A mű eredeti címe: Say You Love Me

Fordította: Gondáné Kaul Éva

Könyvterv: Malum Stúdió

Copyright © 1996 by Johanna Lindsey

Hungarian translation © Gondáné Kaul Éva, 2009
Hungarian edition © GABO Kiadó, 2009

Kiadja a GABO Könyvkiadó 1054 Budapest, Vadász u. 29.

www.gabo.hu

Felelős kiadó: Földes Tamás

Felelős szerkesztő: Solymosi Éva

ISBN 978-963-689-300-2
 Johanna Lindsey

Mondd, hogy
szeretsz
(MALORY CSALÁD 5.)

GABO
 1. fejezet

N em is olyan szörnyű ez a hely. Pedig itt fogják eladni

annak a férfinak, aki a legnagyobb összeget hajlandó
kifizetni érte. Meglepte, hogy milyen tiszta és elegáns a
berendezés. Amikor a szalonba lépett, olyan látvány tárult a
szeme elé, mintha a családja valamelyik ismerőséhez jött
volna vendégségbe. A drága épület London egyik jobb
részében épült, és álszent módon Érosz házának hívták,
pedig a bűn tanyája volt.
Kelsey Langton még most sem tudta elhinni, hogy itt van.
Amióta belépett az ajtón, hányingere volt a félelemtől és az
iszonyattól. Pedig a saját akaratából jött ide, senki sem
rugdosta át a küszöbön.
Hihetetlen, hogy valóban ő döntött így, de sajnos be
kellett látnia, hogy nincs más megoldás. A családjának
pénzre volt szüksége – méghozzá rengeteg pénzre –, mert
csak így kerülhette el a kilakoltatást.
Bárcsak több idő lett volna, hogy kitaláljon valami mást!
Még az is elviselhetőbb lett volna, ha hozzá kell mennie
valakihez, akit nem ismer. De Elliott bácsikájának
4
valószínűleg igaza volt. Kifejtette neki, hogy egyetlen
igazán tehetős úriember sem menne bele a házasságba alig
néhány napos ismeretség után, még akkor sem, ha sikerülne
beszerezniük a szükséges engedélyeket. A házasság
túlságosan végleges és állandó intézmény, amelybe nem
szoktak fejest ugrani gondos mérlegelés nélkül.
Viszont még a legóvatosabb urakat is sokszor a
pillanatnyi szeszély vezérli, amikor új szeretőre tesznek
szert, pedig jól tudják, hogy egy ilyen nőszemély
ugyanolyan sokba kerül, mint egy feleség – ha nem többe.
Ám az a nagy különbség a kettő között, hogy a szeretőtől
könnyedén meg lehet szabadulni, nincs szükség hosszas
jogi procedúrára, és a szakítást nem követi hetedhét
országra szóló botrány.
Valakinek a szeretője lesz, és nem a felesége. Igaz, Kelsey
nem ismert egyetlen úriembert sem személyesen, akihez
feleségül mehetne, és aki ki tudná egyenlíteni Elliott bácsi
adósságait. A tragédia előtt több fiatal udvarlója is akadt
Ketteringben – ahol felnőtt –, de közülük csak egy volt
igazán vagyonos, és az egy távoli unokatestvérét vette el
feleségül.
Minden olyan gyorsan történt. Előző este lement a
konyhába, mert mostanában lefekvés előtt mindig megivott
egy pohár tejet, hogy könnyebben el tudjon aludni. Amióta
a húgával, Jeannel Elizabeth nénikéjükhöz költöztek,
nehezen jött álom a szemére.

5
 Az álmatlanságát nem az új környezet vagy Elizabeth
néni okozta. A nagynénje – az édesanyja egyetlen
lánytestvére – nagyon kedves nő volt, és úgy szerette a két
unokahúgát, mintha a saját lánya lenne. A tragédia után
befogadta őket, és őszinte együttérzéssel fordult feléjük,
amelyre nagy szükségük volt. Kelsey alvását a rémálmok
zavarták meg, és az emlékek, valamint az állandóan
visszatérő gondolat, hogy megakadályozhatta volna a
tragédiát.
Elizabeth néni akkor javasolta a meleg tejet, amikor
hónapokkal korábban észrevette Kelsey szürke szeme alatt
a fekete karikákat, és tapintatosan érdeklődött az
álmatlanság oka felől. A tej valóban segített – többnyire. Így
a tejivás szertartássá vált, és általában senkit sem zavart
meg vele, mert az éjszakának abban az órájában a konyha
már üres volt. Kivéve tegnap éjjel…
Tegnap éjjel Elliott bácsit pillantotta meg a konyhában, az
egyik asztalnál ülve. A férfi előtt nem étel volt, hanem egy
nagy üveg erős alkohol. Kelsey azelőtt soha nem látta így
inni. Mindig csak azt az egy pohár vörösbort fogyasztotta
el, amit Elizabeth néni az ebédhez felszolgált.
Elizabeth nem kedvelte az ivást, ezért nem is tartott erős
szeszt a házában. Kelsey nem tudta, hogy Elliott bácsi
honnan szerezte azt az üveget, de a fele már hiányzott. Az
elfogyasztott ital mennyiség szörnyű hatással volt a férfira.
Elliott sírt. Arcát a kezébe temette, könnyei az asztalra

6
hulltak, és a válla rázkódott a néma zokogástól. Nem csoda,
hogy Elizabeth néni nem tűrt erős italt a házában…
Hamarosan kiderült, hogy nem az ital okozta Elliott
bánatos hangulatát. Nem. Azért ült egyedül a konyhában,
háttal az ajtónak, mert azt forgatta a fejében, hogy megöli
magát.
Vajon Elliott bácsinak lett volna elég bátorsága
véghezvinni az öngyilkosságot, ha akkor szó nélkül
távozik? Kelsey nem tartotta bátor férfinak, inkább csak
társaságkedvelő, vidám embernek. Végül az ő jelenléte
nyújtotta a bácsikájának azt a megoldást, amelyet
máskülönben nem hozott volna szóba – Kelsey-nek meg
addig fogalma sem volt róla.
Pedig mindössze annyit tett, hogy halkan megszólalt.
– Mi a baj, Elliott bácsi?
A férfi megpördült, és észrevette az unokahúgát. Kelsey
magas nyakú hálóingében állt az ajtóban, kezében a kis
lámpással, amit mindig lehozott magával a konyhába tett
késő esti kirándulásai során. Elliott először nagyon
megdöbbent. Aztán lehajtotta a fejét, és motyogott valamit,
amit a lány nem értett, ezért megkérte, hogy ismételje meg.
A férfi felemelte a fejét.
– Menj el, Kelsey. Nem akarom, hogy ilyen állapotban
láss.
– Semmi baj – nyugtatta meg a lány. – Ne szóljak
Elizabeth néninek?

7
 – Nem! – kiáltott fel a férfi olyan erővel, hogy a lány
összerezzent. Aztán nyugodtabb, de még mindig határozott
hangon hozzátette: – Nem helyesli, ha iszom, és… és… nem
tudja.
– Nem tudja, hogy iszol?
A férfi nem válaszolt azonnal, de a lány biztos volt abban,
hogy igaza van. A család mindent megtett, hogy Elizabeth-t
megkímélje a kellemetlenségektől, és azt hitte, hogy Elliott
bácsi rossz szokásai is ezek közé tartoznak.
Elliott hatalmas termetű, becsületes arcú férfi volt. Ötven
felé haladva a haja már erősen őszült, és fiatal korában sem
volt igazán jóképű. A negyvenkét évesen még mindig szép
Elizabeth mégis hozzáment feleségül. Kelsey úgy tudta,
hogy még mindig nagyon szereti a férjét.
Házasságuk huszonnégy éve alatt nem született
gyermekük, és Elizabeth talán ezért szerette annyira az
unokahúgait. Mama egyszer megemlítette papának, hogy
nem az ő hibájuk, mert igazán mindent megtettek a
gyermekáldás kedvéért. Hozzátette, hogy valószínűleg így
rendelte a sors.
Kelsey persze tudta, hogy nem lenne szabad ilyesmit
hallania, de a mama nem sejtette, hogy a közelben van.
Kelsey az évek során mást is hallott. Az anyja mindig
csodálkozott a testvérén, hogy miért a jelentéktelen külsejű
Elliotthoz ment hozzá, amikor annyi jóképű udvarlója
akadt. Ráadásul Elliott polgárember volt, aki a munkájából
tartotta fenn magát.

8
 Elizabeth mindig pártját fogta a kevésbé szerencséseknek.
Mama azt is mondogatta, hogy a szerelem kiszámíthatatlan,
és az ember nem befolyásolhatja, mert nincsen benne sem
józanság, sem logika.
– Nem tudja, hogy tönkrementünk.
Kelsey értetlenül pislogott, mert már olyan sok idő eltelt a
kérdése óta. Ráadásul nem ezt a választ várta, és először
nem is hitte el. Az iszákossága miatt nem mehet tönkre a
családja, hiszen nagyon sok úriember – és hölgy – néz
gyakran a pohár fenekére a különböző társasági
eseményeken. Kelsey elhatározta, hogy megvigasztalja.
– Okoztál egy kis botrányt? – korholta a nagybátyját.
– Botrányt? – A férfi zavarba jött. – Bizony az lesz.
Elizabeth soha nem fog megbocsátani nekem, amikor
elveszik tőle a házát.
Kelsey ijedten felkiáltott, de megint rossz következtetést
vont le.
– Elkártyáztad?
– Nem! Miért tennék ilyen ostobaságot? Azt hiszed, úgy
akarom végezni, mint az apád? Ámbár lehet, hogy azt kéne
tennem. Akkor lenne még remény a megváltásra, most
viszont nincs.
A lány most már semmit sem értett, és zavarba jött.
Nagyon szégyellte az apja múltbéli bűneit, és azok
következményeit.
Ezért vörös arccal szólalt meg.

9
 – Nem értelek, Elliott bácsi. Akkor ki fogja elvenni a
nagynéném házát? És miért?
A férfi ismét a kezébe temette az arcát, mert szégyenében
képtelen volt a szemébe nézni. Így motyogta el az egész
történetet. Kelsey-nek közel kellett hajolnia, ha minden
szavát érteni akarta. Közben el kellett viselnie az alkohol
erős gőzét. Mire a férfi befejezte a mondanivalóját, a lány
néma döbbenettel állt.
Sokkal rosszabb volt a helyzet, mint gondolta. Ráadásul
nagyon hasonlított a szülei tragédiájára, bár ők másképp
oldották meg a helyzetet. Elliott viszont nem volt elég bátor
ahhoz, hogy elfogadja a kudarcot, összeszedje magát, és
továbbmenjen.
Amikor nyolc hónappal korábban Kelsey és Jean
Elizabeth nénihez költözött, Kelsey-t annyira megviselte a
szülei halála, hogy nem vette észre a szűkölködést. Az sem
tűnt fel neki, hogy Elliott bácsi gyakran tartózkodik otthon.
A házaspár nem kötötte az unokahúgaik orrára, hogy
Elliott bácsi elveszítette az állását, amelyben már huszonkét
éve dolgozott. A férfit annyira felzaklatta ez az esemény,
hogy azóta egyik munkájában sem tudott hosszú ideig
megmaradni. Mégis úgy éltek, mintha semmi sem történt
volna. Sőt, még két száj etetését is elvállalták, miközben
magukról is nehezen tudtak csak gondoskodni.
Lehet, hogy Elizabeth nem is tudja, mennyire el vannak
adósodva? Elliott hitelekből tartotta fenn a családot, ami
bevett szokása volt a nemesség tagjainak. Ám az urak arra

10
mindig ügyeltek, hogy még azelőtt kifizessék a hitelezőiket,
mielőtt bíróság elé kerül az ügy. Elliottnak azonban nem
voltak bevételei, ezért minden barátjától kölcsönkért, hogy
megnyugtassa a hitelezőit. Most viszont már nem volt kihez
fordulnia, és a hullámok kezdtek összecsapni a feje fölött.
El fogja veszíteni Elizabeth néni házát, amely már
nemzedékek óta Kelsey családjának a birtokában volt.
Elizabeth néni örökölte, mert ő volt az idősebbik
lánytestvér. Most pedig a hitelezők azzal fenyegetőznek,
hogy három nap elteltével elveszik tőlük a házat.
Elliott most azért ivott annyit, hogy legyen bátorsága
végezni magával – mert ahhoz nem volt mersze, hogy
szembenézzen az elkövetkező napok eseményeivel. Egy
férfinak kötelessége gondoskodni a feleségéről, de ő csúfos
kudarcot vallott.
Az öngyilkosság persze nem oldana meg semmit. Kelsey-
nek sikerült meggyőznie, hogy Elizabeth-nek mennyivel
rosszabb lenne, ha a kilakoltatás mellett még egy temetést is
el kéne szenvednie. Kelsey és Jean már átélt egy ilyen
megpróbáltatást, de akkor volt hova menniük. Most
viszont… Kelsey nem hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
Most már neki kell gondoskodnia a húgáról. Az ő
felelőssége volt, hogy Jean megfelelő neveltetésben
részesüljön, és legyen fedél a feje fölött. Még akkor is, ha ez
azt jelenti, hogy…
A lány később már nem is tudta eldönteni, hogyan merült
fel az áruba bocsátásának az ötlete. Elliott először csak azt

11
említette, hogy gondolt már a kiházasítására. Úgy tervezte,
hogy a legtöbbet ígérő kérőhöz adja feleségül. Ám eddig
nem merte felhozni előtte az ügyet, és addig halogatta, amíg
most már késő volt. Azt is elmagyarázta, hogy miért: egy
ilyen komoly elhatározáshoz több időre van szükség, és
nem lehet néhány nap alatt nyélbe ütni a házasságot.
Talán az ital megoldotta a nyelvét, és ezért elmesélte,
hogy évekkel korábban az egyik barátja is hasonló helyzetbe
került, és úgy nézett ki, hogy mindenét elveszíti. Ám a
lánya megmentette a családot, mert eladta magát egy vén
szoknyavadásznak, aki olyan nagyra értékelte a
szüzességét, hogy hajlandó volt óriási összeget fizetni érte.
Arról is beszámolt, hogy megkörnyékezett egy úriembert,
akit elég jól ismert, és úgy tudta, hogy fiatal feleséget keres
magának. A férfi azt válaszolta, hogy nem akar megnősülni,
viszont szívesen fizetne neki, ha a lány a szeretője lenne…
Így kerültek szóba az úri szeretők, és Kelsey megtudta,
hogy némelyik úriember hajlandó szép summát fizetni egy
új és fiatal szeretőért, akivel eldicsekedhet a barátai előtt –
főleg akkor, ha a nő még nem fordult meg mindegyikük
ágyában. Az árat még magasabbra lehet srófolni, ha egy
ártatlan leányzóról van szó.
A férfi ügyesen elhintene a magot, és rámutatott a
megoldásra, de nyíltan nem kérte meg arra, hogy áldozza
fel magát. A lányt nagyon megrázta a szeretőkről szóló
beszámoló, és aggodalom szorította össze a szívét a helyzet

12
miatt. Leginkább Jean miatt aggódott, mert attól félt, hogy
ezzel végképp lehetetlenné válik számára egy jó házasság.
Kelsey találhatna magának egy állást, de azzal nem
menekülnének meg a nélkülözéstől. Főleg, ha
mindnyájukról kénytelen lenne ő gondoskodni. Nem tudta
elképzelni, hogy Elizabeth néni dolgozzon, Elliottról pedig
már bebizonyosodott, hogy képtelen huzamosabb ideig
megtartani egy állást.
Elképzelte, hogy a kishúga az utcán koldul, és ez a
szörnyű kép arra indította, hogy remegő hangon feltegye a
következő kérdést.
– Ismersz valakit, aki… hajlandó lenne eleget fizetni, ha
én… beleegyeznék, hogy a szeretője legyek?
Elliott arcán reménykedés és megkönnyebbülés látszott.
– Nem ismerek ilyen férfit – felelte megélénkült hangon. –
De ismerek egy helyet Londonban, amelyet a gazdag urak
látogatnak. Itt bemutathatnak téged, hogy odaadjanak a
legjobb ajánlatot tévő úriembernek.
A lány még mindig habozott. Nagyon komoly döntés
előtt állt, és hányinger fogta el, ha arra gondolt, hogy ez az
egyetlen megoldás. Elliott egészen beleizzadt a feszült
várakozásba, mire Kelsey végre beleegyezően bólintott.
Ezután a férfi megpróbálta megvigasztalni, pedig ez
reménytelen vállalkozás volt.
– Nem lesz olyan rossz, Kelsey. Hidd el! Ha egy nő elég
okos és képes megőrizni a függetlenségét, akkor sok pénzt
szerezhet így; és később még férjhez is mehet, ha akar.

13
 Mindketten tudták, hogy ez nem igaz. Kelsey soha többé
nem reménykedhet abban, hogy jó házasságot köt valakivel.
A mostani döntésének bélyege egész életében rajta marad,
és többé nem szívesen látják a finom körökben. Ám ezt a
keresztet kell hordoznia, ha azt akarja, hogy a húga jövője
biztosítva legyen.
Még mindig nagyon meg volt rendülve az események
miatt, ezért halkan így szólt a nagybátyjához: – Rád bízom,
hogy ezt elmondd Elizabeth néninek.
– Nem! Nem tudhatja meg, mert soha nem egyezne bele.
Biztosan kitalálsz majd valamilyen elfogadható
magyarázatot a hirtelen távozásodra.
Tehát ez is az ő dolga lesz? Miközben semmi másra nem
tud gondolni, mint a szörnyű jövőre, amelyet éppen most
fogadott el?
Amikor visszatért a szobájába, úgy érezte magát, hogy
még a maradék italt is kész lett volna kiinni az üvegből. A
végén mégis sikerült kitalálnia egy gyenge kifogást. Azt
mondta Elizabeth néninek, hogy Anne, egy ketteringi régi
barátnője, nagyon beteg, és az orvosok nem sok reményt
fűznek a felépüléséhez. Kelsey-nek természetesen meg kell
látogatnia a hölgyet, hogy megvigasztalja nehéz
helyzetében. Elliott bácsi pedig felajánlotta, hogy elkíséri.
Elizabeth nem gyanakodott. Kelsey biztosan azért ilyen
sápadt, mert aggódik a barátnője miatt. A kedves kis Jean
pedig nem nyaggatta a szokásos cserfes módján, és nem tett
fel neki kérdéseket, hogy ki ez a sose hallott barátnő. A

14
kislány sokat komolyodott az elmúlt egy év során. A
családban bekövetkező tragédia véget vetett a
gyermekkorának. Kelsey szívesen hallgatta volna húga
számtalan kérdését, de a kislány még mindig gyászolt, és
sokkal szótlanabb volt, mint azelőtt.
És amikor majd nem tér vissza a ketteringi látogatásból?
Ezen ráér később aggodalmaskodni. Vajon látja még az
életben a húgát és Elizabeth nénit? A szemük elé mer majd
kerülni, amikor megtudják az igazat? Kelsey-nek erről
halvány elképzelése sem volt. Csak annyit tudott, hogy
többé semmi sem lesz olyan, mint addig volt.

15
 2. fejezet

JKelsey az ajtóban álló magas, vékony férfira meredt, aki

– öjjön kedvesem, itt az idő.
előző nap Lonny néven mutatkozott be neki, amikor a
gondjaira bízták. Ő volt a ház tulajdonosa, és az a személy,
aki el fogja adni a legtöbbet fizető úrnak.
A külsején egyáltalán nem látszott, hogy bűnnel és
emberkereskedelemmel foglalkozik. Kellemes külseje volt,
és kulturált hangon beszélt – legalábbis addig, amíg Elliott
bácsi ott tartózkodott. Miután a nagybátyja távozott, Lonny
beszéde néha veszített a kifinomultságából, elárulva az igazi
hátterét. Ettől függetlenül továbbra is kedves maradt.
A férfi részletesen elmagyarázta Kelsey-nek, hogy mivel
különösen nagy összeget fognak kifizetni érte, ezért – más
szeretőkkel ellentétben – nem áll majd jogában
megszüntetni a megállapodást. A vételárat kifizető
úriember addig tarthatja magánál a pénz ellenértékét –
vagyis őt –, amíg a kedve tartja.
Kelsey kénytelen volt beleegyezni ebbe a kitételbe, és
most már valóban úgy érezte, hogy rabszolgának fogják
16
eladni. A férfival kell maradnia, akár kedveli, akár nem –
akár jól bánik vele, akár nem. Egészen addig a rabja lesz,
amíg a kitartója úgy dönt, hogy nem akar tovább
gondoskodni róla.
– És ha nem maradok? – tette fel a merész kérdést.
– Nos, kedvesem, ne akarja megtudni, hogy akkor mi
történik – felelte a férfi. A lánynak végigfutott a hátán a
hideg, és megértette, hogy akkor veszélybe kerül az élete. A
férfi azonban tovább magyarázott, és rosszalló
hanghordozásából kiderült, hogy eddig azt hitte, a lány
ismeri a feltételeket. – Az általam létrehozott
megállapodásokért személyesen kezeskedem. Nem
kockáztathatom a hírnevemet egy lány szeszélye miatt, aki
később úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki az üzlet, amit
megkötött. Ha ez előfordulna, többé senki sem akarna ilyen
adásvételt kötni. Nincs igazam?
– Sok ilyen üzletet kötött már?
– Ez lesz a negyedik, de az első olyan, amelyben egy
magához hasonló származású hölgy szerepel. A legtöbb
szorult helyzetbe került nemes úrnak sikerül gazdag férjet
találnia a lányának, aki aztán megoldja a nehézségeiket.
Nagy kár, hogy a nagybátyja nem próbált egy magához illő
jövendőbelit keresni. Ahogy elnézem, nem igazán
szeretőnek való.
A lány nem tudta, hogy ezt most sértésnek vagy bóknak
vegye-e, ezért csendben csak ennyit szólt: – Nem volt elég

17
idő ahhoz, hogy megszervezze a házasságot. A nagybátyám
ezt már elmagyarázta magának.
– Akkor is kár. Most pedig megmutatom a szálláshelyét.
Holnap este mutatom be a társaságnak, miután értesítettem
azokat az urakat, akiknek az érdeklődésére számíthatunk.
Szerencsére az egyik lány tud adni az alkalomhoz illő
öltözéket. Szeretőnek kell kinéznie, és nem úgy, mint az
egyik nemes úr húga, ha érti, mire gondolok. – A férfi
alaposan szemügyre vette Kelsey-t. – Nagyon bájos a
ruhája, kedvesem, de inkább egy kerti teapartihoz illik.
Esetleg hozott magával valami megfelelőbbet?
A lány megrázta a fejét, és szégyellte, hogy olyan… úrias
a külseje.
A férfi felsóhajtott.
– Nem baj, biztosan találunk majd valamit – mondta,
miközben kivezette a lányt a szalonból, és felkísérte egy
szobába, ahol az éjszakát tölthette.
A ház többi részéhez hasonlóan, ez a helyiség is
választékos ízléssel volt berendezve.
– Nagyon szép – jegyezte meg Kelsey udvariasan.
– Egy ízléstelen, és talmi cifrasággal teleaggatott szobára
számított? – A férfi elmosolyodott, amikor a lány pillantása
elárulta, hogy igaza van. – Az elegáns körökkel kötök
üzletet, kedveském. Rájöttem, hogy sokkal szívesebben
válnak meg a pénzüktől, ha közben kellemesen érzik
magukat. – A férfi felnevetett. – Az alsóbb osztálybéliek

18
nem tudják megfizetni az áraimat, ezért be sem léphetnek
az ajtón.
– Értem – felelte a lány, pedig nem értett egyet Lonnyval.
Minden férfi megszerzi az élvezeteket, amelyekre szüksége
van, méghozzá ott, ahol tudja. Ezért van ennyi rossz hírű
ház Londonban. Ez csak annyiban különbözött tőlük, hogy
sokkal drágább volt a többinél.
A férfi távozása előtt még egyszer hangsúlyozta az üzlet
részleteit.
– Tehát valóban megértette, hogy ez a megállapodás
miben különbözik a többi hasonló szerződéstől?
– Igen.
– Azt is tudomásul vette, hogy semmit sem fog kapni a
pénzből? Csak az lesz a jussa, amit az úriembertől
ajándékba kap a vele töltött idő során. – A lány bólintott, de
a férfi még egyszer tisztázni akarta a részleteket, ezért
folytatta: – Megállapodtunk a nagybátyja által kért kötelező
összegben, és azt teljes egészében meg is fogja kapni. Ha az
úriember annál többet fizet, abból már részesedés jár
nekem, mert én szereztem az üzletet. Maga viszont semmit
sem kap.
A lány ezt már tudta, és azon imádkozott, hogy minél
többet fizessenek érte. Legalább addig biztos legyen a
családja megélhetése, amíg Elliott új munkát nem talál, és
meg is tudja tartani. Különben az áldozatával csupán annyit
érne el, hogy a katasztrófa néhány hónappal később
következik be. London felé menet a nagybátyja erősen

19
fogadkozott, hogy a következő állásában most már
komolyan igyekszik megmaradni. Még akkor is, ha nem
találja megfelelő színvonalúnak. Mindent el fog követni,
hogy soha többé ne kerüljön ilyen szörnyű helyzetbe.
A lányt azonban még mindig aggasztotta nagybátyja
hatalmas adóssága.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy valaki ekkora összeget
fizessen értem? – kérdezte kételkedve Lonnyt.
– Hát persze – felelte a férfi magabiztosan. – Ezek a
gazdag nagyurak sokszor már nem is tudják, hogy mire
költsék a pénzüket. A lovak, a nők és a szerencsejáték a
kedvenc időtöltésük. Az én dolgom az, hogy kielégítsem
őket, és a két utóbbival szolgálhatok nekik. Ezenkívül
számos egyéb bűnös szenvedélyüket is kiélhetik nálam, az
emberölést kivéve.
– Egyéb bűnös szenvedélyeket?
A férfi felnevetett.
– Meglepődne, kedvesem, ha tudná, hogy ezek az urak és
úrnők néha milyen kívánságokkal állnak elő. Például egy
hercegnő havonta kétszer eljön ide, és azért fizet, hogy
szerezzek neki egy lordot, aki megkorbácsolja, persze csak
finoman, és úgy bánik vele, mint egy rabszolgával. Közben
persze álarcot visel, hogy senki se ismerhesse fel. A hozzá
beküldött úr azt hiszi, hogy csak az egyik lány a házból. Én
is szívesen teljesíteném a hölgy kérését, mivel nagyon
kellemes külsejű, akárcsak maga. Ám ő nem ezt akarja. Azt
tartja a legizgalmasabbnak, hogy mindegyik urat

20
személyesen ismeri, de annak fogalma sincs arról, hogy ő
kicsoda. Nagyon élvezi, hogy az elegáns társasági
rendezvényeken viszontlátja őket, táncol velük, egy
asztalnál kártyáznak és étkeznek, és az urak közben nem
sejtik, hogy ismeri minden sötét titkukat.
Kelsey elvörösödött, és szóhoz sem tudott jutni ezek után.
Az emberek valóban ilyesmit művelnek, és ráadásul még
fizetnek is érte? Álmodni sem mert volna erről!
Lonny nem örült a pirulásának.
– Rendben van, hogy most még elpirult, de jobban tenné,
ha hozzászokna az efféle beszédhez, kislány. Ne feledje,
hogy mi lesz a dolga. Aki megveszi, szexet vár el magától,
méghozzá a lehető legváltozatosabb formában. Megérette?
A férfiak a szeretőjükkel olyasmit művelnek, amit a
feleségükkel nem tesznek meg. Erre való egy szerető. Majd
átküldöm az egyik lányt, hogy ezeket a dolgokat
részletesebben magyarázza el magának, mivel úgy látom, a
nagybátyjának komoly mulasztásai vannak ezen a téren.
Kelsey legnagyobb rémületére, a férfi betartotta az
ígéretét. Késő este egy May nevű csinos fiatal nő lépett be a
szobájába, azzal a kihívó ruhával a karján, amelyet most
visel. Több órán át magyarázta neki a szexuális élet tényeit,
és semmit sem hagyott ki a felvilágosításból. Beszélt a nem
kívánt terhesség elkerüléséről, elmondta, milyen sokféle
módon tud örömet okozni egy férfinak, és hogyan
ébresztheti fel a vágyát. Végül azt is elárulta, hogy közben ő
hogyan szerezhet gyönyört magának. Ez utóbbit Lonny

21
biztosan nem tartotta volna fontosnak, de May megsajnálta
a reszkető lányt, és úgy döntött, beavatja a titokba.
Az előadása egyáltalán nem hasonlított ahhoz a rövid
párbeszédhez, amelyet az anyjával folytatott egy
esztendővel korábban, amikor betöltötte a tizenhetedik
életévét. Az anyja akkor kötelességének érezte, hogy
közöljön vele néhány dolgot a szerelemmel és a házassággal
kapcsolatban. Miután nagy vonalakban ecsetelte a
szeretkezés és a gyerekszülés folyamatát, gyorsan egyéb
témákról kezdett társalogni, és úgy tett, mintha nem
lennének mindketten szörnyen zavarban.
Mielőtt elbúcsúztak, May ellátta még egy utolsó jó
tanáccsal.
– Ne feledd, hogy valószínűleg egy nős ember fog
megvenni, és elsősorban azért van szüksége szeretőre, mert
a feleségétől nem kap kielégülést. Vannak olyan férfiak,
akik még soha nem látták a nejüket meztelenül, pedig
mindenki tudja, legalábbis az én köreimben, hogy a férfiak
szeretik a meztelen nőket nézegetni. Add meg neki azt, amit
nem kap meg otthon, és imádni fog.
Most pedig eljött az idő. Kelsey reszketett a félelemtől.
Lonny elismerő pillantást vetett rá, amikor kinyitotta előtte
az ajtót, és meglátta mélyen kivágott rubinvörös ruhájában.
Látszott rajta, hogy elégedett a látvánnyal, és már sokkal
alkalomhoz illőbbnek tartja a megjelenését. Ez azonban nem
hozta meg az önbizalmát, és csöppet sem növelte a
bátorságát.

22
 Az egész jövőjét az a férfi fogja meghatározni, aki a
legtöbbet fizeti érte. Nem tudhatja, hogy ez jót vagy rosszat
jelent-e majd az életében. Akkor sem lesz beleszólása az
üzletbe, ha nem tetszik neki a győztes licitáló, és már az
elején irtózik tőle, mert öreg vagy gonosz. Csak
reménykedhet abban, hogy nem fog így járni.
Lonny levezette a lépcsőn. Egy kicsit rángatnia kellett,
hogy igyekezzen, mert a lány megriadt a lenti helyiségből
kiszűrődő zajtól. Rengetegen lehettek odalent! Ráadásul
nem a szalonba vezette, ahol találkozhatott és társaloghatott
volna az urakkal.
Egy hatalmas szerencsejáték-terembe vezette, és amikor a
lány megtorpant, megnyugtatóan a fülébe súgta: – A
legtöbb jelenlévő nem azért van itt, hogy magára fogadjon,
csak a szerencsejáték, vagy egyéb élvezetek kedvéért
látogatott ide. Mégis az a tapasztalatom, hogy a nagyobb
tömeg fokozza a komoly érdeklődők licitálási kedvét. A
többieknek pedig tetszik majd a színjáték, és ez nagyon
hasznos az üzletnek.
Mielőtt a lány felfoghatta volna, hogy mire gondol,
Lonny felkapta, és az egyik asztal tetejére állította.
– Maradjon itt, és nézzen csábítóan – sziszegte a fülébe.
Csábító legyen, amikor halálra van rémülve, és
legszívesebben a föld alá bújna a szégyentől? Mivel a
legtöbb férfi nem miatta tartózkodott a helyiségben, ezért
nem tudta, hogy miért állították az asztalra.
Lonny tehát nagy hangon bejelentést tett.

23
 – Egy kis időre a figyelmüket kérem, uraim! Egy
rendkívül szokatlan árverés következik.
Az árverés szó mindig felkeltette az urak érdeklődését, és
ez most is így történt. Alig néhány másodperc leforgása
alatt néma csend lett a teremben.
– Akik elégedettek a jelenlegi hölgytársaságukkal,
nyugodtan folytathatják a kártyázást és a játékot, mert ez az
árverés nem nekik szól. Azoknak viszont, akik valami
különlegességre vágynak… felajánlom ezt a piruló
szépséget. – Néhányan felkacagtak, mert Kelsey arca
majdnem olyan vörös lett, mint a ruhája. – Nem
kóstolhatják meg, viszont a maguké lehet, ameddig csak
kívánják. Ezért a különleges kiváltságért tízezer fontban
állapítom meg a kikiáltási árat.
A hatalmas összeg és a meglepő bejelentés persze komoly
felzúdulást keltett a jelenlévők körében, és a teremben nagy
zűrzavar támadt.
– Egy nő sem ér ennyit, még a feleségem sem – kiáltott fel
egy férfi, és vidám nevetés fogadta a megállapítását.
– Nem tudsz kölcsönadni tízezret, Peters?
– Talán aranyból van a kicsike? – érdeklődött valaki
gúnyos hangon.
– Ötszázat adok érte, de egy fonttal sem többet – hangzott
fel egy részeg kiáltás.
Ez csak néhány megjegyzés volt a sok közül, ám Lonny
nem vett tudomást róluk, hanem rövid szünet után így
folytatta: – Mivel ez a kis drágakő a legmagasabb licitet

24
tartó úré lesz, ezért ő határozhatja meg, hogy meddig
kívánja élvezni a társaságát. Egy hónapig, egy évig, vagy az
örökkévalóságig… erről a vevő dönt, és nem az itt álló
nőszemély. Az adásvételi szerződésben is lefektetjük ezt a
kitételt. Tehát, uraim! Ki lesz az a szerencsés férfi, aki
először… legelőször… kóstolhatja meg ezt a különleges
csemegét?
Kelsey annyira meg volt döbbenve, hogy nem nagyon
hallotta, ami ezek után elhangzott. Amikor azt mondták
neki, hogy „bemutatják” az uraknak, azt képzelte, hogy
majd találkozik, és beszélget velük, aztán a férfiak
diszkréten közük Lonnyval az ajánlatukat.
Meg sem fordult a fejében, hogy az egészet ilyen nagy
nyilvánosság előtt fogják lebonyolítani. Istenem! Ha tudja,
hogy egy sereg férfi előtt árverésre bocsátják, akkor is
elvállalta volna ezt a szerepet? Ráadásul a társaság fele
erősen ittas!
Zaklatott gondolatait egy hang zavarta meg.
– Tartom a kikiáltási árat.
Kelsey a fáradt hang tulajdonosára nézett, és egy
hasonlóan fáradt, vén arcot pillantott meg. Úgy érezte,
menten elájul.

25
 3. fejezet

– M ég mindig nem tudom, hogy mit keresünk itt –

motyogta Lord Percival Alden. – Angela háza is
van ilyen szép, és az sincs messzebb White éttermétől.
Ráadásul a lányai a normális kicsapongásokhoz vannak
hozzászokva.
Derek Malory felnevetett, és Jeremyre kacsintott. A két
kuzin betessékelte a vonakodó Percyt az előcsarnokba.
– Létezik normális kicsapongás is? Nekem ez
ellentmondásnak tűnik.
Percy néha különös kijelentéseket tett, de Nicholas
Edenhez hasonlóan Derek legjobb barátai közé tartozott.
Derek már iskoláskoruk óta ismerte, ezért megbocsátotta
neki, ha néha ostobaságokat fecsegett. Amióta Nicket
foglyul ejtette Regina – Derek szépséges kuzinja –, a férfi
nem osztozott velük a görbe estéiken. Derek örült, hogy
Nick a családba került, de azért továbbra is szentül kitartott
a nézete mellett, amely szerint ráér harmincéves kora után
megnősülni. Addig még öt hosszú, gondtalan esztendő állt
előtte.
26
 Két ifjabb nagybátyja, Tony és James jó példát mutatott
ebben, és bebizonyította, hogy bölcs dolog várni a
nősüléssel. A maguk idejében London leghírhedtebb
nőcsábászai közé tartoztak, és alaposan kitombolták
magukat. Csak a harmincas éveik közepén állapodtak meg,
és hajtották fejüket a házasság igájába. Jamesnek ugyan már
korán fia született – ő volt a tizennyolc éves Jeremy –, de ez
nem jelentette azt, hogy ifjú fejjel családot alapított, hiszen
Jeremy házasságon kívüli gyermek volt, és James is csak
néhány éve tudott a létezéséről.
– Hát… én nem is tudom – jegyezte meg Jeremy komoly
arccal. – Szerintem mindenkinél jobban űzöm a kicsapongás
művészetét, de azért normálisan szoktam csinálni.
– Tudod, hogy értettem! – felelte Percy, és aggódva nézett
körül az előtérben. Olyan tekintettel figyelte a lépcsőt,
mintha attól tartana, hogy maga az ördög jelenik meg rajta.
– Azt mondják, hogy ezt az intézményt sok furcsa alak
látogatja.
Derek gúnyosan felvonta az egyik aranyszínű
szemöldökét.
– Már sokszor voltam itt kártyázni, vagy meglátogatni az
egyik emeleti lakosztályt, hogy az ott időző nőszemély
kegyeit élvezzem. Mégsem tapasztaltam semmiféle
rendellenességet. Ráadásul elég sok embert ismerek itt.
– Nem azt mondtam, hogy minden idelátogató furcsa.
Hiszen mi is itt vagyunk, nemde?

27
 Jeremy úgy döntött, hogy egy kicsit még ugratja a
barátját.
– Ezek szerint minket nem tartasz furcsának? A pokolba,
eddig azt hittem, hogy…
– Hallgass már el, te csirkefogó! – szólt közbe Derek,
majd kis híján elnevette magát. – Hát nem látod, hogy a
barátunk komolyan aggódik?
Percy bólintott.
– Valóban rosszul érzem magam. Azt mondják, hogy itt
bármilyen perverz viselkedés megengedett. Megláttam kint
Lord Ashford hintáját, ezért most már el is hiszem, amit
beszélnek. Nem lepődnék meg, ha egy lány megláncolna,
mihelyt a szobájába lépek. – Percy megborzongott.
Ashford neve hallatán Derek és Jeremy jókedve egy
csapásra elszállt. Mindhárman találkoztak már a lorddal, és
volt egy kis nézeteltérésük vele. Egy folyóparti kocsmában
időztek éppen, amikor meghallották egy nő kétségbeesett
sikoltozását az egyik emeleti szobában.
– Ő az a fickó, akit nemrég félholtra vertem? –
érdeklődött Jeremy.
– Ne túlozz, öcskös! – felelte Percy. – Derek látta el a
csirkefogó baját. Olyan dühös volt, hogy nekünk esélyünk
sem volt csatlakozni hozzá. Úgy emlékszem, te csak akkor
rúgtál bele néhányat, amikor már eszméletlenül hevert a
földön. Egyébként én is követtem a példádat.
– Örömmel hallom – bólintott Jeremy. – Biztosan részeg
voltam, hogy nem emlékszem rá.

28
 – Hát persze, mindnyájan jócskán felöntöttünk a garatra.
Nem is baj, mert különben megöltük volna azt a nyavalyást.
– Megérdemelte volna – morogta Derek. – Az az ember
nem normális. Mással nem magyarázható a
kegyetlenkedése.
– Igazad van – mondta Percy, és suttogva hozzátette: –
Azt hallottam, hogy a vér látványa nélkül nem tud… szóval,
hogy nem megy neki…
Percy mindig tudta, mivel lehet felvidítani a társaságot.
Derekből kitört a nevetés.
– Ugyan már, barátom! A város leghírhedtebb
bordélyában vagyunk. Nem kell virágnyelven beszélned.
Percy elvörösödött.
– Akkor sem értem, hogy mit keresünk itt – motyogta
zavartan. – Nem az én ízlésemnek való, amit ez a ház nyújt
a vendégeinek.
– Nekem sem tetszik – értett egyet Derek. – De már
mondtam, hogy nemcsak olyan dolgokat művelnek itt. Igaz,
hogy minden aljas igényt kielégítenek, de az itt dolgozó
lányok legalább értékelik, ha valaki tisztességesen bánik
velük, és örülnek, hogy mást nem kérsz tőlük. Ráadásul
azért jöttünk, mert Jeremy megtudta, hogy a kis szőke
Florence elhagyta Angela intézményét, és most itt dolgozik.
Megígértem neki, hogy egy órát a nőcskével tölthet, mielőtt
elmegyünk abba a bálba, ahol kötelező megjelennünk.
Lefogadom, hogy már egyszer ezt elmagyaráztam, Percy.

29
 – Elfelejtettem – mentegetőzött Percy. – Biztosan
mondtad, de nem emlékszem rá.
Most viszont Jeremy komorodott el.
– Ha ez a hely valóban ennyire szörnyű, akkor nem
örülök annak, hogy Florence itt dolgozik.
– Majd visszavisszük Angelához – jelentette ki Derek. – A
kis nő hálás lesz érte. Szerintem nem tudta, mire
vállalkozik, és csak a magasabb fizetés csábította ide.
Percy egyetértően bólintott.
– Aztán igyekezz, fiam! Még kártyázni sincs kedvem, ha
tudom, hogy Lord Ashley-vel kell egy levegőt szívnom. – A
férfi közben odament a játékterem bejáratához, és izgatott
hangon folytatta: – Nocsak! Azzal a kislánnyal szívesen
eltöltenék egy órácskát… még itt is. De úgy tűnik, nem
elérhető… milyen kár. De mégis! Sajnos mégsem tehetem.
Túl drága a kicsike.
– Mi az ördögöt hebegsz összevissza, Percy?
Percy a válla fölött hátraszólt: – Úgy hallom, egy árverés
zajlik a teremben. Nekem még nincs szükségem szeretőre,
mert elég néhány érmét odavetnem, és a nők a karomba
omlanak.
Derek felsóhajtott. Percytől nem várhatnak értelmes
választ, de ezt már megszokták. A barátjuk megjegyzései
sokszor bizonyultak érthetetlennek. Dereknek most nem
volt kedve megfejteni a rejtélyt, amikor elég néhány lépést
tennie, hogy kiderítse, mi lelkesítette fel ennyire Percyt.

30
 Ezért Jeremyvel együtt odaállt a nyitott ajtóba.
Mindketten azonnal meglátták az asztal tetején álló lányt.
Csinos és fiatal nőszemély volt – legalábbis annak tűnt. Bár
nehéz volt megállapítani a korát, mert az arca bíborvörös
volt a szégyentől. Ám az alakjáról csak elismeréssel lehetett
beszélni. Valóban gyönyörű.
Hamarosan megértették Percy zavaros megjegyzéseinek
az okát.
Az árverés vezetője megszólalt: – Még egy lehetőségük
van, uraim. Ebből a kis drágaságból nagyszerű szeretőt
faraghatnak, aki mindenben megfelel az ízlésüknek. Hiszen
még érintetlen. Jól hallom, hogy a következő ajánlat
huszonkétezer?
Derek halkan felhorkantott. Még hogy érintetlen! Egy
ilyen helyen? Ez teljesen elképzelhetetlen. Úgy látszik, a
gazdag urakkal mindent el lehet hitetni, mert az árverés
sikeresnek tűnt. Hiába volt az ár egészen elképesztő.
– Nem hiszem, hogy lenne alkalmunk kártyázni, akkora
itt a felzúdulás – jegyezte meg Derek. – Nézd, senkit nem
érdekel a játék.
– Nem hibáztatom őket – vigyorgott Percy. – Én is
szívesebben nézem a lányt.
Derek felsóhajtott.
– Légy szíves, siess, Jeremy. Ha nem iparkodsz, akkor túl
korán érek oda a bálba. Hozd a lányt, és útközben letesszük
Angela háza előtt.
– De én azt a lányt akarom.

31
 Mivel Jeremy még mindig az asztalon álló nőt bámulta,
Dereknek nem kellett megkérdeznie, hogy kire gondol.
– Azt nem engedheted meg magadnak – mondta.
– De igen, ha kölcsönadod a pénzt.
Percy felnevetett. Derek viszont nem tartotta humorosnak
a helyzetet, és haragosan ráncolta a szemöldökét. Olyan
hangon mondott nemet, amit kevesen viseltek volna el. Ám
Jeremyt nem lehetett egykönnyen elriasztani.
– Ugyan már, Derek! – kérlelte a kuzinját. – Nem
jelentene gondot neked az a kölcsön. Hallottam, hogy Jason
bácsi szép vagyont hagyott rád, amikor befejezted a
tanulmányaidat. Köztük sok olyan ingatlant, ami
folyamatosan növeli a bevételeidet. Edward bácsi pedig
olyan ügyesen fekteti be a pénzedet, hogy szerintem mára
már megháromszorozódott a vagyonod.
– Meghatszorozódott. De azért nem fogom buja vágyakra
pazarolni, főleg akkor nem, ha azok nem az én érzéki
kívánságaim. Eszem ágában sincs ekkora összeget
kölcsönadni. Ráadásul egy ilyen gyönyörű nőt nagyon
magas színvonalon kell eltartani, ezt pedig nem tudod
biztosítani neki.
– Lehet, de az biztos, hogy boldoggá tenném – vigyorgott
Jeremy.
– A szeretődet inkább a zsebed érdekli, és nem az, ami a
lábad között van, Jeremy – magyarázta Percy készségesen,
de szinte azonnal el is pirult.

32
 – Annyira azért biztosan nem haszonlesők – tiltakozott
Jeremy.
– Dehogynem.
– Honnan tudod? Soha nem volt még szeretőd.
Derek az ég felé emelte a tekintetét, és közbeszólt:
– Semmi értelme ennek a vitának. A válaszom nem! Add
fel, Jeremy. Az apád leharapná a fejem, ha engedném, hogy
ilyen adósságba verd magad.
– Az én apám megértené. Talán inkább a tiéd háborodna
fel.
Jeremynek igaza volt. A szóbeszéd szerint James Malory
sok huncutságot elkövetett fiatal korában, míg Derek apja –
aki Haverston márkija, és a legidősebb a négy Malory fivér
közül – már fiatal korában kénytelen volt elsajátítani a
felelősségteljes családfő szerepét. Ám ettől még nem lenne
vége a világnak, ha Derek engedne a kuzinja kérésének.
– Lehet, hogy megértené, de azért be kell ismerned, hogy
James bácsi sokkal konzervatívabb lett, amióta megnősült.
A saját apám előtt sincs kedvem magyarázkodni. Azt meg
tudod mondani, hogy hol tartanád a szeretődet, amikor
még iskolába jársz, és az iskolaszünetben pedig az apádnál
laksz? Erről megfeledkeztél?
Jeremy elhúzta a száját.
– A csudába, erről teljesen megfeledkeztem.
– Azon kívül egy szerető éppen olyan követelőző tud
lenni, mint egy feleség – magyarázta Derek. – Egyszer én is

33
megpróbálkoztam eggyel, de egyáltalán nem tetszett a
dolog. Ilyen fiatalon le akarod magad kötni?
Jeremy elszörnyed.
– A pokolba! Dehogy!
– Akkor örülj, hogy nem hagyom a pénzemet egy ostoba
szeszélyre költeni.
– Hálás vagyok, kedves kuzin. Nem tudom, mi ütött
belém.
– Huszonháromezer! – Az újabb kiáltás ismét a teremben
zajló eseményekre irányította a figyelmüket.
– Látod, milyen nagy szerencse, hogy megjött az eszed,
Jeremy? – nevetett fel Percy. – Úgy tűnik, a licitálásnak soha
nem lesz vége.
Derek nem osztozott a barátai vidámságában. Az utolsó
licit hallatán megfeszült az arca. Bárcsak ne ismerte volna
fel a hang tulajdonosát!

34
 4. fejezet

– H uszonháromezer!
Kelsey nem hitte volna, hogy ilyen magasra szökik
az ára. A hiúságának mégsem hízelgett, hogy sok pénzt
szerez a családjának. Még annak sem tudott örülni, hogy
nagyon hosszú ideig megoldja a nagynénje és a nagybátyja
problémáit. Annyira félt, hogy most nem tudott erre
gondolni.
Az a férfi annyira… kegyetlennek tűnik. Csak ez a szó
jutott róla az eszébe. Vajon miért? Talán ahogy egy kicsit
elhúzza a keskeny száját? Azért, mert hideg kék szemével
gúnyosan figyeli a feszengését? Már akkor végigfutott a
hátán a hideg, amikor először megpillantotta.
Kelsey szerint a férfi a harmincas évei elején járhatott.
Fekete haja és előkelő vonásai voltak, és nem lehetett azt
mondani, hogy csúnya. Egyáltalán nem. Ám a
személyiségéből sugárzó kegyetlenség eltorzította jóképű
arcát. Kelsey már csak abban reménykedhetett, hogy a
licitálást megkezdő idős úr túllicitálja a kegyetlen külsejű

35
fiatalabb férfit, pedig az elején az ő rosszindulatú
tekintetétől is borsódzott a háta.
Sajnos, már csak ők ketten maradtak versenyben. Eleinte
néhányan még bekiabáltak egy-egy magasabb összeget, de
amikor észrevették a kegyetlen külsejű uraság vérfagyasztó
pillantásait, még a legmerészebbek is megfutamodtak, és
kiszálltak a licitből. Az idős férfi valószínűleg a rossz látása
miatt nem zavartatta magát, és folytatta a fogadást.
Ráadásul erősen ittas volt, és ez is növelte a merészségét.
Ekkor valaki huszonötezret kiáltott, és Kelsey egy gúnyos
megjegyzést hallott a hang irányából.
– Neked meg mi szükséged van szeretőre, Malory? Úgy
hallottam, hogy az ifjú hölgyek sorban állnak az ágyad előtt.
A szavakat hangos nevetés követte, főleg miután az új
licitáló így válaszolt: – Azok valóban hölgyek, barátom.
Lehet, hogy most valami… máshoz van kedvem.
Ez persze sértő volt Kelsey-re nézve, bár lehet, hogy a
férfi nem szándékosan sértegette. Nem tudhatta, hogy
mielőtt belépett ebbe a házba, még ő is hölgy volt. Most
viszont pontosan annak látszott, aminek az itt lévő férfiak
tartották – vagyis a külseje egyáltalán nem utalt a
származására.
Kelsey még nem látta az árverésbe újonnan beszálló
férfit. A hang az ajtó felől érkezett, de a nagy zűrzavar miatt
nehéz volt megállapítani a beszélő pontos helyét. A
helyiségnek abban a részében legalább egy tucat férfi
tartózkodott. Néhányan álltak, mások ültek. Bárcsak tudná,

36
melyikük az! Az eddig kitartóan licitáló lord viszont
szemmel láthatóan ismerte az üzletét megzavaró jövevényt,
mert a hang irányába bámult. Sajnos Kelsey még mindig
nem vette észre, hogy kire irányul a gyilkos pillantás.
Lélegzet-visszafojtva figyelte, hogy mit tesz a gonosz
külsejű férfi. Az öregemberre nézve megállapította, hogy
valószínűleg nem fog már több összeget bekiáltani, mert
elbóbiskolt, és senki sem akarta felébreszteni. Már akkor
erősen ittas volt a hangja, amikor először megszólalt. Úgy
tűnik, az ital erősebb volt a vágyánál. Vajon a megmentője –
akárki is az – folytatja majd a licitálást a másik lord ellen?
Esetleg ő is megfutamodik, mint a többiek?
– Tehát az új ár huszonötezer! – kiáltott fel Lonny.
A terem elcsendesedett. Kelsey hirtelen rádöbbent, hogy
addig mindig ötszáz fonttal emelkedett a licit – kivéve az
utolsót. A Malorynak nevezett férfi volt az első, aki kétezer
fonttal emelte meg az összeget. Talán ezzel kívánja jelezni,
hogy komolyak a szándékai? Vagy akkora a vagyona, hogy
nem számít neki a pénz? Esetleg olyan kapatos, hogy nem
tudja, mit beszél?
– Huszonötezer! – rikkantotta ismét Lonny, mert azt
akarta, hogy a helyiség hátsó részében is hallják.
A lány a kék szemű lordra emelte a tekintetét, és
magában imádkozott. Istenem, add, hogy üljön le, és ne
emelje tovább az árat. A férfi olyan dühös volt, hogy a
nyakán kidagadtak az erek. Aztán hirtelen kirontott a

37
teremből, útközben fellökve egy üres széket. Kíméletlenül
félrelökött mindenkit, aki nem tért ki idejében az útjából.
Kelsey az intézmény tulajdonosára nézett. Lonny
csalódott arckifejezése elárulta neki, hogy a távozó lord nem
fog többé licitálni.
– Huszonötezer először… – Lonny hatásszünetet tartott,
majd folytatta: – Másodszor… – Még egy hosszú szünet. – A
vevő tehát Lord Malory. Jöjjön be az irodámba, uram, és
elintézzük az üzletet.
Kelsey még egyszer megpróbálta kideríteni, hogy kihez
beszél, de Lonny lekapta az asztal tetejéről. Mivel a lány
csak százötvenöt centiméter magas volt, nem tudott átnézni
az előtte lévő férfiak válla fölött.
Örült, hogy vége a szörnyű megpróbáltatásnak, mégsem
érzett megkönnyebbülést, mert még mindig nem tudta, ki
vette meg. Attól tartott, hogy a vevő éppen olyan borzalmas
lesz, mint a másik két licitáló. Valaki ugyan megjegyezte,
hogy a nők kedvelik a társaságát, és sorban állnak az ágya
előtt, de lehet, hogy csak gúnyolódott, és éppen az
ellenkezője igaz. Ha így van, akkor is érthető a jelenlévők
derültsége.
– Ügyes volt, kedvesem – súgta Lonny a lány fülébe, és
kivezette a folyosóra. – Magam is meglepődtem, hogy ilyen
magasra szökött az ár. – A férfi felnevetett, és fejcsóválva
folytatta: – Ezek a gazdag nagyurak mindent
megengedhetnek maguknak. Most szaladjon, és hozza a
holmiját. De ne húzza az időt! Az irodámban várom. – A

38
férfi a folyosó végén lévő nyitott ajtó felé intett, majd
megveregette Kelsey fenekét, hogy a lépcső felé lökje.
Húzni az időt? Amikor már alig várja, hogy megismerje a
vevőt? A lány felszaladt a lépcsőn. Nem sok holmit kellett
összepakolnia, mivel előző nap szinte semmit sem vett ki a
táskájából. Így alig tíz perc múlva már ismét a földszinten
volt.
A nyitott ajtó előtt mégis megtorpant egy pillanatra.
Eddig nagyon kíváncsi volt arra a férfira, aki ekkora
összeget fizetett érte, de most a szívét összeszorította a
félelem. Az üzlet megköttetett, és neki be kell tartania a
feltételeket. Máskülönben Lonny finom fenyegetése
valósággá válik. Kelsey-nek semmi kétsége nem volt afelől,
hogy az élete forogna veszélyben, ha megpróbálná
megszegni a szabályokat. Az ismeretlentől való félelem
miatt most mégsem tudott megmozdulni. Mi van, ha ez a
férfi se jóérzésű, hanem éppen olyan kegyetlen és gonosz,
mint a másik lord? Esetleg annyira torz és visszataszító,
hogy csak így tud magának nőt szerezni?
Mitévő legyen, ha a vevőről kiderül, hogy aljas és
elviselhetetlen? Akármilyen szörnyű, be kell látnia, hogy
semmit sem tehet. Vagy gyűlöli, vagy megkedveli – vagy
semmit nem érez iránta. A lány remélte, hogy meg tudja
őrizni a közömbösségét. Nem akart érzelmileg kötődni egy
olyan férfihoz, aki soha nem lehet a férje, még akkor sem, ha
testileg kénytelen közel engedni magához.

39
 – Biztos lehet benne, uram, hogy remek vásárt csinált –
mondta Lonny, miközben távozni készült az irodájából.
Ekkor észrevette Kelsey-t, és betessékelte az ajtón. – Már itt
is van a kislány, ezért elbúcsúzom. Jó éjszakát!
Kelsey legszívesebben lehunyta volna a szemét, mert még
mindig nem volt ereje szembenézni a jövőjével. Ám ekkor
meggondolta magát. Maradt még benne annyi bátorság,
hogy elviselje az igazságot, és nem fogja tovább halogatni az
elkerülhetetlen pillanatot. A helyiségben álló férfiakra
nézett, és hatalmas megkönnyebbülést érzett. Micsoda
megnyugvás! Még mindig nem tudta, hogy melyikük vette
meg, mert nem csak egy férfi várakozott Lonny irodájában,
hanem három. Közülük az egyik jóképű volt, a másik
nagyon jóképű, a harmadik pedig hihetetlenül jóképű.
Ekkora szerencséje lenne? El sem tudta hinni, és még
mindig attól tartott, hogy valamit félreértett. De mit? Még a
legkevésbé jóképűvel is el tudná képzelni a jövőjét. Ő tűnt a
legidősebbnek a három közül. A magas és vékony férfi
szelíden nézett rá barna szemével, és elismerő mosoly
játszott az ajka körül. A lány azonnal megérezte, hogy nem
kell tartania tőle, mert teljesen ártalmatlan.
A legmagasabb férfi volt a legfiatalabb Alig lehetett
idősebb Kelsey-nél, de széles válla, és érett arckifejezése
miatt idősebbnek tűni a koránál. Rendkívül jóképű volt.
Kelsey megcsodálta éjfekete haját, és különleges árnyalatú
kobaltkék szemét, amely egy kicsit ferde vágású volt, és
egzotikussá tette az arcát. A lány megérezte, hogy mellette

40
nagyon jó dolga lenne, és magában imádkozott, hogy ő
legyen a vevő. Alig tudta levenni róla a szemét, annyira
vonzónak találta.
Ezután mégis rávette magát, hogy a harmadik urat is
szemügyre vegye. Ha először nem a kék szemű fiatalembert
pillantotta volna meg, akkor most őszintén elmondhatná,
hogy még soha életében nem látott ilyen jóképű férfit. Sűrű
szőke haja rendetlen fürtökben hullott a homlokába. A
szeme világosbarna volt… nem, inkább zöld, és a
pillantásában volt valami zavarba ejtő, de nem tudta
megállapítani, miért. Alacsonyabb volt a másik kettőnél, de
nem sokkal, és még így is legalább tizenöt centivel
magasabb nála.
Ekkor a férfi elmosolyodott, és Kelsey gyomra
összerándult – még soha nem tapasztalt ilyen érzést. Milyen
furcsa! A helyiségben hirtelen nagyon meleg lett. Bárcsak
lenne nála egy legyező. Eszébe sem jutott, hogy szüksége
lehet rá a tél közepén.
– Azt nyugodtan tegye le… – szólalt meg a férfi, és a
táskájára nézett. – Te pedig siess, Jeremy! Hozd ide azt az
illetőt.
– Te jó ég teljesen megfeledkeztem arról a kis nőcskéről,
aki miatt idejött! – kiáltott fel a legidősebb férfi. – Igyekezz,
Malory! Érdekesen alakult az este, és még nincs vége.
– A csudába, tényleg kiment a fejemből Flo – ismerte be
Jeremy szégyenlős mosollyal. – Gyorsan idehozom… ha
megtalálom.

41
 Kelsey nézte, ahogy a legfiatalabb férfi kisétál az ajtón,
tehát az imája meghallgatást nyert. A társa Malorynak
szólította, és azt is Lord Malorynak hívták, aki egy
valóságos vagyont fizetett azért, hogy a szeretője legyen.
Akkor most miért nem érez megkönnyebbültséget, és
örömet?
– Kelsey Langton – hebegte a lány, mert végre felfogta,
hogy a szőke férfi a neve után érdeklődött. A táskáját
viszont még mindig nem tette le. Ezt is csak akkor vette
észre, amikor a lord odalépett hozzá, és kivette a kezéből.
– Dereknek hívnak, és nagyon örvendek, Kelsey. Ebben
biztos lehet – mondta a lánynak. – Még várnunk kell egy
kicsit, amíg a kölyök elintézi azt, amiért idejöttünk. Addig
nincs kedve leülni? – A férfi a Lonny asztala mellett álló
egyik székre mutatott.
Nemcsak jóképű, hanem kedves is – állapította meg a
lány. Mégis zavarba jött tőle. A szíve hatalmasat dobbant,
amikor közel lépett hozzá, és összeért a kezük, ahogy
elvette a táskát. Fogalma sem volt, miért ébrednek benne
ilyen érzések az uraság jelenlétében, de hirtelen nagyon
megörült annak, hogy nem vele kell hazamennie.
Még azt sem fogta fel, hogy szerető lett belőle. Semmi
szüksége egyéb zavaró érzelmekre és aggodalmakra. Az ifjú
Jeremyvel kapcsolatban a legnagyobb gondja csak az lesz,
hogy ne bámuljon rá olyan ostobán, mint eddig. Szerencsére
egy ilyen elbűvölő külsejű fiatalember biztosan hozzá van
szokva az elragadtatott pillantásokhoz.

42
 – Ismertem egy Langton nevű grófot Ketteringben –
szólalt meg hirtelen a másik férfi. – Kedves ember volt, de
azt hallottam, hogy csúnyán végezte. Persze biztosan
nincsenek rokonságban.
Szerencsére a férfi nem kérdéssel fordult hozzá, hanem
csak a saját véleményét fejtette ki, ezért Kelsey-nek nem
kellett hazudnia. Szörnyű pillanat volt, amikor az apját
említette. Istenem, miért a valódi nevét adta meg? Nagyon
óvatlan volt, de most már semmit sem tehetett.
– Ha nincs rokonság közöttük, akkor miért említetted,
Percy? – érdeklődött Derek kissé gúnyos hangon.
Percy vállat vont.
– Érdekes történet volt, és a nevéről eszembe jutott.
Apropó, láttad Ashford arcát, amikor elment mellettünk?
– Nehéz lett volna nem észrevenni, barátom.
– Szerinted még baj származhat belőle?
– Az a férfi egy aljas gazember és egy gyáva féreg. Isten
bizony örülnék neki, ha bajt okozna, mert alig várom, hogy
ismét alaposan elláthassam a baját. De sajnos az ilyen
alakok csak azokkal mernek gonoszkodni, akik nem tudnak
visszaütni.
Kelsey megborzongott a Dereknek hívott férfiból áradó
haragtól. Nem tudhatta biztosan, de az volt az érzése, hogy
a rá kitartóan licitáló kék szemű lordról beszélnek, aki olyan
dühösen távozott a teremből. Ha ez igaz, akkor úgy tűnik,
hogy egyszer már meggyűlt egymással a bajuk.

43
 Mégsem akarta megkérdezni, hogy igaz-e a sejtése.
Inkább az asztalhoz lépett, és helyet foglalt a felajánlott
széken. Azt remélte, hogy sikerül észrevétlennek maradnia,
de nagy hiba volt megmozdulnia, mert most mindkét férfi
ráemelte a tekintetét. A lány kényelmetlenül feszengett, és
már hányingere volt az egész napos idegeskedéstől és
aggodalmaskodástól.
Feltámadt a haragja, és meggondolatlan kijelentésre
ragadtatta magát.
– Ne foglalkozzanak velem, uraim. Nyugodtan folytassák
az eszmecseréjüket.
Percy érteden pislogással meredt rá, Derek szeme
összehúzódott, a lány pedig rájött, hogy ismét nagy hibát
követett el. A kihívó vörös ruhában nem tűnt előkelő
hölgynek, de a beszéde azonnal elárulta. Erről azonban nem
tehetett. A színészkedés soha nem volt az erőssége.
Akárhogy igyekezne kevésbé kulturáltnak tűnni, egy idő
titán úgyis kiesne a szerepéből, és akkor még többet kéne
magyarázkodnia.
Ezért elhatározta, hogy bátran vállalja a beszédét, és
inkább hazudik. Az igazat semmiképpen nem vallhatja be.
Ártatlan arccal a férfiakra nézett, és megkérdezte:
– Valami illetlenséget mondtam?
– Nem azzal van baj, amit mondott, kedvesem. Hanem
azzal, ahogy mondta – válaszolta Derek.
– Miért, hogyan mondtam? A beszédemre gondoltak?
Igen, néha meglepődnek rajta az emberek. Az anyám

44
ugyanis nevelőnő volt, és magam is részesülhettem a
gondjaira bízott gyermekek mellé rendelt magántanárok
tudományában. Elhihetik, hogy nagyon felemelő élmény
volt.
A lány elmosolyodott a szójátékon, de nem tudta, hogy a
férfiak felfogták-e a szavaiban rejlő iróniát. Percy
megnyugodott, és minden szavát elhitte. Derek azonban
még mindig ráncolta a homlokát.
Nemsokára kiderült, hogy miért kételkedik.
– Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt megengedték,
hiszen a legtöbb lord régi vágású, és az a véleménye, hogy
az alsóbb osztályok tagjai elégedjenek meg a sorsukkal, és
ne kóstoljanak bele a magasabb tudományokba.
– Abban a házban nem egy lord parancsolt, hanem az
özvegye. Az anyám nála dolgozott, és a hölgy nem
foglalkozott azzal, hogy mit csinálnak a bentlakó szolgák
gyerekei. Természetesen az engedélyével részesültem ebben
a kiváltságban, mert a beleegyezése nélkül az anyám nem
mert volna beengedni az órákra. Egész életemben hálás
leszek annak a hölgynek, amiért nem törődött a
hagyományokkal.
Percy köhintett egyet, majd kuncogni kezdett.
– Nyugodj meg, öregfiú. Magad is tudod, hogy lehetetlen,
ami megfordult a fejedben.
Derek haragosan a barátjára pillantott.
– Mintha te nem ugyanarra gondoltál volna.
– Csak egy rövid pillanatra.

45
 – Megkérdezhetem, hogy miről beszélnek? – érdeklődött
Kelsey, megőrizve színlelt értetlenségét.
– Nem fontos – mordult fel Derek, és zsebre vágott kézzel
az ajtófélfának támaszkodott, hátat fordítva a helyiségnek.
Kelsey Percyre pillantott, mintha tőle várná a választ. A
férfi szégyenlősen elmosolyodott, és kényelmetlenül
feszengeni kezdett, majd szintén a zsebébe dugta a kezét. A
lány legszívesebben felnevetett volna. A férfiak nem akarják
bevallani, hogy egy pillanatig úri hölgynek nézték. A
társadalmi osztályába tartozó férfiak számára ez a gondolat
elviselhetetlen lett volna, és éppen ez jelentette a
legnagyobb biztonságot számára. A családja már
elszenvedett egy botrányt. Minden tőle telhetőt meg fog
tenni, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.

46
 5. fejezet

– B iztosan nem akarod, hogy életem végéig az adósod

legyek, Derek?
– Ne legyél telhetetlen. Azt hittem, hogy már befejeztük
ezt a témát.
– Az még a trófea megszerzése előtt volt – villantotta fel
Jeremy elbűvölő mosolyát.
Kelsey-nek fogalma sem volt, hogy miről beszélnek, de
nem is akarta megtudni. Amikor útra keltek az új otthona
felé, megint elfogta az idegesség. Nemsokára kénytelen lesz
eljátszani a szerető szerepét, és… A lány megborzongott, és
nem tudta befejezni a gondolatot.
Egy minden luxussal felszerelt, plüss kárpitozású
hintóban ültek, amely Dereké volt. A jármű az ismeretlen
jövő felé repítette. Időközben öten lettek, mert Jeremy egy
Kelsey-hez hasonló módon öltözött fiatal szőke nővel a
karján érkezett vissza Lonny irodájába. A lány Florence-
ként mutatkozott be, és néhány másodperc múlva kiderült,
hogy valósággal rajong Jeremy Maloryért. Cirógatta, imádó

47
tekintettel nézett rá, és még a hintóban is szinte az ölében
ült.
Kelsey-t ez teljesen hidegen hagyta, hiszen Jeremyvel
meg nem kezdődött el a kapcsolatuk. Ám tudta, hogy akkor
sem várhatna el hűséget tőle, ha már valóban a szeretője
lenne, hiszen a fiatalember csak kitartja őt. Számára viszont
mindenképpen kötelező a hűség. Nemcsak azért, mert a
férfi ilyen szokatlan módon, nyíltan megvásárolta, hanem
az anyagi támogatás miatt is. Az efféle viszonyokban a
férfiaktól nem várják el, hogy mással ne létesítsenek
kapcsolatot. Sőt, a legtöbb esetben nős emberekről volt szó.
A férfiak tovább társalogtak az árakról, és az élethosszig
tartó adósságokról, Kelsey pedig igyekezett nem figyelni
rájuk. Mégis elcsodálkozott azon, hogy Jeremy ilyen fiatalon
ekkora összeget ki tudott fizetni. A legtöbb hasonló körű fiú
még a szüleitől kapott járandóságaiból él, vagy azoknak a
birtokoknak a jövedelméből, amelyeket később örökölni fog.
Valószínűleg hatalmas és önálló vagyonnal rendelkezik.
Kelsey nagyon hálás volt ezért, mert különben most azzal a
másik úrral lenne.
A hintó végül megállt, de csak Jeremy és Florence szállt
ki. Kelsey-nek nem szóltak, és nem kérték meg, hogy
kövesse őket. Néhány perc múlva Jeremy a rácsimpaszkodó
Florence nélkül tért vissza. Egyik férfi sem érdeklődött,
hogy hol hagyta a lányt, tehát biztosan tudják, gondolta
Kelsey.

48
 A hintó elindult, és csak jó tizenöt perc múlva állt meg
újra. Kelsey nem ismerte Londont, mert akkor járt itt
először, amikor Elliott előző nap idehozta. Amikor kilesett
az ablakon, megállapította, hogy egy nagyon szép
környékre érkeztek. Mindenütt hatalmas és méltóságteljes
épületek magasodtak. Látszott, hogy a felsőbb osztály tagjai
laknak errefelé.
Nem lepődött meg, hiszen valóságos vagyont fizettek ki
érte. Ám tévedett, amikor azt hitte, hogy ez volt a
végállomás. Derek szállt ki a hintóból, és nem Jeremy. Tehát
Derek lakik itt? Valószínűleg Jeremy először kiteszi a két
barátját, és csak utána megy ő is haza.
Megint tévedett. Derek ugyanis megfordult, és a kezét
nyújtotta Kelsey-nek, hogy kisegítse a kocsiból. Kelsey
annyira meglepődött, hogy gondolkodás nélkül elfogadta a
kinyújtott kezet, és csak akkor szólalt meg, miután beléptek
az impozáns kapun.
– Miért maga kísér ide?
A férfi ránézett, és látszott rajta, hogy nem érti a kérdést.
– Nem marad itt sokáig, csak ma éjszakára. Majd holnap
intézkedünk a többi felől.
A lány bólintott és elpirult. Már mindent értett, Jeremy
olyan fiatal, hogy valószínűleg még a szüleivel él, és nem
viheti haza magával, ezért Derek felajánlotta, hogy
elszállásolja egy éjszakára. Ez igazán kedves tőle.
Remélhetőleg a házban nem tartózkodik olyan személy, aki
előtt kínos magyarázkodásba kéne kezdenie.

49
 – Tehát maga itt lakik?
– Amikor Londonban tartózkodom – válaszolta a férfi. –
Az apám háza, de ő ritkán van itt. Jobban kedveli a vidéki
életet és Haverstont.
Az ajtó kinyílt, és egy méltóságteljes lakáj jelent meg a
küszöbön. A férfi meghajolt Derek felé, és igyekezett
levegőnek nézni Kelsey-t.
– Isten hozta itthon, uram – szólalt meg udvarias hangon.
– Nem maradok itt, Hanly – közölte Derek. – Csak egy
vendéget hoztam, akinek éjszakai szállásra van szüksége.
Kérem, szóljon Mrs. Hershalnak, hogy gondoskodjon róla.
– A vendég az emeleten, vagy az… alagsorban száll meg?
Kelsey csodálkozva vette észre, hogy Derek elpirul a
szemtelen – bár érthető – kérdés hallatán.
– Az alagsorban – vetette oda a lakájnak. – Mondtam,
hogy én nem töltöm itt az éjszakát.
Most Kelsey-n volt a sor, hogy elpiruljon, mert felfogta a
kérdésben rejlő célzást. A lakáj azonban csak bólintott, és
elment, hogy hívja a házvezetőnőt.
Derek morogva nézett utána.
– Ez a következménye annak, ha az ember olyan régi
szolgákat tart, akik még emlékeznek a pelenkás korára.
Ettől aztán nagyon fenn hordják az orrukat.
Kelsey elnevette volna magát, ha nincs annyira za varban.
Derek nagyon jóképű volt, most mégis inkább viccesnek
tűnt a felháborodott arcával. A lány sejtette, hogy a férfi

50
most nem értékelné a jókedvét, ezért csak a padlót nézte, és
várta, hogy mikor távozik.
A férfi valóban menni készült, de előbb odafordult hozzá:
– Aludjon jól, és igyekezzen kipihenni magát. Holnap egész
nap utazni fog, és ez alaposan kifárasztja az embert, ha nem
elég friss.
A lány meg szerette volna kérdezni, hogy hová fog
utazni, de a férfi már ki is lépett az ajtón.
Kelsey felsóhajtott. Ismét nagy megkönnyebbülést érzett.
Tehát egyedül fogja tölteni az éjszakát. Ezek szerint még
egy napig nem következik be az, amire addig gondolni sem
mert. Érdekes módon, miután megtudta, hogy kapott egy
nap haladékot, mégis nehezen verte ki a fejéből.
Amikor igazi szeretővé válik, tulajdonképpen olyan
helyzetbe kerül, mintha a nászéjszakáján venne részt – csak
házassági szerződés és gyengéd érzelmek nélkül. A régi
időkben gyakran előfordult, hogy két idegen lépett
házasságra. A frigyeket a szülők vagy a trón érdekei
döntötték el, és a párnak sokszor alig néhány napja maradt
az ismerkedésre. Ha a körülmények úgy alakultak, akkor
még annyi sem. Ám a mostani modernebb időkben az ilyen
házasságok nagyon ritkák voltak. Most is előfordult ugyan,
hogy a döntést nem a fiatalok hozták meg, de legalább elég
időt adtak nekik a nász előtt.
Neki vajon mennyi ideje lesz? Még ez a haladék is
váratlan ajándéknak számított. Nem remélte, hogy egyedül

51
fogja tölteni az éjszakát. Holnap pedig hosszú utazásra
indul. Ez azt jelenti, hogy lesz még egy napja?
Reménykedhetett benne. Ám az efféle késlekedések
önmagukban nem sokat érnek, ha közben nem nyílik
alkalma közelebbről megismerni Jeremyt. Most jutott az
eszébe, hogy egész idő alatt egy szót sem szólt a
fiatalemberhez, és az sem beszélt hozzá. Hogyan alakítson
ki vele bármilyen kapcsolatot, ha egyszer sem társalognak?
Majd holnap minden kiderül. Most inkább azzal kell
foglalkoznia, hogy miként viselkedjen a ház
házvezetőnőjével. A szokásos modorában? Vagy a jelenlegi
helyzetéhez illő módon?
Hamar rájött azonban, hogy ezt nem ő fogja eldönteni.
Mrs. Hershal megérkezett, alaposan szemügyre vette, majd
megvető ajakbiggyesztéssel elindult a ház hátsó része felé,
és Kelsey kénytelen volt követni. Rendben van, legyen így.
Mostantól kezdve hozzá kell szoknia az ilyen
bánásmódhoz. Csak abban reménykedett, hogy egy idő
után könnyebben elviseli a szégyent és a megaláztatást.

