-át

-Al
A meggyőzésre való törekvés,
a szónoklás feltehetőleg egy-
idős a nyelvvel. Jelentősége a
homéroszi társadalomban pél-
dául vetekszik a fegyvereké-
vel. Mikor ez utóbbiak cső-
döt mondanak, az okos sza-
vak veszik át szerepüket.
,,Lám, az acháj fiakat te le-
győzöd, öreg, szavaiddal” -
olvashatjuk az Iliaszban.
A meggyőzés művészetének
klasszikusa Arisztotelész, aki
Réloríkáját feltehetőleg i. e.
329 és 323 között í'rta. A mai
olvasót, aki nem feltétlen szó-
nok kíván lenni e mű olvas-
tán, nemcsak a meggyőzés lo-
gikai eszközeinek felsorolása,
a lélektani és etikai bizonyíté-
kok tárháza, a stílus és a be-
szédelrendezés kérdései kötik
majd le, hanem el fogja bűvöl-
ni az arisztotelészi bölcsesség,
mely minduntalan megnyilat-
kozik, akár jótettről és hálá-
datlanságról esik is szó, akár
arról, hogy kik előtt is szé-
gyelljük magunkat.
1845-ben, Kis János magya-
rításában jelent meg nálunk
először a Rétoríka. A fordító
panaszkodott Arisztotelész
„szófösvénysége” és a magyar
rétorikai terminológia hiánya
miatt. Csaknem másfél évszá-
zad múlva, ma, ugyanezzel a
két nehézséggel küzdött meg
Adamik Tamás ~ sikerrel.
Arisztotelész Rétorikáját az
olvasó figyelmébe ajánljuk.

GONDOLAT
 - ,,_r2'Á Q

»Í ˇ `
ág? ,Š
` bf
<z=`° Uë'
û

4- $$
„at”
_ .-1-ˇ: -'-
ARIszTOTELÉsz
RÉTORIKA
AR1szToTELÉsz

RÉTORIKA

GONDOLAT 1982
 A mű eredeti cime
ı C I
Tszwy gr; rOpıKı1

Fordította, a jegyzeteket és az
utószót írta
ADAMIK TAMÁS
A fordítást ellenőrizte
Kapitánffy István

Az utószót lektorálta
Falus Róbert és
Kapitánffy István

ISBN 963 281 20| 8

© Hungarian translation Adamik Tamás, 1982
 1. KÖNYV

l.FEJEZET

A retorika tt tıiaıeıttiıta' párja: nˇtintııtettõ olyan ıtettıë- l354a

sekkel foglalkozik, amelyeket valamiképpen minden em-
ber egyaránt megismerhet, és nem tartoznak egy külön
tudományhoz. Ezért többé-kevésbé mindenkinek köze
van rnindkettőhöz, hiszen bizonyos fokig mindenki meg-
próbál kijelentéseket bírálni és indokolni, védekezni és
vádolni. A hétköznapi emberek egy része ezt ösztönösen
teszi, más része gyakorlással szerzett készségből. Mivel
mindkét út járható, nyilvánvaló, hogy e tárgyat lehet
módszeresen is müvelni; mert feltárható az oka annak,
miért érnek el sikereket egyesek gyakorlással, mások ösz-
tönösen. Abban pedig már mindenki egyetérthet, hogy ez
a vizsgálat egy mesterségl feladata.
Nos, azok, akik eddig szónoklattanokat állítottak ösz-
sze, ennek csak kis részét dolgozták ki. Ugyanis egyedül a
bizonyítások3 tartoznak a rétorikához; a többi csak ki-
egészítés. A szakírók azonban egyáltalán nem beszélnek
az enthümémákról, pedig éppen ezek alkotják a bizonyí-
tás gerincét, viszont a tárgyhoz nem tartozó kérdéseket
igen részletesen tárgyalják. Ugyanis az ellenszenv, a szá-
nalom, a harag és a lélek efféle indiulatai nem tartoznak "a
tárgyhoz, hanem a bírót érintik. Következésképpen ha
5
 minden ítélkezésnél alkalmaznánk azt a szabályt, amely
néhány államban - elsősorban a jó törvényekkel rendel-
kezőkben - most is érvényben van, e szerzők nem tudná-
nak mit mondani. Valóban, minden ember úgy véli, hogy
a törvényeknek ezt elő kell írniuk, vannak, akik meg is
valósítják és megakadályozzák a tárgyhoz nem tartozó
dolgokról való beszédet; így van ez az Areiopagoszon'* is,
és igazuk van. Nem szabad ugyanis megfertőzni a biróts
azáltal, hogy haragra, gyűlöletre vagy szánalomra indít-
juk. Ez olyasféle, mintha valaki elgörbítené a vonalzót,
amellyel dolgozni akar. Világos az is, hogy a peres félnek
nincs más dolga, mint kimutatni, hogy a dolog létezik
vagy nem létezik, megtörtént vagy nem történt meg. De
hogy jelentős-e vagy jelentéktelen, jogos vagy jogtalan,
ha ezt a törvényhozó nem határozta meg, magának
a bírónak kell eldöntenie, s nem az ügyféltől meg-
tudnia.
Többnyire tehát maguknak a helyesen megfogalmazott
törvényeknek kell- amennyire csak lehetséges - mindent
meghatározniuk, és a lehető legkevesebbet hagyni a bí-
rákra. Először is mert könnyebb találni egy vagy néhány
l354b olyan embert, aki bölcs, és képes törvényt alkotni és ítél-
kezni, mint sokat. Másodszor a törvényeket hosszas meg-
fontolás után hozzák, a bírói végzéseket pedig rögtön-
zésszerűen, ezért nehéz az ítélkezőknek helyesen megálla-
pítani az igazságosat és a hasznosat. A legfontosabb
azonban az, hogy a törvényhozó ítélete nem részleges,
hanem előrelátó és egyetemes, a népgyűlésen résztvevő,
illetve a bíró viszont egy éppen fennforgó és meghatáro-
zott esetről ítél. Ez utóbbiaknál gyakran közrejátszik a
6
rokonszenv, az ellenszenv és az egyéni érdek, úgyhogy
már nem képesek kellőképpen tekintetbe venni az igazsá-
got, és ítélőképességüket elhomályosítja a személyes
előny vagy hátrány. Minden más kérdésben tehát - mint
mondtuk - a lehető legkevesebbet kell a biró döntésére
bízni, azt viszont, hogy megtörtént-e a dolog vagy nem
történt meg, lesz-e vagy nem lesz, van-e vagy nincs, feltét-
lenül a bírákra kell bízni, ugyanis a törvényhozó nem ké-
pes ezeket előre megállapítani. Márpedig ha ez így van,
világos, hogy tárgyunkon kívül eső dolgokról értekeznek
mindazok, akik más kérdésekkel foglalkoznak; például,
mit kell tartalmaznia a bevezetésnek vagy az elbeszélés-
nek és a beszéd többi részének (mert ezekben semmi más-
sal nem foglalkoznak, csak azzal, hogyan befolyásolják a
bírót), de a bizonyítás rétorikai eljárásaiı`ól° semmit sem
tanítanak, nevezetesen arról, hogyan lehet jártasságra
szert tenni az enthümémákban.
Emiatt, bár azonos a módszere a politikai és a törvény-
széki beszédnek, és bár szebb és közösségibb a politikai
tevékenység, mint a szerződésekkel való foglalkozás,
mégsem erről írnak, hanem valamennyien a törvényszéki
beszédekről igyekeznek értekezni, minthogy a politikai-
ban kevésbé hasznos témán kívül eső dolgokról beszélni
[és nem lehet úgy ravaszkodni, mint a törvényszékiben,
mert egyetemesebb]. Itt a bíró saját magát is érintő
ügyekben dönt, ezért csak azt kell bizonyítani, hogy úgy
áll a dolog, ahogy a tanácsadó állítja. A törvényszéki be-
szédekben ez nem elegendő, hanem érdemes megnyerni a
hallgatóságot, mert mások ügyeiben döntenek, és így mi-
vel csak magukkal törődnek és részrehajlóan hallgatják a
7
l355a feleket, ítélkezés helyett kegyeket osztogatnak. Ezért sok
helyen - ahogy fentebb mondtam -törvény tiltja, hogy a
tárgyon kívül eső dolgokról beszéljenek; ott maguk a bí-
rák is eléggé ügyelnek erre.
Világos tehát, hogy a rétorika módszertana a- bizonyí-
tásokkal foglalkozik, a bizonyítás pedig egyfajta igazolás
(mert többnyire azt hisszük el, amit igazolva látunk).
A rétorikai igazolás az enthüméma [és ez - röviden szólva
- a legfőbb bizonyítási eljárás]. Az enthüméma a szillo-
gizmus egyik fajtája; valamennyi szillogizınust egyaránt
a dialektika vizsgálja, vagy az egész dialektika, vagy an-
nak egy része? Ebből világosan következik, hogy az lesz
leginkább jártas az enthümémákban, aki leginkább képes
felfogni, miből és hogyan jön létre egy szillogizmus, ha
hozzáveszi, hogy mire vonatkozik az enthüméma, és mi-
ben különbözik a logikai szillogizmusoktól, ui. a valósá-
got és a valószínűt ugyanaz a képesség ragadja meg.
Egyébként az emberek természettől fogva eléggé képesek
az igazság felismerésére, s többnyire el is találják az igaz-
ságot. Ezért a jártasság a valószínűa felismerésében olyan
emberben van meg, aki jártas a valóság felismerésében.
Világos tehát, hogy más szerzők tárgyunkon kívül eső
dolgokról értekeznek, s ezért hajlanak inkább a törvény-
széki ügyek felé. A rétorika hasznos, mert az igazság és a
jog természettől fogva erősebb ellenkezőinél, úgyhogy ha
az ítéletek nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene,
szükségszerűen a szónok a hibás és méltó az elmaraszta-
lásra. Továbbá: 'még ha tudományos ismereteink a leg-
részletesebbek is, ezzel nem egykönnyen tudunk meg-
győzni embereket, a tudományos előadás ugyanis oktatás
8
és az erre képtelen. Bizonyítékainkat és érveinket közis-
mert dolgokból kell venni, ahogy a TOpikábang kifejtettük
a tömegekkel való tárgyalással kapcsolatban. Továbbá,
az ellenkező véleményt is tudnunk kell bizonyítani, úgy,
mint a szillogizmusokban, nem azért, hogy mindkettőt
alkalmazzuk (hiszen nem kell rábeszélni senkit sem a
rosszra), hanem hogy ne maradjon rejtve előttünk, ho-
gyan történik, és ha valaki rossz szándékból alkalmazza,
a magunk részéről megcáfolhassuk. Semmilyen más mű-
vészet nem von le ellentétes következtetéseket; csak a ré-
torika és a dialektika teszi ezt, mivel mindkettő egyaránt
felöleli az ellentéteket. Mindazonáltal a kiindulásul szol:
gáló dolgok nem egyenlő esélyűek, mert ami igaz és jobb
- hogy egyszerűen fogalmazzunk -, azt természettől fog-
va könnyebb bizonyítani és elhitetni.
Ezenkívül helytelen l_enne, ha szégyenletesnek tarta-
nánk, hogy nem vagyunk képesek testi erőnkkel segíteni
magunkon, azt viszont nem, ha beszédünkkel '° nem tud- l355b
juk ezt megtenni, jóllehet a beszéd használata sokkal in-
kább az ember tulajdonsága, mint a testi erő igénybevéte-
le. Az a tény, hogy sok kárt tehet az, aki igazságtalanul él
a beszéd eme képességével, az erény kivételével minden
jóról elmondható, különösen a leghasznosabbakról, pél-
dául az erőről, az egészségről, a gazdagságról, a hadvezé-
ri tehetségről. Ha valaki jog szerint használja fel ezeket, a
lehető legtöbbet használ," ha viszont jogtalanul, a lehető
legtöbbet árt.
Nyilvánvaló tehát, hogy a rétorika nem egy meghatá-
rozott tárgykörhöz kapcsolódik, hanem olyan, mint a
dialektika, és az is nyilvánvaló, hogy hasznos. Világos to-
9
vábbá, hogy nem az a funkciója, hogy meggyőzzön, ha-
nem az, hogy feltárja minden téren a meggyőzés lehetsé-
ges módjait. Így van ez a többi mesterségben is. (Mert az
orvostudomány feladata sem az, hogy egészséget adjon,
hanem az, hogy addig ápolja a beteget, ameddig lehetsé-
ges, ugyanis még azokat is jól lehet gyógyítani, akik soha-
sem fognak teljesen felépülni.) Ezenkívül az is feladata,
hogy feltárja a valóságos és a látszat-meggyőzés eszköze-
it, ahogyan a dialektikáé az, hogy feltárja a valóságos és
látszat-szillogizmusokat. A szofisztika ugyanis nem a ké-
pességen múlik, hanem a szándékon. A rétorikában vi-
szont szónok lehet az egyik tudománya szerint, a másik
szándéka szerint. A dialektikában azonban szofista a
szándék szerint lesz,'2 dialektikus pedig nem szándék, ha-
nem képesség szerint.
Most a rétorika módszeréről kívánunk szólni: hogyan
és milyen eszközökkel leszünk képesek elémi a kitűzött
célt. Tehát újból, mintegy elölről kezdve, meghatároz-
zuk, mi a rétorika, majd a hátralevő kérdésekről beszé-
lünk.

2. FEJEZET

Fogadjuk el, hogy a rétorika olyan képesség, mely min-

den egyes tárgyban feltáıja a meggyőzés lehetőségeit.
Egyetlen más mesterségnek sem ez a feladata. Minden
más mesterség ugyanis saját tárgyáról tanít és győz meg;
az orvostudomány az egészségről és a betegségről, a mér-
tan_ a térbeli kiterjedésben bekövetkező jelenségekről, a
számtan a számokról; ugyanígy a többi mesterség és tu-
10
domány is. A rétorika viszont - úgy tűnik - képes elméle-
tileg megragadni úgyszólván minden tárgyban a meggyő-
zés módját. Ezért mondjuk azt, hogy a rétorika nem egy
meghatározott és különálló tárgykörrel foglalkozik.
A bizonyítékok közül egyesek rétorikán kívüliek, má-
sok rétorikán belüliek. Rétorikán kívülieknek nevezem
mindazokat, amelyeket nem mi gondoltunk ki, hanem
már korábban is léteztek: a tanúk, a kínzással kicsikart
vallomások, a dokumentumok stb. A rétorikán belüliek
azok, amelyeket a módszer szolgáltat és amelyeket mi ho-
zunk létre. Az előbbieket csak alkalmaznunk kell, az
utóbbiakat viszont meg kell találnunk.
A beszéd által nyújtott bizonyitékoknak három fajtája l356a
létezik: az első a szónok jellemében van, a második a
hallgatóságra tett hatásban, a harmadik pedig magában a
beszédben, mely bizonyít vagy úgy látszik, hogy bizonyít.
Jellemünk által győzünk meg, ha a beszédet úgy mond-
juk el, hogy az hitelt érdemlőnek tüntessen fel bennünket,
mert a becsületes embernek általában minden téren job-
ban és könnyebben hisznek, különösen pedig olyan terü-
leten, ahol nincs bizonyosság, hanem megoszlanak a vé-
lemények. Ezt a hatást azonban a beszéddel kell elérni,
nem pedig a szónok jellemének előzetes hírével. Nem igaz
ugyanis az, amit néhány rétorikaszerző állít munkájában,
nevezetesen, hogy a szónok megbizhatóságának nincs
szerepe a meggyőzésben, sőt azt is mondhatnám, hogy a
legfőbb bizonyíték a jellem. A hallgatóságon keresztül ér-
jük el célunkat, ha beszédünk hat érzelmeikre; mert nem
ugyanúgy ítélünk, habosszúsak vagy vidámak vagyunk,
ha szeretünk vagy gyűlölünk. Határozottan állíthatjuk.
ll
 hogy a mostani szakírók egyedül erre fordítanak figyel-
met. Ezt a kérdést részletesen tárgyalni fogjuk, amikor
majd az érzelmekről beszélünk. Magával a beszéddel
győzünk meg, ha az adott ügyben rejlő hihető mozzana-
tok segítségével bizonyítjuk az igazságot vagy a látszat-
igazságot.
Mivel tehát a bizonyítékokat ez a három szolgáltatja,
világos, hogy az a szónok tudja ezeket felhasználni, aki
tud helyesen következtetni, ismeri a jellemeket és az eré-
nyeket, s harmadjára ismeri az indulatokat, hogy miben
állnak, milyenek, miből és hogyan keletkeznek. Így a ré-
torika mintegy azonos tőről fakad a dialektikával és az
erkölcstannak azon részével, melyet joggal nevezhetünk
politikának.” Emiatt a politika mezébe öltözik a rétori-
ka, meg azok is, akik elsajátítják, részint tudatlanságból,
részint kérkedésből és más emberi gyarlóságból, hiszen a
rétorika a dialektikának egyik ága, és hasonló hozzá,
ahogy ezt az elején mondtuk. Ugyanis egyikük sem egy
meghatározott tárgyra vonatkozó tudomány, hogy az
miképpen létezik, hanem olyan képesség, amely érveket
szolgáltat. Ennyi talán elég is ezek hatásköréről és egy-
máshoz való viszonyáról.
Ami pedig azt a meggyőzést illeti, amelyet a bizonyítás
vagy a látszatbizonyítás szolgáltat: ahogy a dialektiká-
l356b ban van egyrészt indukció, másrészt szillogizmus vagy
látszatszillogizmus, ugyanígy van a rétorikában is:
ugyanis a példa megfelel az indukciónak, az enthüméma
a szillogizmusnak, a látszatenthüméma a látszatszillogiz-
musnak. Az enthümémát rétorikai szillogizmusnak neve-
zem, a példát pedig rétorikai indukciónak, Mindenki bí-
12
 zonyítással érvel úgy, hogy vagy példát alkalmaz, vagy
enthümémát; e kettőn kívül nincs más. Ezért ha bármi-
nek a bizonyításához feltétlenül szükséges a következte-
tés, vagy az indukció (ez pedig világos számunkra az
Analítikából), akkor e két eljárás” szükségképpen azo-
nos a rétorikában és a dialektikában.
Hogy mi a különbség a példa és az enthüméma között,
az nyilvánvaló a TOpı'kából,'5 melyben a szillogizmust és
az indukciót már tárgyaltuk. Amikor sok hasonló esettel
bizonyítjuk, hogy valami úgy van, ez a dialektikában in-
dukció, a rétorikában példa. Amikor pedig bizonyos dol-
gokból más, rajtuk kívül lévő dolgok következnek, azért,
mert azok általában vagy többnyire olyanok, ezt a logi-
kában szillogizınusnak nevezzük, a rétorikában enthü-
mémának. Világos, hogy mindkét szónoki eljárásnak
- ahogy a Metodı'kában'° kifejtettük - megvan a maga
előnye; itt is hasonló a helyzet. Van olyan szónoki irány-
zat, amelynél a példák állnak előtérben, másoknál az en-
thümémák; de ugyanezt mondhatjuk a szónokokról is:
egyesek jobban szeretik a példákat, mások az enthümé-
mákat. A példákon alapuló érvek ugyanolyan meggyőző-
ek, mint az enthümémákon alapulók, de az utóbbiakat
jobban megtapsolják. Később ennek okát, és azt, hogyan
kell mindkettőt alkalmazni, felvázoljuk,” most határoz-
zuk meg mindkettőt világosabban.
Minthogy a „meggyőző” valaki számára az, és vagy
azért meggyőző és hitelt érdemlő, mert tüstént, önmagá-
ban evidens, vagy mert más meggyőző állítások igazolják,
továbbá minthogy egyetlen tudomány sem vizsgál egyedi
eseteket - például az orvostudomány nem azt vizsgálja,
13
 mi használ Szókratésznek vagy Kalliasznak, hanem azt,
hogy mi használ valamilyen embercsoportnak vagy cso-
portoknak - (ugyanis ez a tárgya: az egyedi esetek végte-
lenek, ezért tudományosan megfoghatatlanok); ezért a
rétorika sem azt nézi, ami egy egyénnek, például Szókra-
tésznek vagy Hippiasznak valószínű, hanem azt, ami egy
bizonyos embercsoportnak, miként a dialektika is.
Ugyanis a dialektika sem esetleges állításokból vonja le
következtetéseit (bizonyos állítások az őrülteknek is
eszükbe jutnak), hanem olyanokból, amelyek megvizsgá-
lásra szorulnak; a rétorika pedig azokból, amelyekről ál-
talában tanácskozni szoktak.
l3S7a A rétorika feladata az, hogy olyan ügyekkel foglalkoz-
zék, amelyekben tanácsot kell adnunk, és amelyeknek
nincs pontos szabályrendszerük; olyan hallgatóság előtt,
mely nem képes ezeket sokrétűségük miatt áttekinteni és
távoli következtetéseket levonni. Csak olyan esetekben
tanácskozunk, amelyek kétféleképpen foghatók fel.
Azokról a dolgokról, melyek másként nem lehettek, nin-
csenek és nem lesznek, senki sem tanácskozik, ha helye-
sen értelmezi őket, mert nincs választási lehetőség.
Szillogizmust alkotni és következtetést levonni lehet
egyrészt olyan állításokból, amelyeket előzőleg már szil-
logizmusokkal igazoltak, másrészt olyanokból, amelye-
ket nem szillogizmus útján nyertünk, és bizonyításra szo-
rulnak, mert nem mindenki fogadja el őket. Az első eset-
ben nehéz követni a gondolatmenetet hosszúsága miatt, a
bíró ugyanis feltételezhetően egyszerű ember; a második
eset pedig nem meggyőző, mert az előzetes állítás nem ál-
talánosan elfogadott és nem hihető.
14
 Ennélfogva szükségszerű, hogy az enthüméma és a pél-
da olyan állításokkal legyen kapcsolatos, amelyek a leg-
többször másképp is lehetnek, hiszen a példa indukció,
az enthüméma pedig szillogizmus. Az enthümémának ke-
vés állításból kell állnia, gyakran kevesebből, mint az első
szillogizmus;“* mert ha valamelyik közülük ismeretes,
nem kell megemlíteni, a hallgató maga hozzáteszi. Példá-
ul ha azt akarjuk kifejezni, hogy Dórieusz"" olyan ver-
senyben győzött, amelyben a díj koszorú volt, elég azt
mondani, hogy az olimpián győzött. Nem kell hozzáten-
ni, hogy az olimpiai játékok díja koszorú, hiszen ezt min-
denki tudja.
Kevés olyan szükségszerü állítás van, amelyeken réto-
rikai szillogizmusok alapulhatnak (hiszen a legtöbb do-
log, amit vizsgálunk és amiről ítéletet mondunk, más-
képp is lehet; ugyanis arról tanácskozunk és azt vizsgál-
juk, amire cselekedeteink irányulnak: a cselekedetek vi-
szont mind ilyen természetűek, és közülük - hogy úgy
mondjam - egyik sem szükségszerü). Olyan állítások,
amelyek a szokásosról és a lehetségesről szólnak, csak
más ugyanilyen állításokból következhetnek; szükség-
szerü állítások pedig a szükségszerűkből (ez is világos az
Anal_ı`tı`kából2°). Nyilvánvaló ezért, hogy azoknak az állí-
tásoknak, amelyek az enthümémák alapját képezik, egy
része szükségszerű, többségük azonban olyasmire vonat-
kozik, ami többnyire bekövetkezik. Nos, enthümémákat
valószínűségekből és jelekből alkotunk, ennélfogva szük-
séges, hogy e kettő közül az egyik egybeessék. a lehetsé-
gessel, a másik a szükségszerűvel. Valószínű az, ami
gyakran megtörténik; azonban nem egyszerűen ez, ahogy l357b
15
sokan meghatározzák, hanem az, ami másképp is lehetsé-
ges. Ez ugyanúgy viszonyul ahhoz, amihez képest való-
színű, mint az általános a különöshöz. Az egyik fajta jel
megfelel a különösnek az általánoshoz való viszonyának,
a másik az általánosnak a különöshöz való viszonyának.
A jelek közül azt, amelyik szükségszerű, bizonyosságnak
nevezzük, annak, amelyik nem szükségszerű, nincs meg-
különböztető neve. Szükségszerűeknek azokat nevezem,
amelyekből szillogizmus alkotható, s ezért az ilyen jeleket
bizonyosságnak mondom. Így amikor véleményünk sze-
rint nem lehet megcáfolni az állítást, úgy véljük, bizo-
nyossággal hozakodtunk elő, mert bebizonyítottnak és
befejezettnek tartjuk. A régi nyelvben ugyanis a tekmar
(bizonyosság) és a peras (befejezettség) ugyanazt jelen-
tette.
Egyes jelek a különös viszonyát fejezik ki az általános-
hoz. Például ha valaki ezt mondaná: ,,Az, hogy Szókra-
tész bölcs és igazságos volt, annak a jele, hogy a bölcsek
igazságosak.” Ez kétségkívül jel, de cáfolható, jóllehet az
állítás igaz, ugyanis nem lehet szillogizmust alkotni belő-
le. Ha viszont valaki ezt mondaná: ,,Az, hogy lázas, a be-
tegség jele” vagy: ,,Az, hogy teje van, annak a jele, hogy
gyereket szült” az ilyen jel szükségszerü. Csak ezek a je-
lek azok, amelyek bizonyságok, mert egyedül ezek cáfol-
hatatlanok, ha valóban léteznek. Más jelek az általános
viszonyát mutatják a különöshöz; például ha valaki azt
mondaná: „Gyorsan lélegzik, ez annak a jele, hogy lá-
zas”. Ez cáfolható akkor is, ha a tény igaz, mert gyors le-
het a lélegzésünk olyankor is, amikor nem vagyunk láza-
sok.
16
 Kifejtettük tehát, mi a valószínűség, mi a jel meg a bi-
zonyosság, és miben különböznek egymástól. Az Analiti-
kábanf' részletesebben írtunk róluk. Azt is megvilágítot-
tuk ott, miért lehet szillogizmust alkotni az egyik fajtá-
ból, miért nem lehet a. másikból.
Megállapítottuk már, hogy a példa indukció, és hogy
mely dolgokkal kapcsolatos indukció. Nem a rész viszo-
nya az egészhez, sem az egészé a részhez, sem az egészé az
egészhez, hanem a rész viszonya a részhez, a hasonlóé a
hasonlóhoz. Amikor két állítás ugyanazon nemhez tarto-
zik, és az egyik ismertebb a másiknál, az példa. Például:
Dionüsziosz zsarnokságra törekszik, amikor testőrséget
akar magának. Mert korábban Peiszisztratosz az ál-
lam ellen összeesküdve testőrséget kért és elnyervén azt,
zsarnok lett. Ugyanígy a megarai Theagenészff és a többi
ismert személy példa lesz Dionüsziosz ellen, akiről nem
ismeretes, hogy ugyanezért akar-e testőrséget. Mindezek
az egyedi esetek ez alá az általános elv alá tartoznak:
mindazok, akik zsarnokságra törnek, testőrséget akar-
nak rnaguknak. Leü1uk.teháL honnan szánnaznak a l358a
meggyőző erejűnek tűnő bizonyítékok.
Az enthümémák között van egy igen nagy különbség,
amit szinte senki sem vett észre, de ugyanez megvan a
dialektikai szillogizmusok között is. Egyes enthümémák
ugyanis csak a rétorikához tartoznak [s hasonlóképpen
egyes szillogizmusok csak a dialektikához]. Mások vi-
szont más tudományokhoz és képességekhez tartoznak,
akár már létezőkhöz, akár olyanokhoz, amelyeket még
nem rendszereztek. Nem ismervén ezt a különbséget a
hallgatók, minél inkább sajátos módon ragadják megtár-
17
gyukat az enthümémák, annál inkább eltávolodnak a
rétorikától és a logikától. Világosabban fejtem ki ezt az
állítást, ha bővebben beszélek róla.
Azt állítom, hogy a logikai és rétorikai szillogizmusok
olyasmikre vonatkoznak, amiket általános érveknek”
nevezünk. (Ezek általánosan alkalmazhatók jogi, termé-
szeti, politikai és sok más, fajban eltérő területre; ilyen
például a ,,több és kevesebb” általános érve. Ezzel ugyan-
úgy lehet szillogizmust és enthümémát alkotni akár a jog,
akár a természetbölcselet, akár bármely tudomány terü-
letén, jóllehet tárgyaik különböznek egymástól.) Külö-
nös tételek viszont azok, amelyekhez egy-egy nem vagy
faj premisszái3“ tartoznak. Így például vannak a termé-
szetbölcseletben olyan premisszák, amelyekből nem lehet
szillogizmust vagy enthümémát alkotni az etika terén; vi-
szont vannak olyan premisszák az etikában, amelyekből
nem lehet enthümémát vagy szillogizmust alkotni a ter-
mészetbölcseletben; de így van ez minden területen. Az
általános érveknek nincsen sajátos tárgyuk, ezért nem
tesznek jártassá egyetlen tudományban sem. Ami viszont
a másik csoportot illeti, minél jobban válogatjuk ki a pre-
misszákat, annál inkább egy a dialektikától és a rétoriká-
tól különböző tudományt építünk fel, anélkül, hogy en-
nek tudatában lennénk, s ha sikerül megtalálnunk alapel-
veit, ezek már nem a logika és a rétorika alapelvei lesz-
nek, hanem azé a tudományé, amelynek alapelveit meg-
találtuk. A legtöbb enthümémát ezen tudományok külö-
nös és egyedi érveire lehet alapozni, az általános érvekre
igen keveset. Ezért, mint a Topikábanfs itt is különbséget
kell tennünk az enthümémák tárgyalásakor azon különös
18
és általános érvek között, amelyeken alapulnak. Különös
érveknek az olyan egyedi premisszákat nevezem, melyek
sajátosak az egyes tárgykörökben, általános érveknek pe-
dig azokat, amelyek egyaránt vonatkoznak mindegyikre.
Először beszéljünk a különös érvekről; előbb azonban
határozzuk meg a rétorika fajait, majd miután megkü-
lönböztettük őket, tárjuk fel az egyes fajták elemeit és
tételeit.

3. FEJ EZET

A rétorikának szám szerint három válfaja van, mert a

hallgatóság is háromféle. A beszéd három dologból tevő-
dik össze: a beszélőből, amiről beszél, és akihez be- l358b
szél; a beszéd célja az utóbbira irányul, azaz a hall-
gatóra.” A hallgató szükségszerűen közönség, vagy itélő:
mégpedig vagy elmúlt események megítélője vagy el-
jövendőké. Eljövendő események megítélője pl. a nép-
gyűlés tagja, elmúltaké pl. a biró [a szónoki képességé az
egyszerü közönség].27 Következésképpen szükségszerűen
három válfaja van a szónoki beszédnek: tanácsadó, tör-
vényszéki és bemutató. A tanács lehet vagy rábeszélés
vagy lebeszélés; mert akár magánemberként adnak taná-
csot, akár közügyekben beszélnek a népgyűlés előtt, e
kettő valamelyikét teszik. A törvényszéki lehet vádbeszéd
és védőbeszéd, mert a peres feleknek vagy vádolniuk kell
vagy védekezniük. A bemutató beszéd tárgya dicséret
vagy feddés."
Mindegyik beszédfajtának megvan a maga sajátos ide-
je: A tanácsadóé a jövő (aki valamire rábeszél vagy lebe-
l9
 szél, az a jövendővel kapcsolatban ad tanácsot); a tör-
vényszékié a múlt (ugyanis mindig valamely megtörtént
eseménnyel kapcsolatban vádolnak vagy védekeznek); a
bemutatóé többnyire a jelen, hiszen létező dolgokat ma-
gasztalnak vagy feddnek; de gyakran igénybe veszik a
múltat is, felidézve azt, és a jövőt, feltételezve azt.
Mindegyiknek külön sajátos célja van: ahogy három-
féle beszéd van, úgy van három cél is. A tanácsadó célja a
hasznos vagy a káros (a rábeszélő ugyanis a jobbat taná-
csolja, a lebeszélő a rosszabbtól térít el), ehhez veszi hozzá
a többit: az igazságost vagy az igazságtalant, a szépet
vagy a rútat. A törvényszékié a jogos vagy a jogtalan; és
ehhez veszi hozzá a többit. A dicsérőé és a feddőé a szép
és a rút, de ezeket is kiegészítik a többivel. Hogy mind-
egyik beszédfajta célja az itt említett, azt az bizonyítja,
hogy a többi esetenként nem is vita tárgya. A vádlott pl.
elismeri, hogy elkövette tettét és hogy ártott; de azt soha-
sem ismeri be, hogy jogtalanul cselekedett. Ez esetben
nem is lenne szükség perre. Ugyanígy, a tanácsadó más-
valamit gyakran megenged, de azt sohasem ismeri el,
hogy tanácsa hátrányos, vagy hogy a hasznosról akar le-
beszélni. Viszont gyakran mondanak aggodalom nélkül
olyat, hogy nem jogtalanság a szomszéd népet leigázni,
még ha nem követett is el jogtalanságot.” Hasonlókép-
pen, a dicsérők és a feddők nem azt nézik, hogy az illető
l359a hasznosat vagy károsat cselekedett-e, hanem gyakran azt
dicsérik, hogy nem törődve saját érdekével valami nemes
tettet hajtott végre. Például, azért dicsérik Akhilleuszt,
mert segítségére sietett társának, Patroklosznak,-*° tud-
ván, hogy ezért meg kell halnia, pedig még élhetett volna.
20
Számára az ilyen halál szebbnek tűnt, viszont az élet
hasznos lett volna. A mondottakból világos, hogy a szó-
noknak főképp ezekkel kapcsolatos premisszákkal kell
rendelkeznie, a rétorikai premisszák pedig a bizonyíté-
kok, a valószínűségek és a jelek; a szillogizmus teljesen
premisszákból áll, az enthüméına pedig az említett pre-
misszákból álló szillogizmus.
Minthogy pedig ami lehetetlen, azt nem lehetett és nem
is lehet megtenni, hanem csak azt, ami lehetséges, és
minthogy ami nem történt meg és nem fog megtörténni,
azt nem lehetett és nem is lehet majd megtenni, szüksé-
ges, hogy a tanácsadó, a törvényszéki és a bemutató szó-
noknak premisszái legyenek a lehetségesről és a lehetet-
lenről, és arról, hogy megtörtént-e valami, vagy sem, meg
fog-e történni, vagy sem. Továbbá, minthogy minden di-
csérő és feddő, rábeszélő és lebeszélő, vádló és védő nem-
csak fentieket igyekszik megvilágítani, hanem azt is, hogy
a jó vagy a rossz, a szép vagy a rút, a jogos vagy a jogta-
lan nagy-e vagy kicsi, akár önmagában, akár egymáshoz
viszonyítva, világos, hogy rendelkeznünk kell premisz-
szákkal a nagyságról és a kicsiségről, a nagyobbról és a
kisebbről, általában is meg egyes esetekben is; például
melyik a nagyobb vagy a kisebb jó, vagy jogtalanság,
vagy jogos tett, de ugyanúgy a többiről is. Kifejtettük,
hogy szükségszerűen honnan kell vennie a szónoknak
premisszáit. Ezután meg kell vizsgálnunk mindegyiket
külön-külön; azaz azt, hogy mivel foglalkozik a tanács-
adó, a bemutató és harmadikként a törvényszéki beszéd.

21
 4. FEJEZET

Először tehát azt kell megfontolni, milyen jóról vagy

rosszról ad tanácsot a tanácsadó, mivel nem mindenről
adhat, hanem csak arról, ami megtörténhet, de az is lehet,
hogy nem. Azzal kapcsolatban, ami szükségszerűen van
vagy lesz, vagy ami nem létezhet sem most, sem a jö-
vőben, nem lehet tanácsot adni; de az összes lehetséges-
ről sem. Ugyanis vannak olyan természettől vagy véletle-
nül megtörténhető vagy meg nem történhető előnyök,
amelyekben nem érdemes tanácsot adni. Ezzel szemben
világos, hogy csak azzal kapcsolatban érdemes tanácsot
adni, ami megfontolás tárgya lehet. Ilyenek a természet-
szerűleg ránk vonatkozó dolgok, és azok, amelyeknek
l359b létrejötte tőlünk függ.” Vizsgálódásunk csak addig ter-
jed, amíg be nem látjuk, hogy valamit megtehetünk-e
vagy sem. Jelen pillanatban nem kell arra törekednünk,
hogy minden kérdést alaposan számba vegyünk, és mind-
azt osztályozzuk, amit vizsgálni szoktak, továbbá -
amennyire ez egyáltalán lehetséges - valósághűen megha-
tározzuk mindegyiket, mivel ez nem a rétorikai mesterség
feladata, hanem egy értelmesebb és őszintébb tudomá-
nyé. Különben is, már eddig jóval többet átutaltak a ré-
torika tárgykörébe annál, mint ami megfelel sajátos elmé-
letének. Mert igaz az, amit fentebb mondtunk: a rétorika
az analitikaii tudományából és [a politikai] etikából áll; s
hasonló a dialektikához és a szofista beszédekhez. Ha pe-
dig valaki a dialektikát vagy a rétorikát nem mint képes-
séget, hanem mint tudományt próbálja kiépíteni, az tud-
tán kívül elmossa természetüket, mert olyan tudomá-
22
nyokká alakítja át őket, amelyek már nem csupán a be-
széddel foglalkoznak, hanem a tárgyukként szolgáló va-
lóságos dolgokkal is.
Mindazonáltal most elmondjuk azt, amit érdemes
megmagyarázni, a többi vizsgálatát átengedjük a politika
tudományának.
Nos, általában öt olyan fődolog van, amiről mindenki
tanácskozik, és amiről a tanácsadó szónokok is beszél-
nek; a pénzügy, a háború és a béke, az ország védelme, a
behozatal és a kivitel, a törvényhozás. Következésképpen
annak, aki pénzügyekben kíván tanácsot adni, ismernie
kell az állam jövedelmeit: milyenek azok és mekkorák,
úgyhogy ha valamelyiket figyelmen kívül hagyták, pótol-
hassák vagy ha kevés, növelhessék. Ismernie kell továbbá
az állam összes kiadásait, hogy a fölöslegeseket megszün-
tethessék, a túlzottakat csökkenthessék. Mert nemcsak
azáltal válunk gazdagabbá, ha a meglevőt növeljük, ha-
nem azáltal is, ha kiadásainkat csökkentjük. Ezeket
azonban nem hazai tapasztalatok alapján tekinthetjük át,
hanem ilyen kérdésekben adott tanácshoz ismemünk kell
más népek gyakorlatát is. A háború és a béke kérdésében
ismerni kell az állam katonai erejét: mekkora jelenleg és
mekkora lehetne, miből tevődik össze, és mivel lehetne
még növelni, továbbá milyen háborúkat viselt, milyen
eredménnyel. E dolgokat nemcsak saját hazájáról kell
tudnia, hanem a szomszédos országokról is, különösen
azokról, akikkel várható a háborúskodás, úgyhogy az-
erősebbekkel békében élhessünk, a gyengébbek esetében l360a
viszont tőlünk függjön az ellenségeskedés. Továbbá tudni
kell, hogy haderőnk hasonló-e az ellenféléhez, vagy kü-
23
lönbözik-e attól, mert e tekintetben is lehetünk előnyben
vagy hátrányban. Ehhez nemcsak saját háborúinkat kell
megismernünk, hanem más népekéit is, hogy hogyan
ütöttek ki, mert hasonló feltételeknek hasonló következ-
ményei szoktak lenni. Továbbá, a honvédelem tekinteté-
ben ismernünk kell a védekezés módjait: tudnunk kell,
mekkora a határőrség ereje és milyen, hol helyezkednek
el az őrhelyek (ezt viszont nem tudhatja az, aki nem isme-
ri az országot), hogy ha valahol gyenge az őrség, ott erő-
síteni, ahol pedig túl erős, csökkenteni lehessen, és hogy
inkább az arra rászoruló helyeket őrizzék.
Az élelmiszerellátás tekintetében tudni kell, mennyi és
mi elégíti ki az állam szükségletét, milyen élelmiszereket
termelnek az országban és milyeneket importálnak, mi-
lyen importra és exportra van szükség, hogy a megfelelő
szerződéseket és egyezségeket megköthessük. Kétféle nép-
pel kell kifogástalan kapcsolatban állniok polgárainknak:
az erősebbel, és a kereskedelmi kapcsolatok szempont-
jából hasznossal.
A biztonsággal kapcsolatban a szónoknak képesnek
kell lennie arra, hogy mindezt figyelembe vegye, de nem
elhanyagolható a törvényhozás ismerete sem, mert az ál-
lam boldogulása a törvényeken múlik. Ezért tudni kell,
hányféle államforma van, mi szolgál javára az egyiknek,
mia másiknak, és milyen belső vagy külső okokból szok-
tak felbomlani egyes államformák. Úgy vélem, belső
okokból pusztul el a legjobb kivételével az összes többi
államforma, akár lazán, akár szigorúan alkalmazzák.
Például a demokrácia nemcsak szabadjára engedve sat-
nyul el úgy, hogy végül is átmegy oligarchiába, hanem
24
túlságosan szigorúan alkalmazva is. Miként a görbe vagy
a pisze orr nemcsak azáltal szűnik meg görbének vagy pi-
szének lenni, ha e tulajdonsága csökkenvén a középérték-
hez jut, hanem azáltal is, hogy túlságosan görbére vagy
piszére nőve már nem is látszik orrnak.” Továbbá a tör-
vényhozással kapcsolatban nemcsak azt hasznos tudni,
hogy a múlt ismeretében melyik kormányformát tartsuk
üdvösnek, hanem azt is, milyenek vannak más népeknél:
melyik népnek milyen államforma felel meg leginkább.
Világos tehát, hogy a törvényhozás szempontjából hasz-
nosak a külföldi utazások (ezzel ugyanis alkalom adódik
más népek törvényeinek megismerésére), a háborúval
kapcsolatos tanácsadás szempontjából pedig a haditet-
tekről beszámoló történetírók művei. Mindez azonban a
politika és nem a rétorika feladata.
Hát ezek azok a legfőbb területek, amelyeket a tanács- l360b
adó szónoknak ismernie kell. Most tekintsük át még egy-
szer, hogy milyen forrásokból kell vennünk ezen és más
kérdések esetében a rábeszélés vagy a lebeszélés érveit.

