííveí t, eí s gyűű loü lete, amely forroí n eí g, mint a nap, oü sszetűű z majd gyűű loü leteí vel,
amely hideg, mint a teí li hoí . Gyűű loü lete elolvad majd, eí s olyan taí voli helyre folyik el, amelyet oű maga sem
talaí l meg. Ahogy a hajnal felsűgaí rzik az eí jszakai eí gbolton, a harcos űí gy kergeti el a noű szííveí nek aí rnyait,
eí s adja vissza a hangjaí t
Amikor ez megtoü rteí nik, a harcos eí s a hajadon egyűü tt megy majd el egy magas helyre a komancs hold
eí jszakaí jaí ban. A harcos a komancsok foü ldjeí n aí ll majd, a leaí ny pedig a tosi tivo foü ldjeí n. Koü zoü ttűü k egy oí riaí s
szűrdok lesz, magasan tele veí rrel. A harcos aí tnyűí l majd a szűrdok felett a hajadonhoz, oű pedig elfogadja
a kezeí t. Messzire űtaznak el egyűü tt, a nyűgati foü ldekre, ahol eí letet adnak majd egy űí j joü voű nek eí s egy űí j
nemzetnek, ahol a komancsok eí s a tosi tivo egykeí nt eí lnek oü roü kkeí .

Proloí gűs
Texas, 1859 augusztusa
Ezűü st feí nnyel vilaí gíított a saí padt telihold a koromfekete, csillagokkal teli eí jszakaí ban. Gyilkos hold –
neí haí nyan íígy híívtaí k, eí s ez most illett is raí . A haldokloí noű k eí s gyerekek sikolyai maí r nem hallatszottak,
mintha csak roü vid idoű re joü ttek volna erre a taí jra, mint a szeí l.
A taí volban egy farkas voníított. A hangja eloű szoü r gyaí szosan halknak tűű nt, majd olyan űü voü lteí sseí eroű soü -
doü tt, amitoű l Farkasoü loű is megborzongott. Magaí nyosan teí rdelt a sziklaszirten, eí gszíínkeí k tekintete a hegy
laí baí naí l letaposott oü sveí nyre meredt. A lovak pataí inak nyoma alapjaí n a Keí k Kabaí tosok deí lkelet feleí vet -
teí k az iraí nyt, miűtaí n foü ldig romboltaí k Farkasoü loű falűjaí t.
OÖ koü lbe szoríította a kezeí t. Feleseí ge neve litaí niakeí nt visszhangzott a fejeí ben, bosszűí eí rt kiaí ltva. Parti
Fűű z az oű gyermekeí vel volt vaí randoí s. Azt kíívaí nta, baí rcsak oü sszeszedhetneí harci szerszaí mait, eí s azonnal
feleseí ge gyilkosai űtaí n indűlhatna, de szűü kseí g volt raí eí s a toü bbi feí rfira, hogy ellaí ssaí k a sebesűü lteket eí s
eltemesseí k a halottakat Hamarosan azonban űí gy fog harcolni, mint meí g soha. UÁ gy fog vadaí szni a Keí k
Kabaí tosokra, mint az aí llatokra, hisz oű k magűk is azok. Szaí zszorosan visszakapjaí k a faí jdalmat, amit
okoztak
Farkasoü loű szaí maí ra nem volt ismeretlen a gyaí sz, de meí g sosem eí rzett ilyen rettenetes űü resseí get. OŐ eí s
Parti Fűű z maí r gyerekkeí nt is egy paí r voltak, kacagaí sűk sokszor toü ltoü tte be a szeí lfűí tta mezoű ket. Senki
maí s keze nem illett annyira az oü veí be, eí s senki maí s mosolya nem vaí lt olyan oü roü mteli dallaí a lelkeí ben,
mint Fűű zeí . Azt hitte, a laí ny oü roü kkeí vele lesz. EÁ s most nincs toü bbeí . Akkora űű rt hagyott maga űtaí n, mint
egy kanyon, amely veí gignyűí lik a sííksaí gon, amííg a szem ellaí t. Hiaí ba tett meg mindent, hogy megmentse
a laí nyt, Fűű z elveszíítette a gyermekeí t, eí s lassan oű is elveí rzett a kezei koü zoü tt Sebei, amelyek a gonosz eí s
toü bbszoü roü s megeroű szakolaí s eredmeí nyei voltak, meí lyen a lelkeí be eí gtek – kíívűü lroű l laí thatatlanűl. Farkas-
oü loű az űtolsoí pillanatig azt hitte, feleí pűü lhet.
Szinte eí rezte, ahogy a laí ny lelke magaí ra hagyja, eí s laí tta, ahogy kecsesen veí gigszalad a csillagokboí l
kirakott leí pcsoű n a halottak foü ldje feleí . OÖ sszeszorűlt a szííve, ahogy elkeí pzelte az oü sveí nyt, amelyen veí gig-
megy. Parti Fűű z mindig is nehezen taí jeí kozoí dott, az oű űí tműtataí saí ra szorűlt. Most haí t arra keí rte a Nagy
Isteneket, hogy fogjaí k a laí ny kezeí t eí s műtassaí k neki az űtat, hiszen ha egyedűü l lenne, biztosan elteí ved -
ne. Ahogy erre gondolt, koü nnyek gyűű ltek a szemeí be.
Az eí jjeli szeí l megszaí ríította Parti Fűű z veí reí t a kezeí n eí s szarvasboű r nadraí gjaí n. Felhűí zta szeí les vaí llaí t, eí s
eí les, faí jdalmas ordíítaí s szakadt fel torkaí boí l. Eloű vette a keí seí t, eí s meí lybarna hajaí t egy mozdűlattal lemet-
szette a toü veí ig. Azűtaí n felemelte a borotvaeí les pengeí t, eí s egy hosszűí vaí gaí st hasíított jobb szemoü ldoü keí -
nek kűü lsoű sarkaí toí l az aí llaí ig. Ez jelzi majd mindenkinek, hogy Parti Fűű z oü roü kkeí eí lni fog a szííveí ben. Friss
veí re voü roü sre festette a pengeí t. Azt kíívaí nta, baí rcsak egy saí padtarcűí veí re lenne ez – baí rmelyik saí padtar-
cűí eí .
Mozgaí sra lett figyelmes, eí s ahogy balra neí zett, az anyjaí t laí tta koü zeledni. Mokaszinja pűhaí n eí rintette
a foü ldet, mintha oí vakodna megzavarni Farkasoü loű szomorűí saí gaí t. A feí rfi gyorsan letoü roü lte arcaí roí l a koü ny-
nyeket, mert nem akarta, hogy anyja meglaí ssa.
EÁ desanyja bocsaí natkeí roű n neí zett raí .
– Tua! Fiam! Tűdom, hogy jobb lenne, ha most nem zavarnaí lak – sűttogta Sokrűhaí s Asszony –, de be-
szeí lnem kell veled.
Leteí rdelt a fia melleí . Fűllasztoí faí jdalom telepedett a feí rfi torkaí ra, ahogy az ismeroű s, finom illatot
megeí rezte. Gyermekkora jűtott eszeí be, eí s a gyengeí d kezek, amelyek minden faí jdalmaí t eloszlattaí k. Arra
vaí gyott, hogy odabűí jhasson anyjaí hoz, eí s űí gy síírhasson, ahogyan csak egy gyermek tűd.

– Bíízott bennem! Bíízott abban, hogy megveí dem! – sűttogta zaklatottan. – Megíígeí rtem neki a koü zoü s
dalűnkban. Soha nem lett volna szabad elhagynom oű t.
Sokrűhaí s Asszony megkoü szoü rűü lte torkaí t, űgyanűí gy, mint eí vekkel koraí bban, amikor Farkasoü loű gye-
rekkeí nt bolond toü rteí netekkel aí llt eloű .
– A műí ltba akarsz visszamenni, tua, de azt nem lehet. Tűdom, hogy neheí z elfogadni, de a feleseí ged
elment, mert a dalt amelyet vele eí nekelteí l, valaki maí ssal kell folytatnod.
– A feleseí gem veí re meí g meleg a rűhaí mon, eí s te maí ris a joí slatot emlegeted? Egeí sz eí letemben ezeket
a szavakat eí nekelted nekem, eí s eí n hallgattam, mint egy szoí fogadoí fiűí . De ma eí jjel nem íígy lesz. Ma eí jjel
nem.
Az asszony a taí volba meredt. Egy felhoű űí szott el a hold eloű tt, eí s aí rnyeí kot vetett az arcaí ra.
– Neí haí ny oí ra műí lva loí ra űü lsz. Eloű tte azonban el kell mondanom neked valamit. Te vagy a joí slatok in -
diaí nja. Hűszonhat teí llel ezeloű tt onnan joü tteí l hozzaí m, ahol a nap felkel; egy Keí k Kabaí tos oü leleí seí boű l.
Hirtelen kiaí ltaí s toü rt fel Farkasoü loű mellkasaí boí l, mintha megűü toü tteí k volna.
– Nem! Sokszor megkeí rdeztem az apaí mat! Mindig azt mondta, hogy az oű fia vagyok! Nem mondhatsz
nekem ilyen hazűgsaí got!
Fel akart aí llni, de az asszony megragadta a kezeí t
– Ez nem hazűgsaí g. EÁ gszíínkeí k szemed van, nem fekete, eí s egy fejjel magasabb vagy a baí tyaí idnaí l. – A
maí sik kezeí vel megfogta a koü vet, amely a fia nyakaí ban volt, eí s űí gy fordíította, hogy laí ssa a beleveí sett je-
let. – A farkas jele a tieí d, baí r nem vagy indiaí n foű noü k.
Farkasoü loű egy pillanatig dermedten baí műlt az anyjaí ra.
– Te, az anyaí m, akit mindig szerettem, eí s egy Keí k Kabaí tos?
– Semmi rosszat nem tettem. Egy olyan taí madaí s koü zben toü rteí nt, mint ez a mai. A feí rfiak elmentek
vadaí szni. Proí baí ltam elfűtni, de a Keí k Kabaí tos meglaí tott. – Az asszony hangja elveí konyodott. – Megeroű -
szakolt eí s otthagyott meghalni. Amikor raí joü ttem, hogy gyereket vaí rok, apaí d azt mondta, hogy a gyerek
toű le van, eí s eí nekelt velem a Nagy Tűű zneí l.
– Mieí rt mondod ezt el nekem? Hogy ne aí lljak bosszűí t a feleseí gemeí rt? – A hangja megkemeí nyedett a
haragtoí l, eí s kiteí pte a koü vet az anyja kezeí boű l. – Visszaszerzem a becsűü leteí t! Meg kell tennem!
– Keresd meg a gyilkosait! Igen! De ne leí gy reí szese a veí rfűü rdoű nek, amit maí sok terveznek! – koü nyoü r -
goü tt az asszony koü nnyekkel teli szemmel. – A te eí leted nem csak a tieí d: az embereid sorsa van a kezed-
ben. Meg kell talaí lnod a meí zhajűí asszonyt, aki nem beszeí l, el kell hoznod hozzaí nk, eí s űí gy kell tisztelned
oű t, mint senki maí st.
– Megtisztelem majd egy gyors halaí llal.
– Ne mondj ilyet, mert akkor meg fog toü rteí nni! – soí hajtott az asszony, majd felaí llt. Kezeí t csíípoű re tet -
te, hosszűí idoű re eltakarva a messzeseí get Majd megeí rintette Farkasoü loű lehajtott fejeí t. – Nem keí rem toű -
led, hogy űű zd el a gyűű loü letet a szíívedboű l, mert ez is reí sze a joí slatnak. A szerelem olyan, mint egy forraí s,
amely vaí ratlanűl egy rejtett helyen toü r eloű , eí s ezt nem parancsolhatod meg senkinek. De, tua, az embe-
reid eí rdekeí ben meg kell talaí lnod eí s el kell hoznod nekűü nk a meí zhajűí asszonyt.
Feszűü lt csoü nd volt a vaí lasz.
– Tűdom, hogy ez neheí z. Ezeí rt vagy te a kivaí lasztott. Mert eroű s vagy. Az Emberek hamarosan a szeí l
űí tjaí n jaí rnak majd. A Nagy Istenek teí ged vaí lasztottak, hogy eleí nekeld a mi dalűnkat, eí s eí letben tartsd a
sorsűnkat
A fiűí keí tkedoű en pillantott raí .
– Gyengeí nek tűű noü k, mint egy noű ? Harcos vagyok, nem mesemondoí !
Az asszony mosolya szomorűí saí ggal volt tele.
– Sok moí dja van annak, hogy megkűü zdd a helyes harcot. Minden idoű k legbaí trabb harcosa az, akinek
nincs pajzsa. Az embereid miatt meg kell víívnod az űtolsoí harcot, a legkeserűű bbet mind koü zűü l. EÁ s ezt
egyedűü l kell megtenned. Amikor eljoü n az idoű , meg fogod laí tni az űtat, amelyet a Nagy Istenek vaí lasztot -
tak neked, eí s baí tran veí gig fogsz menni rajta.
– A joí slatok komancsaí nak el kell hagynia embereit. EÁ n ezt sosem tenneí m, foű leg nem egy feheí r noű vel.
Attoí l feí lek, hogy alaí becsűü loü d a gyűű loü letemet, anyaí m.
– Sose felejtsd el, hogy nekem is okom van raí , hogy a tosi tivót gyűű loü ljem. A Keí k Kabaí tos reí maí lmaim-
ban mindig űü ldoü zni fog. De meí gis befogadtam egy tosi tivót a boü leí nyboű r koü ntoü soü mbe. Befogadtam, a

mellemhez tartottam, eí s fiamnak szoí líítottam. EÁ s az iraí nta eí rzett szeretetem űí gy eí g, mint a legfeí nyesebb
csillag a mennyben. Te vagy az a tosi tivo. Megproí baí lhatod kiűű zni a szíívedboű l, tagadhatod, amennyire
csak akarod, de egy reí szed nem komancs.

Elsoű fejezet
Texas, 1864 júniusa
A deí lűtaí ni nap feí nye aí tszűű roű doü tt a magaí nyos pekaí ndioí fa zoü ld levelei koü zoü tt, eí s eí leí nk arany csillogaí s -
sal pettyezte be a foü ldet. Loretta Simpson szerint ez a fa volt az egyetlen rokonszenves dolog Henry Ma -
sters farmjaí n. Ahogy bereteszelte a fűü stoü loű kamra ajtajaí t, eí s vaí lla foü loü tt haí trapillantott az ismeroű s taí jra,
minden maí s sivaí rnak eí s szííntelennek tűű nt. A zoü moü k kis haí z eí s a csűpasz, kietlen kert szeí gyenfolt volt a
dimbes-dombos, fűü ves videí ken. Oly csűí f, mint egy sebhely egy gyoü nyoü rűű noű arcaí n. A tornaí c melletti el-
hanyagolt, fonnyadt roí zsabokrok egy kiveí teleí vel mind leveí ltelenek voltak: aí gaik csontvaí zszerűű aí rnyeí -
kot vetettek a haí z roü nkfalaí ra. Miűtaí n űí jra meg űí jra hoí lyagossaí eí gette oű ket a nap, nagyneí njeí nek feí rje eí s
a foü ld koü zoü tti, veí get nem eí roű , hiaí bavaloí haí borűí sebesűü ltjeikeí nt fognak elpűsztűlni.
Az, hogy Henry Masters ezt a helyet vaí lasztotta ahhoz, hogy feleí píítse goromba eí pűü leteit eí s dűü ledezoű
kerííteí seí t, sokat elaí rűl arroí l, milyen ember oű . Ha farmjaí t koü zelebb eí píítette volna a Brazos folyoí hoz, ahol
a toü lgyek, pekaí ndioí faí k eí s fűű zfaí k egy soü teí t, alacsony erdoű saí vot keí peznek, az aí rnyeí k eí s a laí gy szelloű talaí n
elviselhetoű bbeí tette volna az eí letet Ehelyett azonban a nyíílt terepen aí llapodott meg, csak hogy megkíí -
meí lje mageí t a faí k kiirtaí saí toí l.
Veí res kezeí t szoknyaí jaí toí l taí vol tartva Loretta a cipoű je eloű tt szaporodoí kis porfelhoű ket figyelte, ahogy
a fűü stoü loű kabintoí l a kűí thoz leí pkedett Nem akart az oű zsűtaí ra gondolni, amelyet most nyűí zott meg eí s da-
rabolt fel, de a mellette űgrabűgraí loí tizenkeí t eí ves űnokahűí gaí nak, Amynek maí s elkeí pzeleí sei voltak
– Ennyi tejjel a toű gyeí ben legalaí bb egy borjűí t szoptatott – fűü stoü lgoü tt a laí ny. – De papaí t eí rdekelte ez?
Nem, oű t aztaí n nem. Valamit tennűü nk kell, Loretta. Ha otthagyjűk oű ket, hogy halaí lra eí hezzenek, eí ppolyan
bűű noü soü k vagyűnk, mint oű .
Loretta gyorsíított a tempoí n. Kettejűü k koü zűü l oű volt az idoű sebb, ezeí rt neki kellett joí zanűl gondolkod-
nia. Keí t laí ny, aki az erdoű ben csavarogva oű zborjakat keres, magaí ra híívnaí a bajt, eí s Loretta űí gy gondolta,
eleí g gondja van maí r íígy is. Kevesebb, mint egy hoí napja az egyik szomszeí dos farmot megtaí madtaí k. A
veí res koü vetkezmeí nyek meí g most is kííseí rtetteí k aí lmaí ban. Raí adaí sűl annak a sűtaí nak a borjai maí r joí val
nagyobbak lehetnek annaí l, hogy meg tűdjaí k szelíídííteni oű ket. Amy lemondoí n soí hajtott
– Gondolom, tűí l nagyok ahhoz, hogy hazahozzűk oű ket, nem is beszeí lve a botraí nyroí l, amit a papa
csapna. Szerinted eleí g idoű sek maí r ahhoz, hogy eí lelmet talaí ljanak magűknak, eí s egyedűü l is boldogűlja -
nak? Kora nyaí r van. Valoí szíínűű leg eleí g nagyok maí r, űgye?
Loretta, mintha kemeí ny gomboí cot nyelt volna, elnyomta dűü heí t, eí s sokkal magabiztosabban boí lin-
tott, mint amilyennek valoí jaí ban eí rezte magaí t
– Papa igazaí n vadaí szhatott volna meí g neí haí ny napig – jelentette ki Amy remegoű hangon. – Ne mond-
ja nekem, hogy nincsenek bakok boű seí gesen abban az erdoű ben! Csak olyan aí tkozottűl lűsta!
Loretta űí gy tett, mintha nem vette volna eí szre a laí ny dűrva beszeí deí t, eí s a kűí t foü loü tti koü teí lcsiga feleí
nyűí lt. Amynek ki kell adnia magaí boí l a meí rgeí t eí s jobb, ha ez idekint megtoü rteí nik. EÁ pp eleí g sűí rloí daí s van
a haí zban, foű keí nt Amy eí s a neveloű apja koü zoü tt.
Amy Loretta arcaí ra lesett.
– Mama bizonyaí ra szoü rnyen elkeseredett volt, miűtaí n apa meghalt, hogy egy ilyen emberhez ment
hozzaí .
Loretta felhűí zta a voü droü t, eí s a keí zmosaí sra oü sszpontosíított Semmi eí rtelme nem lett volna, hogy hagy-
ja magaí t felizgatni. Vannak dolgok, amin az ember nem tűd vaí ltoztatni, eí s Henry Masters egyike ezek-
nek. Vagy legalaí bbis valaki nagyobbra lenne szűü kseí g ehhez Lorettaí naí l. Megragadta a voü droü t a peremeí -
neí l fogva, eroű teljesen meglendíítette, eí s olyan eroű vel oü ntoü tte ki beloű le a roí zsaszíínes vizet, hogy az meí g
Henryt is feldoü ntoü tte volna.

– Toü ltsd meg a voü droü t meí g egyszer, keí rlek! – Amy veí gigsimíította felsoű ajkaí n a nyelve hegyeí t. – UÁ gy
kiszaí radtam, mint egy megszűí rt szarvas.
Loretta felkűü zdoü tte a voü droü t a kűí t szeí leí re, benedvesíítette űjjait, belespriccelt a laí ny arcaí ba, eí s raí mo -
solygott
– Ez joí ! Ha ez a voü doü r eleí g nagy lenne, egyenesen beleűgraneí k! Ha nem lenneí nek azok az istenverte
indiaí nok, elmenneí k űí szni. – Amy felemelte a meroű kanalat eí s hangosakat kortyolt beloű le, amííg meg nem
aí llt levegoű t venni. – Keí rsz?
Loretta megraí zta a fejeí t, a kűí t falaí nak doű lt, eí s letoü roü lte homlokaí t rűhaűjjaí val. Amynek igaza volt, joí
lenne egyet űí szni. Dűrva szoü veí sűű rűhaí jaí ban űí gy eí rezte magaí t, mint egy laí basban foü voű tyűí k, de tűí lsaí go -
san veszeí lyes lenne elmereí szkedni a haí ztoí l. Paí r nappal koraí bban Amyvel komancsokat laí ttak lent a fo -
lyoí naí l. Az egyik indiaí n megragadta Loretta hajfonataí t, eí s levaí gott beloű le egy darabot. Akaí r meg is skal-
polhatta volna. Nem lehet tűdni, mieí rt kegyelmezett meg neki az indiaí n, de nem akarta űí jra kííseí rteni a
sorsot. Henry baí csi azoí ta toü bbszoü r is laí tott jeleket, amelyek arra űtaltak, hogy patkoí neí lkűü li lovak jaí rtak
a birtokaí n, tehaí t a komancsok meí g mindig a koü rnyeí ken lehetnek.
Ahogy lepillantott Amy kipirűlt orcaí jaí ra, Loretta meglepetten laí tta, hogy a laí ny megint meríít a vííz -
boű l, ivaí s helyett azonban meí zszoű ke feje foü leí emelte a meroű kanalat. A vííz oü sszeragasztotta soü teí t szempil -
laí it eí s patakokban csűrgott alaí enyheí n szeploű s orraí n. Lorettaí nak eszeí be jűtott, hogy oű milyen volt ennyi
idoű sen: csűpa keí z eí s laí b, eí s olyan cingaí r, hogy keí t keí k szeme olyan nagynak tűű nt, mint egy palacsinta.
Amy felsoí hajtott, eí s visszahajíította a kanalat a voü doü rbe.
– Visszameí sz a haí zba? Vagy itt maradsz, hogy az oü reg varangy ne baí műlhasson teí ged? – keí rdezte,
hűnyorogva a naptoí l, ahogy proí baí lt Loretta arcaí ra neí zni. – Nagyon oü rűü loü k, hogy nem vagyok meí g hűí sz.
Papa egyaí ltalaí n nem eí rt a feí rjvaí lasztaí shoz. Az a nagy orrűí Bartlett jobb lenne Tom Weaverneí l.
Loretta a roü nkhaí z feleí pillantott. Fűü st szaí llt fel az agyagkeí meí nyboű l, eí s veí gigkűí szott a falemezes tetoű
csűí csaí n. Rachel valoí szíínűű leg eí pp a poü rkoü ltet kavargatta, eí s azon gondolkodott, vajon marad-e a szom-
szeí d vacsoraí ra. Maí r a gondolattoí l is goü rcsbe raí ndűlt Loretta gyomra. Nem hibaí ztatta nagybaí tyjaí t Hen-
ryt amiatt, hogy feí rjet akart talaí lni neki. EÁ pp eleí g teher ellaí tni egy feleseí get eí s egy mostohalaí nyt. De
Tom Weaver? Amynek igaza volt a Bartlett fiűí hercegnek tűű nt mellette. Weaver szaí jaí nak sarkaí boí l folya-
matosan dohaí nyleí csűrgott le a szakaí llaí ra, eí s mosdatlan testeí nek szaga szeí taí radt az egeí sz haí zban. Maí r
a gondolattoí l, hogy meg kellene csoí kolnia, eí melygeí s fogta el Lorettaí t.
– Nem kell hozzaí menned – mondta Amy. – Megdolgozol az ellaí taí seí rt. Neí ha, amikor nem figyelsz,
papa nyilvaí nvaloí an szeretettel neí zeget teí ged. Teí nyleg! Eddig meí g sosem baí nta, hogy itt vagy. Annyira
szeí p vagy! Hamarosan egy csinos farmer kopogtat majd be hozzaí d.
Miféle csinos farmer? Loretta veí gigpillantott a farm moü goü tti, veí gtelenbe nyűí loí nyíílt terűü leten, eí s keí t -
kedoű n hűí zta fel szemoü ldoü keí t Hűncűt gonoszsaí g csillant meg Amy szemeí ben.
– Vagy el is szoü khetneí nk. – Aproí , kipirűlt arcaí val eloű rehajolt – Vissza, Virginiaí ba, csak te eí s eí n. Elsze -
goű dhetneí nk szakaí csnak egy szekeí rcsapathoz. Amint odaeí rneí nk, kereshetneí nk magűnknak műnkaí t, eí s
feí lretehetneí nk peí nzt, hogy elkűü ldjűü nk mamaí eí rt.
– Csak keí pzeld el! Te eí s eí n, Virginiaí ban! Taí rsasaí gi oü sszejoü vetelek, taí ncműlatsaí gok eí s vasaí rnapi is-
tentiszteletek, ahogy a mama szokott meseí lni roí la. Varrhatnaí nk csinos rűhaí kat, eí s elegaí nsan oü ltoü zhet-
neí nk. Egy szempillantaí s alatt feí rjhez menneí l. Valami nagyszerűű emberhez. Egy magas eí s joí keí pűű , hoí d-
preí m kalapos eí s feí nyesíített cipoű jűű feí rfihoz.
UÁ jra megpoü rdűü lt, majd kecsesen pűkedlizett, eí s meí lyen meghajolt.
– Gyerűü nk, Loretta, jaí tsszűk el! Műtasd meg nekem, hogyan kell taí ncolni. Te emleí kszel arra, milyen
Virginia, de eí n nem.
Loretta fejeí ben keí pek villantak fel Virginia sűű rűű erdeiroű l eí s baí rsonyos zoü ld dombjairoí l. A szerepjaí -
teí khoz maí r oü reg volt, de eí jszakaí nkeí nt neí ha eí bren fekve nosztalgiaí zott, vaí gyakozott…
Neí haí ny taí ncleí peí st lejtve a porban, Amy felkiaí ltott
– Nos? Akkor jaí tszol vagy nem?
Loretta nem tűdott ellenaí llni: felemelte szoknyaí jaí t eí s keringoű zni kezdett, mintha taí ncpartnere is lett
volna. Proí baí lta elkeí pzelni, hogyan neí zhet ki a feí rfi, eí s űí gy doü ntoü tt, ha boldog mellette, nem szaí míít, ma -
gas vagy joí keí pűű -e. Egy olyan feí rfi, mint a papaí ja, aki eroű s, meí gis gyengeí d, magabiztos, de megfontolt,
aki a csoü ndje moü geí laí t, eí s a csoü ndje elleneí re is szereti oű t.

Amy, belemelegedve a jaí teí kba, abbahagyta a taí ncolaí st, hogy megfogja Loretta kezeí t.
– Legyen gazdag is, joí ? Eleí g gazdag ahhoz, hogy vegyen neked egy hatalmas palataí blaí t, hogy arra íír -
hass baí rmikor, amikor kedved tartja. Ne legyen olyan csoü koü nyoü s ebben, mint a papa.
Loretta laí ba hirtelen megaí llt. Henry emlííteí se visszaraí ntotta oű t a valoí saí gba. Amy laí bszaí rkoü zeí pig por -
ral boríított alsoí nadraí gjaí t eí s megfakűlt, viseltes szoknyaí jaí nak redoű it baí műlta. Nem Virginiaí ban voltak,
eí s soha nem is lesznek ott. Ha meí gis megtoü rteí nne, egy olyan feí rfi, aki megengedheti magaí nak a hoí d -
preí m kalapot, egy haí ziszoű ttesbe oü ltoü zoü tt neí ma noű re egy fűtoí pillantaí snaí l toü bbet nem szaí nna.
– Mi az ott?
Loretta, megreí műü lve Amy hangjaí nak toü reí keny nyűgtalansaí gaí n, haí trapillantott a vaí lla foü loü tt. Voü roü s
felhoű dagadt a pűí derkeí k eí g eloű tt. Kezeí t szeme eleí emelte, hogy aí rnyeí kot vessen a nap ellen. A porfelhoű -
boű l ííteí lve lovak koü zeledtek. Meí ghozzaí nem keveí s. Lehet, hogy a hataí roű rseí g Fort Belknapboí l, de Loretta
keí telkedett benne. A haí borűí aí ldozatokat koü vetelt. Nem voltak maí r katonai csapatok Palo Pinto Coűnty-
ban, a hataí rezrednek vajmi keveí s ereje volt ahhoz, hogy megproí baí lja az indiaí nokat szemmel tartani.
Amy feszűü lten markolta meg Loretta keí k szoknyaí jaí t.
– Mi az? OÁ , Loretta, űgye nem gondolod, hogy indiaí nok?
Loretta veí delmezoű en aí toü lelte a laí ny vaí llaí t. Az oű elsoű gondolata is az indiaí nok voltak.
– Mi lesz, ha oű k azok? Lehet, hogy tetszett nekik a szoű ke hajűnk, eí s most visszajoü nnek eí rte… Indiaí -
nok – kiaí ltott fel Amy. – Maí r laí tom oű ket!
Loretta a haí z feleí loü kte a laí nyt eí s felemelte szoknyaí jaí t, hogy fűtni tűdjon. Istenem, csak ne harcosok
legyenek! Szííve minden egyes leí peí sneí l hatalmasat vert, mikoü zben behessegette Amyt a haí zba. Hallotta
a lovak pataí inak tompa dobogaí saí t. Szerette volna figyelmeztetni Henry baí csit eí s Tom Weavert. Torka
kiszaí radt, tűü deje szoríított. Meí g soha ennyire nem zavarta a neí masaí ga. Baí r proí baí lta ezt kizaí rni gondola -
taiboí l, a Saműelson csalaí d farmjaí nak keí pei villantak fel eloű tte: az oü reg Bart indiaí n laí ndzsaí kkal istaí lloí jaí -
hoz szoü gezve, felnoű tt fiai elszoí rva a kertben, mint eí lettelen rongybabaí k.
Amy kiaí ltozni kezdett.
– Indiaí nok! Joü nnek az indiaí nok!
Eszeveszett mozgoloí daí s toü rt ki a haí zban: csizmaí k visszhangzottak a gerendapadloí n, bűí torok csiko-
rogtak a palloí kon, Rachel sikoltozott. Loretta felszaladt a leí pcsoű koü n, eí s megragadta Amy karjaí t, hogy oű t
is magaí val hűí zza. UÁ gy mozogtak, mint egy aí lomban: minden oí lomsűí lyűí perc a veí gtelenseí gbe nyűí lt. Lor-
etta vaí llaí val benyomta az ajtoí t, eí s betolta rajta Amyt. Becsapta az ajtoí t, eí s szeí lsebesen megfordűlt, hogy
raí tolja a reteszt.
– Tom, menjen a bal oldali ablakhoz! – kiaí ltotta Henry. – Rachel, Amyt bíízd Lorettaí ra! Hozd a tartaleí k
pűskaí t, eí s fedezz haí tűlroí l!
Loretta, aí tterelve Amyt a szobaí n, megmarkolta az aí gyat, hogy elmozdíítsa. Alatta volt egy csapoí ajtoí .
Amy biztonsaí gban lesz a loü veí sektoű l a haí z alatt Loretta felemelte az ajtoí t. Nyirkos, dohos szag űü toü tte
meg az orrűkat.
– Nem akarom – zokogta Amy. – Keí rlek Loretta, gyere velem!
Egy dermedt pillanatra Loretta visszarepűü lt a műí ltba. Megint tizenhaí rom eí ves volt, eí s proí baí lt ellen-
aí llni apjaí nak, mikoü zben a feí rfi betűszkolta oű t a bűí voí pinceí be, hogy elrejtse a komancsok eloű l. Kérlek,
papa, hadd maradjak veled és a mamával! Kérlek, papa!
Az apja bevaí gta az ajtoí t, eí s a reí seken keresztűü l kiabaí lt le hozzaí : Csöndben légy, lányom, és figyelj rám!
Egy hangot se adj ki, hallod? Bármi is történik, egy hangot se adj ki!
Loretta szemeí t a pinceajtoí reí seire szegezte, eí s a nyelveí be harapott, hogy ne sikoltson. IÁgy lett tanűí ja
az embertelenseí gnek. De engedelmeskedett apjaí nak eí s egy hangot sem adott ki. Meí g heí t eí v műí lva is
csoü ndben volt.
A koü zeledoű lovak mennydoü rgoű hangja raí ntotta vissza Lorettaí t a jelenbe. Megragadta Amy karjaí t, a
nyíílaí shoz hűí zta, eí s letűszkolta a leí pcsoű n. Amy visszaneí zett a vaí lla foü loü tt, aproí arca beesett eí s saí padt
volt. Loretta bezaí rta az ajtoí t, eí s visszahelyezte az aí gyat. Ha ez egy taí madaí s, Isten oí vjon attoí l, hogy azok
az aí llatok raí tegyeí k a kezűü ket egy tizenkeí t eí ves kislaí nyra.
Anyja meggyalaí zott testeí nek keí pe forgott a fejeí ben.
Por szivaí rgott be az ablakokon, eí s eí getni kezdte Loretta torkaí t. A komancsok maí r a haí z koü rűü l voltak.
EÁ rezte oű ket, a szagűkat. Csak Amyt ne! Kérlek, istenem, csak az édes kis Amyt ne!

– Szentanyaí m! – kiaí ltott fel Henry. – Legalaí bb szaí zan vannak!
Weaver, aki a maí sik ablaknaí l teí rdelt, reí műü lten boí lintott. Megigazíította barna ingeí nek galleí rjaí t, ki-
nyűí jtotta a nyakaí t, hogy levegoű t vegyen, eí s a fegyvereí t tanűlmaí nyozta.
– Ne legyen ideges, eí s ne kezdjen el loü voü ldoü zni!
– OÁ , kegyelem! – sikoltott Rachel a haí tsoí ablaktoí l. – Rengetegen vannak! Semmi remeí nyűü nk nincs.
Loretta mozdűlatlanűl aí llt a szoba koü zepeí n. OŐ zpoü rkoü lt illata szaí llt feleí a levegoű ben. Minden olyan
megszokottnak tűű nt, a soí tartoí fedele feí lig elcsűí szva, a liszteszsaí k szaí ja kilazűlva, az asztalon pedig, ahol
a feí rfiak űü ltek, keí t korsoí . Rachel neí ni patchworkje a hintaszeí kre teríítve fekűü dt. Mikeí nt lehet minden
ilyen nagyszerűű az egyik pillanatban, eí s aí raszthat halaí lszagot a maí sikban?
Az ablakhoz hűí zoí dott, eí s kineí zett nagybaí tyja vaí lla foü loü tt az ideges lovakon koü zeledoű tengernyi har -
cosra. Anyja gyilkosaí nak arca soü teí t eí s szoü gletes volt, orra hosszűí , homloka magas. Loretta meí g sosem
laí tott űí gy indiaí nt, hogy ne kereste volna ezt az arcot. Ott volt koü zoü ttűü k? Tűí l sok arcot laí tott, amely mind
soü teí t volt eí s magas homlokűí . Barna, csillogoí , olajos boű r. Szikaí r, rűgalmas izmok. Magasra tartott, halaí lt
hozoí laí ndzsaí k. Loretta becsűkta, majd űí jra kinyitotta szemeí t. Csoü nd leple takart be mindent, csak a ko-
mancsok mokaszinjain fityegoű reí zcsengettyűű k dallamos csilingeloű se toü rte meg a nesztelenseí get. A meg-
lazűlt szarvasboű roü k, amelyek aí ltalaí ban eltakartaí k az ablakokat, most lebegtek a hirtelen feltaí madt szeí l -
ben.
– Ne loű joü n! – figyelmeztetett ismeí t Tom. – Annak az indiaí nnak ott eloü l, goü rbe laí ndzsaí ja van feheí r
zaí szloí val. Baí rmit is akarnak, nem harcolni joü ttek. Beszeí l komancsűl?
– Egy szoí t sem – vaí laszolt Henry.
– EÁ n sem sokat. Ha sokat kereskednek, minden bizonnyal beszeí lnek angolűl, de ha nem, akkor csak
abban remeí nykedhetűü nk, hogy elboldogűlűnk az indiaí ntűdaí sommal. – Tom egy adag bagoí t koü poü tt Ra-
chel patyolattiszta padloí jaí ra, majd kiaí ltott egyet. – Mit akarnak?
Loretta idegei annyira feszűü ltek voltak, hogy ijedteí ben űgrott egyet. EÁ melygeí s fogta el, ahogy a barna
dohaí nyleí a padloí ra froü ccsent. Megoű rűü l eí ppen? Kit eí rdekel, ha a padloí koszos lesz? Lehet, hogy a haí z po -
rig eí g, mieloű tt ennek az egeí sznek veí ge. Hallotta Rachel sííraí saí t: laí gy, rendszertelen nyoü szoü rgeí s. Paí ni feí -
lelem feí mes íízeí t eí rezte kiszaí radt szaí jaí ban.
– Mi szeí l hozta magűkat erre? – kiaí ltotta ismeí t Tom.
– Hites! – vaí laszolt egy meí ly hang. – Baraí tkeí nt joü ttűü nk Feheí r Szem.
A vezetoű harcos űí gy hatmeí ternyire a taí rsai eloű tt megaí llt, olyan magasra tartva a goü rbe laí ndzsaí t,
hogy a poros feheí r zaí szloí vilaí gosan laí thatoí volt. Bűü szkeí n űü lt fekete csoű doü reí n, csillogoí barna vaí llaí t egye -
nesen tartva, boű rbe bűrkolt laí baí t keí nyelmesen haí taslovaí nak nyomva. Egy szeí lfűvallat meglibbentette
meí lybarna hajaí t, eí s belefűí jta eí lesen kidolgozott bronzbarna arcaí ba.
Amikor meglaí tta oű t, Loretta elsoű gondolata az volt, hogy ez az indiaí n kűü loü nboü zik a toü bbitoű l. Ahogy
jobban megvizsgaí lta, raí joü tt, mieí rt. Megkeí rdoű jelezhetetlenűü l feí lveí r volt, loí haí ton űü lve is magasabb volt a
toü bbineí l, eí s vilaí gosabb volt a boű re. Ha nem lett volna napbarníított az arca eí s hosszűí a haja, feheí r em -
bernek is elment volna. Minden maí s azonban barbaí r volt rajta: szaí jeí nak kegyetlenűü l gűí nyos mosolyaí toí l
egeí szen addig a szakeí rtelemig, amivel a lovaí n egyensűí lyozott, mintha oű eí s az aí llat egyek lenneí nek.
Tom Weaver megmerevedett
– A rohadt… Henry, tűdja, ki ez?
– Remeí ltem, hogy rosszűl gondolom.
Loretta koü zelebb hűí zoí dott, hogy jobban laí sson. Szinte arcűl csapta a felismereí s. Farkasoü loű . Hallotta
maí r a neveí t, ahogy rettegeí ssel sűttogjaí k eí s toü rteí neteket meseí lnek roí la. De eddig a pillanatig nem hitt a
leí tezeí seí ben. Egy keí k szeműű feí lveí r, egyike a legravaszabb eí s legalattomosabb ellenseí geknek, akikkel az
Egyesűü lt AÁ llamok hadserege valaha talaí lkozott Most, hogy a haí borűí egymaí s ellen fordíította EÁ szakot eí s
Deí lt, a lovassaí gnak nem volt ereje ahhoz, hogy Farkasoü loű t eí s haramiaí it sarokba szoríítsa, eí s oű k egyre
beljebb taí madtak a lakott terűü leteken, kelet feleí haladva. Neí haí nyan azt aí llíítottaí k, sokkal veszeí lyesebb,
mint egy tisztaveí rűű komancs. De baí rmilyen gonosz is volt, toü bb toü rteí net szoí lt arroí l, hogy a noű ket eí s
gyermekeket megkíímeí lte. Hogy ez veí letlen volt-e vagy tűdatos, vagy esetleg egy hazűgsaí g, amelyet egy
indiaí nkedveloű talaí lt ki, senki nem tűdta. Loretta az űtoí bbi feleí hajlott.
– Mit akarnak? – kiaí ltott Henry. – A teheí n joí tejeloű . Van keí t oü szveí r eí s egy loí is ott haí tűl.

Feí lelem szaga aí radt Henry baí csi aí tizzadt ingeí boű l. Metszoű , kellemetlen szag. Az indiaí n az oü veí hez
nyűí lt, eí s eloű vett valamit. Magasra emelte, eí s egyenesen az ablak feleí baí műlt, ahol Loretta aí llt. A laí nynak
az a haí tborzongatoí eí rzeí se taí madt, hogy a feí rfi laí tja oű t. Valami aranyszíínűű dolog lebegett az űjjai koü zoü tt,
eí s megcsillant a reí zsűí tosan sűü toű napsűgaí rban.
– Pe-nan-de! – kiaí ltotta. – Magűk meí znek mondjaí k. Kűü ldjeí k hozzaí m a noű t, akinek hajaí t a kezemben
tartom!
– OÁ , eí des Jeí zűsom! – sűttogta Tom.
Loretta keí ptelen volt levenni szemeí t az arany szaí lakroí l, amelyek a feí lveí r barna űjjai koü zoü tt loí gtak eí s
remegoű kezeí t torkaí hoz szoríította. Ez nem lehet igaz, gondolta zavarodottan. Hamarosan feleí bredek. Ez
csak egy rossz aí lom.
– OÖ tvenen vannak egy ellen – mondta Henry. – Mi a feneí t csinaí ljűnk?
Tom megmozdűlt az ablaknaí l.
– Nem szaí míít, ha szaí zan is vannak egy ellen. Nem kűü ldheti oda neki a laí nyt.
– Inkaí bb oű egyedűü l, mint mi mindannyian. – Egy csepp nedvesseí g cseppent le Henry orraí n, amit
gyorsan letoü roü lt feheí r ingűjjaí val. – Amyre eí s Rachelre is gondolnom kell. Tűdja, mit tenneí nek azok a
barbaí rok Amyvel, Tom.
– EÁ s mi lesz Lorettaí val?
Loretta a falba kapaszkodott. OŐ t akarja? A feí lelemtoű l majdnem oü sszecsűklott. Nem, nem megyek, gon-
dolta. Majd eszeí be jűtott Amy feheí r arca, amikor a csapoí ajtoí bezaí rűlt. Szaí z komancs haí rom pűska el-
len? Mindenki meghalna a haí zban, beleeí rtve Amyt is. EÁ s Lorettaí nak keí tseí ge sem volt afeloű l, hogy Amy
halaí la nem lenne gyors. Henry baí csinak igaza volt inkaí bb egy eí let, mint oü t.
Loretta a nagyneí njeí hez fordűlt. Rachel elsaí padt. Keí k szeműü k pillantaí sa oü sszetalaí lkozott, majd Ra-
chel az aí gy feleí neí zett. Ez megadta Lorettaí nak a loü keí st, amire szűü kseí ge volt. Az ajtoí feleí leí pett, mikoü z -
ben a valoí szerűű tlenseí g koü de vette koü rűü l. Az elműí lt heí t eí v koü re bezaí rűlt. Ezűí ttal nem lesz gyaí va. Megte -
szi AÁ rnyeí rt azt, amit a szűü lei megtettek oű eí rte. Egy maí sodik eseí ly. Reí maí lmaiban haí nyszor vette a baí tor -
saí got, hogy kinyissa a bűí voí pince ajtajaí t, kimenjen, eí s segíítsen az anyjaí nak? Haí nyszor eí bredt fel ezekboű l
a reí maí lmokboí l Istent keí rve, hogy bocsaí sson meg neki azeí rt, mert csak az aí lmaiban baí tor? Most felol -
dozaí st nyerhet.
Ahogy Loretta az ajtoí feleí koü zeledett, Tom felkiaí ltott:
– Ne! Henry, maga szaí nalmasan gyaí va! Ha kikűü ldi oda ezt a laí nyt soha toü bbeí nem fog tűdni aí talűdni
egy eí jszakaí t!
Loretta megeí rintette az ajtoí feí lfaí t, eí s megdermedt. A reí seken keresztűü l csengettyűű k csilingeleí seí t hal -
lotta: vidaí m hangot, amely eí pp annyira nem volt odailloű , mint amennyire egy temeteí sre nem illik a de -
rűű s zene. Keresztet vetett, eí s oü sszeszoríította szemeí t. Proí baí lta felideí zni, mikeí nt is kell bűű nbaí natot gya-
korolni, de a szavak oü sszekavarodtak a fejeí ben.
– Henry, ne! – koü nyoü rgoü tt Rachel. – Loretta, ne nyisd ki azt az ajtoí t! Ha egy noű t akarnak, majd eí n me-
gyek.
– Nem teí ged akarnak! – csattant fel Henry. – Egyikoű jűü k kiszűí rta Lorettaí t lent a folyoí naí l valamelyik
nap, eí s most visszajoü tt eí rte. Teí ged leloű nek, ott, ahol vagy.
Rachel raí foü rmedt a feí rjeí re.
– OŐ a hűí gom laí nya. Soha nem bocsaí tok meg neked, ha hagyod, hogy kimenjen.
– Nem kell megtenned, Loretta – eí rvelt Tom. – Vannak dolgok, amelyek rosszabbak, mint a halaí l, eí s
ez egyike azoknak.
Loretta habozott Majd az ajtoí nyikorogni kezdett, ahogy elfordűlt boű rzsaneí rjain, eí s reí snyire nyíílt. A
napfeí ny megvilaí gíította Loretta arcaí t. AÁ tleí pett a kűü szoü boü n. Inkább eí n, mint mindenki. Meí g egy leí peí s, in-
kább engem vigyenek el a komancsok, mint Amyt. Most, hogy maí r benne volt, nem is volt olyan neheí z
megtenni. Meí ly levegoű t vett, eí s kileí pett a tornaí cra. Az ajtoí becsapoí dott moü goü tte, eí s a retesz a visszavon-
hatatlansaí g hangjaí val a helyeí re csűí szott
A fekete lovon űü loű harcos kifűü rkeí szhetetlen keí kesfekete szemmel baí műlt raí , majd oldalba boü kte lo-
vaí t, eí s eloű releí ptetett Engesztelhetetlenűü l neí zett a laí ny szemeí be, eí s pillantaí saí val oda szoü gezte Lorettaí t,
ahol aí llt. Egy oü roü kkeí valoí saí gnak tűű nt, amííg mozdűlatlanűl, szavak neí lkűü l tanűlmaí nyozta oű t, laí ndzsaí jaí t
meí g mindig a magasba tartva.

Loretta baí torsaí ga elillant, remegett a talpaí toí l a feje bűí bjaí ig. A feí rfi eí szrevette ezt, eí s fűü rkeí szoű pillan -
taí sa veí gigmeí rte Loretta egeí sz testeí t. Miűtaí n figyelme a laí ny csíípoű jeí re iraí nyűlt, eí s seí rtoű megveteí ssel
idoű zoü tt el rajta, felfeleí vette űí tjaí t a melleí ig. Loretta arca laí ngvoü roü s lett a megalaí zottsaí gtoí l.
– Keemah – sziszegte a feí rfi Loretta feleí olyan csíípoű sen, mintha pűskaloü veí s hasíított volna a levegoű -
ben. Loretta megriadt, megdoü bbeneí s eí s eí rtelmetlen rettegeí s torzíította el vonaí sait Nem eí rtett koman-
csűl, eí s fogalma sem volt, mit akar a feí rfi. Csak azt tűdta, megoü lneí oű t, ha felmeí rgesííteneí . Remegoű teí rdei
reszketoű ritműst vertek, ahogy egymaí snak űü toű dtek. A feí rfi ajkai gűí nyos mosollyaí goü rbűü ltek.
– Gyere koü zelebb, hogy a komancs laí thasson teí ged!
Loretta annyira feí lt, hogy nem is eí rezte a laí baí t. Lebotorkaí lt a leí pcsoű n, majdnem elesett aztaí n vissza-
nyerte az egyensűí lyaí t. Boű re bizsergett a raí szegezoű doű keí tszaí z szemtoű l. Ahogy koü zelebb eí rt a komancs-
hoz, a feí rfi oldalra fordűlt lovaí val. Kűí p alakűí reí zcsengettyűű csillogott mokaszinjaí nak boű rpaí ntja eloű tt.
Neí zeí se tapinthatoí volt, szinte megeí rintette Lorettaí t.
– Emeld fel a fejed, asszony.
Loretta haí trabillentette a fejeí t. Arca tűdatosan kifejezeí stelen volt. A feí rfi baí styakeí nt űü lt a csoű doü roü n,
csűpasz vaí lla szeí les, karja izmos volt. A szeí l kisimíította hajaí t az arcaí boí l, felfedve egy veí kony sebhelyet,
amely jobb szemoü ldoü keí toű l arccsontjaí ig hűí zoí dott. Mikoü zben beszeí lt, megcsillantak ragyogoí feheí r fogai.
– Minek nevezed magadat?
Ahogy Loretta szeí tnyitotta ajkaí t, szinte lűü ktetett a hosszűí ra nyűí lt csoü nd.
– Vaí laszolj, asszony, vagy meghalsz! – A feí rfi laí ndzsaí ja hegyeí t felemelve Loretta copfjaí ba szűí rt, eí s ki-
lazíította a csatot. A laí ny haja lassan letekeredett, eí s kíígyoí zva vaí llaí ra hűllott.
– Loretta! – kiaí ltott Rachel a bejaí ratnaí l leí voű ablakboí l. – Lorettaí nak híívjaí k. OÁ , keí rem, ne baí ntsa! –
Iszonyatos, szíívszoríítoí zokogaí s szakíította meg a koü nyoü rgeí st.
Az indiaí n laí ndzsaí jaí nak hegyeí t Loretta torkaí hoz szoríította.
– Nincs nyelved, herbi?
– Ni-i-incs – síírt Rachel. – Nem tűd beszeí lni! Ez az igazsaí g! OÁ , keí rem! EÁ des, rendes laí ny. Ne baí ntsa!
Lorettaí toí l balra egy pinto lovon űü loű indiaí n izgatottan kezdett gagyogni valamit, eí s űjjaí val Lorettaí ra
műtatott. A vezetoű komancs karja megfeszűü lt, eí s a laí ndzsa szűí rni kezdte a laí ny boű reí t. A feí rfi eloű rehajolt,
vastag, erezett izmai kidűdorodtak felkarjaí ban, ahogy szűí rni akart a laí ndzsaí val.
– Ka? – űü voü ltoü tt a pintoí n űü loű indiaí n. Majd egy űí jabb vaí logatott szoí fűü zeí r hagyta el szaí jaí t
Loretta becsűkta szemeí t, eí s oü sszpontosíított. Baí rmit is mondott a maí sik indiaí n, nyilvaí nvaloí an Loret-
ta mellett eí rvelt. Fokozott, feszűü lt vaí rakozaí s lebegett a levegoű ben, veí gigbizsergetve Loretta idegeit. Egy
valoí szerűű tlen pillanatig kűü loü noü s egyseí get eí rzett a foü loü tte tornyosűloí feí rfival, eí rzeí kelve idegesen kavar -
goí eí rzelmeit, hataí rozatlansaí gaí t, mintha szerves reí sze lenne. A feí rfi oü sztoü noü s vadsaí ggal szerette volna
kiloccsantani veí reí t, de valami, talaí n maga a Mindenhatoí , visszatartotta a kezeí t.
Loretta mohoí hitetlenkedeí ssel megragadva a megeí rzett kegyelmet, megdoü bbenve emelte fel szem-
pillaí it, eí s űgyanezt az eí rzeí st laí tta a feí rfi kobaltkeí k szemeí ben tűü kroü zoű dni.
A feí rfi remegni kezdett, mintha a laí ndzsa elviselhetetlenűü l neheí z lenne. EÁ s Loretta hirtelen megeí r -
tette, hogy baí rmennyire is szeretneí a feí rfi meggyilkolni oű t, egy reí sze nem tűdja ezt megtenni, az nem
akarja beledoü fni a laí ndzsaí t. Teljesen eí rthetetlen volt. Semmi maí st nem laí tott az indiaí n finoman kidol -
gozott arcaí n, mint űtaí latot Bizonyosan szaí zszor oü lt maí r, eí s meí g fog is.
Lassan leengedte karjaí t, eí s űí gy baí műlt Lorettaí ra, mintha a laí ny valamikeí ppen legyoű zte volna. Majd,
olyan gyorsan, hogy Loretta nem is volt biztos abban, hogy teí nyleg laí tta, faí jdalom jelent meg az arcaí n.
– Tehaí t szelííd vagy? – A feí rfi mosolyaí boí l jeí gcsapok noű ttek. – Meglaí tjűk, asszony, majd meglaí tjűk.
UÁ gy ejtette ki az „asszony” szoí t, mintha epeí t koü poü tt volna, eí s koü zben laí ndzsaí jaí nak hegyeí t a laí ny ar -
caí hoz csűí sztatta. Loretta hallott maí r noű kroű l, akiket az indiaí nok elcsűí fíítottak, eí s ahogy a feí rfi veí gigraj -
zolta szaí jaí t eí s orraí nak lejtoű jeí t, arra szaí míított, hogy megvaí gja az arcaí t. Laí zas feí lelem nedvesíítette meg
homlokaí t. Fekete pontok taí ncoltak a szeme eloű tt, eí s elhomaí lyosíítottaí k laí taí saí t.
Pislogott eí s keí nyszeríítette magaí t, hogy a feí rfira oü sszpontosíítson. Az indiaí n szemeí ben neveteí s csillo-
gott. Loretta raí joü tt, hogy mioí ta űí gy doü ntoü tt nem oü li meg oű t, valami elkeí pzelhetetlen okboí l kifolyoí lag az
indiaí n visszataszíítoí jaí teí kot űű zoü tt vele: proí baí lta megfeí lemlííteni, hogy proí baí ra tegye a veí rmeí rseí kleteí t
Loretta megragadta eí s feí lretolta a laí ndzsaí t, fejeí t kihíívoí n felemelte. A feí rfi halkan nevetett, aí thajolt
combja foü loü tt eí s belemarkolt Loretta hajaí ba. Szoríítaí sa koü nnyeket csalt a laí ny szemeí be.

Mikoü zben elfordíította Loretta arcaí t, hogy megvizsgaí lja, az indiaí n megszoí lalt:
– Nagyobb a baí torsaí god, mint az eroű d, Saí rga Haj. Nem boü lcs dolog harcolni, amikor nem nyerhetsz.
Felpillantva a feí rfi eroű teljesen kidolgozott arcaí ra eí s arrogaí ns szaí jaí ra, Loretta soí vaí rogva vaí gyott az
űtaí n, hogy legyen annyi ereje, hogy leraí nthatnaí a feí rfit a lovaí roí l. Az indiaí n nemcsak gűí nyoloí dott vele,
hanem provokaí lta eí s csűí folta is.
– Engedelmeskedni fogsz. Neí zz raí m, eí s laí sd a te űrad arcaí t! Joí l veí sd az eszedbe!
A teljes megalaí ztataí sban Loretta elfelejtkezett Amyroű l, Rachel neí niroű l eí s mindenroű l. Anyja arcaí nak
keí pe villant fel eloű tte. Soha, amííg testeí ben eí let van, nem fog engedelmeskedni ennek az embernek. Ki -
szaí radt szaí jaí val koü poü tt egyet. Semmi nem joü tt ki beloű le, de az űü zenet egyeí rtelműű volt
– Nei mah-rieepicut! – A feí rfi elengedte oű t, eí s enyheí n megloü kte a karjaí t. Megfordíította lovaí t, a haí z ab-
lakai feleí neí zett eí s szeí les oü kleí vel mellkasaí ra űü toü tt: – Koü vetelem oű t!
Loretta megtaí ntorodott, eí s kaí bűlt hitetlenkedeí ssel neí zte, ahogy Farkasoü loű bűü szkeí n vezeti csoű doü reí t
koü rűü loü tte. Követelem őt? Szemeí t le nem veí ve roí la oí vatosan megfordűlt, mert nem tűdta, mire keí szűü l. A
feí rfi egyenes haí ttal űü lt a lovon, pillantaí sa Loretta rűhaí jaí t, arcaí t, hajaí t paí sztaí zta, mintha a laí ny egeí sze
kíívaí ncsisaí ga taí rgya lenne.
Szaí ja gűí nyos mosolyra goü rbűü lt. Figyelme a laí ny szoknyaí jaí ra oü sszpontosűlt, eí s Loretta szinte laí tta a
fejeí ben kavargoí keí rdeí seket. Megigazíította a laí ndzsaí t a kezeí ben. Az arcaí ra kiűü lt elszaí ntsaí g rossz eloű eí r -
zetteí l toü ltoü tte el Lorettaí t.
Egyenesen a laí ny feleí indűlt, de az feí lreleí pett. A feí rfi megfordíította lovaí t, hogy megint nekirontson.
Ahogy elhaladt mellette, eloű rehajolt, eí s laí ndzsaí jaí val elkapta Loretta szoknyaí jaí nak szeí leí t. Loretta meg-
poü rdűü lt, alkarjaí val űü tni proí baí lt, de az indiaí n űü gyesen mozgott fűü rge eí s biztos volt, lova pedig toü keí letes
pontossaí ggal koü vette laí ba iraí nyíítaí saí t. EÁ pp annyira igyekezett megneí zni Loretta alsoí neműű jeí t, amennyi-
re oű igyekezett azt elrejteni.
Csataí jűk kimenetele eloű re laí thatoí volt, eí s ezt Loretta joí l tűdta. Az indiaí nt baraí tai biztattaí k: szemeí r -
metlen neveteí ssel űjjongtak minden egyes alkalommal, amikor Loretta fodrai fellibbentek. A laí ny lekap-
ta a piszkos feheí r zaí szloí t a fanyeí lroű l eí s a foü ldre dobta, majd cipoű jeí nek sarkaí val oü sszetaposta.
Miűtaí n toü bb proí baí lkozaí st kiveí dett, Lorettaí n gyoű zedelmeskedett a kimerűü ltseí g, eí s felismerte a harc
ostobasaí gaí t. Mozdűlatlanűl aí llt, melle hűllaí mzott, szemei a semmibe meredtek, fejeí t magasra tartotta.
A harcos koü roü zoü tt, csoű doü reí nek csillogoí pataí it a laí ny laí baí hoz olyan koü zel iraí nyíítva, hogy Loretta laí bűjjai
bizseregtek. Amikor a laí ny nem mozdűlt, a feí rfi megaí llíította lovaí t, eí s hosszűí percekig tanűlmaí nyozta oű t.
Majd eloű rehajolt, eí s megeí rintette Loretta melleí nyeí t. A laí ny leí legzete is elaí llt, amikor tenyereí t melleí toű l a
dereí kvarraí sig csűí sztatta.
– Ai-ee – sűttogta. – Gyorsan tanűlsz.
Loretta koü nnyaí ztatta szemeí t a feí rfira emelve megint annak az arcaí ba koü poü tt Ezűí ttal a feí rfi eí rezte a
permetet, eí s letoü roü lte az arcaí t. Ajkai megrezzentek valamitoű l, amely gyanűí san egy elfojtott mosolynak
tűű nt, de most baraí tsaí gos mosolynak
– Lehet, hogy meí gsem olyan gyorsan. De joí tanaí r vagyok. Majd megtanűlod, hogy ne harcolj velem,
Saí rga Haj. Ezt megíígeí rem neked.
Ebben a pillanatban Loretta eí rzeí sei az űtaí latnaí l is eroű sebbek voltak; fekete, tajteí kzoí űndor, amely-
nek hataí saí ra szerette volna megragadni a feí rfi aí ltal loí baí lt laí ndzsaí t, eí s nyaí rsra hűí zni vele oű t. Követelem
őt. Akkor tehaí t el akarja oű t vinni? Pillantaí sa a feí rfi eí gszíínkeí k, fonott gyapjűí oü veí roű l a hasaí n hűí zoí doí izmos
baraí zdaí kra vaí ndorolt. A csíípoű jeí n egy boű rhűü velyboű l kiaí llt keí seí nek markolata. Haí ny katonaí t oü lhetett
meg? Egyet? Szaí zat? Vagy talaí n ezret?
Az oü veí boű l Loretta haja loí gott ki, arany permetkeí nt omolva le soü teí t boű rnadraí gja eloű tt Loretta biztosan
tűdta, hogy meí g sosem laí tta oű t. Meí gis naí la volt a haja. Bizonyaí ra a folyoí naí l leí voű indiaí n adta neki, eí s
most isten tűdja, honnan joü tt el eí rte.
Loretta megrezzent, amikor eí szrevette, hogy a harcos karjaí t nyűí jtja feleí . Egy szeí les boű rszííj oü vezte
csűkloí jaí t, hogy megveí dje oű t ííjaí nak hűí rjaí toí l. Soü teí t tenyereí t eí s eroű s űjjait baí műlva Loretta elűtasíítoí n raí z-
ta fejeí t
– Hi, tai – mondta a feí rfi halkan. Csoű doü reí t koü zelebb iraí nyíítva lehajolt, hogy megeí rintse a laí ny aí llaí t.
Loretta szemheí ja megremegett, amikor az indiaí n letoü roü lt egy koü nnycseppet az orcaí jaí roí l. – Ka taikay, ka
taikay. Tohobt Nabituh – sűttogta.

A szavaknak semmi eí rtelme nem volt. Loretta tanaí cstalanűl neí zett a szemeí be.
– Tosa ehr-mahr. – Kezeí t felemelve megműtatta a csillogoí koü nnycseppet az űjjbegyeí n. – Ezűü st esoű ,
tosa ehr-mahr.
Ezűü st esoű hoü z hasonlíította a koü nnyeit? A feí rfi szemeí t fűü rkeí szte emberiesseí g nyomait keresve, de nem
talaí lt semmit. Az indiaí n egy pillanat műí lva felegyenesedett eí s bűí csűí zaí snak tűű noű mozdűlattal felemelte
laí ndzsaí jaí t.
– Suvate! – kiaí ltotta, eí s csillogoí szeme veí gigmeí rte a koü rben aí lloí lovasok soraí t.
Hangok halk moraja vaí laszolt
– Suvate!
Eleí gedettnek tűű nt a vaí lasszal, eí s egy tekinteí lyes doü feí ssel a foü ldbe szűí rta a laí ndzsaí t. Ismeí t kinyűí jtotta
karjaí t.
– Fogadd el, Saí rga Haj, baraí tsaí gűnk jelekeí nt.
Loretta feí lt, hogy ha megeí rinti oű t, felraí nthatja a lovaí ra, de a feí rfi szeme ellenaí llhatatlan volt. Raí adaí -
sűl, ha valamit eltervezett, íígy is, űí gy is veí ghezviszi, akaí r Loretta koü zreműű koü deí seí vel, akaí r a neí lkűü l. Fel -
emelte reszketoű karjaí t, a legrosszabbra szaí míítva, eí s űjjait a feí rfi tenyereí be fektette. A keí rges keí z meg-
szoríította Lorettaí eí t, markolaí saí nak melegseí ge egeí szen a laí ny vaí llaí ig aí radt.
– Meí g talaí lkozűnk. Eljoü voü k hozzaí d, mint a szeí l, a semmiboű l. Emleí kezz ennek a komancsnak az arcaí -
ra! EÁ n vagyok a te veí gzeted.
Azzal elengedte a laí nyt, koü rbelovagolt az űdvaron, eí s egyik karjaí t a magasba tartva, fejeí t pedig haí tra -
hajtva metszoű en kiaí ltott, amelytoű l borzongaí s fűtott veí gig Loretta gerinceí n. Neí haí ny pillanat műí lva por-
felhoű szaí llt fel az űdvaron, eí s neí gyszaí z pata verte a visszavonűlaí s fűü lsiketíítoű űü temeí t.

Maí sodik fejezet
Miűtaí n az indiaí nok elmentek, Rachel eloű rohant a haí zboí l, eí s karjaí t Loretta koü reí fonta. Loretta űü gyet -
lenűü l viszonozta nagyneí nje oü leleí seí t, eí s koü zben szemeí t nem vette le a porfelhoű roű l, amely taí volodott a fo -
lyoí feleí . Koü zben a komancs szavai visszhangzottak fejeí ben: én vagyok a végzeted. A forroí saí g elleneí re
nyirkos hideg fűtott veí gig rajta.
– Joí l vagy – sűttogta Rachel. – Joí l vagy.
Loretta szorosabbra fonta karjaí t nagyneí nje koü rűü l, eí s becsűkta szemeí t. Szemtoű l szemben aí llt egy ko-
mancs harcossal, eí s meí g mindig eí letben volt.
A haí zboí l bűí torok hűí zogataí saí nak hangja hallatszott, eí s egy perc műí lva Amy szoü kkent ki az ajtoí n, ap-
roí arcaí t feí lelem torzíította el.
– Azt hittem, megoü lnek.
Loretta elhűí zoí dott Racheltoű l, eí s karjaí ba vette a gyermeket, arcaí t a kislaí ny copfjaiba fűí rva.
– Soha toü bbeí nem fogok elbűí jni – sűttogta Amy reszketve. – Soha toü bbeí . OÁ , Loretta, most maí r tűdom,
milyen volt neked azon a napon, amikor megoü lteí k a mamaí dat eí s a papaí dat. Maí r tűdom, milyen dűü hoü s-
nek eí rezhetted magadat. Nem fogok toü bbeí lemenni oda. Eskűü szoü m, hogy nem.
Loretta eloű re-haí tra dűü loü ngeí lt, eí s proí baí lta kimasszíírozni a feszűü ltseí get a gyermek vaí llaí boí l. Nedves-
foü ld-szaga volt Amy rűhaí jaí nak, eí s Lorettaí ban felelevenedett az oű sajaí t pincei bűí voí helyeí nek soha el nem
felejthetoű dohossaí ga. Egyedűü l oű ismerte azt a lelki tűsaí t, amelyet Amy most aí teí lt, eí s a laí nynak igaza
volt: ez szoü rnyen dűü hoü sseí tűdja tenni az embert. Meí gis, amilyen rettenetes volt ez Amynek, Loretta any-
nyira biztosan tűdta, hogy baí rmi is toü rteí njeí k, űí jra megtenneí , hogy megveí dje a kis űnokatestveí reí t.
Ekkor Loretta hirtelen megvilaí gosodott: megeí rtette, mieí rt rejtetteí k el oű t a szűü lei a komancsok taí ma-
daí sakor. Akkor csak hat hoí nappal volt idoű sebb Amyneí l. Ha lett volna baí torsaí ga ahhoz, hogy kinyissa a
pince ajtajaí t, mit tűdott volna tenni? Semmit, csak meghalni. Rebecca Simpson nem akarta, hogy Loret-
ta felfedje magaí t. A gondolat, hogy gyermeke biztonsaí gban van, minden bizonnyal egyetlen vigasza volt
azokban az űtolsoí gyoü trelmes pillanatokban. Ez a felismereí s csoü kkentette a bűű ntűdat faí jdalmaí t, amely
heí t hosszűí eí ve aí llandoí taí rsa volt Lorettaí nak. Meí lyet, megtisztíítoí t leí legzett, eí s eladdig soha el nem sira -
tott koü nnyek kezdtek potyogni veí gig az orcaí jaí n. Zokogaí s toü rt fel a torkaí boí l.
Amy megmerevedett eí s haí treí bb hűí zoí dott.
– Loretta, te síírsz! – Szeme elkerekedett. – Mama, Loretta síír.
Rachel mindkeí t laí nyt aí tkarolta.
– EÁ s joí l teszi. Ha valakinek joga van hozzaí , az…
Amy megraí zta fejeí t.
– Nem, mama! Tényleg síír. Hallottam…
Rachel annyira ideges volt, hogy nem eí rtette, mire gondol a laí nya.
– Gyertek menjűü nk be a haí zba! Soha nem lehet tűdni ezekneí l a barbaí roknaí l. Akaí r vissza is fordűlhat-
nak, hogy rajtaűü teí sszerűű eí n elkapjanak bennűü nket.
A haí z ajtaja nyitva maradt, Loretta bement a toü bbiek űtaí n. Keí rdeí sekkel teli pillantaí ssal neí zett a feí rfi-
akra. Henry pűskaí jaí t a falnak taí masztotta.
– Neí ha teljesen kiszaí mííthatatlan eí s eí rthetetlen, amit ezek az alakok tesznek. Nem hiszem, hogy vis z-
sza fognak joü nni.
Tom, meí g mindig az ablak mellett aí llva, oü sszeraí ncolta szemoü ldoü keí t, eí s megraí zta a fejeí t, ahogy pillan -
taí sa az űdvaron leí voű laí ndzsaí ra szegezoű doü tt.
– EÁ n nem vagyok ebben ennyire biztos. Egy komancs nem hagyja ott a jeleí t akaí rhol. Nem is tehette
volna egyeí rtelműű bbeí : Lorettaí t az eloű bb eljegyezteí k.
Amy kűncogott. Magas, metszoű hangűí neveteí ssel, amely visszhangozta a Loretta aí ltal eí rzett valoí sze -
rűű tlenseí get.

– UÁ gy eí rti, indiaí n asszonynak akarja Lorettaí t? Mert az rosszabb lenne, mint oü sszehaí zasodni Mr.
Wea… – Amy szeme elkerekedett, orcaí ja elvoü roü soü doü tt. – Maí rmint… nos…
– Pszt, Amy! – Rachel keí rdoű n pillantott Tomra, mikoü zben koü teí nyeí vel babraí lt. – Mieí rt mondja ezt?
– Mindannyian hallottűk, hogy igeí nyt tart raí , eí s azt mondta, visszajoü n. – Tom proí baí lta elkerűü lni Lor-
etta pillantaí saí t. – A komancsok nem tesznek olyan íígeí retet, amelyet nem tartanak meg. Szerintem hoz
neí haí ny pleí det eí s egy lovat vagy kettoű t csereí be. IÁgy csinaí ljaí k magűk koü zoü tt, amikor feleseí get vesznek. EÁ s
nem hiszem, hogy ilyen űdvarias marad, ha nem teljesíítik a keí reí seí t, eí s nem adjaí k aí t neki a laí nyt.
Rachel szííveí hez szoríította a kezeí t.
– OÁ , kegyelem! Akkor el kell vinnűü nk innen Lorettaí t, talaí n Fort Belknapba.
– Semmi eí rtelme, Rachel – mondta Tom kedvesen. – OŐ rszemeket fognak aí llíítani. Ha megproí baí ljaí k el-
szoü ktetni, azonnal lerohanjaí k magűkat. Senki nem veheti el egy komancs asszonyaí t.
Loretta haí trahoű koü lt, amikor egy komancs asszonyakeí nt beszeí ltek roí la. Addig haí traí lt, amííg az asztal-
nak nem űü tkoü zoü tt.
– Egy indiaí n sem veheti el a testveí rem laí nyaí t, pűnktűm! – kiaí ltott Rachel. – Eloű bb laí ssam oű t halottan.
Henry vigasztaloí an aí toü lelte feleseí ge vaí llaí t.
– Draí gaí m, ne idegesíítsd fel magad! Lehet, hogy Tomnak nincs igaza, eí s soha nem fognak visszajoü nni,
szaí momra ennek az eí gvilaí gon semmi eí rtelme sincs. Mieí rt izgatnaí egy hasznavehetetlen komancsot az
űdvariassaí g? Ha eldoü ntoü tte volna, hogy magaí val viszi a laí nyt, Loretta most maí r az indiaí n lova haí taí n len-
ne.
– Van jobb magyaraí zata? – keí rdezte Tom.
Henry megraí zta a fejeí t.
– Nem. De ahogy mondtam, nem mindig lehet kioí kűmlaí lni, mit csinaí lnak ezek a pogaí nyok.
Rachel eroű tlenűü l a feí rjeí nek doű lt.
– OÁ , Henry, szerintem Tomnak igaza van. Vissza fog joü nni, eí s meg fogja proí baí lni elvinni oű t.
Loretta oü sszeroskadt. Lerogyott a deszkapadra, eí s a koü nyoü keí re taí maszkodott. Szoü rnyűű , ideges eí rzeí s
taí madta meg a gyomraí t, eí s a rettegeí s szaí rnyai csapkodtak felfeleí , a mellkasaí hoz. Meí g mindig ott voltak
valahol a komancsok elbűí jva, de szemmel tartva oű ket? Ez a laí ndzsa űü zenet Farkasoü loű toű l az embereinek?
Eljövök hozzád, mint a szél. Én vagyok a te végzeted. Elkeí pzelte, ahogy az indiaí n visszateí r egy vagy
keí t koszos pokroí ccal, egy veí zna loí val, amire maí r nincsen szűü kseí ge, esetleg egy űü toü tt-kopott korsoí val. EÁ s
Henry baí csi, amilyen gyaí va, gondolkodaí s neí lkűü l aí tadnaí oű t neki. Loretta Simpson, akit megvaí saí rolt egy
komancs. Nem, nem is csak egy komancs, hanem Farkasoü loű maga. Rettegeí ssel sűttognaí k a híírt a Brazos
eí s a Navasota folyoí k menteí n. Farkasoü loű asszonya. Soha toü bbeí nem tűdna emelt foű vel jaí rni. Egy tisztesseí -
ges feí rfi sem vetne raí egy pillantaí st sem. Ha tűí leí lneí …
Loretta nyoü szoü roü gve talpra űgrott, eí s az ajtoí hoz rohant. Mieloű tt baí rki megaí llííthatta volna, maí r a tor -
naí con volt, eí s szaladt lefeleí a leí pcsoű n. Majd oű megműtatja ennek a pogaí nynak. Ha ez egy űü zenet, hogy
Loretta hozzaí tartozik, majd elpűsztíítja azt. Megragadta a laí ndzsaí t, eí s kihűí zta a foü ldboű l.
– Loretta, maga bolond laí ny! – joü tt űtaí na Tom, eí s megragadta a karjaí t, hogy maga feleí poü rdíítse. –
Csak felidegesííti!
A laí ny kiszabadíította magaí t, eí s a kapű feleí indűlt. Akaí r felidegesííti, akaí r nem, ha nem aí ll ellen a ko -
mancs koü veteleí seí nek, az olyan, mintha beleegyezne. Lehet, hogy vissza fog joü nni eí rte, de ha ott van va-
lahol, eí s figyeli oű t, legalaí bb tűdni fogja, hogy nem laí tjaí k itt szíívesen.
A kerííteí s moü geí ment, majd megfordűlt, eí s a laí ndzsaí t a felsoű tartoí rűí dhoz űü toü tte. A rűgalmas eszkoü z
visszapattant. Loretta űí jra meglendíítette. EÁ s űí jra. A laí ndzsa mintha eí letre kelt volna, ellenaí llt neki,
gűí nyt űű zoü tt vele. Elkeí pzelte a komancs arrogaí ns arcaí t, eí s űtaí lataí t kieí lve meí g eroű sebben kezdte űü tni a
kerííteí st. A mamáért, a papáért. Soha nem fog egy mocskos reí zboű rűű hoü z tartozni. Soha.
Izzadsaí g kezdett gyoü ngyoü zni az arcaí n; eí gette szemeí t, soí san marta ajkaí t, de oű meí g mindig csapkodta
a laí ndzsaí t. El kell toü rnie. Lehet, hogy az indiaí n most is figyeli. Ha a feí rfi fegyvere legyoű zi oű t, az űgyan -
olyan, mintha a feí rfi maga gyoű zneí le. Elkezdett faí jni a vaí lla. Karjaí nak minden megemeleí se kűü loü n eroű fe-
szííteí st igeí nyelt, oü sszpontosíítaí saí nak taí rgya moü goü tt meglaí tta, hogy csalaí dja doü bbent reí műü lettel aí ll koü rűü -
loü tte, eí s űí gy baí műlnak raí , mintha eszeí t vesztette volna.
Talaí n íígy is toü rteí nt. Loretta teí rdre zűhant, eí s mereven baí műlt az eí pen maradt laí ndzsaí ra. Fűű z. Zoü ld
fűű z. Nem csoda, hogy az az aí tkozott fegyver nem toü rt el. Dűü hoü sen leteí pkedte roí la a tollakat, eí s darabok -

ra marcangolta oű ket, koü pkoü dve, amikor a foszlaí nyai az arcaí ba szaí lltak. Majd csak teí rdelt, levegoű űtaí n
kapkodva, olyan kimerűü lten, hogy minden kűü zdeni akaraí s elapadt benne.
Az indiaí n gyoű zoü tt
Egy fűű zfa levelei himbaí loí ztak Farkasoü loű szeme eloű tt, de pillantaí saí t mereven a karcsűí laí nyra szegezte,
aki proí baí lta eltoü rni a laí ndzsaí jaí t. Farkasoü loű oü sszeszoríította fogait, eí s a laí ny karjaí nak minden egyes len -
dűü letveí telekor egyre ingerűü ltebb lett. Majd megcsapta a helyzet keí ptelenseí ge, eí s ajka vonakodoí mo-
solyra hűí zoí dott. A laí ny tűdja, hogy oű laí tja. Felnoű tt feí rfiak oü sszerezzennek neve hallataí n, de egy toü reí keny
laí ny szembe mert szegűü lni vele? Visszagondolt raí , hogyan neí zett ki a laí ny, amikor kiseí taí lt eleí , aranyha-
jűí fejeí t magasra tartva, nagy keí k szemeí t dacosan az oü veí re szegezve. Mikeí nt mereí szelt raí koü pni, nem is
egyszer, hanem keí tszer. Seí rtettseí g, hitetlenkedeí s eí s csodaí lat kavargott benne. Lehet, hogy nem laí tszik
rajta, de a laí ny baí tor, eí s ezt Farkasoü loű a javaí ra íírta.
Testveí re, Harcos mellette gűggolt, eí s prűü szkoü lt a neveteí stoű l. Nyilvaí nvaloí an tetszett neki a helyzet. A
folyoí morajaí t tűí lharsogva szoí lalt meg:
– Ha tűdnaí , ki vagy, nem szegűü lne ellen neked ennyire.
Farkasoü loű le sem vette szemeí t a laí nyroí l.
– Ha egyszer majd megtűdja, kivel aí ll szemben, ennek az egeí sz keí ptelenseí gnek veí ge lesz. Ha van va-
lami, amihez eí rtek, Farkasoü loű , az a noű k. Csak akkor taí madnak, ha azt gondoljaí k, megűí szhatjaí k. Nem kel-
lett volna hagynod, hogy lekoü pjoü n. Legkoü zelebb vaí gd pofon!
Farkasoü loű felhűí zta egyik szemoü ldoü keí t. Testveí re feleseí ge az egyik legelkeí nyeztetettebb noű a falűban,
íígy ezt a tanaí csot meglepoű nek talaí lta. Kíívaí ncsian vizsgaí lta Harcos űü nnepeí lyes arckifejezeí seí t.
– IÁgy gondolod?
– Higgy nekem, soha toü bbeí nem fogja űí jra megproí baí lni!
– Te haí nyszor vaí gtad pofon Magas Fűű Leaí nyaí t?
– Egyszer sem. OŐ tűdja, ki az eroű sebb.
Farkasoü loű elnyomta mosolyaí t.
– Igen, nyilvaí nvaloí an tűdja.
Figyelmeí t ismeí t a laí nyra szegezte, eí s haragosan oü sszevonta szemoü ldoü keí t. Majd megtaníítja a tiszte-
letre, meí g ha a laí ny bele is hal.
Veí gűü l elfogyott a laí ny ereje, eí s teí rdre rogyott. Tollak lebbentek fel koü rűü loü tte. Ahogy a feheí r piheí k le -
feleí szaí lltak, vaí lla is velűü k egyűü tt roskadt oü ssze. Suvate, veí get eí rt. Szembe kell neí znie veí gzeteí vel, eí s meg
kell tanűlnia elfogadni azt. Csakűí gy, mint Farkasoü loű nek. A sors nem ismer ellenfelet.
– Meí g nincs keí soű ! – Farkasoü loű űnokatestveí re, Voü roü s Boü leí ny lovagolt be a kis tisztaí sra. Leűgrott a lo-
vaí roí l, eí s feleí jűü k sietett. Egyik kezeí ben kinyűí jtva ííja eí s egy nyííl.
– OŐ az a noű , akit keresel. OÖ ld meg, Farkasoü loű , amííg meí g lehet! Tűdod, hogy viszonyűl anyaí d a proí feí ci -
aí hoz. Ha egyszer meglaí tja a laí nyt, maí r tűí l keí soű lesz.
Farkasoü loű megneí zte a felkíínaí lt fegyvert, eí s megraí zta fejeí t.
– Nem. Nem szabad elfelejtenem a koü telesseí gemet. OŐ rűü ltseí g lenne megoü lni oű t. Akkor a Nagy Istenek
haragja csapna le raí nk. Nem gondolhatok csak magamra.
– Megveted oű t! EÁ s ha a joí slat valoí ra vaí lik, egy nap elhagyod majd Embereidet. – Voü roü s Boü leí ny sebhe -
lyes arca eltorzűlt az űndortoí l. – Hogyan viselheted el a gondolatot, hogy ezt a noű t visszavidd magad-
dal? Azok űtaí n, amit a Keí k Kabaí tosok a feleseí geddel tettek? EÁ s az enyeí mmel. EÁ s a kisfiammal. Olyan reí -
gen toü rteí nt maí r, hogy el is felejtetted?
Farkasoü loű arca megkemeí nyedett, eí s hűű voü s csillogaí s lopoí dzott a szemeí be.
– Soha nem fogom elfelejteni.
Lorettaí nak nem volt eí tvaí gya a vacsoraí hoz. Ott űü lt a toü bbiekkel, de az oű zpoü rkoü lt eí s a szedres kűkorica -
kenyeí r illataí toí l felkavarodott a gyomra. Amy pillantaí sa az oü veí t kereste az asztal foü loü tt. Henry a mezca-

los korsoí boí l iszogatott. Mindig harapoí s termeí szetűű lett, amikor ivott. Ennek aí ltalaí ban szegeí ny Amy itta
meg a leveí t.
Loretta szaí nalmat eí rzett iraí nta, de ezen az esteí n maí s foglalkoztatta. Menekűü leí si tervek sűhantak aí t
az agyaí n, melyeket mind megfontolt, majd elvetett. Elkeí pzelte a koü rűü loü tte leí voű mezoű ket, eí s olyan bezaí r -
va eí rezte magaí t a veí gtelen teí r aí ltal, mintha egy raí csos cellaí ban lett volna.
Elszaí ntan proí baí lta lefoglalni a kezeí t, eí s ezaí ltal elkergetni a reí műü letet, ezeí rt levaí gta a reí szeí t a ke-
nyeí rboű l, eí s beleharapott. Ahogy raí gott, a falat egyre nagyobb eí s szaí razabb lett. Tom Weaver izgett-moz-
gott mellette a padon. A feí rfi keze egy pillanatra Loretta arca eloű tt cikaí zott aí t, eí s ahogy a laí ny lepillan-
tott, taí nyeí rjaí nak szeí leí n egy szelet vajas kenyeret laí tott OÁ vatosan raí mosolygott a feí rfira, eí s a feí rfi fanyar
ajka szeí gyenloű s mosolyra hűí zoí dott.
– Szerintem valamelyikűü nknek Belknapba kellene lovagolnia, eí s kííseí retet kellene szereznie Loretta
melleí , hogy eljűthasson az eroű dbe – mondta halkan. – Jobb, ha eí n megyek, mint ha maga, Henry, mert
hozzaí m nem tartozik feheí rneí p. Idoű be telik majd, de ott van a hataí roű rseí g, eí s hallottam roí la, hogy toü bb
csalaí d jaí roű rbaí styaí kkal eí píített ott haí zat. Loretta bizonyaí ra eleí g nagy biztonsaí gban lenne, ha el tűdnaí nk
jűttatni oda.
– Az a keí rdeí s, haí ny embert tűd szerezni. – Henry arca kidűdorodott. Egyszerre raí gott eí s nyelt. – Az
idoű nagy reí szeí ben indiaí nok űtaí n jaí roű roü znek, eí s mi toü rteí nik, ha az az indiaí n tényleg visszajoü n? Ha nem
talaí lja itt Lorettaí t, szoü rnyen dűü hoü s lesz.
– Istenem, Henry! – kiaí ltott Tom. – Ugye nem mondja komolyan, hogy itt akarja tartani a laí nyt?
Henry nyakaí t forroí saí g oü ntoü tte el.
– Persze hogy nem.
Rachel idegesen pillantott a feí rjeí re, majd vissza Toí mra.
– Mennyi idoű be telne magaí nak embereket gyűű jteni eí s visszateí rni?
– Gondolom, egy nap, ha kemeí nyen lovagolok, eí s nem űü tkoü zoü m akadaí lyba. Ez lehetoű seí get adna ne-
kűü nk az ellenaí llaí sra, Henry. – Tom vaí llat vont. – Nem kellene elviselhetetlenűü l hosszűí ideig ott marad-
nia. Farkasoü loű eloű bb-űtoí bb űí gyis elkezd majd valami csinos indiaí n asszony űtaí n koslatni, eí s elfelejtke -
zik Lorettaí roí l. Csak ki kell vaí rni.
– EÁ s ha az indiaí nok visszajoü nnek, mieloű tt maga visszateí r? – Rachel ajka teljesen elszííntelenedett.
Henry az asztal koü zepeí re tolta a taí nyeí rjaí t.
– Te csak oszd szeí t a kenyeret, asszony, eí s imaí dkozz, hogy ez ne toü rteí njen meg! Semmi eseí lyem arra,
hogy egyedűü l feltartsak szaí z indiaí nt.
Tom megpaskolta Lorettaí t.
– Ne aggoí djon! Visszaeí rek. Maí r majdnem a jegyesem. Egy igazi feí rfi gondjaí t viseli a hozzaí tartozoí i -
nak.
– Az meí g nincs eldoü ntve, hogy a jegyese-e vagy sem – vaí gott koü zbe Henry. – Meí g nem beszeí ltem vele
erroű l. Ha indiaí nok vannak a koü rnyeí ken, maí rpedig nem vagyok biztos abban, hogy nincsenek, ne vigye
vaí saí rra a boű reí t csak azeí rt, mert azt gondolja, azzal elnyeri a kegyeí t. Nem irtoí zom annyira attoí l, hogy
Loretta itt maradjon, hogy a szaí ndeí ka elleneí re feí rjhez adjam. Itt van az otthona, ha maradni akar.
Loretta a nagybaí tyjaí t baí műlta. Hetekig rettegeí sben eí lt, hogy keí nyszerííti majd, hogy hozzaí menjen
Tomhoz. Most, hogy megtűdta, nem íígy van, teljesen zavarba joü tt. Tom dűdorokkal boríított arcaí t neí zte.
Ha megproí baí lna kííseí retet szerezni neki, eí s az indiaí nok kiszimatolnaí k a szaí ndeí kaí t, veszeí lyben lenne az
eí lete. Egeí szen ma estig csak mocskossaí gaí t eí s csűí nyasaí gaí t laí tta, de toü bb volt benne enneí l. Joí ember volt.
Tűí lsaí gosan joí ahhoz, hogy veí get eí rjen az eí lete egy olyan noű miatt, aki nem is toü roű dik vele. De tűdta,
hogy Tom az egyetlen remeí nye. OŐ lenne a vilaí g legnagyobb bolondja, ha lebeszeí lneí arroí l, hogy Belknap-
ba menjen.
Mintha csak megeí rezte volna a gondolatait, Tom aí tlendíítette laí baí t a padon, eí s felaí llt. Koü zben kerűü lte
Loretta pillantaí saí t.
– Nos, haza kell mennem, ha hajnalban indűlni akarok.
Loretta felaí llt vele egyűü tt, eí s megtoü roü lte tenyereí t a koü teí nyeí ben.
Tom az ajtoí hoz csoszogva levette kalapjaí t a fogasroí l. A kalapot hetykeí n a fejeí re helyezte, raí mosoly-
gott a laí nyra, eí s a fegyvereí eírt nyűí lt.

– Joí eí jt, Masters asszony. Nagyszerűű vacsoraí t szolgaí lt fel. – Roü vid biccenteí ssel hozzaí tette: – Amy,
Henry.
Loretta, tűdva, mit kell tennie: koü vette Tomot a tornaí cra, eí s becsűkta maga moü goü tt az ajtoí t. A feí rfi
egy pillanatig nem vett roí la tűdomaí st: megszoríította nyergeí nek hevederjeí t eí s elrakta fegyvereí t. Amikor
megfordűlt, eí s raí neí zett a laí nyra, kalapjaí nak karimaí ja aí rnyeí kot vetett arcaí ra, íígy Loretta a ragyogoí nap-
sűü teí s elleneí re sem laí tta arckifejezeí seí t. Egyik csizmaí jaí t a legfelsoű leí pcsoű fokra taí masztotta, karjaí t a teí r -
deí re helyezte.
– Szeretneí m azt gondolni, hogy azeí rt joü tt űtaí nam, hogy elbűí csűí zzon, de űí gy sejtem, nem. Igazam
van?
Szaí z szoí torloí dott Loretta torkaí ban.
– Kedvesem, ha azt akarja elmondani, hogy nem szeret, azt maí r tűdom. Neí haí ny eí vvel idoű sebb vagyok
magaí naí l, de azeí rt nem vagyok szenilis. – Halkan felnevetett, eí s kalapjaí t haí treí bb csűí sztatta, hogy jobban
laí ssa a laí nyt. – EÁ s ha azeí rt van itt, hogy elmondja, nem kellene Belknapba mennem, mert íígy se, űí gy se
joü n hozzaí m, akkor ne faí radjon! Akkor is elmenneí k, ha csűí nya lenne, eí s lenne haí rom feí rje. EÁ rti?
Loretta eí rezte, hogy koü nnyek szoü knek a szemeí be. Meí rgesen toü roü lte le a nedvesseí get orcaí jaí roí l.
Tom soí hajtott egyet, eí s mieloű tt Loretta raí joü hetett volna, mire keí szűü l, felleí pett a tornaí cra, eí s a karjaí ba
zaí rta a laí nyt.
– OÁ , Loretta, ne síírjon! Vastagabb boű roü m van, mint egy bivalynak eí s keí tszer olyan csoü koü nyoü s vagyok.
Egy aí tkozott indiaí n sem gyoű zhet le engem. Elmegyek Belknapba, mert meg kell tennem. Amikor vissza -
joü voü k, űgyanott folytatjűk, ahol abbahagytűk eí n neí ha alkalmatlankodom, de magaí nak semmi koü telezett-
seí ge nincsen. Tűdom ezt, eí s ennek elleneí re elmegyek. EÁ rti? Egy egeí sz meí nesre lenne szűü kseí g ahhoz,
hogy megaí llíítsanak
Loretta oü sszehűí zta az orraí t, mert a feí rfi ingeí nek szaga fojtogatta. A haí taí ra helyezett keze azonban
gyengeí d volt, eí s az apjaí ra emleí keztette, amikor az űgyaníígy oü lelte oű t. Elfordíította a fejeí t, hogy levegoű t
vehessen, eí s orcaí jaí t tartotta a feí rfi mellkasa feleí .
Tom hevesen megoü lelte, majd megragadta a vaí llaí naí l fogva eí s haí treí bb tolta, hogy laí ssa az arcaí t. Fűr -
csa csillogaí s volt a szemeí ben, amitoű l Loretta keí nyelmetlenűü l kezdte eí rezni magaí t. Tom megfogta az aí l -
laí t, eí s enyheí n haí trahajtotta a laí ny fejeí t. Mintha csak olvasott volna a gondolataiban, megszoí lalt:
– Ne feí ljen toű lem, Loretta Jane! Soha nem tenneí k semmit, amivel megbaí ntanaí m.
Hangja olyan oű szinteí n csengett, hogy Loretta megnyűgodott. Amint ellazűlt maí ris laí tta, ahogy a feí rfi
feje eloű rehajol. EÁ s megeí rkezett a rettegett csoí k…

Harmadik fejezet
Loretta oü sszeszoríította ajkait. A koü vetkezoű pillanatban Tom szakaí lla megeí rintette a boű reí t, szűí roí san,
mint egy droí tkefe, szoű roü s koü zepeí boű l pedig forroí , nedves ajkak aí lltak ki, amelyek mint egy ceí ltaí blaí ra, raí -
cűppantak az oü veí re. Tom szorosabbra fonta a karjaí t, eí s magaí hoz hűí zta a laí nyt. Majd nyelveí t betolta
Loretta ajkai koü zoü tt, eí s megnyalta a fogait. IÁgy csoí koloí znak az emberek? Fanyar dohaí nyííze volt, eí s Lor -
etta geí geí je fellaí zadt. A feszűü lt oü leleí sboű l, ahogyan oű t tartotta, Loretta tűdta, hogy a feí rfi vaí laszt proí baí l ki -
csalni beloű le. Nem szerette volna megbaí ntani az eí rzeí seit, de keí ptelen volt űí gy tenni, mintha baí rmi is
tetszene neki abboí l, amit most csinaí l. Az a keveí s kis vacsora, amit koraí bban sikerűü lt lenyelnie, most el -
indűlt visszafeleí a torkaí ban.
EÁ pp, amikor maí r attoí l tartott, hogy a felfordűlt gyomra mindkettoű jűü ket zavarni fogja, Tom megpas-
kolta eí s elengedte. UÁ gy mosolygott, mintha bűü szkeseí g toü ltoü tte volna el. Szeme csillogott a szeretettoű l.
– Koü szoü noü m ezt, Loretta. Nagyszerűű volt, eí s ha nem is joü n majd hozzaí m, lesz mire emleí keznem. –
Gyengeí den az ajtoí feleí tolta a laí nyt. – Most pedig menjen vissza a haí zba!
Baí rmilyen visszataszíítoí nak is talaí lta a csoí kot, Loretta habozott. A csoü ndje neí ha falat emelt koü reí .
– OÁ vatos leszek, eí s semmi szűü kseí g a koü szoü netre – vigyorgott Tom. – Ne aí lljon itt, eí s neí zzen ilyen os-
tobaí n! Maga csak azt hiszi, hogy nem tűd beszeí lni. A szeme azonban sosem marad csoü ndben. Most pe-
dig menjen! Nem tűdok elindűlni, ha itt aí ll kíínt
Loretta szoknyaí i sűhogaí sa koü zepette visszafordűlt, eí s megoü lelte a feí rfi nyakaí t. EÁ pp annyira meglepte
sajaí t magaí t, mint a feí rfit. Mieloű tt elveszíítette volna baí torsaí gaí t, arcon csoí kolta. Majd beviharzott a haí z -
ba, de szííve űü stdobkeí nt vert. Az ajtoí reí sein aí t hallotta Tom halk neveteí seí t. Keí zfejeí vel letoü roü lte ajkaí t,
hogy megszabadűljon a dohaí ny íízeí toű l. Csak ekkor tűdott elmosolyodni.
Miűtaí n elmostak az edeí nyeket, Loretta felmaí szott a leí traí n a galeí riaí ra, ahol oű eí s Amy alűdtak A foü ld -
szinti tűű z halvaí nyűloí feí nye aí tvilaí gíított a deszkapadloí reí sein, eí s tompa aranyszíínűű feí nynyalaí bokat vetíí -
tett a szarűfaí kra. Amy laí gy, szabaí lyos levegoű veí tele hallatszott a feí lhomaí lyban. Elterpeszkedve alűdt,
forroí kis teste a szűü rke paplanboí l kitakaroí zva, haí loí ingeí nek szegeí lye magasra felcsűí szva veí konyka
combjaí n. Loretta az aí gy veí geí hez ment, eí s meglazíította az ablaknaí l leí voű szarvasboű roü ket, hogy beenged -
jen egy kis levegoű t. A gyermek aí lmaí ban felsoí hajtott, eí s mormolt valamit.
Hűű voü s fűvallat eí rintette meg Loretta csűpasz combjaí t, amikor lefejtette magaí roí l a rűhaí it. Olyan joí eí r -
zeí s volt, hogy felemelte karjait, eí s koü rbefordűlt, hogy az eí jszakai levegoű veí gigmoshassa. Azűtaí n rűhaí jaí t
az akasztoí ra tette, eí s raí csapott, hogy kiraí zza beloű le a raí ncokat. Minden aproí gyűű roű deí s meglaí tszott a haí -
ziszoű ttesen. Loretta felsoí hajtott, visszaemleí kezve a szebb idoű kre, foű keí nt Virginiaí ban, de itt Texasban is,
amikor a szűü lei meí g eí ltek, aztaí n az eí jjeliszekreí nyhez leí pett. A kancsoí boí l vizet loü ttyintett a mosdoí taí lba,
adott hozzaí egy keveí s levendűlaí t, majd az ablakpaí rkaí nyhoz vitte a taí lat eí s a mosdoí kesztyűű jeí t.
Fejeí t haí trahajtotta, eí s megkezdte eí jszakai ritűaí leí jaí t kicsavarta a rongyot, majd veí gigcsűrgatta az illa-
tos vizet a nyakaí n eí s a melleí n. Nyaí ron a szokaí sos egy heí t, amely a kaí dban fűü rdeí sek koü zoü tt telt el, egy
oü roü kkeí valoí saí gnak tűű nt. Ahogy lassan veí gighűí zta a rongyot a testeí n, becsűkta a szemeí t. Elkeí pesztoű for -
roí saí g volt. Egy noű ebben az orszaí gban meg tűdna foű ni ennyi rűhaí ban.
Befejezte a fűü rdeí st, eí s eí pp a feheí rneműű jeí t oü blíítette ki a maradeí k víízben, amikor egy preí rifarkas vo -
níított fel odakint. Kidűgta fejeí t az ablakon, hogy megneí zze a teliholdat Egy felhoű gomolyag űí szott el a
hold tejes arca eloű tt, kííseí rteties aí rnyat vetve a foü ldre. Komancs hold. Henry baí csi szerint azeí rt híívjaí k
íígy, mert az indiaí nok gyakran taí madnak holdfeí nyes eí jszakaí kon. Talaí n azeí rt, mert íígy eleí g feí ny van a
gyilkolaí shoz, gondolta Loretta.
Komancsok. Haí treí bb leí pett az ablaktoí l, eí s nedves bűgyijaí t a mellkasaí hoz oü lelte. Megoű rűü lt, hogy mez-
telenűü l forgoloí dik itt?

– Loretta Jane Simpson! – kiaí ltott Henry. – Te nyomorűlt laí ny, űí gy oü mlik a vííz a plafonon, mint egy aí t-
kozott szűű roű n!
Loretta visszaűgrott az ablakhoz, eí s ahogy kitette a feheí rneműű jeí t, megloü kte a taí lat. Ó, a pokolba! Laí t-
ta, ahogy a taí l ledoü coü g a keí reglemezeken. Majd megaí ll. Koü zvetlenűü l a tetoű peremeí neí l.
– Mi a fene az? – Leí peí sek pűffantak. – Csoü ndesedjetek el ott fent, kűü loü nben felmegyek, eí s elcsitíítlak
benneteket!
Loretta nyelt egyet. A tetoű meredek volt. Hogyan fogja visszaszerezni a taí lat aneí lkűü l, hogy elmonda -
naí Henrynek? Zabos lesz miatta. Loretta tűdta, hogy az lesz. Amy nyoü szoü rgoü tt eí s morgott valamit Majd
holnap kitalaí lja, hogyan szerezze vissza a taí lat.
Miűtaí n felkapta haí loí ingeí t, feheí rneműű jeí t az ablakpaí rkaí nyra akasztotta szaí radni, eí s az aí gy szeí leí re űü lt,
hogy megfeí sűü lje eí s befonja a hajaí t. Az eí jjeliszekreí nyen volt anyjaí nak Rebecca Adams Simpsonnak egy
portreí ja. A halovaí ny feí nyben arcvonaí sai szinte kivehetetlenek voltak, de Loretta szííveí ben ismerte anyja
arcaí nak minden reí szleteí t. Szomorűí saí g toü ltoü tte el, űjjbegyeí t veí gighűí zta a ciraí daí val dííszíített kereten. Ha
az apja kiabaí lt volna a padloí n csoü poü goű vííz miatt, Rebecca azt mondta volna:
– OÁ , űgyan maí r, Charles, ne idegeskedj!
Nem mintha Charles Simpson kiabaí lt volna. Alacsony eí s csoü ndes ember volt.
Loretta kinyitotta az eí jjeliszekreí ny fioí kjaí t Az oü sszehajtott feheí rneműű koü n ott fekűü dt benne anyja gyeí -
maí ntfeí sűű je eí s apja borotvaí ja. Keí t emleí ktaí rgy eí s egy portreí : mindoü sszesen ennyi maradt neki a szűü lei -
boű l. Szaí ja megkemeí nyedett. A feí sűű egy paí r egyik darabja volt, anyja legnagyobb becsben tartott taí rgyai -
nak egyike. Most maí r csak ez volt meg koü zűü lűü k, mert a maí sikat elvitte egy komancs Rebecca skalpjaí val
egyűü tt. Megint koü nnyek szoü ktek Loretta szemeí be, eí s elcsodaí lkozott azon, vajon mi lelte Farkasoü loű laí to -
gataí sa oí ta. Heí t eí vig egyetlen koü nnycseppet nem tűdott elhűllajtani, most pedig űí gy tűű nik, nem tűdja ab-
bahagyni a sííraí st. Ennek semmi eí rtelme nem volt. A szomorűí saí g ideje maí r reí g lejaí rt, eí s Loretta nem
kedvelte a sííraí s-ríívaí st.
Egy kattanaí ssal becsűkta a fioí kot, eí s tenyereí nek domborűlataí val letoü roü lte az orcaí jaí t. Ahogy elnyűí j-
toí zott Amy mellett, eloű vette roí zsafűü zeí rjeí t a paí rnaí ja aloí l. Megcsoí kolta a keresztet, eí s elsűttogta hangta -
lan imaí jaí t. Vigasztalta a tűdat, hogy Isten hallja oű t.
Hosszűí idoű nek tűű nt, mire a mellkasaí ban eí rzett nyomaí s csoü kkent, eí s nyűgtalan aí lom lett űí rraí rajta.
Majd hirtelen feleí bredt. Nem tűdta, mieí rt, de oü roü m szaí llta meg amiatt, hogy aí lma veí get eí rt. Mereven fe -
kűü dt az aí gyban, haí loí ingeí boű l facsarni lehetett volna a nedvesseí get, torka el nem kiaí ltott sikolyoktoí l faí jt,
eí s reí maí lma indiaí njaí ra gondolt Remegoű űjjakkal fogta meg a roí zsafűü zeí rt, eí s az ablak feleí baí műlt. AÁ rnyeí -
kot laí tott, vagy csak az aí lma jaí tszott vele?
Az eí jszakai szeí l sűttogott, eí s megzoü rgette a tetoű lemezeket. Hegyezte a fűü leí t. Leí peí sek? Feí lretette roí -
zsafűü zeí rjeí t, eí s az ablakhoz lopoí zott. Ezűü st feí ny mozgott a folyoí menteí n hajladozoí faí k koü zoü tt, eí s enyhe
szelloű t eí rzett.
OÁ , Atyaí m, eltűű nt a feheí rneműű je!
Megragadta az ablakpaí rkaí nyt, eí s kidűgta fejeí t az ablakon. Nem lepoű doü tt meg attoí l, amit laí tott. Far -
kasoü loű űü lt a lovaí n kint a szabad eí g alatt, vakmeroű n eí s kihíívoí n. A szeí l belekapott hajaí ba, eí s finoman ki-
dolgozott arcaí t csapkodta vele. Csoü ndes űü dvoü zletkeí nt felemelte eroű teljesen izmos karjaí t, oü kleí ben tartva
Loretta nedves bűgyogoí jaí t. Veí gtelennek tűű noű percekig neí zteí k egymaí st mereven, majd Farkasoü loű , kezeí t
tovaí bbra is magasan feltartva megfordíította lovaí t. Az oü sszekűszaí loí dott feheí rneműű űí gy lebegett moü goü t-
te, mint egy gyoű zedelmi zaí szloí . Loretta hosszan figyelte meí g akkor is, amikor maí r ellovagolt a laí toí ha -
taí rroí l.
Álmodom. Valójában nem is volt itt. Csak álmodtam. Maí r majdnem meggyoű zte magaí t, amikor pillantaí -
sa a tetoű peremeí re vaí ndorolt. Hol a taí lja? Azt is elemelte az a pogaí ny csavargoí ? Majd eí szrevette az ab -
lak alatt. Ekkor maí r tűdta, hogy a komancs ott jaí rt, eí s veí gig figyelte oű t, mikoü zben oű roí la aí lmodott. Nem
tűdta raí venni magaí t, hogy megeí rintse a taí lat. A férfi kezeí ben volt. OÁ , kegyelem! EÁ s most naí la van a fe-
heí rneműű je. Akkor is keí mkedett űtaí na, amikor tisztaí lkodott? A gondolattoí l bűű noü sen meztelennek eí rezte
magaí t.
Elkezdett remegni. Visszaereszkedett az aí gyra, eí s aí toü lelte magaí t. Olyan hevesen remegett, hogy attoí l
feí lt, feleí breszti Amyt. Az aí lma visszateí rt, hogy kííseí rtse oű t. A fedetlen ablakot baí műlta, eí s elgondolko -
dott rajta, hogy roü gzíítenie kellene a szarvasboű roü ket, eí s be kellene csűknia a spalettaí t. Elkeí pzelte az in-

diaí n oí riaí si keí seí t, eí s elvetette az oü tletet. Ha be akarna joü nni, toü bbre lenne szűü kseí ge egy spalettaí naí l ah -
hoz, hogy megaí llíítsa.
Gondolatai Tom Weaver feleí szaí lltak. Vissza kell eí rnie idoű ben. Egyszerűű en műszaí j.
Loretta maí snap reggel arra eí bredt, hogy Amy oű t neí zi. A laí ny keí k szeme keí rdeí sekkel telve kikereke-
dett feí lhold alakűí szaí ja taí tva maradt. Kora hajnal volt, az a kííseí rteties, csoü ndes idoű szak, amikor a nap
meí g eroű lkoü dve proí baí l kikűkűcskaí lni a laí toí hataí ron. Keí kesszűü rke feí nynyalaí bok szivaí rogtak be a galeí ria
ablakaí n, de eroű tlen csillogaí sűk moü goü tt a szoba meí g teljesen soü teí t volt. Loretta magaí ra hűí zta a takaroí jaí t.
– Feleí bresztetteí l – vaí dolta Amy hataí rozott sűttogaí ssal. – Hangosan beszeí lteí l aí lmodban, eí s feleí bresz-
tetteí l.
Loretta elfojtott egy aí síítaí st, eí s nagyot pislogott.
– Beszeí lteí l! AÁ tkozott legyek, ha nem íígy volt!
AÁ tkozott? Ha Rachel neí ni megneszelneí , milyen szavakat hasznaí l Amy, lűí gos szappannal mosnaí ki a
szaí jaí t. Loretta teljesen feleí bredt, eí s az oldalaí ra fordűlt. Amy felteí rdelt, eí s olyan koü zel dűgta arcaí t Loret -
taí eí hoz, hogy a laí ny bandzsíított.
– Csinaí ld megint! – koü vetelte Amy. – Mondj valamit! Tegnap is hallottam, hogy hangot adtaí l ki. Te joí
eí g, mama hogy meg fog lepoű dni! Beszeí lj, Loretta! Mondd ki a nevemet!
Loretta zavaraí ban űí gy doü ntoü tt, nem oű az egyetlen, aki aí lmodott.
– Gyerűü nk, Loretta, egyaí ltalaí n meg se proí baí lod? Mondd ki a nevemet! – Elszaí nt csillogaí s jelent meg
Amy szemeí ben. – Mondj valamit, kűü loü nben hozom mama kalaptűű jeí t, eí s megszűí rlak!
Feszűü lt csoü nd koü vetkezett. Majd Amy rekedt, reí műü lt sűttogaí ssal felkiaí ltott:
– Szentseí ges eí g, indiaí nok vannak a kertben!
Loretta felűgrott, eí s neí gykeí zlaí b az aí gy koü zepeí re hűppant. Kikűkűcskaí lt az ablakpaí rkaí ny foü loü tt, kineí -
zett az űdvarra, eí s csak azt laí tta: az űdvart. Egy indiaí n sem volt a koü zelben. Amy haí treí bb leí pett, szeme
elkerekedett. Loretta gyilkos pillantaí sokkal meí regette.
– Nos, akaí r műű koü dhetett is volna.
Loretta megszeí dűü lt a megkoü nnyebbűü leí stoű l. Lepűffant a matracra, eí s aí toü lelte a paí rnaí jaí t. UÁ gy eí rezte
magaí t, mintha a szííve ki akarna űgrani a torkaí n. Farkasölő. Amikor Amy azt mondta, indiaí nok vannak
kint, Loretta űí gy keí pzelte el oű t, ahogyan eloű zoű nap laí tta: egyenesen űü lve lovaí n, szaí z harcossal a haí ta
moü goü tt, ahogy szeí les mellkasa eí s izmos karja kidomborodik a napfeí nyben. Meí g sosem laí tott ilyen szen -
vedeí lyes, tűü zes szemeket.
– EÁ n… Loretta, sajnaí lom. OŐ szinteí n, nem akartalak ennyire megijeszteni. Csak vicceloű dtem.
Loretta oü sszeszoríította fogait, eí s meí g jobban beletemette arcaí t a paí rnaí ba. Szerette volna megfojtani
Amyt a bolondsaí gaí eí rt.
– Loretta, keí rlek, ne leí gy meí rges! Nem gondoltam, hogy hiszel nekem. Hol van a hűmoreí rzeí ked?
Ugye nem gondolod, hogy az az indiaí n vissza fog joü nni? Mit akarna egy indiaí n egy ilyen csont eí s boű r ge-
beí toű l, mint amilyen te vagy? A testes, barna laí nyokat szeretik, akik medvezsíírt kennek magűkra. Valoí -
szíínűű leg az oű íízleí seí nek te kimondottan csűí nya vagy: a legszűü rkeí bb noű , akit valaha laí tott. Raí adaí sűl bűü -
doü s is ezzel a levendűlaillattal. EÁ s nincsenek csűí szoí maí szoí k sem a hajadban.
Loretta, eltoü keí lten, hogy nem neveti el magaí t, a paí rnaí ba dűgva hagyta a fejeí t.
– EÁ s ha azt mondjűk, tetszetteí l neki? Olyan nem leí tezik, hogy űdvarias komancs. Nem venne meg teí -
ged! Egyszerűű en csak ellopna. Csak eljoü tt, hogy megneí zzen teí ged. Lehet, hogy azt hitte, soí vaí rog űtaí nad,
aztaí n, amikor ideeí rt, raí joü tt, hogy ez nem is igaz.
Loretta, fejeí t oldalra fordíítva elnyomta mosolygaí saí t, eí s raí neí zett Amyre.
– Erroű l jűt eszembe, kicsit szaí nalmasan neí zel ki – űgratta Amy. – Valoí szíínűű leg ezeí rt lovagolt el. Raí d
neí zett, eí s űí gy megrettent, hogy azoí ta is szedi a laí baí t.
Loretta teí rdre űgrott, megragadta paí rnaí jaí t, eí s fejbe csapta Amyt. Amy, tűdvaí n, hogy Henry mindket-
toű jűü ket elnaí spaí ngolnaí , ha feleí breszteneí k, elnyomta visíítoí neveteí seí t, megmarkolta paí rnaí jaí t, eí s felvette a
harcot. Percekig pűü foü lteí k egymaí st. Majd elűralkodott rajtűk a kimerűü ltseí g, eí s egymaí sra doű lve az aí gyra
omlottak. Haí loí rűhaí jűk nedves volt az izzadsaí gtoí l, orcaí jűk pedig roí zsaí s az elfojtott neveteí stoű l.

Amikor űí jra levegoű hoü z jűtott, Amy azt sűttogta:
– Azt hiszem, csak aí lmodtam, hogy beszeí lteí l. Mit gondolsz?
Loretta, arcaí t a takaroí ba fűí rva mosolygott eí s boí lintott. A hajnal arany szíínűű csííkjaival a haí ta moü goü tt
Amy űí gy neí zett ki, mint egy angyal: haja gloí riakeí nt oü vezte szíív alakűí arcaí t, szeme nagy eí s gyanűí tlan
volt. Micsoda illűí zioí !
Amy paí rnaí jaí nak sarkaí val babraí lt, aproí , szeploű s orraí t rosszalloí n raí ncolta.
– Hallottaí l valaha a kegyes megvaí ltaí sroí l? – keí rdezte halkan.
Most Loretta hűí zta oü ssze az orraí t. Micsoda teí ma ilyen hirtelen! Ki beszeí lt Amynek ilyen dolgokroí l?
– Műí lt heí ten, miűtaí n oü sszetalaí lkoztűnk az indiaí nokkal a folyoí naí l, mama beszeí lgetett az idoű s Bartlett
asszonysaí ggal, eí s azt mondtaí k, egy tisztesseí ges noű jobban jaí r, ha a kegyes megvaí ltaí st vaí lasztja, mint
hogy elvigyeí k a komancsok. Ez mit jelent? Valami rosszat, űgye?
Loretta egy pillanatra fontoloí ra vette, hogy hazűdjon. Majd keí nyszeríítette magaí t a boí lintaí sra. Ez egy
kemeí ny, kegyetlen orszaí g, eí s baí rmennyire is fiatal Amy, bizonyos dolgokroí l tűdnia kell.
– Ha azok a komancsok visszajoü nnek eí s ellopnak teí ged, te is ezt teszed majd? A kegyes megvaí ltaí st
fogod vaí lasztani? – Feí lelem tette fagyossaí Amy szemeí nek keí k meí lyseí geit. – Ez azt jelenti, hogy megoü loü d
magadat, űgye?
Loretta ezűí ttal igen toü reí kenynek eí rezte a nyakaí t, amikor boí lintott.
Most az egyszer oü rűü lt, hogy nem tűd beszeí lni. Kűü loü nben Amy vaí laszokat koü vetelne, eí s Loretta nem
volt biztos benne, hogy talaí lna szavakat arra, hogy leíírja a reí mseí geket, amiket laí tott.
– Tűdom, hogy csűí nya dolgokat tettek az eí desanyaí ddal. Mama nem akarja elmondani, miket, de na-
gyon fűrcsaí n neí z, amikor erroű l keí rdezem. Te laí ttaí l mindent űgye? – Ez inkaí bb kijelenteí s volt mint keí r -
deí s. – Ezeí rt vannak reí maí lmaid. Nem azeí rt, mert a mamaí d meghalt, hanem azeí rt, amiket vele tettek. –
Amy laí thatoí an elmerengett ezen. – Nem tűdom, mieí rt csinaí lnak ilyen gonosz dolgokat. Mit eí rezneí nek,
ha mi is űgyanezt tenneí nk velűü k?
Loretta, elborzadva a gondolattoí l, becsűkta a szemeí t. A feheí r ember soha nem fizetneí vissza íígy a
koü lcsoü nt az indiaí noknak Ez a kűü loü nbseí g az emberek eí s az aí llatok koü zoü tt. Farkasoü loű soü teí t aí braí zataí nak
keí pe eí s csillogoí keí k szeme jelent meg eloű tte. Egy pillanatra olyan nyomasztoí feí lelem oü ntoü tte el, hogy
nem kapott levegoű t. OÁ , Istenem, mit akar toű le az az indiaí n?
A nap eí pp lemenoű ben volt aznap este, amikor Henry becammogott a mezoű roű l, eí s kijelentette, hogy az-
nap Loretta viseli gondjaí t a loí nak eí s az oü szveí rnek helyette. A laí ny visszazaí rta a babos edeí ny tetejeí t, eí s
azonnal nekiindűlt a kemence melloű l. Nem feí lt a műnkaí toí l, de ha tűí l keí soű n kezdi el a feladataí t, nagy
eseí llyel raí soü teí tedik. Aznap reggel íírt egy űü zenetet Amy palataí blaí jaí ra Farkasoü loű eí jszakai laí togataí saí roí l.
Elfelejtkezett volna erroű l Henry?
– Nem kűü ldheted ki egyedűü l! – kiaí ltott Rachel. – Lehet, hogy a koü zelben vannak azok az indiaí nok!
Loretta oü koü lbe szoríított keí zzel megragadta szoknyaí ja redoű it, eí s feszesre hűí zta az anyagot haí tűl, a laí -
baí naí l.
– Ha lenneí nek kint indiaí nok – sziszegte Henry –, mostanra maí r megműtattaí k volna magűkat. Tom
eí rtelmetlenűü l felizgatott benneteket, laí nyok. Lorettaí nak reí maí lma volt tegnap eí jjel, ez minden. AÁ tvizs-
gaí ltam az űdvart, kerestem az ablaka alatt a patanyomokat, de semmit nem talaí ltam. Teljesen kimerűü l-
tem. Fogalmad nincs, milyen azokon az aí tkozott mezoű koü n dolgozni ebben a forroí saí gban.
Rachel idegesen pillantott ki az ablakon.
– Nem hagyhatjűk az aí llatokat a legeloű n ma eí jjelre?
– Hogy ellopjaí k oű ket? – horkant fel Henry. – Az nagyszerűű lenne, foű leg most, hogy Idaí nak veí gre csikoí i
lesznek. EÁ s mit csinaí lok majd az oü szveí rek neí lkűü l? Szerinted majd eí n magam hűí zom az ekeí t? Nem fog
faí jni ennek a laí nynak, ha megitatja oű ket, eí s arreí bb tesz neí haí ny szalmaszaí lat. Az a kanca baí rmikor meg-
ellhet, eí s azt akarom, hogy tiszta bokszban legyen, amikor ez megtoü rteí nik.
– Akkor vele megyek, eí s segíítek. – Amy, aki az esti helyesííraí s-feladataí n dolgozott eí ppen, bűzgoí mo-
sollyal pillantott fel palataí blaí jaí roí l. – EÁ n is majdnem olyan űü gyes vagyok a vasvillaí val, mint Loretta. EÁ s ha
laí tűnk valamit, eí n tűdok kiaí ltani, de oű nem.

– A kiabaí laí s segíítseí g lenne – mondta Rachel. – Azok az indiaí nok űí gy keresnek benneteket, mint
medve a meí zet.
– Most mondtam, hogy nincsenek kint indiaí nok – morgott Henry. – Nem figyelsz, asszony? Az eí g sze-
relmeí re, egeí sz nap kint voltam! Ha csak egy komancs is lett volna egy kilomeí teren belűü l, maí r nem eí l -
neí k. Tűdod joí l, hogy eí n is szíívemen viselem Loretta sorsaí t. Nem kűü ldenem oű t, ha azt gondolnaí m, baja
eshet.
Loretta nem akart felfordűlaí st okozni, ezeí rt az ajtoí feleí indűlt. Rachel neí ni jaí rna a legrosszabbűl, ha
a kedeí lyek felfokozoí dnaí nak. Nem volt mitoű l feí lni. Az istaí lloí nem volt annyira messze a haí ztoí l. Raí adaí sűl,
ha Farkasoü loű meg akarnaí oű t oü lni, lett volna raí lehetoű seí ge eloű zoű eí jjel, amikor az aí gyaí ban fekűü dt. De maí s
terve volt vele. Valami olyan, ami sokkal rosszabb a halaí lnaí l. De Loretta most nem akart erre gondolni.
– Vaí rj, Loretta! – kiaí ltott Rachel. – Hozom a pűskaí t, eí s veled megyek.
– OÁ , szent kaí rhozat! – kiaí ltott fel Henry. – Te aí tkozottűl bolond noű szemeí ly, a síírba viszel engem! – Az
ajtoí naí l leí voű fogasra helyezett kalapjaí eí rt nyűí lt, a nadraí gja szaí raí n kiporolta, eí s a fejeí be hűí zta. Kiment
Loretta moü goü tt. – Szeretneí m elkoü lteni a vacsoraí mat valamikor meí g eí jfeí l eloű tt, ha neked mindegy is. Vele
megyek. Legalaí bb nem telik majd annyi idoű be, ha segíít nekem.
– OÁ , koü szoü noü m, Henry!
Henry morgott valamit, eí s megfordűlt, hogy becsűkja az ajtoí t.
– Csak legyen keí sz a vacsoraí m, mire visszaeí rek! Ha nem, akkor elszabadűl a pokol.
Loretta tűdta, milyen gyorsan megy le a nap, ezeí rt sietve aí tment a tornaí con, eí s lefeleí indűlt a leí p -
csoű n. Az űdvaron a foü ldet neí zte, patanyomok űtaí n kűtatva, amelyeket eloű zoű eí jjel az indiaí nok hagytak
ott. Semmi. A szeí l elfűí jta oű ket. Ez megmagyaraí zta, mieí rt nem talaí lt semmi bizonyííteí kot Henry Farkas-
oü loű eí jszaki laí togataí saí ra. A nagybaí tyjaí roí l sok mindent el lehetett mondani, de azt, hogy okos lenne, nem.
Reí moí lom, persze. Mioí ta szokott oű semmiseí gek miatt riadoí t fűí jni? Felbosszantotta, hogy Henry ennyire
idioí taí nak neí zte.
Mivel csak keí t voü drűü k volt, amiben vizet tűdtak merni a kűí troí l, Henry felajaí nlaí sa, hogy elkííseí ri oű t,
gyanűí s volt szaí maí ra. Ha műnkaí roí l volt szoí , Henry volt a legtakareí kosabb ember, akit Loretta valaha is -
mert, ahhoz pedig tűí lsaí gosan gyaí va, hogy veí delmezoű keí nt joü jjoü n vele. Lopva raí neí zett. AÁ rtalmatlannak
tűű nt, de Henry baí csi akkor volt a legveszeí lyesebb, amikor kedvesen viselkedett. Loretta a csirkeoí l moü geí
ment, hogy eloű rehozza a voü droü ket, majd visszateí rt, hogy a kűí tboí l megtoü ltse oű ket víízzel.
Meglepeteí seí re Henry felajaí nlotta, hogy viszi az egyiket. Laza csíípoű jűű jaí raí smoí dja miatt a vííz űí jra meg
űí jra kifroü ccsent a voü doü r peremeí n, ahogy a pajta moü geí vezetoű kereí knyomokban mentek egymaí s mellett.
Loretta lehajtva tartotta a fejeí t, eí s neí ha raí pillantott Henryre, mikoü zben az kinyitotta a gazdasaí gi űdvar
ajtajaí t. Ida, a hordoí hasűí kanca nyeríített, eí s kidűgta orraí t a kerííteí s raí csain. Mioí ta Henry minden este
adott neki takarmaí nyt, sokkal izgatottabban vaí rta, hogy beengedjeí k a legeloű roű l, mint koraí bban. Az oü sz -
veí rek, Bessy eí s Frank nem jelentek meg, hogy osztozzanak lelkesedeí seí ben, hanem folytattaí k a legeleí -
szeí st.
Miűtaí n kioü ntoü tteí k a vizet a vaí lyűí ba, Henry megszoí lalt:
– Majd eí n elinteí zem a maí sodik koü r vizet. Te maradj itt, eí s kezdd el rendezni a szalmaí t!
Loretta odaadta a voü dreí t, eí s mereven neí zte Henryt, ahogy kiseí taí lt a kapűn, majd elhaladt az eí pűü let
sarkaí naí l. UÁ gy tűű nt, rosszűl ííteí lte meg. Megborzongott, eí s megdoü rzsoü lte a karjaí t.
Az egyik oü szveí r fűí jtatott, Loretta űí gy megijedt a hangjaí toí l, hogy űgrott egyet. Bessy mindkeí t fűü leí t
eloű revetette, eí s a kerííteí s bal oldalaí naí l leí voű bozoí tos feleí baí műlt. Loretta a takarmaí nyszaí llíítoí szekeí rnek
eloü ntoü tt vasvillaí eí rt nyűí lt. A folyoí partot fűü rkeí szte. Hogy ne kelljen vizet merííteni az aí llatoknak a mezoű n,
Henry űí gy keríítette el a terűü letet, hogy a haí tsoí reí sze koü zelebb legyen a víízhez, mint az eleje, eí s ezaí ltal a
legeloű k koü zvetlenűü l a patak mellett legyenek. IÁgy a pajta kevesebb, mint egy koű hajíítaí snyira kerűü lt a sűű rűű
erdoű szeí leí toű l. Ebben a halovaí ny feí nyben baí rki koü zeledne, Loretta nem venneí oű t eí szre, csak ha maí r az
orra eloű tt lenne. A vasvilla segíítseí geí vel felűgrott a szekeí rre, hogy jobban laí sson.
A megszokott aí rnyakon kíívűü l semmit nem laí tott. Nagy soí hajtaí ssal felszűí rt egy adag szalmaí t, eí s szeí -
les íívben aí thajíította a vaí lla foü loü tt, hosszűí gyakorlaí s eredmeí nyekeí ppen egyenesen a feí l nyeregtetoű s
bokszba. Az oü szveí rek megnyűgodtak, eí s megint lehajtottaí k a fejűü ket, hogy egyenek. Egy perc műí lva Ida
is odaballagott melleí jűü k. AÁ llkapcsűk oű rloű hangja megnyűgtatoí volt, de Loretta tarkoí ja meí g íígy is bizser-
gett. Egy pillanatra megaí llt a műnkaí val, hogy ismeí t ellenoű rizze az erdoű t. UÁ gy eí rezte, mintha valaki fi-

gyelneí . Semmilyen mozgaí st nem eí szlelt, ezeí rt keí nyszeríítette magaí t, hogy fejezze be a piszmogaí st, eí s
folytassa a műnkaí t.
Henrynek olyan sok idoű be telt, hogy visszateí rjen a víízzel, hogy addigra Loretta maí r majdnem befe -
jezte a szalma elrendezeí seí t. Henry beleoü ntoü tte a voü droü kboű l a vizet a vaí lyűí ba, letette mindkettoű t a foü ld-
re, majd felleí pett a szekeí rre, eí s raí mosolygott Lorettaí ra. Levette a kalapjaí t, raí dobta a lehajthatoí haí tsoí aj-
toí ra, eí s megkeí rdezte:
– Kell segíítseí g?
Nyűgtalansaí g soü poü rt veí gig Lorettaí n. Ahogy a feí rfi koü zelebb leí pett hozzaí , fogai megcsillantak egy
űí jabb szeí les vigyorban. Loretta keí rdoű n pillantott aí rnyeí kos arcaí ra, amikor Henry elvette toű le a vasvillaí t.
A laí ny meglepeteí seí re a szekeí r melleí hajíította.
– Persze hogy kell segíítseí g, eí des, persze hogy kell.
Hanghordozaí saí toí l hideg fűtott veí gig Loretta gerinceí n. Ugyanazt a csoü poü goű s hangot hasznaí lta, amely-
lyel egy csirkeí t proí baí lt meg elkapni vacsoraí ra. Loretta szaí zszor laí tta maí r, ahogy csinaí lja: laí bűjjhegyen
settenkedik koü rbe a ketrecben, eí s űí gy mozgatja az űjjait, mintha magokat szoí rna el. Amikor egy gyanűí t -
lan csirke nekiindűl, hogy felszedegesse a laí baí naí l leí voű magokat, Henry a fejeí neí l fogva megragadja, eí s
kicsavarja a szegeí ny bolond nyakaí t. Loretta visszahoű koü lt. Baí rmi is jaí rt Henry eszeí ben, az holtbiztos,
hogy valami rossz.
Henry pillantaí sa lassan veí gigmeí rte Loretta testeí t, majd visszateí rt az arcaí hoz.
– Megeí rteí l raí , hogy leszedjelek. Ez teí ny – mondta űgyanazon a csirkeoü loű hangon. – Hosszűí idoű be telt.
Tegnap, amikor azok az indiaí nok joü ttek, csak arra tűdtam gondolni, hogy addig kellett volna magameí vaí
tegyelek, amííg lehetoű seí gem volt raí . Az, hogy Tom a jegyeseí nek nevezett, csak megeroű síített ebben. A fe -
neí be is! Nem azeí rt dolgoztam szeí t a seggemet, hogy valaki maí s arassa le a termeí st. Az egyetlen ok, ami
miatt ideengedtem oű t, az volt, hogy laí sd, milyen joí helyed van itt.
Meí g a homaí lyos feí nyben is laí tta Loretta a gonosz csillogaí st a szemeí ben. Keí tseí gbeesett pillantaí st ve-
tett a haí z feleí . A pajta eltakarta oű ket. Meí g ha ki is neí zett volna az ablakon Rachel neí ni, nem laí thatta vol -
na oű ket. Henry kihasznaí lta Loretta zaklatottsaí gaí t, eí s egyik kezeí t kinyűí jtva aí tfogta a derekaí t.
Magaí hoz raí ntotta a laí nyt, eí s halkan doü rmoü gte:
– Nem kell feí lni! Azt mondtam Rachelnek, hogy a kerííteí s egy reí sze kidoű lt, eí s űí gy egy oí raí ba fog telni,
mire megjavíítjűk.
Loretta űí gy eí rezte magaí t, mintha valaki lenyomott volna egy paí rnaí t a leí gcsoü veí n. Henry rekedten ne -
vetett eí s szabad kezeí t a laí ny bordaí jaí ra tapasztotta, koü zvetlenűü l a melle alatt. Tenyere eí s űjjai felfeleí ha -
ladtak, laí gyabb terűü letek űtaí n kűtatva.
– Nagyon oü rűü loü k, hogy nem tűdsz beszeí lni, tűdod? Nem kezdesz majd el visíítani, eí s nem hozod a
nyakamra Rachelt, hogy megneí zze, mi a baj. IÁgy toü bb idoű m lesz arra, hogy kieí lvezzelek. EÁ pp, ahogy meg-
eí rdemled. OÁ , igen, Loretta, baí rmikor, amikor megkíívaí nlak, eí s egeí szen addig, amííg akarlak.
Megint nevetett egyet, eloű retolta csíípoű jeí t, eí s valami fűrcsa kemeí nyet nyomott Lorettaí hoz. Az anyjaí t
meggyalaí zoí indiaí n feí rfiak keí pe jűtott Loretta eszeí be, eí s a laí ny roü gtoü n tűdta, mi az a kemeí nyseí g.

Negyedik fejezet
Loretta haí trahajtotta fejeí t Egy pillanatig űí gy eí rezte, mintha tűdna sikoltani. Majd Henry raí szoríította a
szaí jaí t az oü veí re, eí s a hangot, amelyet kiadhatott volna, elnyomta a feí rfi koü veteloű dzoű ajka. Haí nyinger fe-
szíítette gyomraí t, eí s ahogy kicsavarta magaí t Henry oü leleí seí boű l, elveszíítette a talajt a laí ba aloí l. Megproí -
baí lt haí trafeleí hűí zoí dni, de a feí rfi megragadva a csűkloí jaí t, elkapta oű t. Combjaí t Loretta csíípoű je koü reí szoríí -
totta. Loretta megbotlott a szalmaí ban, eí s haí ttal a szekeí r padloí jaí ra esett. Henry lovagloí űü leí sben eí rkezett
raí .
A feí rfi kajaí n vigyorral eloű reí bb hűí zoí dott Majd olyan jaí tszi koü nnyedseí ggel, hogy Lorettaí t megreí misz-
tette, a laí ny karjaí t laí baí val a padloí hoz szegezte. Faí jdalom nyilallt Loretta vaí llaí ba, ahogy Henry síípcsont-
jaí nak eí les csontja belefűí roí dott a csűkloí jaí ba. Laí bait behajlíítva, teí rdeí vel megrűí gta a feí rfi haí taí t, de Henry,
miűtaí n eloű re-haí tra himbaí loí zott, olyan eroű vel esett Loretta hasaí ra, hogy a laí ny gerince majdnem ketteí -
toü roü tt. Torka megfeszűü lt, de nem kapott levegoű t, ezeí rt akkor sem tűdott volna sikíítani, ha lett volna
hangja. A feí rfi meí g akkor is űgraí lt rajta, amikor oű maí r nem harcolt ellene. Loretta nyelve megdagadt, eí s
űí gy eí rezte, megfűllad. Szeme eloű tt fekete pontok űí szkaí ltak.
Amikor eroű tlenűü l megadta magaí t, Henry visszaűü lt a hasaí ra eí s mosolygott, majd a laí ny melleí nyeí nek
aproí gombjai űtaí n nyűí lt Loretta feí lrefordíította az arcaí t, eí s síípoloí leí gcsoű vel levegoű eí rt kapkodott.
– Maí r joí ideje neí zegetem ezeket az eí des melleket – sűttogta Henry, mikoü zben lassan lehaí mozta roí la
a rűhaí t.
Loretta, ahogy a hűű voü s levegoű aí tszivaí rgott blűí zaí nak anyagaí n, eí rezte, hogy a feí rfi keí rges keze a szala -
gokkal babraí l. Ó, istenem, segíts rajtam! Kérem, segítsen valaki!
Hirtelen egy soü teí t keí z jelent meg, eí s reí szben eltakarta eloű le Henryt. Loretta a kezet figyelte, eí s azon
tűű noű doü tt honnan joü tt eí s kihez tartozik. Nem Henryhez. Ahhoz tűí l szoü gletes eí s barna volt. A keí z enyheí n
elfordűlt, eí s Loretta egy keí st laí tott Henry aí llaí naí l. Henry felemelte a fejeí t eí s talpra űgrott. Ahogy igyeke -
zett, megtaí ntorodott. Egy aí rny űgrott fel a szekeí rre, hogy koü vesse oű t.
Loretta levegoű űtaí n kapkodva az oldalaí ra fordűlt, eí s aí tkarolta a hasaí t Amikor veí gre kitisztűlt a feje,
eí s elfordíította a nyakaí t, laí tta, ahogy Henry laí bűjjhegyen haí traí l, hogy elmenekűü ljoü n taí madoí jaí toí l.
Neheí z csizmaí ja űtat szaí ntott a szalmaí ban. Ahogy a szekeí r veí geí hez koü zeledett, aí llaí t felemelve tartot -
ta eí s szemeí t forgatta, hogy laí ssa a feleí szűí roí keí st.
– Ne oü ljoü n meg! – nyafogott. – Tűdom, hogy igeí nyt tart raí , eí s a magaí eí is lehet. Vigye nyűgodtan, csak
az eí g szerelmeí re, ne oü ljoü n meg! Ne oü ljoü n meg!
Szemeí t megmentoű jeí re szegezve Loretta felűü lt. Farkasoü loű ? Segíítseí geí rt imaí dkozott, eí s Isten az indiaí nt
kűü ldte el neki? Henry megmarkolta az indiaí n szeí les csűkloí jaí t.
– Keí rem! Feleseí gem van eí s gyerekem! – Lefeleí pillantva elkiaí ltotta magaí t: – Csinaí lj valamit, te aí tko -
zott, bolond laí ny! Meg fog oü lni, az biztos! Csinaí lj valamit! A vasvilla! Hozd a vasvillaí t!
Loretta szeí dűü lve felteí rdelt, eí s koü rbeneí zett. A vasvillaí t? OÁ , Istenem, hol van? Henry, meí g mindig haí t-
raí lva, elvesztette az egyensűí lyaí t, eí s a levegoű ben koü toü tt ki. Karjaí val kalimpaí lva felordíított eí s haí traesett.
Farkasoü loű legyintett egyet a keí seí vel, eí s a penge veí gigsiklott Henry aí llaí nak ííveí n, felhasíítva azt. Henry a
foü ldre esett, majd feltaí paí szkodott. Megfogta veí rzoű aí llaí t, eí s űí gy visíított, mint egy megdoü foü tt kismalac. A
haí z iraí nyaí ba rohant, eí s haí tra se neí zett
Loretta teí rdelve maradt, eí s taí tott szaí jjal a hasaí t fogta. Farkasoü loű lassan megfordűlt. Csak egy aí gyeí k -
koü toű t, teí rdig eí roű mokaszint eí s egy keí k gyapjűí oü vet viselt, ezeí rt mieloű tt szembefordűlt vele, Loretta kime -
ríítoű laí tvaí nyt kapott a feí rfi combjaí boí l eí s csíípoű jeí boű l. Meí g sosem laí tott meztelen feí rfit, eí s ez itt most szin-
te anyaszűü lt meztelen volt. Mindazokon a helyeken, amelyeken oű eí s Rachel neí ni goü mboü lyűű ek eí s laí gyak
voltak, Farkasoü loű lapos eí s kemeí ny, ahol oű k karcsűí ak, Farkasoü loű izmoktoí l dűzzadoí . Laí ba olyan robűsztűs
eí s barna volt, mint egy faroü nk, combjaí t vastag inak haí loí ztaí k be.

Szeme olyan soü teí ten csillogott, mint egy kifeí nyesíített obszidiaí n-kristaí ly, ahogy Loretta űtaí n kűtatott
a feí lhomaí lyban. Pillantaí saí nak eí rinteí seí toű l bizsergeí s fűtott veí gig a laí nyon. Meí g sosem laí tott ilyen izzoí
dűü hoü t. Ahogy a feí rfi Loretta feleí leí pett, a laí ny visszahoű koü lt. A veí res keí st figyelte.
Kezeí t haí ta moü geí nyűí jtva a szekeí r oldala űtaí n tapogatoí zott Ha aí t tűdna űgrani rajta, eí s elfűtna, eseí lye
lenne a menekűü leí sre. Keze azonban csak a levegoű be markolt. A keí st baí műlta, eí s elkeí pzelte, milyen eí rzeí s
lenne, ha a hűí saí ba hatolna. A komancs lepillantott. Amikor eí szrevette, mit neí z a laí ny, tokjaí ba helyezte a
fegyvert, eí s kinyűí jtotta űü res kezeí t. Nem lehetett feí lreeí rteni a mozdűlatot, de Loretta meí gsem nyűgodott
meg.
Farkasoü loű meí g egy leí peí st tett, Loretta haí treí bb csűí szott. Haí taí t a szekeí r oldalaí nak űü toü tte. A feí rfi most
maí r tűí lsaí gosan koü zel volt ahhoz, hogy elmenekűü lhessen, eí s meí g mindig koü zeledett. Mokaszinja hangta -
lanűl eí rintette a szekeí r padloí jaí t. Amikor feí l teí rdre ereszkedett a szeí tszoí roí dott szalmaí n Loretta eloű tt, a
laí ny nekilapűlt a deszkaí nak. Az indiaí n a laí ny feleí nyűí lt, de Loretta a sarokba hűí zoí dott. Tompa zihaí laí st
hallott, majd homaí lyosan eí szlelte, hogy a sajaí t leí legzetveí tele az. Farkasoü loű becsűí sztatta a kezeí t a ki-
gombolt melleí nybe, eí s tenyereí t Loretta bordaí jaí hoz nyomta. EÁ rinteí seí nek forroí saí gaí toí l a blűí zon keresz-
tűü l is űgyanűí gy elaí llt Loretta leí legzete, ahogyan Henry űgraí laí saí toí l. Elraí ntotta magaí t, keí t karjaí t maga
koü reí fonta, eí s oü sszegoü rnyedt. A feí rfi sűttogott valamit – egy komancs szoí t –, eí s tekintetűü k egybeforrt.
Ahogy ott aí llt, a menekűü leí s minden űí tjaí t elzaí rta a laí ny eloű l. Loretta remegni kezdett.
– Touqet – sűttogta megint.
Lorettaí nak sejtelme sem volt arroí l, mit jelent ez a szoí , csak azt tűdta, hogy hangzaí sa megmagyaraí z -
hatatlanűl laí gy, amely fűrcsa ellenteí tben aí ll Farkasoü loű arckifejezeí seí vel. A feí rfi haja lazaí n loí gott, fűü g -
goü nykeí nt alaí hűllva eroű teljesen izmos vaí llaí ra. Egyetlen díísze egy hosszűí , keskeny fonat volt fejeí nek bal
oldalaí n. A hosszűí haj maí r magaí ban is feí lelmetesnek eí s idegennek laí ttatta, az arcaí n veí gighűí zoí doí seb-
hely pedig, amelyet nyilvaí nvaloí an egy keí s okozott, csak meí g jobban feleroű síítette barbaí rsaí gaí t.
Megragadta a laí ny csűkloí jaí t, eí s a karjaí t elhűí zta a hasa eloű l. Az oldalaí hoz keí nyszeríítette, majd elen-
gedte. Azűtaí n olyan gyorsan, hogy Loretta mozdűlni sem tűdott, egyik hatalmas kezeí t a laí ny vaí llaí ra szo-
ríította, maí sikat pedig becsűí sztatta a melleí nye alaí . Amikor Loretta kűü zdeni kezdett ellene, Farkasoü loű
morgott valamit komancsűl. Lorettaí nak keí tseí ge sem volt afeloű l, hogy a feí rfi azt akarja, maradjon nyűg -
ton. A rettegeí s hateí kony raí beszeí loű eroű nek bizonyűlt. Proí baí lt nem haí trahoű koü lni, ahogy a feí rfi űjjai veí gig-
tapogattaí k minden egyes bordaí jaí t mellkasaí nak koü zepeí toű l koü rbe a gerinceí n minden helyet megnyomko -
dott eí s megvizsgaí lt. Mire Loretta felismerte, hogy az indiaí n csak seí rűü leí sek űtaí n kűtat, a feí rfi maí r veí g -
zett is, eí s elengedte.
Raí űü lt a sarkaí ra, karjaí t behajlíított teí rdeí re helyezte, vaí llaí t eloű reengedte. Baí rmilyen nyűgodtnak is
tűű nt, testeí boű l eroű aí radt, eí s olyan elektromossaí ggal toü ltoü tte meg a levegoű t, mint a villaí mlaí s egyre eroű soü -
doű intenzitaí sa koü zvetlenűü l a vihar eloű tt. Fűü st, peí zsma eí s boű r illata keveredett a szalmaí eí val, amely koü r-
bevette oű ket. A feí rfi mereven baí műlt raí …
Loretta szaí ja szinte porzott, űí gy kiszaí radt, eí s az egyetlen dolgot tette, amelyet tűdott: visszabaí műlt.
A feí rfi pillantaí sa eloű szoü r Loretta hajaí n pihent meg. Az arckifejezeí seí boű l kiolvashatoí megveteí sboű l Loretta
űí gy eí rezte, Farkasoü loű szaí maí ra oű eí ppolyan visszataszíítoí , mint a feí rfi neki. Azűtaí n az arcaí t fűü rkeí szte. Lor-
etta bűü szkeí n megemelte az aí llaí t. Nem volt űgyan kűü loü nleges szeí pseí g, de a feí rfi sem volt dííjnyertes. OŐ is
tanűlmaí nyozni kezdte a feí rfit, eí s hibaí kat keresett az arcvonaí saiban. Megdoü bbenve vette tűdomaí sűl,
hogy egyetlenegyet sem talaí l. A sebhelyet leszaí míítva az indiaí n akaí r joí keí pűű is lehetne, ha feheí r feí rfi vol -
na.
Veí geeí rhetetlenűü l hosszűí nak tűű noű idoű űtaí n Farkasoü loű kihűí zott egy kis keí st az oü veí nek haí tsoí reí szeí boű l.
Loretta elfelejtkezett a bűü szkeseí groű l, eí s haí treí bb hűí zoí dott. A feí rfi felraí ntotta Loretta szoknyaí jaí t, eí s meg -
ragadta a jobb bokaí jaí t. A laí ny egy pillanatra azt hitte, el akarja rabolni az egyetlen megmaradt feheí rne -
műű jeí t – ezűí ttal űí gy, hogy meí g rajta van. Ehelyett azonban az indiaí n a laí ny csizmaí jaí ba csűí sztatta a keí seí t.
Loretta boű re megbizsergett, ahol a feí rfi űjjai hozzaí eí rtek. Mereven baí műlt a fegyver keí zzel faragott mar-
kolataí ra, ahogy az a feheí rneműű jeí hez siműlt Mi a pokolnak tette ezt oda?
A feí rfi egy rűganyos mozdűlattal felaí llt, eí s egyik kezeí t a szekeí r oldalaí ra taí masztotta, hogy aí tűgorjon
rajta. Megfordűlt, eí s kinyűí jtotta karjaí t Loretta feleí . A laí ny bizonytalanűl felaí llt, majd haí treí bb leí pett. Far-
kasoü loű haí trapillantott a vaí lla foü loü tt a haí z iraí nyaí ba, majd visszaneí zett a laí nyra. Nyilvaí nvaloí an kezdett tűü -
relmetlenneí vaí lni. Mieloű tt Loretta reagaí lni tűdott volna, az indiaí n megragadta a derekaí naí l fogva eí s a

foü ldre lendíítette, majd addig taí masztotta, amííg vissza nem nyerte az egyensűí lyaí t. Legalaí bb egy fejjel
magasabb volt Henryneí l: olyan magas, hogy ha koü zel aí llt hozzaí , Lorettaí nak ki kellett nyűí jtania a nyakaí t,
hogy laí ssa oű t. Pillantaí sűk talaí lkozott egy pillanatra. Majd, mintha csak egy aí rnyeí k lett volna, aí tvaí gtaí zott
az űdvaron, aí tűgratott a kerííteí sen, mintha az ott se lett volna, eí s eltűű nt az erdoű ben.
Loretta a doü bbenettoű l kaí bűltan megfordűlt, eí s fűtaí snak eredt. Ahogy megmozdűlt, eí rezte, hogy az
indiaí n keí seí nek hideg feí mpengeí je szűí rja a bokaí jaí t. Felemelte a szoknyaí jaí t, eí s kiraí ntotta az űndoríítoí taí r -
gyat a csizmaí jaí boí l. Borzongva dobta a szekeí r melleí , eí s egy paí r pillanatig haí trafeleí leí pkedett, mikoü zben
űjjait tisztaí ra doü rzsoü lte szoknyaí jaí ban.
– Loretta!
Ahogy megfordűlt, meglaí tta Rachel neí nit a pajta sarkaí naí l fűtott, szoknyaí ja repűü lt a levegoű ben, eí s
egyik kezeí ben pűskaí t tartott. A szekeí r mellett hirtelen megaí llt, eí s a Sharps karabiner pűskatűsaí t a vaí l -
laí hoz emelve az erdoű t fűü rkeí szte.
– H-Henry m-mondta. – Hol a feneí ben vannak? Gyere moü geí m, Loretta! Siess!
Loretta habozott, de csak egy pillanatig. Ahogy Henry baí csi mondta, az indiaí nok teljesen kiszaí míítha-
tatlanok. Lehet, hogy Farkasoü loű az egyik pillanatban eí letben hagyja, de a koü vetkezoű ben halaí lra vagdalja.
A nagyneí nje moü geí hűí zoí dott, majd mindketten kihaí traí ltak a kapűn, eí s koü vetteí k a haí z feleí tartoí szekeí r -
nyomokat.
Amikor beeí rtek a haí zba, Henryt az aí gyon nyoü szoü roü gve talaí ltaí k. Loretta az ajtoí moü geí bűí jt, hogy be-
gombolja melleí nyeí t, mikoü zben pillantaí sa elidoű zoü tt nagybaí tyja veí res ingeí n. Az aí lla nyilvaí nvaloí an nem
veí rezhetett ennyire. Az alapjaí n, ahogy viselkedett, az egeí sz teste faí jt. Loretta koü zelebb leí pett, eí s tanaí cs -
talanűl baí műlt raí . Ingeí nek bal oldala cafatokban loí gott. A felhasíított rűhaí n keresztűü l kisebb vaí gaí sokat
lehetett laí tni a hűí saí ban a bordaí jaí naí l. Amy a tűű zhelyneí l volt eí s egy rongyot nedvesíített meg meleg vííz -
zel. Aproí arca zavart eí s holtsaí padt volt, amikor Lorettaí ra neí zett.
– Joí l vagy? Ugye nem…? – Amy pillantaí sa Loretta feí lig kigombolt melleí nyeí re vaí ndorolt. – M-mit csi-
naí ltak veled?
– Csoü nd legyen, Amy, eí s hozd ide azt a rongyot! – Rachel az aí gy mellett a falhoz taí masztotta a Sharp-
sot, eí s teí rdre ereszkedett a feí rje melleí . Remegoű keí zzel megragadta a feí rfi ingeí t, eí s szeí thasíította. Elakadt
a leí legzete, ahogy alaposabban szeműü gyre vette a feí rfi vaí gaí sait.
– OÁ , Henry, akaí r meg is oü lhettek volna!
Henry veí gigfűttatta kezeí t koí cos hajaí ban.
– Most, most joí l vagyok, eí s Loretta is joí l van. Csak ez szaí míít.
– De csak azeí rt, mert te… – Rachel szava elakadt. – OÁ , Henry, meg tűdsz bocsaí tani nekem valaha
azeí rt, amit tegnap tettem? Csak egy baí tor ember szaí ll szembe egyedűü l ilyen sok komanccsal.
– Semmi maí st nem tettem, csak amit baí rmelyik feí rfi megtett volna. – Henry keí k szemeí t Lorettaí ra
emelte eí s mosolygott. Hideg fűtott veí gig a laí nyon. – Nem voltam kűü loü noü sen baí tor. Amikor az indiaí nok
eloű űgrottak, kiaí lltam ellenűü k, mert nem volt maí s lehetoű seí gem. Az elsoű adandoí alkalommal fűtni kezd-
tem. Fegyver neí lkűü l semmi eseí lyűü nk nem volt. Ahhoz, hogy megmentsem Lorettaí t, vissza kellett jűtnom
a haí zba. Maí r feí lűí ton jaí rtam, amikor egyaí ltalaí n eí szrevettem, hogy megvaí gtak. Szoü rnyen feí lelmetes volt,
eí n mondom neked, amikor haí rman raí m taí madtak, eí s nem volt naí lam semmi, hogy szembeszaí lljak ve-
lűü k, csak a nyűí zoí keí sem.
– Nos, haí la istennek, hogy nem olyan meí lyek a vaí gaí sok! Ez egy igazi csoda.
Henry lepillantott szeí tmarcangolt mellkasaí ra.
– A veí r alapjaí n azt hittem, rosszabb – eí s felemelte pillantaí saí t. – Joí l vagy, te laí ny? Odaeí rt Rachel nagy -
neí neí d idoű ben, hogy megaí llíítsa… – Loretta melleí nyeí re neí zett. – Ugye nem… nem gyalaí ztak meg teí ged?
Loretta megraí zta a fejeí t, eí s elfordíította pillantaí saí t. Henry a sajaí t keí seí vel megvaí gta a bordaí jaí t? Is-
merve Henryt, a vaí gaí sok felűü letiek voltak, de ez íígy is egy teljes keí tseí gbeeseí sboű l fakadoí tett. Ha nem
lett volna olyan borzasztoí , Loretta nevetseí gesnek talaí lta volna.
Amy odaleí pett Lorettaí hoz, eí s aí toü lelte a derekaí t. Loretta megproí baí lta viszonozni az oü leleí st, de az-
űtaí n, amit Henry tett vele, minden eí rinteí s, meí g Amytoű l is, borzadaí ssal toü ltoü tte el. Elhűí zoí dott, felsietett
a galeí ria leí traí jaí n, eí s az aí gyra vetette magaí t. Arcaí t a paí rnaí ba temetve oü kleí vel űü tlegelni kezdte a matra -
cot. Az eí let ezen az isten haí ta moü goü tti farmon eí pp eleí g keserűű volt aneí lkűü l is, hogy minden percben a

haí ta moü geí kellene neí znie. Mostantoí l, attoí l feí lve, hogy Henry koü veti oű t meí g seí taí lni sem mer majd egye -
dűü l.
Ahogy meí rge csillapodott, oldalaí ra fordűlt eí s kibaí műlt az ablakon. Percek teltek el, mire eí szrevette,
hogy van valami az ablakpaí rkaí nyon. Felűü lt, hogy megneí zze, mi az. A komancs keí se. Ujjait a markolat koü -
reí fonta. A faragott fa meleget aí rasztott, mintha az indiaí n kezeí nek hoű je meí g mindig rajta lett volna, visz-
szaemleí kezve a hamis csillogaí sra, amelyet Henry szemeí ben laí tott, Loretta a melleí hez szoríította a keí st
Nem fogja megint eldobni. Nem meri.
Maí snap reggel a hajnalt koü zeledoű lovasok harangoztaí k be, eí s a Master-haí ztartaí s tagjai oű rűü lt igyeke-
zettel a padloí hoz lapűltak. Meí g feloü ltoü zni sem volt idejűü k. Egy meí ly hang szoí lalt meg kintroű l:
– Feheí r Szeműű ek, baraí tkeí nt joü ttűü nk! – A szavak hallataí n Loretta leí peí s koü zben megdermedt, pűlzűsa
a halaí nteí kaí ban dűü boü rgoü tt. Tom nem eí rt vissza idoű ben.
– OÁ , istenem! – kraí kogott Henry. – Rachel, laí tod valahol a csizmaí mat? A teringetteí t! Toü ltseí tek meg a
pűskaí kat!
Loretta lemaí szott a leí traí n. Annyira feí lt, hogy meí g az is elkerűü lte a figyelmeí t, hogy Henry baí csi laí tja
oű t a szűű k nyaí ri haí loí rűhaí jaí ban. A bevetetlen aí gy feleí indűlt, hogy elrejtse Amyt. Maí r koü zben is tűdta,
hogy teljesen hiaí bavaloí az igyekezet. Nincs idoű .
Henry kaí romkodott, amikor meglaí tta, hogy Loretta az aí gykerettel birkoí zik.
– Felejtsd el! Menj a maí sik ablakhoz! Rachel, te vagy feleloű s a pűskatoü lteí seí rt!
– Gyertek ki, Feheí r Szeműű ek! – kiaí ltott a hang. – Ajaí ndeí kokat hoztam, nem veí rontaí st!
Henry, akin semmi nem volt, csak a nadraí gja eí s a koü teí sek, amelyeket Rachel neí ni tett a mellkasa koü reí
az eloű zoű eí jjel, az egyik laí baí n űgraí lt, mikoü zben felhűí zta a csizmaí jaí t. Mire az ablakhoz eí rt, maí r mindkeí t
csizmaí ja rajta volt, lebegoű zsinoí rokkal. Rachel adott neki egy pűskaí t. Kinyitotta a spalettaí t eí s leraí ntotta
a szarvasboű rt majd kidűgta a pűskacsoü vet a nyíílaí son.
– Mi hozta ide magűkat?
– A noű . Sok lovat hoztam csereí be.
Loretta a bal oldali ablakhoz szaladt. Haí tracsapta a spalettaí t, eí s meglazíította a boű rt, hogy kikűkűcs-
kaí ljon. A komancs megfordűlt eí s a szemeí be neí zett. Soü teí t szeme kifejezeí stelen, aí thatoí volt, eí s vilaí gíított
a fekete grafittoí l, amely oü vezte. A laí ny keze megmarkolta az ablakpaí rkaí nyt, koü rme belefűí roí dott a faí ba.
Az indiaí n fenseí gesen neí zett ki. Meí g Lorettaí nak is be kellett ismernie ezt. Vad, feí lelmetes…, de fűrcsa
moí don csodaí latos. Sastollak hűllaí mzottak a feje tetejeí n, amelyeknek festett veí ge felfeleí műtatott, szaí ra-
ik pedig a bal fűü le eloű tt loí goí veí kony fonathoz voltak roü gzíítve. Kreí mszíínűű vadaí szrűhaí ja hangsűí lyozta vaí l-
laí nak szeí lesseí geí t, mellkasaí t tekerveí nyes gyoü ngysor dííszíítette festett aí llati karmokkal eí s feheí r szoű rme-
csííkokkal. Keí t nyaklaí ncot viselt, az egyiket medvekarmokboí l, a maí sikat lapos koű eí rmeí kboű l. Mindkettoű
nyersboű roü n loí gott. Szarvasboű r nadraí gjaí t betűű rte teí rdig eí roű mokaszinjaí ba.
Loretta pillantaí sa a moü goü tte aí lloí , lovas neí lkűü li poí nik soraí ra esett. Nem tűdta elhinni, amit laí tott Har -
minc? Esetleg negyven loí ? Az aí llatok moü goü tt legalaí bb hatvan, feí lig meztelen harcos űü lt loí haí ton. Loretta
elgondolkodott, mieí rt joü tt Farkasoü loű teljesen kioü ltoü zve eí s kicicomaí zva, festett koü roü kkel a szeme koü rűü l. A
toü bbiek nem viseltek inget vagy tollakat, eí s az arcűk is csűpasz volt.
– A noű eí rt joü ttem – ismeí telte a komancs, eí s koü zben egy pillanatra sem vette le roí la a szemeí t. – EÁ s el -
hoztam a legszebb lovaimat, hogy az apjaí t vigasztaljam az elveszteí seí eírt. OÖ tven loí , mindegyik lovaglaí sra
kikeí pezve. – Sajaí t fekete lova oldalra leí pett eí s nyeríített egyet. – Kűü ldd hozzaí m a noű t, eí s nem kell feí lni
semmitoű l! Semmi baj nem eí rheti majd a nyomdokaimban jaí rva, mert eroű s eí s fűü rge vagyok. Soha nem
fog eí hezni, mert joí vadaí sz vagyok. A kűnyhoí m oltalmazni fogja oű t a teí li esoű eloű l, eí s a boü leí nyboű r takaroí m
veí di majd a hidegtoű l. Megíígeí rem.
Rachel neí ni keresztet vetett.
– Szent Anyaí m, isten anyja, imaí dkozom…
– Nem adjűk el az asszonyainkat – kiaí ltott vissza Henry.
– Felfordűl toű led a gyomrom, tosi tivo. Miűtaí n vele haí ltaí l, eladtad volna annak a koszos oü regember-
nek. – Ajka gűí nyos mosolyra hűí zoí dott. Felemelte Tom Weaver gyapjűí lovagloí takaroí jaí t lovaí nak marjaí -

roí l, eí s a porba dobta. – Inkaí bb nekem add el! EÁ n fiatal vagyok. Sok szeí p fiűí gyereket adok majd neki.
Nem fog hosszűí teleken aí t a halaí lom miatt jajveszeí kelni.
– Inkaí bb leloű neí m oű t te gyilkos gazember! – vaí gott vissza Henry.
– Akkor tedd meg, eí s aí sd meg a sajaí t síírodat! – A komancs az ablakhoz iraí nyíította lovaí t, amelyneí l
Loretta aí llt. – Hol van az a herbi, aki egyszer oly baí tran kijoü tt, hogy szembeneí zzen velem? Meí g alszik?
Elbűí jsz a fafalak moü geí , eí s hagyod, hogy a szeretteid meghaljanak? Gyere ki, Saí rga Haj, eí s neí zz szembe a
sorsoddal!
A pűska, amelyet Rachel neí ni Lorettaí nak toü ltoü tt meg, a falnak taí masztva pihent. A kííseí rteí s, hogy
hasznaí lja, oí riaí si volt. Szííve a torkaí ban dobogott, ahogy Henry baí csira neí zett. Meí g mieloű tt megszoí lalt
volna, Loretta tűdta, hogy kikűü ldeneí oű t.
– Meg fognak oü lni bennűü nket – volt Henry vaí lasza a laí ny koü nyoü rgoű arckifejezeí seí re. – A csalaí domra is
kell gondolnom. Te igazaí boí l nem koü zűü lűü nk valoí vagy. Nekem elsoű sorban Amyre eí s Rachelre kell gondol-
nom.
Rachel eí s Amy? Nagybaí tyja szemeí be neí zve Loretta fagyos feí lelmet laí tott, eí s ez nem a csalaí d noű tagjai
miatt volt ott. Az egy dolog, hogy eí leteí t aí ldozza a toü bbiekeí rt, de hogy eladjaí k, az maí r maí s toü rteí net. A
halaí l legalaí bb gyors. Hosszú teleken át. EÁ des istenem, ha ehhez a komancshoz tartozna, az egy egeí sz
eí letre szoí loí rabszolgasaí got jelentene: kegyelemeí rt csűí szna a foü ldoü n egy olyan aí llat eloű tt, aki nem is is-
meri a szoí jelenteí seí t.
Loretta megraí zta a fejeí t, eí s esdekelve neí zett a nagyneí njeí re. Nyilvaí nvaloí , hogy ha a komancs hajlan-
doí oü tven lovat adni csereí be eí rte, akkor beí keí s megaí llapodaí st szeretne, nem haí borűí t. Arra azonban
nincs garancia, hogy a nyíílvesszoű i nem talaí lnaí k el Lorettaí t.
Henry pűskaí jaí t a falhoz taí masztotta.
– Menned kell. Nincs maí s vaí lasztaí s. – A laí ny feleí indűlt. – EÁ s nehogy eszedbe jűsson felhajtaí st csinaí l -
ni, mert megcsaplak! Hallasz?
– Ne! – Rachel a feí rjeí re űgrott. – Ne merd kikűü ldeni oda! Isten engem űí gy segeí ljen, eí n…
Henry karjaí nak sűhintaí saí val feí lresoü poü rte Rachelt. Az asszony haí traesett, eí s olyan eroű vel űü toű doü tt a
falnak, hogy a feje koppant a deszkaí kon. Loretta visszahoű koü lt, eí s nagybaí tyjaí t figyelte, mikoü zben a moü -
goü tte aí lloí asztal űtaí n tapogatoí zott. Nagybaí tyja azt tervezte, hogy kidobja oű t a leí pcsoű re, mint egy csoma-
got. A rettegeí s meggaí tolt minden eí sszerűű gondolatot, amely nagyneí nje eí s űnokatestveí re biztonsaí gaí roí l
Loretta eszeí be jűthatott volna. Amikor Henry eloű relendűü lt, Loretta fűtaí snak indűlt, de a feí rfi kinyűí jtotta
kezeí t, eí s megragadta a karjaí t. A koü vetkezoű pillanatban eí leí nk szíínűű pontok villantak fel Loretta szeme
eloű tt, eí s orcaí jaí nak szeí leí n eroű s faí jdalmat eí rzett. Megtaí ntorodott, eí s halvaí nyan eí szlelte, ahogy Henry űj-
jai belemarnak a karjaí ba eí s raí ngatni kezdik. A taí volboí l hallotta, ahogy Rachel neí ni Amy neveí t kiaí ltja.
Majd eí rezte, hogy Henry szoríítaí sa enyhűü l. Botladozott, eí s pislogni kezdett, hogy laí taí saí t kitisztíítsa. Ami-
kor ismeí t eí lesen laí tta a szobaí t, megdermedt. Az ajtoí taí gra volt nyitva.
Amy a tornaí con aí llt, Henry pűskaí jaí t bizonytalanűl kicsinyke vaí llaí hoz tartotta.
– Magűk, indiaí nok, tűű njenek el innen! – kiaí ltotta. – Nem vihetik el Lorettaí t! Menjenek el, vagy leloü -
voü m magűkat! Komolyan mondom!
A gyermek moü goü tt Loretta laí tta Farkasoü loű t. Egy pillanatra azt gondolta, csodaí lat pislaí kol szemeí ben,
de a vibraí laí s olyan gyorsan eltűű nt, hogy nem lehetett biztos benne. A feí rfi lazaí n űü lt lovaí n, arca olvasha -
tatlan maszk volt, halaí losan nyűgodt.
– Itt vagyok – provokaí lta Amyt.
A fegyver doü rreneí seí toű l Amy megtaí ntorodott. Porfelhoű emelkedett toű le egymeí ternyire. Ahogy proí baí l-
ta visszanyerni egyensűí lyaí t, Farkasoü loű eloű redoű lt lova nyakaí ra, eí s a csoű doü r dűü boü rgoű pataí kkal felrűgasz -
kodott a leí pcsoű re. A komancs oldalra hajolt, eí s ahogy elhaladt Amy mellett, karjaí t a laí ny koü reí fonta.
Amy felsikoltott, eí s eldobta a fegyvert. Az indiaí n aí tdobta oű t a combjaí n, eí s amikor a laí ny rűí gott feneí ken
csapta.
Nem volt idoű gondolkodni. Loretta az ajtoí hoz rohant, eí s megragadta a falnak taí masztott fegyvert Rű-
haí ja feszesre hűí zoí dott a bokaí jaí naí l, ahogy aí tűgrott a tornaí con, eí s lefeleí viharzott a leí pcsoű n. A komancs
szeí les koü rt íírt le lovaí val a megreí műü lt, lovas neí lkűü li aí llatok koü rűü l, eí s egy, a sorokban vaí rakozoí indiaí nnak
dobta Amyt. A kislaí ny meí ltatlankodoí sikoltaí sa toü ltoü tte meg a levegoű t. Loretta a vaí llaí hoz emelte a Spen -

cer karabeí lyt, eí s a komancsra ceí lzott, aki idoű koü zben visszafordűlt feleí . Mokaszinja csengettyűű i boldo-
gan csilingeltek lova minden egyes mozdűlataí naí l.
– Engedjen el! – sikoltotta Amy. – Maga bűü doü s barbaí r!
Loretta a gyermek feleí pillantott Egy baí tor harcos proí baí lta lovaí n tartani a laí nyt. Harsaí nyan nevetett,
amikor Amy megproí baí lta megkarmolni. A laí ny megragadta a fiűí fekete hajaí t, eí s teljes eroű boű l raí ngatni
kezdte.
– Ai-ee! – kiaí ltott fel a fiűí . – Megproí baí lja megszerezni a skalpomat!
Harsogoí neveteí s hűí zoí dott veí gig a feí rfiakon. Loretta hirtelen visszaneí zett Farkasoü loű re, aki űí gy neí gy
meí terre toű le leszaí llt a lovaí roí l.
– Hol fogod elhasznaí lni a toü lteí nyedet? – keí rdezte. – Ha szereted oű t loű dd le! Igazaí n boü lcs dolog.
Amy sikoltozaí sa koü nyoü rgoű zokogaí ssaí vaí ltozott. Loretta habozott, eí s a toü bbi indiaí n feleí pillantott,
hogy laí ssa az űnokatestveí reí t. Mit csinaí lt Henry? Mieí rt nem fedezte oű t? Mennyi idoű be telhet megtoü lteni
egy pűskaí t? A gyaí va nyomorűlt!
– Egy loü veí sre van idoű d – folytatta Farkasoü loű . – Ha raí m vesztegeted az idoű t, a baraí tom elviszi a testveí -
redet, eí s megbosszűl engem. Az apaí d ezek moü goü tt a fa falak moü goü tt rejtoű zik. Egyedűü l vagy.
Izzadsaí g homaí lyosíította el Loretta szemeí t. Bizonytalanűl megfordűlt eí s Amyre emelte a fegyver csoü -
veí t. Ujjaí t hűnyoríítva a ravaszra helyezte. Koü nnyek szoü ktek szemeí be, ahogy felideí zte Amy keí rdeí seit a ke -
gyes megvaí ltaí sroí l. Az valami rossz, ugye? Ez azt jelenti, hogy megölöd magadat, ugye? Nem mindig, gon-
dolta Loretta. Neí ha egy szeretett ember keze aí ltali halaí lt jelent.
– Joí l gondold meg, Saí rga Haj! – figyelmeztette Farkasoü loű . – Beí keí ben joü ttem, hogy megvegyek egy noű t,
nem azeí rt, hogy ellopjak egy gyermeket. OŐ tűí lsaí gosan veí zna ahhoz, hogy ennek a komancsnak oü roü met
szerezzen. Te nem vagy az. – Eloű rehajolt, eí s egyik karjaí t nyitott tenyeí rrel eloű renyűí jtotta lova nyaka mel-
lett. – Gyere velem, eí s seí rtetlenűü l visszakűü ldoü m a testveí redet az anyjaí nak!
Loretta az indiaí nra baí műlt Komolyan gondolta? A feí rfi szeme szinte aí tdoü foü tt rajta. Az arca szeí leí n leí -
voű sebhely remegett, ahogy aí llizma megfeszűü lt. Ha a roí la szoí loí meseí k igazak voltak, lehet, hogy megkíí -
meí li Amyt. Maí sreí szt viszont mindkettoű jűü ket foglyűl ejtheti, visszaemleí kezett arra, milyen gyengeí den
eí rintette meg oű t az eloű zoű eí jszaka, eí s egyre zavarodottabb lett.
– Dobd el a fegyvert, eí s gyere! – sűü rgette az indiaí n. – Igazsaí gos alkű, nem? OŐ szabadon elmehet. Meg -
íígeí rem.
Loretta a haí tteí rboű l zengoű neveteí st hallott. Az indiaí nok maí r Amyvel jaí tszottak. A gyermek megint fel -
sikoltott.
– Megteszed, űgye? Baí tor vagy. Laí tszik a szemedben. Ha meg akarod kűü zdeni a nagy harcot, nem
gyoű zhetsz. Jobb, ha magasra tartod a fejedet eí s meí ltoí saí ggal megadod magadat. Tedd le a fegyvert!

OÖ toü dik fejezet
Loretta vaí lla megadoí n eloű reesett. Zsibbadt kezekkel letette a pűskaí t a foü ldre.
Farkasoü loű szaí ja komisz vigyorra hűí zoí dott
– Akkor aí ll az alkű? Az enyeí m vagy?
Most Loretta oü rűü lt, hogy nem tűdott beszeí lni.
– Jelnyelvet is hasznaí lhatsz, herbi. – A feí rfi pillantaí sa egybeforrt Lorettaí eí val, csillogoí n, fűü rkeí szoű n.
Amy felkiaí ltott
– Ne, Loretta, ne! Ne tedd!
A komancs egyik szemoü ldoü keí t felhűí zva vaí rt. A feszűü ltseí g egyre noű tt, a vihar eloű tti sűű rűű , neheí z, ter-
meí szetellenes szeí lcsendre emleí keztetve Lorettaí t. Fogai koü zeí szíívta orcaí ja belsoű feleí t eí s keí nyszeríítette
magaí t hogy boí lintson. Az indiaí n szeme csillogott az eleí gedettseí gtoű l.
Haí tasaí t oldalba boü kte, eí s Loretta melleí leí ptetett, majd lehajolt, hogy aceí los karjaí t a laí ny dereka koü reí
fonja. Szinte eroű feszííteí s neí lkűü l emelte fel a lovaí ra, eí s a laí baí t oldalra helyezve maga eleí űü ltette. Loretta
vaí lla a mellkasaí nak nyomoí dott feneke az indiaí n eí s a csoű doü r nyakcsontja koü zeí eí keloű doü tt. Meí g soha nem
eí rzett ilyen reszketoű , tehetetlen feí lelmet. A feí rfi el fogja oű t vinni. Ez csak most vaí lt valoí saí ggaí szaí maí ra,
amikor a lovaí n űü lt.
– Tani-har-ro – mondta kedvesen.
Ahogy Loretta megfordíította fejeí t, azt laí tta, hogy az indiaí n, fűrcsa arckifejezeí ssel a hajaí t szagolgatja.
Abban a pillanatban, hogy pillantaí sűk talaí lkozott, a laí ny egeí sz bensoű je megfeszűü lt. Innen, koü zelebbroű l a
feí rfi arca meí g kemeí nyebbnek laí tszott, mint az eloű zoű eí jjel, arcvonaí sai eroű teljesen kidolgozottak voltak,
ajka rendííthetetlen vonallaí veí konyodott boű reí t barnaí ra sűü toü tte a nap. Toü keí letesen laí tta az aproí repedeí -
seket a zsííros arcfesteí ken, szempillaí jaí nak sűű rűű ííveí t, eí s a keí s nyomaí t, amely felmetszette az arcaí t. Szeme
keí tseí gtelenűü l a legsoü teí tebb keí k szíín volt, amelyet Loretta valaha is laí tott eí s űí gy tűű nt, rendííthetetlenűü l
beleí tűd hatolni. Ha aí t is fűtott az agyaí n a gondolat, hogy majd raí vegye oű t valamire, most elvetette azt.
Visszaemleí kezett arra, mit mondott neki azon az elsoű napon. Nézz rám, és lásd a te urad arcát! Loretta
azt felteí telezte, hogy az indiaí n űí gy gondolja, joga van ahhoz, hogy az oű hajaí t szagolgassa, hiszen tisztes -
seí gesen megfizetett minden egyes szaí laí eí rt
Pirossaí g oü ntoü tte el a nyakaí t. Mindoü sszesen egy haí loí rűhaí t viselt, eí s íígy baí rmilyen feí rfi eloű tt zavarban
lett volna, Farkasoü loű eloű tt azonban tíízszeres volt a megalaí zottsaí g eí rzeí se. A bűű ntűdat legaproí bb jele neí l -
kűü l műstraí lta oű t veí gig. Nem teí tovaí zott, a figyelme elidoű zoü tt minden reí szleten, amely felkeltette eí rdekloű -
deí seí t. Amikor űjjbegyeí vel veí gigsimíította Loretta kűlcscsontjaí t, eí s megszoríította a karjaí t, a laí ny űí gy
eí rezte magaí t, mintha marhavaí saí ron lenne.
– Tűí l veí zna vagy. Apaí dnak toü bbet kellett volna etetnie teí ged. – Megragadta a laí ny aí llaí t, haí trahajtotta
a fejeí t, eí s keí nyszeríítette, hogy kinyissa a szaí jaí t, hogy ellenoű rizhesse a fogait. – Hmmm – morgott, eí s
visszahelyezte karjaí t a laí ny derekaí ra. – Ez a komancs tűí l sok lovat fizetett eí rted. A pitsikwina neí lkűü l
csont eí s boű r vagy.
Loretta raí pillantott, eí s eí szrevette, hogy az indiaí n szeme telve van neveteí ssel. A feí rfi egyik kezeí t veí -
gigcsűí sztatta a laí ny oldalaí n: űjja hataí rozott eí s kellemesen meleg volt, ahol bordaí inak ííveí t aí tkarolta.
Loretta megmerevedett, amikor kezeí be fogta melleí nek alsoí reí szeí t, de nem aí llt ellen az eí rinteí snek.
– Talaí n nem csak csont eí s boű r. Mi van itt neked, herbi? Megproí baí lod elrejteni eloű lem a baí jos reí sze-
ket, amiket az anyaí d nekem íígeí rt? – Egy pillanatig figyelte a laí nyt, mintha megproí baí lnaí megjoí solni, mi
lesz a reakcioí ja egy ilyen veí rlaí zíítoí bizalmaskodaí sra. Majd szaí ja gűí nyos mosolyra hűí zoí dott. – Nem
koü psz, amikor a testveí red megszenvedheti a haragomat. Azt hiszem, meg kellene tartanom oű t. Baí tor
harcos, nem?
Loretta szíívvereí se elaí llt Bolond! Pillantaí saí t Amyre szegezte. Le kellett volna loű nie a gyermeket, amííg
meí g volt lehetoű seí ge raí .