52
 6. fejezet

D erek sejtette, hogy a barátai ugratni fogják. Alig ült

vissza a hintóba, amikor Jeremy megjegyezte: – Ezt
egyszerűen nem tudom elhinni! Még mindig el akarsz
menni abba a bálba? Én biztosan nem tenném.
– Miért ne mennék? – Derek felvonta egyik aranyszínű
szemöldökét. – A nőcske nem fog megszökni, és Diana
kuzinunk személyesen kért meg minket, hogy vegyünk
részt a barátnője első bálján. Mivel mindketten megígértük,
hogy ott leszünk, mi lehetne ennél fontosabb?
– Hát éppen ez az! – horkant fel Jeremy. – Én legalább
tudom, hogy mi fontosabb. Nem az, hogy tovább növeljük a
vendégek számát a szezon legnagyobb báljának kikiáltott
unalmas társadalmi eseményen. Diana valószínűleg észre
sem vesz majd minket a hatalmas tömegben.
– Akárhogy is van, megígértük, hogy ott leszünk.
Márpedig az ígéret kötelez. Percy, felvilágosítanád ezt a
felelőtlen kölyköt a kötelezettségeiről?
– Pont én? – nevetett fel Percy. – Attól tanok, én is osztom
a véleményét. Nekem nem lett volna annyi akaraterőm,
53
hogy magára hagyjam az újdonsült szeretőmet, és részt
vegyek egy olyan bálon, ami valószínűleg semmiben nem
különbözik a többi hasonló mulatságtól, amelyen már
ezerszer részt vettünk. Ha az egyik nagybátyád ott lenne,
vagy az elbűvölő Amy kuzinod, akkor más lenne a helyzet.
A nagybátyáid mindig tudják, hogyan kell felvillanyozni
egy unalmas estét, Amy pedig még nem ment feleségül
ahhoz a jenkihez, ezért szerintem még van remény.
Kevés szavú barátjuk hosszú szónoklata után Derek és
Jeremy egy ideig szóhoz sem tudott jutni. Először Derek tért
magához.
– Lehet, hogy Amy még nincs férjnél, de az esküvőt a
jövő héten tartják. Úgyhogy mondjál le róla, Percy.
Jeremy pedig hozzátette: – Az apámra többé ne számíts,
ha botrányra vágysz. Most már annyira családszerető lett,
hogy semmi olyat nem tenne, ami pletykára adna okot.
Ugyanez vonatkozik Tony bácsira is.
– Azért nem egészen úgy van, fiam! Az a két Malory fivér
soha nem lesz annyira szelíd, hogy időnként ne okozzon
egy kis meghökkenést a társaságban. Magam is tanúja
voltam, amikor az apád és a nagybátyád bevonszolták az
amerikait a biliárdterembe, ahonnan aztán alig tudott
kisántikálni.
– Azért, mert akkor tudták meg, hogy Anderson
érdeklődik Amy iránt, és nem voltak elragadtatva tőle.
Persze várható volt, hogy így fognak reagálni. Ezt egyszer
már elmagyaráztuk neked, Percy, amikor először

54
megfordult a fejedben, hogy udvarolni kezdesz Amynek.
Tudod, hogy Regan kuzinunkat ők nevelték fel a húguk
halála után, és Amy annyira hasonlít Reganra, hogy…
– Reggie-re – szólt közbe Derek. Az apja is pontosan ezt
tette volna, csak kevesebb szenvedéllyel. – Megértem, hogy
az apád azért hívja másképp, mint a család többi tagja, mert
bosszantani akarja a fivéreit. Neked viszont semmi okod
arra, hogy utánozd Jamest.
– De amikor annyira jólesik! – válaszolta Jeremy pimasz
mosollyal. – Ráadásul nem azért kezdte el Regannak
nevezni, mert borsot akart tömi a fivérei orra alá. A dolog
már nagyon régen kezdődött, még az én születésem előtt.
Mivel három fivérrel együtt nőtt fel, és ketten közülük
idősebbek voltak nála, ezért úgy érezte, hogy mindenben
különböznie kell tőlük.
– Hát ez sikerült is neki – jegyezte meg Derek sokat
sejtető kacsintással.
– Bizony – bólintott Jeremy rejtélyesen mosolyogva.
A két unokatestvér James Malory kalózkodással töltött
éveire utalt, amikor Hawk kapitány néven tartotta
rettegésben a tengerészeket, és a család kitagadta. James a
kalózkodása idején szerzett tudomást arról, hogy van egy
majdnem felnőtt fia, és nemcsak elismerte Jeremyt, hanem
magával is vitte az útjaira. Ezért részesült az ifjú Malory
olyan furcsa nevelésben, mert az apja legénysége főleg
kalózokból állt, és minden fontos dolgot megtanítottak neki,
amit a nőkről, a verekedésről és az ivásról tudni érdemes.

55
 Percynek persze erről fogalma sem volt, és soha nem is
fogja megtudni. Percy jó barát, de még akkor sem tudná
tartani a száját, ha az élete függne tőle. Márpedig James
Malory múltbéli tettei hétpecsétes titkok, amelyekről csak a
család tudhat.
– Az apám különben sem kedveli a bálokat – szólalt meg
Jeremy, hogy folytassa a megkezdett beszélgetést. – Csak a
felesége nyaggatása miatt jelenik meg a táncmulatságokon.
Tony bácsival ugyanez a helyzet. Most már tudom, hogy
mit éreznek ilyenkor, mert engem is el akartok vonszolni.
Derek haragos arcot vágott.
– Nem vonszollak sehová, drága fiam. Csak rámutattam a
kötelességeidre. Nem kell teljesítened Diana kérését.
– Nem kell? – fakadt ki Jeremy. – Mikor tudtam nemet
mondani a nőknek? Bármilyen nőnek? Képtelen vagyok
arra, hogy csalódást okozzak nekik. Én például egészen
biztosan nem okoztam volna csalódást annak a nőcskének,
akit most otthon hagytál.
– Azt akarta, hogy békén hagyják, ezért nem hiszem,
hogy most nagyon kiábrándult.
– Egyedül akart maradni?
– Nem tudod elképzelni?
– A nők foggal-körömmel képesek harcolni azért, hogy az
ágyadba bújhassanak, kuzin. Már többször szemtanúja
voltam, ahogy…
– Néha viszont csak az a vágyuk, hogy békén hagyják
őket – vágott a szavába Derek. – Nekem ez volt a

56
benyomásom erről a lányról. Kimerültnek látszott. Lehetett
volna szó többről is, de mivel mára amúgy is egyéb terveim
voltak… Ráadásul nem azért fizettem ki a vételárat, hogy
csak egyszer feküdjek le vele. Rengeteg időm van. Kezdjük
ott, hogy nem is akartam szeretőt. Ha már mégis szert
tettem rá, akkor én döntöm el, mikor látogatom meg, és
nem te.
– Ahhoz képest, hogy nem akartad, egészen csinos
összeget fizettél ki érte – jegyezte meg Percy.
– Bizony – nevetett fel Jeremy.
Derek hátradőlt az ülésen.
– Ti is tudjátok, hogy miért tettem – morogta mérgesen.
– Hát persze, öregfiú – felelte Percy. – És nagyon
dicséretesnek tartjuk a hőstettedet. Nekem nincs annyi
pénzem, de legalább egyikünknek volt rá lehetősége és
bátorsága.
– Igen – bólogatott Jeremy. – Borsot törtél Ashford orra
alá, és még egy csinos jutalmat is kaptál érte. Meg kell
állapítanom, valóban szép munka volt.
Derek majdnem elpirult a váratlan bók hallatán.
– Akkor fejezzétek be végre az ugratást! Nem akarok több
tréfás megjegyzést arról, hogy miért hagytam magára a
lányt! – jelentette ki felháborodott arccal.
– De amikor annyira jólesik! – vigyorgott Jeremy.
Derek haragos pillantása láttán Jeremy az ablak felé
fordult, és egy buta dalocskát kezdett el fütyörészni.
Mihaszna csirkefogó! James bácsinak nem lesz könnyű

57
dolga, ha rá akarja venni ezt a tacskót, hogy vállalja a
társadalmi helyzetével járó kötelezettségeket. Persze Derek
apjának is hasonló panaszai voltak vele kapcsolatban.
Sajnos neki pont a legidősebb Malory fivér az apja. Jason
Malory, Haverston márkija volt a családfő, és a
legszigorúbb a négy testvér közül, akinek nagyon nehéz a
kedvében járni.

58
 7. fejezet

D erek szeretett bálokba járni, de nem kedvelte az olyan

estélyeket, amelyeken több mint háromszáz ember vett
részt. Márpedig az aznapi bál ilyen volt. Minden bálon
szívesen táncolt, kártyázott vagy biliárdozott, és mindig
volt néhány új arc, amelyik felkeltette az érdeklődését.
Ám ez általában nem tartott sokáig, mert a felcicomázott,
szemérmesen flörtölő ifjú hölgyeknek csupán egyetlen célja
volt: a házasság. Mihelyt éreztették a szándékukat, Derek
udvariasan búcsút intett nekik, mert a házasság volt az
utolsó dolog a világon, amire vágyott.
Időnként találkozott a szabályt megerősítő kivételekkel,
de ez nagyon ritkán fordult elő. Ha egy lány nem akart
azonnal férjhez menni, a rokonság akkor is hatalmas
nyomást gyakorolt rá, hogy minél előbb vezettesse magát az
oltár elé. Kevés olyan fiatal hölgy akadt az útjába, aki ellent
tudott állni ennek az unszolásnak, és képes volt egy kis időt
szánni az önfeledt szórakozásra.
Derek kedvelte az ilyen független lelkületű ifjú
hajadonokat, és néhányukkal meglehetősen kellemes
59
viszonyt alakított ki. Ám ezek a lányok is ártatlanok voltak,
és a kapcsolatukban szó sem lehetett a szexualitásról. Derek
tiszteletben tartotta a társadalmi szabályokat, és nagyon
élvezte, hogy szabadon társaloghat velük, de ugyanakkor
nem kell attól tartania, hogy behálózzák.
Természetesen közben az egyéb élvezetekhez is keresett
partnert magának, de nem a Londont minden évben
elárasztó első bálos szüzek közül választotta ki őket.
Szexuális étvágyát általában fiatal feleségekkel és
özvegyekkel csillapította. Az előbbiek a boldogtalan
házasságuk miatt menekültek a karjába, míg az utóbbiak
már azt tehették, amit akartak – természetesen a megfelelő
diszkréció mellett. Derek többnyire úgy távozott a londoni
bálokról, hogy a hétre már megbeszélt egy titkos randevút,
sőt sokszor már aznap éjszaka légyottja volt.
Ezen a bálon azonban semmi nem keltette fel az
érdeklődését. Táncolt a hölgyekkel, hogy az est
háziasszonya elégedett legyen, de többször el kellett fojtania
egy-egy ásítást, mielőtt a táncpartnerét udvariasan
átengedte a táncrendjében szereplő következő lovagnak.
Kártyázni is próbált, de még akkor sem tudott a játékra
figyelni, amikor a tét magasra emelkedett.
Két korábbi szeretőjével is kénytelen volt szót váltani, és
mindketten megpróbáltak randevút kicsikarni tőle. Azelőtt
biztosan megígérte volna, hogy majd később találkoznak, de
most azt mondta, hogy mással van viszonya. Pedig senkivel
sem volt kapcsolata. Az a lány, akit korábban betessékelt az

60
apja házába, még nem nevezhető igazi partnernek.
Ráadásul egy szeretőt senki sem tart komoly kapcsolatnak.
Az ilyen nő csak egy nagyon kellemes – és rendkívül drága
– luxuscikknek számított.
Még most sem tudta elhinni, hogy szeretője van. Eddig
csak egyszer volt hajlandó arra, hogy egy nőnek ily módon
fizessen a kegyeiért, és az is teljes kudarccal végződött.
Marjorie Eddingsnek hívták. Egy jó családból való fiatal
özvegy volt, aki nem tudta megengedni magának, hogy a
gyerekkora óta megszokott színvonalon folytassa az életét.
Derek kifizette az adósságait – amelyek jobbára a férje
tartozásai voltak –, felújította a házát, amelyet örökölt, és
megvett minden drága csecsebecsét, amit a nő megkívánt.
Még abba is beleegyezett, hogy különféle társasági
eseményekre elkísérje, pedig semmi kedve nem volt
eljátszani a gáláns lovag szerepét. Ráadásul fent kellett
tartania a látszatot, és miután hazakísérte, csak órákon át
tartó várakozás után osonhatott be a házba, hogy megkapja,
ami jár neki. Bár a nő legtöbbször fáradságra panaszkodott,
és kitért előle. Fél évig tartott a kapcsolatuk, és az özvegy jól
tudta, hogy Derek nem akarja elvenni feleségül, mégis
állandóan azon mesterkedett, hogy az oltár elé vonszolja.
A férfi nem kedvelte annyira, hogy állandósítsa a
kapcsolatukat, a hazugságai és a cselszövései miatt pedig
teljesen kiábrándult belőle. A nő azt hazudta, hogy terhes
tőle. Aztán kiszivárogtatta a kapcsolatukat, és elhíresztelte,

61
hogy Derek házasságot ígért neki. Ez volt az utolsó csepp a
pohárban. Ráadásul ezt éppen az apjával közölte!
Marjorie azonban alábecsülte a Malory család
összetartását. Lehetetlen vállalkozás volt hazugságokkal a
soraik közé férkőzni. Derek apja ismerte a fiát, és tudta,
hogy soha nem tenne ilyen ígéretet. Jason Malory örülne a
legjobban, ha a fia végre megállapodna valaki mellett.
Jason szerencsére beletörődött abba, hogy a fia egy
darabig még nem fog családot alapítani, és soha nem
sürgette, vagy erőltette. Derek sejtette, hogy eljön az idő,
amikor kénytelen lesz behódolni a társadalmi elvárásoknak,
és fenntartani a család nevét. Ráadásul ő egy komoly
felelősséggel járó címet is örökölni fog.
Marjorie nem tudhatta, hogy Jason gyűlöli a hazugságot,
és nagyon szigorú elvei vannak. Hosszú ideje – tizenhat
éves kora óta – ő volt a család feje. Eközben sokszor kellett
rendreutasítania rakoncátlan öccseit, valamint Dereket és
Reggie-t – akit szintén ő nevelt ezért művészi tökélyre
fejlesztette a vérfagyasztást.
Ráadásul Jason meglehetősen indulatos természetű volt.
Csak a legártatlanabbak tudták elviselni a legidősebb
Malory fivér dühös szónoklatait. A bűnösök hamar
összeroppantak és megszégyenültek, a nők pedig
könnyekben törtek ki, mert nagyon kellemetlen, amikor az
emberre így rászakad a tető – ahogy Tony bácsi szokott
fogalmazni.

62
 Marjorie könnyek között, megszégyenülten távozott, és
többé nem háborgatta Dereket. Rövid kapcsolatuk során jó
nagy összeget könyörgött ki tőle, ezért a férfinak nem volt
bűntudata, amiért ilyen csúnyán végződött az ügy. Azzal
vigasztalta magát, hogy egyszer s mindenkorra tanult ebből
– legalábbis akkor azt hitte.
Igaz, hogy a nemrég megszerzett nő semmiben sem
hasonlított Marjorie-hoz. Kelsey Langton nem volt nemes
hölgy, bár a beszéde alapján annak tűnt. Nem nevelkedett
kiváltságos környezetben, ezért mindenért hálás lesz, míg
Marjorie természetesnek vette, hogy kényeztetik.
Ráadásul ezt a lányt a szó szoros értelmében
megvásárolta. Még mindig a zsebében volt az ezt bizonyító
adásvételi szerződés. Nem is tudta, hogy mit gondoljon
erről. A nő vitte vásárra magát! Az árverés nem az
engedélye nélkül történt, és… Derek nem szívesen gondolt
erre az eseményre. Lett egy szeretője, pedig nem is akarta.
Csak azért tette, hogy keresztülhúzza Ashford sötét
szándékait. Egy újabb nőt akart beszerezni a kegyetlen
játékaihoz, ráadásul egy olyat, aki nem menekülhetett volna
a karmai közül.
Úgy látszik, Ashfordnak nem volt elég a verés, és nem
adta fel a perverz szokásait. Pedig Derek titokban ezt
remélte. Mindössze annyit változott, hogy mostantól
törvényesebb keretek között kívánta gyakorolni. Ezért vett
részt az árverésen, és ezért veszi igénybe a Lonny házához

63
hasonló intézmények szolgáltatásait, amelyek hajlandóak
nőket biztosítani neki az aljas céljaihoz.
Azelőtt David Ashley olcsó szajhákat bérelt fel egy-egy
éjszakára. Azok a nők nem tudnak követelésekkel fellépni
az Ashfordhoz hasonló lordokkal szemben, és ami még
szörnyűbb: úgy érzik, hogy a néhány odavetett font
kárpótolja őket a sérülésekért. Szomorú, de ez az igazság.
Derek tudta, hogy ha megvádolná Ashfordot a gonosz tettei
miatt, akkor sem találna olyan áldozatot, aki ellene
tanúskodna. A nőket lefizetné, vagy még jóval a tárgyalás
előtt megszabadulna tőlük.
Dereket mégis annyira felháborította ez a dolog, hogy
mindenképpen tenni akart valamit. Főleg miután a
tudomására jutott, hogy Ashford nem hagyott fel a
kegyetlenkedéseivel. Annyi pénze azért nincs, hogy minden
nőt megvásároljon Ashford orra előtt, ha tudomást szerez
egy efféle árverésről. Ma este hirtelen felindulásból
cselekedett.
Talán James bácsival kéne megbeszélnie, hogy mit
tegyen. A kalózkodása idején James alaposan ki is merte az
élet sötét oldalát. Ő biztosan tudja, hogyan kell elbánni egy
ilyen Ashford-féle alakkal.
Ám ez majd a holnap gondja lesz. Ma este minden
igyekezetével azon volt, hogy jól érezze magát, de
mindhiába. Amikor ismét egy szelíd szürke szempárt látott
maga előtt a táncpartnere kék szeme helyett, eszébe jutott,
hogy talán Percynek és Jeremynek igaza volt. Mi az ördögöt

64
keres még mindig ezen a bálon, amikor egy gyönyörű fiatal
nő van a saját házában, aki biztosan nem érti, hogy miért
hagyta magára?
Amikor eszébe jutott a ház, azonnal lelohadt a
lelkesedése. Többek között azért jött ki jól az apjával, és
kapott viszonylag kevés fejmosást tőle, mert megértette,
hogy Jason Malory addig nem korlátozza az élvezeteiben,
amíg betartja a teljes diszkréció szabályait. Derek mindig
ehhez tartotta magát.
Ezért soha nem vitt nőket a londoni házba, és azokra a
vidéki birtokaira sem, amelyeket már megkapott. A
pletykálkodó szolgák szinte azonnal elhíresztelnék, mert
minden lakáj, kocsis és cselédlány szereti beleütni az orrát
az ura dolgába. Ez pedig azt jelenti, hogy ma éjjel nem
ismerheti meg közelebbről az új szeretőjét.
Derek végül feladta, és nem játszotta tovább az önfeledt
bálozót. Megkereste Jeremyt és Percy, közölte velük, hogy
távozik, és majd visszaküldi a kocsit értük. A két jómadár
persze vidáman rákacsintott, és sokat sejtető mosolyuk
elárulta, hogy mire gondolnak. Azt hiszik, azért megy haza,
hogy az új szeretője kegyeit élvezhesse. Szerencséjük, hogy
az ő apjuk nem olyan szigorú, mint Jason Malory.
Hazafelé menet mégis sokat gondolt az új szeretőjére.
Kelsey Langton nem egy cselédlány, és nem lesz olyan
hosszú ideig a házban, hogy bármit is elpletykáljon a
szolgáknak. Titokban felkereshetné, és reggel már a saját
ágyában ébredhetne. Az inasa semmit nem venne észre,

65
mert nem szokta megkérni, hogy várja meg, amíg hazaér
valamilyen mulatságból.
Hamar meggyőzte magát, hogy nincsen abban semmi
rossz, ha egy rövid látogatást tesz Kelsey-nél. Ezért nagy
csalódással vette tudomásul, hogy Hanly ilyen késő éjjel is
az ajtóban várja, és buzgalmával meghiúsítja a terveit.
Kotnyeles vén bolond! Ha Hanly nem állt volna az
előcsarnokban, árgus szemekkel figyelve, ahogy felmegy a
lépcsőn, talán még mindig leosont volna a szolgák
lakrészébe, hogy megkeresse a lányt. Ám semmi kétsége
nem volt afelől, hogy Hanly ott is addig szimatolna utána,
amíg leleplezné a titkos kirándulását.
Aztán az apja még a héten tudomást szerezne róla, és
Derek kénytelen lenne végighallgatni Jason indulatos
előadását az illemről, a diszkrécióról, és arról, hogy a
szolgák nemcsak az ő házukban pletykálnak, hanem
elviszik a hírt más családokhoz is. Érdemes mindezt
elviselnie egy titkos légyottért egy nőcskével, akivel
bármikor együtt lehet – a mai éjszakát kivéve? Hát nem!
Derek tudta, hogy helyesen döntött, mégis nagyon
nehezen jött álom a szemére.

66
 8. fejezet

– A z én hibám – morogta Mrs. Hershal maga elé. –

Azonnal észre kellett volna vennem, de a látásom
sajnos már nem a régi. Főleg este.
Kelsey kidörzsölte az álmot a szeméből, miközben a
házvezetőnő zsörtölődését hallgatta. Nem válaszolt, mert
nem tudta, hogy az asszony miről beszél. Úgy látszik,
lemaradt a mondandója elejéről. Mire felébredt, az asszony
már kivette az egyik ruháját a táskájából, és felakasztotta,
hogy kisimuljanak a ráncai.
A szobában már valaki rendet rakott, bár az este Kelsey-t
olyan hamar elnyomta az álom, hogy nem csinált nagy
rendetlenséget. Egy tálban friss víz várt rá, mellette bolyhos
törülközők. Az asztalon egy kannában tea gőzölgött.
A lány nagyot ásított, és örült, hogy nem kábán ébredt.
Pontosan tudta, hogy hol van, és ki a szobában
tevékenykedő asszonyság. A nő barna haja szigorú kontyba
volt kötve, széles válla és hatalmas keblei miatt úgy tűnt,
mintha mindjárt felborulna. Dús szemöldökét
helytelenítően összehúzta.
67
 Kelsey jól emlékezett a házvezetőnőre. Tegnap este úgy
beszélt vele, hogy a lány egy semmirekellő csavargónak
érezte magát. Azt a megjegyzését pedig soha nem fogja
elfelejteni, amit búcsúzóul vetett oda: – Aztán ne kószáljon a
házban, és ne próbáljon meg ellopni valamit, mert azonnal
tudni fogjuk, hogy ki tette.
Nagyon nehéz volt elviselni ezt a megvető hangot, mert
még soha életében nem beszélt így vele senki, de Kelsey
már rájött, hogy kénytelen lesz hozzászokni az ilyen
bánásmódhoz. Meg kell keményítenie magát, és
remélhetőleg egy idő után már nem fáj majd annyira.
Kelsey szerette volna, ha a házvezetőnő minél előbb
távozik a szobából. Ám a nő még mindig magában
motyogott, és nem vette észre, hogy Kelsey már felébredt. A
lány rájött, hogy nincs igaza, mert az asszony hozzá beszél.
– Nem kellett volna megbíznom Hanly véleményében.
Ostoba vénember! Azt mondta, hogy maga egy szajha, akit
őlordsága hazahozott az éjszaka, és én elhittem neki. Az én
hibám. Tudom és beismerem. Jobban meg kellett volna
néznem a testalkatot és a tartást. Tudja, mire gondolok. A
testtartás soha nem csapja be az embert.
– Tessék?
– Belegondolni is szörnyű, hogy mit mondtam magának
tegnap este. Ki kellett volna kérnie magának, hölgyem.
Akkor azonnal észrevettem volna, hogy nem az alagsorban
van a helye. Csak az a ruha! És a látásom már nem olyan jó,
ahogy az előbb is említettem.

68
 Kelsey teste megfeszült, és gyorsan felült a göröngyös
ágyon. Tegnap este nem is vette észre, hogy milyen
kényelmetlen. Istenem, az asszony mentegetőzik! Tehát
erről morgolódott idáig. Tehát úgy gondolja, hogy tévedett,
amikor a besurranó tolvajok szintjére süllyesztette. Most mit
tegyen? Nem akarta, hogy bárki is úri hölgynek tartsa.
Azt is megtehetné, hogy nem szól semmit. Hadd
gondoljon a nő, amit akar. Úgysem marad ebben a házban,
és nem kell minden nap találkoznia vele. Ugyanakkor
előfordulhat, hogy Lord Derek elé viszi az ügyet, és neki is
magyarázkodni kezd. Az pedig nem lenne jó.
Ezért szelíden a nőre mosolygott és megszólalt: – Nem
úgy van, ahogy gondolja, Mrs. Hershal. Igaz, hogy az a
kihívó ruha nem az enyém, és semmi kedvem még egyszer
felvenni. De nem vagyok nemes hölgy.
– Akkor mivel magyarázza a…
Kelsey gyorsan a szavába vágott: – Az édesanyám
nevelőnő volt, és egészen jól ment a sorunk. Évtizedekig
ugyanannál a családnál szolgált, és egy ehhez hasonló szép
házban éltünk. Abban a kiváltságban részesültem, hogy
együtt tanulhattam a család ifjú hölgyeivel, akikre az anyám
felügyelt. Biztosan ezért tartott másnak, mint aki vagyok.
Higgye el, sokakat megtévesztett már a beszédem.
Másodszorra könnyebb volt kimondani a hazugságot, de
Mrs. Hershal még mindig kételkedve nézett rá, és úgy
tanulmányozta az arcát, mintha le szeretné róla olvasni az
igazat.

69
 – Ez nem magyarázza meg a finom testalkatát, hölgyem.
Csak a felső osztályokba tartozó ladyknek van ilyen tartása
és testalkata.
Kelsey kétségbeesetten törte a fejét, hogy mit válaszoljon.
Végül azt mondta, ami először az eszébe jutott.
– Nos… az az igazság, hogy soha nem találkoztam az
apámmal. – Nem kellett megjátszania, hogy szégyenpír önti
el az arcát, mert magától is vörös lett, mint a hajnal.
– Tehát balkézről származik? – kérdezte Mrs. Hershal, és
büszke volt magára, amiért azonnal rájött az igazságra.
Megértő hangon folytatta: – Ez mostanában elég gyakran
előfordul. Még Lord Derek is házasságon kívül született. Az
apja, a márki persze elismerte, és az örökösévé tette. Ezért
most már a társaság is elfogadja, de ez nem mindig volt így.
Gyerekkorában sokat verekedett a komisz csúfolódókkal,
amíg főiskolás korában Eden vikomt a barátja nem lett.
Kelsey nem számított arra, hogy megismeri Jeremy
barátjának élettörténetét, és nem tudta, mit válaszoljon.
Semmi köze a férfi származásához, de mivel ő is hasonló
sorsúnak állította be magát, illett, hogy némi együttérzést
mutasson iránta.
– Igen, tudom, hogy milyen az.
– Hát persze. Elhiszem, kisasszony.
Kelsey megnyugodott, amikor a nő kisasszonynak
nevezte, és nem hölgyemnek. Már Mrs. Hershal sem tűnt
annyira zaklatottnak, mert megtudta, hogy nem is tévedett

70
olyan nagyot. Megkönnyebbült, hogy nem fogják megróni a
tiszteletlensége miatt.
A házvezetőnő folytatta az érdeklődést.
– Akkor talán bajba került, és Lord Derek segített magán?
A lány úgy döntött, hogy az a legjobb, ha ráhagyja, ezért
bólintott. Sajnos az asszony túlságosan kíváncsi természetű
volt.
– Régóta ismeri őlordságát?
– Nem. Csak… itt rekedtem. Nem ismerem ezt a várost,
de szerencsére sikerült azonnal szállást találnom. Sajnos
tegnap este az épület kigyulladt. Azért volt rajtam az a
szörnyű ruha, mert valaki kölcsönadta, amíg előkerül a
táskám, és… és Lord Derek éppen arra hajtott, meglátta a
füstöt, és megállt, hogy segítsen.
Kelsey büszke volt magára, amiért a tűz eszébe jutott. így
a ruhát is meg tudta magyarázni, és az ott tartózkodását is.
A házvezetőnő helyeslően bólogatott.
– Igen, a mi lordunk nagyon jószívű. Emlékszem,
egyszer…
Ekkor kopogtak, és a nő nem tudta befejezni a mondatot.
Egy fiatal cselédlány dugta be a fejét.
– A kocsi megérkezett, és őlordsága várja önt – mondta
Kelsey-nek.
– Te jó ég! Ilyen korán? – kiáltott fel Mrs. Hershal, és
intett a lánynak, hogy távozhat. Ezután Kelsey-hez fordult:
– Akkor nincs idő kivasalni a ruhát. Azt hiszem, a nagyobb
gyűrődéseket sikerült kisimítanom, a többit magára

71
hagyom. Reggelizni sem tud már, de majd szólok a
szakácsnőnek, hogy készítsen egy kosarat, amit magával
vihet.
– Nem szükséges… – szólalt meg gyorsan Kelsey, de a nő
már ki is viharzott a szobából.
Kelsey felsóhajtott, és remélte, hogy a merész
füllentéséről senki más nem szerez tudomást. Ám az se baj,
ha igen. Hiszen úgysem marad a házban.
Mégsem örült annak, hogy hazudoznia kell. Ráadásul
nem is volt gyakorlata benne. Jeannel együtt úgy nevelték
őket, hogy minden körülmények között őszinték és
becsületesek legyenek. Kelsey egészen mostanáig nem is
tagadta meg ezt az elvet.
A tea már kezdett kihűlni, de azért gyorsan megivott egy
csészével, miközben sietősen megmosakodott és felöltözött.
Legszívesebben otthagyta volna a vörös ruhát, de eszébe
jutott May jó tanácsa. A lány a lelkére kötötte, hogy a
szeretője társaságában mindig csábos legyen, és egyéb
kihívó öltözéke nem volt. Szörnyen ízléstelennek tartotta azt
a ruhát, de már észrevette, hogy a férfiak más véleményen
vannak. Különben nem szökött volna olyan magasra az ára
a tegnapi aukción.
Legközelebb csakis este és zárt ajtók mögött hajlandó
magára ölteni azt a szörnyűséget. Most a vastag krémszínű
gyapjúruhát vette fel, amelyet Mrs. Hershal kivett a
poggyászából, és remekül illett a kabátjához. Nagyon jó

72
érzés volt végre tisztességes öltözékben lenni, pedig tudta,
hogy az élete ezentúl egyáltalán nem lesz „tisztességes”.
Amikor lement a lépcsőn, nem Jeremy várt rá, hanem
Lord Derek csapdosta türelmetlenül a combját a
kesztyűjével. A nappali fényben egészen másnak tűnt, és
még jóképűbb volt.
A lány önkéntelenül megcsodálta magas, vékony alakját,
finom vonású arcát, és… világosbarna szemét. Tegnap este
biztos a rossz megvilágítás miatt látta zöldnek.
A férfi helytelenítő pillantást vetett rá, mintha nem
tetszene neki a szolid ruházata. Ez persze érthető volt,
hiszen most úgy nézett ki, mint egy hölgy, és a férfi
valószínűleg nem erre számított. A lány azonban nem
aggódott emiatt, mert nem Lord Dereket kell elbűvölnie a
külsejével.
Amikor megtudta, hogy őlordsága vár rá, azt hitte, hogy
Jeremy jött el érte, ám a fiatal lordot sehol sem látta. Talán a
kocsiban várakozik.
– Jól aludt? – kérdezte Derek, olyan hangon, mintha nem
hinné, hogy ez lehetséges.
– Igen, nagyon jól.
A lány maga is elcsodálkozott ezen. Mihelyt letette a fejét
a párnára, azonnal álomba merült. Valószínűleg nagyon
kimerítette a félelemmel és aggodalommal teli nap.
– Azt hiszem, ez a magáé.
A lány csak most vette észre a kosarat a férfi kezében.
Bólintott, és remélte, hogy nem Mrs. Hershal nyújtotta át a

73
férfinak – vagy ha igen, akkor nem járt el a szája. Sajnos
nem volt szerencséje…
– Tehát egy olyan jótettért magasztalnak, amire nem is
emlékszem?
Kelsey elvörösödött, hogy hazugságon kapták.
– Elnézést kérek, de a házvezetőnője rengeteg kérdést tett
fel ma reggel, és úgy gondoltam, hogy nem örülne, ha
elárulnám az igazat.
– Helyes. Különben sincs hozzá semmi köze. Valóban jól
aludt?
A lányt meglepte, hogy a férfi megismétli a kérdését,
ráadásul megint kételkedő hangon. Nem hiszi el, hogy
nyugodtan töltötte az éjszakát?
– Igen. Nagyon ki voltam merülve. A tegnapi nap…
eléggé megviselt.
– Igen? – A férfi megint kételkedik? – Reméljük, a mai
nap jobb lesz – tette hozzá mosolyogva, majd az ajtó felé
indult.
A lány felsóhajtott és bólintott. A lord nagyon furcsán
viselkedik, de ez nem az ő dolga. Talán ilyen gyanakvó és
kételkedő természete van, és ez a szokásos hanghordozása.
Nem baj, hiszen lehet, hogy többé nem is látja az életben.
A férfi besegítette a járdánál várakozó hintóba, és amikor
összeért a kezük, Kelsey megint zavarba ejtő érzéseket élt át.
Mégsem ezért vágott értetlen arcot, hanem azért, mert a
kocsi belseje üres volt.

74
 Most már nem bírta tovább, és megkérdezte: – Útközben
vesszük fel Jeremy barátját?
– Jeremyt?
A férfi értetlenkedése bosszantotta, de azért nyugodt
hangon megismételte a kérdését.
– Igen, Jeremyt. Felvesszük útközben?
– Miért tennénk ilyet? – érdeklődött a férfi. – Nincs
szükségünk a társaságára Bridgewater felé menet. – Derek
elmosolyodott, és Kelsey most megint zöldnek látta a
szemét. – Útközben remek alkalom nyílik arra, hogy jobban
megismerjük egymást. Már alig várom, hogy megismerjem
az ajka ízét.
A lány még fel sem fogta a szavai értelmét, amikor a férfi
az ölébe vonta, hogy megcsókolja. Ám Kelsey sem volt rest,
és jól arcul csapta Dereket. A férfi úgy nézett rá, mintha
elment volna az esze. A lány hasonló módon pillantott
vissza.
A férfi a szemközt lévő ülésre taszította Kelsey-t.
– Nem hiszem, hogy az elnézését kéne kérnem, Miss
Langton – mondta fagyos hangon. – Mivel tegnap este elég
nagy űr támadt a pénztárcámban, miután kifizettem a jogot
ahhoz, hogy élvezzem a társaságát, úgy vélem, inkább maga
tartozik magyarázattal. Esetleg abban a tévhitben él, hogy a
Lonny házába látogató férfiak kivétel nélkül a durva szexet
kedvelik? Biztosíthatom, hogy téved.

75
 A lánynak leesett az álla, és elvörösödött. Tehát ő vette
meg, és nem Jeremy! Azzal kezdte a kapcsolatukat, hogy
pofon vágta a szeretőjét!
– Én… meg tudom magyarázni – hebegte zavartan, és
hirtelen hányingere támadt az idegességtől.
– Nagyon remélem, kedvesem. Mert ebben a pillanatban
éppen azt fontolgatom, hogy visszakövetelem a pénzemet.

76
 9. fejezet

K resley-vel forgott a világ. Fogalma sem volt, mivel

tudná megmagyarázni a tettét. Annál is inkább, mert
Derek haragos pillantása szinte égette az arcát, és képtelen
volt összeszedni a gondolatait. Csak azt fogta fel, hogy a
férfi vásárolta meg. Pont ő. Aki a puszta jelenlétével zavarba
ejtette. Pedig annyira remélte, hogy a három férfi közül nem
ő lesz a szeretője.
Most már tisztában volt azzal, hogy miért ódzkodott tőle.
Azért, mert nagyon feldúlta a közelsége, és még
gondolkodni sem tudott mellette.
– Várom a magyarázatát, Miss Langton.
Tessék? Miféle magyarázatról beszél, az ég szerelmére?
Hát persze! Azt akarja tudni, hogy miért ütötte arcon.
Gondolkodj, te ostoba liba!
– Nagyon meglepett – bökte ki végül.
– Megleptem?
– Igen. Nem számítottam arra, hogy így letámad.
– Letámadtam?

77
 A lány megrezzent a férfi haragos kérdésétől. Úgy látszik,
nem sikerült megnyugtatnia. Hogyan értesse meg vele a
helyzetet anélkül, hogy teljesen nevetségessé tenné magát?
Miért nem kérdezte meg azonnal, hogy melyikük fizette ki
érte azt a hatalmas összeget? Most már tudta, hogy meg
kellett volna kérdeznie. Illetve ők is elmondhatták volna,
mert így az este téves következtetést vont le.
– Rosszul fogalmaztam – helyesbítette az előbbi szavait. –
Nem vagyok hozzászokva, hogy egy férfi az ölébe kap, és…
ezért meglepődtem, és… meggondolatlanul cselekedtem…
A lány érezte, hogy még nincs vége a kihallgatásnak,
mert a férfi arca nem enyhült, ő pedig kifogyott a
mentségekből. Kénytelen volt bevallani az igazat.
– Rendben van. Az a helyzet, hogy nem tudtam,
melyikük nyerte meg tegnap este a licitálást. Csak azt
hallottam, hogy valaki Lord Maloryt emlegeti, és amikor
Jeremyt Lord Malorynak szólították a jelenlétemben…
– Te jó ég! – kiáltott fel a férfi. – Azt hitte, hogy Jeremy
kuzinom vette meg magát?
A férfi őszintén el volt képedve, a lány pedig elpirult, és
bólintott.
– Még azután is, hogy az én házamban töltötte az
éjszakát? – érdeklődött a férfi.
A lány ismét bólintott.
– Azt mondta, hogy csak ideiglenesen maradok ott –
jegyezte meg halkan. – Arra gondoltam, hogy Jeremy még
nagyon fiatal és a szüleivel lakik, ezért megkérte, hogy

78
fogadjon be éjszakára. Miért kérdeztem volna az előbb,
hogy mikor vesszük fel a kocsival?
A férfi ekkor elmosolyodott, és a lány ettől még jobban
zavarba jött.
– Már attól tartottam, hogy megtetszett magának az a
csirkefogó. Nem ez lenne az első alkalom. Jeremy a fiatal
kora ellenére nagy hatással van a szebbik nem képviselőire.
– Igen, valóban nagyon jóképű – mondta a lány
meggondolatlanul, de azonnal meg is bánta. A férfi mosolya
lehervadt.
– Tehát most csalódott, hogy velem kell lennie?
Ezt a kérdést nem lett volna szabad feltennie, mert a
válasz a lány arcára volt írva, hiába igyekezett meggyőzni a
férfit az ellenkezőjéről.
– Nem, dehogy.
Derek kételkedő arckifejezése elárulta, hogy nem hisz
neki, de a lány úgy döntött, hogy nem erősködik tovább.
Így is éppen elég kínos volt a helyzet. Jeremy elbűvölte a
vonzó külsejével, de ez a Malory olyan érzéseket keltett
benne, amelyeket addig nem ismert és nem értett. Úgy
vélte, hogy Jeremyvel könnyű dolga lett volna. Ezzel a
férfival viszont semmi nem lesz egyszerű. Szívesebben lett
volna Jeremy szeretője, mert az sokkal kevésbé viselte volna
meg érzelmileg.
Amikor a férfi még mindig nem szólalt meg, csak
gyanakodva méregette, a lány dühbe gurult, és nem bírta
tovább türtőztetni magát.

79
 – Biztosíthatom, Lord Malory, hogy sokkal jobban örülök
magának, mint annak a két úriembernek, akik ugyancsak
licitáltak rám – mondta méltatlankodva. – Ugyanakkor nem
tudtam, hogy az én választásom is számít ebben a
tranzakcióban. Senki nem kérdezte meg tőlem, hogy
megfelel-e nekem, mert ezt az opciót nem foglalták bele a
szerződésbe. Esetleg módosítani kívánja, és ezt is beleírni?
A kifakadása hallatán a férfi elmosolyodott, de a szeme
továbbra is komor maradt. A hangja is gúnyos volt, amikor
megjegyezte: – Ügyes védekezés, kedvesem. Akkor talán
kezdjük újra az elejétől. Jöjjön ide, és minden erőmmel azon
leszek, hogy kárpótoljam, amiért nem Jeremyvel ül a
kocsiban. Maga pedig igyekezzen, hogy én is elfeledjem ezt
a kis közjátékot.
A lány a férfi kinyújtott kezére meredt. Nem utasíthatja
vissza. A gyomra már megint furcsán csavarodik, és egy
láthatatlan kéz összeszorítja a belsejét. Amikor a férfi keze
hozzáért, majdnem felkiáltott, olyan erős érzelmek
árasztották el a testét.
– Így már sokkal jobb – mondta a férfi, miközben
visszaültette az ölébe.
Kelsey úgy érezte, hogy az arca mindjárt lángra gyúl,
mert azt hitte, a férfi meg fogja csókolni. Ám hiába várt erre.
Csak kényelmesen elhelyezkedett alatta, és a lány hallotta,
ahogy halkan felsóhajt.
– Most már megnyugodhat, kedvesem – mondta kissé
gunyoros hangon. – Hajtsa hátra a fejét. Egy darabig nem

80
teszek semmit, csak szoktatom magam az érzéshez, hogy az
ölemben van.
A lány erre nem számított, de a teste egy kicsit valóban
ellazult, és megnyugodott.
– Nem vagyok túl nehéz? – kérdezte.
– Egyáltalán nem – nevetett fel a férfi.
A hintó folytatta az útját a város utcáin, amelyek a reggeli
forgalom miatt meglehetősen zsúfoltak voltak. Sok szekér és
szállítójármű közlekedett az úton, és emberek siettek
munkába. Mire elérték a külvárost, Kelsey már annyira el
merte engedni magát, hogy óvatosan a férfi mellkasára
helyezte a fejét. Ekkor a férfi felemelte az egyik kezét, és
megsimogatta az arcát, amit Kelsey egyáltalán nem tartott
kellemetlennek. Nagyon tetszett neki a férfi tiszta és
kellemes illata.
– Milyen messze van Bridgewater? – kockáztatta meg a
kérdést egy idő után.
– Mivel útközben megállunk ebédelni, valószínűleg egész
nap utazni fogunk.
– És mi található Bridgewaterben?
– A közelében van egy vidéki házam. Amúgy is ideje volt
már odalátogatnom. A birtokon lévő kis házikóban
kényelmesen ellehet, amíg intézkedem a londoni
tartózkodása ügyében.
– Biztosan megfelel.
A következő egy órát néma csendben tették meg.

81
 Kelsey elbágyadt a kellemes melegben, és már majdnem
elaludt, amikor a férfi megszólalt: – Kelsey?
– Igen?
– Miért bocsátotta magát áruba? Ráadásul ilyen
feltételekkel.
– Mert ez volt az egyetlen… – kezdte a lány, de hirtelen
elhallgatott. Túlságosan elbágyadt, megfeledkezett az
óvatosságról, és majdnem elárulta az igazat. Gyorsan
helyesbített. – Illetve… Ha lehet, inkább nem beszélnék
erről.
A férfi felemelte a lány állát, és a szemébe nézett. A
határozottan zöld színű szempár most érdeklődve pillantott
rá, és volt még valami a tekintetében, amit a lány nem
tudott meghatározni.
– Egyelőre elfogadom ezt a választ, kedvesem, de nem
biztos, hogy legközelebb is megelégszem ennyivel – mondta
halkan.
Ezután a férfi lehajtotta a fejét, és a lány a száján érezte az
ajkát. Nem volt ijesztő vagy visszataszító, csak egy gyengéd
érintés. A lány megkönnyebbülten felsóhajtott. Ez nem is
olyan rossz! Úgy látszik, nem kell félnie semmitől.
Ketteringben több fiatalember is udvarolt neki, de egyik
sem merte megcsókolni. Az anyja mindig árgus szemekkel
figyelte őket, mert úgy tartotta az illem. Első csóknak ez
igazán nagyon kellemes élmény volt. Semmi rosszat nem
látott benne, és nem értette, hogy a szülők miért féltik a
lányaikat az ilyen ártatlan szórakozástól.

82
 A férfi hüvelykujja még mindig gyengéden cirógatta az
arcát. Egy idő után azonban a szája szegletéhez nyúlt,
gyengéden szétnyitotta az ajkát, és a nyelve mélyebbre
hatolt.
Ez már egyáltalán nem volt megnyugtató. Sőt. Kelsey
testén számtalan nyugtalanító érzés futott át, de hamar
észrevette, hogy egyik sem kellemetlen, csak még soha nem
tapasztalt ehhez hasonlót.
Igyekezett magában felidézni May tanácsait. Soha ne
feküdj úgy, mint egy hulla. Mindig simogasd, amikor egyedül
vagytok, és lehetőséged nyílik rá. Hitesd el vele, hogy állandóan
kívánod, még akkor is, ha ez nem így van.
Hogyan kell Derekkel elhitetni, hogy kívánja? A
simogatás viszont elég egyszerű feladatnak tűnt – ha
sikerülne egy pillanatra elterelnie a figyelmét arról, amit
érez, és képes lenne arra is gondolni, ami tennie kéne.
Kelsey a kezét a férfi arcához vitte, és beletúrt a hajába.
Milyen lágy és hűvös a forró szájához képest…
A szája. Igen, a férfi ajka csodákat művelt vele, és minden
másról elterelte a figyelmét. Nem is tudta, hogy már
hevesen markolássza Derek haját. A másik kezével a hátát
ragadta meg, és úgy szorította magához, mintha még
közelebb akarna kerülni hozzá, pedig már így is szorosan
összetapadtak. A testét olyan forróság járta át, hogy úgy
érezte, el fog ájulni.

83
 Ekkor a férfi hirtelen elrántotta a száját. Kelsey egy
nyögést hallott, de nem tudta, hogy melyiküktől
származott.
Még mindig nem tért magához a kábulatból, és a szemét
sem nyitotta ki.
– Most már tudom, hogy ez nem volt olyan jó ötlet –
hallotta meg a férfi hangját.
A lány nem értette, hogy mire gondol. A férfi gyorsan
visszaültette a szemben lévő ülésre. Tehát mégsem volt jó,
hogy az ölében ült? Még mindig nem tudta rászánni magát
arra, hogy a férfira nézzen, mert előbb össze akarta szedni
magát. Közben érezte, hogy az arcát elönti a pír.
Amikor végre felnézett, a férfi is elég ziláltnak tűnt.
Meglazította a sálját, és idegesen fészkelődött az ülésen,
mintha hirtelen vasszögek nőttek volna ki a kárpitból.
Derek a lány szürke szemébe nézett, és észrevette a
csodálkozását. Magyarázkodni kezdett.
– Amikor szeretkezni fogok veled, Kelsey, akkor egy
tisztességes ágyban akarok lenni, és nem egy hintó
fülkéjében zötyögni.
– Tehát most majdnem szeretkeztünk?
– Igen.
– Értem.
Pedig semmit sem értett. Még mindig fel voltak öltözve.
May gúnyosan említette neki, hogy néhány férfi sötétben és
hálóruhában szeretkezik a feleségével, de egy szeretővel
meztelenül akarja ugyanezt művelni.

84
 Kelsey mégis kénytelen volt elhinni Dereknek, hogy
szeretkezni készültek. Ugyanakkor nagyon remélte, hogy
May többi tanácsának több hasznát veszi, ha valóban arra
kerül a sor, hogy szeretkezni fog Derek Maloryval. Mert
most még az egész nagyon zavaros volt.

85
 10. fejezet

N ewburyben megálltak egy vidéki fogadóban ebédelni.

Amióta megkapta a bridgewateri birtokot, Derek
sokszor megfordult itt, és tudta, hogy a hely elég tiszta, az
étel pedig kitűnő. Ami még fontosabb: egy különterem várt
azokra, akik nem akartak a helybéliekkel keveredni. A
helyiség olyan drága volt, hogy csak a nemesek engedhették
meg maguknak a kibérlését. Mivel nem ismerte Kelsey
szokásait, inkább itt ebédelt vele. Nem akart abba a
kényelmetlen helyzetbe kerülni, hogy a lány gusztustalanul
eszik, és az egész étterem őt nézi.
Ám a lány modora ezen a téren is hibátlan volt. Soha nem
kell majd szégyenkeznie miatta az ismerősei előtt, ha
egyszer együtt vacsoráznak valahol. Ha visszatérnek
Londonba, nem fogja elrejteni a lányt. Sok olyan hely
létezik, ahová elviheti magával, és nem kell attól tartaniuk,
hogy rendes családból való hölgyekkel találkoznak, akiket
felháboríthat Kelsey származása és foglalkozása.
A férfi alaposan szemügyre vette a kocsiban, míg a lány
úgy tett, mintha nem venné észre a pillantását.
86
 Akár egy herceg lánya is lehetett volna, olyan egyenes
derékkal és méltóságteljesen ült a helyén. A ruhái nem
voltak drágák, de azért egy utazó úri hölgy elfogadta volna
őket.
Ezek a ruhák nagy meglepetést okoztak neki, amikor
reggel meglátta a lányt a lépcsőn. Nem számított arra, hogy
ennyire nem szeretőként fog kinézni. Majd vennie kell neki
néhány öltözéket, ha csak ilyen ruhaneműket tud előhúzni a
táskájából.
A választékos beszéde is nagyon nyugtalanította.
Szebben társalgott, mint az úri társaság többsége. Sok
nemes ember és hölgy csak a legszükségesebb gondolatokat
fejezi ki, és megcsonkítja a mondatokat – Derek is közéjük
tartozott.
Kelsey a nappali fényben sokkal bájosabbnak tűnt, mint
előző este, amikor idegességtől dermedten és tágra nyílt
szemmel állt előtte. Az arcbőre hibátlan volt, és világos
színe mindig azonnal elárulta, hogy mikor pirul el. Vékony
és ívelt szemöldöke szépen kihangsúlyozta fekete pillákkal
keretezett, gyönyörű szemét. A férfi megcsodálta finom
arcélét, vékony orrát és szép formájú állát.
Fekete haja magától begöndörödött, ezért könnyen
elegáns frizurát varázsolhatott magának. Most például csak
befonta, és a feje köré tekerte, de a kiszabadult lágy
fürtöcskék szépen keretezték az arcát. És szelíd szürke
szeme annyira beszédes volt! A pillantása néha

87
ártatlanságot, máskor haragot vagy zavart fejezett ki. Vajon
mikor őszinte, és mikor játssza meg magát?
Derek mindenképpen elbűvölőnek tartotta. Tegnap esete
nagyon nehezen tudott elaludni, mert állandóan az járt a
fejében, hogy a lány is a házban van. Milyen bosszantó,
hogy ő bezzeg úgy aludt, mint a tej! Nem hevert éberen az
ágyában, mert nem tudta, hogy annak a férfinak a házában
van, aki megvásárolta. Azt hitte, hogy Jeremy szeretője lesz.
Derek még mindig nem tudta, mit gondoljon erről. Alig
ismeri a lányt. Igaz, hogy most már az övé, de azért nincs
oka féltékenységet érezni – legalábbis még korai lenne.
Ráadásul Jeremyre?
Igaz, hogy a csirkefogó unokatestvére nem rejtette véka
alá a véleményét. Nyíltan kijelentette, hogy kell neki a lány.
Kelsey pedig bevallotta, hogy jóképűnek találja. Hiába is
tagadta volna. Minden nő vonzó külsejűnek tartja azt a
mihasznát. Rosszul esett, amikor megpróbálta meggyőzni,
hogy neki jobban örül. Derek tudta, hogy hazudik.
Nem baj, majd kiheveri ezt a csalódást. Hiszen nem az a
célja, hogy a lány beleszeressen, és családalapításról meg
gyerekekről kezdjen álmokat szövögetni vele kapcsolatban.
A férfiak nem ezt akarják a szeretőjüktől. Egészen másfajta
vágyak vezérlik őket. Azok után, ami a kocsiban történt,
már ő sem tagadhatja le, hogy mit akar a lánytól.
A tapasztalatlansága és a szenvedélyessége annyira
feltüzelte a vágyát, hogy majdnem elvesztette a fejét. Még

88
mindig nehezen hitte el, hogy ennyire képtelen türtőztetni
magát a jelenlétében, és majdnem nekiesett a hintóban.
Egy szeretővel szemben teljesen megengedett viselkedés,
ha az ember szabadjára engedi a kéjvágyát és a bujaságát,
ezért a férfi nem bánta, hogy az érzékei rabja lett. Lehet,
hogy a lány Jeremynek jobban örült volna, de Derek nem
volt elégedetlen a viselkedésével, amikor megcsókolta.
A férfi még ebéd után is ezen morfondírozott, ezért
amikor megszólalt, olyan volt, mintha magában beszélt
volna: – Nagy a kísértés, hogy kivegyek egy szobát a
fogadóban, de mégsem teszem. Az az érzésem, hogy az első
szeretkezésünk több óráig tartana, és akkor nagyon későn
érkeznénk meg Bridgewaterba, és nem tudnám a szállását
biztosítani… Miért pirult el?
– Nem vagyok ilyen beszédhez szokva.
A férfi felnevetett, és nagyon szórakoztatónak találta a
lány ártatlanságot színlelő előadását. Kíváncsi volt, meddig
akar még színészkedni, hiszen az első együttlétük során
úgyis minden kiderül. Ma este. Nagyon izgalmasnak
tartotta ezt a gondolatot.
– Ne aggódjon, kedvesem. Hamarosan hozzászokik.
– Remélem – válaszolta a lány. – Különben könnyebb
öltözetre lesz szükségem… mert a sok pirulás miatt
állandóan elönt a forróság.
A férfiból kitört a nevetés.
– Én pedig azt reméltem, hogy miattam lesz majd melege!

89
 – Látja, már megint! – mondta a lány lángvörös arccal, és
a kezével legyezte magát. – Úgy érzem magam, mintha nyár
lenne.
– Szerintem nyárra már elég nehéz lesz olyat mondanom,
amitől így elpirul – jegyezte meg Derek gúnyosan. Játssza
csak a lány az ártatlant, ő nem bánja. Sőt, még
szórakoztatónak is tartotta, ezért így folytatta: – Akkor
menjünk, mielőtt meggondolom magam, és valóban
kiveszek egy szobát.
A lány visszafogta magát, és nem pattant fel, hogy az
ajtóhoz rohanjon. Mégis nagyon sebesen mozgott, és látszott
rajta, hogy legszívesebben azonnal a fogadó falain kívül
találná magát. Ha komolyan venné a lány viselkedését,
akkor alaposan zavarba jönne. Szerencsére már nagyon sok
ravasz és kifinomult nővel találkozott, ezért tudta, hogy ez
is csak a játék része. Azért viselkednek így, hogy ingereljék
a férfiakat, és nem azért, mert be akarják csapni őket.

Mire odaérték a birtokon lévő kis házikóhoz, már

alkonyodott. A nappali egyben konyhaként és étkezőként is
szolgált, és egy nagy puha fotel meg egy étkezőasztal volt
az összes berendezése. Ebből a helyiségből nyílt a
hálószoba, amelyben egy vízöblítéses vécé és egy kerek kád
is helyet kapott. Az épület szemmel láthatóan nem volt
felújítva.

90
 A házban már régen nem laktak, ezért meglehetősen
elhanyagolt és piszkos volt. A vízcsap mellett néhány
rozsdás edény lógott a falon, előtte állt a kis asztal, két
székkel. A nagy fotelt huzat védte a portól, a hálószobában
pedig az ágyon kívül nem volt sem szekrény, sem ágynemű.
De maga a ház szilárdan állt, nem volt huzatos, és a padló is
ép volt. Csak ki kellett takarítani, és berendezni néhány
alapvető bútorral és felszerelési tárggyal. Mindjárt sokkal
barátságosabb lesz.
Derek nagyot sóhajtott a hely siralmas állapota láttán,
majd behozott egy halom tűzifát a közeli fészerből, és tüzet
rakott. Miután leporolta a kezét, Kelsey-hez fordult: – Be
kell néznem az udvarházba – mondta a lánynak. – Tudatom
velük, hogy megérkeztem. Nem akarom senkinek a
tudomására hozni, hogy kicsoda, és miért tartózkodik itt,
ezért jobb lenne, ha minél kevesebben látnák. Még soha nem
tartottam itt egy nőt sem, és a szolgák biztosan
meglepődnének, ha megneszelnék. Azonnal elmondanák az
apámnak, ezt pedig nem szeretném. Küldök ágyneműt, meg
néhány alapvető holmit, és hamarosan én is visszatérek.
Nem baj, ha most egy kicsit egyedül kell itt lennie?
– Nem – felelte Kelsey.
A férfi rámosolygott, és örült, hogy a lány nem
panaszkodik a körülmények miatt.
– Remek. Ha visszajöttem, elmehetünk vacsorázni a
városba. Ismerek néhány remek éttermet, és a város alig
egymérföldnyire van innen. – A férfi odalépett az asztalnál

91
ülő lányhoz, és egy gyors csókot lehelt az ajkára. – Már
nagyon várom a ma éjszakát, kedvesem. Remélem, maga is.
A lány azonnal elpirult, de a férfi már ki is lépett az ajtón.
Kelsey felsóhajtott, amikor magára maradt. Egyáltalán nem
várta a mai éjszakát. Sőt. Igyekezett elterelni a figyelmét,
ezért körülnézett, hogy mivel tudná kitakarítani a házat. A
fészerben talált két fonott kosarat. Az egyik teli volt törött
edényekkel, a másikban egy vödörre és néhány rongyra
bukkant.
A rongyokkal nekilátott a szegényes bútorok
tisztításának. Letörölte az ablakokat, és az üres
konyhapolcokat. Többet nem tehetett, mert tisztítószerre és
söprűre lett volna szüksége. Ezért kénytelen volt Derekre
várni, vagy azoknak a holmiknak a megérkezésére,
amelyekkel lakhatóvá teheti ezt a nyomorúságos viskót.
Hamarosan besötétedett, és a lányt elcsigázta az egész
napos utazás. Sokkal kényelmesebb volt a férfi ölében ülni,
mint később az egész út során a szemben lévő ülésen
feszengeni, és látni, ahogy méregeti. Állandóan azon törte a
fejét, hogy vajon mire gondolhat. Ez a feszültség nagyon
kimentette. Ezért a fotelt a tűz közelébe húzta, és egy
takaróval az ölében álomba merült.

92
 11. fejezet

N em tudta mire vélni a dolgot, amikor másnap reggel

felébredt és a házat ugyanolyan állapotban találta,
mint előző este. Derek nem jött vissza, vagy nem ébresztette
fel. Az biztos, hogy nem itt töltötte az éjszakát, mert akkor
még most is itt lenne. Az ígért holmi sem érkezett meg.
A lány néhány óráig idegesen töprengett. Vajon mi
történt, és a férfi miért gondolta meg magát? Semmilyen
elfogadható magyarázat nem jutott az eszébe. Nem tehetett
mást, mint hogy tovább várakozott. A férfi egyértelműen a
tudomására hozta a távozása előtt, hogy nem akarja a
házában látni, ezért nem indulhatott a keresésére, hogy
kiderítse, mi történt.
Legalább az a kosár itt volt, amelyet Mrs. Hershal
készíttetett neki, de egész úton ki sem nyitotta. Kelsey
farkaséhes volt. A kosárban talált egy tál péksüteményt, egy
bödön lekvárt meg egy kést.
A négy megszáradt sütemény tegnap bőséges reggeli lett
volna, de mivel az este nem vacsorázott, most csak pár
órára csillapította az éhségét. Bárcsak tovább aludt volna,
93
akkor most nem lenne ennyire éhes! De a függöny nélküli
ablakokon már kora reggel beáradt a fény.
Dél felé már annyira ideges volt Derek távolléte miatt,
hogy nem törődött a figyelmeztetésével. Az sem zavarta,
hogy nem küldtek a kunyhóba felszerelést és
tisztítóeszközt. Egyedül az étel hiánya aggasztotta. A férfi
nem hagyott nála sem pénzt, sem közlekedési eszközt. Ha
hamarosan nem bukkan fel, Kelsey komoly bajba kerülhet.
Pontosan azért árulta magát Lonny házában, hogy ezt a
helyzetet elkerülje.
De miért ne jönne meg? A lány biztosan tudta, hogy
előbb-utóbb felbukkan, csak az volt a kérdés, hogy mikor.
Úgy látszik, a férfi megfeledkezett arról, hogy a házban
nincs étel. Délután a lány úgy döntött, hogy nem törődik a
figyelmeztetéssel, és bemegy a házába. Meg kell találnia!
Amikor kinyitotta a kunyhó ajtaját, egy levél esett le a
földre. Csak akkor tudta meg, hogy a férfitól van, miután
feltörte a pecsétet, és elolvasta.

Kedves Kelsey!

Mihelyt beléptem a házba, az apám küldöncébe botlottam. Az

apám sürgősen Haverstonba hívatott, és már tegnap meg kellett
volna érkeznem. Egy percet sem merek késlekedni, ezért küldöm
magam helyett ezt a levelet.

94
 Nem tudom, hogy miről van szó, de valószínűleg néhány nap
múlva visszajövök. Ha nem, akkor üzenni fogok. Helyezd magad
kényelembe, amíg ismét találkozunk. Addig is…

Tisztelettel
Derek

Helyezze magát kényelembe néhány napig? Amikor

olyan gyorsan távozott, hogy megfeledkezett intézkedni ez
ügyben? Mikor jut eszébe, hogy nem gondoskodott róla, és
hogyan pótolja a mulasztását? Annyira aggódott az apja
sürgős üzenete miatt, hogy megfeledkezett mindenről?
Lehet, hogy több napról van szó…
Ez felelőtlenség! Felháborító gondatlanság. Kelsey már
annyira éhes és ideges volt, hogy dühében a tűzbe dobta a
levelet. Pedig legszívesebben Derek Maloryt hajította volna
oda.
Legalább fél órába telt, mire megtalálta Derek házát,
amely a legnagyobb volt a környéken. Kiderült, hogy egy
impozáns épületről van szó, és nem csak egy vidéki
udvarházról, mint gondolta. Egy igazi majort pillantott
meg, istállóval, szántóföldekkel és rengeteg bérlővel.
Megkereste a házvezetőnőt, és azt mondta, hogy Lord
Malory bérbe adta neki a házat, mert a környéken nyaral
egy ideig. Hozzátette, hogy a férfi ígérete szerint a
bérleményben lesz bútor és elegendő élelmiszer, de sajnos
ez nem így van. Kelsey remélte, hogy ezen könnyen
95
segíthetnek, de a házvezetőnő egyáltalán nem igyekezett
megkönnyíteni a helyzetét.
– Semmi közöm a Lord Jason…, illetve Lord Derek
birtokán lévő bérlőkhöz, hölgyem. Éppen elég bajom van
ezzel a hatalmas házzal és a lusta szolgákkal, akikkel együtt
kell dolgoznom. Lord Derek intézője foglalkozik a
bérlőkkel. Majd átküldöm magához, ha visszatért. A hét
vége felé várjuk. Biztosan gyorsan intézkedik a panasza
ügyében.
– Azt hiszem, nem értette meg, amit mondtam – próbálta
elmagyarázni a helyzetet Kelsey. – Már kifizettem a kunyhó
használati díját, és nem hoztam több pénzt magammal, csak
néhány ruhát, amire szükségem lehet. Úgy tudtam, hogy a
házban lesz étel, ágynemű és minden szükséges felszerelés.
A házvezetőnő most már összeráncolta a szemöldökét.
– Akkor hadd lássam a bérleti szerződést. Mindenről el
kell számolnom, még az ételről is. Nem adhatok semmit
őlordsága bérlőinek, csak az ő beleegyezésével. Márpedig
tegnap este, amikor itt volt, nekem erről egy szót sem szólt.
Természetesen nem volt semmilyen bérleti szerződés.
Ráadásul a tűzbe dobta az egyetlen bizonyítékot, amellyel
igazolni tudná, hogy ismeri Dereket.
Így hát kénytelen volt visszavonulni.
– Nem baj. Majd intézkedem, hogy hitelt kapjak
Bridgewaterben. Megmutatná az utat?
– Természetesen, hölgyem – mondta a házvezetőnő, és
már sokkal barátságosabb volt, hogy nem neki kell valamit

96
kivenni a kamrából. – A kelet felé menő úton menjen
egyenesen. – Az asszony az ujjával mutatta az irányt.
Kelsey teljesen tanácstalanul távozott a majorházból. Ha
nem hazudja azt, hogy bérli a házat, talán megkapta volna a
szükséges segítséget. Igyekezett Derek kedvében járni, és
titokban tartani a kapcsolatukat, és lám, mi lett az
eredménye. Kénytelen volt egy szűkmarkú házvezetőnővel
alkudozni, aki még teával vagy süteménnyel sem kínálta
meg.
Még elkeseredettebben és éhesebben tért vissza a
házikóba. Természetesen szó sem volt arról, hogy hitelt
kapna a városban. Csak azon az alapon kérhetne kölcsön,
ha Derek Malory szeretőjeként mutatkozna be. Minden
bankár kinevetné, és kizavarná az irodájából.
Volt viszont néhány holmija, amit eladhatott, hogy
legalább ennivalót szerezzen magának. Elővette a
gyémánttal kirakott zsebóráját, amelyet a szüleitől kapott a
tizennegyedik születésnapjára. Aztán nála volt még az a
szörnyűséges vörös ruha. Nem szívesen vált meg az órától,
de nem maradt más választása.
Belegyűrte a ruhát Mrs. Hershal kosarába, amelybe majd
az ételt is bele tudja tenni, és nekivágott a városba vezető
hosszú útnak. A kunyhó nem volt berendezve, de a
konyhában lévő csapból folyt a víz, a fészerben pedig
rengeteg tűzifa állt, ezért nem fog fázni. Ráadásul volt még
egy tányérja, amelyből ehet, és egy bödön lekvárja.

97
 Kelsey késő délután egy kicsit jobb hangulatban érkezett
meg Bridgewaterbe. De csak egy kicsit. Ám a bizakodása
nem tartott sokáig, mert a városban egyetlen ékszerész sem
érdeklődött a zsebóra iránt.
Már majdnem sötét lett, mire felhagyott az óra
árusításával, és úgy döntött, hogy inkább a vörös ruhát
próbálja meg eladni.
Mrs. Lafleur, a varrónő éppen be akarta zárni a boltját,
amikor Kelsey belépett, és elővette a ruhát a kosárból.
Amikor közölte, hogy el akarja adni, a nő olyan arcot
vágott, mintha megsértette volna.
– Az én üzletemben? – kiáltott fel, és úgy méregette a
ruhát, mint egy mérges kígyót. – Az én vevőim nem effélék
– jelentette ki fensőbbséges arccal.
– Elnézést kérek – mondta a lány, mert érezte, hogy
mentegetőznie kell. – Talán ismer valakit, aki ilyet is árul?
– Nem – húzta fel az orrát a nő. – A csipkéért adhatok
néhány rézpénzt… ha le tudja fejteni, és nem sérti meg az
anyagot. Nekem nincs rá időm, mert elment az egyik lány,
aki segíteni szokott nekem, és Lady Ellen új ruhatárat
rendelt a lányának. Jövő hétre kész kell lennem vele. Ő a
legjobb vevőm, és elveszítem, ha nem végzek idejében.
Kelsey nem kérte meg a nőt, hogy mondja el neki a
gondjait, amikor neki is volt éppen elég. Most mégis támadt
egy ötlete.

98
 – Vegye meg tőlem a ruhát öt fontért, és segítek teljesíteni
Lady Ellen megrendelését… természetesen térítési díj
ellenében – javasolta.
– Öt fontért? Amikor csak a csipkét tudom felhasználni
belőle? Egy fontot fizetek a csipkéért, és befejez nekem
három félig kész ruhát… további fizetség nélkül.
– Egy font a csipkéért, és tíz font két ruha befejezéséért –
vágta rá Kelsey.
– Tíz fontot két ruháért? – háborodott fel az asszony, és
pirospozsgás arca még vörösebb lett. – Egyhavi munkáért
sem fizetek ennyit!
Kelsey megtapogatta a kabátja ujját.
– Nagyon jól tudom, hogy mennyit ér a jó minőségű
öltözék, Mrs. Lafleur. Ha nem fizetett ennyit a varrónőjének
havonta, akkor kizsákmányolta őt.
Sajnos ebben a pillanatban Kelsey gyomra hatalmasat
kordult. Amikor Mrs. Lafleur meghallotta, az arcán azonnal
látszott, hogy nyeregben érzi magát.
Kelsey ismét kénytelen volt hangnemet váltani.
– Rendben van. Tíz fontért befejezek három ruhát… és ne
aggódjon, nagyon szépen varrok.
Mire Kelsey befejezte az alkudozást a nővel, már teljesen
sötét volt. Viszont a kezében volt egy egyfontos bankjegy. A
kosarában öt ruha lapult, és a megvarrásukért négy font üti
majd a markát. Hála istennek, Lady Ellen lánya még tízéves
sem volt, ezért nem kellett sokat öltögetnie.

99
 Sajnos ilyen későn már nem talált egyetlen nyitva tartó
boltot sem, ezért kénytelen volt egy vendéglőben
megvacsorázni. Ez háromszor annyiba került, mintha egy
üzletben vette volna meg ugyanazt az ételt. Mégis maradt
még néhány érméje, amin másnap már tisztességesebb áron
vásárolhat ennivalót. Egy gyertyát is kell vennie, hogy éjjel
is dolgozhasson. Meg egy rendes főzőedényt, egy kis
szappant, és…
Ez a nap egyáltalán nem volt kellemes. Sajátos módon,
éppen olyan helyzetben találta magát, mint amit az áruba
bocsátásával el szeretett volna kerülni. Csak az vigasztalta,
hogy a családját megkímélte ettől.
Alaposan elfáradt, mire visszaért a kunyhóhoz, ahol
farkasordító hideg fogadta. De legalább a gyomra tele volt,
és ha befejezte a ruhákat, még több pénz is üti a markát.
Túl fogja élni ezt a néhány napot… és utána megfojtja
Lord Maloryt, ha visszatér.

100
 12. fejezet

D erek már több hónapja nem járt otthon. Mint a legtöbb

hasonló korú fiatalember, ő is jobban kedvelte a
londoni pezsgést, és a nagyváros számtalan szórakozási
lehetőségét, mint a vidéki életet. Pedig szerette Haverstont.
Az a két birtok, amelyet azért kapott, hogy a gazdálkodást
gyakorolja, még nem vált az igazi otthonává. Számára a
családi fészek továbbra is Haverston maradt.
Úgy gondolta, hogy a nagybátyjai – Edward, James és
Anthony – hasonló érzelmekkel viseltetnek Haverston iránt,
hiszen mindnyájan ott nevelkedtek. Regina kuzinja is ott
cseperedett fel, mert kétéves korában meghaltak a szülei.
Reggie csak négy évvel volt fiatalabb Dereknél, és inkább a
húgának tartotta, mint az unokatestvérének, hiszen együtt
nőttek fel Haverstonban.
Derek az éjszaka közepén érkezett meg a birtokra. Nem
hintóval jött, hanem inkább kikötötte az egyik lovat a
bridgewateri istállóból. Nagyon szívesen felébresztette
volna az apját, hogy megtudja, miért kellett ilyen nagy
sietséggel hazajönnie, de az ajtóban álló szolga olyan
101
elszörnyedt arccal nézett rá, amikor ezt felvetette neki, hogy
inkább bement a régi szobájába, és eldöntötte, hogy
megvárja a reggelt.
A józan ész is ezt tanácsolta. Ha azért hívták haza, hogy
alaposan megmossák a fejét, akkor nem lenne bölcs dolog
még jobban felbosszantani az apját. Pedig nem jutott az
eszébe semmi olyan esemény, amellyel kivívhatta volna
James haragját, és megmagyarázta volna a hazarendelését.
Persze Jason Malory minden családtagot magához
hívathatott, ha úgy tartotta kedve. Ő volt a legidősebb
Malory, és így az egész család feje. Szokása szerint inkább a
rokonait rendelte magához, minthogy ő kereste volna fel
őket. Néha csak beszélgetni akart, máskor közölt valamit,
időnként pedig megdorgálta valamelyiküket. Az nem
érdekelte, hogy Dereknek éppen más tervei voltak – egy
gyönyörű nő várta, hogy lefeküdjön vele. Amikor Jason
valakit Haverstonba hívatott, az illető azonnal útra kelt.
Senki nem mert ellentmondani neki.
Derek tehát megvárta a reggelt. Hajnalhasadta után alig
egy órával már lent volt a földszinten, és az apját kereste.
Először Mollyval találkozott, de ez egyáltalán nem volt
meglepő. Molly mindig megérezte, hogy mikor látogat
haza, és azonnal üdvözölte. Ez olyan állandó szokásává
vált, hogy ha a férfi nem látta, azonnal azt hitte, hogy
valami baj történt.
Molly Fletcher feltűnően szép, szőke hajú, barna szemű
középkorú nő volt, aki először cselédlányként dolgozott a

102
házban, majd felküzdötte magát a szolgák ranglétráján, míg
végül házvezetőnő lett belőle, és ezt a posztot már húsz éve
felelősségteljesen ellátja. Nagyon igyekezett megfelelni az
úri környezetnek, és sikerült megszabadulnia a szörnyű
kiejtésétől is, amelyre Derek még a régi időkből emlékezett.
Nyugodt és kiegyensúlyozott modora most már egy szentet
is megszégyenített volna.
A házban lévő összes nőhöz hasonlóan – legyen az
szakácsnő vagy mosónő – ő is kötelességének érezte, hogy
anyáskodó hangnemben beszéljen vele és Reggie-vel. Néha
tanácsokat osztogatott, máskor intette, szidta vagy
aggodalmaskodott érte – ahogy éppen helyesnek tartotta.
Ez abból fakadt, hogy a családban nem volt igazi anya,
pedig a gyerekeknek nagy szüksége lett volna rá. Lady
Frances beteges asszonynak bizonyult, aki a fürdőkúráit
mindennél fontosabbnak tartotta, és több időt töltött
Bathban, mint otthon. Derek szerint kedves nő volt, de egy
kicsit mindig ideges. Sajnos a családban senki sem tudta
igazán megismerni.
Néha elgondolkodott azon, vajon Jason ismeri-e, vagy
akar-e egyáltalán közel kerülni a feleségéhez. Egyáltalán
nem illettek össze: Frances vékony, halvány és ijedős volt,
Jason pedig hatalmas termetű, erős és nagyhangú. Derek
soha nem hallott egyetlen kedves szót sem kettejük között.
Igaz, hogy nem volt hozzá semmi köze, de egy kicsit
sajnálta az apját, hogy ilyen rossz házasságot kötött
Francesszel.

103
 Derek bekukucskált az apja üres dolgozószobájába, és
Molly közben csendesen a háta mögé lépett.
– Isten hozott itthon, Derek – szólalt meg váratlanul, és
kicsit megijesztette a férfit.
Az első meglepetés után Derek barátságos mosollyal
nézett a nőre.
– Jó reggelt, Molly kedvesem. Nem tudod, hogy hol van
az apám ilyen korán reggel?
– Dehogynem – felelte a nő.
Molly valóban mindig tudta, hogy a ház lakói éppen hol
tartózkodnak. Dereknek fogalma sem volt, hogy ezt hogyan
érte el, mert az épület hatalmas volt, és rengeteg szolga volt
benne. Lehet, hogy a gondjaira bízott házban mindenki
tisztában volt azzal, hogy mit kell tennie, és senki sem mert
ellent mondani a házvezetőnő nyugodt, de határozott
irányításának. Ha mégis, akkor előbb szóltak neki, hogy
merre mentek.
– Az üvegházban van – közölte Molly. – A téli rózsáival
bíbelődik, és mérgelődik, mert nem az ő parancsa szerint
nyílnak. Legalábbis a kertész ezt mondta – tette hozzá
mosolyogva.
Derek felnevetett. A kertészkedés volt az apja egyik
hobbija, és nagyon komolyan vette. Képes volt elutazni
Itáliába, ha tudomást szerzett egy új fajtáról, amely a kertje
ékessége lehet.
– Nem tudod véletlenül, hogy miért hívatott magához?
Molly megcsóválta a fejét.

104
 – Nem szólhatok bele a magánügyeibe – méltatlankodott
mosolyogva. Aztán kacsintott, és odasúgta Dereknek: – Azt
viszont tudom, hogy egész héten nem dühöngött semmi
miatt. Kivéve persze a rózsákat.
Derek megkönnyebbülten mosolygott, és legszívesebben
megölelte volna a ház házvezetőnőjét. Öt másodpercig
tudta csak türtőztetni magát, aztán a karjába kapta.
– Nahát, ne csináld ezt! Mit gondolnak majd a szolgák?
A férfi felnevetett, megveregette a nő hátát, és elindult az
üvegház felé. Közben visszakiáltott neki, hogy a fél ház
hallhatta: – Pedig azt hittem, hogy már mindenki tudja,
mennyire imádlak, Molly! Ha mégsem, akkor titokban
tartom, ha ezt akarod!
A nő elvörösödött, de mérhetetlen gyengédséggel nézett
a fiatalember után. A szemében sokkal több szeretet csillant
meg a bájos csirkefogó iránt, mint illendő lett volna, ezért
gyorsan összeszedte magát, és féken tartotta az anyai
érzéseket. Inkább a dolga után nézett.
A régi télikertet már régen kinőtte a sok növény és
évekkel ezelőtt a házon kívülre kellett helyezni. Most az
istálló mögött volt a hatalmas, téglalap alakú, üvegtetejű
épület, amely majdnem olyan hosszú volt, mint maga a ház.
A két hosszanti fala végig üvegből készült, és télen mindig
pára borította a bent lévő nedvességtől. A parázstartókban
éjjel-nappal izzó faszén biztosította a megfelelő
páratartalmat és hőmérsékletet.

105
 Derek azonnal levette a kabátját, mihelyt a helyiségbe
lépett. Orrát megcsapta a virágok, a föld és a trágya nehéz
illata. Lehetetlen feladatnak tartotta megtalálni az apját egy
ilyen óriási helyen, ahol általában fél tucat kertész is
dolgozott.
Ám végül sikerült rábukkannia a rózsakertre – és Jason
Maloryra, aki éppen néhány különleges fehér rózsa fölé
hajolt. Egy idegen biztosan nem gondolta volna, hogy ő
Haverston márkija. Ingujját feltűrte, és a keze könyékig
maszatos volt. Fehér ingén is sárfoltok virítottak, amelyeket
valószínűleg soha többé nem lehet kimosni. A homloka is
fekete volt, mert keze fejével elővigyázatlanul odanyúlt,
hogy letörölje az izzadságot.
Jason hatalmas termetű, szőke, zöld szemű férfi volt,
akárcsak a Malory család tagjainak többsége. Csak néhány
kiválasztott örökölte Derek dédnagymamájának fekete haját
és kék szemét. Állítólag cigány vér csörgedezett az ereiben,
bár ezt sem Jason, sem a fivérei nem erősítették meg.
Jasont annyira lekötötték a rózsái, hogy Dereknek
többször is meg kellett köszörülnie a torkát, mire sikerült
felhívnia magára a figyelmet. Amikor végül megfordult,
jóképű arcán barátságos mosoly ömlött szét, és látszott,
hogy legszívesebben azonnal megölelné a fiát.
Derek hátraugrott, és elszörnyedt arccal emelte fel a
kezét.
– Ne haragudj, apa, de ma már fürödtem.
Jason végignézett magán és felnevetett.