5. FEJEZET

Szinte minden embernek külön-külön és közösen vala-

mennyinek is van valami olyan célja, aminek érdekében
egyes dolgokra törekszik, másokat kerül. S ez - röviden
szólva - a boldogság és annak elemei. Így hát a példa
kedvéért nézzük meg, hogy - egyszerüen szólva - mi a
boldogság, és miben állnak elemei. Ugyanis minden rábe-
szélés és lebeszélés a boldogsággal kapcsolatos, vagy az-
25
zal, ami azt erősíti vagy gyengíti. Mert mindazt meg kell
tenni, ami biztosítja a boldogságot vagy annak valamely
részét, vagy növeli; azt viszont, ami megsemmisítené, gá-
tolná vagy az ellenkezőjét eredményezné, nem szabad
megtenni.
Fogadjuk el, hogy a boldogság vagy az erényen alapu-
ló helyes életmód vagy a független élet vagy a biztonságra
alapozott igen kellemes élet vagy az élő és holt vagyon”
bősége társulva azzal a lehetőséggel, hogy megőrizzük és
élvezzük. Mert mindenki egyetért abban, hogy a felsorol-
tak egyikében vagy kombinációjában van a boldogság.
Ha viszont ebben van a boldogság, akkor elemei szükség-
képpen a nemes származás, a barátok sokasága, derék
emberek barátsága, a gazdagság, a jó gyerekek, a sok
gyermek, a derűs öregkor, továbbá olyan kiváló testi
adottságok, mint egészség, szépség, erő, deli termet,
sporttehetség, hírnév, tisztelet, szerencse, erény [vagy en-
nek elemei: az okosság, a bátorság, a mértékletesség, az
igazságosság]. Mert úgy lehet valaki leginkább megelége-
dett, ha belső és külső javai egyaránt megvannak, mert
ezeken kívül nincs más. A belső javak a lélek és a test elő-
nyös tulajdonságai, a külsők pedig a nemes szánnazás, a
barátok, a gazdagság és a tisztelet. De ezekhez vélemé-
nyünk szerint még hozzá kell adni bizonyos képessége-
ket” és a szerencsét, mert az élet így a legnyugodtabb.
Most pedig ugyanígy határozzuk meg mindegyiket.
A nemesi származás egy nép vagy egy állam esetében
azt jelenti, hogy tagjai, illetve lakosai bennszülöttek”
vagy ősi származásúak; első tagjaik [híres] hadvezérek
voltak, és tőlük sok olyan híres utód származott, akik
26
méltók az utánzásra. Magánszemélyek esetében a nemes
származás vagy az apától vagy az anyától ered, és mind-
két részről törvényesnek kell lennie; és - miként az állam
esetében - az ősök kiválóak voltak akár az erény, akár a
gazdagság, akár valamely más tiszteletre méltó tulajdon-
ság tekintetében, és családjukban sok híres férfi és asz-
szony, ifjú és öreg volt.
Hogy a sok és jó gyermek mit jelent, mindenki előtt vi- l36la
lágos: a közösség esetében nagyszámú, derék itjúságot.
Deréknek mondjuk testi vonatkozásban a deli termetet, a
szépséget, az erőt és sporttehetséget; lelki vonatkozásban
pedig a mértékletességet és a bátorságot. Az egyén eseté-
ben „sok és jó gyermek” azt jelenti, hogy sok ilyen gyer-
meke van, fiúk és lányok egyaránt. A lányok testi erénye
a szépség és az alak, lelki erénye pedig a mértékletesség és
a szolgalelkűség” nélküli munkaszeretet. Egyénileg és
közösségben egyaránt arra kell törekedni a férfiaknál és a
nőknél is, hogy mindezek birtokába jussanak. Mert mind-
azon államok, amelyekben a nők nevelése kifogásolható
- például a spártaiaknál-`" - szinte fele részben nem
boldogok.
A gazdagság összetevői a sok pénz és föld; számos
nagy és szép birtok és egyéb ingóságok, úgymint figye-
lemre méltó mennyiségű és szépségű rabszolga meg mar-
hacsorda. Mindez legyen szilárdan a birtokunkban, le-
gyen szabad emberhez méltó és hasznot hozó. A tenné-
keny birtok hasznosabb, de szabad emberhez az méltó,
amelyik gyönyörűségünkre szolgál. Termékenynek mon-
dom azt, ami jövedelmező, gyönyörűséget okozónak
pedig azt, amia használatán kívül nem hajt említésre mél-
27
 tó hasznot. A biztonság fogalma azt jelenti, hogy ott és
úgy szerzünk birtokot, hogy használata csak tőlünk
függ. Sajátunknak mondjuk, ha csak tőlünk függ, hogy
elidegenítjük-e vagy sem. Az elidegenítés lehet adomá-
nyozás vagy eladás. Egyszóval a gazdagság inkább a
haszonélvezetben van, semmint a birtoklásban, ugyanis
a gazdagság az ilyen javak élvezésében és használatában
vanĂ°
A jó hír az, ha mindenki derék embernek tart, vagy
olyasmink van, amire mindenki, vagy sokan, vagy a kivá-
lóak, vagy a bölcsek törekszenek.
A tisztelet annak a jele, hogy jótevő hírében állunk. El-
sősorban azokat tisztelik méltán, akik már tettek valami
jót, mindazonáltal azt is tisztelik, akinek megvan az a ké-
pessége, hogy jót tegyen. A jótett vagy az élettel kapcso-
latos, és azzal, ami a létezés feltétele, vagy a gazdagság-
gal, vagy a többi olyan jó valamelyikével, amelynek meg-
szerzése vagy általában, vagy itt és most nem könnyű.
Mert gyakran úgy tűnik, hogy sokan kis dolgokkal sze-
reznek tiszteletet, de ennek oka a körülményekben és az
alkalomban rejlik. A tisztelet megnyilvánulásai a követ-
kezők: áldozatok, megemlékezések versben vagy prózá-
ban, előjogok, földadományok, kitüntetések, állami te-
metés, szobrok, állami ellátás; a barbároknál pedig térd-
re borulás, helyátengedés, és olyan ajándékok, amelyeket
nagyra értékeinek az egyes országokban. Mert az aján-
dék egy vagyontárgy átadása, valamint a tisztelet jele is;
l36lb ezért sóvárognak utána a kapzsiak és a becsvágyók is. Az
adományozás ugyanis mindkettőt kielégíti: magába fog-

28
lalja a vagyontárgyat - erre törekszenek a kapzsiak - és a
tiszteletet - erre pedig a becsvágyók.
A test kiválósága az egészség, ami azt jelenti, hogy testi
erőnkkel élve mentesek vagyunk a betegségektől. Mert so-
kan úgy egészségesek, hogy Hérodikoszról4“ mondják:
őket bizony senki sem fogja boldognak mondani jó
egészségük miatt, mivel minden, vagy majdnem minden
emberi élvezettől tartózkodnak.
A szépség minden életkorban más. Az ifjú szépsége ab-
ban áll, hogy teste alkalmas a fáradalmak elviselésére,
akár gyorsaság, akár erő tekintetében, szemre is kellemes
és gyönyörködtető. Ezért a legszebbek az ötpróbázókf'
mivel erő és gyorsaság dolgában egyaránt fejlettek. Az
érett férfi szépsége a harccal járó fáradalmak elviselésé-
ben van; megjelenése kellemes és tiszteletet parancsoló.
Az öregember szépsége abban van, hogy alkalmas a szük-
séges fáradalmak elviselésére, és nincsenek bajai, mert
mentes attól, ami az öregkort megmérgezi.
Az erő az a képesség, amellyel tetszés szerint mozgat-
hatunk valamit. A mozgatás pedig szükségszerűen húzás
vagy taszítás, emelés vagy lenyomás vagy összeszorítás,
és az erős ember ezek mindegyikében vagy valamelyiké-
ben jeles.
A termet kiválósága azt jelenti, hogy valaki magasság,
vastagság és szélesség tekintetében kitűník a többi közül,
anélkül, hogy mozgása nehézkessé válnék e többlet miatt.
A test sporttehetsége nagyságból, erőből [és gyorsaság-
ból] tevődik össze, mert a gyorsaság is egyfajta erő. Aki
megfelelően tudja mozgatni lábát, azaz sebesen és hosz-
szan tud rohanni, az jó futó. Aki pedig nyomni és fogni
29
 tud, az jó birkózó. Aki tud ütni, az jó ökölvívó; aki
mindkettőre képes, az jó birkózó és ökölvívó.“ Aki
rnindegyikre képes, az ötpróbázó.
A szép öregség fájdalomtól mentes, későn beköszöntő
öregség. Aki ugyanis gyorsan megöregszik, nem boldog
öreg, ám az sem, aki ugyan lassan öregszik, de szenved.
Ez egyaránt függ a jó testi adottságoktól és a szerencsé-
től. Mert aki beteg és gyenge, az nem élhet szenvedés és
szomorúság nélkül, de jó szerencse nélkül sem élhet soká-
ig. Az erőn és az egészségen kívül azonban van még más
képesség is, ami hosszú életűvé tesz, mert sokan hosszú
életűek, pedig nem rendelkeznek jó testi adottságokkal.
Itt azonban semmi szükség ennek a kérdésnek részletes
vizsgálatára.
Hogy a sok és derék barát mit jelent, az világos, ha
meghatározzuk a barát fogalmát. Az a barát, aki a másik
kedvéért megteszi azt, amiről úgy véli, hogy a másiknak
előnyös. Akihez sokan viszonyulnak így, annak sok ba-
rátja van, és ha ezek ráadásul erényesek is, derék barátai
vannak.
Jó szerencse az, ha megkapjuk vagy birtokoljuk azon
l362a dolgokat ~ akár az összeset, akár nagy részüket, akár a
legfontosabbakat -, amelyeknek végső oka a szerencse.
A szerencse pedig oka néhány olyan dolognak, amit a
mesterség is megadhat, és igen sok olyan dolognak, ami-
nek semmi köze a mesterséghez, ilyenek például a termé-
szetes adottságoktól függők (bár az is előfordulhat, hogy
a szerencse ellenkezik a tennészettel), mert az egészség-
nek a tudomány az oka, a szépségé és a termeté pedig a

-30
természet.” Általában azokat a javakat köszönhetjük a
szerencsének, amelyek irigységet keltenek. A valószínűt-
len előnyöknek is a szerencse az oka, pl. ha valakinek
minden testvére csúnya, de ő maga szép; vagy a többiek
nem vették észre a kincset, ő viszont megtalálta; vagy a
szomszédját eltalálta a nyílvessző, de ő sértetlen maradt;
vagy ha egyedül ő nem ment el, holott el szokott járni, s
akik most az egyszer elmentek, elpusztultak. Az efféle
esetek a jó szerencse példái lehetnek.
Az erényről akkor fogunk beszélni,“ amikor a dicsé-
retről szólunk, mivel a dicsőítő beszédek legfontosabb
érve.

6. FEJEZET

Világos, milyen leendő vagy létező dolgokra kell ügyelnie

a szónoknak, ha rábeszél vagy lebeszél, mivel e kettő
ellentétes. Mivel a tanácsadó célja a hasznosság (ugyanis
nem a célról tanácskoznak, hanem a célhoz vezető eszkö-
zökről, azokról, amelyek hasznosak tevékenységük szem-
pontjából), s mivel a hasznos jó, meg kell ismernünk a
hasznosra és a jóra vonatkozó alapfogalmakat.
Fogadjuk el, hogy az a jó, amit önmagáért választunk;
és aminek kedvéért valamit választunk; és amire minden
törekszik, vagy minden olyan [élő]lény, mely érzékeléssel
vagy értelemmel rendelkezik, vagy törekedne, ha rendel-
kezne értelemmel; és amit az értelem kinek-kinek javasol,
és amit kinek-kinek az értelme javasol, ez kinek-kinek_a
jó; és aminek megléte jó hatással van az emberre és füg-
getlenné teszi; és a függetlenség és ami megteremti és fenn-
3l
 tartja ezeket; és ami együtt j_ár vele és mindaz, ami meg-
akadályozza és megszünteti ezek ellenkezőit.
Kétféleképpen járhat együtt valami: vagy egyidejűleg
vagy később, például a tudás a tanulás után következik,
az élet viszont az egészséggel egyidejű. Háromféleképpen
hoz létre valami valamit: egyrészt, mint az egészségesség
az egészséget, másrészt, mint az étkezés az egészséget,
továbbá, mint a testedzés az egészséget, mivel ez több-
nyire egészségessé tesz. Minthogy ez az igazság, szük-
ségszerű, hogy a jó megszerzése és a rossztól való
szabadulás egyaránt jó. Mert egyfelől máris mentesek va-
gyunk a rossztól. másfelől később miénk lesz a jó. Szin-
tén jó az, ha a kisebb jó helyett a nagyobbat szerezzük
meg, a nagyobb rossz helyett pedig a kisebbet. Mert
l362b amennyivel felülmúlja a nagyobb a kisebbet, annyit nye-
rünk, illetve ennyitől szabadulunk_meg.
Az erények is szükségképpen jók, mert azok, akik bir-
tokolják őket, általuk jó helyzetben vannak: képesek a jó
megteremtésére és gyakorlására. Azonban mindegyikkel
kapcsolatban külön el kell mondanunk, mi és milyen.
A gyönyömek is jónak kell lennie, mert minden élőlény
természettől fogva vágyakozik utána. Ebből következik,
hogy a kellemes és a szép egyaránt jó. A kellemes ugyanis
gyönyört kelt, a szép pedig vagy kellemes vagy önmagá-
ért kívánatos.
Egyenként felsorolva, szükségképpen jók a követke-
zők: a boldogság, mert önmagában kívánatos és elegen-
dő, és minden mást miatta választunk. Az igazságosság, a
bátorság, a mértékletesség, a nagylelkűség, a nagyvona-

32
lúság és más hasonló tulajdonságok, mert valamennyi lel-
ki kiválóság. Az egészség, a szépség, és más hasonlók,
mert testi kiválóságok, és sok jó származik belőlük. Pél-
dául az egészség a gyönyör és az élet forrása, ezért a leg-
jobbnak is tartják, hiszen két olyan dolog forrása, ami
sok ember számára a legértékesebb, ti. a gyönyöré és az
életé. A gazdagság a birtoklás kiválósága, és sok jó megte-
remtője. A barát és a barátság, mert a barát önmagában
is kívánatos, és sok jó megteremtője. A tisztelet és a hír-
név, mert kellemes és sok jó megteremtője, és mert több-
nyire vele jár az, ami miatt tisztelnek. Az ékesszólás és a
tetterő, mivel ezek mind sok jó megteremtői. Továbbá a
természetes okosság, az emlékezőtehetség, a tanulékony-
ság, az intelligencia és más hasonló képességek, mert sok
jó megteremtői. Hasonlóképpen az összes tudomány és
mesterség. Az élet is, még ha más jó nem származnék is
belőle, kívánatos önmagában. És az igazságosság: mert
a közélet szempontjából hasznos.
Nagyjából ezek azok a dolgok, amelyeket mindenki jó-
nak tart. Kétséges esetben ezekből következtetünk : jó az,
aminek az ellenkezője rossz, továbbá aminek az ellenke-
zője hasznos ellenségeinknek. Például a gyávaság külö-
nösen hasznos az ellenségeknek, s ebből nyilvánvaló,
hogy a bátorság igen hasznos a polgároknak. Általában
véve mindaz hasznosnak látszik, aminek ellenkezőjét az
ellenség kívánja, és aminek ellenkezője az ellenségnek
örömet okoz. Ezért helyes e mondás: „Bezzeg örül ennek
Priamosz”.45 Ám nem mindig van ez így, csak általában,
mert nincs kizárva, hogy olykor ugyanaz legyen hasznos
nekünk és az ellenfélnek. Ezért szokták mondani, hogy zı
33
 szerencsétlenség közelebb hozza egymáshoz az embere-
l363a ket, ti. ha ugyanaz a csapás sújtja mindkét felet.
Továbbá jó az, ami nincs eltúlozva, mert ha nagyobb a
kelleténél, már rossz. És ami sok munkába és pénzbe ke-
rü-l, mert nyilvánvaló jónak tekintik, és célnak tartják az
ilyet, mégpedig sok ember céljának, a cél pedig jó. Ezért
mondják:

„És diadaljelül itthagyják Priamosznak, a trósznak

szép Helenét”,“° és „ámde gyalázat, hosszas várakozás
után üresen hazatérni”.“" Vagy ez a közmondás: „az ajtó
előtt eltörni a vizeskorsót”.

Továbbá, amire sokan törekszenek, és amiről nyilván-

való, hogy küzdenek érte. Mert amire mindenki törek-
szik, azt jónak tartják; s ha sokan teszik, az olyan, mint-
ha mindenki tenné. És az is, amit dicsérnek, mert csak a
jót dicsérik. És az is, amit az ellenségek [és a hitvárıyak]
dicsérnek, mert ekkor már mintegy mindenki elismeri jó-
ságát, még azok is, akik kárt szenvedtek: ugyanis nyil-
vánvaló volta miatt ismerik el. Ahogy azok igazán a hit-
ványak, akiket barátaik ócsárolnak, és [azok igazán a
jók, akiket] ellenségeik nem ócsárolnak. Ezért fogták fel
szidalomnak a korinthosziak, amikor Szimónidész ezt ír-
ta róluk: ,,Ilion nem gyalázza a korinthosziakat”.“ És
amit a bölcsek vagy a jók, akár férfiak, akár nők válasz-
tanak, például Odüsszeuszt Athéné, Helenét Thészeusz,
az istennők Pariszt, Homérosz Akhilleuszt.
És általában mindaz, amit megfontoltan választanak;
megfontoltan választják az imént felsoroltakat, és azt,
34
ami káros ellenségeiknek és hasznos barátaiknak, és ami
lehetséges. Ez utóbbi kétféle: ami megtörténhet és ami
könnyen megtörténik. Ez utóbbi az, ami vesződség nél-
kül vagy rövid idő alatt történik; nehéznek ugyanis azt
tekintik, ami vesződségre késztet, vagy hosszú időt vesz
igénybe. És mindaz, ami úgy történik, ahogy akarják;
amit akarunk, az vagy egyáltalán nem rossz, vagy az elért
jónál kisebb rossz. Ez utóbbi eset áll fenn, ha a tettre nem
derül fény, vagy ha a büntetés csekély. És az, ami a miénk,
vagy amivel mások nem rendelkeznek, vagy ami nagysza-
bású; mert így nagyobb a becse. Továbbá, ami illik hoz-
zánk ;ilyen mindaz, ami megfelel származásunknak és ha-
talmunknak. Továbbá, amiről úgy véljük, hogy hiányzik
nekünk, még ha csekélység is; mert nem kevésbé igyek-
szünk megszerezni az ilyesmit. Továbbá, ami könnyen
végrehajtható; mert ami könnyű, lehetséges is. Ilyen
mindaz, amiben mindenki vagy sokan - akár egyenran-
gúak, akár alacsonyabb rangúak - sikert értek el. És ami
kedves barátainknak és gyűlőletes ellenségeinknek. És az,
amit azok tesznek, akiket csodálunk.ÍTovábbá az, ami-
hez természetes adottságunk van, vagy amiben tapasz-
taltak vagyunk, mert úgy véljük, ez könnyebben sikerül.
És az, amire egy hitvány ember sem vállalkozik, mert az
ilyen dicséretes. És amire sóvárognak, mert az ilyen nem-
csak kellemesnek látszik, hanem jobbnak is. És végül ki- l363b
nek-kinek mindenekelőtt az, ami megfelel természetének:
az elsőségre török számára a győzelem, a becsvágyók szá-
mára a tisztelet, a pénzsóvárak számára a pénz, és a többi.
Ezek azok a témakörök, ahonnan a jóval és hasznossal
kapcsolatos érveinket vennünk kell.
35
 7. FEJEZET

Minthogy két dolog esetén - noha egyetértés van abban,

hogy mindkettő hasznos - gyakran vita tárgya, melyik a
hasznosabb, a következőkben a jobbról és a hasznosabb-
ról kell beszélnünk. Nevezzük fölülmúlónak azt, amelyik
akkora és még valamivel több, mint a másik, és fölül-
múltnak a másikban benne foglaltat. A ,nagyobb' és a
,több' mindig a ,kisebb'-hez képest, a ,nagy” meg a ,kicsi`,
a ,sok` meg a ,kevés' az átlaghoz képest ilyen. A nagy
a fölülmúló, a kicsi a fölülmúlt; ugyanez áll a sokra
és a kevésre.
Mivel tehát azt tartjuk jónak, amit önmaga és nem
másvalami kedvéért választunk, és amire mindenki tö-
rekszik, és amit minden lény, ha értelme és esze lenne, vá-
lasztana, és azt, ami ilyet létrehozni vagy fenntartani ké-
pes, vagy ami ilyesmivel együtt jár; [és mivel az, ami mi-
att valami történik a cél, és a cél az, ami miatt más dol-
gok történnek,] és mivel az egyes ember számára az a jó,
ami számára mindezeket biztosítja, szükségszerű, hogy
az legyen a nagyobb jó, amelyik több az egynél, illetve a
kisebbnél, beleszámítván az egyet vagy a kisebbet, hiszen
fölülmúlja, ami viszont benne foglaltatik, az a fölül-
múlt.”
És ha egy osztály legnagyobbika fölülmúlja egy másik
osztály legnagyobbikát, az előbbi osztály is fölülmúlja a
másikat. És Valahányszor egy osztály fölülmúlja a mási-
kat, ezen osztály legnagyobbika is fölülmúlja a másik leg-
nagyobbikát. Például, ha a legnagyobb férfi nagyobb,
mint a legnagyobb nő, akkor a férfiak általában nagyob-
3õ Í
bak, mint a nők. És ha a férfiak általában nagyobbak,
minta nők, akkor a legnagyobb férfi is nagyobb a legna-
gyobb nőnél, mert az osztályok és a bennük levő csúcsér-
tékek különbségei aranyosak egymással. Es ha ez követi
azt, de az nem követi ezt (a „követi” azt jelenti, hogy egy-
idejű vele, vagy későbbi, vagy lehetőségként létezik.)
Mert a következmény birtoklása benne van a másik bir-
toklásában. Egyidejűleg követi például az élet az egész-
séget, de az egészség nem követi az életet; időben
utána követi a tanulást a tudás; lehetőségként követi a
szentélygyalázást a lopás, mert aki egy szentélyt meggya-
láz, az esetleg lop is. Továbbá annak, ami egy másiknál
nagyobbat is fölülmúl, nagyobbnak kell lennie e na-
gyobbnál. És ami nagyobb jót hoz létre, az a nagyobb.
Mert ennyit jelent nagyobb létrehozójának lenni. Hason-
lóképpen az is, aminek a létrehozója nagyobb. Ha az,
ami egészségessé tesz, kívánatosabb annál, mint ami gyö-
nyört kelt és nagyobb jó, akkor az egészség is nagyobb jó,
mint a gyönyör. És ami önmagáért kívánatos, nagyobb l364a
annál, mint ami nem önmagáért kívánatos, például az
erő az egészségnél, mert ez utóbbi nem önmagáért kívá-
natos, az erő viszont önmagáért és ez az, amit jónak ne-
veztünk. És ha az egyik cél, a másik nem cél; az utóbbi
másért van, az előbbi önmagáért, mint a testedzés a testi
erőnlétért. És az, ami kevésbé szorul egy vagy több más
dologra, mert függetlenebb; kevésbé szorul rá az, ami ki-
sebb és jelentéktelenebb dolgokra szorul rá. És ha az
egyik dolog a másik nélkül nem létezik, vagy nem jöhet
létre, a másik viszont a nélkül igen, mivel az, ami nem
szorul a másikra, függetlenebb, és ezért is tekintik na-
37
gyobb jónak. És ha az egyik eredet, a másik pedig nem;
ha az egyik ok, a másik pedig nem; ugyanis ok és ere-
det nélkül semmi sem létezhet és nem jöhet létre. Es ha
két eredet van, az a nagyobb, amelyik nagyobbtól szár-
mazik, és ha két ok van, anagyobb októl származó a na-
gyobb. És megfordítva: két eredet közül a nagyobb dolog
eredete a nagyobb, két ok közül pedig a nagyobb dolog
oka nagyobb.
A mondottakból világos tehát, hogy valami kétféle-
képpen tűnhet nagyobbnak: nagyobbnak látszik úgy is,
ha eredet, a másik meg nem az; és úgy is, ha nem eredet,
a másik meg az, mert a cél nagyobb, nem az eredet. Így
tett Leódamasz5°, amikor Kallisztratoszt vádolva azt
mondta, hogy bűnösebb a tanácsadó a végrehajtónál,
mert nem követték volna el a tettet, ha nem taná-
csolja; amikor viszont Khabriaszt vádolta, kijelentette:
a tett elkövetője bűnösebb, mint a tanácsadó, mert nem
történt' volna meg a dolog, ha nem lett volna, aki meg-
tegye, hiszen azért terveinek ki valamit, hogy végre-
hajtsák.
Es a ritka nagyobb jó, minta gyakori, például az arany
jobb a vasnál, jóllehet kevésbé hasznos. Birtoklása érté-
kesebb, mivel nehezebben lehet megszerezni. Más szem-
pontból a gyakori nagyobb a ritkánál, mivel nagyobb a
haszna, hiszen a „gyakran” fontosabb, mint a ,,ritkán”.
Innen származik a mondás: ,,a viz a legjobb”.5' És általá-
ban jobb a nehezebb a könnyebbnél, mert ritkább. Más
szempontból viszont a könnyebb a nehezebbnél, mert
megfelel kivánságainknak. És az is nagyobb jó, aminek

38
az ellenkezője vagy a hiánya nagyobb. És nagyobb az
erény, mint a nem erény, és a bűn nagyobb, mint a nem
bűn, mert az erény és a bűn célok, amazok pedig nem.
És amiknek a hatása szebb vagy rútabb, azok nagyob-
bak. És aminek hibái és kiválóságai nagyobbak, annak a
hatásai is nagyobbak, minthogy amilyen az ok és az ere-
det, olyan a következmény is, és amilyen a következ-
mény, olyan az ok és eredet is. És azon dolgok, amelyek-
ből a több kívánatosabb és nemesebb, például a látás l364b
élessége a szagláséval szemben, mivel a látás fontosabb,
mint a szaglás. És nemesebb dolog a barátokat szeretni,
mint a pénzt, ezért a baráti szeretet nemesebb a pénzsze-
retetnél. És fordítva: ami több a jobbnál, az még jobb, és
ami több a szebbnél, az még szebb. És az is, ami után a
vágy szebb és jobb, mert a nagyobb vágyak nagyobb dol-
gokra irányulnak. És a szebbre vagy jobbra irányuló
vágy ugyanezen okból szebb és jobb.
És azon tárgyak, amelyeknek tudománya szebb vagy
fontosabb, maguk is szebbek és fontosabbak, mert ami-
lyen a tudomány, olyan a tárgyát képező igazság; mind-
egyik tudomány meghatározza azt, ami sajátja. És a
szebb és fontosabb dolgok tudományai is ilyenek, hason-
ló okok miatt. És az, amit nagyobb jónak ítélnének vagy
ítéltek az értelmes emberek, akár valamennyien, akár so-
kan, akár többen, akár a legjobbak, az szükségképpen
ilyen vagy egyszerűen, vagy úgy, ahogyan belátásuk sze-
rint megállapították. Ez minden másra is érvényes, mert
a dolgok természete, mennyisége és rninősége olyan, ami-
lyennek a tudomány és az értelem megállapítja. De most
csak a jóra alkalmaztuk, meghatározásunk szerint ui. az a
39
 jó, amit minden, ha értelmes volna, választana; világos te-
hát: az a nagyobb jó, amit az értelem nagyobbnak mond.
Továbbá az, ami a derekabb emberek sajátja vagy egy-
szerűen, vagy annyiban, amennyiben derekabbak, példá-
ul a bátorság jobb, mint az erő. Továbbá az, amit a dere-
kabb ember választana vagy egyszerűen vagy amennyi-
ben jobb; így jobb jogtalanságot elszenvedni, mint okoz-
ni, mert az igazságosabb ember ezt választja. Továbbá
a kellemesebb a kevésbé kellemesnél, mert minden létező
a gyönyörre törekszik, és önmagáért kívánja; s éppen ez
az, amivel a jó és a cél meg van határozva. Kellemesebb
pedig a kevesebb bajjal járó és a hosszabb ideig tartó kel-
lemes. Továbbá az, ami szebb a kevésbé szépnél, mert a
szép vagy kellemes, vagy önmagában kívánatos. És
mindaz nagyobb jó, aminek mi magunk okai kívánunk
lenni magunk vagy a barátaink számára, az viszont na-
gyobb rossz, aminek egyáltalán nem kívánunk oka lenni.
Továbbá a hosszabb ideig tartók a rövidebb ideig tartók-
nál, a biztosabbak a bizonytalanoknál; az előbbiek hasz-
na kedvezőbb az időtartam miatt, az utóbbiaké a kíván-
ság miatt, mert ha megkívánjuk, a biztos haszna jobban
rendelkezésünkre áll.
És amilyen viszony van két azonos nemű terminus kö-
zött, ugyanolyan viszony van a belőlük képzett azonos
szófajok között. Például ha a „bátran” szebb és kívánato-
sabb a ,,higgadtan”-nál, akkor a bátorság kívánatosabb a
higgadtságnál, és jobb bátornak lenni, mint higgadtnak.
Továbbá, amit mindenki választ annál, mint amit nem
mindenki; és amit többen választanak, jobb, mint amit
l365a kevesebben; mert- ahogy mondtuk - a jó az, amit min-
40
denki kíván, következésképpen nagyobb jó, amit többen
kívánnak. Továbbá amit az ellenfelek vagy az ellenségek
vagy a döntésre hivatottak jobbnak ítélnek, vagy azok,
akiket ezek ilyesmire alkalmasnak itélnek. Mert az első
eset olyan, mintha mindenki, az utóbbi, mintha a tekinté-
lyek és a szakemberek tartanák ilyennek. Olykor az a na-
gyobb jó, amiben mindenki részesül, mert szégyen nem
részesülni belőle, némelykor pedig az, amiben ha senki
vagy csak kevesen, mert ritkább. Továbbá ami nagyobb
dicséretet érdemel, mert szebb. Ugyanígy az, amivel na-
gyobb tisztelet jár, mert a tisztelet bizonyos érték mutató-
ja. És az, amiért nagyobb büntetés jár.
Továbbá az, ami nagyobb, mint az elfogadott vagy lát-
szólag nagy. Továbbá, ha valamit részeire bontunk, na-
gyobbnak tűnik, mert úgy tűnik, hogy több tekintetben
fontosabb. Ezért mondja a költő, hogy Meleagroszt e
szavakkal vették rá a harcra:

elmondott minden szomorú bajt,

mely azokat mind éri, akiknek városa elvész:
férfiak elhullnak, házak mind lángbaborulnak.”

És az összerakás meg a felépítés, ahogyan Epikhar-

mosz” alkalmazza, mert azonos a hatása a felosztással
(ugyanis az összerakás nagy többletet mutat ki), és azért
is, mert nagy dblgok eredetének és okának tűnik föl. Mi-
vel pedig ami nehezebb és ritkább, az nagyobb, ezért a sa-
játos alkalom, az életkor, a hely, az idő és az erő tesz va-
lamit naggyá. Mert ha valaki erején felül, életkorát meg-
hazudtolva, a hozzá hasonlót fölülmúlva tesz valamit, és
4l
 ha ilyen módon, vagy ilyen helyen vagy ilyen időpontban
teszi, ezzel kap nagyságot a szép, a jó és az igazságos és
ezek ellentéte, ahogy az olimpiai játékok győztesére írt
epigramma mondja:

Volt oly idő, amikor két vállamon árva husánggal

Argoszból hordtam szép Tegeába halat.” l

Iphikratész” pedig így dicsérte magát: nézzétek, hon-

nan jutottam ide. Továbbá a magától lett a szerzettnél,
mert nehezebb hozzájutni, ezért mondja a költő: ,,Ma-
gam tanítottam magamat”. 56 Továbbá, ami a legnagyobb
részét adja annak, ami nagy. Ahogy Periklész mondta
gyászbeszétdében: hogy az ifiúság kiveszett a városból,
mintha a tavasz veszne ki az évből." És a nagyobb szük-
ségben hasznos, például öregség vagy betegség esetén. És
két dolog közül az, amelyik közelebb esik a célhoz és ami
az adott személy számára hasznos, jobb, mint az, ami ál-
talában hasznos. Továbbá a lehetséges a lehetetlennél,
mert az előbbi számomra van, az utóbbi nem. És ami az
élet céljához tartozik, mert a cél több annál, mint ami a
célhoz vezet.
l365b Továbbá a valóságra szolgáló a látszatra szolgálónál.
A látszatra szolgáló ismerve: aki nem akar feltűnni, az
nem választja. Ezért úgy vélekedhetünk, hogy jótéte-
ményben részesülni jobb, mint jótéteményben részesíteni,
mert az előbbit akkor is szívesen vesszük, ha más nem ve-
szi észre, az utóbbit viszont, ha rejtve maradna, feltehető-
leg nem választanánk. És az, aminek inkább a meglétét,
mint a látszatát kívánják az emberek, mivel közelebb esik
42
az igazsághoz. Ezért .mondják azt, hogy az igazságosság
jelentéktelen, mert inkább akarnak igazságosnak látsza-
ni, mint lenni. De az egészségről nem mondják ezt. To-
vábbá az, ami több szempontból hasznos, például az élet,
a jó élet, a gyönyör, a nemes cselekedet szempontjából.
Ezért tűnik a gazdagság és az egészség a legnagyobbnak,
hiszen mindezeket magában foglalja. Továbbá, amivel ke-
vesebb fájdalom jár és gyönyör követi, nagyobb jó, mert
az egynél több jót jelent, úgyhogy az öröm is és a fájda-
lom hiánya is jó. És két jó közül az a nagyobb, amelyik
ugyanahhoz a dologhoz hozzátéve az egészet nagyobbá
teszi. És az, aminek megléte nincs rejtve, annál, ami rejt-
ve van; ugyanis az a valósággal áll kapcsolatban. Ezért a
gazdagság nagyobb jónak tűnhet a gazdagság látszatá-
nál. És ami igen kedves egyeseknek egyedül, másoknak
más javakkal együtt. Ezért nem egyenértékű az a kár, ha
valaki megvakit egy félszeműt, vagy kiüti egy rendesen
látónak egyik szemét, mert a félszeműt a legkedvesebbtől
fosztja meg. Nagyjából elmondtuk, honnan kell vennünk
érveinket rábeszélés vagy lebeszélés esetén.

8. FEJEZET

A meggyőzés és a hasznos tanács szempontjából a legfon-

tosabb és legfőbb az, hogy ismerjük valamennyi állam-
formát, és meg tudjuk különböztetni erkölcseiket, szoká-
saikat meg érdekeiket. Ugyanis mindenkit a hasznossal
lehet meggyőzni, a hasznos pedig az, ami fenntartja az ál-
lamformát. Továbbá a döntő a fő hatalom megnyilatko-
43
 zása, a fő hatalom fajait pedig az államformák szabják
meg. Ugyanis ahány államforma, annyi legfőbb hatalom
van. Négy államforma létezik: demokrácia, oligarchia,
arisztokrácia és monarchia, úgyhogy a legfőbb és a leg-
döntőbb hatalom minden esetben ezeknek egy része vagy
teljessége. A demokrácia olyan államforma, amelyben
sorsolással osztják ki a legfőbb tisztségeket; az oligarchia
az, amelyben gazdagság szerint, az arisztokrácia pedig
az, amelyben neveltség szerint. Neveltségen a törvény
által előírt neveltséget értem,"“ az arisztokráciában ui.
azok uralkodnak, akik híven betartják a törvényeket.
Szükségszerű, hogy ők látsszanak a legjobbnak; innen
l366a kapta ez az államforma a nevét is. A monarchiában,
ahogy erre a neve is utal, egyetlen ember az úr az összes
többi fölött. Két változata van: ha bizonyos szabályozók
szerint funkcionál, királyság a neve, ha korlátok nélkül:
zsarnokság.
Az egyes államformák célját sem szabad mellőznünk,
mert a célnak megfelelően választanak a lehetőségek kö-
zül. A demokrácia oélja a szabadság, az oligarchiáé a gaz-
dagság, az arisztokráciáé a neveltség és a törvényes rend,
a zsarnokságé az önvédelem. Világos tehát, hogy mind-
egyik céljának megfelelően kell különbséget tenni a tör-
vények, a szokások és a hasznosság között, mivel a cél
szempontjából választanak az emberek. Mivel pedig a
meggyőzés nemcsak bizonyító beszéd révén születik, ha-
nem erkölcsi magatartást kifejező révén is (ui. azért hi-
szünk a szónoknak, mert valamilyennek látszik, vagyis
becsületesnek látszik, vagy jóindulatúnak, vagy mindket-
tőnek), ismernünk kell minden államforma sajátos erköl-
44
csét. Ui. mindegyik saját erkölcsi felfogása szükségkép-
pen a legmeggyőzőbb mindegyik számára. Ennek birto-
kába pedig a fentebb ismertetett eszközökkel juthatunk,
mert az erkölcsi sajátosságok a szabad elhatározásban
mutatkoznak meg, a szabad elhatározás pedig a oélra
vonatkozik.
Kifejtettük tehát, milyen leendő és már létező dolgokra
kell törekedni azoknak, akik rábeszélnek valamire; és
honnan kell venniük hasznosságra vonatkozó érveiket,
továbbá milyen módon és milyen eszközökkel ismerhet-
jük meg a különféle államformák erkölcsét és szokásait.
Nos, jelen oélunknak ennyi elegendő; e témát részletesen
tárgyaltuk a Politikában.”