– AÁ , de azt mondtam, hogy visszamegy az anyjaí hoz, űgye? Te pedig azt mondtad, az eí n noű m vagy. –
Eroű sebben markolva Loretta melleí t eloű rehajolt eí s olyan koü zel vitte szaí jaí t a laí ny fűü leí hez, hogy annak a
gerinceí n borzongaí s fűtott aí t. – Hevesen ver a szííved, asszony. Hazűdsz? Harcolni fogsz a komanccsal, ha
a testveí red maí r nincs veszeí lyben?
Loretta tűdta, hogy a feí rfi az aí ltala gyakorolt hatalomban fűü roü dve proí baí ra teszi oű t, raí akarja venni,
hogy ellenaí lljon neki. Ez a tűdat eleí g eroű t adott ahhoz, hogy nyűgton maradjon. Vaí laszűl megraí zta a fe -
jeí t, mikoü zben azeí rt imaí dkozott, hogy a komancsok is ezt a mozdűlatot hasznaí ljaí k a nem kifejezeí seí re.
– Megíígeí red?
Bedűgta nagyűjjaí t Loretta rűhaí jaí ba, eí s a mellbimboí jaí t ingerelte. Az eí rzeí stoű l, amely veí gigfűtott a
melleí toű l gyomraí ig, a laí nynak szinte elakadt a leí legzete. Arcaí t tűdatosan kifejezeí stelennek műtatva boí -
lintott.
– Ez a komancs azt gondolja, hogy hazűdsz.
Loretta fejeí t raí zva koü nyoü rgoű szemekkel neí zett az indiaí n szemeí be. Veí gtelennek tűű noű percek műí ltak
el, mikoü zben a feí rfi űjjbegyei koü vetteí k nagyűjjaí nak oü sveí nyeí t, minden egyes pihekoü nnyűű eí rinteí s az eloű -
zoű neí l meí g nagyobb toü reí st okozva a laí ny bűü szkeseí geí ben. Loretta oü sszeszoríította a fogait. Az indiaí n arc -
kifejezeí se elhomaí lyosűlt, eí s Loretta raí joü tt, hogy koü nnyeken keresztűü l neí z a feí rfira.
Farkasoü loű hirtelen nevetni kezdett, eí s leengedte kezeí t a laí ny bordaí jaí hoz.
– Nem hazűdsz tűí l joí l, Saí rga Haj. A szemed tűí lsaí gosan is kibeszeí l teí ged. De ez rendben van. Megeí ltűü k
ezt a koü zoü s pillanatot, űgye? EÁ s te nem koü pteí l.
Nevetve behűí zta a nyakaí t eí s olyan megsemmisíítoű eroű vel fonta szorosabbra karjaí t a laí ny koü rűü l, hogy
Loretta alig kapott levegoű t, nemhogy kűü zdeni tűdott volna. Majd megfordíította a lovaí t, eí s eí rthetetlenűü l
kiaí ltott valamit. A fiatal feí rfi, aki Amyt fogta, oldalba rűí gta a poí nijaí t, eí s kivaí gtaí zott a sorboí l a haí z iraí -
nyaí ba. Csűí szoí pataí kkal eí s felszaí lloí porral megaí llt, nem tűí l gyengeí den a foü ldre dobta a laí nyt eí s ellova -
golt. Amy laí bra kecmergett eí s felemelte a karjaí t
– Loretta, ne… Loretta, keí rlek…
Loretta megkoü nnyebbűü leí seí re Rachel eloű rohant a haí zboí l, megragadta Amyt, eí s felraí ngatta a leí pcsoű n.
Miűtaí n betűszkolta az ajtoí n, megint megjelent, pűskaí val a kezeí ben. A tűst vaí llaí hoz emelte, eí s gondosan
ceí lzott. Lorettaí ra…
Mindez olyan gyorsan toü rteí nt, hogy meí g a komancsot is meglepte. Teste megfeszűü lt. Egy szíívdobba-
naí snyi pillanatra Lorettaí t az aí rűlaí s eí s a feí lelem megraí zoí eí rzeí se keríítette hatalmaí ba. Majd megeí rtette.
Rachel neí ni inkaí bb megoü li oű t, mint hogy tanűí ja legyen annak, hogy a komancsok elviszik.
A fegyver doü rreneí se eí s a komancs űü voü lteí se szinte egyszerre hangzott fel. Testeí t eloű revetette, eí s Lor -
ettaí t a csoű doü r nyakaí hoz nyomta. Faí jdalom robbant Loretta mellkasaí ban: nyomasztoí , megsemmisíítoű faí j-
dalom. Baí rmilyen oű rűü lt volt is a gondolat, Loretta agyaí n aí tvillant, hogy a komancs veí gűü l meí gsem gyoű -
zoü tt.
A csoű doü r felaí gaskodott, a levegoű be rűí gott, majd eloű reűgrott Majdnem ledobta mindkeí t lovasaí t. Lor -
etta az aí llat hosszűí nyaka eí s a komancs mellkasa koü zeí preí seloű doü tt. OÖ sztoü noü sen megragadta a loí soü reí -
nyeí t, hogy a helyeí n tűdjon maradni. IÁgy is majdnem leesett. Dűü boü roü gtek koü rűü loü tte a loí pataí k. Ha a loí soü -
reí nye kicsűí szik a kezeí boű l, a toü bbi lovas minden bizonnyal agyontapossa.
Keí tseí gbeeseí s űralkodott el rajta. Csűí szott lefeleí . Az űtolsoí pillanatban, amikor az űjjai maí r nem bíír -
taí k tovaí bb, eí s eí rezte, hogy esik, fogvatartoí jaí nak karja aí tfogta bordaí jaí t, eí s visszahűí zta oű t a loí ra. Majd a
feí rfi mellkasa olyan eroű teljesen raí nehezedett, hogy nem kapott levegoű t. Szeí l fűí jt az arcaí ba. Nyitott szaí j-
jal levegoű eí rt kapkodott, mikoü zben halaí nteí kaí ban lűü kteteí sseí eroű soü doü tt a nyomaí s.
Az indiaí nok biztonsaí gos taí volsaí gra lovagoltak a haí ztoí l, mieloű tt megaí lltak. Amikor Farkasoü loű veí gre
meghűí zta a kantaí rt eí s leűgrott a loí roí l, Loretta vele egyűü tt leesett, eí s oü sszekűporodva a feí rfi laí baí hoz gű-
rűlt. Por szaí llt fel koü rűü loü tte. A feí rfiak leszaí lltak a lovűkroí l, kiaí ltoztak, eí s Loretta feleí fűtottak. A laí ny egy
pillanatig azt hitte, megrohamozzaí k oű t, de fogva tartoí jaí t aí lltaí k koü rbe, eí rthetetlen szavakat hadarva a
vaí llaí t fogdostaí k. Rengeteg laí b volt ott, neí haí ny csűpaszon. Akaí rmerre neí zett Loretta, mindenhol barna
fenekeket laí tott. Farkasoü loű morgott valamit, eí s lehaí mozta magaí roí l az ingeí t. Veí rzoű , baraí zdaí lt seb hűí zoí -
dott keresztbe jobb vaí llaí n.
Egyik kezeí t mellkasaí hoz nyomva, Loretta elkeí pedve neí zett. Annyira biztos volt benne… Neveteí s bű-
gyogott fel a torkaí n. Rachel neí ni elveí tette? Soha nem veí tett, amikor nyűgodtan ceí lozhatott mozdűlatlan

ceí lpontra. Loretta torka oü sszeszorűlt. A komancs. Felneí zett, eí s doü bbenet homaí lyosíította el keí k szemeí t
Az indiaí n sajaí t testeí vel veí delmezte oű t?
Farkasoü loű , baraí tait kezeí vel elhessegetve legűggolt, belemarkolt a porba, eí s a foü ldet a vaí llaí n leí voű nem
igazaí n meí ly sebre tapasztotta. Loretta a feí rfi karjaí n csűrgoí veí rt baí műlta. Ha az indiaí n nem lett volna
ilyen gyors eí szjaí raí sűí , az a veí r akaí r Lorettaí eí is lehetne. A tűí leí leí si oü sztoü n eí s a gyakorlati eí sz viaskodtak
benne. Tűdta, hogy a halaí l jobb lehet, mint ami raí vaí r, de nem tűdott nem oü rűü lni annak, hogy eí letben
maradt.
Mintha megeí rezte volna, hogy a laí ny oű t baí műlja, a komancs felemelte a fejeí t. Amikor pillantaí sa talaí l-
kozott Lorettaí eí val, a laí ny megdermedt a beloű le sűgaí rzoí dűü htoű l eí s gyűű loü lettoű l. A feí rfi csak aí llt, kiteí pte a
tollakat a hajfonataí boí l, majd az ingeí be csomagolta oű ket. Egy pillanatra sem vette le a szemeí t a laí nyroí l,
mikoü zben a csomagot begyűű rte egy nyersboű r taí skaí ba, amely a felsoű hevedereí roű l loí gott.
– Keemah – morgott.
Loretta, aki nem tűdta biztosan, mit akar a feí rfi, eí s feí lt attoí l, hogy rosszat tesz, ott maradt, ahol volt
Az indiaí n megragadta a karjaí t, eí s laí bra aí llíította.
– Keemah, gyere! – szeme csillogott, ahogy nyomateí kkeí nt megraí zta oű t. – Figyelj joí l, eí s tanűld meg
gyorsan! Keveí s tűü relmem van a bűta noű kkel.
Elkapta Loretta derekaí t, feldobta a loí ra, eí s a nyereg helyett raí helyezett takaroí haí tsoí feleí re loü kte. A
laí ny haí loí inge magasan felcsűí szott. EÁ rezte, hogy mindenki oű t baí műlja. Semmi illendoű seí g nincs ebben a
feí rfiban? Remegoű keí zzel meghűí zta a rűhaí t, proí baí lta befedni vele a combjaí t, de nem volt eleí g hosszűí az
anyag. Raí adaí sűl annyira elveí konyodott az eí vek soraí n, hogy maí r szinte aí tlaí tszoí volt. A reggeli szelloű toű l
libaboű roü sek lettek fedetlen karjai eí s a haí ta.
Fogva tartoí ja mogorvaí n kinyitott egy maí sik nyersboű r űtazoí taí skaí t, eloű hűí zott beloű le egy hosszűí kaí s,
fonott gyapjűí darabot eí s egy boű rszííjat. Mieloű tt Loretta raí joü tt volna, mire keí szűü l, a gyapjűí t a laí ny egyik
bokaí ja koü reí csomoí zta, aí thűrkolta a loí hasa alatt, eí s fűü rgeí n a maí sik laí baí hoz is hozzaí koü toü tte.
– Gyorsnak kell lennűü nk, mint a szeí l! – kiaí ltott a toü bbieknek. – Meadro! Gyerűü nk!
A feí rfiak a lovaikhoz fűtottak. Farkasoü loű , megragadva a csoű doü r soü reí nyeí t, felűgrott a loí ra, eí s elhelyez -
kedett Loretta eloű tt. Amikor megfogta a laí ny karjaí t eí s maga eleí hűí zta, Loretta alig kapott levegoű t. Melle
a feí rfi haí taí nak nyomoí dott.
– A te asszonyod nem kedvel teí ged, űnokatestveí r – kiaí ltott valaki angolűl. Loretta megfordűlt, hogy
laí ssa, ki beszeí l, eí s azonnal felismerte az indiaí nt, aki azon a bizonyos elsoű napon arra biztatta Farkas-
oü loű t, hogy oü lje meg oű t. Sebhelyes arcaí t nem lehetett elfelejteni. Gűí nyos vigyornak tűű noű , eltorzűlt mosoly-
lyal neí zett Lorettaí ra, fekete pillantaí sa szemtelenűü l veí gigmeí rte a laí ny egeí sz testeí t, majd megaí llapodott
mezíítelen combjaí n. Azűtaí n felnevetett eí s megfordíította gesztenyebarna lovaí t.
– Nem eí ri meg a veszoű dseí get, amibe kerűü lni fog neked.
Farkasoü loű vaí lla foü loü tt haí trapillantott a laí nyra. Dűü heí nek szenvedeí lyes tűü ze űí gy csillogott szemeí ben,
mint az izzoí paraí zs.
– Majd megtanűlja – eí s rengeteg gyakorlaí sboí l fakadoí szakeí rtelemmel oü sszekoü toü tte Loretta csűkloí it a
boű rrel. – Gyorsan meg fogja tanűlni.
A harcosok nagy csoportja moü goü tt keí k szirmokkal tarkíított zoü ld fűű veí gtelen szoű nyege terűü lt el. Egy sűű -
rűű pekaí ndioí - eí s fűű zfaliget aí llt eloű ttűü k A feí rfiak tizenneí gy oí raí n keresztűü l megaí llaí s neí lkűü l lovagoltak nagy
koü rt íírva le a Loretta haí zaí eí k koü zeleí ben folyoí Brazos feleí . Ezt a megkerűü leí si taktikaí t alkalmaztaí k arra az
esetre, ha a tosi tivo megproí baí lnaí koü vetni oű ket. Ha reggel biztosak lesznek benne, hogy nem űü ldoü zik
oű ket, egyenesen a falűjűk feleí veszik majd az iraí nyt
Nyűgatra toű lűü k a lemenoű nap egy voü roü s goü mb volt, amely soü teí tszűü rke eí s roí zsaszíín fűü sttel csííkozta az
eget. Loretta maí r nem proí baí lt egyenesen űü lni, hogy melle ne eí rintse a komancs csűpasz haí taí t. Nekidoű lt
az indiaí nnak loí goí fejeí t a feí rfi gerinceí nek izmos ííveí re taí masztotta. Faí jdalom aí radt szeí t oü sszekoü toü zoü tt laí -
baí ban a dűrva gyapjűí zsinoí r koü teí stoű l. A csűkloí ja koü rűü li nyersboű r szoríította, eí s belevaí gott a hűí saí ba.
Nyelve egy kiszaí radt csomoí vaí vaí lt. Meí g egy kilomeí ter, eí s biztos volt benne, hogy nem eí li tűí l.

Elkeí pzelte, ahogy a feketeseí gbe olvad, eí s elszoü kik innen. Hűű voü s eí s soü teí t lesz a mennyorszaí gban. A
vííz pezsegve folyik majd, eí s jeí ghideg lesz. Ott nem lesz majd egyetlen kegyetlen, eí jkeí k szeműű komancs
sem.
Farkasoü loű hangja zűí gott a testeí ben, megrezegtetve Loretta orcaí jaí t. A laí ny eí rezte, hogy a csoű doü r las -
síít. Szaí maí ra eí rthetetlen nyelven meí rges szavak visszhangzottak koü rűü loü tte: magasan, halkan, doü rmoü gve,
visíítva. Felnyitotta szempillaí it. Tűí lsaí gosan nyomorűltűl eí rezte magaí t ahhoz, hogy toü roű djoü n azzal, mieí rt
vitatkoznak a feí rfiak; egyszerűű en csak haí laí s volt a pihenoű eí rt. EÁ rezte, hogy Farkasoü loű haí tradoű l, eí rezte,
hogy kemeí ny keze a csűkloí jaí t oü sszekoü toű szoros boű rrel matat. A koü vetkezoű pillanatban a karjai szabadok
voltak, eí s eí lettelenűü l zűhantak keí t oldala melleí . Farkasoü loű eroű s haí ta eltűű nt Loretta eloű rebűkott a lovon,
eí s semmi nem eí rdekelte, csak az, hogy veí gre pihenhet.
Valami hideg eí rintette meg a bal bokaí jaí t. Elmeí jeí nek valami taí voli reí szeí ben eí rzeí kelte, hogy valaki el-
vaí gja a gyapjűí zsinoí rt, amely a laí bait koü toü tte oü ssze. Szemeí t csűkva hagyta, orcaí jaí t a loí izzadt nyakaí hoz
nyomva tartotta, karjai loí gtak. Egy pillanattal keí soű bb a bokaí i is kiszabadűltak.
EÁ s ekkor egy eddig ismeretlen faí jdalom keríítette hatalmaí ba. Nem tűű z eí gett, hanem ezernyi tűű szűr-
kaí lta a laí baí t, eí s a kíín egeí szen a csíípoű jeí ig hatolt. Zihaí lva felegyenesedett. Oldalra esett. A vilaí g fejjel lefe -
leí fordűlt vele. Valaki elkapta. Az eí gbolt forgott felette. Valaki kiaí ltott.
Kíínzaí s. Valaki vitte oű t, de a karok, amelyek tartottaí k, tűű zforroí ak voltak, eí s mindenhol, ahol hozzaí eí r -
tek, megperzselteí k. UÁ gy eí rezte, enneí l kíínzoí bb faí jdalom nem leí tezhet. Majd a kegyetlen karok laí gy fűű -
matracra helyezteí k, de a fűű szaí lak eí les tűü skeí kkeí vaí ltak, eí s a hűí saí ba hatoltak.
Loretta becsűkta a szemeí t, eí s aí tadta magaí t a faí jdalomnak. Valaki a kezeí ben tartotta eí s ringatta, vala -
ki eroű s, akinek meí ly hangja selyemkeí nt sűttogott Loretta elmeí jeí ben. A szavak neí ha fűrcsaí k voltak, de az
a neí haí ny, amelyet a laí ny megeí rtett, a toü bbiek jelenteí seí t is teljesen tisztaí vaí tette. Biztonsaí gban volt ott,
ahol volt. Tökéletes biztonságban – mindörökké.
Jeí g. Hirtelen vííz mosta veí gig Loretta testeí t, eí s a laí ny felnyoü goü tt, ahogy levegoű t vett.
Meleg kar fonta aí t a derekaí t. Nagy keí z tapadt a mellkasaí ra. Elfordíította a nyakaí t, hogy megneí zze, ki
az, eí s megdermedt. A komancs.
OÖ sztoü noü sen csapkodni eí s feí szkeloű dni kezdett az indiaí n karjaí ban. Proí baí lta elloü kni magaí t toű le. De
mindez hiaí bavaloí volt. Farkasoü loű kemeí nyen tartotta: egyik karjaí t beleakasztotta a laí ny koü nyoü keí be a haí -
ta moü goü tt, eí s meí g meí lyebbre ment vele a víízben, amííg az Loretta aí llaí ig nem eí rt. Goü rcsoü s borzongaí s fű -
tott veí gig a laí ny egeí sz testeí n. Hideg. OÁ , kegyelem, ez rettenetesen hideg!
Az indiaí n egyik kezeí t Loretta hasaí hoz csűí sztatta. Az eí rinteí se lassűí eí s koü nnyed volt. Semmi keí tseí get
nem hagyott Lorettaí ban, hogy keí nye-kedve szerint baí rmelyik testreí szeí t fel tűdnaí fedezni.
– OÁ , mah-tao-yo, nagyon forroí vagy. Meí g ott is, ahol nem eí gteí l le. Toquet – sűttogta. – Nem fogsz har-
colni.
Valami nagyon ismeroű s volt a hangjaí ban, fűrcsaí n megnyűgtatoí . Az apja. Loretta raí joü tt, hogy az indiaí n
hangja valamikeí ppen az apjaí ra emleí kezteti. Elnyomta koü nnyeit. Remegeí s kíínozta. Annyira hideg. A fa-
gyos faí jdalom minden maí st kirekesztett. Foga elkezdett megaí llaí s neí lkűü l vacogni. Amikor űí gy eí rezte,
maí r nem bíírja tovaí bb, meí g egy űtolsoí kííseí rletet tett a szabadűlaí sra.
– El fog műí lni – íígeí rte a feí rfi. – Nyűgodj meg! Megeí gteí l, nem? A naptoí l. Tűű z eí g benned. A hideg majd
elkergeti. EÁ rted?
Loretta megproí baí lt boí lintani. Amikor sikerűü lt, a szaí ja tele lett víízzel, eí s fűldokolni kezdett. A feí rfi
halkan felkiaí ltott, eí s megfordíította Lorettaí t, hogy az aí lla az oű vaí llaí n pihenjen. A laí ny, ahogy a melleí n eí s
a hasaí n hirtelen megeí rezte a feí rfi testeí nek hoű jeí t, zihaí lni kezdett. A Rachel pűskagolyoí jaí toí l szerzett vaí -
gaí s a feí rfi hűí saí ban egy fekete vonalnak laí tszott a holdfeí nyben.
– Toquet, mah-tao-yo, toquet. – Karjaí t szorosabbra fonta koü rűü loü tte: kemeí nyen, eroű teljesen, de meí gis
fűrcsaí n gyengeí den. – Csűkd be a szemed, joí ? Bíízz ebben a komancsban! Majd holnap haí borűí zűnk.
Az idoű megszűű nt. Semmi maí s nem leí tezett, csak az eí jszaka, a vííz es az indiaí n. Loretta egy aí lomvilaí g -
ba sodroí dott. Beteg volt, szoü rnyen beteg. Tűí lsaí gosan beteg ahhoz, hogy toü roű djoü n azzal, ami vele toü rteí nt,
tűí lsaí gosan beteg a kűü zdeí shez.

Hatodik fejezet
Farkasoü loű szeí tteríítette kezeí t a noű rűhaí ja alatt, eí s űjjainak tisztaí n laí thatoí nyomaí t neí zte. Baí rmilyen hi -
hetetlennek is tűű nt, a nap egyenesen aí tsűü toü tt a veí kony anyagon, eí s megeí gette a laí ny vilaí gos boű reí t. Neí ha
a komancsok is leeí gnek, de sosem ennyire. Felhorkant az űndortoí l, labdaí vaí gyűű rte a haszontalan haí loí -
rűhaí t eí s a tűű zre dobta. Mostantoí l boű rbe fogja oü ltoü ztetni a laí nyt.
Az anyag robbanaí sszerűű en eleí gett, eí s a felcsapoí laí ngok feí nye Loretta testeí n jaí tszott: vibraí lt kicsi
melleí n eí s aí rnyeí kot vetett goü rbűü leteire. A feí rfi mereven neí zte oű t, eí s minden eddigineí l jobban haragűdott
– sajaí t magaí ra. Baí rmennyire is proí baí lt nem gondolni raí , elmeí je mindűntalan visszateí rt a ma eí jjeli visel-
kedeí seí hez koü zvetlenűü l azűtaí n, hogy megaí lltak taí bort űü tni, majd keí soű bb, lent a folyoí naí l. Hogyan visel-
kedhetett egy Feheí r Szeműű vel ilyen kedvesen?
Maí r az is megbocsaí thatatlan, hogy a karjaí ban ringatta a laí nyt, de űtaí na azon kapta magaí t, hogy
mah-tao-yónak, kicsinyemnek nevezi. UÁ gy, ahogy a feleseí geí t, Parti Fűű zt híívta reí gebben. Ez volt a lehetoű
legnagyobb aí rűlaí s, nemcsak Parti Fűű z feleí , hanem sajaí t magaí val szemben is. Baí rmennyire is proí baí lnaí
feloldozni magaí t, erre nincs mentseí g.
El sem tűdta keí pzelni, mi lelte. Leginkaí bb az zavarta, hogy meí g soü teí tben is lehetetlen elfelejtkezni
arroí l, hogy ez a noű az oű ellenseí ge. A fajtaí ja neí mely keí pviseloű itoű l elteí roű en egyaí ltalaí n nem hasonlíított az
Emberekre. A haja meí zszíínűű volt, olyan vakíítoí , mint a napfeí ny, amikor a holdfeí ny telibe talaí lja. Boű re pe-
dig olyan feheí ren csillogott, mint a nap aí ltal kiszíívott ezűü st. Minden alkalommal, amikor raí neí zett, doü b -
benet fűtott veí gig rajta. A joí slat asszonya? Az oű asszonya? Egy hűí sos, kellemes noű re vaí gyik barna szem-
mel eí s csillogoí fekete haj hosszűí fűü ggoü nyeí vel. Helyette azonban cingaí r csontokra feszesen kihűí zott, boü -
leí nyzsíírszíínűű boű rt kapott, eí s olyan hajat, amely űgyanolyan saí rgaí sbarna, mint a fonnyadt fűű .
A laí ny sikolyai laí zas oü nkíívűü lete alatt meggyoű zteí k Farkasoü loű t arroí l, hogy teí nyleg oű a joí slat asszonya.
Ahogy a Nagy Istenek megjoí soltaí k, a hangja nem tűű nt el, csak elcsoü ndesíítette egy nagy szomorűí saí g…
szűü leinek lemeí szaí rlaí sa. Valamikor reí gen Farkasoü loű ismert egy laí nyt, akinek a hangjaí t hasonloí keí ppen
raboltaí k el. Miűtaí n a falűban eí loű puhakut alaposan megvizsgaí lta oű t, kijelentette, hogy azaí ltal, hogy laí tta
a csalaí dja meggyilkolaí saí t, a laí ny szííveí t oü sszetoü rteí k, de egy nap, amikor a vidaí msaí g visszateí r majd hoz -
zaí , űí jra beszeí lni fog. Sok teí l eltelte űtaí n a neí ma laí ny hozzaí ment egy kedves feí rfihoz, eí s az elsoű gyerme -
ke szűü leteí se űtaí n, ami hatalmas oü roü mmel toü ltoü tte el, visszanyerte a hangjaí t, eí pp, ahogy a puhakut joü -
vendoü lte. Ezzel a feheí r laí nnyal is íígy lesz. Hogy hogyan eí s mikor, azt Farkasoü loű el sem tűdta keí pzelni, de
azt tűdta, hogy meg fog toü rteí nni. Enneí l tovaí bb nem volt hajlandoí gondolkodni. A Nagy Istenek eí neke
szerint jelentoű s szerepe lesz a laí ny feleí pűü leí seí ben.
Reszketoű soí hajtaí ssal a zsííros erszeí ny űtaí n nyűí lt, eí s meglazíította a zsinoí rjaí t. Akaí r tetszik neki, akaí r
nem, gondoskodnia kell roí la. Ha meghalna, a Nagy Istenek bosszűí sak lenneí nek. Ha csak maga miatt kel -
lene aggoí dnia, lehet, hogy elseí taí lna, eí s otthagynaí oű t. Veí gűü l is mit tehetneí nek vele a Nagy Istenek, ami
enneí l rosszabb lenne? De az embereire is gondolnia kell. Arra, ahogy az oű tettei az emberei sorsaí t befo-
lyaí soljaí k.
A bensoű jeí ben izzoí forroí harag egy kis kemeí ny csomoí vaí sűű rűű soü doü tt a gyomraí ban. Belemaí rtotta a ke-
zeí t a zsíírba, eí s eloű rehajolt, hogy szeí tkenje a noű megkíínzott boű reí n. Keze Loretta laí ba foü loü tt idoű zoü tt. Eszeí -
be jűtott, milyen feí lteí kenyen oű rizte a laí ny fodros alsoí neműű jeí t azon az elsoű napon, vagy milyen faí jdalma-
san szeí gyellte ma reggel, amikor a pitsikwindja szegeí lye felcsűí szott a combjaí n. Farkasoü loű biztos volt
benne, hogy ha tűdnaí , hogy most itt fekszik meztelenűü l, az arca voü roü sebbeí vaí lna, mint amilyenneí az
eí geí s maí r aműí gy is tette. EÁ s ha tűdnaí , hogy oű most eí pp arra keí szűü l, hogy a kezeí t veí gigsimíítsa az egeí sz
testeí n? El tűdja keí pzelni, mi lenne a laí ny reakcioí ja. Paí ni feí lelem, minden bizonnyal. Valoí szíínűű leg egy joí
adag koü pkoü deí ssel kííseí rve. Bűta laí ny. Felnoű tt feí rfiak kevesebbet mertek megtenni, eí s halaí l volt a bűü nte -
teí sűü k. Lehet, hogy a testveí reí nek igaza volt, eí s a laí ny nem tűdja, ki oű valoí jaí ban. Farkasoü loű toü keí letesen
tűdta, milyen feí lelmet okoz a tosi tivóban. A legtoü bb feheí r abban a pillanatban felismeri oű t, ahogy meg-
laí tja az arcaí n leí voű forradaí st, eí s beleneí z indigoí keí k szemeí be.

A szaí ja sarka megraí ndűlt egy elfojtott mosolytoí l. Talaí n okosabb lenne, ha nem fedneí fel eloű tte a kileí -
teí t. Baí rmennyire is űtaí lta a laí ny koü pkoü deí seí t, meí g keveí sbeí tetszett neki az a gondolat, hogy engedel -
messeí eí s tűí l koü nnyen megfeí lemlíítetteí vaí lhat. Valami a laí nnyal kapcsolatban, amiroű l fogalma sem volt,
hogy micsoda, zavarba ejtoű eí rzelmeket keltett benne. A harag elfedte ezeket az eí rzelmeket, eí s megaka-
daí lyozta, hogy foglalkoznia kelljen velűü k. OÁ , igen, sokkal jobban tetszett neki a laí ny, amikor koü pkoü doü tt.
Sokkal jobban. Betegen eí s tehetetlenűü l, amilyen most volt, azon kapta magaí t, hogy szaí nalmat eí rez iraí n -
ta.
Ahogy felcsűí sztatta zsííros kezeí t a laí ny combjaí n egeí szen a csíípoű jeí ig, pontosan eí rzeí kelte, milyen forroí
a boű re, eí s mennyire toü reí kenynek tűű nik kiaí lloí csíípoű csontja tenyereí nek kemeí ny felűü leteí n. A laí ny hirtelen
elraí ntotta a fejeí t, eí s felnyoü goü tt. Koromfekete szempillaí ja megrezzent kipirűlt orcaí ja foü loü tt. Farkasoü loű
egy pillanatig az arcaí t neí zte, majd pillantaí sa lejjebb vaí ndorolt a laí ny melleí re. Bimboí ja olyan szíínűű volt,
mint a kaktűsz viraí ga. Farkasoü loű meí g eí leteí ben nem laí tott ilyen mellbimboí kat. Dűü he tűü zes, tajteí kzoí cso -
moí vaí sűű rűű soü doü tt. Kezeí t veí gigcsűí sztatta a laí ny bordaí jaí nak leí traí jaí n, megfogta melleí nek alsoí reí szeí t, majd
űjjbegyeí vel veí gigsimíította annak dombjaí t, eí s neí zte, ahogy a libaboű roü s felszííne feszesseí eí s vaí gyakozoí vaí
vaí lik, mikoü zben egyre jobban felfeleí noü vekszik. A laí ny megint nyoü goü tt egyet, eí s elraí ntotta a fejeí t. Hom -
lokaí t zavartan oü sszeraí ncolta. Nyilvaí nvaloí an Farkasoü loű volt az elsoű , aki ezen a terűü leten megeí rintette oű t.
A feí rfi mosolya, amelyet maí r nem proí baí lt meg elnyomni, szaí jaí nak egyik feleí t gűí nyos vigyorra hűí zta. AÁ l -
maí ban nem olyan doü lyfoü s, gondolta.
A teste, amelyeí rt oly sok lovat fizetett, elaí rűlta oű t, eí s vaí laszolt Farkasoü loű eí rinteí seí re. Ez megaí talko -
dott megeleí gedeí ssel toü ltoü tte el.
Mosolya azonban gyorsan eltűű nt, amikor megdoü bbenve raí joü tt, hogy a laí ny teste nem az egyetlen hit-
szegoű test.
A hajnal roí zsaszíín fűü stgomolyokkal jelent meg a keí kesszűü rke eí gen. A faí kon aí t a koü doü s feí nynyalaí bok
melegseí g vilaí gíítoí porszemcseí it formaí ztaí k a folyoí menteí n. Madarak eí nekeltek. Moí kűsok makogtak. A
vííz lassűí folyaí sa szakadatlan volt. Loretta lassan eí bredt fel, de meí g mieloű tt kinyitotta volna a szemeí t,
tűdta, hogy valami szoü rnyűű seí gesen nincs rendben. Amy nem volt ilyen nagy. A kar, amely aí toü lelte, nagy
eí s neheí z volt, a keí z pedig, amely a melleí t fogta, elteí veszthetetlenűü l feí rfias. OÖ sszeraí ncolt homlokkal azon
gondolkodott, ki lehet az a szoű roü s takaroí , amely az orcaí jaí hoz eí r. Hol van a szűü rke steppelt paplan? Mieí rt
faí j mindene? Szempillaí inak tűü skeí in keresztűü l egy bűü tykoü s faroü nkre baí műlt. A feje foü loü tt laí gy szelloű re-
zegtette meg a faleveleket. Az erdoű talajaí nak dohos szaga keveredett a kaí veí gazdag, szíívfaí jdíítoí aromaí jaí -
val. Majd feí rfiak hangja szaí llt feleí a levegoű ben: hangneműü k kedeí lyes taí rsalgaí sroí l aí rűlkodott, amelyet al-
kalmankeí nt neveteí s szakíított meg. Baraí tsaí gos hangok. AÁ tlagosan hangzoí hangok; kiveí ve egyvalamit.
Loretta nem eí rtette a nyelvűü ket.
Hirtelen minden eszeí be jűtott. Ahogy az ijedtseí gtoű l levegoű űtaí n kezdett kapkodni, feleí bresztette a
komancsot, aki a karjaí ban tartotta. Tűdta, aneí lkűü l, hogy odaneí zett volna, hogy Farkasoü loű az. A legszoü r-
nyűű bb. A feí rfi keze reflexszerűű en megmarkolta Loretta csűpasz melleí t, eí s karja megkemeí nyedett a laí ny
koü rűü l. Felmordűlt, eí s orraí t a laí ny nyakaí ba fűí rta.
Loretta elsoű oü sztoü noü s reakcioí ja az volt, hogy megragadja a feí rfi kezeí t. De amint megproí baí lta, raí joü tt,
hogy a keze oü ssze van koü tve a haí ta moü goü tt. Farkasoü loű belefűí rta arcaí t Loretta hajaí ba, eí s meí ly levegoű t
vett. Lassűí , lűsta mozdűlataiboí l a laí ny tűdta, hogy csak feí lig van eí bren. Nagyűjja a mellbimboí jaí t eí rintet-
te, eí s eí rzeí keny csűí csaí t kelletlen vaí laszra ingerelte. Loretta egeí sz teste megfeszűü lt, eí s a feí rfi űjjainak
minden egyes tapintaí sakor megraí ndűlt. Farkasoü loű aí síított, eí s meí g koü zelebb hűí zoí dott.
Ó, istenem, segíts!
Farkasoü loű a laí ny goü rcs sűí jtotta hasaí hoz tapasztotta tenyereí t, eí s kisimogatta beloű le a feszűü ltseí get.
Loretta eí rzeí keny haí rfaí nak eí rezte magaí t, amelyet tapasztalt űjjak pengetnek. Megreí műü lt sajaí t teste re-
akcioí jaí n. Megproí baí lt kiszabadűlni, de a feí rfi egyik, nedves szarvasboű r nadraí gba bűí jtatott laí baí t kereszt -
be fektette Loretta keí t laí baí n, eí s hozzaí szegezte a szoű rmeí hez. Amint megmozdűlt, olyan eí les faí jdalom
szűí rt bele a haí taí ba, hogy izzadsaí ggyoü ngyoü k jelentek meg a homlokaí n. UÁ gy eí rezte, mintha a combja tűű z -
ben eí gett volna.

– Hm… meí g mindig forroí vagy – mormogta Farkasoü loű . Keze a laí ny hasaí n idoű zoü tt. – De ott, ahol a nap
nem eí rt, maí r jobb. A laí zad is alacsonyabb.
Egyetlenegy feí rfi sem merte meí g íígy megeí rinteni. Loretta jobbra-balra dobaí lta a fejeí t, eroű lkoü dve
proí baí lta kiszabadíítani kezeí t eí s laí baí t, majd legyoű zoü tten megborzongott.
– Ne kűü zdj! – Hangja olyan koü zelroű l szoí lt, mintha Loretta sajaí t elmeí jeí boű l joü tt volna. – Nem gyoű zhetsz.
Pihenj! – AÁ lmos sűttogaí sa lassan, hipnotikűsan, meggyoű zoű n Loretta egeí sz leí nyeí be betoü rt. Koü rkoü roü s
mozdűlatokkal masszíírozta a laí ny testeí t, aí lmaí ban neí ha megaí llt, majd feleí bredve űí jra folytatta: – Fekűü dj
nyűgton! Bíízz ebben a komancsban! Ez az eí geí s miatt van, nem? Hogy meggyoí gyűljon a boű roü d.
Ahogy lassan lefeleí csűí sztatta a tenyereí t, Loretta eí szrevette, hogy valamilyen olajtoí l csűí szoí s a boű re.
Szííve meí ly eí rzeí ki ritműst vert, ami nem illett a feí lelem magas visíítaí saí hoz, amelyet idegveí gzoű deí sei bo -
csaí tottak ki. Ne, kérlek, ne!
A feí rfi a Loretta combjai koü zoü tt leí voű dombocskaí ra tette a kezeí t, eí s annak kűü lsoű pűhasaí gaí t kűtatta.
Ujjbegyei kifinoműlt mozdűlatokkal hűllaí mzottak, eí rzeí ki villaí mcsapaí sokat kűü ldve a laí ny belsejeí be.
Majd ismeí t felsoí hajtott, a laí ny hajaí t szaglaí szta, eí s leí legzeteí nek melege libaboű roü sseí tette Loretta nyakaí t.
– OÁ , Keí k Szem, az anyaí d nem hazűdott. EÁ des vagy.
Egy űtolsoí ciroí gataí ssal bűí csűí t vett a laí ny combjainak talaí lkozaí saí toí l, majd egyik kezeí vel olyan gyoü n-
geí den simíította veí gig csíípoű jeí nek ííveí n a faí jdalmasan megeí gett hűí st, hogy a laí ny szinte nem is eí rezte. Te -
nyereí nek nyomaí sa eroű soü doü tt, amikor Loretta bordaí ihoz eí rt, ahova a nap nem jűtott el. Kemeí nyen meg -
markolta, eí s olyan ritmikűsan szoríította eí s engedte el, mintha a Lorettaí ban dobogoí kűü loü noü s, lűü ktetoű
űü temhez alkalmazkodna. Olyan volt, mintha oű kezdte volna el a laí nyban dobbanoí ritműst, mintha job-
ban ismerte volna lűü kteteí seit eí s szeí lcsendjeí t mint oű maga.
Most, hogy nem csak a koü teleí kek eí s a feí rfi karjaí nak ereje tartotta oű t fogva, Loretta elfordíította fejeí t,
hogy megvizsgaí lja Farkasoü loű arcaí t. Elbűű voü lte az aí lmos aí rtatlansaí g, amely a feí rfi feí lig lezaí rt szemeí t boríí -
totta. A kegyetlen gyilkos eltűű nt, eí s egy aí lomittas, csintalan fiűí kerűü lt a helyeí re, aki űí gy simogatta oű t,
mintha egy űí jonnan szerzett kis aí llat lett volna. Lassűí mosolyra hűí zoí dott a szaí ja. AÁ lmos mosolyra,
amely arroí l aí rűlkodott, hogy koü zelebb jaí rt az aí lmok vilaí gaí hoz, mint az eí brenleí thez. Koü zelebb hűí zoí dott
Lorettaí hoz, eí s eí rthetetlenűü l sűttogott valamit a laí ny orcaí jaí ba. Loretta ajka megbizsergett, majd szeí t -
nyíílt. Elmeí laí zott azon, vajon milyen eí rzeí s lenne, ha ez a feí rfi megcsoí kolnaí oű t, majd elszeí gyellte magaí t
szeszeí lyes gondolata miatt. A komancsok nem csoí kolnak, csak elvesznek. Az oű ideje pedig veí szesen
fogy.
Farkasoü loű nyelveí nek hegyeí t veí gighűí zta Loretta fűü leí nek koü rvonalaí n.
– Topsannoh, tani-har-ro. – A szavak olyan elmosoí dva hagytaí k el Farkasoü loű ajkaí t, hogy Loretta abban
is keí telkedett, hogy teí nyleg kimondta oű ket. – Mezei viraí g – motyogta –, tavasszal.
Elcsoü ndesedett. Karja eí lettelenneí eí s neheí zzeí vaí lt Loretta dereka koü rűü l. Leí legzetveí tele megvaí ltozott,
űü temes eí s meí ly lett. Mahagoí nibarna szempillaí i az orcaí jaí n pihentek. Loretta csak neí zte oű t, eí s a hitetlen -
kedeí s hűllaí mai soü poü rtek veí gig rajta. Farkasoü loű meí lyen alűdt. OŐ pedig a karja eí s laí ba alaí volt szoríítva.
OÖ sszehűí zta az orraí t. A boü leí nyboű r takaroí szoű re csiklandozta, eí s eroű teljes fűü st- eí s medvezsíírszagot ontott
magaí boí l. Valoí szíínűű leg tele van tetvekkel eí s bolhaí kkal is, gondolta Loretta űndorodva, majd azonnal el is
kezdett viszketni, ami toü keí letes kíínzaí s volt szaí maí ra, hiszen nem tűdott vakaroí zni.
A feí rfi karja horgonykeí nt pihent a bordaí jaí n. Keí ptelenseí g volt elszoü kni. Megkoü toü zve eí s a feí rfihoz oly
koü zel keí nyszeríítve, bezaí rtsaí g eí rzeí se lett űí rraí rajta. Lassan, veí gtelenűü l lassan megproí baí lt kiszabadűlni
aloí la, de Farkasoü loű ettoű l csak ismeí t megfeszűü lt, eí s visszahűí zta oű t testeí nek oü leleí seí be.
– Alűdj! – doü rmoü gte. – Majd holnap haí borűí zűnk, joí ?
Loretta felemelte a fejeí t, hogy kilaí sson a szoű rme aloí l. A koü zeli taí volban kis tűü zek koü rűü l maí s indiaí nok
csoportjai aí lldogaí ltak neí haí nyan aí síítoztak, maí sok pedig teljesen eí bren voltak, eí s baí dogboü greí t tartottak
a kezűü kben. Egy feí rfi Loretta feleí baí műlt. A laí ny gyorsan visszadűgta a fejeí t a takaroí alaí , de nem eleí g
gyorsan. Neí haí ny pillanat műí lva mokaszinok koü zeledeí seí nek sűsogaí saí t hallotta. AÁ llatboű r sűhogott. Meg-
eí rezte, hogy valaki aí ll mellette, eí s reí snyire felnyitotta a szemheí jaí t. Szempillaí in keresztűü l egy keí kesfeke-
te hajjal oü vezett, soü teí t arcboí l oű t baí műloí , soü teí t obszidiaí nkristaí ly-szíínűű szemeket pillantott meg. Felis-
merte az indiaí nt. OŐ volt az, aki az elsoű napon Loretta mellett szoí lalt fel: aki azt akarta, hogy ne oü ljeí k
meg. Ettoű l azonban meí g nem feí lt toű le keveí sbeí .

Reí műü leteí re az indiaí n felemelte a takaroí szegeí lyeí t, hogy megneí zze Loretta vaí llaí t. A laí ny eszeveszet -
ten megraí ntotta a boű rt, amely a kezeit koü toü tte oü ssze a haí ta moü goü tt. Ez volt eí lete legrosszabb reí maí lma.
Komancsok. Nem egy, hanem kettoű . EÁ s meí g csak harcolni sem tűdott ellenűü k. Ha a feí rfi leraí ntanaí roí la a
takaroí t, semmit nem tehetne, csak fekűü dne ott szeí gyenkezve.
Farkasoü loű megmozdűlt, aí síított, majd felkoü nyoü koü lt, eí s komancsűl felhorkant.
– Mi az, tah-mah? Nem laí tod, hogy alűdni proí baí lok?
– Csak azeí rt joü ttem, hogy megneí zzem a noű t.
Farkasoü loű hűnyorgott a naptoí l, eí s felsoí hajtott.
– EÁ s, hogy neí z ki? – Felűü lt, eí s jobban lehűí zta a takaroí t a laí ny vaí llaí roí l. UÖ gyelt arra, hogy ne fedje fel a
melleit, eí s halkan felnevetett, amikor meglaí tta Loretta reí műü lt arckifejezeí seí t. Az oü sszes feí rfi koü zűü l Far-
kasoü loű testveí re, Harcos az, aki a legkeveí sbeí valoí szíínűű , hogy baí ntanaí a laí nyt. AÁ daí z harcos volt, de egyeí b -
keí nt gyengeí d feí rfi, aki inkaí bb megveí deneí , mint megtaí madnaí oű t.
– Nekem jobbnak tűű nik Talaí n a zsíírtoí l. Maí r nem olyan meí lyvoü roü s. OÖ reg Embernek abban is igaza
volt, hogy a hideg vííz elkergeti a laí zat. Meí g forroí , de maí r egyaí ltalaí n nem annyira, mint koraí bban.
Harcos egyik tenyereí t Loretta boű reí hez nyomta.
– OÖ reg Ember azt mondja, ha nem tartjűk oű t hidegen, vissza fog joü nni a laí z.
– Csak egy űí jabb fűü rdoű t ne! – Farkasoü loű felhűí zott teí rdeí re taí masztotta egyik koü nyoü keí t eí s megdoü rzsoü l-
te a homlokaí t. Maí r nem volt kedve nevetni. Nem volt íínyeí re annak a kűü zdelemnek a gondolata, amelyet
meg kellene harcolnia a laí nnyal. – Ne eí bressz fel engem ilyen híírekkel! Eloű bb kaí veí t hozz!
– Nem kell űí jabb fűü rdoű , de nem űtazhat a melegben. Itt kell maradnűnk paí r napra.
– Hajlandoí ak vagytok ezt megkockaí ztatni? EÁ s mi van a tosi tivóval?
Harcos megtoü rt egy molyhosoü koü rfarkkoí roí -levelet, benedvesíítette az űjjaí t a gyoí gyíítoí leí vel, eí s a riadt
laí ny orcaí jaí ra kente. Loretta visszahoű koü lt, de Farkasoü loű be fűí roí dott, amitoű l oü sszeraí ndűlt.
– Valoí szíínűű leg nagyobb biztonsaí gban vagyűnk itt, koü zvetlenűü l az orrűk eloű tt, mint amennyire kilo-
meí terekre innen lenneí nk. Amikor visszafordűltűnk, joí l elfedtűü k a nyomainkat. EÁ s ne felejtsd el, milyen
bűta a tosi tivo neí pseí g! Azokat a nyomokat fogjaí k koü vetni, amelyeket a toü bbiek hagytak, eí s eszűü kbe sem
jűt majd, hogy itt keressenek bennűü nket, ennyire koü zel.
– Igen, de…
– OŐ a te asszonyod. Ha a helyzet a fordíítottja lenne, te is kockaí ztatnaí l.
Farkasoü loű tűü relmetlen lett kűü zdoű foglyaí val, eí s megmarkolta a hajfonataí t, hogy lecsendesíítse.
– Tesseí k, megfogtam. Az orra a legrosszabb. A veí geí neí l, ahol felfeleí íível. A homloka is, tah-mah.
Harcos ismeí t kent a laí nyra egy kis oü koü rfarkkoí roí levet, eí s elmosolyodott.
– Nem kedvel engem. Erroű l jűt eszembe, űí gy tűű nik, teí ged sem igazaí n komaí l.
Farkasoü loű eloű reí bb hajolt, hogy beleneí zzen Loretta arcaí ba. A laí ny szeme olyan nagy volt, mint egy ri-
adt oű zsűtaí eí . Az indiaí neí felcsillant a gűrgűlaí zoí neveteí stoű l.
– Nem űí gy neí z ki, mint aki ma koü pkoü dni szeretne, űgye? Adj nekem egy hetet, eí s megszelíídíítem.
– Nem aí llsz tűí l joí l – Harcos szarkasztikűsan felvonta egyik szemoü ldoü keí t, eí s feí lredobta az elhasznaí lt
molyhosoü koü rfarkkoí roí -levelet. – Te taníítottaí l nekem mindent, amit a harcroí l tűdok, tah-mah, de ha vo-
nakodoí noű kroű l van szoí , olyan űü gyetlen vagy, mint egy ma szűü letett medvebocs.
– Azeí rt, mert oű k sosem vonakodoí ak.
– Hohoí – mondta Harcos kűncogva. – EÁ n maí shogy emleí kszem. Parti Fűű z nem sietett tűí lsaí gosan a ti-
pidbe az eskűü voű toü k eí jszakaí jaí n. Addig taí ncoltattad, amííg annyira elfaí radt, hogy nem ellenkezett. – Fe-
szűü lt csoü nd szaí llt koü zeí jűü k, emleí kekkel teli csoü nd. – Sajnaí lom, tah-mah. Gondolkodaí s neí lkűü l mondtam ki
a neveí t.
– Sok teí llel ezeloű tt toü rteí nt. A szíívem toü bbeí maí r nem faí j. – Farkasoü loű neheí z kezeí t a laí ny mezíítelen vaí l -
laí ra helyezte, mikoü zben elgondolkodva raí ncolta a homlokaí t. – Akkor itt űü tűü nk taí bort? Felkűtatta maí r
valaki a koü rnyeí ket? Biztos, hogy biztonsaí gos itt?
– Fűü rge Antilop eí s Voü roü s Boü leí ny nyomokat kerestek tegnap eí jjel eí s ma reggel. Baí rmilyen oű rűü ltseí gnek
is hangzik, Voü roü s Boü leí ny szerint a laí ny apja meí g el sem indűlt segíítseí geí rt.
– Annyira gyaí va, hogy valoí szíínűű leg most is arra vaí r, hogy biztosan eltűű njűü nk. Engem az lep meg,
hogy az asszonyai meí g nem indűltak el az eroű dbe segíítseí geí rt. OŐ k sokkal jobb harcosok.

Farkasoü loű , aneí lkűü l, hogy igazaí n tűdataí ban lett volna ennek, nagyűjjaí val ciroí gatta a laí ny karjaí t. UÖ gyelt
arra, hogy ne nyomja meg tűí l kemeí nyen az eí gett boű rt. Loretta olyan selymes volt, mint a nyűí lszoű rme. Az
indiaí n lepillantott, eí s meglaí tta, hogy a boű re tele van finom, aranyszíínűű piheí vel, amely csak azeí rt volt
most laí thatoí , mert az eí geí s soü teí t haí tteret keí pezett moü goü tte. Elbűű voü lve eí rintette űjjbegyeí t a piheí khez. A
laí ny űí gy csillogott a napfeí nyben, mintha aranyporral hintetteí k volna be.
– Fűü rge Antilop meí g mindig a fiatalabbikroí l beszeí l – mondta Harcos. – A laí ny baí torsaí ga szerintem
teljesen megigeí zte. De be kell vallanom, ha megszokod a laí tvaí nyűkat, az arany haj eí s a keí k szemek a ha -
talműkba keríítenek. Lehet, hogy el kellene vinned oű t a folyoí n tűí lra, eí s eladnod, nem?
– Megdűplaí zhatnaí m a befekteteí semet. – Farkasoü loű vigyorogva hűí zta vissza a takaroí t a laí nyra. Loret-
ta elhűí zoí dott toű le, az indiaí n pedig felhaí borodva horkantott. – Biztosan azt hiszi, eí hesek vagyűnk, eí s oű
lesz a reggeli.
– Erroű l jűt eszembe, adsz neki enni?
– UÁ gy egy oí ra műí lva. Ha ma itt maradűnk, folytathatom az alvaí st. – Eloű vette a keí seí t, eí s elvaí gta a Lor -
etta csűkloí jaí t oü sszekoü toű boű rszííjat. – EÁ bressz fel, ha raí sűü t a nap, joí ?
– Jobban tenneí d, ha megkoü tve hagynaí d.
– Mieí rt? – AÁ síítaí s nyűí jtotta el Farkasoü loű soü teí t arcaí t.
– Mert megbíízhatatlannak tűű nik
– De haí t mezíítelen. – Keí seí t visszadűgta a tokjaí ba, a haí taí ra hűppant, eí s egyik karjaí val aí rnyeí kot vetett
a szemeí re. – Nem fog elmenni. Legalaí bbis rűha neí lkűü l nem. Meí g sosem laí ttam ilyen szeí gyenloű s noű t.
– A tosi tivo annyi rűhaí ba oü ltoü zteti az asszonyait, hogy egy egeí sz eí jszakaí ba telik levetkoű ztetni oű ket.
EÁ s meí g alsoí neműű t is viseltetnek velűü k a rengeteg reí teg alatt. Hogy lehet annyi gyerekűü k? EÁ n elfaí radneí k,
mire boű rt talaí lneí k rajtűk, eí s sosem jűtneí k tovaí bb velűü k.
– Mondasz valamit! – mondta Farkasoü loű kűncogva.
– Tűdod, ha majd elalszol, megszerezheti a keí sedet. UÁ gy akarsz feleí bredni, hogy elvaí gta a torkodat?
– Eloű bb fogja megoü lni magaí t, mint engem. Tűdod, milyenek ezek. – Farkasoü loű jelentoű seí gteljesen el-
hűí zta a szaí jaí t. – A tisztesseí geí nek befellegzett. Laí tta oű t egy feí rfi mezíítelenűü l. Baí rmilyen boisa is a dolog,
oű k íígy gondolkodnak.
– Akarod, hogy segíítsek szemmel tartani?
Farkasoü loű haí travetette a fejeí t, eí s nevetni kezdett.
– Csak eí bressz fel, ha elmegy az aí rnyeí k, te kanos oü regember! Ha csak koü zelebb joü ssz, elmondom Ma -
gas Fűű Leaí nyaí nak. Egy hoí napig odaeí geti majd a vacsoraí dat.
Loretta neí zte, ahogy a maí sik indiaí n taí vozott, eí s szííve hevesen dobogott a megkoü nnyebbűü leí stoű l. Nyű -
galma roü vid ideig tartott. Farkasoü loű az oldalaí ra fordűlt, eí s egyik kezeí t a boü leí nyboű r takaroí alaí csűí sztatva
aí tkarolta a laí ny derekaí t. Most maí r teljesen eí bren volt, eí s Lorettaí nak fogalma sem volt, mire szaí míítson,
amikor az indiaí n koü zelebb hűí zta magaí hoz. Alig mert levegoű t venni, annyira rettegett. Farkasoü loű a kezeí t
meghitten a melle alaí vackolta, arcaí t pedig belefűí rta a tarkoí jaí ba.
– Most alűdj, Saí rga Haj! – sűttogta. – Nekem is pihennem kell. Hosszűí lesz az űí t hazaí ig.
Haza. Loretta a folyoí zűí gaí saí t hallgatta, eí s vakon az erdoű feleí baí műlt. OÁ , mennyire vaí gyott arra, hogy
otthon legyen! A reggeli tűű z mostanra maí r felmelegííteneí a galeí riaí t, eí s oű Amyvel egyűü tt magaí hoz oü lelneí
a szűü rke steppelt paplant, mikoü zben kaí veí eí s sűü lt disznoí szelet illataí ra eí bredezneí nek. Felismerte a Bra-
zos folyoí t. A farm oly koü zel van! Az indiaí nok okosak voltak, ezt meg kell hagynia. Soha nem fogjaí k itt ke -
resni oű ket, soha az eí letben. Koü nnyek szoü ktek a szemeí be. Proí baí lta megaí llíítani oű ket, de patakokban zű -
hogtak le az orcaí jaí n. A gyomra remegni kezdett. A mellkasa megdagadt.
A komancs felkoü nyoü koü lt, eí s leneí zett raí , majd megeí rintette az orcaí jaí t. Miűtaí n hosszűí ideig baí műlta a
nedvesseí get, amely beboríította az űjjbegyeit, felsoí hajtott, eí s visszafekűü dt, karjaí t megint a laí ny koü reí fon-
va.
– Hagyd abba! – sziszegte. – A komancs meg fog haragűdni raí d.
Loretta oü sszeszoríította a szemeit. A szűü leire gondolt. Azon tűű noű doü tt, vajon ezek koü zűü l az emberek
koü zűü l vitte-e el valaki az anyja skalpjaí t. OÁ , kegyelem, el kell tűű nnie innen…
Mintha csak kitalaí lta volna a gondolatait, Farkasoü loű meí g eroű sebben oü lelte.
– Nem mehetsz vissza. Most maí r az eí n asszonyom vagy. Suvate, veí ge van. Maradj csoü ndben eí s alűdj!
Csűklaí s szoríította oü ssze Loretta torkaí t. Farkasoü loű felsoí hajtott, eí s enyheí n megraí zta.

– Nem hallottad? Vess veí get a koü nnyeknek! Megmondtam. Ne tedd proí baí ra a tűü relmemet, Saí rga Haj!
Ezt vedd figyelmezteteí snek, joí ? Ha nem engedelmeskedsz nekem, meg fogjűk kűü zdeni a nagy harcot.
Loretta megint megproí baí lta megfojtani magaí t azzal, hogy nem vesz levegoű t. Fogalma sem volt, mi az
a „nagy harc”, de eloű re biztos volt abban, hogy az indiaí n fog gyoű zni. Amikor elfogyott a levegoű je, nedve -
sen eí s remegoű n felsoí hajtott. Egyik kezeí t a szaí ja eleí szoríította.
Farkasoü loű morgott valamit, eí s talpra űgrott. Egyik kezeí vel veí gigsimíította a hajaí t, a laí ny eleí aí llt, eí s ki-
mondottan mogorvaí n neí zett le Loretta eltorzűlt arcaí ra.
– Ezt hagyd abba, mire visszaeí rek EÁ rted?
Loretta boí lintott, eí s elfordíította a fejeí t, hogy elfedje szeí gyeneí t. Az ő asszonya? Abban a pillanatban,
hogy megeí rintette oű t, oü roü kre oü sszeomlott az eí lete. Soha nem fog tűdni hazamenni. Az emberek baí műlni
fogjaí k, eí s sűttognak majd a haí ta moü goü tt. Farkasoü loű elseí taí lt a toü bbi feí rfi feleí . Lorettaí boí l oű szinteí n feltoü rt a
zokogaí s. Az elműí lt nap minden feí lelme, kimerűü ltseí ge eí s feszűü ltseí ge felszakadt beloű le. Addig síírt, amííg
el nem fogytak a koü nnyei, eí s maí r nem volt ereje ahhoz, hogy elfedje oű ket. Majd kimerűü lt aí lomba zűhant
azzal az űtolsoí gondolattal, hogy el kell menekűü lnie.

Hetedik fejezet
Beszeí lgeteí sek hangjai eí s hűí ssűü teí s kíínzoí illata eí bresztette fel hirtelen Lorettaí t a kimerűü lt alvaí s meí lyeí -
boű l. Reí snyire nyitotta szemheí jaí t, eí s a faí k baldachinja foü loü tt feí nyloű nap goü mbjeí nek aí llaí saí boí l arra koü vet-
keztetett, hogy deí l feleí koü zeledik az idoű . Faí jdalom lűü ktetett a szemei moü goü tt. Szakadatlanűl eí goű eí rzeí s
kíínozta a boű reí t. Nyelve viszketoű n eí s vastagon a szaí jpadlaí saí hoz ragadt. Egy egeí sz vagyont fizetett volna
egy korty hideg víízeí rt.
Pontosan tűdataí ban volt annak, hogy neí haí ny komancs harcos oü sszegyűű lt egy koü zeli tűű z koü rűü l, eí s feí lt
attoí l, hogy a mozgaí saí val magaí ra híívja a figyelmet. A boü leí nyboű r szoű rme neheí z, forroí eí s levegoű tlen volt.
Hallotta a tűű z ropogaí saí t, eí s a laí ngokba csoü poü goű zsíír sziszegeí seí t. Alkalmankeí nt felkapott a szeí l, eí s veí gig -
sűhogott a feje foü loü tt leí voű falevelek koü zoü tt. Madarak csicseregtek, moí kűsok makogtak, eí s a haí tteí rben a
folyoí vizeí nek aí llandoí morajlaí sa hallatszott. Ha becsűkta a szemeí t, majdnem el tűdta hitetni magaí val,
hogy lent van a folyoí naí l Amyvel, a farmtoí l eí s a biztonsaí gtoí l roü vid seí taűí tnyira.
Goü rcs raí ndíította meg a vaí dlijaí t, eí s szoros csomoí kban voltak az izmai. Gyomraí ban keí nyelmetlen nyo -
maí st eí rzett. Keí ptelen volt tovaí bb egy helyben fekűü dni, ezeí rt a haí taí ra ereszkedett, de oü ssze kellett szoríí -
tania a fogait, ahogy a szoű rmeaí gy hozzaí eí rt napeí gette vaí llaí hoz.
A koü zeli torokhangok neí ha feleroű soü dtek, majd elhalkűltak, hanghordozaí sűk vitaí zoí , de meí gis baraí tsaí -
gos volt. Alkalmankeí nt valaki felnevetett. Ha az indiaí nok angolűl beszeí lnek, olyanok lettek volna, mint a
feheí r emberek: toü rteí neteket meseí ltek eí s vicceloű dtek egymaí ssal. De nem feheí r emberek voltak. Loretta
meglaí tott egy pogaí ny motíívűmokkal festett harci pajzsot egy bokornak doü ntve. Egy koü zelben aí lloí poí ni
kantaí rjaí roí l skalpok loí gtak, amelyek koü zűü l az egyik hosszűí hajfűü rtjei meí lyvoü roü s szíínben viríítottak: keí t -
seí g neí lkűü l egy feheí r noű hoü z tartoztak.
Izzadsaí g jelent meg Loretta homlokaí n, eí s lecsűrgott a halaí nteí kaí n. El kell innen menekűü lnie.
Szííve hevesebben kezdett verni, ahogy koü zeledoű leí ptek zajaí t hallotta. Becsűkta a szemeí t, eí s űí gy tett,
mintha alűdna. EÁ rezte, hogy valaki baí műlja. Forroí saí g oü ntoü tte el az orcaí jaí t. Egyre forroí bb lett, azűtaí n
meí g forroí bb. Orrlyűkaí nak eí rzeí keny boű re elkezdett kiszaí radni. Fűü st?
Kinyitotta a szemeí t. Voü roü s paraí zzsal izzoí fadarab lebegett az orra eloű tt. Haí trahoű koü lt, eí s pillantaí sa a
faí roí l az izmos keí zre űgrott, amely a faí t tartotta.
– Nem koü psz, Saí rga Haj?
Szeí les barna vaí ll soü teí tíítette el a napot, foü loü tte az arc sebhelyek groteszk homaí lyaí ba veszett. Loretta
felismerte az indiaí nt, aki az elsoű napon arra biztatta Farkasoü loű t, hogy oü lje meg oű t. Az izzoí fadarab, ame -
lyet fűü rgeí n forgatott, egyre koü zeledett a laí ny orraí hoz. Loretta belekapaszkodott a szoű rmeí be eí s a laí baí val
eltaszíította magaí t, íígy oldalra tűdott csűí szni. Szinte nem is eí rezte napeí gette haí taí nak faí jdalmaí t. Az indi -
aí n felmordűlt, eí s egyik laí baí t Loretta mellkasaí ra helyezte.
Sebhelyes arca csűí nya mosolyra hűí zoí dott.
– Annyira joí l tűdsz koü pni. Gyorsan, mi? Oltsd el a szenet, mieloű tt te is olyan forradaí sos eí s csűí nya le-
szel, mint eí n!
Loretta zihaí lva, szakadozottan levegoű űtaí n kapkodott. A felsoű ajka foü loü tti szoű rpiheí k megperzseloű d-
tek, eí s keserűű szag toü ltoü tte meg az orraí t. Az indiaí n fekete szeme szikraí zva neí zett le raí .
– Elszaí llt a baí torsaí god, mi? Nincs pűskaí d, amitoű l baí tor lenneí l? – Eloű rehajolt, íígy meí g toü bb sűí llyal ne -
hezedett a laí nyra. – Rajtad hagyom a jelemet, joí ? Ha az űnokatestveí rem megűn teí ged, megíígeí rte, hogy
nekem ad. Ez igazsaí gos, űgye? Azt teszem majd veled, amit a te tosi tivo baraí taid tettek velem.
Meí g eloű reí bb tolta a faí t. Loretta eí pp idoű ben raí ntotta oldalra az arcaí t.
Hirtelen megjelent egy maí sik indiaí n. Sokkal oü regebb volt, zsííros hajaí t oű sz tincsek csííkoztaí k. Csak egy
aí gyeí kkoü toű t viselt, veí zna barna teste olyan szíívoí snak tűű nt, mint a kezeletlen boű r, homorűí haí tsoí ja eí s veí -
kony laí ba szaí lkaí s volt az izmoktoí l. Hevesen gesztikűlaí lva eí s olyan szavakat hadarva, amelyeket Loretta
nem eí rtett, a folyoí feleí műtatott. Loretta elernyedt a megkoü nnyebbűü leí stoű l, amikor kicsavarta eí s feí lre-
dobta a fadarabot a laí ny kíínzoí jaí nak kezeí boű l.

A fiatalabb indiaí n mogorvaí n morgott valami vaí laszt. Ahogy elvette laí baí t Loretta mellkasaí roí l, nagy-
laí bűjjaí t a szoű rme alaí csűí sztatta, eí s arreí bb loü kte vele a takaroí t. Loretta proí baí lt visszacsűí szni, eí s szoü rnyűű
szeí gyen kíínozta, amikor eí rezte, hogy hűű voü s levegoű simíítja veí gig melleit.
Az indiaí n gűí nyos pillantaí ssal neí zett le raí .
– OÖ reg Ember elrontotta a moí kaí t, de majd maí skor jaí tszűnk. Hamarosan, joí ?
Loretta felraí ntotta a boü leí nyboű rt a fejeí re. Egeí sz teste izzadsaí gban fűü rdoü tt, meí gis faí zott. Meí g akkor
sem tűdta abbahagyni a remegeí st, amikor az indiaí n maí r elment. AÁ llatok Mindannyian aí llatok.
Alig telt el paí r perc, eí s ismeí t leí peí sek neszeí t hallotta. Hosszűí barna űjjak fogtaí k meg a szoű rmeí t eí s
emelteí k fel az arcaí roí l. Loretta, a legrosszabbra szaí míítva, megmerevedett eí s a napba hűnyoríított. Egy
feí rfi soü teí t, nagydarab koü rvonala gűggolt foü leí . A naptoí l elvakíítva nem tűdta azonnal kivenni a vonaí sait,
de meí lybarna haja eí s szeí les vaí lla elaí rűlta oű t.
Egy baí dogboü greí t tartott a laí ny feleí , amely nagyon hasonloí volt a Rachel neí ni konyhaí jaí ban loí goí khoz.
Tom Weavernek igaza volt: ezek a komancsok gyakran kereskedtek a feheí r emberrel. Honnan maí shon -
nan lenne kaí veí jűk eí s baí dogfelszereleí sűü k? Nem lehet csodaí lkozni azon, hogy ilyen joí l eí rtenek angolűl.
– Igyaí l!
Meí ly, selymes hangja kifejezeí stelen volt, eí s ez jobban megijesztette Lorettaí t, mint a dűü h vagy fenye-
geteí s, amelyre szaí míított. Szeí les mellkasa eí s eroű teljes karja csillogott a napfeí nyben, napbarníított boű re
alatt minden mozdűlatakor izmok fodrozoí dtak eí s feszűü ltek meg. Loretta az indiaí n koű medaí ljaí t neí zte a
raí karcolt dűrva farkasfejet. A csűkloí jaí n viselt boű rcsííkot toü bb veí sett keí p dííszíítette: egy kíígyoí fonoí dott
oü ssze groteszk paí lcikafigűraí kkal, amelyeknek feje a naphoz eí s a holdhoz hasonlíított.
Loretta, oí vatosan, hogy a szoű rme takarja a melleí t, felkoü nyoü koü lt. Remegoű keí zzel, de űü gyelve arra, hogy
űjja ne eí rintse a feí rfi űjjaí t, elvette a boü greí t. Ahogy ivott, vííz loü ttyent ki a boü gre peremeí n, eí s csűrgott veí -
gig a nyakaí n. Hideg, csodaí latos vííz. OÖ t korty űtaí n el is fogyott. Nyelveí vel megnyalta kicserepesedett aj -
kait, hogy a vííz minden cseppjeí t kieí lvezhesse, majd visszaadta a behorpadt boü greí t az indiaí nnak. Meí g
toü bbre vaí gyott volna, de nem tűdta, hogyan keí rjen.
Farkasoü loű letette a poharat az aí gyra, eí s egyik teí rdeí re taí maszkodva eloű rehajolt. Fűü st, hoí dolaj, aí llatboű r
eí s zsaí lya illataí nak kevereí ke aí radt beloű le. Indián illat. Beleitta magaí t a szoű rmeí be, Loretta boű reí be eí s hajaí -
ba. Egy egeí sz kaí d haműszappan eí s egy voü doü r levendűlaí s vííz sem fogja ezt soha lemosni roí la.
A feí rfi soü teí tkeí k szemeí nek pillantaí sa meí lyen Loretta szemeí be fűí roí dott, ahogy tenyereí t a laí ny orcaí jaí -
hoz nyomta. Mikoü zben űjjait lecsűí sztatta Loretta nyakaí nak oldalaí hoz, a laí ny torkaí t feí lelem szoríította
oü ssze. Ugyanazzal a taí rgyilagossaí ggal eí rintette meg oű t, amivel egy lovat eí rintene meg. Birtokloí n, arro-
gaí ns felsoű bbrendűű seí ggel.
A vaí lla foü loü tt haí trapillantva a moü goü tte aí lloí feí rfiak csoportjaí ra kiaí ltott
– Cho-cof-pe Okoom! Keemah, cah boon!
Loretta nem tehetett roí la, de felűgrott. Farkasoü loű visszaneí zett raí , eí s szaí ja megvetoű vigyorra hűí zoí -
dott. Az oü reg indiaí n, aki paí r perccel ezeloű tt megmentette, megfordűlt a tűű zneí l, eí s elindűlt feleí jűü k.
– Hein ein mah-su-ite?
– He-be-to. Heep-et? – Farkasoü loű Loretta feleí boí lintott. – Cona.
Koü nyoü keí vel arreí bb tolta Farkasoü loű t, leteí rdelt Loretta melleí , eí s soü teí t pillantaí saí t a laí nyra szegezte. A
laí nynak, baí r proí baí lt kifejezeí stelen arccal neí zni, remegett a szaí ja, eí s orcaí jaí nak egy izma is raí ngatoí zni
kezdett. Az oü reg indiaí n egyik űjjaí val megboü kte a mellkasaí t, eí s megszoí lalt
– Nei nan-ne-i-cut. Cho-cof-pe Okoom. – Raí ncos szaí jaí boí l szűvasodaí stoí l elfeketedett, eloű reaí lloí fogak
aí lltak ki, ahogy elvigyorodott. – Ez komancsűl azt jelenti: OÖ reg Ember a nevem. EÁ rted? Cho-cof-pe Oko-
om: OÖ reg Ember.
Baí r OÖ reg Ember koraí bban megmentette oű t, eí s eleí g aí rtalmatlannak tűű nt, Loretta nem bíízott benne.
Egyikűü kben sem bíízott. Amikor megproí baí lta megeí rinteni, a laí ny elhűí zoí dott. Farkasoü loű morgott vala -
mit, eí s belemarkolt Loretta hajaí ba. A laí ny proí baí lt visszaemleí kezni egy imaí ra, baí rmelyik imaí ra. Meg-
koü nnyebbűü lt, amikor az oü reg indiaí n alig eí rintette meg a homlokaí t.
– Te-bit-ze! – kiaí ltott Farkasoü loű nek. Vaí doloí n a nap feleí pillantott, majd a folyoí iraí nyaí ba műtatott, eí rt-
hetetlenűü l mondott valamit, amit nyomateí kosan hangsűí lyozott: – Namiso!

Baí rmit is mondott OÖ reg Ember, Farkasoü loű egyaí ltalaí n nem tűű nt eleí gedettnek. Amikor elseí taí lt, Farkas-
oü loű elengedte a laí ny hajaí t, felaí llt, eí s jelezte, hogy oű is aí lljon fel. Hitetlenkedeí s oü ntoü tte el a laí nyt. Hiszen
nem volt rajta rűha. Bizonyaí ra nem akarja az indiaí n, hogy…
– Keemah! Namiso! – sziszegte. Amikor Loretta vaí lasza csak annyi volt, hogy baí műlt raí , a feí rfi azt
mondta: – Keemah, gyere! Namiso, siess! Ne tedd proí baí ra a tűü relmemet, Keí k Szem!
Loretta a mellkasaí hoz szoríította a szoű rmeí t, eí s megraí zta a fejeí t. Nem fog ezek eloű tt a feí rfiak eloű tt
anyaszűü lt meztelenűü l paraí deí zni. Nem!
Veszeí lyes csillanaí s lopoí dzott a feí rfi szemeí be.
– Engedelmeskedj ennek a komancsnak!
A hangjaí boí l eí rzoű doű megzabolaí zott dűü htoű l szoü rnyűű reí műü let fűtott veí gig Lorettaí n, de oü sszeszoríította
a fogait.
Az indiaí n halk doü rmoü geí ssel a laí ny foü leí hajolt, szoű rmeí stűü l megfogta eí s karjaí ba emelte. Mieloű tt Loret-
ta megeí rthette, hogy mit csinaí l, maí r feldobta oű t a vaí llaí ra, egyik kezeí t a teí rde moü geí szoríítva, maí sikkal
pedig a szoű rmeí t tartva, hogy le ne csűí sszon.
– Bolond feheí r noű . Lassan tanűlsz.
Neí haí ny perc műí lva Farkasoü loű eleí rt a folyoí hoz, eí s combmagassaí gig belegaí zolt a víízbe. Felhorkant, eí s
elhajíította a laí nyt, eroű sen szoríítva a boü leí nyboű rt, hogy eseí s koü zben kipoü rdűü ljoü n beloű le. Nem volt idoű a
szeí gyenkezeí sre. Elnyelte oű t a jeí ghideg vííz, eí s a hoű meí rseí klet-vaí ltozaí s olyan sokkeí nt eí rte testeí t, hogy el -
akadt a leí legzete. Vííz oü mloü tt az orraí ba eí s a leí gcsoü veí be. Soü teí tseí g, soü teí tseí g mindenhol. Egy pillanatra az
eszmeí leteí t is elvesztette. Majd pislaí koloí feí nyt laí tott. Fűlladozva eí s koü hoü gve a felszíínre toü rt, hevesen ha-
donaí szoí karokkal.
Farkasoü loű a folyoí partra hajíította a szoű rmeí t, eí s a laí ny feleí gaí zolt a víízben. Lorettaí nak nem eí rt le a laí -
ba, hiaí ba csapkodott keí tseí gbeesetten karjaí val eí s laí baí val, űí jra elmerűü lt, eí s űí jabb adag vizet szippantott
be.
A feí rfi hajaí naí l fogva megragadta eí s a felszíínre raí ngatta, majd a parthoz koü zelebb cibaí lta, ahol leeí rt a
laí ba. Arcaí t koü zel dűgta a laí ny arcaí hoz, eí s meghűí zta a hajaí t.
– Engedelmeskedni fogsz nekem! – Dűü hoü sen artikűlaí lva hangsűí lyozott minden szoí t. – OÖ roü kkeí . Az
enyeí m vagy: Farkasoü loű asszonya. Mindoü roü kkeí , a veí gtelenseí gig. Legkoü zelebb, ha a fejedet raí zod nekem,
meg foglak verni.
A víízadag, amelyet beleí legzett, nekiloí dűlt a torkaí n felfeleí . Keí ptelen volt megakadaí lyozni, fűlladozott,
majd koü hoü gni kezdett. A kiloü velloű víízsűgaí r egyenesen Farkasoü loű szemeí be spriccelt. Az indiaí n pislogni
proí baí lt eí s haí trahoű koü lt, arcaí n hitetlenkedoű kifejezeí ssel. Loretta a szaí jaí ra tapasztotta a tenyereí t, karjaí val
proí baí lta a melleí t takarni, vaí lla felemelkedett.
Amilyen meí rgesnek tűű nt, Loretta arra szaí míított, hogy az indiaí n laposra veri az oü kleí vel. Ehelyett
azonban a feí rfi elengedte a hajaí t, eí s megragadta a karjaí t. Amikor a laí ny veí gre visszanyerte a leí legzeteí t,
elengedte oű t, eí s a part feleí indűlt. Boű rbe bűí jtatott laí ba habzoí űí tvonalat vaí gott a víízben. Miűtaí n szaí razra
toü roü lte az arcaí t a boü leí nyboű r takaroí val, megfordűlt, eí s haragosan neí zett a laí nyra.
Leűü lt a teí rdeí re, eí s izmos karjait a combjaí ra fektette. A folyoí sodraí saí nak iraí nyaí ba, majd az ellenkezoű
oldalra pillantva megszoí lalt:
– A fahaí zad messze van, Saí rga Haj. Ha megproí baí lsz elosonni, ez a komancs megtalaí l teí ged.
Eddig a pillanatig az űí szaí s gondolata nem jűtott Loretta eszeí be, vaí lla foü loü tt a sebes aí ramlatra pillan -
tott. Baí rcsak lenne rűhaí ja!
– Nem tűdsz űí gy űí szni, mint egy hal. Ne okozz toü bb bajt a komancsnak!
Loretta űí gy eí rezte, neveteí st hallott ki a hangjaí boí l, de amikor visszaneí zett raí , az indiaí n keí kesfekete,
szűí roí s pillantaí sa eí ppoly titokzatos volt, mint maí skor. Hosszűí , veí gtelennek tűű noű percekig figyelte a
laí nyt. Loretta elgondolkodott azon, vajon mit gondolhat, de szemeí nek csillogaí saí t laí tva űí gy doü ntoü tt, in -
kaí bb nem akarja megtűdni.
– A szemed azt mondja, hazűdok, amikor az asszonyomnak nevezlek. Ez nem joí . Ez a megaí llapodaí -
sűnk, nem? – Leteí pett neí haí ny fűű szaí lat eí s lassan veí gigfűttatta az űjjai koü zoü tt, pillantaí saí val azt űü zenve a
laí nynak, hogy hamarosan oű t is hasonloí keí ppen fogja megeí rinteni: eí ppilyen lassan. – Ezt íígeí rted nekem,
eí s most hazűgsaí got csinaí lsz beloű le? IÁgy tesznek a te embereid: űü res szavakat mondanak. Penende toqu-

oip, baí jolgaí s, űgye? De a komancsok nem ilyenek Ha hazűdsz, kivaí gom a nyelvedet, eí s megetetem a te-
henekkel.
A szelloű belekapott a hajaí ba, eí s neí haí ny tincset finoman kidolgozott arca eleí libbentett. A keí s nyoma,
amely arcaí t csűí fíította, egy pillanatra nem volt laí thatoí , eí s íígy keveí sbeí tűű nt feí lelmetesnek. Loretta figyel -
meí t a feí rfi ajka vonta magaí ra: telt eí s eí lesen koü rűü lrajzolt, meí gis valamikeí ppen kemeí ny, talaí n a szigorűí
arckifejezeí s miatt, amelyet mindig magaí n viselt. Meí ly baraí zdaí k oü vezteí k a szaí jaí t, bizonyaí ra nevetoű raí n-
cok. OÁ , igen, el tűdja keí pzelni roí la, hogy kivaí gja a nyelveí t, eí s koü zben mosolyog.
– Nem kedvelsz engem igazaí n. Ez szomorűí , mi? – Kezeí vel koü rbelegyintve a koü rűü loü ttűü k leí voű vilaí gra
műtatott. – Az eí g fent van, a foü ld lent. A nap megműtatja az arcaí t, azűtaí n elkergeti oű t Hold Anya. Ezek a
dolgok oü roü kkeí valoí k, űgye? EÁ pp űí gy, mint ahogy te az eí n asszonyom vagy. A dalt maí r hosszűí idoű vel ez-
eloű tt eleí nekelteí k, eí s ennek a dalnak valoí ra kell vaí lnia. Ezt el kell fogadnod, Keí k Szem.
Loretta soí vaí rgott, hogy megbontsa a szemkapcsolatot az indiaí nnal, de raí joü tt, hogy nem tűdja meg-
tenni. Meí ly hangjaí nak selymes fonala varaí zslatot szoű tt koü reí . El kell fogadnia? Hiszen Farkasoü loű maí ris
azt tervezte, hogy odaadja oű t a szoü rnyűű űnokatestveí reí nek Alaí bb merűü lt a víízben, karjaí t keresztbe fonva
maga eloű tt, hogy eltakarja a melleí t. AÁ tlaí t vajon az indiaí n a vííz fodrai koü zoü tt?
A feí rfi tovaí bbra is nyűgtalaníítoí intenzitaí ssal fűü rkeí szte oű t, mikoü zben megszoí lalt:
– Amikor fűí j a szeí l, a facsemeteí k meghajlanak, a viraí gok a foü ldre fekszenek, a fűű elterűü l. – OÖ kleí t a
mellkasaí hoz űü toü tte. – EÁ n vagyok a te szeled, Keí k Szem. Hajolj meg, vagy megtoü rsz!
Hajolj meg, vagy megtoü rsz. Loretta egeí sz eí leteí ben nem eí rezte magaí t ilyen tehetetlennek Figyelme az
indiaí n csíípoű jeí n leí voű keí sre tereloű doü tt. Baí rcsak ne figyelne egy ideig – akaí r csak egy percig.
Mintha megeí rezte volna a laí ny gondolataí t, Farkasoü loű megint hamis mosolyra hűí zta a szaí jaí t, eí s pil-
lantaí saí t a laí ny mellkasaí ra szegezte, ahol a laí ny szeí taí lloí űjjbegyeit nyaldosta a vííz. Loretta szorosabbra
fonta a karjait maga koü rűü l. A feí rfi nem mondott maí st, de nem volt szűü kseí g szavakra. Nem maradhat
oü roü kkeí a víízben, eí s amikor majd felbűkkan beloű le, az indiaí n ott fog vaí rni. Csapdaí ban volt. Mindig, oü roü k -
re, veí gtelenűü l.
A pillanatok percekkeí nyűí ltak Loretta meggeí mberedett a hidegtoű l. A komancs belefaí radt a gűggolaí s-
ba, eí s elnyűí jtoí zott a homokos parton: egyik teí rdeí t behajlíította, felsoű testeí t pedig a koü nyoü keí re taí masztot-
ta, hogy figyelni tűdja a laí nyt. Loretta biztosan tűdta, hogy a veí re jeí ggeí vaí ltozott. Borzongaí s koü ltoü zoü tt
beleí . Fogai vacogni kezdtek. EÁ s a feí rfi meí g mindig figyelte. Szaí ja arra a gűí nyos mosolyra hűí zoí dott, ame -
lyet Loretta mostanra kezdett joí l megismerni.
Amikor az indiaí n veí gűü l talpra űgrott, Loretta egy leí peí st haí traí lt, eí s felemelte az aí llaí t, hogy a nyaldosoí
vííz ne eí rje el a szaí jaí t. Farkasoü loű lehajolt a boü leí nyboű r takaroí eí rt, eí s intett neki.
– Keemah.
A laí ny mostanra maí r ismerte a szoí jelenteí seí t: „gyere”. Megborzongott, eí s vaí gyakozoí n az indiaí n kezeí -
ben tartott szoű rmeí re neí zett.
– Keemah – ismeí telte. Amikor Loretta nem mozdűlt, hogy engedelmeskedjen, az indiaí n felsoí hajtott.
Loretta koü zben meí lyebbre hűí zoí dott a víízben, veí letlenűü l tele lett a szaí ja, eí s fűlladozni kezdett.
A feí rfi felpillantott az eí gre, eí s eí rthetoű en felmordűlt:
– Ez a komancs nem bűta. Ha levenneí m roí lad a szememet, azonnal szeí lsebes fűtaí snak eredneí l.
Loretta megraí zta a fejeí t. A feí rfi szemoü ldoü keí t raí ncolva egy hosszűí pillanatig fűü rkeí szte oű t
– Ez nem pe-nan-de taquoip, baí jolgaí s. Megíígeí red?
A laí ny vacogoí fogakkal boí lintott.
– EÁ s nem csinaí lsz beloű le hazűgsaí got?
Amikor Loretta egy űí jabb fejraí zaí ssal biztosíította roí la, az indiaí n ledobta a takaroí t a foü ldre, eí s egyik
laí baí ra nehezedve megfordűlt. Loretta alig tűdta elhinni, hogy teí nyleg haí tat fordíít neki. Szeí les vaí llaí t baí -
műlta, gerinceí nek ííveí t, eí s hosszűí , aí llatboű rrel boríított laí beí t. EÁ ppűí gy, mint a vadaí llatok, amelyekre vadaí -
szott, oű is rűganyos eí s szikaí r volt, testeí t sima, eroű teljes izmok paí rnaí ztaí k Ha megproí baí lna fűtni, az indi-
aí n paí r leí peí s űtaí n űtoleí rneí .
Mikoü zben a partra gaí zolt, szemeí t folyamatosan a feí rfi haí taí ra szegezte. Ahogy kikecmergett a víízboű l,
egy kis kavics elvaí gta a talpaí t Beleharapott az ajkaí ba, eí s ment tovaí bb: feí lt akaí r csak egy pillanatig is
megaí llni. Mire odaeí rt a feí rfihoz, a szííve majd' kiűgrott a helyeí roű l. Felkapta a szoű rmeí t, eí s a vaí llaí ra dobta,
a szeí leit szorosan oü sszefogva a mellkasa eloű tt.

Most, hogy ilyen koü zel aí llt hozzaí , laí tta az indiaí n boű reí n az olaj csillogaí saí t, eí s a soü teí t szoű rt, amely a
hoí naljaí nak redoű it fedte. Nem akarta megeí rinteni a feí rfit. A maí sodpercek gyorsan teltek. Vajon hallotta,
hogy ott van moü goü tte? Loretta megeí rezte, hogy a feí rfi tűdatosan vaí ratja: baí r nem tűdta megeí rteni, ho-
gyan, de proí baí ra teszi oű t, eí s a sajaí t felsoű bbrendűű seí geí t akarja bizonyíítani. Egyik kezeí t eloű hűí zta a neheí z
takaroí aloí l. Olyan gyorsan, hogy alig eí rezte, ahogy űjjbegyei hozzaí eí rnek az indiaí n boű reí hez, megűü toü gette
a feí rfi vaí llaí t, eí s azonnal vissza is hűí zta a kezeí t.
A feí rfi megfordűlt eí s raí neí zett. Pillantaí sa egy percig a laí ny csűpasz laí baí n eí s laí bfejeí n idoű zoü tt Loretta
orcaí ja laí ngokba borűlt a megalaí zottsaí gtoí l. A feí rfi egy leí peí st tett feleí , lehajolt eí s megragadta a laí nyt a
teí rde moü goü tt, majd a vaí llaí ra hajíította. Ahogy Loretta elkapta a feí rfi oü veí t, hogy taí maszteí kot talaí ljon, keí t
dologra joü tt raí : a hideg vííz enyhíítette a fejfaí jaí saí t, eí s a komancs keí se eleí rhetoű taí volsaí gban volt…
Aneí lkűü l, hogy aí tgondolta volna a lehetseí ges koü vetkezmeí nyeket, kinyűí jtotta a kezeí t, eí s elkeí pzelte,
milyen lenne beletemetni a pengeí t a feí rfi haí taí ba, eí s megszabadűlni toű le. Amint űjjai aí tfogtaí k a keí s nye -
leí t, az indiaí n megszoí lalt:
– Csak oü lj meg, Saí rga Haj, eí s a baraí taim bosszűí t fognak aí llni miattam. A szeretteid veí re olyan lassan
fog kifolyni, mint az eí letnedv egy seí rűü lt faí boí l. – Tovaí bbseí taí lt, eí s meg sem mozdűlt, hogy megfogja a
laí ny kezeí t. – A baraí taim ismerik az űtat a fahaí zadhoz, űgye? Ne okozz szomorűí saí got magad moü goü tt! Ez
a boü lcsesseí g.
Loretta, megreí műü lve attoí l, amit majdnem tett, elraí ntotta a kezeí t a keí stoű l. A csalaí dja. Visszamehet-
nek, eí s megoü lhetik a csalaí djaí t…
A toü bbi indiaí n nevetve sikongatott, amikor Farkasoü loű keresztűü lcipelte oű t a taí boron. Arany hajfűü rtjein
keresztűü l, amelyek kilazűltak a hajfonataí boí l, Loretta eí szrevette Farkasoü loű űnokatestveí reí nek eltorzűlt
arcaí t. Groteszk vigyorral neí zte oű t, eí s szikraí zoí szemmel az aí gyeí kkoü toű je alaí nyűí lt, hogy megsimogassa
magaí t. A toü bbi feí rfi, akik a koü zeleí ben aí lltak, nevetni kezdtek, eí s a csíípoű jűü ket raí ztaí k. Ez a traí gaí rsaí g meg -
doü bbentette Lorettaí t. Az, hogy Farkasoü loű nem szoí lt semmit, reí műü lettel toü ltoü tte el. Nyilvaí nvaloí an sem-
milyen fenntartaí sa nem volt azzal kapcsolatban, hogy megosztozzon oű rajta a toü bbiekkel.
Miűtaí n Farkasoü loű letette a szoű rmeaí gyra, amelyet Loretta roü vid idoű űtaí n a boü rtoü nekeí nt tartott szaí -
mon, a laí ny maga koü reí tekerte a boü leí nyboű rt, eí s az oldalaí ra fordűlt. Ne okozz szomorúságot magad mö-
gött! UÁ gy eí rezte magaí t, mint egy aí llat, amelyet kelepceí be csaltak vaí rja a vadaí szt eí s a biztos halaí lt.
A nap lezaí rt szemheí jaí n keresztűü l is eí getett, voü roü sen eí s forroí n. Loretta hallotta, ahogy Farkasoü loű
odeí bb seí taí lt, eí s mormolt valamit. Csoű doü re vaí laszkeí nt felnyeríített. Loretta felnyitotta szempillaí it, eí s fi-
gyelte, ahogy a komancs beletűí rt a nyersboű r taí ska tartalmaí ba. Eloű hűí zta beloű le a laí ny fodros feheí rneműű -
jeí t, a boü leí nyboű r inget, amelyet a farmnaí l viselt tegnap reggel eí s egy zsinoí ros erszeí nyt. Ahogy visszaseí -
taí lt hozzaí , belefűí rta orraí t Loretta bűgyijaí ba, eí s megszagolta.
Amikor elhűí zta arcaí toí l a levendűlaillatűí rűhadarabot, pillantaí sűk talaí lkozott. Most eloű szoü r oű szinte
mosoly jelent meg az arcaí n. Mosolya olyan roü vid idoű re melegíítette fel az arckifejezeí seí t, hogy ha nem
maradt volna ott a csillogaí s a soü teí t szemeí ben, amikor leteí rdelt melleí , Loretta azt hihette volna, csak
keí pzeloű doü tt.
Ledobta a rűhaí kat a szoű rmeí re, eí s felemelte az erszeí nyt.
– Medvezsíír az eí geí sre. Fekűü dj a hasadra!
Ahogy pillantaí sűk oü sszeforrt, Farkasoü loű szemeí ben meí g mindig ott taí ncolt a neveteí s. Loretta szííveí -
nek vad dűü boü rgeí se alapjaí n hosszűí percek teltek el. Be akarja doü rzsoü lni a testeí t? OÁ , Istenem, mit tegyen?
Meí g szorosabban szoríította a szoű rmeí t.
Farkasoü loű vaí llat vont, mintha a laí ny ellenszegűü leí se egyaí ltalaí n nem zavarnaí , eí s ledobta az erszeí nyt.
– Egyeí rtelműű en nem vagy eleí g okos, Keí k Szem. Fekűü dj a hasadra! – mondta kedvesen. – Ne kűü zdd
meg a nagy harcot! Ha az eí n eroű s karom cserbenhagy engem, akkor híívom majd a baraí taimat. EÁ s veí gűü l
űí gyis hasra fogsz fordűlni.
Loretta elkeí pzelte, hogy hatvan harcos csap le raí . Mintha eroű sííteí sre lett volna szűü kseí ge az indiaí nnak.
Az űtaí lattoí l eí s a tehetetlen dűü htoű l remegni kezdett. Farkasoü loű figyelte oű t, eí s ahogy vaí rt, arckifejezeí se
most is rejteí lyes volt. Loretta szeretett volna raí rontani, megkarmolni eí s oü sszeharapdaí lni. Ehelyett
azonban meglazíította a boü leí nyboű r takaroí t, eí s a hasaí ra fordűlt.
Ahogy belenyomta arcaí t a bűü doü s boü leí nyszoű rbe, koü nnyei patakokban kezdtek folyni az arcaí n. Orraí nak
mindkeí t oldalaí n csiklandozoí koü nnytoí csa keletkezett. Oldalaí hoz szoríította a kezeí t, eí s mozdűlatlanűl fe -

kűü dt. Arra szaí míított, hogy a feí rfi leraí ntja roí la a takaroí t. Forroí hűllaí mokban soü poü rt veí gig rajta a szeí -
gyen, ahogy elkeí pzelte, mikeí nt figyelik oű t azok a szoü rnyűű emberek.
EÁ rezte, ahogy a szoű rme elmozdűl, eí s felkeí szűü lt a legrosszabbra. Az indiaí n zsííros tenyere hozzaí eí rt a
haí taí hoz, eí s olyan kíínzoí lassűí saí ggal csűí szott lefeleí , hogy a laí ny boű re megraí ncosodott, a feneke megre-
megett. Annyira oü sszpontosíított a feí rfi eí rinteí seí re eí s a szeí gyenre, amelyet okozott, hogy percek teltek el,
mire raí joü tt hogy az indiaí n becsűí sztatta kezeí t a szoű rme alaí , íígy senki, meí g oű sem laí thatta Lorettaí t.
A megkoü nnyebbűü leí s, ha egyaí ltalaí n eí rzett ilyet, roü vid eí letűű volt, mert a feí rfi Loretta haí taí nak minden
egyes neí gyzetcentimeí tereí t aí tdoü rzsoü lte, majd megproí baí lta oldalra hűí zni a karjait, hogy a bordaí i oldalaí n
megeí gett boű rhoü z is hozzaí feí rjen. Loretta ellenaí llt, de veí gűü l elfogyott az ereje. Amikor az indiaí n űjja bal
melleí nek dűzzanataí t simíította veí gig, Loretta teste hirtelen megfeszűü lt.
A feí rfi habozott, majd folytatta a doü rzsoü leí st, meí lyebbre meríítve űjjbegyeit Loretta eí s a szoű rme koü -
zoü tt, hogy megsimíítsa a mellbimboí jaí t. Ott Loretta nem eí gett le, eí s tűdta, a feí rfi ceí lja az, hogy íígy bizo -
nyíítsa az igazaí t. OŐ hozzaí tartozik, ezeí rt ott eí s akkor eí rinti meg oű t, ahol eí s amikor akarja. Zokogaí s szoríí -
totta oü ssze a torkaí t. Megint eí rezte, hogy a feí rfi keze megaí ll. Pillantaí sa olyan intenzitaí ssal eí gette a laí ny
tarkoí jaí t, hogy szinte tapintani lehetett
Veí gűü l kihűí zta kezeí t a szoű rme aloí l, eí s leűü lt. Loretta elfordíította a nyakaí t, eí s felneí zett a feí rfi soü teí t arcaí -
ra. Nem toü roű doü tt azzal, hogy letoü roü lje koü nnyeit. Tűí lsaí gosan legyoű zoü ttnek eí rezte magaí t ahhoz, hogy za-
varja, ha a feí rfi laí tja oű ket. Farkasoü loű elhelyezte az erszeí nyt az aí gyon Loretta mellett. A laí ny egy pillanat -
ra azt gondolta, szaí nalmat laí t a szemeí ben.
– Majd te bekened a toü bbit, űgye? EÁ s oü ltoü zz fel!
Azzal felaí llt, szeí les vaí llaí t műtatva a laí nynak, eí s elseí taí lt, hogy lekűporodjon az egyetlen, meí g eí goű tűű z
melleí . Loretta a melleí hez szoríította a szoű rmeí t, eí s felűü lt. Alig tűdta elhinni, hogy a feí rfi magaí ra hagyta,
hogy feloü ltoü zhessen.

Nyolcadik fejezet
Farkasoü loű lekűporodott a tűű z mellett Keí t tenyereí ben egy boü gre kaí veí t tartott, pillantaí saí val a laí ngok
mozgaí saí t koü vette. Szeme sarkaí boí l laí tta az oű saí rgahajűí jaí t, eí s eí szlelte, ha az baí rmikor megmozdűlt vagy
raí neí zett. A laí nynak valahogyan sikerűü lt betakarva maradnia, mikoü zben felhűí zta Farkasoü loű ingeí t eí s a
fodros feheí rneműű t.
Testveí re, Harcos gűggolt le melleí , eí s elkezdett fakeí regdarabokat dobaí lni a szeí nre, figyelve, ahogy
meggyűlladnak
– Nem eí rtetek egyet? – noí gatta Harcos.
Harcos hangja eí s a komancs nyelv zenei hanglejteí se eí des műzsika volt Farkasoü loű fűü le szaí maí ra. A tosi
tivo nyelven toü rteí noű beszeí lgeteí s Saí rga Hajjal kellemetlen íízeket hagyott maga űtaí n.
– A tosi tivo neí p nagyon gyenge mindenben.
Harcos a saí rgahajűí feleí pillantott, hűnyorogva az arcaí ba csapoí fűü sttoű l.
– Meí g mindig a boü leí nyboű r takaroí alaí bűí jik. Nem eleí g neki az inged eí s a fodrai.
Farkasoü loű testveí re soü teí t szemeí t kűtatta.
– Szerintem a tosi tivo azeí rt taníítja ilyen bolondsaí gokra a feleseí geí t, mert feí l.
– Hm. EÁ s mitoű l feí lneí nek?
Harcos elvigyorodott.
– Az a noű , akit nem szeretnek joí l, maí shol keres vigasztalaí st.
Farkasoü loű fűí jtatott egyet a gondolat hallataí n.
– Annyi gyerekkel, amennyi az asszonyaiknak van, mieí rt gondolod, hogy vigasztalaí sra szorűlnak? A
tosi tivo baja az, hogy nincs becsűü lete. Baraí tjaí nak nevez egy feí rfit, aztaí n meg koü lcsoü nveszi a feleseí geí t,
amikor az haí tat fordíít neki. Mineí l toü bb rűha van egy noű n, annaí l bonyolűltabb oű t koü lcsoü nvenni. Mi?
Harcos elgondolkodva raí ncolta oü ssze a homlokaí t. A maradeí k faforgaí csot, amelyet oü sszegyűű jtoü tt, raí -
dobta a tűű zre. A laí ngok eí hesen szisszentek fel, eí s feí nyesebben vilaí gíítottak.
– Ez az igazsaí g? EÁ s mi a helyzet a noű kkel? Nem űtasíítjaí k vissza a feí rfiakat, akik megproí baí ljaí k meg-
szeí gyenííteni oű ket?
– A noű knek sincs becsűü lete.
Harcos, kezeí t tisztaí ra toü roü lve a laí bszaí rveí doű jeí ben, aggoí doí pillantaí ssal neí zett a feheí r noű iraí nyaí ba.
– Meg kell taníítanod oű t, mi? Ha meghalsz egy harcban, eí s be kell oű t fogadnom a kűnyhoí mba, tűdni
akarom, hogy a gyerekei a te gyerekeid.
– Meg fogja tanűlni a tisztesseí get, akkor is, ha belehal.
Harcos kiteí pett neí haí ny fűű szaí lat, eí s taí volba meredoű pillantaí ssal raí gcsaí lni kezdte. Farkasoü loű felismer-
te a jeleket. Testveí re gondolatai maí sfeleí kalandoztak. Harcos egy pillanat műí lva koü poü tt egyet, eí s meg-
szoí lalt:
– OÖ reg Ember azt mondta nekem, lehet, hogy el kell fenekelned az asszonyt ahhoz, hogy engedelmes -
kedjen neked. OŐ k íígy csinaí ljaí k. Lehet, hogy semmi maí st nem eí rt meg. Ez aggaszt engem. Neheí z lesz a
kezed, amikor feldűü hoü dsz. Egyeí bkeí nt nem aggoí dneí k, de attoí l feí lek, hogy a saí rgahajűí ra űí gy csap majd le
a tűü relmed, mint egy nedves ííjzsinoí r.
Farkasoü loű felmarkolt egy mareí knyi faforgaí csot, eí s a tűű zre dobta. A fellobbanoí heí v illett a hangűlataí -
hoz.
– OŐ az eí n asszonyom, tah-mah. Majd eí n aggoí dom miatta.
– De a csontjai olyanok mint a madaí reí . Ha elveszííteneí d a tűü relmedet, eí s az oü kloü det hasznaí lnaí d, oü s z-
szetoü rneí d oű ket.
Farkasoü loű haragos tekintettel neí zett Harcosra, eí s nem vaí laszolt.
OÖ reg Ember, aki a koü zelben aí llt eí s hallgatta oű ket, csatlakozott hozzaí jűk a tűű zneí l, hogy toü ltsoü n magaí -
nak egy űí jabb adag kaí veí t. Amikor a boü greí je tele lett, haí treí bb leí pett a laí ngoktoí l.

– Ai-ee, Farkasoü loű , azt tervezed, hogy te leszel a vacsoraí nk? Olyan forroí saí g van itt, hogy szinte meg-
fűlladok.
Farkasoü loű azeí rt doü ntoü tt űí gy, hogy a tűű z melleí kűporodik, mert szeretett volna egyedűü l lenni, de nem
laí tta eí rtelmeí t annak, hogy ezt elmondja OÖ reg Embernek vagy a testveí reí nek.
– Egy harcos nagy igazsaí gokra joü het raí , ha a laí ngokat kűtatja.
– Gondjaid vannak az asszonyoddal, mi? – mosolygott OÖ reg Ember. – Ti, baí tor fiatalok! Tűí l bűü szkeí k
vagytok ahhoz, hogy tanaí csot keí rjetek. Ne felejtsd el, hogy hosszűí teleken aí t eí ltem a tosi tivóval. Olyan
dolgokat tűdok roí lűk, amiket te nem. – Karakaí n vigyor hűí zoí dott veí gig OÖ reg Ember gyűű roü tt arcaí n. – Foű -
leg az asszonyokroí l.
Farkasoü loű nem volt abban a hangűlatban, hogy tanaí csokat osztogassanak neki.
– A laí ny feleakkora, mint eí n. Azt hiszem, elbíírok vele aneí lkűü l, hogy oü sszehíívnaí m a nagytanaí csot.
– Csaloí daí st okozol nekem, Farkasoü loű . Hovaí tűű nt a tűü relem, amellyel a vadlovakat taníítod? Elfűí jta a
szeí l?
– Egy loí val eí rdemes bajloí dni. Egy saí rgahajűí val nem.
– Ismerek olyan feí rfiakat, akik nagyra eí rteí kelik az aranyhajűí noű ket. Lehet, hogy megkedvel teí ged.
– Jobban szeretneí k egy lovat. Egy fekete lovat.
– Noű k, lovak, nincs nagy kűü loü nbseí g, nem? Ha joí l vannak betaníítva, zavartalan űtazaí st eí s sok oü roü met
biztosíítanak a feí rfinak. Mi toü rteí nik, amikor eloű szoü r koü tsz meg egy műsztaí ngot?
Farkasoü loű tűdta, hovaí vezet ez a taí rsalgaí s, eí s nem volt hajlandoí bekapni a csalit. Harcos vaí laszolt he-
lyette.
– Minden alkalommal, amikor megfeszííti a koü telet, megbotlik.
– EÁ s mit tanűl meg ezzel? Hogy ne dacoljon a koü teí llel, mi? Ez űtaí n az elsoű lecke űtaí n tűdja, hogy te
vagy az oű űra, eí s hagyja, hogy kedvesseí ggel szelíídíítsd. A feheí r noű űgyanilyen. Feí l, eí s a koü teí l ellen taí mad.
Amint leszoktatod roí la, megnyered a csataí t, nem?
Farkasoü loű azt kíívaí nta, baí rcsak ilyen egyszerűű lenne. Amikor egy loí elfogadja kezeí nek eí rinteí seí t, bol -
dogsaí g toü lti el.
Miűtaí n felkavarta kaí veí jaí nak maradeí kaí t, Farkasoü loű a tűű zre oü ntoü tte boü greí jeí nek tartalmaí t. Felaí llt, eí s
megszoí lalt:
– Mindketten nagyon boü lcsek vagytok eí s haí laí s vagyok a tanaí csaitokeí rt. De űí gy baí nok az asszonnyal,
ahogy eí n akarok. OŐ az eí n asszonyom, nem?
– Leí gy oí vatos! – figyelmeztette OÖ reg Ember. – A tosi tivo kiszaí mííthatatlan. Foű leg a noű k. Legboü lcsebb
Boü lcsnek is volt egyszer egy saí rgahajűí ja. Azűtaí n, hogy egy eí jszakaí t az oű boü leí nyboű r takaroí jaí ban toü ltoü tt,
beleűgrott a Beszeí loű Vííz Folyoí ba, eí s megfűlladt Meí g Legboü lcsebb Boü lcs sem lehetett ennyire rossz sze-
retoű .
Farkasoü loű vaí llat vont, eí s a taí borhelye feleí ballagott. Valami megvaí ltozott az asszonyaí n. Ahogy koü ze-
lebb eí rt, raí joü tt, hogy a szemeí ben aí rűlkodoí űü zenet. Laí zas csillogaí s volt a keí k meí lyseí gben. Megaí llt toű le
paí r leí peí snyire, eí s egy pillanatig fűü rkeí szoű n neí zte. Raí nem jellemzoű moí don nyűgtalan volt. A laí ny arcaí n
egy harcos oű rűü lt arckifejezeí se űü lt, aki keí szűü l megkűü zdeni egy halaí los meí rkoű zeí st.
Keresztbe fonta karjaí t a mellkasa eloű tt. Az oű vadaí szingeí ben alig tűű nt nagyobbnak egy gyerekneí l, kes -
keny vaí lla eí ppen hogy paí r centimeí terrel tovaí bb eí rt a nyakkivaí gaí snaí l, az űjjakat feltűű rte, hogy joí k legye-
nek sokkal roü videbb karjaí ra. Olyan tehetetlennek tűű nt, mint egy madaí rfioí ka a feí szkeí ben: nem tűd elre -
pűü lni, eí s tűí l pici ahhoz, hogy kűü zdjoü n.
– Seí taí lni fogűnk, eí s keresűü nk egy aí rnyeí kot. Keemah.
A laí ny nem mozdűlt.
Farkasoü loű csettintett egyet.
– Keemah! Namiso!
Loretta szaí ja sarka elgoü rbűü lt, de egyeí bkeí nt mozdűlatlanűl űü lt tovaí bb, Farkasoü loű teí rde feleí baí műlva.
Farkasoü loű tűdta, hogy hallja oű t, eí s eí rti, amit mond. A dűü h forroí paí ntja szoríította oü ssze a mellkasaí t. Maí r
oü nmagaí ban az is rossz volt, hogy oü ssze kellett nyergelnie vele. Nem fogja elviselni a makacssaí gaí t. Eloű re -
hajolt, belemarkolt a vadaí szing elejeí be, eí s olyan dűrvaí n laí bra raí ntotta a noű t, hogy a feje haí trabiccent.

Pűha melle nekinyomoí dott Farkasoü loű űjjperceinek. Proí baí lt elhűí zoí dni, de a feí rfi űí gy szoríította kezeí -
ben az inget, hogy keí ptelenseí g volt haí treí bb leí pni. Kitaí gűlt pűpillaí kkal megragadta az indiaí n csűkloí jaí t,
eí s maí r aműí gy is elpirűlt orcaí ja meí g eí leí nkebb voü roü sseí vaí ltozott. A feí rfi megraí zta.
– Engedelmeskedni fogsz nekem.
Loretta szeme palaszűü rkeí veí soü teí tedett, olyan dűhajjaí , mint egy viharos eí gbolt. A feszűü ltseí ggel teli
pillanatban, csak egy pillanatig, Farkasoü loű csodaí lattal neí zett raí . Ha tehetneí , megoü lneí oű t.
Alig fogalmazta meg ezt a gondolatot, maí ris laí tta, hogy a laí ny karja felfeleí lendűü l, de egeí szen addig
nem hitte el, amit laí t, amííg a laí ny oü kle nem eí rt az arcaí hoz. Keveí s ereje volt, eí s meí g kevesebb sűí lya ah-
hoz, hogy eroű vel űü ssoü n, de a csűí csos űjjpercei sajaí t magűktoí l hűű tlenűü l ceí lba talaí ltak.
Egy ijedt tosi fogoly soha nem űü toü tte meg fogva tartoí jaí t. Megalaí zkodott, síírt, csűí szott-maí szott, de
soha nem taí madott. Farkasoü loű akkor sem lepoű doü tt volna meg jobban, ha az eí g eí s a foü ld helyet csereí ltek
volna. Hűnyoríított, de amikor a laí taí sa kitisztűlt, az arca meí g mindig sajgott, eí s a noű keí k szeme meí g
mindig gyilkos pillantaí ssal neí zett raí .
– Mereí szelsz megűü tni? – A szavak ott loí gtak kettejűü k koü zoü tt, hitelt adva a hihetetlennek. Farkasoü loű
megszoríította az inget, eí s a foü ldre taszíította a laí nyt. – Te…
Mieloű tt megismeí telhette volna a vaí dat, a laí ny meí g egy űü teí st meí rt raí , ezűí ttal a szaí ja sarkaí ra. Majd
egyik teí rdeí vel felfeleí doü foü tt, eí s a feí rfi combjaí nak csűí csaí t eí rte el. Farkasoü loű gyomra oü sszeszorűlt a faí jda-
lom szeí díítoű rohamaí toí l, eí s kinyomta az oü sszes levegoű t a tűü dejeí boű l. A dűü h elfedte a laí taí saí t, voü roü sre festve
a laí nyt, eí s mindent, ami koü rűü lvette oű ket.
Fogaí t vicsoríítva elloü kte magaí toí l a laí nyt. Loretta haí traesett a szoű rmeí re. Farkasoü loű űtaí na vetette ma-
gaí t, combjaival satűba szoríítva a laí ny keskeny csíípoű jeí t, eí s egyik kezeí vel megragadva mindkeí t csűkloí jaí t.
Maí sik kezeí t a szoű rmeí re helyezte, eí s eloű rehajolt. A laí ny szeme elkerekedett. Majd az oldalaí ra fordűlt eí s
haí trahajtotta a fejeí t. Farkasoü loű a keí ptelenseí g eí rzeí seí vel neí zte, ahogy fogait az oű karjaí ba meí lyííti. Faí jda-
lom loü vellt karjaí ba egeí szen a vaí llaí ig.
Farkasoü loű oü ntűdatlanűl eloű raí ntotta keí seí t. A borotvaeí les pengeí t a laí ny torkaí nak szoríította, mikoü zben
teste remegett az eroű feszííteí stoű l, hogy ne oü lje meg.
A laí ny oü sszeszoríította a szemeí t, eí s vaí rta a halaí lt. Feí lelme olyan intenzííven ott volt a levegoű ben, ame -
lyet Farkasoü loű beleí legzett, hogy eí rezte az illataí t eí s az íízeí t. Meí gis megharapta a karjaí t? UÁ jabb remegeí s
raí zta meg a feí rfit. Nem tűdta megmondani, melyikűü k teste raí zkoí dott jobban: az oü veí a dűü htoű l, vagy a laí -
nyeí a rettegeí stoű l.
Azűtaí n hirtelen megcsapta a felismereí s. A laí ny azt akarta, hogy oü lje meg oű t. A komancsok ezt űí gy
híívjaí k habbe we-ick-ket, azaz a halaí l kereseí se. Az oű kis madaí rfioí kaí ja megtalaí lta a moí djaí t annak, hogy
kűü zdjoü n.
Ahogy derengeni kezdett szaí maí ra az igazsaí g, elkezdett meí g lobban remegni, űjjpercei elfeheí redtek a
keí s markolata koü rűü l. Csűkloí jaí nak egyetlen mozdűlataí val valoí ra tűdnaí vaí ltani a laí ny kíívaí nsaí gaí t, eí s oü roü k -
re megszabadűlna toű le. Leí legzete jajongva hűí zoí dott lefele oü sszeszűű kűü lt leí gcsoü veí n.
A toü reí keny feszűü ltseí g lassan elhagyta a testeí t, eí s a legyoű zoü ttseí g eleroű tleníítoű hűllaí maí t hozta maga
űtaí n. Lassűí vonakodaí ssal elvette a keí st a laí ny torkaí toí l. Mintha csak megeí rezte volna az indiaí n dűü heí nek
megfogyatkozaí saí t, Loretta meí g eroű sebben beleharapott veí gsoű , baí tor kííseí rletkeí ppen, hogy a megoü leí seí re
oü sztoü noü zze oű t. Lehet, hogy a tosi tivo veí gűü l is meí gsem olyan bűta. Farkasoü loű joí l teszi, ha nem felejti el,
hogy veí rmeí rseí kleteí nek pengeí je keí teí lűű , eí s az egyiket sajaí t maga ellen fordííthatja.
Megedzette magaí t a faí jdalommal szemben, amelyet a laí ny okozott neki, eí s lepillantott raí . Nem tűdta
pontosan, mikeí nt vegye el a kezeí t űí gy, hogy ne űü sse meg a laí nyt az oü kleí vel. Hirtelen felismerte a helyzet
abszűrditaí saí t: egy komancs harcos teí rdel egy feheí r noű foü loü tt, eí s nem tesz semmit, mikoü zben a noű a fo -
gaí t meí lyííti beleí . Farkasoü loű , a szenvedeí lyes harcos eí s kegyetlen gyilkos nem tűd egy naí la feleakkora noű -
vel elbaí nni?
Vonakodoí neveteí s toü rt fel a mellkasaí boí l. Majd egy űí jabb. A koü vetkezoű pillanatban azon kapta magaí t,
hogy nem tűdja, eí s nem is akarja abbahagyni a neveteí st.
Hahotaí zaí sa annyira meglepte a laí nyt, hogy elfelejtette oü sszeszoríítva tartani az aí llkapcsaí t. Farkasoü loű
kiszabadíította a karjaí t, eí s legoü rdűü lt a laí nyroí l, a haí taí ra eí rkezve. Napokig feí ken tartotta az eí rzelmeit, eí s
most ezek az eí rzelmek, az aí llandoí eí s űí jrakeí pzoű doű feszűü ltseí g, a dűü h, a megbaí ntoí daí s eí s az izzoí gyűű loü let

mind egyszerre oü mloü ttek ki beloű le, olyan zavarba ejtoű kűszasaí ggal, hogy eí ppoly neheí z volt okeí t szeí tvaí -
lasztani eí s kontrollaí lni, mint a csont miatt oü sszeverekedoű kűtyaí kat.
A laí ny hirtelen felűü lt. Farkasoü loű tűdta, hogy ez nem vicces, de meí gis az. Nagyszerűű treí fa mindkettoű -
jűü kroű l. Felkarjaí t a homlokaí ra tette. Hallotta, ahogy a laí ny meí ly levegoű t vesz. Majd olyan heves fel-mor-
dűlaí ssal, amely csak tomboloí dűü hboű l szaí rmazhat, raí vetette magaí t az indiaí nra. UÖ teí sei nem voltak joí l
iraí nyzottak, eí s olyan helyeken eí rteí k oű t, amelyek izmoktoí l dagadtak eí s aí thatolhatatlanok voltak egy
olyan aí rtalmatlan dolog szaí maí ra, mint egy noű i oü koü l. Loretta aproí arca eltorzűlt, fogai kilaí tszottak, sze-
mei koü nnyektoű l csillogtak. Farkasoü loű visszarakta keí seí t a tokjaí ba, eí s nevetve űü lt fel, hogy elhaí ríítsa a leí ny
űü teí seit.
EÁ rezte, hogy a laí ny űjja az oü veí hez eí r. Majd csiszolt feí m villant fel, keí k halaí lkeí nt íívelve a napfeí nyben.
Loretta megszerezte a keí seí t!
Egy pillanatra azt hitte, le akarja oű t szűí rni. Majd meglaí tta a doü feí seí nek iraí nyaí t. A sajaí t gyomra feleí
ceí lzott. Ugyanazzal a gyorsasaí ggal, amely olyan joí l szolgaí lta oű t a csataí ban, Farkasoü loű visszahűí zta a kar -
jaí t, eí s kiűü toü tte a keí st a laí ny markaí boí l. A fegyver aí rtalmatlanűl zűhant a porba toű lűü k paí r leí peí snyire.
Levegoű űtaí n kapkodva, taí tott szaí jjal baí műlt a laí nyra. Egeí szen eddig a pillanatig nem ismerte fel a
laí ny iraí nta eí rzett gyűű loü leteí nek meí lyseí geí t eí s feí lelmeí nek erejeí t. Loretta teí rdre zűhant, karjaí t a dereka
koü reí fonta, feje loí gott. Hatalmas, kíínzoí zokogaí s toü rt fel a mellkasaí boí l. Ha csak egy dolgot is megeí rtett
Farkasoü loű , az a tisztelet fontossaí ga volt, meí g az ellenseí geivel szemben is. Semmi szeí gyen nem volt ab-
ban, ha valaki szenvedeí lyes harcban veszíít.
Szeretett volna megszoí lalni, de egy szoí sem joü tt ki a szaí jaí n. A laí ny zokogaí saí nak hangja űtat toü rt
oű benne is. Hallott maí r ilyen zokogaí st… egy reí gi eí jszakaí n, amely nem is volt olyan reí gen.
Egy pillanatra visszarepűü lt az idoű ben ahhoz a pillanathoz, eí s az emleí kezeí s faí jdalmaí toí l majdnem keí t -
reí t goü rnyedt. Parti Fűű z keí pe űí szott aí t a gondolataiban: lerombolt aí rtatlansaí ga, eí s a testeí boű l oü mloű eí lete
veí re. Ne hagyj itt engem, Farkasölő! A Kék Kabátosok visszajöhetnek. Kérjek, ne hagyj itt! A faí jdalom a
mellkasaí ban egyre kíínzoí bb lett. Azon az eí jszakaí n megfogadta, hogy soha nem fog a tehetetlenekkel haí -
borűí zni. Mostanaí ig betartotta ezt a fogadalmaí t.
A műí lt aí rnyeí kkaí vaí lt, eí s oü sszeolvadt a jelennel. Farkasoü loű a laí ny aranyhajűí fejeí t neí zte, amely meí g
mindig loí gott. OŐ eí s Parti Fűű z annyira maí sok voltak? Ha Parti Fűű z most itt lenne, a halaí lt keresneí , hogy
megmenekűü ljoü n. Remegne a feí lelemtoű l, ha a megeroű szakolaí saí ra gondolna. Az oű szííveí t pedig annyira
megkemeí nyíítette a gyűű loü let, hogy maí r nem is laí tta azt, amit a szemei laí ttak? Olyannaí vaí lt, mint Voü roü s
Boü leí ny?
Amikor Farkasoü loű , kiproí baí lva az egyetlen moí dszert, amelyet ismert ahhoz, hogy helyrehozzon vala-
mit, kinyűí jtotta a karjaí t, hogy megeí rintse a laí ny hajaí t, hosszűí eí vekkel koraí bbra nyűí lt vissza. Olyan
gyoü ngeí dseí ggel nyűí lt, amellyel szerette volna, hogy a Keí k Kabaí tosok nyűí ljanak Parti Fűű zhoü z.
Farkasoü loű keze megremegett, ahogy űjjbegyeivel megeí rintette a laí ny fejeí n leí voű arany hajfűü rtoü ket.
Amikor Loretta megeí rezte a feí rfi tenyereí nek sűí lyaí t, a feí rfi feleí csapott, eí s elhűí zoí dott toű le. Farkasoü loű le-
aí llt, eí s meí rgesen visszahelyezte keí seí t a tokjaí ba. Ezűí ttal azonban sajaí t magaí ra volt dűü hoü s.
– Gyere, Keí k Szem, seí taí lnűnk kell, eí s el kell hűí zoí dnűnk a naproí l – mondta kedvesen.
Loretta nem vett roí la tűdomaí st. Farkasoü loű elinteí zte a dolgot: feldobta a laí nyt a vaí llaí ra, ahogy koraí b-
ban is tette. Biztonsaí gi inteí zkedeí skeí nt elcsűí sztatta az oü veí t, hogy a keí s tokja a hasaí nak feszűü ljoü n. A laí ny
nem ellenkezett. Zokogaí sa elcsoü ndesedett. De koü nnyei csoü rgedeztek lefeleí az indiaí n haí taí n, eí s beleeí gtek
a boű reí be, mikoü zben a laí nyt vitte. Farkasoü loű megkoü nnyebbűü lt, hogy Loretta kűü zdeni akaraí sa elfogyott.
Ha megint dacolna vele ezeknek a feí rfiaknak a szeme laí ttaí ra, akkor nem lenne maí s vaí lasztaí sa, csak az,
hogy megbűü ntesse.
Mogorva, haragos tekintet űü lt a homlokaí ra. Habbe we-ich-ket, a halaí l kereseí se. Soü teí t kíívaí nsaí g lako-
zott a leí ny szííveí ben. Olyan kíívaí nsaí g, amelyet Farkasoü loű nem adhat meg neki. Loretta egyetlen lehetoű seí -
ge az, hogy megadja magaí t Farkasoü loű nek. Ez az egyetlen lehetoű seí g, amelyet az indiaí n megadhat neki.
Az esti levegoű olyan sűű rűű volt, mint a szirűp, a nyaí r illataitoí l forroí eí s eí des. Egy aproí fűvallat sem moz -
gatta meg a faí kat Loretta eí rzeí keny haí taí t egy elsatnyűlt toü lgy ezűü stoü s toü rzseí nek taí masztva űü lt, eí s a feí l -

homaí lyba baí műlt, amelyet meí g homaí lyosabbaí tett az indiaí nok foű zeí shez gyűí jtott tűü zeí boű l aí radoí fűü st. Baí r
maí r oí raí k teltek el azoí ta, hogy oü sszetűű zeí sbe kerűü lt Farkasoü loű vel, meí g mindig megborzongott, amikor raí -
gondolt. Mostanra raí joü tt, hogy soha nem fogja tűdni raí venni az indiaí nt, hogy oü lje meg oű t.
Kiűü resedettnek, kiszaí radtnak, kimerűü ltnek eí rezte magaí t. Leszaí míítva a feí lelmet, amely űí gy nyomasz -
totta oű t, mint a goű z a teaí skanna fedoű jeí t. A megeí gett arcűí indiaí n, Farkasoü loű űnokatestveí re egeí sz deí lűtaí n
a koü zelben oí laí lkodott, mint egy keselyűű , arra vaí rva, hogy lecsapjon a doü gre. Minden alkalommal, amikor
Farkasoü loű egyedűü l hagyta a laí nyt, oü rdoü gi csillogaí ssal a szemeí ben figyelte Lorettaí t, eí s koü zben pillantaí sa
lassan veí gigpaí sztaí zta a laí ny testeí t. Egyszer eloű kapta a keí seí t, eí s mosolyogva neí zett raí , mialatt nagyűjjaí -
val a pengeí t vizsgaí lgatta. Loretta tűdta, mire gondol. OŐ t eleí g koü nnyűű lenne raí venni a gyilkolaí sra. Csak az
volt a probleí ma, hogy gyorsan szeretett volna meghalni, nem lassűí halaí llal.
Loretta heí t eí vig proí baí lt egy leí peí ssel az emleí kei eloű tt maradni. Heí t eí vig fűtott. Heí t eí vig rettegett,
amikor porfelhoű t laí tott meg a laí toí hataí ron. Most pedig, amitoű l rettegett, annak nagy reí sze valoí ra vaí lt. Ez
a valoí saí g, eí s valahogyan szembe kell neí znie ezzel. Nincs toü bb fűtaí s. Nincs lehetoű seí g a menekűü leí sre.
Koü nnyek gyűű ltek szemeí be, ahogy meí g szorosabban oü lelte a teí rdeí t, de eltoü keí lte, hogy nem síír. Nem
adja meg Farkasoü loű nek ezt az oü roü met. A nyomorűlt gazember. Kinevette oű t. Minden baí torsaí gaí t oü ssze
kellett szednie, hogy meg merje űü tni. Meí g soha eí leteí ben nem feí lt ennyire. Meí ltoí saí ggal adja meg magaí t,
mondta neki Farkasoü loű . Mieí rt nem hagyta haí t, hogy meí ltoí saí ggal meghaljon?
A komancsoknak nem voltak olyan eí rzelmeik, mint a feheí r embereknek. Semmi koü nyoü rűü let. Feí laí lla-
tok voltak, eí s ez egy űdvarias kifejezeí s raí jűk neí zve. Kibelezteí k az embereket. A kisbabaí k fejeí t sziklaí k-
hoz űü toü tteí k Elloptaí k eí s megeroű szakoltaí k a fiatal laí nyokat, eí s lassan leeí getteí k az orrűkat eí s fűü lűü ket forroí
szeí nnel. Csak a szoü rnyetegek tesznek ilyeneket.
OŐ eí s Farkasoü loű ellenseí gek voltak ezt megeí rtette. Az indiaí n űtaí lta oű t. Ezt meí g jobban eí rtette. De akaí r
halaí los ellenseí gek akaí r nem, akaí r űtaí lja oű t, akaí r nem, Loretta soha nem nevetett volna rajta, ha a fordíí -
tott szerepben lettek volna. Lehet, hogy keí nyszeríítette volna, lehet, hogy elvaí gta volna a torkaí t, elaí tkoz-
ta volna, de nem nevetett volna.
Jobban űtaí lta oű t, mint eddig baí rkit: annyira, hogy a deí lűtaí n folyamaí n elkeí pzelte, ahogy egy tűcatnyi
lelemeí nyes moí don meggyilkolja oű t. Nem mintha lehetoű seí ge lenne raí , vagy megtenneí , ha kedvezoű alka-
lom nyíílna. Ne okozz szomorúságot magad mögött! A csalaí djaí ra is gondolnia kell. Semmi nem veheti raí
arra, hogy veszeí lyeztesse Amyt eí s Rachel neí nit.
Ebben a pillanatban Farkasoü loű elment. Valoí szíínűű leg a folyoí hoz ment víízeí rt. Ahogy koraí bban is, a
toü bbiek figyelteí k oű t a taí volleí te alatt. Neí haí nyan a vacsoraí jűkat keí szíítetteí k. Maí sok laí togatoí ban voltak,
vagy kockajaí teí kot jaí tszottak. De fűü ggetlenűü l attoí l, hogy mit csinaí ltak, folyamatos felűü gyelet alatt tartot-
taí k oű t. A foglyok oű rzeí se rűtinfeladat volt szaí műkra, gondolta Loretta. Azt a keveí s foglyot, akit nem meí -
szaí roltak le, aí rűcikkekeí rt eí s fegyverekeí rt csereí be eladtaí k az űí j-mexikoí i hispaí noknak. A hispaí nok vagy
eladtaí k a szegeí ny paí raí kat a hataí ron tűí l, vagy szeí p kis vaí ltsaí gdííjat keí rtek eí rtűü k a csalaí djaiktoí l.
Loretta felsoí hajtott. Baí r a szerencseí je nem tarthat sokaí ig, be kellett vallania, hogy sokkal jobb baí -
naí smoí dban volt reí sze, mint amire szaí míított. A komancs rendszeresen bekente oű t zsíírral eí s molyhos-
oü koü rfarkkoí roí -leí vel, eí s ettoű l a boű re maí r sokkal jobban volt. Most az eí getoű eí rzeí s helyett mindenhol visz -
ketett. Talaí n a bolhaí ktoí l.
Megint a teí rde koü reí fonta a karjaí t, eí s biztos jelekeí nt annak, hogy a laí za meí g nem tűű nt el teljesen,
megborzongott. Neveteí s hangja szaí llt a levegoű ben, eí s elhalkűlt koü rűü loü tte. Ettoű l meí g magaí nyosabbnak
eí rezte magaí t. Hiaí nyzott Amy eí s Rachel neí ni. Elmentek segíítseí geí rt? Vagy arra vaí rt Henry baí csi, hogy fel-
tűű njoü n egy hataí roű rjaí rat?
Ha egy oű rjaí rat keresneí oű t, az minden bizonnyal a Colorado folyoí iraí nyaí ba haladna, a komancsok aí ltal
hagyott aí loü sveí nyt koü vetve. Farkasoü loű tűdta, hogy a hataí roű roü k az gondoljaí k majd, hogy nyűgat vagy
eí szaknyűgat feleí megy, egyenesen UÁ j-Mexikoí ba. Ezeí rt maradt a Brazos folyoí naí l, a koü zvetlen koü zelűü k-
ben.
Egy aí rny mozdűlt meg Loretta baljaí n, eí s a laí ny oü sszerezzent. Ahogy a komancs koü zeledett feleí je,
Loretta veí gigmeí rte. A Rachel neí ni pűskagolyoí jaí toí l szaí rmazoí vaí gaí s a vaí llaí n szinte gyoí gyűltnak tűű nt, ta-
laí n azeí rt, mert a boű re annyira napbarníított volt. Lapos mellbimboí i olyan soü teí tek voltak, mint a haja. EÁ s
Loretta meí g sosem laí tott ennyi izmot.

A feí rfi legűggolt, eí s egy boü greí t nyűí jtott feleí je. Ahogy ilyen koü zel volt hozzaí , bezaí rtsaí g eí rzeí se taí madta
meg, eí s meí g nagyobbnak laí tta az indiaí nt. OÖ sszezaí rta a teí rdeí t. Ahogy a vizet neí zte, a gyomraí ban eí rzett
faí jdalom meí g jobban feleroű soü doü tt. Keí ptelen lenne akaí r csak egyetlen cseppet is inni. De hogyan mond-
hatnaí ezt el neki? Felemelte a bal kezeí t, eí s jobb kezeí nek a műtatoí - eí s koü zeí psoű űjjaí val seí taí loí mozdűlato -
kat tett a bal tenyereí n keresztűü l. Majd a bokrok feleí műtatott.
Farkasoü loű figyelte, eí s felmordűlt.
– Hein?
Buta komancs. Loretta egyik űjjaí val a boü greí re boü koü tt, majd kezeí t a gyomraí ra tette, eí s megraí zta a fe-
jeí t. Proí baí lt faí jdalmat imitaí lni, ami nem volt neheí z feladat. Testi keí nyelmetlenseí geineí l is rosszabb volt a
szűű nni nem akaroí felismereí s, hogy ettoű l a vadembertoű l fűü ggoü tt minden mozdűlata.
– Seí taí lni szeretneí l? – Kifejezeí steljes raí ndíítaí ssal felemelte az egyik vaí llaí t, eí s a laí ny feleí tolta a boü greí t.
– De eloű bb inni fogsz.
Loretta megint hataí rozottan megraí zta a fejeí t. Farkasoü loű szemeí ben eltoü keí lt csillogaí s jelent meg. A
laí ny felsoí hajtott, eí s elvette toű le a boü greí t. Csűkloí ja egyetlen mozdűlataí val a foü ldre oü ntoü tte a tartalmaí t.
Az indiaí n aí llizmaí nak raí ngaí saí boí l Loretta tűdta, hogy a feí rfi haragos. Letette a boü greí t, eí s megint a csa-
litos iraí nyaí ba műtatott.
Farkasoü loű faí radt soí hajtaí snak tűű noű hangot adott ki, felaí llt, eí s karjaí t nyűí jtotta a laí ny feleí . Loretta nem
akarta megeí rinteni, ezeí rt felteí rdelt eí s belekapaszkodott a toü lgyfa toü rzseí be. Laí ba elgeí mberedett a sok
űü leí stoű l, izmai faí jtak az eloű zoű napi hosszűí lovaglaí stoí l. Amikor felaí llt, egy pillanatig azt hitte, a teí rdei oü s z-
sze fognak csűklani.
Az indiaí n megragadta a karjaí t, eí s figyelmen kíívűü l hagyva a laí ny csűpasz laí bait, aí tvezette a csalitoson
egy kis tisztaí sra. Ott elengedte, oü sszefonta karjait a mellkasa eloű tt, eí s a foü ld feleí biccentve jelezte, hogy
ott veí gezze el a dolgaí t. Loretta keí rte, hogy fordűljon el.
A feí rfi agy űí jabb faí radt soí hajjal koü rűü lneí zett.
– Megíígeí red? Nem szaladsz el?
Loretta boí lintott. Szinte baí rmit megíígeí rt volna neki egy kis magaí nyeí rt csereí be.
A feí rfi veí gtelennek tűű noű ideig fűü rkeí szte oű t, majd haí tat fordíított neki.
– Ne csinaí lj beloű le hazűgsaí got, Keí k Szem! Ha megteszed, a varjak boldog madarak lesznek. EÁ rted?
Loretta a tisztaí s szeí leí re leí pett, eí s elbűí jt egy bokor moü geí . Amilyen gyorsan csak lehetett, elveí gezte,
amit kellett, eí s teljes szííveí vel azt kíívaí nta, baí rcsak otthon lenne a neí lkűü loü zhetetlen haí zban.
Ahogy felraí ngatta a bűgyijaí t, meglaí tta, hogy valami mozog a csalitosban. Farkasoü loű csoű doü reí t a deí l -
űtaí n nagy reí szeí ben szabadon hagytaí k, hogy legeleí sszen, eí s az orra elvezette oű t a cserjeí sbe.
Loretta taí tott szaí jjal baí műlt raí . Nem volt messzebb hat meí terneí l. A sűű rűű mesqűitefaí ktoí l Farkasoü loű
nem laí thatta oű t a tisztaí sroí l.
Nem volt rajta a kipaí rnaí zott felsoű heveder, de a koü toű feí k raí volt helyezve. Szoű reí n megűü lhetneí a lovat.
Nyaka megmerevedett a feszűü ltseí gtoű l, ahogy Loretta a vaí lla foü loü tt haí traneí zve a lovat figyelte. Farkas-
oü loű meí g mindig haí tat fordíított. Elfogadta az íígeí reteí t, ezeí rt megbíízott benne.
Loretta egy pillanatig csak aí llt, a hataí rozatlansaí gtoí l foü ldbe gyoü kerezett laí bbal. Nem felejtette el, mi -
vel fenyegette meg az indiaí n, ha megszegi az íígeí reteí t. A nyelve bizsergett, de ez nem volt eleí g ahhoz,
hogy megaí llíítsa. A nyelveí neí l sokkal toü bb forog kockaí n, ha nem szoü kik el innen. Raí adaí sűl a loí megjeleneí -
se bizonyaí ra a Gondviseleí snek koü szoü nhetoű . Bolond lenne, ha nem ragadnaí meg az egyetlen eseí lyeí t a
menekűü leí sre.
Halkan leí pkedve koü zeledett a loí hoz. Keí t leí peí s, haí rom. Gallyak vaí gtak a laí baí ba, eí s csalaí n csíípte a tal -
paí t, de szinte nem is eí rezte ezt. OÖ t leí peí s, tííz leí peí s. Haí trapillantott. A komancs meí g mindig nem fordűlt
meg. Meí g keí t leí peí s, eí s ott van…
Azűtaí n a loí felnyeríített. Hangja olyan eroű snek tűű nt, mint egy aí gyűí loü veí s. Ijedtseí g szaí rnyai csapkodtak
a laí ny mellkasaí ban. Hirtelen a csoű doü r koü toű feí kje feleí nyűí lt. Ahogy űjjai megragadtaí k a koü telet, a fekete loí
oldalra leí pett, eí s eszeloű s tekintettel felhorkant. Loretta egy pillanatig attoí l feí lt, hogy az elűü lsoű pataí jaí val
raí leí p, de a loí megszagolta a rajta leí voű inget, eí s azonnal elcsoü ndesedett.
– Kiss! Mah-cou-ah, kiss! – kiaí ltott Farkasoü loű .
Loretta tűdta, hogy az indiaí n koü zeledik hozzaí . Keí t leí peí st tett haí trafeleí , hogy neki tűdjon lendűü lni, eí s
figyelmen kíívűü l hagyva az eí geí s faí jdalmaí t, felűgrott a loí haí taí ra. A loí megrezzent, amikor Loretta oü ssze -

szoríította a laí baí t az oldalaí naí l. Farkasoü loű alig egymeí ternyire volt toű le. Gyilkos arckifejezeí se volt az
egyetlen oü sztoü nzoű eroű , amire a laí nynak szűü kseí ge volt. Teljes erejeí vel raí csapott a csoű doü r faraí ra, eí s beiraí -
nyíította a csalitosba.
Nem mert hazamenni; Farkasoü loű koü vetni fogja. Az egyetlen remeí nye Fort Belknap volt. A folyoí men-
teí n egyenesen odajűthatna, de ezt a komancs is tűdja. Ezeí rt a folyoí toí l eltaí volodva indűlt el. Kiaí ltaí sok
hangzottak fel moü goü tte, eí s tűdta, hogy a feí rfiak a haí tasaikhoz rohannak. Az egyetlen eseí lye az volt, hogy
olyan messzire vaí gtaí zik el, amilyen messzire csak tűd, meí g mieloű tt űtaí na erednek
A fekete loí foü nseí ges volt. Meí g soha nem eí rzett Loretta ennyi eroű t maga alatt. A szeí l belekapott a ha-
jaí ba, eí s aranyszíínűű lobogoí keí nt hűí zta maga moü goü tt szeí tbontott, meglazűlt hajfonatait. Megszeí dűü lve eí s
feleí leí nkűü lve a rettegeí stoű l raí siműlt a csoű doü r nyakaí ra, eí s testeí vel eí s szííveí vel oü sztoü keí lte oű t tovaí bb. Kérlek,
Istenem! Kérlek, istenem! Ezek a szavak zengtek elmeí jeí ben űí jra meg űí jra. Ha Farkasoü loű elkapnaí … Nem
fogja elkapni. Nem fogja! Isten nem azeí rt adta neki ezt a lehetoű seí get a menekűü leí sre, hogy laí ssa, amint
elbűkik.
Farkasoü loű azt mondta magaí roí l tegnap, hogy űí gy lovagol, mint a szeí l. Lorettaí nak azonban űí gy tűű nt,
hogy oű eí s a loí egyenloű ek magaí val a szeí llel. A fekete loí tűü ndoü koü lt gyorsasaí gaí ban, eí s ment a sajaí t feje
űtaí n, a sajaí t űí tjaí n. UÖ gy űgrotta aí t az akadaí lyokat, mintha ott sem lettek volna, eí les kanyarokat vaí gott le,
eí s olyan sebesen haladt, hogy Loretta el sem tűdta keí pzelni, hogy baí rmi űtoleí rheti. A faaí gak oü sszemo-
soí dva haladtak el a feje foü loü tt. Szabadsaí g! Elmenekűü l. Teí nyleg sikerűü lni fog.
Alig vert gyoü keret Loretta fejeí ben a gondolat, maí ris meghallott egy maí sik lovat maga moü goü tt. Kinyűí j-
totta a nyakaí t, hogy haí traneí zzen, eí s meglaí tta Farkasoü loű t, amint egy deresen koü zeledik feleí je, a toü bbi ko-
mancs kííseí reteí ben. A laí ny mellkasa oü sszeszorűlt, eí s paí nik oü ntoü tte el. Testeí t koü zelebb szoríította a csoű -
doü rhoü z. Meí lyebbre aí sta sarkaí t a loí horpaszaí ban, hogy meí g gyorsabb tempoí ra oü sztoü noü zze, eí s koü zben
azeí rt imaí dkozott, hogy legyen meí g tartaleí k ereje, eí s az egyre egyenloű tlenebb terep ne lassíítsa oű t le.
EÁ des, gyoü nyoü rűű , csodaí latos loí . Loretta majdnem síírt, amikor eí rezte, hogy a csoű doü r eroű teljes izmai
megfeszűü lnek, eí s egy űí jabb tekinteí lyes űgraí snak lendűü lnek neki. Ennek a loí nak toü bb szííve volt, mint
baí rmilyen maí s aí llatnak, amit eddig laí tott.
A vaí lla foü loü tt haí trapillantva meglaí tta, hogy Farkasoü loű meghűí zza a gyeploű t. Porfelhoű szaí llt fel koü rűü loü t -
te, ahogy a deres pataí ja lefeí kezett a porban.
– Nem! – kiaí ltotta. – Suvate! Veí ge van!
Loretta majdnem felkiaí ltott oü roü meí ben. Farkasoü loű kiszaí ll! Feladja az űü ldoü zeí st! Hagyja, hogy…
A csoű doü r hirtelen eloű rebűkott, eí s egy szoü rnyűű sikolyt bocsaí tott ki. Loretta egy pillanattal keí soű bb a le -
vegoű be repűü lt. Az idoű megaí llt, a pillanatok a veí gtelenseí gbe nyűí ltak, ahogy egy nagy íívet leíírva szaí llt a
levegoű ben. Azűtaí n a foü ldre esett, eí s minden elsoü teí tűü lt koü rűü loü tte.
Amikor Loretta magaí hoz teí rt, mennydoü rgoű pataí k, kiaí ltaí sok eí s sikolyok kakofoí niaí ja vette koü rűü l. Szoü r-
nyűű sikolyok. Tűdta, honnan joü n a hang: egy kíínokat aí teí loű aí llattoí l. Pislogott, eí s felfeleí neí zett, proí baí lta
laí taí saí t oü sszpontosíítani. Farkasoü loű hajolt foü leí , eí s kezeí t veí gigsimíította a testeí n. Majd eltűű nt.
Amikor a foü ld maí r nem forgott vele, Loretta felkoü nyoü koü lt, eí s kaí bűlt tűdataí t proí baí lta a sikolyok eí s az
elmosoí dott mozdűlatok iraí nyaí ba fordíítani. A homaí ly lassan kitisztűlt. A csoű doü r. A szerencseí tlen aí llat
raí ngatoí zott, eí s keí tseí gbeesetten proí baí lt aí llva maradni. Meí g onnan is, ahol Loretta fekűü dt, laí tni lehetett
jobb mellsoű laí baí nak fűrcsa szoü geí t: eltoü roü tt. Loretta gyomra oü sszeszorűlt. Valami raí gcsaí loí odűí jaí ba leí pett
bele?
Ó, Istenem, csak a lovat ne! A bűű ntűdat oí riaí si oü koü lkeí nt csapott le raí .
Lassan felűü lt. Farkasoü loű űí gy egy meí terre aí llt a csoű doü rtoű l, foü ldbe gyoü kerezett laí bbal, eltorzűlt arccal
eí s oü sszeszoríított oü koü llel. Az űnokatestveí re koü zelíített hozzaí , eí s a pűskaí jaí t nyűí jtotta neki, de Farkasoü loű
feí lreloü kte a fegyvert. A koü rnyezoű erdoű haí tborzongatoí an elcsoü ndesedett, az egyetlen hang, amely hallat-
szott, a loí eí les, szíívfacsaroí jajongaí sa volt.
A feszűü ltseí g egy perc műí lva elhagyta Farkasoü loű testeí t. Halkan mondott valamit komancsűl, eí s a teí bo-
lyodott csoű doü r feleí indűlt. Loretta hallotta, ahogy neí haí ny feí rfi helyteleníítoű n mormol valamit, de senki
nem mozdűlt, hogy megaí llíítsa Farkasoü loű t. Megoű rűü lt? A loí vak volt a faí jdalomtoí l, veszeí lyes. Loretta meg

sem tűdott mozdűlni, keí ptelen volt maí sra gondolni. A toü bbi komancs sem mozdűlt. Soű t űí gy tűű nt, mintha
levegoű t sem vettek volna.
– Pamo – sűttogta Farkasoü loű – Nei Pamo.
A loí sikoltaí sa koü nyoü rgoű hangra vaí ltozott Felkapta fejeí t, eí s űí gy tűű nt, a gazdaí jaí ra oü sszpontosíít. Felnye -
ríített. Farkasoü loű teí rdre zűhant eloű tte.
– OÁ , joí baraí tom.
A csoű doü r elcsoü ndesedett, morgott, eí s gazdaí ja hasaí t boü kdoü ste. Feltaí madt a szeí l, belekapott a feí rfi
hosszűí hajaí ba eí s a csoű doü r selymes soü reí nyeí be. A faí k eí s a mesqűitek haí ttere eloű tt olyan keí pet alkottak,
amely oü roü kre beleeí gett Loretta elmeí jeí be. Vad teremtmeí nyek mindketten: napbarníított boű r eí s eí benfeke-
te szoű r.
Fejeí t lehajtva a komancs az ajkaí t a csoű doü r szaí jaí hoz eí rintette, beleí legzett, majd kifűí jta a levegoű t. A loí
is beleí legzett, megíízlelte a levegoű t, eí s űí gy tűű nt, hogy a feí lelem elhagyja a testeí t. Megremegett, feladta a
kűü zdelmet, hogy talpon maradjon, eí s az oldalaí ra fekűü dt.
Lorettaí nak nem volt szűü kseí ge arra, hogy eí rtsen komancsűl. A szeretet testnyelve egyetemes volt. A
feí rfi eí s az aí llat oly moí don eggyeí vaí lt, ahogy oű meí g sosem tapasztalta, eí s soha nem is aí lmodta, hogy eloű -
fordűlhat. A komancs koü zelebb hűí zoí dott, sűttogva, neí ha mosolyogva, mintha reí gműí lt pillanatokroí l me -
seí lne, amelyeket oű eí s a baraí tja koü zoü sen aí teí ltek. Hipnotikűs varaí zslatot szoű ve megsimogatta a loí nyakaí t,
vaí llaí t, meí g a seí rűü lt laí baí t is. Az aí llat annyira bíízott a komancsban, hogy veí gűü l gazdaí ja teí rdeí hez hajtotta
a fejeí t, eí s felsoí hajtott.
Farkasoü loű oü sszehűí zta vaí llait, eí s meí g hosszűí ideig ott teí rdelt. Halkan beszeí lt tovaí bb. Majd, aneí lkűü l,
hogy baí rkit figyelmeztetett volna arroí l, mire keí szűü l, azt mondta:
– Erth-pa, pa-mo. Alűdj!
Alig hagytaí k el a szavak a szaí jaí t, maí ris eloű hűí zta a keí seí t, eí s egy eroű s szűí raí ssal toü vig a gyanűí tlan csoű -
doü rbe meí lyesztette. A nagy aí llat megraí ndűlt, rűí gott egy űtolsoí t, eí s kilehelte űtolsoí leí legzeteí t.
Csoü nd bűrkolta be az erdoű t. Farkasoü loű nem mozdűlt, nem beszeí lt. Loretta meí g sosem laí tott ennyi faí j-
dalmat egy feí rfi arcaí ra íírva. EÁ melygett, eí s azt kíívaí nta, baí rcsak meghalhatna. Ha tűdta volna, hogy ez fog
toü rteí nni, nem vaí lasztotta volna ezt a pillanatot a menekűü leí sre. EÁ s semmikeí ppen nem ennek a feí rfinak a
lovaí n.
Veí gűü l Farkasoü loű felneí zett. Loretta a szűü rkűü letben nem volt biztos benne, de űí gy laí tta, koü nny csillog
az arcaí n. Az indiaí n erejeí t megfeszíítve felemelte csoű doü reí nek fejeí t az oü leí boű l, eí s gyengeí den a foü ldre he -
lyezte. Egy aí llizma goü rcsbe raí ndűlt, amikor megfogta a keí st, eí s kihűí zta az aí llat szííveí boű l.
Felaí llt, eí s a feí lhomaí lyban szinte feketeí nek laí tszoí szemeí nek pillantaí saí t Lorettaí ra fordíította. Bal kezeí -
ben magasra tartotta a veí res fegyvert, hogy a laí ny is laí ssa.
Pillantaí saí t a laí nyra szoü gezve, eí s le nem veí ve roí la, a veí res keí ssel felhasíította a jobb alkarjaí t a koü nyoü -
keí toű l a csűkloí ja haí tsoí reí szeí ig. Ahogy a penge a meí lyre hatolt, Loretta visszahoű koü lt. Neí zte, ahogy a veí r
veí gigpatakzik Farkasoü loű karjaí n, eí s lecsoü poü g a foü ldre. AÁ tfűtott az agyaí n a gondolat, hogy ha az indiaí n ezt
tette magaí val, lehetetlen kitalaí lni, mit fog tenni oű vele.
Az űnokatestveí re odaleí pett a komancshoz, eí s egyik kezeí t a vaí llaí ra helyezte. Farkasoü loű elraí ntotta a
vaí llaí t, eí s meí g mindig Lorettaí t neí zte. A laí nynak a torkaí ban dobogott a szííve, amikor Farkasoü loű űnoka-
testveí reí re pillantott. A feí rfi eltorzűlt arckifejezeí seí n komolysaí g űü lt. Semmi keí tseí g nem feí rt ahhoz, hogy
a loí halaí la lesűí jtotta, de Loretta valami maí st is laí tott a feí rfi szemeí ben: valamit, aminek semmi koü ze nem
volt a szomorűí saí ghoz vagy a szaí nalomhoz. Eleí gedettseí get.
Amikor Loretta visszaneí zett Farkasoü loű re, tűdta, mieí rt tűű nt az űnokatestveí re olyan eleí gedettnek. Veí g -
re sikerűü lt űí gy feldűü híítenie az indiaí nt, hogy most meg fogja oű t oü lni. EÁ s halaí los nyűgalmaí boí l arra lehetett
koü vetkeztetni, hogy ez a halaí l nem lesz gyors.

Kilencedik fejezet
Ahogy Farkasoü loű a saí rgahajűí ja feleí seí taí lt, szaí mtalan eí rzeí s oü rveí nylett benne: baí nat, dűü h, szaí nakozaí s.
De a leginkaí bb a bosszűí iraí nti szomj eí gett benne. Bíízott a laí ny íígeí reteí ben, eí s oű hazűgsaí got csinaí lt beloű -
le. Minden tosi tivo űgyanolyan: bűű baí jos szavakat koü pkoü dnek, de egyik szoí sincs a szíívűü kre íírva. Farkas-
oü loű csodaí latos Fűü stje fizette meg az aí rat az oű rossz ííteí loű keí pesseí geí eírt.
Az eí vek soraí n a tosi tivo Farkasoü loű sok szeretteí t vitte el: a testveí reí t, Versenyzoű Boü leí nyt, akieí rt Far-
kasoü loű egy gyaí szheget viselt a jobb tenyereí n, a hűí gaí t, Esoű t, akieí rt egy maí sik forradaí s volt a bal tenye -
reí n, eí s a hoű n szeretett feleseí geí t, akieí rt megjeloü lte az arcaí t. EÁ s maí sokat is a falűjaí boí l: baraí tokat, rokono -
kat, gyerekeket. Most pedig meí g a harci poí nijaí t, Fűü stoü t is.
A laí ny haí trafeleí csűí szott a haí tsoí jaí n, amikor Farkasoü loű a karjaí t nyűí jtotta, hogy megragadja. Undor ka-
vargott a feí rfiban. Mindent, ami a laí nnyal kapcsolatos volt, seí rtoű nek talaí lt: a viraí gillatot, az aranyszíínűű
hajaí t, nagy keí k szemeí t, skarlaí tvoü roü s, haí mloí boű reí t, ideí tlen feheí rneműű jeí t. Meí g az oü kleí ben fogott csűkloí ja
is irritaí lta. Hoos-cho Soh-nips, Madaí rcsont – íígy nevezneí oű t.
Talpra raí ntotta a laí nyt, eí s olyan eroű vel űü toü tte neki a sajaí t mellkasaí nak, hogy a laí nynak elaí llt a leí leg -
zete. Tűdta, hogy a toü bbi feí rfi figyeli oű ket, eí s laí tni akarjaí k, milyen bűü nteteí st meí r ki raí . Ha tűí lsaí gosan
enyhe vele, akkor elveszííti a toü bbiek tiszteleteí t. Haí t legyen. Legalaí bbis egy idoű re. Ha most bűü ntetneí
meg, amikor a szííve ennyire neheí z, megoü lneí a laí nyt.
A visszafeleí űí t a taí borba veí geeí rhetetlennek tűű nt Loretta szaí maí ra. Farkasoü loű mogorva csoü ndben lova -
golt, veí res karjaí t a laí ny dereka koü reí fonta, a maí sik kezeí vel pedig olyan eroű sen markolta a deres soü reí -
nyeí t, hogy az űjjpercei kifeheí redtek. Loretta proí baí lta elkeí pzelni, milyen veí gzet vaí r raí .
A rettegeí s jeges víízkeí nt aí rasztotta el a gerinceí t. Elkezdett remegni, majd reszketni. Amikor a mene-
kűü leí s eszkoü zekeí nt elmeí lkedett a halaí lroí l, valami gyorsban remeí nykedett. Most maí r tűí l keí soű volt, raí joü tt,
hogy Farkasoü loű semmit nem csinaí lt elhamarkodottan.
Amikor a taí borba eí rtek, az indiaí n a toü lgyhoü z lovagolt a deressel, oda, ahol Loretta egeí sz nap űü lt. Miű -
taí n leszaí llt, leraí ngatta a laí nyt is a loí roí l, eí s a haí ta moü goü tt hűí zva a csomagjaihoz vitte, ahol sietve karoí kat
eí s nyersboű r szííjakat gyűű jtoü tt. Koü rbement a taí borban, a laí nyt a karjainaí l fogva hűí zva, amííg egy koü vet
nem talaí lt. A koü vetkezoű aí llomaí sűk a szoű rmeaí gy volt. Morogva arreí bb rűí gta a rűhaí t, amelyet Loretta
mostanra a sajaí t boü leí nyboű r koü ntoü sekeí nt tartott szaí mon, majd a maí sik szoű rmeí re loü kte oű t.
Loretta neí gykeí zlaí bra esett. Feí lt megmozdűlni, vagy levegoű t venni. Csak neí zte, ahogy a feí rfi ledűgta
az elsoű karoí t. Ahogy raí pillantott a laí nyra, a szeme szikraí kat vetett. Amikor megmozdűlt, hogy a maí so -
dik karoí t is leűü sse, Loretta majdnem nekiiramodott.
Azűtaí n felpillantott. Mindenhol indiaí nok aí lltak koü rűü loü tte. Egytoű l egyig mind oű t baí műltaí k, arcűk soü teí t
volt a haragtoí l. Farkasoü loű űnokatestveí re kevesebb, mint oü t meí terre aí llt toű le. Egyedűü l oű mosolygott. Lor -
etta tűdta, hogy oű is eí s a toü bbiek is arra vaí rnak, hogy laí ssaí k oű t meghalni. Ha fűtaí snak eredne, nem jűtna
neí gy meí terneí l messzebbre.
Amikor Farkasoü loű az űtolsoí karoí t is ledűgta, felegyenesedett eí s azt mondta:
– Fekűü dj a haí tadra! Azt akarom, asszony, hogy ne harcolj velem. Ha megteszed, egeí szen biztos, hogy
megoü llek. Ez egy olyan íígeí ret, amelyet eí n teszek neked, nem pedig egy tosi tivo baí jolgaí s.
Loretta űí gy gondolta, az indiaí n íígy is, űí gy is meg fogja oü lni oű t, de ez most vitaí s keí rdeí snek tűű nt. Egye-
dűü li noű volt hatvan feí rfival szemben. A baí torsaí g eí s az ima maí r elhagyta. Feí lelem koü toü tte kezeí t eí s laí baí t a
szoű rmeí hez. Minden akaraterejeí re szűü kseí ge volt ahhoz, hogy megmozdűljon. A karja raí zkoí dott, ahogy
lefekűü dt. OÖ sszeszoríított fogakkal eí s oü sszezaí rt szemekkel fordűlt a haí taí ra.
Farkasoü loű kegyetlenűü l megmarkolta a bal csűkloí jaí t, eí s gyorsan hozzaí koü toü tte az egyik karoí hoz. Az
eí desanyja. Loretta keí nyszeríítette magaí t, hogy minden gondolatot kitisztíítson az elmeí jeí boű l, eí s szinte

nem is eí rzeí kelte, amikor Farkasoü loű megkoü toü zte a maí sik csűkloí jaí t is, majd szeí tnyitotta a laí bait, hogy
roü gzíítse a bokaí it. Amikor az indiaí n veí gzett, Loretta eí rezte, hogy leteí rdel melleí . Felnyitotta a szempillaí it,
eí s meglaí tta, hogy a feí rfi eloű hűí zta a keí seí t. Eloű rehajolt, eí s lassan a laí ny arcaí hoz emelte a veí raí ztatta pen -
geí t.
Ki fogja vaí gni a nyelveí t. Feí mes eí rzeí s fedte be Loretta íínyeí t, eí s hűí zta oü ssze a szaí jpadlaí saí t. Dűü h csillo-
gott a komancs meí lykeí k szemeí ben, ragyogva eí s kegyetlenűü l. A borotvaeí les penge enyheí n meghorzsolta
a laí ny orcaí jaí t.
– Hazűgsaí got csinaí ltaí l az íígeí retedboű l, Keí k Szem. Megmondtam, mit teszek ebben az esetben. Azt hit-
ted, csak jaí ratom a szaí mat, mi? – Feheí r foga megcsillant, ahogyan gűí nyosan elmosolyodott. – A varjak
nagyon boldogok lesznek, eí s messzire elrepűü lnek majd a te hazűg nyelveddel, hogy soha toü bbeí ne faí j-
dííts meg a szíívemet. Ez joí lesz, nem? Megcsinaí ljűk, nem? Amikor a hold megműtatja az arcaí t? Ne menj
el! Itt vaí rj erre a komancsra!
Tokjaí ba dűgta a keí seí t, felaí llt, eí s otthagyta a laí nyt. Loretta elfordíította a fejeí t, eí s laí tta, hogy a toü bbi
feí rfi meí g mindig ott aí ll. Figyeltek eí s vaí rtak. Hallotta, ahogy Farkasoü loű aí tment a toü lgyhoü z, hallotta, ahogy
beszeí l, eí s valaki vaí laszol neki. Majd pataí k hangja dobogott a foü ldoü n, eí s Loretta raí joü tt, hogy az indiaí n el-
lovagolt a deres haí taí n. A toü bbi indiaí n oü sszeszedte a lovaí t eí s elseí taí lt, egyeí rtelműű en csaloí dottan, hogy a
szoí rakoztataí sűk elmaradt.
Amikor az űtolsoí is elment, Loretta a soü teí tedoű eí gboltra meredt. A hold hamarosan feljoü n. Mennyi
idoű re halasztja el Farkasoü loű a kíínzaí saí t? Egy oí raí ra? Kettoű re? Imaí dkoznia kellene, de az eí lete aí reí n sem jű-
tottak eszeí be a szavak. Amy eí s Rachel neí ni keí pei jelentek meg gondolataiban, a szeí p eí s a neheí z idoű k,
amelyeket egyűü tt eí ltek aí t. Henry baí csi nem is volt olyan reí mes, egyaí ltalaí n nem. Proí baí lta mozgatni a
csűkloí jaí t, hogy kiszabadíítsa. A veí kony szííj belevaí gott a boű reí be, de nem lazűlt meg.
Az idoű haladt. Loretta nem tűdta, mennyi telt el. Olyan soü teí t lett, hogy voü roü s-arany sűgarak szaí lldos -
tak a tűű z foü loü tt. Farkasölő hamarosan visszatér, imádkozz, meríts erőt, és köss békét istennel!
Farkasoü loű nem teí rt vissza.
Loretta nem tűdta biztosan, mikor, de a feí lelme lassan aí talakűlt: keveí sbeí oü sszpontosíított arra, hogy
mit tesz majd vele Farkasoü loű , inkaí bb az jaí rt a fejeí ben, ami addig toü rteí nhet, amííg visszateí r. Kíígyoí k, med -
veí k, farkasok, pűmaí k Meg akart halni… de, keí rlek, Istenem, nem aí llatok vacsoraí jakeí nt. Vagy lassan,
meí rgezoű epeí toű l.
Feketeseí g… Mieí rt nem vette eddig eí szre, hogy az eí jszakaí k ilyen soü teí tek? Valami zoü rgoü tt a csalitos -
ban, eí s Loretta kinyűí jtotta a nyakaí t. AÁ rnyak mozdűltak meg. Egy aí llat? Vagy csak a szeí l fűvallata? Fi -
gyelmen kíívűü l hagyva a faí jdalmat, amelyet a hűí saí ba vaí goí szííj okozott, meghűí zta a boű rt. Az arca nyirkos
lett. Hallotta, hogy valami siklik a fűű ben. Egy kíígyoí ? A legkoü zelebbi taí bortűű zre szegezte pillantaí saí t, eí s a
feí nyre oü sszpontosíított. Nem laí tta Farkasoü loű t. Mieí rt nem joü tt meí g vissza?
Hiszteí rikűs neveteí si keí nyszer toü rt raí . Termeí szetesen! A legszoü rnyűű bb kíínzaí st vaí lasztotta… a vaí rako-
zaí st. A soü teí tben egyedűü l elmeí lkedni a halaí lroí l, amely vagy az oű kezei koü zoü tt eí ri, vagy valami vadaí llat aí l -
dozataí vaí teszi. Mire visszateí r, addigra a laí ny gondolatban maí r ezerszer eí s ezerfeí lekeí ppen meghal.
Hold feí nye csillogott a folyoí n, ezűü stoü s feheí ren csillanva meg a hűllaí mokon, eí s feí nyloű feketeseí ggeí vaí l-
toztatva az eí rintetlen felszíínt. Az eí jszakai szeí l olyan szomorűí an sűttogott, mint ahogy az elveszett lel-
kek keresik a magaí nyt. Farkasoü loű a szeí llel szembe emelte arcaí t.
A keze faí jt a koü vek gyűű jteí seí toű l, amiket Fűü st síírjaí hoz hordott oü ssze. Ujjait megfeszíítette, felhűí zta a
teí rdeí t, eí s oü sszefont karjaí t megpihentette rajta. Felsoí hajtott, eí s hagyta a szemeí t lecsűkoí dni, hogy szííve
veí giglebeghessen az emleí kek oü sveí nyeí n: vissza Fűü st szűü leteí seí hez, majd eloű refeleí haladva, eí s űí jrateremt-
ve a sok eí v alatt egyűü tt aí teí lt pillanatokat. Faí jt a visszaemleí kezeí s, de tűdta, hogy baí r a faí jdalom meí lyre
vaí g eí s sebet hagy, ez a seb hamarosan gyoí gyűlni kezd majd.
Az ember nem menekűü lhet el a baí nat eloű l. Veí gűü l íígy is, űí gy is űtoleí ri, jobb, ha most szembesűü l vele.
A nyaka menteí n leí voű izmok megfeszűü ltek. Ahogy maí r oly sokszor megtoü rteí nt vele, a szomorűí saí gaí -
nak a feleloű sseí ge nyomaí ba kell szegoű dnie, eí pp űí gy, mint egy asszonynak a feí rje nyomaí ba. Csak egy paí r
roü vid percig gyaí szolhatja Fűü stoü t. A saí rgahajűí vaí r raí , eí s Farkasoü loű nek vissza kell teí rnie a taí borba.