106
 – Igazad van. Csak megörültem neked, fiam. Mostanában
ritkán látogatsz meg.
– Te se jössz Londonba túl gyakran, apa – vágott vissza
Derek.
– Igaz.
Jason vállat vont, és a legközelebbi kúthoz lépett. A csap
alatt egy hatalmas dézsa víz állt, körülötte rengeteg kanna
sorakozott. A férfi megmosta a kezét, és a közelben lévő
virágokra locsolta a vizet.
– Csak az üzleti ügyek és az esküvők kedvéért vagyok
hajlandó abba a zsúfolt városba utazni – tette hozzá.
– Én szeretem a zsúfoltságot.
Jason felhorkantott.
– Minden fiatal kölyök ezt mondja, aki csak szórakozni
akar. Ebben James és Tony öcsémre ütöttél.
A férfi hangjában rosszallás érződött, de nem olyan
erősen, hogy Derek megriadt volna.
– De ők házasok, apám! – válaszolta megjátszott
rémülettel. – Lehet, hogy beleestem a csapdába, és észre
sem vettem?
– Jól tudod, hogy értettem – morogta Jason, és az arca
szigorú lett.
Azért volt annak előnye is, hogy Derek a rideg és komoly
családfő fia volt: soha nem érezte szükségét annak, hogy
hízelegjen neki, vagy megpróbálja kiengesztelni. A család
többi tagja jobban félt tőle, de ő az évek során megtanulta,

107
hogy a haragjának nagyobb a füstje, mint a lángja.
Legalábbis Dereknek még soha nem ártott.
Ezért most vidám mosollyal nézett az apjára. Mindenki
tudta, hogy James és Anthony Malory London két
legnagyobb nőcsábásza volt, és mindketten csak a
harmincas éveik közepén állapodtak meg.
– Persze, hogy tudom – mondta Derek, és még mindig
mosolygott. – Mire annyi idős leszek, mint ők, majd én is
kétszeres nagyapát csinálok belőled. Ám addig még
rengeteg időm van, hogy kövessem a példájukat;
természetesen nem fogok annyi botrányt okozni, mint ők a
maguk idejében.
Jason felsóhajtott. Valahányszor megpróbálta felvetni a
házasság témáját, Derek mindig kitért előle. Ezért inkább
másról kezdett el beszélni.
– Tegnapra vártalak.
– Tegnap Bridgewaterbe utaztam. A küldöncöd oda
követett, és éppen akkor érkezett meg, amikor én. Még enni
sem volt időm, mert azonnal indulnom kellett, hogy
ideérjek.
– Bridgewaterbe? Örülök, hogy foglalkozol a
birtokaiddal, bár Bainsworth mást állít. Azt az üzenetet
kaptam tőle, hogy már egy hete hiába próbál meg elérni.
Állítólag valamilyen sürgős ügyben szeretne veled beszélni.
Ezért hívattalak ide.
Derek haragos arcot vágott. Igaz, hogy mostanában nem
nézte meg a postáját, mert a szezon közepén jártak, és a sok

108
meghívó miatt egy halom boríték hevert az íróasztalán.
Mégsem tetszett neki, hogy Bainsworth még mindig az
apjához szalad, ha valamilyen gondja támad. Az északon
fekvő birtokok, amelyeket Bainsworth intézett, már Derek
tulajdonában voltak, és az apja többé nem intézkedhet az
ügyükben.
– Lehet, hogy fel kéne vennem egy titkárt. De te is tudod,
hogy Bainsworth a legkisebb problémát is képes felfújni.
Nem említette, hogy mi olyan sürgős?
– Valaki meg akarja venni a malmot, és határidőt szabott
a válaszra. Ezért akart minden áron megkeresni.
Derek halkan elkáromkodta magát.
– Akkor talán egy új intézőt is kerítek magamnak.
Bainsworth jól tudja, hogy a malom nem eladó.
– Még egy nagyon csábító ajánlat esetén sem?
– Még az értéke duplájáért sem. Semmiképpen – jelentette
ki Derek határozottan. – Nem azért vettem át a birtokokat,
hogy elkótyavetyéljem őket.
Jason elmosolyodott, és vállon veregette Dereket.
– Örömmel hallom, fiam. Amikor az intéző hozzám
szaladt, azt hittem, hogy tudsz erről a vételi ajánlatról.
Aggódtam, hogy az ügy nem várhat a hét közepéig, amikor
találkozunk az esküvőn. Legközelebb már nem ugrok
Bainsworth első szavára. Ha lesz legközelebb.
– Nem lesz, mert megválok tőle – ígérte Derek.
A két férfi együtt indult a kijárat felé.
– Ha már az esküvőkről beszéltünk…

109
 Derek felnevetett.
– Valóban esküvőkről beszélgettünk?
– Lehet, hogy nem, pedig jól tennénk – morgott Jason. –
Mivel Amy négy nap múlva férjhez megy.
– Frances el fog jönni?
Derek nem tiszteletlenségből szólította a mostohaanyját a
keresztnevén. Nagyon furcsa lett volna anyának szólítania a
nőt, akit alig ismert.
Jason megvonta a vállát.
– Fogalmam sincs, hogy mit fog tenni a nejem. Azt csak
Isten tudja – jelentette ki közönyös hangon. – Valamelyik
nap eszembe jutott, hogy Edward öcsém ifjabb nálam,
mégis már a harmadik gyerekét házasítja ki, míg én…
– A harmadik lányát adja férjhez – vágott a szavába
Derek, mert jól tudta, hogy az apja milyen irányba akarja
terelni a beszélgetést. – A fiai még nem lettek igába hajtva.
Ez óriási különbség, mert a lányok a tanteremből szinte
azonnal az oltár elé kerülnek, de a fiúk egyáltalán nem
sietik el a dolgot.
Jason ismét felsóhajtott, mert megint nem sikerült szót
értenie a fiával.
– Mégis úgy érzem, hogy ez… igazságtalan velem
szemben.
– Csak egy fiad van. Ha többen lennénk testvérek, a
lányaid már biztosan férjhez mentek volna. Ne hasonlíts
egyetlen gyereket Edward bácsi öt ivadékához!
– Ebben igazad van.

110
 Most már szó nélkül tették meg a hátralévő utat a házig.
A reggelizőhelyiségbe érve az ebédlőszekrényen több tál
melegen tartott étel várta őket. Derek nem bírta tovább,
mert a kíváncsisága erősebb volt az óvatosságánál.
– Valóban nagyapa szeretnél lenni?
Jasont meglepte a kérdés, de egy pillanatnyi gondolkodás
után bólintott.
– Igen.
Derek elvigyorodott.
– Rendben. Ezt nem fogom elfelejteni.
– Remek! De nehogy ebben is James példáját kövesd!
Először az esküvő, aztán a gyerekek!
Derek felnevetett. Nemcsak azért, mert James Malory
lánya az esküvő után kilenc hónapnál korábban született,
hanem azért is, mert ritkán látta az apját így elpirulni.
Mihelyt Jason kimondta ezt a mondatot, máris rájött, hogy
hibát követett el. Hiszen Derek fattyú volt, és erről
mindenki tudott, aki ismerte a Malory családot.
Jason a szemöldökét ráncolta a fia jókedve láttán, és
szokása szerint támadásba lendült, hogy így védekezzen.
– Erről jut eszembe: ki volt az a nőcske, akivel valamelyik
este beállítottál a londoni házba?
Derek az ég felé emelte a tekintetét. Bámulatos, hogy az
apja mindig mindenről tudomást szerzett. Ráadásul milyen
gyorsan!
– Valaki, akinek segítségre volt szüksége.
Jason elhúzta a száját.

111
 – Ellentétes beszámolókat kaptam róla. Hanly szajhának
nevezte, Hershal pedig ladynek. Tulajdonképpen kinek volt
igaza?
– Egyiknek sem. Kiváló nevelésben részesült, és e
tekintetben a legtöbb hölgyet megszégyenítené, de nem
nemesi származású.
– Csak felkeltette az érdeklődésedet?
Nem egészen erről volt szó, de Derek nem akarta, hogy
az apja megtudja a részleteket, ezért színlelt közönnyel így
válaszolt: – Valami olyasmi.
– Azért megkérhetlek, hogy többé ne hozd haza
magaddal?
– Természetesen. Beismerem, hogy nem volt bölcs döntés
részemről. Hidd el, nem kell aggódnod miatta. Valószínűleg
soha többé nem hallasz felőle.
– Az a lényeg, hogy a szolgák ne halljanak róla. Se
Londonban, se itt. Ez a család már éppen elég alapot
szolgáltatott a pletykákra, ezért nincs szükségünk újabb
szaftos történetekre.
Derek egyetértően bólogatott. A születése körülményeiről
nem tehetett, de azon kívül mindig igyekezett diszkréten
intézni a viszonyait, és a neve még egy botrány kapcsán
sem merült fel. Erre nagyon büszke volt, és továbbra is meg
akarta őrizni ezt a jó szokását.

112
 13. fejezet

D erek nem ment vissza Bridgewaterbe. Az egész napot

az apjával töltötte, majd másnap reggel Londonba
utazott, átnézte a postáját, és írt egy hosszú levelet
Brainsworth-nek. Ha már úgyis ott volt, nekilátott, hogy
keressen egy megfelelő házat Kelsey-nek.
Sokkal könnyebb dolga lett volna, ha Edward bácsikája
segítségét kérheti. Edwardnak több háza is volt Londonban,
és biztosan akadt közöttük olyan, ami megfelelt a célnak.
Edward viszont érdeklődött volna, hogy mire kell neki a
ház, és ezt nem akarta elárulni annak a nagybátyjának, aki a
legközelebb állt az apjához. A másik két nagybátyjával
kapcsolatban nem lettek volna ilyen aggályai. Mindketten
megértették volna a helyzetét, mert annak idején ők is
számtalan szeretőt tartottak – természetesen még a
házasságuk előtt. Edward azonban világéletében
családszerető és erényes férfi hírében állt.
Sajnos Tonynak és Jamesnek nem voltak kiadó házai a
városban. Illetve azokat Edward gondjaira bízták, mivel ő
kezelte az egész család befektetéseit. Derek kénytelen volt
113
maga utánajárni a dolognak, és a nyakába venni a várost. A
házak vagy túl nagyok voltak, vagy túl drágák, vagy
felújításra szorultak. Mire sikerült egy megfelelő helyet
találnia, már csak egy napja maradt Amy esküvőjéig. Így
hát fölösleges lett volna megtennie a hosszú utat
Bridgewaterbe, hogy szinte azonnal indulhasson is vissza
Londonba.
Annak sem látta értelmét, hogy Kelsey-t ott tartsa, amikor
már aláírt egy féléves bérleti szerződést egy azonnal
beköltözhető, teljesen berendezett házra. Már csak néhány
szolgára volt szükség, de arra gondolt, hogy a lány szívesen
részt venne a felvételükben. Ezért üzent a kocsisának, hogy
menjen el Kelsey-ért Bridgewaterbe, és hozza Londonba.
Már annyira szerette volna látni, hogy nem akart addig
várni, amíg Amy esküvője után el tud érte menni. Így a lány
másnap este már a londoni lakásban lesz, és egy nappal
hamarabb megkezdhetik a viszonyukat.

Ritkán fordult elő, hogy az egész Malory család összegyűlt

egy helyen. Most viszont még a legifjabb családtagok is –
James és Georgina Jacqueline nevű lánya, valamint
Anthony és Roslynn Judith-ja – is fent voltak az emeleten,
hogy ha eljön az idő, az anyjuk meg tudja őket szoptatni, és
ne kelljen hazamenniük. Reggie fia is fent tartózkodott, de ő
már elég idős volt, és önállóan étkezett.

114
 Reggie körülnézett a helyiségben, és szemügyre vette a
megnövekedett családot. A legújabb családtag Warren
Anderson volt, aki a csodálatos esküvői szertartás után
most már Amy Malory törvényes ura lett. Reggie
szeretetteljes mosollyal nézte az ifjú párt a szoba másik
végében. Milyen szépek együtt! A százkilencven
centiméteres, aranybarna hajú és zöld szemű Warren
mindegyik Malory fivérnél magasabb volt, és nagyon jól
mutatott a fekete hajú, kék szemű, fehér ruhás Amy mellett.
Reggie-nek is hasonló színű volt a haja meg a szeme,
akárcsak Anthonynak és Jeremynek. Na meg Melissának,
Reggie anyjának, aki meghalt, amikor a kislánya még alig
töltötte be a második életévét. A családból csak ők öten
hasonlítottak Reggie dédnagymamájára. Az összes többi
Malory inkább szőke és zöld szemű volt, kivéve Marshallt
és Travist, akik az anyjuk, Charlotte barna haját és szemét
örökölték.
Az esküvői fogadást Edward bácsi hatalmas Grosvenor
Square-i házában tartották. A hatalmas termetű, barátságos
és mindig jókedvű Edward egészen más természetű volt,
mint a fivérei. Most is büszkén mosolyogva veregette meg a
felesége, Charlotte, kezét, aki csendesen szipogott mellette.
Charlotte néni az egész szertartást végigsírta. Érthető,
hiszen Amy volt a legfiatalabb gyermeke. Igaz, hogy
Charlotte néni minden esküvőn sírdogálni szokott.
Reggie unokatestvérei szétszéledtek a szobában.
Edwardnak öt gyermeke volt: Diana és Clare, akik már a

115
férjükkel jelentek meg a családi eseményen, aztán Amy két
bátyja, Marshall és Travis. Reggie másik unokatestvére,
Derek – aki Jason bácsi egyetlen fia – éppen a férjével,
Nicholasszal, valamint a bácsikájával, Tonyval és Jamesszel
beszélgetett. Derek és Nicholas már iskolás korukban
összebarátkoztak, még mielőtt Reggie találkozott, és
beleszeretett Nicholasba. Ám Reggie mindig
nyugtalankodni kezdett, ha a férjét a két ifjabb nagybátyja
közelében látta.
Reggie felsóhajtott. Vajon egyszer eljön az az idő, amikor
kibékülnek? Nem valószínű. Tony bácsi meggyőződése
szerint Nicholas nem elég jó hozzá, mivel korábban nagy
nőcsábász volt. James bácsi esetében az ellenséges érzelmek
mélyebbről fakadtak, mert a kalózkodása idején egy
szerencsétlen kimenetelű tengeri csatába keveredett
Nickkel. James alulmaradt az ütközetben, és még a fia,
Jeremy is megsérült az összecsapásban, bár nem súlyosan.
Ez az incidens később sok viszályt szült kettejük között. A
legkomolyabb leszámolásuk során James annyira megverte
Nicket, hogy az majdnem lekéste miatta az esküvőjüket.
Ezért aztán James börtönbe került, és kis híján
felakasztották kalózkodás miatt.
Most már Nicholas több éve családtag, és a két férfi nem
ugrik össze minden egyes találkozás alkalmával. Lehet,
hogy már nem is olyan nagy a harag, és kezdik
megkedvelni egymást. Persze ezt soha nem fogjak bevallani,
és ha valaki meghallja a beszélgetésüket, akkor azt hiheti,

116
hogy még mindig halálos ellenségek. Pedig Reggie szerint
nagyon élvezik egymás ugratását. Ez náluk családi vonás
volt, legalábbis a férfiaknál.
Mindenki tudta, hogy a négy Malory fivér akkor érezte
magát elemében, ha vitatkozhatott. Ám a külső ellenséggel
szemben mindig egyesült erővel léptek fel. Az újdonsült
családtag és a négy fivére ezt hamar megtapasztalhatta,
legalábbis Tony és James részéről.
Főleg James állt rossz viszonyban velük, mert kissé
szokatlan módon udvarolt Georgina húguknak – ráadásul a
kalózkodása évei alatt, még Hawk kapitány álnéven,
tönkretette az Anderson család tulajdonában lévő Skylark
hajótársaság néhány teherszállítóját, és ezzel tovább növelte
az iránta érzett ellenszenvüket. A testvérek alaposan
ellátták James baját, és át akarták adni a hatóságoknak, hogy
akasszák fel. Ám a volt kalóznak végül sikerült megszöknie,
és Georginát is megszöktetnie, a bátyjai szeme láttára.
A rendíthetetlen amerikaiak azonban egészen Angliáig
követték, hogy visszaszerezzék a húgukat, és elszörnyedve
vették tudomásul, hogy a lány halálosan szerelmes Jamesbe.
Sajnálatos, hogy a sógorság ilyen kellemetlenül kezdődött.
Amikor a két család először találkozott hivatalosan, az
összes Malory fivér James mellé állt. A feszültség csak akkor
enyhült, amikor James végül üdvözölte az amerikai
Andersonokat – persze csak kelletlenül, és Georgina
unszolására.

117
 Reggie kuzinjai jól kijöttek az amerikaiakkal. Derek és
Jeremy egészen összemelegedett a két fiatalabb Anderson
fivérrel, de a másik kettővel is barátságban voltak. Drew
Anderson pontosan olyan csirkefogónak bizonyult, mint
Jeremy. Boyd komolyabb volt ugyan, de azért szívesen
velük tartott egy-két görbe estén.
Reggie felsóhajtott. Az amerikaiak úgy döntöttek, hogy
Warren Angliában marad, és ő vezeti a Skylark nevű
kereskedelmi hajózási társaságuk londoni irodáját, ezért
biztos, hogy a férjével jó barátok lesznek. Mindenesetre egy
közös vonás van bennük: ki nem állhatják James Maloryt.
Nemrég még Reggie aggódott volna, ha a férje
összemelegedik a jenkivel, de amióta Warren megkérte
Amy kezét, azóta sokat változott az előnyére.
Azelőtt Reggie még nem találkozott nála mogorvább
emberrel. Úgy tűnt, mintha az egész világgal haragban
lenne. Ráadásul mindezt nagyon indulatos módon fejezte
ki. Most viszont szinte rá sem lehetett ismerni. Amy Malory
csodatévő szerelme boldoggá tette a világ legmogorvább
férfiját.
Reggie most nyugtalan lett, mert észrevette, hogy Derek
otthagyta a kis társaságot, és a férje magára maradt a két
nagybátyjával. Nicholas általában nagyon ingerült lett,
miután szópárbajba elegyedett velük, mert James bácsi
gúnyos megjegyzéseivel nem tudta felvenni a versenyt.
Reggie éppen arra készült, hogy kimenti a férjét a

118
nagybátyja karmaiból, amikor Nicholas magától távozott –
ráadásul mosolyogva.
A lány is elmosolyodott. Nagyon szerette a két ifjabb
nagybátyját, de a férjét még jobban. Örült, hogy végre ő
került ki győztesen a szócsatából. Lehet, hogy Nick azért
volt ilyen elégedett, mert a családi összejövetel számtalan
lehetőséget nyújt neki arra, hogy bosszantsa Jamest. James
Malory biztosan nem örül annak, hogy még egy
ősellenségéből családtag lett. Semmi oka nem volt az
elragadtatásra.

– Ez most már hivatalos – szólt oda Anthony a bátyjának,

miközben az ifjú párt figyelték. – A családhoz tartozik.
Persze neked eddig is a sógorod volt, de legalább mi nem
álltunk rokoni kapcsolatban.
– Egy sógorral nem kell úgy foglalkozni, mintha igazi
rokon lenne. Az én George-om is remekül csinálja, és
keresztülnéz rajtad – válaszolta James.
Anthony felnevetett.
– Te is tudod, hogy a nejed kedvel engem.
James felhorkantott.
– Körülbelül annyira kedvel téged, mint én az ő családját.
Anthony elvigyorodott.

119
 – Meddig akarod még a jenkiket hibáztatni azért, hogy
megpróbáltak bitófára juttatni? Te magad provokáltad ki a
leleplezésedet!
– Nem azért neheztelek rájuk – közölte James. – Akkor
vívták ki az örök haragomat, amikor megfenyegettek, hogy
az embereimet is felakasztják.
– Igen, ezt meg tudom érteni – bólintott Anthony.
James több mint tíz évig volt a Maiden Anne kapitánya, és
ez idő alatt a hajó legénysége szinte a családja lett – annál is
inkább, mert az igazi családja kitagadta. Amikor évekkel
ezelőtt abbahagyta az úri kalózkodást, a Malory család
ismét a kebelébe fogadta. James azért adta fel a kétes hírű
életmódját, mert megtudta, hogy van egy tizenhat éves fia,
akiről gondoskodnia kell.
– Szerinted boldoggá fogja tenni? – kérdezte Anthony,
még mindig az ifjú párt nézve.
– Ha nem, akkor azonnal ott leszek.
Anthony jót nevetett.
– Nem szívesen ismerem el, de a jó öreg Nicknek igaza
volt. Annyira szeretjük az unokahúgainkat, hogy meg van
kötve a kezünk. Sajnos nem bánhatunk úgy a férjeikkel,
ahogy a kedvünk tartja.
– Bizony – sóhajtott fel James. – Bár én azt vallom, hogy
amiről nem tudnak, az nem bántja őket. Így azért van némi
szabadságunk.
– Igazad van. Vajon a jenki folytatja majd a bokszleckéit?
– Ezt én is meg akartam kérdezni tőle.

120
 Anthony felkacagott, de ekkor észrevett egy új érkezőt, és
megbökte a bátyját.
– Nézd csak! Frances végül mégis eljött.
James követte az öccse tekintetét, és ő is meglátta az
ajtóban álló alacsony, vézna nőt.
– Meglepődtél? – kérdezte a testvérétől. – Tehát Jason és
Frances még mindig nem élnek együtt?
– Azt hitted, hogy kibékültek, míg te a tengereket jártad?
– Anthony megrázta a fejét. – Azóta a helyzet még rosszabb
lett. Már nem is magyarázkodnak, a család pedig
tapintatosan hallgat, és nem kérdezősködik többé. Frances
szinte az egész évet abban a házban tölti, amelyet Bath-ban
vett, James pedig Haverstonban él. Tulajdonképpen
körülbelül öt éve nem is láttam őket egy helyiségben.
– Mindig ostoba döntésnek tartottam, hogy Jason elvette
feleségül – jegyezte meg James megvető arccal. – Ráadásul
csak a gyerekek kedvéért.
Anthony felvonta az egyik fekete szemöldökét.
– Valóban? Szerintem nemes cselekedet volt. Ez az
önfeláldozás igazán jellemző az öregekre.
A nagy korkülönbség miatt az ifjabb Malory fivérek
„öregekének” nevezték a két idősebbik testvért. Nem csoda,
hiszen James és Anthony között csak egy év volt, akárcsak
Jason és Edward között. Viszont Edward már kilenc évvel
volt idősebb Jamesnél. A két idősebb Malory fiú után
született az egyetlen húguk, Melissa – aki meghalt, amikor
Regina kétéves lett.

121
 – A gyerekeknek egyáltalán nem lett volna szükségük
anyára, hiszen mind a négyen besegítettünk a
nevelésükben. Frances különben sem volt soha igazi anyjuk,
mert szinte alig tartózkodott otthon.
– Ez igaz – ismerte el Anthony. – Jason terve valóban
meghiúsult. Csak nem sajnálod?
– Jasont? – horkantott fel James. – Soha.
– Ugyan már, öregfiú! Tudom, hogy te is kedveled az
öregeket, akárcsak én. Igaz, hogy Jason egy szemellenzős,
indulatos zsarnok, de mindig jót akar. Ráadásul annyira
tönkrement a magánélete, hogy megérdemli a részvétünket.
Hiszen mi a világ két legelragadóbb, legkedvesebb és
legszebb nőjét vettük feleségül.
– Hát, ha ebbe belegondolok, talán képes vagyok némi
együttérzést kicsiholni magamból. De ha elárulod annak a
tökfejnek, hogy ezt mondtam…
– Ne aggódj – vigyorgott Anthony. – Rosnak így tetszik
az arcom, ahogy van. Szerinte az öklöd ártana neki. Erről jut
eszembe: mit akart tőled az előbb Derek?
James vállat vont.
– Tanácsra volt szüksége, de nem itt fogjuk megbeszélni a
dolgot.
– Szerinted bajba került? – gondolkodott el Anthony. –
Nem lepődnék meg, mert a te példádat követi.
– És Jeremyt is magával viszi – mérgelődött James.
Anthony füttyentett.

122
 – Hát ez vicces! A fiad már tizenhat éves korában a
szajhákat hajkurászta. Derek legfeljebb azt tanítja meg neki,
hogyan kell illő módon végezni az effélét.
– Nem. Inkább Jeremy tanítja meg az illetlenségekre
Dereket. A pokolba! Miattad ilyen ostobaságokat fecsegek!
Semmi illetlenség nincs abban, ha egy szabad férfi szajhák
után jár.

123
 14. fejezet

L ady Frances elindult a helyiség másik végében

tartózkodó férje felé. Olyan ideges volt, hogy egész
testében remegett, de nem hátrált meg. A drága Oscar
segítségével végre sikerült rávennie magát, hogy mindent
bevall Jasonnek – ha a férje eddig még nem jött rá.
Ideje véget vetni a látszatházasságuknak. Soha nem akart
Jason Malory felesége lenni, és amikor először szóba került
az egybekelésük, annyira elszörnyedt, hogy kerek-perec
nemet mondott. Jasont egy robusztus, rideg, indulatos,
visszataszítóan testies – egyszóval ijesztő férfinak tartotta.
Jól tudta, hogy soha nem fogják megérteni egymást. Az apja
mégis ráparancsolt, hogy menjen hozzá, mert kapcsolatba
akart kerülni a Malory családdal. Sajnos utána már nem élt
olyan sokáig, hogy kiélvezhette volna a rokonságot.
A tizennyolc évnyi házasságuk pontosan olyan
elviselhetetlen volt, mint sejtette. A férje jelenlétében
Frances állandóan szorongott és félt. Pedig a férfi soha nem
bántotta. Elég volt az a tudat, hogy a férje képes lenne az

124
erőszakra, és hajlamos is rá. Ettől minden idegszála
megfeszült, ha a közelébe került.
Ráadásul Jason állandóan dühöngött valami miatt. Vagy
az öccsei bosszantották fel, vagy a politika, esetleg az
időjárás. Nem csoda, hogy mindig kifogásokat keresett, és
igyekezett elkerülni a társaságát.
A legjobb mentség az érzékeny szervezete volt, de emiatt
Jason mindig betegesnek tartotta. Később az egész
családnak ez lett róla a véleménye. A látszat fenntartásában
sokat segített sovány testalkata és halvány arcbőre, amelyet
könnyen sápadtnak hihettek. Pedig tulajdonképpen kitűnő
egészségnek örvendett, és sokkal erősebb volt, mint hitték.
Csak ezt nem kötötte Jason orrára.
Ám most már elege volt a titkolózásból. Nem akart többé
egy olyan férfi felesége lenni, akit nem tud elviselni. Főleg,
miután megtalálta az igazit.
Oscar Adams mindenben Jason Malory ellentétének
számított. Nem volt nagyon magas – sőt, inkább alacsony –,
és egyáltalán nem dicsekedhetett olyan izmos testtel, mint a
férje. A kedves, jóindulatú és halk szavú férfit inkább a
tudományok érdekelték, és nem a testi erőt igénylő
kedvteléseknek hódolt.
Rengeteg közös vonásuk volt, és már három éve tudták,
hogy szerelmesek egymásba. Ennyi időre volt szüksége
Francesnek, hogy összeszedje minden bátorságát, és Jason
elé álljon ezzel a vallomással. Mi lehetne alkalmasabb

125
időpont egy rossz házasság befejezésére, mint az a nap,
amikor egy másik, boldogabb házasság éppen elkezdődik?
– Jason?
A férfi eddig nem vette észre a megérkezését, és a fiával,
Derekkel beszélgetett. Most mindketten megfordultak, és
mosolyogva üdvözölték. Derek mosolya őszintének tűnt, de
Frances tudta, hogy Jasoné nem szívből jön. Tisztában volt
azzal, hogy a férje sem vágyik a társaságára.
Tulajdonképpen örülnie kéne annak, amit mondani fog
neki. Frances elhatározta, hogy nem pazarolja az időt
hasztalan fecsegésre.
– Beszélhetnék magával, Jason… négyszemközt?
– Hát persze, Frances. Edward dolgozószobája megfelel?
Az asszony bólintott, és a férje társaságában távozott a
helyiségből. Az idegessége egyre nőtt. Lehet, hogy nem volt
bölcs döntés egyedül maradni a férfival. Megkérhette volna,
hogy csak húzódjanak félre, és beszéljenek halk hangon. A
többiek jelenlétében Jason biztosan nem merte volna
szabadjára engedni az indulatait.
Most már késő. A dolgozószoba ajtaja becsukódott
mögöttük. Frances csak annyit tehetett, hogy a helyiség
másik végébe menekült, és egy nagy fotel mögé állt. Amikor
a férjére nézett, a torkán akadt a szó, mert a férfi gúnyosan
felvonta a szemöldökét. Igaz, hogy örülnie kéne annak, amit
mondani fog, de Jason Malory viselkedését soha nem lehet
kiszámítani.
A nő mély levegőt vett.

126
 – El akarok válni – szólalt meg minden bevezető nélkül.
– Micsoda?
Frances teste megfeszült.
– Kiváló a hallása, Jason. Tudom, hogy váratlanul érte ez
a kijelentésem, de azért ne kívánja, hogy megismételjem.
Bár nem kéne ennyire meglepődnie, hiszen soha nem
létezett igazi házasság közöttünk.
– Ami kettőnk között létezik, annak semmi jelentősége,
hölgyem. Nem a meglepetés miatt állt el a szavam. Csak
nehezen hiszem el, hogy ilyen képtelen javaslattal áll elő.
A férfi legalább nem kiabált – egyelőre. Az arca is csak
egy kicsit lett vörösebb.
– Ez nem javaslat volt – jelentette ki az asszony. – Hanem
követelés – tette hozzá, és felkészült a kitörésre.
A férfit ismét váratlanul érte ez a mondat. Egy pillanatig
hitetlenkedve meredt a feleségére, aztán haragosan
összeráncolta a szemöldökét. Ettől a látványtól a nő gyomra
mindig görcsbe rándult. Most is így történt.
– Maga is tudja, hogy szó sem lehet válásról. Jó családból
származik, Frances. Tisztában lehetne azzal, hogy a mi
köreinkben a válás elképzelhetetlen…
– Nem elképzelhetetlen – vágott a férje szavába az
asszony. – Csupán botrányos. Ez viszont nem jelentene
újdonságot a maga családjában. Az öccsei éveken át
folyamatosan a botrányok főszereplői voltak, miután
Londonba költöztek. Maga is sokáig a pletykák

127
középpontjában állt, amikor bejelentette, hogy a
törvénytelen fiát teszi meg örökösének.
A férfi most még jobban elvörösödött. Nem szerette, ha a
családját bírálgatják, márpedig a feleségének ez a kijelentése
egyértelműen elítélő volt.
– Verje ki a válást a fejéből, Frances. Ha úgy jobb
magának, továbbra is kedvére bujkálhat Bath-ban, de a
feleségem marad.
Az asszonyt feldühítette a férje viselkedése, amely
annyira jellemző volt rá.
– Még életemben nem találkoztam magánál
érzéketlenebb férfival, Jason Malory. Szeretném végre a
saját életemet élni! Magát ez persze nem érdekli. Egy
házban él a szeretőjével, egy alacsony származású nővel,
akit akkor sem vehetne el feleségül, ha visszakapná a
szabadságát, mert azzal még a válásnál is nagyobb botrányt
okozna. Ezért aztán magának nem fontos, hogy bármi is
változzon… miért néz így rám? Valóban azt hitte, hogy nem
tudok Mollyról?
– Elvárta volna tőlem a teljes önmegtartóztatást, amikor
egyszer sem osztotta meg velem az ágyát?
Most már Frances arca is lángolt, de akkor sem fogja
hagyni, hogy a férje egyedül őt hibáztassa a boldogtalan
házasságukért.
– Hiába próbál magyarázkodni, Jason. Molly már akkor a
szeretője volt, amikor elvett feleségül, és az esküvő után is
fenn akarta tartani a viszonyukat. Így is történt. Nehogy azt

128
higgye, hogy ez bántott engem. Egyáltalán nem. Sőt, még
örültem is neki.
– Milyen nagylelkű, kedvesem.
– Nem vagyok kíváncsi a gúnyos megjegyzéseire. Nem
szeretem magát, és soha nem is szerettem. Ezt maga is
tudja.
– A megállapodásunkban nem is szerepelt ez a
követelmény vagy elvárás.
– Hát persze, hogy nem – helyeselt a nő. – Maga számára
a házasságunk csak egy megállapodás volt. Én viszont most
ki akarok lépni belőle. Találkoztam valakivel, akit szeretek,
és akihez hozzá akarok menni feleségül. Ne kérdezze meg,
hogy ki az. Legyen annyi elég, hogy semmiben sem hasonlít
magához.
Az asszonynak ismét sikerült meglepnie a férjét. Frances
szerette volna Oscart kihagyni ebből a kínos beszélgetésből,
de kénytelen volt megemlíteni az új kapcsolatát, mert így
Jason láthatja, hogy mennyire komolyan gondolja a válást.
A férje még mindig nem mutatott semmi hajlandóságot a
kérése teljesítésére. Hát persze, hiszen makacs és önfejű! Az
asszony kezében azonban volt még egy ütőkártya, amellyel
jobb belátásra bírhatja a férjét. Nem szívesen hozakodott elő
vele, mert a zsarolást nagyon aljas dolognak tartotta. Ám
minden áron meg akart szabadulni a házasságától, ezért
attól sem riadt vissza.
– Azt hiszem, elég alapot szolgáltattam arra, hogy
elváljunk, Jason – szólalt meg nyugodt hangon.

129
 – Nem értette, amit mondtam? Szó sem lehet…
– Nem igaz! Maga nem értett meg engem. Nem akartam
gonosz lenni, de rákényszerít. Váljon el tőlem, vagy Derek
megtudja, hogy az anyja nem halt meg. A tudomására fog
jutni, hogy nagyon is életben van, hosszú évek óta
Haverstonban él, és megosztja magával az ágyát. Ha nem
tér jobb belátásra, kiderül a féltve őrzött titka. Nos? Melyik
botrányt választja, Jason?

130
 15. fejezet

A ház gyönyörű volt, de Kelsey nem remélte, hogy ez

lesz az új otthona. Elege volt a saját feltételezéseiből,
mert eddig mindegyik tévesnek bizonyult. Ha mégis az ő
háza lenne, egyáltalán nem enyhítené a haragját, hogy
szépen és ízlésesen van berendezve. Az elmúlt rettenetes öt
nap után semmi nem képes lecsillapítani az elkeseredését és
a felháborodását.
Derek kocsisa kora reggel állított be hozzá. Éppen akkor,
amikor Kelsey felkészült, hogy aznap is nekivág a városba
vezető hosszú útnak. Amikor meglátta a hintót, először azt
hitte, hogy üzenetet kap Derektől, de a kocsis azt a
parancsot kapta, hogy vigye vissza Londonba. Tehát Derek
nem üzent semmit, és nem próbálta megmagyarázni, hogy
miért hagyta magára őt hosszú napig. A kocsis sem tudott
nála többet, mert a gazdája csak annyit mondott, hogy
menjen érte, és megadta a címet, ahová vinnie kell Kelsey-t.
A lány gyorsan összerámolta a holmiját. Többek között
azt a néhány alapvető felszerelési tárgyat, amelyet
kénytelen volt megvenni. Lehet, hogy az új helyen is ilyen
131
spártai körülmények várják, mint ebben a kunyhóban. A
kocsist megkérte, hogy először vigye be Bridgewaterbe,
mert vissza kell adnia az utolsó elkészült ruhát. Még jó,
hogy előző éjszaka sikerült befejeznie.
Az első három ruhával alig három nap alatt elkészült,
pedig szörnyen megfázott. Tudta, hogy addig nem kap több
pénzt, amíg a ruhákat be nem fejezi. A varrónőnek annyira
megtetszett a munkája, hogy a lady teljes megrendelését
rábízta, vagyis még három ruhát, és két fontot ígért értük.
Legalább most nem teljesen üres a zsebe. Amikor dél
körül megálltak egy vendéglőben, tudott magának ebédet
venni – és még egy kis tartalékot is vásárolt, a biztonság
kedvéért. Még mindig nem felejtette el azt a riadalmat,
amikor az első nap rájött, hogy pénz és élelmiszer nélkül
maradt. Eltelik egy kis idő, mire megnyugszik, és nem
aggódik a következő étkezése miatt.
Annyi biztos, hogy Derek Malorynak sok
magyarázkodnivalója van! Kelsey remélte, hogy féken tudja
majd tartani az indulatait, és lesz türelme végighallgatni.
Egész úton forrt benne a harag, és mire késő délután
megérkeztek, már olyan feszült volt, hogy szinte fájt az
egész teste. Közben a megfázás és a láz is gyötörte. Amikor
végre megérkezett, és rájött, hogy senki sem fogadja,
végképp elvesztette a türelmét.
Sötétedés előtt egy órával léptek be a londoni házba. A
kocsis a távozása előtt tüzet rakott a kandallóban, a

132
lakásban volt elegendő lámpa és gyertya, tehát a közeledő
sötétség sem jelentett gondot.
Kelsey felfedezte az épületet. Nem volt olyan nagy, mint
a legtöbb nemesi lakás, de a hét helyiséget megfelelő
méretűnek találta. A ház szép környezetben épült, és még
egy kis park is sötétlett a tér közepén. A konyhából nyíló
cselédszobában két keskeny ágyat pillantott meg, tehát két
szolgát el tud szállásolni. Az ebédlőben lévő asztalhoz hat
személy is leülhetett. Ezenkívül volt még egy szalon, egy kis
dolgozószoba és két hálószoba az emeleten.
A lakás teljesen be volt bútorozva. A dolgozószobában az
egyik fal mentén egy hatalmas könyvszekrény állt, az
asztalon csecsebecsék díszelegtek, a falakon szépen
bekeretezett festmények lógtak, az ágyakon friss ágynemű
illatozott, és még a konyha is teljesen fel volt szerelve.
Kelsey-nek az a benyomása támadt, hogy valakinek az
otthonában jár-kel. Sok lord kiadja a házát, amíg a
kontinensre látogat, vagy hosszabb időre a vidéki birtokára
költözik. Már megint feltételezésekbe bocsátkozik, pedig
megfogadta, hogy többé nem teszi!
A nagyobbik hálószobából egy modern fürdőszoba nyílt.
Ez lenne az ő hálószobája – persze csak akkor, ha itt marad.
Miután végignézte a házat, megfürdött. A kunyhóban egy
kényelmetlen dézsában kellett tisztálkodnia, és a víz sem
volt valami meleg, mert a tűzhelyen melegítette, és cipelte
oda a fürdéshez. Most végre kényelmesen elnyújtózhatott a

133
forró vízben, de nem mert sokáig időzni benne, hiszen nem
tudhatta, hogy mikor toppan be Derek.
A konyhában nem volt friss étel, csak tartós élelmiszerek.
Milyen jó, hogy hozott magával ennivalót a vendéglőből!
Főzhetett volna valamit, de nem volt hozzá kedve. Az
elmúlt napokban minden este felment a láza, és megint
érezte, hogy a testét elönti a forróság. Pedig remélte, hogy
Londonba érve sikerül kilábalnia a betegségéből. A vidéki
raboskodása idején minden nap kénytelen volt hosszú
gyalogtúrát tenni Bridgewaterbe. Nagyon hideg volt,
egyszer alaposan el is ázott. Nem csoda, hogy nem tudott
rendbe jönni.
A bőséges vacsora, a forró fürdő és a kandallóban pattogó
tűz melege elbágyasztotta. A láz végül teljesen leverte a
lábáról, és a szalonban elaludt a kanapén. Amikor a bejárati
ajtó kinyílt, azonnal felébredt, és felült a heverőn, de nem
sikerült ébernek tűnnie.
A szemét alig tudta nyitva tartani. A hajából kiestek a
tűk, és a vállára omlottak a tincsei. Az orra megint folyni
kezdett, és hangosan belefújta a zsebkendőjébe, amit mindig
a keze ügyében tartott. A férfi egy szempillantás alatt a
szalonban termett. Már el is felejtette, hogy milyen jóképű!
Főleg ilyen elegáns ruhában. Kelsey nem tudhatta, milyen
társasági eseményről érkezett, de nagyon fontos lehetett, ha
ilyen választékosán felöltözött.

134
 – Szia, Kelsey, drágám – szólalt meg gyengéd mosollyal.
– Kicsit korán van még az alváshoz. Ennyire kimerített az
út?
A lány bólintott, aztán mégis megrázta a fejét. Nem lett
volna szabad így elaludnia, mert most gondolkodni sem
tud.
– Hamarabb ide akartam érni – folytatta a férfi, és
közelebb lépett. – De egy esküvői fogadáson voltam,
amelyen az egész családom részt vett. Nagyon nehéz
megszabadulni a rokonoktól. Te jó ég, mi történt az
orroddal?
A lány értetlenül pislogott. Ösztönös mozdulattal
megtapogatta az orrát, és a felsebzett bőre azonnal eszébe
juttatta, hogy mire céloz a férfi. A kunyhóban nem volt
tükör, és megszokta, hogy nem nézi meg magát. Pedig itt
megtehette volna. El tudta képzelni, milyen látványt
nyújthat az orra a sok orrfújás után.
– Meg vagyok fázva – közölte a lány. Azonnal kiment a
szeméből az álom, és eszébe jutott, hogy mennyire mérges.
– Képzeld el! Megfáztam, miközben Bridgewater felé
gyalogoltam. Azt akarod kérdezni, hogy miért tettem ilyen
ostobaságot ebben a hidegben? Nos, nagyon éhes voltam, és
a kunyhóban nem hagytál ennivalót. Mivel később sem lett
terülj-terülj asztalkám, ezért az egyetlen közlekedési eszközt
vettem igénybe, ami a rendelkezésemre állt. A két lábamat
használtam, hogy élelmet vegyek magamnak.

135
Természetesen pénzem sem volt, ezért ha enni akartam,
először munkát kellett találnom.
Derek megdöbbent a lány gúnyos kifakadása hallatán, de
amikor Kelsey a munkát említette, felkapta a fejét. Munka?
A lány a foglalkozása miatt csak egy dologhoz értett – a
bájai áruba bocsátásához.
Azonnal elárulta a feltételezését, amikor éles hangon
felcsattant.
– És miféle munkát találtál Bridgewaterben?
A lány még jobban felháborodott, hogy a férfit az
egészből csak ez érdekli.
– Nem azt, amire gondolsz – sziszegte dühösen. – És ha
azt tettem volna? Jobban örülnél, ha éhen haltam volna?
A lány hangjából áradó szemrehányás miatt a férfi úgy
érezte, hogy védekeznie kell.
– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – fortyant fel. –
Hogyan éhezhettél, amikor több hétre elegendő ennivalót
küldtem a házba? A kocsisomat is a rendelkezésedre
bocsátottam, ezért nem kellett volna sehová sem
gyalogolnod.
A lány hitetlenkedve nézett rá. Derek vagy komoly
tévedésben van, vagy hazudik. Még egyáltalán nem ismeri
ezt az embert. Lehet, hogy megrögzött hazudozó, hiába
tűnik olyan kedvesnek. Eddig legalábbis kedvesnek tűnt, de
ez talán csak álca volt, és közben örömét leli abban, ha
valaki nélkülözik, szenved és retteg. Ha ez igaz, akkor
sokkal rosszabb helyzetbe került, mint gondolta, hiszen

136
addig kell elviselnie ennek a férfinak a társaságát, amíg ő
véget nem vet a kapcsolatuknak.
Kelsey-t rettenetesen feldühítette a férfi feltételezett
kegyetlensége, ezért talpra ugrott, és hozzávágta a keze
ügyébe kerülő tárgyakat. Minden egyes dobást elkeseredett
kiáltással kísért.
– Nem hozott senki ennivalót! A kocsist nem láttam
egészen ma reggelig! Ha azt hiszed, hogy becsaphatsz és
összezavarhatsz a hazudozásaiddal, akkor…
A lány nem folytathatta a dobálózást, mert a férfi nem
hagyta, hogy tárgyak záporozzanak rá. Az első elől ügyesen
kitért, a második pedig a feje fölött repült el, mert rávetette
magát Kelsey-re, aki hátraesett a heverőn. Derek egész
testével ránehezedett.
Amikor a lány magához tért, dühösen felkiáltott.
– Szállj le rólam, te ügyetlen fajankó!
– Kedvesem, hidd el, hogy nem az ügyetlenségem miatt
kerültünk ebbe a testhelyzetbe. Biztosíthatlak, hogy
szándékos volt.
– Akkor is szállj le rólam!
– Azért, hogy folytathasd a dühkitörésedet? Szó sem lehet
róla. Már egyszer említettem, hogy a kapcsolatunkban nem
lesz erőszak.
– Akkor minek nevezed azt, hogy így rám nehezedsz?
– Elővigyázatosságnak. – A férfi elhallgatott, és lenézett a
lányra. A szeme ismét zöld színű lett – Ami ugyanakkor
nagyon kellemes.

137
 A lány összehúzta a szemét.
– Nem ajánlom, hogy most megcsókoljál – mondta
figyelmeztető hangon.
– Nem?
– Nem.
A férfi felsóhajtott.
– Értem. – Aztán mosolyogva hozzátette: – Nem mindig
fogadom meg a jó tanácsot.
Kelsey semmit sem tehetett, hogy megakadályozza a
csókot. A férfi rajta feküdt, és a kezével megfogta az arcát,
ezért még a fejét sem tudta elfordítani. Ám miután az ajka
hozzáért, a férfi azonnal visszarántotta a fejét, mintha
megégette volna a száját. A lány testéből áradó forróságtól
ijedt meg.
– Te jó ég! Valóban beteg vagy! Szinte lángol az egész
tested. Voltál orvosnál?
– Miből fizettem volna meg az orvost? – kérdezte a lány
bágyadt hangon. – A varrással csak annyit tudtam
megkeresni, ami ennivalóra elég volt.
A férfi elvörösödött mérgében, és talpra ugrott.
– Ezt magyarázd el nekem, mert nem értem. Kiraboltak?
Leégett a ház, és minden, ami benne volt? Miért nem volt
ennivalód, amikor olyan sokat küldtem?
– Hiába állítod ezt, ha semmit sem kaptam. Hogy
hihetnék neked?
A férfi arca megfeszült.

138
 – Ne nevezz hazugnak, Kelsey. Fogalmam sincs, hogy mi
történt a felszereléssel és az élelmiszerrel, amit a házba
küldtem, de ki fogom deríteni. Kiadtam a parancsot, hogy
vigyenek neked oda minden szükséges holmit. A hintót és a
kocsist is a rendelkezésedre bocsátottam.
A férfi őszintének tűnt. A lány szeretett volna hinni neki.
Úgy döntött, hogy ártatlannak tartja, amíg az ellenkezője be
nem bizonyosodik.
– Ha valóban így van – mondta, és felült –, akkor érdekes,
hogy ma reggelig a színét sem láttam.
– Azt a parancsot adtam, hogy minden nap menjen el
hozzád, hátha szükséged van a kocsira. Tehát azt mondod,
hogy egyszer sem bukkant fel?
– Ezt nem tudhatom biztosan, hiszen ritkán tartózkodtam
a házban. Az előbb mondtam, hogy minden nap be kellett
gyalogolnom a városba, hogy ennivalót vegyek magamnak!
A férfi végre felfogta, hogy milyen helyzetbe került a
lány. Ráadásul teljesen egyedül kellett szembenéznie a
nehézségekkel!
– Istenem! Nem csoda, hogy úgy nekem ugrottál…
Nagyon sajnálom, Kelsey. Hidd el, ha tudtam volna erről,
akkor azonnal visszamegyek a házba. De én azt hittem,
hogy kényelmesen berendezkedtél.
A férfi annyira kétségbe volt esve, hogy a lány már nem
is haragudott rá. Tulajdonképpen nem is lett volna olyan
szörnyű az az öt nap, ha nincs tél, és nem fázik meg. Miután
a haragja elpárolgott, a betegség tünetei ismét előtörtek.

139
 Kelsey hátradőlt a heverőn, és nagyon erőtlennek érezte
magát. Mintha a dühöngéssel minden maradék erejét kiadta
volna.
– Azt hiszem, most szükségem lenne egy kis pihenésre…
– És egy orvosra – tette hozzá a férfi, és felkapta a lányt,
hogy kivigye a helyiségből.
– Tudok járni – tiltakozott Kelsey. – Csak szeretnék egy
kicsit pihenni, és hamar rendbe jövök. Itt végre meleg van.
A férfi arca megvonaglott, de ezt a lány nem vette észre.
Szédült, és a helyiség falai ijesztő sebességgel közeledtek.
Mit csinál Derek? Rohanva teszi meg az utat a lépcsőn?
Nem. Kelsey rádöbbent, hogy az ájulás környékezi, és
nemsokára valóban elvesztette az eszméletét.

140
 16. fejezet

– M olly…
A nő lassan kinyitotta a szemét, és az ágya szélén
ülő Jasonre mosolygott. Nem számított arra, hogy még
aznap este visszatér Haverstonba. A férfi úgy tervezte, hogy
az éjszakát Londonban tölti, mert Amy esküvői fogadása
valószínűleg sokáig tart. Most mégis felbukkant a
hálószobájában az éjszaka közepén, de ez máskor is
előfordult már, ezért nem aggódott.
– Üdvözöllek itthon, szerelmem.
Igen, Jason Malory volt az élete szerelme. Azelőtt
nehezen hitte el, hogy egy ilyen előkelő férfi, Haverston
márkija, képes volt beleszeretni. Ám most már nem
kételkedett Jason érzelmeiben.
A férfi eleinte csak incselkedett vele, mint minden fiatal
lord, aki észrevesz a házában egy csinos, új cselédlányt.
Akkor még huszonkét éves és nőtlen volt. Molly alig múlt
tizennyolc éves, és elbűvölte a jóképű fiatalember
kedvessége, amelyet csak kevesen tapasztalhattak meg.

141
 Természetesen nagyon óvatosak voltak, mert Jason öccsei
még otthon laktak, és egy bátynak jó példát kellett mutatnia.
Ezért amikor az egyik testvére majdnem leleplezte őket,
Jason véget akart vetni a kapcsolatuknak. Később ismét
szakítani próbált vele, mert úgy érezte, hogy kötelessége
megnősülni. Elküldhette volna a háztól, de nem tudta
megtenni, hiszen ígéretet tett neki.
Sikerült egy egész éven át távol tartania magát Mollytól.
Ám egy nap, amikor a nő egyedül volt, visszament hozzá,
és a szenvedélyük ismét fellángolt. Méghozzá olyan hévvel,
mintha nem próbálták volna meg hónapokon át elnyomni
magukban. Mindketten rengeteget szenvedtek, hogy nem
érinthették meg egymást, és a két szakítás nagyon
megviselte őket. A második alkalom után a férfi
megesküdött, hogy soha többé nem válnak el egymástól.
A férfi betartotta a szavát. Molly olyan volt számára,
mintha a felesége lenne, és csak a házassági szertartás
hiányzott ahhoz, hogy valóban a neje legyen. Vele beszélte
meg a döntéseit és a gondjait. Imádattal és tisztelettel vette
körül, amikor egyedül voltak. Amikor otthon tartózkodott,
minden estét vele töltött, és nem kellett a leleplezéstől
tartaniuk, mert egy titkos ajtót készíttetett a szobájába,
amely az ő hálószobájában lévő rejtekajtóhoz vezetett.
Haverston régi épülete rengeteg titkos kijárattal
rendelkezett, amelyekre a múlt politikai és a vallási
zűrzavarai idején szükség is volt. A nagy hálószoba rejtett
kijáratából a pincébe vezető lépcsőházba lehetett eljutni,

142
ahol két újabb titkos kijárat várta a beavatottakat. Az egyik
a szabadba, a másik pedig az istállóba vezetett. A pince
melletti lépcsőház a szolgák lakrésze mellett haladt el, és itt
Jason egy újabb ajtót szerelt fel, amely egyenesen a nő
szobájába nyílt. Azóta ezt használták mindketten.
Jason most is hozott magával egy lámpást, de Molly csak
néhány perc múlva vette észre az arcán, hogy valami baj
van.
– Mi történt?
– Frances válni akar.
Molly azonnal megértette, hogy ez a lépés milyen
bonyodalmakkal járna. Az alacsonyabb származású
házaspárok között gyakran előfordult a válás, de a
nemesség köreiben szinte elképzelhetetlen volt. Nagy
botrányt okozna, hogy Lady Francesnek, egy gróf lányának,
és egy márki feleségének ilyesmi megfordul a fejében…
– Elment a józan esze?
– Nem. Viszonya van egy férfival, akivel Bath-ban
ismerkedett meg, és hozzá akar menni feleségül.
Molly érteden arcot vágott.
– Francesnek szeretője van? A te feleségednek?
A férfi morogva bólintott.
Molly még mindig nem tudta elhinni. Frances Malory
apró termetű és félénk nő volt. Molly valószínűleg sokkal
jobban ismerte, mint a férje, mert több időt töltöttek együtt,
amikor az asszony Haverstonban tartózkodott. Tudta, hogy
Frances fél Jasontől. Ha a férfi veszekedett valami miatt, a

143
szegény nő majdnem sírva fakadt, még akkor is, ha a férfi
haragja nem ellene irányult. Azt is tudta, hogy az
asszonynak nem tetszik Jason hatalmas termete, mert azt is
ijesztőnek tartja.
Molly mindig kényelmetlenül érezte magát a ház
asszonya társaságában, amikor hallgatnia kellett a lady
bizalmas megjegyzéseit. A férje szeretője volt, és örült, hogy
Frances nem szereti Jasont, mert így legalább nem gyötörte
a bűntudat. Ugyanakkor bosszantotta, ahogy Frances ok
nélkül gúnyolja és leszólja Jasont. Molly semmilyen hibát
nem talált benne, Frances azonban csak a rosszat vette észre
a férjében.
– Ez egyszerűen… bámulatos – jegyezte meg Molly
óvatosan. – Nem?
– Az, hogy el akar válni?
– Hát, az is. De inkább az, hogy szeretője van. Ez
annyira… nem jellemző rá, ha érted, hogy mire gondolok.
Eddig a viselkedése alapján mindenki azt hitte, hogy nem
szereti a férfiakat. Emlékszel, hogy már máskor is
beszéltünk erről? Te is úgy vélted, hogy a szextől való
félelemből fakad a férfiak iránti ellenérzése. Úgy tűnik,
tévedtünk… vagy sikerült legyőznie a félelmeit.
– Sikerült – morogta a férfi. – És már nem is tudom, hogy
mióta műveli ezt a hátam mögött!
– Jason Malory! Nincs jogod felháborodni azon, hogy
viszonya van egy másik férfival, hiszen soha nem nyúltál
hozzá. Ráadásul közben…

144
 A férfi ingerülten közbevágott.
– Itt az elvekről van szó…
– Vagyis? – érdeklődött a nő.
A férfi felsóhajtott, és a haragja enyhülni kezdett.
– Igazad van. Örülnöm kéne, hogy Frances talált valakit
magának. De a pokolba is! Miért akar hozzámenni
feleségül?
A nő a férfira mosolygott.
– Gondolom, a botrány miatt nem akarsz beleegyezni a
válásba. Akkor mi izgatott ennyire fel?
– Tudja az igazat, Molly!
A nő megdermedt. Szükségtelen volt megkérdeznie,
hogy Frances mit tud. A férfi arckifejezése azonnal elárulta
neki, hogy nem a viszonyukról van szó. Mindig is sejtette,
hogy Frances tisztában van a kapcsolatukkal, de nem bánja,
mert így legalább nem kell attól tartania, hogy Jason az
ágyába tolakszik. Nem. Jason a másik titkukra céloz.
– Nem tudhatja. Csak feltételezései lehetnek.
– Teljesen mindegy, Molly. Akkor is azzal fenyeget, hogy
elmondja Dereknek, és az egész családnak. Ha a fiam
rákérdez, nem tudok a szemébe hazudni. Eddig azt hittük,
hogy csak Amy tudja az igazat, mert évekkel ezelőtt bejött a
dolgozószobámba, és rajtakapott minket, amikor éppen
csókolóztunk. A csuda vigye el azt a puncsot, amit Anthony
készített! Elvesztettem a fejemet, és nem tudtam uralkodni
magamon.

145
 – Amynek megmondtad, hogy tartsa a száját.
Megesküdött, hogy nem mondja el senkinek.
– Biztos vagyok benne, hogy betartotta a szavát.
Molly most már komolyan aggódni kezdett. Ő
ragaszkodott ahhoz, hogy tartsák titokban Derek
származását, és a férje teljesítette a kívánságát. Amióta
Jason úgy döntött, hogy Dereket teszi meg hivatalos
örökösének, Molly egyfolytában retteg a leleplezéstől.
Milyen szörnyű lenne, ha Haverston leendő márkijának
szégyenkeznie kéne, mert megtudná, hogy az anyja csak
egy cselédlány. Nem akarta, hogy a fia tudomást szerezzen
erről. Éppen elég baja van a törvénytelen származása miatt.
Az apja legalább megnyugtatta, hogy az anyja nemes hölgy
volt – csak egy kicsit ledér és nem sokkal a születése után
meghalt.
Mivel Dereknek nem árulták el az igazat, Mollynak le
kellett mondania az anyaságról. Nem volt könnyű, de a fia
mindig a közelében volt, és előtte cseperedett felnőtté.
Tudta, hogy ez így is marad, mert Jason megesküdött, hogy
soha nem küldi el a háztól, mert akkor többé nem láthatná a
fiát.
Derek most már önálló fiatalember volt, és ritkán
látogatott haza, de Molly érzései semmit sem változtak.
Még mindig nem akarta, hogy a fiának szégyenkeznie
kelljen az anyja miatt. Márpedig nagyon szégyellné, ez
biztos. Milyen kínos lenne, ha ennyi év után kiderülne az

146
igazság, és Derek megtudná, hogy az anyja nem is halt meg.
Ellenkezőleg: mindvégig az apja szeretője volt…
– Ugye, megmondtad neki, hogy elválhat?
Ez nem kérdés volt. Ha ez a szörnyű lelepleződés forog
kockán, akkor a szeretője biztosan beleegyezik a válásba.
– Nem – vallotta be a férfi.
– Jason!
– Hallgass meg, Molly, kérlek! Derek már felnőtt ember,
és szerintem meg fogja érteni. Én soha nem akartam
eltitkolni előle, csak te beszéltél rá. Azután már kénytelenek
voltunk kitartani a hazugság mellett, mert még túl fiatal
volt. De most már nem gyerek. Meg sem fordul a fejedben,
hogy örülne a hírnek, ha megtudná, hogy az édesanyja
életben van?
– Nem. Te magad mondtad, hogy kénytelenek voltunk
hazudni, és ez még most is érvényes. Lehet, hogy nem
ismerem olyan jól Dereket, mint te, de azt tudom, hogy
nagyon dühös lenne. Ráadásul nemcsak rám, hanem rád is,
mert te is hazudtál neki.
– Ez ostobaság!
– Gondolkodj józanul, Jason. Eddig semmiben nem
szenvedett hiányt. Nagy és szerető család veszi körül, és
gyerekkorában rengeteg emberhez fordulhatott, ha
támaszra volt szüksége. Soha nem volt magányos. A húgod
halála után még egy testvére is lett, Regina személyében. Ha
most megtudja az igazat, akkor mégis úgy fogja érezni,
hogy megfosztották valamitől. Hát nem érted?

147
Mindenképpen ez lesz az első gondolata. Aztán jön majd a
szégyen…
– Hagyd már abba ezt az ostoba beszédet! Huszonöt
évvel ezelőtt még helyénvaló volt ez a buta
aggodalmaskodás, de azóta nagyot változott a világ. Az
egyszerű emberek sok területen nagyot alkotnak… az
irodalomban, a művészetekben, és a politikában. Nincsen
semmi szégyellnivalód, mert…
– Nem én szégyellem magam a származásom miatt, Jason
Malory. Ti, nemesek látjátok másképp a dolgokat. A lordok
ezen a területen soha nem fognak megváltozni. Nem
akarják, hogy a tiszta, arisztokratikus vérük
összekeveredjen a közönséges emberek vérével. Főleg nem
az örököseik esetében. Magad is remek példa vagy erre.
Addig kerestél, amíg találtál egy grófkisasszonyt, és őt
vetted feleségül, pedig ki nem állhattad. És mindezt azért
tetted, hogy a fiadnak előkelő származású anyja legyen,
pedig az igazi édesanyja az ágyadban aludt!
A nő azonnal megbánta, hogy ezt mondta. Jól tudta, hogy
a férfi nem veheti el feleségül, és még soha nem
panaszkodott emiatt. Elfogadta, amit Jason adhatott neki, és
megelégedett azzal a szereppel, amit az életében
betölthetett. Megfogadta, hogy soha nem árulja el neki,
mennyire bántotta, amikor Francest feleségül vette. Fájt
neki, hogy nem lehet a felesége, de ezt soha nem akarta
bevallani Jasonnek. Ám egy ilyen ostoba és meggondolatlan
kijelentés most sokat elárult…

148
 Gyorsan folytatta, mielőtt a férfi felfogja a szavai
értelmét, és megismeri a keserűségét.
– Frances eldöntötte, hogy mindenképpen botrányba
kever téged. Az egyik éppen olyan rossz, mint a másik.
Ezért kérlek, ne kavarjuk fel a múltat! Frances-szel szinte
soha nem éltetek együtt, és ezt mindenki jól tudja. Ki fog
meglepődni, ha elváltok? Szerintem a legtöbb barátod azon
fog csodálkozni, hogy csak most teszitek meg. Mondd meg
neki, hogy meggondoltad magad.
– Még nem adtam egyértelmű választ – mondta a férfi
mérgesen. – Egy ilyen döntést alaposan át kell gondolni.
Molly megkönnyebbülten felsóhajtott. Ismerte szerelmét,
és a hangján máris érezte, hogy megingott az
elhatározásában. Nem tudta, hogy ezt mivel sikerült elérnie.
Nem is érdekelte – csak az, hogy a titok ne derüljön ki.

149
 17. fejezet

A lány olyan törékenynek tűnt, ahogy ott feküdt. A haja

csapzott volt a verejtéktől, és az arca meg a homloka is
gyöngyözött a láztól. Derek azonban már tudta, hogy
Kelsey Langton egyáltalán nem olyan törékeny és védtelen
teremtés, mint amilyennek látszik. Ha betegen is ilyen heves
a vérmérséklete, akkor milyen lehet, amikor egészségesen
gurul méregbe?
Nem hibáztathatta, amiért megpróbálta betörni a fejét egy
gyertyatartóval. Szörnyű, hogy miket kellett átélnie. Már
visszaküldte a kocsisát Bridgewaterbe, hogy kiderítse, mi
történt, és előző este meg is kapta a választ. Egy olyan
cselédlánynak parancsolta meg, hogy intézkedjen a
szükséges holmi szállításában, akit a házvezetőnő éppen
akkor rúgott ki. A cseléd nem teljesítette a parancsot, és
másnak sem adta át az üzenetet, hanem összecsomagolt,
majd távozott.
Eddig nem magyarázhatta ezt el Kelsey-nek, mert nem
volt rá módja. A lány nagyon rosszul érezte magát. A
gyógyszerek sokat segítettek, de az orvos megmondta, hogy
150
az állapota először súlyosbodni fog, és csak utána épül fel
teljesen. Most már lement a láza, és végre békésen aludt.
Hosszú éjszaka volt. Az előző két nap sem volt könnyű,
mert amióta Kelsey elájult a karjában, szinte alig mozdult el
az ágya mellől.
Pedig nagyon rossz betegnek bizonyult. Állandóan
zsémbelődött és vitatkozott. Nem akarta, hogy ápolja,
hanem minden áron fel akart kelni, és ellátni magát. Ám ő
nem tágított, időközönként lemosta egy hűvös, nedves
kendővel – azokon a területeken, ahol a lány hagyta magát.
Még az ételét is az ágyába vitte – bár nem volt túl ügyes a
konyhában.
Ma érkezik egy szakácsnő a meghirdetett állásra. A
kocsisát bízta meg, hogy menjen el egy közvetítőhöz, mert
segítségre van szüksége. Akárki is jön ma, fel fogja venni, és
soha többé nem teszi be a lábát a konyhába! A többi szolgát
ráérnek akkor kiválasztani, amikor már Kelsey jobban lesz.
Az események nem úgy alakultak, ahogy tervezte. Azt
hitte, hogy a lány londoni megérkezése után egy
szenvedélyes éjszakát fognak együtt tölteni. Aztán Amy
fogadása után szenvedélyes dühkitörést tapasztalt Kelsey
részéről. Ám mindennek eljön az ideje, hiszen a lány már
Londonban marad.

151
Kelsey-t felébresztette a szobába beáradó napfény, mert
Derek az este elfelejtette behúzni a függönyt. Nem szokta
meg, hogy odafigyeljen a sok apróságra, ami a szolgák
dolga egy nemesi házban. Pedig annyira igyekezett
figyelmes lenni! Biztosan bűntudata van, pedig semmi oka
rá. Minden áron ki akarja köszörülni a csorbát, és ez nagyon
kedves tőle.
Már második nap arra ébred, hogy a férfi az ágyánál ül.
Előző nap teát, húslevest és orvosságot adott neki. Ma
viszont nem az ágy szélénél találta, hanem az ágyában.
Kelsey nagyon meglepődött, amikor észrevette, hogy egy
ágyban fekszenek. Kétségbeesetten igyekezett felidézni az
előző éjszakát, és remélte, hogy a férfi csak azért hevert le
mellé, mert nagyon elfáradt. Csak a könnyű vacsorára
emlékezett, amit nagy nehezen sikerült a gyomrában
tartania. Azt is tudta, hogy magas láza volt.
Ma reggel azonban sokkal jobban érezte magát. Kicsit
gyenge volt még, és fájtak a tagjai a kétnapos fekvéstől, de
végre megszűnt az állandó láz, ami már napok óta gyötörte.
Egy kicsit még fázott is. A kandallóban kialudt az esti tűz,
és csak a parázs izzott a hamu között. Ráadásul a hálóinge
nedves volt az éjszakai izzadságtól.
A mellette heverő hatalmas testből viszont áradt a meleg.
Nagy volt a kísértés, de még álmában sem mert közelebb
bújni Derekhez. Igaz, hogy az utóbbi napokban odaadóan
ápolta, és hamarosan a szeretője lesz – mégsem ismerte elég
jól. Bárcsak ne jutna mindig az eszébe, hogy a szeretője lesz!

152
Ezt a gondolatot nagyon kényelmetlennek találta. Nem is
kényelmetlennek, hanem inkább zavarba ejtőnek… Megint
feltűnt neki, hogy milyen jóképű és hatalmas termetű a
mellette heverő férfi. Derek mélyen aludt, és a lány nem
tudott tovább ellenállni a kísértésnek. Lopva szemügyre
vette.
A férfi a takaró tetején, a hátán feküdt. Egyik karját a feje
alá tette, a másikat maga mellé helyezte. Fehér ingének az
ujját könyékig feltűrte, és a karját aranybarna szőr fedte,
aminek olyan volt a színe, mint a hajának. Az alkarja is
csupa izom volt, a csuklója pedig vastag. Ettől hatalmasnak
tűnt a keze.
Az inge szétnyílt a nyakánál, és Kelsey a mellén is
aranybarna szőrt pillantott meg. Az ing ráfeszült a testére,
és feltűnt, hogy milyen széles a mellkasa, és lapos a hasa.
Hosszú lába egészen az ágy végéig ért. A cipőjét levette, de
a zoknit a lábán hagyta.
Az álla ellazult álmában, és az ajka egy kicsit szétnyílt.
Nem horkolt. Vajon máskor is ilyen csendesen alszik?
Nemsokára megtudja.
Csak most vette észre, hogy a szemét hosszú, aranyszínű
szempillák keretezik. Eddig ez azért nem tűnt fel neki, mert
mindig a változó színű szempárt nézte elbűvölten. A férfi
összeráncolta a szemöldökét. Biztosan nem tetszett neki,
amit álmodik. A lány szerette volna kisimítani a ráncokat,
de nem mert hozzányúlni Derekhez.

153
 Nem akarta, hogy a férfi mellette ébredjen fel. Még csak
az kéne! Túlságosan meghitt ez a közelség, és ki tudja, mi
jutna a férfi eszébe. Ámbár ez egyáltalán nem biztos.
Valószínűleg szörnyen néz most ki. Két napja nem fürdött,
csak mosakodott, és a haja is csapzott a sok éjszakai
izzadástól. Rettenetes látványt nyújthat.
Csábító gondolatnak tűnt egy alapos fürdés. Végre
kinyújtóztathatná a tagjait a forró vízben, és
megszabadulhatna a viszkető érzéstől a fejbőrén. Mire
Derek felébred, már végezne is, és akkor legalább egy kicsit
rendezettebb külsővel köszönhetné meg neki az odaadó –
bár néha kissé erőszakos – ápolást.
A lány csodálkozott, hogy ő ápolta, pedig egy nővért is
felfogadhatott volna mellé. Talán a bűntudat miatt maradt
végig mellette. Akármi is volt az oka, a lány örült annak,
hogy itt maradt, és ismét bebizonyította, hogy nem olyan
durva és érzéketlen, mint amilyennek Bridgewaterben
tartotta.
Óvatosan kikelt az ágyból, nehogy felébressze a férfit.
Gyorsan összeszedte a holmiját, és még egy utolsó pillantást
vetett rá, mielőtt becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.
Derek még mindig mélyen aludt – a lány nem vette észre,
hogy a férfi szeme résnyire nyitva van, és figyeli őt. A
fürdőtől teljesen újjászületett, és végképp úgy érezte, hogy
sikerült megszabadulnia a betegségtől. Még arra is jutott
ideje, hogy megszárítsa a haját, mielőtt felöltözik.

154
 Olyan sokáig időzött a fürdőszobában, hogy Dereket már
nem találta az ágyban. A kandallóban ismét lobogott a tűz.
Pedig már meg is feledkezett arról, hogy mennyire fázott,
amikor az ágyban fekve figyelte a férfit. Elmosolyodott,
mert észrevette, hogy Derek még az ágyat is bevetette.
Szerette volna látni, miközben ügyeskedik a szobában!
Kelsey gyorsan elkészítette a szokásos frizuráját, és
lement a földszintre, hogy megtudja, a férfi elhagyta-e a
házat. A konyhában talált rá, teakészítés közben. A mellette
lévő tálcán fél tucat péksütemény sorakozott. Még nem
öltözött át. Lehet, hogy nem is volt itt más ruhája, amit
felvehetett volna.
A lány elmosolyodott, amikor a férfi felnézett, és
észrevette őt az ajtóban.
– Nem hiszem el, hogy ezeket te sütötted – jegyezte meg,
és a sütemények felé intett.
A férfi felhorkantott.
– Isten őrizz! Soha többé nem teszem be a lábam a
konyhába. Hallottam egy árust, és gyorsan leszaladtam,
hogy vegyek egy kis harapnivalót. Csak süteménye volt, de
reggelire ez is megteszi. Még meleg.
A lány körülnézett a konyhában. A férfi bizony elég sokat
időzhetett itt, de nem sok sikerrel járt. A helyiségben
hatalmas volt a felfordulás.
A lány arcát látva a férfi gyorsan megjegyezte: – Ma jön
egy szakácsnő… Mi a baj? – kérdezte, amikor a lány még
jobban elszörnyedt.

155
 – Ha benéz ide, azonnal el fog menekülni – vélte a lány.
A férfi összeráncolta a homlokát.
– Gondolod? Akkor majd annyit fizetek neki, hogy
maradjon. Ha nem tetszik ez a szakácsnő, akkor is hadd
maradjon itt, amíg keresel egy másikat… hacsak nem akarsz
te főzni. A többi szolga is a héten jön, hogy választhassál
közülük.
– Tehát itt fogok lakni?
– Nem tetszik?
A férfi olyan csalódott arcot vágott, hogy a lány gyorsan
megnyugtatta.
– Dehogynem. Nagyon tetszik, csak nem voltam biztos
abban, hogy itt akarsz elhelyezni.
– Nem említettem? Aláírtam egy féléves bérleti
szerződést, amit meg lehet majd hosszabbítani. Ha valami
nem tetszik, vagy más bútort szeretnél, kicserélhetjük. Ez
lesz az otthonod, Kelsey. Szeretném, ha kényelmesen
éreznéd itt magad.
A lány elpirult. Ez a bejelentés állandóságot jelentett, és
elárulta, hogy a kapcsolatuk nemsokára el fog kezdődni.
– Nagyon kedves tőled. Biztosan nagyon jó lesz.
– Remek. Akkor együk meg ezt a szerény reggelit az
étkezőben, ahol nincs ekkora felfordulás.
A lány elmosolyodott, és kiment a konyhából. Az étkező
nagyon vidám látványt nyújtott a napnak ebben a szakában.
A nap most nem bújt a felhők mögé, hanem megvilágította
a helyiséget. Télen ez ritkán fordult elő.

156
 – Hány szolgát vegyek fel? – kérdezte Kelsey, miközben
helyet foglalt a férfival szemben, és kitöltötte a teát.
– Amennyire szükséged van.
– Te fogod kifizetni őket, vagy ez az én dolgom lesz?
– Erre még nem is gondoltam. Azt hiszem, az lesz a
legegyszerűbb, ha adok egy bizonyos összeget a háztartás
költségeinek a fedezésére, meg a saját részedre. Erről jut
eszembe: ha már elég erősnek érzed magad, el kell
mennünk vásárolni. Nem hiszem, hogy túl sok ruha fért
abba a kis táskába.
Megkímélhetné a kiadásoktól, ha elhozathatná a saját
ruhatárát. De hogyan magyarázná ezt meg Elizabeth
néninek, amikor azt mondta, hogy egy ketteringi
barátnőjéhez megy egy rövid időre? Elég baj, hogy
magyarázkodnia kell majd a hosszúra nyúlt látogatás miatt.
Az sem biztos, hogy a ruhái megfelelnek a férfi ízlésének.
Biztosan egészen másféle öltözékben akarja majd látni. Csak
remélni tudta, hogy nem fog majd egy olyan botrányos
ruhát ráerőltetni, mint amiben az árverésen volt.
Ezért csak ennyit mondott: – Ahogy akarod.
– Most már valóban jobban érzed magad? – kérdezte a
férfi óvatosan. – Elmúlt a lázad?
– Igen. Teljesen jól vagyok.
A férfi mosolya hirtelen érzéki lett.
– Remek. Akkor most magadra hagylak, de majd
visszajövök, hogy veled töltsem az estét.

157
 Kelsey legszívesebben a falba verte volna a fejét, amiért
nem jött rá azonnal, hogy a férfi miért érdeklődött a
hogyléte felől. Jól tudta, hogy Derek mire gondolt, amikor
azt mondta, hogy együtt töltik az estét. Egy kis
panaszkodással még elodázhatta volna az elkerülhetetlent.
Most viszont már nem tehetett mást, minthogy piruló arccal
bólintott.