9. FEJEZET

Beszéljünk ezek után az erényről és a bűnről, a szépről és

a rútról, mert ezek a szempontjai annak, aki dicsér és
fedd. Ezekről szólva az is megvalósul, hogy megvilá-
gítjuk azokat az eszközöket, amelyekkel ilyennek vagy
olyannak tüntethetjük föl magunkat erkölcsi tekintet-
ben, ez pedig - ahogy már mondtuk - a meggyőzés
másik módja. Mert ugyanazon eszközökkel tehetjük ma-
gunkat is és másokat is az erény vonatkozásában hitelt
érdemlővé. Mivel előfordul, hogy gyakran komolyan
vagy kevésbé komolyan nemcsak embert vagy istent, ha-
nem élettelen tárgyat vagy állatot°° is dicsérnek, ezeknek
is ugyanilyen módon ismerni kell a premisszáit, s ezért
mintegy példa kedvéért ezekről is szót ejtünk.
45
 A szép tehát az, ami önmagában kívánatos lévén, di-
cséretes, vagy ami jó lévén, kellemes, mert jó. Ha pedig ez
a szép, akkor az erény szükségképpen szép, mert jó és di-
cséretes. Az erény pedig - úgy tűnik - olyan képesség,°'
mely megszerzi és megtartja a jót, olyan képesség, mely
l366b sok és nagy jótettet visz végbe, mindenfélét minden hely-
zetben. Az erény összetevői az igazságosság, a bátorság, a
mértékletesség, a nagyvonalúság, a nagylelkűség, a bőke-
zűség, a szelídség, az okosság és a bölcsesség. A legna-
gyobb erény szükségképpen az, amelyik másoknak a leg-
hasznosabb, hiszen az erény olyan képesség, mely ajándé-
koz. Ezért becsülik az igazságos és a bátor embereket
többre. Az utóbbi erény a háborúban, az előbbi a béké-
ben hasznos másoknak. Utána következik a bőkezűség,
mert bőkezűen ad, és nem verseng a vagyon birtoklásá-
ért, amire pedig mások teljes erővel törekszenek. Az igaz-
ságosság olyan erény, mely szerint ki-ki megkapja a ma-
gáét mégpedig a törvénynek megfelelően; az igazságta-
lanság pedig másokéra törekszik, törvényellenesen. A bá-
torság az, ami képessé teszi az embert veszélyek közepet-
te szép tettre, ahogy a törvények parancsolják és a tör-
vényt szolgálók. A gyávaság ennek az ellenkezője. A mér-
tékletesség olyan erény, amelynek birtokában a test gyö-
nyöreivel úgy élünk, ahogy a törvény előírja. A féktelen-
ség ennek az ellenkezője. A bőkezűség a pénzzel való jó-
tékony magatartás; a fösvénység ennek az ellenkezője.
A nagylelkűség olyan erény, amely nagy jótettekre indít
[a kicsinyesség ennek az ellenkezője]. A nagyvonalúság
olyan erény, amely a nagyságot a költekezésben való-
sítja meg; a kicsinyesség és a fukarság ennek az ellen-
46
kezője. Az okosság olyan értelmi erény, amely képessé
teszi az embert arra, hogy helyesen tudjon dönteni a
boldogsággal kapcsolatos értelemben vett jó és rossz
kérdésében.”
Az erényről és a bűnről általában és részleteiben pilla-
natnyilag eleget mondtunk. A többit nem nehéz áttekin-
teni. Világos ugyanis, hogy mindaz, ami erényt szül,
szükségképpen szép, hiszen erényre törekszik; de az is,
ami az erény következménye; ezek ugyanis az erény jelei
és hatásai. Mivel pedig a jó jelei és a jó ember tettei meg
szenvedései szépek, szükségszerű, hogy a bátorság cselek-
vései, vagy a bátorság jelei, vagy a bátor tettek szintén
szépek. De ugyanezt mondhatjuk az igazságosról és az
igazságos tettekről. (Nem mondhatjuk azonban ugyanezt
a szenvedésről; ez az egyetlen az erények között, ahol az
,,igazságosan” nem mindig szép, mert igazságosan bűn-
hődni megszégyenítőbb, mint igazságtalanul.) Ugyanez
vonatkozik a többi erényre is. Továbbá szép az, aminek
jutalma a megbecsülés. És az is, amiért inkább megbecsü-
lés jár, mint pénz. És az kívánatos a dolgok közül, amit
valaki nem saját érdekében tesz meg. És az az önmagá-
ban jó, amit valaki - elhanyagolva saját érdekeit - a ha-
zájáért visz végbe. És a természettől fogva jó, és az, ami
nem valaki számára jó, mert az effélét önmagunkért tesz- l367a
szük. És az is, amit halálunk után inkább birtokolha-
tunk, mint életünkben, mert ami az élőé, inkább őérette
van. És minden olyan tett, amit másokért hajtunk végre,
mert kevésbé történik önmagunkért; és azok a sikerek,
amelyeket nem magunkért, hanem másokért értünk el; és
amit jótevőinkért teszünk, mert méltányos. Továbbá
47
minden jótett, mert önzetlen. És az ellenkezője annak,
amiért szégyenkezünk, mert a rútat szégyelljük, akár ki-
mondani, akár megtenni, akár nekifogni. Ahogyan
Szapphó mondja költeményében Alkaiosznak ezen sza-
vaira: „Szeretnék valamit mondani neked, de a szégyen
visszatart”°3 válaszul:

Ha szép, ha kedves volna, amit kívánsz,

s ha csúf beszéd nem volna a nyelveden,
szemedre szégyen nem borulna,
szólana szád helyesen s azonnal.°"

Továbbá az, amiért aggódnak, de félelem nélkül; mert

ilyen érzelem tölt el azon javakkal kapcsolatban, melyek
hímevet szereznek. A természettől fogva komolyabbak
tettei és erényei szebbek, például a férfiakéi az asszonyo-
kéinál. És az, ami inkább másoknak okoz örömet, mint
nekünk, ezért szép az igazságos és az igazságosság. És
bosszút állni az ellenségünkön és nem kibékülni vele,
mert a megtorlás igazságos, az igazságos pedig szép, és a
bátor nem marad alul. A győzelem és a tisztelet is szép,
mert mindkettő kívánatos, noha anyagihaszon nem jár
velük; azt mutatja, hogy kiválóságunk nagy. És az, ami
emlékezetes, és minél inkább ilyen, annál inkább. És az
is, ami halálunk után követ bennünket;_ [és amit tisztelet
kísér]. És a rendkívüli. És az, amit egyedül birtokolnak,
még szebb, mert inkább emlékezetes. Továbbá az a va-
gyon, mellyel nem jár haszon, mert ez szabad emberhez in-
kább méltó. Továbbá minden egyes embercsoport szemé-
ben szépek sajátos vonásaik. És az, ami az egyes ember-
48
csoportok szemében dicséretes sajátosság jele, pl. a spár-
taiaknál a hosszú haj szép, mert ez a szabadság jele, a
hosszú hajú ugyanis nemigen folytathat szolgai tevé-
kenységet. És ha nem folytatunk semmiféle kézműves-
mesterséget, mert szabad ember nem áll más rendel-
kezésére.
Ismerni kell azokat a tulajdonságokat is, amelyek kö-
zel esnek a létező erényekhez, mert ezek a dicséret és a
feddés tekintetében mintegy azonosak azokkal, pl. az
óvatos ember hideg és ravasz, az egyszerű ember tisztes-
séges, a közönyös szelíd. És minden tulajdonságot a hoz-
zá közel eső tulajdonságok legjobbikával kell megnevez-
ni, pl. az indulatost és szenvedélyest őszintének, az önfe- l367b
jűt nagyvonalúnak és méltóságteljesnek kell mondani; s
azt, aki szélsőséges, olyannak, mintha az erénynek meg-
felelően viselkedne: például a vakmerőt mondjuk bátor-
nak, a meggondolatlant bőkezűnek. Mert a tömeg elhiszi
majd, s ugyanakkor megtévesztő következtetés is adódik
a vádból. Ha ugyanis valaki kockára teszi az életét, ak-
kor, amikor nem szükséges, mennyivel inkább megteszi
ezt akkor, ha úgy véli: tisztességes oka van rá. És ha vala-
ki bárkivel szemben bőkezű, akkor az a barátaival szem-
ben is, mert az erény csúcsa, ha mindenkivel jót teszünk.
Azt is figyelembe kell vennünk, kiknek a jelenlétében di-
csérünk, mert ~ mint Szókratész mondta - nem nehéz az
athénieket athéniek előtt dicsérnif” Minden egyes ember-
csoportnál annak a tulajdonságnak meglétéről kell be-
szélni, amit tisztelnek, például a spártaiaknál, a szki-
táknál és a filozófusoknálffi És általában azt, amit
tisztelnek, át kell vezetni a jó kategóriájába, minthogy
49
egymáshoz közel állónak látszanak. És mindazok a csele-
kedetek, amelyek megfelelnek a várakozásnak, például
méltók őseinkhez, korábbi tetteinkhez, mert az is boldo-
gító és szép, ha tovább gyarapitjuk a nekünk kijáró tisz-
teletet. És ha valaki a várakozás ellenére jut el a jobbra és
a szebbre, például szerencsés, mégis mértékletes, szeren-
csétlen, mégis nagylelkű, vagy ha magasabb tisztségre
jutva, jobb és elnézőbb. ilyesmit fejez ki Iphikratész
mondása: „Miből mire vittem”;°7 és az, amit az olimpiai
győztes mondott: „hajdan terhet cipeltem vállamon”,°“ s
amit Szimónidész: „egy nő, akinek az apja, a férje és a
testvérei türannoszok voltak”.°9
Mivel tettek alapján dicsérünk, és a derék ember jel-
lemzője, hogy szabad elhatározásból cselekszik, meg kell
próbálnunk kimutatni, hogy a szóban forgó személy is
szabad elhatározásból cselekedett. Az is hasznos, ha va-
lószínűsíthetjük, hogy már többször megcselekedte.
Ezért a véletlen és a szerencsétől függő mozzanatokat is
úgy kell értelmezni, mintha szabad elhatározásból történ-
tek volna. Mert ha több hasonló esetet tudunk felsorolni,
az erény és a szabad elhatározás jelének tűnhet. A ma-
gasztalás olyan beszéd, mely az erény nagyságát eıiıeli ki,
ezért a tettekről ki kell mutatnunk, hogy erényesek. [A
magasztalás a tettekkel foglalkozik.] A többi körülmény
- a nemes származás, a jólneveltség - a meggyőzőerőt
szolgálja, feltételezhető ugyanis, hogy derék emberektől
derék származik, és hogy az ilyen nevelés ilyenné tesz.
[Ezért magasztaljuk azokat, akik valami nagyot cseleked-
tek.] E tettek pedig a tulajdonság jelei, ezért még azokat is

50
dicsérhetjük, akik ugyan még nem hajtottak végre tette-
ket, de bízunk abban, hogy olyanok. [Valakit szerencsés-
nek vagy boldognak nevezni egymáshoz képest ugyanaz,
más szempontból viszont nem, hanem miként a boldog-
ság magában foglalja az erényt, úgy a boldognak nevezés
is magában foglalja mind a kettőt.]7°
A dicsérő és a tanácsadó beszédnek van egy közös vo-
nása: mert amit tanács közben javasolunk, ha változta- l368a
tunk az előadásmódon, dicséretté válik. Ha tehát tudjuk,
init kell tenni, és milyennek kell lenni, akkor azt, amit ta-
nácsként mondunk, a kifejezésben meg kell változtatni és
át kell alakítani. Például: „Nem szabad dicsekednünk
olyan javakkal, amelyeket a szerencsének köszönhetünk,
hanem csak olyanokkal, amelyeket magunknak”, így el-
mondván tanácsként hat; de ha így adjuk elő: „Nem arra
büszke, amit a szerencsének köszönhet, hanem arra, amit
önmagának”, dicséret lesz belőle. Így hát ha dicsérni
akarsz, ügyelj arra, mit tanácsolnál; ha tanácsolni, arra,
mit dicsérnél. A kifejezésmód szükségképpen ellentétes
lesz, ha az akadályozó és a nem akadályozó tényezőket
áttesszük.
Alkalmaznunk kell a nagyítás sokféle módját is, példá-
ul ha valaki valamit egyedül vagy elsőként vagy kevés
közreműködővel, vagy főleg maga vitt véghez, mert
mindez a körülmény széppé teszi tettét. De figyelembe
kell venniaz időpontot és az alkalmat is, különösen ha a
tett várakozáson fölüli. És ha gyakran sikerült ugyanazt
megtennie, mert ez nagy dolog, és úgy tűnik, nem véletle-
nül, hanem a maga erejéből tette. És ha utánzásra serken-
tő és megtisztelő dolgokat miatta találtak ki és vezettek
' 51
be, s dicsőítő-“beszédet róla tartottak először, mint pl.
Hippolokhoszl' esetében; vagy az agorán fölállították
szobrát, mint Harmodioszét és Arisztogeitónét.” Ugyan-
így kell eljárni ellenkező esetben. Ha magad erejéből nem
találsz elég érvet, hasonlítsd össze másokkal, ahogy
Iszokratész tette, mivel jól ismerte a törvényszéki beszé-
det.” Azonban hírneves emberekhez kell hasonlítani,
mert az nagyít és az szép, ha kiváló embereknél jobb. Jo-
gosan mondhatjuk, hogy a nagyítás a dicsőítő beszédhez
illik, mert a többen rejlik, a több pedig a szép dolgok kö-
zé tartozik. Ezért olykor nem hírneves emberekkel, ha-
nem átlagemberekkel kell összehasonlítani, mert maga a
több már az erény jelének tűnik.
Általában mindenfajta beszéd közös eszközei közül a
nagyítás leginkább a bemutató beszédnek felel meg.
A szónok ugyanis a tetteket bizonyítottnak veszi, s nem
marad más hátra, mint nagysággal és szépséggel felruház-
ni őket. A tanácsadó beszédnek a példák felelnek meg a
legjobban, mert a múlt ismerete alapján jósolva ítéljük
meg a jövőt. Az enthümémák pedig a törvényszéki be-
szédnek, mivel homályos, hogy mi történt, ezért megoko-
lást és bizonyítást igényel.
Előadtuk tehát, honnan kell venni szinte minden di-
csőítő és feddő beszéd anyagát, mit kell figyelembe venni
a dicsérő és a feddő szónokoknak, továbbá honnan szár-
mazik a magasztalás és a gyalázkodás. Ha ugyanis tisztá-
ban vagyunk ezekkel, az ellenkezőik is nyilvánvalóak, a
feddés ugyanis az ellenkezőkből jön létre.

52
 10. FEJEZET

Most az van soron, hogy a vádbeszédről és a védőbeszéd- l368b

ről szóljunk, hogy mennyi és milyen tételekből lehet szil-
logizmust alkotni. Három dolgot kell figyelembe ven-
nünk: először azon motívumoknak mennyiségét és mi-
lyenségét, amelyek jogtalanságokra késztetik az embere-
ket, másodszor milyen lelkiállapotban vannak azok, akik
így cselekszenek, harmadszor milyen azoknak jelleme és
lelkiállapota, akik a jogtalanságot elszenvedik. Előbb
meghatározzuk a jogtalanságot, s aztán beszélünk a töb-
biről sorban.
Fogadjuk el, hogy a jogtalanság" önkéntes és törvény-
ellenes ártás. A törvény lehet részleges vagy egyetemes.
Részlegesnek nevezem az írott törvényt, mely valamely
államot irányít.” Egyetemesek azok az íratlan szabályok,
amelyeket mindenki elfogadni látszik. Önként akkor cse-
lekszenek az emberek, ha tudják, mit tesznek, és mentesek
a kényszertől. Amit önként tesznek, azt nem mindig
előre elhatározottan teszik. Viszont amit előre elhatáro-
zottan tesznek, azt mindig tudva teszik, mert mindenki
ismeri azt, amit előre elhatározott. Ami arra indítja őket,
hogy ártsanak és a törvény tilalma ellenére rosszat tegye-
nek, az a gonoszság és a féktelenség. Mert ha valakinek
egy vagy több hibája van, amivel kapcsolatos a hiba, ab-
ban jogsértő is; például a zsugori a pénz, a kicsapongó a
testi gyönyörök, a puhány a kényelem, a gyáva a veszély
vonatkozásában [mert veszély esetén gyávaságból cser-
benhagyja társait], a becsvágyó a tisztelet, a hirtelen ter-
mészetű a harag, a dicsőségvágyó a győzelem, az engesz-
53
 telhetetlen a bosszú tekintetében követ el jogtalanságot;
az esztelen azért, mert érzéketlen a jog és a jogtalanság
iránt, a szemtelen pedig azért, mert nem törődik jó hírével.
De ugyanígy van ez mindenki mással, minden más
területen is.
Mindez azonban teljesen világos részben abból, amit
az erényről mondtunk, részben abból, amit az érzelmek-
ről fogunk mondani. Hátravan még, hogy elmondjuk, mi
végett követnek el jogtalanságot, milyen a jellemük azok-
nak, akik elkövetik, s kik ellen követik el. Először tehát
azt kell megvizsgálnunk, mire törekszenek és mit kerül-
nek azok, akik jogtalanságot kívánnak elkövetni. Nyil-
vánvaló ugyanis, hogy a vádlónak meg kell vizsgálnia:
azok közül a motívumok közül, amelyre vágyva az embe-
rek jogtalanságot követnek el embertársuk ellen, hány és
miféle van meg ellenfelében; -a védőnek pedig azt, hogy
közülük mi és mennyi nincs meg a vádlottban. Az ember
minden tettét vagy nem magától cselekszi vagy. magától.
Amit nem magától cselekszik, azt vagy véletlenül, vagy
szükségből teszi. A szükségből létrejött cselekedetek egy
része kényszerből, más része a természet késztetésére jön
létre. Így azok a cselekedetek, amelyeket az ember nem
magától tesz meg vagy a véletlen, vagy a kényszer, vagyva
természet következményei. Azokat pedig, amelyeket ma-
l369a gunktól teszünk meg, és amelyeknek mi vagyunk az okai,
részben szokásból tesszük, részben törekvésből. Ez utób-
biak egy részét értelmi törekvésből tesszük, más részét ir-
racionális törekvésből. Az első az akarat; az akarat vi-
szont a jóra való törekvés, mert senki sem akar mást,
mintazt, amit jónak gondol; az irracionális törekvés pe-
54
dig az indulat és a vágy. Következésképpen minden tettet
hét okból követnek el: véletlenül, természettől, kényszer-
ből, szokásból, tudatos kívánságból, indulatból és vágy-
ból.
További megkülönböztetést tenni az emberi cselekede-
tek között az életkor, a hajlam és egyéb körülmények
alapján fölösleges.” Mert ha az ifiak általában indulato-
sak vagy vággyal teltek, ilyen cselekedeteket nem ifjúsá-
guk miatt követnek el, hanem indulatból vagy vágyból.
De nem is gazdagság vagy szegénység miatt, hanem a sze-
gény szükségében olykor vágyakozik a pénzre, a gazdag
viszont bőségében vágyakozik a nem szükséges gyönyö-
rökre. De ők sem a gazdagság vagy a szegénység miatt
cselekszenek, hanem a vágy miatt. Hasonlóképpen az igaz-
ságosak és az igazságtalanok és mindazok, akikről azt
mondjuk, hogy hajlamuk szerint cselekszenek, a felsorolt
okokból tesznek meg valamit: vagy értelmi megfontolás-
ból, vagy érzelem hatására, ám az előbbiek derék jelle-
mük és érzelmeik hatására, az utóbbiak az ellenkezők ha-
tására. Ilyen hajlammal általában ilyen vágyak járnak,
olyannal olyanok. Mert a mértékletes emberben éppen,
mert mértékletes, bizonyára becsületes képzetek és vá-
gyak vannak a kellemessel kapcsolatban, a kicsapongó-
ban viszont ugyanezzel kapcsolatban az ellenkezők.
Ezért most mellőznünk kell ezeket a megkülönböztetése-
ket, és azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen minőségeket
milyen sajátságok szoktak követni. Ha ugyanis valaki fe-
hér vagy fekete, magas vagy alacsony, ezzel még nem
függ össze a tárgyaltak közül semmi meghatározott követ-
kezmény. Ha viszont fiatal vagy öreg, igazságos vagy igaz-
55
 ságtalan, ezzel már igen. Általában minden olyan körül-
mény, mely hatással van az ember erkölcseire, különbsé-
get okoz; például, ha valaki gazdagnak vagy szegénynek,
szerencsésnek vagy- szerencsétlennek képzeli magát. Ezt
azonban később” vitatjuk meg, most először arról szó-
lunk, ami még hátravan.
Véletlenül történik mindaz, aminek az oka meghatá-
rozhatatlan, nem valamilyen céllal történik, továbbá nem
mindig, nem általában és nem rendszeresen történik meg.
Ez világos a véletlen” meghatározásából. Természettől
1369b történik az, aminek oka az emberekben van és rendszere-
sen: mert mindig, vagy általában ugyanúgy következik
be.” Ami természet ellenére történik, arról nem kell pon-
tosan megállapitanunk, hogy a természetnek vagy más
okoknak tulajdonítható-e; mert okának a véletlent is te-
kinthetjük. Kényszerből az történik, amit az elkövetők
kívánságuk és megfontolásuk ellenére tesznek. Szokásból
az, amit azért tesznek, mert már gyakran tették. Megfon-
tolásból az, amit azért tesznek, mert a fentebb felsorolt jó
dolgok szempontjából hasznosnak tűnik, akár mint cél,
akár mint célhoz vezető eszköz, feltéve, ha hasznossága
miatt teszik. Mert a féktelen is tesz olykor hasznosat, de
nem a hasznosság, hanem a gyönyör kedvéért. Szenve-
délyből és indulatból erednek a bosszúálló tettek. Kü-
lönbség van bosszúállás és büntetés között: az utóbbi a
szenvedő félért történik, az előbbi a bosszúállóért, hogy
elégtételt kapjon. Hogy mi az indulat, akkor fogjuk meg-
világítani, amikor majd az érzelmekről beszélünk.”
Vágyból követjük el mindazt, amit kellemesnek ítélünk.
A köznapi és megszokott dolgok is a kellemesek közé tar-
56
toznak, mert az emberek sok olyan dolgot örömmel tesz-
nek meg, ami ugyan természettől nem kellemes, de a
megszokás kellemessé teszi. Röviden tehát ezt mondhat-
juk: amit maguktól tesznek meg az emberek, az jó vagy
kellemes, vagy annak tűnik. Minthogy pedig amit ma-
guktól tesznek, azt önként teszik, amit pedig nem önként
tesznek, azt nem maguktól teszik, mindaz, amit önként
tesznek, jó vagy kellemes vagy annak látszik. A kellemes
dolgok közé sorolom a rossz vagy a rossznak tűnő kikü-
szöbölését, vagy a nagyobb rossznak kisebb rosszra való
cserélését (mivel bizonyos szempontból kivánatos); ha-
sonlóképpen a fájdalmas vagy a fájdalmasnak tűnő dol-
gok elkerülését, vagy a nagyobbnak kisebbre való cseré-
lését. Ismernünk kell tehát a hasznost és a kellemest, me-
lyek a fajtáik és a sajátosságaik. A hasznosról már beszél-
tünk a tanácsadó beszéddel kapcsolatban,“' a kellemesről
pedig most fogunk szólni. Meghatározásainkat mindket-
tőre vonatkozóan elégségesnek tarthatjuk, ha nem homá-
lyosak és nem túlságosan aprólékosak.“3

ll. FEJEZET

Tételezzük fel, hogy a gyönyör” a lélek bizonyos mozgá-

sa, a természetes állapotba való hirtelen és érezhető átme-
netele; a fájdalom pedig ennek az ellenkezője. Ha ilyen a
gyönyör természete, nyilvánvaló, hogy kellemes az, ami l370a
ezt az állapotot létrehozza, ami viszont tönkreteszi, vagy
az ellenkező állapotot létrehozza, fájdalmas.” Szükség-
képpen kellemes dolog tehát természetes állapotba jutni
57
általában, de különösen akkor, ha a dolgok, amelyek ter-
mészet szerint jöttek létre, elérik saját természetüket;
mert a megszokott úgyszólván természetessé válik; a szo-
kás hasonlít a természethez; közel esik ugyanis a „gyak-
ran” a ,,mindig”-hez, a természet a mindighez tartozik, a
szokás a gyakranhoz. Az is kellemes, ami nem erősza-
kolt, mert az erőszak természetellenes. Ez az oka annak,
hogy ami kényszerű, az fájdalommal jár, ezért helyes a
mondás: „Mert minden kényszer rettenetes szomorú”.“5
A gond, az igyekvés és az erőlködés kellemetlen, mert
kényszerű és erőszakolt, ha nem szoktunkihozzá; a meg-
szokás kellemessé teszi őket. Ezen dolgok ellenkezői kel-
lemesek. Ezért a könnyű tevékenységek, a szórakozás, a
semmittevés, a gondtalanság, a játék, a pihenés és az al-
vás a kellemes dolgok közé tartozik, mert egyik sem
kényszerből történik. Továbbá mindaz, ami után vágya-
kozunk, kellemes, mert a vágyakozás a kellemes dolgok
megkívánása.
Egyes vágyak irracionálisak, mások racionálisak.“° Ir-
racionálisak azok, amelyek minden megfontolástól men-
tesek. Ide tartoznak mindazok, amelyek természetesek,
például a testi vágyak: táplálékra [szomjúságés éhség] és
a különféle ételekre irányuló vágy, valamint az ízekkel és
a szerelmi gyönyörökkel kapcsolatos vágyak, egyszóval
azok, amelyek a tapintással, a szaglással, a hallással és lá-
tással kapcsolatosak. Racionálisnak hívom mindazokat a
vágyakat, amelyek után meggyőződésből vágyakozunk.
Mert sok olyan dolog van, amit azért kívánunk látni és
megszerezni, mert hallottunk róla, és meg vagyunk győ-
ződve, hogy kellemes.
58
 Minthogy pedig a gyönyör bizonyos hatás érzékelésé-
ben áll, és a képzelet" is egyfajta gyenge érzékelés, azt is,
aki emlékezik, meg azt is, aki remél, kíséri annak elképze-
lése, amire emlékezik és amit remél; ha ez így van, akkor
nyilvánvaló, hogy az emlékező és a reménykedő számára
is létezik gyönyör, hiszen az érzékelés ezen esetekben is
fennforog. Ezért szükségképpen minden kellemesség
vagy az érzékelésben van mint jelen, vagy az emlékezés-
ben mint múlt, vagy a reményben, mint jövő, mert a je-
lenlevőt érzékeljük, a múltra emlékezünk, a jövőt pedig
reméljük. Az emlékezés kellemes, nemcsak arra, ami an- l370b
nak idején, amikor megtörtént, kellemes volt, hanem bi-
zonyos nem kellemes dolgokra is, ha azután, ami utánuk
jött, szép és jó volt. Innen a mondás: a túlélő szívesen
emlékezik a_bajokra,33 és:

emlékezzünk, mert örül ám a bajok tovatűntén

az, ki nagyon sokat eltűrt már és sokfele bolygott.”

Ennek az az oka, hogy a rossztól való mentesség is kel-

lemes. Reményeink 'tárgyai közül azok kellemesek, me-
lyeknek meglététől nagy örömöt és hasznot várunk, még-
pedig fájdalommentesen. Általában mindaz, ami a jelen-
ben örömet okoz, többnyire kellemes a reménykedőnek
és az emlékezőnek is. Emiatt kellemes a harag is, ahogy
Homérosz mondja a méregről: ,,édessége a csorgó méz-
nél is erősebb”°°. Mert senki sem haragszik arra, akin le-
hetetlen bosszút állnia; azokra, akik nála sokkal hatal-
masabbak, nem haragszik, vagy sokkal kevésbé.
A legtöbb vágyunkat kíséri valamilyen gyönyör, mert
59
 akár már átéltre emlékezvén, akár az eljövendőben re-
ménykedvén, gyönyört érzünk. Kellemes például lázas
betegeknek, amikor elfogja őket a szomjúság, mert visz-
szaemlékeznek arra, hogy ittak és elképzelik, hogy inni
fognak. A szerelmesek is, akár beszélnek, akár írnak sze-
relmükről, akár tesznek érte valamit, örülnek, mert min-
den tevékenység során a szerelmükre gondolván, mintegy
látni vélik. A szerelem pedig akkor kezdődik, amikor
nemcsak szerelmesünk jelenlétében örülünk, hanem tá-
vollétében is, emlékezve rá;°' szerelmet érzünk iránta ak-
kor is, ha távolléte fájdalmas. A gyászban és a siratásban
ugyanígy van valami öröm. A bánat ugyanis az elhunyt
hiánya miatt van, a gyönyör pedig a rá való emlékezés-
ben: szinte látjuk, felidézve tetteit és alakját. Ezért mond-
ja jogosan a költő:

Szólt, zokogásvágyat keltett vele mindegyikükben.”

A bosszúállás is kellemes, mert amiben a kudarc fáj-

dalmas, abban a siker kellemes. A haragvókat rettenete-
sen kínozza az, ha képtelenek bosszút állni, de örülnek,
ha megvan rá a reményük. A győzelem is kellemes, nem-
csak a dicsőségvágyóknak, hanem mindenkinek. Mert a
felsőbbrendűség érzését kelti bennünk, amire többé-ke-
vésbé mindenki vágyakozik. Ha pedig a győzelem kelle-
l37la mes, szükségképpen kellemesek az olyan játékok, mint a
küzdősportok és a vetélkedők (mert gyakran lehet győzni
bennük), hasonlóképpen a csont- és kockajátékok, a lab-
dázás és a dámajáték. De a komoly sportokkal is ez a
helyzet, mert némelyik akkor válik kellemessé számunk-
60
-ra, ha járatosak vagyunk bennük, mások kezdettől fogva
kellemesek, mint a kutyákkal történő vadászat és általá-
ban mindenféle hajtóvadászat. Versengés esetén ugyanis
mindig fönnáll a győzelem reménye. Ebből következik,
hogy a törvényszéki tevékenység és a vitatkozás is kelle-
mes azok számára, akik járatosak és képzettek benne.
A tisztelet és a jóhír a legkellemesebb dolgok közé tarto-
zik, mert mindenki elhiszi magáról, hogy derék ember,
különösen akkor, ha ezt olyanoktól hallja, akiket igaz-
mondónak tart. Ilyeneknek tekinthetjük a szomszédokat
- a távolabb lakókat kevésbé -, a jóbarátokat és a pol-
gártársakat - az idegeneket kevésbé -, a kortársakat - az
utódokat kevésbé - és az értelmes embereket inkább,
mint az ostobákat, s ha sokan mondják, nem pedig keve-
sen. Mert az előbbieknek inkább lehet hinni, mint az
utóbbiaknak. Akiket mélyen lenézünk, mint a gyermeke-
ket meg az állatokat, az ezektől származó megbecsüléssel
és hírnévvel nem törődünk, legalábbis nem a hírnév
miatt, ha mégis, akkor más miatt.
A barát is a kellemes dolgok közé tartozik, mert kelle-
mes dolog szeretni (hiszen nem borissza az, akinek nem
kellemes a bor), de az is kellemes, ha szeretnek bennün-
ket; mert itt is egy elképzelés játszik szerepet: hogy meg-
van bennünk az a jó, ami után mindazok, akik észreve-
szik, sóvárognak. Az pedig, hogy szeretnek, annyit tesz,
hogy önmagunk.kedvéért becsülnek. Az is kellemes, ha
csodálnak, ugyanazért, amiért a tisztelet. A hízelgés és a
hízelkedő is kellemes, mert a hízelgő látszólag csodálónk
és barátunk. Az is kellemes, ha gyakran tesszük ugyan-
azt, mert amihez hozzászoktunk - ahogy már mondtuk -,
61
 kellemes. De a változás is kellemes, mert a változás a ter-
mészet rendjébe tartozik, az állandó azonosság pedig a
normális állapotot túlzottá teszi; ezért mondják:

Édes ám a változás”

Ezért kellemes az, amit időnként látunk, akár ember,

akár dolog. Mert ez a jelen állapot megváltozása, más-
részt ami időnként fordul elő, ritkább is. A tanulás és a
rácsodálkozás többnyire kellemes, mert a rácsodálkozás-
ban a tanulásvágy mutatkozik meg, úgyhogy csodála-
tunk tárgya vágyakozásunk tárgya is. A tanulás pedig
természetes állapotba jutás. Jót tenni és jótettben része-
sülni szintén a kellemes dolgok közé tartozik. J ótettben
l37lb részesülni annyit tesz, mint elérni azt, ami után sóvár-
gunk; jót tenni pedig annyit jelent, hogy van valamink,
bővelkedünk valamiben, s ez a kettő az, amire az embe-
rek törekednek. Mivel kellemes dolog jót tenni, az is kel-
lemes, ha segítünk a hozzánk közelállókon, és pótoljuk
ami hiányzik nekik. Minthogy a tanulás és a rácsodálko-
zás kellemes, az olyasminek is kellemesnek kell lennie,
mint az utánzás,°4 például a festészettel, a szobrászattá-l
és a költészettel történő, és mindaz, amit jól utánoztak,
még akkor is, ha az utánzás tárgya nem kellemes. Mert
nem ez az, ami gyönyörűséget okoz, hanem az a felisme-
rés, hogy utánzat és utánzott tárgy azonos, s ilyenformán
tanulunk is valamit. Ugyanezt lehet mondani a hirtelen
változásokról, s veszélyekből való kockázatos megmene-
külésekről, mert ezek is csodálatot keltenek. És mivel
mindaz kellemes, ami összhangban van a természettel, a
62
rokon dolgok pedig egymás számára természetesek, ezért
többnyire kellemes a rokon és a hasonló, mint ember az
embernek, ló a lónak, fiatal a fiatalnak. Innen származ-
nak ezek a közmondások is: ,,bajtárs a bajtársnak örül”,
,,hasonló a hasonlóhoz”, ,,a vadállat fölismeri a vadálla-
tot”, „csóka a csókához” és más hasonló mondások. Mi-
vel a rokon és hasonló dolgok mindig kedvesek egymás-
nak, és mindenki a legjobban önmagával kapcsolatban
van igy, szükségképpen minden ember többé-kevésbé ön-
ző, merte rokon és hasonló vonásokat mindenekelőtt ön-
magában találja meg mindenkí. Minthogy tehát minden
ember önző, szükségképpen minden ember a sajátjában
leli örömét, saját tetteiben és szavaiban. Ezért szeretjük
hízelgőinket, szeretőinket, tisztelőinket és gyermekein-
ket, hiszen gyermekeinket saját alkotásunknak tekintjük.
De a hiányt pótolni is kellemes, mert ezt is saját alkotá-
sunknak tekintjük. Mivel az uralkodás a legkellemesebb
dolog, ha bölcsnek tekintenek bennünket, az is kellemes.
A gyakorlati okosság ugyanis uralkodói erény, és a, böl-
csesség sok és csodálatos dolog tudománya. Továbbá,
mivel általában becsvágyók vagyunk, ebből következik,
hogy az is kellemes, ha hibát találunk szomszédainkban.
S kellemes azzal foglalkozni, amiben a legtehetségesebb-
nek tartjuk magunkat, ahogy a költő is mondja:

Epedve arra tör,

és folyton arra űzi napja perceit,
miben tökéletes, mindig csak azt tegye.”

63
 Hasonlóképpen mivel a játék és minden lazítás [neve-
l372a tés kellemes], szükségképpen kellemes a nevetséges is:
emberekben, szavakban és eseményekben egyaránt. A
nevetséges meg van határozva külön a POétı'kában.”° Le-
gyen is elég ennyi a kellemes dolgokról; ami kellemetlen,
világos ezeknek ellenkezőiből.

12. FEJEZET

Nos, ezek miatt követnek el jogtalanságokat az emberek.

Most arról szóljunk, milyen lelkiállapotban követik el, és
kik ellen. Ha úgy vélik: a tettet el lehet követni, és ők el
tudják követni, ha eltitkolhatják, vagy ha nem tarthatják
is titokban, de a büntetéstelkerülhetik; vagy ha nem is ke-
rülhetik el, de a büntetés kisebb lesz a nyereségnél, akár
saját, akár szeretteik nyereségénél. Arról, mi tűnik lehet-
ségesnek vagy lehetetlennek, később fogunk beszélni”
(mert ez minden beszédfajtában közös). Azok vélik úgy,
hogy leginkább büntetlenül követhetnek el jogtalanságot,
akik jól tudnak beszélni, akik gyakorlati érzékkel rendel-
keznek és járatosak a törvényszéki ügyekben, kivált ha
sok barátjuk van és gazdagok. S leginkább akkor gondol-
ják, hogy megtehetik, ha ők maguk a felsoroltak közé
tartoznak, ha viszont nem, legalább vannak ilyen baráta-
ik, támogatóik és társaik. Az ő segítségükkel képesek el-
követni a tettet, eltitkolni és elkerülni a büntetést. Továb-
bá ha a sértett vagy a bírák a barátai. Mert a barátok
nem tartanak attól, hogy jogtalanságot követnek el velük
szemben, és inkább kiegyeznek, mintsem bíróságra men-
64
jenek. A bírák pedig kedveznek barátaiknak, és vagy egy-
szerűen felmentik őket, vagy csekély büntetést szabnak ki
räuk.
Könnyen rejtve maradhatnak azok, akikről a vád el-
képzelhetetlen, mint gyenge esetében az erőszakosság,
szegény és csúnya esetében a házasságtörés. Akkor is, ha
a jogtalanságot nyilvánvalóan, mindenki szeme láttára
követik el, mert az ilyesmire senki sem ügyel, mivel senki
sem tételezi fel. Ugyanez vonatkozik azokra a tettekre,
amelyek igen nagyok és olyan természetűek, hogy egy
ember sem követné el őket, mert ezekre sem ügyel senki.
Mert éppúgy, mint a betegségeknél, mindenki a szokásos
gaztettektől őrizkedik, de attól, amelyik még senkit sem
ért, attól senki sem óvakodik. Továbbá akiknek egyálta-
lán nincs ellenségük, vagy sok ellenségük van. Az előbbi-
ek úgy vélik, rejtve maradhatnak, mert senki sem figyeli
őket. Az utóbbiak pedig azért maradnak rejtve, mert sen-
ki nem feltételezné róluk, hogy megtámadnák azokat,
akik figyelik őket; és azzal védekezhetnek, hogy nem
mernének ilyesmit megkockáztatni. S akik könnyen eltit-
kolhatják, akár változtatással, akár rejtekhelyen, akár
eladás révén. Továbbá azok, akiknek - bár nem tudják
eltitkolni tetteiket - lehetőségük van a tárgyalás elkerü-
lésére, vagy hosszú időre való elhalasztására, vagy a bírák
megvesztegetésére. És azok is, akiket ha meg is büntet-
nek, lehetőségük van a büntetés áthárítására vagy elodá-
zására; vagy azok, akiknek szegénységük miatt nincs mit
veszteniük. És akik számára a nyereség nyilvánvaló, vagy
nagy, vagy közeli, a büntetés pedig bizonytalan, vagy
csekély, vagy távoli. És ahol a büntetés nem lehet egyenlő l372b
65
a haszonnal, ahogy a türannisz esetében. Továbbá akik
számára a büntett nyereség, a büntetés pedig csak szégyen.
És akiknek - éppen fordítva - a bűntett dicséretükre
válik, például ha valaki bosszút áll egyszerre apjáért és
anyjáért, miként Zénon`"' tette, a büntetés viszont pénz-
birság, száműzetés vagy más hasonló. Mert mindkét ok-
ból, mindkét lelkiállapotban követnek el bűnöket, de nem
ugyanazok, hanem ellentétes jellemű emberek.” Továbbá
akik már sokszor rejtve maradtak vagy elkerülték a bün-
tetést. Továbbá akiknek több sikertelen kísérletük volt,
mert itt is, mint a háborúban, vannak olyanok, akik
mindig újrakezdik a harcot. És akik most azonnal remél-
hetnek gyönyört és nyereséget, a bánat és a büntetés
pedig csak később következik. Ilyenek a mértéktelenek;
mértéktelenségük ugyanis minden kívánságuk esetében
megnyilvánul. És akik számára - éppen fordítva - most
jön a bánat és a büntetés, és csak később a gyönyör és
a nyereség, de hosszú időre; a mértékletes és bölcs férfiak
ilyen dolgokra törekszenek. Továbbá azok, akikről úgy
vélhetik, hogy véletlenül vagy kényszer, vagy természetük,
vagy megszokás hatása alatt cselekedtek, s csupán hibáz-
tak, de bűnt nem követtek el. Továbbá akik bocsánatban
reménykedhetnek, és akik szükséget szenvednek. A szük-
ség kétféle lehet: abban szűkölködnek, ami elemi szük-
ségleteiket elégitené ki, mint a szegények, vagy abban,
ami fölösleges, mint a gazdagok. Továbbá azok, akik-
nek nagyon jó vagy nagyon rossz a hírük, az előbbiek
azért, mert gyanún fölül állnak, az utóbbiak pedig azért,
mert gyanúsabbak már nem lehetnek.
Ilyenek tehát azok, akik jogtalanságok elkövetésére
66
adják fejüket, mégpedig a következő emberekkel szem-
ben és a következő dolgok ellen. Olyanokkal szemben,
akik rendelkeznek azzal, amit ők nélkülöznek: ezek le-
hetnek szükséges, fölösleges, vagy kellemes javak. Akik
távoliak vagy közeliek. Ha közeliek, kifosztásuk gyor-
sabb, ha távoliak, bosszújuk lassúbb, például így gondol-
kodtak azok, akik a karthágóiakat'°° kifosztották. És
akik nem elővigyázatosak és nem őrzik javaikat, hanem
hiszékenyek, mert az ő figyelmüket könnyen ki lehet ke-
rülni. És azok, akik könnyelműek, mert a gondos embe-
rek szoktak törvényszékre menni. És azok, akik szemér-
mesek, mert ezek nem pereskednek a nyereségért. És
azok, akikkel szemben már sokan követtek el jogtalansá-
got, de mégsem fordultak soha bírósághoz; ezekre illik a
szólás: ,,a müsziai martalék”'°'. És azok, akiket sohasem
röviditettek meg, és akiket gyakran; ugyanis mindketten
elővigyázatlanok, az előbbiek azért, mert még sohasem
bántották őket, az utóbbiak azért, mert úgy vélik: többé
már nem fogják bántani őket. És azok, akiket már sok-
szor bevádoltak, vagy könnyen bevádolhatók. Az ilyenek
nem szánják rá magukat a pereskedésre, mert félnek a bi-
ráktól, s nem bíznak abban, hogy meggyőzhetik őket.
Közéjük tartoznak azok is, akiket gyűlölnek és irigyel-
nek. És azok, akikkel szemben arra hivatkozhatnak,
hogy őseik, vagy ők maguk, vagy barátaik jogtalanságot l373a
követtek el vagy akarnak elkövetni ellenük, vagy őseik
vagy védenceik ellen; ahogy a közmondás mondja: ,,A
gonoszságnak csak ürügyre van szüksége”. És akik ellen-
ségeik vagy barátaik; mert az utóbbiakat könnyű, az
előbbieket gyönyörűség megsérteni. És azok, akiknek
67
nincsenek barátaik. És akik járatlanok a beszédben és az
ügyintézésben, mert az ilyenek vagy nem szánják rá ma-
gukat a vádemelésre, vagy kiegyeznek, vagy nem érnek el
semmit. És akiknek nem fizetődik ki, hogy tárgyalásra
vagy ítéletre várva elpocsékolják idejüket, például a kül-
földiek és a saját munkájukból élők, mert ők gyorsan kie-
gyeznek és lemondanak a perről. És azok, akik sok jogta-
lanságot követtek el, vagy olyant, amilyet most velük
szemben elkövetnek, mert könnyen úgy tünhetik, hogy
nem igazságtalanság az, ha valaki olyan jogtalanságot
szenved el, amilyet maga is el szokott követni, például, ha
valaki azt bántalmazná, aki másokat szokott megalázni.
És azok, akik ártottak, vagy akartak, vagy akarnak, vagy
készek ártani nekünk; ugyanis van valami kellemes és
szép abban, ha ilyen embereket bántunk, és nem is látszik
jogtalanságnak. És azok, akiknek megkárositásával ked-
vében járunk barátainknak, általunk tisztelt embereknek,
szeretteinknek, fölötteseinknek, egyszóval azoknak, akik
befolyással vannak életünkre. És azok, akiktől megbo-
csátásban részesülhetünk. És azok, akiket korábban már
bepanaszoltunk, vagy akikkel vitánk volt, például így járt
el Kallipposz Dión'°3 ügyében; mert szinte nem látszik
jogtalanságnak ez sem. És olyanok, akiket mások is meg
akarnak támadni, ha mi nem támadjuk meg őket, mivel
nincs idő a megfontolásra, ahogy Aineszidémoszrólm
mondják, hogy Gelónnak kottabia díjat küldött, mert
megelőzte őt a város elfoglalásánál, amire ő is készült. És
azok, akikkel szemben ha jogtalanságot követünk el, sok
jótettre nyílik lehetőség, úgyhogy könnyen jóvátehetjük a

68
sértést, ahogy a thesszaliai Iaszón'“4 mondta: el kell kö-
vetnünk néhány jogtalanságot, hogy sok jót tehessünk.
Az emberek olyan bűntettek elkövetésére hajlanak,
amelyeket mindenki, vagy sokan elkövetnek, mert arra
gondolnak, hogy bocsánatot nyernek. Olyan dolgokat
lopnak, amelyeket könnyű elrejteni, amit könnyen felél-
nek, például élelmiszereket; olyan dolgokat, amelyeknek
meg lehet változtatni az alakját, a színét és felépítését; és
olyanokat, amiket sokfelé el lehet rejteni, a könnyen hor-
dozható, kis helyen elférő tárgyakat, és olyanokat, amik-
ből sok azonos vagy hasonló volt már korábban a tolvaj
birtokában. Vagy olyan tetteket, amelyeket a sértettek
szégyellenek felfedni, például a családhoz tartozó asszo-
nyok meggyalázását, akár a saját, akár gyermekük felesé-
géről van szó. És az összes olyan jellegű sértések, melyek-
nek áldozatai túlságosan civakodónak látszanának, ha
perre mennének; ilyenek a jelentéktelen bűnök, amelye-
ket meg szoktunk bocsátani. Nagyjából az elmondottak
tartalmazzák, hogy milyen állapotban követnek el azem-
berek jogtalanságot, hogy milyen jogtalanságokat, kik el-
len és miért.

