1

A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da a bhakti-ª§stri vizsgáról

„Amint megszerzed a „bhakti-ª§stri” minõsítést ezen intézet (Bhakták Ligája) hiteles lelkészévé
válsz. Ehhez szükséges, hogy rendszeresen olvasd a Bhagavad-g¦t§t.”
(Levél, 1955. szeptember)

Prabhup§da: „Minden könyvünket tanulmányoznunk kell. A bhakti-ª§stri az Odaadás nektárját, a

Bhagavad-g¦t§t, a Tanítások nektárját ... foglalja magában...“

Prabhup§da: „Aztán a Bh§gavata következik, majd a Caitanya-carit§m¥ta. Jövõ évtõl kezdve tehát
senki nem kaphat második avatást addig, míg le nem teszi a bhakti-ª§stri vizsgát. Az elsõ avatás
mindenki számára nyitva áll. “Gyere és énekeld: Hare K¥¢£a.” Ettõl megtisztul. S megérti, hogy mi
a bhakti. “
(Reggeli beszélgetés, Nellore, 1976. január 27.)

„A következõ vizsgákat javaslom: bhakti-ª§stri (minden br§hma£a számára) a Bhagavad-g¦t§, a ¼r¦

¾ªopani¢ad, az Odaadás nektárja, a Tanítások nektárja és a kis könyvek alapján. Bhakti-vaibh§va –
az említett könyvek, továbbá a ¼r¦mad-Bh§gavatam elsõ hat éneke. Bhakti-vedanta – az említett
könyvek, továbbá a ¼r¦mad-Bh§gavatam 7-12 Énekei. Bhakti-s§rvabhouma – az említett könyvek,
továbbá a Caitanya-carit§m¥ta. Ezek a címek az érettséginek, valamint a B.A. (diploma), az M.A.
(kisdoktori), Ph.D (doktori) fokozatoknak felelnek meg.“
(Levél, 1976. január 27.)

A bhakti-ª§stri vizsga ismertetése

Elõzetes követelmény

A bhakti-ª§stri vizsga mindenki számára nyitva áll, amennyiben az illetõ betartja a négy szabályt és
naponta tizenhat kört japázik.

A vizsga anyaga

A Bhagavad-g¦t§, a ¼r¦ Upadeª§m¥ta, a ¼r¦ ¾ªopani¢ad, valamint a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu elsõ

része.

A vizsga

A vizsgára évente egyszer kerül sor az ISKCON bhubaneswari Bhakti-ª§stri Vizsgabizottsága által
összeállított kérdések alapján. A vizsga két, egyazon napon kidolgozandó három-három órás
feladatsorból áll a következõk szerint:

1. feladatsor: Három óra alatt hatvan kérdést kell megválaszolni röviden. (3 perc jut minden egyes
kérdés megválaszolására.)
A válaszok általában egy-két mondatosak.

A hatvan kérdés a következõ arányban oszlik meg a szentírások között:

Bhagavad-g¦t§ 40 kérdés
Odaadás nektárja 10 kérdés
Tanítások nektárja 5 kérdés
¼r¦ ¾ªopani¢ad 5 kérdés
 2

Minden kérdés max. 5 pontot ér, azaz az 1. feladatsor 300 pontot ér, ami a végsõ jegy majd’ 50%-át
teszi ki.

2. feladatsor: 1. rész: Egy óra alatt az elõre meghatározott 51 ªlokából 15 leírása szanszkritul (szó
szerint) és magyarul (tartalom szerint). Négy perc jut egy vers leírására. A 15 vers a következõ
arányban oszlik meg a szentírások között: Bhagavad-g¦t§ - 10 , Odaadás nektárja - 2, Tanítások
nektárja - 2, ¼r¦ ¾ªopani¢ad - 1 vers. Nem elvárás a magyar fordítás szószerinti leírása, illetve a
szanszkrit diakritikus (módosított jelekkel ellátott) írása.
Minden ªloka 7 pontot ér.
Az elsõ rész összesen 105 pontot ér. Ez a végsõ jegynek kb. a 17%-át teszi ki.
2. rész: Két óra alatt öt esszékérdés kifejtése. Egy esszé megírására 24 perc jut.
Kilenc téma közül választható az öt esszé a következõ arányban:
Bhagavad-g¦t§ 3 esszé 5 közül
Odaadás nektárja 1 esszé 2 közül
Tanítások nektárja / ¼r¦ ¾ªopani¢ad 1 esszé 2 közül
Egy esszé 130-160 szó terjedelmû lehet, ami háromnegyed oldalnyi szöveget jelent. Esszénként
40 pont jár, ami összesen 200 pontot jelent. Az esszék pontszáma a végsõ jegynek kb. a 33%-át
teszi ki.

Osztályozás

A pontszámokat 1.653-mal beszorozva a következõ ponthatárokat kapjuk:

95% - (950 - 1000 pont) - jeles

85% - (850 - 949 pont) - jó
65% - (650 - 849 pont) - megfelelt

Kötelezõ versek (lásd a kötet végén)

Bhagavad-g¦t§: 1.1, 2.7, 2.13, 2.14, 2.20, 3.13, 3.27, 3.43, 4.2, 4.8, 4.9, 4.34, 5.29,
6.47, 7.3, 7.14, 8.5, 9.2, 9.3, 9.14, 9.26, 9.27, 10.8, 10.9,10.10,
10.11, 10.41, 11.55, 13.22, 14.4, 15.1, 15.15, 16.23, 18.54, 18.55,
18.57, 18.61, 18.65, 18.66.
¼r¦ ¾ªopani¢ad: Megszólítás, Elsõ Mantra
¼r¦ Upadeª§m¥ta: 1., 2., 3., 4. Vers
Bhakti-ras§m¥ta-sindhu: any§bhil§¢it§ ª¡nya°, ªruti-sm¥ti, ¦h§ yasya, an§saktasya
vi¢ay§n, ata¤ ªr¦-k¥¢£a-n§m§di, sarvop§dhi.
 3

BHAGAVAD-G¾TÝ
 4

BEVEZETÉS

1. A Bhagavad-g¦t§ (G¦topani¢ad) a védikus tudás lényege.

2. A Bhagavad-g¦t§nak sok angol fordítása és magyarázata létezik, de egyik sem hiteles, mert a
magyarázók a saját véleményüket írják le.
3. Úgy kell elfogadnunk a Bhagavad-g¦t§t, ahogy Maga az elbeszélõ tanácsolja.
4. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ezt az összes védikus szentírás és
nagy §c§rya alátámasztja.
5. A Bhagavad-g¦t§ a tanítványi láncolaton keresztül nyilvánul meg. (Bg. 4.1-3).
6. A Bhagavad-g¦t§t legjobban az Úr bhaktája értheti meg.
7. Az Úr és bhaktája közvetlen kapcsolatban áll a következõ ötféle viszony egyikében:
- passzív, semleges állapotban;
- aktív, szolgai viszonyban;
- barátként;
- szülõként;
- szeretõként.
8. Miután meghallgatta a Bhagavad-g¦t§t K¥¢£ától, Arjuna elfogadta Õt a Legfelsõbbnek, mint
ahogy a hiteles szaktekintélyek is. Mindent, amit K¥¢£a mondott, igazságként fogadott el (Bg.
10.12-14).
9. Mindaddig, amíg nem alázatos szellemben olvassuk a Bhagavad-g¦t§t, nehéz megérteni, mivel
ez a mû nagy rejtély.
10. A Bhagavad-g¦t§ célja, hogy kiszabadítsa az emberiséget az anyagi létezés tudatlanságából.
11. Az emberi lét akkor kezdõdik, amikor valaki érdeklõdni kezd az Abszolút felõl.
12. Arjuna minden tudatlanság felett állt, de az Úr befedte a tudatát, csupán azért, hogy ez a
beszélgetés elhangozhassék.
13. A Bhagavad-g¦t§ öt alapvetõ témával foglalkozik:
- ¦ªvara (az irányító): a Legfelsõbb Irányító K¥¢£a, másként Brahman, vagy Param§tm§,
ugyanannak a Legfelsõbb Abszolút Igazságnak a három arculata;
- j¦va (az élõlények): õk a Legfelsõbb Úr parányi részei, ezért az Õ összes tulajdonságával
rendelkeznek parányi mértékben, de õk alárendelt ¦ªvarák;
- prak¥ti (a természet): a magasabb rendû prak¥ti (az élõlények) és az alacsonyabb rendû
prak¥ti (az anyagi természet) mindig nõnemû, alárendelt, az Úr irányítása alatt áll, aki az
uralkodó. Az anyagi természetet három minõség alkotja: a jóság, a szenvedély és a
tudatlanság kötõereje;
- k§la (az idõ): örök, az Úr potenciája, és a kötõerõk felett áll;
 5

- karma (a cselekedet): a természet kötõerõinek kombinációjából születik az idõ irányítása

alatt. Gyümölcsei élvezetet és szenvedést okoznak az élõlényeknek.
14. A fenti öt tényezõbõl négy örök: az Úr, az élõlények, az anyagi természet és az idõ. A prak¥ti
megnyilvánulása lehet átmeneti, de nem hamis. Az anyagi természet a Legfelsõbb Úr
különálló energiája, az élõlények pedig örök kapcsolatban állnak Vele.
15. A karma nem örök: megváltoztathatjuk karmánk eredményét, ez tudásunk tökéletességétõl
függ. A Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza, hogyan szabadulhatunk meg a karmától.
16. A Legfelsõbb Úr a legfelsõbbrendû tudattal rendelkezik. Az élõlény is tudatos, de tudata nem
a legfelsõbbrendû, míg az anyagi természet tudattalan.
17. A Felsõlélek minden élõlénynek irányítást ad. Az élõlény arra vágyik, hogy egy bizonyos
módon cselekedjen. A j¦va egy testrõl tudatos, míg az ¦ªvara minden testrõl (13. fejezet).
18. Mind az Úr, mind az élõlények tudata transzcendentális, mivel nem az anyagi elemek
kombinációjának eredményeképpen jön létre. Bár az élõlény tudata feltételekhez kötött
állapotában anyagilag szennyezett, az Úré sohasem az.
19. A Bhagavad-g¦t§ arra tanít bennünket, hogyan tisztítsuk meg a tudatunkat, és hogyan
végezzük a bhakti cselekedeteit tiszta tudatban.
20. A hamis tudatban lévõ élõlény teremtõnek és élvezõnek gondolja magát. Valójában azonban a
Legfelsõbb Úr a teremtõ és az élvezõ, az élõlény pedig együttmûködik Vele, és azáltal élvez,
mint ahogy a testrészek, amelyek eljuttatják az ételt a gyomorba, vagy a fa részei, amelyek a
gyökér locsolásával kapnak táplálékot.
21. K¥¢£a az abszolút egész, akit sac-cid-§nanda vigrahaként (az öröklét, a tudás és a gyönyör
formájaként) lehet tökéletesen megvalósítani. A Brahman és a Param§tm§ az Õ sat és sat-cit
vonásainak megvalósítása. A teljes egész azonban nem forma nélküli, mert ha az lenne, vagyis
kevesebb másnál, akkor nem lehetne a teljes egész.
22. A Bhagavad-g¦t§ azt is megmagyarázza, hogyan cselekszik K¥¢£a különféle energiáin
keresztül. Az anyagi világ és az élõlények teljes egységek, a teljes egész energiái.
23. A védikus tudás tévedhetetlen, a parampar§n keresztül kell elfogadni, és nem kutatómunka
eredményeként. K¥¢£a szavai apauru¢eya természetûek, vagyis mentesek a négyféle
tökéletlenségtõl, amelyek:
- hajlam a hibák elkövetésére,
- az illúzióba esésre,
- mások becsapására,
- és a tökéletlen érzékek miatti korlátozottságra.
24. Az Úr az egyedüli birtokosa mindennek az univerzumban.
25. Arjuna eleinte a saját érzéseit akarta követni, de késõbb úgy döntött, hogy K¥¢£a szavai
szerint fog cselekedni.
26. A Bhagavad-g¦t§ az emberi lényeknek szól.
27. Az Úr, az élõlények és a lelki ég egyaránt san§tana (örök). A Bhagavad-g¦t§ célja az, hogy
felújítsa san§tana-dharmánkat (örök hivatásunkat).
28. Az Úr az élõlények atyja, és azért száll alá, hogy hazahívja az elesett lelkeket.
 6

29. A san§tana-dharmának nincsen kezdete és vége, ezért nem tartozhat egyetlen szektához sem.
Míg a vallás hiten alapul, amely megváltozhat, a dharma azonban a lélek örök jellemzõje,
mint ahogyan a hõ és a fény is a tûz örök tulajdonságai.
30. Az élõlények folyamatosan más élõlényeket szolgálnak, így a szolgálat az élõlény örök
vallása.
31. Az élõlény nem lehet boldog, ha nem a Legfelsõbb Személy transzcendentális szeretõ
szolgálatát végzi.
32. A kéj irányítása alatt álló emberek a félisteneket imádják, de K¥¢£a nem helyesli ezt (Bg.
7.20). Mindannyian boldogságra vágyunk, és csak K¥¢£át kell szolgálnunk, hogy ezt elérjük
(Vs. 1.1.12).
33. Az Úr alászáll lelki hajlékáról, feltárva formáját és kedvteléseit az anyagi világban.
34. Az anyagi világ bolygóit megkötik a születés, a betegség, az öregség és a halál feltételei, míg
a lelki bolygók mentesek ezektõl. K¥¢£a azt javasolja, hogy menjünk vissza oda (Bg. 15.6, Bs.
5.37).
35. Az anyagi világ a lelki világ visszatükrözõdése (Bg. 15.1). Nem hagyhatjuk el addig, amíg
nem szabadultunk meg az anyagi megjelölésektõl, az anyagi élvezet vonzásától, és nem
helyezkedtünk el a Legfelsõbb Úr szolgálatában (Bg. 15.5).
36. A lelki világ és az anyagi világ egy része avyakta (megnyilvánulatlan) az anyagi érzékek elõtt
(Bg. 8.21).
37. Anyagi testünk asat, acit és nir§nanda, de ha az Úr transzcendentális formájára emlékezve
hagyjuk el, akkor sac-cid-§nanda testet kapunk (Bg. 8.5).
38. Tetteink szerint cseréljük testeinket, de akár egy élet alatt is visszatérhetünk K¥¢£ához (Bg.
8.6).
39. "A transzcendentalisták a halál pillanatában vagy a brahmajyotira, vagy a Param§tm§ra, vagy
pedig az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, ¼r¦ K¥¢£ára gondolnak, s így minden esetben a
lelki világba jutnak, ám egyedül a bhakták – vagyis akik személyes kapcsolatban állnak a
Legfelsõbb Úrral – léphetnek a Vaiku£±ha bolygók vagy Goloka V¥nd§vana területére."
40. A Legfelsõbb Úr változatos energiákkal rendelkezik, mégpedig alapvetõen hárommal: az
anyagi energiával, a határenergiával (j¦va) és a lelki energiával (Vi¢£u Pur§£a 6.7.61).
Amelyik energia felé fordítjuk a figyelmünket a halál pillanatában, azt fogjuk elérni.
41. A Vy§sadeva által adott különbözõ védikus írások olvasásával kell elfoglalnunk magunkat, és
így emlékezni K¥¢£ára (Cc. Madhya 20.122).
42. Végre kell hajtanunk kötelességünket, miközben emlékezünk K¥¢£ára, és szent nevét
énekeljük (Bg. 8.7).
43. Erõs szeretetet kell éreznünk a Legfelsõbb Úr iránt, és úgy kell emlékeznünk Rá, mint ahogy
egy nõ emlékezik a szeretõjére, miközben kötelességeit végzi.
44. Ha az elme és az intelligencia mindig a Legfelsõbb Úrral kapcsolatos gondolatokban merül el,
akkor még ha látszólag az érzékek tevékenysége nem is változik meg, a tudat
transzcendentális lesz (Bg. 6.47).
45. A kilencféle odaadó folyamattal kell lefoglalnunk magunkat, és így hasznosítanunk emberi
életünket (¼. Bh§g. 7.5.23). Egy tapasztalt vezetõt kell megközelítenünk, és az õ segítségével
gyakorolnunk az Úrra való emlékezést, neveinek éneklését és a Róla való hallást (Bg. 8.8).
46. Mindenki, még az élet legalacsonyabb szintjén lévõk is el tudják érni a Legfelsõbbet (Bg.
9.32-33).
 7

47. A Bhagavad-g¦t§ utasításait olvasva és követve megszabadulhatunk az élet minden

nyomorúságától, aggodalmától és félelmétõl, lelki létet nyerhetünk, és megszabadulhatunk a
múltban elkövetett bûneink következményeitõl (G¦t§-m§h§tmya 1-3, Bg. 18.66).
48. A Bhagavad-g¦t§ minden más védikus írás olvasását szükségtelenné teszi, mert ez
mindegyiknek a lényege, és K¥¢£a beszélte el(G¦t§-m§h§tmya 4).
49. A Bhagavad-g¦t§ jobb, mint a Gangesz, mert a Legfelsõbb Úr szájából ered. A G¦topani¢ad
olyan, mint egy tehén, K¥¢£a pedig tehénpásztorfiú, aki ezt a tehenet feji. Arjuna olyan, akár a
borjú, a bölcs tudósok és a tiszta bhakták pedig a Bhagavad-g¦t§ nektári tejét isszák
(G¦t§-m§h§tmya 5-6).
50. Legyen egy közös szentírás az egész világ számára – a Bhagavad-g¦t§; legyen az egész
világnak egy Istene – ¼r¦ K¥¢£a; legyen egy himnusz, egy mantra – az Õ nevének éneklése; és
legyen csak egy hivatás – az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szolgálata
(G¦t§-m§h§tmya 7).
 8

ELSÕ FEJEZET
HADISZEMLE A KURUKÞETRAI CSATAMEZÕN

A. ELÕKÉSZÜLETEK A HÁBORÚRA (1.1-26)

I. Sañjaya tájékoztatja Dh¥tar§¢±rát Duryodhana becslésérõl a P§£¨avák és a Kuruk

hadseregének erejérõl. Majd Bh¦¢ma és a Kuruk harcosai megfújják kagylókürtjeiket,
megörvendeztetve ezzel Duryodhanát (1-13).
1.1 a) A Bhagavad-g¦t§t alaposan, és egy olyan ember segítségével kell tanulmányoznunk, aki ¼r¦
K¥¢£a híve, valamint arra kell törekednünk, hogy minden személyes célú értelmezés nélkül
értsük meg. A világos megértésre Arjuna a példa. Ha valaki a tanítványi láncolaton keresztül
érti meg a Bhagavad-g¦t§t, az felülmúlja a világ összes szentírásának ismeretét.
b) Dh¥tar§¢±ra okai a félelemre:
- a csatamezõ dharma-k¢etra volt, õ pedig nem akart egyezkedni;
- a hely a P§£¨aváknak kedvezett, mert jámborak voltak;
- ki akarta zárni õket a családi örökségbõl.
c) Jelen volt ¼r¦ K¥¢£a, a vallás atyja, tehát Duryodhana el fog pusztulni, és K¥¢£a a Yudhi¢
±hira vezette vallásos személyeket állítja majd a helyükre.
1.2 A gyõzelem esélyei miatt aggódva Duryodhana fõ hadvezéréhez, Dro£§c§ryához lép, hogy
beszéljen vele.
1.3 a) Duryodhana biztos akart lenni abban, hogy Dro£§c§rya éber, és nem alkuszik meg a csata
során.
b) Dro£§c§rya sebezhetõ pontjai:
- a hadtudomány minden titkát átadta Drupada fiának, D¥¢±adyumnának, aki képes volt
arra, hogy megölje õt;
- legkedvesebb tanítványai a P§£¨avák voltak, különösen Arjuna.
1.4-6 A P§£¨avák legerõsebb harcosai: Yuyudh§na, Vir§±a, Drupada, Dh¥¢±aketu, Cekit§na,
K§ªir§ja, Purujit, Kuntibhoja, ¼aibya, Yudh§manyu, Uttamauj§ és Drupada fiai. Bármelyikük
megakadályozhatja a Kuruk gyõzelmét.
1.7-9 Duryodhana leírja saját legerõsebb harcosait: Dro£a, Bh¦¢ma, Kar£a, K¥p§c§rya, Aªvatth§m§,
Vikar£a, Bh¡riªrav§, Jayadratha, K¥tavarm§, ¼§lya, akik készek az életüket áldozni érte.
1.10 Duryodhana végkövetkeztetése az, hogy az õ hadereje felmérhetetlen, míg a P§£¨aváké
korlátozott, tehát õ lesz a gyõztes.
1.11 Duryodhana kiváló diplomáciai készségével próbálja lelkesíteni hadseregét.
1.12-13 Bh¦¢ma elõre látja a csata kimenetelét, mégis kötelességbõl biztatni próbálja Duryodhanát.
 9

II. A másik oldalon K¥¢£a és Arjuna transzcendentális kagylókürtjeinek hangja

megremegtették Duryodhana szívét (14-19).
1.14 A gyõzelem jelei a P§£¨avák számára:
- kagylókürtjeik transzcendentálisak;
- K¥¢£a az õ oldalukon van, tehát gyõzelemre számíthatnak;
- a szerencse istennõje is velük van, tehát szerencsések lesznek;
- a szekeret Agni adományozta, ezért az bárhova hajtott, mindenhol képes volt gyõzelmet
aratni.
1.15 a) H¥¢¦keªa az érzékek birtokosát jelenti. A csatamezõn K¥¢£a közvetlenül uralkodik Arjuna
érzékszervei felett.
b) A P§£¨avák oldalán még a kagylókürtök is híresek és említésre méltóak, ami gyõzelemre
utal.
1.16-18 Oly sok hatalmas harcos van mindkét oldalon, így sok élet fog odaveszni, amiért Dh¥tar§¢
±ra a felelõs!
1.19 Mivel az Úr K¥¢£a az õ oldalukon áll, a P§£¨avák bizalma határtalan.

III. Ezek után Arjuna arra kérte K¥¢£át, hogy vezesse szekerét a két hadsereg közé, hogy
szemügyre vehesse a Kurukat. Arjuna számos rokont és jóakarót fedez fel mindkét oldalon
(20-26).
1.20 Minden jel Arjuna kedvezõ gyõzelmére mutat:
- Arjuna szekerének zászlaján Hanum§n volt látható;
- jelen volt R§ma és S¦t§, a szerencse istennõje is;
- az érzékszervek Ura, K¥¢£a adott neki útmutatást.
1.21-22 K¥¢£a (Acyuta) beleegyezett, hogy Arjuna kocsihajtója lesz, és habozás nélkül végrehajtja
utasításait. K¥¢£a élvezi, ha bhaktáit szolgálhatja.
1.23 Arjuna szeretné közelebbrõl látni Duryodhana seregét.
1.24 a) Arjuna (Gu¨§ke¢a) le tudja gyõzni az alvást és a tudatlanságot úgy, hogy mindig emlékezik
K¥¢£ára.
b) K¥¢£a (H¥¢¦keªa) megérti Arjuna szándékát.
1.25 Megértve Arjuna elméjét és mohón vágyva arra, hogy elmondhassa a Bhagavad-g¦t§t, K¥¢£a
azzal fokozza Arjuna zavarát, hogy rámutat az összes családtagjára.
1.26 Arjuna összesereglett családtagjait és barátait szemléli.

B. ARJUNA DILEMMÁJA (1.27-46)

Arjuna elszédül arra a gondolatra, hogy ez a csata végezni fog családjával, és annak
hagyományaival. Úgy látja, hogy nagy bûnös visszahatás vár rá családtagjai elpusztítása
miatt. Mivel úgy érzi, hogy jobb, ha fegyvertelenül megölik, mint ha harcol, Arjunát elönti a
bánat, félreteszi íját, és leül a szekerére.
 10

1.27-28 a) Arjunát etölti a részvét minden rokona és barátja iránt, akik hamarosan meg fognak halni
a csatában.
b) Arjuna természete szerint együttérzõ, mivel lágyszívû bhakta (¼. Bh§g. 5.8.12).
1.29 Arjunát családtagjai iránti anyagi ragaszkodásával keveredõ együttérzése következtében
félelem keríti hatalmába.
1.30 a) Anyagi jóléte iránti ragaszkodása miatt, amelyet a csata elpusztíthat, Arjuna elveszíti
önuralmát.
b) Minden anyagilag lekötött ember alkalmanként hasonló helyzetbe kerül. Az ilyen
helyzeteknek az a célja, hogy lelki megoldások keresésére buzdítsák az embereket (¼. Bh§g.
11.2.37).
1.31 a) Arjuna ragaszkodása testi kapcsolataihoz elködösíti erkölcsi ítélõképességét, nem beszélve
a lelkirõl.
b) Mivel nem látja, hogy bármi is történjen, csak jó származhat a csatából, elveszíti minden
lelkesedését, hogy részt vegyen benne.
1.32-35 a) Arjuna Govindának szólítja K¥¢£át, mert azt akarja, hogy elégítse ki az érzékeit mint
parancsainak végrehajtója. Ez azonban félreértés, hiszen nekünk kell megpróbálnunk
kielégíteni Govinda érzékeit, mert így válhatunk teljesen elégedetté.
b) Arjuna látja családtagjait és veszélyeztetett jövõjüket, de nem képes figyelembe venni K¥¢
£a terveit a közeledõ eseményekben.
1.36 a) Hatféle agresszor van, aki halált érdemel:
1) a mérget adó;
2) a gyújtogató;
3) a halálos fegyverrel támadó;
4) a fosztogató;
5) a más földjét elfoglaló;
6) a más feleségét elrabló.
b) Arjuna bûnös tettnek véli rokonai megölését, ezért inkább megbocsát nekik, agressziójuk
ellenére. A k¢atriyáknak azonban nem szabad ilyen fajta jámborságot kinyilvánítani.
c) Arjuna M§dhavának, a Szerencse Istennõje férjének szólítja K¥¢£át, arra célozva, hogy nem
szabadna olyan lépésre késztetnie õt, ami végsõ soron balszerencsét fog hozni. K¥¢£a azonban
soha, senkire sem hoz balszerencsét, fõként bhaktáira nem.
1.37-38 Meglehet, hogy Duryodhana és az emberei nem veszik figyelembe tetteik eredményét,
Arjuna azonban bûnnek tartja a részvételt egy olyan háborúban, amely az egész dinasztiát
megsemmisíti.
1.39 Arjuna fél, hogy ha az idõsebb családtagok elpusztulnak, az elkövetkezendõ nemzedékek
vallástalan szokásokat fognak kifejleszteni.
1.40 a) Arjuna azt gondolja, hogy ha a családban elterjed a vallástalanság, a nõk elveszítik
tisztaságukat, és ez a nem kívánt utódok elszaporodásához vezet.
b) "Az emberi társadalomban a béke, a jólét és a lelki fejlõdés alapját a jó népesség jelenti ...
Az ilyen népesség kialakulásának a nõk erénye és hûsége a feltétele."
 11

1.41 a) Arjuna azt gondolja, hogy a nem várt népesség növekedésével a családi hagyományok
követése (mint a pras§dam felajánlása az õsatyáknak) megszûnik. És így az egész család –
múlt, jelenlegi és jövõbeli tagjai egyaránt – pokoli létbe süllyed.
b) K¥¢£át szolgálva az ember automatikusan teljesíti minden kötelességét õsatyái felé (¼.
Bh§g. 11.5.41).
1.42 Azok a vezetõk, akik elmulasztják a san§tana-dharma megalapítását és megóvását, csak
káoszt várhatnak társadalmaikban.
1.43 Arjuna intelligensen az írásokra hivatkozik, hogy igazolja a csatában való részvételének
bûnös voltáról szóló következtetését.
1.44-46 Meg van gyõzõdve arról, hogy a háború bûnös, ezért úgy dönt, nem harcol, még akkor
sem, ha az ellenséges katonák megtámadják.

ARJUNA ÉRVEI A HARC ELLEN

(az elsõ és második fejezetbõl)

1. Részvét: Arjuna részvéte azok iránt, akiket megölni készül, azt diktálja neki, hogy ne
harcoljon (1.27,28).
2. Élvezet: Arjuna azt gondolja, hogy nem lesz képes élvezni királyságát, ha azt családtagjainak
élete árán nyeri el (1.31-35, 2.7-8).
3. A család pusztulása: Vallástalanság és nem kívánt utódok fogják ellepni a családot, a
hagyományos var£§ªrama-orientált védikus rituációk végzése abbamarad, és pokol vár mind a
családra, mind a család elpusztítójára (1.37-43).
4. Jámborság és félelem a bûnös visszahatásoktól: Arjuna azt gondolta, hogy a királyi boldogság
élvezete nem éri meg azt a bûnös visszahatást, ami a család megsemmisítésébõl, és az
elöljárók megölésébõl ered (1.44-45, 2.5).
5. Döntésképtelenség: Arjuna nem tudta, mi a jobb: gyõzni vagy legyõzve lenni (2.6).

MÁSODIK FEJEZET
A BHAGAVAD-G¾TÝ TARTALMÁNAK ÖSSZEFOGLALÁSA

A. ARJUNA MEGHÓDOL K¹ÞºA ELÕTT, K¹ÞºA PEDIG KÉSZ OKTATNI ÕT (2.1-10)

Miután Arjuna folytatja kétségei kifejezését a harccal kapcsolatban, meghódol K¥¢£a elõtt,
hogy utasítást kapjon Tõle.
2.1 a) Arjuna részvéte rokonai és barátai teste iránt a tudatlanságnak köszönhetõ.
b) "A 'Madhus¡dana' szónak nagy jelentõsége van ebben a versben. Az Úr K¥¢£a megölte
Madhu démont, és Arjuna azt szerette volna, ha most a félreértés démonával is végezne, aki
hatalmába kerítve õt akadályozta kötelessége végrehajtásában."
2.2 a) "Az Abszolút Igazság három fokon valósítható meg: (1) Brahmanként, a személytelen,
mindent átható szellemként, (2) Param§tm§ként, a Legfelsõbb minden élõlény szívében
jelenlévõ, helyhez kötött formájaként és (3) Bhagav§nként, az Istenség Legfelsõbb
 12

Személyiségeként, az Úr K¥¢£aként. ... Ezt a három isteni aspektust a Nap példájának

segítségével lehet megmagyarázni. A Napnak szintén három arculata van: a napfény, a Nap
felszíne és maga a Nap bolygó." (¼. Bh§g. 1.2.11)
b) "Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, aki minden vagyon, erõ, hírnév, szépség, tudás és
lemondás birtokosa, Bhagav§nnak hívják." (Par§ªara Muni)
c) K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége (Brahma-sa°hit§ 5.1, ¼B 1.3.28).
2.3 K¥¢£a nem helyesli Arjuna erõszakmentességét.
2.4 Arjuna nem akar imádatra méltó nagyapjával és tanárával harcolni.
2.5 Arjuna tudomásul veszi Bh¦¢ma és Dro£a hibáját, de mégsem látja igazságosnak
megölésüket.
2.6 a) Arjuna csak vereséget lát mind a csata elvesztése, mind pedig megnyerése esetén.
b) Bár Arjuna részvéte rosszul irányított, gondolkodása és elkülönülése erényes
tulajdonságairól tanúskodnak, amelyek alkalmassá teszik a lelki tudás megértésére.
2.7 a) Az anyagi létezés bonyodalmait látva mindenkinek menedéket kell keresnie egy lelki
tanítómesternél.
b) Nyomorultak azok a személyek, akik ostobán a családtagoktól vagy a társadalomtól várnak
védelmet, és akik így elmulasztják az önmegvalósítás utáni kutatást (B¥had-§ra£yaka Up.
3.8.10).
c) A párbeszéd K¥¢£a, az eredeti guru, és Arjuna, a tökéletes tanítvány között úgy jött létre,
hogy megérthessük, hogyan kell megközelíteni K¥¢£át vagy a képviselõjét.
2.8 a) Arjuna tanultnak tartja magát, mégis úgy találja, hogy tudása nem tudja megmenteni õt
dilemmájában, ezért bölcsen menedéket vesz K¥¢£ánál.
b) Az, aki ismeri K¥¢£a tudományát, egy hiteles lelki tanítómester (Cc. Madhya 8.128, Padma
Pur§£a).
c) Semmiféle politikai, gazdasági vagy társadalmi megoldás nem tudja megszüntetni az
anyagi lét nyomorúságát. Aki megérti ezt, az menedéket tud venni a K¥¢£a-tudatnál.
2.9 Bár úgy tûnik, hogy Arjuna nem fog harcolni, Sañjaya tudja, hogy miután K¥¢£a
felvilágosítja, meg fogja gondolni magát.
2.10 Arjuna menedéket vett K¥¢£ánál, K¥¢£a pedig fel fogja õt világosítani.

B. HARCOLJ! A LÉLEK SZÁMÁRA NEM LÉTEZIK A HALÁL (2.11-30)

I. A halál az örök lélek vándorlása egyik testbõl a másikba, és mivel a lélek nem halhat meg,
Arjuna nem fog ölni (11-13).
2.11 a) Arjuna elfeledkezett a lélek örökkévalóságáról, és ennek eredményeképpen ostobán
szomorkodik az anyagi testek megsemmisülése felett.
b) K¥¢£a, lelki tanítómestereként rögtön rámutat Arjuna tudatlanságára.
2.12 a) K¥¢£a megerõsíti Maga és az összes többi élõlény örökkévalóságát (Ke±ha Up. 2.2.13).
b) K¥¢£a állítása nem támasztja alá a m§y§v§d¦k magyarázatát az egyéni lélek azonosságáról
a Legfelsõbb Lélekkel.
c) A G¦t§nak csak akkor van jelentése, ha a nagy §c§ryák példáját követjük, és K¥¢£át úgy
fogadjuk el, mint a Legfelsõbb Egyéni Lelket, aki utasításokat ad feledékeny részeinek.
 13

2.13 a) "Minden élõlény egyéni lélek, ezért minden pillanatban változtatja testét, s néha mint
gyermek, néha mint fiatal, néha pedig mint öreg nyilvánul meg. Ám minden esetben
ugyanarról a szellemi lélekrõl van szó, amely semmilyen változáson nem megy keresztül. Ez
az egyéni lélek végül a halál beálltával elhagyja a testet, s egy másikba vándorol. "
b) Bh¦¢ma és Dro£a jobb helyzetet érnek el következõ életükben, ezért Arjunának nem kell
keseregnie miattuk.
c) A lélek változatlan, K¥¢£a és az egyéni lelkek pedig személyek.

II. A kötelesség végzését nem szabad befolyásolnia az érzékfelfogásból származó

boldogságnak és szenvedésnek (14-15).
2.14 a) Mindenki tapasztal nehézséget kötelességei végzése során. Ezeket a nehézségeket el kell
tûrni.
b) Elõírt vallásos kötelességünket követve, eltûrve a boldogságot és a szomorúságot,
fejlõdünk a tudásban és az odaadásban, és alkalmassá válunk a felszabadulásra.
2.15 Aki komolyan törekszik, hogy tökéletessé tegye az életét, az minden nehézség ellenére
biztosan belép a sanny§sa rendbe.

III. Az örök, megsemmisíthetetlen, feloszthatatlan lelket nem lehet megölni, az átmeneti testet
pedig nem lehet megvédeni, ezért harcolj (16-30)!
2.16 a) A test folyamatosan változik, míg a lélek mindig ugyanaz marad – így kezdõdnek K¥¢£a
utasításai tudatlanságunk eltávolítása érdekében.
b) Végsõ fokon meg kell valósítanunk, hogy mindennek K¥¢£a a forrása, és mindenkinek örök
kapcsolata van Vele az Õ szolgájaként (Vi¢£u P. 2.12.38).
2.17 a) Mindenki érzékelni tudja a lélek jelenlétét szimptómája, a tudat jelenléte által.
b) Kontempláció (elmélkedés) által megérthetjük a lélek létezését, de csak a lelki
autoritásoktól hallva érthetjük meg a lélek alkatát (¼vet. Up. 5.9, Mu£¨aka Up. 3.1.9).
2.18 Mivel az anyagi test elõbb vagy utóbb meg fog semmisülni, Arjunának nem szabad testi
megfontolások miatt haboznia a harcban.
2.19 Bár a lélek nem tud meghalni, az anyagi test engedély nélküli elpusztítása mégis elítélendõ.
2.20 a) A test hatféle változáson megy keresztül: megszületik, növekszik, egy ideig fennmarad,
utódokat hoz létre, fokozatosan sorvad, végül pedig elpusztul.
b) A test fejlõdése a lélek jelenlététõl függ.
c) "Néha a felhõk miatt, vagy más okból nem látjuk a napot az égen, de napfény mindig van, s
ebbõl tudjuk, hogy nappal van. Amint egy halvány fényt látunk korán reggel az égen,
megérthetjük, hogy felkelt a nap. Hasonlóan, miután valamennyi tudattal minden test
rendelkezik, legyen az emberé vagy állaté, megérthetjük, hogy a lélek jelen van benne."
d) "A lélek tudata azonban különbözik a Legfelsõbb tudatától, mert a legfelsõbb tudat
mindentudó, ismeri a múltat, a jelent és a jövõt, míg az egyéni lélek tudata hajlamos a
feledékenységre." (Ka±ha Up. 1.2.18, 20)
2.21 a) "A bíró halálbüntetéssel sújthatja a gyilkost, ám tettéért nem hibáztatható, mert a
jogszabályok alapján rendelte el az erõszakot egy másik élõlénnyel szemben."
b) "Egy sebészeti mûtét célja nem a beteg elpusztítása, hanem a gyógyítása."
 14

2.22 a) "Noha a két madár ugyanazon a fán ül, a csipegetõ, aki megpróbálja élvezni a fa
gyümölcseit, aggodalommal és bánattal teli. Ha azonban ez a szenvedõ madár valahogyan
barátja, az Úr felé fordítja az arcát, s felismeri dicsõségét, azonnal megszabadul minden
aggodalomtól."
b) K¥¢£a (a tanúmadár) elmondja a Bhagavad-g¦t§t, hogy segítsen a j¦va (a csipegetõ madár)
szenvedésein (Mu£¨aka Up. 3.1.2, ¼vet. Up. 4.7).
c) Bh¦¢ma és Dro£a haszonhoz jutnak azáltal, hogy meghalnak a harcban.
2.23 Parányiságuk miatt a j¦vák hajlamosak arra, hogy befedõdjenek m§y§ által, "ahogyan a
lángokból kipattanó szikrák is kialszanak, noha minõségileg nem különböznek a tûztõl."
2.24 a) A lélek még akkor is megtartja egyéniségét, ha beleolvad a Brahmanba.
b) "A sarva-gata¤ ('mindent átható') szó fontos, hiszen semmi kétség nem férhet hozzá, hogy
az élõlények mindenhol jelen vannak Isten teremtésében. Ott vannak a szárazföldön, a vízben,
a levegõben, a föld mélyén, sõt a tûzben is."
2.25 a) "Senki sem tagadhatja apja létezését, ha arról anyja beszél, aki ebben az esetben
szavahihetõ forrás. Egyedül anyánk szavainak hihetünk, ha apánk kilétére vagyunk
kíváncsiak – nincs más módja, hogy tudomást szerezzünk róla."
b) Az egyéni lelkek örökké parányiak maradnak.
2.26 Arjunának még akkor sincsen oka a kesergésre, ha elfogadja azt az ateisztikus filozófiai
spekulációt, mely szerint az élet jelei a vegyszerek kombinációjának eredményeképpen
jönnek létre.
2.27 A kötelesség elmulasztása bûn.
2.28 Mivel az anyagi energia minden megnyilvánulásának van kezdete és vége, nem szabad
siránkoznunk az anyagi testek megsemmisülése felett.
2.29 a) Mi okoz az embereknek nehézséget a lélek megértésében:
- "A durva materialista felfogásnak köszönhetõen napjainkban a legtöbb ember el sem
tudja képzelni, hogyan képes e parányi részecske olyan hatalmassá, s emellett olyan
kicsinnyé is válni."
- "Az anyagi energia illúziójának hatása alatt olyannyira elmerülnek az érzékkielégítésben,
hogy aligha van idejük az önvaló megértésére."
- "Azok, akik hallani akarnak a lélekrõl, talán eljárnak elõadásokra és megfelelõ
társasággal tartanak kapcsolatot, de tudatlanságuk következtében gyakran tévúton járnak,
amikor azt hiszik, hogy a Felsõlélek és az atomnyi lélek egy, s nagyságuk sem
különbözõ."
b) Ahhoz, hogy valaki megérthesse a lélek természetét, egy önmegvalósított személytõl kell
hallania a Bhagavad-g¦t§t, és ezenkívül még vezeklést és áldozatokat is végre kell hajtania.
2.30 K¥¢£a azzal zárja le ezt a részt, hogy újra rámutat a lélek halhatatlanságára és a test
átmenetiségére.

C. HARCOLJ, MERT ELÕNY SZÁRMAZIK A KÖTELESSÉGSZERÛ HARCBÓL, ÉS

HÁTRÁNY A HARC ELMULASZTÁSÁBÓL (2.31-38)
 15

Ha Arjuna meghal az ütközetben, a mennyei bolygókra kerül, ha pedig megnyeri a csatát, a

föld uralkodója lesz. Becstelen lesz azonban, ha elhagyja a csatamezõt.
2.31 a) Kétféle sva-dharma van:
- a felszabadulás elõtt a var£§ªrama-dharma szerinti kötelességünket kell végezni;
- a felszabadulás után a sva-dharma lelkivé válik.
b) "A k¢atriyák az erdõben gyakorolják az ölést. Hajdanán egy szál karddal a kezükben
szembeszálltak a tigrissel, megküzdöttek vele, s a legyõzött állatot aztán nagy pompával
elhamvasztották. ... A k¢atriyákat fõleg párbajra és ölésre tanítják, mert a vallásos erõszakra
néha szükség van."
c) Az emberi társadalomnak szüksége van a k¢atriyákra, és esetükben nem szabad a csatatéren
végrehajtott ölést erõszaknak tekinteni.
2.32 Arjuna tudatlansága következtében utasította vissza a harcot, pedig egy ksatriya nem válhat
erõszakmentessé.
2.33 Arjuna azt gondolja, hogy bûnt fog elkövetni, ha harcol, de valójában azzal fog bûnt
elkövetni, ha elmulasztja elõírt kötelességét, a harcot.
2.34-36 Arjunának inkább meg kellene halnia a csatában, mint hogy a szégyent kockáztassa elõírt
kötelességeinek elmulasztásával. Valójában el fogja veszíteni a hírnevét, a királyságát, a
jámborságát és a lehetõséget, hogy értékes szolgálatot adjon K¥¢£ának.
2.37 Bár Arjuna azt gondolja, hogy csak veszthet, valójában akár nyer, akár veszít a csatában, csak
nyerhet a harc által.
2.38 K¥¢£a arra céloz, hogy Arjunának nem kellene a nyereséggel és a veszteséggel törõdnie,
hanem harcolnia kellene, mert Õ erre vágyik (¼B. 11.5.41).

D. HARCOLJ, DE VISSZAHATÁS NÉLKÜL (2.39-53)

I. Ha Arjuna anélkül harcol, hogy ragaszkodik a harc eredményéhez, csak azért, mert ez K¥¢
£a vágya, és teljes eltökéltséggel K¥¢£ára rögzíti elméjét, a harc nem fog bûnös visszahatást
eredményezni (39-41, 47-51).
2.39 a) A lélek örök, a test pedig mulandó (s§¯khya).
b) Most K¥¢£a bemutatja a buddhi-yogát, az Úr elégedettségéért végzett munka elvét:
"Aki csupán azért dolgozik, hogy elégedetté tegye az Urat, s ennek érdekében mindent
megtesz, legyen az bármilyen nehéz, az a buddhi-yoga elvei szerint cselekszik, s mindig
transzcendentális boldogságot érez. Az ilyen transzcendentális tevékenység következtében az
Úr kegyébõl az ember tökéletes transzcendentális megértésre tesz szert, s így felszabadulása
teljessé válik, anélkül, hogy külön erõfeszítést tenne a tudás elsajátítása érdekében."
c) K¥¢£a azért magyarázta el a s§¯khyát, "hogy Arjunát eljuttassa a buddhi-yoga, vagyis a
bhakti-yoga pontjáig".
2.40 a) Az anyagi szinten végzett munkát be kell fejezni ahhoz, hogy hasznot hozzon, de bármilyen
kicsi erõfeszítés, amit K¥¢£a elégedettsége érdekében végzünk, maradandó eredményt ad (¼B.
1.5.17).
b) A K¥¢£a-tudatban ebben az életben elért legkisebb fejlõdés is garantálja a jó születést,
amely további fejlõdésre ad lehetõséget a következõ életben.
2.41 a) Az, aki teljes, gyakorlati tudással rendelkezik a lélekrõl, szilárd hittel és határozottsággal
tudja végezni kötelességeit K¥¢£a elégedettségére (Cc. Madhya 22.62).
 16

b) Az ilyen személynek nincs más kötelessége, mert tetteivel mindenkit szolgál.

c) A buddhi-yogát egy tiszta bhakta vezetésével kell gyakorolni (Gurv§¢±aka 8).

II. Arjunának felül kell emelkednie a védikus formulák "jó és rossz" fogalmain azáltal, hogy
tudja, a Védák célja K¥¢£a szolgálata (42-46, 52-53).
2.42-43 Az érzékkielégítéshez és a mennyei bolygók eléréséhez való ragaszkodásuk miatt az
emberek azt képzelik, hogy a Védák arra valók, hogy e dolgok eléréséhez hozzásegítsék õket.
2.44 Az anyagi dolgokhoz ragaszkodó személyek nem tudnak kitartani az odaadó szolgálat mellett,
és a sam§dhit sem tudják elérni.
2.45 a) A Védák fokozatos felemelkedésre szolgáló folyamatot írnak elõ, de K¥¢£a azt várta
Arjunától, hogy lépjen túl ezen.
b) A K¥¢£a-tudat képessé tesz bennünket arra, hogy gyorsan legyõzzük az anyagi
kettõsségeket.
2.46 a) A védikus tudás tökéletessége azt jelenti, hogy megértjük kapcsolatunkat K¥¢£ával (Bg.
15.15).
b) Az emberek ebben a korban nem képesek követni a hagyományos védikus folyamatot, de a
Hare K¥¢£a éneklése önmagában elég ahhoz, hogy megtisztítsa, és a tökéletes szintre emelje a
feltételekhez kötött lelkeket (¼B. 3.33.7).
c) A szent név sértések nélküli éneklése a védikus miszticizmus legmagasabb megértése.

III. Ugyanaz, mint az I. pont (47-51)

2.47 a) "Az ember kötelességeit az határozza meg, hogy az anyagi természet melyik kötõerejének
hatása alatt áll. A szeszélyes munka olyan cselekedetet jelent, amely egy felsõbb tekintély
jóváhagyása nélkül történik, a tétlenség pedig az elõírt kötelességek végre nem hajtását
jelenti."
b) K¥¢£a azt tanácsolja, hogy az elõírt kötelességeket az eredményhez való ragaszkodás
nélkül hajtsuk végre.
2.48 a) K¥¢£a azt tanácsolja, hogy az elõírt kötelességeket a Legfelsõbbre rögzített elmével
végezzük.
b) A var£§ªrama-dharmának ki kell elégítenie az Úr Vi¢£ut.
2.49 Az Úr elégedettségéért kell cselekednünk (buddhi-yoga), nem a sajátunkért. "A fösvények
nem tudják, hogyan használják fel jó szerencsével vagy fáradságos munkával szerzett
vagyonukat. Minden energiánkkal a K¥¢£a-tudatban kell tevékenykednünk, s így életünk
sikeres lesz."
2.50 A K¥¢£a-tudatban végzett tettek megszabadítanak az összes elõzõ tett visszahatásától.
2.51 a) Ki kell kerülnünk az anyagi létbõl (¼B. 10.14.58).
b) Az ostoba személyek anyagi szenvedéseiket saját elrendezéseik segítségével próbálják
semlegesíteni, ám azok, akik tudatában vannak a lélek eredeti helyzetének, a buddhi-yogát
gyakorolják és visszamennek Istenhez.

IV. Ugyanaz, mint a II. pont (52-53)

 17

2.52 A K¥¢£a-tudat semlegessé tesz a gyümölcsözõ cselekedetek iránt: "Óh, naponta háromszor
ajánlott imák, minden dicsõség nektek! Óh, fürdés, hódolatomat ajánlom neked! Óh,
félistenek! Óh, õsatyák! Kérlek, bocsássatok meg nekem, hogy képtelen vagyok tiszteletemet
ajánlani nektek! Bárhol vagyok, mindenhol a Yadu dinasztia dicsõ leszármazottjára (K¥¢£ára),
Ka°sa ellenségére gondolok, s ez megszabadít a bûnök börtönétõl. Úgy gondolom, nekem ez
elegendõ." (M§dhavendra Pur¦)
2.53 A sam§dhi, az önmegvalósítás transza valójában a K¥¢£a-tudatot jelenti. Egy ilyen isteni
tudattal rendelkezõ személy soha nincs zavarban kötelességét illetõen.

E. HARCOLJ! VÁLJ SZILÁRDDÁ A K¹ÞºA-TUDATBAN! (2.54-72)

I. Arjuna négy kérdést tesz fel K¥¢£ának arról a személyrõl, akiknek a tudata elmerült a
transzcendenciában: Mik az ismertetõjelei? Hogyan beszél? Hogyan ül? Hogyan jár? (54)
2.54 Ahogy a gazdag, a beteg vagy a tanult embert meg lehet ismerni szimptómái, ismertetõjegyei
alapján, ugyanúgy a transzcendentális személyt is meg lehet ismerni, különösen a beszédérõl.

II. Mik az ismertetõjegyei? (Hogyan mutatja meg a helyzetét?) Az önmegvalósított lélek

lemondott az érzékkielégítés összes változatáról, mivel az önvalóban leli örömét (55).
2.55 a) Az isteni tudatban lévõ személy mindig elégedett, mert tudja, hogy K¥¢£a örök szolgája.
b) Az elmében felbukkanó érzéki vágyakat azzal lehet legyõzni, hogy habozás nélkül
lefoglaljuk magunkat az odaadó szolgálatban.

III. Hogyan beszél? (Hogyan befolyásolja mentalitását és szavait mások vonzalma,

közömbössége és dühe?) Az ilyen tiszta lélek mentálisan nem zavart, nem ujjong, nem
ragaszkodik, nem fél vagy nem dühös, szóban nem dicsõíti és nem kritizálja a jót és a rosszat,
ami éri (56-57).
2.56 a) "A muni szó arra az emberre utal, aki az elmebeli spekuláció segítségével számtalan
formában képes az elméjét mûködésre késztetni, ám valódi végkövetkeztetésre sosem jut. Azt
mondják, minden muninak más a nézõpontja, s a szó valódi értelmében véve nem is hívhatnak
valakit muninak, ha felfogása nem tér el a többiekétõl. ... A sthita-dh¦r muni azonban, akirõl
az Úr beszél, különbözik a közönséges munitól. Mindig elmerül a K¥¢£a-tudatban, mert véget
vetett a kreatív spekulációnak. Õt tehát rendíthetetlen elméjû muninak nevezik.” (MB.
Vana-p. 313.117)
b) Az isteni tudatban lévõ személy sthita-dh¦r muni. Nem spekulál többé, mert megvalósítva,
hogy V§sudeva, K¥¢£a minden. (Stotra-ratna 43)
c) Az isteni tudatban lévõ személy sosem zavart (mindent K¥¢£a kegyeként lát), nem
ragaszkodik vagy viszolyog az anyagi dolgoktól, merész és aktív az Úr szolgálatában, és nem
dühös, ha próbálkozásai sikertelenek.
2.57 Az isteni tudatban lévõ személyt nem befolyásolja a jó és a rossz, ami történik vele.

IV. Hogyan ül? (Mi a mentalitása, amikor az érzékei távol vannak tartva az érzéktárgyaktól?)
(58) Az ilyen személy szilárd marad a transzcendentális tudatban a K¥¢£a szolgálata iránti
magasabb rendû ízének köszönhetõen (59). Ezért távol kell tartanunk az érzékeinket az
érzéktárgyaktól azáltal, hogy K¥¢£ára rögzítjük õket. Másképp leesünk az anyagi lét
mocsarába (60-63).
 18

2.58 a) Az isteni tudatban lévõ személy "tervei szerint" tudja kontrollálni az érzékeit.
b) "Az érzékszerveket mérges kígyókhoz hasonlítják, melyek szabadon, minden korlátozás
nélkül akarnak cselekedni. A yog¦nak, vagyis a bhaktának rendkívül erõsnek kell lennie, hogy
a kígyóbûvölõhöz hasonlóan irányítani tudja a kígyókat. Sohasem engedi õket önállóan
cselekedni."
c) "Erre a legjobb példa az említett teknõsbéka. A teknõs bármelyik pillanatban képes
visszahúzni az érzékeit, hogy aztán bármikor kiengedje, ha szükség van rá. Ehhez hasonlóan a
K¥¢£a-tudatú ember is csak bizonyos célra, az Úr szolgálatában használja az érzékszerveit,
egyébként visszahúzza õket."
2.59 a) A magasabb rendû íz megtapasztalása nélkül a lemondásunk nem lesz tartós.
b) "Amikor az érzéki élvezetekrõl a szabályok és korlátozások betartásával mond le az ember,
az olyan, mint amikor egy beteget eltiltanak bizonyos ételektõl. Nincs ínyére ez a korlátozás,
és a tiltott ételek iránti vágyát sem veszíti el."
c) Az egészséges élet a K¥¢£a-tudat nektárjának élvezetét jelenti.
2.60 a) Ha valaki nem éri el a K¥¢£a-tudatot, biztosan leesik, mint Viªv§mitra.
b) Csak az az ember nem akar enni, akinek az éhsége elmúlt, így a K¥¢£a-tudatos személy is
felülemelkedik minden érzékkielégítésre irányuló vágyon, mint Y§mun§c§rya.
2.61 "Az elõzõekben már említettük, hogy a nagy bölcs, Durv§s§ Muni vitába bocsátkozott
Ambar¦ªa Mah§r§j§val, s miután büszkesége miatt minden ok nélkül méregbe gurult, nem
tudott többé uralkodni érzékein. A király nem volt olyan hatalmas yog¦, mint a bölcs, ám az
Úr bhaktája volt, aki szó nélkül tûrte a bölcs minden igazságtalanságát, s így õ került ki
gyõztesen." (¼B. 9.4.18-20)
2.62 a) "Az Úr ¼iva mély meditációba merült, ám amikor P§rvat¦ az érzéki élvezetre próbálta
rávenni, mégis hajlott szavára, s ennek eredményeképpen megszületett K§rtikeya."
b) "Hasonlóan kísértette meg M§y§-dev¦ inkarnációja Harid§sa çh§kurát, amikor még ifjú
bhakta volt, ám Harid§sa az Úr K¥¢£a iránti vegyítetlen odaadása miatt könnyedén kiállta a
próbát."
2.63 a) "Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E
ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül. A dühbõl teljes illúzió ered, az illúzióból
pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az
ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába."
b) A bhakták valódi élvezetet tapasztalnak K¥¢£a szolgálatában, az imperszonalisták viszont
nem tudnak élvezetet találni a mesterséges lemondásban (BRS. 1.2.258).

V. Hogyan jár? (Hogyan foglalja le valójában az érzékeit?) A K¥¢£a-tudatban megszilárdul az

intelligenciája ragaszkodástól és ellenszenvtõl mentesen, elégedett (64-65), és zavartalan békét
ér el azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja elméje vágyait. Így belülrõl lemondva, a
Legfelsõbbel kapcsolatban cselekszik (66-71).
2.64 a) A materialisták élvezetre vágynak, így megpróbálják élvezni az érzéktárgyakat. A száraz
lemondók felszabadulásra vágynak, ezért megpróbálnak távol maradni az érzéktárgyaktól. A
bhakták odaadó szolgálatra vágynak, ezért megpróbálják kielégíteni K¥¢£át azzal, hogy azt
csinálják, amit az Úr akar.
b) A bhakta könnyedén tudja kontrollálni az érzékszerveit, mert az Úr kegyébõl mindig tudja,
mit tegyen az Úr szolgálatában.
 19

2.65-66 A K¥¢£a-tudatban az ember nem tapasztalja az anyagi lét szenvedéseit, de K¥¢£a-tudat

nélkül boldogságot vagy békét sem ér el.
2.67 "Ahogyan az erõs szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét
még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít."
2.68 Csak a K¥¢£a-tudatban lévõ személy tudja kontrollálni az érzékeit szilárd intelligenciával.
2.69 Néhány ember az önmegvalósítás felé, de a legtöbb az anyag kizsákmányolása felé irányítja a
tudatát. "Az introspektív, gondolkodó bölcsek cselekedetei éjszakát jelentenek az anyagban
elmerült embereknek. A materialisták, amiatt, hogy nem tudnak az önmegvalósításról,
ilyenkor is folytatják álmukat, ám a befelé tekintõ bölcs ébren marad az õ 'éjszakájukban'. A
bölcs transzcendentális örömöt érez, amint fokozatosan fejlõdik a lelki életben, míg az anyagi
tetteket végrehajtó ember az önmegvalósítás szempontjából alszik, s az érzéki gyönyörök
különféle változatairól álmodva néha boldognak, néha pedig boldogtalannak érzi magát. Az
anyagi boldogság vagy boldogtalanság közömbösen hat a befelé fordulóra, s miközben
folytatja az önmegvalósítást szolgáló tetteit, az anyagi visszahatások nem zavarják meg."
2.70 a) "A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem
zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan
töltõdõ, ám mindig mozdulatlan óceánba."
b) A tiszta bhaktán kívül mindenkit zavarnak a beteljesítetlen vágyak.
2.71 Amikor az ember megérti valódi helyzetét mint K¥¢£a örök szolgája, s nem tekinti magát
tévesen az anyagi testnek, valamint nem vallja magát jogtalanul semmi tulajdonosának a
világban, akkor a K¥¢£a-tudat tökéletes szintjére érkezett el. E tökéletes szintre eljutva tudja,
hogy mivel K¥¢£a a birtokosa mindennek, mindent arra kell használnia, hogy Neki örömet
szerezzen. ... Az anyagi kívánságoktól mentes ember jól tudja, hogy minden K¥¢£ához
tartozik (¦ª§v§syam ida° sarvam), ezért semmit sem tekint jogtalanul a magáénak.
VI. (Végkövetkeztetés) Így élve a halál pillanatában beléphetünk Isten királyságába (72).
2.72 A tiszta odaadó szolgálat nem különbözik Isten királyságától.
 20

HARMADIK FEJEZET
KARMA-YOGA

A. A FÉLREÉRTÉS: LEMONDÁS VAGY MUNKA? (3.1-2)

Arjuna azt kérdezi, mi az oka annak, hogy K¥¢£a elõzõleg a buddhi-yogát ajánlotta, vagyis az
intelligencia összekapcsolását a Legfelsõbbel, és elítélte a gyümölcsözõ munkát, most pedig
mégis harcra buzdítja. K¥¢£a azt válaszolja, hogy õ valójában egy folyamatot javasolt,
amelynek két szintje van, a karma és a jñ§na.
3.1 Nem szabad helytelenül úgy értelmezni a buddhi-yogát, mint lemondások végzését egy
magányos helyen.
3.2 Arjuna kérdései tisztázzák a megértés ösvényét.

B. HARCOLJ! VÉGEZD A KÖTELESSÉGEDET, DE RAGASZKODÁS NÉLKÜL! (3.2-9)

K¥¢£a azt válaszolja, hogy mivel a lélek természete szerint aktív, a munkáról való lemondás,
ha valakinek a szíve nem tiszta, alacsonyabb rendû, mint a kötelesség végzése elkülönüléssel.
A Védák ezért arra tanítanak minket, hogy végezzük a munkát K¥¢£ának szánt áldozatként.
Így munkánk nem fog ehhez a világhoz kötni bennünket.
3.3 a) A buddhi-yoga és a s§¯khya-yoga kölcsönösen összefüggnek, mint a vallás és a filozófia.
b) A buddhi-yoga fontosabb, mert gyorsabban megtisztít.
3.4 A sanny§sát csak a megtisztulás után lehet elfogadni, nem váratlanul.
3.5 a) A lélek természeténél fogva aktív.
b) Csak az odaadó szolgálattal kapcsolatos tettek tudják megtisztítani a lelket az anyagi
energia iránti vonzalmától (¼B. 1.5.17).
3.6 Sok érzékkielégítéshez ragaszkodó ember keresi a pénzét meditáció, yoga vagy filozófia
oktatásával, de tanításaiknak nincs lelki értéke.
3.7 Ha valaki a saját helyén marad, és végzi elõírt kötelességeit a fokozatos tisztulás érdekében,
az jobban fogja segíteni a fejlõdésben, mint a színlelt lemondás.
3.8 A lemondás elõtt meg kell szabadulnunk anyagi hajlamainktól, másképp csak a társadalom
élõsködõivé válunk.
3.9 Elõírt kötelességünk végzése K¥¢£a elégedettségére szakavatott irányítás mellett, megment
minket a visszahatásoktól, és fokozatosan Isten királyságába emel (Vi¢£u P. 3.8.8).

C. A KARMA-KݺÐÁTÓL A KARMA-YOGÁIG (3.10-16)

Ha valaki nem tudja elkülönülten, kötelességszerûen végezni munkáját, jobb, ha a Védák
karma-k§£¨a részét követi, és végzi azokat a védikus kötelességeket, amelyek áldozatokat
írnak elõ K¥¢£a örömére.
3.10 a) Az élõlények K¥¢£ával (Vi¢£uval) kapcsolatos feledékenységük miatt maradnak
feltételekhez kötöttek.
 21

b) A yajña végzése Vi¢£u elégedettségére lehetõvé teszi a kényelmes életet a Földön, és

egyidejûleg a felkészülést az Istenhez való hazatérésre (¼B. 2.4.20).
c) A mai korra a sa¯k¦rtana-yajña az elõírt áldozat (¼B. 11.5.32, Bg. 9.14).
3.11 a) A yajña elégedetté teszi a félisteneket, mint ahogy az engedelmesség elégedetté teszi a
tanárt.
b) Az Úr Vi¢£u minden yajña fõ élvezõje.
c) A yajña végzése minden tevékenységet megtisztít.
3.12 a) A félistenek, mint az Úr ügynökei, gondoskodnak az életszükségletekrõl, és fizetséget
fogadnak el a yajña formájában. Aki nem fizet, az tolvaj.
b) Annak, aki nem ismeri az Istenség Személyiségét, a félisteneket kell imádnia.
3.13 a) A bhakta egész élete yajña: ªravana°, k¦rtana° stb (BS. 5.38).
b) Azok, akik nem végeznek yajñát, bûnös visszahatásokat gyûjtenek, a bhakták pedig
megpróbálják megmenteni õket a sa¯k¦rtana-yajña végzésével.
3.14 a) Az Úr K¥¢£a imádata, különösen a sa¯k¦rtana-yajña végzésével, automatikusan elégedetté
teszi a félisteneket, és biztosítja az életszükségleteket.
b) A pras§dam fogyasztása megszabadít elõzõ bûneink visszahatásától, és megvéd m§y§
befolyásától.
3.15 a) A Védák az Úr lélegzetébõl nyilvánulnak meg, és útmutatást adnak a yajñához.A Védák
által nem engedélyezett tettek vikarmának, bûnösnek számítanak (B¥had-§ra£yaka Up.
4.5.11).
b) A védikus utasítások segítenek eltorzult vágyaink kielégítésében, hogy miután véget
vetettünk az úgynevezett élvezetnek, visszatérhessünk Istenhez.
3.16 a) Az, aki nem végez yajñát, kockázatos életet él.
b) A yajña végzése a K¥¢£a-tudat közvetett gyakorlása.