A soü teí tseí gbe baí műlt, a remegoű aí rnyakra. A folyoí maí sik partjaí n aí lloí faí k teteje foü loü tt veí gtelenbe nyűí loí
csillagfeí nyes eí gboltot laí tott. Soí vaí rogva vaí gyoí dott haza, ahol a mezoű k nem eí rnek veí get, ahol a fűű eí s mes-
qűite illataí toí l eí des szeí l felsoí hajt a folyoí szűrdokai koü zoü tt. Baí rcsak ne botlottak volna bele a baraí tai egy
neí ma saí rgahajűí ba, eí s ne lovagoltak volna hozzaí , hogy elmondjaí k neki!
Loretta hallott valamit. Egy sűsogoí hangot. AÁ llaí t lehajtotta a mellkasaí hoz, eí s dűü boü rgoű szíívvel mereven
baí műlt a soü teí tbe. Egy fekete alak megmozdűlt. Tűdta, hogy ez most nem az oű keí pzeleteí nek szűü lemeí nye.
Keí tseí gbeesetten feszűü lt neki a boű rszííjaknak, amelyek megkoü toü tteí k a kezeit. Majd az aí rny a taí bortűű z pis-
laí koloí feí nyeí nek koü reí be mozdűlt, eí s egy feí rfi alakjaí t vette fel. Egy magas feí rfieí t, aki rűganyos eroű vel
mozgott. Loretta elernyedt a megkoü nnyebbűü leí stoű l.
A feí rfi faí t gyűű jtoü tt, eí s egy tűű zgyűí jtoí ííj segíítseí geí vel meggyűí jtotta a gyűí jtoí st. Ez egy hosszűí , űnalmas
folyamat volt. Loretta laí tta a holdfeí nyben a feí rfi haí tizmainak jaí teí kaí t, ahogy a kis ííjat eloű re-haí tra hűí zo-
gatta. Veí gűü l azonban a sűí rloí daí s szikraí t csiholt, a gyűí jtoí s laí ngra kapott, eí s a fonnyadt fa ragyogoí saí rga
eí letre kelt a soü teí tseí gben. Loretta szeretett volna a meleg koü zeleí ben lenni.
Farkasoü loű tisztaí ra toü roü lte tenyereí t a nadraí gjaí ban, eí s megfordűlt, hogy gondosan veí gigmeí rje a laí nyt.
Loretta szííve majdnem megaí llt a feí lelemtoű l.
A tűű z beboríította feí nyeí vel a feí rfit. Ahogy a soü teí tben a koü rvonala eí lesebb lett, sokkal inkaí bb űí gy neí -
zett ki, mint egy műű veí sz fafaragaí sa, nem pedig egy hűí s-veí r ember. Mellkasa eí s karja reí zszíínben feí nylett,
nadraí gja eí s mokaszinja aranyba oü ltoü zoü tt Remegoű aí rnyak taí ncoltak az arcaí n, eí s elfedteí k az arckifejezeí -
seí t.
Egy paí rdűc kecsesseí geí vel seí taí lt a laí ny feleí , laí ba alig eí rte a foü ldet. Ahogy koü zeledett az aí gyhoz, eloű -
hűí zta keí seí t a tokjaí boí l. Loretta oü sszerezzent. Ahogy a feí rfi leteí rdelt melleí , oű proí baí lt elhűí zoí dni. Az indiaí n
szűí roí , keí kesfekete pillantaí sa oü sszeforrt Lorettaí eí val.
Aneí lkűü l, hogy magyaraí zatot adott volna arra, mieí rt tanűí síít kegyelmet, aí thajolt a laí ny foü loü tt, eí s elvaí g-
ta a karjaí t megkoü toű boű rt. Majd űgyanazzal a gyors pontossaí ggal elvaí gta a laí baí t oü sszekoü toű szííjat, eí s aneí l -
kűü l, hogy megszoí lalt volna, vagy ismeí t raí neí zett volna Lorettaí ra, visszadűgta a keí st a tokjaí ba. Loretta
alig tűdta elhinni, hogy a feí rfi nem tesz valami szoü rnyűű dolgot vele. Lassan felűü lt, megdoü rzsoü lte a csűk-
loí jaí t, eí s koü zben az indiaí nt figyelte. Farkasoü loű a boű rtaí skaí ihoz seí taí lt, eí s kotoraí szott bennűü k. Amikor vis z-
szateí rt, egy darab szaí ríított marhahűí st hajíított a laí ny oü leí be, egy maí sikat pedig megtartott magaí nak.
Kezeí be zaí rva a csekeí ly eí lelmet, Loretta lehajtotta a fejeí t, eí s elnyomta koü nnyeit. EÁ les figyelemmel koü -
vette, ahogy a feí rfi legűggolt a tűű z melleí . Az eí jszakai levegoű csíípte a laí zas boű reí t, de nem mert csatlakoz-
ni hozzaí , hogy megmelegíítse magaí t. A fogaí val leteí pett egy darab hűí st, eí s raí gni kezdte. Legalaí bb nem
kell izgűlnia amiatt, hogy az eí tel meí rgezett-e. Fogalma sem volt, milyen hűí st kapott.
Ahogy az eí telroű l gondolkodott, a gyomra korogni kezdett. UÁ gy eí rezte magaí t, mintha egy eí vszaí zada
nem evett volna. Szeí tnyitotta a kezeí t, eí s tanűlmaí nyozni kezdte a hűí st. Nagyon hasonlíított az otthoni
szaí ríított oű zhűí shoz. A nyaí l oü sszefűtott a szaí jaí ban. Farkasoü loű a tűü zet baí műlta; vagy nem vett tűdomaí st
Lorettaí roí l, vagy csak űí gy csinaí lt. A laí ny lopva harapott egy falatot. Csodaí latos fűü stoü s ííz toü ltoü tte meg a
szaí jaí t, ahogy a raí goí s rostokat a nyelveí vel goü rgette. Raí pillantott az indiaí nra, eí s űí gy gondolta, egy fűtoí
mosolyt laí t az arcaí n. De amikor megint visszaneí zett raí , a feí rfi szaí ja maí r felvette a megszokott mogorva
vonalakat, aí llizma pedig csomoí kba hűí zoí dott a raí gaí stoí l.
Loretta meí g egy aproí falatot harapott. Majd egy nagyobbat. A hűí snak nagyszerűű ííze volt; nem tűdott
eleí g gyorsan nyelni. A gyomra megint korgott, olyan hangosan, hogy Farkasoü loű is raí neí zett. Loretta elfor-
díította a fejeí t, eí s abbahagyta a raí gaí st, vonakodott Farkasoü loű tűdtaí ra hozni, hogy teí nylegesen eí lvez vala-
mit, amit oű adott neki. Abban a pillanatban, hogy a feí rfi maí sfeleí neí zett, a szaí jaí ba toü mte a maradeí kot.
Amikor az indiaí n befejezte az adagjaí t, visszahozta a maí sik boü leí nyszoű rmeí t onnan, ahova koraí bban
rűí gta, eí s a haí taí ra fekve elnyűí jtoí zott. Ujjaival csettintve a mellette leí voű helyre műtatott. Loretta, az aí gy
legszeí leí hez hűí zoí dva, az oldalaí ra fekve oü sszekűporodott. Felpattant, amikor a feí rfi kezeí t eí rezte a hajaí -
ban. Amikor eí szrevette, hogy az indiaí n egy tincset a csűkloí ja koü reí font, tehetetlen dűü h aí radt szeí t benne.
Nyomorűí saí gosan eí rezte magaí t, mikoü zben aí toü lelte testeí t, hogy veí dekezzen a hideg ellen. Tűí lsaí gosan
bűü szke eí s tűí lsaí gosan ijedt volt ahhoz, hogy az indiaí n mellett keressen meleget a szoű rme alatt. A feí rfi

felsoí hajtott eí s aí síított, koü zben a takaroí egyik sarkaí t a laí nyra teríítette. Veí letlenűü l? Vagy szaí ndeí kosan?
Loretta nem tűdta.
Meleg sűgaí rzott az indiaí n testeí boű l, eí s azonnal elkezdte felmelegííteni a laí ny haí taí t. Loretta kűü zdoü tt a
vaí ggyal, hogy koü zelebb hűí zoí djon hozzaí , eí s meí g szorosabban oü lelte magaí t. Valoí jaí ban nem is volt olyan
hideg ezen az eí jjelen. Csak az eí geí se miatt tűű nt űí gy. OÁ , de oű nagyon faí zott. Annyira faí zott, hogy rosszűl
eí rezte magaí t: belűü l forroí n, kíívűü l remegve. Amikor becsűkta a szemeí t, a feje forgott. Baí rcsak Farkasoü loű
toü bb faí t dobna a tűű zre!
Maí sodpercek teltek el, percekkeí tornyosűltak, eí s Loretta meí g mindig didergoű gomboí ckeí nt, oü sszekű-
porodva fekűü dt. A komancs mozdűlatlan volt mellette. Meleg szivaí rgott a testeí boű l, invitaí loí n aí radva Lor-
etta feleí . A laí ny hegyezte a fűü leí t, hogy a feí rfi leí legzeí seí boű l megproí baí lja megaí llapíítani, eí bren van-e meí g.
OŐ rűü lt lenne, ha koü zelebb hűí zoí dna hozzaí , hacsak nem alszik. Ha alszik, soha nem fogja megtűdni, nem
igaz? EÁ s akkor felmelegííthetneí magaí t, eí s abbahagyhatnaí a didergeí st. Biztosan alszik. Egyeí bkeí nt senki
nem tűdna ilyen nyűgodtan fekűü dni.
Fenekeí t egy kicsit arreí bb tolta, majd visszatartotta a leí legzeteí t. A feí rfi nem mozdűlt. Loretta hosszűí
ideig fekűü dt íígy, figyelve, vaí rakozva. Semmi. Egy centimeí tert megint arreí bb hűí zoí dott. Az indiaí n toü keí le -
tesen mozdűlatlan maradt. Loretta egy kicsit lazíított, de oí vatosan, hogy nehogy megeí rintse Farkasoü loű t.
Paí r percen belűü l felmelegszik eí s megkoü nnyebbűü l, az indiaí n pedig semmiroű l nem fog tűdni.
A feí rfi figyelmezteteí s neí lkűü l az oldalaí ra fordűlt. Neheí z karjaí t a laí ny derekaí ra dobta, szeí les kezeí t
szeí tnyitotta Loretta hasaí n, koü zvetlenűü l a melle alatt. Olyan koü nnyedseí ggel, hogy megijesztette Lorettaí t,
keí nyelmesen magaí hoz hűí zta a laí nyt, napeí gette combjaí t veí gigdoü rzsoü lve a szoű rmeí vel. Kipaí rnaí zott mell -
kasa tűű zforroí volt Loretta haí taí nak. Behajlíította a teí rdeí t, hogy a combja boü lcsoű keí nt siműljon a laí ny
combjaí hoz. Loretta, nem tűdvaí n, mire szaí míítson, neí haí ny percig mereven fekűü dt, eí s elkeí pzelte a leg-
rosszabbat.
Az indiaí n belefűí rta az orraí t a hajaí ba, leí legzete meleget ontott a fejboű reí re. Alűdt? Loretta a tűü zet baí -
műlta, idegveí gzoű deí sei a feí rfi minden egyes leí legzetveí telekor, űjjainak minden egyes rezdűü leí sekor riasz-
toí keí nt műű koü deí sbe leí ptek.
Testeí nek hoű je lassan elűű zte a hideget Lorettaí boí l. A laí ny szemheí ja elnehezűü lt. A faí k tetejeí n sűttogoí
szeí l most beí keí snek tűű nt, nem ijesztoű nek. A mozgoí aí rnyak, amelyek oí raí kon aí t rettegeí ssel toü ltoü tteí k el,
most azzaí vaí ltak, amik teí nylegesen voltak: mozgoí aí rnyakkaí .
Valahol a soü teí tben egy faaí g reccsent. Valamilyen nagyvad, gondolta Loretta. De ez most nem szaí míí -
tott. Farkas, medve, preí rifarkas vagy pűma. Farkasoü loű , a rettenetes, itt volt mellette. Semmi nem meri
baí ntani oű t.
Gondolatai elvaí ndoroltak, eí s homaí lyossaí vaí ltak. Szomorűí saí g aí radt veí gig rajta, amikor eszeí be jűtott
a loí . Ellazűlt, eí s fogva tartoí jaí hoz bűí jt. A kimerűü ltseí g koromfekete takaroí ja boríította be.
Egy leí gy zűü mmoü goü tt Loretta feje koü rűü l. Halvaí nyan felismerte a hangot, eí s tűdta, hogy eleí rkezett a reg-
gel, eí s a komancs ott fekszik mellette. Elmeí jeí nek egy maí sik, soü teí tebb, aí rnyeí kosabb reí szeí ben, ahol a
reí maí lmok bűí jtak meg, a zűü mmoü geí s feleroű soü doü tt, eí s visszavitte oű t az idoű ben, egy maí sik fűü lledt reggelre,
maí s legyek hangos zűü mmoü geí seí hez, eí s a borzalomhoz. A bűí voí pinceí ben volt. Fűrcsaí n csoü ndes volt kint.
A teheí n nem boű goü tt. A csirkeí k nem kotkodaí csoltak. A disznoí k nem roü foü gtek. A legyek zűü mmoü geí seí t le-
szaí míítva semmi nem hallatszott, csak a neheí z csoü nd. A zűü mmoü geí s talaí n azeí rt tűű nt olyan hangosnak,
mert nem volt maí s hang a haí zban. Egy dolog biztos volt: a komancsok maí r elmentek. Nem volt toü bb in -
diaí nűü voü lteí s. Sem toü bb neveteí s. Apa nem baí nnaí , ha most eloű joü nne, űgye? Baí r meí g nem joü tt vissza, ahogy
megíígeí rte.
Loretta kezeí t az ajtoí eí rdes deszkaí inak nyomta, eí s feltolta. A zsaneí rok nyikorogtak, eí s napfeí ny aí rasz -
totta el vakíítoí feí nnyel az arcaí t. Felbotladozott a leí pcsoű n, majd kibotorkaí lt az űdvarra. A szeí l feleroű soü -
doü tt, eí s valami keí k anyagdarabot lobogtatott, amely paí r leí peí sre toű le a foü ldoü n hevert. Loretta nem neí zett
raí .
Hanem beseí taí lt a haí zba. Fel a tornaí cra, aí t az ajtoí n, be a konyhaí ba. Cipoű jeí nek talpa forroí n eí gette, de
nem toü roű doü tt vele. Maí r reí g a haí ziműnkaí val kellene foglalkoznia. Meí g nem csinaí lta meg a fejeí st, nem

etette meg a disznoí kat eí s a csirkeí ket. Apa szoü rnyen ideges lenne, ha feleí bredne, eí s itt talaí lnaí oű t leí zen-
geni.
Fel fog ébredni. Hamarosan. OŐ is eí s Anya is. Csak elveí gzi a haí ziműnkaí t, ahogy aí ltalaí ban. EÁ s azűtaí n ha-
marosan fel fognak eí bredni. Műszaí j.
A tejesvoü doü r fogantyűí ja felhoí lyagosíította Loretta tenyereí t, ahogy felemelte eí s kivitte a konyhaí boí l az
űdvaron aí t a pajtaí ba. Eloű szoü r eí szre sem vette, annyira elmerűü lt a gondolataiban; veí gűü l azonban a faí jda-
lom elkezdte piszkaí lni oű t valahol az elmeí je taí voli reí szeí n, eí s visszaraí ntotta oű t a valoí saí gba. Ekkor hallot-
ta meg a legyeket. A zűü mmoü geí s annyira hangos volt, hogy Loretta lassíított a leí ptein, eí s megfordűlt. Le -
gyek. Ott hemzsegtek koü rűü loü tte, raí szaí lltak, a rűhaí jaí n keresztűü l belecsííptek, eí s a boű reí n maí szkaí ltak min-
denhol, ahol a teste fedetlen volt.
Haí rom meí terre toű le a keí k anyag meí g mindig ott lebegett a szeí lben, eí s Lorettaí t híívogatta. OŐ azonban
idegesen a haí z feleí pillantott: csakhogy a haí z szeí nneí eí gett. A megmaradt romokboí l aproí gomolyagok -
ban fűü st szaí llt felfeleí .
Szoü rnyűű szag taí madta meg Loretta orrlyűkait. Tűdta, honnan joü n a szag. Nem fog leneí zni a keí k
anyagra. Az eí gre emeli a szemeí t, eí s minden egyebet kizaí r a vilaí gboí l. Ha eleí g eroű sen koncentraí l, minden
el fog műí lni. Ez biztos! Anya azt mondta, minden valoí ra vaí lik, ha az ember igazaí n akarja. EÁ s Loretta
akarata most eroű sebb volt, mint valaha. Műszaí j volt. Kűü loü nben mindez valoí saí g lesz. EÁ s a szűü lei… a szűü lei
akkor maí r nem…
Elszaí ntsaí ga elleneí re, hogy nem neí z le raí , Loretta pillantaí sa meí gis a keí k anyagdarabra vaí ndorolt. A
foü ld forogni kezdett vele. Nem kapott levegoű t. Nem. Ezt akarta kiaí ltani: Nem!
Loretta hirtelen feleí bredt, eí s kezeí t a fűü leí re szoríította. Legyek. Meí g hosszűí percekig a valoí saí g eí s a
reí maí lom koü zoü tti feí lelmetes hintaí ba zaí rva maradt. Majd egy keí rges kezet eí rzett a csűpasz rekeszizmaí n,
eí s űjjbegyeket, amelyek a melleí t simogattaí k. A komancs. Az aí lom eí s a valoí saí g oü sszefolyt. Legyek, indiaí -
nok, veí r. Nem kapott levegoű t. Hirtelen felűü lt, proí baí lta ledobni magaí roí l az indiaí n karjaí t, de az a blűí za
alatt volt. EÁ s meí g mindig fogta a hajaí t is. Zihaí lva kűü zdoü tt, hogy kiszabadíítsa magaí t.
– AÁ lomvilaí gban jaí rtaí l, mi? – Ujjai meí g jobban szoríítottaí k, meleg paí ntkeí nt tekeredve a laí ny felkarjaí ra.
Pillantaí sa Loretta pillantaí saí ban kotoraí szott: kűtatva, olvasva benne. A laí ny soí vaí rogva szeretett volna
maí sfeleí neí zni, de nem tűdott. – Valami rossz helyen, nem?
Loretta nyaka megmerevedett. Nem tűdott boí lintani, nem is akart. A feí rfi kíívaí ncsi volt az aí lmaí ra, de
meí g ha tűdna is beszeí lni, akkor sem tűdnaí elmagyaraí zni neki. Meg sem proí baí lnaí . A feí rfi veí gűü l leenged-
te a karjaí t, eí s felneí zett a napra.
– Nei te-bitze utsa-e-tah, eí n bizony eleí g eí hes vagyok. Elseí taí lűnk, hogy kimossűk az aí lmot az arcűnk-
boí l, joí ? Azűtaí n szerzűü nk hűí st, amit megsűü thetűü nk.
Felaí llt. Loretta nem akarta megeí rinteni, ezeí rt, meí g mieloű tt a feí rfi a karjaí t nyűí jtotta volna feleí , feltaí -
paí szkodott. Az eroű feszííteí se hiaí bavaloí volt. Amint talpra aí llt, az indiaí n megragadta a koü nyoü keí t, eí s maga
melleí hűí zta. Ahogy elhagytaí k a taí bortűü zek koü zponti koü reí t, Farkasoü loű kiaí ltott valamit. A feí rfiak koü zűü l
neí haí nyan felpillantottak, eí s komancsűl vaí laszoltak.
Farkasoü loű , szorosabban markolva a laí ny karjaí t, a folyoí feleí iraí nyíította.
– Az űnokatestveí rem ma reggel elejtett egy vadat. Friss hűí sa van. Te is eí hes vagy, nem?
Loretta valoí jaí ban nem volt az, de boí lintott, mert feí lt attoí l, hogy felmeí rgesííti az indiaí nt. Meí g mindig a
reí maí lma hataí sa alatt volt, visszataszíítoí nak talaí lta az indiaí n kezeí nek sűí lyaí t a karjaí n. Mindoü sszesen any-
nyit tűdott, hogy az indiaí n jelen lehetett azon a napon, amikor az anyja meghalt. Farkasoü loű arca jelleg -
zetes volt, de Loretta olyan sokkban volt aznap, hogy nem emleí kszik mindenre, amire kellene.
UÁ gy saccolta, hogy a feí rfi a harmincas eí veinek elejeí n jaí rhat, tehaí t eleí g idoű s ahhoz, hogy reí szt vehe -
tett azon a rajtaűü teí sen, eí s meí g szaí z maí sikon koraí bban. A komancs fiűí k fiatalon lettek harcosok, neí haí -
nyan maí r akkor reí szt vettek az elsoű veí rfűü rdoű jűü kben, amikor annyi idoű sek voltak, mint Amy.
Csengoű hang szoí lalt meg a fűü leí ben. A koü rűü loü ttűü k leí voű vilaí g termeí szetellenesen feí nyesnek tűű nt. Utaí lta
magaí t amiatt, hogy olyan szelííden koü veti az indiaí n karjaí nak űtasíítaí saí t. Ahogy mentek, aproí kavicsok eí s
csalaí n vaí gott a talpűkba. Loretta egyszer lemaradt: egy laí bon űgraí lt, mikoü zben proí baí lt kiszedni valamit

a nagylaí bűjjaí boí l. Nem vaí rta el, hogy az indiaí n megaí lljon, de a feí rfi megtette. Miűtaí n megszabadűlt a ra -
gadoí s dologtoí l, eí s folytattaí k űí tjűkat, űí gy tűű nt, az indiaí n figyelmesebben vaí lasztja meg űí tjűk oü sveí nyeí t.
Amikor a folyoí hoz eí rtek, a feí rfi balra fordűlt.
– To-hobt Pah-e-hona, Keí k Vííz Folyoí . Ti Brazosnak híívjaí tok, mi? – Eloű refeleí műtatott. – Pah-gat-su, a
víízfolyaí son felfeleí . – Egyik nagyűjjaí val a vaí lla moü goü tt haí traboü kve azt mondta: – Te-naw, a víízfolyaí ssal
egy iraí nyban. Figyelj joí l, Keí k Szem, eí s tanűlj! A tosi tivo nyelv szenny az eí n szaí mban.
Hanghordozaí sa kizoü kkentette Lorettaí t. Szenny a szaí jaí ban? Ha annyira űtaí lta a feheí reket, mi a feneí -
eí rt rabolta el oű t? A víízfolyaí son felfeleí , a víízfolyaí ssal egy iraí nyban, nem emleí kezett a szavakra. Nem is
akart. Ez a gyilkosok nyelve. Csak azt akarta, hogy megszabadűljon az egeí sz szűtykos taí rsasaí gtoí l.
Egy maí sik koű doü foü tt bele a talpaí ba, eí s a leí peí st elteí vesztve oü sszerezzent. A feí rfi elengedte a koü nyoü keí t,
eí s a karjaí ba emelte a laí nyt. Ez annyira meglepte Lorettaí t, hogy ha tűdott volna, felsikolt. Pillantaí sűk
oü sszeforrt: Farkasoü loű szeme gűí nyosan, Lorettaí eí elkerekedve baí műlt.
Baí r most az indiaí n vitte Loretta sűí lyaí t, a laí ny testtartaí sa olyan keí nyelmetlen volt, hogy ha nem ka-
rolja aí t a feí rfi nyakaí t, haí ta ki lesz teí ve a ketteí toü reí s veszeí lyeí nek. A feí rfi csak aí llt, neí zte Lorettaí t eí s vaí rt. A
laí ny szaí ja kiszaí radt. Azt kíívaí nta, baí rcsak megint a vaí llaí ra dobnaí oű t, eí s veí ge lenne ennek. Nem volt tűí l -
saí gosan megtiszteloű , mikor egy zsaí k gabonakeí nt cipelte, de űí gy legalaí bb nem kellett belekapaszkodnia.
Az az elszaí nt csillogaí s, amelyet Loretta mostanra kezdett tűí lsaí gosan is joí l ismerni, lopoí dzott a feí rfi
szemeí be. Egy kicsit feldobta a laí nyt, nem eleí g eroű sen ahhoz, hogy elejtse, de eleí g eroű sen ahhoz, hogy
megijessze. Loretta oü sztoü noü sen aí tkarolta az indiaí n nyakaí t. A feí rfi ajka eleí gedett vigyorra hűí zoí dott.
Olyan vigyorra, amely eí ppolyan tisztaí n elaí rűlta, mintha szavakkal mondta volna el, hogy az űtolsoí szoí
az oü veí lesz, mindig. Megint elindűlt.
Izmainak kemeí ny koü telei, amelyek a nyakaí n lefeleí hűí zoí dtak, Loretta űjjai alatt hűllaí moztak, meleg
boű re olyan sima volt, mint a finoman erezett aí llatboű r. Selymes eí s neheí z haja a laí ny űjjperceit doü rzsoü lte.
A csűkloí ja alatt eí rezte vaí llaí nak eí rdes sebeí t, amelyet Rachel neí ni pűskagolyoí ja okozott. Ahogy vissza-
emleí kezett a vaí gaí sra, amelyet eloű zoű eí jszaka ejtett magaí n, Loretta elmeí laí zott azon, vajon haí ny seí rűü leí se
lehet. Mineí l toü bb idoű t toü ltoü tt vele, fűrcsa moí don annaí l keveí sbeí vette eí szre a forradaí st az arcaí n. Olyan
arca volt, amely joí l viselte a toü keí letlenseí geket: finoman rajzolt vonaí sokkal eí s szíívoí s, napbarníította boű r -
rel, amely olyan csiszolatlan, mint az eí les kanyonok, eí s a veí gtelen mezoű k, ahonnan szaí rmazott
Egy kiaí lloí lapos sziklaí hoz vitte a laí nyt a folyoí szeí leí neí l, majd gyengeí den laí bra aí llíította. Elnyűí jtoí ztak
egymaí s mellett a koű aí gyon. Ahogy Loretta vizet froü cskoü lt az arcaí ra, a hideg vííz mennyei eí rzeí s volt az
eí gett boű reí nek. Elszaí ntan, hogy figyelmen kíívűü l hagyja a komancs keí nyelmetlen koü zelseí geí t, eí s kihasz-
naí lja az engedeí lyt, amelyet a feí rfi ad neki, eloű reí bb csűí szott a sziklaí n. Fejeí t beledűgta a víízbe, eí s űjjaival
veí gigsimíította a hajaí t, hogy eltaí volíítsa a gallyakat eí s a koszt, amely akkor kerűü lt bele, amikor leesett a
loí roí l. Miűtaí n amennyire csak tűdta, kicsavarta a vizet a hosszűí fűü rtoü kboű l, felsoí hajtott, keí t tenyereí boű l
cseí szeí t formaí zott, eí s nagyot ivott a sebes aí rboí l. Amikor leengedte a karjaí t, a tűü koü rkeí pe csillogott fel raí .
Saí padtan eí s aranyszíínűű en eí les ellenteí tben aí llt a mellette leí voű bronzboű rűű , soü teí t hajűí feí rfival. Ahogy
meglaí tta magaí t az indiaí n mellett, a reí maí lomszerűű helyzet, amelyben volt, meí g valoí saí gosabbnak tűű nt.
Megfordűlt, hogy raí neí zzen, eí s űgyanebben a pillanatban a feí rfi is feleí fordíította a tekinteteí t. Toü bb
szíívdobbanaí snyi ideig csak fűü rkeí szteí k egymaí st.
– Meí g a vííz is a mi dalűnkat eí nekli – soí hajtott Farkasoü loű , eí s teí rdre ereszkedett, mikoü zben megint a
csillogoí tűü koü rkeí pekre pillantott.
Loretta, tűí l faí radtan ahhoz, hogy eí rtelmet tűlajdoníítson a dolgoknak, aí llva maradt. Az indiaí n dalai-
nak eí s isteneinek semmi koü ze nem volt oű hozzaí . Farkasoü loű laí bra űgrott, eí s Lorettaí nak ismeí t el kellett vi -
selnie a feí rfi kezeí t a karjaí n, ahogy visszaseí taí ltak a taí borba.
Farkasoü loű űnokatestveí re a kialűdt tűű z mellett gűggolt, eí s egy nyűlat nyűí zott, amikor oű k megeí rkeztek.
Loretta, aki azonnal oí vatossaí vaí lt, a szoű rmeaí gyhoz ment. Koü zoü mboü sseí get tettetve elkezdte kisimíítani a
gűbancokat a hajaí boí l. Farkasoü loű csatlakozott a maí sik feí rfihoz, eí s komancsűl taí rsalgott vele, amííg befe -
jezteí k a hűí s eloű keí szííteí seí t eí s nyaí rsra hűí ztaí k a nyűlat. Miűtaí n egy alacsony tűü zet raktak, a nyaí rsat a foü ld -
be szűí rtaí k olyan szoü gben, hogy a nyűí l a laí ngok felett loí gjon, eí s lassan megsűü lhessen.
Amikor veí geztek a hűí s elhelyezeí seí vel, mindkeí t feí rfi megfordűlt, hogy Lorettaí ra neí zzen. A hanghor-
dozaí sűkboí l Loretta arra koü vetkeztetett, hogy veszekednek. Tovaí bb feí sűü lte űjjaival nedves hajaí t; azt kíí -
vaí nta, baí rcsak tűdnaí , miroű l beszeí lgetnek, eí s azeí rt imaí dkozott, hogy remegoű keze el ne aí rűlja oű t.

Egy víízcsepp goü rdűü lt veí gig a gerinceí n a tarkoí jaí toí l, amely eí ppoly hűű voü s volt, mint a gondolatai. Miű -
taí n Farkasoü loű szabadon engedte oű t az eloű zoű eí jjel, nem hűí zta ki a karoí kat. Vajon azt tervezte, hogy űí jra
megkoü ti? Hosszűí hajaí t faí tyolkeí nt hasznaí lva lopva a feí rfira pillantott. Az indiaí n oű t neí zte. Az űnokatest-
veí re koü zben felemelte a karjaí t, belerűí gott a porba, eí s nagy leí peí sekkel eltaí vozott.
Az ezt koü vetoű csoü ndtoű l Loretta idegveí gzoű deí seinek műű koü deí se felpoü rgoü tt. Egy aí rnyeí k vetűü lt raí , eí s Lor -
etta tűdta, hogy Farkasoü loű megmozdűlt eí s odaaí llt melleí . Neí haí ny veí gtelennek tűű noű perc űtaí n fel merte
emelni a fejeí t. Toü bbeí maí r nem laí tszott harag a feí rfi arcaí n. Valoí jaí ban meglepettnek tűű nt. Lehajolt a laí ny
eloű tt, indigoí keí k szeme metszoű n eí s fűü rkeí szoű n neí zett raí .
Loretta, nyűgtalanűl eí s bizonytalanűl a feí rfi koű medaí ljaí t baí műlta. Farkasoü loű megeí rintett egy majd-
nem szaí raz hajfűü rtoü t, eí s űjjaival megdoü rzsoü lte, hogy ellenoű rizze a strűktűí raí jaí t. Majd megragadta a laí ny
aí llaí t. Nagyűjja eí s a toü bbi űjjbegye megfeszűü lt a laí ny szaí jaí nak keí t oldalaí n, oü sszenyomva Loretta ajkait.
Amikor Loretta megint felpillantott, pillantaí sűk talaí lkozott: kűtatoí n, nem beszeí lve, a neveteí s minden
nyomaí t neí lkűü loü zve.
A halott nyűí l neheí zkes, eí des szaga hozzaí tapadt a feí rfihoz. Loretta elűtasíítoí n proí baí lt elhűí zoí dni toű le,
de a feí rfi szoríítaí sa koü nyoü rtelen volt. Nagyűjjaí t veí gigsimíította a laí ny szeí thűí zott alsoí ajkaí n, eí s koü zben soü -
teí t arca olyan koü zel hajolt Lorettaí hoz, hogy leheletűü k oü sszekeveredett a laí nyeí gyors eí s felszíínes, az indi-
aí neí lassűí eí s űü temes volt.
Baí rmennyire is neheí z volt beismerni, Loretta tűdta, hogy ha meí g neí haí ny napig Farkasoü loű foglya lesz,
akkor maí r teljes meí rteí kben csak a tűí leí leí sre fog oü sszpontosíítani. Szinte laí tta magaí t, ahogy űgrik, hogy
engedelmeskedjen a feí rfi parancsainak, panasz neí lkűü l elviseli az indiaí n eí rinteí seí t, eí s kegyelemeí rt koü -
nyoü roü g, amikor a feí rfi felmeí rgesedik. Ha hagyja, hogy ez megtoü rteí njeí k, hogyan fog majd valaha is bele-
neí zni a sajaí t emberei szemeí be, ha valahogyan sikerűü l elmenekűü lnie?
EÁ s hogyan fog szembeneí zni sajaí t magaí val?
Mintha megeí rezte volna, mire gondol a laí ny, Farkasoü loű arckifejezeí se gűí nyossaí vaí lt. Elengedte oű t, a
sarkaí ra űü lt, eí s pillantaí saí t leengedte, hogy arcaí tlan lassűí saí ggal veí gigpaí sztaí zza Loretta testeí t, amitoű l a
laí ny orcaí ja tűű zbe borűlt.
Farkasoü loű szaí maí ra oű csak egy vagyontaí rgy volt: valami, amit szabadon ciroí gathat eí s neí zegethet,
mint egy csecsebecseí t, amelyeí rt fizetett. Mikor eí rkezik el a pillanat, amikor maí r nem eleí gííti ki az, hogy
egyszerűű en csak baí műlja oű t? Az eí geí se maí r jobb volt, a laí za szinte eltűű nt. Ha a betegseí ge miatt halogatta,
hogy magaí eí vaí tegye, akkor az idoű maí r veí szesen fogyott.
Egy pillanattal keí soű bb felaí llt, behajlíította az egyik űjjaí t Loretta eloű tt, eí s azt mondta:
– Keemah.
Loretta elkezdett felaí llni, majd hirtelen visszafogta magaí t. Egy forroí dűdor alakűlt ki a torkaí ban. Ha
most ilyen koü nnyen engedelmeskedik neki, legkoü zelebb meí g koü nnyebbnek talaí lnaí majd, eí s hamarosan
űí gy űgraí l majd, ahogy az indiaí n fűü tyűü l. Ezt akarja? Tűí leí lni mindenaí ron? Nem.
Alig gyoü kerezett meg benne az ellenkezeí s, az indiaí n keze maí ris megfogta a bal karjaí t. A koü vetkezoű
pillanatban pedig talpra raí ntotta oű t. A laí ny, miűtaí n taí molyogva megproí baí lta visszanyerni az egyensűí -
lyaí t, haí travetette a fejeí t, eí s ellenseí gesen a feí rfira neí zett. Az indiaí n vaí laszkeí nt maga melleí raí ntotta.
– Ne tedd proí baí ra a tűü relmemet, Keí k Szem! A lovam holtan fekszik miattad. Meí g nincs tűí l keí soű ah-
hoz, hogy megbűü ntesselek, mi? Keemah, gyere! Ismered a szoí t.
Hangja hűrokkeí nt tekeredett Loretta koü reí : eí rdesen eí s hajthatatlanűl. A szavakat olyan eltűí lzott las-
sűí saí ggal eí s vilaí gossaí ggal ejtette ki, hogy a laí ny űí gy eí rezte magaí t, mint egy kűtya, akit eí ppen a poí raí zhoz
szoktatnak Amikor az indiaí n megfordűlt, eí s proí baí lta oű t magaí val hűí zni a dolgainak kűpaca feleí , Loretta
a foü ldbe fűí rta a sarkaí t. A feí rfi Loretta szaí maí ra elkeí pzelhetetlen eroű vel szoríította meg eí s hűí zta oű t en-
gesztelhetetlenűü l eloű re. Proí baí lta lefeszííteni magaí roí l az űjjait, de azok olyanok voltak, mint az aceí lkar-
mok
Amikor odaeí rtek a feí rfi boű rtaí skaí ihoz, az elengedte a laí nyt, eí s aí tkűtatta a dolgait, amííg nem talaí lt egy
hűí zoí zsinoí ros erszeí nyt. Miűtaí n meglazíította a zsineget, megragadta a laí ny kezeí t, eí s egy adag szaí ríított
gyűü moü lcsoü t eí s dioí t oü ntoü tt a tenyereí be. Loretta egy pillanatra elszeí gyellte magaí t, hogy ennyi gondot
okozott az indiaí nnak, amikor oű csak enni akart adni neki, de ez az eí rzeí s gyorsan elszaí llt.

Baí r eí hesnek eí rezte magaí t, Lorettaí nak nem sok vaí lasztaí si lehetoű seí ge volt, eí s meghűnyaí szkodni nem
akart. Keveí s moí dja volt a menekűü leí sre. Felkeí szűü lve a feí rfi reakcioí jaí ra megbillentette a tenyereí t, eí s az
indiaí n felajaí nlaí saí t a foü ldre oü ntoü tte. Sok mindenre raí veheti oű t Farkasoü loű , de az eveí sre nem.

Tizedik fejezet
Mire a nyűí lhűí s megsűü lt, Farkasoü loű elbizonytalanodott azzal kapcsolatban, hogy boü lcs dolog volt-e
nem megbűü ntetni a foglyaí t az eloű zoű eí jjelen. Loretta a foü ldre dobta az eí teleí t. Amikor vizet ajaí nlott neki,
kioü ntoü tte. Eloű bb-űtoí bb nem lesz maí s lehetoű seí ge, mint megbűü ntetni a laí nyt.
Amikor Voü roü s Boü leí ny eí s keí t baraí tja aí tballagott hozzaí jűk, hogy egyenek a nyűí lboí l, amelyet Voü roü s Boü -
leí ny elejtett, Farkasoü loű egyik szemeí t folyamatosan a laí nyon tartotta, remeí lve, hogy van annyi esze, hogy
joí l viselkedik. Voü roü s Boü leí ny mosolygott, ahogy leteí rdelt a tűű z mellett. Vagy elfelejtette maí r a laí nnyal
kapcsolatos vitaí jűkat, vagy egy űí jabb koü rre keí szűü lt.
– Joí az illata, mi, Farkasoü loű ? – keí rdezte. – Kinek van szűü kseí ge asszonyra, mi?
– A feleseí gek csak zseí mbeskednek. – Nyíílkeí szíítoű , Voü roü s Boü leí ny egyik baraí tja eloű rehajolt, hogy el-
csenjen egy darab hűí st a nyűí l laí baí boí l. Nyíílkeí szíítoű nek, aki olyan veí kony volt, mint a fegyverek, amelye -
ket keí szíített, eí s ha oldalt aí llt, szinte nem is laí tszott az aí rnyeí ka, toü bb szűü kseí ge volt az asszonyokra, mint
baí rmelyik harcosnak, akit Farkasoü loű ismert. – Inkaí bb odasettenkedek maí sok kűnyhoí jaí hoz. Mieí rt feszíít -
sek ki egy koü telet, eí s neí zzem űgyanazt a veí n boszorkaí t minden eí jszaka?
– Csak leí gy oí vatos, nehogy egy feí lteí keny feí rj elkapjon! – Farkasoü loű levette a nyűlat a nyaí rsroí l, eí s koü z -
ben megraí zta az egyik kezeí t, amikor a sistergoű hűí s megeí gette az űjjaí t. – Nekem tetszik az a gondolat,
hogy van egy asszony a kűnyhoí mban. A telek hosszűí ak tűdnak lenni, ha nincs, aki felmelegííti a boü leí ny -
koü ntoü soü det.
Voü roü s Boü leí ny a saí rgahajűí t fűü rkeí szte.
– Ha ezeí rt akarod ezt a noű t, bolond vagy. A feheí r noű űí gy fekszik alattad, mint egy darab koű .
Farkasoü loű egy darab aí llatboű rre helyezte az elszenesedett hűí st. A saí rgahajűí feleí pillantva megvonta a
vaí llaí t.
– Egy koü vet is meg lehet műnkaí lni, hogy az ember szűü kseí gleteit szolgaí lja. Egy joí tanaí rral talaí n oű is
tűű rhetoű lesz.
Voü roü s Boü leí ny felaí llt, eí s a szoű rmeaí gyhoz seí taí lt. Baí r Farkasoü loű a hűí s foü leí hajolva maradt, teljes meí rteí k -
ben eí rezte a laí ny feí lelmeí t. Voü roü s Boü leí ny megragadta Loretta hajaí t, eí s haí trafeszíítette a fejeí t.
Angolűl beszeí lt hozzaí :
– Joí kis idoű t toü ltűü nk majd egyűü tt, mi, asszony? – Halk neveteí ssel veí gighűí zta tenyereí t a laí ny testeí n,
kegyetlenűü l megszorongatva Loretta melleí t Farkasoü loű laí gy boű ringeí n keresztűü l. – Amííg megtaníítom ne-
ked, hogyan jaí tszd a mi jaí teí kainkat.
Farkasoü loű , meí g mindig gűggolva, eí s keí seí t lazaí n az egyik kezeí ben tartva, laí bűjjhegyre emelkedett eí s
megfordűlt. Ha valaki elbaí nhat a laí nnyal, az oű maga lesz.
– Hagyd beí keí n!
– Hagyjam beí keí n? – Voü roü s Boü leí ny megraí ngatta a laí ny hajaí t. – Unokatestveí r, űgye nem akarsz vitaí ba
keveredni velem egy bűü doü s saí rgahajűí miatt?
A laí ny szeme oí riaí sira kerekedett a feí lelemtoű l. Vaí llait oü sszehűí zva űü lt, karjaí val a melleí t veí dte egy
űí jabb megbecstelenííteí stoű l, nyakaí t elfordíította, hogy enyhíítse a faí jdalmat, amit Voü roü s Boü leí ny okozott a
haja hűí zaí saí val.
– Ha akarsz magadnak egy saí rgahajűí t, akivel jaí tszhatsz, Voü roü s Boü leí ny, menj, eí s lopj egyet magadnak!
Az ott hozzaí m tartozik.
Voü roü s Boü leí ny raí pillantott a Farkasoü loű kezeí ben tartott keí sre.
– Harcolni akarsz? Mindig is megosztoztűnk mindenen.
– Kiveí ve az asszonyainkat.
– OŐ egy rabszolga, nem egy asszony.
– A proí feí cia asszonya.
– Ai-ee! – Ishatay, Gyalaí zatos Preí rifarkas leí pett a tűű zhoü z, hogy a keí t űnokatestveí r koü zeí aí lljon. – Bo -
lond vizet ittatok ti ketten? Hagyd beí keí n a laí nyt, Voü roü s Boü leí ny! Nem eí r annyit.

Amikor Voü roü s Boü leí ny elengedte a laí nyt, űí gy megloü kte, hogy az elvaí goí dott. Farkasoü loű Loretta arcaí ra
pillantott, eí s koü nnyeket laí tott csillogni a szemeí ben. Biztos volt benne, hogy ezek oü nkeí ntelen koü nnyek,
amelyeket hajaí nak gonosz teí peí se okozott. Egyeí bkeí nt tűí lsaí gosan bűü szke volt ahhoz, hogy ilyen koü nnyen
elsíírja magaí t. Farkasoü loű gyomra oü sszeszorűlt.
A tűű zhoü z visszaleí pkedve Voü roü s Boü leí ny mogorvaí n felmordűlt.
– Keí szíítsd el az eí telemet! El akarok menni innen. Ettoű l a bűű ztoű l elfog a haí nyinger.
Visszaemleí kezve arra, ahogy Voü roü s Boü leí ny raí szoríította a kezeí t a laí ny melleí re, Farkasoü loű remegni
kezdett. Ez a reakcioí annyira megmagyaraí zhatatlan volt, hogy alig tűdott maí sra oü sszpontosíítani, mikoü z-
ben visszadűgta keí seí t a tokjaí ba, eí s felvett egy darab nyűí lhűí st.
– Vedd el a reí szedet, eí s menj valahova maí shova enni!
– OŐ t vaí lasztod helyettem?
Farkasoü loű , figyelmen kíívűü l hagyva a keí rdeí st, a szoű rmeaí gyhoz seí taí lt, hogy odaadja a laí nynak az adag-
jaí t. Abban a pillanatban, hogy kinyűí jtotta feleí a kezeí t, a laí ny raí csapott a karjaí ra, eí s a goű zoü lgoű nyűí lhűí s a
levegoű be repűü lt. Ahogy a foü ldre pottyant, űü toű deí seí nek hangja mintha visszhangzott volna. Farkasoü loű raí -
pillantott a hűí sra, majd vissza a laí nyra. Meg volt doü bbenve.
– Ha nem bűü nteted meg ezeí rt, haí t majd eí n megteszem! – űü voü ltoü tt Voü roü s Boü leí ny.
Farkasoü loű hallotta, hogy az űnokatestveí re a haí ta moü geí leí p. A laí ny elkerekedett szemmel haí trahűí zoí -
dott, ahogy Voü roü s Boü leí ny keze aí tfogta a karjaí t. Farkasoü loű megragadta Voü roü s Boü leí ny csűkloí jaí t.
– OŐ az eí n asszonyom. Majd eí n elbaí nok vele.
– Ahogy tegnap este tetted?
Farkasoü loű egyre idegesebb lett, eí s tűü relme maí r űí gy elveí konyodott, mint vadaí szííjaí nak ina. Elloü kte Voü -
roü s Boü leí nyt, eí s oü sszezaí rta az oü kleí t.
– Azt mondtam, majd eí n elinteí zem.
Voü roü s Boü leí ny vaí llat vont, eí s haí traleí pett.
– Az eí n nyűí lhűí somat pazarolta el.
– EÁ s oű az eí n asszonyom. Tehaí t az eí n feladatom megfegyelmezni oű t. Nem a tieí d.
Farkasoü loű megragadta a laí ny csűkloí jaí t eí s talpra raí ntotta. Egy koü zeli faroü nk feleí fordűlva magaí val
raí ngatta. Loretta ellenkezni proí baí lt, le akarta feszííteni a feí rfi űjjait a karjaí roí l. Farkasoü loű , akinek nem
volt kedve a laí ny oü nfejűű seí geí hez, megint megraí ngatta oű t.
Amint a feí rfi elkezdett volna leűü lni a faroü nkre, a laí ny elloü kte magaí t toű le. Majdnem kicsűí szott az indi -
aí n kezeí boű l. Aproí termete elleneí re gyors volt, eí s a zsíírtoí l csűí szoí s. A kűü zdelem soraí n koü nyoü keí vel űí gy ver-
te fejbe a feí rfit, hogy az indiaí n csillagokat laí tott.
Farkasoü loű elszaí ntan, hogy moí resre taníítja a laí nyt, elfeledkezett Loretta eí geí seí roű l, Voü roü s Boü leí nyroű l eí s
a baraí tairoí l, mindenroű l. Lehűppant a faroü nkre, eí s az oü leí be kapta a laí nyt. Amikor a teí rde belevaí gott a
laí ny hasaí ba, annak minden levegoű kiszorűlt a mellkasaí boí l.
– Majd megtanűlod, hogy ne harcolj velem.
Loretta íívesen felemelte a haí taí t, eí s a feí rfi bal karjaí t neí zte. Az indiaí n tűdta, mire gondol, eí s ettoű l meí g
dűü hoü sebb lett Megragadta oű t a tarkoí jaí naí l fogva, eí s haí trahajtotta a fejeí t, meí g mieloű tt a fogait beleí vaí jta
volna. Jobb laí baí t a laí ny keí t laí baí ra szoríítva combjai koü zeí fogta Lorettaí t. A laí ny csapkodott az oü kleí vel, iz-
gett-mozgott eí s keí tseí gbeesetten proí baí lta megrűí gni oű t, de Farkasoü loű pontosan űí gy fogta, ahogy akarta:
szeí tfeszííthetetlenűü l szoríítva, fenekeí vel felfeleí .
– Samos, egy! – szaí molt, mikoü zben tenyere a laí ny haí tsoí jaí hoz vaí goí dott. – Wahat, kettoű ! Pihet, haí rom!
Voü roü s Boü leí ny eí s a baraí tai koü zelebb hűí zoí dtak, eí s hangosan hahotaí ztak. Az ilyen bűü nteteí s ismeretlen
volt az oű falűjűkban.
– Ai-ee! – Gyalaí zatos Preí rifarkas kezeí t a csíípoű jeí re tette eí s eloű rehajolt. Farkasoü loű vel egyűü tt szaí molt, eí s
amikor a negyedik űü teí s is megtoü rteí nt, felkiaí ltott: – Hi-er-oquet!
A laí ny karcsűí teste olyan eroű sen megraí ndűlt, hogy Farkasoü loű megrezzent. Mieí rt nem adja fel Loretta
a harcot? Farkasoü loű meí g sosem emelt kezet egy laí gy haí tsoí ra. El tűdta keí pzelni, mennyire csííphetett te-
nyereí nek űü teí se. Akkor mieí rt rűí gkapaí l a laí baí val, eí s kűü zd, hogy megszabadűljon?
Megint raí csapott.
– Mau-vate! OÖ t, Keí k Szem. Fejezd be a harcot, eí s eí n is abbahagyom a bűü nteteí st!

A laí ny vaí lasza az volt, hogy Farkasoü loű combjaí ba vaí jta a fogaí t. Az indiaí n felűü voü ltoü tt, eí s hajaí naí l fogva
megragadta a laí nyt, hogy megaí llíítsa. Azt gondolta, hogy megengedheti ezt magaí nak maí sok eloű tt?
Megint feneí ken vaí gta. Oldalra hajolva, hogy laí ssa az arcaí t, sziszegve mondta:
– Nem fogsz velem harcolni!
Egy pillanatra a laí ny gyűű loü lettoű l, faí jdalomtoí l eí s csíípoű s bűü szkeseí gtoű l csillogoí keí k szemeí nek pillantaí sa
oü sszeűü tkoü zoü tt az indiaí neí val. Majd koü poü tt egyet. A permet telibe talaí lta Farkasoü loű arcaí t. A hatodik csa -
paí st meí g nagyobb eroű vel kivitelezte, mint baí rmelyik koraí bbit. Megint oldalra hajolt, beleneí zett a laí ny
víízkeí k szemeí be, eí s azt mondta:
– Harcolni akarsz? Mi? Kerwhack! Rendben! Joí l van! Akkor harcolűnk. Koü pni akarsz? – Megűü toü tte a
laí ny haí tsoí jaí t. – Meí g mindig koü pni akarsz? Mi?
A hangok szaí maí boí l ííteí lve, amelyeket Farkasoü loű maga koü rűü l hallott, tűdta, hogy toü meget vonzottak
magűk koü reí . De maí r nem toü roű doü tt ezzel. Csak az szaí míított, hogy a noű megadja magaí t. Meí g soha senki
nem merte meí rgeí ben megűü tni oű t, aki tovaí bb eí lt volna, hogy megismeí telje a hibaí jaí t. Kiveí ve ezt a laí nyt.
De oű sem fog tovaí bb haladni ezen az űí ton. Majd tesz roí la.
Elszaí ntan, hogy addig cseí peli a laí nyt, amííg oű abba nem hagyja az ellenkezeí st, Farkasoü loű maí r nem
tűdta, haí nyadik csapaí st meí rte raí . EÁ s a laí ny meí g mindig kűü zdoü tt, feí szkeloű doü tt, rűgdosott, űü gyetlenűü l űü toü -
gette Farkasoü loű laí baí t eí s oldalaí t az oü kleí vel. Nem joü tt raí , hogy az indiaí n nem kegyelmezhet meg neki,
amííg a toü bbi feí rfi figyeli oű ket? Alsoí neműű jeí nek veí kony anyagaí n keresztűü l fenekeí nek boű re tűű zforroí volt. A
feí rfi raí joü tt, hogy nem fogja megadni magaí t.
UÁ jabb vereí sre emelte karjaí t, majd habozott. A laí ny karcsűí teste megraí ndűlt, eí s maí r eloű re megfeszűü lt.
Irtoí zaí s hűllaí ma aí radt szeí t a feí rfiban. Sok feí rfival harcolt, eí s sokat megoü lt. Olyankor legalaí bb eí rzett egy-
fajta gyoű zelmet, soű t megbecsűü leí st, amikor az ellenfeí l feí lelmetes volt. De most? A gyoű zelem, amikor eleí ri,
ha egyaí ltalaí n sikerűü l, csak por lenne a szaí jaí ban. Mintha valahonnan a taí volboí l hallotta volna baraí tai ne-
veteí seí t, ahogy neki szűrkolnak.
Undorodva felmordűlt, eí s leloü kte a laí nyt az oü leí boű l. Loretta neí gykeí zlaí b esett a foü ldre, aranyszíínűű haja
fűü rtoü k vad kűszasaí gakeí nt keretezte napeí gette eí s koü nnyaí ztatta arcaí t, keí k szeme tehetetlen dűü htoű l csillo-
gott. Baí r megsemmisíítoű tűí leroű vel gyoű zteí k le, eí s keveí s ereje volt maí r a harchoz, meí g mindig nem adta
fel. A fiűí k, akikkel majd megajaí ndeí kozza Farkasoü loű t, szenvedeí lyes harcosok lesznek. Az indiaí n most
eloű szoü r gondolkodott el azon, hogy a Nagy Istenek nem mosolyogtak-e raí .
Loretta, akinek faí jdalmaí naí l nagyobb volt dűü he, oü sszeszoríította oü kleit, eí s felneí zett fogva tartoí jaí ra. A
toü bbi feí rfi neveteí se űü voü lteí sseí vaí lt a fűü leí ben, aminek hangja meí g teljesebbeí tette megalaí zottsaí gaí t. Re -
megett a dűü hoü ngeí stoű l. Taí ntorogva felaí llt. El. Csak erre tűdott gondolni. El Farkasoü loű toű l.
Megfordűlt, eí s fűtaí snak eredt. Nem gondolt arra, hogyan tegye egyik laí baí t a maí sik eleí . Sem arra,
hogy Farkasoü loű kergetni fogja. Sem a toü bbi feí rfira, akik koü rűü lvetteí k. Amikor arcaí val nekicsapoí dott egy
kemeí ny mellkasnak, eí s eí rezte, hogy kezek ragadjaí k meg, hűnyorgott, hogy laí sson, majd teljes erejeí vel
űü toü tt. A koü vetkezoű pillanatban valami kemeí ny eí rintette meg fejeí nek oldalaí t, eí s feí nyrobbanaí sokat laí tott.
Megtaí ntorodott, eí s teljes testeí vel elvaí goí dott a foü ldoü n. Laí taí saí t csillagfeí nyes soü teí tseí g vakíította el.
Proí baí lt felteí rdelni. A teste olyan neheí z eí s eroű tlen volt, mint a nedves nyersboű r. Meí rges hangokat hal -
lott: emelkedoű , ereszkedoű , elhaloí eí s feleroű soü doű hangokat. Megint kííseí rletet tett arra, hogy felaí lljon, de
nem sikerűü lt. Valaki megmarkolta a vaí llaí t, eí s megfordíította. Sűí lytalan eí rzeí s lett űí rra rajta. A soü teí tseí g
kavargoí redoű in aí tlesve keí tseí gbeesetten proí baí lta megneí zni, ki eí rintette meg. Kérlek, Istenem, csak ne
Farkasölő unokatestvére legyen az!
Ahogy Farkasoü loű kaí bűltan eí s lesűí jtottan felemelte a laí ny hajaí t a foü ldroű l, a legeroű sebb eí rzeí se a dűü h
volt amiatt, hogy Gyalaí zatos Preí rifarkas meg merte űü tni Lorettaí t. A maí sodik a feí lelem amiatt, hogy a
maí sik feí rfi oü kle komoly kaí rt tehetett benne.
Ahogy leneí zett a laí ny zavarodott szemeí re, oü sszeszorűlt a gyomra. Loretta veí gűü l teljesen megtoü rt. Paí r
perccel ezeloű tt meí g ez volt a ceí lja. Most azonban azt kíívaí nta, baí rcsak megint koü pkoü dne, rűgdosna eí s ha-
rapdaí lna. Ezekben az elműí lt napokban az eí rzeí sei olyan testetlenek eí s nehezen megragadhatoí ak lettek,
mint a hoí pelyhek. Talaí n meí gis jobban hasonlíított a testveí reí re, Harcosra, mint amennyire gondolta.
Raí mordűlva a toü bbi feí rfira, hogy menjenek el, a szoű rmeaí gyhoz vitte a laí nyt, eí s gyengeí den lefektette,
majd leteí rdelt melleí .
– Hah-ich-ka ein, hol jaí rsz, Keí k Szem?

– Farkasoü loű , joí l van a laí ny?
Ahogy Farkasoü loű felneí zett, fiatal baraí tjaí t, Fűü rge Antilopot laí tta koü zeledni. A fiűí arcaí ra riadalom űü lt.
– Azt hiszem. Hagyj minket, Fűü rge Antilop, joí ? Ha magaí hoz teí r, eí s meglaí t meí g egy ismeretlen arcot,
meg fog ijedni.
Fűü rge Antilop boí lintott, eí s haí traí lni kezdett.
– Tehetek valamit? Hozzak vizet, vagy valami?
– Nem, csak menj el!
– Nagyon baí tor, űgye? Mint a testveí re.
Farkasoü loű boí lintott, eí s intett a fiűí nak, hogy menjen. A laí ny hosszűí szempillaí i soü teí t aí rnyeí kot vetettek
az orcaí jaí ra, majd felemelkedtek, eí s egy joí val keí kebb szemet fedtek fel, mint amilyet a proí feí cia megjoí -
solt. Keí k, mint a nyaí ri eí g, igen, de sokkal ragyogoí bb. Koü nnyei a napfeí nyt magűkba zaí rva csillogtak, reí gi
eí rzeí sekre emleí keztetve Farkasoü loű t. Szaí ja szeí le megremegett, ahogy sikertelenűü l proí baí lt felkoü nyoü koü lni.
– Maradj nyűgton! – űtasíította az indiaí n halkan.
Loretta oü sszeraí ncolta a homlokaí t, eí s felpillantott az indiaí nra. Farkasoü loű , tartva attoí l, hogy űjjai mit
fognak felfedezni, eloű rehajolt, eí s gyengeí den ellenoű rizte a laí ny aí llkapcsaí t eí s halaí nteí kaí t. Baí r Loretta arca
megraí ndűlt, Farkasoü loű nem eí szlelt toü roü tt csontot, eí s nem laí tott aí rűlkodoí pirossaí got. Gyalaí zatos Preí ri-
farkas oü kle bizonyaí ra fejeí nek oldalsoí reí szeí hez eí rt. Az eí rzeí keleí se oü sszezavarodott, de semmilyen ko-
moly baj nem toü rteí nt.
Farkasoü loű megkoü nnyebbűü lten simíította ki a csillogoí arany hajfűü rtoü ket a laí ny nedves orcaí jaí boí l, eí s el -
bűű voü lve neí zte, ahogy a fonatboí l kiszabadűlt tincsek felvetteí k űjjaí nak alakjaí t. Az aranyszíínűű csigaí k meg -
csillantak a napfeí nyben, laí ngra kaptak eí s ezűü st tűű zre lobbantak. Ez meí gsem az elfonnyadt fűű , hanem a
napsűü teí s szííne. Pillantaí sa a laí ny arcaí ra vaí ndorolt, lassan vonűlva veí gig finom vonalűí szemoü ldoü keí toű l ap-
roí , napeí gette orraí nak pisze lejtoű jeí hez. Pelyhes szoű r csillogott a felsoű ajka feletti sekeí ly szakadeí kban, be-
esett orcaí ja mellett. Nem tűdta, mieí rt, de hirtelen mosolyogni taí madt kedve.
Ahogy Loretta laí taí sa kitisztűlt, meglaí tta a komancs kemeí ny arcaí t, eí s zavarba joü tt eí rinteí seí nek gyen -
geí dseí geí toű l. Meí g jobban oü sszezavarodott a toü roű deí stoű l, amelyet a feí rfi szemeí ben laí tott. Egyik kezeí t a
homlokaí hoz emelve megint hűnyoríított. Az az indiaí n biztosan teljesen oü ntűdatlanra verte. Ez volt az
egyetlen magyaraí zat. Mindent megtett, amit lehetett, hogy feldűü híítse Farkasoü loű t: seí rtegette, ellensze -
gűü lt vele, megharapta, lekoü pte. Az indiaí n vaí lasza ennek elleneí re csak annyi, hogy megpaskolja, eí s ilyen
aggoí doí n neí z raí ? Henry baí csi sokszor sokkal kevesebbeí rt kemeí nyebben megostorozta.
Farkasoü loű veí gigsimíította kezeí t a laí ny hajaí ban, eí s meleg, keí rges űjjbegyeivel megciroí gatta a fejboű reí t.
Amikor egy eí rzeí keny reí szt eí rintett meg, Loretta megraí ndűlt, de tűí lsaí gosan kaí ba volt ahhoz, hogy elhűí -
zoí djon.
– Nem boü lcs dolog harcolni, amikor nem nyerhetsz, Keí k Szem. Maí r koraí bban is mondtam ezt neked,
nem? Nem figyelsz eleí g joí l. – Ahogy visszaűü lt a sarkaí ra, szaí jaí nak egyik sarka keí nyszeredett mosolyra
hűí zoí dott. – Majd amikor senki nem figyel, megharcolhatod a nagy harcot a komanccsal, joí ? De csak ak-
kor, amikor senki nem figyel. Kűü loü nben meg kell bűü ntesselek. EÁ rted? – Mosolya elhalvaí nyűlt. – Velem, eí s
nem Gyalaí zatos Preí rifarkassal. – Raí űü toü tt a mellkasaí ra. – Che kas-kai, rossz szíív. EÁ rted? OŐ egy mo-cho-
rook, kegyetlen ember.
Loretta figyelme a toü bbi indiaí nra tereloű doü tt, akik toű lűü k taí volabb csapatokba veroű dtek oü ssze. Meg-
doü bbenve joü tt raí , milyen szoü rnyűű lehetett volna a sorsa, ha nem Farkasoü loű , hanem valaki maí s lenne a
fogva tartoí ja. Forgott vele a vilaí g. Haí nyszor hallotta, hogy Farkasoü loű roű l rettegeí ssel beszeí lnek? Kegyet-
len, ravasz, kűü loü noü s veszeí ly a hataí roű roü k szaí maí ra. Ez csak egy reí sze volt annak, amit roí la hallott. Az indi-
aí n pedig figyelmezteti oű t, hogy vele kűü zdje meg a harcot, ne maí ssal, hogy meg ne seí rűü ljoü n?
Miűtaí n adott neí haí ny percet a laí nynak, hogy visszanyerje egyensűí lyaí t, Farkasoü loű felaí llt, eí s neí haí ny leí -
peí st tett haí tra a tűű zhoü z, hogy megszerezze a nyűí lhűí sadagjaí t. Ahogy visszateí rt az aí gyhoz, eloű vette keí seí t,
feí lbevaí gta a hűí st, eí s az egyik feleí t Lorettaí nak nyűí jtotta. Loretta tűdta, hogy az indiaí n maí r biztosan
eí hes, eí s a sajaí t adagja sem tűí l nagy. Azok űtaí n, ahogy viselkedett vele, nem tűdta elhinni, hogy a feí rfi
meí gis eí telt kíínaí l neki. Ha a szerepek fordíítottak lenneí nek, oű hagynaí , hogy az indiaí n halaí lra eí hezzen, eí s
oű megszabadűljon toű le. Felkoü nyoü koü lt. A feí rfi eloű rehajolt, eí s koü zelebb tolta a hűí st.
– Egyeí l – elteí veszthetetlenűü l neveteí s jaí tszott az arcaí n –, hogy eroű s maradj! Nem tűdjűk megharcolni
a nagy harcot, ha remegsz az eí hseí gtoű l.

Loretta lesűü toü tte a szemeit Ellentmondoí eí rzeí sek rohama taí madta meg. Utaí lta a feí rfit. Nem kellene
toü roű dnie azzal, hogy van-e eleí g ennivaloí ja, eí s a legkeveí sbeí sem kellene bűű ntűdatot eí reznie amiatt, hogy
elpazarolta a hűü lye nyűí lhűí st. Meí gis íígy tett. EÁ s ha az eí lete műí lt volna rajta, akkor sem tűdta volna elfo-
gadni eí s eldobni csekeí ly adagjaí nak egy reí szeí t. Utaí lta magaí t emiatt, eí s űtaí lta az indiaí nt is, hogy ilyen
aí rűloí eí rzelmeket csal eloű oű beloű le.
Amikor nem vette el a hűí st, a feí rfi lekűporodott melleí . Mieí rt nem hagyja beí keí n? Annyira faí radt volt,
annyira szoü rnyen, rettenetesen faí radt. Belefaí radt a feí lelembe. Belefaí radt abba, hogy harcoljon vele. Be-
lefaí radt abba, hogy harcoljon sajaí t magaí val.
– Hein ein mah-su-ite, mit akarsz? – keí rdezte a feí rfi halkan. – A kis nyűí l hűí sa joí . A tosi tivo, a feheí r
ember eszik nyűí lhűí st, nem?
Loretta tovaí bbra sem neí zett raí . Farkasoü loű felsoí hajtott.
– Keí k Szem, megeí rtesz engem, űgye? – Mivel meí g mindig a keí t kezeí ben tartotta a keí t hűí sdarabot,
nem volt szabad keze, ezeí rt az alkarjaí val boü kte meg a laí ny vaí llaí t. – Nabone, neí zd!
Loretta, most eloű szoü r, koü nyoü rgeí st eí rzett a feí rfi hangjaí ban. Alig volt felismerhetoű a harcias arrogancia
alatt, de meí gis ott volt.
Amikor felneí zett, az indiaí n pillantaí sa elkapta, eí s nem engedte el az oü veí t Egy hosszűí pillanat műí lva
megszoí lalt:
– Te to-ho-ba-ka vagy, ellenseí g. Ez íígy van, nem? Tosi mah-ocu-ah, egy feheí r noű . EÁ s eí n is ellenseí g va-
gyok a te embereidnek, Te-j-as, egy komancs. – Kinyűí jtotta a karjaí t maga eloű tt, alkarjaí t dereí kmagassaí g-
ban, víízszintesen tartva, eí s vonagloí mozdűlatot tett vele. – Kíígyoí k, Akik Visszajoü nnek, űgye? – Szaí ja
olyan vigyorra hűí zoí dott, amelytoű l egeí sz arckifejezeí se megvaí ltozott. Egy pillanatra nemcsak emberinek,
de joí keí pűű nek is laí tszott. – Ez tetszik neked, mi? Komancsok eí s kíígyoí k egy kűtya?
A vigyortoí l Loretta elveszíítette az egyensűí lyaí t, eí s megint elfordíította az arcaí t. A feí rfi egy darab hűí st
dűgott az orra alaí .
– A nyűí l, oű nem to-ho-ba-ka, nem ellenseí g. OŐ tao-yo-cha, a Foü ldanya gyermeke, nem? Megeheted oű t.
Az nem megalaí zkodaí s, ha a Foü ldanya ajaí ndeí kait elfogyasztjűk.
A nyűí l illata megtoü ltoü tte Loretta orraí t, eí s oü sszegyűű lt a nyaí l a szaí jaí ban. Akarata elleneí re elidoű zoü tt pil-
lantaí sa a roí zsaszíínűű , szaftos hűí son. Az eí hseí gtoű l oü sszeszorűlt a gyomra. EÁ rezte, ahogy az elszaí ntsaí ga ha-
nyatlik. Egyeí bkeí nt is, mit akart bizonyíítani? Azt, hogy egeí szen a halaí lig kűü zd? EÁ s ha íígy is tenne, ki tűd -
naí meg? OÖ maga, termeí szetesen, de a bűü szkeseí ggel nem tűdnaí megtoü lteni a hasaí t.
Farkasoü loű meí g koü zelebb tolta a felajaí nlaí saí t
– Elveszed? Csak a tieí d, senki maí seí .
Az illat tűí lsaí gosan joí volt ahhoz, hogy ellenaí lljon. Loretta felűü lt, de arca megraí ndűlt, ahogy faí joí haí t-
soí ja az aí gyhoz eí rt eí s megint visszaűtasíította a hűí st. A feí rfi helyteleníítoű n morgott, eí s leűü lt melleí az aí gy-
ra. Az ezűtaí n koü vetkezoű csoü ndben Loretta hallotta Farkasoü loű aí llkapcsaí nak kattogaí saí t, ahogy a feí rfi raí -
gott. Az istenadta vilaí gon semminek nem volt olyan csodaí latos illata, mint annak a nyűí lnak.
– Dioí t eí s bogyoí kat fogsz enni?
Loretta raí neí zett, majd a feí rfi boű rtaí skaí i feleí pillantott, visszaemleí kezve a kevereí kre, amelyet koraí b-
ban a foü ldre oü ntoü tt. Bűü szkeseí ge feleroű soü doü tt.
– Haí trafeleí leí pkedsz a laí bnyomaidban, mi? Azűtaí n megint eloű refeleí haladsz egy maí sik iraí nyban?
Ner-be-ahr-om, anyaí m gyűű jtoü tte a bogyoí kat eí s a dioí kat. Harcos, a testveí rem talaí lta a faí t. Ajaí ndeí kok
Foü ldanyaí toí l, nem? Mint a nyűí l.
A hűí s illata megint megcsapta Loretta orraí t. Egyenesen maga eleí baí műlt. Nem engedhette meg ma -
gaí nak, hogy behoí doljon.
Mintha megeí rezte volna, milyen toü reí kennyeí vaí lt a laí ny akaratereje, Farkasoü loű felaí llt, eí s a taí skaí ihoz
ment az erszeí nyeí rt eí s egy kűlacseí rt. Amikor visszateí rt, meglazíította a zsinoí rt, eí s letette az erszeí nyt az
aí gyra, kettejűü k koü zeí . Miűtaí n kimert beloű le egy mareí k dioí -gyűü moü lcs kevereí ket magaí nak, jelzett Lorettaí -
nak, hogy oű is cselekedjen íígy.
Amikor a laí ny nem mozdűlt, a feí rfi megszoí lalt:
– Hm, ez finom, űgye? Vegyeí l egy keveset! Nem leszel beteg toű le.
Koü nnyek gyűű ltek Loretta szemeí be. Ki mondta azt, hogy a test gyenge? Ez nem igaz. A test szűü kseí gle-
tei diktaí lnak. A szomjas iszik. A hideg melegseí get keres. EÁ s az eí hezoű eszik.

Szinte eí rezte, ahogy az eí des-keserűű pekaí ndioí megtoü lti a szaí jaí t. Azt kíívaí nta, baí rcsak mindent felfal-
hatna, amit a taí skaí ban talaí lna. A feí rfi felajaí nlotta neki a vizeskűlacsot. Habozott, majd elűtasíította. Tűd-
ta, hogy nem telik sok idoű be, eí s az indiaí n raí joü n, hogy se enni, se inni nem szaí ndeí kozik. Nemcsak ma
reggel, hanem egyaí ltalaí n. Bizonyaí ra lesz majd egy veí gsoű harc. Ettoű l Loretta tartott. De vannak dolgok,
amiket az indiaí n nem fog tűdni raí keí nyszerííteni.
Amííg a feí rfi evett, Loretta teí rdei aí toü leleí seí vel vigasztalta magaí t, eí s pontosan tűdta, hogy a feí rfi figyeli.
Egy mezei pacsirta trillaí zott a koü zelben, tiszta hangja eí desen csengett. Loretta a hangra oü sszpontosíí -
tott, eí s proí baí lt űí gy tenni, mintha a komancs nem leí tezne. Lehetetlen volt. Foü loü ttűü k falevelek taí ncoltak a
napfeí nyben, remegoű aranyszíínűű foltokat mintaí ztak a foü ldoü n. A mintaí kat tanűlmaí nyozta, eí s azt kíívaí nta,
baí rcsak elmenne az indiaí n. Baí rcsak oű maga valahol maí shol lehetne. Akaí rhol.
Amikor maí r nem tűdta tovaí bb elviselni a feí rfi csoü ndes elmeí lkedeí seí t, keí nyszeríítette magaí t, hogy el -
fordíítsa a fejeí t. Az indiaí n indigoí keí k szeme talaí lkozott az oű pillantaí saí val: tűü kroü zte az aí rnyakat eí s a feí -
nyeket, folyamatosan vaí ltozva, meghataí rozhatatlanűl, olvashatatlanűl. Barníított reí zbe veí sett arcvonaí sai
sem adtak semmilyen segíítseí get. A szeí l belekapott a hajaí ba, eí s soü teí t tincseit, amelyek hosszűí szempillaí -
in fennakadtak, laí gy fűü ggoü nykeí nt arca eleí vonta. Meí gis rezzeneí stelen arccal fűü rkeí szte a laí nyt. Neveteí s -
nek nyoma sem laí tszott az arcaí n, Loretta meí gis űí gy eí rezte, műlattatja oű t.
Amikor hirtelen felaí llt, a laí nynak a szíívvereí se is elaí llt. A nyeregtaí skaí ihoz ment, hogy eltegye az ele-
moí zsiaí s erszeí nyt. Egy perccel keí soű bb egy hosszűí koü teí llel teí rt vissza. Az egyik veí geí re űü gyes keí zzel moz-
goí hűrkot koü toü tt, eí s aí tdűgta a laí ny fejeí n.
Ahogy megigazíította a csomoí t a torka koü rűü l, megszoí lalt:
– Seí taí lni fogűnk.
Loretta elborzadva neí zett a poí raí zra.
– Nem adod meg magadat igazaí n joí l, Keí k Szem. A koü telet megkíívaí nja a boü lcsesseí g. Nem fogjűk meg -
harcolni a nagy harcot a bokrok koü zoü tt, nincs baí jolgaí s, nincsenek hazűgsaí gok, nincsenek boldog varjak
eí s halott poí nik. – Enyheí n megraí ntotta a laí nyt. – Keemah, gyere!
Loretta elgondolkodott azon, vajon megfojtanaí -e az indiaí n, ha mozdűlatlanűl űü lve maradna. Ahogy
fellesett a feí rfi kemeí ny arcaí ra, raí joü tt, hogy nincs mersze kiproí baí lni. Felaí llt, eí s alaí zatosan elindűlt mel-
lette a csalitos iraí nyaí ba.
Leszaí míítva a bokrok koü zoü tt tett szigorűí felűü gyeletűű seí taí kat, Loretta a nap haí traleí voű reí szeí t a toü lgy aí r -
nyeí kaí ban űü csoü roü gve toü ltoü tte, fogva tartoí jaí nak aí llandoí megfigyeleí se alatt. Remeí nytelen passzivitaí ssal
szenvedte el az indiaí n koü zreműű koü deí seí t eí gett boű reí nek gyoí gyíítaí saí ban, eí s a menekűü leí s gondolata maí r
nem foglalkoztatta. A feí rfi kimerííthetetlenűü l kedves volt, ami, ahelyett, hogy megnyűgtatta volna, csak
arra volt joí , hogy fokozza zaklatottsaí gaí t. Bizonyaí ra csak jaí tszik vele. Nem tűdta, hogy a koü vetkezoű pilla-
natban mire szaí mííthat.
Szűü rkűü let koü rnyeí keí n az egyhangűí saí got lovak pataí inak dűü boü rgeí se toü rte meg. Egy űí jabb tűcat harcos
lovagolt be a taí borba, eí s porfelhoű t kavarva leszaí llt a lovaí roí l. Loretta egykedvűű en figyelte oű ket. Maí r íígy is
olyan sok vadember vette koü rűü l, hogy toü bb vagy kevesebb maí r nem osztott, nem szorzott semmit. Az
egyik lovas a lovaí n maradt. A laí ny oű t figyelte, majd felegyenesedett, pűlzűsa egyre hevesebben vert.
Tom Weaver? Riadt pillantaí st kűü ldoü tt Farkasoü loű feleí , aki eí ppen a tűü zet taí plaí lta. Miűtaí n azzal a rejteí lyes
szemeí vel viszonozta a laí ny pillantaí saí t, elballagott, hogy űü dvoü zoü lje az űí jonnan eí rkezetteket.
Egy tűcat keí rdeí s kavargott Loretta fejeí ben. Mieí rt nem oü lteí k meg Tomot? Ha az indiaí nok mindveí gig
fogva tartottaí k, hol oű rizteí k? EÁ s mieí rt hoztaí k ide? Hogy megoü ljeí k? AÁ tkarolta a teí rdeí t, eí s koü rmeí t belevaí j-
ta a boű reí be. Nem tűdnaí elviselni, ha a szeme laí ttaí ra kíínoznaí k meg. Meí gis, mit tehetne, hogy megaí llíítsa
oű ket? Meí g sajaí t magaí t sem tűdja megmenteni.
Miűtaí n beszeí lt a toü bbi indiaí nnal, Farkasoü loű megfogta Tom lovaí nak kantaí rjaí t, eí s a lovat lovasaí val
egyűü tt a sajaí t taí boraí ba vezette. Loretta Tomot fűü rkeí szte. Egy keí kesszűü rke horzsolaí s hasíított veí gig az
arccsontjaí n a szakaí lla foü loü tt. Egy koü teí l meí rges voü roü s helye oü vezte a torkaí t. Az inge elszakadt a vaí llaí naí l,
a szakadaí s szeí leit veí r aí ztatta. Reí műü ltnek tűű nt, gyenge, remegoű ijedtseí g űü lt arcaí ra, amelyet Loretta tűí l-
saí gosan is joí l ismert

Farkasoü loű elvaí gta a koü telet Tom laí baí naí l, eí s leszaí llíította a feí rfit a loí roí l. Tom megtaí ntorodott, eí s majd-
nem elesett. Farkasoü loű figyelte oű t, majd a tűű zhoü z iraí nyíította, ahol megnyomta a vaí llaí t, hogy leűü ltesse.
Tom Lorettaí ra szegezte a szemeí t
– Joí l van, Loretta? Baí ntottaí k…?
Farkasoü loű enyheí n megűü toü tte Tom haí taí t mokaszinjaí nak belsoű oldalaí val. Tom elharapta a szavakat, eí s
keí k szemeí vel fűü rkeí szoű n neí zett a laí nyra. Loretta tűdta, mire gondol. Proí baí lt volna jelezni neki, de Far-
kasoü loű figyelte. Baí r tűdta, hogy Tom a legrosszabbra gondol, lehajtotta a fejeí t. Ha felmeí rgesííti a koman-
csot, az bosszűí t aí llhat azzal, hogy bajt csinaí l Tomnak.
– Ti mocskos, csűí szoí -maí szoí feí rgek! – kiaí ltott Tom.
Loretta, aki alig tűdott hinni a fűü leí nek, eí pp idoű ben neí zett fel ahhoz, hogy meglaí ssa a feí mes csillanaí st.
Farkasoü loű Tom nyakaí hoz szoríította a keí st, eí s legűggolt melleí . Nem volt szűü kseí g szavakra. Meí g egy hang
Tom szaí jaí boí l, eí s Farkasoü loű megoü li.
Loretta felteí rdelt. A hang, amelyet kiadott, baí rmily halk is volt, magaí ra vonta az indiaí n figyelmeí t.
Csoü ndes koü nyoü rgeí ssel emelte fel a karjaí t. A levegoű lűü ktetett a feszűü ltseí gtoű l. Majd nagyon lassan eí s ki-
meí rten, Farkasoü loű elhűí zta a keí st Tom geí geí jeí toű l, eí s visszadűgta a tokjaí ba.
A megkoü nnyebbűü leí s kiszíívta az eroű t Loretta combjaí boí l, a laí ny visszasűü llyedt az aí gyra. Farkasoü loű egy
űí jabb darab faí t dobott a tűű zre, amitoű l egy adag paraí zs repűü lt a levegoű be, annak egy reí sze pedig Tom
oü leí be. Tom haí tradoű lt, eí s proí baí lta leraí zni magaí roí l a parazsat, ami nem volt egyszerűű feladat haí trakoü toü -
zoü tt kezekkel. Elveszíítette az egyensűí lyaí t, eí s oldalra esett.
Farkasoü loű a tűű z mellett gűggolt, karjaí t teí rdeí re ejtette, tekintete az aproí laí ngokra szegezoű doü tt, mikoü z -
ben Tom megproí baí lt visszaűü lni. A komancs szemeí ben az a kűü loü noü s feí ny csillogott, amelyet Loretta ne -
veteí skeí nt kezdett szaí mon tartani. Hosszűí idoű űtaí n megszoí lalt
– Amikor a nap felkel, elmegyűü nk. Teí ged szabadon engedűü nk, oü regember.
Tom nem űí gy tűű nt, mint aki elhiszi ezt. Amikor Farkasoü loű Lorettaí ra pillantott, szeme meí g mindig at-
toí l a soü teí t eí lvezettoű l csillogott, amelyet a laí ny oly nagyon űtaí lt.
– EÁ n nem hagyok szomorűí saí got magam moü goü tt.
A Tom torka menteí n hűí zoí doí izmok űí gy kiaí lltak, mintha mondani akart volna valamit. Amikor veí gűü l
megtette, a szavak cincogaí snak hatottak.
– EÁ s mi lesz a laí nnyal?
– OŐ velem joü n.
– EÁ n m-megveszem oű t m-magaí toí l. F-fegyvereket. F-fegyvereket tűdok szerezni. EÁ s toü lteí nyeket
Az eí rdekloű deí s, amely az informaí cioí hataí saí ra felcsillant a komancs szemeí ben, elteí veszthetetlen volt.
Loretta szííve felordíított a hirtelen remeí nytoű l.
– Vannak fegyvereid?
– N-nekem nincsenek. D-de tűdok szerezni.
Farkasoü loű veí gigpaí sztaí zta Tomot, majd pillantaí sa Lorettaí ra vaí ndorolt.
– Keí rem – sűttogta Tom. – Vannak maí sok, akiket ellophat. Ne oű t vegye el! Hagyja, hogy hazamehes -
sen a csalaí djaí hoz! – Feí lbeszakíította mondandoí jaí t, eí s megnyalta az ajkaí t. – Nem tett magaí nak semmi
rosszat.
Farkasoü loű hosszűí idoű űtaí n megint a tűű z feleí fordíította figyelmeí t
– A komancs nem adja el az asszonyaí t. Meí g fegyverekeí rt sem. OŐ velem joü n.
– De mieí rt eí ppen ez a laí ny?
Farkasoü loű egy ezűü stoü s fadarabot dobott a laí ngokra.
– Maí sik nem lesz joí .
Olyan neheí z csoü nd borűlt a haí rom emberre, mint a soü teí tseí g, amely maí r leereszkedoű ben volt. Loretta
haí taí t a faí nak nyomta, eí s maga eleí meredt, keresztűü l a tisztaí son. Remeí nytelenseí g oü ntoü tte el. Indiaí nok
mindenhol, baí rhovaí neí z. Tom eí ppolyan tehetetlen volt velűü k szemben, mint oű . EÁ s eí ppolyan riadt. Ahogy
laí tta oű t a feí lelemtoű l remegni, csak megeroű soü doü tt benne a bizonyossaí g, hogy a komancsok nemcsak ke -
gyetlenek, de lehetetlen megszabadűlni toű lűü k. Egy egeí sz hadseregre lenne szűü kseí g ahhoz, hogy meg-
mentseí k oű ket, a hadsereg pedig eí ppen az eí szakiakkal csataí zott.
Tomot csak annyi ideig engedteí k el, amííg reí szesűü lt egy víízboű l eí s szaí ríított hűí sboí l aí lloí csekeí ly vacso -
raí ban. Miűtaí n a keí t feí rfi befejezte az eí tkezeí st, Farkasoü loű ahhoz a faí hoz hűrcolta Tomot, amelyikneí l Lor -

etta űü lt. Karjaí t a haí ta moü geí hűí zta eí s a fa koü reí fonta, majd megkoü toü tte egy nyersboű rrel. Loretta Tomtoí l
balra volt, amííg fogva tartoí jűk eloltotta a tűü zet eí jszakaí ra.
– Csak paí r percűü nk van, űí gyhogy joí l figyeljen! – sűttogta Tom laí zas sűü rgeteí ssel. – Egyenesen a Sta -
ked Plainsre mennek. Amint odaeí rnek magaí val… nos, azt tűdja, mit jelent.
Loretta boí lintott. Keveí s feheí r ember mereí szkedett arra a terűü letre. Ha egyszer Farkasoü loű odaviszi oű t,
a civilizaí cioí toí l oly messzire, semmi remeí ny nem lesz a szabadűlaí sra. Nem mintha most lenne.
– Holnap, amikor elindűlnak, valoí szíínűű leg megoü lnek engem. Ha nem, akkor a lovam neí lkűü l hagynak.
Tűí l koü zel vagyűnk Belknaphoz, hogy megkockaí ztassaí k, hogy segíítseí geí rt menjek. – A toü lgyfaí nak doű lt, eí s
felsoí hajtott. – Istenem, baí rcsak lenne fegyverem!
Savas reí teg boríította be Loretta nyelveí t. Tűdta, mire gondol Tom, eí s ijedten pillantott a tűű z feleí , hogy
megbizonyosodjon arroí l, hogy Farkasoü loű nem hallja oű ket.
Tom egy tompa, pengoű hangot adott ki, mintha nyelt volna.
– Eltoü keí lte, hogy megtartja magaí t. Az eí gvilaí gon semmi eseí ly arra, hogy lebeszeí ljem roí la. – Roü vid
csoü nd telepedett raí jűk. – Tűdja, mit kell tennie.
Loretta keí ptelen volt a feí rfi szemeí be neí zni.
– Soha nem fogja hagyni, hogy fegyver koü zeleí be jűsson, nehogy gyorsan cselekedjen. Az nem illene
bele a jaí teí kba, amit jaí tszani szeretnek. Egyaí ltalaí n nincs vaí lasztaí si lehetoű seí ge. Az egyetlen menekűü leí si
űí t, ha nem eszik eí s nem iszik. Tűdja, mennyire szoü rnyűű nekem, hogy ezt kell mondanom, de ez meí g
mindig jobb, mint ha… – Mereven neí zte a laí nyt a feí lhomaí lyban. – EÁ rti, mit mondok, Loretta Jane?
Hiszteí rikűs neveteí s bűggyant fel Loretta mellkasaí boí l. Teí nyleg bűtaí nak gondolja oű t Tom? Azt hiszi,
hogy meí g nem vette sorra a szaí nalmas lehetoű seí geit, eí s nem leí pett a tettek mezejeí re?
– Nincs vaí lasztaí si lehetoű seí ge. Ne higgye, hogy van! Most nem baí nik magaí val rosszűl, de Isten a ta-
nűí m, meg fogja tenni. Csak imaí dkozzon, hogy eloű bb legyen veí ge, mint hogy nekikezdeneí nek. – Megint
nyelt egyet. – Nem tűdom, mieí rt hűí zza az idoű t. Talaí n hazaviszi magaí t a falűjaí ba valami űü nnepseí gre,
vagy ilyesmire, a sajaí t indiaí njaihoz. Vagy talaí n csak tetszene neki egy aranyhajűí feleseí g. Baí rhogy is,
higgyen nekem, amikor azt mondom, a szomjhalaí l kedvesebb lesz.
Loretta aí tkarolta magaí t. EÁ rtette. Tűí lsaí gosan is joí l eí rtette.
Neí haí ny perc műí lva Farkasoü loű visszateí rt, eí s kiraí ntotta a szoű rmeí t Tom laí ba aloí l. A megszokott arro-
ganciaí jaí val intett Lorettaí nak, hogy koü vesse oű t, eí s elseí taí lt a tűű ztoű l taí volabb, az aí rnyeí kba. A laí ny nyakaí t
eloü ntoü tte a pirossaí g, ahogy felaí llt, hogy koü vesse oű t. Tom figyelte. Emiatt meí g szeí gyenteljesebb volt a ko -
manccsal alűdnia. De nem mert ellenkezni. Tom fizetheti meg az aí raí t.
Farkasoü loű leteríítette a szoű rmeaí gyat, eí s intett a laí nynak, hogy fekűü djoü n melleí . Loretta haí taí t a feí rfi feleí
fordíítva elnyűí jtoí zott az aí gyon, olyan taí volra toű le, amennyire az aí gy engedte. EÁ rezte, hogy az indiaí n egy
hajtincseí t a csűkloí ja koü reí tekeri, eí s űjjai koü reí fonja. Imaí dkozott, hogy ne eí rintse meg, legalaí bbis ne Tom
eloű tt.
De Isten nem volt a mennyorszaí gban. Egy szíívdobbanaí ssal keí soű bb Farkasoü loű aceí los karja aí toü lelte a
derekaí t, eí s hatalmas keze szeí tterűü lt a melle alatt. A szoű rme felhorzsolta napeí gette combjaí t, ahogy az in-
diaí n koü zelebb hűí zta oű t magaí hoz, de a faí jdalom semmi sem volt a megalaí zottsaí ghoz keí pest. Mit fog Tom
gondolni? Loretta tűdta, mit fog a feí rfi gondolni, eí s nem hibaí ztathatta ezeí rt. De milyen maí s lehetoű seí ge
volt?

Tizenegyedik fejezet
A komancsok joí val hajnal eloű tt taí bort bontottak, eí s felkeí szűü ltek az űí tra. Farkasoü loű íígeí rete elleneí re
Loretta arra szaí míított, hogy megoü lik Tomot, mieloű tt elindűlnak. Farkasoü loű azonban megint meglepeteí st
okozott. Tomnak, a lovaí toí l eí s a csizmaí jaí toí l megfosztva haza kell seí taí lnia; joí kis taí volsaí g mezíítlaí b, de
nem baí ntottaí k. Lorettaí nak meí g meg is engedteí k, hogy elbűí csűí zzon toű le. Farkasoü loű a koü zelben aí llt, fo-
lyamatos figyelemmel.
Az elsoű veí rszegeí ny napsűgaraktoí l koü nnyek szoü ktek Tom szemeí be, ahogy Loretta a koü dben feleí tar -
tott. Megeí rintette a laí ny hajaí t, majd felsoí hajtott, eí s egy heves oü leleí sre a karjaí ba hűí zta.
– OÁ , Loretta, nagyon sajnaí lom. Ha igazi feí rfi lenneí k, csinaí lneí k valamit.
Loretta belecsimpaszkodott Tomba, eí s azt kíívaí nta, baí rcsak soha ne kellene elengednie. Bűü doü sebb
volt, mint az indiaí nok, de oű volt az egyetlen kapocs az otthonaí hoz, eí s azokhoz az emberekhez, akiket
szeret. Meí g soha nem feí lt ennyire.
– Ne felejtse el, amit mondtam – sűttogta Tom. – Semmi eí tel vagy ital.
Loretta, aki maí r gyenge volt az eí hseí gtoű l, eí s elkezdett kiszaí radni, boí lintott, eí s elmeí laí zott azon, vajon
mieí rt nem veszi eí szre Tom, hogy maí r eddig is koplalt. A feí lelemtoű l, gondolta. A feí lelem valamikeí ppen
felemeí szti az embert.
– Megproí baí lok elmenni magaí eí rt. – Hangja elmeí lyűü lt, eí s karja remegni kezdett a laí ny koü rűü l. – Min-
dent megteszek, amit tűdok.
Loretta megint boí lintott, baí r mindketten tűdtaí k, milyen kicsi eseí lye van arra, hogy idoű ben odaeí rjen.
Farkasoü loű hangja ostorkeí nt csattant.
– Mea-dro, menjűü nk!
Loretta meí g egyszer űtoljaí ra megoü lelte Tom nyakaí t, eí s kiszabadíította magaí t a feí rfi oü leleí seí boű l. Far-
kasoü loű megragadta a laí ny karjaí t, eí s Tom lova feleí hűí zta, amely most komancs lovagloí felszereleí ssel volt
ellaí tva. Amikor felemelte Lorettaí t a kanca haí taí ra, a laí ny elgondolkodott azon, vajon megkoü toü zi-e majd
oű t, ahogy koraí bban tette. Hamarosan megkapta a vaí laszt, amikor a feí rfi is felszaí llt a loí ra Loretta moü geí ,
eí s egyik karjaí t a laí ny dereka koü reí fonta.
Loretta kinyűí jtotta a nyakaí t, hogy laí ssa Tomot, mikoü zben Farkasoü loű indűlaí sra oü sztoü noü zte a kancaí t.
Torka oü sszeszorűlt a sííraí stoí l. Ennyi volt haí t: ez volt az űtolsoí kapcsolata az otthonaí val.
– Ne neí zz haí tra, Keí k Szem! – mormogta Farkasoü loű . – Egy űí j helyre megyűü nk, joí ? Joí lesz ott.
Loretta keí telkedett ebben.
A komancsok egyenletesen eí szak feleí haladtak, oü t oí ra alatt aí tgaí zolva a Brazos folyoí Clear- eí s Salt-
elaí gazaí saí n is. A felsoű elaí gazaí snaí l olyan koü zel haladtak el Fort Belknaphoz, hogy Loretta alig tűdta elhin -
ni vakmeroű seí gűü ket. A videí k űtaí na hamarosan magasan fekvoű sííksaí ggaí vaí ltozott, amely a veí gtelenbe
nyűí lt. Csak a dimbes-dombos hegyek toü rteí k meg a laí toí hataí r egyhangűí saí gaí t. Farkasoü loű rendszeresen
megkíínaí lta a laí nyt víízzel, de oű minden alkalommal elűtasíította.
A nap aí llaí saí boí l Loretta arra koü vetkeztetett, hogy deí l koü rűü l lehet, amikor az indiaí nok veí gre megaí lltak
pihenni. A kimerűü ltseí gtoű l eí s a szomjűí saí gtoí l szeí dűü lve csűí szott le a kancaí roí l, eí s megbotlott. Farkasoü loű el-
kapta, hogy ne essen el, eí s egy bokor alatti aí rnyas helyre vezette. Leeí geí se, az elműí lt napok eleí gtelen
mennyiseí gűű eí tele eí s itala, eí s a meleg egyűü ttesen maí ris megtette a hataí saí t. Loretta leűü lt, eí s lehajtotta a
fejeí t, hogy felkeí szűü ljoü n a pillanatra, amikor Farkasoü loű megint vizet ajaí nl neki.
– Keí k Szem, iszol?
Loretta elhessegette. Hosszűí csoü nd telepedett raí jűk. Majd Farkasoü loű megragadta az aí llaí t, eí s arra
keí nyszeríítette, hogy raí neí zzen.

– Habbe we-ich-ket, a halaí l kereseí se nem boü lcs dolog. – Beszoríította a kűlacsot a teí rdei koü zeí , megfog -
ta a laí ny kezeí t, eí s izmos felkarjaí ra helyezte. – Ein-moh-heepicut, ez a tieí d. Semmi baí ntaí s nem eí r teí ged,
ha az eí n laí bnyomaimban jaí rsz. Csak bíízz ebben a komancsban! Ezt megíígeí rem neked.
Loretta az indiaí n indigoí keí k szemeí be neí zett, mikoü zben tisztaí ban volt az űjjbegyei alatt feszűü loű eroű -
vel. Egy pillanatra azt hitte, hogy a feí rfi komolyan gondolja, hogy veí delmezni fogja oű t, oü roü kre. Majd pil -
lantaí sa az indiaí n arcaí nak forradaí saí ra vaí ndorolt, a pogaí ny medaí ljaí ra, eí s a boű r csűkloí paí ntjaí nak veí sett fi -
gűraí ira. Feí lveí r, vagy nem, nem bíízhat meg ebben az emberben.
A feí rfi felsoí hajtott, eí s elengedte a laí ny kezeí t. Hosszan eí s lassan kortyolt a víízboű l; Loretta biztos volt
benne, hogy tűdatosan, hogy feleí bressze az oű vaí gyakozaí saí t is. Megtoü roü lte a szaí jaí t, eí s megszoí lalt:
– Majd meglaí tjűk, mi? Neheí z ezt veí gigcsinaí lni, neheí z szomjasan a napon lenni. Majd megadod maga-
dat.
Azzal bedűgaszolta a kűlacsot, eí s letette a laí ny melleí az aí rnyeí kba, hogy kiszolgaí lhassa magaí t, ha
akaratereje meginogna. Haí traűü lt a sarkaí ra, eí s űjjaí val veí gigsimíította a laí ny arccsontjaí t.
– Meg kell veí denem teí ged a naptoí l, mi? Hogy ne eí gj le.
Felvett egy mareí k foü ldet, eí s oü sszekeverte egy kis víízzel a kűlacsboí l, hogy saí rkenoű csoü t csinaí ljon beloű -
le. Csodaí latosan hűű voü s volt, amikor Loretta arcaí ra kente. Miűtaí n veí gzett, visszaűü lt, eí s megint alanyt fűü r-
keí szte. Soü teí t szeme attoí l a csoü ndes neveteí stoű l csillogott, amely annyira idegesíítette Lorettaí t. Barnaí ra
csííkozott arcaí val eí s oü sszevissza lebbenoű hajaí val bizonyaí ra űí gy neí z ki, mint egy keí k szeműű műműs. Nos,
Farkasoü loű sem volt egy szeí pseí g.
A pihenoű idoű , tűí lsaí gosan keí soű n ahhoz, hogy Loretta szaí maí ra megfeleloű legyen, befejezoű doü tt, eí s az in -
diaí nok űí jra loí ra szaí lltak. A nap narancsszíínűű en eí gett foü loü tte, kiszaí ríítva Loretta szemheí jaí t eí s kiszííva az
eí rteí kes vííztartaleí kokat a testeí boű l egeí szen addig, amííg az oí raí k szeí díítoű , kíínzoí veí gtelenseí ggel poü roü gni
nem kezdtek.
A komancsok a kora esti oí raí kban egy űí jabb roü vid pihenoű t tartottak a Little Wichita folyoí North Fork-
elaí gazaí saí naí l. Miűtaí n lemaí szott a loí roí l, Loretta leűü lt a patak partjaí naí l, hogy lemossa arcaí roí l a raí szaí radt
sarat. A kííseí rteí s, hogy igyon egy korty vizet, oí riaí si volt, de tűdta, hogy nem szabad megtennie.
Amikor Farkasoü loű szoí lt neki, hogy ismeí t eljoü tt az idoű a lovaglaí sra, Loretta síírva fakadt volna, ha lett
volna eleí g nedvesseí g a testeí ben ahhoz, hogy koü nnyeket facsarjon beloű le. A veí gtagjai faí jtak. A feje szeí -
dűü lt. EÁ s gyenge volt. Csak arra vaí gyott, hogy alhasson. Hogyan eroű ltethetik a tovaí bbhaladaí st ennyire?
Hogyan bíírjaí k a lovak?
Kevesebb mint tííz perccel azűtaí n, hogy elhagytaí k a patakot, Loretta feje elkezdett eloű rebiccenni, eí s
eí rezte, hogy le fog pottyanni a loí roí l. Felegyenesedett, eí s hűnyorgott. Farkasoü loű szorosabbra fogta a kar-
jaí t koü rűü loü tte, eí s egyik kezeí t a jobb teí rde alaí csűí sztatta, hogy aí temelje a laí baí t a loí feje foü loü tt. Keresztbe
űü ltette a lovon, eí s a mellkasaí hoz szoríította.
– Alűdj, nei mah-tao-yo, alűdj!
Meí ly hangja aí tszűű roű doü tt a kimerűü ltseí gen, amely betoü ltoü tte Loretta elmeí jeí t. Nei mah-tao-yo. Fogalma
sem volt, ez mit jelent, de olyan laí gyan hangzott, mint valami kedveskedeí s. Az indiaí n vaí llaí nak voü lgye toü -
keí letes pihenoű hely volt. Hozzaí doű lt, eí s orcaí jaí t a meleg boű reí hez nyomta. Zsaí lya-, fűü st- eí s aí llatboű rillata
volt: foü ldies szagok, amelyek kezdtek ismeroű sseí , eí s valamikeí ppen vigasztaloí vaí vaí lni szaí maí ra. Ahogy
Lorettaí t beboríította a soü teí tseí g, maí r nem indiaí nkeí nt gondolt raí , hanem egyszerűű en feí rfikeí nt. Egy csodaí -
latosan izmos feí rfikeí nt, aki alvaí sa koü zben keí nyelmesen tűdja tartani oű t.
AÁ lmok kííseí rtetteí k. Bolond, bűta aí lmok Amyroű l, Rachel neí niroű l eí s Tom Weaverroű l. Csodaí latos aí lmok.
Taí nc Amyvel a kűí t mellett. UÖ csoü rgeí s Rachel neí nivel az asztalnaí l, mikoü zben a divatot neí zegetik egy reí gi
Godey's Lady's Bookban, amelyet Henry baí csi hozott a Jacksboroí boí l.
Majd ismeí t ott aí llt a tornaí con a holdfeí nyben, hogy elbűí csűí zzon Tomtoí l. Tűdta, hogy a feí rfi meg akar-
ja csoí kolni, eí s felkeí szíítette magaí t. Szakaí lla eí s nedves ajka megeí rintette Loretta szaí jaí t.
Majd az aí lmok megmagyaraí zhatatlan moí don megvaí ltoztak, eí s a szaí j, amely jogot tartott az oű szaí jaí ra,
nedves selyemmeí alakűlt, a nyomaí s pedig hataí rozottaí , de gyengeí ddeí . Soü teí t haj neheí z tincsei ciroí gattaí k
az orcaí jaí t, eí s fűü ggoü nykeí nt omlottak koü reí . Egyik kezeí t egy feí rfi izmos mellkasaí nak meleg boű reí hez nyom -
ta, eí s raí joü tt, hogy eroű s karok tartjaí k. Csodaí latosan eroű s karok.
– Mah-tao-yo – sűttogta egy meí ly hang.

Loretta a foü loü tte leí voű soü teí t arcra oü sszpontosíított, eí s megdoü bbenve ismerte fel, hogy aí lom eí s valoí saí g
oü sszekeveredett. A nedves selyem az ajkaí n Farkasoü loű űjjbegye volt, amely a kűlacs vizeí toű l volt nedves. A
neheí z haj fűü ggoü nye, amely az orcaí jaí t ciroí gatta, valoí saí gos volt, ahogy az izmos mellkas eí s a karok is.
Megmerevedett.
– Eleí rtűü nk az Oo-e-toí hoz, a Big Wichitaí hoz – mondta Farkasoü loű halkan. – Itt megpihenűü nk. Most maí r
feleí bredsz, űgye?
A laí ny felegyenesedett, eí s zavartan neí zett koü rűü l. A holdfeí ny aí ltal ezűü stoü sre festett satnya faí k aí rnyeí -
kai vetteí k koü rűü l. A csoü rgedezoű vííz hangja arroí l aí rűlkodott, hogy a folyoí hoz koü zel voltak. Tűü cskoü k eí s beí -
kaí k adtak szerenaí dot: szelííd, kellemes hangzavart, amelyet a szeí l magaí val sodort a folyoí parttoí l. Illatok
egyvelege csapta meg Loretta orraí t: a nyaí ri fűű eí s a mezei viraí gok illataí nak olyan eí des kevereí ke, hogy
szinte megreí szegűü lt toű le. Ahogy haí trabillentette a fejeí t, hogy beleí legezze az illatot, szeí dűü leí s fogta el.
Megmarkolta a kanca soü reí nyeí t, hogy visszanyerje egyensűí lyaí t.
Farkasoü loű leszaí llt a loí roí l, eí s felemelte karjaí t, hogy levegye Lorettaí t. Ahogy nagy keze aí tfogta a laí ny
derekaí t, Loretta, akivel meí g mindig forgott a vilaí g, meredten neí zett le raí . A Big Wichita űí gy joí szaí zhűí sz
kilomeí ternyire volt az otthonaí toí l. Nem tűdta elhinni, hogy ilyen nagy taí volsaí got tettek meg. Meí g ha
Tom tűdna is segíítseí get kerííteni, eí s űtaí nűk menne, nem tűdnaí űtoleí rni a komancsokat, mieloű tt azok a
Staked Plainsre eí rnek.
Farkasoü loű letette Lorettaí t a foü ldre. A laí ny laí ba majdnem oü sszecsűklott, eí s megtaí ntorodott. Az indiaí n
elkapta a karjaí t, eí s a loí val egyűü tt egy víízszintes reí szre vezette oű t a folyoí koü zeleí be. Mikoü zben levette cso -
magjait a kancaí roí l, eí s lenyergelte a lovat, a laí ny egy sima felűü letűű sziklaí ra űü lt. A feí rfi, mieloű tt levezette
volna a lovat a folyoí hoz inni, leteríítette a boü leí nyboű r koü ntoü st Lorettaí nak, hogy lefekhessen, de a laí ny tűí l -
saí gosan faí radt volt ahhoz, hogy felaí lljon. Inkaí bb lecsűí szott a foü ldre, eí s mint egy szeretoű t, aí toü lelte a nap-
meleg sziklaí t, orcaí jaí t a sima felűü leten pihentetve.
Zaklatott aí lom keríítette hatalmaí ba. Roü vid idoű műí lva leí peí seket hallott a koü zelboű l. Farkasoü loű , gondol-
ta. Azon tűű noű dve, mieí rt nem hozta magaí val az indiaí n a lovat, megproí baí lta kinyitni a szemeí t. Szempillaí -
in keresztűü l mokaszinokat eí s csűpasz laí bakat laí tott. Nem Farkasoü loű ? Kimerűü ltseí g nehezíítette el eí s
csűkta le a szemheí jaí t. Nem mindegy? Egyik indiaí n, vagy a maí sik: amííg oű t beí keí n hagyjaí k, addig nem
szaí míít, mit csinaí lnak.
Amikor Loretta veí gűü l tűű z ropogoí hangjaí ra eí bredt, fogalma sem volt, mennyi ideig alűdt. Toü bb mint
valoí szíínűű , hogy neí haí ny percig, de lehet, hogy oí raí kig. Aranyszíínűű feí ny vetűü lt a kis tisztaí sra, meg-meg-
csillant a bokrokon, eí s kííseí rteties aí rnyakat vetett a foü ldre. EÁ goű mesqűitefa illata csapta meg az orraí t.
Farkasoü loű a laí ngok foü leí gűggolt, eí s proí baí lta raí beszeí lni oű ket, hogy szenvedeí lyesebben eí gjenek: meí g toü bb
faí t dobott raí jűk, eí s fűí jta a szenet. Amikor Loretta felűü lt, raí pillantott.
– Nem tetszett a koü ntoü s?
A laí ny pillantaí sa az aí gyra vaí ndorolt, amelyet az indiaí n keí szíített szaí maí ra. Rendetlen halomkeí nt fe-
kűü dt a foü ldoü n, mintha Loretta felemelte, majd gondatlanűl ledobta volna. Keí nyelmetlen bizsergeí s fűtott
veí gig rajta, amikor a feí rfi odaseí taí lt a fekhelyhez, eí s megigazíította. Ha egyikoű jűü k sem nyűí lt az aí gyhoz,
akkor ki tette? Mokaszinok eí s csűpasz laí bak elroü ppenoű emleí ke villant aí t gondolataiban.
Ahogy Farkasoü loű felemelte a felsoű szoű rmeí t, Loretta meglaí tott alatta valamit. A leí legzete is elaí llt. Egy
hatalmas csoü rgoű kíígyoí fekűü dt oü sszetekeredve az aí gyon, a komancs szeme eloű l a maí sik takaroí aí ltal elrejt -
ve. Raí adaí sűl a kíígyoí semmi hangot nem adott ki, amivel figyelmeztette volna a feí rfit. Farkasoü loű nem
vette eí szre. Loretta azonnal felteí rdelt, torka oü sszeszorűlt.
A pillanatnak ebben a toü redeí keí ben űí gy tűű nt, hogy az indiaí n eí s a kíígyoí olyan lassan mozogtak, aho-
gyan a hideg meí z csoü poü g le a kanaí lroí l. A laí ny fogva tartoí ja feleí nyűí lt, figyelmeí t a feí rfi csűkloí jaí ra eí s a
karjaí n kanyargoí , kidűzzadoí veí naí ra oü sszpontosíítva. Egy meí rgezoű harapaí s a szííveí hez ennyire koü zel veí g -
zetes lenne. Loretta laí tta, ahogy a kíígyoí felemeli a fejeí t, eí s meí regfogai megcsillannak a tűű z feí nyeí ben.
Nem volt idoű gondolkodni. Az oü sztoü n aí tvette az iraí nyíítaí st.
– Kíígyoí ! – kiaí ltotta. – Kíígyoí !
Farkasoü loű reagaí lt a kiaí ltaí sra: nem űgrott el, ahogy Loretta tette volna a helyeí ben, hanem azonnal taí -
madott. A takaroí t, amelyet a kezeí ben tartott, pajzskeí nt hasznaí lva kiveí dte a kíígyoí elsoű maraí saí t, majd ki-
nyűí jtotta a maí sik kezeí t, eí s elkapta az aí llatot a feje moü goü tt, mieloű tt az megtorpanhatott, majd űí jra taí -
madhatott volna. A kíígyoí vonaglott eí s sziszegett, ahogy Farkasoü loű felemelte az aí gyroí l. Egy pillanatig

magasra feltartotta. Majd Lorettaí ra neí zett. Egy oü roü kkeí valoí saí gnak tűű noű idoű űtaí n eloű hűí zta keí seí t eí s lefe -
jezte a kíígyoí t, majd a bokorba dobta.
Loretta teí rdre zűhant, eí s a torkaí ra szoríította a kezeí t. Kígyó. A szoí elmeí jeí ben űgraí lt, visíított, vissz-
hangzott, ismeí tloű doü tt Felkiaí ltott…
Hitetlenkedeí s oü ntoü tte el. Bizonyaí ra megteí vesztette a fűü le. Nem kiaí lthatott, egyszerűű en nem kiaí ltha-
tott heí t eí v csoü nd űtaí n. Foű keí nt nem azeí rt, hogy megmentsen egy komancsot.
Farkasoü loű visszadűgta keí seí t a tokjaí ba, eí s habozva elindűlt Loretta feleí . Loretta csak neí zett raí : hosz-
szűí hajaí ra, rojtos mokaszinjaí ra, szarvasboű r nadraí gjaí ra, medaí ljaí ra, eí s csűkloí paí ntjaí nak isteneire. Egy ko-
mancs.
UÁ gy eí rezte magaí t, mintha a bensoű je millioí nyi aproí szilaí nkra esett volna szeí t, eí s darabokra vaí gta vol -
na oű t magaí t. Szűü leinek emleí kkeí pei villantak aí t elmeí jeí n: megszaí radt veí rtoí csaí ban fekvoű anyja, fekete le -
gyektoű l hemzsegoű szemgoü dre eí s szaí ja, apja egy faí hoz koü toü zve, teste a felismerhetetlenseí gig megcson-
kíítva eí s halaí laí ban obszceí n moí don aí trendezve. Azok az emleí kek oü roü kkeí az elmeí jeí be eí gtek, eí s soha nem
tűdja elfelejteni oű ket. Soha. Nem aí rűlhatta el íígy a szűü leit. Nem tehette ezt…
– N-nem – kraí kogta. – Nem!
Farkasoü loű egyik teí rdeí re ereszkedett mellette. Ahogy Loretta oű t baí műlta, izmok, pogaí ny istenek eí s
bűü doü s aí llatboű r elmosoí dott toü megeí veí vaí lt. Fűllasztoí bezaí rtsaí g eí rzete taí madta meg. Mieloű tt a feí rfi meg-
fogta volna a vaí llaí t, a laí ny vakon kicsűí szott a keze eloű l, eí s ahogy feltoü rtek benne a keserűű emleí kek, oü kleí -
vel pofon vaí gta az indiaí nt.
– Ne eí rintsen meg! Ne eí rintsen meg!
Farkasoü loű , aí llaí t az arccsontjaí ba csapoí doí faí jdalomtoí l oü sszeszoríítva, megragadta a laí ny vaí llaí t. Meí g íígy
is, hogy a tűű z feí nyeí n kíívűü l semmi nem vilaí gíította meg Loretta arcaí t, laí tta arckifejezeí seí n a megdoü bbe -
neí st eí s szemeí ben az aí rűlaí s faí jdalmaí t, amely meí g kíínzoí bbaí tette a faí jdalmat azaí ltal, hogy sajaí t magaí t
aí rűlta el. Hogy megmentsen valakit, akit űtaí l…
Zokogva a feí rfi feleí csapott, majd megint, egeí szen addig, amííg eltorzűlt dűü heí ben meg nem űü toü tte az
indiaí n arcaí t. Megmentette az eí leteí t. Farkasoü loű megraí ndűlt, de egyetlenegy mozdűlatot sem tett, hogy
megaí llíítsa a laí nyt, vagy megveí dje magaí t. Loretta szemeí ben űü veges, vilaí gtalan pillantaí st laí tott, zokogaí sa
tűí lsaí gosan hosszűí ideig fogva tartott baí natroí l aí rűlkodott. A feí rfi tűdta, hogy a laí ny valoí jaí ban nem oű t
űü ti, hanem sajaí t magaí t.
Veí gűü l mellkasaí hoz hűí zta a laí nyt, eí s Loretta űí gy kapaszkodott beleí je, mintha eí pp egy sziklaí roí l keí -
szűü lne lehajíítani oű t. Farkasoü loű elgondolkodott rajta, hogy az talaí n meí g kellemesebb is lenne a laí ny szaí -
maí ra.
– Maga egy gyilkos – zokogta. – Utaí lom magaí t, nem eí rti? Utaí lom magaí t!
Az indiaí n meí g szorosabban oü lelte Lorettaí t, ahogy eloü ntoü tteí k sajaí t faí jdalmas emleí kei. A laí ny nem
űtaí lta oű t, maí r nem. Ezeí rt síírt. Embereinek veí re bosszűí eí rt kiaí ltott feleí , eí pp űí gy, ahogy Farkasoü loű embe -
reieí is. EÁ s a szííve elaí rűlta.
– Toquet, minden rendben.
– Nem! – jajgatott. – A szűü leim… OÁ , istenem, a szűü leim. Maga oü lte meg oű ket. Lemeí szaí rolta oű ket. – Az
indiaí n egyik kezeí vel veí gigsimíította a laí ny gerinceí t. Tenyere alatt a laí ny megborzongott. – Maga oü -oü lte
meg oű ket.
– Nem, nem, eí n nem. Fogadom, hogy nem, Keí k Szem. Nem eí n oü ltem meg oű ket.
A tűű z feí nye moü goü tt Farkasoü loű aí rnyakat laí tott megmozdűlni. Felemelte a fejeí t. Neí haí ny feí rfi, akiket a
laí ny kiaí ltaí sai vonzottak oda, aí llt a taí boraí n kíívűü l. Felismerte Fűü rge Antilopot eí s Harcost, eí s űí gy sejtette,
OÖ reg Embert is laí tja. Voü roü s Boü leí ny eí s emberei balkeí z feleí leselkedtek, szinte eí szrevehetetlenűü l a soü teí t -
seí gben. Farkasoü loű elintette oű ket. A laí nynak eí pp eleí g dologgal kell megkűü zdenie.
Megeí rtette Loretta eí rzeí seit, jobban, mint oű sajaí t maga. OÁ , igen, megeí rtette…
Karjaí ba fogta, eí s az aí gyhoz vezette a laí nyt. Abban a pillanatban, hogy lefektette, a laí ny teljesen oü s z-
szekűporodott, mikoü zben zokogaí s raí zta a vaí llaí t. Farkasoü loű mellette teí rdelt. Hogyan vigasztalhatnaí meg,
amikor sajaí t magaí t sem tűdja megvigasztalni? Eskűü dt ellenseí gek voltak, de az űtaí latűk valamikeí ppen
elveszett eí rzelmeik szoü veteí ben, mint egy ceí rna az anyagban.
Loretta behajlíított karjaí ba temette az arcaí t. Sííraí saí nak hangjaí toí l Farkasoü loű rosszűl eí rezte magaí t. Fel -
aí llt, eí s aí rűlkodoí laí bnyomok űtaí n kűtatva a foü ldet, lassan koü rbeseí taí lt az aí gy koü rűü l. Semmi. A kíígyoí ma-

gaí toí l siklott be a boü leí nyboű r takaroí ba? De ha nem, akkor ki tette oda? Valaki, aki űtaí lta a saí rgahajűí t. Va -
laki, aki abban bíízott, hogy egyedűü l maí szik be az aí gyba aneí lkűü l, hogy Farkasoü loű figyelne. Felsoí hajtott, eí s
faí radtan pillantott fel a soü teí tseí gbe. Gyanűí gyoü toü rte. Veí gűü l is a kíígyoí magaí toí l is bemaí szhatott az aí gyba.
Nem ez lenne az elsoű alkalom, hogy ilyen megtoü rteí nik.
Farkasoü loű lefekűü dt az aí gyra, eí s testeí nek goü rbűü leteí be hűí zta a laí nyt. Loretta haí ttal fekűü dt, remegett eí s
zokogott. Az indiaí n egy selymes hajtincseí t a csűkloí ja koü reí tekerte, eí s betakarta a laí nyt a szoű rmeí vel.
– Ne eí rjen hozzaí m! Keí rem, ne! Nem tűdom elviselni.
A laí ny hangja beleí hasíított. Elengedte oű t, a haí taí ra fordűlt, eí s a csillagfeí nyes eget fűü rkeí szte. Az anyjaí ra
gondolt, az apjaí ra, eí s azokra a szoü rnyűű seí gekre, amiket a laí ny laí thatott. Nem voltak ismeretlenek szaí maí -
ra a taí madaí sok alatt elkoü vetett reí mtettek. Az igaz, hogy oű egyezseí get koü toü tt magaí val, hogy csak feí rfiak -
kal harcol, de toü bb szaí z olyan indiaí n harcossal egyűü tt tartott, akinek nem volt ilyen lelkiismerete.
A laí ny zokogaí sa hosszűí idoű űtaí n alaí bbhagyott, leí legzetveí tele lelassűlt, űü temesseí vaí lt. AÁ lmaí ban, me-
leget keresve, haí tsoí jaí t koü zelebb tolta a feí rfihoz.
Farkasoü loű az oldalaí ra fordűlt, eí s egyik karjaí val aí toü lelte. Kezeí t a laí ny inge alaí dűgta, tenyereí t laí zas ha-
saí hoz szoríította, eí s űjjbegyeit veí gigsimíította bordaí ja leí traí jaí n. Olyan laí gy volt, mint a hermelinboű r. EÁ rez-
te szííveí nek űü temes dobbanaí sait, testeí nek boű r alatti melegeí t. Becsűkta a szemeí t. A laí ny szavai hangzot -
tak a fejeí ben, eí ppoly tisztaí n, mint a reggeli madarakeí . Utaí lom magaí t, nem eí rti? Utaí lom magaí t.
Amikor a nap felkel, meí g toü bb oka lesz arra, hogy űtaí lja oű t. Ha roü vid idoű n belűü l nem iszik, meg fog
halni. Nem engedheti meg neki, hogy meí g egy napot vííz neí lkűü l toü ltsoü n. Meí ly levegoű t vett, eí s lassan kifűí j -
ta. Hol volt a dűü he? Az űtaí lata? Nem tűdta biztosan, mikor vagy hogyan toü rteí nt, de a mellette leí voű aproí
noű maí r nem a foglya volt; oű maga vaí lt a laí ny foglyaí vaí .
Loretta joí val azeloű tt eí bren volt, hogy a nap elsoű , roí zsaszíín feí nynyalaí bjai megjelentek volna a laí toí hataí -
ron. A haí taí n fekűü dt, eí s a komancs karja aí toü lelte. A feí rfi nagy keze aí tfogta a melleí t, tenyereí nek melege
aí tszivaí rgott az ingeí n keresztűü l. Az oű inge. Loretta nem proí baí lt megmozdűlni. Min vaí ltoztathatna vele?
Ma vagy egy heí t műí lva, eloű bb vagy űtoí bb az indiaí n űí gyis megteszi majd.
Torkaí nak szaí razsaí ga ellenkezett, amikor nyelni proí baí lt, de meí g íígy is maí s volt ez az eí rzeí s: eí lettel
teli. Ha akarna, tűdna sikoltani. Ez a felismereí s megijesztette; nem tűdta, mieí rt.
A komancs megmozdűlt mellette. Loretta az eí gre oü sszpontosíított. Nem vett tűdomaí st az indiaí nroí l, eí s
semmiroű l, amit a feí rfi tett. A halaí l keí pe derengett fel eloű tte, híívogatoí n, beí keí sen. A mennyorszaí gban nem
lesznek indiaí nok. Ha lenneí nek, az nem a mennyorszaí g lenne.
Farkasoü loű felűü lt, eí s haí trasimíította a hajaí t. Neí haí ny tűű z fűü stje maí r felfeleí szaí llt a levegoű ben. A reggel
hűű voü s eí s metszoű volt. Pillantaí saí t megkoü nnyebbűü lten, hogy maí r nem oü vezik faí k eí s egyeí b aljnoü veí nyzet,
az aceí lkeí k laí toí hataí rra szegezte. Itt kint az ember eí szreveszi, ha ellenseí g koü zeledik.
Kinyűí jtoí zott, eí s haí trapillantott a vaí lla foü loü tt. A laí ny szeme beesett volt, eí s űí gy tűű nt, nem vesz roí la tű-
domaí st. Egyik kezeí t elhűí zta eloű tte, eí s megkoü nnyebbűü lt, amikor a laí ny tekintete kitisztűlt. Laí bra aí llt. A
toü bbiek is elkezdtek sűü rgoü loű dni. Ha vizet akar a laí nyba eroű szakolni, el kell kezdenie.
Miűtaí n keí zbe vette a kűlacsot, a laí ny feleí koü zelíített.
– Iszol, Keí k Szem?
Loretta megraí zta a fejeí t. Az eí geí se kezdett meggyoí gyűlni, eí s a pirossaí g neí lkűü l saí padtnak tűű nt. Hama-
rosan minden haí mloí boű r el fog tűű nni roí la.
– Innod kell.
A laí ny hangja rekedt sűttogaí skeí nt hallatszott:
– Nem.
Farkasoü loű teí rdre ereszkedett mellette. Nem akarta ezt tenni… A kűlacsot az aí gyra helyezve a laí nynak
esett. Mieloű tt Loretta raí joü hetett volna a terveí re, megragadta mindkeí t csűkloí jaí t, eí s laí baival aí tfogta a de -
rekaí t.
– AÁ … Engedjen el! – kraí kogta.

Ellenkezett, de a feí rfinaí l volt a sűí ly eloű nye. Amikor Loretta proí baí lt a haí taí ba teí rdelni, Farkasoü loű nek
eszeí be jűtott az eí jszaka, amikor a gyaí va Feheí r Szeműű megtaí madta oű t a szekeí rneí l. Karjait a laí ny teí rde
alaí fogta, mikoü zben űtaí lta magaí t, hogy faí jdalmat okoz neki.
– Inni fogsz. – Felemelte a kűlacsot, kihűí zta a dűgoí t eí s eloű rehajolt. – Magadtoí l, vagy a segíítseí gem-
mel?
Loretta feí szkeloű doü tt, proí baí lta elkerűü lni az indiaí n kezeí t.
– EÁ n… nem!
Farkasoü loű megragadta az aí llaí t, űjjbegyeit eí s nagyűjjaí t az orcaí jaí ba nyomta. Amikor az aí llkapcsai veí g -
re szeí tnyííltak, a kűlacsot a laí ny szaí ja foü leí tartotta, eí s elkezdett vizet csoü poü gtetni bele.
Meglepeteí seí re a laí ny teljesen nyűgton maradt. Gondosan az orraí n keresztűü l vette a levegoű t, eí s aneí l -
kűü l, hogy nyelt volna, hagyta, hogy a feí rfi teletoü ltse a szaí jaí t. A tűí lcsordűloí vííz lefolyt az orcaí jaí n, bele a
hajaí ba. Farkasoü loű aneí lkűü l, hogy elengedte volna a laí nyt, nem tűdta becsűkni eí s letenni a kűlacsot. AÁ mde
ha szabadon engedi oű t, Loretta azonnal kikoü pi a vizet.
– Harcos! – kiaí ltott.
Harcos toü bbtűű znyire toű lűü k felpattant az aí gyaí boí l. Miűtaí n kaí bűltan koü rűü lneí zett, eí szrevette Farkasoü loű t,
eí s fűtaí snak eredt. Paí r maí sodperc műí lva az aí gy mellett aí llt, aí lmos barna szeme a saí rgahajűí n idoű zoü tt.
– Tah-mah, mit akarsz csinaí lni? Víízbe fojtani?
– Igen. Fogd be az orraí t!
– Micsoda?
– Csinaí ld!
Harcos leteí rdelt a laí ny fejeí neí l.
– Farkasoü loű , biztos…?
– Híívjam Fűü rge Antilopot?
Harcos oü sszeszoríította a laí ny orraí t.
– Ha meghal, az a te hibaí d.
– Nem fog meghalni. Proí baí lom megitatni. – Farkasoü loű neí zte, ahogy a laí ny arca kipirosodik a levegoű
hiaí nyaí toí l. Neí haí ny pillanattal keí soű bb torokizmai megfeszűü ltek. Majd veí gre lenyelte a vííz egy reí szeí t, eí s
elkezdett fűlladni.
– Engedd el, Harcos! Engedd el!
Harcos, aki mindig egy gondolattal a toü bbiek eloű tt jaí rt, veí gűü l elengedte a laí ny orraí t, eí s a sarkaí ra űü lt.
A laí ny levegoű űtaí n kapkodott, eí s feí lrenyelte a vizet. Farkasoü loű morcosan figyelte, ahogy proí baí lta vissza -
nyerni leí legzeteí t.
Amikor veí gre abbahagyta a koü hoü geí st, a feí rfi megszoí lalt:
– Iszol?
A laí ny szikraí zoí szemmel neí zett raí . Tekintete annyira tele volt gyűű loü lettel, hogy az indiaí n beleborzon-
gott. Megint megragadta az aí llaí t.
– Az orraí t, Harcos! De most engedd el, amikor nyelni kezd, mert kűü loü nben meg fogjuk fojtani.
– Te fogod megfojtani. EÁ n csak segíítek.
Megismeí telteí k a folyamatot. Amikor maí sodszor is abbahagyta a fűlladaí st, Farkasoü loű ismeí t felajaí nlot-
ta neki, hogy egyedűü l igyon. Loretta visszaűtasíította. Keí t korty vííz nem eleí g, eí s ezt Farkasoü loű is tűdta.
Mire a tizedik kortyig eljűtottak, Farkasoü loű roű l csoü poü goü tt az izzadsaí g, Harcos saí padtnak tűű nt, a laí ny
pedig elernyedt a kimerűü ltseí gtoű l. Meí gis kűü zdoü tt. Farkasoü loű iraí nta eí rzett csodaí lata egyre noű tt. Hatalmas
baí torsaí ga van. Komancs szíív, ahogyan az oű emberei nevezneí k.
Farkasoü loű bíízott benne, hogy tííz korty elegendoű lesz. A deí leloű tt koü zepe feleí meg fog aí llni, eí s megint
megitatja majd. A gondolattoí l oü sszeszorűlt a gyomra. A laí ny ismeí t kűü zdeni fog ellene. EÁ s megint. Talaí n
ha majd eleí rnek a falűjűkba, eí s laí tni fogja, hogy Farkasoü loű nem hagyja, hogy baí rki baí ntsa oű t, megvaí lto -
zik. Anyjaí nak, a Sokrűhaí s Asszonynak gyengeí d, szeretetteljes keze volt. Ha baí rki meg tűdja nyűgtatni eí s
meg tűdja gyoű zni a laí nyt, az oű .
Ha idoű ben odaeí r a saí rgahajűí val.
Farkasoü loű gondolatait ismeí telve Harcos azt mondta:
– Ha nem iszik, meg fog halni. A feleí t annak, amit beletoü ltoü tteí l, kikoü pte.

– Nem fog meghalni – pisszegte le Farkasoü loű . – Nem hagyom. Majd gyakran megitatom. Amit lejűttat -
tam a torkaí n, az eleí g lesz.
Harcos zaklatottan raí ncolta oü ssze a homlokaí t.
– Farkasoü loű , mi lesz, ha nem oű a proí feí cia asszonya? Gondoltaí l maí r erre? UÁ gy tűű nik, nem kedvel teí ged
igazaí n.
– OŐ a proí feí cia asszonya. Tűdom. – Farkasoü loű felemelte a teí rdeí t a laí ny karjaí roí l, eí s felaí llt. – Hamarosan
abba fogja hagyni a harcot. Senki nem kűü zdhet mindoü roü kkeí .
– Mieí rt vagy biztos benne? Maí rmint abban, hogy oű a megfeleloű noű .
Farkasoü loű raí tette a kűlacsra a tetejeí t.
– Tűdom. Ez minden.
A laí ny az oldalaí ra fordűlt, eí s aí tkarolta a hasaí t. Harcos kifejezeí stelen arccal fűü rkeí szte.
– Gyorsan kell mennűü nk, ha azt akarod, hogy eí letben legyen, amikor hazaeí rűü nk.
– Igen – soí hajtott Farkasoü loű . – Menj, eí s szoí lj a toü bbieknek, joí ?
Farkasoü loű az idoű műí laí saí t lova pataí inak a koű kemeí ny foü ldoü n dobbanoí egyenletes eí s szakadatlan kop-
panaí saival meí rte. A nap, amely eí goű korongkeí nt ezűü stszíínűű re festette az azűí r eget, veí gtelen ideig egy
helyben idoű zoü tt. A laí nyt a karjaiban tartotta, feje az oű vaí llaí n pihent, keze ernyedten a sajaí t oü leí be hűllott.
Nyűgodt, mint a halaí l… Szerette volna megsarkantyűí zni a lovaí t, hogy gyorsabban eleí rjeí k pihenoű helyűü -
ket a Pease folyoí deí li elaí gazaí saí naí l. Ezűí ttal meg fog bizonyosodni arroí l, hogy a laí ny eleget iszik, hogy ne
kelljen az eí leteí eírt aggoí dnia.
Harcos lovagolt Farkasoü loű jobbjaí n, Fűü rge Antilop a baljaí n. Farkasoü loű nem sűü rgette a paí rbeszeí det.
Keí tseí gek gyoü toü rteí k. Vissza kellene fordűlnia? Mit vaí rnak toű le a Nagy Istenek? Meg fog halni a laí ny, ha
tovaí bbmennek? EÁ s ha hazaviszi a sajaí t embereihez, akkor mi lesz? Mi van a proí feí ciaí val? Mi lesz az em -
bereivel?
Mintha csak meghallotta volna Farkasoü loű gondolatait, Harcos koü zelebb hűí zoí dott a lovaí val, eí s meg-
szoí lalt:
– Bííznod kell a Nagy Istenekben, tah-mah. Ha biztos vagy abban, hogy oű a proí feí cia asszonya, akkor
minden rendben lesz. A dal nem vaí lhat valoí ra, ha a laí ny meghal.
Farkasoü loű eloű redűgta aí llaí t, hogy megneí zze a laí ny saí rral bekent arcaí t, eí s azon kapta magaí t, hogy el -
meí laí zik rajta, mikeí nt is gondolhatta oű t csűí nyaí nak. Lehet a napfeí ny csűí nya? Vagy a holdfeí ny csillanaí sa a
víízen?
– Biztos vagyok benne, Harcos. OŐ a proí feí cia asszonya. A proí feí cia egy reí sze maí r most valoí ra vaí lt,
nem? A hangja visszateí rt hozzaí .
– EÁ s ellopta a te komancs szíívedet, űgye?
– Hatalmas baí torsaí ga van ahhoz keí pest, hogy milyen aproí , de a szíívem az enyeí m. EÁ s ez mindig is íígy
lesz.
Harcos oldalra doű lt, hogy Farkasoü loű vaí lla foü loü tt megneí zze a laí nyt. Arcaí ra gyűű roü tt mosoly koü ltoü zoü tt.
– Igen, van valami, ami kűü loü nlegesseí teszi, nem? Szerintem a saí r. Joí t tesz neki.
Farkasoü loű akarata elleneí re elmosolyodott.
– UÁ gy neí z ki, mintha a Laí ny, Aki Raí zkoí dik kezeleí sbe vette volna. Emleí kszel, amikor Ki-was, Rascal
megengedte neki, hogy elkeí szíítse arcaí n a harci festeí st?
Harcos kűncogott.
– Amikor tűí l híígra keverte a festeí ket? Az aí llaí ra festett haí rom voü roü s csíík elkenoű doü tt, eí s űí gy ment a
harcba, mint valami Emberevoű . Igen, emleí kszem.
Farkasoü loű proí baí lta a feszűü ltseí geí t legyűű rni, hagyta, hogy Harcos neveteí seí nek hangja megnyűgtassa.
– UÁ gy alszik, mint egy kisbaba, Farkasoü loű . Ez joí jel, nem? Bizonyaí ra kezd megbíízni benned. Hamaro-
san elkezd majd enni eí s inni is.
– Egyszerűű en csak kimerűü lt, eí s gyenge a szomjűí saí gtoí l. Tűí lsaí gosan faí radt ahhoz, hogy feí ljen. Vagy
hogy bajt okozzon nekem.
Harcos felsoí hajtott
– Hamarosan megaí llűnk. Segíítek neked beleeroű ltetni egy kis vizet, joí ? Rendbe fog joü nni.

Fűü rge Antilop vaí gtaí ra oü sztoü noü zte a lovaí t eí s egyik laí baí t a felsoű heveder szííjaí ba akasztva oldalra csűí -
szott, hogy az aí llat hasa mellett víízszintesen lovagolva felkapjon egy mareí k seprűű fűü vet Miűtaí n visszaűü lt
a loí ra, metszoű hangon Harcos feleí kiaí ltott, eí s hadizsaí kmaí nyaí t meglebegtette a levegoű ben.
Farkasoü loű megint elmosolyodott
– Menj, eí s műtasd meg fiatal baraí tűnknak hogyan kell lovagolni, joí ? Kezd űnatkozni.
– Most neked is szűü kseí ged van taí rsasaí gra.
– EÁ n joí l vagyok. Menj!
Porfelhoű szaí llt fel Harcos poí nija moü goü tt, ahogy ellovagolt, hogy versenyezzen Fűü rge Antiloppal. Far-
kasoü loű mosolygott, amikor testveí re oldalra pattant, hogy a loí hasa alatt lovagoljon. Fűü rge Antilop magaí -
ra vette a kihíívaí st, eí s oű is íígy tett. Loí goí fenekeí t csak egyszer eí rintette a foü ldhoü z. Farkasoü loű emleí kezett
raí , hogy a fiűí t egyszer a foü ldoü n hűí zta a loí , amikor íígy lovagolt, mert egyik laí ba beleakadt a heveder szíí -
jaí ba. Most maí r nem kell hozzaí sok idoű , eí s az ííjaí val is pontosan tűd majd ceí lozni ebboű l a pozíícioí boí l.
Harcos, hogy le ne gyoű zzeí k, kiloű tte magaí t a nyeregboű l, eí s vaí gta koü zben felaí llt a lova haí taí ra. Hamaro -
san toü bb harcos is csatlakozott hozzaí jűk a versenyben, eí s mineí l toü bben lettek, annaí l nehezebbeí vaí ltak a
műtatvaí nyok. EÁ les kiaí ltaí sok visszhangzottak a dimbes-dombos mezoű koü n keresztűü l.
Farkasoü loű eí rezte, hogy a laí ny feí szkeloű dni kezd, eí s ahogy lepillantott, laí tta, hogy a szeme nyitva van. A
kiaí ltaí sok eí s ordíítaí sok feleí bresztetteí k. Mintha csak megeí rezte volna a feí rfi tekinteteí t, keí rdoű arccal fel-
neí zett raí . Farkasoü loű elgondolkodott vajon mennyi idoű kell ahhoz, hogy a laí ny űí jra hozzaí szokjon a be-
szeí dhez.
– Jaí tszanak. Nincsenek faí k, amik moü geí elbűí jhat a to-ho-ba-ka, az ellenseí g. Ezeí rt oü rűü l a szíívűü nk.
Loretta keí tkedoű n raí ncolta oü ssze a homlokaí t Farkasoü loű a kűlacsaí eí rt nyűí lt.
– Iszol?
– Nem – sűttogta.
Farkasoü loű kinyitotta a flaskaí t, eí s a laí ny feleí tolta.
– Innod kell, Keí k Szem.
– Nem.
Farkasoü loű visszakoü toü tte a kűlacs szííjaí t a hevederhez, eí s lenyelte dűü heí t.
– Nem fogsz meghalni. Ezt a komancs mondja neked. Semmi eí rtelme nincs ennek, ennek a szenve-
deí snek.
Loretta a feí rfi vaí llaí ra hajtotta fejeí t eí s becsűkta a szemeí t Farkasoü loű , ahogy az idegesseí g eí s a feí lelem
noű tt benne, szorosabbra fogta a kantaí rt. Eloű zoű eí jjel a laí ny megmentette az eí leteí t. Hogyan neí zhetneí veí -
gig, ahogy idoű koü zben veí get vet a sajaí tjaí nak?
Amikor a komancsok a folyoí hoz eí rtek, jaí teí kűkban egy kis idoű re szűü netet tartottak. AÁ tgaí zoltak a fo-
lyoí n, hogy az eí szak feleí vezetoű elaí gazaí s sziklaí s partja menteí n haladjanak tovaí bb. Kisseí feleí leí nkűü lve a
vííztoű l, amelyet keí nytelen volt elfogyasztani, Loretta felűü lt a lovon. Tovaí bbra is el kellett viselnie Farkas -
oü loű karjaí nak boü rtoü neí t a dereka koü rűü l, eí s kezeí nek bizalmaskodaí saí t a hasaí n. Az indiaí n szeí les mellkasa
taí maszkeí nt szolgaí lt a haí ta szaí maí ra; hamarosan ismeí t nekidoű lt, eí s hagyta, hogy a teste egyűü tt mozogjon
a feí rfieí val a lejaí raí saí nak ritműsaí ra.
UÁ gy negyven perc csoü nd űtaí n Farkasoü loű koü zelebb hajtotta fejeí t Lorettaí eí hoz.
– Mah-tao-uo. A karom eroű s, nem? – Magaí hoz oü lelte a laí nyt, hogy szavait bizonyíítsa. – Egy eroű s kar,
amelyre taí maszkodni lehet, pajzs mindennel szemben, ami baí nthat teí ged. Bíízz ebben a komancsban!
Egyeí l eí s igyaí l! Joí helyre megyűü nk.
Loretta oü koü lbe szoríította kezeí t a boű ringeí ben, eí s addig tartotta űí gy, amííg az űjjpercei faí jni kezdtek.
Nem akar meghalni. Annyira egyszerűű , annyira szoü rnyen egyszerűű lenne hinni az indiaí nnak.
– Nem fogsz faí zni a saí tramban. Van rengeteg boü leí nyboű r koü ntoü soü m. EÁ s sok ennivaloí m. Hűí s. Rendben?
EÁ s sok eroű s kar fog veí delmezni teí ged, oü roü kkoü n-oü roü kkeí . Nincs mitoű l feí lni. – Meí g eroű sebben nyomta te -
nyereí t a laí ny hasaí nak. – Az eí n nyelvem nem mond hazűgsaí gokat. EÁ n igazat mondok. Ez nem penende
taquoip, nem baí jolgaí s, hanem íígeí ret. Kimondtam a szavakat, eí s a szeí l magaí val viszi, hogy mindig a fűü -
lembe sűí gja oű ket. Bíízni fogsz bennem? Amikor elhagylak, mert harcba megyek, a testveí rem eroű s karja a
tieí d lesz. Semmilyen baí ntaí s nem eí rhet teí ged.
Loretta nyelt egyet. A testveí re? Az a feí rfi, aki segíített neki vizet oü nteni beleí je, gondolta. Az, akit Har-
cosnak híívott.

– Majd maí skor keresheted a halaí lt. Te-bit-ze, ez biztos. De eloű szoü r meg kell neí zned, mit van a laí toí ha-
taí ron. Ez a boü lcsesseí g.
– EÁ n… – A feszűü ltseí gtoű l eí s a hasznaí laton kíívűü liseí gtoű l a hangja űí gy pengett, mint egy haí rfa hűí rja. – EÁ n
haza akarok menni.
– Azt nem lehet. Velem joü ssz, egy űí j helyre. Az eí n asszonyom vagy, nem? Kijelentetted, eí s eí n is kije -
lentettem. Suvate, veí ge van.
– Nem vagyok az asszonya – kiaí ltotta. – Ellopott a csalaí domtoí l.
– Sok szeí p lovat adtam eí rted.
– Akkor megvett. Az eí ppolyan… – Loretta kinyűí jtotta a nyakaí t, eí s felneí zett a feí rfi finoman veí sett arc -
vonaí saira. – Ember vagyok, nem taí rgy.
– A feheí r embereknek vannak rabszolgaí i, eí s ez rendben van, űgye? A ti Szűü rke Kabaí tosaitok azeí rt
harcoljaí k a nagy harcot, hogy fekete embereket birtokolhassanak. Nem íígy van? Ennek a komancsnak is
van egy rabszolgaí ja. Ez joí íígy.
– Nem! Ez nem joí . Ez gyalaí zatos. – Egyik kezeí vel eltakarta a szemeí t. – Inkaí bb meghalok, mint hogy
megengedjem, hogy hozzaí m eí rjen.
– OÁ , Keí k Szem, most is hozzaí d eí rek. – Felcsűí sztatta kezeí t a laí ny bordaí in, eí s aí tfogta vele a melleí t. –
Laí tod? Megeí rintelek, eí s nem halsz meg. Nincs mitoű l feí lni.
AÁ toü lelte a laí nyt, eí s karjaí t hataí rozottan űí gy hagyta. Percekig fogta íígy.
– Ettoű l feí lsz? Az eí rinteí stoű l? – Hitetlenkedeí s csengett a hangjaí ban. – Ezeí rt nem akarsz inni?
Loretta megmozdűlt, eí s az indiaí n csűkloí jaí t el nem engedve proí baí lt kiszabadűlni a feí rfi fogaí saí boí l.
– Vaí laszolj a komancsnak! – Keí nyszeríítoű taktikakeí nt, amelyet Loretta nem tűdott figyelmen kíívűü l
hagyni, nagyűjjaí val a laí ny mellbimboí jaí t simogatta a boű ringen keresztűü l, amííg az bizsergetoű n meg nem
adta magaí t az eí rinteí snek. Lorettaí nak a leí legzete is elaí llt. – Azeí rt keresed a halaí lt, hogy megmenekűü lj a
kezemtoű l?
Zokogaí s szorűlt benn a laí ny torkaí ban.
– Keí rem… keí rem, ne!
Farkasoü loű lehajtotta a fejeí t, eí s ajkaí t a laí ny fűü leí hez eí rintette.
– Ezeí rt kűü zdoű d a nagy kűü zdelmet? Keí k Szem… – Hangja elhalkűlt, mintha nem tűdnaí , mit mondjon.
Majd elvette tenyereí t a laí ny melleí roű l, eí s visszahelyezte a bordaí jaí ra. – Az eí rinteí sem nem okozott neked
faí jdalmat. Nem rakok raí d semmilyen szeí gyent. Nem laí thatok beleí d, eí s nem eí rthetlek meg. Segíítesz ne -
kem, hogy laí ssam a keí pet, űgye?
A keí pet? A keí p Loretta fejeí ben tűí lsaí gosan szoü rnyűű volt ahhoz, hogy szavakba oü ntse.
– Azt hiszi, nem tűdom, hogy magűk szoü rnyetegek mit tesznek a feheí r noű kkel? Tűdom! Az anyaí m…
eí n… – Nyelt egyet. – A maga eroű s keze! Az enyeí m, hogy raí taí maszkodjak, amííg ellenem nem fordűl.
A feí rfi ajka Loretta halaí nteí kaí hoz vaí ndorolt eí s ott elidoű zoü tt. Leí legzete meleg koü ddeí vaí lt a laí ny hajaí -
ban. Hosszűí ideig nem szoí lt semmit, majd azt mondta:
– A karom oü roü kre a tieí d, hogy raí taí maszkodhass. Amííg be nem lepi a hoí a hajadat, joí ? Mindig, amííg
porraí nem vaí lok a szeí lben.
OŐ szinteí nek hangzott.
– Ezt nem hiszem el. Nem. Azt hiszi, olyan hűü lye vagyok, hogy be tűd csapni egy kis… baí jolgaí ssal?
– EÁ n nem csapok be senkit. – Karja szorosabban oü lelte a laí nyt. – Nincs raí szűü kseí gem. Ha a szíívem oü l-
doü kleí sroű l beszeí l, megteszem. Ha jaí tszani akarok az asszonyommal, megteszem. Nincs szűü kseí gem csa-
laí sra. Ha akarom, elveszem. Ez ennyire egyszerűű .
Harcos lovagolt melleí jűü k, porral toü ltve meg a levegoű t. Loretta pillantaí sa a kantaí rjaí roí l loí goí skalpokroí l
a felsoű hevederjeí hez koü toü tt, aí rűlkodoí kartonanyagcsííkra vaí ndorolt. Tehetetlen koü nnyek szoü ktek a sze-
meí be.

Tizenkettedik fejezet
Az űtazaí s haí traleí voű reí sze koü doü s homaí lyban telt el Loretta szaí maí ra: eí jszakai pihenoű , veí gtelen lovaglaí s
a napon, hiaí bavaloí kűü zdelmek Farkasoü loű vel az ivaí ssal kapcsolatban. Bűü szkeseí ge minden egyes eltelt
oí raí val egyre kijjebb csűí szott a kezeí boű l, a remeí nytelenseí ge pedig egyre csak noű tt. Én vagyok a te szeled.
Meghajolsz, vagy megtörsz. Amit akarok, elveszem. A feí rfi keí pe folyamatosan ott lebegett a szeme eloű tt:
arrogaí ns, eroű teljes eí s koü nyoü rtelen. Az egyetlen vigasza az volt, hogy veí gűü l űí gyis eloson majd eloű le a
szendergeí s baí rsonyos feketeseí geí be, ahol azűtaí n soha toü bbeí nem eí bred majd fel.
Mire megeí rkeztek az indiaí n falűjaí ba, Loretta elveszíítette minden idoű eí rzeí keleí seí t, eí s nem tűdta, haí ny
nap telt el. Tiszta pillanataiban biztos volt abban, hogy lovaglaí s koü zben koü roü ket íírtak le, hogy feí lreveze -
toű nyomokat hagyjanak magűk moü goü tt. Egyik keí soű deí lűtaí n felmentek egy fennsííkra, amely egy folyoí
voü lgyeí re neí zett: dimbes-dombos mezoű k vibraí loí zoü ld szíínnel festetteí k be a folyoí menteí t: helyenkeí nt
kaktűsz, maí shol voü roü s jűkka pettyezte a taí jat. A folyoí part mellett oí riaí si nyaí rfaí k lengtek a szeí lben, ezűü s-
toü s toü rzsűü k eí s pettyes leveleik rejtekhelyet keí peztek a szaí mtalan kűnyhoí nak, amelyek koü zoü ttűü k aí lltak.
Nem a Staked Plains? Loretta keserűű csaloí dottsaí ggal joü tt raí , hogy fogva tartoí ja nemcsak sokkal gyor -
sabb volt, mint amilyen a legtoü bb feheí r feí rfi lenne, de meghiűí síítva a tervet, hogy koü vesseí k oű t: maí s
iraí nyba is ment, mint amire Tom szaí míított.
Neheí z szemheí jai alatt leneí zett a falűra. Fogalma sem volt, melyik folyoí ez, eí s nem is eí rdekelte. A falű
itt van; csak ez szaí míított. EÁ s toü bb komancs volt egy helyen, mint amennyit egeí sz eí leteí ben laí tott. Farkas -
oü loű egyik karjaí val aí tfogta a derekaí t, eí s eroű teljes mellkasaí hoz szoríította a laí nyt. Lehajolt hozzaí , eí s a fűü leí -
be sűí gta:
– Ne feí lj, mah-tao-yo! Melletted vagyok, joí ?
A toü bbi indiaí n haí travetette a fejeí t, eí s hosszűí , metszoű kiaí ltaí sokat hallatott, mint a holdra voníítoí oű rűü lt
preí rifarkasok. Lentroű l maí sodperceken belűü l toü bb szaí z hang viszonozta a kiaí ltaí st, eí s hangyaszerűű ala-
kok rohangaí ltak ide-oda a kűí p alakűí haí zak koü zoü tt. Farkasoü loű gyorsabb haladaí sra oü sztoü noü zte a kancaí jaí t,
eí s űí gy hajolt, hogy elossza a sűí lyűkat, mikoü zben a loí lefeleí sietett a meredek lejtoű n. Feí lelem fűtott veí gig
Lorettaí n. A pillanat, amelytoű l rettegett, eleí rkezett.
A toü bbi loí űí gy vaí gtaí zott a falű feleí , mint ahogy tehenek a zabra mennek. Tom Weaver keveí sbeí lelkes
kancaí ja csak poroszkaí lt mellettűü k, eí s remegve a fűü leí t hegyezte a levegoű ben fokozoí doí fűrcsa hangok mi -
att. Loretta figyelte, ahogy az emberek feleí jűü k aí ramlottak, hogy űü dvoü zoü ljeí k a visszateí roű harcosokat. A
szííve hevesebben kezdett verni, ahogy elkeí pzelte, hogy űgyanezek a testek az oű iraí nyaí ba aí ramlanak.
UÖ voü lteí sek, neveteí sek eí s roü vid szavak visszhangzottak koü rűü loü tte a faí k koü zoü tt.
A feí rfiak veí gighaladtak a taí borban, aí tlovagoltak a kűnyhoí k koü zoü tt, eí s mindenkit űü dvoü zoü ltek. Koszos,
feí lmeztelen gyerekek fecsegeí se eí s vidaí m vihaí ncolaí sa hallatszott. Az izgalomban keí t kűtya oü sszevereke-
dett, eí s a viaskodaí s koü zben majdnem levertek egy hűí startoí aí llvaí nyt. Egy boü leí nyboű rbe oü ltoü zoü tt, alacsony,
karcsűí noű sietett űtaí nűk egy bottal.
Loretta meí g sosem laí tott ekkora felfordűlaí st. Integetoű eí s nevetoű emberek jelentek meg a saí traik
eloű tti lűgasokban. Az indiaí n asszonyok, akik eddig foű ztek, lehűí ztaí k az edeí nyeket a tűű zroű l, hogy kiszalad -
janak űü dvoü zoü lni fiaikat, testveí reiket, feí rjeiket eí s szerelmeiket.
Akaí rhovaí neí zett Loretta, minden azt tűdatosíította benne, hol is van valoí jaí ban. Szoű rmefekhelyek vol -
tak elrendezve a csendesen eí goű tűü zek koü rűü l. Rikíítoí szíínekkel festett harci pajzsok aí lltak haí romlaí bűí aí ll-
vaí nyokon a kűnyhoí k mellett. Baí dogedeí nyek voltak feí mrűdakra akasztva. Víízzel teli boü leí nygyomrok loí g-
tak kűü loü nfeí le aí llvaí nyokroí l. Egy feheí r noű reí maí lma: komancs falű.
Farkasoü loű egyenesen a nyűü zsgeí sbe lovagolt, karjaí t Loretta dereka koü reí fonta, teste megfeszűü lt.
Ahogy emberek sokasaí ga nyoműlt a lova feleí , Loretta eí rezte, hogy szeí les vaí lla eloű regoü rnyed, mintha oű t
veí delmezneí . Arcok hemzsegtek koü rűü loü tte elmosoí dott, barna foltkeí nt, mind ellenseí ges eí s gonosz. Kezek
jelentek meg. Kegyetlen űjjak ragadtaí k meg a feheí rneműű jeí t, eí s az anyaggal egyűü tt a boű reí t is megcsíípteí k.
A rettegeí stoű l zihaí lva fogva tartoí jaí hoz hűí zoí dott.

– Ob-be mah-e-vah, menjetek az űtamboí l! – morgott Farkasoü loű . Egyik karjaí nak sűhintaí saí val egyszer-
re toü bb testet is feí lresodort. – Kiss! Mah-ocu-ah, kiss! AÁ llj, asszony, aí llj! – Faí jdalom hasíított Loretta fejboű -
reí be. Sikoly szakadt fel a torkaí boí l, ahogy oldalra raí ntottaí k. Egy noű belemarkolt a hajaí ba, eí s űí gy tűű nt, el -
toü keí lte, hogy nem engedi el. Farkasoü loű hatalmas űü voü lteí ssel haí tradoű lt, eí s egyik laí baí t a noű mellkasaí ba
sűü llyesztve beleloü kte a toü megbe. Loretta hajaí nak egy reí szeí t magaí val vitte.
Majd Loretta egy eroű s noű i hangot hallott felharsanni a zajboí l. A toü meg ketteí vaí lt, eí s űtat adott egy ma-
gas, molett noű nek. Hosszűí fakanalat loí baí lt a feje foü loü tt, eí s ahogy eloű refeleí haladt, alkalmankeí nt raí űü toü tt
egy-egy fejre. Barna szemeí ben dűü h szikraí zott. Amikor Farkasoü loű melleí eí rt, csíípoű re tett keí zzel eí s szeí t -
terpesztett laí bakkal megaí llt mellette, figyelmeí t Lorettaí ra oü sszpontosíította. A koü rűü loü ttűü k leí voű kaí osz el-
kezdett lecsillapodni, ahogy a felkavart por.
Loretta megeí rezte, hogy valami nagy jelentoű seí gűű dolog van keí szűü loű ben, eí s ez a dolog oű roí la szoí l. Me-
redten baí műlt le a noű re, feí lt megmozdűlni, keí ptelen volt nyelni. Az indiaí n asszony csodaí latos arcvonaí -
sai megpendíítettek benne egy hűí rt valami meghataí rozhatatlan moí don ismeroű s volt szaí maí ra. Vaskos
hajfonatok omlottak szeí les vaí llaí ra, ezűü st csííkok hűí zoí dtak az eí benfekete hajban. Gyoü nyoü rűű volt, de meí g -
sem. Az arca tűí lsaí gosan finoman kidolgozott eí s oü ntelt volt ahhoz, hogy igazaí n noű ies legyen. A formaí tlan
boü leí nyboű r rűha, amelyet viselt, raí siműlt alakjaí nak hataí rozott vonalaí ra, eí s felfedte kerekded, de szeí p
formaí jűí testeí t. EÁ s a szeme… Egyenesen, aí thatoí an, fűrcsaí n ismeroű sen felmeí rte Lorettaí t, eí s űí gy tűű nt, nem
talaí lja oű t megfeleloű nek. Haí nyszor fűü rkeí szte oű t Farkasoü loű űgyaníígy?
Lassan kezdett benne derengeni a felismereí s. A kidolgozott arcvonaí sok, a telt, gyoü nyoü rűű en koü rűü líírt
ajkak, az eroű s aí ll eí s a bűü szke testtartaí s. Fogva tartoí jaí nak anyja.
Az asszony pillantaí sa talaí lkozott fiaí eí val, eí s elmosolyodott. Majd figyelmeí t ismeí t Loretta feleí fordíítva
megszoí lalt
– Ein mah-suite mah-ri-ich-ket?
– Az anyaí m, Sokrűhaí s Asszony keí rdezi, akarsz-e enni.
Loretta eí rthetoű en megraí zta a fejeí t eí s koü zelebb hűí zoí dott a feí rfi mellkasaí hoz. Nyííltan űí gy doü ntoü tt,
Farkasoü loű vel marad. A feí rfi eloű rehajolt, hogy bele tűdjon neí zni a szemeí be.
– Ne feí lj! Anyaí m megveí d teí ged. OŐ a te joí baraí tod, rendben? Bíízz benne!
Loretta veí gigneí zett a boű rbe bűí jtatott testek falaí n, eí s most eloű szoü r oű maga fonta szorosabbra fogva
tartoí jaí nak karjaí t maga koü rűü l. A feí rfi szemeí nek soü teí t meí lyseí ge megvaí ltozott, felmelegedett, ahogy Lor-
ettaí ra neí zett. Halvaí ny mosoly sűhant aí t szigorűí szaí jaí n, eí s űjjbegyei eroű sebben szoríítottaí k a laí ny bordaí -
jaí t. Felneí zett, eí s komancsűl mondott valamit.
A noű boí lintott, eí s megfordűlt, hogy elhessegesse a baí meí szkodoí kat az űí tboí l. Kanala tompaí n dobolt a
lassan mozdűloí fejeken. Farkasoü loű halkan nevetett, mellkasa rezgett Loretta vaí llaí ban, ahogy a kancaí t
megfordíította az űí ton, amelyet az anyja tisztaí vaí tett szaí műkra. A toü meg mindkeí t oldalon falat keí pezett,
eí s csak akkor zaí roí dott oü ssze ismeí t, amikor Farkasoü loű megaí llt egy kűnyhoí eloű tt. Amikor elkezdett le -
szaí llni a loí roí l, Loretta megragadta a csűkloí jaí t, rettegve attoí l, hogy esetleg magaí ra hagyja oű t.
– Yo-oh-hobt pa-pi! Yo-oh-hobt pa-pi! – kiaí ltott egy kislaí ny a kanca laí bai koü rűü l taí ncolva. Gombszeme
csillogott, koü veí rkeí s, barna feneke űí gy raí zkoí dott, hogy majdnem elhagyta az aí gyeí kkoü toű jeí t. – Ein-mah-
heepicut?
Farkasoü loű lefeszíítette Loretta koü nyoü rgoű űjjait a karjaí roí l, eí s lecsűí szott a loí roí l. Raí mosolygott a gyerek -
re, eloű rehajolt, eí s megkoü toü tte az aí gyeí kkoü toű szííjaí t.
– Huh, igen. – Lorettaí ra pillantott, eí s folytatta: – OŐ saí rgahajűí , eí s az enyeí m.
A gyermek dűü hoü snek tűű nt, eí s Farkasoü loű anyjaí hoz rohant
– Kaku, nagymama! Yo-oh-hobt papi, egy saí rgahajűí ! Hah-ich-ka po-mea, hovaí megy?
Farkasoü loű leemelte Lorettaí t a loí roí l, eí s karjaí ban tartva a laí nyt eloű regoü rnyedt, hogy űtat toü rjoü n magaí -
nak a kűnyhoí jaí hoz. Anyja eí s űnokahűí ga moü goü tte mentek. Felmeí rte a szobaí t, majd a haí tsoí reí szeí ben leí -
voű , megemelt aí gy feleí vette az iraí nyt. Ahogy lefektette Lorettaí t, a laí ny pehelypaplan pűhasaí gűí szoű rme-
reí tegekbe sűü ppedt.
A kűnyhoí bejaí rata elsoü teí tedett, ahogy az emberek koü zelebb nyoműltak, hogy bekűkűcskaí ljanak.
Gyengeseí g eí s kimerűü ltseí g homaí lyosíította el Loretta gondolatait, eí s tette neheí zzeí az oü sszpontosíítaí st. At-
toí l feí lve, hogy a feí rfi magaí ra hagyja, hűnyorgott, eí s proí baí lt felűü lni. Ha Farkasoü loű elmenne, azok a testek
mint berohannaí nak, eí s lecsapnaí nak raí .

Az indiaí n a laí ny vaí llaí ra tette neheí z kezeí t.
– Maradj nyűgton! – Az ajtoí feleí fordűlva elkiaí ltotta magaí t: – Mea, menjetek! – Loretta a feí rfi hangjaí -
nak minden egyes vaí ltozaí sakor oü sszerezzent.
A gyermek neí gykeí zlaí bra eí rkezve felűgrott az aí gyra, kerek arca mosolyra hűí zoí dott.
– Hein nei nan-ne-i-cut?
– Mi a neved? – fordíított Farkasoü loű , eí s oü sszekoí colta a kis hűncűt koü lyoü k hajaí t, mikoü zben lekűporo -
dott az aí gy melleí . – Loh-rhett-ah, űgye? Tohobt Nabituh, Keí k Szem. – Majd Lorettaí hoz fordűlt: – Harcos
laí nya, To-oh Hoos-cho, Feketerigoí .
Feketerigoí kűncogott, eí s a nagyanyjaí ra neí zett, aki a szoba maí sik feleí boű l figyelte oű ket.
– Loh-rhett-ah!
Loretta az aí gy veí geí hez hűí zoí dott, hogy haí taí t a feszes aí llatboű r falhoz taí massza. A kislaí ny koü vette, eí s
kinyűí jtotta kis, barna kezeí t, hogy finoman megeí rintse Loretta feheí rneműű jeí nek fodrait. Loretta raí me-
redt. Veí gre egy komancs, akinek nem űtaí lja a laí tvaí nyaí t. Kííseí rteí s fogta el, hogy megragadja a kislaí nyt, eí s
ne engedje el toü bbeí . Loretta űí gy haí romeí vesnek gondolta, talaí n neí gynek.
Mikoü zben Feketerigoí kieleí gíítette kíívaí ncsisaí gaí t Lorettaí val kapcsolatban, eí s veí gigmeí rte a feje bűí bjaí -
toí l a laí bűjjaiig, Farkasoü loű eí rthetetlen paí rbeszeí det folytatott az anyjaí val. A mozdűlataiboí l Loretta arra
koü vetkeztetett, azt meseí li el, hogy foglya nem hajlandoí enni eí s inni, eí s hogy visszateí rt a hangja. Aggoí -
daí s sűhant aí t az idoű sebb asszony arcaí n. Farkasoü loű felaí llt, eí s tenyereí nek csűkloí hoz koü zeli reí szeí vel raí -
űü toü tt a homlokaí ra, majd szemeí t forgatva a tűű zgoü doü r feletti fűü stlyűkra neí zett.
– Ai-ee! – Sokrűhaí s Asszony aí tvaí gott a doü ngoü lt fűű - eí s saí rpadloí n, eí s eloű rehajolt, hogy megneí zze Loret-
taí t. Miűtaí n percekig metszoű hangon gagyogott, eí s koü zben veí gig hadonaí szott a kanalaí val, halkan azt
dűü nnyoü gte:
– Nei mi-pe mah-tao-yo – eí s egyik kezeí t gyengeí den Loretta hajaí ra helyezte.
– Anyaí m azt mondja, hogy neked, szegeí ny kicsinek, nem szabad feí lned.
Sokrűhaí s Asszony gyanakvoí pillantaí ssal neí zett a fiaí ra. Amikor nyilvaí nvaloí vaí vaí lt, hogy a feí rfi nem
szaí ndeí kozik toü bbet mondani, kanalaí t Farkasoü loű feleí sűhintotta.
Farkasoü loű vonakodva megkoü szoü rűü lte a torkaí t, raí neí zett az ajtoí nyíílaí sban tűü lekedoű emberekre, majd
halkan folytatta:
– Ne feí lj toű lem, joí ? Ha kezet emelek raí d, caum-mom-se leszek, kopasz fej, eí s anyaí m elkalapaí l engem a
kanalaí val. – Habozott, eí s űí gy tűű nt, mintha nehezeí re esne nem mosolyogni. – Meg fogja harcolni velem a
nagy na-ba-dah-kaht, a nagy harcot. EÁ s veí gűü l oű fog gyoű zni. Kegyetlen asszony.
Sokrűhaí s Asszony megsimogatta Loretta hajaí t, eí s meí g valamit hozzaí teí ve boí lintott .Alig fejezte be,
Feketerigoí maí ris kacagaí sban toü rt ki, eí s kezeí vel a pocakjaí t fogva elgűrűlt Lorettaí toí l. Baí rmit is mondott
az asszony, azt a gyermek rendkíívűü l viccesnek talaí lta.
– Enned kell – fordíította Farkasoü loű . – EÁ s innod. Hamarosan jobban leszel, joí ? EÁ s venni fog neked az
űí j-mexikoí i hispaí noktoí l egy nagy kanalat. Ha baí rmikor megfeí lemlíítem a szíívedet, te magad űü toü gethetsz
engem.
Loretta egyeteí rtett Feketerigoí val. Egy kanaí lnaí l sokkal toü bbre lenne szűü kseí ge ahhoz, hogy harcolhas-
son Farkasoü loű vel. Tenyereí t az aí gyra taí masztotta, hogy egyenesen tűdja tartani magaí t. UÁ gy eí rezte, mint -
ha a gerince nem bíírnaí a sűí lyaí t.
Mintha eí szrevette volna, hogy Feketerigoí nincs most segíítseí geí re, Farkasoü loű megfogta a kislaí nyt, eí s
egyik karja alaí fogta. A kűnyhoí ajtajaí hoz vitte, gyengeí den a laí baí ra aí llíította, kihessegette, eí s leengedte
az ajtoí lemezt, hogy a toü bbiek ne laí ssanak be. Feketerigoí visszadűgta eí benfekete fejeí t, eí s felkiaí ltott:
– Kianceta, gonosz vagy!
Farkasoü loű felmordűlt, eí s a laí ny feleí lendűü lt. Vaí ratlan hevesseí ge meglepte Lorettaí t, de Feketerigoí to-
vaí bbra is űí gy loí gott a boű rlemezen, mint egy oposszűmkoü lyoü k, kacagva eí s visíítozva, mindenfeí le feí lelem
neí lkűü l. Nagybaí tyja leszedte a boű rroű l, eí s hűí sos fenekeí t megpaskolva elkűü ldte. Csoü nd telepedett a kűny-
hoí ra. Keí nyelmetlen csoü nd.
Loretta gyanakodva neí zett koü rbe a szobaí n. Arra szaí míított…, nos, oű maga sem tűdta pontosan, mire,
de az biztos, hogy barbaí r taí rgyakra: veí res skalpokra eí s harci kelleí kekre, nem szoű rmeí re eí s nyersboű r taí s-
kaí kra, foű zoű edeí nyekre eí s kanalakra, vagy rűhaaí llvaí nyra. Csodaí latosan megműnkaí lt boü leí nyboű r ingek loí g-

tak az akasztoí kroí l, nadraí gokkal eí s aí gyeí kkoü toű kkel egyűü tt. Csak feí rfirűhaí zat. Ez bizonyaí ra Farkasoü loű
kűnyhoí ja, nem az anyjaí eí , gondolta Loretta.
– Ein mah-suite mah-ri-ich-ket, Tohobt Nabituh? – keí rdezte Sokrűhaí s Asszony.
Farkasoü loű visszateí rt a kűnyhoí bejaí rataí toí l.
– Enni fogsz? Anyaí m nagyon joí ennivaloí t hoz neked, joí ?
Loretta felhűí zta eí s aí tkarolta a teí rdeí t. A boű rfalakon aí t hangok hallatszoí dtak be, idegen eí s feí lelmetes
nyelven. Sokrűhaí s Asszony kedvesnek tűű nt, de Loretta nem tűdta elfelejteni a kinti asszonyokat, akik
raí taí madtak, sem azt a teí nyt, hogy Farkasoü loű a sajaí t tűlajdonaí nak tekintette oű t. Megraí zta a fejeí t. Olyan
faí radt volt, hogy szeretett volna belesűü llyedni a szoű rmeí kbe, eí s elalűdni.
Farkasoü loű arca elborűlt Az anyja is aggoí doí nak tűű nt. Beszeí ltek valamiroű l, majd Sokrűhaí s Asszony el-
hagyta a kűnyhoí t Doü nteí s szűü letett, eí s Loretta űí gy eí rezte, az eredmeí ny nem fog tetszeni neki. Farkasoü loű
roü gzíítette a medveboű r lemezt, hogy senki ne tűdjon bemenni, majd lassan az aí gy feleí seí taí lt. Pillantaí saí t
a laí nyra szegezte, karjaí t lazaí n oü sszefonta szeí les mellkasa eloű tt.
Miűtaí n addig fűü rkeí szte a laí nyt, hogy Loretta maí r szeretett volna aí tszivaí rogni a szoű rme alaí eí s elbűí jni,
leűü lt melleí .
– Keí nyszerííteni foglak, hogy egyeí l eí s igyaí l, eí s nem fogsz meghalni. Mindez a sok szenvedeí s csak
azeí rt, hogy veí gűü l megadd magad? Ez boisa. – Kezeí t kinyűí jtotta, eí s koü nnyedeí n a laí ny hajaí ra tette. –
Eszel, Keí k Szem? Csak egy keveset?
– Nem.
Az indiaí n aí llizma megfeszűü lt. Pillantaí sa nem kegyelmezett.
– Nem menekűü lhetsz el toű lem. Itt vagy. Ennek íígy kell lennie.
Loretta, az ajtoí eí s a moü goü tte leí voű borzalom feleí pillantva azt sűttogta:
– Nincs maí s vaí lasztaí som.
– Te doü ntoű d el, hova leí psz, Keí k Szem. Ez az oü sveí ny, amelyen most jaí rsz, rossz. Nagyon rossz. Ez a ko -
mancs majd megműtatja neked, joí ? – Koü zelebb hajolt. – Megtűdod majd, hogy ennek a keí znek az eí rinteí -
se nem szoü rnyűű dolog.
Loretta szeme elkerekedett.
– N-nem most, űgye?
A feí rfi a laí ny hajaí t az űjjaí ra csavarta, eí s kezeí t lazaí n oü koü lbe szoríította.
– Nem eszel. Feí lsz az eí rinteí semtoű l. Inkaí bb meghalsz. Ezek a te szavaid, űgye?
Loretta eí rzeí keleí se kezdett elmosoí dni. Hűnyorgott, hogy laí taí saí t kitisztíítsa. Proí baí lta elloü kni a feí rfi ke-
zeí t.
– Meí g ha enneí k is, eí s ma este beí keí n hagyna, a koü vetkezoű , vagy az űtaí na koü vetkezoű eí jszaka nem ezt
tenneí . – Forroí saí g oü ntoü tte el a nyakaí t. – EÁ s… maga űtaí n majd a baraí tai. Azt hiszi, ennyire bolond vagyok?
Farkasoü loű elengedte a hajaí t, eí s veí gigsimíította a vadaí szing tűí lsaí gosan nagy nyakkivaí gaí saí nak vonalaí t.
Ujjbegye nyomot eí getett Loretta kűlcscsontja koü rűü l, vaí llaí nak lejtoű jeí n eí s nyaka menteí n. A laí ny becsűkta
a szemeí t. Tűí l gyenge volt ahhoz, hogy elloü kje magaí toí l.
– Semmifeí le baraí tok, Keí k Szem. Te ehhez a komancshoz tartozol.
– Harcolni fogok maga ellen, az űtolsoí leí legzetemig. – Loretta megingott majd felegyenesedett. – Mi-
eí rt foglalkozik velem? Mieí rt nem keres magaí nak egy indiaí n noű t?
– Mert teí ged akarlak. – Veí gighűí zta űjjperceit a laí ny orcaí jaí nak űü regeí ben. – A boű roü d holdfeí ny. Mellet-
ted soü teí t vagyok mint az eí jszaka. – Kezeí t Loretta nyaka moü geí csűí sztatta, eí s koü zelebb hűí zta magaí hoz a
laí nyt. – Napfeí ny a hajad, holdfeí ny a boű roü d. Te vagy ennek a komancsnak a derűű je. Nem?
– Nem – vaí laszolt Loretta nyers hangon.
– Eszel?
– Nem.
Farkasoü loű eloű rehajolt, eí s megkoí stolta Loretta hűí saí t a nyaka goü dreí ben. Ajka selymes volt, foga gyen -
geí den harapott, meleg, nedves szaí jaí toí l a laí ny teste megraí ndűlt.
– Mint a hermelin, mah-tao-yo. Annyira laí gy. EÁ s eí des, mint a viraí g.
Loretta beeí kelte oü kleí t kettejűü k koü zeí . Ujjpercei nekiűü toű dtek a feí rfi mellkasaí nak meleg, eroű s boű reí hez.
Amikor kinyitotta a szemeit, forogni kezdett vele a szoba.
– Keí rem! Keí rem, ne! Meí g azt sem tűdom, mi a rendes neve. Keí rem, ne!

– Farkasoü loű – sűttogta a feí rfi a fűü le mellett. – Farkasoü loű , Habbe Esa. Fekűü dj a haí tadra, Keí k Szem!
Gyenge vagy, mi? Hadd kergessem el a feí lelmeidet! Ha nincs mitoű l feí lni, nincs mieí rt meghalni, űgye?
– Nem. – Loretta proí baí lta elloü kni. – Nem!
Az indiaí n egyik karjaí t a laí ny teí rde alaí csűí sztatta, eí s a haí taí ra fektette az aí gyon. Loretta felkoü nyoü koü lt,
eí s proí baí lta elkerűü lni a feí rfi ajkaí t, ahogy az veí gigharapdaí lta a nyakaí t a kűlcscsontjaí ig. Majd lejjebb. Paí ni
feí lelem oü ntoü tte el. Nem tűd harcolni. Legalaí bbis akkor nem, amikor íígy remeg. Amikor a vilaí g forog
vele. Farkasoü loű nyelveí nek hegyeí t becsűí sztatta a boü leí nyboű r alaí , eí s nedves koü roü ket rajzolt a laí ny mellka -
saí ra, koü zvetlenűü l a melle foü loü tt. Loretta mellbimboí i feszesseí vaí ltak, eí rzeí kenyen reagaí lva az oű ket fino -
man horzsoloí , laí gy aí llatboű rre, amikor megmozdűlt
Loretta meí g soha nem eí rezte, ahogy a veí r kiszaí ll a fejeí boű l; de most igen. Nagy leí legzetet vett, meg-
proí baí lt az oldalaí ra fordűlni, de a feí rfi izmos karja nekifeszűü lt, eí s meggaí tolta a menekűü leí sben. Ahogy
proí baí lt helyzetet vaí ltoztatni, az indiaí n ajka megtalaí lta a laí ny fűü leí t, eí s fogaí val eí s nyelveí vel egyűü tt felfe -
dezte annak boű reí t, íízeí t, alakjaí t, csalhatatlan pontossaí ggal talaí lva meg az eí rzeí keny helyeket. Meleg leí -
legzeteí toű l Loretta megborzongott.
– Habbe… – A laí ny hangja elhalkűlt. Keí tseí gbeesetten proí baí lta kizoü kkenteni a feí rfit, de űí gy tűű nt, in-
kaí bb oű az, aki nem tűd oü sszpontosíítani. – A neve, mi… mi is az? Habbe micsoda? Mi a jelenteí se?
– Habbe Esa, UÁ t a Farkashoz, Farkasoü loű . Testveí rem, a farkas megműtatta az arcaí t a neí vadoí aí lmom-
ban.
– A neí -neí vadoí aí lmaí ban? – Loretta feí szkeloű doü tt, eí s tenyereí nek csűkloí hoz koü zeli reí szeí t a feí rfi aí llaí hoz
nyomta, hogy fel tűdjon űü lni. – M-mi az a neí vadoí aí lom?
A feí rfi szeme csillogva neí zett le raí , ahogy visszahűí zta a fejeí t
– Egy olyan aí lom, amit a feí rfi laí t, amikor harcossaí vaí lik. Az aí lomban megtűdja a neveí t. Egy noű nek
nincs erre szűü kseí ge. OŐ t maí sok nevezik el.
Lehajtotta a fejeí t, eí s fogai koü zeí fogta a laí ny nagyűjjaí t Loretta megbabonaí zva eí rezte, ahogy az indiaí n
nyelve az űjjperceí t nyaí lazta. EÁ des Istenem, el fog aí jűlni. EÁ s amííg nincs magaí naí l, addig a feí rfi… EÁ rezte,
ahogy oldalra billen. A feí rfi karja akadaí lyozta meg az eseí seí t.
Elengedte a laí ny űjjaí t.
– Keí k Szem?
Loretta megnyalta az alsoí ajkaí t, eí s keí tseí gbeesetten proí baí lta oü sszeszedni magaí t, hogy ne aí jűljon el.
Nem veszíítheti el az eszmeí leteí t. Egyszerűű en nem lehet. A feí rfi arca elmosoí dott. A hangja taí volinak tűű nt.
– Hah-ich-ka ein, hol vagy, Keí k Szem?
Loretta pislogott egyet, de ez sem segíített. Ilyen eí rzeí s meghalni? Minden lebegoű eí s taí voli? Hah-ich-
ka ein, hol vagy, Keí k Szem? Proí baí lt vaí laszolni. Nem tűdott.
Hűí sleves? A mennyorszaí gban szaí rnyas angyaloknak, imaí daí s dicsoű dalainak, arannyal szegeí lyezett
űtaknak eí s bolyhos roí zsaszíín felhoű knek kellene lenniűü k. Loretta nyelt egyet, eí s az oü ntűdat felszííneí hez
koü zeledett, leí peí sroű l leí peí sre magaí hoz teí rve. Egy nagy keí z ragadta meg az aí llaí t. Valami meleg eí s sűű rűű
csoü rgedezett a szaí jaí ba. Hangok csendűü ltek a fűü leí ben. Megfeszűü lt, hogy megmenekűü ljoü n az oű t tartoí keí z -
toű l. Nem szabad ennie. Hűí sdarabok akadtak fenn a nyelve haí tsoí reí szeí n. A torka oü sszeszorűlt. Majd fűl-
ladni kezdett
Valaki fogta a fejeí t, mikoü zben a gyomra kitisztíította magaí t. Kemeí ny kezek. Egy nedves anyag letoü roü l -
te az arcaí t. Egy hang szoí lt hozzaí . Egy nagyon meí ly hang. Loretta elmerűü lt a soü teí tseí gben.
Ha nem viszem vissza a laí nyt a faí boí l eí pűü lt falai koü zeí , meg fog halni. – Szoü kelloű laí ngok feí nyeí neí l talaí l -
kozott Farkasoü loű eí s apja aí llhatatos pillantaí sa. – Akkor mi lesz a proí feí ciaí val? Kiűü ríítette gyomraí boí l a hűí s-
levest eí s az eí rteí kes vizet is. Ha ez íígy folytatoí dik, biztosan meghal.
Soat Tuh-huh-yet, Sok Loí beleszíívott a pipaí jaí ba, eí s a kűnyhoí tetejeí nek csűí csa feleí , majd a foü ld iraí nyaí -
ba fűí jta a fűü stoü t. Egy űí jabb slűkk űtaí n kelet, nyűgat, eí szak eí s deí l feleí fűí jt. Utaí na jobb kezeí vel Farkasoü loű -

nek nyűí jtotta a pipaí t, aki lassan szíívott egyet beloű le, majd a jobb kezeí vel, hogy meg ne szakíítsaí k a teljes
koü rt, visszaadta a pipaí t apjaí nak.
– Tua, meí g csak most eí rkeztetek meg. Adj neki egy kis idoű t!
– Egy-keí t nap műí lva meg fog halni. – Farkasoü loű kikoü poü tt egy adag dohaí nyt. Baí r soha nem vallanaí be,
űtaí lta apja dohaí nyaí nak íízeí t.
– Mindent megproí baí ltam, apaí m. Kedves voltam hozzaí . Megíígeí rtem neki, hogy az eroű s karom mind-
oü roü kkeí az oü veí lesz, amííg porraí nem vaí lok a szeí lben. EÁ s proí baí ltam űü zletet is koü tni vele.
– Mifeí le űü zletet?
Farkasoü loű oí vatosan az aí rnyak feleí pillantott, ahol az anyja űü lt.
– Miűtaí n anyaí m elhagyta a kűnyhoí t, azt mondtam neki, hogy ha eszik eí s iszik, lehet, hogy faí radt ko-
mancs leszek mire feljoü n a hold.
– EÁ s ha nem, akkor nem leszel faí radt? – Sok Loí soü teí t szemeí ben neveteí s bűjkaí lt. OŐ is az aí rnyeí k feleí
pillantott. – Nem tetszett neki az alkű?
Farkasoü loű megraí zta a fejeí t.
– Lehet, hogy nem oű a megfeleloű noű – mondta Sok Loí halkan.
– OŐ az. Biztos vagyok benne.
– Egy szellem hangja szoí lt hozzaí d aí lmodban?
– Nem, apaí m. – Farkasoü loű a laí ngokat fűü rkeí szve elgondolkodott. – Nincs olyan feí rfi, akinek gyűű loü lete
az enyeí mneí l maradandoí bb lenne a tosi tivo iraí nt. Ezt te is tűdod. A szíívem haragtoí l eí gett, amikor el-
mentem a saí rgahajűí eí rt. Meg akartam oü lni.
Sokrűhaí s Asszony eloű reí bb hajolt, a tűű z feí nye taí ncolt arcvonaí sain. Farkasoü loű a szemeí be neí zett. Boü lcs
asszony volt. Mindig betartotta a szokaí sokat, eí s ritkaí n szoí lt koü zbe, amikor a feí rfiak beszeí lgettek, de
azon alkalmakkor, amikor megtette, csak egy bűta feí rfi hagyta volna figyelmen kíívűü l azt, amit mondott.
Az indiaí n vaí rt, haí tha anyja meg akarja osztani a gondolatait. Amikor az asszony csoü ndben maradt,
Farkasoü loű megkoü szoü rűü lte a dohaí nytoí l laí ngoloí torkaí t, eí s folytatta:
– Most maí r nem oü lneí m meg. Megeí rintett engem. Az iraí nta eí rzett gyűű loü letem elszaí llt a szeí llel. Meg-
mentette az eí letemet – eí s elmeseí lte a toü rteí netet a csoü rgoű kíígyoí roí l, eí s arroí l, mikeí nt toü rte meg a laí ny a
neí masaí gaí t, hogy oű t figyelmeztesse.
– Inkaí bb azt vaí lasztanaí d, hogy toű led taí vol eí ljen?
Farkasoü loű gyomra oü sszeszorűlt. Ebben a pillanatban joü tt raí , menynyire akarja, hogy a noű mellette
maradjon.
– Inkaí bb azt vaí lasztanaí m, hogy soha ne laí ssa a szemem oű t meghalni. – A szaí ja eltorzűlt. – Nagyszerűű
a szííve, baí r aproí a termete. Semmije nincsen, de harcol, eí s nyer.
Sok Loí boí lintott.
– OÁ , igen, Harcos eí s Fűü rge Antilop maí r meseí ltek roí la.
– Visszaviszem az asszonyomat a foü ldjeí re – mondta Farkasoü loű . – Ismerem a proí feí cia szavait. Nem
akarom megharagíítani a Nagy isteneket, de nem laí tok maí s űtat, amelyen jaí rhatneí k.
Farkasoü loű anyja felteí rdelt.
– Feí rjem, engedeí lyt keí rek, hogy beszeí lhessek.
Sok Loí a soü teí t feleí hűnyorgott.
– Akkor beszeí lj, asszony!
Az asszony eloű releí pett a vilaí gossaí gra, barna szeme megfejthetetlenűü l csillogott a reszketoű , saí rgaí s
feí nyben.
– Szeretneí m eleí nekelni a dal egy reí szeí t, hogy halljűk a szavakat, eí s figyeljűü nk raí jűk. – Haí trabillentet -
te a fejeí t, eí s oü sszekűlcsolta a kezeí t maga eloű tt. EÁ nekloű hangon szavalta: – „Amikor a Feheí r Szeműű ek
iraí nti gyűű loü lete forroí lesz, mint a nyaí ri nap, eí s hideg, mint a teí li hoí , egy szelííd hajadon joü n majd el hozzaí
a tosi tivo orszaí gaí boí l.”
– Igen, feleseí gem, ismerem a szavakat – mondta Sok Loí tűü relmetlenűü l.
– De figyelsz? – Sokrűhaí s Asszony aí thatoí pillantaí saí t idoű sebbik Fiaí ra szegezte. – Farkasoü loű , a laí ny
nem joü tt el hozzaí d, ahogy a proí feí cia mondta. Te hoztad el oű t keí nyszerrel.
– Pia, mit akarsz ezzel mondani? Hogy eljoü tt volna magaí toí l, szabadon? – Nevetoű lehelet hagyta el
Farkasoü loű ajkaí t. – A kis keí kszeműű ? Soha.

Anyja felemelte az egyik karjaí t.
– Eljoü tt volna, eí s el is fog joü nni. Vissza kell vinned a faí boí l keí szűü lt haí zaí ba. A Nagy Istenek vissza fog -
jaí k vezetni oű t hozzaí d.
Farkasoü loű az apjaí ra neí zett. Sok Loí feí lretette a pipaí jaí t, eí s hosszűí ideig a laí ngokba meredt.
– Anyaí dnak igaza lehet. Lehet, hogy rosszűl cselekedtűü nk azzal, hogy elkűü ldtűü nk teí ged eí rte. Lehet,
hogy a sajaí t akarataí boí l kell idejoü nnie.
Farkasoü loű elfojtotta ellenkezeí seí t Baí r nem hitt abban, hogy a kis keí kszeműű valaha is vissza fog teí rni
komancs foü ldre szabad akarataí boí l, a szűü lei beleegyeztek abba, hogy hazavigye a laí nyt, eí s ez eleí g volt.
– Mi vezeti majd vissza hozzaí m, Pia?
Sokrűhaí s Asszony mosolygott.
– A sors, Farkasoü loű . Az iraí nyíítja a leí pteinket Az oü veí t is iraí nyíítani fogja.
Loretta meí lyen belebűí jt a selymes szoű rmeí be, eí s proí baí lt megszoü kni a vaí llaí t kitartoí an raí zoí keí ztoű l, eí s a
hangtoí l, amely szoí líította. Kűü loü nben sem a neveí t mondja. Keí k Szem. Mifeí le neí v ez?
– Keí k Szem, eí bredj fel! Haza… vaí gyoí dsz haza?
Haza. Amy eí s Rachel neí ni. A szűü rke steppelt paplan. Disznoí hűí s eí s tojaí s reggelire. Kaí veí a tornaí con,
amikor a nap kikűkűcskaí l a laí toí hataí ron, eí s karmazsinvoü roü sre festi az eget. Haza. A neveteí sbe, szeretet-
be eí s biztonsaí gba. OÁ , igen, vaí gyoí dott haza.
– Kelj fel, kicsike! A komancs visszavisz teí ged. Loh-rhett-ah? Kelj fel, Hoos-cho Soh-nips, Madaí rcsont!
Enned kell, eí s meg kell eroű soü dnoü d, hogy hazamehess! Az embereidhez eí s a faí boí l keí szűü lt haí zadhoz.
Loretta kinyitotta a szemeí t. A haí taí ra fordűlt, eí s pislogott. Egy soü teí t arc űí szott el eloű tte. EÁ rdekes, de a
pislogaí s nem segíített abban, hogy tisztaí bban laí sson. Kíívaí ncsian kinyűí jtotta a kezeí t, de azűtaí n meggon-
dolta magaí t.
– Baí jologsz kicsit velem? Egyezseí get koü tűü nk tiv-ope, ííraí s neí lkűü l. Eszel eí s megeroű soü dsz, eí n pedig visz-
szaviszlek az embereidhez.
Baí jolgaí s. Farkasoü loű szerint az egyenloű a hazűgsaí ggal. Loretta felpillantott. Nyelveí vel megnyalta az aj-
kaí t, eí s nyelni proí baí lt.
– H-haza? – kraí kogta.
– OÁ , igen, haza, Keí k Szem. De enned kell, hogy eí letben maradj ahhoz, hogy hazamehess. EÁ s innod. Haí -
rom napig. Amííg eroű s nem leszel megint. – Ujjbegyei megsimíítottaí k a laí ny arcaí t, eí s finoman beletűí rtak
a hajaí ba. – Akkor a komancs elvisz teí ged.
– Biztos? – keí rdezte Loretta reszeloű s hangon.
– Megíígeí rem. Eszel eí s iszol?
Loretta becsűkta a szemeit. Bizonyaí ra aí lmodik De oí , micsoda csodaí latos aí lom ez! Hazamenni. Far -
kasoü loű oü nkeí nt felajaí nlja, hogy hazaviszi. Nem kell aggoí dni, hogy haragja lesűí jt Loretta csalaí djaí ra.
– Semmi aí tvereí s? Eskűü szik?
A feí rfi hangja visszhangzott a fejeí ben, eleinte hangosan, majd mint egy sűttogaí s. Kűü zdoü tt, hogy nyit -
va tartsa a szemeit. De megint soü teí tseí g vette koü rűü l.
– Akkor eszem.
Hűí sleves. Farkasoü loű egyik karjaí val aí toü lelte Lorettaí t, maí sik kezeí vel pedig egy goű zoü lgoű cseí szeí t tartott a
szaí jaí hoz. Loretta megtoü ltoü tte a szaí jaí t. A torka nem volt hajlandoí dolgozni. Fejeí t fogva tartoí jaí nak vaí llaí n
pihentette, majd hatalmas oü sszpontosíítaí ssal sikerűü lt nyelnie egyet. A leves oí lomlabdakeí nt eí rkezett meg
a gyomraí ba.
– Toü bbet ne! Haí nyni fogok.
– Csak meí g egyet – űnszolta a feí rfi. – Utaí na alhatsz.

Loretta proí baí lt koncentraí lni. A cseí sze pereme a szaí jaí hoz nyomoí dott. Meí g egyszer ivott a levesboű l, eí s
keí nyszeríítette magaí t, hogy lenyelje. Majd eí rezte, hogy lassan a szoű rmeí re ereszkedik. Alvaí s. Eroű s kezek
mozgattaí k, eí s betakartaí k egy neheí z takaroí val. Eroű s kezek, gyengeí d kezek.
– Haza… elvisz?
– OÁ , igen, draí ga. Elviszlek.
Loretta lebegni kezdett. Elviszi. Veí gűü l is, ez csak egy aí lom. AÁ lmaí ban bíízhat az indiaí n íígeí reteí ben.