13. FEJEZET

Osztályozzuk most az összes jogos és jogtalan cselekede- l373b

teket; kezdjük a következőkkel: a jogos és a jogtalan cse-
lekedetek meg vannak határozva kétféle törvényhez vi-
szonyítva, valamint kétféleképpen azon személyekhez vi-
szonyítva, akikre irányulnak. A törvényt részlegesríek és
69
egyetemesnek mondom: részlegesek azok, amelyeket
minden nép önmaga számára állapít meg; lehet íratlan
vagy írott. Az egyetemes a természeten alapul. Valóban
van természeten alapuló egyetemes jog és jogtalanság,
melyet minden nép felfedez, jóllehet nincs köztük semmi-
féle kapcsolat és megegyezés. Szophoklész Antigonéja
nyilvánvalóan erre céloz, amikor kijelenti :jogos eltemetni
Polüneikészt, bár megtiltották, mert ez természettől jogos
cselekedet:

Mert nem ma vagy tegnap lépett életbe az,

De nincs ember, ki tudná, hogy mióta áll.'°5

De az is, amit Empedoklész'°° mond: nem szabad meg-

ölni az élőt, ez ugyanis nem olyan jog, ami szabad egye-
seknek, de nem szabad másoknak, hanem

Minden törvény közt legerősebb; messzire terjed:

széles boltozatú földtől a határtalan égig.

Alkidamasz is beszél erről Messzénia/cOsz'°7 c. művében.

Személyekhez viszonyítva kétféleképpen osztják fel,
ugyanis vagy a közösséghez, vagy a közösség egy tagjá-
hoz viszonyítva, hogy mit kell, illetve mit nem szabad
tenni. Ezért a jogos és jogtalan cselekedeteknek két fajtá-
ja van: ugyanis lehet jogosan és jogtalanul cselekedni egy
meghatározott személlyel vagy egy közösséggel szemben.
Aki házasságtörést követ el vagy bántalmaz valakit, egy
meghatározott személy ellen követ el jogtalanságot, aki
pedig megtagadja a katonáskodást, az a közösség ellen.
70
 Miután a jogtalan cselekedeteket két csoportra osztot-
tuk, az egyik a közösség ellen irányul, a másik egy vagy
több személy ellen, idézzük fel még egyszer és mondjuk
újra el, mit jelent jogtalanságot szenvedni. Jogtalanságot
szenvedni azt jelenti, hogy szándékosan elkövetett jogta-
lanság ér bennünket, hiszen azt már előbb megállapítot-
tuk, hogy a jogtalanság szándékos cselekedet.*°“ Mint-
hogy az, aki ellen jogtalanságot követnek el, szükségsze-
rűen károsul, mégpedig akarata ellenére, a fentebb mon-
dottakból nyilvánvaló, miben áll a sérelem, hiszen a jó és
rossz cselekedeteket már előbb felsoroltuk külön-külön,
és azt is megállapitottuk, hogy szándékosak mindazok a
tették, amelyeket tudatosan követnek el. Ezért szükség-
szerűen minden panasz az állam vagy az egyén ellen elkö-
vetett tettre irányul, melyet vagy tudatlanul és nem szán-
dékosan, vagy tudatosan és szándékosan követett el vala-
ki, s ez utóbbi esetben vagy megfontoltan, vagy érzelmek
hatására. A haragról majd akkor beszélünk, amikor az
érzelmekről tárgyalunk. '°° Azt pedig már elmondtuk, mi-
lyen céllal és milyen állapotban követnek el jogtalansá-
g0t_ııo
Minthogy gyakran beismerik a tettet, de nem értenek l374a
egyet a megnevezéssel, vagy azzal, amire a megnevezés
vonatkozik, például a vádlott elismeri, hogy elvett vala-
mit, de nem, hogy lopott; vagy elsőnek ütött, de testi sér-
tést nem okozott; együtt volt nővel, de házasságtörtést
nem követett el; lopott, de szentségtörést nem követett el,
mert nem szent tárgyat lopott; birtokháboritásban vét-
kes, de nem közföldeken; tárgyalt az ellenséggel, de haza-
árulást nem követett el - ezért esetleg meg kell határozni
71
azt is, mi a lopás, mi az erőszak, mi a házasságtörés,
hogy kellően meg tudjuk világítani a jogosat, akár azt
akarjuk bizonyítani, hogy egy bűntény megtörtént, akár
azt, hogy nem. Minden ilyen perben arról folyik a vita,
hogy a tettes jogsértő és gonosz-e vagy sem. Mert a go-
noszság és a jogtalanság a szándékban van, és az olyan
szavak, mint lopás, garázdaság, többletjelentésként a
szándékot is jelölik. Ugyanis ha egy ember megüt valakit,
nem minden esetben követ el garázdaságot, hanem csak
akkor, ha azzal- a szándékkal ütött, hogy a másikat meg-
gyalázza, vagy magának örömet szerezzen. Ugyanígy
nem minden esetben lop az, aki valamit titokban elvesz,
hanem csak akkor, ha ezzel a másiknak ártani akar, ma-
gának pedig használni. Az összes többi esetben is ugyan-
ez a helyzet, mint ezekben.
Már említettük, hogy a jogos és jogtalan cselekedetek-
nek két fajtája van (egyesekkel kapcsolatban vannak írott
törvények, másokkal nincsenek); eddig azokról beszél-
tünk, melyekről írott törvényeink vannak. Az íratlanok-
nak ismét két fajtája van. Az egyik az erény és a rossz ma-
gas fokán alapul, amit dicséret és feddés, tisztelet meg
becstelenség vagy jutalom követ, például a jótevők iránt
hálásnak kell lenni, jóért jóval kell fizetni, segiteni kell
barátunkon s más effélék. A másik a konkrét írott tör-
vények fogyatékosságait pótolja. Mert a méltányost igaz-
ságosnak tartják, a méltányosság viszont írott törvény
nélküli igazságosság. A hiány olykor a törvényhozók
szándéka szerinti, olykor nem. Nem szándékos akkor, ha
elkerülte figyelmüket, szándékos, ha tudván, hogy nem
képesek minden esetre illő törvényt hozni, olyan egyete-
72
mes megállapításokat hoznak, amelyek ugyan nem alkal-
mazhatók minden esetre, de a legtöbbre igen.' " És ha va-
lamit nem lehet meghatározni végtelensége miatt, például
azon vasszerszámok méretét és fajtáját, amelyekkel vala-
kit meg lehet sebesíteni; ugyanis egy emberöltő nem elég
ahhoz, hogy ezeket fölsoroljuk. Ha tehát nem lehetséges a
pontos meghatározás, s mégis törvényt kell hozni, szük-
ségképpen általánosságban kell beszélni. Ezért, há válá-
kinek gyűrű van a kezén, s ütésre emeli, vagy üt vele, az
írott törvény szerint vétkes és jogtalanságot követ el; a
méltányosság szerint azonban nem követ el jogtalansá-
got; ez a méltányosság esete. l374b
Ha a méltányosságnak általunk adott meghatározása
helyes, világos, hogy mi a méltányosság és mi a méltány-
talanság, milyen emberek méltányosak, milyenek nem.
A méltányosságot a megbocsátható esetekben kell érvé-
nyesíteni, ugyanis a bűnök, hibák, a szerencsétlenségek
nem azonos súlyúak. A szerencsétlenségek váratlanul kö-
vetkeznek be és mentesek a gonoszságtól; a hibák nem
váratlanul következnek be, de nem rossz szándékból; a
bűnök nem váratlanul és rossz szándékból történnek.
Méltányos megbocsátani az emberi gyarlóságot. És nem
a törvényt, hanem a törvényhozót kell figyelembe venni;
és a törvényhozónak nem a szavát, hanem a szándékát;
nem magát a cselekedetet, hanem a cselekvő szándékát;
és nem rész szerint, hanem egészében; és nem azt, hogy
milyen most, hanem hogy milyen volt mindig vagy általá-
ban. Jobban kell emlékeznünk a jó tettekre, mint a rosz-
szakra; a kapott javakra jobban, mint az adottakra. Tür-
jük el a velünk szemben elkövetett jogtalanságot. Inkább
73
szóval akarjuk döntésre vinni a dolgot, mint tettel. In-
kább választott bíróhoz kell folyamodni, mint törvény-
székihez, mert a választott bíró a méltányosságot tartja
szem előtt, a törvényszéki a törvényt, és azért találták fel
a választott bírói eljárást, hogy a méltányosság érvénye-
sülhessen a törvénnyel szemben. Ennyi legyen is elég
a méltányosság meghatározásáról.

14. FEJEZET

A büntett annál nagyobb, minél nagyobb jogtalanságból

származik, ezért olykor a legkisebbek a legnagyobbak le-
hetnek, például amivel Kallisztratosz Melanóposzt vá-
dolta: csalárd módon becsapta a templomépítőket há-
rom szentelt félobolosszal.'“ Igazságos cselekedetek ese-
tében éppen ellenkező a helyzet. Ez azért van így, mert a
nagyobb bűntett lehetőségként benne foglaltatik a ki-
sebben, aki ui. három szentelt féloboloszt eltulajdonít, az
valószínűleg mindenre képes. A bűntetteket olykor ezért
ítéljük nagyobbnak, olykor az okozott kár alapján. A
büntett nagyobb, ha nincs számára megfelelő büntetés,
mert a lehetséges büntetések kisebbek; ha nincs lehetőség
a helyrehozatalára, mivel nehéz vagy éppen lehetetlen
helyrehozni; ha a sértettnek nem lehet igazságot szolgál-
tatni, mert a sérelem orvosolhatatlan; az igazságszolgál-
tatás és a büntetés ui. orvoslás. Vagy ha a sértett, éppen
mert bűncselekmény áldozata lett, súlyosan megbünteti
önmagát, a tettest jogosan még nagyobb büntetéssel kell
sújtani. Például Szophoklész,' '3 amikor Euktémón ügyét
74
 képviselte, minthogy az öngyilkosságot követett el a rajta
esett sérelem miatt, kijelentette: nem kér kisebb büntetést
a tettesre, mint amit a sértett önmagára kiszabott. A bűn- l375a
tett akkor is nagyobb, ha valaki egyedül, vagy először kö-
veti el, vagy kevesek közreműködésével; de akkor is, ha
gyakran követik el. És ha a tettre tilalmat és büntetést ke-
restek és találtak, ahogyan Argoszban büntetik azt, aki
miatt törvényt hoztak és azokat, akik miatt börtönt épí-
tettek. A bűntett annál nagyobb, minél bestiálisabb; és
ha előre megfontolt szándékból követik el; és ha a hallga-
tóságot inkább borzalommal, mint szánalommal tölti el.
A rétorikai fogások a következők: semmibe vette és meg-
sértette a jogos kötelezettséget, például esküjét, ígéretét,
hűségét, a házasság szentségét, mert sok jogsértésnél ez a
többlet. És ha ott követik el, ahol éppen a jogsértőket
szokták büntetni, ahogy a hamis tanúk esetében történik,
hiszen hol nem követnének el bűncselekményt azok, akik
még a bíróságon is ezt teszik?.És amiket a legnagyobb
gyalázat kísér. És az ellen, aki jót tett vele, mert ez eset-
ben a tettes súlyosabban vétkezik: mert rosszat tesz vele,
és mert nem tesz vele jót. És ha íratlan törvények ellen
vét, a derék ember ugyanis nem kényszerből igazságos;
márpedig az írott törvény kényszerítő erejű, az íratlan pe-
dig nem. Másképp, ha írott törvényt sértett meg: aki
olyasmit követ el, amitől más visszariad és amire bünte-
tés van kiszabva, az olyanokat is elkövet majd, amiért
nem jár büntetés. Megtárgyaltuk a nagyobb és a kisebb
jogtalan tetteket. i l

75
 15. FEJEZET

Az elmondottak alapján az úgynevezett rétorikán kívüli

bizonyítékokat vegyük végig, mert ezek sajátosan a tör-
vényszéki beszédhez tartoznak. Szám szerint öt ilyen
van: a tanúk, a törvények, a szerződések, a kínvallatá-
sok, az eskük. Először a törvényekről beszélünk, és meg-
vizsgáljuk, hogyan kell felhasználnunk azokat rábeszélés
és lebeszélés, vádolás és védekezés esetén. Világos, hogy
ha az írott törvény ügyünk ellen szól, akkor az egyetemes
törvényhez és a méltányossághoz kell folyamodnunk,
mert igazságosabb. Azzal kell érvelni, hogy ,,a legjobb
belátása szerint” annyit jelent, hogy nem kell feltétlenül
az írott törvényhez ragaszkodni. És hogy a méltányosság
és az egyetemes törvény (hiszen a természeten alapul)
mindig változatlanul érvényben van, az írott viszont
gyakran változik, ezért védekezhetik így Szophoklész
Antigonéja: ő csak Kreón törvényét sértette meg azzal,
hogy testvérét eltemette, de nem az íratlan törvényt:

l375b Mert nem ma vagy tegnap lépett életbe az;

Embertől nem félek, bármily tervet kohol."“

És hogy az igazság valami valóságos és hasznos, nem pe-

dig látszat. S azért nem ilyen az írott törvény, mert nem
tölti be a törvény funkcióját. És hogy a biró olyan, minta
pénzszakértő: megkülönbözteti a hamis igazságot a való-
ditól. És hogy az igazán derék emberre az jellemző, hogy
inkább az íratlan törvényhez alkalmazkodik és mellette
tart ki, nem az írott mellett. Azután azt is meg kell vizsgál-
76
ni, nem mond-e ellent a törvény egy másik jóváhagyott
törvénynek vagy önmagának. Például az egyik törvény
megállapítja, hogy minden egyezség kötelező erővel bír, a
másik pedig tiltja, hogy olyan egyezséget kössenek, ame-
lyek törvényellenesek. Ha kétértelmű a törvény, fordítsuk
meg és vizsgáljuk meg, melyik értelmezése felel meg a mi
ügyünk igazságának és a hasznosságnak, és alkalmazzuk
azt. És ha már nem állnak fönn azok a körülmények,
amelyekre a törvényt hozták, a törvény viszont még ér-
vényben van, akkor próbáljuk meg kimutatni ezt, és ezzel
érveljünk a törvény ellen. Ha pedig az írott törvény ked-
vezne az ügyünknek, akkor ,,a legjobb belátás szerint
dönteni” elvről azt kell mondani, hogy az nem az írott
törvény ellen szól, hanem hogy a bíró ne szegje meg eskü-
jét abban az esetben, ha esetleg nem tudná, mit mond a
törvény."f' Továbbá, hogy senki sem választja azt, ami
általában jó, hanem ami neki jó. Továbbá, hogy nincs
különbség a között, hogy nem alkalmaznak egy tör-
vényt, vagy nem létezik az a törvény. Továbbá, hogy más
tudományokban sem hasznos okosabbnak lenni, például
az Orvosnál, mert kevesebb baj származik az orvos téve-
déséből, mint abból, ha megszokjuk, hogy nem engedel-
meskedünk a tekintélynek. És hogy a legjobb törvények
éppen azt tiltják, hogy okosabbak akarjunk lenni a törvé-
nyeknél. Hát ennyit a törvényekről.
Ami a tanúkat illeti, kétfélék lehetnek: régiek és mos-
taniak. Az utóbbiak közül egyesek részesei a pernek, má-
sok nem. Régieknek nevezem a költőket és azokat a ne-
ves férfiakat, akiknek ítéleteit mindenki ismeri. Például
az athéniak Szalamisz ügyében Homéroszra“° hivatkoz-
77
 tak, nemrég pedig a tenedosziak a korinthoszi Periand-
roszı'a"7 a sigeioniakkal szemben. Kleophón Kritiasz el-
len Szolón elégiáit használta fel tanúbizonyságként, azzal
bizonyítva, hogy Kritiasz családja ősidők óta kicsapon-
gó, mert ha nem így lenne, Szolón sohasem írta volna
ezeket e szávákátz „lvlentltl meg á võtõsliájtt Kritiasz-
nak, hogy hallgasson az apjára”.' 'S Az ilyen tanúk meg-
l376a történt dolgokról tanúskodnak; jövendő dolgokról a jó-
sok, pl. Themisztoklész a fából készült falakat úgy értel-
mezte, hogy a tengeren kell harcolni."" Azonkívül -
amint már említettük - a közmondások is lehetnek ta-
núk. Például, ha valaki azt tanácsolja, ne barátkozzunk
öregekkel, az alábbi közmondás tanúságára hivatkozik:
,,Ne tégy jót az öreggel”. Vagy ha az apákat legyilkoló-
nak azt javasolja, hogy a fiaikat is ölje meg, e sorra hivat-
kozhat: ,,Ostoba az, aki megölve az apát, életben hagyja
fiaü”.“°
A mostani tanúk azok az ismert emberek, akik már íté-
letet hoztak valamiben, mert döntésük fontos azok szá-
mára, akiknek hasonló ügyben kell dönteni. Például
Eubulosz a törvényszéken felhasználta Kharész ellen azt,
amit Platón Arkhibiosz ellen mondott, azaz „hogy a vá-
rosban divattá vált, hogy az emberek beismerik hitvány-
ságukat”.'3' Továbbá azok, akik maguk is a per vádlott-
jai lesznek, ha tanúskodásuk hamisnak tűnik. Az ilyen
tanúskodások csak arra szolgálnak, hogy igazolják: meg-
történt-e valami vagy sem, fennáll-e vagy sem; a tett mi-
lyensége tekintetében azonban nem tanúskodhatnak,
azaz igazságos vagy igazságtalan-e, hasznos vagy ká-
ros-e. De a távoli tanúk e tekintetben is [igen megbízha-
78
tók]. Mégis a legmegbízhatóbbak a régi tanúk, mert nem
lehet őket megvesztegetni.
Tanúvallomásokra vonatkozó megerősítő kijelentések
annak a számára, akinek nincsenek tanúi: hogy a valószí-
nűség alapján kell dönteni, és ezt jelenti a ,,legjobb belá-
tásom szerint” eskü; hogy a valószínűséget nem lehet
pénzzel megvesztegetni, s hogy a valószínűséget nem le-
het hamis tanúskodáson rajtakapni. Ha pedig van tanúja,
azzal szemben akinek nincs, érveljen azzal, hogy a való-
színűség nem bizonyit-ó erejű, és nem lenne szükség tanú-
bizonyságokra, ha érvekkel el lehetne dönteni az igazsá-
got
Egyes bizonyítékok velünk kapcsolatosak, mások az
ellenféllel, ismét mások a tényállással és az erkölccsel, s
ebből világos, hogy nem lehet hiány hasznos tanúbizony-
ságokban. Mert ha nincs bizonyitékunk a tényállással
kapcsolatban, akár álláspontunk bizonyítására, akár el-
lenfelünkének cáfolására, mindig van az erkölccsel kap-
csolatban akár saját becsületességünk, akár az ellenfél
gonoszságának bizonyítására, A tanúval kapcsolatos
egyéb kérdésekben, akár barátunk az, akár ellenségünk,
akár közömbös, akár jó hírű, vagy rossz hírű, vagy sem-
leges, és az összes ilyen különbségek esetében, azokhoz az
érvekhez kell folyamodnunk, ahonnét az enthümémákat
is vesszük.
A szerződésekkel kapcsolatban arra szolgál a szónok-
lat, hogy emeljük vagy csökkentsük jelentőségüket, erő-
sítsük vagy gyengítsük megbízhatóságukat. Ha mellet- l376b
tünk szólnak, bizonyítsuk azt, hogy megbízhatóak és ér-
vényesek, ha pedig ellenfelünk mellett, mondjuk az ellen-
79
kezőjét. Ami a szerződések megbízhatóságát vagy meg-
bízhatatlanságát illeti, ugyanazokat az eljárásokat kell al-
kalmaznunk, minta tanúk esetében. Mert amilyen meg-
bízhatóak a szerződések aláírói és megőrzői, olyanok a
szerződések. Ha nem vitás, hogy létezik szerződés, s ha a
mi ügyünket támogatja, így kell fokoznunk jelentőségét:
a szerződés törvény, mégpedig sajátos és részleges tör-
vény; nem a szerződések teszik a törvényt érvényessé, ha-
nem a törvény teszi a szabályosan kötött szerződéseket
kötelezővé; továbbá maga a törvény is bizonyos értelem-
ben szerződés, ezért ha valaki nem engedelmeskedik a
szerződésnek vagy megszegi, a törvényt szegi meg. Ezen-
kívül a legtöbb megegyezés, az önként vállalt is, szerző-
dés alapján történik, ezért ha érvénytelenek a szerződé-
sek, lehetetlenné válik az emberek közötti érintkezés.
A többi ide illő érvet is könnyen megtalálhatjuk.
Ha viszont a szerződés ellenünk van és az ellenfélnek
kedvez, elsősorban azok az érvek felelnek meg nekünk,
amelyeket a nekünk nem kedvező törvény ellen hozha-
tunk fel: furcsa lenne, ha úgy vélnénk, hogy nem kell en-
gedelmeskednünk azon helytelenül hozott törvényeknek,
amelyeknek alkotói tévedtek, az ilyen szerződéseknek vi-
szont engedelmeskednünk kell. Továbbá, hogy a bíró az
igazság eldöntője: nem a szerződést kell szem előtt tarta-
ni, hanem, hogy kinek van igaza. Továbbá, hogy az igaz-
ságot nem lehet elferdíteni sem csalással, sem erőszakkal
(ugyanis a természeten alapul), a szerződések viszont lét-
rejöhetnek csalás vagy kényszer hatására is. Azonkívül
meg kell vizsgálni, nem mond-e ellent valamely írott vagy
egyetemes törvénynek, saját országunk vagy más ország
80
írotttörvényének,továbbá egyéb korábbivagy későbbi
szerződéseknek, mert vagy a későbbiek érvényesek, vagy
a korábbiak szabályosak, a későbbiek pedig hamisak;
úgy ahogy nekünk hasznos. A hasznosság kérdését is meg
kell vizsgálnunk, hátha a szerződés valamiképpen sérti a
bírák érdekeit; de más hasonló dolgokra is ügyelnünk
keH;ezeketugyanflyen.könnyen áüekünheflük.
A kinvallatás is a tanúvallomás egy fajtája, mely meg-
győzőnek tűnik, mivel bizonyos kényszer játszik közre
benne. Nem nehéz átlátni, mit lehet róla mondani, és mi-
lyen érvekkel fokozhatjuk jelentőségét, ha nekünk ked-
vez, például, hogy a tanúbizonyságok közül egyedül ez az
igaz. Ha viszont ellenünk szól és az ellenfeleknek kedvez, l377a
általában tagadhatjuk a kínzás mindenféle fajtájának
megbízhatóságát. A megkínzottak ugyanis nem kevésbé
vallanak hamisat [mint igazat]; egyesek kitartanak azért,
hogy ne kelljen megmondaniuk az igazat, mások meg
azért hazudnak könnyen, hogy gyorsabban véget érjen a
kinvallatás. Hivatkozni kell olyan megtörtént esetekre is,
amelyeket a bírák ismernek. (Azt is lehet mondani, hogy
a kínzással kicsikart tanúság nem az igazságot tartalmaz-
za, mert sok a tompa agyú és kemény csontú ember, to-
vábbá az erőslelkűek is sokáig képesek ellenállni a szen-
vedéseknek; a gyávák és félénkek pedig a gyötretések lát-
tán saját magukat vádolják. Ezért nem lehet megbízható-
nak tekinteni a kínzás alatt tett vallomásokat.)“3
Az esküvelm kapcsolatban négyes felosztás lehetséges:
vagy fölajánlja az egyik fél és a másik elfogadja, vagy
egyik sem; vagy egyik igen, a másik nem, azaz az egyik
fölajánlja, a másik nem fogadja el, vagy a másik elfogad-
81
ja, de az egyik nem ajánlja föl. Ezenkívül még egy másik
eset is van: ha akár mi, akár az ellenfél már korábban es-
küt tett. Aki nem ajánlja fel az esküt az ellenfélnek, ilyes-
miket mondhat: mert az emberek könnyen esküsznek ha-
misan; és azért, mert miután esküt tett, nem ajánlja fel vi-
szont az eskütételt, s úgy véli, hogy el fogják itélni azt, aki
nem tesz esküt; és megéri a kockázatot, ha a bírákra bíz-
zuk a döntést, mert azokban jobban kell bízni, mint az el-
lenfélben. Aki nem fogadja el, azt mondhatja, hogy az es-
küt pénzért teszik. S ha ő hitvány lenne, már korábban is
esküdött volna; jobb ugyanis valamiért hitványnak lenni,
mint semmiért; hogy ha leteszi az esküt, megnyeri a pert,
ha nem, feltehetőleg elveszíti. Így az eskü elutasítása
erénynek, és nem a hamis eskütől való tartózkodásnak
tünik. Ide illik Xenophanészm mondása: az eskü nem
egyformán érinti az ístentelent és az istenfélőt, mert ez
éppen olyan, mintha egy erős ember arra kényszerítené a
gyengét, hogy verekedjen. Aki elfogadja az esküt, mond-
ja azt, hogy magában bízik, nem az ellenfélben. Ezért
meg lehet fordítani Xenophanész kijelentését, s azt lehet
mondani: egyetlen járható út az, ha az istentelen felajánl-
ja az esküt, az istenfélő pedig elfogadja, mert rút dolog el-
utasítani az esküt olyasmiről, amiről való döntés előtt a
bíráktól is elvárjuk, hogy esküt tegyenek. Ha pedig fel-
ajánlja az esküt másnak, mondja azt, hogy erkölcsös do-
log istenre bízni az ítéletet; hogy nem kell más birákhoz
folyamodnia, mert rá bízza a döntést; és furcsa lenne, ha
nem lenne hajlandó esküt tenni olyan ügyben, amelyben
másoktól elvárja, hogy megesküdjenek.
Miután megvilágítottuk, hogy kell mindegyiket önma-
82
gában tárgyalni, az is világossá vált, hogyan kell össze-
hangolva tárgyalni őket, pl. ha elfogadjuk az esküt, de
nem akarjuk felajánlani, vagy felajánljuk, de nem akar-
juk elfogadni; vagy felajánljuk és elfogadjuk, vagy egyi- l377b
ket sem tesszük. Mert ahogy ezek az esetek a már említet-
tek kombinációiból jönnek létre, ugyanúgy érveik is az
említettekből állnak össze. És ha korábban már tettünk
esküt, s ez ellentmond jelenlegi eskünknek, azzal véde-
kezhetünk, hogy ez nem hamis eskü, mert amennyiben a
büntett lényeges eleme a szándékosság, a hamis eskü
büntett; amit viszont tévedésből, vagy kényszerből te-
szünk, nem szándékos. Ebből azt a következtetést kell le-
vonni, hogy a hamis eskü a szándéktól függ, nem a sza-
vaktól. Ha pedig az ellenfél tett ellentétes esküt koráb-
ban, azt kell mondanunk: mindent felforgat az, aki nem
marad meg esküje mellett; ezért van az, hogy a bírák es-
küt tesznek, mielőtt a törvényeket alkalmaznák. És így
szólhatunk a birákhoz: „Azt kívánják, hogy ti mint bírák
tartsatok ki eskütök mellett, de ők maguk nem tartanak
ki a sajátjuk mellett.” Ezenközben alkalmazhatjuk a na-
gyítás valamennyi eszközét.

83
 11. KÖNYV

1. FEJEZET

Ezek tehát azok a források, ahonnan a rábeszélés és ale-

beszélés, a dicséret és a feddés, a vád és a védelem érveit
kell venni, és ilyenek azok a nézetek és tételek, amelyek
ezek .elhitetésére alkalmasak. Ugyanis ezekkel kapcsola-
tosak és ezeken alapulnak az enthümémák, úgyhogy
mindegyikről szólok külön-külön a beszédek fajtája sze-
ñnt
Mivel döntés végett van a rétorika (hiszen a tanácsok-
ról is döntenek, és a bírói ítélet is döntés), nemcsak az ér-
velésre kell vigyázni, hogy bizonyító erejű és meggyőző
legyen, hanem arra is, hogy magunk milyenek legyünk, és
miképp befolyásoljuk a bírót.'35 Ugyanis egyáltalán nem
közömbös a meggyőzés szempontjából, különösen a ta-
nácsadó beszédben - de a törvényszékiben sem -, hogy a
szónok milyen jellemünek mutatja magát, s tudja-e érez-
tetni a hallgatósággal, hogyan viszonyul hozzájuk, illetve
azok őhozzá. Hogy milyennek mutatja magát a szónok, a
tanácsadó beszéd szempontjából hasznosabb, a hallgató
beállítottsága viszont a törvényszéki eljárás szempontjá-
ból. Mert nem látják egyformának ugyanazt azok, akik
szeretnek és akik gyűlölnek, sem a haragvók és a jóindu-
l378a latúak, hanem vagy teljesen, vagy fontosságát tekintve
84 ˇ
másnak. Aki a vádlottat szereti, az nem tekinti bűnösnek,
vagy csak kismértékben; aki gyűlöli, az ennek az ellenke-
zőjét teszi. A vágyakozónak és a sóvárgónak a jövendő
szépnek, és ami bekövetkezik, kellemesnek tünik, a kö-
zömbösnek és reményt vesztettnek éppen fordítva.
Ami a szónokokat illeti, három okból kelthetnek bizal-
mar; ugyanis a bizonyítékokon kívül egyedül ezek képe-
sek meggyőzni: a bölcsesség, az erény és a jóakarat. Ha a
szónokok valamiről beszélve vagy valamit tanácsolva
helytelent állítanak, vagy e három dolog miatt teszik
vagy valamelyikük miatt. Mert vagy ostobaságuk folytán
tévednek, vagy nem tévednek ugyan, de gyarlók s nem
mondják ki azt, amit gondolnak, vagy bölcsek és becsüle-
tesek ugyan, de nem jóakaratúak, és éppen ezért lehetsé-
ges, hogy nem tanácsolják a legjobbat, pedig ismerik.
Ezeken kívül nincs más. Az a szónok, aki éreztetni tudja,
hogy mindezeknek birtokában van, szükségszerűen meg-
nyeri a hallgatóság bizalmát. Azt, amitől bölcsnek és tisz-
teletre méltónak látszunk, az erény fajainak'3° ismereté-
ből kell meríteni. Mert ezekkel lehet másokat is, de ma-
gunkat is ilyennek feltüntetni. A jóakaratról és a barát-
ságról az érzelmekkel kapcsolatbanm kell beszélnünk.
Az érzelmek azok a tényezők, melyek megváltoztatják
az emberek ítéleteit; következményeik pedig a fájdalom
és a gyönyör, mint pl. a harag és a szánalom, meg a féle-
lem és más efféle érzelmek, valamint az ellenkezőik.
Mindegyikkel kapcsolatban három dolgot kell megkü-
lönböztetni, például a haraggal kapcsolatban, hogyan
lesz valaki haragossá, milyen emberekre szoktak hara-
gudni és mi miatt. Ha e három tényező közül egyet vagy
85
 kettőt ismerünk, és nem valamennyit, akkor esetleg nem
leszünk képesek haragot kelteni; ugyanez vonatkozik a
többi érzelemre is. Ahogy az előző fejtegetéseinkben rész-
letesen leírtuk a tételeket, végezzük el ugyanazt az érzel-
mekkel, és osszuk fel őket a fent említett módszer szerint.

2. FEJEZET

Fogadjuk el, hogy a harag fájdalomtól kísért törekvés

egy nyilvánvaló bosszúra egy nyilvánvaló semmibevéte-
lért, mely érdemtelenül ért bennünket vagy a miéinket.
Ha ez a harag, akkor nyilvánvaló, hogy a haragos ember
mindig egy meghatározott emberre haragszik, például
Kleónra, s nem általában az emberre; és hogy az vagy el-
1378b lene vagy az övéi ellen követett el vagy akart elkövetni va-
lamit; és hogy minden haragot követ valamilyen öröm,
mely a bosszú reményéből származik. Mert édes dolog
úgy vélni, hogy elérhetjük azt, arrıire vágyakozunk. Senki
sem vágyakozik nyilvánvaló lehetetlenségre; a dühös em-
ber pedig a számára lehetséges dolgokra vágyakozik.
Ezért mondja szépen a költő a haragról:

édessége a csurgó méznél is erősebb,

míg kebelünkben elárad. Ü"

Emiatt is bizonyos gyönyör követi, de azért is, mert gon-

dolatban elidőzik a bosszúálláson. Az így keletkezett
képzelgés ugyanis gyönyört kelt, miként az álombeli kép-
zelgés.
86
 A semmíbevétel értéktelen tárgyra vonatkozó véle-
mény kinyilvánítása. (Valójában a rosszat és a jót - vala-
mint az arra törekvő dolgokat - egyaránt fontosnak tart-
juk, de ami egyáltalán nem vagy csak kismértékben ilyen,
azt értéktelennek tekintjük.) Három válfaja van a semmi-
bevételnek: a lenézés, a megvetés és a sértés. Mert aki le-
néz valakit, az semmibe veszi (amit ugyanis az emberek
értéktelennek tartanak, azt lenézik, ami pedig értéktelen,
azt semmibe veszik); az akadékoskodó is [nyilvánvalóan
lenéz]; az akadékoskodás ugyanis mások akaratának
megakadályozása, nem saját hasznunk, hanem mások
bosszantása végett; nyilvánvaló ugyanis, hogy sem ártani
nem akar, ez esetben félne tőle, s nem venné semmibe,
sem érdemesen hasznára lenni, mert akkor a barátja igye-
kezne lenni. A sértő is semmibe vesz valakit; a sértés
ugyanis olyan cselekedet vagy szó, ami az érintett becsü-
letébe gázol, nem azért, hogy valami mást nyerjen vele
azon kívül, ami megtörént, hanem puszta gyönyörűsé-
gért. Mert aki viszonozza, az nem sért, hanem bosszút
áll. A sértő örömének forrása abban a tudatban van,
hogy gonoszat cselekedve jobban előnyben van. Ezért
hajlamosak a sértésre a fiatalok és a gazdagok. Ugyanis
abban a tudatban sértenek, hogy különbek másnál. A
sértés következménye a sértett becsületének elvesztése;
aki más becsületét elrabolja, az őt semmibe veszi. Mert
ami semmire - sem jóra, sem rosszra - nem jó, annak
nincs becsülete. Ezért mondja a haragvó Akhilleusz:

87
 `. \

a király vélem nyomorultul

bánt: az ajándékot, mely enyém, elvette erővel”
és meggyalázta
mint egy jövevényt, kit semmibevesznekfi-*°

Ez az oka annak, hogy haragra gerjedt. Az emberek

úgy vélik, tisztelet jár nekik azoktól, akik születésükre,
hatalmukra és erényükre nézve náluk alacsonyabban áll-
l379a nak; s általában, ha valamiben messze föléjük magasla-
nak, például vagyon tekintetében a gazdag a szegény fölé,
szónoklásban az ékesen szóló a beszélni képtelen fölé, a
parancsnok az alattvalói fölé, és aki magát parancsolásra
termettnek hiszi, azok fölé, akik csak engedelmességre
jók. Ezért mondja a költő: „Mert hisz a Zeusz-táplálta
királynak bosszúja szörnyü”'~“ és ,,bosszúját késöbb
mégis _ . _ őrzi szivében”.'33 Ugyanis fensőbbségük miatt
haragszanak. Továbbá akkor is haragszunk, amikor
olyanok sértenek bennünket, akiktől méltán jót várhat-
nánk. Ilyenek azok, akikkel jót tettünk vagy jót teszünk
vagy mi, vagy miattunk valaki, vagy embereink közül va-
laki, és azok, akikkel jót akarunk vagy jót akartunk
tenni. '
A mondottakból tehát világos, milyen lelkiállapotban
haragszunk, kikre és mi miatt. Haragra ti. azok hajlamo-
sak, akik fájlalnak valamit, mert a szenvedő sóvárog va-
lami után. Ha tehát valamiben közvetlenül meggátolja
valaki, például a szomjazót az ivásban, vagy ha nem köz-
vetlenül [úgy tünik, ugyanazt teszi]; s ha valaki szembe-
száll vele, vagy nem segíti, vagy ha valami más zavarja
azt, aki ilyen állapotban van, akkor mindezekkel szem-
88
ben haragra gerjed. [Ezért ingerlékenyek a betegek, a hi-
anyt szenvedők, a szerelmesek, a szomjúhozók, egyszóval
a valamire sóvárgók, de azt elérni nem tudok és könnyen
indulatba hozhatók, különösen azok ellen, akik az adott
helyzetben semmibe veszik őket;] például a beteg azokra
haragszik, akik betegségét, a szegény azokra, akik sze-
génységét, a harcos azokra, akik a háborút, a szerelmes
azokra, akik szerelmét semmibe veszik; ugyanígy van
más esetekben is. Mert mindegyikben a benne levő érze-
lem már előkészítette az utat a haragnak. Haragra gerjed
az ember akkor is, amikor az ellenkezőjét várja annak,
ami bekövetkezik. Mert a váratlan nagyobb fájdalmat
okoz, ahogy nagyobb örömet is, ha az következik be vá-
ratlanul, amit kívánunk. Ezért vílágos, hogy milyen év-
szakban, milyen periódusokban, milyen hangulatban,
milyen életkorban válunk könnyen dühössé, hol és mi-
kor; és minél inkább ilyen helyzetben vagyunk, annál
könnyebben índulatba hozhatók vagyunk. Ilyen lelkiálla-
potban vagyunk hajlamosak a haragra. Azokra harag-
szunk, akik kinevetnek, kigúnyolnak és kicsúfolnak ben-
nünket, mert sértenek bennünket. És azokra, akik olyan
dolgokat követnek el ellenünk, melyek sértő szándékuk
jelei. Ilyennek kell tekinteni mindazon tettüket, amelyek-
nek nem célja sem a bosszú, sem a hasznosság, hanem
csupán sértő szándékuk megnyilatkozásai. És azokra,
akik leszólják és lenézik azt, amit mi leginkább becsü-
lünk; például ha lelkesedéssel tiszteljük a filozófiát, és va-
laki becsmérli, vagy a szépséget, és valaki lenézi; hason-
lóképpen van ez más területeken is. De még jobban ha-
ragszunk, amikor azt gyanítjuk, hogy nem vagyunk telje-
89
 sen megfelelőek, vagy csak kismértékben, vagy ha ilyen-
l379b nek látszunk; mert ha meg vagyunk győződve, hogy na-
gyon is kiemelkedünk azokon a területeken, amelyeken
gúnyolnak, nem törődünk vele. A barátainkra jobban
haragszunk, mint az idegenekre, mert úgy véljük, hogy
jobban kiérdemeljük jó szolgálataikat, mint az ellenkező-
jét. És azokra, akiktől megszoktuk a tiszteletet és gon-
doskodást, ha olykor nem így járnak el velünk szemben;
mert úgy véljük, hogy ezek is lenéznek bennünket, külön-
ben úgy viselkednének, mint korábban. Azokra is harag-
szunk, akik nem fizetik vissza jótetteinket, és nem viszo-
nozzák egyenlő mértékben; és azokra, akik a mi érdeke-
ink ellen cselekszenek, bár alattunk állnak. Mert mind-
azok, akik így járnak el, nyilvánvalóan lenéznek bennün-
ket; ez utóbbiak úgy cselekednek, mintha mi lennénk az
ő alattvalóik, az előbbiek pedig úgy, mintha alattvalóik
tettek volna szívességet nekik. S azokra, akik számba se
jönnek, még inkább haragszunk, ha valamiben semmibe
vesznek minket; abból indulunk ki ugyanis, hogy a hara-
got azoktól ért semmíbevétel okozza, akikhez ez nem il-
lik, márpedig az alattunk állóknak nem illik bennünket
semmibe venni. A barátokra is haragszunk, ha nem mon-
danak jót rólunk vagy nem tesznek jót velünk; de még in-
kább, ha ennek az ellenkezőjét cselekszik, vagy nem ve-
szik észre bajainkat; ezért haragudott Antiphón Pléxip-
posza Meleagroszra;'” a közöny a semmíbevétel jele;
mert akikkel törődünk, azoknak bajait észrevesszük.
Azokra is, akik örülnek szerencsétlenségünknek; s általá-
ban vidámak maradnak a mi szerencsétlenségünk idején.
Ez az ellenségesség és a semmíbevétel jele. És azokra,
90
akik nem törődnek azzal, hogy bennünket megbántanak;
ezért haragszanak a rossz hírt hozókra. És azokra, akik
meghallgatják hibáink kibeszélését vagy szemtanúi azok-
nak, mert ezek olyanok, mint akik semmibe vesznek
bennünket vagy mint az ellenségeink. A barátok ugyanis
együtt éreznek velünk, a saját hibái láttán pedig mín-
denki szomorkodik.
Azonkívül azokra is haragszunk, akik megvetőleg nyi-
latkoznak rólunk ötféle ember előtt: akitől tiszteletet vá-
runk, akit csodálunk vagy akitől elvárjuk, hogy minket
csodáljon, aki előtt szégyelljük magunkat vagy aki előt-
tünk szégyelli magát. Ha az ő jelenlétükben vesznek sem-
mibe, haragunk még nagyobb lesz. És azokra, akik olya-
nokat vesznek semmibe, akiket rút dolog nem segíte-
nünk, például szüleinket, gyermekeinket, feleségünket,
alattvalóinkat. És azokra, akik nem viszonozzák kedves-
ségünket, mert a semmíbevétel ellentétes azzal, ami meg-
illet minket. És azokra, akik ironizálnak komolyságun-
kon, ugyanis a lenézés jele az irónia. Továbbá azokra,
akik másokkal jót tesznek, de velünk nem, mert az is a
megvetés jele, ha minket nem tartanak érdemesnek arra,
amire mindenki mást. A feledékenység is haragra indít,
például a nevek elfelejtése, jóllehet kis dolog, ugyanis a
feledékenység is a semmíbevétel jelének tűnik. Mert a fe-
ledékenység nemtörődömségből származik, a nemtörő-
dömség pedig a semmíbevétel egyik formája.
Együtt tárgyaltuk tehát, hogy kik milyen lelkiállapot- l380a
ban kikre haragszanak, milyen okok miatt. Világos, hogy
a beszéddel a hallgatóságot olyanná kell tenni, amilyenek

91
a haragvó emberek; az ellenfeleket pedig úgy kell beállí-
tani mint azokat, akikben megvan az, amire haragsza-
nak, és hogy olyan emberek, akikre haragszanak.