158
 18. fejezet

A szakácsnő nem sokkal Derek távozása után

megérkezett. Kelsey néhány percig beszélgetett vele,
és úgy érezte, hogy nagyon jól meg fogják egymást érteni.
Alicia Whipple nem hordta fenn az orrát, és nem is ütötte
bele más dolgába. Kelsey kicsit zavarban volt, amikor
elmagyarázta neki, hogy esténként egy úriember látogatót
fogad majd, és igyekezett a lehető legudvariasabban
fogalmazni. Az asszony azonban csak annyit válaszolt,
hogy Kelsey azzal tölti az idejét, akivel akarja, és neki ehhez
semmi köze.
A lány helyzete problémákat okozhatott. Jól tudta, hogy a
cselédek és a szolgák közül sokan nem lesznek majd
hajlandóak egy olyan nőnek dolgozni, mint ő. Attól félnek,
hogy a kitartott szeretőt sújtó társadalmi megvetés őket is
érinti.
Néhány szolga büszke volt arra, hogy kinek a házában
dolgozik, és egy lord szeretőjénél dolgozni nem jelentett
nagy dicsőséget. Lesznek viszont olyanok is, akik nem

159
törődnek ezzel, és egyszerűen csak munkára van
szükségük. Közülük kell kiválasztania a személyzet tagjait.
Dél körül egy hintó jelent meg a ház előtt. A kocsis
közölte, hogy mostantól az ő szolgálatában áll.
Elmagyarázta, hogy hol tartja a kocsit és a lovakat – a
háznak nem volt saját istállója –, és a lány hol érheti el, ha
szüksége van rá. Kelsey rájött, hogy férfi szolgákra is
szüksége lesz, pedig azt hitte, hogy elég egy kisebb
létszámú személyzetet összeállítania.
Aznap délután már használta is a hintót. Némi töprengés
– és Derek kedves búcsúcsókja – után arra az elhatározásra
jutott, hogy igyekszik az estét egy kicsit romantikusabbá
tenni, amivel leplezheti kapcsolatuk sivár és üzleties
jellegét. Ezért pénzt adott Aliciának, megkérte, hogy
készítsen egy finom vacsorát, és bort is szolgáljon fel hozzá.
Szerencsére Derek nem csak egy csókot adott neki a
távozásakor. Átnyújtott egy majdnem száz fontot
tartalmazó bankjegyköteget is, és megjegyezte: – Ez elég
lesz egy darabig. – Igaza volt. Ennyi pénz még egy hatalmas
háztartáshoz is túl sok lenne, neki pedig csak néhány
szolgája lesz.
Aliciára bízta az ennivaló beszerzését, de ő is bevásárló
körútra indult. Sok időbe telt, mire megtalálta, amit keresett,
mert nem ismerte Londont. A kocsisnak kellett
elmagyaráznia, hogy mit akar venni. Végre talált egy olyan
boltot, ahol különleges és ledér fehérneműt árultak – illetve
a kocsis bukkant rá. Kelsey még soha életében nem hordott

160
effélét, mert minden hálóinge meleg volt, és kizárólag alvás
céljára szolgált. Az eladónő azonban megnyugtatta, hogy
mostanában minden ifjú ara ilyen lenge öltözéket vásárol a
nászéjszakára. A hálóinghez még egy köntös és egy papucs
is járt.
Kelsey nem tudta, hogy a nő igazat mond-e, vagy csak
megérezte rajta az idegenkedést, és minden áron rá akarja
beszélni az üzletre. Nem is fontos. Pontosan ilyen
fehérneműre gondolt, amikor elindult vásárolni, ezért
elégedett volt a zsákmánnyal. Most már csak össze kell
szednie a bátorságát, és felvennie, ha eljön az idő…
Derek nem közölte vele, hogy mikor érkezik meg. Meg
kellett volna kérdeznie, de Alicia megnyugtatta, hogy a
bizonytalanság nem okoz problémát. Az arisztokraták
sokszor étkeznek szokatlan időpontokban, attól függően,
hogy milyen bálról vagy mulatságról jönnek haza éppen. A
szolgák az ételt ilyenkor melegen tartják.
A férfi végül a vártnál korábban toppant be, nem sokkal
alkonyat után. A lány nem tudhatta, hogy milyen nehezére
esett addig is távol tartania magát, és adni neki egy kis időt,
mielőtt végre beteljesítik a kapcsolatukat. Jobb, hogy ezt
nem árulta el, mert Kelsey így is nagyon ideges volt.
Kétségbe esett volna, ha megtudja, hogy a férfi
legszívesebben azonnal felvonszolná a hálószobába.
A férfi azonban igazi úriember volt, és sem a tekintetével,
sem a szavaival nem árulta el, hogy mi jár a fejében.
Virággal a kezében érkezett – ami teljesen felesleges, mégis

161
nagyon figyelmes gesztus volt. Legalább oldotta Kelsey
zavarát, és elterelte a figyelmét a helyzet kínosságáról, amíg
elrendezte a csokrot.
A férfi nagyon elegáns volt, de este az inasa biztosan
másképp nem is engedi ki a házból. A sálját kifogástalanul
kötötte meg, és a sötétbarna kabát mandzsettáját egy kis
fehér csipke díszítette. A kabát kihangsúlyozta széles vállát.
Olyan jóképű volt, hogy a lány lomposnak érezte magát
mellette.
A haját igyekezett egy kicsit bonyolultabb frizurába
rendezni, de mást nem nagyon tehetett a külsejével. Nem
hozott magával elegáns öltözetet, csak néhány utazáshoz
való kosztümöt, és egy olyan ruhát, amelyet kötetlen esti
viseletként hordhatott. Most is ez volt rajta, de nem érezte
magát különlegesnek benne.
Egyszínű rózsaszín taftból készült, buggyos ujjú ruháját
nem nevezhette divatosnak, mert a nyakrésze magasan
záródott. A londoni divat mély dekoltázst követelt volna
meg. A ruhán nem volt semmi kihívó. Se csipkedísz, se
rafinált szabásvonal, amitől elegánsabb lett volna. Derek
mégsem tudta levenni róla a tekintetét.
Vacsora előtt aperitifet ittak a szalonban. Kelsey-nek a
boron kívül más nem jutott az eszébe, de szerencsére Alicia
ellenőrizte a házban fellelhető készletét, mielőtt elindult a
piacra, és vett még néhány egyéb holmit is.
Derek kellemesen társalgott vele. Még akkor is, amikor
bevonultak az étkezőbe. Beszélt egy ménről, amelyet egy

162
Percy nevű barátja vásárolt a héten, és mindenki nagyon
ígéretes versenylónak tartja. Mesélt az iskolás éveiről, és
megemlítette Nicholas Eden barátját, meg a találkozásuk
körülményeit. Néhány rokona is szóba került, például
Regina kuzinja, aki Nicholashoz ment feleségül, és Anthony
nagybátyja, aki aznap egy Knighton Hall nevű
intézményben ellátta az egyik ellenfele baját.
Szerencsére jó elbeszélőnek bizonyult, és magáról is több
kis történetet elmondott. Kelsey nem sokat beszélhetett,
mert ha nem hazudik elég ügyesen, bizony könnyen elárulja
magát. Mivel még nagyon kevés időt töltöttek együtt, a
közös élményeikről nem beszélgethettek – illetve csak kínos
eseményeket idézhettek volna fel.
Desszert közben a férfi tisztázta a bridgewateri
eseményeket.
– A lányt, akinek megparancsoltam, hogy vigye a házba a
felszerelést és az élelmet, elbocsátották.
– Azért, mert nem engedelmeskedett?
– Nem. Már azelőtt elküldték, hogy beszéltem vele. Nem
tartotta fontosnak, hogy teljesítse a kérésemet, és másnak
sem adta át a feladatot. Igazán szólhatott volna nekem, de
nem tette. Megharagudott a házvezetőnőre, amiért kitette a
szűrét, ezért szó nélkül összepakolta a holmiját és távozott.
– Akkor bocsánatkéréssel tartozom neked.
– Nem, dehogy! – mentegetőzött a férfi.
A lány megrázta a fejét.

163
 – De igen. Felelőtlennek és megbízhatatlannak hittelek…
és amikor a leveledet a tűzbe dobtam, szerettem volna, ha
inkább téged hajítanálak oda.
A férfi két másodpercig hitetlenkedve nézett rá, majd
kitört belőle a nevetés. Kelsey elpirult. Fogalma sem volt,
hogy miért árulta ezt el a férfinak. Talán azért, mert ő is
olyan őszinte volt vele.
Csak akkor értette meg, hogy a férfi miért tartja ennyire
viccesnek, amikor megjegyezte: – Az ember nem is
gondolná, hogy ilyen tűzrőlpattant természeted van.
– Igen, kicsit valóban indulatos vagyok, bár eddig ritkán
volt okom rá – ismerte be. – Ez egy családi vonás, amit az
anyámtól örököltem.
Ez enyhe kifejezés volt. Az anyja valóban elég
temperamentumosnak bizonyult, mivel az egyik
dühkitörése közben megölte a férjét – igaz, hogy véletlenül.
Ám a végeredmény ugyanaz volt.
A lány lesütötte a szemét, és úgy nézett fel a férfira.
– Nem bánod, hogy ilyen a természetem?
– Egyáltalán nem. Az én családomban is gyakori a
hevesség, ezért hozzá vagyok szokva. Különben sem
hiszem, hogy a kapcsolatunk során túl gyakran fogok okot
szolgáltatni rá.
A lány viszonozta a férfi mosolyát. Milyen kedvesen
fejezi ki, hogy igyekszik majd a kedvében járni! Kelsey
örült, hogy ilyen szép vacsorát tálalt fel, és megpróbálta
különlegessé tenni az estét. A férfira nézett, és már nem is

164
értette, miért hitte szörnyűnek azt, ami kettejük között
történni fog.
Talán azért, mert bűnös viszonyt folytatnak majd, de ezt
a fenntartását ki kell vernie a fejéből. Üzletet kötött, hogy a
családja ne kerüljön az utcára, és hálás lehet, hogy végül
Derek Malory vette meg.
Sok nő irigyelné a helyzetét. Talán holnap reggel már ő is
így fogja gondolni. Ám még előtte állt az éjszaka – és az,
aminek a hálószobában mindenképpen meg kell történnie.
Eljött az idő. Nagyon finom vacsorát költöttek el együtt, és a
borral bátorságot is öntött magába. Hiába halogatja tovább,
attól nem lesz könnyebb, csak a saját idegessége fokozódik.
Ezért pirulva megszólalt.
– Ha nem bánod, most visszavonulok, hogy felvegyek…
valami lengébb öltözetet… az alváshoz.
– Istenem, dehogy bánom! Menj csak.
A lány csak most értette meg, hogy a férfi már mennyire
várta ezt a pillanatot. A hevessége láttán Kelsey-nek hirtelen
melege lett, és ez az érzés egyáltalán nem volt kellemetlen.
Ettől még jobban elpirult.
Felállt, hogy távozzon.
– Akkor várlak… az emeleten.
Amikor elment mellette, a férfi elkapta a kezét, és az
ajkához emelte.
– Látom, hogy ideges vagy, kedvesem. Semmi okod rá.
Ígérem, nagyon jól fogunk szórakozni együtt.

165
 Szórakozni? A férfinak a szeretkezés szórakozást jelent?
Ez hihetetlen! Kelsey nem tudott megszólalni, csak kurtán
biccentett. Sírni szeretett volna, amiért hamarosan ekkora
veszteség éri. Legjobb minél előbb túlesni rajta. Szívesen
lelőtte volna Elliott bácsit, amiért ilyen helyzetbe hozta. Egy
idegen férfi házában van, és a nászéjszakájára készülődik –
esküvő nélkül. Ráadásul a szíve mélyén már ő is vágyott
arra, hogy ismét érezze az ajkán Derek Malory csókját.
Istenem, már nem is tudja, hogy mit akar!

166
 19. fejezet

K elsey remegő kézzel öltötte magára a kihívó hálóinget.

Tudta, hogy kényelmetlenül fogja érezni magát benne,
de akkor sem vette le.
A ruha nagyon illetlen volt. Nemcsak az áttetsző anyaga
miatt, hanem azért, mert kétoldalt majdnem a csípőig fel
volt hasítva, és szinte alig takart valamit a lábából. Még
soha senkinek nem mutatott meg ennyit magából. Az
ujjatlan ingecske halványkék selyemből készült, a fűző mély
V alakú kivágása látni engedte a melle domborulatát, és
vékony pántjait könnyen ki lehetett kapcsolni.
Fel sem merte volna venni, ha nincs hozzá egy hasonló
anyagból készült kék köntös, ami elrejti a lábát és a karját. A
melle még akkor is látszott, miután a derekán megkötötte az
övét, de az adott körülmények között ezt elfogadhatónak
tartotta.
A tűz mellett állva fésülte a haját, amikor kopogtak az
ajtón. A férfi meg sem várta a bebocsátást, már be is nyitott.
Biztosan úgy érezte, hogy nincs szüksége engedélyre. Most

167
az ajtóban állva, tágra nyílt szemmel nézte a lányt, és a
szeme egyre sötétebb lett…
– Ideje tennünk valamit, hogy megszűnjenek az örökös
pirulásaid – jegyezte meg vidám hangon.
A lány lesütötte a szemét, és az arcát forróbbnak érezte a
mögötte lévő kandallóból áradó hőségnél.
– Tudom.
– Kelsey… gyönyörű vagy.
Derek úgy beszélt, mintha nehezére esne kimondani a
szavakat. Ezután néhány másodpercig némán állt előtte,
majd kivette a fésűt a kezéből. Arcához emelte a lány egyik
tincsét. Amikor elengedte, a selymes haj visszaomlott
Kelsey vállára és derekára.
– Egyszerűen gyönyörű – ismételte meg.
A lány most már rá mert nézni, és a férfi zöld szeméből
sugárzó ámulattól még nagyobb forróság öntötte el a testét.
Derek közelsége egyéb érzéseket is keltett benne. A hasában
bizsergés támadt, és a melle megfeszült. Még az illata is
ingerelte az érzékeit. Egyszer csak azon kapta magát, hogy a
férfi ajkát nézi, mintha már várná a csókját. Eszébe jutott,
milyen kellemes volt, amikor megcsókolta, és mennyire
megnyugodott tőle. Megszűnt a zavara, és a riadt
gondolatok helyett békesség öntötte el a lelkét.
A férfi kibontotta a köntös övét. A lány ismét elpirult,
amikor a vékony selyem a lábához hullott. Meghallotta,
hogy a férfi lélegzete eláll, és forró tekintete szinte égette a
testét, ahogy végignézett rajta.

168
 Derek hangja rekedt volt, amikor megszólalt.
– Majd veszünk neked még… ilyesmit – mutatott a
hálóingre. – Sokat.
Feltétlenül szükséges? – szerette volna megkérdezni
Kelsey, de nem jött ki hang a torkán. Annyira feszült volt,
és… várakozásteli izgalmat érzett.
A férfi gyengéden megfogta az arcát.
– Tudod, hogy mennyire vártam már erre? – kérdezte
lágy hangon.
A lány nem felelt. Nem volt rá ideje, mert a férfi
megcsókolta. Az ajka most hevesen csapott le rá, és a nyelve
mélyen a szájába hatolt. A férfi közelebb vonta magához, és
Kelsey melle a mellkasához ért. A lány feladta az ellenállást,
és engedelmesen a férfihoz simult.
A megadó mozdulat láttán Derek felnyögött, felkapta a
lányt, és az ágyhoz vitte. Gyengéden letette a takaróra, majd
visszalépett, és mélyen a lány szemébe nézve levette a
kabátját és a sálját. A lány sem tudta levenni róla a
tekintetét, annyira megbabonázta ez az érzéki pillantás.
Kelsey elfelejtette leoltani a szobában lévő lámpákat.
Most már bánta, hogy ilyen világos van, mert így még
nagyobb zavarban érezte magát. Legszívesebben bebújt
volna az ágytakaró alá, de eszébe jutottak May szavai arról,
hogy a férfiak szeretik a női testet bámulni. Most valóban
meztelennek érezte magát, mert ahogy az ágyon hevert, a
selyem rátapadt a bőrére. Nagyon kényelmetlen volt ott
feküdni, és várni, hogy a férfi csatlakozzon hozzá.

169
 Nem tudta, hogy milyen csábító látványt nyújt. Fekete
haja szétterült a párnán, a térdét behajlította, és elővillant az
egyik combja. Kissé szétnyílt ajka, mintha csókért
könyörögne. Derek egy pillanatig mintha félelmet látott
volna a fekete pillák árnyékolta szürke szempárban – pedig
ez nem lehetséges. Mégis úgy érezte magát, mint egy durva
martalóc, aki éppen megerőszakol egy védtelen lányt.
Furcsa érzés volt, de egyáltalán nem csökkentette a vágyát.
Mihelyt belépett a szobába, és megpillantotta a lenge
hálóruhában, azonnal megfeszült a teste. Megpróbált másra
gondolni, de semmi sem segített. Az a baj, hogy túlságosan
kívánja ezt a nőt. Ráadásul fogalma sem volt, hogy miért.
Nála szebb nőkkel is lefeküdt már, de Kelsey-ben volt
valami különleges. Talán a színlelt ártatlansága, a
szándékos pirulásai, vagy az a tény, hogy megvásárolta…
nem tudta, miért érzi úgy, hogy azonnal rá kell vetnie
magát, és ugyanakkor kiélvezni a pillanat örömét. A kettő
egyszerre lehetetlen volt.
Nehéz választás elé került, és a helyzete akkor sem lett
könnyebb, amikor a lány mellé feküdt az ágyra, és ismét
megérintette. A bőre olyan volt, mint a selyem, és ingerlően
lágy domborulatok bukkantak elő a köntös alól. Majdnem
elvesztette a fejét, amikor lehúzta róla a kék selymet, és
megpillantotta a mellét.
A mellbimbói azonnal égnek meredtek, mintha
megperzselte volna őket a forró tekintete. A férfit ismét
elfogta a vágy, hogy elmerüljön a lány testében, és semmi

170
nem jutott az eszébe, amivel le tudta volna hűteni felhevült
érzékeit. Csak egy hideg zuhany segített volna, de
nevetséges lenne, ha most beszaladna a fürdőszobába.
Talán több bort kellett volna innia a vacsorához. Nem.
Inkább Kelsey-nek kellett volna többet innia, és akkor most
nem bánná, ha a szeretője egyszerűen ráveti magát. Lehet,
hogy így sem lenne ellene kifogása? A férfi viszont
haragudott magára. Neki egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen
gátlástalanul akar viselkedni. Hiszen már nem egy
tejfölösszájú kamasz, akinek nincsen semmi önuralma.
Akkor is megadja a módját az első együttlétüknek, ha
nagyon nehezére esik.
Azzal kezdte, hogy ismét megcsókolta a lányt, és
igyekezett csak a csókra figyelni. Mégsem tudta
megparancsolni a kezének, hogy maradjon nyugton. Kelsey
telt és feszes melle éppen a tenyerébe fért. Nemsokára a
szája is követte a kezét, és amikor a lány felkiáltott az
örömtől, a férfi úgy érezte, a világ legszebb muzsikáját
hallja.
A keze most már az egész testén felfedezőútra indult.
Kelsey-nek többször is emlékeztetnie kellett magát, hogy a
férfinak ehhez megvan minden joga. Közben olyan
forróságot érzett, hogy attól tartott, visszatért a láza.
Derek megpróbálta szétnyitni a lány combját. Kelsey
ijedten szorította össze a lábát. A férfi felnevetett, és ismét
megcsókolta, méghozzá olyan szenvedéllyel, hogy a lány
megfeledkezett a lábáról. Ekkor Derek keze a combja közé

171
siklott. A lány egész teste megfeszült, és önkéntelenül
felemelte a csípőjét. Soha életében nem tapasztalt még ehhez
hasonló gyönyörűséget, és el sem tudta képzelni, hogy
ilyesmi létezik. A férfi csodákat művelt az ujjával.
Már nem gondolkodott, átadta magát az érzéseknek,
amelyek olyan kellemesek voltak, hogy eleinte nem is vette
észre a fájdalmat. Csak akkor, amikor már késő volt. Kelsey
felnyögött, vergődni kezdett, és megpróbálta lefogni a férfi
kezét. Nem értette, mi történik.
Dereket ekkor már minden önuralma elhagyta. A lány
lába közé feküdt, és egyetlen erőteljes döféssel a testébe
hatolt. A gyors mozdulat minden akadályon azonnal
áthatolt. Derek egy pillanatra meglepődött, hogy valami az
útját állta, de szinte azonnal megfeledkezett mindenről, és
elmerült a gyönyörben. A lány öle olyan szűk és forró volt,
hogy már az első lökés után majdnem elért a csúcsra, a
második mozdulata pedig valóban elhozta a beteljesülést.
Amikor ismét gondolkodni tudott, Derek felsóhajtott. Azt
hitte, hogy soha többé nem fog olyan szánalmas
mohósággal szeretkezni, mint kamaszkorában, amikor csak
a saját gyönyörével foglalkozott, és képtelen volt uralkodni
a saját testén. Micsoda szégyen! Ma este bebizonyította,
hogy még mindig van mit tanulnia ezen a téren.
Nem is tudta, hogy mit érzett. Vajon ő is élvezte?
Udvariatlanság lenne megkérdezni. Ha nem élvezte az
együttlétüket, később nagyon szívesen kárpótolja. A puszta
gondolattól ismét kemény és tettrekész lett. Bámulatos.

172
Biztosan azért ingerli ennyire, mert még most is olyan szűk
és feszes az öl, ami körülveszi…
– Megkérhetlek, hogy… szállj le rólam?
A férfi észbe kapott. Még mindig az átélt gyönyör hatása
alatt van, és közben agyonnyomja ezt a szegény lányt. A
könyökére támaszkodott, hogy a felsőteste ne nehezedjen
Kelsey-re, és lenézett rá, hogy bocsánatot kérjen. Ám ekkor
észrevette a könnyeit és a bánatos tekintetét. Megdöbbent,
és rájött, hogy valóban valami az útját állta, amikor behatolt
a testébe. Igaz, hogy csak egy pillanatig, de akkor is ott volt
az akadály.
– Istenem, te szűz voltál! – fakadt ki belőle a kiáltás. A
lány azonnal elvörösödött.
– Úgy emlékszem, ezt az árverésen is megemlítették.
A férfi hitetlenkedve nézett rá.
– Ugyan már, kedvesem! Azt senki sem hitte el! A nőket
áruba bocsátó kikiáltók notórius hazudozók. Ráadásul egy
nyilvánosházban álltál az asztal tetején. Mi a csudát keres
egy szűz egy bordélyban?
– Azért, hogy eladják. Méghozzá a megállapodások
szerint – felelte a lány sértődött hangon. – Elnézést kérek,
amiért Lonny nem szabadított meg a szüzességemtől az
árverés előtt. Nem tudtam, hogy ez ekkora gondot jelent.
– Ne butáskodj – morogta a férfi. – Csak meglepődtem,
és… meg kell szoknom a gondolatot.

173
 Tehát a pirulások igaziak voltak, és nem csak
megjátszotta a szemérmes szüzet? Az ártatlan tekintete is
őszinte volt.
Egy szűzzel szeretkezett! Ez volt az első ilyen élménye,
nem számítva azt a konyhai cselédet, aki később a házban
lévő összes szolgát megajándékozta a kegyeivel. Nem
csoda, hogy Ashford annyira fente rá a fogát, és dühöngött,
amikor nem kapta meg. Még több vér látványával
örvendeztethette volna meg magát.
Kelsey tehát szűz volt. Derek hirtelen rájött ennek a
ténynek a jelentőségére, és soha nem tapasztalt érzések
támadtak a lelkében. Ő volt a lány első szeretője, és rajta
kívül egyetlen férfi sem érintette még. Minden szempontból
az övé lett. Kizárólag az övé.
A férfi ragyogó mosollyal nézett a lányra.
– Látod? Máris megszoktam. – A teste készen állt arra,
hogy ismét magáévá tegye, de inkább óvatosan és lassan
visszavonult. – Sajnos nagyon elrontottam ezt az első
alkalmat. Úgy viselkedtem, mint egy tapasztalatlan ifjú,
mert annyira kívántalak, és neked estem. Ha rendbe jöttél,
gondom lesz rá, hogy te is megkapd ugyanazt a gyönyört,
amit te adtál nekem. Most azonban el kell látni a
sérülésedet.
A lánynak tiltakozni sem volt ideje, mert a férfi felkapta,
és bevitte a fürdőszobába. Ott leültette, és becsavarta egy
nagy törülközőbe. Vizet eresztett a kádba, majd fürdősót és
illatszert szórt bele. A lány lesütötte a szemét, és nem nézett

174
a férfira, aki nem takarta el magát, fesztelenül mozgott
előtte anyaszült meztelenül.
Amikor a férfi be akarta emelni a kádba, Kelsey tiltakozni
kezdett.
– Most már egyedül is elboldogulok.
– Ugyan már! – Derek félredobta Kelsey törülközőjét, és
óvatosan beemelte a gőzölgő kádba. – Már megszoktam,
hogy fürösztelek. És nagyon jó szokásnak tartom.
A férfi letérdelt a kád mellé, és mindenütt megmosta. A
keze nyomán a lány bőre kivörösödött – és nem csak a forró
víz miatt. Amikor végzett, ismét felemelte, megtörölte, és
visszavitte az ágyba. Ott betakarta, majd mellé feküdt, és
magához ölelte.
A lány most már megnyugodott, mert rájött, hogy aznap
este nem lesz több fájdalom – és gyönyör sem. Már a
meztelenségük sem zavarta, és a kellemes melegben
hamarosan elálmosodott.
Már majdnem elaludt, amikor a férfi megszólalt: – Kelsey
Langton, köszönöm, hogy nekem ajándékoztad a
szüzességedet.
A lány szívesen megjegyezte volna, hogy nem volt más
választása, de inkább hallgatott. Nem volt olyan rossz,
mintha mással történik meg. Még élvezte is – a fájdalom
előtt.
Ezért ugyanabban a hivatalos hangnemben válaszolt, bár
közben elnyomott egy ásítást: – Nagyon szívesen, Derek
Malory.

175
 Nem láthatta a férfi mosolyát, de érezte, hogy közelebb
vonja magához. Kelsey felemelte a kezét, és először
félénken, majd felbátorodva megérintette a férfi mellkasát.
Most már bármikor hozzányúlhat, amikor csak a kedve
tartja. A mai éjszaka után joga van hozzá, hogy megérintse –
akárcsak a férfinak. Ez a gondolat jóleső érzéssel töltötte el.
Ki hitte volna?

176
 20. fejezet

M ásnap reggel Kelsey egyedül ébredt, mert Derek

valamikor az éjszaka közepén távozott. Kedves volt
tőle, hogy megkímélte a kínos reggeli találkozástól, amikor
mindketten meztelenek. Vajon ez lesz a szokása? Biztosan,
hiszen a látszatot meg kell őriznie. Nagyon elegáns
környéken szerzett neki lakást, és eddig is az volt a
benyomása, hogy fontosnak tartja a diszkréciót.
Az is lehet, hogy nős, és ezért akarja titokban tartani a
kapcsolatukat. Milyen szörnyű gondolat! Pedig könnyen
előfordulhat, és annak idején figyelmeztették, hogy erre
számíthat. Meg fogja kérdezni, mert ezt mindenképpen
tudnia kell. Nem bírná elviselni a bizonytalanságot.
A mellette lévő párnán megtalálta Derek levelét. Az
illatát is érezte még az ágyneműn, és ettől önkéntelenül
elmosolyodott. A férfi azt írta, hogy délután eljön érte, és
elviszi vásárolni meg vacsorázni. A lány megint
elmosolyodott. Ennek a hírnek örült, mert nagyon szeretett
vásárolni. Csak nehogy a férfi csupa kihívó, szeretőnek való
ruhát akarjon venni neki.
177
 A lány felsóhajtott. A férfinak valószínűleg éppen ez a
szándéka. Mit lehet ellene? Ha ilyen öltözéket kell hordania,
akkor nem tiltakozhat.
Milyen érdekes: valósággal megkönnyebbült, hogy már
nem szűz. Sajnálta, hogy így alakult, de bele kellett
törődnie. Igazi szerető lett belőle, és többé nem kell
aggodalmaskodnia, vagy rettegnie az ismeretlentől. Már a
fájdalom is elmúlt. Nem volt kellemes, ami történt, de majd
megtapasztalja a gyönyört is. Az este már megízlelt belőle
valamennyit, és a férfi még többet ígért. Derek nemcsak
jóképű, hanem nagyon tapintatos is vele. Mire vágyhatna
még a jelenlegi körülmények között?

– Ne vágj olyan jóllakott arcot! – jegyezte meg Nicholas

Eden, amikor belépett az ebédlőjébe, és megpillantotta
Dereket az asztalnál. Mielőtt megnősült, gyakran előfordult,
hogy a barátjába botlott a házában.
Derek addig mosolyogva piszkálta az ételt a tányérján, de
most elkomolyodott.
– Mivel lennék jóllakva? Még csak most ültem le enni.
Nicholas felnevetett.
– Nem az ételre gondoltam, drága barátom. Hanem a
kielégültségre, ami az arcodon látszik. Szinte árad belőled.
Egy felhevült kakasra emlékeztetsz, aki beszabadult a
tyúkólba. Olyan jó volt a nő?

178
 Derek ritkán szokott elpirulni, de most vörös lett az arca.
Ezt furcsállta egy kicsit, mert máskor a barátai ugratását
inkább mulatságosnak tartotta, és nem jött zavarba tőle.
Talán azért érezte kínosnak a helyzetet, mert megfogadta,
hogy soha többé nem lesz szeretője, és ezt Nicholas is tudta.
Most pedig mégis van egy szeretője.
Tegnap egy üzenet várta Nicholastól, amikor hazament
átöltözni. A barátja közölte vele, hogy a feleségével egy
hétig Londonban lesz, mert vásárolgatnak és meglátogatják
az ismerőseiket. Derek sejtette, hogy igazából Reggie akarja
végigjárni a boltokat, meg a társasági eseményeket, és
szegény Nicket csak rábeszélte, hogy kísérje el. Nick
mostanában nem szívesen hagyta el Silverley-t, a vidéki
birtokát, ahová Reggie-vel visszavonulnak, hogy elkerüljék
a londoni szezon forgatagát. Amy és Warren fogadásán
Derek nagyon szórakozott volt, mert már alig várta, hogy
visszamehessen Kelsey-hez, ezért nem sokat foglalkozott a
barátjával.
Most abban a furcsa helyzetben találta magát, hogy
egyrészt szeretett volna Kelsey-vel eldicsekedni a
barátjának, másrészt nem akart mindent elárulni neki.
Nickkel sok mindenben hasonlítottak. A néhány évvel
idősebb Nicholas termete magasabb, aranyszínű tincsekkel
csíkozott haja pedig egy kicsit sötétebb volt, mint Dereké. A
szemét inkább borostyánszínűnek lehetett nevezni, mint
barnának. Nick a vikomt címet viselte, akárcsak Derek, aki

179
az egyik ráhagyott birtokkal ezt a méltóságot is örökölte.
Egy nap azonban Haverston negyedik márkija lesz belőle.
Mindketten törvénytelen gyermekként látták meg a
napvilágot, és iskoláskorukban Nick ezért kezdett el
Derekkel barátkozni. Ugyanis Derek származását már akkor
mindenki ismerte, míg Nick múltja titok volt. Derek is csak
akkor tudta meg, amikor Nick nemrég feleségül vette az
unokatestvérét, Reginát.
Nicholas legalább ismerte az anyját, még akkor is, ha csak
a közelmúltban derült ki az igazság. Az apja felesége, akit
mindenki az anyjának tartott, gyűlölte Nicket, és
megkeserítette az életét. Az ellenszenv persze kölcsönös
volt. Az asszony húga volt a férfi igazi anyja, akit addig a
nagynéniének tartott. Mindig a fia mellett állt, de csak
néhány évvel ezelőtt tudta meg a család, hogy ő szülte
Nicket.
Mindketten másképp viszonyultak törvénytelen
származásukhoz. Amikor Nicholas rájött erre, nagyon
megkeseredett, és egészen addig szenvedett tőle, amíg
Reggie-t el nem vette feleségül. A lányt ugyanis egyáltalán
nem zavarta a származása. Derek mindig tudta, de nem
törődött vele – illetve nem tartotta túlságosan fontosnak.
Hiszen egy szerető, nagy család vette körül, ahol mindenki
úgy fogadta el, amilyen volt. Nicholasnak nem volt ilyen
szerencsés a családi háttere. Derek viszont nagyon bánta,
hogy soha nem ismerte az édesanyját, és azt sem tudta,
hogy ki volt. Néhányszor megkérdezte az apjától, de

180
mindig azt a választ kapta, hogy már meghalt, ezért
egyáltalán nem fontos a személye.
Nicholas megjegyzésére Derek most így válaszolt:
– Új szeretőm van.
Nicholas felvonta a szemöldökét.
– Javíts ki, ha tévedek, de nem te mondtad, hogy soha
többé nem lesz szeretőd?
– Igen, de most más a helyzet – nyugtatta meg Derek a
barátját.
– Mindig ezt szoktuk mondani… egy darabig – válaszolta
Nicholas gúnyos hangon, majd megvonta a vállát. – Akkor
élvezd addig, amíg új. Mert az újdonság varázsa hamar
elszáll, és nemsokára más szórakozás után fogsz nézni.
Velem is mindig így történt – mármint addig, amíg nem
találkoztam a kuzinoddal. Már akkor sejthettem volna, hogy
szerelmes vagyok, amikor bármit csináltam, közben nem
tudtam kiverni a fejemből.
– Nincs igazad, Nick. Most valóban más a helyzet.
Tulajdonképpen nemcsak kitartom ezt a nőt, hanem…
megvettem.
A férfi szemöldöke ismét a homlokára szaladt.
– Tessék?
– Megvettem – ismételte meg Derek, majd gyorsan
hozzátette: – Egy aukcióra tévedtem, ahol éppen őt árulták,
és… megvásároltam.
– Mégis, mekkora összegről van szó? – érdeklődött
Nicholas.

181
 – Ne érdekeljen.
– Te jó ég! Reménykedj, hogy az apád ne tudja meg.
Derek a puszta gondolattól összerezzent.
– Tudom, hogy szörnyű lenne. De miért tudná meg?
Nicholas megcsóválta a fejét.
– Szóval olyan szép volt, hogy nem tudtál ellenállni a
kívánságnak?
– Inkább Jeremy érzett így, és nem én. Az a csibész tőlem
akart kölcsönkérni, hogy licitálhasson rá. Nagyon lelkes lett,
de aztán figyelmeztettem, hogy nincs saját lakása, ahol
szeretőt tarthatna.
– Tehát Jeremy is ott volt?
– És Percy.
– Hol történt ez a szokatlan esemény? Az egyik…
szokásos vadászterületeden?
Derek elvigyorodott. Azelőtt mindig hárman járták az
éjszakát: Nick, Percy és ő. Ez még azelőtt volt, hogy James
visszajött Angliába, és magával hozta Jeremyt – és mielőtt a
jó öreg Nick a házasság csapdájába esett.
– Nem – felelte Derek. – Az új Érosz házában történt, amit
azóta nyitottak meg, amióta te visszavonultál az efféle
mulatságoktól. Ez a hely inkább a perverz szolgáltatásairól
híres, de ezt akkor még nem tudtuk. Csak azért mentünk
oda, mert Jeremy kedvenc könnyűvérű nőcskéje
odaköltözött.
Nicholas felnevetett.

182
 – Tehát a kölyök tőled kért kölcsön pénzt, amikor
túllicitáltad? Ezt az arcátlanságot! Úgy látszik, a pimaszság
öröklődik a családnak abban az ágában.
– Ne kezdjük el szapulni James bácsit, hiszen mindnyájan
tudjuk, hogy mennyire kedveled. – Derek sejtette, hogy
Nicholas megvetően elhúzza a száját a megjegyzése
hallatán. Így is történt. – Ráadásul nem is licitáltam. Eszem
ágában sem volt.
– Nem? Akkor mégis hogyan lett a tiéd a nő?
– Azért, mert nem tetszett, hogy ki akarja
megkaparintani. Hallottál már Lord David Ashford viselt
dolgairól?
– Nem mondhatnám. Miért?
– Valamelyik este volt egy kis afférunk vele, amikor a
kikötőben mulattunk. Éppen kegyetlenül megkorbácsolt
egy ágyhoz kötözött kocsmai szajhát, aki valószínűleg egész
életében viselni fogja magán a bántalmazás nyomait.
Mindezt azért tette, hogy felkészítse magát az aktusra. Csak
azért hallottuk meg a kiáltozását, mert a lánynak sikerült
megszabadulnia a szájpeckétől.
Nicholas megvetően felhorkantott.
– Az az ember őrült!
– Szerintem is. Úgy tűnik, eddig sikerült titokban tartania
ezt a förtelmes szokását. Nagyon kevesen tudnak róla, és az
áldozatait bőkezűen megfizeti, hogy ne pereljék be. Aznap
este félholtra vertem; majdnem megöltem. Azt hittem, hogy
ez örökre elveszi a kedvét, de aztán az árverésen

183
észrevettem, hogy licitál a lányra. Tudtam, hogy a szegény
teremtésnek meg lenne pecsételve a sorsa, ha ez a gazember
megkaparintja. Nem hagyhattam, hogy ez megtörténjen.
– Én kivonszoltam volna a helyiségből, hogy ismét jól
ellássam a baját. Ez olcsóbb megoldás lett volna. Hiszen azt
mondod, hogy nem is akartad a nőt megszerezni
magadnak.
– Akkor is az övé lett volna, mert ő mondta ki a végső
árat. A kikiáltó később mindenképpen odaadta volna neki a
lányt. Egyébként most már egyáltalán nem bánom, hogy
megvettem.
Nicholas felnevetett.
– Hát persze! Már elfelejtettem, milyen elégedett arccal
üldögéltél itt, amikor bejöttem.
Derek érezte, hogy elpirul. Mi a csuda? Elkapta Kelsey-től
ezt a kórt?
– Egyáltalán nem olyan lány, mint amilyenre gondolsz.
Egészen meglepő, hogy árverésre került. Kitűnő nevelésben
részesült, mert az anyja nevelőnő volt. Sok hölgyet
megszégyenítene a beszéde és a modora. Az árverésen azt
mondták, hogy szűz, de ezt persze senki nem hitte el. Ám
kiderült, hogy valóban az volt.
– Volt? Tehát már nem?
Derek egy kicsit habozott, majd bólintott. Közben bosszús
lett, mert ismét elvörösödött. Kínosan érezte magát, és
rájött, hogy még a legjobb barátjával sem akar ilyen
hangnemben beszélni Kelsey-ről. Ez persze ostobaság volt.

184
A lány csak egy a sok nőcske közül, akivel lefeküdt, és
Nicknek igaza volt. Az újdonság varázsa gyorsan elmúlik,
és ő hamarosan ismét a társaságba veti magát, hogy újabb
zsákmány után nézzen.
– Akkor sem bánom, hogy az enyém lett. Azt a sok pénzt
tulajdonképpen nem is érte fizettem ki, hanem azért, hogy
meghiúsítsam Ashford tervét, és nagyon örülök a sikernek.
Sajnos még így is elszörnyedek, ha arra gondolok, hogy
nem tudom minden egyes gaztettét megakadályozni. Még
most is azon mesterkedik, hogy olcsó szajhákat találjon,
akiket megkínoz, és aztán lefizet. Isten tudja, hogy már
hányán estek áldozatul perverz szexuális szokásainak.
Rendszeres látogatója annak a háznak, ami ilyesfajta
szórakozást nyújt a vendégeinek. Bár szerintem az ő
kegyetlenkedései még ott is szokatlannak számítanak.
Nagyon szeretném, ha egyszer s mindenkorra véget tudnék
vetni ennek. Van valami ötleted?
– De azért nem akarod megölni?
– Nem.
– Mi lenne, ha kiherélnénk?
– Szerinted az megoldást jelentene? – kételkedett Derek. –
Amikor főleg azt élvezi, hogy fájdalmat okoz?
– Akkor is megérdemelné, ha igaz, amit elmeséltél róla.
– Persze, hogy igaz! Lehet, hogy egy kicsit felöntöttem a
garatra aznap este, amikor azzal a szegény lánnyal találtam,
de biztos lehetsz abban, hogy nem képzelődtem. Percy és

185
Jeremy is ott volt, és nekik is éppen úgy felfordult a
gyomruk.
Nicholas elgondolkodva ráncolta a homlokát.
– Gondolom, a lány nem lenne hajlandó tanúskodni, ha
bíróság elé vinnéd az ügyet?
– Akkor olyan nagy fájdalmai voltak, hogy nem is tudott
összefüggően beszélni. Egy hét múlva visszamentem hozzá,
amikor már egy kicsit javult az állapota. Sajnos hallani sem
akar arról, hogy vádat emeljen Ashford ellen.
– Azért, mert lord?
– Ez is közrejátszhat a döntésében. Bár sokkal többet
nyom a latban az, hogy Ashford olyan összeget adott neki,
amit a mesterségével csak két vagy három év alatt tudna
megkeresni. Attól fél, hogy vissza kéne adnia a pénzt. Pedig
ez a summa nem viselte meg annak a gazembernek a
pénztárcáját. Utánanéztem. Még akkor sem rendülne meg
az anyagi helyzete, ha hetente kétszer vagy háromszor
hódolna a visszataszító szenvedélyének.
– Te is felajánlottál neki egy hasonló összeget, hogy
hajlandó legyen bíróságra menni?
– Persze. Ez volt az első teendőm – mondta Derek. –
Sajnos a lány beismerte, hogy tudta, mi fog történni, és a
beleegyezését adta hozzá. Arra persze nem számított, hogy
milyen szörnyű lesz. Azzal sem volt tisztában, hogy
maradandó sebeket okoz. Még azt sem fogta fel, hogy a
hegek miatt többé nem folytathatja a mesterségét, nekem
pedig nem volt szívem felvilágosítani.

186
 Nicholas felsóhajtott.
– Elég nagy gondot vettél a válladra, drága barátom.
Majd én is elgondolkodom ezen, de most semmi nem jut az
eszembe. Hiszen Ashford azzal védekezhet, hogy őszinte
volt a nőkhöz, és elmagyarázta nekik, hogy mit akar velük
művelni. Sajnos rengeteg olcsó szajhát talál a városban, akik
örömmel kapnak az alkalmon, hogy rövid idő alatt ekkora
összeget keressenek, és csak akkor döbbennek rá a szörnyű
valóságra, amikor már késő.
– Nekem is pontosan ez a véleményem – jegyezte meg
Derek.
– Nem szívesen mondom ki, de szerintem James
bácsikádtól kéne tanácsot kérned. Ez a világ pont az ő…
szakterülete. Nem gondolod?
Derek elvigyorodott.
– Már meg is beszéltem vele egy találkozót holnap
reggelre.
– Remek. Ha az ember a föld söpredékével érintkezik,
szélesebb lesz a látóköre. De most már elég ebből a
komolyságból. Örülök, hogy beugrottál hozzám. Együtt
tölthetnénk a napot, amíg Reggie csavarog.
– Ezer örömmel. De csak délelőtt érek rá… Délutánra más
terveim vannak.
– Rendben van, öregfiú. Majd alkalmazkodom hozzád.
Hiányzik a társaságod, amióta kiköltöztem a városból.
Nagyon ritkán látogatsz meg. Erről jut eszembe: meg

187
szeretném mutatni neked azt a versenylovat, amit most
vettem.
– Percy is beszerzett egy paripát – felelte Derek. –
Csorogni fog a nyálad, ha meglátod.
Nicholas felnevetett.
– Az már tegnap megtörtént. Mit gondolsz, honnan van
az új táltosom? Megint sikerült Percyt rábeszélnem, hogy
adja el nekem a legújabb szerzeményét.

188
 21. fejezet

– N ős vagy?
Derek zavartan pislogott. Alig ültek le a hintóban,
amikor Kelsey nekiszegezte a kérdést. Nem tehetett róla,
mert már reggel óta ez járt a fejében. Kicsit tapintatosabban
is ráterelhette volna a szót erre a témára, de nem tudta,
mennyi idejük lesz, mielőtt megérkeznek a céljukhoz, és
mindenképpen meg szerette volna kapni a választ. Még ma.
Szerencsére pontosan azt hallotta, amiben reménykedett.
– Isten őrizz! – kiáltott fel a férfi. – Nem is szándékozom
megnősülni még egy jó darabig. – A lány olyan látványosan
megkönnyebbült, hogy a férfi hozzátette: – Nem, kedvesem.
Nem rabolsz el senkitől.
– Még egy másik szeretőtől sem?
A férfi felhorkantott.
– Attól meg főleg nem. Egyszer már próbálkoztam
szeretőt tartani, de nem vált be a dolog. Eszem ágában sem
volt még egyszer ebbe a csapdába esni, de a körülmények
miatt meggondoltam magam.

189
 – A körülmények miatt? Tehát nem azért vettél meg…
amire mindenki gondolt?
– Hát… tulajdonképpen nem – felelte a férfi vonakodva. –
Nem akartam, hogy Lord Ashford megkaparintson, mivel
tudom, hogy milyen perverzitásokra képes.
Kelsey megborzongott, mert rájött, hogy a férfi kiről
beszél. Neki is az volt a megérzése, hogy Ashford kegyetlen.
Ezek szerint akkor el sem tudta képzelni, hogy milyen
szörnyű sors várt rá, és ennek a férfinak köszönheti a
megmenekülését.
– Nagyon hálás vagyok, hogy ott voltál, és segítettél
rajtam.
– Nem kell hálálkodnod, kedvesem. Most már úgy vélem,
hogy megérte annyi pénzt kiadni érted.
A lány persze azonnal elpirult, Derek pedig
elmosolyodott.
Kelsey kíváncsisága még mindig nem enyhült, ezért
ismét megszólalt.
– Észrevettem, hogy nem akarod felhívni a figyelmet a
mi… ismeretségünkre. Legalábbis Bridgewaterben ez a
benyomásom támadt. Mivel nőtlen vagy, ezt csak az illem
kedvéért teszed?
– Nem csak arról van szó – válaszolta a férfi. – A két
ifjabb nagybátyám meglehetősen sok botrányt okozott
annak idején. Az apámat ez szörnyen felidegesítette, mert
állandóan a pletykák középpontjában álltak. Gyerekkorom
óta sokat hallgattam, ahogy az öccseivel vitázik emiatt. Úgy

190
döntöttem, hogy én a lehető legkevesebb bosszúságot
okozom neki ezen a területen.
– Tehát botrány lenne?
– Nem, egyáltalán nem. Illetve nem nagy. Mégis
szeretném a nevemet távol tartani a pletykáktól. Az apám
még a szolgák előtt sem szívesen beszél kényes témákról.
Nem tudom, hogy érted-e, mire gondolok.
A lány mosolyogva bólintott, mert nagyon is értette. Őt is
úgy nevelték, hogy mindig körültekintő legyen.
Számtalanszor tanúja volt annak, hogy a szülei egy heves
vita közepén azonnal elhallgattak, ha egy szolga vagy
cseléd belépett a helyiségbe.
– Sajnálom, hogy ennyit kíváncsiskodtam. Csak arra
gondoltam, hogy ez vajon mennyire befolyásolja a
látogatásaid időpontját.
A férfi a homlokát ráncolta. Ez eddig az eszébe sem
jutott. Most is ugyanolyan óvatosnak kell majd lennie, mint
az előző szeretőjével. Napközben bármikor megállhat a
háza előtt, és elviheti valahová. Ám ha rendszeresen
látogatja, és órákon keresztül a házban marad, akkor a
szomszédokban felébredhet a kíváncsiság. Márpedig ő nem
csak néhány lopott órára akarja élvezni Kelsey társaságát.
Ezért kitérő választ adott.
– Ezt most nem tudom még megmondani. Nem jut
eszembe senki, akit ezen a környéken ismerek, de majd
kiderül. Ne mentegetőzz a kérdéseid miatt, kedvesem.

191
Másképpen hogyan ismernénk meg egy mást? Sőt, nekem is
van néhány kérdésem hozzád.
– Örömmel válaszolok… ha tudok.
– Remek. Akkor áruld el nekem, hogy a kitűnő
neveltetéseddel miért nem az anyád nyomdokaiba léptél?
Miért nem lettél te is nevelőnő? Nem mintha bánnám, hogy
így alakult a helyzet, de akkor sem értelek.
Kelsey halkan felsóhajtott. A kíváncsisága feljogosította a
férfit arra, hogy ő is kérdezősködjön. Bár számított rá, hogy
ez a kérdés előbb-utóbb elhangzik, és már fel is készült rá.
– Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy nevelőnő legyek. A
legtöbb szülő egy érett nőt keres a gyermekei mellé.
– Nem volt más választásod?
– Olyan nem, ami akkora összeget hozott volna a
konyhára, hogy kifizessem az adósságaimat.
A férfi a homlokát ráncolta.
– Egy ilyen fiatal teremtés hogyan tud huszonötezer
fontnyi adósságot felhalmozni?
A lány halványan elmosolyodott.
– Fogalmam sincs. Az adósság nem az enyém, és az
összege csak a fele a vételárnak.
– Akkor szép kis summa ütötte a markodat az árverés
után.
– Egy fillért sem kaptam. A kikiáltónak komoly
részesedés járt az árverés megszervezéséért. A többi meg
arra kellett, hogy rendezzem az előbb említett adósságokat.

192
 A lány remélte, hogy a férfi megelégszik a válasszak, de
tévedett.
– Kinek az adósságát akartad kifizetni?
A lány hazudhatott, vagy kitérhetett volna a válasz elől,
ami már egyszer bevált. Mivel nem volt kedve megint
hazudni a férfinak, a kitérő válasz mellett döntött.
– Ez magánügy, és nem szívesen beszélek róla… ha lehet.
A férfi arckifejezése elárulta, hogy nem elégedett a
feleletével, és nem akarja feladni.
– Az anyád még él?
– Nem.
– És az apád?
– Ő sem.
– Nincs más élő rokonod?
A lány tudta, hogy a férfi miben mesterkedik:
megpróbálja kitalálni, kinek adhatta a pénzt. Ám ezt soha
nem tudhatja meg.
Ezért határozott hangon így szólt: – Derek, kérlek! Ez a
téma rendkívül kínos számomra. Inkább nem beszélnék
róla.
A férfi felsóhajtott, és – egyelőre – abbahagyta a
kérdezősködést. Inkább odahajolt a lányhoz, és
megveregette a kezét. Úgy látszik, még ennél több
vigasztalást is akart nyújtani, mert az ölébe vonta.
Kelsey egy kicsit ideges lett, mert eszébe jutott, mi történt
legutóbb, amikor a férfi ölébe került a hintóban. Ám Derek
most csak átölelte, és a lány homlokához szorította az arcát.

193
Kelsey-t körülvette az ismerős kellemes illat, és csendben
hallgatta a férfi nyugodt szívverését.
– Az az érzésem, kedvesem, hogy mi ketten nagyon közel
fogunk kerülni egymáshoz – szólalt meg a férfi, és a hangja
olyan halk volt, mint a suttogás. – Ezért eljön majd a nap,
amikor már nem fogod ennyire kínosnak érezni ezt a témát,
és elárulod az igazat. Nagyon türelmes vagyok, és kitartó is.
Tehát ez a kérdés ismét felmerül majd a közeljövőben?
– Még nem is köszöntem meg neked, hogy a
rendelkezésemre bocsátottál egy hintót – szólalt meg a lány.
A férfi jót nevetett azon, hogy Kelsey ilyen átlátszó
trükkel akarja másra terelni a szót.

194
 22. fejezet

A mikor Derek elvitte Kelsey-t egy szabónőhöz, a lány

meglepődött, mert nem ilyen helyre számított. A nő
üzlete nagyon elegáns volt. Finom szaténnal bevont
heverők és fotelek sorakoztak az előtérben, ahol néhány
különleges és elegáns modelljét kiállította. Az asztalokon
több tucat könyv és folyóirat mutatta be a legújabb
divatkölteményeket. A helyiség azt a célt szolgálta, hogy az
urak is kényelmesen érezzék magukat, ha jelen akarnak
lenni, amíg a hölgyek kiválasztják a megfelelő ruhákat.
Valóban elegáns hölgyek látogatták az üzletet. De Kelsey
észrevette, hogy Mrs. Westerburynek sok próbaterme volt,
ezért könnyen távol tarthatta a gazdag vevőit a kevésbé
előkelőektől. Az asszony pénzt akart keresni, és nem ítéletet
mondani az üzletébe tévedő nőkről. Egy vevőt sem utasított
vissza azért, mert nem helyeselte a foglalkozását, bár
némelyiknek azt javasolta, hogy inkább a hátsó ajtót
használja, és ne az utcáról nyíló bejáraton jöjjön be.
Kelsey megfigyelése szerint a szalon elsősorban a londoni
felső tízezer ízlésének megfelelő ruhákat árult, ezért nem
195
értette, hogy Derek milyen ruhatárat akar vásárolni neki.
Lehet, hogy csak azért hozta ide, mert nem ismert más
üzletet a városban?
Eldöntötte, hogy rá bízza a választást, és ezt meg is
mondta neki. A férfi meglepődött, de elvállalta a feladatot,
és félrevonta Mrs. Westerburyt, hogy néhány szót váltson
vele. Amikor visszajött, közölte a lánnyal, hogy a nő
gondjaira bízza, és néhány óra múlva visszajön érte.
Kelsey még mindig nem tudta, milyen ruhát kell
rendelnie, mennyit költhet, és egyáltalán… mit tegyen.
Remélte, hogy a varrónő tájékozottabb nála, és abban is
reménykedett, hogy a ruhák nem lesznek túlságosan
botrányosak. Azért bízott ebben, mert Derek nem látszott
nagyon zavartnak a nővel való beszélgetés után, és csak egy
kicsit pirult el. Az is igaz, hogy a további kínos jelenetek elől
sikeresen elmenekült.
Mrs. Westerbury hamarosan visszatért, és a bolt egyik
hátsó helyiségébe vezette Kelsey-t, hogy méretet vegyenek
róla. Egyetlen pillantása sem árulta el, hogy tudja az igazat,
és tisztában van azzal, hogy Kelsey Derek szeretője, és
ennek megfelelően kell felöltöztetnie.
A méretvétel nem tartott sokáig. Az asszony egyik
segédje villámgyorsan lemérte Kelsey-t, leírta az adatokat,
és közben barátságosan csevegett vele. Az anyagok, a
szabásvonalak és a kiegészítők kiválasztása viszont egy
egész napig is eltartott volna, olyan hatalmas választék állt a
vevők rendelkezésére.

196
 Ám Kelsey-nek nem volt alkalma választani. Az asszony
javasolt valamit, és a lány rábólintott, vagy megrázta a fejét.
Nem is volt olyan rossz, mint gondolta. Az asszony csupa
élénk színű és feltűnő kiegészítőkkel ellátott ruhát javasolt,
amit Kelsey soha nem vásárolt volna meg magának, de a
kész ruhák legalább nem lesznek olyan kihívóak és ledérek,
mint az a vörös rémség, amelyet az árverésen viselt.
Még nem fejezték be a válogatást, amikor egy újabb vevő
érkezett. Egy gyönyörű fiatal hölgy lépett be az üzletbe,
akinek Mrs. Westerbury segítségére volt szüksége, mert a
már korábban megrendelt báli ruhájának az anyagát
szerette volna kicserélni. Olyan barátságos volt, hogy még
Kelsey-nek is bemutatkozott, és ő udvariatlanságnak
tartotta volna, ha nem viszonozza a figyelmességét, pedig
ezzel nagyon kínos helyzetbe hozta a varrónőt.
A fiatal hölgy néhány másodperc alatt kiválasztotta az új
anyagot, de még nem távozott. Kelsey csak akkor jött rá,
hogy őt figyeli, amikor ismét megszólalt.
– Nem, az a szín egyáltalán nem illik magához.
Túlságosan… zöld, nem gondolja? Azok a kék és ezüstszínű
anyagok viszont csodásan illenének a szeme színéhez. Sőt,
még a zafír is.
Kelsey elmosolyodott, és legszívesebben hevesen
bólogatott volna. Már addig is vágyakozva nézte azt a
sokféle kék árnyalatú anyagot. Mrs. Westerbury kénytelen
volt engedelmeskedni, mert a hölgy még mindig ott állt, és
választ várt a javaslatára.

197
 – Teljesen igaza van, hölgyem – biccentett a nő, és
odament a sarokba, hogy elővegyen néhány tekercs finom
kék anyagot, valamint a ragyogó zafírszínű bársonyt,
amiből egy csinos új kabát és sétálóruha készülhetne. A lány
elé terítette még az estélyi ruhához való ezüstszínű és
szürke szaténbrokátot is.
A hölgy azonban még mindig nem mozdult, mert
kíváncsi volt, milyen szabásmintát javasol a varrónő az
egyes anyagokhoz. Ezért végül Kelsey ruhatárába néhány
olyan elegáns darab is bekerült, amelyekben még az
édesanyja is szívesen látta volna. A lány visszatért volna a
korábbi megrendelésekre, hogy azokat is kicserélje, de nem
merte tovább feszíteni a húrt, hiszen Mrs. Westerbury
kötelessége a számla kifizetőjének az utasításait követni.
Derek úgy intézkedett, hogy egy kész ruha is a
rendelkezésére álljon, amelyben elhagyhatja a szalont. Ezt
Kelsey csak akkor tudta meg, amikor már majdnem végzett.
Biztosan sokba került a férfinak, mert a ruhát egy másik
hölgy megrendeléséből vették el, és amíg ő Mrs.
Westerburyvel időzött, addig az alakjára igazították. A
ruhán látszott, hogy a hölgyet még soha életében nem
kérték meg arra, hogy a hátsó ajtót használja.
Egy levendulaszínű, vastag selyemből készült nappali
ruha volt, amelynek sötétebb lila árnyalatú csipke díszítette
rövid, buggyos ujját, a derekát és a szoknya szegélyét. Egy
nehéz bársony, levendulaszínű köpeny járt hozzá. Amikor

198
Kelsey ebben jelent meg az előtérben, ismét úgy érezte
magát, mint régen.
Derek még nem érkezett meg, de a fotelokban üldögélt
néhány úriember, és elismerő pillantást vetett rá. Ott volt az
a fiatal hölgy is, aki segített neki a választásban. Éppen
indulni készült, és a kesztyűjét húzta fel. Közben barátságos
mosolyt vetett Kelsey-re.
– Végzett? – érdeklődött vidáman. Valószínűleg ő is
észrevette az elismerő pillantásokat, mert hozzátette: –
Elvigyem valahová? A hintóm itt áll az épület előtt.
Kelsey szívesen igent mondott volna. A lady valóban
barátságosnak tűnt, és nem ártana egy barát ebben az
idegen városban. Ám természetesen nem fogadhatta el az
ajánlatát. Nem barátkozhat össze egy előkelő hölggyel, aki
megvetné, ha megtudná, hogy kicsoda.
Ezért így válaszolt: – Nagyon kedves öntől, de nemsokára
megjön a kísérőm.
Ezzel véget szeretett volna vetni a társalgásnak, de a
hölgy túlságosan barátságos volt.
– Nem találkoztunk már valamikor? – érdeklődött
kíváncsian. – Olyan ismerősnek tűnik.
Micsoda éleslátás! Kelsey-nek már sokszor mondták,
hogy nagyon hasonlít az anyjára, és a szülei gyakran jártak
Londonban, hogy élvezzék a társasági élet forgatagát.
– Biztosan véletlen – mondta Kelsey. – Nem hiszem, hogy
találkoztunk volna, mert most járok először Londonban.
– Akkor bizonyára nagyon izgatott.

199
 – Inkább félek.
A lady felnevetett.
– Igen, hatalmas ez a város, ugye? Nagyon könnyű
eltévedni benne, amíg ki nem ismeri magát. Tessék… – A
hölgy a retiküljébe nyúlt, elővett egy vizitkártyát, és
átnyújtotta Kelsey-nek. – Ha segítségre van szüksége, vagy
beszélgetni támad kedve, látogasson meg. Nem messze
lakom innen, a Park Lane-en, és még egy hétig a városban
leszek.
– Köszönöm, majd meggondolom – felelte Kelsey.
Természetesen szó sem lehet róla, és egy rövid ideig
nagyon sajnálta, hogy így van. Az ifjú hölgy persze
könnyen barátkozhatott. Néhány héttel korábban még
Kelsey is megtehette volna, de többé már nem.
De semmi értelme az új élete miatt bánkódni, hiszen jól
tudta, hogy mit vállal. Meg kell tanulnia együtt élni vele.

200
 23. fejezet

– E lragadó!
Kelsey elmosolyodott, mert úgy vélte, hogy ez egy
bók volt. A megérkezése után Derek csak ennyit mondott,
de előtte legalább húsz másodpercig némán bámult rá. A
lány ettől valóban szépnek érezte magát, ami eddig ritkán
fordult elő.
A hintóban ülve azonban gyanakodni kezdett, mert a
férfi még mindig szó nélkül nézte. Mi lehet a gond? Kezdett
zavarba jönni, ahogy Derek összeráncolt szemöldökkel
figyelte.
– Valami baj van?
– Tudod, hogy ebben a ruhában úgy nézel ki, mint egy
első bálos ifjú hölgy?
A lány elvörösödött, és kényelmetlenül fészkelődni
kezdett az ülésen. Pontosan ettől tartott, és remélte, hogy a
férfi nem veszi észre. Mivel hiába bizakodott, jobbnak látta
valamivel elterelni a figyelmét.
– És a vörös ruhában hogy festettem? – érdeklődött.

201
 A megjegyzésével sikerült elérnie a célját, mert a férfi egy
kicsit megnyugodott. Még el is mosolyodon, mert
megértette a lány célzását. Kelsey legalábbis ezt remélte, de
a biztonság kedvéért még hozzátette: – Látod? A ruha
nagyon megtévesztő lehet, és mindig az tűnik fel először,
nem a személy, aki hordja. Csak ezt a ruhát tudták ilyen
rövid idő alatt az alakomra igazítani. Mrs. Westerbury
bizonyára úgy gondolta, hogy ma estére bármi megteszi.
– Igen, én magam is ezt mondtam neki. Nem baj. Csak
egy kicsit megváltoztatta a terveimet.
– Milyen terveid voltak?
– Arra gondoltam, hogy elviszlek egy csendes, félreeső
étterembe, de most már nem akarom az elegáns
megjelenésedet egy olyan helyre pazarolni.
A lány ismét elpirult. A férfi bókjai nagyon jólestek neki,
és az egész testét elöntötte a forróság. Mégsem akart
kényelmetlenséget okozni.
– Nem kell megváltoztatnod a terveidet, mert… – kezdte.
– Semmi baj, kedvesem. Úgyis szerettem volna
megkóstolni az új szakács főztjét az Albanyban. Aztán
elmehetünk a Vauxhall Gardensbe, hogy megkoronázzuk
az estét.
Még Kelsey is hallott a Vauxhall Gardensről, mert a
szülei hol elismerően, hol megvetően beszéltek róla. Nappal
elfogadható hely volt, ahol árnyékos ösvények, árusok és
koncertek várták a kikapcsolódni vagy szórakozni
vágyókat. Este viszont a keskeny ösvényeken lévő padok

202
ideális találkahelynek bizonyultak, és sötétedés után egy
magára valamit is adó hölgy be nem tette volna oda a lábát.
Ezért egy úriember nyugodtan odavihette a szeretőjét.
Dereknek egyéb tervei is voltak. A vacsora korai lett
volna, ezért benéztek még néhány üzletbe. Mire végeztek, a
kocsi teli volt csomagokkal. A csomagokban kalapok, cipők
és divatos nyári napernyők lapultak. A férfi arról sem
feledkezett meg, hogy még több lenge fehérneműt
vegyenek. Ez roppant kínos volt, mert ő maga választotta ki
a ruhadarabokat.
Mire az Albanyba értek, Kelsey teljesen kimerült. Hamar
kiderült, hogy egy Piccadillyn lévő szállodáról van szó. Az
étterem viszont csodálatos volt, és az első pohár bor után a
lány végre megnyugodott. Csak az jelentett problémát,
hogy Dereket felismerték. Ám erre biztosan számított, mert
minden zavar nélkül bemutatta a két úriembernek, akik
egymástól függetlenül léptek az asztalhoz, hogy a
tiszteletüket tegyék. Azt mondta nekik, hogy özvegy, és
Langtonnak hívják.
A második úriember meglepetten felkiáltott: – Nem az a
Lady Langton, aki lelőtte a férjét?
Derek kénytelen volt elmagyarázni, hogy Kelsey egy
másik hasonló nevű családból származik, és az ő szájából
sokkal jobban hangzott a hazugság, mivel meg volt
győződve a kijelentése igazságáról.
Az ízletes vacsora közepén járva Kelsey megkérdezte: –
Miért mondtad azt, hogy özvegy vagyok?

203
 – Mert az özvegyek azt tehetik, amit akarnak, míg az ifjú
hajadonok csak kísérővel jelenhetnek meg nyilvános helyen.
Márpedig te még a legfigyelmesebb szemlélő számára is
első bálos hölgynek tűnhetsz. Én viszont nem vagyok
megfelelő kísérő. Aki ismer, ezt jól tudja. – A férfi ravasz
mosollyal nézett a lányra.
– Azért, mert elcsábítanád a gondjaidra bízott ifjú szüzet?
– tréfálkozott a lány.
– Hát persze – válaszolta a férfi érzéki pillantással.
Ám ekkor két olyan ember zavarta meg a
beszélgetésüket, akikre a férfi nem számított.
– Hogyan bukkantatok rám? – fakadt ki Derek, amikor
Jeremy Malory és Percy Alden kéretlenül helyet foglalt az
asztaluknál.
Percy válaszolt, és közben érdeklődve nézte a
tányérjukon lévő ételt.
– A kölyöknek át kellett adnia az apja levelét Anthony
nagybátyádnak. Mivel itt lakik az utca végén, nem volt
nehéz észrevenni a hintódat az épület előtt. Milyen az étel?
Valóban olyan jó, mint mondják?
Dereknek semmi kedve nem volt kielégíteni a barátja
kíváncsiságát.
– Nincs jobb dolgotok ma este?
– Az evésnél jobb? – Percy teljesen elképedt.
Jeremy felnevetett.

204
 – Ugyan már, kuzin! Miért tagadnád meg tőlünk ezt a
kellemes női társaságot vacsora közben, amikor a nap
bármelyik szakában élvezheted. Ne legyél ilyen kőszívű.
– Egész héten arra várt, hogy végre láthassa – tette hozzá
Percy. Ezt Derek fülébe akarta súgni, de a megjegyzés egy
kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél. – Jobb, ha megadod
magad, öregfiú.
Az asztal hirtelen megugrott, mintha valakinek
megrúgták volna a lábát. Mivel Percy és Jeremy dühösen
meredt egymásra, könnyű volt kitalálni, hogy kitől
származik a figyelmeztető rúgás.
Derek felsóhajtott.
– Ha itt maradtok, akkor viselkedjetek rendesen.
Kelsey a szájához emelte a kezét, hogy elrejtse a
mosolyát. Jeremy boldog volt, amiért sikerült elérnie a
célját, és rajongó pillantást vetett rá. Kelsey már elfelejtette,
hogy milyen hihetetlenül jóképű.
Néhány pillanatig elbűvölve nézte a fiút, aki végre
megszólalt.
– Hogyan bánik veled ez a gazember, szívem?
A lány elpirult. Nemcsak azért, mert a fiú megnyerő
külseje már megint lenyűgözte, hanem azért, mert a
felvetett téma túlságosan személyes jellegű volt.
Igyekezett közömbös arccal válaszolni.
– Éppen ma költött rám egy egész vagyont. Kiegészítette
a ruhatáramat; illetve egy teljesen új ruhatárral lepett meg.
Jeremy legyintett.

205
 – Azt mindenképpen megtette volna. Engem az érdekel,
hogyan bánik veled. Nincs szükséged egy megmentőre? –
kérdezte reménykedve. – Örömmel állnék a
rendelkezésedre.
Az asztal megint megrándult. Kelsey nem bírta tovább, és
most már hangosan felnevetett, mert ez alkalommal Derek
rúgott sípcsonton valakit. Jeremy azonban nem volt olyan
körültekintő, mint Percy. Fájdalmas feljajdulásával kíváncsi
tekintetek tucatjait vonzotta az asztaluk felé.
A fiú ezután mérgesen morgolódni kezdett.
– A pokolba! Egy egyszerű „nem” is elég lett volna.
Percy felnevetett.
– Jeremy, még nem tanultad meg, hogy ha el akarod
valakinek lopni a hölgyét, ne az orra előtt tedd?
Jeremy felhorkantott.
– Eszem ágában sincs a saját unokatestvéremet meglopni.
Ő is tudja, hogy csak vicceltem. Ugye, Derek? – Amikor
észrevette Derek komor tekintetét, eltátotta a száját. –
Nocsak! – kiáltott fel csodálkozva. – Derek féltékeny? Még
soha nem láttalak féltékenynek, kuzin!
– Jobb, ha vigyázol a másik térdedre – figyelmeztette
Percy.
Jeremy azonnal hátratolta a székét, és majdnem felborult.
Közben haragos arccal megjegyezte: – A csudába, Derek!
Már az első alkalommal megértettem. Egy hétig sajogni fog
a lábam. Semmi szükség arra, hogy a másikat is összezúzd.
Derek megcsóválta a fejét.

206
– Javíthatatlan csirkefogó – morogta maga elé.
Jeremy meghallotta és elvigyorodott.
– Hát persze. Hiszen csak úgy érdemes élni.

207
 24. fejezet

K elsey még soha életében nem nevetett annyit, és nem

érezte olyan jól magát, mint aznap este Derekkel és a
barátaival. A három férfi állandóan tréfálkozott, és közben
nem kímélték egymást. Dereknek igaza volt, amikor
javíthatatlan csirkefogónak nevezte Jeremyt. Ám a lány azt
is észrevette, hogy a férfi nagyon szereti az unokatestvérét,
és ez az érzés kölcsönös.
A szoros családi kapcsolatokat ő is fontosnak tartotta,
hiszen éppen azért került ebbe a helyzetbe. Felelősnek
érezte magát a húga, Jean iránt, akit valósággal imádott.
Elizabeth nénikéjét is szerette, Elliott bácsit pedig… nos, őt
többé nem tudta tisztelni, de egyelőre nem akart ítélkezni
felette, hiszen megígérte, hogy felelősségteljes
családfenntartóként fog viselkedni. Ha kudarcot vall, és az
áldozata hiábavalónak bizonyul, akkor az anyja példáját
követi, és szerez egy pisztolyt.
A vacsora után még nem lett vége a nevetésnek és a
vidámságnak. Kelsey óvatlanul megjegyezte, hogy a
Vauxhall Gardensbe mennek, és a két jó barát azonnal
208
esküdözni kezdett, hogy ok is éppen oda tartottak. Ez
persze szemenszedett hazugság volt, de Derek végül
feladta, és belátta, hogy nem szabadulhat meg tőlük.
Percy és Jeremy később megbánta, hogy mindenképpen a
nyakukon akart maradni, mert halálra fagytak a hidegben –
bár nagyon vicces volt látni a bohóckodásukat, ahogy
megpróbálták felmelegíteni magukat. Derek hozott magával
egy nagykabátot, Kelsey-nek pedig ott volt a
bársonyköntöse – meg Derek karja a válla körül –, és így
egyáltalán nem fázott. Jeremy és Percy viszont úgy öltözött,
hogy a fűtött kocsiból egy étterembe megy, és nem
számított arra, hogy szabadtéri kirándulást fog tenni a
hidegben.
Nagyon hosszú, de rendkívül szórakoztató nap volt – és
még nem értek a végére. Amikor Derek hazavitte,
gyengéden megcsókolta az előtérben, miközben a kocsis
behozta a csomagokat a hintóból. A férfi kézen fogta, és
együtt mentek fel a lépcsőn. A hálószobában sajtot,
gyümölcsöt és egy üveg bort találtak az ágy melletti
asztalkán. Mrs. Whipple készítette oda, mielőtt hazament.
– Nagyon figyelmes – jegyezte meg Derek, amikor
észrevette a tálcát.
– Igen, Mrs. Whipple rendkívül rátermett – helyeselt
Kelsey. Alicia a tüzet is megrakta, és a szobában kellemes
meleg fogadta őket.
– Akkor megtartod? – érdeklődött a férfi.

209
 – Igen. Már megkóstoltad a vacsoráját. Ma
megtapasztaltam, hogy a reggeli ételek készítése terén még
ügyesebb.
– Majd holnap reggel meglátom, hogy mit tud –
válaszolta a férfi, és jelentőségteljes pillantást vetett Kelsey-
re.
A lány hangja mély volt, amikor megszólalt.
– Tehát itt maradsz… éjszakára?
– Hát persze, hogy itt maradok.
A lányt azonnal elfogta az idegesség, de nem annyira,
mint az előző este. Tulajdonképpen már izgatottan várta,
hogy ismét szeretkezzen Derekkel, és megtapasztalja azt a
gyönyört, amit ígért neki.
Amikor a parkban átölelte a vállát, bizseregni kezdett a
teste, és ez még most sem szűnt meg. Mit is mondott May?
Majd meg fogja érezni, ha megkíván egy férfit, és
szerencsésnek tarthatja magát, ha a kitartója iránt támadnak
fel benne ezek az érzések. Tehát a vágy miatt gyengül el, ha
Derek ránéz, és közben rámosolyog? Ezért gyorsul fel a
szívverése, ha a férfi keze megérinti?
A szíve most is zakatolt az izgalomtól, de a férfi még nem
közeledett hozzá. Kinyitotta az üveget, és mindkét pohárba
töltött egy kis bort. Ezután a kezébe vett egy szőlőszemet, és
mélyen a szemébe nézve beleharapott.
A lánynak hirtelen nagyon melege lett. Biztosan a férfi is
ezt érezte, mert kibújt a kabátjából, és megszólalt: – Gyere,
leveszem a köpenyedet.

210
 A lány tétován közeledett a férfihoz. Derek ujja forró volt,
amikor a nyakához ért, hogy kikösse a palástját összefogó
ezüstszínű szalagot. A két ruhadarabot egy közeli székre
dobta. A keze ismét a nyakához siklott, de csak azért, hogy
megmasszírozza az izmait. Isteni érzés volt. A lány sóhaja
elárulta a férfinak, hogy nagyon élvezi ezt a becézést.
A férfi Kelsey kezébe adta a borospoharat. A lány
lesütötte a szemét, és egy hajtásra kiitta a tartalmát. A férfi
elmosolyodott: Kelsey már megint ideges.
– Nagyon élveztem ezt az estét… sőt, az egész napot –
jegyezte meg a lány. – Köszönöm szépen.
– Nem kell hálálkodnod, kedvesem – válaszolta a férfi. –
Én is nagyon jól éreztem magam.
Ez igaz volt, de egyben szokatlan is. Derek egész nap alig
várta, hogy ismét szeretkezzen Kelsey-vel, de anélkül is
élvezte a társaságát. Furcsának tartotta, hogy egy nővel az
ágyon kívül is szívesen tölti az idejét, mert a hálószobán
kívül eddig csak a családja nőtagjaival szokott hosszabb
ideig szóba állni.
Az is meglepte, hogy mennyire bosszantotta a barátai
felbukkanása az Albanyban. Jeremynek igaza volt, amikor
féltékenynek nevezte, mert nagyon idegesítette a lány
elragadtatott pillantása, amellyel rácsodálkozott a fiúra. De
ez az érzés nem tartott sokáig, mert a lány később mindig
rámosolygott, és nem Jeremyre. Ezzel megszűnt a
féltékenysége is.

211
 – A barátaid nagyon szórakoztatóak – jegyezte meg
Kelsey.
– Inkább ellenszenvesek.
A lány elmosolyodott.
– Te is sokat nevettél – emlékeztette Dereket.
A férfi vállat vont.
– Igaz.
A férfi felvette a szőlőfürtöt, és leszakított még egy
szemet, majd a lány felé fordult, és a szájával nyújtotta oda
neki. A lány elvette, és mélyen elpirult. A szőlő meleg és
édes volt, akárcsak a bor.
– Kérsz egy kis sajtot? – kérdezte a férfi.
– Inkább csókolj meg.
Kelsey arca lángba borult, miután ez a mondat kiszaladt a
száján, és nem értette, hogy honnan vette a bátorságot. Ám
a férfi örült a kérésnek. Az asztalra tette a két poharat és a
szőlőfürtöt.
– Akkor jöjjön valami más ínyencség – mondta, és átölelte
a lányt. – Úgysem bírtam volna már sokáig.
Nem bírta volna? A lány nem tudott tovább csodálkozni
a férfi mohóságán, mert az ajkuk összeért, és minden
gondolat elhagyta az agyát. Úgy érezte, hogy elolvad a
belseje, és a térde mindjárt megbicsaklik. Szerencsére a férfi
szorosan ölelte magához, ezért nem kellett aggódnia, hogy
elesik. Ő is a férfi nyaka köré kulcsolta a karját, mert olyan
jó érzés volt még közelebb bújni hozzá.

212
 Kelsey már kezdett hozzászokni a csókolózáshoz, és
Derek személyében nagyszerű tanárra lelt. Egy idő után
összeszedte minden bátorságát, és a nyelvével megcirógatta
a férfi ajkát. Az elégedett nyögéstől felbátorodott, és most
már őt is elragadta a hév.
Az ágy ott volt mellettük. A férfi letérdelt, és olyan
óvatosan fektette le, hogy Kelsey észre sem vette. Az
viszont azonnal feltűnt neki, hogy a ruha már nincs rajta, és
a férfi forró keze simogatja és becézi, a nyakától a combjáig.
Kelsey megtapogatta Derek izmos karját és vállát. A bőre
sima volt, de mégis kemény.
A férfi most az ajkával kezdte el cirógatni, és Kelsey teste
lángra gyűlt. A forró száj először a nyakára siklott, majd
megcsókolta a fülét. Kelsey megremegett a gyönyörűségtől.
Derek ajka még lejjebb vándorolt, és végigcsókolta a melle
vonalát, majd az egyik kemény bimbót a szájába vette, és
szívni kezdte.
Kelsey testében feltámadt a vágy, és egyre
határozottabban követelte a folytatást. Az öle megfeszült, és
minden szégyenérzete megszűnt. Megfeszítette a hátát,
hogy a melle közelebb kerüljön a férfi ajkához, és még
hevesebb legyen az ingerlő érzés. A férfi magához
szorította, és most már összeért a hasuk, de közben nem
engedte ki a szájából a mellét. A lány belemarkolt a férfi
vállába, és a körmei apró félköröket véstek a bőrébe.
Végtelenségnek tűnő idő után Derek elengedte a
zsákmányát, és a másik mellbimbóját vette a szájába. A lány

213
hasában és ölében még nagyobb forróság támadt. Úgy
érezte, mindjárt lángra lobban. A férfi teste is tüzelt. Ekkor
Derek keze a combja közé siklott, és Kelsey felkiáltott.
Ez már túl sok volt, és túl erős. A férfi ismét megcsókolta,
de most még hevesebben, még mohóbb szenvedéllyel.
Közben lassan ránehezedett, és szétnyitotta a lábát. Kelsey
ismét érezte azt a kemény és forró nyomást, amely be akar
hatolni a testébe. Most már nem volt előtte akadály, és a
következő pillanatban mélyen benn járt az ölében.
A türelmetlen feszültség azonnal alábbhagyott, és
borzongató kéj vette át a helyét. Még a lábujja is
beleremegett az érzésbe. A második lassú lökéssel
megismétlődött ez a csodálatos élmény. A harmadik után
újfajta vágy támadt benne, amely már vad volt és heves.
Megragadta, és mohón röpítette az ismeretlen cél felé, és a
férfi minden egyes mozdulata közelebb juttatta a csúcshoz,
ahol hosszú pillanatokig tartó, boldog és elragadtatott
lüktetés árasztotta el az egész testét.
Amikor a férfi később lenézett rá, a lány boldogan
mosolygott maga elé, mert nem tudott uralkodni a száján.
Derek is elégedetten vigyorgott.
– Most már jobb volt? – kérdezte lágy hangon, pedig
tudta a választ.
– Az nem kifejezés – felelte a lány kéjes sóhajtással.
A férfi még jobban elvigyorodott.
– Én is így gondolom. És az a legszebb az egészben, hogy
még csak most kezdtük el.