D. CSELEKEDJ KÖTELESSÉGSZERÛEN ÉS ELKÜLÖNÜLÉSSEL, HOGY HELYES

PÉLDÁT ADJ! (3.17-32)
I. De még jobb, ha az ember – mint ahogy Janaka király vagy K¥¢£a tette – gyümölcsözõ
vágyak vagy ragaszkodás nélkül végzi a kötelességét. Azért kell így cselekednünk, hogy helyes
példát adjunk másoknak (17-25).
3.17 Egy teljesen K¥¢£a-tudatos személynek, aki mindig K¥¢£a elégedettségéért cselekszik, nem
szükséges végrehajtania az elõírt kötelességeket.
3.18 Az önmegvalósított ember nem adja fel a munkát, hanem kizárólag K¥¢£a elégedettsége
érdekében cselekszik.
3.19 E vers utasítása azokra vonatkozik, akik nem teljesen K¥¢£a-tudatosak: nekik az elõírt
kötelességüket kell végezniük, és fel kell ajánlaniuk az eredményt K¥¢£ának.
3.20 Mivel a bhaktáknak példát kell mutatniuk a társadalom többi tagjának, még ha Arjuna el is
érte a tökéletességet, folytatnia kell elõírt kötelességei végzését.
3.21 a) A bhaktáknak minden tekintetben §c§ryákként kell viselkedniük az emberi társadalom
haszna érdekében.
b) A vezetõknek ismerniük kell az erkölcsi és lelki törvények hagyományos könyveit.
 22

3.22 Még az Úr K¥¢£a is végzi a kötelességét k¢atriyaként. (¼vet. Up. 6.7-8)

3.23 K¥¢£a, a legfõbb autoritás is követte elõírt kötelességét, hogy oktassa a közönséges
embereket, mivel a vallás elveinek visszaállítása érdekében szállt alá.
3.24 A var£a-sa¯kara romba fogja dönteni a társadalmat, ezért K¥¢£a ideális háztartóként
cselekszik (¼B. 10.33.30-31).
3.25 A bhaktáknak meg kell mutatniuk az embereknek, hogyan használják tetteik gyümölcseit K¥¢
£a szolgálatában.

II. Bár a tudatlanok ragaszkodással végzik kötelességeiket, a bölcseknek nem szabad

megzavarniuk õket. A bölcseknek tudással, és ragaszkodás nélkül kell végezniük
kötelességüket, és így kell felszabadulniuk (26-32).
3.26 Az elõírt kötelességek követése fokozatosan felemeli a tudatlanokat.
3.27 Az abhakták nem tudják megérteni azt, hogy mindent K¥¢£a irányít.
3.28 A bhakta megérti, hogy K¥¢£a irányít mindent, és ezért elkülönült marad.
3.29 a) A tudatlan személyek jellemzõi:
- a testet vélik az önvalónak;
- ragaszkodnak a rokonokhoz, az otthonhoz és a vallásos szertartásokhoz;
- anyagi területen tevékenykednek, társadalmi munkában foglalják le magukat, a
nacionalisták és altruisták.
b) A bhakták kockázatot vállalnak a tudatlanok megközelítésével annak érdekében, hogy
átadják nekik a K¥¢£a-tudatot.
3.30 Miután elmagyarázta a bhakták kötelességeit, K¥¢£a most azt kéri Arjunától, hogy hódoljon
meg. Arjunát fejlett bhaktának tartja, akinek félre kell dobnia vonakodását.
3.31 Mindaddig, amíg valaki õszintén, fenntartások nélkül próbál meghódolni K¥¢£ának,
fokozatosan fejlõdni fog a tiszta odaadó szolgálatig.
3.32 Irigységük miatt egyesek nem fogadják el K¥¢£át, ezért az anyagi természet megbünteti õket.

III. Természetünk szerint kell a kötelességünket végezni a K¥¢£a-tudatban, anélkül, hogy

áldozatul esnénk a vonzalomnak és az ellenszenvnek (33-35).
3.33 A tisztulás érdekében cselekednünk kell: az elõírt kötelességek feladása az elméleti tudás
kedvéért nem segít.
3.34 a) Még a szabályozott érzékkielégítés is veszélyes.
b) Arjuna az érzéktárgyak befolyásának következtében kialakult vonzalma és ellenszenve
miatt utasította el a harcot.
3.35 a) Kétféle sva-dharma van:
- a var£§ªrama szerinti;
- a lelki tanítómester utasításai szerinti.
b) Ragaszkodnunk kell a sva-dharmánkhoz, "az embernek haláláig ki kell tartania mellette, s
nem szabad más feladatát utánoznia."
 23

c) Amikor valaki eléri a transzcendentális szintet, az anyagi különbségeknek nincs már

jelentõségük, de elõtte var£§ªrama-kötelességeiket hiánytalanul végezniük kell.

E. ÓVAKODJ A KÉJTÕL ÉS A DÜHTÕL! (3.36-43)

Óvakodj a kéjtõl, a lélek mindent felemésztõ, bûnös ellenségétõl. Az érzékekben, elmében és
intelligenciában helyet foglaló kéjen keresztül fedõdik be a lélek tudása. Az érzékek
szabályozása által, és erõs lelki intelligenciával kell rögzítenünk magunkat tiszta
azonosságunkhoz K¥¢£a szolgáiként, és így kell legyõznünk a kéjt.
3.36 Arjuna az Úr akarata ellen végzett tiltott cselekedetek oka felõl érdeklõdik.
3.37 a) Amikor az anyagi világba kerülünk, K¥¢£a iránti természetes szeretetünk kéjjé változik,
mint ahogy a tamarinddal kapcsolatba került tej is joghurttá változik.
b) A kielégítetlen kéj dühvé változik, amely az anyagi lét illúziójában és rabságában tartja a
lelket.
c) A yajña végzése által legyõzhetjük a szenvedély befolyását, és a jóságba kerülhetünk.
3.38 A kéj általi befedettség különbözõ fokai:
- mint tüzet a füst (emberi lények);
- mint tükröt a por (madarak és állatok);
- mint magzatot az anyja méhe (fák).
3.39 a) A kéjt semmilyen mennyiségû érzékkielégítés nem képes kielégíteni (Manu-sm¥ti).
b) A nemi vágy az a béklyó, amely az anyagi világban tartja az élõlényt.
c) Az ellenség az érzékkielégítésbõl származó öröm halvány látszata.
3.40 a) A kéj az érzékekben és az elmében lakozik, ami az érzékkielégítessel kapcsolatos
gondolatok gyûjtõhelye.
b) Az anyagi intelligencia a kéjes hajlamok székhelye, aminek befolyására fogadja el a lélek a
hamis egót (¼B. 10.84.13).
3.41 a) A kéjt úgy gyõzhetjük le, ha szabályozzuk az érzékeket. Ennek elmulasztása megsemmisíti
önvalóról szóló tudásunkat és a Legfelsõbb Lélekkel való kapcsolatunkat (¼B. 2.9.31).
b) Ha a gyermekeket életük kezdetétõl fogva K¥¢£a-tudatban neveljük, akkor biztosíthatjuk,
hogy K¥¢£a iránti természetes szeretetük nem fog kéjjé degradálódni.
3.42 Ha az intelligenciát és az elmét abban foglaljuk le, hogy megértsük a lélek eredeti helyzetét,
akkor az érzékeink olyanok lesznek, mint a kígyó, amelynek eltávolították a méregfogát.
3.43 A kéjt úgy gyõzhetjük le, ha az érzékeket, az elmét és az intelligenciát mindig lefoglaljuk az
odaadó szolgálatban.

NEGYEDIK FEJEZET
TRANSZCENDENTÁLIS TUDÁS

A. K¹ÞºÁRÓL SZÓLÓ TRANSZCENDENTÁLIS TUDÁS (4.1-10)

I. A Bhagavad-g¦t§t K¥¢£a már elõzõleg is elmondta, és a szent királyok tanítványi láncolatán
szállt alá. Most, mivel a láncolat megszakadt, K¥¢£a újra elmondja Arjunának (1-3).
 24

4.1 a) A királyoknak meg kell érteniük a Bhagavad-g¦t§t, hogy megvédjék alattvalóikat a

legnagyobb elllenségtõl, a kéjtõl.
b) "Ezek alapján Manu körülbelül 2 005 000 évvel ezelõtt beszélte el a Bhagavad-g¦t§t
tanítványának és fiának, Ik¢v§ku Mah§r§jának, a Föld uralkodójának. A jelenlegi Manu
életének hossza 305 300 000 év, amibõl már 120 400 000 eltelt. Elfogadva a tényt,
hogy az Úr Manu születése elõtt tanította a G¦t§t tanítványának, Vivasv§n napistennek,
hozzávetõleges számítással megállapíthatjuk, hogy ez minimum 120 400 000 évvel ezelõtt
történt, s az emberi társadalomban mintegy 2 000 000 éve létezik. Az Úr ismét elbeszélte
Arjunának körülbelül ötezer évvel ezelõtt." (BS. 5.52, MB ¼§nti-p. 348.51-52)
4.2 K¥¢£a újra életre hívta a tanítványi láncolatot azzal, hogy elmondta Arjunának a
Bhagavad-g¦t§t. Hasonlóan, ¼r¦la Prabhup§da is életre hívta K¥¢£a tényleges üzenetét azáltal,
hogy bemutatta a Bhagavad-g¦t§t úgy, ahogy van.
4.3 Csak a bhakták érthetik meg a Bhagavad-g¦t§ rejtélyét, a démonok nem, még tudományos
tanulmányozás által sem.

II. K¥¢£a emlékszik arra, hogy elmondta a Bhagavad-g¦t§t elõzõ megjelenésekor, mert Õ a
Megszületetlen Úr, aki soha el nem pusztuló transzcendentális testtel rendelkezik (4-6).
4.4 Arjuna azt kérdezi az Úr K¥¢£ától, hogyan mondta el a Bhagavad-g¦t§t Vivasv§nnak, mert azt
akarja, hogy K¥¢£a a közönséges emberek érdekében elmagyarázza megjelenésének
transzcendentális természetét.
4.5 a) Csak K¥¢£a bhaktái értik meg, hogy Õ sok sac-cid-§nanda formába terjeszti ki magát (BS.
5.33,39).
b) K¥¢£a emlékszik az összes elõzõ megjelenésére, de a bhakták, akik kísérik õt, nem
emlékeznek a sajátjaikra. Könnyedén megértik azonban, amikor az Úr emlékezteti õket, a
démonikus személyek viszont sohasem képesek erre.
4.6 "Megjelenését és távozását a Nap mozgásához hasonlíthatjuk: a Nap felkel, magasra hág az
égen, majd eltûnik szemünk elõl. Ha nem látjuk a Napot, azt hisszük, hogy lenyugodott, ha
pedig megjelenik, úgy véljük, a horizonton van. Valójában azonban a Nap mindig egy helyben
marad; csak hiányos és elégtelen érzékeinknek köszönhetõen hisszük azt, hogy megjelenik,
majd eltûnik."
III. K¥¢£a mindig akkor száll alá, amikor a vallás hanyatlik, a vallástalanság pedig növekszik.
Felszabadítja a jámborokat, megsemmisíti a gonosztevõket, és visszaállítja a vallásos elveket
(7-8).
4.7 a) Az Úr akkor jelenik meg, amikor a démonikus személyek megzavarják a védikus elveket.
b) Különbözõ avat§rák jelennek meg a ª§strákban leírtak szerint, a K¥¢£a-tudat terjesztését
szolgáló misszióval.
4.8 a) Bár K¥¢£a megöli a démonokat, fõleg azért jön, hogy megvédje bhaktáit, és bemutassa
nekik v¥nd§vanai kedvteléseit.
b) K¥¢£a minden kiterjedése a lelki világban él, és amikor alászállnak, avat§ráknak hívják
õket (Cc. Madhya 20.263-264).
c) Az Úr Caitanya nem megöli, hanem megmenti a gonosztevõket.
 25

IV. Az, aki ténylegesen ismeri K¥¢£a születésének és tetteinek természetét, az eljut az Õ
hajlékára. Megszabadulva a ragaszkodástól, a félelemtõl és a dühtõl, sokan megtisztultak és
elérték a K¥¢£a iránti szeretetet azáltal, hogy teljesen elmerültek K¥¢£ában (9-10).
4.9 Amikor valaki éretté válik a lelki megvalósításban, akkor elfogadja K¥¢£át, mint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét (BS. 5.33, Puru¢a-bodhin¦ Up., ¼vet. Up. 3.8).
4.10 a) Az anyagi dolgokhoz ragaszkodó emberek elhanyagolják a lelki életet. A vir§±-r¡pát
tekintik a Legfelsõbbnek, az Úr formáját pedig anyaginak tartják.
b) Az imperszonalisták félnek újra személlyé válni, bele akarnak olvadni a Legfelsõbbe, és õk
is anyaginak tartják K¥¢£a formáját.
c) A sok ellentmondó elmélettõl és spekulációtól feldühödve az ateisták azt a következtetést
vonják le, hogy Abszolút Igazság nem létezik.
d) Ahhoz, hogy elkerüljük ezeket a csapdákat, egy tiszta bhakta irányítása alatt meg kell
hódolnunk az Úr elõtt.
e) Amikor túljutottunk ezeken a csapdákon, akkor elérhetjük a K¥¢£a iránti szeretetet (BRS.
1.4.15-16):
§dau ªraddh§ tata¤ s§dhu- sa¯go 'tha bhajana-kriy§
tato 'nartha-niv¥tti¤ sy§t tato ni¢±h§ rucis tata¤
ath§saktis tato bh§vas tata¤ prem§bhyudañcati
s§dhak§n§m aya° prem£a¤ pr§durbh§ve bhavet krama¤
"Kezdetben szükség van az önmegvalósítás iránti bevezetõ vágyra. Ez eljuttatja az embert
arra a szintre, ahol arra törekszik, hogy a lelkileg fejlettek társaságába kerüljön. A következõ
lépcsõfokot az jelenti, amikor a kezdõ bhakta egy kiemelkedõ lelki tanítómestertõl avatásban
részesül, s az õ irányítása alatt az odaadó szolgálat folyamatának gyakorlásába kezd. A lelki
tanítómester felügyelete alatt odaadó szolgálatot végezve megszabadul minden anyagi
ragaszkodástól, rendíthetetlen lesz az önmegvalósításban, és felébred benne a vágy, hogy az
Istenség Abszolút Személyiségérõl, ¼r¦ K¥¢£áról halljon. Ez a szomj viszi tovább a bhaktát a
K¥¢£a-tudathoz való ragaszkodásig, ami a bh§vában, vagyis az Isten iránti transzcendentális
szeretet elõzetes szintjén érik meg. Az Isten iránti valódi szeretetet premának nevezik. Ez az
élet legtökéletesebb állapota."

B. A MUNKÁBAN ALKALMAZOTT TRANSZCENDENTÁLIS TUDÁS (4.11-15)

I. Végül is mindenki meghódol K¥¢£ának, mert K¥¢£a az, aki a munka gyümölcsét adja
(11-12).
4.11 a) K¥¢£a annak megfelelõen viszonozza a bhakta szeretetét, ahogyan a bhakta felé fordul.
b) Mindenki K¥¢£át keresi így vagy úgy, és sikerük az Õ kegyétõl függ (¼B. 2.3.10).
4.12 A legtöbb ember gyors eredményre vágyik a cselekedetei után, ezért a félisteneket imádja.

II. Bár K¥¢£a teremti meg a var£§ªrama rendszert a kötõerõk és a nekik megfelelõ munka
szerint azért, hogy az emberek megkaphassák munkájuk kívánt gyümölcsét, Õ fölötte áll e
rendszernek. Semmilyen munka nincs Rá hatással, és nem is vágyik annak gyümölcsére
(13-14).
4.13 a) A négy var£a tagjai különbözõ kötõerõk hatása alatt vannak:
- br§hma£ák: jóság;
 26

- k¢atriyák: szenvedély;
- vaiªyák: a szenvedély és tudatlanság keveréke;
- ª¡drák: tudatlanság.
b) A var£§ªrama, ami nélkül az emberek nem jobbak az állatoknál, segít felemelni az
embereket a K¥¢£a-tudat szintjéig.
c) Egy tiszta bhakta fölötte áll a var£§ªramának.
4.14 a) Az anyagi természet nem tudja vonzani K¥¢£át, és a törvények sem kötik meg.
b) Az élõlények megpróbálnak uralkodni az anyagi természeten, és így az ebbõl következõ
visszahatások lekötik õket.
c) Az anyagi természet nem tud egy K¥¢£a-tudatos személyt vonzani, aki így felszabadul a
karma törvénye alól.

III. K¥¢£át úgy ismerve, mint minden munka gyümölcsének adóját, és a var£§ªrama
transzcendentális teremtõjét, minden felszabadult lélek anélkül cselekedett, hogy le lett volna
kötve. Arjunának végre kell hajtania kötelességét, és harcolnia kell K¥¢£áért, de
elkülönüléssel (15).
4.15 Ugyanaz, mint a 3.20

C. A MUNKA ÁLDOZAT GYANÁNT VALÓ VÉGZÉSÉNEK MEGÉRTÉSE (4.16-24)

A K¥¢£a szolgálatában végrehajtott tett akarma, visszahatás nélküli. Az a személy, aki
érzékkielégítéstõl mentes elmével és érzékekkel cselekszik, birtoklásérzet nélkül, nem részesül
bûnös visszahatásokban. Ha a kettõsségektõl és az irigységtõl mentes, mind a sikerben, mind
a kudarcban elégedett, el fogja érni a lelki királyságot. Így K¥¢£a elmagyarázza, hogyan lehet
a karmára úgy tekinteni, mint jñ§nára.
4.16 a) Ahhoz, hogy K¥¢£a-tudatossá váljunk, követnünk kell az §c§ryák példáját.
b) A vallásos elveket nem lehet pusztán kísérletezés vagy spekuláció segítségével megérteni
(¼B. 6.3.19).
4.17 Amíg valaki nem valósítja meg alapvetõ kapcsolatát K¥¢£ával, nem tudja megérteni a karmát,
az akarmát és a vikarmát.
4.18 a) A "tétlenség a cselekvésben" azt jelenti, hogy a K¥¢£a-tudatban végrehajtott tetteknek nincs
visszahatásuk. "Cselekvés a tétlenségben" azt jelenti, hogy az imperszonalisták
visszahatásoknak teszik ki magukat, annak ellenére, hogy feladják a tetteket.
b) A bhakták cselekedetei transzcendentális boldogságot eredményeznek.
4.19 Ha valaki tökéletes tudással rendelkezik arról, hogy õ az Úr örök szolgája, akkor képes elérni
ezt a helyzetet.
4.20 K¥¢£a leírja a K¥¢£a-tudatos személyt.
4.21 A K¥¢£a-tudatos személy megérti, hogy K¥¢£a cselekszik rajta keresztül, és feladja a
függetlenség gondolatát.
4.22 Bármilyen módon cselekedhetünk anélkül, hogy az anyagi kettõsségek zavarnának,
amennyiben az Úr elégedettségéért cselekszünk.
4.23 A K¥¢£a-tudatos személy leírása folytatódik.
 27

4.24 a) A K¥¢£a-tudat azt jelenti, hogy K¥¢£áért dolgozunk.

b) Minden a brahmajyotin belül létezik. Az illúzióval befedett brahmajyotit anyagnak
nevezzük, de a K¥¢£a-tudatos cselekedetek az anyagot visszaalakítják brahmanná.

D. A HELYESEN VÉGREHAJTOTT ÁLDOZATOK TRANSZCENDENTÁLIS TUDÁSHOZ

VEZETNEK (4.25-33)
I. Egyes yog¦k tökéletesen imádják a félisteneket az áldozatok végzése által, mások pedig a
brahmanba áldoznak. Az elme kontrollálása érdekében egyesek a hallásukat, az érzékeiket
vagy a lélegzetüket áldozzák fel. Néhányan a vagyonukat áldozzák fel, nehéz lemondásokat
végeznek, a yogát gyakorolják, vagy a Védákat tanulmányozzák. Minden áldozatot végzõ a
Legfelsõbb felé halad. A Védák által jóváhagyott különbözõ áldozatok mindegyike egy
bizonyos embercsoportnak a legmegfelelõbb. Ezt ismerve a felszabadulunk (25-32).
4.25 a) A karma-yog¦k (1) az anyagi javaikat áldozzák fel a félisteneknek az anyagi élvezet
érdekében, míg a jñ§na-yog¦k (2) az anyagi megjelöléseiket azzal a vággyal, hogy a
Legfelsõbb létébe merüljenek.
b) Végsõ soron az áldozatnak a Legfelsõbb Urat kell elégedetté tennie.
c) "Az anyagi jólétre vágyakozók a félisteneket imádják a védikus szertartásoknak
megfelelõen, különféle áldozatok végrehajtásával. Bahv-¦ªvara-v§d¦knak, azaz
sokistenhívõknek nevezik õket. Mások, akik az Abszolút Igazság személytelen aspektusát
imádják, s a félistenek formáit ideiglenesnek tekintik, egyéni azonosságukat áldozzák a
legfelsõbb tûzbe, s ezáltal a Legfelsõbb létébe olvadva véget vetnek egyéni létüknek. Ezek az
imperszonalista filozófusok spekulációval töltik az idejüket, a Legfelsõbb transzcendentális
természetének megértése érdekében."
4.26 A brahmac§r¦k (3) teljesen elmélyednek az Úr dicsõségének hallásában és éneklésében, és
elkerülik az anyagi hangvibrációt. A g¥hasthák (4) az érzékkielégítés tetteit korlátozott módon
és ragaszkodás nélkül végzik, feláldozva az érzékkielégítésre irányuló általános hajlamukat a
magasabb, transzcendentális élet érdekében.
4.27 a) "A Patañjali-féle yoga-rendszer (5) a testlevegõ mûködésének gyakorlati úton történõ
szabályozását tanítja. Ennek célja, hogy a belsõ levegõ mûködése végül elõsegítse a lélek
megtisztulását az anyagi ragaszkodástól."
b) A pr§£a-v§yu hozza kapcsolatba az érzékeket az érzéktárgyakkal. Az ap§£a-v§yu lefelé
megy, a vy§na-v§yu az összehúzódást és a tágulást segíti elõ, a sam§na-v§yu az egyensúlyt
szabályozza, az ud§na-v§yu pedig felfelé megy. A megvilágosodott tudatú ember mindezt az
önmegvalósítás érdekében használja.
4.28 a) A dravya-yajña (6) a javak feláldozását jelenti jótékony célra. A tapo-yajña (7) az olyan
lemondások végzését jelenti, mint a candr§ya£a vagy a c§turm§sya. A yoga-yajña (8) a
misztikus yoga különbözõ fajtáinak gyakorlását és a zarándokhelyekre való utazást, a
sv§dhy§ya-yajña (9) pedig a Védák tanulmányozását jelenti.
b) Ezek a módszerek segítenek a fejlõdésben, de csak egy tiszta bhakta kegye tehet képesítetté
valakit a K¥¢£a-tudatra.
4.29 a) A pr§£§y§ma a légzés és az evés folyamatának kontrollálását jelenti.
b) Egy bhaktának nem kell a pr§£§y§ma végzése által kontrollálnia az érzékeit, és az élet
hosszának növelésével sem törõdik.
 28

c) "Az evés csökkentése rendkívül sokat segít az érzékek szabályozásában. Ha nem vagyunk
képesek uralkodni érzékeinken, nem szabadulhatunk ki az anyagi kötelékekbõl." A bhakták a
pras§dam fogyasztásával kontrollálják az evésüket.
4.30 Az áldozatok által kontrolláljuk az érzékeinket, megszabadulunk a bûnös visszahatásoktól, és
fejlõdünk a lelki tökéletesség felé.
4.31 A tudatlanság bûnös életet és karmikus visszahatásokat eredményez. Ellenszereként a Védák
áldozatok végzését (dharma) javasolják a fokozatos fejlõdés érdekében (artha, k§ma, mok¢a).
4.32 A yajñák egyes fajtái az emberek egy bizonyos osztályának felelnek meg.

II. Az áldozatok minden fajtájának gyümölcse a transzcendentális tudás, amely

felszabaduláshoz, és végül tiszta odaadó szolgálathoz vezet (33).
4.33 Tudás nélkül az áldozat anyagi cselekedet marad, tudással pedig lelkivé válik.

E. A TRANSZCENDENTÁLIS TUDÁS ÖSSZEFOGLALÁSA (4.34-42):

1. Hogyan juthatunk transzcendentális tudáshoz?
2. A transzcendentális tudás gyümölcse.
3. Ki juthat hozzá sikerrel a transzcendentális tudáshoz?
4. Annak a személynek az ismertetőjelei, aki sikeresen alkalmazta a transzcendentális
tudást a munkában.
5. Végkövetkeztetés.

I. Hogyan juthatunk hozzá: Annak érdekében, hogy transzcendentális tudáshoz jussunk, egy
hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és alázatosan tudakozódva tõle és szolgálva õt
meg kell hódolnunk elõtte (34).
4.34 A lelki fejlõdés titka a guru elégedettsége alázatosságunkkal, tudakozódásunkkal és
szolgálatunkkal.

II. A gyümölcs: ha egyszer tudáshoz jutottunk, többet nem esünk illúzióba, mert tudjuk, hogy
minden élõlény K¥¢£a része. (35). A transzcendentális tudás megszüntet minden szenvedést,
mert megsemmisíti minden anyagi tett visszahatását. Ez a misztika és az odaadó szolgálat
érett gyümölcse (36-38).
4.35 A G¦t§ tisztázza azt a félreértést (m§y§), hogy az élõlények létezhetnek K¥¢£ától függetlenül.
4.36 "Bármennyire is ügyes úszó valaki, az óceánban a létért folytatott küzdelem rendkívül
kíméletlen. A legdicsõbb életmentõ az, aki eljön, és kimenti az óceánban küszködõ úszót. ... A
K¥¢£a-tudat hajója nagyon egyszerû, ugyanakkor a legnagyszerûbb is."
4.37 A transzcendentális tudás minden bûnös visszahatásnak véget vet (B¥had-§ra£yaka Up.
4.4.22).
4.38 A transzcendentális tudás az odaadó szolgálat érett gyümölcse.
 29

III. Ki juthat hozzá: Akinek van hite, az képes transzcendentális tudáshoz jutni, aki
kételkedik, az nem (39-40).
4.39 Ez a vers a majdnem tökéletes szintet írja le.
4.40 Ha valaki hittel követi a szentírásokat, lelki megértésre tesz szert, de ha kételkedik, visszaesik.

IV. A siker jelei: Aki sikeresen, transzcendentális tudás birtokában cselekszik, az nem vágyik
eredményre, nincsenek kétségei, tudja, hogy K¥¢£a örök szolgája, és nem köti a munka. (41).
4.41 Aki teljes tudással rendelkezik az önvalóról, az anyagi kötöttségektõl mentesen tud
cselekedni.

V. Végkövetkeztetés: A tudással hasítsd szét a tudatlanságból származó kétségeket! "Arjuna,

állj fel a yogával felfegyverkezve, és harcolj!" (42)
4.42 A K¥¢£a-tudat fokozatos elfogadása az áldozatok különbözõ fajtáin keresztül, amely a hiteles
guru elfogadásában tetõzik, megszabadít a tudatlanságtól és a transzcendentális tudás szintjére
emel.
 30

ÖTÖDIK FEJEZET
KARMA-YOGA – CSELEKVÉS A K¹ÞºA-TUDATBAN

A. AZ ELKÜLÖNÜLÉSSEL ÉS ODAADÁSSAL VÉGZETT MUNKA MAGASABB RENDÛ

A MUNKÁRÓL VALÓ LEMONDÁSNÁL (5.1-6)
I. Arjuna újra megkérdezi K¥¢£át, hogy a lemondás magasabb rendû-e az odaadással végzett
munkánál. K¥¢£a azt válaszolja, hogy az odaadó munka magasabb rendû a munkáról való
lemondásnál, és az igazi lemondó az, aki elkülönül munkája eredményeitõl (1-3).
5.1 Úgy tûnik, Arjuna még nem értette meg, hogy a teljes tudással végzett munkának nincs
visszahatása.
5.2 a) Nem szabadulhatunk fel az anyagi kötöttségek alól addig, amíg nem cselekszünk szellemi
lélekként (¼B. 5.5.4-6).
b) "A teljes tudással végzett tettek elõsegítik az igazi tudás fejlõdését." (BRS. 1.2.258)
5.3 Egynek lenni K¥¢£ával azt jelenti, hogy készek vagyunk mindent megtenni, amit K¥¢£a akar.

II. Bár a lemondás és az odaadó szolgálat eredménye végsõ soron egy, az odaadó szolgálat
magasabb rendû, mert a bhakta gyorsabban eléri K¥¢£át (4-6).
5.4 "A s§¯khya filozófia valódi tanulmányozója megtalálja az anyagi világ gyökerét, Vi¢£ut, majd
e tökéletes tudással átadja magát az Õ szolgálatának. Lényegében tehát nincs különbség a
kettõ között, hiszen mindkettõ célja Vi¢£u."
5.5 A s§¯khya és az odaadó szolgálat látszólag különbözõnek tûnnek, de valójában mindkettõ
ugyanarra a következtetésre jut.
5.6 A vai¢£ava sanny§s¦k a Bh§gavatam filozófiáját tanulmányozzák, és az odaadó szolgálat
különbözõ tevékenységeiben foglalják le magukat. A m§y§v§d¦ sanny§s¦k a Ved§ntát
tanulmányozzák és a Brahmanon spekulálnak. Néha a Bh§gavatam tanulmányozásába
kezdenek, de nehézségekbe ütköznek, vagy elbuknak az önmegvalósítás útján, és filantrópok
vagy altruisták lesznek.

B. A NIÞKÝMA KARMA – AZ ELKÜLÖNÜLÉSSEL VÉGZETT MUNKA (5.7-12)

I. Egy tiszta lélek nem válik lekötötté, mert bár dolgozik, tudatát K¥¢£ára rögzíti. Tudja, hogy
míg teste cselekszik, õ nem tesz semmit, mert csupán anyagi érzékei vannak kapcsolatban az
érzéktárgyakkal (7-9).
5.7 a) A K¥¢£a-tudatos személy szimptómái:
- minden élõlényt kedvel, mert nem tud K¥¢£ától különállóként gondolni rájuk;
- mindenki kedveli, mert az, aki K¥¢£a-tudatban dolgozik, mindenki szolgája;
- uralkodik elméje és érzékei felett, mert mindig K¥¢£a szolgálatában foglalja le õket;
- soha nincs lekötve, mert munkája gyümölcsét K¥¢£ának ajánlja fel.
b) Arjuna ölése nem volt sértõ.
5.8-9 A K¥¢£a-tudatos személy nem azonosítja magát az érzékeivel.
 31

II. Az éri el a békét, aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, szilárdan cselekedve testével,
elméjével, intelligenciájával és érzékeivel, kizárólag K¥¢£a elégedettsége érdekében. Azonban
aki mohón vágyik munkája gyümölcseire, lekötötté válik (10-12).
5.10 a) "Az ember még anyagi testét is – ami az Úr ajándéka egy bizonyos fajta tevékenység
végezhessen – használhatja K¥¢£a-tudatban, s akkor a bûnös visszahatások nem szennyezhetik
azt be, éppen úgy, ahogyan a lótuszvirág is száraz marad, noha a vízben él."
b) Az anyagi világ a Brahman megnyilvánulása (M§£¨¡kya Up. 2, Mu£¨aka Up. 1.2.10., Bg.
14.13).
5.11 A tisztaságot akkor érjük el, amikor elménket, intelligenciánkat, szavainkat és érzékeinket
csak K¥¢£áért foglaljuk le (BRS. 1.2.187).
5.12 "Egy K¥¢£a-tudatban és egy testi tudatban élõ ember között az a különbség, hogy az utóbbi
tettei eredményéhez ragaszkodik, míg az elõbbi K¥¢£ához."

C. FELVILÁGOSODÁS A HÁROM CSELEKVÕ, A LÉLEK, AZ ANYAGI TERMÉSZET ÉS

A FELSÕLÉLEK VISZONYÁNAK MEGÉRTÉSE ÁLTAL (5.13-17)
Aki tudja, hogy a testi funkciókat automatikusan hajtják végre a természet kötõerõi, miután a
Felsõlélek engedélyezte azokat, felvilágosodást ér el e tudás által.
5.13 A test automatikusan mûködik, a természet adott kötõerõinek irányítása alatt, de a lélek
felülemelkedhet e feltételeken a K¥¢£a-tudat által (¼vet. Up. 3.18).
5.14 Ha valaki nem különült el a testétõl, bizonyosan aggodalmat fog érezni, és küzdenie kell a
létéért.
5.15 a) Az Úr teljesíti az élõlények vágyait, de nem felelõs feltételekhez kötött létükért (Kau¢¦tak¦
Up. 3.8, VS. 2.1.34).
b) Az Úr különleges gondját viseli azoknak, akik Rá vágynak.
5.16 Amikor valaki találkozik egy hiteles guruval, akkor mindent megtudhat: "Éjjel, a sötétben
minden egynek tûnik a szemünkben, de napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában
láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem más, mint tisztában lenni lelki életbeli egyéni
azonosságunkkal."
5.17 K¥¢£a meg akar gyõzni minket arról, hogy Õ a Legfelsõbb Úr, azért, hogy gyorsan
haladhassunk haza, vissza Hozzá.

D. FELSZABADULÁS A TUDATNAK A FELSÕLÉLEKRE VALÓ RÖGZÍTÉSE ÁLTAL

(5.18-26)
I. Tudatát az Úrra rögzítve a tanult bölcs egyenlõnek látja a br§hma£át és az elefántot, a
boldogságot és a boldogtalanságot. Határtalan örömöt tapasztal, mert tudatát a Legfelsõbbre
rögzítette. Tudva, hogy az anyagi gyönyörök átmenetiek, nem merül el bennük (18-23).
5.18 Tudva, hogy K¥¢£a mindenki szívében jelen van, és ismerve a lélek transzcendentális
természetét, a bhakta minden élõlényt egyelõnek tud látni.
5.19 A lelki életben való elõrehaladottságunkat az alapján állapíthatjuk meg, hogy mennyi
vonzalmat vagy undort érzünk az anyagi természet iránt.
5.20 a) A felszabadult személy szimptómái:
 32

- nem örvendezik, ha valami kellemes éri, és nem búsul, ha kellemetlen éri;

- önmegvalósított;
- nincs megtévesztve;
- ismeri Isten tudományát.
b) A fejlõdés nem elméleti tudáson függ, hanem egy önmegvalósított személy tulajdonságait
kell kifejlesztenünk.
5.21 a) A bhakta nem érez vonzalmat az érzéki élvezetek iránt, mert K¥¢£ához fûzõdõ kapcsolatát
élvezi (Y§mun§c§rya).
b) A lelki megvalósítás tesztje az, hogy mennyire tudjuk kerülni a nemi életet.
5.22 Miért kellene az érzékeinket kielégíteni, ha ez a tevékenység csak kárt okoz? (Padma P., ¼B.
5.5.1)
5.23 Meg kell tanulnunk eltûrni az érzékek kélsztetéseit.

II. Eltûri és uralkodik teste és elméje késztetésein, boldogsága, tettei és célja belül vannak.
Mindenki javáért dolgozik, mentes a bûntõl, el van merülve a tökéletességre való törekvésben,
és hamarosan felszabadul a Legfelsõbben (24-26).
5.24 Amikor valaki bármilyen körülmények között belsõ boldogságot érez, akkor elérte a
brahma-bh¡ta szintet.
5.25 "A K¥¢£a-tudatú embernek nincsenek kétségei K¥¢£a felsõbbrendû hatalmát illetõen.
Nincsenek kétségei, mert teljesen megtisztult minden bûntõl. Ez az isteni szeretet állapota."
Az ilyen személy mindenki javáért cselekszik.
5.26 A bhakták mindenkinél nagyobb önuralommal rendelkeznek (¼B. 4.22.39).

E. FELSZABADULÁS AZ AÞçÝ¿GA-YOGA SEGÍTSÉGÉVEL (5.27-28)

Megszabadulhatunk a vágytól, a félelemtõl és a dühtõl – teljesen felszabadulhatunk az a¢
±§£ga-yoga segítségével.
5.27-28 a) Egy tiszta bhakta mindig tudja érezni az Úr jelenlétét.
b) K¥¢£a úgy mutatja be az a¢±§¯ga-yogát, mint egy módszert a K¥¢£a-tudatossá váláshoz. (A
18. verstõl kezdve K¥¢£a leírta a K¥¢£a-tudatos személyt, anélkül, hogy elmagyarázta volna,
hogyan lehet elérni ezt a helyzetet. Elõször az a¢±§¯ga-yogát akarja javasolni, hogy Arjuna
elutasíthassa, és megalapozhassa az odaadó szolgálat felsõbbrendûségét.)

F. A BÉKE KÉPLETE A FELSZABADULÁS SZINTJÉN (5.29)

Aki teljesen tudatos K¥¢£áról, aki úgy ismeri, mint a Legfelsõbb Irányítót, minden élõlény
jóakaróját és jótevõjét,az eléri a békét, az anyagi vágyakból eredõ szenvedéstõl való
szabadságot.
5.29 a) “A béke legnagyszerûbb képlete a következõ: Az Úr K¥¢£a a haszonélvezõje minden
emberi tettnek. ... A tökéletes békét tehát csakis teljes K¥¢£a-tudatban lehet elérni." (¼vet. Up.
6.7)
b) A magyarázat utolsó bekezdése a fejezet tömör összegzését tartalmazza.
 33

HATODIK FEJEZET
DHYÝNA-YOGA

A. FEJLÕDÉS A YOGÁBAN AZ ELKÜLÖNÜLÉSSEL VÉGZETT MUNKA ÁLTAL (6.1-4)

I. A sanny§sa és a yoga összehasonlítása: mindkettõ ugyanaz, mert mindkettõ megköveteli a
lemondást az érzékkielégítésre irányuló vágyakról (1-2).
6.1 a) A sanny§sa azt jelenti, hogy önérdek nélkül cselekszünk K¥¢£áért.
b) "A testrészek az egész test elégedettsége érdekében cselekszenek. Nem saját élvezetük a
céljuk – mindent azért tesznek, hogy kedvében járjanak a teljes egésznek. Az az élõlény a
tökéletes sanny§s¦, a tökéletes yog¦, aki nem személyes érdekbõl cselekszik, hanem a
legfelsõbb egész kielégítésén fáradozik."
c) A karm¦k, jñ§n¦k és yog¦k mind önérdekbõl cselekszenek. (¼ik¢§¢±aka 4.)
6.2 a) Azok a yog¦k, akik teljes tudást értek el, uralkodnak az érzékeik fölött, és feladnak minden
anyagi tettet.
b) A bhakták könnyedén elérik ezt az állapotot azáltal, hogy minden tettüket az Úr
szolgálatában végzik.

II. A yogában tett fejlõdés érdekében kezdetben dolgoznunk kell, hogy elérjük a fejlett szintet,
amikor nem vágyunk az érzékkielégítésre és nem is cselekszünk annak érdekében (3-4).
6.3 a) A yog¦knak azon kell dolgozniuk, hogy elérjék az elme kiegyensúlyozottságát, és a
meditációhoz szükséges képességeket.
b) A bhakták könnyebben tudnak meditálni K¥¢£án, és így nem szükséges elvégezniük a
yog¦k fáradságos elõkészítõ munkáját.
6.4 A yoga rendszere az önzõ érdekeket használja ki annak érdekében, hogy a gyakorlót eljuttassa
az önzetlenségig.

B. A YOG¾ LEMONDÁSÁNAK ÉS ELMÉJE FÖLÖTTI URALMÁNAK SZINTJEI (6.5-9)

I. Az elme lehet barát és ellenség is. Fel kell szabadulnunk, nem pedig visszaesnünk az elménk
segítségével, amely a barátja annak, aki legyõzi, és az ellensége annak, aki elmulasztja ezt
megtenni (5-6).
6.5 A yog¦nak arra kell nevelnie elméjét, hogy tartózkodjon az érzékkielégítéssel kapcsolatos
gondolatoktól.
6.6 a) Az elme fölötti uralom nélkül a yoga gyakorlása nem jelent semmit (Am¥ta-bindu Up. 2).
b) Az elme fölötti uralom végsõ soron azt jelenti, hogy irányítást fogadunk el a Legfelsõbb
Úrtól.

II. Annak a személynek a szimptómái, aki uralkodik az elméje felett, aki elérte a sikert
(yog§r¡¨ha), és így feladhatja az elkülönüléssel végzett munkát: Elérte a Felsõlelket, és a
boldogságot, a szenvedést, a meleget, a hideget, a tiszteletet, a gyalázatot, a kavicsot, a követ
 34

vagy az aranyat is egyenlõnek látja. Amikor még fejlettebbé válik, akkor a jóakarókkal, az
irigyekkel, a jámborokkal és a bûnösökkel is egyenlõen bánik (7-9).
6.7 Az utasítás a cselekvésre az elme célpontjától függ – ami lehet a három kötõerõ befolyása
alatt, vagy a Felsõlélek.
6.8 A tökéletességet a megvalósított tudás, nem pedig az elméleti tudás által érjük el (BRS.
1.2.234).
6.9 Egy személy lelki fejlettségét az alapján ítélhetjük meg, hogy mennyire látja egyenlõen az
élettelen tárgyakat, további fejlettségét pedig azáltal, hogy mennyire látja egyenlõen az
embereket.

C. A YOGA GYAKORLÁSÁNAK SZINTJEI (6.10-32)

I. A yoga alapvetõ gyakorlatai: Figyelmesen szabályozva az elméjét a sikeres yog¦ elméjét,
testét és lelkét K¥¢£a szolgálatában használja (10).
6.10 a) A yog¦k és jñ§n¦k közvetetten K¥¢£a-tudatosak.
b) Az életünket úgy kell berendeznünk, hogy mindig tudjunk K¥¢£ára gondolni (BRS.
1.2.255-256).

II. Hova üljünk a gyakorláshoz? A yog¦nak egy félreesõ, szent helyen kell egyedül élnie és
gyakorolnia a yogát. Szabályozza az érzékeit, és az elméjét rögzítse egy pontra (11-12).
6.11-12 "Aki nem fegyelmezi önmagát, s akinek elméje zavarodott, az nem képes meditálni. A
B¥han-n§rad¦ya Pur§£ában ezért az áll, hogy a Kali-yugában, amikor az emberek általában
rövid életûek, a lelki megvalósításban lassúak, és mindig számtalan aggodalom gyötri õket, az
Úr szent nevének éneklése a legjobb módszer a lelki önmegvalósításra."

III. Hogyan üljünk meditáció közben? Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, s
szemét rendületlenül szögezze az orrhegyére - a félelemtõl és a nemi élettõl mentesen szívében
meditáljon K¥¢£án (13-14).
6.13-14 a) A yoga folyamatának nincs más célja, mint a Param§tm§ megvalósítása.
b) A Felsõlélek megvalósítása érdekében szabályozni kell az elmét, és el kell kerülni az
érzékkielégítés minden fajtáját (Y§jñavalkya, Bg. 2.59, ¼B. 11.2.37).

IV. A meditáció eredménye: Az anyagi létezést megszüntetve a yog¦ eljut Isten birodalmába
(15).
6.15 a) A tökéletes yog¦ megismeri a Legfelsõbb Urat.
b) Senki nem juthat el a lelki bolygókra anélkül, hogy ismerné az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét (BS. 5.37, ¼vet. Up. 3.8).

V. A yoga további gyakorlatai: Nem lehet yog¦ az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy
alszik.
6.16 a) A yog¦nak csak az Úrnak felajánlott ételt szabad ennie.
b) Gyakorolnunk kell a lemondást azáltal, hogy nem alszunk többet a szükségesnél.
 35

6.17 A bhakta felülemelkedik az anyagi szenvedésen azáltal, hogy teljesen lefoglalja magát K¥¢£a
szolgálatában.

VI. Yog§r¡¨ha: az elme rögzítése sam§dhiban. Így a yog¦ szabályozza a szokásait. Tiszta
elméje segítségével, az anyagi vágyaktól mentesen látja és élvezi az önvalót (18-19).
6.18 Minden anyagi vágyon felülkerekedhetünk azáltal, hogy határozottan követjük a lelki élet
szabályait, különösen a bhakti-yogában (¼B. 9.4.18-20).
6.19 "A valóban K¥¢£a-tudatú embert, aki mindig a transzcendensbe merül, s állandóan,
rendíthetetlenül meditál imádandó Urán, éppúgy nem zavarja meg semmi, mint ahogyan
szélcsendes helyen a mécses lángja sem rezdül."

VII. Mit érez a tökéletességet elért yog¦? Határtalan lelki boldogságot érez, és úgy gondolja,
ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert (20-23).
6.20-23 a) A tökéletességet mind a Patañjali-yogában, mind a bhakti-yogában az jellemzi, hogy a
gyakorló képes látni az önvalót a tiszta elme segítségével. Ez egy örömteli állapot (Yoga-s¡tra
3.34, ¼B. 2.10.6, VS. 1.1.12)
b) A tiszta bhakta közömbösséget fejleszt ki az anyagi nehézségekkel kapcsolatban, de mindig
éber marad szolgálatában (Bg. 2.14).

VIII. A tökéletesség elérése az elme szabályozása által: Határozottan kell gyakorolnunk a

yogát, feladva az elme és az érzékek vágyait. Fokozatosan, az intelligencia ereje által a yog¦ az
önvalóra rögzíti figyelmét (24-25).
6.24 a) "A bhakti-yoga folyamatát csak szívbõl jövõ lelkesedéssel, kitartással, eltökéltséggel, az
elõírt kötelességek végrehajtásával, a bhakták társaságában, teljesen a jóság kötõerejében
lehet sikeresen végezni." (Upadeª§m¥ta 3)
b) Ha valaki nagy elszántsággal követi a bhakti-yoga elveit, az Úr bizonyosan segíteni fog
rajta, mint ahogy Garu¨a segített a kis verébnek, akinek a tojásait elvette az óceán, és aki ki
akarta szárítani az óceánt, hogy visszakapja azokat.
6.25 Az elme rögzítéséhez intelligens eltökéltségre van szükség.

IX. További elõrelépés az elme szabályozásában: Amikor az elme elvándorol, a yog¦

visszatéríti az önvaló felügyelete alá. Elméjét K¥¢£ára rögzítve a yog¦ minõségi azonosságot ér
el a Legfelsõbbel, és K¥¢£a szolgálatába kezd (26-28).
6.26 Bár csak nehézségek árán tudjuk szabályozni az elménket, ha elmulasztjuk, az érzékek
szolgálatánál kötünk ki.
6.27 a) A brahma-bh¡ta szint egy örömteli állapot (Bg. 18.54).
b) Lehetetlen ezen a szinten maradni anélkül, hogy elménket az Úr lótuszlábaira rögzítenénk.
6.28 "Az egyéni lélek a Legfelsõbb szerves része, ezért feladata az Úr transzcendentális szolgálata.
Ezt a transzcendentális kapcsolatot a Legfelsõbbel brahma-sa°sparªának hívják."
 36

X. A yoga tökéletessége: A yog¦ mindenhol K¥¢£át látja. Számára K¥¢£a sohasem veszik el, és
õ sem vész el K¥¢£a számára soha. Az ilyen yog¦, tudva, hogy K¥¢£a és a Felsõlélek egy,
valóban egyenlõnek lát minden élõlényt, és mindenki javáért cselekszik (29-32).
6.29 A tökéletes yog¦ úgy látja, hogy minden élõlény az Úr irányítása alatt áll.
6.30 a) "Ezen a K¥¢£a-tudatos síkon ... az Iránta érzett szeretetben eléri a beteljesülést."
b) A tökéletes yog¦ból tiszta bhakta lesz (BS. 5.38).
6.31 Bár sokféle tevékenységet végez, a bhakta mégis mindig szilárd K¥¢£ában (BRS. 1.2.187,
N§rada-pañcar§tra, Gop§la-t§pan¦ Up.1.21).
6.32 Transzcendentális boldogsága miatt a tökéletes yog¦ vagy a tiszta bhakta segít másoknak K¥¢
£a-tudatossá válni (Bg. 18.69).

D. AZ ELME SZABÁLYOZÁSA ÉS A YOGA GYAKORLÁSA (6.33-36)

Az Úr K¥¢£a helyt ad Arjuna kétségeinek azt illetõen, hogy a nyugtalan elme megnehezíti az
egyenlõ látásmódot és a yoga gyakorlását. Akkor az Úr biztosítja Arjunát afelõl, hogy az elme
irányítása szükséges, és kizárólag a folyamatos gyakorlás és elkülönülés által érhetõ el.
6.33 Az a¢±§¯ga-yoga nem használható hatékonyan ebben a korban.
6.34 a) "Az egyéni lélek az anyagi test szekerének utasa, az értelem pedig a hajtó. Az elme a
gyeplõ, az érzékek pedig a lovak. Ily módon örvend vagy szenved a lélek az elme és az
érzékek társaságában – ez a nagy gondolkodók megértése." (Ka±ha Up. 1.3.3-4)
b) Az elmét a mah§-mantra alázatos vibrálásával lehet legkönnyebben szabályozni.
6.35 Az elmét leghatékonyabban úgy szabályozhatjuk, ha hallunk K¥¢£áról.
6.36 Ahhoz, hogy sikert érjünk el a yogában, kontrollálni kell az elmét, különösen az odaadó
szolgálat által.

E. A SIKERTELEN YOG¾ SORSA (6.37-45)

Ezután K¥¢£a szétoszlatja Arjuna kételyeit afelõl, hogy mi a sorsa a sikertelen yog¦nak vagy
bárkinek, aki a lelki élet ösvényén halad. Az Úr elmagyarázza, hogy miután a mennyei
bolygókon élvezte az életet, becsületes vagy elõkelõ családban születik meg. Ha hosszú
gyakorlás után válik sikertelenné, akkor bölcs transzcendentalisták családjában fog
megszületni. Természetes módon vonzódni kezd a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna
utánuk. Szigorú gyakorlás után eléri a legfelsõbb célt. (Ezek a versek a 2.40 kiterjedései,
amely biztosít a lelki ösvényen haladók védelmérõl.)
6.37 M§y§ megpróbálja elõidézni a törekvõ transzcendentalista leesését.
6.38 Ha a törekvõ transzcendentalista leesik, látszólag mind anyagi, mind lelki értelemben veszít.
6.39 Arjuna meg akarja tudni, mi történik azzal, aki leesik.
6.40 a) "Ha valaki felad minden anyagi reményt, és teljes menedéket keres az Istenség Legfelsõbb
Személyiségénél, számára semmilyen értelemben sincs veszteség vagy elbukás. Ellenben aki
nem bhakta, az még akkor sem nyer semmit, ha tökéletesen hajtja végre kötelességeit."
(¼.Bh§g. 1.5.17)
b) A kedvezõ úton járó emberek csoportjai:
- karm¦ (karma-k§£¨¦ és karma-yog¦);
 37

- jñ§n¦ vagy yog¦;

- bhakta.
c) "Azokat, akik a K¥¢£a-tudatbeli fejlõdés kedvéért önként vállalják a testi
kényelmetlenségeket, szigorú lemondásokat végzõ, tökéletes transzcendentalistáknak
nevezhetjük."
6.41 "Kétféle sikertelen yog¦ van: aki kis elõrehaladás után és aki a yoga hosszú idõn át tartó
gyakorlása után esett vissza. Az elsõ a felsõbb bolygókra jut, ahová csak jámbor élõlények
kerülhetnek. Hosszú-hosszú ideig élhet ott, majd ismét visszakerül erre a bolygóra, ahol
jámbor br§hma£a vai¢£avák vagy elõkelõ származású kereskedõk családjában fog
megszületni."
6.42 "Ez a vers dicsõségesnek tartja, ha valaki yog¦k vagy bölcs transzcendentalisták családjában
születik meg, mert az ilyen gyermek már élete kezdetén lelki indíttatást kap."
6.43 K¥¢£a többszöri lehetõséget ad a törekvõ transzcendentalistának a siker eléréséhez.
6.44 a) A yoga elvei automatikusan vonzzák a fejlett transzcendentalistákat, a vallások rituációi
azonban nem.
b) "Óh, Uram! Akik szent nevedet éneklik, rendkívül magas szinten állnak a lelki életben,
még akkor is, ha kutyaevõk családjában születtek. Nem férhet hozzá kétség, hogy elvégeztek
már minden vezeklést és áldozatot, megfürödtek valamennyi szent helyen, s áttanulmányozták
az összes szentírást." (¼. Bh§g. 3.33.7)
6.45 Miután teljesen megtisztult, a yog¦ végül sikert ér el (Bg. 7.28).

F. A LEGKIVÁLÓBB YOG¾ (6.46-47)

A yog¦ jobb az empírikus filozófusnál, a gyümölcsözõ munkásnál és az aszkétánál is. Azok a
yog¦k, akik magukban mindig K¥¢£ára gondolnak, és teljes hittel imádják, egy külön osztályt
alkotnak, és mindenkinél nagyobbak.
6.46 A yoga összekapcsolódást jelent az Abszolút Igazsággal.
6.47 a) "A yoga valójában bhakti-yogát jelent, mert minden yoga fokozatosan az igazi cél, a
bhakti-yoga felé vezeti az embert. ... Ennek az útnak az eleje a tettek gyümölcsérõl lemondó
cselekvés, vagyis a karma-yoga. Ha ehhez késõbb tudás és lemondás járul, akkor
jñ§na-yogának hívják. Amikor az ember a jñ§na-yogában a különbözõ testi gyakorlatokkal a
Felsõlelken meditál, s elméjét Rá szögezi, azt a¢±§¯ga-yogának hívják. A csúcsot a
bhakti-yoga jelenti, amikor a yog¦ – az a¢±§¯ga-yogán túlhaladva – eléri az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét, K¥¢£át. " (¼B. 11.5.3, ¼vet. Up. 6.23, Gop§la-t§pan¦ Up. 1.15)

HETEDIK FEJEZET
AZ ABSZOLÚTRÓL SZÓLÓ TUDÁS

A. K¹ÞºA TELJES MEGISMERÉSE A HALLÁS ÁLTAL (7.1-3)

K¥¢£a arra kéri Arjunát, hogy halljon Tõle mind anyagi, mind lelki energiáiról, és kijelenti,
hogy az a transzcendentalista a legritkább, akinek sikerül Õt valóban megismernie.
 38

7.1 a) "Az ember csakis akkor ismerheti meg az Abszolút Igazságot teljesen, ha elméjét K¥¢£ára
függeszti." (¼B. 1.2.17-21)
b) "A K¥¢£áról szóló tudományt tehát csakis akkor értheti meg az ember, ha K¥¢£ától vagy K¥
¢£a-tudatos bhaktától hallja."
7.2 K¥¢£a ismerete ad jelentést mindennek (Mu£¨aka Up. 1.3).
7.3 a) A legtöbb ember kevés vagy egyáltalán semmi érdeklõdést nem tanúsít a lelki tökéletesség
iránt.
b) "Lehet, hogy az az út, melyet az igazi bhaktiról mit sem tudó, semmilyen hiteles
felhatalmazással nem rendelkezõ emberek járnak, s bhaktinak neveznek, könnyû, ám az ilyen
spekuláló tudósok és filozófusok kudarcot vallanak, ha a szabályok és elõírások szerint kell
haladniuk az igazi bhakti ösvényén." (BRS. 1.2.101)
c) Csak K¥¢£a bhaktái ismerhetik Õt (BRS. 1.2.234).

B. K¹ÞºA MEGISMERÉSE MINT AZ ANYAGI ÉS LELKI ENERGIÁK FORRÁSA

(7.4-12)
A földön, vízen, tûzön, levegõn, éteren, elmén, intelligencián és hamis egón kívül, melyek K¥¢
£a anyagi energiáját alkotják, létezik a lelki energia is, amely magába foglalja a j¦vákat.
Minden, amit látunk, K¥¢£a anyagi és lelki energiájának a kombinációja (4-5).
7.4 a) "Az anyagi teremtés érdekében az Úr K¥¢£a teljes értékû kiterjedése három Vi¢
£u-formában nyilvánul meg. Az elsõ Mah§-Vi¢£u, aki a mahat-tattvaként ismert totális anyagi
energiát teremti meg. A második Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, aki behatol minden kozmoszba, hogy
sokféleséget teremtsen valamennyiben, a harmadik pedig K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, aki mindent
átható Felsõlélekként szétterjed a világmindenségben. Õt Param§tm§ként ismerik, s még az
atomokban is jelen van." (S§tvata-tantra)
b) A tudatlan élõlények azt gondolják, hogy az anyagi világ az õ élvezetük tárgya.
c) Az ebben a versben említett nyolc energiából összesen huszonnégy elem nyilvánul meg.
7.5 a) Az anyagi energia minden mozgása a j¦vák jelenléte miatt történik.
b) A j¦vákat a Legfelsõbb Úr irányítja (¼B. 10.87.30).

II. Mivel K¥¢£a az eredete mindannak, ami ezekbõl az energiákból megnyilvánul, nincs Nála
magasabb rendû Igazság, mert minden Rajta nyugszik, mint gyöngysor a fonálon (6-7).
7.6 Az anyag csak a lélek alapján tud létezni és fejlõdni.
7.7 a) K¥¢£a megerõsíti az Abszolút Igazság személyes aspektusának felsõbbrendûségét (¼vet.
Up. 3. 8-10).
b) "Nincsen magasabb rendû igazság, mint az a Legfelsõbb Személy, mert Õ a legfelsõbb.
Kisebb Õ a legkisebbnél és nagyobb a legnagyobbnál. Olyan Õ, mint egy csendes fa, s
beragyogja a transzcendentális világot, s miként a fa terjeszti szét gyökereit, az Õ mindenhova
eljutó energiái is szétáradnak." (¼vet. Up. 3.9)

III. K¥¢£a megismerése a világot irányító aktív elvként: K¥¢£a a víz íze, a föld illata, az
értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága és az erõ az erõsekben (8-11).
7.8 a) Megfelelõ irányítással kezdetben személytelen energiáin keresztül foghatjuk fel az Urat.
 39

b) A teljes tudással rendelkezõk minden mögött K¥¢£át látják.

7.9 K¥¢£a mindenben a funkcionális, aktív elvként nyilvánítja meg magát.
7.10 Mindennek K¥¢£a a forrása (Ka±ha Up. 2.2.13).
7.11 K¥¢£a mindent célzatosan teremt. Baj akkor van, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a célt.

IV. Összegzés: Mindegyik létállapot – legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság

kötõerejében – K¥¢£a energiája által nyilvánul meg. Így K¥¢£a minden, és Õ az irányítója
mindennek – mégis független marad (12).
7.12 K¥¢£a teremti az anyagi kötõerõket, de azok nem hatnak Rá.

C. A HÁROM KÖTÕERÕT K¹ÞºA IRÁNYÍTJA – EZÉRT HÓDOLJ MEG! (7.13-14)

E három kötõerõtõl megtévesztve senki nem ismeri K¥¢£át, aki a kötõerõk felett áll, és
kimeríthetetlen. Azok, akik meghódolnak K¥¢£a, a kötõerõk irányítója elõtt, túllépnek a
kötõerõkön, hogy megismerjék.
7.13 a) "Az egész világot az anyagi természet három kötõereje tartja bûvkörében."
b) Ezek a kötõerõk késztetik az élõlényt arra, hogy azonosítsa magát a testével.
7.14 a) Az élõlények nem tudnak könnyen kiszabadulni az anyagi energia hatása alól, mert az K¥¢
£a irányítása alatt mûködik (¼vet. Up. 4.10).
b) "Egy lekötözött ember nem segíthet a hozzá hasonlónak, ezért a megmentõ nem lehet más,
csak egy szabad ember." (¼vet. Up. 3.8)

D. A BÛNÖSÖKNEK NINCS TUDÁSUK, ÉS SOHA NEM HÓDOLNAK MEG K¹ÞºA

ELÕTT, DE A JÁMBORAK KIFEJLESZTIK A TUDÁST ÉS A MEGHÓDOLÁST. (7.15-19)
I. A bûnös m¡¨hák (ostoba, szamárhoz hasonló emberek), nar§dhamák (az emberiség alja),
m§yay§pah¥ta-jñanák (azok, akik értelmesek, de értelmüket az illúzió irányítja) és az asurák
(ateisták), soha nem hódolnak meg (15).
7.15 a) A valóban intelligens emberek meghódolnak K¥¢£ának.
b) "Az igavonó állatokra a legjellemzõbb példa a szamár. Ezt az alázatos állatot gazdája
nagyon kemény munkára fogja. A szamár tulajdonképpen nem is tudja, kinek dolgozik
éjjel-nappal, erejét megfeszítve. Megelégszik azzal, hogy bendõjét megtömheti egy marék
fûvel, hogy aludhat egy kicsit, miközben mestere ütlegeitõl kell rettegnie, és hogy kielégíti
nemi vágyát, azt kockáztatva, hogy a nõstény szamár újra és újra megrúgja. Néha filozófiáról
és költészetrõl énekel, ám mások fülének ez csupán zavaró iázást jelent."
c) A nar§dhamák, még ha társadalmilag és politikailag fejlettek is, elmulasztják a szabályozó
elvek követését, és így elvesztegetik az emberi élet adta lehetõséget.
d) M§y§ haszontalan spekulációkba csábítja azokat a tanult személyeket, akik el akarják
kerülni K¥¢£át.
e) Az §surák a Legfelsõbb Úrnak még a gondolatától is irtóznak (Y§mun§c§rya).

II. Négyféle jámbor személy hódol meg K¥¢£a elõtt: a szenvedõ, a gazdagságra vágyó, a
kíváncsi és a jñ§n¦ (a tudással rendelkezõ). Bár mind a négy nagy lélek, a jñ§n¦, aki teljesen
 40

lefoglalja magát az odaadó szolgálatban, a legjobb. Mivel az ilyen jñ§n¦ sok születés után
tudást szerzett K¥¢£áról, mint minden ok okáról, meghódol neki. Az ilyen nagy lélek nagyon
ritka (16-19).
7.16 A négyfajta motivációval rendelkezõ jámbor emberek követik a szabályozó elveket, hogy
megközelíthessék az Urat. "Amikor tehát a szenvedõ, a kíváncsi, a tudást keresõ és a pénzre
vágyó emberek megszabadulnak minden anyagi vágytól, s teljesen megértik, hogy a lelki
fejlõdésnek semmi köze nincsen az anyagi ellenszolgáltatáshoz, akkor tiszta bhaktákká
válnak." (BRS. 1.1.11)
7.17 Azok, akik teljes tudással hódolnak meg K¥¢£a elõtt, mindenkit felülmúlnak.
7.18 A teljes tudás a bensõségesség megjelenéséhez vezet (¼B. 9.4.68).
7.19 Amint valaki õszintén végzi az odaadó szolgálatot, feladva az anyagi vágyakat, növekvõ
megértése elõsegíti a teljes meghódolást (¼vet. Up. 3.14-15, Ch§ndogya Up. 5.1.15, Bg. 7.17,
11.40).

E. MÁSOK, AKIKNEK NINCS TUDÁSUK (7.20-26):

- a félistenek imádói;
- az imperszonalisták.

I. A félistenek imádói azok, akiknek értelme az illúzió hatása alatt áll, és meghódolnak, de a
félistenek elõtt. Átmeneti jutalmukat elérve a félistenek bolygóira jutnak. K¥¢£a bhaktái
viszont az Õ örök bolygóira kerülnek (20-23).
7.20 A kevésbé intelligens emberek a félisteneket imádják anyagi haszonért cserébe (¼B. 2.3.10,
Cc. Ýdi 5.142).
7.21 a) Az Úr megengedi a feltételekhez kötött lelkeknek, hogy m§y§ fogságába kerüljenek azért,
hogy lehetõvé tegye számukra a függetlenséget.
b) Az emberi lények által felajánlott imádat és a félistenek áldásai az Úr akaratától függnek.
7.22 A félistenek imádata nem ugyanazon a szinten van, mint a Legfelsõbb Úré.
7.23 a) A félistenek bolygóira eljutni vágyó, kevésbé értelmes emberek által elérhetõ haszon
korlátozott.
b) A Legfelsõbb Úr kegye azonban bhaktái felé korlátlan.

II. Az imperszonalisták, a még kevésbé értelmes emberek azt gondolják, hogy K¥¢£a
személytelen, és csupán felvette jelenlegi formáját és személyiségét (24). K¥¢£a yogam§y§
függönye úgy fedi be az ostoba és értelem nélküli embereket, hogy sohasem ismerhetik meg
Õt (24-25).
7.24 a) K¥¢£a az imperszonalistákat is kevésbé értelmesekként írja le.
b) Az Urat nem lehet csupán a Védák tanulmányozása által megérteni (Y§mun§c§rya:
Stotra-ratna 12).
c) Az odaadó szolgálat végzésével lehet Õt megérteni (¼B. 10.14.29).
7.25 a) Még akkor is, amikor K¥¢£a jelen volt a Földön, csupán néhányan értették meg a helyzetét.
(¾ªop. 15)
 41

b) " Óh, Istenség Legfelsõbb Személyisége, óh, Felsõlélek, óh, minden misztérium mestere!
Ki tudná felfogni energiáidat és kedvteléseidet ebben a világban? Belsõ energiád állandóan
terjed, ezért senki sem képes megérteni Téged. A mûvelt tudósok és a nagy tudású bölcsek
tanulmányozhatják az anyagi világ, sõt, a bolygók atomi felépítését, energiádat és hatalmadat
azonban képtelenek felbecsülni, noha jelen vagy elõttük." ( ¼.Bh§g. 10.14.7)

F. AZ ÉLÕLÉNY MEGTÉVESZTETTSÉGE ÉS SZABADSÁGA A KÞ¹ºÁRÓL SZÓLÓ

TUDÁS ÁLTAL (7-26-30)
I. Az élõlény zavarodott, K¥¢£a azonban mindenrõl tud. Így különbözik az ostoba
élõlényektõl, akik illúzióba születtek, és akiket megtévesztenek a vágyból és gyûlöletbõl eredõ
kettõsségek (26-27).
7.26 a) K¥¢£a ismeri a múltat, a jelent és a jövõt, és ez is személyiségének transzcendentális
természetét bizonyítja.
b) "Olyan Õ, mint a Nap, m§y§ pedig a felhõhöz hasonló. Az anyagi világban láthatjuk a
Napot, láthatunk felhõket, különféle csillagokat és bolygókat. Lehet, hogy a felhõk egy idõre
eltakarják ezeket az égitesteket, ez azonban csupán a mi korlátolt látásunknak tudható be. A
Nap, a Hold és a csillagok valójában nincsenek elfedve. Éppen így m§y§ sem fedheti be a
Legfelsõbb Urat, aki belsõ energiája segítségével megnyilvánulatlan marad a kevésbé
értelmes emberek elõtt."
7.27 Amikor valaki irigy az Úrra (gyûlölet), és úgy akar élvezni, mint az Úr (vágy), akkor az
anyagi kettõsségek világába esik.