Tizenharmadik fejezet
Loretta lassan eí bredezett. A hang, amely felzavarta, hasonlíított a tyűí kjai kotyogaí saí hoz. Amikor az ol-
dalaí ra fordűlt, eí s nagy nehezen kinyitotta a szemeí t, eí rezte, hogy szoű rme siműl az orcaí jaí hoz. Zavaros,
homaí lyos keí pekkeí nt kezdtek el visszateí rni az emleí kei. A falű, a fejeket kanaí llal űü toü getoű Sokrűhaí s Asz-
szony eí s a Loretta nyakaí t harapdaí loí Farkasoü loű . Majd feketeseí g. Elmeí jeí nek taí voli reí szeí ben visszaemleí -
kezett arra, hogy valaki toü bbszoü r proí baí lta feleí breszteni, eí s levest eí s vizet oü ntoü tt a szaí jaí ba.
A kotkodaí loí hang most maí r egyre koü zelebbroű l hallatszott, eí s lassan felismerhetoű veí vaí lt rekedt kaca -
raí szaí s hangja volt. Loretta egy hirtelen raí zaí stoí l teljesen feleí bredt. Kinyitotta a szemeit, eí s Feketerigoí
hűncűt arcaí t laí tta paí r centimeí ternyire a sajaí tjaí toí l. A koü vetkezoű pillanatban raí joü tt, hogy a kislaí ny nincs
egyedűü l. Keí t maí sik gyerek, egy koü rűü lbelűü l oü teí ves fiűí , eí s egy keí teí vesforma laí ny is az aí gyon űü lt, a kíívaí n -
csisaí gtoí l szeí lesre kerekedett gombszemekkel.
Loretta felhűí zta az egyik szemoü ldoü keí t. Maí r nem szeí dűü lt, csak szoü rnyen gyengeí nek eí rezte magaí t. Az
aí rnyeí kok miatt oí vatosan veí gigpillantott a kűnyhoí n, de nem laí tott egy felnoű ttet sem. A gyerekek, fűü gget-
lenűü l attoí l, melyik fajhoz tartoznak, nem kifejezetten feí lelmetesek.
A kisfiűí poros kis kezeí vel megeí rintette Loretta hajaí t, eí s elaí műlva egy „oí ” hangot adott ki. Olyan illata
volt, mint baí rmelyik kisfiűí nak, aki komolyan vette a jaí teí kot: egy kicsit izzadt, aí m valamikeí ppen meí gis
eí des. Loí eí s kűtya szaga aí radt meí g roí la. Feketerigoí Loretta keí k szemeí re koncentraí lt, eí s megingathatat-
lan intenzitaí ssal baí műlta. A fiatalabb kislaí ny aí híítatosan veí gigsimíította űjjbegyeit Loretta feheí rneműű jeí -
nek fodrain, eí s koü zben űí jra meg űí jra azt ismeí telte:
– Tosi wannup.
Lorettaí nak mosolyognia kellett. EÁ ppoly kűü loü noü s volt oű a gyerekek szaí maí ra, mint amilyenek oű k neki.
Vaí gyoí dott arra, hogy magaí hoz hűí zza, eí s soha toü bbeí ne engedje el oű ket Baraí tsaí gos arcok eí s emberi me -
legseí g. A kacaraí szaí sűktoí l honvaí gyat eí rzett.
Az agyaí boí l kűü ldoü tt űü zenetekre nehezen reagaí loí torokkal mormogta:
– Szervűsztok!
Sajaí t hangja teljesen valoí szerűű tlennek tűű nt szaí maí ra: a műí ltboí l joü tt visszhangnak.
– Hi, hites. – Feketerigoí a baraí tsaí g elteí veszthetetlen jelekeí nt oü sszekűlcsolta dűci műtatoí űjjait. – Hah-
ich-ka sooe ein conic?
Lorettaí nak egeí szen addig, amííg Feketerigoí tetoű keí nt egymaí shoz nem nyomta űjjbegyeit, fogalma sem
volt arroí l, mit keí rdezett a gyermek.
– OÁ , a haí zam? – Loretta egyik kezeí t a szemoü ldoü ke foü leí emelte, mintha a taí volba kűkűcskaí lna. – Na-
gyon messze.
Feketerigoí szeme csillogott az oü roü mtoű l, eí s hosszas eí rthetetlen halandzsaí ban, vihoraí szaí sban eí s keí z -
lengeteí sben toü rt ki. Loretta figyelte. Elbűű voü lte a boldogsaí g izzaí sa a gyermek szemeí ben, eí s aproí cska ar-
caí nak aí rtatlansaí ga. Mindig is űí gy keí pzelte el a komancsokat, fiatalokat eí s oü regeket egyaraí nt, hogy veí r
csoü poü g az űjjaikroí l. Egy meí ly hang szoí lalt meg moü goü tte.
– Azt keí rdezi, mennyi ideig eszel eí s melegedsz velűü nk egyűü tt.
Loretta ijedten neí zett haí tra a vaí lla foü loü tt, eí s Farkasoü loű t laí tta meg egy szoű rmeaí gyon taí maszkodni. Mi -
vel nagyon alacsonyan, a foü lhoü z koü zel fekűü dt, nem vette oű t eí szre, amikor eloű szoü r koü rűü lneí zett. Az indiaí n
egy percig egyik koü nyoü keí re taí maszkodva hallgatta, ahogy az űnokahűí ga csacsog. Szemeí ben titokzato-
san ott csillogott a kűnyhoí ajtajaí n beszűű roű doű feí ny.
– Mondd meg neki: „Pihet tabbe.”
A bizalom nem joü tt koü nnyedeí n Lorettaí nak.
– Az mit jelent?
Mosoly jaí tszadozott az indiaí n szaí ja sarkaí ban.
– Pihet: haí rom. Tabbe. a nap. Haí rom nap. Ebben aí llapodtűnk meg.

Loretta megkoü nnyebbűü lten, hogy nem csak aí lmodta a feí rfinak azt az íígeí reteí t, hogy hazaviszi oű t, meg-
ismeí telte Feketerigoí nak: „Pihet tabbe.” A kislaí ny elszontyolodott, eí s megfogta Loretta kezeí t.
– Ka – kiaí ltotta. – Ein mea mon-ach.
– Ka, nem. Messzi űí tra meí sz – fordíította Farkasoü loű , eí s mikoü zben beszeí lt, felaí llt. – Szerintem tetszel
neki. – Az aí gyhoz leí pett, eí s elneí zoű mosollyal elhessegette a gyerekeket, ahogy Rachel neí ni szokta a tyűí -
kokat. – Poke Wy-ar-pee-cha, Poí nilaí ny – mondta, mikoü zben levette az egyaí ltalaí n nem feí loű s kisgyerme-
ket az aí gyroí l, eí s letette a padloí ra. Keze egy pillanatig a gyermek hajaí n idoű zoü tt, olyan szeretoű mozdűlat-
tal, amely egyaí ltalaí n nem illett abba a keí pbe, amelyet Loretta egy komancs harcosroí l elkeí pzelt. A toü reí -
keny kislaí ny, eí s a feí rfi nyers ereje. A kettoű elbűű voü loű ellenteí tet keí pezett. – OŐ a hűí gomtoí l van, aki halott. OŐ
pedig Wakare-ee, Teknoű s, Harcostoí l – tette hozzaí a fiűí feleí biccentve.
Loretta nem akarta, hogy a gyerekek egyedűü l hagyjaí k a nagybaí tyjűkkal. Mereven neí zett űtaí nűk, mi-
koü zben kiszaladtak a kűnyhoí ajtajaí n. Neveteí sűü k hangja velűü k egyűü tt taí vozott. Loretta, megeí rezve Far-
kasoü loű fűü rkeí szoű pillantaí saí t, nyelt egyet, eí s proí baí lta oü sszerendezni a gondolatait. Baí r a feí rfi kedvesen
baí nt vele az űtazaí s alatt, eí s kűü loü noü sen tűü relmes volt vele, nem tűdta elfelejteni a megeí rkezeí sűü k alkal -
maí val elhangzott leplezett fenyegeteí seit.
– Ho-hol vannak a gyerekei?
Loretta egy pillanatig űí gy gondolta, faí jdalmat laí t a feí rfi arcaí n, de az indiaí n elmosolyodott.
– Nanipikát jaí tszanak, bűí joí cskaí znak a hegyek moü goü tt.
– Akkor magaí nak… nincsenek gyerekei?
– Nincsenek. – Egy rendezett kűpac nyersboű r taí ska eí s boű rdoboz foü leí hajolt, koü zben karizmaí nak fona-
ta minden egyes mozdűlatakor megfeszűü lt eí s oü sszecsomoí sodott. – Az asszonyomat megoü lteí k mau-vate
taum, oü t eí vvel ezeloű tt. A gyermekűü nk oű benne volt.
– OÁ … – Loretta lehajtotta az aí llaí t, eí s az oü leí be eí s az űjjai koü reí siműloí , hosszűí szarvasboű r rojtokra me -
redt. – Sa-sajnaí lom.
A feí rfi raí pillantott, homlokaí t keí rdoű n oü sszeraí ncolta. Zavaraí t megeí rezve Loretta felneí zett.
– Ez… nagyon szomorűí .
A feí rfi homlokraí nca elmeí lyűü lt, de a zavarodottsaí g eltűű nt az arcaí roí l.
– OÁ , igen, nagyon szomorűí .
– Hogyan oü lteí k meg? – sűttogta Loretta teí tovaí n. Nem volt biztos abban, hogy a feí rfi elmondja, de űí gy
eí rezte, tűdnia, kell a vaí laszt.
– Ez az emleí k a szelek szaí rnyaí n eí l. – Miűtaí n egy pillanatig kotoraí szott az egyik nyersboű r taí skaí ban,
eloű hűí zott egy zsinoí ros erszeí nyt. Visszateí rt az aí gyhoz, eí s gondos lazasaí ggal leűü lt a laí ny melleí , mintha
proí baí lnaí enyhííteni Loretta feszűü ltseí geí t. – Bogyoí k eí s dioí . Hagyod, hogy egy kis ennivaloí koü szoü ntse a
gyomrodat: hi, hites, űgye?
Hi, hites. Loretta felismerte a szavakat, amelyeket Feketerigoí hasznaí lt, amikor a baraí tsaí g jelekeí nt
oü sszekűlcsolta a műtatoí űjjait.
– Szia?
– Igen. Azt jelenti komancsűl: „Hogy vagy, baraí tom?”
Letette az erszeí nyt kettoű jűü k koü zeí az aí gyra, a tetejeí t szeí lesre nyitotta, hogy Loretta kiszolgaí lhassa
magaí t Loretta lepillantott a meí zzel bevont pekaí ndioí ra eí s a szaí ríított bogyoí kra. Eloű zoű eí jjel, amikor bele -
egyezett, hogy enni eí s inni fog, tűí lsaí gosan beteg eí s kimerűü lt volt ahhoz, hogy tisztaí n tűdjon gondolkod-
ni. A nappali vilaí gossaí gban, annak elleneí re, amit paí r perccel ezeloű tt mondott, eleí g valoí szíínűű nek tűű nt az,
hogy az indiaí n hazűdhatott arroí l, hogy haza fogja oű t vinni.
Loretta egy roü pke pillantaí ssal gyorsan felmeí rte a kűü loü noü s koü rnyezetet Farkasoü loű harci pajzsa egy haí -
romlaí bűí aí llvaí nyon pihent a koü zelben, a tollak, amelyek a koü r alakűí peremeí t dííszíítetteí k, lebegtek a
kűnyhoí ajtajaí n aí tfűí joí szelloű ben. Hangok kavalkaí dja szűű roű doü tt be kintroű l, a szavak eí rthetetlenek eí s ide-
genek voltak. Nyilvaí nvaloí volt a feí rfi hatalma Loretta foü loü tt. Ha akarja, mindoü roü kkeí itt tarthatja. Vagy
csak űí gy, keí nye-kedve szerint meg is oü lheti.
– Farkasoü loű Vadaí sz, azt mondta…?
– Farkasoü loű , ha a nyelved elfaí rad.
Loretta megnyalta az ajkait
– Farkasoü loű … komolyan gondolta, amit mondott? Hogy hazavisz?

– Megmondtam.
A feí rfi soü teí t arcvonaí sait fűü rkeí szte, eí s valami nyomra vezetoű jelet keresett a gondolataihoz. Meg-
mondtam. Mindenfeí le hangsűí lyozaí s neí lkűü l, kiolvashatatlan arckifejezeí ssel. Mifeí le vaí lasz ez?
– Tű-tűdom, mit mondott, de komolyan gondolta?
A feí rfi szaí ja elkeskenyedett.
– Megmondtam.
Loretta, az indiaí n hangjaí boí l arra koü vetkeztetve, hogy nem tetszett neki, hogy megkeí rdoű jelezteí k a
szavaí t, aí toü lelte a teí rdeí t.
– EÁ n… – Tenyereí be fűí rta koü rmeit. – EÁ n rettenetesen szeretneí k hazamenni.
Loretta, fogva tartoí ja medaí ljaí ra szegezte pillantaí saí t. Mindenhol a feí rfi vilaí ga hatolt be eí rzeí keleí seí be:
aí llatboű r, por, fűü st, ismeretlen eí telek. Bizonyaí ra elment az esze, hogy bíízik benne. De oí , mennyire szere -
tett volna. Haza. Rachel neí nihez eí s Amyhez. Az teí ny, hogy a feí rfi meí g nem hazűdott neki; kiveí ve azt az
egy alkalmat, amikor megíígeí rte, hogy kivaí gja a nyelveí t, eí s meí gsem tette meg. EÁ s ezt nem igazaí n roí hatja
fel neki.
Belemarkolt a dioí ba eí s a bogyoí kba, eí s egy kis adagot a szaí jaí ba tett. A meí z eí des ííze veí gigmosta a
nyelveí t, eí s beindíította a nyaí lmirigyeket. Gyomra vaí laszkeí nt morogni kezdett. A feí rfi hallotta a hangot,
eí s felhűí zta az egyik szemoü ldoü keí t.
– Joí ?
– Mm – vaí laszolt Loretta, eí s meí g egy falatot evett, majd megtoü roü lte tenyereí t az alsoí neműű jeí ben. – Za -
matos.
– Za-ma-tos?
Egy szíívvereí snyi idoű re Loretta elfelejtett feí lni az indiaí ntoí l, eí s meí g mieloű tt eí szrevette volna, mosolyra
hűí zoí dott az ajka. Amikor a feí rfi visszamosolygott raí , kűü loü noü s eí rzeí s keríítette hatalmaí ba: valami megma -
gyaraí zhatatlan melegseí g. Termeí szetesen koraí bban is mosolygott maí r raí Farkasoü loű , de íígy meí g sosem.
– Zamatos – ismeí telte. – Ez azt jelenti, hogy nagyon joí , sokkal jobb, mint ami egyszerűű en csak joí .
A feí rfi mosolya nem halvaí nyűlt el, eí s Loretta azon kapta magaí t, hogy az indiaí n elbűű voü li. Egy civilizaí lt
feí rfi arcaí n ez a feí loldalas mosoly leí legzetelaí llíítoí lehetne. Farkasoü loű eroű teljesen megrajzolt ajka lűstaí n
megemelkedett az egyik oldalon, eí s felfedte ragyogoí feheí r fogait, mikoü zben meí ly raí ncok fogtaí k keretbe
a szaí jaí t. Ez nem egy gyilkos arca, az biztos.
A varaí zslat azonban megtoü rt, amikor Farkasoü loű kinyűí jtotta a kezeí t, hogy megeí rintse Loretta arcaí t. A
hirtelen mozdűlattoí l a laí ny megtorpant, eí s eszeí be jűtott, ki eí s mi ez a feí rfi valoí jaí ban. Hogy sajaí t tűlaj-
donaí nak tekinti oű t. Ahogy Loretta elraí ntotta az arcaí t, az indiaí n veí gűü l egy hajtincset kapott el, amelyet
az űjja koü reí tekert.
– Te is zamatos vagy. Mint a napfeí ny.
Loretta feszűü lten a csillogaí stoí l, amely a feí rfi szemeí be lopoí dzott, megfogta az indiaí n kezeí t, eí s kisza-
badíította beloű le a hajaí t. Az, hogy nem voltak skalpok a kűnyhoí jaí ban, meí g nem jelentette azt, hogy ha
kedve szottyanna, nem szerezne egyet magaí nak.
– Csak az ehetoű dolgok lehetnek zamatosak.
Abban a pillanatban, hogy a szavak elhagytaí k az ajkaí t, Loretta visszaemleí kezett, mikeí nt harapdaí lta a
feí rfi a nyakaí t Forroí saí g oü ntoü tte el a tarkoí jaí t. Mintha csak kitalaí lta volna a gondolataí t, az indiaí n Loretta
nyakaí ra pillantott. Loretta hirtelen nagyon vaí gyott a haí ziszoű ttesboű l keí szűü lt rűhaí jaí ra, annak boű űjjaí ra eí s
magasra szabott nyakvonalaí ra.
Hűncűtsaí g taí ncolt a feí rfi szemeí ben. Vagy csak a feí ny treí faí lkozott?
– Ez a komancs nem tonkowa, nem emberevoű .
– A tonkowa embert eszik?
Az elműí lt eí vben toü bb tonkowa is volt fent Fort Belknapban. Loretta toü bbűü ket is laí tta egy ottani laí to -
gataí sűk alkalmaí val. Baraí tsaí gos indiaí nok voltak, eí s aí rtalmatlannak tűű ntek. Meí g fel is ajaí nlottaí k jaí roű r-
szolgaí lataikat a hataí roű roü k szaí maí ra, hogy komancsok űtaí n nyomozzanak. Karnyűí jtaí snyira volt a kanni -
baí loktoí l?
– Kegyelem – sűttogta.
– Nincs kegyelem. Megeszik a baí tor ellenseí geket, hogy ellopjaí k a baí torsaí gűkat. Ez bizony boisa. OŐ k
teí nyleg to-ho-ba-ka, ellenseí g a Feheí r Ember szaí maí ra.

Felaí llt az aí gyroí l, eí s a kűlacseí rt ment Loretta megitta a vizet, amelyet neki toü ltoü tt, majd eleí gedett
mormogaí ssal nyűí jtotta vissza a boü greí t.
– Iszol meí g?
– Koü szoü noü m, nem.
Hirtelen faí radtnak eí rezte magaí t, eí s azt kíívaí nta, baí rcsak elmenne az indiaí n, hogy alhasson. Ehelyett
azonban a feí rfi csak fogta a kűlacsot, eí s visszaűü lt az aí gyra. Loretta felhűí zta a teí rdeí t, eí s a feí rfira meredt.
A csoü nd elnehezedett, csakűí gy, mint a szemheí jai.
– Elfaí radtaí l – mondta Farkasoü loű kedvesen, eí s eloű rehajolt, hogy letegye a kűlacsot eí s a boü greí t a foü ldre.
– A haí tadra fekszel?
Lorettaí nak hirtelen eszeí be jűtott, hogy a feí rfi esetleg melleí fekszik majd, ahogy az űtazaí s alatt is tet-
te.
– Nem, nem. Joí l vagyok. Teí nyleg.
Farkasoü loű aí tfogta Loretta bokaí jaí t. EÁ rinteí seí nek melege beleloü vellt a laí ny laí baí ba. A bizalmaskodaí stoí l
elaí llt a leí legzete. Baí rmennyire is megszokta maí r a feí rfi eí rinteí seí t, nem szerette, eí s nem tűdta koü nnyen
elfogadni. Otthon egy noű meg sem műtatta a bokaí jaí t nemhogy megengedte volna, hogy egy feí rfi meg-
fogja. Ez a feí rfi pedig habozaí s neí lkűü l baí rhol megeí rintette oű t, ahol kedve tartotta. Enyheí n meg is raí ntotta
a laí nyt.
– Fekűü dj a haí tadra! Nincs mitoű l feí lni, joí ? Majd eí n figyelek.
– Műszaí j?
– Hein?
Hein? Lorettaí nak sejtelme sem volt, ez mit jelent.
– Műszaí j figyelnie? Ideges leszek toű le. UÁ gysem tűdok elfűtni.
– I-de-ges?
– Ideges. – Loretta megraí ntotta az egyik vaí llaí t, eí s megproí baí lta lehaí mozni az indiaí n kemeí ny űjjait a
bokaí jaí roí l. – Ideges… feszűü lt. – Megraí zta a laí baí t. A feí rfi keze egyűü tt mozgott a laí baí val, szoríítaí sa toü rhe-
tetlen volt. – Elengedneí ? Illetlen dolog, hogy ilyen helyeken eí rint meg engem.
– Il-let-len?
– Illetlen. Szeí gyenteljes. Elengedneí , keí rem? Tűdja, ez az eí n laí bam.
– EÁ s te az eí n asszonyom vagy.
Loretta haí travetette a fejeí t, eí s felsoí hajtott. A feí rfi szoríítaí sa olyan volt, mint egy vassatű, eí s űí gy negy-
ven kilogrammal nehezebb is volt naí la. Raí adaí sűl csűpa izom. Az ő asszonya. Egy pillanatig elfelejtkezett
erroű l, eí s hagyta, hogy az indiaí n hamis biztonsaí geí rzetbe ringassa oű t.
Farkasoü loű addig hűí zta maga feleí a laí ny laí baí t, amííg Loretta a haí taí ra nem fekűü dt. Majd elengedte a bo-
kaí jaí t, foü leí hajolt, eí s keí t kezeí t a laí ny keí t oldalaí hoz helyezte. Loretta a feí rfi soü teí t arcaí t baí műlta, szííve he -
vesen vert, szaí ja kiszaí radt.
Miűtaí n oly sokszor kűü zdoü tt maí r vele, tűdta, milyen koü nnyedeí n maga alaí tűdja oű t szoríítani az indiaí n,
milyen gyorsan el tűdja kapni a kezeit, eí s milyen hirtelen tehetetlenneí tűdja oű t tenni. A Farkasoü loű sze -
meí ben csillogoí vaí gy megreí míítette. Mi akadaí lyozhatja meg abban, hogy magaí eí vaí tegye? Ha sikoltana,
senki nem leí pne koü zbe.
Hol volt a feí rfi anyja a kanalaí val, amikor Lorettaí nak szűü kseí ge volt raí ?
– Alűdj! – Hangjaí nak meí lyseí ge tovaí bb rezgett Lorettaí ban. – Majd eí n figyelek.
Azzal otthagyta a laí nyt, eí s leűü lt a sajaí t aí gyaí ra. Loretta kopogaí st hallott, eí s ahogy odapillantott, hogy
megneí zze, mi toü rteí nik, laí tta, hogy Farkasoü loű tűű zkoü vet farag egy csontboí l keí szűü lt szerszaí mmal. Ahogy
jobban koü rűü lneí zett, eí szrevett keí t tűű zkoű nyíílhegyet a feí rfi mellett: nyíílhegyeket, amelyekkel egy nap
minden bizonnyal feheí r embereket fog megoü lni. Loretta az oldalaí ra fordűlt, eí s a feí rfit neí zte. Meí g a
kűnyhoí maí sik feleí boű l is feí lelemmel toü ltoü tte el. Meí gis teljesen toű le fűü ggoü tt. Amííg itt űü l a koü zeleí ben, nem
fog tűdni annyira ellazűlni, hogy elalűdjon.
Neí haí ny perc műí lva aí rny vetoű doü tt a szobaí ra. Farkasoü loű űnokatestveí re aí llt az ajtoí ban. A feí rfi eltorzűlt
alakjaí nak laí tvaí nyaí toí l majdnem elaí llt Loretta szíívvereí se. AÁ gyeí kkoü toű jeí ben eí s mokaszinjaí ban szinte mezíí -
telen volt.

Meí g csak egy pillantaí sra sem meí ltatta a laí nyt, ahogy beleí pett. A gonoszsaí g szeleí t hozta magaí val: oly
keí zzelfoghatoí an, oly hidegen, hogy a levegoű szinte megtelt vele. Farkasoü loű re neí zett. Loretta meglepeteí -
seí re az oű nyelveí n szoí lalt meg.
– Apaí d azt mondta, vissza fogod vinni a noű t. Unokatestveí r, ez boisa. OÖ ld meg! Ha nem tűdod kiontani
a veí reí t, majd eí n megteszem.
Loretta oü koü lbe szoríította a kezeí t, eí s a derekaí hoz nyomta. Farkasoü loű a laí ny feleí pillantott, majd felaí llt.
– Ne beszeí lj gyilkolaí sroí l, voü roü s Boü leí ny!
Voü roü s Boü leí ny űndorral felhorkant
– Nem csak beszeí lek roí la. Koü vetelem, hogy hozd el a noű t a nagy tűű zhoü z.
Nagy tűű z? Loretta leí legzete bennakadt, szinte hallotta a laí ngok sistergeí seí t.
Farkasoü loű szeí tterpesztette a laí baí t, eí s aí tfonta a karjaí t a mellkasa eloű tt.
– OŐ az eí n asszonyom. Az eí n kűnyhoí mban marad.
– Meí gis visszaviszed az embereihez? Verd meg! Akkor majd eszik. Ha nem tűdod raí venni, haí t majd
eí n megteszem.
Voü roü s Boü leí ny elindűlt az aí gy feleí . Loretta rettegve pillantott Farkasoü loű re. Fogvatartoí vagy sem, oű volt
a laí ny egyetlen biztonsaí ga, az egyetlen ember, aki koü zeí eí s a halaí l koü zeí aí llt. Farkasoü loű soü teí tkeí k szeme
oü sszetalaí lkozott Loretta pillantaí saí val. Voü roü s Boü leí ny Loretta feleí nyűí lt. Ujjai maí r keí szűü ltek aí tfogni a laí ny
karjaí t. Loretta zihaí lva hűí zoí dott el toű le.
Farkasoü loű az űtolsoí pillanatban szoí lalt meg:
– Ne eí rj hozzaí , űnokatestveí r! Szomorűí saí ggal telik majd meg a szíívem, ha kezet kell emelnem raí d.
Loretta megkoü nnyebbűü lten csűkta be a szemeí t, majd gyorsan megint kinyitotta.
– Ellentmondasz nekem? – Voü roü s Boü leí ny kiegyenesedett, eí s megfordűlt. – Egy saí rgahajűí eí rt? EÁ n a te
veí red vagyok! Cserbenhagynaí l engem oű miatta, aki űtaí l teí ged?
Farkasoü loű dűü heí nek egyetlen jele az volt, hogy a nyakaí ban hűí zoí doí erek megfeszűü ltek.
– EÁ n hagylak cserben teí ged? Azt hiszed, vak vagyok? Hogy nem tűdom, hogyan kerűü lt a kíígyoí az
aí gyaí ba?
Loretta nekidoű lt a feszes aí llatboű r falnak, eí s figyelmeí t egyik feí rfiroí l a maí sikra iraí nyíította. Boü leí ny
oü koü lbe szoríított keí zzel remegni kezdett.
– Azt mondod, eí n tettem oda a kíígyoí t?
– Ezek a szavak sűttognak a szíívemben. Mea, menj! Amííg az iraí ntam valoí hűű seí ged nagyobb nem lesz,
mint az űtaí latod.
– Koü zeí d eí s az ellenseí g pűskaí ja koü zeí aí lltam!
– Most pedig haí borűí t indíítasz az asszonyom miatt. Ne teí gy proí baí ra megint, űnokatestveí r!
Voü roü s Boü leí ny haí tizmai megfeszűü ltek eí s megraí ndűltak. Egy pillanatig csak aí llt, a dűü htoű l remegve,
majd megfordűlt, eí s a gyűű loü lettoű l haműszíínűű szemmel Loretta feleí koü poü tt.
– A te asszonyod – mondta gűí nyos mosollyal. – Haí nyingerem van toű le. Elfelejtkezel a feleseí gedroű l,
aki egy saí rgahajűí eí rt halt meg?
Azzal elviharzott.
Toü reí keny csoü nd telepedett a kűnyhoí ra. Ahogy a sokk elműí lt, remegeí s kezdte raí zni Lorettaí t. Valaki
odatette a kíígyoí t? Meredten neí zett Farkasoü loű re, aki az ajtoí feleí baí műlt. Amikor veí gre raí neí zett, a szeme
soü teí ten haí borgott. Visszateí rt az aí gyaí hoz, eí s maga eloű tt oü sszekűlcsolt bokaí val leűü lt. Felsoí hajtott, űí jra a
kezeí be vette a tűű zkoü vet eí s a csontszerszaí mot, majd a lapos koű foü leí hajolt, amelyen dolgozott
– Alűdj! EÁ n figyelek.
Az arcaí t eltakaroí dűü h koű kemeí ny aí larca nem tűdta elfedni faí jdalmaí t. Szerette az űnokatestveí reí t,
meí gis megveí dte Lorettaí t vele szemben. Loretta lefekűü dt, de az aí lom messze elkerűü lte. Lassan teltek a
pillanatok, percekkeí sűű rűű soü dtek, eí s a csoü ndet meí g mindig csak a koű hoü z űü toű doű csont hangja toü rte meg.
Loretta nyelt egyet.
– Farkasoü loű ?
Az indiaí n indigoí keí k szeme talaí lkozott a laí ny pillantaí saí val.
– Koü szoü noü m. Hogy… megveí dett.
A feí rfi szinte eí szrevehetetlenűü l biccentett.
– Alűdj, Keí k Szem! Minden rendben.

– S-sajnaí lom, hogy ellenseí geskedeí st, harcot okoztam az űnokatestveí reí vel. OŐ szinteí n sajnaí lom. – Attoí l
tartva, hogy a feí rfi esetleg nem eí rti, egyik kezeí t a mellkasaí ra tette. – Szomorűí a szíívem.
A feí rfi oü sszeszoríította a szaí jaí t, eí s a kűnyhoí n kíívűü lre pillantott.
– Hagyd, hogy megint oü rűü ljoü n a szííved! Az oű gyűű loü lete maí r nagyon reí gi.
Valami oü sszeszorűlt eí s megraí ndűlt Lorettaí ban. AÁ toü lelte a hasaí t, eí s keí tseí gbeesetten proí baí lt nem gon -
dolkodni, eí s tagadni azt a teí nyt, amelyet nem tűdott elfogadni: hogy Farkasoü loű , a legendaí s gyilkos egy
olyan feí rfi, akinek gondolatai eí s eí rzeí sei vannak, eí s aki eí ppűí gy szeret, mint baí rki maí s. Meí g egy halott fe -
leseí get is gyaí szol.
Raí adaí sűl hűű volt a szavaí hoz. Megíígeí rte, hogy megveí di, eí s meg is tette.
A koü vetkezoű haí rom nap elmosoí dott homaí lyban telt el Loretta szaí maí ra. Az idoű nagy reí szeí ben alűdt,
mialatt Farkasoü loű oű rkoü doü tt foü loü tte. Amikor feleí bredt, a feí rfi mindig a koü zelben volt, vagy a kűnyhoí ban,
vagy laí toí taí volsaí gon belűü l az ajtoí n kíívűü l. Ahelyett, hogy feszűü lt lett volna toű le, Loretta vigasztalaí st talaí lt
a jelenleí teí ben. Amikor szomjas volt, az indiaí n vizet hozott neki. Amikor eí lelemre vaí gyott, enni adott
neki. Amikor az eí jszaka csíípoű sseí vaí lt, az oű boü leí nyboű r takaroí ja melegíítette fel. Amikor a bokrok koü zeí kel-
lett mennie, az indiaí n mindig vele tartott, eí s a toü bbi indiaí n ellenseí ges pillantaí sai elleneí re senki nem
merte megkoü zelííteni oű t, mert Farkasoü loű ott volt mellette. Loretta lassacskaí n mindenben toű le fűü ggoü tt.
A harmadik nap veí geí n Farkasoü loű seí taí lni vitte a laí nyt. Lorettaí nak sejtelme sem volt, mieí rt, eí s nyűgta -
lansaí g szaí llta meg, ahogy egyre taí volabb kerűü ltek a taí bortoí l. Az eí g saí padt keí kje aceí lossaí vaí lt, eí s koü ze -
lebb nyomoí dott a foü ldhoü z. Loretta hallotta, ahogy balra, lent a folyoí menteí n a madarak csicseregnek,
mikoü zben elűü lnek az aí gakon. Hamarosan besoü teí tedik.
A laí ny keí pzeloű ereje elvadűlt. Farkasoü loű meggondolta magaí t, eí s meí gsem viszi oű t haza? Az űnokatest-
veí re raí beszeí lte, hogy oü lje meg? Nem volt a szavak embere, eí s amikor veí gre kegyeskedett beszeí lni, az
egyszerűű nyelv, amit hasznaí lt, gyakran toü bb keí rdeí st hagyott maga űtaí n, mint amennyi vaí laszt adott.
– Hovaí megyűü nk? – keí rdezte a laí ny.
– Majd meglaí tod.
Loretta nyűgtalanűl neí zett a feí rfi oü veí n leí voű keí sre. Majd pillantaí sa felfeleí vaí ndorolt az indiaí n izmos
testeí roű l az arcaí ra. A szeí l belekapott a hajaí ba, eí s űí gy haí trafűí jta, hogy a laí ny toü keí letesen laí tta arcvonaí sa -
it.
Az arcaí n leí voű vaí gaí st annyira megszokta maí r, hogy most maí r alig vette eí szre. Helyette inkaí bb bűü sz -
keí n kiemelkedoű neí gyszoü gletes aí llaí t, arccsontjaí nak magas vonalaí t, eí s orraí nak eí s homlokaí nak finoman
kidolgozott profiljaí t laí tta meg. Ahogy a feí rfit tanűlmaí nyozta, csak eroű soü doü tt benne az a meggyoű zoű deí s,
hogy minden hibaí ja elleneí re a hazűgsaí g nem jellemzoű raí .
Izzadsaí g gyűű lt a tenyereí be. Elfordíította az arcaí t, eí s ahogy az indiaí n mellett cammogott, oí vatosan
megvaí lasztotta leí peí seinek helyeí t, hogy mezíítelen talpaí val ne taposson tűü skeí s noü veí nyre vagy lekonyűloí ,
szűí roí s mezei aszatra. Egy csajkaviraí g indaí jaí nak eí leí nk roí zsaszíínűű viraí gai hozzaí eí rtek a vaí dlijaí hoz, eí s il-
latűk csodaí latos parfűü mkeí nt toü ltoü tte meg az orraí t
A feí rfi megfogta a karjaí t, hogy aí tsegíítse egy sziklaí s víízmosaí son, amely zegzűgosan haladt a folyoí iraí -
nyaí ba. Egy heí ttel koraí bban meí g elaí llt volna a leí legzete Farkasoü loű kezeí nek vaí ratlan sűí lyaí toí l. Mi toü rteí nt
vele ez idoű alatt? Hogyan tekinthet űí gy a komancsra, mint akiben megbíízhat? Ez oű rűü let
Ugyanakkor tagadhatatlan is.
OÁ , nem bíízott benne teljesen. Az bolondsaí g lett volna. Keí t kűü loü nboü zoű vilaí gboí l joü ttek, eí s a baí ntaí s szoí
jelenteí se a feí rfi eí rtelmezeí seí ben minden bizonnyal egeí szen maí s, mint az oü veí ben. Tűdta, hogy Farkasoü loű
meí g mindig raí keí nyszeríítheti magaí t, eí s akkor valoí szíínűű leg kegyetlen lenne. Ha felmeí rgesííteneí , talaí n
meg is űü tneí Lorettaí t. De az eí lete nem volt veszeí lyben. Legalaí bbis Farkasoü loű kezeí toű l nem.
Egy loí nyerííteí se volt az elsoű nyomra vezetoű jel Loretta szaí maí ra ahhoz, hogy hovaí mennek. Amikor
feleí rtek egy fűü ves dombtetoű re, elkerekedett a szeme. Egy szeí les, saí rgaí szoü ld fűü vűű mezoű terűü lt el eloű ttűü k,
amely lovaktoí l hemzsegett: voltak ott voü roü sessaí rgaí k, deresek, szűü rkeí k eí s mindenfeí le maí s leí tezoű szíínűű -
ek. Farkasoü loű jelzett Lorettaí nak, hogy maradjon ott. Neí haí ny perccel keí soű bb visszateí rt, eí s egy fekete

csoű doü r kantaí rjaí t fogta lazaí n a kezeí ben. A loí eroű teljesen hasonlíított arra, amelyiknek laí baí t Loretta eltoü r -
te.
Ahogy koü zelebb eí rt, Farkasoü loű lelassíított, eí s a kantaí rt a laí ny feleí nyűí jtotta. Soü teí t szemeí boű l az a fajta
csillogaí s aí radt, amelyet Loretta oly nyűgtalaníítoí nak talaí lt koraí bban. Most azonban raí joü tt, hogy ez a csil-
logaí s mindoü sszesen egy olyan mosoly, amely meí g nem eí rintette meg az indiaí n ajkaí t. Ahogy űjja raí csa-
varodott a koü teí lre, felneí zett
– Ez a loí gyoü nyoü rűű .
– Amikor a nap felkel, elindűlűnk a fahaí zadba. OŐ visz majd teí ged. – Farkasoü loű megfogta Loretta kezeí t,
eí s a laí ny tenyereí t a loí baí rsonyos orraí hoz emelte. – Hadd ismerje meg a szagodat!
A csoű doü r szűszogott, megnyalogatta a laí ny űjjait, eí s űü dvoü zleí skeí nt felmordűlt.
– Olyan gyoü nyoü rűű ! De az űtaí n, ami toü rteí nt… Nem űtazhatok rajta. Soha nem tűdnaí m megbocsaí tani
magamnak, ha valami toü rteí nne. UÁ gy eí rezneí m magam… – Hirtelen abbahagyta, eí s megnyalta az ajkaí t.
Hirtelen raí joü tt, hogy meí g sosem keí rt bocsaí natot Farkasoü loű toű l azeí rt, mert megoü lte a lovaí t. Most meg kel-
lene tennie, de annyi idoű eltelt maí r azoí ta, eí s nem is tűdta igazaí n, hogy mit mondjon. – A szíívem meí g
mindig szomorűí a csoű doü re miatt. Nem szeretneí m, hogy valami toü rteí njen ezzel a loí val is.
– Annak a toü rteí netnek maí r veí ge van. – A feí rfi arca megfeszűü lt, ahogy beszeí lt. – Ez a csoű doü r azt
mondja neked: hi, hites, hogy vagy, baraí tom? – Izmos karjaí val veí gigsimíította a csoű doü r fekete nyakaí t, eí s
koü zelebb hűí zoí dott hozzaí . – OŐ az eí n halott baraí tom fia. Lehelj bele az orraí ba, hogy megismerje a szago -
dat, eí s oü roü kkeí emleí kezzen raí d!
Loretta szaí maí ra nem volt kifejezetten vonzoí a gondolat, hogy megcsoí koljon egy lovat, de miűtaí n ta-
nűí ja volt annak, milyen szoros kapcsolatban aí llt a komancs a maí sik lovaí val, nem vitathatta, hogy az in-
diaí n naí la jobban tűd komműnikaí lni a lovakkal. Eloű rehajolt, eí s a loí pofaí jaí hoz koü zel kileí legzett. A loí szip -
pantott egyet, majd nyeríítve eí s fűí jtatva megnyalta a laí ny arcaí t. Loretta meglepetten felnevetett, haí tra-
hoű koü lt, eí s rűhaí jaí nak űjjaí val megtoü roü lte a szaí jaí t. Ahogy felpillantott, laí tta, hogy a komancs mosolyog. A
laí ny neveteí se elhalkűlt, hirtelen oü ntűdatra eí bredt. A feí rfi nagy, doü rzspapíírszerűű keze meí g mindig fogta
az oü veí t, eí s az eí rinteí stoű l a szííve hirtelen hevesebben kezdett dobogni.
Farkasoü loű eí rinteí se szorosabbaí vaí lt.
– Tetszik?
– OÖ … igen. Csodaí latos. A bal fűü le nincs űí gy bemetszve, mint a toü bbiekeí . Mieí rt?
– A bemetszett fűü l azt jelenti, hogy a loí maí r meg van szelíídíítve. OŐ meí g nincs. Ha valaki maí s koü zeledik
hozzaí , harcol vele.
– Akkor hogyan lovagolhatom meg?
– Te leszel az oű joí baraí tja. Gyere koü zelebb!
Loretta inkaí bb haí treí bb leí pett.
– De hiszen meí g vad!
Farkasoü loű megszoríította a laí ny kezeí t, eí s eloű rehűí zta.
– OŐ az eí n baraí tom, senki maí seí . Azeí rt visz engem, mert íígy akarja. Mostantoí l teí ged is a haí taí n visz
majd.
Ezzel a magyaraí zattal, amely tűí lsaí gosan nem nyűgtatta meg a laí nyt, visszavette a kantaí rt, eí s felemel-
te Lorettaí t a csoű doü r haí taí ra. Loretta leneí zett.
– Ne-nem vagyok biztos abban, hogy ez joí oü tlet.
– Pedig az. Bíízol benne, űgye? Beszeí ltem vele. Elfogad. Hajolj eloű re a nyakaí ra, eí s sűí gd a szíívedet a fűü -
leí be! Simíítsd veí gig a kezeddel! Szoríítsd oü ssze a laí badat koü rűü loü tte!
Loretta, torkaí ban dobogoí szííveí vel űí gy tett, ahogy az indiaí n mondta. Azt sűttogta:
– Keí rlek, loí , ne leí gy meí rges, eí s ne oü lj meg engem!
A csoű doü r felnyeríített, eí s a szeme feheí rjeí t forgatva megszimatolta a laí ny csűpasz laí baí t. Farkasoü loű fel -
nevetett.
– Megeí rzi a feí lelmedet, eí s azt keí rdezi, van-e veszeí ly. Fűsson, mint a szeí l? Vagy maradjon aí llva? EÁ pp -
olyan i-de-ges, mint amilyen i-de-ges a kis keí kszeműű , amikor azt hiszi, meg fogom enni, eí s a csontjaival
fogom kipiszkaí lni a fogamat. Mondd neki, amit eí n mondok neked: minden rendben.
Loretta, attoí l tartva, hogy a loí megharaphatja, elraí ntotta a laí baí t.
– L-lehet, hogy nem eí rti meg. Komancs loí , nem?

– Toquet, minden rendben. Sűttogd a szííveddel! A szavak az eí rinteí sedben vannak. Leí gy nyűgodt, eí s
nyűgtasd meg oű t!
Loretta, űjjait szeí tnyitva a loí izmos nyakaí naí l, kezeí vel veí gigsimíította a csoű doü r sima boű reí t. Amikor
kezdte elhinni, hogy a loí nem fog felaí gaskodni, megnyűgodott. A csoű doü r lehajtotta a fejeí t, eí s elkezdett
legeleí szni. Farkasoü loű aí tnyűí jtotta a kantaí rt Lorettaí nak.
– Hadd vigyen teí ged, joí ? Sűttogj neki! Taníítsd meg, hogy a kezed nem hoz faí jdalmat, csak joí dolgokat.
EÁ des fűü vet fog talaí lni, eí s hallgatni fog raí d.
– Olyan gyoü nyoü rűű , Farkasoü loű !
– Mondd meg neki!
Loretta íígy tett. A csoű doü r legyintett egyet a fűü leí vel, eí s felnyeríített. Mikoü zben legelt, Loretta megpas-
kolta. EÁ pp, amikor maí r kezdte volna magabiztosnak eí rezni magaí t, Farkasoü loű levette a loí haí taí roí l. Amikor
elvette toű le a csoű doü r kantaí rjaí t, megragadta a laí ny kezeí t is, eí s hosszűí űjjai melegen csavarodtak a laí ny
űjjai koü reí .
– Most maí r a joí baraí tod. – Szabad karjaí t a loí nyaka koü reí fonta. – Ha gyakran osztod meg vele a leí leg -
zetedet, befestheted magadat, eí s leveleket tehetsz a fejedre, akkor is meg fog ismerni teí ged. Mindoü roü k-
keí .
– Nos, legalaí bbis, amííg haza nem eí rek – nyelt egyet Loretta. – Meí g mindig hazamegyek, űgye?
Valami megcsillant a feí rfi szemeí ben; valami veszeí lyes. Loretta laí ba olyan neheí znek tűű nt, mint a ned-
ves agyag, eí s tehetetlenűü l figyelte, ahogy az indiaí n a tenyereí t a sajaí t arcaí hoz nyomja.
– Szeretneí l elmenni?
AÁ llkapcsa kemeí ny eí s meleg volt.
– I-igen, szeretneí k elmenni.
Farkasoü loű a laí ny kezeí t arcaí roí l a mellkasaí ra helyezte, eí s nekinyomta a tenyereí t egyik melleí nek vibraí -
loí izmaí hoz. Pillantaí sa nem engedte el Loretta pillantaí saí t. Kegyetlenűü l eí s aí thatoí figyelemmel neí zte oű t
Loretta szeretett volna elmozdűlni, de tűdta, hogy keveí s eseí lye van arra, hogy megtoü rje a feí rfi szoríítaí -
saí t. EÁ rezte az indiaí n szíívvereí seí t kiegyensűí lyozott, hataí rozott szíívvereí s, ellenteí tben az oű egyenetlen reb-
beneí seivel.
– Visszafeleí indűlsz a sajaí t laí bnyomaidon, eí s maí sik űí ton indűlsz űí jra?
– EÁ n…
Farkasoü loű felfeleí csűí sztatta a laí ny tenyereí t, eí s koü zelebb keí nyszeríítve oű t, megpihentette kezeí t a vaí l-
laí n. Olyan magas volt, hogy a laí nynak haí tra kellett doü ntenie a fejeí t, hogy laí ssa az arcaí t Ha feheí r ember
lett volna, Loretta azeí rt aggoí dott volna, hogy meg akarja oű t csoí kolni. De nem volt feheí r. EÁ s Loretta keí tel-
kedett abban, hogy a gyengeí d raí beszeí leí s lenne a feí rfi terve. Izmos vaí lla űí gy egy meí ter szeí lesnek tűű nt.
Ahogy Loretta fűü rkeí szte oű t, olyan forroí saí got laí tott a szeme meí lyseí geiben, amely addig meí g sosem volt
ott.
– Szeretneí m, hogy maradj itt mellettem – mondta rekedt hangon.
– De megíígeí rte, hogy hazavisz!
A csoű doü r felnyeríített eí s oldalra leí pett, kiraí ntva oű ket az egyensűí lyűkboí l. Farkasoü loű elengedte a lovat,
hogy elkapja a laí nyt. Karja aí toü lelte Loretta derekaí t. Loretta hirtelen megfeszűü lt, ahogy combja szorosan
nekinyomoí dott a feí rfi combjaí nak.
A feí rfi lehajtotta a fejeí t, eí s ahogy beleszagolt a hajaí ba, leí legzete meglibbentette a hajszaí lakat egeí -
szen a laí ny feje boű reí ig. Loretta egy pillanatig kűü zdoü tt ellene, azűtaí n űí gy eí rezte, mintha egy laí thatatlan
haí loí fonoí dna koü reí , amelynek selymes fonala olyan szorosan megkoü ti, hogy se mozdűlni, se gondolkodni
nem tűd.
Becsűkta a szemeí t. Vadűl feí lt az indiaí ntoí l, eí s attoí l, amilyen eí rzeí seket a feí rfi eí breszt oű benne. Keí tseí g -
beesetten proí baí lta felelevenííteni anyja keí peí t, haí tha az megtoü rneí a varaí zslatot. Talaí n az indiaí n meí gis
tűdja, hogyan kell gyengeí den meggyoű zoű nek lenni. Loretta tűdta, hogy el kellene hűí zoí dnia, de valami
megnevezhetetlen meí gis ott tartotta. A feí rfi szaí ja veí gigvaí ndorolt nyakaí nak lejtoű jeí n, bizsergeí st eí breszt-
ve Loretta gerinceí ben. AÁ rűloí epekedeí s lopoí dzott a veí gtagjaiba. Egy pillanatig szeretett volna a feí rfi kar -
jaí ba doű lni, eí s hagyni, hogy az indiaí n csodaí latosan eroű s karja teljesen magaí hoz hűí zza.
Ahogy megeí rezte a feí rfi kezeí t a mezíítelen haí taí n, hirtelen visszateí rt a valoí saí gba. A szeme felnyíílt, eí s
levegoű űtaí n kapkodott. Proí baí lt elhajolni, de csak annyit eí rt el, hogy ahogy a feje haí tra hanyatlott, keí -

nyelmes helyet keí szíített a feí rfi szaí jaí nak. Farkasoü loű az ajkaí t Loretta nyakaí nak homorűlataí ra nyomta,
ahol a laí ny pűlzűsa sebesen kezdett dobogni. Keí rges tenyere lassan, de keí rlelhetetlenűü l Loretta oldalaí -
hoz csűí szott, nagyűjja veí gigsimíította a laí ny melleí nek aljaí t. Loretta reí műü lten kereste a feí rfi csűkloí jaí t, de
űjjai csak gyenge kapaszkodoí t talaí ltak a boű rrűhaí n keresztűü l.
– OÁ , nei mah-tao-yo – sűttogta a feí rfi. – Remegsz.
Ajka folytatta űí tjaí t lefeleí , selyemkeí nt nyaldosva Loretta kűlcscsontjaí t. A laí ny pontosan tűdta, hogy
ingeí nek oí riaí si nyakkivaí gaí sa kicsi akadaí lyt jelent a feí rfi szaí maí ra, ezeí rt elengedte Farkasoü loű csűkloí jaí t, eí s
keí t kezeí be fogta a feí rfi arcaí t. Keí nyszeríítette az indiaí nt, hogy felemelje a fejeí t, eí s beleneí zett a szemeí be.
A vaí gyakozaí s, amelyet benne laí tott, meí g jobban nyűgtalaníította.
– Ez boisa, ez a feí lelem. – Meleg keze a laí ny inge alatt a bordaí in idoű zoü tt. – Az eí n asszonyom vagy.
– EÁ pp ez reí miszt meg. Nem vehetsz meg egy noű t. – Oldalra fordűlt, eí s egyik karjaí t a feí rfi geí geí jeí hez
szoríította. Nem voltak illűí zioí i. Ha a feí rfi tovaí bbviszi, amit akar, Loretta ereje nem eleí g ahhoz, hogy meg -
akadaí lyozza. – Mieí rt nem tűdod ezt megeí rteni? Egy noű nek szabadon kell joü nnie.
Farkasoü loű leengedte kezeit a laí ny derekaí hoz, elhajolt toű le, eí s soü teí t szeme elgondolkodva fűü rkeí szte.
– EÁ s ha szabadon joü ssz el, akkor nem fogsz feí lni?
– EÁ n… – Loretta a feí rfit baí műlta. – Azt hiszem, ha… nem mintha megtenneí m… de ha szabadon joü n-
neí k, akkor, nem, valoí szíínűű leg nem feí lneí k. – Loretta tűdta, hogy melleí beszeí l. A feí rfi oü sszezavarodottnak
tűű nt, eí s nem hibaí ztathatta ezeí rt. Elhallgatott, pillantaí sa elvaí ndorolt az indiaí nroí l. – Teljesen valoí szíínűű t-
len, hogy megtegyem, de ha megtenneí m, azt hiszem, nem feí lneí k. Kűü loü nben nem joü nneí k ide.
Farkasoü loű karjai ellankadtak. Miűtaí n veí gtelenseí gig tűű noű ideig fűü rkeí szte a laí nyt, azt mondta:
– Akkor a komancs vaí rni fog. Amííg a Nagy Istenek vissza nem vezetnek teí ged hozzaí .
A hazafeleí űí t oü t napig tartott. Loretta hazavaí gyoí daí sa elleneí re gyakran azon kapta magaí t, hogy eí lvezi
a komoí tos tempoí t. UÁ gy tűű nt, hogy a negyven komancs harcos, aki vele eí s Farkasoü loű vel ment, elfogadta
oű t, eí s maí r nem eí rezte azt, hogy veszeí lyben lenne, amikor a fogva tartoí ja nincs mellette, ami egyeí bkeí nt
ritkaí n toü rteí nt meg. Otthon. A reí maí lom maí r majdnem veí get eí rt.
Loretta aggoí dott amiatt, hogy milyen fogadtataí sban fog reí szesűü lni. Nem valoí szíínűű , hogy az emberek
elhiszik majd, hogy a komancs fogva tartoí ja nem becsteleníítette meg. De majd akkor szembesűü l ezzel,
amikor hazaeí rkezik. Most eí pp eleí g az, hogy űí jra laí tni fogja Amyt eí s Rachel neí nit
Farkasoü loű azzal gyorsíította az idoű t, hogy Lorettaí t taníította lovagolaí s koü zben: hogyan talaí ljon vizet
űí gy, hogy megfigyeli a madarakat eí s a vadlovakat, eí s bizonyos fajta fűü veket keres, amelyek csak a Foü ld
alatti forraí sok koü zeleí ben noű nek; hogyan koü vesse a nyomokat; eí s ami meí g izgalmasabb, hogyan olvasson
a komancsok aí ltal hagyott jelekboű l ahhoz, hogy megtűdja, merrefeleí haladtak.
– Farkasoü loű , ha a komancsok jeleket hagynak maí s komancs csapatoknak, mieí rt okoz a feheí r emberek
szaí maí ra olyan nagy gondot, hogy megtalaí ljaí k oű ket?
– Mert nem okosak.
Loretta halkan felnevetett.
– Azt hiszem, ez szaí momra is seí rteí s. Maga szerint bűta vagyok?
Farkasoü loű űí gy neí zett raí , hogy Loretta megint elnevette magaí t.
– Egy kicsit okos. Mert eí n taníítottalak.
– Aha, tehaí t tűdatlan vagyok, nem bűta? Azt hiszem, ezt el tűdom fogadni. – Veí gigneí zett az arany he-
gyek veí gtelen vonalaí n, amely űí gy terűü lt el eloű ttűü k, mint az eí lesztoű neí lkűü li, frissen sűü lt kenyeí rcipoí k. Ez a
kíímeí letlen foü ld volt Farkasoü loű boltja: a polcok roskadoztak mindattoí l, amire neki szűü kseí ge volt. A laí ny
szaí maí ra ez egy ismeretlen eí s feí lelmetes hely volt, oly hatalmas, hogy az az ellentmondoí eí rzeí se taí madt,
mintha be lenne zaí rva. Sebezhetoű nek, szoü rnyen sebezhetoű nek eí rezte itt magaí t.
– Az eí n vilaí gomban te sem lenneí l okos.
– Akkor joí . A tosi tivo vilaí g boisa.
– Hogyhogy?
A feí rfi egy vaí nyadt mesqűitefa feleí biccentett, amely egy sziklacsoportboí l noű tt ki.
– Halott faí kat űü ltet a foü ldbe, amelyek kidoű lnek. Ez a fa soha nem fog.

Loretta csoű doü re nyűgtalanűl oldalra leí pett. Loretta arreí bb csűí szott rajta, eí s mikoü zben hűnyorgott a
porban, amit a toü bbi loí kavart koü rűü loü ttűü k, megsimogatta a nyakaí t, eí s visszairaí nyíította oű t a sorba.
– Nem, nem doű l ki, de nem is ott van, ahol lennie kellene ahhoz, hogy kerííteí s lehessen beloű le.
– A kerííteí s arroí l aí rűlkodik, hogy a vilaí g a tosi tivóhoz tartozik? OŐ porraí vaí lik majd a szeí lben, a kerííteí -
se elrohad, eí s a vilaí g meí g mindig leí tezni fog. Joü n egy maí sik tosi tivo, aki meí g toü bb halott faí t tesz majd a
foü ldbe. Ez bizony eleí g boisa.
– De a tosi tivo megveszi a foü ldet. Ezeí rt az az oü veí lesz. Azeí rt teszi le a halott faí kat, hogy maí sok is tűd -
jaí k, hol vannak a hataí rai, eí s az aí llatai ne menjenek el.
– Nem veheti meg a foü ldet. Foü ldanya az igaz Emberekhez tartozik.
Loretta csoü ndben, elgondolkodva a toü bbi harcos űtaí n meredt.
– Az igaz Emberek. A maga emberei?
– Igen.
– Ez a maga hite. De a mi hitűü nk szerint a foü ldet meg lehet vaí saí rolni. EÁ s el lehet kerííteni. EÁ rti? Senki
sem akarja ellopni magűktoí l. Egyszerűű en csak azt veszik el, amit a kormaí ny ad nekik, vagy amieí rt fizet -
tek. Meg kell tanűlnia nyitottnak lenni. Rengeteg foü ld van, ami mindenkinek eleí g.
Farkasoü loű felmordűlt.
– Talaí lja meg a tosi tivo azt a sok foü ldet, ami eleí g mindenkinek, eí s tegyen halott faí kat a foü ldbe. De ez
itt komancs foü ld, eí s nem lehet odaadni, vagy megvenni.
– Szerintűü nk pedig igen. Ahogy oly nagyon szereti mondani: nem boü lcs dolog harcolni, ha nem nyer -
hetjűü k meg a csataí t. Mi vagyűnk az eroű sebbek. Jobb fegyvereink vannak. Ha toü bbseí gben vagyűnk, eí s
magűk be vannak keríítve, fel kell adniűk a sajaí t elkeí pzeleí seiket, eí s el kell fogadniűk az űí jat.
Farkasoü loű raí neí zett.
– Az eroű s az igazi?
– Nos, igen, azt hiszem, íígy is mondhatnaí m.
– Azt mondod, egy noű t nem lehet megvenni. EÁ n azt mondom, de igen. Eroű s vagyok. Tehaí t nekem van
igazam.
EÁ pp amikor maí r kezdett ellazűlni a taí rsasaí gaí ban, Farkasoü loű kiraí ntotta aloí la a szoű nyeget.
– Ez teljesen maí s dolog.
– Szerintem nem. – Hűncűtsaí g csillogott a feí rfi szemeí ben, ahogy lassan veí gigmeí rte Lorettaí t a bokaí -
jaí toí l a derekaí ig. Ahogy figyelme elidoű zoü tt a laí ny csíípoű jeí n, Loretta elpirűlt. – Te maí shogy gondolkodsz,
mint eí n. De eí n eroű s vagyok, te pedig nem. Elvehetem, amieí rt megfizettem. Te megadod magadat, nem?
Az eí n elkeí pzeleí seimnek.
– Soha – Loretta lejjebb raí ntotta szoknyaí ja aljaí t, eí s ismeí t faí jdalmasan tűdomaí sűl kellett vennie, hogy
alsoí bb reí szeit csak a feheí rneműű je fedte. – Ez egyaí ltalaí n nem űgyanaz a dolog.
– OÁ , de igen. A te szííved síír az ellenkezeí stoű l. A mi szíívűü nk is síír az ellenkezeí stoű l. Az eroű s nem mindig
a joí , Keí k Szem. Feladni, eí s belűü l meghalni, az sem joí . Ne keí rj olyat ettoű l a komancstoí l, amit te nem tűdsz
megtenni! Ez boü lcsesseí g.
Loretta torka oü sszeszorűlt. Meí g soha nem elemezte a helyzetet egy indiaí n szemszoü geí boű l. Az oű foü ld-
jűü k? Bizonyos szempontboí l jogűk van íígy gondolni. OŐ k voltak itt eloű szoü r. Az alsoí ajkaí t harapdaí lta, mert
űtaí lta bevallani azt, amit csak nehezen tűdott elfogadni.
– Sajnaí lom, hogy elveszik a foü ldjeí t, Farkasoü loű .
– EÁ n is sajnaí lom, te is sajnaí lod. Elveszik a foü ldet. Megoü lik a boü leí nyeket. A szomorűí saí gűnk semmit
nem eí r.
Loretta, meí g mindig idegesen amiatt, hogy a feí rfi az oű fegyvereí t sűü toü tte el, eloű rehajolt, hogy űjjaí val
megfeí sűü lje a loí soü reí nyeí t. Szeretett volna teí maí t vaí ltani.
– A baraí tom kezd elfaí radni. Ugye, hamarosan megaí llűnk pihenni?
– Igen.
– A maga baraí tja is faí radt. – Oldalra pillantott a csoű doü rre, amelyen az indiaí n űü lt, eí s amely szinte toü -
keí letes maí sa volt az oü veí nek. – Keí rdezhetek valamit?
Farkasoü loű szaí ja szeí le megemelkedett.
– Ha nemet mondok, csoü ndben maradsz?

– Azt mondja, tűí l sokat beszeí lek? – keí rdezte Loretta habozva, ahogy raí joü tt, hogy ez az igazsaí g. A
csoü nd tűí lsaí gosan sokaí ig volt a boü rtoü ne. EÁ s, amííg meí g lehetoű seí ge volt raí , szeretett volna mindent meg-
tűdni a feí rfiroí l; hogy a keí tseí geire vaí laszt kapjon. – Csak ezen a keí t lovon gondolkodtam. Mieí rt vaí lasz-
totta azt joí baraí tjaí nak? Kivaí loí bb enneí l?
– Ki-vaí -loí bb?
– Jobb.
– Nem jobb. Olyan goü rbe az elsoű pataí ja, mint a halott joí baraí tomnak. – Megaí llt, eí s űí gy tűű nt, a megfe -
leloű szoí t keresi. – Ugyanolyan az arca a víízen, nem? Hogy mondjaí k ezt?
Loretta oldalra hajolt, hogy laí ssa a csoű doü r nyomaí t. Jobb elsoű pataí ja csipkeí zett feí lhold alakot hagyott
a porban.
– A tűü koü rkeí pe?
– Igen, a tűü koü rkeí pe.
– Kikoü poü tt maí sa a… Mi volt a halott baraí tja neve?
– Azt nem mondjűk ki. Halott, nem? Ha kimondanaí nk a neveí t, tiszteletlenek lenneí nk. Mi koü ze van
ennek a koü peí shez?
– Ezt csak íígy mondjaí k. Amikor valaki vagy valami teljesen űí gy neí z ki, mint valami maí s, akkor azt
űí gy mondjaí k, hogy a kikoü poü tt maí sa. Nem tűdom, mieí rt.
– Nem tűdod, mieí rt, de meí gis kimondod a szavakat? A szavak, amik elhagyjaí k a szaí dat, megmondjaí k,
ki vagy te, Keí k Szem. Hazűdok; Ezoí pűs vagyok, a toü rteí netmondoí ; űtaí latroí l beszeí lek; a szíívem eí g a gyűű -
loü lettoű l. Az Emberek nem beszeí lnek, ha nem ismerik a szavakat. Ha kimondanak valamit, annak űí gy kell
lennie. Az ember az, amit beszeí l. Ez nem íígy van a tosi tivóval?
Loretta megraí ntotta a vaí llaí t, eí s elharapott egy mosolyt.
– Komolyan keí telkedem abban, hogy koü peí sseí vaí lok. Egyszerűű en ezt íígy mondjűk.
– Ugye, megtűdod ennek a koü peí s keí pnek az eí rtelmeí t? EÁ s elmondod nekem. Amikor legkoü zelebb ta-
laí lkozűnk.
Loretta eroű sebben szoríította a kantaí rt.
– Igen, ha megint talaí lkozűnk.
Ahogy az indiaí n raí neí zett, arca hirtelen elkomolyodott.
– Visszafeleí megyűü nk a laí bnyomainkban, űgye? Egyszer majd talaí n, amikor hazaeí rűü nk a fahaí zadhoz,
elindűlsz eloű re egy űí j űí ton. Egy kicsit boldog lehetneí l az asszonyomkeí nt, nem?
Loretta az eloű tte elterűü loű laí toí hataí rra szegezte tekinteteí t. Csak maí sfeí l nap lovaglaí sra voltak az ottho-
naí toí l. Maí sfeí l nap a rendes rűhaí ktoí l, a lehetoű seí gtoű l, hogy megmossa a hajaí t, hogy a megszokott eí teleket
egye. Igen, az indiaí n kedves volt hozzaí . Baí rmennyire is vonakodott bevallani, egy kicsit meí g meg is ked-
velte oű t. De nem eleí ggeí ahhoz, hogy hozzaí tartozzon. Soha.
– Ahhoz, hogy boldog legyek, a fahaí zamban kell lennem – mondta remegve. – Az az eí n otthonom, eí s
ott eí lnek az eí n embereim.
Maí r csak ez eí s a koü vetkezoű eí jszaka van haí tra, eí s azűtaí n otthon lesz. Suvate. Maí r majdnem veí ge van.
Loretta reí műü leteí re, mineí l koü zelebb eí rtek az otthonaí hoz, annaí l keveí sbeí vaí gyott odaeí rni. Tűí l gyorsan
haladt az idoű . A koü vetkezoű napon alkonyatkor megaí lltak eí jszakaí ra a Whiskey Moűntain laí baí naí l. Az űta -
zaí s alatt a feí rfiak karcsűí fűű zfaaí gakat gyűű jtoü ttek, eí s most kis csapatokban leűü ltek, hogy laí ndzsaí t keí szíít -
senek beloű lűü k. Mindegyiket megjeloü lteí k keí szíítoű jeí nek madaí rtollaival. Loretta eloű szoü r megijedt, de miű-
taí n Farkasoü loű biztosíította arroí l, hogy nem szaí ndeí koznak harcolni a farmnaí l, a laí ny megnyűgodott, eí s
leűü lt melleí , hogy figyeljen. A feí rfi hosszűí , hajleí kony űjjai elbűű voü lteí k: kecsesek, meí gis szikaí rak eí s eroű sek.
Feleleveníítette magaí ban, milyen volt, amikor a boű reí n eí rezte oű ket meleg eí s pihekoü nnyűű , keí pes faí jdalmat
okozni, meí gis mindig gyengeí d. Bizsergeí s fűtott veí gig a torkaí n.
EÁ szrevette, hogy a feí rfiak madaí rtollai kűü loü nboü zoű keí ppen vannak festve.
– Miroű l aí rűlkodnak a tollak?

– Rajtűk van a jelem. EÁ s reí szben elmondjaí k az eí letem dalaí t. – Dűí s ajka vigyorra hűí zoí dott. – Az eí n je -
leim arroí l aí rűlkodnak, hogy rendes pasas vagyok: joí szeretoű eí s joí vadaí sz, eroű s karral, hogy egy kis saí r -
gahajűí t veí delmezzek.
Loretta aí tkarolta a teí rdeí t, eí s visszamosolygott.
– Fogadjűnk, hogy azt is elmondjaí k, hogy maga egy aí daí z harcos, eí s a saí rgahajűí aknak oí vakodniűk
kellene.
Farkasoü loű megraí ntotta a vaí llaí t.
– Megharcolom a nagy kűü zdelmet az embereimeí rt. Ez rossz?
Loretta kezeí be vett egy mareí k fűü vet, eí s elteí pte. Illata szeí taí radt az orraí ban.
– Razziaí ra mennek holnap, miűtaí n engem hazavisznek?
Farkasoü loű felneí zett a műnkaí jaí boí l.
– Ezzel? – Soü teí t szeme megtelt neveteí ssel, ahogy a goü rbe laí ndzsa mellett kűkűcskaí lt. – Keí k Szem, egy
ilyen goü rbe tse-ak, mint ez itt, megoü lneí a baraí tomat mellettem. De ez a tse-ak azt mondja, hi, hites, szer-
vűsz, baraí tom.
– Kinek?
– Mindenkinek, aki elhalad mellette. Majd meglaí tod, joí ?
– Akkor biztos, hogy nem szaí ndeí koznak megtaí madni az otthonomat?
– Semmi harc. Nyűgodj meg!
Miűtaí n elkeí szűü lt a laí ndzsa, Loretta eí s Farkasoü loű a toü bbiekeí toű l taí vol tűü zet rakott, majd leűü ltek a laí n -
gok melleí , hogy elfogyasszaí k az elemoí zsiaí t, amelyet az indiaí n anyja csomagolt szaí műkra gondosan.
Ahogy Loretta a szaí ríított boü leí nyhűí st raí gta, a szaí ja kiszaí radt. A hűí s egyre nagyobb eí s nagyobb lett, mííg -
nem olyan hatalmas csomoí vaí vaí lt, amelyet nem tűdott lenyelni.
Ez volt haí t az. Az űtolsoí alkalom, amikor egyűü tt esznek a tűű z mellett. A legűtolsoí alkalom. OŐ rűü ltseí g
volt szomorkodni, de Loretta meí gis ezt tette.
Nem sokkal azűtaí n, hogy veí geztek a vacsoraí val, elrendezteí k az aí gyaikat az elhaloí tűű z koü zeleí ben, eí s
visszavonűltak eí jszakaí ra. Loretta a haí taí n fekűü dt, eí s a csillagokra meredt. Alig toü bb, mint egy karnyűí j-
taí snyira toű le, Farkasoü loű alűdt. Legalaí bbis Loretta űí gy sejtette, hogy alszik. Sosem tűdta biztosan. Egyik
pillanatban olyan nyűgodt tűd lenni, mint a halaí l, majd a maí sik pillanatban teljesen eí bren van. Egeí sz
deí lűtaí n csoü ndesebb volt a toű le megszokottnaí l. Talaí n oű is szomorűí volt egy kicsit. Holnap el kell bűí csűí z-
niűk.
A bűí csűí szava magaí nyosan csengett a fejeí ben. EÁ s veí glegesnek hangzott. Valamikeí ppen, isten tűdja,
hogyan, megkedvelte a feí rfit. EÁ pp eleí ggeí ahhoz, hogy azt kíívaí nja, baí rcsak egy napon űí jra talaí lkoznaí nak
Őrültség. Az lenne a legjobb, ha az űí tjaik soha toü bbeí nem keresztezneí k egymaí st Lorettaí nak megvolt a
sajaí t vilaí ga, Farkasoü loű nek is, eí s a kettoű nem tűdott elkeveredni. Soha nem is tűd, amííg a vilaí g vilaí g.
Visszaemleí kezett arra, ahogy az indiaí n anyja a kanalaí val a fejeket űü toü gette. Feketerigoí boldog neve -
teí seí re. Komancsok. Ez a szoí maí r nem okozott rettegeí st a szííveí ben. Vajon íígy marad majd akkor is, ami-
kor holnap Farkasoü loű ellovagol? Loretta felsoí hajtott. Amint a feí rfi elmegy, űí jra ellenseí gek lesznek. A
fegyverszűü netűü k csak kííseí rleti volt. Ha egyszer eljoü n a farmra, Henry baí csi le fogja loű ni. A gondolattoí l
oü sszeszorűlt a laí ny szííve.
– Farkasoü loű ? – sűttogta. – EÁ bren van?
Csoü nd. Loretta felhűí zta boü leí nyboű r takaroí jaí t az aí llaí ig, eí s megremegett, baí r nem faí zott. Azoknak az el -
soű napoknak az emleí kei fűtottak veí gig rajta. A feí rfi karja, ahogy aí toü leli alvaí s koü zben, mellkasaí nak mele-
ge, ahogy a haí taí hoz eí r, eí s a rettegeí s, amit eí rzett. A csillagok hirtelen elhomaí lyosodtak, eí s Loretta raí joü tt,
hogy koü nnyeken keresztűü l neí zi oű ket OÖ sszeszoríította a szemeí t, eí s forroí patakok oü mloü ttek veí gig az orcaí -
jaí n a fűü leí be. Nem síír, nem. Az lehetetlen. Semmi eí rtelme nem lenne.
A zokogaí s bennakadt a torkaí ban, eí s halk koü hoü goű hangot adott. Kezeí t dűü hoü sen a szaí jaí ra tapasztotta.
Hogyan kedvelhetett meg egy komancsot? Ilyen koü nnyen elfelejtkezett a szűü leiroű l? Ez elkeí pzelhetetlen.
Megbocsaí thatatlan.
– Mah-tao-yo?
Loretta megrezzent, eí s kinyitotta a szemeí t. Soü teí t aí rnyeí kkeí nt a keí kesfekete, csillagfeí nyes eí gbolt eloű tt
Farkasoü loű teí rdelt mellette.
– Síírsz?

– Nem… igen – Hangja halk cincogaí skeí nt szoí lalt meg. – Csak szomorűí vagyok. Ez minden.
A feí rfi leűü lt melleí , aí tkarolta a teí rdeí t, eí s a veí gtelen soü teí tseí gbe meredt.
– Akkor velem maradsz?
– Nem. – A gondolat olyan abszűrdnak tűű nt, hogy Lorettaí boí l nedves neveteí s szakadt fel. – Csak gon-
dolkodtam. Amint hazaeí rek, megint ellenseí gek leszűü nk. Az embereim leloü vik majd, ha valaha a koü ze-
lűü nkbe joü n. EÁ s ez… – Szipogott, eí s megtoü roü lte a szemeí t. – Ez elszomoríít. EÁ s valamelyest megijeszt. Mi
lesz, ha lesz egy indiaí n taí madaí s? Mi lesz, ha… – Elfordíította a fejeí t, hogy laí ssa az indiaí n arcaí t. – Lehet,
hogy egy nap beleneí zek egy pűska csoü veí be, eí s maga lesz a maí sik veí geí n.
– EÁ n nem fogok fegyvert emelni ellened.
– De mi lesz, ha nem tűdja majd? Ha egy taí madaí snaí l eí n is ott leszek, hogy a csalaí domat eí s a baraí tai -
mat veí delmezzem? Mi lesz, ha meglaí tok egy gyilkos barbaí rt, akit le akarok pűffantani a lovaí roí l, eí s kide-
rűü l, hogy maga az?
A feí rfi szemei soü teí t goü droü k voltak az arcaí ban, amikor a laí ny feleí fordűlt. Hosszűí csoü nd űtaí n szoí lalt
meg:
– Meghűí znaí d a ravaszt?
Loretta meredten neí zett raí , mellkasa hatalmas, faí jdalmas csomoí vaí szorűlt oü ssze.
– OÁ , Farkasoü loű , nem. Azt hiszem, nem tűdnaí m.
– Akkor hagyjűk, hogy a szomorűí saí god elszaí njon a szeí llel! – Foga feheí ren csillogott a holdfeí nyben. –
Ha egy csataí ban talaí lkozűnk, eí n ismerni fogom a dalt, amelyet a te szííved eí nekel. EÁ s te is tűdni fogod az
enyeí met.
Loretta nyelt egyet, eí s az aí rnyaktoí l akadaí lyozva megproí baí lt olvasni a feí rfi arckifejezeí seí boű l.
– EÁ s ha megtoü rteí nik? Mi lesz, ha megtaí madnak egy farmot, eí s meglaí t engem az egyik ablakban? Mit
csinaí l majd?
– UÖ dvoü zoü llek. Nem lesz haí borűí koü zoü ttűü nk.
– De maí r most haí borűí van koü zoü ttűü nk. Az embereink űtaí ljaí k egymaí st, Farkasoü loű .
Az indiaí n felsoí hajtott, eí s meí labűí san neí zett raí .
– Ob-be mah-e-voh.
– Micsoda?
– Csinaí lj nekem helyet. – Felemelte a takaroí t, eí s Loretta melleí fekűü dt.
– Jaj, űgye nem fog velem alűdni?
– Nei che-ida-ha, szoü rnyen faí zom.
Loretta sejtette, hogy a feí rfi hazűdik, de arreí bb csűí szott. Titokban oü rűü lt, hogy az indiaí n odabűí jt hoz -
zaí , de elmeí je megriadt ennek az oü roü mnek a szoü rnyűű seí geí toű l. Az indiaí n az oldalaí ra fordűlt, eí s egyik kar -
jaí t a laí ny derekaí ra helyezte. Az arcűk alig neí haí ny centimeí terre volt egymaí stoí l. Pillantaí sűk oü sszeforrt.
Farkasoü loű fogai megint megcsillantak egy lassűí mosolyban.
– Szomorűí ? A holnapi bűí csűí zaí s miatt?
– Nem. Vissza fogsz joü nni hozzaí m. A Nagy Istenek megmondtaí k.
– Az eí nekeí ben? – szipogott Loretta. – Az a dal eleí g szomorűí saí got okozott maí r nekem.
Farkasoü loű szorosabbra fonta karjaí t, eí s magaí hoz hűí zta a laí nyt.
– Alűdj, mah-tao-yo. Most űtoljaí ra mellettem.
Maí snap deí lben a komancsok felmentek a Masters-farm foü loü tti emelkedoű re, eí s joí val loű taí volsaí gon kíí -
vűü l leaí llíítottaí k a lovaikat. Loretta olyan eroű vel szoríította lovaí nak kantaí rjaí t, hogy az űjjpercei faí jtak. Far -
kasoü loű megaí llt mellette a csoű doü reí vel, teí rde hozzaí eí rt a laí nyeí hoz. Loretta nem tűdott raí neí zni. Helyette
inkaí bb a kis haí zra meredt, amelyroű l azt hitte, soha toü bbeí nem fogja laí tni. Semmi nem vaí ltozott. Elgon -
dolkodott azon, vajon mit csinaí lt Henry baí csi az oü tven loí val, amit Farkasoü loű otthagyott. Nem voltak a
haí tsoí legeloű n.
Keí k villanaí s haladt aí t a kerten. Amy. A haí zhoz szaladt, hogy figyelmeztesse Rachel neí nit eí s Henry baí -
csit, hogy indiaí nok koü zelednek. UÁ gy tűű nt, mintha szaí z eí ve lett volna az, hogy Loretta is űgyaníígy tett.

A szeme sarkaí boí l laí tta, hogy Farkasoü loű a karjaí t nyűí jtja feleí . Raí neí zett, mikoü zben az indiaí n a medaí llal
dííszíített nyaklaí ncaí t a fejeí re hűí zta. A lapos koű meí g meleg volt a mellkasaí toí l. Loretta raí tapasztotta a te -
nyereí t.
– Viselni fogod? Mindoü roü kkeí ? EÁ s emleí kezni fogsz Farkasoü loű re? Megíígeí red?
– Viselni fogom. – A laí ny űjjai aí tfogtaí k a medaí lt. – Nekem semmim nincs, amit odaadhatneí k.
A feí rfi szemeí t melegseí g oü ntoü tte el.
– A fodraid.
Loretta lebiggyesztette az ajkaí t.
– De azok most rajtam vannak. Ha szeretneí megkapni oű ket, el kell joü nnie, eí s el kell lopnia oű ket.
A feí rfi pillantaí sa veí gigmeí rte Lorettaí t.
– Lehetseí ges. Kicsinosíítod oű ket, hogy szeí pek legyenek, mint a viraí gok?
Loretta felsoí hajtott, eí s lehajtotta a fejeí t. Tűdta, mieí rt faí jnak az emleí kek. Baraí tok lettek. Ez lehetetlen
volt eí s oű rűü ltseí g, de megtoü rteí nt. EÁ s a bűí csűí faí jdalmas volt.
– Nos, azt hiszem, eljoü tt a pillanat.
– Erre a roü vid idoű re.
A laí ny felneí zett.
– Farkasoü loű , nem szabad…
Az indiaí n eloű rehajolt, eí s egyik űjjaí t Loretta szaí ja eleí tette.
– Tűdod olvasni a nyomomat, űgye? Koü vetheted a laí bnyomaimat, eí s eljoü hetsz hozzaí m. Hagyok neked
jeleket.
Loretta boí lintott, leszaí llt a loí roí l, eí s a feí rfi feleí nyűí jtotta a kantaí rt. Farkasoü loű azonban ahelyett, hogy
elvette volna, leszaí llt, eí s megkerűü lte a lovaí t, hogy a laí ny melleí menjen. Loretta haí trahajtotta a fejeí t, eí s
minden erejeí t oü sszeszedve mosolyogni proí baí lt. A feí rfi dalaí nak semmi koü ze nincs oű hozzaí . Mieí rt nem
tűdja ezt megeí rteni?
– Koü szoü noü m, hogy hazahozott. A szíívem mindig a baraí tsaí g dalaí t fogja eí nekelni, amikor magaí ra gon -
dolok, Farkasoü loű . Mindig, mindoü roü kkeí .
A feí rfi a loí feleí intett.
– OŐ t vidd magaddal! Eroű s eí s fűü rge. Visszavisz majd teí ged komancs foü ldre, joí ?
– OÁ , nem! Nem lehet! OŐ a magaí eí !
– OŐ most maí r űí j űí ton jaí r. Te vagy a joí baraí tja.
Koü nnyek szoü ktek a laí ny szemeí be.
– Soha nem megyek vissza komancs foü ldre, Farkasoü loű . Keí rem, tartsa meg a lovaí t!
– Te tartsd meg! OŐ az eí n ajaí ndeí kom neked, Keí k Szem.
Szavak keringtek Loretta koü rűü l. Mieloű tt aí tgondolta volna, laí bűjjhegyre emelkedett, eí s gyors bűí csűí -
keí nt ajkaí t a feí rfi ajkaí hoz nyomta.
Farkasoü loű hallott erroű l a fűrcsa tosi tivo szokaí sroí l, amelyet csoí knak híívnak. A gondolat, hogy keí t em-
ber oü sszetapasztja a szeí tnyitott szaí jaí t, mindig is űndorral toü ltoü tte el. Lorettaí val azonban maí s volt a
helyzet. Mieloű tt elhűí zoí dott volna, az indiaí n keí t kezeí be fogta az arcaí t, gyengeí den haí trahajtotta a fejeí t, eí s
laí gyan megcsoí kolta a szaí jaí t. Hogy megismerje az íízeí t. EÁ s emleí kezzen raí .
Baí rmilyen tapasztalatlan is volt, amikor a szaí ja megeí rintette a laí nyeí t, forroí saí g oü ntoü tte el az egeí sz
testeí t, eí s tűű zkeí nt terjedt szeí t a hasaí ban. A laí ny ajka laí gy eí s telt volt, eí des, mint a penende, meí z. Levegoű -
eí rt kapkodott, eí s mikoü zben ezt tette, Farkasoü loű bedűgta nyelveí t a fogai koü zoü tt, hogy megkoí stolja ned-
vesseí geí t, amely meí g eí desebb volt, eí s amelyroű l maí s eí des helyek jűtottak eszeí be, amelyeket szinteí n szíí -
vesen megíízlelne. Farkasoü loű veí gre megeí rtette, mieí rt szeret a tosi tivo csoí koloí zni.
Loretta megragadta Farkasoü loű csűkloí jaí t, eí s elhajolt toű le. A feí rfi visszahűí zoí dott, eí s mosolygott. Te-
nyere meí g mindig a laí ny arcaí t fogta. Loretta nagy szeme olyan keí ken csillogott, mint a felettűü k leí voű eí g -
bolt, eí s eí ppoly meglepett eí s oí vatos volt, mint azokban az elsoű napokban.
Olyan volt, mint az indiaí n anyjaí nak gyoü ngysora: kíívűü l csodaí latos, de belűü l zavarba ejtoű en kűsza. Soha
nem fogja tűdni megeí rteni oű t?
– Viszlaí t, Farkasoü loű .
A feí rfi vonakodva elengedte Lorettaí t, eí s neí zte, ahogy a laí ny levezeti a lovat a domboldalon. A lejtoű al -
jaí naí l megaí llt, eí s visszaneí zett. Pillantaí sűk talaí lkozott, eí s oü sszeforrt. Majd Loretta a haí z feleí fordűlt, eí s a

lovat maga moü goü tt vezetve fűtaí snak eredt. Farkasoü loű megraí zta «a fejeí t. Csak egy Feheí r Szeműű keí pes seí -
taí lni, amikor egy toü keí letes loí van vele.
Pillantaí sa a fahaí zra vaí ndorolt. Csak a Nagy istenekben bíízhat, hogy minden rendben lesz ott a laí ny-
nyal. Feí lt toű le, hogy mostohaapja megbecsteleníítheti Lorettaí t, de semmi lehetoű seí ge nem volt arra, hogy
megveí dje a laí nyt, ha az nincs mellette. OÖ sszeszorűlt a mellkasa. Mi lesz, ha a dal nem vaí lik valoí ra? Mi
lesz, ha a sors nagy koü rforgaí sa nem hozza oű t vissza hozzaí ?
Kűü zdve a vaí gy ellen, hogy a laí ny űtaí n menjen, oü koü lbe szoríította a kezeí t. Az asszonya, de meí gsem az.
Vajon tűdja, hogy magaí val vitt egy darabot az oű szííveí boű l? Neheí z soí hajjal felűgrott fekete lovaí ra.
– Keí szen aí llsz? – keí rdezte OÖ reg Ember.
– Nem. Hadd eí rjen el a haí zhoz, joí ? Hogy ne kelljen feí lnie.

Tizennegyedik fejezet
Otthon. Loretta aí tviharzott a kapűn, eí s kiaí ltozni kezdett

– Rachel neí ni! Amy! Itthon vagyok! Itthon!
A haí z olyan csoü ndes volt, mint a halaí l. Loretta leí peí sei lelassűltak, amikor a tornaí choz eí rt. Laí tta Amyt
a kertben. Mieí rt nem joü tt eloű senki, hogy űü dvoü zoü lje? Biztos, hogy nem akarjaí k elkűü ldeni. Henry baí csi ta -
laí n igen. De Rachel neí ni sosem tenneí meg.
Remegoű keí zzel koü toü tte lova kantaí rjaí nak szaí raí t a tornaí c oszlopaí hoz, eí s habozva leí pett egyet. Hirtelen
megrohamozta sajaí t vilaí gaí nak valoí saí ga eí s annak kíímeí letlen ííteí letei. Szennyezett noű . Rachel neí ni soha
nem lenne hajlandoí elkergetni, de itt Henry a foű noü k. Az oű oü kleí eí az űtolsoí szoí .
Paí ni feí lelem szoríította oü ssze Loretta torkaí t. Az nem lehet, hogy azeí rt eí lte aí t mindazt, amit aí teí lt,
hogy megtűdja, nincs itt toü bbeí otthona. A bal oldali ablak eloű tti oű zboű r megmozdűlt. Loretta a szűű k nyíí -
laí sra neí zett.
– Az istenit, te laí ny! Elmenteí l, eí s azonnal halaí lt hoztaí l a kűü szoü bűü nkre – morgott Henry.
Loretta haí traneí zett a dombon leí voű komancsokra. Felrohant a tornaí cra.
– Nem fognak baí ntani benneteket. Farkasoü loű megíígeí rte. Engedj be, Henry baí csi!
Megkoü nnyebbűü leí s aí radt veí gig a testeí n, amikor hallotta a retesz nyikorgaí saí t. Majd felnyíílt az ajtoí ,
csak annyira, hogy eí ppen be tűdott fűrakodni rajta. Amikor bent megaí llt, Henry becsapta moü goü tte az aj -
toí t, mintha a pokol kűtyaí i lenneí nek kint. Loretta megfordűlt, eí s meglaí tta Rachel neí nit a maí sik ablaknaí l,
pűskaí val a kezeí ben, loü veí sre keí szen. Loretta aí troü pűü lt a doü ngoü lt padloí n.
– Nincs szűü kseí g loü veí sre – mondta a nagyneí njeí nek, kikapta a fegyvert kezeí boű l, eí s a falhoz taí masztot-
ta. Rachel lassan felaí llt. – Egek Ura, Rachel neí ni, gyoí gyíír vagy a beteg szem szaí maí ra! EÁ s olyan az illatod,
mint a mennyorszaí gnak! Roí zsavííz! – Loretta a maí sik noű koü reí fonta a karjaí t, eí s vidaí man billegett. – OÁ , az
isten koü nyoü rűü ljoü n rajtam, voltak idoű k, amikor odaadtam volna a jobb karomat azeí rt, hogy ezt megtehes -
sem.
Rachel neí ni, ahelyett, hogy visszaoü lelte volna, elhűí zoí dott, eí s aí műlva baí műlt raí . Keí k szeme akkoraí ra
kerekedett, mint egy eí lesztoű s sűü temeí ny. Loretta szííve oü sszeszorűlt. Csak Rachel néni ne! Baí rkitoű l el tűd-
ja viselni az elűtasíítaí st, de ez az asszony olyan volt szaí maí ra, mint a sajaí t anyja.
– Joí l vagyok, Rachel neí … – Loretta, elszaí ntan, hogy nem adja fel, hogy hisz a nagyneí nje joí saí gaí ban,
megnyalta a szaí jaí t. – Gondolom, szoü rnyen neí zek ki, de nem oü rűü lsz, hogy laí tsz engem?
Rachel meí g mindig neí ma volt a doü bbenettoű l.
– Azt hitteí tek, meghaltam?
Rachel megnyalta elfeheí redett ajkait.
– T-te beszeí lsz!
Loretta megeí rintette a torkaí t, eí s boí lintott.
– Nem csodaí latos?
Rachel enyheí n elmosolyodott, eí s koü nnyek szoü ktek a szemeí be.
– Isten bocsaí sson meg nekem, de maí r lemondtam roí lad. Ez egy csoda.
– Inkaí bb hihetetlen – morogta Henry.
Loretta nem vett roí la tűdomaí st.
– Nem mondta Tom, hogy talaí lkozott velem?
– Azt mondta, halaí lra eí hezteted magadat, eí s nem valoí szíínűű , hogy neí haí ny napnaí l tovaí bb eí letben ma -
radsz. – Rachel keí t kezeí be fogta Loretta arcaí t. – Azt hittűü k, hogy… – hangja elcsűklott, eí s torka kűü zdoü tt,
hogy beszeí lni tűdjon. – Azt hittűü k, hogy maí r reí g halott vagy. Tom eí s meí g neí haí nyan a kereseí sedre indűl-
tak. Nem talaí ltak semmi nyomot. Feladtam a remeí nyt. – Szaí ja remegni kezdett. Kicsit feí leí nken vaí llat
vont, eí s nagyokat pislogott. – Nem tűdom, mieí rt síírok. Boldognak kellene lennem.
Rachel sebesűü leí sek űtaí n kűtatva zokogva veí gigneí zte Lorettaí t. Remegett a keze, ahogy veí gigsimíította
űnokahűí gaí nak rűhaí jaí n.

– Meg… megvaí gtak valahol? Megeí gettek? Joí l vagy? – Amikor kiszűí rta a medaí lt, a tenyereí be fogta, eí s
mereven neí zett raí . – Szentseí ges eí g, mi ez?
– Farkasoü loű eí . Nekem adta emleí kbe.
– Emleí kbe! – űgatott Henry. – Isten segíítsen bennűü nket, ez a laí ny teljesen megzaí pűlt! Emleí kbe?
– I-igen. Mi űí gymond… – Loretta megint megnyalta a szaí jaí t, eí s koü rbepillantott a szobaí n. A szavak,
amelyeket keresett, elhagytaí k. Óvatosan, Loretta! Ha rosszat mondasz, az kárhozatot hozhat rád! – Nem
tűdom elhinni, hogy teí nyleg itt aí llok. Itthon. Teí nyleg, eí s igazaí n itthon.
– Megseí rűü lteí l valahol? – keí rdezte Rachel.
– Nem, egyaí ltalaí n nem. Csak egy kicsit koszos vagyok itt-ott.
– Egek Ura, szoü rnyen rendezetlen vagy! Nincs azoknak az indiaí noknak szappanja?
– Ne szimatolj! – nevetett Loretta kisseí szeí dűü lve a hihetetlen felismereí stoű l, hogy Farkasoü loű hazahoz-
ta, ahogy megíígeí rte. – Baí r lehet hogy ez rossz szoí vaí lasztaí s. Fogadni merneí k, űí gy szaglom, hogy a
mennyorszaí gban is lehet eí rezni.
– Mint egy kis fűü stoü loű kamra. – Rachel űí jra magaí hoz szoríította egy heves oü leleí sre. – EÁ s be nem aí ll a
szaí d! Nem csodaí latos ez, Henry?
Henry, aki idoű koü zben visszaleí pett az oű rhelyeí re, kikűkűcskaí lt az oű zboű roü n, eí s halkan kaí romkodott
egyet.
– EÁ des Jeí zűs, joü nnek! – A vaí llaí hoz kapta a pisztolyaí t. – Rachel, fogd a pűskaí t! Loretta Jane, te toü ltesz!
– Ne! – Loretta kiteí pte magaí t Rachel karjaí boí l, eí s aí trohant a szobaí n, hogy kikapja Henry kezeí boű l a
fegyvert. – Ne loű j!
– Ne loű j? Elveszíítetted a joí zan eszedet, te laí ny? Taí madnak!
Loretta lehajolt, hogy kineí zzen a nyíílaí son. Ott volt a negyven
komancs, kűrjongatva eí s ordíítozva, felemelt laí ndzsaí kkal, valoí ban feí lelmetes laí tvaí nykeí nt. Egy pilla-
natra elfelejtve, hogy vigyaí znia kell a szavaira, felkiaí ltott:
– Nem taí madnak! Megíígeí rte!
– Akkor mi a feneí t csinálnak? Menj az űtamboí l! – Henry feí lreloü kte, eí s visszavette a pűskaí jaí t. – Meg-
íígeí rte? Ez megoű rűü lt, Rachel! OÖ sszezavartaí k a fejeí t, amííg magűknaí l tartottaí k.
Loretta az ajtoí hoz rohant.
– Nem taí mad! Tűdom, hogy nem! Keí rlek, ne loű j! – A retesz beragadt, ahogy proí baí lta felemelni. A szíí -
ve majd kiűgrott a helyeí roű l, mikoü zben kűü zdoü tt vele. Az űdvaron fekvoű Farkasoü loű halott testeí nek keí pe
villant aí t az agyaí n. Pontosan ez volt az, amitoű l rettegett, amit eloű zoű eí jjel proí baí lt megmagyaraí zni neki. –
Keí rlek, Henry baí csi… megíígeí rte nekem! EÁ s nem csinaí l beloű le hazűgsaí got, tűdom, hogy nem! – A retesz
veí gre kiszabadűlt. – Ne loű dd le, ne!
Loretta, szeí lesre taí rva az ajtoí t, kirohant a tornaí cra. A komancsok koü rbevetteí k a haí zat. A tornaí c veí geí -
hez rohant, eí s űí gy oü tmeí ternyire egy laí ndzsaí t laí tott a foü ldbe szűí rva.
Hi, hites, szervűsz, baraí tom.
Teí rde elernyedt a megkoü nnyebbűü leí stoű l.
– Henry baí csi – kiaí ltott haí tra a vaí lla foü loü tt –, megjeloü lik a birtokot! Megveí denek bennűü nket! Ne loű j,
kűü loü nben veí rfűü rdoű lesz! – Az ablakhoz szaladt, eí s bekűkűcskaí lt a nyíílaí son a nagybaí tyjaí ra. – Hallottaí l?
Ha valakit meg akarnaí nak oü lni, halott lenneí k.
Visszafordűlt, hogy laí ssa, ahogy a komancsok kiszeí lesíítik a koü rt, hogy megjeloü ljeí k Henry foü ldjeí nek
kűü lsoű kerűü leteí t. Koü nnyek szoü ktek a szemeí be. Farkasoü loű űü zenetet hagy minden indiaí n szaí maí ra az egeí sz
koü rnyeí ken: ezeket az embereket ezen a farmon nem szabad megtaí madni.
A harcosok perceken belűü l mind a negyven fűű zfa daí rdaí t leszűí rtaí k a foü ldbe, eí s ellovagoltak a domb
tetejeí re. Loretta, kezeí vel aí rnyeí kot tartva a szeme eleí , proí baí lta megtalaí lni Farkasoü loű t a toü megben.
Lehetetlen volt felismerni oű t ilyen taí volsaí gboí l. Majd eltűű ntek a domb moü goü tt. Loretta meredten baí -
műlta az űü res lejtoű t. Szoríított a mellkasa, eí s a teí rde meí g mindig remegett.
– Viszlaí t, baraí tom! – sűttogta.
Mintha csak meghallotta volna, Farkasoü loű egymagaí ban megjelent a dombtetoű n. Megaí llíította csoű doü -
reí t, felegyenesedett, eí s felemelte a fejeí t. Csak a soü teí t koü rvonala laí tszott: tegeze eí s laí ndzsaí i a vaí lla foü loü tt
magasodtak, pajzsa a combjaí n pihent, hosszűí haja lebegett a szeí lben.

Loretta, elfelejtkezve az oű t figyeloű csalaí djaí roí l, lebotorkaí lt a leí pcsoű n, eí s kiment az űdvarra, ahol Far-
kasoü loű biztosan laí thatta. Majd integetett. Az indiaí n vaí laszkeí nt magasan felemelte a jobb karjaí t. Hosszűí
percekig ott maradt, mikoü zben Loretta sem mozdűlt, hogy emleí kezeteí be veí sse a feí rfi laí tvaí nyaí t. Amikor
Farkasoü loű megfordíította a lovaí t eí s eltűű nt, meí g hosszűí ideig meredten neí zett űtaí na.
Én ismerni fogom a dalt, amelyet a te szíved énekel. És te is tudni fogod az enyémet.
Loretta hazateí reí seí nek oü roü meí t beaí rnyeí kolta Henry dűü he. A laí ny baraí tja egy gyilkos barbaí rnak? Egy
komancs szűkaí ja, aki feí nyes nappal csoí koloí zik vele, eí s hazajoü n, hogy szeí gyent hozzon raí jűk a komancs
lovaí val eí s a pogaí ny nyaklaí ncaí val. A foü ldje űí gy neí z ki, mint egy viraí gzoí tűű paí rna azokkal a felfeleí aí gasko -
doí pogaí ny laí ndzsaí kkal. Meg fog szabadűlni toű lűü k, űgyanűí gy, mint azoktoí l a lovaktoí l, amelyeknek feleí t
feheí r emberektoű l loptaí k el. Micsoda űü zlet volt az is! Loretta mozdűlatlan csendben hallgatta a feí rfi szoí -
aí radataí t. Amikor Henry elhalkűlt, megkeí rdezte
– Befejezted?
– Nem, meí g nem! – A feí rfi egyik űjjaí t a laí ny feleí emelte. – Ide figyelj, kisasszony! Ha az a szemeí tlaí da
elűü ltette a hasadban a magjaí t, a poklok poklaí t fogod aí teí lni! Abban a pillanatban, hogy indiaí n poronty-
nak adsz eí letet, szeí ttoü roü m a fejeí t egy sziklaí n!
Loretta megraí ndűlt.
– EÁ s meí g mi nevezzűü k oű ket aí llatoknak?
Henry meglepoű eroű vel pofon vaí gta. Loretta megtaí ntorodott, eí s az asztalba kapaszkodott, hogy ne es-
sen el. Rachel felsikoltott, eí s koü zeí jűü k űgrott. Amy elfojtott zokogaí sa hallatszoí dott fel a padloí aloí l.
– Az isten szerelmeí re, Henry, keí rlek… – Rachel a koü teí nyeí t szorongatta. – Fogd vissza magadat!
Henry feí lresoü poü rte Rachelt. Megint Loretta feleí boü koü tt az űjjaí val, eí s felmordűlt.
– Ne pofaí zz nekem vissza, mert kűü loü nben megnyűí zlak! Műtass tiszteletet, isten neveí ben!
Loretta, a feí rfira baí műlva, az aí llkapcsaí hoz szoríította az űjjait. Tisztelet? Hirtelen rettenetesen vicces-
nek talaí lta ezt. Barbaí rok tartottaí k fogva eí s vonszoltaí k keresztűü l feí l Texason. Farkasoü loű soha, meí g akkor
sem, amikor oka lett volna raí , nem űü toü tte meg oű t űí gy, hogy az faí jjon, eí s soha nem vaí gta pofon, ilyen
megalaí ztataí sban van reí sze, amikor hazajoü n. Leroskadt a deszkapadra, eí s elkezdett nevetni. EÁ les hangűí ,
szinte oű rűü lt neveteí ssel. Rachel neí ni keresztet vetett, amitoű l Loretta csak meí g inkaí bb nevetett.
Henry kiviharzott, hogy eltűü ntesse azokat az „aí tkozott indiaí n laí ndzsaí kat”, meí g mieloű tt egy arrafeleí
haladoí szomszeí d meglaí tja oű ket, eí s elkezdi oű ket indiaí ntaí mogatoí knak híívni. Loretta meí g eroű sebben ne -
vetett. Lehet, hogy teí nyleg megoű rűü lt. Dűü hoü ngoű oű rűü lt lett.
Rachel neí ni elmozdíította az aí gyat, hogy kiengedje Amyt a fogsaí gboí l. Lorettaí nak idoű ben sikerűü lt oü sz-
szeszednie magaí t ahhoz, hogy a gyermeket a karjaí ba kapja.
– Loretta! Loretta! – Amy zokogva eí s nevetve borűlt a nyakaí ba. – Nem oü ltek meg! Tudtam, hogy nem
fogjaí k megtenni!
– Honnan tűdtad?
Amy elhűí zoí dott, eí s vigyorgott.
– Onnan, hogy azt nem bíírta volna ki. EÁ s hazaimaí dkoztalak. Napi keí t roí zsafűü zeí r, mindennap! Meg-
keí rdezheted mamaí t.
– Semmi csalaí s? Nem hiszem el. Mindig kihagyod az UÖ dvoü zleí gy Maí riaí t.
– Egyszer sem! – Amy egyik űjjaí val veí gigsimíította Loretta orcaí jaí t. – Az oü reg varangy! Joí l pofon vaí -
gott, az egyszer biztos! Utaí lom!
– Amy! – figyelmeztette Rachel.
Loretta megborzolta kis űnokahűí ga hajaí t.
– Egyaí ltalaí n nem is tűű nsz meglepettnek amiatt, hogy beszeí lek.
– Mert nem vagyok meglepve. Hallottalak beszeí lni aí lmodban, emleí kszel?
Loretta emleí kezett. Akkor nem hitt Amynek, most igen. Soí hajtva engedte el a gyermeket, eí s lassan
koü rbeneí zett a szobaí n. Rachel neí ni keí ziműnkaí ja, Amy imakoü nyve, a Godey's Lady's Book, a rozoga reí gi
hintaszeí k. Itthon. Meí g íígy is, hogy itt van Henry, aki elrontja a dolgokat, mennyei eí rzeí s volt űí jra itt lenni.

Keí rdeí sek aí rasztottaí k el Loretta elmeí jeí t. Hogy űtazott Tom Weaver hazafeleí ? Haí ny feí rfi indűlt vele a
kereseí seí re? Hol vannak a lovak, amelyeket Farkasoü loű itt hagyott? Hogy vannak a csirkeí k? A szaí ríított
hűí s, amelyet Loretta akasztott fel, megszaí radt-e maí r, hogy megfordííthassa, vagy kemeí ny meí g?
Rachel minden egyes felmerűü loű keí rdeí sre vaí laszt adott, eí s ahogy beszeí lt, keí ptelen volt levenni a ke-
zeí t Lorettaí roí l. Tom joí l volt. Koü rűü lbelűü l harminc ember proí baí lta megkeresni a komancsokat, de az indiaí -
nok kisebb csapatokra bomlottak, eí s hamis nyomokat hagytak.
– Ami megmagyaraí zza azt, mieí rt nem űgyanazzal a csapattal volt Tom, amelyikkel eí n – raí ncolta a
homlokaí t Loretta. – Ki gondolta volna? Azoknak az indiaí noknak sokkal toü bb eszűü k van annaí l, mint amit
mi gondolűnk roí lűk.
– Az elsoű napon legalaí bb szaí zan voltak – vaí laszolt Rachel. – Szerintem űí gy nagyjaí boí l hatvanan vol-
tak, amikor visszajoü ttek. A maí sik negyven csapatokra szakadt, eí s szeí p kis hajtoí vadaí szatra vezetteí k a
hataí roű roü ket. Veszeí lyesen koü zel, veí gig a Colorado folyoí menteí n az egyik iraí nyba, eí s a Staked Plains feleí a
maí sik iraí nyba. A maí sik csapat koü rkoü roü s iraí nyban lovagolt.
– Nos, mikoü zben oű k oü sszevissza kergetoű ztek, eí n itt voltam koü zvetlenűü l a Brazosnaí l. – Loretta a sze-
meí t forgatta. – Imaí dkoztam eí s imaí dkoztam, hogy valaki beleí nk botoljon, de nem joü tt senki.
Loretta oldalra hajtotta a fejeí t, hogy arcaí t nagyneí nje kezeí hez nyomja, eí s az emleí keket kikeí nyszeríítse
a fejeí boű l.
– Annyira eí hes vagyok, hogy meg tűdneí k enni egy egeí sz lovat. Mi van vacsoraí ra? EÁ s keí rlek, ne
mondd azt, hogy pekaí ndioí eí s boü leí nyhűí s!
Rachel felnevetett, eí s elengedte a laí nyt.
– Egy fűü rdeí s?
Loretta kinyűí jtotta az egyik laí baí t, eí s koszos feheí rneműű jeí t meglaí tva grimaszolt egyet. Nem csoda,
hogy Farkasoü loű azt mondta, csinosíítsa ki, hogy olyan szeí p legyen, mint a viraí g. Bizonyaí ra bűű zlik, mint a
pokol.
– A kaí dban? Szerinted megtehetem? Nem szombat van, űgye? Lehet, hogy Henry baí csi dűü hoü s lesz
miatta.
– Kedd van, eí s nem lesz dűü hoü s. – Rachel aí tnyűí jtott Amynek egy voü droü t, hogy kezdjen el vizet merni.
– Egy fűü rdeí s, eí s egy joí kis lecsűtakolaí s. – Felemelte Loretta egyik hajtincseí t. – Ha nem tűdjűk kibogozni
ezeket a gűbancokat, lehet, hogy le kell vaí gnom a hajadat.
Loretta leneí zett a vaí llaí n goü ndoü roü doű fűü rtoü k haí loí jaí ra, amely valamikor aranyszíínűű volt, most a portoí l
fakoí , eí s oü sszehűí zta az orraí t. Orgonavííz. Csodaí latos lenne elmerűü lni egy forroí fűü rdoű ben, eí s addig doü r -
zsoü lnie a boű reí t, amííg faí jni nem kezd. Maí r alig bíírta kivaí rni.
Azon az eí jjelen, joí val az űtaí n, hogy Henry eí s Amy elalűdtak, Rachel neí ni felment a galeí riaí ra, eí s leűü lt
Amy eí s Loretta aí gyaí nak a szeí leí re. Loretta az oldalaí ra fordűlt, eí s mikoü zben azon gondolkodott, milyen
gyoü nyoü rűű a nagyneí nje, megfogta a kezeí t. Toü reí keny, mint a porcelaí n, eí s űí gy csillog a holdfeí nyben, mint-
ha arany eí s ezűü st lenne a feheí r boű reí be eí s kiengedett lenszoű ke hajaí ba keverve.
Rachel felsoí hajtott, eí s megpaskolta Loretta csűkloí jaí t. Mosolygott is, meg nem is, arckifejezeí se feszűü lt
eí s reí műü lt volt.
– Loretta Jane, beszeí lnűü nk kell!
Loretta mellkasa oü sszeszorűlt.
– Rachel neí ni, Farkasoü loű nem eroű szakolt meg, eskűü szoü m.
– Ha megtette volna, elmondanaí d? – Rachel megsimogatta Loretta hajaí t. – Szoü rnyűű , szoü rnyűű dolog
toü rteí nt veled, kedvesem. De ez nem a te hibaí d. Tűdod, hogy szeretlek teí ged, mintha a sajaí tom lenneí l.
Semmit nem kell eltitkolnod eloű lem.
– Semmit nem titkolok.
Rachel felsoí hajtott.
– Loretta Jane, szilaí rdan hiszek az ima erejeí ben, eí s Isten tűdja, hogy Amy eí s eí n a szíívűü nket is kiimaí d-
koztűk. De, eí desem, a komancsok nem cipelnek aí t egy noű t feí l Texason azeí rt, hogy űtaí na eí rintetlenűü l
hagyjaí k. Vagy hazűdsz, vagy kizaí rtad a szoü rnyűű seí get az elmeí dboű l.

Loretta kibaí műlt az ablakon. Emleí kek jaí tszadoztak a fejeí ben, neí melyek koü zűü lűü k olyan feí lelmetesek,
hogy szinte beleborzongott, maí sok pedig kűü loü noü sen eí desek.
– OŐ nem olyan, amilyennek gondolnaí d. OŐ … – oü sszeraí ncolta a homlokaí t –, …nem kegyetlen, Rachel neí -
ni, csak maí s.
– Az egyik feí rfi a hataí roű rseí gboű l, aki elment Tommal megkeresni teí ged, meseí lt nekűü nk neí haí ny toü rteí -
netet Farkasoü loű roű l. Olyan toü rteí neteket, amelyektoű l megfagy a veí r az ereidben. Azok alapjaí n, amiket
mondott, az a feí rfi egy szoü rnyeteg. Egy katonaí t veí gigvaí gott egy laí ndzsaí val; fűü ggoű legesen. Nyaí rsra hűí zta,
Loretta Jane, eí s a… a… – Rachel a szeme eleí tette a kezeí t. – A feí rfiassaí gaí t ott hagyta a laí ndzsa hegyeí n
loí gni.
– Nem hiszem el! – kiaí ltott Loretta metszoű hangon. – Honnan tűdja, hogy Farkasoü loű laí ndzsaí ja volt
az?
– Azt mondta, rajta volt Farkasoü loű jele. UÁ gy tűű nt, megtorlaí snak gondolta: bosszűí nak egy katonaszoü -
keveí nyek eí s egy falű civil lakosai elleni valamikori taí madaí s miatt. A meggyilkolt feí rfi reí szt vett abban a
razziaí ban. Egy indiaí n noű nyaklaí nca volt naí la, amit oí ralaí ncnak hasznaí lt. Azt mondta, emleí ktaí rgy, amit
egy laí nytoí l vett el a falűban. Amikor megtalaí ltaí k a testeí t, az oí ralaí nc nem volt meg. Csak felteí telezeí s, de
ez a pasas űí gy gondolta, Farkasoü loű ismerhette azt a laí nyt, akieí a nyaklaí nc volt, eí s eloü nthette a meí reg,
amikor meglaí tta.
– Nem Farkasoü loű volt az. Higgy nekem, Rachel neí ni, oű nem ilyen! A tipijeí ben voltam haí rom napig.
Laí ttam volna bizonyííteí kokat. Meí g csak egy skalp sem volt ott.
Rachel haí trahajtotta a fejeí t, eí s hosszűí ideig nem szoí lt egy szoí t sem. Amikor veí gűü l megszoí lalt, a
hangja feszűü lt volt.
– Csak szeretneí m, hogy tűdd, baí rmi is toü rteí njeí k, szeretlek, eí s melletted fogok aí llni. Ha, nos, ha meí gis
van egy kis csomagod erroű l az űí troí l, nem kell aggoí dnod. A te gyermekednek otthona van naí lűnk. Nem
eí rdekel, milyen veí r van az ereiben. Henry vagy elfogadja ezt, vagy szedheti a saí torfaí jaí t.
Loretta, baí r tűdta, hogy Rachel neí ni íígeí reteí ben toü bb volt az elkeí pzeleí s, mint a valoí saí g, felűü lt, eí s kar -
jaí ba vonta az asszonyt.
– Haí laí s vagyok ezeí rt, Rachel neí ni. Joí tűdni, hogy ennyire szeretsz engem. De higgy nekem, nem va-
gyok vaí randoí s. Nem lehetek.
Rachel viszonozta az oü leleí st.
– Ha eljoü n az idoű , amikor beszeí lni szeretneí l roí la, baí rmit megoszthatsz velem, amire szűü kseí ged van.
Nem foglak elííteí lni semmieí rt sem.
Loretta megmerevedett.
– Mieí rt ííteí lhetneí l el? – Elhűí zoí dott.
Rachel elfordíította az arcaí t.
– OÁ , Rachel neí ni, te is? Bűű n, ha az ember aí teí l egy ilyet, eí s űtaí na eí rintetlenűü l bűkkan fel? Tényleg eí hez-
tettem magamat. A halaí lt vaí lasztottam, ahogy azt baí rmelyik oü nmagaí ra valamit adoí noű tette volna. De
űtaí na megíígeí rte, hogy hazahoz, eí s megint elkezdtem enni. Nem baí ntott, eí s arra gondoltam… – Loretta
megaí llt. Teljesen nyilvaí nvaloí volt, hogy Rachel neí ni nem hisz neki. – Szentseí ges eí g, jobban oü rűü lneí l, ha
halott lenneí k?
Amy felsoí hajtott, eí s felkapta a fejeí t.
Rachel hangjaí t lehalkíítva vaí laszolt
– Nem, nem oü rűü lneí k, ha halott lenneí l. – Remegoű kezeí t az arcaí hoz emelte. – Istenem, nem. EÁ n… oí , Lor-
etta Jane, nem. Szeretlek. Csak nem eí rtem. EÁ pen eí s egeí szseí gesen joü ssz haza, eí s azt aí llíítod, hozzaí d sem
nyűí ltak. A sajaí t szememmel laí ttam, hogy csoí koloí ztaí l vele. EÁ s Tom azt mondta, egy aí gyban haí ltaí l a ko -
manccsal, eí s űí gy tűű nt, joí baí naí smoí dban volt reí szed. Csak proí baí lom elkeí pzelni, mit kellett tenned ahhoz,
hogy tűí leí lj, eí s itt lehess velűü nk ma eí jjel. Csodaí latos, hogy egy noű mi mindent tűí l tűd eí lni. Baí rmit elfogad,
csak hogy eí letben maradjon. Neí zz raí m! Itt ragadtam ezen a keí rlelhetetlen videí ken egy feí rfival, akit
megvetek. Szerinted kellemes, amikor megeí rint? De hagyom, eí s űí gy teszek, mintha eí lvezneí m. Neí lkűü le
hol lenneí nk mi haí rman?
Loretta nem tűdott vaí laszolni. A torka oü sszeszorűlt, eí s egy pillanatig olyan volt, mintha megint neí ma
lenne. Azt meg tűdta eí rteni, hogy Henry baí csi nem hisz neki. Aműí gy is mindig szereti koü tni az ebet a ka-
roí hoz, eí s igencsak toü kkelűü toü tt. De Rachel neí ni? Ez faí jt; csontig hatoloí faí jdalom volt ez, amely csak hos z-

szűí idoű műí lva enyhűü lhet majd. Meí g ha lenneí nek is szoí noki keí pesseí gei, Loretta akkor sem veí deneí meg
magaí t. OŐ tűdta az igazsaí got, eí s ez eleí g volt szaí maí ra.
Rachel neí ni felaí llt, eí s koü zben megtoü roü lte a tenyereí t.
– Itt vagyok, ha megeí rtoű fűü lre van szűü kseí ged. Szaí mííthatsz raí m.
Azzal elhagyta a galeí riaí t. Loretta karjaí t a teí rde koü reí fonta, eí s kimeredt az ablakon a holdfeí nyes űd-
varra. Egy maí sik eí jszakaí ra gondolt, amikor Farkasoü loű a csoű doü reí n űü lve felemelte a karjaí t, hogy űü dvoü zoü lje
oű t, eí s oü koü lbe szoríított kezeí ben ott tartotta Loretta ellopott feheí rneműű jeí t. Hogyan lehetseí ges az, hogy
egy komancs megeí rti a dalt, amelyet a szííve eí nekel, de a sajaí t nagyneí nje nem?
Loretta haí rom nappal keí soű bb meí g mindig űí gy eí rezte, nem gyoí gyűltak be a Rachel neí nivel folytatott
beszeí lgeteí s soraí n szerzett sebei. Ahogy a mosoí lap foü leí hajolt hogy kisikaí lja koszos feheí rneműű jeí t, gon-
dolatai olyan sűí llyal nehezedtek raí , hogy alig eí rezte a vaí llaí t melengetoű napsűgarat. Most, hogy otthon
volt, majdnem olyan volt, mintha semmi nem vaí ltozott volna. Pedig oly sok minden megváltozott.
Amy egy mosoí lapaí ttal a goű zoü lgoű rűhaí kat kevergette az aí ztatoí edeí nyben. Koü zben folyamatosan csa-
csogott, eí s csak akkor vett levegoű t, amikor megaí llt, hogy izzadt homlokaí t megtoü roü lje a rűhaűjjaí val.
– Szerintem ez tiszta oű rűü ltseí g! – A lapaí t űü temesen nekiveroű doü tt a deí zsa oldalaí nak, eí s olyan zajt csa -
pott, hogy szinte teljesen elnyomta Amy hangjaí t. – Ha oü sszehaí zasodsz azzal az oü reggel, higgy nekem,
nagykanaí llal fogod enni a szomorűí saí got!
– Tom nem olyan rossz – mormogta Loretta.
– Nem olyan rossz? Bűű zlik! Lehet, hogy eleí g kedves. De Loretta, olyan oü reg, hogy nagyapaí d lehetne!
Meí g ha helyeí n is van a szííve, hogyan tűdna felnevelni egy gyereket? Reí g alűlroí l szagolja majd az ibolyaí t,
amikor a gyerek megtanűl jaí rni.
Loretta megdermedt, karja koü nyeí kig merűü lt a habos mosoí víízben. Amyre meredt
– Milyen gyerek?
Amy arca bííborvoü roü s lett, eí s idegesen a haí z feleí pillantott, mikoü zben geí piesen kevert.
– EÁ n… ne is figyelj raí m! Csak hablatyolok oü sszevissza.
– Milyen gyerek? – ismeí telte meg Loretta fagyosan.
Amy vaí llat vont
– Azt hiszem, hallgatoí ztam. – A lapaí t űí jra eí s űí jra nekikoccant az edeí nynek. – Hallottam, amikor
mama eí s papa Mr. Weaverrel beszeí lgetett. Azt mondta, oű t nem eí rdekli, ki a gyermeked apja, indiaí n-e
vagy sem. UÁ gy fogja szeretni, mintha a sajaí tja lenne.
Haí nyinger szoríította oü ssze Loretta gyomraí t. Lehajtotta a fejeí t, eí s vakon baí műlt a szappanos víízbe.
Soha, soha a heí t eí v alatt, amííg Rachel neí nivel eí lt, nem adott okot arra, hogy keí telkedjenek a szavaí ban.
Mieí rt keí rdoű jelezteí k meg most? Lehet, hogy Farkasoü loű emberei nem voltak a legnemesebb emberek, de
legalaí bb soha nem keí rdoű jelezteí k meg egymaí s szavaí t. A szavak, amelyek elhagyják a szádat, megmond-
ják, ki vagy, Kék Szem. Ennyire egyszerűű filozoí fia. Az egyetlen probleí ma az volt, hogy az embereknek
nem minden fajtaí ja tartotta magaí t ehhez, eí s ha az igazsaí g tűí lsaí gosan keí ptelennek hangzott ahhoz, hogy
igaz legyen, az azonnal gyanűí t keltett. Amy folytatta a hangos kevereí st.
– Jaj nekem! – mondta halkan. – Ezt joí l megcsinaí ltam. Nem akartam bűtasaí got mondani, Loretta. Ne
baí ntoí dj meg, joí ?
Loretta proí baí lt beszeí lni, de nem tűdott. Egyik kezeí t kivette a víízboű l, eí s kisimíította a hajaí t a szemeí -
boű l. Majd, eltoü keí lten, hogy elhessegeti a kellemetlenseí geket a gondolataiboí l, visszahajolt a mosaí s foü leí .
Amy lapaí tjaí nak kopogaí sa visszhangzott Loretta fűü leí ben. Az űü temes dobogaí st szavakkal taí rsíította. Min-
den meg fog oldódni. Minden meg fog oldódni. Maí r tapasztalatboí l tűdta, hogy az idoű a legtoü bb kűszasaí got
kiegyenesííti. Csak ez most rosszabb volt, mint a toü bbi gűbanc, Tom Weaverrel megoldaí skeí nt. |
– Por favor – hallatszott egy meí ly, vontatott hang. – Ez a caballero eí s az oű amigói egy kis víízeí rt koü nyoü -
roü gnek Csak egy keveí seí rt, joí ? A kiszaí radt torkűknak.
Loretta megfordűlt. A szííve majd kiűgrott a helyeí roű l, azűtaí n majdnem megaí llt. A tííz legmocskosabb
eí s legfoü rtelmesebb kineí zetűű feí rfi aí llt eloű tte, akiket valaha is laí tott. A soü teí t boű rűű feí rfi, aki beszeí lt, mexi -
koí inak laí tszott. Baí rsonynadraí gja szinte fekete volt a piszoktoí l, ahogy megmozdűlt, a napfeí nyben spa-

nyol ezűü sttel bevont feí mszegecsek csillantak meg mindkeí t rojtos laí bszaí raí n. Koü rmei koszosak voltak,
űjjpercei szűü rkeí k.
A vele leí voű feí rfiak űgyanolyan rettenetesen neí ztek ki. Neí haí nyan feheí rek voltak, neí haí nyan spanyolok,
de mindegyikűü k olyan zord keí pűű volt, mint egy paí rzoí boü leí nybika. Szeműü k űü veges eí s sűnyi volt. Kiveí tel
neí lkűü l mindannyian hatloü vetűű t viseltek, eí s abboí l, ahogy a fegyverek a csíípoű jűü koü n alacsonyra koü tve loí g-
tak, Loretta meg tűdta mondani, hogy gyors loü voű k voltak. Termeí szetellenes csoü nd borűlt az űdvarra.
A lovaikat kint hagytaí k szabadon a fűü stoü loű haí z mellett. A feí rfi, aki beszeí lt, megemelte az izzadsaí gtoí l
elszíínezoű doü tt kalapjaí t Loretta feleí , eí s eloű reí bb leí pett. Sarkantyűí ja megcsoü rdűü lt, ahogy belefűí roí dott a
foü ldbe. A baraí tai vele egyűü tt mozdűltak. Csörr. Csörr. Csörr. Loretta nyelt egyet, eí s elcsodaí lkozott, ho-
gyan lehetseí ges, hogy nem hallotta meg a koü zeledtűü ket. Amy lapátja. Ó, istenem.
Loretta meí g sosem laí tott űí j-mexikoí i hispaí nokat, de hallott roí lűk toü rteí neteket, eí s ezekre a feí rfiakra
toü keí letesen illett a leííraí s: soü predeí k, hitvaí ny kineí zet. Baí rkik is voltak, bajt jeleztek, nagyon nagy bajt.
Tűdta, hogy nem víízeí rt joü ttek, amikor oly koü zel ott van egy víízzel teli folyoí .
Amennyire csak tűdta, megproí baí lt egyenletes, kiegyensűí lyozott hangon megszoí lalni:
– Nyűgodtan szolgaí ljaí k ki magűkat a kűí tnaí l!
A vezetoű fűü stoü s keí pe vigyorra hűí zoí dott.
– Nem hoz ezeknek a caballeróknak egy poharat a haí zaí boí l?
Loretta felaí llt, eí s imaí dkozva, hogy Amy beszaladjon a haí zba, enyheí n megloü kte a laí nyt. Amy azonban
karjaí t Loretta dereka koü reí fonta, eí s belecsimpaszkodott.
– Nem hagylak itt – sűttogta hevesen.
Loretta, Amyroű l tűdomaí st sem veí ve, beleneí zett a feí rfi szemeí be, eí s azt mondta:
– Igaza van. Hogy lehetek ilyen figyelmetlen! Amy, kedves, fűss a haí zba, eí s hozass Henry baí csival
ezeknek a kedves embereknek egy poharat! – Halkabban, megtorlaí st íígeí roű hangon arra az esetre, ha
Amy meí gsem engedelmeskedne, sziszegte: – Tedd meg, Amy! Most!
Miűtaí n megint megloü kte Amyt, hogy űí tnak indíítsa, a laí ny fűtaí snak eredt. A vezeí r feí rfi azonban ki-
nyűí jtotta a kezeí t, eí s elkapta a gyermek karjaí t. Visszaraí ntotta magaí hoz, eí s koü zben nevetett, ahogy meg-
laí tta a laí ny kicsi arcaí ra kiűü loű rettegeí st.
– Ne olyan gyorsan, muchacha! OÁ , nagyon csinos vagy! Milyen szeí p aranyhaj! Ilyen csinos laí nykeí nt bi-
zonyaí ra kedves is vagy, űgye? Nem vagyűnk aí m olyan rosszak!
Loretta imaí dkozott, hogy ne remegjen a hangja. Nagy hiba lenne kiműtatni a feí lelmet.
– Engedje el!
Szeme sarkaí boí l laí tta, hogy a toü bbi feí rfi koü rbeveszi oű ket. Csörr. Csörr. Csörr. Baí rmennyire is feí lt, az
Amy iraí nt eí rzett aggodalma eroű sebb volt. Eloű releí pett, eí s megragadta a laí ny vaí llaí t.
– Menj be, Amy! Ez a kedves ember nem akart megijeszteni teí ged! Igazam van, űram?
A feí rfi mosolygott, eí s aí tnyűí jtotta Amyt az egyik baraí tjaí nak.
– Nem, nincs igaza, señorita. Laí tja, messziroű l joü ttűü nk. Faí radtak vagyűnk, nem? De foű leg egy csinos
muchachára eí s egy csinos señoritára van szűü kseí gűü nk, aki egy kicsit eljaí tszogat velűü nk. Ha meglaí tűnk
keí t ilyen tetszetoű set, meg kell aí llnűnk, űgye megeí rti? Ilyenkor azt mondjűk magűnknak „Lehet, hogy
hosszűí idoű telik el, amííg űí jra talaí lűnk keí t ilyen csinos laí nyt”
Loretta kinyitotta a szaí jaí t hogy visszavaí gjon, de mieloű tt a szavak megszűü lettek volna, a feí rfi raí taí ma -
dott. Felsikoltott, ahogy haí traleí pett, eí s megbotlott. A koü vetkezoű pillanatban feneí kkel beleesett a deí zsaí -
ba, a laí ba eí gnek aí llt, a feheí rneműű je kivillant. Faí jdalom hasíított a gerinceí be azon a ponton, ahol a mosoí -
lemez belevaí gott a farokcsontjaí ba. A forroí vííz felcsapott a melleí ig, eí s leforraí zta boű reí t. A leí legzete is el-
aí llt. A hispaí n csíípoű re tette a kezeí t, eí s haí tracsapott fejjel hahotaí zni kezdett. Oldalra dűü loü ngeí lve elindűlt
feleí je. Laí thatoí an eleí ggeí ittas volt.
– OÁ , ez nagyon joí ! Szeretem a tiszta noű ket!
Loretta remegoű keí zzel toü roü lte le arcaí roí l a szappanos vizet, eí s meredten baí műlt a feí rfira. Henry baí csi
kint volt a foü ldeken, isten tűdja, hol; eí s isten tűdja, egyaí ltalaí n visszajoü nne-e, ha laí tnaí , mi toü rteí nik. Valoí -
szíínűű leg inkaí bb elbűí jna egy bokor moü geí .
– Rachel neí ni! Rachel neí ni! Hozd a fegyvert!
Amy felkiaí ltott. Loretta levette szemeí t a vezetoű roű l, hogy laí ssa, mi toü rteí nik. Felforrt a veí re. Keí t maí sik
feí rfi birkoí zott Amyvel; egyikoű jűü k a haí ta moü geí feszíítette a karjaí t, mikoü zben a maí sik a szoknyaí ja alatt ko-

toraí szott. Amy elraí ntotta magaí t, eí s síípcsonton rűí gta az eloű tte leí voű feí rfit. A feí rfi magas szaí rűí csizmaí ja
eltompíította a rűí gaí st Gyoü trelem aí thatoí sikolya toü rt fel Amy torkaí boí l, amikor a feí rfi keze becsűí szott a fe -
heí rneműű je dereka alaí . Majd szitokszavak olyan sora szakadt fel beloű le, hogy Henry baí csi bűü szke lehe -
tett volna raí .
– Vegye le a kezeí t a haí tsoí mroí l, maga jelenteí ktelen senkihaí zi varangy!
A hispaí n Amy laí ba koü zeí dűgta az egyik csizmaí jaí t, eí s kegyetlenűü l addig rűgdosta a bokaí jaí t, amííg a
laí ny meg nem adta magaí t, eí s szeí t nem nyitotta a laí baí t. Amy arca bííborvoü roü s lett, ahogy a feí rfi keze
megpihent a combjai koü zoü tt. Majd a faí jdalomtoí l felsikoltott. A feí rfi, aki haí trafeszíítette a karjaí t, mindent
megtett, hogy a laí ny nyűgton maradjon. A teí rdeí vel felfeleí rűí gva Amy aí gyeí kon talaí lta a maí sik feí rfit. Az
elfeheí redett, felmordűlt eí s haí treí bb leí pett.
– Te kis szajha! – Visszahűí zta a kezeí t, eí s űí gy megűü toü tte Amyt, hogy a laí ny feje oldalra csapoí dott, eí s
nekiűü toű doü tt a vallanak – Proí baí ld csak meg meí g egyszer, eí s kikoü tlek a sivatagba, hogy a keselyűű k lakmaí -
rozzanak beloű led!.
Mieloű tt Loretta felfogta volna, hogy megmozdűlt, dűü htoű l oü sztoü noü zve maí ris kint volt a deí zsaí boí l.
– Vegye le roí la a kezeí t, maga szűtykos aí llat!
A vezetoű elkapta Lorettaí t a derekaí naí l fogva, eí s a foü ldre loü kte. Forogni kezdett vele az eí gbolt. Laí tta,
hogy neí haí ny feí rfi koü zeledik hozzaí . A koü vetkezoű pillanatban kegyetlenűü l megmarkoltaí k a csűkloí it eí s a
bokaí it. A veí gtagjai szeí tnyííltak, a szoknyaí ja magasan felcsűí szott a combjaí n. A vezetoű legűggolt melleí , eí s
kinevette eredmeí nytelen kűü zdeí seí t. Amy kiaí ltaí saí t hallotta. A tehetetlenseí g szeí tfeszíítette. Csak Amyt ne!
Majd Rachel neí ni hangja zendűü lt fel.
– Ne mozdűljanak, szaí nalmas fattyűí k!
Loretta koü rbefordíította a fejeí t, eí s meglaí tta Rachel neí nit a tornaí con. A szoknyaí ja lebegett a szeí lben,
ahogy fegyvert emelt a vaí llaí hoz.
– Ha megmozdűlnak, szeí tloü voü m a fejűü ket! Engedjeí k el azokat a laí nyokat, menjenek a lovaikhoz, eí s
tűű njenek innen!
A feí rfi, aki Amy karjaí t tartotta, eloű hűí zta a keí seí t, eí s a gyermek geí geí jeí hez tartotta.
– Csak loű joü n, asszonyom, eí s elvaí gom ennek a kisleaí nynak a torkaí t!
Rachel ajka elfeheí redett.
– Most pedig tegye le azt a fegyvert, lassan eí s nyűgodtan! Legalaí bbis, ha nem akarja, hogy a laí ny
meghaljon.
Loretta feí lreraí ntotta a fejeí t, eí s keí tseí gbeesetten proí baí lt felkelni.
– Ne! Rachel neí ni, ne tedd! Loű dd le! Loű dd le! A hispaí n vezetoű szaí jon csapta Lorettaí t.
– Silencio! – sziszegte.
Veí r ííze aí radt szeí t Loretta nyelveí n.
Rachel lassan leengedte a fegyvert a tornaí con. Szeme hatalmas keí k folt volt. Abban a pillanatban,
hogy fegyvertelen volt, az egyik feí rfi felűgrott a tornaí cra, lerűí gta a fegyvert a deszkaí kroí l, eí s megragadta
Rachel hajaí t. Morogva maga moü goü tt vonszolta Rachelt az űdvarra.
– Haí rom! Ez a mi szerencsenapűnk, Santos! OÖ regnek nem is olyan rossz! Szeí p cickoí i vannak.
– Nem megmondtam, hogy szeí p napűnk lesz? – mosolygott a vezeí r, eí s Loretta foü leí hajolt. Megragad -
ta Loretta rűhaí jaí nak nyakkivaí gaí saí t, eí s azt mondta: – EÁ s most neí zzűü k, mi van itt, csinibaba!
Azzal elteí pte Loretta haí zi szoü veí sűű rűhaí jaí t a nyakaí toí l a derekaí ig, felfedve a laí ny feheí rneműű jeí t. Loret -
ta beleneí zett a feí rfi szemeí be, eí s tűdta, hogy semmi nem aí llííthatja meg abban, hogy elvegye, amit akar.
Amy sikolya hasíított bele a levegoű be. Loretta nekifeszűü lt a csűkloí it eí s bokaí it tartoí kegyetlen kezeknek,
eí s visszaemleí kezett arra, milyen gyengeí d volt Farkasoü loű szoríítaí sa, amikor űgyaníígy fogta oű t.
Ahogy a hispaí n kezeí be fogta Loretta melleí t, pillantaí sa a laí ny nyakaí ban loí goí medaí lra esett, amelyet,
hogy elrejtsen Henry baí csi szeme eloű l, a rűhaí ja alaí dűgva viselt. A feí rfi csipaí s szeme megeí lesedett, majd
elkerekedett.
– Jesucristo! – visszahoű koü lt, de pillantaí sa Loretta meg-megemelkedoű mellkasaí n ragadt. – El Lobo! A
farkas! – kiaí ltotta. – Ne nyűí ljatok hozzaí !
Mintha csoda toü rteí nt volna, Lorettaí t minden keí z elengedte. Kaí bűltan hűnyorgott, nem eí rtette ponto -
san, mi toü rteí nt. Az űdvarra halaí los csoü nd ereszkedett. Toü nkretett rűhaí jaí t oü sszefogva lassan felűü lt. A feí r -
fiak, akik Amyt fogtaí k, lelassűltak, szeműü k elkerekedett a feí lelemtoű l. Loretta lepillantott. Mi a fene?

Meglaí tta a megműnkaí latlan koű medaí lt, amely felemelkedett, majd lesűü llyedt a melleí n. EÁ s ekkor meg -
csapta a felismereí s. El Lobo, a farkas. Farkasoü loű . A baraí tja nemcsak a laí ndzsaí kkal az űdvaron, hanem
annaí l toü bbel is megveí dte. Rajta hagyta a jeleí t. Mindig viselni fogod?
Hiszteí rikűs neveteí s bűgyogott fel a torkaí n. Majd megkoü nnyebbűü leí s soü poü rt veí gig rajta. Farkasölő asz-
szonya. Feí ltek kaí rt tenni benne. Felteí rdelt. A hispaí nok űí gy szeí tszeí ledtek, mintha eí pp magaí val a Saí taí n-
nal talaí lkoztak volna.
A vezeí rűü k, ahogy feltaí paí szkodott, megint keresztet vetett magaí ra, majd csoü roü mpoü loű sarkantyűí val a
lovaí hoz rohant. Lorettaí t haí nyinger kerűü lgette, ahogy egy ilyen embert imaí dkozni laí tott.
– Hagyjaí tok az oü reget! Nem eí ri meg a faí radozaí st! – űgatta az egyik feí rfi.
Loretta eí pp akkor fordűlt meg, amikor Rachelt dűrvaí n a foü ldre loü kteí k. Majd raí joü tt, hogy keí t feí rfi meí g
mindig fogta eí s magaí val cipelte Amyt. Azonnal felűgrott.
– Hozzaí k vissza ide! – rikoltotta. – El Lobo megoü li magűkat, ha elviszik a laí nyt! Figyelmeztetem ma-
gűkat!
Mikoü zben meí g koü zelebb raí ngattaí k a lovakhoz, a rettenthetetlen baí torsaí ga elhagyta Amyt, eí s zokogva
kiaí ltotta Loretta neveí t.
– Hagyjanak! Ne vigyenek el! Mama! – Hangja metszoű sikoltaí ssaí vaí ltozott. – Maaa-maaa! Loretta! AÁ l-
líítsaí tok meg oű ket!
Nedves szoknyaí ja akadaí lyozta, de Loretta a tornaí choz rohant. Felkapta a pűskaí t, a vaí llaí hoz kapta a
tűst, eí s feí lve, nehogy Amyt talaí lja el, ceí lzott.
– Figyelmeztetem magűkat! Engedjeí k el a laí nyt, vagy leloü voü m magűkat!
A feí rfiak, Lorettaí t figyelmen kíívűü l hagyva, feldobtaí k Amyt egy loí ra. Az egyik feí rfi gyorsan felűgrott
moü geí . Loretta gondosan a fejeí re ceí lzott. Keí tseí gkíívűü l tűdta, hogy le tűdnaí loű ni.
– Komolyan mondom!
– Ha leloű , eltemethet a hűí gaí val egyűü tt!
Loretta laí tta, ahogy megcsillan egy keí s, eí s tűdta, hogy a feí rfi Amy torkaí nak szoríítja a pengeí t. A kis-
laí ny zokogott.
– Keí rem, ne oü ljoü n meg! Keí rem, ne!
Rachel felkiaí ltott.
– Loretta, ne! Komolyan mondja! Meg fogja oü lni!
– Meg bizony!
Loretta laí ba elernyedt. Amy zokogaí sa rettegeí seí nek bizonyííteí ka volt, eí s Loretta szííve elfacsarodott.
Amy nem síírt ok neí lkűü l. Ujjaí t a ravaszra tette.
– Santos! Ha elviszi a gyereket, maga űtaí n kűü ldoü m a Farkast! – Ahogy Farkasoü loű re gondolt, eí s arra,
milyen dűü hoü s lenne, ha most itt lenne, Loretta baí torsaí ga feleroű soü doü tt. – OŐ eí s az emberei, nyilvaí nvaloí fi-
gyelmezteteí skeí nt, hogy akik itt eí lnek, az oű veí delme alatt aí llnak, megjeloü lteí k a birtok minden egyes cen-
timeí tereí t a laí ndzsaí ikkal. Eskűü szoü m magaí nak, hogy meg fogja keresni magaí t, eí s megoü li!
Santos mosolygott.
– Azt hiszem, hazűdik. EÁ n semmilyen laí ndzsaí t nem laí tok.
– A nagybaí tyaí m eltaí volíította oű ket.
– Senñ orita, eí n nem viszem el a laí nyt. Ezek a feí rfiak viszik. EÁ s az oű nevűü ket nem tűdja. Engem nem le -
het hibaí ztatni, űgye? El Lobo meg fogja eí rteni. Azt is meg fogja eí rteni, hogy nem akartam baí ntani az asz-
szonyaí t. A koű a rűhaí ja alaí volt rejtve, nem? Akkor honnan tűdhattam volna?
A feí rfiak megfordíítottaí k lovaikat, eí s nagy porfelhoű t kavarva ellovagoltak. Loretta egy pillanatig csak
meredten neí zett űtaí nűk, fejeí ben kavarogtak a gondolatok. Majd az istaí lloí hoz rohant a lovaí eí rt.
Meg kellett keresnie Henry baí csit. Egy percet sem lehetett vesztegetni. Valakinek oü ssze kellett gyűű j -
tenie egy csapat feí rfit, hogy Amy űtaí n menjenek.

Tizenoü toü dik fejezet
Loretta, mikoü zben fagyos csoü ndben hallgatta, ahogy Tom Weaver eí s Henry baí csi Amy helyzeteí roű l taí r -
gyal, kezeí ben tartotta lovaí nak kantaí rjaí t. Azzal, hogy ellovagoltak a Weaver-haí zhoz, maí ris elveszteget-
tek egy eí rteí kes feí l oí raí t. Most a keí t feí rfi űí gy raí goí dott a teí nyaí llaí son, ahogyan csak a foü ldműű veloű texasiak
tűdnak: lassabban, mint keí t leí gy a ragasztoí papííron. Loretta sikíítani tűdott volna a csaloí dottsaí gtoí l eí s a
feí lelemtoű l. Miért nem csinálnak valamit? Amy minden egyes perccel egyre taí volabb kerűü l toű lűü k.
– Az eí gvilaí gon semmi eseí ly nincs arra, hogy egy kis csapat feí rfi megtalaí lja oű ket. – Tom csizmaí jaí nak
sarkaí t veí gighűí zta roskadozoí tornaí caí nak szeí leí n, hogy megszabadűljon a raí tapadt teheí ntraí gyaí toí l. – Szeí t
fognak vaí lni, eí s toü bbfeleí fognak lovagolni. Ha kevesen vagyűnk, akkor is csapatokra kell oszlanűnk. Ke-
veí s foű vel semmi eseí lyűü nk nincs arra, hogy megtalaí ljűk a fajtaí jűkat. Ezek az emberek nagyon joí loü voű k,
Henry. Halottak leszűü nk, meí g mieloű tt baí rmit is tenneí nk.
Henry egyik kezeí vel veí gigsimíította a hajaí t.
– Valamit tennűü nk kell, Tom. Naí lűk van Amy. Meg kell talaí lnűnk oű ket, meí g mieloű tt… – Feí lbehagyta a
mondataí t. – Eloű szoü r Loretta, most meg Amy. Mit fognak gondolni az emberek? Hogy nem tűdom megveí -
deni a sajaí tjaimat, azt. Raí adaí sűl Rachel rettenetesen zabos. Ha nem talaí lom meg Amyt, kiadja az űta-
mat. Hallotta maí r a toü rteí neteket Santosroí l. Olyan galaí d, amilyen csak lehet. Nem szaí míít majd neki, hogy
Amy meí g csak tizenkettoű .
Tom arca elfeheí redett. Egyik vaí llaí t nekitaí masztotta tornaí ca oszlopaí nak, eí s megvakarta dűrva sza-
kaí llaí t. Vakon baí műlt Loretta csoű doü reí re. Loretta szííveí nek heves dobbanaí saival meí rte a maí sodpercek
műí laí saí t, eí s amikor Tom elhallgatott, meg akarta ragadni az ingeí neí l fogva, eí s fel akarta raí zni a feí rfit. Fo -
lyamatosan azt laí tta maga eloű tt, ahogy a mocskos hispaí n bedűgja a kezeí t Amy alsoí szoknyaí jaí ba.
– Egy feí rfit sem ismerek, aki meg tűdna talaí lni egy hispaí n taí bort – mondta Tom faí radtan. – Valaki azt
mondta, neí ha a Palo Dűro Canyonnaí l rejtoű zkoü dnek, de keveí s az eseí lye, hogy most oda tartanaí nak. Egy-
reí szt messze van innen, maí sreí szt remeí nytelen vaí llalkozaí s lenne.
Loretta aí tkarolta a derekaí t. EÁ rezte, hogy az ing, amelyet Henry baí csi koü lcsoü nadott neki, nedves a feí r -
fi izzadsaí gaí toí l. De legalaí bb van valami, amit fel tűd venni. Vajon Amynek? Lehet, hogy azok az emberek
mostanra leteí pteí k roí la a rűhaí jaí t. Lehet… Elnyomta a gondolatot, eí s felkiaí ltott:
– A keveí s eseí ly toü bb, mint a semmi.
Tom megraí zta a fejeí t.
– Nem hiszem. Joí keí t hetet elvesztegethetűü nk kemeí ny lovaglaí ssal, akaí r haí rmat is, ha elindűlűnk a
Palo Dűro Canyonhoz. Mire visszaeí rneí nk, eí s űí j csapatokat alkotnaí nk, addigra maí r boű ven aí tvinneí k Amyt
a Rioí n, eí s eladnaí k.
– Eladnaí k? – cincogta Loretta.
– Valahol meí lyen bent Mexikoí ban. – Tom elkerűü lte Loretta pillantaí saí t. – Ott olyan feí rfiak is vannak,
akik egy vagyont fizetneí nek egy keí k szeműű szoű keí eírt. Csodaí lkozom azon, hogy magaí t nem vitteí k el. Haí la
istennek, hogy nem tetteí k meg.
Loretta nem szaí ndeí kozott elmagyaraí zni, mieí rt kíímeí lteí k meg. Henry baí csi leteí pneí a medaí lt a nyakaí -
boí l. Soha toü bbeí nem laí tnaí , pedig ez az egyetlen dolog, amely megmentette.
Henry az oü kleí vel a tenyereí be csapott.
– Kell hogy legyen valaki, aki meg tűdja talaí lni oű ket!
– Egy komancs. Talaí n.
Henry felhorkant.
– Ezzel aztaí n sokra megyűü nk!
Loretta koü zelebb leí pett.
– A komancsok meg tűdjaí k talaí lni oű ket?
– A pokolba is, igen. – Tom a fogaí t szíívta, majd dohaí nylevet koü poü tt a besűü ppedoű veranda melleí . – Ke -
reskednek velűü k, eí desem. Mit gondol, honnan szerzik a fegyvereiket eí s a loű szereiket?

Loretta pűlzűsa feleí leí nkűü lt, gyors dobvereí skeí nt visszhangzott a fűü leí ben.
– Kereskednek velűü k? UÁ gy eí rti, a komancsok, akikkel voltam, meg tűdnaí k talaí lni Amyt? Farkasoü loű
meg tűdnaí talaí lni?
Tom figyelme Lorettaí ra oü sszpontosűlt.
– Ne is jűsson az eszeí be!
Loretta tűdomaí st sem veí ve Tomroí l a csoű doü re melleí leí pett, eí s megragadta lovaí nak soü reí nyeí t, hogy fel-
űgorjon raí .
– Amy velűü k van, Tom.
Tom lerohant a tornaí croí l, eí s meí g mieloű tt Loretta elindűlhatott volna, el akarta kapni a loí kantaí rjaí t. A
fekete loí felaí gaskodott, eí s elkerűü lte Tom kezeí t.
– Az eí g szerelmeí re, hasznaí lja az istenadta eszeí t!
– Hasznaí lom. Ezeí rt megyek el.
– Nem mehet! – doü rmoü goü tt Tom. – Ha visszamegy, Loretta Jane, toü bbeí magaí t nem laí tjűk.
– Maga azt nem tűdhatja. – Loretta elmozdűlt, hogy űü lve tűdjon maradni az ideges lovon. Ha valaki
maí s eí rintette meg, az aí llat mindig ellenkezett. – Egyszer maí r visszahozott engem, nem?
– Maí sodszor nem fog. Nem hagyhatom, hogy ilyen meggondolatlan dolgot tegyen.
– Nem a maga dolga ezt megmondani – vaí gott vissza Loretta.
– Lehet, hogy igaza van, Tom – vaí gott koü zbe Henry. – Az az indiaí n megkedvelte Lorettaí t. Lehet, hogy
nem fogja baí ntani.
Tom kinyűí jtotta a karjaí t, eí s megragadta Loretta kezeí t, hogy a laí ny ne tűdjon elindűlni.
– Szaí lljon le, kislaí ny, vagy eskűü szoü m, leraí ngatom onnan!
Loretta beleneí zett a szemeí be.
– Nem aí llííthat meg, Tom. Ha oű megtalaí lhatja Amyt, elmegyek hozzaí .
– Megoű rűü lt? Azt hiszi, hogy majd a maga kedveí eírt megkeresi? Melyik a rosszabb, Loretta, a koman-
csok, vagy a hispaí nok?
Henry egyik kezeí t a szeme eleí tette.
– Az isten szerelmeí re, mieí rt nem hagyja, hogy elmenjen? Loretta joü voű jeí t maí r űí gyis elrontottaí k.
– Elrontottaí k? – Tom, tovaí bbra is Loretta csűkloí jaí t fogva, raí foü rmedt a szomszeí djaí ra. – Talaí lkoztam
maí r neí haí ny szíívtelen fraí terrel az eí letem soraí n, de eskűü szoü m, mind koü zűü l maga viszi a paí lmaí t. Van fo-
galma arroí l, egy idoű űtaí n mit fognak vele csinaí lni? Akaí r csak valami halvaí ny elkeí pzeleí se? Ha egyaí ltalaí n
megtalaí lja oű ket. Toü bb mint valoí szíínűű , hogy elteí ved az erdoű ben.
Loretta megmerevedett. Nem ez volt a megfeleloű idoű a beszeí lgeteí sre. Tomot figyelte, eí s a megfeleloű
pillanatra vaí rt. Amikor csűkloí jaí nak szoríítaí sa enyhűü lt, megrűí gta a csoű doü r horpaszaí t. A fekete loí egy eroű -
teljes űgraí ssal elindűlt, eí s ledoü ntoü tte Tomot a laí baí roí l.
– Loretta Jane, joü jjoü n vissza!
Loretta eloű rehajolt a lova nyakaí ra, oü sztoü noü zve, hogy meí g gyorsabban menjen. Haza kellett eí rnie, eí s
oü ssze kellett szednie neí haí ny dolgot az űí tra. El kell indűlnia, meí g mieloű tt Henry eí s Tom eloű kerííti Tom lo-
vaí t, eí s megeí rkeznek, hogy megaí llíítsaí k.
Rachel, miűtaí n az űnokahűí ga űtasíítaí saí ra oü sszedobott valami ennivaloí t, kezeit toü rdelve eí s síírva koü vet -
te Lorettaí t a galeí riaí ra. Loretta koü rbeviharzott az aproí cska szobaí n, eí s egy taí skaí ba gyoü moü szoü lte a dolga -
it. Eszeveszetten proí baí lt mindent oü sszepakolni, amire szűü kseí ge lehet. Farkasölő soha nem fogja vissza-
hozni. Soha. A figyelmezteteí st, amely a fejeí ben visszhangzott, nem volt hajlandoí figyelembe venni. Nem
engedhette meg magaí nak, hogy Amyn kíívűü l baí rmi maí sra gondoljon.
Loretta kiraí ntotta az eí jjeliszekreí ny fioí kjaí t, eí s eloű kotorta beloű le anyja gyeí maí ntfeí sűű jeí t eí s apja borot -
vaí jaí t. A feí sűű szinte tűí l szeí p volt ahhoz, hogy magaí val vigye, de maí r íígy is tűí l sok aí ldozatot hozott. Nem
adhatja fel meí g az emleí ktaí rgyait is.
Rachel oü koü lbe szoríította a kezeí t az oldala mellett, keí k szeme Loretta arcaí n idoű zoü tt.
– Nem meí sz vissza hozzaí . Nem teheted meg. Nem hagyom.

– Rachel neí ni… – Loretta becsűkta a fioí kot. – Farkasoü loű sosem baí nt velem rosszűl, amikor vele vol-
tam. Enneí l toü bbet nem mondhatok arroí l, amit azok a hispaí nok tesznek majd Amyvel.
Rachel arcaí boí l kiszaí llt a veí r, eí s űí gy megingott, mintha el akarna aí jűlni.
– Igen? De oű egy komancs, Loretta. Nem tűdhatod, mit fog csinaí lni. Honnan tűdhatnaí d? Nem tűdod
kiszaí míítani egy aí llat viselkedeí seí t. Nem gondolkodsz tisztaí n.
– Lehet, hogy nem! De valamit tennem kell. Te is űgyanezt csinaí lnaí d. Ne aí llj itt, eí s ne mondd azt,
hogy ez nem igaz.
Rachel Loretta szemeí be neí zett.
– Mondd, hogy megtalaí lod…
– Meg fogom talaí lni. Megtaníította, hogyan tűdom koü vetni a nyomait.
– De tűí l keí soű lesz Amynek.
– Tűí l keí soű mire? – kiaí ltott Loretta.
– Maí r sosem lesz a reí gi. Tűdod, mit fognak csinaí lni vele. Soha nem fogja tűdni elfelejteni, soha. Meí g
ha vissza is hozod, a joü voű je maí r romokban van. Egy istenfeí loű ember sem fogja feleseí gűü l venni.
Loretta becsűkta a taí ska csatjaí t, eí s a melleí hez oü lelte. Hitetlenkedve baí műlt a nagyneí njeí re. AÁ tsűhant
az agyaí n a keí p, ahogy Rachel a tornaí con aí ll, eí s a pűskaí val ceí loz. Kegyes megvaí ltaí s? Vagy oű rűü ltseí g?
Teí nyleg olyan keveset eí r egy noű , hogy az egeí sz eí lete azon aí ll vagy bűkik, hogy szűű z-e? Amyroű l beszeí ltek,
az eí des, csillogoí szeműű , baí tor kicsi Amyroű l.
– Te vagy az, aki nem gondolkodik tisztaí n, Rachel neí ni!
Koü nnyek oü mloü ttek veí gig Rachel arcaí n. Megbeí nűlt kezeí t a szeme eleí tette.
– OŐ az eí n gyermekem. Senki nem szereti oű t naí lam jobban. Csak… eloű szoü r elveszíítettelek teí ged. EÁ s is -
ten irgalmaí boí l hazajoü tteí l. Most pedig Amyt. Egyszerűű en csak tűí l sokat kell elviselnem. Ha kiengedlek
azon az ajtoí n, attoí l feí lek, mindkettoű toü ket elveszíítelek.
– OÁ , Rachel neí ni. – Loretta aí tfogta a maí sik noű vaí llaí t. – Higgy! Mindketten visszajoü vűü nk!
– Az az aí llat soha nem fog teí ged meí g egyszer visszahozni. EÁ ppolyan joí l tűdod, mint eí n. Laí tom a sze -
medben.
Loretta nem tűdott vitatkozni az igazsaí ggal, ezeí rt egy szoí t sem szoí lt.
– Tűdod, hogy igazam van – sűttogta Rachel. – Ha el tűdneí k menni, elmenneí k. OŐ az eí n laí nyom.
– EÁ s az eí n kishűí gom. Lehet, hogy nem veí r szerint, de minden olyan dologban, ami szaí míít. Farkas-
oü loű … az is lehet, hogy tűí l keí soű n eí r oda ahhoz, hogy teljesen megmentse. De odaeí rhet, meí g mieloű tt aí tvi -
szik a hataí ron. – Loretta gyomra remegett a feí lelemtoű l. Olyan feí lelemtoű l, amelyet oű maga sem eí rtett. –
Csak haí romnapnyi űí tra van innen. A falű nem koü ltoü zik el ilyen gyorsan. Meg tűdom talaí lni oű ket. EÁ s pon -
tosan ez az, amit tenni fogok.
– Legalaí bb vigyeí l magaddal neí haí ny feí rfit, akik megveí denek!
– Egy csapat komancs ellen? Mindet megoü lneí k. EÁ s Farkasoü loű azt eí rezneí , hogy elaí rűltam. Jeleket ha-
gyott nekem, hogy tűdjam oű t koü vetni. Ha megműtatnaí m oű ket az ellenseí geí nek… – Loretta elindűlt lefeleí
a galeí ria leí pcsoű jeí n. – Nem. Ezt egyedűü l kell megtennem. EÁ s nincs idoű m vitatkozni, Rachel neí ni. Tom baí r -
melyik percben ideeí rhet. Megproí baí l majd megaí llíítani.
Rachel leviharzott a leí pcsoű n Loretta űtaí n, zokogaí sa eí les eí s szaggatott volt.
– Legalaí bb oü ltoü zz aí t! Csak egy percig gondolkozz!
– Majd aí toü ltoü zoü m űí tkoü zben. – Felkapta a becsomagolt ennivaloí t az asztalroí l, a vaí llaí ra dobta, eí s aí tseí -
taí lt a szobaí n. – Maí r gondolkodtam.
– Azok az aí llatok megoü lteí k az anyaí dat! Ezt elfelejtetted?
Loretta a kilincsre tett keí zzel megdermedt. Egy pillanatra a reí gi feí lelem soü poü rt aí t rajta, eí s megbeí níí -
totta. Lassan megfordűlt, eí s a nagyneí njeí re neí zett.
– Soha nem fogom elfelejteni. EÁ s sosem fogom megbocsaí tani. De ennek semmi koü ze Amyhez.
– Te magad mondtad, hogy egy egeí sz hadsereggel fogsz szembeneí zni. Hadd menjen valaki maí s! Mi-
eí rt neked kell megtenned?
– Csak. – Loretta a megfeleloű szavakat kereste. – Feí l eí letemet űí gy eí ltem le, hogy űtaí ltam magamat a
gyaí vasaí gom miatt. Most Amynek szűü kseí ge van raí m. Ha haí tat fordíítok neki… nos, ezt egyszerűű en nem
tűdom megtenni. Nem teszem meg. Keí rlek, proí baí lj megeí rteni, Rachel neí ni! Nem jobb kockaí ztatni az
eí letedet, mint egyaí ltalaí n nem eí lni?

Azzal Loretta kiviharzott az ajtoí n, eí s a lovaí hoz szaladt. A Weaver-farm feleí pillantva egy halvaí ny por -
felhoű t laí tott az eí g feleí szaí llni. Tom maí r űí ton volt. Sietett. Loretta a nyereghez roü gzíítette a taí skaí t eí s az
eí lelmiszercsomagot, majd felszaí llt. Rachel a kezeí t toü rdelve kirohant a tornaí cra.
– Viszlaí t Rachel neí ni – mondta Loretta rekedt hangon. – Szeretlek.
Megfordíította a lovaí t, eí s eroű teljesen horpaszon rűí gta. A fekete csoű doü r szeí lsebes vaí gtaí nak eredt. Egy
olyan lovaí t sem ismerte Tomnak, amelyik űtol tűdta volna eí rni. Mint az apja, oű is űí gy szaladt, mint a
szeí l.
Az űtazaí s roü videsen reí maí lommaí vaí lt. Az eí jszakaí k magaí nyosak eí s feí lelmetesek voltak; a nappalok
meí g rosszabbak. Amikor Farkasoü loű megműtatta neki, hogyan olvasson a nyomokboí l, nagyon koü nnyedeí n
csinaí lta. De ez nem volt koü nnyűű feladat. Sziklaí kon, faí kon, aí llati boű roü n eí s fakeí rgen hagyott neki jeleket.
De az, hogy raí talaí ljon ezekre az űü zenetekre ezen a veí gtelen nagy taí jon, szinte a lehetetlennel volt
egyeneí rteí kűű . Toü bb kilomeí ter sííksaí gon aí t csak a nap volt az űí tműtatoí ja. Az idoű feleí ben azeí rt rettegett,
hogy elteí vedt, a maí sik feleí ben pedig Amy miatt aggoí dott.
Az űtazaí s maí sodik napjaí n teljesen elveszíítette Farkasoü loű nyomaí t. Majd elfogyott a vize. A torka ki-
szaí radt. Feí lt messzebbre elseí taí lni az oü sveí nytoű l, hogy vizet keressen, eí s egyik jel sem volt laí thatoí azok
koü zűü l, amelyeket Farkasoü loű taníított neki. Nem volt fűű , amely forraí st jelzett volna. Nem voltak vadlovak,
hogy koü vesse oű ket. Nemi laí tott saí rboí l eí píítkezoű darazsakat.
Egy ponton Loretta annyira keí tseí gbeesett, hogy hazardíírozott, eí s toü bb kilomeí teren keresztűü l koü ve-
tett egy preí rifarkast abban a remeí nyben, hogy az aí llat víízhez vezeti. Nem volt szerencseí je. A farkas csak
vadaí szott. Lorettaí n ekkor paí ni feí lelem lett űí rraí . Majd Farkasoü loű hangja sűttogott a fűü leí be: olyan tisztaí n,
mintha ott lenne mellette. Ha nem találsz vizet, Kék Szem, bízd magadat a jó barátodra. Maja ő talál ne-
ked.
Loretta a karjaí val megtoü roü lte a homlokaí t, majd a taí volban olvadt ezűü stkeí nt fodrozoí doí hoű hűllaí mok
feleí meredt. Eloű zoű eí jjel a koü nnyűű haí loí zsaí kja csekeí ly veí delmet biztosíított a hideg ellen; ma pedig majd -
nem megfoű tt. Sem oű , sem a lova nem bíírja sokaí ig ebben a melegben vííz neí lkűü l. Egy ilyen keí tseí gbeejtoű
helyzetben mindenre elszaí nt inteí zkedeí sekre van szűü kseí g. Amy ott volt valahol a taí volban, eí s minde-
negyes elvesztegetett nappal csoü kkent a megmenteí seí nek eseí lye.
Nem volt koü nnyűű meghozni a doü nteí st, hogy eí leteí t a csoű doü rre bíízza, de nem volt maí st vaí lasztaí sa. Ba -
raí tnak, ahogy a lovat elnevezte, szabad gyeploű t adott. A loí mozdűlatlan maradt, mintha nem tűdta vol -
na, mit vaí r toű le Loretta.
– Vííz. Menj víízhez! – sűttogta.
Baraí t raí neí zett a laí nyra, eí s a szemeí t forgatta. Loretta azt kíívaí nta, baí rcsak tűdnaí a vííz komancs neveí t.
Biztos volt benne, hogy akkor megeí rteneí a loí .
A szavak a kezedben vannak, Kék Szem.
Loretta felsoí hajtott eí s eloű rehajolt a loí nyakaí ra. Keí nyszeríítette a testeí t hogy ellazűljon eí s elernyedjen.
– Rajtad aí ll, Baraí t.
A csoű doü r meí g neí haí ny percig egy helyben maradt, de amikor Loretta kitartoí an nem mozdűlt, eí s nem
adott neki űtasíítaí st, veí gűü l elindűlt. Loretta imaí dkozott, hogy a doü nteí se megfeleloű legyen, sajaí t maga, eí s
a lova eí rdekeí ben is.
Haí rom oí ra műí lva Baraí t lehajtotta a fejeí t, hogy igyon egy víízzel teli goü doü rboű l. A taí volban Loretta le-
geleí szoű poí nikat laí tott. Ahogy leszaí llt, egy daraí zsra lett figyelmes, amely sarat cipelve eí pp akkor szaí llt
fel a nedves partroí l. A forraí s koü rnyeí ke hemzsegett a mesqűite eí s maí s magas, soü teí tzoü ld faí ktoí l. Minden,
amit Farkasoü loű taníított neki, ott volt
Miűtaí n Loretta csillapíította szomjaí t, eí s megtoü ltoü tte a vizesedeí nyeí t, egy űí jabb kríízissel talaí lta szem -
be magaí t. Hol voltak? Meredten neí zte a koü rűü loü tte elterűü loű veí gtelen taí jat, amelyet aranybarna homokzaí -
tonyok tettek hűllaí mossaí . Baí rhovaí neí zett, mindenhol űgyanazt laí tta, iraí nypontok neí lkűü l. A gyomra cso-
moí ba raí ndűlt a feí lelemtoű l. Tűdta, hogy eí szak feleí , azaz a helyes iraí nyba halad, de ha csak neí haí ny fokkal
is arreí bb jaí r, elkerűü lheti a folyoí foű aí ramaí t, eí s elmehet Farkasoü loű falűja mellett. A semmibe lovagolhat.
Szaí z eí s szaí z kilomeí ternyi semmibe.

Ijedten eí s csaloí dottan egy sziklaí ra roskadt, eí s aí tkarolta a teí rdeí t. Gondolkodni. Amy eí lete műí lik rajta.
EÁ s az oü veí . Eltévedt. Ez a szoí csoü poü goü tt a fejeí ben, mint a hideg, olvadoí jeí g. Amikor Farkasoü loű csinaí lta,
olyan koü nnyűű nek tűű nt! De oű komancs volt. Loretta pedig egy bűta tosi tivo. Hogyan is remeí lhette, hogy
meg tűdja talaí lni a komancsokat, amikor az orszaí g legűü gyesebb felderíítoű inek sem sikerűü lt?
Loretta soí hajtott, eí s felaí llt. Nem fordűlhatott vissza. Amy a hispaí noknaí l volt. Ha elismerneí a vereseí -
get, az olyan lenne, mintha Amy eí leteí t adnaí fel.
Baraí t elballagott a forraí s maí sik oldalaí ra, eí s legeleí szett. Loretta megkerűü lte a goü droü t, hogy odamen -
jen hozzaí . UÁ gy egy meí tert haladt, amikor lepillantott. A tavacskaí nak ezen a feleí n a foü ldet pataí k nyomai
fodroztaí k. Patkoí neí lkűü li lovak jaí rtak erre. Az egyik nyom faí jdalmasan ismeroű s volt egy csipkeí zett feí l -
hold.
– Itt voltak! – sikoltott Loretta.
Baraí t felneí zett eí s riadt barna szemmel meredt raí . Loretta nevetni kezdett. Nem csak egy bűta tosi
tivo volt. Bűta tosi tivo volt egy toü keí letesen csodaí latos komancs lovon. A kezeí t veí gigsimíította a hajaí n, eí s
becsűkta a szemeí t. Hagyta, hogy a feí lelem kiaí radjon beloű le. Farkasoü loű nem mondta volna neki, hogy joü j -
joü n el hozzaí , ha nem hitt volna abban, hogy meg tűdja talaí lni. Loretta eí s Baraí t meg tűdjaí k csinaí lni, j
Loí ra szaí llt. Maí r nem eí rezte magaí t olyan reí mesen egyedűü l. Baí rmilyen oű rűü ltseí g is volt, űí gy eí rezte,
mintha Farkasoü loű lovagolt volna mellette.
Hat nap műí lva, keí t teljes nappal azűtaí n, hogy az eí lelmiszerkeí szlete kifogyott, Loretta fellovagolt a
fennsííkra, amely Farkasoü loű falűjaí ra neí zett. Megaí llíította Baraí tot, eí s leneí zett a folyoí voü lgybe. Olyan mes z-
szire eljoü tt, eí s olyan sok mindenen keresztűü lment, mikoü zben mindveí gig azeí rt imaí dkozott, hogy idoű ben
ideeí rjen ahhoz, hogy megmenthesseí k Amyt, hogy nem is gondolt arra a veszeí lyre, amellyel megeí rkezeí -
sekor szembesűü lhet. Komancsok. Toü bb szaí z. Egy feheí r noű , aki koü zeí jűü k lovagol, biztosan oű rűü lt. Ezűí ttal
nem volt mellette Farkasoü loű , hogy veí delmezze.
Baraí t felnyeríített, eí s megszimatolta Loretta laí baí t. Loretta tűdta, hogy az aí llat megeí rezte a feí lelmeí t.
– Mi lesz, ha valamelyikűü k megoü l engem? – sűttogta.
A loí felhorkantott, eí s megboü kte a laí nyt.
– Neked koü nnyűű ! Teí ged nem fognak baí ntani!
A loí oldalra leí pett, eí s fűí jtatott.
– OÁ , Baraí t, nem eí rtesz meg. Hogy is eí rthetneí l!
Haí rom UÖ dvoü zleí gy Maí ria űtaí n Loretta eí s Baraí t meí g mindig a fennsííkon voltak, aí rnykeí nt a nagy eí g -
bolt eloű tt. A negyedik imaí jaí ba kezdett bele, alig hallhatoí an sűttogva a szavakat, eí s az alatta leí voű kűny-
hoí k csoportjaí t fűü rkeí szte. Kérlek, Istenem! Talaí n Farkasoü loű meglaí tja majd, eí s eleí joü n.
Farkasoü loű egy cserjeí s lűgas alatt űü ldoü geí lt, eí s kockajaí teí kot jaí tszott neí haí ny feí rfival, amikor Feketerigoí
kiaí ltozva viharzott keresztűü l a kűnyhoí k koü zoü tti oü sveí nyen.
– A saí rgahajűí ! Visszajoü tt, Nagybaí csi! Visszajoü tt!
Az indiaí n maí r hozzaí szokott Feketerigoí hűncűtsaí gaihoz, ezeí rt nem is vett roí la tűdomaí st, amííg be
nem fejezte a dobaí st. Majd oü leí be vonta a gyermeket, eí s jaí teí kosan harapdaí lni kezdte a hasaí t, mikoü zben
űí gy morgott, mint egy medve. Amikor Feketerigoí nem kezdett bele a szokaí sos vihaí ncolaí saí ba, az indiaí n
tűdta, hogy valami nem stimmel.
– A saí rgahajűí ! Visszajoü tt! – Feketerigoí aproí cska keze koü zeí fogta a feí rfi arcaí t, hogy Farkasoü loű nek mű -
szaí j legyen raí neí znie. – Nem mozdűl. Szerintem teí ged vaí r.
Farkasoü loű nek elaí llt a szíívvereí se.
– Ha űgratsz, te kis sűnyi, bedoblak egy fűü gekaktűszba!
Feketerigoí szemei taí ncolni kezdtek.
– Itt van! Nagymama kűü ldoü tt, hogy szoí ljak neked. Nabone, neí zd!
Farkasoü loű feí lreaí llíította a gyermeket, eí s kiment a lűgasboí l. Szemeí t elaí rnyeí kolta. Fenn a fennsííkon egy
lovon űü loű feheí r noű koü rvonalaí t laí tta. Ahogy felfeleí haladt a kűnyhoí k koü zti oü sveí nyen, a noű hajaí ba kapott a
szeí l, eí s megemelte. Arany csillogott a napfeí nyben.

Farkasoü loű torka oü sszeszorűlt. Majdnem elbotlott Feketerigoí ban, aki izgatottan taí ncolt a laí ba koü rűü l,
mikoü zben ballagott. OÖ roü m eí s feí lelem elegye toü ltoü tte meg, mindkeí t eí rzelem űgyanolyan oí riaí si eroű vel ha -
tolt beleí . Az oű kis keí kszeműű je visszateí rt hozzaí , ahogy a proí feí cia megmondta. Nem tehetett roí la, de el-
csodaí lkozott azon, vajon az is megtoü rteí nik-e majd egy nap, hogy elhagyja az Embereket.
Kaí bűltan helyezte egyik laí baí t a maí sik eleí , ahogy a falű szeí leí re leí pkedett, eí s felneí zett a fennsííkra.
Meí g ilyen taí volsaí gboí l is felismerte a laí ny testtartaí saí t, fejeí nek billeneí seí t, ahogy a lovon űü lt. Nem tűdta
elhinni, hogy ilyen messzire eí s ilyen gyorsan visszajoü tt. A sors teí nyleg visszavezette oű t hozzaí .
Utasíította Feketerigoí t, hogy menjen vissza anyja kűnyhoí jaí ba, eí s megszaporaí zta a leí peí seit. El is fe-
lejtkezett a feí lelemroű l, hogy elhagyja embereit. Sors. Egy hoí nappal koraí bban meí g ellenezte. Most maí r
nem tűdta biztosan, mikeí nt eí rez. Bosszűí s, aí m űgyanakkor eleí gedett. EÁ s megkoü nnyebbűü lt. Meí lyen, a szíí -
ve csoü ndes reí szeiben megeí rezte a dolog jogossaí gaí t.
Sors. Ma elhozott hozzaí egy noű t. Egy olyan noű t, amilyenhez foghatoí nincs: boű re feheí r, mint az eí jszakai
hold, haja, mint a meí z, szeme, mint a nyaí ri eí gbolt. Az oű asszonya, eí s ezűí ttal szabadon joü tt el hozzaí .
Loretta a hegytetoű roű l neí zte a magaí nyos feí rfit, ahogy koü zeledik hozzaí a falűboí l. Megkoü nnyebbűü leí s
aí radt szeí t benne, amikor felismerte Farkasoü loű laza csíípoű jűű , meí ltoí saí gteljes jaí raí saí t. Gyorsan keresztet ve-
tett, eí s haí laí t mormolt a Szentanyaí nak a koü zbenjaí raí saí eí rt. Egy tűcat eí rzelem rohanta meg, eí s Baraí tot el -
indíította lefeleí a gaí ton.
A fennsíík koü zepeí n talaí lkozott oü ssze Farkasoü loű vel. Ahogy Loretta a feí rfi feleí lovagolt, nem tűdta le-
venni roí la a szemeí t. Baí r csak egy roü vid ideig volt toű le taí vol, elfelejtette, mennyire űí gy neí z ki, mint egy
indiaí n. Mennyire vad. Egy izmos aí llat koü nnyed erejeí vel jaí rt, vaí lla, karja eí s mellkasa aí llandoí mozgaí sban
volt, inak eí s hűí s bronzszíínűű jaí teí kaí ban. A szeí l az arca eleí csapta hajaí t.
Kegyelem! Nem volt rajta nadraí g, csak egy aí gyeí kkoü toű eí s egy teí rdig eí roű mokaszin. Megaí llíította Baraí -
tot, eí s megproí baí lta elnyomni hirtelen idegesseí geí t. Rachel neí ninek igaza volt. Farkasoü loű komancs, volt.
Eloű szoü r, űtoljaí ra, eí s mindig. Loretta meí gis eljoü tt hozzaí .
– Keí k Szem?
Ahogy koü zeledett, a feí rfi lassíított a leí ptein, eí s indigoí keí k szeme veí gigmeí rte a laí nyt: szemreveí telezte
rűhaí jaí nak minden reí szleteí t, a magas nyakvonaltoí l egeí szen az alsoí szoknyaí ig eí s a magas talpűí fekete ci-
poű ig, amely kikűkűcskaí lt boű szoknyaí ja szegeí lye aloí l. Szemeiben megjelent a neveteí snek az a maí r isme-
roű s csillogaí sa, amely egykoron annyira idegesíítette Lorettaí t.
Szembeszegűü lve a vaí gynak, hogy azonnal elmondja gondjait, a laí ny pillantaí saí t a feí rfi arcaí ra szegez -
te, eí s elmeí jeí ben a megfeleloű komancs űü dvoü zleí s űtaí n kűtatott. Szerette volna a megfeleloű hangnemben
kezdeni ezt a talaí lkozaí st.
– Hi, hites – mondta, eí s felemelte a jobb kezeí t.
Az indiaí n megfogta a csoű doü r kantaí rszaí raí t, eí s koü zelebb leí pett Olyan magas volt, hogy haí tra sem kel -
lett billentenie a fejeí t, hogy laí ssa a laí ny arcaí t. Mosollyal a hangjaí ban vaí laszolt:
– Helloí .
Loretta beleharapott az alsoí ajkaí ba, hogy megaí llíítsa annak remegeí seí t. Mennyire jellemzoű a feí rfira,
hogy emleí kszik az oű koü szoü neí seí re! Tényleg a baraí tja volt. Igaza volt, hogy eljoü tt. Ha az eí gadta vilaí gon
baí rki szembe tűd szaí llni a Santos-feí leí kkel, az ez az ember volt
– A segíítseí gedre van szűü kseí gem, Farkasoü loű .
A neveteí s elhagyta a feí rfi szemeit. Megfogta Loretta aí llaí t, eí s megfordíította a fejeí t, hogy szeműü gyre
vegye az orcaí jaí n leí voű halvaí ny horzsolaí st.
– Megűü toü tt?
Loretta maí r el is felejtkezett a pofonroí l, amelyet Henry adott neki.
– Nem, nem, nem fontos.
A feí rfi szoríítaí sa eroű soü doü tt
– Megűü toü tt.
– Igen, de nem ezeí rt… – Megraí ndűlt az arca, ahogy az indiaí n űjjbegye arccsontjaí nak ííveí t eí rintette. –
Ez semmiseí g, Farkasoü loű .
– Ezeí rt meg fog halni.
– Nem! Nem emiatt joü ttem! – Eltolta a feí rfi kezeí t, eí s csűkloí jaí nak haí tsoí feleí t a halaí nteí kaí hoz nyomta. –
Nem lenne szabad íígy beszeí lned. Nem oü lheted meg.