3. FEJEZET

Mivel a ,,szelídnek lenni” a ,,haragosnak lenni” ellenke-

zője, ahogy a harag a szelídségnek, meg kell határoznunk
a szelídség lelkiállapotát, és hogy milyen személyekhez
vagyunk szelídek, és mi miatt. Fogadjuk el, hogy a szelíd-
ség egy lelkiállapot, mégpedig a harag nyugovása. Ha te-
hát haragszunk a bennünket megvetőkre, s a megvetés
szándékos, világos, hogy azokhoz vagyunk szelídek, akik
ezt nem tették, vagy nem szándékosan tették vagy olyan-
nak tünnek. És azokhoz is szelídek vagyunk, akik az el-
lenkezőjét akarták tenni, mint amit tettek. És akik ma-
gukkal szemben ilyenek, mert feltehetőleg senki sem nézi
le önmagát. És azokhoz, akik beismerik tettüket és meg-
bánják, mert elégtételt kapván a tett miatti fájdalomért
megszűnik haragunk. Jól megmutatkozik ez a rabszolgák
büntetésében: ha ellentmondanak és tiltakoznak, még
jobban megbüntetjük őket, de ha beismerik, hogy méltán
bünhődnek, felhagyunk a haraggal. Ennek oka, hogy a
nyilvánvalónak a tagadása szemtelenség, a szemtelenség
pedig megvetés és sértés. Mert akiket megvetünk, azok
előtt nem szégyelljük magunkat. És azokhoz, akik meg-
alázkodnak előttünk, és nem mondanak ellent. Ezzel
ugyanis elismerni látszanak, hogy gyengébbek nálunk, a
gyengébbek pedig félnek, s a megfélemlített nem vet meg
92
bennünket. Hogy pedig a magukat lealacsonyítókkal
szemben alábbhagy a harag, a kutyák is bizonyítják, hi-
szen az ülő embert nem harapják meg.'-“ És azokhoz,
akik komolyan veszik azt, amit mi is komolyan veszünk,
mert ezáltal hihetőleg minket is komolyan vesznek, s nem
néznek le bennünket. És azokhoz, akik több jót tettek ve-
lünk; és a könyörgőkhöz és a bocsánatkérőkhöz, mert
megalázkodnak. És azokhoz, akik nem sértettek meg,
nem gúnyoltak ki és nem vetettek meg senkit, sem a be-
csületes embereket, sem azokat, akik olyanok, mint mi.
Általában a haraggal ellentétes dolgokban kell keresni a
szelídséget kiváltó tényezőket. Így szelídek vagyunk
azokhoz, akiktől félünk és akiket tisztelünk, mert ha
ilyen lelkiállapotban vagyunk, nem haragszunk, lehetet-
len ugyanis egyszerre félni és haragudni. Azokra, akik
haragjukban cselekedtek, vagy nem haragszunk, vagy ke-
vésbé haragszunk, mert úgy tűnik, hogy nem megvetés-
ből cselekedtek. Haragjában ugyanis senki sem veti meg
a másikat. Mert a megvetés fájdalommentes, a harag pe- l380b
dig fájdalommal jár. És azokhoz is szelídek vagyunk,
akik tisztelnek bennünket.
A haraggal ellentétes lelkiállapotban nyilvánvalóan
szelídek vagyunk, például amikor játszunk, nevetünk,
ünnepelünk vagy jó napunk van; valami sikerül, teljese-
dik kívánságunk; egyszóval fájdalommentes és örömteli
állapotban vagyunk, de nem féktelenkedünk és jó remé-
nyeink vannak. Továbbá mikor már bizonyos idő elmúlt,
és haragunk nem újkeletű. Az idő ugyanis megszünteti a
haragot. Megszünteti a haragot egy másik okból támadt
erősebb harag, vagy ha korábban valaki máson elégtételt
93
vettünk. Ezért válaszolt Philokratészm helyesen annak,
aki megkérdezte őt: miért nem védekezik a nép haragja
ellen : „Még nem” válaszolta. „Hát mikor?” „Majd ha lá-
tom, hogy mást rágalmaznak”. Mert szelíddé válunk, ha
valaki máson`kitöltöttük haragunkat. Ez történt Ergo-
philosz'3° esetében. Bár jobban haragudtak rá, mint Kal-
liszthenészre, mégis szabadon engedték, mert az előző
napon Kalliszthenészt halálra ítélték. És szelídek va-
gyunk azokhoz is, akiket elítéltek. És aiokhoz, akik töb-
bet szenvedtek annál, mint amit haragunkban okozni
akartunk nekik. Mert ezáltal úgy véljük, hogy bosszúnk
teljesült. És ha azt hisszük, hogy magunk is jogtalanságot
követtünk el, és jogosan bűnhődünk, mert az igazságra
nem haragszunk. Érezzük, hogy nem méltatlanul szenve-
dünk, ugyanis haragot a méltatlan szenvedés vált ki. Ezért
a büntetést magyarázattal kell bevezetni; így ugyanis még
a rabszolgák is kevésbé méltatlankodnak a büntetésnél.
És akkor is, ha úgy véljük: nem tudják, hogy a mi utasítá-
sunkra, s hogy miért bűnhődnek. [Valóban, a harag
egyén ellen irányul; ez nyilvánvaló a meghatározásból.]
Ezért helyesen mondja a költő:

a várdúló Odüsszeusz vakitott meg.'”

Mintha Odüsszeusz bosszúja nem lett volna teljes, ha a

Küklopsz nem tudta volna, ki és miért vakította meg.
Következésképpen nem gerjedünk haragra azok ellen,
akik nem képesek érzékelni, továbbá a halottak ellen
sem, mivel elszenvedték a legvégsőt, és nem fognak fáj-
dalmat sem érezni, s nem érzik majd azt sem, amit a ha-
94
1-agvó kíván. Ezért mondja helyesen a költő Hektórról,
amikor Akhilleusznak a halott elleni haragját meg akarja
szüntetni:

mert hisz az érzéketlen földet sérti dühével.'3“

Világos tehát, hogy azon szónokoknak, akik le akarják

esendesíteni a hallgatóságot, fenti érvekből kell meríteni-
ük. Így teszik szelíddé őket, azokat viszont, akikre
haragszanak, vagy félelmetesnek, vagy tiszteletre méltó-
nak, vagy korábban kedvükben járóknak, vagy akaratlan
elkövetőknek, vagy a történtek miatt bánkódóknak állít-
ják be.

4. FEJEZET

Hogy kiket szeretünk vagy gyűlölünk és miért, kifejtjük

majd, ha meghatároztuk a barátságot és szeretetet. Fo-
gadj uk el tehát, hogy szeretni annyit tesz, mint azt kíván-
ni másnak, ami véleményünk szerint jó, mégpedig az ő
kedvéért és nem a sajátunkért, és erőinknek megfelelően
törekedni megtenni e jót. A barát ugyanis szerető és sze- l38la
retett egy személyben. Barátoknak azok tartják magukat,
akik megítélésük szerint így viszonyulnak egymáshoz. Ha
ez így van, biztosan barátunk az, aki együtt örül velünk
szerencsénkben, és együtt szomorkodik velünk bána-
tunkban, s nem másért, hanem miattunk. Ugyanis min-
denki örül, ha megvalósul kívánsága, az ellenkezője miatt
pedig bánkódik, úgyhogy a kívánság jele a bánat vagy az
öröm. És akik számára ugyanaz jó, illetve rossz, s akik-
95
nek ugyanazok a barátaik meg ellenségeik, azoknak
szükségképpen ugyanazok a kívánságaik is, aki pedig azt
kívánja saját magának, mint másnak, azt annak barátja-
nak tartjuk. És azokat is szeretjük, akik jó szolgálatot
tesznek nekünk vagy azoknak, akiknek gondját viseljük,
akár ha nagy dolgokat tesznek, akár ha készségesen, akár
ha megfelelő időben, mégpedig a mi kedvünkért; és azo-
kat is szeretjük, akikről úgy véljük, hogy jót akarnak ve-
lünk tenni. És a barátaink barátait, vagyis azokat, akik a
mi szeretteinket szeretik. És azokat, akiket a mi szerette-
ink szeretnek. És azokat, akiknek ugyanazok az ellensé-
gei, mint nekünk, azaz ugyanazokat gyűlölik, mint mi,
tehát azokat, akiket ugyanazok a személyek gyűlölnek,
mint akiket mi gyűlölünk. Mert mindezen emberek nyil-
vánvalóan ugyanazon dolgokat tartják jónak, mint mi,
következésképpen a javunkat akarják, s ez a barát krité-
riuma. Továbbá azokat, akik anyagi támogatást biztosí-
tanak és elősegítik boldogulásunkat; ezért becsüljük a
bőkezü és bátor embereket. Továbbá az igazságosakat,
ilyeneknek azokat tartjuk, akik nem mások kegyeiből él-
nek. Ilyenek azok, akik saját munkájukból élnek, és kö-
zöttük is azok, akik földmüvelésből, a többiek közül pe-
dig főleg azok, akik kétkezi munkát végeznek.” És a
mértékleteseket, mert nem igazságtalanok. És azokat,
akik távolmaradnak az ügyektől, ugyanezen okokból. És
azokat, akiket barátainknak szeretnénk megtartani, ha
ők is ezt akarják. Ilyenek azok, akik erény tekintetében
jók, akiknek jó hírneve van vagy mindenki előtt, vagy a
legkiválóbbak előtt, vagy azok előtt, akiket mi csodá-
lunk, vagy akik minket csodálnak. Továbbá azok, akik-
96
kel kellemes együtt élni és a napot együtt tölteni. Ilyenek
a szívélyesek és azok, akik nem kritizálják mások hibáit,
és akik nem önfejüek és nem civakodók. Mert az efféle
ember mind agresszív, s akik bennünket támadnak, felte-
hetőleg a miénkkel ellenkezőt kívánnak.
És akik tudnak tréfálkozni és értik a tréfát; mert mind-
két módon ugyanarra törekszenek, mint a társuk, mikor
elértik a tréfát; és illően viszonozzák. Továbbá azokat,
akik dicsérik a bennünk meglevő jó tulajdonságokat, kü-
lönösen azokat, amelyeknek hiányától mi magunk fé-
lünk. És azokat, akik külsejükre, ruházatukra és egész l38lb
életvitelükre nézve tiszták. És azokat, akik sem hibáin-
kat, sem jótéteményeinket nem ócsárolják, mert az ilyen
emberek kötekedők. És azokat, akik nem haragtartók és
nem őrzik sérelmeiket, sőt könnyen kiengesztelhetők,
mert úgy véljük, hogy az ilyenek irántunk is olyanok lesz-
nek, mint mások iránt. És azokat, akik nem gyalázko-
dók, és sem szomszédaik, sem a mi hibáinkat nem veszik
észre, hanem inkább jó tulajdonságainkat. Mert a derék
ember így cselekszik. És azokat, akik nem ellenkeznek
velünk, amikor dühösek vagy komolyak vagyunk; mert
az ilyen emberek is kötekedők. És azokat, akik irántunk
figyelmesek, például csodálnak bennünket, deréknak tar-
tanak bennünket és örülnek nekünk. Különösen, ha ezt
olyan dolgok váltják ki belőlük, amik miatt leginkább
akarjuk, hogy csodáljanak, komolynak és kellemesnek
tartsanak bennünket. És azokat, akik hasonlóval vagy
ugyanazzal foglalkoznak, mint mi, ha nem akadályoznak
bennünket, és ha nem ugyanabból élnek, mint mi, mert ez
esetben bekövetkezik a „fazekas fazekasra”. '40 És azokat,
97
 akik ugyanazt kívánják, ha lehetséges, hogy együtt része-
süljünk belőle, mert ha ez nem áll fönn, itt is érvényesül
az előbbi mondás. És azokat, akikkel olyan viszonyban
állunk, hogy nem restelljük magunkat a látszat miatt, fel-
téve, hogy nem vetjük meg őket. És azokat, akik előtt
szégyelljük magunkat a valóság miatt. És azokat, akikkel
versengünk, vagy akiknek velünk való versengését fel
akarjuk kelteni, de nem irigységét; az ilyeneknek barátai
vagyunk vagy barátai szeretnénk lenni, s akiknek segí-
tünk valami jó megtevésében, feltéve, hogy ebből szá-
munkra nagyobb rossz nem származik. És azokat, akik
egyaránt szeretik távol- vagy jelenlevő barátaikat; ezért
kedveli mindenki azokat, akik így viselkednek az elhúny-
takkal szemben. Általában azokat, akik nagyon ragasz-
kodnak barátaikhoz, és nem hagyják őket cserben. Mert
a jó emberek közül azokat szeretjük a leginkább, akik ba-
rátnak jók. És azokat, akik nem képmutatóskodnak előt-
tünk; ilyenek azok, akik saját hibáikat is megvallják ne-
künk. Azt mondtuk ugyanis, hogy barátaink előtt a lát-
szat miatt nem szégyenkezünk. Ha tehát nem barátunk
az, aki szégyelli magát előttünk, barátunknak tűnik az,
aki nem szégyelli magát. És akiktől nem félünk, akikben
bízunk, mert senki sem szereti azt, akitől fél.
A barátság fajai a társas viszony, a bizalmasság, a ro-
koni kapcsolat és hasonlók. A barátságot a szívesség szü-
li, ha kéretlenül teszik, és ha nem verik dobra; mert így
nyilvánvaló, hogy miatta és nem másért történt.
1382a Ami az ellenségeskedést és a gyülöletet illeti, világos,
hogy a mondottak ellenkezőjében keresendő. Az ellen-

98
ségeskedést a harag, az akadékoskodás, a rágalmazás
okozza.
A harag bennünket érintő dolgokból, az ellenségeske-
dés minket nem érintőkből is származhat; ha ugyanis
ilyesmit feltételezünk, gyűlölet ébred bennünk. A harag
mindig valamilyen egyén ellen irányul, például Kalli-
asz'4' ellen, Szókratész ellen, a gyűlölet egy emberfajta el-
len is, mert a tolvajt, a besúgót mindenki gyűlöli. A hara-
got az idő elmulaszthatja, a gyülöletet nem; az csak fáj-
dalmat akar okozni, ez ártani akar. A haragvó azon van,
hogy haragja észrevehető Legyen, a gyülölködő ezzel nem
törődik. Minden fájdalmat okozó dolog érezhető; az vi-
szont, ami leginkább árta_mas - az igazságtalanság és az
esztelenség - a legkevésbé észrevehető. Mert ezen rossz
jelentkezése nem okoz fájdalmat. A harag fájdalommal
jár, a gyűlölet viszont nem. A haragvó fájdalmat okoz, a
gyülölködő nem; és sok olyan helyzet van, amikor a ha-
ragvó megkönyörül, a gyülölködő sohasem. Az előbbi
ugyanis azt akarja, hogy haragját érezze az illető, az
utóbbi meg akarja a másikat semmisíteni.
Ezen megállapításokból világos, hogy bizonyos embe-
rekről, ha valóban azok, ki lehet mutatni, hogy ellensé-
gek-e vagy barátok; ha valójában nem ilyenek, ilyenek-
nek lehet feltüntetni őket, és ha ők maguk ilyeneknek
mondják magukat, ezt meg lehet cáfolni; és ha vitatják,
hogy haragból vagy gyűlöletből ilyenek, .viselkedésüket
tetszés szerint visszavezethetjük e két motívum valame-
lyikére. Hogy mitől, kiktől félnek és milyen lelkiállapot-
ban, az az alábbiakból világosan ki fog tűnni.
99
 5. F EJ EZ ET

Fogadjuk el, hogy a félelem olyan fájdalom és aggoda-

lom, mely abból az elképzelésből származik, hogy valami
veszélyes és fájdalmas rossz fenyeget bennünket. Mert
nem minden rossztól félünk, például, hogy igazságtala-
nok leszünk vagy lassú észjárásúak, hanem csak azoktól,
amelyek nagy fájdalmat és romlást okozhatnak, s ez eset-
ben is csak azoktól, amelyek nem tűnnek távolinak, ha-
nem a közeljövőben bekövetkezőnek. A túlságosan távo-
liaktól ugyanis nem félünk. Például mindnyájan tudjuk,
hogy meg fogunk halni, de mivel ez távolinak tünik, nem
törődünk vele. Ha pedig a félelem ez, akkor szükségsze-
rű, hogy azon dolgok idézik elő, amelyekről úgy tünik,
hogy képesek elpusztítani vagy nagy fájdalmat okozó
kárt tenni. Ezért az ilyen dolgok előjelei is félelmetesek,
ugyanis közelinek tüntetik fel a félelmetes dolgot; a ve-
szély éppen a félelmetes dolgok közelsége. Ilyen például a
cselekvőképességgel rendelkezők haragja és gyülölete.
Mert nyilvánvaló, hogy akaratuk arra irányul, úgyhogy
közel vannak a cselekvéshez. Továbbá a hatalommal ren-
l382b delkező igazságtalanság. Mert az igazságtalant a szándék
teszi igazságtalanná. És a megsértett erény, ha hatalma
van, mert nyilvánvaló, hogy mikor megsértik, mindig ké-
szen áll a viszonzásra, ez esetben pedig végre is hajthatja
szándékát. Azoktól is félünk, akik eléggé hatalmasak ah-
hoz, hogy valamit tegyenek. Mert az ilyenek is szükség-
képpen mindig készenlétben állnak. És mivel sok ember
rosszabb a kelleténél és nyereségvágyó, azonkívül veszély
esetén gyáva, többnyire félelmetes dolog másoktól függ-
100
ni; ezért az, aki tud más bűntetteiről, félelmetes, vagy
azért, mert elárulhatja, vagy azért, mert cserbenhagyhatja
társát. És akiknek hatalmában áll igazságtalanságot el-
követni, félelmetesek azok számára, akikkel szemben el-
követhetik, az emberek ugyanis többnyire elkövetík az
igazságtalanságot, ha módjukban áll. És azok, akik igaz-
ságtalanság áldozatai, vagy annak képzelik magukat,
mert egyre csak a kedvező alkalomra várnak. És az igaz-
ságtalanságot elkövetők, ha hatalommal rendelkeznek,
félelmetesek, mert a bosszútól tartanak; abból indultunk
ki ugyanis, hogy az ilyesmi félelmetes dolog. És akik
ugyanazon dolgokért versengenek, és lehetetlen, hogy egy-
szerre mindketten birtokolják azokat; az ilyenek folyto-
nosan civakodnak egymással. És azok, akik a nálunknál
hatalmasabbaknak is félelmetesek, mert még inkább árt-
hatnak nekünk, ha az erősebbeknek is ártanak. Ugyan-
ezen okból azok is félelmetesek, akiktől a nálunk erőseb-
bek félnek, és akik nálunk erősebbeket megsemmisítettek.
Továbbá azok, akik nálunknál gyengébbeket megtámad-
nak, mert vagy már most félelmetesek számunkra, vagy
azok lesznek, ha megerősödnek. Az általunk megbántot-
tak között, ellenségeink és ellenfeleink között nem azok a
félelmetesek, akik hirtelen haragúak és szókimondók, ha-
nem a nyugodtak, a színlelők, a ravaszkodók, mert bi-
zonytalan, hogy most akarnak-e ártani, és soha sem vilá-
gos, hogy sokára-e. Minden félelmetes dolog még félel-
metesebbé válik, ha a kárt, amit okoz, nem lehet helyre-
hozni, hanem ez vagy teljesen lehetetlen, vagy nem raj-
tunk, hanem ellenfeleinken múlik. És azon dolgok, me-
lyeknek orvoslása nem lehetséges vagy nem könnyű. Egy-
101
 szerűen szólva, félelmes az, ami ha másokkal esik meg
vagy fog megesni, szánalmat kelt. Nagyjából ezek azok a
legfontosabb dolgok, melyek félelmet ébresztenek, és
amiktől félnek az emberek. Most arról fogunk beszélni,
milyen lelkiállapotban vagyunk, amikor félünk.
Ha a félelem valamilyen ártalom elszenvedésének várá-
sával járó érzés, nyilvánvaló, hogy nem fél az, aki úgy vé-
li: őt semmiféle szenvedés nem fogja érni, és attól sem fél,
amiről úgy gondolja, hogy őt nem fogja érni, az olyanok-
tól sem fél, akik véleménye szerint nem ártanak neki, s
akkor nem fél, amikor úgy véli, hogy nem éri bántalom.
Azok viszont szükségképpen félnek, akik úgy vélik: szen-
vedés vár rájuk, mégpedig valakitől valamiféle valami-
l383a kor. Nem így gondolják azok, akik igen szerencsések
vagy annak képzelik magukat, ezért gőgösek, hányaveti-
ekés merészek. Ilyenné pedig gazdagság, erő, pártfogók
és hatalom teszi az embert. Azok sem félnek, akik szerint
már minden borzalom megtörtént velük, és közömbösek
a jövővel_ szemben, például azok, akiket a hóhér már
megkorbácsolt. Ugyanis fel kell csillannia a menekülés
reményének a félelem tárgyával kapcsolatban. Ennek jele
az, hogy a félelem fontolgatóvá tesz bennünket, a re-
ménytelen dolgokat viszont nem tesszük megfontolás tár-
gyává. Következésképpen, ha előnyös, hogy' a hallgató-
ságban felébredjen a félelem, olyan lelkiállapotba kell
őket hozni, hogy ezt érezzék: rájuk is szenvedés vár, mert
már mások, náluknál nagyobbak is szenvedtek; ki kell
mutatnunk, hogy a hozzájuk hasonlók éppen most szen-
vednek vagy már szenvedtek, mégpedig olyanoktól, akik-
től nem is várták, és úgy és akkor, amikor nem várták.
102
Mivel világos, mi a félelem, és mi okoz félelmet, és hogy
milyen lelkiállapotban félünk, ebből az is világos, mi a
bátorság, mivel kapcsolatban vagyunk bátrak és milyen
lelkiállapotban. Mert a bátorság ellentétes a félelemmel,
a bátorságot ébresztő pedig a félelemkeltővel; úgyhogy
ez annak az elképzelésével járó remény, hogy a megmene-
külésünket szolgáló dolgok közel vannak, a félelemkel-
tők pedig vagy nem léteznek vagy pedig távol vannak.
Bátorító a félelemkeltő dolgok messzesége, és a biza-
lomkeltők közelsége. És az, hogy az orvoslás lehetőségei
megvannak, vagy sok és hathatós segítség áll rendelkezé-
sünkre vagy mindkettő; ha jogtalanságot még nem kö-
vettek el velünk, s mi sem másokkal. Ha egyáltalán nin-
csenek ellenfeleink, vagy nincs hatalmuk, vagy nagyha-
talmú barátaink vannak, akiknek jó szolgálatokat tet-
tünk, vagy azok nekünk. És ha azok, akik ugyanolyan ér-
dekeltségüek, mint mi, többségben vannak vagy tehető-
sebbek, vagy mindkét lehetőség fennáll.
Lelkiállapotunk akkor bizakodó, ha úgy véljük, hogy
sok dolgot sikeresen véghezvittünk, és még nem szenved-
tünk, vagy ha gyakran kerültünk ugyan veszélybe, de ki-
lábaltunk belőle. Két esetben lehetnek ugyanis az embe-
rek nyugodtak : '43 vagy még nem ismerik tapasztalásból a
bajt, vagy rendelkeznek megfelelő segítséggel, ahogy a
tenger veszélyei közepette azok bíznak a jövőben, akik
még nem éltek át tengeri viharokat, vagy azok, akik ta-
pasztalataik folytán már tudnak védekezni ellenük. És
ugyanígy, ha a hozzánk hasonlóknak nem félelmetes,
sem a nálunk gyengébbeknek, és azoknak, akiknél mi
erősebbnek tartjuk magunkat; ilyennek tekintjük azokat,
103
 akiket már legyőztünk, akár őket magukat, akár a náluk
tehetősebbeket, akár a hozzájuk hasonlókat. Továbbá,
ha úgy véljük: számos és jelentős olyan előny birtokában
1383b vagyunk, ami mások számára félelmet keltő. Ilyen a
fölény vagyon, lélekszám, barátok, terület és katonai elő-
készületek tekintetében; vagy valamennyiében vagy a
legfontosabbakéban. És ha senkivel szemben sem követ-
tünk el jogtalanságot vagy csak kevesekkel szemben,
vagy nem olyanokkal szemben, akiktől félhetnénk. És ha
jogtalanságot szenvedünk el. És általában, ha az istenek
jóindulatúak jelek és jóslatok és minden egyéb tekinteté-
ben. Mert a harag bizakodóvá tesz, s ha nem mi követtük
el a jogtalanságot, hanem rajtunk követték el, ez haragra
indít bennünket, és az istenről feltételezzük, hogy a meg-
bántottakon segít. És ha meg vagyunk győződve arról,
hogy vállalkozásainkban nem ér vagy nem érhet baj ben-
nünket, és sikeresen véghez visszük azokat. Hát ennyit a
félelmet keltő és bátoritó dolgokról.

6. FEJEZET

Mely dolgok ébresztenek szégyent és melyek tesznek

szemtelenné, kikkel szemben és milyen lelkiállapotban,
az alábbiakból kitűník. Fogadjuk el, hogy a szégyen
olyan jelenlegi vagy múltbeli vagy jövőbeli rossz miatt ér-
zett fájdalom és aggodalom, amely gyalázatot látszik
hozni ránk, a szemtelenség pedig ugyanezen dolgokkal
szembeni bizonyos megvetés és közömbösség. Ha tehát a
szégyen az az érzelem, aminek meghatároztuk, szükség-
104
képpen szégyellnünk kell azokat a dolgokat, amelyek
gyalázatosnak tűnnek akár ránk, akár hozzátartozóinkra
nézve. Ilyenek azok a tettek, melyeknek forrása a hit-
ványság, például a pajzs elhagyása vagy a megfutamodás,
mert ez gyávaságból fakad. Továbbá a ránk bízott pénz
elsikkasztása, mert ez jogtalanságból fakad. Továbbá ne-
mi közösülés azokkal, ott és akkor, akikkel, ahol s ami-
kor nem szabad, mert ez féktelenségből származik. To-
vábbá hasznot húzni kicsinyes és rút dolgokból, vagy te-
hetetlen személyekből, például szegényekből és halottak-
ból, azért mondja a szólás : ,,halottról a szemfödelet”, mert
ez rút kapzsiságból és fukarságból származik. Továbbá
nem nyújtani anyagi segítséget, pedig megtehetnénk,
vagy kevesebbet adni, mint módunkban áll. Segítséget
kérni azoktól, akiknél tehetősebbek vagyunk. Akkor és
attól kérni kölcsön, aki éppen tőlünk akar kérni; akkor
kérni, amikor úgy véljük: a kölcsönt vissza akarja kérni;
akkor visszakérni, amikor úgy véljük, hogy kérni akar-
nak tőlünk; úgy dicsérni valamit, hogy nyilvánvalóan
meg akarjuk kapni; visszautasítás után ismét kérni, mint-
ha mi sem történt volna, mert mindez a fukarság jele. “J
Jelenlevőket dicsérni a hízelgés jele. Mértéktelenül ma-
gasztalni valakinek a jó oldalait, takargatni hibáit, túl-
zottan együtt szenvedni a szenvedővel, amikor vele va-
gyunk, és minden efféle magatartás, mert ez a hízelgés je-
le. Továbbá, ha nem vállalunk olyan erőfeszítéseket, l384a
mint a nálunk idősebbek vagy jómódúak vagy tehető-
sebbek, vagy általában a nálunk kevesebb tetterővel ren-
delkezők, mert ez az elpuhultság jele. És ha másoktól jó-
téteményt fogadunk el, méghozzá gyakran, s a jótevőt
105
 ócsároljuk, mert kicsinyes és alávaló lelkület jele. Továb-
bá mindig önmagunkról beszélni, nagyokat mondani,
mások tetteit magunkénak feltüntetni, mert ez a kérkedés
jele. Hasonlóképpen mindazok a cselekedetek, amelyek
különféle erkölcsi tökéletlenségből származnak, mindaz,
ami ilyennek a jele, vagy ilyenhez hasonló, mert rút és
szégyenletes. És ezenkívül nem vállalni részt azon szép
dolgokban, amelyekben részt vállal minden ember vagy
minden hozzánk hasonló vagy a többség. Hasonlóknak
nevezem azokat, akik ugyanazon néphez, polgársághoz,
életkorhoz, családhoz tartoznak, egyszóval az egyenran-
gúakat. Szégyen tehát, ha nem részesülünk például
ugyanolyan müveltségben és más egyéb javakban. Mind-
ezt még inkább kell szégyellnünk, ha magunk vagyunk az
oka. Így tehát még inkább hitványságból ered, ha ma-
gunk vagyunk az oka jelen, múlt vagy jövőbeli hibáink-
nak. Akit olyasmi ért vagy ér vagy fog érni, ami becste-
lenséget és gyalázatot hoz rá, az szégyenkezik. [Ilyen tet-
tek, ha testünket vagy becstelen tetteinket mások szolgá-
latára bocsátjuk.] Ezek közé tartozik a testi sérelem el-
szenvedése (kicsapongás esetében beleegyezésünkkel
vagy a nélkül, erőszak esetében beleegyezésünk nélkül),
mert ezek eltűrése és a védekezés elmulasztása gyengeség
és gyávaság jele.
Az említett és a hozzájuk hasonló dolgokat szoktuk
szégyellni. Minthogy a szégyen jó hírünk elvesztésével
kapcsolatos elképzelés, éspedig éppen ennek az elvesztése
miatt, nem pedig következményei miatt szégyenkezünk,
és mindenki csak a róla véleményt alkotó emberek miatt
törődik a hírével, ezért szükségképpen azok előtt szé-
106
gyelljük magunkat, akiket fontosnak tartunk. Fontosnak
azokat tartjuk, akik csodálnak bennünket, vagy akiket
mi csodálunk, vagy akiktől elvárnánk, hogy csodáljanak
bennünket, akikkel versengünk és akiknek nem becsüljük
le a véleményét. Azoktól kívánjuk, hogy csodáljanak, és
azokat csodáljuk, akik valamilyen tiszteletre méltó jó bir-
tokában vannak, vagy akiktől igen óhajtunk megkapni
valamilyen olyan jót, ami hatalmukban áll, mint például
a szerelmesek. A hozzánk hasonlókkal versengünk;
azoknak a véleményével törődünk, akik tapasztaltak, s
ezért ítéleteiket igaznak tartjuk, ilyenek az idősebbek és a
müveltek. Még inkább szégyelljük magunkat a mások
szeme előtt és a nyilvánosság előtt történő dolgokért; in-
nen származik az a szólás: „a szemben lakozik a szé-
gyen”.'“ Ezért jobban szégyelljük magunkat azok előtt,
akik állandóan mellettünk vannak, s akik ránk ügyelnek,
mert mindkét esetben mások szeme előtt vagyunk. 1384b
Továbbá azok előtt, akik másnak kötelezték el magu-
kat, mint mi, mert nyilvánvaló, hogy véleményük ellenté-
tes a miénkkel. És azok előtt, akik nem bocsátanak meg a
hibázóknak, mert amit magunk is megteszünk azt - mint
mondják - nem vetjük a szemére szomszédainknak, vi-
szont amit nem teszünk meg, azt nyilván másoknak a sze-
mére vetjük. Továbbá azok előtt, akik kibeszélik; mert
semmi különbség a között, hogy nem hiszik vagy nem
mesélik el. Örömest kibeszélnek azok, akiket megbántot-
tunk, mert szemmel tartanak bennünket, és a rossznyel-
vűek, akik azokról is szívesen pletykálkodnak, akik nem
követtek el semmit, hát még azokról, akik elkövettek va-
lamit. És azok előtt, akik tanulmányozzák embertársaik
107
hibáit, például a tréfacsinálók és a komédiaírók előtt,
mert bizonyos értelemben ezek is rágalmazók és pletyka-
sok. És azok előtt, akikben még sohasem csalatkoztunk,
mert ezeket csodálóinknak tekintjük. Ezért azok előtt is
szégyelljük magunkat, akik először kérnek valamit tő-
lünk, mert úgy véljük, hogy jó hírünk még sértetlen előt-
tük. Ilyenek azok, akik éppen most akarnak barátainkká
lenni (mert ezek csak a legjobbat veszik észre bennünk,
ezért válaszolt jól Euripidész a szirakúzaiaknak'“"`), és
azon régi ismerőseink, akik semmi rosszat sem tudnak
rólunk. Nemcsak az említett szégyenletes dolgokat szé-
gyelljük, hanem még a nyomaikat is, például nemcsak a
bujaságot, hanem a jeleit is. És nemcsak rút tetteinket,
hanem szavainkat is. Hasonlóképpen nemcsak az emlí-
tett személyek előtt szégyelljük magunkat, hanem azok
előtt is, akik beszámolnak nekik tetteinkről, például szol-
gáik vagy barátaik előtt. Általában nem szégyelljük ma-
gunkat azok előtt, akiknek az igazságot érintő vélemé-
nyére nem sokat adunk (senki sem szégyelli magát a kis-
gyerekek és az állatok előtt). Azonkívül nem egyformán
szégyelljük magunkat ismeretlenek és ismerősök előtt, az
ismerősök előtt a valóban gyalázatos tetteinket szégyell-
jük, az ismeretlenek előtt pedig azokat, amiket a közvéle-
mény elítél.
A következő helyzetekben szégyelljük magunkat: elő-
ször amikor olyanok vannak jelen, mint akikről azt
mondtuk, hogy szégyelljük magunkat előttük. Ilyenek-
nek mondtuk azokat, akiket csodálunk, vagy akik ben-
nünket csodálnak, vagy akiktől elvárnánk, hogy csodál-
janak, vagy akiktől olyan szolgálatot várunk, amit nem
108
kapunk meg akkor, ha elveszítjük jó hírünket, éspedig
akár ha a szemük előtt vagyunk (ahogy Küdiasz'4° be-
szélt a nép előtt a szamoszi gyarmatosításról; arra intette
az athéniakat: képzeljék el, hogy a hellének körülállják
õket, látják, és nemcsak hallomásból fogják megtudni,
hogyan szavaznak); akár ha az ilyen emberek a köze-
lünkben vannak, akár ha tudomást fognak szerezni róla.
Ez az oka annak, hogy az, aki balsorsra jut, nem akarja,
hogy lássák őt azok, akik egykor riválisai voltak, mert a
riválisai csodálói is. És ha olyasmi forog fenn, amivel l385a
gyalázatot hozunk akár magunk, akár őseink, akár más-
valaki hozzánk közelállónak a tetteire vagy dolgaira.
Egyszóval azok, akikkel szemben tiszteletet érzünk. Ilye-
nek azok, akiket felsoroltunk, továbbá, akik valamikép-
pen hozzánk tartoznak, például akiknek tanítói és ta-
nácsadói voltunk. És ha még vannak hozzánk hasonlók,
akikkel versengünk; az ilyen emberek előtti szégyentől
indíttatva sok mindent megteszünk vagy elkerülünk. És
az, akit látni fognak, és tetteinek ismerői előtt nyilváno-
san él, hajlamos a szégyenkezésre. Ezért mondta Anti-
phón,'” a költő, amikor Dionüsziosz parancsára kivé-
gezni vitték, s látta, hogy elítélt társai kezükkel eltakarják
arcukat, mikor átmennek a kapun: „Miért takaıjátok el
arcotokat? Attól féltek, hogy e bámészkodók közül hol-
nap valaki meglát benneteket'?”
Hát ennyit a szégyenről; világos, hogy a szégyentelen-
ségre vonatkozó érveinket ennek ellenkezőiből merítjük.

109
 7. F EJ E Z ET

Hogy kik iránt vagyunk hálásak és miért és milyen lelki-

állapotban, ez világos lesz, mihelyt a jótettet meghatároz-
zuk. Fogadjuk el, hogy a jótett (ami miatt arról, aki ab-
ban részesül, azt mondjuk, hogy hálás) szolgálat a szük-
séget szenvedőnek, viszontszolgálat és minden személyes
előny nélkül, a másik javáért. Ez nagyfokú, ha a szükség
súlyos, vagy ha a szolgálat jelentős és nehéz, vagy a kö-
rülmények ilyenek, vagy egyedül, vagy elsőként teszünk
jót, vagy a legtöbb jót tesszük. Szükségleten sóvárgást ér-
tünk, főleg olyan dolgok után, amelyeknek a hiánya fáj-
dalommal jár; ilyen vágy például a szerelem. Továbbá
ilyenek azok, amelyek a testi szenvedésekben és a veszé-
lyekben jelentkeznek, mert a veszélyben levő és a szenve-
dő is sóvárog valami után. Ezért a nyomorban élők és a
számüzöttek, még ha kis szolgálatot tesznek is, a szükség
és a körülmények súlyossága miatt igen nagy jót csele-
kednek, például, aki a Lükeionban egy gyékényszőnyeget
adott kölcsön. '48 Fontos tehát, hogy a szolgálat pontosan
megfeleljen a szükségnek, vagy ha nem, vele egyenlő vagy
nagyobb legyen.
Minthogy világos, milyen személyekkel kapcsolatban,
milyen alkalmakkor és milyen lelkiállapotban jön létre
hála, nyilvánvaló, hogy honnan kell venni érveinket: az
egyik félről ki kell mutatni, hogy ilyenfajta szükségben
és bajban van vagy volt, a másik félről pedig, hogy eb-
ben az ínségben ilyenfajta szolgálatot tett vagy tesz. Az is
nyilvánvaló ebből, hogy milyen érvek alapján lehet a hálát
1385b megszüntetni, és hálátlanná tenni, mert azt lehet monda-
110
ni: a saját érdekükben tettek vagy tesznek szolgálatot (és
ez nem jótett), vagy véletlenül vagy kényszernek engedve
cselekedtek; vagy csak visszafizettek, nem pedig adtak,
tudva vagy nem tudva ezt; ugyanis mindkét esetben vala-
miért adtak, ezért jótettről nem beszélhetünk. A jótettet
az összes kategóriák viszonylatában kell vizsgálni: a jó-
tett ugyanis a szubsztancia, a mennyiség, a minőség, az
idö és a hely vonatkozásában áll t`enn.'“° Az ellene szóló
bizonyíték az, ha valaki még kisebb horderejű szolgálatot
sem tett; ha az ellenségeinknek tett vagy ugyanolyan
szolgálatot, mint nekünk vagy hasonlót vagy nagyobbat;
mert nyilvánvaló, hogy nem csupán a mi érdekünkben
tette; vagy szándékosan jelentéktelen szolgálatot tett;
mert senki sem ismeri el, hogy jelentéktelen dolgokra
szorul.

8. FEJEZET

Eddig a jótettről és a hálátlanságról beszéltünk; most ar-

ról fogunk szólni, mik és kik keltenek szánalmat, és mi-
lyen lelkiállapotban érezzük. Fogadjuk el, hogy a szána-
lom egyfajta fájdalom annak láttán, hogy valamiféle
pusztító és szenvedést okozó rossz ér valakit, aki ezt nem
érdemelte, és ami véleményünk szerint minket is érhet
vagy a miéink közül valakit; különösen ha közelinek tű-
nik. Mert hogy szánalmat érezhessünk, nyilvánvalóan
szükséges, hogy tudjuk: minket is érhet baj, akáfsaját
magunkat, akár valamelyik hozzátartozónkat, mégpedig
olyan baj, melyet meghátározásunkban megadtunk, vagy
lll
 hozzá hasonló vagy majdnem hasonló. Ezért a teljesen el-
veszettek nem éreznek szánalmat (mert úgy vélik, őket
már többé baj nem érheti, mert már mindent elszenved-
tek), de azok sem, akik túlságosan szerencsésnek képzelik
magukat, sőt ezek inkább gőgösek, hiszen ha úgy vélik,
hogy minden jó rendelkezésükre áll, nyilvánvalóan meg
vannak győződve: semmi rossz sem érheti őket, s ez is a
jó egyik megnyilatkozása. Szánalmat érzők azok, akik
úgy vélik, hogy baj érheti őket, akik már bajban voltak,
de átvészelték; az idősebbek bölcsességük és tapasztaltsá-
guk miatt; a gyengék, s még inkább a gyávábbak és a mű-
velt emberek, mert ők előrelátók. És akiknek szüleik,
gyermekeik és feleségük van, mert ezek hozzájuk tartoz-
nak, és ki vannak téve az említett bajoknak. Továbbá
akik nincsenek a bátorság lelkiállapotában, mint például
a dühösek és a magabiztosak (mert az ilyenek nem törőd-
nek a jövendővel), sem támadásra kész lelkiállapotban
(mert ezek sem számítanak arra, hogy bajuk eshet), sem
nagy félelemben (ugyanis a megrettent emberek nem
éreznek fájdalmat, mivel a saját bajukkal vannak elfog-
lalva), hanem csak azok, akik ezen végletek között van-
nak. Csak akkor érzünk szánalmat, ha elhisszük, hogy
vannak tisztességes emberek; aki úgy véli, hogy nincse-
nek, azt is tartja, hogy mindenki megérdemli rossz sorsát.
l386a És általában, amikor olyan állapotban vagyunk, hogy
eszünkbe jut: ilyen bajok történtek már velünk, vagy va-
lamely hozzátartozónkkal, vagy ilyen bajok várhatnak
ránk és hozzátartozóinkra.
Arról beszéltünk, milyen lelkiállapotban érzünk szá-
nalmat; és hogy mi váltja ki, az nyilvánvaló a meghatáro-
112
zasból. Minden fájdalmas és szomorú esemény [mely ár-
1ó,] kiválthatja a szánalmat; és minden, ami pusztulást
okoz, és mindazok a súlyos bajok, melyeknek a sors az
oka. Fájdalmas és pusztító a haláleset, a bántalmazás, a
test megcsonkitása, az öregség, a betegség, az élelemhi-
ány; azon csapások, melyeknek a sors az oka: ha nincs
barátunk, vagy csak kevés van (ezért az is szánalomra
méltó, ha elszakítanak barátainktól és környezetünktől),
a gyalázat, a testi gyengeség, a bénaság. És ha rossz kö-
vetkezik abból, amiből jót reméltünk, különösen, ha
gyakran megesik. Továbbá, ha akkor történik valami jó
dolog, amikor már bekövetkezett a baj, például a király
ajándéka, mely Diopeithészhez'5° csak halála után érke-
zett meg. És ha valakivel semmi jó sem történt, vagy ha
történt is, nem élvezhette.
Ami pedig szánalomra indít, az a következő és ehhez
hasonlók: szánakozunk ismerőseinken, feltéve, hogy
nem állnak túlságosan közel hozzánk. Ez utóbbiak iránt
ugyanis úgy érzünk, mint magunk iránt éreznénk hasonló
esetben. Ez az oka annak, hogy Amaszisz,'5' amikor a
fiát a halálba vitték, állítólag nem sírt, de mikor barátját
koldulni látta, sírt, mert ez utóbbi szánalomra méltó, az
előbbi viszont irtózatos volt. Az irtóztató ugyanis külön-
bözik a szánalomra méltótól; sőt kizárja a szánalmat, s
olykor éppen az ellenkező érzelmet váltja ki. Mert nem
érzünk szánalmat, ha a borzalom közel van hozzánk.
Szánakozunk azokon is, akik hasonlók hozzánk életkor-
ban, jellemben, tehetségben, méltóságban és származás-
ban, mert ezek esetében jobban érezzük, hogy ugyanazon
bajok fenyegetnek bennünket. Ebben az összefüggésben
ıı3_
 is el kell fogadni, hogy az indít szánalomra, ha másokkal
történik meg az, amitől magunkat féltjük. Mivel pedig 3
közelinek tűnő bajok keltik fel szánakozásunkat, azok,
amelyek ezerévenként történtek meg vagy fognak meg-
történni, melyekkel kapcsolatban sem elvárásaink, sem
emlékeink nincsenek, egyáltalán nem, vagy igen kis szá-
nalmat keltenek bennünk, ebből szükségszerűen követke-
zik, hogy azok, akik ızgıejıeszikkeı, hzngjukkaı, megjele-
nésükkel hatnak, és általában cselekmény előadásával,
jobban kiváltják szánakozásunkat. Mert szemünk elé ve-
l386b títve közelinek tüntetik fel, akár mint nemsokára bekö-
vetkező, akár mint megtörtént bajt. És azok a dolgok,
melyek a minap történtek, vagy hamarosan meg kell tör-
ténniük, nagyobb szánakozást keltenek. Ez az oka an-
nak, hogy az események nyomai is szánalmat ébreszte-
nek, például az áldozatok ruhái, és minden efl`éle dolog;
valamint a szenvedőknek, például a haldoklóknak szavai
és minden más megnyilvánulása is. Mindez ugyanis kö-
zelsége miatt fokozza a fájdalmat. És ami leginkább szá-
nalomra indít: ha tisztességes emberek vannak ilyen hely-
zetben; mert úgy véljük, hogy az áldozatok nem érdemel-
tek ilyen sorsot; és mert a szemünk előtt szenvednek.