II. Felszabadulás: Azok a jámbor, tiszta és értelmes személyek, akik mentesek az illúzióból
származó kettõsségektõl, határozott odaadással tudják szolgálni K¥¢£át (28).
7.28 A siker csak azok számára biztos, akik szigorúan követik K¥¢£a tiszta bhaktáit (¼B. 5.5.2).

III. A sak§ma-bhakták negyedik fajtája: A felszabadulásra vágyó bhakták mindent tudnak az

adhy§tmáról (a j¦váról) és a karmáról (tettekrõl) (29).
7.29 A valódi brahman-megvalósítás azt jelenti, hogy brahmanként cselekszünk K¥¢£a
szolgálatában.

IV. Felszabadulás K¥¢£a megismerése által a halál idején: Azok, akik adhibh¡taként (az
anyagi megnyilvánulás irányítójaként), adhidaivaként (a félistenek Uraként) és
adhiyajñaként (az áldozatok Uraként) ismerve K¥¢£át menedéket vesznek Nála,
megismerhetik Õt a halál idején (30).
7.30 "Ez a hetedik fejezet fõként azt magyarázza meg, miképpen válhat az ember teljesen Kr¢
£a-tudatúvá."

NYOLCADIK FEJEZET
A LEGFELSÕBB ELÉRÉSE
 42

A. K¹ÞºA VÁLASZAI ARJUNA KÉRDÉSEIRE (8.1-4)

I. Arjuna nyolc kérdést tesz fel K¥¢£ának:
1. Mi a brahman?
2. Ki az adhy§tma, a test uralkodó istensége?
3. Mi a karma ?
4. Mi az adhibh¡ta, az anyagi megnyilvánulás?
5. Ki az adhidaiva, a félistenek vagy pedig az univerzális forma?
6. és 7. Ki az adiyajña, az áldozatok Ura? Hol él, akárki is az?
8. Hogyan ismerheti meg K¥¢£át az odaadó szolgálatot végzõ személy a halál idején? (1-2)
8.1 "Arjuna Puru¢ottamának, vagyis Legfelsõbb Személynek szólítja K¥¢£át. Ez azt jelenti, hogy
kérdéseit nemcsak barátjához, hanem a Legfelsõbb Személyhez is intézte, jól tudván, hogy Õ
a leghitelesebb forrás, aki határozott választ tud adni."
8.2 a) Vi¢£u az áldozatok Ura.
b) "Arjuna Madhus¡danának szólítja az Urat, mert K¥¢£a egyszer megölt egy Madhu
nevezetû démont. Arjuna K¥¢£a-tudatú bhakta, ezért az ilyen kételkedésrõl árulkodó
kérdéseknek nem lett volna szabad felmerülniük az elméjében. Ezeket a kétségeket ezért
démonokhoz lehet hasonlítani. K¥¢£a nagyon ügyes a démonok elpusztításában, ezért Arjuna
itt Madhus¡danának nevezi Õt, azt remélve, hogy K¥¢£a az elméjében felébredt démonikus
kétségekkel is végez."
c) "Kedves Uram! Most még egészséges vagyok, jobb hát, ha azonnal meghalok, addig, amíg
elmém hattyúja még képes lótuszlábad szárába hatolni. ... Elmémet most semmi nem zavarja
meg, s egészséges vagyok. Ha most halok meg, lótuszlábadra emlékezve, akkor biztos, hogy
odaadó szolgálatom eléri a tökéletességet. De ha addig kell várnom, míg a halál magától el
nem ragad, nem tudom mi lesz, mert akkor a test mûködése leáll, torkom elszorul, s nem
tudom, képes leszek-e arra, hogy nevedet énekeljem. Hadd haljak hát meg most azonnal!"

II. K¥¢£a következõképpen válaszol Arjuna elsõ hét kérdésére röviden:

1. A brahman az elpusztíthatatlan élõlény.
2. Adhy§tma az élõlény természete.
3. A karma azokat a visszahatásokat jelenti, amelyek arra késztetik az élõlényt, hogy egy
anyagi testet fogadjon el ebben a világban.
4. Adhibh¡ta az örökké változó anyagi természet.
5. Az adhidevata az Úr univerzális formája, amely az összes félisten és bolygóik felett
uralkodik.
6. és 7. K¥¢£a mindenki szívében jelen van a Felsõlélekként, és Õ az adiyajña, minden áldozat
Ura (3-4).
8.3 a) K¥¢£a maghatározza a brahmant, az adhy§tmát és a karmát.
b) "Az élõlény (j¦v§tm§) helyzete változó: néha a sötét anyagi természetbe merül, s az
anyaggal azonosítja magát, míg máskor a felsõbbrendû lelki természettel azonosul. Éppen
ezért a Legfelsõbb Úr határenergiájának nevezik. Attól függõen, hogy az anyagi vagy a lelki
természettel azonosítja magát, anyagi vagy lelki testet kaphat."
 43

c) "Az áldozat során az élõlény különféle áldozatokat hajt végre, hogy bizonyos mennyei
bolygókra eljuthasson, s így el is éri azokat. Amikor az áldozatok végzésébõl nyert jutalom
véget ér, az élõlény esõ alakjában ismét a Földre száll, majd gabona formájában jelenik meg.
A gabonát az ember megeszi és spermává alakítja át, majd egy nõ megtermékenyítésekor az
élõlény újra emberi formát ölt, hogy áldozatot hajthasson végre, azaz elölrõl kezdi ugyanazt a
körfolyamatot."
8.4 a) K¥¢£a meghatározza az adhibh¡tát, adhidaivát és az adhiyajñát.
b) "Az anyagi testek általában hat állapoton mennek keresztül: születés, növekedés, rövid
ideig tartó állandósulás, utódok létrehozása, sorvadás és végül pusztulás."

B. EMLÉKEZÉS K¹ÞºÁRA (8.5-8)

Arjuna nyolcadik kérdésére válaszolva K¥¢£a azt mondja, hogy mindenki, aki Rá emlékezve
hagyja el a testét, eléri Õt. Valójában mindenki azt éri el, amire halála pillanatában
emlékezik. K¥¢£a ezért az javasolja Arjunának, hogy szüntelenül meditáljon Rajta, ajánlja fel
a tetteit Neki, és így eléri Õt.
8.5 a) K¥¢£a elkezd magyarázni a Rá való emlékezésrõl a halál pillanatában.
b) A Hare K¥¢£a mantra szüntelen vibrálása a legjobb felkészülés arra, hogy a halál
pillanatában emlékezni tudjunk K¥¢£ára.
8.6 Egy személy gondolatai halála pillanatában az élete során felmerült gondolatait tükrözik.
8.7 Dolgozni kell, közben mindig emlékezve K¥¢£ára, különösen a vibrálás által.
8.8 a) ¼r¦la Prabhup§da újból kiemeli a Hare K¥¢£a mantra éneklését, mint a K¥¢£ára való
emlékezés legjobb eszközét.
b) Mivel az elme csapongó, határozottan törekednünk kell arra, hogy szabályozzuk.
c) Úgy kell gondolnunk K¥¢£ára, mint a Legfelsõbb Személyre.

C. VISSZATÉRÉS AZ ISTENSÉGHEZ A K¹ÞºÁRA VALÓ EMLÉKEZÉS ÁLTAL (8.9-13)

I.Hogyan emlékezzünk K¥¢£ára? Úgy meditáljunk Rajta, mint azon a személyen, aki
1. mindent tud; 2. a legidõsebb; 3. az irányító; 4. kisebb a legkisebbnél; 5. a fenntartó; 6. az
anyagi érzékelés fölött áll; 7. felfoghatatlan; 8. mindig személy; 9. ragyogó, mint a Nap; 10.
túl van az anyagi természeten (9).
8.9 K¥¢£a és potenciái felfoghatatlanok.

II. Yogamiªra bhakti: ha valaki a cölibátust gyakorolja, az o°k§rát vibrálja, elkülönül az

érzékeitõl, és az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondol teste elhagyásakor, eléri a lelki
bolygókat (10-13).
8.10 a) A legfontosabb képesség, ami kell ahhoz, hogy emlékezni tudjunk K¥¢£ára a halál idején,
az odaadás.
b) Ha valaki nem gyakorolta, nem valószínû, hogy sikerül K¥¢£ára emlékeznie halálakor.
8.11 a) Most K¥¢£a elmagyarázza a ¢a±-cakra-yogát.
 44

b) A brahmac§r¦k képzésének lényegi elemeit a Védák tanulmányozása, a szent mantrák

vibrálása és a cölibátus fogadalmának követése alkotják. "Mindaddig, amíg az ember nem
fogad cölibátust, nagyon nehezen érhet el fejlõdést a lelki életben."
8.12 "A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek elõször el kell zárnia az
érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt praty§h§rának nevezik, ami azt jelenti, hogy visszavonja
az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerzõ érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a
nyelvet, a tapintást – teljesen uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre
használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévõ Felsõlélekre összpontosítja, az életerõt
pedig a fej felsõ részébe emeli."
8.13 "A Hare K¥¢£a hang tartalmazza az o°-ot."

D. TISZTA ODAADÓ SZOLGÁLAT (8.14-16)

I. Aki mindig K¥¢£ára gondol, az szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérheti Õt
(14).
8.14 a) A tiszta bhakták csak K¥¢£a elégedettségére vágynak.
b) Mindenki más a saját vágyait akarja kielégíteni.
c) Csak bhaktái érthetik meg az Urat az Õ kegyébõl.
d) "K¥¢£ának számtalan teljes kiterjedése és inkarnációja van – például R§ma és N¥si°ha –, s
a bhakta választhat, hogy elméjét szeretõ szolgálatában a Legfelsõbb Úr melyik
transzcendentális formájára rögzíti. Neki nem kell szembenéznie azokkal a nehézségekkel,
melyekkel a többi yoga-folyamat gyakorlóinak kell megküzdeniük. A bhakti-yoga nagyon
egyszerû, tiszta és könnyen végezhetõ. Bárki elkezdheti egyszerûen a Hare K¥¢£a
éneklésével. Az Úr kegyes mindenkihez, de ahogyan azt már elmondtuk, különösen azokat
kedveli, akik örökké, megingathatatlanul Õt szolgálják. Az Úr sokféleképpen segíti az ilyen
bhaktákat. Ahogyan a Védák (Ka±ha Upani¢ad 1.2.23) mondják, yam evai¢a v¥£ute tena
labhyas / tasyai¢a §tm§ viv¥£ute tanu° sv§m: aki teljesen meghódolt a Legfelsõbb Úrnak, s az
Õ odaadó szolgálatát végzi, az megértheti a Legfelsõbb Urat úgy, ahogy van. És ahogy az a
Bhagavad-g¦t§ban (10.10) áll, dad§mi buddhi-yoga° tam: az Úr megadja a kellõ értelmet
bhaktájának, hogy az végül eljuthasson Hozzá a lelki világba."
e) A bhakti-yog¦k általában ötféle viszonyban végzik az odaadó szolgálatot:
1. ª§nta-bhakta; 2. d§sya-bhakta; 3. s§khya-bhakta; 4. v§tsalya-bhakta; 5. m§dhurya-bhakta.

II. Az eredmény: Ezek a tiszta lelkek nem térnek vissza többet az ismétlõdõ születés és halál
szenvedéssel teli, átmeneti világába (15-16).
8.15 Nem létezik annál magasabb tökéletesség, mint amit a tiszta bhakták elérnek.
8.16 Minden más yog¦nak végül el kell érkeznie a bhakti-yogához, máskülönben leesik (¼r¦dhara
Sv§m¦).

E. AZ ANYAGI ÉS A LELKI VILÁG ÖSSZEHASONLÍTÁSA (8.27-22)

I. Az élõlények Brahm§ évmilliókig tartó nappala közben jelennek meg, és éjszakája alatt
pedig elpusztulnak (17-19).
8.17 a) Egy kalpa Brahm§ egy napja, és ezer catur-yugából áll (Satya, 1.728.000; Tret§, 1.296.000;
Dv§para, 864.000; Kali, 432.000). Brahm§ egy napja az emberi idõszámítás szerint
 45

4.320.000.000 évig tart, és éjszakája szintén ennyi ideig. 100 évig él, ami
311.040.000.000.000 napévnek felel meg. Élete végén eléri a felszabadulást, mert közvetlenül
K¥¢£a szolgálatát végzi.
b) Az örökkévalóság szemszögébõl Brahm§ élete csupán egy villanás.
8.18-19 Csak a kevésbé értelmesek akarnak az anyagi világban maradni, az értelmesek azonban
még ebben az életükben K¥¢£a lelki bolygójára jutnak.

II. Az anyagi világ megnyilvánult és megnyilvánulatlan természetén túl helyezkedik el a

legfelsõbb lelki hajlék, amely örök, transzcendentális és csalhatatlan. Aki egyszer eljutott oda,
soha többé nem tér vissza. Noha mindent átható, az Úr lelki hajlékán tartózkodik, és tiszta
odaadással érhetõ el (20-22).
8.20 A lelki természet az anyagi természettel ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik.
8.21 a) K¥¢£a hajlékát világosan leírja a Brahma-sa°hit§ (5.29-31).
b) Ha egyszer valaki eljut oda, soha nem hagyja el.
c) A földi V¥nd§vana a lelki világ Goloka V¥nd§vanájának a mása.
8.22 a) K¥¢£a Golokán marad, de mindent áthat (Gop§la-t§pan¦ Up. 3.2, ¼vet. Up. 6.8).
b) A Vaiku£±ha csak bhaktival érhetõ el.
c) “Azon a helyen egyetlen Istenség Legfelsõbb Személyisége van, akit K¥¢£ának hívnak. Õ a
legfelsõbb, kegyes Istenség, s noha egyként van ott jelen, millió és millió teljes értékû
formába terjeszti ki Magát. A Védák az Urat egy fához hasonlítják, ami egy helyben áll, mégis
számtalan gyümölcs, virág és levél terem rajta. A Vaiku£±ha bolygókon uralkodó teljes értékû
kiterjedései négykarúak, s mindegyiket másképpen nevezik: Puru¢ottama, Trivikrama,
Keªava, M§dhava, Aniruddha, H¥¢¦keªa, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna, ¼r¦dhara, V§sudeva,
D§modara, Jan§rdana, N§r§ya£a, V§mana, Padman§bha és így tovább."

F. AZ ODAADÁS FELSÕBBRENDÛSÉGE A LEGFELSÕBB ELÉRÉSÉBEN (8.23-28)

I. Ha valaki a fényben hagyja el ezt a világot, a brahmanba jut, ha a sötétségben, akkor újra
visszajön (23-26).
8.23 Ez a vers nem vonatkozik a tiszta bhaktákra.
8.24 A yog¦k számára a test elhagyásához a kedvezõ idõszakok: nappal egy kedvezõ pillanatban, a
tûzisten befolyásának idején, a fényben, a telõ Hold két hetében, vagy a Nap északi
pályájának hat hónapja alatt.
8.25 "Az a misztikus, aki a füst, az éjszaka, a fogyó Hold két hete vagy a Nap déli pályájának hat
hónapja alatt hagyja el ezt a világot, eljut a Holdra, de újra vissza kell térnie."
8.26 A karm¦k és a jñ§n¦k folyamatosan jönnek és mennek, és nem érik el a végsõ felszabadulást,
mert nem hódolnak meg K¥¢£a elõtt.

II. A bhakták, noha ismerik ezt a két utat, szilárdak maradnak az odaadásban, és így elérik a
Legfelsõbb hajlékát (27-28).
8.27 Szilárdan rögzítve magát a K¥¢£a-tudatban, a bhakta megszabadul a halál idõpontja miatti
aggodalomtól.
 46

8.28 a) Az §ªramákon keresztül történõ fokozatos fejlõdés rendszerének célja, hogy a tökéletesség
szintjére emeljen.
b) "A K¥¢£a-tudatban ezzel szemben az a csodálatos, hogy az ember az odaadó szolgálat
végzésével egy csapásra túllép a különféle életrendek számára elõírt mindenféle rituáción."
c) "A bhakták társaságában fejlõdve az ember elkezdi odaadó szolgálatát, ennek
következtében pedig minden kétsége szertefoszlik K¥¢£át – Istent – és tetteit, formáját,
kedvteléseit, nevét és más jellemzõit illetõen. Amikor minden kételytõl megszabadult,
állhatatosan folytatja tovább a tanulást. Megízleli a Bhagavad-g¦t§ tanulmányozásának
nektárját, és eljut arra a szintre, amikor mindig K¥¢£a-tudatosnak érzi magát. A fejlett síkot
elérve a bhakta teljesen szerelmes lesz K¥¢£ába, s az élet e legtökéletesebb állapota képessé
teszi arra, hogy eljusson K¥¢£a lelki világbeli hajlékára, Goloka V¥nd§vanába, ahol
örökkévaló boldogságban lesz része."

KILENCEDIK FEJEZET
A LEGBIZALMASABB TUDÁS

A. HALLÁS K¹ÞºÁRÓL – ALKALMASSÁG ÉS ALKALMATLANSÁG (9.1-3)

Az irigységtõl való mentesség alkalmassá tesz bennünket arra, hogy a K¥¢£áról szóló
bensõséges tudást halljuk, a hitetlenség pedig újabb születésbe és halálba taszít.
9.1 a) Akkor tudjuk ténylegesen megvalósítani K¥¢£a üzenetét, ha a jó forrásból halljuk.
b) K¥¢£a ismeri a bhakta õszinteségét, és ennek megfelelõen adja meg neki az értelmet a lelki
tudomány megértéséhez.
c) A legbizalmasabb tudás a tiszta odaadó szolgálat.
9.2 a) "A Bhagavad-g¦t§nak ezt a fejezetét minden tudás királyának nevezik, mert ez a lényege
minden elõzõleg ismertetett tannak és filozófiának."
b) " Ez a legtitkosabb tudás, mert a bizalmas vagy transzcendentális tudás magában foglalja a
test és a lélek közötti különbség megértését. ... Ez a tudás egyik bizalmas része: csupán
megérteni azt, hogy a lélek különbözik a testtõl, s hogy természeténél fogva változhatatlan,
elpusztíthatatlan és örökkévaló. ... A lélek mindig aktív. Ha léte örökkévaló, akkor aktivitása is
az, s a lelki világban végzett tettei képezik a transzcendentális tudás legmeghittebb részét."
c) - pavitram: "Akik az Istenség Legfelsõbb Személyisége odaadó szolgálatát végzik,
azoknak minden bûnös visszahatás – mag, éretlen vagy érett gyümölcs formájában egyaránt –
fokozatosan megszûnik. Az odaadó szolgálat tisztító ereje tehát nagyon hatásos, ezért ezt
pavitram uttamamnak, a legtisztábbnak nevezik." (Padma P.)
- uttamam: "Az uttama szó jelentése: transzcendentális. Tamas az anyagi világra vagy a
sötétségre utal, az uttama pedig azt jelenti, ami transzcendentális az anyagi tettekhez
képest. Néha úgy tûnik, mintha a bhakták közönséges emberekhez hasonlóan
cselekednének, ám az odaadó tetteket sohasem szabad anyagiaknak tekinteni."
- pratyak¢§vagamam: "Ezért – ahogyan az a Ved§nta-s¡trában áll – prak§ªaª ca karma£y
abhy§s§t: Ha valaki egyszerûen csak az odaadó szolgálat tetteibe merül, minden magától
 47

feltárul elõtte, s mindent meg fog érteni. Ezt nevezik pratyak¢ának, közvetlen
érzékelésnek." (VS. 3.2.26, ¼B. 1.5.25-26)
- dharmyam: "A dharmyam szó jelentése: `a vallás útja`." Minden vallás legmagasabb célja
az odaadó szolgálat.
- susukham kartum: Az odaadó szolgálatot boldog hangulatban lehet végezni, mert
egyszerûen a szent név éneklésébõl, a filozófia hallásából és a pras§dam megízlelésébõl
áll.
- avyayam: Az odaadó szolgálat örök, még a felszabadulás után is folytatódik.
9.3 a) "A hit az a teljes meggyõzõdés, hogy csupán a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a szolgálatával teljes
tökéletességet lehet elérni." (¼B. 4.31.14)
b) A s§dhana-bhakti gyakorlása által fejlõdik a hit.
c) "Ami a hit kialakulását illeti, aki jól ismeri az odaadó szolgálatról szóló írásokat, és szilárd
hitre tett szert, azt a legkiválóbb K¥¢£a-tudatú embernek hívják. A második osztályba azok
tartoznak, akik nem nagyon értik még az odaadás szentírásait, de természetes, rendületlen
hitük van abban, hogy a K¥¢£a-bhakti, azaz K¥¢£a szolgálata a legjobb folyamat, ezért nagy
hittel végzik. Magasabb szinten állnak, mint a harmadik csoportbeliek, akik nem ismerik
tökéletesen az írások tudományát, s nincs elég erõs hitük, ám akik a bhakták társaságában,
egyszerûségük révén mégis követni próbálják a folyamatot. A K¥¢£a-tudatúak harmadik
csoportjába tartozók elbukhatnak, ám aki elérte a második szintet, az nem esik vissza, az
elsõrangú bhakta számára pedig a bukás egyszerûen nem létezik."

B. K¹ÞºA ACINTYA-BHEDÝBHEDA KAPCSOLATA AZ ANYAGI VILÁGGAL (9.4-10)

K¥¢£a az egész kozmoszt áthatja, megteremti és megsemmisíti anyagi energiáján keresztül.
Noha K¥¢£a a Legfelsõbb Irányító, az anyagi világ mégis önállóan mozog, így Õ semleges és
elkülönült marad.
9.4 a) Minden K¥¢£ában létezik, de csak a tiszta bhakták láthatják Õt (BRS. 1.2.234).
b) K¥¢£a megnyilvánulatlan formájában van jelen mindenben, nem személyesen." A király
például kormányozza az államot, amely nem más, mint energiájának megnyilvánulása. Az
államirányítás különféle részlegei különbözõ energiáit képviselik, ám mindegyikük teljes
mértékben a király hatalmának van alárendelve. Senki sem várja azonban, hogy a király
személyesen legyen jelen az államvezetés különféle osztályain. ... ehhez hasonlóan minden,
amit az anyagi és a lelki világban látunk és létezik, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
energiáján nyugszik."
9.5 a) Minden K¥¢£a energiáján nyugszik, de Õ ezt nem érzi tehernek.
b) "K¥¢£a azonban pusztán akaratával olyan tökéletesen képes megtenni bármit, amit kíván,
hogy mi nem tudjuk felfogni, miképpen történt. ... Mindent pusztán legfelsõbb akarata teremt,
tart fenn és semmisít meg. ... Az Úr egyszerre jelen van mindenben, a közönséges ember
azonban képtelen megérteni, hogyan van jelen személyesen is. Nem azonos ezzel az anyagi
megnyilvánulással, mégis minden Rajta nyugszik. Ez a vers yogam aiªvaramként, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége misztikus hatalmaként beszél errõl."
9.6 "Az ûr számunkra a felfoghatóság határain belül a legnagyobb megnyilvánulás, s ebben az
ûrben a szél vagy a levegõ a kozmikus világ legnagyobb megnyilvánulása. A levegõ mozgása
befolyásolja minden más mozgását. A szél azonban annak ellenére, hogy hatalmas, az ûrben
 48

van, s nem azon túl. Ehhez hasonlóan a csodálatos kozmikus megnyilvánulások is mind Isten
legfelsõbb akarata által léteznek, s annak alárendeltjei." (Taitt. Up. 2.8.1, B¥had-Ýr. Up. 3.8.9,
BS 5.52)
9.7 A kozmikus megnyilvánulást K¥¢£a akarata teremtette, tartja fenn és semmisíti meg (Ch§nd.
Up. 6.2.3).
9.8 a) "A teremtés idején az anyagi energia mint mahat-tattva kiárad, s ebbe a mahat-tattvába
hatol be az Úr elsõ puru¢a-inkarnációjában, Mah§-Vi¢£uként. Az Okozati óceánra hever, és
megszámlálhatatlan univerzumot lélegez ki. Aztán Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként az Úr újra
behatol minden egyes univerzumba, – így teremt meg minden univerzumot. Ezek után K
¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként nyilvánul meg, s behatol mindenbe, még a legkisebb atomba is. "
b) Minden faj a teremtés kezdete óta létezik. Darwin spekulációja helytelen.
9.9 a) K¥¢£a örökké élvez lelki hajlékán (BS 5.6).
b) A feltételekhez kötött lelkek anyagi tetteivel kapcsolatban semleges marad, mint egy bíró
(VS. 2.1.34).
9.10 a) K¥¢£a tervezi meg az anyagi természet szabályait.
b) "Csupán rápillant az anyagi természetre, ezzel mûködésre készteti, ezáltal pedig egyszerre
létrejön minden. A Legfelsõbb Úr kétségtelenül cselekszik, mivel rápillant az anyagi
természetre, de nincs közvetlen kapcsolata az anyagi világ megnyilvánulásával."
c) "A sm¥ti ezzel kapcsolatban az alábbi példát említi: egy illatos virághoz hajolva az illat
eléri az ember szaglóérzékét, noha a szaglásnak és a virágnak nincs kapcsolata egymással.
Ehhez hasonló viszony létezik az anyagi világ és az Istenség Legfelsõbb Személyisége között.
Valójában semmi kapcsolata nincs az anyagi világgal, mégis – pillantása és akarata által – Õ
teremti meg azt."

C. AKIK NEM VÉGEZNEK IMÁDATOT, ÉS AKIK VÉGEZNEK (9.11-15)

Azok az ostobák, akik azt gondolják, hogy K¥¢£a egy közönséges emberi lény, aki átmeneti
formával rendelkezik, ateistákká válnak, és minden törekvésükben kudarcot vallanak. (11-12)
De azok a mah§tm§k, akik az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként ismerik K¥¢£át, aki örök,
transzcendentális formával rendelkezik, az Õ isteni természeténél vesznek menedéket,
szüntelenül éneklik dicsõségét, leborulnak Elõtte, és szolgálják Õt. Valójában mindenki, aki a
Legfelsõbb valamilyen koncepciójánál vesz menedéket, és azt imádja, végsõ soron K¥¢£át
imádja, mint
1. a monisták, akik önmagukat imádják, mert a Legfelsõbb Úrral azonosnak tartják magukat;
2. a félistenimádók, akik elképzelik egy félisten formáját, és a Legfelsõbbként imádják azt;
3. az anyagi univerzális forma imádói is.
.
9.11 a) Néhány ostoba ember megpróbálja bebizonyítani, hogy K¥¢£a egy közönséges ember, de
K¥¢£a emberszerû formájában is határtalan transzcendentális potenciákkal rendelkezik
(Gop§la-t. Up. 1.1, 1.35, ¼B 1.1.20, 10.3.46).
b) K¥¢£a a Legfelsõbb Irányító (BS 5.1, ¼B. 3.29.21).
9.12 Még ha egyesek tanulmányozzák is a Bhagavad-g¦t§t, és úgy tesznek, mintha követnék a lelki
gyakorlatokat, de nem fogadják el K¥¢£át, akkor le fognak esni. A B¥had-vi¢£u-sm¥ti kijelenti:
"Annak az embernek, aki K¥¢£a testét anyaginak tekinti, tilos a ªrutiban és a sm¥tiben leírt
rituációkat és szertartásokat végeznie. Ha pedig valaki véletlenül megpillantja egy ilyen
 49

ember arcát, annak azonnal fürdõt kell vennie a Gangeszben, hogy megtisztuljon a fertõzéstõl.
… Az emberek azért ûznek gúnyt K¥¢£ából, az Istenség Legfelsõbb Személyiségébõl, mert
irigyek Rá. Rájuk kétségtelenül az vár, hogy ateista és démoni fajok között kell újra és újra
megszületniük. Igazi tudásukat örökre illúzió takarja be, s így lassanként a teremtés
legsötétebb régióiba süllyednek."
9.13 a) Az odaadó szolgálatban végrehajtott teljes meghódolásuknak köszönhetõen a mah§tm§k
megszabadulnak m§y§ kötelékeitõl.
b) A bhakta számára csak K¥¢£ához fûzõdõ kapcsolata fontos.
9.14 a) A mah§tm§t arról ismerhetjük fel, hogy szüntelenül zengi a Legfelsõbb Úr dicsõségét.
9.15 Azok, akik önmagukat imádják a Legfelsõbbként, a legalacsonyabb szintûek, de legalább
megértik, hogy nem azonosak a testtel. A második osztály a félistenek imádóit foglalja
magába, akik a képzeletük által kiötölt bármilyen formát a Legfelsõbb Úr formájának vélik. A
harmadik osztályba pedig azok tartoznak, akik nem képesek semmi mást felfogni ennek az
anyagi univerzumnak a megnyilvánulásán túl. Az univerzumot a legfelsõbb szervezetnek
vagy lénynek tekintik, és azt imádják. Az ilyen imádók kevésbé fejlettek, mint az emberek
azon négy osztálya (lásd 7. fejezet), akik K¥¢£ának hódolnak meg.

D. K¹ÞºA AZ IMÁDAT LEGFELSÕBB TÁRGYA (9.16-25)

I. Az univerzális forma imádói: K¥¢£a az áldozat, a rituáció, az o° szótag, a Védák, az
univerzális atya, a legkedvesebb barát, a fenntartó, a cél, a halál, az aszály, a hõ és az esõ
(16-19).
9.16 Mivel minden védikus áldozat végül K¥¢£ához vezet, bhaktáinak már mindet végre kellett
hajtaniuk.
9.17 Változatos energiáin keresztül K¥¢£a létünk minden fontos aspektusaként megnyilvánul.
9.18 Mindenki végsõ célja K¥¢£a. Bármilyen más célja is van valakinek, közvetetten az is K¥¢£a.
9.19 Aki fejlett a K¥¢£a-tudatban, az mindenben csupán K¥¢£át látja.

II. A félistenek imádói közvetetten imádják K¥¢£át a Védák követésén keresztül. K¥¢£a
közvetlen imádata azonban magasabb rendû, és a félistenimádók imádata helytelen (20-25).
9.20 A Védák sok tudósa nem ismeri fel a Védák lényegét.
9.21 Az, aki követi a Védákat, de nem követi K¥¢£át, felemelkedhet Svarga-lokára, de újra vissza
kell térnie Martya-lokára.
9.22 K¥¢£a segít a bhaktának, hogy tudatossá váljon Róla, és megvédi a leeséstõl.
9.23 "A félistenek – mondhatjuk így – különféle vezetõ tisztségeket töltenek be a Legfelsõbb Úr
államrendszerében. Az embernek végsõ soron az állam, nem pedig a különféle tisztviselõk és
igazgatók törvényeinek kell engedelmeskednie. Éppen így mindenkinek egyedül a Legfelsõbb
Urat kell imádnia, s ezzel egy idõben az Úr különféle tisztségviselõinek és vezetõinek is a
kedvében jár. Ezek a tisztségviselõk és vezetõk az állam képviselõi, s megvesztegetésüket
tiltják a törvények. Ez az avidhi-p¡rvakam jelentése ebben a versben. K¥¢£a tehát nem
helyesli a félistenek felesleges imádatát."
9.24 A Védák yajñákat írnak elõ a Legfelsõbb Úr kielégítése érdekében, a kevésbé értelmes
személyek azonban anyagi célok eléréséért végzik azokat.
 50

9.25 Az értelmes emberek felismerik, hogy K¥¢£a a Legfelsõbb, ezért Õt dicsõítik. Az imádat más
formái nem vonzzák õket.

E. K¹ÞºA KÖZVETLEN IMÁDATÁNAK DICSÕSÉGE (9.26-34)

I. K¥¢£a azt kéri, hogy odaadással imádjuk, levelet, gyümölcsöt, virágot vagy vizet felajánlva
Neki. Felajánlhatjuk K¥¢£ának lemondásunkat és adományainkat is. Az ilyen felajánlások
megszabadítanak a munka minden visszahatásától. Elméjét így K¥¢£ára rögzítve az imádó
eléri Õt (26-28).
9.26 a) K¥¢£a nagyon keveset kér, de nem fogad el semmit, amit bhakti nélkül ajánlanak fel.
b) "Aki szereti K¥¢£át, azt adja Neki, amit Õ akar."
c) “Ha elégedetté akarjuk tenni K¥¢£át, akkor olyan dolgokat kell felajánlanunk Neki, amiket
Õ szeret, például zöldségbõl, gyümölcsbõl, gabonából, tejbõl és vízbõl készült ételeket. Nem
szabad húst, halat vagy tojást felajánlani, mert ezeket nem fogja elfogadni. Lényeges, hogy
szeretettel és odaadással ajánljuk fel a dolgokat.
A K¥¢£ának felajánlott étel transzcendentális, maradékai megtisztítják a bhaktákat,
felébresztik szeretetüket K¥¢£a iránt és kifejlesztik finom agyszöveteiket. K¥¢£ának nincs
szüksége semmire, de elfogadja a bhakta szeretetének és odaadásának felajánlását. Õ
Abszolút, így hallása és evése nem különböznek. Õ tehát el tudja fogadni és élvezni tudja az
ételt, pusztán hallva a bhakta felajánlásának szavait."
d) Ez a vers zavarba hozza az imperszonalistákat.
9.27 "Mindenkinek úgy kell alakítania az életét, hogy K¥¢£át soha, semmilyen körülmények között
ne felejtse el."
9.28 a) A bhakti-yoga megtisztítja az elmét, és a teljes meghódolás pontjáig viszi a gyakorlót (Cc.
Madhya 23.39).
b) A valódi lemondás azt jelenti, hogy életünket az Úr szolgálatának szenteljük (BRS.
1.2.225).

II. Egy bhaktát, még akkor is szentnek kell tekinteni, ha szörnyû tettet követ el, mert gyorsan
megtisztul. K¥¢£a arra kéri Arjunát, hogy hirdesse bátran: az Õ híve nem vész el soha
(29-31).
9. 29 a) Az Úr minden élõlénnyel gyermekeként bánik.
b) A bhaktái bhaktájává válik.
c) A karma törvényének nincs hatalma K¥¢£a és bhaktái viszonya fölött.
9.30 a) K¥¢£a megbocsátja a bhakta véletlenszerû leesését és megtisztítja, ha az szigorúan
lefoglalja magát az odaadó szolgálatban.
b) Nem szabad elítélnünk egy bhaktát az ilyen véletlenszerû leesés miatt (N¥si°ha P.).
c) Ez azonban nem ad engedélyt arra, hogy a bhakták önkényesen elítélendõ cselekedeteket
hajtsanak végre.
9.31 A bhaktának nem kell semmilyen külön tisztító folyamaton átesnie az ilyen véletlenszerû
leesés miatt.
 51

III. K¥¢£ára gondolva, hódolatunkat ajánlva Neki, és elmerülve Benne helyzetünktõl

függetlenül visszatérünk Hozzá (32-34).
9.32 K¥¢£a menedékének elfogadása nem függ külsõdleges képesítésen.
9.33 Ezt az anyagi világot "egyetlen józan úriember sem találja lakhatónak".
9.34 A démonikus személyek megpróbálják elfedni K¥¢£át, amikor Bhagavad-g¦t§-értelmezéseiket
bemutatják (Cc. Ýdi 5.41-48, K¡rma P.).

TIZEDIK FEJEZET
AZ ABSZOLÚT FENSÉGE

A. K¹ÞºA HELYZETE MINT MINDENNEK AZ EREDETE (10.1-7)

I. Aki úgy ismeri K¥¢£át, mint a megszületetlen Legfelsõbb Urat, és az összes bölcs és félisten
forrását, az mentes az illúziótól és a bûntõl (1-3).
10.1 a) "Bhagav§nnak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének azt lehet nevezni, aki
teljességében rendelkezik a hat fenséges tulajdonsággal, azaz minden erõvel, hírnévvel,
gazdagsággal, tudással, szépséggel és lemondással teljes." (Par§ªara Muni)
b) Az olyan bhakták társaságában végzett hallás, akik arra vágynak, hogy fejlõdjenek a K¥¢
£a-tudatban, megszilárdít az odaadó szolgálatban.
10.2 a) Nem érthetjük meg Istent tudományos spekulációval, de a Bhagavad-g¦t§ban és a
¼r¦mad-Bh§gavatamban található szavai tanulmányozása által igen.
b) Csak a bhakták érthetik meg K¥¢£át mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.
10.3 a) Az a ritka személy, aki helyesen érti meg K¥¢£át, a legmagasabb lelki sikert éri el.
b) A fenomenális világban végrehajtott összes cselekedet kedvezõtlen, kivéve azokat,
amelyeket a guru, s§dhu és ª§stra utasításai alapján végzünk.

II. Az összes tulajdonságot és hajlamot K¥¢£a hozza létre. Még az univerzum õsnemzõi is az Õ
elméjébõl születnek (4-6).
10.4-5 Minden tulajdonságot K¥¢£a teremt (20):
- buddhi (értelem): a képesség, hogy a dolgokat a megfelelõ szempontból tudjuk vizsgálni;
- jñ§nam (tudás): a lélek és anyag közötti különbség megértése;
- asammoha (mentesség a kétségtõl és a tévhittõl): akkor lehet elérni, ha az ember nem
határozatlan, s megértette a transzcendentális filozófiát. Ily módon lassan, de biztosan
megszabadul a zavarodottságtól;
- k¢am§ (türelem és megbocsátás): meg kell tudnunk bocsátani mások apró sértéseit;
- satyam (igazmondás): a tényeket mások érdekében változatlanul kell közölnünk. A
társadalomban elfogadott szokások alapján az embernek csak akkor kell megmondania az
 52

igazságot, ha azzal örömöt okoz másoknak. Ez azonban nem igazmondás. Az igazat

mindig nyíltan kell megmondani, hogy mások a valósághoz hûen ismerhessék meg a
tényeket;
- dama (az érzékek szabályozása): nem szabad õket szükségtelenül saját élvezetünkre
használni, bár a szükséges mértékben elégedetté kell tennünk õket;
- ªama (az elme szabályozása): korlátoznunk kell az elmét, hogy ne merüljön el fölösleges
gondolatokban;
- sukham (boldogság): olyan dolgokban kell megtalálni, amik kedvezõek a K¥¢£a-tudat
gyakorlásához;
- du¤kham (boldogtalanság) az, ami nem kedvezõ a K¥¢£a-tudatnak;
- bhava (születés): a testre vonatkozik;
- abh§va (halál): az anyagi világbeli megtestesülésünkre vonatkozik;
- bhayam (félelem): az anyagi energiában történõ elmerülésnek köszönhetõ;
- abhayam (félelemnélküliség): csak annak számára lehetséges, aki K¥¢£a-tudatban van;
- ahi°s§ (erõszakmentesség): nem szabad másoknak szenvedést vagy zavart okozni. Ez
csak a K¥¢£a-tudatos tettek által érhetõ el;
- samat§ (kiegyensúlyozottság): ami elõnyös a K¥¢£a-tudat végzéséhez, azt el kell
fogadnunk, ami pedig kedvezõtlen, azt el kell utasítanunk.
- tu¢±i (elégedettség): elégedettnek kell lennünk avval, amit a Legfelsõbb Úr kegyébõl
elérünk, és nem szabad annál többre vágynunk;
- tapas (lemondás); önkéntesen el kell fogadnunk a testi nehézségeket, ha azokat az írások
ajánlják a K¥¢£a-tudatbeli fejlõdés érdekében;
- d§nam (adományozás): azoknak a br§hma£áknak és sanny§s¦knak kell adományozni,
akik a K¥¢£a-tudatban tevékenykednek;
- yaªas (hírnév): arra vonatkozik, aki az Úr nagy bhaktájaként ismert;
- ayaªas (szégyen): az abhaktákra vonatkozik.
10.6 K¥¢£a rövid származástani elemzéssel támasztja alá azt a kijelentését, hogy Õ a Legfelsõbb
Atya.

III. Azok, akik ismerik K¥¢£a dicsõségét, lefoglalják magukat az Õ szolgálatában (7).
10.7 Amíg valaki nem érti meg K¥¢£a hatalmát, nem válhat szilárddá az õszinte odaadó
szolgálatban.

B. A CATUR-¼LOKA (10.8-11)
Az Úr elmagyarázza a catur-ªlokát: "Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak,
minden Belõlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívbõl
 53

imádnak Engem. Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én

szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek õk, amikor felvilágosítják
egymást, és Rólam beszélgetnek. Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem,
azoknak megadom azt az értelmet, amivel eljuthatnak Hozzám. Különleges kegyembõl Én,
aki szívükben lakozom, a tudás fénylõ lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó
sötétséget."
10.8 a) A Védák sok verse alátámasztja K¥¢£a legfelsõbb helyzetét (Gop§la-t. Up. 1.24, N§r§ya£a
Up. 1-4, Mah§ Up. 1, Mok¢a-dharma, Var§ha P.).
b) Csak akkor válhatunk valóban tanult személlyé, ha teljesen megértjük K¥¢£át, és minden
energiánkat az Õ szolgálatában használjuk.
10.9 a) A tiszta bhakta napi huszonnégy órán át dicsõíti az Urat (¼B. 12.13.18).
b) Az odaadó szolgálat vonzó élményekben részesíti a gyakorlót a kezdetektõl az istenszeretet
tökéletes szintjéig.
c) Az odaadó szolgálat olyan, mint egy mag, ami egy tiszta bhakta kegyébõl lett elültetve a
szerencsés élõlény szívben, aki a szent név éneklésével és hallásával öntözi. Ily módon
növekszik, majd átszakítja az univerzum burkolatát és eléri a lelki eget. Keresztülnõ a
brahmajyotin egészen Goloka V¥nd§vanáig, és K¥¢£a lótuszlábánál vesz menedéket. Akkor
gyümölcsöket és virágokat terem. A bhakti növénye fejlõdésének tökéletes szintjén a bhakta
teljesen elmerül az istenszeretetben, és egy pillanatig sem tud élni anélkül, hogy kapcsolatban
lenne a Legfelsõbb Úrral.
10.10 "Karma-yogában az cselekszik, aki ismeri az élet célját, de ragaszkodik tettei gyümölcséhez.
Aki pedig tudja, hogy a cél K¥¢£a, ám elmebeli spekulálással akarja Õt megérteni, s ebbõl
merít örömet, az a jñ§na-yogában cselekszik. A bhakti- vagy buddhi-yoga azt jelenti, hogy az
ember ismeri a célt, és K¥¢£át egyedül az odaadó szolgálattal, a K¥¢£a-tudat folyamatával
kívánja elérni. Ez a teljes yoga, s ez jelenti az élet legtökéletesebb szintjét."
10.11 a) K¥¢£a megértése nem a mûveltségtõl függ, hanem a meghódoltságtól – K¥¢£a belülrõl
nyilvánítja meg Magát.
b) Amikor valaki a Bhagavad-g¦t§ tanulmányozása által eltávolítja a sötétséget a szívébõl,
akkor teljesen meg tud hódolni K¥¢£ának. Ezen a ponton K¥¢£a felelõsséget vállal érte, és
mindenrõl gondoskodik, amire szüksége van.

C. ARJUNA ELFOGADÁSA ÉS KÉRÉSE (10.12-18)

I. Arjuna, az elõzõ tekintélyekre is utalva megerõsíti, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, és kijelenti, hogy valójában csak K¥¢£a ismerheti a saját helyzetét (12-15).
10.12-13 Megvalósítva K¥¢£a dicsõségének mértékét, a bhaktának mindig emlékeznie kell Rá,
transzcendentális kapcsolatukat élvezve (Kena Up., Mu£¨aka Up.).
10. 14 K¥¢£a szándéka a Bhagavad-g¦t§ elbeszélésével a tanítványi láncolat felélesztése volt, ezért a
helyes megértés érdekében meg kell próbálnunk Arjuna helyzetébe kerülni.
10.15 Arjuna azért próbálja leírni K¥¢£a helyzetét, hogy tisztázzon bizonyos téveszméket,
amelyeket mások követnek (¼B. 1.2.11).

II. Arjuna a fenségeirõl kérdezi K¥¢£át azért, hogy mindig tudon gondolni és emlékezni Rá
(16-18).
10.16 Arjuna a közönséges emberek érdekében tudakozódik.
 54

10.17 Arjuna azt akarja, hogy K¥¢£a leírja anyagi megnyilvánulásának vonásait, amelyek
segítségével az emberek meditálni tudnak Rajta.
10.18 a) A fejlett bhakták folyamatosan az Úr kedvteléseinek hallását élvezik (¼B. 1.1.19).
b) Még a kezdõ bhakták is élvezettel hallanak K¥¢£áról újra és újra.

D. K¹ÞºA FENSÉGEI (10.19-42)

I. Arjuna kérését kielégítendõ K¥¢£a azt válaszolja, hogy határtalan, mindent átható fenségei
közül csak a legfontosabbakat fogja elmagyarázni (19).
10.19 a) A bhakták nem azért hallanak K¥¢£áról, mert szeretnék teljességgel megérteni Õt, hanem
mert élvezetes nektárt ízlelnek meg így.

II. K¥¢£a leírja fenségeit (20-38).

10.20 K¥¢£a (1) mindennek és mindenkinek a lelke, és (2) minden lény kezdete, közepe és vége
(¼B, S§tvata-tantra, BS. 5.47).
10.21 (3) Az Ýdityák közül Vi¢£u, (4) a fények közül a Nap, (5) a marutok közül Mar¦ci, (6) a
csillagok közül a Hold.
10.22 (7) A Védák közül a S§ma Veda, (8) a félistenek közül Indra, (9) az érzékek közül az elme,
(10) az életerõ minden élõlényben.
10.23 (11) A tizenegy Rudra közül ¼iva, (12) a yak¢ák és r§k¢asák közül Kuvera, (13) a vasuk közül
Agni, (14) a hegyek közül a Meru.
10.24 (15) A papok közül B¥haspati, (16) a hadvezérek közül Skanda (K§trikeya), (17) a vízgyûjtõk
közül az óceán.
10.25 (18) A bölcsek (mah§¥¢ik) közül Bh¥gu, (19) a hangvibrációk közül az o°, (20) az áldozatok
(yajñák) közül a japa (a legegyszerûbb és a legtisztább), (21) a mozdíthatatlan dolgok közül a
Himalája.
10.26 (22) A fák közül a banyan (aªvattha), (23) a félistenek bölcsei (deva¥¢ik) közül N§rada, (24) a
gandharvák közül Citraratha, (25) a tökéletes lények közül Kapila.
10.27 (26) A lovak közül Uccai¤ªrav§, (27) az elefántok közül Air§vata, (28) az emberek közül a
király.
10.28 (29) A fegyverek közül a villám, (30) a tehenek közül a surabhi, (31) a nemzést okozók közül
Kandarpa (Kupidó), (32) a kígyók közül V§suki.
10.29 (33) A N§gák közül Ananta, (34) a vízi lények közül Varu£a, (35) az eltávozott õsök (pit¥k)
közül Aryam§, (36) a törvényt végrehajtók közül Yama.
10.30 (37) A daityák közül Prahl§da, (38) a hódítók közül az idõ, (39) a vadállatok közül az
oroszlán, (40) a madarak közül Garu¨a.
10.31 (41) A tisztító dolgok közül a szél, (42) a fegyverforgatók közül R§ma, (43) a halak közül a
cápa, (44) a folyók közül a Gangesz.
10.32 Õ (45) a kezdet, a vég és a közép valamennyi teremtésben (mint a gu£a-avat§rák), (46) a
tudományok (vidy§k) közül az önvalóról szóló lelki tudomány (adhy§tma-vidy§), (47) a
logika mûvelõi (vagy a viták) közül a végsõ igazság.
10.33 (48) A betûk közül az "a", (49) az összetett szavakban a kettõs szó, (50) a kimeríthetetlen idõ,
(51) a teremtõk közül Brahm§.
 55

10.34 a) Õ a (52) mindent elpusztító halál, (53) a hat változás közül a születés, (54) a hét nõi fenség.
b) Ha valaki rendelkezik az alább felsorolt hét nõi fenség közül valamelyikkel, akkor híressé
válik:
- k¦rti (hírnév);
- ªr¦ (szerencse);
- v§k (finom beszéd);
- sm¥ti (memória);
- medh§ (értelem);
- dh¥ti (határozottság);
- k¢am§ (türelem);
10.35 a) (55) A S§ma Veda himnuszai közül a B¥hat-s§ma, (56) a versek közül a g§yatr¦, (57) a
hónapok közül a M§rgaª¦r¢a, (58) az évszakok közül a tavasz.
b) "Ez a mantra (a G§yatr¦) fõleg Isten megvalósítását szolgálja, ezért a Legfelsõbb Urat
képviseli. A lelkileg fejlett embereknek való, s ha valaki megtanulta sikeresen énekelni, az
elérheti az Úr transzcendentális természetét."
10.36 a) (59) A csalások közül a szerencsejáték, (60) a ragyogók között a legragyogóbb, (61) a
gyõzelem, (62) a kaland és (63) az erõsek ereje.
b) Senki, semmilyen téren nem tudja túlszárnyalni K¥¢£át.
10.37 Õ (64) V§sudeva (Balar§ma) V¥¢£i leszármazottjai közül, (64) Arjuna (a legjobb az emberek
között) a P§£¨avák közül, (66) a bölcsek közül Vy§sa, (67) a nagy gondolkodók (kavik) közül
Uªan§ (¼ukr§c§rya).
10.38 (68) A törvénytelenséget elfojtó eszközök közül a büntetés, (69) a gyõzelemre vágyók között
az erkölcs, (70) a titkok közül a csend, (71) a bölcsek között a bölcsesség.

III. Megkezdve az összegzést, K¥¢£a elmagyarázza, hogy Õ a teremtõ mag, amely nélkül
semmi sem létezhet. K¥¢£a azzal folytatja, hogy mindezek a fenségek csupán jelzik dicsõségét
– minden fenséges, gyönyörû és dicsõséges teremtmény pompája szikrájából születik csupán
–, amint totális potenciájának parányi töredékével áthatja és fenntartja az egész univerzumot
(39-42).
10.39 a) Õ (72) minden lét teremtõ magja.
b) Azt az illúziót, hogy létezik valami, "aminek alapja nem K¥¢£a energiája, m§y§nak nevezik
('ami nem az')."
10.40 K¥¢£a csak néhány példát adott határtalan fenségének érzékeltetésére.
10.41 A lelki vagy az anyagi világ minden csodálatos vonása "K¥¢£a fenségének csupán töredék
megnyilvánulása."
10.42 Senki sem lehet egyenlõ vagy nagyobb K¥¢£ánál (Baladeva Vidy§bh¡¢a£a).

TIZENEGYEDIK FEJEZET
AZ UNIVERZÁLIS FORMA
 56

A. ARJUNA KÉRÉSE ÉS K¹ÞºA LEÍRÁSA UNIVERZÁLIS FORMÁJÁRÓL (11.1-9)

I. Arjuna, noha elismeri, hogy K¥¢£a kétkarú formája a legfelsõbb, arra kéri K¥¢£át, hogy
mutassa meg azt a mindent átható formáját, amirõl elõzõleg a 10. fejezetben beszélt (1-4).
11.1 Arjuna elfogadja K¥¢£át mint az eredeti Istenség Legfelsõbb Személyiségét, de mivel mások
esetleg nem fogadják el, arra kéri, nyilvánítsa meg univerzális formáját.
11.2 Bár minden létezés K¥¢£án függ, Õ mégis fölöttük áll.
11.3 a) Arjuna azt akarja látni, hogyan irányítja K¥¢£a az univerzumot.
b) Megmutatva univerzális formáját K¥¢£a megállapította a mértéket, ami alapján
eldönthetjük, mennyi hitelt érdemel valakinek az állítása, hogy õ Isten.
11.4 A Legfelsõbb Urat csak az Õ kegyébõl láthatjuk.

II. K¥¢£a elõször leírja fenségeibõl, a félistenekbõl és az idõbõl álló univerzális formáját, amit
hamarosan megmutat Arjunának. Azután isteni szemeket ad Arjunának, amikkel láthatja azt
(5-8).
11.5 a) Az univerzális forma átmeneti.
b) K¥¢£a bhaktáit általában nem érdekli univerzális formája.
11.6 Az univerzum számtalan hallatlan csodát tartalmaz.
11.7 K¥¢£a ereje fölötte áll az idõnek és a térnek.
11.8 K¥¢£a bensõséges bhaktái nem vonzódnak univerzális formájának pompájához (¼B 10.12.11).

B. SAÑJAYA LEÍRÁSA AZ UNIVERZÁLIS FORMÁRÓL (11.9-31)

I. Sañjaya leírja, hogyan részesíti K¥¢£a Arjunát a szükséges látásban. Arjuna megpillantja
K¥¢£a univerzális formáját kiterjedéseivel együtt, melyek sok ezerfelé oszlanak, mégis egy
helyen maradnak. Látja a végtelen szájakat és szemeket, melyeket ragyogó díszek,
virágfüzérek, balzsamok és ruhák díszítenek, és mindegyik úgy ragyog, mint sok ezer Nap
(9-13).
11.9-11 A tudósok csupán gyerekes találgatásokba bocsátkozhatnak az Úr felfoghatatlan univerzális
elrendezését illetõen.
11.12-13 Egy személy világnézete két dologtól függ: tudatától és K¥¢£a akaratától.

II. K¥¢£a fenséges univerzális formája láttán Arjuna égnek álló hajjal, zavarodottan és
döbbenettel imádkozik: " Kedves K¥¢£a, látom az összes félistent, bölcset és kígyót tüzes
formádban. Te vagy a mindent átható, örök Istenség Személyisége. A Nap és a Hold a szemeid,
és a dicsõséged határtalan. Sugaraid az egész univerzumot perzselik." (14-19)
11.14 a) "A nagy bhakták K¥¢£át a különféle kapcsolatok tárházaként látják. Az írások tizenkét fõ
kapcsolatról tesznek említést, melyek mindegyike jelen van K¥¢£ában. Úgy is nevezik Õt,
mint minden olyan kapcsolat óceánja, amely két élõlény között, az istenek között vagy a
Legfelsõbb Úr és a bhaktái között fennállhat."
Öt elsõdleges rasa van:
- m§dhurya (ª¥£g§ra) - szerelem;
 57

- v§tsalya - szülõi szeretet;

- s§khya - barátság;
- d§sya - szolgai viszony;
- ª§nta - semlegesség;
és hét másodlagos rasa:
- raudra - harag;
- adbhuta - csodálat;
- h§sya - humoros;
- v¦ra - hõsies;
- day§ - együttérzés;
- bhay§naka - félelem;
- v¦bhatsa - undor.
b) Arjuna elsõdleges rasáján, a barátságon átmenetileg a csodálat másodlagos rasája kerekedik
felül.
11.15 Arjuna a tetejétõl az aljáig látja az egész univerzumot.
11.16-20 Az univerzális forma leírása közben Arjuna újra és újra annak határtalan dicsõségét
emlegeti, de az ismétlés itt nem hiba.

III. K¥¢£a k§la-r¡pája (az idõ formája) láttán Arjuna így imádkozik: "E félelmetes formádat
és az egész univerzum zavarodottságát látva, beleértve a félisteneket is, engem is félelem tölt
el. Mindkét oldal összes katonája halálszerû arcaid felé özönlik, amelyeknek lángol a szájuk
és szörnyû fogaik vannak. Vakító ragyogásod elemészti a világot. Mi a missziód? Ki vagy Te?"
(20-31)
11.20 Arjuna nem az egyetlen, akinek K¥¢£a megengedi, hogy meglássa ezt a formát.
11.21 A félistenek félnek az univerzális formától.
11.22-25 Nincs kommentár.
11.26-27 K¥¢£a kinyilvánítja az ütközet végkimenetelét.
11.28-30 Nincs kommentár.
11.31 Arjuna megkérdezi K¥¢£át, hogy ki Õ és mi a missziója.

C. "KÝLO 'SMI LOKA-KÞAYA-K¹T" – VÁLJ ESZKÖZÖMMÉ (11.32-34)

K¥¢£a így válaszol: "Idõ vagyok, világok pusztítója. Tervem által mindkét fél nagy harcosai
már megölettek. Te csupán eszköz lehetsz. Állj föl és harcolj!"
11.32 "Az idõ maga a pusztulás, és a Legfelsõbb Úr akaratából minden megnyilvánulás pusztulásra
ítéltetett – ez a természet törvénye." (Ka±ha Up. 1.2.25)
11.33 Egy intelligens személy úgy látja, hogy minden az Úr terve szerint történik.
11.34 K¥¢£a tervei szerint kell tennünk mindent, hogy gyõztesen kerülhessünk ki a létért folytatott
küzdelembõl.
 58

D. ARJUNA IMÁI (11.35-46)

I. Arjuna remegve így imádkozik: "Mindenki vonzódni kezd Hozzád neved hallatán, a
démonok viszont elmenekülnek. Nekik is fel kell ajánlaniuk a tiszteletüket, mert Te vagy
minden ok oka." (35-40)
11.35 Nincs új pont.
11.36 a) Arjuna megérti a csata célját. A kimenetel mindenki hasznára válik majd, a félisteneket is
beleértve.
b) A démonok, az Úr ellenségei nem tudják elviselni, ha az Õ dicsõítését hallják.
11.37-40 Arjuna különbözõ neveket használva írja le K¥¢£át:
- mah§tman - Óh, hatalmas, aki nagylelkû és határtalan;
- gar¦yase brahma£a¤ - aki nagyobb, mint Brahm§, mert Õ Brahm§ teremtõje;
- §di-kartra - a legfelsõbb teremtõ;
- ananta – végtelen, nincs semmi, amire ne hatna a Legfelsõbb Úr energiája;
- deveªa - Õ minden félisten irányítója, s Õ áll valamennyiük fölött;
- jagan-niv§sa - az egész univerzum oltalma;
- ak¢aram - elpusztíthatatlan, mert transzcendentális az anyagi okhoz és okozathoz képest,
és fölötte áll minden élõlénynek;
- §di-deva¤ - az eredeti Legfelsõbb Isten, mert Õ a transzcendentális világ vezetõ
személyisége;
- puru¢a pur§£a - a legõsibb, az eredeti Személy;
- viªvasya param nidh§nam - a megnyilvánult kozmikus világ végsõ szentélye, még a
brahman-sugárzás is Rajta nyugszik;
- vett§ - mindennek az ismerõje ebben az anyagi világban;
- vedyam - mindaz, amit meg kell ismerni, Õ minden tudás vége, Õ a tudás tárgya, mert
mindent átható;
- param dh§ma - Mivel Õ az ok a lelki világban, ezért transzcendentális;
- ananta-r¡pa - határtalan forma, amivel az egész univerzumot áthatja (tatam viªvam);
- v§yu - levegõ, mert mindent áthat;
- yama - az irányító;
- agni - tûz;
- varu£a - víz;
- ªaª§¯ka - a Hold;
- praj§pati - Brahm§;
- prapit§maha - Dédatya, mert Õ Brahm§ atyja;
- ananta-v¦rya - végtelen hatalom;
 59

- amita-vikrama - végtelen erõ;

- sarvam sam§pno¢i - mindent beborít;
- sarvam - ezért Õ minden.
(Vi¢£u P. 1.9.69)

II. Arjuna sértései megbocsátásáért könyörög. "Kérlek, nézd el a sértéseimet, amikor

õrültségemben vagy szeretetemben úgy szólítottalak: Óh, Y§dava, Óh, K¥¢£a! – nem tudva
dicsõségedrõl. Senki sem egyenrangú Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Légy türelmes
hozzám, ahogy az apa tûri el fia szemtelenségét!" (41-44)
11.41-42 Amíg K¥¢£a nem fedi be társait yoga-m§y§val, addig nem tudnak bensõségesen viselkedni
Vele.
11.43 Arjuna még többet ír le K¥¢£a dicsõségérõl:
- pit§si lokasya car§carasya - "Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak,
minden mozgónak és mozdulatlannak." (K¥¢£a imádatra méltó, mint az apa a fia
számára);
- guru gar¦y§n - Õ az eredeti lelki tanítómester, mert eredetileg Õ adta át a védikus
utasításokat Brahm§nak, jelenleg pedig Arjunát oktatja a Bhagavad-g¦t§ra;
- na tvat-samo 'sty abhyadhika¤ kuto 'nyo - "Senki sem egyenrangú Veled, és senki sem
válhat eggyé Veled." (K¥¢£a érzékei, teste, szíve és lelke mind abszolútak, ezért tettei és
potenciái a legfelsõbbek, és noha nincsenek olyan érzékei, mint nekünk, minden
érzéktevékenységet végre tud hajtani, ezért érzékei se nem tökéletlenek, se nem
korlátozottak); (¼vet. Up. 6.8)
- loka-traye 'py apratima-prabh§va - mérhetetlen hatalommal rendelkezik mindhárom
világban, és senki sem tudja megtagadni utasításait. Mindenki az Õ irányítása szerint
cselekszik, mert az Õ fennhatósága alatt áll. Amint a Brahma-sa°hitában áll, Õ minden ok
oka (Bg. 4.9, Cc. Ýdi 5.142).
11.44 K¥¢£a jobban szereti a bensõségességet, mint a tiszteletet és a pompát.

III. Arjuna félve arra kéri K¥¢£át, hogy nyilvánítsa meg négykarú, majd újra kétkarú
formáját mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége (45-46).
11.45 Arjuna boldog, mert megértette, hogy barátja, K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de
fél, hogy valami sértést követett el elõzõ bensõséges kapcsolatuk során.
11.46 "Ez a vers alátámasztja, hogy K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége, s Tõle származik
minden más forma." (Bs. 5.39)

E. CSAK A TISZTA BHAKTÁK LÁTHATJÁK K¹ÞºA LEGFELSÕBB, KÉTKARÚ

FORMÁJÁT (11.47-55)
 60

I. K¥¢£a visszavonja univerzális formáját (47-48). Utána megmutatja Arjunának négykarú

(49-50), végül pedig kétkarú formáját (50-51).
11.47 K¥¢£a nem mutatta meg teljes univerzális formáját Duryodhanának. Ez volt az elsõ alkalom.
11.48 a) K¥¢£a csak bhaktáit részesíti isteni bölcsességben.
b) Az ostoba emberek néha egy közönséges embert Isten inkarnációjaként fogadnak el.
11.49 K¥¢£a afelõl akarja biztosítani Arjunát, hogy Bh¦¢ma és Dro£a megérdemlik a halált.
11.50 a) Arjuna arra kéri K¥¢£át, hogy mutassa meg négykarú formáját, így bizonyítva, hogy Õ a
kútforrása minden inkarnációnak (Bs. 5.38).
11.51 Egyes ostoba emberek azt mondják, hogy K¥¢£a formája anyagi.

II. K¥¢£a kétkarú formáját csak a tiszta, osztatlan odaadó szolgálaton keresztül lehet
megpillantani (11.52-55).
11.52 a) A félistenek mohón vágynak arra, hogy láthassák K¥¢£át.
b) Ahhoz, hogy megismerjük K¥¢£át, olyasvalakitõl kell hallanunk, aki ismeri Õt –
spekulációval sohasem lehet megismerni.
11.53 A 48. vershez hasonló.
11.54 a) K¥¢£a csak azok elõtt nyilvánítja ki magát, akik hûen végzik az odaadó szolgálatot tiszta
bhaktái irányítása alatt (¼vet. Up. 6.23).
b) ¼r¦ K¥¢£a az Istenség legfelsõbb formája (BS. 5.1, 5.48, Gop§la-t. Up. 1.1-3, 1.21).
c) K¥¢£a nem a bhaktái számára nyilvánítja meg vir§±-r¡páját, hanem azért, hogy vonzza
azokat, akiknek nincs szeretetük Iránta.
11.55 a) K¥¢£a azért mondta el a Bhagavad-g¦t§t, hogy meggyõzze elesett részeit, térjenek vissza
Hozzá, és irányítást adjon nekik ehhez.
b) Egy bhakta nem társul abhaktákkal, de megközelíti õket még nagy kockázat árán is, hogy
felajánlja nekik az esélyt a K¥¢£a-tudatossá válásra (BRS. 1.2.255, 1.1.11, Hari-bhakti-vil§sa
11.676).