– De igen. Nagyon gyorsan.
– De eí n nem szeretneí m. Amyroű l van szoí , Farkasoü loű . Miatta vagyok itt. A hispaí nok elloptaí k! – Loretta
hangja megemelkedett. UÁ jra meg űí jra elgyakorolta, mit fog mondani. A gondosan begyakorolt szavak
azonban most egyszerűű en elhagytaí k az elmeí jeí t. – OŐ … oű csak egy kislaí ny. EÁ s elvitteí k. A medaí lodat visel-
tem, ezeí rt engem beí keí n hagytak. De elvitteí k Amyt!
A feí rfi oü sszeraí ncolta a homlokaí t.
– EÁ j-mi?
– Amy, a kis űnokahűí gom, a testveí rem. Emleí kszel raí .
– Aha. A herbi, aki lyűkakat loű a foü ldbe.
– Igen. EÁ s a hispaí nok elvitteí k. Egy Santos nevűű feí rfi. – Loretta lecsűí szott a loí roí l, eí s megfogta az indi-
aí n kezeí t. Amit akkor eí rzett, amikor meglaí tta az indiaí nt, a kimerűü ltseí g, a lenti komancsok most nem
szaí míítottak. – Soha nem talaí ljűk meg a taí boraí t a segíítseí ged neí lkűü l. Farkasoü loű , nem tűdtam, kihez for-
dűljak.
A feí rfi szeme veszeí lyesen kezdett csillogni.
– Santos? Nem vett tűdomaí st a tse-aksroí l?
– Henry baí csi kiteí pte a laí ndzsaí kat a foü ldboű l, eí s eltemette. Feí lt attoí l, hogy az emberek indiaí ntaí moga-
toí nak neveznek majd bennűü nket, ha otthagyja oű ket.
A feí rfi melegen Loretta űjjai koü reí fonta az űjjait. Pillantaí sa a medaí ljaí ra esett, amelyet Loretta azoí ta,
hogy beleí pett a komancsok foü ldjeí re, a rűhaí jaí n kíívűü l viselt.
– Santos teí ged nem baí ntott. Okos mexikoí i.
– Elvitte Amyt! – Loretta szabad kezeí t a mellkasaí hoz nyomta. – A szíívem veí rzik, Farkasoü loű . A nagybaí -
tyaí m nem tűdja megtalaí lni Santost. Azt mondja, a komancsokon kíívűü l senki nem tűdja, hol keresse.
Ezeí rt joü ttem ide, hozzaí d.
– Joí , hogy eljoü tteí l. A dal is megmondja, űgye?
– Nem… nem, nem eí rtesz. Azeí rt joü ttem, hogy szíívesseí get keí rjek. – Mindkeí t kezeí vel megragadta az in-
diaí n kezeí t, eí s koü nyoü rgoű szemmel neí zett fel raí . – Keí rlek, megkeresneí d Santost, eí s hazahoznaí d nekem
Amyt?
A feí rfi arcizmai megfeszűü ltek.
– A fahaí zadba?
– Igen, haza, hozzaí m. Keí rlek!
Az indiaí n mosolya eltűű nt az arcaí roí l.
– Ezeí rt joü tteí l? Hogy ezt a szíívesseí get keí rd?
– Keí rlek, Farkasoü loű , ne mondj nemet! Baí rmit megteszek, baí rmit, amit keí rsz.
A melegseí g minden nyoma elhagyta Farkasoü loű szemeí t. Loretta felneí zett raí . Olyan messziroű l joü tt Nem
tűdnaí elviselni, ha az indiaí n nemet mondana. Amy a hispaí nokkal volt.
– Keí rlek, Farkasoü loű , baí rmit megteszek!
A feí rfi nem mondott semmit, csak koű kemeí ny arckifejezeí ssel neí zett raí .
Loretta a kimerűü ltseí gtoű l eí s a legyoű zoü ttseí gtoű l teí rdre borűlt. Meí g mindig belekapaszkodott a feí rfi ke -
zeí be, eí s lehajtotta a fejeí t.
– Keí rlek, Farkasoü loű , keí rlek! Nem keí rneí lek, ha lenne baí rki maí s, akihez fordűlhatneí k. Azt hittem, a ba-
raí tom vagy.
Farkasoü loű a laí ny szoű ke hajaí ra szegezte tekinteteí t. Be volt fonva, eí s kíígyoí keí nt a feje bűí bja koü rűü l teke -
redett. Hosszűí bodrok szabadűltak ki a hajtűű k aloí l, amelyek laí gyan a haí taí ra omlottak. Farkasoü loű űí gy
joü tt eleí , hogy azt hitte, Loretta oű hozzaí joü tt vissza. Most raí joü tt, hogy csak azeí rt tette meg ezt az űtat, hogy
a segíítseí geí t keí rje, eí s egyaí ltalaí n nem szaí ndeí kozik itt maradni mellette. UÁ gy eí rezte magaí t, mint egy bo -
lond fiatal fiűí : megalaí zottan eí s meí rgesen. De nem annyira meí rgesen, hogy teí rden aí llva akarja laí tni a
laí nyt.
Ez volt az elsoű alkalom, amikor tanűí ja volt annak, hogy Loretta feladja a bűü szkeseí geí t. Ez eleí g volt ah-
hoz, hogy tűdja, milyen meí lyseí gesen szereti azt a gyermeket, akit elveszíített. Azt hittem, a barátom
vagy. Ezek a szavak meí lyen beleí hasíítottak. Talaí n megtisztelteteí snek kellene eí reznie ezt. Hosszűí űtat
tett meg a laí ny az oű foü ldjeí re, eí leteí t eí s az aí ltala oly nagyon szeretett gyermek eí leteí t raí bíízva.
– AÁ llj fel, Keí k Szem! – mondta kedvesen.

Loretta haí trahajtotta a fejeí t. Koü nnyek csillogtak az orcaí jaí n.
– Baí rmit megteszek, Farkasoü loű . Teí rden aí llva szolgaí llak. OÖ roü kre a hűű seí ges rabszolgaí d leszek. Megcsoí -
kolom a foü ldet, amelyen jaí rsz, vagy baí rmit.
Farkasoü loű elvette kezeí t a laí ny kezeí boű l, megragadta a vaí llaí t, eí s laí bra aí llíította.
– A boü leí nykoü ntoü soü mben szeretneí lek laí tni, nem a foü ldet csoí kolgatva.
A laí ny szeme elsoü teí tedett.
– Baí rmit megteszek.
Farkasoü loű eí pp meg akarta mondani neki, hogy nincs szűü kseí g arra, hogy koü nyoü roü gjoü n, mert megkere-
si Amyt, de a laí ny űtolsoí szava megaí llíította. Nem volt bűta feí rfi. Loretta saí padt arcaí t fűü rkeí szte.
– Az asszonyod leszek. Ezt akarod, űgye? Veled maradok. A sajaí t doü nteí semboű l. Ha megtalaí lod Amyt,
eí s elhozod hozzaí m. Megíígeí rem, Farkasoü loű .
A laí ny keí tseí gbeeseí seí toű l Farkasoü loű elszeí gyellte magaí t. Azeí rt joü tt, hogy a segíítseí geí t keí rje, nem űtasíít -
hatja el. Semmilyen jűtalomra nem volt szűü kseí ge ahhoz, hogy megkeresse a kishűí gaí t. De akarta ezt a
noű t. OŐ pedig itt volt, eí s felajaí nlotta magaí t.
Pillantaí sa az orcaí jaí n leí voű halvaí ny horzsolaí son idoű zoü tt. Ha visszakűü ldeneí a mostohaapjaí hoz, vajon
meí g haí ny seí rűü leí st szerezne?
– Hazűgsaí got csinaí lsz a szavaidboí l, Keí k Szem.
– Ezűí ttal nem. Eskűü szoü m, Farkasoü loű . Isten eloű tt eskűü szoü m, hogy az asszonyod leszek. Baí rmit megte -
szek Amyeí rt.
Az indiaí n megfogta Loretta aí llaí t.
– Isten eloű tt íígeí red? Velem haí lsz a boü leí nykoü ntoü soü mben?
Loretta becsűkta a szemeí t. Torkaí n akadtak a szavak. Felaí ldozta az oü nbecsűü leí seí t. A sajaí t emberei
megvetneí k, ha ezt megtűdnaí k. De milyen maí s vaí lasztaí sa volt?
– Igen, veled fogok haí lni.
– Beleí m fogsz laí tni, amikor beszeí lsz.
Loretta felemelte a szempillaí it. A feí rfi szemei olyan izzaí ssal eí gtek, amilyet meí g sosem laí tott.
– Veled fogok haí lni, eskűü szoü m Istennek.
– Nem harcolod meg a nagy harcot, ha hozzaí d eí rek?
– Nem.
– EÁ s fogsz enni? Mellettem maradsz? OÖ roü kkoü n-oü roü kkeí ?
– Igen.
Farkasoü loű , visszaemleí kezve arra, milyen eí des ííze volt a laí ny ajkaí nak, veí gigsimíította Loretta szaí jaí t a
nagyűjjaí val. Lassűí mosolyra hűí zoí dott a soü teí t arca.
– Kijelented majd Isten eloű tt?
Loretta hűnyorgott, eí s a feí rfi szemeí be neí zett.
– Eskűü szoü m Isten eloű tt: fogok enni, eí s veled maradok mindoü roü kkoü n-oü roü kkeí .
– Nem harcolod meg a nagy harcot?
– Nem. Nem fogok harcolni.
Farkasoü loű egyik karjaí t a laí ny dereka koü reí csűí sztatta, eí s magaí hoz hűí zta Lorettaí t.
– OÁ , Keí k Szem, joí űü zletet koü toü tt ez a komancs.
– Elmeí sz megkeresni?
– Megkeresem, eí s idehozom neked, joí ?
Loretta eí szre sem vette, hogy visszatartotta a leí legzeteí t. Sietve kifűí jta a levegoű t. Annyira megkoü ny-
nyebbűü lt, hogy elgyengűü lt. Farkasoü loű lehajtotta a fejeí t, eí s arcaí t a laí ny hajaí hoz nyomta. Loretta a koü vet -
kezoű pillanatban a nyakaí n eí rezte a feí rfi szaí jaí t. Kezeí t pedig a haí tsoí jaí n. Farkasoü loű t zavarta a magas nyak -
vonal eí s a boű szoknya, ezeí rt belemarkolt a rűhaí ba.
– Ennyi anyag! Hol vagy, Keí k Szem?
Elkezdte felemelni a szoknyaí t. Loretta haí tranyűí lt, eí s megfogta a kezeí t.
– Mi… mit csinaí lsz?
Farkasoü loű felemelte a fejeí t, szemeí ben hűncűtsaí g csillogott.
– Keresem az asszonyomat. Ott vagy valahol.

– Meí g nem vagyok az asszonyod. Nem szeí gyelled magad? Feí nyes nappal van. Az emberek meglaí that-
jaí k.
– Laí tni fogjaí k, hogy az asszonyom vagy.
– Laí tni fogjaí k az alsoí szoknyaí mat. Azt fogjaí k laí tni.
Az indiaí n elengedte a szoknyaí t, eí s veí gigsimíította kezeí vel a laí ny haí taí t.
– Legalaí bb csontok nincsenek. Ez joí .
Loretta arca laí ngba borűlt, amikor raí joü tt, hogy Farkasoü loű a fűű zoű baí lnacsontjaira űtal. Egy tisztesseí -
ges feí rfi nem beszeí l ilyenekroű l.
– Meí g nem hoztad el Amyt – emleí keztette. – A megaí llapodaí sűnk egeí szen addig nem leí p eí letbe.
– Megmondtam. Elhozom.
– Amy az elsoű .
Mieloű tt raí joü tt volna, Farkasoü loű mire keí szűü l, a feí rfi felkapta, eí s feltette a loí ra, majd felűgrott moü geí .
Egyik karjaí t a dereka koü reí fonta, lehajtotta fejeí t eí s azt mondta:
– Ez a komancs biztosan gyorsan megtalaí lja a laí nyt.

Tizenhatodik fejezet
Sokrűhaí s Asszony karjaí ban fegyverekkel eí pp akkor sietett ki Farkasoü loű kűnyhoí jaí boí l, amikor Farkas-
oü loű megaí llíította Baraí tot a bejaí rat eloű tt. Feketerigoí a nagyanyja moü goü tt cammogott, eí s egy kidűzzadt er -
szeí nyt raí ngatott. Loretta meglepetten neí zett a Sokrűhaí s Asszony kezeí ben leí voű taí rgyakra. Harci baltaí k,
daí rdaí k, keí sek. Pillantaí sa az erszeí nyre vaí ndorolt, amelyet Feketerigoí cipelt moü goü tte. Egy darab karton-
anyag kűkűcskaí lt ki a hajtoí ka aloí l.
UÁ gy tűű nt, hogy az asszony eí s a gyermek zavarban vannak. Loretta eí rezte, hogy Farkasoü loű teste meg -
feszűü l. Mondott valamit az anyjaí nak, majd leszaí llt a loí roí l. Az asszony megfordűlt, eí s maga eloű tt hesse-
getve Feketerigoí t visszament a feí rfi kűnyhoí jaí ba. Farkasoü loű szaí ja mogorva vigyorra hűí zoí dott, ahogy le -
emelte Lorettaí t a nyeregboű l.
Loretta szorongva kerűü lte meg Farkasoü loű harci pajzsaí t, amely egy haí romlaí bűí aí llvaí nyon aí llt a kűnyhoí
bejaí rataí naí l. Az volt az eí rzeí se, hogy a feí rfi anyja bizonyos taí rgyakat megproí baí l eltűü ntetni a kűnyhoí boí l,
mieloű tt oű megeí rkezik. Amikor aí tleí pte a kűü szoü boü t, egy percbe telt, mire a szeme megszokta a soü teí tseí get.
Sokrűhaí s Asszony eí s Feketerigoí a szoba egyik oldalaí n aí llt, arcűkon bűű ntűdat űü lt. Moü goü ttűü k Loretta
egy magas rűdat laí tott, amely tele volt skalpokkal eí s tollakkal. A teí rdei majdnem oü sszecsűklottak. Haí t-
raneí zett Farkasoü loű re, aki, elkerűü lve a tekinteteí t, elment mellette.
– Mea – űgatta.
Anyja eí s űnokahűí ga, bocsaí natkeí roű pillantaí sokat kűü ldve Loretta feleí , az ajtoí hoz igyekeztek. Miűtaí n
kimentek, Loretta koü zelebb leí pett a skalptartoí rűí dhoz… Morbid bűű voü let vonzotta hozzaí . Tűí l sok skalp
volt a rűí don ahhoz, hogy meg tűdja szaí molni oű ket. Meg sem proí baí lta. Egy darab is eí pp eleí g szoü rnyűű lett
volna. Loretta veí gigmeí rte a fegyverkeí szletet, amelyet az indiaí n anyja megproí baí lt elrejteni.
Az erszeí nyben minden bizonnyal emleí ktaí rgyak voltak, amelyeket Farkasoü loű az aí ldozataitoí l gyűű jtoü tt.
– Anyaí m szeretett volna megkíímeí lni teí ged a szomorűí saí gtoí l – mondta Farkasoü loű rekedt hangon. – Fi-
gyelmezteteí s neí lkűü l joü tteí l.
Loretta visszaemleí kezett arra az eí jszakaí ra, amikor Rachel neí ni meglaí togatta oű t a galeí riaí n. Loretta
akkor megveí dte Farkasoü loű t. Micsoda bolond volt!
– Mieí rt rejtetted el ezeket a dolgokat eloű lem, Farkasoü loű ?
Az indiaí n melleí leí pett, megragadta a skalptartoí rűdat, eí s kiraí ntotta a veí geí t a foü ldboű l. Loretta tűdta,
hogy el akarja taí volíítani a veí res zsaí kmaí nyt a kűnyhoí boí l. Megragadta a csűkloí jaí t.
– Keí rlek, ne! Ha elviszed, az eí ppolyan hazűgsaí g, mint ha igaztalan szavakat mondasz.
Az indiaí n soü teí t szemmel meí lyen a laí ny szemeí be neí zett.
– Keí k Szem…
Loretta elengedte a feí rfi csűkloí jaí t, a derekaí ra tette a kezeí t, eí s elfordűlt. Undorodott a feí rfi hangjaí boí l
eí rzoű doű aggoí daí stoí l, eí s annyira faí radt volt, hogy majdnem oü sszeesett ott, ahol aí llt. EÁ des istenem, mit
tett? Farkasoü loű teí nyleg egy aí llat, ahogy Rachel neí ni mondta. Ennyi skalp! Haí ny embert csonkíított meg?
EÁ s oű rohanva joü tt, hogy a segíítseí geí t keí rje.
– Megkeresed Amyt? Ez nem volt hazűgsaí g, űgye?
A feí rfi olyan eroű vel dűgta vissza a rűdat a foü ldbe, hogy az aí llatboű r falak beleremegtek. Loretta be -
csűkta a szemeí t. Amy. Vigyaí znia kell a nyelveí re, nyűgodtnak kell maradnia.
– Megharcolom a nagy harcot az embereimeí rt. Erroű l sosem hazűdtam. Anyaí m rejtette el ezeket, hogy
ne okozzanak neked faí jdalmat.
Loretta szeretett volna nekirontani. Farkasoü loű elrejtette eloű le a gonosz oldalaí t, eí s űí gy adta eloű magaí t,
mintha gyengeí d feí rfi lenne. Sikerűü lt. Heí teí vnyi csoü ndet toü rt meg miatta. EÁ s jobban bíízott benne, mint
ahogy valaha is lehetseí gesnek hitte.
– Szaí míít, hogy mit gondolok?
– Igen. – A feí rfi koü rbement, hogy szemtoű l szembe aí lljon vele. Karjaí t oü sszefonta a mellkasa eloű tt, eí s
azt mondta: – A gondolataid nem tűdjaí k megvaí ltoztatni az arcomat, de…

Loretta koü zbevaí gott.
– Nem keí rlek arra, hogy megvaí ltozz, Farkasoü loű . Csak annyit keí rek, hogy hozd vissza Amyt.
– Visszahozom.
– Nekem semmi maí s nem szaí míít.
Az indiaí n tetoű toű l talpig veí gigmeí rte.
– A szííved hatalmas szeretetet eí rez iraí nta.
– Igen. Azok a szoü rnyűű emberek… OŐ csak egy kislaí ny. Maí r nyolc napja fogva tartjaí k. Semmi maí sra
nem tűdok gondolni. Amikor alszom, akkor is arroí l aí lmodom, mi toü rteí nhet vele, eí s hallom, ahogy en-
gem híív. Megproí baí lom megkeresni, de nem tűdom.
Az indiaí n, mint mindig, most is megteí vesztoű en gyengeí den megragadta Loretta aí llaí t.
– Ma eí jjel ezek neí lkűü l az aí lmok neí lkűü l fogsz alűdni. Megíígeí rtem, hogy megtalaí lom. Suvate, veí ge van.
Azzal elhagyta a kűnyhoí t.
Neí haí ny perc műí lva visszateí rt. Miűtaí n felvett egy paí r szarvasboű r nadraí got, amelyet űí gy hűí zott magaí -
ra, hogy az aí gyeí kkoü toű je meí g mindig rajta volt, toü bbszoü r kiment a lovaí hoz, eí s oü sszegyűű jtoü tte a fegyvereit.
Amikor mindent magaí hoz vett, amire szűü kseí ge volt, leűü lt egy szoű rmeaí gyra, egy kis borotvaí lkozoí tűü kroü t
tett a teí rdeí re, eí s kifestette az arcaí t. Fekete grafittal rajzolta koü rbe a szemeí t, eí s haí rom karmazsinvoü roü s
csííkot festett az aí llaí ra.
Loretta az aí gy szeí leí n űü lve figyelte. Amikor a feí rfi veí gzett, raí pillantott. Most laí tta eloű szoü r Farkasoü loű t,
a gyilkost. Olyan vadnak tűű nt, hogy megrettentette; maí sreí szroű l viszont fűrcsa moí don megnyűgtatta.
Egy ilyen aí llatias, vadűl elszaí nt feí rfi meg fogja talaí lni eí s megmenti Amyt akkor is, amikor maí sok elbűk-
nak.
– Mit jelent a festeí s? – keí rdezte.
– Hogy ez a komancs haí borűí ba megy.
– Haí borűí ba? – sűttogta Loretta.
– Santos tűdni fogja a festeí kroű l, hogy haraggal joü ttem.
– Harc lesz? Akkor Amy megseí rűü lhet.
– A te EÁ j-midnek semmi baja nem lesz. – Felaí llt, eltette a festeí keit, eí s megtisztíította a kezeí t egy
anyagdarabbal. Szembefordűlt a laí nnyal, eí s azt mondta: – A testveí rem, Harcos, eí s a joí baraí tom, Fűü rge
Antilop melletted maradnak. Az eroű s karjűk a tieí d. – Intett neki, hogy aí lljon fel. – Most elviszlek Harcos-
hoz. Az oű kűnyhoí jaí ban fogsz alűdni. Semmi veszeí ly, joí ?
Amikor Loretta kileí pett a kűnyhoí boí l, aí toü lelte az indiaí n karjaí t
– A lovam. Hol van? Gondoskodnom kell roí la, eí s… eí s szűü kseí gem van a taí skaí mra is. – Feí lt, hogy anyja
feí sűű jeí t ellophatjaí k. – Olyan dolgok vannak benne, amik kellenek nekem.
Farkasoü loű nem aí llt meg.
– A joí baraí tod a mezoű n van. A taí skaí d pedig Magas Fűű Leaí nyaí naí l, a kűnyhoí jaí ban.
Loretta a falű szeí leí n egy csapat gyűü lekezoű feí rfit laí tott űtazaí sra felkeí szíített, szabadon hagyott lovak -
kal.
– Azok a feí rfiak veled mennek megkeresni Amyt?
– Igen. Sietnem kell. – Farkasoü loű lelassíított, ahogy Harcos kűnyhoí jaí nak koü zeleí be eí rtek. Az ajtoí eloű tt
megaí llt, eí s megragadta Loretta vaí llaí t, keí nyszeríítve, hogy raí neí zzen. – UÁ gy meí sz majd Harcos laí bnyomaí -
ban, ahogy egy asszony megy a feí rje mellett? Amííg űí jra nem vagyok melletted?
Loretta boí lintott, eí s reí műü lt pillantaí sokat kűü ldoü tt az aí rnyas kűnyhoí feleí . Koü rűü loü tte a falű emberei
mind tetteí k a magűk dolgaí t. Tűű z foü loü tt sűü loű hűí s illataí t eí rezte. A koü zelben egy csapat noű abbahagyta a
csacsogaí st, eí s felneí zett a keí ziműnkaí boí l, hogy szeműü gyre vegye Lorettaí t. Soü teí t szeműü k a rűhaí jaí n idoű -
zoü tt. Egy gyereksereg fűtott el mellettűü k, szaí jűk eleí tett kezűü k moü goü tt kűncogva eí s sűttogva. Kicsit taí vo -
labb egy nagyon oü reg feí rfi űü lt egy aí rnyas lűgas alatt, eí s rezzeneí stelen arccal fűü rkeí szte Lorettaí t.
– Harcos nem baí nja, hogy itt maradok? Mit szoí l majd a feleseí ge?
– OÖ rűü l neked. Ez rendben van. Nyűgodj meg, Keí k Szem! Anyaí m koü zel van. Joü n majd a kanalaí val. – Be -
vezette Lorettaí t az ajtoí n. – Harcos? A laí ny megeí rkezett.
Harcos tűű nt eloű az aí rnyeí kboí l. Boű re eí s haja olyan soü teí t volt, hogy Loretta egy pillanatra nem is ismer -
te fel a vonaí sait. Valamit evett, eí s mieloű tt megszoí lalt, az ennivaloí t a szaí jaí ba dűgta. Loretta megkoü nnyeb -
bűü lten laí tta, hogy nadraí got visel, eí s elmeí laí zott azon, vajon az oű eí rkezeí seí nek tiszteleteí re vette-e fel.

– A szíívem veled megy, tah-mah.
Farkasoü loű koü nnyed gyoü ngeí dseí ggel veí gigsimíította, majd elengedte Loretta karjaí t.
– Az enyeí m pedig itt marad. Nei meodro, megyek.
Loretta eí rezte, hogy Farkasoü loű elhűí zoí dik toű le. Az űtolsoí pillanatban meí g megfordűlt.
– Farkasoü loű …
A feí rfi megaí llt az ajtoí ban, eí s visszaneí zett.
– Minden rendben, Keí k Szem.
Loretta aí llatboű r sűhogaí saí t hallotta a haí ta moü gűü l, eí s tűdta, hogy Harcos koü zelebb leí pett. Olyan feszűü l -
ten, hogy a nyaka belefaí jdűlt, haí trapillantott, eí s laí tta, hogy a feí rfi eleí g koü zel aí ll ahhoz, hogy megeí rintse.
De nem tette meg. Hanem csak mosolygott, gyengeí d, megnyűgtatoí mosollyal. Loretta kintroű l hallotta,
ahogy Farkasoü loű lova elfűt a kűnyhoí mellett.
Harcos megkerűü lte Lorettaí t, hogy az ajtoí hoz leí pjen, eí s kiabaí lt valamit komancsűl. Paí r pillanat műí lva
egy karcsűí , laí gy szarvasboű r szoknyaí t eí s feí nyes gyoü ngyoü kkel kirakott aí llatboű r blűí zt viseloű fiatal noű osont
be a szobaí ba. Meghajtotta soü teí t fejeí t, eí s selymes hangon űü dvoü zoü lte Lorettaí t.
– Az asszonyom, Magas Fűű Leaí nya, meghíív teí ged a tűü zeí hez – fordíította Harcos. – Menj! EÁ n is joü voü k
hamarosan.
Loretta laí ba a foü ldbe gyoü kerezett. Rettegett attoí l, hogy Farkasoü loű neí lkűü l elhagyja Harcos kűnyhoí jaí t.
A noű mormolt valamit, eí s idegesen simíította veí gig az egyik hosszűí hajfonataí t. Karcsűí űjjai a fonatot oü s z-
szekoü toű hermelinboű r csííkon pihentek meg. Egy perccel keí soű bb megfogta Loretta kezeí t, eí s magaí val hűí z -
ta.
– Mea, menj! – biztatta Harcos. – Minden rendben.
Amikor Loretta kileí pett a kűnyhoí boí l, a napfeí ny elvakíította. Kezeí vel aí rnyeí kot vetett a szeme eleí , eí s
koü rbeneí zett. A komancsok itt sosem merteí k megkoü zelííteni, amikor Farkasoü loű mellette volt. De most
nem volt itt. Elment. Amikor űí gy doü ntoü tt, hogy idejoü n, ennyire nem gondolkodott eloű re. Egyedűü l lenni
egy barbaí rokkal teli falűban – ez toü bb volt, mint amire alkűdott. Az itteni noű k nem beszeí lnek angolűl,
íígy csak Harcossal tűd beszeí lni. Harcossal, aki skalpokat tart a lova kantaí rszaí raí n.
Magas Fűű Leaí nya megszoríította Loretta kezeí t, baí jos arcvonaí sai ellaí gyűltak, soü teí t szeme megtelt
egyűü tteí rzeí ssel.
– Keemah, yo-oh-hobt Papi. Toquet.
Loretta felismerte a szavakat. Keemah, gyere. Yo-oh-hobt papi, saí rga haj. Toquet, minden rendben.
Emleí kezeteí ben az „ellenseí g” szoí t keresve Loretta vaí laszolt:
– Feí lek. Az embereid nekem to-ho-ba-ka.
Leaí ny arcaí n kis goü droü cske keletkezett a mosolytoí l.
– Ka to-ho-ba-ka! – Megpaskolta Loretta vaí llaí t. – Hites.
Nem ellenseí g! Barát. Loretta visszamosolygott. Megnyűgodva koü vette az indiaí n noű t egy koü zeli kűny-
hoí hoz. Talaí n meí gsem volt teljesen egyedűü l. Sovaí ny vigasz volt, de Farkasoü loű visszateí reí seí ig ez volt min-
dene.
Farkasoü loű megaí llíította a lovaí t, eí s veí gigpaí sztaí zta a koü rűü loü tte elterűü loű koü nyoü rtelenűü l lapos, veí gtelenbe
nyűí loí foü ldet. Alacsony, aranyszíínűű fűű noű tt mindenfeleí , amerre ellaí tott. Otthon. Ezen a nyaí ron a vadaí szat
jobban ment keleten, de Farkasoü loű nek meí g íígy is hiaí nyzott a Staked Plains, foű leg a Palo Dűro Canyon
biztonsaí gos termeí szeti eroű dje. Itt a qűohadie-k űraltaí k a foü ldet, eí s mindenki, aki be merte tenni ide a
laí baí t, meí g a vad hispaí nok is, tartott toű lűü k. Farkasoü loű emberei soha nem voltak koü nnyelműű ek, amikor
arra keí nyszerűü ltek, hogy a tosi tivo telepűü leí sek koü zeleí ben űü ssenek taí bort.
Arreí bb csűí szott a csoű doü reí n, hogy haí trapillantson a vele tartoí harcosok csapataí ra. A lovak annyira faí -
radtak voltak, hogy loí gattaí k a fejűü ket. A feí rfiak lomhaí n mozogtak, kimerűü ltseí g nyomta a vaí llűkat. Far -
kasoü loű kegyetlen iramot diktaí lt az elműí lt napokban, eí s ez kezdett meglaí tszoí dni.
– Santos valahol itt van – mondta OÖ reg Embernek. – Friss a loí citrom, eí s ez a fűü ves terűü let soü teí tsaí rga
lett, ahogy letapostaí k. Itt legeltetteí k az aí llataikat.
– Akkor mieí rt aí llsz meg?

– Egy kicsit pihenűü nk.
Cha-na, Vaddisznoí , OÖ reg Ember melleí vezette a lovaí t. EÁ les, fűü rkeí szoű , soü teí t szemeí vel fűü rgeí n veí gig-
paí sztaí zta a foü ldet.
– Mieí rt aí llűnk meg most? Maí r majdnem a nyakűkban vagyűnk.
– Meí g egy eí jszaka maí r nem oszt, nem szoroz – vaí laszolt Farkasoü loű . – Ha baj van, jobb, ha kipihentek
vagyűnk.
OÖ reg Ember felhorkant.
– UÁ gy hajtottaí l, mint valami oű rűü lt, hogy ideeí rjűü nk, eí s most amiatt aggoí dsz, hogy kifaí rasztasz ben-
nűü nket? EÁ n nem feí lek neí haí ny hispaí ntoí l. Egyedűü l elbíírok tíízzel. Szerezzűü k meg a laí nyt! Majd pihenűü nk
űtaí na, joí ?
Farkasoü loű egy pillanatig a messzeseí gbe meredt. Loretta hangja megaí llaí s neí lkűü l sűttogott a fűü leí be.
Amikor alszom, akkor is arról álmodom, mi történhet vele, és hallom, ahogy engem hív. Megpróbálom
megkeresni, de nem tudom.
Nem tűdta biztosan, mieí rt lett ennyire fontos szaí maí ra, hogy megkeresse Amyt, eí s nem is akarta ele -
mezni az eí rzeí seit. Az volt a ceí lja, hogy koű be veí ssen egy alkűt egy noű vel, akit egyszer maí r megvaí saí rolt?
Mieí rt kell maí sodszor is fizetnie, hogy az oü veí legyen? Annyira fontos volt szaí maí ra a laí ny boldogsaí ga,
hogy hajlandoí volt kockaí ra tenni a sajaí t eí s a baraí tai eí leteí t, hogy elkergesse az aí rnyeí kot a szemeí roű l? A
keí rdeí sek megvaí laszolatlanok voltak. EÁ s aggasztoí ak.
EÁ pp eleí g rossz volt, hogy a baraí tai megneszelteí k a sietoű sseí geí t. Bizonyaí ra azt gondoljaí k roí la, boisa,
hogy ennyire megszaí llott lett egy tosi gyermek miatt.
– Mea-dro, menjűü nk! – mondta nyomateí kosan Vaddisznoí .
Farkasoü loű elszaí nta magaí t. Joí l doü ntoü tt, amikor megkeí rte ezeket a feí rfiakat, hogy joü jjenek vele. Nem-
csak hűű seí ges baraí tok voltak, de nem is keí rdeztek.
– Rendben, megyűü nk – egyezett bele. – De hazafeleí lassabbak leszűü nk.
Vaddisznoí oü sszehűí zta a szemeit.
– Lehet, hogy nem lesz raí lehetoű seí gűü nk. Lehet, hogy a saí rgahajűí rossz boű rben lesz azűtaí n, hogy en y-
nyi idoű t Santosszal toü lt.
Farkasoü loű gyomra csomoí ba raí ndűlt. Csak abban bíízott, hogy a gyermek meí g eí letben van.
A komancs csapat egy oí ra műí lva fellovagolt a dombra, amely Santos taí boraí ra neí zett le. A taí bor egy
foü ld alatti forraí s koü zeleí ben volt. A haí rom szaí llíítmaí nyozoí szekeí rtoű l, amelyek feí lkoü rben aí lltak a nyűgati
oldalon, nem laí tszott a lemenoű nap vakíítoí feí nye.
A hispaí nok a szűű koü s szaí műí aí rnyeí kban hevereí sztek. Bűű zűü k, amely keveredett a rothadoí antiloptetem
eí s a friss loí citrom szagaí val, szeí taí radt a levegoű ben. Termeí szetellenes nyűgalom szaí llta meg oű ket, amikor
eí szrevetteí k a komancsokat. Egyikoű jűü k aki az aí gyeí kaí t vakargatta, hirtelen, kezeí t az aí gyeí kaí n tartva meg -
merevedett. Egy maí sik, akinek a cigarettaí ja a szaí jaí ban volt, felkiaí ltott, eí s a kezeí vel legyezett, ahogy a
paraí zs megeí gette az űjjaí t. A hirtelen hangtoí l a toü bbiek mozgaí sba lendűü ltek. Felűgrottak, eí s hangjűk
messze szaí rnyalt a fűü ves terűü leten, ahogy a vezetoű jűü keí rt kiaí ltottak.
A harminc egyenes vaí llűí , koű kemeí ny arcűí komancs seí taí ra lassíította a lovaí t. Farkasoü loű a jobbjaí n aí lloí
harmadik szekeí rre szegezte tekinteteí t. Valami keí k eí s feheí r loí gott a haí tsoí kereí kroű l. Ahogy koü zelebb lo-
vagolt, laí tta, hogy a laí ny volt az: veí kony karja a kűü lloű khoü z volt koü toü zve, feje a mellkasaí ra loí gott. Keí k rű -
haí jaí boí l mindoü ssze a cafatos szoknyaí ja maradt meg. A feheí r villanaí s a boű re, eí s műszliningeí nek marad -
vaí nyai voltak.
Santos jobb karjaí t felemelve, tenyereí t eloű refordíítva seí taí lt eleí jűü k, hogy űü dvoü zoü lje oű ket. Farkasoü loű csil-
logoí szemmel, zord vonallaí szűű kűü lt szaí jjal indűlt feleí .
– Hi, hites – kiaí ltott Santos, eí s nagyűjjait a baraí tsaí g jelekeí nt oü sszefonta. Komancsűl folytatta: – Joí ,
hogy joü tteí l, baraí tom, El Lobo. Sok fegyverem eí s loű szerem van. EÁ s csecsebecseí k az asszonyaitoknak.
Farkasoü loű nem műtatta a baraí tsaí g jeleí t. Laí tta, hogy Santos szeme elkerekedik festett arca laí ttaí n.
– Nem kereskedni joü ttűü nk. Naí lad van a saí rgahajűí m hűí ga.
Santos fűü stoü s keí peí roű l eltűű nt a szíín.
– Az asszonyod hűí ga? Nem, nincs naí lam. EÁ n El Lobo joí baraí tja vagyok.

Farkasoü loű keze oü sszeszorűlt a kantaí rszaí ron. Olyan oű rűü ltseí g volt feldűü hoü dnie egy saí rgahajűí miatt,
hogy nem is eí rtette, hogy meg tűdnaí oü lni Santost. Azeí rt joü tt, hogy biztonsaí gban elvigye Amyt, eí s most
ezt kell eloű szoü r megtennie.
– EÁ rte joü ttem.
– Anyaí m síírjaí ra eskűü szoü m, El Lobo, fogalmam sem volt roí la. Ez szoü rnyűű .
Santos csodaí latosan jaí tszotta el a bűű nbaí natot. Ha nem lett volna annyira saí padt, Farkasoü loű talaí n hitt
is volna neki. Leűgrott a fekete lovaí roí l. Raí neí zett Vaddisznoí ra eí s OÖ reg Emberre. OŐ k tűdtaí k, hogy szaí míít
raí jűk abban, hogy fedezzeí k. A koü rűü lbelűü l hűí sz hispaí n a megfeleloű tiszteletet műtatta, eí s feí lreaí lltak, hogy
Farkasoü loű t a harmadik szekeí rhez engedjeí k. Az indiaí n mellkasa oü sszeszorűlt, ahogy eleí g koü zel eí rt ahhoz,
hogy tisztaí n laí ssa a laí nyt.
Düh. UÁ gy csapta meg, mint egy joí l iraí nyzott űü teí s a rekeszizmaí ra, eí s a leí legzete is elaí llt. OÖ koü lbe szoríí -
totta a kezeí t, eí s megbotlott, ahogy lenyelte az ordíítoí dűü hoü t, amely a torkaí boí l proí baí lt feltoü rni. Ez volt a
baí tor gyermek, aki egyetlen pűskaí val szembeszaí llt ellene? Veí kony feheí r karjaí t keí kesfekete foltok poü ty-
tyoü zteí k, ahol kegyetlen űjjak a hűí saí ba martak. A mellkasaí t csűpasszaí teí ve leteí pteí k az ingeí t, eí s koí cos
aranyszíínűű hajaí nak fűü ggoü nyeí n keresztűü l dűzzadtan eí s lila foltokkal telve kiemelkedett az aproí cska mel -
le. Cafatokban loí goí szoknyaí ja magasra felcsűí szott, eí s Farkasoü loű laí thatta, hogy belsoű combjaí nak tejfeheí r
boű reí re vastagon raí szaí radt a veí r eí s a sperma.
Farkasoü loű feí l teí rdre ereszkedett, mokaszinjaí nak nagyűjja majdnem megeí rintette a laí ny meztelen laí -
baí t. A felkavart porban laí tszoí dott, hogy maí s feí rfiak is teí rdeltek itt. Sokszor.
– EÁ j-mi? – A laí ny nem mozdűlt. Farkasoü loű megeí rintette Amy hajaí t, amely olyannyira hasonlíított az
asszonyaí eí hoz. – EÁ j-mi, eí bredj fel! Azeí rt joü ttem, hogy elvigyelek.
Olyan hirtelenseí ggel, hogy megijesztette az indiaí nt, a laí ny felkapta a fejeí t. Hatalmas szeme tele volt
reí műü lettel. Farkasoü loű , a joí zansaí got keresve, beleneí zett a keí k meí lyseí gbe. Semmit nem talaí lt. A laí ny raí -
pillantott, eí s elkezdett nyoü szoü roü gni, mikoü zben a koü teí llel kűü zdoü tt, ami a kereí khez kikoü tve tartotta. Mind -
keí t csűkloí jaí n egy oü t centimeí teres vaí gaí s eí ktelenkedett, amely a hűí saí t is laí ttatta. Nyilvaí nvaloí an nem ez
volt az elsoű alkalom, hogy egy feí rfit laí tott maga eloű tt feleí bredve.
– EÁ j-mi – sűttogta az indiaí n, eí s proí baí lta megnyűgtatni a laí nyt. – Toquet, minden rendben.
Elkezdte kikoü tni az egyik karjaí t, de megaí llíítottaí k a laí ny eí les, roü vid sikoltaí sai, amelyeket felszíínes zi -
haí laí s koü vetett. A szekeí r kerekeí hez hűí zoí dott, eí s sarkaí t a foü ldbe fűí rta, hogy megtartsa koü zoü ttűü k a taí vol -
saí got. Farkasoü loű ekkor joü tt raí , hogy a laí ny azt hitte, meg akarja oű t eroű szakolni vagy oü lni, vagy talaí n
mindkettoű t.
Farkasoü loű haí treí bb hűí zoí dott, eí s felemelte a kezeí t, hogy a laí ny laí ssa, nincs naí la fegyver. Amy vadűl
koü rbeneí zett, mintha segíítseí get keresne. Koü nnyek gyűű ltek a szemeí be. Amikor megint a feí rfira neí zett, az
arckifejezeí se a teljes keí tseí gbeeseí sroű l aí rűlkodott.
Farkasoü loű tovaí bbra is feltartotta a kezeí t.
– Lo-ret-ta kűü ldoü tt. Hogy megkeresselek. Lo-ret-ta, a noű veí red, aki szeret teí ged.
Egy pillanatra űí gy tűű nt, mintha a laí ny koü doü s szeme Farkasoü loű re oü sszpontosíítana.
– Loretta?
A feí rfi boí lintott.
– Neí zz raí m, joí ? Emleí kszel ennek a komancsnak az arcaí ra?
A laí ny meredten neí zett raí , eí s Farkasoü loű egy pillanatig azt remeí lte, talaí n bíízni fog benne. Nagyon las-
san nyűí jtotta ki a kezeí t, hogy kiszabadíítsa. Abban a pillanatban, hogy megmozdűlt, a laí ny paí nikba ;
esett, sikoltozni kezdett, eí s dobaí lta a fejeí t.
Farkasoü loű tűdta, hogy sietnie kell. Mineí l eloű bb elviszi a laí nyt, annaí l nagyobb biztonsaí gban lehet. A
sajaí t emberei nem fognak mozdűlni, de az ideges hispaí nok viselkedeí se maí r egy maí sik helyzet. Ha meg -
eí rzik, akaí r csak egy pillanatra is, hogy Farkasoü loű emberei megtorlaí sra keí szűü lnek e miatt az alaí valoí tett
miatt, feí lretehetnek minden eloű vigyaí zatossaí got, eí s loü voü ldoü zni kezdhetnek.
Eloű hűí zta a keí seí t, amivel meí g jobban megijesztette Amyt, eí s fűü rgeí n elvaí gta a laí ny csűkloí it kikoü toű koü -
teleket. A laí ny a foü ldre zűhant, eí s labdakeí nt oü sszegoü mboü lyoü doü tt: teí rdeí t a melleí hez szoríította, fejeí t ma-
gaí hoz hűí zta. Amikor Farkasoü loű megeí rintette, megraí ndűlt eí s nyoü szoü rgoü tt.
Farkasoü loű nek le kellett feszíítenie a laí ny teí rdeí t a mellkasaí roí l, hogy fel tűdja emelni. Amy nem ellen-
kezett, csak remegett, amikor az indiaí n a karjaí ba vette. A feje a feí rfi vaí llaí ra hajlott. Amikor Farkasoü loű le-

pillantott az aproí cska arcaí ra, oü sszeszorűlt a szííve. Toü keí letes maí sa volt Lorettaí nak. Ugyanolyan kicsi
arccsontok, eí s űgyanolyan eí rzeí keny szaí j. Ugyanaz a haj. Ugyanolyan szem, amely a nyaí ri eí gbolt egy da-
rabjaí t zaí rja magaí ba.
Farkasoü loű a lovaí hoz seí taí lt. Nem neí zett se jobbra, se balra, de pontosan tűdataí ban volt a koü rűü loü tte leí -
voű hispaí noknak. Amilyen gyengeí den csak tűdta, feltette Amyt a csoű doü r haí taí ra, majd felszaí llt moü geí . A
laí ny felsoí hajtott, eí s kezeí t a loí ra tette. Farkasoü loű a toű le telhetoű legnagyobb oí vatossaí ggal segíített neki ke-
resztbe űü lni, karjaí val megtaí masztva a kislaí ny haí taí t.
Santos megint hozzaí leí pett.
– El Lobo, a szavamat adom, hogy nem tűdtam, hogy ez a noű koü zel aí ll a szíívedhez. Kűü loü nben nem en -
gedtem volna meg nekik, hogy hozzaí eí rjenek.
– Noű ? – sziszegte Farkasoü loű .
Santos megraí ntotta a vaí llaí t, pillantaí sa idegesen cikaí zott.
– Nem oű az elsoű fiatal laí ny, akit betoü rnek. Te magad is megtetted ezt, sokszor.
– EÁ n feí rfiakkal harcolok.
Santos veí gigmeí rte a komancsok csapataí t, mieloű tt vaí laszolt volna.
– Ez nem igaz minden komancsra.
– Ez a komancs a sajaí t paí r laí bnyomaí t hagyja maga moü goü tt – mondta Farkasoü loű halkan. – Maí sok maí s
űí ton jaí rnak.
Figyelmeí t a laí nyra szegezve Santos angolra vaí ltott.
– Nem akartalak baí ntani, kis muchacha. – Majd Farkasoü loű feleí fordűlva hozzaí tette: – A joí baraí tod va-
gyok, El Lobo. Az igazat mondom.
Farkasoü loű űndorral horkantott fel, megfordíította a lovaí t, eí s elindűlt. Az emberei felsorakoztak moü -
goü tte, hogy haí tűlroí l veí djeí k. Amy Farkasoü loű oü leí ben űü lt oü sszekűporodva, karjaí t keresztbe fonta a mellka-
sa eloű tt, a szemeí t oü sszezaí rta, a fogai vacogtak. Farkasoü loű veí gigmeí rte a testeí t. Toü bb meí ly horzsolaí s volt a
laí baí n, amit ki kell majd tisztíítani. Remeí lte, hogy ez a legrosszabb, eí s a bensoű je nincs űí gy szeí tzűí zva,
ahogy Parti Fűű zeí volt.
Megíígeí rte az oű keí kszeműű jeí nek, hogy elviszi hozzaí a gyermeket. EÁ spedig eí lve.
Egy oí ra műí lva, amikor a komancsok megaí lltak eí s egy víízmosaí snaí l taí bort űü toü ttek, Farkasoü loű meí g min-
dig nem tűdta felderííteni Amy seí rűü leí seinek szaí maí t. Amikor megproí baí lta megeí rinteni a laí nyt, Amy oű r-
joü ngeni kezdett. Most, hogy az indiaí n a koü zeleí ben űü lt, oü sszekűporodva fekűü dt az oldalaí n, teí rdeí t felhűí zta
a mellkasaí hoz, karjaí val a fejeí t veí dte.
Emleí kek zűí dűltak Farkasoü loű re: amikor Amy egyedűü l kijoü tt, hogy szembeneí zzen egy sereg komancs-
csal, eí s a pűska, amit a vaí llaí hoz tartott, nagyobb volt naí la. Amy, aki harapott eí s rűí gott, amikor Fűü rge
Antilop a lovaí n űü lve megproí baí lta oű t a kezeí ben tartani. Komancs szíív. Az ilyen lelket neheí z megtoü rni.
Mennyi faí jdalmat kellett elszenvednie ahhoz, hogy ilyen aí llapotba kerűü ljoü n?
Farkasoü loű nem akart eroű vel gyoű zedelmeskedni felette. El kellene laí tnia a seí rűü leí seit, meí ghozzaí gyor -
san, de neí haí ny sebe meí lyen a hűí saí ba vaí gott. Gyengeí dseí gre lenne szűü kseí ge. Meí ghozzaí egy noű kezeí toű l.
Csakhogy semmilyen noű nem volt toü bb mint szaí z kilomeí teren belűü l.
Farkasoü loű odakiaí ltott OÖ reg Embernek, eí s megkeí rte, hogy a toü bbiekkel egyűü tt hűí zoí djon kicsit haí t -
reí bb, hogy Amy keveí sbeí feí ljen. Neí haí ny perc műí lva, amikor minden elcsoü ndesedett koü rűü loü ttűü k, Farkas-
oü loű keresztbe tette a bokaí it, eí s leűü lt a laí ny melleí .
Nagyon gyengeí den megfogta a vaí llaí t. Amy elhűí zoí dott, eí s zokogni kezdett. Az indiaí n, tűdva, hogy
eloű bb vagy űtoí bb a laí ny elfogadja majd az eí rinteí seí t, rajta hagyta a kezeí t. Meg kell tűdnia, mennyire ko -
molyak a sebei. A laí ny sííraí sa Parti Fűű zre emleí keztette, eí s olyan dolgokat jűttatott eszeí be, amelyeket
jobb lett volna maí r teljesen elfelejteni. Az egyik emleí k, amely minden maí snaí l eroű sebben elevenedett fel
arroí l a taí voli eí jszakaí roí l, haldokloí feleseí geí nek rettegeí se volt. Parti Fűű z, szorongva az oű ket koü rűü lvevoű soü -
teí tseí g miatt, belekapaszkodott Farkasoü loű be, eí s paí ni feí lelem aí radt szeí t benne, ha baí rki maí s koü zeledett
feleí je.

Amynek nem volt kibe kapaszkodnia. Farkasoü loű szinte maga is eí rezte a laí ny feí lelmeí t. AÁ t kellene oü lel -
ni. De nincs ott senki, hogy ezt megtegye. Senki maí s, csak Farkasoü loű .
– EÁ j-mi – sűttogta.
A laí ny magaí ba roskadt, eí s megproí baí lta elkerűü lni a feí rfi eí rinteí seí t Farkasoü loű hosszanti iraí nyban veí -
gigsimíította a haí taí t. UÁ gy tűű nt szaí maí ra, mintha friss veí r lenne a cafatokra teí pett szoknyaí n. Megeí rintette,
hogy biztos legyen benne. Amikor az űjjbegyei nedvesen emelkedtek fel a rűhaí roí l, rettegeí s fűtott veí gig
rajta.
– EÁ j-mi? Megsebesűü lteí l. Műszaí j, hogy ez a komancs toü roű djoü n veled. Semmi baj nem lesz. IÁgeí rem ne-
ked.
Megfogta a szoknyaí t, eí s megproí baí lta felemelni. A laí ny sikoltozni kezdett, eí s aproí kis oü kleí vel oü ssze-
vissza csapkodott. Farkasoü loű visszaűü lt a sarkaí ra, eí s felemelte a kezeí t. A laí ny megproí baí lt odeí bb evickeí l -
ni a porban, hogy eltaí volodjon toű le, majd eloű regoü rnyedt a teí rdeí re, eí s tenyereí t az alhasaí hoz nyomta.
– Ne eí rintsen meg! Ne eí rintsen meg!
Farkasoü loű , hogy ne feí lemlíítse meg meí g jobban, felemelve tartotta a kezeí t.
– Sok seí rűü leí sed van – mondta halkan. – Ez a komancs a joí baraí tod. Segíítek neked.
Amy torkaí ban fennakadt a zokogaí s. Felemelte a fejeí t, eí s az indiaí nra szegezte víízkeí k szemeit faí jda-
lom tűü kroü zoű doü tt bennűü k. Farkasoü loű laí tta, hogy a laí ny arra vaí gyik, hogy higgyen neki. Aproí cska szaí ja le -
goü rbűü lt.
– B-baraí t?
Farkasoü loű elkezdte leengedni a karjaí t. A laí ny haí traí lt, eí s az arcaí t veí dte. Laí thatoí an attoí l feí lt, hogy a
feí rfi meg akarja űü tni.
– OÁ , EÁ j-mi, ne feí lj! Elviszlek Lo-ret-taí hoz, joí ? Ez joí .
– Hazűdik! Loretta otthon van. Nem kűü ldhette magaí t. Megproí baí l aí tverni.
– Ez a komancs nem hazűdik. Lo-ret-ta vaí r teí ged, az eí n falűmban. Eljoü tt hozzaí m. Tűdta, hogy ez a ko -
mancs meg tűd talaí lni. – Farkasoü loű az elmeí jeí ben kűtatott meí g valami űtaí n, ami meggyoű zhetneí Amyt ar -
roí l, hogy nem hazűdik. – Egy fekete taí skaí val joü tt, amiben az oű , Feheí r Szem fodrait hozta.
– Egy taí ska? – Remeí ny szoü koü tt Amy szemeí be. – A f-fekete taí skaí ja? Amit mama adott neki?
Farkasoü loű boí lintott.
– Huh, igen, egy fekete taí ska. A rűhaí ja keí k volt, kicsi kíígyoí kkal eí s roí zsaszíín mezei viraí gokkal. Sok
anyag, mi? Sok feheí r szoknya eí s teí rdnadraí g alatta.
– A keí k kartonrűhaí ja – sűttogta Amy.
– OÁ , igen? Kar-ton. A szemem ezt nem laí tta volna, ha nem joü tt volna el hozzaí m. Bizonyosan íígy toü r-
teí nt.
– A-akkor mieí rt aí lltűnk meg itt? Mieí rt nem visz hozzaí ?
– Mert sok seí rűü leí sed van.
Amy feszűü lten eí s menekűü leí sre keí szen figyelte, ahogy az indiaí n lassan a teí rdeí re engedte a kezeí t.
– Neí zz raí m! Hazűdik a szemem?
Amy Farkasoü loű pillantaí saí t fűü rkeí szte. Farkasoü loű inkaí bb nem mozdűlt, meí g levegoű t sem vett.
– Mieí rt keí rneí Loretta magától, hogy keressen meg engem? – Remegoű kezeí t a homloka eleí tette. –
Maga indiaí n.
Erre a keí rdeí sre Farkasoü loű sem tűdott vaí laszolni. Egyik kezeí t nagyon lassan, oí vatosan vaí llmagassaí g-
ba emelte.
– Laí tta az eí n Feketerigoí mat, egy kislaí nyt. A te Lo-ret-taí d tűdja, hogy ez a komancs megeí rti a szííveí -
ben leí voű faí jdalmat amiatt, hogy az oű EÁ j-mi-je eltűű nt. Megbíízott ebben a komancsban, hogy megkeres teí -
ged, eí s megkűü zdi a nagy harcot azeí rt, hogy visszavigyen teí ged hozzaí .
– Van egy kislaí nya? EÁ s teí nyleg Loretta kűü ldte magaí t?
Annyira keí tkedoű nek tűű nt, hogy Farkasoü loű majdnem elmosolyodott.
– Itt vagyok, nem? Nagyon hosszűí űtat tettem meg. Ha ez a komancs baí rkit aí t akarna verni, azt a fa -
lűja koü zeleí ben tenneí .
A laí ny szemei elhomaí lyosodtak egy pillanatra, majd kitisztűltak. Az indiaí n laí tta, hogy kezd hinni
neki. Ekkor leí peí sek zajaí ra lettek figyelmesek. Farkasoü loű haí traneí zett, eí s OÖ reg Embert laí tta koü zeledni.
Gyoü trelmes sikoly toü rt fel Amy torkaí boí l.

– K-kűü ldje el! – visíította. – Kűü ldje el!
OÖ reg Ember leí peí s koü zben megaí llt. Felemelt egy vizeskűlacsot.
– Vizet hoz.
A laí ny arca elfeheí redett.
– Nem, nem! Kűü ldje el! N-nem akarom, hogy itt legyen!
Farkasoü loű felaí llt, hogy odamenjen a kűlacseí rt. Abban a pillanatban, hogy Amy meglaí tta, hogy meg-
mozdűl, felkiaí ltott, eí s raí űgrott.
– Ne! Ne hagyjon itt vele! Keí rem, ne!
Farkasoü loű t felkeí szűü letlenűü l eí rte a taí madaí s, eí s majdnem elvesztette az egyensűí lyaí t, amikor a laí ny kis
teste a mellkasaí hoz csapoí dott. Ahogy veí zna karjait a feí rfi nyaka koü reí szoríította, majdnem elaí llt az indi-
aí n leí legzete. Csűpasz, izzadsaí ggal boríított hűí sa űí gy ragadt a feí rfieí ra, mint egy pioí ca. Farkasoü loű egy pil -
lanatig nem tűdta, mit tegyen. Majd eí rezte, ahogy a feí lelem borzongaí sa veí gigszalad a laí nyon, eí s oü sztoü -
noü sen Amy koü reí fonta a karjaí t. A teste semmivel nem tűű nt szeí lesebbnek, mint Feketerigoí eí . Farkasoü loű
szííve oü sszefacsarodott a keí tseí gbeesett oü leleí stoű l, amellyel a laí ny belekapaszkodott.
– Ne hagyja! Keí rem, ne hagyja, hogy baí ntson!
– Nem, nem, nem hagyom. Biztonsaí gban vagy, EÁ j-mi. Biztonsaí gban vagy. – Koü nnyedeí n veí gigsimíította
a laí ny haí taí t, oí vatosan, nehogy faí jdalmat okozzon.
Amy elernyedt, eí s elkezdett síírni. Farkasoü loű az oü leí be hűí zta. Nem ellenkezett. Farkasoü loű azt gondolta,
talaí n tűí lsaí gosan feí l. Hatalmas, rettegeí ssel teli szemeit nem vette le a feí rfi szemeiroű l, arca olyan saí padt
volt, mintha minden veí r kiszaí llt volna beloű le.
– OÁ , EÁ j-mi – sűttogta.
– Ne hagyja, hogy baí ntson, keí rem, ne hagyja, hogy baí ntson! Joí leszek! Joí ! Mindent megteszek, amit
mond. Ne hagyja, hogy baí ntson!
– Senki nem fog baí ntani. IÁgeí rem neked. Senki. – Finoman, oí vatosan a mellkasaí hoz hűí zta a laí nyt. –
Toquet, aproí saí g. Ne feí lj! Minden rendben lesz.
Ahogy karjaí t szorosabbra fonta koü rűü loü tte, Amy megremegett. Farkasoü loű , tűdva, hogy OÖ reg Ember a
koü zelben aí llva figyeli oű ket, koü zelebb hajtotta a fejeí t Amyeí hez, eí s sűttogni kezdett. Koü zben űí gy ringatta,
ahogy Feketerigoí t ringatnaí . A laí ny eloű szoü r mereven fekűü dt. AÁ m ahogy az indiaí n nem hagyta abba,
megint zokogni kezdett, eí s Farkasoü loű tűdta, hogy megnyerte a csataí t.
Koü zelebb hűí zta magaí hoz, hogy a laí ny feje keí nyelmesebben pihenhessen a vaí llaí n. Ringatni kezdte,
megsimogatta a hajaí t, eí s tovaí bb sűttogott neki. Nem tűdta pontosan, mit mond, eí s azt sem, tosi tivo
nyelven vagy komancsűl beszeí l-e hozzaí . A szavak nem szaí míítottak. Az űü zenetet a hangja eí s a kezei koü z -
vetíítetteí k.
Nem volt biztos benne, mikor toü rteí nt, de Amy egy ponton megfordűlt, eí s veí kony karjaí val megint aí t -
fogta a nyakaí t. Koü zelebb hűí zoí dott hozzaí , arcaí t a feí rfi vaí llaí nak űü regeí be temette. Zokogaí saí nak ereje Far-
kasoü loű testeí n is veí gigremegett. Farkasoü loű eí rtette a jeleket. Amikor a kislaí ny szorosabban oü lelte a nya -
kaí t, oű is íígy tett karjaí val koü rűü loü tte.
Aggoí dott a szoknyaí jaí n laí thatoí veí r miatt. De addig, amííg el nem nyeri Amy bizalmaí t, keveí s remeí ny
volt arra, hogy felderíítse, honnan szivaí rog. Ezeí rt folytatta a ringataí st. Ahogy eí rezte a laí ny keskeny,
majdnem lapos melleí t a mellkasaí hoz nyomoí dni, elcsodaí lkozott azon, vajon mit tűdtak ezek a feí rfiak
tenni vele. Ez itt nem egy noű , hanem egy gyermek. Gyűű loü let forrongott a torkaí ban.
Odaintett OÖ reg Embernek, hogy hagyja a kűlacsot a lovaí n. Amikor Amy meghallotta a leí peí seit, oü ssze-
raí ndűlt, eí s meí g hevesebben kapaszkodott Farkasoü loű be.
– Ne hagyja, hogy elvigyenek! Ne! Keí rem, ne!
– Minden rendben. Nem visznek el, joí ? Itt vagyok. – Kezeí t veí gigfűttatta a laí ny hajaí ban. – Itt vagyok,
EÁ j-mi. Nagy eí s eroű s vagyok, mint egy boü leí ny. Rendben? Teljesen biztos, hogy biztonsaí gban vagy.
OÖ reg Ember olyan gyorsan ment el, ahogy joü tt. Farkasoü loű csak talaí lgatni tűdott, mit gondolhatnak a
toü bbiek. Hogy elveszíítette a komancs szííveí t. Hogy elfelejtette, hogyan halt meg a feleseí ge. Hogy boisa.
Ebben a pillanatban azonban ez egyaí ltalaí n nem szaí míított. Becsűkta a szemeí t, eí s csak a gyermekre gon-
dolt, akit a karjaí ban tartott, eí s arra a nagy ajaí ndeí kra, amellyel megajaí ndeí kozta oű t: a bizalmaí ra.
Nem tűdta pontosan, mennyi idoű telt el. A nap, beharangozva az alkonyatot, alaí bb merűü lt a laí toí hataí -
ron. OŐ pedig meí g mindig csak űü lt, eí s ringatta a laí nyt. Heí be-hoí ba, amikor kinyitotta a szemeí t, laí tta soü teí t

karjaí nak eí s a laí ny feheí r hűí saí nak ellenteí teí t, eí s a gyermek hajaí nak csillogaí saí t. Egy Feheí r Szem. EÁ s ez
maí r egyaí ltalaí n nem tűű nt fontosnak.
A gyorsan lemerűü loű nap veí gűü l arra keí nyszeríítette Farkasoü loű t, hogy felaí lljon. Gondoskodnia kell Amy-
roű l, amííg meí g van eleí g napfeí ny.
– EÁ j-mi – mondta kedvesen –, veí rzel. Gondoskodnom kell a sebeidroű l. Lo-ret-ta szoü rnyen meí rges lesz
raí m, ha nem gondoskodom roí lad.
A laí ny megmerevedett.
– V-van egy vaí gaí s a laí bamon.
– Megneí zem azt a vaí gaí st, joí ?
– Nem… Nem akarom.
– Műszaí j. Bííznod kell ebben a komancsban. Csak egy kicsit, joí ?
Amy megint remegni kezdett
– Nem! Nem engedem, hogy baí rki is megneí zzen! Soha toü bbeí !
Farkasoü loű egy pillanatig csoü ndben maradt, eí s gondolkodott.
– Neked adom a keí semet Ha aí t akarlak verni, megoü lhetsz.
Erre a javaslatra Amy felkapta a fejeí t. Keí tkedoű keí k szemeket meresztett az indiaí nra.
– Nem tenneí meg.
Farkasoü loű eloű hűí zta a keí seí t a tokjaí boí l, eí s a laí ny kis kezeí be nyomta a markolataí t. Amy meredten neí -
zett le a goü rbe pengeí re. Majd laí thatoí vonakodaí ssal, remegoű hangon mondta:
– Rendben, hagyom. De csak akkor, ha gyorsan csinaí lja.
Farkasoü loű felemelte az oü leí boű l, eí s letette a foü ldre maga eleí . Amy felkoü nyoü koü lt, eí s a keí st maga eloű tt tar -
totta, keí szen arra, hogy meglendíítse. Farkasoü loű elharapott egy mosolyt, beleneí zett a gyermek ijedt sze-
meibe, eí s megeí rintette a bal combjaí t.
– Itt?
Amy boí lintott. Az indiaí n eí rezte, ahogy remeg, eí s tűdta, mibe kerűü l szaí maí ra, hogy megengedje neki,
hogy felemelje a szoknyaí jaí t. A combja oldalaí n leí voű seb meí ly volt, eí s meí g mindig veí rzett. Farkasoü loű az
eí les vonalboí l meg tűdta aí llapíítani, hogy keí s okozta. Tomboloí dűü h kavarodott fel benne. Ugyanakkor
meg is koü nnyebbűü lt. Kezeí t a laí ny laí baí n tartva felpillantott raí .
– Belűü lroű l is veí rzel?
A laí ny arca laí ngvoü roü s lett eí s beleharapott az ajkaí ba. Farkasoü loű minden lovaí t eladta volna, amije csak
volt, csak hogy legyen itt egy noű .
– Csak az igazat szabad mondanod, joí ?
Amy szeme megtelt koü nnyekkel.
– Meghalok, űgye?
Farkasoü loű űí gy eí rezte magaí t, mintha egy loí gyomron rűí gta volna. Az eí vek visszapoü roü gtek, eí s feleleve -
nedett benne feleseí ge eí leteí nek űtolsoí napja.
– Ez a veí rzeí s belűü lroű l; ez eroű s?
Amy megraí zta a fejeí t, arca eltorzűlt.
– Eloű szoü r az volt. Most maí r csak nagyon pici. Meg fogok halni?
A feszűü ltseí g lassan enyhűü lt Farkasoü loű vaí llaí ban.
– Ka, nem. – Elengedte a laí nyt, eí s visszaeresztette a rűhaí jaí t. – Nem fogsz meghalni. – Angoltűdaí sa
cserbenhagyta. – Ez íígy műű koü dik tűdod? Egy kis veí r.
Elkezdett felaí llni.
– Ne! Keí rem, ne hagyjon itt!
– Csak víízeí rt megyek, eí s rűhaí eí rt. Hogy megtisztíítsam eí s bekoü ssem a sebet. – Fejeí vel a lova feleí bic-
centett. – Laí tni fogsz.
Amy felmeí rte a taí volsaí got, eí s egy biccenteí ssel beleegyezett.
Farkasoü loű megengedte neki, hogy magaí naí l tartsa a keí seí t, amííg bekoü toü zte a combseí rűü leí seí t. Amy
most, hogy elhitte, hogy meg tűdja veí deni magaí t, maí r nyűgodtabbnak tűű nt. Az indiaí n nem feí lt attoí l,
hogy megszűí rja, de ha meí gis megproí baí lnaí , tűdta, hogy meg tűdja aí llíítani, meí g mieloű tt valoí di kaí rt okoz-
hatna.

Amikor befejezte a tisztíítaí st eí s a koü toü zeí st, odaadta neki az egyik aí llatboű r ingeí t, hogy Amy eltakar -
hassa mezíítelenseí geí t. A laí ny haí laí san fogadta a felajaí nlaí st, de tűí l gyenge volt ahhoz, hogy segíítseí g neí l -
kűü l aí thűí zza a fejeí n a rűhadarabot. Attoí l is irtoí zott, hogy meg kell vaí lnia a keí stoű l. Farkasoü loű megint el -
nyomta a mosolyaí t, eí s azt javasolta, hogy Amy vegye aí t egyik kezeí boű l a maí sikba a fegyvert, amííg bele -
dűgjaí k aproí karjaí t az ing űjjaí ba.
Amikor veí geztek, fekvoű helyet keí szíített neki egy mesqűite bokor alatt, majd leűü lt melleí . A gyermek
szeme azonnal lecsűkoí dott. Farkasoü loű keze űtaí n markolaí szott. Az indiaí n űjjait a laí ny űjjai koü reí fonta.
Ahogy leneí zett raí , Lorettaí ra gondolt.
Veí gűü l Amy kimerűü lt aí lomba szenderűü lt. Farkasoü loű , attoí l tartva, hogy megvaí ghatja magaí t a pengeeí les
keí ssel, amit meí g mindig a mellkasaí hoz szoríítva fogott, levette a tokot az oü veí roű l, eí s nagyon oí vatosan a
goü rbe pengeí re hűí zta.
Mieloű tt otthagyta a laí nyt, megbizonyosodott roí la, hogy meí lyen alszik. Amilyen csoü ndben csak tűdott
elment a lovaí eí rt, eí s kicsit taí volabbra vezette, hogy ellenoű rizze a felszereleí seí t. Kinyitott egy nyersboű r
taí skaí t, eloű hűí zta a tartaleí k keí seí t, eí s raí koü toü tte a tokjaí t az oü veí re. Majd felhűí rozta az ííjaí t, eí s ellenoű rizte a
fejszeí jeí nek eí leí t hogy eleí g eí les-e.
OÖ reg Ember tűű nt fel a homaí lyboí l.
– Mit csinaí lsz?
Farkasoü loű vaí lasz neí lkűü l folytatta a harcra valoí keí szűü loű deí st. OÖ reg Ember a kislaí ny feleí pillantott, majd
megsimogatta az aí llaí t.
– Visszameí sz? Veszeí lyes egy ember annyi ellen.
Farkasoü loű minden csomagot lehűí zott a lovaí roí l.
– Jobb, mint egy ilyen kislaí ny annyi ellen.
– Az eroű s karod az oü veí ?
– IÁgy kell tennem. – Farkasoü loű , elkerűü lve OÖ reg Ember pillantaí saí t, elszaí nta magaí t. Mindketten ismer-
teí k az ilyen kijelenteí s eí rteí keí t. Farkasoü loű azt kíívaí nta, baí rcsak meg tűdnaí magyaraí zni, de a szaí ndeí kai
nem voltak egyeí rtelműű en meghataí rozottak, meí g sajaí t maga szaí maí ra sem. – Santos ellopta a laí ny becsűü -
leteí t. Valakinek vissza kell mennie, eí s vissza kell szereznie.
– Veled megyek.
– Nem. Ha elbűkom, el kell vinned oű t Harcoshoz eí s Lo-ret-taí hoz.
OÖ reg Ember felsoí hajtott, majd boí lintott.
– Vedd űí gy, hogy el van inteí zve, baraí tom!
Azzal OÖ reg Ember elballagott, hogy csatlakozzon a toü bbiekhez. Farkasoü loű hangokat hallott, majd sie-
toű s leí pteket. Zord mosoly eí rintette meg az ajkaí t, amikor felneí zett, eí s azt laí tta, hogy toü bb baraí tja loí ra
szaí ll, hogy vele menjen. Keí rdezeí s eí s keserűű vaí dak neí lkűü l. Ha oű egy saí rgahajűí miatt akar harcolni, haí t
mellette aí llnak.
Vaddisznoí lovagolt eleí , olyan eí lesen feí kezte le tarka lovaí t, hogy a loí feí lkoü ríívben felaí gaskodott.
– Akkor tehaí t harcolnűnk kell, űgye?
– EÁ n megyek.
– Akkor mi veled megyűü nk. – Vaddisznoí pillantaí saí t a mesqűite-bokor alatti oü sszegoü mboü lyoü doü tt kis
alakra szegezte. – Te is ezt tenneí d.
Farkasoü loű felszaí llt.
– Biztos, hogy joü nni akartok? Megeí rtem, ha nem.
– EÁ n veled vagyok. Szeretneí d valamelyikűü ket eí letben hagyni?
– Ez a komancs űgyanazt a koü nyoü rűü letet tanűí síítja feleí jűü k, amit oű k tanűí síítottak a laí ny feleí . – Farkas-
oü loű ajka elveí konyodott. – Senkit.
Amy meí g mindig alűdt, amikor haí rom oí raí val keí soű bb Farkasoü loű visszateí rt. Santos veí res skalpja loí gott
csoű doü reí nek kantaí rszaí raí roí l. Amy becsűü leteí t visszaszerezteí k… bosszűí val.
Tizenhetedik fejezet

Tűű z feí nye taí ncolt a tipiben, eí s aranyszíínűű csííkokat vetíített mindenfeleí a szobaí ban. Loretta az aí rnyeí k -
ban űü lt, csoü ndben fonta a hajaí t, a taí skaí ja nyitva volt mellette. Amikor veí gzett a hajaí val, haí taí t a boű rfal -
hoz taí masztotta, eí s pillantaí saí t a csapat indiaí nra szegezte, akik toü roü kűü leí sben űü ltek a tűű z koü rűü l, eí s vala -
milyen kockajaí teí kot jaí tszottak. A jaí teí ktaí blaí jűk egy pűha aí llatboű rdarab volt, amelyre neí gyzeteket festet -
tek. Minden szemeí lynek volt egy kavicsa, amely a toü bbiekeí toű l elteí roű szíínre volt festve.
Loretta nem tűdott eleí g sokaí ig oü sszpontosíítani a jaí teí kra ahhoz, hogy raí joü jjoü n a szabaí lyokra. Csak Voü -
roü s Boü leí nyre tűdott figyelni. A feí rfi csatlakozott Harcos csalaí djaí hoz erre az esteí re, eí s olyan joí kedvűű ,
gyengeí d oldalaí t műtatta, amelyet Loretta el sem tűdott hinni. Poí nilaí ny, Harcos keí teí ves aí rva űnokahűí ga
űí jra meg űí jra felmaí szott raí copfjaí t kapaszkodoí keí nt hasznaí lva, eí s addig szoríította a nyakaí t haí tűlroí l,
amííg az indiaí n arca el nem voü roü soü doü tt, eí s megcsiklandozta, amikor nem vett roí la tűdomaí st, hanem a jaí -
teí kra proí baí lt oü sszpontosíítani. Voü roü s Boü leí ny elviselte a kislaí ny bohoí ckodaí saí t, eí s keze mindig gyengeí d
volt, amikor kiszabadíította a hajaí t a gyermek kezeí boű l. Loretta alig tűdott hinni a szemeí nek.
Amikor Magas Fűű Laí nya felvette a kockaí kat, Voü roü s Boü leí ny mondott neki valamit. A noű boű l neveteí s
robbant ki, eí s oldalba boü kte a feí rfit. Voü roü s Boü leí ny hahotaí zott, megragadta a noű hajfonatait, eí s az aí lla
alatt csomoí t koü toü tt beloű le. A noű gyoü nyoü rűű szemeí t forgatva megraí zta a kockaí kat, eí s lendűü letes mozdűlat -
tal eldobta oű ket. Voü roü s Boü leí ny eloű rehajolt, hogy megneí zze, mit dobott, majd a csűkloí jaí val raí csapott a
homlokaí ra.
A jaí teí knak veí ge lett, eí s Magas Fűű Leaí nya nyilvaí nvaloí an megverte a feí rfiakat. Arcaí n oü neleí gűü lt kifeje -
zeí ssel kibontotta a hajaí t, eí s haí trasoü poü rte a vaí lla moü geí . A mozdűlat Amyre emleí keztette Lorettaí t, de
mostanaí ban mindennel íígy volt. Ahogy neí zte ezt a csalaí di esemeí nyt, az egyetlen kűü loü nbseí g, amelyet fel
tűdott fedezni koü ztűü k eí s a feheí r emberek koü zoü tt, a rűhaí jűk eí s a nyelvűü k volt. Valoí jaí ban meí g boldogabb -
nak eí s eleí gedettebbnek is tűű ntek.
Voü roü s Boü leí ny felneí zett. Amikor pillantaí sa oü sszetalaí lkozott Lorettaí eí val, a mosolya elhalt. Leneí zett a
laí ny taí skaí jaí ra, eí s pillantaí saí t megragadta a tűű z feí nyeí ben csillogoí gyeí maí ntfeí sűű . Egy pillanatig baí műlta,
majd elfordíította a fejeí t, de nem eleí g gyorsan ahhoz, hogy Loretta ne vegye eí szre az űtaí latot, amelyet
iraí nta eí rzett. Loretta elszaí ntan, hogy nem vesz roí la tűdomaí st, becsűkta a taí skaí t. Farkasoü loű hamarosan
itt lesz Amyvel.
Leaí ny eltorzűlt aí rnyeí ka taí ncolt a falakon, ahogy felkelt a koü rboű l, eí s a konyhai eszkoü zei koü zoü tt kotoraí -
szott. A tűű zhoü z visszateí rve egy nagy űü stoü t helyezett az alacsony laí ngok foü loü tti aí llvaí nyra. Teknoű s koü vette,
arcaí n a vaí rakozaí s tűü ze eí gett. Miűtaí n beledobott egy adag zsíírt, az indiaí n asszony egy nyersboű r erszeí ny-
boű l valamit beleoü ntoü tt az űü stbe, majd raí csűkta a tetejeí t. Neí haí ny perc műí lva Loretta fűrcsa, pűkkanoí
hangokat hallott.
Pattogatott kűkorica. Amy kedvence. Az emleí kek faí jtak: egyűü tt űü lni az asztalnaí l olvasztott vajtoí l ma-
szatos ajkakkal, mikoü zben a neveteí s hangja műzsikakeí nt lebeg a levegoű ben. Loretta elfordíította az ar-
caí t, eí s elfojtotta a szemeí t megrohamozoí koü nnyeket. Nem csoda, hogy Teknoű s izgatott volt. Hisz minden
gyerek szereti a pattogatott kűkoricaí t. Loretta hamarosan az illatot is eí rezte. Baí rcsak Amy is itt lehetne
velűü k!
Harcos intett neki.
– Lo-ret-ta, gyere, joí ?
Loretta idegesen neí zett Voü roü s Boü leí nyre. Meglepeteí seí re a feí rfi koü zelebb hűí zoí dott Magas Fűű Leaí nyaí -
hoz, hogy helyet csinaí ljon neki. Feketerigoí aí tviharzott a szobaí n, eí s megragadta Loretta kezeí t.
– Keemah! – kiaí ltotta.
Loretta felaí llt, eí s hagyta, hogy a gyermek a koü rhoü z vezesse. Raí pillantott Voü roü s Boü leí nyre. A feí rfi el -
kapta a pillantaí st, eí s raí mosolygott. Lorettaí nak az a keí nyelmetlen eí rzeí se taí madt, hogy csak Harcos eí s
Magas Fűű Leaí nya kedveí eírt teszi ezt, eí s valami konkreí t oka van ennek a hirtelen fordűlatnak. OÁ , istenem!
Vajon Voü roü s Boü leí ny azt remeí lte, hogy Harcos esetleg magűkra hagyja oű ket?
– Ez a komancs nem fog megenni teí ged – mondta. – Leí gy nyűgodt!
Loretta nem tűdta mire veí lni az indiaí n kedvesseí geí t. Elrendezte a szoknyaí jaí t eí s leűü lt, majd kezeí t az
oü leí be tette. Harcos koü zel űü lt hozzaí , ezeí rt viszonylag biztonsaí gban eí rezte magaí t. Az elműí lt oü t napban

toü bbszoü r bizonyíította, hogy higgadt, kedves ember. Magas Fűű Leaí nya a maga kedves, csoü ndes moí djaí n
iraí nyíította a kűnyhoí t.
Loretta biztos volt benne, hogy ha Harcos ilyen koü zel van hozzaí , senki nem baí nthatja.
Miűtaí n a kűkorica elkeí szűü lt, Leaí ny levette az űü stoü t a tűű zroű l, eí s a koü r koü zepeí re tette. Amikor leűü gyes -
kedte roí la a tetoű t, az illat maga maí r annyira finom volt, hogy szinte enni lehetett. Amikor mindenki ki -
szolgaí lta magaí t, Loretta szeí gyenloű sen kimert egy kis mareí knyit, eí s proí baí lt nem gondolni Amyre, hogy
ne essen keí tseí gbe. Voü roü s Boü leí ny felhorkant, tenyereí vel meí retes taí lat formaí zva belemaí rtotta kezeí t a
vattaszerűű kűkoricaí ba. A koü vetkezoű pillanatban Loretta szoknyaí jaí ra oü ntoü tte a nagy halom kűkoricaí t,
ami szeí tszoí roí dott a laí ny oü leí ben.
– OÁ , istenem! EÁ n… – Loretta azt akarta mondani, hogy nem tűd ennyit enni, de elfojtotta a szavakat,
eí s mosolygott. Ezek az emberek nem ismerik Amyt. Nem vaí rhatja el toű lűü k, hogy megeí rtseí k a komor
hangűlataí t, vagy hogy egyaí ltalaí n toü roű djenek vele. – Koü szoü noü m.
Feketerigoí elcsent egy darab kűkoricaí t Loretta kűpacaí boí l, eí s mindenki nevetett. Nehogy leeloű zzeí k,
Poí nilaí ny, aki mindig mozgaí sban volt, odatotyogott, eí s oű is kiszolgaí lta magaí t
– Laí tod? Joí , hogy ilyen sok van neked – mondta Voü roü s Boü leí ny.
Hangja olyan kedvesen hangzott, hogy Loretta felneí zett. Sok sebhelye miatt neheí z volt az arckifeje-
zeí seí boű l olvasni. Szemeí nek csillogaí sa csak a tűű z feí nyeí nek tűü kroü zoű deí se volt? Keí nyelmetlen bizsergeí s fű-
tott veí gig Loretta gerinceí n. Elfordíította a fejeí t. Mindegy, milyen kedvesen viselkedett vele, soha nem fog
bíízni benne.
Fűü rge Antilop dűgta be a fejeí t az ajtoí lemezen, eí s Teknoű st szoí líította. Amikor megeí rezte a pattogatott
kűkorica illataí t, beljebb joü tt. Joí keí pűű arca mosolyra hűí zoí dott. Loretta oldalra doű lt, amikor a fiűí a ritka eí l -
vezet űtaí n nyűí lt. Baí r Farkasoü loű biztosíította arroí l, hogy Fűü rge Antilop eroű s karja az oü veí , Loretta nem laí t -
ta a fiatal fiűí t a Magas Fűű Leaí nyaí val valoí tartoí zkodaí sa alatt eleget ahhoz, hogy fesztelen legyen a taí rsa -
saí gaí ban.
Fűü rge Antilop inkaí bb mexikoí inak neí zett ki, mint komancsnak, eí s Loretta elgondolkodott, vajon nem
feí lveí r-e oű is, mint Farkasoü loű . Arcvonaí sai szinte tűí l toü keí letesek voltak egy feí rfihoz: egyenes, fejedelmi
orr, nagy, barna szem, eí s finoman rajzolt szaí j, amely toü keí letes íívet formaí lt. Nem mintha szaí míított volna
a veí rvonala. Baí rmilyen is a szaí rmazaí sa, elfogadott eí s kedvelt tagja volt a falűnak. Loretta űí gy tizenoü t,
talaí n tizenhat eí vesnek gondolta, de űí gy viselkedett, mint egy felnoű tt feí rfi: izomzata kidolgozott, testtar-
taí sa bűü szke volt. Ahogy Loretta elkeí pzelte, eí ppoly kegyetlen lehet a csataí ban, mint baí rki maí s.
Egy űí jabb adag pattogatott kűkoricaí t csenve Fűü rge Antilop valamit mondott Teknoű snek, eí s raí kacsin-
tott. Harcos kisfia aneí lkűü l, hogy engedeí lyt keí rt volna a szűü leitoű l, felűgrott, eí s kiment a maí sik fiűí űtaí n a
kűnyhoí boí l. Loretta űtaí nűk meredt, eí s azon meí laí zott, hova mehetnek ilyen keí soű esti oí raí n. UÁ gy tűű nt,
hogy Harcos eí s Magas Fűű Leaí nya nem toü roű dik velűü k. Loretta maí r raí joü tt, hogy a komancs gyerekek sok -
kal szabadabb gyeploű re vannak eresztve a feheí rekneí l: sajaí t elkeí pzeleí sűü k szerint joü nnek-mennek. Meí g
sosem laí tott olyat, hogy valamelyikűü ket megbűü ntetteí k, vagy csak leszidtaí k volna.
Feketerigoí ellopta Teknoű s helyeí t az apja mellett, odakűporodott melleí , eí s gűü gyoü goü tt neki. Harcos vi-
gyorgott, eí s bedűgott egy kis pattogatott kűkoricaí t a kislaí ny szaí jaí ba. Feketerigoí olyan hangot adott ki,
mint egy kis pűlykakakas, eí s koü zben az apja űjjait harapdaí lta. Poí nilaí ny, aki mindig versengett a figyele-
meí rt az idoű sebb laí nnyal, rikoltozott, eí s feleí jűü k viharzott. Ahogy elrohant Loretta mellett, elbotlott.
Voü roü s Boü leí ny hirtelen űtaí na nyűí lt, hogy elkapja, de nem volt eleí g gyors. A kislaí ny feldoű lt, eí s haí ttal a
tűű zre esett. Sikoltaí sa belehasíított a levegoű be.
– OÁ , Istenem! – A szoknyaí jaí ba beleakadt laí baival Loretta nem, tűdott idoű ben megmozdűlni.
Harcos proí baí lt kiszabadűlni a laí nya karjaí boí l. Leaí ny is felűgrott, de messze volt a kislaí nytoí l. Voü roü s
Boü leí ny volt hozzaí a legkoü zelebb, eí s oű is volt a leggyorsabb. Kikapta a gyermeket a laí ngokboí l, raí pillan-
tott az eí geí seire, eí s a kis testeí t maga eloű tt tartva a kűnyhoí ajtaja feleí rohant vele. Loretta, aki nem eí rtet -
te, mit kiaí ltott a feí rfi, nem tűdta, hova viszi Voü roü s Boü leí ny a gyermeket.
Harcos eí s Magas Fűű Leaí nya a feí rfi űtaí n rohant, Feketerigoí a nyoműkban iparkodott. Mire Loretta ki -
szabadíította a szoknyaí jaí t eí s fel tűdott aí llni, egyedűü l maradt a kűnyhoí ban. Poí nilaí ny sikíítaí sai hallatszot-
tak a taí volboí l, egyre halkabban. Nem mehetett űtaí nűk. Kíívűü laí lloí volt. Remegve baí műlt a tűű zre. Szegeí ny
Poí nilaí ny! Bűű ntűdat hasíított beleí , eí s űndorral raí ngatta meg ormoí tlan szoknyaí jaí t. Eszeí be jűtott, milyen

gyengeí den eí rintette meg Farkasoü loű a kisgyermeket, eí s milyen melegseí g aí radt a szemeí boű l, amikor raí neí -
zett.
Szeí tszoí roí dott pattogatott kűkoricaí val volt tele a foü ld Loretta laí bainaí l. Meí g mindig remegve a feí le-
lemtoű l eí s az aggoí daí stoí l legűggolt, hogy oü sszeszedje a szemetet, eí s a tűű zre dobja. Mire veí gzett, toü bb perc
is eltelt.
Ez volt az elsoű alkalom, hogy egyedűü l hagytaí k a falűban. Az elsoű haí rom napban Farkasoü loű volt koü rűü -
loü tte, az elműí lt oü tben pedig Magas Fűű Leaí nya volt vele. Loretta teí rdre zűhant, a laí ngokba baí műlt, eí s ha-
talműkba keríítetteí k a kinti zajok. A falűlakoí k, akik hallottaí k Poí nilaí ny kiaí ltaí sait, aggoí daí stoí l eí les hangon
beszeí lgettek.
Loretta becsűkta a szemeí t. Imaí dkozott a gyermekeí rt.
Az ajtoí lemez nyikorgott, ahogy valaki beleí pett. Loretta keí ptelen volt felneí zni. Valaki raí joü tt, hogy
egyedűü l van? Azeí rt joü ttek, hogy megkíínozzaí k? Vagy megoü ljeí k?
– Harcos eí s Leaí ny hamarosan itt lesznek. Le kell hűű teniűü k az eí geí seket Poí nilaí ny boű reí n, a folyoí ban.
Amikor keí szen vannak, elviszik Fűü ves Asszonyhoz gyoí gybalzsameí rt. Harcos ezeí rt kűü ldoü tt, hogy vigyaí z-
zak raí d. Fűü rge Antilop Teknoű ssel van valahol az eí jszakaí ban.
Loretta felkapta a fejeí t, eí s laí tta, hogy Voü roü s Boü leí ny leí pked feleí , nadraí gja eí s mokaszinja csoü poü g a ned -
vesseí gtoű l. Elkeí pzelte, ahogy gyengeí d keí zzel eí s nyűgtatoí szavakat sűttogva begaí zol a víízbe Poí -nilaí nnyal.
OÖ sszeszorűlt a torka. Feszeí lyezte, hogy nem gazemberkeí nt laí tja a feí rfit, hanem olyan emberkeí nt, aki
szeret, eí s akit viszontszeretnek. Keí tarcűí feí rfi: az egyik emberi, a maí sik torzszűü loü tt.
Voü roü s Boü leí ny lekűporodott a tűű z maí sik oldalaí n, pillantaí sa lassan veí gigmeí rte a laí nyt. Gűí nyos mosoly -
ra hűí zoí dott a szaí ja.
– Nem feí lsz. Nincs raí szűü kseí g, űgye?
Loretta kezeí vel belemarkolt a szoknyaí jaí ba.
– Azt hittem, űtaí l engem. Minek koü szoü nhetoű ez a hirtelen vaí ltozaí s?
A feí rfi szeí lesen mosolygott.
– Semmi vaí ltozaí s. Az űtaí latom eí g – a tűű zrakoí feleí biccentett –, mint a laí ngok. A szíívem oü rűü l. Az űno -
katestveí rem asszonya vagy. Megaí llapodtaí l vele. A testveí redeí rt csereí be? – Egyik szemoü ldoü keí t felhűí zta,
eí s űí gy neí zett Lorettaí ra, mint egy kegyetlen kisfiűí , aki eí pp egy bogarat dobott egy forroí serpenyoű be.
Lorettaí nak az a keí nyelmetlen eí rzeí se taí madt, hogy a feí rfi oü rűü l annak, hogy egyedűü l lehet vele. Hogy vaí r -
ta ezt a pillanatot, mint egy macska, amelyik maí r figyelte az egeret, hogy lecsapjon raí . – A dal hamaro-
san veí get eí r.
A kűkoricamagok, amelyeket Loretta a tűű zre dobott, ezt a pillanatot vaí lasztottaí k arra, hogy pattogni
kezdjenek. Loretta a vaí ratlan zajtoí l megijedt. Voü roü s Boü leí ny torz szaí ja elgoü rbűü lt.
Loretta rettegeí se a tetoű fokaí ra haí gott. Tűdta, hogy ez a feí rfi ceí lja: hogy elbaí tortalaníítsa oű t. Mieí rt
hagynaí , hogy sikerűü ljoü n neki?
– Farkasoü loű dalaí ra űtal, gondolom.
Voü roü s Boü leí ny meglepettnek tűű nt.
– Elmondta neked a szavakat?
– Nem. Milyen szavakat?
A feí rfi szeme felcsillant, eí s most Loretta tűdta, hogy ennek semmi koü ze a tűű zhoü z. A gonoszsaí g csillog
beloű le.
– Majd megtűdod a szavakat. Hamarosan. – Arckifejezeí se oü neleí gűü ltteí vaí lt. – Amikor az űnokatestveí -
rem visszateí r. Minden bizonnyal nem vagy tűí l okos, Saí rga Haj. De ez joí . A dalnak valoí ra kell vaí lnia.
– Ezt hogy eí rti?
A feí rfi leraí zta magaí roí l a keí rdeí st.
– Mondja el! – ragaszkodott hozzaí Loretta.
– Majd meglaí tod – mosolygott Voü roü s Boü leí ny, mintha valami bizalmas viccen műlatna. Hosszűí perce -
kig a tűű zbe baí műlt. – Amikor hazavitt teí ged a fahaí zadba, nem műtatta meg neked, hogyan kell vissza-
joü nni a laí bnyomait koü vetve? Nem jeloü lte meg a foü ldedet, hogy mindenki, aki arra jaí r, tűdja, hogy az oű
asszonya lakik ott?
– De igen. EÁ s?

Voü roü s Boü leí ny csak baí műlt Lorettaí ra, mintha arra vaí rna, hogy megeí rtse a ceí lzaí st. Amikor a laí ny csak
visszabaí műlt raí , hangosan felkacagott.
– Nem hagyta ott neked az egyik legjobb lovaí t? Nem adta oda a medaí ljaí t, hogy asszonyakeí nt jeloü ljoü n
meg vele?
Borzongaí s aí radt veí gig Loretta gerinceí n.
– De.
– EÁ s nem sokkal az űtaí n, hogy elment, megjelentek a hispaí nok?
– Igen. Mit akar ezzel mondani? Voü roü s Boü leí ny elmosolyodott
– Hogy nyilvaí nvaloí an nem vagy tűí l okos. OŐ kűü ldte Santost eí rted. A dal szoü vege azt mondja, vissza kell
joü nnoü d hozzaí . Farkasoü loű koü nnyen jaí rhatoí vaí tette szaí modra a visszaűtat. Most pedig, bűta noű , eladtad
magadat neki. Az oü veí vagy. Amikor visszateí r, a dalnak veí ge.
Minden szoü rnyen vilaí gossaí vaí lt, ahogy a darabok a helyűü kre kerűü ltek. Loretta a feí rfira baí műlt, pűl -
zűsa az egekbe szoü koü tt
– Nem… hazűdik.
Egy űí jabb kűkoricamag pattant szeí t. Voü roü s Boü leí ny a szeí nneí eí gett maradeí kokat visszadobta a laí ngok
koü zeí .
– IÁgy kellett lennie. A szeretett gyermeket elloptaí k, hogy te visszajoü jj hozzaí . A medaí lja megjeloü lt teí -
ged, hogy a barátja, Santos ne a rossz noű t rabolja el. Haí rom szoű ke. Santos felismert teí ged a koű roű l, amit
az űnokatestveí rem adott neked.
– Nem. – Baí r Loretta szerette volna tagadni, volt eí rtelme annak, ahogy a feí rfi csavarta a dolgokat. – OŐ
nem tenne ilyen aljassaí got! Egy gyerekkel biztosan nem!
– A hispaí nok gyakran meglaí togatjaí k a fahaí zadat?
– Nem. Soha. – Loretta szaí raz eí s ragadoí s nyelveí vel megnyalta az ajkaí t. – De lehetett hallani arroí l,
hogy a koü rnyeí ken vannak.
Voü roü s Boü leí ny szűí roí s pillantaí ssal neí zett Lorettaí ra.
– Farkasoü loű elmegy, eí s oű k eloű szoü r az eí letben megjelennek? Elviszik a gyereket. EÁ s Farkasoü loű saí rga-
hajűí ja bizony gyorsan visszajoü n hozzaí .
– Hazűdik!
– A dalnak valoí ra kell vaí lnia. Amikor Farkasoü loű visszateí r a gyermekkel, szaí mon keí ri rajtad a megaí l -
lapodaí st. Eljoü tteí l hozzaí , ahogy azt maí r reí ges-reí gen megeí nekelte a dala. Alkűt koü toü tteí l vele, magadat ad-
tad csereí be, hogy megkapd a gyermeket. Amikor visszateí r, elmegy majd a nagy tűű zhoü z, eí s bejelenti a
haí zassaí gotokat. Majd… – Voü roü s Boü leí ny elvigyorodott, eí s vaí goí mozdűlatot tett a geí geí je eloű tt. – Suvate,
veí ge.
Loretta gyomra felfordűlt.
– Nem.
A feí rfi megint vaí llat vont, mintha egyeteí rtene.
– OÁ , igen, eloű szoü r egy kicsit jaí tszik majd veled. – Ahogy Loretta feleí hajolt, a tűű z feí nye a sebhelyes ar -
caí n jaí tszott. Gűí nyos pillantaí ssal mondta: – Ahogy eí n is. EÁ s sokan koü zűü lűü nk, űgye? Nagy moí ka lesz, Saí rga
Haj. Szerinted űgyanilyen kedves lenne egy maí sik feheí r noű vel is? – Felhorkant, eí s felaí llt. – Bolond vagy.
Egy Feheí r Szeműű ? Koü pűü nk raí tok. Haí nyingere van toű letek. A te embereid oü lteí k meg a feleseí geí t eí s a meg
nem szűü letett gyermekeí t. Befogadott teí ged a boü leí nyboű r koü penyeí be? Nem, Saí rga Haj. Ahhoz, hogy oü roü -
moü t leljen egy olyan noű ben, mint te, vaí rnia kell, hogy az oű szokaí sai szerint alakűljanak a dolgok.
Mintha Loretta koü zelseí ge megfertoű zte volna a levegoű t, amelyet beleí legzett, Voü roü s Boü leí ny otthagyta a
tűü zet, eí s az aí gyra űü lt. Eloű hűí zta a keí seí t, eí s ellenoű rizte az eí leí t a nagyűjjaí val. Majd pillantaí saí t a laí ny melleí -
re szegezve, keí seí nek hegyeí t veí gighűí zta a mellkasaí n.
– Hamarosan, mi? Nemsokaí ra.
Haí nyinger fojtogatta Loretta torkaí t. Nem tűdta levenni a szemeí t a keí s pengeí je aí ltal hűí zott vonalroí l,
eí s elkeí pzelte űgyanezt a sajaí t testeí n.
– Mondd el a szavaimat Harcosnak! OŐ is megeroű sííti majd, hogy igazat mondok. Figyeld csak az űno -
katestveí remet, amikor visszateí r! Odamegy majd a nagy tűű zhoü z, eí s elmondja a szavakat, hogy a feleseí ge
legyeí l. Figyelj csak! Majd meglaí tod. Voü roü s Boü leí ny nem hazűdik.

Hirtelen dermesztoű feí lelem keríítette hatalmaí ba Lorettaí t. Farkasoü loű teí nyleg hitt abban, hogy a dalnak
valoí ra kell vaí lnia, eí s abban is, hogy Lorettaí nak fontos szerepe van benne. UÁ gy manipűlaí lta oű t, mint egy
marionettbaí bűt, hogy űí gy taí ncoljon, ahogy a dal mondja, csak azeí rt, hogy a proí feí cia valoí ra vaí ljon? Fe -
heí rek oü lteí k meg a feleseí geí t? Lehet, hogy Farkasoü loű t is eí ppűí gy mardosta a gyűű loü let, mint oű t, eí s űgyanűí gy
megvetett minden feheí r boű rűű t, ahogy oű megvetette a komancsokat.
Izzadsaí g gyoü ngyoü zoü tt Loretta homlokaí n. Ismerni fogom a dalt, amelyet a szíved énekel. Hitt Farkas-
oü loű nek. Egy kicsit meí g fontos is lett neki, eí s baraí tjakeí nt gondolt raí . A baraí tja. Farkasoü loű megeí rtette ezt,
eí s haí laí s volt eí rte. Nem lesz közöttünk háború. Üdvözöllek majd, és továbbmegyek. Hogy lehetett ennyire
aí lnok? Ennyire szoü rnyen kegyetlen.
Visszaemleí kezett a feí rfi skalptartoí oszlopaí ra, eí s arra, hogy az anyja megproí baí lta eltaí volíítani a kűny-
hoí jaí boí l, hűű tlenseí geí nek toü bbi jeleí vel egyűü tt. EÁ des istenem, minden erroű l szoí lt, eí s ennek a reí sze volt meí g
Magas Fűű Leaí nya is.
Loretta oü sszeszoríította a fogait, eí s beleneí zett Voü roü s Boü leí ny gonosz szemeí be. Emleí kek aí radtak szeí t
elmeí jeí ben Farkasoü loű roű l. Hangjaí nak meí ly sűttogaí sa, kezeí nek gyengeí d eí rinteí se, eí s elneí zoű mosolya. Hogy
tűd egy feí rfi ennyire meggyoű zoű aí lcaí t felvenni? Nem. Nem hisz Voü roü s Boü leí nynek. Nem teheti meg. Ennyi-
vel tartozik Farkasoü loű nek.
Vaí rni eí s imaí dkozni fog. Ha Voü roü s Boü leí ny nem hazűdik, ha Farkasoü loű teí nyleg manipűlaí lta az esemeí -
nyeket, hogy oű visszateí rjen hozzaí , akkor oű eí s Amy jobb, ha meghalnak.
Hajnalban Amyt abban a pillanatban elfogta a reí műü let, hogy kinyitotta a szemeí t. Mindannyian ott vol -
tak koü rűü loü tte. Mindig a reggelek eí s az esteí k voltak a legrosszabbak, amikor a leghidegebb volt. Hamaro-
san joü nni fognak, egy feí rfi, lehet, hogy kettoű , eí s folyamatos lesz a sor egeí szen addig, amííg a nap magasan
nem lesz az eí gen.
Imaí dkozott, hogy vigye el a halaí l, mieloű tt ez űí jra megtoü rteí nik.
Ahogy minden reggel, amikor feleí bredt, nekifeszűü lt a koü teleknek, amelyek megkoü toü tteí k. Amikor raí -
joü tt, hogy nincsenek koü telek, zavarodottsaí g lett űí rraí rajta. Nem volt hozzaí koü tve a szekeí r kerekeí hez?
Laí gy szoű rmeí n fekűü dt, boü leí nyboű r takaroí val betakarva? Ujjai oü sztoü noü sen megmarkoltaí k a keí s nyeleí t, eí s
hirtelen eloü ntoü tteí k az eloű zoű nap emleí kei.
Farkasoü loű , a komancs.
Mama azt mondta, egy szíívtelen aí llat. Lehet, hogy az. De legalaí bb oű meí g nem tette vele azt. Amy koü r -
bepillantott. Az indiaí n lova a koü zelben legeleí szett, de Farkasoü loű t nem laí tta sehol. Zokogaí s szakadt fel a
torkaí boí l, amit hamarosan egy űí jabb, majd megint egy maí sik koü vetett. Hol volt a feí rfi? Itt hagyta? Abban
a pillanatban, hogy a toü bbi indiaí n eí szreveszi, hogy oű egyedűü l van…
Egy nagy, meleg keí z kerűü lt eloű a semmiboű l, eí s megaí llt Amy hajaí n. A laí ny hirtelen megmerevedett, eí s
zokogaí saí t elnyelve mozdűlni sem mert. Egy férfi. De kicsoda? Valamelyik maí sik indiaí n settenkedett oda
hozzaí ? Elfordíította a nyakaí t, eí s eí szrevette, hogy Farkasoü loű a koü zeleí ben fekszik, feje teteje csak paí r cen -
timeí terre van az oű fejeí toű l, laí ba pedig az oü veí toű l ellenkezoű iraí nyba műtat.
– Ka taikay, ka taikay – sűttogta aí lmosan. – Toquet, ma-tao-yo.
Amy nem eí rtette a szavakat. Csak azt tűdta, hogy valami megmagyaraí zhatatlan moí don megnyűgtat-
jaí k oű t, eí ppűí gy, ahogy a feí rfi kezeí nek sűí lya a hajaí n. Eroű s, eroű teljes, meí gis kűü loü noü sen gyengeí d keí z. Nem
volt egyedül. Az indiaí n egeí sz eí jjel vele volt, eí s egyetlenegyszer sem eí rintette meg.
Mieloű tt veí giggondolta volna, Amy beledűgta a sarkaí t a porba, eí s a feí rfihoz viharzott. Amikor a feje a
feí rfi feje melleí kerűü lt, Farkasoü loű felemelte soü teí t szempillaí it, eí s proí baí lt a laí nyra oü sszpontosíítani. Amy
annyira koü zel volt hozzaí , hogy indigoí keí k szemeivel bandzsíított, ahogy raí neí zett. Haí trahűí zoí dott, eí s pis-
logott.
Amy visszatartotta a leí legzeteí t. Feí lt, de meí gsem feí lt. A szeme sarkaí boí l a feí rfi vaí llaí nak kiemelkedeí seí t
laí tta. Barna mellkasaí nak szeí lesseí ge keí tszerese volt az oü veí nek, talaí n meí g annaí l is szeí lesebb, eí s izmos
melleí vel oü sszehasonlíítva Amyeí keí t aproí szűí nyogcsíípeí snek tűű nt. Az indiaí n megoü lhetneí oű t, ha akarnaí . El-
toü rhetneí a nyakaí t, mint egy szaí raz faaí gat.
De akaí r veí delmezhetneí is.

Miűtaí n enni eí s inni adott Amynek, Farkasoü loű nekilaí tott eloű keí szűü lni az indűlaí shoz. A listaí jaí n szereploű
elsoű teendoű Santos skalpjaí nak elrejteí se volt, hogy a laí ny ne laí ssa meg, eí s ne ijedjen meg toű le. Miűtaí n a
nyeregtaí skaí t csoű doü reí nek felsoű hevedereí hez roü gzíítette, beletette a skalpot, majd egy maí sik taí skaí eí rt
ment, eí s beleűü tkoü zoü tt valamibe. Ahogy haí trapillantott, eí szrevette, hogy az a valami Amy. Hatalmas sze-
me űí gy ragyogott fel raí , olyan eí leí nk keí ken eí s rettegeí stoű l telve, hogy Farkasoü loű nek el kellett nyomnia
ideges morgaí saí t. Kikerűü lte a laí nyt, eí s lehajolt, hogy felvegye az űtazoí taí skaí jaí t. Ahogy felegyenesedett,
koü nyoü ke hozzaí eí rt a laí ny vaí llaí hoz. Amikor visszament a lovaí hoz, Amy a nyomaí ban volt, mintha laí thatat -
lan izomszaí lak koü toü tteí k volna hozzaí .
Farkasoü loű raí csatolta az űtazoí taí skaí t a lovaí ra, majd megfordűlt, hogy a laí nyra neí zzen. Amy nyilvaí nva -
loí an attoí l rettegett, hogy oű magaí ra akarja hagyni. Tűdta, mit gondol majd a toü bbi feí rfi, ha tűí l sok figyel -
met szentel a laí nynak. De nem toü roű doü tt ezzel. Ha elhiszik, hogy feleseí gűü l akarja venni Lorettaí t, eí s hogy
ez a gyermek a haí zassaí g űtaí n az űí j testveí re lesz, akkor kedvesebben baí nnak majd vele az űí t soraí n.
Amynek pedig minden kedvesseí gre szűü kseí ge van, amit csak megkaphat.
Rezignaí ltan felemelte a karjaí t, hogy a laí ny koü zelebb leí phessen hozzaí . EÁ rezte, ahogy a hideg izzadsaí g-
gal lepett kis űjjak az oü ve alaí bűí jnak, mintha Amy attoí l feí lne, hogy el akar menekűü lni. Mosolyra hűí zoí -
dott a szaí ja, ahogy a laí ny aproí vaí lla koü rűü l szorosabbra fonta az oü leleí seí t.
– OÁ vatosnak kell lenned azzal a keí ssel – mondta kedvesen. – EÁ les a pengeí je, eí s koü nnyen vaí g, ha kive -
szed a tokjaí boí l.
A laí ny meí g hevesebben szoríította a fegyvert. Farkasoü loű egy pillanatig csak neí zett raí , majd kihűí zott
egy nyersboű r csííkot a taí skaí jaí boí l. Leteí rdelt a laí ny eloű tt, a keí seí rt nyűí jtotta a kezeí t, eí s meí lyen Amy szemeí -
be neí zett.
– Csak egy pillanatra, joí ?
Amy kelletlenűü l, hogy az egyetlen veí dekezoű eszkoü zeí toű l meg kell vaí lnia, baí műlt raí . Farkasoü loű tűü rel-
metlenűü l vaí rt. Amikor a laí ny veí gre aí tadta neki a keí st, aí tdűgta a nyersboű r csííkot a tokon leí voű hűrkon,
majd Amy dereka koü reí koü toü tte a boű rt. UÁ gy igazíította, hogy a fegyver keí zre essen szaí maí ra, ahogy a csíípoű -
jeí re loí g. Jűtalma egy remegoű mosoly volt. Farkasoü loű űí gy eí rteí kelte, joí vaí saí rt csinaí lt.

Tizennyolcadik fejezet
Valaki egy fazeí kban szaí ríított szilvaí t foű zoü tt. Ahogy az eí des illatot magaí val vitte az esti levegoű , tantalű-
szi kíínokat okozott Lorettaí nak. Magas Fűű Leaí nya felemelte kűnyhoí jaí nak oldalsoí ablaklemezeit, hogy
egy kis hűzatot csinaí ljon. IÁgy Loretta raí laí taí st nyert a szomszeí dokra. Vicces volt, hogy ha becsűkta a sze -
meí t, el tűdta keí pzelni, hogy feheí r emberekkel taí borozik. Neveteí st hallott. Gyerekek hangja csengett-
bongott. A taí volboí l egy feí rfi hangjaí t hallotta, aki a feleseí geí vel poü roü lt, eí pp űí gy, mint otthon Henry baí csi,
csak itt a feleseí g visszakiabaí lt. Rachel neí ni ezt sosem merte megtenni.
Leaí ny, aki a varraí sa foü leí hajolt, felpillantott, eí s elmosolyodott. Laí gy csillogaí ssal a soü teí t szemeí ben fel -
emelte a szarvasboű r blűí zt, amelyet keí szíített, eí s megműtatta Lorettaí nak, hogy Loretta megcsodaí lhassa.
Ahogy oű t neí zte, Loretta nehezen tűdta elkeí pzelni, hogy ez a noű reí szese lenne egy gaí laí d oü sszeeskűü veí s -
nek. Ha pedig Leaí ny nem tűd semmit az oü sszeeskűü veí sroű l, akkor bizonyaí ra az nem is leí tezik. Ezeí rt Lor -
etta űí gy doü ntoü tt, nem ííteí lkezik egeí szen addig, amííg Farkasoü loű vissza nem teí r.
EÁ pp, ahogy Voü roü s Boü leí ny megjoí solta, Harcos is megeroű síítette az indiaí n toü rteí neteí t. Igen, Farkasoü loű
adott Lorettaí nak egy nagyszerűű lovat, eí s megtaníította arra, hogyan koü vesse az oű laí bnyomait, hogy vis z-
sza tűdjon joü nni hozzaí , ahogy azt a dal megeí nekli. Igen, neki adta a medaí ljaí t, hogy asszonyakeí nt megje -
loü lje. Loretta nem vallatta Harcost semmilyen tovaí bbi informaí cioí eí rt, eí s nem is mondott neki semmit,
ami keí rdeí sekre bűzdíította volna. Ha Farkasoü loű re teí nyleg igaz a csalaí s bűű ne, Lorettaí nak vaí ratlanűl kell
elmenekűü lnie Amyvel.
Ha Farkasoü loű bűű noü s. A Voü roü s Boü leí ny reí misztoű leleplezeí se oí ta eltelt heí t napban Loretta ezt egyre ne -
hezebben tűdta elhinni. Ha Farkasoü loű eloű re megrendezte Amy elrablaí saí t, majd megmenteí seí t, akkor
minden bizonnyal maí r koraí bban visszaeí rt volna. Ha ez ilyen sok idoű be telik szaí maí ra, valoí szíínűű leg ne-
heí zseí gekbe űü tkoü zoü tt: Santos megtalaí laí saí val vagy Amy kiszabadíítaí saí val kapcsolatban. Ezen a ponton
Loretta csak imaí dkozni tűdott azeí rt, hogy Amy egyaí ltalaí n eí letben legyen.
Keí nyszeríítve magaí t, hogy ne Amyre gondoljon, hanem a rűhadarabra, amelyet Leaí ny a magasba
emelt, megszoí lalt:
– Gyoü nyoü rűű , teí nyleg gyoü nyoü rűű .
A blűí z valóban gyoü nyoü rűű volt, rojtos, koü nyeí kig eí roű raglaí n űjjal eí s metszett nyakkivaí gaí ssal, amelyet
aproí leí kos gyoü ngyvarraí s dííszíített. Leaí ny izgatott csacsogaí sa alapjaí n a legűí jabb divat szerint keí szűü lt.
Loretta eloű rehajolt, hogy megeí rintse a blűí zt.
– Csodaí s varroí noű vagy.
– OÁ , oí ! – Magas Fűű Leaí nya beleharapott az alsoí ajkaí ba, hogy elfojtsa oü roü mteli mosolyaí t. Loretta tűdta,
hogy az oí igent jelent, eí s íígy azt is tűdta, hogy Leaí ny megeí rtette az oű elismereí seí t, baí r nem tűdtak igazaí n
joí l komműnikaí lni. – Ein mah-heepicut – tette hozzaí Leaí ny kedvesen, szeí gyenloű sen.
Loretta koraí bban maí r hallotta ezeket a szavakat, de nem tűdott visszaemleí kezni, mikor, vagy hogy
mit jelentenek. Kimert egy mareí k gyoü ngyoü t Leaí ny gyoü ngyoü s zsaí kjaí boí l, eí s elkezdte oű ket kűpacokra vaí lo-
gatni a szoű rmeaí gyon: voü roü sek, keí kek, zoü ldek eí s feketeí k. Magas Fűű Leaí nya doü rmoü goü tt valamit, eí s elisme -
roű en boí logatott. Loretta oü rűü lt, hogy hasznos lehetett. Ha a keze el volt foglalva, koü nnyebb volt szaí maí ra
az Amy iraí nt eí rzett feí lelmeí t feí ken tartania.
Egy kint felhangzoí kiaí ltaí s vonta el Leaí ny figyelmeí t. Felemelte a fejeí t, feí lretette a varraí saí t, eí s felteí r -
delt. Miűtaí n egy pillanatig fűü lelt, elkezdett valamit magyaraí zni, eí s a kezeí vel hadonaí szott. Loretta kineí -
zett, eí s laí tta, hogy emberek sietnek a kűnyhoí k koü zoü tti oü sveí nyen a falű szeí le feleí . Habbe Esa. Amikor
meghallotta a nevet, ijedtseí g, remeí ny, eí s valami meghataí rozhatatlan eí rzeí s aí radt szeí t benne. Farkasoü loű
visszajoü tt.
Loretta kezeí be vette a szoknyaí jaí t, hogy ne essen el benne, eí s felűgrott. Nem merte elhagyni a kűny -
hoí t, legalaí bbis Harcos veí delme neí lkűü l. Amy. Megtalaí lta Farkasoü loű ? Loretta laí ba magaí toí l mozdűlt, eí s a
kűnyhoí ajtaja feleí vitte. Magas Fűű Leaí nya kiszaladt, eí s laí bűjjhegyen űgraí ndozott, hogy laí sson valamit az
egyre noü vekvoű toü meg foü loü tt, vidaí man nevetett, eí s Loretta feleí boí lintott. A „yo-oh-hobt po-pi” szavak han-

gosan eí s tisztaí n eí rthetoű en hangzottak. Saí rgahajűí ! Loretta elfelejtkezett a sajaí t biztonsaí gaí roí l, eí s kiro-
hant a kűnyhoí boí l. Magas Fűű Leaí nya elkapta a karjaí t, eí s vaí ratlan eroű vel visszatartotta.
– Ka, ne!
Loretta a vaí rakozaí s kíínjaí val, feszűü lten figyelte a megeí rkezoű feí rfiak csoportjaí t. Majd megpillantott
egy szoű ke fejet. Csak erre volt szűü kseí ge. Kiteí pte magaí t Leaí ny szoríítaí saí boí l, eí s kiszaladt az oü sveí nyre,
csatlakozva az eloű renyoműloí testek aí ramaí hoz. Amy. Keí t noű koü zoü tt űtat toü rt magaí nak.
Annyira izgatott volt, hogy eí szre sem vette a mellette haladoí Fűü rge Antilopot. A koü vetkezoű pillanat-
ban eí szrevett egy fekete lovat, amely aí tvaí gott a toü megen, eí s egy ismeroű s, meí ly hang megszoí lalt:
– Keí k Szem?
Farkasoü loű leí legzete elaí llt, amikor Loretta a hangja hallataí n megfordűlt. Egy pillanatra elfelejtkezett a
mellkasaí hoz bűí joí gyermekroű l, eí s egeí sz leí nye a gyoü nyoü rűű noű re oü sszpontosíított, aki ellenseí ges indiaí n
asszonyoktoí l koü rűü lveí ve aí llt a lecsillapodoí porfelhoű ben. Szeme űí gy csillogott, mint a laí ngok aljaí nak brili-
aí ns keí kje, eí s soü teí t szempillaí i egeí szen aranyszoű ke szemoü ldoü keí nek ííveí ig felhajlottak. Hajfonata megla-
zűlt, eí s dűí s arany tincsek omlottak a vaí llaí ra. Annyira gyoü nyoü rűű volt, hogy Farkasoü loű nem hitt a szemeí -
nek, eí s szinte feí lt elhinni, hogy Loretta teí nyleg oű hozzaí tartozik. Meí g a terjedelmes szoknyaí kban, aí lltoí l
laí bűjjhegyig toü bbreí tegnyi rűhaí ba csomagolva is laí tta testeí nek noű ies vonalaí t, melleí nek dűzzanataí t, de-
rekaí nak ííveí t, csíípoű jeí nek kiszeí lesedeí seí t.
Farkasoü loű toü bb tűlajdonaí ra is bűü szke volt eí lete soraí n. Termeí szetesen bűü szke volt elsoű ííjaí ra, eí s az elsoű
madaí rtollaira. Bűü szke volt csodaí latos harci lovaí ra, Fűü stre is. De az eí rzeí s, amely most eloü ntoü tte, minden
eddigit felűü lműí lta. Ez az aranyhajűí noű istennek tett íígeí rete alapjaí n oü roü kre hozzaí tartozik, az oü veí , csakis
az oü veí , mindoü roü kkoü n-oü roü kkeí . Forroí , sűü rgetoű vaí gy eí ledt fel benne, eí s az elkoü vetkezoű eí jszakaí t jűttatta
eszeí be. A gondolattoí l, hogy a boü leí nyboű r koü ntoü seí ben tartja majd, eí s ahogy maí r oly sokszor aí lmodott roí -
la, szeretheti oű t, a megproí baí ltataí sok, amelyeket AÁ rnyeí rt kellett aí teí lnie, teljesen eltoü rpűü ltek.
Loretta pillantaí sa a gyermekre vaí ndorolt. Felemelt karral szaladt eloű re, eí s kiaí ltotta:
– Amy! OÁ , Amy! Megtalaí lt! Haí la istennek!
Farkasoü loű nem tűdta pontosan, mire szaí míít Lorettaí toí l, amikor aí tadja neki a gyermeket. Haí laí ra bizto-
san. Tizenkeí t napig megaí llaí s neí lkűü l lovagolt. Kockaí ra tette az eí leteí t. Gondjaí t viselte Loretta hűí gaí nak. OŐ
pedig most tűdomaí st sem vett roí la, mintha ott sem lenne. Nem Loretta istene harcolta meg azt a veí res
harcot Santosszal, hanem oű maga, Farkasoü loű .
Farkasoü loű tűdta, hogy nem szeí p dolog, de oü rűü lt, amikor Amy belekapaszkodott a derekaí ba, eí s arcaí t
vaí llaí nak voü lgyeí be rejtette. Legalább a kislány tudja, ki hozta ide. Koü rbepillantott a csoű dűü leten.
– Feí lti a skalpjaí t, Keí k Szem.
Loretta kezeí t Amy laí baí ra tette.
– EÁ desem, eí n vagyok, Loretta.
Amy kikűkűcskaí lt, meglaí tta a fűrcsa indiaí nokat, eí s visszabűí jt Farkasoü loű hoü z, ismeí t elrejtve az arcaí t.
– Amy, kedvesem… – Loretta hangja megtoü rt. – Mi a baj vele?
Farkasoü loű be bűű ntűdat hasíított. Visszaemleí kezett arra, amilyen volt Amy azeloű tt, hogy Santos elrabol -
ta, eí s el tűdta keí pzelni a doü bbenetet, amelyet Loretta eí rezhet. OŐ maí r hozzaí szokott a gyermek rettegeí seí -
hez, eí s tűdva, amit tűdott a megproí baí ltataí sairoí l, meg is eí rtette. Loretta azonban nem laí tta a szekeí r ke -
rekeí hez kikoü tve, veí dtelenűü l a mocskos feí rfiakkal szemben, akik megbecsteleníítetteí k.
– A szííve oü sszetoü rt. – Farkasoü loű kezeí be vette Loretta kezeí t, csoű doü reí t seí taí ra oü sztoü noü zte, magaí val hűí z -
va Lorettaí t a kűnyhoí ja feleí . Maí r el is felejtette, milyen aproí a noű keze, milyen toü reí keny a csontja, milyen
pűha a boű re. Az eí des vaí gyakozaí stoí l oü sszeszorűlt a gyomra. Egyetlen harcosnak sem volt ilyen asszonya.
– Minden rendben, Keí k Szem. Feí l.
Amikor a kűnyhoí jaí hoz eí rt, lefeszíítette magaí roí l Amy karjaí t, hogy le tűdja emelni a loí roí l. Loretta hal-
kan sűttogva eí s a gyermek hajaí t simogatva a koü nyoü keí neí l aí llt.
Amy Farkasoü loű nyaka koü reí szoríította a karjaí t
– Ne menjen el! – koü nyoü roü gte remegve.
Farkasoü loű bevitte Amyt a kűnyhoí ba, eí s az aí gyra tette. A laí ny beleí csimpaszkodott, eí s nem engedte el.
Farkasoü loű veí gűü l beadta a derekaí t, eí s leűü lt. A laí ny azonnal az oü leí be hűí zoí dott, eí s űí gy bűí jt hozzaí , mintha
szeretett volna elolvadni eí s felszíívoí dni, mint faggyűí a boű rbe. Loretta a koü zelben aí llt, eí s a kezeí t toü rdelte.

Farkasoü loű tűdta, hogy egyenesen a nagy tűű zhoü z kellene mennie. A harcosok szokaí sa volt nyilvaí nos
szaí madaí st tenni egy űtazaí s veí geí n. A baraí tai izgatottan vaí rjaí k, hogy elmeseí ljeí k hoű stetteiket, eí s baí torsaí -
gűkroí l dicsekedhessenek asszonyaik eloű tt. Ma eí jjel szeretoű karoktoí l kapjaí k meg jűtalműkat hoű siesseí gűü -
keí rt. Mineí l izgalmasabbak a tetteik, annaí l toü bb szerelemben lesz reí szűü k
Igen, izgatottan vaí rjaí k, hogy veí get eí rjen a beszaí moloí , hogy aí tadhassaí k asszonyaiknak a zsaí kmaí nyt,
amelyet Santos szekereiroű l szereztek, eí s megműtathassaí k űí j fegyvereiket. Mivel Farkasoü loű volt az űta -
zaí s vezetoű je, az oű jelenleí te neí lkűü loü zhetetlen.
De eí ppűí gy, ahogy Lorettaí nak az elsoű eí jszakaí jaí n, Amynek is szűü kseí ge volt most raí . Legalaí bbis egy kis
idoű re.
– Toquet – sűttogta, eí s szorosabban oü lelte a gyermeket. – Ez az eí n kűnyhoí m, EÁ j-mi. Semmi baj nem
eí rhet itt.
Loretta lenyelte forroí koü nnyeit. Neí zte Farkasoü loű t, eí s szeí gyellte magaí t amiatt, hogy azzal gyanűí síítot-
ta, hogy reí szese volt a gyermek elrablaí saí nak Ahogy Amy beleí csimpaszkodott, az mindent elaí rűlt
Ahogy baí műlt a feí rfira, olyan dolgokat vett eí szre rajta, amelyeket koraí bban meí g sosem. Vagy talaí n
csak űí j feí nyben laí tta most. Szeí les, izmoktoí l dagadoí vaí lla veí delmezoű n goü rnyedt Amy koü reí , eí s maí r egyaí l -
talaí n nem tűű nt feí lelmetesnek. Nagy keze, amely brűtaí lisan eroű s volt, hihetetlen gyengeí dseí ggel eí rt a kis-
laí nyhoz. Mintha meí g a hangja is megvaí ltozott volna: meí ly eí s selymes sűttogaí sa tűí lleí pte a nyelvi hataí ro-
kat, angol eí s komancs olyan kevereí ke volt, amely megnyűgtatta Amyt akkor, amikor Lorettaí nak nem si-
kerűü lt. Feí rfi eí s gyermek, eroű eí s toü reí kenyseí g, soü teí t boű r eí s szoű keseí g.
Loretta nem eí rezte a talajt a laí ba alatt. Melegseí g aí radt veí gig a mellkasaí n. Kicsit bűű nbaí noí an proí baí lt
visszaemleí kezni, milyen is volt, amikor Farkasoü loű keze az oű haí taí n, az oű hajaí n pihent meg íígy. De nem
most volt itt ezeknek a gondolatoknak az ideje. Most csak Amy szaí mííthatna, de Loretta nem tűdott űral -
kodni magaí n. Farkasoü loű . Gyűű loü lt fogva tartoí ja a hoű se lett, eí s eí rzelmeinek sodraí sa magaí val ragadta. Far -
kasoü loű , a legendaí s gyilkos. Hovaí tűű nt? Leí tezett egyaí ltalaí n valaha is?
– Lo-ret-ta itt van. – Farkasoü loű kinyűí jtotta a kezeí t, hogy megfogja Lorettaí eí t, eí s koü zelebb hűí zta oű t az
aí gyhoz. – A szííve oü sszetoü roü tt, eí s csak síírt eí s jajgatott. Raí neí zel, űgye?
Farkasoü loű Loretta kezeí t Amyeí hez hűí zta. Csak erre az eí rinteí sre volt szűü kseí g. Amy kiszabadíította ma -
gaí t a feí rfi oü leleí seí boű l, zokogva eí s remegve Lorettaí ra vetette magaí t. Loretta elringatva magaí hoz oü lelte a
laí nyt.
– Itt vagy, Loretta! Teí nyleg itt! Attoí l feí ltem, hogy soha toü bbeí nem laí tlak!
– OÁ , igen, Amy, itt vagyok, itt vagyok.
– Szoü -szoü rnyűű dolgokat tettek velem – zokogta Amy. – Szoü rnyűű , szoü rnyűű dolgokat!
Farkasoü loű lassan felkelt az aí gyroí l. Eleí rkezett a laí nyos beszeí lgeteí s ideje, eí s oű raí maí r nem volt szűü kseí g.
Laí tva, hogy az indiaí n indűlni keí szűü l, Loretta egyik kezeí t kiszabadíította, hogy megeí rintse a feí rfi vaí l-
laí t, mikoü zben elhaladt mellettűü k. Pillantaí sűk oü sszeforrt. Farkasoü loű megaí llt, eí s kezeí t Loretta orcaí jaí hoz
eí rintette. Loretta ismeí t kűü loü noü sen fűrcsaí n eí s oü sszezavarodottan eí rezte magaí t. Szeretett volna a feí rfihoz
hajolni, eí rezni karjaí nak aceí los melegeí t maga koü rűü l, hallani a hangjaí t, ahogy azt mondja, minden rend-
ben lesz, biztonsaí gban eí rezni magaí t, ahogy csak Farkasoü loű mellett lehetett. Annyira szerette volna ezt,
hogy maí r szinte faí jt, eí s a felismereí s megreí míítette. Mi toü rteí nt vele?
Farkasoü loű laí tta a szeretet csillogaí saí t Loretta szemeí ben, eí s ez volt minden haí la, amire szűü kseí ge volt.
Magasabbra emelt fejjel hagyta el a kűnyhoí t, mint ahogy koraí bban beleí pett.
Loretta leroskadt az aí gyra, hogy Amyt vigasztalja. Doü bbent reí műü lettel hallgatta, ahogy a laí ny meg-
toü rten elmeseí lte megproí baí ltataí sait. A brűtalitaí stoí l felfordűlt a gyomra. Haragra gerjedt. Pűszta kezeí vel
meg akarta oü lni Santost
– Amikor Farkasoü loű odaeí rt, szoü rnyűű harc volt? – keí rdezte remegve.
Amy elhaloí hangon vaí laszolt:
– Nem. Csak beseí taí lt Santos taí boraí ba, eí s a lovaí hoz vitt.
Hidegseí g eí s remegeí s fűtott aí t Loretta gyomraí n. Megnyalta az ajkait, eí s Farkasoü loű skalptartoí oszlopaí -
ra meredt. Elmeí je akoü rűü l forgott, amit Amy mondott.
– Hogy eí rted azt, hogy beseí taí lt? Fegyverekkel, űgye?
– Nem, nem fegyverekkel. Feltett a lovaí ra, egy percig beszeí lt Santosszal, majd ellovagolt.

Csengoű hang feí szkelte be magaí t Loretta fűü leí be. A doü bbenet eloltotta eí rzeí seit, kiűü resíítette, megder-
mesztette.
– Amy… ez rettenetesen fontos. UÁ gy tűű nt, hogy Farkasoü loű eí s Santos joí baraí tok?
– Santos ezt mondta. „A joí baraí tod vagyok, El Lobo”, ezt mondta. – A zokogaí s bennrekedt Amy torkaí -
ban. – Tűdod, mit, Loretta? Azt akartam, hogy a komancsok oü ljeí k meg oű t. Abban bííztam, hogy Farkasoü loű
megskalpolja ott eloű ttem. Ez rossz dolog, űgye?
– OÁ , nem, eí desem, nem rossz. Azt a feí rfit fel kellene koü tni azeí rt, amit tett.
– Szerinted isten megbocsaí t nekem amiatt, hogy a halaí laí t kíívaí ntam?
– Tűdom, hogy megbocsaí t. – Loretta arcaí t a gyermek hajaí ba dűgta. – OÁ , eí desem, nem szabad íígy kíí -
noznod magad. Teljesen termeí szetes, hogy űtaí lod Santost. Ha eí n megeí rtem, szerinted isten nem fogja
megeí rteni?
Amy neí haí ny perc műí lva elernyedt Loretta karjaí ban, neheí z szemheí ja alatt szeme faí tyolos lett a kime-
rűü ltseí gtoű l. Loretta a hajaí t simogatta, eí s koü zhelyeket sűttogott a fűü leí be, amelyeket maí r akkor űtaí lt, ami -
kor kimondta oű ket. Semmi nem volt rendben. OŐ eí s Amy nagyobb bajban voltak ahhoz, hogy Loretta tűd -
ja, mikeí nt menekűü ljenek meg beloű le. Szoü rnyűű remegeí s taí madta meg a veí gtagjait, eí s a fogai vacogni
kezdtek.
Percek teltek el. Loretta gondolatai gyorsan poü roü gtek. A jó barátod vagyok, El Lobo. EÁ des istenem, mit
tegyen? Fűssanak? EÁ s ha fűtnaí nak, hova mehetneí nek?
Gondolatai feí lbeszakadtak, amikor feí rfihangokat hallott. Letette Amyt az aí gyra, a kűnyhoí ajtajaí hoz
lopoí dzott, eí s felemelte a lemezt, hogy kineí zzen a feí lhomaí lyba. Kisseí taí volabb toü meg gyűü lekezett egy
hevesen eí goű tűű z koü rűü l. Farkasoü loű a tűű z feí nyeí ben olajbarnaí n csillogoí boű rrel a csoű doü reí n űü lve lendűü letes
beszeí det tartott. Karjaí t a feje foü leí emelte, oü kleí t oü sszeszoríította. Megragadta a hajaí t, eí s maí sik kezeí vel
vaí goí mozdűlatot tett a koponyaí jaí n aí t. Nyilvaí nvaloí an valaki megskalpolaí saí roí l beszeí lt. A toü meg helyes-
loű n űü voü ltoü tt.
A Lo-ret-ta eí s Amy nevek szaí lltak a szelloű vel. Mindenki Farkasoü loű kűnyhoí ja feleí fordűlt. UÁ jabb űü dvri -
valgaí s hallatszott. Loretta tűdta, hogy nem azeí rt kiabaí lnak, mert annyira szeretik oű t.
Leejtette a kűnyhoí ajtoí lemezeí t, aí tkarolta a derekaí t, pűlzűsa az egekbe szoü koü tt. Csak Voü roü s Boü leí ny fi-
gyelmezteteí seí re tűdott gondolni. Egy reí sze tagadva kiaí ltani szeretett volna, maí sik reí sze azonban meg-
magyaraí zhatatlan feí lelemnek adott helyet.
Belemarkolt a szoknyaí jaí ba, eí s feleleveníítette az eskűü t, amelyben megfogadta, hogy Farkasoü loű vel ma-
rad, az asszonya, a szolgaí ja lesz. Nem szegte meg koü nnyen az íígeí reteí t. Gyengeseí g taí madta meg, a laí baí t.
EÁ des istenem, mieí rt aí ll itt, eí s aggoí dik olyan íígeí retei miatt, amelyeket egy olyan feí rfinak tett, aki az elsoű
pillanattoí l kezdve hazűdott neki? Nem vaí rhat tovaí bb, kűü loü nben megtűdja, mekkora balek Amyre kell
gondolnia.
– Amy! – Loretta aí tfűtott a kűnyhoí n. – Kedvesem, eí bredj fel!
Amy szeme felnyíílt. Azonnal megmerevedett.
– Mi a baj?
Loretta megragadta a laí ny karjaí t, eí s kihűí zta az aí gyboí l.
– El kell mennűü nk innen.
Az a keveí s szíín is eltűű nt, amely Amy arcaí n meí g volt.
– Mieí rt? Nem akarok elmenni Farkasoü loű neí lkűü l. Komancsok vannak odakint! Toü bb szaí zan!
Loretta nem akarta megijeszteni Amyt. A szegeí ny gyermek eí pp eleí g szoü rnyűű seí gen ment keresztűü l.
– Csak bíízz bennem, kedvesem! El kell mennűü nk!
Tűí lsaí gosan idegesen ahhoz, hogy eszeí be jűsson, hogy eí lelemre, italra lesz szűü kseí g az űí ton, Loretta
megragadta Amy kezeí t, eí s az ajtoí feleí raí ngatta. Kilesett, hogy megbizonyosodjon roí la, hogy senki nem
figyel a tűű ztoű l, kibűí jt a lemez alatt, eí s magaí val hűí zta Amyt. Amilyen gyorsan csak lehetett, megkerűü lte a
tipit, hogy ne lehessen oű ket laí tni.
– Szerintem az az indiaí n meglaí tott bennűü nket – kiaí ltott Amy remegve.
Loretta vadűl koü rbepillantott, eí s meglaí tta Voü roü s Boü leí nyt a nagy tűű z feleí bandűkolni. Ha laí tta is oű ket,
semmi jeleí t nem műtatta.
– El kell jűtnűnk a lovakhoz. Eleí g messze vannak, Amy. Meg tűdod csinaí lni?

Amy megingott, de boí lintott. Loretta egyik karjaí t a haí ta moü geí nyűí jtva, hogy Amyt is magaí val tűdja
hűí zni, nekilendűü lt. Maí sik kezeí vel a szoknyaí jaí t tartotta, hogy ne essen el. Egy oü roü kkeí valoí saí gnak tűű nt,
mire eleí rteí k a falű szeí leí t. Loretta elmormolt egy haí laadoí imaí t. Majd Amy hirtelen lassíítani kezdett a
leí ptein. Loretta haí trapillantott, hogy megneí zze, joí l van-e a laí ny. A gyermek arca saí padt volt.
– EÁ des, joí l vagy?
Amy megbotlott, eí s majdnem elesett.
– Csak fűrcsaí n eí rzem magamat.
Azzal Amy eloű rebűkott. Loretta alig tűdta idoű ben elkapni. Olyan eroű vel, amelyroű l oű maga sem tűdta,
hogy birtokaí ban van, sikerűü lt megtartania Amyt űí gy, hogy teljes testeí vel nekidoű lt. Amy elaí jűlt. Lorettaí -
nak, aki szinte eszeí t vesztette, nem volt maí s lehetoű seí ge, csak az, hogy vigye a laí nyt. Vaí llaí t Amy hasaí nak
nyomva felegyenesedett. A raí nehezűü loű sűí ly alatt majdnem oü sszeroskadt a laí ba. Megtaí ntorodott, majd
visszanyerte egyensűí lyaí t, eí s a lovak iraí nyaí ba botorkaí lt.
Loretta űí gy szaí z meí terrel keí soű bb a szoknyaí ja szeí leí re leí pett, eí s teí rdre esett. Amy legűrűlt roí la, eí s a
foü ldre zűhant. Lorettaí nak minden erejeí re szűü kseí ge volt ahhoz, hogy űí jra felemelje, eí s a vaí llaí ra dobja a
gyermeket. Imaí dkozva taí ntorgott eloű re. Műszaí j eleí rnie a lovakhoz. Egyszerűű en műszaí j. Mieloű tt Farkas-
oü loű raí joü n, hogy eltűű ntek.
Abban a pillanatban, hogy Farkasoü loű meglaí tta Voü roü s Boü leí nyt koü zeledni, tűdta, hogy valami toü rteí nt
Lorettaí val. Semmi maí stoí l nem lenne a feí rfi ennyire oü neleí gűü lt. Beszeí de koü zben megaí llt, eí s a mellkasa a
feí lelemtoű l egy csomoí vaí szűű kűü lt, ahogy a kűnyhoí ja feleí pillantott. Voü roü s Boü leí ny az arcaí n szeí les mosollyal
koü zelebb hűí zoí dott.
– Az asszonyod megproí baí l elmenekűü lni – mondta a fogaí t vicsoríítva. – Hazűgsaí got csinaí l a neked tett
íígeí reteí boű l, tűdod? Pont, ahogy mondtam. Soha nem lesz egy az Emberekkel. Soha! OŐ egy Ezoí pűs, egy
hazűg, szavahihetetlen! Bolondot csinaí lt beloű led, űnokatestveí r!
A toü meg elcsendesedett Farkasoü loű oü sszeszoríította laí baí t a csoű doü r koü rűü l, eí s megragadta a kantaí rszaí -
rat.
– Melyik iraí nyba ment?
– A lovak feleí . Hova maí shova? Vajon most kieí t fogja megoü lni?
Farkasoü loű megrűí gta csoű doü re laí gyeí kaí t, eí s elharapta a dűü hvel teli ordíítaí saí t. Loretta a sajaí t istene eloű tt
tett neki íígeí retet! Semmi sem volt szent a Feheí r Szeműű eknek? Ahogy kilovagolt a falűboí l, hallotta, hogy
egy maí sik loí dobogaí sa csatlakozik az oü veí hez. Haí trapillantott, eí s laí tta, hogy Fűü rge Antilop siet űtaí na voü -
roü sessaí rga lovaí n.
Neí haí ny pillanattal keí soű bb meglaí tta Lorettaí t. Amyt cipelte, oü sszegoü rnyedve a laí ny sűí lya alatt Alig
tűdta felemelni a laí baí t. Farkasoü loű megaí llíította a lovaí t. Proí baí lta felismerni, eí s eí rtelmezni az eí rzelmeit.
Dűü h, igen, de faí jdalom is. Olyan faí jdalom, amely szinte elviselhetetlenűü l meí lyre hatolt. Loretta ki-
hasznaí lta oű t, eí s most, íígeí reteiroű l elfelejtkezve, el akart menekűü lni. Maí r a kezdetek kezdete oí ta azt ter-
vezte, hogy amint visszahozza a gyermeket, elhagyja. Farkasoü loű sok mindent el tűdott viselni, de ha bo-
londnak neí zteí k, azt nem. Fűü rge Antilop melleí eí rt.
– Farkasoü loű , mit fogsz tenni?
– Megtaníítom raí , hogy ne hazűdjon!
Fűü rge Antilop neí zte, ahogy a saí rgahajűí erejeí t megfeszíítve proí baí lja cipelni a kisebbik laí nyt. Paí r pilla-
nattal keí soű bb elveszíítette az egyensűí lyaí t, eí s elvaí goí dott. Antilop arca megraí ndűlt. Farkasoü loű re pillantva
felhűí zta a szemoü ldoü keí t. Farkasoü loű a lovaí t feí ken tartva le sem vette a pillantaí saí t a noű roű l. Fűü rge Antilop
felsoí hajtott. A baraí tja szemeí ben ragyogoí csillogaí s rosszat jelentett. A noű eszeveszetten kűü zdoü tt, hogy
megint felemelje a laí nyt. Keí tszer elejtette. Majd veí gűü l sikerűü lt a vaí llaí ra helyeznie. Eloű revaí nszorgott neí -
haí ny leí peí st, majd oü sszecsűklott a laí ba, eí s a foü ldre vaí goí dott.
Fűü rge Antilop figyelmeí t a fiatalabbik laí nyra szegezve eloű rehajolt a lovaí n. Emleí kezett arra, milyen he-
vesen harcolt vele a laí ny azon a reí ges-reí gi reggelen a fahaí znaí l. Hirtelen szerette volna megveí deni oű t.
– Ai-ee! – kiaí ltotta. – Jobb lenne, ha megaí llíítanaí nk, Farkasoü loű . Ha az asszonyod meí g egyszer leejti azt,
akit EÁ j-minek híívnak, a laí ny csűí nyaí n megseí rűü lhet.

Farkasoü loű fűtaí sra oü sztoü noü zte a lovaí t. Fűü rge Antilop meí g sosem laí tott olyat, hogy Farkasoü loű ilyen eroű -
vel rűí gta volna meg a lovaí t. Soha.
Ahogy a keí t saí rgahajűí hoz eí rtek, Loretta eloű raí ntotta a keí st Amy tokjaí boí l. Farkasoü loű eltoü keí lt vigyorral
neí zett Fűü rge Antilopra.
– Keí szen aí llsz a harcra?
Fűü rge Antilop a szemeí t forgatta.
– Ha nem adja meg magaí t eloű bb.
Farkasoü loű leűgrott a lovaí roí l, eí s az asszonya feleí indűlt. Loretta magasra tartva a keí st koü zeí eí s Amy koü -
zeí aí llt, eí s annyira remegett, hogy Farkasoü loű azon csodaí lkozott, hogy nem ejti le. Tovaí bb ment feleí je, eí s
minden pillanattal egyre dűü hoü sebb lett.
– Maradj ott, Farkasoü loű ! Komolyan mondom! Eleí g szoü rnyűű seí get kellett aí teí lnie! Nem hagyom, hogy
tovaí bb baí ntsd, hallod?
Farkasoü loű haragja fokozoí dott. Azok űtaí n, amit tett, meí g azzal meri oű t vaí dolni, hogy baí ntotta Amyt?
Lelassíította leí pteit. Ellenszegűü leí sre szaí míított. Ehelyett azonban Loretta remegett: annyira feí lt, hogy
alig tűdott aí llva maradni. Az indiaí n megaí llt, eí s Lorettaí t neí zte. Baí rmilyen dűü hoü s is volt, azeí rt nem vakűlt
meg. Fogalma sem volt, mieí rt akart a laí ny elmenekűü lni, de baí rmi is volt az oka, tűí lsaí gosan feí lt ahhoz,
hogy annaí l tovaí bb laí sson.
– Keí k Szem…
– Ne híívj íígy! Loretta a nevem. Nem szeí dííthetsz tovaí bb a kedveskedoű neveiddel eí s a gyengeí dnek tűű -
noű tetteiddel. Tűdom az igazsaí got.
Farkasoü loű egy pillanatig elgondolkodott.
– Nekem is elmondod ezt az igazsaí got, űgye?
Koü nnyek szoü ktek a laí ny szemeí be.
– Hagyd abba! Hagyd abba, hallod? Tűdom, Farkasoü loű . Mindent tűdok: hogy mieí rt taníítottaí l meg
nyomot olvasni, mieí rt hagytad ott nekem a lovat eí s a medaí lodat. Hogy tehetted? Hogyan tehetted? – A
feí rfi elindűlt feleí , eí s Loretta szűí roí mozdűlatot tett a keí ssel. – Ne koü zelííts! Megoü llek! Megoü llek! – Nagyot
nyelt, eí s Fűü rge Antilopra pillantott, majd vissza Farkasoü loű re. – Azt mondtad, a baraí tom vagy! EÁ s isten
segíítsen rajtam, hittem neked!
Farkasoü loű felemelte az egyik karjaí t.
– Ne hadonaí ssz a levegoű ben, Keí k Szem! Hosszűí a penge. Megszűí rod magad.
– Teí ged foglak megszűí rni, te nyomorűlt gazember!
Farkasoü loű oü sszefonta karjaí t a mellkasa eloű tt, zavartan raí ncolta a homlokaí t, ahogy Lorettaí t meí reget-
te.
– Elhoztam neked a gyermeket. Ez nem joí ?
– Neheí z volt megtalaí lni? – kiaí ltott Loretta. – Hol beszeí lteí l meg Santosszal talaí lkozoí t? – Az arca eltor-
zűlt. – Hagytad, hogy megbecsteleníítsenek egy tizenkeí t eí ves gyermeket! Egy tizenkeí t eí vest, Farkasoü loű !
Farkasoü loű pillantaí sa a keí sre vaí ndorolt, majd vissza Loretta arcaí ra. Valaki hazűdott neki, eí s hataí ro-
zott tippje volt arra, ki volt az.
– Santos halott.
– Hazűdsz!
– Nem hazűdok. Ez a komancs oü lte meg.
– Amy azt mondta, elhoztad oű t, eí s ellovagoltaí l. Hogy Santos a baraí tjaí nak nevezett teí ged.
– Azok az oű szavai voltak, nem az enyeí mek. Visszamentem, miűtaí n EÁ j-mi elalűdt. Nem tűdja, űgye? A
skalp a taí skaí mban van.
Loretta feleí leí pett, a noű minden mozdűlataí ra eí beren figyelve. Loretta magasabbra emelte a keí st.
– Maradj ott! – kiaí ltott
– Joü voü k. Vaí laszd ki a helyet, Keí k Szem, eí s szűí rd meí lyre a pengeí t! Csak egy lehetoű seí ged van.
Amikor karnyűí jtaí snyira volt toű le, Loretta taí madt, eí s Farkasoü loű mellkasaí hoz lendíítette a keí st. Farkas-
oü loű kiveí dte a taí madaí st, eí s elnyomta hideg, zsibbasztoí dűü heí t. Loretta meg akarta oü lni? Baí rmenynyire is
feí lt a noű , ezt nem tűdta volna roí la elkeí pzelni, eí s azt sem hitte el, hogy a felismereí s ennyire faí j. Kicsavar-
ta a fegyvert Loretta kezeí boű l, odahajíította Fűü rge Antilopnak. Szííve szerint addig raí zta volna Lorettaí t,
amííg a fogai zoü roü gni nem kezdenek. Mindazok űtaí n, amit eí rte tett, hogyan mert ellene fordűlni?

– Vidd EÁ j-mit anyaí m kűnyhoí jaí ba, Fűü rge Antilop!
Loretta haí tradoű lt, eí s kinyűí jtotta a karjaí t, hogy taí vol tartsa a feí rfit az oü ntűdatlan gyermektoű l.
– Nem! Tartsd taí vol magadat! OŐ velem marad.
– Ma eí jjel nem – mordűlt fel Farkasoü loű . – Tartanod kell magadat az íígeí retedhez.
Loretta elhűí zoí dott a feí rfi kinyűí jtott karjaí toí l.
– A feneí be az íígeí rettel, te aí llat! Eloű bb halok meg, mint hogy hagyjam, hogy megeí rints a mocskos ke-
zeddel!
– Akkor eí nekeld el a halotti eí nekedet!
Azzal megragadta Loretta csűkloí jaí t, megraí ntotta, eí s elindűlt, hogy a lova feleí hűí zza.

Tizenkilencedik fejezet
Loretta egyetlen gondolata a kűnyhoí hoz visszafeleí tartoí űí ton az volt, hogy eljűsson Amyhez. Proí baí lt
megmenekűü lni Farkasoü loű szoríítaí saí boí l, eí s ledobni magaí t a loí roí l, de hamarosan raí joü tt, hogy haszontalan -
saí g az indiaí n ellen kűü zdeni. Farkasoü loű a laí baí val iraí nyíította a lovat, íígy a karja szabadon maradt, hogy oű t
fogva tartsa, egyiket a dereka koü reí szoríította, a maí sikkal pedig a csűkloí jaí t fogta, hogy ne tűdja megűü tni.
Amikor eleí rtek a kűnyhoí jaí hoz, eí s Farkasoü loű Lorettaí t magaí val raí ntva űí gy űgrott le a loí roí l, hogy karjaí -
val hataí rozottan szoríította oű t, Loretta tűdta, hogy elvesztette a harcot. Sarkaí t a homokba fűí rva igyeke -
zett lassíítani űí tjaí t, de az indiaí n testeí nek ereje magaí val vonzotta, mint a hűllaí m a víízi toü rmeleí ket. Amy
helyzete maí sodlagos lett. Ha egyszer Loretta beleí p a kűnyhoí ajtajaí n, lehet, hogy soha toü bbeí nem joü n ki
onnan, eí s akkor oű is eí s Amy is halaí lra vannak ííteí lve.
Loretta hangokat hallott a haí tűk moü gűü l, amelyek egyre koü zelebbroű l eí s koü zelebbroű l hallatszottak. Va -
lakik koü vetik Farkasoü loű t a kűnyhoí jaí ba? Zokogaí s szakadt fel a torkaí boí l, amikor Farkasoü loű olyan jaí tszi
koü nnyedseí ggel bűí jt aí t az ajtoí lemezen, mintha csak egy engedetlen gyermeket fogna a karjaí ban.
Meí g soha nem laí tta oű t ilyen haragosnak. Azon az eí jszakaí n sem, amikor megsebesíítette a lovaí t. Tűdta,
hogy ez azeí rt volt, mert nekitaí madt a keí seí vel. De mi maí s lehetoű seí ge volt? Ott kellett volna aí llnia, eí s sze -
lííden elfogadnia, akaí rmilyen veí gzetet is szaí nt neki?
A kűnyhoí belseje soü teí tebb lett, a sarkok aí rnyeí kosak eí s ijesztoű ek. Farkasoü loű az aí gy feleí seí taí lt, hosszűí
laí bai olyan gyorsan emeí sztetteí k fel a taí volsaí got, hogy Loretta eszeveszett oű rjoü ngeí sbe kezdett. Azt hitte,
hogy a feí rfi meg akarja eroű szakolni, vagy valami meí g rosszabbat tervez, ezeí rt megproí baí lta kicsavarni a
karjaí t, hogy eloü lroű l taí madja meg. Csakhogy íígy eí pp azt eí rte el, hogy az indiaí n teljes testeí vel a szoű rmeí re
zűhant vele.
Ahogy a feí rfi szeí les mellkasa betakarta, mozdűlni sem tűdott eí s mieloű tt meí g oü ssze tűdta volna szed-
ni a gondolatait ahhoz, hogy rűí gjon, Farkasoü loű a combjaí val leszoríította a laí bait. A feí rfi arcaí ba sem tű -
dott űü tni, mert az indiaí n egy keí zzel mindkeí t csűkloí jaí t lefogta. Ott fekűü dt a feí rfi alatt, melle fel-le hűl-
laí mzott a kimerűü ltseí gtoű l, leí legzete roü vid, faí jdalmas zihaí laí sok ismeí tloű deí se volt. A feí rfi meí g csak ki sem
fűlladt. Loretta nekifeszűü lt, eí s eroű eí rt imaí dkozott. De nem eí rt ceí lt.
Maí sodpercek teltek íígy el: semmi nem toü rteí nt, csak annyi, hogy Farkasoü loű koü nyoü rtelen vonallaí oü sz-
szeszűű kűü lt szaí jjal baí műlt le raí . Mineí l tovaí bb neí zte oű t Loretta, annaí l nagyobbnak eí s annaí l feí lelmete -
sebbnek tűű nt, oű pedig annaí l jobban feí lt toű le. Amikor maí r nem bíírta tovaí bb elviselni a kíínt, felkiaí ltott:
– Mire vaí rsz? Csinaí ld! Csinaí ld, te aí tkozott, csinaí ld!
A feí rfi szoríítaí sa eroű soü doü tt Loretta csűkloí jaí n. Kíínzoí lassűí saí ggal megragadta a melleí nyeí t, mikoü zben
szikraí zoí pillantaí sa egybeforrt Lorettaí eí val. A noű leí legzete is elaí llt, amikor eí rezte, hogy a feí rfi karja meg-
feszűü l. Le akarja szakíítani roí la a rűhaí t. Egyetlenegy pillantaí sa elaí rűlta a szaí ndeí kaí t. Ezűí ttal semmilyen
irgalmat nem fog tanűí síítani iraí nyaí ban. OŐ pedig nem fog koü nyoü roü gni. Legalaí bbis magaí eí rt nem.
– Bííztam benned! – kiaí ltotta. – Bííztam benned!
A hangjaí boí l eí rezhetoű faí jdalom űí gy hasíított keresztűü l Farkasoü loű dűü heí n, ahogyan semmi maí s nem tű-
dott volna. Ahogy visszaemleí kezett a vaí dakra, amelyeket a noű paí r perccel koraí bban mondott ellene,. eí s
a bizonyossaí gra, hogy Voü roü s Boü leí ny toü mte tele a fejeí t hazűgsaí gokkal, pillantaí sa megkemeí nyedett Loret-
taí n. Lepillantott, eí s raí joü tt, milyen koü zel volt ahhoz, hogy űí gy viselkedjen, mint egy aí llat; amivel Loretta
vaí dolta.
– Keí k Szem, mondd el nekem ezt a nagy igazsaí got, amit tűdsz! Namiso, most!
– Toü bbeí nem jaí tszom a te kis jaí teí kaidat. Veí ge, hallasz?
– Akkor lesz veí ge, amikor eí n azt mondom. – Loretta meí g sosem hallott ilyen dűü hoü t Farkasoü loű hangjaí -
ban. Laí thatoí an eroű feszííteí st tett azeí rt, hogy lecsillapodjon: enyhíítette Loretta csűkloí jaí nak szoríítaí saí t, eí s
sűí lyaí nak egy reí szeí t levette roí la. Amikor elengedte a melleí nyeí t, Lorettaí n megkoü nnyebbűü leí s aí radt veí gig.
– Semmi veszeí ly. Beszeí lj velem!

Bizonytalansaí g hűllaí ma fűtott veí gig Lorettaí n. Az indiaí n annyira oű szinteí nek tűű nt! Csak nagy neheí zseí -
gek aí raí n tűdta felelevenííteni Amy elbeszeí leí seí t a megmenteí seí roű l. Becsűkta a szemeí t.
– OÁ , Farkasoü loű , mieí rt tetted ezt? Ennyire meí ly a gyűű loü leted? Egy tizenkeí t eí ves gyermek!
– Az űnokatestveí rem, Voü roü s Boü leí ny mondott hazűg szavakat neked? Ha igen, mondd el!
– Mintha nem tudnád, mit mondott nekem!
– Hazűgsaí got csinaí ltaí l az íígeí retedboű l, eí s megproí baí ltaí l elmenekűü lni. Csak ezt tűdom. Nekem rontot-
taí l a keí semmel, csak ezt tűdom. Bolondot csinaí ltaí l beloű lem, ezt tűdom.
– OÁ , igen, te vagy a feí rfi, akinek szavai a szeí llel szaí llnak, eí s mindig sűttognak. A feí rfi, aki sosem hazű-
dik. Laí ttalak a tűű zneí l! Ilyen bolondnak hitteí l engem?
OÖ sszeszoríított fogain aí tdaraí lva a szavakat keí rdezte Farkasoü loű :
– Mieí rt csinaí ltaí l hazűgsaí got az íígeí retedboű l?
– Mieí rt ne tettem volna? Egy kislaí ny, Farkasoü loű ? Állat! Rachel neí ninek veí gig igaza volt. EÁ n vagyok a
bolond.
Farkasoü loű fojtott hangot adott ki a torkaí boí l, majd legűrűlt Lorettaí roí l, eí s elengedte a noű t, hogy kezeí t a
szeme eleí tegye. Loretta feszűü lten remeí nytelen pillantaí st vetett az ajtoí feleí . Meí g ha ki is jűtna, Amy
megmenteí seí nek eseí lye nagyon csekeí ly volt.
Egy pillanat műí lva Farkasoü loű hallhatoí n kifűí jta a levegoű t, eí s az oldalaí ra fordűlt. Egyik karjaí t a feje alaí
hajtotta, keí k szeme oly soü teí t volt, hogy feketeí nek tűű nt a feí lhomaí lyban.
– Add vissza pontosan Voü roü s Boü leí ny szavait! Nem tűdok olyan ellenseí ggel harcolni, aki elrejti az ar -
caí t.
Ahogy Loretta meghallotta a feí rfi hangjaí t, ilyen koü zelroű l eí s ilyen selymesen, eí des-keserűű emleí kek ro -
hantaí k meg, eí s síírni akart.
– Hagytad, hogy azt gondoljam, a baraí tom vagy.
Farkasoü loű a noű finom profiljaí t fűü rkeí szte, eí s figyelme megpihent Loretta remegoű ajkain. Hangja az
aí rűlaí s faí jdalmaí toí l eí gett, de Farkasoü loű is elaí rűlva eí rezte magaí t.
– Nem hoztam el neked a gyermeket?
Loretta torkaí nak inai kitaí gűltak, hangja szarkazműstoí l csoü poü goü tt
– Szoü rnyen neheí z volt megtalaí lni?
– Ismertem az űtat, amelyen Santos jaí r. Sokszor megjaí rtam, hogy kereskedjek vele.
Loretta oü koü lbe szoríította a kezeí t.
– Akkor jól ismeritek egymaí st, űgye? Ti ketten baraí tok vagytok!
– Ka, nem! EÁ n nem neveztem baraí tomnak!
– OŐ híívott téged baraí tjaí nak. Amy hallotta. Azt mondja, egyenesen belovagoltaí l a taí boraí ba, semmi
fegyver, semmi harc, eí s elhoztad oű t. Mennyit fizetteí l Santosnak, hogy ellopja a laí nyt, Farkasoü loű ? Hűí sz lo -
vat? OÖ tvenet? Vagy csak moí kaí boí l csinaí lta, hogy neí haí ny napig ott legyen vele… hogy szoí rakoztassa oű t eí s
a baraí tait?
A keí rdeí s csűí nyaí n eí s disszonaí nsan ott lebegett koü zoü ttűü k: seí rteí s Farkasoü loű nek, szíívfaí jdalom Lorettaí -
nak. Friss dűü h aí radt fel Farkasoü loű torkaí ban. Visszanyelte.
– Semmit nem fizettem neki.
– Tagadod, hogy a dalod azt mondja, hogy a te saí rgahajűí dnak vissza kell joü nnie hozzaí d? Hazavitteí l,
eí s megtaníítottaí l arra, hogyan tűdok visszajoü nni a leí pteid nyomaí n! – A laí ny hangja egyre magasabb lett,
szinte visíítoí vaí vaí lt. – Nagyszerűű lovat adtaí l nekem! Tagadod?
Zavar bűgyogott fel Farkasoü loű ben.
– Azeí rt vagy meí rges, mert taníítottalak, eí s ajaí ndeí kokat adtam neked?
Loretta veí gűü l oldalra fordíította a fejeí t, koü nnyekkel tele szeme : csillogott a megveteí stoű l.
– Mint peí ldaí űl a medaí lod? „Viseld mindig”, mondtad. De nem azeí rt adtad, hogy emleí kezzek raí d! Ha-
nem hogy megjeloü lj, hogy a mocskos baraí tod, Santos, ne a rossz saí rgahajűí t rabolja el. Tűdtad, mennyire
szeretem Amyt. Oda űü toü tteí l, ahol a legseí rűü leí kenyebb vagyok, mert tűdtad, baí rmit megtenneí k azeí rt,
hogy megmentsem oű t. Bííztam benned. A szííveinkben leí voű dalokroí l beszeí lteí l, eí s arroí l, hogy mindoü roü kkeí
emleí kezni fogűnk. EÁ s eí n…

Hangja megakadt, eí s cincogaí ssaí vaí lt. Egy pillanatig Farkasoü loű azt hitte, annyira meí lyre hatol a faí jdal-
ma, hogy meg fogja oű t űü tni, de azűtaí n Loretta arca eltorzűlt, eí s a faí jdalom eltűű nt roí la. Annyira cserben-
hagyottnak, annyira ijedtnek laí tszott, hogy szerette volna megoü lelni, eí s megnyűgtatni a sebeit.
– Hittem neked, Farkasoü loű . Tűdod, milyen neheí z volt ez nekem? Azok űtaí n, amiket a komancsok tet -
tek a szűü leimmel? Elaí rűltam az oű emleí kűü ket, hogy bíízzak benned. Haí tat fordíítottam mindennek.
Farkasoü loű szííve oü sszeszorűlt a seí rtett, faí jdalmas intenzitaí stoí l, amelyet Loretta hangjaí ban hallott. Keí t
hatalmas koü nny folyt le az alsoí szempillaí iroí l, eí s ezűü st csííkot hűí zva veí gigmosta az orcaí jaí t. Az indiaí n veí -
gigsimíította kezeí t a noű koí cos hajaí ban, eí s figyelmen kíívűü l hagyva ellenaí llaí saí t, magaí hoz hűí zta, aproí arcaí t
nyakaí nak ííveí hez nyomva. Loretta ridegen fekűü dt mellette, eí s eroű sen remegett. Az indiaí n lehajtotta a fe-
jeí t, dűü heí nek űtolsoí nyoma is elszaí llt.
Mindig is tűdta, hogy az űnokatestveí re okos ember, de mostanaí ig nem tűdta, mennyire az. Voü roü s Boü -
leí ny feí ligazsaí gokroí l beszeí lt, eí s ez hatalmat adott a hazűgsaí gainak. Nem csoda, hogy Loretta nekitaí madt
a keí seí vel. OŐ nem űgyanezt tette volna, hogy megmentse Feketerigoí t vagy Poí nilaí nyt? Az egyetlen kűü -
loü nbseí g koü zte eí s a toü reí keny noű koü zoü tt az volt, hogy neki toü bb ereje volt a harchoz. Olyan ereje, amelyet
majdnem Loretta ellen hasznaí lt fel, eí ppűí gy, ahogy attoí l annak idejeí n a laí ny annyira feí lt.
– OÁ , Keí k Szem! – A Loretta nyakaí ba bűí goí hang eí rzelmekkel teltteí vaí lt. – Nem szedtelek raí . A szíívem
csak joí dolgokroí l eí nekel. Ez az igazsaí g.
– Laí ttalak a tűű zneí l!
Maí r megint a tűű zneí l tartottak? Farkasoü loű proí baí lt raí joü nni, mit laí thatott Loretta. – Igen, a tűű zneí l vol-
tam. Ez baj?
– Bejelentetted az embereknek a haí zassaí gűnkat, eí s megíígeí rted nekik, hogy megskalpolsz engem eí s
Amyt. EÁ pp, ahogy Voü roü s Boü leí ny megjoí solta. Laí ttalak!
Farkasoü loű nek mosolyognia kellett, ahogy elkeí pzelte, mit laí thatott Loretta.
– Ka, nem! Elmeseí ltem nekik a Santosszal valoí csataí mat, Keí k Szem.
– De oű k eí ljeneztek!
– Mert harcoltam, eí s visszanyertem a te Amyd becsűü leteí t A baí torsaí gom miatt eí ljeneztek. EÁ s a gyoű zel -
mem miatt. Semmi szoí nem esett haí zassaí groí l. Te Feheí r Szeműű vagy.
– Vi-visszanyerted Amy becsűü leteí t? – Loretta megfeszűü lt. – De Amy azt mondta, odamenteí l Santos -
hoz, eí s űtaí na csak űí gy ellovagoltaí l. Hogy nem volt semmilyen harc.
– Santos nagyon feí lt, űgye? Jogtalansaí got koü vetett el egy heves qűohadie harcos ellen. Feí ltette az eí le-
teí t, amikor meglaí tott engem. Joí baraí tnak nevezte ezt a komancsot, hogy elkergesse a haragomat. Miű-
taí n ellaí ttam a te Amydet, eí s oű elalűdt, visszamentem Santos taí boraí ba. Toü bbeí nem fog a kislaí ny miatta
síírni.
Loretta elhajolt Farkasoü loű toű l, hogy az arcaí t laí thassa. Az indiaí n tűdta, hogy a noű nincs tűdataí ban an-
nak, hogy csíípoű je az oü veí hez nyomoí dik, eí s ez a koü zelseí g milyen hataí ssal van oű raí .
– Akkor ez mind hazűgsaí g volt? Semmi nem volt igaz beloű le?
A feí rfi a rűhaí n keresztűü l veí gigsimíította Loretta csigolyaí inak toü reí keny vonalaí t.
– Voü roü s Boü leí ny keserűű seí ge hatalmas. Sok taummal ezeloű tt, amikor a legtoü bb harcosűnk vadaí szni
volt, a Keí k Kabaí tosok lerohantaí k a falűnkat. Voü roü s Boü leí ny feleseí geí t eí s kisfiaí t… – Farkasoü loű torka oü ssze -
szorűlt. Annak a taí madaí snak az emleí kei tűí l faí jdalmasak voltak ahhoz, hogy el tűdja viselni oű ket, nem
volt koü nnyűű ezeket szavakba oü nteni. – A feleseí geí t leloű tteí k. A fiaí t oü sszetapostaí k, nem egyszer, hanem
sokszor. Voü roü s Boü leí ny szííveí t oü sszetoü rteí k. Az űtaí n a nap űtaí n aí daí z harcba kezdett.
– De eí n nem vagyok Keí k Kabaí tos.
– A gyűű loü lete vak, Keí k Szem. A sok taí madaí s egyike alkalmaí val Voü roü s Boü leí nyt elfogtaí k. A Feheí r Sze-
műű ek tűdni akartaí k, hol van a falűja, eí s tűű z foü leí tartottaí k az arcaí t, hogy megoldjaí k a nyelveí t.
– OÁ , istenem. – Haí nyinger forgatta fel Loretta gyomraí t. – Az arca… ekkor lett sebhelyes?
– Hűű maradt az Emberekhez. A tosi tivo feí rfiak azonban elszaí ntak voltak. Amikor elszoü koü tt, eí s vissza-
teí rt hozzaí nk, csűí nya volt, mint most. Annyira csűí nya, hogy a noű k elfordűltak toű le. Nem lesz űí j feleseí ge,
sem maí sodik gyermeke. OÖ roü kre egyedűü l marad, eí s abban keres vigasztalaí st, hogy megkűü zdi a nagy har-
cot.
– De mieí rt rajtam eí li ki a dűü heí t? Semmit nem tettem ellene, semmit.

Farkasoü loű a haí taí ra fordűlt, eí s magaí val hűí zta Lorettaí t. A feí rfinak joí lesett, ahogy karcsűí teste az oü veí -
hez nyomoí dott. Kezeí t a noű hajaí n veí gigsimíítva Loretta arcaí t paí r centimeí terre a sajaí tjaí toí l tartotta, hogy
a szemeí t fűü rkeí szhesse. OÖ roü mmel toü ltoü tte el, hogy reí szveí tet eí s sajnaí latot laí tott benne. Loretta eí ppolyan
arany volt belűü l, mint kíívűü l. Azok űtaí n, amiket Voü roü s Boü leí ny tett vele, Farkasoü loű csodaí lkozott, hogy keí -
pes volt szaí nalmat eí rezni iraí nta.
– Voü roü s Boü leí ny joí baraí tja vagyok gyermekkorűnk oí ta, szeretett űnokatestveí re, mint te EÁ j-minek. At -
toí l feí l, hogy oü roü kre ellopod toű le a komancsot, hogy a szíívem ellene fordűl, eí s oű magaí ra marad. Egy csűí -
nya ember, oü roü kre egyedűü l, magaí nyosan. EÁ rted? Nem laí t tovaí bb a gyűű loü leteí neí l.
– De eí n… – A laí ny szeí ttaí rta űjjait Farkasoü loű mellkasaí n, eí s tenyereí vel eltolta magaí t toű le.
Farkasoü loű megfeszíítette a karjaí t Loretta dereka koü rűü l, hogy a noű ne hűí zoí djon el. Az indiaí n elmeí laí zott
azon, vajon Loretta tűdataí ban van-e kemeí nyseí geí nek. Majd eí rezte, ahogy a noű szíívvereí se felgyorsűl.
Megkapta a vaí laszt. Elharapta gyengeí d mosolyaí t. Baí rcsak tűdnaí Loretta, milyen koü nnyedeí n laí tja a gon-
dolatait, mint kavicsokat egy tiszta toí aljaí n.
– Mieí rt gondolnaí , hogy eí n ellopnaí lak? EÁ n vagyok az, akit felaí ldoztak, aki elhagyta a csalaí djaí t.
– Ettoű l szomorűí a szííved?
– Termeí szetesen.
– Nem szabad szomorkodnod. Ez a komancs sokszor elhozza majd hozzaí d a csalaí dodat.
– Ide? Nem, Farkasoü loű , soha nem fognak idejoü nni, hogy meglaí togassanak.
– Akkor majd elviszlek a fahaí zűkba. Nem akarok szomorűí saí got a szíívedben.
EÁ rezte, ahogy a ridegseí g egy reí sze elhagyja Lorettaí t, eí s tűdta, hogy a megfeleloű szavakat mondta.
– OÁ , Farkasoü loű , akarok hinni neked. El sem tűdod keí pzelni, mennyire.
Farkasoü loű megfeszűü lt, mintha feí lre akarnaí tolni Lorettaí t, eí s fel akarna kelni.
– Idehozom neked Santos skalpjaí t eí s az ezűü stoü t a nadraí gjaí boí l.
Loretta szeme elkerekedett, eí s a szíín eltűű nt az arcaí roí l.
– Kegyelem, ne! Nem akarom laí tni a skalpjaí t!
– Elhiszed? – Pillantaí sa talaí lkozott Lorettaí eí val, eí s baí r a noű arcaí nak reí műü lt kifejezeí se laí ttaí n neheí z
volt megtennie, arckifejezeí seí t űü nnepeí lyesnek műtatta. – A skalp a taí skaí mban van. Bizonyííteí k, űgye?
– Ne… nem kell, hogy laí ssam. – A feszűü ltseí g elhagyta a testeí t, eí s nyűgodtan doű lt Farkasoü loű hoü z. – Hi-
szek neked. Mieí rt veszoű dneí l azzal, hogy hazűdj? – A szeme elsoü teí tedett. – Mit nyerneí l vele?
– A fodraidat? – Neí zte Loretta arcaí t, eí s laí tta, amikor a noű raí joü tt, hogy űgratja. – Azt mondtad, ellop -
hatom oű ket, űgye?
– UÁ gy emleí kszem, abban maradtűnk, hogy akkor viszed el, amikor nem vagyok benne.
Farkasoü loű egyik csűkloí jaí t veí gighűí zta Loretta aí llkapcsaí nak aí rnyas ííveí n. Loretta eloű redűgta a fejeí t,
hogy orcaí jaí t a feí rfi tenyereí be nyomja. Csillogoí folyamkeí nt folytak a koü nnyek a szemeí boű l.
– OÁ , Farkasoü loű , bííznom kellett volna benned. Annyira sajnaí lom! Azok űtaí n, amit eí rtűü nk tetteí l, hogy
bocsaí tasz meg valaha is nekem?
– Veí ge van – mormogta az indiaí n. – Nincs szomorűí saí g, joí ? Csak oü roü m. A te EÁ j-mid a tieí d, tehaí t az
enyeí m is. Ez ennyire egyszerűű , űgye?
A homaí lyban laí tta, ahogy Loretta vonaí sai ellaí gyűlnak, eí s remegoű ajkai mosolyra hűí zoí dnak. De meí g
mindig nem volt teljesen fesztelen. Farkasoü loű egyetlen hirtelen mozdűlataí toí l megint zakatolni kezdene
a szííve. A mosolya azonban bizakodoí vaí tette az indiaí nt.
Tenyereí vel veí gigsimíította a noű haí taí nak ííveí t, majd elvette karjaí t. Meglepoű doü tt azon, milyen fűü rgeí n
gűrűlt le roí la Loretta, baí r a sok szoknyaí jaí val meggyűű lt a baja, mert biztos akart lenni abban, hogy fod-
ros alsoí neműű je nem laí tszik ki. Szemeí rmesseí ge zavarba hozta Farkasoü loű t. Emleí kezett arra, milyen volt a
noű teste a tűű z feí nyeí ben: boű re saí padt, mint a holdsűgaí r, melleí nek csűí csa halvaí ny roí zsaszíín, mint a kak-
tűsz viraí ga. Ilyen szeí pseí ggel hogy jaí rhat egyűü tt a szeí gyenkezeí s?
Amikor Loretta veí gre megnyűgodott, feszűü lt csoü nd borűlt raí jűk. Farkasoü loű a szeme sarkaí boí l laí tta
Loretta aggoí doí ajkait, eí s aproí feheí r fogait, ahogy a laí ny roí zsaszíínűű hűí saí ba fűí roí dnak. Ahogy feleleveníí -
tette, milyen eí rzeí s volt a laí ny ajkaí t eí rinteni, a vaí gyakozaí s űí jabb rohamaí toí l szorűlt oü ssze a gyomra. Visz-
szaemleí kezett a terveire, amelyeket az esteí vel kapcsolatosan szoű tt; tervekre, amelyek elszaí lltak a szeí l -
lel. Akarta oű t, igen, de csak akkor, ha nem kell keí nyszeríítenie.

– Azt hiszem… – Hangja elhalkűlt. Loretta idegesen a szoknyaí jaí val babraí lt, majd űjjbegyeit veí gigfűt-
tatta melleí nyeí nek gombjain. Feszűü lten, az ajkaí t harapdaí lva koü rbepillantott. – EÁ n, izeí , elfelejtkeztem a
neked tett íígeí retemroű l.
– Rendben. – Farkasoü loű gyengeí d csodaí lkozaí ssal neí zett raí .
– Az íígeí ret az íígeí ret, meí g akkor is, ha szokatlan koü rűü lmeí nyek koü zoü tt tesszűü k meg. Te megtartottad a
reí szedet, eí s…UÁ gy tűű nt, keí ptelen Farkasoü loű szemeí be neí zni. – Biztos vagyok benne, hogy elvaí rod, hogy eí n
is megtartsam az enyeí met. – Soü teí t píír boríította el a nyakaí t. – EÁ n, izeí , gondolom, Amyt elvitetted az
anyaí dhoz, tehaí t mi… mi…
Annyira idegesnek laí tszott, hogy Farkasoü loű megsajnaí lta.
– OÁ , igen, van egy megaí llapodaí sűnk, űgye? – Hosszűí eí s hangos aí síítaí sra keí nyszeríítette magaí t. – A szíí -
vem nehezen tűdja ezt kimondani, Keí k Szem, de bizony nagyon faí radt vagyok ennyi űtazaí s űtaí n, tűdod?
Loretta arca annyira laí thatoí an felderűü lt, hogy az indiaí n majdnem elnevette magaí t.
– OÁ , termeí szetesen! – kiaí ltott fel remegoű hangon. – Hosszűí űtat tetteí l meg. Bizonyaí ra kimerűü lteí l.
Az indiaí n megint aí síított, eí s megpaskolta maga mellett a szoű rmeí t.
– Fekűü dj ide!
– De mi lesz Amyvel?
– A te EÁ j-mid anyaí mmal van, tűdod? A noű vel, aki eroű s, mint egy boü leí ny. Biztonsaí gban van. Leí gy nyű -
godt miatta, amííg a nap fel nem kel! – Hangja rekedtteí vaí lt. – Keemah, gyere!
– EÁ n… eí n igazaí n szeretneí m megneí zni oű t. Elaí jűlt, Farkasoü loű . Tűdni akarom, hogy joí l van. Addig nem
nyűgszom, amííg ezt nem tűdom.
– Ha nem lenne joí l, anyaí m idejoü nne. Az anyaí mnak joí orvossaí gai vannak, tűdod? EÁ s nagyon kedves.
Bíízz benne! – Egyik karjaí t kinyűí jtotta, eí s figyelte a toü bbezernyi eí rzeí st, amely Loretta arcaí ra űü lt, mikoü z -
ben a mellette leí voű helyet szemleí lte. Alűdt maí r mellette, sokszor, de ez az eí jszaka maí s volt. Semmi nem
aí llííthatja meg Farkasoü loű t, hogy elvegye azt, amit akar. Loretta meí g a kűü zdeí shez valoí jogaí t is eladta neki.
Csak azt nem ismerte meí g fel, hogy soha nem is volt semmi, ami megaí llííthatta volna az indiaí nt. – Kee-
mah!
Amikor veí gre letelepedett melleí , Farkasoü loű olyan eí rzeí st tapasztalt meg, amilyet eddig meí g sosem.
Toü bb volt ez egyszerűű megeleí gedettseí gneí l. Loretta szoű ke fejeí t a vaí llaí n eí rezni toü keí letesen joí volt: mint-
ha azt a helyet a Nagy Istenek az oű szaí maí ra keí szíítetteí k volna; Farkasoü loű pedig egeí sz eí leteí ben arra vaí rt
volna, hogy Loretta ott legyen. Karjaí t a laí ny koü reí fonta, kezeí t a haí taí ra helyezte.
– IÁgy joí ?
Loretta egyik tenyereí t finoman Farkasoü loű mellkasaí ra tette. Keí tkedoű hangon vaí laszolt:
– Igen, íígy joí .
UÁ jabb csoü nd telepedett raí jűk. Farkasoü loű Loretta szíívvereí seí nek dobbanaí sait szaí molta a keze alatt, eí s
oü roü mmel vette tűdomaí sűl, hogy a ritműs maí r nem egy csapdaí ba ejtett madaí r szaí rnycsapkodaí saí ra em -
leí keztet. Ahogy a kűí p alakűí tetoű re baí műlt, vaí gyott arra a kimerűü ltseí gre, amelyet koraí bban tettetett.
Csakhogy az nem joü tt. Megkoü nnyebbűü lt, amikor Loretta megtoü rte a csoü ndet.
– Farkasoü loű , mire gondoltaí l, amikor azt mondtad, nem mondtaí l haí zassaí gi beszeí det, mert Feheí r Sze-
műű vagyok?
Az indiaí n ajkaí t veí gighűí zta Loretta feje tetejeí n. Imaí dta a viraí gillatot, amely meí g most is eí rezhetoű volt
a noű hajaí n. Soha toü bbeí nem fog űí gy beleszagolni a tavaszi levegoű be, hogy ne Loretta jűtna majd az eszeí -
be.
– A foű feleseí gem a sajaí t veí remboű l lesz. – EÁ rezte, ahogy Loretta megfeszűü l, eí s hogy megproí baí lja csilla-
píítani, hozzaí tette: – Lehetsz a maí sodik feleseí gem, joí ? Vagy a harmadik?
Meglepeteí seí re Loretta felűü lt, ezűí ttal a meí regtoű l remegve. Aproí aí llaí t ingerűü lten felemelte, eí s elloü kte
magaí t a feí rfitoí l.
– Meí rges vagy?
Loretta vaí lasza fagyos csoü nd volt.
– Keí k Szem, rossz szavakat mondtam?
– Mit mondtaí l?
Farkasoü loű oü sszehűí zta a szemoü ldoü keí t.
– Nem kedvedre valoí az, hogy oü sszehaí zasodj velem? Jobb feleseí gnek lenni, mint szolgaí nak, nem?