9. FEJEZET

A szánakozással leginkább az ellentétes, amit jogos felhá-

borodásnak neveznek. Mert a méltatlan bajok fölött ér-
zett fájdalommal bizonyos értelemben szemben áll és
ugyanolyan jellemböl fakad a méltatlan jószerencse fö-
114
lött érzett fájdalom; mindkét érzelem tisztességes jellem
megnyilatkozása; mert a méltatlanul sújtottak miatt bán-
kódnunk és szánakoznunk kell, a méltatlanul boldogok
miatt pedig jogosan fel kell háborodnunk. Mert igazság-
talan az, ami érdemtelenül ér valakit; ez az oka annak,
hogy az isteneket is képesnek véljük a jogos felháboro-
dásra.
Talán úgy tűnik, hogy az irigység ugyanúgy ellentétes a
szánakozással, mintha édestestvére lenne a jogos felhábo-
rodásnak vagy azonos lenne vele. Ez azonban más: mert
az irigység is haraggal együtt járó fájdalom, és a jósze-
rencse ellen irányul, de nem a méltatlané, hanem a velünk
egyenrangúé vagy hozzánk hasonlóé ellen. Minden sze-
mélyes érdek hiánya, egyedül az embertárs figyelembevé-
tele jellemzi egyformán e két érzelmet; mert nem irigység
az egyik és nem jogos felháborodás a másik, hanem féle-
lem, ha a fájdalmunknak és nyugtalanságunknak az az
oka, hogy mások szerencséjéből valami rossz származik
számunkra.
Nyilvánvaló, hogy ezek az érzelmek ellenkező érzel-
mekkel járnak együtt. Mert az, aki fájdalmat érez azo-
kért, akik méltatlanul szerencsétlenek, örül vagy nem
szenved azok miatt, akik ellenkezőképpen szerencsétle-
nek. Például ha az apagyilkost vagy a gyilkost eléri a
bosszú, egyetlen becsületes ember sem bánkódik miatta,
mert az ilyen eseménynek örülni kell. Ugyanígy azok lát-
tán is, akiknek megérdemelten megy jól a sora, hiszen
mindkét esemény igazságos, és örömére szolgál a tisztes-
séges embernek. Mert törvényszerüen remélheti, hogy
ami a hozzá hasonlóval történt, az vele is megtörténhetik.
115
 Mindezek az érzelmek ugyanazon jellemböl fakadnak; az
ezekkel ellenkező érzelmek pedig ellenkező jellemből_
l387a Mert az irigy kárörvendő is; az ugyanis, aki valaminek
létrejötte vagy megléte miatt bánkódik, szükségszerűen
örül, ha az elvész és elpusztul. Ez az oka annak, hogy
mindezek az érzelmek akadályozzák a szánalomkeltést,
jóllehet az emlitett okok miatt különböznek egymástól,
mégis egyaránt alkalmasak arra, hogy a dolgokat szána-
kozásra méltatlannak tüntessük fel.
Szóljunk először a jogos felháborodásról: kikkel szem-
ben érezzük, mi miatt és milyen lelkiállapotban; a többi-
ről pedig azután. A mondottakból világos: ha igaz az,
hogy a jogos felháborodás afölött érzett fájdalom, hogy
valaki méltatlanul szerencsésnek tűnik, akkor először is
nyilvánvaló, hogy nem méltatlankodunk minden derék
ember miatt. Mert ha valaki igazságos, bátor, vagy kivá-
lóságra tesz szert, azon nem háborodunk fel (nem is szá-
nakozunk az ilyenek ellentétein), felháborodunk viszont
a gazdagság, a hatalom és olyan javak miatt, melyekre
-“egyszerűen szólván - a jók méltók, és azok, akik termé-
szetes kiválósággal rendelkeznek: pl. nemességgel, szép-
séggel és effélékkel.'52 Mivel pedig a régi a természethez
közelállónak tűnik, ezért szükségszerű, hogy ha ugyan-
azon javakat többen birtokolják, azokon jobban felhábo-
rodunk, akik csak nemrég jutottak birtokába és emiatt
élnek jólétben. Mert jobban bosszantanak az újgazda-
gok, mint akik régtől fogva vagy születésüktől kezdve
gazdagok. Ugyanez vonatkozik a vezető emberekre, a
hatalmasokra és azokra, akiknek sok barátjuk és jó gyer-
mekeik vannak, és más effélékre. Ugyanez a helyzet, ha
116
ezen előnyökből valami más jó is származik számukra;
mert valóban jobban bosszantanak bennünket az újgaz-
dagok, mint a régtől fogva gazdagok, ha gazdagságuk
miatt lesznek vezetők. Hasonlóképpen áll ez a többi
előnyre is. Ennek oka az, hogy az egyik réteg jogosan tű-
nik birtokolni javait, a másik nem; mert amelyik mindig
ilyennek látszott, úgy tűnik, jogosan birtokol, s ennek
következtében a másik réteg olyasminek van birtokában,
ami nem az övé. És mivel nem illik mindenkihez mind-
egyik jó, hanem van bizonyos megfelelés és arány, példá-
ul a szép fegyver nem az igazságoshoz illik, hanem a bá-
torhoz, a kitüntető házasságok pedig nem az újgazdagok-
hoz, hanem a régi családokhoz, méltán bosszankodunk
tehát, ha egy jó ember nem azt birtokolja, ami illik hozzá.
Ugyanígy, ha egy hitványabb kel versenyre az erősebbel,
főleg ha mindketten ugyanazzal foglalkoznak, ezért
mondja a költő:

csak Telamóniadész Aiaszt nem hívta csatára,

mert a kiválóbbal Zeusz őt nem hagyta csatázni.'5~`

És ha nem azonos foglalkozásúak, hanem valamiképpen l387b

a hitványabb az erősebbel, például ha a zenész vitatkozik
az igazságos emberrel, mert az igazságosság magasabb
rendű, mint a zene.
Ebből világos, kikkel kapcsolatban háborodunk fel és
miért; mert ilyenek és effélék adnak rá okot. Felháboro-
dásra azok hajlamosak, akik méltók a legkiválóbb javak-
ra és birtokolják is azokat; mert nem igazságos az, ha
azok, akik nem egyenrangúak velünk, méltók legyenek
117
azonos javakra. Másodszor, az erényesek és tisztessége-
sek, mert ezek helyesen ítélnek és gyűlölik az igazságta-
lanságot. Továbbá a becsvágyók, és akik bizonyos elő-
nyökre törekszenek, és főleg olyasmikkel kapcsolatban
becsvágyók, amiket mások érdemtelenül bitorolnak. És
általában, akik azt hiszik, hogy megérdemelnek. olyan
előnyöket, amelyeket szerintük más nem érdemel meg;
ilyen személyekkel kapcsolatban és ilyen dolgok esetében
hajlamosak az emberek a felháborodásra. Ezért nem haj-
lamosak a felháborodásra a szolgalelkűek, a semmírekel-
lők és a tunyák, mert nincs olyan, amire méltónak tarta-
nák magukat.
Az eddigiekből világos, milyen emberek azok, akiknek
szerencsétlenségén, baján, sikertelenségén örülnünk kell,
vagy nem kell bánkódnunk, mert amiket mondtunk, ab-
ból az ellenkező esetek nyilvánvalóak. Ha tehát a szónok
beszéde a bírákat így befolyásolja, és kimutatja, hogy
azok, akik szánalmat kívánnak kelteni önmaguk iránt bi-
zonyos dolgokban, arra érdemtelenek, sőt inkább azt ér-
demlik, hogy ezt megtagadjuk tőlük, lehetetlen, hogy szá-
nalom ébredjen irántuk.

10. FEJEZET

Világos, hogy miért, kikre és milyen lelkiállapotban va-

gyunk irigyek, ha az irigység egyfajta fájdalom, amit a ve-
lünk egyenlőkkel szemben érzünk az említett javakban
való szembetűnő bővelkedésük miatt, nem személyes ér-
dekből, hanem őmiattuk.
118
 Az ilyenek azokra irigykednek, akikhez hasonlók vagy
hasonlónak tűnnek. Hasonlóknak mondom őket születés
rokonság, életkor, jellem, hírnév és anyagi javak tekinte-
tében. Továbbá azok is irigyek, akik kis híján minden jó-
val rendelkeznek. Ezért a nagy dolgok véghezvivői és a
szerencsések irigyek, mert úgy vélik: mindenki az övékét
akarja megszerezni. Továbbá azok, akiket a többieknél
jobban tisztelnek bizonyos okok miatt, főleg bölcsessé-
gük és szerencséjük miatt. A becsvágyók is irigykedőb-
bek a közönyösöknél. És akik tudósnak képzelik magu-
kat, mert tudás tekintetében becsvágyók. És általában
akik hírnévre törekszenek valamiben, e vonatkozásban
irigyek, És a kicsinyesek, mert minden nagynak látszik
számukra.
Az irigység tárgyai között említettük a javakat. Ugyan-
is mindazok a tettek és vagyontárgyak, amelyekkel hírt és
megbecsülést szerzünk és dicsőségre vágyunk, és amiben l388a
a szerencse kegye nyilvánul meg, szinte mindez irigységet
kelt, főleg az, amire magunk is vágyunk, vagy ami - érzé-
sünk szerint - minket illet, vagy aminek birtoklásában
egy kissé megelőzzük a többieket, vagy egy kissé elmara-
dunk a többiek mögött.
Ugyanígy nyilvánvaló, kire vagyunk irigyek; ez ugyan-
is már kitűnik a mondottakból: azokra irigykedünk, akik
közel esnek hozzánk időben, térben, életkorban és hír-
névben. Ezért mondja a költő: „A rokon is képes irigy-
ségre”.'54 És akikkel versengünk, mert csak az említett
emberekkel versengünk. Ugyanis senki sem verseng
azokkal, akik tízezer évvel ezelőtt éltek vagy tízezer év
múlva lesznek [vagy akik már meghaltak], sem azokkal,
119
akik Héraklész oszlopainál'55 laknak. Azokkal sem,
akiktől saját magunk vagy mások véleménye szerint
messze lemaradtunk, vagy akiket messze megelőzünk, de
annál inkább azokkal, akik velünk azonos viszonyok kö-
zött élnek. Mivel versenytársainkkal és vetélytársainkkal
versengünk, egyszóval azokkal, akik ugyanarra töreksze-
nek, mint mi, szükségszerű, hogy irigykedjünk az említet-
tekre, ezért mondják: „fazekas a fazekasra irigykedik”_ ' 5**
És azokra, akiknek eredményei és sikerei szégyent hoz-
nak ránk, ezek is olyanok, akik közel állnak hozzánk és
egyenlők velünk. Világos ugyanis, hogy a mi hibánkból
nem értük el azt a jót, és ez az érzés ébreszt irigységet
bennünk. Azokra is irigykedünk, akiknek birtokában
van, vagy megszerezték azt, amit nekünk kellene megsze-
reznünk, vagy korábban már megszereztünk. Ezért irigy-
lik az öregek a fiatalokat. És azok, akik drágán szereztek
meg valamit, azokra irigykednek, akik ugyanahhoz ol-
csón jutottak. És azok, akik nagy nehezen érik el célju-
kat, vagy nem érik el, irigylik azokat, akik gyorsan elér-
ték azt.
Nyilvánvaló tehát, hogy mi miatt örülnek az irigyek,
kikkel kapcsolatban és milyen lelkiállapotban. Mert ami-
lyen lelkiállapotban vannak, amikor fájdalmat éreznek
valami miatt, ugyanolyanban vannak, amikor örülnek az
ellenkezőjének. Következésképpen ha a bírákat ilyen lel-
kiállapotba hozzuk, és ha azok, akik igényt tartanak a
szánalomra vagy bizonyos javak elnyerésére, olyanok,
mint a mondottak, biztosan nem találnak szánalomra
azoknál, akiknek hatalmában áll ítéletet hozni.

120
 ll. FEJEZET

Milyen emberek kikkel, miben versengenek, az világos

lesz az alábbiakból. Ha a versengés becsült és számunkra
is hozzáférhető javak nyilvánvaló megléte fölött érzett
olyan fájdalom, amit velünk természettől egyenlő embe-
rekkel kapcsolatban érzünk, nem azért, mert e javak a
másokéi, hanem azért, mert nem a miéinké is (s ez az oka
annak, hogy a vetélkedés tisztességes emberek tisztessé-
ges érzelme, az irigység pedig silány emberek silány érzel-
rne,'57 mert az előbbiek versengés által arra törekszenek,
hogy ők is megszerezzék a szóban forgó javakat, az utób-
biak pedig irigységből akadályozzák embertársaikat e ja-
vak bírtoklásában), akkor szükségszerű, hogy azok ver- ı388b
sengienek, akik méltónak tartják magukat olyan javakra,
melyeknek nincsenek birtokában. Ugyanis senki sem
tartja magát méltónak nyilvánvaló lehetetlenségre.
Ezért ilyenek az ifjak és a nagylelkűek; és azok, akik
olyan javak birtokában vannak, melyek nagyrabecsült
emberekhez méltók. Ilyenek: gazdagság, barátok sokasá-
ga, tisztségek és más hasonlók. E javak tulajdonosai úgy
vélekednek, hogy kötelességük jónak lenni, mivel olyas-
mi van a birtokukban, ami az erényes embereket illeti
meg, ezért versengenek a fenti javakért. Továbbá azok,
akiket mások méltónak tartanak e javakra. És azok,
akiknek nemzetsége vagy városa, ősei, rokonai, barátai
közbecsülésnek örvendenek, versengenek ezért, hiszen
úgy vélik: ez a sajátjuk és méltók rá. Ha a versengés tár-
gyai tiszteletre méltó javak, akkor szükségképpen az eré-
nyek is azok, és mindaz, ami másoknak javára van és
121
hasznos, mert a hasznos és derék embereket becsülik. És
mindazok a javak, amelyeket embertársaink élvezhetnek,
ezért például a gazdagság és a szépség inkább késztet ver-
sengésre, mint az egészség.
Az is világos, kik késztetnek versengésre, ti. azok, akik
megszerezték már ezeket a javakat vagy hasonlókat.
Ezek pedig a már említettek, mint bátorság, bölcsesség,
tisztségek viselése. A tisztségviselők ugyanis sokakkal te-
hetnek jót, például a hadvezérek, a szónokok és mind-
azok, akiknek ilyen képességeik vannak. És azok, akik-
hez sokan akarnak hasonlók lenni, akikkel sokan akar-
nak ismeretséget kötni és barátkozni. Vagy azok, akiket
sokan csodálnak, vagy mi magunk csodáljuk őket. És
azok, akiket dicsérnek és magasztalnak, akár a költők,
akár az irók.'5“
Kevésre becsüljük viszont azokat, akik ezeknek ellen-
kezői, mert a lenézés ellenkezője a versengésnek, és a
„versengeni” annak, hogy ,,lenézni”. Szükségszerű tehát,
hogy akik versengenek vagy versengésre késztetnek, lené-
zik azokat a személyeket és dolgokat, amelyeknek a ver-
sengést felkeltő javakkal' ellentétes hiányosságaik van-
nak. Ez az oka annak, hogy gyakran lenézik a szerencse
kegyeltjeit, ti. amikor a becsült javak nélkül pártol mellé-
jük a szerencse.
Elmondtuk, milyen eszközökkel lehet az érzelmeket
felkelteni és megszüntetni, és honnan merítjük a velük
kapcsolatos érveket.

122
 12. FEJEZET

Ezek után írjuk le, milyen jellemek vannak, érzelmek,

szokások, életkor és a sors-szerint. Érzelmeken haragot,
vágyat és más efl`élét értek; ezekről korábban már beszél-
tünk. A szokásokon erényeket és hibákat; ezekről is be-
széltünk már az előbb, és arról is, mit választanak egyesek l389a
és mit gyakorolnak. Az életkorok: az itjúkor, a férfikor
és az öregkor. A sorson előkelő származást, gazdagságot,
hatalmat és ezeknek ellenkezőit értem, egyszóval a szere n-
csét és a szerencsétlenséget.
Az ifjak, ami jellemüket illeti, vágyakozók és készek
arra, hogy megtegyék azt, amire vágyakoznak. Testi vá-
gyaik közül leginkább az érzéki gyönyörök felé hajlanak,
és képtelenek megzabolázni azokat. Vágyaik tekinteté-
ben változékonyak, és hamar megcsömörlenek; a vágy
hevesen támad bennük és gyorsan megszűnik. Megkívá-
násuk inkább éles, mint mély, olyasformán, mint a bete-
gek éhsége és szomjúsága. Szenvedélyesek és forróvérű-
ek; indulataik rabjai: nem tudnak uralkodni érzelmei-
ken. Becsvágyók, ezért nem tudják elviselni, ha lekezelik
őket, és feldühödnek, ha véleményük szerint jogtalanság
éri őket. Becsvágyók, de még inkább sóvárognak győze-
lemre, mert az ifiúság fölényre vágyik, a győzelem pedig
egyfajta fölény. Jobban vágyakoznak e két dolog után,
minta pénzre. Erre vágynak a legkevésbé, mert még nem
tapasztalták meg a szükséget, ahogyan ezt kifejezi Pitta-
kosz'5° mondása Amphiaraosszal kapcsolatban. Jelle-
mük nem sérült, hanem természetes, mert még nem vol-
tak szemtanúi sok gonoszságnak. Hiszékenyek, mert még
123
 nem sokszor csalódtak, és bizakodók; ugyanis az ifjak
természettől forróvérűek, mint a bortól megrészegültek.
Ehhez járul még, hogy nem érte őket sok kudarc. Több-
nyire.szép reményekben ringatják magukat, mert a re-
mény ajövővel kapcsolatos, az emlékezés pedig a múlttal.
Az ifjú számára ajövő még hosszú, a múlt viszont rövid, '°°
mert az élet hajnalán még nem emlékezhet semmire, de
mindent remélhet. Könnyen be lehet csapni őket a mon-
dottak miatt, mert könnyen remélnek. És bátrabbak,
mert hevesek és reményteljesek; az előbbi félelmet nem
ismerővé teszi őket, az utóbbi pedig magabiztossá. Mert
a dühös ember sem fél, a jó remény pedig bizakodóvá
tesz. És szégyenkezők, mert még nem tudják, hogy más
szép dolgok is vannak, hiszen csak a szokás”°' neveli
őket. És nagylelkűek, mert az élet még nem alázta meg
őket, ám tapasztalatlanok a szükséges dolgok tekinteté-
ben; a nagylelkűség az, ha valaki saját magát nagy dol-
gokra tartja méltónak, másrészt viszont a jóremény jele.
És inkább választják a szép tettet, mint a hasznosat.
Életük irányítója ugyanis inkább a jellem, mint a számí-
tás; mert a számításnak a hasznosság, az erénynek a szép
a célja. A többi életkornál jobban szeretik barátaikat és
l389b társaikat, mert örülnek az együttlétnek, és semmit sem a
hasznosság szempontjából ítélnek meg, következéskép-
pen barátaikat sem.
És minden hibát túlzásból és szertelenségből követnek
el, megszegve Kheilón tanácsát;'°2 ugyanis mindent túl-
zottan csinálnak; túlzottan szeretnek és túlzottan gyűlöl-
nek, és ugyanúgy minden más hasonló dolgot is túlzottan
tesznek. Meg vannak győződve, hogy mindent tudnak és
124
ezt eltökélten állítják; ez az oka annak, hogy mindenben
mértéktelenek. Jogtalanságaikat is elbizakodottságból
követik el, nem gonoszságból. És hajlamosak a szánako-
zásra, mert minden embert tisztességesnek és jobbnak
tartanak. Mert saját ártatlanságukkal mérik embertársai-
kat is, úgyhogy szenvedéseiket meg nem érdemeltnek te-
kintik. Szeretnek nevetni, ezért tréfálkozók is. A tréfálko-
zás ugyanis olyan féktelenség, melyet a műveltség tart
kordában.
Ilyen tehát az ifjak jelleme.

13. FEJEZET

Az öregek és az előrehaladott korúak legtöbb jellemvo-

nása szinte ellentéte az ifjakénak, mert sok évet éltek,
többször csalódtak és hibáztak. És mivel az emberi dol-
gok nagyobbrészt hitványak, semmit sem állítanak hatá-
rozottan, és a kelleténél sokkal határozatlanabbak. És
vélekednek, de nem tudnak semmit. És bizonytalankod-
va mindig hozzáteszik: talán, alighanem; mindenről így
beszélnek, határozottan semmit sem állítanak. Rosszin-
dulatúak; rosszindulat ugyanis az, hogy mindent rosszra
magyaráznak. És gyanakvóak, mert bizalmatlanok, bi-
zalmatlanok pedig tapasztalatból.
Ugyanezen okból nem szeretnek, de nem is gyűlölnek
erősen, hanem Biasz'°3 tanácsa szerint úgy szeretnek,
mint akik gyűlölni készülnek, és úgy gyűlölnek, mint
akik szeretni készülnek.
Kiesinyhitűek, mert megalázta őket az élet; semmi
125
 nagyra, semmi rendkívülire nem törekszenek; életszük-
ségleteik szabják meg vágyaikat. És zsugoriak, mert a va-
gyon csak egy a szükségletek közül, ugyanakkor azonban
tapasztalatból tudják, hogy nehéz megszerezni, és köny-
nyű elveszteni. Gyávák és mindentől előre reszketnek. Az
ifjakéval ellentétes beállítottságúak, hidegek, míg azok
forrófejűek; úgyhogy az öregség nyit utat a gyávaság
előtt, mert a félelem egyfajta hidegség. Es élni vágyók,
különösen életük vége felé, mert a vágy a meg nem levőre
irányul, és amire szüksége van, az után sóvárog az ember
a legjobban. És a kelleténél önzőbbek, mert ez is a ki-
csinyhitűség egyik fajtája. A hasznosság irányítja életü-
ket, nem a szép, mégpedig a kelleténél jobban, mivel ön-
l390a zőek. A hasznos ugyanis az egyén számára jó, a szép vi-
szont egyetemesen. Inkább szégyentelenek, mint szégyen-
lősek,'°4 mivel nem becsülik annyira a szépet, mint a
hasznosat, mások véleményére nem adnak.
És nehezen ébred bennük remény tapasztalataik miatt;
mert a bekövetkező események nagy része kedvezőtlen; s
a dolgok igen gyakran rosszabbra fordulnak; azután még
gyávaságuk következtében is ilyenek. És inkább élnek
emlékeikből, mint a reményből; ami hátra van még éle-
tükből, kevés, a múlt viszont hosszú; a remény a jövőre
irányul, az emlékezés a múltra. Ugyanezen okból fecse-
gők is: folyton elmúlt dolgokról beszélnek: az emlékezés
gyönyörűségükre szolgál. IndulatuJ( heves, de erőtlen;
Vágyaik egy része megszűnt, más része erőtlen, ezért nem
vágyakozók, és nem vágyaiktól indíttatva cselekszenek,
hanem csak a haszontól indíttatva. Ez az oka annak,
hogy az éltes emberek mértékletesnek tűnnek, mert vá-
126
gyaik csökkentek, s ők a haszonnak szolgálnak. Inkább a
számítás irányítja életüket, mint az erkölcs; a számítás
ugyanis a hasznosságot tartja szem előtt, az erkölcs az
erényt. És jogtalanságot is gonoszságból követnek el,
nem elbizakodottságból. Az öregek is szánakozók, de
nem ugyanazon okból, mint az ifjak; ezek ugyanis em-
berszeretetből, ők viszont gyengeségük miatt; mert úgy
gondolják, hogy mindezen rossz velük is könnyen meg-
történhetik, ez az, ami szánakozóvá tesz. Ezért siránko-
zók, nem pedig tréfálkozók és vidámak; mert a siránko-
zás ellentétes a vidámsággal.
Ilyen az ifjak és az öregek jelleme. Mivel pedig minden
ember a jellemének megfelelő. vagy a hozzáhasonló be-
szédet fogadja meg, könnyen átláthatjuk, hogyan kell be-
szélnünk ahhoz, hogy ilyennek tűnjünk magunk is és be-
szédünk is.

14. FEJEZET

Az érett korúak jellem tekintetében nyilvánvalóan az elő-

ző két életkor között vannak: mindkettő túlzásaít elke-
rülvén, nem túlságosan merészek (hiszen az már vakme-
rőség), de nem is túlságosan félénkek, illő mértékét tarta-
nak mindkettőben; nem bíznak mindenben, de nem is bi-
zalmatlanok mindennel szemben; inkább mindent az
igazság szerint ítélnek meg. És nemcsak a szép szerint él- 1390b
nek és nemcsak a hasznosság szerint, hanem mindkettő
szerint, és nem kuporgatva, de nem is tobzódva, hanem
illő mértékkel. Ugyanez vonatkozik indulataikra és vá-
127
gyaikra is. Mértéktartóak, de bátorsággal, és bátrak, de
mértéktartással. Az iljaknál és az öregeknél a tulajdonsá-
gok elválnak egymástól. Az ifjak bátrak és féktelenek, az
öregek mértékletesek és gyávák. Általában szólva, az
érett korúak mindazokat a hasznos tulajdonságokat,
amelyeket az ifjak és az öregek egymástól elválasztva bír-
nak, egyesítve birtokolják, és ami azoknál túlzott mérték-
ben van meg, vagy hiányzik, az náluk mértékkel és meg-
felelően. A testet harminc és harmincöt év között mond-
juk érettnek, a szellemet pedig a 49. év felé. '65
Legyen elég ennyi az ifjú-, az öreg- meg az érett korról,
és az egyes életkorok sajátosságairól.

15. FEJEZET

Ezután beszéljünk a sors adta javakról, arról, hogy kö-

zülük melyek miatt mely jellemvonások alakulnak ki az
emberben.
A nemes születésre jellemző, hogy becsvágyóbb az,
akinek osztályrészül jut. Minden ember, amikor valami
java van, azt halmozni kívánja; a jó származást pedig az
ősök megbecsültsége biztosítja. Még a vele egyenlőket is
megveti őseik miatt, mert ugyanaz a dolog nagyobb be-
csületben áll, ha ősi, mintha újkeletű, és jobban büszkél-
kednek vele.
A nemes születés a család kiválóságához kötődik; a ne-
mes jellem pedig azt jelenti, hogy nem fajzott el a család
természetétől. Ez többnyire nem valósul meg az előkelő
származásúaknál, hanem nagy részük együgyű. Mert van
128
zi természetnek egyfajta rendje az emberi nemzedékekben
éppúgy, mint a föld terrnékeiben: olykor, ha jó a fajta,
egy bizonyos ideig kiváló egyedek születnek, azután pe-
dig elfajzanak.
A nagytehetségű családok gyakran egzaltálttá fajul-
nak, mint Alkibiadész és az idősebb Dionüsziosz utódai,
a szilárdabb jellemű családokéi ügyetlenekké és nehézke-
sekké, mint Kimón, Periklész és Szókratész utódai.'°°

16. FEJEZET

Azt a jellemet, amely a gazdagsággal jár együtt, mindenki

világosan láthatja. Kíméletlenek és pöffeszkedők, lévén
hogy a gazdagság megszerzése lelkivilágukra is kihat,
olyan ugyanis a viselkedésük, mintha minden jó az övék l39la
lenne, mert a gazdagság mintegy minden más érték mér-
céje, s ezért úgy tűnik nekik, hogy általa minden megsze-
rezhető. Fényűzők és hivalkodók; fényűzők elpuhultsá-
guk és gazdagságuk fitogtatása miatt, hivalkodók és íz-
léstelenek, mivel mindenki azzal szokott foglalkozni,
amit ők szeretnek és csodálnak, s véleményük szerint
mindenki azért verseng, amiért ők. Egyébként természe-
tes, hogy így éreznek, hiszen sokan rászorulnak a gazda-
gokra. Erre vonatkozik Szimónidész '67 mondása is a gaz-
dagságról és a bölcsességről. Hierón feleségének, aki
megkérdezte, melyiket akarná inkább, a gazdagságot
vagy a bölcsességet: ,,A gazdagságot- mondta -, mert lá-
tom, hogy a bölcsek ott vesztegetik idejüket a gazdagok
ajtaja előtt.” És ezért vélik úgy, hogy méltók a vezetésre,
129
mert úgy hiszik, birtokában vannak annak, ami méltóvá
tesz az uralkodásra. Összegezve, a gazdag jelleme egyezik
a szerencsés, de ostoba emberével.
Az újgazdagok és a régi gazdagok jelleme abban kü-
lönbözik, hogy az újgazdagokban valamennyi hiba foko-
zottabb mértékben és rosszabb formában van meg. Új-
gazdagnak lenni ugyanis annyit tesz, mint a gazdagság-
ban járatlannak lenni.
Azokat a jogtalanságokat, melyeket a gazdagok elkö-
vetnek, nem a gonoszság sugallja, hanem részint féktelen-
ségük, részint mértéktelenségük, például sértéseiket és
házasságtöréseiket.

17. FEJEZET

Többnyire ugyanilyen világosan ismerjük azokat a jelle-

meket is, amelyeket- a hatalom alakít ki, mert a hatalom
jellegzetességei részben azonosak a gazdagságéival, rész-
ben nemesebbek azoknál. A hatalmasok jelleme ugyanis
becsvágyóbb és merészebb a gazdagokénál, mert olyan
tettekre vágynak, amelyeket hatalmuk révén képesek
végrehajtani. Serényebbek is, mert éberek, hiszen kényte-
lenek ügyelni arra, ami hatalmukat biztosítja. Inkább ko-
molyak, mint szigorúak; a méltóság ugyanis ismertté te-
szi őket, ezért mérséklik magukat; a komolyság pedig
enyhe és illő szigorúság. Ha pedig jogtalanságokat követ-
nek el, nem jelentéktelenek, hanem nagyszabású bűnözők.
A szerencse összetevői szerint a felsoroltak jellemvoná-
saival jár, ugyanis a szerencse legnagyobbnak tűnő aján-
130
dékai ugyanazokra vonatkoznak. Azonkívül előnyöket
biztosít gyermekek és testi javak tekintetében is. Bár sze- l39lb
rencséjük folytán kevélyebbek és meggondolatla.nabbak
az emberek, mégis az az egy igen kiváló tulajdonság kö-
veti a szerencsét, hogy istenfélők és valamilyen kapcsolat-
ban állnak az istenséggel, mert bíznak benne azon javak
miatt, melyeket a szerencse juttatott nekik.
Szóltunk hát az életkor és a szerencse meghatározta
jellemekről. Az említettek ellentétei világosak az ellenke-
zőkből, például. a szegény, a szerencsétlen és a hatalom-
mal nem rendelkező jelleme.

18. FEJEZET

A meggyőzni kívánó beszédek mindig a döntésre össz-

pontosítanak (hiszen ahhoz, amit ismerünk és amiről
már döntöttünk, nincs szükség beszédre), akár egy sze-
mélyhez intézi a szónok, azzal a céllal, hogy rábeszélje
valamire vagy lebeszélje valamiről, ahogy azok teszik,
akik elleneznek vagy javasolnak valamit (mert ez az egy
személy szintén biró, mivel - tágabb értelemben véve
- akit meg kell győzni, az bíró); akár valaki ellen beszél,
akár valamely tételről (mert ez utóbbi esetben is be-
széddel kell élni, hogy megcáfoljuk az ellenérveket, me-
lyek ellen ugyanúgy kell beszélnünk, mint ellenfelünk el-
len); de ugyanez a helyzet a bemutató beszédekben is
(mert a beszéd ez esetben is úgy szól a közönséghez, mint
bíróhoz). Általában azonban a szó szűkebb értelmében
csak az bíró, aki politikai ügyek során vizsgált kérdések-
131
 ben dönt; a vitás kérdések esetén ugyanis azt vizsgálják,
hogy mi a tényállás és azt, amiről tanácskoznak. Fentebb
már beszéltünk az államformák jellegétől a tanácsadó be-
széddel kapcsolatban, '63 úgyhogy bizonyára meghatároz-
tuk, hogyan és milyen eszközökkel kell beszédünket jel-
lemre hatóvá tenni.
Minthogy mindegyik beszédfajtának más a célja, és
mindegyikkel kapcsolatban összegyűjtöttünk olyan véle-
kedéseket és tételeket, amelyekből bizonyitékaikat merí-
tik a tanácsadók, a bemutatók és a pereskedők, és mint-
hogy azt is megállapitottuk, hogyan tehetjük beszédün-
ket jellemre hatóvá, csak az maradt hátra, hogy sorra ve-
gyük azokat az érveket, '°° melyek közösek mindhárom
beszédfajtában. Mert minden szónoknak szüksége van
rá, hogy alkalmazza beszédében a lehetséges és lehetetlen
érvét, és egyeseknek azon kell igyekezniük, hogy kimu-
tassák: egy bizonyos dolog meg fog történni, másoknak
- hogy már megtörtént. Ezenkívül van egy érv, ami min-
den beszédfajtában közös: a nagyságra vonatkozó; mert
l392a minden szónok kicsinyít vagy nagyít, akár tanácsol, akár
dicsér vagy fedd, akár vádol vagy védekezik. Ha megha-
tároztuk ezeket, megkíséreljük elmondani mindazt, amit
általában elmondhatunk az enthümémákról és a példák-
ról, azért, hogy hozzáadva azt, ami még hátra van, meg-
valósítsuk eredeti célkitűzésünket.
Az általános témák közül a nagyítás a bemutató beszé-
dekben legotthonosabb - ahogy már erre utaltunk -, a
múlt a törvényszékiekben (mert erről kell ítéletet monda-
ni),'7° a lehetséges és az eljövendő pedig a tanácsadók-
ban.
132
 19. FEJEZET

Először beszéljünk a lehetségesről és a lehetetlenről. Ha

lehetséges, hogy két ellentétes dolog közül az egyik léte-
zik vagy létrejöhet, annak az ellentéte is lehetségesnek
látszhat. Például, ha lehetséges, hogy egy ember egészsé-
ges legyen, az is lehetséges, hogy megbetegedjen. Mert az
ellentétekben ugyanazon lehetőség rejlik, amennyiben el-
lentétek. És ha két hasonló dolog közül az egyik lehetsé-
ges, a másik ugyancsak. És ha a nehezebb lehetséges, ak-
kor a könnyebb szintén. És' ha valami létrejöhet kiváló-
nak és szépnek, akkor általában is létrejöhet. Mert nehe-
zebb szép házat építeni, mint házat építeni. És aminek le-
het kezdete, annak vége` is lehet. Mert semmiféle lehetet-
len nem létezhet és nem kezdődhet, például, hogy a négy-
zet átmérője azonos legyen a négyzet oldalával, erre nem
kerülhet sor soha és nem is következik be soha. És ami-
nek a vége lehetséges, annak a kezdete is lehetséges, mert
minden valamilyen kezdetből jön létre. Ha egy lényegét
vagy létrejöttét tekintve másodlagos dolog létrejöhet, ak-
kor az elsődleges is, például ha lehetséges, hogy férfi le-
gyen, az is lehetséges, hogy gyermek legyen, mert az
előbb születik; és ha lehetséges, hogy gyermek legyen, az
is lehetséges, hogy férfi legyen (mert a gyermek a kezdet).
És azok a dolgok is lehetségesek, amelyeknek megkívá-
nása természettől van, mert általában senki sem szeret és
kíván lehetetlent. A tudományok és a mesterségek tár-
gyai is lehetségesek és létrejöhetnek. És azok, amik létre-
jöttének eredete olyan feltételekben rejlik, amelyekre erő-
szakkal vagy meggyőzéssel hathatunk: azon -személyek
133
 dolgai, akiknél erősebbek vagyunk, vagy akiknek gazdái
vagy barátai vagyunk.
És ha egy dolog részei lehetségesek, akkor az egész is,
és aminek az egésze lehetséges, általában a részei is, pél-
dául ha a szára, az orra és a felsőrészel" elkészíthető, ak-
kor a cipő is elkészíthető; és ha a cipő elkészíthető, akkor
l392b a felsőrésze és az orra is; és ha lehetséges dolgok egész ne-
me létezhet, akkor a faj is, és ha a faj, akkor a nem is; pél-
dául, ha egy hajó lehetséges, akkor egy háromevezős is,
és ha egy háromevezős, akkor egy hajó is. És ha két egy-
másnak természetszerűleg megfelelő dolog közül az egyik
lehetséges, akkor a másik is; például, ha a kétszeres lehet-
séges, akkor a fél is; és ha a fél, akkor a kétszeres is. Ha
egy dolgot el lehet készíteni mesterség és előkészület nél-
kül, akkor még inkább el lehet készíteni mesterségbeli tu-
dással és fölkészültséggel. Ezért mondta Agathón:

Lám sok mindent a mesterség teremt elő;

sok mindent kényszer és a vakszerencse is.'”

És ha valami lehetséges hitványabbak vagy gyengébbek

vagy kevésbé értelmesek számára, akkor még inkább az
azok számára, akik ennek az ellenkezői, ahogy Iszokra-
tész mondta: furcsa lenne, ha ő maga nem tudna rá-
jönni arra, mit Euthünusz megértettfi" A lehetetlennel
kapcsolatban világos, hogy a mondottak ellenkezőjé-
ből áll.
Hogy egy dolog megtörtént-e vagy sem, a következő
szempontokból kell vizsgálni. Először, ha megtörtént az,
ami természettől kevésbé várható volt, az is megtörténhe-
134
tett, ami jobban várható volt. És ha megtörtént az, ami
később szokott megtörténni, akkor az is megtörtént, ami
korábban szokott, például, ha valaki elfelejtett egy dol-
got, valamikor megtanulta azt. És ha képes volt rá és
akarta, meg is tette; mert mindenki megteszi azt, amire
képes s egyben akarja is, mert semmi sem akadályozza.
Továbbá ha akarta, és semmilyen külső körülmény nem
akadályozta; és ha képes volt rá és indulatba jött; és ha
képes volt rá és vágyakozott utána; mert általában amire
vágyakoznak, és amire képesek, megteszik, a becstelenek
önuralom hiányából; a tisztességesek, mert tisztességes
javak után sóvárognak. És ha készült rá, akkor meg is
tette; valószínű ugyanis, hogy aki készült valamire, az
megtette azt.'“ És ha egy dolog természetes előzményei
és okai megtörténtek, például ha villámlott, dörgött is, és
ha valaki megkísérelt valamit, meg is tette; és ha azon
dolgok, melyek természetszerű következmények és oko-
zatok, megtörténtek, akkor az előzmények és az okok is
megtörténtek, például, ha mennydörgött, akkor villám-
lott is, és ha valaki megtett valamit, akkor meg is kísérel-
te. Mindezeknek egy része szükségszerűen van így, más
része pedig többnyire. Nyilvánvaló, hogy a meg nem tör-
ténttel kapcsolatos érveket a mondottak ellentéteiből kell
meríteni.
Világos, hogy a jövővel kapcsolatos érveket is a mon- l393a
dottakból kell venni. Ugyanis ami hatalmában lesz vala-
kinek és akarja is, azt meg is fogja tenni. És azt is, amire a
vágy, a harag, a számítás indítja, ha hatalma lesz hozzá;
mert ami szándékában áll és akarja is, az meg is fog tör-
ténni, hiszen általában inkább megtörténik az, amit akar-
135
nak, mint az, amit nem akarnak. És ha már megtörtént
az, ami természetszerűleg meg szokott valamit előzni,
például ha beborul, valószínűleg esni fog. És ha az meg-
történt, ami valami más dolog miatt történik, akkor felte-
hetőleg az a másik dolog is megtörténik, például ha az
alap elkészül, a ház is felépül.
A fentebb mondottakból nyilvánvaló számunkra a
dolgok nagysága és kicsinysége, a nagyobb és a kisebb,
általában a nagy és a kicsi mibenléte. Valóban, tárgyal-
tunk a tanácsadó beszéddel kapcsolatban” a javak
nagyságáról, s általában a nagyobbról és a kisebbről.
Ezért mivel minden beszédfajtának a kitűzött célja vala-
milyen jó: a hasznos, a szép és az igazságos, világos, hogy
mindenkinek ezekből kell meríteni a nagyítás anyagát.
Ha tovább akarnánk vizsgálni általában a nagyságot és a
felsőbbséget, ez üres szócséplés lenne, mert a gyakorlat
számára fontosabbak a gyakorlati részletek, mint az álta-
lánosságok. I
Legyen ennyi elég a lehetségesről és a lehetetlenről, és
azokról a kérdésekről, hogy valami megtörtént-e vagy
sem, meg fog-e történni vagy sem; továbbá a dolgok
nagyságáról és kicsinységéről.