TIZENKETTEDIK FEJEZET
AZ ODAADÓ SZOLGÁLAT

A. A BHAKTI MAGASABB AZ IMPERSZONALIZMUSNÁL (12.1-7)

I. Azt, aki elméjét K¥¢£ára rögzíti és nagy transzcendentális hittel imádja Õt, tökéletesebbnek
tartják annál, aki a megnyilvánulatlant, felfoghatatlant és személytelent imádja (1-2).
12.1 "A transzcendentalistákat általában két csoportra lehet osztani: a személytelen és a személyes
filozófia híveire. A személyes filozófiát valló bhakta minden energiájával a Legfelsõbb Urat
szolgálja, az imperszonalista ezzel szemben nem közvetlenül K¥¢£át szolgálja, hanem a
személytelen Brahmanon, a megnyilvánulatlanon meditál."
12.2 "A tiszta bhakta állandóan tevékeny, s bármit csinál – néha K¥¢£a neveit énekli, Róla hall,
Róla szóló könyvet olvas, esetleg pras§damot fõz, vagy épp elmegy a piacra, hogy vásároljon
 61

valamit K¥¢£ának, néha a templomot takarítja, vagy az edényeket mosogatja –, egyetlen

percet sem képes eltölteni K¥¢£a-tudatú tettek nélkül. Az ilyen tettek teljes sam§dhiban
történnek."

II. A személytelent imádók csak nagy nehézségek árán fejlõdnek (3-5).

12.3-4 a) A személytelen Brahman jellemzõi:
- ak¢aram - ami meghaladja az érzékek felfogóképességét;
- anirdeªyam - határozatlan;
- avyaktam - megnyilvánulatlan;
- sarvatra-gam - mindent átható;
- acintyam - felfoghatatlan;
- k¡±a-stham - változatlan;
- acalam - mozdíthatatlan;
- dhruvam - szilárd.
b) Nagyon kevés ember jut el oda, hogy megvalósítsa K¥¢£át a Legfelsõbb Személyként, és
így lefoglalja magát az Õ tiszta odaadó szolgálatában.
c) A lemondások (az érzékek irányítása; szolgálat mindenki felé; minden élõlény javáért
cselekvés; a látás, hallás, ízlelés és munka, valamint a többi érzékmûködés feladása) és a
megvalósítások (a Legfelsõbb Lélek mindenhol jelen van; mentesség az irigységtõl minden
lény iránt; nem látni különbséget az ember és az állat között; a lelket látni, nem a külsõ
burkot) végül az imperszonalistákat is K¥¢£ához és az Õ odaadó szolgálatához viszik el.
12.5 a) A bhakti-yoga természetes és könnyû a testet öltött lelkek számára.
b) "Ha leveleinket az utcákon található postaládába dobjuk, akkor minden különösebb akadály
nélkül célba érnek. Azzal viszont semmire sem megyünk, ha a küldeményeket egy régi
dobozba, egy utánzat ládába vagy a postahivatal által nem hitelesített ládába helyezzük.
Ehhez hasonlóan
Istennek is van egy hiteles képviselõje a m¡rti formájában, s ez az arc§-vigraha, a Legfelsõbb
Úr inkarnációja. Isten ezen keresztül elfogadja az ember szolgálatát. Az Úr mindenható, ezért
az arc§-vigraha inkarnációján keresztül képes elfogadni a bhakta szolgálatát, hogy ezzel is
megkönnyítse az emberek dolgát, akiknek léte feltételekhez kötött."
c) K¥¢£a nem javasolja a személytelen út követését.

III. K¥¢£a személyesen menti meg a bhaktáit, akik eltérés nélkül átadják magukat Neki (6-7).
12.6-7 a) A tiszta K¥¢£a-tudatban lévõ személyek teljesen tudatosak K¥¢£áról.
b) "A fejlett yog¦k a yoga folyamata segítségével, kívánságuk szerint bármelyik bolygóra
eljuttathatják lelküket, mások pedig másféle módszereket alkalmaznak ennek érdekében, de
ami a bhaktákat illeti, róluk maga az Úr gondoskodik, s nem kell arra várniuk, hogy az efféle
gyakorlatokban kiválóvá válva maguktól jussanak el a lelki világba." (Var§ha P., N§r§ya£¦ya)
c) K¥¢£a személyesen menti meg az anyagi lét óceánjából azokat, akik teljesen meghódoltak
az Õ odaadó szolgálatának (Bg. 18.67).
 62

B. FEJLÕDÉSI SZINTEK AZ ODAADÁS ÚTJÁN (12.8-12)

I. Élet K¥¢£ával az elme és értelem folyamatos Rá való rögzítésével (8).
12.8 "A bhakta nem az anyagi síkon, hanem K¥¢£ában él."

II. A bhakti-yoga szabályozó elveinek gyakorlása annak érdekében, hogy növeljük vágyunkat
és képességünket emlékezni K¥¢£ára és elérni Õt (9).
12.9 a) A hiteles lelki tanítómester irányítása alatt végzett s§dhana-bhakti megtisztítja az érzékeket,
és eljuttat az Isten iránti szeretet síkjára.

III. A munka felajánlása K¥¢£ának (10).

12.10 Lehet, hogy egyesek nem tudják szigorúan gyakorolni a s§dhana-bhaktit, de fejlõdni tudnak
azáltal, hogy K¥¢£áért dolgoznak.

IV. Lemondás a munka eredményérõl (11).

12.11 Azok, akik nem tudnak K¥¢£áért dolgozni, jótékonykodással fejlõdhetnek a K¥¢£a-tudat felé.

V. A meditáció vagy a tudás kultiválása (12).

12.12 A K¥¢£a-tudatossá válás közvetett folyamata: lemondás a tettek gyümölcsérõl; a tudás
mûvelése; meditáció; a Felsõlélek megértése; az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
elérése.

C. A TULAJDONSÁGOK, AMIK KEDVESEK K¹ÞºÁNAK (12.13-20)

I. A következõ tulajdonságok tesznek valakit kedvessé K¥¢£a számára: nem irigy; kedves;
mentes a hamis egótól; kiegyensúlyozott a boldogságban és a boldogtalanságban; elégedett;
nem okoz gondot senkinek; mentes az aggodalomtól; nem függ a tettek szokásos folyásától;
tiszta; ügyes; gondok nélküli; nem ujjong és nem is búsul; egyenlõ a barátaival és
ellenségeivel; kiegyensúlyozott a tiszteletben és a gyalázatban, hidegben és melegben; kerüli a
rossz társulást; szilárd a tudásban és az odaadó szolgálatba merül (13-19).
12.13-14 "Mindig kedves mindenkihez, még ellenségeihez is. Nirmama arra utal, hogy a bhakta
nem tulajdonít nagy fontosságot a testtel kapcsolatos kényelmetlenségeknek és problémáknak,
mert jól tudja, hogy õ nem az anyagi test. Nem azonosítja magát a testével, így mentes a
hamis egótól, valamint a boldogságban és a boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott.
Béketûrõ, s megelégszik annyival, amit a Legfelsõbb Úr kegyébõl kap. Nem törekszik a
nehezen elérhetõ dolgok megszerzésére, ezért mindig örömteli. Õ a teljesen tökéletes
misztikus, mert rendíthetetlenül követi a lelki tanítómesterétõl kapott utasításokat, s mivel
uralkodik érzékszervei fölött, rendkívül eltökélt. A hamis ellenérvek nem ingatják meg,
semmi sem tudja eltéríteni szilárd elhatározásától az odaadó szolgálatban. Teljesen tudatában
van annak, hogy K¥¢£a az örökkévaló Úr, ezért senki sem képes megzavarni õt. Mindezek a
tulajdonságok lehetõvé teszik számára, hogy teljes egészében a Legfelsõbb Úrra rögzítse az
elméjét és intelligenciáját." (¼B. 10.14.8)
b) "Nem válik ellensége ellenségévé sem, mert úgy gondolja: 'Ez az ember hajdani bûnös tetteim
visszahatásaként bánik most velem az ellenségemként. Jobb hát eltûrni, mintsem
szembeszállni vele.' ... Ha a bhaktának szenvednie kell, vagy megpróbáltatások érik, azt az Úr
 63

kegyének tekinti. Így gondolkodik: “Múltbeli bûneim visszahatásaként sokkal többet kellene
szenvednem. Nem más ez, mint a Legfelsõbb Úr kegye, hogy nem kapok meg minden
büntetést, amit megérdemelnék. Az Istenség Legfelsõbb Személyisége kegyébõl csak egy
keveset kapok belõle.”
12.15 "A bhakta senkinek nem okoz nehézséget, aggodalmat, félelmet vagy elégedetlenséget. Mivel
kedves mindenkihez, sohasem cselekszik úgy, hogy az másoknak aggodalmat okozzon, és
soha nem zaklatja fel, ha mások akarnak neki bajt okozni. Az Úr kegyébõl hozzászokott, hogy
semmilyen külsõ kellemetlenség ne zavarja meg. A bhakta állandóan elmélyed a K¥¢
£a-tudatban és az odaadó szolgálatban, éppen ezért az anyagi körülmények nem
befolyásolhatják. A materialista általában nagyon boldog, ha hozzájuthat valamihez, amivel
elégedetté teheti az érzékeit és a testét, de azonnal féltékeny és irigy lesz, ha látja, hogy mások
olyan érzéki élvezetben részesülnek, amiben õ nem. Ellenségei bosszújától tartva félelemben
él, ha pedig képtelen sikerrel végrehajtani valamit, akkor teljesen elcsügged. A bhakta, aki
transzcendentálisan fölötte áll minden ilyen zavaró körülménynek, nagyon kedves az Úr K¥¢
£ának."
12.16 "A bhakta elfogadhatja, ha pénzt adnak neki, de nem szabad külön erõfeszítést tennie, hogy
pénzhez jusson. Még az sem befolyásolja, ha a Legfelsõbb kegyébõl pénzhez jut, anélkül,
hogy õ maga bármit tett volna érte. Természetesnek tartja, hogy naponta legalább kétszer
megfürödjön, és korán kel, hogy odaadó szolgálatot végezhessen. Ily módon kívül és belül
egyaránt tiszta. Mindenhez ért, mert nagyon jól ismeri az élet valamennyi tettének értelmét, s
teljes hite van a hiteles szentírásokban. Sohasem csatlakozik egyetlen csoportosuláshoz sem,
ezért gondok néküli. A fájdalmak sohasem érintik, mert nem a hamis megjelölések alapján
szemléli a dolgokat. Tudja, hogy a test csupán egy burok, így a testi fájdalmak nem hatnak rá.
A tiszta bhakta nem küzd semmiért, ami ellenkezik az odaadó szolgálat elveivel."
12.17 "A tiszta bhakta nem örül és nem bánkódik az anyagi nyereség vagy veszteség esetén. Nem
vágyódik különösképpen arra, hogy fiúgyermeke vagy tanítványa legyen, s nem aggasztja, ha
nem lesz neki. Ha elveszít valami olyasmit, ami nagyon kedves számára, nem sajnálkozik
miatta, s ha nem kapja meg azt, amit kívánt, nem boldogtalan. Transzcendentális minden
kedvezõ, kedvezõtlen és bûnös tettel szemben, s hogy a Legfelsõbb Úr kedvében járjon,
minden veszélyt vállal. Számára az odaadó szolgálat végzésében semmi sem jelent akadályt."
12.18-19 a) "A bhakta távol tartja magát minden rossz társaságtól. Az emberi társadalomra az
jellemzõ, hogy az embert egyszer dicséret, másszor rágalmazás éri, ám a bhakta mindig
fölötte áll a felszínes hírnévnek, szégyennek, boldogságnak vagy boldogtalanságnak. Nagyon
türelmes, és mivel kizárólag K¥¢£ával kapcsolatos témákról beszél, csöndesnek nevezik. Az,
hogy valaki csöndes, nem teljes némaságot jelent, hanem azt, hogy nem beszél ostobaságot.
Az embernek csak arról kell beszélnie, ami lényeges, s a bhakta számára az a legfontosabb, ha
a Legfelsõbb Úrról beszélhet. Minden körülmények között boldog: néha finom ételeket kap,
máskor nem, de ennek ellenére mindig elégedett. Azzal sem törõdik, hol kell laknia. Néha egy
fa alatt üt tanyát, máskor palotában él, de egyikhez sem ragaszkodik. Rendíthetetlennek azért
hívják, mert szilárdan kitart elhatározása mellett, s megingathatatlan a tudásban."
b) A bhakta nem tesz külön erõfeszítést e tulajdonságok eléréséért. Az odaadó szolgálat
végzése automatikusan segít neki e tulajdonságok kifejlesztésében.
12.20 a) Az odaadó szolgálat az egyetlen módszer az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
megvalósításához.
b) Az ember elfogadhatja a személytelen felfogást, amíg nem kapja meg a lehetõséget, hogy
egy tiszta bhaktától halljon.
 64

TIZENHARMADIK FEJEZET
A TERMÉSZET, AZ ÉLVEZÕ ÉS A TUDAT

A. ARJUNA HAT KÉRDÉSE (13.1)

Arjuna arra kéri K¥¢£át, hogy magyarázza el a következõ hat elvet:
1. prak¥ti (a természet)
2. puru¢a (az élvezõ)
3. k¢etra (a tettek mezeje)
4. k¢etra-jña (a mezõ ismerõje)
5. jñ§nam (a tudás és a tudás folyamata)
6. jñeyam (a tudás tárgya)

B. K¹ÞºA VÁLASZOL A 3., 4., ÉS 5. KÉRDÉSRE: A TETTEK MEZEJE ÉS A MEZÕ

ISMERÕJE (13.2-7)
K¥¢£a elmagyarázza a tettek mezejét a Ved§nta-s¡tra alapján, mely szerint a feltételekhez
kötött lélek ezen a szférán belül áll kölcsönhatásban az anyagi világgal. A mezõ ismerõje a
lélek, aki csak saját tetteinek mezejérõl rendelkezik tudással. K¥¢£a azonban mint Felsõlélek
az összes élõlény tetteinek mezejét ismeri. E három ismeretét nevezik tudásnak.
13.1-2 a) Az érzékekbõl felépülõ anyagi test a k¢etra (tettek mezeje).
b) Az "Én”, aki a testet tapasztalja a k¢etrajña (a mezõ ismerõje). Ez az "Én” különbözik a
testtõl.
c) "A Bhagavad-g¦t§ elsõ hat fejezete a test ismerõjérõl (az élõlényrõl) ír, s arról, hogyan
érthetjük meg a Legfelsõbb Urat. A középsõ hat fejezetben az Istenség Legfelsõbb
Személyiségérõl találhatunk leírást, valamint a kapcsolatról, amely az egyéni lelket az odaadó
szolgálaton keresztül a Felsõlélekhez fûzi. Ezek a fejezetek félreérthetetlenül meghatározzák
az Istenség Legfelsõbb Személyisége felsõbbrendû, valamint az egyéni lélek alárendelt
helyzetét. ... E tizenharmadik fejezettõl kezdõdõen arról lesz szó, hogyan kerül az élõlény
kapcsolatba az anyagi természettel, s hogyan szabadítja fel õt a Legfelsõbb Úr a különféle
folyamatok – a gyümölcsözõ cselekvés, a tudás mûvelése és az odaadó szolgálat – által."
13.3 a) K¥¢£a a minden testben jelen lévõ legfelsõbb k¢etrajña.
b) A k¢etra (test) és a k¢etrajñák (a lélek és a Felsõlélek) megértését jñ§namnak (tudásnak)
nevezik.
13.4 K¥¢£a most el fogja magyarázni a lét e három aspektusának kölcsönhatásait.
13.5 a) K¥¢£a megalapozza a lelki autoritásokra való hivatkozás fontosságát egy állítás bizonyítása
esetén. (VS. 2.3.2, 2.3.18, 2.3.40)
b) "A Legfelsõbb Úr energiájának van egy anna-mayaként ismert megnyilvánulása, ami nem
más, mint az ételtõl való függés a lét fenntartása érdekében. Ez egy materialista megvalósítás
a Legfelsõbbrõl. Az azt követõ pr§£a-maya szinten, miután az ember megvalósította a
Legfelsõbb Abszolút Igazságot az ételben, megvalósítja a léttünetekben vagy létformákban is.
A jñ§na-maya szintjén megvalósítását kiterjeszti az életszimptómákon túl a gondolkodás, az
érzés és az akarat pontjáig. A következõ a Brahman-megvalósítás, amit vijñ§na-mayának
 65

hívnak. Ezen a szinten az ember különválasztja az elmét és a léttüneteket magától az

élõlénytõl. A következõ és legfelsõbb szint az §nanda-maya, a gyönyörrel teljes természet
megvalósítása." (Ez a Legfelsõbb Úr transzcendentális természete.) (Taittir¦ya Up. 2.9)
13.6-7 a) A tettek mezeje huszonnégy elembõl áll:
- az öt nagy elem (durva fizikai): föld, víz, tûz, levegõ és éter;
- a hamis ego;
- az értelem;
- a pradh§na (az anyagi természet három kötõerejének megnyilvánulatlan állapota);
- az öt tudásszerzõ érzékszerv (szem, fül, orr, nyelv, bõr);
- az öt cselekvõ érzékszerv (a hangadás szerve, láb, kéz, végbél, nemi szerv);
- az elme (a belsõ érzék);
- az öt érzéktárgy (illat, íz, forma , érintés, hang).
b) A test hatféle változása: születés, növekedés, állandósulás, utódok létrehozása, hanyatlás,
elmúlás.

C. K¹ÞºA FOLYTATJA AZ 5. KÉRDÉSRE ADOTT VÁLASZT: A TUDÁS ÉS A

FELSZABADULÁS FOLYAMATA (13.8-12)
Azt a folyamatot, ami által a mezõ ismerõje, a lélek túllép tettei mezejének korlátain, a tudás
folyamatának nevezik. Ez a folyamat magába foglalja az alázatot és a büszkeségnélküliséget,
valamint legfontosabb elemként a hiteles lelki tanítómester elfogadását és a tiszta odaadó
szolgálat gyakorlását az õ irányítása alatt.
13.8-12 a) Noha néhány ember a tudásnak ezt a folyamatát tévesen a huszonnégy elem
kölcsönhatásának véli, valójában kivezeti gyakorlóját ezekbõl az elemekbõl. (¼B. 1.2.11)
b) "A tudás folyamatának végén az Úr tiszta odaadó szolgálata áll. Tehát ha valaki nem jut el,
illetve nem képes eljutni az Úr transzcendentális szolgálatához, akkor a többi tizenkilenc
tényezõnek gyakorlatilag semmi értéke. Ellenben ha valaki az odaadó szolgálatba fog, és
teljesen K¥¢£a-tudatúvá válik, akkor a többi tizenkilenc tulajdonságra is automatikusan szert
tesz. ... A lelki tanítómester elfogadása – ahogyan a nyolcadik vers említi – nagyon lényeges.
Még az odaadó szolgálatot végzõ számára is a legfontosabb dolog. A transzcendentális élet a
hiteles lelki tanítómester elfogadásával kezdõdik."
c) A többi tizennyolc elem:
- am§nitvam - alázat (nem szabad a mások tiszteletébõl származó elégedettségre
vágynunk);
- adambhitvam - büszkeségnélküliség (nem szabad arra vágynunk, hogy vallásosságunkról
legyünk híresek);
- ahi°s§ - erõszaknélküliség (nem okozni aggodalmat másoknak és nem hagyni õket tudás
híján);
- k¢§nti - béketûrés (megtanulni elviselni másoktól a sértést és a gyalázatot);
- §rjavam - egyszerûség (õszintének lenni és megmondani az igazságot még az ellenségnek
is);
 66

- ªaucam - tisztaság (külsõleg fürdéssel, belsõleg emlékezéssel K¥¢£ára);

- sthairyam - rendíthetetlenség (eltökéltnek lenni a lelki fejlõdés irányában);
- §tma-vinigraha - önfegyelem (mindent elutasítani, ami gátolja fejlõdésünket a lelki
életben);
- indriy§rthe¢u vair§gyam - lemondás az érzékkielégítés tárgyairól (az érzékeket csak K¥¢
£a szolgálatában használni);
- anaha¯k§ra - a hamis ego hiánya (nem azonosítani magunkat az anyaggal);
- janma-m¥tyu-jar§-vy§dhi-du¤kha-do¢§nudarªanam - a születés, halál, öregség és betegség
okozta gyötrelem felismerése (amíg nem leszünk pesszimisták az anyagi léttel
kapcsolatban, addig nincs, ami elõrelendítene bennünket a lelki fejlõdésben);
- asakti – ragaszkodásnélküliség az anyagi világ felé, és ragaszkodás K¥¢£ához;
- anabhi¢vanga¤ putra-d§ra-g¥h§di¢u - nem kötõdés a gyermekekhez, a feleséghez, az
otthonhoz és a többi hasonló dologhoz (az embernek otthonát és családját K¥¢£a-tudatossá
kell tennie, másképp fel kell adnia társaságukat);
- nitya° ca sama-cittatvam i¢±§ni¢±opapatti¢u - kiegyensúlyozottság kellemes és
kellemetlen körülmények között egyaránt (az öröm és a szenvedés jön és megy, nem
állíthatjuk meg, ezért tanuljuk meg eltûrni);
- vivikta-deªa-sevitvam - magányos életre törekvés;
- aratir jana sa°sadi - elkülönülés az emberek általános tömegétõl;
- adhy§tma-jñ§na-nityatvam - az önmegvalósítás fontosságának felismerése;
- tattva-jñ§n§rtha-darªanam - az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás (más dolgok
kutatása többé-kevésbé értelmetlen). (¼B. 5.18.12)
d) A tudás az alázattal kezdõdik.
D. K¹ÞºA VÁLASZA A 6. KÉRDÉSRE: A TUDÁS TÁRGYA (13.13-19)
I. A lélek megismerheti a Felsõlelket, Aki a tudás tárgya, mindenhol létezik, és mindent
átható. A Felsõlélek transzcendentális érzékekkel rendelkezik, és minden érzékünk forrása.
Annak ellenére, hogy független, Õ az összes élõlény fenntartója. Kívül és belül, közel és távol
létezik, túl anyagi érzékelésünkön, mellyel láthatnánk és megismerhetnénk. Õ a természet
kötõerõinek Ura, aki felosztottnak tûnik, habár egy. Õ a fény eredete a ragyogásban, Õ a
tudás és a tudás tárgya, Aki mindenki szívében jelen van (13-18).
13.13 a) Ez a vers az egyéni lelket írja le a megismerhetõként. (Ka±ha Up. 1.2.18)
b) A megismerhetõ megértése által megízlelhetjük az örökkévalóság nektárját.
13.14 a) Ez a vers a Felsõlelket írja le a megismerhetõként. (¼vet. Up.6.16, BS. 5.37)
b) Minden a Felsõlélekben létezik és Rajta nyugszik.
13.15 Az Úrnak lelki érzékszervei vannak, de azok – a mieinkkel ellentétesen – sohasem
szennyezõdnek be. (¼vet. Up. 3.19)
 67

13.16 Bár K¥¢£a mindenen belül és kívül is jelen van, az anyagi érzékszervek és az elme nem
képesek felfogni Õt. (Bg. 11.54)
13.17 a) "A Nap délben egy adott helyen van, ám ha ötezer mérfölddel távolabbra megyünk
bármely irányban, s ott megkérdezzük, hogy hol van a Nap, mindenki azt fogja mondani,
hogy a feje fölött."
b) Bár a Legfelsõbb Úr tart fenn mindent az anyagi univerzumban, ugyancsak Õ az, aki
energiái segítségével mindent megteremt és elpusztít. (Taittir¦ya Up. 3.1)
13.18 a) K¥¢£a saját ragyogásával világítja be a Vaiku£±ha világát. A Nap, a Hold és az
elektromosság fénye, amely az egyébként sötét anyagi világot beragyogja, szintén Tõle jön.
(¼vet. Up. 3.8, 3.17, 6.18)
b) Ahhoz, hogy kijussunk az anyagi világból, meg kell ismernünk a Legfelsõbb Urat
(jñeyam).

II. Csak a bhakta képes megérteni a tettek mezejét (a testet), a tudás folyamatát és a lelket,
valamint a Felsõlelket (19).
13.19 "A bhakták számára a Bhagavad-g¦t§ tehát rendkívül hasznos; õk azok, akik el tudják érni a
legfelsõbb célt, e Legfelsõbb Úr, K¥¢£a világát. A bhaktákon kívül senki sem képes megérteni
a Bhagavad-g¦t§t s elérni a kívánt eredményt."

E. K¹ÞºA VÁLASZA AZ 1. ÉS A 2. KÉRDÉSRE: A PRAK¹TI, A PURUÞA ÉS EGYSÉGÜK

(13.20-26)
I. A prakrti, a puru¢a (a “j¦va” k¢etra-jña), valamint kettõjük egysége: Az anyagi természet
hozza létre az összes anyagi változást és következményt, s az élõlény jóval és rosszal
találkozik, aszerint, hogy az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhetõen milyen
kötõerõ hat rá (20-22).
13.20 a) Mind az élõlény, mind az anyagi természet örök. A teremtés elõtt mindkettõ Mah§-Vi¢£u
testébe merült. A mahat-tattva révén az anyagi természet megnyilvánul a teremtés idején, és
az élõlények lehetõséget kapnak, hogy cselekedjenek az anyagi világban és felkészítsék
magukat a lelki világba való belépésre.
b) Ahhoz, hogy kikerüljön az anyagi létbõl, az élõlénynek nem kell tudnia, mikor és hogyan
került kapcsolatba az anyagi természettel.
13.21 a) Az anyagi energia nem élvez vagy szenved, csupán változáson megy keresztül az Úr
irányítása alatt, válaszképpen az élõlények vágyaira.
b) Az élõlény nem lehet a tettek okozója. Õ csak vágyni tud, majd élvezni vagy szenvedni a
következményektõl.
13.22 a) Mindaddig, amíg az elesett lelkek m§y§ hatása alatt maradnak, folytatniuk kell a
lélekvándorlás folyamatát.
b) "Ha az élõlény átadja magát a hallás folyamatának, akkor megszabadulhat régi vágyától,
hogy uralkodhasson az anyagi természeten, s ahogyan vágya csökken, úgy tapasztal majd
egyre nagyobb lelki boldogságot. A Védák egyik mantrája szerint olyan fokban vagyunk
képesek élvezni az örökkévaló, örömteli életet, amilyen mértékben megvilágosodunk az
Istenség Legfelsõbb Személyisége társaságában."
 68

II. A Param§tm§ puru¢a (k¢etra-jña): A Felsõlélek a Felülvigyázó, Engedélyezõ és a

Legfelsõbb Birtokos minden testben (23).
13.23 a) Ebben a versben K¥¢£a megcáfolja a személytelen interpretációt a "Param§tm§" szó
használatával kapcsolatban.
b) A lélek azért marad feltételekhez kötött, mert "hajlamos arra, hogy elutasítsa a Legfelsõbb
Úr jóváhagyását, s azután a természet fölötti uralkodás reményében önállóan cselekedjék."
c) K¥¢£a mindig velünk marad, arra vágyva, hogy segítsen nekünk visszatérni Hozzá.

III. Az eredmény: Az, aki megérti a prak¥tit (a k¢etrát), a puru¢át (a k¢etra-jña j¦vát és a k
¢etra-jña Felsõlelket) és ezek egymásra hatásait, az eléri a felszabadulást, és soha többé nem
fog megszületni ebben az anyagi világban (24).

IV. A felszabadulás elérésének más módszerei a jñ§na, az a¢±§¯ga és a karma folyamatán

keresztül (25-26).
13.25 a) A feltételekhez kötött lelkeknek két osztálya van: azok, akik keresik az Abszolút Igazságot,
és azok, akik nem.
b) Az Abszolút Igazság után kutatók három osztálya van: a befelé tekintõ bhakták, a
filozófusok, és a munkájuk gyümölcsérõl lemondó cselekvõk.
c) Az elkötelezett monistákat az ateisták és agnosztikusok közé lehet sorolni.
13.26 A K¥¢£a-tudatos mozgalomnak sok tiszta bhaktát kell képeznie, akik megadják az
embereknek a lehetõséget, hogy halljanak K¥¢£áról.

F. JÑÝNA-CAKÞU¼A: A TUDÁS LÁTÁSMÓDJA (13.27-35)

I. Minden, amit látunk, csupán a mezõ és a mezõ ismerõjének együttese (27).
13.27 Ebben a világban minden megnyilvánulás az élõlények és az anyagi természet
kombinációjának köszönhetõen jelenik meg.

II. Sem a Felsõlélek, sem a testben lakozó lélek nem semmisül meg soha (28).
13.28 A lelki tudás elérése a lelki látásmóddal rendelkezõ személyek társulásától függ.

III. A Felsõlélek mindenhol és minden élõlényben egyaránt jelen van (29).

13.29 Amikor valaki élete minden lépésénél K¥¢£át látja, akkor felülemelkedik m§y§ befolyásán, és
a transzcendentális síkra ér.

IV. A lélek semmit nem tesz, nem vegyül a testtel, belülrõl azonban bevilágítja azt a tudat
fényével (30-34).
13.30 A transzcendentális látásmóddal rendelkezõ személy megszabadul ragaszkodásától testi
tevékenységei iránt.
13.31 a) Ez a vers a Brahman-megvalósítást írja le.
b) Az anyagi testeket valójában nem a bennük lakozó lelkek birtokolják.
 69

13.32 A lélek kapcsolata az anyaggal képzelt, és a vágyon alapul. Tartós kapcsolat nem létezik
köztük.
13.33 A testi azonosítás akkor szûnik meg, amikor elérjük a Brahman-megvalósítást.
13.34 a) "Ahogyan a Nap szilárdan egy helyen állva bevilágítja az egész univerzumot, úgy ragyogja
be tudatával az egész testet a szívben élõ parányi lélek. Így tehát a lélek létét a tudat
bizonyítja, mint ahogy a Nap létét a napsugár, illetve a fény. Ha a lélek jelen van a testben, a
tudat áthatja az egész testet, ám amint távozik, a tudat is megszûnik."
b) A lélek egy testrõl tudatos, a Felsõlélek pedig az összesrõl.

V. Összegzés: Az, aki látja a különbséget a test, a test tulajdonosa és a Felsõlélek között, és aki
felismeri a felszabadulás folyamatát, elérheti a legfelsõbb célt (35).
13.35 a) Csak egy guru elfogadása által fejlõdhetünk a lelki megvalósításban.
b) Ha figyelmes elmélyüléssel és egy lelki tanítómester segítségével felfogjuk a kapcsolatot a
Legfelsõbb Úr, az anyagi energia és az egyéni lelkek között, akkor képessé válunk arra, hogy
hazatérjünk Istenhez.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET
AZ ANYAGI TERMÉSZET HÁROM KÖTÕEREJE

A. AZ ÉLÕLÉNY FELSZABADULÁSA ÉS FELTÉTELEKHEZ KÖTÖTTSÉGE (14.1-4)

I. Az itt következõ tudásban megszilárdulva az ember eléri a tökéletességet, és felszabadul
(1-2).
14.1 Az Úr K¥¢£a által ebben a fejezetben ismertetett tudás magasabb rendû, mint amit eddig adott,
és képessé tesz bennünket arra, hogy elérjük a tökéletességet.
14.2 Ha szilárddá válunk a transzcendentális tudásban, amelyet nem szennyez be a három kötõerõ,
az Úréhoz hasonló természetre teszünk szert.

II. K¥¢£a az atyja minden élõlénynek, és Õ termékenyíti meg velük az anyagi energiát (a
Brahmant, vagyis a mahat-tattvát, a 24 anyagi elemet) (3-4).
14.3 a) A mahat-tattvát néha Brahmannak nevezik. (Mu£¨aka Up. 1.1.9)
b) "A skorpió a rizsszemek közé rakja tojásait, s ezért néha azt mondják, hogy a skorpió a
rizsbõl születik. A rizs azonban nem az oka a skorpió születésének; a tojások valójában az
anyától származnak. Ehhez hasonlóan az élõlényeket sem az anyagi természet szüli. Az
Istenség Legfelsõbb Személyisége adja a magot, s az egyes élõlények csak látszólag az anyagi
természet szülöttei."
14.4 Az Úr K¥¢£a az atyja, az anyagi természet pedig az anyja az élõlényeknek.

B. A TISZTA LÉLEK HÁROM KÖTÕERÕ ÁLTALI KÖTÖTTSÉGÉNEK LEÍRÁSA

(14.5-18)
 70

I. A három kötõerõ áttekintése: Miután kapcsolatba kerülnek vele, az élõlényeket megköti az

anyagi természet három kötõerejébõl álló anyagi energia (5).
14.5 A feltételekhez kötött lelket foglyul ejti a természet kötõerõinek bûvköre.

II. Hogyan kötnek meg a kötõerõk: A jóság kötõereje megvilágosít és felszabadít a bûnös
visszahatásoktól, az élõlényt azonban megköti a boldogság és a tudás érzése (6). A szenvedély
kötõereje határtalan vággyal és sóvárgással tölti el az élõlényt, és a materialisztikus
gyümölcsözõ tettekhez köti (7). A tudatlanság kötõereje az illúzió, mely a feltételekhez kötött
lelket az elmezavarral, a tunyasággal és az alvással ejti rabul (8).
14.6 Amikor az élõlény a jóság kötõerejében helyezkedik el, akkor az az érzés köti meg, hogy
fejlett a tudásban és jobb másoknál. Így vonzódik a jóság kötõerejében lévõ munka
végzéséhez, és kénytelen újabb és újabb testeket elfogadni, a születés és halál
viszontagságaival együtt.
14.7 a) A szenvedély kötõerejében lévõ élõlény érzéki élvezetre vágyik, ezért gyümölcsözõ tetteket
végez, és munkája gyümölcseinek élvezetéhez fûzõdõ vonzalma köti meg.
b) A modern civilizációt a szenvedély kötõereje uralja.
14.8 A sötétség kötõereje a tudatlanságból születik. Hatása alatt az élõlény megõrül, s nem tudja,
mi micsoda. Az ilyen emberek lusták, nem hajlandók a lelki élettel törõdni, és a szükségesnél
többet alszanak.

III. Összegzés: A jóság a boldogsághoz, a szenvedély a gyümölcsözõ tettekhez, a tudatlanság

pedig az elmezavarhoz köt (9).

C. AZ EMBEREN URALKODÓ KÖTÕERÕ FELISMERÉSE (14.10-13)

I. Az emberben a kötõerõk között küzdelem folyik az elsõbbségért (10).
14.10 a) A három kötõerõ szüntelenül az elsõbbségért küzd.
b) Az egyén ragaszkodása bármelyik kötõerõhöz, vagy felülemelkedése a kötõerõkön
határozottságán és gyakorlatán múlik.

II. A jóságból tudás nyilvánul meg, a szenvedély kötõerejébõl erõs ragaszkodás, féktelen vágy
és intenzív törekvés, a tudatlanság kötõerejének növekedésével pedig tétlenség és elmezavar
(11-13).
14.11 A jóság kötõereje lehetõvé teszi, hogy a helyes perspektívában lássuk a világot.
14.12 A szenvedély kötõereje arra késztet, hogy az érzékkielégítés szemszögébõl lássuk a világot.
14.13 A tudatlanság kötõereje azt okozza, hogy ne lássuk értelmét a világnak.

D. A KÖTÕERÕK SZERINT VÉGZETT TETTEK ÉS HALÁL (14.14-18)

I. Mi történik a halál pillanatában azzal, akire egy bizonyos kötõerõ túlsúlya jellemzõ: Ha
valaki a jóság kötõerejében hal meg, az a mennyei bolygókra emelkedik, a szenvedélyben
távozó a munka gyümölcséért dolgozók közé fog újjászületni, aki pedig a tudatlanság
kötõerejében megy el, az állatok között kényszerül megszületni (14-15).
 71

14.14 Ha valaki úgy hal meg, hogy szilárd a jóságban és mentes a szenvedélytõl és a tudatlanságtól,
akkor a Svargaloka fölé emelkedik, a nagy bölcsek és bhakták bolygóira.
14.15 Az embereknek a jóság kötõerejét kell kultiválniuk, utána pedig felül kell emelkedniük a
kötõerõkön a K¥¢£a-tudatos társulás segítségével.

II. Egy bizonyos kötõerõ hatása alatt álló személy tetteinek eredménye: A jóság kötõerejében
cselekedve az ember megtisztul, a dolgokat igaz valójukban látja, és a mennyei bolygókon
nyer újjászületést; a szenvedély hatása alatt végzett tettek fösvénységet, kapzsiságot, valamint
földi bolygókon való születést eredményeznek; a tudatlanságban végrehajtott tettek
ostobaságot, az elme zavartságát, illúziót és pokoli életet hoznak (16-18).
14.16 a) A jóság kötõerejében végrehajtott tettek eredménye tiszta, akik pedig végzik,
megszabadulnak az illúziótól, és megszilárdulnak a boldogságban. A szenvedély kötõerejében
végzett tettek szenvedéssel telik. Minden anyagi boldogságra irányuló tett kudarcra van ítélve.
A tudatlanság kötõerejében lévõ tettek végrehajtójának nincs tudása, ezért minden tette
azonnali szenvedést eredményez, késõbb pedig az állati lét felé halad.
b) Az emberek a tudatlanság kötõerejének hatása alatt ölnek állatokat (¹g 9.4.64, Vi¢£u P.
1.19.65).
c) A modern társadalmat nem lehet többé emberi civilizációnak nevezni. Csak a K¥¢£a-tudat
mentheti meg az emberiséget ebbõl az állapotból.
14.17 a) Ahhoz, hogy az emberek boldogan és jólétben éljenek, a jóság kötõerejére kell õket nevelni
a K¥¢£a-tudat folyamata által.
b) A szenvedélyben lévõket a mohóság és a korlátlan érzékkielégítés utáni sóvárgás sújtja.
c) A tudatlanságban lévõk az õrültség és mámor hatása alá kerülnek.
14.18 a) A jóság kötõerejében végzett tettek képessé teszik az embert arra, hogy eljusson a felsõbb
bolygókra.
b) A szenvedély tettei emberi testet eredményeznek a Földön.
c) A tudatlanságban végzett tettek az alsóbb bolygókra és állati fajokba visznek.
d) A K¥¢£a-tudat képes felemelni az embert a tudatlanságból és a szenvedélybõl a jóság
kötõerejébe.

E. FELÜLEMELKEDÉS A KÖTÕERÕKÖN (14.19-27)

I. A kötõerõkön azzal a tudással lehet felülemelkedni, amelynek segítségével az ember az
összes cselekedetben az anyagi kötõerõk mûködését látja, és megérti, hogy K¥¢£a e kötõerõk
felett áll (19-20).
14.19 Megértve a kötõerõket, egy hiteles lelki tanítómester segítségével föléjük emelkedhetünk, és
teljesen K¥¢£a-tudatossá válhatunk.
14.21 A lelki tudásban való elõrehaladás fel tud szabadítani a kötõerõk hatása alól, és képessé tehet
arra, hogy a lelki létezést élvezzük még ebben a testben tartózkodva.

II. Arjuna annak a személynek a jellemzõirõl és tetteirõl kérdez, aki felülemelkedett a

kötõerõkön, és a módszerrõl, amivel felül lehet emelkedni. (21) K¥¢£a válaszát (22-25) a
kötõerõk fölé emelkedett személy jellemzõinek és tetteinek leírásával kezdi: látja a kötõerõk
 72

mûködését, de háborítatlan marad és szilárd az önvalóban a vonzalom, illúzió, ragyogás,

öröm, fájdalom, dicséret, becsmérlés, barátok és ellenségek jelenlétének ellenére is. (21-25)
14.21 Arjuna három dologról kérdez:
1) a kötõerõk felett álló személy jellemzõi és
2) viselkedése;
3) hogyan lehet ezt megtenni.
14.22-25 a) Arra a személyre, aki elérte a transzcendentális szintet, akkor sem hatnak a kötõerõk, ha
köztük tartózkodik. (Ez a válasz Arjuna elsõ kérdésére.)
b) A transzcendentális szintet elért személy mindent elfogad, ami kedvezõ K¥¢£a-tudatbeli
kötelességének végrehajtásához, és mindent elutasít, ami kedvezõtlen. (Ez a válasz Arjuna
második kérdésére).

III. A módszer: Aki tántoríthatatlanul lefoglalja magát a teljes odaadó szolgálatban, az

felülemelkedik a kötõerõkön és a Brahman szintre jut, amely a boldogság eredeti helyzete. K¥
¢£a a Brahmannak a forrása. (26-27)
14.26 a) Az anyagi természet fölé az odaadó szolgálatban mutatott töretlen határozottsággal
emelkedhetünk. (Ez a válasz Arjuna harmadik kérdésére).
b) Az odaadó szolgálatban megszilárdult személy megtartja parányi különállóságát és
személyiségét; másképp a bhakti-yogának nem lenne értelme.
c) Az odaadó szolgálat gyakorlása által megszabadulunk az anyagi természet befolyásától, és
transzcendentális kapcsolatban tudjuk szolgálni a Legfelsõbb Urat.
14.27 a) A lelki tudás mûvelése elõször a Brahman felfogásához vezet. Onnan fel lehet emelkedni a
Param§tm§ és Bhagav§n megvalósításáig, majd bármikor átléphetünk a bhakti útjára a tiszta
bhakták társulása által. (Taittir¦ya Up. 2.7.1)
b) A bhakták társaságában és a lelki tanítómester irányítása alatt végzett odaadó szolgálat
fokozatosan teljes elkülönülést eredményez az anyagi tettektõl, és megszilárdít minket az Úr
szeretõ szolgálatában.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET
A LEGFELSÕBB SZEMÉLY ELÉRÉSÉNEK YOGÁJA

A. ELKÜLÖNÜLÉS AZ ANYAGI VILÁGTÓL, A LELKI VILÁG TÜKÖRKÉPÉTÕL

(15.1-5)
El kell különülnünk az anyagi világtól, amely a lelki világ tükörképe, meg kell hódolnunk K¥¢
£a elõtt, és el kell érnünk a lelki világot.
15.1 a) Mindaddig, amíg valaki folytatja a gyümölcsözõ cselekedeteket, továbbra is megköti az
anyagi világ végtelen banyanfája, és nem tudja elérni a felszabadulást.
b) Ahhoz, hogy elvágjuk kapcsolatunkat az anyagi banyanfával, alapos vizsgálat segítségével
meg kell értenünk azt.
 73

c) A valódi változatosság a lelki világban létezik, az anyagi világ csupán egy torz
visszatükrözõdés.
d) Létezik egy elpusztíthatatlan banyanfa, amelynek gyökerei felfelé állnak, az ágai pedig lefelé,
és levelei a védikus himnuszok. Annak számára, aki le van kötve ebben az anyagi világban, a
fa végtelen, és egyik ágáról a másikra vándorol. A fa gyökerei a Brahmalokáról nõnek. Az
ágak a különbözõ bolygórendszereket képviselik, a gyümölcsök az élõlények tetteit, vagyis a
vallásosságot, a gazdasági fejlõdést, az érzékkielégítést és a felszabadulást. Az anyagi
világnak ez a fája csupán a lelki világ valódi fájának a visszatükrözõdése. A vágyon alapuló
tükörkép átmeneti, de az eredeti örök.
15.2 A leírás folytatódik: A fa ágai minden irányban kiterjednek. Az alacsonyabb részeken az
emberi lények és az állati létformák helyezkednek el, a magasabbakon pedig a félistenek, stb.
A fát a három kötõerõ táplálja. Az uralkodó kötõerõk szerint bizonyos helyeken bizonyos
fajok fejlõdnek ki inkább. A rügyek az érzéktárgyak, az ágak végei pedig az érzékek. Lefelé
növõ gyökerek is vannak, ezek a vonzalmak és ellenszenvek, amik az élõlény karmájának
eredményei.
15.3-4 a) Saját spekulációnk segítségével nem tudjuk megérteni az anyagi világ banyanfáját, vagy
kiszabadulni belõle.
b) A tiszta bhakták társaságában megérthetjük a hamis banyanfát, elkülönülhetünk tõle, és
meg tudunk hódolni K¥¢£a elõtt, hogy belépést nyerjünk a lelki világ valódi fájába.
15.5 Azon személyek jellemzõi, akik meghódolnak K¥¢£a elõtt:
- nirm§na-moh§ - mentes a hamis büszkeségtõl és az illúziótól (ami által uralkodni akarunk
az anyagi világ felett, és ami megnehezíti a meghódolást);
- jita-sa¯ga-do¢§ - nemkívánatos társulás (amit családi, társadalmi és nemzeti vonzalmak
okoznak);
- adhy§tma-nity§ - az örökkévalóról szóló lelki tudás (ami segít az elkülönülés
kifejlesztésében);
- vinivrtta-k§m§¤ - elkülönülés az anyagi kéjtõl;
- dvandvair vimukt§¤ sukha-du¤kha-sa°jñair - mentes a boldogság és boldogtalanság
kettõsségétõl;
- am¡¨h§¤ - nem megtévesztett.
Puru¢ottama-yoga (6-20)

B: A VÁNDORLÁS (15.6-11)
I. A cél visszatérni a lelki világba, és akik elérik ezt, azok soha többé nem fognak visszajönni
ebbe az anyagi világba. (6)
15.6 a) A lelki égben minden bolygó önragyogó. Ez a Goloka V¥ndávanából származó ragyogó
sugárzás alkotja a brahmajyotit. (Ka±ha Up. 2.2.15)
b) Ha valakit rabul ejt az a tudás, ami K¥¢£áról és az Õ lelki világáról szól, és komolyan
hozzáfog az odaadó szolgálathoz, akkor kikerülhet az anyagi világból.
 74

II. Minden élõlény K¥¢£a örökkévaló szerves része. Most azonban az anyagi világban szenved,
miközben egyik testet a másikra cserélve anyagi örömök után kutat. (7-9)
15.7 a) Az élõlények K¥¢£a örök, másodlagos kiterjedései. (M§dhyandin§yana-ªruti)
b) "A tudat eredetileg tiszta, mint a víz. Ha azonban a vízbe színes festéket keverünk,
elszínezõdik. Éppen így a tudat is tiszta, mivel a lélek tiszta, az anyagi kötõerõkkel
kapcsolatba kerülve azonban megváltozik. Az igazi tudat a K¥¢£a-tudat, ezért az él valóban
tiszta életet, aki K¥¢£a-tudatú."

III. Míg a transzcendentalisták világosan látnak, az ostobáknak nincsen tudásuk, és

képtelenek megérteni, hogyan hagyja el testét az élõlény, és miképpen kap egy újat az elme
vágyai szerint. (10-11)
15.10 a) A tudásban képzett személy tanúja a lélekvándorlás folyamatának, de a kéj által
félrevezetett ostoba nem látja azt.
b) Mivel a bhakta látja az ostoba feltételekhez kötött lelkek szenvedését, fel akarja
világosítani õket, hogy megszabaduljanak az ismétlõdõ születéstõl és haláltól.
15.11 Csak a bhakti-yog¦k tudják világosan megérteni a lélekvándorlás folyamatát.

C: K¹ÞºA HELYZETE MINT FENNTARTÓ (15.12-15)

Úgy kell látnunk K¥¢£át, mint aki a Nap ragyogása, a Hold sugárzása és a tûz fényessége; aki
a bolygókat pályájukon tartja, és nedvdússá teszi a zöldségeket; aki az emésztés tüze; aki
Param§tm§ként mindenki szívében ott lakozik; aki az emlékezés, a tudás és a felejtés
adományozója; valamint aki a Ved§nta szerkesztõje és a Védák célja.
15.12 A Nap az egész naprendszert bevilágítja. Minden univerzumban csak egy Nap van, amely az
összes bolygót és csillagot bevilágítja, beleértve a Holdat is (Bg. 10.21). A napfény a
Legfelsõbb Úr lelki ragyogásának köszönhetõ, mely a lelki égbõl szûrõdik be. Az emberek
széles körben használják a napfényt, a tüzet és az elektromosságot mindennapi
tevékenységeik során.
15.13 a) A bolygók úgy úsznak a levegõben, mint ahogy egy élõ ember teste lebeg a vízben. A
Legfelsõbb Úr energiája tart fenn minden bolygót, úgy, mint egy marék port.
b) A holdfény teszi ízessé a zöldségeket.
15.14 K¥¢£a nemcsak megteremti azt az ételt, amire a testünknek szüksége van az életben
maradáshoz, hanem meg is emészti azt, miután megettük (B¥had-§ra£yaka Up. 5.9.1, VS
1.2.27)
15.15 a) K¥¢£a szerkesztette a Védákat, ezért ismeri õket.
b) K¥¢£a minden élõlény szívében elhelyezkedve tudásban, emlékezésben és felejtésben
részesíti õket vágyaik és karmájuk alapján.
c) Az összes Véda közvetve vagy közvetlenül K¥¢£ához vezet. (VS 1.1.4)

D: AZ ÉLÕLÉNYEK FAJTÁI (15.16-20)

A Bhagavad-g¦t§ 15.16 ¼lokája: a Védák és a Ved§nta összefoglalása
 75

I. A feltételekhez kötött élõlények esendõek, akik viszont harmóniában élnek az Úr

teremtésével, azok nem. (16)
15.16 Az élõlényeknek két osztálya létezik: az esendõk, akiknek anyagi testet kell elfogadniuk, és a
tévedhetetlenek, akiknek nem kell.

II. Az esendõk és tévedhetetlenek felett a transzcendentális Legfelsõbb Személy áll, a Felsõlé-

lek, aki fenntartja a három világot. (17)
15.17 Az Istenség Legfelsõbb Személyisége tartja fenn az élõlények mindkét osztályát. (Ka±ha Up.
2.2.13, ¼vet. Up. 6.13)

III. K¥¢£át a Legfelsõbb Személyként magasztalják a Védák és a világ ý Õ a Felsõlélek is. (18)
(Ch§nd. Up. 8.12.3)

IV. Aki ismeri K¥¢£a helyzetét, az mindentudó, és az Õ odaadó szolgálatában foglalja le

magát. (19)
15.19 Azok, akiknek a tudása teljes, legfelsõbb kötelességüknek az odaadó szolgálatot tartják, azok
tudása viszont, akik nem fogadják el az odaadó szolgálatot, értéktelen.

V. A védikus irodalom e legbizalmasabb részének megértése bölccsé teszi az embert, és

törekvéseit tökéletességgel koronázza. (20)
15.20 a) A megfelelõ irányítás alatt végzett odaadó szolgálat ereje által a feltételekhez kötött lélek
felszabadulhat, és visszatérhet Istenhez.
b) "Az élõlény elsõ bukását az anyagi természet feletti uralkodás vágya okozza - ez az,
aminek hatására elhagyja a Legfelsõbb Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát. A szív
második gyengesége az, hogy az anyagi természet feletti uralkodás hajlamának erõsödésével
az élõlény ragaszkodni kezd az anyaghoz és az anyagi birtoklás érzéséhez."

TIZENHATODIK FEJEZET
AZ ISTENI ÉS A DÉMONI TERMÉSZET

A: TRANSZCENDENTÁLIS ÉS DÉMONI TULAJDONSÁGOK (16.1-6)

I. Huszonhat isteni tulajdonságot említ meg K¥¢£a, melyek közül néhány: a lét megtisztítása,
a lelki tudás mûvelése, adományozás, önszabályozás, a Védák tanulmányozása, vezeklés,
egyszerûség, haragtól való mentesség, lemondás, idegenkedés a hibakereséstõl, együttérzés,
szilárd elszántság, életerõ, megbocsátás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtõl és a
becsvágytól. (1-3)
16.1-3 a) A sanny§s¦knak a félelemnélküliségre, a lét megtisztítására és a lelki tudás mûvelésére kell
törekedniük.
b) A g¥hastháknak az adományozást, az önfegyelmezést és az áldozatok végrehajtását kell
gyakorolniuk.
 76

c) A brahmac§r¦knak a Védákat kell tanulmányozniuk, és a cölibátusban élniük, a

v§naprastháknak pedig a vezeklést kell végezniük.
d) E tulajdonságok némelyike a társadalom minden tagjára vonatkozik, mások pedig csak
bizonyos csoportjaira.

II. A büszkeség, durvaság, beképzeltség, düh, kíméletlenség és tudatlanság démoni

tulajdonságok. (4)

III. Ezen a világon az ember vagy isteni, vagy démonikus természetû. (5-6)
16.5 Arjuna figyelmesen törekedett arra, hogy úgy cselekedjen, ahogy az lelkileg helyes, ami isteni
természetre vall.
16.6 Az isteni természetû személyek mindig helyesen próbálnak viselkedni. A démoni természetû
embereket azonban az egyéni és kiterjesztett érzékkielégítés növelése érdekli; e célból néha
szeszélyesen követik a szentírásokat.

B: A DÉMONI TERMÉSZET (16.7-20)

I. A démoni természetû emberek nem tiszták, és helytelenül viselkednek. Azt hangoztatják,
hogy a világ nem valóságos, és csak a szexuális vágy terméke. A kéjnél, a gõgnél és a hamis
tekintélynél keresnek menedéket, és tetteik célja, hogy romba döntsék a világot. Az
érzékkielégítést vélik életük céljának, ezért aggodalmuk határtalan. Ezernyi vágy köti meg
õket, amihez illegális úton szereznek pénzt. Gazdagságukat növelni akarván ellenségként
bélyegzik meg versenytársaikat, s terveket szõnek elpusztításukra. Magukat tökéletesnek,
erõsnek és boldognak vélve rokonaikkal veszik körül magukat, áldozatokat végeznek, és saját
boldogságuk fokozása érdekében jótékonykodnak. (7-15)
16.7 a) A démonok nem követik az írásokat. (Manu-sa°hit§)
b) A démonok támogatják a nõi egyenjogúságot és más hasonló filozófiákat, mert a védtelen
nõket könnyebb kihasználni.
16.8 A démonok azt bizonygatják, hogy a kozmikus megnyilvánulás véletlenül jön létre, hogy
nincs irányító Istene, hogy az élõlények pusztán az anyag kombinációjából jönnek létre, és
hogy mindent a nemi vágy mûködtet.
16.9 K¥¢£a megjósolja a nukleáris fegyverek kifejlesztését.
16.10 A démonok szüntelen aggodalmaknak vannak kitéve, miközben a nemi élvezet és az anyagi
gazdagság után futnak.
16.11-12 Azt gondolva, hogy az élet végsõ célja az érzékkielégítés, a démonok mindenfajta bûnös
cselekedetet hajtanak végre, nem törõdve a következményekkel.
16.13-15 Nincs megjegyzés.

II. Az aggodalmaktól megzavarodva démonikus természetük az illúzió szövevényébe keveri,

és az érzékkielégítéshez láncolja õket. Ennek következtében pokoli létük a jövõben
kétségtelen. Önteltek, arcátlanok, elvakítja õket a vagyon, a büszkeség, az erõ és a düh,
emellett az áldozatokat a szabályok és elõírások követése nélkül hajtják végre. Ily módon
megzavarodva gyalázzák a vallást, iriggyé válva a Legfelsõbb Úrra, Aki nemcsak az õ
testükben, hanem másokéban is ott lakozik. (16-18)
 77

16.16 a) A démoni személyt pénzszerzésre irányuló végtelen vágya arra készteti, hogy sokféle
bûnös módon cselekedjék.
b) Nem értve a karma törvényét azt gondolja, hogy eredményeit személyes erõfeszítésének
köszönheti.
c) Bárkit, aki versenybe száll vele, ellenségnek vél.
d) Saját magát a leggazdagabb és legbefolyásosabb személynek képzeli.
e) A démoni prédikátorok azt hangoztatják, hogy Isten halott, vagy hogy mindannyian Isten
vagyunk.
f) R§va£ához hasonlóan a modern démonikus emberek gépek segítségével akarnak eljutni a
mennyei bolygókra.
16.17 A démonok néha vallási vezetõknek vagy Isten inkarnációjának szerepében tetszelegnek,
megvetendõ tetteket hajtanak végre, és félrevezetik a tudatlanokat.
16.18 A démoni személyek pszichológiája:
- mind az írásokra, mind a Legfelsõbb Úrra irigyek;
- saját és mások lelkére is irigyek;
- erõszakot követnek le mások testén és a sajátjukon;
- Istentõl és mindenki mástól függetlennek képzelik magukat.

III. K¥¢£a az ilyen gonosz démonokat az ismétlõdõ születés körforgásába, a legförtelmesebb

démonikus fajok méhébe taszítja. (19-20)
16.19 A démonikus személyek ismételten démonok családjában születnek meg. (¼B III. ének)
16.20 Ezt követõen kutyák, macskák és disznók között születnek meg, vagy ha szerencsések, az Úr
öli meg õket.

C: A VÁLASZTÁS: A LEGFELSÕBB CÉLÁLLOMÁS MENEDÉKE (16.21-24)

I. A lélek degradálásához három kapu vezet: a kéj, a düh és a kapzsiság. Minden józan
embernek fel kell adnia ezeket, és olyan tettekbe kell fognia, melyek elõsegítik a megtisztulást.
Ily módon fokozatosan elérik a legvégsõ célt. (21-22)
16.21 A démonikus élet a kéjben, a dühben és a kapzsiságban való elmerülést jelenti.
16.22 Az Úr úgy tervezte meg a Védákat, hogy a feltételekhez kötött lelkeket fokozatosan felemelje
e három, pokolba vezetõ tulajdonság befolyása alól, és az odaadó szolgálat felé fordítsa õket.

II. Ahhoz, hogy az ember elérje ezt a célt, minden cselekedetének a ª§strával összhangban kell
állnia. (23-24)
16.23 a) Azok, akik nem követik a védikus utasításokat, és azok, akik követik, de nem jutnak el a
K¥¢£a-tudatig, nem érnek el sikert életükben.
b) Az a személy, aki tudatosan az írások utasításaival ellentétben cselekszik, enged a kéj
befolyásának.
16.24 a) A feltételekhez kötött lelkeket a négy hiba akadályozza meg az Abszolút Igazság
megértésében; ezért adja az Úr a ª§strát, amely felette áll e négy hibának.
 78

b) A ª§strák követésével felemelkedhetünk a jóság kötõerejébe, azután pedig megérthetjük a

Legfelsõbbet. Amíg nem érjük el ezt a szintet, a háromszoros szenvedés fog bennünket
sújtani.
 79

TIZENHETEDIK FEJEZET
A HIT FAJTÁI

A: AZ EMBEREN URALKODÓ KÖTÕERÕK MEGHATÁROZZÁK A TETTEIT IS; A

KÜLÖNFÉLE KÖTÕERÕKRE JELLEMZÕ hitek és imádatformák. (17.1-7)
I. Az a kötõerõ, mely az emberen uralkodik, a hitét is meghatározza. (1-3)
17.1 Arjuna azon személyek imádatának minõsége felõl érdeklõdik, akik nem követik az írások
elveit.
17.2 A kötõerõk által befolyásolt hit a lelki tanítómester irányításának hiányában nem segít senkin.
17.3 a) Mivel a természet mindegyik kötõereje egy bizonyos fajta hitet eredményez, többféle vallás
létezik.
b) Amíg valaki nem fejleszt ki hitet az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránt, addig az egyik
kötõerõtõl a másikig fog vándorolni.

II. A jóság kötõerejében élõk a félisteneket, a szenvedélyben lévõk a démonokat, a tudatlanság

kötelékének rabjai pedig a szellemi lényeket imádják. Azok a személyek, akik olyan
vezekléseken mennek keresztül, amelyeket a szentírások nem ajánlanak, démonok. (4-6)
17.4 Az anyagi természet kötõerõi által befolyásolt személyek az anyagi világ különbözõ vonásait
imádják, a transzcendentális jóság szintjén lévõk azonban V§sudevát. (¼B. 4.3.23)
17.5-6 A démonikus személyek szükségtelen vezekléseket gyakorolnak, melyek nincsenek említve
az írásokban, pl. valamilyen anyagi cél érdekében koplalnak. Így kínozzák a test anyagi
elemeit és a benne lakozó Felsõlelket. K¥¢£a nem értékeli ezeket a tetteket, sértésnek tekinti
õket.

III. Hogy az emberen milyen kötõerõ uralkodik, arra ételeibõl, áldozataiból, vezeklésébõl, és
adományaiból lehet következtetni. (7)
17.7 A természet kötõerõinek hatásait analizálva K¥¢£a segíteni akar nekünk, hogy bölccsé váljunk.

B: A KÜLÖNBÖZÕ KÖTÕERÕKRE JELLEMZÕ ÉTELEK (17.8-10)

A jóság minõségében lévõ ételek meghosszabbítják az élettartamot, egészséget és boldogságot
adnak. Ezek az ételek lédúsak, zsírosak és táplálóak. A szenvedély kötõerejében lévõk kedve-
lik a túl keserû, savanyú vagy erõs és maró ételeket. Az ilyen ételek szorongást, szenvedést és
betegséget okoznak. A tudatlanság rabjai az evés elõtt több mint három órával fõzött,
rothadó, bûzös és tisztátalan dolgok maradékaiból készült ételeket szeretik.
17.8-10 "Ha az ételt tisztává, mindenki számára ehetõvé és ízletessé szeretnénk tenni, akkor fel kell
ajánlanunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségének."

C: A KÜLÖNFÉLE KÖTÕERÕKRE JELLEMZÕ ÁLDOZATOK (17.11-13)

 80

Akik az áldozatokat kötelességtudattal, a szentírások alapján hajtják végre, viszonzás

elvárása nélkül, azok a jóság minõségében cselekszenek. Az anyagi célból végzett áldozat a
szenvedély kötõerejére jellemzõ. A tudatlanság kötõereje szerint végzik azt az áldozatot,
amely ellenszegül az írások parancsainak, ahol nem osztanak pras§damot, nem jutalmazzák
meg a papokat, és hit nélkül végeznek.
17.11 a) Azáltal, hogy jutalom utáni vágy nélkül imádja Istent, az imádó a jóság kötõerejébe kerül.
b) A templomok azért léteznek, hogy az embereknek lehetõséget adjanak a Legfelsõbb Úr
részére szánt áldozat és imádat felajánlására.
17.12 A szenvedély kötõerejében lévõk anyagi haszon reményében, vagy büszkeségbõl imádják
Istent.
17.13 A tudatlanság vagy sötétség kötõerejében lévõ hit valójában hitetlenség. Az ilyen emberek a
következõ dolgok nélkül végzik az áldozatokat:
- az írások utasításának figyelembevétele;
- pras§dam osztása;
- a védikus himnuszok éneklése;
- a papok megjutalmazása;
- hit.

D: A KÖTÕERÕK SZERINTI VEZEKLÉS (17.14-19)

Lemondást végezhetünk a testtel, a beszéddel és az elmével. A jóságban lévõk a Legfelsõbb
kedvéért és hittel végzik a vezeklést, a szenvedély kötelékében élõkhöz a hivalkodóan
bemutatott vezeklés tartozik, melynek célja a megbecsülés és tisztelet kivívása; az ostobán és
önkínzással gyakorolt vezeklés pedig, amely mások megsebesítésével jár, a tudatlanság
kötõerejének rabjaira jellemzõ.
17.14 A test fegyelmezése:
- a deva-dvija-guru-pr§jñ§ imádata;
- ªaucam (tisztaság);
- §rjavam (egyszerûség);
- brahmacaryam (cölibátus);
- ahi°s§ (erõszakmentesség).
17.15 A beszéd fegyelmezése:
- olyan beszéd, amely satyam (igaz), priyam (kedves), hitam (jóakaratú) és
anudvega-karam (nem zaklat fel másokat);
- sv§dhy§y§bhyasanam (a védikus írások idézése).
17.15 Az elme vezeklése:
- mana-pras§da (az elme elégedettsége);
- saumyatvam (egyszerûség);
- maunam (komolyság);
- §tma-vinigraha (önfegyelem);
 81

- bh§va-sa°ªuddhi (a lét tisztítása).

17.17 A jóságban végrehajtott vezeklés jellemzõi:
- hittel végzik;
- anyagi haszon reménye nélkül;
- a Legfelsõbb érdekében.
17.18 a) a szenvedélyben végzett vezeklés:
- annak érdekében végzik, hogy tiszteletet, elismerést és imádatot kapjanak másoktól;
- büszkeségbõl végzik;
- se nem szilárd, se nem állandó.
b) A szenvedélyben lévõ emberek szeretnek dicsekedni lemondásaikkal.
17.19 A tudatlanságban lévõ vezekléseket a következõképpen végzik:
- ostobaságból;
- önkínzással;
- mások bántalmazásával vagy elpusztításával.