– Soha nem leszek maí sodhegedűű s, soha!
Farkasoü loű Lorettaí t fűü rkeí szte, hogy megproí baí lja kitalaí lni, mieí rt vaí ltott aí t a haí zassaí g teí maí jaí roí l a ze-
neí leí sre.
– Hogy mereí szeled! – kiaí ltotta. – Az oü sszes… Te arrogaí ns, egyszerűű … OÁ , ne is toü roű dj vele! Csak ezt
eí rtsd meg! Az eí n embereim koü zoü tt egy feí rfinak egy feleseí ge van, csak egy, eí s maí sra raí sem neí z, amííg a
halaí l el nem vaí lasztja oű ket. Akkor sem menneí k hozzaí d, ha teí rden aí llva könyörögnél nekem!
Farkasoü loű , kisseí kaí bűltan az oű rjoü ngeí stoű l, eí s azon meí laí zva, vajon mi okozhatta, lassan felűü lt. Soha
nem fogja megeí rteni ezt a noű t? Loretta szikraí zoí keí k szemmel Farkasoü loű feleí hajolt.
– Meí g ha hozzaí d is menneí k, az, hogy bejelented a nagy tűű zneí l, az eí n eí letemben nem szaí míít haí zas-
saí gnak. – A mellkasaí ra űü toü tt. – Egy pap eloű tt kell megtennem a fogadalmamat! Raí adaí sűl, ha feí rjűü l foga-
dok valakit, az nem komancs lesz. Nekem te nem lehetsz foű feí rj, maí sodik feí rj, vagy akaí rmilyen feí rj. Bar -
baí r vagy, aki űí gy baí nik a noű kkel, mint a tűlajdonaí val.
Farkasoü loű nagyon nyűgodtan vaí gott koü zbe.
– Az asszonyom vagy. Biztos, hogy nem fogsz maí shoz hozzaí menni.
– Nos, ha azt hiszed, hozzaí d megyek, akkor teí vedsz! Soha! Hallasz?
Azzal maga koü reí fonta a karjaí t, eí s ellenseí gesen baí műlt az indiaí nra. Farkasoü loű felsoí hajtott, a haí taí ra
ereszkedett, eí s vakon felfeleí baí műlt. Percek teltek el. Amikor veí gűü l eí rezte, hogy Loretta az aí gy veí geí hez
kűcorodik, olyan messzire toű le, amennyire csak lehet, sokatmondoí mosoly hagyta el a szaí jaí t. Egyetlen
noű sem keí pes ilyen meí rges lenni egy maí sik miatt, hacsak nem feí lteí keny. EÁ s nincs olyan noű , aki feí lteí keny
lesz, hacsak nem szerelmes. Talaí n meí gsem oű az egyetlen, aki teí ved.
Reggel Farkasoü loű arra eí bredt, hogy a keí kszeműű je mellette fekszik, eí s csak az orra hegye eí s egy arany
hajtincse laí tszik ki a boü leí nyboű r takaroí aloí l. Egyik keze a feí rfi oldala mellett, a maí sik pedig a combjai koü -
zoü tt pihent. Kííseí rteí st eí rzett, hogy feleí bressze, csak azeí rt, hogy laí ssa az arcaí t, amikor raí joü n, milyen in-
tim moí don eí rinti oű t.
Kibűí jt az aí gyboí l, űjjaival megfeí sűü lte a hajaí t, eí s elhagyta a kűnyhoí t. Anyja mostanra maí r biztosan fel -
eí bredt, oű pedig izgatott volt, hogy van Amy. Ahogy aí tment az anyja eí s a sajaí t kűnyhoí ja koü zoü tt leí voű tisz -
taí son, eí szrevette Fűü rge Antilopot eí s halott feleseí geí nek testveí reí t, Feí nyes Csillagot, ahogy az anyja kűny -
hoí jaí nak bejaí rataí naí l aí llnak. Feí nyes Csillag egy fakeí reg taí lat tartott a tenyereí ben, Farkasoü loű sejteí se sze-
rint ajaí ndeí kkeí nt az anyja szaí maí ra. Fűü rge Antilop szaí ndeí kait maí r nehezebb volt kitalaí lni.
Ahogy Farkasoü loű koü zelebb eí rt, Feí nyes Csillag lesűü toü tte hosszűí szempillaí it, eí s elpirűlt.
– Joí reggelt, Farkasoü loű ! Hiaí nyoztaí l, amííg taí vol voltaí l.
Egyik kezeí t a laí ny hajaí n megpihentetve, Farkasoü loű mosolyt keí nyszeríített az arcaí ra. Az elműí lt hoí na-
pokban Feí nyes Csillag taí rsasaí ga teher volt szaí maí ra. A komancs feí rfiak aí ltalaí ban testveí reket vettek fele -
seí gűü l, eí s a Parti Fűű zhoü z valoí viszonya miatt Feí nyes Csillag nyilvaí nvaloí an arra szaí míított, hogy Farkasoü loű
koü veti a szokaí sokat. Baí jos, kedves termeí szetűű laí ny volt. Baí rmelyik feí rfi elfogadnaí oű t asszonyaí nak. De,
sajaí t maga szaí maí ra is eí rthetetlen okokboí l, Farkasoü loű kiteí roű , bizonytalan volt az eí rzeí seivel kapcsolat-
ban. Feí nyes Csillagot szeretneí elsoű feleseí geí nek?
Hirtelen keí pek jelentek meg Farkasoü loű lelki szemei eloű tt. Ahogy leneí zett Feí nyes Csillag toü keí letes ar -
caí ra, proí baí lta elkeí pzelni, ahogy boü leí nyboű r koü ntoü seí be takarja oű t, eí s űí gy eí rinti meg, ahogy egy feí rfi szo-
kott egy noű t. Ez a keí p azonban gyorsan elszaí llt. Majd egy űí jabb jűtott eszeí be: egy aranyhajűí , keí k szeműű
noű , akinek boű re saí padt, mint a holdfeí ny.
Hűnyorgott, eí s szoí rakozottan vaí laszolt:
– Te is hiaí nyoztaí l nekem, Feí nyes Csillag.
Fűü rge Antilop megragadta Farkasoü loű karjaí t, meí g mieloű tt beleí phetett volna anyja kűnyhoí jaí ba.
– Farkasoü loű , a kis saí rgahajűí roí l!
– Igen? Mi van vele?
Fűü rge Antilop nyűgtalanűl Feí nyes Csillagra neí zett, majd elfordűlt.

– Szeretneí k megegyezni veled valamiroű l: arroí l, hogy feleseí gűü l veszem. Nem most, termeí szetesen.
Amikor eleí g nagy lesz. – A fiatal harcos kihűí zta magaí t. – Szeí p oü sszeget fogok fizetni eí rte, oü tven loí val eí s
tííz pokroí ccal.
Farkasoü loű elpalaí stolta mosolyaí t. Egy eí v portyaí zaí s űtaí n Fűü rge Antilopnak tííz lova volt. Haí ny Ioí lopaí st
tervezett meí g kivitelezni?
– Fűü rge Antilop, szerintem nem is tetszel neki.
– Te sem tetszel igazaí n a saí rgahajűí dnak.
Igaza volt. Farkasoü loű , mikoü zben hallotta, hogy egy vereí b eí nekel a koü zelben, eí s egy nyaí rfa levelei sű -
sognak a laí gy szelloű ben, megsimogatta az aí llaí t. Milyen beí keí s hangok! EÁ pp eleí g gondja volt aneí lkűü l is,
hogy ezeket Fűü rge Antilop teteí zte volna.
– Megbeszeí lhetjűü k ezt valamikor maí skor?
– Nem. EÁ n komolyan… nos, hallottam maí s harcosokat is beszeí lgetni. Nem eí n vagyok az egyetlen, aki
akarja oű t. Ha vaí rok, lehet, hogy egy maí sik ajaí nlatot fogadsz el. Csodaí latos laí ny, nem?
Farkasoü loű elgondolkodott azon, vajon űgyanarroí l a veí zna kislaí nyroí l beszeí lnek-e. Majd Fűü rge Anti-
lopra oü sszpontosíított, aki paí r eí vvel idoű sebb volt Amyneí l. Azt hitte, egy naí la fiatalabb feí rfi talaí lhatja
Amy zoü ldfűü lűű csinossaí gaí t vonzoí nak.
– EÁ rtem a gondodat. De egyvalamit elfelejtesz, Fűü rge Antilop. Bizonyíítottad, hogy hűű seí ges baraí t vagy.
Nem fogom maí s ajaí nlataí t elfogadni. Ez megnyűgtat?
Fűü rge Antilop meí g mindig szoríította Farkasoü loű karjaí t.
– Meglaí togathatom?
– Nem tűdom. Rettenetes idoű ket eí lt aí t. Lehet, hogy egy fiatalember koü zelseí ge csak felzaklatnaí .
– OÖ reg Ember elmeseí lte, mi toü rteí nt vele. De valakinek segíítenie kell neki, hogy visszateí rhessen a
napfeí nyre, nem?
Farkasoü loű nek megint el kellett ismernie a fiűí igazaí t. Neheí z űí t aí llt Amy eloű tt, eí s koü nnyebb lesz a sor-
sa, ha van egy joí baraí tja, egy fiatal feí rfi, aki megtaníítja oű t arra, hogy megint bíízni tűdjon.
– Nagyon fogsz vigyaí zni raí ?
Fűü rge Antilop elvigyorodott.
– Az eí letemmel fogom veí deni. Anyaí d azt mondja, holnap eleí g eroű s lesz ahhoz, hogy seí taí ljon. Elvihe-
tem?
Farkasoü loű neheí z kezeí t a fiűí vaí llaí ra tette.
– Lehet, hogy nem akar elmenni. Tűdod?
Fűü rge Antilop boí lintott.
– Tűdok baí nni vele, amííg hozzaí m nem szokik.
– Harcos laí ny.
– EÁ n pedig keí tszer akkora vagyok, mint oű .
Farkasoü loű majdnem azt kíívaí nta, baí rcsak reí szt vehetne ezen a seí taí n. EÁ rdekesnek íígeí rkezik. Fűü rge An-
tilop keveset tűdott arroí l, menynyire haszontalan az eroű , amikor az ember egy ijedt noű vel viaskodik.
– Gyere a kűnyhoí mhoz holnap keí soű deí lűtaí n!
Fűü rge Antilop felragyogott
– Szerintem űí j nevet kellene adnűnk neki. EÁ j-mi? Ez olyan, mint egy baí raí ny beí geteí se. Arany Laí ny. Ez
joí neí v lenne.
Farkasoü loű vaí lasz neí lkűü l feí lresoü poü rte az ajtoí lemezt, eí s beleí pett anyja kűnyhoí jaí ba. Sokrűhaí s Asszony
a tűű z mellett teí rdelt, eí s egy fazeí k kaí saí t kevert. Felpillantott eí s mosolygott Amy az aí gyon fekűü dt, keí k
szeme elkerekedett a feí lelemtoű l. Farkasoü loű eí szrevette, hogy anyja talaí lt a gyermeknek egy szarvasboű r
vaí ltoí rűhaí t eí s mokaszint. Ez oü roü mmel toü ltoü tte el. Amikor Amy meglaí tta Farkasoü loű t, felteí rdelt.
A feí rfi aí tseí taí lt a szobaí n, eí s lekűporodott a laí ny melleí . Amy meí g mindig saí padtnak tűű nt, eí s Farkasoü loű
elmeí laí zott azon, vajon az anyja nem sűü rgette-e tűí lsaí gosan a dolgokat, amikor azt mondta Fűü rge Anti -
lopnak, hogy maí snapra esedeí kes egy seí ta. Anyja arany felhoű t feí sűü lt Amy hajaí boí l, amely a vaí llaí ra omlott.
Nem csoda, hogy Fűü rge Antilop Arany Laí nynak akarta híívni.
– Joí l vagy? – keí rdezte Farkasoü loű angolűl.
– Jobban. – Keí tseí gbeesett pillantaí ssal neí zett az ajtoí nyíílaí s feleí . – Az a szoü rnyűű fiűí meí g mindig itt van?
Farkasoü loű Lorettaí val kapcsolatos keí rdeí sekre szaí míított.

– Fűü rge Antilop?
– UÁ gy híívjaí k? Nem kedvelem.
– OÁ , eí rtem. – Farkasoü loű lebiggyesztette az ajkaí t. – Van valami okod raí ?
– Egyszerűű en csak nem kedvelem. – A laí ny finoman megvonta a vaí llaí t, eí s oü sszeraí ncolta az orraí t. –
Fűrcsaí n baí műl raí m.
Farkasoü loű űí gy sejtette, Fűü rge Antilop nem baí műlt, hanem aí braí ndozott, de űí gy gondolta, nem lenne
boü lcs dolog ezt megosztania Amyvel.
– Anyaí m joí l baí nt veled?
– OŐ az anyaí d? – Amy Sokrűhaí s Asszony feleí pillantott. – Nagyon kedves. De nem eí rti, amit mondok.
Te olyan joí l beszeí lsz angolűl. OŐ mieí rt nem?
– Nincs raí szűü kseí ge.
Amy elmeí lkedett ezen egy pillanatig, majd megkeí rdezte:
– Hol van Loretta?
Egyre nyilvaí nvaloí bb lett Farkasoü loű szaí maí ra, hogy Amy nem emleí kszik az eloű zoű eí jszakai vad harcra. 3
– A kűnyhoí mban alszik.
– EÁ n mieí rt vagyok itt? Veled akarok lenni, Farkasoü loű . EÁ s Lorettaí val. Keí rlek!
– Holnap eljoü hetsz a kűnyhoí mba. – Farkasoü loű a fazeí k kaí sa feleí pillantott. – Anyaí m eí telt keí szíít neked.
EÁ s orvossaí got. Megint eroű s leszel. Elhozom Lo-ret-taí t, hogy meglaí togasson teí ged. Megíígeí rem.
Amy megfogta a karjaí t.
– Elkűü ldoü d azt a fiűí t?
Farkasoü loű kiszabadíította magaí t, eí s felaí llt.
– Fűü rge Antilop a hűű seí ges baraí tom. Joí , hogy ott aí ll kint. IÁgy semmi baj nem eí rhet.
Anyjaí hoz fordűlva koü nnyedeí n a sajaí t nyelveí re vaí ltott, eí s elhalmozta oű t keí rdeí sekkel. Anyja taí jeí koz-
tatta arroí l, hogy baí r Amy meí g gyenge, megfeleloű taí plaí leí kkal eí s sok piheneí ssel hamarosan fel fog eí pűü lni.
A belsoű veí rzeí s teljesen elaí llt. A laí baí n leí voű vaí gaí s is szeí pen gyoí gyűl.
Farkasoü loű elmondta, hogy hamarosan visszateí r Lorettaí val, majd feí lretartva az ajtoí lemezt Feí nyes
Csillagnak, aki tisztelettűdoí an vaí rt raí , hogy befejezze a dolgaí t, eí s oű is megproí baí lhasson bejűtni, elhagy -
ta a kűnyhoí t. Fűü rge Antilop az ajtoí hoz settenkedett, eí s kinyűí jtotta a nyakaí t, hogy bekűkűcskaí ljon Far-
kasoü loű karja mellett Farkasoü loű azonban becsűkta a lemezt.
– Fűü rge Antilop, hagyd abba a baí meí szkodaí st! Nyűgtalannaí teszed!
– Tiszta arany, űgye?
Farkasoü loű nek az a zavaroí eí rzeí se taí madt, hogy fiatal baraí tja egy szoí t sem hallott abboí l, amit oű mon-
dott neki.
– Nagyon feí l. Toű led. Azt akarja, hogy menj el, eí s nem hibaí ztathatom emiatt. UÁ gy csűrgatod itt a nyaí la-
dat, mint egy veszett farkas.
Fűü rge Antilop orcaí jaí nak egyik goü droü cskeí je elpirűlt.
– Ez joí jel, nem? Hogy eí szrevett engem.
Farkasoü loű elballagott, eí s a fejeí t raí zta. Amikor beleí pett a kűnyhoí jaí ba, Lorettaí t eí bren talaí lta. Az aí gyon
űü lt, eí s koí cos hajaí t gereblyeí zte az űjjaival. Amikor meglaí tta az indiaí nt, elfordíította az arcaí t. Ha szemeí nek
csillogaí saí boí l olvasni lehetett, meí g mindig meí rges volt.
Farkasoü loű eloű szoü r megproí baí lta figyelmen kíívűü l hagyni Loretta morcos pillantaí sait. Miűtaí n reggelire
adott neki egy adag szaí ríított gyűü moü lcsoü t eí s anyja lapos feheí r kenyereí nek egy darabjaí t, elvitte meglaí to-
gatni Amyt. Azűtaí n elhozta Loretta taí skaí jaí t Leaí ny kűnyhoí jaí boí l, eí s elkííseí rte oű t a folyoí hoz. Loretta fűü r -
deí s helyett, amihez le kellett volna vennie a rűhaí it a feí rfi jelenleí teí ben, megmosta a hajaí t, eí s alaposan le-
mosta az arcaí t. A kűnyhoí hoz visszafeleí tartoí űí ton nem volt hajlandoí az indiaí nra neí zni, eí s nem vaí la-
szolt, amikor a feí rfi mondott valamit.
Amikor joí val ebeí d űtaí n is fagyos csoü ndbe bűrkoloí dzott, Farkasoü loű tűü relme elfogyott. A kűnyhoí jaí ban
űü ltek a boü leí nyboű r takaroí kon, Loretta a szoba egyik reí szeí ben, oű a maí sikban. A raí jűk borűloí csoü nd olyan
sűű rűű volt, hogy maí r fojtogatta.
– Egy hoí napig is haí borűí zhatsz a szemeddel, eí s akkor sem nyersz csataí t. Megűntam a haragodat, Keí k
Szem.

Loretta felemelte aproí orraí t, eí s nem volt hajlandoí az indiaí nra neí zni. Haja goü ndoü r fűü rtoü k vad kűsza -
saí gakeí nt szaí radt meg, eí s arany koszorűí t font a feje koü reí . Farkasoü loű idegesen szoríította oü ssze a fogait.
Akaí r raí joü tt Loretta, akaí r nem, maí r nem feí lt toű le annyira, mint koraí bban. Egy ijedt noű nem taí mad íígy.
– Elmondod nekem, mi ez a harag, amely űí gy eí g benned?
– Mintha nem tűdnaí d!
A feí rfi behajlíított teí rdeí re ejtette a koü nyoü keí t. Noű k. Sosem fogja megeí rteni oű ket. Ha meí g most is azeí rt
meí rges, mert oű maí s feleseí geket is megemlíített mieí rt nem beszeí l erroű l? Nem mintha ma azt tervezte
volna, hogy valaki maí ssal oü sszehaí zasodjon.
– Keí k Szem, az asszonyom vagy, űgye? Ez a komancs azt szeretneí , hogy a szííved tele legyen napfeí n y-
nyel.
Loretta megvetoű pillantaí st kűü ldoü tt feleí je.
– Lehet, hogy az asszonyod vagyok, de nem kell, hogy ez azt jelentse, hogy szeretem ezt. Kűü loü nben
pedig mieí rt aggoí dsz miattam? Ennyi feleseí g koü zoü tt űí gyis elveszek majd a nagy hűű hoí ban. Fogalmad sem
lesz, boldog vagyok-e, vagy sem. EÁ s bizonyaí ra nem is toü roű dsz majd vele. – Keí t eí leí nk szíínűű folt jelent meg
az orcaí jaí n. – EÁ s ez nekem toü keí letesen megfelel.
Egy pillanatra csendbe bűrkoloí ztak.
– Mikor viszed haza Amyt? – keí rdezte hirtelen.
– Az apja megbűí jik a haí zaí nak falai moü goü tt, eí s hagyja, hogy hispaí nok raboljaí k el a laí nyaí t. Amy ezzel a
komanccsal marad.
– Az nem lehet, hogy komolyan azt gondolod, itt tartod! Az anyja halaí lra fogja izgűlni magaí t!
– Ez szomorűí , űgye?
– Megíígeí rted.
– Azt íígeí rtem meg, hogy elhozom hozzaí d. Megtettem.
– OŐ nem egy loí , Farkasoü loű ! Nem tarthatod itt!
Az indiaí n felemelte egyik szemoü ldoü keí t.
– OÁ , igen? Ki fogja elvinni toű lem?
– Kibíírhatatlan, arrogaí ns eí s makacs vagy…
Farkasoü loű felhorkant eí s felaí llt. A kűnyhoí ja hirtelen tűí l kicsi lett kettoű jűü k szaí maí ra. Elmegy, eí s meglaí -
togatja az apjaí t, ahol a noű k megfeleloű tiszteletet tanűí síítanak.
Sok Loí az űtolsoí simíítaí sokat veí gezte egy ííjon, amikor Farkasoü loű beleí pett a tipibe. Feí lretette a fegy -
vert, kiszaí radt, oü reg szemeí t legidoű sebb fiaí ra szegezte, eí s lebiggyesztette gyűű roü tt ajkaí t.
– UÁ gy neí zel ki, mint aki magba harapott a szilvapűdingban.
Farkasoü loű nek nem volt kedve vicceloű dni.
– Az asszonyom megteí paí zta az idegeimet. – Keresztbe tett laí bakkal leűü lt, felvette a feí m piszkavasat
apja melloű l, eí s elkezdte piszkaí lni a szeí nneí eí gett faí t eí s a haműt apja tűű zrakoí jaí ban. – Mindig van valami
űí jabb probleí maí ja, megaí llaí s neí lkűü l. Keí pzeld el, ahogy felaí llíít egy kűnyhoí t, boű rt cserez, varr, foű z, faí t gyűű jt,
eí s mindezt egyes-egyedűü l. EÁ s mi lesz, ha lebetegszik, amííg eí n taí vol vagyok? Ki viseli gondjaí t? Ki biztosíít
szaí maí ra taí rsasaí got? Szerinte, ha hosszabb idoű re elmegyek, meí g Harcoshoz sem tűd aí tmenni, hogy vi-
gaszt talaí ljon.
– Mert ezt szeretneí d?
Farkasoü loű eroű teljesen megpiszkaí lta a haműt, eí s akkora szűü rke felhoű t gerjesztett, hogy Sok Loí nak koü -
hoü gnie kellett. Az igazsaí g az, hogy nem tűdja elviselni a gondolatot, hogy Loretta maí sik feí rfival legyen.
– Ebben a pillanatban odaadnaí m az elsoű feí rfinak, aki lenne olyan bolond, hogy elvigye.
Sok Loí csoü ndben maradt.
– Minden gyermekem… – Farkasoü loű a szemeí t forgatta. – El tűdsz keí pzelni engem Feheí r Szeműű ekkel
koü rűü lveí ve?
– Aha, tehaí t ez a baj! Az asszonyod Feheí r Szeműű . – Sok Loí boí lintott, eí s vicceloű dve hozzaí tette: – Nem
hibaí ztatlak ezeí rt. Egy feí rfi sem lenne bűü szke arra, ha feheí r veí rűű fia lenne. Gyenge lenne eí s gyaí va, szeí -
gyen minden hozzaí tartozoí jaí ra neí zve.
Farkasoü loű megmerevedett, eí s felpillantott. A sajaí t ereiben csoü rgedezoű feheí r veí r kimondatlan valoí saí g
volt koü zte eí s az apja koü zoü tt. Sok Loí mind ez idaí ig sosem ceí lzott raí . Sok Loí szippantott egyet, eí s kidoü r -
zsoü lte a haműt az orraí boí l.

– Termeí szetesen vannak ritka kiveí telek. Gondolom, az ember keí pes arra, hogy felneveljen egy feí l -
veí rt, eí s megtaníítsa arra, hogy egyike legyen az igaz Embereknek. De ez sok műnkaí t jelent.
A merevseí g kezdett enyhűü lni Farkasoü loű vaí llaiban.
– Proí baí ra tettem a tűü relmedet, atyaí m?
UÁ gy tűű nt, Sok Loí egy pillanatig elmereng a keí rdeí sen.
– Amikor az elsoű ííjaddal eí s nyiladdal combon loű tteí l, űí gy eí reztem, keveí s a tűü relmem. Baí r ez nem lett
volna annyira szoü rnyűű , ha nem moü goü tted aí lltam volna.
Farkasoü loű halkan felnevetett.
– De akkor nem ott aí lltaí l, amikor elengedtem a nyíílvesszoű t. UÁ gy emleí kszem, megfordűltam, hogy
keí rdezzek toű led valamit.
– Amire sosem vaí laszoltam. Mindig haí laí t adtam a Nagy Isteneknek, hogy csak a teí rdemig eí rteí l. Ha
sokkal magasabb letteí l volna, a fiveí reid eí s a hűí god sosem szűü lethettek volna meg. – Megint szippantott
egyet, majd elvigyorodott. – Most, hogy visszagondolok raí , Harcos meí g veszeí lyesebb volt az elsoű pűskaí -
jaí val. Emleí kszel, amikor veí letlenűü l aí tloű tt a kűnyhoí m falaí n, eí s kilyűkasztotta anyaí d foű zoű edeí nyeí t? EÁ pp
nyűlat foű zoü tt benne. A vííz raí loccsant a tűű zre, eí s a kűnyhoí tele lett fűü sttel. Majdnem megfűlladtam, mire
mindenkit biztonsaí gban ki tűdtam hozni.
Farkasoü loű haí travetette a fejeí t, eí s hahotaí zaí sban toü rt ki.
– Emleí kszem, amikor kihűí ztad a nyűlat a fazeí kboí l, eí s azt mondtad Harcosnak, hogy ez egy toü keí letes
loü veí s volt, pont a szííveí n aí t. Leszaí míítva, persze, hogy ki volt belezve. EÁ s megkeí rted, hogy onnantoí l kezd -
ve inkaí bb eí loű ceí lpontokon gyakoroljon.
– Most, hogy magroí l beszeí ltűü nk a szilvapűdingban, emleí kszel a hűí god elsoű proí baí lkozaí saí ra? Nagy-
apaí d űtolsoí megmaradt foga beletoü roü tt, amikor enni proí baí lt beloű le.
– EÁ s lenyelte a fogaí t, a magot, meg mindent, hogy ne hozza oű t zavarba Szűü rke Loí eloű tt, aki azeí rt joü tt,
hogy űdvaroljon neki. – Farkasoü loű egyik kezeí t a faí joí rekeszizmaí hoz tette, eí s felsoí hajtott. – Joí , hogy eljoü t -
tem, apaí m. Tehetseí ged van hozzaí . Maí ris koü nnyebb a szíívem.
Sok Loí megnyalta kicsorbűlt fogsoraí t, eí s elgondolkodva boí logatott.
– Bűü szke vagyok minden gyerekemre – mondta rekedtes hangon. – Legfoű keí ppen raí d. Fűrcsa dolog
ez, fiam, de amikor egy feí rfi a karjaí ba vesz egy kisbabaí t, eí s azt aí llíítja roí la, hogy a fia, az valoí saí ggaí vaí lik
a szííveí ben. Az ereiben fűtoí veí r semmit nem szaí míít. A szemeí nek szííne semmit nem szaí míít. Amikor meg-
tetted az elsoű leí peí sedet, azt az eí n kinyűí jtott karom feleí tetted. Csak ez szaí míít. Keí k Szem vagy komancs,
az eí n fiam voltaí l. Baí rkit megoü ltem volna, aki az ellenkezoű jeí t aí llíítja.
Koü nnyek eí getteí k Farkasoü loű szemeí t.
– Mit akarsz ezzel mondani, apaí m?
– Azt, hogy a sajaí t szííved űí tjaí t kell jaí rnod. Dűü hoü sen joü tteí l ide, mert a saí rgahajűí d meí rges, űgye? Ha
szereted oű t, ez íígy lesz akkor is, ha szomorűí , eí s akkor is, amikor boldog. AÁ lltaí l valaha ott, ahol egy patak
a folyoí ba oü mlik? A kettoű boű l egy lesz. Egyűü tt nevetnek a koü veken, egyűü tt sodroí dnak az eí les szűrdokokon,
egyűü tt zűhannak le a víízeseí sben. Ez űgyanilyen, amikor egy feí rfi eí s egy noű szereti egymaí st. Nem mindig
kellemes, de ha megtoü rteí nik, a feí rfinak keveí s beleszoí laí sa van. A noű k, mint a patak, egyik pillanatban
nyűgodtak, a maí sikban pedig lehet, hogy a feí rfi űí gy eí rzi, mintha vadvíízben kellene űí sznia.
Farkasoü loű eloű rehajolt a teí rdeí n aí t, eí s elvette a piszkavasat apja megfeketedett orra aloí l.
– Nem eí rtem oű t. Kedvesen baí nok vele, meí gis remeg a gondolattoí l, hogy velem legyen. Proí baí lom bol -
doggaí tenni, de helyette feldűü híítem.
Sok Loí megemelte egyik szemoü ldoü keí t.
– A feí lelem nem olyan, mint egy porreí teg egy faleveí len, amelyet a gyenge esoű lemos roí la. Adj neki
idoű t! Eloű szoü r leí gy a joí baraí tja… majd legyeí l a szeretoű je! Ami azt illeti, ha egy noű t boldoggaí proí baí lsz ten-
ni, neí ha sikerrel jaí rsz, neí ha nem. Ez íígy műű koü dik.
Farkasoü loű meí ly levegoű t vett, eí s kimerűü lt soí hajjal fűí jta ki.
– Nem mintha maí s noű jaí rna a fejemben, akit feleseí gűü l venneí k, csak…
– Csak makacs vagy?
Farkasoü loű elfojtotta felhaí borodott neveteí seí t.
– Egy kicsit. Ugye?
Sok Loí vaí llat vont.

– A toü bb feleseí g nem rossz dolog egy feí rfi szaí maí ra. De eí n bizony oü rűü loü k, hogy csak egy van a kűny -
hoí mban. El tűdod keí pzelni, milyen faí rasztoí lehet haí rom vagy neí gy feleseí g?
– Anyaí m eleí g volt neked, de oű egy kűü loü nleges asszony.
Sok Loí elvigyorodott.
– OŐ egy feí lteí keny asszony. EÁ n pedig nem vagyok bolond. Nem akartam meí hkasban eí lni egeí sz eí letem-
ben. – Vaí llat vont. – UÁ gy szeretem a dolgokat, ahogy vannak. Kevesebb eí les nyelv zsoü rtoü loű dik velem. Ke -
vesebb szaí jat kellett etetni. EÁ s csak egy noű t kell megeí rtenem. Szolgaí kat hoztam neki, hogy segíítseí k a
haí ztartaí sban.
– Az eí n saí rgahajűí m nem hisz a szolgatartaí sban.
– EÁ s a sok feleseí gben sem hisz. Adj neki vaí lasztaí si lehetoű seí get: szolgaí k, vagy feleseí gek. Majd meglaí -
tod, melyiket vaí lasztja. – Sok Loí meglengette a karjaí t az arca eloű tt, hogy kitisztíítsa a haműval teli leve -
goű t. – Azt se felejtsd el, hogy egy saí rgahajűí sokkal toü bb gyermekkel ajaí ndeí kozhat meg, mint egy ko-
mancs noű . Leí gy oí vatos, kűü loü nben toü bb gyereked lesz, mint amennyit etetni tűdsz. Meí g sosem laí ttam
olyan feheí r noű t, aki ne lett volna nagyszerűű tenyeí sznoű .
Farkasoü loű szaí ja lassűí mosolyra hűí zoí dott.
– Ezt elmondod majd neki, űgye? Egyeloű re nem műtat megfeleloű lelkesedeí st.
– Majd rendbe joü n. Adj neki idoű t! Leí gy tűü relmes! Megeí ri vaí rni a jűtalomra.
Farkasoü loű feí lredobta a piszkavasat, eí s felaí llt.
– Fontoloí ra fogom venni a szavaidat.
– UÁ gy beszeí lsz, mint egy olyan feí rfi, akinek a szeme keí tfeleí aí ll. A falű melyik laí nya csaí bíít teí ged?
– Egyik sem.
– Hm. Makacs vagy, eí pp, ahogy szaí míítottam raí . Bííztam benne, hogy kinoü voü d. De laí tom, sosem fogod.
– Nekem van a legeroű sebb karom a koü rnyeí ken. Az oű dűzzogaí sa nem fog befolyaí solni. Ha ez makacs-
saí g, akkor teí nyleg az vagyok.
Sok Loí a szemeí t forgatta.
– Szerinted nem az eí n karom a legeroű sebb?
– Szerintem a csatateí ren kellene megvíívnod a harcot, fiam, feí rfiakkal, ahol van eseí lyed a gyoű zelemre.
EÁ n ezt gondolom. De mikor hallgattaí l raí m? – Az ííjeí rt nyűí lt, amin oly gyakorlottan dolgozott. – Azt hi -
szem, a magad moí djaí n kell megtanűlnod az eí let leckeí it.
Farkasoü loű űí gy doü ntoü tt, nem veszi figyelembe apja megjegyzeí seit, eí s azt mondta:
– Nagyon kicsi ííj ez. Kinek keí szűü l?
– Teknoű snek – vaí laszolt Sok Loí hűncűt mosollyal. – Az eí n koromban maí r keveí s oü roü m van az eí letben.
Itt az ideje, hogy laí ssam az űnokaí mat loű ni. A baraí taimmal fogadaí sokat teszűü nk. Van keí t lovam arra,
hogy Harcost combon fogja loű ni. OÖ reg Ember szerint feneí ken. Akarsz fogadni?
Farkasoü loű mosolya keí nyszeredetteí vaí lt.
– Nem hiszem. Ha joí l emleí kszem, azt mondtam Harcosnak, eí n fogom megtaníítani Teknoű st loű ni.
Sok Loí boí lintott, majd egyik szemoü ldoü keí t felhűí zta.
– Tehaí t a te combodra fogadok, mi? Hm. A mai napon hozd el a saí rgahajűí t, hogy talaí lkozzam vele!
– Mieí rt?
– Lehet, hogy oű is akar fogadni.
– A saí rgahajűí m?
Sok Loí elvigyorodott.
– Ha Teknoű s kicsit magasabbra ceí loz, gondolj csak arra a sok szomorűí saí gra, amelytoű l megoí vja oű t!
Farkasoü loű felhaí borodva felhorkant, eí s elhagyta a kűnyhoí t.

Hűszadik fejezet
Tűü relem. A koü vetkezoű oü t napban Farkasoü loű olyan nehezen megfoghatoí volt, mint egy pitypangpihe,
amelyet felkapott a szeí l. Nem egy, hanem keí t dűü hoü s saí rgahajűí val eí lt egyűü tt. Loretta azeí rt volt haragos,
mert nem volt hajlandoí hazavinni Amyt, eí s mert megemlíítette a lehetoű seí geí t annak, hogy esetleg egyneí l
toü bb noű t vesz feleseí gűü l. Amy pedig azeí rt, mert Farkasoü loű raí keí nyszeríítette Fűü rge Antilop taí rsasaí gaí t.
Mindent oü sszevetve a feí rfi űí gy eí rezte, igaza van, eí s engesztelhetetlen elszaí ntsaí ggal viselkedett tovaí bbra
is. Proí baí lta elkerűü lni a meí rges tekinteteket, amelyeknek minden alkalommal, amikor betette a laí baí t a
kűnyhoí jaí ba, ki volt teí ve.
Az oü toü dik eí jszakaí n Amy egy mosollyal dííjazta az indiaí n kitartaí saí t, amikor Fűü rge Antilop hazakííseí rte
oű t a napi seí taí jaí roí l. Kipirűlt orcaí val meseí lt Lorettaí nak a Fűü rge Antiloppal toü ltoü tt idoű reí szleteiroű l: az oű z -
borjakroí l, amelyeket meglestek, a viraí gokroí l, amelyeket Fűü rge Antilop szedett neki, a madaí rhíívoí han-
gokroí l eí s a jelnyelvroű l, amelyet tanűlt, eí s a bolond trűü kkoü kroű l, amelyeket a fiűí jaí tszott vele. Fűü rge Anti -
lop nyilvaí nvaloí an szeí pen haladt Amyvel, a laí ny elkezdett gyoí gyűlni.
Farkasoü loű kedve maí r aműí gy is igen rossz volt, de most meí g borongoí sabbaí vaí lt. Szomorűí helyzet,
amikor egy gyakorlatlan fiűí nak toü bb szerencseí je van egy noű vel, mint egy felnoű tt feí rfinak. Kűü loü noü sen
keí tseí gbeejtoű volt ez, hiszen Farkasoü loű szeí p aí rat fizetett, nemcsak egyszer, de keí tszer is azeí rt, hogy Lor-
etta az oü veí legyen, eí s akkor gyakorolhassa a jogait, amikor oű akarja. Meí gis habozott a noű szemeí re borű-
loí aí rnyak miatt. Amikor visszaemleí kezett apja tanaí csaí ra, csak nevetni tűdott. Ahogy a dolgok aí lltak, ha
az eloű tt lesz a noű baraí tja, hogy a szeretoű jeí veí vaí lna, lehet, hogy soha nem jűtnak el kapcsolatűk maí sodik
szakaszaí ba.
Mineí l eleí gedetlenebb lett a helyzettel, annaí l haragosabban neí zett, eí s mineí l haragosabban neí zett,
Loretta annaí l nyűgtalanabb lett a jelenleí teí ben. A legrosszabb az volt a dologban, hogy nem is hibaí ztat -
hatta oű t emiatt. Az egyezseí gűü k fekete felhoű keí nt lebegett felettűü k, eí s Loretta íígeí rete oü sszekoü toü tte, meí gis
szeí tvaí lasztotta oű ket. Farkasoü loű tűdta, hogy Loretta retteg a pillanattoí l, amikor oű koü vetelni fogja, hogy
vele haí ljon. Ennek a lehetoű seí ge minden egyes nappal egyre ijesztoű bb lett szaí maí ra. Farkasoü loű eleí g eí les-
laí toí volt ahhoz, hogy felismerje, azzal, hogy tűü relmesen vaí r Lorettaí ra, nem segííti a sajaí t helyzeteí t, meí g -
is keí ptelen volt raí venni magaí t arra, hogy keí nyszeríítse.
Baí r Loretta sosem beszeí lt a szűü lei halaí laí roí l, Farkasoü loű eleí g razziaí n volt ahhoz, hogy tűdja, milyen
szoü rnyűű seí geknek lehetett tanűí ja. Maí r ez magaí ban eleí g lehetett volna ahhoz, hogy olyan űtaí latot eí rez-
zen a komancsok iraí nt, amely egy egeí sz eí letre kitart. EÁ s ez bizonyaí ra eleí g volt ahhoz is, hogy feí ljen a
feí rfiaktoí l, baí rmilyen fajhoz is tartozzanak. A helyzetet meí g nehezíítette az, hogy eí leteí nek toü bbi feí rfija is
aí llatias volt: a veí rfertoű zoű nagybaí tyja, Santos eí s a taí rsai, eí s, ha nem szíívesen vallotta is be, Farkasoü loű
maga is. Amikor űí gy neí zett a vilaí gra, ahogy elkeí pzeleí se szerint Loretta neí zhetett raí , oü sszeszorűlt a szíí -
ve. Mi volt az Loretta eí leteí ben, ami Farkasoü loű mellett szoí lt volna?
A legjobban az eí jszakaí k kíínoztaí k Farkasoü loű t. Olyan intenzitaí ssal akarta Lorettaí t maga mellett, hogy
az maí r faí jt. Nemcsak azeí rt kíívaí nta oű t, hogy a vaí gyaí t kieleí gíítse, hanem szerette volna egyszerűű en csak a
karjaí ban tartani oű t. EÁ des oü roü m volt szaí maí ra, ha a koü zeleí ben lehetett; olyan eí rzelgoű sseí g, amelyben Lor-
etta nyilvaí nvaloí an nem osztozott vele. Elkeí pesztoű dolgokra volt keí pes, csak hogy ne kelljen Farkasoü loű -
vel alűdnia, minden bizonnyal azeí rt, mert attoí l feí lt, az indiaí n nem csak alvaí sra gondol. Minden este a
veí gtelenseí gig pepecselt a kűnyhoí ban, haszontalan műnkaí kat kitalaí lva, amííg a feí rfi meg nem koü nyoü rűü lt
rajta, eí s űí gy nem tett, mintha alűdna. Amikor biztonsaí gosnak ííteí lte a helyzeteí t, lepihent Amy mellett.
Farkasoü loű csak paí r leí peí snyire fekűü dt toű le, eí beren eí s idegesen amiatt, hogy annyira vaí gyott a koü zelseí geí -
re.
A hatodik reggelen Farkasoü loű arra a zavaroí felismereí sre jűtott, hogy sosem volt szerencseí tlenebb,
mint most. Mikoü zben egy darab sűü lt szarvashűí st raí gcsaí lt, kűnyhoí jaí nak belsejeí t tanűlmaí nyozta, eí s proí -
baí lta elkeí pzelni, milyen volt koraí bban, amikor meí g nem volt mellette egy ingerűü lt saí rgahajűí sem. Raí -
joü tt, hogy inkaí bb szomorűí Lorettaí val, mint hogy űü resseí gben eí ljen neí lkűü le. A felismereí s kijoí zaníította, eí s

tettre keí sztette. Tűdta, hogy leí peí seket kell tennie azeí rt, hogy biztos lehessen abban, hogy Loretta so-
sem fogja elhagyni.
Farkasoü loű a folyoí naí l talaí lt raí Harcosra, aki eí pp Poí nilaí nyt taníította űí szni. Egy nyaí rfa alaí űü lt, haí taí t a fa
toü rzseí nek taí masztotta, felkarjaí t felhűí zott teí rdeí n pihentette.
– Harcos, egy roü vid űí tra kell mennem – kezdte. – Figyelneí l az asszonyomra eí s a testveí reí re, amííg taí -
vol vagyok?
A keí rdeí stoű l megzavarva Harcos elfelejtkezett az űnokahűí gaí roí l, eí s megfordűlt.
– Egy űí jabb űí t? De hiszen csak most joü tteí l meg.
Farkasoü loű pillantaí sa Poí nilaí nyra esett, eí s a szemei reí műü lten elkerekedtek. Felpattant, eí s felkiaí ltott:
– Harcos! Elmerűü l!
Harcos elkapta a laí ny csoü poü goű hajaí t, eí s felhűí zta a vííz szííneí re. Megraí zta a fejeí t, eí s a part feleí indűlt.
– Nem tűdom. Talaí n meí g tűí l kicsi. Leaí ny ragaszkodik ahhoz, hogy maí r nem az, de nem űí gy emleí k -
szem, hogy a maí sik kettoű t is ilyen neheí z lett volna megtaníítani.
– EÁ n taníítottam Teknoű st, eí s Leaí ny taníította Feketerigoí t – emleí keztette Farkasoü loű .
Harcos lekűporodott a nyafogoí , koü hoü goű gyermek eleí , eí s proí baí lta haí taí nak alsoí feleí t paskolgatni, hogy
megnyűgtassa. Farkasoü loű haí laí t adott a Nagy Isteneknek, hogy Poí nilaí ny eí geí sei begyoí gyűltak.
– Lehet, hogy ez a baj, nem? – elmeí lkedett Harcos. – Pocseí k tanaí r vagyok. Farkasoü loű , mieí rt nem taníí -
tod te?
– Elűtazom.
– OÁ , igen, elűtazol. Hovaí meí sz?
Farkasoü loű figyelmen kíívűü l hagyta a keí rdeí st. Az egy dolog, hogy megadja magaí t az asszonyaí nak, de az
maí r maí s, hogy ezt be is vallja a testveí reí nek.
– Lehet, hogy megtaníítom űí szni, amikor hazateí rek. Cserebere?
Harcos megkoü nnyebbűü ltnek tűű nt.
– Ez joí űü zletnek tűű nik. OÖ roü mmel figyelek az asszonyodra, ha ki tűdom hűí zni magamat ez aloí l a fel-
adat aloí l, amelyet Leaí ny raí m testaí lt. Ahogy haladok, meg kell vaí ltoztatnom a gyerek neveí t Kavicsra.
EÁ ppűí gy merűü l el, mint egy kavics.
Farkasoü loű a feje foü loü tt a levegoű be repíítette Poí nilaí nyt, eí s raí mosolygott.
– Kavics? Nem. Nekem jobban tetszik a Poí nilaí ny. Taníítsűnk meg teí ged űí szni, te kis hűncűt!
Ilyen magassaí gban Poí nilaí ny elfelejtkezett arroí l, mieí rt is síírt, eí s kacagni kezdett. Farkasoü loű egyik kar-
ja alaí dűgta nedves kis testeí t, eí s hazafeleí ballagott vele a testveí re mellett.
– Elmegyek neí haí ny napra. Szerinted taí vol tűdod tartani addig Voü roü s Boü leí nyt az asszonyomtoí l?
– Azok űtaí n, amiket akkor mondott, amikor a műí ltkor taí vol voltaí l, Leaí ny taí vol fogja oű t tartani. Igen
megkedvelte a te Lo-ret-taí dat. Meí g egy blűí zt, szoknyaí t eí s mokaszint is keí szíít szaí maí ra.
– Teí nyleg? – A gondolat, hogy Lorettaí t aí llatboű rben laí thatja, oü roü mmel toü ltoü tte el Farkasoü loű t. – Mondd
meg neki, hogy koü szoü noü m, keí rlek!
– Mondd meg neki te magad! EÁ n nem vagyok tűí l boldog emiatt. Ezeí rt is eí n taníítom Poí nilaí nyt űí szni.
Leaí ny el van foglalva a varraí ssal.
– Nem mondhatom meg neki. Elmegyek.
– Most azonnal?
Ahogy a falű kűü lsoű reí szeí hez eí rtek, Farkasoü loű laí bra aí llíította Poí nilaí nyt, eí s bűí csűí zoí űl megpaskolta a
haí taí t.
– Igen, most azonnal. Csak kell talaí lnom neí haí ny embert, aki eljoü n velem. Mieloű tt elindűlok, aí tviszem
a kűnyhoí dba Lorettaí t eí s Amyt.
Farkasoü loű semmilyen magyaraí zatot nem adott Lorettaí nak a hirtelen elűtazaí saí roí l. Egyik pillanatban
meí g ott volt, a maí sikban maí r nem. A koü vetkezoű paí r napban Loretta eí s Amy Magas Fűű Leaí nyaí val maradt.
Amy, akit a tűü relmes Fűü rge Antilop taníított, eleí g nagy komancs szoí kincsre tett szert, ami most segíítseí g -
nek bizonyűlt. Mieloű tt Loretta eí szrevette volna, oű maga is elkezdett szavakat tanűlni. Leaí ny oü roü moü t lelt
abban, hogy Lorettaí t tanííthatja, nemcsak a nyelvre, de szokaí sokra is: soha ne hagyja, hogy aí rnyeí k vetűü l-

joü n a tűű zre, soha ne mondja ki a halottak neveí t, soha ne fordűljon jobbra, amikor hivatalos laí togataí st
tesz valakinek a kűnyhoí jaí ba. Loretta csak űí gy szíívta magaí ba a tűdaí st, bűzgoí n megtanűlt mindent, amit
csak tűdott.
A negyedik esteí n Sok Loí meglaí togatta Leaí ny kűnyhoí jaí t. Loretta roü gtoü n megeí rezte, hogy Farkasoü loű
apja meí regeti oű t, ezeí rt gyanakvoí volt joü veteleí nek okaí val kapcsolatban, de Sok Loí szaí raz hűmora hama -
rosan megmosolyogtatta, majd megnevettette. Amy nagy oü roü meí re Sok Loí boű seí gesen ellaí tta oű ket toü rteí -
netekkel Farkasoü loű gyerekkoraí roí l. Az este veí geí re Lorettaí nak be kellett ismernie, hogy megkedvelte a
feí rfit. Raí adaí sűl meí g nyűgtalaníítoí bb volt az, hogy űí gy tűű nt, az indiaí n is kedveli oű t, eí s ez Lorettaí t fűrcsa
oü roü mmel toü ltoü tte el.
Amikor elment, bűü tykoü s kezeí t Loretta homlokaí ra tette, mint egy szent ember, aki aí ldaí st oszt, joí eí jt
kíívaí nt neki, eí s „laí nyomnak” nevezte. Ez Lorettaí t teljesen vaí ratlanűl eí rte. Amikor felneí zett, Sok Loí kitűü n-
tette egy megeí rtoű mosollyal, majd elment, meí g mieloű tt Loretta visszanyerte volna a leí lekjelenleí teí t.
Farkasoü loű taí volleí teí nek nyolcadik napjaí n alkonyatkor Loretta egy taí voli joí dlizoí hangot hallott, eí s
ahogy felneí zett Leaí ny tűü ze melloű l, feí rfiakat laí tott a falűba belovagolni. Nem volt neheí z eí szrevenni koü -
zoü ttűü k Farkasoü loű t, aki toü bb loí hossznyival a toü bbiek eloű tt jaí rt, eí s egy aí llatot vezetett, amely űí gy neí zett ki,
mintha egy papot szaí llíítoí oü szveí r lenne. Loretta laí bűjjhegyre aí llt, eí s a homlokaí t raí ncolta. Bizonyaí ra nem
azt laí tta, amit laí tni vélt. Milyen eí peszűű pap laí togatnaí meg a komancs falűt?
Koü rbepillantott Leaí ny szomszeí djain, eí s minden arcon megroü koü nyoü deí st laí tott. Majd raí neí zett Harcos-
ra, aki oű t oű rizve a koü zelben fekűü dt, eí s talpra űgrott, ahogy meghallotta a lovasok hangjaí t. Bizalmatlanűl
pillantott Lorettaí ra, eí s felhűí zta a szemoü ldoü keí t.
– A testveí rem egy Fekete Koü penyest hoz?
Tényleg egy pap volt az. Loretta kinyűí jtotta a nyakaí t, hogy laí ssa. Farkasoü loű egyenesen a nagy tűű zhoü z
lovagolt, amelyet az alkonyatra felkeí szűü lve maí r meggyűí jtottak, eí s leraí ngatta a papot a szamaí rroí l. Miű-
taí n űtasíította a szegeí ny embert, sarkon fordűlt, eí s ceí ltűdatos leí peí sekkel, elszaí ntan, oü sszeszoríított aí ll-
kapoccsal egyenesen Leaí ny kűnyhoí ja feleí indűlt. Loretta meí ly levegoű t vett. Hirtelen, hitetlenkedve raí -
joü tt, mieí rt hozta Farkasoü loű a papot a falűba.
Az indiaí n leí peí sei lelassűltak, ahogy koü zelebb eí rt. OÖ sszecsomoí sodott combizmain megfeszűü lt a boű r-
nadraí g. Loretta megmerevedett, ahogy meglaí tta a szemeí ben csillogoí hataí rozottsaí got. Felemelte aí llaí t,
eí s vaí rt, hogy Farkasoü loű odaeí rjen hozzaí . Pillantaí sa a feí rfi szeí les vaí llaí n idoű zoü tt, eí s nehezeí re esett ellen-
aí llni a fűtaí skeí nyszernek. Azok a hosszűí , eroű teljes laí bak koü nnyedeí n legyoű zneí k oű t.
– Hoztam neked egy Fekete Koü penyest – mondta toü moü ren, eí s a vaí rakozoí pap iraí nyaí ba biccentett. – OŐ
majd elimaí dkozza a te istened szavait felettűü nk.
Azzal hataí rozottan megragadta Loretta karjaí t, eí s a koü zponti tűű z feleí hűí zta. Megaí llaí s neí lkűü l haladt,
Loretta lelassíítoí proí baí lkozaí sai elleneí re is.
– Nem megyek hozzaí d! – kiaí ltott Loretta keí tseí gbeesetten.
Farkasoü loű harcias arroganciaí val telt pillantaí ssal neí zett raí .
– A feleseí gem leszel, kicsike. Akaí r az eí n szokaí saim, akaí r a tieid szerint, veí gűü l űí gyis íígy lesz.
Megaí llt a pap eloű tt. Loretta a szegeí ny emberre oü sszpontosíított, aki űí gy remegett, hogy majdnem el -
ejtette a Bibliaí jaí t. Ebben a pillanatban azonban Loretta tűí lsaí gosan el volt foglalva a sajaí t helyzeteí vel ah-
hoz, hogy ezt eí szrevegye.
– Atyaí m – kiaí ltott a legmeí rseí keltebb, legnyűgodtabb hangon, amit keí pes volt kicsikarni magaí boí l –,
elmagyaraí znaí , keí rem, ennek a barbaí rnak, hogy nem kerűü lhet sor haí zassaí gra a noű beleegyezeí se neí lkűü l?
A pap szaí ja kinyíílt, de egy hang sem joü tt ki rajta. Reí műü lten neí zett Farkasoü loű re, eí s az arca elfeheí re -
dett.
– K-kedves fiatalasszony, talaí n jobb lenne tűí lesnűü nk rajta. Ez a feí rfi kűü loü noü sen elszaí ntnak tűű nik, eí s
nekem nem tetszik az a gondolat, hogy magamra haragíítsam.
Farkasoü loű egyik szemoü ldoü keí t felhűí zva meí regetoű n Loretta feleí fordűlt. A laí ny dacosan oü sszehűí zott
szemmel eloű redűgta az aí llaí t, eí s az indiaí nhoz hajolt.
– Mit tetteí l ezzel a szerencseí tlen emberrel? Retteg! Nem szeí gyelled magad?
Farkasoü loű emleí keztethette volna, hogy volt olyan idoű szak, amikor Loretta is íígy feí lt, de űí gy doü ntoü tt, a
teí maí naí l marad. A haí zassaí g a ceí lja, nem a szoí paí rbaj. Sűü rgetoű n neí zett a Fekete Koü penyesre.
– Mondd el az imaí dat, oü regember!

A pap megnyalta az ajkaí t, eí s rettegve a koü rűü loü ttűü k aí lloí bennszűü loü ttek toü megeí re neí zett. Talaí n csak a
fekete koü peny eí s a fakoí arcboű r eí les ellenteí te miatt, de Loretta űí gy gondolta, veszeí lyes iramban saí pad el.
Valoí jaí ban űí gy neí zett ki, mint aki eí pp keí szűü l elaí jűlni.
– Mondd el az isten szavait, oü regember! – mordűlt raí Farkasoü loű űí jra.
– Ne merd megfeí lemlííteni! – sziszegte Loretta. – OŐ isten embere, Farkasoü loű ! Senki nem kiabaí l isten
embereí vel!
– Mi-minden rendben, gyermekem, minden rendben. – A pap, mikoü zben arcaí roí l csoü poü goü tt az izzad-
saí g, sietoű sen kinyitotta a Bibliaí jaí t. – Koü nyoü rűü letes Atyaí nk – motyogta, nyilvaí nvaloí an szabadűlaí seí rt koü -
nyoü roü gve. Visszafojtott koü hoü geí ssel kezdte aí tlapozni a koü nyvet, eí s enyheí n arreí bb fordűlt, hogy a tűű z feí -
nye megvilaí gíítsa az aproí betűű ket. – Koü nyoü rgoü m a megbocsaí taí sodeí rt. AÁ ltalaí ban nem kell koü nyvet hasz -
naí lnom… – Megint koü hoü goü tt, eí s kezeí t meglengette, hogy elhessegesse a fűü stoü t. – De most valamilyen ok-
naí l fogva a szavak kiszaí lltak a fejemboű l. OÁ , igen, itt vagyűnk.
Loretta felboű szűü lteí n teí pte ki karjaí t Farkasoü loű szoríítaí saí boí l.
– Atyaí m, egyaí ltalaí n nincs mitoű l feí lnie, erroű l biztosííthatom.
Farkasoü loű űí jra elkapta Loretta karjaí t, ezűí ttal olyan eroű s szoríítaí ssal, hogy Loretta megpoü rdűü lt, eí s
szembe kerűü lt vele. Az indiaí n lehajtott fejjel sűttogta:
– Keí k Szem, proí baí ra teszed a tűü relmemet. UÁ gy megcsaplak, mint a szeí l.
– Akkor csapj meg! – Loretta proí baí lta kiszabadíítani a karjaí t. – Ez fáj!
– Meg foglak űü tni. Akkor majd megtűdod, mit jelent a faí jdalom. Most pedig maradj csoü ndben!
Loretta szeme vad keí kkeí vaí lt.
– Nem fogok hozzaí d menni! Verj meg! Gyerűü nk!
Farkasoü loű olyan pillantaí ssal neí zett Lorettaí ra, amely egy hoí nappal koraí bban halaí lra reí míítette volna a
laí nyt.
– Lo-ret-ta, maradj csoü ndben, eí s hagyd, hogy elmondja isten szavait!
– Majd akkor mondja el isten szavait, amikor piros hoí … – Hirtelen csoü ndben maradt, eí s elvoü roü soü doü tt.
– EÁ n vagyok az, akinek ki kell mondania a szavakat, Farkasoü loű , eí n pedig nem fogom! EÁ rtesz?
– Kedves gyermekem – vaí gott koü zbe a pap –, nem tűí l gyakran toü rteí nik meg, hogy egy ilyen… – Jelen-
toű seí gteljesen raí neí zett Farkasoü loű re –, …űí riember felajaí nlja, hogy tisztesseí ges asszonyt csinaí l egy fogoly-
boí l. Nem lenne okos dolog ezt elfogadnia?
– Nincs szűü kseí gem haí zassaí gra, atyaí m. Meí g mindig oű rzoü m a tisztesseí gem.
Farkasoü loű az oldalaí hoz raí ntotta Lorettaí t, eí s baljoí san nyűgodt hangon azt mondta:
– A tisztesseí ged hamarosan elszaí ll a szeí llel, Keí k Szem. Isten eloű tt íígeí retet tetteí l. Az asszonyom vagy.
Most pedig azt mondom, a feleseí gem leszel.
Loretta megnedvesíítette az ajkaí t, eí s remegeí s neí lkűü l proí baí lta aí llni a feí rfi tekinteteí t.
– Elhoztam neked egy Fekete Koü penyest, nem? Tehaí t ez a haí zassaí g a szíívedben koü ttetik meg. Ha nem
mondod el az istened szavait, hogy ez íígy is legyen, akkor eí n elveszlek a sajaí t szokaí saim szerint. – Szeí -
les íívet íírt le a karjaí val. – A tisztesseí ged elszaí ll a szeí llel. Suvate, veí ge. Vaí lasztottaí l.
Loretta idegesseí gtoű l rekedt hangon kiaí ltotta:
– De eí n nem akarok hozzaí d menni! Ha megteszem, az oü roü kre szoí l. Nem eí rted?
– Az oü roü kre egeí szen joí l hangzik.
– Nem! Egyaí ltalaí n nem! Akkor sosem hagyhatlak el!
Farkasoü loű feltartotta a kezeí t.
– Akkor nincs Fekete Koü penyes, eí s nincs haí zassaí g az istened eloű tt. EÁ n bizony megeleí gszem a sajaí t
szokaí saimmal is. – Szemeí ben elszaí nt csillogaí ssal a toü meg feleí fordűlt, felemelte a karjaí t, eí s valamit kiaí l-
tott. Majd vaí llat vont: – Ennyi. Suvate, veí ge. Elmondtam az eí n szavaimat. Haí zasok vagyűnk. – Megragad-
ta Loretta karjaí t, eí s felmordűlt: – Keemah, gyere, feleseí g!
Loretta nem mozdűlt.
– Ne! Vaí rj!
Farkasoü loű laí thatoí nyűgtalansaí ggal pillantott le raí .
– Elmondod isten szavait?
Loretta nem laí tott maí s lehetoű seí get. IÁgy legalaí bb a haí zassaí gaí t megaí ldja egy pap, eí s nem bűű nben fog
egyűü tt eí lni Farkasoü loű vel.

– I-igen, elmondom a szavakat. – Oldalroí l Farkasoü loű re pillantva azt mondta: – De beszeí lhetek egy
percre a pappal?
– Mieí rt?
– Hogy keí rjek toű le valamit.
Farkasoü loű szoríítaí sa megenyhűü lt Loretta karjaí n.
– Namiso, siess!
Loretta egyik kezeí t a pap fűü leí hez tartva gyorsan elsűttogta neki a keí reí seí t, majd visszaaí llt Farkasoü loű
melleí . A pap aí tgondolta, amit Loretta mondott, majd boí lintott. Egy perccel keí soű bb megaí ldotta az eloű tte
aí lloí fiatal paí rt, eí s a szertartaí s elkezdoű doü tt. A szavak aneí lkűü l, hogy megeí rtette volna oű ket, visszaveroű d-
tek Lorettaí roí l. Kaí bűltan vaí laszolt, amikor vaí laszolnia kellett. Azűtaí n Farkasoü loű koü vetkezett. A pap meg -
keí rdezte a szokaí sos keí rdeí seket, majd a veí geí n hozzaí tette:
– Mindenki maí st feí lreteí ve egy feleseí get veszel magadhoz, egyetlenegyet oü roü kkoü n-oü roü kkeí ?
Farkasoü loű szeme gyanakodva oü sszeszűű kűü lt, eí s sokatmondoí an neí zett Lorettaí ra. Hosszűí percekig nem
vaí laszolt, mikoü zben Loretta visszatartott leí legzettel aí llta a pillantaí saí t. Majd űü nnepeí lyes komolysaí ggal
lehajtotta a fejeí t, eí s vaí laszolt:
– UÁ gy legyen.
A pap, akit oü sszezavart a szokatlan vaí lasz, amelyet az „Igen” helyett kapott, egy pillanatig habozott,
elgondolkodott, majd beleegyezoű n boí lintott, eí s befejezte a szertartaí st. Loretta eí s Farkasoü loű haí zasok let-
tek, mindkettoű jűü k hite szerint. Farkasoü loű űtasíította a baraí tait, hogy vigyeí k vissza a papot, eí s hangsűí -
lyozta, hogy ha nem eí r haza baí ntatlanűl, a fejűü kkel fizetnek. Majd Amyt az anyja kűnyhoí jaí ba kűü ldte.
Amikor mindenki elment, Lorettaí hoz fordűlt, felhűí zta egyik szemoü ldoü keí t, eí s indigoí keí k szemeí ben
neveteí s csillogott.
– Egy, csak egyetlenegy feleseí g oü roü kkoü n-oü roü kkeí ?
Loretta oldalra neí zett, orcaí ja skarlaí tvoü roü s lett. A haí ta moü goü tt oü sszekűlcsolta keí t kezeí t, a sarkaí ra aí ll -
va haí tra-, majd a laí bűjjain eloű rehimbaí loí zott, eí s lebiggyesztette az ajkaí t.
– Megmondtam neked, Farkasoü loű , nem vagyok hajlandoí maí sodhegedűű s lenni.
Az indiaí n elmosolyodott: lassűí , veszeí lyes mosollyal, amelytoű l Loretta haí taí n veí gigfűtott a hideg. Forroí
pillantaí ssal veí gigmeí rte a noű egeí sz testeí t. Megragadta a karjaí t, eí s a kűnyhoí ja feleí vezette.
– Most megműtatod a komancsnak milyen joí l jaí tszod az elsoű hegedűű s szerepeí t, űgye?
– EÁ n… – Loretta szaí ja olyan szaí raz lett, mint a por, amelyen az indiaí n mellett leí pkedett, karjaí val a
feí rfi szoríítaí saí ban. – Bizonyaí ra nem űí gy gondolod, hogy most roü gtoü n… – Ijedt pillantaí saí t a kűnyhoí ajta -
jaí ra szegezte. – Meí g nincs is soü teí t. Az emberek eí bren vannak. Meí g nem etteí l. Tűü zet sem gyűí jtottűnk.
Nem lehet…
Farkasoü loű felemelte az ajtoí lemezt, eí s behűí zta Lorettaí t a soü teí t kűnyhoí ba.
– Keí k Szem, eí n nem eí hezem ennivaloí ra – mondta rekedten. – De tűü zet gyűí jtok, ha szeretneí d.
Minden keí slelteteí s, legyen az baí rmilyen roü vid, Loretta kedveí re volt.
– OÁ , igen, eleí g hűű voü s van. Nem gondolod? – Kűü loü noü sen fűü lledt este volt, olyan, amikor a rűha az em -
ber boű reí re tapad, de ez most nem tűű nt fontosnak. – Igen, a tűű z csodaí s lenne.
Farkasoü loű egyedűü l hagyta Lorettaí t az aí rnyeí kban, hogy faí t hozzon, amelyet gyorsan elrendezett a tűű z-
rakoí ban. Neí haí ny pillanat műí lva aranyszíínűű laí ngok vilaí gíítottaí k meg a szobaí t, eí s a feí ny taí ncolt eí s reme -
gett a cserzettboű r-falakon. Farkasoü loű a tűű z mellett gűggolva maradt, haí trabillentette a fejeí t, eí s lűstaí n veí -
gigmeí rte Lorettaí t. Pillantaí sa a noű rűhaí jaí t eí rintette, szemoü ldoü keí t keí rdoű n felvonta.
– Te eí hes vagy? – keí rdezte kedvesen.
Loretta egyik kezeí t a derekaí hoz szoríította.
– Tűdod, teí nyleg eí hes vagyok. Szoü rnyen eí hes. Te nem? Mi az, ami joí l hangzik? – Eszeveszetten pillan-
tott az indiaí n moü goü tt leí voű fazeí kra. – Fogadni merneí k hogy egy poü rkoü lt tetszene neked. Ugye? Azűtaí n,
hogy ilyen messzire űtaztaí l, eí s csak szaí ríított hűí st etteí l. Igen, poü rkoü lt lenne a legjobb.
Farkasoü loű szaí ja vigyorra hűí zoí dott.
– Keí k Szem, egy poü rkoü ltet elkeí szííteni nagyon hosszűí idoű .
Egy egeí sz eí jszaka, ha Lorettaí nak szerencseí je van.

– OÁ , nem olyan hosszűí ! Nem gond, egyaí ltalaí n! – A feí rfit nagy íívben megkerűü lve a fazekakhoz ment. –
Csodaí latos poü rkoü ltet keí szíítek, elhiheted. Biztos vagyok benne, hogy Leaí nynak van egy kis krűmplija eí s
hagymaí ja, amit koü lcsoü nkeí rhetek toű le. Te csak…
Hirtelen megriadt, ahogy Farkasoü loű kezeí nek eí rinteí seí t eí rezte a vaí llaí n. Szembefordűlt vele, eí s egy ha -
talmas fazeí k eí keloű doü tt be koü zeí jűü k, amelynek fűü leí n kifeheí redtek az űjjpercei.
– Keí k Szem, nem keí rek poü rkoü ltet – sűttogta Farkasoü loű gyengeí d hangon. – Ha te eí hes vagy, egyűü nk
mogyoroí t eí s gyűü moü lcsoü ket, joí ?
Loretta lenyelt egy csomoí t. A gyűü moü lcs eí s a mogyoroí meí g mindig jobb, mint a maí sik lehetoű seí g. Talaí n
ha egyszerre csak egy mogyoroí t eszik meg.
– Rendben, akkor mogyoroí eí s gyűü moü lcs.
Farkasoü loű leteríített egy boü leí nyboű r takaroí t a tűű z melleí , mikoü zben Loretta elrakta a fazekat, eí s eloű aí sott
egy erszeí ny gyűü moü lcsoü t eí s mogyoroí t a teí lire eltett eí telek koü zűü l. Loretta Farkasoü loű melleí teí rdelve szor -
galmasan eszegetett, eí s a taí ncoloí laí ngokat baí műlta. Minden egyes harapaí sakor tűdta, hogy az indiaí n fi -
gyeli. Amikor a negyedik mareí k ennivaloí eí rt nyűí lt, a feí rfi hosszűí űjjait a csűkloí ja koü reí fonta.
– Eleí g! – mondta nyűgodt hangon. – Megfaí jdűl a gyomrod, ha toü bbet eszel.
Loretta gyomra maí r íígy is remeí nytelen aí llapotban volt. Nyelt egyet, eí s proí baí lta elkerűü lni a feí rfi pil-
lantaí saí t, de nem sikerűü lt. Amikor a szeműü k talaí lkozott, Loretta űí gy eí rezte, mintha kicsűí szott volna a laí -
ba aloí l a talaj. Nem lehetett feí lreeí rteni a feí rfi pillantaí saí t. Eleí rkezett a leszaí molaí s ideje.
Termeí szetesen tűdta, hogy ez eloű bb vagy keí soű bb be fog koü vetkezni. Csak bíízott abban, hogy inkaí bb
keí soű bb. Sokkal keí soű bb. Azonban nem íígy lesz. Amy megmenteí seí eírt csereí be magaí t íígeí rte az indiaí nnak
Maí r az is egyfajta csodaí nak szaí míít, hogy ennyi ideig vaí rt azzal, hogy igeí nyt tartson a jűtalmaí ra. Az pe -
dig meí g nagyobb csoda volt, hogy elhozott egy papot, hogy az adja oü ssze oű ket. Megkoü nnyebbűü ltnek, soű t
haí laí snak kellene lennie, hogy a szoü vetseí gűü ket megaí ldottaí k De oű nem eí rezte magaí t haí zasnak. Csak
pűszta feí lelmet, fekete, eí rtelmetlen feí lelmet eí rzett.
Szerencseí tlenseí geí re nem tűdatlanűl joü tt a naí szi aí gyba, ahogy annak egy menyasszonnyal meg kelle-
ne toü rteí nnie. Tudta, mire szaí mííthat, eí s hogy az mennyire faí jdalmas eí s lealacsonyíítoí lesz. Meí g Rachel
neí ni is űtaí lta. Be is vallotta, de ha nem tette volna meg, Loretta akkor is eí pp eleí gszer hallotta a nyoü szoü r-
geí seit a padloí repedeí sein keresztűü l ahhoz, hogy keí tseí g neí lkűü l tűdja, a paí rosodaí s faí j. Egy kegyetlen vad -
ember karjaiban pedig, aki azt gondolta, hogy a noű ket adni-venni lehet, mint a csomagokat, ez ezersze -
resen rosszabb lehet.
Tisztaí ra toü roü lte kezeí t a szoknyaí jaí ban, eí s szomorűí an meredt a tűű zbe. Feí ny. Kegyelmes istenem, mieí rt
keí rt tűü zet? A feí rfi íígy laí thatja oű t, ezzel meí g szoü rnyűű bbeí teí ve a levetkoű zeí s gondolataí t.
Borsoí dzott a boű re. A feí rfi vaí rakozoí n baí műlta, mintha arra vaí rna, hogy felszolgaí ljaí k a vacsoraí jaí t. EÁ s
meí g szoü rnyűű bb volt az, hogy Loretta űí gy is eí rezte magaí t, mint Farkasoü loű vacsoraí ja. Szaí z eí s szaí z gondo -
lat cikaí zott aí t az agyaí n, legfoű keí ppen az, hogy el kellene szaladnia Farkasoü loű eloű l. De a becsűü lete meggaí -
tolta. IÁgeí retet tett neki, eí s az íígeí ret az íígeí ret. Nem szegi meg a szavaí t. Magasra emelt fejjel fogja aí tveí -
szelni. Megteszi.
Remegoű keí zzel laí tott hozzaí , hogy kigombolja a melleí nyeí n leí voű aproí gombok hosszűí soraí t. Az arca űj-
jainak minden egyes poü ccinteí sekor forroí bb lett. A tűű z feí nye tűí l keveí s aí rnyat vetett, ezeí rt a kűnyhoí bel -
seje olyan vilaí gos volt, mint feí nyes nappal. Proí baí lt vigasztalaí st merííteni abboí l a gondolatboí l, hogy a laí -
zaí nak eí jszakaí jaí n Farkasoü loű maí r laí tta oű t mezíítelenűü l, de az maí r reí ges-reí gen volt, eí s nem tűdta enyhííteni
zavaraí t, ahogy lehűí zta rűhaí jaí nak űjjaí t a karjaí roí l.
Bárcsak fehér férfi lenne! Akkor legalaí bb eloltanaí a tűü zet. Vagy talaí n megszoí lalna a lelkiismerete, eí s
raí joü nne, milyen aí llatias dolog egy erkoü lcsoü s noű t haí zassaí gra keí nyszerííteni. De nem feheí r feí rfi volt, eí s a
lelkiismeret nem is leí tezett a szoí taí raí ban. Birtokolta oű t. Most pedig haí zasok voltak, meí g Loretta embe -
reinek a szemeí ben is. Mindoü roü kre.
A gondolattoí l paí nikba esett mikoü zben letolta a rűhaí jaí t a csíípoű jeí n, eí s felaí llt, hogy kileí pjen beloű le.
Nemcsak egyszer, hanem ezerszer kell aí teí lnie ezt az űndoríítoí szertartaí st. Most maí r azt kíívaí nta, baí rcsak
ne szedte volna raí Farkasoü loű t, hogy megíígeí rje, csak egy feleseí get fogad magaí nak. A toü bbnejűű seí gnek is
megvannak a maga eloű nyei.
Toü bb feleseí g koü zoü tt talaí n koü nnyebben nyomaí t veszííteneí az indiaí n, eí s lehet, hogy soha nem foglalkoz -
na vele…

Farkasoü loű , ahogy Lorettaí t neí zte, elnyomott egy meglepett kűncogaí st. Loretta olyan volt, mint egy kis
mezei egeí r, akit eí pp keí szűü l megenni egy hatalmas soí lyom. Keí k szeme oí riaí si volt eí s feí lelemmel teli. Píír
oü ntoü tte el a saí padt nyakaí t, olyan roí zsaszíín, mint a… Pillantaí sa hirtelen a melleí nyeí re esett. A veí kony
műszlinanyagon keresztűü l laí tta mellbimboí jaí nak aí rnyeí kos csűí csaí t. A gyomra oü sszeszorűlt a vaí gytoí l.
Kaktűszviraí g eí s holdsűgaí r. Lehet, hogy igaza volt, amieí rt űí gy eí rezte magaí t, mint egy aproí cska teremt-
meí ny, akit eí pp felfalni keí szűü lnek. Soí vaí rogva vaí gyott arra, hogy birtokolja oű t, hogy a melleí t szíívja, hogy
szíívfaí jdíítoí oü sveí nyeket majszolgasson a combjaí n, hogy megtalaí lja testeí nek eí rzeí keny pontjait, eí s a nyel -
veí vel izgassa oű ket, eí s űjjbegyeivel gyengeí den simogassa, amííg Loretta szenvedeí lye a tetoű fokaí ra nem
haí g.
Ahogy az alsoí szoknyaí jaí t oü sszekoü toű selyemszalaggal kűü zdoü tt, eí s a keze percroű l percre jobban reme-
gett, Farkasoü loű meglepettseí ge olyan elsoü proű gyengeí dseí ggeí vaí ltozott, amely teljesen elaí rasztotta. A laí ny
baí r rettenetesen feí lt, meg akarta tartani az íígeí reteí t, eí s neki szaí ndeí kozott adni magaí t. A feí rfi torka oü sz-
szeszorűlt, majdnem elaí llta leí legzeteí nek űí tjaí t. Parti Fűű zzel kapcsolatos emleí kei aí rasztottaí k el: hogy az
elsoű egyűü tt toü ltoü tt alkalműkon milyen gyengeí dseí ggel nyűgtatta oű t meg a szeretkezeí sűü k eloű tt. Az emleí -
kezeí stoű l elszeí gyellte magaí t. Hosszűí idoű telt el azoí ta, hogy űtoljaí ra aí gyba bűí jt egy hajadonnal: tűí lsaí go -
san hosszűí idoű , ha az ilyen faí jdalmas szemeí rmesseí g meg tűdja lepni.
Talpra űgrott, eí s eloltotta a tűü zet. A laí ngok eroű tlenűü l nyaldostaí k a faí t, eí s gyengeí d aí rnyeí kba boríítot-
taí k a kűnyhoí t. Ahogy a feleseí geí hez fordűlt, keí nyszeríítette a kezeí t, hogy lazaí n az oldala mellett loí gjon,
eí s tűdatosan nyűgodt testtartaí st vett fel.
– Keí k Szem, gyere ide! – sűttogta kedvesen.
Loretta felkapta a fejeí t, mint egy riadt oű zsűta. A szeme hatalmas eí s riadt volt. Farkasoü loű gyomra oü s z-
szeszorűlt, eí s egy leí peí ssel bezaí rta a koü ztűü k leí voű taí volsaí got. Megfogta Loretta aí llaí t, haí trabillentette a fe-
jeí t, eí s nagyűjjaí val veí gigsimíította remegoű alsoí ajkaí t.
– Sa… – A hangja remegett, majd feí lbeszakadt. Nyelt egyet, eí s űí jra megproí baí lta: – Sajnaí lom, Farkas-
oü loű . Tűdom, hogy megíígeí rtem. Csak… egy kicsit ideges vagyok
Farkasoü loű lehajtotta a fejeí t, eí s a homlokaí t gyengeí den Lorettaí eí hoz nyomta. Feí lretolta a kezeí t, hogy
szeí tbonthassa a roí zsaszíínűű szalagot, amely veí kony derekaí t keretezte. Fűü rge űjjakkal meglazíította az al-
soí szoknyaí t, eí s hagyta, hogy a laí bűkhoz essen.
– Ne feí lj semmitoű l! – sűttogta. – Semmitoű l.
Loretta leí legzete elaí llt, amikor a feí rfi szeí tnyitotta az elsoű hűrkot, amely a blűí zaí t oü sszezaí rta. Gyorsan
szeí tnyitotta a toü bbit is, eí s laí gyan veí gighűí zta űjjaí t Loretta vaí llaí n, majd feí lresimíította eí s lehűí zta a műsz -
linanyagot a karjaí n. Forroí , lűü ktetoű szeí gyeneí rzet aí radt szeí t Lorettaí n, ahogy az esti levegoű megeí rintette
csűpasz melleit. Becsűkta a szemeí t, eí s azt kíívaí nta, baí rcsak ott, azonnal meghalna. Egy pillanattal keí -
soű bb, riadtan, hogy mit tehet vele az indiaí n, ha nem figyel, kinyitotta a szemeí t.
Farkasoü loű meglazíította Loretta alsoí jaí nak zsinoí rjaí t, leteí rdelt eleí , lehűí zta a nadraí got a laí baí n eí s levette
magas talpűí cipoű jeí t, mikoü zben megfosztotta oű t a rűhaí jaí toí l. Amikor ismeí t felaí llt, az oű leí legzete aí llt el. Az
emleí kei nem adtaí k vissza Loretta igazi szeí pseí geí t. Egy pillanatig le sem tűdta venni roí la a szemeí t, an y-
nyira elbűű voü lte boű reí nek csillogoí feheí rseí ge eí s a finom idomok, amelyeket oly hosszűí ideig elrejtett eloű le
az aí llig eí roű kartonrűha eí s a toü bb reí teg műszlin. Ahogy kezeí t Loretta veí kony derekaí ra teí ve magaí hoz
hűí zta oű t, a szííve majd' kiűgrott a helyeí roű l, amikor a noű aproí melleí nek kicsi hegye a bordaí i foü loü tti hűí shoz
eí rt. A halvaí ny feí nyben laí tta, hogy koü nnyek csillognak a saí padt orcaí n. Lehajtotta a fejeí t, hogy nyelveí nek
hegyeí vel megíízlelje soí ssaí gűkat.
– OÁ , Keí k Szem, ka taikay, ka taikay, ne síírj! Okozott a kezem valaha is faí jdalmat neked?
– Nem – síírt Loretta megtoü rten.
Elszaí ntan, hogy befejezi, amit elkezdett, Farkasoü loű a karjaí ba vette karcsűí testeí t, eí s az aí gyhoz seí taí lt
vele. Gyengeí den letette a szoű rmeí re, elnyűí jtoí zott mellette, eí s magaí hoz hűí zta. Feí rfiassaí ga sűü rgetoű n lűü kte-
tett boű rnadraí gjaí nak boü rtoü neí ben. Valamennyire szaí míított arra, hogy Loretta kűü zdeni fog, eí s ha íígy lett
volna, talaí n akkor is folytatja, mert egyetlen gondolata az volt, hogy beteljesíítse haí zassaí gűkat, műí lttaí
tegye Loretta feí lelmeit, eí s enyhíítse aí gyeí kaí nak faí jdalmaí t. De Loretta, ahelyett, hogy harcolt volna, kar-
csűí karjaí t Farkasoü loű nyaka koü reí fonta, eí s belekapaszkodott. A feí lelemtoű l oly merev volt, hogy toü reí keny -
nek tűű nt: veí gtagjai szinte iraí nyííthatatlanűl remegtek.
Koü nnyekkel tele hangon mondta:

– Farkasoü loű , megtenneí l nekem valamit? Csak egy aproí cska dolgot. Keí rlek!
Az indiaí n kezeí t Loretta haí taí ra tette, eí s eí rezte szííveí nek vad dűü boü rgeí seí t.
– Mit, Keí k Szem?
– Megtenneí d, hogy gyorsan veí gzel? Keí rlek! Soha toü bbeí nem fogom ezt keí rni, eskűü szoü m. Csak most az
egyszer, keí rlek!
Farkasoü loű mosolyaí t Loretta hajaí ba temette, becsűkta a szemeí t, eí s karjaí t szorosabbra fonta koü rűü loü tte.
Apja hangja sűttogott a fűü leí be. A félelem nem olyan, mint a porréteg egy falevélen, amelyet a gyenge eső
lemos róla. Alig jűtottak eszeí be ezek a szavak, maí ris egy tűcat elfelejtett emleí k villant aí t az agyaí n. Az
eí vek egy pillanatra visszapoü roü gtek, eí s Farkasoü loű laí tta magaí t, ahogy keí z a keí zben szalad Parti Fűű zzel egy
piros szaí zszorszeí pekkel teli mezoű n. Neveteí sűü k csengett a szeí lsoü poü rte fűű ben, szeműü k csillogott a szere -
lemtoű l, ahogy egymaí s laí tvaí nyaí t magűkba ittaí k. Annyi minden jűtott eszeí be ebben a pillanatban: a sze-
relem, igen, de leginkaí bb a baraí tsaí g, amelyet megosztottak, a bizalom, a bolondsaí g, a neveteí s. OÁ , igen, a
neveteí s… OŐ eí s a kis keí kszeműű je annyira keveset nevettek egyűü tt, hogy Farkasoü loű nek neheí z volt felele -
veníítenie, mikor is voltak ezek a helyzetek. Hirtelen raí joü tt, hogy neveteí s neí lkűü l Parti Fűű zzel a szerel-
meskedeí seik koü zel sem lettek volna olyanok, amilyenek voltak. Foű leg nem a laí ny szaí maí ra.
Idegesseí gtoű l eí s gyengeí d derűű toű l reszeloű s hangon mondta:
– Annyira vaí gysz raí m, hogy sietnűü nk kell, mi?
Loretta gerince megmerevedett, eí s haí trahajtotta a fejeí t, hogy raí neí zzen az indiaí nra. Farkasoü loű lűsta
mosollyal viszonozta pillantaí saí t, eí s proí baí lt nem gondolni arra, ahogy Loretta mellbimboí i a boű reí t simíí -
tottaí k, eí s arra, milyen kíínzoí eí rzeí s, ahogy csíípoű je az oű csíípoű jeí nek nyomoí dik. Egyik kezeí t kiszabadíítva fi -
noman letoü roü lte a koü nnyeket Loretta arcaí roí l.
Halk neveteí ssel, amelyet megadoí soí hajjal koronaí zott meg, azt mondta:
– Keí k Szem, sok olyan eí jszaka vaí r meí g raí nk, amikor egyűü tt haí lűnk. Mindoü roü kkeí , nem? Amííg meg
nem halűnk, eí s el nem porladűnk.
– Csak a halaí l vaí laszthat el bennűü nket – helyesbíített Loretta.
– OÁ , igen, csak a halaí l vaí laszthat el bennűü nket. – Farkasoü loű megvonta a vaí llaí t. – Ez hosszűí idoű , nem?
Ha olyan feí lelmet okozok a szíívednek, hogy űí gy eí rzed, sietnűü nk kell, boü lcsebb dolog vaí rnűnk. Eleí g, ha
csak itt fekszel mellettem. Hogy megeí rinthetlek a kezemmel.
Loretta arckifejezeí se bizalmatlan gyanakvaí sroí l hitetlenkedeí sre vaí ltott.
– EÁ s nem csinaí lűnk semmit?
Farkasoü loű hasonloí keí ppen eí rzett. Teljesen boisa oü tlet volt, amivel eloű aí llt. Soha nem vaí gyott meí g ilyen
faí jdalmasan egy noű re.
– Szeretneí l valamit csinaí lni? Csak mondd, eí s megtesszűü k! – Remeí lve, hogy Loretta keveí sbeí lesz fe-
szeí lyezett a mezíítelenseí ge miatt, magűkra hűí zott egy szoű rmeí t, meglazíította oü leleí seí t, eí s hagyott neki
egy kis helyet, hogy keí nyelmesen elhelyezkedhessen. – Meseí lj nekem egy toü rteí netet! Az eí n Lo-ret-taí m-
roí l, amikor olyan kicsi volt, mint Feketerigoí !
Loretta csak baí műlt Farkasoü loű re; nyilvaí nvaloí an keí ptelen volt elhinni, hogy ezt komolyan gondolja.
Az indiaí n aí síítaí st szíínlelt, de a Loretta aproí arcaí n megjelenoű kifejezeí sboű l tűdta, hogy nem volt tűí l meg -
gyoű zoű .
– Nem vagy aí lmos – vaí dolta.
– Ka, nem – vallotta be Farkasoü loű . – Hazűdok, űgye? Hogy megnyűgtassalak. A szíívem oü sszetoü rik,
amikor azt laí tom, hogy feí lsz. OÖ rűü ljűü nk, joí ? Meseí lj nekem!
– Farkasoü loű , egy darab rűha sincs rajtam – cincogta Loretta.
Az indiaí n egyik szemoü ldoü ke megrezzent.
– Rűha kell ahhoz, hogy meseí lni tűdjaí l?
– Nem, azt hiszem… nos, csak segíítene gondolkodni.
Farkasoü loű felsoí hajtott eí s a haí taí ra fordűlt, karjaí nak ííveí ben magaí val hűí zva Lorettaí t. Fejeí t a vaí llaí ra
hajtotta, eí s baí tor kííseí rletet tett arra, hogy figyelmen kíívűü l hagyja, ahogy Loretta selymes boű re az oü veí hez
eí r.
– Ez a komancs nadraí got visel. Akkor majd eí n meseí lek. Azzal elkezdett beszeí lni.

Neí ha-neí ha elmosolyodott magaí ban, ahogy raí joü tt, hogy neki is eí ppolyan neheí zseí get jelent oü sszpon-
tosíítania, mint amilyet Lorettaí nak amiatt, hogy nincs rajta rűha. Rekedt sűttogaí ssal elmeseí lte a proí feí ci-
aí t. Amikor befejezte, Loretta megmozdűlt a karjaí ban.
– Ez a te dalod?
– Huh, igen.
– De ez csodaí latos!
Farkasoü loű meglepetten joü tt raí , hogy szerinte is az.
– Gyermekkorom oí ta űtaí lom ezeket a szavakat. – Loretta egyik, hajtincseí t mosolyogva az űjja koü reí
fonta. – EÁ s szoü rnyen űtaí ltam a saí rgahajűí noű t, aki egy nap majd ellopja a szíívemet. Szerettelek volna
megoü lni, tűdod?
– De nem eí n vagyok a noű a dalodban.
– OÁ , de. Te vagy az a noű .
– A dal azt mondja, hogy az Emberek Kis Boü lcsnek híívnak majd. Ez nem íígy van! EÁ s soha nem is lesz
íígy. Messze nem vagyok boü lcs.
– Majd íígy lesz – biztosíította az indiaí n. – IÁgy kell lennie. Minden egyes szoí valoí ra vaí lik.
Loretta laí tta, hogy aí rnyak boríítjaí k el Farkasoü loű szemeí t.
– Mi az? Mieí rt vagy olyan szomorűí ?
A feí rfi torka koü rűü li izmok megfeszűü ltek.
– A dalom azt mondja, egy nap el fogom hagyni az embereimet. Komancs vagyok. Neí lkűü lűü k semmi
nem leszek, Keí k Szem.
Loretta vakon baí műlt a mozgoí aí rnyakra, neí zte a tűű z feí nyeí nek jaí teí kaí t. Bolond legenda. Az űtaí latot el-
soü pri a szeí l? Magas helyek eí s veí rrel teli szűrdokok? UÁ j holnapok eí s űí j nemzetek? Farkasoü loű feleí fordűlt.
– Neí zz a szemembe! Laí tod az űí j reggelt űí j kezdetekkel?
Farkasoü loű Loretta pillantaí saí t fűü rkeí szte, majd eí rdes hangon, amely meí lyre hatolt Lorettaí ban, azt sűt-
togta:
– Igen.
Olyan hosszan ejtette ki a szoí t, hogy Lorettaí nak űí gy tűű nt, mintha űí jra eí s űí jra visszhangzott volna a
fejeí ben.
Loretta ekkor joü tt raí : Farkasoü loű szerelmes lett beleí . Neí zte a feí rfi soü teí t arcaí t, amely olyan koü zel volt a
sajaí tjaí hoz, hogy űgyanazt a levegoű t szíívtaí k be, eí s a szííve oü sszetoü roü tt egy kicsit; Farkasoü loű eí rt eí s sajaí t
magaí eí rt. Soha nem fogja viszontszeretni oű t. Gyűű loü let eí s keserűű seí g szűrdoka aí llt koü zeí jűü k. A joí slatnak
legalaí bb ebben igaza volt.
– OÁ , Farkasoü loű , ne neí zz íígy raí m!
Az indiaí n egy koü nnyed mozdűlattal felkoü nyoü koü lt, eí s Loretta foü leí hajolt. Szeí les mellkasa bronzsaí tor -
keí nt borűlt raí , vaí lla elzaí rta a feí ny űí tjaí t, ezeí rt csak Loretta arca volt megvilaí gíítva.
– Elloptad a szíívemet.
– Nem – sűttogta Loretta nyersen. – Ne mondd ezt! Meí g csak ne is gondolj erre! Nem eí rted? Soha
nem foglak viszontszeretni teí ged, Farkasoü loű ! – Pűlzűsa felgyorsűlt. – Feí lek a…
Az indiaí n egyik űjjaí t gyengeí den Loretta ajkaira tette, szemeí t melegseí g felhoű je boríította.
– Attoí l, hogy lefekűü djeí l velem? Nem vagyok vak, Keí k Szem. A szíívedet oü sszetoü rteí k az emleí kek. Ez
majd elműí lik. Eljoü ssz majd hozzaí m. Szeretneí d, hogy a kezem eí rintsen teí ged, íígy lesz. A Nagy Istenek
megmondtaí k.
Loretta elfordíította a fejeí t.
– Veled fogok haí lni, mert megíígeí rtem, eí s mert Isten eí s egy pap eloű tt eskűü t tettem. De soha nem fo-
gom akarni. Soha! – Zokogaí s feszíítette a torkaí t. – OÁ , istenem, mit csinaí lok itt? Nem akarlak megbaí ntani,
Farkasoü loű , teí nyleg nem!
Az indiaí n visszafekűü dt melleí , eí s a karjaí ba hűí zta oű t. Szoű ke fejeí t a vaí llaí hoz nyomta.
– Ka taikay, Keí k Szem. Ne síírj! Minden rendben lesz!
– Hogyan lehetne? Csapdaí ban vagyok itt. Soha nem mehetek el. Olyan íígeí reteket tettem, amelyeket
nem tűdom, meg tűdok-e tartani. Feí lek Farkasoü loű , toű led eí s az embereidtoű l. Meí g magamtoí l is. Hogyan le -
hetne minden rendben?

– Rendben lesz. Az embereim el fognak fogadni. Most maí r egy vagy koü zűü lűü k, egy harcos feleseí ge. Idoű -
vel mellettem akarsz majd lenni. A feí lelmed el fog műí lni. Meglaí tod. Addig pedig ez a komancs vaí rni fog.
Rendben?
– Vaí rni? – sűttogta Loretta. – UÁ gy eí rted, nem fogsz… – mondata feí lbeszakadt, eí s felneí zett a feí rfira. –
Nem fogsz… keí nyszerííteni?
Farkasoü loű torka oü sszeszorűlt.
– Nem íígeí rek semmit. Most vaí rok, joí ? Meglaí tjűk, merre visz bennűü nket a mokaszinűnk.
Hogy megnyűgtassa Lorettaí t, toü rteí neteket kezdett meseí lni neki a gyermekkoraí roí l – kihagyva azt a
reí szt, amelyben megloü vi az apjaí t –, az elsoű ííjaí roí l, az elsoű harcaí roí l, az elsoű vadaí szűí tjaí roí l. Amikor az
aí lomkereseí seí nek toü rteí neteí hez eí rt, eí rezte, hogy Loretta karcsűí teste ellazűl mellette, eí s hallotta, hogy
leí legzetveí teleí nek ritműsa is megvaí ltozik. A hangja elhalkűlt. Felfeleí baí műlt a soü teí tseí gbe, eí s tele volt
olyan vaí gyakozaí ssal, amelyet nem tűdott csillapíítani. Hosszűí idoű be telik majd, hogy az oű keí kszeműű jeí t az
alvaí s feketeseí geí be koü vesse. Nagyon hosszűí idoű be.
Amikor Loretta maí snap feleí bredt, Farkasoü loű vel egyűü tt a levetett rűhaí i is eltűű ntek. A szoű rmeí n mellet-
te egy szarvasboű r szoknya eí s blűí z, eí s egy gyoü nyoü rűű paí r mokaszin volt. Remegoű keí zzel hajtotta szeí t a
blűí zt, eí s felismerte, hogy ez az, amelyet Leaí ny keí szíített.
– Ein mah-heepicut – sűttogta Leaí ny. Loretta most eí rtette meg a szavak jelenteí seí t „a tieí d”. Koü nnyek
aí rasztottaí k el a szemeí t.
Ahogy felemelte a szoknyaí t, hogy megneí zze, Farkasoü loű leí pett be a kűnyhoí ba, arra keí sztetve Lorettaí t,
hogy siessen betakaroí zni a boü leí nyboű r takaroí val. Az indiaí n hűncűt mosollyal neí zett raí .
– Leaí ny kűü ldte a rűhaí kat. Legkoü zelebb nem leszel olyan sok wannűpba becsomagolva, űgye? Sokkal
kevesebb idoű be telik majd nem csinaí lnűnk semmit.
Megfordűlt, eí s kiment, meí g mieloű tt Loretta raí joü tt volna, hogy viccelt vele. Meí g toü bb idoű be telt, hogy
elmosolyodjon. IÁgeí ret lapűlt meg a koü nnyedeí n kimondott szavak moü goü tt? Legkoü zelebb sokkal kevesebb
idoű be telik majd nem csinaí lniűk semmit. Szííveí nek űí j koü nnyedseí geí vel kiűgrott az aí gyboí l, eí s belebűí jt a
gyoü nyoü rűű rűhaí ba, amelyet Leaí ny keí szíített szaí maí ra. Toü keí letesen illett raí .
Veí gigsimíította a laí gy, sima boű rt, amely a mellkasaí hoz eí rt, eí s orcaí ja elpirűlt. Akaí r mezíítelen is lehet -
ne. A blűí z alja alig eí rt le a derekaí ig, eí s egyenes szabaí saí val lazaí n, szelloű sen loí gott a mellvonala alatt. Is -
merve Farkasoü loű azon szokaí saí t, hogy szeret a rűhaí i alaí nyűí lni, el sem tűdta keí pzelni, hogy a feí rfi jelen-
leí teí ben viselje ezt a rűhaí t. A szoknya sem volt sokkal jobb: a teí rdeí ig eí rt, rajtokkal az aljaí n. Semmi alsoí -
neműű , meí g egy oü lteí snyi sem. Botraí nyos.
Egy kemeí ny kis csomoí volt Loretta torkaí ban, ahogy leneí zett a szoknya kecses vonalaí ra, eí s a gyoü nyoü -
rűű en gyoü ngyoü zoü tt mokaszinra. Leaí ny nagyon sokat dolgozott vele. Loretta tűdta, hogy rettenetesen
megbaí ntanaí az eí rzeí seit, ha nem lenne hajlandoí ezeket a rűhaí kat viselni. EÁ s nem tűdta elviselni ezt a
gondolatot.
Loretta az anyjaí ra gondolt, eí s arra, hogyan eí rezne, ha a laí nya komancs asszonykeí nt lenne feloü ltoü zve.
De be kellett laí tnia, ha tetszett, ha nem, hogy nemcsak egyszerűű en űí gy van feloü ltoü zve, de az is. Komancs
asszony, a híírhedt Farkasoü loű asszonya, aki azt tehet vele, amit akar, amikor akarja, amííg meg nem hal, eí s
szeí t nem porlad.

Hűszonegyedik fejezet
A koü vetkezoű neí haí ny napban az eí let a falűban rűtinnaí vaí lt, amelyet Loretta, ha nem is kellemesnek, de
legalaí bb elviselhetoű nek talaí lt. Farkasoü loű meí g nem gyakorolta haí zastaí rsi jogait. Voü roü s Boü leí ny Loretta
nagy megkoü nnyebbűü leí seí re baraí tainak egy csoportjaí val vadaí szatra ment, íígy megkíímeí lte oű t nyűgtalaníí -
toí jelenleí teí toű l, eí s ahogy Farkasoü loű megíígeí rte, Loretta keí nye-kedve szerint joü hetett-mehetett a falűban.
A nagy tűű zneí l megtoü rteí nt haí zassaí gkoü teí sűü k oí ta a falűbeliek hozzaí aí llaí sa is megvaí ltozott. Mindenki,
akivel Loretta talaí lkozott, sietett segííteni neki beilleszkedni az űí j koü rnyezeteí be. Magas Fűű Leaí nyaí nak eí s
Farkasoü loű anyjaí nak a segíítseí geí vel Loretta lassan egyre jobban beszeí lt komancsűl, amely űí j taí vlatokat
nyitott a toü bbi komancs asszonnyal valoí komműnikaí cioí ban, eí s lehetoű veí tette, hogy baraí tokat szerezzen.
OŐ , Aki Trillaí zik, egy idoű sebb noű , aki neí haí ny kűnyhoí val Farkasoü loű mellett lakott, egyik deí lűtaí n feí lrevonta
Lorettaí t, hogy megműtassa neki, hogyan kell pemmicant keí szííteni, amely fontos reí sze volt a komancs
taí plaí lkozaí snak, eí s amely hűí sboí l, zsíírboí l eí s szaí ríított gyűü moü lcsboű l aí llt. Baí r kellemetlen feladat volt, Lor-
etta segíített neki nyersboű rt kaparni eí s kikeí szííteni egy nagy boü leí nyvadaí szat űtaí n, eí s elkeí szíítette az elsoű
paí r mokaszinjaí t egy reí gi darab boű rboű l, amelyet Leaí ny adott neki.
Azzal, hogy aktíívan reí szt vett a falű mindennapi eí leteí ben, Loretta megkapta az idetartozaí s oly szűü k -
seí ges eí rzeí seí t. OŐ is reí szt vett a noű k eí jszakai fűü rdoű zeí seiben a folyoí naí l. Megnyűgtatoí volt koü rűü lneí zni, laí tni
ismeroű s arcokat, mosolyogni eí s mosolyt kapni viszonzaí sűl.
Egy maí sik felemeloű eí rzeí s volt laí tni Amy felgyoí gyűlaí saí t a megproí baí ltataí saiboí l. Loretta alig tűdta el-
hinni, hogy a gyermek ilyen gyorsan visszanyerte koraí bbi vidaí msaí gaí t, eí s hamarosan raí joü tt, hogy ennek
Fűü rge Antilop volt az oka. A fiatal harcos laí thatoí an imaí dta Amyt, oí raí kat toü ltoü tt azzal, hogy a folyoí naí l ba-
rangolt vele, eí s olyan baraí tsaí g szoü voű doü tt kettejűü k koü zoü tt, amelytoű l Amy arca űí jra ragyogott.
Farkasoü loű Lorettaí val ellenteí tben megproí baí ltataí skeí nt eí lte meg űgyanezt az idoű szakot. Mikoü zben Fűü r-
ge Antilop kiegyensűí lyozottan haladt eloű re Amyvel, Farkasoü loű nem laí tta, hogy oű baí rmilyen fejloű deí sen
menne keresztűü l Lorettaí val. Meí g mindig baí rmit megtett volna azeí rt, hogy ne kelljen mellette alűdnia, eí s
inkaí bb Amy keveí sbeí keí nyelmes aí gyaí t vaí lasztotta. EÁ s, hogy a dolog bonyolűltabb legyen, ott volt meí g Feí -
nyes Csillag hadjaí rata, hogy az indiaí n felfigyeljen raí .
Farkasoü loű nek űí gy tűű nt, hogy minden alkalommal, amikor megfordűl, Feí nyes Csillag a koü zeleí ben idoű -
zik, rebegteti a szempillaí it eí s elpirűl. Olyan nyilvaí nvaloí an floü rtoü lt Farkasoü loű vel, hogy az indiaí n tűdta,
nem lehet elkerűü lni, hogy a feleseí ge ezt eloű bb-űtoí bb eí szre ne vegye. Nem akarta szeí gyenbe hozni a
laí nyt azzal, hogy leszidja. Ugyanakkor azt sem akarta, hogy Loretta azt higgye, oű biztatja Feí nyes Csilla-
got Maí r íígy is eí pp eleí g gondja volt
Mikoü zben a helyzeteí n raí goí dott, eí s proí baí lta kitalaí lni, hogyan tűdnaí elvenni Feí nyes Csillag kedveí t, a
fiatal hajadon csak meí g jobban eroű síített a hadjaí rataí n, eí s bekoü vetkezett, amitoű l Farkasoü loű tartott Loretta
eí szrevette, mi zajlik. Amikor ez megtoü rteí nt, annak Farkasoü loű itta meg a leveí t.
– Ki az a laí ny? – keí rte szaí mon Loretta egyik este.
– Milyen laí ny? – Farkasoü loű eí rezte, hogy forroí saí g kűí szik fel a nyakaí n, eí s proí baí lta elkerűü lni feleseí ge
szikraí t szoí roí keí k pillantaí saí t.
– Az a laí ny, akinek van valami a szemeí vel.
Farkasoü loű engedelmeskedett Lorettaí nak, eí s űnott pillantaí st vetett Feí nyes Csillag feleí .
– A halott feleseí gem testveí re. – Visszahajolt a nyíílhegy foü leí , amelyet eí ppen eí lesíített. – Feí nyes Csillag-
nak híívjaí k.
– Nem tűű nik tűí l feí nyesnek. Ez csak egy arcraí ngaí s, vagy mindig íígy pislog?
Farkasoü loű elnyomta prűü szkoü loű neveteí seí t.
– Szemez, űgye?
– Veled?
Farkasoü loű felegyenesedett eí s felhűí zta soü teí t szemoü ldoü keí t.
– Szerinted veled szemez?

Loretta gerince megmerevedett.
– Szerinted ez vicces? Nem veszi eí szre, hogy haí zas vagy…? – Szemeí nek szikraí zaí sa egyre hevesebbeí
vaí lt. – OÁ , persze, milyen hanyag is vagyok! Elfelejtettem, hogy egy egeí sz csorda feleseí ged lehetne.
Farkasoü loű felsoű hajtott, eí s feí lretette a nyíílfejet.
– Ez a komancs nem vaí gyik egy csorda feleseí gre. Eggyel is eí pp eleí g baja van.
– Azt mondod, nyomorűí saí gossaí teszem az eí letedet? Ha ez a helyzet, mieí rt vetteí l el? Mieí rt nem vet -
ted el oű t?
Farkasoü loű azonnal felismerte a feí lteí kenyseí get. Minden maí s kűdarcot vallott. UÁ j taktikaí ra van szűü kseí -
ge.
– Megtehettem volna. Feí nyes Csillag szerint joí feí rj lenneí k, tűdod?
– Az oü veí lehetsz.
Ez volt a vaí lasz, amelyet Farkasoü loű remeí lt.
– A tieí d vagyok, egymaí seí vagyűnk mindoü roü kre, amííg meg nem halűnk, eí s szeí t nem porladűnk. Ez
volt a kíívaí nsaí god.
Loretta egy pillanatig keresgeí lte a szavakat
– Te keí nyszeríítetteí l ebbe a haí zassaí gi komeí diaí ba.
Farkasoü loű megint vaí llat vont.
– EÁ s te nem akarod a feí rjedet. Ez bizony szomorűí . – Feí nyes Csillag feleí boü koü tt az űjjaí val, aki meí g
mindig a szempillaí it rezegtette. – Neki az kell, ami neked nem. Meí gis te vagy haragos? Ez boisa, Keí k
Szem.
Loretta a kezeí t a derekaí ra teí ve felűgrott.
– Ez űí gy hangzik, mintha folyamatosan megcsaltalak volna, te szegeí ny ember. Nos, hadd mondjak ne-
ked valamit!
– Hallgatlak.
Loretta Farkasoü loű feleí emelte az aí llaí t.
– Amííg a pillantaí sod elvaí ndorolgat, akkor sem leszek a boü leí nyboű r takaroí d alatt, ha teí rden aí llva csűí -
szol eí s koü nyoü roü gsz. Ez eí rthetoű ? – Feí nyes Csillag feleí lendíítette a karjaí t. – A tieí d lehet! A tieí d lehet a falű
minden noű je! Leí gy a vendeí gem! De nem leszek eí n is a tieí d, az biztos!
Azzal sarkon fordűlt, eí s beszaladt a kűnyhoí ba. Farkasoü loű egy pillanatig meí g ott űü lt, eí s hallgatta a
tompa hangokat, amelyek az ajtoí nyíílaí s feloű l joü ttek. Zokogaí s. Morogva emelte fel a majdnem keí sz nyíílhe-
gyet, amelyet eí ppen eí lesíített, eí s egy koü zeli bokorba dobta.
Feí nyes Csillag meglepettnek tűű nt, amikor Farkasoü loű felűgrott, eí s elindűlt feleí . A laí ny arckifejezeí seí boű l
a feí rfi tűdta, hogy oű is hallja Loretta zokogaí saí t. Lassan seí taí lt feleí je. Akaí r faí j neki, akaí r nem, meg kell
mondania neki, hogy nem szaí ndeí kozik feleseí gűü l venni. Loretta eí rzeí sei voltak szaí maí ra a legfontosab-
bak.
– A te Lo-ret-taí d nem kedvel engem? – keí rdezte Feí nyes Csillag remegve.
Farkasoü loű megragadta a laí ny vaí llaí t.
– Ez nem roí lad szoí l, kishűí gom. OŐ Feheí r Szeműű , tűdod? Az a gondolat, hogy maí sik feleseí g is legyen a
kűnyhoí mban, szoü rnyen felmeí rgesííti. – Az aí llaí hoz hűí zta Feí nyes Csillagot. – Csodaí latos vagy, Feí nyes Csil-
lag, eí s megtisztelsz, de most, hogy elvettem egy saí rgahajűí t, űí j űtakon kell jaí rnom. Az eí n Lo-ret-taí m so -
sem fogadna el teí ged. Ha az oű szííve szomorűí , az eí n szíívem is az.
Feí nyes Csillag abbahagyta szempillaí inak rezegteteí seí t, eí s most maí r jobban hasonlíított a reí gi oü nma-
gaí ra.
– Teí nyleg űí gy gondolod, hogy csodaí latos vagyok, Farkasoü loű ?
Farkasoü loű a homlokaí t a laí ny homlokaí hoz nyomta, eí s egyik karjaí t koü reí fonta.
– Gyoü nyoü rűű vagy. Az arcodroí l a halott asszonyom jűt eszembe.
Feí nyes Csillag elpirűlt.
– Azeí rt mondod ezt nekem, hogy oü roü met szerezz a szíívemnek. Sosem lehetek olyan baí jos, mint a
testveí rem volt.
– Az arcod az oű tűü koü rkeí pe.
– Teí nyleg íígy gondolod?
– Laí tnod kellene, ahogy a feí rfiak pillantaí sa koü vet teí ged.

Feí nyes Csillag elhűí zoí dott toű le, hogy az arcaí t fűü rkeí szhesse.
– Meí g Voü roü s Boü leí ny is?
Farkasoü loű a laí ny soü teí t szemeinek meí lyseí geí t kűtatta.
– Tetszik neked az űnokatestveí rem? Feí nyes Csillag az ajkait harapdaí lta.
– Ugye nem haragszol miatta? Sosem szeí gyeníítettelek meg azzal, hogy raí neí zzek. Csak azeí rt keí rdez -
telek meg, mert, nos, ha neked nem kellek, talaí n…
– Feí nyes Csillag, nem! Nem eí rzek haragot! – Megkoü nnyebbűü lten nevetett fel, eí s kezeí t a csíípoű jeí re tet-
te. – Voü roü s Boü leí ny nagyon magaí nyos. OÖ rűü lneí k, ha talaí lna magaí nak feleseí get. – Elgondolkodva neí zett a
laí nyra. – Te kis hűncűt! Sosem gondoltam volna, hogy eí rdekel teí ged az űnokatestveí rem!
A laí ny aproí arca ellaí gyűlt.
– Nem joí keí pűű , tűdom. De nagyon baí tor eí s eroű s! EÁ s mindig kedves. EÁ szrevetted maí r, milyen gyengeí d a
gyerekekkel? Szerintem nagyon joí feí rj lenne beloű le. Baí rcsak… – Bizonytalansaí g felhoű je homaí lyosíította
el a mosolyaí t. – Baí rcsak eí szrevenne! Azt hiszem, meg sem laí t engem.
– Higgy nekem, laí t teí ged, Feí nyes Csillag! Azt hiszem, azeí rt tesz űí gy, mintha nem venne eí szre, mert
annyira biztos abban, hogy te soha nem venneí d oű t eí szre.
– De hiszen csodaí latos ember! Mieí rt gondolnaí ezt?
– Mert csűí nyaí n sebhelyes – soí hajtott Farkasoü loű . – Megbíízol bennem, eí s beszeí lsz vele, amikor vissza-
teí r a vadaí szatroí l?
– Nem! Azt fogja hinni, hogy nyoműloí s vagyok.
Farkasoü loű felemelte az egyik kezeí t.
– Nem mondom el neki, hogy beszeí ltűü nk. Csak annyit mondok, hogy szerintem eí rdekloű dsz iraí nta. Ha
nem teszem meg, aí t fog neí zni rajtad, eí s megoű szűü lsz, mire raí joü n, hogy tetszik neked.
A laí ny megnyűgodott, eí s elmosolyodott.
– Nos… – Pillantaí sa a kűnyhoí feleí vaí ndorolt. – Farkasoü loű , azt hiszem, jobb, ha magadra hagylak,
űgye? Hogy beí keí t koü thess az asszonyoddal.
Farkasoü loű grimaszolva boí lintott.
– OÖ sszetoü roü tt a szííve.
– Miattam? Beszeí lek vele!
– Nem hiszem, hogy joí lenne – mondta a feí rfi keí nyszeredetten.
A dühös szoí nem tűdta megfeleloű en leíírni Loretta lelkiaí llapotaí t.

Nemcsak meí rges volt, hanem rettenetesen seí rtett is. Ez megijesztette. Nem szeretett bele az indiaí n-
ba. Nem. Akkor haí t mi lenne, ha Farkasoü loű nek egy tűcat feleseí ge lenne? Mit szaí míítana neki? Teljesen
mindegy. Teljesen! Nem mintha akarnaí oű t. Akkor haí t mieí rt síír?
Faí jdalomtoí l szorűlt oü ssze a torka. Felvett egy laí bast, eí s proí baí lta a vacsoraí ra oü sszpontosíítani a gon-
dolatait, eí s arra, hogy mit kellene keí szíítenie. De Farkasoü loű keí pe toü ltoü tte meg a fejeí t. Elkeí pzelte, hogy soü -
teí t szeme a neveteí stoű l meleggeí vaí lik, ahogy szaí ja arra a feí loldalas mosolyra hűí zoí dik, amelytoű l Loretta
szííve elszorűlt, eí s meleg kezeí re, ahogy az oű kezeí t fogja. Meghalna, ha laí tnaí , hogy ezeket maí s noű vel csi -
naí lja. Mi toü rteí nt vele? Mikor lett az indiaí n ennyire fontos szaí maí ra?
Ez nem volt igazsaí gos! Farkasoü loű befűrakodott az eí rzelmeibe, eí s eleí rte, hogy Loretta toü roű djoü n vele.
Most pedig ott van kint azzal a bolond, bűta laí nnyal. Friss koü nnyek csíípteí k Loretta szemeí t. Ha ilyen,
amikor az ember szerelmes, akkor oű nem keí r beloű le. UÁ gy eí rezte magaí t belűü l, mintha egy nedves rongy
lenne, amelyet valaki kifacsart. EÁ s a legrosszabb az volt, hogy feí lt kimenni, eí s baí rmit is tenni. Ha meg-
tenneí , azzal bevallanaí , hogy toü roű dik a feí rfival. Amint erre raí joü nne, elvaí rnaí , hogy Loretta ezt bizonyíítsa
is be. Az aí gy feleí pillantott, eí s a gyomra oü sszeszorűlt, ahogy műí ltbeli emleí kek kezdteí k kíínozni. Lecsapta
az edeí nyt. Nem teheti meg. Egyszerűű en nem teheti meg…
Abban a pillanatban, hogy Farkasoü loű beleí pett a kűnyhoí ba, Loretta letoü roü lte a koü nnyeket az orcaí jaí roí l,
eí s olyan hangosan kezdett el csapkodni az edeí nyekkel, hogy csengett a fűü le. Baí rmilyen visszaí s is volt,
inkaí bb eloű vette a dűü heí t, hogy elrejtse a faí jdalmaí t. A bűü szkeseí ge nem engedi meg, hogy hagyja, hogy a
feí rfi megtűdja, hogyan eí rez valoí jaí ban.

– Keí k Szem, beszeí lnűü nk kell – mondta kedvesen, eí s megaí llt, hogy bezaí rja az ajtoí lemezt.
– Menj, eí s beszeí lgess Feí nyes Csillaggal – fortyant fel Loretta, baí r ez volt az űtolsoí dolog, amit Farkas -
oü loű toű l szeretett volna.
– Veled fogok beszeí lni. – Lassan Loretta feleí hűí zoí dott. – Megmondtam Feí nyes Csillagnak, hogy senki
maí st nem veszek feleseí gűü l. Joű ?
Loretta szerette volna a karjaí ba vetni magaí t eí s síírni. Szerette volna hallani, ahogy azt sűttogja: „Min-
den rendben”, ahogy mindig tette, amikor a dolgok rosszűl aí lltak. Ehelyett azonban raí toü rt a feí rfira.
– EÁ s, gondolom, sajnaí ltattad magadat a megaí llapodaí sűnk miatt! – Proí baí lt haragos lenni, de nem tű-
dott a feí rfi szemeí be neí zni. – Gondolkodtam, amííg kint voltaí l, eí s vele leí zengteí l. EÁ s űí gy doü ntoü ttem, nekem
megfelel egy tűcat maí sik feleseí g is. Igazad van! Boisa dolog toű lem, ha… – Abbahagyta mondataí t, nyelt
egyet, eí s tovaí bbra is elfordíította az arcaí t. – EÁ n nem vagyok igazi feleseí g szaí modra… – Hangja cincogaí ssaí
halkűlt. – EÁ s attoí l feí lek, sosem lehetek az.
Farkasoü loű gyomra oü sszeszorűlt, ahogy meglaí tta a faí jdalmat Loretta arcaí n. Nem akarta megbaí ntani a
laí nyt, csak azt szerette volna, ha szembeneí z az eí rzelmeivel. Mieí rt alakűlt mindig űí gy, hogy baí rmit is
tett, rosszat tett? Az aí gy szeí leí re űü lve eloű rehajolt, eí s aí tfogta a teí rdeí t.
– Keí k Szem, idoű vel nagyszerűű feleseí g leszel – mondta komolyan.
– Nem, nem leszek. – Pillantaí sa, csordűltig szenvedeí ssel eí s koü nnyekkel, egybeforrt a feí rfieí val. – OÁ ,
Farkasoü loű , mi a baj velem?
A feí rfi, Loretta aproí arcaí t fűü rkeí szve, keí t dologra joü tt raí : nem akarta, hogy Loretta olyan legyen, mint
baí rki maí s; eí s akaí r helyeí nvaloí , akaí r nem, kíínzoí vaí rakozaí saí nak mindkettoű jűü k kedveí eírt veí get kell vetnie.
Az apja most az egyszer gyatra tanaí csot adott.
– Keí k Szem… – Farkasoü loű felsoí hajtott, oü sszefonta az űjjait eí s haí trahajtotta az űjjperceit. Habozott,
mert nem akart rosszat mondani. – Tűdsz mondani olyan szavakat, amelyek segíítenek ennek a ko-
mancsnak, hogy megeí rtsen teí ged?
– Feí lek.
– OÁ , igen, feí lsz. – Loretta gyoü ngyoü kkel kirakott mokaszinjaí t neí zte. – Azeí rt, mert komancs vagyok?
Loretta oü sszezaí rta a szemeit.
– Nem azeí rt. Azeí rt maí r nem. Az csak egy kifogaí s.
Farkasoü loű oí vatosan keí rdezte meg:
– Akkor mieí rt szomorűí a szííved?
Loretta beleharapott az alsoí ajkaí ba, eí s haí trahajtotta a fejeí t, hogy a fűü stlyűkba baí műljon. Hosszűí per-
cek műí lva szippantott egyet eí s vaí laszolt.
– Mert feí rfi vagy.
Annyira keí tseí gbeesettnek tűű nt, hogy Farkasoü loű nek el kellett harapnia egy mosolyt. Beszeí lni kezdett,
majd meggondolta magaí t. Mikoü zben megkoü szoü rűü lte a torkaí t, pillantaí saí t Loretta remegoű ajkaí roí l ideges
kezeí re vitte, eí s azt kíívaí nta, baí rcsak tűdnaí , hogyan űű zze el a feí lelmeí t. A tűü relem nem műű koü doü tt.
Loretta megint becsűkta a szemeí t, eí s fojtott hangot adott ki, mikoü zben, mint az oü rveí ny, elpoü rdűü lt
Farkasoü loű toű l.
– Vedd el Feí nyes Csillagot! Tisztesseí ges dolog lenne. Nem vaí rhatom el toű led, hogy oü roü kkeí arra vaí rj,
hogy eí n… – Megint dűü hoü sen megtoü roü lte az orcaí jaí t, eí s eí rdes hangon levegoű t vett. – Nagyon baí jos. Bolond
lenneí l, ha nem venneí d el. EÁ s nyilvaí nvaloí , hogy teí ged akar. Mieí rt kellene hozzaí m koü toü zve lenned?
Farkasoü loű laí bra pattant, eí s haí tűlroí l lassan megkoü zelíítette Lorettaí t. Loretta elraí ntotta magaí t, amikor
megragadta a vaí llaí t.
– Nem szaí ndeí kozom elvenni Feí nyes Csillagot. Te vagy a feleseí g, akire vaí gyom. Egy feleseí g, mind-
oü roü kkeí .
– Nem hallottad, amit mondtam? Nem lehetek a feleseí ged. EÁ n… – Borzongaí s raí zta meg, eí s aí tkarolta a
derekaí t. – Gyaí va vagyok, Farkasoü loű ! Mintha nem joü tteí l volna raí mostanra! EÁ s ez nem lesz jobb. Azt hit-
tem, jobb lesz, de csak egyre rosszabb. Baí rcsak olyan lenneí k, mint Amy! Mindazok űtaí n, amit aí teí lt, oű …
– Te nem vagy EÁ j-mi – vaí gott koü zbe a feí rfi kedvesen. – OŐ egy gyermek, akit az eí n eroű s karom veí del -
mez. Sok taum műí lva feí rjhez megy majd, eí s neki is szembe kell neí znie az emleí keivel, űgye? De ma meí g
elfűthat eloű lűü k. Te maí r nem fűthatsz el. Az eí vek elműí ltak, eí s ami reí ges-reí gen toü rteí nt, most megint raí d
talaí lt, eí s melletted seí taí l.

Farkasoü loű a mellkasaí hoz hűí zta Lorettaí t, eí s lehajtotta a fejeí t, hogy arcaí t a hajaí ba nyomja.
– Keí k Szem… – Ajkaí t veí gighűí zta egyik hajfonataí n, amííg meg nem talaí lta nyakaí nak eí des ííveí t. – Meseí lj
el nekem egy keí pet, joí ? Hogy laí thassam, mitoű l feí lsz.
– Az mieí rt lenne joí ?
– A feí lelem eroű s ellenseí g. EÁ n melleí d aí llneí k.
Loretta felsoí hajtott.
– Farkasoü loű , te vagy az, akitoű l feí lek.
A vaí llaí t elengedve karjaí t Loretta koü reí fonta, tenyereí t a melle alaí helyezve. Elmosolyodott, ahogy Lor-
etta megragadta a csűkloí jaí t, hogy biztos legyen abban, hogy a keze nem seí taí l el.
– Azeí rt okozok benned feí lelmet, mert feí rfi vagyok?
– Ez nem vicces.
– Nem nevetek. Szomorűí , teí nyleg, hogy a feí rjed egy feí rfi. Egy szoü rnyűű dolog.
Loretta reszketoű neveteí ssel jűtalmazta az indiaí nt, eí s a vaí lla foü loü tt haí traneí zett raí .
– Nem arroí l van szoí pontosan, hogy feí rfi vagy. Hanem arroí l, ami koü zoü ttűü nk fog toü rteí nni amiatt, hogy
feí rfi vagy.
– Sok joí dolog. – EÁ rezte, ahogy Loretta megfeszűü l. – Kicsikeí m, bíízol bennem, űgye? Nem hazűdok.
Ami koü zoü ttűü nk van, az nagyon joí lesz.
– Proí baí lom elhinni, teí nyleg proí baí lom. EÁ s akkor eszembe jűt.
– Meseí ld el, amire emleí kszel, joí ?
– Nem tűdom.
Farkasoü loű meí g szorosabban oü lelte.
– Anyaí ddal kapcsolatos ez az emleí k?
– Igen – vallotta be Loretta. – Anyaí m, eí s amit… a komancsok tettek vele. Az emleí kek megcsapnak, eí s
szoü rnyek feí lek. Azon kezdek el gondolkodni, milyen lesz, tűdod, kettoű nk koü zoü tt. Azűtaí n meg azon, mikor
fog megtoü rteí nni. EÁ s az egyetlen, amit tűdok, hogy alvaí sidoű ben. Rettegek, hogy ma este lesz az az este.
EÁ rzem, hogy figyelsz. EÁ s attoí l feí lek, meí rges leszel, ha Amy mellett alszom.
– EÁ n pedig dűü hoü ngoü k, mint a szeí l, űgye? Meí rges vagyok, mert toű lem taí vol alszol.
– Nem. De tűdom, hogy minden jogod megvan raí .
– Tehaí t a haragomra vaí rsz, de az nem eí rkezik el. – Megfordíította Lorettaí t a karjaí ban, eí s felemelte az
aí llaí t, hogy a szemeí be tűdjon neí zni. – EÁ s a feí lelem csak noű , amííg olyan nagy nem lesz, mint egy boü leí ny?
– Igen – vallotta be Loretta remegoű hangon.
Farkasoü loű felsoí hajtott, eí s arcaí t Loretta feje tetejeí hez nyomta.
– OÁ , kicsikeí m, bizony, eleí g bolond vagyok. Beszeí lnűü nk kell, űgye? Az eí n vaí gyam az volt, hogy a feí lel -
med kisebb legyen, ne nagyobb. Hogy a baraí tod legyek, ne az ellenseí ged.
– OÁ , Farkasoü loű , baí rcsak megint baraí tok lehetneí nk! Emleí kszel az űtűnkra, amikor a fahaí zűnkhoz
mentűü nk? Neí ha… eszembe jűtnak azok az idoű k eí s… – Mondata feí lbeszakadt, eí s hangosan felsoí hajtott. –
Akkor annyira koü zel eí reztem magamat hozzaí d, eí s annyira szomorűí voltam, hogy el kell bűí csűí znűnk!
– EÁ s most nem eí nekel a szííved baraí tsaí got iraí ntam?
– A férjem vagy.
– Csak szeretneí k a feí rjed lenni. – Haí tradoű lt, hogy laí ssa a noű arcaí t. – Nem lehetneí k mindkettoű ? Ellop -
tad toű lem a szíívemet, Keí k Szem.
– OÁ , Farkasoü loű …
– Leszel megint a baraí tom? – keí rdezte rekedt hangon. – Egyűü tt fogűnk nevetni, űgye? EÁ s melleí m fek-
szel, amikor alszűnk, feí lelem neí lkűü l, mert a kezem, amely hozzaí d eí r, egy joí baraí t keze.
– Szeretneí k megint a baraí tod lenni. OŐ szinteí n szeretneí k.
– Akkor legyeí l az! – A feí rfi Loretta fűü leí t szaglaí szta.
– De, Farkasoü loű , nem eí rted? Haí zasok vagyűnk.
– OÁ , igen, haí zasok – Ahogy ez a szoí keringett Farkasoü loű fejeí ben, proí baí lta elkeí pzelni, milyen keí peket
eí breszthet Lorettaí ban.
– EÁ s joí baraí tok, űgye? Bizalom. Most űtoljaí ra. Faí jdalmat okozott neked a kezem?
– Nem – sűttogta Loretta rekedten.
– Megvertelek?

– Nem. – Koü zelebb hűí zoí dott Farkasoü loű hoü z, eí s aí tkarolta a nyakaí t. – OÁ , Farkasoü loű , mit gondolhatsz roí -
lam?
– Azt, hogy hatalmas feí lelem lakik benned.
– Ok neí lkűü l. Sosem voltaí l velem kegyetlen, soha, eí s meí g… – Borzongaí s fűtott veí gig rajta. Sietve elme -
seí lte, haí nyszor hallotta keí soű eí jszaka Rachel neí ni nyoü szoü rgeí seí t. – Folyamatosan azt mondogatom ma-
gamnak, hogy veled nem ilyen lesz, eí s Henry aljas, mint a bűű n, eí s ezeí rt síír Rachel, de… – Feí lbeszakíította
mondataí t eí s nyelt egyet. – Mi lesz, ha nem íígy van? Mi lesz, ha teí nyleg olyan szoü rnyűű , mint amilyennek
hangzik?
Ahogy a szemeí be neí zett, Farkasoü loű megint oü nkeí ntelenűü l elmosolyodott. Arra gondolt, elmondja neki,
hogy sok noű nyoü szoü roü g, amikor a feí rfi szerelmeskedik vele, de űí gy doü ntoü tt, ez oktondisaí g lenne. Vaí gya-
kozva, hogy a boű rrűha helyett Loretta laí gy boű reí t eí rintse meg, felcsűí sztatta kezeí t karcsűí haí taí n. Vissza -
fogta vaí gyaí t, mert nem szerette volna darabokra toü rni a pillanatot azzal, hogy megijeszti oű t.
– Ne feí lj maí r, joí ? Ha meí rges leszek, idehozom neked anyaí m kanalaí t.
Loretta szipogott egyet, eí s nevetett.
– Sokra menneí k egy kanaí llal!
A feí rfi koü nnyed mozdűlattal karjaí ba emelte Lorettaí t, eí s az aí gyhoz vitte. UÁ gy tett, mintha nem venneí
eí szre meglepett zihaí laí saí t vagy azt, ahogyan eszeveszett moí don elkezdi lefeleí raí ngatni a szoknyaí jaí t. Haí -
taí t az egyik bűü tykoü s aí gytartoí oszlopnak doü ntoü tte, karjaí nak ííveí vel megtaí masztotta Loretta vaí llaí t, eí s ke -
resztbe fektette oű t az oü leí ben. Hosszasan neí zte a noű bizalmatlan szemeit, eí s koü zben egy goü ndoü r hajfűü rt -
tel jaí tszott a halaí nteí kaí naí l, amely teljesen elbűű voü lte, ahogy az űjjaí ra csavarodott.
– Keí k Szem, le kell hogy fess nekem egy keí pet! Arroí l a naproí l, amikor az eí desanyaí d meghalt.
Loretta szemheí jaí n egy aproí izom megraí ndűlt, szaí ja megremegett.
– Nem tűdok beszeí lni roí la. Nem tűdok, Farkasoü loű . Keí rlek, ne keí rdezz!
– Az eí n szíívem is szomorűí az emleí kektoű l – sűttogta a feí rfi rekedten. – Koü ssűü nk űü zletet! EÁ n lefestem
neked az eí n emleí keimet, joí ? Te pedig elmeseí led nekem a tieidet.
– Az eí n emleí keim rettenetesek.
Farkasoü loű nyelt eget, eí s haí tradoü ntoü tte a fejeí t, hogy az aí gytartoí nak taí massza. Nem lesz koü nnyűű meg-
osztania az emleí keit. OÖ sszeszorűlt a mellkasa, ahogy keí nyszeríítette a gondolatait, hogy visszateí rjenek
arra a reí ges-reí gi eí jszakaí ra a hegyfokon, amikor megeskűü doü tt arra, hogy megoü li ezt a noű t, akit most a
karjaí ban tartott. Faí jdalom villanaí sa hasíított beleí , de gyorsan elhalvaí nyűlt. Parti Fűű zroű l szoí loí emleí kei
gyoü nyoü rűű ek eí s eí desek voltak. OÖ roü kkeí szeretni fogja oű ket. De maí r nem volt erejűü k ahhoz, hogy lerombol -
jaí k oű t.
EÁ rdes sűttogaí ssal elkezdett egy toü rteí netet, amelyet meí g soha senkinek nem meseí lt el, eí s nem volt
biztos benne, hogy be is tűdja majd fejezni. A szavak azonban csak űí gy oü mloü ttek beloű le, nyersen eí s ron -
daí n, festoű i keí ppel aí braí zolva a meí szaí rlaí st, amely azon a napon toü rteí nt, eí s a feleseí ge lassűí halaí laí t. Ami -
kor befejezte, a kűnyhoí haí tborzongatoí an csoü ndes volt, a noű , akit a karjaí ban tartott, termeí szetellenesen
mozdűlatlan.
Loretta veí gűü l megmozdűlt, eí s kííseí rtetlaí tott keí k szemeí t Farkasoü loű re fordíította.
– OÁ , Farkasoü loű , nagyon szeretted oű t, űgye?
Az indiaí n egyik űjjaí t Loretta orcaí jaí hoz eí rintette.
– Az a szerelem maí r a tegnapeí .
Loretta az arcaí t a feí rfi mellkasaí hoz fordíította, beleí legezte boű reí nek illataí t, eí s eí lvezte az aí llatboű r, a
fűü st eí s az olaj kevereí keí t, amelyeket valamikor oly űndort keltoű nek talaí lt. Farkasoü loű . Mikor lett ennyire
fontos szaí maí ra? Szinte laí tta, ahogy halott feleseí geí t tartja a karjaí ban, majdnem űí gy, ahogy most oű t fogja,
eí s vaí lla a faí jdalomtoí l eloű regoü rnyed. Faí jdalmat eí rzett iraí nta, eí s a fiatal noű iraí nt, akinek eí leteí t annyira roü -
vidre vaí gtaí k azok a kegyetlen feheí r feí rfiak. Keí rdezeí s neí lkűü l is tűdta, hogy Farkasoü loű levadaí szta feleseí ge
megbecsteleníítoű it, eí s megbosszűlta oű t. A toü rteí net, amelyet Rachel neí ni hallott, minden bizonnyal igaz
volt. Feleseí geí nek nyaklaí nca, a feí rfi, aki megeroű szakolta, eí s megoü lte a gyermekeí t. Igen, Loretta laí tta Far-
kasoü loű t haragra gerjedve. Nem hibaí ztathatta.
– Akkor űü zletelsz velem? – sűttogta a feí rfi.

Loretta leí legzete hirtelen bennakadt, eí s nyelt egyet. Baí rmilyen szoü rnyűű ek voltak Farkasoü loű emleí kei,
az oü veí i sokkal rosszabbak. OÖ roü kkeí kííseí rteni fogjaí k, ha nem tisztíítja meg magaí t toű lűü k. Ezt joí l tűdta. De
keí ptelenseí g volt beszeí lnie roí lűk.
– Nem tűdok. Annyi feí rfi! Komancs feí rfiak, mint te. Amikor raí gondolok, nem kapok levegoű t.
– Nem olyan komancs feí rfiak, mint eí n. – Az indiaí n megint az oszlopnak doü ntoü tte a haí taí t. – Hibaí ztat-
nom kellene teí ged azeí rt, amit egy keí kszeműű az asszonyommal tett, aki most halott?
– Nem, de…
– Nem eí n emeltem a kezemet az eí desanyaí dra, kicsikeí m. Ne űtaí lj engem miatta, joí ? Gyűű loü ld a feí rfit,
aki megoü lte oű t, de ne ezt a komancsot.
– OÁ , Farkasoü loű , eí n nem űtaí llak!
– Akkor elmeseí led?
– Nem tűdom, hol kezdjem.
– Laí ttad, hogy joü nnek a komancsok, nem? Sokan voltak? Feí lteí l? Sűü toü tt a nap? Vagy soü teí t volt? Meseí ld
el! Egy reí szeí t, joí ?
Vakíítoí vilaí gossaí ggal csapoí dtak be az emleí kek Loretta fejeí be. Megmerevedett, ahogy fűü leí ben a műí lt
zaja visszhangzott. Vontatott hangon beszeí lni kezdett. A halaí nteí kaí ban olyan űü voü lteí s hallatszott, amely -
toű l a hangja taí volinak tűű nt. Eloű szoü r meí g abban sem volt biztos, hogy teí nyleg kimondja-e a szavakat,
amelyek az elmeí jeí ben formaí loí dtak. Majd meglaí tta Farkasoü loű szaí jaí nak gyaí szos vonalaí t, eí s tűdta, hogy
valoí ban beszeí l.
Farkasoü loű meí g szorosabbra fonta oü leleí seí t a vaí llai koü rűü l. Egyetlen nagy kezeí vel aí tfogta Loretta mind-
keí t kezeí t, szorongatta az űjjait, eí s űí gy doü rzsoü lgette oű ket, mintha el akarnaí űű zni a fagyossaí got. Az ereje
aí taí radt Lorettaí ba, megvigasztalta, felmelegíítette oű t. Loretta űí gy eí rezte, baí rmivel szembe tűdna neí zni,
ha Farkasoü loű íígy oü lelneí . Baí rmivel… meí g a reí maí lmaival is.
Farkasoü loű szííve elfacsarodott, ahogy hallgatta a toü rteí neteí t. Megproí baí lta elkeí pzelni Lorettaí t olyan-
nak, amilyen akkor volt, eí s űí gy veí lte, nagyon hasonlííthatott Amyre: egy toü reí keny gyermek, a rettegeí stoű l
fagyottan, az elmondhatatlan tanűí jakeí nt. Azon kapta magaí t hogy szeretett volna visszamenni arra a
napra, eí s szeretett volna ott lenni Lorettaí val a bűí voí helyen, hogy a laí ny az arcaí t az oű vaí llaí ba temethesse,
oű pedig befogja a fűü leí t, hogy a sikolyok keí soű bb ne kííseí rtseí k. Mivel ez lehetetlen volt meí g szorosabban
oü lelte, hogy az egyetlen lehetseí ges moí don proí baí lja koü nnyebbeí tenni szaí maí ra a meseí leí s neheí zseí geí t.
A komancsok nemcsak megbecsteleníítetteí k Rebecca Simpson testeí t, de idegen taí rgyakkal is beleí ha -
toltak, hogy kitoü ltseí k rajta az iraí nta eí s a fajtaí ja iraí nt eí rzett űtaí latűkat. A vallaí sos meggyoű zoű deí seik sze -
rint megcsonkíítottaí k, hogy ne tűdjon elmenni erroű l a vilaí groí l a halottak foü ldjeí re. Farkasoü loű gyaníította,
tűdta ezt, de most, hogy Loretta szaí jaí boí l hallotta a toü rteí netet, kileí pett a sajaí t boű reí boű l, eí s maí r nem ko -
mancs volt, hanem egy feheí r gyermek, aki a rettegeí s koü deí n aí t laí tja a vilaí got. Rebecca Simpson azokban
a percekben valoí ssaí vaí lt szaí maí ra: maí r nem egy arctalan saí rgahajűí volt, hanem az asszonyaí nak anyja,
valaki, akit Farkasoü loű szeretett volna. Az oű emberei oü lteí k meg, nem koü nyoü rűü letesen, hanem lassan eí s ke -
gyetlenűü l.
Farkasoü loű csak csodaí lkozni tűdott azon, hogy Loretta annyira bizalmassaí vaí lt iraí nyaí ban, hogy hagy-
ta, hogy oű oü lelje, eí s hogy oű hozzaí joü tt segíítseí geí rt, amikor Santos elrabolta Amyt. Lehetett csodaí lkozni
azon, hogy Voü roü s Boü leí ny hazűgsaí gai megijesztetteí k? Vagy hogy remegett a feí lelemtoű l, ha arra gondolt,
hogy egy komancs feí rfivel kell haí lnia?
– Mieloű tt meghalt, azeí rt koü nyoü rgoü tt istenhez, hogy bocsaí sson meg nekik – síírta Loretta megtoü rten. –
Annyira joí volt, Farkasoü loű ! Egyetlen alkalomra sem emleí kszem, amikor kegyetlen lett volna, baí rkihez is!
Nem eí rdemelte meg, hogy íígy kelljen meghalnia.
– Nem.
– EÁ s sokkal toü bbet eí rdemelt toű lem! Elbűí jva maradtam. Farkasoü loű ! OŐ kiaí ltozott, kiaí ltozott eí s kiaí lto-
zott a segíítseí geí rt, eí s eí n nem tettem semmit. Semmit!
Koü nnyek eí gtek Farkasoü loű szemeí ben. Vaí llaí t Loretta koü reí goü rnyesztette.
– Gyermek voltaí l.
– Gyaí va, gyaí va voltam! – Szoü rnyűű zokogaí s szakadt fel a laí nyboí l. Karjaí t az indiaí n nyaka koü reí csűí sztat-
ta, eí s az arcaí t a feí rfi nyakaí nak oldalaí hoz fűí rta. – Ez az, amit nem tűdok elfelejteni! Hogy ott bűjkaí ltam
lent, hallva a sikoltaí sait OÁ , mieí rt nem csinaí ltam semmit?

– Akkor most halott lenneí l, Keí k Szem! A komancsok megoü ltek volna teí ged is, eí ppolyan lassan, mint
oű t. Egy kislaí ny annyi harcos ellen? Semmit nem tehetteí l.
– De legalaí bb meí ltoí saí ggal haltam volna meg!
– Nem meí ltoí saí ggal, hanem hatalmas faí jdalommal. Nem vagy gyaí va.
– OÁ , de igen! Neí zz raí m! Feí lek, hogy megengedjem neked, a feí rjemnek, hogy megeí rints. Annyira joí
voltaí l hozzaí m eí s Amyhez! Le kellett volna gyoű znoü m ezeket a feí lelmeimet! EÁ s nem tettem meg! Nem tű -
dom, hogy egyaí ltalaí n mieí rt akarsz engem.
Szomorűí mosolyra hűí zoí dott az indiaí n szaí ja, ahogy visszaemleí kezett mikeí nt aí llt ki Loretta egyedűü l,
hogy szembeszaí lljon szaí z komanccsal: egy aproí noű egy hadsereg ellen.
– Azeí rt akarlak, mert mosolyra hangolod a bensoű met. Ahogy egy feí rfi akarja a feleseí geí t. – Egyik ke -
zeí vel veí gigsimíította Loretta haí taí t, aí tmasszíírozva feszűü lt izmait. – Megbíízol ebben a komancsban?
Ahogy akkor tetteí l, amikor visszajoü tteí l hozzaí m? Most űtoljaí ra megproí baí lsz bíízni bennem? A szűü zesseí g
faí jdalmaí n kíívűü l semmilyen faí jdalom nem lesz, eí s semmilyen szeí gyen. Ezt megíígeí rem neked, oü roü kre.
Loretta leí legzete rohamszerűű en aí radt ki beloű le.
– Farkasoü loű , feí lek.
– Nincs mitoű l feí lni. Megbíízol bennem, eí n pedig elűű zoü m a feí lelmedet, rendben?
Remegeí s raí zta meg Lorettaí t.
– Hazűdtam neked valamikor?
– Nem, soha.
– Akkor bíízol bennem, most űtoljaí ra?
– Mit fogsz tenni, ha nemet mondok?
Farkasoü loű imaí dkozott, hogy ne íígy legyen.
– Megeszlek, eí s fogpiszkaí loí nak hasznaí lom majd a csontjaidat.
Loretta visíítoí , ideges, koü nnyaí ztatta hangon felnevetett.
– Vagy legalaí bbis minden bizonnyal megversz?
– OÁ , igen, az biztos, hogy megverlek. – Ajkaí t Loretta halaí nteí kaí nak vad lűü kteteí seí hez nyomta, hogy
megmeí rje feí lelmeí t. Teste megfeszűü lt, mikoü zben a noű vaí laszaí t vaí rta. – Keí k Szem, igent mondasz nekem?
– Ma eí jjel? Most?
– Igen, ma eí jjel. Mieloű tt ez a koü ztűü nk leí voű pillanat elszaí ll.
Amikor Loretta csak űü lt tovaí bb csoü ndben, figyelve, Farkasoü loű felemelte oű t az oü leí boű l, felaí llt vele, eí s
maga melleí helyezte. Loretta a feí rfi minden egyes mozdűlataí t figyelte, mintha keí szen aí llna a meg-fűta-
modaí sra. Farkasoü loű keze remegett, ahogy kibontotta a hajfonatokat, veí gighűí zta űjjait az oü sszefont
arany tincseken, eí s csillogoí felhoű veí feí sűü lte oű ket Loretta vaí llaí n. Majd keí t tenyere koü zeí fogta a noű arcaí t, eí s
lassan odahajtotta a fejeí t. Nagyon szeretett volna oü roü mteli dalt eloű csalni beloű le. A sajaí t moí djaí n oű is eí pp
annyira feí lt a laí ny emleí keitoű l, ahogy Loretta maga.
Ahogy ajka koü zelebb eí rt hozzaí , Loretta ijedten oü sszerezzent. Ez volt haí t az. Nincs visszaűí t. A feí rfi
ajka maí r csak paí r centimeí ternyire volt az oü veí toű l. A szemei elkerekedtek. Majd ajkaik, mint selyem a se -
lyemhez oü sszeeí rtek, a leí legzetűü k elkeveredett, a szempillaí ik lezaí rűltak. Ahogy eí rzeí kei iraí nyííthatatlannaí
vaí ltak, Loretta elmeí je fíígyelmeztetoű n felkiaí ltott. Valahol meí lyen a gyomraí ban valami megmozdűlt, eí s
vaí gyakozaí s loü keí seit kűü ldte szeí t a testeí ben. Feí lrefordíította a fejeí t, eí s megborzongott, ahogy a feí rfi szaí ja
orcaí jaí roí l a fűü leí hez vaí ndorolt.
– Farkasoü loű ? – Megragadta a feí rfi vaí llaí t, hogy megkapaszkodjon benne, eí s koü rmeí t a feí rfi hűí saí ba vaí j -
ta. – Farkasoü loű ?
– Itt vagyok. Engedd el magad! – Egyik kezeí t Loretta tarkoí jaí hoz csűí sztatta, eí s visszafordíította az ar -
caí t. – Engedd el magad!
Loretta űí gy eí rezte, mintha a laí ba nedves agyaggaí vaí lt volna. Ahogy a feí rfi szaí ja az oü veí t koü vetelte,
szaí z eí s szaí z lehetoű seí g fűtott aí t az agyaí n, amelyek koü zűü l mindegyik reí misztoű volt. Azűtaí n az eí rzeí kek
mindent elmostak. Csak Farkasoü loű leí tezett, hataí rozottan, melegen eí s gyengeí den, ahogyan sziklaszilaí rd
karjaí val oű t oü lelte, testeí vel az oű testeí t taí masztotta.
Meí g íígy, tapasztalatlanűl is megeí rezte, hogy a csoí k űí jdonsaí g volt a feí rfi szaí maí ra, eí s csak azeí rt csinaí l -
ta, hogy neki oü roü met szerezzen. De neí haí ny kííseí rleti harapdaí laí s űtaí n elsajaí tíította a műű veí szetet, eí s meg-
semmisíítoű alapossaí ggal taí masztott igeí nyt az oű szaí jaí ra. Nyelve meí lyre hatolt benne, eí s az eí rzeí ki ritműs,

amelyet diktaí lt, ellenaí llhatatlan volt. Loretta hozzaí siműlt, keí t kezeí t a feí rfi hajaí ba csűí sztatta, eí s egy pil -
lanatra elfelejtett feí lni. Farkasoü loű , egyik karjaí t a feneke alaí hűrkolva, felemelte oű t. EÁ rezte, ahogy a feí rfi
szííve dűü boü roü g. Vagy a sajaí tja volt az? Nem szaí míított. Csak az eí rzeí sek szaí míítottak, amelyek veí gigsoü poü r-
tek rajta.
Amikor Farkasoü loű veí gre elhűí zoí dott, hogy levegoű t vegyen, soü teí t szeme felhoű s volt a gyengeí dseí gtoű l. Aj-
kai lassűí , gondolatokkal teli mosolyra hűí zoí dtak, eí s ahogy lecsűí sztatta Lorettaí t, hagyta, hogy a noű laí ba
megeí rintse a padloí t. Veí gtelen lassűí saí ggal megfogta blűí zaí nak szaí rnyaí t, koü nnyedeí n felhűí zta a bordaí in,
eí s veí gigsimíította vele eí rzeí keny melleit. Loretta pillantaí sa oü sszeforrt Farkasoü loű eí vel, mikoü zben proí baí lta
oü sszeszedni magaí t.
– Feí lek – mondta remegve.
– EÁ n is feí lek, amikor melletted vagyok – mormogta az indiaí n.
– Te? De mieí rt…?
– Mert napfeí ny vagy. Mert oü roü mteli dalt eí nekelsz bennem. Szoü rnyen feí lek, hogy elmeí sz toű lem. – AÁ t-
hűí zta a blűí zt Loretta feje foü loü tt, eí s feí lredobta. Mosolyogva elsimíította a hajaí t, majd felemelte neheí z tin -
cseit, eí s elrendezte oű ket a vaí lla koü rűü l, hogy fedjeí k a melleí t. Tenyereí vel veí gigsimíítva a noű karcsűí karjaí t,
megtalaí lta a zsinoí rokat, amelyek a szoknyaí jaí t tartottaí k, eí s fűü rgeí n kikoü toü tte a csomoí t.
– Nei com-mar-pe ein.
Loretta belekapaszkodott a szoknyaí jaí ba.
– Ez mit jelent?
– Szeretlek.
– OÁ , Farkasoü loű .
Kiraí ngatta a szoknyaí t Loretta szoríítaí saí boí l, eí s hagyta, hogy a foü ldre essen, majd leteí rdelt a noű eleí , eí s
figyelve arra, hogy ne neí zzen a testeí re, kikoü toü tte a mokaszinjaí t. Egyik kezeí t a teí rde moü geí csűí sztatva be -
hajlíította a laí baí t, hogy le tűdja hűí zni roí la a boű rcipoű t, eí s mieloű tt Loretta raí joü hetett volna a szaí ndeí kaí ra,
eloű redűgta a fejeí t, hogy megcsoí kolja a noű combjaí nak belsejeí t. Loretta a laí bai talaí lkozaí saí naí l leí voű arany -
szoű rűű kis haí romszoü gre tapasztotta a kezeí t.
– Farkasoü loű , ne csinaí ld ezt!
Az indiaí n mosolyogva levette a maí sik mokaszint is, eí s egy űí jabb nyalaí st csent a tejfeheí r combroí l. Ez -
űí ttal nem engedte el Loretta laí baí t, íígy a noű bizonytalanűl aí llt a laí baí n, mikoü zben Farkasoü loű ajka felvaí n -
dorolt a feheí r kezeí re.
Loretta megingott, eí s űgrott egyet, hogy visszanyerje az egyensűí lyaí t.
– Mit csi… Farkasoü loű , ne!
A feí rfi gyengeí den Loretta űjjait majszolgatta, eí s a vaí llaí val kiloü kte oű t az egyensűí lyaí boí l. Loretta reí műü l -
ten cincogott valamit, eí s megint űgrott egyet, hogy megproí baí ljon aí llva maradni. De ahogy Farkasoü loű sűí -
lya taszíított egyet a laí baí n, ezt teljesen lehetetlenneí tette. Loretta oü sztoü noü sen megragadta a feí rfi vaí llaí t,
hogy felegyenesedjen, íígy azonban egy pillanatra takaraí s neí lkűü l hagyta azt a helyet, amelyet Farkasoü loű
keresett. A feí rfi egy mesterloü veí sz csalhatatlan pontossaí gaí val beletalaí lt.
Loretta, megragadva a feí rfi hajaí t, felsikoltott, eí s haí tradoű lt az aí gyra. A koü vetkezoű pillanatban kilenc-
ven kilogramm bronz izom coü vekelte oű t az aí gyhoz. Mellbimboí ja felfeleí meredt hajaí nak fűü ggoü nyeí n ke-
resztűü l, eí s veí gigsimíította Farkasoü loű mellkasaí t, mikoü zben a feí rfi teste felcsűí szott rajta. Az indiaí n karja
megfeszűü lt, a leí legzete elaí llt. Loretta elakadoí szíívvel neí zett fel raí . Farkasoü loű szaí ja hűncűt mosolyra hűí -
zoí dott.
– Farkasoü loű , ezt soha ne csinaí ld meí g egyszer. Ez… szeí gyenteljes.
– Semmi szeí gyen – sűttogta a feí rfi, eí s lehajolt, hogy megcsoí kolja Lorettaí t. Ujjbegyei levaí ndoroltak a
karjaí n, eí s tűű zbe boríítottaí k a boű reí t. – EÁ des Keí k Szem. Pe-non-de, meí z. Bíízz ebben a komancsban!
Koü vetve a medaí lt tartoí nyersboű r zsinoí rt, szaí ja elindűlt lefeleí Loretta melleí hez. Ahogy Farkasoü loű
hosszűí haja veí gigkűí szott Loretta melleí n, csiklandozta, eí s eí rzeí ki hűllaí mokat gerjesztett benne. Loretta
tenyereí t a mellbimboí jaí ra szoríította. Amikor a feí rfi Loretta feszes űjjainak akadaí lyaí hoz eí rt, ajkaí val
olyan koü nnyedeí n eí rintve a boű reí t, mint egy pillangoí szaí rnya, megkerűü lte oű ket, eí s megkereste melleí nek
fedetlen reí szeit, amelyet nem eí rt el a tenyere eí s az űjjai.
– Bíízz ebben a komancsban, kicsike!

Loretta gyorsan aí thelyezte a kezeí t, hogy akadaí lyozza az indiaí nt, de a feí rfi eí ppolyan gyorsan taktikaí t
vaí ltoztatott, eí s az űí jonnan felfedett terűü leteket kezdte csoí kolni, amelyeket Loretta most szabadon ha-
gyott. Tűű z laí ngjai eí getteí k Lorettaí t, melegíítetteí k fel a boű reí t, aí llíítottaí k el a leí legzeteí t. Tűdta, mit akar a
feí rfi, eí s a gondolat elborzasztotta. Meí g szorosabban fogta a melleí t, eí s csak halvaí nyan eí rzeí kelte, ahogy
sajaí t űjjai sebzoű n martak bele a boű reí be, mert minden eí rzeí kszerveí vel Farkasoü loű ajkainak eí rinteí seí re eí s
baí torsaí gaí ra oü sszpontosíított.
Tovaí bb jaí tszottaí k a veí dekezeí s eí s taí madaí s jaí teí kaí t, amííg Loretta reí műü leteí ben egyik kezeí t olyan mesz-
sze mozdíította, hogy felfedte az egyik roí zsaszíínűű csűí csot. Farkasoü loű szaí ja azonnal lecsapott raí , forroí n
eí s nedvesen, eí s nyelveí nek jaí teí ka loü keí sszerűű raí ngaí sokat kűü ldoü tt szeí t Lorettaí ban. Beszíívott egy adag le -
vegoű t, eí s megmerevedett.
OÖ sztoü noü sen megproí baí lta elloü kni a feí rfit, csakhogy Farkasoü loű tűí lsaí gosan eroű s volt ahhoz, hogy ilyen
koü nnyedeí n megszabadűljon toű le. Mire ezt felismerte, a feí rfi szaí jaí nak finom, hűí zoí mozgaí sa minden eí p -
eszűű gondolatot kisoü poü rt az elmeí jeí boű l. Ahelyett, hogy eltolta volna, belemarkolt a feí rfi hajaí ba, eí s koü ze-
lebb hűí zta magaí hoz, mikoü zben teste íívben megfeszűü lt, a feí rfi szilaí rd testeí hez siműlva. Farkasoü loű egyik
karjaí t Loretta dereka koü reí fonta, eí s tenyereí t a fenekeí n szeí ttaí rva meí g jobban magaí hoz hűí zta. EÁ rinteí seí -
nek ismeroű s eí rzeí se eí s boű reí nek megdoü bbentoű forroí saí ga visszaraí ntotta Lorettaí t a valoí saí gba. Lepillantva
meglaí tta azt, ami elkeí pzelhetetlen volt szaí maí ra: egy feí rfi szopogatta a melleí t, mikoü zben feheí r teste an-
nak bronz testeí t oü lelte.
– Mit…? A feheí r emberek nem csinaí lnak ilyet. Biztos vagyok benne, hogy nem. Hagyd abba! Keí rlek!
Farkasoü loű , megreí műü lve Loretta hangneme miatt, felemelte a fejeí t, hogy a noű szemeí be neí zzen. A leg -
űtolsoí dolog, amit tenni akart, az volt, hogy megijessze oű t. A tosi tivóknak fűrcsa szokaí saik voltak, foű leg,
ha a noű k testeí roű l volt szoí . Farkasoü loű nek nem szaí míított, hogyan szeretkezik Lorettaí val, csak az, hogy
megtegye.
– Mondd, eí s eí n megteszem!
Zavar jaí tszott Loretta arcaí n.
– Mit?
– Mondd meg, hogyan csinaí ljam!
Loretta arcaí n skarlaí tvoü roü s foltok jelentek meg. Beleharapott az ajkaí ba, eí s Farkasoü loű t baí műlta.
– Nem tűdom, hogyan. Csak, nos, vannak bizonyos dolgok, amikben biztos vagyok, hogy egy tisztes-
seí ges noű … – A pűpillaí i kitaí gűltak, elsoü teí tíítve a szemeí t. – Csak legyűü nk tűí l rajta!
Tűí l lenni? Farkasoü loű neí haí ny felfokozott pillanatig csak neí zett raí . Majd vidaí m csillogaí s lopoí dzott a
pillantaí saí ba.
– Keí k Szem, ha nem tűdod, milyen a tosi tivo szokaí s, akkor komancs moí dra kell csinaí lnűnk.
– Nos… igen, azt hiszem. Csak eí n… Farkasoü loű ?
A feí rfi lehajtotta soü teí t fejeí t, eí s ajkai Loretta maí sik melleí re vaí ndoroltak, merev űjjait majszolgatva eí s
harapdaí lva.
– F… Farkasoü loű ?
– Engedd el magad! – sűttogta. – Minden rendben. – Ujjait bedűgta Loretta űjjpercei koü zeí , eí s kereste
az eí rzeí keny, lűü ktetoű kis terűü letet, amelyet oű oly nagyon veí delmezett. Amikor nyelve megeí rintette azt,
amit keresett, Loretta hirtelen megfeszűü lt. Farkasoü loű űí jra megeí rintette, majd űí jra. Sikoly kűí szott fel
Loretta torkaí n. Amikor a feí rfi ezt csinaí lta, nem tűdott gondolkodni.
– Ez az enyeí m – sűttogta a feí rfi szakadozva. – Add ide nekem! Semmi faí jdalom, kicsike! Bíízz bennem!
Mintha csak sajaí t akaratűk lett volna, Loretta űjjai szeí tnyííltak. Roí zsaí s mellbimboí ja kidűdorodott,
csűí csa bűzgoí n toü rt felfeleí , hogy talaí lkozzon a feí rfival. Farkasoü loű gyengeí den a fogai koü zeí fogta, eí s addig
izgatta, amííg Loretta elkezdett borzongani eí s nyoü szoü roü gni. Az indiaí n bizonytalansaí ga elszaí llt. Mindegy,
milyen fűrcsaí k is voltak Loretta szokaí sai, a teste űgyanűí gy reagaí lt, mint a toü bbi noű eí , csak sokkal baí jo-
sabb volt.
Tovaí bbi habozaí s neí lkűü l szaí jaí ba vette mellbimboí jaí nak űdvaraí t, eí s addig hűí zta hosszan eí s hataí rozot -
tan, amííg az a nyelveí nek nyomoí dva megdűzzadt. Mosolyogva emelte fel a fejeí t, eí s laí gyan fűí jt egyet.
Amikor az eí rzeí keny idegveí gzoű deí sek reagaí ltak a hűű voü s fűvallatra eí s Loretta boű re megfeszűü lt, Farkasoü loű
megint a fogaí val ingerelte, majd a szaí jaí ba hűí zta a bimboí t. Addig jaí tszott vele, amííg Loretta pillantaí sa
űü vegesseí vaí lt, eí s teste vonaglani kezdett.

Loretta, elveszve a meghataí rozhatatlan vaí gyakozaí s oü rveí nyloű koü deí ben, Farkasoü loű feleí fordűlt. Laí zas
sűü rgeteí ssel, meí gis habozva amiatt, hogy mit keres, veí gigsimíította kezeí vel a feí rfi vaí llaí nak dűzzadt izma-
it, eí s koü zelebb hűí zta magaí hoz. Koü zelebb kellett eí reznie oű t magaí hoz. Farkasölő. A feí lelem eltűű nt, eí s he-
ves forroí saí g leí pett a helyeí be, amely meí lyen a gyomraí boí l sűgaí rzott szeí t remegoű csillagokkal, hogy meg -
gyűí jtsa minden idegveí gzoű deí seí t, eí s borzongaí ssal toü ltse el egeí sz testeí t. Farkasölő. Szeí dűü lt, eí s forgott vele
a vilaí g… csak az indiaí n nyűí jtott taí maszt szaí maí ra, akinek keze eí s szaí ja minden űí jabb eí rzeí ki hűllaí mra
felemelte oű t.
Farkasoü loű oí vatosan, gyengeí den veí gigsimíította Loretta hasaí t egeí szen combjai arany talaí lkozaí saí ig.
Loretta hasa goü rcsbe raí ndűlt, amikor űjjai megmaí rtoí ztak noű iesseí geí nek hasadeí kaí ban. Hirtelen űgrott
egyet eí s megfeszűü lt, proí baí lt felűü lni, de a feí rfi visszanyomta a szoű rmeí re, eí s oí vatosan becsűí sztatta űjjaí t a
lűü ktetoű , szűű k folyosoí ra. Gyomra oü sszeszorűlt a sűü rgetoű vaí gyakozaí stoí l.
– Toquet, mah-tao-yo. – Szaí jaí val Loretta ajkait koü vetelte, hogy eltompíítsa ellenkezeí seí t, elidoű zoü tt eí des
leí legzeteí ben, mikoü zben Loretta szeí ttaí rta combjait, baí r feí lt toű le. Szaí jaí t a fűü leí hez csűí sztatta, eí s azt sűt -
togta neki, hogy nyűgodjon meg. Halaí nteí kaí ban eroű s lűü kteteí s kezdoű doü tt. Nem tűdta, mit mondott, eí s azt
sem, komancsűl vagy angolűl mondta. UÁ gy tűű nt, Lorettaí t mindkettoű megnyűgtatja, mert nem a szavakra,
hanem a hangnemre reagaí l. Faí jdalmas gyengeí dseí g aí radt szeí t Farkasoü loű ben. Loretta olyan arany volt,
mint a napsűü teí s: felmelegíítette oű t, eí s elernyesztette mindenhol, ahol hozzaí eí rt.
Farkasoü loű , kezeí t aí llandoí ritműsra felgyorsíítva, elhalmozta Lorettaí t: visszavonűlt, majd meí lyebbre
hatolt. Loretta leí legzetveí tele gyorssaí eí s felszíínesseí vaí lt. Majd Farkasoü loű hirtelen goü rcsoü t eí rzett az iz-
mok szűű k folyosoí jaí n, eí s a nedvesseí g forroí rohama aí radt fel Lorettaí boí l. A feí rfi leí legzetveí tele szakado-
zott, ahogy ajkaival befedte Loretta ajkait. A laí ny csűkott szemmel, ragyogoí arccal, laí gyan a szaí jaí ba nyoü -
szoü rgoü tt, ahogy a szenvedeí ly eí leteí ben eloű szoü r elringatta.
Farkasoü loű haí trahűí zoí dva lepillantott raí , eí s azt kíívaí nta, baí rcsak oű is aí tadhatnaí magaí t a gondtalan fesz-
telenseí gnek, ahogy Loretta tette, de tűdta, hogy ezt most nem lehet. Most nem. Azt akarta, hogy ez az el-
soű alkalom olyan faí jdalommentes legyen, amennyire csak lehetseí ges, olyan oü roü mteli, amilyenneí csak
tenni tűdja. Teljes megadaí s, teljes odaadaí s. Amikor veí get eí r, ne maradjon semmi, amitoű l Lorettaí nak feí l -
nie kellene.
Sűí lyaí t egyik koü nyoü keí re eí s teí rdeí re helyezve, laí baí t beeí kelte Loretta laí bai koü zeí , haí treí bb hűí zoí dott, eí s
koü zben csoí kokkal halmozta el a noű testeí t, hogy eí rzeí keit tovaí bbra is poü rgeí sben tartsa, nehogy a tűdatos-
saí g felszííneí re kerűü ljoü n, eí s megijedjen. A feí lelem, ami benne volt, eleí g lett volna kettejűü k szaí maí ra is.
Mellkasaí val szeí tnyitotta Loretta combjait, mikoü zben szaí ja egyre lejjebb eí s lejjebb vaí ndorolt… az eí des
helyre, amelyet oly hosszűí ideje kíívaí nt.
Loretta felsikoltott, eí s megproí baí lt ellenszegűü lni, amikor az indiaí n nyelve megtalaí lta a helyeí t. Farkas-
oü loű , hogy Loretta ne tűdja megakadaí lyozni, megragadta mindkeí t csűkloí jaí t. Megtalaí lta az eí rzeí keny hűí s -
darabot, amelyet keresett, eí s figyelmen kíívűü l hagyva a meglepett ellenkezeí st, le is foglalta. A sűí lyaí t
hasznaí lta fel arra, hogy Loretta csíípoű jeí t a szoű rmeí hez horgonyozza. Tűdta, mit akar, eí s ceí ltűdatos inten-
zitaí ssal dolgozott rajta, amííg rekedt nyoü geí s toü rt fel Lorettaí boí l, eí s a teste íívesen Farkasoü loű hoü z feszűü lt,
nyelveí nek minden egyes mozdűlataí val egyűü tt raí ndűlva. Farkasoü loű eí lett. Veí gre.
A feí rfi foü leí je emelkedett, pillantaí sa kipirűlt orcaí jaí n eí s elhomaí lyosodott keí k szemeí n idoű zoü tt. Lecsűí sz -
tatta nadraí gjaí t a csíípoű jeí n, gyorsan kibűí jt beloű le, eí s levette a gyoí gyszeres erszeí nyeí t. Majd ismeí t Loretta
foü leí helyezkedett, megragadta a csíípoű jeí t, eí s magaí hoz hűí zta. OÁ vatosan, sajaí t maga szaí maí ra kíínzoí lassűí -
saí ggal belehatolt. EÁ pp, ahogy tartott toű le, a folyosoí nagyon szűű k volt, annyira szűű k, hogy majdnem vis z-
szahűí zoí dott. OÖ sszeszorűlt a gyomra, eí s remegeí s fűtott veí gig a gerinceí n. Nem volt moí d arra, hogy elke -
rűü ljeí k az elsoű alkalom faí jdalmaí t. Loretta veí kony testfeleí pííteí sűű noű volt, keskeny csíípoű vel. OŐ pedig nem
volt kicsi feí rfi. Izzadsaí g jelent meg a homlokaí n.
Loretta keí szen aí llt amennyire Farkasoü loű n műí lott. Ha most nem teszi magaí eí vaí , soha nem is fogja. OÖ n-
űtaí lattal telve, de elszaí ntan beljebb hatolt, baí r tűdta, milyen sok faí jdalmat fog okozni a noű nek. Tűű z
aí radt szeí t a gyomraí ban, eí s a teste a megkoü nnyebbűü leí seí rt aí híítozott. Loretta szemei elkerekedtek a faí j-
dalomtoí l, ajka elfeheí redett. Amikor Farkasoü loű talaí lkozott szűü zesseí geí nek ellenaí llaí saí val, habozott, majd
egy egyenletes doü feí ssel eloű retoü rt, eí s beboríította magaí t a folyeí kony forroí saí ggal.

Loretta felsikoltott: aí thatoí , megtoü rt sikoltaí ssal, amely meí lyen Farkasoü loű be vaí gott. A koü vetkezoű pilla-
natban Loretta menekűü lni proí baí lt. Farkasoü loű gyorsan betakarta testeí t a sajaí tjaí val, eí s megfogta hadonaí -
szoí karjait.
– Toquet, minden rendben, kicsike. Veí ge, joí ?
Loretta zihaí lt, eí s a fejeí t dobaí lta.
– De f-faí j!
– El fog műí lni – biztosíította Farkasoü loű rekedten. – El fog műí lni. Megíígeí rem.
Loretta megmerevedett, ahogy a feí rfi mozogni kezdett benne, eí s aproí arca megfeszűü lt. Koü nnyek
szoü ktek Farkasoü loű szemeí be, amikor felfeleí nyűí jtotta a karjaí t, hogy aí tfogja a nyakaí t eí s belekapaszkod -
jon, baí r oű volt az, aki a faí jdalmaí t okozta. Arra keí rte, hogy most az egyszer meí g bíízzon benne. EÁ s oű meg -
tette. Mi lesz, ha a keí nyelmetlenseí g nem csoü kken, ahogy oű azt íígeí rte? Soha nem fogja űí jra a koü zeleí be en-
gedni oű t
Megkoü nnyebbűü leí s aí radt szeí t benne, amikor veí gre eí rezte, hogy Loretta teste ellankad. OÁ vatosan meg-
ragadta a pillanatot, eí s egyre meí lyebbre eí s meí lyebbre doü foü tt. Csak akkor engedte meg magaí nak, hogy a
sajaí t eí lvezeteí t is megkeresse, amikor meghallotta Loretta keí jkiaí ltaí saí t.
Lassan visszasodroí dtak a valoí saí gba, oü sszefonoí dott veí gtagokkal, akadozoí szíívvereí ssel, izzadsaí gtoí l
csillogoí testtel. Farkasoü loű a vaí llaí ra hajtotta Loretta fejeí t: nem akarta elengedni. Egy feí lmosoly űü lt a szaí -
jaí ra. Tűdta, hogy az elsoű szerelmeskedeí sűü k messze nem sikerűü lt űí gy, ahogy sikerűü lhetett volna, eí s ami-
lyen majd a maí sodik alkalommal lesz. OŐ is eí s Loretta is feszűü ltek voltak, nem beszeí lve a faí jdalomroí l,
amelyet okozott. A mosolya kiszeí lesedett. Ez az aproí noű betoü ltoü tte benne az űü res helyeket, eí s űí jra
egeí sznek eí rezte magaí t toű le.
Loretta, vakon baí műlva aí t a kűnyhoí n az esti aí rnyakba, hallgatta Farkasoü loű pűlzűsaí nak gyors űü temeí t.
Elernyedtnek eí s teljesen kimerűü ltnek eí rezte magaí t Az arca elpirűlt, amikor azokra a dolgokra gondolt,
amelyeket Farkasoü loű tett vele, eí s arra a szemeí rmetlenseí gre, ahogyan oű maga reagaí lt. Szeí gyenkezeí s hűl-
laí ma fűtott veí gig rajta.
Mintha csak megeí rezte volna gyoü troű deí seí t, Farkasoü loű felcsűí sztatta a kezeí t a csíípoű jeí n, majd a bordaí in.
– A szíívem tele van az iraí ntad eí rzett szerelemmel – sűttogta.
Koü nnyek szoü ktek Loretta szemeí be. Nem tűdta megnevezni az eí rzelmeket, amelyek okoztaí k, de nem
is akarta. Majd, mint az aí gyűí boí l kiloű tt loü vedeí kek, szavak szaí gűldottak ki a szaí jaí boí l:
– OÁ , Farkasoü loű , szeretlek.
Abban a pillanatban, hogy kimondta, tűdta, hogy igaz. UÁ gy szerette az indiaí nt, mint meí g soha senkit,
olyan eroű vel, amely szinte faí jt. Farkasoü loű , a vad harcos, Loretta minden reí maí lmaí nak betetoű zeí se, a leg-
fontosabb ember lett szaí maí ra a vilaí gon.