214
 A lány értetlenül nézett rá. A férfi azonban rögtön
bebizonyította, hogy komolyan beszélt – Kelsey legnagyobb
gyönyörűségére.

215
 25. fejezet

N éhány nap múlva Derek úgy döntött, hogy elviszi

magával Kelsey-t a lóversenyre. Eredetileg azt
tervezte, hogy Percyvel és Jeremyvel megy, de az utolsó
pillanatban közölte velük, hogy majd ott találkoznak.
Nem azért döntött így, mert tudta, hogy Kelsey élvezné a
kirándulást. Biztos volt benne, hogy a lány szívesen elkíséri,
de az igazi indítéka mégis az volt, hogy nehezére esett
időkorlátok közé szorítani a kapcsolatukat. Az első
napokban igyekezett csak este meglátogatni Kelsey-t, mert
tudta, hogy egy szeretővel így szokás érintkezni. Ám
néhány este után rájött, hogy nem okoz örömet neki, ha
Kelsey-vel kapcsolatban be kell tartania az illemet és a
társadalmi előírásokat. Hiába igyekezett folytatni a
megszokott tevékenységeit, mintha semmi nem változott
volna az életében – minden reggel vonakodva hagyta el a
házát, és alig várta, hogy este visszatérhessen hozzá.
A verseny napján engedett a kísértésnek, és azzal
nyugtatta magát, hogy most az egyszer nem lehet baj belőle.
Az volt a gond, hogy túlságosan élvezte a lány társaságát.
216
Kelsey mindig felvidította. Nem csacsogott ostobaságokat.
Okos és intelligens volt. Egyik este, a vacsora közben az
irodalomról kezdtek el beszélgetni, és nemsokára
csodálkozva vette észre, hogy heves filozófiai vitába
keveredtek – és Derek ezt legalább annyira élvezte, mint a
hálószobában töltött perceket.
Még nem tudta, hogy ez a vonzalom mennyire jelent
majd komoly problémát. A józan esze azt súgta, hogy egy
szerető csak egyetlen célt szolgálhat, és többet nem. A
legutóbbi szeretője arra is rávette, hogy a kísérője legyen, és
Dereknek egyáltalán nem tetszett, hogy olyan sok időt
kellett vele töltenie. A hálószobán kívül egyáltalán nem
szórakoztatta Marjorie társasága. Kelsey azonban egészen
más volt. Például soha nem követelőzött. Eddig még nem
kért tőle semmit, csak egy csókot, a ruhavásárlás után…
Azt nagyon kedves emléknek tartotta, és ha eszébe jutott,
mindig elmosolyodott. Mostanában különben is sokat
mosolygott, még akkor is, ha nem volt rá semmilyen oka.
Még az inasa is megjegyzést tett a megváltozott
viselkedésére. Kelsey mindig ott volt a gondolatai között, és
rengeteg örömet nyújtott neki.
Kelsey nagyon gyorsan felöltözött a kiránduláshoz. Ezt is
szerette benne. Soha nem bíbelődött órákon át a toalettjével,
nem mérgelődött és hisztériázott, ha egy tincs nem úgy állt,
ahogyan szerette volna. Mégis mindig kifogástalan külsővel
jelent meg előtte, és minden érzékét elkápráztatta. Ma is így
történt.

217
 A lány még egy látogatást tett a varrónőnél, és elhozta az
elkészült ruhákat. Az egyik egy fényes zafírszínű
bársonyöltözék volt, hozzávaló kabátkával. Kelsey olyan
csodálatosan nézett ki benne, hogy a férfi azt kívánta,
bárcsak melegebb lenne, hogy egy nyitott hintón utazhatna
vele a Hyde Parkban, és megmutathatná az egész városnak.
Ettől a botrányos gondolattól persze azonnal megrettent. A
parkban csak egy olyan hölggyel illik sétakocsikázni, akinek
az ember komolyan udvarol. Na de egy szeretővel? A
fiatalabb nagybátyjai annak idején talán megtették volna,
mert soha nem érdekelte őket a világ nyelve. Nem
véletlenül nevezték őket London két leghírhedtebb
nőcsábászának.
A lóversenyt London külvárosában tartották. Amikor
megérkeztek, a hintójukkal be tudtak állni a versenypálya
mellett álló két másik fogat közé, így a nagy tömeg ellenére
remekül láthatták a versenyt. A komolyabb fogadók
általában közvetlenül a pálya korlátja mellett állnak, és a
kocsijukat távolabb hagyják. Maradt hely bőségesen azok
számára is, akik a hölgyekkel együtt, a kényelmes hintóból
akarták figyelemmel kísérni az eseményeket.
Kevés lady volt a pályánál, hogy a férjével vagy a
családjával nézze a versenyt, mert télen a hölgyek inkább
más szórakozás után néztek. Derek nem tartott attól, hogy
bárkit sértene Kelsey jelenléte. Percyn és Jeremyn kívül
senki sem fogja megtudni, hogy ott van, hiszen megmondta
neki, hogy maradjon a hintóban.

218
 A kocsiban egy kis kályha biztosította a kellemes
hőmérsékletet, de az idő nem volt rossz. Igaz, hogy hideg
volt, de nem fújt a szél, és időnként még a nap is előbújt a
felhők mögül.
A helyszínen árusítottak különféle frissítőket, de a
legtöbb úriember – Dereket is beleértve – hozott magával
ennivalót. Mrs. Hershal készített egy egész kosár
finomságot meg szendvicset, amivel még a barátait is meg
tudta kínálni. Borosüvegek is lapultak a kosárban, hogy
leöblíthessék a finom falatokat. A verseny néha fél napig is
eltart, attól függően, hogy a hivatalos futamok után hány
fogadást kötnek még a résztvevők.
Percy és Jeremy az első futam után csatlakozott hozzájuk.
Percy most is vidáman mosolygott. A fiatalembernek remek
érzéke volt a lóversenyhez. Egyrészt mindig kitűnő lovakat
szerzett, és a lehető legfurcsább helyeken bukkant rájuk,
másrészt ritkán tévedett, amikor megjelölte a győztest. Még
az esélytelen versenyzőkről is megállapította, hogy mikor
fognak győzni. Mégsem lett a lóverseny rabja, és nem
szokott komoly fogadásokba bocsátkozni. Számára ez csak
egy önfeledt kikapcsolódás volt, és élvezte, ha a tippjei
helyesnek bizonyultak.
– Látom, máris megnyertél néhány fogadást! – jegyezte
meg Derek, miután Percy egy rövid köszönés után már bele
is kotort a kosárba.
Jeremy komor arccal válaszolt helyette: – Hát persze.
Derek vidáman elmosolyodott.

219
 – Percynek azért nem mindig van igaza. Emlékszem,
egyszer jó pár ezer fontot veszítettem miatta. Azóta nem
hallgatok rá.
Percy nagyot sóhajtott.
– Ezt állandóan az orrom alá dörgöli – szólt oda
Jeremynek.
A fiú felnevetett.
– Szerintem jobban élvezted, hogy legyőzted a jó öreg
Nicket a fogadásban, mint azt, hogy nyertél az első
futamban.
Percy arca ismét felragyogott.
– Bizony! Viszont ez a Nicholas mindig rábeszél, hogy
adjam el neki a legjobb telivéremet. Fogalmam sincs,
hogyan csinálja.
– Nicholas itt van?
Percy bólintott.
– Benevezte a tőlem megvásárolt mént. Azt hiszem, a
negyedik futamban fog indulni.
– Miért nem kértétek meg, hogy csatlakozzon hozzánk? –
méltatlankodott Derek.
Jeremy köhintett egyet.
– Nos, ez talán… nem lenne olyan jó…
Nem tudta befejezni a mondatát, mert kinyílt az ajtó, és
Regina Eden bukkant fel a hintó lépcsőjén. Regina –
Nicholas felesége, valamint Derek és Jeremy unokatestvére
– már mászott is be a kocsiba. Tehát ezért nem tartotta
Jeremy jó ötletnek, hogy Nicket odahívják magukhoz. Derek

220
egyetértett a fiúval. Most aztán törhette a fejét, hogy
miképpen mutassa be a szeretőjét az akaratos kuzinjának.
– Felismertem a hintódat, Derek – mondta Reggie, és a
férfihoz hajolt, hogy megcsókolja az arcát, majd ledobta
magát a mellette lévő ülésre. – Miért nem mondtad, hogy itt
van? – fordult Jeremyhez szemrehányó pillantással.
Jeremy zsebre vágta a kezét, és lerogyott a szemközti
ülésre.
– Nem jutott eszembe – morogta kelletlenül.
– Reggie, mi az ördögöt keresel itt? – kérdezte Derek. –
Nem is szereted a lóversenyt.
– Ez igaz. – A fiatal nő vállat vont, majd elmosolyodott. –
De most fogadtam Nicholasszal, hogy az új ménje nem fog
ma nyerni. Itt akarok lenni, hogy lássam a végeredményt,
mert különben kénytelen lennék elfogadni az ő
beszámolóját a versenyről. Tudjátok, hogy mennyire gyűlöl
veszíteni velem szemben.
Derek oldalra fordult, hogy megpróbálja elrejteni Kelsey-
t, de ez lehetetlen feladatnak bizonyult, a feltűnő zafírkék
ruha miatt.
– Megkérdezhettél volna engem – jegyezte meg keserű
hangon.
A lány felvonta a szemöldökét.
– Amikor mostanában alig látlak? – kérdezett vissza
szemrehányó arccal. – Most is csak véletlenül tudtam meg,
hogy itt vagy. – Regina félrelökte Dereket, hogy közelebb

221
hajolhasson Kelsey-hez. – Örülök, hogy megint találkozunk,
Kelsey. Nem is tudtam, hogy ismered Derek kuzinomat.
Kelsey szörnyen zavarba jött, amikor megpillantotta
Regina Edent a kocsi ajtajában. Amikor a varrónőnél
beszélgettek, könnyű dolga volt, hiszen csak ráhagyta, hogy
gondoljon, amit akar – abban a reményben, hogy soha többé
nem fog találkozni vele. Most viszont ismét összefutottak…
– Derek az unokatestvére, Lady Eden?
– Igen, együtt nőttünk fel. És kérlek, szólíts Reggie-nek,
ahogy az egész családom… – A lány elhallgatott, és
Jeremyre pillantott. – Nos, majdnem az egész családom hív.
Derek most már nemcsak zavarban volt, de teljesen
elképedt.
– Reggie, honnan ismered Kelsey-t?
– A minap találkoztunk a varrónőnél… és nagyon jól
megértettük egymást. Legalábbis én úgy gondoltam, hogy
kölcsönös volt a szimpátia. Te jó ég, Derek! Mit keres itt
egyedül veled? Tudod, hogy milyen könnyű a pletykák
középpontjába kerülni!
– Ő a… ő a…
Derek nem tudott mit mondani, ezért Jeremy vette át a
szót.
– Ő Percy kuzinja.
Percy értetlenül pislogott.
– De hát ő… – Jeremy nagyot csípett a karjába, mire így
folytatta: – …a kuzinom. Igen… Egy távoli unokatestvérem,
anyai ágon.

222
 – Hát ez csodálatos! – kiáltott fel Reggie. – Amikor
találkoztunk, azonnal megéreztem, hogy jó barátnők
leszünk. Most már tudom, hogy miért. Ha Percy rokona,
akkor már majdnem családtagnak számít, hiszen ő is az. El
kell hoznod magaddal a ma esti vacsorára, Percy.
Természetesen, ti is meg vagytok hívva, kuzinok.
A három férfi kétségbeesett.
– Az nem lenne jó…
– Sajnos, nem érek…
– Nekem más elfoglaltságom…
Ám egyikük sem tudta befejezni a mondatát, mert Reggie
villámló szemmel beléjük fojtotta a szót.
– Ugye nem akartok kifogásokat keresni, amikor már
csak alig néhány napig tartózkodom a városban? Az apád,
és George néni is eljön, Jeremy. Valamint Tony bácsi és
Roslynn néni is. Szép kis családi összejövetel lesz. Akármit
is terveztetek mára, az nem lehet olyan fontos, mint egy
családi találkozó. Igazam van?
Jeremy az ég felé emelte a tekintetét. Derek lehorgasztotta
a fejét, és halkan felsóhajtott. Reggie mindig remekül
manipulálta a környezetében élőket. Ráadásul mindig ilyen
ártatlan arccal!
– Ez azt jelenti, hogy mindnyájan megyünk? – nézett
Percy Derekre.
Derek meg tudta volna ölni a barátját! Ők ketten
Jeremyvel nem utasíthatják vissza a meghívást, de legalább
Percynek lett volna annyi esze, hogy kitalál valami

223
halaszthatatlan elfoglaltságot, hiszen ő nem családtag.
Sajnos a féleszű Percy nem értette meg, hogy mekkorát
hibázott. Ez jellemző volt rá.

224
 26. fejezet

– E lég különös találkozó volt – mondta Reggie a férjének,

amikor este a vendégek fogadására készülődtek. –
Mind a hárman valamilyen ürügyet kerestek, mintha nem
akarnának eljönni. Pedig ez a vacsora alig néhány órát vesz
el az idejükből. Utána mehetnek, és… szóval tehetik, amit
akarnak.
– Azt mondod, hogy Percy kuzinja? – kérdezte Nicholas a
homlokát ráncolva.
Reggie felsóhajtott.
– Csak erre az egy részletre emlékszel abból, amit
mondtam?
Nicholas bocsánatkérően pislogott. Valóban ez
foglalkoztatta a legjobban, mert Percy egyszer említette
neki, hogy nincsen egyetlen rokona sem – se közeli, se távoli
–, most pedig hirtelen felbukkan egy unokatestvér a
semmiből… Azért a felesége egyéb mondanivalójára is
emlékezett – halványan. Csak ez a titokzatos rokon jobban
érdekelte mindennél.

225
 – Odafigyeltem rád, szerelmem – nyugtatta meg a nőt. –
Miből gondolod, hogy kifogásokat kerestek? Talán csak más
terveik voltak ma estére.
Reggie elhúzta a száját.
– Ha fontos lett volna, megemlítik nekem. Ám csak
kerteltek. Mintha nagyon kellemetlennek tartanák, hogy ide
kell jönniük.
A férfi felnevetett.
– Percy és Derek azelőtt olyan gyakori vendég volt
nálunk, hogy mindketten szinte itt laktak. Nem hiszem,
hogy nincs kedvük eljönni hozzánk vacsorázni. Lehet, hogy
valami egészen másban sántikáltak, amikor rájuk törtél, és
ezért tűnt úgy, mintha vonakodnának.
– Gondolod? – kérdezte a lány kételkedve. – Nem baj.
Majd ma este meglátjuk, hogy mennyire természetes a
viselkedésük. Ha továbbra is furcsának tartom őket, akkor
szeretném megtudni az okát. Egyértelmű, hogy nekem nem
fogják elárulni; de neked igen.
– Reggie! Szerintem fölösleges ilyen nagy felhajtást csapni
emiatt. Felejtsd el az egészet. Ha valami gond van, előbb-
utóbb úgyis kiderül. És köszönöm, hogy meghívtad Dereket
és Percyt. Legalább nem érzem majd magam olyan egyedül.
A férfi természetesen a felesége két nagybátyja, James és
Tony jelenlétére célzott. Amióta megtudta, hogy ők is
jönnek, már nem várta repesve az estét.
A nő megbökdöste férje mellkasát, és figyelmeztető
pillantást vetett rá.

226
 – Csak semmi veszekedés! Megígérted, hogy jól
viselkedsz.
A férfi megölelte ifjú nejét, és ártatlan mosollyal válaszolt:
– Természetesen, drágám… ha ők is jók lesznek.
Reggie felsóhajtott, mert sejtette, hogy az este nem lesz
bonyodalmaktól mentes. Mikor szokott a két nagybátyja jól
viselkedni?

Anthony félrevonta Dereket, mielőtt bevonultak az

étkezőbe. Addig a szalonban időztek, ahol Anthony és
James szinte kifogástalanul viselkedtek, ami ritkán fordult
elő, ha egy helyiségben tartózkodtak Nicholas Edennel.
Talán a gyerekek jelenléte miatt volt olyan békés a hangulat.
James a karjában tartotta a kis Jacket, Roslynn pedig Judith-t
ölelte magához. A kislányok közelében mindig csodálatos
változás zajlott le a két férfiban.
Most azonban Anthony szigorú arccal állt, míg a többiek
bementek az étkezőbe, és amikor négyszemközt maradtak,
azonnal ráförmedt Derekre.
– Szerinted jó ötlet volt lefeküdni Alden kuzinjával?
Derek úgy érezte magát, mintha váratlanul hasba rúgták
volna.
– Miből gondolod, hogy…
Anthony nevetése beléfojtotta a szót.

227
 Ugyan már, drága öcsém! Ott voltam, és láttam, hogy
nézel rá. A tekinteted mindent elárult.
Derek elvörösödött. Pedig már kezdte azt hinni, hogy
elég jól halad az este, és nem lesz semmi baj!
Sajnos semmilyen elfogadható kifogás nem jutott az
eszébe, ezért kénytelen volt elmenni a vacsorára, különben
Reggie egy álló esztendeig nyaggatná, ő pedig aljas
csirkefogónak érezné magát. Pedig még az is megfordult a
fejében, hogy balesetre, vagy egészségügyi problémára
hivatkozik. Ám jól ismerte az unokatestvérét. Reggie gyanút
fogna, és orvost küldene a nyakára.
Ezért összedugta a fejét Percyvel és Jeremyvel. Percy
fogadkozott, hogy el tudja játszani Kelsey unokatestvérének
szerepét. Derek úgy döntött, hogy vállalja a kockázatot.
Hiszen csak a család gyűlt össze, és csak egyetlen estéről
volt szó. Akkor sem pattan ki a botrány, ha valami mégis
rosszul sülne el – csak Jason Malory fog tüzet okádni.
Amikor Derek bemutatta Kelsey-t Nicholasnak, a férfi
azonnal rájött, hogy kivel áll szemben, és haragos tekintettel
nézett a barátjára. Szerencsére hamar megnyugodott,
amikor észrevette Kelsey modorát. Pontosan olyan
hölgynek tűnt, mint amilyennek Reggie hitte. Úgy nézett ki,
mint egy igazi lady. Amikor Reggie megtudta, hogy Percy
kuzinja hamarosan visszavonul a vidéki birtokára,
lemondott a nagy barátságról.
Derek bosszankodott, hogy a végén ő fogja elárulni a
kapcsolatukat, mert nem tud uralkodni magán. Nem akarta,

228
hogy Anthony aggodalmaskodjon emiatt, ezért kénytelen
volt bevallani az igazat.
– Kelsey nem Percy kuzinja.
– Nem?
– Nem. Semmilyen rokonságban nem áll Aldennel.
Reggie egyszer már találkozott vele, és azt hitte, hogy az úri
társasághoz tartozik. Amikor ma meglátta velem,
felelősségre vont, hogy miért nincs vele egy rendes kísérő.
Jeremy ötlete volt, hogy Percy kuzinjaként mutassuk be.
Mert Percy is velünk volt.
– De akkor kicsoda ez a nő?
– A szeretőm – motyogta Derek.
Anthony fekete szemöldöke a homlokára szaladt.
– Rosszul hallok? Ugye nem azt akarod mondani, hogy…
– Derek bólintott, és Anthonyból hirtelen kitört a nevetés. –
Te jó ég! Reggie le fogja harapni a fejed, ha rájön, hogy
hagytad a szeretőddel barátkozni.
Derek arca megvonaglott.
– Nem szükséges megtudnia. Néhány nap múlva
hazamegy Silverley-be, és többé nem látják egymást.
– Gondolod? Az meg sem fordult a fejedben, hogy a
kuzinodnak megmondd az igazat? Hiszen már férjes
asszony; bár mindnyájan szerettük volna, ha más párt
választ magának. Nem döbbentette volna meg olyan
nagyon az igazság.
– Lehet. De minden olyan hirtelen történt, és egyikünk
sem tudott józanul gondolkodni. Én legalábbis nem. Jeremy

229
pedig szeretett volna mindenkit megkímélni a szégyentől,
ezért kibökte, hogy Percy rokona.
Anthony még mindig vigyorgott.
– Istenem, micsoda ötlet! Hogy juthatott az eszébe ekkora
ostobaság?
– Percy jó barát, Tony bácsi – jelentette ki Derek. –
Hűséges, megbízható és…
– Nem kétlem, drága öcsém – vágott a szavába Anthony.
– De olyan szószátyár, mint egy vénasszony.
Derek ezzel a kijelentéssel nem tudott vitába szállni, ezért
csak vállat vont. Anthony átölelte az unokaöccsét, és együtt
léptek be az étkezőbe.
Ám mielőtt a helyükre mentek, tett még egy utolsó
megjegyzést a témával kapcsolatban.
– Nehéz elhinni, hogy nem nemesi származású. Biztos
vagy benne, hogy nem csap be?
Derek megdermedt. Lehetséges? Nem, az
elképzelhetetlen. Egy lady nem bocsátaná magát áruba egy
aukción, ahogy Kelsey tette!
Anthony még mindig kérdőn nézett rá, és a válaszára
várt. Derek megrázta a fejét.
– Nem. Biztos vagyok benne.
– Örömmel hallom, mert elég gyakran előfordult már,
hogy az ifjú lordokat így próbálják a házasság rabságába
csalni. Ilyenkor a nőszemély szándékosan kompromittálja
magát, és a családtagok gyorsan a segítségére sietnek. Ám
ezt biztosan te is jól tudod, hiszen már régóta kikerülnöd a

230
csapdákat. Azért légy óvatos, kölyök. Mi ketten Jamesszel
egyáltalán nem akarjuk korlátozni a szabadságodat, vagy
megszabni, hogy mit tehetsz és mit nem. De tudod, hogy az
apádat már más fából faragták. Az lenne a legjobb, ha nem
is hallana a ma esti színjátékról. Ha tudomást szerez róla,
nem szeretnék a bőrödben lenni, kölyök.
Ettől Derek is rettegett.

231
 27. fejezet

– M a kaptam egy üzenetet Jasontől – jegyezte meg

Anthony, miután a nők elhagyták a helyiséget,
hogy a férfiak ihassanak egy kis brandyt és rágyújthassanak
a szivarjukra. – Azt kérte, hogy holnap délután menjek
Eddie házába, de nem említette az okát. Ti tudjátok, hogy
miért jön a városba?
– Én is ugyanilyen levelet kaptam – felelte James, és
elgondolkodva ráncolta a homlokát. – Jason csak akkor teszi
be a lábát Londonba, ha üzleti ügye van, vagy valakinek
alaposan meg akarja mosni a fejét.
Mivel James beszéd közben Jeremyre pillantott, a fiú
kihúzta magát, és panaszosan felkiáltott: – Ne nézz rám!
Már összeszidtál, amiért elküldték az iskolából. Egyébként
George néni is. Többé nem fordul elő, a szavamat adom!
Derek még mindig aggódott, mert Kelsey is távozott a
helyiségből, és egyszerre három nőrokonnal maradt
egyedül. Csak néhány másodperc múlva vette észre, hogy
mindkét nagybátyja őt nézi.
Megvonta a vállát.
232
 – Nem hallottam semmit, pedig a múlt héten.
Haverstonban jártam. Az esküvőn sem említett semmit. Ma
reggel óta nem voltam otthon, ezért nem tudhatom, hogy
rám is vár-e egy hasonló üzenet. A ma esti… incidenstől
eltekintve, nem keveredtem olyasmibe, ami említésre méltó
volna.
– Elfeledkeztél az árverésről, öregfiú – szólalt meg Percy
segítőkészen. – Ha apád megtudná, lenne hozzád egy-két
szava, mert elég nyilvános esemény volt.
Derek a tekintetével ölni tudott volna, amikor Percyre
nézett. Miért kellett ezt elkotyognia?
– Miféle árverésről van szó? – érdeklődött James.
Anthony viszont minden teketória nélkül Dereknek
szegezte a kérdést.
– Te jó ég! Ugye nem azt akarod mondani, hogy
megvásároltad?
Mielőtt Derek válaszolhatott volna, James kitalálta
Anthony gondolatát.
– Kelsey-t pénzért vette meg? A pokolba! És én még azt
hittem, hogy mindent kipróbáltam az életben.
Derek szemrehányó pillantással nézett Anthonyra.
– Elmondtad neki, Tony bácsi?
Anthony jót nevetett.
– Dehogy mondtam, kölyök – felelte jókedvűen. – Ha én
azonnal észrevettem, akkor szerinted ő nem? Amikor James
még nálam is sokkal bujább és élvetegebb volt?
James felvont szemöldökkel fordult az öccse felé.

233
 – Tessék? Buja és élveteg?
Anthony szemöldöke is felszaladt a homlokára.
– Nem így volt?
– Lehet, de nekem jobban tetszik Reggie
megfogalmazása. A „nők nagy tisztelője” sokkal jobban
hangzik.
– Ebben kénytelen vagyok egyetérteni veled – válaszolta
Anthony. – Az a drága kislány tényleg ügyesen bánik a
szavakkal.
– A bujaságról eszembe jutott valami – jegyezte meg
Nicholas vigyorogva.
James zöld szeme az unokahúga férjére villant, és maró
gúnnyal szólalt meg.
– Mostanában a heverőn alszol, drága öcsém? Ha nem,
akkor könnyen odajuttathatlak.
Nicholas azonnal elvörösödött. Mindhárman jól tudták,
hogy Reggie nagyon megharagszik a férjére, ha
összeszólalkozik valamelyik kedvenc nagybátyjával. Már
bánta, hogy felhívta magára a figyelmet.
Annál is inkább, mert Anthony azonnal megjegyezte: –
Nem kellett volna megszólalnod, öcskös. Reggie nincs itt, de
tudomást szerezhet a szócsatátokról.
– Milyen kedves vagy, bácsikám – morogta Nicholas.
Anthony felemelte a poharát és elvigyorodott.
– Ugye?
Nicholason látszott, hogy hirtelen szeretne valahol
máshol lenni. Derek viszont azt kívánta, hogy bárcsak

234
valóban eltörte volna valamelyik tagját, és egyáltalán nem
kellett volna idejönnie. Őrültség volt abban reménykedni,
hogy sikerülhet egy estét a rokonaival tölteni, és közben
titokban tartani a Kelsey-hez fűződő viszonyát.
Mivel Percy már mindent elárult, ezért Derek nyíltan
Jameshez fordult: – Már többször akartam veled beszélni
erről, James bácsi. Kétszer is meglátogattalak, de nem
találtalak otthon.
– Igen, George említette. Úgy terveztem, hogy holnap
benézek hozzád, de ha már itt vagy…
– A téma nem túl gusztusos, így evés után… sőt,
meglehetősen visszataszító.
– Ne aggódj az emésztésem miatt, öcskös – mosolygott
James.
Derek bólintott, és belekezdett a történetbe.
– Véletlenül odakerültünk egy árverésre. Nem akartam
részt venni benne, és eszem ágában sem volt egy szeretővel
hazatérni… mivel egy lányra licitáltak a résztvevők…, de
aztán észrevettem, hogy ki tartja az árat. – Derek elmesélt
nekik mindent, amit David Ashfordról tudott. Ezzel a
mondattal fejezte be a mondanivalóját: – Most már ti is
láthatjátok: nem engedhettem, hogy megkaparintsa Kelsey-
t, miután tudtam, hogy mire képes.
– Persze – bólogatott Anthony.
James arca kemény lett, mint a kő.
– És miért akartál erről velem beszélni?
Derek felsóhajtott.

235
 – Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ez a lord
akadálytalanul kegyetlenkedhet. Abban reménykedtem,
hogy te tudod, mivel lehetne megakadályozni a további
szörnyűségeit.
– Igen – mondta James sötét és fenyegető mosollyal. –
Van néhány ötletem.
– De azért ne öljük meg – tette hozzá Derek óvatosan.
James egy darabig hallgatott.
– Ha ragaszkodsz hozzá – szólalt meg végül.

236
 28. fejezet

A nők felmentek az emeletre, hogy egy kicsit több időt

töltsenek a gyerekekkel Judith békésen szundikált a
bölcsőben, de Jacqueline vidáman lengette a karját az anyja
ölében ülve. A kis Thomas pedig a nők között totyogott a
helyiségben, és mindenkinek büszkén mutogatta az egyik
kedvenc játékát.
A Malory család nőtagjai nagyon kedvesen bántak
Kelsey-vel, akinek egy darabig sikerült megfeledkeznie
arról, hogy mi lett belőle, és képes volt fesztelenül élvezni a
társaságukat. Ráadásul ő is éppen úgy imádta a gyerekeket,
mint a hölgyek. Mindig várta azt a napot, amikor egyszer
neki is gyereke születik majd, bár ezt most már nem tartotta
lehetségesnek. Sajnos erről is le kellett mondania.
A beszélgetés is szórakoztatta. Főleg a gyerekeikről meg a
férjeikről társalogtak, és egyszer Reggie mosolyogva
megjegyezte: – Hallottam, hogy Tony bácsi már a születésük
előtt össze akarta házasítani Judith-t és Jacket.
– Biztos lehetsz benne, hogy nem azért szültem én is lányt
Roslynn után, mert bosszantani akartam Tonyt – felelte
237
George, majd ravasz mosollyal hozzátette: – Bár nem rossz
ötlet. Legközelebb megint megpróbálom, mert James is
imádná.
– Ingerelni az én Tonymat? – kiáltott fel Roslynn tréfás
felháborodással. – Nem kétlem, hogy James Malory kapva
kapna az alkalmon.
– Hát nem testvérek? – kérdezte Kelsey értetlenül.
– Dehogynem, kedvesem. A négy fivér imádja ugratni
egymást, főleg Tony és James – válaszolta Roslynn. – A két
idősebb is nagyon szeret vitázni, de a fiatalabbak állandóan
szócsatákba keverednek… és nagyon élvezik. Azt hihetné
az ember, hogy halálos ellenségek, közben nagyon közel
állnak egymáshoz.
– És mindenki mással szemben szövetségre lépnek, főleg
akkor, ha az én Nicholasomról van szó – sóhajtotta Reggie. –
Most magukra hagytuk őket az ebédlőben, de remélem,
nem vérezik össze a padlót.
Kelsey ismét értetlenül pislogott, mire Georgina és
Roslynn vidáman felnevetett.
– Én nem aggódnék emiatt, Reggie. Hiszen Derek ott van
– mondta Roslynn. – Már észrevettem, hogy nagyon jó
hatással van Jamesre és Tonyra.
– Nekem is ez a benyomásom – tette hozzá Georgina. –
Talán azért, mert úgy tekintenek rá, mint Jason fiára, és
Jason jelenlétében mindig igyekeznek visszafogni
magukat… kivéve persze azt a helyzetet, amikor éppen vele
vitatkoznak.

238
 – Vacsora alatt egész jól megértették egymást – mondta
Kelsey, és megint zavarba jött. – Tehát arról van szó, hogy
nem nagyon kedvelik a férjedet, Reggie?
– Dehogynem – vágta rá a három nő egyszerre.
Reggie felnevetett, és magyarázkodni kezdett.
– James bácsi és Nicholas régebben ellenségek voltak, és
mindig el akarták látni egymás baját… méghozzá alaposan.
Aztán találkoztam Nicholasszal, feleségül mentem hozzá, és
ezzel véget vetettem a köztük dúló viszálynak, hiszen James
bácsi többé nem állhatott bosszút az unokahúga férjén.
Tudod, a mi családunk nagyon összetart. Tony bácsi is
haragudott egy darabig Nicholasra, mert kompromittált
engem. Inkább le akarta lőni, minthogy beleegyezzen a
házasságba. Úgy vélte, hogy Nicholas nem elég jó hozzám,
mert annak idején nagy nőcsábász volt.
– Mintha Anthony nem lett volna az – szólalt meg
Roslynn huncut mosollyal.
– De akkor is James volt a legrosszabb a fivérek közül –
tette hozzá Georgina. – Milyen jellemző a férfiakra! Ami
számukra jó volt, az nem lehetett elég jó a kedvenc
unokahúguknak.
– Tehát most már csak egy… barátságos viszály van
közöttük – jelentette ki Reggie. – Csak szegény Nicholas
mindig alulmarad a két nagybátyámmal vívott szócsatában.
– Fel a fejjel, Reggie! – biztatta a barátnőjét Roslynn.

239
 – Ne feledjük, hogy most már inkább Warrenen
köszörülik a nyelvüket. Biztos vagyok abban, hogy Nickre
könnyebb időszak vár.
– Ki az a Warren? – érdeklődött Kelsey.
– A bátyám – válaszolta Georgina. – Múlt héten
házasodott be a Malory családba. De volt idő, amikor
megpróbálta bitófára juttatni Jamest, ő pedig majdnem
megölte a puszta kezével. Ám ez már egy másik történet.
Elég, ha annyit tudsz, hogy ők is esküdt ellenségek voltak.
Jamest még az sem tartotta vissza, amikor Warren a sógora
lett, továbbra is gyűlölte. Most viszont ő is a családhoz
tartozik, mert elvette az unokahúgát. Ezért tűzszünetet
kötöttek, de ez még nem zárja ki a rosszindulatú
megjegyzéseket.
– Amy azonban megváltoztatta Warrent – mutatott rá
Reggie. – Azelőtt borzalmas természete volt, most pedig
olyan boldog, hogy már nem ugrik minden epés
megjegyzésre. Nem vettétek észre, hogy csak mosolyog,
amikor James piszkálni kezdi? Mintha már egyáltalán nem
törődne vele.
Georgina felnevetett.
– Én észrevettem. James szétrobban a méregtől, amikor
Warren megőrzi a nyugalmát.
– Szerintem ezt Warren is tudja.
– Hát persze – mosolygott Georgina.
Kelsey kezdte érteni a szövevényes családi viszonyokat.
Korábban már megkérdezte, hogy James miért hívja Jacknek

240
a lányát. Azt a furcsa választ kapta, hogy „azért, mert tudta,
hogy ez nem tetszik az amerikai sógorainak.” Ez sokat
elárult James Malory természetéről.
– Erről jut eszembe – fordult Regina Kelsey-hez. – Ha
még nem vetetted ki a hálódat Derekre, akkor George
fivérei nagyszerű férjek lennének. Öt bátyja van, és a másik
négy még nőtlen.
– Vigyázz, Kelsey! – figyelmeztette a lányt nevetve
Roslynn. – Reggie egy igazi házasságszerző.
– Tehát érdeklődsz a mi Derekünk iránt? – kérdezte
Georgina Kelsey-t. – Mindjárt gondoltam, mert úgy néztetek
egymásra egész idő alatt.
Kelsey arca ekkor már lángolt a szégyentől. Tudta, hogy
nem lett volna szabad eljönnie ide, még akkor sem, ha
Derek szerint nem volt kiút, miután Reggie úgy bekerítette
őket a lóversenyen. Nagyon kedvesek ezek a hölgyek, és
rendkívül barátságosak, de elszörnyednének, ha
megtudnák, hogy Derek szeretője. Most mihez kezdjen
ezzel a felvetett témával?
Azt hiszik, hogy férjet keres, és teljesen igazuk van, ha ezt
feltételezik. Abban a korban volt, amikor a legtöbb fiatal nő
párt választ magának. Ám ő felégetette maga mögött a
hidakat, és soha nem érhet a házasság révébe. Percy
kuzinjaként viszont ezt feltételezik – sőt elvárják tőle. A nők
szerint Percy kuzinja tiszta, bájos és még mindig szűz.
– Derek nagyon kedves – szólalt meg Kelsey idegesen, és
nem tudta, hogyan fog kikeveredni ebből a csávából – De…

241
 – És nagyon jóképű – vetette közbe Roslynn.
– És mindenféle címei vannak, ha ez fontos neked – tette
hozzá Georgina, tréfásan meghajolva.
Roslynn felnevetett.
– Bocsáss meg az amerikai sógornőmnek, Kelsey. Nem
rendelkezik előkelő címekkel, és egészen megdöbbent, hogy
mennyi méltósággal jár a Jamesszel való házassága.
– Szép dolog egy úri méltóság, ha az embernek az a
fontos. Nekem viszont inkább nevetségesnek tűnik –
magyarázta Georgina.
– Derek valóban jó parti – folytatta Reggie. – De nem
hiszem, hogy fel van készülve a családalapításra. És Kelsey
még nem is találkozott a fivéreiddel, George néni. Drew
például elbűvölő fiatalember, és…
– És miből gondolod, hogy a fivéreim meg akarnak
állapodni? – kérdezte Georgina mosolyogva Reggie-től.
Reggie felnevetett.
– Szerintem egyik férfi sem kész erre, úgyhogy egy kicsit
lökdösni kell a megfelelő irányba. Nicholas esetében az
egész Malory klán szorongatta a nyakát, és Tony bácsi
megfenyegette, hogy kiheréli, ha nem hajlandó feleségül
venni.
– Ez a kötelessége volt, miután kompromittált téged! –
vetette közbe Roslynn.
Reggie elmosolyodott.
– Pedig nem történt semmi. Csak mindenki azt hitte.

242
 – Az teljesen mindegy, te is jól tudod. Ha kitör a botrány,
az igazság már senkit nem érdekel. Sajnos ilyenkor már csak
az számít, amit mindenki feltételez.
– Akkor sem panaszkodhatom – válaszolta Reggie. – Ez
volt az egyetlen módja, hogy megkapjam Nicket. Most már
ő sem bánja, hogy az oltár elé vonszolták… ahogy James
sem.
– James bizony panaszkodott – nevetett fel Georgina. –
Nem lenne James Malory, ha nem akadékoskodna
mindenben.
– Én viszont egyelőre nem keresek férjet – szólalt meg
Kelsey, remélve, hogy ezzel sikerül lezárnia ezt a kényes
témát. – Ahogy Percy is említette, csak egy új ruhatár miatt
jöttem Londonba, és nem azért, hogy férjhez menjek – tette
hozzá. Szörnyűnek érezte, hogy állandóan hazudnia kell, de
nem tehetett mást. – Néhány nap múlva hazamegyek.
– Milyen kár! – kiáltott fel Reggie. – Majd megpróbálom
rábeszélni Percyt, hogy hosszabbítsa meg az itt
tartózkodásodat. Még nem voltál egyetlen bálban sem! Én is
maradhatok még néhány napot, és elkísérlek. Olyan jó
mulatság lesz, Kelsey! Gondolkodj rajta, kérlek!
Gondolkodjon erről? Kelsey-nek semmi más nem járt a
fejében, csak az, hogy miért nem a hazugság az igazság.
Reggie javaslata valóban jó szórakozásnak bizonyult. Kelsey
még soha nem volt egyetlen hivatalos bálban sem, és
mindig szerette volna, ha egy nap… Aztán eszébe jutott,

243
hogy mi lett belőle. Örökre elvesztette ezeket a
lehetőségeket.

244
 29. fejezet

J asonnak nagyon nehezére esett a testvérei elé állni, és

beszámolni a válásáról. Most ő okoz egy hatalmas
botrányt, amikor eddig állandóan arról prédikált az
öccseinek, hogy milyen fontos a család nevét megkímélni a
botrányoktól és a rosszindulatú pletykáktól. Tudta, hogy a
fivérei nem fogják kímélni, és mindent az orra alá
dörgölnek. Főleg James és Tony.
Igaz, hogy az utóbbi időben bámulatos változáson
mentek keresztül, és mindketten megállapodtak, de annak
idején nagy gazemberek voltak, ő pedig soha nem rejtette
véka alá a rosszallását. Nagyon fogják élvezni, hogy most
bosszút állhatnak rajta.
Nem az egész családot hívta össze a bejelentéséhez, csak
a fivéreit – és Dereket. Majd ők elmondják a feleségüknek,
és később a gyerekeiknek. Edward valószínűleg meg fogja
érteni. James és Tony nagyon élvezi majd a helyzetet, és jót
mulat majd rajta. Csak Derek miatt aggódott igazán. A fia
hogyan fogadja a hírt? Hiszen hivatalosan Frances volt az
anyja.
245
 Lehet, hogy először Dereknek kellett volna elmondani,
méghozzá négyszemközt. Nagyon gyáva megoldás volt a
többiek előtt a tudomására hozni De abban reménykedett,
hogy így többen állnak majd mellette – főleg Edward
támogatásában bízott. Mivel mások is jelen lesznek, Derek
talán nem fog túl sok kérdést feltenni.
Mindenki időben érkezett, kivéve Jamest. Anthony már
kétszer is megkérdezte tőle, hogy miért vannak ott, de
addig nem volt hajlandó semmit sem elárulni, amíg
mindnyájan össze nem gyűltek.
A kandalló mellett állva várakozott. Edward és Anthony
barátságos vitába bonyolódtak egy bányabefektetéssel
kapcsolatban. Úgyis Edward győz, mert zseniális érzéke
volt a befektetésekhez. Derek egy kicsit feszengett, mintha
bűntudata lenne, de Jasonnek nem volt tudomása arról,
hogy valami rossz fát tett a tűzre. Mégis meg kéne
látogatnia néhány barátját, mielőtt visszatér Haverstonba.
Nem árt megtudni a legújabb pletykákat.
James végre felbukkant a szalon ajtajában, ahol már
mindnyájan összegyűltek. Anthony azonnal rátámadt.
– Késtél, bátyám.
– Igen?
– Jason addig nem hajlandó elárulni, miről van szó, amíg
ide nem érsz. Ezért nagyon elkéstél.
James felfortyant.
– Hátrább az agarakkal, öcskös! Nem én késtem, hanem ti
érkeztetek korábban.

246
 – Most már mindegy. Az a lényeg, hogy mindnyájan itt
vagyunk – jegyezte meg békítő hangon Edward.
– Foglalj helyet, James – javasolta Jason.
James felvonta a szemöldökét.
– Le kell ülnöm hozzá? Olyan szörnyű lesz?
– A pokolba, James! Megőrülök a bizonytalanságtól. Ülj
már le! – kiáltott a bátyjára Anthony.
Jason halkan felsóhajtott. Nem lesz könnyű dolga ilyen
hangulatban felhozni a témát. Ezért mihelyt James helyet
foglalt Anthony mellett, azonnal belevágott.
– Azért hívattalak ma ide titeket, mert azt akarom, hogy ti
tudjátok meg először a hírt, mielőtt mindenki erről beszél.
Frances és én elválunk.
A férfi elhallgatott, és arra számított, hogy a kérdések
özönét zúdítják majd rá. Ám a bejelentését néma csend
követte. A fivérei döbbenten néztek rá. Ez persze várható
volt. Neki elegendő idő állt a rendelkezésére, hogy
megeméssze a tényt, míg őket teljesen váratlanul érte.
Anthony szólalt meg először.
– Most tréfálsz velünk, Jason?
– Nem.
– Egészen biztos?
– Olyannak ismersz, aki komoly ügyekben tréfálkozni
szokott? – felelte Jason.
– Csak tudni akartam – mondta Anthony, és kitört belőle
a nevetés.
Edward haragos pillantást vetett rá.

247
 – Ebben nincsen semmi vicces, Anthony – jegyezte meg
szemrehányó hangon.
– Dehogynem… Nagyon is… – nyögte ki Anthony két
hahota között.
– Nem értem, hogy mi…
– Hát persze, hogy nem érted, miért tartjuk ennyire
humorosnak a helyzetet, Eddie – szólalt meg James gúnyos
arccal. – Mert téged még soha nem utasított rendre a mi
feddhetetlen bátyánk.
– Ennek a bejelentésnek bizonyára megvan a jelentősége –
vélte Edward.
– Hát persze. Tony éppen azon mulat, hogy most az
egyszer Jason fog botrányt okozni. Én is üdítő
változatosságnak tartom… ráadásul már régen itt volt az
ideje.
– Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte Edward megvetően.
– A válásra utaltam, nem a botrányra. Az a házasság már
az elején egy rossz döntés volt, és régen véget kellett volna
vetni neki. Örülök, hogy Jason végre észhez tért, és…
– Frances akar válni, nem én – szólt közbe Jason.
– Frances? – képedt el Edward. – Akkor egészen más az
ábra. Akadályozd meg és kész.
– Már eldöntöttem, hogy nem állok az útjába.
– Miért nem? – értetlenkedett Edward.
Jason felsóhajtott, Edwardtól támogatást várt, és nem
ellenkezést. Arra számított, hogy James is leesik a székről
nevettében, mint Anthony. Ehelyett a pártjára állt. Ez

248
hihetetlen. Derek még egy szót sem szólt. Az arca egy kicsit
borúsnak tűnt, de inkább az aggodalom, és nem a harag
miatt.
– Hozzá akar menni valaki máshoz, Eddie – magyarázta
Jason. – Önző lennék, ha megtagadnám ezt tőle, hiszen a mi
házasságunk soha nem volt… normális, ahogy azt
mindnyájan tudjátok.
Edward megcsóválta a fejét.
– Az elejétől fogva tudtad, hogy a házasságotok nem lesz
normális. Figyelmeztettelek, hogy meg fogod bánni, de
akkor már nem lesz kiút belőle. Ám te azt mondtad, hogy
nem érdekel, és úgysem akarsz még egyszer megházasodni.
– Valóban figyelmeztettél – ismerte be Jason. – Akkor
nem is törődtem a következményekkel. Most viszont
felelősségre akarsz vonni egy fiatalkoromban hozott
döntésemért, amellyel két gyereknek a javát szolgáltam?
– Nem te akarsz elválni, hanem ő. Igazán lehetne benne
több józanság – heveskedett Edward.
Anthony vigyorogva ült a helyén, és élvezettel figyelte a
két idősebb bátyja összecsapását. James keresztbe fonta a
karját a mellén, és közönyös arcot vágott. Edward annyira
felzaklatta magát, hogy az arca egészen kivörösödött. Jason
kénytelen volt még valamit elárulni neki, hátha akkor
lecsillapodik.
– Szeretője van, Eddie. Beismerte. Ő az, akihez feleségül
akar menni.
Anthony szeme elkerekedett.

249
 – Francesnek szeretője van? Istenem, ez nem lehet igaz! –
Anthony ismét kétrét görnyedt a nevetéstől.
– Fogd vissza magad, öcsém! – szólt rá James Anthonyra.
– Ez már egyáltalán nem olyan vicces.
– De hát Frances? Jason felesége? El sem tudom képzelni
– felelte Anthony. – Mindig olyan kis riadt egérke volt. Ki
gondolta volna, hogy valaha veszi a bátorságot, hogy…
Hiszen ismerjük Jason hirtelen természetét. Mégis a saját
kezébe vette az életét, és ráadásul bevallotta neki.
Egyszerűen nem tudom elhinni.
Tényleg elég hihetetlen volt, ezért James még egyszer
Jasonre nézett, hogy meggyőződjön az igazságról.
– Igaz – biccentett Jason. – Elképzelhetitek, hogy én is
mennyire megdöbbentem. Ám miután megemésztettem a
hírt, rájöttem, hogy nem hibáztathatom a hűtlensége miatt,
mivel én soha… szóval nem volt igazi házassága velem.
– Jason, ez egyáltalán nem helyénvaló – fakadt ki
Edward, felháborodott arccal. – Előfordul, hogy a házassági
közösséget mindkét fél megtagadja, de ilyenkor soha nem a
válás a megoldás… legalábbis a mi köreinkben ez
elképzelhetetlen.
– A soha azért nem igaz – vélte Jason. – Az arisztokraták
körében is előfordult már válás. Csak ritkán.
– Az apám tisztában van azzal, hogy milyen
megbélyegzést jelent egy válás – szólalt meg végre Derek. –
Szerintem nagyon rendes tőle, hogy teljesíti az öreglány
kívánságát.

250
 Jason a fiára mosolygott, és hatalmas megkönnyebbülést
érzett, mert elsősorban Derek véleményét tartotta fontosnak
ebben az ügyben.
– Ugyan már, Eddie! – békítette James a bátyját. – Még ez
a kölyök is belátja, hogy elég volt már ebből a nevetséges
vitából. – Ezután Jasonhöz fordulva így folytatta. – Az elején
le kellett volna szögezned, hogy nem a véleményünkre vagy
kíváncsi, hanem a döntésedet közlöd velünk. Az a te bajod,
kedves bátyám, hogy mindig túl nagy jelentőséget
tulajdonítasz mások véleményének. Pedig ha szerinted
helyesen cselekszel, akkor senkinek nincs beleszólása az
ügybe.
– Nem mindenki engedheti meg magának, hogy
figyelmen kívül hagyja a közvéleményt – mutatott rá Jason.
– Mert rendszeresen szembetaláljuk magunkat mások
megvetésével. Ám igazad van: a döntést már meghoztam,
és ma meg is teszem a szükséges lépéseket. Köszönöm,
James, hogy mellém álltál.
– Te jó ég! Valóban azt tettem? – kiáltott fel James, színlelt
elszörnyedéssel. – Gyere, Tony, menjünk a Knightonba,
ahol helyrepofozhatod az agyamat. Úgy látszik, valami baj
van vele.
Anthony elmosolyodott.
– Hidd el, hogy neki pontosan olyan nehéz volt ezt
kimondani, mint neked elviselni. De azért nagyon szívesen
megkalapálom a fejedet, nem kell ahhoz különleges
alkalom.

251
 – Ezt sejtettem – morogta James.
Jason szeretettel mosolygott Anthony és James után, akik
már távoztak is a szalonból. Ezután ismét elkapta Edward
elítélő pillantását, és nagyot sóhajtott.
– Nagy hibát követsz el, Jason – mondta Edward.
– A véleményedet már a tudomásomra hoztad. Szerintem
viszont inkább most hozok helyre egy nagy hibát, amit
régen követtem el.

252
 30. fejezet

– T aláld ki, hogy az apám miért hívott össze minket! –

szólalt meg Derek, amikor belépett a szalonba.
Kelsey egy fotelban ült az ablaknál, és varrt valamit. Most
gyorsan a fotel sarkába gyűrte a munkáját, és amikor
felnézett, kicsit vörös volt az arca.
A hangja viszont nyugodt maradt, mint mindig.
– Nem tudtam, hogy családi találkozód volt. Talán
említetted, csak elfelejtettem?
– Nem. Igazad van. Te már a többi nővel együtt kimentél
tegnap este, amikor ez szóba került.
A lány arca elkomorodott.
– Kérlek, ne beszéljünk a tegnap estéről.
A férfi arca megrándult. A lány nagyon rosszkedvű volt
előző nap, amikor hazavitte. Haragudott rá, hogy
kellemetlen helyzetbe hozta, és egész idő alatt hazudnia,
meg színlelnie kellett.
Az egyik kijelentésére még most is emlékszik.

253
 – Ha annyira szégyellsz, hogy egy bemutatkozás során
fiatal özvegynek vagy valaki kuzinjának nevezel, akkor ne
vigyél olyan helyre, ahol be kell mutatnod.
Pedig a férfi egyáltalán nem szégyellte, sőt, büszke volt,
hogy a társaságában mutatkozhat. Most már rájött, hogy
azért nem igyekezett kifogást találni a meghívás
visszautasítására, mert azt akarta, hogy a családja
találkozzon Kelsey-vel. Ez persze egy képtelen ötlet volt, és
nem is értette, hogy mi ütött belé. Nem a lányt szégyellte,
hanem a hozzá fűződő kapcsolatát, amit sajnos titkolnia
kellett. Ezen nem segíthetett.
– Olyan nehéz volt együtt lenni a rokonaimmal? –
kérdezte.
– A családod nagyon kedves; legalábbis a nők. A
nagybátyáid egy kicsit furcsák, mert mindig marják
egymást, de ehhez semmi közöm. Viszont nagyon bánt,
hogy becsaptuk őket, és ez nem volt szép tőlünk. Te is
tudod, hogy nem lett volna szabad odavinned.
A férfi igazat adott neki, de ami történt, megtörtént,
utólag nem tehettek semmit. Ha már szóba került a tegnap
este, Derek elhatározta, hogy bevallja az igazat.
– A nagybátyáim tudják.
– Mit?
– Azt, hogy a szeretőm vagy.
– Elmondtad nekik? – kiáltott fel a lány elszörnyedve.
– Nem. Mindketten maguktól jöttek rá. Mielőtt
megnősültek, nekik is sok szeretőjük volt. Az én hibám,

254
mert tegnap este észrevették, hogy nézek rád. A tekintetem
árult el minket.
– Miért? Hogy néztél rám?
– Nagyon… meghitten.
– Miért nem vigyáztál?
– Csak akkor jöttem rá, amikor elárulták nekem.
A lány elvörösödött. A bájos ártatlanság láttán a férfit
megint hatalmába kerítette az ismerős érzés: a birtoklás
vágya és öröme. Egy gyors lépést tett az ablak felé, hogy a
karjába zárja a lányt. Ám mielőtt odaért volna, megtorpant,
és beletúrt a hajába. Nagyon dühös lett magára.
Már megszegte az egyik saját maga által felállított
szabályt, és délelőtt látogatta meg a lányt. Meglepő hírt
hallott aznap reggel, és meg akarta osztani Kelsey-vel, pedig
tudta, hogy a lánynak semmi köze hozzá. Az viszont
teljesen kizárt, hogy most szeretkezzen vele. A lány sem
várná el tőle.
Egy szeretőt sötétben és titokban illik felkeresni. Ezen a
téren már engedményeket tett magának, és korábban
érkezett, hogy minden este együtt vacsorázhassanak. Ha
tovább lazít a szabályokon, akár ide is költözhetne, hogy
minden idejét vele tölthesse.
Ez rendkívül csábító gondolat volt. Minden reggel
Kelsey-vel ébredhetne. Azonnal megoszthatná vele minden
gondolatát, és nem kéne várnia, amíg ismét találkoznak.
Akkor szeretkezhetnének, amikor kedve támad, és nem
kéne betartania az illendőnek tartott időpontokat.

255
 Gyorsan kiverte a fejéből ezeket a gondolatokat, mert
túlságosan nagy kísértést jelentettek. Mi a csuda ütött belé?
Hiszen nem is akart szeretőt! Igaz, hogy Kelsey miatt
később meggondolta magát, és már örül, hogy megkapta,
de akkor is…
– Egy találkozóról beszéltél – szólalt meg a lány, hogy
véget vessen a hosszúra nyúlt csendnek.
– Az apám elválik.
– Tessék?
– Erről szólt a találkozó – magyarázta a férfi, és elpirult,
amiért ilyen meggondolatlanul kifakadt. – Be akarta
jelenteni.
A lány szelíd szürke szeméből azonnal együttérzés áradt
felé. Felállt a fotelból, és átölelte Dereket.
– Az anyád biztosan össze van törve.
– Ami azt illeti…
– És te is.
A lány vigasztalni próbálja. Derek nagyon élvezte a
helyzetet, és néhány másodpercig még kihasználta az
alkalmat. Ám ezután bevallotta az igazat.
– Egyáltalán nem ez a helyzet. Ő a mostohaanyám, és
kedvelem őt, de nem sok időt töltöttünk együtt, ezért nem
alakult ki közöttünk semmilyen érzelmi kötődés. Ráadásul
ő akar válni.
– Akkor az apád biztosan…
– Nem, kedvesem. Senkit nem sújtott le a hír… kivéve
talán Edward bácsikámat – tette hozzá gúnyosan –, aki

256
mindent megtett, hogy lebeszélje az apámat a válásról. De
ha Jason Malory egyszer eldöntött valamit, akkor senki nem
tudja eltéríteni a szándékától.
– A bácsikád miért ellenzi?
– Gondolom azért, mert hatalmas botrány lesz az ügyből.
– Mintha egyszer azt mondtad volna, hogy az apád kerüli
a botrányokat.
– Igen. Most viszont kivételt tesz, hogy visszaadja Frances
szabadságát. Soha nem volt köztük igazi házasság. Csak
azért vette feleségül, hogy Reggie-nek és nekem legyen egy
anyánk. Aztán semmi sem úgy alakult, mint ahogy remélte.
Frances alig tartózkodott otthon.
– Miért nem?
– Elég beteges szegény – magyarázta Derek. – Sok időt
tölt Bath-ban, hogy kúrálja magát. Végül vett ott egy házat,
és az év nagy részét Bath-ban tölti.
Kelsey felsóhajtott, és a férfi mellkasára hajtotta a fejét.
– Az embereknek csak szerelemből kéne
összeházasodniuk.
– Ideális esetben igen. Mégis kevesen teszik.
– Örülök, hogy nem zaklatott fel az ügy.
– És ha felzaklatott volna?
– Akkor mindent elkövetnék, hogy megvigasztaljalak –
válaszolta a lány.
– Miért? – érdeklődött a férfi lágy hangon.
A lány egy kicsit meglepetten nézett fel rá.
– Mert ez egy szerető dolga. Nem?

257
 A férfi majdnem elnevette magát. Ez inkább egy feleség
feladata lenne, és nem egy szeretőé! Egy szerető csak amiatt
aggódik, hogy a kitartója haragszik-e vagy sem. Az már
nem érdekli, hogy boldog-e, mert az nem befolyásolja az ő
elégedettségét.
– Ez nagyon kedves lenne tőled, drágám – mondta a férfi,
és megsimogatta a lány arcát. Nagyon felizgatta, hogy
Kelsey közel bújt hozzá. – Talán mégis rám férne egy kis
vigasztalás.
Gyorsan felkapta Kelsey-t, és elindult vele az ajtó felé. A
lány hamar rájött, hogy mire készül.
– Csak nem a hálószobába igyekszel?
– Dehogynem.
– Nem arra az együttérzésre gondoltam – mentegetőzött
a lány.
– Tudom. Nekem viszont pont arra van szükségem, és
nem érdekel, hogy hány óra van.
A férfi ezt olyan felháborodott arccal mondta, hogy a lány
elcsodálkozott.
– Engem sem.
– Nem?
– Nem. Fontosnak kéne tartanom?
– Egyáltalán nem, kedvesem – felelte a férfi boldog
vigyorral az arcán.

258
 31. fejezet

D ereknek akadt néhány tennivalója aznap délután, és

úgy döntött, hogy Kelsey-t is magával viszi. Tudta,
hogy már megint olyat tesz, amit nem lenne szabad, mégis
engedett a kísértésnek. Biztosan a jó hangulata miatt volt
ilyen gyenge, amiről viszont Kelsey tehetett.
A lányból remek szerető lett. Sokkal nagyobb örömöt
adott neki, mint az eddigi nőismerősei, és soha nem
tapasztalt gyönyört élt át vele. A nemrég együtt töltött
csodálatos óra után pedig még kevésbé volt kedve magára
hagyni.
Amikor meglátta a ruháját, nagyon meglepődött. Az első
találkozásukkor viselt vörös ruhájától eltekintve eddig
mindig úgy öltözködött, mint egy… hölgy. Ehhez volt
szokva, ezért megdöbbent a sárga szegéllyel díszített rikító
narancssárga bársonyruha láttán.
Rögtön meg is jegyezte.
– Úgy világít a ruhád, hogy alig látlak tőle.
Dereknek igaza volt. A többi ruhája mind ízléses és finom
volt, és kiemelte a természetes szépségét. Ha valaki ma
259
ránéz, először ezt a botrányos narancs sárgát veszi észre
rajta, és az igazi Kelsey eltűnik mögötte.
A férfinak csak később jutott az eszébe, hogy most
tulajdonképpen megsértette a lányt. Szerencsére Kelsey nem
bántódott meg.
Csak elgondolkodott.
– Én is szörnyűnek tartottam, amikor megláttam. De Mrs.
Westerbury választotta nekem, a te utasításaid alapján.
A férfi arcát azonnal elöntötte a pír. Valóban azt mondta
az asszonynak, hogy Kelsey a szeretője, és ennek
megfelelően öltöztesse fel. A varrónő valószínűleg azt hiszi,
hogy minden szerető a színházi negyedből származik, ahol
sok színésznő szándékosan feltűnő öltözékkel hívja fel
magára a figyelmet.
– A kivágás pedig… kissé merész – tette hozzá a lány. A
férfi szeme azonnal a mellére siklott, pedig Kelsey már
felvette a kabátját, ezért semmit nem látott belőle. A lány
határozottan megrázta a fejét. – Nem! Nem mutatom meg.
– Kissé merész? – mosolygott a férfi.
– Igen. Nem is kissé.
A lány felsóhajtott, és haragos arcot vágott, miközben a
férfi kigombolta a kabátot. Mégsem próbált meg ellenkezni.
Derek szétnyitotta a kabát szárát, és azonnal helyesbítette a
korábbi kijelentését. Nem igaz, hogy ebben a ruhában
először a harsány szín tűnik fel a szemlélőnek. Ez senkinek
nem kerülné el a figyelmét, hiába feltűnő az anyag, amely a
lány keblét fedi – félig.

260
 Derek megköszörülte a torkát, és visszagombolta a
kabátot. A lány felvont szemöldökkel várt a megjegyzésére.
A férfi csak szégyenlősen rámosolygott, és kivezette a ház
előtt várakozó hintóhoz.
A teendői közé azonban beiktatott még egyet. Amikor
később kijött a varrónő szalonjából, beszállt a hintóban
várakozó Kelsey mellé, és így szólt: – Csak néhány
változtatást tettem a korábbi megrendelésemen.
A lánynak nem kellett megkérdezni, hogy mit. Sejtette,
hogy ezentúl milyen ruhákat kell hordania. A férfi nem volt
elragadtatva a ruhája színétől, de a mély kivágás nagyon
tetszett neki. Nem baj. Ha nincs vele, majd legombolható
csipkebetétet helyez a dekoltázsába. Azt maga is meg tudja
varrni. Gondolatban feljegyezte, hogy másnap szerezze be a
szükséges anyagokat.
A férfi az ügyvédjéhez igyekezett, mert néhány iratot alá
kellett írnia. Félúton jártak, amikor Derek dörömbölni
kezdett a hintó tetején, hogy a kocsis azonnal álljon meg, és
a kocsi még mozgott, amikor kiugrott belőle. Kelsey a
helyén maradt, de az ablakon keresztül mindent látott,
mivel Derek nem ment messzire. Egy középkorú pár után
kiáltott, mert valami miatt beszélni akart velük.
Frances megállt Derek kiáltására. A kísérője hátralépett,
mintha nem akarná, hogy kapcsolatba hozzák vele, de
Derek ügyet sem vetett rá, annyira semmitmondó volt a
külseje.

261
 – Nem is tudtam, hogy a városban vagy – mondta Derek,
és megölelte az asszonyt.
– Volt néhány… elintézendő ügyem, ezért Amy esküvője
után Londonban maradtam – magyarázta Frances.
A férfi meglepődött.
– Hol? Nem láttalak a házban.
– Talán azért, mert te is ritkán jársz ott. Nem?
A férfi elmosolyodott.
– Ez igaz. De Hanly említette volna, ha ott vagy.
– Az az igazság, hogy egy szállodában lakom, Derek –
vallotta be a nő.
– Miért?
– Mert nem akartam ott lenni, ha esetleg Jason felbukkan.
A férfi megértően bólintott.
– Az apám ma reggel számolt be a válásról.
Az asszony szeme izgatottan felragyogott.
– Tehát beleegyezik?
– Nem is tudtad?
– Nem. Nekem soha nem mond el semmit – válaszolta a
nő sóhajtva. – Bár igaz, hogy amióta közöltem vele a válási
szándékomat, még nem is találkoztunk. Üzentem neki,
hogy hol érhet el, de… nos, előbb-utóbb mindenképpen
értesít.
A nő szerette Dereket, de soha nem táplált anyai
érzéseket iránta. Biztosan nem anyának való a természete.
Ha tudta volna, hogy Jason csak ennyit akar tőle, akkor

262
valószínűleg minden követ megmozgat, hogy ne kelljen
hozzámennie feleségül.
Illetve nem. Olyan fiatalon még nem tudhatta, hogy
nincsenek anyai ösztönei, és nem zavarták a gyerekek. Nem
akarta, hogy a fiút felzaklassa az apjával kötött
látszatházasság megszűnése.
– Remélem, nem vetted a szívedre? – kérdezte aggódva.
– Nagyon meglepett, de megértem… az adott
körülmények között. Csak Edward bácsi zúgolódott, mert
aggódott a várható botrány miatt.
– A botrány nem a te családodat fogja sújtani, mivel jó
okot adtam Jasonnek arra, hogy elváljon tőlem. Minden
ismerőse az ő pártjára fog állni. Tudom, hogy én leszek a
bűnbak és a társaság céltáblája, de mivel nem élek nagy
társasági életet, ezért nem fog zavarni.
A férfi tudta, hogy a szeretőjéről beszél, és önkéntelenül
az asszony kísérőjére esett a pillantása. A jelentéktelen
külsejű férfi körülbelül ötven kiló lehetett, és csak néhány
centiméterrel volt magasabb Francesnél, tehát Dereknek a
válláig sem ért. Derek a férfi arckifejezése láttán azonnal
tudta, hogy ő a bűnös.
Feltámadt benne harag. Ez az ember sok bánatot okozott
a családjának. A válás miatt az apja nemsokára rendkívül
kínos helyzetbe kerül. Ezt nem ússza meg szárazon, az
biztos!
Derek kinyújtotta hosszú karját, és a gallérjánál fogva
felemelte férfit a földről. A szánalmas fickó felnyüszített,

263
megragadta Derek karját, és a szeme tágra meredt a
rémülettől. Ez cseppet sem enyhítette a felbőszült férfi
dühét.
– Tisztában volt azzal, hogy Frances férjes asszony,
amikor először rátette a mocskos mancsát? – förmedt rá
Derek. – Egy csapással szét tudnám zúzni az arcát, maga kis
féreg. Ráadásul minden okom meglenne rá.
– Azonnal tedd le, Derek! – kiáltott fel Frances, és most
már ő is dühbe jött. – Elment az eszed? Szerinted hűtlen
lettem volna az apádhoz, ha boldoggá tett volna? Hát tudd
meg, hogy soha meg sem próbálta! Ráadásul az esküvőnk
napja óta hűtlen volt hozzám, és a házasságunkat soha
nem… töltöttük be, ha tudni akarod.
Derek felkapta a fejét, és az asszonyra nézett.
– Soha?
– Soha! – mondta Frances hűvösen. – Ő viszont azóta sem
alszik egyedül.
– Ez egy teljesen képtelen vád, asszonyom – válaszolta
Derek ugyanolyan hűvösen. – Hiszen az apám ritkán hagyja
el Haverstont.
– Nem is kell elhagynia, amikor a szeretőjével egy fedél
alatt lakik!
Derek annyira meglepődött, hogy elengedte a vézna férfi
gallérját, és a szegény fickó a földre esett.
– Ki az?
Frances arca már lángolt a szégyentől, és makacsul
megrázta a fejét. Látszott rajta, hogy megbánta a

264
meggondolatlan kijelentését, mert nem válaszolt, inkább
felsegítette a társát a földről.
– Ki az? – Derek hangosan kiáltva ismételte meg a
kérdését.
– Nem tudom, ki az – hazudta a nő.
– Hazudik, hölgyem.
– Nem számít, hogy ki az – heveskedett az asszony. – Az
a lényeg, hogy nem én voltam az első, aki hűtlenkedett.
Kész csoda, hogy az elején hűséges maradtam hozzá, pedig
Jason erre semmilyen okot nem adott. Most viszont betelt a
pohár. Ne haragudj Oscarra, Derek. Ő csak segített
megtenni azt, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna
tennem, hogy véget vessek ennek a tűrhetetlen
kapcsolatnak.
Az asszony felkapta a fejét, és Oscart magával vonszolva
távozott. Derek dermedten nézett utánuk, és még mindig
nem tudta felfogni a hallottakat.
Ekkor egy kéz érintését érezte. Meglepődve odanézett, és
Kelsey-t pillantotta meg maga mellett.
– Istenem! El is felejtettem; hogy vársz rám.
A lány elmosolyodott.
– Semmi baj. Mi volt ez?
A férfi a távozó pár után intett.
– A mostohaanyám… és a szeretője.
– Akkor azért viselkedtél úgy, mintha meg akarnád ölni
azt az apró termetű férfit.

265
 – Nagyon szívesen megtettem volna – morogta Derek,
miközben visszamentek a hintóhoz.
– Ezt nehezen hiszem el – jegyezte meg a lány
elgondolkodva.
– Mit?
– Ha az apád rád hasonlít, akkor nem értem, hogy a
mostohaanyád miért mást választott… ráadásul egy olyan
szánalmas alakot.
A férfi elmosolyodott a burkolt bókon, és megölelte a
lányt, mielőtt felsegítette a lépcsőn. A kocsiban is magához
ölelte ültében.
– Az még hihetetlenebb, amit a mostohaanyám mondott.
Állítólag az apám soha nem nyúlt hozzá, viszont van egy
szeretője, aki a házában lakik.
– Nahát! – kiáltott fel a lány. – Ez… eléggé megdöbbentő.
– Hát… a ház elég nagy – jegyezte meg a férfi, mintha így
elfogadhatóbb lenne a tény.
– Ezek szerint nem tudtál róla? – A férfi megrázta a fejét,
mire a lány hozzátette: – Még most sem sejted, hogy ki lehet
az? Nincsen ötleted?
– Fogalmam sincs – sóhajtott fel a férfi.
– Mivel a házasságának vége van, most már nem számít,
hogy ki az a nő. Nem?
– Igen. Engem akkor is megöl a kíváncsiság, hogy
megtudjam.
– Szerinted ez helyes?
– Micsoda?

266
 – Megtudni, hogy ki az.
– Hát persze.
– Azért nem tudsz róla, mert az apád szándékosan
titokban tartotta a nő személyét. Tehát valószínűleg
továbbra is ezt akarja. Nem gondolod?
– Lehet – ismerte be a férfi.
– Akkor nem foglalkozol vele többet?
A férfi elvigyorodott.
– Dehogynem!

267
 32. fejezet

D erek nem számított arra, hogy a délutáni teendői

elvégzése közben ennyi ismerősbe botlik. Azt hitte,
hogy nem kell senkivel sem beszélgetnie, és bemutatnia
Kelsey-t. Aztán először Francesszel találkozott, a szabójánál
pedig Marshall kuzinjával futott össze.
Ez még nem lett volna olyan nagy baj, mert Kelsey a
hintóban várakozott. Derek néhány barátságos szót váltott
az unokatestvérével, majd otthagyta a szabónál, és távozott.
Sajnos Marshall még mondani akart neki valamit, ezért
követte a kocsihoz. Ott azonnal észrevette Kelsey-t, pedig a
lány mindent elkövetett, hogy a sarokba húzódva
észrevétlen maradjon. Ez persze lehetetlen vállalkozásnak
bizonyult a feltűnő narancssárga ruhában.
Marshall Edward legidősebb fia volt, de Dereknél három
évvel fiatalabb. Természetesen nem lehetett
megakadályozni, hogy találkozzon Kelsey-vel, de a
körülményekhez képest egész jól haladt a társalgás.
Marshall nem kérdezte meg, hogy ki ez a lány, és mit keres
egyedül Derek társaságában, Derek pedig nem kötötte az
268
orrára. Ám ekkor arra jött Marshall két cimborája, és miután
öt percig bámulták Kelsey-t, Sir William – a szókimondóbb
– ismét arra célzott, amire már mások is tettek megjegyzést.
– Lord Langton rokona? Annak a grófnak, akit lelőtt a
felesége? – tette fel a merész kérdést.
Az egyszavas tagadó válasz persze nem elégítette ki a
kíváncsiságát.
– Akkor kicsoda? – érdeklődött.
– Egy boszorkány vagyok, Sir William – felelte Kelsey,
megelőzve Dereket. – Lord Malory felbérelt, hogy átkozzak
el valakit. Ő az a személy, Derek?
Derek meglepődött, de William elsápadt, és a rémülete
olyan humoros volt, hogy Derekből kitört a nevetés. Kelsey
ártatlan arccal nézett rá.
– Ez egyáltalán nem vicces, Derek – jelentette ki Marshall.
– Egyértelmű, hogy nem Williamet akarja elátkozni –
jegyezte meg William barátja, Derek jókedvére célozva. – De
akkor ki az a szerencsétlen fickó?
Derek kuzinja már magához tért a megdöbbenéstől, és
megcsóválta a fejét. Ám a kérdés hallatán Dereket ismét
elfogta a nevetés. Látszott rajta, hogy egy darabig nem
válaszol nekik.
Ezért Kelsey nyugodt hangon megszólalt.
– Ugye sejtik, hogy tréfáltam, uraim? Nem vagyok
bűbájos boszorkány, legalábbis nem tudok róla.

269
 – Csak bűbájos – nézett rá Derek gyengéd mosollyal, mert
végre sikerült abbahagynia a nevetést. Kelsey elvörösödött,
mint mindig, ha a férfi bókolt neki.
Végre sikerült megszabadulni a három fiatalembertől,
mielőtt Kelsey kiléte ismét felmerült volna. A férfi csak
akkor szólalt meg, amikor már a következő állomásuk felé
haladtak.
– Ezt nagyon ügyesen csináltad – mondta, és magához
szorította a lányt. – Hazugság helyett tréfával ütötted el a
dolgot. Örülök, hogy ilyen jó ötleted támadt.
– Most melyik hazugságod mondtad volna?
Özvegyasszony vagy unokatestvér?
A férfi arca megrándult.
– Erre igazán nem számítottam, Kelsey. Marshall a
szabónál volt, és háromszor is elköszöntem tőle. Minden
alkalommal eszébe jutott még valami, és utánam jött. A
végén már a kocsinál ért utol, ahogy te is láthattad.
A lány a férfira mosolygott, és megértette, hogy nem
tehet semmiről. Nagyon élvezte, hogy vele lehet, még akkor
is, ha sokat kellett a hintóban időznie, amíg várakozott rá.
Ezért csak gyengéd rosszallás volt a hangjában, amikor
megjegyezte: – Azért tegyünk meg mindent, hogy ilyesmi
ne forduljon elő.
– Természetesen – nyugtatta meg a férfi.
Az utolsó megállónál, egy kristályüzletnél, Derek mégis
megkérte Kelsey-t, hogy jöjjön be vele, és segítsen
születésnapi ajándékot választani Clare-nek, az

270
unokatestvérének. Itt megint egy ismerősbe botlottak, de ez
alkalommal nem kellett senkit sem bemutatni, mert
mindketten tudták, hogy ki az illető – és egyikük sem örült
ennek az ismeretségnek.
Micsoda balszerencse, hogy David Ashford is éppen
akkor tévedt be az üzletbe! Ráadásul szinte a szó szoros
értelmében belefutottak. A lord éppen megfordult, hogy
távozzon, nem vette észre, hogy valaki közeledik a keskeny
folyosón, és beleütközött Derekbe, akinek el kellett
engednie Kelsey karját, hogy ellökje magától a férfit.
Ashfordot nagyon meglepte az ütközés, és amikor
felismerte az előtte állókat, hideg kék szeme gonoszul
megvillant.
– Nocsak, a jótevő! – szólalt meg gúnyos hangon. – A
bajba került ártatlan leánykák megmentője. Még soha nem
fordult meg a fejedben, Malory, hogy némelyik leányka
élvezi a gyötrelmeket?
Az arcátlan megjegyzéstől Derek haragja fellángolt.
– Még soha nem gondoltál arra, Lord Ashford, hogy
beteg vagy?
– Semmi baja az egészségemnek.
– Az elmédre utaltam.
– Haha! – húzta el a száját Ashford. – Lehet, hogy te azt
hiszed, de biztosíthatlak, hogy teljesen normális vagyok.
Ráadásul nagyon jó az emlékezőtehetségem. Megbánod
még, hogy elloptad tőlem ezt a szépséget.

271
 – Nem valószínű – válaszolta Derek színlelt közönnyel. –
Semmit nem loptam el tőled. Árverésen voltunk, és
nyugodtan folytathattad volna a licitet.
– Amikor mindenki tudja, hogy a Maloryk milyen
gazdagok? Ostobaság! Ám eljön még az a nap, amikor
megbánod, hogy az utamba álltál.
Derek megvonta a vállát, nem aggasztotta a lord
fenyegető megjegyzése.
– Csak egy dolgot bánok, Ashford, azt, hogy még életben
vagy. A hozzád hasonló szemeteket már a születésük után
ki kéne dobni az ablakon.
A férfi megdermedt, és az arca elvörösödött. Derek
nagyon szerette volna kihívni párbajra, de jól ítélte meg a
jellemét. Az ilyen gyáva férgek, csak akkor érzik erősnek
magukat, ha a gyengékkel és a kiszolgáltatottakkal
kegyetlenkedhetnek.
– Ezt sem felejtem el – motyogta a férfi tehetetlen
mérgében. Majd jéghideg tekintetét Kelsey-re szegezte, és
hozzátette: – Ha majd eldob téged, akkor az enyém leszel.
És megfizetsz, szépségem, amiért annyit kellett várnom rád.
Bizony, meg fogsz fizetni ezért…
Beszéd közben Kelsey-re emelte a mutatóujját, és a mellét
is megbökdöste volna, ha Derek el nem kapja a kezét.
Ashford fájdalmasan felkiáltott, mert eltörött az ujja, de
ezzel sem tudta megállítani Dereket. A férfi nem törődött
azzal, hogy Ashford miket vág a fejéhez, de teljesen kikelt
magából, amikor a lord Kelsey-t kezdte el fenyegetni.