E: A KÜLÖNFÉLE KÖTÕERÕKNEK MEGFELELÕ ADOMÁNYOZÁS (17.20-22)

A kötelességbõl, helyes idõben és a megfelelõ helyen, az arra érdemes személynek adott
ajándék a jóság minõségére jellemzõ adományozás. Azonban a viszonzás reményében,
gyümölcsözõ eredményekre vágyva, vagy kelletlenül adott adomány a szenvedély kötõerejébe
tartozik. Végül a nem megfelelõ idõben, tisztátalan helyen, az arra méltatlan személynek tisz-
teletlenül adott ajándék a tudatlanság kötõerejében van.
17.20 Adományozás jóságban:
- egy zarándokhelyen vagy templomban kell adni;
- hold- és napfogyatkozás alkalmával vagy hónap végén kell adni;
- képesített br§hma£ának vagy vai¢£avának;
- ellenszolgáltatás reménye nélkül.
17.21 a) A szenvedélyben végzett adományozás:
- viszonzás reményében vagy gyümölcsözõ cselekedetekre vágyva teszik;
- kelletlenül;
- kötelezettségbõl, feljebbvaló kérésére történik;
- olyan intézménynek, melynek célja az érzékkielégítés;
- a védikus írások nem javasolják.
b) A szenvedélyben lévõ emberek rossz hozzáállással adományoznak.
17.22 a) A tudatlanságban végzett adományozás:
- tisztátalan helyen;
- nem megfelelõ idõben;
 82

- arra méltatlan személynek;

- tisztelet nélkül;
- figyelem nélkül történik.
b) A tudatlanságban lévõ személyek az írások utasításainak figyelembevétele nélkül
adományoznak.

F: VÉGKÖVETKEZTETÉS: O° TAT SAT (17.23-28)

I. Mikor az áldozatok, az adományozás és az ételek elfogyasztásának célja az Abszolút Igazság
ý az o° tat sat szótagok által jelölt Legfelsõbb Személy ý megörvendeztetése, akkor ezek a
tettek a jóság minõségében vannak, és lelki felemelkedést eredményeznek. (23-27)
17.23 A védikus himnuszokban található o° tat sat szavak azt jelzik, hogy egy lelki tettnek ki kell
elégítenie az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Még az Úr Brahm§ is ezeket a szavakat
mondta. (¹g Veda, Ch§nd. Up. 6.8.7, 6.2.1)
17.24 Az o° azt jelzi, hogy a Legfelsõbbet szeretnénk elérni. (¹g 1.22.20)
17.25 A tat azt jelzi, hogy ki akarunk szabadulni az anyagi kötöttségek közül.
17.26-27 A sat azt jelzi, hogy a Legfelsõbb Személy elégedettségét szolgáló odaadó tettek minden
aspektusa lelkivé válik. (¼B. 3.25.25)

II. A Legfelsõbbe vetett hit – transzcendentális látásmód – nélkül végrehajtott áldozat,

adományozás és vezeklés nem ér semmit, sem ebben, sem a következõ életben. (28)
17.28 a) Minden védikus folyamat célja K¥¢£a megértése.
b) Ahelyett, hogy a Védákban leírt fokozatos folyamatot követnénk, közvetlenül is
hozzáfoghatunk a K¥¢£a-tudat folyamatához, ha megkapjuk egy tiszta bhakta irányítását.
c) A lelki tanítómester felébreszti hitünket a Legfelsõbb Úrban, és amikor ez a hit megérik,
istenszeretetté válik.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET
VÉGKÖVETKEZTETÉS Ý A TÖKÉLETES LEMONDÁS

A: AZ IGAZI LEMONDÁS A RAGASZKODÁS NÉLKÜLI CSELEKVÉS, AMELY

MEGSZABADÍT A VISSZAHATÁSOKTÓL (18.1-12)
I. Az igazi sanny§s¦ nem a tettekrõl mond le, hanem azok gyümölcseirõl. (1-6)
18.1 a) A tizennyolcadik fejezet az egész G¦t§ tartalmát összefoglalja.
b) Arjuna kérdése felidézi eredeti problémáját, és végsõ tisztázást keres.
18.2 Nem szabad lemondani azokról a tettekrõl, amelyek lelki fejlõdéshez vezetnek.
18.3 Ugyanez a pont, amirõl Arjuna kérdez, még a nagy lelki gondolkodókat is zavarba ejti.
18.4 K¥¢£a tisztázza a zavart.
 83

18.5 Sohasem szabad feladni az áldozatok végzését, az adományozást és a vezeklést.

18.6 El kell fogadni ezeket a tetteket a tisztulás és a lelki fejlõdés érdekében.

II. Ha valaki az illúziótól megtévesztve válik meg az elõírt kötelességeitõl, akkor lemondása a
tudatlanság kötõerejében van. Aki félelembõl adja fel kötelességeit, az a szenvedély
kötõerejének rabja. Viszont aki kötelességtudóan végzi el kötelességeit, a tett eredményéhez
nem ragaszkodva, annak lemondása a jóság kötõerejében van. Az ilyen lemondás nem
eredményez visszahatást.(7-12)
18.7 "Az elõírt kötelességeket sohasem szabad feladni".
18.8 Az elõírt kötelességek feladása a szenvedély kötõerejében sohasem vezet a lemondásban való
fejlõdéshez.
18.910 A jóságban végzett lemondás:
- kötelességbõl végzik;
- anyagi társulás és a gyümölcsökhöz való ragaszkodás nélkül;
- végzõje nem érez ellenszenvet a kedvezõtlen munkával szemben, sem vonzalmat a
kedvezõhöz;
- nincsenek kétségei a munkát illetõen.
18.11 Aki bármilyen munka végzése során minden gyümölcsöt K¥¢£a elégedettségére ajánl fel, az a
lemondás tökéletes gyakorlója.
18.12 Csupán az ilyen személyek mentesülnek a tetteik visszahatásától.

B: A SÝ¿KHYA ÉS A VEDÝNTA KÖVETKEZTETÉSE: A FELSÕLÉLEK ÁLTAL

VEZÉRELT TETTEK MEGSZABADÍTANAK A VISSZAHATÁSOKTÓL (18.13-18)
A Ved§nta öt tényezõt ír le minden tett összetevõjeként, és ezek közül a legfontosabb elem a
Felsõlélek. Aki a Felsõlélek irányítása alatt cselekszik, azt nem befolyásolja tetteinek
visszahatása.
18.13 K¥¢£a most el fogja magyarázni, hogy a lemondás tökéletes végzõjének miért nem kell
szenvednie a visszahatásoktól.
18.14 a) A tett öt tényezõje a következõ:
- a test (a cselekvés helyszíne);
- a lélek (a tett végrehajtója),(Praªna Up. 4.9, VS. 2.3.18, 2.3.33);
- az eszközök (az érzékek);
- a törekvés különbözõ fajtái;
- a Felsõlélek.
b) Azok, akik a Felsõlélek irányítása alatt cselekszenek, nem felelõsek a tetteikért.
18.15 Ez az öt tényezõ irányít minden tettet, a finomakat és a durvákat, a helyeseket és a
helyteleneket is.
18.16 Azok a személyek, akik tudatlanok a Felsõlélek befolyásáról, ostobán a cselekvõnek
gondolják magukat.
 84

18.17 a) Arjuna azért utasította vissza a harcot, mert magát tekintette a cselekvõnek.
b) "Azt a katonát, aki feljebbvalója parancsára öl, nem tekintik bûnösnek. Ha azonban
személyes érdekbõl ont vért, akkor tettét a bíróság minden bizonnyal elítéli."
18.18 a) A tett három ösztönzõ tényezõje:
- a tudás (ismerni a tettek mezejét és a mezõ két ismerõjét, a lelket és a Felsõlelket);
- a tudó (a lélek és a Felsõlélek);
- a tudás tárgya (a Felsõlélek).
b) A tett három összetevõje:
- a cselekvés eszközei (az érzékek);
- a cselekedet (a tettek);
- a cselevõ (a lélek).

C: A HÁROM KÖTÕERÕ ÁLTAL EREDMÉNYEZETT KÖTÖTTSÉG (18.19-40)

I. Tudás: A jóság kötõerejében lévõ személy minden élõlényben látja az egységes lelket, a
szenvedélyben lévõ a testek szerint látja az élõlényeket, a tudatlanságban lévõ pedig úgy
ragaszkodik a saját munkájához, mint az egyetlenhez. (19-22)
18.19 Az anyagi természet kötõerõinek befolyása: A jóság kötõereje megvilágosít, a szenvedély
materialisztikussá tesz, a tudatlanság kötõereje pedig lustasághoz és hanyagsághoz vezet.
Minden kötõerõ megköt, egyik sem szabadít fel.
18.20 A jóság kötõerejében lévõ tudás az Abszolút Igazság személytelen arculatának megértéséhez
vezet.
18.21 A szenvedély kötõerejében lévõ tudás különbözõ spekulatív filozófiák és vallások
létrejöttéhez vezet, mint példáu a materializmus, a személytelen filozófia vagy az üresség
filozófiája.
18.22 A tudatlanság kötõerejében lévõ tudás csak az érzékkielégítéssel van kapcsolatban.

II. Tettek: A kötelesség szerinti tettek a jóság kötõerejébe tartoznak. A szenvedély kötõerejébe
azokat a tetteket soroljuk, amelyek a hamis ego irányítása alatt állnak. A tudatlanság
kötõerejébe a szentírások rendelkezéseit semmibe vevõ tettek tartoznak, amelyek másoknak
szenvedést, maguknak pedig rabságot okoznak a jövõben. (23-26)
18.23 A jóság kötõerejében végrehajtott tettek jellemzõi:
- nityam (szabályozott);
- sañgarahitam (ragaszkodás nélkül végzett);
- ar§gadve¢atah (vonzódás és gyûlölet nélküli);
- aphalaprepsun§ (végrehajtója nem vágyik gyümölcsözõ eredményekre).
18.24 A szenvedély kötõerejében végzett tettek jellemzõi:
- k§maipsun§ (gyümölcsözõ eredményekre vágyva);
- saahañk§re£a (egóval);
- bahula§y§sam (nagy erõfeszítéssel).
 85

18.25 A tudatlanság kötõerejében végrehajtott tettek jellemzõi:

- anubandha° k¢aya° hi°s§m anapek¢ya (figyelmen kívül hagyva a belõle származó
kötöttséget, és nem törõdve azzal, hogy mások számára ártalmas és szenvedést okoz);
- pauru¢am (az írások utasításait mellõzve elkövetett);
- moh§d §rabhyate (illúzióban elkövetett).

III. A tettek végzõi: Aki megingathatatlan a sikerben és a kudarcban egyaránt, az a jóság

kötõerejében cselekszik, míg aki önzõ módon ragaszkodik munkája gyümölcseinek él-
vezetéhez, az a szenvedély kötõerejében van. Aki pedig figyelmen kívül hagyja a
szentírásokat, mogorva, csal és lusta, az a tudatlanság kötõerejében dolgozik. (27-28)
18.26 a) A jóságban lévõ cselekvõ jellemzõi:
- muktasa¯ga (mentes minden anyagi kapcsolattól);
- anahamv§d¦ (hamis ego nélküli);
- dh¥ti (eltökélt);
- uts§ha (nagyon lelkes);
- siddhyasiddhyor nirvik§ra¤ (nem ingatja meg sem siker, sem kudarc).
b) A K¥¢£atudatos személy ugyanezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.
18.27 a) A szenvedélyben lévõ cselekvõ jellemzõi:
- r§g¦ (ragaszkodik a munkához);
- karmaphala (és tettei gyümölcséhez);
- prepsu¤ (élvezni akarja õket);
- lubdha¤ (mohó);
- hims§§tmaka¤ (mindig irigy);
- aªuci¤ (tisztátalan);
- har¢aªokaanvita¤ (az öröm és bánat befolyásolják).
b) Az ilyen személyek hamisan vallásosnak tettetik magukat.
18.28 a) A tudatlanságban lévõ cselekvõ jellemzõi:
- pr§k¥ta¤ (materialisztikus);
- stabdha¤ (önfejû);
- ªa±ha¤ (csaló);
- nai¢k¥tika¤ (ügyes mások sértegetésében);
- alasa¤ (lusta);
- vi¢§d¦ (mogorva);
- d¦rghas¡tr¦ (halogató).
b) Az ilyen személyek a vallásos elvekkel ellentétben cselekszenek.
 86

IV. A megértés: A jóság kötõerejében az ember megérti, hogy mit kell csinálnia, a szenvedély
kötõerejében nem tudja eldönteni mit kell és mit nem szabad tennie, a tudatlanság
kötõerejében pedig mindig rossz irányba halad. (29-32)
18.2930 A jóság kötõerejében lévõ megértés a különbségtételt jelenti:
- pravrtti° ca niv¥tti° ca (mi a cselekvés és a tétlenség);
- k§ryaak§rya (megengedett és tiltott cselekedet);
- bhayaabhaya (mitõl kell félni és mitõl nem);
- bandha° mok¢a° (mi az, ami leköt és mi az, ami felszabadít).
18.31 A szenvedély kötõerejében lévõ megértés nem tud különbséget tenni:
- dharma° adharmam (vallás és vallástalanság közt);
- k§rya° ca ak§ryam (végrehajtandó és elkerülendõ tettek közt).
18.32 A tudatlanság kötõerejében lévõ megértés mindig a valóság ellenkezõjét fogadja el a
következõkkel kapcsolatban:
- vallás és vallástalanság;
- egy nagy lélek és egy közönséges ember;
- az igazság és a hazugság.

V. Határozottság: A megingathatatlan határozottság a jóságra jellemzõ, amikor viszont a

döntés elhatározása erõsen függ az érzékkielégítéstõl, az a szenvedély kötõerejének velejárója.
Az olyan elhatározás pedig, amely soha nem valósul meg, a tudatlanság kötõerejében van.
(33-35)
18.33 a) A jóság kötõerejében lévõ határozottság:
- avyabhic§ri£¦ töretlen;
- a yoga gyakorlása által kifejlesztett rendíthetetlenséggel lehet fenntartani;
- fegyelmezi az elme, az élet és az érzékek mûködését.
b) Az ilyen határozottsággal rendelkezõ személy elméje a Legfelsõbbre van rögzítve.
18.34 A szenvedély kötõerejében lévõ határozottság a következõ eredményekhez köti az embert:
- dharma (vallásosság);
- k§ma (érzékkielégítés);
- artha (gazdasági fejlõdés).
b) Az ilyen határozottsággal rendelkezõ személy elméje az érzékkielégítésre van rögzítve.
18.35 a) A tudatlanság kötõerejében lévõ határozottság értelem nélküli, és nem képes túljutni a
következõkön:
- svapnam (álmon);
- bhayam (félelmen);
- ªokam (bánkódáson);
- vi¢§dam (mogorvaságon);
 87

- madam (illúzión).
b) Az ilyen határozottsággal rendelkezõ személy elméje az álomra van rögzítve.

VI. Boldogság: Az az öröm, mely eleinte méregnek tûnik, és a végén nektárédessé válik, a
jóság szerint való. Ezzel szemben a szenvedély kötõerejében az öröm az elején édesnek tûnik,
és késõbb méreggé válik. A tudatlanság kötõerejében lévõ öröm pedig az elejétõl a végéig
illúzió. (36-39)
18.36 A jó társulás által a feltételekhez kötött lelkek fel tudják adni hiábavaló harcukat az
érzékkielégítésért.
18.37 A jóság kötõerejében lévõ boldogság ráébreszti az embert az önmegvalósításra.
18.38 A szenvedély kötõerejében lévõ boldogság az érzékek és tárgyaik kapcsolatából születik.
18.39 A tudatlanság kötõerejében lévõ boldogság:
- nem törõdik az önmegvalósítással;
- alvásból, tunyaságból és tévhitbõl születik.

VII. Az univerzumban minden tettet az anyagi természet három kötõereje irányít. (40)

D: AZ IGAZI LEMONDÁS AZ, HA AZ EMBER SAJÁT KÖTELESSÉGE

VÉGREHAJTÁSA KÖZBEN IMÁDJA AZ URAT, S EZÁLTAL MENTESÜL A BÛNÖS
VISSZAHATÁSOKTÓL (18.41-48)
I. Az anyagi kötõerõk hatásának megfelelõen a br§hma£a békés, önfegyelmezett, mértékletes,
tiszta, béketûrõ, becsületes, tudós, bölcs és vallásos. A k¢atriya hõsies, erõs, elszánt, nagylelkû,
leleményes, bátor és jó vezetõ. A vaiªya természetétõl fogva az üzlet, a mezõgazdaság és a
tehénvédelem felé, míg a ª¡dra a kétkezi munka és mások szolgálata felé fordul. (41-45)

II. Minden ember tökéletességet érhet el az Úr imádata által, ha saját kötelességét végzi,
amelyet az anyagi kötõerõk határoznak meg. Jobb az embernek a saját kötelességét
elvégeznie hibásan, mint a másét tökéletesen. Az elõírt kötelességeit végzõt sohasem érik
bûnös visszahatások. (4648)
18.46 Teljes K¥¢£atudatot érhetünk el azáltal, hogy természetünket a Legfelsõbb Úr elrendezésének
tekintjük, és munkánk eredményeit az Õ szolgálatában használjuk (Bg. 12.7).
18.47 Ha valaki az Úr elégedettsége érdekében végzi elõírt kötelességét, akkor ý még ha valami
hibát is követ el ý nem részesül visszahatásban.
18.48 Minden fajta elõírt kötelesség végzését kíséri valamilyen nehézség, ezért nem szabad
feladnunk a természetünkbõl fakadó munka végzését, hanem végre kell azt hajtanunk K¥¢£a
elégedettsége érdekében.

E: A JÑÝNAYOGÁTÓL A TISZTA ODAADÓ SZOLGÁLATIG (18.49-55)

I. Az önszabályozás útját követve ý amely az intelligencia megtisztítását is magában foglalja ý,
feladva az érzékkielégítést, a ragaszkodást, a gyûlölködést és a hamis egót az ember megérti a
Legfelsõbb Brahmant, és teljesen elkülönül az anyagi világ dolgaitól. Ezt az önmegvalósított
 88

helyzetet brahma-bh¡tának nevezik, s ez az a boldog állapot, ahol tiszta odaadó szolgálatot

lehet végezni az Úrnak.
18.49 Amikor valaki az Úr parányi részének gondolja magát, és ahelyett, hogy munkája eredményét
próbálná élvezni az Úr szolgálatát végzi, eléri a mentességet a visszahatásoktól még a
sanny§sa rend elfogadása nélkül is.
18.50 Nincs új pont.
18.5153 A megtisztult értelemmel rendelkezõ személy megérti, hogy õ Brahman, és mindig a
jóságban marad, teljesen elkülönülve az érzékkielégítéstõl. (Bg. 2.70)
18.54 a) Az imperszonalisták az eggyéválást tekintik az önmegvalósítás végének, míg a bhakta
számára az egység a transzcendentális szinten végzett szolgálat kezdetét jelenti.
b) A lélek és K¥¢£a közti kapcsolatból származó elégedettség szükségtelenné teszi azt, hogy
az elégedettséget máshol keressük.
c) A bhakta nem tesz különbséget az élõlények között anyagi helyzetük alapján.

II. K¥¢£át kizárólag az odaadó szolgálat által lehet megérteni. Így az Õ védelme alatt a tiszta
hívõ eljut K¥¢£alokára. (55)
18.55 a) K¥¢£a csak azok elõtt nyilvánul meg, akik tiszta odaadó szolgálatot végeznek egy tiszta
bhakta irányítása alatt. (Bg. 7.25)
b) "Ha egy zöld madár leszáll egy zöld fára, célja nem az, hogy eggyé váljon vele, hanem,
hogy élvezze a fa gyümölcseit." (VS. 4.1.12)

F: A TISZTA ODAADÓ SZOLGÁLATBAN VÉGZETT MUNKA (18.56-60)

Aki meghódolt K¥¢£a elõtt, és az Õ védelme alatt dolgozik, az minden cselekedetét Rá bízza,
teljesen tudatos Róla, s így túljut minden akadályon az Úr kegye által. Azonban ha valaki K¥¢
£a utasításai ellen cselekszik, akkor az a kötõerõ mozgatja, amely természete szerint jellemzõ
rá.
18.56 Mivel a bhakta teljesen elmerül K¥¢£a szolgálatában, belépést nyer a transzcendentális
világba.
18.57 Meg kell tanulnunk kizárólag a lelki tanítómester és K¥¢£a örömére cselekedni, anélkül, hogy
saját hasznunkkal törõdnénk.
18.58 K¥¢£a mindig gondját viseli annak, aki teljesen elmerül a Róla szóló gondolatokban, és az Õ
szolgálatában.
18.59 Amikor tetteink felõl hozunk döntést, elsõnek K¥¢£a tervét kell figyelembe vennünk. Ha a
hamis ego hatása alatt cselekszünk, nehézséget fogunk tapasztalni.
18.60 Ha nem fogadjuk el K¥¢£a tervét, akkor a természet kötõerõi által diktált tervet kell
elfogadnunk.

G: MEGHÓDOLÁS A FELSÕLÉLEK ELÕTT (18.61-63)

A Legfelsõbb Úr mindenki szívében jelen van, ezért hódolj meg Elõtte, és így eléred az Õ
örökkévaló lakhelyét. Ez a legbizalmasabb tudás, és Arjunának jól meg kell fontolnia
mindezt, mielõtt cselekszik.
18.61 Meg kell tanulnunk a Legfelsõbb Irányítót látni minden létezõ mögött.
 89

18.62 A Legfelsõbb Úr elõtti meghódolás a legnagyobb hasznot hozza, és megszabadít minden

szenvedéstõl. (¹g 1.22.20)
18.63 Az emberi lénynek független értelme van, amivel megértheti és végrehajthatja az Úr
utasítását.

H: A TUDÁS LEGBIZALMASABB RÉSZE: LÉGY K¹ÞºA TISZTA BHAKTÁJA (16.64-66)

Mindig gondolj K¥¢£ára, légy K¥¢£a tiszta híve, imádd Õt, ajánld fel legmélyebb hódolatodat
Elõtte, s így kétségtelenül eljutsz Hozzá. Egyedül K¥¢£a elõtt hódolj meg, és ne félj a bûnös
visszahatásoktól!
18.64 K¥¢£a úgy jellemzi ezeket az utasításokat, mint a tudás legbizalmasabb részét.
18.65 Az élet minden területét úgy kell rendezni, hogy segítsen abban, hogy a nap huszonnégy
óráján át K¥¢£atudatosak legyünk. Akkor biztosan visszatérünk K¥¢£a lakhelyére.
18.66 a) A K¥¢£a elõtti meghódolás alkotja a vallás és a tudás minden válfajának tökéletességét.
Ezért nem szükséges azt gondolnunk, hogy mindezeket elveszítjük, amikor meghódolunk
Elõtte.
b) A K¥¢£a elõtti meghódolás minden bûnös visszahatást megsemmisít.
c) A meghódolás hat folyamata a Haribhaktivil§sában (11.676) van leírva:
- elfogadni azokat az elveket, amik a K¥¢£atudathoz vezetnek;
- elutasítani azokat, amelyek nem vezetnek hozzá;
- bízni K¥¢£a védelmében;
- feladni a test és a lélek összetartása miatti aggódást;
- úgy gondolni, hogy nem tudunk magunkon segíteni;
- úgy gondolni, hogy K¥¢£a a fejlõdés egyetlen alapja.
d) Az, aki vonzódik ahhoz, hogy K¥¢£a legfelsõbb személyes formája elõtt hódoljon meg, "a
legtökéletesebb transzcendentalista".

I: A BHAGAVADG¾TÝ PRÉDIKÁLÁSA ÉS TANULMÁNYOZÁSA (18.67-71)

Aki a Bhagavad-g¦t§nak ezt a tudományát a lemondott, irigységtõl mentes bhaktáknak
elmagyarázza, annak számára a tiszta odaadó szolgálat és a visszatérés Istenhez garantált.
Azok, akik tanulmányozzák a Bhagavad-g¦t§t, az értelmükkel imádják K¥¢£át, akik pedig
hittel és irigység nélkül hallgatják, megszabadulnak a bûnös visszahatásoktól.
18.67 K¥¢£a a bhaktái számára mondja el a Bhagavadg¦t§t.
18.6869 Csak a bhaktáknak szabad elmagyarázniuk K¥¢£a üzenetét, és csak azok számára, akik
hajlandók elfogadni K¥¢£át a Legfelsõbb Úrként.
18.7071 Néha a bhakták az abhaktáknak is elmondják K¥¢£a üzenetét, hogy az ártatlanok hallják és
bhaktákká váljanak, vagy legalább jámbor lelkekké.

J: ARJUNA MEGGYÕZÕDÉSE MEGSZILÁRDUL (18.72-73)

A Bhagavad-g¦t§ hallgatása után Arjuna szilárd, és készen áll arra, hogy K¥¢£a utasításai
szerint cselekedjen.
 90

18.72 a) Arjuna gurujaként K¥¢£a kész volt újra elmagyarázni bármit, amit Arjuna nem tudott
megérteni.
b) A tisztulás legjobb folyamata a Bhagavadg¦t§ hallása K¥¢£a vagy az Õ tiszta bhaktája
ajkairól.
18.73 Vagy a Legfelsõbb Urat, vagy az Õ illuzórikus energiáját, m§y§t kell szolgálnunk. A
felvilágosult személyek beleegyeznek az Úr utasításainak követésébe, azok pedig, akiket
megzavart a kéj, m§y§ irányítását követik, miközben sorsuk független urainak képzelik
magukat.

K: SAÑJAYA JÓSLATAI (18.74-78)

Sañjaya eksztázisban emlékszik vissza K¥¢£a csodálatos alakjára, és gyõzelmet jósol
Arjunának, a legfelsõbb íjásznak, és K¥¢£ának, aki minden misztika mestere.
18.74 Az Úr K¥¢£a nekünk, feledékeny részeinek beszélte el a Bhagavadg¦t§t.
18.75 Az, aki komolyan hallja a Bhagavadg¦t§t a tanítványi láncolat hiteles képviselõjétõl,
világosan meg tudja érteni K¥¢£át és K¥¢£a üzenetét.
18.76 Az, aki megértette a Bhagavadg¦t§t, sohasem tudja elfelejteni izgalmas üzenetét.
18.77 K¥¢£a univerzális formáját nemcsak Arjuna, hanem Vy§sa és Sañjaya is látták.
18.78 a) K¥¢£a a lemondás fenségét nyilvánította ki azzal, hogy Arjuna kocsihajtójaként cselekedett.
b) A K¥¢£a elõtti meghódolás a legmagasabb erkölcsi elv.
c) "Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, az élõlény, az anyagi természet és az idõ látszólag
különböznek egymástól, de valójában semmi sem különbözik a Legfelsõbbtõl. Ezzel egy
idõben azonban Õ mégis mindig különbözik mindentõl. Ez az a filozófia, melyet az Úr
Caitanya ismertetett: felfoghatatlanul azonos és különbözõ. Ez a filozófiai rendszer képezi az
Abszolút Igazságról szóló tökéletes tudást."
d) A Bhagavadg¦t§ azt tanácsolja, hogy az élõlények a K¥¢£a elõtti meghódolásra használják
függetlenségüket, ami által visszanyerhetik örök és gyönyörteli eredeti helyzetüket.
91
 92

¼R¾ ¾¼OPANIÞAD
 93

A ¼r¦ ¾ªopani¢ad verseinek összefoglalása

Megszólítás
Az Istenség Személyisége teljes és tökéletes, s így ez a világ, mely Belõle ered, tökéletes
egész. Annak ellenére, hogy sok teljes egység árad ki Belõle, Õ megõrzi teljes egyensúlyát.

1-2. Az Úr a Legfelsõbb Birtokos

(1) Az Úr gyakorol hatalmat minden élõ és élettelen felett. Az embernek csak azokat a
dolgokat szabad elfogadnia, amelyek az õ számára lettek félretéve. Minden mást kerülnie kell,
jól tudva, hogy azok kihez tartoznak. (2) Aki így cselekszik, azt nem kötik meg tettei, és
hosszú életet remélhet.

3. A lélek gyilkosának sorsa

Aki nem az elõzõ mantrák szellemében cselekszik, azt a lélek gyilkosának nevezik. A
tudatlanság és a sötétség uralta bolygókra kell alászállnia következõ életeiben. (Kapcsolat: a
9. mantrával)

4-5. Az Úr tulajdonságai
(4) Az Istenség Személyisége mindenkit felülmúl a kiválóságban. Ellentmondó képességei:
soha nem hagyja el lakhelyét, mégis mindenkit legyõz futásban; a félistenek nem képesek Õt
megközelíteni, s bár egy helyben marad, Õ irányítja õket. (5) Jár is, meg nem is; távol van, de
ugyanakkor nagyon közel. Jelen van mindenben, mégis kívül van mindenen. (Kapcsolat: a
4-5. és a 8. mantra között: az Úr tulajdonságai. További jellemzõket írnak le a 15-18.
mantrák megszólításai.)

6-7. Egy mah§bh§gavata helyzete

(6) Mindent a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban szemlél; minden élõlényt az Õ szerves részének
tekint; a Legfelsõbb Urat látja mindenben, s így soha semmit és senkit nem gyûlöl. (7) Lelki
szikraként, minõségileg az Úrral egyenlõnek látja az élõlényeket; a dolgokat a maguk
valójában ismeri. Semmi nem hozhat számára aggodalmat és illúziót.

8. Az Úr további jellemzõi
A 6-7. mantrában jellemzett személynek igazán kell ismernie a Legfelsõbb Urat, Aki:
- (anyagi) test nélküli;
- mindentudó;
- feddhetetlen;
- érrendszer nélküli;
- tiszta és szennyezetlen;
- az önellátó filozófus;
- mindenki óhaját teljesíti idõtlen idõk óta.
(Kapcsolat a 8. és a 4-5. mantra között: az Úr jellemzõi. További jellemzõket írnak le 15-18.
mantrák megszólításai.)
 94

9-11. A tudatlanság, a hamis tudomány és a transzcendentális tudomány eredménye

(9) A tudatlan cselekedetek mûvelõi a tudatlanság legsötétebb tájékára kerülnek, a hamis
tudomány mûvelõi viszont még ennél is rosszabbul járnak. (10) A (transzcendentális)
tudomány mûvelése más eredményhez juttatja az embert, mint a tudatlanság mûvelése. (11)
Aki egyidejûleg megérti a tudatlanság és a transzcendentális tudomány folyamatát is, az le
tudja gyõzni a születést és a halált.
(Kapcsolat a 9. mantra a 3. mantra között: a tudatlanság eredménye; valamint a 11. és a 14.
mantra között.)

12-14. A félistenimádók, a Brahman imádói és a K¥¢£át imádók sorsa

(12) A félistenimádók a tudatlanság legsötétebb rétegeibe kerülnek, a Személytelen Abszolút
imádói ennél is rosszabbul járnak. (13) Az okok legfelsõbb okának (K¥¢£ának) az imádata
más eredményhez juttatja az embert, mint az olyan imádat, amelyik nem a Legfelsõbbre
irányul. (14) Ha az ember tökéletesen ismeri az Istenség Személyiségét, az Õ nevét, és az
átmeneti anyagi teremtést az élõlényekkel együtt, akkor felülkerekedik a halálon és a
kozmikus megnyilvánuláson. Isten örök birodalmában nyer boldog, felvilágosult és örök
életet.
(Kapcsolat: a 14. mantra a 11.-hez hasonlóan hangsúlyozza, hogy a transzcendensrõl és az
anyagi megnyilvánulásról egyaránt tudatosnak kell lenni.)

15-18. A bhakta imája az Úrhoz

(15) Valódi arcodat kápráztató sugárzás fedi. Távolítsd el e fényburkolatot, tárd fel Magad
tiszta híved elõtt! (16) A Naphoz vagy hasonló; távolítsd el ragyogó transzcendentális
sugaraidat, hogy mennyei Gyönyörtested megláthassam! (17) Hadd égjen hamuvá a mulandó
test, hadd olvadjon az életlevegõ a lég összességébe! Kérlek, emlékezz minden áldozatomra, s
mindenre, amit Érted tettem! (18) Lótuszlábadnál földre vetem magam, és hódolatomat
ajánlom. Kérlek, vezess a helyes úton, hogy elérhesselek, s mivel ismered a múltamat, kérlek,
szabadíts meg elõzõ cselekedeteim visszahatásaitól!
(Kapcsolat: A megszólításokban szereplõ tulajdonságokhoz lásd az Úr tulajdonságait a 4-5.
és a 8. mantrában.)
 95

A versek és a magyarázatok áttekintése

BEVEZETÉS

A Védák tanítása

1. Az anyagi világban két tudásrendszer van:

a) induktív (következtetés az egyes esetrõl az általánosra) v. §roha (aszcendens v.
felemelkedõ tudás, a parányi lélektõl jön és ezért tökéletlen).
b) deduktív (következtetés az általános esetbõl az egyesre) v. avaroha (deszcendens v.
alászálló folyamat, az Egésztõl jön és ezért tökéletes);

2. Ennek megfelelõen háromfajta bizonyíték (tudásszerzési mód) létezik:

a) tökéletlenek: pratyak¢a (közvetlen tapasztalat az érzékek segítségével) és anum§na
(induktív tudás, amely a következtetésen alapul);
b) tökéletes: ªabda-pram§£a, vagy ªruti (hallás a hiteles autoritásoktól).

3. A pratyak¢a és anum§na tökéletlenségének oka a feltételekhez kötött lélek négy

hiányossága:
- pram§da - hajlamos hibák elkövetésére;
- brahma - illúziónak van kitéve;
- vipralips§ - hajlamos a csalásra;
- kara£§p§±ava - tökéletlenek az érzékei.
E módszerekkel nem szerezhetünk tudást az Abszolútról. Ha az elme sebességével utazunk,
akkor sem érhetünk el a lelki égbe.

4. Csupán a Védák segítségével szerezhetünk tudást a megnyilvánulton és a

megnyilvánulatlanon túli világról. A Védák tanítása az eredeti tudás. A védikus állítások
tökéletesek, ezért axiomatikus igazságként fogadjuk el õket (a tehéntrágya példája).

5. A védikus tudás K¥¢£ától jön, a ªruti (szentírások) az anya, a guru (lelki tanítómester) pedig
az apa. Brahm§, az elsõ guru nagyapa, tõle száll alá a tudás a tanítványi láncolaton át. A tudás
megszerzése érdekében egy lelki tanítómesterhez, hiteles guruhoz kell fordulnunk. A lelki
tanítómester akkor hiteles, ha:
- ªrotriyam - helyes forrásból hallotta a védikus közlést;
- brahma-ni¢±ham - szilárd a Brahmanban.
A Védák követõi a var£§ªrama tagjai. A négy var£a: br§hma£a, k¢atriya, vaiªya, ª¡dra. A
védikus kutatás igazi célja K¥¢£a felfedezése (Bg. 15.15), de ha csupán tanulmányozással
akarjuk elérni Õt, nem leszünk sikeresek. K¥¢£át csak K¥¢£a bhaktája képes átadni nekünk.

6. A Véda szó jelentése: tudomány. A Védákat ¼r¦la Vy§sadeva írta le 5 000 évvel ezelõtt a
Kali-yuga emberei számára. Eredetileg egy Véda létezett, íratlan formában. A védikus
irodalmat Vy§sa a következõképpen osztotta fel:
 96

- ¹g, S§ma, Atharva, Yajur;

- A Mah§bh§rata (India történelemkönyve a str¦k, a ª¡drák és a dvija-bandhuk részére);
- A tizennyolc Pur§£a;
- Az Upani¢adok (a négy Véda részei, az ¾ªopani¢ad a Yajur Véda része);
- A Ved§nta-s¡tra (a Védák végkövetkeztetése, a tudósok és filozófusok részére);
- A ¼r¦mad-Bh§gavatam, az Abszolút Igazság teljes magyarázata (a Ved§nta-s¡tra
természetes kommentárja).

7. A transzcendentalistáknak két fõ csoportja van: az imperszonalisták, m§y§v§d¦k

(¼a¯kar§c§rya), és a vai¢£avák (R§m§nuj§c§rya, Madhv§c§rya, Vi¢£¡sv§m¦). Mind a
ved§ntisták (m§y§v§d¦k), mind a vai¢£avák elfogadják K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb
Személyiségeként, és így a legfõbb hiteles forrásként. Sa¯kar§c§rya rejtett perszonalista volt.
Nemcsak ¼a¯kar§c§rya, hanem Madhv§c§rya és R§m§nuj§c§rya is írt magyarázatot a
Ved§nta-s¡trához. A Gau¨¦ya Vai¢£avák Ved§nta-kommentárja a Govinda-bh§¢ya, Baladeva
Vidy§bh¡¢a£a mûve.

MEGSZÓLÍTÁS

ý Az Istenség Személyisége teljes és tökéletes.

ý Milyen tulajdonságúak a kiáradásai? Szintén önmagukban teljesek.
ý Megváltozik-e a teljes egész a kiáradások hatására? Nem.

Magyarázat:

1. Mi az Abszolút Igazság? Az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Mik a jellemzõi? Örök,

teljes tudással és gyönyörrel teli transzcendentális formája van (sac-cid-§nanda vigraha). A
személytelen Brahman K¥¢£a sat (örökkévalóság) arculatának, a Param§tm§ pedig a sat és cit
(örökkévalóság és tudás) arculatának megvalósítása, de egyik sem teljes. Az Istenség
Személyiségének megvalósítása azonban teljes, hiszen mindegyik arculatának - sat, cit és
§nanda (boldogság) - megvalósításából áll. Miért nem forma nélküli az Istenség Legfelsõbb
Személyisége? Mert ha Õ a teljes egész, nem lehet kevesebb a kiáradásainál (pl. anyagi
teremtés), amelyek nem forma nélküliek.

2. Az anyagi univerzum önmagában teljes, ám a huszonnégy anyagi elem átmeneti

megnyilvánulása csupán, amely az örök idõ irányítása alatt mûködik. Az univerzum
megnyilvánulása, fenntartása és megsemmisülése a teljes egész elrendezésébõl történik. Az
emberi élet lehetõséget ad az élõlényeknek a teljes egész megvalósítására. Az
érzékkielégítésre való törekvés illúzió, mert a teljes egésszel való együttmûködés nélkül a
lélek nem lehet boldog (a test és a kéz példája). Az emberi élet és mindenfajta szolgálat
teljessége az odaadó szolgálat, összhangban a teljes egésszel.

ELSÕ MANTRA
 97

ý A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élõ és élettelen felett, Õ a

birtokosa mindennek.
ý Ezért csak a számunkra félretett dolgokat szabad elfogadnunk.
ý Más dolgokat nem fogadhatunk el, jól tudva, hogy azok kihez tartoznak.

Magyarázat:

1. A védikus tudás apauru¢eya (tökéletes), mert transzcendentális forrásból, a Legfelsõbb

Úrtól száll alá. A feltételekhez kötött lelkek négy hibával rendelkeznek (lásd Bevezetés, 2.
pont). A legfelsõbb Úr teljes (p¡r£am), ezért nincs alávetve az anyagi természet törvényeinek.
Az élõlények (par§ prak¥ti) és az anyagi energia (apar§ prak¥ti) egyaránt az Úr energiái, tehát
Õ a birtokosuk és az irányítójuk.

2. A Legfelsõbb Lény néhány tulajdonsága:

- teljes és tökéletes értelemmel rendelkezik;
- különféle energiái mindent áthatnak;
- mindennek a végsõ Ura, fenntartója és irányítója;
- mindentudó, és mindenki jótevõje;
- elképzelhetetlen képességekkel rendelkezik a hatalom, bõség, hírnév, szépség, tudás és
lemondás terén.

3. Nem szabad az anyagi tulajdon felett veszekedni, mint a kutyák és a macskák, hiszen a
legfelsõbb birtokos az Úr, és ha csak a számunkra félretett részt fogadjuk el, minden
ellentmondás megszûnik. Ellenkezõ esetben tolvajok vagyunk, és a természet törvényei
megbüntetnek bennünket.

4. Az emberi élet felelõsségteljes: fel kell ismernünk a Legfelsõbb Urat, és nem elég, ha
vegetáriánusok vagyunk (Bg. 3.13), hanem bhaktává kell válnunk, és az ételt fel kell
ajánlanunk K¥¢£ának.

MÁSODIK MANTRA

ý Ha ilyen módon cselekszik valaki, a karma törvénye nem köti meg.

ý Ez az egyetlen igazi esély.

Magyarázat:

1. Miért vágyik az élõlény örök életre? Mert ez a természete mint léleknek. Miért kell mégis
átmeneti anyagi testeket elfogadnia? Mert a karma törvényei kötik, ha nem az elõírt
kötelességei szerint cselekszik.

2. A tett háromféle (Bg. 3.9-16):

 98

- karma: az Írásokban említett elõírt kötelességek végrehajtása;

- akarma: a születés és halál körétõl megszabadító cselekedetek (visszahatások nélküli
tettek);
- vikarma: az ember szabadságának rossz célra való felhasználása (tiltott cselekedet).
Az értelmes emberek az akarmát részesítik elõnyben.

3. A nai¢karmát nem lehet csupán a tettek feladásával elérni. Ellenben az elõírt kötelességek
végrehajtásával pozitív tudáshoz juthatunk, amely felszabadít a kötõerõk hatása alól (Bg.
18.5-9). Az odaadó szolgálattal pedig közvetlenül is elérhetjük a felszabadulást.

4. Minden "izmust" istenközpontúvá kell tenni, mert egy kevés istenközpontú tett többet ér,
mint az istentelen élet hosszú évei (Bg. 2.40).

HARMADIK MANTRA

ý Mi történik a lélek gyilkosával? A hitetlenek világába távozik.

ý Milyenek ezek a bolygók? Tudatlansággal és sötétséggel telik.

Magyarázat:

1. Kétfajta emberi lény létezik: sura (tudatában van az emberi élet felelõsségének) és asura
(nincs tudatában az emberi élet felelõsségének).

2. Az anyagi világ egy óceán, az emberi test a hajó, a védikus írások és az §c§ryák a kiváló
hajósok, az emberi test adta lehetõségek pedig a kedvezõ fuvallatok, hogy a hajó kitûzött célja
felé haladjon.

3. Az emberi lét magasabb szintû az állatinál, és önmegvalósításra való. De aki nem erre
használja, annak keményen kell dolgoznia a betevõ falatért, következõ életében pedig még
nehezebb dolga lesz (asura loka). Az viszont, aki az önmegvalósítás útjára lép, következõ
életében még jobb helyzetbe kerül (ªuc¦n§° ªr¦mat§m gehe, Bg. 6.41-43).

4. Az asurák néha vallásosságot színlelnek, de a pokolba mennek.

5. Az anyagi problémákat lelki szinten kell megoldani.

NEGYEDIK MANTRA

K¥¢£a tulajdonságai:
ý mindig örök lakhelyén van;
ý mindenkinél gyorsabb, még a gondolatnál is;
ý nem közelíthetõ meg még a félistenek számára sem;
ý Õ irányítja a félisteneket (pl. V§yu, Indra);
 99

ý Õ a legkiválóbb.

Magyarázat:

1. Nem lehet megismerni vagy elérni a Legfelsõbb Urat:

a) spekulációval (Isten szerves részei nem egyenlõek Vele, ezért nem képesek az Úr teljes
képességeit felbecsülni, még a ¥¢ik és a surák sem. Bg. 10.2);
b) bármilyen gyors utazással (Brahma-sa°hit§).

2. K¥¢£a örökké K¥¢£alokán tartózkodik, de potenciái által mindenhova elér. Az Úr Vi¢£u úgy
terjeszti ki energiáit, mint ahogy a tûz terjeszti ki fényét és hõjét (Vi¢£u Pur§£a). Az Úr Vi¢£u
energiái:
- vi¢£u-ªakti - belsõ energia (a lelki világ, Isten birodalma);
- k¢etrajña - határ energia (az élõlények, a félistenek, minden lélek);
- avidy§-karma - külsõ energia (az anyagi világ).

3. Bár az Úr potenciái mindenhol jelen vannak, Õ mégsem oszlik szét személytelenül,

elvesztve egyéniségét. Õ az Abszolút Személy, a lelkek pedig csupán parányi, korlátozott
részei, így soha nem ismerhetik meg Õt saját erejükbõl.

4. Minden élõlénynek a saját szerepét kell játszania az Úr tervében, így mentes marad
m§y§tól. Az élõlények Tõle kapják hatalmukat, és ha az Õ akaratának teljesítésére használják,
akkor megérthetik az Urat. A tökéletes tudás: ismerni az Urat és minden vonását, energiáit és
azok mûködését.

ÖTÖDIK MANTRA

K¥¢£a további tulajdonságai:

ý jár is meg nem is;
ý távol van, de ugyanakkor nagyon közel;
ý jelen van mindenben, mégis kívül van mindenen.

Magyarázat:

1. A versben felsorolt ellentmondások az Úr felfoghatatlan képességeit bizonyítják. Az Úr

felfoghatatlan tulajdonságai:
- Sagu£a: az Úr tulajdonságokkal rendelkezõ (de nem alárendeltje az anyagi természetnek)
- Nirgu£a: (anyagi) tulajdonságok nélküli. A személytelen arculat csupán személyes
ragyogása, a Brahman-sugárzás.
A m§y§v§d¦k tagadják az Úr személyes vonásait, a Bh§gavataiskola tagjai azonban
személynek és személytelennek is elfogadják az Urat.

2. A Legfelsõbb Úr hajléka nagyon távol van (Bg. 15.6), ezért nem csoda, ha nem láthatjuk
Õt, azonban bármikor megjelenhet. Amikor megjelenik, teste nem anyagi, hanem
transzcendentális. Az Úr az anyagi energiát is lelkivé tudja változtatni (arc§-vigraha, amely
 100

örök és transzcendentális, de az anyagi érzékek számára is felfogható). Ezt csak egy bhakta
értheti meg (Bg. 9.11).

3. K¥¢£a mindig közel van a bhaktákhoz és távol az ateistáktól (Bg. 4.11). Sohasem kerül
energiái hatása alá, formája örök, és sohasem formátlan. K¥¢£a mindenhol ott van, de nem
jelenik meg az ateisták parancsára, csak a bhakták kérésére (Prahl§da Mah§r§ja).
Alászállásának egyetlen célja a bhakták kielégítése (Bg. 4.3).

4. Az Úr mindenen kívül van, mint a vir§±a-r¡pa (univerzális forma), és mindenen belül van,
mint antary§m¦ (a Felsõlélek), aki minden tett szemtanúja és a karma-phala, a tettek
eredményének adója (upadraªt§numant§ ca).

HATODIK MANTRA

A mah§bh§gavata tulajdonságai:
ý mindent a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban szemlél;
ý minden élõlényt az Õ szerves részének tekint;
ý a Legfelsõbb Urat látja mindenben;
ý soha semmit és senkit nem gyûlöl.

Magyarázat:

A lelki megvalósítás különbözõ fokai, és azok jellemzõi:

1. A kani¢±ha-adhik§r¦ (elsõ szintû bhakta, materialista hívõ) tulajdonságai:
- a megvalósítás alacsony szintjén áll;
- azt gondolja, hogy az Úr csak a templomban van jelen;
- nem tudja, ki milyen fokot ért el a szeretõ szolgálatban;
- betartja a rutinszabályokat, s imádati módokon vitatkozik;
- csupán az anyagi kötelékektõl szeretne megszabadulni.

2. A madhyama-adhik§r¦ (középsõ szintû bhakta) tulajdonságai:

- imádja az Urat;
- barátkozik a bhaktáival;
- prédikál az ártatlanoknak;
- kerüli a démonikus, irigy embereket.

3. Az uttama-adhik§r¦ tulajdonságai (róla szól a vers):

- már elérte a felszabadulás szintjét;
 101

- mindent a Legfelsõbb Úrral kapcsolatban lát;

- nem tesz különbséget teista és ateista között, hanem mindenkit Isten szerves részeként,
saját bátyjaként lát (Bg. 6.9). Tudja, hogy egy br§hma£a és egy kutya között nincs
különbség, csak az anyagi természet tulajdonságai szerint különbözõ ruhát öltöttek;
- igyekszik mindenkivel jót tenni (de nem a külsõ testnek, hanem a léleknek tesz
szolgálatot).

4. A szentírások és a lelki tanítómester utasításainak követése biztosítja a lelki látás elérését

(anupaªyati). Ezeket régen nem kellett leírni, mert jobb volt az emlékezet. A Védákat (¼B, VS,
BG, Up., 4 Véda) ¼r¦la Vy§sadeva állította össze, és csak az õ tanítványi láncolatába tartozó
§c§ryák magyarázatai által lehet megérteni õket.

5. Csak egy tökéletesen felszabadult személy lehet uttama-adhik§r¦, aki a lelket szolgálva,
automatikusan szolgálja a testet is. Aki testi szinten hirdet egyenlõséget, az materialista.
 102

HETEDIK MANTRA

Az uttama-adhik§r¦ helyzete:
ý az élõlényeket mindig lélekként, az Úr részeként látja;
ý a dolgok igazi ismerõje;
ý mentes az aggodalomtól és az illúziótól.

Magyarázat:

1. A lélek és a Legfelsõbb Úr minõségileg egyek, mint a szikra és a tûz, de mennyiségileg

különbözõek. A lélek a Legfelsõbb Úr tulajdonságainak majdnem 80 százalékával
rendelkezik, ám igen parányi mértékben, mint a vízcseppben lévõ só mennyisége az óceánban
lévõéhez képest. Mi a bizonyíték? Ha a Legfelsõbb Úr és a parányi lélek minõségileg és
mennyiségileg is egyenlõek lennének, a lélek nem eshetne illúzióba.

2. Minden élõlény a Legfelsõbb Úr családtagja (Bg. 14.3-4), ezért nincs köztük

érdekkülönbség (ekatvam). Raso vai sa¤ - az élõlények és a Legfelsõbb Úr természete
egyaránt az élvezet. Az anyagi szinten a lelkek összeütköznek az élvezet tárgya felett, lelki
szintre emelkedve azonban bekapcsolódnak az Úr élvezetébe és így tökéletes boldogsághoz
jutnak.

3. Az istentelen civilizáció az illúzió és aggodalom forrása, amitõl csak a K¥¢£a-tudat

segítségével lehet megszabadulni (7.14). Az §tma-bh¡ta érdeket követve (Bg. 18.54) a
társadalom boldoggá válhat.

4. Az uttama-adhik§r¦n és a madhyama-adhik§r¦n kívül senki sem érti a lélek valódi helyzetét.

Az Úr és az élõlények végsõ soron személyek. Aki ezt megvalósítja, az meghódol K¥¢£a elõtt.
Az ilyen személy nagyon ritka (Bg. 7.19).

NYOLCADIK MANTRA

Hogyan ismeri az uttama-adhik§r¦ a Legfelsõbb Urat:

ý mint aki mindenkinél kiválóbb, mindenható;
ý (anyagi) test nélküli, érrendszer nélküli;
ý mindentudó, filozófus;
ý feddhetetlen, tiszta és szennyezetlen;
ý önellátó, és mindenki óhaját teljesíti idõtlen idõk óta.

Magyarázat:

1. Ak§yam: a Legfelsõbb Úr nem formátlan, de teste transzcendentális, és nincs különbség

teste és lelke közt. Érzékszervei bármelyik másiknak a feladatát is el tudják látni
(Brahma-sa°hit§). Az arc§-vigraha az Úr transzcendentális formája, amely az §c§ryák
 103

kérésére jelenik meg. Az élõlény csak meghódolása mértékében értheti meg a Legfelsõbb Urat
(Bg. 9.11-12).

2. Az Úr idõtlen idõk óta teljesíti az élõlények vágyait képesítésük (karmájuk) szerint, de a

képesítés nem elég, az Úr kegye is szükséges. A lelki szintre emelkedett személy csak az
odaadó szolgálatra vágyik, az anyagi szinten lévõ pedig sok anyagi dologra, K¥¢£a azonban
mindenki vágyait teljesíti.

3. - Paribh¡: mindenkinél kiválóbb. Ha bárki is egyenlõ lenne Vele, akkor semmit sem
kérne Tõle.
- Svayambh¡: önellátó. K¥¢£a minden külsõ segítség nélkül ölte meg a démonokat és
emelte fel a Govardhana-hegyet.
- Avra£am: feddhetetlen. A r§sa-l¦l§t még az Úr Caitanya is imádta, aki nagyon szigorú
sanny§s¦ volt.
- ªuddha: még egy szennyezett dolgot is képes megtisztítani (Bg. 9.30-31).
- Ap§pa-viddham: a bûn nem érintheti meg, ahogy a Nap sem szennyezõdik be.

KILENCEDIK MANTRA

ý A tudatlan cselekedetek mûvelõi a tudatlanság legsötétebb tájékára kerülnek.

ý Az úgynevezett tudomány mûvelõi még ennél is rosszabbul járnak.

Magyarázat:

1. A vidy§ és az avidy§ összehasonlítása

- Avidy§: tudatlanság. Nem más, mint megfeledkezés az 1. mantráról: a Legfelsõbb Úr a
birtokosa mindennek. Az avidy§ imádói csak az érzéki gyönyöröket hajszolják - az avidy§
tehát kétségtelenül veszélyes.
- vidy§: tudomány - ha hibás vagy félrevezetõ, akkor az avidy§nál is veszélyesebb! Két
példa erre:
a) az értékes ékszerrel díszített kobra veszélyesebb, mint a többi.
b) az istentelenek oktatási fejlõdése olyan, mint a halott test díszítése - teljesen
haszontalan (Hari-bhakti-sudhodaya).
A lélek a legmagasabb rendû, ezért minden oktatást, ami alacsonyabb szintre irányul,
avidy§nak kell elfogadni.

2. A hamis, világi oktatók négy csoportja (lásd még Bg.7.15):

a) Veda-v§da-rata (a Védák állítólagos követõi), vagy vidy§-rata ("a Védákat tanulmányozó")

E csoport helyett a Bg.7.15-ben a "m¡dha" kategória szerepel.

Jellemzõik:
 104

- Úgy tüntetik fel magukat, mint akik jártasak a védikus irodalomban, de eltérnek a Védák
felfogásától.
- A mellékutakat tekintik az Írások végsõ céljának. A Védáknak és a világ szentírásainak
valódi célja, hogy felébresszék az Isten-tudatot a feledékeny élõlényekben, és
visszasegítsék õket Istenhez.
- Néha figyelmen kívül hagyják a Pur§£ákat, és saját kommentárt fûznek a Védákhoz.
Saját céljaik érdekében kiforgatják a Védák szavait.
- Nem tudják, hogy a védikus irodalom nem közönséges könyvek gyûjteménye, nem
ismerik a célját (amit a Bg.15.15-19 ír le), s nem tudják, hogy csak a tanítványi láncolaton
keresztül lehet megérteni;
- Semmibe veszik az §c§ryákat, maguk közül választanak vezetõt.
- Vonzónak tartják a gyümölcsözõ cselekedetek eredményeit (pl. a felsõbb bolygók
elérését).
- Hamis értelmezéseikkel félrevezetik a tömegeket.
Ez a mantra különösen elítéli az ilyen embereket. Sorsuk: a tudatlanság legsötétebb rétegeiben
még azoknál is mélyebbre süllyednek, akik semmit sem tudnak a Védákról.

b) M§yay§pah¥ta-jñ§na (akiket az illúzió megfosztott a tudásuktól).

Jellemzõik:
- Istennek képzelik magukat;
- közönséges embereket imádnak;
- nem gondolkoznak azon, hogyha õk "istenek", akkor hogyan kerülhettek az illúzió hatása
alá.

c) §suram bh§vam §srita (akik a démonok ateista természetével rendelkeznek).

d) Nar§dhama (az emberiség legalja).

3. Az emberek 99.9 százaléka az érzékkielégítéssel foglalkozik, az 1. mantrában leírt

Isten-tudat rovására. Egy istentelen civilizáció veszélyesebb, mint egy gazdaságilag fejletlen
civilizáció. Akik a nevelés ürügyén egy ilyen civilizációt segítenek, azok többet ártanak, mint
akik csak az érzéki gyönyöröknek élnek.

TIZEDIK MANTRA

ý A tudomány mûvelése más eredményhez juttatja az embert, mint a tudatlanság

mûvelése.
ý Ez az információ a bölcsek magyarázatának hallgatásán keresztül érthetõ meg.
 105

Magyarázat:

1. A tudás mûvelésének folyamata és eredményei a Bhagavad-g¦t§ 13.8-12 versei szerint:

- úriemberré válni, és megadni a tiszteletet másoknak;
- ne adja ki magát vallásosnak a hírnév érdekében;
- ne okozzon aggodalmat másoknak cselekedeteivel, gondolataival és szavaival;
- provokáció esetén is legyen béketûrõ;
- ne legyen kétszínû másokkal;
- guru-§ªraya, pra£ip§t, seva, paripra¢£a;
- követni a Védák szabályozó elveit;
- követni a szentírások utasításait;
- feladni a tiltott tetteket;
- ne fogadjon el többet a minimálisnál;
- ne azonosítsa magát a testével és a rokonaival;
- janma-m¥tyu-jar§-vy§¨hi-du¤kha-do¢§nudarªana°;
- ne ragaszkodjon a szükségtelen dolgokhoz;
- ne ragaszkodjon a feleséghez, a gyermekhez és az otthonhoz;
- ne legyen boldog vagy szomorú az elmébõl származó kívánatos és nemkívánatos dolgok
miatt;
- legyen bhakta és szolgálja k¥¢£át nagy ragaszkodással;
- éljen elhagyatott helyen;
- folytasson filozófiai kutatást az abszolút igazság után.

2. A tudatlanság (a világi tudás) mûvelésének eredményei:

- az ember szamárrá változik;
- az ilyen tudás csupán növeli az illúziót;
- a fiatalok tiszteletlenek lesznek;
- a tudósok halálos fegyvereket hoznak létre;
- nincs lelki oktatás, brahmac§rya;
- a vallás csak a hírnevet szolgálja, így az ellenségeskedés tárgyává válik;
- e jelentéktelen bolygót oly fontosnak hiszik;
- a rövid ideig tartó élet alatt is élvezni és birtokolni akarnak, ebbõl pedig nemzeti
ellentétek alakulnak ki.

3. A vidy§val kapcsolatos tudást egy dh¦rától kell megkapni. A dh¦ra tulajdonságai:

- nem zavarja az illúzió;
- nem sóvárog, és nem is siránkozik;
 106

- a testét és az elméjét nem érzékkielégítésre használja, hanem lelki fejlõdésre;

- megérti, hogy a világot a lelkek mozgatják;
- felsõbb autoritástól hall;
- megvalósítja a tudást a szabályozó elvek követésével;
Egy dh¦ra lehet guru, az adh¦ra pedig csak félrevezet.

TIZENEGYEDIK MANTRA

ý A tudás és a tudatlanság folyamatát párhuzamosan kell tanulmányozni;

ý Az eredmény: m¥tyum t¦rtv§, am¥tam aªnute

Magyarázat:

1. Mindenki halhatatlanná akar válni, de anyagi szinten ez lehetetlen

(Hira£yakaªipu példája, Bg. 8.17).

2. A halhatatlanság elérésének érdekében vissza kell menni K¥¢£ához.

3. Ennek érdekében a Védákat kell tanulmányozni, melynek eredménye:

- megértjük, hogy nem ez a test az énünk;
- hogy örök lakhelyünk a lelki világ;
- boldogok leszünk ebben az életünkben;
- örök és gyönyörteli életet érünk el a test elhagyása után.

4. K¥¢£a nagyon aggódik az elesett lelkek miatt. Mi tesz, hogy megmentse õket?
- Kinyilvánítja a szentírásokat;
- elküldi szolgáit a lelki világból, vagy Õ Maga jön el;
- az anyagi lét szenvedéseit adja, hogy emlékeztessen minket állapotunk természetellenes
mivoltára;
- az emberi testben lehetõséget ad mindezek megértésére.
 107

5. Az avidy§, az érzékkielégítés érdekében felhasznált tudás az ismétlõdõ születést és halált

eredményezi, amely olyan, mint a ruha felöltése és levetése. A vidy§ útja pedig a tiszta, lelki
élvezetet teszi lehetõvé. A testhõmérséklet hasonlata: láz esetén le kell csökkenteni azt a normálisra,
nem növelni, vagy megszüntetni. Ennek érdekében a lelki és anyagi tudás terén is kiegyensúlyozott
programmal kell rendelkezni. A dharma, artha, k§ma és mok¢a négyes felosztás célja az
önmegvalósítás fokozatos elérése, nem pedig az érzékkielégítés. Amíg azonban e négy nem a
bhaktit szolgálja, az avidy§ kategóriájába esik.

6. A vidy§ céljához vezetõ utat Þr¦la R¡pa Gosv§m¦ a Bhakti-ras§m¥ta-sindhuban írja le, melyet a
Bg. 18 elve segítségével lehet megvalósítani. A vidy§ célja az odaadó szolgálat. Mûvelését a
¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.14) a következõképpen foglalja össze: ªrotavya¤ k¦rtitavyaª ca dhyeya¤
p¡jyaª ca nityad§ (A Legfelsõbb Úrról való hallás, éneklés, meditáció és az Õ imádata).

TIZENKETTEDIK MANTRA

ý Akik a félisteneket imádják, a tudatlanság legsötétebb rétegeibe kerülnek.

ý A Személytelen Abszolút imádói még ennél is rosszabbul járnak.

Magyarázat:

1. K¥¢£a sambh¡ti, azaz teljesen független, míg mindenki más asambh¡ti, nem független
(beleértve a félisteneket és a nagy bölcseket is), hanem hatalmát Tõle kapja. Ezért saját erejükbõl
nem tudják megérteni K¥¢£a helyzetét (Bg. 10.2). Legfeljebb a személytelen Brahman
megvalósításáig juthatnak el, de nem Bhagav§n megértéséig. (A negatív tulajdonságok csupán a
poztívak tükörképei, ezért szintén relatívak.) A Tõle függõ félistenek és bölcsek tökéletlenül azt
gondolják, hogy K¥¢£a egy hatalmas félisten, és a Brahman az Abszolút Igazság.

2. A bhakták tudják, hogy K¥¢£a az Abszolút Személy, mindennek a forrása, Aki örök lelki
formával, valamint a tudás és a gyönyör transzcendentális tulajdonságaival rendelkezik, ezért
odaadással meghódolnak Elõtte. A félistenek imádata átmeneti eredményekkel jár, ezért nem
javasolt, míg K¥¢£a imádata örökre felszabadít.

3. Az univerzum felépítése:
- A világegyetemet kókuszhéjként fedik be az anyagi elemek, és belsejükben napok és
holdak világítanak. Az anyagi világ bolygói átmenetiek (Bg. 8.16).
- A világegyetemen túl a végnélküli brahmajyoti terjed ki. Ebben vannak a Vaikuntha
bolygók, amelyek örökek.
- A legfõbb lelki bolygó K¥¢£aloka. Az Úr K¥¢£a mindig ott tartózkodik, mégis mindenütt
jelen van, és mindent áthat.
 108

Három módszerrel lehet eljutni más bolygókra: ûrhajóval, misztikus erõvel és

félistenimádattal.

4. A helytelenül imádók:
- A ¥¢ik és a misztikusok az Abszolútat forma és jellem nélkülinek gondolják, így csak a
Brahmant érhetik el. Nem tudják, hogy ez az Õ testének a sugárzása, a Param§tm§ pedig
mindent átható jelenléte.
- A félistenimádók érzéki gyönyörökre vágynak (Bg.7.20). Eljuthatnak a félistenek
bolygóira, ám ezek átmeneti tartózkodási helyek (Bg.7.23). A félistenek maguk is
asambh¡tik, azaz nincs önálló létük.
- Az ál-hitvallók a hírnév kedvéért vallásosak, és nem akarnak kikerülni az anyagi
világból. Megszegik a védikus utasításokat, és félrevezetik követõiket. Nem rendelkeznek
tudománnyal, és lemondásra sem hajlandóak, pedig ez szükséges a felszabaduláshoz. A
vallási elvek álruhájában élnek. Emberbaráti cselekedeteket végeznek, vallási érzelmeik
hamisak. Erénytelenek, nem tisztelik az §c§ryákat, félrevezetik a köznépet. Õk az emberi
társadalom legveszélyesebb elemei, irigy démonok, akik a pokol legsötétebb rétegeibe
kényszerülnek (Bg. 16.19-20).
- Az ateisták tagadják Isten létét.
- Az imperszonalisták a személytelen megnyilvánulásnak tulajdonítanak nagyobb
jelentõséget. Ez a tudatlanság egy másik formája, amely az Abszolút Igazság tökéletlen
felfogásából ered. Isten megtestesüléseinek adják ki magukat, és ha van egy kis tudásuk,
akkor veszélyesebbek, mint a tudatlanság. Még a félisteneket sem imádják.