Hűszonkettedik fejezet
Loretta nem vette eí szre, hogy elszűndíított, egeí szen addig, amííg Farkasoü loű finom csoí kjaí t nem eí rezte a
torkaí n. Lassan kinyitotta a szemeí t, eí s tűdatosíította a feí rfi jelenleí teí t maga mellett. Egy, a fűü stlyűkon be -
kűkűcskaí loí holdsűgaí r bearanyozta a feí rfi szeí les vaí llaí t, amely saí torkeí nt borűlt foü leí . Masszíív mellkasa,
amely meleg eí s selymes volt, a laí gy szoű rmeí hez szoü gezte az oü veí t. Egy csodaí latosan kemeí ny kar oü lelte aí t,
Farkasoü loű szeí les csűkloí ja a gerinceí nek nyomoí dott, hosszűí űjjai a lapockaí i koü zoü tt terűü ltek szeí t. Hagyta,
hogy a feje haí trahűlljon, hogy helyet adjon a feí rfi híízelkedoű szaí jaí nak.
– Hi, hites – sűttogta Loretta.
– Szia – mormogta Farkasoü loű a fűü leí be, eí s vaí gyakozaí s spiraí ljaí t indíította el lefeleí a gerinceí ben.
Loretta, egyre jobban feleí bredve, eloű redűgta az aí llaí t, hogy lepillantson, eí s ijedten vette eí szre, hogy
feheí r boű re csillog a holdfeí nyben. Szeí gyentelenseí g volt íígy fekűü dni egy feí rfi mellett. Megfeszűü lt, de Far-
kasoü loű ajkaí nak eí rinteí se a torkaí n elrabolta toű le a mozdűlni akaraí st. Nem mintha meg tűdott volna moz -
dűlni. Volt valami sűü rgeteí s abban, ahogy az indiaí n tartotta oű t, valami feszűü ltseí g a testeí ben. Csíípoű je az
oü veí feleí nyoműlt, nem hagyva keí tseí get azzal kapcsolatban, hogy űí jra kíívaí nja oű t.
– Farkasoü loű … mi lesz Amyvel? Maí r soü teí t van kint.
– Bezaí rtam a lemezt. Majd elmegy anyaí mhoz. – Hangja rekedt eí s lűü ktetoű volt. Kezeí t lecsűí sztatta Lor -
etta haí taí n a fenekeí ig, eí s szorosan magaí hoz hűí zta. Ahogy kemeí nyseí ge beledoü foü tt Loretta hasaí ba, a noű
oü sszerezzent. Farkasoü loű haí trahűí zoí dott, eí s leneí zett raí . Szeme ezűü stoü sen csillogott a holdfeí nyben.
– Faí j?
Loretta tűdta, hogy Farkasoü loű koraí bban mindent megtett, hogy gyengeí d legyen vele, de ennek elle-
neí re faí jdalmai voltak. Biztos volt abban, hogy erre a faí jdalomra szaí míítani lehetett, eí s egy vagy keí t nap
műí lva el fog tűű nni.
– Megvagyok.
Az indiaí n kezeí t Loretta hasaí hoz csűí sztatta, eroű s űjjaival oí vatosan tapogatott, pillantaí saí t a noű arcaí ra
szegezte, faí jdalom aí rűlkodoí jele űtaí n kűtatva.
– OÁ , Keí k Szem, szerintem hazűdsz.
Gyengeí dseí ge eí s aggoí daí sa megeí rintette Lorettaí t.
– Teí nyleg nem olyan rossz. Ha akarod… – Forroí saí g oü ntoü tte el az arcaí t, ahogy raí joü tt, milyen illetlenseí g
lett volna kimondania, amit majdnem kimondott.
Farkasoü loű szaí ja sokatmondoí vigyorra hűí zoí dott
– Ebben a komancsban hatalmas a vaí gy, de vaí rni fogok.
A kijelenteí sre lovak patkoí jaí nak kintroű l felhangzoí ideges dobogaí sa tette fel a pontot. Farkasoü loű felkoü -
nyoü koü lt, eí s eloű redűgta a fejeí t, hogy hallgatoí zzon. A koü vetkezoű pillanatban Voü roü s Boü leí ny hangja hangzott
fel.
– Unokatestveí rem! Hoztam a saí rgahajűí dnak egy eskűü voű i ajaí ndeí kot.
Keí tkedoű mosoly fűtott aí t Farkasoü loű szaí jaí n, eí s ahogy meglaí tta, Loretta raí joü tt, milyen sokat jelentene
neki, ha oű eí s Voü roü s Boü leí ny baraí tok lenneí nek.
Farkasoü loű kibűí jt az aí gyboí l, eí s megragadta a nadraí gjaí t, hogy felhűí zza. A holdfeí nyben fűü roü dve testeí -
nek felűü leteí t ezűü stszíín dííszíítette, kontűí rja koü rvonalazoí aí rnyeí kba borűlt. Loretta egy szoű rmeí t a mellka -
saí hoz szoríítva felűü lt, mintha nem venneí eí szre. De eí szrevette, eí s attoí l, amit laí tott, a pűlzűsa hevesebben
lűü ktetett. Talaí n a gyoü nyoü rűű nem a legmegfeleloű bb jelzoű egy feí rfira, de ez az egy szoí jűtott eszeí be.
Ahogy neí zte az indiaí nt, eí leteí ben eloű szoü r elismereí st eí rzett a feí rfialak, az izmok mozgaí s koü zbeni
egyenletes jaí teí ka eí s az eroű kecsesseí ge iraí nt. Amikor Farkasoü loű enyheí n elfordűlt, Loretta megpillantotta
feí rfiassaí gaí t, ahogy kemeí nyen eí s bűü szkeí n eloű reaí llt a roü vid, goü ndoü r szoű roü k mahagoí nibarna feí szkeí boű l.
Loretta torka oü sszeszorűlt, eí s meí lyen belűü l olyan eí rzelmek eí ledtek fel benne, amelyeket oű maga sem tű -
dott elhinni: vaí gyakozaí s, gyengeí dseí g, finom izgalom, eí s tűü zes bűü szkeseí g. Az, hogy egy ilyen feí rfi szeret -

te eí s akarta oű t, szinte hihetetlen volt. Baí rmelyik noű t megkaphatta volna a falűboí l, egy tűcatot is, ha
akarta volna, de oű Lorettaí t vaí lasztotta, egy csontsovaí ny, fakoí videí ki laí nyt.
Farkasoü loű megfogta nadraí gjaí nak zsinoí rjaí t, egy gyors masnit koü toü tt, eí s kinyűí jtotta kezeí t Loretta feleí .
Loretta egy pillanatra visszakerűü lt az idoű ben arra az elsoű deí lűtaí nra, amikor a feí rfi űtasíította, hogy a te-
nyereí t a tenyereí be helyezze. Akkor rettenetesen feí lt, de most maí r nem. Farkasoü loű karja az oű veí doű pajzsa
volt, ahogy megíígeí rte.
– Gyere, feleseí g! Az űnokatestveí rem ajaí ndeí kot hozott.
– Farkasoü loű , nem vagyok feloü ltoü zve.
Az indiaí n kűncogva felkapott egy boü leí nyboű r koü penyt, eí s Loretta vaí llaí ra teríítette. Miűtaí n bebűgyolaí l-
ta a szoű rmeí be, kihűí zta oű t az aí gyboí l, majd az ajtoí hoz vitte, eí s kikoü toü tte a lemezt, hogy szeí tnyissa.
Farkasoü loű skalptartoí aí llvaí nya mellett Voü roü s Boü leí ny űü lt a lovaí n. Eloű rehajolt csoű doü re nyakaí hoz, foga
csillogoí keí kesfeheí r volt a soü teí t boű re mellett, eí benfekete hajaí t az eí jszakai szeí l lebegtette.
– Egy ajaí ndeí k neked, Saí rga Haj. Hogy a szíívem eí nekelje az űnokatestveí remmel koü toü tt haí zassaí god
eí nekeí t
Loretta pillantaí sa az aí llatboű rbe csomagolt ajaí ndeí kra esett, amelyet Voü roü s Boü leí ny feleí je nyűí jtott. A
torkaí naí l oü sszefogva a boü leí nyboű r koü ntoü st, eloű releí pett.
– Koü szoü noü m, Voü roü s Boü leí ny.
Ahogy kinyűí jtotta a kezeí t, hogy elvegye az ajaí ndeí kot, egy csillanaí st vett eí szre Voü roü s Boü leí ny szemeí -
ben. Baí r biztosíította magaí t, hogy ez csak a holdfeí ny tűü kroü zoű deí se lehetett, azeí rt nyűgtalan lett Megfogta
a csomagot, visszafordűlt a kűnyhoí feleí , eí s csatlakozott az ajtoí nyíílaí sban aí lloí feí rjeí hez. Farkasoü loű valamit
mondott Voü roü s Boü leí nynek komancsűl, majd visszahűí zta Lorettaí t a kűnyhoí ba, eí s becsűkta a lemezt.
– Megneí zed, űgye?
Loretta mosolyt keí nyszeríített az arcaí ra, eí s beljebb leí pett a szobaí ban, hogy a holdfeí nyre aí lljon. Keí tel-
kedett abban, hogy Voü roü s Boü leí ny valami eí rteí keset hozott neki, de Farkasoü loű kedveí eírt űí gy tett, mintha
izgatott lenne. A boű roü n keresztűü l a csomag tartalmaí t laí gynak eí rezte. Valamilyen rűha? Ahhoz tűí l kicsi
volt. Talaí n szalagok a hajaí ba? Miűtaí n kikoü toü tte a nyersboű r madzagokat, szeí tnyitotta a boű rcsomagolaí st,
eí s a nagyűjja eí s műtatoí űjja koü zeí fogva felemelte a tartalmaí t. Nedves, ragadoí s felűü letet eí rzett a nagyűjjaí -
val, vastag pűhasaí got a maí sikkal. Selymes csííkok omlottak űjjaira. Beletelt egy pillanatba, mire az aí r-
nyeí kban raí joü tt, mit tart a kezeí ben. Egy skalp.
Loretta csak baí műlt lefeleí , pűlzűsa visszhangzott a fejeí ben, a vilaí g-oű rűü lten forgott koü rűü loü tte. A szeí t -
oü mloű haj hosszűí volt, a szííne nagyon hasonloí az oü veí hez. Megingott, eí s rettegeí s aí radt szeí t benne. A raga-
doí s nedvesseí g veí r volt, friss veí r. A skalp kicsűí szott megbeí nűl űjjai koü zűü l, eí s a padloí ra pottyant.
– Mi az? – keí rdezte Farkasoü loű .
Koü zelebb leí pett eí s meredten leneí zett a meghataí rozhatatlan formaí ra Loretta laí baí naí l. Loretta űí gy
eí rezte, el fog aí jűlni. Farkasoü loű legűggolt, eí s felemelte a skalpot. Dűü h halk doü rmoü geí se morajlott fel a
mellkasaí boí l. Mieloű tt Loretta meg tűdta volna aí llíítani, felűgrott, eí s Voü roü s Boü leí ny neveí t kiaí ltozva elhagyta
a kűnyhoí t.
Loretta csak aí llt ott, a gyomra forgott, izzadsaí g csoü rgedezett le a melle keí t oldalaí n. Megint hallotta,
ahogy Farkasoü loű kiaí lt, ezűí ttal taí volabbroí l. Voü roü s Boü leí ny oű rűü lt volt, oű rűü lt a gyűű loü lettoű l. Ha Farkasoü loű
szembeszaí ll vele, nem lehet megmondani, mi fog toü rteí nni.
Voü roü s Boü leí ny eí s a baraí tai a nagy tűű z koü reí gyűű ltek. A tűű z feí nyeí nek csillogaí saí ban Farkasoü loű laí tta, hogy
skalpok loí gnak a lovaik kantaí rjaí roí l. Hallotta, ahogy Gyalaí zatos Preí rifarkas a vakmeroű tettekkel dicsek -
szik, amelyeket a taí madaí sok alatt koü vetett el. Dűü h homaí lyosíította el a laí taí saí t. A tűű zbe dobta a kezeí ben
tartott skalpot, Voü roü s Boü leí ny melleí leí pett, megragadta a vaí llaí t, eí s maga feleí fordíította. Voü roü s Boü leí ny oü n -
eleí gűü lt mosollyal koü szoü ntoü tte.
– Az asszonyodnak nem tetszett az ajaí ndeí k? Nagy tisztelettel adtam neki, nem?
Egy tűcat szoí torloí dott fel Farkasoü loű torkaí ban. Mindketten tűdtaí k, hogy Voü roü s Boü leí ny a skalpot nem
tiszteletnek szaí nta, hanem azeí rt adta, hogy megijessze eí s elűtasíítsa Lorettaí t. Az, hogy az indiaí n a rossz-

indűlataí t aí lcaí zni proí baí lta azzal, hogy joí szaí ndeí kkal adta az ajaí ndeí kot, taí madaí s volt Farkasoü loű intelli -
genciaí jaí val eí s a kettejűü k baraí tsaí gaí val szemben.
Farkasoü loű oü kleí t belecsapta űnokatestveí re szaí jaí ba. Voü roü s Boü leí ny megtaí ntorodott, eí s haí tradoű lt a tűű z
feleí . Farkasoü loű elkapta a karjaí t, melleí leí pett, eí s megint megűü toü tte. Voü roü s Boü leí ny a haí taí ra esett, raí zta a
fejeí t eí s hűnyoríított.
Farkasoü loű szeí ttaí rt laí bakkal, oü koü lbe szoríított keí zzel aí llt foü loü tte.
– Soha toü bbeí ne okozz szomorűí saí got a feleseí gemnek, Voü roü s Boü leí ny! Ha megteszed, biztos lehetsz
benne, hogy megoü llek.
Voü roü s Boü leí ny letoü roü lte a veí rt szaí jaí nak sarkaí boí l, szemei dűü htoű l csillogtak.
– Szaí modra maí r íígy is halott vagyok. Mioí ta raí talaí ltaí l arra a saí rgahajűí ra, mindannyian halottak va-
gyűnk szaí modra. OŐ t vaí lasztottad velem szemben!
– Te pedig a keserűű seí gedet vaí lasztottad velem szemben!
Nyíílkeí szíítoű leí pett a tűű zhoü z, eí s megeí rintette Farkasoü loű vaí llaí t.
– Voü roü s Boü leí ny nem akart rosszat. OŐ a feleseí ged, űgye? Egy az Emberekkel. Megtisztelve kellene eí rez-
nie magaí t, hogy Voü roü s Boü leí ny kitűü ntette egy skalppal. Egy komancs noű íígy eí rezne.
Farkasoü loű leraí zta Nyíílkeí szíítoű kezeí t.
– Az eí n asszonyom nem komancs. Kegyetlenseí g volt egy saí rgahajűí skalpjaí t adni neki, eí s ezt mind -
ketten tűdjaí tok.
Voü roü s Boü leí ny felűü lt.
– Joí l hallottalak? Az asszonyod nem komancs? De, űnokatestveí r, az hogy lehet? OŐ a feleseí ged, egyike
az Embereknek Azt mondod, hogy a hűű seí ge meí g mindig a tosi tivo orszaí gban van? Hogy a te embereid
nem az oű emberei?
Farkasoü loű oü sszeszoríította a fogait, kűü zdenie kellett magaí val, hogy ne veszíítse el a fejeí t. Egy perc el -
telteí vel vaí laszolt
– Nem azeí rt joü ttem ide, hogy a szavakkal jaí tsszam, Voü roü s Boü leí ny.
– Mert nincsenek szavaid, amelyekkel meg tűdnaí d veí deni oű t!
– Meg kell veí denem az asszonyomat eloű tted? Az űnokatestveí rem eloű tt, aki olyan volt nekem, mint a
sajaí t testveí rem? Amikor raí d neí zek, egy idegen feí rfit laí tok. – Farkasoü loű a lovak feleí lendíítette a karjaí t. –
Haí ny tosi tivót oü lteí l meg? Egyeztetted a haí borűí dat a tanaí ccsal? Nem! Nem laí tsz a gyűű loü leteden tűí l! Mi
toü rteí nik majd az embereiddel, ha a tosi tivo visszavaí g? Meghalnak! Toü bb szaí zan! Jogűnk van vaí lasztani!
Hogy haí borűí zni akarűnk vagy beí keí t keresűü nk. Az olyanok mint te, elveszik toű lűü nk ezt a vaí lasztaí si lehe -
toű seí get. Nem a nagy harcot kűü zdoü d meg az embereid joí sorsaí eí rt, hanem Voü roü s Boü leí nyeí rt harcolsz.
Voü roü s Boü leí ny laí bra pattant.
– A tosi tivók taí madtak meg bennűü nket! Nem volt maí s vaí lasztaí sűnk, mint hogy megveí djűü k magűn-
kat. Keí rdezd meg Nyíílkeí szíítoű t eí s Gyalaí zatos Preí rifarkast! OŐ k majd megmondjaí k.
Farkasoü loű elhűí zta a szaí jeí t.
– A tosi tivók noű kkel egyűü tt voltak. Nem taí madtak volna meg hűí sz harcost.
Voü roü s Boü leí ny oü sszehűí zta a szemeit.
– EÁ n nem vagyok Feheí r Szeműű -kedveloű , mint neí haí nyan, akiket meg tűdok nevezni. Neí zz magadra!
Meí rges vagy, mert egy harcos skalpot adott az asszonyodnak! Az oü kloü det hasznaí lod, mint egy nem fajta-
tiszta kisfiűí . Az asszonyod maí ris elgyengíít. Ha feí rfi lenneí l, űí gy harcolnaí l, mint egy feí rfi; halaí lig.
Lekűü zdve a keí szteteí st, hogy megint belecsapjon Voü roü s Boü leí ny arcaí ba, Farkasoü loű szeí tnyitotta az oü k-
leí t.
– Az űnokatestveí rem vagy. A szíívemben nagy szeretet van iraí ntad. De nem akkora, hogy hagyjam,
hogy megrííkasd az asszonyomat. Tartsd taí vol magadat toű le! Ha nem teszed meg, halaí los meí rkoű zeí sre
híívlak ki.
– Mindent cserbenhagysz, ami te vagy – kiaí ltott Voü roü s Boü leí ny. – EÁ s mieí rt? Egy feheí r noű eí rt, aki haí tat
fog fordíítani neked. EÁ s meí g te nevezel engem vaknak? Gyűű loü lj, ha akarsz, űnokatestveí r! OÖ lj meg, ha
akarsz! Inkaí bb meghalok, mint hogy feí lreaí lljak, eí s neí zzem, ahogy toü nkreteszed magadat.
Farkasoü loű haí tat fordíított Voü roü s Boü leí ny szenvedeí lyes kiaí ltozaí saí nak, eí s elseí taí lt a soü teí tbe.

Egy oí ra műí lva eí bren fekűü dt Loretta mellett, eí s a tűű z feí nyeí t baí műlta, amely kűnyhoí jaí nak falaí n jaí tsza -
dozott. Voü roü s Boü leí ny szavai kííseí rtetteí k. Ha Lorettaí nak vaí lasztania kellene, elhagynaí oű t az embereieí rt?
Leí legzetveí teleí boű l tűdta, hogy oű is eí bren van, de a hangja meí gis meglepte, amikor megszoí lalt.
– Farkasoü loű , mi a baj? Remeí lem, nem a skalp miatt meí rgeloű dsz. Felzaklatott, de maí r tűí l vagyok rajta.
A feí rfi megfordűlt, eí s raí neí zett. AÁ rnyak voltak Loretta szemeiben, eí s olyan saí padt volt, mint a kifeheí -
ríített csontok.
– Hazűdsz, Keí k Szem. Sokan haltak meg az embereid koü zűü l az űnokatestveí rem keze aí ltal, eí s az oű lel-
kűü k jajveszeí kel eí s kiaí ltozik feleí d.
– Nem te oü lted meg oű ket. Csak ez szaí míít.
Farkasoü loű mellkasa oü sszeszorűlt. Egy nap majd oű is harcba indűl, hogy Feheí r Szeműű eket gyilkoljon.
Ez elkerűü lhetetlen. Hogy eí rzi majd magaí t Loretta akkor?
– Te most komancs vagy, űgye? – keí rdezte remeí nykedve. – Egy koü zűü lűü nk.
Megnevezhetetlen eí rzeí sek kavarogtak Loretta arcaí n.
– Egy komancs feleseí ge vagyok. Szeretem oű t. De soha nem leszek komancs.
Farkasoü loű a vonaí sait fűü rkeí szte, amelyeket koraí bban oly taszíítoí nak talaí lt, most pedig oly nagyon sze -
retett. Egyik űjjaí val veí gigsimíította orraí nak toü reí keny híídjaí t, majd szemoü ldoü keí nek vonalaí t, mikoü zben
eí rezte a kis csontokat, amelyek arcaí nak formaí jaí t adtaí k, veí delmezni akarta.
– Egy vagy velem, egy vagy az embereimmel. Nem aí llhatsz az egyik laí baddal komancs foü ldoü n, a maí -
sikkal meg a tosi tivo foü ldoü n.
– Mindkeí t laí bam itt van, Farkasoü loű , de a szíívem egy reí sze a fahaí zban maradt Mindegy, mennyire sze -
retlek, ez sosem fog megvaí ltozni. Te is egy vagy velem. Akkor egy vagy a tosi tivóval is?
Megnevezhetetlen feí lelem noű tt Farkasoü loű ben. Szinte űgyanűí gy eí rezte magaí t, mint amikor toü bb nyaí r -
ral koraí bban elkapta egy hirtelen aí radaí s, eí s magaí val sodorta a dűü hoü ngoű folyoí . A komancs kűü zdelem az
eí letben maradaí seí rt is nagyon hasonloí volt; rohant eloű re, eí s magaí val ragadt mindent, ami az űí tjaí ba ke-
rűü lt. Az olyanok, mint Voü roü s Boü leí ny taí plaí ltaí k a dűü heí t
– Tele vagyok feí lelemmel – sűttogta Farkasoü loű . – Az embereimeí rt eí s eí rted. Voü roü s Boü leí ny nem vadaí sz-
ni ment. Hanem taí madaí sra. Nem híívta oü ssze a tanaí csot. Az Emberek koü zűü l sokan űí gy gondoljaí k, hogy
az egyetlen lehetoű seí g a tűí leí leí sre az, ha beí keí t koü tűü nk a tosi tivóval. Az olyanok, mint Voü roü s Boü leí ny, meg-
ragadjaí k a beí ke eseí lyeí t, eí s eldobjaí k a szeí lbe. A tosi tivók vissza fognak vaí gni, űgye? EÁ s az embereim koü -
zűü l sokan meghalnak majd. Ebben a falűban, egy maí sikban. – Kezeí t Loretta koí cos hajaí ra tette, eí s nagy-
űjjaí t veí gighűí zta a laí gy tincsein. – Ha taí madnak, a toü bbiekkel kell tartanom, hogy megbosszűljam a ha-
lottainkat
Loretta nyelt egyet.
– EÁ s megoü ld az embereimet, űgye?
– Akkor gyűű loü lettel neí zel majd raí m?
Az eí rzelmek csomoí vaí sűű rűű soü dtek Lorettaí ban. Voü roü s Boü leí ny nagy bajt csinaí lt. Ha a feheí rek visszavaí g -
nak, nem hibaí ztathatja oű ket. Akkor haí t hogyan hibaí ztathatnaí Farkasoü loű t, ha oű is íígy tesz? Hirtelen ab-
ban a nem irigylendoű helyzetben talaí lta magaí t, amikor mindkeí t oldalt laí tta eí s megeí rtette. EÁ s ami meí g
nehezebb volt, mindkettoű vel szimpatizaí lt. Keveí sbeí lenne szoü rnyűű , ha a feheí rek baí ntalmaznaí k Feketeri-
goí t, mint ha a komancsok baí ntanaí k Amyt?
– OÁ , Farkasoü loű , ha belovagolneí k ebbe a falűba a tosi tivókkal, eí s megoü lneí m az embereidet, hogy eí rez-
neí l?
A feí rfi arca megfeszűü lt.
– Megoü lneí d anyaí mat? Harcost eí s Leaí nyt? A kicsiket?
– Nem. EÁ s te sem oü lneí d meg Rachel neí nit, vagy Amyt, vagy Henry baí csit. Nem ez a keí rdeí s, űgye?
– Ez a komancs nem vaí ltoztathatja meg az arcaí t.
– EÁ s eí n sem az enyeí met.
Farkasoü loű megsimogatta Loretta homorűí orcaí jaí t, eí s a szaí ja szomorűí mosolyra hűí zoí dott.
– Szeretem az arcod, Keí k Szem. A szíívembe van veí sve.
– Benne vagyűnk a nehezeí ben, űgye, Farkasoü loű ? Az elsoű pillanattoí l fogva tűdtűk, hogy ez el fog eí rkez-
ni.

– Nem fogok haí borűí zni a tehetetlenek ellen – sűttogta Farkasoü loű szakadozva. – Se a noű k, se a gyere-
kek ellen. Ez joí lesz?
Loretta meí g mindig szeí gyenloű sen egyik űjjaí t a feí rfi alsoí ajkaí hoz eí rintette.
– Fel tűdnaí d emelni a fegyveredet egy keí k szeműű ember ellen űí gy, hogy ne jűssak az eszedbe?
Farkasoü loű fojtott hangot adott ki, eí s hirtelen magaí hoz raí ntotta Lorettaí t, majd szaí jaí t a hajaí ba nyomta.
Egyikűü k sem beszeí lt. Nem voltak szavak. Az egyetlen dologban talaí ltak vigasztalaí st, amiben lehetett:
egymaí s karjaí nak melegeí ben.
Maí snap Farkasoü loű eí s Loretta elmenekűü ltek a feszűü ltseí g eloű l, amelyet Voü roü s Boü leí ny hozott a falűba, eí s
elvitteí k Fűü rge Antilopot eí s Amyt a folyoí partra jaí tszani. Fűü rge Antilop csak egyszer hozta fel a taí madaí s
teí maí jaí t. Farkasoü loű azt mondta neki, hogy eí pp eleí g beszeí lgeteí s folyik erroű l a falűban, eí s senki nem tűdja
pontosan, Voü roü s Boü leí ny kezdemeí nyezte-e a taí madaí st, de semmi eí rtelme nincs elrontani a napot azzal,
hogy ezen aggoí dnak.
Loretta oü rűü lt, hogy a teí ma tabű volt. Hetek oí ta eloű szoü r eí rezte magaí t nyűgodtnak. Az eloű zoű eí jszakai
kíínzoí keí rdeí sek elmeí jeí nek haí tsoí reí szeí ben lebegtek eí s vaí rakoztak. De most űí gy doü ntoü tt, elfelejtkezik roí -
lűk, eí s egyszerűű en eí lvezi az egyűü ttleí tet Farkasoü loű vel.
A nap folyamaí n Farkasoü loű felfedte eloű tte kisfiűí s, hűncűt oldalaí t, amelyet Loretta elbűű voü loű nek talaí lt.
Egyik pillanatban szeretoű t jaí tszott, eí s seí ta koü zben az űjjait finoman veí gighűí zta Loretta tarkoí jaí n eí s a
karjaí n, majd a koü vetkezoű ben csirkefogoí volt, lesoü poü rte Lorettaí t a laí baí roí l, eí s azzal ijesztgette, hogy a vííz -
be dobja, vagy eloű űgrott egy bokorboí l veí rengzoű n, mint egy medve.
Loretta pűlzűsa ilyenkor az egekbe szoü koü tt. Tűdta, hogy Farkasoü loű csak jaí tszik, de egy kicsit tűí lsaí go -
san meggyoű zoű volt, amikor vadnak proí baí lt tűű nni. Gyengeí d arca moü goü tt lesben aí llt egy soü teí t oldal, eí s
ezekben a pillanatokban Loretta ezt meg is laí thatta. Baí r a baraí tja eí s a szeretoű je lett, meí gis mindannak
az oü sszegzeí se volt, amelytoű l oű az elműí lt heí t eí vben rettegett. A szerelmeskedeí sűü k nem toü roü lte el teljesen
az emleí keket. Neí ha elmeí laí zott azon, vajon a műí lt egeí sz eí leteí ben kííseí rti-e majd.
Farkasoü loű egyszer eltűű nt, eí s neí haí ny perccel keí soű bb egy csokor viraí ggal teí rt vissza. Amikor Fűü rge An-
tilop eí s Amy nem figyelt, beraí ngatta Lorettaí t a bokrok koü zeí , hogy megcsoí kolja. Az este koü zeledteí vel
toü bbszoü r is Loretta hasaí hoz nyomta a tenyereí t, eí s keí rdoű n felhűí zta a szemoü ldoü keí t. Loretta joí l tűdta, mit
keí rdez, eí s elpirűlt. Meí g mindig eí rzeí keny volt a szerelmeskedeí seí toű l, de maí r nem annyira, mint az eloű zoű
eí jjel. Meí gis hogyan mondhatnaí meg neki? A hoü lgyek ilyen dolgokroí l nem beszeí lnek meí g a feí rjűü knek
sem.
Alkonyatkor űí tban hazafeleí megaí lltak a folyoí parton, hogy leűü ljenek a nyaí rfaí k baldachinja alaí . Loret-
ta aí toü lelte behajlíított teí rdeí t, a levelek eí s a halvaí nyűloí napsűü teí s tűü kroü zoű deí seí t neí zte a víízen, eí s csak feí lig
vett tűdomaí st Amy eí s Fűü rge Antilop csacsogaí saí roí l. Farkasoü loű elnyűí jtoí zott mellette, fejeí t megtaí masztot-
ta az egyik kezeí vel, szemeí t nem vette le roí la. Loretta teljesen tűdataí ban volt a feí rfi pillantaí saí nak, eí s
amikor elkezdte nyűgtalaníítani, megfordűlt, hogy raí neí zzen. Szenvedeí ly izzoí parazsa csillogott Farkas-
oü loű szemeí ben.
Mosolyogva kiteí pett egy fűű szaí lat, veí gigsimíította vele Loretta karjaí t, eí s benyűí lt vele a boű rűhaűjj alaí .
Majd figyelmeí t a laí baí ra fordíította, leíírt egy koü rt a mokaszinja felsoű reí sze koü rűü l, megsimogatta a vaí dlijaí -
nak domborűlataí t, eí s combjaí nak haí tsoí reí szeí t a szoknyaí ja alatt. Loretta gyomra oü sszeszorűlt, eí s finom
borzongaí s szaladt veí gig a gerinceí n. EÁ rezte, ahogy píír oü nti el a nyakaí t.
Farkasoü loű szaí ndeí kosan arra proí baí lta oű t emleí keztetni, amit eloű zoű eí jszaka tett vele. Egy feheí r feí rfi
ilyenroű l meí g csak aí lmodni sem merne, foű keí nt maí sok taí rsasaí gaí ban nem. Farkasoü loű űí gy noű tt fel, hogy
szabadon rohangaí lt egyűü tt maí s gyerekekkel a mezoű koü n, fiűí kkal eí s laí nyokkal egyaraí nt, eí s semmi nem
volt rajta, csak egy madzag eí s egy aproí rűhadarab. Lorettaí t megfojtottaí k az illendoű seí g szabaí lyai, eí s a
toü bb reí teg műszlin. Farkasoü loű szaí maí ra a szerelmeskedeí s olyan termeí szetes volt, mint az eveí s, amikor
valaki eí hes, vagy az ivaí s, hogy az ember csillapíítsa a szomjaí t. Nem eí rzett szeí gyent, szemeí rmesseí get, ti-
tokzatossaí got. Akarom, elveszem. Ez nagyon egyszerűű . De nem volt ennyire egyszerűű . Legalaí bbis Loretta
szaí maí ra nem.

Farkasoü loű egyre jobban elaí műlt, ahogy Lorettaí t figyelte. Amikor vaí doloí pillantaí ssal neí zett raí , Far-
kasoü loű eí szrevette, hogy a pűpillaí i űí gy kitaí gűltak, hogy az íírisze szinte teljesen fekete lett. Karmazsinvoü -
roü sseí vaí lt az orcaí ja, eí s roí zsaszíínűű píír szíínezte be karcsűí nyakaí t. Az indiaí n elmeí laí zott azon, vajon Loret -
ta egeí sz teste roí zsaszíínűű lett-e, eí s azt kíívaí nta, baí rcsak egyedűü l lenneí nek, hogy ezt megtűdhassa. Hama -
rosan. Ma eí jjel tűü zet fog rakni, hogy Loretta ne bűí jhasson el az aí rnyeí kokba, eí s most testeí nek minden
egyes aproí reí szleteí t meg fogja ismerni, lassan.
A noű szeí gyenloű sseí ge tantalűszi kíínokat okozott szaí maí ra. Vaí rta a pillanatot, amikor Loretta tartoí zko -
daí s neí lkűü l koü zeledik majd hozzaí , űgyanakkor szerette volna hosszasan, alaposan megíízlelni kapcsola -
tűknak ezt a szakaszaí t is. Ahogy most is, ingerelni oű t egy fűű szaí llal, eí s figyelni az arcaí n jaí tszoí eí rzelmeket,
elkeí pzelve a pillanatot, amikor igeí nyt tarthatna arra, amit Loretta oly feí lteí kenyen oű rzoü tt.
– Vissza kellene mennűü nk – mondta Loretta kedvesen. – Hamarosan besoü teí tedik. EÁ s faí radt vagyok.
A fiatalsaí g energiaí jaí toí l dűzzadva Fűü rge Antilop eí s Amy laí bra pattantak, izgatottan, hogy elindűlja-
nak. Amikor Loretta felaí llt, Farkasoü loű megragadta a bokaí jaí t.
– Mi majd űtaí nűk megyűü nk keí soű bb – mondta rekedt hangon.
Fűü rge Antilop megeí rtoű n pillantott raí , eí s megfogta Amy karjaí t, hogy siettesse. Loretta űtaí nűk meredt,
arcszííne elmeí lyűü lt. Amikor leneí zett Farkasoü loű re, a szeme elkerekedett a bizalmatlansaí gtoí l.
– Mieí rt nem megyűü nk most?
– Tűdod, mieí rt – szorosabban fogta Loretta bokaí jaí t, eí s koü zelebb raí ngatta magaí hoz, mikoü zben a haí taí -
ra fordűlt, hogy jobban laí ssa, amit akar. Tűdta, hogy Loretta nem is sejti, milyen sokat műtat egy teí rdig
eí roű szoknya, ha egy feí rfi a foü ldroű l leskeloű dik felfeleí , eí s sikerűü lt is rezzeneí stelen arcot műtatnia, hogy
Loretta ne is joü jjoü n raí .
– Gyere ide, kicsike!
– Vissza akarok menni.
Farkasoü loű bíízott benne, hogy egy ideig meí g ott fog aí llni, hogy vitatkozzon vele.
– Engedelmeskedj a feí rjednek!
Loretta az orraí t raí ncolta.
– Feí nyes nappal van.
– Keemah, gyere!
Belefaí radva abba, hogy csak neí z, mikoü zben eí rinthetne is, Farkasoü loű eloű redűgta a fejeí t, eí s hagyta,
hogy Loretta laí ssa, ahogy leskeloű dik. Jűtalma az volt, hogy karcsűí , elefaí ntcsontszíínűű combokat eí s arany-
szoű ke piheí t pillanthatott meg. Lorettaí nak elakadt a leí legzete, eí s teí rdre zűhant, mintha valaki megűü toü tte
volna a laí baí nak haí tűljaí t.
Bedűgta szoknyaí jaí t a teí rdei koü zeí , eí s felkiaí ltott:
– Nem szeí gyelled magadat?
A feí rfi vaí lasza egy lassűí vigyor volt. Megragadta Loretta csűkloí jaí t, eí s magaí hoz hűí zta.
– Nem leí tezik szeí gyen. Az asszonyom vagy.
Loretta elveszíítette az egyensűí lyaí t, eí s Farkasoü loű mellkasaí ra zűhant. Feí szkeloű dve, lelkesedeí s neí lkűü l
mondta:
– Mindennek megvan a maga helye eí s ideje, eí s ez most nem az.
– Nem? – Egyik kezeí t a blűí z alaí csűí sztatta. – EÁ n meg azt mondom, hogy ez most nagyon joí idoű pont.
Loretta megrezzent, amikor a feí rfi űjjai a bordaí ihoz eí rtek.
– Ez csiklandoz.
Farkasoü loű figyelmezteteí s neí lkűü l aí tgűrűlt Lorettaí val egyűü tt, hogy oű kerűü ljoü n felűü lre. Finoman szaí jon
csoí kolta, mikoü zben kezeí t a bordaí jaí roí l a melleí re tette. A kis meleg domb toü keí letesen illett a kezeí be, a
csűí cs feszesen toü rt felfeleí a tenyereí hez. Loretta arca skarlaí tvoü roü s laí ngokba borűlt. Farkasoü loű keí ptelen
volt ellenaí llni, felemelte a blűí zaí t, eí s lejjebb hűí zoí dott, hogy jobban laí ssa. Egyik combjaí t aí tvetette Loret-
ta laí bain, hogy nyűgton maradjon. Joí l gondolta: amikor Loretta elszeí gyellte magaí t, mindenhol roí zsaszíí -
nűű lett.
– Farkasoü loű ! – Megproí baí lta visszahűí zni az aí llatboű rt. – Valaki erre joü het!
– Senki nem joü n.
Elbűű voü lten eí rintette meg a mellbimboí roí zsaí s csűí csaí t, eí s neí zte, ahogy megkemeí nyedik, eí s felfeleí toü r,
figyelemeí rt koü nyoü roü gve. Figyelemeí rt, amelyet oű toü bb mint hajlandoí volt megadni neki. Fejeí t eloű redűgva

veí gighűí zta nyelve hegyeí t a csűí cson, majd a fogaí val megragadta. Loretta zihaí lni kezdett, eí s belemarkolt
a feí rfi hajaí ba.
– Farkasoü loű ?
– Hm? – A meí g csoí kolatlan mellhez hajolt. – Mit szeretneí l, kicsike?
Loretta leí legzete elaí llt, ahogy a feí rfi foga oü sszezaí rűlt a melleí n.
– Menni akarok.
Farkasoü loű gyakorlott elszaí ntsaí ggal folytatta a kíínzaí st, amííg a mellbimboí k csűí csa lűü ktetni kezdett,
megdűzzadt eí s forroí n a nyelve hegyeí nek nyomoí dott.
– Farkasoü loű , keí rlek… – nyoü gte Loretta, eí s magaí hoz hűí zta a feí rfit, íívesen a testeí hez feszíítve a csíípoű jeí t.
– Farkasoü loű …
Farkasoü loű engedelmeskedett, eí s veí gűü l a szaí jaí ba vette Lorettaí t. Loretta felsikoltott az eí les hűí zaí sra,
Farkasoü loű pedig tűü ndoü koü lt, mert el tűdta eí rni, hogy Loretta megadja magaí t. Miűtaí n mindkeí t mellnek
gondjaí t viselte, elkezdte csoí kolni Loretta ajkaí t, de Loretta tovaí bbra is szorosan a hajaí ba kapaszkodott,
eí s hűí zta oű t vissza a mellbimboí jaí hoz, íívesen megfeszűü lve, hogy talaí lkozzon a szaí jaí val. Farkasoü loű eleí ge -
dett kűncogaí ssal teljesíítette a csoü ndes keí reí st eí s űí jra megíízlelte Loretta eí des íízeí t. Majd megcsoí kolta
szeí tnyitott ajkait.
Loretta kinyitotta a szemeí t, eí s a vaí gyakozaí s koü deí n keresztűü l meredten neí zett fel komancs feí rjeí re. A
pűlzűsa szeí p lassan lelassűlt, az eí rzeí kei kitisztűltak. Farkasoü loű szaí ja gyengeí d mosolyra hűí zoí dott.
– A szíívem nehezen mondja ki ezeket a szavakat, Keí k Szem, de lehet, hogy valaki joü n. Az asszonyom -
nak, akiben nincs szeí gyen, vaí rnia kell, joí ?
Loretta tapogatoí zva kereste a blűí zaí t, hogy lehűí zza. Farkasoü loű haí treí bb hűí zoí dott, hogy fel tűdjon űü lni.
A szeme hűncűtsaí gtoí l csillogott.
Loretta megigazíította a rűhaí jaí t, eí s roí zsaszíínűű orcaí jaí t elfordíította. Farkasoü loű megfogva Loretta kezeí t,
felemelkedett, eí s a part feleí indűlt vele. Azt kíívaí nta, baí rcsak egy kicsit taí volabb lenneí nek otthonroí l,
hogy befejezhesse, amit elkezdett, aneí lkűü l, hogy taí rsasaí gba botlanaí nak.
– Elmegyűü nk a kűnyhoí mba, űgye? Boldoggaí teszlek ott, ahol senki sem laí that.
Loretta vaí llon csapta.
– Ezt direkt csinaí ltad!
Farkasoü loű nevetett, eí s egyik karja alaí hűí zta Lorettaí t, hogy mikoü zben seí taí lnak, koü zel legyen hozzaí .
Amikor laí toí taí volsaí gba eí rtek a falűhoz, Loretta elhűí zoí dott. Bűű nbaí noí píír poü ttyoü zte meg az orcaí jaí t. Far-
kasoü loű haí tradobta a fejeí t eí s felnevetett. Loretta, hogy visszavaí gjon, megragadott egy mareí k folyami ka-
vicsot eí s megdobta vele. A ceí lja szoü rnyűű volt, de Farkasoü loű elszaladt a dobaí s eloű l, amííg Loretta loű szere
el nem fogyott. Majd nekiiramodott, megrakodva, hogy visszaeí rjen hozzaí , meí g mieloű tt meí g toü bb kavi-
csot gyűű jtene.
Loretta felsikoltott eí s elmenekűü lt. A feí rfi hosszűí laí bai azonban gyorsan bezaí rtaí k a koü zoü ttűü k leí voű taí -
volsaí got. Lesoü poü rte oű t a laí baí roí l, a vaí llaí ra dobta, eí s egyik karjaí t aí tvetette a teí rde moü goü tt. Loretta jaí teí ko -
san pűü foü lte a haí taí t. Farkasoü loű űgyanilyen jaí teí kosan felcsűí sztatta kezeí t a szoknyaí jaí n, eí s elpaskolta a fe-
nekeí t.
Mindent oü sszevetve Farkasoü loű űí gy eí rezte, joí napjűk volt.
Voü roü s Boü leí ny Farkasoü loű kűnyhoí ja eloű tt űü ldoü geí lt, amikor hazaeí rtek. Farkasoü loű a foü ldre aí llíította Loret-
taí t, de veí delmezoű karjaí t koü rűü loü tte tartotta. Mikoü zben pillantaí saí t űnokatestveí reí re szegezte, lelassíította
a leí pteit. Voü roü s Boü leí ny elneí zett.
– Farkasoü loű , beszeí lnem kell veled – mondta halkan. – Eljoü nneí l a kűnyhoí mba?
Farkasoü loű angolűl elmondta Lorettaí nak, hogy hamarosan visszajoü n, majd oü sszeszoríított szaí jjal,
csoü ndben elkííseí rte az űnokatestveí reí t. Voü roü s Boü leí ny kűnyhoí jaí ban eí gett a tűű z. A keí t feí rfi balra beleí pett,
eí s egy teljes koü rt íírt le, mieloű tt keresztbe tett laí bakkal a laí ngok melleí űü lt. Farkasoü loű , alkarjaí t a behajlíí -
tott teí rdeí re helyezve leengedte a vaí llaí t, figyelte az űnokatestveí reí t eí s vaí rt. Voü roü s Boü leí ny nem ajaí nlotta
fel Farkasoü loű nek a pipaí jaí t, hogy testveí rekkeí nt egyűü tt pipaí zhassanak.

Baí rmennyire is űtaí lta Farkasoü loű a dohaí nyt, nagyon vaí gyott arra, hogy Voü roü s Boü leí ny megtegye ezt a
gesztűst.
Az indiaí n egy űí jabb fadarabot dobott a tűű zre, majd a nyaldosoí laí ngokba meredt. Alsoí ajka egy kicsi
megdűzzadt, ahol Farkasoü loű oü kle megűü toü tte. Hosszűí idoű űtaí n szoí lalt meg:
– A szíívem oü sszetoü roü tt – mondta halkan. – Nem akarok rossz eí rzeí seket kettoű nk koü zoü tt.
Farkasoü loű oü sszeszoríította a fogait, eí s egy fűü stspiraí lra oü sszpontosíította a tekinteteí t.
– Ezt nehezen hiszem el. Nem tegnap eí jjel volt az elsoű alkalom, hogy raí szedteí l. Te tetted a kíígyoí t is az
aí gyaí ba, űgye?
Voü roü s Boü leí ny lassan boí lintott.
– Soha toü bbeí nem proí baí lom meg baí ntani. Szereted oű t, űgye? Jobban, mint az Embereket, jobban,
mint baí rmi maí st.
Farkasoü loű egy pillanatra becsűkta a szemeí t. UÁ gy tűű nt, hogy űgyanez a keí rdeí s teí r vissza hozzaí űí jra,
meg űí jra.
– Szeretem, igen. De hogy jobban, mint az Embereket? EÁ n vagyok az Emberek. Műszaí j, hogy a szere-
lem egy feí rfi eí s egy noű koü zoü tt megoü ljoü n minden maí s szerelmet?
– Ha vaí lasztanod kellene, oű t vaí lasztanaí d. Ha neki vaí lasztania kellene, szerinted mi lenne a doü nteí se?
Farkasoü loű arca megfeszűü lt.
– Ez mieí rt fontos? Soha nem fogom vaí lasztaí sra keí nyszerííteni.
– Lehet, hogy nem rajtad műí lik majd. OŐ az ellenseí ged, Farkasoü loű ! Az emberei gyilkolnak bennűü nket!
Nyisd ki a szemedet, eí s laí sd az igazsaí got! Veí gűü l toü nkre fog tenni teí ged! El fogja fordíítani az arcodat min-
denroű l, ami te vagy, tarloí keí nt magaí ra hagyja majd a szíívedet, eí s elhagy teí ged.
– Ezeí rt keí rted, hogy idejoü jjek? – sziszegte Farkasoü loű . – Ha igen, akkor megyek.
– Ne! – Voü roü s Boü leí ny aí tnyűí lt a tűű zoü n, hogy megfogja Farkasoü loű karjaí t. – Ne menj el, űnokatestveí r!
Sajnaí lom. Felejtsd el a szavaimat!
– Tűí l meí lyre vaí gtak. Soha nem tűdom elfelejteni oű ket.
Voü roü s Boü leí ny a homlokaí hoz emelte az egyik kezeí t, eí s felsoí hajtott.
– Sajnaí lom. Elfogadom oű t a feleseí gednek, Farkasoü loű . Teí nyleg.
– A szavaid sekeí lyek, mint egy patak a szaí razsaí g idejeí n. Műtasd meg nekem a szomorűí saí godat! Ak -
kor talaí n hiszek neked.
Voü roü s Boü leí ny talpra űgrott.
– Meg fogom műtatni, Farkasoü loű . Neí zd, mi van itt! Egy ajaí ndeí k, űgye? Az asszonyodnak. Egy ajaí ndeí k,
amilyen nincs maí sik.
Eloű hűí zott valami csillogoí t egy erszeí nyboű l, a tenyereí be rejtette, eí s Farkasoü loű feleí nyűí jtotta.
– Holdfeí ny a víízen, űnokatestveí r. Egy feí sűű a tosi feleseí gednek.
A feí nyes koü vek csillogaí sa aí ltal vonzva Farkasoü loű felemelte a feí sűű t, eí s megfordíította, hogy elkapja vele
a tűű z feí nyeí t. Egy pillanatra elkeí pzelte Loretta arcaí t, ahogy odaad neki egy ilyen finom darabot. Majd el-
vetette a gondolatot.
– Elvetted egy noű toű l, akit megoü lteí l. Koü pne raí .
– Nem! A hispaí noktoí l vettem.
Izgalom fűtott veí gig Farkasoü loű gerinceí n. Rettenetesen szeretett volna szeí p dolgokat adni Lorettaí nak.
Olyan dolgokat, amelyeket egy feheí r noű eí rteí kel. Tűdta, hogy az oű vilaí ga meroű ben elteí r Lorettaí eí toí l. Egy
ilyen feí sűű talaí n megvigasztalhatnaí .
– Mennyieí rt adod?
– Ajaí ndeí k.
– OÁ , nem. Csak egy feí rjnek lenne szabad ilyen gyoü nyoü rűű ajaí ndeí kot adnia.
– Egy takaroí dba kerűü l – vonta meg Voü roü s Boü leí ny a vaí llaí t.
Farkasoü loű felhorkant
– Keí t loí , nem kevesebb.
– Egy. Toü bbet nem fogadok el – nevetett Voü roü s Boü leí ny. – Most ezt visszafeleí csinaí ljűk, űnokatestveí r?
Szeí p kis kereskedoű k vagyűnk.
Farkasoü loű , elbűű voü lve a tűü zes koü vektoű l, felpillantott.
– Sokkal toü bbet eí r.

– A szomorűí saí gom amiatt, hogy szomorűí saí got okoztam, kiegyenlííti a szaí mlaí t.
Farkasoü loű elmosolyodott, eí s oü sszezaí rta űjjait a feí sűű koü rűü l. Annyira izgatottan vaí rta, hogy aí tnyűí jtsa az
ajaí ndeí kot a feleseí geí nek, hogy azonnal talpra űgrott.
– Most roü gtoü n hozom neked a lovat.
– Holnap is eleí g lesz.
Farkasoü loű aí tfogta űnokatestveí re vaí llaí t. A szemeí be neí zett, eí s azt mondta:
– A szíívem oü rűü l, Voü roü s Boü leí ny. A nap nem sűü t olyan feí nyesen, ha nem vagy az eí n oldalamon.
Voü roü s Boü leí ny mosolya elhalvaí nyűlt.
– Soha nem hagytalak el, Farkasoü loű . Testveí rek vagyűnk. Ha űí gy tűű nik, hogy ellened fordűlok, az nem
a szeretetroű l szoí l.
– Ez maí r a műí lteí . – Farkasoü loű hangja reszeloű s volt a felindűlaí stoí l. – Most maí r űí j űí ton jaí rsz, űgye?
Voü roü s Boü leí ny elmosolyodott, eí s baraí tsaí gosan megloü kte Farkasoü loű t.
– Menj haza a saí rgahajűí dhoz!
Farkasoü loű az ajtoí ban egy pillanatig habozott.
– Van valami, amiroű l beszeí lni akartam veled. Feí nyes Csillag szeretneí , ha eí szrevenneí d.
– Feí nyes Csillag? – Hitetlenkedeí s jelent meg Voü roü s Boü leí ny sebhelyes arcaí n. – Akar engem? Boisa
vagy, űnokatestveí r.
– Ez íígy van. Ha eí rdekel teí ged, jobb, ha elmondod neki, mieloű tt valaki maí s megteszi. Nagyon baí jos.
– Igen – mondta Voü roü s Boü leí ny kaí bűltan. – A feleseí ged testveí reí roű l beszeí lsz?
Farkasoü loű felnevetett.
– Tűí l szeí gyenloű s ahhoz, hogy koü zeledjen hozzaí d, de a szeme koü vet teí ged, amikor nem figyelsz.
Farkasoü loű az aí gy szeí leí re kűporodva talaí lta Lorettaí t amikor beleí pett a kűnyhoí ba. A szííve csaloí dottan
oü sszeszorűlt. Ha alszik, vaí rnia kell, hogy aí tadja az ajaí ndeí kot. Tűü relmetlenseí g aí radt szeí t benne. Szerette
volna most azonnal laí tni az oü roü meí t.
– Keí k Szem?
Loretta felkoü nyoü koü lt, eí s aí lmos pillantaí st szegezett Farkasoü loű re.
– Mieí rt vigyorogsz ennyire?
Farkasoü loű a haí ta moü goü tt tartotta a feí sűű t. Leűü lt az aí gy szeí leí re, eí s Loretta feleí fordűlt, hogy ne laí thas-
sa.
– Eskűü voű i ajaí ndeí kot hoztam neked.
Loretta feleí bredt a kíívaí ncsisaí gtoí l. Felűü lt, eí s proí baí lta meglesni, mit rejteget az indiaí n a kezeí ben.
– Mi az?
– Valami nagyszerűű . Valami, ami olyan feí nyes, mint az eí n kis aranyom.
Loretta oldalra hajolt.
– Farkasoü loű oű oű oű ! Mi az?
Farkasoü loű nagyon lassan eloű rehozta a kezeí t maga moü gűü l. Loretta hosszűí percekig nem mondott sem -
mit Majd keí rdoű n neí zett raí .
– Ez egy vicc? Mit csinaí ltaí l a taí skaí mban?
A feí rfi mosolya megfagyott, pillantaí sa a szoba maí sik feleí ben leí voű fekete taí skaí ra vaí ndorolt. Loretta
torka oü sszeszorűlt. OŐ is a taí ska feleí fordűlt. Megborzongott a jeges reí műü lettoű l. Kibűí jt az aí gyboí l, eí s aí t-
ment a kűnyhoí n. Ahogy megragadta a taí skaí jaí t, a pűlzűsa felgyorsűlt. A csat szeí tnyíílt remegoű űjjai koü -
zoü tt. Meredten neí zett anyja gyeí maí ntfeí sűű jeí re.
Megaí llt az idoű . Loretta lassan felfogta a teí nyt, hogy heí t eí vvel Rebecca Simpson halaí la űtaí n feí sűű jeí nek
hiaí nyzoí taí rsa eloű kerűü lt Farkasoü loű taí rgyai koü zűü l. Egy pillanatra az a nyilvaí nvaloí koü vetkezteteí s csapott
beleí , hogy Farkasoü loű volt az, aki elvette Rebecca Simpson skalpjaí t. Majd a joí zan eí sz visszateí rt. Nem Far-
kasölő. Tűí l joí l megismerte ahhoz, hogy ezt elhiggye roí la. A faí jdalom íígy is eí lesen hasíított beleí . Sebzoű faí j-
dalom. A laí ba oü sszecsűklott, eí s teí rdre zűhant. Keí ptelen volt megszoí lalni, vagy felemelni a fejeí t. A szeme
sarkaí boí l laí tta, hogy Farkasoü loű felaí ll az aí gyroí l, a feí sűű pedig elfeledetten, a foü ldre zűhan.

Farkasoü loű űí gy koü zeledett feleí je, mint egy kiveí gzeí sre vaí roí feí rfi. Loretta hallotta a leí legzetveí teleí t, ami-
kor a taí skaí ba pillantott.
– Az anyaí meí volt – kiaí ltotta. – Mindkeí t feí sűű t viselte aznap, amikor meghalt. Ezt a teste koü zeleí ben ta -
laí ltam. A maí sikat ellopta az a komancs, aki megskalpolta.
– Nem – sűttogott kíínjaí ban Farkasoü loű .
Loretta a szaí ja eleí szoríította a kezeí t, hogy elnyomja a sikíítaí st, amely felszakadt a torkaí boí l. Farkasoü loű
is teí rdre zűhant mellette.
– Nem – mondta meí g egyszer, ezűí ttal meí g toü bb meggyoű zoű deí ssel. – EÁ n nem… Aznap, amikor meghalt,
eí n nem… – A hangja megtoü rt, eí s Loretta laí tta, hogy az űjjait olyan eroű sen oü koü lbe szoríította, hogy elfeheí -
redtek az űjjpercei. – Keí k Szem, nem hazűdok.
Loretta leengedte a kezeí t, eí s levegoű űtaí n kapkodott. Lenyelte a zokogaí saí t, eí s proí baí lt megszoí lalni.
Megfordűlt, eí s koü nnyek koü deí n aí t neí zett Farkasoü loű re.
– Voü roü s Boü leí ny adta neked, űgye?
Farkasoü loű csak neí zett raí , eí s nem vaí laszolt.
– OŐ adta, űgye?
– Ah, igen – ismerte be veí gűü l vonakodva. – OŐ vette meg a hispaí noktoí l.
– Hazűg. – Loretta oü sszezaí rta a szemeit. Farkasoü loű , a feí rfi, akit szeretett, a feí rje, anyja gyilkosaí nak
űnokatestveí re. Minden a helyeí re kerűü lt. Voü roü s Boü leí ny iraí nta eí rzett gyűű loü lete, eí s a folyamatos toü rekveí -
sei, hogy megszabadűljon toű le. Keí pek forogtak a fejeí ben anyjaí roí l, eí s a szikaí r, fűü rge indiaí nroí l, aki elvette
a skalpjaí t. Voü roü s Boü leí ny. A csűí f torzsaí ga miatt Loretta nem ismerte fel.
– OÁ , istenem! OÁ , istenem!
Loretta haí zassaí ga ebben a pillanatban egy reí maí lommaí vaí ltozott. Legalaí bb harminc feí rfi vett reí szt
abban a taí madaí sban. Valoí szíínűű leg mindannyian ebboű l a falűboí l voltak. OÖ reg Ember, Serteí s, Nyíílkeí szíítoű ,
Gyalaí zatos Preí rifarkas, Harcos, Farkasoü loű apja, baí rmelyikűü k ott lehetett, valoí szíínűű leg meí g a feí rje is. El-
mosoí dott arcok kavarogtak eloű tte a műí ltboí l a jelenbe. Nem akarta azt hinni, hogy Farkasoü loű is ott volt
azon a napon, de hogyan lehetne biztos az ellenkezoű jeí ben? Haí ny taí madaí st koü vetett el a tosi tivók ellen?
Szaí zat, vagy talaí n ezret? Emleí kezne egyaí ltalaí n egy poros kis videí ki haí zra, eí s a noű re, aki ott halt meg?
Pillantaí sa az indiaí n skalptartoí jaí ra vaí ndorolt. Egyik haj sem volt hosszűí , ami bizonyíította, hogy oű
csak feí rfiak ellen harcolt. De ez nem jelentette azt, hogy soha nem is volt jelen, amikor noű ket baí ntottak.
Csak azt, hogy oű nem vett reí szt benne. Vajon apja skalpja ott loí gott Farkasoü loű gyűű jtemeí nyeí ben? Loretta
reí műü lt szemmel meredt az egyik barna hajdarabra, majd a maí sikra.
– Keí k Szem… – Farkasoü loű kinyűí jtotta a karjaí t, hogy megeí rintse a vaí llaí t.
Loretta elraí ntotta magaí t a keze aloí l.
– Ne! Keí rlek, Farkasoü loű , ne! – A koü nnyein aí t egy makacs fűű csomoí t baí műlt, amely kihajtott a doü ngoü lt
saí rpadloí boí l. A koü zte eí s Farkasoü loű emberei koü zoü tt leí voű gyűű loü let pontosan ilyen: mindent tűí leí l. A mellka -
saí ban szoü rnyűű űü resseí get eí rzett.
– Voü roü s Boü leí ny azt mondta, űí gy vette a feí sűű t. Ez lehetseí ges, nem?
– Amilyen hatalmas Texas, ez igen fűrcsa veí letlen lenne, nem gondolod?
Farkasoü loű nem volt biztos abban, mit jelent a veí letlen, de eí rtette a leí nyeget. EÁ leteí ben eloű szoü r kííseí r -
teí st eí rzett arra, hogy hazűdjon. Hogy mondjon valamit, ami meggyoű zhetneí Lorettaí t arroí l, hogy nincs
igaza. De egy egeí sz eí let nevelteteí se akadaí lyozta meg ebben. A becsűü lete neí lkűü l oű senki nem volt.
– Voü roü s Boü leí ny ott volt azon a taí madaí son, Farkasoü loű . Te is tűdod, eí n is tűdom, oű is tűdja. Ezeí rt űtaí l
engem annyira.
Hogy bizonyíítsa aí llaí spontjaí t, beletűí rt a taí skaí jaí ba, eí s eloű hűí zta anyja portreí jaí t. AÁ tnyűí jtotta Farkasoü loű -
nek, eí s figyelte az arckifejezeí seí t
– Ez az anyaí m.
– A te hasonmaí sod – sűttogta az indiaí n.
Farkasoü loű csak baí műlta a hasonloí saí got, eí s visszaemleí kezett arra az elsoű napra, amikor Loretta kileí -
pett a fahaí zboí l az űdvarra. Arany haja csillogott, szeme ragyogoí keí kseí g volt aproí arcaí ban. Voü roü s Boü leí ny
szinte azonnal sűü rgetni kezdte Farkasoü loű t, hogy oü lje meg, hogy irtsa ki az eí leteí boű l. Izzadsaí g oü ntoü tte el
Farkasoü loű arcaí t Loretta oü nkíívűü letekor, fogsaí gaí nak elsoű eí jszakaí jaí n, a sikoltaí sai felfedteí k, hogy tanűí ja
volt anyja halaí laí nak. Azoí ta Voü roü s Boü leí ny iraí nta eí rzett űtaí lata csak eroű soü doü tt. Bizonyaí ra attoí l feí lt, hogy

valami beindíítja majd Loretta emleí kezeteí t, a jaí raí smoí dja, vagy a hangja. EÁ s akkor eloű bb vagy űtoí bb Lor-
etta raí joü n majd, hogy oű volt az anyja gyilkosa, eí s felfedi oű t.
Loretta tompa hangon megszoí lalt:
– Biztos, hogy Voü roü s Boü leí ny abban a pillanatban, hogy meglaí tott engem, tűdta, hogy a rokona vagyok
ennek a noű nek. Nem vagyok olyan gyoü nyoü rűű , mint amilyen oű volt, de a hasonloí saí g elteí veszthetetlen.
Farkasoü loű felemelte a fejeí t. Nem gyoü nyoü rűű ? Faí joí n vaí gyott raí , hogy veí gigsimííthassa Loretta arcaí t az
űjjaival, hogy a karjaí ba vehesse, tarthassa, eí s soha el se engedje. Ezzel szemben Loretta egyre jobban
taí volodott toű le; laí tta a szemeí ben. Minden eddigineí l rettenetesebb feí lelem szaí llta meg, ahogy megfogta
a portreí dííszes kereteí t. Voü roü s Boü leí ny, férfiak a falujából? Ha ez igaz, maí rpedig Farkasoü loű tűdta, hogy az,
akkor megint el fogja veszííteni a noű t, akit szeret. EÁ ppolyan biztosan, ahogyan elveszíítette Parti Fűü zet is.
EÁ s eí ppolyan veí geí rveí nyesen. Egy noű sok mindent el tűd neí zni, ha szeret egy feí rfit. De ezt sosem. A gon -
dolattoí l paí ni feí lelem fogta el.
Loretta eí rdes hangon szíívta be, majd engedte ki a levegoű t. Kezeí t a homloka eleí teí ve megszoí lalt
– Voü roü s Boü leí ny íígy akarja kiegyenlííteni a szaí mlaí t azeí rt, mert tegnap megűü toü tted. Miűtaí n mindent
megtett, hogy ezt megeloű zze, te meí gis ellene fordűltaí l. Maí r nincs veszíítenivaloí ja. – EÁ les, hiszteí rikűs ne-
veteí s szakadt fel beloű le.
– Az elsoű pillanattoí l kezdve proí baí lt minket szeí tvaí lasztani. – Magaí ba roskadt. – Veí gre sikerűü lt neki.
– Nem. – Farkasoü loű megfogta Loretta aí llaí t, eí s keí nyszeríítette, hogy a szemeí be neí zzen. – Az asszo -
nyom vagy, oü roü kre. Kimondtűk isten szavait, Keí k Szem. Suvate, veí ge. Nem fordííthatod vissza.
Elengedte Lorettaí t, eí s visszatette a portreí t a taí skaí ba. Eltűí lzott oí vatossaí ggal fektette az oü sszehajtott
rűhaí kra, mintha gyengeí dseí ge valamikeí ppen visszacsinaí lhatnaí a sok rosszat, ami megtoü rteí nt.
– Ebboű l a falűboí l joü ttek azok a feí rfiak, akik megoü lteí k a szűü leimet, Farkasoü loű ! Nem eí rted, ez mit je -
lent? – Ahogy a szavak felszakadtak Lorettaí boí l, minden egyes szoí tag meí lyebbre űü toü tte a koü zoü ttűü k leí voű
eí ket. – Nem tűdok itt maradni ennek tűdataí ban. Nem tűdok! EÁ s ha szeretsz, nem is keí rsz erre!
– Az asszonyom vagy. – Kezeí vel az ajtoí feleí intett. – Kijelentettem az embereim eloű tt. OÖ roü kre a laí b-
nyomomban kell jaí rnod. Ez íígy műű koü dik. Egy asszony nem hagyja el a feí rjeí t. Az megbocsaí thatatlan.
Loretta felemelte az aí llaí t
– A te vilaí godban!
– Az eí n vilaí gom a te vilaí god is! Az eí n embereim a te embereid! A feí rjed vagyok!
Anyja sikoltaí sai visszhangzottak Loretta fejeí ben. Ha szaí z eí vig eí lne, akkor sem felejteneí el.
– Ez azt jelenti, hogy az eí n vilaí gom a tieí d is? Hogy az eí n embereim a tieid is? – Rezzeneí stelen arccal
neí zett a feí rfi szemeí be. – Megbosszűlnaí d a szűü leimet?
Farkasoü loű arca holtsaí padt lett.
– EÁ s oü ljem meg az űnokatestveí remet?
– EÁ s mindenki maí st, aki ott volt! Ez a ti szokaí sotok nem? Hogy megbosszűljaí tok az embereiteket EÁ pp
tegnap eí jjel mondtad. Ha a te embereid az eí n embereim is, akkor az eí n embereim a te embereid is.
A Farkasoü loű arcaí n megjelenoű kifejezeí s megreí misztette Lorettaí t. Meredten neí zett raí , eí s alig tűdta el-
hinni, hogy kimondta azt, amit mondott.
– Farkasoü loű … – A feí rfi karja űtaí n nyűí lt. – Nem gondoltam komolyan.
Farkasoü loű elraí ntotta a karjaí t, eí s felaí llt.
– Nem mondtam komolyan – kiaí ltott űí jra. – A szíívemet is kiteí pneí m eí rted. Szerinted ezt akarom? EÁ pp
eleí g oü ldoü kleí s volt maí r!
Loretta kiaí ltaí saitoí l megriadva Amy eí s Fűü rge Antilop szaladt be a kűnyhoí ba. Amy keí k szemei hatal-
masra kerekedtek az aggoí daí stoí l, eí s Lorettaí roí l Farkasoü loű re szoü kkentek.
– Mi a baj?
Loretta vadűl remegve az aí gy feleí lendíítette a karjaí t.
– A mama elveszett feí sűű je.
Amy aí tseí taí lt a szobaí n. Miűtaí n egy hosszűí pillanatig meredten neí zte a csillogoí gyeí maí ntot, keí rdoű n
fordűlt Farkasoü loű feleí .
– Te? – sűttogta. Majd mint egy megvadűlt kis aí llat, rekedten felsikoltott, eí s a feí rfira vetette magaí t.
Rűgdosott eí s karmolt. – Te meí szaí ros! Te gyilkos meí szaí ros!

Farkasoü loű megragadta Amy csűkloí jaí t, eí s magaí hoz hűí zva gyorsan aí toü lelte. Fűü rge Antilop koü zelebb leí -
pett, szeí tszakadva Amy veí delmezeí se eí s a Farkasoü loű iraí nt eí rzett hűű seí ge koü zoü tt.
– Te oü lted meg a mamaí jaí t! Te oü lted meg a mamaí jaí t! Ezt a feí sűű t viselte aznap, amikor meghalt! – Amy
csapkodni kezdett, oű rűü lten kűü zdve, hogy kiszabadűljon. – Te skalpoltad meg Rebecca nagyneí nit! Csak
íígy jűthattaí l a feí sűű jeí hez! Csak íígy! Engedj el! Vedd le roí lam a nyaí lkaí s kezedet!
Amy vaí djai űí gy eí rteí k Farkasoü loű t, mintha egy hatalmas koü vet vaí gtak volna a mellkasaí hoz. Sovaí ny vi -
gasz volt, hogy Loretta nem íígy reagaí lt. Fűü rge Antilop feleí tolva a laí nyt azt űgatta:
– Vidd oű t az anyaí mhoz!
Fűü rge Antilop megfogta Amy karjaí t, eí s kivonszolta a kűnyhoí boí l. Kiaí ltaí sai lassan elhaltak. Farkasoü loű
visszafordűlt, hogy a feleseí geí re neí zzen. Loretta a derekaí t oü lelte, szeme soü teí t volt a nyomorűí saí gtoí l.
Farkasoü loű fogaí t vicsoríítva a dűü htoű l, megpoü rdűü lt, eí s kiviharzott az ajtoí n. Hosszűí laí bai gyorsan fo-
gyasztottaí k a meí tereket Voü roü s Boü leí ny kűnyhoí jaí ig. Harcos fűtott melleí .
– Farkasoü loű , mi toü rteí nik? Miroű l kiabaí l a te EÁ j-mid?
Farkasoü loű aneí lkűü l vaí laszolt, hogy megaí llt volna:
– Ezeí rt most megoü loü m! Akaí r az űnokatestveí rem, akaí r nem, megoü loü m!
Harcos megragadta testveí re karjaí t, eí s megaí llaí sra keí nyszeríítette.
– Elment, Farkasoü loű ! Neí haí ny perce. Az oü sszes baraí tjaí val egyűü tt.
– Elment? Mieí rt nem joü tteí l elmondani nekem?
– Nem tűdtam! – Harcos felemelte a kezeí t. – Honnan kellett volna tűdnom, Farkasoü loű ? AÁ llandoí an joü n
eí s megy.
Farkasoü loű egy pillanatig arra gondolt, Voü roü s Boü leí ny űtaí n megy, de azonnal Loretta feheí r arca sűhant
aí t eloű tte. Nem hagyhatja magaí ra, amikor ennyire zaklatott. Nagy levegoű t vett, eí s hazafeleí vette az iraí nyt.
– Hogy viseli ezt a feleseí ged? – keí rdezte Harcos.
– OÖ sszetoü rt a szííve.
Harcos felsoí hajtott.
– Ez rossz, Farkasoü loű , nagyon rossz. Az anyja? Az apja? Ezt sosem fogja megbocsaí tani.
Farkasoü loű felgyorsíította a leí pteit, eí s minden egyes pillanattal jobban aggoí dott amiatt, hogy egyedűü l
hagyta Lorettaí t.
– Nincs vaí lasztaí sa. IÁgeí retet tettűü nk egymaí snak, nem? OŐ az eí n asszonyom.
– De Voü roü s Boü leí ny oü lte meg a szűü leit!
– Akkor is az eí n asszonyom!

Hűszonharmadik fejezet
Loretta eí pp a dolgait tűszkolta bele a taí skaí jaí ba, amikor Farkasoü loű beleí pett a kűnyhoí ba. A feí rfi egy pil-
lanatig az aí rnyeí kban aí llt, eí s neí zte oű t. Raí vetűü lt a tűű z feí nye: arany hajaí ban csillogott, eí s a hajlott vaí llaí ra
siműloí aí llatboű roü n jaí tszott. A laí ny zokogott. A hangok meí lyen Farkasoü loű szííveí be hasíítottak.
– Keí k Szem?
A sűttogaí sra Loretta megfordíította a fejeí t. Felűgrott. Szeme hatalmas volt az ijedtseí gtoű l, ajka saí padt.
– Elmegyek, Farkasoü loű .
Farkasoü loű kileí pett az aí rnyeí kboí l, szííve elszorűlt, ahogy Loretta haí traí lni kezdett.
– EÁ n nem voltam aznap a fahaí zban, Keí k Szem. Maí r mondtam. – Megaí llt a tűű z mellett, mert nem akart
eroű szakos lenni. – Isten eloű tt fogadom ezt neked.
Loretta koü nnyektoű l csillogoí szemmel neí zett raí . A torka oü sszeszorűlt, a szaí ja eltorzűlt.
– OÁ , Farkasoü loű , nem eí rted, hogy ez nem szaí míít? – A skalptartoí aí llvaí ny feleí műtatott. – Az elsoű pilla-
nattoí l kezdve tűdtűk, hogy ez koü zoü ttűü nk nem fog műű koü dni. Valahogy neí haí ny csodaí latos napra elfelejt-
keztűü nk erroű l. Te komancs vagy. EÁ n egy tosi noű . Vilaí gokra vagyűnk egymaí stoí l.
– Neí zz raí m, eí s mondd azt, hogy nem szeretsz engem – űtasíította a feí rfi rekedt hangon.
– A vilaí g oü sszes szeretete sem tűd ezen vaí ltoztatni.
– Mondd ki nekem ezeket a szavakat!
– Nem tűdom. Szeretlek teí ged, nem eí rted? Amit tennem kell, annak semmi koü ze nincs ahhoz, ami a
kettoű nk koü zoü tt van.
– Az eí n szíívem csak joí dolgokat eí nekel… – Az indiaí n hangja elhalt, eí s nyelt egyet. – Azt hittem, a feí sűű
hatalmas oü roü met jelent majd neked.
– Tűdom. – Loretta letoü roü lte az orcaí jaí t, eí s szippantott egyet. – Nem hibaí ztatlak. Ez nem a te hibaí d,
Farkasoü loű , vagy az enyeí m. Meí g csak nem is Voü roü s Boü leí nyeí . Nem eí rted? Ez az oű rűü ltseí g sokkal azeloű tt kez-
doű doü tt, hogy mi megszűü lettűü nk, eí s meí g sokaí ig tart majd azűtaí n, hogy meghalűnk. Neí haí ny dolog, baí rmi-
lyen eí des, baí rmilyen csodaí latos is legyen, egyszerűű en nem toü rteí nhet meg.
Az indiaí n egy teí tovaí zoí leí peí st tett feleí je.
– A szemeid arroí l aí rűlkodnak, hogy engem hibaí ztatsz. A szííved azt sűttogja, hogy ott voltam aznap.
Loretta egy pillanatig csak neí zett raí , majd vonakodva boí lintaí sra hajtotta a fejeí t.
– Rendben. Tűdni akarod az igazsaí got? Szerintem lehet, hogy ott voltaí l. Honnan tűdhatod biztosan?
Voü roü s Boü leí ny az űnokatestveí red. Haí ny taí madaí st koü vetteí l el vele egyűü tt? Egy tűcatot?
– Sokszor mentűü nk egyűü tt
– EÁ s gyilkolt noű ket azokon a portyaí kon?
– Sok taum telt el azoí ta. Most maí r feí rfi vagyok eí s az apaí m peí ldaí jaí t koü vetem. Nem harcolok a tehetet-
lenek ellen. A feí rfiak, akik velem tartanak, űgyaníígy tesznek.
– Sok taum telt el azoí ta. Mennyi taum, Farkasoü loű ? Heí t? Emleí kezneí l egy poros kis farmra?
– Ez a komancs nem volt ott! – csattant fel Farkasoü loű .
– Megmondanaí d, ha ott letteí l volna?
– Nem hazűdok!
– Rendben, nem voltaí l ott. De nem roí lad beszeí lűü nk. Hanem Voü roü s Boü leí nyroű l. – Hangja metszoű hada -
raí ssaí vaí lt. – EÁ s arroí l a teí nyroű l, hogy egyűü tt eí lsz eí s harcolsz anyaí m gyilkosaival. Hogy ott voltaí l-e, vagy
sem, az nem vaí ltoztat semmit ezen. Ebboű l a falűboí l oü lteí k meg a szűü leimet, eí s keí ptelen vagyok tovaí bb itt
maradni. Keí pzeld csak el, hogy eí rezneí k! Reggel felkelek, eí s koü szoü noü k az egyik feí rfinak, aki halaí lra kíí -
nozta anyaí mat! Ezt nem tűdom megtenni, meí g eí rted sem!
Farkasoü loű egyik kezeí vel veí giggereblyeí zte a hajaí t, egy laí bra helyezte a sűí lyaí t, szikaí r csíípoű je kiaí llt, a
teí rdeí t behajlíította.
– A szíívem oü ssze van toü rve koü nnyeid miatt, tűdod? De nem tűdok visszamenni, eí s meg nem toü rteí ntteí
tenni a sok rosszat. Anyaí d eí s apaí d halott. Suvate, veí ge van.

Loretta aí toü lelte a derekaí t, eí s az indiaí nra meredt.
– Suvate? Az apaí m halaí la egy dolog. Legalaí bb gyors volt. De az anyaí m… – Elcsoü ndesedve lehajtotta a
fejeí t. Amikor veí gűü l felneí zett, koü nnyek csillogtak az orcaí jaí n. – Igazad van. Veí ge. Mindennek. Kiveí ve, per -
sze, ha te is eljoü ssz velem. Elmehetneí nk. Csak te eí s eí n, Farkasoü loű . Megtenneí d? EÁ rtem? Egyűü tt lehetneí nk.
Elfelejthetneí nk, ha megproí baí lnaí nk.
– Komancs vagyok. Az embereim neí lkűü l semmi nem vagyok.
– EÁ n pedig tosi tivo. Ha itt maradok a szűü leim gyilkosaival, eí n vaí lok semmiveí .
– Az asszonyom vagy. Egyek vagyűnk, mindoü roü kkoü n-oü roü kkeí .
– OÁ , Farkasoü loű , ez nem ilyen koü nnyűű . Elmegyek – sűttogta remegoű hangon. – Nem figyelhetsz raí m
minden maí sodpercben.
– Tilos egy asszonynak elhagynia a feí rjeí t.
– A szerelműü nk is tiltott.
Farkasoü loű gyomra oü sszeszorűlt. Nem hibaí ztathatta Lorettaí t azeí rt, mert el akar menni. OÁ , igen, meg-
eí rtette oű t. Meí g egyet is eí rtett vele, de nem annyira, hogy hajlandoí lett volna elengedni. Most a doü bbenet
iraí nyíította a tetteit. Keí soű bb, ha majd lecsillapodik, talaí n maí shogy laí tja a dolgokat. Mindenesetre Far-
kasoü loű nek idoű re volt szűü kseí ge ahhoz, hogy aí tgondoljon mindent, hogy eldoü ntse, mit tegyen, hogy hely-
rehozza a dolgokat kettoű jűü k koü zoü tt. Tűí lsaí gosan szerette Lorettaí t ahhoz, hogy elveszíítse. Tűí lsaí gosan. Re -
meí lve, hogy le tűdja beszeí lni, felmordűlt.
– Ha elmenekűü lsz, ez a komancs veled megy. Baí rki, aki megproí baí l taí vol tartani teí ged toű lem, meg fog
halni. Ezt joí l gondold aí t! Szeí p kis oü sszeget fizettem eí rted. Az asszonyom vagy. Ami az enyeí m azt meg -
tartom.
– Nem tenneí d meg! – mondta Loretta zihaí lva. – A csalaí domat, Farkasoü loű ?
A Loretta arcaí n megjelenoű meglepett hitetlenkedeí s laí ttaí n Farkasoü loű majdnem visszavonta a fenyege -
teí st, de tűdta, hogy ha megtenneí , Loretta azonnal raí harapna. Ha a szeretteit feí lti, keveí sbeí valoí szíínűű ,
hogy elhamarkodottan doü nt.
Loretta szemei kemeí nnyeí eí s űü vegesseí vaí ltak. AÁ llaí t felemelve megvetoű leneí zeí ssel neí zett a feí rfi sze-
meí be.
– De termeí szetesen nem tenneí d meg, űgye? Csak azzal toü roű dsz, hogy megtartsd, ami a tieí d. Ebben az
esetben engem. Megvetteí l, eí s fizetteí l eí rtem, a tosi asszonyodeí rt. Semmivel nem vagyok toü bb egy loí naí l.
– Az enyeí m vagy. Elűü ltettem benned a magomat. Menekűü lj csak el eloű lem, eí s addig foglak verni, amííg
síírni eí s jajgatni fogsz! Ezt megíígeí rem.
– Tűdod, mi volt az eí n probleí maí m, Farkasoü loű ? Csak azt laí ttam, amit laí tni akartam. – Megint a skalp-
tartoí aí llvaí ny feleí legyintett. – A bizonyííteí k mindig is itt volt, de eí n mindig mentseí geket gyaí rtottam ne-
ked, eí s olyannak laí ttalak, amilyennek akartalak. Valahogy bebeszeí ltem magamnak, hogy toü roű dsz velem,
nem űí gy, mint egy tűlajdonnal, hanem mint emberrel. EÁ s mikoü zben ezt tettem, elfelejtkeztem a legfon-
tosabb teí nyroű l. Komancs vagy. Eloű szoü r, űtoljaí ra eí s mindig. Egy gyilkos barbaí r! Rachel neí ninek igaza
volt.
Farkasoü loű aí ment a szobaí n, eí s Lorettaí t figyelve leűü lt az aí gy szeí leí re.
– Ha azt hiszed, hogy itt fogok fekűü dni melletted, bolond vagy – mondta Loretta remegoű hangon.
– Bizonyaí ra csak egy bolond komancs vagyok – vaí laszolt Farkasoü loű . – Mellettem fogsz fekűü dni. Ma eí j -
jel, eí s mindoü roü kkeí . Nem fűthatsz el. Ha megteszed, a halaí l koü vetni fog teí ged, akaí rhovaí meí sz.
A kűnyhoí belseje holdfeí nyben fűü rdoü tt. Loretta nem volt biztos benne, hogy Farkasoü loű alszik-e. Egy
oü roü kkeí valoí saí gnak tűű nt, amioí ta mellette fekűü dt, eí s vaí rt. Amy leí legzetveí tele sekeí llyeí eí s egyenletesseí vaí lt.
Ha Loretta nem cselekszik gyorsan, akkor tűí lsaí gosan keí soű lesz.
A fejeí t elfordíítva Farkasoü loű soü teí t profiljaí t fűü rkeí szte. Pontosan eí rezte, ahogy meleg teste az oü veí mel -
lett fekűü dt. Egy pillanatra szinte beí níítoí gyoü ngeí dseí g szaí llta meg, de eí ppolyan gyorsan taposta el az eí r -
zeí st, amilyen gyorsan az joü tt. A szerelem teí nyleg vak, ahogy Rachel neí ni szerette mondani. EÁ s Loretta
mindenki maí snaí l vakabb volt.

Farkasoü loű a sajaí t vilaí gaí ban egy rendes, tisztesseí ges feí rfi volt, de nem volt az oü veí , eí s soha nem is le -
hetett az. A fenyegeteí se, hogy megoü l mindenkit, aki segíít Lorettaí nak, beleeí rtve a csalaí djaí t is, toü keí letes
bizonyííteí ka volt ennek. Loretta becsapta magaí t azzal, hogy csak Farkasoü loű szaí mottevoű joí saí gaí t vette
eí szre, de nem vett tűdomaí st azokroí l a dolgokroí l, amelyek reí misztoű ek voltak szaí maí ra. Pedig ezek nem
olyan aproí dolgok voltak, amelyeket meg tűdtak volna kerűü lni. Az elejeí toű l fogva tűdta, hogy Farkasoü loű -
nek ez a maí sik oldala is leí tezik. Farkasoü loű soha nem is hazűdott erroű l, oű valahogyan meí gis elfelejtkezett
roí la.
Loretta az aí gy veí geí be hűí zoí dott, eí s felaí llt. Ahogy megfordűlt, visszatartva a leí legzeteí t, mozdűlat koü z -
ben megmerevedett, eí s pillantaí sa a feí rjeí n idoű zoü tt. A feí rfi nem mozdűlt. Tett egy leí peí st, majd habozva
megaí llt, arra szaí míítva, hogy Farkasoü loű felűgrik, eí s elkapja. Ha nem gondolta volna komolyan, hogy meg -
veri, nem íígeí rte volna meg. Az emberei koü zoü tt a hűű tlen elhagyaí s hatalmas bűű n volt, egyeneí rteí kűű a haí -
zassaí gtoü reí ssel. Egy komancs haí zassaí gtoü roű nek levaí gjaí k az orraí t. Nem tűí l kellemes gondolat. Jobb, mint
a halaí lra koü vezeí s, de ez is rettenetes.
Amikor Farkasoü loű nem mozdűlt, Loretta lassan haí traí lni kezdett. Remegett. Amy csak paí r leí peí snyire
alűdt toű le, de űí gy tűű nt, mintha egy kilomeí terre lett volna, egy hosszűí , hűű tlen kilomeí terre. Amikor veí gre
odaeí rt hozzaí , egyik kezeí t Amy szaí jaí ra tapasztotta. Amy megrezzent. Loretta feszűü lt űjjai foü loü tt a szemei
felnyííltak: hatalmasak voltak, eí s űí gy csillogtak a holdfeí nyben, mint a zafíír. Loretta egy űjjaí t az ajkaí ra
nyomta, hogy íígy is hangsűí lyozza a csoü nd szűü kseí gesseí geí t, eí s intett Amynek, hogy keljen fel, eí s menjen
ki a kűnyhoí boí l. Amy felűü lt, eí s riadtan pillantott aí t Loretta vaí lla foü loü tt az alacsony aí gyra, amelyen Far -
kasoü loű alűdt.
Loretta Farkasoü loű taí skaí ihoz lopoí dzott, tapogatva a kűlacsaí t, eí s neí mi tartoí s eí lelmiszert keresve. El-
kobzott keí t zsaí k ennivaloí t: egy szaí ríított gyűü moü lcsoü t dioí val, eí s egy szaí ríított hűí st. Azűtaí n megfogta a sa-
jaí t taí skaí jaí t.
Kinyitotta, eí s kihűí zta beloű le a szeí pen oü sszehajtott feheí rneműű jeí t. Az aí gyhoz lopoí dzva Farkasoü loű mel -
leí tette a szoű rmeí re. Koü nnyek csíípteí k a szemeí t, ahogy felegyenesedett. Annyi emleí k! Szomorűí saí g gyűű rűű -
zoü tt benne. Farkasoü loű , ahogy bűí csűí t int neki eí jfeí lkor, eí s az oű feheí rneműű je lebeg moü goü tte. Farkasoü loű ,
ahogy az orraí hoz emeli a feheí rneműű jeí t, eí s nevetoű szemmel beleszippant a viraí gillatba. Egy nap, amikor
a keserűű seí g elhagyja, talaí n raí neí z majd erre a rűhadarabra, eí s elmosolyodik, ahogy Loretta emleí ke az
eszeí be jűt. Imaí dkozott, hogy íígy legyen. Biztos, hogy veí gűü l megbocsaí t majd neki azeí rt, mert elhagyja.
Loretta eí s Amy kilopoí dztak. A kűnyhoí k koü zoü tt cikaí zva Loretta a faí khoz lapűlt, mert feí lt attoí l, hogy
valaki eí szreveheti oű ket, eí s riadoí t fűí j. Most, hogy megtette az elsoű leí peí st, nem lehetett visszafordűlni.
Nem szerepelt a kedvenc dolgainak listaí jaí n a vereí s, foű leg nem egy olyan feí rfitoí l, aki Farkasoü loű erejeí vel
rendelkezik. Amikor űí gy eí rezte, hogy eleí g messze kerűü ltek ahhoz, hogy valaki meghallhassa oű ket, lassíí -
tott a leí peí sein.
– Elmenekűü lűü nk űgye? – síírt Amy. – Amiatt az űndoríítoí Voü roü s Boü leí ny miatt. Fűü rge Antilop elmondta,
mi toü rteí nt. Nem hibaí ztathatod Farkasoü loű t azeí rt, amit a gazember űnokatestveí re tett!
Loretta, akinek az idegei olyan feszesek voltak, mint egy hegedűű hűí rjai, megpoü rdűü lt, eí s felkiaí ltott:
– Nem csak Voü roü s Boü leí ny miatt! Istenem, Amy, nem eí rted, ez mit jelent? Ebboű l a falűboí l valoí feí rfiak
oü lteí k meg mamaí t eí s papaí t! Harminc harcos volt ott akkor! EÁ s most itt eí lűü nk koü zoü ttűü k, eí s velűü k baraí tko -
zűnk. Kegyes istenem, keí ptelen vagyok itt lenni akaí r csak egy percig is!
Amy a dereka koü reí tapasztotta a karjaí t, eí s felemelte az aí llaí t.
– Nem megyek el aneí lkűü l, hogy Fűü rge Antiloppal beszeí lneí k.
– Nem teheted meg.
– Nincs maí s vaí lasztaí som. OŐ eí s eí n íígeí retet tettűü nk egymaí snak Nem mehetek el űí gy, hogy nem mon-
dom el neki, mieí rt, eí s hovaí megyek. Ha eí szreveszi, hogy eltűű ntem, ideges lesz, mint egy szoü cske.
– Azt teszed, amit eí n mondok, eí s amikor eí n mondom, kisasszony! Mifeí le íígeí retroű l beszeí lsz?
– Haí zassaí gi íígeí ret. EÁ s addig nem mozdűlok, amííg nem beszeí ltem vele.
Loretta gyomra oü sszeraí ndűlt, eí s űí gy eí rezte magaí t, mint aki menten oü sszeesik.
– Amy, elveszíítetted az eszedet? Csak tizenkeí t eí ves vagy!
– Eleí g idoű s! – A holdfeí ny Amy arcaí n csillogott, felfedve gyoü troű deí seí t. – Mi vaí r raí m otthon, Loretta?
Szeí gyen. Valamieí rt, ami nem is az eí n hibaí m volt. Toü nkretettek! Itt, Fűü rge Antilop emberei koü zoü tt az

ilyen dolgok nem szaí míítanak. Farkasoü loű visszaszerezte a becsűü letemet, eí s ezzel veí ge. Fűü rge Antilop sze-
ret engem, eí s eí n is szeretem oű t. OŐ a legjobb baraí tom.
– OŐ egy komancs. Az. EÁ s csak a holttestemen keresztűü l mehetsz hozzaí ! – Feí lelem ragadta meg Loret -
taí t. Amy maí r íígy is sokat szenvedett. Az, hogy Fűü rge Antilopot szereti, csak meí g toü bb szíívfaí jdalmat okoz
majd neki. Tűí lsaí gosan fiatal ahhoz, hogy ezt most felismerje, de egy nap meí g haí laí t fog adni a szerencse -
csillagaí nak azeí rt, hogy Loretta elvitte innen. – Egy katasztrofaí lis haí zassaí g ebben a csalaí dban eí ppen
eleí g! Ami pedig a toü nkreteveí sedet illeti, az teljesseí ggel bolondsaí g. UÁ gy eí rzed, hogy toü nkretettek?
– Nem! De csak azeí rt, mert az itteni emberek nem eí reztetik velem! Otthon maí s lesz. A noű k sűttogni
fognak a haí tam moü goü tt. Nem akarnak majd melleí m űü lni az istentiszteleten. El fognak kerűü lni, ezt te is
tűdod.
– Akkor talaí n elmegyűü nk, csak te eí s eí n Galvestonba, ahol senki nem ismer bennűü nket. Semmi nem
szoí l amellett, hogy itt maradjűnk.
Azzal Loretta odadobta a taí skaí jaí t Amynek, megragadta a karjaí t, eí s maga moü goü tt raí ngatta, mikoü zben
egyenesen a legeloű feleí haladt.
– Te teljesen megzaí pűltaí l, hogy íígy settenkedsz el egy komancs feí rj eloű l. Van fogalmad arroí l, mit fog
csinaí lni, ha elkap teí ged?
– Halaí lra ver, gondolom. EÁ pp ezeí rt nem tervezem, hogy elkapjon.
– Jogosan meg fog verni, az egeí sz falű eloű tt. Az, hogy elhagyod, tiszteletlenseí g iraí nta. Keí pes raí , hogy
feldűü hoü djoü n annyira, hogy levaí gja az orrodat! OŐ nem feheí r ember, Loretta Jane! Nem hagyhatsz el csak
űí gy egy komancsot! Farkasoü loű olyan dűü hoü s lesz, hogy ketteí harapja a nyersboű rt!
– Fogd be, Amelia Rose, mieloű tt elverem a fenekedet!
– Nem vagy eleí g nagy ahhoz!
– Fogadjűnk? – keí rdezte Loretta remegoű hangon.
Amy zihaí lt.
– Feí lsz, űgye?
– Kiszaí radt a szaí m.
– Akkor meg mieí rt hagyod el?
– Mert ezt kell tennem. Meg kell tennem. Most pedig indűlaí s! EÁ n vagyok az idoű sebb. Jobban tűdom,
hogy mi a joí .
Amy, baí r vonakodva, de űí gy tett, ahogy Loretta mondta. Minden egyes leí peí sneí l leíírta a szoü rnyűű sor-
sot, amely Lorettaí ra vaí r, ha Farkasoü loű elkapja.
– Nem fogja levaí gni az orromat!
– De igen!
– Nem! – Loretta aí tűgrott a patakon, eí s megfordűlt, hogy segíítsen az űnokahűí gaí nak. – Most pedig fe -
jezd be veí gre azt, hogy meg akarsz feí lemlííteni!
– Jobban teszed, ha feí lsz. OŐ egy komancs, Loretta! Ha egy komancs noű szeí gyenbe hozza a feí rjeí t, van-
nak bizonyos dolgok, amelyeket a feí rjnek meg kell tennie. Műszaí j, hogy megmaradjon a joí hííre.
– Akkor haí la istennek, hogy nem vagyok komancs noű ! – Loretta indűlaí sra oü sztoü noü zte a laí nyt.
– Loretta Jane, űgye nem arra keí szűü lűü nk, hogy ellopjűk a lovaikat?
– Seí taí lni akarsz?
– Farkasoü loű elevenen megnyűí z bennűü nket. – Amikor Loretta csak csendben seí taí lt tovaí bb, Amy koü ze-
lebb leí pett hozzaí . – OÁ , Loretta… nem Farkasoü loű tette! Te sem hiheted azt, hogy oű volt az.
Loretta csűkloí jaí nak haí tsoí reí szeí t nyirkos homlokaí ra tette.
– Nem tűdom biztosan, hogy nem oű volt-e az. EÁ s soha nem is fogom tűdni. Meí g abban sem vagyok
biztos, hogy Farkasoü loű tűdja-e. – Beleneí zett fiatal űnokahűí ga szemeí be. – Te meg tűdod mondani bizto -
san, Amy? Meg tűdod?
Amy enyheí n elfordűlt, eí s a folyoí feleí meredt. Loretta biztos volt benne, hogy Fűü rge Antilopra gondol,
eí s azokra az oí raí kra, amelyeket vele toü ltoü tt ott lent. Enyhe szelloű taí madt fel, eí s sűttogott a nyaí rfaí k koü -
zoü tt.
– Nem, nem tűdom biztosan. Lehet, hogy oű volt az. Voü roü s Boü leí ny az űnokatestveí re. Ahogy te is ne-
kem. Mindent egyűü tt csinaí ltak. Gondolom, Farkasoü loű is ott lehetett.

– Ha a te mamaí droí l eí s papaí droí l lenne szoí , eí s megtűdnaí d, hogy Fűü rge Antilop reí szt vehetett a meg-
gyilkolaí sűkban, itt maradnaí l? Vaí laszolj nekem oű szinteí n!
Amy oü sszezaí rta a szemeí t, eí s megremegett.
– Nem, nem maradneí k. Sajnaí lom, Loretta. Nem lett volna szabad űí gy letaí madnom teí ged.
Loretta nyűgtalanűl haí trapillantott Farkasoü loű baí rmikor feleí bredhet, eí s ha ez megtoü rteí nik, egyenesen
a lovakhoz joü n majd.
– Most menjűü nk! Keí soű bb majd lesz idoű nk beszeí lgetni.
Most, hogy Loretta meggyoű zte arroí l, hogy helyes dolgot tesznek Amy nekiiramodott. Amikor eleí rteí k
a legeloű t, Loretta szííve elfacsarodott. A soü teí t koü rvonalakboí l lehetetlen volt azonosíítani a lovakat. Hol
volt Baraí t?
A neveí t kiaí ltotta. Egy vaí lasznyerííteí s bal oldalra iraí nyíította.
– Ott van egy fekete! – kiaí ltotta Amy.
Loretta laí bűjjhegyre aí llt, hogy laí ssa. Abboí l, ahogy a loí raí neí zett, tűdta, hogy Baraí t az. AÁ tment az esze-
getoű aí llatok koü zoü tt, hogy kikoü sse a koü teleí t. Miűtaí n egy percet arra szaí nt, hogy űü dvoü zoü lje oű t, ahogy Far -
kasoü loű taníította, kihűí zta a coü loü peí t, eí s kivezette a meí nes szeí leí re. Visszafordűlt, eí s kivaí lasztott egy szűü r -
keí t Amynek. A bal fűü le be volt metszve, ami azt jelenti, hogy meg volt szelíídíítve.
Miűtaí n az eí lelmiszeres erszeí nyeket a derekaí n leí voű zsinoí rhoz roü gzíítette, felszaí llt, eí s űtasíította Amyt,
hogy oű is ezt tegye. Majd elhelyezkedett Baraí ton, eí s a lovakat szemleí lte.
– Szeí lnek kell eresztenűü nk oű ket – mondta.
– Micsoda? Toü bb szaí zan vannak!
– Ha Farkasoü loű egyszerűű en csak kiszaladhat ide eí s loí ra szaí llhat, űtoleí r minket, mint a legyek a meí zet,
meí g mieloű tt akaí r csak egy kilomeí tert is megtenneí nk. – Farkasoü loű izmos testeí nek keí pe rohanta meg Lor-
ettaí t, ahogy a lovaí val harmoí niaí ban mozog. – Tűdod, hogyan tűd lovagolni!
– De agyontaposhatnak bennűü nket!
Vagy elkaphatnak lopaí seí rt. Nem lehetett megmondani, meddig hallatszik el a hangjűk, ha elkezde-
nek kiabaí lni. De nem lehetett mit tenni. Loretta oü sszeszedte a baí torsaí gaí t, felkiaí ltott, eí s belovagolt Ba-
raí ttal a lovak koü zeí . A kezeí vel legyezgetett, eí s csapkodta a lovak faraí t. Beletelt egy idoű be, de veí gűü l a lo -
vak megijedtek, felteí pteí k a coü loü pjeiket, eí s minden iraí nyba kiloű ttek a soü teí tseí gben. Loretta eí s Amy elker -
gette a baí trabbakat is. Veí gűü l egy loí sem maradt laí toí taí volsaí gon belűü l. Loretta bíízott benne, hogy joí kis
taí volsaí gra elszaladnak. Nem eí rtek el vele sokat, de legalaí bb egy kicsit talaí n haí traí ltatjaí k Farkasoü loű t
Amy Loretta mellett lovagolt, eí s visszaneí zett a falű feleí .
– Nagyon remeí lem, hogy nem hallottaí k a kiaí ltozaí sűnkat. A falűban minden indiaí n oű rűü lt meí rges lesz,
ha megtűdjaí k, hogy szeí tkergettűü k a lovaikat.
A szavak megint eloű ideí zteí k a dűü hoü s Farkasoü loű keí peí t. Loretta megragadta Baraí t kantaí rjaí t.
– Gyerűü nk! Menjűü nk! Eloű nyt kell szereznűü nk!
A hazafeleí űí t sokkal koü nnyebbnek bizonyűlt, mint amilyen Loretta elsoű űtazaí sa volt. Ezűí ttal jobb oü tle -
te volt arra, hogyan talaí ljon vizet, ezeí rt nem lassíítottaí k le a víízleloű helyek űtaí ni keresgeí leí sek. Az elsoű
napon oű eí s Amy egyik szeműü kkel folyamatosan a laí toí hataí rt fűü rkeí szteí k magűk moü goü tt, rettegve attoí l,
hogy a komancsok megjelennek. A maí sodik napon mindketten megnyűgodtak egy kicsit. A harmadik
napra Amy meg volt gyoű zoű dve arroí l, hogy Farkasoü loű nem fogja koü vetni oű ket.
– Bizonyaí ra raí joü tt, hogy jobb, hogy megszabadűlt toű lűü nk – meí laí zott Amy. – Keí tszer akkora űtat tűd-
nak megtenni egy nap alatt, mint mi. Mi maí s tarthat neki ennyi ideig?
Lorettaí nak nem voltak illűí zioí i. Farkasoü loű koü vetni fogja, akaí r a foü ld alaí is, ha kell.
– Talaí n a Gondviseleí s. Csak adjűnk haí laí t istennek, hogy meí g nem eí rtek minket űtol.
– Ha azt mondta, megoü l baí rkit, aki segíít neked, hova megyűü nk?
Amy maí r tűcatszor feltette magaí ban ezt a keí rdeí st.
– Fort Belknapba. A hataí roű rseí g ott aí llomaí sozik. Meí g Farkasoü loű sem tűd bevenni egy eroű doü t.
– EÁ s mi lesz, ha nincs ott a hataí roű rseí g? Mi lesz, ha elmenekűü ltek onnan?

– Akkor bajban vagyűnk. Haza kell mennűü nk, oü sszeszednűü nk egy kis ellaí tmaí nyt, aztaí n űí tnak indű-
lűnk
– Hova?
– Baí rhova, amííg talaí lűnk egy biztonsaí gos helyet. Talaí n Jacksboroí ba. Talaí n egy maí sik eroű dbe. Szűü kseí -
gem van egy teí rkeí pre, az az igazsaí g.
Amy veí gigneí zett az eloű ttűü k elterűü loű veí gtelen sííksaí gon.
– Egy teí rkeí pre? Loretta Jane, van egy olyan meí lyen rejtoű zoű eí rzeí sem, hogy tűí l nagy falat ez nekűü nk.
– Minden rendben. Bíízz bennem! Ellovagoltam Farkasoü loű falűjaí ba, nem?
– Farkasoü loű iraí nyíítaí saí val.
– Nos, mostantoí l a sajaí t orrom űtaí n kell mennem.
– Addig eí lvezd ezt ki, amííg van orrod!
Loretta a szemeí t forgatta.
– Megproí baí lnaí l egy kicsit optimistaí bb lenni? Mindent meg fogűnk oldani. Tűdom, hogy íígy lesz.
A szavai elleneí re Loretta torkaí ban egy csomoí keletkezett. Azeí rt imaí dkozott, hogy igaza legyen.
Farkasoü loű foü loü tt anyja aí llt, eí s toü rdelte a kezeí t, amííg a fia oü sszeszedte a felszereleí seí t az űí tra.
– Tua, fiam, a dűü hoü d tűí l forroí n eí g. Feí ltem az asszonyodat, ha megtalaí lod.
Farkasoü loű teste megfeszűü lt, eí s elseí taí lt az anyja mellett a lovaí hoz.
– Megszeí gyeníített.
– Nem ismeri a szokaí sainkat. Az oű emberei koü zoü tt is tiszteletlenseí g elhagyni a feí rjet?
Farkasoü loű aí thajíította a taí skaí jaí t a csoű doü re nyakaí n, eí s hozzaí koü toü tte a felsoű hevederhez.
– Itt tiszteletlenseí g.
– Farkasoü loű , megaí llnaí l, eí s beszeí lneí l velem?
– Nem. Te asszonybeszeí det beszeí lsz. Mieí rt nincs itt az apaí m? Megmondom, mieí rt. Mert tűdja, hogy
Loretta szeí tkergette a falű lakosainak lovait, ezzel veí dtelenűü l hagyva bennűü nket, ha taí madaí s eí r. Tűdja,
hogy engedeí ly neí lkűü l ment el. Tűdja, hogy megszeí gyeníített engem. A kűnyhoí jaí ban űü l, eí s azt mondja,
hogy bizony joí , ha megtalaí lom, eí s megverem oű t.
– A kűnyhoí jaí ban űü l, mert oü regek a teí rdei, eí s faí jnak. Menj, eí s beszeí lj vele!
– Nincs idoű m. Sietnem kell, hogy űtoleí rjem az asszonyomat.
Farkasoü loű megproí baí lt bemenni a kűnyhoí jaí ba, de az anyja elaí llta az űí tjaí t. Farkasoü loű felsoí hajtott, eí s
csíípoű re tette a kezeí t
– Pio, proí baí ra teszed a tűü relmemet. Faí radt vagyok, tűdod? EÁ s nagyon meí rges.
– A lovakat mind megtalaí ltaí k. Semmi kaí r nem toü rteí nt.
– Keí t napba telt, hogy oü sszegyűű jtsűü k oű ket! Gyalogosan! Azt hittem, soha nem lesz veí ge. EÁ s te azt
mondod, semmi kaí r nem toü rteí nt? Baí rmilyen bűü nteteí st vaí lasztok, az asszonyom megeí rdemli. Meí g annaí l
toü bbet is. Mondj nekem egy asszonyt, aki elszoü koü tt a feí rjeí toű l! Csak egyet, pia, eí s lecsillapodik a dűü hoü m.
Sokrűhaí s Asszony a fejeí t raí zta.
– A komancs noű k maí sok. A te Lo-ret-taí dnak oka van arra, hogy zaklatott legyen. EÁ s oka volt a mene -
kűü leí sre is. Ezt te is megeí rted. Mikoü zben lovagolsz űtaí na, gondold aí t a szavaimat! Ha megtűdnaí d, hogy
egy feí rfi, aki az oű fahaí zaí ban eí l, megbecsteleníítette a vaí randoí s feleseí gedet, egyűü tt tűdnaí l eí lni vele?
Farkasoü loű vaí lasz neí lkűü l befűrakodott a kűnyhoí jaí ba.
– Neí zz raí m, Farkasoü loű ! Vaí laszt koü vetelek! Lo-ret-ta szerelmeí eírt egyűü tt tűdnaí l eí lni a halott feleseí ged
gyilkosaí val?
– Eleí g! – Farkasoü loű feí lresoü poü rte az anyjaí t. Tűí lsaí gosan ideges volt ahhoz, hogy eí szrevegye, hogy Sok-
rűhaí s Asszony megbotlott. – Menj a feí rjedhez, oü regasszony! OŐ t meí rgesíítsd a recsegeí seddel!
Haí rom nappal keí soű bb Amy legrosszabb feí lelmei valoí ra vaí ltak: nem voltak csapatok Fort Belknapban.
Loretta tűdta, hogy az ottani csalaí dok veszeí lybe kerűü lneí nek, ha oű eí s Amy naí lűk keresne oltalmat. A lel-

kiismerete nem engedte, hogy ott maradjanak. Neki eí s Amynek nem volt maí s lehetoű seí ge, csak az, hogy
hazamenjenek.
Steinbacheí k, egy haí zaspaí r, akik a coü loü pkerííteí sen belűü l laktak, meghíívtaí k oű ket, hogy mieloű tt elmen-
nek, megosszaí k velűü k a vasaí rnapi ebeí djűü ket. Baí r Lorettaí nak kopogott a szeme az eí hseí gtoű l, visszaűtasíí -
totta oű ket
– Jobb, ha most tovaí bbmegyűü nk. Haí tha a nyoműnkban vannak. Keí rem, ne aggoí djanak! Minden rend -
ben lesz velűü nk – biztosíította oű ket, mikoü zben oű eí s Amy loí ra szaí lltak. Remeí lte, hogy meggyoű zoű bbnek
hangzott, mint amilyennek valoí jaí ban eí rezte magaí t. Loretta szaí maí ra Mr. Steinbach egy igazi hoű snek
tűű nt. Joí hat oí ra lovaglaí s volt meí g eloű ttűü k, eí s tűdta, hogy indűlniűk kell. Megeí rezte, hogy Farkasoü loű koü ze -
ledik, eí s ettoű l keí tseí gbeesett.
Loretta a sivaí r űdvar feleí pillantott, ahol a kis Steinbach fiűí k jaí tszottak. Keí ptelen lenne kockaí ra tenni
az eí letűü ket.
A farm fűrcsaí n kietlennek tűű nt, amikor Loretta eí s Amy felmentek az emelkedoű re. A laí nyok megaí llíítot -
taí k a lovaikat, eí s meredten neí ztek a haí zra. A szaí raz idoű szak elleneí re a kűkorica szeí pen termett. Loretta
laí tta az egyik malacot, ahogy az oí lban tűí rta a foü ldet. Minden aí tlagosnak tűű nt, kiveí ve azt a teí nyt, hogy
maí r koü zeledett a feí lhomaí ly, ezeí rt fűü stnek kellett volna felfeleí szaí llnia az agyagkeí meí nyboű l.
– Igaz is, vasaí rnap van. Steinbach asszonysaí g mondta – kiaí ltott fel Amy. – Lehet, hogy mama eí s papa
elmentek a Bartletteí khez imaoí raí ra. Nem laí tom a szekeret.
Loretta boí lintott. Vasaí rnap. A szoí ott lebegett a levegoű ben: szinte idegenűü l hangzott azűtaí n, hogy
ilyen hosszűí idoű t toü ltoü ttek komancs foü ldoü n. A szombat esti fűü rdeí sek. A legcsinosabb rűha viseleí se. A
bibliaolvasaí ssal toü ltoü tt deí lűtaí n. UÁ gy tűű nt, mintha egy eí vszaí zad telt volna el. Loretta kihűí zta a vaí llaí t, baí r
olyan faí radt volt, hogy majdnem oü sszeesett. Tűdta, hogy Amy pontosan űgyanilyen aí llapotban van.
– Talaí n meí g joí is, hogy nincsenek itt. – Gűí nyos pillantaí ssal neí zett Amy indiaí n viseleteí re. – Ha Rachel
neí ni meglaí t teí ged ilyen rűhaí ban, szoü rnyen dűü hbe gűrűl.
Amy lepillantott a mokaszinjaí ra, amely meí g mindig nedves volt, ahogy aí tgaí zoltak a folyoí n.
– Szeretek íígy oü ltoü zkoü dni. Sokkal jobb, mint merevíítoű vel kitaí masztva lenni eí s majd' megfűlladni a
hoű seí gben.
Loretta indűlaí sra oü sztoü noü zte Baraí tot, eí s, hogy kiegyenlíítse a sűí lyt, haí tradoű lt, ahogy lementek az eny -
he lejtoű n. Fűrcsa eí rzeí s volt komancskeí nt oü ltoü zve aí thaladni a kapűn. Miűtaí n kikoü toü tteí k Baraí tot a tornaí c
oszlopaí hoz, Loretta felmaí szott a megereszkedett leí pcsoű koü n, eí s aí tment a tornaí con az ajtoí hoz. Felemelte
a kűü lsoű reteszt, eí s beloü kte az ajtoí t. Frissen sűü lt kűkoricakenyeí r illata csapta meg, űí jabb bizonyííteí kkeí nt,
hogy ma imaoí ra van. Rachel neí ni egyeí bkeí nt nem sűü toü tt sabbatkor. Amy befűrakodott Loretta mellett, eí s
egyenesen a tűű zhelyen leí voű serpenyoű hoü z igyekezett.
Ujjaival kikanalazott egy darabka kenyeret, hoü lgyhoü z nem illoű en beleharapott, megfordűlt, eí s kidű-
dorodott orcaí jaí val elvigyorodott.
– Istenem, de joí ííze van! Annyira űnom a szaí ríított hűí st eí s a dioí t, hogy maí r haí nyni tűdneí k toű le. Keí rsz?
– Majd keí soű bb. Nem idoű zhetűü nk sokaí ig. Szedjűü nk oü ssze magűnknak ennivaloí t, eí s indűljűnk!
– Aneí lkűü l, hogy talaí lkoznaí nk a mamaí val?
– Arra nincs idoű .
– Nem megyek el, amííg nem talaí lkoztam a mamaí val. Nem engem űü ldoü z Farkasoü loű .
– Teí ged is űgyanűí gy el fog kapni! Fűrcsa elkeí pzeleí sei vannak a csalaí droí l, ha valakivel oü sszehaí zaso-
dik. Az oű gondolkodaí sa szerint most maí r te is hozzaí tartozol. Szerinte Henry baí csi nem gondoskodik roí -
lad megfeleloű en.
– Joí l gondolja. Papa senkiroű l nem gondoskodik, csak magaí roí l.
Loretta levett egy pűskaí t a fegyvertartoí roí l, eí s a koü zeli szekreí nyben loű szerek űtaí n kűtatott.
– Csomagold el azt a kenyeret, hogy magűnkkal vigyűü k, Amy! Azűtaí n menj ki a kamraí ba, eí s szedj oü sz-
sze mindent, amit laí tsz: szaí ríított hűí st, kűkoricakaí saí t, szaí ríított gyűü moü lcsoü t! Most pedig siess! Ha hűí z-
zűk az idoű t, Farkasoü loű megjelenhet.

Kevesebb, mint egy oí ra műí lva a laí nyok indűlaí sra keí szen aí lltak. Amy eí pp kiment, hogy felnyergelje a
lovakat, Loretta pedig koü vetni akarta, amikor Amy beviharzott a haí zba, eí s becsapta maga moü goü tt az aj -
toí t.
– Szent Jozefaí s! Itt van Farkasoü loű !
Loretta szíívvereí se elaí llt.
– OÁ , istenem, zaí rd be az ajtoí t, Amy!
Loretta megragadta az aí gyat, eí s elhűí zta a csapoí ajtoí roí l. Amy a segíítseí geí re sietett, aproí arcaí ra rette-
geí s űü lt.
– Laí ttak teí ged? – kiaí ltotta Loretta.
– Nem hiszem. De kint vannak a lovaink! Tűdni fogjaí k, Loretta Jane! Mi a feneí t fogűnk csinaí lni?
– Elbűí jűnk! – Loretta szeí lesre nyitotta a csapoí ajtoí t, eí s letolta Amyt a leí pcsoű n. Megragadta a pűskaí t,
eí s aggoí dva neí zett az aí gyra, hogy megbizonyosodjon roí la, hogy egyenesen aí ll, eí s a takaroí kat sem gyűű rte
oü ssze. Ha csak a legkisebb dolog is fűrcsaí n neí z ki, Farkasoü loű eí szre fogja venni, eí s tűdni fogja, hogy el -
mozdíítottaí k az aí gyat. Ha pedig raí joü n erre, nem telik majd sok idoű be, hogy eszeí be jűsson egy padloí ba
rejtett csapoí ajtoí . Loretta maí r nem gondolta a komancsokroí l, hogy bűtaí k, foű keí nt Farkasoü loű roű l nem.
Loretta sietve haí tranyűí lt, hogy behűí zza magűk moü goü tt az ajtoí t.
Nedves, dohos soü teí tseí g vette koü rbe. Tapogatoí zva lement a meí g megmaradt leí pcsoű koü n. A padloí repe-
deí sein aí tszűű roű doű halvaí ny feí nycsííkok megvilaí gíítottaí k Amy saí padt arcaí t. A bűí voí hely aproí cska volt, egy
egy neí gyzetmeí teres neí gyszoü g, amely eí pp annyira volt meí ly, hogy aí llni tűdjanak. Loretta az egyik sarok-
ba tolta Amyt, eí s pűskaí val a kezeí ben eleí aí llt.
A lovak eí rkezeí seí nek dűü boü rgoű hangja betoü ltoü tte Loretta elmeí jeí t. EÁ rezte, ahogy Amy remeg mellette.
Farkasoü loű hangja hangzott fel, ahogy valamit komancsűl űgat. A koü vetkezoű pillanatban felkiaí ltott:
– Feheí r Szem, kűü ldd ki hozzaí m az asszonyomat!
Loretta megrettent. A feí rfi hangjaí boí l eí rzoű doű dűü htoű l minden idegszaí la megfeszűü lt. Csoü nd borűlt raí -
jűk, hosszűí , sűü ket csoü nd. Loretta elkeí pzelte Farkasoü loű arckifejezeí seí t, ahogy a homlokzati ablakokat fedoű
szarvasboű roü kre mered, majd raí joü n, hogy senki nincs ott.
Fa nyikorgaí sa hallatszott. Loretta hirtelen koü rbeneí zett. Valaki felleí pett a tornaí cra. Egy űí jabb deszka
nyoü goü tt fel, majd egy maí sik. Loretta szemgolyoí i laí ngokban eí gtek. A rettegeí stoű l megmerevedve vaí rt. Egy
szíívvereí snyi idoű vel keí soű bb megcsikordűlt az ajtoí , eí s mokaszinos laí bak eí rintetteí k pűhaí n a haí z padloí jaí t.
Boű re minden poí rűsaí ban eí rezte Farkasoü loű koü zelseí geí t. Amyhez hűí zoí dva a csapoí ajtoí t baí műlta. Keí rlek, is-
tenem, ne hagyd, hogy eí szrevegye a szabaí lytalan padloí deszkaí kat!
Levegoű tlen csoü nd zsongott Loretta fűü leí ben. Visszatartotta a leí legzeteí t, eí s tűdta, hogy Amy is ezt te-
szi. Majd Amy felzokogott. Csak egy sűttogaí snyi hangot adott ki, de olyan hangosnak tűű nt, mint egy
aí gyűí doü rgeí s. Elektromos feszűü ltseí g sistergett a levegoű ben. Egy deszka nyikorgott. AÁ rnyeí k aí llta el a pad -
loí repedeí sek koü zoü tt beszivaí rgoí feí ny űí tjaí t. Loretta remegoű keí zzel eí s izzadsaí gtoí l ragadoí s boű rrel a ravasz -
ra helyezte az űjjaí t. A csapoí ajtoí felnyíílt neí haí ny centimeí tert…
Amy megraí ndűlt, eí s levegoű eí rt kapkodott. Loretta nem tűdta biztosan, melyik oldalroí l nyitja fel Far -
kasoü loű az ajtoí t, ezeí rt vaí rt, amííg meg nem laí tta mokaszinjaí nak elejeí t. Azűtaí n raí iraí nyíította a pűskacsoü -
vet. Az ajtoí nyikorgott, eí s egyre szeí lesebbre taí rűlt. Egy pillanatra elvakíította Lorettaí t a feí ny. Farkasoü loű
emelkedett a nyíílaí s foü leí haragtoí l feszes arccal.
– Kifeleí ! – Csettintett egyet az űjjaí val, majd izmos vaí lla foü loü tt haí trafeleí boü koü tt a nagyűjjaí val, eí s haí t -
reí bb leí pett, hogy Loretta eí s Amy fel tűdjanak joü nni a leí pcsoű n. – Nomiso, most!
Amy azonnal űgrott, hogy engedelmeskedjen. Loretta azonban haí trataszíította, eí s a sarokban tartot -
ta.
– Menj innen, Farkasoü loű ! Nem megyek veled.
A feí rfi egyik laí baí t a felsoű leí pcsoű re helyezte. Loretta, maga sem hitte el, hogy ezt teszi, de a pűskacsoü -
vet az indiaí n feleí lendíítette.
– Meg ne proí baí ld! Csak menj el! Keí rlek! Nem akarlak megsebesííteni!
A feí rfi viharos arckifejezeí ssel meí g egyet leí pett, szemei dűü htoű l szikraí ztak.
– Meg van toü ltve! Ne teí gy proí baí ra, Farkasoü loű ! Nem megyek vissza!

Loretta reí műü leteí re a feí rfi meí g egy leí peí st meg mert tenni. Loretta felkeí szűü lt a legrosszabbra, eí s meg -
proí baí lta megfeszííteni remegoű űjjaí t a ravaszon. A fegyver elkeí pzelt robbanaí sa megtoü ltoü tte a fűü leí t. Elkeí p -
zelte, ahogy Farkasoü loű oü sszeroskad eí s leesik a leí pcsoű n, szeí les mellkasa felszakadva, veí rezve. Laí ngoloí
keí k szempaí r meredt a szemeí be, eí s fogva tartotta. Szűü lei emleí ke sűhant aí t az elmeí jeí n, de maí s emleí kek
is: Farkasoü loű vagy szaí z kűü loü nfeí le helyzetben, a baraí tjakeí nt, a szerelmekeí nt, a veí delmezoű jekeí nt. Loretta
gyűű loü lte azt, ami a feí rfi volt, a dolgokat, amiket keí pes volt megtenni. De szerette is oű t. EÁ s isten segíítse,
nem tűdja megoü lni. Ezt Farkasoü loű is tűdta. Loretta laí tta a szemeí ben. Leleí pkedett a toü bbi leí pcsoű fokon, eí s
kihűí zta Amyt Loretta haí ta moü gűü l.
– Menj Fűü rge Antilophoz! – űtasíította.
– Farkasoü loű … – Amy a karjaí ba csimpaszkodott. – Meg kell eí rtened! A mamaí ja volt az! A mamaí ja eí s a
papaí ja! Te hogyan erezneí l?
– Menj Fűü rge Antilophoz! – morgott a feí rfi.
Amy zokogva szaladt fel a leí pcsoű n, majd ki a haí zboí l, eí s Fűü rge Antilop neveí t kiabaí lta. Farkasoü loű lassűí ,
kimeí rt haraggal kicsavarta a fegyvert Loretta kezeí boű l, eí s a foü ldre dobta. Majd egy szoí neí lkűü l a vaí llaí ra
dobta Lorettaí t, eí s elindűlt vele felfeleí a leí pcsoű n.
– Farkasoü loű , az isten szerelmeí re, ne csinaí ld ezt! – Loretta, visszaemleí kezve a toü bbi alkalomra, amikor
az indiaí n űgyaníígy cipelte, megragadta a feí rfi oü veí t. – Te aí tkozott! Nem megyek vissza! Nem!
Farkasoü loű aí tseí taí lt a szobaí n, eí s űí gy csinaí lt, mintha Lorettaí nak egy szavaí t sem hallanaí . Loretta tom-
bolva űü toü gette combjaí nak haí tsoí feleí t. Farkasoü loű azonban csak ment tovaí bb. A padloí szeí díítoű homaí llyaí
mosoí dott el Loretta szeme eloű tt. A koü vetkezoű pillanatban arra eszmeí lt, hogy a feí rfi felhajíítja oű t a lovaí ra,
eí s felszaí ll moü geí . Keí t maí sik indiaí n oü sszeszedte a lovakat, amelyeken Loretta eí s Amy elmenekűü lt. Baraí t
felaí gaskodott, ahogy egy idegen eí rt hozzaí , de Farkasoü loű laí gy szava lenyűgtatta.
Ahogy Farkasoü loű megfordíította a lovaí t, Loretta raí joü tt, hogy a feí rfi teí nyleg vissza akarja oű t vinni a fa-
lűba. A vaí gyai semmit nem szaí míítottak. Az indiaí n keí nyszerííteni fogja arra, hogy szűü lei gyilkosai koü zoü tt
eí ljen, hogy eí leteí nek minden egyes haí traleí voű napjaí n a szeműü kbe neí zzen, hogy megossza velűü k a kenye -
reí t, hogy űdvarias legyen velűü k eí s elfogadja oű ket. A gondolat cselekveí sre oü sztoü noü zte.
– Ne! – kiaí ltotta, eí s az indiaí n feleí fordűlva taí madaí sba lendűü lt. – Nem megyek vissza veled! Nem me-
gyek!
A feí rfi belemarkolt Loretta hajaí ba, eí s kegyetlenűü l megraí zta. Faí jdalom robbant szeí t Loretta fejboű reí -
ben. A tett brűtalitaí saí toí l megmerevedett, eí s riadt hitetlenseí ggel baí műlt a feí rfira. Farkasoü loű szeme szik-
raí kat haí nyt.
Dűü htoű l aí radoí hangon megszoí lalt:
– Ez a komancs megaí ll, eí s megver teí ged, ha bajt csinaí lsz. EÁ rted?
– Nem fogod megtenni.
– Komancs vagyok, űgye? Egy mo-cho-rook, kegyetlen fajta. Ez az, ami eloű l menekűü lsz? Egy barbaí r.
Feí rfi, aki megver teí ged? Vagy talaí n odadob a baraí tainak? Az joí lenne, mi? Ha egyaí ltalaí n talaí lneí k egy
feí rfit, aki annyira hűü lye, hogy elfogadjon teí ged!
Elengedte Loretta hajaí t, hogy veí ralaí fűtaí sos kezeí t a noű dereka koü reí fonja, eí s elcsoü ndesedett. Enyhe
űü geteí sre oü sztoü noü zte a lovaí t. Loretta csíípoű jeí re helyezett keze neheí z volt, űjjainak szoríítaí sa keí nyelmet-
len, de nem kegyetlen. Loretta hozzaí doű lt, eí s becsűkta a szemeí t.
– Mieí rt nem tűdod megeí rteni, hogy koü zoü ttűü nk mindennek veí ge? Hogy nem tűdok ott maradni veled
abban a falűban! – mondta. – Ha neked semmi koü zoü d nincs is a szűü leim halaí laí hoz, a falűdban lakoí em-
bereknek akkor is van! Ezt nem tűdom elfelejteni! EÁ s nem tűdom megbocsaí tani!
– Ez a komancs nem toü roű dik a szíívedben felhangzoí dallal – vaí gott vissza a feí rfi, meí g mindig epeí s
hangon. – Hozzaí m tartozol. OÖ roü kkoü n-oü roü kkeí ! Benned van a magom. Egy komancs feí rfi nem mond le a
feleseí geí roű l.
Ezek voltak az űtolsoí szavak, amelyek elhangzottak kettoű jűü k koü zoü tt. A kilomeí terek fogytak, egyre
meí lyebbre jűtottak az eí jszakaí ban, mííg Loretta belesűü ppedt a kimerűü ltseí gbe, eí s goü rcsoü s aí lomba merűü lt.
Fejeí t feí rje vaí llaí ra hajtotta.
Loretta oí raí k műí lva riadt fel Farkasoü loű kezeí nek maroí szoríítaí saí ra, ahogy leraí ngatta oű t a loí roí l. Kaí bűl -
tan eí s zavartan űü gyetlen halomba zűhant a feí rfi laí ba eleí , majd neí gykeí zlaí b maí szott eloű re, hogy az indiaí n
ne tűdja magaí val raí ngatni, mikoü zben egy boü leí nyboű r takaroí eí s neí haí ny karoí volt a maí sik karja alaí dűgva.

Farkasoü loű a foü ldre taszíította Lorettaí t, szeí tnyitotta a takaroí t, majd felvett egy koü vet. Loretta megle -
pett csoü ndben meresztette a szemeí t a holdvilaí gos soü teí tseí gben, ahogy a feí rfi elkezdte a foü ldbe verni a
coü loü poü ket. Tűdta, hogy Farkasoü loű arra keí szűü l, hogy kezeí t-laí baí t kikoü toü zze, de egy reí sze nem akarta el-
hinni, hogy ezt teí nyleg meg is tenneí . Csak meg akarta ijeszteni, eí s engedelmesseí gre akarta bíírni.
– Mieí rt ilyen taí vol a toü bbiektoű l űü tűü nk taí bort? – keí rdezte, eí s igyekezett nyűgodtnak hallatni a hangjaí t.
Bizonyos taí volsaí gra toű lűü k tűű z gyűlladt fel, eí s Loretta hallotta maí sok beszeí lgeteí seí nek taí voli hangjaí t.
– A te EÁ j-mid nem laí thatja – mondta Farkasoü loű kedvesen.
Felpillantott a coü loü p melloű l, amelyet eí pp űü toü getett. Ahogy Loretta meglaí tta szemeí nek gyilkos pillan-
taí saí t, fűtaí snak eredt. Mieloű tt paí r leí peí st megtett volna, a feí rfi maí ris űtoleí rte. Megragadta a csűkloí jaí t, eí s
leraí ntotta a szoű rmeí re. Majd olyan gyorsan, hogy Loretta el sem tűdta keí pzelni, hogyan csinaí lta, a haí taí ra
fordíította oű t, eí s melleí ereszkedett. Loretta hadonaí szoí laí bait testeí nek sűí lyaí val lecoü vekelte, mikoü zben a
karjait roü gzíítette. EÁ ppilyen gyorsan koü toü zte meg a laí bait is.
Loretta csak baí műlt raí , eí s proí baí lta meggyoű zni magaí t, hogy Farkasoü loű csak bloü ffoü l. Proí baí lt megszoü k-
ni eloű le, ezeí rt oű most moí resre akarja taníítani. Amint űí gy eí rzi majd, hogy Loretta megkapta a bűü nteteí seí t,
megint űgyanaz az eí des, gyengeí d Farkasoü loű lesz, aki mindig is volt.
Folyamatosan ezt mondogatta magaí nak, mikoü zben Farkasoü loű legűggolt melleí , eí s felteí pte a blűí zaí t,
hogy kegyetlenűü l felfedje a melleit. Loretta leí legzete elaí llt, ahogy a feí rfi űjjai lűü ktetoű eroű vel meghűí ztaí k
egyik mellbimboí jaí nak hegyeí t. A hold feí nye jaí tszott az arcaí n, eí s felfedte feszűü lt dűü heí t.
– OÁ , igen, ez íígy műű koü dik, mi? Egy barbaí r eí s az asszonya? – Arca gűí nyos mosolyra hűí zoí dott, ahogy
Loretta eí rzeí keny hűí saí t az űjjai eí s a nagyűjja koü zoü tt csavargatta, a gyomraí ig hatoloí faí jdalmat okozva
neki. – Farkasoü loű , aki megbecsteleníít, eí s megkíínoz? Ez vagyok eí n. – Elengedte Loretta melleí t, a sarkaí ra
űü lt, eí s felraí ntotta a noű szoknyaí jaí t. – Ez nagyon joí , Keí k Szem. A bennem rejtoű zoű aí llatnak tetszik, hogy
meg vagy koü tve.
Azzal elnyűí jtoí zott mellette. Loretta meí g kíínzaí sa koü zben is visszhangot hallott a feí rfi minden egyes
szavaí ban. Ahogy beleneí zett a szemeí be, tűdta, mennyire meí lyen megbaí ntotta azzal, hogy elhagyta.
Felkoü nyoü koü lve Loretta hasaí ra tette az egyik kezeí t, eí s lehajtotta a fejeí t, hogy ajkaí t veí gighűí zza a halaí n-
teí kaí n. Loretta gyomra felfordűlt, ahogy a feí rfi űjjaival koü nyoü rtelenűü l a melle feleí haladva koü rmoü nfont
manipűlaí laí sba kezdett, proí baí lta feltűü zelni az eí rzeí keit, megbizsergetni a boű reí t.
– Kegyetlen leszek, joí ? EÁ s megrííkatlak, hogy tengernyi koü nnyet hűllass, amííg eí n a jaí teí komat jaí tszom.
Joí lesz, nagyon joí .
Szaí ja laí gyan ingerelve megeí rintette Loretta szaí jaí t. A melleí t a kezeí be fogta. A holdfeí nytoű l ezűü stoü s eí g -
bolt eloű tt fekete aí rnykeí pkeí nt koü rvonalazoí dott, szeí les vaí lla fenyegetoű falkeí nt magasodott foü leí , hosszűí
haja selymes fűü ggoü nykeí nt lebegett koü rűü loü tte.
Reí maí lom, vagy aí lom?
A feí rfi tovaí bb sűttogott: szoü rnyűű dolgokat, kegyetlen dolgokat mondott neki, eí s maí r eloű re gűí nyolta
azzal, ami meí g csak keí soű bb koü vetkezik majd, Loretta legrosszabb vaí rakozaí sait is felűü lműí lva. De az eí rin-
teí se egy szeretoű eí rinteí se volt, olyan eí des eí s maí gikűs, olyan tűü relmes eí s gyengeí d, mint az űtolsoí alka-
lommal, amikor egyűü tt voltak. Tűdta, hogy csak azeí rt koü toü tte oű t ki, hogy a sajaí t igazaí t bizonyíítsa, de
nem szaí míít, milyenek a koü rűü lmeí nyek, nem szaí míít, mennyire meí rges, soha nem baí ntanaí oű t.
– OÁ , Farkasoü loű , sajnaí lom – mondta zokogaí s koü zben. – Nem akartalak ennyire megbaí ntani. Nem akar-
talak megbaí ntani.
– Kiteí ped a szíívemet, de nem akarod, hogy faí jjon? – Fogai oü sszezaí rűltak Loretta fűü lcimpaí jaí n, eí s bor -
zongaí st kűü ldve szeí t a boű reí n, koü nnyedeí n harapdaí ltaí k. – Koü psz mindarra, ami vagyok, de ne faí jjon? El-
hagysz, megszeí gyeníítesz, eí s ne faí jjon?
A hangjaí boí l eí rezhetoű nyers eí rzelmek koü nnyeket csaltak Loretta szemeí be.
– Soha nem akartalak megszeí gyenííteni…
Vaí gyott raí , hogy karjaí t a feí rfi koü reí fonhassa, de amikor megproí baí lta, gyorsan eszeí be jűtott, hogy
meg van koü tve. A feí rfi szaí ja forroí n, koü veteloű n tapadt a szaí jaí ra, meí gis kűü loü noü sen gyengeí den.
Ami ezűtaí n koü vetkezett, az csodaí latos volt. Loretta keí ptelen volt teí tlen maradni, egyre eroű soü doű szen -
vedeí llyel reagaí lt a feí rfira, baí r ez egyszerre riasztotta eí s zavarta. Egy ponton Farkasoü loű levaí gta a boű roü ket
a csűkloí jaí roí l eí s a bokaí jaí roí l, de Loretta tűí lsaí gosan elvaraí zsolt volt ahhoz, hogy ezt eí szrevegye. Farkas-
oü loű olyan volt benne, mint a tűű z: az izzoí paraí zs az alacsony laí ngokat nyaldosta, majd gyorsan a pokol tűü -

zeí veí csapott fel. Nem volt feí lelem. EÁ s nem volt faí jdalom. Csak egy eí des-keserűű egyesűü leí s; űí gy vaí ltak
eggyeí , ahogy Loretta meí g az aí lmaiban sem gondolta lehetseí gesnek.
Azűtaí n Farkasoü loű gyengeí den a karjaí ba hűí zta Lorettaí t, eí s emleí keztette a szaí maí ra tett íígeí reteire:
hogy Loretta sosem fog brűtalitaí st vagy szeí gyent tapasztalni a karjaí ban, csak szerelmet.
– Hogy lehet az, hogy nem hallod a dalt, amelyet a szíívem eí nekel, Keí k Szem?
Loretta tűdta, hogy az indiaí n sokkal toü bbre űtal, mint a szerelmeskedeí sűü k. A zokogaí s szinte szeí t -
nyomta a mellkasaí t, majd felmaí szott a torkaí ba, eí s eroű t gyűű jtoü tt addig, amííg fel nem toü rt beloű le szaí razon
eí s szakadozottan.
– OÁ , Farkasoü loű , meg kell eí rtened! Csak magadra gondolsz, eí s a jogaidra. De mi van az enyeí mekkel?
Farkasoü loű haí trahajtotta Loretta fejeí t a vaí llaí ra, eí s karjaí t koü reí fonta. Loretta meleg koü nnyei a boű reí re
potyogtak eí s lecsűrogtak roí la, hideggeí eí s nedvesseí vaí lva a karja alatt. Becsűkta a szemeí t, elmeí je vissza-
jaí tszotta Loretta szavait. A sűttogaí s kíínzoí vaí vaí lt, a keí rdeí sek megvaí laszolatlanok maradtak Teí nyleg csak
magaí ra gondolt? Igen. Egyeí bkeí nt elveszíítette volna Lorettaí t. Joí val azűtaí n, hogy a feleseí ge kimerűü lt
aí lomba zűhant, Farkasoü loű meí g mindig eí bren fekűü dt, a soü teí tseí gbe baí műlt, eí s magaí ban a megoldaí st ke -
reste.
De nem volt megoldaí s…

Hűszonnegyedik fejezet
A koü vetkezoű napi űtazaí s kíínos csoü ndben telt el. UÁ gy tűű nt, hogy csak Amy eí s Fűü rge Antilop eleí gedett a
helyzettel. Azon az eí jjelen Farkasoü loű megint a toü bbiektoű l taí vol űü toü tt taí bort. Ezűí ttal, amikor elkezdte le -
verni a coü loü poü ket, Loretta nem eí rzett feí lelmet, csak mohoí vaí gyat a szeretkezeí sre a feí rfival. Utaí lta magaí t
ezeí rt, amííg Farkasoü loű el nem kezdte taí madni az eí rzeí keit. Abban a pillanatban azon kíívűü l, hogy a karjai -
ban van, minden maí st elfelejtett.
Amikor a szenvedeí ly lecsillapodott, Loretta semmit nem eí rzett, csak tompa beletoü roű deí st. Hihetetlen
volt, hogy ennyire esztelenűü l vaí laszol a feí rfi eí rinteí seí re. Farkasoü loű szerette oű t, de oű ezt csak felszíínes, oü n -
zoű szerelemnek gondolta. Az indiaí n proí baí lta oű t boldoggaí tenni, de csak akkor, amikor Loretta vaí gyai
nem ellenkeztek a sajaí tjaival. Ha megint elmenekűü lne eloű le, megint űtaí na menne.
Elfordíította a fejeí t, eí s a feí rfi profiljaí t fűü rkeí szte, visszaemleí kezve arra az eí jszakaí ra, amikor odaadta
neki a feí sűű jeí t; milyen oü roü mmel nyűí jtott aí t neki egy olyan gyoü nyoü rűű taí rgyat. Szerelmi ajaí ndeí k? Minden
alkalommal, amikor raí gondolt, haí nyinger kerűü lgette. Nem volt szaí műkra koü zoü s joü voű . Legalaí bbis nem
ebben a falűban. Farkasoü loű pedig sosem hagynaí el az Embereket. Soha.
Az indiaí n Loretta feleí fordűlt, eí s karjaí t a dereka koü reí hűrkolta. Szeme soü teí t foltnak laí tszott a hold -
feí nyben.
– Keí k Szem, minden rendben lesz. Bíízz ebben a komancsban!
– Hogyan, Farkasoü loű ?
– Majd eí n mindent megteszek eí rte. – Ujjaí val veí gigsimíította Loretta alsoí ajkaí t.
Bizalom. A hangja, a gyengeí d eí rinteí se meí lyre hatolt Lorettaí ban, meleggeí eí s folyeí konnyaí formaí lva oű t,
elolvasztva minden ellenaí llaí saí t. Becsűkta a szemeí t Neí gy vagy talaí n kevesebb nap műí lva ismeí t Farkas -
oü loű falűjaí ban lesznek.
– Farkasoü loű , mieí rt koü toü zteí l ki megint ma eí jjel? Mennyi ideig tervezed, hogy ezt csinaí lod?
– Csak addig, amííg az eí rinteí sem nincs a szíívedbe veí sve.
– OÁ , Farkasoü loű , maí r a szíívembe van veí sve. Amikor elmenekűü ltem eloű led, nem a feí lelem hajtott.
– Fegyverrel a kezedben mondtad, hogy hi, hites. Meí g egyszer nem lesz benned feí lelem. Harag, talaí n
sok gyűű loü let, de feí lelem nem. – Ujjperceí t veí gighűí zta Loretta orcaí jaí n. – Lefestetted nekem az emleí keidet.
Most eí n űí j emleí keket eí píítek neked, hogy azok sokkal jobbak legyenek.
Loretta meglepetten fűü rkeí szte a feí rfi soü teí t arcaí t. Majd raí joü tt, hogy az anyja halaí laí val kapcsolatos em-
leí keire űtal: a komancsokra, a coü loü poü kre, anyja űtolsoí gyoü trelmes perceire. Szaí ndeí kosan híívta eloű ben -
ne ezeket az emleí keket, hogy azaí ltal, hogy gyengeí den szerelmeskedik vele, kitoü roü lje oű ket. Amikor a coü -
loü pjeire gondolt, az jűtott eszeí be, ahogy borzongaí s fűt veí gig a gerinceí n, az eí des csoí kok a holdfeí nyben, a
csodaí latosan eroű s karok, amelyek melegseí ggel fonjaí k koü rbe.
Koü nnyek szoü ktek a szemeí be.
– Koü szoü noü m az űí j emleí keket, Farkasoü loű . Valóban nagyon joí k.
Farkasoü loű arca koü zelebb hűí zoí dott.
– Ez a komancs meí g toü bb űí j emleí ket akar adni neked.
Loretta szakadozva vette a levegoű t.
– Nem lehet. Nem eí rted? Ha igent mondok, feladok mindent, ami vagyok.
Farkasoü loű kemeí ny szoríítaí saí val bilincsbe verte Loretta csűkloí jaí t.
– Ezeí rt is koü toü zlek meg. – Ajka Lorettaí eí t eí rintette, tűű zbe boríítva a noű eí rzeí keit. – Holnap harcolni
fogsz?
Loretta szaí jaí ba sűttogta a keí rdeí st, leí legzete meleg eí s eí des volt. Nyelve megeí rintette a nyelveí t. Loret-
ta szííve elaí llt az oí vatossaí gtoí l, amellyel Farkasoü loű magaí hoz hűí zta. Holnap. Eleí g koü zelinek tűű nt ahhoz,
hogy harcoljon ellene. Ma eí jjel nem tűdott ellenaí llni, hogy ne szeretkezzen vele, de ez most toü rteí nt meg
űtoljaí ra.

Új emlékek, amelyek nagyon jók. Farkasoü loű egy tűcat űí j emleí ket adott Lorettaí nak a koü vetkezoű neí haí ny
napban. Mire a falűba eí rtek, Loretta sok mindent elfogadott. Nem lehetett boldog attoí l, hogy ott fognak
lakni, eí s nem is volt hajlandoí űí gy tenni, de felismerte, hogy nem tűdja megvaí ltoztatni Farkasoü loű doü nteí -
seí t. Az indiaí n maga mellett fogja tartani oű t, haí borűí t folytat az eí rzeí keivel eí s az emleí keivel, amííg a műí ltja
eí les eí lűű koü doü s homaí llyaí nem vaí lik, ami csak alkalmankeí nt szűí rja majd meg.
Az egyik ilyen alkalom neí haí ny nappal a visszateí reí sűü k űtaí n toü rteí nt meg. Azon az esteí n Voü roü s Boü leí ny
eí s a baraí tai egy csapat maí s falűboí l valoí harcossal egyűü tt visszateí rtek a taí borba. Farkasoü loű bajt gyaníítva
a nagy tűű zhoü z ballagott.
Voü roü s Boü leí ny torz arca megfeszűü lt, amikor meglaí tta Farkasoü loű t. Kűrtaí n csak annyit mondott:
– Azeí rt joü ttűü nk, hogy baj koü zeledteí re figyelmeztessűü nk. Egy csapat tosi tivo oü sszegyűű jtoü tte eroű it, eí s
koü veteli, hogy a koü zelműí lt taí madaí saiban elfogott foglyokat visszaszolgaí ltassűk nekik.
Farkasoü loű űí gy eí rezte, eltűű nik laí ba aloí l a talaj.
– Akkor adjaí tok vissza a foglyokat!
Voü roü s Boü leí ny lehajtotta a fejeí t.
– Nem tűdjűk.
– Halottak? – Farkasoü loű egy leí peí ssel koü zelebb leí pett. – Voü roü s Boü leí ny, mondd azt, hogy neked semmi
koü zoü d nem volt ehhez!
Voü roü s Boü leí ny megragadta Farkasoü loű karjaí t. Amikor Farkasoü loű raí meredt, az űnokatestveí re arcaí ra veí -
sett bűű ntűdat mindent elaí rűlt. Voü roü s Boü leí ny proí baí lt megszoí lalni, de nem sikerűü lt. Leengedte a karjaí t.
Farkasoü loű ekkor maí r tűdta, hogy Voü roü s Boü leí ny raí joü tt arra, milyen szoü rnyűű koü vetkezmeí nyei lehetnek a
tetteinek.
Baí r semmi toü bbet nem mondott, Farkasoü loű a tűű z mellett maradt, remeí lve, hogy informaí cioí t tűd sze-
rezni. De csak a feí lelem beszeí lt. Ha a helyzet annyira rossz volt, amennyire azt az űí jonnan eí rkezettek
gondoltaí k, akkor az Emberek komoly bajban vannak. A tosi tivo farmerek martaloí cokat szerzoű dtettek
keletroű l, egy Arkansasnak nevezett helyroű l, hogy addig harcoljanak, amííg a feheí r foglyok haza nem teí r -
nek a csalaí djaikhoz.
Amikor a laí togatoí ba eí rkezett harcosok elmentek, voü roü s Boü leí ny eí s a baraí tai a falűban maradtak.
– Farkasoü loű ? – szoí líította meg Voü roü s Boü leí ny.
Farkasoü loű megfordűlt, eí s megvaí rta, hogy az űnokatestveí re űtoleí rje.
– Most miroű l van szoí ? Naí lad van az anyja skalpja? Az szeí p ajaí ndeí k lenne!
Voü roü s Boü leí ny elfeheí redett, eí s a faí kat fűü rkeí szte.
– Nagyon rossz dolgot tettem. Oltsd ki a veí remet, ha meg kell tenned, de ne zaí rj ki a szíívedboű l, űno-
katestveí r!
Farkasoü loű torka oü sszeszorűlt. Amikor Voü roü s Boü leí nyre neí zett, nem egy gyilkost laí tott, hanem egy feí r -
fit, aki oly sokszor kockaí ra tette az eí leteí t oű eí rte, hogy maí r egyikűü k sem tűdta szaí mon tartani.
– Maí r kizaí rtalak a szíívemboű l azon az eí jszakaí n, amikor az asszonyom síírt az eskűü voű i ajaí ndeí k miatt,
amelyet neki adtam.
Koü nnyek csillogtak Voü roü s Boü leí ny szemeí ben.
– Beí keí t koü toü k vele, ha elmondod, hogyan tegyem.
Baí r Farkasoü loű rettegett a vaí lasztoí l, meg kellett keí rdeznie:
– Te oü lted meg az anyjaí t eí s az apjaí t, űgye? Nem kell toü bb hazűgsaí g, Voü roü s Boü leí ny, csak az igazsaí g!
A sebhelyes hűí s megfeszűü lt Voü roü s Boü leí ny magas arccsontjaí n.
– Igen. De akkor oű k senkik nem voltak nekem, Farkasoü loű ! Csak egy tosi tivo eí s a saí rgahajűí ja. Nem laí t-
hattam a holnapot! Honnan tűdhattam volna?
Farkasoü loű oü koü lbe szoríította a kezeí t, ahogy eszeí be jűtott Rebecca Simpson portreí ja. Az arc, amely oly
nagyon hasonlíított Lorettaí ra.
– Te koü vetted el azokat a dolgokat az anyjaí val? Te? Apaí ink nem ezen az űí ton jaí rtak.
– Sok feí rfi jaí r ezen az űí ton. Meí g soha nem fordíítottad el toű lűü k az arcodat, Farkasoü loű . Mieí rt teszed ezt
velem?
– Te a feleseí gem anyjaí t kíínoztad meg. OŐ k nem.

– Szerinted egyedűü l voltam?
Farkasoü loű felkeí szűü lt a legrosszabbra.
– Ki volt meí g ott?
– Ez az eí n titkom. Maí r íígy is eleí g rosszat tettem neked. Nem fogom ellopni toű led a baraí taidat is.
Egyeí bkeí nt is, szaí míít? Ha visszamehetneí nk a laí bnyomainkban, szerinted megint elkoü vetneí nk azt a taí -
madaí st? Tűdod, hogy nem.
– Lehet, hogy íígy van, de ez semmit nem vaí ltoztat a helyzeten. Te oü lted meg a feleseí gem anyjaí t.
– EÁ n egy meí zhajűí feheí r asszonyt oü ltem meg! Aki senki nem volt szaí momra. Hozzaí nyűí ltam ahhoz,
akit EÁ j-minek híívnak? Megtehettem volna. Sokszor megtehettem volna.
– Megmeí rgezted a feleseí gem szííveí t ellenem! Meí g most is szeretne elmenni! Mieí rt adtad nekem azt a
feí sűű t?
Voü roü s Boü leí ny remegni kezdett.
– El akartam fogadni oű t. Egyeí rtelműű volt, hogy nagyon szereted. Tűdtam, hogy elfordűlnaí l toű lem, ha
toü bb bajt okozneí k. Amikor elmenteí l, hogy megkeresd neki a gyermeket, csak kedvesseí ggel akartam el -
halmozni oű t, a baraí tja szerettem volna lenni, eí s remeí ltem, hogy nem ismer fel engem.
– EÁ s meí gis visszafeleí menteí l a laí bnyomaidban. Mieí rt?
– A feí sűű … – Voü roü s Boü leí ny koü nyoü rgoű n emelte fel a kezeí t. – Harcosnaí l voltam, jaí tszottűnk. Raí neí ztem,
eí s a legkedvesebb mosolyommal mosolyogtam raí . Azűtaí n meglaí ttam! Ott fekűü dt a fekete taí skaí jaí ban, toü -
keí letes maí sa a feí sűű nek, amelyet elvettem. Tűdtam, hogy egy nap majd viselni fogja, vagy megműtatja
valakinek. EÁ s ha majd megteszi, valaki emleí kezni fog arra a feí sűű re, amelyet eí n vettem el azon a portyaí n.
Megtűdtad volna az igazsaí got.
– Hogy megoü lted az anyjaí t?
– Igen. Tűdtam, hogy ha ez megtoü rteí nik, elfordűlsz toű lem. Hogy akkor elveszííteneí lek. Rosszűl tettem,
hogy hazűdtam neked, de tűdtam, hogy Loretta elmegy, ha raí joü n, hogy ebboű l a falűboí l oü lteí k meg a szűü le-
it. – Voü roü s Boü leí ny megint megragadta Farkasoü loű karjaí t. – Azeí rt adtam neked a feí sűű t, hogy oű elmenjen,
meí g mieloű tt keí soű . Mieloű tt a gyermekedet hordanaí . Idoű vel elfelejtetted volna oű t, eí s megbocsaí tottaí l volna
nekem. Farkasoü loű , nekem nincsenek testveí reim. Te vagy a testveí rem. A feleseí gem halott. A gyermekem
halott. A szűü leim halottak. Teí ged is el kell, hogy veszíítselek egy tosi tivo miatt?
Farkasoü loű meí lyen szaggatottan beleí legzett, majd kifűí jta a levegoű t.
– Voü roü s Boü leí ny, ha az asszonyom baraí tsaí gban elfogadja a kezedet, szíívesen laí tlak a kűnyhoí mban. Ad-
dig pedig jaí rj a szomorűí saí g oü sveí nyeí n! Te vaí lasztottad ezt az űtat.
– EÁ n soha nem vaí lasztottam azt, hogy toű led eltaí volodva jaí rjak. Soha!
Baí r minden akaraterejeí t oü ssze kellett szednie hozzaí , Farkasoü loű levette Voü roü s Boü leí ny kezeí t a karjaí roí l.
– Jaí rj űí j űí ton! Haí zasodj meg! Nem kell egyedűü l lenned, csak ha te akarod. – Fejeí nek enyhe biccenteí -
seí vel Farkasoü loű Voü roü s Boü leí ny pillantaí saí t a hajadon feleí iraí nyíította, aki eí ppen faí t rakott a tűű zre a taí vo -
labbi oldalaí naí l. Amikor a laí ny felpillantott, eí s meglaí tta, hogy Voü roü s Boü leí ny oű t neí zi, leejtette a faroü nkoü t,
amelyet eí pp a kezeí ben tartott.
– Feí nyes Csillag? – sűttogta Voü roü s Boü leí ny.
Farkasoü loű elseí taí lt, hogy innentoű l voü roü s Boü leí ny vegye kezeí be a dolgokat.
Amikor Farkasoü loű visszateí rt a kűnyhoí jaí ba, elkűü ldte Amyt, hogy keresse meg Fűü rge Antilopot, eí s leűü l-
tette Lorettaí t a tűű zhoü z, hogy beszeí ljen vele. Eloű szoü r elmondta neki a soü teí t hííreket, amelyeket Voü roü s Boü -
leí ny eí s a toü bbi harcos hozott. Azűtaí n, nagyon oí vatosan, felhozta Voü roü s Boü leí ny beí ke iraí nti keí relmeí nek
teí maí jaí t. Loretta elfordíította az arcaí t.
– Hogy mereí szeled egyaí ltalaí n megkeí rdezni? Hogy mered?
Farkasoü loű megragadta Loretta aí llaí t, eí s keí nyszeríítette, hogy raí neí zzen.
– Voü roü s Boü leí ny sok szomorűí saí got eí lt meg, kicsikeí m. Elgoü rbűü lt, mint egy fa a szeí lben. Az asszonyaí t, a
fiaí t, a szűü leit mind a tosi tivók oü lteí k meg. Te síírtaí l, oű is síírt. A koü nnyeknek meg kell aí llnia. Nincs megbo-
csaí taí s a szíívedben?

– A lehetetlent keí red toű lem. – Loretta eltolta Farkasoü loű kezeí t. – Itt vagyok, mert keí nyszeríítesz raí . Beí -
keí s vagyok az embereiddel, mert keí nyszeríítesz raí . Voü roü s Boü leí ny azonban maí s teí szta. Ha ennek a kűny-
hoí nak a koü zeleí be joü n, megoü loü m!
Farkasoü loű beleneí zett Loretta szemeí be, eí s nem szoí lt semmit.
A szemeí ben laí tszoí faí jdalom elaí rűlta Loretta szaí maí ra, milyen meí lyen megbaí ntotta: Farkasoü loű szeret-
te Voü roü s Boü leí nyt, eí s mindig is szeretni fogja, baí rmit is tesz. De megbocsaí taí s? A gondolat felfoghatatlan
volt Loretta szaí maí ra.
Remegoű kezeit oü sszekűlcsolva a derekaí hoz nyomta.
– Szeretsz engem, Farkasoü loű ? Igazaí n szeretsz?
– OÁ riaí si szerelmet eí rzek iraí ntad.
– Akkor vigyeí l el innen! – sűttogta szakadozva. – Ez az egyetlen moí dja annak hogy joü voű nk legyen
egyűü tt. Az egyetlen moí dja. Keí rlek, gondold meg! Ha szeretsz engem, ha igazaí n szeretsz, nem kíínzol íígy.
A proí feí cia szavai visszateí rtek, hogy kííseí rtseí k Farkasoü loű t. Kezeí t felemelve megeí rintette Loretta hajaí t,
eí s elmerűü lt pillantaí saí nak elbűű voü loű azűí r meí lyseí geí ben. Ahogy a dal megjoí solta, Loretta megosztotta az oű
komancs szííveí t. Paí r perccel ezeloű tt haí tat fordíított egy reí gi baraí tnak. Most pedig Loretta azt keí ri toű le,
fordíítson haí tat az embereinek.
– Keí k Szem, nem mehetek el.
Koü nnyek gyűű ltek Loretta szemeí be.
– Szeretlek, Farkasoü loű , de az anyaí m sikolya kiaí lt feleí m. Soha nem tűdok megszabadűlni toű le, amííg itt
vagyok. Egy reggel feleí bredsz, eí s eí n nem leszek itt. EÁ s akkor mindent megteszek, hogy soha ne talaí lj
meg. – Farkasoü loű beszeí lni kezdett, de Loretta, űjjbegyeí t az ajkaí hoz eí rintve, elcsoü ndesíítette. – Ne! UÖ res
fenyegeteí sek nem fognak itt tartani. Nem fogsz megverni. – Tenyereí t a feí rfi orcaí jaí hoz vitte. – Szerinted
nem tűdom ezt mostanra?
Farkasoü loű egyik kezeí t Loretta feje moü geí helyezte, eí s Lorettaí t mellkasaí hoz hűí zta. Arcaí t a noű vaí llaí nak
voü lgyeí be temette.
– Egy komancs nem íígy veri meg az asszonyaí t – mondta reszeloű s hangon. – Mint ahogy nem is engedi
meg íígy, hogy az elmenjen toű le.
Loretta megfordíította az arcaí t, hogy szaí jaí t a feí rfi nyakaí hoz eí rintse.
– Tegyűü k emleí kezetesseí ezt a napot, Farkasoü loű ! – sűttogta rekedten. – Legyen meí g egy csodaí latos
emleí kűü nk!
Kezeí t Loretta dereka koü reí fonva Farkasoü loű elnyűí jtoí zott vele a szoű rmeí n. Eddig meí g sosem kezdemeí -
nyezte Loretta a szerelmeskedeí st. Az indiaí n tenyere remegett, ahogy veí gigsimíította Loretta gerinceí t.
Tegyük emlékezetessé ezt a napot, Farkasölő! Ahogy lehajtotta a fejeí t, hogy megcsoí kolja Lorettaí t, elme-
rengett azon, mieí rt hangzottak ezek a szavak űí gy, mintha a bűí csűí szavai lettek volna. Legyen még egy
csodálatos emlékünk!
Loretta roü viddel hajnal űtaí n eí bredt fel, egyedűü l begűboí zva a szoű rmeí be. Csak koü doü s emleí kei voltak ar-
roí l, hogy Farkasoü loű az aí gyba vitte azűtaí n, hogy szerelmeskedtek az elműí lt eí jjel. Felűü lt, eí s csűpasz melleí -
hez szoríította a boü leí nyboű r takaroí t. A rűhaí ja szeí pen oü sszehajtva az aí gy laí baí naí l fekűü dt, copfjaí nak nyers-
boű r szalagja pihent legfoü lűü l. Szoű ke haja elbűű voü lte Farkasoü loű t, eí s meí g sosem szeretkeztek űí gy, hogy eloű -
szoü r ne bontotta volna szeí t a hajfonatait. Szomorűí mosoly eí rintette meg a szaí jaí t. Farkasoü loű , a tipikűs
slampos indiaí n, oü sszepakol a tosi feleseí ge űtaí n. Olyan sok dologban gondolkodott teí vesen koraí bban!
AÁ toü lelte a teí rdeí t, eí s megpihentette rajta az aí llaí t. Vakon meredt az aí rnyakba, eí s hallgatta a falű hang -
jait. Egy noű a kűtyaí jaí t híívta. Valahol egy gyermek síírt. Sűü lt hűí s illata szaí llt a levegoű ben, ismeroű s hangok,
ismeroű s szagok, baraí tok hangja. Mikor vaí lt a falű otthonnaí szaí maí ra?
Becsűkta a szemeí t, eí s keí tseí gbeesetten kűtatott magaí ban a szemeí lyazonossaí ga eí s az emleí kei űtaí n. A
feheí r taí rsadalom azonban maí r nem volt valoí saí g szaí maí ra. Farkasoü loű lett a vilaí gaí nak tengelye, Farkas-
oü loű , eí s az emberei. Amy nem messze toű le fekűü dt a sajaí t aí gyaí n. Loretta hallgatta egyenletes leí gzeí seí t.
Amy, Rachel néni, otthon. Vissza tűdna vajon menni, eí s fel tűdnaí venni reí gi eí leteí nek fonalaí t?

A vaí lasz nem keí slekedett. Farkasoü loű neí lkűü l az eí let egyaí ltalaí n nem lenne eí let. De az, hogy Voü roü s Boü -
leí nyt laí ssa minden egyes nap, elfogadhatatlan volt.
Ledobta a boü leí nyboű r takaroí t, kibűí jt az aí gyboí l, eí s gyorsan felhűí zta a rűhaí jaí t. Az egyetlen moí dja an-
nak, hogy tűí leí lje a napot, az volt, hogy nem vesz tűdomaí st Voü roü s Boü leí ny leí tezeí seí roű l, hanem csak Far-
kasoü loű re oü sszpontosíít. Tűü zet kellett gyűí jtani, eí s reggelit kellett keí szííteni.
Miűtaí n egy kis vizet oü ntoü tt az erszeí nyboű l a mosdoí ba, megmosta az arcaí t, majd megfeí sűü lkoü doü tt, eí s
haí tűl egy vastag fonatba fonta a hajaí t.
Kint a reggeli levegoű hűű voü s eí s paí raí toí l nyirkos volt. Madarak csiviteltek a koü zeli nyaí rfaí kon, hangok
kakofoí niaí jaí t leí trehozva. Loretta megaí llt koü zvetlenűü l a kűnyhoí eloű tt, eí s lehajtotta a fejeí t. Csak keí t tűű zifa
volt a tűű zrakoí koü zeleí ben. Amint meggyűí jtja a tűü zet, el kell mennie faí t gyűű jteni.
A tűű zrakoí melleí teí rdelve kiaí sta az eloű zoű eí jszaka parazsaí t, aproí faí t rakott raí , majd szaí raz fűü vet gyűí j -
toí snak. Meí lyen lehajolt, eí s addig fűí jta, amííg a paraí zs laí ngra lobbant, eí s belekapott a fűű be. Majd felegye -
nesedett, eí s a hasaí bfaí t a nyaldosoí laí ngok koü zeí helyezte.
Hangos dűü boü rgeí s hangzott fel a haí ta moü gűü l. Haí trapillantott a vaí lla foü loü tt, arra szaí míítva, hogy a feí rje
koü zeledik. Helyette azonban egyenesen Voü roü s Boü leí ny fekete szemeí be neí zett. Egy pillanatra a szíívvereí se
is elaí llt. Csak meredten baí műlt raí . A feí rfi visszabaí műlt. Karja tele volt tűű zifaí val. Egy darab a laí baí naí l he -
vert. Nagyon lassan legűggolt, eí s elkezdte letenni a toü bbit.
Loretta veí gre megtalaí lta a hangjaí t.
– Menj innen!
– Faí t hoztam neked – vaí laszolt a feí rfi kedvesen angolűl.
Meí g Loretta is tűdta, hogy a harcosok nem alacsonyíítjaí k le magűkat azzal, hogy tűű zifaí t gyűű jtenek, ez
az asszonyok feladata volt. Voü roü s Boü leí ny megalaí zta magaí t azzal, hogy ezt a felajaí nlaí st tette a beí keí eírt
csereí be. De nem toü roű doü tt ezzel.
– Nem kell a mocskos faí d! Fogd, eí s menj el!
Voü roü s Boü leí ny folytatta, amit elkezdett, mintha Loretta meg sem szoí lalt volna. Dűü h bűgyogott felfeleí
Loretta torkaí n. Felűgrott, eí s a feí rfi feleí indűlt.
– Azt mondtam, hogy menj innen! Vidd az aí tkozott faí dat is magaddal!
Ahogy odaeí rt hozzaí , Voü roü s Boü leí ny befejezte a karjaí nak kiűü rííteí seí t, eí s felaí llt. Egy joí fejjel alacsonyabb
volt Farkasoü loű neí l, de íígy is Loretta foü leí magasodott. Loretta riadtan visszahoű koü lt, eí s elgondolkodott
azon, vajon az indiaí n megeí rzi-e a feí lelmeí t. Felemelte az aí llaí t, eí s szemeí vel keresztűü lszűí rta Voü roü s Boü -
leí nyt. Az indiaí n űdvariasan biccentett a fejeí vel, eí s megfordűlt, hogy elmenjen.
– Azt mondtam, hogy vidd magaddal a faí dat! – kiaí ltott űtaí na. – Nekem nem kell! – Felkapott egy ha -
saí bot, eí s a feí rfi feleí hajíította. A hasaí b a roü videbb feleí re esett, megpattant, eí s Voü roü s Boü leí ny vaí dlijaí hoz
csapoí dott. A feí rfi megaí llt eí s megfordűlt. Arca kifejezeí stelen volt, ahogy figyelte Lorettaí t, aki a maradeí k
tűű zifaí t is elkezdte űtaí na dobaí lni.
Nem mondott semmit, csak elkezdte felszedni a faí t. Loretta reí műü leteí re visszament a tűű zrakoí hoz, eí s
lepakolta a hasaí bokat egy rendezett halomba. Loretta a szemei sarkaí boí l laí tta, hogy a szomszeí dok gyűü -
lekezni kezdtek, hogy megneí zzeí k, mi ez a nyűgtalansaí g. Forroí saí g oü ntoü tte el az orcaí jaí t. Nem tűdta elhin-
ni, hogy Voü roü s Boü leí ny íígy megalaí zta magaí t.
– Ne! – mondta zaklatottan. – Menj el, Voü roü s Boü leí ny! Menj el!
A feí rfi haí trahajtotta a fejeí t. Koü nnyek csillogtak sebhelyes arcaí n.
– Farkasoü loű kitaszíított engem a szííveí boű l.
– Joí l tette! Egy aí llat vagy!
Voü roü s Boü leí ny űí gy pislogott, mintha Loretta megűü toü tte volna.
– Megtiltotta, hogy beleí pjek a kűnyhoí jaí ba, amííg el nem fogadod a kezemet a baraí tsaí g jelekeí nt.
– Soha! – Loretta felhaí borodva haí traleí pett. – Soha! Hallasz?
Voü roü s Boü leí ny lassan felaí llt, eí s megtoü roü lte a kezeí t a nadraí gjaí ban.
– OŐ a testveí rem. Az egyeden testveí rem.
– Azt vaí rod toű lem, hogy sajnaí ljalak? Hogy mereí szelsz a koü zelembe joü nni? Hogy mersz…?
A hangja megszakadt, sarkon fordűlt, eí s beszaladt a kűnyhoí ba. Nem toü roű dve Amyvel, aki az aí gyaí ban
űü lt, az aí gyra vetette magaí t. OÖ koü lbe szoríított keí zzel a szoű rmeí be fojtotta zokogaí saí t. Gyűű loü let aí radt szeí t

benne, forroí , csűí nya, epeí s gyűű loü let, amelytoű l egeí sz teste raí zkoí dott. Elfogadni a kezét a barátság jele-
ként? Soha, amííg eí l.
Farkasoü loű eí pp visszafeleí joü tt a folyoí toí l a reggeli fűü rdeí seí boű l, eí s tanűí ja volt a Loretta eí s Voü roü s Boü leí ny
koü zoü tti konfliktűsnak. Visszaemleí kezve az űltimaí tűmra, amelyet Loretta adott neki az eloű zoű eí jjel, sar-
kon fordűlt, eí s visszament a folyoí hoz. Tűí lsaí gosan izgatott volt ahhoz, hogy szembeneí zzen a feleseí geí vel,
addig, amííg nincs ideje gondolkodni.
Leí peí seit elnyűí jtva sebes iramot diktaí lt. Egeí szen addig koü vette a folyoí t, amííg a falű messze a haí ta
moü goü tt volt, eí s amííg feszűü ltseí geí nek egy reí szeí t el nem űű zte. Elnyűí jtoí zott egy nyaí rfa alatt, eí s vaí llaí t a fa
ezűü stoü s toü rzseí nek taí masztotta, mikoü zben pillantaí sa a folyoí vizeí n idoű zoü tt. Hagyta, hogy gondolatai a fo -
lyoí val egyűü tt menjenek egy taí voli helyre. A szeí l feleí leí nkűü lt, a roí zsaszíínnel csííkozott eí g bronzos szűü rkeí -
veí vaí lt koü zvetlenűü l a feje foü loü tt. Beleí legezte a fűű eí s a foü ld illataí t: ismeroű s szagok, amelyek megnyűgtat -
taí k Madarak csiviteltek foü loü tte, az űí j napot űü nnepelve.
Farkasoü loű azt kíívaí nta, baí rcsak oű is elment volna reggel a toü bbi vadaí sszal. A veszeí ly, a boü leí nyvadaí szat
aí llandoí feszűü ltseí ge talaí n kitisztíította volna az elmeí jeí t. Doü nteí st kellett hoznia Lorettaí val kapcsolatban,
meí ghozzaí gyorsan. Kegyetlen űjjak szorongattaí k a szííveí t. Az oű emberei, vagy Loretta? Az anyja eí s az
apja arca villant aí t eloű tte. Majd Feketerigoí eí , Poí nilaí nyeí , Teknoű seí , Harcoseí , Magas Fűű Leaí nyaí eí , eí s Voü roü s
Boü leí nyeí . Baí rmennyire is szerette oű ket, Lorettaí t meí g jobban megszerette. Mikor toü rteí nt ez meg?
Egyszer azt mondta Lorettaí nak, hogy semmi nem lenne az emberei neí lkűü l. Ez igaz is volt. Mindeneí t
fel kellene adnia ahhoz, hogy Lorettaí val lehessen. Meí gis, hogyan eí lhetne neí lkűü le? A proí feí cia valoí ra vaí lt.
Loretta neí lkűü l nem volt joü voű je. Hogyan eí lhetne egy feí rfi joü voű neí lkűü l?
Felsoí hajtott eí s becsűkta a szemeí t Attoí l a pillanattoí l fogva, hogy Loretta kileí pett a faí boí l eí pűü lt falak
koü zűü l, a Farkasoü loű eloű tt aí lloí oü sveí ny tisztaí n ki lett jeloü lve, csak oű tűí lsaí gosan vak volt ahhoz, hogy ezt eí sz-
revegye. Egy tosi noű nek eí s egy komancs feí rfinak, akiknek műí ltjaí t koü nnyek eí s veí rfűü rdoű k meí rgezik, keveí s
remeí nye volt arra, hogy boldogan egyűü tt eí ljenek baí rmelyik fajta emberrel. Ahhoz, hogy egyek lehesse-
nek, egyedűü l kellett az űí tjűkat jaí rniűk, mindkettejűü k embereitoű l taí vol.
A keí rdeí s csak az volt, hol. EÁ s Farkasoü loű nek nem volt raí vaí lasza. Nyűgaton, ahogy a proí feí cia megjoí sol-
ta? A nagy hegylaí ncok koü zoü tt? A gondolat megijesztette. Nyíílt terűü leten noű tt fel, ahol lehet laí tni a holna -
pot, ahol az eí szaki szeí l sűttog, a fűű lengedezik, eí s boű seí ges a boü leí nyek szaí ma. Mire vadaí szna? EÁ s hogyan?
Nem tűdnaí , milyen gyoü kereket eí s dioí feí leí ket gyűű jtsoü n. Nem tűdnaí , mely noü veí nyekboű l lesz joí orvossaí g,
melyekboű l rossz. Merne elvinni egy noű t egy ismeretlen foü ldre, ahol nem lehet biztos abban, hogy etetni
tűdja, gondoskodni tűd roí la, veí delmezni tűdja? Mi lesz, ha gyermeket vaí r? Tél, amikor a kisbabaí k síír-
nak. Hogyan aí llhatna egyenes haí ttal, ha a csalaí dja eí hezne?
Farkasoü loű kinyitotta a szemeí t, eí s felűü lt. Ujjaival veí giggereblyeí zte a nedves hajaí t. Az eí g feleí pillantva
Loretta Nagy Isteneí t kereste, a Mindenhatoí Atyaí t, akinek Loretta haí laí t adott az eí teleí rt. Farkasoü loű t eloű -
szoü r zavartaí k az imaí i. Loretta istene nem hozott neki enni; a feí rje viszont igen. Loretta ezt űí gy magya-
raí zta meg neki, hogy az oű istene vezette Farkasoü loű leí pteit, hogy a vadaí szata sikeres legyen.
Teí nyleg ott volt fent az istene az eí gben, ahogy abban Loretta hitt? Teí nyleg meghallotta az ember sűt-
togaí saí t, gondolatait? Farkasoü loű laí tta a sajaí t isteneit: Foü ld Anyaí t, Hold Anyaí t, Nap Atyaí t, eí s a szelet,
amely neí gy iraí nyboí l joü tt. Koü nnyűű volt hinni abban, amit laí tott. Loretta istene mieí rt rejtette el magaí t?
Szoü rnyen csűí nya volt? Csak a komancsok eloű l rejtoű zoü tt el? Loretta azt mondta, hogy az oű istene atyja
mindenkinek, meí g az indiaí noknak is.
Beí kesseí g toü ltoü tte el Farkasoü loű t. Ilyen sok istennel, az oü veí ivel eí s Lorettaí eí val, bizonyaí ra aí ldottak lesz-
nek. Testeí t ellazíítva aí tadta magaí t a sorsnak. A Nagy Istenek iraí nyíítani fogjaí k oű ket. Loretta istene pedig
majd iraí nyíítja a leí pteit a vadaí szatban, amikor az oü veí i kűdarcot szenvednek. OŐ eí s Loretta egyűü tt talaí lnak
majd egy űí j helyet, ahol a komancsok eí s a tosi tivoí k egykeí nt eí lhetnek, ahol oű eleí nekelheti az Emberek
dalait, eí s eí letben tarthatja szokaí saikat.
Felaí llt, eí s visszafordűlt a falű feleí . Szeí tteí pett szíívvel meghozta a doü nteí seí t, pontosan tűdva, hogy a
proí feí cia reí ges-reí gen megjoí solta ezt a pillanatot.

Fegyver dűrranaí sa eí s egy metszoű sikoly keltette fel Lorettaí t az aí gyboí l. Megpoü rdűü lt, eí s reí műü lt szem -
mel neí zett a kűnyhoí ajtajaí ra. Zajok, kiaí ltaí sok, szaladoí leí peí sek, meí g toü bb pűskaloü veí s, eí s feheí r emberek
kiaí ltaí sai zaí poroztak. Taí madaí s. Egy pillanatra annyira megijedt, hogy nem eí rezte a laí bait, moccanni sem
tűdott. Majd meglaí tta Amy űü res aí gyaí t. OÁ , istenem.
Az ajtoí feleí mozdűlt: elmeí je siettetve kiaí ltozott, mozgaí sa kíínzoí n lassűí volt. Fűtaí s, fűtaí s, centimeí ter -
roű l centimeí terre a sikolyok eí s a halaí l bűű ze feleí , hogy megtalaí lja Farkasoü loű t eí s Amyt. Nyakaí t oü sszehűí zva
kibűí jt az ajtoí lemezen, pillantaí sa egyik kűnyhoí roí l a maí sikra szoü kellt, eí s fel nem foghatta, amit laí tott. Fe -
heí r feí rfiak, fűü st, oldalűkon fekvoű oü sszeesett lovak eí s veí r.
– Farkasoü loű ! Amy!
Tovaí bb taí molygott. Egy noű fűtott el mellette, gyermeke neveí t kiaí ltozva, eí s majdnem feldoü ntoü tte Lor -
ettaí t.
– Amy! Farkasoü loű ! Hah-ich-ka ain, hol vagytok?
Loretta hangja elveszett a zajok oü sszevisszasaí gaí ban. Valamiben megbotlott, eí s lepillantott. Egy kisfiűí
fekűü dt a laí ba eloű tt elterpeszkedve, mellkasa karmazsinvoü roü sben fűü rdoü tt, barna szeme az eí gre meredt, a
halaí ltoí l elkoü doü síítve.
– OÁ , istenem!
Haí trahoű koü lt, megfogta a torkaí t, eí s keí ptelen volt levenni a szemeí t a gyermekroű l. Neí gyeí ves volt, talaí n
meí g fiatalabb, eí s egy feheí r feí rfi pűskagolyoí ja oü lte meg. Loretta megpoü rdűü lt, eí s minden iraí nyboí l a halaí l
laí tvaí nya rohamozta meg. Keí ptelen volt elhinni, amit laí tott. A feheí r ember ilyet nem tesz. Nem tehet!
– Amy, hol vagy? Hah-ich-ka ein?
Loretta veí gigfűtott a kűnyhoí k koü zoü tti oü sveí nyen. Egy loí jelent meg mellette, eí s feí m csillanaí saí t laí tta.
Felemelte egyik karjaí t, eí s feí lrehűí zoí dott, arra szaí míítva, hogy a meglendíített kard lecsap raí . Amikor a
penge csíípeí se nem eí rkezett el, lassan leengedte a karjaí t. A feí rfinak inkaí bb koszos, mint soü teí t, vaí llig eí roű ,
zsííros haja volt. Hosszűí szaí rűí csizmaí t viselt, amelyet por lepett be, eí s amelyet eí leí nk bííborszíínűű nadraí g -
jaí ra hűí zott raí . Egy nagy vadaí szkeí s markolata aí llt ki az egyik csizmaí ja szaí raí boí l. Keí t nagy revolver volt az
oü veí hez eroű síítve. Hataí rvideí ki űí tonaí lloí ? Loretta maí r hallott roí lűk kűü loü nfeí le toü rteí neteket, de ha ez a feí rfi
teí nyleg az, akkor igencsak messze van az otthonaí toí l. Inkaí bb feheí r csoű cseleí k, aki baí rhol gyoü keret tűd
verni. Veí kony, kegyetlen vonaí sai magűkra vontaí k Loretta figyelmeí t, a koü rűü loü tte leí voű vilaí g szíínek forgoí
kavalkaí djaí vaí vaí ltozott.
– Egy feheí r noű !
Loretta beleneí zett csillogoí , keí k szeműű pillantaí saí ba, eí s a rettegeí stoű l gondolkodni sem tűdott. Megfor-
dűlt, eí s belefűtott a tűü lekedoű emberek sokasaí gaí ba: feí rfiak, noű k, gyerekek, mindannyian az eí letűü keí rt
menekűü lve. Tosi tivók mindenhol, fegyvereik doü rdűü leí se fűü lsiketíítoű . Loretta eloű tt egy fiatal indiaí n asz-
szony fűtott reí műü lten cikcakkban, eí s proí baí lt elmenekűü lni a kardot loí baí loí lovas eloű l, aki raí taí madt. A haí -
taí n egy űí jszűü loü ttet vitt favaí zra eroű síített babahordozoí ban. A haramia kardja halaí losan sűhintott le raí , eí s
a noű arccal eloű re elterűü lt. A feí rfi megzabolaí zta a lovaí t, koü rbelovagolta a testet, eí s a veí res kardot egy
űí jabb sűhintaí sra emelte. Loretta felsikoltott, eí s a feí rfi feleí igyekezett.
– Ne! A babaí t ne! OÁ , istenem, ne!
A hangjaí toí l megriadva a feí rfi megfordíította a fejeí t, eí s pillantaí saí t Loretta hajaí ra szegezte. Az arckife -
jezeí seí boű l ííteí lve meglepoű doü tt, hogy feheí r noű t laí tott. EÁ pp eleí g ideig habozott. Loretta a gyermekre vetette
magaí t, imaí kat zokogva. A feí rfi visszahűí zta a kardjaí t, eí s meredten baí műlt raí , ahogy lehűí zta a babahor -
dozoí t a halott noű vaí llaí roí l. A baba aproí kis oü kleí vel hadonaí szott a levegoű ben. Loretta a mellkasaí hoz szo -
ríította, eí s eltaí molygott vele.
Rejtsd el! A gondolat litaí niaí vaí vaí lt Loretta fejeí ben. A kűnyhoí k koü zoü tt viharzott az erdoű feleí . AÁ gak
csaptak az arcaí ba. OŐ csak fűtott tovaí bb, karjaí t keresztbe teí ve a gyermek eloű tt, hogy megveí dje. Amikor
egy kidoű lt faí hoz eí rt, beűgrott a moü goü tte leí voű aljnoü veí nyzetbe. A fatoü rzs moü gűü l kikűkűcskaí lva megbizo-
nyosodott roí la, hogy senki nem koü vette. Majd a kisbabaí t meí lyen a lombok koü zeí dűgta, imaí dkozva azeí rt,
hogy a sííraí sa ne vezesse oda a feheí r feí rfiakat.
Enneí l tovaí bb nem volt idoű gondolkodni. Keí tseí gbeeseí stoű l vezeí relve visszarohant a falű feleí . Az ijedt -
seí g eí rzeí ketlenneí tette a borzalom iraí nt, ahogy Amyt eí s Farkasoü loű t kereste. Testek, testek mindenhol.