272
 – Eltörted az… – kiáltotta Ashford, de egy szájára mért
ökölcsapás elhallgattatta.
Derek elkapta a férfit, mielőtt a földre zuhant volna, és
dühösen ráförmedt: – Azt hiszed, hogy egy porcelánboltban
nem merem összetörni a csontjaidat, mert féltem a sok
drága árut? Tévedsz, Ashford! Nagyon szívesen összetörök
bármit, ha te is közte vagy.
A férfi elsápadt, de ekkor közbelépett a bolt tulajdonosa.
– Nem szeretném elveszíteni az árukészletemet az
összetűzésük miatt, uraim – mondta aggodalmas arccal. –
Nem folytatnák a vitát valahol máshol?
Kelsey Derek fülébe súgta: – Ne hagyd, hogy botrányba
keverjen.
Lehet, hogy ez a figyelmeztetés már túl későn jött. Derek
körülnézett, de nem látott más vevőt a boltban, csak a
tulajdonos állt mellettük, és a kezét tördelte.
Derek bólintott, és elengedte Ashfordot. Ám ezután ő is
rászegezte az ujját a férfira.
– Te kezdtél arról beszélni, hogy ki mit fog megbánni.
Biztosíthatlak, hogy neked még megbánni sem lesz időd
semmit, ha még egyszer a lány közelébe merészkedsz. Soha
többé nem fogod beszennyezni a várost a lélegzeteddel,
mert megszűnsz létezni.
A férfi felkapott egy vázát a legközelebbi polcról, és rá
sem nézve, a boltos kezébe nyomta.
– Ezt megveszem.

273
 – Igenis, uram. Kérem, fáradjon a pulthoz – mondta a
bolttulajdonos, és az üzlet végében lévő pénztárhoz sietett.
Derek Kelsey-be karolt, és követte a férfit. Egyikük sem
nézett Ashfordra. Néhány másodperc múlva hallották, hogy
az ajtó kinyílik, majd becsukódik a távozó férfi mögött.
Kelsey megkönnyebbülten felsóhajtott, de Derek még
annyira fel volt zaklatva, hogy a haragon kívül mást nem
érzett. A pokolba a botránnyal! Most is eszméletlenre kellett
volna vernie a lordot. Az volt az érzése, hogy egyszer még
meg fogja bánni ezt a mulasztását.
A férfi haragudott magára, hogy nem cselekedett, pedig
volt rá lehetősége, ráadásul provokálták is. Dühében
odavetett a boltosnak egy nagy pénzösszeget, és így szólt: –
Tartsa meg az aprót, és ne beszéljen senkinek erről a
jelenetről.
– Miféle jelenetről? – nézett rá a boltos mosolyogva.
Örült, hogy nem esett baja az értékes kristályoknak, és a
zsebe is teli lett pénzzel.

274
 33. fejezet

D erek Malory eddig mindig kisfiúsnak

ártalmatlannak tűnt rakoncátlan szőke fürtjeivel, és
elbűvölő mosolyával. Kelsey ma rájött, hogy a külseje
és

nagyon megtévesztő. Halálra rémült, amikor meglátta Lord

Ashleyt, mert eszébe jutott az árverés minden borzalma.
Dereket azonban mintha egyik pillanatról a másikra
kicserélték volna. A lány nagyon örült, hogy mégsem olyan
ártalmatlan, mint amilyennek látszik.
Egyáltalán nem volt kisfiús. Eltörte a férfi ujját! Ráadásul
szándékosan. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy egyéb
testrészeit is ripityára törte volna, ha ő nem figyelmezteti a
botrányra.
Azért szaladt ki a száján, mert tudta, hogy a férfi
mennyire irtózik a pletykáktól, és sejtette, hogy azonnal
véget vet a jelenetnek. Igaza is volt. Tulajdonképpen nem
értette, hogy miért állította le. Talán azért, mert nem akarta
látni, hogy Derek milyen durva tud lenni. Meg az a szegény
boltos is annyira aggódott a kristályai miatt. Az is lehet,
hogy ösztönösen meg akarta védelmezni Dereket egy olyan
275
végzetes hibától, amit később megbánhat. Ennek valóban
fennállt a veszélye.
Korábban eldöntötte, hogy szeretőként igyekszik majd
megőrizni érzelmi függetlenségét, de egyre nehezebbnek
bizonyult betartani a fogadalmát. Kedvelte Dereket, élvezte
a társaságát, csodálatos volt vele szeretkezni, és az egész
egyéniségét vonzónak és kellemesnek tartotta. Kelsey tudta,
hogy ha a férfi nem tesz valamilyen kiábrándító dolgot, az
érzései egyre erősödni fognak.
Ez szörnyű gondolat volt. Nem akarta megszeretni
Dereket! Nem bírta volna elviselni a fájdalmat, amikor egy
napon közli vele, hogy többé már nincs rá szüksége.
Márpedig az a nap előbb vagy utóbb el fog jönni. Amikor
beköszönt, Kelsey megkönnyebbült sóhajjal akarja fogadni,
és nem megtört szívvel.
A férfi említette, hogy volt már szeretője, ezért a lánynak
minden oka megvolt az aggodalomra. A Percyvel és
Jeremyvel való beszélgetéséből kiderült, hogy az a kapcsolat
csak néhány hónapig tartott, és nem hosszú évekig.
Ráadásul Derek vetett véget neki.
Mivel nagyon gazdag, az sem tartja vissza a szakítástól,
hogy egy vagyonért vásárolta meg. Tehát ebben sem
reménykedhet. Nem. Ha a férfi egy új nő társaságára
vágyik, búcsút int Kelsey-nek, és nem törődik az érzéseivel.
Ilyen egyszerű a helyzet. Nagyon megnehezíti a saját
helyzetét, ha beleszeret a férfiba, mire eljön az a nap.

276
 Derek még mindig az Ashforddal való összetűzésen
töprengett, közben védelmezően átölelte a lányt, és
szórakozottan simogatta a karját. Mivel Kelsey is a saját
gondolataiba merült, csendben tették meg az út hátralévő
részét.
Amikor megérkeztek a következő úti céljukhoz, Kelsey
nem volt hajlandó elhagyni a hintót. Derek nem is
erősködött. Nem sokáig volt távol, és amikor visszajött, egy
kis csomagot nyújtott át a lánynak.
– Ez a tiéd – mondta. – Nyisd ki.
A lány aggódva nézett a kezében tartott kis dobozra.
Attól tartott, hogy tudja, miért ad neki ajándékot. Ráadásul
a férfi arcán bűntudat látszott. Amikor kinyitotta, egy
vékony aranyláncon függő, kis gyémántokkal és
rubintokkal kirakott medált pillantott meg. Az ékszer
egyszerű, rendkívül elegáns és biztosan nagyon drága volt.
– Nem kell ezt tenned – mondta halkan, és ámulva vette
szemügyre az ízléses medált.
– De igen – válaszolta a férfi. – Szörnyű lelkiismeret-
furdalásom van. Ha most nem mondod azt, hogy
megbocsátasz, akkor valószínűleg sírva fakadok.
A lány meglepetten nézett a férfi arcára, mert azt hitte,
hogy komolyan beszél. Ám a férfi arckifejezése egyáltalán
nem volt sírós. A lány felnevetett. Igaz, hogy Derek nem
akar sírni, de valóban sajnálkozás látszott rajta.
A férfi bánatosan elmosolyodott.
– A mai nap nem sikerült valami fényesen. Igaz?

277
 – Azért volt benne jó is – vélte a lány és a pirulása
elárulta, hogy mire gondol.
– Hát igen, az jó volt – helyeselt a férfi elégedett vigyorral
a száján. – A többi viszont… igazán sajnálom, hogy egy
helyiségbe kerültél azzal a vadállattal. Ráadásul kénytelen
voltál elviselni az aljas megjegyzéseit.
A lány megborzongott.
– Nagyon kegyetlen ember, igaz? Már akkor láttam a
szemén, amikor licitált rám. És ma is.
– Rosszabb, mint amit el tudsz képzelni – mondta Derek,
és elmesélte a lord beteges szexuális szokásait. Mindenről
beszámolt, hogy a lány megértse a helyzet súlyosságát.
– Ha legközelebb találkozol vele, és nem vagyok a
közeledben, azonnal távozz onnan, de csak akkor, ha
biztonságos.
A lány arca már falfehér volt, és hányingerrel küszködött.
– Biztonságos?
– Ha nem tartasz attól, hogy követ téged. Soha ne maradj
egyedül vele, Kelsey! Ha kell, inkább szólíts meg idegeneket
az utcán, kiabálj segítségért, de semmiképpen ne engedd
közel magadhoz azt a férfit.
– Nem fogom – jelentette ki a lány. – Remélem, hogy soha
többé nem látom. Ha mégis, és én pillantom meg először,
akkor gondoskodom róla, hogy ne vegyen észre.
– Jó. És most mondd, hogy megbocsátasz nekem.
A lány a férfira mosolygott.

278
 – Rendben. Még akkor is, ha nem tettél semmi olyat,
amiért bocsánatot kéne kérned. Vidd ezt vissza, és kérd
vissza a pénzt. Nem kell ékszereket venned nekem.
A férfi felnevetett.
– Kelsey, drágám, ez egyáltalán nem vall egy szeretőre.
Nem fogom visszavinni, mert azt akarom, hogy a tiéd
legyen. Nagyon szépen megy majd a levendulaszínű
ruhádhoz.
És a többihez, amelyek ezek után készülnek el, gondolta a
lány – de nem szólt egy szót sem. Inkább egy nagyot
sóhajtott.
– Akkor nagy gorombaság lenne, ha nem köszönném
meg.
– Bizony.
– Köszönöm – mosolygott a férfira.
– Nagyon szívesen, drágám.
Ez volt az utolsó állomásuk. A férfi hazavitte a lányt, vele
maradt vacsorára – és az éjszakát is nála töltötte.
Nem így tervezte. Ha Jason a városban volt, Derek
mindig igyekezett legalább este hazamenni, hogy együtt
vacsorázzanak. Nem tudta, hogy az apja mikor tér vissza
Haverstonba, ezért nem biztos, hogy másnap még
találkoznak.
Szeretett volna az apjával beszélgetni a válásáról – és
kideríteni a hosszú évek óta titokban tartott nő személyét –,
de még nagyobb csábítást jelentett az, hogy Kelsey-vel lehet.

279
 Tudta, hogy a lányt nagyon megviselte a találkozás.
Derek viszont még jobban aggódott érte.
Ashford úgy beszélt vele, mintha az övé lenne, és csak
ideiglenesen lopták volna el tőle. A megjegyzéseiből az is
kiderült, hogy amikor visszakapja, meg fogja bosszulni rajta
a hosszú várakozás gyötrelmeit. Ráadásul úgy viselkedett,
mintha teljesen biztos lenne abban, hogy előbb-utóbb
visszaszerzi. Ki tudja, miféle terveket szövöget az őrült
elméjével?
Derek nem lehet a lánnyal állandóan, és Kelsey időnként
egyedül is elhagyja a házat. Ruhapróbára megy a
varrónőhöz, máskor meg vásárolni, vagy ki tudja, hová.
Nem kérheti meg, hogy maradjon szobafogságban, amikor a
félelmei csak fenyegetéseken alapulnak.
Másnap ismét meglátogatja James bácsikáját, és tanácsot
kér tőle. Lehet, hogy feleslegesen aggódik, de ma éjszaka
akkor sem fogja magára hagyni Kelsey-t.

280
 34. fejezet

M ásnap reggel Derek valóban benézett James bácsihoz,

még mielőtt hazament átöltözni. Rövid beszélgetésük
után sokkal nyugodtabb lett. Kelsey nincs közvetlen
veszélyben, mert a nagybátyja már megbízta két lakáját,
hogy kövesse Ashfordot.
Artie és Henry egyáltalán nem volt tipikus lakáj, és
pontosan ezért könnyebbült meg Derek a hír hallatán. A két
férfi azelőtt James kalózlegénységéhez tartozott, és több
mint tíz évig szolgálták a tengeren.
Miután James eladta a Maiden Anne-t, mindketten úgy
döntöttek, hogy továbbra is vele maradnak, és most
felváltva látták el a lakáji teendőket a volt kalózkapitány
londoni házában. Nagyon élvezték ezt a munkát, mert
szokatlan külsejük és viselkedésük minden látogatót
megdöbbentett.
Jamest egyáltalán nem zavarta, hogy a lakájai szokatlan
modora felborzolja a kedélyeket, George néni pedig már
régen feladta, hogy sikerül megtanítani őket a rendes
viselkedésre. Ha nem egy rokon kopogtatott az ajtón,
281
könnyen azt a választ kaphatta, hogy „nincsenek itthon!”
Utána az ajtót nagy valószínűséggel becsapták az orra előtt,
esetleg megkérdezték tőle, hogy „mi az ördögöt akar?” Más
volt a helyzet, ha egy kellemes külsejű hölgy érkezett a
házhoz. A ladyket azonnal betessékelték, és becsukták
mögöttük az ajtót, mielőtt egy szót is szólhattak volna.
Ám a két kalózhoz tökéletesen illett az a munka, amivel
James most megbízta őket. James máris be tudott számolni
Dereknek arról, hogy az emberei felderítették Ashford két
lakóhelyét. Volt egy háza a város központjában, és még egy
a városon kívül, ami teljesen lakatlannak tűnt. Nem szokta
ott tölteni az éjszakát, csak néhány órát időzött ott
valamelyik este.
Egy szegényebb negyedben lévő kocsmába is követték.
Derek arca megfeszült, amikor ezt meghallotta, de James
elmesélte, hogy Artie úgy tett, mintha be lenne rúgva, és
hatalmas felfordulást keltett a helyiségben. Közben
belekötött Ashfordba, mire a férfi gyorsan távozott. Akármit
is akart aznap este művelni, a két lakájnak sikerült
meghiúsítani a tervét.
Derek azonnal küldött egy üzenetet Kelsey-nek, hogy
már nem kell aggódnia, és egy kicsit megnyugodhat. Ezután
hazatért, és még mindig otthon találta az apját. Derek nem
tudta, hogy ennek örüljön-e vagy sem, mert Jason arca elég
komor volt, amikor behívta a dolgozószobába.
Derek azt hitte, hogy Frances találkozott Jasonnel, és
beszámolt az előző napi incidensükről. Hamar rájött, hogy

282
tévedett. Pedig arról szívesebben beszélt volna, mint az apja
által felvetett témáról.
– Tehát szeretőt vásároltál magadnak egy
nyilvánosházban, mindenki szeme láttára?
Derek lerogyott a legközelebbi székbe, mint akit
letaglóztak. Ha az apja így hangsúlyozza a szavakat, az azt
jelenti, hogy nehezére esik türtőztetnie magát.
– Honnan tudod?
– Azt hitted, nem fogom megtudni, amikor az egész
esemény a nyilvánosság előtt zajlott? – förmedt a fiára
Jason.
Derek arca megvonaglott.
– Reménykedtem benne, mert a jelen lévő urak általában
nem dicsekednek azzal, hogy olyan helyeket látogatnak.
Jason dühösen felhorkantott.
– Tegnap este benéztem a klubba. Találkoztam egy
barátommal, aki kötelességének érezte közölni velem ezt a
hírt. Egy másik barátja is ott volt, akinek ugyancsak ült egy
ismerőse a teremben. Valószínűleg mindenki megtudta, aki
aznap a helyiségben tartózkodott. Isten tudja, mára már
hány feleség értesült az eseményről, és terjeszti tovább a
saját köreiben.
Derek arca már lángolt, de most védekezni próbált.
– Te is jól tudod, hogy senki nem mesél el ilyesmit a
feleségének.

283
 – Most nem erről van szó! – válaszolta Jason vészjósló
arccal. – Mi az ördög ütött beléd, hogy részt vettél egy efféle
árverésen?
– Meg akartam védeni azt az ártatlan fiatal lányt, egy…
– Ártatlan? – hördült fel Jason. – Egyébként ki az a nő?
– Kelsey Langtonnak hívják. Nem, nem kell aggódnod,
hogy fontos személy. Azért licitáltam rá, hogy megóvjam az
élete végéig megmaradó sebhelyektől és sérülésektől.
– Tessék?
Derek felsóhajtott.
– Egyáltalán nem akartam részt venni a licitben, apa.
Csak azért néztünk be, hogy kártyázzunk, amíg Jeremy
felkeresi az egyik kedvesét, aki ott dolgozik. De aztán…
– Elvittétek Jeremyt egy olyan helyre? Még csak
tizennyolc éves!
– Jeremy valószínűleg régebben jár olyan helyekre, mint
én. Ne feledd, hogy egy kocsmában nőtt fel, mielőtt James
bácsi rátalált. – Jason erre csak haragosan ráncolta a
homlokát, ezért Derek folytatta: – Tehát, ahogy már
említettem, egyáltalán nem akartam részt venni az
árverésben. De aztán észrevettem, hogy ki licitál a lányra.
– Kicsoda?
– Már korábban találkoztam azzal a férfival, és a saját
szememmel láttam, hogy mit művel a prostituáltakkal. Úgy
megkorbácsolja őket, hogy szinte felismerhetetlenné válnak.
Azt beszélik, hogy csak így tud… élvezetet szerezni
magának.

284
 – Visszataszító.
– Én is így gondolom. James bácsival beszéltem erről, és
már keresi a módját, hogy miként lehetne véget vetni a
perverz gaztetteinek.
– James? Hogyan akarja ezt véghezvinni?
– Azt… nem kérdeztem meg tőle.
Jason megköszörülte a torkát.
– Igazad van. James esetében jobb, ha az ember nem tud a
részletekről. De…
– Apa, nem tehettem mást – vágott közbe Derek. – Nem
jutott eszembe semmi egyéb, amivel megmenthetem tőle azt
a lányt. Kénytelen voltam megvenni az orra elől. Kiderült,
hogy valóban ártatlan volt, ezért nagyon örülök, hogy
sikerült kiszabadítanom Ashford karmai közül.
– David Ashford? Te jó ég! Azt hittem, hogy már régen
kiherélte egy nő.
– Tudtál az ügyeiről?
– Már fiatal korában azt beszélték róla, hogy kínozza a
női szolgáit. Természetesen semmit sem lehetett
rábizonyítani. Aztán elterjedt a hír, hogy valaki vádat emelt
ellene, de nem került sor a tárgyalásra, mert a kérdéses
nőszemély nem volt hajlandó tanúskodni ellene. Állítólag a
családi vagyon nagy részét a nő kártalanítására költötték.
Emlékszem, hogy mindenki üdvrivalgásban tört ki a
klubban, amikor meghallottuk a hírt. Ez is egyfajta büntetés,
ha igaz a szóbeszéd.
Derek bólintott.

285
 – Igaz. És azóta még rosszabb kínzásokat eszelt ki.
– De a bíróság addig semmit sem tehet, amíg egy áldozat
ellene nem vall – sóhajtott fel Jason.
– Mostanában nagyon ügyes módszert eszelt ki – folytatta
Derek. – Rábukkantam az egyik áldozatára, akit a szemem
láttára ütlegelt. Reméltem, hogy segít majd a bíró elé vinni
az ügyet. De az a fickó nemcsak jól megfizeti őket, hanem
elmondja, hogy mit fog csinálni, és megszerzi a
beleegyezésüket.
– Tehát a fickó okos és őrült egyszerre. A kettő együtt
nagyon veszélyes. Jó, hogy szóltál Jamesnek, de most már
hagyd rá a dolgot. Biztos vagyok abban, hogy meg tudja
majd akadályozni annak a perverz disznónak a további
mesterkedéseit.
– Ezt én is remélem, mert nemrég ismét találkoztam vele,
és kifejtette, hogy Kelsey-t elloptam tőle, amikor
túllicitáltam. Megfenyegetett, hogy a végén úgyis
visszaszerzi.
Jason felvonta a szemöldökét.
– Tehát még mindig nálad van a lány?
– Szeretőnek adták el, és elég sok pénzt fizettem érte.
– Mekkora összegről van szó?
– Inkább nem mondanám meg…
– Mennyit fizettél?
Derek nem kedvelte ezt a vallató hangnemet.
– Huszonötöt – nyögte ki.
– Huszonöt darab százast?

286
 Derek egy kicsit lejjebb csúszott a széken, miközben
válaszolt.
– Ezrest.
Jason levegő után kapkodott. Aztán kinyitotta a száját,
hogy mondjon valamit, de végül mégis becsukta. Lerogyott
az íróasztala mögött álló székre, és mindkét kezével beletúrt
a hajába. Végül felsóhajtott, és a lehető legsötétebb
pillantással nézett Derekre.
– Biztosan félreértettelek. Ugye nem azt mondtad, hogy
huszonötezer fontot fizettél egy szeretőért? Ne szólj egy szót
sem! – kiáltott fel, amikor Derek válaszolni készült. – Nem
akarom hallani. Vegyük úgy, hogy nem is kérdeztem
semmit.
– Apa, nem volt más mód, hogy visszatartsam Ashfordot.
Minden áron meg akarta venni azt a lányt! – mentegetőzött
Derek.
– Pedig sok más megoldást is el tudtam volna képzelni.
Például, miért nem sétáltál ki vele egyszerűen a
helyiségből? Ki mert volna megállítani, amikor az ilyen
árverés teljesen illegális?
Derek elmosolyodott ezen a tipikus Malory válaszon.
– A kikiáltónak, egy bizonyos Lonnynak, biztosan lett
volna egy-két szava hozzá, mivel elég szép summától
fosztottam volna meg.
– Lonny? – Jason egy pillanatig elgondolkodva nézett
maga elé, majd kinyitotta az asztalán heverő London Timest,

287
és a második oldalra bökött. – Nem erről a Lonnyról van szó
véletlenül?
Derek közelebb hajolt, és gyorsan átfutotta a cikket.
Annyira meglepte a hír, hogy másodszor is elolvasta – most
már részletesebben. A cikk szerint Lonny Kilpatrickot
megölték abban a rossz hírű házban, amelyet már másfél
éve vezet. Az újság a címet is közölte, és beszámolt a
gyilkosság körülményeiről. Valaki többször mellkason
szúrta, és a tetthely csupa vér volt. A gyilkos személyéről
nem tudnak semmit.
– Végem van – mondta Derek és kiegyenesedett.
– Gondolom, ez az a Lonny, akivel üzleteltél – nézett
Jason a fiára.
– Igen.
– Érdekes, bár nem hiszem, hogy a gyilkosságnak köze
van az aukcióhoz. Az a rengeteg vér viszont eszembe
juttatja, amit mondtál Ashfordról, és a vér iránti
szenvedélyéről.
– Ő egy gyáva féreg – húzta el a száját gúnyosan Derek. –
Nem lenne bátorsága megölni egy férfit.
James vállat vont.
– A te beszámolód és a korábbi szóbeszédek alapján arra
következtetek, hogy Ashfordnak nincs valami rendben a
fejében. Senki nem tudhatja, hogy mire képes egy ilyen alak.
Mégis igazat adok neked. Valóban gyávának tűnik, aki csak
a gyengéket meri kínozni. Ráadásul mi oka lenne arra, hogy
megölje ezt a Lonny nevű fickót, amikor eddig csak a nők

288
bántalmazását élvezte? Valószínűleg csak véletlen
egybeesés.
Derek egyetértett az apjával, és nagyon szerette volna
elhinni, hogy igaza van. Mégis felmerült benne egy kis
kétely, és ismét aggodalmaskodni kezdett. Mihelyt
elbúcsúzott az apjától, visszament James házába, hogy
közölje a nagybátyjával a legújabb fejleményeket.
Közben elfelejtette megkérdezni az apját, hogy ki az a
szerető, akivel már régóta titkos viszonyt folytat. Mire ismét
hazaért, az apját már nem találta otthon, mert útra kelt a
vidéki birtokára. Csak egy levelet talált, amelyben
emlékezteti, hogy karácsonyra várja Haverstonba.

289
 35. fejezet

K elsey megtudta Derektől, hogy nem kell tartania Lord

Ashfordtól, mert megfigyelés alatt tartják. Mégsem
mert kimozdulni a házból egy álló hétig. Elküldte az inasát,
hogy lemondjon két próbát a varrónőnél – milyen jó, hogy
azon a héten a többi szolgával együtt egy férfit is felvett.
Abba a szép kis rövidáruboltba sem tért vissza, amelyre
korábban bukkant, és vett néhány anyagot, hogy varrjon
Dereknek valamit karácsonyra. Egy monogrammal ellátott
selyemsállal és zsebkendőkkel, valamint néhány
selyeminggel akarta meglepni. Néhány már el is készült.
Érdekes módon, még a Lord Ashtonnal való találkozásnál
is jobban megijesztette Derek aggodalma és félelme, amikor
másnap este együtt vacsoráztak. Kelsey megérezte, hogy a
férfi tart valamitől, pedig a múltkori figyelmeztetésé után
többet nem beszélt az ügyről.
Azért volt valami előnye is annak, hogy ilyen hosszú
ideig otthon kuksolt. Miután három napig gyötrődött, végre
rászánta magát, hogy ír a nagynénjének egy levelet. Ebben
közölte, hogy a barátnőjét egy másik orvos is megvizsgálta,
290
és szerinte van remény a gyógyulásra. Ezért Londonba
költöztek, hogy közelebb legyenek az új doktorhoz.
Nagyon nehezen vette rá magát, hogy felírja a borítékra a
címét, pedig tudta, hogy Elizabeth néni ezt elvárja tőle.
Kelsey végül a saját lakcímét adta meg, mert ezenkívül csak
Derek lakóhelyét ismerte a városban – arról pedig szó sem
lehetett.
A húgának is írt néhány sort, és különféle friss pletykákat
talált ki a szülővárosukról, amelyek közül persze semmi
nem volt igaz. Miután befejezte a két levelet, annyira
elkeseredett, hogy nagyon rossz társaságnak bizonyult
Derek számára. Kénytelen volt további hazugságokkal
menteni a helyzetet, és azt mondta, hogy kicsit
gyengélkedik. Másnap hatalmas virágcsokrokat kapott, és
ettől legszívesebben elsírta volna magát.
Végül úgy döntött, hogy ostobaság tovább kuksolnia a
házban. Talán a szép téli reggel is közrejátszott ebben.
Mindenesetre összeszedte magát, elment a varrónőhöz az
utolsó próbára, és nemsokára sorra is került. Miután
végzett, kicsit aggódva hagyta maga mögött a próbaszobát.
Félt, hogy kifelé menet ismét Lady Edenbe botlik.
De az utcai helyiséget majdnem üresen találta. Hát
persze, hiszen az előkelő hölgyek ilyenkor még alszanak, a
késő éjszakába nyúló bálok után. Volt azonban egy kivétel.
Amikor az utcára vezető ajtóhoz nyúlt, az magától
kinyílt, és Elizabeth néni lépett be az üzletbe, mögötte pedig
Jean bukkant fel, Jean felkiáltott az örömtől, és azonnal

291
Kelsey karjába vetette magát. Elizabeth és Kelsey
egyformán meglepődött, de a lány biztosan tudta, hogy a
nagynénje nem tartotta olyan kellemetlennek ezt a váratlan
találkozást, mint ő.
– Mit keresel Londonban? – kérdezték szinte egyszerre.
– Nem kaptad meg a levelemet? – érdeklődött Kelsey.
– Nem… még nem.
Elizabeth sértődött arcot vágott, pedig Kelsey-nek így is
szörnyű bűntudata volt. Tudta, hogy már sokkal hamarabb
írnia kellett volna, és Elizabeth várta a levelét. De olyan
nehezére esett hazudni a saját családjának, hogy addig
halogatta, amíg csak lehetett. Most pedig magyarázkodhat
még emiatt is.
– Pedig írtam, Elizabeth néni. A levélben elmeséltem,
hogy Londonba költöztem Anne-nel. Egy új orvost talált a
városban, aki a gyógyulás reményével kecsegteti, ő pedig a
közelében akar lenni.
– Hát ez nagyszerű hír!
– Igen.
– Ez azt jelenti, hogy hamarosan hazajössz, Kel? –
kérdezte Jean reménykedve.
– Nem, drágám. Anne nagyon beteg – válaszolta Kelsey,
és magához ölelte a húgát.
– A nővéredre most itt van szükség – szólt rá a kislányra
mogorván Elizabeth. – Fel kell vidítania a barátnőjét. Kelsey
ért ehhez, mert olyan kedves a természete.

292
 – És te mit keresel itt Londonban, nénikém? – ismételte
meg Kelsey a kérdését.
Elizabeth dühösen legyintett.
– Az otthoni varrónőnk minden figyelmeztetés nélkül
elköltözött. Képzeld el! Ahhoz a másikhoz, a francia
nőcskéhez meg nem megyek. Ezért úgy döntöttem, hogy
Jeannek és nekem a legjobb varrónő fogja elkészíteni az
ünnepi ruhatárunkat. Mrs. Westerburyt sok barátnőm
ajánlotta.
– Igen, valóban kitűnően dolgozik – bólintott Kelsey. –
Magamnak is rendeltem néhány ruhát, mivel nem hoztam
eleget.
– Ha valóban sokáig itt kell maradnod, akkor szólj, és
elküldöm a ládáidat. Nem kell nélkülöznöd, amíg
jótékonykodsz. De ha már Londonban vagy, nem vetted
észre, hogy a szezon kellős közepén járunk? Számos
ismerősöm van a városban, akik szívesen a pártfogásukba
vesznek, és bevezetnek a társaságba. A barátnőd biztosan
nem bánja, ha időnként néhány órára magára hagyod, hogy
te is szórakozz egy kicsit.
Kelsey tudta, hogy Elizabeth néni jót akar. Nem árulhatta
el neki, hogy már nem kereshet férjet magának a londoni
társaságban.
Ezért csak ennyit szólt: – Azzal még várni kell, Elizabeth
néni. Nagyon rosszul esne, hogy én mulatok, amikor
szegény Anne annyira rosszul van. Egyáltalán nem érezném
jól magam.

293
 Elizabeth felsóhajtott.
– Lehet. Pedig tudnod kell, hogy abban a korban vagy,
amikor a lányok férjhez mennek. Mihelyt hazajössz, egy
igazi szezont szervezek számodra. Azonnal neki is látok.
Ennyit igazán meg kell tennem a húgomért.
Kelsey szíve elszorult. Nem szívesen gondolt arra, hogy
nagynénje a drága idejét pocsékolja egy olyan tervre, amely
soha nem valósulhat meg. Mégsem mondhatta meg neki,
hogy ne fáradjon, mert akkor el kellett volna árulnia az
igazat. Mit fog mondani fél év múlva? És egy év múlva?
Azt, hogy Anne még mindig lábadozik? A hónapok
múlásával egyre elfogadhatatlanabb lesz ez a kifogás.
Most mégsem tehetett semmit, csak szelíden
figyelmeztette a nagynénjét.
– Ne készíts határozott terveket, nénikém. Most még nem
tudom megmondani, hogy meddig lesz itt szükség rám.
– Hát persze – bólogatott Elizabeth. – Erről jut eszembe:
szeretném a tiszteletemet tenni a barátnődnél, amíg
Londonban vagyunk.
Ez az odavetett megjegyzés halálra ijesztette Kelsey-t.
Hirtelen nem tudta, hogy mit válaszoljon. Elizabeth néni őt
is meg akarja majd látogatni, és akkor rájön, hogy nincs ott
semmiféle Anne, mert nem is létezik.
Elizabeth még nem ismeri a címét, csak akkor tudja meg,
ha hazamegy, és megkapja Kelsey levelét. Miért írta rá az
igazi címét? Azért, mert nem gondolta volna, hogy a
nagynénje Londonba jön. Mindig gyűlölte a zsúfoltságot.

294
Most mégis itt volt… és Kelsey nem merte elárulni neki,
hogy hol lakik, hiszen nem tudhatja, hogy mikor állít be
hozzá.
Szerencsére eszébe jutott egy remek kifogás.
– Anne még nincsen olyan állapotban, hogy látogatókat
fogadjon. Az utazás nagyon megviselte, és most minden
erejét arra tartogatja, hogy fel tudja keresni az orvosát.
– Szegény lány. Még mindig olyan rosszul van?
– Igen… A halál torkában volt, mielőtt elkezdte ezt az új
kezelést. Az orvos szerint több hónapba telik, mire meg
tudja mondani, hogy van-e segítség. Én viszont nagyon
szívesen meglátogatlak titeket, amíg itt vagytok. Melyik
hotelben szálltatok meg?
– Az Albanyban. Itt van a címe. – A nő a retiküljéből
elővett egy kártyát, és átadta Kelsey-nek.
– Majd eljövök – ígérte Kelsey. – Mindketten nagyon
hiányoztatok. Most viszont sietnem kell. Nem akarom
Anne-t túl sokáig magára hagyni.
– Holnap délelőtt, Kelsey – mondta Elizabeth,
ellentmondást nem tűrő hangon. – Várunk!

295
 36. fejezet

– Igazán kiszállhatna már abból a kocsiból? – mondta

Artie a francia barátjának, miközben megigazította a
szerszámot a lovakon. – Már azt hittem, hogy soha nem
marad egyedül.
– Szerinted egyedül van, mon ami? – kérdezte Henry, és
nem vette le a szemét a célpontról. – Már felszedett valami
nőt.
Artie felsóhajtott.
– Könnyebb volt a kapitány unokahúgát elrabolni a
kertből, mint ezt a lordot.
– Egyetértek. De nem szívesen élném át még egyszer azt a
jelenetet, amikor kiderült, hogy az unokahúga, és nem csak
az ellensége neje!
Artie felhorkantott.
– Honnan sejthettük volna? Még a kapitány sem tudta,
csak akkor jött rá, amikor a hölgy elárulta neki. Most
viszont nem tévedhetünk, mert tudjuk, hogy ki a kiszemelt
zsákmány. Csak meg kell várnunk azt a pillanatot, amikor
eltávolodik a szolgáitól, hogy elfoghassuk.
296
 – Már egy hete erre várunk – emlékeztette Henry a
barátját. – De nem mutat semmi hajlandóságot arra, hogy
eltávolodjon a kocsijától vagy a házától.
– Én most is azt mondom, hogy abban a kocsmában
kellett volna fülön csípnünk. Kivihettük volna a hátsó ajtón,
és a kocsisa hiába várta volna elöl.
Henry megcsóválta a fejét.
– A kapitány azt mondta, hogy kerüljük a feltűnést. Az a
csehó teli volt emberekkel.
– És ez az utca nem?
Henry körülnézett, mielőtt válaszolt.
– Egyáltalán nem olyan forgalmas. Az utcán különben is
mindenki a saját dolgával törődik. Ki veszi majd észre, ha
gyorsan a mi kocsinkhoz vezetjük az övé helyett?
– Szerintem akkor kéne elrabolnunk, amikor abban a
külvárosi házban van. Az teljesen elhagyatott, és senki sem
lakja.
– Amikor legutóbb követtük oda, fényt láttam kiszűrődni
az egyik ablakon. Te persze aludtál.
– Még mindig az orrom alá dörgölöd, hogy akkor egyszer
elaludtam? – panaszkodott Artie.
– Kétszer történt meg, de nem fogom többé… – Henry
elhallgatott, és összeráncolta a szemöldökét, miközben
Ashfordot és a társaságában lévő nőt figyelte. – A nő
ijedtnek látszik.
Artie a párra sandított.

297
 – Lehet, hogy ismeri. Ha nő lennék, és tudnám, hogy
miféle alakkal vagyok egy társaságban, akkor én is félnék.
– Én úgy látom, hogy nem önszántából megy vele.
– Mi az ördög? Az orrunk előtt elrabolja ezt a nőt, amikor
nekünk kéne őt elrabolnunk?

Kelsey kocsisa kénytelen volt egy kicsit odébb húzódni,

hogy egy szállítónak utat engedjen, ezért amikor a lány
kilépett az utcára, nem találta a helyén. Elég távol állt meg,
és intett Kelsey-nek, hogy felhívja magára a figyelmét. A
lány elindult feléje, de közben még mindig a nagynénjével
és a húgával való találkozáson töprengett.
Ezért nem vette észre, hogy Lord Ashford a közelébe ér.
Csak akkor eszmélt fel, amikor a férfi durván megragadta a
karját, és elkezdett mellette gyalogolni.
– Ha megnyikkansz, szépségem, eltöröm a karodat –
figyelmeztette mosolyogva.
Megérezte, hogy a lány sikítani akar? Már a puszta
látványától elsápadt, és remegni kezdett minden tagja. A
férfi tovább vonszolta, de szerencsére a saját hintója felé.
Mikor veszi már észre a kocsisa, hogy segítségre van
szüksége? Vagy a külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy egy
ismerősével találkozott?
– Engedjen el! – förmedt rá a lány, de a hangja olyan volt,
mint egy halk cincogás.

298
 A férfi felnevetett. Micsoda nevetés volt! A lány hátán
végigfutott a hideg.
A lány már tudta, hogy a figyelmeztetés ellenére
sikoltania kell. Mit számít egy törött kar azokhoz a
szörnyűségekhez képes, amikre a férfi képes?
A lord megérezhette, hogy mire készül, mert egy
megdöbbentő közléssel belé fojtotta a szót.
– Megöltem azt az átkozott Lonnyt, mert feltüzelte a
vágyamat, amikor egy szűz lányt ígért. Nekem kellett volna
eladnia téged, és árverést rendezni a bordélyban. Most már
sajnálom, hogy végeztem vele, mert a bátyja vette át a
helyét. Ő sokkal aggályosabb fickó, és biztosan nem engedi
majd, hogy megkorbácsoljam a szajhákat. Az a hely amúgy
is csak egy kis étvágygerjesztő volt számomra. Máshová
kellett mennem, ha olyan igazi és teljes gyönyört akartam,
amit veled is nemsokára élvezni fogok.
Mindezt olyan természetességgel közölte, mintha az
időjárásról beszélne. Nem azért érzett megbánást, mert
megölt egy embert, hanem bosszankodott, hogy emiatt
elveszítette az egyik megszokott kedvtelését.
A lány annyira meg volt rémülve, hogy észre sem vette,
amikor a férfi befordult vele az egyik mellékutcába, ahol a
hintója várakozott. Csak akkor tért magához, amikor
belökte a kocsi ajtaján. Kelsey ekkor már felsikoltott, de a
férfi a párnázott üléshez szorította az arcát, így senki sem
hallhatta a hangját.

299
 A férfi addig nyomta az arcát a puha bársonyba, amíg a
lány fuldokolni kezdett. Most fogja megölni? Amikor a lord
végre elengedte, a lány zihálva kapkodott levegő után. Mást
nem is tudott tenni, mert a légszomj mindenről elterelte a
figyelmét. A férfi kihasználta az alkalmat, és gyorsan
bekötötte a száját, mielőtt a lánynak eszébe jutott volna még
egyszer sikoltani.
Vajon a kocsisa látta, hogy mi történt? Próbált egyáltalán
segíteni? Most már késő volt, mert Ashford kocsija azonnal
elindult, méghozzá nagy sebességgel.
Nem csak a száját kötötte be a férfi. Mihelyt fel tudott
ülni, Kelsey azonnal a lord felé fordult, hogy megtámadja.
Ám amikor meg akarta karmolni az arcát, a férfi elkapta és
hátracsavarta a karját, majd gyorsan összekötötte a két
kezét.
A zsinór olyan mélyen bevágott Kelsey csuklójába, hogy
hamar elzsibbadtak az ujjai. A száján lévő kendő ugyanilyen
szorosan volt megkötve, és bevágott a szája sarkába.
Ám a lány tudta, hogy ezek csak apró kényelmetlenségek
azokhoz a szörnyűségekhez képest, amelyekre a férfi képes.
Bárcsak Derek ne mondta volna el, milyen
kegyetlenségekben leli örömét!
Meg kell szöknie, mielőtt a férfi elviszi magához – vagy
ahova akarja. A lábát még használni tudja. Az ajtó kinyílna,
ha jó erősen belerúgna? Sikerülne kiugrania, mielőtt az
elrablója visszarántaná? Kelsey annyira kétségbe volt esve,
hogy képes lett volna kivetni magát a száguldó hintóból.

300
Csak oldalra kéne fordulnia, hogy teljes erőből tudjon
rúgni…
– Megvárhattam volna, amíg megun, és eldob magától,
de annyira védelmezett, hogy rájöttem: belátható időn belül
nem szándékozik megválni tőled. Az én türelmem sem tart
örökké. Sajnos, van egy rossz hírem is, szépségem: a fickó
miatt többé már nem engedhetlek szabadon.
Kelsey tudta, hogy Derek az a „fickó.” A figyelmét most
megragadta Ashford utolsó mondata. Ennyire fél Derektől?
Ha kiszabadulna, természetesen elmesélné a szeretőjének a
történteket, és a férfi a lord nyomába eredne… igen, minden
oka megvan arra, hogy féljen Derektől. Talán kihasználhatja
ezt a félelmet – ha végre leveszi a szájáról a kendőt, hogy
beszélni tudjon.
– Persze, meg is ölhetem.
A lány ereiben megfagyott a vér, amikor a férfi ezt
mondta. Ráadásul nem is hozzá intézte a szavait, hanem
közben kinézett az ablakon, mintha magában beszélne. Az
őrültek ezt szokták csinálni?
– Megérdemli a sok kényelmetlenségért, amelyet okozott
nekem. De még nem döntöttem el, hogy mit teszek. – A férfi
most a lányra pillantott, és a tekintete fagyos volt, mint egy
jeges tőr. – Talán te majd rá tudsz beszélni, hogy hagyjam
életben.
A lány a szoros kendő ellenére megpróbálta közölni vele,
hogy mi a véleménye az efféle zsarolásról, de csak elfojtott
nyögések jöttek ki a száján. A tekintete azonban elárulta a

301
lelkében tomboló dühöt, félelmet és gyűlöletet. A férfi jót
nevetett.
A lány nem volt ostoba. Ha Ashford megpróbálja
megölni Dereket, akkor semmivel nem tudja lebeszélni róla.
Ám Derek nem lesz olyan gyanútlan, mint Lonny volt. Az ő
szeretőjét nem könnyű megölni, és ezt a lord is tudta,
különben nem tartott volna tőle annyira. Bárcsak valahogy a
maga javára fordíthatná ennek az őrültnek a félelmét!

302
 37. fejezet

A hatalmas, dohos épület lakatlannak tűnt. Az ajtóban

állva a lány csak néhány lepedővel letakart bútort
pillantott meg. Az ablakokon sötét függönyök lógtak, és
nem engedték be a fényt, ezért egy lámpa égett a folyosón,
hogy megvilágítsa a pókhálós falakat.
De mégiscsak lakott ott valaki, mert egy öregember
nyitott ajtót nekik. Amikor jobban szemügyre vette, rájött,
hogy nem is olyan nagyon öreg, csak torz, és rettenetesen
csúnya. Az egyik karja sokkal hosszabb volt, mint a másik,
bár az is lehet, hogy csak a megcsavarodott teste miatt tűnt
annak. Az arca is visszataszító volt: az orrát valaki levágta,
és felpuffadt orcáival úgy nézett ki, mint egy malac. Az ősz
haja miatt gondolta öregnek, pedig nem volt az.
Amikor Kelsey észrevette a férfi megcsonkított arcát,
ijedtében először arra gondolt, hogy Ashford torzította el. A
lord nem sok időt adott neki a rémüldözésre, mert
végigvonszolta a folyosón, és a lány most már inkább a két
férfi beszélgetésére figyelt.

303
 Kiderült, hogy gondnokot Johnnak hívják, és imádja a
gazdáját, mert munkát adott neki. Igaza volt: Ashfordon
kívül senki más nem alkalmazta volna. Vajon miféle
munkáról van szó, borzongott meg a lány. Johnt egyáltalán
nem lepte meg, hogy az ura egy betömött szájú,
megkötözött nőt hozott haza.
Csak ennyit kérdezett: – Egy újabb szépség a
gyűjteményébe, uram?
– Bizony, John. És ezt a madárkát nagyon nehéz volt
lépre csalni.
Egy félhomályba vesző lépcsőhöz értek. John előttük
ment a lámpával, hogy megvilágítsa az utat. Kelsey-t le
kellett taszítani a lépcsőn, mert magától nem volt hajlandó
lemenni.
Gyűjtemény? Istenem! A lány remélte, hogy ez nem azt
jelenti, amire gondol. Sajnos, valószínűleg igaza van.
Végigmentek egy hosszú pincén, majd egy másik lépcsőhöz
jutottak, amelyik még mélyebbre vezetett… és Kelsey
meghallotta a nyögéseket.
A hely olyan volt, mint egy börtön. Nehéz lakattal lezárt,
rácsos kémlelőnyílásokkal ellátott ajtók előtt haladtak el.
Minden cellából olyan borzalmas szag áradt, hogy a lány
még a száján lévő kötés ellenére is majdnem elhányta
magát. Csak egy fáklya világított a falon, de a cellák rácsain
át semmilyen fény nem szűrődött ki.
A hosszú folyosó végén építkezés nyomai látszottak,
tehát még több cellát készítenek. A lány négy bezárt ajtót

304
számolt meg. Mindegyikben lakik valaki? Őt az ötödik
helyiségbe lökték be.
John ért oda előbb, és a padlóra helyezte a lámpáját. A kis
szoba közepén egy lepedővel letakart ágy állt. Az cella új
volt és tiszta. A lány orrát megütötte a friss faanyag illata.
Az egyik fal mellé négy vödör vizet helyeztek – hogy
később lemossák róla a vért?
– Nagyon szép munka, John – jegyezte meg Ashford,
amikor körülnézett a szobában. – Ráadásul pont időben
fejezted be.
– Köszönöm, uram. Hamarabb elkészültem volna vele, ha
lett volna segítségem, de megértem, hogy senkit nem akar
ide leengedni.
– Egyedül is elboldogulsz, John. Ha segítséget kapnál,
akkor osztozkodnod is kéne.
– Nem akarok osztozkodni. A hónap végére befejezem a
következő szobát is.
– Remek.
Kelsey nem is hallotta, hogy mit beszélnek. Rémülten
meredt a helyiség közepén álló keskeny ágyra. A négy
sarkához erős csatokkal ellátott bőrpántokat rögzítettek. A
lány kétségbeesett, amikor meglátta a szíjakat. Minden
reménye szertefoszlik, ha odakötözik az ágyhoz. Márpedig
jól tudta, hogy Ashfordnak pontosan ez a szándéka.
Pedig megpróbálta kirúgni a hintó ajtaját, de csak a lába
fájdult meg, és Ashford jót mulatott rajta. A férfi karja most
is ugyanúgy szorította, mint az utcán, amikor először

305
megragadta. Már akkor sem tudott szabadulni tőle, mégis
meg kell próbálnia még egyszer. Amíg beszélgetnek, nem
figyelnek rá. Most vagy soha!
Ashfordnak esett, mintha véletlenül megbotlott volna,
mert semmi más nem jutott az eszébe. Abban reménykedett,
hogy a férfi lazít a szorításán. Azt is megjátszhatta volna,
hogy elájul, de a hátrakötött kezével nehéz lett volna
felpattannia.
A férfi valóban elengedte a karját, és a lány végre el tudta
lökni magától. A lord olyan gyorsan húzódott el tőle,
mintha nem akarna közelebbi testi kapcsolatba kerülni vele.
Ha több ideje van, ezen biztosan elgondolkodott volna.
De Kelsey-nek egészen máson járt az esze. Kihasználta
azt a néhány értékes másodpercet, amíg nem fogja senki, és
kirohant a helyiségből. A háta mögött olyan hangot hallott,
mintha Ashford felnevetett volna. Nem is eredt azonnal a
nyomába, és a gondnok sem igyekezett megmozdulni.
Amikor a lépcsőhöz ért, rájött, hogy miért ilyen nyugodtak.
Már az első lépcsőfokban megbotlott és elesett.
Ez az ostoba ruha! A keze hátra volt kötve, és nem tudta
felemelni a szoknyája szegélyét. Ezért kacagott az a
csirkefogó! Tudta, hogy a ruhája megakadályozza a
menekülésben.
Akkor sem adja fel. Felmegy a lépcsőn, csak nem olyan
gyorsan, mint szerette volna. Magasra emelte a lábát, és így
szedte a lépcsőfokokat. Nemsokára elérte a pince szintjét, és
az első emeletre vezető lépcsőt is sikerült megmásznia.

306
 Olyan messzire jutott, hogy már kezdett reménykedni a
menekülésben. Sajnos a bejárati ajtót bereteszelték. A keze
már teljesen elzsibbadt, mégis meg tudott fordulni, és
lenyomni a kilincset. Ám a retesz túl magasan volt, és nem
érte el.
Annyira elkeseredett, hogy majdnem összeesett. Pedig
biztosan van még egy másik ajtó is! Nem lehet mindegyik
zárva. Csak az a baj, hogy már nincs ideje megkeresni. A
mozgástól a gúzsba kötött kezében újra beindult a
vérkeringés, és annyira belehasított a fájdalom, hogy
moccanni sem tudott.
Lehet, hogy inkább a konyhát kéne megkeresnie, ahol
elrejtőzhetne, és közben egy késsel elvághatná a köteleit…
igen, el kell rejtőznie! Különben is, már túl késő volt
felkutatni a konyhát, ami valószínűleg a ház hátsó részében
van. Akárcsak a pincelejáró… ahonnan nemsokára
felbukkan Ashford.
Kelsey nagyon örült a házban uralkodó sötétségnek, és
imádkozott, hogy sikerüljön elrejtőznie. Az első emeleti
szobákban nagyon kevés bútor volt. Tud ott megfelelő
búvóhelyet találni? Nem volt ideje körülnézni.
Észrevette a ház felső részébe vezető lépcsőt, és arrafelé
vette az útját. Már megint lépcsők! De nem volt más
választása. Bármelyik pillanatban elzárhatják előle a ház
hátsó részébe vezető folyosót, és a másik szabadba nyíló
ajtót.

307
 Jól döntött. Alig ért a lépcső tetejére, máris hallotta
Ashford lépteit. Szerencsére még akkor sem látná meg, ha
felnézne, mert a kezében lévő lámpa fénye nem világított
olyan messzire. A férfi szorosan maga előtt tartotta, és
legalább annyi árnyékot vetett a falakra, mint amennyit
szétoszlatott.
– Eljött az idő, hogy megbüntesselek, szépségem. Nem
menekülhetsz. Neked is meg kell fizetned annak a
ribancnak a bűneiért, mint a többieknek.
Egy nő bűneiért? Tehát a férfi őrültségének van
valamilyen oka? Ki az ördög az a nő?
Az emeleten lévő ajtók mind csukva voltak. Megpróbálta
kinyitni az elsőt, és a kezében megint ezer tű szúrását
érezte. Összerándult a fájdalomtól. Amikor végre sikerült
benéznie a szobába, egyetlen bútort sem látott benne.
A második szoba olyan rendetlen volt, hogy valaki
biztosan használta. Talán a ház szörnyűséges gondnoka? A
szakadt függönyökön túl sok fény szivárgott be, ezért csak
akkor nem vennék észre, ha elbújna valami mögé. Az ágy
alá semmiképpen nem fog bemászni, mert az olyan, mint
egy csapda. Ashford biztosan ott keresné először.
A harmadik szoba olyan sötét volt, mintha nem lettek
volna ablakai. Gyorsan végigment a fal mentén, amíg
valami függönyfélébe ütközött, és félrerántotta a vállával.
Semmi. Ez a szoba is ugyanolyan üres volt, mint az első.
Az idő egyre fogyott. A férfi először bizonyára a
földszinten keresi, mert azt hiszi, hogy kijáratot keres. Ám

308
miután lent sehol nem találja, fel fog jönni az emeletre.
Lehet, hogy nyert egy kis időt, de nem sokat.
– Ezért az engedetlenségedért még jobban meg foglak
büntetni, megígérem. Jobb lesz, ha előjössz.
A hang elhalkult az utolsó mondatnál, tehát a férfi
benyitott az egyik földszinti helyiségbe. Még van egy kis
ideje.
Kelsey a következő ajtóhoz sietett. Egy üres szekrény. A
következő… még több lépcsőhöz vezet! Talán a padlásra? A
padlás nem is lenne rossz hely, mert ott általában rengeteg
limlom van szétszórva.
De közben azért is imádkozott, hogy találjon egy olyan
lépcsőt, amelyik visszavezeti a ház hátsó felébe. Nem látta a
folyosó végét, és nem tudta, hogy hány ajtót kell még nagy
küzdelmek árán kinyitnia. Egy jó rejtekhelyet keressen,
vagy egy lépcsőt, ami egy olyan kijárathoz vezeti, ami nincs
bezárva? Istenem, nem tud dönteni!
Pedig csak akkor menekülhet meg, ha minél előbb ki tud
jutni ebből a házból. Az épületet erdő vette körül. A férfi ott
soha nem fogja megtalálni.
Kelsey továbbment. Még egy ajtó – abban a szobában
még függöny sem volt. A mocskos ablakon bevilágító
napfény majdnem megvakította. Csak egy másodperc
múlva vette észre a törött ágyat, a nyitott fedelű hatalmas
bőröndöt, és a ruhásszekrényt, amelynek az egyik ajtaja
hiányzott. Bújjon a bőröndbe? Nem. Ott könnyen
megtalálnák, és az is olyan lenne, mint egy csapda.

309
 De a szobából kiszűrődő fénynél meglátta, hogy már csak
egy ajtó van a folyosó végén.
Amikor odaért, zárva találta. Sajnos, sok időt elpazarolt
azzal, hogy megpróbálta kinyitni, mert azt hitte, hogy csak
be van csukva. Ekkor lépteket hallott a lépcsőn…
Kelsey visszarohant a legközelebb lévő világos szobába,
és belökte az ajtót. Csak annyira, hogy a fény ne szűrődjön
ki a folyosóra, de ő gyorsan ki tudja nyitni, ha kell. Ha
teljesen nyitva hagyná, akkor Ashford azonnal odajönne –
ha tudja, hogy azt az ajtót általában csukva szokták tartani.
Visszafojtotta a lélegzetét, és kétségbeesetten fülelt, mert
szerette volna tudni, hol van a fogvatartója. Bárcsak ismét
beszélni kezdene, akkor hallaná, merre jár! Ám a férfi nem
szólalt meg. A lány csak lépteket hallott, amelyek időnként
megálltak, majd ismét elindultak…
Lehet, hogy ő is hallgatózik? Valószínűleg. Amikor a férfi
feljött a lépcsőn, a léptei megváltoztak. Határozottabbak
lettek, mintha szándékosan döngetné a padlót. Ezzel is meg
akarja ijeszteni? A tudtára akarja adni, hogy közeledik?
A lány hallotta, hogy megáll, és benéz az első szobába.
Rájött, hogy az utolsó két ajtó kivételével az összes szobát
nyitva hagyta, tehát a férfinak nem kell egyebet tennie, mint
bepillantania. Közeledő léptei is erről tanúskodtak.
Most ment be a lakott szobába. Ott be kell nézni az ágy
alá és a szekrénybe. Volt még néhány másodperce, míg a
férfi ott nézelődik. Addig gyorsan elhaladhat a szoba előtt,
és visszamehet a lépcsőn a földszintre. Lehet, hogy ott

310
találkozik a gondnokkal, de itt fent mindenképpen
csapdába kerül.
Sajnos még az egyre fogyó idejéből is elveszített néhány
értékes másodpercet, mert véletlenül belökte az ajtót,
amelyen ki akart sietni. Még oda sem ért a lakott szobához,
amelyben Ashford keresgélt, amikor meghallotta, hogy a
férfi elindul az ajtó felé. Milyen gyorsan végzett!
Kelsey tehát kénytelen volt a padlás irányába futni, és
közben fohászkodott, nehogy megbotoljon a lépcsőn.
Kezdett eluralkodni rajta a rémület. Még mindig
reménykedett abban, hogy a padlás elég nagy lesz, és sok
időbe telik, mire a férfi átkutatja a sok kacattal teli
helyiséget.
Talán még ott is lesz alkalma elsurranni mögötte, és
leszaladni a lépcsőn.
Könnybe lábadt a szeme, amikor kinyitotta a lépcső
tetején lévő ajtót, majd becsukta maga után. A hosszú és
széles padlástér végighúzódott a ház felső szintjén. És
teljesen üres volt.
Gondolhatta volna, hogy üres lesz, hiszen a szobákban
szinte egyáltalán nem volt bútor vagy berendezési tárgy.
Akárki lakott itt azelőtt, mindent elvitt magával. A mostani
tulajdonos pedig – valószínűleg Ashford – nem hozott ide
semmit, mert nem lakóháznak használta. A félreeső fekvése
miatt itt kegyetlenkedett az áldozataival, ahol senki sem
hallja meg a kiáltásukat. A ház tulajdonképpen egy börtön
volt…

311
 Kelsey-nek nem maradt több menekülési útvonala. A férfi
léptei a lépcsőn döngtek felfelé, és a padláson sehol nem
bújhatott el. Sarokba szorították, és még mindig hátra volt
kötve a keze. Ha nem lenne megkötözve, tudna harcolni…
Az ajtó kinyílt. A lány a rémülettől tágra nyílt szemmel
nézett a férfira, akitől csak néhány méter választotta el.
Ashford elmosolyodott, és a lámpát a földre tette. A
padlásablakokon elég fény áradt be, és nem volt szüksége a
világításra.
A férfi mosolya láttán a lánynak végigfutott a hátán a
hideg. Dühösnek kéne lennie, amiért az egész házat fel
kellett kutatnia utána. Mégsem volt mérges. Inkább úgy
tűnt, hogy jól szórakozik, és mulatságosnak tartja a
jelenetet.
A lány hirtelen megértette, hogy ez az egész
hozzátartozik a férfi beteges játékához. Ad neki egy kis
reményt a menekülésre, közben végig úgy játszik vele, mint
a macska az egérrel. Az a gazember örült, hogy elmenekült,
és feltámadt benne a remény, pedig jól tudta, hogy úgyis
elfogja. Ezzel csak azt érte el, hogy egy kicsit tovább
halogatta az elkerülhetetlent.
– Gyere, szépségem. – A férfi intett neki, mintha arra
számítana, hogy önszántából odamegy hozzá. – Már nincs
több esélyed.
Ezek a szavak megerősítették a lány gyanúját. Kelsey-t
elfogta a méreg. Még hogy nem tud harcolni? Dehogynem!

312
 Nem is gondolta át, hogy mit tesz, csak teljes erőből
nekirontott a férfinak. Nem törődött azzal, hogy ő is
lezuhanhat vele együtt a lépcsőn. A férfit annyira meglepte
a támadás, hogy valóban legurult, de Kelsey-nek sikerült
megőriznie az egyensúlyát.
Kelsey csodálkozva nézte a lépcső alján heverő lordot, aki
nem halt meg, csak elkábult. A lány villámgyorsan
leszaladt, átugrotta a férfit, és a másik lépcső felé iramodott.
Most végre valóban feltámadt előtte a remény a
menekülésre. Lehet, hogy a gondnok a földszinten
ólálkodik, de az is lehet, hogy még mindig az alagsorban
vár az urára. Biztosan tudja, hogy Ashford nem siet elkapni
az áldozatát, mert élvezi a fogócskát.
Ám amikor befordult a sarkon, azonnal rájött, hogy
tévedett. A szó szoros értelmében a gondnok karjába
rohant. A torz férfit nem borította fel az ütközés ereje, mint
Ashfordot. Inkább a lány érezte úgy magát, mintha egy
kőfalnak ütközött volna.

313
 38. fejezet

– N e mozdulj, angol! Különben elvágom a torkodat.

A felszólításnak egy hideg penge adott nagyobb
nyomatékot. A bozótban lopakodó férfi azonnal
megtorpant.
– Mit… mit akar?
– Szeretném tudni, hogy miért szaglászik az erdőben.
– Nem szaglászom…, illetve éppen azon töröm a fejem,
hogy mit tegyek – magyarázta a férfi, bár a szavak nehezen
jöttek ki a torkán, az odaszorított penge miatt.
– Mit kéne tennie?
– Egy hintót követtem idáig, de most elveszítettem a
nyomát. Egy teherhordó szekér az utamba állt és feltartott.
De a hintó erre jött, és ez az egyetlen ház a környéken.
Szerettem volna körülnézni, hogy meglátom-e a hintót.
Nem szívesen kopognék be az ajtón, mert ez az egész ügy
nagyon gyanús nekem.
A penge ismét a férfi nyakának feszült.

314
 – Ide figyelj, angol! Öt másodpercet adok arra, hogy
értelmesebben elmagyarázd nekem ezt a zagyvaságot, amit
az előbb összehordtál.
– Várjon! A munkaadómról, Miss Langtanról van szó. Én
vagyok a kocsisa. Kitettem a varrónőnél, de amikor kijött az
üzletből, egy úriember csatlakozott hozzá az utcán,
beszállította a hintójába, és elvitte magával. A gazdám látott
engem, ezért biztosan szólt volna, ha úgy dönt, hogy azzal a
férfival megy tovább… csak úgy lehet, hogy nem
önszántából szállt be a hintóba. Ezért követtem őket.
Szerintem a lány bajban van.
A penge eltűnt, és a kocsist valaki felsegítette a földről.
– Mi is pontosan ezért vagyunk itt, mon ami – mondta
Henry, és bocsánatkérő mosollyal nézett a férfira.
– Igen?
– A maga Miss Langtonját valóban bevitték a házba, és
szerintem sem önszántából jött ide. A hintó közben
visszatért a városba, de még nem tudtam megállapítani,
hogy hány szolga van odabent, akiket el kell intéznünk,
mielőtt kiszabadíthatjuk a munkaadóját. A barátom elment
segítségért, de sajnos egy rossz címre fogja vezetni őket.
– Kiszabadítani? Honnan tudhatom, hogy maga nem
abból a házból való? – kérdezte a kocsis gyanakodva.
– Akkor már átvágott torokkal heverne a földön.
– Olyan nagy veszélyben van az úrnőm?
– Attól tartok, igen.

315
Derek éppen akkor érkezett a nagybátyja házához, amikor
James távozni készült. Derek nagyon ideges volt a vészjósló
üzenet kézhezvétele után, ami semmilyen részletet nem
árult el. James arckifejezése tovább növelte az aggodalmát.
– A szolgád azt mondta, hogy sürgős – kiáltott fel Derek,
és ki akart szállni a hintójából.
James intett neki, hogy maradjon a kocsiban.
– Veled megyek, és útközben elmondom. Már azt hittem,
hogy nem érsz ide, és nélküled kell elindulnom.
Derek azért a hintóval jött, mert éppen hazaért, amikor
James küldönce megérkezett. James közben már kihozatta a
lovát az istállóból, és megparancsolta, hogy kössék Derek
hintója mögé.
Artie abban a bérkocsiban ült, amit akkor bérelt, amikor
már elég ideig követték Ashfordot, és úgy vélték, hogy a
városi házához tart. Ezért otthagyta Henryt, és visszament a
Berkeley Square-re, hogy értesítse Jamest a történtekről.
James pedig azonnal Derekért és Anthonyért küldetett.
James megparancsolta Derek kocsisának, hogy kövesse a
bérkocsit, majd beszállt Derek mellé.
– Úgy tűnik, Tony nem ér ide időben, ezért nélküle kell
mennünk.
– Miért? Mi történt?
– Az, amire nem számítottunk. Ashford elrabolta Kelsey-
t. Vagy egy hozzá nagyon hasonló lányt kényszerített
beszállni a hintójába. Artie nem ismeri Kelsey-t, ezért nem

316
tudja megmondani, hogy ki volt. Annyi biztos, hogy az a
csirkefogó ma reggel elragadott valakit a Bond Streeten.
Derek elsápadt.
– Kelsey a varrónőjéhez készült a Bond Streetre!
– Még akkor sem biztos, hogy ő az, Derek. Szívesen
megállnák a lakásánál, hogy meggyőződjünk róla, de
szerintem nincs most annyi időnk…
– Istenem! – kiáltott fel Derek. – Megölöm azt a
gazembert!
– Nekem egészen más terveim vannak, és azok még…
– Ha egyetlen sebet ejt Kelsey-n, a halál fia! – fojtotta a
nagybátyjába a szót Derek, és tekintete szikrákat szórt.
– Ahogy akarod – sóhajtott fel James.
Hamar odaértek Ashford házához, mert Derek állandóan
nógatta a kocsist, hogy hajtson gyorsabban. Ám a ház
átkutatása már túl sok időt vett igénybe. Ashford szolgái
megesküdtek, hogy az uruk nincs otthon, de James egyetlen
szavukat sem hitte el.
Ekkor megérkezett Anthony is, aki Georginától tudta
meg, hogy hová mentek. Anthony szerint Ashford ennyi
szolga szeme láttára nem merne egy nőt a saját házába
hurcolni, hogy ott kínozza meg. Az áldozata sikoltozna,
rúgkapálna, és segítségért kiabálna. Azzal meg még jobban
felhívná magára a figyelmet, ha gúzsba kötve vonszolná be
az ajtón.
Lord Ashford szolgái valószínűleg nem is tudnak az uruk
visszataszító szokásairól, különben nem lennének

317
hajlandóak dolgozni nála – hacsak nem ugyanolyan
perverzek. Lehet, hogy néhányat beavat a titkába, de
biztosan nem mindenkit.
Ekkor Derek már alig bírt magával az idegességtől.
Minden késlekedéssel eltöltött perc azt jelenti, hogy
Ashford kedvére bántalmazza Kelsey-t. Máris félórát
elpazaroltak a háza átkutatásával.

318
 39. fejezet

– M i az ördög tartott ilyen sokáig? – förmedt rá

Ashford a gondnokra, miközben
feltápászkodott, és a tarkóját dörzsölgette.
lassan

– Birtokháborítók, uram – felelte John, és olyan erővel

szorította magához Kelsey-t, hogy a lány arca eltorzult a
fájdalomtól. – A konyhaablakon kinézve vettem észre őket,
amikor a nőt kerestem. Az erdő szélénél ólálkodtak, a ház
mögött. Túl közel voltak, és ez nem volt az ínyemre.
– Birtokháborítók? Ilyen messze a főúttól? – Ashford
elgondolkodva ráncolta a homlokát. – Biztos, hogy nem
vadászok?
– Nem volt náluk vadászatra alkalmas fegyver. Ketten
voltak, és úgy gondoltam, kezelésbe veszem őket. Majd azt
tesz velük, amit akar.
– Micsoda kellemetlen közjáték! – panaszkodott Ashford.
– Hol vannak?
– Gúzsba kötöttem, és az istállóba vittem őket. Az egyiket
a kelleténél kicsit erősebben ütöttem fejbe. Nem biztos, hogy
még életben van. A másik sem tér egyhamar magához.
319
 Ashford közönyösen bólintott, mintha ez mindennapos
esemény lenne.
– Akkor várhatnak… de ő nem. Már nagyon régen
készülök erre a pillanatra. Megint remek munkát végeztél,
John.
A férfi Kelsey-re pillantott, és látszott rajta, hogy
feldühítette a viselkedésével. Sikerült fájdalmat okoznia
neki, amikor lelökte a lépcsőn. Valószínűleg nem volt
hozzászokva ahhoz, hogy az áldozatai védekeznek, vagy
rátámadnak.
Ám ezután ismét az ismerős, vérfagyasztó mosolyával
nézett az áldozatára, és a lány sejtette, hogy nemsokára
visszanyeri a nyugalmát. Ez tükröződött az arcán és a
tekintetén. A kegyetlen lord már alig várta, hogy kedvére
eljátszadozzon legújabb szerzeményével.
Intett Johnnak, hogy menjen előre. Kelsey-t levonszolták
a lépcsőn, az alagsori folyosóra, ahol az orrát ismét
megcsapta az elviselhetetlen bűz. Az egyik ajtó mögött
valaki szívszaggatóan zokogott. A lánynak végigfutott a
hátán a hideg.
– Elhallgass! – mordult fel John.
A nő azonnal elcsendesedett. Úgy tűnik, itt John
uralkodik, és a cellák lakói engedelmeskednek neki… mert
különben mi történik velük? Kelsey attól tartott, nemsokára
megtudja.
A férfiak már nem álltak meg beszélgetni. John meg sem
várta a parancsot, mihelyt beléptek az újonnan elkészült

320
helyiségbe, azonnal rádobta a lányt az ágyra. Kelsey teste
megrándult a fájdalomtól, amikor összekötözött karjára
esett. A keze már megint teljesen elzsibbadt, és most
szörnyű érzés volt, ahogy az ágyhoz ütődött.
Ezért az első pillanatban észre sem vette, hogy a gondnok
megragadta az egyik lábát, és már le is szíjazta az ágyra.
Megpróbált tiltakozni, és a másik lábával kétségbeesetten
rugdosta a férfit. Ám az ügyet sem vetett rá, gyakorlott
mozdulatokkal becsatolta a szíjat. Kelsey már nem
menekülhetett.
A lány elsápadt, és hányinger fogta el. Minden reménye
szertefoszlott. De még mindig nem adta fel, és megpróbált
legördülni az ágyról. A rettegés megsokszorozta az erejét. A
férfi elkapta a szabad lábát, és olyan erővel ragadta meg,
hogy Kelsey felnyögött. Tehát mégis megérezte a rúgásokat.
Néhány másodperc múlva a másik lába is az ágyhoz volt
szíjazva.
Kelsey ekkor észrevette Ashfordot, aki az ágy mellett állt.
A férfi mosolyogva nézett le rá, és a lány kitalálta a
gondolatait. A lord élvezte a kiszolgáltatottságát és a
félelmét. Már alig várja, hogy végre nekilásson a
kegyetlenkedéseinek. Most? Most fog megtörténni?
– Ugyanazok a szabályok érvényesek, uram?
A gondnok kérdése elvonta Ashford figyelmét Kelsey-ről,
és ismét közönyös lett az arca.

321
 – Igen. Addig nem nyúlhatsz hozzá, amíg megfelelően be
nem töröm. Utána viszont azt teszel vele, amit akarsz.
Akárcsak a többiekkel.
– És mi legyen azzal a szőkével, aki mostanában a
figyelme középpontjában van? – kérdezte John
reménykedve.
– Jól van, most már visszakaphatod – mondta Ashford
türelmetlenül. – Beletelik egy kis idő, mire újra kedvem
támad hozzá, mivel itt van ez a gyönyörűség, akiben a
kedvemet lelhetem.
– Köszönöm, uram. Be kell vallanom, hogy a szőke volt a
kedvencem, de biztosan ezt is megkedvelem majd, ha már
maga végzett vele. Mindig az újakat élvezem a legjobban, és
nagyon szeretem beidomítani őket. Ha néhány napig nem
adok nekik enni, utána készségesen boldoggá teszik a jó
öreg Johnt… méghozzá úgy, ahogy akarja.
Ashford felnevetett.
– Gondolom, annak számtalan módja van.
– Így igaz, uram. Hálát adok azért a napért, amikor
felvett erre a munkára. Ezek a szép nők máskülönben a
közelükbe sem engednének, de ha lekerülnek ide, azonnal
megváltozik a viselkedésük. És ez a kis csinos jószág…
akarja, hogy most előkészítsem, uram?
– Eléggé megéheztem, John – jegyezte meg Ashford. –
Talán ennem kéne néhány falatot, mielőtt beavatom.
Nagyon régen fenem rá a fogam, és nem akarom, hogy

322
bármi elvonja a figyelmemet az élvezetről. Gondolom, a
konyha nem okoz majd csalódást.
– Nem hiszem, uram. Minden kedvencét ott találja, ahogy
parancsolta.
– Nagyon jó. Addig fejezd be a lekötözést. Nem örülnék
neki, ha megint megszökne, és nem találnám itt, amikor
visszajövök.
– A szavamat adom rá, hogy itt lesz.
Ashford bólintott, és a gondnokra mosolygott.
– Nélkülözhetetlen vagy számomra, John. Bizony. A
többit viszont majd én elintézem. Már azt is alig várom. Ja,
igen: hozd ide a szerszámaimat – tette hozzá. – Nincs
kedvem a szőke lakatjával bajlódni, hogy bemenjek értük a
cellájába.

323
 40. fejezet

S zerszámok? Miféle szerszámok?

kínzóeszközökre gondolt? Nem lepődne meg, azok
után, ami itt folyik. Vagy csak a korbácsait hívja
Talán a

eszközöknek?
Derek szavai visszhangoztak Kelsey fejében. Addig
korbácsolja őket, amíg tiszta vér lesz az egész testük. Valószínűleg
nem képes közösülni velük a vér látványa nélkül.
Istenem, miért mesélt el neki mindent? Jobb lett volna, ha
nem sejti, mi vár rá. Elég lenne akkor megtudnia, amikor
bekövetkezik. Ha nem ismerné a sorsát, akkor is meg lenne
rémülve, de nem rettegne ennyire. A tudatlanság jobb
lenne. A jelen helyzetben egyáltalán nem örült annak, hogy
tudta, mi vár rá.
Ashford távozott, hogy egyen. Milyen hétköznapi
cselekedet ebben a lidércnyomásszerű jelenetben! Gyorsan
szokott végezni az evéssel? Mennyi ideje van, mielőtt
visszatér, hogy beavassa?
Nemrég sikerült egy kicsit feltartóztatnia, amikor
elszaladt tőle. De a férfi is élvezte a fogócskát, mert az is
324
hozzátartozott a játékhoz. Most viszont csak az éhsége miatt
késlekedik, ezért perceken belül visszajöhet.
John még mindig ott volt a cellában. Az ura
megparancsolta, hogy szíjazza le az ágyra, és a férfi
engedelmeskedett. Oldalra fordította Kelsey-t, hogy
kibogozhassa a kézén levő kötelet. Közben kíméletlenül
hátrahúzta a karját. Addig tartotta ilyen kicsavart
helyzetben, amíg kényelmesen leszíjazta az egyik csuklóját,
és Kelsey közben nem tudott a másik kezével tiltakozni,
mert a teste alá szorult.
A lány nem tudta megakadályozni, hogy az erős szíjak az
ágyhoz rögzítsék. A keze ismét elzsibbadt a szoros kötéltől,
és attól, hogy olyan sokáig a teste alá szorult.
Amikor a férfi végzett, elhagyta a helyiséget, de nem
ment messzire. Az egyik szomszédos cella lakatján matatott.
Az ott lévő nő hangosan felsírt, mert attól félt, hogy
meglátogatják. Addig nem is hagyta abba a zokogást, amíg
az ajtó ismét be nem csukódott.
Kelsey megborzongott. Micsoda rettegés hallatszott az
ismeretlen nő hangjában! És mindez csak azért, mert azt
hitte, hogy Ashford vagy a gondnok bemegy hozzá. A lány
tudta, hogy nem fogja sokáig bírni a rabságot. Bele fog
őrülni abba, hogy minden nap egyre több fájdalmat és
szenvedést kell elviselnie.
John visszajött a szobájába. Három különböző formájú és
hosszúságú korbácsot, meg egy kést helyezett a hasára.
Ezek Ashford szerszámai, amiket a kínzásához fog

325
használni. Felemelte a fejét, hogy alaposabban szemügyre
vegye a borzalmas eszközöket, és nem tudta levenni róluk a
tekintetét. Úgy érezte, hogy mindjárt elhányja magát.
A férfi felnevetett, amikor meglátta az arckifejezését.
– Azért marad belőled valami nekem is, amikor az úr
beleun a mulatságba – nyugtatta meg a lányt. – Én pedig
nem vagyok különc.
A lány a férfi szemébe nézett. John szeme kék volt, és
egyáltalán nem csúnya. Csak az eltorzult arca miatt nehéz
volt észrevenni.
Kelsey-nek eszébe jutott, hogy Ashford Johnnak ígérte.
Azt mondta, később azt tehet vele, amit akar. Addigra
valószínűleg már mindegy lesz neki, hogy mi történik.
A gondnok kiment a szobából, és becsukta maga mögött
az ajtót, de nem zárta be. A lámpát viszont égve hagyta –
talán azért, hogy Kelsey tovább nézegethesse a
szerszámokat?
Mihelyt az ajtó becsukódott a férfi után, Kelsey
megfeszítette a hátát, hogy a padlóra lökje a korbácsokat és
a kést. Ám ettől még nem szabadult meg tőlük. Ismét
megborzongott, és hányingere egyre erősebb lett. Lehet,
hogy ha nem lenne a szája bekötve, azonnal sikoltozni
kezdene, amikor az ajtó még egyszer kinyílik. Nemsokára
úgyis belép rajta Ashford.
A szíjaktól nem tudott megszabadulni. Hiába csavargatta
és rángatta a kezét, egy kicsit sem lazult a szorításuk.