5. A helyesen imádók:
- Önzetlen odaadással hódolnak K¥¢£ának.
- Tudják, hogy Õ az Abszolút Személy, s minden Belõle ered. (Sambh¡ti - teljesen
független mindentõl.)
- Szakadatlan szeretetteljes szolgálattal élnek Felé.
- Szabadulást nyernek a születés és a halál bilincseibõl, mert tudják, hogy az odaadó
szolgálat az Istenség Személyiségéhez vezetõ egyetlen út.

TIZENHARMADIK MANTRA

ý Az okok legfelsõbb okának (K¥¢£ának) az imádata más eredményhez juttatja az

embert, mint az olyan imádat, amely nem a legfelsõbbre irányul.
 109

ý A dh¦rák képesek ezt világosan elmagyarázni.

Magyarázat:

1. A háborítatlan szakértõk jellemzõi:

- A hiteles lelki tanítómestert nem háborgatják az anyagi világ változásai, mert szilárd az
önvalóban (brahma-ni¢±ham);
- Õ is egy §c§ryától hallotta a ªruti mantrákat (ªrotriyam);
- Sosem mond vagy tanít olyasmit, amirõl a védikus irodalom nem tesz említést.

2. A hamis értelmezõk jellemzõi:

- Az ostoba tanítók nem állnak kapcsolatban a parampar§val, a hiteles tanítványi
láncolattal;
- Azt állítják, hogy minden út ugyanoda vezet, függetlenül attól, hogy mit cselekszik és kit
imád az ember;
- Fogalmuk sincs azokról az utasításokról, melyeket K¥¢£a adott Arjunának, és sem K¥¢
£ában, sem az Õ örök birodalmában nem hisznek. Saját magyarázatokat találnak ki, és
ostoba javaslatokat tesznek.

3. A helytelen imádatformák eredménye:

- A pit¥k (õsapák) imádói az õsapák bolygóira jutnak (Bg.9.25).
- A durva materialisták ismét ebben a világban fognak megszületni.
- A félistenek imádói az õ bolygóikra kerülnek (Bg.7.23; 9.25). Csak a józanságukat
vesztett emberek imádják a félisteneket (Bg.7.20).
Ezekkel a folyamatokkal nem lehet elérni a végsõ célt, csak a "végállomásig" szóló jeggyel
lehet eljutni oda. E próbálkozások a fa leveleinek öntözéséhez hasonlatosak, mert az imádók
anyagi szinten maradnak, és imádatuk értéktelen.

4. A Legfelsõbb Személy helyzete:

- Az Úr a teremtõje minden anyaginak és lelkinek, és Tõle származnak a félistenek is.
(Brahma-sa°hit§; Bg.10.8 vers és magyarázat; Gop§la-t§pa£¦ Upani¢ad 1.24; Atharva
Veda; N§r§ya£a Upani¢ad 1, 4; Mah§ Upani¢ad 1; Mok¢a-dharma; Var§ha Pur§£a;
¼a¯kar§c§rya)
- Sambh¡ta, vagyis a születés és a fenntartás forrása, és a megsemmisülést túlélõ dolgok
tartálya (Ved§nta-s¡tra).
- Abhijña, azaz teljesen tudatos, nem élettelen (Bh§g. 1.1.1; Bg.7.26).
 110

5. Hogyan érthetjük meg a Legfelsõbb Személy helyzetét?

Egy hiteles §c§ryától kell hallanunk, aki a parampar§ tagja. Addig nem képes az ember a
dolgokat megérteni, amíg egy hiteles guru tudásban nem részesíti (Bg.4.2). Az ember nem
értheti meg a Bhagavad-g¦t§t, ha nem híve és barátja az Úrnak (Bg.4.3).

6. A helyes imádat (sambhav§t) célja, folyamata és eredménye.

A cél: visszaállítani az élõlény és a Legfelsõbb Úr közötti kapcsolatot. Aki hittel és szeretettel
hallgatja a transzcendentális üzenetet, s kizárólag K¥¢£át imádja, az budha (felvilágosult).

A folyamat: Az embernek fel kell adnia minden más utat és imádatot, s teljesen meg kell
hódolnia K¥¢£a elõtt (Bg.18.66). Erre Arjuna a tökéletes példa. Akik az Úr K¥¢£át, az okok
okát imádják, azok Õhozzá, a lelki világba jutnak. A Legfelsõbb imádata olyan, mint a gyökér
megöntözése.

Az imádat módja: az Úr cselekedeteinek hallása és dicsõítése.

Az imádat eredménye: az ember elméje megtisztul a szennyes dolgoktól. Az Úr belsõ

útmutatása (Bg.10.10) megtisztítja a bhakta szívét a szenvedélytõl, a tudatlanságtól és az
anyagi ragaszkodásoktól, aki így lelkes és boldog lesz. (A szenvedély hatására a bhakta nem
tud elkülönülni az anyagi sóvárgástól, a tudatlanság miatt pedig nem tudja ki õ, és ki az Úr.)

7. Br§hma£ának kell lenni ahhoz, hogy elérhessük az önmegvalósított állapotot.

Egy br§hma£a képesítése az, hogy egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt követi az
odaadó szolgálat útját. Még az alacsony születésû személyek is elérhetik a brahmanikus
szintet egy tiszta bhakta irányítása alatt (¼.Bh§g. 2.4.18). A fejlõdés szintjei: brahmanikus
tulajdonságok – lelkes az odaadó szolgálatra – Isten tudománya megnyilvánul elõtte –
megszabadul a ragaszkodásoktól, kétségektõl – elméje tisztává válik – felszabadult lélek –
mindig látja K¥¢£át.

TIZENNEGYEDIK MANTRA

ý Az Istenség Személyiségét és az anyagi teremtést párhuzamosan kell ismerni.

ý Mi az eredménye? M¥tyum t¦rtv§, sambh¡ty§m¥tam aªnute.

Magyarázat:

1. A sambh¡tit (az Istenség Személyiségét) és a vin§ªát (az ideiglenes anyagi megnyilvánulást)

egyidejûleg kell megismernünk.

2. Az apar§ vagy avidy§ (alsóbbrendû) anyagi energia (V.P. 6.7.61):

- az Úr energiájának egynegyede (eka-p§da-vibh¡ti).
- Felépítése: szétszórt bolygók az alsó, középsõ és felsõ bolygórendszerekben.
 111

- Létezésének ideje: 1000-szer a négy földi korszak egyenlõ Brahm§ nappalával (Bg.8.17),
s az éjszakája is ilyen hosszú. Brahm§ éjjelén a Martyaloka bolygórendszer elmerül a
vízözönben, az élõlények pedig megnyilvánulatlanok lesznek. Nappal Brahm§ új
bolygókat teremt az elpusztultak helyett. Brahm§ száz esztendeig él, ekkor a teljes
kozmikus megnyilvánulás megsemmisül (avyakta - meg nem nyilvánult állapot).

3. A par§-ªakti, vagy par§ prak¥ti (a lelki természet, Bg. 8.20):

- örökké létezik, az Úr energiájának háromnegyede (trip§da-vibh¡ti).
- A Vaiku£±ha bolygókon az Úr K¥¢£a teljesértékû kiterjedései uralkodnak.

4. Az élõlények helyzete az anyagi világban:

- Senki sem élhet örökké, a tudomány minden erõfeszítése ellenére. Az élettartam a fajtól
függ. A születés, betegség, öregség és halál mindenkit sújt Brahm§tól a parányi hangyáig.
- Mindennek át kell esnie a hatféle átalakuláson: 1. születés; 2. növekedés; 3. fennmaradás;
4. változás (utódok létrehozása); 5. hanyatlás; 6. halál.
- Mindenki úr akar lenni az anyagi természet felett, pedig mindenki az anyagi természet
törvényeinek hatalma alatt áll, és el kell viselnie az ismétlõdõ születés és halál
nyomorúságát.
- Az embereket megtévesztik az érzéki, ideiglenesen vonzó dolgok.
- A materialisták itt akarják a halhatatlanságot elérni, mert nincs tudásuk a halhatatlan lelki
világról.

5. A hiányos ismeretek következménye:

- Ha csak az átmeneti anyagi megnyilvánulásról tud az ember, akkor semmit sem menthet
meg.
- A karm¦k a Svargalokáig, a jñ§n¦k és a yog¦k legfeljebb a Brahmalokáig juthatnak el.
- A tudatlan tudósok csak hitegetik az embereket.
- Az embereket kórházak építésével, szükségmunkákkal, segélyakciókkal foglalják le. Így
nem lehet megbékíteni a természet pusztító erejét, ezért az emberek nem boldogok. A
kórházak nem mentenek meg a pusztulástól.
- Az érzéki gyönyörök átmenetiek, az érzéktárgyak szolgálata félrevezetõ és lealázó.

6. A valódi kiút az anyagi világból:

 112

- Csakis tiszta, hû odaadó szolgálattal, nem pedig jñ§nával, yogával vagy karmával lehet
megközelíteni K¥¢£át (Bg. 8.22). Senki sem juthat el a Vaikuntha bolygókra, ha nem
sajátítja el a szeretõ szolgálatot.
- A hatalmas természetet egyedül az Isten-tudat felélesztésével lehet megbékíteni (Bg.
7.14).
- Az embert a boldog és tudatos örök élet hiánytalan ismerete mentheti meg.
- Ha meg akarunk szabadulni a születéstõl és a haláltól (és a vele járó öregségtõl és
betegségtõl), akkor el kell kezdenünk az Úr szeretetteljes szolgálatát (Bg. 18.66).

TIZENÖTÖDIK MANTRA

ý A Legfelsõbb Úr arcát elfedi a brahmajyoti ragyogása.

ý Csak úgy lehet megpillantani, ha Õ eltávolítja azt, és csak a tiszta bhakták láthatják
meg.

Magyarázat:

1. Az Abszolút Igazság megvalósításának egymást követõ fokai: Brahman; Param§tm§ és

Bhagav§n.

2. A Brahman, más néven brahmajyoti:

- a K¥¢£a testébõl áradó kápráztató sugárzás, tehát az Úr a forrása (Bg. 14.27, 10.42);
- a kezdõk a legkönyebben ezt fogják fel;
- az Isten személyességét tagadó transzcendentalistákat (a jñ§n¦kat) megtéveszti e vakító
sugárzás.
- A tapasztalati (empirikus) filozófia segít hozzá e szint megvalósításához (Bg. 14.27, Bs.
5.40) . E megértés nélkülözi a Legfelsõbb Igazság lelkileg tevékeny megnyilvánulását.
- Az Abszolút Igazság megértéséhez át kell hatolni ezen a fényen. (Ez a célja a ¼r¦ ¾ªopani
¢adnak ezzel a mantrával.)

3. Param§tm§, más néven Felsõlélek:

- K¥¢£a a forrása (Bg.6.31; 7.21; 10.42);
- e kiterjedése révén tartja fenn az Úr az egész anyagi kozmoszt (P¡¢an - Végsõ Fenntartó).
- A Legfelsõbb Úr puru¢a-inkarnációi révén teremti meg és hatja át az anyagi teremtést
(Bg.13.14). Ezek a Vi¢£u-tattvák a következõk: 1. K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, aki az okozati
 113

óceánon fekszik; 2. Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, a minden élõlényben lakozó Felsõlélek

egyesített forrása; 3. K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, a mindent átható Param§tm§.
- A Brahman szinten túljutók (a yog¦k) érthetik meg. Akkor ismerheti fel valaki, ha már
megvalósította az Úr anyagi energiáit, de a lelki erõrõl keveset, vagy semmit nem tud.

4. A Bhagav§n szint, vagyis K¥¢£a megvalósítása:

- A Brahman és a Param§tm§ gyökere.
- Meglátásához elõször a huszonnégy anyagi elemen, majd a vakító sugárzáson kell
áthatolni.
- A K¥¢£áról szóló tudást a ¼r¦mad-Bh§gavatamban találjuk.
- Az Abszolút Igazság végsõ megvalósítása: V§sudeva (K¥¢£a) minden (Bg.7.19).
- A karm¦nál (a dolgozónál) jobb a jñ§n¦ (a filozófus), nála a yog¦, de közülük legjobb a
bhakti-yog¦ (Bg.6.46-47). Õ valósítja meg K¥¢£át.

5. Bensõséges tudás Bhagav§nról:

¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindig §nandamaya (gyönyörteli), mint
ahogyan bhaktái is, és transzcendentális boldogságban végzi kedvteléseit V¥nd§vanában (¼.
Bh§g. 10.12.11). Ötféle viszonyban áll társaival:
1. ª§nta (semleges);
2. d§sya (szolgai ragaszkodás);
3. s§khya (barátság);
4. v§tsalya (szülõi szeretet);
5. m§dhurya (intim szerelem).

TIZENHATODIK MANTRA

Az Úr megszólításai:
ý eredeti filozófus;
ý a világmindenség fenntartója;
ý szabályozó õsok;
ý az Istenszeretõ személyek végsõ célja;
ý az emberiség õsatyáinak jótevõje;
 114

ý az Örökkévaló Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki gyönyörtesttel rendelkezik, és

aki hasonló a Naphoz.
ý A bhakta kéri, hogy az Úr fedje fel formáját.
ý Az Úr és az élõlények minõségileg azonosak, de mennyiségileg különbözõek, mint a
Nap és sugarai.

Magyarázat:

1. K¥¢£a Bhagav§n, az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A Bhagav§n szó jelentése (J¦va

Gosv§m¦ Bhagavat-sandarbhájából): bha - tökéletes fenntartó, oltalmazó; ga - útmutató,
vezetõ és teremtõ; va - minden lény Benne él, és Õ is jelen van minden élõlényben. A
transzcendentális ,Bhagav§n' hang végtelen tudást, hatalmat, energiát, bõséget, erõt és
befolyást képvisel, az anyagi illúziótól mentesen.

2. K¥¢£a és kiterjedései: a puru¢ák, köztük a Param§tm§, a brahmajyoti, és az Úr energiái

(belsõ, külsõ és határenergia). Példa: a Nap egy, és sugarai végtelenek. A Napon lakozik a
Napisten, ugyanígy Goloka V¥nd§vanán, amely a brahmajyoti forrása, lakik K¥¢£a (Bs. 5.29).
J¦va Gosv§m¦ szerint az Istenség Legfelsõbb Személyisége mindenható, és teljes
transzcendentális potenicákkal rendelkezik, míg mindez a Brahmanban nem valósítható meg.
K¥¢£a a belsõ energiáját élvezi, a külsõt pedig a puru¢ákon keresztül tartja fenn.

3. A Param§tm§ a puru¢ák egyike, az anyagi világ végsõ irányítója. Õ a kontrolláló, a j¦vák

pedig a kontrolláltak, de a Param§tm§ együttmûködik minden élõlénnyel, és ezért állandó
kísérõjük.

4. A Brahman meghatározása: Az Úr mindent átható megnyilvánulása, amely létezik az

ébrenlét, az alvás és a lappangó állapotok körülményei között is, és létrehozza a j¦va-ªaktit
(életerõ) feltételekhez kötött és felszabadított lelkekként.

5. A j¦va-ªakti: Az élõlények az Úr kiterjedései, és az anyagi világban teljes lehetõséget

kapnak, hogy kihasználják hajlamukat a természet feletti uralkodásra. Az élõlények
jelenlétének következtében jön létre a hatás és az ellenhatás az anyagi világban.

6. Az Úr és bhaktái kivételes kapcsolata: Az Úr segít az õszinte bhaktáknak elérni Õt, odaadja

Magát nekik, akik így túljutva a brahmajyoti ragyogásán, szemtõl szembe láthatják Õt. A
tiszta bhakta megérti, hogy az Úr a forrása mindennek, ezért lefoglalja magát a tiszta odaadó
szolgálatban. Az Úr azzal segíti a bhaktákat, hogy a tudást a szívükbe juttatja. A jñ§n¦k és a
yog¦k ezt nem érthetik meg, mert az Urat csak a bhakták ismerhetik meg (Ka±ha Up.).

TIZENHETEDIK MANTRA

ý A halál pillanatában a bhakta teste hamuvá ég, az életlevegõ pedig a lég összességébe
olvad.
ý Az Úr emlékezik a bhakta minden áldozatára és szolgálatára, és aszerint jutalmazza.
 115

Magyarázat:

1. A lélek útja az anyagi világban:

Az élõlény nem személyiség vagy forma nélküli, anyagi teste azonban átmeneti (Bg. 2.13,
18.30). Az egyéni lélek egyre-másra cseréli a testeket (vízi lények, növény, rovar, szárnyas,
állati s végül emberi test, - ez a védikus evolúció formulája). Az élõlény érzékkielégítés utáni
vágya, valamint a jó vagy bûnös cselekedetei határozzák meg a testcseréjét (Bg. 8.6). Az
emberi test a legfejlettebb, mert teljes tudata van. Ha valaki nem ismeri fel, hogy az élõlények
az Egész örökkévaló, szerves részei (Bg.15.7), akik nem válhatnak eggyé az Egésszel, akkor
újra meg kell születnie az anyagi világban (még a brahmajyotiból is vissza kell térnie) (Bg.
12.5). A tökéletessé váló ember sok-sok életnyi tanulás után átadja magát az Úrnak (Bg.7.19).

2. A tökéletes halál:
A lelkileg fejlett embernek fel kell adnia ezt az anyagi testet, s hagynia kell, hogy életlevegõje
beolvadjon a lég összességébe. Ezután eljut a lelki környezetbe, s ott egy lelki szolgálatot és
testet fejleszt ki, amely nem szenvedi el a halált vagy a cserét. Az Úr iránti odaadás elérése a
legtökéletesebb állapot.

A halál pillanatában a hívõ a mantrában megfogalmazott fohászt mondja, korábbi tettei és a

cél tudatában. Az anyagi tudatú ember elméje a halál pillanatában is vágyakkal telített marad.
A tiszta bhakta szolgálatát azonban még emlékeztetés hiányában sem felejti el az Úr.

Az áldozat azt jelenti, hogy az ember megtagadja érzékei érdekeit, s egész életén át az Úr
szolgálatába állítja õket. Ennek eredményét használhatja az ember a halál pillanatában.

3. ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura magyarázata a Bg. 9.30-9.34 verseihez:

- El kell fogadnunk egy bhaktát, még ha határozatlan jellemûnek is tûnik.
- A leigázott léleknek két irányban kell cselekednie: (1) a test fenntartásáért; (2) az
önmegvalósításért.
- E kettõ párhuzamos egymással, s a létfenntartásért végzett tettek (1) csökkennek az
odaadó szolgálat (2) fokozódásával.
- Amíg az istenszeretõ szolgálat nem éri el a megfelelõ szintet, addig van esély a
világiasság alkalmi megnyilvánulására. Az Úr kegyébõl azonban az ilyen tökéletlenségek
hamar véget érnek.
- Az istenszeretõ szolgálat útja az egyetlen helyes út.

4. A modern társadalom hibái:

Az emberek ma többnyire csak az alvással, a nemi élettel és a pénzzel törõdnek (azaz a test
fenntartásával). Nem hallanak vagy kérdeznek az Istenség Személyiségérõl (tehát nem
foglalkoznak az önmegvalósítással). Tagadják Isten létét, például úgy, hogy személytelennek
nyilvánítják.

Az embernek ezért nem szabad átadnia magát a világi politikusok és "nagymenõk"

cselekedetei hallgatásának és tárgyalásának.
 116

5. Az odaadó szolgálat kilenc folyamata (¼. Bh§g.7.5.23), s tökéletes példái:

1. Hallás az Úrról - Mah§r§ja Par¦k¢it;
2. Az Úr dicsõítése - ¼ukadeva Gosv§m¦;
3. Emlékezés az Úrra - Prahl§da Mah§r§ja;
4. Az Úr lótuszvirág lábainak szolgálata - Lak¢m¦dev¦;
5. Az Úr imádata - P¥thu Mah§r§ja;
6. Fohászkodás az Úrhoz - Akr¡ra;
7. Az Úr szolgálata - Hanum§n;
8. Az Úrral való baráti kapcsolat élvezete - Arjuna;
9. Minden anyagiról való lemondás az Úr javára - Bali Mah§r§ja.

6. A védikus himnuszok lényege:

E himnuszokat a Ved§nta-s¡tra összegzi, melyet a ¼r¦mad-Bh§gavatam értelmez. Az ¾ªopani
¢ad tizenhetedik mantráját a ¼Bh§g. 2.1.5 magyarázza:

Az Istenség Személyisége: (1) a legfelsõbb irányító; (2) minden nehézség megszüntetõje; (3)
az összes élõlény Felsõlelke.

Aki meg akar szabadulni minden aggodalomtól, az: (1) Róla halljon; (2) Õt dicsérje; (3) Rá
emlékezzen.

A védikus irodalom kijelenti, hogy az Úr érzõ lény, Aki mindenki felett áll. Cselekedetei
azonosak Saját Magával.

Az embernek minden pillanatban jámbor cselekedeteket kell végeznie. Ebben segít minket a
¼r¦ ¾ªopani¢ad.

TIZENNYOLCADIK MANTRA

ý A bhakta kéri az Urat, hogy vezesse õt az úton, amelyen elérhet Hozzá, és szabadítsa
meg múltbeli bûneinek visszahatása alól.
ý Az Urat mindenhatónak nevezi, és hatalmasnak, mint a tûz.

Magyarázat

1. A tûz megszólítás arra utal, hogy az Úr elhamvaszthatja a megtért lélek vétkeit.

2. Az Úrhoz vezetõ közvetett és közvetlen út:
A védikus alapelvek a gyümölcsözõ cselekedetek szintjérõl a transzcendentális tudomány
szintjére juttatják az embert. A karma-k§£¨a azonban a leggyöngébb próbálkozás, sok bûnös
ellenhatást von maga után, és könnyen válhat vikarmává (tiltott cselekedetté). A jñ§na-k§£¨a
(filozófikus fejlõdés) útján ez a veszély kisebb. Sok-sok születés után átadja magát az ember
az Úrnak. Ez az általános eljárás.
Aki rögtön a kezdeteknél átadja magát, az azonnal a legmagasabb szintet éri el, és mentes
marad a bûnös visszahatásoktól. Ezt ajánlja a Bhagavad-g¦t§ (Bg.18.66).

3. A brahmanikus kultúra:
 117

Az emberi létformában a brahmanikus kultúra tesz alkalmassá a transzcendentális tudomány

elsajátítására. Jellemzõi:
- igazmondás,
- az érzékek szabályozása,
- béketûrés,
- egyszerûség,
- teljes tudás,
- Isten iránti teljes hûség.
A születési jog nem elegendõ, az embernek magának kell megszereznie a brahmanikus
tulajdonságokat (Bg.18.42).
Az Úr képes egy br§hma£a család szülöttét kutyaevõvé alacsonyítani, egy kutyaevõt pedig az
istenszeretõ szolgálat erejével egy képzett br§hma£ánál is magasabban állóvá tenni.
Az odaadó szolgálat útján megbotlók (yoga-bhra¢ták) is azáltal kapnak újra lehetõséget, hogy
br§hma£ák családjában születnek meg (Bg.6.41-42).

4. A meghódolt lélek helyzete:

- Az Úr azonnal gondját viseli az ilyen léleknek, s megszabadítja bûnös tettei
következményeitõl (Bg.18.66).
- A bhakta az Úr összes jótulajdonságát átveszi, elsajátítja egy br§hma£a képzettségét.
- Ha a bhakta helytelen tettet követne is el, az Úr kedvesen kijavítja hibáját a szívén
keresztül (¼.Bh§g. 11.5.42).
- A komoly bhakta kétféle módon kap utasítást:
1. a) a szentektõl (s§dhu);
b) az Írásokon keresztül (ª§stra);
c) a lelki tanítómester által (guru);
2. a Felsõlélek által (caitya-guru).
Ha követjük az utasításokat, minden problémánk megoldódik.

5. Az odaadó szolgálat folyamata (¼. Bh§g. 1.2.17-20):

- Az Úr dicsõségének zengése és hallgatása már önmagában is jámbor tett. Ily módon
minden szennytõl megtisztulunk, az Úr iránti szeretetünk pedig megszilárdul.
- Ezen a ponton a bhakta elsajátít minden brahmanikus erényt. A természet alacsonyabb
erõinek befolyása megszûnik rajta.
- A bhakta kételyei megszûnnek, istenszeretõ szolgálata révén megvilágosul, és megismeri
az Úrhoz vezetõ utat. Ily módon tiszta bhaktává válik.
 118

¼r¦la R¡pa Gosv§m¦:

¼R¾ UPADE¼ÝM¹TA
 119

Magyarázatok:
ý ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura: P¦y¡¢a-var¢i£¦;
ý ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura: Anuv¥tti

A VERSEK ÁTTEKINTÉSE:

1. A madhyama-adhik§r¦ként viselkedõ trida£¨¦ gosv§m¦ jellemzõi.

2-4. A madhyama-adhik§r¦ külsõdleges viselkedése és odaadó gyakorlatai.

2. A hat hiba, amely kedvezõtlen az odaadó szolgálat végzéséhez.
3. A hat jó tulajdonság, amely kedvezõ az odaadó szolgálat végzéséhez.
4. A bhakták közötti szeretet hat jele, melyek gyakorlása segít megszabadulni a hat hibától, és
kifejleszteni a hat jó tulajdonságot.

5-8. A madhyama-adhik§r¦ belsõ fejlõdése és látásmódja.

5. A szolgálat, amelyet a madhyama-adhik§r¦ a három különféle vai¢£avának felajánl.
6. Figyelmeztetés a transzcendentális vai¢£avák közönséges látásmóddal való szemlélésének
veszélyeire.
7. A tudatlanság elpusztítása és a szent névhez fûzõdõ íz kifejlesztése.
8. ¼r¦ Vraja-dh§ma imádatának helyes módszere.

9-10. Az imádandó helyek és az imádók fontossági sorrendje.

9. A legfõbb imádandó helyek fontossági sorrendje.
10. Az Úr imádóinak fontossági sorrendje.

11. Az élet tökéletessége.

ELSÕ VERS

I. Áttekintés
K: Mi az oka annak, hogy bûnöket követünk el?
V: A késztetések, amelyeket a kontrollálatlan érzékek hoznak létre.
K: Hogyan szabadulhatunk meg tõlük?
V: Vezekléssel (pr§yaªcitta - ¼. Bh§g. 6.1.9-10). De bûnös tetteket elkövetni abban a
reményben, hogy a Hare K¥¢£a mah§-mantra vagy a gyónás semlegesíti a visszahatást olyan,
mint az elefánt fürdése.
K: Mi értelme van a vezeklésnek, ha utána folytatjuk a bûnös tetteket, mert az erre való
késztetés nagyobb, mint a következményként fellépõ szenvedés?
 120

V: Semmi, mivel
a) egy jámbor tettel nem lehet semlegesíteni egy bûnöset;
b) nem tisztítja meg a szívet az anyagi vágyaktól, amelyek a késztetésként nyilvánulnak
meg.
K: Milyennek kell lennie a valódi pr§yaªcittának?
V: a) elõsegíti az érzékek (késztetések) szabályozását, és
b) megtisztítja a szívet az anyagi vágyaktól.
K: Hogyan lehet ezt elérni?
V: A K¥¢£a-tudattal, az igazi tudás felébresztése által.
K: Hogyan lehet a tudást megszerezni?
V: Gyakorlással. Pl. aki rendszeresen követi a tisztasági szabályokat, az nem lesz beteg.
K: Mi ez a gyakorlás?
V: Tapasya, a tudás szintjére való felemelkedés folyamata.
K: Mi a tapasya?
V: - lemondás;
- cölibátus;
- az elme kontrollálása;
- az érzékszervek kontrollálása;
- a tulajdon eladományozása;
- igazmondás;
- tisztaság;
- yoga-§sanák gyakorlása.
K: Nincs könnyebb módszer a tapasya gyakorlására?
V: De igen:
- társulás egy tiszta bhaktával;
- a négy szabályozó elv követése;
- az odaadó szolgálat gyakorlása a guru irányítása alatt, amely könnyebben és magasabb
szintre juttat, mint az a¢±§¯ga-yoga gyakorlatai.

II. A késztetések megértése

A vágy az anyagi azonosításból ébred. Ez az anyagi azonosítás a késztetések három
kategóriáját hozza létre (¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦):
a beszéd,
az elme és
a test késztetései.
E késztetések feletti uralkodást nevezzük tapasyának, melynek gyakorlása által meg tudunk
szabadulni m§y§ hatása alól, de ha áldozatul esünk nekik, életünk szerencsétlen lesz.

A. A beszéd késztetése
Mindenkinek beszélnie kell, a választás csupán abban áll, hogy mirõl beszélünk:
1. Szabályozatlan beszéd: materialista témák, karma-k§£¨a, m§y§v§da, mauna stb. Példa: a
varangyos béka brekegése közelebb hozza a kígyót, vagyis a halált. Eredménye:
idõvesztegetés. (¼. Bh§g. 1.5.10)
2. Szabályozott beszéd: a K¥¢£áról szóló témák, K¥¢£a-ka±¤§, ami örökké élõ. (¼. Bh§g.
1.5.11)

B. Az elme nyugtalansága
 121

¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura az elme nyugtalanságát két csoportba sorolta:

1. Mano-vegam vagy avirodha-pr¦ti (korlátlan ragaszkodás). Az elme az anyagi

természet kötõerõinek hatása alatt különbözõ gondolkodásmódokhoz ragaszkodik:
- m§y§v§da filozófia;
- karma-v§da, hit a gyümölcsözõ tettek eredményében;
- anyagi vágyakon alapuló tervek.
Eredménye: az ember próbálja kielégíteni e vágyakat, de mivel képtelen erre, frusztrálttá és
dühössé válik. Az elmét azzal lehet szabályozni, ha K¥¢£a lótuszlábaira rögzítjük (Cc.
Madhya 22.31, k¥¢£a-s¡rya sama ...) Ha K¥¢£a van az elmében, akkor m§y§ számára nincs
hely, de a "yoga-üresség" számára sincs.

2. Krodha-vegam vagy virodha-yukta-krodha (a csalódottságból származó düh).

Oka a kontrollálatlan elme miatt keletkezõ frusztráció. A jñ§n¦k, karm¦k és a materialisták
tervei sorra megbuknak, és ezért dühösek lesznek.
K: Lehetséges-e, hogy a dühöt teljes mértékben leállítsuk?
V: Nem, de meg lehet tisztítani, és csak a gyalázkodók és a sértõk ellen fordítani.
K: De az Úr Caitanya azt tanította, hogy "t¥n§d api...". Hogy lehetnénk akkor dühösek?
V: Az csak az ellenünk irányuló cselekedetekre vonatkozik, és nem a vai¢£avák vagy az Úr
elleniekre.
K: Vannak erre példák?
V: Hanum§n R§ma, Arjuna pedig K¥¢£a oldalán harcolt.

C. A test késztetései
A testnek háromféle késztetése van: a nyelv, a gyomor és a nemi szervek késztetései. Ezek
egy vonalban helyezkednek el, és összefüggenek egymással. A szabályozatlan nyelv sokféle
ízletes ételt szeretne enni. Ez túlterheli a gyomrot, és a nemi szervek nyugtalanságát okozza.

1. Jihv§-vegam (a nyelv késztetése).

K: Hogyan kezd el valaki ragaszkodni hozzá?
V: Hatféle íz van. Ha bármelyiknek a hatása alá kerül valaki, akkor a nyelv ösztönzése fogja
irányítani.
K: Mihez ragaszkodunk?
V: Az ételek két csoportjához:
a) hústermékek, tojás stb.,
b) vegetáriánus ételek és tejtermékek.
K: Mi a gond a vegetáriánus ételekkel?
V: Az is rossz, ha valaki a nyelve kielégítése céljából fogyasztja azokat.
K: Van más tiltott étel?
V: Általánosságban az érzékkielégítést szolgáló evés. Különösen a bételdió, dohány,
szeszesital, kávé, tea, LSD, valamint az olyan fûszerek túlzott használata, mint a chili vagy
tamarind.
K: Milyen gyakorlatokkal lehet szabályozni a nyelvet?
V: -Kizárólag pras§damot, az Úrnak felajánlott vegetáriánus ételt fogyasszunk (Bhaktivinoda
çh§kura: Pras§da-sevay§).
- Ne azzal a szándékkal készítsük el a pras§damot, hogy finom ételt élvezhessünk.
- Ne fogadjunk el meghívást gazdag emberektõl prédikáláskor, hogy finom ételt
kaphassunk.
 122

- Meghatározott idõben együnk, ne szeszélyesen.

- Ne együnk éttermekben és édességboltokban.

A szabályozatlan evés következményei:

- képtelenek leszünk elérni K¥¢£át (Cc. Antya 6.227);
- betegek, és
- szexuálisan izgatottak leszünk.
2. Udara-vegam.
A szükségesnél több evés a kontroll hiánya miatt lép fel, eredményeképpen betegségek
jelentkeznek. Szabályozni a koplalással lehet Ekadasin, Janm§¢±am¦n stb.

3. Upastha-vegam.
Kétféle szexuális késztetés van:
a) Törvényes nemi élet, a ª§strák szabályozó elvei szerint kötött házasságban, csak
gyermeknemzés céljából, kizárólag háztartóknak.
b) tilos beszélni és gondolkodni a nemi életrõl, vagy tervezni azt háztartóknál a
gyereknemzésen kívül, nõtleneknél pedig minden esetben. Ez mind a tényleges, mind a
mesterséges nemi életre vonatkozik.
Eredménye m§y§. E szabályok minden lelki rend tagjaira vonatkoznak (Perma-vivarta, 7.
fej.). Ha nem kontrolláljuk a nemi életet, képtelenek leszünk elérni Caitanya Mah§prabhu
kegyét, és így nem fogunk fejlõdni a K¥¢£a-tudatban.

III: Végkövetkeztetés
Azokat, akik uralkodni tudnak e hat késztetés felett, sv§m¦knak vagy gosv§m¦knak nevezik.
Az, aki nem tudja az érzékeit szabályozni, egy go-d§sa. A gosv§m¦ szintet csak akkor lehet
elérni, ha minden érzékszervünkkel elmerülünk az Úr szolgálatában, máskülönben csak
go-d§sák lehetünk (¼. Bh§g. 7.5.30).

A 2-4. versek összefoglalása

1. Egy bhakta jellemzõi.

A bhaktákat szimptómáik alapján lehet felismerni. Ezek a szimptómák két szinten fejlõdnek
ki: külsõ viselkedésükben és belsõ látásmódjukban. A 2-4. versek a külsõ viselkedést
mutatják, az 5-8. versek pedig a belsõ látásmódot.
A külsõ viselkedésnek és a belsõ látásnak összhangban kell lennie, és az Upade¢§m¥ta
irányelvei alapján kell kifejleszteni õket.
K: Mi történik akkor, ha ez nem így következik be?
V: Akkor a fejlõdés nem lesz tökéletes, illetve leesés következhet be.
K: Mi van akkor, ha a külsõ viselkedés rendben van, de a belsõ látásmód fejlsztése el van
hanyagolva?
V: A gyakorló vai¢£ava-apar§¨hát fog elkövetni, és elveszíti vonzalmát a szent név iránt.
K: Mi van akkor, ha a belsõ látás fejlett, de a külsõ viselkedés elhanyagolt?
V: Ez nem lehetséges, és a gyakorló le fog esni, mert a külsõ cselekedetek befolyásolják a
látásmódot.

Egy vai¢£ava három fõ külsõ tulajdonsággal rendelkezik:

- Mindent visszautasít, ami kedvezõtlen az odaadó szolgálat végzéséhez (2. vers);
 123

- Mindent elfogad, ami kedvezõ az odaadó szolgálat végzéséhez (3. vers);

- Mindig a bhakták társaságában marad (4. vers)

2. Áttekintés
Az 1., 2., 3. és 4. versek között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn, melyet az alábbi táblázat mutat.
1. Az anyagi azonosítás három típusa.
2. Miként esünk áldozatul ezeknek, hat osztályba sorolva.
3. A megfelelõ lelki gyakorlatok által megtisztulhatunk az anyagi azonosítástól és a hatféle
kedvezõtlen tettõl. Így a leesés hat oka a felemelkedés okává válik.
4. Hogyan lehet ezeket elérni a bhakták közötti hatféle társulás segítségével.
 124

1. vers 2. vers 3. vers 4. vers

Késztetés Kedvezõtlen Kedvezõ A társulástól megváltozik
Jihv§ (test) túlzott evés lelkesedés adományozás
Udara (test) túlzott erõfeszítés bizalom ajándék elfogadása
V§ca (beszéd) szükségtelen beszéd türelem az elme feltárása
Mana (elme) ragaszkodás a szabályozó elvek bizalmas érdeklõdés
formaságokhoz
Upastha (test) rossz társulás jó társulás pras§da elfogadása
Krodha (elme) mohó vágy §c§ryák követése pras§da felajánlása

Lényeges megjegyezni:
- A felemelkedés és a leesés három szinten történik.
- Nem az érzékek a közvetlen okai a leesésnek, hanem az, hogy merre irányítja azokat az
ember.
- Az irányítás a társulásból jön.
- A hatféle társulás által az ember legyõzheti az anyagias hajlamokat, és a lelki szintre
emelkedhet.
- Ez a madhyama külsõdleges viselkedése.

MÁSODIK VERS

I. Összegzés
Az odaadó szolgálatot hat hibás tett semmisítheti meg:
1. A szükségesnél több evés vagy a szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása.
2. Túlzott igyekezet nehezen megszerezhetõ anyagi dolgok elérésére.
3. Szükségtelen beszéd.
4. Az írások szabályaihoz való ragaszkodás, illetve azok figyelmen kívül hagyása.
5. Társulás az abhaktákkal.
6. Mohó vágy anyagi eredményekre.

II. Bevezetés
A vers arra tanítja a gyakorló bhaktákat, hogyan kerüljék el a leesést, az abhaktákat pedig
arra, hogyan kerüljék el a további leesést, és miként javítsanak helyzetükön. E vers
megértésének kulcsa az elsõ hibának és hatásának a megértése. A többi ezt követi.

Az emberi élet célja: egyszerû életmód, magas szintû gondolkodás. Ezt az anyagi világban
úgy tudjuk megvalósítani, ha elkerüljük a fent említett hat elemi hibát.

III. A j¦va eredeti helyzete – Mah§tm§

Az Úrnak három fõ energiája van:
- antara¯g§-ªakti (belsõ);
- ta±asth§-ªakti (határ);
 125

- bahira¯g§-ªakti (külsõ).

A j¦va a határenergiát alkotja, parányi természeténél fogva vagy a belsõ vagy a külsõ energia
alárendeltje. Az alábbi táblázat a j¦va helyzetét írja le mindkét esetben:

A j¦va jellemzõi A belsõ energia hatása alatt A külsõ energia hatása alatt
Helyzete Alkati Természetellenes
Menedéket ad daiv¦-prak¥ti (¼r¦ R§dh§) Mah§m§y§ (Durg§)
neki
Megjelölése Mah§tm§ Dur§tm§
Meghatározás - felvilágosult; - nyomorult;
- szüntelenül az Úr szolgálatát végzi - mindig az érzékkielégítésben merül
el
Példa bhakták nacionalisták, altruisták stb.
Idézet Bg. 9.13 Bg. 7.15
Állapota transzcendentális helyzetben van a 3- és 4-féle szenvedésben van

A háromféle szenvedés:
- adhidaivika-kleªa: a félistenek, illetve természeti jelenségek (szárazság, viharok stb.)
okozta szenvedések;
- adhibhautika-kleªa: más élõlények (pl. szúnyogok) okozta szenvedések;
- adhy§tmika-kleªa: a test és az elme által okozott szenvedések.
A négyféle szenvedés:
- janma (születés),
- m¥tyu (halál),
- jar§ (öregség),
- vy§dhi (betegség).

Mivel mindenki az anyagi világban él a külsõ energia hatása alatt, úgy kell élnie, hogy ne
váljon áldozattá, és menedéket vehessen a belsõ energiánál. Ezt a fent felsorolt tettek
elkerülésével lehet elérni.

IV. Aty§h§ra: a szükségesnél több evés vagy a szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása.
Az embernek csak az alapvetõ szükségleteket szabad elfogadnia léte fenntartása érdekében,
vagyis ételt, ruhát, pénzt, a test fenntartásának eszközeit.
Az embereknél alacsonyabb rendû állatok nem gyûjtenek többet a szükségesnél, az emberek
viszont szabad akaratuk miatt megtehetik ezt. Ennek eredménye:
- az állatok nem szenvednek gazdasági problémáktól, az emberek viszont igen;
- a túlzott igények túlzott erõfeszítést eredményeznek (pray§sa);
- olyan vallásos rendszerek jönnek létre, amelyek az aty§h§ra és az eredményeképpen
létrejövõ pray§sa elérését célozzák;
- háborúskodás a gazdasági fejlõdésen alapuló különbözõ ideológiák között.
Példák:
- a spekulációval szerzett tudás;
 126

- a szükségesnél több dolog megszerzése a karm¦k által;

- az általuk írt könyvek a gazdasági fejlõdésrõl;
- a tudományos ismeretek kultiválása.
Hogyan lehet legyõzni:
- fel kell ismerni, hogy minden K¥¢£áé;
- minden embernek és állatnak joga van a saját részéhez (alapvetõ szükségletek);
- a társadalom lelki képzése az ISKCON által annak érdekében, hogy a gazdaságot és a
politikát az Úr törvényeire alapozzák, ne az érzékek késztetéseire (¾ªopani¢ad 1.);
- Az embernek az ISKCON-nál menedéket véve kell gyakorolnia az odaadó szolgálatot.

A többi öt hiba az aty§h§ra eredményeképpen fejlõdik ki a következõ módon:

Hiba Ok Hatás
aty§h§ra az érzékek a szükségesnél nagyobb erõfeszítés (pray§sa)
kielégítésére
irányuló vágy
pray§sa aty§h§ra - a célok elérésére irányuló beszéd;
- a korlátozó szabályozó elvek elhanyagolása, és
- a jóváhagyó szabályozó elvek túlzott hangsúlyozása
(niyam§graha)
Prajalpa pray§sa rossz társulás (beszéden keresztül), akár transzcendentalista,
akár materialista az illetõ (jana-sa¯ga)
Niyam§grah pray§sa rossz társulás a szabályok követésén keresztül (jana-sa¯ga)
a
jana-sa¯ga prajalpa és a rossz társuláson keresztül az ember megerõsíti az eredeti
niyam§graha rossz szokásokat, melyek megnövekedett vágyat, azaz
mohóságot eredményeznek (laulyam)
Laulyam jana-sa¯ga megnöveli az eredetileg is nagy vágyakat, s ez ismét
aty§h§rához vezet; az ember egy csigalépcsõn csúszik alá, és
leesik a lelki életbõl

A fenti táblázatból kitûnik, hogy az egyik hibától a másikig egy általános folyamat vezet. A
folyamat visszafordítása annál nehezebbé válik, minél messzebb jut valaki egy ciklusban,
illetve minél többször körbefordult a ciklus. Így a versbõl levonható egyik tanács az, hogy az
embernek tartózkodnia kell az aty§h§rától, ami az összes nehézség kezdeti oka.
De ha a folyamat túl elõrehaladott ahhoz, hogy fel tudjuk mérni alávetettségünk mértékét,
akkor a hat hiba kijavítására és elkerülésére vonatkozó lentebb említett összes javaslatot
gyakorolhatjuk.

V. Pray§sa: a szükségesnél nagyobb igyekezet nehezen megszerezhetõ anyagi dolgok elérésére.

Minden dharmának, vagyis elõírt kötelességnek a felszabadulást kell szolgálnia (¼.Bh§g.
1.2.9). Így a vágyak és a szükségesnél több dolog felhalmozása Isten törvényei alapján
vannak szabályozva. Amikor viszont az emberek figyelmen kívül hagyják az írásokat, vagy
más írásokat agyalnak ki a gazdasági fejlõdés igazolása érdekében, a társadalom
szabályozatlanná válik.

K: Mi az ilyen elhajlás oka?

 127

V: A félrevezetett és rosszul használt értelem. A materialisták a felszabadulás elérése helyett

inkább a vágyak, különösen a nyelv korlátlan kielégítésére használják intelligenciájukat.
K: Mi ennek az eredménye?
V: Elõször
- a bûnös élet: a vágyak kielégítése céljából az ember oly sok haszontalan dolgot hoz létre,
és belebonyolódik a bûnös életbe.
- Másodszor a bûnös visszahatás, mert a fenti cselekedetek visszahatása háborút, pestist,
éhínséget stb. eredményez.
- Harmadszor a gazdasági válság, mert haszontalan árucikkek elõállításával az alapvetõ
szükségletek is megdrágulnak. Ahelyett, hogy elégedettek lennének a földdel és a
tehénnel, az emberek a gyárban küszködnek, és bonyolítják életüket a "papírpénz"
megszerzéséért.
K: Hogyan lehet ezt a hibát helyrehozni?
V: Megfelelõ képzéssel:
- tudni kell, hogy az élet célja az önmegvalósítás;
- egyszerûen kell élni, és meg kell zabolázni az elme és az érzékek vágyait.

VI. Prajalpa: szükségtelen beszéd.

A túlzott törekvés következtében az ember tiltott vágyairól és elért eredményeirõl beszél.
Ebbõl haszontalan beszélgetések születnek, pl.:
- újságok, magazinok, regények olvasása;
- keresztrejtvényfejtés;
- kártyázásban, horgászatban, tévézésben, politikai beszélgetésekben megnyilvánuló
idõpazarlás;
- világi tevékenységek.
Végkövetkeztetés: Akiket érdekel a lelki élet, elkerülik ezeket a beszélgetéseket, illetve
cselekedeteket.

VII. Niyam§graha: az írások szabályaihoz való ragaszkodás, illetve azok figyelmen kívül
hagyása.
Ennek a szónak a következõ két jelentése van:
- niyama-§graha: az írások szabályozó elveinek elfogadása azonnali haszon kedvéért;
- niyama-agraha: az írások szabályozó elveinek figyelmen kívül hagyása.
Hogyan lehet elkerülni a leesést?
- Ne vágyjunk a szabályozó elvek elfogadására a gazdasági fejlõdés érdekében.
- Hittel kell elfogadnunk az írások szabályozó elveit a K¥¢£a-tudat-beli fejlõdés érdekében,
páldául a négy szabály.

VIII. Jana-sa¯ga: társulás az abhaktákkal.

Egy személy tudatát társulása határozza meg.
 128

K: Hogyan lehet elkerülni a leesést?

V: Ha nem társulunk világias elméjû emberekkel.
K: Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani?
V: Éljünk kizárólag a bhakták társaságában.
K: Hogyan lehet ezt megtenni?
V: Használjuk ki az ISKCON által kínált lelki társulást.
K: Hogyan mûködik ez?
V: Mint az üzleti világban, az üzletemberek például a tõzsdén társulnak.
K: Milyen példák vannak a rossz társulásra?
V: Bhukti-k§m¦k, mukti-k§m¦k, siddhi-k§m¦k, karm¦k, materialisták, elmebeli spekulációt
folytatók, m§y§v§d¦k

IX. Laulyam: mohó vágy anyagi eredményekre.

Minden olyan törekvés, ami anyagi haszonra vagy az úgynevezett lelki fejlõdés elérésére
irányul. Például azok a vágyak, hogy a yoga gyakorlásával az elmét kitágítsuk, beleolvadjunk
a Brahmanba, vagy személyes anyagi jólétet érjünk el.
A mohóság az aty§h§ra kiterjesztett és azt követõ elve. A visszafejlõdés körfolyamatában
tartja az élõlényt, és eltávolítja a K¥¢£a-tudattól.

K: Mi a megoldás?
V: Ahhoz, hogy legyõzze a mohóságot, az embernek fel kell adnia a gazdasági vagy a lelki
tervek szövögetését, és mindent az Úr szolgálatában kell használnia.
K: Hogyan lehet ezt véghezvinni?
V: Meg kell érteni, hogy:
- mindennek az Úr a birtokosa;
- mindenkinek csak a fenntartásához szükséges minimumhoz van joga;
- életünket, amit fenntartunk, az Úr szolgálatára kell fordítanunk;
- az Úr vagyonának helytelen használata következtében az anyagi természet büntetésében
részesülünk;
- mindent, ami a fenntartásunkhoz szükséges dolgokon kívül van, kizárólag az Úr
szolgálatában használhatunk.
K: Mi az eredménye?
V: Az emberek és az állatok, a kommunisták és a kapitalisták közötti ellenségeskedés meg fog
szûnni, és a jó viszony helyre fog állni. Példa: a százdolláros bankjegy.

HARMADIK VERS

I. Összefoglalás
Az odaadó szolgálat végzését hat dolog segíti kedvezõen:
- lelkesedés;
- bizalommal teli törekvés;
- türelem;
- a szabályozó elvek szerinti cselekvés;
 129

- az abhakták társaságának kerülése;

- az elõzõ §c§ryák lábnyomainak követése.

II. Bevezetés
Mivel az odaadó szolgálat (bhakti-yoga) tudomány, és nem valamiféle spekuláció, bizonyos
gyakorlatok segítik (3. vers), míg mások gátolják.

A bhakti meghatározása a következõ (Bh.r.s. 1.1.11):

any§bhil§¢it§-ª¡nya° jñ§na-karm§dy-an§v¥tam
§nukulyena k¥¢£§nuª¦lana° bhaktir uttam§

"Az uttam§ bhakti, vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyének, ¼r¦ K¥¢£ának szóló tiszta
odaadás az Úrnak kedvezõ módon végzett odaadó szolgálatot foglalja magában. Ennek az
odaadó szolgálatnak mentesnek kell lennie minden külsõ indítéktól, a gyümölcsözõ karmától,
az imperszonalista jñ§nától és minden más önzõ vágytól."

K: Mi az anuª¦lana° szó jelentése?

V: Kultiválást, tevékenységet jelent, ellentétben a meditálók tétlenségével. Ez a vers e
tevékenység természetét magyarázza.
K: Milyen típusú ez a kultiválás?
V: Az odaadó szolgálat kilenc folyamata, a ªravanammal kezdve (¼. Bh§g.).
K: Kitõl kell hallani ezekõl?
V: A gurutól (Bg. 4.34, Mu£¨. Up.). Csak az alázatos hallás hitles, a spekuláció nem.
K: Ki által van tolmácsolva ez a tudás?
V: ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu (Cc. Madhya 19.151)
K: Hogyan lehet elérni az odaadó szolgálatot?
V: Filozófiailag a jó szerencse által, a bhakták kegyébõl, gyakorlatilag pedig az ISKCON-on
keresztül.

Kapcsolat fedezhetõ fel a hat elem párjai között:

- uts§ha és tat-tat-karma pravartana
- niªcaya és dhairya
- sa¯ga-ty§ga és sato-v¥tti

III. Uts§ha: lelkesedés

"Nagyon lelkesen kell elfogadnunk a lehetõséget, hogy visszamenjünk Istenhez."

Ahhoz, hogy bármiben sikeresek legyünk, lelkesnek kell lennünk. Példa: diák, üzletember,
mûvész stb. Az odaadó szolgálat cselekedetei a K¥¢£a érdekében intelligensen végrehajtott
tettek:
- Tettek: a bhakták nem tétlenek, hanem dolgoznak, szolgálatot végeznek;
- Intelligencia: a) mindent K¥¢£a energiájának és tulajdonának látni (Bg. 9.4),
b) mindent az Õ szolgálatában használni (B.r.s. nirbandha¤...);
- K¥¢£áért: - ez a lényeg (k¥¢£§rth§khila-ce¢±§, B.r.s.).
 130

Az ilyen tetteket a guru irányításával kell végezni, mert õ tudja, hogy minden K¥¢£a energiája
(Bg. 9.4), és ennek megfelelõen foglalja le a tanítványt, aki lelkes a szabályozó elvek hûséges
végrehajtásában, pl. 16 kör, 4 szabály.

IV. Niªcaya: bizalommal teli törekvés

A türelem és a bizalom kéz a kézben járnak.

K: Miért?
V: Mert ahhoz, hogy türelmes legyél, bíznod kell abban, hogy az eredmény garantált.
K: Mi a bizalom?
V: avaªya rakªibe K¥¢£a - K¥¢£a biztosan megvéd téged, és segít az odaadó szolgálat sikeres
végzésében.
K: Mi az odaadó szolgálat?
V: a) Az életed és a lelked; b) az élet célja és legfelsõbb tökéletessége.
K: Mi a helyzet a többi dologgal?
V: Bármi más - misztikus tökéletesség, karmikus törekvés, spekuláció - puszta idõpazarlás.
K: Mi fog történni, ha ezekkel foglalkozom?
V: Nyugtalanná fogsz válni.

Az odaadó szolgálat ösvénye képessé fog tenni arra, hogy elérjd kívánt célodat, míg más utak
csak nyugtalanná tesznek (Bg. 9.31).

V. Dhairya: türelem
- Nem szabad türelmetlennek lennünk az odaadó szolgálat végzése közben; és
- el kell fogadnunk a lelki tanítómester utasításait, és végre kell õket hajtanunk K¥¢£a és a
guru kegyén függve.

Példák: Az újdonsült házaspár gyermekvárása, ¼r¦la Prabhup§da elkezdi az ISKCON-t.

VI. Tat-tat-karma pravartana: a szabályozó elvek szerinti cselekvés

A szabályozó elvek figyelmen kívül hagyása megsemmisíti az odaadó szolgálatot. Ez a vaidhi
összes szabályozó elvére vonatkozik.
Két aspektusa van:
- y§ma (tilalmak): a négy szabályozó elv, és
- niy§ma (elõírások): 16 kör japa.
Ha valaki valamelyiket elhanyagolja, az gátolni fogja a fejlõdését.

VII. sa¯ga-ty§ga: az abhakták társaságának kerülése

Ez elõfeltétele annak, hogy sikeresek legyünk az odaadó szolgálat végzésében. Az asat-sa¯ga
a karm¦kkal, jñ§n¦kkal, yog¦kkkal és más abhaktákkal való társulást jelenti.
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu azt mondta: asat-sa¯ga-ty§ga – ei vai¢£ava §c§ra. Ezért az
embernek vai¢£avák társaságában kell élnie (Narottama d§sa çh.). Ez az ISKCON célja.

VIII. Sato v¥tti: az elõzõ §c§ryák lábnyomainak követése

 131

Az elõzõ §c§ryák irányelveket adtak az odaadó szolgálatban való teljes elfoglaltság

érdekében, mert az odaadó szolgálat a viªuddha-sattva szintjén van, és így a gyakorlót távol
tartja a szenvedély és a tudatlanság befolyásától.
Ezek az irányelvek:
- 4.00 elõtt felkelni;
- Ma¯gala-§ratikát látogatni;
- olvasni a ¼r¦mad-Bh§gavatamot;
- k¦rtanát tartani.
A sato v¥tti R¡pa Gosv§m¦ elõzõ öt javaslatának követése.

IX. Az odaadó szolgálat dicsõsége

a) Az odaadó szolgálat gyakorlása által érzéketlenné válunk a kedvezõtlen dolgok iránt (Bg.
2.69), pl.:
- a filozófiai spekuláció által mûvelt tudás;
- a gyümölcsözõ cselekedetekben való fejlõdés útján felhalmozott vagyon;
- a yoga-siddhik, anyagi képességek utáni vágy.
b) Akik más folyamatok végzése érdekében feladják az odaadó szolgálatot, azok nem érnek el
semmit, hanem visszaesnek. A bhakta viszont nem esik vissza (na me bhakta pra¯aªyati..., Bg.
9.31) és törekvésében nincs veszteség (neh§bhikrama ..., Bg.2.40).

c) Ha a fejletlen bhakta visszaesik, következõ életében folytathatja. De pusztán a var¯§ªrama

kötelességek végzése nem segít hozzá a tökéletességhez.

d) Az odaadó szolgálat ahaituk¦ (ok nélküli) és apratihat§ (megszakítatlan).

e) A bhaktában minden jó tulajdonság automatikusan kifejlõdik (¼.Bh§g. 5.18.12).

f) Az odaadó szolgálat transzcendentális szinten van, míg a karma, a jñ§na és a yoga anyagi
szinten vannak, ezért sohasem szabad feladnunk az elõbbit az utóbbiakért.

NEGYEDIK VERS

I. Összefoglalás
Ebben a versben R¡pa Gosv§m¦ elmagyarázza, hogyan végezzük az odaadó szolgálatot a
bhakták társaságában a hat kapcsolaton keresztül, amelyek:

- ajándékozás a bhaktáknak;
- elfogadni azt, amit felajánlanak nekünk;
- feltárni az elménket a bhaktáknak;
- az Úr bizalmas szolgálata felõl érdeklõdni;
- a bhakták által adott pras§dam megtisztelése;
 132

- a bhakták etetése pras§dammal.

A kölcsönös szolgálatok három csoportja ez.

II. Dad§ti pratig¥h£§ti: ajándékozás és annak elfogadása

1. Pénzt adni a K¥¢£a-tudat terjesztésére, és elfogadni a könyveket, amiket kapunk cserébe.
2. Az Úr szent nevének osztása az egész világon a dad§ti, a szent név készséges elfogadása
pedig a pratig¥h£§ti kategóriájába tartoznak.
3. Egy fejlett bhaktának jövedelme 50 %-át az Úr szolgálatára kell költenie. A példa R¡pa
Gosv§m¦.

III. Guhyam §khy§ti p¥cchati: bizalmasan feltárni az elmét és az odaadó szolgálat felõl
érdeklõdni
1. Ez a kétféle folyamat mindig a tapasztalatlan bhaktától a tapasztalt felé irányul.
2. Érdeklõdnünk kell a K¥¢£a-tudatos mozgalom felõl, és fel kell tárnunk az elménket, hogy
megértsük ennek az anyagi világnak a helyzetét.

IV. Bhu¯kte bhojayate: pras§dam adása és elfogadása

Amikor a bhakták pras§dával kínálnak minket el kell fogadnunk, és meg kell hívnunk és
megvendégelnünk õket az otthonunkban. Az ISKCON e célból lett létrehozva, és sikeresen
terjed. Az ISKCON tagjaival való ilyen társulással az ember felélesztheti szunnyadó K¥¢
£a-tudatát.
A vers alapja az asat-sa¯ga-ty§ga elv, vagyis minden kedvezõtlen dolog visszautasítása, mert
a társulás mindennek az alapja (Bg. 2.62). A K¥¢£a-tudat mindenkinek a szívében benne van,
és az ember törekvése és vágya társulásának megfelelõen nõ. Ha az ember követi ezt a hat
elvet, akkor vágyni fog arra, hogy K¥¢£a-tudatossá váljon (Cc. Madhya 22.107 nitya-siddha).

V. A para-dharma
A vallás az emberi társadalom sajátossága, és célja az, hogy e hat elv megvalósítása által
kifejlessze az Isten iránti szeretetet (¼. Bh§g. 1.2.6). A társadalom csak akkor lehet békés, ha
gyakorolja a vallást és a hat elvet, fõleg a szent név éneklését (¼ik¢§¢±aka 1.).

Magától értetõdõ, hogy vissza kell utasítanunk a karm¦k, a jñ§n¦k és a bhog¦k társulását.
Mivel az ateisták és a m§y§v§d¦k ellenzik a K¥¢£a-tudatot, nem szabad társulnunk velük, vagy
feltárni az elménket nekik (ne etessük a kígyót tejjel és banánnal), meghívást elfogadni tõlük
vagy meghívni õket, illetve pras§damot elfogadni tõlük.

Ha az ember nem elég fejlett, akkor:

- nem tudja hasznosítani a hozzájárulásukat;
- beszennyezi a filozófiájuk és a társulásuk;
- beszennyezi az ételük.

V. Végkövetkeztetés
1. Maradjunk a bhakták társaságában.
2. Tartsuk be a szabályozó elveket.
 133

3. Kövessük az §c§ryák lábnyomait.

4. Teljes engedelmességgel hajtsuk végre a guru utasításait.
Így az ember képes feléleszteni K¥¢£a-tudatát.

A madhyama-bhakti folyamata a bhaktákkal való barátkozás. A következõ vers megmutatja,

hogy
a) milyen vai¢£avát válasszunk barátunknak;
b) hogyan szolgáljuk a vai¢£avákat.

ÖTÖDIK VERS

I. Összefoglalás
Cél: Annak érdekében, hogy intelligensen alkalmazza a 4. verset (a kölcsönös szeretet jeleit),
az embernek gondosan kell kiválasztania az erre megfelelõ személyeket.
Tehát a vai¢£avákkal lelki helyzetük szerint kell viselkedni. Ez a vers elmagyarázza, hogyan
bánjunk a háromféle bhaktával: a kani¢±ha-, a madhyama- és az uttama-adhik§r¦val

Ez a rész a következõ kérdésekre ad választ:

1. Mi a feltétele a K¥¢£a-tudat elfogadásának?
2. Milyen csoportokra oszlanak a gyakorlók, és hogyan ismerjük fel õket?
3. Hogyan viszonyuljunk a bhakták különbözõ típusaihoz?
4. Ki legyen guru a vai¢£avák között?

II. A K¥¢£a-tudat folyamatának elkezdése

- Az ember hitet fejleszt ki azáltal, hogy hall a bhakták társaságában. Mi a hit (Cc. Madhya
22.62)? A hit erõs hitet jelent. A Bhagavad-g¦t§ a hívõknek szól (Bg. 10.14). Amikor
elfogadjuk a teljes meghódolást (18.66), e hit válik a fejlõdés alapjává.
- Ezután a Hare K¥¢£a éneklésével fejlõdik az ember a lelki életben, s hite fejlõdésének
megfelelõen tesz elõrelépést.
- Az ember hite fejlõdésének megfelelõen válik az odaadó szolgálat kezdõ, középsõ illetve
legmagasabb szintjén álló bhaktává. (Cc. Madhya 22.64)
- A társulás által az ember hite egy lelki tanítómesterhez viszi õt, és érdeklõdni kezd a d¦k
¢§ elfogadása iránt.

III. A d¦k¢§ megértése

Az avatás a teljes meghódolás ideje. K¥¢£a minõségileg magával egyenlõnek fogadja el a
bhaktát (Cc. Antya 4.192)
Az avatás az a folyamat, ami által az ember érdektelenné válik az anyagi élvezet iránt, s
érdekelni kezdi a lelki élet (Bh. San. 868)

K: Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jelöltnek?

V: -El kell veszítenie az érdeklõdését az anyagi élet iránt;
 134

- Készen kell állnia a lemondás, a cölibátus, a test és az elme szabályozásának gyakorlására

(¼.Bh§g. 6.1.13);
- vágynia kell a lelki megvilágosodásra (divya-jñ§na).
K: Hogyan lehet ezt elérni?
V: Meg kell közelíteni egy gurut (¼.Bh§g. 11.3.21 tasm§d gurum ...).
K: Milyen feltételei vannak a guru megközelítésének?
V: -nem szabad gurut elfogadni anélkül, hogy készek lennénk követni az instrukcióit;
- nem szabad divatból gyakorolni a lelki életet;
- az érdeklõdésnek szigorúan transzcendentálisnak kell lennie.
K: Hogy kell tekinteni arra, aki avatást kapott?
V: Ha valaki avatott, és komolyan szolgál, akkor madhyama-adhik§r¦nak kell tekinteni.

IV. A kani¢±ha-adhik§r¦
1. Meghatározása: kezdõ bhakta, aki hari-n§ma avatást kapott a gurutól, és próbálja énekelni
az Úr szent nevét.
2. Az õt megilletõ tisztelet: az elménkben kell a tiszteletünket ajánlanunk.
3. Értékelés: nem szabad ezen a szinten maradni, tovább kell fejlõdni.
4. ¼§strikus meghatározás (¼.Bh§g. 11.2.47): aki hûségesen imádja a templomi m¡rtit, de nem
tudja, hogyan viselkedjen a bhaktákkal, vagy általában az emberekkel, azt pr§k¥ta-bhaktának
nevezik.
5. Példák: a sahajiy§k, akik éneklik az Úr szent nevét. Elménkben ajánljuk tiszteletünket
nekik, de kerüljük a társaságukat.