Megkerűü lt egy saí trat, eí s Farkasoü loű anyjaí nak kűnyhoí ja feleí igyekezett, remeí lve, hogy Amy ott lehetett,
amikor a taí madaí s kezdoű doü tt. Ahogy aí tszaladt a koü zponti tisztaí son, meglaí tta Sok Lovat, Farkasoü loű apjaí t,
ahogy berohan a csatateí rre, hogy megmentsen egy kislaí nyt, aki a rettegeí stoű l megfagyva aí llt ott, a szűü lei
űtaí n kiaí ltozva.
Abban a pillanatban, hogy Sok Loí odaeí rt a gyermekhez, egy pűskaloü veí s doü rdűü lt el. Karmazsinvoü roü s
folt jelent meg az oü reg feí rfi mellkasaí n. Megtaí ntorodott, kezeí t a sebre tapasztotta, eí s eí rtetlenkedve me -
redt az űjjai koü zoü tt szeí tfolyoí veí rre. Majd a foü ldre rogyott, mikoü zben egyik karjaí t a gyermek feleí lendíítet-
te, aki oű rjoü ngve a laí baí t kezdte pűü foü lni. A feí rfi, aki megmenthette volna, halott volt, a gyilkosa pedig is-
meí t ceí lzott, ezűí ttal oű raí .
Loretta a halaí llal veteí lkedve nekilendűü lt, hogy oű eí rjen eloű bb a tehetetlen kislaí nyhoz. Az elmeí je maí r
nem fogta fel, mi toü rteí nik koü rűü loü tte. Ez nem lehet igaz. Semmi nem lehet igaz ebboű l. Farkasoü loű , hol volt
Farkasoü loű ? Loretta odaeí rt a laí nyhoz, eí s a karjaí ba kapta.
Meí szaí rlaí s. Kaí bűltan, gondolkodaí sra keí ptelenűü l a mellkasaí hoz szoríította a sikoltozoí gyermeket, las-
san megfordűlt, eí s koü doü s szeme Farkasoü loű t kereste a testek koü zoü tt, eí s Amyt, Magas Fűű Leaí nyaí t eí s a
gyermekeit. Halk nyoü geí st hallott, eí s raí joü tt, hogy a hang a sajaí t torkaí boí l toü rt fel.
OŐ , Aki Trillaí zik. A kűnyhoí ja eloű tt fekűü dt, fakanalat tartva az egyik elernyedt karjaí ban, szemeí vel va -
kon a semmibe meredve. OÖ reg Ember. Haí tba loű tteí k. Serteí s. Loretta feleí rohant vad arckifejezeí ssel, lebe-
goű , hosszűí hajjal.
– Toniets! – morgott, ahogy odaeí rt hozzaí . Hangja alig volt hallhatoí a sok pűskadűrranaí stoí l. – Toniets!
Namiso!
Fűss gyorsan! Most! A szavak beleí ptek Loretta agyaí ba, eí s ott megfagytak.
– Sok Loí ! Serteí s, nem hagyhatjűk itt!
– Ein habbe we-ich-ket! – űü voü ltoü tte. – A halaí lt keresed! Toniets, fűss! Nah-ich-ka, hallod?
Lorettaí nak meg kellett talaí lnia Amyt eí s Farkasoü loű t.
– Serteí s, hol van Farkasoü loű ? Amy vele van? Nem talaí lom oű ket! Nem talaí lom oű ket!
– Az erdoű ! Amy az erdoű feleí szaladt! – Serteí s karjaí val abba az iraí nyba műtatott, amerre Amy ment. –
Menj! Namiso, asszony! Farkasoü loű nincs itt!
Loretta, meí g mindig magaí hoz szoríítva a gyermeket, fűtaí snak eredt. Toniets, fűss gyorsan! A keí t nyelv
taí ncolt az elmeí jeí ben, zűü mmoü gve, oü sszekeveredve. Maí r nem tűdta, ki oű . Csak azt tűdta, hogy el kell me-
nekűü lnie az irtoí zatos tosi tivoí k eloű l, akik megoü lneí k oű t eí s a gyermeket, akit a karjaí ban tartott.
Feí lűí ton az erdoű hoü z beleszaladt a remegoű , meredt szeműű Amybe.
– Loretta, hol van Farkasoü loű ? Hol van Farkasoü loű ?
Haí laimaí t mormolva Loretta megragadta Amy karjaí t, eí s fedezeí k iraí nyaí ba hűí zta.
– Nem tűdom! Nincs itt, nincs itt.
Ahogy az erdoű hoü z eí rtek, Loretta aí tvizsgaí lta a csalitost a fatoü rzs űtaí n kűtatva, amely moü geí a kisbabaí t
rejtette. Ahogy eí szrevette, maga eloű tt tolta Amyt, figyelmen kíívűü l hagyva a faaí gakat, amelyek belehasíí -
tottak az arcűkba eí s a hajűkba. Amy lebűkott a fatoü rzs moü geí . Loretta megkoü nnyebbűü lten, hogy meí g
hallja a baba sííraí saí t a lombok koü zűü l, oű maga is elbűí jt, eí s figyelte a keveí sbeí szerencseí seket, akik fűtottak
eí s meghaltak. Sikolyűk felszaí llt az eí gbe, kííseí rtetiesen eí s metszoű n, hogy űtaí na elhomaí lyosíítsa a csoü nd.
Sok Loí . Loretta szííve oü sszeszorűlt.
– Loretta! Az a kisfiűí ! Rossz iraí nyba fűt!
Loretta eloű rehajolt, hogy laí sson. A faí k moü goü tt egy gyermek rohant vak paí nikban, eloű szoü r az egyik,
majd a maí sik iraí nyba. Egy lovas joü tt eloű a koü zeli kűnyhoí k koü zűü l. Baí rmelyik pillanatban eí szreveheti eí s
megoü lheti a gyermeket. Loretta megmerevedett. Amy karjaí ba loü kte a kislaí nyt, eloű űgrott a fatoü rzs moü -
gűü l, eí s oü sszekűporodva fűtott eloű re az aljnoü veí nyzetben. Amikor eleí rt a tisztaí sra, karjaí ba kapta a kisfiűí t,
eí s beűgrott vele a csalitosba. A fiűí Loretta nyaka koü reí fonta a karjaí t, zokogva eí s remegve.
– Toquet, mah-tao-yo – dongta. – Minden rendben, kicsikeí m. Ka taikay, ne síírj! Shh, toquet.
A szavak maí gikűsan hatottak. Loretta becsűkta a szemeí t, aí toü lelte a gyermeket, eí s Farkasoü loű emleí k -
keí pe zaí rta koü rbe, mint meleg, szeretoű kar. Hirtelen lovak pataí jaí nak hangos dűü boü rgeí se raí ntotta vissza a
valoí saí gba. Meredten neí zett a loí haí ton űü loű feí rfira, aki neí haí ny perccel koraí bban a kűnyhoí k koü zűü l joü tt eloű .
A feí rfi megaí llíította a lovaí t, eí s a vaí llaí hoz hajíította a pűskaí jaí t. Loretta kinyűí jtotta a nyakaí t, hogy kilaí sson
a csalitosboí l. Egy indiaí n feí rfi sietett a faí k feleí . Vörös Bölény. Loretta egy pillanatra oü rűü lt. Voü roü s Boü leí ny

megeí rdemelte a halaí lt, eí s ki lenne jobb gyilkosa, mint egy gyilkos tosi tivo? Majd Farkasoü loű arca villant
aí t eloű tte, eí s a szomorűí saí ggal telt szemei, mert oű nem volt hajlandoí megbocsaí tani az űnokatestveí reí nek.
Letette a gyermeket, eí s talpra űgrott. Nem volt idoű gondolkodni, csak cselekedni. Nekiloí dűlt a faí k koü -
zűü l, eí s dűü boü rgoű szíívvereí ssel a lovon űü loű feí rfi feleí rohant. Farkasölő. Elveszíítette a feleseí geí t, a gyermeket,
az apjaí t, eí s meí g isten tűdja, kit. Nem szenvedett eleget? Az iraí nta eí rzett szerelem vezette Lorettaí t,
ahogy rohanoí laí bai fogyasztottaí k a taí volsaí got. Laí tta, ahogy a feheí r feí rfi lenyűgszik, ceí loz eí s megfeszűü l,
hogy meghűí zza a ravaszt. Sikoltva űgrott egy nagyot az űtolsoí paí r leí peí s helyett, eí s egeí sz sűí lyaí t a loí ra
vetette. Az aí llat megtaí ntorodott eí s feí lreleí pett, lovasa pedig elveszíítette a ceí ljaí t. A pűska aí rtalmatlanűl a
levegoű be doü rdűü lt el.
Voü roü s Boü leí ny, aki hirtelen megaí llt a loü veí s hallataí n, megfordűlt, eí s laí tta, ahogy a feheí r ember kűü szkoü -
dik, hogy a nyeregben maradjon, mikoü zben egy aranyhajűí noű űü toü geti a combjaí t. A feheí r feí rfi kezeí ben
lengoű pűskaí ja elaí rűlta szaí maí ra a toü rteí net toü bbi reí szeí t. Egy pillanatra a foü ldbe gyoü kerezett a laí ba, eí s hi-
tetlenkedoű pillantaí saí t Lorettaí ra szegezte.
Amikor Loretta meglaí tta, hogy teí tovaí zik, raí rikoltott:
– Fűss, te aí tkozott bolond! Fűss!
Voü roü s Boü leí ny fedezeí kbe bűí jt. Loretta eltaí molygott a loí toí l. A feheí r feí rfi, aki egy szoü vetnadraí got eí s voü -
roü s flanelinget viseloű , hatalmas, voü roü s hajűí ember volt, megfordíította a lovaí t, eí s elindűlt vele Loretta fe -
leí . Loretta sarkon fordűlt, eí s megproí baí lt elrohanni eloű le. A feí rfi megragadta a hajaí t, eí s visszaraí ntotta.
Eltette a pűskaí jaí t, oldalra hajolt, eí s dereí kon fogta Lorettaí t, majd felhűí zta, eí s az oü leí be fektette. A nyereg -
kaí pagomb belenyomoí dott Loretta gyomraí ba. A feí rfi koszos nadraí gjaí nak bűű zeí toű l a geí geí je felemelkedett.
– Nos, mi van itt nekűü nk? Egy csinos kis aranyhajűí indiaí n?
– Engedjen el!
– Az embered az, akit majdnem leloű ttem? Ezeí rt mentetted meg a boű reí t?
Loretta haí tralendíítette a karjaí t, eí s combon űü toü tte a feí rfit.
– Engedjen el!
A feí rfi nevetett, eí s belemarkolt Loretta blűí zaí ba, mikoü zben tenyereí vel lefeleí nyomta a gerinceí t. Egy
maí sik feí rfi lovagolt oda hozzaí .
– Heí , Chet, ide neí zz, mit talaí ltam!
Loretta laí tta, ahogy egy voü roü sessaí rga loí pataí ja felkavarja a foü ldet. Fejjel lefeleí loí gva nem laí thatta a
maí sik űí tonaí lloí arcaí t, csak a csizmaí jaí t eí s veí raí ztatta nadraí gjaí t. Majd hallotta, hogy Amy a neveí t kiaí ltja.
– Engedje el! – kiabaí lt Amy. – Azonnal engedje el!
– Amy, ne! Menj vissza! Menj vissza!
Loretta eí rezte, hogy fogva tartoí ja fűtaí sra sarkantyűí zza a lovaí t.
Nyakaí t nyűí jtogatva megproí baí lta megkeresni Amyt, de csak egy pillanatra laí tta meg, ahogy az erdoű
feleí fűtott, mikoü zben haí tűlroí l egy loí koü zeledett feleí je. Azűtaí n Loretta csak a testekkel teleszoí rt foü ldet
laí tta maga koü rűü l forogni. Vér és állatbőr. A napfényben kékesfeketén csillogó ébenfekete haj. Babák, gyere-
kek nők. Senki nem maradt eí letben. Loretta hallotta valakinek a sikoltaí saí t, majd raí joü tt, hogy a hang oű be -
loű le joü tt. Megragadta fogva tartoí jaí nak nadraí gjaí t, eí s fokozatosan felkapaszkodott rajta, eí s raí taí madt az
egyetlen fegyvereí vel, ami naí la volt: az oü kleí vel.
– Te haí laí tlan szajha!
A feí rfi visszahoű koü lt a nyeregben, eí s a koü vetkezoű pillanatban aí llon űü toü tte Lorettaí t. Feí nyek robbantak
szeí t Loretta fejeí ben, majd minden koü nyoü rűü letesen elsoü teí tűü lt.
Farkasoü loű , meí g mindig belefeledkezve a doü nteí seí be, miszerint elhagyja az embereit, lassan seí taí lt, eí s
elmerűü lt a koü rűü loü tte leí voű vilaí g ismeroű s hangjaiban eí s illataiban. Majd a vííz csobogaí saí n tűí l taí voli, pűkka -
noí hangokat hallott. Egy pillanatig bizonytalan volt abban, hogy merroű l joü nnek a hangok, ezeí rt megaí llt,
hogy hallgatoí zzon. Fegyverlövések a falu felől. Vakreí műü let hasíított beleí . Egy támadás!
Dűü hoü sen amiatt, hogy olyan messzire elseí taí lt otthonroí l, fűtaí snak eredt a faí k koü zoü tt. A sarka kemeí -
nyen csapoí dott a foü ldbe, minden egyes becsapoí daí s veí gighasíított egeí sz testeí n, a tűü deje levegoű eí rt jajon -

gott. A legtoü bb harcos taí vol volt, vadaí szni. Emleí kek sűhantak aí t az elmeí jeí n. Loretta. Meí g gyorsabban fű-
tott. Amy. Nem toü rteí nhet meg maí sodszor is. Nem lehet. Most idoű ben oda fog eí rni. Műszaí j.
Leroü vidíítve az űtat belendűü lt a csalitosba, eí s tűskoí kat űgrott aí t, mikoü zben pillantaí saí t nem vette le a
kűnyhoí k rűí djairoí l, amelyek cikcakkban csoportosűltak az eí g eloű tt. A fegyverropogaí s elcsoü ndesedett
Hallotta, ahogy lovak pataí i dűü boü roü gnek a taí volban.
Ahogy koü zeledett a falűhoz, a leí peí sei lelassűltak. Vége. Megaí llt, eí s meredten neí zett eloű re. Elmeí je nem
volt hajlandoí felfogni, amit laí tott. Testek fekűü dtek a foü ldoü n mindenűü tt, mint szeí tszoí rt fadarabok. Kűny-
hoí k eí gtek, aí llatboű r eí s hűí s bűű ze eí gette az orraí t. Valahol egy baba síírt. Egy kűtya eszeveszett űgataí saí t vit-
te magaí val a szeí l. Ezt leszaí míítva csoü nd honolt, neheí z, halaí los csoü nd.
– Lo-ret-ta! – Farkasoü loű aí tleí pte egy gyermek testeí t, szinte fel sem fogva, mi volt az. Elborzadt szeme
a nyűgalmat paí sztaí zta. – Lo-ret-ta! Hah-ich-ko ain? Szoí lj hozzaí m!
Egy noű fekűü dt paí r leí peí sre toű le elterűü lve. Fiatal, karcsűí noű , fekete hajfonata hermelinboű rbe csavarva.
Dűü h kiaí ltaí sa toü rt foü l Farkasoü loű mellkasaí boí l. Odarohant hozzaí , eí s teí rdre zűhant. Ahogy a karjaí ba vette,
veí r kenoű doü tt a rekeszizmaí ra eí s a karjaí ra.
– Leaí ny! Leaí ny!
Megfogta a noű aí llaí t, eí s maga feleí fordíította az arcaí t. Magas Fűű Leaí nyaí nak gyoü nyoü rűű szeme vilaí gtala-
nűl meredt Farkasoü loű szemeí be.

Hűszonoü toü dik fejezet
Egy olyan pont sem volt Loretta testeí n, amely ne faí jt volna. Meí g mindig fogva tartoí jaí nak nyergeí n loí -
gott, eí s űí gy eí rezte, mintha a hasaí ba, amelyet a nyeregkaí pagomb felseí rtett, egy feí rfi beleoü kloü zoü tt volna.
A laí ba eí s a karja megdagadt a loí gaí stoí l. A feje lűü ktetett a benne oü sszegyűű loű veí rtoű l. OÁ raí k teltek el, eí s oű
meí g mindig fejjel lefeleí loí gott, mikoü zben az idegen keze a fenekeí n pihent. Amy a koü zelben volt. Heí be-
hoí ba hallotta a zokogaí saí t Azt kíívaí nta, baí rcsak odamehetne hozzaí , megvigasztalhatnaí , eí s megbizonyo -
sodhatna arroí l, hogy joí l van.
Farkasölő. Loretta tűdta, hogy ha eí letben van, űtaí na fog joü nni. EÁ s eí letben kellett lennie. Loretta nem
tűdta volna elviselni az ellenkezoű jeí t. Elkeí pzelhetetlen volt az eí let neí lkűü le. UÁ gy imaí dkozott, ahogy eddigi
eí leteí ben meí g sosem, megaí llaí s neí lkűü l, teljes szííveí vel; egy feí rfieí rt, akit valaha gyűű loü lt.
Esedezett istenhez, hogy csak meí g egy űtolsoí eseí lyt adjon neki: egy lehetoű seí get, hogy elmondhassa
Farkasoü loű nek, hogy mellette marad eí s szereti oű t, mindoü roü kkoü n-oü roü kkeí . Ha meghalt volna egy taí madaí s-
ban űí gy, hogy oű nem is tűdott roí la, Loretta egy reí sze is vele halna.
Amikor a lovasok csoportja veí gre megaí llt eí jszakaí ra, Lorettaí t űí gy hajíítottaí k le a loí roí l, mint valami
csomagot. EÁ lettelen halomkeí nt csapoí dott a foü ldre, laí ba eí s karja elgeí mberedett, eí s hasznaí lhatatlan volt.
Homok csikorgott a fogai koü zoü tt. Hűnyorogva meredt a feí lhomaí lyba. Farkasölő. OÁ , istenem, mieí rt nem
joü tt? Loretta tűdta, hogy űtol tűdnaí eí rni ezeket a feí rfiakat. Mostanra maí r itt kellene lennie, hacsak nem
halt meg.
– Kelj fel, eí des!
Loretta a hang iraí nyaí ba fordíította a fejeí t. Pillantaí sa a magas szaí rűí poros csizmaí roí l a veí rfoltos nadraí -
gon aí t a pűha pocakra eí s szeí les mellkasra vaí ndorolt, majd megaí llapodott a voü roü s hajűí feí rfi szakaí llas ar -
caí n. A szűü rkűü letben a feí rfi zoü ld szemei szűí roí san, kemeí nyen eí s ijesztoű en neí ztek Lorettaí ra. Amikor nem
mozdűlt, a feí rfi legűggolt melleí , eí s Loretta aí llaí t a kezeí be fogta. Ujjainak markolaí sa csíípoű s eí s kegyetlen
volt. Visszapoü roü gtek a hetek, eí s Lorettaí nak eszeí be jűtott, amikor Farkasoü loű fogta oű t íígy, szoríítaí sa hataí -
rozott volt, de faí jdalommentes. Akkor is feí lt, de nem íígy. Ez a feí rfi az erejeí t arra hasznaí lta, hogy megfeí -
lemlíítse, eí s dűrvasaí g szikraí zott a szemeí ben. Egy leí legzetveí telnyire volt attoí l, hogy megeroű szakolja.
– Bizony, csinos kis darab vagy – mormogta rekedt hangon. – Fogadni merneí k, hogy az indiaí nod maí r
űí ton van, hogy visszaszerezzen. Maí rmint, ha nem halott.
A feí rfi testeí nek bűű ze beboríította Loretta orrlyűkaí t. Gyűű loü lte a szemleí loű doű arckifejezeí seí t. Ha bevalla-
naí , hogy egy komancs feí rfi feleseí ge, vadnak gondolnaí , eí s oű maga is hasznaí lnaí . A toü bbiek pedig Amyvel
folytatnaí k. Ettoű l a gondolattoí l felfordűlt Loretta gyomra. Felnoű tt noű volt, egy csodaí latos feí rfi feleseí ge,
aki toü bb tűcat csodaí latos emleí ket adott neki. Mindegy, mit tesznek vele ezek az aí llatok, tűí l fogja eí lni. De
Amy nem biztos.
– Nincs indiaí nom, aki űtaí nam joü nne, űí gyhogy nincs mieí rt aggoí dnia – vaí laszolt egyenletes hangon. –
Szerencseí re maga eí s az emberei eí pp idoű ben eí rkeztek.
A feí rfi veí gigfűttatta pillantaí saí t Loretta indiaí n rűhaí jaí n.
– Hazűdsz, kis eí des. Mi a baj? Attoí l feí lsz, hogy tűí lsaí gosan baraí tsaí gos leszek veled, ha megtűdom,
hogy komancsoknak szerzel oü roü met?
Loretta kűü zdoü tt, hogy nyűgodt maradjon.
– Maga okos ember. Hallottam, ahogy az embereivel beszeí lget. Azeí rt fogadtaí k fel magaí t, hogy foglyo -
kat szabadíítsanak meg, nem azeí rt, hogy megrontsaí k oű ket. Ha hozzaí eí r akaí r csak az egyikűü nkhoü z, az eí le -
te legnagyobb hibaí ja lesz. Nem szereztűü nk oü roü met senkinek. EÁ s ha űí gy alakűl, hogy magűknak kell oü roü -
met szereznűü nk, loí gni fognak miatta.
A feí rfi nem bloü ffoü lt koü nnyen. Ujjait veí gigfűttatva a Loretta nyakaí t koü rbefogoí nyersboű r zsinoí r alatt,
felemelte Farkasoü loű medaí ljaí t blűí za aloí l, eí s a veí sett koü vet tanűlmaí nyozta.
– UÁ gy tűű nik nekem, hogy valami foű noü kkel joü tteí l oü ssze, eí des – mosolygott, eí s űjjait veí gighűí zva Loretta
blűí za alatt, visszatette a medaí lt az eredeti helyeí re, mikoü zben egyenesen a szemeí be neí zett. Loretta boű re

csűí szoí ssaí vaí lt, ahol koszos űjjai hozzaí eí rtek. – Egy komancs csak akkor viseli a farkas jeleí t, ha fontos
ember. A farkas szent aí llat szaí műkra, a baí tyjűk. Egy noű sem viselne ilyen medaí lt, hacsak nem ezt viseli
az embere is.
– Egy mocskos indiaí n sem tette raí m a kezeí t – vaí gott vissza Loretta. A szavak faí jdalmat okoztak neki
a torkaí ban, eí s hűű tlennek eí rezte magaí t Farkasoü loű vel szemben. Mi van, ha ott van valahol a koü zelben, el -
bűí jva, hallgatoí zva? – Az egyik harcos tette raí m a medaí lt, mieloű tt elment vadaí szni. Mivel űí gy tűű nt, hogy
megveí d engem vagy a kis űnokahűí gomat attoí l, hogy maí sok hozzaí nk eí rjenek, nem vettem le magamroí l.
A feí rfi elvigyorodott, eí s a sarkaí ra űü lt.
– Honnan joü tteí l?
– Egy farmroí l a Brazos partjaí roí l.
– Fort Belknap koü zel van hozzaí ?
– Paí r oí raí nyi lovaglaí sra. – Loretta felűü lt, eí s imaí dkozva, hogy Amy joí l legyen, haí trapillantott a vaí lla foü -
loü tt. – Oda visznek minket?
– Azt hiszem. Hacsak nem toü rteí nik magűkkal valami, űí tkoü zben. Az kaí r lenne, nem? De a halott noű
nem beszeí l mindenfeí le toü rteí neteket.
– De jűtalompeí nzt sem hoz – mondta Loretta olyan baí torsaí got szíínlelve, amelyet valoí jaí ban taí volroí l
sem eí rzett. – Nem hiszem, hogy az emberei eí rteí kelneí k, ha fizetseí g neí lkűü l kellene ezt veí gigcsinaí lniűk.
Maga igen? Az a helyzet, hogy keí tseí gtelenűü l harapoí sakkaí vaí lhatnak miatta.
A feí rfi megnyalta az alsoí ajkaí t, eí s nyelveí nek hegye hozzaí eí rt a szakaí llaí hoz, ahogy veí gigmeí rte Loret-
taí t. Loretta bíízott benne, hogy Farkasoü loű gyorsan megeí rkezik. Az ilyen feí rfiaknak nem szoktak aggaí lyai
lenni. Egyaí ltalaí n nem.
Farkasoü loű szomorűí saí gba bűrkoloí zva sűrrant aí t az erdoű n, eí s koü vette a faí kroí l visszhangzoí heves han-
gokat. Fagyossaí g aí radt veí gig rajta. Azűtaí n, hogy anyjaí t eí s Harcost hallgatta az elműí lt oí raí kban, Voü roü s
Boü leí ny gyaí szdala maí r nem kellett volna, hogy felzaklassa. De meí gis íígy toü rteí nt. Ez nemcsak baí nat, ha-
nem kimondottan agoí nia. Egy holdfeí ny vilaí gíította tisztaí sra eí rt, eí s felfordűlt a gyomra, ahogy a jajveszeí -
keleí s magas hangűí sikoltaí ssaí tetoű zoü tt.
Voü roü s Boü leí ny a folyoí parton teí rdelt, a fejeí t haí trahajtotta, oü kleí t a mellkasaí hoz szoríította. Farkasoü loű
lassan koü zeledett hozzaí , szíívvereí se rendszertelen eí s fűü lsiketíítoű dobvereí skeí nt visszhangzott a halaí nteí -
kaí ban. Meí g sosem laí tta íígy Voü roü s Boü leí nyt, eí s nem volt biztos abban, hogy eleí g ereje van ahhoz, hogy vi -
gaszt nyűí jtson szaí maí ra. OŐ is gyaí szolt. Amikor a valoí saí g veí gigsoü poü rt rajta, amikor megengedte magaí -
nak, hogy azokra gondoljon, akiket elveszíített, a faí jdalomtoí l szinte keí treí t goü rnyedt.
Egyik teí rdeí re ereszkedve űnokatestveí re remegoű haí taí ra tette a kezeí t.
– Voü roü s Boü leí ny, űí tra kelsz velem?
Voü roü s Boü leí ny megproí baí lta elfojtani zokogaí saí t.
– Ha bosszűí t keresel, Farkasoü loű , kezdd velem! Az eí n hibaí m az egeí sz! Az apaí d, Magas Fűű Leaí nya, OÖ reg
Ember. – Egyik kezeí t a szemeí re szoríította, eí s űí jabb megtoü rt zokogaí s szakadt fel beloű le. – A gyerekek!
Miattam haltak meg. Proí baí ltaí l figyelmeztetni, eí s eí n nem hallgattam raí d. Meí g az asszonyodat is elvitteí k
miattam! Nem vagyok meí ltoí arra, hogy feí rfiakkal lovagoljak.
– Ezt hogy eí rted? Az eí n Lo-ret-taí mat nem miattad vitteí k el, hanem azeí rt, mert tosi noű .
– Nem! Eloű szaladt az erdoű boű l, hogy megakadaí lyozzon egy tosi tivót abban, hogy leloű joü n engem. Az a
feí rfi meg sem laí tta volna oű t, ha eí n nem vagyok.
A híír enyhíítette Farkasoü loű szííveí nek faí jdalmaí t. Egeí sz nap, mikoü zben baí nat sűí jtotta csalaí djaí t vigasz-
talta eí s a szaí mtalan halottat temette, keí tseí gek gyoü toü rteí k. Nem tehetett roí la, de az jaí rt a fejeí ben, hogy
Loretta vajon keí szseí gesen ment-e el az apja gyilkosaival.
Farkasoü loű Voü roü s Boü leí ny koü reí fonta a karjaí t, eí s magaí hoz hűí zta.
– Voü roü s Boü leí ny, feí lre kell tenned ezeket az eí rzeí seket! Szűü kseí gem van raí d, űnokatestveí r, mint meí g
soha. Cserbenhagynaí l?
– Nem. Nincs szűü kseí ged raí m. Meí reg vagyok, Farkasoü loű . Mindenki, akit szeretek, meghal. – Vaí lla goü r-
csoü sen raí zkoí dott. – Mindenki.

– EÁ s most hagynaí d, hogy a halaí lűk bűü ntetlen maradjon? Harcos eí s eí n nem mehetűü nk neí lkűü led. Ki fog
fedezni bennűü nket? A sííraí s ideje lejaí rt. Most harcolnűnk kell. Magas Fűű Leaí nyaí eí rt. Az apaí meí rt. Minden-
kieí rt, aki elment. – Farkasoü loű zaklatottan vette a levegoű t. – A boü lcsek oü sszehíívtaí k a tanaí csot. Nem ma-
radhatűnk passzíívak. A feheí reket el kell űű zni. Most van itt az ideje, amííg meí g egymaí s koü zoü tt haí borűí z -
nak. A katonaí ik taí vol vannak. Veí dtelenek. Az Embereknek taí madnia kell.
Voü roü s Boü leí ny zokogaí sa elcsoü ndesedett
– De, Farkasoü loű , eí pp ez az, amitoű l feí lteí l. Mi lesz a beí keí s tűí leí leí ssel?
– Ahhoz maí r tűí l keí soű . – Neheí z faí jdalom feí szkelte be magaí t Farkasoü loű mellkasaí ba. – AÁ lmodozoí va -
gyok, Voü roü s Boü leí ny. A foü ld olyan, mint egyetlenegy darab csont keí t eí hezoű kűtya koü zoü tt. Csak egy szaí maí -
ra eleí g. A beí ke soha nem joü n el, soha. Veí gig igazad volt, de eí n tűí lsaí gosan vak voltam ahhoz, hogy ezt
meglaí ssam.
– De az asszonyod! OŐ tosi! Arroí l beszeí lsz, hogy elkergetjűü k oű ket. Mi lesz vele?
Farkasoü loű beszeí lni proí baí lt, de nem tűdott. Meí ly levegoű t vett, majd egy űí jabbat. A hangja feszűü lt volt.
– Veí delmezni fogom, amennyire csak tűdom. A toü bbiek beleegyeztek, hogy nem fogjaí k megtaí madni a
fahaí zaí t. Egy híírnoü k maí r elment, hogy beszaí moljon a csapatoknak a mai taí madaí sroí l eí s a doü nteí sűü nkroű l,
hogy harcba megyűü nk. A tosi asszonyomroí l is elterjeszti a híírt.
– Nem meí sz el eí rte? OŐ a feleseí ged! Melletted van a helye.
– Egy feí rfi nem birtokolhat egy noű t, űnokatestveí r. Csak… – Farkasoü loű szavai elhalkűltak. Loretta arcaí -
nak keí pe villant fel eloű tte. – Csak szeretheti. A tosi tivók veí re patakokban fog folyni. Arra keí nyszerííteni,
hogy velűü nk maradjon, mikoü zben az embereit meí szaí roljűk, kíínzaí s lenne. Mieloű tt ennek az egeí sznek veí -
ge lesz, a nevem aí tok lesz az ajkaí n.
Voü roü s Boü leí ny elhűí zoí dott, eí s az eí g feleí emelte feldűí lt arcaí t.
– Tehaí t elveszíítetted oű t. Sajnaí lom, Farkasoü loű . Az eí n hibaí m.
– Nem csak a tieí d. Baí rmi lett volna, ez íígy alakűl. Voü roü s Boü leí ny, meg kell bizonyosodnom roí la, hogy
az asszonyom biztonsaí gban eljűt a fahaí zaí ba. Csak neí haí ny feí rfi van, aki el tűd joü nni velem. Harcosnak itt
kell maradnia a koü vetkezoű neí haí ny napban a gyerekeivel. Nekem a tosi tivók űtaí n kell mennem, hogy biz-
tos legyek abban, hogy nem baí ntjaí k oű t eí s az oű EÁ j-mijeí t. Ha a dolgok rosszűl alakűlnak, lehet, hogy taí -
madnűnk kell. Szűü kseí gem van az eroű s karodra. Feí lre tűdod tenni a Loretta iraí nt eí rzett gyűű loü letedet, eí s
eljoü ssz velem?
Voü roü s Boü leí ny szaí razra toü roü lte a homlokaí t a tenyereí vel.
– Azt akarod, hogy melletted legyek? Azok űtaí n, amiket tettem?
Farkasoü loű űnokatestveí re karjaí ba fonta a karjaí t.
– Feí lek elmenni neí lkűü led. Az oű eí lete műí lik rajtűnk.
Voü roü s Boü leí ny kihűí zta a vaí llaí t.
– Akkor veled vagyok.
Farkasoü loű boí lintott.
– Megint a testveí rem vagy, űgye?
Voü roü s Boü leí ny felaí llt
– Igen. A testveí red. – Megfogta Farkasoü loű kezeí t, eí s a szemeí be neí zett. Koü nnyek folytak veí gig az arcaí n.
– Ami a gyűű loü letemet illeti… – remegett a szaí ja –, nem teszem feí lre, hanem eleí getem. Ha kell, meghalok
Lorettaí eí rt.
Farkasoü loű elnyomta a sajaí t koü nnyeit.
– Tűí l sok mindenkit elveszíítettem, űnokatestveí r. Ne teí gy semmi boisot, hogy az iraí ntam valoí hűű seí ge-
det bizonyíítsd! Veí delmezd oű t, igen! De sajaí t magadat is, amííg lehet!
Hol volt Farkasoü loű ? A keí rdeí s mindennap szaí zszor megismeí tloű doü tt Loretta fejeí ben. Ahogy a zsoldosok
egyre koü zelebb kííseí rteí k oű t eí s Amyt Fort Belknaphoz, Loretta nyűgtalansaí ga egyre noű tt. Farkasoü loű nem
halt meg. Tűdta, hogy nem. Neí ha megeskűü doü tt volna, hogy ott lovagolt moü goü ttűü k, de amikor haí traneí -
zett, semmit nem laí tott. Maí skor eí rezte Farkasoü loű pillantaí saí t magaí n, eí s ahogy felpillantott, biztos volt
benne, hogy oű t fogja laí tni a lovaí n űü lve, csak paí r meí terre toű le. De sosem volt ott.

Hogy elkerűü lje a taí madaí s szoü rnyűű reí maí lmait, amelyek elkezdteí k aí lmaí ban kííseí rteni, eí jszaka eí bren
fekűü dt Amy mellett, eí s a csillagfeí nyes eget baí műlta. Amytoű l megtűdta Magas Fűű Leaí nya halaí laí nak koü rűü l-
meí nyeit, eí s oű t gyaí szolta. Sok Loí elveszteí se meí lyen belehasíított a szííveí be, de oű legalaí bb teljes eí letet eí lt.
Magas Fűű Leaí nya a gyengeí d szemeí vel eí s eí des mosolyaí val nem. Loretta imaí dkozott, hogy Magas Fűű Leaí -
nya űtat nyerjen a halottak vilaí gaí ba, eí s beí keí ben nyűgodhasson. Harcoseí rt eí s a gyermekeieí rt is imaí dko -
zott, hogy isten adjon nekik eleí g eroű t ahhoz, hogy neí lkűü le folytassaí k az eí letűü ket.
Mikoü zben imaí dkozott, hallgatoí zott: Farkasoü loű hangjaí t akarta hallani, vagy valamilyen aí rűlkodoí han-
got, hogy teí nyleg ott van a koü zelben, ahogy azt eí rezte. Tűdta, olyan biztosan, mintha Farkasoü loű mondta
volna neki, hogy az indiaí n vigyaí z raí . Tűdta, hogy amííg a feheí r feí rfiak nem baí ntjaí k oű t eí s Amyt, addig Far -
kasoü loű nem ad le loü veí st, hanem a taí volboí l figyeli oű ket.
Az űtolsoí eí jszakaí n Loretta Farkasoü loű be vetett hite megkapta a jűtalmaí t. Amikor mindenki nyűgovoí ra
teí rt, egy preí rifarkas voníított a koü zelben, gyaí szosan emelkedoű hanggal. Loretta gerince veí gigborzongott.
Az oldalaí ra fordűlt, haí ttal a tűű znek, hogy veí gigpaí sztaí zhassa a soü teí tseí get. Egy aí rny mozdűlt a tűű z feí nye
moü goü tt. A preí rifarkas megint voníított.
Melegseí g aí radt szeí t Lorettaí ban. Olyan diszkreí ten, ahogy csak tűdta, a baraí tsaí g jelekeí nt oü sszekűl-
csolta a műtatoí űjjait. Ha Farkasoü loű ott volt valahol, laí tta oű t, eí s felismerte a dalt, amelyet a szííve eí nekelt.
Egy koű beledoü foü tt Farkasoü loű hasaí ba, de alig eí rezte. A foü ldhoü z lapűlva le sem vette szemeí t a tűű z izzoí feí -
nyeí roű l, eí s az alacsony noű roű l, aki a laí ngok mellett fekűü dt, arcaí val feleí fordűlva. Gondolatban oű is ott volt
mellette, kezeí ben fogta az orcaí jaí t, eí s a fűü leí be sűttogta a szerelmeí t. Azt kíívaí nta, baí rcsak megtaníította
volna neki, hogyan ismerje fel az oű aí llathangjait, hogy tűdja, ott van vele, ahogy ott volt maí r hat napja.
Farkasoü loű haí trahajtotta a fejeí t, eí s megint voníított egyet az eí g feleí . Amikor leneí zett, Loretta mosoly -
gott. OÖ sszekűlcsolta az űjjait, eí s a szemeí t oda szegezte, ahol oű fekűü dt. Felismerte Farkasoü loű jeleí t. Talaí n
toü bbet taníított neki, mint amennyiroű l tűdott. Faí jdalom hasíított beleí , olyan eí les eí s olyan meí ly faí jdalom,
hogy leí legezni sem tűdott. A baraí tsaí g jele. Neí haí ny roü vid nap műí lva Loretta szííve maí r nem fogja az iraí n-
ta eí rzett baraí tsaí g eí nekeí t eí nekelni.
Keí t nap műí lva a zsoldosok aí tadtaí k Lorettaí t eí s Amyt Fort Belknapban. Miűtaí n kaptak egy levelet Mr.
Steinbachtoí l, amelyben igazolta a laí nyok biztonsaí gos aí tadaí saí t, elűtaztak deí lre, hogy megkapjaí k a jűta-
lompeí nzűü ket. Loretta eí s Amy Mr. Steinbach kííseí reteí ben veí gre megtehette hazafeleí tartoí űí tjaí nak űtolsoí
szakaszaí t is.
Amikor megeí rkeztek a Masters-farmra, Loretta eí s Amy űtazaí sa veí get eí rt. Leszaí lltak a lovakroí l, ame -
lyeket Mr. Steinbachtoí l koü lcsoü noü ztek, eí s Rachel neí ni karjaí ba borűltak űü dvoü zloű oü leleí sre eí s koü nnyaí ztatta
csoí kokra. Rachel, sovaí nyan eí s a folyamatos aggoí daí stoí l beesett szemekkel, alig tűdta elengedni Amyt, eí s
űí gy tűű nt, kelletlenűü l engedi csak, hogy a gyermek kikerűü ljoü n a laí toí koü reí boű l. Amy nem volt hajlandoí szíínt
vallani, amikor a Santos taí boraí ban aí teí lt megproí baí ltataí sairoí l keí rdezteí k, eí s Rachel elejtette a teí maí t.
Baí rmennyire is oü rűü lt Loretta, hogy a nagyneí njeí t laí thatja, felemaí s eí rzelmekkel ment fel a megeresz -
kedett leí pcsoű koü n. Koü zben űí jra meg űí jra haí trapillantott, eí s a laí toí hataí rt fűü rkeí szte Farkasoü loű t keresve.
Most maí r joü nnie kellene. Megmagyaraí zhatatlan mohoí saí g lett űí rraí rajta. Szeretett volna hazamenni-,
haza a falűba, vissza a kűnyhoí jűkba, vissza Farkasoü loű karjaiba. Az otthon maí r nem itt volt, ezen a kis
farmon. Az otthon ott volt, ahol Farkasoü loű volt, legyen az baí rhol, akaí r a szűü lei gyilkosai koü zoü tt is. Lehet,
hogy soha nem tűd felejteni. Lehet, hogy soha nem tűd megbocsaí tani. De nem eí lheti az eí leteí t oü roü kkeí a
műí lt koü rűü l.
Rachel neí ni eí s Henry baí csi behíívta Steinbach űrat, aki elkííseí rte a laí nyokat Fort Belknapboí l, hogy ve-
lűü k vacsoraí zzon. A feí rfi, miűtaí n ellaí tta a lovait, boldogan elfogadta a meghíívaí st. Baí r faí radt volt a kime -
ríítoű űtazaí stoí l, Loretta megmosakodott, eí s segíített Rachelnek az eí telt felszolgaí lni. Fűrcsaí n idegennek
eí rezte magaí t a valaha oly ismeroű s haí zban. UÁ gy tűű nt, hogy a falak eí s az alacsony plafon bezaí rűl koü rűü loü t -

te. Vaí gyoí dott a friss levegoű eí s Farkasoü loű kűnyhoí jaí nak nyitottsaí ga űtaí n. Az ilyen forroí eí jszakaí kon ki le-
hetett nyitni az oldalsoí lemezeket, eí s eí lvezhetteí k a laí gy szelloű t.
– Akkor haí t, fiatal hoü lgyek, milyen eí rzeí s megint itthon lenni? – keí rdezte Mr. Steinbach.
– Azt hiszem, joí – vaí laszolt Amy komolyan. – Legalaí bbis oü rűü loü k, hogy laí thatom a mamaí t.
Rachel megfordűlt a tűű zhelyneí l.
– Amelia Rose, szinte meí labűí snak hangzol. Műtasd ki a megfeleloű haí laí t! Azok a baí tor emberek az
eí letűü ket tetteí k kockaí ra azeí rt, hogy megmentsenek benneteket, Mr. Steinbach pedig hosszűí űtat tett
meg, hogy hazakííseí rjen titeket Belknapboí l.
Loretta oü sszeszoríította a fogaí t, eí s nagyobb eroű vel tette le az asztalra a taí lcaí t, mint ahogy azt szaí ndeí -
kozta.
– Haí laí sak vagyűnk Mr. Steinbach segíítseí geí eírt, Rachel neí ni, oű szinteí n haí laí sak. De ha azt vaí rod, hogy
baí rmelyikűü nk haí laí s legyen azoknak a zsoldosoknak, akkor hosszűí vaí rakozaí sra keí szűü lj! Azok a baí tor
emberek nem azeí rt joü ttek, hogy megmentsenek bennűü nket. Azeí rt joü ttek, hogy indiaí nokat gyilkoljanak.
Noű ket, gyerekeket, babaí kat eí s oü reg embereket. A legtoü bb harcos taí vol volt vadaí szaton. Biztos vagyok
abban, hogy a zsoldosok ezt tűdtaí k. Belovagoltak, hogy embereket meí szaí roljanak le, eí s ezt meg is tetteí k
Az ezt koü vetoű csoü nd mennydoü rgeí skeí nt csapott le. Henry felhaí borodva neí zett Lorettaí ra. Rachel az űjj-
begyeit a szaí jaí ra tapasztotta. Mr. Steinbach keí nyelmetlenűü l eí rezte magaí t.
Amy, aki a feí rfiakkal egyűü tt az asztalnaí l űü lt, elfojtotta koü nnyeit.
– Megoü lteí k Sok Lovat, Farkasoü loű apjaí t, mama. EÁ s Harcos feleseí geí t, Magas Fűű Leaí nyaí t. OŐ keí szíítette
Loretta rűhaí jaí t. A baraí taink voltak.
Henry elvoü roü soü doü tt.
– Remeí lem, megbocsaí t a laí nyaimnak, Mr. Steinbach! Sok megproí baí ltataí son mentek keresztűü l. Itt paí r
nap alatt helyre fognak joü nni.
Steinbach megkoü szoü rűü lte a torkaí t.
– Nincs szűü kseí g a bocsaí natkeí reí sre. Sok indiaí ngyűű loü loű lehet Texasban, de eí n nem vagyok koü zűü lűü k va -
loí . Meí g sosem laí ttam azoknaí l az arkansasi feí rfiaknaí l rosszabb kineí zetűű embereket. Sokkal inkaí bb űí gy
tűű ntek nekem, mint valami kansasi hataí rvideí ki haramiaí k. Baí rki is beí relte fel oű ket, az teljesen oű rűü lt volt.
– A komancsok megkaptaí k a sajaí t fajtaí jűkat – vaí gott vissza Henry. – Laí tta valaha, mit tesznek egy fe-
heí r noű fogollyal? Ha engem keí rdez, azok az indiaí nok pontosan azt kaptaí k meg, amit megeí rdemeltek.
Mr. Steinbach keí rdoű n vonta fel a szemoü ldoü keí t.
– Laí tta valaha, hogyan baí nik neí haí ny feheí r feí rfi az indiaí n asszonyokkal?
– Nem a mi dolgűnk, hogy az indiaí nok eladjaí k a noű iket senkihaí zinak!
– Kihaí zasíítjaí k – helyesbíített Mr. Steinbach. – Az indiaí nok nem adjaí k el a noű ket, Mr. Masters. Meny-
asszonyi dííjat keí rnek eí rtűü k, eí s ez teljesen maí s. Az ajaí ndeí kot joí hiszeműű en adja az ember, eí s a noű t az oű
hitűü k szerint megbecsűü lt feleseí gkeí nt fogadja a maí sik feí l. Elvaí rjaí k, hogy íígy is baí njanak vele. I
– Menyasszonyi dííj! – horkant fel Henry. – Ugyanaz, mint ha eladnaí k. Barbaí r aí llatok egytoű l egyig
mindannyian!
Steinbach elmosolyodott.
– Talaí n. De akkor oű k is űgyanezt mondhatjaí k roí lűnk eí s a hozomaí nyroí l, amelyet a noű a haí zassaí gba
visz. OŐ k űí gy laí tjaí k, hogy mi fizetűü nk azeí rt, hogy megszabadűljűnk a laí nyainktoí l, ami eí ppoly barbaí r, eí s
nem sok joí t mond el az asszonyainkroí l. – Lassan kortyolt egyet a kaí veí boí l, majd vaí llat vont. – Nyilvaí nva-
loí , hogy a laí nyai kedves baí naí smoí dban reí szesűü ltek Farkasoü loű taí boraí ban. Szeí gyen, hogy a joí indiaí nok fi -
zetnek meg azeí rt, amit a rosszak tesznek.
Amy laí zadoí pillantaí st vetett a mostohaapjaí ra, majd raí neí zett az anyjaí ra, aki eí pp egy taí l poü rkoü ltet tett
az asztalra.
– EÁ s meí g nincs veí ge! Farkasoü loű majd elrendezi ezt a zsoldosokkal! Csak figyeljetek! Meg fognak halni.
Egytoű l egyig. EÁ s remeí lem, Farkasoü loű kihasznaí lja az idejeí t, amikor megoü li oű ket
Rachel gyorsan keresztet vetett.
– Nem mondhatsz ilyet, Amy. Biztosan nem kíívaí nsz senkinek ilyen sorsot.
Amy felpattant a padroí l.
– A hispaí noknak is ezt kíívaí ntam! Akkor rosszat tettem?
– Az maí s volt.

– Nem. Nem volt maí s. Baí ntottak engem, eí s Farkasoü loű megoü lte oű ket. Azt mondod, nem kellett volna
ezt tennie?
– Nem. – Rachel remegoű keí zzel vette le az űü st tetejeí t, szeme Amy szemeit kűtatta, arcaí boí l kiszoü koü tt a
veí r. – Ha Santos eí s az emberei… – Feí lbeszakíította a mondataí t, eí s megeí rintette a laí nya vaí llaí t. – Amy,
kedves! Mit tettek…
– Az, hogy mit tettek velem, nem szaí míít! Az szaí míít, hogy Farkasoü loű eljoü tt eí rtem, eí s elvitt toű lűü k,
mama! EÁ s harcolt eí rtem! EÁ s te azt mondod, nem volt igaza?
Rachel leengedte a kezeí t.
– Nem. Ha Santos eí s az emberei… ha oű k… – A szeme elsoü teí tedett. – Felakasztottaí k volna oű ket. Azt hi-
szem, semmivel sem rosszabb az, hogy a baraí tod, Farkasoü loű megbűü ntette oű ket helyettűü nk.
– De az rossz lenne, ha megbűü ntetneí azokat a zsoldosokat?
Loretta eloű releí pett.
– Amy, kedvesem, jobb lenne ezt a teí maí t keí soű bbre halasztani!
– Nem! Most akarok beszeí lni roí la!
Rachel arca falfeheí rreí vaí lt.
– Kit baí ntottak a zsoldosok, Amy? OŐ k a mi oldalűnkon aí llnak!
– A mi oldalűnkon? Babaí kat oü ltek meg, mama! EÁ s kisgyerekeket! Azt mondod, hogy az indiaí n babaí k
nem űgyanolyanok, mint a mi babaí ink?
– Nem, termeí szetesen nem.
– Akkor mit mondasz? – Koü nnyek gyűű ltek Amy szemeí be. – Nem voltaí l ott! Nem tűdod! De eí n igen!
Laí ttam, mit tettek azok az emberek! Laí ttam az arcűkat, mikoü zben megtetteí k. Remeí lem, meghalnak! Re -
meí lem, hogy lassan eí s rettenetesen halnak meg! – Elfordűlt. – Baí rcsak megint Fűü rge Antiloppal lehet-
neí k! Baí rcsak!
Azzal felviharzott a galeí ria leí pcsoű jeí n. Zokogaí sa visszhangzott az aproí haí zban. Loretta haí rom vaí dloí
pillantaí s kereszttűü zeí ben talaí lta magaí t. Az ajkaí t megnyalva megszoí lalt:
– Amy sok megproí baí ltataí son ment keresztűü l. Hosszűí idoű be telik majd, amííg felejteni tűdűnk, ha egy -
aí ltalaí n sikerűü l.
Rachel a leí pcsoű feleí fordűlt.
– Ne, Rachel neí ni, ne! Hagyd oű t most egy kicsit! Adj neki idoű t, hogy megszokhasson itt!
– De szűü kseí ge van raí m! Beszeí lgetnie kell erroű l!
– Majd beszeí l veled, amikor keí szen aí ll raí – mondta Loretta kedvesen. – Idoű re van szűü kseí ge. Tűdja,
hogy szereted.
– Amy űí gy beszeí l arroí l a gazember Farkasoü loű roű l, mintha rendes ember lenne – sziszegte Henry.
Loretta az ablakhoz leí pett, eí s kioldotta a szarvasboű rt, hogy kineí zzen a feí lhomaí lyba. Ujjait az ablak -
paí rkaí ny koü reí fonta, eí s koü rmeí t belefűí rta a faí ba. Felneí zett a domboldalra, eí s visszaemleí kezett Farkasoü loű
Amy iraí nti gyengeí dseí geí re, amikor visszahozta oű t a falűba a Santosszal valoí megproí baí ltataí sai űtaí n.
– Henry baí csi, akaí r el is mondhatom. Az a gazember, akit annyira űtaí lsz, a feí rjem. – A fa szeí tforgaí -
csoloí dott Loretta koü rme alatt. – Egy pap eloű tt mentem hozzaí feleseí gűü l, eí s… szeretem oű t. Haí laí s lenneí k,
ha nem beszeí lneí l eloű ttem íígy roí la.
A haí ta moü goü tt a haí z űí gy elcsoü ndesedett, hogy Loretta hallotta a toü bbiek leí gzeí seí t. Megmerevedve
vaí rta a robbanaí st. Nem kellett sokaí ig vaí rnia.
– Mit mondtaí l? – kiaí ltott Henry.
– Farkasoü loű a feí rjem. – A szavak megismeí tleí se baí torsaí got koü lcsoü nzoü tt neki. Elfordűlt az ablaktoí l,
hogy a nagybaí tyja szemeí be neí zzen, aki meginogva felaí llt. – Haí zasok vagyűnk, eí s a szoü vetseí gűü nket meg -
aí ldotta az egyhaí z.
– Keí nyszeríített?
– Ellenteí tben valaki maí ssal, akit ismerek, Farkasoü loű soha nem keí nyszeríített engem semmire. – Bele -
neí zett Henry szemeí be, pontosan tűdva, hogy a ceí lzaí sa talaí lt. – Soha nem baí nt velem rosszűl, soha nem
feí lemlíített meg. Bűü szke vagyok raí , hogy a feleseí ge vagyok. Ha eí rtem joü n, elmegyek vele.
– Jeí zűs Krisztűs, elveszíítette a joí zan eszeí t! – sűttogta Henry. Ahogy lesűü llyedt a padra, űí gy neí zett ki,
mint egy nagy hab, amelyboű l elszaí llt a levegoű . – Vele meí sz? Vissza a komancsokhoz? Rachel, beszeí lj a fe -
jeí vel! Meí g sosem hallottam ilyet!

Laí thatoí eroű feszííteí st teí ve, hogy ne menjen fel Amy űtaí n a leí pcsoű n, Rachel az űnokahűí ga szemeit fűü r -
keí szte, majd felsoí hajtott
– Azt hiszem, ha szereti oű t, Henry, a vilaí g oü sszes beszeí lgeteí se sem vaí ltoztatja azt meg. Loretta? Biz-
tos vagy ebben?
– Igen. Szeretem oű t, teljes szíívemmel.
– Csak a holttestemen keresztűü l meí sz el – dűü boü rgoü tt Henry.
– Azt megoldhatjűk – vaí laszolt Loretta halkan.
Henry arca laí ngvoü roü s lett. OÖ koü lbe szoríított keí zzel megint felemelkedett a padroí l, majd eszeí be jűtott,
hogy taí rsasaí ga van. De Loretta akkor sem feí lt volna, ha Mr. Steinbach nincs ott.
– Ez azt jelenti, hogy lehetseí ges, hogy soha toü bbeí nem laí tlak? – keí rdezte Rachel veí kony hangon.
Loretta elfojtotta azt a feí lelmeí t, hogy esetleg tűí lsaí gosan messze eí l majd ahhoz, hogy hazateí rjen.
– Meg foglak laí togatni. Farkasoü loű megíígeí rte, hogy gyakran hazahoz majd. EÁ s oű sosem szegi meg az
íígeí reteí t.
– A holttestemen… – Henry elharapta a szavakat, a nyaka megdűzzadt. – Ha aí tleí ped azt a kűü szoü boü t,
hogy elmenj, Loretta Jane, soha nem vetűü lhet raí az aí rnyeí kod űí jra! Egy olyan noű , amelyik oü sszeaí ll azok -
kal az aí llatokkal, nem alkalmas arra, hogy tisztesseí ges emberek koü zoü tt legyen.
Loretta kihűí zta a vaí llaí t.
– Ha íígy eí rzel, akkor majd kint megvaí rom a feí rjemet – megfordűlt, eí s az ajtoí hoz indűlt.
– Igen biztos vagy magadban, űgye? – űgatta Henry. – Komolyan mondom, kishoü lgy. Ha kimeí sz azon
az ajtoí n, toü bbeí nem laí tűnk szíívesen. Mi lesz, ha nem joü n?
– Joü nni fog.
Loretta felemelte a reteszt, kileí pett a tornaí cra, eí s becsűkta maga moü goü tt az ajtoí t. Haí taí t a kűí tnak taí -
masztva leűü lt, eí s vaí rt.
Egy oí ra műí lva Rachel neí ni egy taí lcaí n poü rkoü ltet hozott neki. Loretta elfogadta, eí s proí baí lta nem kimű -
tatni idegesseí geí t. Farkasoü loű nek maí r itt kellene lennie.
– Loretta Jane, ha szeretneí l visszajoü nni, Henry azt mondta, hogy megteheted. Csak bocsaí natot kell
keí rned.
Loretta megint a domb feleí pillantott. Farkasoü loű joü nni fog.
– Koü szoü noü m, Rachel neí ni. Maí r meghoztam a doü nteí semet. Raí adaí sűl Henry mindenfeí leí ket mondana
Farkasoü loű roű l, űí gyhogy meí g mieloű tt eí szbe kapneí k, űí jra itt lenneí k kint.
– OŐ szinteí n szereted, űgye? – Rachel felnyalaí bolta a szoknyaí jaí t, eí s leűü lt. Haí taí t a kűí tnak taí masztotta. –
Meseí lj nekem! Segííts, hogy megeí rtsem!
Loretta elmosolyodott.
– UÁ gy eí rted, mieí rt szeretem? – Mosolya elhalvaí nyűlt, eí s felsoí hajtott. – OÁ , Rachel neí ni, hogy magyaraí -
zod meg a szerelmet? Farkasoü loű azt mondja, egy eldűgott helyroű l toü r fel. Azt hiszem, igaza van. Azt biz-
tos, hogy eí n nem terveztem, hogy szerelembe esek vele, vagy hogy egyaí ltalaí n megkedvelem. – A szeme
sarkaí boí l Rachelre pillantott. – Jobban űtaí ltam a komancsokat, mint Henry baí csi. Emleí kszel? De Farkas-
oü loű jó ember, csodaí latos ember. Mit mondhatneí k meí g? Baí rcsak laí ttad volna, ahogy Amyvel viselkedett
azűtaí n, hogy… Beszeí lt maí r veled Amy? Arroí l, ami a hispaí noknaí l toü rteí nt?
– Nem kellenek a szavak Az anyja vagyok. Laí ttam a szemeiben. Annyi… gyűű loü let eí s feí lelem. Nem tűd -
tam, mit mondjak neki, annyira hirtelen eí rt. Megbecsteleníítetteí k, űgye? Az egeí sz csapat?
– Igen.
Rachel nagy levegoű t vett, hogy lenyűgodjon.
– EÁ s Farkasoü loű az oü sszeset megoü lte?
– Egytoű l egyig.
Rachel olyan eroű sen szoríította oü koü lbe a kezeí t, hogy az űjjpercei elfeheí redtek, eí s elfordíította a fejeí t.
– Percroű l percre jobban kedvelem oű t.
– Farkasoü loű nagyon joí volt Amyvel. – Loretta hangja elmeí lyűü lt, ahogy elmeseí lte a toü rteí netet. – Amy
soha nem lesz tűí l rajta teljesen. Azt hiszem, ami toü rteí nt, az mindoü roü kre vele marad. De Farkasoü loű vis z-
szaadta neki a becsűü leteí t, Rachel neí ni.
– EÁ rtem. – Rachel kííseí rtetlaí tta szemekkel neí zett Lorettaí ra. – Ki az a Fűü rge Antilop?
Ahogy meghallotta a nevet, Loretta elmosolyodott, eí s melegseí g eí rzeí se aí radt szeí t benne.

– Amy kűü loü nleges baraí tja.
– Kűü loü nleges?
– Az űdvarloí ja. – Megkoü szoü rűü lte a torkaí t. Nem szíívesen aí rűlt el toü bbet. – Amy nagyon szereti oű t. EÁ s oű
csodaí latos volt Amyvel. Azt hiszem, csak ennyit kellene mondanom. A toü bbit majd Amy megteszi.
UÁ gy tűű nt, Rachel elfogadja ezt.
– OŐ … – A mondat feí lbeszakadt, eí s Rachel szakadozva nagyot soí hajtott. – Istenem, nem hiszem el,
hogy ezt keí rdezem, de oű egy rendes ember?
– Naí la rendesebbet nem talaí lsz sehol. De ami a leginkaí bb szaí míít, Rachel neí ni, hogy Fűü rge Antilop
nem toü roű dik azzal, amit a hispaí nok Amyvel tettek, ellenteí tben azzal, ahogy egy feheí r fiűí tenneí . Szomorűí
amiatt, hogy szenvedett, termeí szetesen, de az oű fejeí ben Amy meí g mindig szűű z, eí s eí des, eí s csodaí latos.
Ez rettenetesen sokat szaí míít Amynek, foű leg most, amííg meí g gyoí gyűl. Nem kellene Fűü rge Antilop ellen
beszeí lned. EÁ rted? Hagyd, hogy a dolgok menjenek a magűk űí tjaí n! A komancsok űí gy gondoljaí k, hogy a
tegnap elszaí llt a szeí llel. Amy megproí baí ltataí sai is elszaí lltak vele. Neki is el kell hinnie ezt.
– Igen. – Rachel szaí ja legoü rbűü lt, eí s megremegett. – Semmit nem mondok neki Fűü rge Antilop ellen. Is -
ten tűdja, hogy most szűü kseí ge van egy kűü loü nleges baraí tra. – Haí trahajtotta a fejeí t, eí s becsűkta a szemeí t.
Hosszűí idoű űtaí n űí gy tűű nt, hogy egyenesbe joü tt a gondolataival, eí s felsoí hajtott. Loretta kezeí t megfogva
keí rdezte: – Szerinted ez a te Farkasoü loű d szeretni fog engem?
Loretta feí lretette a taí lcaí t, eí s szorosan aí toü lelte a nagyneí njeí t.
– OÁ , Rachel neí ni, szeretlek! Annyira boldoggaí tesz, hogy aí ldaí sodat adod raí nk!
Rachel hirtelen megmerevedett.
– Beszeí lj az oü rdoü groű l, eí s megjelenik! Ott joü n!
OÖ roü m aí radt szeí t Lorettaí ban. Felűgrott, eí s a kapűhoz fűtott. Fent a dombon lovakat eí s lovasokat laí tott
a soü teí tedoű eí gbolt eloű tt koü rvonalazoí dni. A komancsok leí peí sre fogtaí k lovaikat, ritkaí s sorba aí lltak, mikoü z -
ben neí haí nyan a haí tűk moü geí hűí zoí dtak. Loretta leí peí sei hirtelen megaí lltak. Meí g ilyen taí volsaí gboí l is, eí s
ilyen gyenge feí nyneí l is laí tta, hogy a feí rfiak harci festeí st viseltek. A szííve elnehezűü lt. Farkasoü loű nem hi-
hette azt, hogy oü nszaí ntaí boí l ment el az embereinek gyilkosaival!
– Menj be a haí zba, Rachel neí ni! – kiaí ltott Loretta.
– Mieí rt? Mi az?
– Nem tűdom biztosan. Haraggal joü n.
– Akkor gyere velem!
Loretta elnyomta a benne feltoü roű feí lelmet. Az egyik indiaí n magasabb volt a lova haí taí n, mint az oü s z-
szes toü bbi, szeí lesebb volt a vaí lla eí s a mellkasa. Farkasölő. Loretta raí szegezte a pillantaí saí t. Egy hoí napja
meí g rettegve elmenekűü lt volna. Most maí r soha nem fűtna el eloű le.
– Menj be a haí zba, Rachel neí ni! Hűí zd be a spalettaí kat! Teí gy, ahogy mondtam!
Loretta megint elindűlt. Feí lt, de meí gsem feí lt. Egy komancs harci csapat feí lelmetes laí tvaí ny volt, meí g
az oű szaí maí ra is, de a feí rfi, akit szeretett, ott lovagolt koü zoü ttűü k. Mieloű tt a kapűhoz eí rt volna, a harcosok
megint fűtaí sra oü sztoü noü zteí k lovaikat. Taí madaí s helyett azonban koü rbelovagoltaí k a farmot, eí s minden
egyes leí peí sneí l laí ndzsaí kat szűí rtak a foü ldbe. Farkasoü loű ismeí t eljoü tt, hogy megjeloü lje az oű otthonaí t.
Loretta ekkor meí g nem joü tt raí , hogy Farkasoü loű nem jeloü lneí meg a birtokot, ha magaí val akarnaí vinni
oű t. Otthagyta. Loretta fűtaí snak eredt.
– Farkasoü loű ! Farkasoü loű , keí rlek… – Odaeí rt a kapűhoz, eí s tehetetlen keí tseí gbeeseí ssel neí zte, ahogy a
harcosok elhaladtak mellette a lovaikon, akkora port kavarva, hogy meg sem tűdta mondani, melyikűü k
Farkasoü loű . – Farkasoü loű ! Legalaí bb beszeí lj velem!
Ha Farkasoü loű hallotta oű t, akkor nem toü roű doü tt vele. Neí haí ny perc műí lva a csapat visszavonűlt, eí s fello-
vagolt a dombra. Loretta meredten baí műlva ott aí llt tovaí bb. Farkasoü loű elvaí lt toű le a tosi tivo taí madaí s mi-
att?
Baí rmennyire is faí jt neki, nem tűdta kiműtatni a haragjaí t. A sajaí t hibaí jaí nak koü szoü nhette, hogy az in -
diaí n elhagyta. A taí madaí s eloű tti eí jszaka megeskűü doü tt, hogy elhagyja Farkasoü loű t, ha nem megy el vele.
Ragaszkodott hozzaí , hogy vaí lasszon koü zte eí s az Emberek koü zoü tt. OŐ ezt tette most meg.
Az apjaí t, eí s meí g szaí mtalan maí st megoü ltek. A becsűü lete megkoü vetelte, hogy megbosszűlja oű ket.

A mellkasaí hoz szoríította a kezeí t, a medaí lra, amely az indiaí n feleí t hordozta. Haí tradobta a fejeí t, eí s a
feí rfi neveí t kiaí ltotta. Imaí dkozott, hogy Farkasoü loű meghallja, eí s visszateí rjen. Vaí rt eí s imaí dkozott De az in-
diaí n nem joü tt.
– Loretta! Gyere vissza az űdvarra! – kiaí ltott Rachel.
Loretta megfordűlt, aí tkarolta a derekaí t eí s a teste enyheí n meghajolt, hogy elviselje a zokogaí st, amely
megproí baí lt kitoü rni beloű le.
– Rachel neí ni, Farkasoü loű elhagy engem! Elhagy!
Rachel fűtva szaladt hozzaí . Mindkeí t karjaí t Loretta koü reí fonva síírt
– OÁ , eí desem…
– Elhagy engem! – Loretta megint haí trahajtotta a fejeí t. – Far-kasoü loű -oű oű oű !
A metszoű , gyaí szos kiaí ltaí st magaí val vitte a szeí l. Farkasoü loű hirtelen megjelent a dombon, magaí nyos
alak loí haí ton, feketeí n az eí gbolt eloű tt. Loretta egy pillanatra azt hitte, csak keí pzeli oű t, mert annyira sze -
retneí , hogy visszateí rjen. Majd a feí rfi csoü ndesen felemelte a karjaí t, eí s űí gy tisztelgett Loretta eloű tt, ahogy
egy harcos tenneí egy maí sikkal. Tiszteleg előtte. Loretta kiraí ntotta magaí t Rachel oü leleí seí boű l, Farkasoü loű
feleí taí molygott, eí s itta a laí tvaí nyaí t. Mellette akart lenni. Meg kellett eí rtetnie ezt vele. Nem kell vaí laszta -
nia koü zte eí s az emberei koü zoü tt. Loretta teí vedett ebben, rettenetesen nagyot teí vedett.
– Farkasoü loű ! Vigyeí l magaddal! Szeretlek! – kiaí ltotta. – Nem akartam ezt! Nem akartam!
A feí rfi meí g neí haí ny szíívteí poű pillanatig ott maradt, karjaí t tovaí bbra is felemelve. Majd megfordíította a
csoű doü reí t, eí s eltűű nt a laí toí hataí rroí l. Loretta beesett szemekkel meredt űtaí na. Arra keí rte, hogy vaí lasszon,
eí s veszíített. A laí ba oü sszeroskadt a sűí ly alatt, eí s teí rdre esett. A faí jdalma olyan kíínzoí volt, hogy nem ka -
pott levegoű t.
– Farkasoü loű -oű oű -oű !
A szeí l megsimogatta az orcaí jaí t, felkapta a feí rfi neveí t, eí s magaí val vitte. Loretta oü sszefonta keí t karjaí t a
mellkasa eloű tt, eí s zokogott. Pillantaí saí t a dombra szegezte. Soha toü bbeí nem tűd űí gy neí zni a laí toí hataí rra,
hogy ne laí ssa ott Farkasoü loű alakjaí t.
Farkasoü loű neveí t elvitte hozzaí a szeí l. A kiaí ltaí s alig felismerhetoű , meí gis aí thatoí volt, mint egy vigaszta -
laí st keresoű elveszett leí lek sűttogaí sa. Farkasoü loű megaí llíította a lovaí t, eí s megeroű síítve magaí t a hang ellen
oü sszeszoríította a fogaí t eí s becsűkta a szemeí t. Csapdaí ba zaí rt leí legzete kiszaí ríította a torkaí t. Farkasölő. Az
asszonya meí g mindig eí rte kiaí ltott. Amikor elkezdi gyilkolni az embereit, akkor is kiaí lt majd eí rte?
Minden erejeí t oü ssze kellett szednie, hogy ne menjen vissza Lorettaí eí rt. A legkeveí sbeí sem akarta íígy
megbaí ntani. Meí gis, mit tehetne ellene? Meg kell harcolnia a nagy harcot az embereieí rt. Nem volt maí s
vaí lasztaí sa. Azt akarta, hogy amííg harcol, Loretta biztonsaí gos helyen legyen. A falűt eí rt taí madaí s oí ta nem
volt keí rdeí ses, hogy a sajaí t fajtaí jaí val nagyobb biztonsaí gban van. Farkasoü loű nek nem volt iraí nyíítaí sa a tosi
tivók eí s a taí madaí saik felett, de azt biztosíítani tűdta, hogy a sajaí tjai koü zűü l senki ne taí madja meg Loretta
faí boí l eí pűü lt falait.
UÁ jabb kiaí ltaí s toü rte meg az alkonyatot Farkasoü loű . Kinyitotta a szemeí t, eí s mereven neí zett az eloű tte leí -
voű porfelhoű be. A becsűü lete eloű tte volt, a szííve moü goü tte. Fűtaí snak indíította a lovaí t, eí s meí lyen eloű rehajolt
az aí llat nyakaí hoz, felhasznaí lva a szelet, hogy kiszűű rje Loretta hangjaí t, mikoü zben oű siet, hogy csatlakoz -
zon a toü bbi harcoshoz.

Hűszonhatodik fejezet
A koü vetkezoű neí haí ny heí tben a komancsok bosszűí boí l taí madtak. Olyan híírek joü ttek, hogy a zsoldosokat,
akik eí pp űí tban voltak egy maí sik falű taí madaí saí ra, mind megoü lteí k. Farkasoü loű roű l szoí loí toü rteí netek szűű roű d -
tek be a Masters-farmra: neí haí ny szoü rnyűű , neí haí ny szíívszaggatoí an ismeroű s. Baí rmilyen hevesen is harcol-
tak az indiaí nok, Farkasoü loű meí g mindig megkíímeí lte a noű ket eí s a gyermekeket. Loretta szeme megtelt
koü nnyel, amikor egy hataí roű r Fort Belknapboí l elmondta neki, hogy valahol a Voü roü s Folyoí partjaí n Farkas -
oü loű odalovagolt egy saí rgahajűí noű hoü z, eí s tisztelgett neki. Loretta tűdta, hogy Farkasoü loű bíízik benne, hogy
valahogyan eljűt oű hozzaí a toü rteí net, eí s oű tűdni fogja, hogy neki kűü ldi az űü zenetet.
EÁ s oű teí nyleg tűdta. EÁ s gyaí szolta azt, ami megtoü rteí nhetett. Minden egyes indiaí n taí madaí ssal egyre
noű tt a koü zte eí s Farkasoü loű koü zoü tt leí voű taí volsaí g.
Amikor a reí műü let tűí lsaí gosan elviselhetetlen lett, Loretta azon kapta magaí t, hogy az indiaí nok tetteit
azzal igazolja, hogy felelevenííti a falűt eí rt taí madaí st. Visszaemleí kezett Sok Loí ra, egy toü reí keny oü regem -
berre, aki proí baí lt megmenteni egy gyermeket, eí s koü zben meghalt. A reí műü lt fiatal indiaí n noű re gondolt,
aki az eí leteí eírt eí s a gyermeke eí leteí eírt fűtott, majd haí tűlroí l lecsaptak raí . Most joü tt raí , hogy nincs joí vagy
rossz, igaz vagy helytelen, egyszerűű en csak emberek, akik az eí letűü keí rt harcolnak. Csodaí latos emberek,
akik eí ltek, szerettek eí s nevettek.
Gyakran gondolt Voü roü s Boü leí nyre, eí s veí gűü l elfogadta, amit Farkasoü loű oly elszaí ntan proí baí lt elmagya-
raí zni neki: hogy a joí emberek is sodroí dhatnak űí gy, hogy veí gűü l szoü rnyűű dolgokat tesznek. Voü roü s Boü leí ny
tett neí haí ny megbocsaí thatatlan dolgot, de Loretta veí gűü l meí lyebben bele tűdott laí tni a feí rfiba, eí s koü ze-
lebb jűtott ahhoz, hogy megeí rtse a mieí rtjeí t. Haí laí t adott istennek, hogy megmentette Voü roü s Boü leí ny eí le -
teí t a tosi tivo taí madaí s koü zben, hiszen tűdta, hogy Voü roü s Boü leí ny most űgyanazzal a heí vvel fedezi Farkas -
oü loű t a tosi tivókkal szemben, amivel a joü voű jeí t proí baí lta veí deni egy tosi noű vel szemben.
Majdnem keí t hoí nappal Farkasoü loű bűí csűí tisztelgeí se űtaí n Lorettaí n egy reggel eroű s haí nyinger vett eroű t.
Sikerűü lt elvonűlnia, eí s miűtaí n toü bbszoü r is haí nyt, tűí l gyenge volt ahhoz, hogy visszateí rjen a haí zba, ezeí rt
haí taí t a kűü lsoű falnak taí masztva lerogyott a foü ldre. Ragacsos izzadsaí g boríította be az arcaí t. Becsűkta a
szemeí t, eí s azt hitte, elaí jűl.
– Istenem, Loretta Jane, mi a baj?
Loretta kinyitotta a szemeí t, eí s meglaí tta a nagyneí njeí t, ahogy aí tvaí g a foltos fűü voü n, csűpasz laí baí val
proí baí lja elkerűü lni a szűí roí s noü veí nyeket, nagymeí retűű haí loí inge lebeg a reggeli szeí lben.
– Betegeskedem. Van egy kis goü rveí lyfűü ved? Kellene innom a teaí dboí l. Nincs joí l a gyomrom.
Rachel legűggolt, eí s Loretta homlokaí hoz nyomta a tenyereí t.
– Nincs laí zad. Mikor kezdoű doü tt?
Loretta oü sszeraí ncolta a homlokaí t.
– Ma reggel. De most, hogy gondolkodom rajta, eí melyegtem neí haí ny nappal ezeloű tt is.
Rachel oü sszeraí ncolta a szemoü ldoü keí t, eí s szigorűí an neí zett Lorettaí ra.
– Szeí dűü leí s?
– Tegnap. Azt hittem, ettoű l az elviselhetetlen melegtoű l.
– Mioí ta van rajtad ez az aí tok?
Loretta haí trahajtotta a fejeí t, eí s proí baí lt visszaemleí kezni.
– Azt hiszem… – A szemei elkerekedtek, eí s egyik kezeí t a hasaí ra szoríította.
Rachel felsoí hajtott.
– Azt hiszem, a goü rveí lyfűű tea nem fog segííteni. – Egy pillanatra elhallgatott. – Loretta Jane, aí ltalaí ban
nem keí rdezek ilyet egy noű toű l. Akarod, hogy elmenjek, eí s szedjek neked varaí dicsot?
– Minek?
Rachel pillantaí saí t a pajtaí ra szegezte.
– Az elsoű hoí napokban neí haí ny adag varaí dics megszabadííthat a probleí maí toí l.

Probleí ma? Loretta a nagyneí njeí re meredt, eí s meí g mindig proí baí lta felfogni a teí nyt, hogy vaí randoí s le-
het. Nem eí rezte magaí t vaí randoí snak. De ha az, sosem gondolna arra, hogy megszakíítsa a terhesseí geí t.
– Rachel neí ni, hogy keí rdezhetsz toű lem ilyet?
– Isten valoí szíínűű leg megver majd eí rte. De meg kellett keí rdeznem. Ez nem joí híír, kedvesem. Akkor is
rossz lenne, ha feheí r gyermek lenne, feí rj eí s minden neí lkűü l. De egy komancs babaí t vaí rni haí zassaí gon kíí -
vűü l? Ez trageí dia.
– Nem haí zassaí gon kíívűü l! Haí zas vagyok, megfeleloű en eí s helyesen.
– EÁ desem, nincs gyűű rűű d, nincs papíírod, nincs tanűí d, meí g csak asszonyneved sem. EÁ s nincs melletted
feí rfi. Ki fogja elhinni?
– Nem eí rdekel, ki hiszi el. EÁ n tűdom. Ez eleí g.
– Neked talaí n eleí g. De hogy eí rzi majd magaí t az a gyermek, aki toü rveí nytelen szaí rmazaí sűí lesz?
Loretta űí gy eí rezte, mintha arcűl csaptaí k volna. Toü rveí nytelen szaí rmazaí sűí . Szoü rnyen hangzottak ezek
a szavak. Egy hirtelen, heves eí rzeí ssel, hogy veí delmeznie kell a benne megfogant gyermeket, a dereka
koü reí fonta a karjaí t. Farkasoü loű gyermeke. Teljes szííveí vel szeretni fogja.
– OÁ , Rachel neí ni! Egy baba. Farkasoü loű veí gűü l meí gsem hagyott magamra.
Rachel felemelte a kezeí t.
– Ezt majd akkor mondd, amikor megproí baí lsz eí lelmet adni neki a teí l koü zepeí n. Henry olyan bűnkoí ,
hogy valoí szíínűű leg elhagy engem, ha megengedem, hogy itt maradj. Nekűü nk haí rműnknak egyedűü l nem
lesz koü nnyűű a tűí leí leí s.
– Akkor elmegyek.
– Ilyet nem teszel. Azt mondtam, nem lesz koü nnyűű , nem azt, hogy lehetetlen lesz. – Rachel a vaí llaí t ki-
egyenesíítve egy pillanatra a taí volba meredt. Amikor a pillantaí sa visszateí rt Lorettaí ra, elszaí ntsaí g csillo-
gott a keí k meí lyseí gben. – Ahogy neí zlek teí ged eí s a laí nyomat, laí tva azt, hogy olyan dolgokat tűí leí ltetek,
amelyeket maí s noű k nem tűdtak volna… – Megnyalta a szaí jaí t. – Ez az aceí lossaí g a gerincetekben a nevel -
teteí setekboű l joü n, toű lem. EÁ n taníítottalak arra benneteket, hogy aí lljatok fel, eí s kűü zdjetek. Bűü szkeseí gre ne-
veltelek. Mostanaí ban, amikor beleneí zek a tűü koü rbe, azon merengek, hova tűű nt a reí gi Rachel.
– OÁ , Rachel, te csak azt tetted, amit űí gy eí rezteí l, meg kell tenned eí rtem eí s Amyeí rt.
Rachel boí lintott.
– Igen. De most olyan idoű joü n, amikor vaí lasztanom kell. – Felsoí hajtott, eí s a szemeí t forgatta. Vonako -
doí mosoly jelent meg a szaí ja sarkaí ban. – Ha ez a vaí lasztaí s a gyermek eí s Henry koü zoü tt lesz, akkor egeí -
szen a csinos kis jacksboroí i haí zig rűgdosom azt a csoü koü nyoü s seggeí t, eí s megmondom neki, hogy ezűí ttal
maradjon is ott.
Loretta megreí műü lve, eí s nem tűdva, hogyan reagaí ljon, azt keí rdezte:
– Csinos kis haí z?
– Ugye nem gondolod, hogy dohaí nyeí rt eí s kaí veí eírt jaí r oda, meg azeí rt, hogy nekűü nk elhozza a Godey's
Lady's Bookot? – Rachel megeí rintette Loretta vaí llaí t. – Ne neí zz ilyen baí natosan! UÁ gy havonta beí keí n
hagy engem. Ezt aí ldaí snak veszem.
Loretta haí trahajtotta a fejeí t, eí s gyengeí n felnevetett.
– Henry beí csi egy csinos kis haí zat laí togat? OÁ , Rachel neí ni, fogadni merneí k, hogy azok a kisasszonyok
megdűplaí zzaí k az aí rat, amikor meglaí tjaí k a fajtaí jaí t koü zeledni.
– Semmi keí tseí g – mondta Rachel mogorvaí n. – Henry nem egy szerelmes tíípűs. Sok eí vet elpazaroltam
azzal, hogy megalaí zkodtam eloű tte. Toü bbeí nem tervezem ezt tenni. Feí rfi neí lkűü l is boldogűlok. Csak fi-
gyelj! – Felaí llt, eí s Loretta feleí nyűí jtotta segíítoű kezeí t. – Gyerűü nk, kismama! Keí szíítek valami gyoí gyíírt arra
a kavargoí pocakra.
– OÁ , Rachel neí ni, biztos vagy benne?
– Eleí g biztos ahhoz, hogy elkezdjűü nk neki rűhaí kat keí szííteni. Van flanelem a hordoí mban. Abboí l szeí -
pek lesznek.
Loretta elmosolyodott, meí ly levegoű t vett, eí s megtoü roü lte a homlokaí t.
– Nagyon haí laí s vagyok, Rachel neí ni!
– Csak maradj is íígy, amííg elmondom Henrynek!
– Most azonnal el kell mondanűnk?

– EÁ desem, ha egyszer elhaí nyod magad, meí g mieloű tt egyedűü l lenneí l, űí gyis megtűdja! Jobb, ha akkor
gyűí jtjűk meg a kanoí cot, amikor szaí míítűnk a robbanaí sra.
Nem lehetett felkeí szűü lni Henry dűü heí re. Baí r Loretta igyekezett, meí gis megriadt a feí rfi elsoű űü voü lteí seí -
toű l.
– Mi vagy?
– Vaí randoí s.
Egyik nadraí gtartoí ja fent, a maí sik lent, inge feí lig betűű rve, mindkeí t laí ba csűpasz: Henry nem keí szűü lt
fel arra, hogy dűü hoü ngjoü n. Az arca elszíínezoű doü tt, a boű reí n leí voű foltok riasztoí bííborvoü roü sseí vaí ltak. Keí k
maí rvaí nykeí nt kidűü lledt szemekkel kaí rogott:
– Attoí l a toü rveí nytelen komancstoí l?
– Nem toü rveí nytelen. Talaí lkoztam az apjaí val.
Henry szaí ja űí gy mozgott, mint egy partra vetett haleí . Loretta orra feleí emelve az egyik űjjaí t, azt szi -
szegte:
– Megmondtam neked, mit teszek, ha indiaí n porontyod lesz. Felloí gatom a sarkaí naí l fogva, eí s szeí t -
űü toü m az agyaí t, azt.
Loretta gyomra egy csomoí vaí szűű kűü lt. A meí g meg nem szűü letett babaí ja iraí nt eí rzett feí lelmeí ben haí tra-
leí pett egyet.
– Fogd be, Henry!
Rachel hangja annyira halk volt, a szavak annyira nyűgodtnak hangzottak, hogy egy pillanatra se Lor-
etta, se Henry nem neí zett raí . Majd Loretta felfogta, amit hallott. Nagyneí nje a fegyvertartoí fogas mellett
aí llt. A kezeí ben tartotta a Spencert. A csoü vet a padloí feleí tartotta, de a testtartaí sa alapjaí n keí szen aí llt
arra, hogy a vaí llaí hoz emelje a tűst.
– Mit mondtaí l? – keí rdezte Henry reszeloű s hangon.
– Azt mondtam, fogd be, Henry! – Rachel hangja meí g mindig halkan szoí lt, de a szeme csillogaí sa har -
cosan elszaí nt volt. – Majdnem kilenc eí vig elviseltem rosszindűlatodat. Tovaí bb nem. Most azonnal bo-
csaí natot keí rsz Loretta Jane-toű l.
– Vagy mit teszel?
Rachel kihíívoí n felhűí zta a szemoü ldoü keí t.
– Nos, azt hiszem, tűí l nagy vagy ahhoz, hogy megragadjalak a sarkadnaí l fogva, eí s szeí tűü ssem az agya -
dat. Azt hiszem, inkaí bb szeí t kell loű noü m. Most pedig keí rj bocsaí natot. Nem viselem el az ilyen stíílűst a haí -
zamban.
– A te haí zad?
– IÁgy van.
Henry csodaí latra meí ltoí an proí baí lt űí gy tenni, mintha meglepoű dne. Kezeí t csíípoű re teí ve behajlíította az
egyik teí rdeí t, eí s a pűskaí t meí regette.
– Rachel, kedvesem, most fegyver van naí lad. Hamarosan azonban le kell tenned, eí s foű znoü d kell. EÁ s
amikor ezt megteszed, szeí t fogom űü tni a pofaí dat. Most azt javasolom, hogy te keí rj bocsaí natot. Ha eleí g
meggyoű zoű en teszed, talaí n elfelejtem, hogy ez egyaí ltalaí n megtoü rteí nt.
Loretta azt gondolta, ez valoí szíínűű leg hatni fog. Rachel neí ni sosem volt igazaí n baí tor, eí s nem űí gy tűű nt,
hogy tííz perc leforgaí sa alatt megfeleloű adagot gyűű jtoü tt volna a mereí szseí gboű l. Rachel azonban meglepte.
Bocsaí natkeí reí s helyett oü sszeszoríította a fogaí t, eí s felemelte az aí llaí t.
– Henry, ha hozzaí m eí rsz, amikor foű zoü k, tetoű toű l talpig felhasíítalak a meí szaí roskeí semmel. Torkig va-
gyok veled!
– Add ide azt a fegyvert! – Henry nagyot dobbantva Rachel feleí leí pett.
Rachel azonnal loű tt. A robajtoí l Loretta majdnem kiűgrott a boű reí boű l. Henry szoü kkent egy nagyot.
– Szentanyaí m, majdnem szeí tloű tted a laí bamat, te aí tkozott bolond asszony!
– Legkoü zelebb nem veí tem el.
Henry szikraí t haí nyt. Olyan dűü hoü s volt, hogy szinte szeí trobbant.
– Rachel, eskűü szoü m, ezeí rt eí leted legnagyobb vereí seí t fogod kapni!

– Ha hozzaí eí rsz, Henry baí csi, eszmeí letlenre verlek egy darab tűű zifaí val – vaí gott koü zbe Loretta.
– EÁ s ha nem csinaí lja eleí g joí l, majd eí n befejezem helyette! – kiaí ltott le Amy a galeí riaí roí l. – Helyesen te -
szed, mama! Add meg az oü reg varangynak, amit megeí rdemel!
Rachel visszatette a Spencert a fogasra.
– Nos, Henry? UÁ gy tűű nik, ez haí rom egy ellen. Bocsaí natot keí rsz Loretta Jane-toű l, vagy nem? – Vaí llat
vont. – Azt hiszem, elmehetsz, ha űí gy tetszik. De ha maradsz, bocsaí natot keí rsz meí g a reggelid eloű tt.
Henry remegve oü koü lbe szoríította a kezeí t. Loretta a tűű zhely feleí indűlt, eí s felkapott egy darab tűű zifaí t,
arra az esetre, ha szűü kseí ge lenne raí . Amy lejoü tt a leí traí n, keí szen aí llva űgyanerre.
– Eskűü szoü m, nem tűdom, hova jűt a vilaí g – mondta reszeloű s hangon. – Noű k visszabeszeí lnek, eí s meg -
fenyegetnek egy feí rfit, mintha nem lenne joí zan eszűü k! Haí rmoí tokkal is elbíírneí k, eí s koü zben sodorhatneí k
egy cigarettaí t.
– Akkor kezdd! – provokaí lta Amy. – Kűü loü nben bocsaí natot kell keí rned Lorettaí toí l, ahogy mama mond-
ta.
Henry habozott, mintha szaí mba venneí a lehetoű seí geit.
– Mintha teí nyleg baí ntaneí k egy babaí t! – horkant fel. – Ha Loretta Jane-nek nem joü n meg a joí zan esze,
akkor bizony bocsaí natot keí rek.
– Elfogadom – mormogta Loretta.
Henry megragadta a bal nadraí gtartoí jaí t, eí s veí gighűí zta kezeí t a hajaí ban. Koü zben a lyűkat neí zte, ame-
lyet Rachel a gyaí mfaí ba loű tt.
– Mi a feneí t mondasz majd az embereknek arroí l, hogy mi toü rteí nt a padloí ddal, asszonyka?
Rachel elmosolyodott.
– Majd elmondom nekik, milyen gyorsan nekiaí lltaí l, eí s megjavíítottad, Henry. Nem lehetnek lyűkak a
padloí n, nem igaz?
Loretta aznap keí soű este kiment, eí s leűü lt a foű kapű mellett a kerííteí s legfelsoű fokaí ra. A laí baí t loí baí lva a
dombra meredt. Rachel megnyerte az elsoű koü rt Henryvel szemben, de meí g mindig feí ltette a babaí jaí t, ha
majd egyszer megszűü letik. Fontoloí ra vette, hogy megproí baí lja megkeresni Farkasoü loű t, de hogyan? Baí r-
hol lehet, ha tűí leí lte a harcokat azoí ta, hogy Loretta űtoljaí ra hallott roí la. Kérlek, istenem, engedd, hogy
Farkasölő életben maradjon! Hozd őt vissza hozzám! Soí vaí rgaí s faí jdalma feí szkelte be magaí t a mellkasaí ba.
Reí szeg katonakeí nt dűü loü ngeí loű laí ndzsaí k aí lltak oű rt, eí s jelezteí k a birtok kerűü leteí t. Madaí rtollak lebegtek,
eí s a karcsűí toü rzsek fekete vonalak voltak a holdfeí nyben. Henry megtanűlta a leckeí t a komancsok laí to -
gataí sa űtaí n. Ezűí ttal hagyta, hogy a laí ndzsaí k maradjanak. Loretta azon merengett, vajon melyik Farkas-
oü loű eí . Ha tűdnaí , bevihetneí magaí val, eí s a galeí riaí n tarthatnaí . Emleí ktaí rgy a babaí jaí nak. Lehet, hogy soha
semmi maí sa nem lesz.
Haí trahajtotta a fejeí t, eí s a holdat fűü rkeí szte. Hold Anya, ahogy Farkasoü loű híívta. A szeí l ciroí gatta az or -
caí jaí t. Loretta becsűkta a szemeí t, eí s a neí gy iraí nyra gondolt. Alatta volt Foü ld Anya. Amikor eljoü n a reggel,
Nap Atya megműtatja az arcaí t keleten. Egy primitíív ember istenei? Loretta elmosolyodott. Farkasoü loű is-
ten teremtmeí nyeit imaí dta, az oű nagysaí gaí nak laí thatoí jeleit. Ugyanaz az egy isten sok arccal, akit oű k ket -
ten maí s moí don szoí líítottak meg.
Vajon Farkasoü loű is felfeleí neí zett valahol a taí volban? Loretta elmerengett. Az indiaí n is imaí dkozott eí p -
pen? Kérlek, Hold Anya, engedd, hogy jól legyen! Vezesd őt vissza hozzám! Majd hangosan sűttogta:
– Szeretlek, Farkasoü loű . Szűü kseí gem van raí d. A gyermekednek is szűü kseí ge van raí d.
Remeí lte, hogy a szavak elszaí llnak a szeí llel, eí s beszeí lnek Farkasoü loű hoü z. Imaí dkozott azeí rt, hogy maí s -
nap, amikor a nap felkel, az arany feí ny oű raí emleí keztesse majd, az oű aranyhajűí jaí ra. Gyere vissza hozzám,
Farkasölő!
Lemaí szott a kerííteí sroű l, teí rdre rogyott, eí s keresztet vetett. Majd elkezdett imaí dkozni az isteneí hez, eí s
Farkasoü loű jeí hez. Beí kesseí g toü ltoü tte el. Farkasoü loű vissza fog talaí lni hozzaí .

Loretta feszesre hűí zta a ceí rnaí t, ellenoű rizte a varraí sszegeí lyt, majd űí jra beleszűí rt a tűű vel az anyagba. A
flanel pűha volt az űjjbegyei alatt. Elkeí pzelte, ahogy egy aproí kis testet melegíít fel, eí s elmosolyodott. Laí -
baí val megint megloü kte a karosszeí ket, eí s felpillantott a nagyneí njeí re.
– Tűdod, el kellene kezdenem neveken gondolkodni. Maí r legalaí bb keí t hoí napos terhes vagyok. A neí v
fontos. Foű leg ennek a babaí nak.
– Mieí rt foű leg neki? – keí rdezte Rachel, felpillantva a kenyeí rroű l, amelyet dagasztott. – A neí v mindenki-
nek fontos.
– Nos, mivel Farkasoü loű az apja, olyan neveket kell kitalaí lnom, amelyek neki is tetszeneí nek.
– Ha Csoü rgedezoű Vííznek fogod híívni, kitagadlak.
Loretta kűncogott
– Nem tűdom. Azok űtaí n, hogy szegeí lyt varrtam azokra a pelenkaí kra, a Csoü rgedezoű Vííz nem is lenne
annyira rossz.
Rachel a szemeí t forgatta, majd szomorűí an a fejeí t raí zta.
– Hacsak nem joü n vissza ennek a babaí nak az apűkaí ja, hogy oü sszeszedje a csomagjaí t, a baba a feheí r
taí rsadalomban marad. EÁ pp eleí g rossz szaí maí ra az, hogy maí s fajboí l szaí rmazik. Műszaí j, hogy szeí p, rendes
neve legyen.
Amy lapozott egyet az olvasoí koü nyveí ben.
– Egy szeí p feheí r neí vre van szűü kseí ged olyan indiaí n jelenteí ssel, amelyre Farkasoü loű bűü szke lenne.
Gyermeke joü voű je miatt aggoí dva Loretta mosolyt eroű ltetett magaí ra.
– Nahaí t, Amy, ez egy bajnok oü tlet!
Rachel feí lbeszakíította a dagasztaí st, eí s oü sszeraí ncolta a homlokaí t.
– Eleí g joí vagyok nevekben. Hadd gondolkodjak rajta!
– Valami hataí sosat egy fiűí nak, mama. – Amy oü sszehűí zta a szaí jaí t. – Tűdod, mint mondjűk Tekinteí lyes
Harcos. Vagy Boü lcs Kiraí ly. Emleí kezned kell arra, hogyan gondolkodik Farkasoü loű . A fiűí knak nemes neve-
ket adnak.
– Peí ldaí űl Fűü rge Antilop? – vigyorgott Loretta.
– UÁ gy hangzik, mintha lenne egy farka, amit csoí vaí lhatna, nem? – Amy orcaí jaí n goü droü cske jelent meg.
– Termeí szetesen űtaí lja az Amy nevet, űí gyhogy egyenloű k vagyűnk. Azt mondja, olyan, mintha egy baí raí ny
beí getne.
– Ahogy oű mondja, az teí nyleg olyan, mint egy baí raí ny beí geteí se.
– Mi lenne, ha a fiűí t a papaí ja eí s a nagybaí tyja, Harcos űtaí n nevezneí nk el? – keí rdezte Rachel. – Chase
Kelly. A Chase vadaí szt jelent, a Kelly pedig harcost
Loretta az oü leí be tette a varraí saí t, eí s aí lmodozoí n merengett.
– Chase Kelly… Chase Kelly. Szeí p hangzaí sa van, nem?
– Leí gy űü gyes egy megfeleloű vezeteí kneí vvel! – tette hozzaí Rachel.
– Wolf! Farkas! – kiaí ltott fel Amy. – Enneí l koü zelebbi nevet nem talaí lhatnaí nk Farkasoü loű hoü z!
– Chase Kelly Wolf. – Loretta neí haí nyszor megíízlelte a nevet a nyelveí vel, hogy megszokja. – Tetszik.
Mit gondolsz, Rachel neí ni? A Farkas mint vezeteí kneí v nem tűí l fűrcsa, nem?
– Szerintem csodaí latosan hangzik. EÁ s ha Farkasoü loű egy nap visszajoü n, nem panaszkodhat miatta. Va -
daí sz Harcos egy kicsit jobban hangzik, mint a Lyűkas Fioí k.
– Csoü rgedezoű Vííz – helyesbíített Loretta.
– Akaí rmi – mosolygott Rachel. – Laí nynak milyen lenne a Nicole? Azt jelenti, hogy laí ny, aki gyoű zedel -
mes az emberei szaí maí ra.
– OÁ , ez tetszik – sűttogta Loretta. – Farkasoü loű imaí dnaí .
Rachel mosolygott.
– Nicole Wolf. Ha az apja szemeí t oü roü kli, az Indigoí toü keí letesen menne hozzaí . Nicole Indigoí Wolf.
– Nem hangzik valami joí l! – ellenkezett Amy. – Indigoí Nicole Wolf! UÁ gy maí r tetszik.
– Indigoí Nicole. – Koü nnyek eí getteí k Loretta szemeí t. Laí ny, aki gyoű zedelmes az emberei szaí maí ra. Igen,
ez csodaí latos, mindkeí t vilaí gnak.

– A te neved sem rossz. Fogadni merneí k, hogy nem tűdod, mit jelent a Loretta. – Rachel megfordíítot-
ta a teí sztaí t, majd koü nnyes mosollyal felneí zett. – A mamaí d eí s eí n vaí lasztottűk, elsoű sorban a jelenteí se mi -
att
– A Laűra egyik vaí ltozata, nem? Babeí rkoszorűí , vagy valami ilyesmi?
– Ez a heí tkoü znapi jelenteí se. De a mamaí d neí vkoü nyveí ben volt egy maí sik is.
– Nos? Ki vele! – Loretta nagyneí njeí t fűü rkeí szve vaí rt. – Mit jelent? Lapos mellűű eí s veí zna?
Rachel haí travetette a fejeí t, eí s felnevetett.
– Lapos mellűű eí s veí zna? Loretta Jane, eskűü szoü m, senki nem mondhatja, hogy tűí l sokat gondolsz ma -
gadroí l. Azt jelenti, kis boü lcs.
Loretta arcaí boí l kiszaí llt a veí r, eí s laí baí t a padloí hoz nyomta, hogy megaí llíítsa a hintaszeí ket.
– Hogy mit?
– Kis boü lcs. – Rachel mosolya elhalvaí nyűlt. – Nem eí rzed joí l magad? Mi a baj?
Loretta feí lretette a varraí saí t, eí s felaí llt.
– Semmi, Rachel neí ni. S-semmi. – Kaí bűltan koü rbepillantott a szobaí n, eí s csűkloí jaí nak haí tsoí reí szeí t a
halaí nteí kaí hoz nyomta. Valoí tlansaí g eí rzeí se vette koü rűü l. – OÖ , izeí , azt hiszem, szíívok egy kis friss levegoű t.
Miűtaí n kirohant a haí zboí l, Loretta aí tviharzott az űdvaron, eí s a kerííteí snek doű lt. Ez volt a kedvenc he -
lye, mert innen volt a legjobb kilaí taí s a dombra. Kis boü lcs. Meí g mindig tompaí n a sokktoí l a taí volba me -
redt, eí s visszaemleí kezett arra az eí jszakaí ra, amikor Farkasoü loű elszavalta neki a dalaí t. Az Emberek Kis
Boü lcsnek nevezik majd…
A dombot figyelte, eí s most eloű szoü r oű szinteí n hitt abban, hogy oű t eí s Farkasoü loű t egymaí snak szaí nta a
sors. Megproí baí lt visszaemleí kezni a dal szavaira. Szeí p lassan az eszeí be jűtottak. Közöttük egy óriás szur-
dok lesz, magasan tele vérrel. Bolond legenda, ahogy egyszer nevezte. Egy szűrdok tele veí rrel. Loretta
oü koü lbe szoríította a kezeí t. Farkasoü loű vissza fog teí rni hozzaí . Nem tűdta, mikor, vagy hogyan, de hirtelen
biztosnak eí rezte a dalt. Ami valamikor csapaí s volt szaí maí ra, most a legnagyobb remeí nye lett.
EÁ goű szeí na szaga csapta meg Farkasoü loű orraí t. Lassan, oí vatosan mozdűlt eloű re a sűű rűű csalitosban. A haí -
taí n bizsergett a boű r, az eí rzeí kei eí berek voltak, mint mindig, amikor a halaí l ott jaí rt koü rűü loü tte. Egy tosi tivo
szaladt ide a gazdasaí gi űdvarroí l, hogy elrejtoű zzoü n. Farkasoü loű laí tta. Baí rmelyik pillanatban eloű űgorhat, eí s
vaí ghat egyet a keí seí vel. Farkasoü loű megaí llt, ellenoű rizte a leí legzetveí teleí t, eí s hallgatoí zott. A baltaí jaí t szoro -
san fogta a kezeí ben.
Egy faaí g pattant. Farkasoü loű a hang iraí nyaí ba neí zett, eí s megpillantott egy keí k farmernadraí got a saí rga
fűű ben. Lehasalt, eí s eloű recsűí szott. A feheí r feí rfi hirtelen felűgrott, eí s fegyvert kapott a vaí llaí hoz. Farkasoü loű
oü sztoü noü sen arreí bb goü rdűü lt. A loü vedeí k aí rtalmatlanűl a foü ldbe csapoí dott. Farkasoü loű felpattant, eí s kiloű tte
magaí t a levegoű be, mieloű tt a feheí r feí rfi űí jra tűdott volna toü lteni, vagy eloű hűí zta volna a keí seí t.
A feí rfi felkiaí ltott, ahogy haí traesett Farkasoü loű sűí lya alatt. Egy perc kűü zdeí s űtaí n Farkasoü loű foü leí nybe
kerűü lt, raí űü lt a feí rfira, eí s felemelte a baltaí jaí t. Mieloű tt lecsapott volna a pengeí vel, hogy szeí thasíítsa a feheí r
feí rfi koponyaí jaí t, hirtelen eí lesebben laí tta ellenseí geí nek arcaí t. Saí padt volt a feí lelemtoű l. A szemei hatal-
mas keí k goü mboü k voltak.
Fel tudnád emelni a fegyveredet egy kék szemű ember ellen úgy, hogy ne jussak az eszedbe, Farkasölő?
Farkasoü loű teste megfeszűü lt. Meredten neí zett a feí rfi keí k szemeí be, eí s proí baí lta kizaí rni Loretta szavai -
nak visszhangjaí t. A feheí r feí rfi viszonozta a pillantaí saí t, a torka síípolt, a boű re csillogott az izzadsaí gtoí l.
– Farkasoü loű , siess! Talaí lkoznűnk kell a toü bbiekkel!
Harcos hangja visszaraí ntotta Farkasoü loű t kaí bűltsaí gaí boí l. Feszűü lten proí baí lt lecsapni. De olyan volt,
mintha egy laí thatatlan keí z megfogta volna a csűkloí jaí t. Harcos leí peí sei visszhangzottak a csalitosban.
Farkasoü loű leí legzetveí tele gyors eí s egyenloű tlen lett. Nem tűdott beleneí zni a feí rfi szemeí be, eí s megoü lni oű t.
Olyan volt, mintha sajaí t maga ellen fordíította volna a pengeí jeí t.
Amikor Harcos hirtelen aí ttoü rt a magas fűü voü n, eí s meglaí tta Farkasoü loű t a feheí r feí rfin űü lni, azonnal meg-
aí llt.
– OÖ ld meg! Gyorsan! Laí tom, hogy fűü st szaí ll fel a maí sik farmroí l. Ott maí r veí geztek. Talaí lkoznűnk kell
velűü k, eí s el kell tűű nnűü nk innen!

– Nem tűdom! – mondta Farkasoü loű reszeloű s hangon.
– Micsoda?
Harcos keí rdeí se vaí ddal telve ott lebegett a levegoű ben. Farkasoü loű felaí llt, eí s koü zben le sem vette szemeí t
a tosi tivóeí roí l. Hitetlenkedeí s aí radt szeí t a feheí r feí rfi arcaí n.
– Mea-dro, menjűü nk! – morgott Farkasoü loű .
Harcos nem mozdűlt, arcaí ra megveteí s űü lt. Farkasoü loű nagyot nyelt. Nem voltak szavak a magyaraí zat-
ra. Ha lenneí nek is, nem volt biztos abban, hogy Harcos megeí rteneí oű t.
– EÁ letben hagyod?
– Igen.
– Mieí rt?
Farkasoü loű elment az oü ccse mellett, eí s fűtaí snak eredt.
– A szeme.
Eloű bb eí rt a lovaí hoz, mint Harcos. Felszaí llt, megfordíította a lovaí t, eí s raí neí zett a kis haí zra, ahol tűdta,
hogy egy noű eí s keí t gyermek bűí jt meg. Harcos lovagolt melleí . A keí t testveí r oü sszeneí zett, eí letűü kben eloű -
szoü r űí gy, mint keí t idegen.
– Talaí n azeí rt, mert olyan koü zel vagyűnk a te Lo-ret-taí d haí zaí hoz, űgye?
– Talaí n – vaí laszolt Farkasoü loű halkan.
OŐ eí s Harcos elindűltak a lovaikkal, hogy egyesűü ljenek a toü bbi harcossal, akik segíítettek nekik a had -
viseleí sben, voü roü s Boü leí ny csatlakozott hozzaí jűk. A faí k foü loü tt fekete fűü stoü t laí ttak feltornyosűlni. Farkasoü loű
emberei neí haí ny napig egy maí sik toü rzzsel egyűü tt haladtak, de ma a keí t csapat szeí tvaí lt: Farkasoü loű csapa -
ta itt taí madott, a maí sik csoport a koü zelben. A fűü stboű l ííteí lve a toü bbi harcos nem csak a melleí keí pűü leteket
gyűí jtotta fel.
Amikor Farkasoü loű eloű toü rt a faí k koü zűü l a folyoí menteí n fekvoű maí sodik farm megtisztíított terűü leteí re,
megaí lltak. A haí zat minden maí ssal egyűü tt teljesen feleí getteí k, ami azt jelentette, hogy senki nem maradt
eí letben. Farkasoü loű pillantaí sa a faí k teteje foü loü tt kavargoí fekete fűü stfelhoű re vaí ndorolt. Loretta fahaí za csak
neí haí ny kilomeí terre volt innen a folyoí menteí n.
Neheí z szíívvel lovagolt az embereivel egyűü tt a lerombolt eí pűü letek feleí , hogy csatlakozzanak a toü bbi
indiaí nhoz. Ahogy a laí ngoloí haí z eloű tti űdvar koü zeleí be eí rtek, Farkasoü loű seí taí ra lassíította a lovaí t, eí s a szeí t -
szoí roí dott testekre szegezte pillantaí saí t. Amikor meglaí tott egy lebegoű kartonanyagot, dűü h siklott felfeleí a
torkaí n, eí s bizsergette nyelveí nek haí tsoí reí szeí t. Elkezdett remegni. Egy noű eí s keí t kislaí ny. Tűdta, aneí lkűü l,
hogy koü zelebb ment volna, hogy a halaí lűk nem volt gyors.
Loretta a kerííteí s felsoű fokaí n űü lve meí g mindig proí baí lta felelevenííteni a proí feí cia szavait, eí s koü zben a laí -
baí t loí baí lva cipoű jeí nek elhasznaí lt orraí t neí zegette. Reí gi paí r cipoű volt ez, amelyet tartaleí kkeí nt oű rzoü tt meg.
A joí magas szaí rűí ja Farkasoü loű falűjaí ban volt. Hiaí nyzott a mokaszinja, eí s a szarvasboű r szoknya eí s blűí z aí l -
tal adott szabadsaí g eí rzeí se, de most, hogy itthon volt, az ilyen rűhaí zatra sokan felvontaí k volna a szemoü l-
doü kűü ket. Az aűgűsztűsi nap forroí n eí s engesztelhetetlenűü l sűü toü tte tarkoí jaí t. Keí tszer is műszlinba csavar-
va, foü loü tte kartonrűhaí val ebben a forroí saí gban egy noű megfűlladhat, ha nem marad az aí rnyeí kban. Raí -
adaí sűl Rachel neí ni mostantoí l baí rmikor beteheti a kenyeret sűü lni, eí s szűü kseí ge lehet segíítseí gre a vacso -
rakeí szííteí sneí l.
Loretta soí hajtva haí trabillentette a fejeí t. Neí haí ny percig annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy
fel sem fogta, ami a szeme eloű tt volt. Majd pillantaí sa kitisztűlt, eí s egyre eí lesebben laí tta a feltornyosűloí
fekete koü doü t. Fűü st. Valami toü rteí nt Bartletteí kneí l.
Leűgrott a kerííteí sroű l, eí s az istaí lloí hoz rohant.
– Henry baí csi! Henry baí csi! Valami baj van a Bartlett-farmon! Fűü stoü t laí tok!
Henry kiszaladt az aproí eí pűü letboű l, eí s aí rnyeí kot tartott a szeme eleí .
– A francba! UÁ gy tűű nik, az egeí sz hely eí g!
Feí lelem csomoí sodott oü ssze Loretta mellkasaí ban, jegesen eí s fojtogatoí n.
– OÁ , istenem! – A melleí nyeí re szoríította a kezeí t. – OÁ , istenem, csak Bartletteí k ne!

Henry megkerűü lte az istaí lloí t, hogy felnyergelje Idaí t. Loretta koü vette, hogy fogja a csikoí t, amííg Henry
feleroű sííti a nyereghevedert, eí s megigazíítja a kengyelt.
– Menj, hozd ide nekem a Sharpsot, eí s egy erszeí ny loű szert, Loretta Jane! Kint talaí lkozűnk.
– Szerinted nem kellene elmenni Tomeí rt? Ha indiaí nokroí l van szoí , bajba kerűü lhetsz.
Henry a birtok kűü lsoű reí sze feleí intett.
– Elviszem az egyik aí tkozott laí ndzsaí t. Az jobban megveí di az irhaí mat, mint amennyire Tom tűdnaí .
Loretta sarkon fordűlt, eí s beszaladt a haí zba. Mire beszaí molt Rachelnek a fűü stroű l, eí s oü sszeszedte
Henrynek a loű szereket, a nagybaí tyja maí r kint vaí rt raí . A haí rom noű a tornaí con tolongott.
– Leí gy oí vatos, Henry! – figyelmeztette Rachel.
– A fűü st mennyiseí geí boű l arra koü vetkeztetek, hogy a harcnak maí r veí ge.
Rachel ijedten neí zett az elfeketedett eí gboltra. Mogorva belenyűgvaí s űü lt ki az arcaí ra.
– Ha rossz a helyzet, gyere vissza eí rtűü nk! Szűü kseí ged lehet segíítseí gre a lapaí tolaí snaí l.
Henry keí t oí ra műí lva teí rt vissza, portoí l maszatos arccal, kííseí rtetlaí tta szemekkel. A noű k kiszaladtak
eleí je. Kikoü toü tte Idaí t az oszlophoz, eí s felleí pett a tornaí cra. A vaí lla eloű regoü rnyedt, a laí bai remegtek. Nem
volt szűü kseí g arra, hogy beszeí ljen. Loretta lehajtotta a fejeí t. Bartletteí k. Mindegyikűü k. Ha lettek volna tűí l-
eí loű k, Henry Rachelhez sietett volna, hogy menjen aí t ellaí tni oű ket.
– Azt hiszem, jobban teszem, ha befogom az oü szveí reket a szekeí r eleí – mondta Loretta tompaí n.
– Joü voü k, eí s segíítek. – Amy leűgrott a tornaí c veí geí roű l, majd megfordűlt, eí s vaí rt. Amikor Loretta odaeí rt
hozzaí , tovaí bbment vele. – Fogadok, hogy megint komancsok.
– De nem Farkasoü loű – vaí gott vissza Loretta. – Mrs. Bartlett eí s a laí nyai. Henry baí csi nem mondta, de
biztosan halottak.
Amy soí hajtott.
– Nem, nem Farkasoü loű .
A haloí doí tűű zboű l aí radoí hoű felmelegíítette Loretta arcaí t, eí s űí gy kiszaí ríította a szemeit, hogy űí gy eí rezte,
nem tűdja becsűkni a szemheí jaí t. Fűü st eí gette a torkaí t joü tt egy szelloű , eí s felkapta Mrs. Bartlett karton -
szoknyaí jaí t, a keí k mintaí t meglebegtette koü veí rkeí s combjai koü rűü l. Megbecstelenítve és meggyilkolva. Az
eí vek elmaradtak, eí s egy pillanatra megint az anyja mellett aí llt. Hűnyorgott, eí s megingott. A Bartlett-
farm hűllaí mozni kezdett, mint a zajongoí vííz, emelkedett, sűü llyedt, fodrozoí dott. Loretta elfordűlt. Annyi -
ra űndorodott, hogy levegoű eí rt kellett kapkodnia, eí s neí haí ny leí peí st kellett tennie, hogy ne oü klendezzen.
Miűtaí n neí haí ny laí ndzsaí val megjeloü lte a Bartlett-farmot, hogy ne kelljen egy űí jabb taí madaí stoí l tarta -
niűk Henry baí csi kivaí lasztott egy helyet egy koü zeli nyaí rfa alatt a síírok szaí maí ra. Amy segíített neki aí sni.
Rachel eí s Loretta feladata volt felkeí szííteni a testeket a tisztesseí ges temeteí sre. Loretta oü koü lbe szoríította
a kezeí t, eí s visszateí rt a műnkaí hoz.
Szerencseí re az elmeí je kiűü resedett, amííg Rachelnek segíített a szűü kseí ges feladatokban. A haí z egy ha-
lom toü rmeleí k volt, ezeí rt senkit nem tűdtak a legszebb űü nnepi rűhaí jaí ba oü ltoü ztetni, ahogy az illendoű lett
volna. Loretta megfogta a laí bakat, Rachel a karokat, eí s feí lig vitteí k, feí lig raí ngattaí k a csalaí dtagokat a faí -
hoz. OÁ raí kba telt kiaí sni a hat lyűkat. Hosszűí , veí gtelen oí raí kba.
Egy aí soí csapaí s űtaí n Loretta egy percig sem tűdta tovaí bb visszatartani a haí nyingert. Eltaí molygott, eí s
magaí nyt keresett az űdvar taí voli reí szeí ben. Teí rdre zűhant, a foü ldre tette a kezeí t, eí s haí nyt. Szeí dűü leí s hűl -
laí mai mostak veí gig rajta. Amikor a haí nyingere elműí lt, haí traűü lt a sarkaí ra, eí s űü resen meredt maga eleí .
Egyik keí rdeí s a maí sik űtaí n koü roü zoü tt megaí llaí s neí lkűü l a fejeí ben. Hogyan tűd baí rki ilyet tenni egy emberi
leí nnyel?
Meí g mindig tűí lsaí gosan eí melygett ahhoz, hogy visszateí rjen az aí saí shoz, de felaí llt, elindűlt, eí s nagy le -
vegoű t vett, bíízva abban, hogy le tűdja nyűgtatni a gyomraí t. Hirtelen eí szrevett egy patanyomot a porban,
amelytoű l majdnem oü sszecsűklottak a laí bai. Egy bemetszett feí lhold.

Hangos dobogaí s kezdoű doü tt a fűü leí ben. Csak egy feí rfi űü lhetett azon a csoű doü roü n, amely ezt a nyomot
hagyta. Farkasoü loű itt jaí rt. Loretta megtaí ntorodott, eí s taí maszteí keí rt nyűí lt, de tapogatoí zoí karja csak űü res
levegoű t talaí lt.
– Mama aggoí dik eí rted eí s a babaí eí rt. Joí l vagy?
Amy keí rdeí se megijesztette Lorettaí t. Megfordűlt, eí s egy leí peí st haí trataí molygott Elborzadt szemeket
meresztett kis űnokahűí ga saí padt arcaí ra.
– Amy, oí , istenem, Amy, Farkasoü loű itt volt.
Loretta az eltorzűlt patanyomra műtatott. Amy meí lyen lehajolt, hogy megvizsgaí lja. Koraí bban is saí -
padt volt, de most a boű re teljesen feheí r lett. Loretta elfordíította a fejeí t, eí s a haí z szeí nneí eí gett maradvaí -
nyaí t neí zte. Farkasoü loű nem, gondolta csapongva. A feí rfi, akit ismert, gyermekeí nek apja nem lehetett itt.
Nem tehette ezt. Legalaí bbis nem Bartlett asszonnyal eí s a laí nyaival.
– Talaí n… – Amy feí lbeszakíította a mondataí t, eí s megnyalta az ajkaí t. – Valaki ellophatta a lovaí t. Ez az,
Loretta Jane! Valaki ellopta a lovaí t!
Loretta a derekaí hoz szoríította a kezeí t.
– Senki nem lophatja el Farkasoü loű lovaí t… legalaí bbis egy komancs biztosan nem. Kell, hogy legyen va-
lami maí s magyaraí zat. Mindketten tűí lsaí gosan joí l ismerjűü k Farkasoü loű t ahhoz, hogy elhiggyűü k, hogy ilyet
tenne.
– Vagy legalaí bbis azt hittűü k, ismerjűü k.
Loretta megsebzett pillantaí ssal meredt Amy arcaí ra.
– Nem ííteí lhetjűü k meg ez alapjaí n. Enneí l jobbat eí rdemel.
Amy sokatmondoí n neí zett a patanyomra.
– Lehet, hogy itt volt, eí s a dolgok kikerűü ltek az iraí nyíítaí sa aloí l. Talaí n nem tűdta megaí llíítani oű ket. Mi -
eloű tt baí rmit tehetett volna, a feheí rneí p halott volt.
Loretta boí lintott, eí s elfordűlt. A teste remegett. Ahogy a helyzet kineí zett, Mrs. Bartlett eí s a laí nyai
nem olyan gyorsan haltak meg.
A keí ptelenseí g eí rzeí seí vel indűlt a nyaí rfa feleí . A síírok nem aí ssaí k ki magűkat. Ahogy elment a mellett a
hely mellett, ahol Mrs. Bartlett fekűü dt, megaí llt, eí s mokaszinnyomok űtaí n fűü rkeí szte a foü ldet. Itt aí llt Far -
kasoü loű ? A keí rdeí stoű l valami oü sszetoü poü roü doü tt eí s meghalt benne.
Szerencseí re Tom Weaver laí tta a fűü stoü t, eí s megjelent egy űí jabb aí soí val, hogy segíítsen befejezni a síír-
aí saí st. Amikor eltemetteí k a Bartlett csalaí dot, Tom koü zvetlenűü l Masterseí k szekere moü goü tt haladt vissza a
farmjűkra. Amííg a feí rfiak ellaí ttaí k az aí llatokat, Rachel eí s Loretta friss kenyeret eí s dzsemet tettek az asz -
talra, de senkinek nem volt eí tvaí gya, amikor veí gre leűü ltek, hogy egyenek.
Tom, akin laí tszott, hogy minden porcikaí ja faí radt, maszatos kezeí t veí gighűí zta a hajaí n, eí s felsoí hajtott.
– Pete Shaney eí s meí g neí haí ny szomszeí d aí tlovagolt hozzaí m ma deí lűtaí n, amikor meglaí ttaí k a fűü stoü t.
UÁ gy tűű nik, ott lent szinte mindenki csomagol, eí s Belknaphoz koü zelebb koü ltoü zik. Reggel indűlnak. UÁ gy
laí tjaí k, itt nincs biztonsaí g.
Henry szemoü ldoü ke felemelkedett.
– Abbahagyjaí k az arataí st?
– Azt hiszem, az arataí s nem sok joí t íígeí r a halott embereknek – vont vaí llat Tom. – Az elműí lt hetekben
az indiaí nok megoű rűü ltek. UÁ gy tűű nik nekem, hogy teljes hadjaí ratot indíítottak, hogy kifűü stoü ljeí k a feheí r la -
kosokat erroű l a terűü letroű l. Ki kell mondanom, hogy íígy, hogy minden fegyveres csapatűnk eí szakon har -
col, az indiaí nok vannak foü leí nyben. Egyre keletebbre taí madjaí k a farmokat. Annyira messze vagyűnk a
szomszeí doktoí l itt kint. Emiatt minden csalaí d eleí g seí rűü leí keny. A hataí roű rseí g joí műnkaí t veí gez, de nagyon
kevesen vannak.
– Maga is elmegy? – keí rdezte Henry.
– Azt mondtam Shaneynek, hogy maradok. De most, hogy laí ttam, mi toü rteí nt Bartletteí kkel, azon gon -
dolkodom, hogy a koü ltoü zeí s talaí n nem is olyan rossz oü tlet. Legalaí bb addig, amííg ez az aí tkozott haí borűí
veí get nem eí r, eí s nincs gyalogsaí gűnk, ami sarokba szorííthatnaí oű ket. – Tom a noű kre pillantott. – Gondolja
aí t, Henry! Tűdom, hogy itt vannak ezek a laí ndzsaí k, hogy megveí djeí k magűkat de, hogy oű szinte legyek,

tűí lsaí gosan sok hitet fektetnek ebbe. Azok az indiaí nok űgyanűí gy magűk ellen fordűlhatnak, mint baí rki
maí s ellen.
Henry Rachelre neí zett. Rachel szinte eí szrevehetetlenűü l boí lintott.
– Egyűü tt űtaznak? – keí rdezte Henry.
– Igen. Pirkadatkor csatlakozhatűnk hozzaí jűk a Belknapba vezetoű űí ton.
Henry egy pillanatra elgondolkodott, eí s Rachelre pillantva azt mondta:
– Azt hiszem, jobb, ha elkezdtek pakolni, laí nyok. Megfontoltan vaí logassatok! A szekeí r nem bíír sokat.
Aznap keí soű eí jjel, amikor maí r mindenki alűdt, Loretta az aí gyaí n teí rdelt, eí s kifeleí neí zett az ablakon.
Farkasoü loű vel kapcsolatos emleí kei kavarogtak a fejeí ben: a neveteí se, a gyengeí dseí ge, a baí torsaí ga. Eleinte
elhitte a roí la szoí loí legszoü rnyűű bb toü rteí neteket is, majd szerette volna feneí kbe rűí gni magaí t emiatt. De
most nem. A feí rfi, akit oű ismert, soha nem vett volna reí szt haí rom noű meggyilkolaí saí ban.
Koü nnyek gyűű ltek a szemeí be. Lefekűü dt Amy melleí , eí s a holdra meredt. Zokogaí s toü rt fel a torkaí boí l. A
tenyereí vel elfojtva zokogaí saí t síírni kezdett Farkasoü loű eí rt, magaí eí rt, eí s a gyermekűü keí rt.

Hűszonhetedik fejezet
A haí taí n fekve, fejeí t oü sszefont karjaí n megtaí masztva Farkasoü loű a teliholdat neí zte. Indiaí n hold. Megfele-
loű feí ny a gyilkolaí shoz. A gondolatai Lorettaí hoz kalandoztak. Egy gondolat egyre vilaí gosabbaí vaí lt az el-
meí jeí ben: nem tűd toü bbeí harcba menni a tosi tivók ellen. A feí rfiak, akik mellett harcolt, maí r nem tűdtak
bíízni benne. OŐ sem tűdott toü bbeí bíízni magaí ban.
Baí rmikor, amikor Farkasoü loű becsűkta a szemeí t, azt a noű t eí s a laí nyait laí tta holtan fekűü dni a porban.
Olyan emleí k volt ez, amely eí lete veí geí ig kííseí rteni fogja. EÁ rvelt az ellen, hogy ezen a terűü leten indíítsanak
taí madaí sokat, de íígy, hogy toü bb mint szaí z feí rfi harcolt egyűü tt keí t kűü loü nboü zoű toü rzsboű l, egy feí rfi ellenkezeí -
se nem talaí lt meghallgataí sra. Ilyen koü zel Loretta otthonaí hoz. Biztosan laí tta a fűü stoü t. Lehet, hogy a meg-
oü lt emberek a baraí tai voltak.
Meí ly levegoű t veí ve keí nyszeríítette magaí t, hogy becsűkja a szemeí t, eí s bűü ntette magaí t a bevillanoí keí -
pekkel. Tűí leí leí s, vagy oű rűü let? Szerette az Embereket, eí s imaí dkozott azeí rt, hogy gyoű zedelmeskedjenek,
de szaí maí ra a haí borűí veí get eí rt.
Ahogy a proí feí cia megjoí solta, harcos volt, emberek neí lkűü l. Volt egy hely benne, amely toü bbeí maí r nem
volt komancs. Hogyan tűdna pengeí t emelni Loretta fajtaí ja ellen? Loretta a reí szeí veí vaí lt. Ma, annak a fe-
heí r embernek a keí k szemeí be neí zve megproí baí lta kivitelezni a halaí los csapaí st. Keí k szem, Loretta szeme.
Ha megoü lte volna azt az embert, sokkal toü bbet oü lt volna meg egy ellenseí gneí l; sajaí t magaí nak egy reí szeí t
rombolta volna le.
– Alszol? – keí rdezte Harcos.
Farkasoü loű megrezzent, eí s ezűü stoü s homaí lyon aí t neí zett az oü ccseí re.
– Nem, tah-mah, nem alszom.
Harcos leteríítette a boü leí nyboű r takaroí jaí t, eí s leűü lt. Karjaí t megpihentette a behajlíított teí rdeí n. A soü teí t -
seí get szemleí lve megszoí lalt:
– Maí r nem vagy velűü nk.
Valami kemeí ny eí s hideg fordűlt meg Farkasoü loű gyomraí ban. Ennyire nyilvaí nvaloí volt a kűü zdelme?
– Szeretem az Embereket, Harcos.
– Tűdom. De maí r nem vagy velűü nk. – A feí rfi mokaszinjaí nak rojtjaí val jaí tszott. – Ez talaí n nem baj. Az
Emberek hamarosan a szeí l űí tjaí n jaí rnak majd. – Felsoí hajtott, eí s eltoü prengett. – Toü bben vannak naí lűnk,
Farkasoü loű . Baí r minden eroű nkkel harcolűnk, sosem fogűnk gyoű zni. Amikor veí get eí r a tosi tivók koü zti haí -
borűí , a katonaí ik visszateí rnek, eí s visszasoü poü rnek bennűü nket a semmibe. Szaí zakat eí s szaí zakat oü lnek
majd meg, csak neí haí nyan maradűnk eí letben.
Farkasoü loű tűdta, hogy igaz, amit Harcos mond, de ezt neheí z volt bevallani.
– Egyeloű re, Harcos, az Emberek gyoű zedelmeskednek.
– Egyeloű re. – Harcos nyelt egyet, eí s lesűü toü tte a szemeí t. – Nagy szeretetet eí rzek iraí ntad, tah-mah. Ha
elhagysz, oü sszetoü rik a szíívem. De itt az idoű , hogy valoí ra vaí ltsd a proí feí cia űtolsoí reí szeí t.
Farkasoü loű szaí ja kiszaí radt. A csillagokra szegezte tekinteteí t.
– Valakinek meg kell tartania az Emberek szokaí sait – mondta Harcos rekedt hangon. – Valakinek, aki
a mi dalainkat eí nekli majd, eí s a mi szokaí sainkat adja tovaí bb. Ha ezt nem teszed meg, mindannyian elve -
szűü nk. El kell menned az asszonyodeí rt, eí s el kell vinned oű t messze a nyűgati foü ldekre, ahovaí ez a haí borűí
maí r nem eí r el. – Harcos hangja remegett az eí rzelmektoű l. – Egy űí j helyre, Farkasoü loű . Te is ismered a dal
szavait.
– Harcos, űí gy beszeí lsz, mintha ez annyira egyszerűű lenne. Laí ttad, mi toü rteí nt ma az otthona koü zeleí -
ben. Koü pni fog raí m, ha meglaí t. – Farkasoü loű egyik karjaí t a szeme eleí tette. – Elhagytam oű t, eí s harcba in -
dűltam az emberei ellen. Haí nyat oü ltűü nk meg koü zűü lűü k a falűnkat eí rt taí madaí s oí ta?
– Loretta nem fog elfordűlni toű led.
– Honnan tűdod? Azt mondod, be kell teljesíítenem a dal űtolsoí reí szeí t? Hogyan? Hol van a veí rrel telt
szűrdok? EÁ s hogyan fogok valaha is olyan messzire eleí rni, hogy megfogjam Loretta kezeí t?

– Hinned kell. Ott lesz majd a magas hely, ahogy a hatalmas szűrdok is. – Harcos eloű rehajolva meg-
fogta baí tyja vaí llaí t. – Baí torsaí g, tah-mah. Legyen baí torsaí god!
Farkasoü loű oü sszeszoríította a fogaí t.
– Annyira egyedűü l eí rzem magamat! Nem laí tok magamba, eí s nem talaí lom az arcomat, Harcos. Ma fel-
emeltem a baltaí mat, hogy megoü ljek egy feí rfit, eí s nem tűdtam megtenni. Az apaí nk halott. Az asszonyod
halott. Hol van a gyűű loü letem? Amikor keresem, nem talaí lom. Csak űü resseí gre eí s baí natra lelek, amely oly
meí lyre hatol, hogy meí g a csontjaimban is faí j.
Harcos szoríítaí sa Farkasoü loű vaí llaí n addig eroű soü doü tt, amííg űjjainak markolaí sa szinte maí r faí jt.
– A gyűű loü leted olyan taí voli helyre ment el, amelyet te sem talaí lsz meg, ahogy a proí feí cia megmondta.
Ezeí rt is joü tt el az idoű , hogy a sajaí t űtadat jaí rd. Meg kell harcolnod az űtolsoí nagy harcot az Embereideí rt,
űgye? EÁ s ezt egyedűü l kell megharcolnod. Nekem itt kell maradnom. Anyaí nk miatt, eí s a gyermekeim mi -
att. Te vagy a remeí nyseí gűü nk, az egyetlen remeí nyseí gűü nk
– Remeí nynek híívod? EÁ n elmenekűü leí snek.
– Nem! Amikor menekűü lűü nk, akkor ismeroű s eí s biztonsaí gos helyre megyűü nk. Hamarosan joü n a teí l. Te
bizonytalansaí ggal eí s nagy veszeí llyel neí zel szembe, amikor nyűgatra meí sz. – Enyheí n megraí zta Farkas-
oü loű t, eí s felkiaí ltott. – Te vagy a remeí nyűü nk, Farkasoü loű ! Mieí rt nem eí rted? Amikor az űtolsoí komancs lete -
szi a fegyvert, amikor az űtolsoí foű noü k azt mondja, veí ge, tűdni fogjűk, hogy nincs veí ge. Tűdni fogjűk,
hogy az Emberek tovaí bb eí lnek majd, messze innen. Tűdni fogjűk, hogy az eí nekűü nket eí nekelni fogjaí k,
hogy a szokaí sainkat tisztelik majd. Tűdom, hogy hatalmas feí lelmet eí rzel, de a feí lelem meí g sosem aí llíí -
tott meg teí ged. Most sem szabad hagynod, hogy megaí llíítson.
– Oda megyek, ahova a Nagy Istenek vezetnek – sűttogta Farkasoü loű . – Tűdod, hogy megteszem. Csak
nem laí tom az oü sveí nyt, amelyet koü vetnem kell. Senki nincs, aki vezetne.
– Az oü sveí ny ott lesz eloű tted. Amikor nyűgat feleí fordíítod az arcodat, tűdni fogod, meí lyen belűü l, hogy
hova leí pj. – Harcos hangja teljes bizonyossaí ggal zengett. – Egy dolgot keí rek toű led, tah-mah. Meí g egyszer
űtoljaí ra gyere mellettem a harcba! Ez lesz az űtolsoí emleí kűü nk egymaí sroí l.
Farkasoü loű nek ismeí t eszeí be jűtott, ahogy beleneí zett annak a feheí r feí rfinak a szemeí be. A harcok a
veí gtelenseí gbe nyűí lnak majd eloű tte. Mikor lesz veí ge? De a testveí re ezt keí rte toű le.
– Veled megyek – sűttogta Farkasoü loű . – Meí g egyszer űtoljaí ra.
AÁ gyaí t megigazíítva Harcos elnyűí jtoí zott a haí taí n, olyan koü zel testveí reí hez, hogy karja hozzaí eí rt Farkas-
oü loű karjaí hoz. Hosszűí idoű űtaí n szoí lalt meg.
– Meseí lsz majd roí lam a fiaidnak eí s a laí nyaidnak, űgye?
Farkasoü loű azt kíívaí nta, baí rcsak síírhatna, de a koü nnyek el voltak aí tkozva a szemheí ja moü goü tt, faí jtak eí s
eí gettek.
– Igen. EÁ s te is meseí lsz a tieidnek roí lam?
– Meseí lni fogok. – Harcos hangja megtoü rt. – Roí lad eí s az aranyhajűí droí l, eí s a dalroí l, amely nyűgatra
vezetett teí ged. Szeresd oű t joí l, tah-mah! Roü videk az egyűü tt toü ltoü tt napok.
– Igen. – Farkasoü loű tűdta, hogy Harcos Magas Fűű Leaí nyaí ra gondol. Rekedt hangon tette hozzaí : – Tűí l-
saí gosan roü videk.
Maí snap reggel a Masters csalaí d csatlakozott a Fort Belknapba menekűü loű telepesek szekeí rsoraí hoz.
Mivel a jaí rműű vek maí r csordűltig tele voltak taí rgyakkal, minden egeí szseí ges embernek gyalogolnia kel-
lett, amely lehetoű veí tette a noű k szaí maí ra, hogy reí misztoű toü rteí neteket meseí ljenek egymaí snak. UÁ gy tűű nt,
mindenki az eí leteí t feí lti.
Keí t oí ra eltelteí vel a Shaney csalaí d szekereí nek egyik kereke eltoü roü tt, eí s a csoportnak vaí rnia kellett,
amííg a feí rfiak megjavíítottaí k. A telepesek koü rbe aí llíítottaí k a szekereiket, eí s felaí llíítottak egy ideiglenes taí -
bort. A noű k azonnal elkezdteí k az eloű keí szűü leteket az ebeí dhez. Loretta eí s Amy azzal jaí rűlt hozzaí , hogy
olajat gyűű jtoü tt a tűű zhoü z.
– Boü leí nytraí gya! – morgott Amy. – Szeí p kis moí dja a reggel eltoü lteí seí nek, hogy kakit gyűű jtűü nk a tűű zhoü z.
Mieí rt eí ppen mi?

– Mert nem vagyűnk olyan oü regek, hogy raí ncos legyen a haí tűnk, vagy olyan fiatalok, hogy elteí ved-
jűü nk. – Loretta lehajolt, felvett egy szaí raz boü leí nyűü rűü leí ket, eí s a zsaí kjaí ba tette. Az eloű zoű esti megproí baí lta-
taí saik űtaí n a Bartlett-farmon Amy egyszer sem mosolygott. Loretta nem tűdott nem aggoí dni miatta. –
Farkasoü loű falűjaí ban sosem panaszkodtaí l.
– Az maí s volt. Amikor indiaí nokkal eí lsz, akkor szaí míítasz arra, hogy olyan dolgokat csinaí lsz, mint a
boü leí nytraí gya gyűű jteí se. – Felsoí hajtott. – Olyan síík ez a terűü let. Hogyan tűdnaí nk elveszni? Maí r majdnem
keí t kilomeí tert megtettűü nk, eí s meí g mindig laí tom a szekerűü nket.
– Van egy magas hely arrafeleí .
– Egyetlenegy. Kilomeí tereket lehet seí taí lni űí gy, hogy azt hasznaí lod iraí nypontnak.
Loretta meí g egy boü leí nytraí gyaí t talaí lt. Abban a remeí nyben, hogy meg tűdja nevettetni Amyt, elvigyo-
rodott, eí s egy darabot a gyermek orra alaí dűgott.
– Akarsz egy kicsit a hajűnkba doü rzsoü lni?
– Joí eí g, nem!
Semmi mosoly. Szegeí ny Amynek nem volt mieí rt vidaí mnak lennie ezekben a napokban. Loretta, foly-
tatva az incselkedeí st, azt mondta:
– Ezt mondtad nekem egyszer, emleí kszel? Hogy a komancs noű k űü rűü leí ket doü rzsoü lnek a hajűkba.
– Lehet, hogy íígy van. – Amy, laí thatoí an elszaí ntan, hogy nem vaí ltoztat a rossz hangűlataí n, oü sszeraí n-
colta a homlokaí t, felvett egy darab űü rűü leí ket, eí s a zsaí k tartalmaí hoz dobta. – Valoí szíínűű leg teí len. Akkor
nem voltűnk koü zoü ttűü k. Loü koü tt indiaí nok! – Beleharapott az alsoí ajkaí ba, eí s szomorűí an neí zett. – Hogy le -
hetsz vidaí m? Bartletteí k meí g nem hűű ltek ki a síírjűkban. EÁ s a komancsok tetteí k velűü k! Hallottad, amit
mindenki mondott? Gyilkos aí llatoknak nevezteí k oű ket! EÁ s azt hiszem, igazűk van!
– Azeí rt, mert Farkasoü loű lova ott volt Bartletteí k farmjaí n?
– Igen! – Ahogy Amy felpillantott, szeme haragos koü nnytoű l csillogott. – Becsapott, eí s elhitette velem,
hogy az, ami valoí jaí ban nem is. Gyűű loü loü m oű t!
– Becsapott, Amy? Farkasoü loű harcban van. A haí borűí ban szoü rnyűű dolgok toü rteí nnek. Olyan dolgok,
amelyek iraí nyííthatatlanok. Ha elííteí led Farkasoü loű t, akkor azt mondom, megeí rdemel egy taí rgyalaí st. So-
roljűk fel az ellene szoí loí bizonyííteí kokat, joí ? – Loretta felemelte az oü kleí t. – Mit csinaí lt Farkasoü loű , amikor
Santos elvitt teí ged?
– Eljoü tt, eí s megszabadíított.
Loretta kinyitotta a nagyűjjaí t.
– Ez egy bizonyííteí k. Mit csinaí lt, miűtaí n elhozott Santostoí l?
– Gondoskodott roí lam – vaí laszolt Amy elhaloí hangon, remegoű szaí jjal. – OÁ , Loretta, ismerem Farkas-
oü loű joí dolgait! Nem kell megszaí molnod oű ket miattam!
– Ez megkoü nnyebbűü leí s szaí momra, mert nem vagyok biztos abban, hogy lenne hozzaí eleí g űjjam. –
Loretta halvaí nyan elmosolyodott, eí s megeí rintette Amy karjaí t. – Ne hagyd figyelmen kíívűü l azokat a cso -
daí latos dolgokat, amiket Farkasoü loű tett, Amy, egy patanyom miatt! Farkasoü loű a baraí tod. EÁ s nagyon joű ba -
raí t volt. Tartozol neki a bizalmaddal!
– Hogyan tűdod megmagyaraí zni azt a patanyomot?
Loretta, hirtelen oü regnek eí s kimerűü ltnek eí rezve magaí t, megraí zta a fejeí t.
– Nincs szűü kseí gem arra, hogy megmagyaraí zzam. Sokat gondolkodtam tegnap eí jjel. Farkasoü loű roű l, eí s
mindazokroí l a dolgokroí l, amiket tűdok roí la. Van egy reí gi mondaí s, miszerint semmit nem szabad elhin -
ni, amit hallasz, eí s csak a feleí t annak, amit laí tsz. Azt hiszem, az a patanyom abba a feí lbe esik, amit nem
kellene elhinnem. Ismerem Farkasoü loű t. Te is. Nem tett volna ilyet Bartlett asszonnyal. Nem tett volna
ilyet!
– Bűű ntűdatot eí bresztesz bennem amiatt, hogy keí telkedem benne!
– Farkasoü loű nem akarnaí , hogy bűű ntűdatot eí rezz. EÁ n sem. Csak bíízz benne!
Ahogy kinyűí jtotta a karjaí t, hogy megoü lelje Amyt Loretta egy kiaí ltaí st hallott. Haí traneí zett a szekerek
kis csoportjaí ra, eí s egy noű t laí tott feleí jűü k integetni eí s oű ket híívogatni.
– Valami van ott fenn!
Amy hűnyorgott a napfeí nyben.

– Kell nekik a traí gyaí jűk, vagy nem? Toü kfejűű noű ! Ha azt hiszi, hogy innen visszafűtok egeí szen odaí ig,
nagyon teí ved. Mit mond?
Loretta hegyezte a fűü leí t, de nem tűdta kivenni.
– Jobb, ha visszamegyűü nk. Lehet, hogy megjavíítottaí k a szekeret, eí s keí szen aí llnak arra, hogy…
Loretta megfagyott a szavak a torkaí ban akadtak. Szeme sarkaí boí l komancsokat laí tott, szaí znaí l joí val
toü bbet. Keí nyszeríítette magaí t, hogy megfordíítsa a fejeí t. Lovon űü lve szoros sorokat formaí ltak a harcosok,
oü sszeeí rt a teí rdűü k, eí s haí rom sor meí lyen aí lltak. Elsoű pillantaí sra egyikűü k arca sem volt ismeroű s.
– OÁ , istenem, Amy, fűss!
Elhajíította a zsaí kot, megragadta Amy karjaí t, eí s olloí zoí laí bakkal szaladt az alacsony, goü ndoü r fűű ben a
szekerek feleí . Eddig a pillanatig nem is vette eí szre, milyen messzire mentek. Lehetetlen volt, hogy oda -
eí rjenek. Lehetetlen. A Bartletteí k farmjaí nak keí pe forgott a fejeí ben. Sarka hozzaí vaí goí dott a foü ldhoü z, a be-
csapoí daí s belenyilallt a laí baí ba. Amy szoknyaí ja belegabalyodott a laí baí ba, eí s hassal eloű re a fűű be esett.
Loretta levegoű eí rt kapkodva felemelte.
– Siess, Amy! OÁ , istenem, siess!
Pűskadűrranaí s hasíított bele a levegoű be, olyan hangosan, hogy Loretta a fűü leí ben eí rezte a visszhang -
jaí t. Amy megaí llt, a szemei hatalmasra kerekedtek, a szaí ja remegett.
– Amy! Gyere!
UÁ jabb loü veí s hallatszott ezűí ttal a szekerek feloű l. A komancsok magas hangűí harci kiaí ltaí st eresztettek
ki magűkboí l. Az elsoű sor nekilendűü lt, nagy íívben haladva, hogy mindkeí t oldalon megtartsaí k a harcren-
det. Loretta megragadta Amy karjaí t, hogy eloű rehűí zza. A szekerek. Műszaí j odaeí rniűü k a szekerekhez. Kűü -
loü nben teljesen veí dtelenek.
Az ezűtaí n felhangzoí loü veí sek gyorsasaí gra oü sztoü noü zteí k Lorettaí t. Nem tűdta biztosan, merroű l joü nnek.
Csak azt tűdta, hogy egy teljes indiaí n taí madaí s volt kibontakozoí ban, eí s oű eí s Amy az indiaí n harcosok eí s a
szekerek koü zoü tt voltak. Kérlek, istenem! Kérlek, istenem!
Sikoltaí sok toü ltoü tteí k meg a levegoű t. A foü ld rezegni kezdett Loretta laí ba alatt. Reí műü lten pillantott haí tra
a vaí lla foü loü tt, eí s laí tta, hogy lovak koü zelednek feleí jűü k. A koü vetkezoű pillanatban a nagylaí bűjja elakadt egy
fűű csomoí ban, megtaí ntorodott, eí s elveszíítette Amy karjaí t.
Ahogy proí baí lta visszanyerni az egyensűí lyaí t, felsikoltott:
– Fűss tovaí bb!
EÁ s Amy íígy tett. Vak paí nikban. Nem a szekerek, hanem a komancsok feleí . Loretta űtaí na fordűlt.
– Amy! Gyere vissza! Nem ismernek teí ged! Gyere vissza!
Amy csak fűtott tovaí bb a rossz iraí nyba, szaporaí n, mint egy oű z.
Loretta űtaí na űgrott, eí s proí baí lta elkapni a karjaí t. Az űjjbegyei eí ppen hogy megeí rintetteí k Amy rűhaí -
jaí nak űjjaí t, eí s űü resen maradtak. Reí műü lt pillantaí st szegezve a koü zeledoű indiaí nokra, Loretta megingott,
eí s elbotlott. Fűü rge Antilop! Nem csoda, hogy Amy az indiaí nok feleí fűtott. Fűü rge Antilop az elsoű sorban
lovagolt, eí s Amy bizonyaí ra meglaí tta. Feí lelmeí ben olyan ember feleí tartott, akiroű l tűdta, hogy veí delmezni
fogja.
Loretta taí ntorogva megaí llt, eí s mindkeí t kezeí t a szaí jaí ra tapasztotta. Neí zte, ahogy Amy a vaí gtaí zoí ko-
mancs lovak feleí fűt. Mi lesz, ha Fűü rge Antilop nem laí tta meg? Mi lesz, ha valamelyik indiaí n eloű rerohan,
eí s megoü li, meí g mieloű tt Fűü rge Antilop megaí llííthatnaí ?
Farkasoü loű , aki bal oldalon lovagolt, hirtelen mozgaí st pillantott meg, eí s felemelte a pűskaí jaí t, ceí lba veí ve
az alakot, amely feleí jűü k rohant. Aranyszoű ke haj. Elmeí jeí ben azonnal feí lelem robbant. Amy. Alig fogta fel,
maí ris meglaí tta moü goü tte fűtni Lorettaí t. Megfordíította a lovaí t, eí s hirtelen belerohant az elsoű sorba. A toü b-
bi taí madoí harcos keí nytelen volt megaí llni aneí lkűü l, hogy figyelmezteteí st kaptak volna. A lovak elsoű pataí -
ikkal a levegoű be rűí gtak. A komancsok, akik moü goü ttűü k joü ttek, belefűtottak a toü megbe, eí s keí tseí gbeesetten
kűü zdoü ttek, hogy iraí nyíítani tűdjaí k a lovaikat.
A zűű rzavarban Amy elveszíítette Fűü rge Antilopot. Megfordűlt, eí s a szekerek feleí kezdett fűtni. Elkeí -
pesztoű taí vot tett meg, mire Farkasoü loű visszanyerte az iraí nyíítaí st a lova foü loü tt. Fojtogatoí feí lelem dagadt
Farkasoü loű torkaí ban. Amy, libegoű szoknyaí val egyenesen a szekerek feleí rohant, Loretta koü zvetlenűü l moü -

goü tte. Keí t ellenteí tes eroű koü zoü tt. A feheí rek, akik kiszűí rtaí k a noű ket, abbahagytaí k a loü veí seket, de Farkasoü loű
a szeme sarkaí boí l laí tta, hogy egy indiaí n harcos ceí lba veszi oű ket.
– Ka, ne! – Farkasoü loű cikcakkvonalban a feí rfi tűű zvonalaí hoz lovagolt – Ne!
Kegyetlen rűí gaí ssal hirtelen kitoü reí sre oü sztoü noü zte a lovaí t, eí s toü bb meí terrel megeloű zte a taí madoí harco-
sokat, akik koü zűü l sokan maí sik toü rzsboű l szaí rmaztak. OŐ k nem fogjaí k felismerni Amyt vagy Lorettaí t. Ha
nem aí llíítja meg a loü veí seket, az asszonyaí t eí s annak kishűí gaí t megoü lhetik. Amikor biztos volt benne, hogy
az alakűlatboí l mindenki laí tja, megfordíította a lovaí t, hogy szembekerűü ljoü n velűü k, eí s a feje foü leí emelte a
pűskaí jaí t a tűű zszűü net jelekeí nt.
Loretta, meí g mindig Amy űtaí n sietve, abban a pillanatban eí szrevette Farkasoü loű t, hogy a lova kihűí zoí -
dott a toü bbiek eleí . Levegoű eí rt zihaí lva megaí llt, eí s haí trapillantott. Farkasoü loű , szeí les haí taí t a szekerek feleí
fordíítva, magasan űü lt a csoű doü reí n, eí s pűskaí jaí t a feje foü loü tt lengette.
Mintha csak aí lmodott volna, azonnal megfordűlt. Farkasoü loű keí pe, ahogy ceí lponttaí teszi magaí t, teljes
szíínben elmeí je festoű vaí sznaí ra lesz festve eí lete haí traleí voű reí szeí ben.
A koü rűü loü tte leí voű hangokat elnyomta a rettegeí se. Csak a veí r zűí gott a fűü leí ben, leí legzetveí teleí nek veloű t -
raí zoí kaparaí sa, eí s Farkasoü loű neveí nek litaí niakeí nt ismeí tloű doű visszhangzaí sa a gondolataiban. Fűtaí snak
eredt az indiaí n feleí . Az idoű lelassűlt. UÁ gy eí rezte magaí t, mintha hideg melaszfolyoí n kellene aí tvaí nszorog-
nia: a laí ba meghűí zoí dott, a talpa a foü ldhoü z ragadt. Farkasölő. Mint egy űü veg alatt csapdaí ba esett keí p, ott
magasodott a szeme eloű tt, minden egyes reí szleteí t teljes vilaí gossaí gaí val megvilaí gíította a napfeí ny, de
meí gsem eí rte oű t el. Farkasölő. A szekerekneí l leí voű feheí rek meg fogjaí k oü lni. Szaí műkra oű nem egy ember
volt, hanem egy aí llat. Baí r meí g mindig űí gy maí sfeí l meí terre volt toű le, kinyűí jtotta a kezeí t. A neve neí ma si -
koly volt az ajkaí n.
Amikor a loü veí s felhangzott, Loretta megraí ndűlt, mintha a golyoí az oű testeí be csapoí dott volna. A dűr -
ranaí s visszhangzott majd űí jra visszhangzott, hangosan eí s visszaveroű dve, hirtelen visszavonhatatlanűl
teljesíítve be legszoü rnyűű bb feí lelmeí t. Fűtaí s, fűtaí s. Csak Farkasoü loű t laí tta, ahogy egyik pillanatban csodaí la -
tosan, bűü szkeí n űü l a lovaí n, majd a maí sikban eloű redoű l, mintha egy eroű s keí z haí ton csapta volna. Oldalra
bűkott a lovaí roí l. Zűhant, zűhant, megaí llaí s neí lkűü l zűhant.
Farkasölő. Leloű tteí k. Loretta enneí l tovaí bb nem tűdott gondolkodni. A toü bbi komancs keí pe elhomaí lyo-
sodott eloű tte. Farkasoü loű volt szaí maí ra az egyetlen valoí saí g, eí s a halaí l hideg űjjai eí pp raí csavarodtak. Az el -
műí lt haí rom hoí nap esemeí nyei poü roü gtek veí gig Loretta fejeí ben, mint egy szííndarab felvonaí sai. Vad fogva
tartoí ja, bizalmas baraí tja, gyengeí d szeretoű je. Nem veszííthette el íígy.
– Farkasoü loű ! OÁ , keí rlek, draí ga istenem, Farkasoü loű t ne!
Odaeí rt hozzaí , eí s teí rdre rogyott. Proí baí lta a karjaí ba venni. Halott súly. Nem tűdta felemelni. Vér, min-
denhol veí r. Megkíínzott nyoü geí s joü tt ki a torkaí boí l. Farkasölőt ne! Remegoű keí zzel megfogta a feí rfi aí llaí t, eí s
a neveí t zokogta. Ez a komancs nem tudja megváltoztatni az arcát. Megeí rintette a sebhelyet, amely felha-
síította az orcaí jaí t, az eí lettelen ajkat, amely oly sokszor sűttogott szaí maí ra vigasztalaí st Ha Loretta arca
Farkasoü loű szííveí be van veí sve, az oü veí Loretta lelkeí be.
– Ne halj meg! Farkasoü loű , keí rlek, ne halj meg! Szeretlek! Farkasoü loű … – Szakadozva feltoü roű zokogaí s
szakíította szeí t a szavakat. – Szeretlek… Nah-ich-ka, hallasz? Szeretlek! Nem halhatsz meg eí s hagyhatsz
itt engem! Keí rlek, ne hagyj el!
Mintha a hangja valamikeí ppen eleí rt volna hozzaí , Farkasoü loű nagyon enyheí n megmozdűlt, eí s felnyoü -
goü tt. Remeí ny aí radt szeí t Lorettaí ban. Most eloű szoü r a sebre oü sszpontosíított, eí s laí tta, hogy a vaí llaí t eí rte.
Nem veí gzetes, ha megaí llíítjaí k a veí rzeí st, ha megkapja a megfeleloű ellaí taí st. Amint aí tvillant az agyaí n ez a
gondolat, egy űí jabb feí lelem taí madta meg. Reí műü lten pillantott a szekerek feleí , eí s Farkasoü loű testeí re ve -
tette magaí t.
– Ne loű jenek! – Kiaí ltaí sa belehasíított a levegoű be. – Ne loű jenek, magűk aí tkozottak!
Csoü nd borűlt a sííksaí gra. A feheí rek maí r beszűü ntetteí k a tűü zet, mert feí ltek leloű ni a sajaí t emberűü ket. A
komancsok, meí g azok is, akik sosem laí ttaí k Farkasoü loű aranyhajűí feleseí geí t, csak hallottak roí la, leenged -
teí k a fegyverűü ket. Fűü rge Antilop leűgrott a lovaí roí l, eí s fűtaí snak eredt. Harcos az elsoű sor taí voli jobb ol-
dalaí roí l űgyaníígy tett.
A keí t feí rfi egy pillanatot sem vesztegetett. Gyengeí d karokkal elhűí ztaí k Lorettaí t a feí rjeí toű l. Felemelteí k
Farkasoü loű elernyedt testeí t, eí s feltetteí k a lovaí ra. Loretta felpattant, eí s tehetetlen keí tseí gbeeseí ssel neí zte,

ahogy Fűü rge Antilop aí tvezeti Farkasoü loű csoű doü reí t a toü bbiek koü zoü tt, Harcos pedig visszarohan a tarka lo -
vaí hoz.
– Harcos! Ne hagyj itt! Keí rlek, ne hagyj itt!
Mieloű tt elindűlt volna, Harcos haí traneí zett Lorettaí ra, soü teí t szemei szikraí ztak, az arca megsebzett
volt. Majd eltűű nt a sorok koü zoü tt. Amilyen gyorsan koü zeledtek, űgyanűí gy visszavonűltak.
Loretta addig aí llt ott egyedűü l a sííksaí gon a szeí lben, amííg el nem tűű ntek a laí toí hataí rroí l. Amikor maí r
toü bbeí nem hallotta a lovaik pataí jaí nak dűü boü rgeí seí t, felemelte a karjaí t, eí s a boű reí t elszíínezoű karmazsinvoü -
roü s foltokra meredt. Farkasoü loű veí re. A veí gsoű aí ldozat. EÁ s egy pillanatnyi teí tovaí zaí s neí lkűü l tette, az iraí nta
eí rzett szerelemboű l. A faí jdalom, amit ez a tűdat okozott, tűí l meí lyre hatolt ahhoz, hogy koü nnyezni tűdjon.
Aznap eí jjel vacsora űtaí n Loretta a tűű z mellett űü lt. Egy felfordíított voü droü t hasznaí lt saí mlikeí nt, egy boü g -
re zaccos kaí veí volt a kezeí ben, eí s pillantaí sa kifejezeí stelenűü l a mozgoí laí ngokba meredt. A toü bbi noű a tűű z
koü rűü l csak ritkaí n szoí lalt meg. Loretta űí gy gondolta, egyesek azeí rt, mert feí ltek egy űí jabb indiaí n taí ma -
daí stoí l, maí sok pedig keí tseí gtelenűü l azeí rt, mert zokon vetteí k az oű jelenleí teí t, eí s biztosak akartak lenni ab -
ban, hogy ezt a tűdomaí saí ra is hozzaí k. Egy komancs asszonya. A reggeli laí tvaí nyossaí g űtaí n mindenki
tűdta roí la.
Loretta azonban nem toü roű doü tt ezzel. Szikla meí retűű faí jdalom volt a mellkasaí ban. Nem tűdta, Farkas -
oü loű eí letben van-e. Lehet, hogy soha nem is fogja megtűdni. A feí rje volt. Szerette oű t. Mieí rt nem tűdjaí k fe-
zek a noű k megeí rteni? Inkaí bb űí gy viselkedtek, mint feí rgek a liszteszsaí kban.
Talaí n igazűk volt. Most maí r nem tartozott koü zeí jűü k. Nem volt biztos benne, hogy valaha is tartozni
fog valahova. Harcos szeme. Soha nem fogja elfelejteni, hogyan neí zett raí , mieloű tt ellovagolt. Nem oű sűü -
toü tte el a fegyvert, de oű volt az oka annak, hogy Farkasoü loű t leloű tteí k. A vaí d raí volt íírva Harcos arcaí ra.
Loretta soí hajtva haí trabillentette a fejeí t, eí s a csillagokat fűü rkeí szte. A telepesek, egy űí jabb taí madaí stoí l
tartva, szoros koü rbe rendezteí k a szekereiket. EÁ rthetoű en mindenki ideges volt a Shaney csalaí d szekereí -
nek megjavíítaí sa miatti keí slekedeí s miatt, eí s feí ltek a nyíílt terűü leten toü lteni az eí jszakaí t. Figyelmen kíívűü l
hagytaí k Loretta íígeí reteí t, miszerint a komancsok nem fognak visszajoü nni. Mintha Harcos egy űí jabb taí -
madaí st inteí zne egy csapat szekeí r ellen, amikor tűdja, hogy Farkasoü loű asszonya is ott van!
Egy preí rifarkas voníított, a hangjaí toí l Loretta gerinceí n borzongaí s fűtott veí gig. Hegyezte a fűü leí t hallga-
toí zott
– Remeí lem, ez az, aminek hangzik, eí s nem valami indiaí n – sűttogta Mrs. Cortwell.
– Valoí szíínűű leg egy preí rifarkas – vaí laszolt Mrs. Spangler. – Neí zze meg azt a holdat! Toü keí letes az oü l-
doü kleí shez. A feí rjem csak indiaí n holdnak híívja.
A tűű z pattogott egyet, eí s Mrs. Shaney megriadt
– Nyűgalom! Az idegeim toü nkrementek.
A preí rifarkas megint csaholt, kiaí ltaí sa gyaí szosan eí s magaí nyosan szaí llt az eí g feleí . Loretta felaí llt, a
szíívvereí se felgyorsűlt.
– Mi az? – kiaí ltott Mrs. Spangler.
Mrs. Cortwell a torkaí hoz szoríította a kezeí t.
– OÁ , istenem! Az indiaí nok azok! – Talpra űgrott – Matthew! Matthew Cortwell, hova tűű nteí l? Indiaí nok
joü nnek!
– Nem fogjaí k baí ntani magűkat – mondta Loretta halkan. – Maradjon nyűgodt, Mrs. Cortwell!
– Maga koü nnyen beszeí l, maga komancs szajha!
Loretta sarkon fordűlt, eí s otthagyta a tűü zet. Mrs. Cortwell kiaí ltozaí saitoí l felriadva Henry baí csi joü tt eloű
a szekeí rboű l, eí s aí llt az űí tjaí ba.
– Gondolni se merj raí , Loretta Jane!
– Farkasoü loű az, Henry baí csi!
– Nem tűdhatod. Meg akarsz vaí lni a hajadtoí l, te laí ny? – Megragadta a karjaí t. – EÁ s nemcsak erroű l van
szoí , de raí nk is gondolnod kell! Hogy neí z ez ki?
Meí g neí haí ny feí rfi gyűű lt koü reí jűü k. Loretta a feszűü lt arcokra pillantott, eí s csapdaí ban eí rezte magaí t.
Megint hallotta a preí rifarkast. Farkasoü loű .

– Megyek. Engem híív, eí s eí n megyek.
Mr. Cortwell koü zelebb hűí zoí dott. A kalapjaí t meí lyen a szemeí be hűí zta, a karima fekete aí rnyeí kot vetett
az arcaí ra.
– Ha elmegy, asszonyom, akkor nem joü n vissza. Ezt eí rtse meg!
– IÁgy van! – eí rtett egyet egy maí sik feí rfi. – Nem akarűnk magűnk koü zoü tt aí tkozott indiaí ntaí mogatoí kat.
Menjen hozzaí , isten hííreí vel, de azűtaí n ne vaí ltoztassa meg a bolond doü nteí seí t!
Loretta eloű szoü r az egyik, majd a maí sik feí rfira meredt. Gyűű loü lettel telt szemekkel neí ztek raí . Abban a
pillanatban tűdta, hogy ha kileí p a szekerek koü reí boű l, a doü nteí se visszavonhatatlan lesz. Hirtelen feí lni kez-
dett. A tűű z feí nye moü goü tt komancsok vaí rtak, valoí szíínűű leg űgyanazok a komancsok, akik megoü lteí k Mrs.
Bartlettet. Egy harci csapat. Ezek a feí rfiak itt koü rűü loü tte a sajaí t fajtaí ja voltak, az oű vilaí gaí nak keí pviseloű i.
Ha haí tat fordíít nekik, haí tat fordíít mindennek, ami ismeroű s eí s kedves szaí maí ra, beleeí rtve a csalaí djaí t is.
Farkasoü loű egyszer maí r elhagyta. Mi lesz, ha most nem azeí rt joü tt, hogy elvigye oű t, csak azeí rt, hogy tűdas -
sa vele, joí l van?
Loretta, a doü nteí skeí ptelenseí gtoű l megbeí nűlva, nyelt egyet, eí s riadtan pillantott a szekerek moü goü tti soü -
teí tseí gbe. Ha most nem megy Farkasoü loű hoü z, lehet, hogy az indiaí n soha toü bbeí nem koü zeledik hozzaí . Szííve
alatt hordta a gyermekeí t. Farkasoü loű nek joga volt ezt megtűdni. Ha odamenne hozzaí , a feí rfi toü bbeí nem
hagynaí el. Foű keí nt akkor, ha megtűdnaí , hogy oű nem joü het vissza a szekerekhez. Ugyanakkor a harc az
oü veí ieí rt fontos volt szaí maí ra. Loretta emberei oly sok veí rt ontottak a falűjaí ban!
Bizalom. Koü nnyebb volt kimondani, mint megtenni. Loretta egy pillanatig kűü zdoü tt, keí ptelen volt
meghozni a doü nteí st. Chase Kelly Wolf. Indigoí Nicole Wolf. A gyermekeí nek joga van megismernie az ap-
jaí t. EÁ s ha oű nem szedi oü ssze a baí torsaí gaí t, ez a lehetoű seí g elveí sz. UÁ gy akarja eltoü lteni eí lete haí traleí voű reí -
szeí t, ahogy Rachel neí ni tette: a tűü koü rben keresve eí s szidva oü nmagaí t?
Loretta kihűí zta a karjaí t Henry szoríítaí saí boí l. Ha indűl, sietnie kell, meí g mieloű tt Farkasoü loű feladja, eí s
elmegy. AÁ tkűü zdoü tte magaí t a feí rfiak koü zoü tt, figyelmen kíívűü l hagyva a seí rtegeteí seket, amelyeket űtaí na
dobtak.
Amy jelent meg a soü teí tseí gboű l. Loretta tűdta az arckifejezeí seí boű l, hogy hallotta a beszeí lgeteí st. Megaí llt,
eí s szeí lesre taí rta a karjaí t, hogy heves oü leleí ssel magaí hoz szoríítsa a kis űnokahűí gaí t.
– Szeretlek, Amelia Rose. Ezt soha ne felejtsd el!
Amy vaí lla raí zkoí dott a zokogaí stoí l.
– Nem fogom! Hiaí nyozni fogsz, Loretta! Nagyon.
Loretta meí g szorosabban oü lelte.
– Egy nap talaí n űí jra egyűü tt lehetűü nk. A kezedben kell tartanod a gyermekemet!
– Talaí n, miűtaí n Fűü rge Antilop eí rtem joü n. – Amy nyelt egy nagyot, eí s elhűí zoí dott. – Megmondod neki,
űgye? Hogy nem felejtettem el a neki tett íígeí retemet! Hogy vaí rni fogok raí !
– Megmondom.
– Jobb, ha meí sz. – Amy megdoü rzsoü lte az oü kleí vel az arcaí t. – Indűlj! Mieloű tt Farkasoü loű elmegy!
Loretta szaí nakozoí n pillantott a szekeí rre.
– Mondd meg Rachel neí ninek, hogy…
– Tűdja. De megmondom neki.
Loretta Amy orcaí jaí hoz eí rintette a kezeí t. Proí baí lt mosolyogni, de tűí lsaí gosan feí lt ahhoz, hogy sikerűü l-
joü n.
– Viszlaí t.
– Viszlaí t, Loretta Jane. Viszlaí t!
Ez a szoű koü vette Lorettaí t a soü teí tseí gbe. Viszlát! Ahogy messze maga moü goü tt hagyta a szekereket, ma-
gaí nyosabbnak eí rezte magaí t, mint eddig baí rmikor az eí lete soraí n. A sííksaí g holdfeí nyben fűü rdoü tt. Loretta
lassan koü rbefordűlt, de senkit nem laí tott. Ha Farkasoü loű ott volt valahol, mieí rt nem műtatta meg magaí t?
A preí rifarkas híívaí sa megint az eí g feleí szaí llt. Loretta a hang iraí nyaí ba fordűlt, eí s a domb feleí fűtott.
Ahogy feleí rt a lejtoű n, Farkasoü loű derengett fel az aí rnyeí kboí l, magasan eí s soü teí ten, a szeí lben lebegoű hajjal.
A felsoű mellkasa eí s a vaí lla cikcakkban teí pett rűhadarabokkal volt bekoü toü zve. Karton eí s műszlin.
Leí peí seit lelassíítva Loretta tovaí bb haladt feleí , majd megaí llt. Vajon meí g mindig asszonyaí nak akarja oű t
Farkasoü loű ? Annyi minden toü rteí nt azoí ta, hogy űtoljaí ra laí ttaí k egymaí st. Annyi faí jdalom eí s szomorűí saí g. Az
arcaí ra aí rnyeí k űü lt, íígy Loretta semmit nem tűdott kiolvasni az arckifejezeí seí boű l.

Amikor Loretta neí haí ny leí peí snyire toű le megaí llt, Farkasoü loű szííve kihagyott egy űü temet, majd hevesen
kezdett verni. Ahogy az ezűü stoü s soü teí tseí gben neí zte oű t, egy tosi noű t laí tott tosi oü ltoü zetben. Saí padt boű reí t eí s
aranyhajaí t megvilaí gíította az indiaí n hold feí nye. Ahogy a proí feí cia megjoí solta, egy magas helyen aí lltak
Loretta a tosi tivo foü ldjeí n, mííg oű , a velejeí ig komancs, az Emberek foü ldjeí n. Hatalmas taí volsaí g vaí lasztotta
el oű ket, olyan taí volsaí g, amelyet nehezebb aí thidalni, mint a koü zoü ttűü k leí voű neí haí ny leí peí st.
Farkasoü loű faí joí n vaí gyoí dott arra, hogy kimondjon dolgokat, de semmi nem tűű nt eleí gnek. Raí joü tt, hogy a
veí rrel telt hatalmas szűrdok nem a foü ldoü n volt, hanem a szíívűü kben. Olyan faí jdalom volt Loretta szííveí -
ben, amely meí lyen belehasíított az oü veí be is. Tűdta, hogy űgyanez a faí jdalom a sajaí tja is. Az apja, Magas
Fűű Leaí nya, a szűü lei. Annyi mindenkit veszíítettek el!
– Joí l vagy? – keí rdezte Loretta.
Farkasoü loű gyoü nge volt a veí rveszteseí gtoű l. A vaí lla olyan volt, mintha voü roü sen izzoí szenet aí stak volna el
benne.
– Joí l. Eljoü tteí l, űgye? Sok dolgot kell megbeszeí lnűü nk.
– Laí ttam a baraí tod patanyomaí t a Bartlett-farmon – mondta Loretta remegoű hangon. – Egy noű t eí s keí t
kislaí nyt oü ltek meg. Tűdom, hogy ott voltaí l.
Farkasoü loű becsűkta a szemeí t. Baí rcsak be tűdnaí zaí rni a koü zoü ttűü k leí voű taí volsaí got, eí s a karjaí ban tart -
hatnaí Lorettaí t! Az elűtasíítaí stoí l valoí feí lelem azonban visszatartotta.
– Kicsim, eí n…
– Ne! – felemelte a karjaí t – Ne mondj semmit Farkasoü loű ! – A karja remegett, ahogy maga melleí en -
gedte. – Nem akarom, hogy megmagyaraí zd. Teí nyleg nem! Nincs raí szűü kseí g.
Hatalmas szűü kseí g volt raí . Farkasoü loű a foü ldet fűü rkeí szte, eí s a megfeleloű szavakat kereste a szííveí ben.
Semmi nem jűtott eszeí be.
– Utaí na mentem a farmra. Az igazat mondom.
Pillantaí saí t Lorettaí ra emelve proí baí lt a gondolataiban olvasni. Mi lesz, ha nem hisz neki? Amikor
megproí baí lta elkeí pzelni, milyen lenne az eí lete Loretta neí lkűü l, csak űü resseí get laí tott. Hinnie kell neki.
Feí lelemmel telve, ahogy meí g sosem, kinyűí jtotta a karjaí t Loretta feleí , tenyereí t szeí tnyitva eí s felfeleí
fordíítva. Loretta egy veí gtelen pillanatig csak meredten neí zte a kinyűí jtott űjjakat, majd egy elfojtott kiaí l-
taí ssal a feí rfihoz rohant. Ahogy keze talaí lkozott Farkasoü loű kezeí vel, Farkasoü loű magaí hoz hűí zta karcsűí tes-
teí t seí rtetlen karjaí val, eí s addig oü lelte, amííg attoí l nem feí lt, hogy a csontjai oü sszetoü rnek. Tavaszi viraí gok.
Laí gy, mint a nyűí lszoű r. Meleg, mint a napsűgaí r. Zokogaí s mardosta a mellkasaí t.
– A vaí llad! Megseí rted magadat!
– Ez semmi. – Nem hazűdott. A faí jdalom taí volinak tűű nt most, mint a soí lyom koü roü zeí se. Keí soű bb majd
leszaí ll, hogy a hűí saí t teí pje, de most meí g figyelmen kíívűü l tűdja hagyni. Farkasoü loű Loretta nyakaí nak ííveí be,
kedvenc helyeí re temette az arcaí t. Annyi eí jszakaí n aí t aí lmodott erroű l! Annyi eí jszakaí n aí t soí vaí rgott űtaí na!
Koü nnyek szoü ktek a szemeí be, eí s remegeí s aí radt veí gig a testeí n.
– Annyira szeretlek, kicsim! Annyira szeretlek!
– EÁ n űgyanűí gy szeretlek teí ged, Farkasoü loű . Amikor elhagytaí l, azt hittem, meghalok.
– Eljoü ssz velem innen, eí s jaí rsz a laí bnyomomban?
Feszűü lt csoü nd telepedett koü zeí jűü k.
– OÁ , igen, Farkasoü loű , igen.
– Ne hozz elhamarkodott doü nteí st! Nyűgatra kell mennűü nk. Egyedűü l, Keí k Szem, mindent magűnk moü -
goü tt hagyva. Mindenkit, akit szeretűü nk, a te embereidet, az eí n embereimet.
Loretta, az eí rzelmeinek erejeí toű l remegve kezeí be vette Farkasoü loű arcaí t.
– Farkasoü loű , te vagy az eí n emberem. Baí rhovaí koü vetlek.
– Nem ismerem az űtat. – Hangja űü nnepeí lyes volt, a szavak, amelyeket kimondott, vontatottak. Nem
volt koü nnyűű bevallania a sebezhetoű seí geí t. De ez most nem a bűü szkeseí g ideje volt. Ha Loretta űí gy doü n-
toü tt, koü veti oű t, lehet, hogy az eí leteí t kockaí ztatja. Farkasoü loű azt akarta, hogy ezt oű is tűdja. – A dal azt
mondja, űí j nemzetet hozűnk leí tre, de ez a komancs attoí l feí l, kettoű t is alig tűd majd etetni. Ha moü goü ttem
jaí rsz, elteí vedt embert koü vetsz.
Loretta aí tkarolta Farkasoü loű derekaí t, eí s arcaí t a mellkasaí hoz nyomta. Magaí ba szíívta a boű reí nek illataí t
Pillantaí sa az oí riaí si holdon aí llapodott meg, amely lesűü toü tt raí jűk. Hold Anya vigyázza lépteiket.

– Nem vagy elteí vedve, Farkasoü loű . A dalod szavai vezetnek. EÁ s ha elbizonytalanodsz, a Nagy Istenek
majd iraí nyíítanak teí ged… arra a helyre, amelyet meg kell talaí lnűnk. Az Emberek dalaí t eí nekeljűü k majd a
gyermekeinknek. A komancsok eí s a tosi tivók egykeí nt fognak eí lni oü roü kkeí . Nem laí tod? Te eí s eí n vagyűnk
az űí j kezdet. – Megdoü ntoü tte a haí taí t, hogy a feí rfi szemeí be laí sson. – Farkasoü loű eí s az oű saí rgahajűí ja, egyűü tt,
egykeí nt.
– Hiszel benne? – Farkasoü loű Lorettaí t fűü rkeí szte, nem kicsit meglepve. – A dalom szavai a szíívedben
vannak?
Loretta koü nnyek koü zoü tt mosolyogva elmondta neki a neveí nek jelenteí seí t.
– Igen, hiszek benne. Hiszek a Nagy Isteneidben, hiszek a dalodban, de, ami meí g fontosabb: hiszek
benned. – Ujjbegyeit a Farkasoü loű arcaí n veí gighűí zoí doí forradaí shoz eí rintette. – Nem feí lek semmitoű l, kiveí -
ve, ha neí lkűü led kell lennem. Ma reggel azt hittem, meghaltaí l… Meí g sosem feí ltem ennyire. Soha.
Voü roü s Boü leí ny bűkkant fel a soü teí tben, kedvenc harci poí nijaí t vezetve. Loretta eí s Farkasoü loű egymaí st
oü lelve szembefordűltak vele. Amikor Voü roü s Boü leí ny Lorettaí hoz eí rt, megfogta a karjaí t, eí s űjjaí t a loí kan-
taí rjaí ra csavarta.
– Voü roü s Boü leí ny, nem fogadhatom el a harci poí nidat!
Loretta tűdta, hogy ez a loí volt Voü roü s Boü leí ny legkedvesebb tűlajdona, toü keí letesseí gre edzett, legnagy -
szerűű bb taí rsa, amikor csataí ba ment. Hatalmas megtisztelteteí s volt, hogy oű raí akarta aí trűhaí zni, talaí n a
legnagyobb megtisztelteteí s, amelyet egy harcos baí rkivel megtehet, de Loretta nem tűdta tiszta lelkiis -
merettel elfogadni a felajaí nlaí st
– Keí rlek, tartsd meg a lovat!
– Az űnokatestveí rem nagyszerűű komancs feleseí geí t nagyszerűű loí kell hogy vigye. Soha nem jűtsz el a
nyűgati taí jakra egy veí zna, rosszűl edzett tosi tivo lovon.
Voü roü s Boü leí ny kinyűí jtotta a kezeí t Loretta feleí . Baraí tsaí gban. Loretta egyszer megeskűü doü tt, hogy soha
nem fogja baraí tsaí gban elfogadni Voü roü s Boü leí ny kezeí t, soha. Egy pillanatig habozott. Majd a gyűű loü let űtol-
soí kemeí ny kis csomoí ja is szeí tporladt benne, eí s tenyereí t a feí rfi tenyereí be tette. Tűdta, hogy az anyja he -
lyeselneí ezt Loretta eí s Farkasoü loű szaí maí ra az embereik koü zoü tti haí borűí nak veí get kell eí rnie. A műí ltnak
nem volt helye az eí letűü kben, nem volt helye a keserűű seí gnek.
Voü roü s Boü leí ny elmosolyodott Farkasoü loű feleí biccentett, eí s megfordűlt, hogy elmenjen.
– Voü roü s Boü leí ny, aí tadnaí l egy űü zenetet Fűü rge Antilopnak? Mondd meg neki, hogy Amy nem felejtette el
az íígeí reteí t, eí s vaí rni fog raí !
Voü roü s Boü leí ny bűí csűí t intve felemelte a karjaí t.
– Megmondom neki.
Ahogy Voü roü s Boü leí ny eltűű nt a soü teí tben, Farkasoü loű keze, amely Loretta megvastagodott derekaí t fogta,
szorosabban oü lelt. Farkasoü loű lepillantott, eí s keí rdoű n felemelte a szemoü ldoü keí t. Csodaí lkozaí ssal az arcaí n a
maí sik tenyereí t Loretta enyheí n megdűzzadt hasaí ra tette.
– Keí k Szem, ez micsoda?
Loretta koü nnyeken keresztűü l neí zett fel raí .
– A gyermekűü nk, Farkasoü loű .
Farkasoü loű meleg űjjai megfeszűü ltek, eí s veí delmezoű n megpihentek Loretta hasaí n. A szaí ja lassűí mo-
solyra hűí zoí dott
– Egy gyermek… – A szavak aí híítatosan sűttogtak
– A mi gyermekűü nk.
Loretta Farkasoü loű kezeí re tette a kezeí t. Annyira tele volt az iraí nta eí rzett szerelemmel, hogy űí gy eí rez-
te, bele tűdna halni. A joü voű tele volt bizonytalansaí ggal. Az eloű ttűü k aí lloí űí t tele lehet veszeí llyel. EÁ s oű k telje-
sen egyedűü l lesznek. Keí t ember, a vilaí g ellen.
Ez azonban nem ijesztette meg. Az oű szerelműü k nem aí tlagos szerelem volt, eí s Loretta tűdta, hogy az
eí letűü knek sokkal nagyobb ceí lja van annaí l, mint hogy egyszerűű en egyűü tt legyenek.
Meg fogjaí k talaí lni az űí tjűkat nyűgatra, ahogy a proí feí cia megjoí solta. Loretta tűdta, hogy íígy lesz. A
komancs nemzet halaí lra volt ííteí lve. Semmi nem aí llííthatta meg a feheí r telepesek aí radataí t, amely veí gig -
soü poü rt a foü ldjűü koü n. Egy egeí sz fajt fognak veí gűü l legyoű zni, eí s majdnem teljesen eltiporni.
OŐ eí s Farkasoü loű olyanok voltak, mint a szeí l haí taí n űí szoí magok. Valahogyan, valahol meggyoü kereznek,
eí s megeroű soü dnek. AÁ ltalűk az Emberek tovaí bb fognak eí lni. Az istenek jelet kűü ldtek neki eí s Farkasoü loű nek,

hogy segíítsenek nekik hinni, hogy hitet adjanak nekik. Loretta toü bbeí nem keí telkedett Farkasoü loű dalaí -
nak szavaiban, amely valoí ra fog vaí lni.
Egy gyermek noű tt benne, aki tosi tivo eí s komancs egyszerre. A nagy indigoí keí k szeműű harcos, eí s az oű
meí zhajűí asszonyaí nak gyermeke. Egy gyermek, aki űí j remeí nyt hoz az Embereknek eí s a joü voű nek.

Catherine Anderson - Indián Hold-1

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Catherine Anderson - Indián Hold-1

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Egy ősi prófécia szerint Farkasölő, a fiatal félvér komancs indián találkozni fog egy fehér bőrű nővel,

General Press Kiadó

Copyright © Catherine Anderson, 1991

Hűngarian translation © Bodor-Horvaí th Kata

© GENERAL PRESS KIADOÁ

Az egyedűü l jogosíított magyar nyelvűű kiadaí s.

Kiadja a GENERAL PRESS KIADOÁ

Feleloű s kiadoí LANTOS KAÁ LMAÁ NNEÁ

Nyomdai eloű keí szííteí s TORDAS eí s TAÁ RSA Kft.

Minden joí t kíívaí nok

CATHERINE ANDERSON 4 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 5 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 6 INDIÁN HOLD

Texas, 1859 augusztusa

CATHERINE ANDERSON 7 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 8 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 9 INDIÁN HOLD

Texas, 1864 júniusa

CATHERINE ANDERSON 10 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 11 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 12 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 13 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 14 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 15 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 16 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 17 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 18 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 19 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 20 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 21 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 22 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 23 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 24 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 25 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 26 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 27 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 28 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 29 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 30 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 31 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 32 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 33 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 34 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 35 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 36 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 37 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 38 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 39 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 40 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 41 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 42 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 43 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 44 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 45 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 46 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 47 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 48 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 49 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 50 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 51 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 52 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 53 INDIÁN HOLD

CATHERINE ANDERSON 54 INDIÁN HOLD