326
Ráadásul olyan szilárdan voltak rögzítve, hogy ki sem tudta
tépni őket a helyükről.
Ekkor kinyílt az ajtó. Ilyen hamar? Hiszen alig néhány
perc telt el. Ashford lépett be a szobába. Nagyon gyorsan
befejezte az étkezést.
Kelsey összes izma megfeszült a félelemtől. A férfi a
padlón heverő „szerszámok”-ra pillantott, és megcsóválta a
fejét. Közelebb jött, és felvette az egyiket. A kést. Kelsey
elsápadt. A kés az arcához közeledett. Egy vágás, és
megszabadult a száját leszorító kendőtől. A lány egyáltalán
nem volt hálás ezért. Jól tudta, hogy a férfi azért vágta le a
kendőt, mert hallani akarja a fájdalmas sikoltozását.
Nem fog sikoltozni. Addig beszél a lelkére, amíg
rábeszéli, hogy engedje el. Ez volt az egyetlen lehetősége. A
lord nem teljesen őrült. Ha sikerülne a józan eszére hatni,
talán nem bántaná, és esetleg szabadon is engedné. Nagyon
halvány reménysugár volt, de másban nem bízhatott.
– Engedjen el, Lord Ashford, mielőtt túl késő. Nem lett
volna szabad elrabolnia, de nem mondom el senkinek, hogy
mit tett, ha…
– Nem azért hoztalak ide, hogy elengedjelek, szépségem
– mondta a férfi, és az ágy lábához lépett.
– De miért rabolt el egyáltalán? Már vannak itt lányok.
Hallottam őket… – Nem akarta befejezni a mondatot úgy,
hogy „sírni,” ezért inkább elhallgatott.
– Igen, többnyire csavargó szajhák, akik senkinek sem
hiányoznak, és nincsenek barátaik, akiket érdekelne, hogy

327
mi történt velük. Bár az egyiket egy olyan árverésen vettem,
mint ahol téged árultak.
– Miért tartja itt őket?
A férfi vállat vont.
– Miért ne?
– El fogja engedni őket?
– Nem, azt nem tehetem. Ha egyszer idekerültek, soha
többé nem mehetnek el innen.
– De nem önszántukból jöttek! – fakadt ki a lány. – Én
legalábbis nem!
– Na és?
– Miért van szüksége ilyen sok nőre?
A férfi ismét megvonta a vállát.
– A sebek beforrnak, és a hegek miatt nem véreznek
eléggé.
A férfi ezt hihetetlen közönnyel mondta, pedig ő okozta
azokat a sebeket. Egyáltalán nem zavarta, amit ebben a
pincében művel. Egy fikarcnyi bűntudata sem volt. A
hallottak megerősítették Kelsey korábbi gyanúját.
A férfi a késsel a szoknyája alá nyúlt, és maga felé húzva
felszakította az anyagot. A lány ijedten felkiáltott. A férfi
elmosolyodott.
– Ne aggódj, szépségem. Többé nem lesz szükséged
ezekre a ruhákra – mondta, és a szoknyáját egészen a
derekáig felhasította. Ezután közelebb lépett az ágyhoz,
hogy megvizsgálja a kabátja ujját. – Ti, ringyók úgyis

328
naponta többször levetkőztök. Itt olyan kedvesek vagyunk,
hogy megkímélünk ettől a gondtól.
A férfi felnevetett, mintha nagyon mulatságosnak tartaná
ezt a megjegyzését.
– Én nem vagyok ringyó.
– Dehogynem. Akárcsak ő volt.
Már megint egy másik nőt emlegetett, és úgy utalt rá,
mint a világ legaljasabb személyére.
– Ki ő?
A férfi szemében hideg fény gyúlt, és arcul csapta a lányt.
– Soha ne beszélj róla!
Az ütéstől a lány feje elfordult. A kés a kabát ujja alá
hatolt, és vágni kezdte az anyagot. A lány ismét a férfira
nézett.
– Mert akkor mi lesz? Meg fog verni? Amúgy is az a
szándéka, nem?
– Nem gondolsz arra, hogy még több szenvedést tudok
neked okozni? Pont úgy, ahogy ő tette! Biztosíthatlak, hogy
csak a többi szajha hallja majd a sikolyaidat.
Istenem, mindegyik hallja a másik szenvedését! De ezt
eddig is tudta, hiszen hallotta a nyöszörgésüket. Most
viszont az ismeretlen nők lesznek a fültanúi az ő
gyötrelmeinek.
Ezt is szándékosan teszi! Ezzel is növelni akarja a nők
félelmeit és szenvedését. Úgy látszik, mindent pontosan
kiszámított. Mintha egy begyakorolt színdarabot adna elő,
amit már sokszor végigjátszott. A házban csak egyetlen

329
szolga volt – és az mindenben engedelmeskedik neki. Senki
nem volt – és nem is lesz –, aki elmondhatná a külvilágnak,
miféle szörnyűségek zajlanak ebben a pincében.
Hány éve műveli már ezt Ashford? Mióta vannak lent a
nők a cellákban? A kocsmában dolgozó prostituáltakat
olyan kegyetlenül megkorbácsolta, hogy egy egész életre
megnyomorította őket. Ezt látta meg Derek. Ám azok a nők
legalább szabadok maradtak a szörnyű élmények után. De
mi van ezekkel a pincében raboskodó szerencsétlenekkel,
akiket soha nem enged el, hogy hírül adják a világnak az itt
zajló eseményeket. Velük talán még rettenetesebb dolgokat
is művelt?
Az a fontos, hogy szóval tartsa a férfit, mert amikor
beszélt, mindig abbahagyta a ruhája vagdosását. Mégsem
merte még egyszer megemlíteni a titokzatos őt.
– Ellopott Lord Malorytól. Maga szerint nem tudja meg,
és nem jön utánam?
A férfi megdermedt. Az arcán egy kis aggodalom
tükröződött, de hamar lerázta magától.
– Ne beszélj ostobaságokat! – dorgálta meg a lányt. – A
szajhák állandóan megszökdösnek.
– Csak akkor, ha akarnak. Ő viszont tudja, hogy nekem
eszem ágában sincs megszökni. Mivel nem buta, azonnal
tudni fogja, hogy hol keressen. Legjobb lesz, ha elenged.
– Ha idejön, megölöm.

330
 – Előbb-utóbb ide fog jönni, és ő öli meg magát –
hangsúlyozta a lány. – Ezt maga is jól tudja, Lord Ashford.
Nagyon bátor, hogy így játszik a halállal.
A férfi elsápadt, de még mindig nem adta fel.
– Bizonyíték nélkül semmit nem fog tenni. És soha nem
talál itt meg téged. Senki nem ismeri ezt a helyet.
A férfinak mindenre volt válasza. Derek emlegetése nem
segített. Igaz, hogy félt tőle, de biztonságban érezte magát
Derek bosszújától.
A lord most a másik karjához lépett, és nekilátott, hogy
azt a kabátujjat is felvágja, egészen a válláig. Kelsey tudta,
hogy gyorsan fogy az ideje. Kénytelen volt megkockáztatni
a kényes témát, és ismét szóba hozni azt a másik nőt. Csak
azzal tudja kizökkenteni a nyugalmából.
– Őt is idehozta?
– Hallgass!
Kelsey-nek sikerült annyira felzaklatnia a lordot, hogy a
kés megcsúszott, és belevágott a karjába. A lány
megrezzent, de nem hagyta eltéríteni magát. A lord most
legalább nem vágta pofon.
– Miért gyűlöli olyan nagyon?
– Fogd be a szád! Nem gyűlöllek. Soha nem gyűlöltelek.
De nem lett volna szabad megszöknöd a szeretőddel,
amikor apa rájött, hogy egy ringyó vagy. Mivel te nem
voltál otthon, engem vert helyetted. Hagynod kellett volna,
hogy megöljön, ha azt akarta. Megérdemelted. Nem
akartam megtenni helyette, amikor megtaláltalak, de nem

331
maradt más választásom. Meg kellett bűnhődnöd, és most is
meg kell büntetnem téged.
Istenem, a férfi most már azt gondolja, hogy ő az a másik
nő – az anyja. Megölte az asszonyt, és Kelsey-t is az ő bűnei
miatt akarja „megbüntetni” – ahogy annak idején ő
szenvedett az anyja bűneiért. Ezzel a beszélgetéssel csak azt
érte el, hogy még több fájdalmat fog neki okozni – ha nem
sikerül kijózanítania ebből az őrültségből.

332
 41. fejezet

A z előttük haladó bérkocsi megállt, és Derek hintója is

lefékezett.
– Miért álltunk meg? – kiáltott fel James.
A következő pillanatban Artie bukkant fel a hintó
ablakában.
– Ott van az a ház, amiről beszéltem, kapitány. Ashford
többször is megfordult benne. Ez a másik hely, ahová
esetleg hozhatta a lányt, de nem hiszem, hogy most itt van.
– Miért nem?
– Azért, mert sehol nem látom Henryt. Pedig itt lenne, ha
Ashford idehozta volna a lányt. Ráadásul a hely teljesen
kihaltnak látszik. Szerintem a ház körül többmérföldes
körzetben nem lakik senki.
James kiszállt a kocsiból, hogy szemügyre vegye az
épületet és a környékét. Derek és Anthony követték.
– Úgy néz ki, mint egy kísértetház – jegyezte meg
Anthony. – Lakik itt valaki egyáltalán?
Artie megvonta a vállát.
– Eddig akárhányszor itt voltunk, senkit nem láttunk.
333
 – Akkor is át kell kutatnunk a házat – jelentette ki Derek.
– Ez az utolsó reményünk, és addig nem megyek innen, míg
minden sarkot fel nem derítettünk.
– Egyetértek – válaszolta James, és azonnal intézkedni
kezdett. – Artie, nézz körül a parkban és az istállóban, ha
van egyáltalán. Tony, próbálj egy hátsó ajtót keresni, mert
azzal sok időt takarítanánk meg. Ha be van zárva, nyisd ki.
Derek és én a bevált módszert alkalmazzuk, és a bejárati
ajtóval kísérletezünk.
– Miért ti vagytok a jófiúk, és engem küldesz hátra
betörőt játszani? – méltatlankodott Anthony.
– Nyugalom, öcsém – csitította James. – Nincs időnk
veszekedni.
Anthony Derekre pillantott, és megértően bólintott.
– Rendben.
– Sietnünk kell – tette hozzá James. – Nem biztos, hogy az
a gazember itt van, mivel Henrynek se híre, se hamva.
Mégis körül kell néznünk. Henry előbb-utóbb üzen majd,
hogy hová ment, mihelyt módja lesz rá. Akkor gyorsan
odamegyünk, ahová hív.
Ezt Derek kedvéért mondta, de nem tudta megnyugtatni.
Mindnyájan tudták, hogy az már talán túl késő lesz.
– Nekem úgy tűnik, hogy valaki mégis van itt – szólalt
meg Anthony, a házat nézve. – Mintha fényt láttam volna a
padláson.

334
 Valóban. A padlásablakon egy lámpa fénye szűrődött ki,
bár szinte alig volt észrevehető. Ez meggyőzte őket arról,
hogy a hely mégsem teljesen lakatlan.
Kettéváltak, hogy két irányból közelítsék meg a házat.
Derek a bejárathoz küldte a kocsisát, és kiugrott a hintóból.
Először megpróbált benyitni, de az ajtó zárva volt, ezért
dörömbölni kezdett.
James egy kicsit lassabban követte. Aggódott az
unokaöccse miatt. Még soha nem látta ilyen felindultnak és
dühösnek. Nem is tudott nyugodtan állni, toporgott, és
idegesen túrta a haját. Még egyszer dörömbölt az ajtón.
– Henry jó ember, Derek – mondta James, miközben
vártak az ajtó előtt, ami lehet, hogy soha nem fog kinyílni. –
Ha biztonságos módon el tudja vinni Ashfordtól Kelsey-t,
akkor meg is teszi. Lehet, hogy a lány már vele van.
– Gondolod?
Derek olyan bizakodással nézett Jamesre, hogy a férfi
zavartan fordította el a fejét. Egy férfi nem pocsékol ennyi
érzelmet a szeretőjére! Igaz, hogy annak idején ő is a
szeretőjévé akarta tenni a feleségét, Georginát, és később
mégis inkább feleségül vette. De ez a Langton lány nem az a
fajta, akit feleségül vesz az ember. Jamest ez egyáltalán nem
érdekelné, mert mindig azt tette, amihez kedve volt, és nem
tűrte, hogy bárki is beleszóljon az életébe. Haverston
jövendő márkija azonban nem engedheti meg magának ezt
a luxust.

335
 Komolyan beszélnie kell majd a legénnyel, amikor ennek
vége lesz. Vagy inkább az apjával? Igen. Jason feladata,
hogy közölje a fiával ezt a kellemetlen tényt.
Jamesnek nem volt alkalma válaszolni, mert az ajtó
kinyílt, és egy… furcsa szerzet bukkant fel előttük.
James már sok mindent tapasztalt az utazásai során, de
még ő is hátrahőkölt az ajtóban álló lény torzsága láttán.
Mivel megszólalt, mégis ember volt, és nem csak a
természet ijesztő tréfája.
– Mi ez a zaj? Semmi dolguk errefelé, tehát…
– Dehogynem – vágott a szavába James. – Légy jó fiú, és
állj félre az útból. Beszélnünk kell Lord David Ashforddal,
méghozzá azonnal.
A név hallatán a fickó mintha meglepődött volna.
– Nincs itt – vetette oda végül.
– Én másképpen tudom – válaszolta James. Persze csak
blöffölt, de az adott körülmények között ez bocsánatos
bűnnek számított. – Vigyél minket hozzá, különben
kénytelenek leszünk a keresésére indulni.
– Azt nem engedhetem, uraim. Azt a parancsot kaptam,
hogy ide soha senki nem léphet be.
– Akkor most kivételt kell tenned…
– Nem hiszem – közölte a férfi magabiztosan, majd
előhúzta a háta mögé rejtett kezét, és egy pisztolyt szegezett
a hívatlan vendégekre.
Úgy látszik, felkészülten jött ajtót nyitni. Mivel elég közel
volt hozzájuk, a két férfi megtorpant. Jamesnek is lapult egy

336
fegyver a kabátja alatt, de most habozott elővenni. Féltette
Dereket, mert a férfi felváltva szegezte rájuk a pisztolyát. A
saját életét sokszor kockára tette már, de a rokonaiét még
soha.
– Semmi szükség fegyverre – szólalt meg békítő hangon.
– Gondolja? – A férfi torz arcán ravasz mosoly terült szét,
majd James szavaival vágott vissza: – Dehogynem! Mivel
nem vették figyelembe a kocsifelhajtón olvasható feliratot,
hogy maradjanak távol a háztól, ezért mindkettőjüket
lepuffanthatom birtokháborítás miatt.
Ekkor az ajtóban álló férfi mögött felhangzott Anthony
nyugodt hangja.
– Ez a fickó azzal fenyeget, hogy lelő, kedves bátyám?
A férfi azonnal megpördült, hogy megnézze, ki
közelítette meg hátulról. Anthony talált egy másik bejáratot
a házba, és a folyosón a férfi után osont.
– Remek időzítés, öregfiú – ismerte el James, és kiverte a
pisztolyt a férfi kezéből, majd megragadta az ingét, hogy ne
tudjon eliszkolni.
– Majd később megköszönheted – válaszolta Anthony, és
vigyorogva vette tudomásul az ajtónálló lefegyverzését.
– Ragaszkodsz hozzá? – fintorgott James. Ezután a
visszataszító lakájra nézett, és hatalmas ökölcsapást mért az
arcára. – A pokolba! – kiáltott fel csalódottan. – Hogyan
törjem el az orrát, ha nincs is neki?
James elengedte a fickót, aki eszméletlenül terült el a
földön.

337
 – Miért tetted ezt? – dohogott Anthony, és közelebb
lépett. – Megmondhatta volna nekünk, hogy hol találjuk
Ashfordot.
– Úgysem tette volna – vélte James. – Csak akkor, ha
kiverjük belőle. Sajnos most nincs időnk efféle
kedvtelésekre. Derek, kutasd át ezt a szintet, én addig
felmegyek az emeletre. Tony, te pedig nézz körül, hogy
van-e pince vagy alagsor.
Anthony jól tudta – akárcsak James hogy Ashford
valószínűleg nem a ház földszintjén található, ezért adta ezt
a feladatot Dereknek. A lord vagy az egyik emeleti
hálószobában van, ami a legkézenfekvőbb helynek tűnik a
szándékai megvalósítására – vagy az egyik
pincehelyiségben rejtőzik, ahonnan nem hallatszik ki egy nő
sikoltozása. James nem akarta, hogy ha a lord és Kelsey
valóban a házban van, Derek bukkanjon rájuk.
– Már megint én kapom a piszkos munkát? – morgott
Anthony, és elindult a folyosón a ház hátsó része felé. A
válla fölött még visszaszólt: – Azért egy darabot hagyjál
belőle nekem is, kedves bátyám.
James már a lépcsőn járt, és nem is válaszolt az öccsének.
Mivel a legtöbb szoba üres volt, nem tartott sokáig átkutatni
az egész házat. James és Anthony szinte egyszerre értek
vissza a hallba.
– Találtál valamit? – kérdezte James.

338
 – Alattunk egy hosszú pince húzódik, de csak üres
polcokkal és ládákkal, valamint néhány hordó sörrel van
tele. Te mit intéztél?
– A padlás teljesen üres, csak egy lámpát találtam a
padlóra téve, amit nem nagyon értek.
– Semmi egyéb? – érdeklődött Derek, amikor odaért
hozzájuk.
– Volt fent egy bezárt ajtó, és amikor rábukkantam, azt
hittem, hogy megtaláltam Ashfordot.
– Sikerült bejutnod? – érdeklődött Anthony.
– Hát persze! – fortyant fel James. – De nem volt ott senki.
Pedig a többi szobával ellentétben, be volt bútorozva. Mégis
látszott rajta, hogy már évek óta nem lakik ott senki. A
szekrényben talált régimódi ruhák alapján úgy vélem, hogy
legalább tíz vagy húsz éve nem használták azt a helyiséget.
A falakon mindenütt ugyanannak a nőnek a portréi lógnak.
Némelyiken a gyermekével együtt ábrázolják. Olyan az a
hely, mint egy szentély vagy egy síremlék.
– Megmondtam, hogy ez egy kísértetház – szólalt meg
Anthony.
– Nos, annyi biztos, hogy nem Ashford kísért benne.
Több szolgát nem is találtunk, pedig ha…
James szava elállt, mert kivágódott a bejárati ajtó, és Artie
rontott be a hallba.
– Megtaláltam Henryt! Egy másik fickóval együtt gúzsba
volt kötve az istállóban. Elég komoly sérüléseket
szenvedtek. Valaki majdnem betörte a fejüket.

339
 – Életben vannak?
– Igen. Henry egy kicsit magához tért, és azt mondta,
hogy egy malacképű fickó megtámadta őket. A másik
ember nagyon rossz bőrben van, és lehet, hogy nem éli túl.
Azonnal orvosra van szükségük.
– Vidd vissza őket a városba, Artie, és szerezz egy orvost
– adta ki a parancsot James. – Hamarosan mi is jövünk.
– Nekem is az volt az első gondolatom, hogy úgy néz ki,
mint egy malac – jegyezte meg Anthony, miután Artie
távozott. Lenézett a padlón heverő eszméletlen férfira.
– Akárki is ez az alak, szereti megölni azokat, akik a
birtokra tévednek – mondta James megvető arccal. –
Szerintem nekem és Dereknek is ezt a sorsot szánta.
– De vajon kinek a parancsára?
– Ashford egészen biztosan itt volt, különben Henry sem
lenne itt – szólt közbe Derek.
– Igen, de most már nincs a házban. Miután Henry
felbukkant, valószínűleg máshová vitte a lányt.
Anthony megbökte a gondnokot a csizmája orrával.
– Fogadok, hogy ő tudja, hova.
– Egyetértek – bólintott James. – Ez a szörnyeteg biztosan
mindent tud az ura beteges szokásairól. Felébresszük?
– Hozok egy kis vizet – ajánlkozott Anthony, és eltűnt a
folyosón.
Derek olyan türelmetlen volt, hogy nem tudott várni.
Felemelte a férfit a padlóról, alaposan megrázta, és arcul
csapta.

340
 – Csillapodj, kölyök! – figyelmeztette James. – Néhány
perc múlva beszélni fog.
Derek visszadobta a férfit a padlóra, és kétségbeesett
pillantást vetett Jamesre.
– Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy elég ideje
volt…, hogy Kelsey-t…, hogy Kelsey-vel…
– Ne gondolj most erre. Addig nem tudhatsz semmit,
amíg meg nem találjuk. És ígérem, hogy meg fogjuk találni.
Anthony visszatért, és egy vödör vizet zúdított a
gondnokra. A férfi köpködve és köhögve tért magához, és
azonnal tudta, hogy hol van, mert ijedten nézett a mellette
álló Jamesre.
James gonosz mosollyal üdvözölte.
– Ismét találkozunk. Figyelj rám, kedves fiam, mert csak
egyszer magyarázom el. Mindjárt megkérdezem tőled, hogy
hol van Lord Ashford, és ha nem tetszik a válaszod, akkor
golyót eresztek a bokádba. A csontjaid persze szilánkokra
törnek, de mit számít neked egy újabb testi hiba, amikor
valószínűleg már hozzá vagy szokva a torz külsődhöz?
Utána még egyszer felteszem a kérdést, és ha az a válasz
sem nyeri el a tetszésemet, akkor a térdkalácsodat lövöm
szét. Akkor már sokkal feltűnőbb lesz a bicegésed. Azután a
kezed következik, majd szépen sorban a tested többi része,
amelyek nem hiányoznak majd annyira. Világosan
beszéltem? Vagy valamire még kíváncsi vagy?

341
 A férfi majdnem egyszerre bólintott és rázta meg a fejét.
James a gondnok lábához guggolt, és a pisztoly csövét a
bokájához szorította.
– Akkor kezdjük. Hol van Lord Ashford?
– Lent.
– Ebben a házban? – csóválta meg a fejét Anthony, és
Jameshez fordult: – Pedig azt hittem, hogy nem mer
hazudni.
– Nem hazudok! – tört ki a férfiból a rémült kiáltás.
– Voltam lent, és ott csak egy pince van – mondta
Anthony. – Másfelé nem vezetett sem ajtó, sem lépcső.
– Nem! Van ott még egy lépcső, de csak akkor látszik, ha
a rejtekajtó nyitva van. Ha be van csukva, akkor a pincében
csak polcokat lehet látni. A lord most becsukta az ajtót, mert
mindig ezt teszi, ha lent tartózkodik.
– Vezess oda minket! – förmedt rá James, és felrántotta a
férfit, majd előrelódította.
Ami azután történt, olyan gyorsan következett be, hogy
nem lehetett megakadályozni. A gondnok megpróbált
leszaladni a pincelépcsőn, talán azért, hogy a másik ajtó
mögé kerüljön, és bezárja előttük. Ám a sok víztől a
csizmája elnehezedett, és nem tudta olyan szaporán szedni
a lábát. Megcsúszott és lezuhant a lépcsőn.
Anthony utánarohant, megtapogatta a férfi pulzusát,
majd felnézett a bátyjára.
– Úgy tűnik, kitörte a nyakát.

342
 – A pokolba! – bosszankodott James. – Akkor most
nekünk kell megtalálni azt az ajtót. Széledjünk szét.
Keressünk rejtett reteszeket, feltűnő repedéseket vagy olyan
faléceket, amelyekkel megpróbálják leplezni az ajtórést. Ha
nem találjuk meg gyorsan, akkor… lebontjuk a falakat.

343
 42. fejezet

K elsey kétségbeesetten törte a fejét újabb és újabb

ötletekért, közben állandóan emlékeztette magát, hogy
Ashford már régen elhagyta a valóság talaját. A lány az
anyja szerepét vette át, megdorgálta a fiát, mentegetőzött, és
különféle elfogadható magyarázatokat talált a férfi vádjaira.
Ám a lord annyira meg volt győződve az anyja
gonoszságáról, hogy semmivel nem lehetett meggyőzni.
Nem akarta elhinni, hogy az apja volt kegyetlen hozzá.
A férfi elmondása alapján megtudta, hogy az anya
elhagyta a férjét és a fiát. Valószínűleg utána már az élete is
veszélyben forgott, és menekülnie kellett bosszúszomjas
férje elől – mígnem évekkel később őrült fia megtalálta.
A lord megölte a saját anyját. Bűnösnek tartotta, mert az
apja is őt hibáztatta. Megölte, mert az apja is ezt akarta.
Beszélgetésük közben a férfi az apja szerepét kezdte el
játszani, úgy beszélt az anyjáról, mintha a felesége lenne, és
az apja gondolatait fogalmazta meg. Talán akkor is az
apjának képzelte magát, amikor megölte azt az asszonyt?
Először megbüntette, aztán lefeküdt vele, mert az apja is ezt
344
szerette volna tenni vele. Ashford ezt az élményt élte át
minden alkalommal az itt fogva tartott nőkkel, és a kocsmai
prostituáltakkal, akikkel kapcsolatba került.
Valóban beteg ember volt, de a lány nem érzett iránta
szánalmat, hiszen embereket ölt. Eddig csak két halálesetet
ismert be, de Kelsey biztos volt abban, hogy több gyilkosság
is szárad a lelkén. Ráadásul túl sok ember szenvedett már a
betegsége miatt, és hamarosan ő is közéjük fog tartozni.
Amikor az anyjaként beszélt hozzá, csak halogatta a
büntetés bekövetkezését. Mindent elkövetett, hogy tovább
húzza az időt, pedig semmilyen csodában nem
reménykedhetett, ami megakadályozza a borzalmakat.
Nehezen fogadta el, hogy hamarosan agyba-főbe fogják
verni, és szerette volna kihasználni a rendelkezésére álló
időt. Még soha életében nem verték meg, és nem tudta,
hogyan fogja majd elviselni a fájdalmat. A verés után mi vár
rá? Ha a lord még mindig azt hiszi, hogy az anyja, akkor
valószínűleg a halál. Ha közben részben kijózanodik, akkor
megerőszakolja, miközben még mindig a sebek okozta
fájdalomtól sikoltozik? Esetleg mindkettőre számíthat? Nem
is tudta, hogy melyiket választaná szívesebben.
Ebben a pillanatban a férfi önmagát játszotta, és nem az
apja szerepét. Ám amikor ránézett, még mindig az anyját
látta benne. A lány kétségbeesetten próbált bűntudatot vagy
félelmet kelteni benne, hátha akkor hajlandó elengedni.

345
 – Az apád nem örül annak, ha megölsz – mondta a
férfinak. – Ő akarja megtenni. Ha megtudja, biztosan megint
megver.
Ezzel a mondattal sikerült rémületet kelteni a férfiban.
Kelsey egész teste megremegett az izgalomtól. Lehet, hogy
mégis van remény?
– Gondolod? – kérdezte a lord zavartan.
– Hát persze, hiszen megfosztod a bosszú örömétől.
Nagyon mérges lesz rád.
A fejük fölött valami zajt hallottak, és ez elvonta a férfi
figyelmét. Lenézett az utolsó darab anyagra, ami még
Kelsey-n maradt, és alácsúsztatta a kést. A felhasított ruha
szétnyílt, és leesett a földre. Semmi nem maradt a lányon,
ami védte volna a testét.
– Hallottad, amit mondtam? – kérdezte kétségbeesetten,
miközben egyre jobban úrrá lett rajta a rettegés.
A férfi rá se nézett. A földre dobta a kést, mert már nem
kellett – egyelőre. Lenézett, hogy megkeresse a korbácsait,
és bosszúsan csóválta a fejét, amikor nem látta meg azonnal.
Le kellett hajolnia, és felemelnie a ruha anyagát, hogy
felvegye az egyiket. Egy rövid nyelű korbács volt, amelyből
sok hosszú, vékony bőrszíj ágazott szét. A férfi szeretettel
megcirógatta a szerszámot.
– Felelj nekem, a kutyafáját!
A férfi haragos arcot vágott az erőszakos hang hallatán.
– Mire válaszoljak?
– Az apád haragudni fog rád. Erre nem gondolsz?

346
 A férfi felnevetett.
– Nem hiszem, hogy ez megtörténhet, szépségem. Az
öregember néhány évvel ezelőtt meghalt. Megállt a szíve,
miközben… éppen egy nő kegyeit élvezte. Milyen szép
halál!
Istenem, a férfi már ismét önmaga lett! Ez azt jelenti,
hogy kifutott az időből. Talán a könyörgéssel menne
valamire? Nem valószínű.
A férfi a lány csupasz lábszárára tette a korbácsot, hogy
levehesse a kabátját. Kelsey most nem tudta ledobni
magáról a szörnyű szerszámot, és a bőrszíj érintésétől
remegni kezdett.
A férfi most a kabátját is a lábára terítette, majd lassan
kigombolta az ingét. Kelsey-nek csak az alsó lábszárát fedte
be a ruha. Erre nem számított. A lord mégis úgy döntött,
hogy először megerőszakolja?
– Mit művel?
– Csak nem gondolod, hogy be fogom mocskolni a
ruháimat? – kérdezte a férfi. – A gyapjúszövetből nagyon
nehéz kimosni a vért.
Kelsey elsápadt. Tehát ennyire fog fröcskölni a vére?
Akkor a fal mellett álló vödrök azért vannak ott, hogy utána
ő mosakodjon meg? Eddig azt hitte, hogy róla fogják majd
lemosni a vért. Ez a finnyás gazember mindenre gondolt.
Persze, hiszen már olyan gyakran csinálta, hogy tökélyre
fejlesztett minden apró részletet.

347
 Nem tudja megállítani. Most már semmit nem tehet, csak
a dühét és a haragját adhatja a tudtára.
– Remélem, amikor Derek rád talál, kivágja a szívedet,
méghozzá jó lassan. Olyan szánalmas alak vagy, hogy nem
is érdemled meg a férfi nevet. Pontosan olyan szörnyszülött
vagy, mint a gondnokod. Még azt sem tudod…
A lány felszisszent, mert a férfi felvette a korbácsot, és
rávágott a combjára. Vörös csíkok maradtak a nyomában,
de a bőre nem szakadt fel. A lord visszatette a szíjat a lány
testére, hogy folytassa a vetkőzést.
Azért csapott rá, hogy elhallgattassa, és a lány haragja
feltámadt: még azt sem akarja megengedni, hogy kifejezze
az érzéseit? Hát akkor is megmondja neki a magáét!
– Gyáva disznó! – fakadt ki belőle a düh és a megvetés. –
Félsz szembenézni az igazsággal!
– Hallgass! Semmit sem tudsz rólam.
– Dehogynem! Tudom, hogy semmit nem lennél képes
kezdeni egy nővel, ha nem lenne lekötözve. Egy perverz
kisfiú vagy, aki soha nem fog felnőni.
A férfi ismét felemelte a korbácsot. A lány teste
megfeszült, és várta az ütést. Ám az nem jött. A férfi
bosszús arccal nézett az ajtó felé. A lány követte a
pillantását, de nem tudta, hogy mi zavarhatta meg.
– John! Mit zajongsz ott? – kiáltott fel Ashford. – Tudod,
hogy nem szabad ide lejönnöd, amikor… Hogy jutottál
egyáltalán le?

348
 Kelsey könnyekben tört ki, amikor megpillantotta James
Maloryt az ajtóban. Annyira megkönnyebbült, hogy nem
tudta visszatartani a zokogását. Talán azért, mert még
mindig nem hitte el, amit látott. Talán csak a képzelete űz
valami rossz tréfát vele, és annál rosszabb lesz rádöbbenni a
valóságra…
Ám ekkor Derek bukkant fel James mögött, és félrelökte a
nagybátyját. Amikor James berontott, Ashfordon még csak
felháborodás látszott. Ám Derek láttán elfogta a félelem,
mert már kétszer keresztezték egymás útját, és mind a két
összecsapásból ő került ki vesztesen.
Derek Kelsey-re nézett, majd Ashfordra, aki a lány
mögött állt, a korbáccsal a kezében. A férfi szinte átrepült a
helyiségen. Nem húzta az időt azzal, hogy megkerülje az
ágyat, hanem átugrott rajta, és rávetette magát a lordra.
Mindketten a földre estek, ahol Kelsey már nem látta őket,
csak a hangokat hallotta…
James odajött az ágyához, közben levette a kabátját, és
betakarta a lányt, amikor odaért hozzá.
– Jól van, kedvesem. Most már vége – mondta
gyengéden.
– Tudom… de képtelen vagyok abbahagyni… – szipogta
Kelsey.
A férfi rámosolygott, és tapintatosan félrefordította a
fejét, hogy ne lássa meg a lány csupasz lábát, amelyeket
nem rejtett el a kabát. Gyorsan kicsatolta a négy bőrszíjat. A
lány csak most vette észre, hogy Anthony Malory is a

349
cellában van. A férfi az ágy lábánál állva nézte, ahogy az
unokaöccse ütlegeli Ashfordot.
– Igazán hagyhatna belőle nekünk is egy darabot –
méltatlankodott Anthony.
James felnevetett.
– Azt hiszem, ideje szétszedni őket, Tony. Szerintem ez a
gazember már nem is érzi az ütéseket, és csak kárba vész a
megtorlás, pedig ennél sokkal többet érdemelne. A fiúnak
inkább azon kéne igyekeznie, hogy kivigye innen Kelsey-t.
Kelsey ekkor már az ágyon ült, és gyorsan belebújt James
kabátjába. Ő is látta, hogy Ashford eszméletlenül hever a
padlón, de Derek még ekkor sem hagyta abba az
ütlegelését.
Anthony a szó szoros értelmében elvonszolta Dereket a
lord közeléből. Beletelt egy kis idő, mire a fiatalember
tekintetéből eltűnt a düh. Kelsey-re nézett, odalépett hozzá
és szorosan… nagyon szorosan magához ölelte. A lány
ismét zokogni kezdett.
James az ég felé emelte a tekintetét.
– Ezek a nők! A folyosóra is kihallatszott, ahogy átkozta
Ashfordot, és most mégis sír, pedig már megmenekült. Ezt
nem értem.
Anthony felkacagott.
– Ez olyan női dolog, amit egy férfi soha nem érthet meg.
James dühösen felhorkantott, majd az unokaöccsére
pillantott, és Kelsey felé intett.

350
 – Derek, vidd el innen, menjetek vissza a városba.
Tonyval majd ellátjuk a baját ennek a szemétnek.
Derek habozott, és Ashfordra nézett.
– Még nem szenvedett eleget.
– Eleget? Hidd el, kölyök, hogy még csak most kezdődik
a szenvedése.
Derek egy percig némán nézett a nagybátyjára, majd
elégedetten bólintott. Akármi is James terve Ashforddal,
biztosan nem lesz kellemes.
Derek gyengéden felemelte Kelsey-t, és kivitte a szobából,
majd végigment vele a folyosón. A lány olyan szorosan
karolta át a nyakát, mintha az élete függne tőle.
– Még mindig nem tudom elhinni, hogy eljöttél… hogy
megtaláltál – súgta a fülébe. – Hogyan történt?
– A nagybátyám az embereivel figyeltette ezt a disznót.
– Igen. Említették, hogy birtokháborítókat találtak –
mondta a lány, miközben a férfi felment vele a lépcsőn. – A
gondnok az istállóba vitte őket. Az egyik lehet, hogy meg is
halt. Ők a nagybátyád emberei?
– Az egyik igen. A másik a kocsisod. Mindketten életben
vannak. James másik embere jelentette, hogy elraboltak.
Idáig követték Ashfordot, ezért tudtuk, hogy itt kell
keresnünk téged.
A férfi nem mesélte el a félelemét, hogy későn érkeznek.
A lány sem beszélt arról, min ment keresztül, amíg
megpróbálta elhalasztani a „büntetés”-ét.
Még szorosabban kapaszkodott a férfi nyakába.

351
 – Vannak más nők is a pincébe zárva. Ez a hely volt a
börtönük. Őket is ki kell szabadítani.
– Úgy lesz, ne aggódj.
– Ashford valóban beteg, Derek. Megölte annak a háznak
a tulajdonosát, ahol az árverést tartották.
– Beismerte?
– Igen. Az anyját is megölte, és isten tudja, hogy hány
gyilkosság szárad még a lelkén. – A lány remegni kezdett.
– Most ne gondolj erre, szerelmem. Megígérem, hogy
soha többé nem fogod látni.

Sok idő eltelt, mire Anthony és James feljött a földszintre.

Az arcuk még mindig komor volt a látványtól, ami a pince
alatt lévő börtönben tárult a szemük elé. James remélte,
hogy sikerül felkutatnia Ashford valamelyik áldozatát, ezért
egész héten kutatott a kocsmákban és a bordélyházakban.
Arra azonban nem számított, amit itt talált: négy
meggyötört és halálra rémült nőt, akik talán soha többé nem
fognak teljesen felépülni.
Meglepte őket, hogy a körülményekhez képest elég jó
állapotban voltak – eltekintve a testüket elcsúfító hegektől.
A sebeiket rendszeresen ellátták, mielőtt újra felszakították
volna. Ételt is kaptak. A cellák nem voltak melegek, de azért
nem szenvedtek a hidegtől. A hűvös környezet
megakadályozta a fertőzéseket, és a kórokozók

352
elszaporodását. A szörnyű bűz a padlódeszkák közé
szivárgott alvadt vértől és a szobákban lévő vödrökből
származott, amelyeket csak ritkán ürítettek ki. Valószínűleg
már megszokták ezt a szagot.
Csak az egyik nőnek – egy csinos fiatal szőkeségnek –
voltak még friss sebei. Szegény nagyon riadtan viselkedett.
A többiek testét deréktól lefelé csúf hegek borították, de a
legtöbb már teljesen begyógyult, mert Ashford régóta nem
látogatta meg őket. Ezért nem voltak olyan ijedtek, mint a
szőke. Amit a gondnok művelt velük, azt már a korábbi
életükben is megtapasztalták.
A lelküket is sok sérelem érte, nem csak a testüket. Még
szerencse, hogy hozzá voltak szokva a férfiak
brutalitásához, mielőtt Ashford rájuk talált – mert azzal
keresték a kenyerüket, hogy pénzért árulták magukat. Ha
rendesen felöltöznek, nem is látszik majd rajtuk a sok
megpróbáltatás. A történteket akkor sem fogják soha
elfelejteni.
James lehetőséget adott nekik a bosszúra.
Anthony ruhákat hozott nekik az emeleti szobából. Igaz,
hogy ódivatúak voltak, de egyelőre megfeleltek a célnak. A
nők mégsem akartak felöltözni.
A legidősebb megmagyarázta az okát.
– A lord mindig levetkőzött, mielőtt nekilátott a
korbácsolásnak. Mert nem akarta, hogy véres legyen a
ruhája.

353
 James és Anthony már felébresztette Ashfordot, és
lekötözte arra az ágyra, amelyen nemrég még Kelsey
feküdt. A korbácsok, és a kés is kéznél volt. A két férfi
magára hagyta Ashfordot a nőkkel.
– Lehet, hogy megölik – jegyezte meg Anthony,
miközben becsukta a pince ajtaját, hogy ne hallja az ordítást,
amely máris felhangzott a börtön mélyéből.
James bólintott.
– Ha úgy lesz, akkor szép temetést rendezünk neki.
Anthony felnevetett.
– Szóval szerinted életben hagyják?
– Biztosan vissza akarják neki adni, amit kaptak tőle, és a
fickó pontosan ezt érdemli. Mire végeznek vele, már nem
lesz az eszénél. Ha mégis túléli, akkor nekem kell
elintéznem, nehogy Derek tegye meg.
– Egyetértek. A kölyök még túl fiatal ahhoz, hogy
gyilkoljon. Nem akarom, hogy valaki azt mondja: a két
nagybátyjára ütött.
– Hallgass el, kölyök!

354
 43. fejezet

A Lord Ashforddal történt szörnyű kalandja után Kelsey

majdnem elfelejtette, hogy Elizabeth néni és a húga a
városban vannak, és másnap reggel várják a szállodában.
Küldött nekik egy üzenetet, amelyben közölte, hogy sajnos
csak később tudja meglátogatni őket a hét folyamán.
Nagyon fárasztó, és érzelmileg megterhelő találkozás
lesz, mert állandóan résen kell lennie, hogy kitartson a
hazugsága mellett, és valószínűleg újabbakat is ki kell
találnia – közben nagyon bánja majd, hogy állandóan
füllentenie kell. A pincebörtönben történt megpróbáltatások
után képtelen lett volna mindezt elviselni. Ráadásul Derek
nem tágított mellőle, és lehetetlen vállalkozásnak bizonyult
meglátogatni a rokonait, akikről a férfi nem is tudott. Nem
viheti magával a szeretőjét az Albanyba!
Majdnem egy hétbe telt, mire sikerült meggyőznie a
férfit, hogy jól van. Derek csak ezután nyugodott meg, és
élte tovább a saját életét. Még akkor is dédelgette, és úgy
bánt vele, mint egy súlyos beteggel. Minden áron rá akarta
venni, hogy beszéljen a történtekről. Úgy gondolta, hogy ha
355
nem mesél el mindent, akkor soha nem fogja tudni
kiheverni az átélt szörnyűségeket.
Lehet, hogy igaza volt, mert eleinte nagyon nehezére esett
beszámolnia a részletekről, de később egyre könnyebb lett,
és utána valóban jobban érezte magát. A férfinak is volt
mesélnivalója, mert a lány nem ismerte a történet végét.
Nem tudta például azt sem, hogy a gondnok kitörte a
nyakát. Amikor elhaladtak mellette, Derek tapintatosan
elfordította a fejét, hogy ne lássa meg a lépcső alján heverő
holttestet. Az istállóban talált másik leütött férfi a kocsisa
volt, és fel fog épülni. Mivel megpróbált segíteni Kelsey-
nek, ezért Derek egy szép összeggel egészítette ki a fizetését.
A férfi valószínűleg egész életében odaadóan fogja szolgálni
Kelsey-t.
Ami pedig azokat a szerencsétlen nőket illeti, Derek két
nagybátyja annyi pénzt adott nekik, hogy nem kell
visszatérniük a korábbi foglalkozásukhoz. Sőt, ha többé
nem akarnak dolgozni, akkor nem szükséges munkát
vállalniuk. A két Malory fivérnek nem lett volna kötelessége
ezt megtenni, és nagyon szép volt tőlük, hogy mégis így
gondoskodtak Ashford áldozatairól.
Kelsey egyáltalán nem lepődött meg, amikor meghallotta,
hogy Lord Ashford teljesen megzavarodott, mivel már
addig is közel állt az őrülethez. Az viszont meghökkentette,
hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban.
– A bolondokházába került, ahonnan soha többé nem
engedik ki, mert teljesen megbomlott az elméje – mondta

356
Derek néhány nappal később. – James bácsi rászabadította
azokat a nőket, és… nos, visszaadták neki, amit kaptak
tőle… sőt, még többet is.
Kelsey nem árulta el Dereknek, hogy ő még ki is herélte
volna, ha ott van. Derek pedig tapintatosan elhallgatta,
hogy az egyik nőnek eszébe jutott ez a megoldás.

Eljött a reggel, amikor Kelsey nem halogathatta tovább a

nagynénje és a húga meglátogatását. Pontosan olyan
szívszorító és kimerítő élmény volt, mint amilyenre
számított. Meglepő módon, azt találta a legnehezebb
feladatnak, hogy beszélgetés közben ne említse meg
Dereket. Állandóan vissza kellett fognia magát, nehogy
kicsússzon a neve a száján.
Sikerült minden hiba és baklövés nélkül túlélnie a
látogatást. Mégis nagyon zaklatottan tért haza, és utána
egész nap feszült és ideges maradt. Sajnos, pont ezen az
estén történt, hogy Derek megkérte a kezét.
Vacsora közben Kelsey éppen belekortyolt a vörösborba.
Még szerencse, hogy az asztalterítő sötétkék volt, és így
nem lesz annyira feltűnő a folt rajta.
– Elnézést – mosolyodon el Derek. – Nem akartalak
ennyire meglepni.
Meglepni? Inkább megdöbbentette a kérdése.

357
 – Nem illik ilyesmivel tréfálkozni – dorgálta meg a férfit
és rosszalló pillantást vetett rá.
– Meg sem fordulna a fejemben, hogy tréfát űzzek egy
ilyen komoly kérdésből.
– De nem mondhatod komolyan!
– Miért nem?
– Ne légy ilyen ostoba, Derek. Te is tudod, hogy miért
nem. A szeretőd vagyok, és egy hozzád hasonló társadalmi
ranggal rendelkező lord nem veheti feleségül a szeretőjét.
Ezt nem lehet megtenni.
– Majd én megteszem, ha ezt akarom.
Ez egy olyan… önfejű kijelentés volt, hogy a lány
majdnem elhúzta a száját, amikor meghallotta. De annyira
felzaklatta a téma, hogy nem talált benne semmi
mulatságosat.
Természetesen nagyon szívesen hozzámenne feleségül
Derekhez. Semmi másra nem vágyna jobban. De jól tudta –
ahogy a férfi is –, hogy ez elképzelhetetlen. Dühös lett a
férfira, amiért megemlítette. Miért fájdítja a szívét
olyasmivel, ami úgysem lehetséges?
Az sem számít, hogy minden szempontból megfelelő
párja lett volna, mielőtt eladta magát egy londoni lordoktól
hemzsegő, rossz hírű házban. Ezzel teljesen alkalmatlanná
tette magát a házasságra, még akkor is, ha az venné el, aki
megvásárolta.
– Nem megyek hozzád, Derek – jelentette ki hűvös
hangon. – És nem is köszönöm meg, hogy megkértél.

358
 – Nem akarsz a feleségem lenni?
– Nem azt mondtam… hanem azt, hogy nem megyek
hozzád. Nem fogok neked és a családodnak még egy
botrányt okozni.
– Kelsey, hadd aggódjam én a csa…
– A válaszom nem, Derek. És nem fogom meggondolni
magam. Nagyon örülnék neki, ha ma éjjel nem maradnál itt,
mert szeretnék egyedül lenni.
A férfi értetlenül bámult a lányra. Kelsey kerek-perec
visszautasította! Ráadásul látta rajta, hogy haragszik.
Felismerte a jeleket, pedig a lány igyekezett visszafogni
magát. Ám akkor is látszott rajta, hogy szörnyen dühös lett,
amiért megkérte a kezét. Pedig ő azt hitte, hogy örülni fog
neki, sőt el lesz ragadtatva – vagy legalábbis igent mond.
Derek felsóhajtott. Még ő sem szokta meg a gondolatot.
Egész héten furcsa érzések gyötörték, és csak nemrég jött rá
arra, hogy feleségül akarja venni a lányt. Azzal kezdődött,
amikor rájött, hogy Kelsey tud Lonny haláláról. Ezek után
már csak a saját adott szava tartja mellette, mert nem kell
félnie attól, hogy Lonny a vele kötött szerződés betartására
kényszeríti. A lány ismeri Dereket, és sejti, hogy soha nem
fogja felhasználni ellene azt az adásvételi szerződést.
Bármikor távozhat, és elhagyhatja, mint bármelyik más
szerető. Már az sem számított, hogy hatalmas összeget
fizetett ki érte.
A férfi nagyon megijedt, amikor ezt átgondolta. Ezután
megpróbált rájönni arra, hogy miért fél ennyire a lány

359
elvesztésétől. Hamar megtalálta a választ. Teljesen
belehabarodott a szeretőjébe.
Jól tudta, hogy ez nagy ostobaság, mégsem tehetett róla.
Azzal is tisztában volt, hogy nem kell elvennie feleségül.
Tovább folytathatják a kapcsolatukat – amíg a lány hajlandó
mellette maradni. Dereknek azonban nem tetszett ez az
utóbbi feltétel. Állandóságot akart. Szerette volna, ha a lány
a házába költözik, és gyermekei anyja lesz. Nem akart
tovább bujkálni.
A lány viszont nemet mondott. És azt is hozzátette, hogy
nem fogja meggondolni magát.
Dehogynem! Meg fogja magát gondolni – még ha nem is
aznap éjszaka.

360
 44. fejezet

D erek három napig nem látogatta meg, és ez bölcs

döntésnek bizonyult. Kelsey-nek pontosan ennyi időre
volt szüksége ahhoz, hogy lehiggadjon. Végül arra az
elhatározásra jutott, hogy a házassági ajánlat valószínűleg
az Ashforddal történt események egyik utóhatása. A férfi
annyira aggódott érte, hogy hirtelen felindulásból megkérte
a kezét. Miután elég ideje volt elgondolkodni a
következményeken, maga is rájött, milyen képtelen ez az
ötlet.
Amikor a férfi három nap múlva felbukkant, nem
említette még egyszer az ajánlatát, ezért Kelsey is hallgatott
róla. Közben elmúlt a haragja, és már inkább jó jelnek
tartotta a meggondolatlan lánykérést. Eddig nem is tudta,
hogy Derek ennyire megkedvelte őt. Ha egy férfi soha nem
beszél az érzelmeiről, akkor egy nő a legkisebb árulkodó
jelnek is örül. Márpedig egy házassági ajánlat önmagáért
beszél.
A találkozásuk béküléshez vezetett, pedig
tulajdonképpen nem is vesztek össze. Aznap éjjel
361
szenvedélyesebben szeretkeztek, mint máskor. Annyira
belefeledkeztek; és olyan sokáig élvezték egymás társaságát,
hogy másnap reggel mindketten elaludtak.
Kelsey ébredt fel először. Gyorsan felöltözött, és lement,
hogy megnézze, Alicia mit készített nekik. Azt tervezte,
hogy egy tálcán felhozza Derek reggelijét.
Nem volt lakája, mert egy ilyen kis háztartásban nem
tartotta szükségesnek. Már csak azért sem, mert nem
fogadott látogatókat. Férfiszolgája szokta ellátni a lakáji
teendőket. Ha akkor kopogtak, amikor éppen más dolga
akadt, akkor az nyitott ajtót, aki a legközelebb volt a
bejárathoz.
Ma reggel Kelsey ment az ajtóhoz, mert kopogást hallott.
Amikor kinyitotta, rendkívül kellemetlen meglepetés érte.
Ráadásul ilyen korán reggel.
– Ugye, milyen jó nyomozó lenne belőlem? – szólalt meg
Regina Eden, és barátságosan mosolygott.
Kelsey szóhoz sem tudott jutni a megdöbbenéstől. Arról
volt szó, hogy ilyen helyzet többé nem fordul elő! Derek
megígérte, hogy nem kell még egyszer a családja előtt
magyarázkodnia. Reggie már be is lépett a hallba, mintha
meg sem fordulna a fejében, hogy nem látják szívesen. Nem
kételkedett a szíves fogadtatásban, hiszen jó barátnők lettek
– legalábbis Reggie így gondolta.
Kelsey halkan felnyögött kétségbeesésében.
– Hogyan találtál meg? – Semmi más nem jutott eszébe,
amivel üdvözölhetné a váratlan látogatót.

362
 – Természetesen először Percyhez mentem. Nem ma
reggel, hanem még a múlt héten.
– Miért?
– Meg akartam tudni, hogy a városban vagy-e még.
Nicholasnak valamilyen dolga akadt, ezért végül tovább
maradtunk Londonban, mint terveztük. Szóval elmentem
Percyhez, aki nem volt otthon, de a lakáj közölte, hogy a
kuzinja nem lakik nála, és az utóbbi időben nem is lakott
ott. Hagytam Percynek egy üzenetet, hogy keressen fel, de
persze nem jött el. A türelem soha nem tartozott az
erényeim közé. Ezért körülnéztem a környékbeli
szállodákban, és be kell vallanom, hogy bolondot csináltam
magamból, amikor beállítottam az egyik hotelbe, ahová
valaki Langton néven jelentkezett be. Persze nem te voltál,
hanem egy hölgy és az unokahúga. Ráadásul neki is van
egy Kelsey nevű unokahúga.
– Nahát, micsoda véletlen – nyögte ki Kelsey nagy
nehezen.
– Én is pontosan ezt gondoltam. Ám mivel soha nem
hallottak Percyről, ezért tudtam, hogy csak egy másik
Kelsey-ről lehet szó. Minden szállodában érdeklődtem, és
ellenőriztem a jobb nevű lakásbérlő irodákat is, de sehol
nem hallottak rólad vagy Percyről. Aztán támadt egy remek
ötletem. Eszembe jutott, hogy azelőtt Derek többször
intézett Percynek hivatalos ügyeket, ezért megemlítettem az
ő nevét, és lám, megtudtam, hogy nemrég kibérelte ezt a
házat. Tehát most itt vagyok.

363
 Ez tagadhatatlan volt, és Kelsey nem tudta, hogy mitévő
legyen. Nem kínálhatja meg Reggie-t teával, amikor Derek
bármelyik pillanatban lejöhet a hálószobából. Amikor
otthagyta, mélyen aludt, de mindig gyorsan felébredt, ha
távozott mellőle. Mintha még álmában is megérezné a
hiányát.
Ebben a pillanatban valóban kinyílt a hálószoba ajtaja, és
Derek hangja hallatszott a folyosón.
– Hová tűntél, szerelmem? Igazán felébreszthettél volna!
Kelsey!
A férfi valószínűleg azt hitte, hogy a ház hátsó részében
van, és nem hallja a kiáltását, ezért ismét becsukta az ajtót.
Kelsey úgy érezte, hogy menten megsemmisül a szégyentől.
Reggie persze azonnal felkapta a fejét, és felismerte Derek
hangját.
– Ő mit keres itt? Ráadásul az emeleten…
Kelsey elvörösödött, és amikor Reggie ránézett,
észrevette a zavarát.
– Ó – mondta, és most már ő is elpirult.
Azt hitte, hogy érti a helyzetet, és azonnal rossz
következtetést vont le belőle.
– Micsoda csirkefogó! – kiáltott fel magából kikelve. –
Hogy merészel így kihasználni téged?
Kelsey ismét felnyögött, de most már egy kicsit
hangosabban.

364
 – Ez nem az, amire gondolsz… illetve az, de a
körülmények nem egészen… Reggie, kérlek, menj el,
mielőtt lejön. Később mindent elmagyarázok.
– Mikor később? Te is tudod, hogy ez nem egy olyan
esemény, ami felett egyszerűen szemet lehet hunyni.
Kelsey nem értette, miért ragaszkodik ennyire az
igazsághoz, de látta, hogy úgysem tágít addig, amíg
magyarázatot nem kap.
– Ma délután meglátogatlak.
– Megígéred?
– Igen.
– Nos, rendben – engedett Reggie, de még mindig látszott
rajta, hogy fel van zaklatva. – Nagyon remélem, hogy van
valami jó magyarázat, mert különben kötelességem lesz
értesíteni Jason bácsit az incidensről. Derek tudhatná, hogy
nem lehet jó családból való ártatlan lányokat elcsábítani.
Erre még a züllött nagybátyáim sem vetemedtek.

365
 45. fejezet

E gy újabb megoldhatatlan helyzet, amit Kelsey szívesen

elkerült volna. Szörnyű ez a sok hazudozás! Az egyik
hazugság hozza magával a másikat, és már annyira össze
volt zavarodva, hogy maga sem tudja, kinek mit mondjon.
Ráadásul ezt a kínos magyarázkodást nem kerülheti el,
hiszen megígérte Reginának, hogy tisztázza a helyzetet.
De miféle magyarázattal szolgálhat? Mondja el az igazat?
Vagy azt az igazat, amit Derek tud, és ami ugyancsak egy
sereg hazugság? Annyira elege volt már az
alakoskodásból…
Délután három óra körül szállt ki a kocsiból a Park Lane-i
ház előtt. A lakáj tudott az érkezéséről, és azonnal felvezette
az emeleten lévő nappaliba. Egy cseléd teát hozott a
szobába, és hamarosan Reggie is megérkezett.
– Bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan heves voltam
ma reggel – szólalt meg Reggie, miután a cselédlány
elhagyta a helyiséget. – Csak nagyon meglepődtem, és…
biztosan megérted, hogy mit éreztem. Pedig valószínűleg
mindennek van magyarázata. Még az sem lepne meg, ha
366
Derek megkérte volna a kezedet. Akkor mindjárt más lenne
a helyzet, nem? Ugyanis Nicholas és én… jaj, én csak
fecsegek, és nem hagylak szóhoz jutni. Ne aggódj, itt senki
nem fog zavarni… vagy kihallgatni minket.
Kelsey végre elmosolyodott. Valóban félt, hogy valaki
meghallja, amit mond, amikor bevallja a teljes igazságot.
Mert ennek a kedves hölgynek nem akart tovább
hazudozni, és már alig várta, hogy könnyítsen a lelkén.
Persze csak akkor, ha megígéri a titoktartást.
Reggie leült Kelsey-vel szemben, teát töltött mindkét
csészébe, és türelmesen várta, hogy a barátnője beszélni
kezdjen. Kelsey viszont még mindig a megfelelő szavakat
kereste, de nem talált olyat, ami megkönnyítené a dolgát. A
vallomás mindenképpen kínos lesz.
– Ami azt illeti, Derek valóban megkérte a kezemet –
vágott bele Kelsey a beszélgetésbe.
Reggie boldog mosollyal nézett rá.
– Tudtam, hogy…
– De nem megyek hozzá, és ezt neki is megmondtam.
Reggie értetlenül pislogott.
– Miért nem?
– A találkozásunk körülményei miatt. Semmi nem igaz
abból, amit eddig magamról mondtam… illetve mondtunk.
Akkor Dereknek hirtelen semmi más nem jutott az eszébe,
és azt sem tudta, hogy mi már találkoztunk.
– Mi volt a hazugság?

367
 – Nem vagyok Percy kuzinja – ismerte be Kelsey. – Derek
szeretője vagyok.
Reggie az ég felé emelte a tekintetét, és gúnyos hangon
megjegyezte: – Erre már én is rájöttem.
– Nem erről van szó. Már akkor a szeretője voltam,
amikor először találkoztam veled. Egy árverésen vett meg,
egy rossz hírű házban, ahol sok ismerőse megfordul. Ezért
nem mehetek hozzá feleségül. Egy ilyen házasság szörnyű
botrányt kavarna.
Reggie egy pillanatig emésztette a hallottakat, majd így
szólt: – A botrány nem jelent újdonságot a családomban…
De mi az ördögöt kerestél egy olyan helyen? Ha most
megpróbálod letagadni, hogy lady vagy, és el akarod hitetni
velem, hogy oda tartozol, a fülednél fogva doblak ki a
házamból.
Kelsey szeme tágra nyílt, de aztán kitört belőle a nevetés.
Nagyon jólesett ez a kis vidámság, és egyáltalán nem
számított rá, mert azt hitte, hogy végig szenvedni fog
Reggie társaságában.
Mosolyogva folytatta a vallomást.
– Nem. Nem próbálom meg elhitetni veled. Nagyon
szívesen elmondanám az igazat, de nem tehetem. Illetve
csak akkor, ha megígéred, hogy senkinek nem árulod el.
Még a férjed sem tudhat róla, Reggie. Derek pedig
semmiképpen! Ha meghallja az igazat, ragaszkodni fog a
házasságunkhoz, és túlságosan szeretem ahhoz, hogy
kitegyem egy ilyen szörnyű botránynak.

368
 – De hiszen Derek és te már… szóval, miért nem tud
semmiről? Legalább neki ismernie kéne az igazat.
– Nem mondtam el neki, és nem is fogom. Semmit nem
tud rólam, csak néhány hazugságot. Kénytelen voltam olyat
tenni, amihez egy új családi hátteret kellett kitalálnom. Csak
így kímélhettem meg a családomat a botránytól. Soha nem
derülhet ki az igazi személyazonosságom. Derek azt hiszi,
hogy az anyám nevelőnő volt, és a gondjaira bízott
gyerekek jó tanárainak köszönhető a kifinomult beszédem
és modorom.
– Milyen könnyen rá lehetett szedni! – húzta el a száját
Reggie. – Valóban elhitte ezt a mesét?
– Miért ne? Ne feledd el, hogy hol talált rám! – védte meg
Dereket Kelsey.
– Hát igen… így talán érthető – bólogatott Reggie. – De
akkor mi az igazság?
– Előbb az ígéret!
– Még a férjemnek sem mondhatom el? – könyörgött
Reggie. – Majd megesketem, hogy…
– Nem tudhat róla.
Reggie felsóhajtott.
– Rendben van. Megígérem.
Kelsey bólintott, de előbb ivott egy korty teát. Hol is
kezdje? Talán a szüleivel…
– Az apám David Phillip Langton volt, Lanscastle
negyedik grófja, Ketteringből.

369
 – Te jó ég! Ő volt az a gróf, akit nemrég lelőtt a… – Reggie
elhallgatott, majd köhintett egyet, és az arca vérvörös lett.
Kelsey előrehajolt, és megveregette a kezét.
– Semmi baj. Már tapasztaltam, hogy mindenki ismeri a
történetet. Igen, az anyám rálőtt, de nem akarta megölni.
Csak nagyon mérges volt a szerencsejáték-szenvedélye
miatt. Egy ostoba kártyajátékban éppen akkor veszítette el a
családi örökség maradékát, a házunkat is beleértve.
– Tehát ezért?
– Igen. Az anyámat nagyon megrázta, hogy véletlenül
megölte, pedig csak meg akarta sebesíteni, büntetésképpen.
Rémülten hátrálni kezdett, és kiesett a háta mögött lévő
ablakon. Még most is az a véleményem, hogy
megakadályozhattam volna a halálukat, ha hamarabb
felmegyek, amikor meghallom a kiabálást.
Most Reggie veregette meg Kelsey kezét.
– Hidd el, hogy lehetetlen egy hirtelen támadt
veszekedést megakadályozni. A résztvevők annyira
belemelegednek, hogy azzal sem törődnek, ha valaki
meghallja őket.
– Tudom – sóhajtotta Kelsey. – A szüleim azelőtt soha
nem veszekedtek a szolgák jelenlétében, de akkor mégis
heten álltak az ajtó előtt, és hallgatták a bentről kiszűrődő
hangokat. Miattuk nem tudtam bemenni, és az egyikük még
vissza is tartott, hogy most ne zavarjam őket. Aztán már
csak egy lövést hallottunk…

370
 – Ez olyan tragikus… Istenem, valóban úgy emlegette
mindenki, hogy a tragédia. Jól tudom?
– Igen. – Kelsey arca megrándult a szó hallatán. – A
szüleim vagyona odaveszett. Az a gazember, aki megnyerte
a kártyajátékot, a temetés után azonnal kilakoltatott minket
a húgommal.
– Valóban gazember volt – háborodott fel Reggie. – Ki az?
Szeretném bemutatni James bácsikámnak.
Kelsey halványan elmosolyodott.
– Sajnos nem tudom. Annyira megráztak az események,
hogy nem jegyeztem meg a nevét.
– Szegénykém – sóhajtott fel Reggie. – Nem csoda, hogy
kénytelen voltál azt tenni, amit tettél.
– Nem azért kellett elárvereznem magam, Reggie –
magyarázta Kelsey. – Még mindig volt egy rokonunk,
akihez fordulhattunk. Ő az anyám testvére, Elizabeth néni.
Nagyon kedves és jószívű hölgy. Egyébként már találkoztál
vele.
– Te jó ég! – kiáltott fel Reggie meglepetten. – Az a lady a
szállodában a nagynénéd volt?
– Igen. A húgommal néhány napot a városban töltenek,
hogy bevásároljanak az ünnepekre, és fogalmuk sincs arról,
hogy mit tettem. Nekik is hazudnom kellett. Azt hiszik,
hogy egy beteg barátnőmet látogatom meg Londonban.
Reggie hátradőlt a fotelban, és értetlenül ráncolta a
homlokát.
– Most már semmit sem értek.

371
 – Bocsánat. Nem lett volna szabad eltérnem a tárgytól. A
szüleim halála után a húgommal a nagynénémhez
költöztünk, és ő örömmel fogadott be minket. Minden jó lett
volna, ha Elliott, a nagynéném férje egy kicsit… erősebb
lenne.
– Egy gazember?
– Nem mondhatom. Inkább csak gyenge jellem. Jó
családból származik, de soha nem volt igazán vagyonos.
Még a ház is a családomé, amiben laknak. Az anyám soha
nem értette, hogy Elizabeth miért ment hozzá feleségül.
Pedig nagyon boldogan élt vele… és még most is gondtalan
az élete, mert nem tudja, hogy mi történt. Sikerült
eltitkolnunk előle a szörnyű igazságot.
– Egy újabb szerencsejátékos?
– Először én is arra gondoltam, amikor egy este a
konyhában rátaláltam a nagybátyámra. Egy üveg erős ital
volt előtte, és azt tervezte, hogy megöli magát. Elliott
mindig a munkájából tartotta el a nagynénémet, és sok évig
nagyon jó állása volt. Ám egy nap elbocsátották. Ez annyira
megviselte, hogy utána nem tudott megmaradni egy
állásban sem. Úgy látszik, nem heverte ki a veszteséget, és
elvesztette az önbecsülését.
– Igazad volt. Valóban gyenge jellem – mondta Reggie
megvetően.
– Minden jel arra mutat. Mégis úgy éltek tovább, mintha
mi sem történt volna. Még minket is befogadtak a
húgommal, pedig nem engedhették volna meg maguknak.

372
Az adósságok meg egyre halmozódtak. Nem volt bevételük,
sem tartalékuk, amelyre támaszkodhattak volna. Végül
Elliott már senkitől sem tudott kölcsönkérni. Odáig fajult a
helyzet, hogy a hitelezők három nap múlva elvették volna a
nagynéném házát, ha Elliott addig nem rendezi az
adósságát.
Reggie felsóhajtott.
– Gondolom, lebeszélted az öngyilkosságról. Én nem
biztos, hogy ezt tettem volna.
– Az csak még nehezebb helyzetbe hozta volna a
nagynénémet. Szegénynek fogalma sem volt arról, hogy
milyen nagy baj van, és hamarosan elveszíti a házát. Úgy
volt, hogy mindnyájan az utcára kerülünk, sehová sem
mehetünk, és senkihez sem fordulhatunk segítségért. És
mindez három nap múlva. Ha Elliott hamarabb szólt volna,
talán találunk nekem egy gazdag férjet. De három nap már
kevés volt ehhez.
– Hát igen. Azért ennél több időre van szükség – helyeselt
Reggie. – Az ilyesmi csak akkor lehetséges, ha már van egy
udvarlója az embernek. Gondolom, nem ez volt a helyzet?
– Nem – válaszolta Kelsey. – Hiszem a szüleimet
gyászoltam, és éppen akkor költöztem egy új városba. Még
egyetlen megfelelő fiatalemberrel sem találkoztam. Elliott
nem nagyon barátkozott a nemesség tagjaival, ezért nem
tudta, hogy kit keressen fel ez ügyben. Még arra sem volt
idő, hogy állást keressek. Bár kétséges, hogy tudtam volna
olyan munkát találni, amivel eltarthatom az egész családot.

373
A húgomra is gondolnom kellett. Még csak tizenkét éves, és
felelősséggel tartozom iránta.
– Tehát az az ötleted támadt, hogy elárverezed magad? –
vonta le a következtetést Reggie.
Kelsey jót nevetett a lány megjegyzésén.
– Nekem? Fogalmam sem volt, hogy ilyesmi létezik!
Most már Reggie is mosolygott.
– Hát persze. Tehát a nagybátyád javaslata volt?
Kelsey megrázta a fejét.
– Tulajdonképpen nem. Annyira be volt rúgva, hogy
összevissza fecsegett. Beszélt az egyik barátjáról, aki
hasonló helyzetbe került, de a lánya megmentette a
családot, mert eladta magát egy vén kéjencnek, aki nagyra
tartotta a szüzességet. Aztán megemlítette, hogy vannak
olyan férfiak, akik hajlandóak egy vagyont kifizetni egy új
szeretőért, ha az még „friss”, és a barátai még nem…
ismerik.
– El sem tudom hinni, hogy ilyesmiről beszélt egy
ártatlan unokahúg előtt – szörnyedt el Reggie.
– Biztosan nem tette volna, ha józan. De az ital elvette az
eszét. Előttem viszont felvillant egy megoldás, aminek a
létezéséről addig nem is tudtam. Addigra már annyira
megviselt a sok megpróbáltatás, és ez az újabb csapás, hogy
én sem tudtam józanul gondolkodni. Megkérdeztem, hogy
ismer-e valakit, akinek új szeretőre van szüksége, és fizetne
érte. Nem volt ilyen ismerőse, de hallott egy helyről,
amelyet gazdag lordok látogatnak. Azt mondta, hogy ott

374
bemutathatnának nekik, én meg kiválasztanám a megfelelő
jelentkezőt.
Reggie a szemöldökét ráncolta, és haragos arcot vágott.
– Ez nem úgy hangzik, mint egy árverés.
– Én sem számítottam rá – ismerte be Kelsey. – Fogalmam
sem volt arról, hogy szabályosan árverésre bocsátanak, és
azt sem tudtam, hogy a hely egy rendkívül rossz hírű
intézmény. Ám már beleegyeztem, és a nagybátyám
otthagyott a házban. Más megoldást nem láttam Elliott
adósságainak a kifizetésére ilyen rövid idő alatt. Elliott sem
tudta volna előteremteni a pénzt, mert már minden
lehetőséget kihasznált. Ő inkább megölte volna magát, mert
nem bírt volna a nagynéném elé állni, és bevallani neki,
hogy mindenüket elvesztették. Nekem még a húgomra is
gondolnom kellett. Azt akartam, hogy egy nap rendesen
férjhez menjen, és ne bűnhődjön mások vétkei miatt.
– Te sem vétkeztél, mégis bűnhődtél.
– Igaz. Viszont csak én tehettem valamit az ügy
érdekében. Ezért a kötelességemnek éreztem, hogy így
segítsek rajtuk. Végül minden jól alakult, Reggie. Nagyon
boldog vagyok Derekkel.
– Tehát szereted?
– Igen.
– Akkor menj hozzá feleségül.
– Nem. Minden reményemet elveszítettem egy
tisztességes házasságra, amikor a lordokkal teli teremben

375
egy asztal tetejére állítottak, hogy azé legyek, aki a legtöbbet
fizeti értem.
– Dereknek más a véleménye. Különben nem kérte volna
meg a kezed – mutatott rá Reggie.
– Derek csak megfeledkezett arról, hogy hol találkozott
velem. Ám én soha nem fogom elfelejteni. Azóta már ő is
jobban átgondolta a dolgot, és észhez tért. Nem kért meg
még egyszer.
– Ostoba társadalmi szabályok! – fortyant fel Reggie. –
Nem helyes, hogy ennyire meghatározzák az életünket.
Kelsey elmosolyodott.
– Elfelejted, hogy nem lennél Nicholas felesége, ha azok a
szabályok nem határozzák meg az életed?
Reggie zavartan köhintett.
– Ebben igazad van.

376
 46. fejezet

A Malory család Haverstonban szokta tölteni a

karácsonyi ünnepeket. Ilyenkor a legtöbb családtag –
így Derek is – legalább egy-két hétig a vidéki birtokon
marad. A férfi idén is ezt tervezte. Ám mivel a távollétet túl
hosszúnak tartotta, ezért Kelsey-t is magával vitte.
Természetesen nem Haverstonba, pedig azt szerette volna.
Szívesen megmutatta volna neki az ősi birtokot, ahol
felnőtt, és bemutatta volna a család többi tagjának. Jó lenne
minden karácsonykor megcsókolni a szalon ajtajában lógó
fagyöngy alatt. Ez persze nem lehetséges – addig, amíg bele
nem egyezik a házasságba. Dereknek ugyanis esze ágában
sem volt lemondani erről. Csak a megfelelő alkalmat várta,
amikor ismét felhozhatja a témát. Egy olyan pillanatban
akarta ezt megtenni, amikor a lány nem gurul méregbe.
Ezért egy közeli fogadóban szállásolta el Kelsey-t, ahová
minden nap elszökhetett. Mégsem volt elégedett a
helyzettel, és ez rányomta a bélyegét a hangulatára. Vajon
Reggie ezért rúgott bele a lábába, amikor megérkezett?
Nem, hiszen még nem is volt ideje észrevenni, hogy
377
mennyire elmerül a sötét gondolatokban. Ez mindenesetre
jellemző Reggie-re. Ugyanolyan vásott, mint
gyerekkorában. Akkor is sokszor belerúgott valami miatt, és
aztán nem volt hajlandó elárulni, hogy miért.
Amy és Warren is megérkezett a nászútról, és
megjelentek Haverstonban. Az ifjú pár szinte úszott a
boldogságban, és ez tovább fokozta Derek rosszkedvét.
El akarta terelni a figyelmét, ezért elhatározta, hogy
kideríti annak a nőnek a személyét, aki már évtizedek óta az
apja szeretője. Hamar rájött, hogy lehetetlen feladatra
vállalkozott. Haverston hatalmas ház volt, és rengeteg
ember lakott benne. A legtöbbjüket már gyerekkora óta
ismerte. Csak egyet tehetett: megkérdezi az apját.
Mostanában nem volt könnyű feladat négyszemközt
találkozni vele, mert az egész család a házban tartózkodott.
A harmadik napon mégis sikerrel járt. Jason már korán
felkelt, Derek pedig éppen akkor tért vissza a fogadóból,
ahol Kelsey-vel töltötte az éjszakát. A lépcsőnél találkoztak,
és Derek olyan fáradt volt, hogy legszívesebben ott helyben
feltette volna a kérdését. Az éjszakát ugyanis nem alvással
töltötték Kelsey-vel… Szerencsére még idejében rájött, hogy
ez nagy tapintatlanság lenne, ezért inkább megkérte, hogy
váltsanak néhány szót. Az apja a dolgozószobájába vezette.
Olyan korán volt, hogy a szobalányok még nem húzták el
a függönyöket. Jason az ablakoz lépett, hogy beengedje a
világosságot a helyiségbe. Derek közben levetette magát az
íróasztalnál álló székek egyikére.

378
 A végén mégiscsak minden bevezető nélkül szegezte az
apja mellének a kérdést.
– Ki az a szerető, akivel már olyan régóta együtt laksz a
házban?
Jason már elindult az asztal felé, de most megtorpant.
– Tessék?
Derek elvigyorodott.
– Nyugodtan bevallhatod. Megbízható forrásból tudom,
hogy a szeretőd Haverstonban lakik. Ki az?
– Semmi közöd hozzá – felelte Jason hűvösen. – És ki az a
megbízható forrás?
– Frances.
– A pokolba azzal a nővel! – fakadt ki Jason. – Megígérte,
hogy nem mondja el neked!
Derek olyan fáradt volt, hogy nem fogta fel ennek a
megjegyzésnek a jelentőségét.
– Szerintem nem is akarta – magyarázta. – Találkoztunk,
amikor a szeretőjével sétált, és éppen arra készültem, hogy
megfojtom azt a fickót.
Jason meglepetten nézett a fiára, majd kitört belőle a
nevetés.
Egy idő után azonban zavartan köhintett, és komoly arcot
vágva megkérdezte: – Tudott még járni utána?
– Persze. Nem szívesen ütlegelek nálam sokkal apróbb
termetű férfiakat. Igaz, hogy abban a pillanatban
megfeledkeztem erről a szabályról. Francesnak mégis
sikerült megállítania, amikor kiabálni kezdett, és a

379
szeretődet emlegette. Szerintem fontosnak tartotta a cingár
alak előtt hangsúlyozni, hogy te tehetsz a hűtlenségéről.
Ráadásul azt állította, hogy soha nem teljesítettétek be a
házasságotokat. Ez aztán a meglepetés!
Jason elvörösödött.
– Ezt már egyszer közöltem veletek, amikor bejelentettem
a válást.
– Azt mondtad, hogy a házasságotok soha nem volt igazi,
de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ennyi éven át
házasok voltatok, és egyszer sem… Frances hangsúlyozta,
hogy te nem aludtál egyedül. Ez a közlés felébresztette a
kíváncsiságomat: tehát egész idő alatt volt egy szeretőd,
méghozzá ugyanaz a nő. Ez rendkívül hosszú idő egy
kapcsolatban, ráadásul egy olyan nővel, aki nem is a
feleséged. Tehát még egyszer kérdezem: kiről van szó?
– Én pedig megismétlem a válaszom: semmi közöd
hozzá.
Derek felsóhajtott. Jasonnek igaza volt – ez valóban csak
rá tartozik. Milyen kár, hogy az ő magánéletére az apja nem
ugyanezt az elvet alkalmazza. Jason ugyanis felhatalmazva
érezte magát arra, hogy beleszóljon Derek személyes
ügyeibe. Ebben csak az akadályozta meg, ha a fiának
sikerült eltitkolnia előle azokat. Dereknek most is ez volt a
szándéka.
– Ha már a szeretőkről beszélünk… Mi az ördög ütött
beléd, hogy a szeretődet magaddal vitted a kuzinod házába,
egy vacsorameghívásra? – rivallt rá Jason váratlanul.

380
 Derek felpattant a székből, és elöntötte a harag. A
pokolba! Nem számított arra, hogy az apja így visszatámad.
Úgy érezte, hogy elárulták.
– Ki mondta el? James bácsi? Tony bácsi?
– Nyugodj meg fiam. Tudhatnád, hogy a fivéreim semmit
nem árulnak el nekem, ami rám tartozik. Igaz, hogy
Jamesszel beszéltem. Aggódik, hogy túlságosan
ragaszkodsz ahhoz a lányhoz, de azt nem közölte, hogy
miből vonta le ezt a következtetést. A vacsoráról sem
beszélt.
– Akkor honnan…
– Az inasomtól, aki jóban van Georgina szobalányával. Ő
pedig meghallotta, ahogy James és a felesége erről
beszélget. James persze nem említette a nejének, hogy a
szeretőddel vacsorázott. Csak a lány neve került szóba, amit
már te is elárultál nekem. Tehát most Percival Alden
kuzinja, vagy nem?
Derek megrezzent. Az apja biztosan azt hiszi, hogy
Kelsey a barátja unokatestvére, és ez még jobban felbőszíti.
– Nem az – nyugtatta meg az apját. – Jeremy ötlete volt,
hogy ezt mondjuk Reggie-nek, akivel a lóversenyen
futottunk össze. Ugyanis Reggie egyszer már találkozott
Kelsey-vel, és úgy döntött, hogy a barátnője lesz. Jeremy
csak meg akarta menteni Reggie-t, és mindnyájunkat egy
későbbi kínos helyzettől.
– Miért akar Reggie egy olyan nővel barátkozni?
Derek azonnal védelmébe vette a szeretőjét.