V. A madhyama-adhik§r¦
1. Meghatározás: lelki avatást kapott a gurutól, és teljesen elmerült az Úr szolgálatában.
2. Az õt megilletõ tisztelet: úgy kell rá tekinteni, hogy félúton jár az odaadó szolgálatban.
3. Értékelés: kívánatos szint a gyakorláshoz.
4. ¼§strikus meghatározás (¼.Bh§g. 11.12.46): a madhyama-adhik§r¦ az a bhakta, aki a
szeretet tárgyaként imádja az Urat, barátságot köt a bhaktákkal, kegyes a tudatlanokhoz, és
elkerüli az irigyeket.
Akinek a ª§strák végkövetkeztetéseit illetõ tudása nem túlságosan nagy, de erõs hitet
fejlesztett ki a Hare K¥¢£a mah§-mantra éneklésében, és mindig tántorítatlanul végzi odaadó
szolgálatát, azt madhyama-adhik§r¦nak kell tekinteni (Cc. Madhya 22.67).
Ez az az út, amely az odaadó szolgálat helyes végzéséhez vezet.

VI. Az uttama-adhik§r¦
1. Meghatározás: Nem érdekli mások gyalázása, szíve teljesen tiszta, s elérte a vegyítetlen K¥¢
£a-tudat megvalósított szintjét (bh§va).
2. Az õt megilletõ tisztelet: Az ilyen mah§-bh§gavata társasága és szolgálata a
legkívánatosabb.

VII. A bhakták felismerése

1. Avatott helyzetének megfelelõen

 135

R¡pa Gosv§m¦ meghatározása a versben:

a) Amikor valakit érdekel a K¥¢£a-tudat, avatást akar, és a guru elfogadja tanítványként mint
az Úr szent neve vibrálásának követõjét - ez a kezdõ.
b) Amikor a kezdõt felavatták, és a guru lefoglalja az odaadó szolgálatban - azonnal hiteles
vai¢£avának, madhyamának kell tekinteni.
c) Sok madhyama közt akad egy olyan, aki
- nagyon komolyan elmerül a szolgálatban;
- szigorúan követi a szabályokat, és japázik;
- mindig azon gondolkodik, hogyan terjessze a K¥¢£a-tudatos mozgalmat - õ az uttama.

2. A szent névbe vetett hite alapján

Az Úr Caitanya meghatározása:
A japázással a kani¢±ha szintrõl az uttama szintre emelkedhetünk (Bh.r.s. 1.2.234).
- kani¢±ha - ha csak egyszer is énekli a szent nevet, a közönséges emberek közül is a
legjobbnak kell tekinteni (Cc. Madhya 15.106);
- madhyama - aki rendszeresen japázik, szeret japázni, nem követ el sértést, és nem lát
különbséget az Úr és az Õ neve között (Cc. Madhya 15.111);
- uttama - ha csak ránéz valaki, japázni kezd.

3. A hite alapján
Az Úr Caitanya azt mondta, hogy a bhakta a hite fejlõdése alapján válik kezdõ, középsõ, majd
legmagasabb szinten álló bhaktává.

Mi a hit? (Cc. Madhya 22.62,69)

- Kani¢±ha: gyenge hit
- Madhyama: erõs hit, kevés ª§strikus tudás (Cc. 22.67)
- Uttama: nagyon mély hit és hatalmas tudás (Bg. 10.14)

4. A prédikálása alapján
Bhaktivinoda çh§kura szerint az uttama arról ismerhetõ fel, hogy sok elesett lelket tud
megtéríteni.

5. A ª§strikus meghatározás alapján (¼.Bh§g.)

- Kani¢±ha: csak az Urat imádja, és a vai¢£avákat nem tudja tisztelni.
- Madhyama: különbséget tesz az emberek között, és különbözõképpen viszonyul
hozzájuk.
- Uttama: mindenkit egyformán úgy lát, hogy az Urat szolgálja.

VIII. A bhakták különbözõ tulajdonságainak összefoglalása

 136

A kani¢±ha-adhik§r¦ az, aki azzal, hogy alkalmanként kimondta a szent nevet, érdeklõdni
kezdett a K¥¢£a-tudat iránt. Gyenge hittel, kevés ª§strikus tudással elfogadható jelöltnek
bizonyult az avatásra, hogy felemelkedjen e szintrõl - melyen az Urat tiszteli ugyan, de a vai¢
£avákat hanyagolja - a madhyama szintre.

A madhyama-adhik§r¦ megkapta a d¦k¢§ mantrát és erõs hittel, de hiányos tudással, sértés

nélkül énekli a szent nevet. Mint prédikátor különbséget tesz a különféle embercsoportok és
az Úr között, és ennek megfelelõ kapcsolatban áll velük.

Az uttama-adhik§r¦nak mély hite és tökéletes, megvalósított tudása van a ª§strákból. Mint

ilyen, teljesen megvalósította kapcsolatát az Úrral, mint az Õ szolgája. Eksztázisa miatt úgy
látja, hogy mindenki egyformán az Urat szolgálja, de amikor prédikál, megkülönböztetést
gyakorol, mint egy madhyama, s prédikálásával éppúgy, mint puszta jelenlétével sokakat
bhaktává tesz.

IX. Végkövetkeztetés
1. Tudnunk kell megkülönböztetni a vai¢£avák három szintjét.
2. Ismernünk kell a saját helyzetünket, és nem szabad másokat utánozni.
3. Minden vai¢£ava cselekedhet guruként, de az uttama a legjobb. Mások nem tudják a
fejlettségük adott szintjénél magasabb megvalósításhoz juttatni a tanítványaikat, mert nekik
sincs meg.
Az uttama-adihk§r¦t a 4. versben leírtak szerint kell elfogadni, és lelki tanítómesterként kell
tisztelni.

HATODIK VERS

I. Összefoglalás
Figyelmeztetés: Ne nézzük a bhaktát anyagi szemmel!
- Egy tiszta bhakta nem azonos a testével.
- Ne vegyük figyelembe, ha alacsony rendû családban született, kedvezõtlen bõrszínû, torz,
beteg vagy gyenge testû.
- A tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok ellenére sem
szennyezõdhet be.

Hasonlat: a Gangesz vize az esõs évszak idején buborékkal, habbal és iszappal teli, de nem
szennyezõdik be. Azok, akik fejlettek, megfürdenek benne, tekintet nélkül az állapotára.
 137

II. A ªuddha-bhakti és a ªuddha-bhakta jellemzõi:

- A ªuddha-bhakti a lélek eredeti tevékenysége;
- csak felszabadult helyzetben végezhetõ;
- az avyabhic§ri£¦ bhakti (Bg. 14.26) tiszta odaadást jelent, ahonnan nem esik vissza a
bhakta semmilyen körülmények közt;
- mentes az anyagi indítékoktól (any§bhil§¢it§-ª¡nyam);
- jñ§na-karm§dy-an§v¥tam: transzcendentális a test és az elme olyan cselekedeteihez
képest, mint a jñ§na (spekuláció) és karma (gyümölcsözõ cselekedetek);
- az ilyen szolgálatot végzõ személy már felszabadult (sa gu£§n samat¦tyait§n), még akkor
is, ha úgy tûnik, hogy testi jellemzõi anyagilag feltételekhez kötöttek.

III. A tiszta bhakta, illetve a lelki tanítómester helyzete:

- A kani¢±ha-bhakta nem tudja azt megállapítani, de
- a madhyama-adhik§r¦ megérti.
- A tiszta bhakta testi hiányosságait nem szabad figyelembe venni;
- még ha a legszörnyûbb tettet követi is el, szentnek kell tekinteni (api cet sudur§c§ro...,
Bg. 9.30);
- nem szabad elutasítani, ha nem született br§hma£a vagy gosv§m¦ családban;
- de az ilyen születéssel rendelkezõ bhaktának sem szabad felfuvalkodottá válnia.
- Amint valaki iriggyé válik, leesik a paramaha°sa szintrõl.

IV. Figyelmeztetés a tiszta bhaktával szembeni sértés ellen

1. Ha figyelembe vesszük egy vai¢£ava testi hiányosságait, akkor sértést követünk el ellene
(h§t¦-m§t§ - õrült elefánt).
2. Minden vai¢£avának készen kell állnia arra, hogy utasításokat fogadjon el a magasabb
rendû vaisnavától, neki pedig minden tekintetben segítenie kell õket.
3. Ne vizsgáljuk cselekedeteit anyagi szemszögbõl! Ne vizsgáljuk külsejét, hanem belsõ
jellemét, azt, ahogy K¥¢£át szolgálja. Így válhatunk magunk is tiszta bhaktává.
4. Akik azt gondolják, hogy a K¥¢£a-tudat csak egy csoportra vonatkozik, hajlamosak lehúzni
a mah§bh§gavatát a saját szintjükre.
5. Aki a K¥¢£a-tudatot terjeszteni tudja, az felhatalmazott személy, és nem szabad közönséges
embernek tekinteni.
6. Mi a sértés egy ªuddha-vai¢£avával szemben?
- irigynek lenni rá;
- kritizálni;
- azt feltételezni, hogy felelõsségre lehet vonni;
- tanácsot adni neki, vagy kijavítani õt.
 138

HETEDIK VERS

I. Összefoglalás
R¡pa Gosv§m¦ ebben a versben egy hasonlattal él: K¥¢£a szent neve, jelleme és kedvtelései
olyanok, mint a kandiscukor, a tudatlanságban lévõ személy nyelve pedig olyan, mint amit a
sárgaság fertõzött meg, melynek következtében nem képes megízlelni az édeset. A szent név
mindennapos, figyelmes vibrálása által azonban természetes íze ébred rá, és a betegség
fokozatosan, gyökerestül megsemmisül.

II. A feltételekhez kötött lélek helyzete:

- Jobban érdeklõdik a materialista életforma, mint a K¥¢£a-tudat iránt, állapota tehát kóros,
beteges (hiszen j¦vera 'svar¡pa' haya – k¥¢£era 'nitya-d§sa' - Cc. Madhya 20.108);
- m§y§ba veti hitét, ami dur§ªraya (hamis v. rossz menedék);
- az egyik hibát a másikkal próbálja helyrehozni, viszont ha azt tanácsolják neki, hogy
fogadja el a K¥¢£a-tudatot, és váljon boldoggá, nem követi azt.
- Az egész társadalmat félrevezetik a vak vezetõk, akik a du¢k¥tik négy csoportjába
tartoznak (Bg. 7.15).

III. Hogyan tudunk megmenekülni m§y§ hatása alól?

1. Az egyetlen orvosság az Úr szent nevének vibrálása.
2. A K¥¢£a-tudat nem túl jóízû egy beteg ember számára, de segít.
3. Elõször az ember megszabadul minden téveszmétõl (az avidy§ képezi a hamis ego alapját,
amely arra késztet, hogy hamis azonosságot fogadjunk el).
4. Ha megtisztítjuk a szívünket, akkor megtisztul a tudat, és megszabadulunk az anyagi lét
lángoló tüzébõl.
5. A szent név vibrálásának három szintje van:
- sértésekkel (10 féle sértés van a szent név ellen);
- kevesebb sértéssel (ezeket elkerüli);
- tisztán (felszabadul, és megízlelheti a transzcendentális élet ízét).

IV. A folyamat lépcsõfokai

1. Ýdau ªraddh§ - ha valaki találkozik a K¥¢£a-tudatú mozgalommal és elkezdi a mantrázás
folyamatát, hite megerõsödik.
2. S§dhu-sa¯ga - csatlakozik a közösséghez, és ha komoly, avatást kap a hiteles lelki
tanítómestertõl.
3. Bhajana-kriy§ - 16 kört japázik, követi a négy szabályt.
4. Anartha-niv¥tti - megszabadul a nemkívánatos szokásoktól.
5. Ni¢±ha - eléri az odaadó szolgálat szilárd szintjét.
6. Ruci - transzcendentális íz ébred fel benne.
 139

7. Ýsakti - ragaszkodás a K¥¢£a-tudatú mozgalomhoz.

8. Bh§va - a szunnyadó istenszeretet ébredésének kezdete:
- a bhakta megszabadul az anyagi léttõl;
- elveszíti érdeklõdését az anyagi életfelfogás iránt (gazdagság, tudás és más vonzalmak);
- megérti, ki K¥¢£a és mi az Õ m§y§ energiája;
- bár m§y§ jelen lehet, mégsem tudja zavarni a bhaktát.

V. Mi a m§y§?
M§y§ K¥¢£a elfelejtését jelenti. "K¥¢£a a napfényhez hasonlít, m§y§ pedig a sötétséghez. Ahol
jelen van a napfény, ott nem lehet sötétség. Amikor az ember elfogadja a K¥¢£a-tudatot, az
illúzió sötétsége, a külsõ energia hatása azonnal szertefoszlik." (Cc. Madhya 22.31)
Ha valaki az árnyékban marad, nem élvezheti a fény által kínált lehetõségeket, s ha valaki a
fényben áll, nem zavarhatja az árnyék sötétsége.

NYOLCADIK VERS

I. Összefoglalás
E versbe foglalt utasítások képezik minden tanács lényegét (upadeªa-s§ra):
- A bhaktának K¥¢£a transzcendentális nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit kell
dicsõítenie.
- Mindig ezekre kell emlékeznie.
- Így kell lefoglalnia a nyelvét és az elméjét.
- Ezt napi 24 órán keresztül kell tennie.
- A bhaktának Vrajában kell laknia (ha lehet, fizikailag, de fõleg az elméjében).
- A bhakták irányítása alatt szolgálja K¥¢£át.
- Kövesse az Úr szeretett bhaktáinak lábnyomait, akik mélyen ragaszkodnak az Õ odaadó
szolgálatához.

II. Az elme mûködése

Az elme barátunk és ellenségünk is lehet, ezért úgy kell képeznünk, hogy a barátunkká
váljon. Erre szolgál az ISKCON, hogy az elme mindig K¥¢£ával legyen elfoglalva. A múltbeli
benyomások néha veszélyt jelenthetnek. Miért? Mert "Ki milyen létre gondol teste
elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül" (Bg. 8.6) Ha elménk nem gondol kedvezõ
dologra, akkor annak megfelelõ testet kapunk, ha viszont K¥¢£ára gondol, akkor
visszajuthatunk a lelki világba. Ehhez hasonlóan a nyelvet is a K¥¢£áról való beszédben és a
pras§da ízlelésében kell lefoglalni.

III. Ti¢±han Vraje (a bhakta éljen V¥nd§vanában)

 140

Ez az utasítás nem csak fizikailag, hanem lelkileg is értendõ. Ennek megvalósításához a

bhaktának el kell fogadnia egy tapasztalt bhakta vezetését. Az õ segítségével mindig le kell
foglalnia magát a k¥¢£a° smaran jana° c§sya pre¢thamban (Bh.r.s. 1.2.294), vagyis
emlékeznie kell az Úr K¥¢£ára és örök társaira. Követnie kell K¥¢£a társait, magát egyikük
irányítása alá helyezve, és az õ érzelmeihez hasonló érzelemmel kell szolgálnia K¥¢£át.
K: Mi az eredménye ennek a folyamatnak?
V: A bhaktában erõs vágy ébred az odaadó szolgálatra.
K: Ki gyakorolhatja ezt?
V: Mind a s§dhana (kötöttségek mellett végzett lelki élet) szintjén lévõ bhakta, mind a s§dhya
(Isten megvalósítása) szintjén lévõ siddha-puru¢a (lelkileg tökéletes) bhakta (Bh.r.s. 1.2.295).
K: Mikor kell ezt elkezdeni?
V: Amikor a bhaktában kifejlõdött az íz a K¥¢£ára való emlékezés iránt.

IV. A K¥¢£ára való emlékezés szintjei Bhaktisiddhanta Sarasvat¦ çh§kura alapján

1. ¼rava£a-daª§ - a hallás szintje. Elõször a bhaktának mindig hallania kell K¥¢£áról.
2. Vara£a-daª§ - az elfogadás szintje. Ezt elérve az ember vonzódni kezd a K¥¢£a-ka±h§
hallásához.
3. Smara£a-daª§ (smara£§vasth§) - az emlékezés szintje, amikor valaki képes eksztázisban
vibrálni. Ennek öt fejlõdési szintje van:
- smara£a (összegyûjtés) - megszakított emlékezés;
- dh§ra£§ (elmélyülés) - megszakítatlan emlékezés;
- dhy§na (meditáció) - összpontosított emlékezés (egy szilárd irányba);
- anusm¥ti (emlékezés) - kiterjesztett és állandó emlékezés;
- sam§dhi (transz) - megszakítatlan és szüntelen anusm¥ti.

4. Apana-daª§ - alkalmazás. Az anyagi azonosság elvesztése, a svar¡pa idõnkénti

megnyilvánulása.
5. Sampatti-daª§ - az élet tökéletessége. Ekkor a bhakta tökéletesen és tisztán megérti K¥¢
£ával való örök kapcsolatát.

V. A r§g§nug§-bhakti gyakorlása a Caitanya-carit§m¥ta útmutatásai alapján

A bhaktának fel kell adnia minden olyan vágyat, aminek indítéka van, és a vaidh¦-bhakti
végzésével kell foglalkoznia. Így fokozatosan kifejlõdik a ragaszkodás (r§ga), melynek
következtében a bhakta spontán módon tudja szolgálni K¥¢£a lótuszlábait. Ezen a szinten
követni tudja K¥¢£a egyik v¥nd§vanai társának a lábnyomait.
Példák:
- ª§nta-rasa: K¥¢£a tehenei, botja, fuvolája, virágfüzére;
- d§sya-rasa: Citraka, Patraka, Raktaka;
- sakhya-rasa: Baladeva, ¼r¦d§m§, Sud§m§;
- v§tsalya-rasa: Nanda Mah§r§ja, Yaªod§;
- m§dhurya-rasa: ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, Lalit§ (sakh¦k), R¡pa és Rati (mañjar¦k).

KILENCEDIK VERS
 141

I. Az imádandó helyek sorrendje:

1. A lelki világ, Vaiku£±ha az Úr teremtésének háromnegyed része, a legkiválóbb régió,
magasabbrendû mint az anyagi világ.
2. Mathur§ és a hozzá tartozó területek; bár az anyagi világban vannak, magasabb rendûek
azért, mert K¥¢£a ott jelent meg személyesen.
3. V¥nd§vana belsõ erdei (dv§daªa-vana), köztük T§lavana, Madhuvana és Bahul§vana azétz,
mert K¥¢£a itt mutatta be a r§sa-l¦l§ kedvtelést.
4. A Govardhana-hegy még magasabb rendû azért, mert K¥¢£a felemelte, és így megvédte
V¥nd§vana lakóit. Itt õrizte a teheneket a gopákkal, itt találkozott R§dhik§val, és itt folytatta
szeretõ kedvteléseit is Vele.
5. A legmagasabb rendû hely a R§dh§-ku£¨a, mert a ¼r¦ K¥¢£a iránti prema
ambrózia-nektárjával van teli. Ez a hely R§dh§ és K¥¢£a örök szerelmi kedvteléseinek
(rati-vil§sa) helye.

Végkövetkeztetés: Minden fejlett bhakta, igazából minden intelligens személy a R§dh§-ku£¨a

mellett szeretne lakni, és azt szolgálni.

II. További megjegyzések:

- A R§dh§-ku£¨a pontos helyét Caitanya Mah§prabhu fedte fel, Aki azért kutatott utána,
mert nagyon vágyott rá, hogy megtalálja (Cc. Madhya).
- Késõbb R¡pa és Raghun§tha d§sa Gosv§m¦k ásatták ki a tavat.
- Kik nem tudják megérteni a R§dh§-ku£¨a jelentõségét? Más vai¢£ava sa°prad§yák sem,
és azok sem, akiket nem érdekel az Úr Caitanya Mah§prabhu odaadó szolgálata.

TIZEDIK VERS

I. Az imádók fejlettségi sorrendje

a) Karm¦k: akik arra vágynak, hogy munkájukkal anyagi haszonra és érzékkielégítésre

tegyenek szert. Ennek a vágynak az oka a t¥t¦y§ ªakti, azaz m§y§ hatása (Vi¢£u Pur§£a
6.7.61).
Típusai:
1. Vikarm¦: aki figyelmen kívül hagyja a Védák utasításait, és istentelen tetteket követ el
érzékkielégítése érdekében. Az ilyen személyek teljes tudatlanságban vannak, és oda kerülnek
következõ életükben is. Néha kutyákhoz és szamarakhoz hasonlóan tevékenykednek, és
következõ életükben szenvedéssel teli testbe, alacsonyabb rendû fajba kerülnek. Õk vannak a
legalacsonyabb szinten, mivel teljesen elutasítják az Úr parancsainak követését (¼.Bh§g.
5.5.4).
2. Karm¦k: akik elfogadják a Védákat, és követik õket az érzékkielégítés céljából; áldozatokat
hajtanak végre, hogy elégedetté tegyék az Úr Vi¢£ut, és áldásokat kapjanak Tõle (Bg. 4.11).
Az ilyen karm¦k magasabb rendûek, mert jámboran élnek. Haláluk után a mennyei bolygókra,
 142

a Holdra vagy annál följebb jutnak. Ám karmájuk letelte után vissza kell jönniük (k¢¦£e pu£ye
martya-loka° viªanti, Bg. 9.21), így a szenvedéstõl nem tudnak végleg megszabadulni.

b) Jñ§n¦k: akik eljutottak az §tma-tattva (a lélek tudománya) szintjére.

- Millió karm¦ közül egy jut el a jñ§n¦ szintjére.
- Mivel tudatában van az élet magasabb rendû értékének, valamint annak, hogy a karma
megköt, tartózkodik az érzékkielégítés vak tetteitõl, ezért kedves K¥¢£ának, aki magasabb
rendûnek fogadja el a karm¦nál.
- Mindaddig, amíg egy jñ§n¦ nem fogadja el az odaadó szolgálatot, tudása tisztátlannak
számít.

c) A bhakták:
Amikor egy jñ§n¦ elfogadja az odaadó szolgálatot, jñ§na-vimukta-bhakti-param§nak nevezik.
Sok-sok jñ§n¦ közül egy, ha eléri ezt a szintet. Az ilyen ritka személyt mah§tm§ként (nagy
lélekként) tisztelik, és magasabb rendûnek fogadják el, mint a közönséges jñ§n¦kat. Ezt a
szintet csak számos születés (bahu-janma) után érik el (Bg. 7.19).

d) A tiszta istenszeretet szintjén lévõ bhakták (prema-eka-ni¢±ha)

Kétfajta bhakta létezik:
1) a vaidha bhakta (a szabályozó elvek szerinti odaadó szolgálat gyakorlója);
2) a r§ga-bhakta (a spontán szolgálat gyakorlója).
Ez utóbbi a magasabb szintû, és az olyan bhaktákat követve, mint N§rada, Sanaka és
San§tana, elérheti a bh§va és prema szintjeit.

e) A gop¦k:
- paªu-p§la-pa¯kaja-d¥ªa - teljes mértékben K¥¢£ától, a tehénpásztorfiútól függenek;
- nem tudnak semmi másról, mint arról, hogy K¥¢£át elégedetté tegyék;
- viszonzásképpen nem fogadnak el semmit;
- még akkor sem hagyták el K¥¢£át, amikor Õ elhagyta õket, hanem elkülönülésükben
szüntelenül Rajta meditáltak (vipralambha-sev§). Ezt tette ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu is. Ez
igazából még jobb, mint közvetlenül szolgálni K¥¢£át.

f) ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦:
- Minden gop¦ közül ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ áll a legmagasabb szinten;
- senki sem tudja felülmúlni az Õ odaadó szolgálatát;
- még K¥¢£a sem tudja megérteni az Õ helyzetét, viselkedését, ezért jelenik meg Caitanya
Mah§prabhu formájában.
 143

"Amint ¼r¦mat¦ R§dh§r§£i kedves a Legfelsõbb Úrnak, K¥¢£ának (Vi¢£unak), úgy az Õ

fürdõhelye (R§dh§-ku£¨a) is ugyanolyan kedves K¥¢£ának. Minden gop¦ közül egyedül Õ az,
aki a legfelsõbb, K¥¢£a legkedvesebbje." (Laghu-bh§gavat§m¥ta, Uk. 45)

II. R¡pa Gosv§m¦ végkövetkeztetése:

Mivel a R§dh§-ku£¨a ugyanolyan kedves K¥¢£ának, mint Maga R§dh§, ezért ott kell végsõ
menedéket keresni, és eksztatikus érzésekkel (apr§k¥ta-bh§va) túláradó lelki testben kell
szeretõ szolgálatot végezni az Isteni Párnak, ¼r¦ ¼r¦ R§dh§-Govindának, akik naponta
bemutatják a¢±ak§liya-l¦l§jukat, örök, nyolcszoros, mindennapi kedvteléseiket. Azok, akik a
R§dh§-ku£¨a partján végzik odaadó szolgálatukat, valójában az univerzum legszerencsésebb
személyei.

TIZENEGYEDIK VERS

K: Miért kedves ennyire K¥¢£ának a R§dh§-ku£¨a?

V: Mert ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦hoz tartozik.
K: Mi R§dh§r§£¦ helyzete?
V: A számtalan kedvelt élvezet és Vrajabh¡mi minden szeretetreméltó leánya közül ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦ K¥¢£a szeretetének legdrágább kincse.
K: Hogyan hasonlítják össze a nagy szentek R§dh§r§£¦ és a R§dh§-ku£¨a helyzetét?
V: Az a szeretet, amit K¥¢£a a R§dh§-ku£¨a és R§dh§r§£¦ iránt érez, minden tekintetben
megegyezik.
K: Ki éri el a R§dh§-ku£¨át?
V: Nagyon kevesen érik el még azok közül is, akik teljesen elmélyülnek az odaadó
szolgálatban, pl. N§rada és Sanaka sem, nem is beszélve a vaidh¦-bhaktit gyakorló egyszerû
bhaktákról.
K: Hogyan érhetjük el akkor mi?
V: Nagy szerencse folytán.
K: Mi a hatása annak, ha valaki megfürdik benne?
V: K¥¢£a iránti szeretete azonnal felébred.
K: Mit tegyen az, aki nem tud ott élni?
V: Minél többször meg kell fürdenie benne.
K: Kik számára fontos ez?
V: Azoknak, akik vágynak arra, hogy lelki testük (siddha-deha) elérésével visszajuthassanak
Goloka V¥nd§vanába, és a sakh¦kat valamint a mañjar¦kat követve szolgálhassák ¼r¦mat¦
R§dh§r§£¦t.
K: Ki irányítja így a bhaktákat?
V: ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu.
K: Mi az odaadó szolgálat legmagasabb szintû tökéletessége?
V: A R§dh§-ku£¨a partján élni, naponta megfürödni ott, szolgálni a R§dh§-ku£¨át, lemondani
minden anyagi felfogásról, menedéket keresni ¼r¦ R§dh§nál és társainál, a gop¦knál. Így teste
feladása után a bhakta megkapja a lehetõséget, hogy ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ egyik társa legyen a
gop¦k örök irányítása alatt.
144
 145

¼r¦la R¡pa Gosv§m¦:

BHAKTI-RASÝM¹TA-SINDHU

Az Odaadás nektárjának

összefoglaló tanulmánya

(Az elsõ 19 fejezet áttekintése)

 146

A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu négy részre oszlik, a négy égtájnak megfelelõen:

Északi oldal: Bhagavad-bhakti-bheda (Az odaadó szolgálat válfajai)

Déli oldal: S§m§nya-bhagavad-bhakti-rasa (A transzcendentális íz általános jellemzõi)
Nyugati oldal: Mukhya-bhakti-rasa (Elsõdleges szeretõ kapcsolatok)
Északi oldal: Gau£a-bhakti-rasa (Közvetett szeretõ kapcsolatok)

Az Odaadás nektárjának elsõ 19 fejezete alkotja a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu északi oldalát,

amely négy hullámból áll:

Elsõ hullám: S§m§nya-bhakti (Az általános odaadó szolgálat) Bevezetés, 1. fejezet

Második hullám: S§dhana-bhakti (Az odaadó szolgálat gyakorlatban) 2.-16. fejezet
Vaidhi-s§dhana-bhakti 2.-14. fejezet,
R§g§nug§-s§dhana-bhakti 15-16. fejezet.
Harmadik hullám: Bh§va-bhakti (Eksztatikus odaadó szolgálat) 17-18. fejezet
Negyedik hullám: Prema-bhakti (Odaadó szolgálat tiszta istenszertettel) 19. fejezet

ELÕSZÓ

I. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ életrajzi adatai és a Bhakti-ras§m¥ta-sindhu megírása

II. A bhakti-rasa: az odaadó szolgálatból fakadó íz különbözik az anyagi szolgálatból és

kapcsolatokból származó íztõl, mert örök, transzcendentális és a legmagasabb gyönyört biztosítja
a lélek számára. Ez a lélek eredeti kapcsolata K¥¢£ával.

III. A könyv témájának összefoglalása:

" Az elsõ szinten a gyermek szeretetet mutat a szülei felé, késõbb a testvérei és nõvérei felé, és
ahogy napról napra növekszik, elkezdi szeretni a családját, közösségét, társadalmát, hazáját,
nemzetét vagy akár az egész emberiséget. De a szeretetre irányuló hajlamát még az egész
emberiség szeretete által sem tudja kielégíteni; ez a szeretetre irányuló hajlam mindaddig
kielégítetlen marad, amíg nem tudjuk, ki a szeretet legfelsõbb tárgya. A szeretetünk csak
akkor elégíthetõ ki teljes mértékben, ha K¥¢£ára irányul. Ez a téma az Odaadás nektárjának
lényege, amely arra tanít meg minket, hogyan szeressük K¥¢£át az öt különbözõ
transzcendentális kapcsolatban."

BEVEZETÉS

I. Ma¯gal§cara£a (A kedvezõség elõidézése)

- ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ felajánlja tiszteletteljes hódolatát ¼r¦ K¥¢£ának, az Istenség
Legfelsõbb Személyiségének, és lelki tanítómesterének, ¼r¦la San§tana Gosv§m¦nak.
 147

- ¼r¦la Prabhup§da felajánlja tiszteletteljes hódolatát ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦nak, és lelki

tanítómesterének, ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kurának.

II. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhut címû mûvét ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ az óceánhoz hasonlítja,

melynek szintén négy oldala van. Mind a négy rész hullámokból áll, mint ahogy fentebb
részleteztük.

III. A tiszta odaadó szolgálat meghatározása: B.r.s. 1.1.11

any§bhil§¢it§-ª¡nya° jñ§na-karm§dy-an§v¥tam
§nuk¡lyena k¥¢£§nuª¦lanam bhaktir uttam§

"Amikor az elsõ osztályú odaadó szolgálat kifejlõdik, a bhaktának mentesnek kell lennie
minden anyagi vágytól, a monisztikus filozófia segítségével szerzett tudástól és a
gyümölcsözõ cselekedetektõl. A bhaktának folyamatosan és kedvezõen kell szolgálnia K¥¢£át,
ahogyan K¥¢£a akarja."

Ez a vers a tiszta odaadó szolgálat alapvetõ természetét magyarázza el, és a

Bhakti-ras§m¥ta-sindhu paribh§sa-s¡trájaként ismert, vagyis az a vers, amely dióhéjban
elmagyarázza a könyv üzenetét. Az Odaadás nektárja a tiszta bhakti folyamatát magyarázza
el, a kezdeti szintektõl a legmagasabbig.

IV. Az odaadó szolgálat gyakorlati meghatározása: B.r.s. 1.1.12 (idézve a

N§rada-pañcar§trából)

sarvop§dhi vinirmukta° tat-paratvena nirmalam

h¥¢¦kena h¥¢¦keªa-sevana° bhaktir ucyate

"A bhaktának mentesnek kell lennie minden anyagi megjelöléstõl, és a K¥¢£a-tudat által
megtisztítva minden anyagi szennyezõdéstõl. Vissza kell nyernie tiszta azonosságát, amelyben
az érzékeit az érzékek birtokosának szolgálatában foglalja le."

ELSÕ FEJEZET: A TISZTA ODAADÓ SZOLGÁLAT JELLEMZÕI

I. "Ötféle felszabadulás van:

- eggyé válni az Úrral,
- a Legfelsõbb Úrral azonos bolygón élni,
- az Úrral megegyezõ vonásokkal rendelkezni,
- ugyanolyan gazdagságot élvezni, mint az Úr, s
- az Úr társaként élni.
 148

Egy bhakta, az anyagi érzékkielégítés elutasításáról nem is beszélve, még az ötféle

felszabadulás egyikét sem akarja. Elégedett pusztán azzal, hogy az Úr szeretõ szolgálatát
végzi. Ez a tiszta odaadás jellemzõje."
II. A tiszta odaadó szolgálat hat jellemzõje:
1) “A tiszta odaadó szolgálat azonnal megszabadítja az embert mindenféle anyagi
szenvedéstõl (kleªaghn¦).
2) A tiszta odaadó szolgálat minden kedvezõségnek a kezdete (ªubhad§).
3) A tiszta odaadó szolgálat automatikusan transzcendentális elégedettséget okoz
(s§ndr§nanda).
4) A tiszta odaadó szolgálatot ritkán lehet elérni (sudurlabha).
5) Akik tiszta odaadó szolgálatot végeznek, azok nevetnek még a felszabadulás gondolatán is
(mok¢a-laghut§k¥t).
6) A tiszta odaadó szolgálat az egyetlen mód vonzani K¥¢£át (k¥¢£§kar¢i£¦).
K¥¢£a mindenkit vonzó, de a tiszta odaadó szolgálat még Õt is vonzza. Ez azt jelenti, hogy a
tiszta odaadó szolgálat transzcendentálisan még erõsebb, mint Maga K¥¢£a, mivel K¥¢£a belsõ
energiája."

III. Megszabadulás az anyagi szenvedéstõl

Az élõlény szenvedéseinek oka a tudatlanság, amely létrehozza a hamis egót, melynek
hatására bûnös tetteket követ el.
"A Padma Pur§£ában az áll, hogy a bûnös cselekedeteknek négyféle hatása van, amelyek a
következõek:
- az a hatás, amely még nem hozott gyümölcsöt,
- az a hatás, amely mag formájában van jelen,
- az a hatás, amely már érett, és
- az a hatás, amely majdnem érett.
Azt is olvashatjuk, hogy mindez a négy hatás azonnal megsemmisül annál a személynél, aki
meghódol az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, Vi¢£unak, és teljes K¥¢£a-tudatban
elmerül az Õ odaadó szolgálatában."

IV. A K¥¢£a-tudat teljesen kedvezõ

¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ meghatározta a kedvezõséget. Azt mondja, hogy a valódi kedvezõség a
világ összes emberének érdekében végzett jótékony cselekedeteket jelent. “Az a személy, aki
teljes K¥¢£a-tudatban odaadó szolgálatot végez, a legkiválóbb szolgálatot teszi az egész
világnak, és a világon mindenkinek örömet okoz. Az emberi társadalom mellett örömet okoz
még a fáknak és az állatoknak is, mert az ilyen mozgalom még õket is vonzza.” (Padma
Pur§£a)

V. Boldogság a K¥¢£a-tudatban
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ elemezte a boldogság különbözõ forrásait. A boldogságot három
osztályba sorolta:
- anyagi élvezetbõl merített boldogság,
- a boldogság, amely abból származik, hogy a Legfelsõbb Brahmannal azonosítjuk
magunkat,
 149

- és a K¥¢£a-tudatból származó boldogság.

Az anyagi élvezetbõl merített bodogság kategóriájába tartozik a gyümölcsözõ tettek
eredményének, és a misztikus tökéletességeknek az élvezete. Ez utóbbiaknak nyolc fajtája
ismert:
- a£im§-siddhi - kisebbé válni az atomnál;
- mahim§-siddhi - nagyobbá válni a legnagyobbnál;
- laghim§-siddhi - súlytalanná válni;
- pr§pti-siddhi - messze lévõ tárgyakat elérni;
- ¦ªit§-siddhi - bolygákat teremteni vagy elpusztítani;
- vaªit§-siddhi - bárkit irányítás alá vonni (hipnózis);
- pr§k§mya-siddhi - varázslat (a természet törvényein belül);
- k§m§vas§yit§-siddhi - megtenni a lehetetlent.
A tiszta bhakták azonban nem vágynak a vallásosságból, a gazdasági fejlõdésbõl, az
érzékkielégítésbõl vagy a elszabadulásból származó örömökre sem.

VI. A tiszta odaadó szolgálat ritkasága

A tiszta odaadó szolgálatot semmilyen más módszerrel nem lehet elérni, kizárólag egy tiszta
bhakta kegye által. K¥¢£a még a felszabadulást is könnyedén felajánlja, de ritkán kínál fel egy
léleknek odaadó szolgálatot, mivel azzal megvásárolhatja Magát az Urat.

VII. A Legfelsõbbel való eggyéválás boldogsága

¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, ha a brahm§nandát, vagyis a Legfelsõbbel való
eggyéválásból származó boldogságot megszorozzuk egybillióval, az még mindig nem
mérhetõ össze az odaadó szolgálat óceánjából származó boldogság atomi töredékével sem.

VIII. K¥¢£a vonzása

¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt mondta, hogy az odaadó szolgálat még K¥¢£át is vonzza. K¥¢£a
mindenkit vonz, de az odaadó szolgálat vonzza K¥¢£át. Az odaadó szolgálat
legmagasabbrendû szimbóluma R§dh§r§£¦. K¥¢£át Madana-mohanának hívják, ami azt
jelenti, hogy vonzereje sokezer Cupido vonzását is képes legyõzni. R§dh§r§£¦ azonban még
Nála is vonzóbb, mivel Õ még K¥¢£át is tudja vonzani. A bhakták ezért
Madana-mohana-mohan¦nak hívják, ami azt jelenti, hogy aki vonzza Cupido vonzóját.

MÁSODIK FEJEZET: AZ ODAADÁS ELSÕ SZINTJEI

I. Az odaadó szolgálat három kategóriája:

1. s§dhana-bhakti (odaadó szolgálat gyakorlatban);
2. bh§va-bhakti (odaadó szolgálat eksztázisban);
3. prema-bhakti (odaadó sozlgálat tiszta istenszeretetben).
 150

A s§dhana-bhaktira az elsõ fejezet II. pontjában ismertetett hat tulajdonság közül az elsõ kettõ
vonatkozik; a bh§va-bhaktira az elsõ kettõ, valamint a negyedik és az ötödik; a
prema-bhaktira pedig mind a hat.

II. A s§dhana-bhakti két kategóriája:

vaidh¦-bhakti (szabályozott odaadó szolgálat): "R¡pa Gosv§m¦ az odaadó szolgálat elsõ
részét, vagyis a vaidh¦-bhaktit a következõképpen határozza meg: “Amikor nincsen
ragaszkodás az Úrhoz vagy spontán szeretõ szolgálat, de az ember végzi az Úr szolgálatát
pusztán azért, hogy engedelmeskedjen a lelki tanítómester utasításának vagy a szentírásoknak,
kötelezõ szolgálatát vaidh¦-bhaktinak hívják."
r§g§nug§-bhakti (spontán odaadó szolgálat): " A s§dhana-bhakti másik részét r§g§nug§nak
nevezik. A r§g§nug§ arra a pontra utal, amelyen a szabályok követése miatt az ember kicsit
jobban ragaszkodik K¥¢£ához, s természetes szeretettel végez odaadó szolgálatot. . . . Habár a
gyakorlat kategóriájához tartozik, a szeretõ szolgálat effajta felajánlása spontán. "

III. A vaidhi-bhakti folyamata

A szabályozott odaadó szolgálat végzésének legfontosabb gyakorlatai: hallani és beszélni az
Úrról, emlékezni az Úrra. E harmadik elv a legalapvetõbb: B.r.s. 1.2.4

yena tena prak§re£a mana¤ k¥¢£e niveªayet

sarve vidhi-ni¢edh§ syur etayor eva ki¯kar§¤

"Valamilyen módon mindig K¥¢£ára kell rögzíteni az elménket. A szentírásokban említett

összes többi szabály és tiltás ennek az elvnek van alárendelve."

IV. Ez az elv mindenkire érvényes

Ez a szabályozó elv érvényes minden var£ára és §ªramára, a kasztokra és foglalkozásokra
egyaránt. Négy var£a van, a br§hma£ák (papok és értelmiségiek), a k¢atriyák (a harcosok és
államvezetõk), a vaiªyák (az üzletemberek és gazdálkodók) és a ª¡drák (a munkások és
szolgák). Négy általános §ªrama is van, a brahmacarya (tanulóélet), g¥hastha (családos élet),
v§naprastha (visszavonult) s a sanny§sa (lemondott élet)."
Az odaadó szolgálat folyamatának végzése által a társadalomnak mindezek a targjai a rájuk
vonatkozó megjelölések fölé fognak emelkedni.

HARMADIK FEJEZET: A JELÖLT ALKALMASSÁGA AZ ODAADÓ SZOLGÁLAT

ELFOGADÁSÁRA

I. Az odaadó szolgálatot nagy szerencse által, a mah§tm§k (nagy lelkek), vagyis emelkedett
bhakták társulásának hatására lehet elérni.

II. A bhakták fajtái:

 151

1. Az uttama-adhik§r¦ (elsõ osztályú bhakta):

- nagyon jártas a fontos szentírások tanulmányozásában;
- nagyon ügyesen tud érvelni e szentírások alapján;
- tökéletes megítéléssel, s határozottan tud gondolkodni az odaadó szolgálat végzésének
módjairól;
- tökéletesen megérti, hogy az élet végsõ célja K¥¢£a transzcendentális szeretõ
szolgálatának elérése;
- tudja, hogy K¥¢£a az imádat és a szeretet egyetlen tárgya;
- szigorúan követi a szabályozó elveket egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt;
- sosem tér el a felsõbb tekintély elveitõl;
- szilárd hite van a szentírásokban azáltal, hogy ésszel és érvekkel megértésre tesz szert;
- nem érdeklik a száraz spekuláló folyamatok;
- érett az eltökéltsége az odaadó szolgálatban.

2. A madhyama-adhik§r¦ (másodosztályú bhakta):

nem tud nagyon jól vitatkozni a kinyilatkoztatott szentírásokra támaszkodva, de szilárd hite
van a célban. Ennek a leírásnak az a magyarázata, hogy a másodosztályú bhaktának szilárd
hite van a K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat folyamatában, de nem mindig tud egy
szembenálló csoportnak érveket hozni és kérdéseket eldönteni a kinyilatkoztatott szentírások
alapján.

3. A kani¢±ha-adhik§r¦ (kezdõ vagy harmadosztályú bhakta):

hite nem erõs, és nem ismeri fel a kinyilatkoztatott szentírás határozatait. A kezdõ hitét
megváltoztathatja valaki erõs érvekkel vagy egy ellentétes határozattal. A másodosztályú
bhaktával ellentétben, aki szintén nem tud érveket és bizonyítékokat hozni a szentírásból, de
akinek még mindig nagy hite van a célban, a kezdõnek nincs szilárd hite a célban.

A kezdõ bhakta további négy kategóriába sorolható (Bg. 7.16):

- §rta (a szenvedõ) - Gajendra;
- jijñ§su (a kíváncsi) - ¼aunaka ¹¢i és a naimi¢§ra£yai bölcsek;
- arth§rth¦ (az anyagi javakra vágyó) - Dhruva Mah§r§ja;
- jñ§n¦ (a bölcs) - Sanaka, San§tana, Sananda és Sanatkum§ra.

Mind a négy jelölt jámbor, mert anélkül nem lehet elérni az odaadó szolgálatot. Az elsõ három
kategóriába esõ személynek a jñ§n¦ szintjére kell emelednie, mert az mentes az anyagi
életfelfogástól. Az ilyen jñ§n¦ sok születés után eléri az odaadó szolgálatot (Bg. 7.19) a tiszta
bhakták társulásának hatására.
 152

NEGYEDIK FEJEZET: AZ ODAADÓ SZOLGÁLAT FELÜLMÚL MINDEN

FELSZABADULÁST

I. A felszabadulásnak – mukti - öt szintje van:

- s§yujya (eggyéválni az Úrral);
- s§lokya (az Úrral azonos bolygón élni);
- s§r¡pya (ugyanolyan testi vonásokra tenni szert, mint az Úré);
- s§¥¢ti (ugyanolyan gazdagságokra tenni szert, mint az Úré);
- s§m¦pya (állandóan társulni az Úrral).
Az öt felszabadult szint közül a s§yujya, vagyis az Úr létével való eggyéválás az utolsó, amit
egy bhakta elfogad.
 153

II. A ¼r¦mad Bh§gavatam §tm§r§ma-verse (¼B 1.7.10) kijelenti,

hogy még azok is vonzódnak az Úr K¥¢£a transzcendentális tulajdonságaihoz, akik teljesen
felszabadultak az anyagi szennyezõdések alól. Ez azt bizonyítja, hogy az Úr kedvtelései és
tulajdonságai fölötte állnak az anyagi szennyezõdéseknek. Még a felszabadult szintet elért
személyek vonzalma is fejlõdhet, és ez a Vaiku£±háról Golokára viheti õket.

ÖTÖDIK FEJEZET: AZ ODAADÓ SZOLGÁLAT TISZTASÁGA

I. Az tiszta odaadó szolgálat további jellemzõi:

- nem érhetõ el azok számára, akik anyagi hajlamúak, vagy arra vágynak, hogy a lelki
ragyogásba olvadjanak;
- transzcendentális minden anyagi szemponthoz képest, és nem korlátozódik egy bizonyos
országra, osztályra, társadalomra vagy körülményre;
- transzcendentális és nincs oka (¼B 1.2.6);
- anélkül kell végezni, hogy az ember nyereséget remélne;
- semmilyen anyagi körülmény nem képes megállítani;
- mindenki számára elérhetõ, megkülönböztetés nélkül;
- ez az élõlények természetes foglalatossága.

II. A vai¢£avák magasabb rendûek a br§hma£áknál.

¼r¦la Bhkatisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura megsemmisítette azt az elképzelést, miszerint csak a
br§hma£a családban született személyeknek van joguk az odaadó szolgálat gyakorlására, vagy
hogy mások alacsonyabb rendûek náluk. A vai¢£avák transzcendentálisak, ezért felette állnak
a kötõerõknek és az anyagi megjelöléseknek. Bármilyen származású személynek joga van az
odaadó szolgálat gyakorlására, és elérheti a tiszta odaadó szolgálatot, ha megfelelõ avatást
kap, és szigorúan követi a szabályozó elveket.

III. Mi a kötelessége annak, aki leesik?

A véletlenszerû leesést követõen sincs más dolga a bhaktának, mint végezni az odaadó
szolgálatot. A pr§yaªcitta pusztán egy anyagi folyamat. Az odaadó szolgálatot gyakorlónak
nincs szüksége semmilyen más folyamat és kötelesség végzésére, mert az odaadó szolgálattal
minden kötelességének eleget tesz. Még ha véletlenül le is esik, semmi veszteség nem éri, és
K¥¢£a megvédi.
 154

HATODIK FEJEZET: HOGYAN VÉGEZZÜNK ODAADÓ SZOLGÁLATOT

I. A vaidh¦-s§dhana bhakti 64 elve

Az odaadó szolgálat végzésének 64 alapvetõ gyakorlatát ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ foglalta
össze a Hari-bhakti-vil§sában.
A) Az elsõ tíz elem fontos pozitív szabály (y§ma), melyek közül az elsõ öt a lelki tanítómester
elfogadásával kapcsolatos:
1. elfogadni egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábának menedékét,
2. avatást kapni a lelki tanítómestertõl, és megtanulni tõle, hogyan kell végezni az odaadó
szolgálatot,
3. hittel és odaadással engedelmeskedni a lelki tanítómester utasításainak,
4. a lelki tanítómester útmutatása alatt követni a nagy §c§ryák (tanítók) nyomdokait,
5. érdeklõdni a lelki tanítómestertõl arról, hogyan lehet fejlõdni a K¥¢£a-tudatban,
6. késznek lenni feladni bármilyen anyagi dolgot az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦
K¥¢£a elégedettségére,
7. egy olyan szent zarándokhelyen élni, mint Dv§rak§ vagy V¥nd§vana,
8. csak azt fogadni el, ami szükséges, vagyis csak annyi kapcsolatot tartani az anyagi
világgal, amennyi szükséges,
9. Ek§daª¦n böjtnapot tartani,
10. imádni az olyan szent fákat, mint a banyanfa..

B. A második tíz elem fontos tiltó szabályokból (niy§ma) áll:

1. Az embernek szigorúan fel kell adnia az abhakták társaságát.
2. Ne tanítsunk egy olyan személyt, aki nem vágyik arra, hogy elfogadja az odaadó
szolgálatot!
3. Ne legyünk nagyon lelkesek arra, hogy drága templomokat vagy monostorokat építsünk!
4. Ne próbáljunk túl sok könyvet olvasni, és ne is gondolkodjunk azon, hogy azáltal
keressük meg a megélhetésünket, hogy elõadásokat tartunk a ¼r¦mad-Bh§gavatamból
vagy a Bhagavad-g¦t§ból, vagy azok hivatásos elbeszélõivé váljunk!
5. Ne legyünk hanyagok közönséges tetteink során!
6. Ne bánkódjunk, ha veszteség ér, és ne örvendezzünk a nyereségnek!
7. Ne legyünk tiszteletlenek a félistenekkel szemben!
8. Semmilyen élõlénynek se okozzunk nehézséget szükségtelenül!
 155

9. Gondosan kerüljük el az Úr szent neve éneklésekor és a templomi m¡rti imádatakor a

különbözõ sértéseket!
10. Sohase toleráljuk az Istenség Legfelsõbb Személyisége, K¥¢£a, vagy az Õ bhaktái
gyalázását!

C. A következõ negyvennégy elem az odaadó szolgálat kilenc folyamatának kiterjesztése:

1. Az ember díszítse testét tilakával, ami a vai¢£avák jele.
2. Amikor ilyen tilaka-jeleket helyezünk a testre, néha ráírhatjuk azt is, hogy Hare K¥¢£a.
3. Fogadjunk el olyan virágokat és füzéreket, amelyeket felajánlottak a m¡rtinak és a lelki
tanítómesternek, és helyezzük azt a testünkre!
4. Tanuljunk meg táncolni a m¡rti elõtt!
5. Tanuljunk meg azonnal leborulni, amint meglátjuk a m¡rtit vagy a lelki tanítómestert!
6. Amikor valaki ellátogat az Úr K¥¢£a templomába, fel kell állnia.
7. Amikor a m¡rtit kiviszik sétálni az utcára, a bhaktának azonnal követnie kell a
felvonulást.
8. A bhaktának minden nap legalább egyszer vagy kétszer, reggel és este, el kell látogatnia
egy Vi¢£u-templomba.
9. Legalább háromszor körül kell járni a templomépületet.
10. Imádni kell a templomi m¡rtit a szabályozó elvek szerint.
11. Személyes szolgálatot kell végezni a m¡rtiknak.
12. Énekelni kell.
13. Sa¯k¦rtanát kell végezni.
14. Japázni kell.
15. Imákat kell felajánlani.
16. El kell mondani fontos imákat.
17. Meg kell ízlelni a mah§-pras§dát.
18. Inni kell cara£§m¥tát (a m¡rtik fürdõvizét, amit felajánlanak a vendégeknek).
19. Meg kell szagolni a m¡rtinak felajánlott füstölõt és virágokat.
20. Meg kell érinteni a m¡rti lótuszlábát.
21. Nagy odaadással kell nézni a m¡rtit.
22. Különbözõ idõben §ratit (§r§trikát) kell felajánlani.
23. Hallani kell az Úrról és az Õ kedvteléseirõl a ¼r¦mad-Bh§gavatamból, a
Bhagavad-g¦t§ból és hasonló könyvekbõl.
24. Imádkozni kell a m¡rti kegyéért.
25. Emlékezni kell a m¡rtira.
26. Meditálni kell a m¡rtin.
27. Önkéntes szolgálatot kell végezni.
28. Barátként kell gondolni az Úrra.
29. Fel kell ajánlani mindent az Úrnak.
30. Fel kell ajánlani egy kedvenc tárgyat (ételt vagy egy ruhát).
31. K¥¢£a érdekében minden kockázatot vállalni kell, és minden erõfeszítést meg kell
tenni.
32. Minden feltétel között meghódolt léleknek kell lenni.
33. Vizet kell önteni a tulasi-fára.
34. Rendszeresen hallani kell a ¼r¦mad-Bh§gavatamot és hasonló irodalmat.
35. Egy olyan szent helyen kell élni, mint Mathur§, V¥nd§vana vagy Dv§rak§.
36. Szolgálatot kell ajánlani a vai¢£aváknak (bhaktáknak).
37. A rendelkezésünkre álló lehetõségek szerint szervezzük az odaadó szolgálatunkat!
 156

38. A K§rttika hónapban (október és november) tegyük lehetõvé, hogy különleges

szolgálatokat végezhessünk!
39. Janm§¢±am¦n (amikor K¥¢£a megjelent ebben a világban) végezzünk különleges
szolgálatot!
40. Mindazt, amit teszünk, tegyük nagy figyelemmel és odaadással a m¡rtinak!
41. A bhakták között, ne pedig kívülállók között ízleljük meg a Bh§gavatam olvasásának
örömét!
42. Társulni kell olyan bhaktákkal, akiket fejlettebbnek tekintenek.
43. Vibrálni kell az Úr szent nevét.
44. Mathur§ körzetében kell élni.

D. A hatvannégy elem közül az öt legfontosabb:

társulni a bhaktákkal,
énekelni a szent neveket,
hallgatni a ¼r¦mad Bh§gavatamot,
Mathur§ körzetében élni, és
hittel és odaadással szolgálni a m¡rtit.

HETEDIK FEJEZET: BIZONYÍTÉKOK AZ ODAADÓ ELVEKRE VONATKOZÓAN

I. Elfogadni egy hiteles lelki tanítómester menedékét (guru-§ªraya)

A guru képesítése:
- megvalósította a szentírások végkövetkeztetéseit gondolkodással és érvekkel;
- képes meggyõzni másokat is ezekrõl a végkövetkeztetésekrõl;
- menedéket keresett a Legfelsõbb Istenségnél;
- képes uralkodni a nyelv, a nemi szerv, a gyomor, a düh, az elme és a beszéd késztetésein.

Kit ne fogadjunk el guruként:

- egy elsõszámú ostobát;
- akit nem a lelki parancsolatok vezérelnek;
- akinek a jelleme kétes;
- aki nem követi az odaadó szolgálat elveit;
- aki nem gyõzte le a hat érzékkielégítõ ügynök befolyását.

II. Avatást elfogadni a lelki tanítómestertõl, és utasításokat kapni tõle (d¦k¢§ és ª¦k¢§)
A tanítvány a lelki tanítómestert nemcsak lelki tanítómesterként fogadja el, hanem az Istenség
Legfelsõbb Személyisége és a Felsõlélek képviselõjeként is. Más szóval a tanítványnak úgy
kell elfogadnia a lelki tanítómestert, mint Istent, mivel õ K¥¢£a külsõ megnyilvánulása. Ezt
megerõsíti minden szentírás, és a tanítványnak ily módon kell elfogadnia a lelki tanítómestert.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamot komolyan kell tanulni a lelki tanítómester iránti minden tisztelettel
és hódolattal. A ¼r¦mad-Bh§gavatam hallása és elbeszélése az a vallásos folyamat, amely
 157

felemeli az embert az Istenség Legfelsõbb Személyisége szolgálatának és szeretetének

szintjére.” (¼.Bh§g.11.3.22)

III. Hittel és bizalommal szolgálni a lelki tanítómestert (guru-seva)

A lelki tanítómestert nemcsak úgy kell elfogadni mint képviselõm, hanem úgy, mint Én
Magam. Sohasem szabad egy közönséges emberi lénnyel azonos szintûnek tekinteni. Sosem
szabad irigynek lenni a lelki tanítómesterre, ahogy esetleg egy közönséges emberre vagyunk
irigyek. A lelki tanítómestert mindig az Istenség Legfelsõbb Személyisége képviselõjeként
kell látni, s a lelki tanítómester szolgálatával az ember tudja szolgálni az összes félistent.”
(¼.Bh§g. 11.17.27)

IV. A szentek nyomdokainak követése (sato-v¥tti)

B.r.s. 1.2.101 (Brahma-y§mala)

ªruti-sm¥ti-pur§£§di-pa£car§tra-vidhi° vin§
aik§ntik¦ harer bhaktir utp§t§yaiva kalpate

“Ha valaki nagy bhaktának akarja bemutatni magát anélkül, hogy követné a kinyilatkoztatott
szentírások tekintélyeit, cselekedetei sosem fognak segíteni neki abban, hogy fejlõdjön az
odaadó szolgálatban. Ehelyett csak zavarni fogja az odaadó szolgálat õszinte tanulóit.”

Arra a kijelentésre, hogy az Úr Buddha hívei is odaadó szolgálatot végeznek, R¡pa Gosv§m¦
azt válaszolja, hogy bár az Úr Buddha az Istenség inkarnációjaként van elfogadva, követõi
nem túl fejlettek a Védák megértésében, mert ateista nézeteket vallanak. A Buddha-avat§ra
csupán azért terjesztette ezeket az ateisztikus nézeteket, hogy megakadályozza a Védák
nevében véghezvitt állatmészárlást.

V. Érdeklõdni az örök vallásos elvek felõl (sad-dharma-p¥cch§)

A N§rad¦ya Pur§£ában ez áll: “Ha valaki valóban nagyon komoly az odaadó szolgálattal
kapcsolatban, akkor késedelem nélkül minden célját el fogja érni.”

VI. Késznek lenni feladni minden anyagi dolgot K¥¢£a elégedettségéért (pratik¡lyasya
varjanam)
A Padma Pur§£ában ez áll: “Arra, aki feladta az anyagi érzéki élvezetet, és elfogadta az
odaadó szolgálat elveit, a Vi¢£uloka (Isten királysága) gazdagsága vár.”

VII. Szent helyen élni (dh§ma-v§sa)

R¡pa Gosv§m¦ az írásokat idézve mutatja be azt, hogy milyen transzcendentális hatása van
annak, ha a bhakta Dv§rak§ban, Jagann§tha Pur¦ban vagy a Gangesz mellett él.

VIII. Csak azt fogadjuk el, ami szükséges (§nuk¡lyasya sa¯kalpa)

Az ember ne hanyagolja el az odaadó szolgálat elveinek követését, és ne is fogadjon el több
szabályt az odaadó szolgálatban annál, mint amit könnyedén végre tud hajtani, pl. ha nem tud
64 kört japázni, akkor japázzon 16-ot, de azt ne mulassza el soha.
 158

IX. Böjtölni Ek§daª¦n

Az Ek§daª¦n való böjtölés valódi célja az, hogy csökkentsük a test szükségleteit, és idõnket az
Úr szolgálatával foglaljuk le, azzal, hogy japázunk, vagy hasonló szolgálatot végzünk.

X. Tiszteletet ajánlani a banyanfának

Egy bhakta ajánljon vizet a tulas¦-növénynek és az §malaka-fáknak. Ajánlja tiszteletét a
teheneknek és a br§hma£áknak, és szolgálja a vai¢£avákat azáltal, hogy tiszteletteljes
hódolatait ajánlja nekik, és meditál rajtuk.

XI. Feladni az abhakták társaságát (asat-sa¯ga-ty§ga)

asat-sa¯ga-ty§ga, – ei vai¢£ava-§c§ra
'str¦-sa¯g¦' – eka as§dhu, 'k¥¢£§bhakta' §ra

A vai¢£avának mindig kerülnie kell a közönséges személyek társaságát. A közönséges

személyek nagyon ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz, különösen a nõk társaságához. A vai¢
£aváknak azon személyek társaságát is kerülniük kell, akik nem bhaktái az Úr K¥¢£ának."
(Cc. Madhya 22.87)
R¡pa Gosv§m¦ a félistenimádókat és a m§y§v§d¦kat az abhakták egy-egy csoportjaként említi.

XII. Ne fogadjunk el alkalmatlan tanítványokat, ne építsünk sok templomot, és ne olvassunk

sok könyvet
A sanny§s¦k az Úr Caitanya vonalában mindenhol prédikálják az odaadó szolgálatot, és
minden komoly jelöltet elfogadnak tanítványnak. A tanítványok számának növelése nélkül a
K¥¢£a-tudat nem tud terjedni, ezért a sanny§s¦k vállalják azt a kockázatot, hogy néha nem
teljesen alkalmas tanítványokat is elfogadnak.
Nem szabad túl sok könyvet olvasnia csak azért, hogy népszerûségre és elismerésre tegyen
szert.
A lelki tanítómesternek nem szabad túl sokat foglalkoznia templomok építésével, de ha valaki
felajánlja a pénzét, akkor megteheti (pl. R¡pa Gosv§m¦ esete a Govindaj¦-templommal). ¼r¦la
Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ azt javasolta, hogy a lelki tanítómesternek könyveket kell
nyomtatnia.

XIII. Becsületesség a közönséges cselekedetek során, és kiegyensúlyozottság a veszteség és

nyereség esetén
“A K¥¢£a-tudattal foglalkozó személyeket sohasem szabad, hogy megzavarja az anyagi
nyereség vagy veszteség. Még ha van is anyagi veszteség, nem szabad, hogy ez
nyugtalanítson bennünket, hanem mindig gondoljunk belül K¥¢£ára!”
“Egy olyan személy szívében, akit bánat vagy düh áraszt el, lehetetlen, hogy
megnyilvánuljon K¥¢£a.” (Padma Pur§£a)

XIV. Ne lenni tiszteletlen a félistenekkel szemben

“K¥¢£a, vagyis Hari az összes félisten mestere, és ezért Õ mindig imádatra méltó. De ez nem
jelenti azt, hogy ne ajánljuk tiszteletünket a félisteneknek.” (Padma Pur§£a)

XV. Nem okozni fájdalmat semmilyen élõlénynek

 159

Egy vai¢£ava sosem tudja támogatni az állatok lemészárlását, vagy akár csak fájdalom
okozását valamilyen élõlénynek.

NYOLCADIK FEJEZET: ELKERÜLENDÕ SÉRTÉSEK

I. A kiegészítõ védikus irodalom az Úr szolgálata közben elkövetett következõ harminckét

sértést sorolja fel (seva-apar§dha):
1. Ne menjen az ember be a m¡rti templomába kocsin, gyaloghintón vagy cipõvel a lábán!
2. Az ember maradéktalanul ünnepelje meg a különféle fesztiválokat az Istenség Legfelsõbb
Személyisége örömére, mint például a Janm§¢±am¦t és a Ratha-y§tr§t!
3. Az ember mindig boruljon le a m¡rti elõtt!
4. Ne menjünk be a templomba az Urat imádni anélkül, hogy evés után megmostuk volna a
kezünket és lábunkat!
5. Ne menjünk a templomba szennyezett állapotban!
6. Ne boruljunk le egy kézzel!
7. Ne járjunk körbe ¼r¦ K¥¢£a elõtt!
8. Ne nyújtsuk ki a lábunkat a m¡rti elõtt!
9. A m¡rti elõtt ülve ne fogjuk a bokánkat, a könyökünket vagy a térdünket a kezünkkel!
10. Ne feküdjünk le K¥¢£a m¡rtija elõtt!
11. Ne fogadjunk el pras§dát a m¡rti elõtt!
12. Sohase mondjunk hazugságot a m¡rti elõtt!
13. Ne beszéljünk túl hangosan a m¡rti elõtt!
14. Ne beszéljünk másokkal a m¡rti elõtt!
15. Ne sírjunk vagy ordítsunk a m¡rti elõtt!
16. Ne vitatkozzunk vagy verekedjünk a m¡rti elõtt!
17. Ne szidjunk meg senkit a m¡rti elõtt!
18. Ne legyünk jótékonyak koldusokhoz a m¡rti elõtt!
19. Ne beszéljünk másokkal nagyon durván a m¡rti elõtt!
20. Ne viseljünk szõrmetakarót a m¡rti elõtt!
21. Ne magasztaljunk vagy dicsõítsünk senkit a m¡rti elõtt!
22. Ne beszéljünk csúnyán a m¡rti elõtt!
23. Ne szellentsünk a m¡rti elõtt!
24. Mindig imádjuk a m¡rtit a lehetõségeink szerint!
25. Ne együnk semmi olyat, amit nem ajánlottak fel elõtte K¥¢£ának!
26. Mindig ajánljunk K¥¢£ának friss gyümölcsöt és gabonát az évszak szerint!
27. Miután megfõtt az étel, senkinek se ajánljanak semmilyen ennivalót, ha azt nem ajánlották
fel elõtte a m¡rtinak!
28. Ne üljünk háttal a m¡rtinak!
29. Ne némán ajánljuk a hódolatunkat a lelki tanítómesternek, vagyis miközben a
hódolatunkat ajánljuk, hangosan mondjuk el a lelki tanítómesterhez szóló imákat!
30. Mindig dicsõítsük a lelki tanítómestert a jelenlétében!
31. Ne dicsõítsük magunkat a lelki tanítómester elõtt!
32. Ne gúnyoljuk ki a félisteneket a m¡rti elõtt!