20. FEJEZET

Hátravan még, hogy azokról a bizonyításokról beszél-

jünk, amelyek mindhárom beszédfajtában közösek,
mivel azokról már beszéltünk, amelyek sajátosak
mindegyikben. Kétféle közös bizonyíték van: a példa
136
és az enthüméma, mert a gnóma az enthüméma része.
Beszéljünk először a példáról; a példa ugyanis hasonló
az indukcióhoz, az indukció pedig a gondolkodás
aknja.
A példának két faja van: az egyik megtörtént esemé-
nyek elmondása, a másik ilyen események kítalálása. Ez
utóbbinak egyik faja a parabola, a másik a mese, például
az aiszóposzi és a libüai'7° mese.
Történeti példát alkalmazna az, aki ilyet mondana:
meg kell támadni a nagfkirálytfl” nehogy elfoglalja
Egyiptomot. Mert bizony korábban Dareiosz sem kelt át
addig Görögországba, míg el nem foglalta Egyiptomot, s l393b
mihelyt elfoglalta, átkelt. És később Xerxész sem táma-
dott addig, amíg Egyiptomot el nem foglalta; miután el-
foglalta, átkelt Görögországba. Ugyanígy ez is, ha elfog-
lalja Egyiptomot, ellenünk fog jönni, ezért nem szabad
hagynunk, hogy elfoglalja.
Parabolákm* a szókratészi beszélgetések, például ha
valaki azt, hogy a tisztségviselőket nem sorsolás útján
kell választani, így mondaná el: Ez hasonló lenne ahhoz,
mintha az atlétákat nem képességeik alapján választa-
nák, hanem sorsolással; vagy ha sorsolással döntenék el,
hogy a hajón lévők közül kinek kell kezelnie a kormányt,
úgyhogy annak kell, akire a sors esik, s nem annak, aki
ért hozzá.
Mese például az, amit Sztészikhorosz” mondott Pha-
larisszal kapcsolatban, vagy Aiszóposz egy demagóg vé-
delmében. Sztészikhorosz ugyanis, amikor a himeraiak
teljhatalmú hadvezérré választották Phalariszt, és testőr-
séget akartak mellé rendelni, többek között elmondta a
137
 következö mesét: ,,A ló egyedül foglalt el egy mezőt; de
Odajött a szarvas, és pusztítani kezdte legelőjét. A ló,
hogy bosszút álljon a szarvason, megkérdezte az ember-
t_ől, bosszút tudna-e állni vele együtt a szarvason. Igen
-. válaszolta az ember -, de csak akkor, ha felzablázhat-
lak, és dárdával a kezemben fölülhetek a hátadra. Meg-
egyeztek. Az ember felpattant a lóra, s a ló ahelyett hogy
bosszút állt volna, az ember szolgája lett.” ,,Vigyázzatok,
nehogy bosszút akarván állni az ellenségen, ti is úgy járja-
tok, mint a ló. A zabla már rajtatokvan: teljhatalmú
hadvezért választottatok; ha testőrséget is adtok neki, és
ha megengeditek, hogy a hátatokra üljön, attól kezdve
Phalarisz szolgái lesztek.” Aiszóposz, amikor a szamoszi-
ak előtt beszélve védelmezett egy demagógot, akit főben-
járó bűnnel vádoltak, a következő mesét mondta el: „A
róka át akarván kelni egy folyón, beszorult egy szikla-
üregbe. Mivel nem tudta magát kiszabadítani, hosszú
ideig szenvedett, mert igen sok kutyatetű mardosta. Arra
vetődött a sündisznó, észrevette őt, megszánta és megkér-
dezte tőle, hogy leszedje-e róla a tetűket. Nem - válaszol-
ta a róka -, és amikor a sündisznó megkérdezte, miért
nam, igy azõıtz Ezek mafjõııaktak, és csak keves vert sziv-
nak ki belőlem. Ha leszeded őket, más tetűk jönnek, éhe-
sek, s a maradék véremet is kiszívják.”' “Ü ,,Így hát nektek
sem fog ez már sok kárt okozni, szamoszi férfiak (mert
l394a már meggazdagodott). De ha halálra ítélitek, helyette má-
sok jönnek, szegények, akik meglopván benneteket, elher-
dálják a maradék közpénzt is.” A mesék a népgyűlésen ha-
tásosak, és megvan az a jó tulajdonságuk, hogy hasonló
eseményeket nehéz találni, meséket viszont könnyű. Ki
138
lehet őket találni, úgy mint a parabolákat, de képesnek
kell lennünk arra, hogy a hasonlóságot észrevegyük; ez a
filozófiában jártasok sajátsága. A mesék által szolgálta-
tott bizonyítékokat könnyebb előteremteni. -Azonban a
megtörtént események szolgáltatta bizonyítékok sokkal
hatásosábbak a tanácsadó beszédekben, mert igen gyak-
ran hasonló a jövő a múlthoz.
Ha enthümémákkal nem rendelkezünk, akkor a példá-
kat kell bizonyítékként alkalmaznunk (mert bizonyíté-
kok adják a szavahihetőséget); ha viszont rendelkezünk
velük, akkor tanúságtételként, mint az enthümémák lezá-
rását. Ha ugyanis előre bocsátjuk őket, az indukcióhoz
lesznek hasonlóvá, márpedig az indukció - néhány kivé-
teltől eltekintve - nem a rétorika sajátja. De ha epilógus-
ként alkalmazzuk őket, tanúvallomásnak látszanak, a ta-
núvallomás pedig minden esetben meggyőző. Ezért ami-
kor előre vesszük a példákat, sokat kell belőlük alkal-
mazni, ha viszont hátra tesszük, egy is elég, mivel egyet-
len szavahihető tanú is elegendő.
Beszéltünk tehát arról, hányféle példa van, hol és mi-
kor kell alkalmaznunk őket.

21. FEJEZET

Ha a gnómáról elmondjuk, miben áll lényege, tüstént

nyilvánvaló lesz, milyen tárgyak esetében, milyen körül-
mények között, milyen személyekkel kapcsolatban cél-
szerű alkalmazni. A gnóma kijelentés, de nem valami
egyediről, például, hogy milyen ember Iphikratész, ha-
139
 nem valami általánosról, de nem is minden általánosról,
például. nem arról, hogy az egyenes a görbének ellentéte,
hanem csak arról, amire cselekvéseink vonatkozhatnak,
és amit meg kell tennünk vagy el kell kerülnünk. Követ-
kezésképpen, minthogy az enthümémák mintegy erre vo-
natkozó szillogizmusok, az enthümémák konklúziói és
premisszái - mellőzvén magát a szillogizmust - gnómák,
például:

Azért a józan ember legjobban teszi,

ha nem tanítja túl okosra gyermekét.

Ez gnóma, de ha hozzáfűzzük az okokat is, azaz, hogy

miért, az egész egy enthüméma, például:

mert nem csupán a lustaság hirébe jut,

de irigyelni fogják polgártársai.'“'

Ez is gnóma:

Sosem vagyunk mindenben boldogok.”

És gnóma ez is:

1394b Halandó emberek közt senki sem szabad”,

de ha hozzáfűzzük azt, ami közvetlenül utána követke-

zik, enthümémát alkot:

vagyon vagy Vakszerencse rabszolgái mind.'“"

140
Ha pedig az a gnóma, aminek meghatároztuk, akkor
négy válfajának kell lennie, mert vagy követi őket epiló-
gus vagy nem. Magyarázatot kívánnak azok a gnómák,
amelyek valami hihetetlen vagy vitás gondolatot állíta-
nak; azok pedig, amelyek nem mondanak hihetetlent,
epilógus nélkül állnak. Ez utóbbiak közül néhány azért
nem igényel epilógust, mert már mindenki ismeri, pél-
dául:
,,Az ember legfőbb java az egészség - legalábbis nekem
úgy tűnik”'“" (mert sokaknak így tűnik), mások pedig
azért nem, mert a hallgatóság tüstént megérti őket, pél-
dául:

Nem is szerelmes az, ki nem mindig szeret.“*5

Az epilógussal járó gnómák közül egyesek enthümémák

részét képezik, például:

Azért a józan ember legjobban teszi. . _ ;'8°

mások enthümémajellegűek, de nem enthümémák részei;

ezek nagy tetszést aratnak. Ilyenek mindazok, amelyek-
ből kitűník az állítás oka, például: „Nem szabad örök
haragot tartani annak, aki nem örök”,'“7 mert az a meg-
állapítás, hogy „nem szabad örök haragot tartani”, gnó-
ma, ez a kiegészítés pedig ,,annak, aki nem örök” az ok.
Hasonlóképpen ez is:

A halandó halandóra vágyakozzék, ne halhatatlanra.'““

141
 A mondottakból nyilvánvaló, hányféle válfaja van a gnó-
mának, és melyikhez mi illik. A paradox vagy vitatott
gondolatot kifejező gnómából ugyanis nem hiányozhatik
az epilógus, melyet vagy a gnóma elé helyezünk, s ez eset-
ben a gnóma következtetésül szolgál, például: ,,Részem-
ről, mivel nem szabad sem irigységet kelteni, sem ellustul-
ni, úgy vélem: a gyermekeket nem kell tanítani”; vagy
pedig a gnóma után. A nem paradox, de mégis homályos
gnómák esetében hozzá kell tenni az indoklást, mégpedig
a lehető legpontosabban. Ilyen esetekben nagyon megfe-
l395a lelőek a velős mondások és a talányok, például, ha azt
mondjuk, amit Sztészikhorosz mondott a lokrisziaknak:
Nem szabad elbizakodottnak lenni, nehogy a tücskök a
földön cirpeljenek.'“”
Az idősebbek életkorához illik gnómákban beszélni, és
olyan témákról, melyekben tapasztalatokra tettek szert;
mert nem illik olyannak gnómákat mondani, aki nem
elég idős, mint ahogy meséket sem. Olyan dolgokról gnó-
mát mondani, amit még nem tapasztaltunk meg, egy-
ügyűség és bárdolatlanság. Eléggé mutatja ezt az a tény,
hogy a falusiak szívesen alkotnak gnómákat, és könnyen
alkalmazzák őket. Általánosságban beszélni ott, ahol
nincs általánosság, különösen hatásos a szánalom felkel-
tésében és a szörnyülködésben, mégpedig vagy a beszéd
elején, vagy a bizonyítás során. Sokszor hallott, közis-
mert gnómákat is alkalmaznunk kell, ha éppen odaillők,
hiszen mivel közismertek, igaznak látszanak, minthogy
mindenki elfogadja őket; például aki harcra buzdít olya-
nokat, akik még nem mutattak be jóslatkérő áldozatot,
így szólhat:
142
 Egy csak a legderekabb jós-szó: harcolj a hazáért.'°°

És ha kevesebben vannak az ellenségnél:

Árész kétfele néz, s az ölőt is tudja megölni.'°'

És ha arra buzdítanak, hogy az ellenség gyermekeit is

meg kell semmisíteni, még ha ártatlanok is:

Ostoba az, aki megölvén az apát, életben hagyja a fia-

it. '92

Ezenkívül, néhány közmondás is gnóma, például: „Atti-

kai szomszéd.”'°3 Olyan gnómákat is alkalmazhatunk,
amelyek ellentmondanak a legelterjedtebb mondásoknak
(az efféléket nevezem legelterjedtebbnek: ,,Ismerd meg
magad”, „Semmit se túlzottan”'°“), ha a szónok jellemét
ezáltal jobb színben tüntethetjük fel, vagy ha az előadás-
mód szenvedélyes. Például szenvedélyes, ha valaki feldü-
hödve kijelenti: hamis mondás az, hogy meg kell magun-
kat ismerni : ,,Mindenesetre, ha ez ismerte volna önmagát,
sohasem törekedett volna arra, hogy hadvezér legyen".
Kedvezőbb színben tünteti fel jellemét az, aki ezt mond-
ja: nem az a helyes, ahogy általában állítják: ,,Ügy kell
szeretnünk, mintha gyűlölni akarnánk”, hanem az, hogy
úgy kell gyűlölnünk, mintha szeretni akarnánk.'95 A
nyelvi megfogalmazással kell világossá tenni az erkölcsi
szándékot; ha ezt nem tesszük, akkor hozzá kell fűzni az
okot, például, ha valaki így fejezi ki magát: „Nem szabad
úgy szeretnünk, ahogy mondják, hanem úgy, mintha
143
 örökké szeretni akarnánk, mert amaz az álnok em-
berre jellemző”. Vagy igy: „Nem tetszik nekem az ismert
mondás, mert az igaz barátnak úgy kell szeretnie,
mintha örökké szeretni akarna”. És: „Nem igaz az, hogy
semmit sem túlzottan, mert a rosszakat túlzottan kell
gyűlölni.”
l395b A gnómák nagyon hasznosak a beszédben; először a
hallgatóság műveletlensége miatt: örülnek ugyanis, ha a
szónok általánosságokban beszélve olyan véleményekre
utal, amit ők a sajátjuknak tartanak. Az alábbiakból
nyilvánvalóvá lesz, mit akarok ezzel mondani, és egyúttal
az is, hogyan kell a gnómákat gyűjteni. A gnóma ugyan-
is, ahogy meghatároztuk, valamely általános természetű
kijelentés. Az általános természetű kijelentésnek viszont
örülnek azok, akik e kijelentés igazát saját bőrükön ér-
zik; például, akinek történetesen rossz szomszédokkal és
saját rossz gyerekeivel kell vesződnie, örömmel üdvözli
az elféle megállapításokat: ,,a szomszédnál nincsen bor-
zasztóbb”, „nincs nagyobb esztelenség, mint gyereket
nemzeni”. Mindebből következik, hogy a szónoknak ki
kell találnia, milyen előzetes véleményt alakított ki a hall-
gatóság, hogy ilyen jellegű általános természetű kijelenté-
seket tehessen. '
Nos, ez a gnóma alkalmazásának egyik haszna; a má-
sik még ennél is fontosabb: jellemre hatóvá teszi a beszé-
det. Azokban a beszédekben van erkölcsi tartalom, ame-
lyekben világos a szónok választása. A gnómák pedig
mind elérik ezt, mivel az, aki a gnómát mondja, általános
kijelentést tesz arról, hogy mit kell választani, úgyhogy

144
ha a gnómák tisztességesek, tisztességesnek tüntetik fel a
szónokot is.
Legyen is elég ennyi a gnómákról, és arról, mi a lénye-
ge, hány fajtája van, hogyan kell alkalmazni, és milyen
haszonnal jár.

22. FEJEZET

Beszéljünk most általánosságban az enthümémákról, ar-

ról, milyen módszerrel lehet őket megtalálni, azután “pe-
dig a helyeikről, mert e két dolog természete eltér egy-
mástól.
Fentebb elmondtuk, hogy az enthüméma egyfajta szil-
logizmus, és hogy milyen értelemben szillogizmus, s miben
különbözik a dialektika szi1logizmusaitól.'°° Mert a gon-
dolatmenetet nem szabad túlságosan messzirőıiindítani,
és nem szabad minden esetet felhasználni a kö\i,ızi-çkeztetés
levonásához; az előbbi ugyanis a terjedelem miatt homá-
lyossá válik, az utóbbi pedig a nyilvánvaló esetek miatt
bőbeszédűvé. Ez az oka annak, hogy meggyőzőbbnek
látszanak a tömegek előtt a műveletlen szónokok, mint a
műveltek, ahogy a költők mondják: a műveletlenek a tö-
meg számára ékesebben beszélnek. "” Mert a műveltek ál-
talános és egyetemes dolgokról szólnak, az előbbiek vi-
szont arról, amit tudnak, és a hallgatósághoz közel eső
dolgokról. Következésképpen a szónok érveit ne minden-
féle vélekedésből merítse, hanem meghatározott szemé-
lyek vélekedéseiből, mint például a bírák, vagy akik néze-
tét a bírák elfogadják. Továbbá nyilvánvalóvá kell tenni, 13963
145 '
hogy ez a véleménye minden vagy majdnem minden
embernek. És nemcsak a szükségszerűből kell követ-
keztetni, hanem olyanokból is, amelyek csak többnyire
igazak.
Először azt kell világosan látni, hogy azon témával
kapcsolatban, melyről beszélnünk és következtetnünk
kell -legyen az akár politikai, akár más -, szükségszerűen
mindent ismernünk kell, vagy sok mindent, mert ha sem-
mit sem ismersz, a semmiből kell következtetned. Ezt ho-
zom fel példaként: hogyan tanácsolhatnánk az athéniak-
nak, hogy háborúzzanak vagy ne háborúzzanak, ha nem
ismerjük, miben áll katonai erejük, tengeri-e vagy száraz-
földi, vagy mindkettő egyszerre; és mekkora; továbbá
milyen jövedelmeik, barátaik és ellenségeik vannak, to-
vábbá hogy milyen háborúkat viseltek és hogyan, és más
hasonló dolgokat. Vagy hogyan dicsérhetnénk őket, ha
nem ismerjük a szalamiszi tengeri ütközetet, vagy a ma-
rathóniqaaatát, vagy a Hérakleidákkal kapcsolatos tettei-
ket'°3, vagy más efféléket. Mert mindenki a megtörtént
vagy megtörténtnek látszó nemes cselekedetek alapján
dicsér. Hasonlóképpen, olyan tettek alapján ócsárolnak,
melyek a fentiek ellenkezői, és megvizsgálják, hogy való-
ban elkövették-e őket, vagy csak úgy látszik, hogy elkö-
vették; például, hogy az athéniak leigázták a görögöket,
és rabszolgává tették azokat az aiginaiakat és potidaiai-
kat, akik velük együtt bátran harcoltak a barbárok ellen,
és más efféléket, és egyéb olyan gonosztetteket, amelye-
ket esetleg elkövettek. De ugyanígy a vádlók és a védők is
a megvizsgált tettek alapján vádolnak vagy védekeznek.

146
Az pedig mindegy, hogy athéniakról vagy spártaiakról,
emberről vagy istenről van-e szó. Mert akár tanácsot
adok Akhilleusznak, akár dicsérem, akár feddem, akár
vádolom, akár védelmezem, azt kell megragadnom, ami
vele kapcsolatban történt, vagy történni látszik, úgyhogy
azon tettei alapján dicsérjük vagy feddjük, amelyek ne-
mesek vagy rútak, azok alapján védjük vagy vádoljuk,
melyek igazságosak vagy igazságtalanok; ha tanácsolunk
neki valamit, azt nézzük, mi hasznos, illetve káros számá-
ra. És ugyanígy bármilyen tárggyal kapcsolatban; példá-
ul az igazsággal kapcsolatban - hogy jó-e, vagy sem -, az
igazaag ea a je tuıajaeneagaibeı keıı kõvetkezteteteket ıe-
vonni
Következésképpen, mivel a bizonyításnál minden szó-
nok így jár el, akár szigorúbban,iakár lazábban következ- l396b
tet (mivel érveit nem akárhonnan veszi, hanem az adott
tárgy természetéből), és mivel az is világos, hogy beszéd-
del másképpen nem lehet bizonyítani, ezért nyilvánvaló-
an szükséges, hogy - úgy mint a Topíkában - először
minden tárggyal kapcsolatban legyenek válogatott pre-
misszáink a valószínű és legmegfelelőbb dolgokról. A vá-
ratlanul felmerülő kérdések esetében ugyanilyen módszer
szerint kell vizsgálódni: nem a határozatlan dolgokra kell
összpontosítani, hanem a szóban forgó tárgyra: vegyünk
észre minél több körülményt, mégpedig tárgyunkhoz kö-
zel esőket. Minél több tételünk van tárgyunkkal kapcso-
latban, annál könnyebben bizonyíthatunk, és minél köze-
lebbiek, annál konkrétabbak és kevésbé általánosak. Ál-
talánoson azt értem, ha például valaki úgy djcséri Akhil-
leuszt, mint embert, mint félistent, mint olyat, aki Trója
1 147
 ellen harcolt. Efféléket ugyanis másokról is el lehet mon-
dani, és az ilyeneket mondó nem dicséri jobban Akhille-
uszt, mint Diomédészt. Különösön pedig azt értem, ami
senki másnak nem tulajdonítható, csak Akhilleusznak,
például, hogy megölte Hektort, a legkiválóbb trójait;
vagy Küknoszt, aki mivel sebezhetetlen volt, megakadá-
lyozta az egész hadsereg partraszállását; és bár igen fiatal
volt és nem kötelezte eskü, mégis hadba szállt és más efi`é-
léket.
A válogatás egyik módszere ez az első, a tételek sze-
rinti. Most pedig beszéljünk az enthümémák elemeiről
(az enthüméma elemén és tételén ugyanazt értem).
Előbb azonban szóljunk arról, amiről előbb kell beszélni.
Az enthümémának két fajtája van. Az egyik a bizonyító;
bizonyítja, hogy valami létezik vagy nem létezik; a másik
a cáfoló. Ezek úgy különböznek egymástól, mint a dia-
lektikában a cáfolás és a szillogizmus. A bizonyító enthü-
méma olyan premisszákból következtet, amelyeket nem
vitatnak, a cáfoló olyanokból, melyek vita tárgyát képe-
zik.
Úgyszólván máris rendelkezésünkre állnak mindegyik
beszédfajtára nézve a hasznos és szükséges érvek tételei,
hiszen mindegyik beszédfajta számára összegyűjtöttünk
premisszákat, úgyhogy most már tudjuk, milyen forrá-
sokból kell meríteni enthümémáinkat a jóról vagy a
rosszról, a szépről vagy a rútról, a jogosról vagy a jogta-
lanról, és a jellemekről, az érzelmekről és a hajlamok-
ról:""' ugyanígy megfogalmaztuk korábban a tételeket.
l397a Most pedig egy más módszert követve vizsgáljuk meg

148
általában valamennyit és kiegészítésképpen beszéljünk
a cáfoló és bizonyító enthümémákról is, és azokról a
látszólagos enthümémákról, amelyek nem igazi enthümé-
mák, minthogy nem szillogizmusok. Ezek tisztázása után
arról fogunk beszélni, hogyan kell az enthümémákat cá-
folni és nekik ellentmondani, és honnan kell ezeket az el-
lenérveket venni.

23. FEJEZET

A bizonyító enthümémák egyik érve az ellenkezőjükből

származik: azt kell ugyanis megnézni, hogy valaminek az
ellenkezőjére az ellenkező állítás érvényes-e; ha nem ér-
vényes, cáfolható, ha érvényes, bizonyítható, például,
hogy az önmérséklet jó, mert a mértéktelenség káros.
Vagy mint a messénéiek érdekében mondott beszédben:
,,Ha a jelen bajok oka a háború, akkor békével kell azo-
kat orvos_olni.”2°° És:

Ha nem méltán dühös az ember arra, ki

sok rosszat zúditott fejére vétlenül,
annak sem jár dicséret, kit nem jó szíve
indít jótettre, ám a szükség kényszere.2“'

Es: Ha gyakran érdemel hitelt hazug beszéd,

fel kell tennünk, hogy ellentéte is megáll:
gyakran süket fülekre lel, mi szentigaz.3"3

149
 Egy másik érv azonos tövű szavakból származik: egy-
formán lehessen róluk ugyanazt állítani vagy nem állíta-
ni, például: a jogos nem mindig jó, mert akkor a ,,jogo-
san” is mindig az lenne, márpedig nem kívánatos ,,jogo-
san” meghalni.
Egy másik a fordított viszonyokból: ha az egyikről el-
mondható, hogy helyesen és igazságosan cselekszik vala-
mit, akkor a másikról, hogy ugyanígy viseli azt el; de
ugyanez vonatkozik a „megparancsolta” és „végrehajtot-
ta” viszonyra is, például, ahogy Diomedón3°3 vámszedő
mondta a vámokról: ,,Ha nektek nem csúnya dolog azo-
kat bérbe adni, akkor nekünk sem csúnya bérbe venni”.
És ha az elszenvedőről állíthatjuk azt, hogy szépen és
igazságosan, akkor a cselekvőről is. De itt hamisan is le-
het következtetni: ha a cselekedet, melyet elviselt, igazsá-
gos volt is [ha igazságosan szenvedett is], de nem tőled
kellett volna ezt elszenvednie. Ezért külön is meg kell
l397b vizsgálni, hogy a szenvedő fél méltán szenvedett-e, és
hogy a cselekvő jogosan cselekedett-e, és ennek megfele-
lően kell élni az érvekkel. Mert olykor a kettő eltér egy-
mástól, és ez könnyen előfordulhat, mint Theodektészm
Alkmaiónjában:
Hát nem gyűlölték-e rossz anyád az emberek?
Mire így válaszolt: ,,Különbséget kell tenni ittl” És
amikor Alphesziboia megkérdezte, ,,Hogyan?”, ezt
mondta:
„Halálra szánták őt, csakhogy nem általam.”
És ugyanígy Démoszthenésznek és Nikanórm gyilko-
sainak perében: Mivel úgy ítélték, hogy a gyilkosság jo-
gos, úgy tűnt, Nikanórt jogosan ölték meg. Hasonlókép-
150
pen a Thébaiban meggyilkolt ügyében is azt követelték:
arról döntsenek, hogy a meggyilkolt megérdemelte-e a
halált, minthogy jogtalanság nélkül meg lehet ölni azt,
aki azt joggal kiérdemelte.
Egy másik a többől és a kevesebből származik, példá-
ul, ,,ha még az istenek sem mindentudók, akkor az embe-
rek még kevésbé”. Ez annyit jelent, hogy ha bizonyos
dolgot nem állítunk arról, akiről pedig inkább állíthat-
nánk, akkor még kevésbé állítjuk arról, akiről kevésbé ál-
líthatjuk. Az az állítás indokolt, hogy aki megveri az ap-
ját, az a szomszédait is megveri, mert azon alapszik, hogy
ha egy „ritkább” eset előfordul, akkor a „gyakoribb”
még inkább előfordul. Az apjukat ritkábban verik meg az
emberek, mint a szomszédaikat. Akár így alkalmazzuk:
ha nem állítható arról, akiről pedig inkább állítható len-
ne, akár úgy, ha állítható arról, akiről pedig kevésbé len-
ne állítható, mindkét esetben bizonyítani kell, vagy hogy
állítható, vagy hogy nem. Továbbá, ha nincs is szó több-
ről és kevesebbről, ahogy e mondásban:

Ha sírhat jó atyád szülötte elvesztésekor,

Hát Oineusz nem gyászolhatja hős fiát?2°°

Vagy: Ha Thészeusz nem követett el jogtalanságotfif”

Alexandrosz sem; és ha a Tündareusz fiai nem, Alexand-
rosz sem; és ha nem lehet szemére hányni Hektórnak,
hogy megölte Patrokloszt, akkor hogyan lehet szemére
hányni Alexandrosznak, hogy megölte Akhilleuszt. És ha
a kézművesek nem megvetendők, akkor a filozófusok
sem. És ha a hadvezérek nem megvetendők, mert gyak-
- 151
 ran 'halálra ítélik öket, a szofisták sem. És ,,ha a magán-
embernek ügyelnie kell a ti jóhíretekre, akkor nektek is
ügyelnetek kell Hellasz jóhírére”.
Egy másik az idő figyelembevételéből adódik, például
Iphikratész Harmodiosz ellen mondott beszédében: ,,Ha
szobrot kértem volna arra az esetre, ha e tettet végrehaj-
tom, mielőtt megtettem, megadtátok volna. De most,
hogy megtettem, megtagadjátok tőlem? Ezért, ha akar-
tok valamit, ne ígérjetek, de ha megkapjátok, a jutalmat
megadjátok”.2°8 Vagy arról, hogy a thébaiak megenge-
l398a dik, hogy Philipposz átvonuljon területükön Attikába:
,,Ha ezt akkor kérte volna a thébaiaktól, mielőtt segített
nekik a phókisziak ellen, megadták volna neki; ezért
most csúnya lenne, ha nem engednék meg neki az átvo-
nulást, azért, mert akkor nem élt ezzel a lehetőséggel és
bízott bennük”.3°°
Egy másik abban áll, hogy vádlónk ellen fordítjuk azt,
amit ellenünk mondott. Különbözik ennek az alkalmazá-
sa, például a Teukroszbanm és ahogyan Iphikratész
használta Arisztophónnal szemben, 2'_' amikor azt kérdez-
te tőle, hogy pénzért elárulná-e a hajókat, és tagadó vála-
szára ezt mondta neki: „Ha te, Arisztophón, nem árultad
volna el, én, Iphikratész elárultam volna?” De az ellenfél-
nek olyannak kell lennie, akiről jobban fel lehet tételezni
a gonoszságot. Ha nem ez a helyzet, a visszavágás nevet-
ségesnek tűnhet, például ha valaki ezzel az érvvel cáfolná
Ariszteidészm vádjait. (Ezt az érvet a vádló megbízhatat-
lansága esetén lehet alkalmazni.) Általában a vádló min-
dig nemesebb erkölcsűnek kíván feltűnni, mint a vádlott;
s ezt a törekvését kell megcáfolni. Teljesen esztelen érv
152
az, ha valaki azt hányja mások szemére, amit maga is el-
követ, vagy elkövethet, vagy ha arra akar rávenni mást,
amit maga sem tesz meg vagy nem tenne meg.
Egy másik a meghatározásból származik, például mi a
,,daimonion”?2' 3 Vagy isten, vagy egy isten tevékenysége.
Aki úgy hiszi, hogy egy isten tevékenysége, annak azt is
hinnie kell, hogy istenek léteznek. Így bizonyította be
Iphikratész, hogy a legderekabb ember a legnemesebb is;
mert Harmodioszban és Arisztogeitónban nem volt ad-
dig semmi nemesség, míg nemes tettet nem hajtottak vég-
re. És hogy ő jobban hasonlít rájuk, ,,mert tetteim jobban
hasonlítanak Harmodiosz és Arisztogeitón tetteihez,
mint a tieid”. És amit Alexandrosz apológiájában olvas-
hatunk: mindenki egyetért azzal, hogy az élveteg férfiak
nem elégszenek meg egyetlen asszony bájaival. Ugyanígy
indokolta meg Szókratész azt, hogy nem megy el Arkhe-
laoszhoz: ,,Szégyenletes dolog, hogy nem tudjuk viszo-
nozni a jó tetteket úgy, mint a rosszakat”. Valóban,
mindezek úgy következnek abból, amiről szó van, hogy
előbb meghatározzák és megragadják a lényegét.
Egy másik egy szó különféle jelentéseiből adódik, úgy,
ahogy a Topíkábanm az „éles” szóról tárgyaltunk.
Egy masik a feıesztaabeız peıtıattı, mindenki ıiatem
dolog miatt követ el jogtalanságot: (vagy azért, 'vagy
ezért, vagy emezért), ebből kettő lehetetlen, a harmadikat
pedig maguk a vádlók kizárják.
Egy másik az indukcióból származik, például a pepa-
réthoszi asszony esetéből azt a következtetést vonták le,
hogy az asszonyok mindig meg tudják állapítani a valódi

153
1398b apaságot. Hasonlóképpen Athénban, amikor Manti-
asz3'5 rétor pereskedett fiával, az anya állapította meg az
igazságot. De ugyanígy Thébaiban, amikor Iszméniasz és
Sztilbón pereskedett egy gyermekről, Dódónisz jelentette
ki, hogy a gyermek Iszméniasz fia, és ezen az alapon Tliet-
taliszkoszt Iszméniasz fiának ismerték el. Egy másik pél-
da Theodektészm' törvényjavaslatából való: ,,Ha azokra,
akik rosszul gondozták más lovát, nem bízzuk saját lo-
vunkat, sem azokra, akik tönkretették 'más hajóját, nem
bízzuk saját hajónkat, akkor - ha ez így van minden eset-
ben - nem szabad saját biztonságunkat azokra bízni,
akik rosszul őrködtek mások biztonsága felett.” Alkida-
maszf” így bizonyította, hogy minden nép tiszteli a böl-
cseket: A parosziak tisztelték Arkhilokhoszt, jóllehet az
gyalázta őket; a khiosziak pedig Homéroszt, holott nem-
volt polgártársuk; a mütilénéiak Szapphót, pedig asz-
szony volt; a spártaiak Khilónt, akit még az öregek taná-
csába is bevettek, pedig egyáltalán nem voltak tudo-
mánykedvelők; az itáliaiak Püthagorászt; a lampszako-
sziak Anaxagoraszt, jóllehet idegen volt, mégis eltemet-
ték és ma is tisztelik; . . . az athéniak Szolón törvényeit
alkalmazva boldogultak, a spártaiak pedig Lükurgosz
törvényeivel. És a thébaiaknál, mihelyt bölcsek lettek
az elöljárók,3'“ felvirágzott a város.
Egy másik érv egy olyan korábbi ítéletből származik,
melyet azonos, hasonló vagy ellentétes ügyben hoztak,
különösen ha mindenki mindenkor így ítélt, vagy ha nem
is mindenki, legalább a többség; vagy a bölcsek, vagy
minden bölcs, vagy a legtöbb; vagy a jók. Vagy maguk a
ı

154
bírák, vagy azok, akiknek véleményét a bírák elfogadják,
vagy azok, akik ítéletének nem szabad ellentmondani,
például akiknek hatalma alatt állunk; vagy azok, akik-
nek nem illik ellentmondani, például az isteneknek, apá-
inknak, vagy tanítóinknak. Ezért mondta Autoklész2'9
Meixidémidésznek: ,,Ha a fenséges isteneknek úgy tet-
szett, hogy az Areiopagosz ítélkezzék, Meixidémidésznek
miért nem tetszik?” És amiként Szapphó bizonyította,
hogy meghalni rossz: az istenek döntötték el így a kér-
dést; különben ök is meghalnának. Hasonlóképpen vála-
szolt Arisztipposzm Platónnak, aki véleménye szerint túl
magabiztosan állított valamit: „Mindenesetre közös ba-
rátunk sohasem beszélt így” - Szókratészt értvén a bará-
ton. És Agészipoliszzi' előbb Olümpiában kért jóslatot,
majd Delphoiban megkérdezte az istentől, hogy egye-
zik-e véleménye atyjának véleményével, mert rút dolog- l399a
nak tartotta volna, ha a kettő ellentmondott volna egy-
másnak. Es Iszokratészm Helenéről azt írta, hogy tisztes-
séges, mert Thészeusz annak ítélte; és Alexandrosz is,
mert az istennők bírává választották; és Euagoraszról is,
hogy tisztességes, s ezzel indokolta: Konónfi” miután
szerencsétlenül járt, mindenki mást elkerült, Euagorasz-
hoz viszont elment.
Egy másik a részek felsorolásából származik, mint pél-
dául a TOpı`kában:324 Milyen mozgásfajta a lélek? Vagy
ilyen, vagy olyan. Példát Theodektész Szókratészéből
idézhetünk: „Milyen szentélyt gyalázott meg? Milyen is-
teneket nem tisztelt azok közül, akiket a város elismer ?”
Mivel a legtöbb dolognak jó és rossz következménye
van, egy másik érv ezen következmények alkalmazásá-
155
ban áll, rábeszélés vagy lebeszélés, vádolás vagy védeke-
zés, dicséret vagy feddés esetén. Például, a műveltséget
irigység kíséri, és ez rossz, de bölccsé tesz, s ez jó. Tehát
nem szabad tanulni, mert nem szabad irigységet kelteni;
tehát tanulni kell, mert így lehetünk bölcsek. Kallip-
posz” kézikönyve ezt az érvet tárgyalja, s hozzá veszi
még a lehetséges érvét és még néhány olyat, amiről már
beszéltünk.
Egy másik az, amikor két ellentétes dologgal kapcso-
latban kell rábeszélni vagy lebeszélni, és az imént említett
érvet kell mindkét esetben alkalmazni. De van egy kü-
lönbség: az előbbi érvben tetszőleges dolgokat állítunk
szembe egymással, ebben pedig ellentéteseket. Például
egy papnő így tiltotta meg a fiának, hogy a nép előtt szó-
lásra emelkedjék: ,,Ha ugyanis - mondta - igazat szólsz,
az emberek gyűlölnek meg, ha hamisat, az istenek”. Más-
részt: ,,Beszélned kell a nép előtt, mert ha igazat szólsz,
az istenek kedvelnek meg, ha pedig hamisat, az embe-
rek”. Ez ugyanolyan, mint a közmondás: ,,Megvásárolni
a sóval együtt a mocsarat”. Dilemma jön létre akkor,
amikor két ellentétes dolog esetében mindkettőnek egy-
aránt van jó és rossz következménye, és ezek kölcsönösen
ellentétesek egymással.
Egy másik érv: Mivel nem ugyanazt a dolgot dicsérjük
mások előtt és magunkban, hanem nyilvánosság előtt
többnyire az igazságosat és a szépet dicsérjük, magunk-
ban viszont a számunkra hasznosat kívánjuk inkább,
ezen premisszák valamelyikéből kell következtetést le-
vonni: ez az érv a leghatásosabb a paradoxonok között.
Egy másik a dolgok hasonló viszonyaiból következtet,
156
például Iphikratész, amikor fiát, mivel nagy növésű volt,
bár az előírt életkornál fiatalabb, közszolgálatra akarták
kényszeríteni, ezt mondta: ,,Ha a magas növésű fiúkat
férfinak tekintitek, akkor úgy döntötök, hogy az ala-
csony termetű férfiak fiúk”. És Theodektész Törvény c. 1399b
írásában: ,,Ha olyan zsoldosaitokból, mint Sztrabax és
Kharidémosz, polgárokat csináltok, mert tisztességesek,
mért nem száműzitek közülük azokat, akik helyrehozha-
tatlan bűnt követtek el?”33°
Egy másik abból származik, hogy ha a következmény
ugyanaz, akkor az előzmény is ugyanaz. Például, Xeno-
phanészm így szólt: ,,Ha valaki azt mondja, hogy az iste-
nek születtek, az ugyanolyan istentelenség, mintha azt
mondaná, hogy halandók”, mert mindkettőből az követ-
kezik, hogy van idő, amikor nem léteznek. Általában rá
kell mutatni, hogy a kettő következménye mindig ugyan-
az: „Nem Iszokratészről fogtok dönteni, hanem a neve-
lésről, abban a kérdésben, hogy kell-e bölcselkedni”.33“
Továbbá, fölajánlani a földet és a vizet - szolgaságot
jelent, és részt vállalni a közbékéből - annyit tesz, mint
rendeleteknek engedelmeskedni. A két alternatívából azt
kell választani, amelyik hasznos ügyünknek.
Egy másik érv abból adódik, hogy az emberek később
nem mindig választják ugyanazt, mint amit előbb válasz-
tottak, hanem épp ellenkezőleg; szolgáljon például ez az
enthüméma: ,,Ha száműzetésünk idején azért harcol-
tunk, hogy visszatérhessünk, most, miután hazatértünk,
menjünk száműzetésbe azért, hogy harcolnunk ne kell-
jen'?”23" Az első esetben az otthont választották a harc

157
árán, a másodikban a harc elkerülését az otthon elveszté-
se árán.
Egy másik érv abban áll, hogy egy tett vagy cselekvés
lehetséges oélja e tett vagy cselekvés reális célja volt; pél-
dául, ha valaki azért ajándékozna meg valakit, hogy
ajándékát visszakérve fájdalmat okozzon neki, erről szól-
nak az alábbi sorok:

Sokaknak ád az isten nagy jutalmakat,

de erre nem szíves jósága hajtja őt,
hanem, hogy büntetésük még nagyobb
legyen.”°

E sorok pedig Antiphón Meleagroszából valók:

Nem volt céljuk megölni itt e szörnyvadat,

csak Meleagroszt dicsérték Hellasz előtt.23'

És ilyen Theodektész Aiaszanak azon érve, mi szerint

Diomédész nem azért választotta Odüsszeusztm, mert
tisztelte, hanem hogy a kísérője alacsonyabb rendű le-
gyen; ugyanis lehetséges, hogy e miatt cselekedett így.
Egy másik érv - közös a törvényszéki és a tanácsadó
beszédben - annak megvizsgálásában rejlik, hogy mi ja-
vall vagy nem javall egy tettet, miért tesznek meg, vagy
kerülnek el valamit. Nos, ha ezek a motívumok fennáll-
nak, cselekedni kell (ha nem léteznek, nem kell cseleked-
ni); például, ha a cselekmény lehetséges és könnyű és
hasznos nekünk vagy a barátainknak, vagy káros és ár-
talmas ellenségeinknek; s ha veszteséggel jár, a veszteség
158
kisebb a haszonnal. [Ezek azok a motívumok, melyekkel
rábeszélünk valakit valamire, az ellenkezőikkel pedig le-
beszélünk.] De ugyanezen motívumok alapján vádolunk l 400a
és védünk: mert a tett ellen szóló érvekkel védekezünk, a
mellette szólókkal vádolunk. Ez a bizonyítás alkotja
Pamphiloszm és Kallipposz kézikönyvének anyagát.
Egy másikérvet a megtörténni látszó, hihetetlen ese-
ményekből merítünk: senki sem hitte volna el, ha nem
történt volna meg, vagy nem lett volna közel. Sőt annál
inkább igaz lehet, mert az ember abban hisz, amit létező-
nek vagy valószínűnek tart, ami tehát hihetetlen és nem
valószínű, lehet igaz. Mert nem a valószínűség és a hihe-
tőség miatt látszik ilyennek. A pitthoszi Androklész,3“
amikor a törvény ellen beszélt, és a hallgatóság felzúdult
ezen szavai hallatára: ,,a törvények korrigáló törvények-
re szorulnak”, így szólt: „Mert bizony a tengeri halaknak
is szükségük van sóra”, holott nem valószínű és nem hi-
hető, hogy sós vízben nővén föl, sóra szorulnak; hasonló-
képpen ,,a préselt olajbogyónak is szüksége van olajra”,
jóllehet hihetetlen, hogy az, amiből az olaj származik,
maga is olajra szoruljon. 1
Egy másik érv a cáfolás, az ellentmondó tények meg-
vizsgálásában áll: hogy van-e valami ellentmondás a he-
lyekben, időpontokban, tettekben vagy szavakban. Kü-
lön kell vizsgálni az ellenféllel kapcsolatban, például:
,,Azt mondja, szeret benneteket, de mégis a harminc zsar-
nokkal szövetkezett”, külön saját magunkkal kapcsolat-
ban, például: „Azt mondja, hogy én pe`reskedő vagyok,
de nem tudja bizonyítani, hogy bárkit is perbe fogtam
volna”; és külön magunknál és az ellenfélnél együtt: ,,Ez
159
 sohasem adott kölcsön, senkinek sem, én viszont közüle-
tek sokakat kiváltottam”.
Egy másik érv rossz hírbe került, vagy ilyennek tekin-
tett személyek vagy események esetében abban áll, hogy
megmondjuk a félreértés okát, mert kell hogy legyen
valami oka a látszatnak. Például, egy asszony öleléssel
üdvözölte saját fiát s ezért azt hitték: tiltott szerelmi viszo-
nya van a fiatalemberrel, de miután megmondták az okot,
a vádat elejtették. Vagy Theodektész Aiaszában Odüsz-
szeusz kifejti Aiasz előtt, hogy miért nem tűnik bátrabb-
nak Aiasznál, pedig a valóságban az.
Egy másik az okból származik; mert ha fennáll, azt
mondjuk, fennáll az okozat is, ha nem áll fenn, az okozat
sem; mivel okozat nem jön létre ok nélkül, ok nélkül pedig
semmi sem létezik. Például Leódamaszz” - védelmezvén
magát Thraszübulosz azon vádja ellen, hogy a neve sze-
repelt az Akropoliszon lévő szégyentáblán, de kivésette a
Harmincak idejében - kijelentette: ez lehetetlen, hiszen a
Harmincak jobban bíztak volna benne, ha a nép iránti
ellenséges érzülete bronzba lett volna vésve.
Egy másik abban áll, hogy megvizsgáljuk, volt-e vagy
l400b van-e jobb megoldás annál, mint amit tanácsol, választ
vagy választott. Mert nyilvánvaló, ha van ilyen, akkor
nem követte el, mert szándékosan és tudatosan senki sem
választja a rosszat. Mindazonáltal ez az érvelés hamis,
mert gyakran később válik világossá, hogyan lehetett
volna a dolgot jobban véghezvinni; korábban viszont nem
volt nyilvánvaló.
Egy másik abban áll,' ha valaki az ellenkezőjét akarja
tenni annak, amit korábban már megtett, s e két cseleke-
160
detet együtt szemléljük; például amikor Elea lakosai
megkérdezték Xenophanésztől, hogy mutassanak-e be ál-
dozatot és gyászdalt Leukotheam tiszteletére vagy sem,
ezt ajánlotta: ,,Ha istennőnek tartják őt, akkor ne énekel-
jenek neki gyászdalt, ha viszont halandónak hiszik, ne ál-
dozzanak neki.”
Egy másik érv olyan elkövetett hibákból adódik, ame-
lyeket aztán vádolásra vagy védekezésre használhatunk
fel. Például Karkinoszm Médeiájában azzal vádolják
Médeiát, hogy megölte gyermekeit, mert sehol sem látják
őket. Médeia valóban elkövette azt a hibát, hogy elküldte
gyermekeit. Õ azzal védekezik, hogy nem gyermekeit, ha-
nem Iaszónt kellett volna megölníe, az lenne ugyanis a
bűne, hogy azt nem tette meg, még akkor is, ha a másikat
elkövette volna. Az enthümémának ez az érve és az előző
fajta tölti ki Theodóroszm első kézikönyvét.
Egy másik érv a nevek jelentéséből adódik, például
Szophoklészi” ezt mondja: ,,Bizony, valót jelent Szidéró
vad neve.” Ezt az érvet gyakran szokták alkalmazni az is-
tenek magasztalására. Eszerint nevezte Kanón Thraszü-
buloszt „vakmerő tanácsadónak”; Hérodikosz pedig azt
mondta Thraszümakhosznak, hogy ,,mindig vakmerő
harcos vagy”, Pólosznak pedig ,,te mindig csikó vagy”, és
Drakónnak, a törvényhozónak: hogy törvényei nem is
emberi törvények, hanem sárkány-törvények, olyan szi-
gorúak.34° És ahogy Euripidész Hekabéja mondja Aph-
roditéről :M

Jól kezdik ám az istennő nevét, hisz esztelen.