381
 – Talán azért, mert Kelsey nem olyan.
Jason felsóhajtott, és leült az íróasztal mögé.
– Jól van, fiam. Nem kell annyira felizgatni magad.
Tudod, hogy mire gondoltam – motyogta zavartan.
Derek is felsóhajtott. Hát persze, hogy tudta. Mostanában
mégis nagyon érzékenyen érintette minden, ami Kelsey-vel
kapcsolatos. Még új volt neki a szerelem, és mindazok az
érzelmek, amelyek a lelkében ébredtek. Eddig egyáltalán
nem találta kellemesnek ezt az állapotot.
Bárcsak ezt is elmondhatná az apjának, de nem akarta
még jobban megriasztani Jasont. Mit szólna, ha elárulná
neki, hogy megtalálta azt a nőt, akit el akar venni feleségül?
Nem örülne a hírnek.
Ezért inkább magyarázkodni kezdett.
– Az a baj, hogy Kelsey úgy néz ki, úgy viselkedik, és úgy
beszél, mint egy lady. Sokszor nekem is emlékeztetni kell
magam, hogy nem nemesi származású.
– Biztos vagy ebben?
Nem először kérdezték ezt tőle. A férfi most is habozott,
mielőtt válaszolt. Mit tud Kelsey-ről? Csak azt, amit
elmesélt neki magáról. De biztosan nem hazudna neki.
Nem, Kelsey nem olyan. Derek – majdnem – biztos volt az
igazában.
Ám egy kis kétely azért felmerült benne, ezért kénytelen
volt beismerni: – Csak azt tudom róla, amit elárult nekem
magáról, és ez nem sok. Ugyanakkor mi oka lenne arra,

382
hogy hazudjon? És ha figyelembe vesszük, hogy hol tettem
rá szert, akkor…
– Igen, szerintem is igazad van. De még mindig nem
magyaráztad el, hogy miért vitted el magaddal a kuzinod
vacsorájára. Ezzel túlmentél minden határon, fiam.
– Tudom, de Reggie ragaszkodott hozzá, és ez érthető
volt, mert Percy unokatestvérének tartotta Kelsey-t. Azt
gondoltam, hogy nem lehet nagy baj belőle. Megmondtuk
Reggie-nek, hogy Kelsey hamarosan visszamegy vidékre,
ezért ne tervezgessen vele nagy barátságot. Ezzel vége is
volt a történetnek, és senkinek nem lett baja belőle. Több
nem is történt. Reggie azóta nem találkozott vele, és nem is
fog. – Csak akkor, ha már feleségül vettem.
Derek ezt természetesen magában tette hozzá. Ám az apja
még mindig nem nyugodott meg, és a férfi hamarosan
megtudta, hogy mi aggasztja.
– Igaz, hogy túlságosan kötődsz a lányhoz?
Derek majdnem felnevetett.
– Ezt te kérdezed, aki már vagy húsz éve ragaszkodik a
szeretőjéhez?
Jason elvörösödött a méregtől és a szégyentől.
– Rendben van, ebben te győztél. Csak annyit ígérj meg,
hogy semmilyen ostobaságra nem ragadtatod magad azzal
a lánnyal kapcsolatban.
Ostobaságot tenni? Mint például beleszeretni, és azt
kívánni, hogy ő legyen a felesége? Már késő.

383
 47. fejezet

D erek karácsony estéjén kérte meg másodszor Kelsey

kezét. Korán otthagyta a családi összejövetelt, hogy
vele lehessen. Egy különlegesen finom borral próbálta
meglágyítani a szívét. Sok apró ajándékkal vidította fel,
amelyek megnevettették a lányt. Vett neki egy hatalmas
méretű gyűszűt, egy többméteres tollakkal ellátott kalapot,
és apró csengettyűket a lábujjára. Az eljegyzési gyűrűt
tartogatta legutoljára.
Az alkalom tökéletes volt, és a kérdése („Kelsey, hozzám
jönnél feleségül?”) most nem dühítette fel a lányt. Kelsey
odabújt hozzá és átölelte. Még meg is csókolta.
Ám ezután a két kezébe vette az arcát, és így válaszolt: –
Nem.
A férfit most is ugyanolyan váratlanul érte az elutasítás,
mint az első alkalommal. Hirtelen nem is tudta, hogy mit
mondjon.
Végül sikerült magához térnie a meglepetésből és a
csalódásból.

384
 – Miért nem? – fakadt ki belőle az értetlenség. – Ha még
egyszer a botrányra hivatkozol, akkor megfojtalak.
A lány elmosolyodott.
– Pedig tudod, hogy botrány lenne. Méghozzá hatalmas.
– Az meg sem fordult a fejedben, hogy ez engem
egyáltalán nem érdekel?
– Most ezt mondod, Derek. De mi lesz majd később,
amikor bekövetkezik? A családodra sem gondolsz, akik
szintén érintve lesznek. Biztos vagyok abban, hogy meglesz
a véleményük rólunk, hogy ilyen szégyenbe hoztuk őket.
A férfinak ekkor remek ötlete támadt. El fogja mondani a
családjának a tervét, mielőtt megvalósítja. Az apja nemrég
tett egy megdöbbentő bejelentést a válásáról. Ő lenne a
következő, aki a nősülési szándékáról számolna be – és
majd meglátja, hogy milyen lesz a fogadtatás.

Úgy döntött, hogy a karácsonyi ebéd a legalkalmasabb

időpont a nagy esemény kihirdetésére, amikor mindenki
együtt van. A rokonai emelkedett hangulatban, kellemesen
nevetgélve élvezték az együttlétet és az ünnepet. Dereknek
nem volt szíve elrontani a mulatságot, mert tudta, hogy
néhányan nagyon a zokon vennék az elhangzottakat.
Ám másnap már nem habozott tovább. Megint egy közös
családi étkezés nyújtotta a megfelelő alkalmát. Most nem
mindenki volt jelen. Diana és Clare reggel hazamentek a

385
férjeikkel. Marshall bátyjuk pedig aznap egy barátját
látogatta meg a szomszéd megyében, és még nem ért vissza.
Roslynn néni az egyik emeleti szobában ápolta a kis Judith-
t, aki meg volt fázva és anyai gondoskodásra szorult. Derek
nem bánta. Az a néhány hiányzó rokon nem fogja
visszatartani a nagy bejelentéstől.
A többi családtag együtt volt, és ismét mindenki remekül
érezte magát. A nők karácsonyi receptekről,
gyereknevelésről és a legújabb divatról társalogtak. James
néhányszor megpróbált belekötni Warrenbe, de a sógora
csak nevetett a megjegyzésein, és James sem bosszankodott
a sikertelensége miatt. Nicholas és Jeremy barátságos vitába
merültek Nick ménjével kapcsolatban, aki aznap csúfos
kudarcot vallott a versenyen.
Edward és Jason egy új befektetést vitattak meg. Úgy
tűnt, hogy már kibékültek a válás miatt támadt
nézeteltérésük után – és ezt Derek jó jelnek vette. Azt az
egyet mindig szerette a családjában, hogy a rokonai soha
nem dédelgették a sérelmeiket sokáig – legalábbis a
családon belül. Ez alól csak egy kivétel volt, amikor Jamest
tíz évig kitagadták maguk közül, de még az is jól végződött.
A desszert érkezése előtt Derek felállt, és megszólalt: –
Néhány pillanatra a figyelmeteket kérem, mert egy jó hírt
szeretnék közölni. Legalábbis én jó hírnek tartom. Egyesek
talán nem értenek velem egyet, de… – A férfi vállat vont, és
az asztalfőn ülő apjára nézve folytatta: – Elhatároztam, hogy
feleségül veszem Kelsey Langtont.

386
 Jason hitetlenkedve bámult rá, és hirtelen nem találta a
szavakat. Anthony köhécselt, James a mennyezetet
tanulmányozta, Jeremy eltakarta a szemét.
A bejelentést követő csendben Georgina szólalt meg
először.
– Ez csodálatos, Derek. Nagyon kedves lánynak látszik.
Charlotte néni megkérdezte: – Mikor találkozhatunk vele,
Derek?
Edward, aki néhány hellyel távolabb ült, közelebb hajolt
Derekhez, és megveregette a hátát.
– Hát ez remek, drága fiam! Jason már nagyon várta,
hogy végre megállapodj.
Amy az asztal másik oldaláról mosolygott rá.
– Miért nem szántad el magad egy kicsit korábban?
Kettős esküvőt tarthattunk volna.
Jeremy kuncogni kezdett, és közben a fejét csóválta.
– Most nem szeretnék a helyedben lenni, kuzin.
Nicholas egyetértően bólogatott.
– Tudja, hogyan kell felkavarni a kedélyeket, az már
biztos.
Reggie megbökte a férje oldalát.
– Neked is ilyen romantikusnak kellett volna lenned,
amikor találkoztunk – sziszegte.
Nicholas összeráncolt szemöldökkel nézett a nejére, majd
hirtelen rádöbbent az igazságra.
– Te jó ég! Hogy jöttél rá? – kiáltott fel, több kíváncsi
tekintetet vonzva feléjük.

387
 – Ne érdekeljen – súgta Reggie. – Szerintem nagyon
bátor, hogy nem törődik a konvenciókkal, és a szívére
hallgat ebben az ügyben.
– Te is ezt tennéd – mosolygott Nicholas a feleségére.
Derek nem hallotta ezeket a megjegyzéseket, és nem is
mondott többet. Még mindig az apját nézte, és várta a
kitörést. Ám az nem következett be.
Pedig Jason szörnyen dühösnek látszott, a hangja mégis
nyugodt maradt, amikor megszólalt: – Megtiltom.
A helyiségben nagy felzúdulás támadt.
– Jason, az ég szerelmére! Mi ütött beléd? – kiáltott fel
Charlotte.
– Úgy tűnik, már tudja, ki a nő – szólt oda James
Anthonynak.
– Én is úgy gondolom – felelte Anthony.
Edward meghallotta a beszélgetésüket, és izgatottan
érdeklődni kezdett: – Miért, kicsoda?
– Kelsey Percival Alden kuzinja – közölte segítőkészen
Georgina.
– Semmilyen rokonságban nem áll Percyvel, George –
mondta James a feleségének.
– Elárulná valaki, hogy mi ez az egész? – értetlenkedett
Travis.
– Azt én is szeretném tudni – morogta az apja, és Jasonra
pillantott.

388
 – Talán valamit még közölnöd kéne, kölyök. Akkor
sokkal érdekesebb lenne a bejelentésed – kiáltott oda
Anthony Dereknek. – Ha már elkezdted, fejezd is be.
Derek bólintott.
– Igaz, hogy Kelsey nem Percy kuzinja, ahogy néhányan
hittétek. Hanem a szeretőm.
– Ajaj – szaladt ki Charlotte száján. Az asszony a
borospoharába temette az arcát.
– Te jó ég! Elment az eszed, kuzin? – kérdezte Travis
döbbenten.
Amy a bátyjához fordult.
– Előfordult már, hogy egy férfi elveszi a szeretőjét
feleségül, ha a nő egyébként megfelelő a házasságra.
– Sajnos itt most nem erről van szó – világosította fel
Jeremy a kuzinját.
Ekkor Amy az anyját utánozva felkiáltott: – Ajaj!
– Nem értem, hogy mi a különbség! – háborodott fel
Georgina. – Én csak helyeselni tudom, hogy tisztességes
asszonyt akar csinálni abból a lányból.
James gúnyosan elhúzta a száját.
– Úgy gondolkodsz, mint egy amerikai, George!
– Hát persze! Miért, hogy kéne gondolkodnia? – védte
meg a húgát Warren, és közben rákacsintott.
– Lehet, hogy a te országodban senki sem lepődik meg
ezen, jenki – jegyezte meg Anthony –, de itt ez
elképzelhetetlen.
Warren vállat vont.

389
 – Akkor elveszi feleségül, és Amerikába költöznek, ahol
elképzelhető. Talán még élvezi is, hogy megszabadul a
poros hagyományok rabságából.
– Remek gondolat – vigyorodott el Derek. Pedig meg sem
fordult a fejében, de ki tudja…
– Azt is megtiltom – szólalt meg Jason.
– Akkor az ügy el is van intézve – csapott az asztalra
James, de a hangja gúnyos volt, mert természetesen semmi
nem volt elintézve.
Edward azonnal ki is fejtette a véleményét, hátha valaki
nem értette James humorát.
– Derek már túl idős ahhoz, hogy bármit megtilts neki,
Jason. Hiába szeretnéd. Miért nem próbálod inkább
meggyőzni?
Jason összeszorította a száját és bólintott. Ezután felállt,
és elhagyta a helyiséget. Derek felsóhajtott. Most jön a
feketeleves…

390
 48. fejezet

J ason a dolgozószobájában várta. Derek becsukta maga

mögött az ajtót, mert attól tartott, hogy hangos
szóváltásuk lesz. Jason nagyon ijesztő látványt nyújtott,
ahogy az íróasztalnak támaszkodva megállt Derekkel
szemben. Az étkezőben visszafogta magát, de itt majd
rázúdítja a haragját.
Derek kísérletet tett arra, hogy elébe vágjon a kitörésnek.
– Semmit nem tudsz mondani, ami megváltoztatja a
döntésemet. Ha Kelsey elfogadja az ajánlatomat, akkor
elveszem feleségül.
Jason arckifejezése egy kicsit megenyhült.
– Ha?
– Visszautasított – ismerte be Derek bánatos arccal.
– Hála istennek! Minden rosszban van valami jó.
Legalább az egyikőtöknek van esze.
– Szerinted esztelenség, hogy szeretem? –
méltatlankodott Derek.
Jason megcsóválta a fejét.

391
 – Rendben van, hogy szereted a szeretődet. Hiszen én is
azt teszem. Még az sem baj, hogy vele osztod meg az életed,
ha elég körültekintő vagy.
– Amilyen te?
– Igen – vágta rá Jason, majd vészjósló arccal folytatta: –
Ám nem helyénvaló házasságra lépni vele, amikor az a
feladatod, hogy a saját társadalmi köreidből válassz
magadnak feleséget… És neked valóban ez a kötelességed,
mint Haverston leendő márkijának.
– Tisztában vagyok a kötelességeimmel. Azt is tudom,
hogy nem lesz könnyű azon az úton járni, amelyet
választottam. De egy botrány még nem jelenti a világ végét,
apa. Például én már a megszületésemmel botrányt okoztam.
Mégis túléltem, ahogy ezt is át fogom vészelni.
Jason felsóhajtott.
– Miért nem említetted ezt az őrültséget, amikor legutóbb
beszéltünk?
– Azért, mert tudtam, hogy így reagálsz majd. Mégis a
szívemet fogom követni. Nem tehetek mást, mert
túlságosan szeretem. Addig fogom ostromolni az
ajánlatommal, amíg igent mond.
Jason ismét megcsóválta a fejét.
– Nem gondolkodsz józanul, Derek, de legalább ő igen.
Remélem, hogy továbbra is…
– Jason! – Molly rontott be a szobába, magából kikelve. –
Éppen most hallottam, hogy Derek el akarja venni a… – A
nő elhallgatott, és elvörösödött, amikor észrevette, hogy

392
Derek is a helyiségben van. – Bocsánatot kérek, azt hittem,
hogy egyedül van.
A pirulás árulta el őket, mert most már Jason arca is
lángolt.
– Te jó ég! Ő a szeretőd? – nézett Derek az apjára.
– Nem! – kiáltották egyszerre, hevesen tiltakozva.
Derek azonban csak felnevetett, és már nem lehetett
becsapni.
– Hogy lehettem ennyire ostoba! – kapott a fejéhez. –
Soha nem gondoltam volna, hogy te vagy az, Molly. –
Ezután mosolyogva az apjára nézett. – El kellett volna
venned feleségül. Egyáltalán nem bántam volna, ha Mollyt
anyának kell szólítanom. Őt inkább az anyámnak
tekintettem, mint Francest.
Mollyból kitört a zokogás, és kirohant a szobából,
becsapva az ajtót maga mögött.
Derek értetlenül nézett utána. Valami rosszat mondott?
– A pokolba – morogta maga elé. – Nem akartam
megríkatni. – Magyarázatra várva pillantott Jasonre.
– Molly… ilyenkor mindig nagyon érzékeny… az
ünnepek miatt.
– Szegény. Nyugtasd meg, hogy egyáltalán nem vagyok
megdöbbenve…, illetve igenis meg vagyok döbbenve. Soha
nem gondoltam volna, hogy Molly az. Pedig nagyon
szeretem az öreglányt. Csak hozzá kell még szoknom a
gondolathoz.

393
 – Mi lenne, ha inkább nem foglalkoznál ezzel? – javasolta
Jason, aki még mindig azt hitte, hogy ez a helyes megoldás.
– Szeretném, ha el is felejtenéd.
Derek vigyorogva csóválta meg a fejét.
– Azt nem tehetem. Mert most legalább kiderült, hogy te
is ugyanolyan tökéletlen férfi vagy, mint a többi, mint én is,
aki nem tud ellenállni a szebbik nem csábításának. Nagyon
tetszik ez a felfedezés!
– A pokolba!

Miután Derek és Jason távozott, az étkezőben nem szakadt

meg a beszélgetés. Sőt, még jobban felélénkült, miután
Jeremy megjegyezte, hogy Derek egy árverésen vette meg
Kelsey-t, és az aukció helyét is közölte a megrökönyödött
családtagokkal.
Reggie-nek nagyon nehezére esett betartani a Kelsey-nek
tett ígéretét, de végül mégis sikerült. Mivel tudta az igazat,
mindent elkövetett, hogy támogassa Derek döntését, és nem
rejtette véka alá a véleményét. Edward bácsi tiltakozott a
leghangosabban, de ezen senki sem lepődött meg, mert ő
mindenben konzervatív volt.
Ugyanakkor Reggie-t nagyon bosszantotta, hogy a két
fiatalabb nagybátyja is ellenzi a házasságot. Pedig jól tudta,
hogy hasonló helyzetben ők is pontosan ezt tennék, és nem
törődnének az úri körök véleményével.

394
 – Akkor sem elfogadható, ha a legkedvesebb és legszebb
lány a világon – jelentette ki Edward. – Más lenne a helyzet,
ha csak a család tudna erről, de sajnos nem így van.
– A lány teljesen ártatlan volt, mielőtt Derek ágyába
került – érvelt Reggie, talán egy kicsit nyersen fogalmazva.
– Ez sem változtat a véleményeden?
Edward arca elvörösödött. James felnevetett, Jeremy
pedig aggódva pislogott.
– A pokolba, kuzin! – szólt oda Reggie-nek. – Az öregek
előtt beszélsz!
Már Reggie is elpirult, de Anthony tovább dorgálta.
– Túl romantikus vagy, cicám. Pedig Eddie-nek most az
egyszer igaza van. Derek egy sereg úriember szeme láttára
vásárolta meg Kelsey-t, és ezeket az urakat egyáltalán nem
érdekli, hogy a lány ártatlan volt-e vagy sem. Abban viszont
biztosak lehetünk, hogy nem feledkeznek meg róla. Ha
Derek feleségül veszi, azonnal elterjed a híre, hogy hol és
hogyan ismerkedtek meg.
– Kicsit hosszú lére eresztetted a mondanivalódat, öregfiú
– jegyezte meg James. – Elég lett volna annyit mondanod,
hogy a társaság soha nem fogja elismerni a nőt.
Reggie felkapta a fejét.
– A családunk kénytelen volt már sok botrányt elviselni,
és ezeket jobbára két jelenlévő családtag számlájára írhatjuk.
– Jelentőségteljes pillantást vetett Jamesre és Anthonyra,
majd így folytatta: – Nem hiszem, hogy még egy botrányba
belerokkannánk.

395
 – Nekünk semmi bajunk nem lenne, Regan – helyeselt
James, és most az egyszer a fivérei nem ugrottak a torkának,
amiért így szólította Reginát. – Kelsey szenvedné el a
kiközösítést, és persze Derek. A társaság kivetné őket. Az én
esetemben, és Tonyéban is, mi megvetettük a társaságot,
ezért egyáltalán nem érdekelt minket, hogy elfogadnak-e
vagy sem. Dereket azonban más fából faragták, mert ő
mindig kedvelte a társasági életet. Ha Kelsey egy kicsit is
szereti, akkor nem veszi el tőle ezt az örömöt.
– Azért te sem voltál szűkszavú, kedves bátyám –
gúnyolódott Anthony, de James csak megvonta a vállát.
Reggie felsóhajtott. Derek nem közölte a családdal, hogy
Kelsey visszautasította, ezért ő sem árulhatta el. Pedig az
egész vitának semmi értelme, hiszen Kelsey nem megy
feleségül Derekhez.
Megpróbálta lezárni a beszélgetést, ezért így szólt: –
Derek csak annyit mondott, hogy feleségül akarja venni
Kelsey-t. Azt nem említette, hogy a lány igent mondott.
Lehet, hogy kikosarazza, és akkor az ügy le van zárva.
– Visszautasítaná Dereket, aki minden lányos anya álma?
– horkantott fel Edward. – Kötve hiszem.
– Pedig elképzelhető, Edward bácsi – erősködött Reggie.
– Még nem találkoztál vele, de nagyon érzékeny lánynak
látszik. Egyáltalán nem mohó és törtető. Szerintem inkább
elhagyja Dereket, minthogy ártson neki, és nem akarja, hogy
a társadalmi élete romba dőljön.

396
 49. fejezet

A mikor Kelsey ajtót nyitott, Derek érkezésére számított

és nagyon megdöbbent, hogy Derek apját pillantotta
meg. Jason Malory azonnal bemutatkozott, hogy a lány
tudja, kivel áll szemben. Ráadásul hívás nélkül bemasírozott
a szobába. Kelsey-t annyira megijesztette a férfi hatalmas
termete és haragos arca, hogy nem is mert tiltakozni.
– Derek nincs itt – hadarta rémülten, azt remélve, hogy
megszabadulhat a kellemetlen látogatótól.
Nem érte el a célját. Annyira zavarba hozta a férfi
jelenléte, hogy csak későn jött rá, mennyire tapintatlan volt
ez a megjegyzése. Bár Jason Maloryn látszott, hogy már
mindent tud.
– Igen, Haverstonban hagytam – szólalt meg a férfi. –
Sejtettem, hogy a közelben találom, mivel a kölyök annyira
odavan magáért. És ez a legközelebbi fogadó.
A lány elpirult.
– Tehát velem óhajt beszélni? – kérdezte.
– Igen – válaszolta a férfi. – Szeretném hallani a
véleményét erről a képtelenségről.
397
 – Értem. Megkérdezhetem, hogy milyen képtelenségről
van szó?
– Arról, hogy Derek feleségül akarja venni magát.
Kelsey felkiáltott, és a szája elé kapta a kezét.
– Elmondta magának?
– Az egész család előtt bejelentette.
Kelsey megragadta a legközelebbi szék támláját, és lassan
leült. Úgy érezte, hogy megsemmisül a szégyentől.
– Ezt nem lett volna szabad megtennie – suttogta maga
elé.
– Egyetértek… de miért gondolja ezt?
– Azért, mert… képtelenség, ahogy maga is fogalmazott
az imént. Nem áll szándékomban hozzámenni feleségül, és
ezt meg is mondtam neki.
– Igen, ezt is említette. Szeretném tudni, hogy mennyire
komoly a visszautasítása. Mert a fiam nem hajlandó
lemondani az elhatározásáról.
– Ha csak ez aggasztja, Lord Malory, akkor
megnyugodhat. Tisztában vagyok azzal, hogy mekkora
botrányt okozna egy ilyen házasság, és nemcsak Dereket
akarom ettől megóvni, hanem a saját családomat is.
– A maga családját? – A férfi a homlokát ráncolva nézett a
lányra. – Eddig nem volt tudomásom arról, hogy van
családja. Megkérdezhetem, hogy kikről van szó?
– Az nem fontos – tért ki a válasz elől Kelsey. – Elég
annyit tudnia, hogy a családom nagyon fontos számomra.
Azért kerültem ebbe a helyzetbe… Nos ez sem fontos.

398
Amikor… elszántam magam arra a lépésre, jól tudtam,
hogy a jövőben soha nem mehetek férjhez. Csak annyit
mondhatok, hogy egy ilyen botrány az én családomnak
ugyanúgy ártana, mint a magáénak. Ezért nem akarom,
hogy megtörténjen.
Jason arca megenyhült.
– Már kezdem érteni – morogta zavartan. – Nagyon
sajnálom, hogy ebben az ügyben nincs jó megoldás. Az az
érzésem, hogy nagyszerű felesége lenne Dereknek, ha
összeházasodhatnának.
– Köszönöm. Mindent el fogok követni, hogy boldoggá
tegyem. Házasság nélkül.
Jason felsóhajtott.
– Soha nem kívántam, hogy a fiam olyan helyzetbe
kerüljön, mint én… de azért örülök, hogy maga mellette
van.
Ennél nagyobb bókot nem is kaphatott volna Derek
apjától. A férfi ezután elsietett, mert nem akarta tovább
növelni mindkettejük zavarát. Valószínűleg Derekkel sem
szívesen találkozott volna. Pedig lehet, hogy mégis
összefutottak a hallban, mert alig néhány perccel Jason
Malory távozása után ismét kopogtak az ajtón.
Ám még mindig nem Derek érkezett meg. Jason
Malorynak sem jutott még eszébe valami, amiért visszajött
volna. Ez alkalommal Derek anyja állt az ajtóban Kelsey
csak egy kicsit később vette észre a hasonló vonásaikat, a

399
jellegzetes mosolyt. Azonnal feltűnt neki, hogy az asszony
milyen zaklatott.
– Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, Miss Langton –
mentegetőzött a nő.
– Ismerem magát?
– Nem. Nem volt még alkalmunk találkozni. – A nő
elmosolyodott. – Molly Fletcher vagyok, Haverston
házvezetőnője. Csak nemrég hallottam magáról… és Derek
is most tudta meg, hogy az apja és én… Mindenképpen
beszélnem kell vele.
Kelsey ismét elvörösödött. Derek bejelentéséről már a
szolgák is beszélnek, de…
– Maga és az apja? – Kelsey csak ekkor fogta fel az
asszony közlését, és gyorsan mentegetőzni kezdett. –
Elnézést kérek, nem kell magyarázkodnia. Derek viszont
nincs itt.
– Pedig láttam távozni Haverstonból. Azt hittem, hogy
magához jön.
– Tehát sejtette, hogy a közelben vagyok?
– Nos… igen.
Kelsey csodálkozva ingatta a fejét. Minden férfi a
szeretőjével utazik? Vagy ez csak a Malory család férfi tagja
inak a bevett szokása?
– Ha nincs Haverstonban, akkor fogalmam sincs, hogy
hol lehet.
– Akkor egyedül akar lenni – magyarázta Molly a kezét
tördelve. – Ettől féltem. Gyerekkorában is mindig ezt tette,

400
ha valami felzaklatta. Elment egyedül valahová, hogy ott
borongjon.
– De miért lenne most ideges? – kérdezte Kelsey. –
Mostanában annyira kíváncsi volt, hogy ki maga… illetve,
hogy ki az apjának a… Szerintem inkább örülnie kéne, hogy
végre megtudta.
– Nem lett volna szabad megtudnia, Miss Langton. Soha
nem kellett volna kiderítenie. Mivel mégis a tudomására
jutott… nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam.
Kelsey értetlen pillantást vetett a nőre.
– Elég nagy képmutatás lenne tőle, ha emiatt
felháborodna. Nem gondolja?
– Nem biztos – válaszolta Molly. – Vannak egyéb
körülmények is…, de ez most nem fontos. Majd kivárom az
alkalmas pillanatot, és később beszélek vele. – Ezzel a nő is
távozott.
Amikor Kelsey meghallotta a következő kopogást, már
nem is merte remélni, hogy Derek érkezett meg. Pedig ő
volt, kezét a háta mögé rejtve lépett be az ajtón, majd egy
gyönyörű rózsacsokrot nyújtott át a lánynak.
Kelsey arca felragyogott.
– Te jó ég! Hol találtál rózsát ebben az évszakban?
– Kiraboltam az apám télikertjét.
– Jaj, Derek! Nem lett volna szabad.
A férfi mosolyogva a karjába vette, és szorosan átölelte.
– Nem fog neki hiányozni. Több száz különböző rózsafaj
virít az ágyásokban. Nekem viszont nagyon hiányoztál ma.

401
 Kelsey elhúzódott tőle, mert eszébe jutottak a látogatói.
– Meglep, hogy jutott rá időd, amikor olyan eseménydús
napod volt.
A férfi aggódva nézett le a lányra.
– Honnan tudod, hogy eseménydús volt?
– Itt járt az apád.
Derek elengedte Kelsey-t, és beletúrta hajába.
– A pokolba! Remélem, nem zaklatott fel?
– Nem. Miért zaklatna fel a hír, hogy az egész családnak
beszámoltál rólunk? Az apád csak meg akart bizonyosodni
arról, hogy nem megyek hozzád feleségül.
– A pokolba! – fakadt ki Derek másodszor is, és
elkeseredett arcot vágott.
Mielőtt fel tudta volna dolgozni az újabb visszautasítást,
a lány folytatta a beszámolóját: – Az anyád is itt volt.
– Az anyám?
– Igen. Aggódott, hogy nagyon felzaklatott a ma esti
lelepleződése.
– Lelepleződés? Mollyról beszélsz? De ő nem az… Nem!
Az nem lehet. Az apám azt mondta, hogy az anyám
meghalt.
Kelsey elsápadt.
– Jaj, Derek. Annyira sajnálom! Azt hittem, hogy tudod,
ki az anyád, és csak azt nem tudod, hogy még mindig az
apád szeretője. Én csak feltételeztem, de… biztosan
tévedtem. Nem ő mondta, hogy az anyád.

402
 – Hát persze, hogy nem. Úgy tűnik, soha nem akarták
elárulni, de most már mindent értek. Rendben van, tehát ő
az anyám. Micsoda aljasság, hogy ezt eddig eltitkolták
előlem!

403
 50. fejezet

D erek iszonyúan mérges volt. Az anyja él… Ráadásul

nemcsak él, hanem egész idő alatt ott volt
Haverstonban. Mégsem akarták elárulni neki. Elhitették
vele, hogy Molly is csak egy szolga a sok közül, és inkább
abban a tévhitben tartották, hogy az anyja meghalt.
Ez megbocsáthatatlan! Jason bármi mást mondhatott
volna neki. Például azt, hogy megszökött valakivel… Vagy
annyira szégyelli magát, hogy nem akarja felfedni a kilétét,
és nem kíván semmilyen kapcsolatot fenntartani a
gyermekével, akit világra hozott. Mindent jobban elviselne,
mint azt a gondolatot, hogy az anyja egész idő alatt a
közelében volt, csak ő nem tudott róla.
Azonnal az apja keresésére indult. Pedig először időt
kellett volna adnia magának, hogy lecsillapodjon. Kelsey is
ezt javasolta, és megpróbálta visszatartani, hogy aznap este
már ne menjen Haverstonba.
A férfi azonban annyira fel volt dúlva, hogy nem
hallgatott a józan tanácsra. Minél jobban belegondolt a

404
helyzetébe, annál dühösebb lett. Addig nem is fog tudni
megnyugodni, amíg meg nem kapja az összes választ.
Az apját nem találta a szobájában, és a ház főépületében
sem. Vagy nem tartózkodott otthon, vagy Mollyval volt.
Derek inkább ezt tartotta valószínűnek, és lement a szolgák
épületszárnyába, hogy megkeresse. Nem kellett
kérdezősködnie, hogy melyik a házvezetőnő szobája.
Gyerekkorában sokszor járt ott, mert mindig Mollynak
öntötte ki a szívét. Most eszébe jutott, hogy mennyire
természetes volt ez a késztetés.
Jól sejtette, hogy ott találja őket. A beszélgetésük
kihallatszott a szobából, és a kopogás után beálló csend még
árulkodóbb volt.
Molly ajtót nyitott, és meglepettnek látszott.
– Derek! Kelsey elmondta, hogy beszélni akartam veled?
A férfi belépett a szobába. Sehol sem látta Jasont, és a
szobában nem volt olyan hely, ahol egy akkora férfi el
tudott volna rejtőzni. Pedig hallotta a hangját! Tudta, hogy
nem képzelődött.
Mollyra nézett.
– Nem szólt. Az ő feladata volt, hogy elmondja?
– Nos… nem – mondta a nő, és észrevette, hogy Derek
arca visszafojtott érzelmektől feszül. Megérezte, hogy
valami baj van, és a tekintete aggódó lett. – Akkor miért
jöttél ide ilyen késő este, Derek?
A férfi válasz helyett a szobához intézte a szavait: –
Nyugodtan előjöhetsz, apa! Tudom, hogy itt vagy.

405
 Molly felkiáltott. Néhány végtelennek tűnő másodpercig
mindketten arra vártak, hogy Jason rászánja-e magát a
megjelenésre. Aztán a fal egy része kinyílt, és Dereknek
eszébe jutott Lord Ashford rémséges háza.
– Milyen kényelmes megoldás – jegyezte meg Derek
gúnyosan. – Ez a folyosó egyenesen a hálószobádba vezet? –
kérdezte az apját. Amikor Jason bólintott, így folytatta: –
Már értem, hogyan sikerült ilyen sokáig titokban tartani ezt
a viszonyt.
– Gondolom, mérges vagy, amiért meglátogattam a lányt,
és beszéltem vele – szólalt meg Jason.
– Nem. Jobb lett volna, ha békén hagyod, de nem lep
meg, hogy szükségét érezted a beszélgetésnek.
– Akkor azért vagy dühös, mert én is felkerestelek? –
kérdezte Molly.
– Egyáltalán nem.
– Pedig látszik rajtad, hogy majd’ szétvet a méreg fiam –
jegyezte meg Jason.
– Igen, ebben igazad van – válaszolta Derek hűvös, és
visszafogott hangon. – Még soha életemben nem voltam
ennyire felháborodva. De azt hiszem, ez érthető, hiszen nem
minden nap tudja meg az ember, hogy a halottnak hitt
anyja… él!
Jason felsóhajtott, és lehajtotta a fejét. Molly olyan fehér
lett, mint a meszelt fal.
– Hogyan jöttél rá? – kérdezte suttogva.

406
 – Kelsey észrevette a hasonlóságot, amikor beszéltél vele,
és soha nem hallotta még, hogy az anyám állítólag meghalt.
Egy kívülálló könnyebben észrevesz olyan közös vonásokat,
amelyek elkerülik a közeli hozzátartozók figyelmét, akik
már évek óta ismernek minket. – Derek most felbőszült
pillantást vetett az apjára: – Miért nem mondtad el nekem?
Molly válaszolt a kérdésére.
– Én nem akartam.
– Ne ringasd magad hiú ábrándokba, Molly… vagy
szólítsalak ezután anyának? Ha Jason Malory valamit
helyesnek hisz, akkor senki nem beszélheti le róla.
– Általánosságokban gondolkodsz, Derek, pedig több
tényezőt is figyelembe kéne venned. Hidd el, hogy az apád
mindig el akarta mondani az igazat. Még mostanában is,
amikor Frances megfenyegette, hogy leleplezi, ha nem járul
hozzá a váláshoz.
– Frances is tudta?
– Úgy tűnik. Fogalmunk sincs, hogy mikor és hogyan jött
rá. Én viszont meggyőztem az apádat, hogy most már túl
késő megváltoztatni a történetet.
– Tehát ezért egyeztél bele a válásba? – fordult Derek az
apjához. – Frances megzsarolt? Én pedig arra gondoltam,
hogy önzetlenségből adtad vissza a szabadságát.
Jason arca megrezzent a fia hangjából áradó gúnytól.
Molly viszont kikelt magából.
– Hogy merészelsz így beszélni az apáddal? – förmedt rá
Derekre. – Fogalmad sincs, hogy mit kellett kiállnia idáig

407
tőlem. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy tartsuk titokban az
anyád személyét. Nagyon nehezen adta be a derekát, és
sokáig nem látta be, hogy ez lesz a legjobb megoldás.
Neked.
– A legjobb megoldás? – hüledezett Derek. –
Megtagadtad tőlem az anyámat. Ezt nevezed a legjobb
megoldásnak?
– Szerinted könnyű volt lemondani az anyai szerepről? A
mindenem voltál, és már akkor imádtalak, amikor
megtudtam, hogy megfogantál.
– Akkor miért?
– Derek, ez huszonöt évvel ezelőtt történt. Fiatal voltam
és írástudatlan. Úgy beszéltem, mint egy londoni
kéményseprő. Akkor még nem tudtam, hogy idővel
kiművelhetem magam. Nagyon tudatlan voltam, és nem is
hittem, hogy ilyesmi lehetséges. Amikor az apád úgy
döntött, hogy téged tesz meg törvényes örökösének,
rettegni kezdtem, hogy Haverston leendő márkijának
szégyenkeznie kell majd, ha megtudja – ha az egész előkelő
társaság megtudja –, hogy az anyja egy szobalány, aki még
írni és olvasni sem tud. Azt akartam, hogy a fiam lord
legyen, a felső tízezer egyik képviselője. Nem tudtam volna
elviselni, hogy szégyenkeznie kell majd miattam…
márpedig szégyelltél volna, hidd el.
– Azt hitted, hogy megjósolhatod az érzéseimet? –
csóválta meg a fejét Derek, majd szemrehányó pillantást

408
vetett az apjára: – Hagytad, hogy befolyásoljon ezekkel a
nevetséges feltételezésekkel?
Ismét Molly szólalt meg Jason helyett.
– Nagyon erőszakos tudok lenni, és ragaszkodtam ahhoz,
hogy titokban maradjon. Az apád azért adta be a derekát,
mert szeret engem. Úgy véltem, hogy éppen elég bajod lesz
majd a törvénytelen származásod miatt. Tudtam, hogy nem
lesz könnyű az életed, és igazam is lett. Legalább azt a
megnyugvást szerettem volna biztosítani neked, hogy
mindkét szülőd részéről nemesi vér csörgedezik az
ereidben. Sokkal rosszabb lett volna, ha ráadásul azt is
tudják, hogy ki az anyád.
– Tehát fontosnak tartottad eltitkolni a világ elől. De
nekem akkor is elárulhattad volna. Jogom lett volna hozzá,
hogy megtudjam. A feltételezésed téves volt, mert
egyáltalán nem szégyellek. Most viszont haragot érzek,
amiért soha nem volt anyám. Egész idő alatt úgy bántál
velem, mint a fiaddal, de nekem nem adtad meg a
lehetőséget, hogy az anyámnak érezzelek. Hagytad, hogy
idegennek tartsalak. Hagytad, hogy az anyámat halottnak
higgyem!
A férfi nem tudta folytatni, mert elárasztották az
érzelmek, főleg, amikor látta, hogy a nő szeme könnybe
lábad. Kisietett a szobából, mielőtt ő is sírva fakad.
Jason a karjába zárta Mollyt, aki szívszaggatóan zokogott.
– Istenem, mit tettem? – szipogta a nő.

409
 A férfi is ezt a kérdést tette fel magának, de csak ennyit
tudott válaszolni: – Fiatalkorában mindenki követ el
hibákat, Molly. Ez volt a mi hibánk. Adj neki egy kis időt,
hogy hozzászokjon az igazsághoz. Majd ha elgondolkodik
rajta és ha igazán belegondol, rájön, hogy mindig az anyja
voltál, akivel megoszthatta a gondjait és a fájdalmait.
Megérti majd, hogy te is segítettél abban, hogy ilyen
nagyszerű férfi váljék belőle.

410
 51. fejezet

– B árcsak ott lettem volna, hogy én is halljam! – mondta

Roslynn a férjének, és átnyújtotta neki Judith-t. –
Tessék. Most már ringasd te tovább.
– Szia, drágaságom – mosolygott Tony a kislányára, majd
egy hatalmas csókot nyomott az arcára. – Nem érzed jól
magad? – Ezután a feleségéhez fordulva folytatta a
beszélgetést: – Örülj, hogy nem kellett ott lenned. Nagyon
kínos jelenet volt.
– Kínos? A családon belül? – értetlenkedett a nő.
A férje felvonta éjfekete szemöldökét.
– Te sem tudtál volna mit mondani, ha ott vagy.
A férfi már elmesélte neki az egész beszélgetést, és
Roslynn még mindig nehezen hitte el, hogy Kelsey Langton
nem az a finom úri hölgy, akinek látszik.
– Például megmondtam volna a bátyádnak, milyen
régimódi az ilyen atyai tiltás.
Anthony elmosolyodott.
– Fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy Jason valóban
régimódi.
411
 – Akkor nincs mit mondanom neki! – csattant fel az
asszony. – Mi a fontosabb ebben a történetben: a szerelem
vagy a közvélemény?
– Ez most egy becsapós kérdés?
– Nincsen ebben semmi vicces, Tony – dorgálta meg
Roslynn a férjét. – A szerelem sokkal fontosabb, ezt te is jól
tudod. Azt akarod mondani, hogy nem vettél volna el, ha a
felmenőim között nem szerepel néhány gróf és előkelő skót
földbirtokos?
– Mindenképpen válaszolnom kell?
– Ne tréfálkozz velem, te angol, mert megütlek! –
fenyegetőzött a lány, és skót akcentussal kezdett el beszélni,
mint mindig, amikor felháborodott vagy mérges lett.
A férfi vidáman felkacagott.
– Addig úgysem mersz bántani, amíg Judith-t a
karomban tartom. Hé! – tette hozzá, amikor a felesége
elindult felé. – Jól van, elárulom, hogy akkor is elvettelek
volna – mondta békítőén. – De azért örülök, hogy nem
kellett aggódnom az alkalmasságod miatt. Ne feledd, hogy
ezt a lányt egy bordélyban bocsátották árverésre. Ezt nem
csak a finnyás úri közvélemény ítéli el.
– Csak kevesen tudnak róla – vélte a lány.
– Viccelsz? – vonta fel a szemöldökét a férfi. – Egy ilyen
szaftos pletykáról? A hír már biztosan bejárta az egész
várost.

412
Néhány szobával odébb, James és a felesége egymáshoz bújt
az ágyban, és ugyanerről a témáról beszélgetett. Legalábbis
Georgina erről szeretett volna társalogni, de Jamesnek más
elképzelései voltak, és simogató keze elárulta az igazi
szándékát.
– Nem értem, hogy mi köze ennek az alacsonyabb
származáshoz. Te is elvettél engem, nem? – emlékeztette
Georgina a férjét. – Pedig semmiféle ostoba cím nem volt
odabiggyesztve a nevem elé; mármint mielőtt a feleséged
lettem.
– Te amerikai vagy, George. Az egészen más, ha valaki
egy idegen országból származik, de az ő esetében nem erről
van szó. Úgy beszél, mint egy hercegnő, és minden egyes
kiejtett szavával elárulja a nemzetiségét. Ráadásul nem én
vagyok az, akinek biztosítania kell a márkik következő
nemzedékeit. Ez bizony Derek felelőssége. Nekem nem
kellett volna soha megnősülnöm, és nem is állt
szándékomban, amíg az ágyamba nem bújtál.
– Semmi ilyet nem tettem! – háborodott fel a neje. – Te
ráncigáltál be az ágyadba.
A férfi felnevetett, és megcsókolta Georgina fülét.
– Valóban? Nagyon okos gondolat volt tőlem.
– Hát… igen. Hagyd abba, James! Komolyan akarok
beszélgetni veled.
A férfi felsóhajtott.
– Sajnos, ezt észrevettem.

413
 – Szeretném, ha tennél valamit ebben az ügyben –
erősködött az asszony.
– Remek ötlet, George! – kiáltott fel a férfi, és a párnára
fektette a feleségét, hogy szenvedélyesen megcsókolja.
A nő dühösen tiltakozott.
– Nem erről az ügyről beszéltem… egyelőre – tette hozzá.
– Jason hozzáállásáról van szó. Beszélhetnél vele, és
megpróbálhatnád meggyőzni, hogy milyen nevetséges a
viselkedése.
– Pont én? Én adjak tanácsot az egyik öregnek? – A
férfiból kitört a nevetés.
– Ez nem vicces.
– Dehogynem. Az öregek már nem képesek megváltozni.
Nem szeretik, ha tanácsokat osztogatnak nekik, inkább ők
szoktak minket leckéztetni. Ráadásul Jason tudja, hogy
jogos a felháborodása. Egyébként a nő is tisztában van vele.
Megmondta, hogy nem megy hozzá a kölyökhöz, tehát ez
az egész vita teljesen felesleges.
– És mi van, ha csak azért utasította vissza Dereket, mert
sejtette, hogy az apja ellenezni fogja a házasságot?
– Akkor nagyon okos, és jól tudja, hogy nem lehetnek
boldogok, ha Jason kívánsága ellenére egybekelnek. Nem
látok megoldást az ügyükben, ezért jobb, ha békén hagyjuk
őket. Semmit sem tehetünk, csak akkor, ha a lánynak új
személyazonosságot adunk, de az elképzelhetetlen. Az
aukció túl nyilvános volt. Ha nem így lenne, talán
kitalálhatnánk valamit, de így…

414
 Georgina elégedetlenül hümmögött. James
elmosolyodott.
– Nem tudod mindenkinek megoldani a problémáját,
drágám. Vannak megoldhatatlan helyzetek.
– Akkor igyekezz, hogy megfeledkezzek róla – javasolta a
nő.
– Nézzük csak, mit tehetek… – mondta a férfi, és
nekilátott a csóknak.

Az épület másik szárnyában Nicholas Eden így szólt a

feleségéhez: – Többet tudsz erről, mint amit bevallasz.
Igazam van?
– Egy kicsit valóban többet – ismerte be Regina.
– Nem akarsz felvilágosítani, hogy mi az?
A nő megrázta a fejét.
– Nem tehetem. Megígértem, hogy nem árulom el
senkinek.
– Remélem, tudod, hogy mennyire kétségbeejtő ez a
helyzet? – érdeklődött a férfi.
A felesége egyetértően bólogatott.
– Több, mint kétségbeejtő. Inkább tragikus. Meg kéne
nekik engedni, hogy összeházasodjanak. Annyira szeretik
egymást! Megőrjít a gondolat, hogy semmit sem tehetünk
értük.
A férfi átölelte a nejét.

415
 – Nem oldhatod meg mindenkinek a problémáját,
drágám.
– Derek olyan, mintha a bátyám lenne, és nem csak egy
unokatestvérem. Együtt nőttünk fel, Nicholas.
– Tudom. Most mégsem tudsz segíteni nekik.
– Komolyan azt hiszed, hogy meg sem próbálom?

416
 52. fejezet

M ásnap délután a család legtöbb tagja ismét összegyűlt

a szalonban, a közös teázásra. Az ifjú pár annyira el
volt foglalva egymással, hogy észre sem vették a
helyiségben uralkodó feszültséget. Pedig a beszélgetés
akadozott, és mindenki gondosan ügyelt arra, nehogy szóba
hozzák Kelsey és Derek reménytelen helyzetét.
Derek és az apja egész idő alatt nem szóltak egymáshoz,
és ezt mindenki Jason ellenséges hozzáállásának
tulajdonította. Senki sem érdeklődött, hogy előző este
hogyan végződött a beszélgetésük, miután elhagyták az
étkezőt, de mindenkinek feltűnt, hogy kerülik egymás
tekintetét. Érdekes módon, Derek most még dühösebbnek
látszott.
Ekkor megjelent az ajtóban a lakáj, hogy bejelentsen egy
látogatót, aki nem várta meg a bebocsátást, hanem
valósággal félrelökte a férfit, és berontott a szalonba. A
negyvenes évei elején járó nő korához képest vonzó külseje
elárulta, hogy a maga idejében igazi szépség lehetett. Nem
volt nagyon magas, de méltóságteljes testtartásával, és
417
harcias arckifejezésével elég félelmetesnek tűnt. Egy tüzet
okádó sárkányra emlékeztetett.
– Derek Maloryt keresem!
Derek felállt, meghajolt az asszony felé, és az éles hang
hallatán egy kicsit bátortalanul fedte fel a kilétét.
– Én vagyok, hölgyem.
A nő Derekre förmedt.
– Hol rejtegeti az unokahúgomat? Ne próbálja meg
letagadni, mert tudom, hogy magánál van. A gazember
férjem mindent bevallott. Azon a gyalázatos adásvételi
szerződésen a maga neve áll!
A bejelentés után senki nem szólt egy szót sem. Csend
telepedett a helyiségre.
Reggie találta fel magát először.
– Üljön le, asszonyom. Biztos vagyok benne, hogy Derek
nem rejtegeti az unokahúgát. Sőt, nem csodálkoznék, ha itt
lenne valahol a közelben.
Elizabeth összehúzott szemmel méregette Reginát.
– Ismerem magát, ifjú hölgy?
– Igen. Nemrég találkoztunk egy szállodában, amikor én
is Kelsey-t kerestem. Maga említette, hogy van egy ilyen
nevű unokahúga, de nem hittem, hogy ugyanarról a Kelsey-
ről van szó. – Reggie boldogan mosolygott, és nagyon örült,
hogy Kelsey nagynénje megtudta az igazat. Így már az ő
helyzete is könnyebb lesz. – Úgy látszik, tévedtem.
– Hát igen, valóban tévedett – méltatlankodott Elizabeth.

418
 Derek végre megszólalt, és közben értetlenül nézett a
nőre.
– Várjon egy percet! Tehát ha jól értem, akkor maga
Kelsey Langton nagynénje?
– Tökéletes következtetés – válaszolta Elizabeth, és ismét
haragos pillantással méregette Dereket.
– De hiszen nem is tudtam, hogy vannak élő rokonai!
– Igaz, hogy nincs sok rokona, de teljesen mindegy, hogy
mit hisz róla.
– Többen találkoztunk már Kelsey-vel, hölgyem. És
Derekhez hasonlóan, mi is úgy tudtuk, hogy nincsenek
hozzátartozói. Talán be kéne mutatkoznia – szólalt meg
Jason.
– És maga kicsoda, uram? – Elizabeth fagyos tekintettel
fordult Jason felé.
– Derek apja vagyok, Jason Malory.
– Remek. Akkor vegye rá a fiát, hogy engedelmeskedjen.
Elizabeth Perry vagyok. Ez persze semmit nem mond
maguknak, mert rangon alul házasodtam. Nekem pedig
ebben a pillanatban még ennyit sem jelent ez a név. A
nagyapám azonban Wrighton hercege volt. Ez a cím
egyelőre betöltetlen, és csak akkor öröklődik tovább, amikor
Kelsey egy fiú örököst hoz a világra.
– Te jó ég! – kiáltott fel Anthony.
– Nekem azt mondta, hogy az anyja nevelőnő volt! –
hebegte Derek.

419
 – Aligha – vonta fel a szemöldökét Elizabeth. – Az anyja,
az egyetlen nővérem, nemrég halt meg egy szerencsétlen
balesetben, miután lelőtte a férjét. Talán hallottak is az
esetről. Kelsey apját, Lanscastle negyedik grófját David
Langtonnak hívták.
James nevetni kezdett.
– Akkor érthető, hogy miért volt a megjelenése, a
viselkedése és a beszéde olyan, mint egy hölgyé. Nem?
A felesége ujjongva felkiáltott: – Hát ez csodálatos! Akkor
most már teljesen megfelel a…
– Azért nem teljesen, George – vágott a szavába James.
– De sokkal megfelelőbb, mint… – vélte Roslynn.
– Egyáltalán nem, kedvesem – hallgattatta el a feleségét
Anthony.
Mindkét feleség sötét pillantást vetett a férjére, de
csendben maradt. De látszott rajtuk, hogy később sok
mondanivalójuk lesz, amikor négyszemközt maradnak
velük.
Ekkor Reggie elgondolkodott.
– Kelsey miért nem említette nekem a herceg nagyapját,
amikor mindent…, illetve majdnem mindent elmesélt?
– Tehát te tudtad, hogy annak a Langtonnak a lánya? –
nézett a kuzinjára villámló szemmel Derek. – Miért nem
mondtad el?
Regina kényelmetlenül feszengett, de megpróbált
magyarázkodni.

420
 – Megígértette velem, Derek. Elhiheted, hogy nem
szívesen őrizgettem egy ilyen nagy titkot. Szörnyű érzés
volt, hogy tudtam az igazat, és mégsem mondhattam
semmit a tegnap esti… megbeszélésen.
Elizabeth egy kicsit barátságosabban nézett Reginára. Ha
Kelsey még a szeretőjének sem mondta el az igazat, de
ebben a hölgyben megbízott, akkor neki is kedvelnie kell a
lányt.
Türelmes hangon magyarázni kezdte: – Kelsey nem
tudja, hogy ki volt a dédapja, ezért nem beszélhetett róla
magának. A herceg jóval Kelsey halála előtt meghalt, és a
nővéremmel úgy döntöttünk, hogy nem terheljük meg ezzel
az információval. Az anyánkat éppen eléggé megviselte,
hogy egy Wrighton-örököst kellett volna biztosítania, de
csak lányai születtek. A feladat számunkra is
teljesíthetetlennek bizonyult, mert nekem soha nem volt
saját gyerekem, a nővéremnek meg szintén két lánya
született.
– Az nem fordult meg a fejében, Lady Elizabeth, hogy az
unokahúga a meggondolatlan tettével elrontotta a házassági
esélyeit? – érdeklődött tapintatosan Jason.
– Természetesen gondoltam rá – felelte Elizabeth. – Ezért
nagyon szívesen lelőttem volna azt a bolond férjemet, ha a
kezem ügyében van egy pisztoly, amikor a tettét bevallotta.
– Neki mi köze ehhez?
– Kelsey és a húga, Jean, a temetés után hozzánk
költözött, de az a bolond ember elhitette szegény lánnyal,

421
hogy nincstelenek leszünk, és az utcára kerülünk, mert a
hitelezők elveszik a házunkat. Azt mondta neki, hogy csak
úgy menekülhetünk meg ettől a szörnyű sorstól, ha Kelsey
egy lord szeretője lesz, aki cserébe hajlandó kifizetni Elliott
adósságait.
– A férjének nem volt igaza?
– Dehogy! Bár komolyan ezt hitte, mert valóban
adósságokba verte magát a tudtom nélkül. Pedig amikor
hozzámentem – hozzáteszem, hogy a szüleim tiltakozása
ellenére –, az anyám egy meglehetősen nagy pénzösszeget
helyezett el számomra a bankban, és azt tanácsolta, hogy
erről soha ne beszéljek Elliottnak. A mai napig nem tud róla.
Erről jut eszembe… – Az asszony egy vastag
bankjegyköteget vett elő a retiküljéből, és Derekhez lépett. –
Azt hiszem, ez volt az az összeg, amit…
– Nem kell a pénze – vágott a szavába Derek.
– Akkor is el fogja venni! – A nő a heverőre dobta a pénzt,
ahol előzőleg Derek ült. – Kelsey többé nincs elkötelezve
magának. Hazajön velem.
– Nem!
– Tessék?
Derek megköszörülte a torkát.
– Lehet, hogy egy kicsit nyersen fogalmaztam.
– Egy kicsit? – kuncogott Anthony.
– Ne szólj bele, öregfiú. Hadd kínlódjon a kölyök egy
kicsit egyedül – javasolta James. – Most kezd érdekes lenni a
történet.

422
 Elizabeth gyanakodva vette szemügyre a két férfit. Jason
valamit mormogott a bajsza alatt, majd Jamesre és
Anthonyra mutatva felvilágosította a hölgyet.
– A két öcsémet hallotta, akik soha semmit nem vesznek
komolyan.
– Ez nem igaz, Jason – méltatlankodott James. – Ha
kíváncsi vagy a komoly véleményemre, akkor…
– Nem érdekel – fojtotta belé a szót Jason.
– Én is tiltakozom, Jason… Te jó ég, ez azt jelenti, hogy
egyetértek Jamesszel? – kérdezte Anthony színlelt
kétségbeeséssel. – Ros, nézd meg a homlokom, azt hiszem,
elkaptam a lázat Judith-tól.
James dühösen felhorkantott. Jason a fogát csikorgatta.
Az eddig csendben üldögélő Edward pedig kötelességének
érezte, hogy beszálljon a szócsatába.
– Erre a megjegyzésre igazán nem volt semmi szükség,
Tony.
Reggie nem bírta tovább és felkiáltott: – Hát ez remek!
Egy ilyen helyzetben is csak a saját vitáitokkal törődtök?
– Szó sincs róla, cicám – válaszolta Anthony, és
rávillantotta csibészes mosolyát. – Csak időt adunk a
kölyöknek, hogy kimásszon a gödörből, amelyet ásott
magának.
– Nos… ha erről van szó, akkor csak folytassátok.
– Köszönöm, Tony bácsi, de nincs rá semmi szükség. –
Derek az előtte álló asszony szemébe nézett. – Lady
Elizabeth, igazából nem sajnálom, hogy csak későn értesült

423
a férje nehézségeiről, különben soha nem találkozhattam
volna az unokahúgával. Mindazonáltal…
– Ez meglehetősen önző hozzáállás, fiatalember – vágott a
szavába a nő.
– Lehet, de szeretem őt, és feleségül akarom venni.
Elizabeth meglepődött. Erre nem számított. Arra sem,
hogy Derek Malory ilyen jóképű fiatalember. Harciasan jött
ide, és felkészült arra, hogy mindent elkövet Kelsey
kiszabadítása érdekében. Az meg sem fordult a fejében,
hogy az unokahúga esetleg nem kíván távozni.
– Kelsey tudja, hogy el akarja venni? – kérdezte Dereket.
– Igen.
– És mi a véleménye róla?
– Nem akar hozzám jönni.
– Miért nem?
– A botrány miatt.
– Hát igen. A botrányt valószínűleg nem lehet elkerülni.
Említettem, hogy a címmel, amely rajta keresztül a fiára
száll egy mesés vagyon és egy hatalmas földbirtok is jár?
Akármilyen botrány támad körülötte, akkor sem lesz nehéz
jó férjet találnia.
– Ez a család már eddig is túl sok botrányt volt kénytelen
elviselni – méltatlankodott Edward. – Ráadásul nincs
szükségünk még nagyobb vagyonra.
– Tehát így állunk? – kérdezte Elizabeth, és felszegte a
fejét.

424
 – Nem, egyáltalán nem! – tiltakozott Derek, és gyilkos
pillantást vetett a nagybátyjára.
– A fiamnak igaza van. Támogatom, ha el akarja venni a
lányt feleségül.
A szobában minden szem Jasonre szegeződött, és szinte
mindegyik tágra nyílt a meglepetéstől. A családtagok ismét
elcsendesedtek.
Georgina szólalt meg először.
– Te jó ég, James! Nem gondoltam volna, hogy ennyire
sikeres leszel a meggyőzésben.
James megvonta a vállát.
– Ne nézz így rám, George. Semmi közöm ehhez a
pálforduláshoz.
– James és a meggyőzés? – húzta el a száját Anthony. –
Legfeljebb az öklével képes olyasmire, kedves sógornőm.
Márpedig semmilyen zúzódást nem látok az öreg képén.
Edward viszont hangosan méltatlankodni kezdett.
– Ez teljes képtelenség, Jason. Hagyod magad
megingatni, mert kiderült, hogy megbízható háttérből
származik? Nem gondolsz arra, hogy ettől csak még
nagyobb lesz a botrány?
– Valószínűleg igazad van – ismerte el Jason. – De már
meggondoltam magam, és nem fogom ismét megváltoztatni
a véleményemet, mert kiderült, hogy egy ladyvel állunk
szemben. Úgy döntöttem, meg kell adnom Dereknek a
hozzájárulásomat, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát,
amit én.

425
 – Miféle hibát? – értetlenkedett Edward.
– Az csak Derekre és rám tartozik. Ha a lány hajlandó
hozzámenni, akkor az áldásomat adom rájuk.
Derek nem köszönte meg az apja váratlan támogatását,
de egy kicsit csitult az iránta érzett haragja. És megint a
torkában érezte azt a furcsa szorítást, mintha valami
fojtogatná.
Többször is meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt meg
tudta szólítani Elizabeth-t.
– Ha velem jön, elviszem Kelsey-hez. Talán rá tudja
beszélni, hogy gondolja meg magát, és jöjjön hozzám
feleségül.
Elizabeth felvonta a szemöldökét.
– Csak akkor, ha én is úgy tartom helyesnek. Miután
végighallgattam a civakodó családja véleményét, egyáltalán
nem vagyok biztos ebben.

426
 53. fejezet

K elsey merev derékkal ült a heverőn. Derek is a

szobában volt, és kiismerhetetlen arckifejezéssel járkált
fel s alá. Elizabeth Kelsey mellett ült, és a lány arca lángolt a
szégyentől. Most már mind a ketten tudják az igazat. Olyan
zavarban volt, hogy legszívesebben kirohant volna a
szobából – többször is.
– Hozzám kellett volna fordulnod, Kelsey – mondta
Elizabeth. – Rengeteg pénzem van, és könnyedén kifizettem
volna Elliott adósságait. Nem lett volna szabad ezt tenned.
– Akkor nem tudtam, hogy más megoldás is létezik –
mentegetőzött Kelsey. – Elliott-tal nem tudtunk a
különvagyonodról.
Elizabeth felsóhajtott.
– Értem. Azzal is tisztában vagyok, hogy az áldozatoddal
minket akartál megvédeni, mégis nagyon feldühített, hogy
ez történt. Szívesen lelőttem volna Elliottot, ha van egy
pisztoly a kezem ügyében.
– Nem gondoltam volna, hogy be meri vallani neked.

427
 – Szerintem nagyon gyötörte a bűntudat, és tisztában van
azzal, hogy túllépett a tisztesség határán. Szándékosan
vetette fel előtted ezt a témát, kedvesem. Ezt is beismerte.
Az nem mentség, hogy nagyon kétségbe volt esve.
– Hol van most?
– Nem tudom, és nem is érdekel – mondta Elizabeth
hűvösen. – Kirúgtam a házamból. Soha nem bocsátom meg
neki ezt az aljasságot.
– Akkor is az én döntésem volt, Elizabeth néni. Nem
erőszakkal vett rá, hogy eladjam magam.
– Ne próbáld védeni…
– Majd én megvédem – szólalt meg Derek. – Nagyon
örülök, hogy azt tette, amit tett, bármi is volt a szándéka.
– Derek! – kiáltott fel Kelsey.
– Pedig így van – erősködött a férfi. – Sajnálom, hogy
annyi megpróbáltatáson kellett átmenned, de azt nem
bánom, hogy találkoztam veled, Kelsey. Máskülönben soha
nem ismertelek volna meg.
A férfi arckifejezése már nem kiismerhetetlen volt, hanem
szenvedélyes. Látszott, hogy komolyan beszél. A lányt ez
nagy örömmel töltötte el – és ismét pirulni kezdett.
– Önző – morogta Elizabeth. – Mindegy, hogy mi a
véleménye, mert Kelsey most hazajön velem. Majd egy vagy
két év múlva, amikorra elfelejtik ezt a felfordulást,
megfelelő módon bevezetem a társaságba.
– Nem – tiltakozott Derek. – Ha azt kívánja, hogy
illendően udvaroljak neki, akkor örömmel

428
engedelmeskedem. De abba nem egyezek bele, hogy
várnom kelljen egy vagy két…
– Fiatalember! – szólalt meg Elizabeth szigorú arccal. –
Ebben nem maga fog dönteni. Különben pedig egy szóval
sem említettem, hogy az unokahúgom magához fog
feleségül menni.
Derek olyan pillantást vetett az asszonyra, hogy Kelsey-
nek elállt a lélegzete.
– Tudnia kell, hölgyem, hogy a köztünk lévő kapcsolattal
menthetetlenül kompromittáltam Kelsey-t. Szerintem
inkább ragaszkodnia kéne ahhoz, hogy vegyem el feleségül!
– Nem erőltetem senkihez. Ő dönti el, hogy mikor és
kivel köt házasságot. Egyelőre úgy tudom, hogy nem akar a
felesége lenni.
Kelsey a szája elé tette a kezét, hogy elrejtse a mosolyát.
Nagyon furcsa volt látni Elizabeth és Derek összecsapását,
de jól ismerte a nagynénjét. Elizabeth csak azért
makacskodik, hogy egy kicsit megtáncoltassa Dereket.
Valószínűleg tökéletes férjnek tartja, csak még nem akarja
beismerni.
Kelsey most azért sóhajtott egy nagyot, mert Derek
ránézett, és tőle várta a választ. A válasza pedig még
mindig ugyanaz volt.
– Ebben a tekintetben semmi nem változott, Derek. Nem
vagyok olyan bizakodó, mint a nagynéném, és nem hiszem,
hogy az ügy valaha is feledésbe merül. Akik aznap este ott
voltak, mind ismertek téged, a neveden szólítottak, és

429
tudták, hogy a szeretőd lettem. Megbotránkoznának, ha
feleségül vennél, és mindenkinek elpletykálnák az
eseményeket.
– Hányszor kell még megismételnem, Kelsey? Egyáltalán
nem érdekel a botrány.
– Te is tudod, hogy ez nem igaz – felelte a lány. – Mindig
nagyon óvatos voltál, hogy elkerüld a pletykát és a
botrányt, mert tudod, hogy az apád haragudna érte.
– Az apám az áldását adta az egybekelésünkre – jegyezte
meg Derek.
A lányt meglepte a hír.
– Meggondolta magát, mert egy Lady szócska van a
nevem előtt?
– Nem. Az anyám miatt változott meg a hozzáállása. Azt
hiszem, szívesen elvette volna feleségül, és most már bánja,
hogy nem tette meg, mert mindig meg akart felelni a
társadalmi elvárásoknak.
– De az apád támogatása még nem fogja
megakadályozni, hogy mindenki…
Kopogtak az ajtón, és Regina Eden már be is dugta a fejét.
Az arcán boldog mosoly ragyogott.
– Remek. Látom, hogy nem zavarok – mondta, és belépett
a szobába.
– Reggie, egy személyes jellegű megbeszélést tartunk –
fogadta Derek.
– Igen? – A lány úgy tett, mint aki nagyon meg van
lepődve. – Nem baj… nem maradok sokáig. Csak arra

430
gondoltam, hogy elújságolom nektek a legújabb botrányt,
ami holnap fog kitörni.
– Még egy botrány? – A férfi fáradtan felsóhajtott. – Mi az
már megint?
– Megbízható forrásból tudom, hogy holnap reggel
elindul a szóbeszéd, miszerint Derek Malory régi
menyasszonya… – A lány elhallgatott, és Kelsey-re
pillantott: – Tudtad, hogy már akkor eljegyezték őket,
amikor a lány megszületett? Nos, ez a fiatal hölgy aggódott,
hogy Derek nem lelkesedik a házasságért, ezért elhatározta,
hogy kényszerhelyzetbe hozza, mert kíváncsi volt a
vőlegénye igazi érzelmeire…
– Reggie, miről beszélsz itt összevissza? – hüledezett
Derek. – Soha életemben nem voltam eljegyezve senkivel!
– Dehogynem, kedves kuzin! Hadd fejezzem be a
történetet, mert nagyon érdekes.
– Elment az esze – nyugtatta meg Derek Kelsey-t. –
Esküszöm, hogy nincs menyasszonyom, és…
– Hallgass már el, kuzin! – vágott a szavába Reggie, és
huncut mosollyal folytatta az elbeszélését. – Tehát ez az ifjú
hölgy egy kicsit meggondolatlan, és nagyon szereti
megtréfálni az embereket – akárcsak én fiatalabb koromban
–, ezért elhatározta, hogy egy merész cselekedettel
kiugrasztja a nyulat a bokorból. Arra kényszerítette Lord
Maloryt, hogy megvegye őt egy árverésen. Felháborító ötlet,
de szegény lány nagyon szerelmes, és a kétségbeesés
vezérelte. Az ifjú lord persze megvásárolta, hogy

431
megszabadítsa abból a borzalmas árverésből, és hatalmas
összeget fizetett érte. Ugye, milyen romantikus? A lord
persze azonnal visszavitte a lányt a nagynénjéhez, és
kijelölte az esküvő napját, nehogy a menyasszonya ismét
valami meggondolatlanságot kövessen el.
Dereknek leesett az álla.
– Te jó ég, Reggie! Megoldottad a problémát, ráadásul
milyen zseniálisan!
A nő boldogan mosolygott, de a szemében egy kis
huncutság is villant.
– Ugye? És ami a legfontosabb: még Edward bácsi is
bájosnak találja a történetet, és szerinte az előkelő körökben
legfeljebb kuncogni fognak rajta, legalábbis a férfiak. A nők
pedig elragadóan romantikusnak tartják majd, akárcsak én.
– Valószínűleg igaza van – helyeselt Elizabeth. – Van
valami megható abban, hogy a fiatalember megmenti a
hölgyet a saját ostobasága következményeitől.
– Kelsey? – nézett Derek a lányra. – Ez a botrány
semmiség az igazsághoz képest, amit soha senki sem fog
megtudni.
A lány tudta, hogy a férfi mit akar kérdezni tőle, és nem
válaszolt azonnal. Eltelt néhány pillanat, mire felfogta, hogy
többé nem létezik az az indok, amit eddig a házasság
visszautasítására felhozott. Most már csak egy oka volt az
ellenkezésének, és ez árnyékolta be a boldogságát.

432
 – Azt akarod, hogy hozzámenjek egy olyan férfihoz, aki
egyszer sem mondta még ki, hogy szeret? – tört ki belőle a
szemrehányás.
Derek értetlenül nézett rá, Regina elmosolyodott,
Elizabeth pedig felnevetett.
– A férfiak ezt mindig elhanyagolják – mondta a fejét
csóválva az asszony. – Mindenki másnak elmondják, csak
annak nem, akinek hallania kéne.
– A nők is pontosan ilyenek – jelentette ki Derek, és
felvont szemöldökkel fordult Kelsey felé. – Te elmondtad
nekem, hogy mit érzel irántam?
Kelsey elpirult.
– Azt hiszem, nekem is vannak mulasztásaim.
– Szerintem, ez a végszó, és most ideje távoznunk – nézett
Reggie Elizabeth-re.
– Igaza van.
Kelsey még mindig Dereket nézte, és nem is hallotta,
hogy az ajtó becsukódik a barátnője és a nagynénje mögött.
A férfi megfogta a kezét, felhúzta a hevemről, és
szenvedélyesen megcsókolta.
– Mondd ki, drágám. Mondd, hogy szeretsz.
– Szeretlek – vallotta be a lány. – Méghozzá nagyon.
Derek szeme felragyogott a boldogságtól.
– Tudtam! Te is tudtad, hogy szeretlek. Már akkor
rájöttél, amikor először megkértem a kezed. Mi másért
akartalak volna feleségül venni?
A lány felsóhajtott, és a férfi vállára hajtotta a fejét.

433
 – Ki ismerheti egy férfi szándékait? Én nem. Ezért
hallanom kell, Derek.
A férfi magához szorította.
– Buta kislány! Mostantól fogva egyebet sem fogsz hallani
tőlem.

434
 54. fejezet

D erek és Kelsey egymás kezét fogva lépett be a

haverstoni ház szalonjába.
– Egy újabb bejelentést szeretnék tenni – szólította meg
Derek az összegyűlt családtagokat, és arcáról sugárzott a
büszkeség.
– Nem szükséges, drága fiam – felelte James mosolyogva.
– A tekinteted mindent elárul.
– Akkor is hadd mondja ki! – szólt rá Anthony a bátyjára.
– Ritkán fordult elő, hogy egy Malory önként hajtja igába a
fejét.
Derek boldog mosollyal folytatta: – Lady Kelsey
elfogadta a házassági ajánlatomat, hála Reggie
pletykagyártó képességének. Erről jut eszembe: hol van?
Tartozom neki egy hatalmas öleléssel.
– Valószínűleg azzal a csirkefogóval ünnepel, akihez
hozzáment feleségül – válaszolta James kedvetlenül. – A
kislány nagyon elégedett magával.
– Jogosan – jegyezte meg Amy. – Annyira örülök nektek,
Derek!
435
 – Én még most is azt mondom, hogy jobb megoldás lett
volna Amerikába költözni – tette hozzá Warren.
– Vigyázz, hogy mit beszélsz, jenki! – figyelmeztette
James. – Az unokaöcsém civilizált ember, és nem szeretne
olyan indulatos barbárok közt élni, mint például te.
Warren jót nevetett James epés megjegyzésén.
– Megfeledkezel arról, hogy te is egy amerikait vettél
feleségül!
– Az én George-om a kivétel, amely erősíti a szabályt –
erősködött James.
– Köszönöm, James… vagy ez nem bók volt? –
mosolyodon el Georgina.
Anthony panaszosan felkiáltott: – A csudába! Most már
nincs semmi élvezet a jenki bosszantásában. Szerencsére a jó
öreg Nick még mindig ugrik minden szóra. El kell ismerni,
hogy nagyon megbízható fiatalember… ebből a
szempontból.
– Bizony – vigyorgott James. – Nem csoda, hiszen az
angolok sokkal megbízhatóbbak.
Warren csak elhúzta a száját erre az újabb gonosz
megjegyzésre, de Edward szigorú arccal megszólalt: –
Hagyjátok abba, James és Anthony! Ilyenkor az ifjú párral
kell foglalkozni, és jókívánságokat mondani. – Kelsey-hez
fordulva így folytatta: – Örülök, hogy találkoztunk,
kedvesem. Biztos vagyok benne, hogy remek új családtag
válik magából.
– Az biztos – szólalt meg James halk hangon.

436
 Derek az apjára pillantott, aki a szokásos helyén, a
kandalló mellett állt. Jason arca tartózkodó volt, de Derek
nem hibáztathatta ezért. Az utolsó beszélgetésük egyáltalán
nem volt barátságos.
– Beszélhetnék veled, apa?
Jason bólintott, és elindult a dolgozószoba felé. Derek
Kelsey-t is magával vitte. A hallban találkoztak Mollyval,
aki éppen akkor jött le a lépcsőn, így Dereknek nem kellett
érte mennie.
– Gyere be velünk, kérlek – szólította meg a férfi, és a
dolgozószoba felé intett, ahová Jason már be is lépett.
Molly feszélyezett arccal biccentett, és Jason mellé állt.
Dereknek bűntudata volt, hogy bánatot okozott a nőnek. Az
édesanyja állt előtte – de még nem szokott hozzá ehhez a
gondolathoz.
– Beismerem, hogy nagyon mérges voltam – kezdte
Derek. – De most olyan boldog vagyok, hogy nem tudok
többé haragudni senkire. – Az ajkához emelte Kelsey kezét,
jelezve boldogságának forrását. – Miután elmúlt az első
haragom, az elmém letisztult, és rájöttem néhány fontos
tényre.
Egy pillanatra el kellett hallgatnia, hogy megköszörülje a
torkát, mert megint érezte azt a furcsa szorítást. Molly arca
meglágyult. Eddig is mosolyogva nézett Kelsey-re, de most
már Derekre is rámosolygott.
– A csudába! – kiáltott fel a fiatalember, majd odaszaladt
Mollyhoz, és a karjába zárta. – Elnézést kérek, nem akartam

437
bánatot okozni neked, csak annyira megdöbbentem, és úgy
éreztem, hogy… megfosztottak valamitől. – Hátrahajolt, és a
nőre nézett. – Most már tudom, hogy mindig mellettem
álltál, amikor anyára volt szükségem. Csak nagyon bánt,
hogy mégsem nevezhettelek az anyámnak. Ugyanakkor
megértem, miért tartottad annyira fontosnak, hogy így
legyen.
– Úgy gondoltam, hogy így jobb neked – válaszolta a nő
gyengéd hangon. – Most már elismerem, hogy talán nem
volt igazam, amikor így döntöttem. Oly sok mindenről
lemaradtam emiatt. Miután megismertem az érzéseidet,
valószínűleg már egész életemben bánni fogom.
– Ne bánkódj, Molly! – vigasztalta Derek. – Elég volt a
fájdalomból és a megbánásból. Örülök, hogy legalább most
megtudtam. Még azt is megértem, ha ezentúl sem akarod,
hogy anyámnak nevezzelek.
A nő elsírta magát, és szorosan magához ölelte a fiát.
– Mindig annyira szerettelek! Annak nevezel, aminek
akarsz.
Derek felnevetett, még Jason is kacagott. Derek oldalra
fordította a fejét, és az apjára nézett. A férfi arcán olyan
érzelmet pillantott meg, amit még soha nem látott. Jason
őszintén és tiszta szívből szerette Molly Fletchert, és most
leplezetlenül sugárzott belőle ez a szeretet, amikor a nőre
nézett.
– Ti nem akartok összeházasodni? – érdeklődött Derek.
Jason bánatosan felsóhajtott.

438
 – Még mindig nem hajlandó hozzám jönni.
Molly legyintett, és a szemét törölgette.
– Arra semmi szükség – mondta, majd Derekre pillantva
hozzátette: – Az apáddal mindig nagyon boldogan éltünk.
Semmi szükség arra, hogy egy ostoba papír kedvéért
felborzoljuk a kedélyeket.
– Azért én még nem adtam fel – kacsintott Jason a fiára.
Derek elmosolyodott.
– Ebben biztos voltam.
– Úgysem gondolom meg magam – jelentette ki Molly, és
szerelmes pillantást vetett Jasonre. – De azért nem bánom,
ha próbálkozol.

Estefelé Derek elvitte Kelsey-t a fogadóba, hogy

összecsomagolja a holmiját – mert az esküvőig
Haverstonban fog lakni.
– Azért Anthony bácsi bogarat ültetett a fülembe vacsora
közben. Soha nem merlek majd feldühíteni – szólalt meg
Derek.
Kelsey vidám mosollyal nézett rá.
– A nagybátyád ostobaságokat fecseg. A családom
nőtagjai nem szokták lelőni a férjüket. Habár… az gyakran
előfordul, hogy bedobják őket a kandallóba.
Derek felnevetett és a karjába vonta menyasszonyát.

439
 – Ezt majd észben tartom, szerelmem. Bár nem tervezem,
hogy okot adok rá. Inkább azon igyekszem, hogy mindig
halálosan szerelmes legyél belém.
– Hm. Ez nagyon jól hangzik – mondta a lány, és
megcsókolta vőlegénye arcát, majd a nyakát. – Kaphatok
egy kis ízelítőt ebből az igyekezetből?
A férfi felnyögött, és egy szenvedélyes csókkal
bizonyította lelkesedését.
– A kívánságod parancs! – suttogta rekedt hangon,
néhány perc elteltével. – Ezt a kérésedet mindig szívesen
teljesítem.
A lány szerelemtől ragyogó tekintettel nézett a férfira.
– Akkor most bizonyítsd be, hogy mennyire szeretsz.
A férfi örömmel teljesítette a lány kérését.

440