Ezeken kívül a Var§ha Pur§£a még számos sértés említ. Ezek a következõk:
1. Ne érintsük meg a m¡rtit egy sötét szobában!
2. Mindig szigorúan kövessük a m¡rti-imádat szabályait!
3. Ne menjünk be a m¡rti templomába anélkül, hogy valamilyen hangot adnánk ki!
 160

4. Ne ajánljunk fel olyan ételt a m¡rtinak, amit kutyák vagy más alacsony rendû állatok
láttak!
5. Az imádat közben ne szólaljunk meg!
6. Az imádat végzése közben ne vizeljünk vagy ürítsünk!
7. Ne ajánljunk fel füstölõt virág nélkül!
8. Ne ajánljunk fel olyan hasztalan virágokat, amelyeknek nincsen illata!
9. Ne felejtsük el minden nap nagyon gondosan megmosni a fogunkat!
10. Közvetlenül nemi közösülés után ne menjünk a templomba!
11. Ne érintsünk meg egy nõt menstruációs idõszakában!
12. Ne menjünk a templomba, miután egy halott testhez értünk!
13. Ne menjünk a templomba piros vagy kék színû ruhában vagy olyan ruhában, ami nincsen
kimosva!
14. Ne menjünk a templomba azután, hogy egy halott testet láttunk!
15. Ne szellentsünk a templomban!
16. Ne legyünk dühösek a templomban!
17. Ne menjünk a templomba azután, hogy egy krematóriumba látogattunk!
18. Ne böfögjünk a m¡rti elõtt! Vagyis amíg valaki teljesen meg nem emésztette ételét, ne
menjen a templomba!
19. Ne szívjunk marihuánát, vagyis gañj§t!
20. Ne fogyasszunk ópiumot vagy hasonló mámorítószereket!
21. Ne menjünk a m¡rti-szobába és ne érintsük meg a m¡rti testét azután, hogy olajjal
dörzsöltük be a testünket!
22. Ne legyünk tiszteletlenek egy olyan szentírással szemben, amely az Úr felsõbbségérõl
tanít!
23. Ne vezessünk be semmilyen ellenkezõ szentírást!
24. Ne rágjunk bételt a m¡rti elõtt!
25. Ne ajánljunk fel olyan virágot, amit tisztátalan edényben tartottak!
26. Ne imádjuk az Urat a padlón ülve; kell, hogy legyen egy ülõhely vagy szõnyeg!
27. Ne érintsük meg a m¡rtit azelõtt, hogy lefürödtünk volna!
28. Ne díszítsük a homlokunkat háromvonalú tilakával!
29. Ne menjünk be a templomba anélkül, hogy megmosnánk a kezünket és a lábunkat!

További szabályok:
1. Ne ajánljunk fel olyan ételt, amit nem vai¢£ava fõzött!
2. Ne imádjuk a m¡rtit egy abhakta elõtt, és ne imádjuk az Urat úgy, hogy közben egy
abhaktát látunk!
3. El kell kezdeni imádni Ga£apati félistent, aki eltüntet minden akadályt az odaadó
szolgálat útjából.
4. A m¡rtikat ne fürdessük olyan vízzel, amit megérintett valakinek a körme vagy ujja!
5. Amikor a bhakta izzad, ne végezzen m¡rti-imádatot!
6. Nem szabad átlépni olyan virágokat, amelyeket felajánlottak a m¡rtiknak.
7. Nem szabad fogadalmat tenni Isten nevében.

II. Ha valaki sértést követ el Maga az Istenség Legfelsõbb Személyisége ellen, még
mindig felszabadulhat pusztán azáltal, hogy menedéket keres az Úr szent neveinél: Hare K¥¢
£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare.
Más szóval a Hare K¥¢£a éneklése hasznos az összes bûn kitisztításához, de ha valaki az Úr
szent nevei ellen követ el sértéseket, akkor nincs esélye arra, hogy felszabaduljon.

III. A szent név vibrálása során elkövethetõ sértések (n§ma-apar§dha) a következõk:

1. Azon bhakták gyalázása, akik az Úr szent nevének terjesztésére szentelték életüket.
 161

2. Olyan félistenek neveit, mint az Úr ¼iva és az Úr Brahm§ az Úr Vi¢£u nevével egyenlõnek

vagy Tõle függetlennek tekinteni.
3. Nem engedelmeskedni a lelki tanítómester utasításainak.
4. A Védák vagy a védikus irodalom folytatásának gyalázása.
5. A Hare K¥¢£a éneklésének dicsõségét képzelõdésnek tekinteni.
6. Az Úr szent nevéhez magyarázatot fûzni.
7. Bûnös tetteket követni el abban a reményben, hogy az Úr szent nevének éneklésével
semlegesíthetjük azok visszahatását.
8. A Hare K¥¢£a éneklését olyan kedvezõ rituális cselekedetnek tekinteni, amit a Védák
gyümölcsözõ tetteknek neveznek (karma-k§£¨a).
9. Egy hitetlen embert a szent név dicsõségeirõl oktatni.
10. Nem rendelkezni teljes hittel a szent név vibrálásában, és fenntartani anyagi
ragaszkodásokat még azután is, hogy az ember oly sok utasítást megértett ezzel
kapcsolatban.

KILENCEDIK FEJEZET: AZ ODAADÓ ELVEK TOVÁBBI VIZSGÁLATA

I. Gyalázás (ninda)
A vai¢£avának nem szabad eltûrnie, hogy az Urat vagy bhaktáit gyalázzák. Az Úr Caitanya
azt tanította, hogy legyünk alázatosabbak a fûszálnál, de nem volt hajlandó megkegyelmezni
Jag§inak és M§dh§inak, amikor megsebezték az Úr Nity§nandát. A bhakta ilyenkor három
dolgot tehet: 1. legyõzi az ellenfelet vitában, 2. feladja az életét, vagy 3. azonnal otthagyja azt
a helyet.

II. Tilaka és Tulas¦-gyöngyök (¡rdhva-pu£¨ra és ka£±h¦-m§l§)

“Sohasem közelítik meg a Yamad¡ták azokat a személyeket, akiket tilaka vagy gop¦-candana
díszít, és akik a testüket mindenhol az Úr szent nevével jelölik, és akik nyakukon és mellükön
tulas¦-gyöngyöket viselnek.” (Skanda Pur§£a)
 162

III. Elfogadni a virágfüzéreket (m§lya)

“Kedves K¥¢£ám! Olyan dolgokat fogadtam el, amelyeket Te használtál vagy élveztél, mint
például virágfüzéreket, szent dolgokat, ruhákat és díszeket, és csak a Te ételmaradékodat
eszem, mivel szolgád vagyok. Ezért biztos vagyok abban, hogy az anyagi energia varázsa
nem fog megtámadni.” (¼.Bh§g. 11.6.46)

IV. Táncolni a m¡rti elõtt (nartanam)

“Az a személy, aki jókedvû, aki mély odaadó eksztázist érez, miközben Elõttem táncol, és aki
kifejezéseket nyilvánít meg, az fel tud égetni minden összegyûlt bûnös visszahatást, amit
sok-sokezer éve raktároz.” (Dv§rak§-m§h§tmy§)

V. Leborulni a m¡rti tiszteletére (da£davat)

Az a személy, aki egyszer felajánlotta a tiszteletét azáltal, hogy leborult a m¡rti elõtt, nem fog
visszajönni ebbe a világba, mivel közvetlenül K¥¢£a lakhelyére fog menni.

VI. Felállás az Úr fogadására

“Az a személy, aki látja az Úr Ratha-y§tr§ szekérfesztiválját, és ekkor feláll, hogy fogadja az
Urat, kitisztíthat a testébõl minden bûnös eredményt.” (Brahm§£¨a Pur§£a)

VII. A m¡rti követése

“Ha valaki követi a Ratha-y§tr§ szekeret, amikor a m¡rtik arra haladnak, elölrõl vagy hátulról,
az még ha egy alacsony család szülötte, akkor is biztosan fel fog emelkedni egy olyan
helyzetbe, ahol Vi¢£uval egyenlõ gazdagságra tesz szert.” (Bhavi¢ya Pur§£a)

IX. Ellátogatni Vi¢£u templomába vagy zarándokhelyekre (t¦r±ha-y§tr§)

“Azokat a személyeket, akik megpróbálnak ellátogatni szent zarándokhelyekre, mint például
V¥nd§vanába, Mathur§ba vagy Dv§rak§ba, valóban dicsõítik. Ezzel az utazással túljuthatnak
az anyagi lét sivatagján.”
“Azok a személyek, akiket a tiszta odaadó szolgálat ösztönöz a K¥¢£a-tudatban, és akik ezért
elmennek, hogy megnézzék Vi¢£u m¡rtijait a templomban, biztosan meg fognak szabadulni
attól, hogy újra egy anyaméh börtönébe lépjenek.” ( Hari-bhakti-sudhodaya)

X. Vi¢£u templomának körüljárása (parikram§)

“Az a személy, aki körüljárja Vi¢£u m¡rtiját, semlegesítheti az ismétlõdõ születés és halál
körforgását ebben az anyagi világban.” ( Hari-bhakti-sudhodaya)

XI. Arcan§
Arcan§ a templomi m¡rti-imádatot jelenti. E folyamat végzésével az ember megerõsíti
magában, hogy egy szellemi lélek, és nem pedig ez a test.

XII. Szolgálatot végezni az Úrnak (p§da-seva£am)

“Az a személy, aki ugyanúgy tudja szolgálni az Urat, ahogy a királyt szolgálják a segédei,
biztosan felemelkedik halála után K¥¢£a hajlékába.” (Vi¢£u-rahasya)
 163

XIII. Éneklés (g§£am)

“Egy br§hma£a, aki állandóan az Úr dicsõségeit énekli, biztosan ugyanarra a bolygóra
emelkedik, ahol az Istenség Legfelsõbb Személyisége él. Az Úr K¥¢£a ezt az éneklést jobban
értékeli, mint azokat az imákat, amelyeket az Úr ¼iva ajánl fel.” (Li¯ga Pur§£a)

XIV. Sa¯k¦rtana
Amikor valaki hangosan énekli az Úr cselekedeteinek, tulajdonságainak, formájának stb.
dicsõségét, éneklését sa¯k¦rtanának hívják. A sa¯k¦rtana az Úr szent neve közös éneklésére is
utal.

XV. Japa
Amikor egy mantrát vagy himnuszt lágyan és lassan énekelünk, azt japának hívják, s amikor
ugyanezt a mantrát hangosan énekeljük, azt k¦rtanának nevezik.

XVI. Meghódolás (prapannam)

A Skanda Pur§£ában az áll, hogy a józan bhakták a következõ három módon fejezhetik ki
meghódolásukat K¥¢£a elõtt:
sampr§rthan§tmik§, nagy érzéssel imákat ajánlva.
Példa:“Uram! Tudom, hogy a fiatal lányok természetszerûen ragaszkodnak a fiatal fiúkhoz, és
hogy a fiatal fiúk természetszerûen ragaszkodnak a fiatal lányokhoz. Lótuszlábaidnál
imádkozom, hogy az elmém ugyanilyen spontán módon vonzódjon Hozzád!” (Padma Pur§£a)
dainyavodhik§, alázatosan meghódolva.
Példa:“Kedves Uram! Nincs egyetlen bûnös élõlény sem, aki bûnösebb lenne nálam. Nincsen
nálam nagyobb sértõ sem. Én olyannyira bûnös és sértõ vagyok, hogy amikor eljövök Hozzád,
hogy bevalljam bûnös tetteimet, szégyenkezem.” (Padma Pur§£a)
l§las§may¦, vágy a tökéletes szintre. A meghódolásnak ezt a l§las§may¦ szintjét a tökéletes
felszabadulás szintjén érjük el, amit szakszóval svar¡pa-siddhinek hívnak. Ekkor az élõlény
megérti tökéletes lelki fejlõdése miatt az Úrral való eredeti kapcsolatát.
Példa: “Kedves Uram! Mikor jön el az a nap, amikor majd megkérsz, hogy legyezzem a
tested, és ahogy kívánod, azt fogod mondani, hogy `Csak legyezz így!`?” ;“Kedves Uram, óh,
lótuszszemû! Mikor jön el az a nap, amikor a Yamun§ partján olyan leszek, mint egy õrült, és
szüntelenül éneklem majd szent neved, miközben szakadatlanul folynak a könnyek
szemembõl?” (N§rada-pañcar§tra)

XVII. Fontos imák elmondása (vandanam)

“Minden olyan személy, aki az Úr K¥¢£a m¡rtija elõtt különbözõ imákat kezd énekelni,
azonnal megszabadul a bûnös tettek minden visszahatásától, és kétségtelenül alkalmassá válik
arra, hogy a Vaiku£±halokára jusson.” (N¥si°ha Pur§£a)

XVIII. Pras§dát fogyasztani és cara£§m¥tát inni

“Az a személy, aki megtiszteli a pras§dát, és rendszeresen eszi azt, nem pont a m¡rti elõtt,
cara£§m¥tával együtt (olyan víz, amit az Úr lótuszlábának ajánlanak, és a tulas¦-fa magjaival
keverik), azonnal eléri azoknak a jámbor tetteknek az eredményeit, amelyeket tízezer áldozati
rítus végrehajtásával lehet elérni.” (Padma Pur§£a)
 164

XIX. Megszagolni a m¡rtinak felajánlott füstölõt és virágot (dh¡pa és puªpa)

“Ha a bhakták megszagolják a m¡rtinak felajánlott füstölõ jó illatát, meggyógyulnak az
anyagi szennyezõdés mérgezõ hatásaitól éppúgy, ahogy az ember a kígyómarástól gyógyul
meg, ha az elõírt orvosi gyógyfüveket szagolja.” (Hari-bhakti-sudhodaya)
“Hogy megtisztítsuk az orrunkat a tisztátalanságoktól, próbáljuk megszagolni azokat a
virágmaradékokat, amelyeket felajánlottak K¥¢£ának a templomban!" (Agastya-sa°hit§)
Példa: a négy Kum§ra.

XX. Megérinteni a m¡rtit

“Csak egy olyan személynek van joga megérinteni a m¡rti testét, aki avatott vai¢£ava, és
odaadó szolgálatot végez K¥¢£a-tudatban.” (Vi¢£u-dharmottara) Mindenkinek lehetõsége van
megtisztulni az odaadó szolgálat által, és ha követi a szabályozó elveket és avatást kapott,
megérintheti a m¡rtit.

XXI. Látni a m¡rtit

“Aki elmegy V¥nd§vanába, és meglátja Govindadeva m¡rtiját, az megszabadul Yamar§ja
udvarától, és beléphet a legmagasabb bolygórendszerbe, amelyen a félistenek élnek. " (Var§ha
Pur§£a)

XXII. Ýratit tartani és megünnepelni az Úr fesztiváljait (mahotsava)

“Ha valaki látja az Úr arcát, miközben folyik az §rati, megszabadulhat minden bûnös
visszahatástól, amit sok-sok ezer és sok-sok millió év alatt gyûjtött össze a múltban. Még
azért is megbocsáttatást nyer, hogy megölt egy br§hma£át, vagy hasonló tiltott tetteket hajtott
végre." (Skanda Pur§£a)
Különbözõ fesztiválok vannak, amelyeket meg kell ünnepelni, mint például K¥¢£a
születésnapja, az Úr R§macandra születésnapja, néhány kiemelkedõ vai¢£ava születésnapja, a
Jhulana-y§tr§ szertartás, amikor az Úr egy hintán ül, és a Dola-y§tr§ (az Úr március havi
cselekedetei).
“Egy ilyen ünnepség során még egy ca£d§la (kutyaevõ) is Vi¢£u társai közé sorolható lesz, ha
pusztán kíváncsiságból látja az Urat a szekéren.” (Bhavi¢ya Pur§£a)

TIZEDIK FEJEZET: A HALLÁS ÉS AZ EMLÉKEZÉS TECHNIKÁI

I. Hallás (ªrava£am)
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu is javasolta a hallás folyamatát az önmegvalósítás módszereként a
jelenlegi Kali-korra. Ebben a korban nagyon nehéz teljesen követni a Védák szabályait és
tanításait, amiket korábban javasoltak. Ha azonban valaki hallja azt a hangot, amit a kiváló
bhakták és §c§ryák zengenek, az önmagában meg fogja õt szabadítani minden anyagi
szennyezõdéstõl. Caitanya Mah§prabhu ezért azt javasolja, hogy csak halljunk azoktól a
tekintélyektõl, akik igazán az Úr bhaktái.

II. Várni az Úr kegyét

 165

A Tizedik Ének tizennegyedik fejezetének nyolcadik versében ez áll: “Kedves Uram! Az a

személy, aki állandóan várja, hogy megkapja indokolatlan kegyedet, és aki, miközben
elszenvedi múltbeli bûneinek visszahatásait, a szíve mélyérõl tiszteletteljes hódolatát ajánlja
Neked, kétségtelenül alkalmas arra, hogy felszabaduljon, mivel ez az õ jogos követelésévé
vált.” (d§ya-bh§k)

III. Emlékezés (smara£am)

“Pusztán az Istenség Legfelsõbb Személyiségére emlékezve az összes élõlény alkalmassá
válik elérni minden kedvezõséget. Hadd emlékezzem ezért mindig az Úrra, aki
megszületetlen és örökkévaló!” (Vi¢£u Pur§£a)

IV. Meditáció (dhy§na)

A meditálás azt jelenti, hogy elménkben az Úr formájára, tulajdonságaira, cselekedeteire és
szolgálatára gondolunk. A meditáció nem valami személytelen vagy üres dolgot jelent. A
védikus irodalom szerint a meditálás mindig Vi¢£u formájára vonatkozik.
A Brahma-vaivarta Pur§£ában található történet alapján - amely egy br§hma£áról szól, aki
Dél-Indiában, Prati¢±h§napura városában lakott, és meditációjában édesrizst ajánlott a
m¡rtinak - megérthetjük, hogy az Úr még azokat a dolgokat is elfogadja, amiket a bhakták
meditációban ajánlanak fel.

TIZENEGYEDIK FEJEZET: A TRANSZCENDENTÁLIS SZOLGÁLAT ASPEKTUSAI

I. Szolgálat (d§syam)
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ leírja, hogy ki az, aki alkalmas az odaadó szolgálat végzésére. Azt
mondja, hogy azok a kezdõk, akik kifejlesztettek egy kis istenszeretetet, odaadásukkal
arányosan már nem érdeklõdnek az érzékkielégítés iránt. De ha még mindig van egy kis
vonzódásuk az érzékkielégítõ tettekhez, akkor ezek eredményeit fel kell ajánlaniuk K¥¢£ának.
Ezt is úgy hívják, hogy az Úr szolgálata, amelynek során az Úr a mester, a dolgozó pedig a
szolga.

B.r.s. 1.2.187 (N§rad¦ya Pur§£a)

ih§ yasya harer d§sye karma£§ manas§ gir§

nikhil§sv apy avasth§su j¦van-mukta¤ sa ucyate

"Az a személy, aki állandóan elmerül testével, elméjével és szavaival az odaadó szolgálatban,
vagy akár az, aki gyakorlatilag nincs lefoglalva, de vágyik arra, felszabadultnak tekintendõ."

II. Odaadó szolgálat barátságban (sakhyam)

A barátságban végzett odaadó szolgálatot két kategóriába lehet sorolni: 1. az ember az Úr
bizalmas szolgájaként cselekszik, 2. az ember az Úr jóakarója. ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ azt mondja,
hogy az a kezdõ bhakta, aki csak egy kis istenszeretetet is kifejlesztett, biztos jelölt az odaadó
 166

szolgálatra. Ha szilárd lesz ebben az odaadó szolgálatban, ez a biztosított helyzet odaadó

szolgálatának bensõséges részévé fog válni.
Néha látjuk, hogy egy tiszta bhakta lefekszik az Úr templomában, hogy bensõséges barátként
szolgálja Õt. A bhakta ilyen barátságos viselkedését r§g§nug§nak, vagyis spontánnak
tekinthetjük. Habár a szabályok szerint az Istenség Legfelsõbb Személyisége templomában
senki sem fekhet le, ezt a spontán istenszeretetet lehet barátságban végzett odaadó
szolgálatnak tekinteni.

III. Mindennel meghódolni az Úrnak (§tma-nivedanam)

A teljes önátadást §tma-nivedanának hívják. A különbözõ szaktekintélyek különbözõ
módokon határozzák meg az önvalót. Az önvaló néha a szellemi önvalóra, vagyis a lélekre
utal, néha pedig az elmére vagy a testre. A teljes önátadás tehát azt jelenti, hogy nemcsak mint
szellemi lelkek hódolunk meg az Úr szolgálatának, hanem elménkkel és a testünkkel is.
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy a barátságban és az önátadással végzett odaadó
szolgálat két nehéz folyamat. Ezért ilyen kapcsolatot nagyon ritkán lehet látni az Úrral. Ezt a
két folyamatot csak a fejlett bhakták tudják könnyen gyakorolni, mert nagyon ritka az olyan
meghódolás, amely õszinte eksztatikus odaadással keveredik. Az embernek teljesen át kell
adnia magát az Úr akaratának.

IV. Felajánlani azt, ami a legkedvesebb számunkra

“Kedves barátom! Ha valaki felajánlja Nekem a tulajdonában lévõ legkiválóbb dolgot, vagy
azt, ami nagyon kedves számára, az örök hasznára fog válni.”
(¼.Bh§g. 11.11.41)

V. Minden erõfeszítést K¥¢£áért tenni

A N§rada-pañcar§tra szerint egy olyan személynek, aki valóban odaadó szolgálatot végez,
mindenféle tetteket végre kell hajtania – azokat, amiket elõírnak a kinyilatkoztatott
szentírások, s azokat is, amelyek a megélhetését szolgálják.

VI. Meghódolt léleknek lenni

"Kedves Uram! Az a személy, aki meghódolt Neked, akinek szilárd meggyõzõdése, hogy a
Tiéd, és aki valóban így cselekszik a testével, az elméjével és a szavaival, az igazából képes
megízlelni a transzcendentális gyönyört.” (Hari-bhakti-vil§sa)

VII. A fák szolgálata, mint például a Tulas¦é (tulas¦-seva)

“A Tulas¦ minden tekintetben kedvezõ. Ha csak látjuk, megérintjük, emlékezünk rá,
imádkozunk hozzá, leborulunk elõtte, hallunk róla, vagy elültetjük, mindig kedvezõség vár
ránk. Aki a fent említett módok valamelyikén keresztül kapcsolatba kerül a Tulas¦-fával, az
örökké a Vaiku£±ha-világban él.” (Skanda Pur§£a)

TIZENKETTEDIK FEJEZET: A TRANSZCENDENTÁLIS SZOLGÁLAT TOVÁBBI

ASPEKTUSAI
 167

I. A kinyilatkoztatott szentírások hallása (bh§gavata-ªrava£a)

¼r¦la Madhv§c§rya szerint a szentírások közé a következõ írások tartoznak: a R§m§ya£a, a
Mah§bh§rata, a Pur§£ák, az Upani¢adok, a Ved§nta, és minden olyan irodalom, amelyeket e
kinyilatkoztatott szentírások folytatásaiként írtak.

“A ¼r¦mad-Bh§gavatam minden ved§nta filozófia lényege. Annak a személynek, aki

valamilyen módon ragaszkodást fejlesztett ki a ¼r¦mad-Bh§gavatam olvasása iránt, nem lehet
semmi íze más írások olvasásához. Más szóval az a személy, aki megízlelte a
¼r¦mad-Bh§gavatam transzcendentális gyönyörét, nem lehet elégedett a világi írásokkal.”
(¼.Bh§g. 12.13.15)

II. Mathur§ban élni (mathur§-v§sa)

Azt a személyt kétségtelenül el fogja bûvölni az illuzórikus energia, aki Mathur§n kívül egy
másik helyhez kezd vonzódni. Mindazt az eredményt, amit azáltal kap az ember, hogy
elutazik a három világ összes zarándokhelyére, el lehet érni pusztán Mathur§ szent földjének
megérintésével. Ha pusztán hallunk Mathur§ földjérõl, emlékezünk rá, dicsõítjük, vágyunk rá,
látjuk vagy megérintjük, minden vágyunk teljesülhet.
III. Szolgálni a bhaktákat (vai¢£ava-seva)
“Kedves P§rvat¦! Az imádatnak különféle folyamatai vannak, s minden ilyen folyamat közül a
Legfelsõbb Személy imádatát tekintik a legmagasabb rendûnek. De még az Úr imádatánál is
magasabb rendû az Úr bhaktáinak az imádata.” (Padma Pur§£a)
“Kedves P§rtha! Aki bhaktámnak tekinti magát, az nem az. Csak az a személy az Én valódi
bhaktám, aki bhaktám bhaktájának tekinti magát.” (Ýdi Pur§£a)

IV. Szolgálni az Urat saját helyzetünk szerint

A Padma Pur§£ában az áll, hogy az ember gazdasági helyzete szerint mutasson be
szertartásokat az Úrnak. Mindenkinek minden lehetõségét kihasználva kell végeznie
különbözõ szertartásokat az Úr ünnepségein.

V. Odaadó szolgálatot végezni K§rttika-kor (k§rttika-seva)

Ezen szertartások közül az egyik legfontosabbat Çrja-vratának hívják. Ezt K§rttika hónapban
(október-november) ünneplik; amikor fõleg V¥nd§vanában egy különleges szertartást
követnek az Úr D§modara templomi imádatában. Azt javasolják, hogy a bhakták ezt
elsõsorban Mathur§ban végezzék.

VI. Fesztiválokat tartani az Úr cselekedeteinek megünneplésére (mahotsava)

“Kedves Úr Jan§rdana [K¥¢£a]! Hadd tudjuk meg, hogy melyik napon hozott világra Téged
anyád, Devak¦-dev¦! Ha kedvesen elmondod nekünk, akkor ezen a napon nagy ünnepséget
fogunk tartani. Óh, Keª¦ megölõje! Mi olyan lelkek vagyunk, akik száz százalékosan
meghódoltak lótuszlábadnál, és csak arra vágyunk, hogy elégedetté tegyünk
ünnepségeinkkel.” (Bhavi¢ya Pur§£a)

VII. Nagy odaadással szolgálni a m¡rtit (ªr¦-m¡rtira ªraddh§ya sevana)

“Aki állandóan énekli a szent nevet, és transzcendentális örömet érez, az - mivel odaadó
szolgálatot végez -, kétségtelenül megkapja az odaadó szolgálat kedvezményeit, és sohasem
kap csak muktit [felszabadulást].” (Ýdi Pur§£a)
 168

VIII. A ¼r¦mad-Bh§gavatam elbeszélése bhakták között (bh§gavata-ka±h§)

¼r¦ Caitanya Mah§prabhu azt javasolta, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam valódi ízének

megkóstolása érdekében bh§gavatam-személytõl fogadjunk el utasítást. A
¼r¦mad-Bh§gavatam még a felszabadult személyek számára is ízletes. ¼ukadeva Gosv§m¦
elismerte, hogy habár már anyja méhében felszabadult volt, csak azután vált nagy bhaktává,
miután megízlelte a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Így aki vágyik arra, hogy fejlõdjön a K¥¢
£a-tudatban, az a hiteles bhakták láncolatán keresztül ízlelje meg a ¼r¦mad-Bh§gavatam
magyarázatát!

IX. Társulni a fejlett bhaktákkal (s§dhu-sa¯ga)

“A társulás nagyon fontos. Olyan, mint egy kristálykõ, amely visszatükröz mindent, amit elé
helyezünk.” (Hari-bhakti-sudhodaya)

X. Énekelni az Úr szent nevét (n§ma-k¦rtana)

n§ma cint§ma£i¤ k¥¢£aª caitanya-rasa-vigraha¤

p¡r£a¤ ªuddho nitya-mukto 'bhinnatv§n n§ma-n§mino¤

“Nincs különbség az Úr szent neve és Maga az Úr között. Így a szent név ugyanolyan
tökéletes, mint Maga az Úr, teljességében, tisztaságában és örökkévalóságában. A szent név
nem egy anyagi hangvibráció, és nincs is benne semmilyen anyagi szennyezõdés.” (Padma
Pur§£a)

B.r.s. 1.2.234 (Padma Pur§£a)

ata¤ ªr¦-k¥¢£a-n§m§di na bhaved gr§hyam indriyai¤

sevonmukhe hi jihv§dau svayam eva sphuraty ada¤

A szent nevet tehát nem tudja sértés nélkül énekelni az, aki még nem tisztította meg az
érzékeit. Más szóval az anyagi érzékekkel nem lehet megfelelõen énekelni a Hare K¥¢£a
mah§-mantra szent neveit. De ha elfogadjuk az éneklés folyamatát, lehetõséget kapunk arra,
hogy valóban megtisztítsuk magunkat, és eljussunk a sértés nélküli éneklés szintjére.

XI. Mathur§ban élni (mathur§-v§sa)

“Milyen csodálatos, hogy ha valaki akár csak egyetlen napig Mathur§ban lakik, elérheti a
transzcendentális szeretõ attitûdöt az Istenség Legfelsõbb Személyisége felé! Mathur§ földje
bizonyára dicsõségesebb, mint Vaiku£±ha-dh§ma, Isten királysága!”

TIZENHARMADIK FEJEZET: AZ ODAADÓ SZOLGÁLAT ÖT HATÉKONY FORMÁJA

 169

I. Az öt folyamat
Ha az alábbi öt folyamat közül valamelyikhez van egy kis ragaszkodása, akkor még egy
kezdõben is felébredhet az odaadó eksztázis.

s§dhu-sa¯ga, n§ma-k¦rtana, bh§gavata-ªrava£a

mathur§-v§sa, ¢r¦-m¡rtira ªraddh§ya sevana

“Társulni a bhaktákkal, énekelni a szent neveket, hallgatni a ¼r¦mad Bh§gavatamot, Mathur§

körzetében élni és hittel és odaadással szolgálni a m¡rtit.” (Cc. Madhya 22.128)

II. Az Úr m¡rtijának imádata

“Kedves barátom! Ha még mindig vágysz arra, hogy élvezd a barátaid társaságát az anyagi
világban, akkor ne nézz K¥¢£a formájára, aki a Keª¦-gh§±a (egy fürdõhely Indiában) partján
áll! Õt Govindának hívják, és a szemei nagyon elbûvölõek. Fuvoláján játszik, fején egy
pávatollat visel, és egész testét megvilágítja a holdfény az égen.”

III. A ¼r¦mad Bh§gavatam hallása

“Kedves ostoba barátom! Azt hiszem, már hallottál a kedvezõ ¼r¦mad-Bh§gavatamból, amely
leszólja a gyümölcsözõ cselekedetek, a gazdasági fejlõdés és a felszabadulás eredményeinek
keresését. Azt hiszem, most már kétségtelen, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam Tizedik Énekének
versei, amelyek az Úr kedvteléseit írják le, be fognak jutni a füledbe, és el fogják érni a
szívedet."

IV. Társulás a bhaktákkal

Amint valaki szerencséje folytán kapcsolatba kerül egy tiszta bhaktával, azonnal mohón
vágynia kell arra, hogy halljon K¥¢£áról, tanuljon K¥¢£áról, vagyis teljesen K¥¢£a-tudatossá
váljon.

V. A szent nevek éneklése

“Azt mondják, hogy a szentek hallhatták a v¦£§ húrjainak zengését, amelyet N§rada tart a
kezében, aki mindig az Úr K¥¢£a dicsõségét énekli. Most ugyanez a hangvibráció eljutott az
én fülembe is, és mindig érzem a Legfelsõbb Személy jelenlétét. Fokozatosan megszabadulok
az anyagi élvezethez való minden ragaszkodástól.”

VI. Mathur§ban élni

“Emlékszem az Úrra, aki a Yamun§-folyó partján állt, s oly gyönyörû volt a kadamba-fák
között, ahol sok madár csiripel a kertekben. S ezek a benyomások mindig a szépség és a
gyönyör transzcendentális megvalósításaihoz visznek el."

VII. Példák:
A négy Kum§ra, Bilvama¯gala çh§kura. A var£a és §ªrama szerint elõírt kötelességeknek
pusztán az a céljuk, hogy eljuttassák az embert a K¥¢£a-tudat gyakorlásáig, de utána
jelentõségüket vesztik.
 170

TIZENNEGYEDIK FEJEZET: KÉPESÍTÉSEK AZ ODAADÓ SZOLGÁLATRA

I. Az odaadó szolgálat nem függ semmilyen anyagi körülménytõl

Az odaadó szolgálat abszolút, egyidejûleg az ok és az okozat. Az odaadó szolgálatban csak
annak gyakorlása által érhetünk el fejlõdést. A tudás és lemondás kultiválása nem segít hozzá
az odaadó szolgálathoz, sõt néha akadályt is jelenthet. A bhakták automatikusan elérik a
gyümölcsözõ tettekbõl, a lemondásokból, a filozófiai tudás mûvelésébõl, a misztikus yoga
gyakorlásából, az adományozásból és minden hasonló kedvezõ tettbõl származó
eredményeket, bár nem ragaszkodnak hozzájuk. Valójában egy olyan személy, aki fejleszti K¥
¢£a-tudatát, de még mindig ragaszkodik valamennyire az anyagi élvezethez, hamarosan meg
fog szabadulni ettõl a tendenciától azáltal, hogy rendszeresen végzi az odaadó szolgálatot egy
hiteles lelki tanítómester utasításai szerint.

II. A yukta-vair§gya elve

B.r.s. 1.2.255-6

an§saktasya vi¢ay§n yath§rham upayuñjata¤

nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe yukta° vair§gyam ucyate
pr§pañcikatay§ buddhy§ hari-sambandhi-vastuna¤
mumuk¢ubhi¤ parity§go vair§gya° phalgu kathyate

Amikor az ember nem kötõdik semmihez, ám ugyanakkor mindent elfogad, ami K¥¢£ával
kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklásérzeten. Ellenben nem ilyen teljes annak a
lemondása, aki mindent elutasít anélkül, hogy tudna azok K¥¢£ához fûzõdõ kapcsolatáról."

III. A yukta-vair§gyát egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt kell gyakorolni
Sosem szabad, hogy a lelki tanítómestert elragadtassa a vagyongyûjtés vagy a követõk nagy
száma. Egy hiteles lelki tanítómester sohasem lesz ilyen. De ha a lelki tanítómester nem
megfelelõen hiteles, és csak saját kezdeményezésére vált lelki tanítómesterré, elsodorhatja a
vagyongyûjtés és a tanítványok nagy száma. Így odaadó szolgálata nem nagyon magas szintû.
Ha valakit elsodornak az effajta eredmények, odaadó szolgálata lecsökken. Ezért is kell
szigorúan követni a tanítványi láncolat elveit.

IV. A K¥¢£a-tudat mellett nincs szükség más tisztító folyamatra

A K¥¢£a-tudatos személy természetszerûen megtisztult, s így nem szükséges gyakorolnia más
tisztító folyamatot. Mivel nagyon emelkedett a K¥¢£a-tudatban, már szert tett minden jó
tulajdonságra, hiszen a félistenek összes jó tulajdonsága is automatikusan kifejlõdik benne.
Példa: N§rada Muni és a vadász.
¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ itt megerõsíti, hogy a tudat tisztulása, a testi cselekedetek tisztulása, a
lemondások, az elme nyugalma stb. mind automatikusan megnyilvánulnak abban a
személyben, aki odaadó szolgálatot végez.
 171

V. Az odaadó szolgálat kilenc folyamata

¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ itt megerõsíti, hogy kilencfajta odaadó szolgálat van, amelyek mindegyike
olyan hatalmas, hogy ha valaki csupán egyetlen egyet követ közülük, kétségtelenül elérheti a
kívánt tökéletességet. Példák:
- hallás (ªrava£am) - Par¦k¢it Mah§r§ja;
- vibrálás (k¦rtanam) - ¼ukadeva Gosv§m¦;
- emlékezés (smara£am) - Prahl§da Mah§r§ja;
- szolgálat (p§da-seva£am) - Lak¢m¦;
- a templomi m¡rti imádata (arcanam) - P¥thu Mah§r§ja;
- imádkozás (vandanam) Akr¡ra;
- az utasítások végrehajtása (d§syam) - Hanum§n;
- K¥¢£át barátként szolgálni (sakhyam) - Arjuna;
- teljes meghódolás (§tma-nivedanam) - Bali Mah§r§ja.

A kilenc folyamat közül egyszerre többet is lehet végezni. Ambar¦¢a Mah§r§ja például mind a
kilencet végezte, és úgy érte el a tökéletességet.

VI. Odaadó szolgálat bõségben (aiªvarya-m§rga)

¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveit a tekintélyek
néha úgy írják le, mint az Úr gazdag szolgálatának útját.
 172

TIZENÖTÖDIK FEJEZET: SPONTÁN ODAADÓ SZOLGÁLAT

I. A r§g§nug§-bhakti meghatározása
¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ úgy határozta meg a r§g§nug§-bhaktit mint spontán vonzódást, amikor az
ember teljesen elmerül a vonzalmának tárgyáról szóló gondolatokban, a szeretet erõs
vágyával eltelve. A spontán szeretet ilyen érzéseivel végzett odaadó szolgálatot
r§g§nug§-bhaktinak hívják, példái a v¥nd§vanai tehénpásztorfiúk. A r§g§nug§ elnevezésû
odaadó szolgálatot két további kategóriába lehet osztani:
- “érzéki vonzódás”, például a gop¦k;
- “kapcsolat”, például a Yaduk.
A spontán szeretet szintjén lévõ személyek nem úgy viszonoznak K¥¢£ával, mint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségével, hanem mint rokonukkal, barátjukkal vagy szeretõjükkel.

II. A kedvezõ és kedvezõtlen attitûd

Nem csak a fent említett bhakták éreztek spontán vonzalmat K¥¢£ához, miközben
megfeledkeztek legfelsõbb helyzetérõl, hanem Ka°sa - akinek vonzalma a félelmen keresztül
nyilvánult meg - és ¼iªup§la is - aki irigységet érzett iránta. Ezeket a kapcsolatokat azonban
R¡pa Gosv§m¦ nem tekinti elsõdlegesnek. Bár õk is elérték az Abszolút Igazságot, ám csupán
személytelen Brahman aspektusát tudták megvalósítani, és nem léphettek be Goloka
V¥nd§vanába, hasonlóan az imperszonalistákhoz. A Yaduk vonzalmát analizálva R¡pa
Gosv§m¦ azt mondja, hogy ha a barátság szintjén áll, akkor spontán szeretet, de ha a
szabályozó elvek szintjén, akkor nem. Csak akkor soroljuk a szeretetet a tiszta odaadó
szolgálat kategóriájába, ha a spontán szeretet szintjérõl származik.

III. A "kéjes vágy"

A gop¦k “kéjes” hozzáállása nem utal semmiféle szexuális élvezetre. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦
magyarázza, hogy ez a “kéjes vágy” a bhaktáknak a K¥¢£a társulásához való sajátságos
hozzáállására utal. A tökéletes szinten minden bhakta spontánul vonzódik az Úrhoz. Ezt a
vonzódást néha a bhakta “kéjes vágyának” nevezik. A kéj a bhakta rendkívüli vágya arra,
hogy szolgálja az Urat egy bizonyos kapcsolatban. Példaként mind a gop¦kat, mind a
tehénpásztorfiúkat megemlíti.

IV. Érzéki vonzódás

Ez a rendkívüli vágy az Úr szolgálatára Vraja transzcendentális földjén nyilvánul meg
kifejezetten a gop¦kban. A gop¦k K¥¢£a iránti szeretete olyan emelkedett, hogy megértése
érdekében néha “kéjes vágyként” magyarázzák.
“A ‘kéjes vágy’ a saját érzékek kielégítésére való vágyra utal, a ‘transzcendentális vágy’
pedig az Úr érzékeinek szolgálatára irányuló vágyra.” (Caitanya-carit§m¥ta) Az anyagi
világban minden kéjes vágy önzõ, ám a gop¦k érzelmei K¥¢£a iránt tökéletesen
transzcendentálisak. Bizonyítja, hogy mind Uddhava, mind az Úr Caitanya dicsõítette a gop¦k
módszerét az Úr imádatára.

Kubj§ kéjes vágyát a tanult tudósok úgy írják le, mint “majdnem kéjes vágy”, mert K¥¢£a
iránti vágya majdnem anyagi volt, és így az õ szeretetét nem lehet a gop¦k szeretetéhez
 173

hasonlítani. Az õ K¥¢£ához való szeretetteli vonzódását k§ma-pr§y§nak nevezik, vagyis

majdnem olyan, mint a gop¦k szeretete K¥¢£a iránt.

TIZENHATODIK FEJEZET: A SPONTÁN ODAADÁS TOVÁBBI LEÍRÁSA

I. Kapcsolat
Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ anya transzcendentális szülõi érzéseket táplálnak K¥¢£a felé, amit
úgy hívnak, hogy K¥¢£a iránti szeretet szülõi kapcsolatban. A V¥¢£ik (K¥¢£a dv§rak§i
rokonai) szintén így éreztek. A K¥¢£a iránti spontán szeretet, ahogy azt a V¥¢£ik és V¥nd§vana
lakói megnyilvánítják, örökké létezik bennük. Az odaadó szolgálatnak szabályozó elveket
követõ szintjén nincs szükség e szeretet megvitatására, mert annak magától kell kifejlõdnie
egy fejlettebb szinten.

II. Alkalmasság a spontán odaadó szolgálatra

Azokat a személyeket, akik arra vágynak, hogy az Úr olyan örök bhaktáinak nyomdokait
kövessék, mint a V¥¢£ik és V¥nd§vana lakói, r§g§nug§ bhaktáknak hívják. Õk e bhakták
tökéletességét próbálják elérni. Azonban mindig emlékeznünk kell arra, hogy ilyen mohó
vágy Vraja (V¥nd§vana) lakói nyomdokainak követésére nem lehetséges addig, amíg az
ember meg nem szabadul az anyagi szennyezõdésektõl. Az, aki nem jutott túl az
anartha-niv¥tti szintjén, csupán imitálni tudja a r§g§nug§-bhakták érzelmeit, amelyek
valójában csak megtisztult szívben nyilvánulhatnak meg.
“Amikor valaki valóban megszabadult az anyagi szennyezõdésektõl, mindig emlékezhet egy
örök bhaktára V¥nd§vanában, hogy ugyanolyan minõségben szeresse K¥¢£át. Az ilyen hajlam
kifejlesztése után pedig az ember mindig V¥nd§vanában fog élni még elméjében is.”

III. A hiteles r§g§nug§-bhakta elrejti érzelmeit

Egy K¥¢£a-tudatban valóban fejlett bhakta, aki állandóan elmerül az odaadó szolgálatban, ne
nyilvánítsa meg érzelmeit még akkor sem, ha már elérte a tökéletességet! Mindig cselekedjen
úgy, mint egy kezdõ bhakta, amíg anyagi testtel rendelkezik! A szabályozó elvek szerinti
odaadó szolgálat tevékenységeit még a tiszta bhaktának is követnie kell. De amikor
megvalósítja valódi helyzetét az Úrral kapcsolatban, a szabályozott szolgálat végzése mellett
magában gondolhat az Úrra az Úr egy bizonyos társának útmutatásával, és e társat követve
kifejlesztheti transzcendentális érzéseit. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ nem fogadja el hitelesnek a
pr§k¥ta-sahajiyák által gyakorolt siddha-pra£§l¦ folyamatot.
¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ és a tanult §c§ryák azt javasolják, hogy még a K¥¢£a iránti spontán szeretet
kifejlõdése után is kövessük a szabályozó elveket. A szabályozó elvek szerint kilenc osztályba
sorolható tettek közül az embernek kifejezetten azt a fajta odaadó szolgálatot kell végeznie,
amelyre természetes hajlama van.

IV. Közvetett és közvetlen hitvesi szeretet

A v¥nd§vanai gop¦k és a dv§rak§i királynõk nyomdokait követõ odaadó szolgálatot hitvesi
szeretetben végzett odaadó szolgálatnak hívják. Ezt két kategóriára lehet osztani: a 1.
közvetett és a 2. közvetlen hitvesi szeretetre. E kategóriák mindegyikében az embernek
követnie kell azt a bizonyos gop¦t, aki ilyen szolgálatot végez Goloka V¥nd§vanában. Amikor
valaki közvetlenül ragaszkodik az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez hitvesi szeretettel,
 174

azt kelinek nevezik. A keli gyakorlása azt jelenti, hogy valaki közvetlenül érintkezik az
Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Vannak más bhakták, akik nem akarnak közvetlen
kapcsolatot a Legfelsõbb Személlyel, de meg akarják ízlelni az Úr szerelmi kedvteléseit a
gop¦kkal. Az ilyen bhakták azt élvezik, ha hallanak az Úr és a gop¦k kedvteléseirõl.
A hitvesi szeretet nem csak nõi testben lévõ bhaktáknál alakulhat ki, mert semmi köze az
anyagi testhez. Példa: a da£¨ak§ra£yai bölcsek.

V. Házastársi és szeretõi kapcsolat (svak¦y§ és parak¦y§)

A hitvesi szeretetet két osztályba lehet sorolni. Ez a 1. férj és feleség közötti szerelem,
valamint a 2. szeretõ és szeretett közötti szerelem. Az, aki feleségként fejleszt ki szerelmet K¥
¢£a iránt, Dv§rak§ba kerül, ahol az Úr királynõjévé válik, az pedig, aki szeretõként, Goloka
V¥nd§vanába kerül, hogy társuljon a gop¦kkal, és ott élvezze a szerelmi kedvteléseket K¥¢
£ával.

VI. Szülõi kapcsolat vagy barátság

Azoknak a bhaktáknak, akik mint szülõk vagy mint barátok vonzódnak K¥¢£ához, Nanda
Mah§r§ja vagy Subala nyomdokait kell követniük. Nanda Mah§r§ja K¥¢£a mostohaapja, és
K¥¢£a összes barátja közül Subala a legbensõségesebb Vrajabh¡miban.
Az Úr apjává válásnak két változata van. Az egyik módszerben valaki megpróbál közvetlenül
az Úr apjává válni, a másikban Nanda Mah§r§ját követve K¥¢£a apjának eszméjét tartja
becsben. Nem javasolt, hogy valaki megpróbáljon közvetlenül K¥¢£a apjává válni, mert az
ilyen fejlõdést beszennyezheti a m§y§v§d¦ (személytelen) filozófia.

VII. Pu¢±i-m§rga
Az odaadó szolgálatnak azt a folyamatát, melynek során K¥¢£át spontán vonzalommal
imádják, néha pu¢±i-m§rgának nevezik. Pu¢±i “táplálót”, m§rga pedig “utat” jelent. Az érzések
ilyen fejlõdése a legmagasabb szinten táplálja az odaadó szolgálatot. Így a táplálás útjának,
vagyis pu¢±i-m§rgának hívják. A Vallabha-samprad§ya, amely a vai¢£ava vallás Vi¢£usv§m¦
vonalához tartozik, ezen a pu¢±i-m§rga folyamaton át imádja K¥¢£át. Általában a gujarati
bhakták B§la K¥¢£át imádják e pu¢±i-m§rga címszó alatt.

TIZENHETEDIK FEJEZET: EKSZTATIKUS SZERETET

I. A bh§va szint jellemzõi

A szabályozott odaadó szolgálat végzésének folyamatával az ember felemelkedik a
transzcendentális szintre, túl a természet anyagi kötõerõin. A bhakta szívébõl eksztatikus
szeretet árad, s ekkor K¥¢£a iránti ragaszkodása tökéletessé válik. A bhakta spontánul mohó
arra, hogy eksztatikus szeretetben szolgálja az Urat. Ezen a szinten a bhakta uttama-adhik§r¦,
aki a tökéletes odaadás síkján áll.

II. A bh§va felbukkanása

A szabályozó elvek szerint végzett odaadó szolgálat szintjén két felosztás van: 1. a végrehajtó
és 2. a hatékony. Az odaadó szolgálatnak ezt a hatékony részét bh§vának, vagyis eksztázisnak
 175

hívják. Ez az eksztázis az Istenség Személyisége iránti tiszta szeretet elsõ szimptómája, és

ezen a szinten az ember néha könnyeket hullat, vagy a hideg rázza. Ezek a szimptómák nem
mindig, hanem alkalmanként nyilvánulnak meg. Ezen eksztatikus szimptómák külsõdleges
megjelenésük után az elmében maradnak, és az eksztázis ilyen folytatódását sam§dhinak
hívják. A szeretet ezen szintje a K¥¢£ával való jövendõ szeretetteli viszonzás okává válik.

III. A bh§va elérésének módszerei

Az eksztázis ezen szintjére kétféle módon lehet felemelkedni:
a tiszta bhaktákkal való állandó társulás, vagy
K¥¢£a vagy K¥¢£a egy tiszta bhaktája különleges kegyébõl.
Az eksztatikus szintre való felemelkedés általában a tiszta bhaktákkal való társuláson
keresztül történik, és nagyon ritka, hogy valaki K¥¢£a vagy az Õ bhaktája különleges
kegyébõl emelkedjen erre a szinte. Példák: N§rada Muni élete, a Padma Pur§£ában található
történet a kezdõ bhaktáról, aki annak érdekében, hogy az eksztatikus síkra emelje magát,
egész éjjel táncolt, hogy az Úr reávesse pillantását.

IV. A bh§va elérése különleges kegy által

Néha azonban azt találjuk, hogy minden odaadó folyamat követése nélkül valaki hirtelen
kifejleszti az odaadását az Úr K¥¢£a iránt. Tudnunk kell, hogy az odaadó attitûd ilyen hirtelen
kifejlõdése K¥¢£a vagy az Õ bhaktája különleges kegye. A K¥¢£a indokolatlan kegyébõl
történõ eksztatikus érzések látszólag véletlenszerû kifejlõdését három csoportba lehet sorolni:
pusztán beszéd által, pusztán pillantás által és pusztán jókívánságok által.
A K¥¢£a iránti eksztatikus szeretetet öt részre lehet osztani, amelyrõl ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦
késõbb fog írni.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET: AZ EKSZTATIKUS SZERETETET ELÉRT SZEMÉLY

JELLEME

I. A bh§va szintjét elért személy jellemzõi:

B.r.s. 1.3.25

k¢§ntir avyartha k§latva° viraktir mana-ª¡nyat§

§ª§ba£dha¤ samut-kan±h§ n§ma-g§ne sad§ ruci¤
§saktis tad-gu£§khy§ne pr¦tis tad-vasati-sthale
ity§dayo 'nubh§v§¤ syur j§ta-bh§v§¯kure jane

1. Mindig igyekszik idejét az Úr odaadó szolgálatára használni, nem szeret tétlen lenni.
Mindig szolgálni akar, a nap huszonnégy órájában.
2. Mindig kimért és kitartó.
3. Mindig közönyös minden anyagi vonzódás felé.
4. Nem vágyik semmilyen anyagi tiszteletre cselekedetei viszonzásaképpen.
5. Mindig biztos abba, hogy K¥¢£a a kegyében fogja részesíteni.
6. Mindig nagyon lelkes arra, hogy hûségesen szolgálja az Urat.
 176

7. Nagyon ragaszkodik az Úr szent neveinek énekléséhez.

8. Mindig lelkes arra, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságairól beszéljen.
9. Nagyon szeret olyan helyen élni, ahol az Úr kedvteléseit végzi, például Mathur§ban,
V¥nd§vanában vagy Dv§rak§ban.

II. Az idõ használata

Egy tiszta bhakta, aki kifejlesztette a K¥¢£a iránti eksztatikus szeretetét, szavaival mindig
imákat ajánl az Úrnak. Elméjében mindig K¥¢£ára gondol, testével pedig vagy hódolatát
ajánlja azáltal, hogy leborul a m¡rti elõtt vagy valamilyen más szolgálatot végez. Ezen
eksztatikus tevékenységek során néha könnyeket hullat. Ilymódon egész életét az Úr
szolgálatával tölti anélkül, hogy akár csak egy pillanatot is valamilyen más elfoglaltságra
vesztegetne.

III. Kitartás
Amikor valaki zavartalan még akkor is, ha számos oka van arra, hogy zavart legyen,
kimértnek és kitartónak hívják. Par¦k¢it Mah§r§ja viselkedése a példa, ahogy türelmes és
zavartalan elméjû maradt még élete utolsó pillanatában is. Ez az egyik jellemzõje egy olyan
bhaktának, aki kifejlesztette a K¥¢£a iránti eksztatikus szeretetet.

IV. Közömbösség
Az érzékek mindig érzéki élvezetre vágynak, de amikor egy bhakta transzcendentális
szeretetet fejleszt ki K¥¢£a iránt, érzékei nem vonzódnak többé az anyagi vágyakhoz. Ezt az
elmeállapotot közömbösségnek nevezik. Kezdetben egy kezdõ bhaktának persze meg kell
próbálnia távol tartania magát mindenféle csábító ragaszkodástól, de egy érett bhakta valódi
helyzete az, hogy egyáltalán nem vonzódik még akkor sem, ha minden csábító dolog jelen
van. Ez a közömbösség igazi feltétele. Ennek példája Bharata Mah§r§ja.

V. Büszkeségnélküliség
Amikor egy bhakta annak ellenére, hogy a tiszta megvalósítás minden tulajdonságával
rendelkezik, nem büszke helyzetére, úgy hívják, hogy mentes a büszkeségtõl. K¥¢£a bhaktája
bármilyen helyzetet el tud fogadni K¥¢£a szolgálatában. Példák: Bhag¦ratha király és L§l
B§bu.

VI. Nagy remény

Azt az erõs meggyõzõdést, hogy valaki kétségtelenül meg fogja kapni az Istenség Legfelsõbb
Személyisége kegyét, szanszkritul §ª§-bandhának hívják. ݪ§-bandha azt jelenti, hogy az
ember folyamatosan azt gondolja: “Mivel megteszek minden tõlem telhetõt, hogy kövessem
az odaadó szolgálat mindennapi elveit, biztos vagyok benne, hogy haza fogok térni, vissza
Istenhez.” Az embernek tovább kell reménykednie minden reménytelenségben, hogy
valamilyen módon meg fogja tudni közelíteni a Legfelsõbb Úr lótuszlábát.

VII. Mohó vágy a kívánt siker elérésére

Amikor valaki elég mohó arra, hogy sikert érjen el az odaadó szolgálatban, ezt a mohóságot
samutka£±h§nak nevezik. Ez “teljes mohóságot” jelent. Valójában ez a mohóság az ára annak,
hogy sikert érjünk el a K¥¢£a-tudatban.A védikus irodalom szerint ahhoz, hogy valaki
 177

megvásárolja a legértékesebb dolgot, a K¥¢£a-tudatot, erõs, mohó vágyat kell kifejlesztenie

elérésére. Példa: Bilvama¯gala çh§kura K¥¢£a-kar£§m¥tája.

VIII. Ragaszkodás az Úr szent neveinek énekléséhez

Ugyanebben a K¥¢£a-kar£§m¥tában vagy egy másik kijelentés R§dh§r§£¦ éneklésérõl.
R§dh§r§£¦ egyik társa ott azt mondja: “Óh, Úr Govinda! Az a lány, aki V¥¢abh§nu király
leánya, most könnyeket hullat, és buzgón vibrálja szent neved – K¥¢£a! K¥¢£a!”

IX. Lelkesedés az Úr transzcendentális tulajdonságairól szoló beszédért

Az Úr dicsõségének énekléséhez való ragaszkodásról szintén ír a K¥¢£a-kar£§m¥ta: “Mit
tegyek K¥¢£áért, aki nagyobb örömet okoz, mint bármi más, és aki rosszabb minden
nyugtalan fiúnál? K¥¢£a gyönyörû tetteinek gondolata vonzza a szívemet, és nem tudom, mit
tehetek!”

X. Vonzódás ahhoz, hogy az ember olyan helyen éljen, ahol K¥¢£a a kedvteléseit tölti
Az Úr K¥¢£a tiszta bhaktája Mathur§ körzetében vagy V¥nd§vanában él, és meglátogatja
mindazokat a helyeket, ahol K¥¢£a a kedvteléseit töltötte. Ezeken a szent helyeken
nyilvánította meg K¥¢£a gyerekkori cselekedeteit a tehénpásztorfiúkkal és Yaªod§ anyával. Az
Úr K¥¢£a bhaktái között még mindig él e szent helyek körüljárásának szokása, és akik
elmennek Mathur§ba és V¥nd§vanába, mindig transzcendentális örömet éreznek. Valójában ha
valaki elmegy V¥nd§vanába, azonnal elkülönülést érez K¥¢£ától, aki oly szép tetteket hajtott
végre, amikor jelen volt ott.

XI. Kik nem képesítettek arra, hogy elérjék a bh§vát?

Nem tudja elérni a K¥¢£a iránti ragaszkodást az, aki csupán a felszabadulást akarja, vagy a
személytelen brahmajyotiba kíván olvadni. A közönséges bhakták sem érhetnek el ilyen tiszta
ragaszkodást K¥¢£a iránt.
Sok úgynevezett bhakta van, akik mesterségesen K¥¢£a a¢±a-k§liya-l¦l§ként ismert
kedvteléseire gondolnak. Néha mesterségesen utánozzák ezeket a K¥¢£a iránti ragaszkodást
imitálva, de ez nem fogadható el valódi ragaszkodásként. Mondhatjuk azonban azt, hogy az
ilyen ragaszkodás a színlelõnek reményt ad arra, hogy idõvel majd igazából felemelkedjen a
tiszta odaadó szolgálat szintjére.

XII. A színlelt ragaszkodás kategóriái

A ragaszkodás ilyen utánzását két kategóriába alá lehet sorolni: 1) az árnyékragaszkodás és 2)
a par§ (transzcendentális) ragaszkodás. Ha valaki anélkül, hogy követné az odaadó szolgálat
szabályozó elveit, és egy hiteles lelki tanítómester vezetné, ilyen imitációs ragaszkodást
nyilvánít ki, azt árnyékragaszkodásnak hívják. És ha valaki az ilyen árnyékragaszkodás
megnyilvánításakor minden anyagi szenvedés eltûnését érzékeli, akkor azt par§
ragaszkodásnak hívják.

XIII. Hogyan fejlõdhet ki a színlelt ragaszkodás?

 178

Az ilyen árnyékragaszkodás vagy par§ ragaszkodás kifejlõdhet, ha valaki egy tiszta bhaktával
társul, vagy ellátogat szent helyekre, mint például V¥nd§vana vagy Mathur§. Ha egy
közönséges ember kifejleszt ilyen ragaszkodást K¥¢£a iránt, és szerencséjére odaadó
szolgálatot végez a tiszta bhakták társaságában, felemelkedhet a tiszta odaadó szolgálat
síkjára.

XIV. Hogyan lehet elveszíteni a ragaszkodást?

A transzcendentális ragaszkodást, akár árnyék, akár par§, meg lehet semmisíteni a tiszta
bhakták lótuszlába ellen elkövetett különbözõ súlyosságú sértésekkel. Ha a sértés nagyon
komoly, akkor az ember ragaszkodása szinte megsemmisül, ha pedig nem túl komoly,
ragaszkodása másodosztályúvá vagy harmadosztályúvá válhat.
Ha valaki ragaszkodni kezd a felszabadulás elveihez vagy a brahmajyoti-létbe merüléshez,
eksztázisai fokozatosan árnyék- vagy par§ ragaszkodássá csökkennek, vagy az
aha¯grahop§san§ elveivé válnak.

XV. Ne nézzük a bhava-bhaktát anyagi szemmel!

“Ha valaki az elméjét, a testét és a cselekedeteit teljesen a Legfelsõbb Istenség szolgálatába
állítja, de külsõleg úgy találjuk, hogy valamilyen szörnyûséges tettet végez, ezeket a szörnyû
tetteket bizonyára nagyon gyorsan meg fogja semmisíteni rendíthetetlen odaadó erejének
hatása.” (N¥si°ha Pur§£a)
 179

TIZENKILENCEDIK FEJEZET: A TISZTA ISTENSZERETETBEN VÉGZETT ODAADÓ

SZOLGÁLAT

I. A prema-bhakti meghatározása
Amikor az ember vágya arra, hogy K¥¢£át egy bizonyos kapcsolatban szeresse felerõsödik,
azt tiszta istenszeretetnek hívják. A kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveit
követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen megtisztul minden anyagi
szennyezõdéstõl, ragaszkodást és ízt fejleszt ki az odaadó szolgálat iránt. Amikor ez az íz és
ragaszkodás fokozatosan megerõsödik az idõ folyamán, szeretetté válik. A szeretet szót
valójában kizárólag az Istenség Személyiségével kapcsolatban lehet használni. Ezt a tiszta
szeretetet két feltétellel lehet az Istenség Legfelsõbb Személyisége felé irányítani:
eksztázisból és Magának az Istenség Legfelsõbb Személyiségének az indokolatlan kegyébõl.

II. Eksztázis
“Egy bhakta az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követése során kifejleszti természetes
K¥¢£a-tudatát, és amikor meglágyul a szíve, úgy énekel és táncol, mint egy õrült. Miközben
az Úr szent nevét énekli, néha sír, néha vadul beszél, néha énekel, néha pedig nem törõdve
semmilyen kívülállóval úgy táncol, mint egy õrült." (¼.Bh§g. 11.2.40)

III. Az Úr rendkívüli kegye

Amikor azt látjuk, hogy egy bhakta mindig eksztatikus szeretetben társul az Úrral, tudhatjuk,
hogy ezt a helyzetet Maga az Úr adta neki indokolatlan, rendkívüli kegyébõl. “A gop¦k
V¥nd§vanában nem tanulmányozták a Védákat, hogy elérjenek Engem. Szent
zarándokhelyeken sem jártak soha. Nem is követtek õszintén semmilyen szabályozó elvet.
Semmilyen vezeklést sem hajtottak végre. Csupán az Én társulásom által érték el a
legmagasabb tökéletességet az odaadó szolgálatban.” (¼.Bh§g. 11.12.7)

IV. Aiªvarya-rati és m§dhurya-rati

A K¥¢£ához való spontán vonzódást, amely az Úr rendkívüli kegyének köszönhetõ, két
címszó alá lehet sorolni: 1. mély tisztelet az Úr nagysága iránt, 2. az ember automatikus
vonzódása K¥¢£a iránt minden külsõ tényezõ nélkül.
A mély tisztetelet érzõ bhakták a négyféle felszabadulást érhetik el a Vaiku£±hán, a tiszta
vonzalmat érzõk pedig Goloka V¥ndávanát.

V. Társulás tiszta bhaktákkal

B.r.s. 1.4.15-16

§dau ªraddh§ tata¤ s§dhu-sa¯go ‘tha bhajana-kriy§

tato'nartha-niv¥tti¤ sy§t tato ni¢±h§ rucis tata¤
ath§saktis tato bh§vas tata¤ prem§bhyudañcati
s§dhak§n§m aya° prem£a¤ pr§durbh§ve bhavet krama¤
 180

"Az eksztatikus istenszeretet kezdete alapvetõen a hit. A tiszta bhaktáknak sok társasága van, s
ha valaki csak egy kis hittel elkezd társulni ilyen közösségekkel, a fejlõdés a tiszta odaadó
szolgálat felé gyors. Egy tiszta bhakta hatása olyan, hogy ha valaki egy kis hittel társulni kezd
vele, lehetõséget kap arra, hogy halljon az Úrról olyan hiteles szentírásokból, mint a
Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam. Így az Úr kegyébõl, aki mindenki szívében jelen
van, az ember fokozatosan kifejleszti a hitét az ilyen hiteles szentírások leírásai iránt. Ez a
tiszta bhaktákkal való társulás elsõ szintje. A második szint, miután valaki egy kicsit fejletté
és éretté válik, automatikusan kész követni az odaadó szolgálat elveit a tiszta bhakta
útmutatása mellett, és elfogadja õt lelki tanítómestereként. A következõ szinten a lelki
tanítómester útmutatása mellett a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, és
cselekedeteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívánatos elfoglaltságtól.
Amikor megszabadult a nemkívánatos elfoglaltságoktól, a hite erõsen megszilárdul, s
transzcendentális ízt fejleszt ki az odaadó szolgálat iránt, majd ragaszkodást, majd létrejönnek
az eksztázisok, és az utolsó szinten eléri a tiszta istenszeretetet. Ezek a tiszta szeretet
kifejlõdésének különbözõ szintjei."

VI. A tiszta szeretet ritkasága és bizalmassága

Csakis a legszerencsésebb személyek érhetnek el ilyen sikert az életben. A ragaszkodás és a
szeretetteli kapcsolatok, amelyek a szeretet eredeti fájának különbözõ ágai, megelõzik a
ragaszkodás különbözõ megnyilvánulásait, amelyekrõl itt nem lesz szó. Ezeket a különbözõ
megnyilvánulásokat San§tana Gosv§m¦ leírta Bh§gavat§m¥tájában. Habár az ilyen
ragaszkodások témája és a szeretet kapcsolatai nagyon bizalmasak, San§tana Gosv§m¦ nagyon
nyíltan leírta õket.