161
 És ahogy Khairémón :

Pentheusz, 2 42 jövendő sorsodról kaptál nevet.

Az enthümémák között a cáfolókat jobban kedvelik,

mint a bizonyítókat, mivel a cáfoló enthüméma röviden
vonultatja fel az ellentéteket, és az így szembeállított dol-
gok mindig világosabbak a hallgatóság számára. A cáfo-
ló és bizonyító szillogizmusok közül azok aratják a leg-
nagyobb tapsot, amelyeknek konklúzióit a nézők tüstént
megsejthetik, mihelyt elkezdik őket, éspedig nem azért,
mert felszínesek (hanem mert büszkék magukra, hogy
előre kitalálják a konklúziót), de azokat is megtapsolják,
amelyeknek jelentése addig bizonytalan a hallgatóság
számára, amíg el nem mondták őket.

24. FEJEZET

Mivel lehetséges egyrészt igazi szillogizmus, másrészt

nem igazi, hanem látszatszillogizmus, szükségszerűen
kell lennie egyrészt igazi enthümémának, másrészt nem
igazi, hanem látszatenthümémának, hiszen az enthümé-
ma egyfajta szillogizmus.
l40la A látszatenthümémák érvei a következők: az egyik a
megfogalmazásból adódik; ennek két része van. Az első,
mint a dialektikában, abban áll, hogy bár nem végezzük
el a következtetést, a befejezést következtetés formájában
adjuk meg: ,,tehát ez se nem ez, se nem az”, ,,tehát ez
szükségszerűen ez és az”; hasonlóképpen a rétorikai ér-
162
velésben is a tömör és ellentétes kijelentések enthümé-
máknak látszanak, mert az efféle kifejezésmód az enthü-
mémák sajátja. Ez a hatás, úgy tűnik, a megfogalmazás
fonnájából következik. Hogy a megfogalmazásnak szil-
logizmus jelleget kölcsönözzünk, célszerű több szillogiz-
mus következtetéseit együtt előadni, például „ezeket
megmentette, azokon segített, a görögöket fölszabaditot-
ta”.343 E következtetések mindegyikét valamely más tétel
bizonyította; de miután így egyesítettük őket, úgy tűnik,
mintha valami következne belőlük.
A második a homonimiából ered: például „az egér
tiszteletre méltó állat, mert róla nevezték el a legtisztelet-
reméltóbb misztériumot”;2'“ mert a misztériumok a leg-
tiszteletreméltóbbak valamennyi szertartás között. Vagy
ha egy kutya magasztalásába beleszőnék az égi kutyát
vagy Pánt, mivel Pindaroszm ezt mondja:
,,Ó, boldog az, akit az olimposziak a nagy istennő sok-
formájú kutyájának neveztek.”
Vagy mivel a legnagyobb szégyen, ha még kutyánk
sincs, nyilvánvaló, hogy a kutya értékes. Vagy azt
mondani, hogy Hermész a legközösségibb isten, mert
egyedül őt hívják közös istennek.34° És a beszéd a legtisz-
teletreméltóbb, mert a derék férfiak nem pénzre, hanem
tiszteletre méltók; valóban a logu axiosz kifejezés kétér-
telmű.2'"
Egy másik látszatenthüméma abban áll, hogy egyesít-
jük a különállókat és elkülönítjük az összetartozókat. Mi-
vel ez ugyanannak látszik, holott nem ugyanaz, ezért a
kettő közül azt tegyük, amelyik hasznosabb. Ilyen érvvel
bizonyított például Euthüdémosz :W az illető tudta, hogy
163
 a háromevezős Peiraieuszban van, mert ismerte a hajót és
Peiraieuszt is. Vagy: ha valaki ismeri a betűket, isıneri a
szót is, mert a szó és a betű egy és ugyanaz. Mivel a dupla
mennyiség betegséget okoz, állítható, hogy a szimpla
adag is káros az egészségre, mert abszurdum, hogy két jó
egy rosszat alkosson. Ezt az érvet ilyen módon cáfolásra
alkalmazzuk, más módon bizonyításra, például: egy jó
nem két rosszból áll. Azonban ez az érv álokoskodás. ls-
mét idézhetjük Polükratészm szavait Thraszübuloszhoz:
„Harminc zsarnokot buktatott meg”, mert itt egyesít. És
még azt, amit Theodektész Oresztészében mondanak,
mert elkülönítésből adódik: ,,Jogos, hogy az, ki meggyil-
kolta férjurát,”35“ meghaljon, és hogy a fiú megbosszulja
l40lb apját. És mindez így is történt. Ha viszont egyesítjük,
már nem lesz igazságos. Ugyanezt tekinthetjük kihagyá-
sos álokoskodásnak is, mert elhagyjuk azt, hogy ki által.
Egy másik abban van, ha egy dolgot nagyitással bizo-
nyítunk vagy cáfolunk. Ez akkor fordul elő, ha felnagyít-
juk a tettet, anélkül hogy elkövetését bizonyítottuk vol-
na. Ez a felnagyítás vagy azt a látszatot kelti, hogy a vád-
lott nem bűnös, ha maga a vádlott nagyítja fel; vagy azt,
hogy bűnös, ha a vádló nagyítja fel. Ez tehát nem enthü-
méma, mert csak a hallgató vonja le belőle azt a hamis
következtetést, hogy valaki valamit elkövetett vagy nem
követett el, anélkül hogy ezt bebizonyították volna.
Egy másik a jelből adódik; mert ez sem következteté-
sen alapul. Például, ha valaki azt mondja, hogy a szerel-
mesek hasznot hajtanak az államnak, hiszen Harmodiosz
és Arisztogeitón szerelme buktatta meg Hipparkhosz tü-
rannoszt. Vagy ha valaki azt mondaná, hogy Dionü-
164
sziosz tolvaj, mert gonosz ember. Ebből azonban nem le-
het ezt a következtetést levonni, ugyanis nem minden go-
nosz ember tolvaj, de minden tolvaj gonosz.
Egy másik a véletlenből adódik; például Polükratész
az egerek érdekébenis' azt mondta, hogy segítették a had-
sereget, mert szétrágták az íjak húrjait. Vagy ha valaki
azt mondaná, hogy egy ebédre való meghívás a legna-
gyobb tisztelet jele, hiszen Tenedoszban Akhilleusz azért
haragudott az akhájokra, mert nem hívták meg. Mint
meg nem tisztelt haragudott ő meg, s ez akkor történt,
amikor nem hívták meg.”
Egy másik a következményen alapul, például az Ale-
xandroszban azt olvassuk, hogy Parisz emelkedett szel-
lem volt, mert a tömeg iránti megvetésből élt az Ida he-
gyén magában. Minthogy pedig ez az emelkedett szelle-
mekre jellemző, ő is emelkedett szellemnek tűnhet. Vagy:
mivel piperkőc és éjjel szeret bolyongani, házasságtörő,
hiszen a házasságtörőkre ez jellemző. Ugyanilyen például
azt mondani, hogy a templomokban a koldusok énekel-
nek és táncolnak; és hogy a száműzöttek ott lakhatnak,
ahol akarnak. Mivel pedig így az cselekszik, aki nyilván-
valóan gazdag, aki így cselekszik, gazdagnak tarthatjuk.
Csakhogy különbség 3” van a mikéntben, ezért ezt a szo-
fizmát is a kihagyásos érvekhez sorolhatjuk.
Egy másik abban áll, hogy oknak tüntetjük fel azt, ami
nem az. Például ha egy dolog ugyanakkor történik, mint
egy másik, vagy követi azt, mert az egymásutániságot
okozatnak fogjuk fel. Különösen gyakori ez a politikai
életben, például Démadészm olyan alapon mondta Dé-

165
 moszthenész politikai tevékenységét minden baj forrásá-
nak, mert nyomában kitört a háború.
Egy másik a „mikor” és a „hogyan” kihagyásából adó-
dik; például, Alexandrosz jogosan szöktette meg Hele-
nét, mivel apja átengedte lányának a férjválasztás jogát.
Azonban nem örökre, hanem csak az első alkalomra, ti.
1402a az apja hatalma csak eddig tartott. Vagy ha valaki azt
mondaná, hogy szabad embert megverni garázdaság; de
nem minden esetben, hanem csak akkor, ha az első ütést
mi adjuk, mégpedig jogtalanul. .
Továbbá a szofista vitákban látszatszillogizmus jön lét-
re akkor, ha valamely kifejezést egyszer általános, más-
kor nem általános, hanem különös értelemben használ-
nak, például, ha a dialektikus vitában ezt mondják: „a
nem létező létezik, mivel a nem létező nemlétezőként
van”, és ,,a megismerhetetlen megismerhető, mivel az az
állítás: »a megismerhetetlen megismerhetetlentt meg-
ismerhető”. Hasonlóképpen keletkezik a rétorikában egy
látszatenthüméma abból, ami nem általánosan valószínű,
hanem csak bizonyos esetben. Ezért ezt nem szabad álta-
lános értelemben felfogni, ahogy Agathón is állítja:

Valószínűleg elmondhatjuk, hogy az biztosan valószí-

nű, hogy sok olyasmi történik az emberekkel, ami nem
valószinű,3`“"

mert a valószínűtlen is megesik, tehát az is valószínű, ami

valószínűtlen. De ha ez így van, akkor a valószínűtlen Va-
lószínű. De nem egyetemesen; hanem, mint a szofisztikus
vitákban, az érvelés azáltal válik hamissá, hogy elhallgat-
166
juk, milyen okból, milyen célból és milyen módon. Ez an-
nak tulajdonítható, hogy a valószínű itt nem az abszolút
valószínűt jelenti, hanem csak a bizonyos esetben valószí-
nűt. Ennek az érvnek az alkalmazását tárgyalja Korax
kézikönyve. Mert ha nem tehető fel valakiről, hogy elkö-
vette azt, amivel vádolják, például, hogy egy gyenge em-
ber megvert valakit, védekezzék azzal, hogy ez nem való-
színű. Ha viszont feltehető róla, például ha erős, azzal le-
het érvelni, hogy a bűntett nem valószínű, mivel valószí-
nű volt, hogy vétkesnek gondolják. Ugyanígy van ez más
esetekben is, mert szükségszerű, hogy vagy feltehető róla
I
a vád, vagy nem tehető fel. Mindkét ellenérv valószínű-
nek tűnik, az egyik azonban csakugyan valószinű, a má-
sik viszont nem általában, hanem csak azon a módon,
ahogy mondtuk. És ez az amit úgy nevezünk, hogy a
„gyengébb ügyet erősebbnek feltüntetni”. Ezért méltán
háborította fel az embereket Prótagorasz kijelentésezisf'
mert hazugság; nem igazi, hanem látszatvalószínűség,
amely nem lehetséges más tudományban, csak a rétoriká-
ban és a szofisztikában. Így hát eleget szóltunk az igazi és
a látszatenthümémákról.

25. FEJEZET

A mondottakhoz kapcsolódik a cáfolás megtárgyalása.

Cáfolni ellenszillogizmussal vagy ellenvetéssel lehet. Az
ellenszillogizmust nyilvánvalóan ugyanazon érvekből le-
het megalkotni, minta szillogizmust, mert szillogizmuso-
kat valószínű tételekből alkotunk, s közülük több egy-
167
 másnak ellentmondani látszik. Ellenvetést, ahogy ez kitű-
ník a Topikábólf” négyféleképpen lehet tenni, vagy ma-
gából az enthümémából, vagy a hasonlóból, vagy az el-
lenkezőjéből, vagy a már hozott ítéletekből. Magából az
enthümémából, például ha az lenne az enthüméma, hogy
l402b a szerelem tiszteletreméltó, kétféle ellenvetést lehet tenni.
Vagy általában, azt mondván, hogy minden szükség
rossz; vagy egy meghatározott esetre szorítkozva, pél-
dául, hogy a kaunoszim szerelem nem vált volna köz-
mondásossá, ha nem lennének bűnös szerelmek is. Az el-
lenkezőjéből vesszük az ellenvetést, ha például ez az en-
thüméma: a derék férfi minden barátjával jót tesz, az el-
lenvetés ez lesz: de a gonosz ember sem tesz rosszat min-
den barátjával. A hasonló esetből, ha például az lenne az
enthüméma, hogy a bántalmat szenvedők mindig gyűlöl-
nek, az ellenvetés: de azok sem szeretnek mindig, akikkel
csak jót tettek. Ismert férfiak korábbi döntéseiből, példá-
ul ha valaki ezt az enthümémát mondaná, hogy a része-
geknek meg kell bocsátani, mert rossz tetteiket öntudat-
lanul követik el, az lenne az ellenvetés: akkor Pittakoszw
nem volt bölcs, különben nem szabott volna ki nagyobb
büntetést azokra, akik részegen követtek el bűnt.
Az enthümémákat négy forrásból merítjük; ez a négy:
a valószínű, a példa, a szükségszerü jel és a jel. Valószínű-
ségekből akkor vonjuk le az enthümémákat, ha olyan
dolgokon alapulnak, amelyek többnyire megtörténnek
vagy megtörténni látszanak. Példából akkor, amikor egy
vagy több hasonlón alapul, amikor elfogadjuk az általá-
nos tételt, s aztán következtetünk az egyedire. Szükség-
szerű jelekből, amikor szükségszerűn és mindig létezőn
168
alapulnak. Jelekből, amikor anyagukat általános vagy
egyedi dolgok alkotják, akár igazak, akár nem. Mivel a
valószínű nem az, ami mindig megtörténik, hanem az,
ami többnyire megtörténik,_ nyilvánvaló, hogy az ilyen
jellegű enthümémákat mindig cáfolhatjuk ellenvetések
felvonultatásával, de ez a cáfolat látszólagos, nem igazi.
Mert az ellenvetést tevő nem azzal cáfol, hogy az érv nem
valószínű, hanem azzal, hogy nem szükségszerü.
Ezen csalafintaságnak köszönhető, hogy a védő mindig
előnyben van a vádlóval szemben. A vádló ugyanis való-
színűségek által bizonyít, és az nem ugyanaz, ha azzal cá-
foljuk, hogy nem valószínű, vagy azzal, hogy nem szük-
ségszerű, és amicsak többnyire igaz, az ellen mindig fel-
hozható valami (különben nem lenne többnyire igaz és
valószínű, hanem mindig igaz és Szükségszerű). Ha ilyen
módon cáfolunk, a bíró vagy azt gondolja, hogy a bizo-
nyíték nem valószínű, vagy azt, hogy nem neki kell erről
döntenie, mivel rászedi a csalafintaság, ahogy már fen-
tebb jeleztük. Mert nemcsak a szükségszerü dolgok alap-
ján kell ítélnie, hanem a valószínűek alapján is; ezt nevez-
zük a ,,legjobb belátás szerinti ítélet” elvének. Nem elég-
séges tehát azzal cáfolni, hogy kimutatjuk, a dolog nem
szükségszerű, azt is ki kell mutatni, hogy nem valószínű.
Ezt akkor fogjuk elérni, ha az ellenvetés főleg olyasmin
alapul, ami többnyire megtörténik. Ez pedig kétféleképp
lehetséges: vagy az idő, vagy a körülmények szerint, de a
legerősebb akkor, ha mindkettő szerint. Mert minél l403a
gyakrabban van így, annál valószínűbb.
A jeleket és a jeleken alapuló enthümémákat, még ha
igazak is, cáfolni lehet, ahogy az első könyvben elmond-
169
tuk,3°° hiszen az nyilvánvaló az Analitíkából,2°' hogy
egyetlen jel sem alkalmas szillogizmus alkotására. Ami a
példákból levont enthümémákat illeti, azok ugyanúgy cá-
folhatók, mint a valószínűségek. Mert ha csak egyetlen
olyan esetünk van, mely ellentmond, az érvet cáfolni le-
het azzal, hogy nem szükségszerű, jóllehet több és gyako-
ri esetre vonatkozó példa van; ha viszont nincs (egyetlen
ellenkező eset sem), a cáfolónak azt kell állítani, hogy a
jelen eset nem hasonló az előzőekhez, vagy mert más kö-
rülmények befolyásolták, vagy valamilyen más különb-
ség áll fönn.
Ami a szükségszerü jeleket és a szükségszerü jeleken
alapuló enthümémákat illeti, ezeket nem lehet azzal cá-
folni, hogy nem alkalmasak szillogizmus alkotására (ez
nyilvánvaló számunkra az Analı`tı`kából); marad viszont
annak a bizonyitása, hogy az állítás nem forog fenn. De
ha nyilvánvaló, hogy fennforog és szükségszerű, az el-
lenfél állítása cáfolhatatlan, mert a bizonyítás által min-
den egyszerre nyilvánvalóvá válik.

26. FEJEZET

A nagyítás és a kicsinyítés nem az enthüméma eleme; én

ugyanis azonosnak tekintem az elemet és az érvet, mert
rajtuk alapul sok enthüméma. A nagyítás és a kicsinyítés
[az enthümémáknál] arra szolgál, hogy kimutassa a szó-
ban forgó dolog nagyságát vagy kicsiségét, valamint jósá-
gát vagy rosszaságát, igazságosságát vagy igazságtalansá-
gát és más efféléket. Mindezek az enthümémák és szillo-
170
gizmusok anyagához tartoznak, de közülük egyik sem ér-
ve az enthümémának, sem a nagyítás sem a kicsinyítés.
A cáfoló enthümémák sem alkotnak valamiféle olyan
alfajt, mely más lenne, mint a bizonyító enthümémák.
Mert világos, hogy bizonyítás vagy ellenvetés által cáfo-
lunk. A bizonyítással az ellenfél következtetésének ellen-
kezőjét bizonyítjuk; például, ha az egyik fél azt bizonyít-
ja, hogy megtörtént valami, a másik azt, hogy nem tör-
tént meg; ha azt bizonyítja, hogy nem történt meg, másik
azt, hogy megtörtént. Ez tehát nem tesz különbséget köz-
tük, mert mindketten ugyanazokat az eszközöket alkal-
mazzák. Enthümémákat hozunk fel azért, hogy bizonyít-
suk: egy dolog fennáll-e vagy sem.
Az ellenvetés nem enthüméma, hanem, úgy mint a To-
pikábanfif” olyan véleménynyilvánítás, mely világosan
kimutatja, hogy az ellenfél szillogizmusa nem logikus,
vagy valamely premisszája hamis.
Mivel három dolog van a beszéddel kapcsolatban,
amire különös figyelmet kell fordítani, legyen ennyi elég a
példákról, a gnómákról, az enthümémákról, és általában
az ezekkel kapcsolatos értelmi tevékenységről, és hogy
honnan merítsük ezeket, és hogyan cáfoljuk őket. Hátra- l403b
van még, hogy a stílusról és az elrendezésről beszéljünk.

171
 III. KÖNYV

l. FEJEZET

Három olyan dolog van, amit a beszéddel kapcsolatban

tárgyalni kell: az első, milyen forrásból származnak a bi-
zonyítékok, a második a stílussal kapcsolatos, a harma-
dik, hogyan kell elrendezni a beszéd részeit. A bizonyité-
kokról már beszéltünk, és arról, hány fajtából valók, ne-
vezetesen háromból, és arról is, milyen ez a három, és
miért csak ez a három létezik: mert minden bírót vagy az-
zal lehet meggyőzni, hogy valamilyen érzelmet felkeltünk
benne, vagy azzal, hogy valamilyenˇjelleműnek mutatjuk
magunkat, vagy azzal, hogy bebizonyítjuk ügyünket.
Szóltunk már az enthümémákról és arról, milyen forrás-
ból merítjük őket: az enthümémák közül ui. egyesek sa-
játosak, mások általánosak.
Most pedig a stílusról kell beszélnünk; mert nem elég
azt tudni, mit kell mondanunk, azt is tudni kell, hogyan
adjuk elő. És ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy beszé-
dünket ilyen vagy olyan jellegűnek tüntessük fel. A ter-
mészetes sorrendet követve, először azt vizsgáltuk meg,
ami elsőként merül fel: honnan származik a dolgok meg-
győző ereje; a második feladat ezeknek megfogalmazása,
harmadik pedig az, ami ezek közül 'a leghatásosabb, és
amit még senki sem tanulmányozott: az előadásmód.
172
Csak később merült fel ez a kérdés a tragédiákban és a
rapszódiákban is, mivel kezdetben maguk a költők adták
elő műveiket.“`~` Világos, hogy a rétorikában ugyanúgy
felmerült, mint a poétikában; utóbbit tárgyalta néhány
szerző, többek között a teószi Glaukón.3°“
Az előadásmód összefügg a hangerővel: hogyan kell
azt az egyes érzelmeknek megfelelően alkalmaznunk,
azaz mikor legyen erős, gyenge és közepes, és hogy ho-
gyan kell élnünk a különféle hangfekvésekkel, a magas-
sal, a méllyel és a közepessel, és milyen ritmusban kell be-
szélnünk az egyes érzelmek szerint. Mert három dologra
fordítunk figyelmet: a hangerőre, a harmóniaram és a
ritmusra. Majdnem mindig az ehhez értők viszik el a díja-
kat a kűlönböző versenyeken. És ahogyan ott napjaink-
ban a színészek nagyobb :sikert aratnak a költőknél,
ugyanez a helyzet a politikai gyűléseken is, az államfor-
mák tökéletlenségew” miatt.
Nincs még olyan tudomány, amely az előadásmóddal
foglalkoznék, minthogy a stílussal foglalkozó is csak
nemrég jött létre; és - ha alaposabban megvizsgáljuk l 404a
- erkölcsileg kifogásolhatónak tűnhet. Mivel azonban a
rétorika egész tudománya a vélekedésre vonatkozik, fi-
gyelmet kell rá fordítanunk, nem azért, mert helyes, ha-
nem mert elkerülhetetlen. A jogi szempont a beszédtől
semmi mást nem követel, mint hogy ne okozzon fájdal-
mat vagy örömet, mert az a jogos, hogy magukkal a té-
nyekkel küzdjünk, következésképpen minden olyan esz-
köz, mely kívül esik a bizonyításon, fölösleges. Mind-
azonáltal, ahogy már említettük, az előadásmód sokra
képes, éppen a hallgatóság gyarlósága miatt. Ugyanígy
173
mindenféle tanításban, ha kisebb mértékben is, de szük-
séges ügyelni a stílusra, mert különbség van a magyarázat
tekintetében, ha valamit így vagy úgy mondunk; azon-
ban ez a különbség mégsem olyan nagy, mert csak a kép-
zelőerőt érinti, s ezt is a hallgatóságra nézve; ezért
senki sem tanít így geometriát. Mihelyt ez a művészet
megszületik, ugyanolyan sikere lesz, mint a színészek já-
tékának. Csak kevesen próbáltak foglalkozni vele, példá-
ul Thraszümakhosziól a Szánalom felkeltése c. munkájá-
ban. Egyébként az előadókészség a természet ajándéka,
és ,kevéssé függ a mesterségbeli tudástól, a stílusra alkal-
mazva azonban már mesterség. Ez az oka annak, hogy
aki ebben sokra viszi, viszonzásképpen jutalomban része-
sül, ugyanúgy, mint a jó előadókészséggel rendelkező
szónokok. Így érthető, hogy a leírt szónoklatok nagyobb
hatást keltenek stílusukkal, mint mondanivalójukkal.
Az első ösztönzést, és ez természetes, a költők adták a
stílusnak. A szavak ugyanis utánzatok,?°“ és valamennyi
részünk közül a hang legalkalmasabb az utánzásra. Így
jött létre a rapszódia, a színművészet és más művészetek.
Mivel a költők, bár jelentéktelen dolgokról szóltak, még-
is, nyilvánvalóan stílusuk miatt, hírnevet szereztek, a köl-
tői stílus volt az, amely először létrejött, például Gorgia-
szé ;2°° de a műveletlenek többsége most is az ilyen szóno-
kokról tartja azt, hogy kiválóan beszélnek. De ez nem így
van, mert más a prózastílus és más a költői. Ez világos a
történtekből: már a tragédiaírók sem így írnak, hanem
ahogyan áttértek a trochaikus tetrameterről a jambi-
kusm trimeterre, mert ez utóbbi a többi versmértéknél
közelebb áll a prózához, ugyanúgy elhagyták mindazo-
174
kat a szavakat, amelyek elütnek a beszélt nyelvtől, holott
e szavakat az első költők ékesítésre használták, most vi-
szont még a hexameterben író költők is kerülik őket.
Ezért nevetséges dolog utánozni azokat, akik már maguk
sem alkalmazzák ezt a stílusnemet. Következésképpen vi-
lágos, hogy nem kell mindent részletesen elmondanunk a
stílusról, hanem csak azt, ami a beszélt nyelv stílusához
tartozik. A másik stílusról ugyanis már beszéltünk a Poé-
Zı'kában.27'

2. FEJEZET

Vegyük úgy, hogy a költői stílust már megvizsgáltuk, és l 404b

fogadjuk el, hogy a stílus erénye a világosság. Mert a be-
széd egyfajta jel, úgyhogy ha nem tesz világossá valamit,
nem tölti be funkcióját. És ne legyen tárgyánál sem ala-
csonyabb, sem szárnyalóbb, hanem hozzá illő legyen.
A költői stílus ugyan nem alacsony, de nem illik a beszéd-
hez. A stílus világosságát a névszók és igék közül a köz-
használatúakm biztosítják; az összes többi - a Poétiká-
banm beszéltem róluk - fennköltté és ékessé teszi. A
megszokottól való eltérés az ünnepélyesség látszatát kel-
ti. Ahogy másképpen hat ránk az idegen, mint a hazánk-
fia, úgy van ez a stílussal is. Ezért nyelvezetünknek külö-
nösm jelleget kell kölcsönöznünk. Az emberek ui. cso-
dálják azt, ami távoli, s ami csodálatos, az kellemes.
A költészetben ez nagyon hatásos, és ott illik is (mert az
események és a személyek, akikről szó van, a mindennapi
élettől többnyire távol esnek; de még itt is visszatetszgí,
17
ha egy rabszolga vagy egy nagyon fiatal szereplő választé-
kosan beszél, vagy ha teljesen jelentéktelen dolgokról van
szó, mert az ilyen műfajokban vagy vissza kell fogni,
vagy szabadjára kell engedni a stílust); a kötetlen beszéd-
ben ezen eszközöket sokkal kisebb mértékben lehet alkal-
mazni, mert a témája is alacsonyabb. Ezért, ha ilyet al-
kalmazunk, annak rejtve kell maradnia, s azt a látszatot
kell keltenie, hogy beszédünk nem mesterkélt, hanem ter-
mészetes (mert a természetes a meggyőző, amaz pedig el-
lenkezőleg; a hallgatók gyanúval fogadják, mintha rá
akarná szedni őket, ahogyan gyanakszunk a kevert bor-
ra). Olyan legyen, mint amilyen Theodóroszm hangja a
többi színész hangjához képest, mert az övé annak az
alaknak személyiségét fejezte ki, aki beszélt, a többieké
idegenekét. A művészetet jól leplezheti az, aki a beszélt
nyelvből vett szavakat fűz össze, mint Euripidész,”° aki
elsőként szolgáltatott erre példát.
A beszéd névszókból és igékből tevődik össze, és a név-
szóknak annyi fajtája van, amennyit a Poétikábanm
számba vettünk; ezek közül tájszavakatf” összetett és új-
képzésű szavakat csak ritkán és kevés helyen használjunk
(hogy hol, azt később mondjuk el,"° azt pedig hogy
miért, már említettük: mert fokozottabb mértékben el-
térnek a beszédhez illőtől); prózastílusban csak köz-
használatú és alapjelentésű” szavakat, valamint metafo-
rákat használhatunk. Ezt az is mutatja, hogy mindenki
csak ezeket alkalmazza; ugyanis mindenki metaforákkal,
alapjelentésű és közhasználatú szavakkal társalog. Nyil-
vánvaló tehát, hogy ha valaki jól fogalmaz, annak stílusa
különös is; eszközeit is el tudja rejteni és mondanivalóját
176
is világossá tudja tenni. Éppen ebben áll a szónoki beszéd
kiválósága. A névszók közül a homonimák3"' a szofista
számára hasznosak (mert ezekkel ravaszkodhat), a szino-
nimák pedig a költők számára. Közhasználatúnak és szi-
nonimának mondom az olyan szavakat, mint például
`menni” és °ballagni'; e két szó ugyanis egyrészt közhasz- l405a
nálatú, másrészt egymás szinonimái.
Hogy ezek közül mindegyiknek miben áll lényege és
hogy hány fajtája van a metaforának, és hogy a költészet-
ben és a prózában egyaránt ez a leghatásosabb, azt
- amint már említettem - a Poétikában tárgyaltamisi
A prózában annyival több gondot kell fordítani ezekre,
amennyivel kevesebb stíluseszközzel rendelkezik a próza,
minta vers. A világosság, a kellemesség és a különösség
többnyire a metafora sajátja, és ez az, amit nem lehet má-
soktól megtanulni.
A jelzőknek is, a metaforáknak is összhangban kell áll-
niuk tárgyukkal. Ez az összhang az analógiábólm adó-
dik, ha ez hiányzik, oda nem illőnek tűnne, mert ha ellen-
tétes dolgokat rakunk egymás mellé, a különbség még in-
.kább nyilvánvaló lesz. Ezért ügyelnünk kell arra, milyen
ruha illik az öregre, ha az ifjúra a piros illik, mert ugyan-
az a ruha nem illik mindkettőre. Ha fel akarjuk magasz-
talni tárgyunkat, a metaforát olyan tárgykörből kell ven-
ni, mely ugyanazon nemben magasabb rendű; ha pedig
kisebbíteni akarjuk, az alacsonyabb rendűből. Például,
ha azt mondom - mivel az ellentétek ugyanazon nemben
vannak -, hogy az az ember, aki koldul, kér; vagy azt,
l10gy az az ember, aki kér, koldul - mert mindkettő a ké-
rés egy-egy fajtája -, akkor egy ilyen eljárásra szolgálta-
177
 tok mintát. Ezért nevezte Iphikratész Kalliaszt2_34 az is-
ten-anya koldusának, nem pedig fáklyatartónak. Kal-
liasz viszont azzal vágott vissza, hogy Iphikratész nincs
beavatva, különben nem nevezte volna öt az isten-anya
koldusának, hanem fáklyatartónak. Ui. mindkettő egy
istennő papságához tartozik, de az egyik tiszteletnek ör-
vend, a másikat megvetik. És némelyek Dionüszosz para-
zitáinak hívják azokat, akik magukat művészeknekm ne-
vezik. Mindkét szó metafora, de az egyik becsmérlő, a
másik az ellenkezője. Továbbá a kalózok ma adószedő-
nek nevezik magukat. Ezért lehet azt mondani egy bűn-
tett elkövetőjéről, hogy hibázott, a hibázóról pedig, hogy
bűntényt követett el; és arról, aki lopott, hogy magához
vette vagy elvitte. I
De nem illik azt mondani, amit Euripidész Télepho-
szaigf* mondott: ,,evezőkön uralkodva és Müsziába érkez-
ve”, mert az „uralkodni” fenségesebb tárgyánál, és ez
nem marad észrevétlen. A szótagokban is fordulhat elő hi-
ba, ha nem kellemes hangokat jelölnek, például a bron-
zos Dionüszioszzl” elégiájában a költészetet ,,Kalliopé
kiáltásának” nevezte, mert mindkettő hang; e metafora
azonban rossz a csúnya hangzása miatt.” Nem szabad
túlságosan messziről átvenni a nevet, hanem közelről és
hasonló dolgokról, hogy névvel nevezzük azt, ami névte-
len. Mihelyt kiejtjük a metaforát, a hasonlóságnak tüs-
l405b tént nyilvánvalónak kell lennie, mint ebben a hires rejt-
vényben: „Láttam férfit, aki tűzzel bronzot forrasztott
férfira”,3“"' mert e tevékenységnek nincs neve, és mindkét
esetben rátevésről van szó; a ,,forrasztani” szó a köpÖlY
feıtakasat jeıõıi. Általában je taıanyekbeı megfelelõ me-
178
 taforákat meríthetünk, mert a metaforák talányosak; vi-
lágos tehát, hogy az átviteli” helyesen történt. Továbbá
szép dolgokról kell átvinni a nevet, mert a név szépsége
- ahogy Likümnioszzg' mondja - a hangzásában vagy a
jelentésében van, a csúnyasága hasonlóképpen. Van egy
harmadik feltétel is, mely a szofisztikus érvet cáfolja,
mert nem úgy van, miként Brüszónm mondja, hogy sen-
ki sem használ csúnya szavakat, hiszen a jelentés ugyan-
az, akár ezt, akár azt a szót alkalmazza; véleménye téves,
mert egyik szó a másiknál megszokottabban, hasonlób-
ban és sajátosabban állítja szemünk elé a dolgot. Továbbá
ez vagy az a szó nem ugyanazon körülmények között
jelent egy dolgot, ezért az egyik szót szebbnek vagy csú-
nyábbnak kell tartani a másiknál. Ugyanis mindkét szó
szépet vagy rútat jelent, de azt nem, hogy mi által szép
vagy miáltal rút, vagy ha mégis, az egyik kisebb, a másik
nagyobb mértékben.
Hát innen kell venni a metaforákat: olyan dolgokból,
amelyek szépek akár hangzás, akár jelentés tekintetében,
akár a látás, akár valamely más érzékelés számára. Pél-
dául szebb azt mondani, hogy rózsaujjú hajnal, mint bí-
borujjú; de a pirosujjú még csúnyább volna.
A jelzők esetében is választhatunk a rosszból vagy a
csúnyából, például mondhatjuk: ,,anyagyilkos”, illetve a
szebbõı, peıtıani ,,atyabesszuıõ°`f`*`. szimenitıetz, ami-
kor egy öszvérverseny győztese csekély díjat ajánlott fel
neki, nem akarta megírni dicsőítő versét, mintegy felhá-
borodottan visszautasítván, hogy öszvérről írjon verset,
de miután megfelelő összeget kapott, ezt költötte:

179
 Üdvözlet néktek, viharlábú lovak leányai.Í"“'
Jóllehet az öszvérek szamarak leányai is.
Ugyanígy lehet kicsinyítőképzőket alkalmazni. A ki-
csinyítés olyan eszköz, amely kisebbnek tünteti föl a jót
is, meg a rosszat is. Arisztophanészí” például úgy tréfál-
kozik Babı`lóm`aı'ak c. darabjában, hogy az arany helyett
aranykát, a ruha helyett ruhácskát, a gyalázat helyett
gyalázatocskát és a betegség helyett betegségecskét
mond. Azonban mindkettő használatában gondosan be
kell tartani az illő mértékét.

3. FEJEZET

A stílus fagyosságát négy dolog okozza: az összetett sza-

vak, például Lükophrón3`”' ilyeneket mond: ,,a magaste-
tejű föld sokarcú égbo1tja”, ,,keskenyútú part”; és Gorgi-
l406a asz: ,,énekkel-kolduló élősdi”, ,,esküszegő és eskütartó”,
Alkidamasz” pedig: ,,lelke haragtelivé, arca pedig láng-
vörössé vált”, ,ıúgy vélte, buzgalmuk eredményhozó lesz”
és „meggyőző szavait eredményhozóvá tette”, ,,azúrkék
tengerfelület”, mert az összetétel e szavaknak költőiséget
kölcsönöz.
Ez volt az első ok; a második a szokatlan szavak hasz-
nálata, például Lükophrón Xerxészt ,,irdatlannak”, Szkí-
rónt3`”* „veszekedett” férfinak nevezte; Alkidamasz pedig
ilyeneket mond: ,,csűrcsavarintó a költészetben”, ,,a ter-
niészet gügyesége”, ,,a gondolat féktelen haragjától ki-
fenten".
A harmadik ok a hosszú, oda nem illő és gyakori jel-
ı8O ˇ
zök használatában van. A költészetben ugyan illik ilyes-
mit mondani „fehér tej”, a prózában viszont egyrészt egy-
általán nem illik, másrészt ha túlságosan gyakran alkal-
mazzuk, feltűnik és nyilvánvalóvá lesz, hogy költőieske-
dünk. Kell ugyan használnunk efféle szavakat, mert eltér-
nek a megszokott használattól és különösséget kölcsö-
nöznek a stílusnak, azonban mértékét kell tartani, mert
nagyobb kárt okoznak a keresétlén beszédnél; ez utóbbi
ugyanis híjával van az ékésségnék, amaz viszont rosszul
alkalmazza. Alkidamasz kifejezései fagyosnak tűnnek;
mert ő nem fűszerként, hanem étekként alkalmazza a jel-
zőket: gyakran és aránytalanul használja őket, és olyan
szavak mellett, amelyek magukban is világosak; például
nem ,,verítéket” mond, hanem ,,nedves verítéket”, és nem
azt, hogy „az iszthmoszi játékokra”, hanem „az iszthmo-
szi játékok gyülekezetébe”, és nem ,,törvényeket”, hanem
,,városállamokon uralkodó törvényeket”, nem azt, hogy
,,sietve”, hanem ,,a lélek indulatától hajtva”; nem a ,,Mú-
zsák adományát”, hanem ,,a természet múzsai adomá-
nyát megkapva” és ,,a lélek sötét gondja”; és nem ,,a ked-
veltség teremtője”, hanem „az össznépi kédveltség terem-
töje és a hallgatóság gyönyörének gondnoka” és nem
gallyakkal, hanem „az erdő gallyaival födte be”, és nem a
testét, hanem ,,a test szémérmét takarta be” és ,,a lélek
visszautánzó vágyát” (mely egyben összetett szó és jelző
is, s így a kifejezés költőivé válik), és ,,gonoszságának ha-
tártalan túlzását”. Ezért akik költőien fejezik ki magu-
kat, az illőség elvének megsértése miatt stílusukat nevet-
ségessé és fagyossá teszik, és bőbeszédűségükkél homá-
lyossá. Mert ha arra, aki már megértett bennünket. szó-
181
 áradatot zúdítunk, elhomályosítjuk a világosságot. A
mindennapi életben akkor használunk összetételeket,
amikor nincsen szavunk a fogalom jelölésére és az össze-
tétel jól hangzik, például: időtöltés. De ha sokszor alkal-
mazunk ilyeneket, stílusunk teljesen költőivé válik.
l406b Ezért az összetett szavak alkalmazása főleg a dithü-
rambosz-költőknek hasznos, mert ezek zengzétesék; a
szokatlan szavak az eposzköltőknek, mert az ő stílusuk
ünnepélyes és önérzetes [a metaforák a jambikus költők-
nek, akik - ahogy fentebb említettük - mostanában al-
kalmazzák őket].
A fagyosság negyedik oka a metaforákban leledzik.
Ugyanis a metaforák is lehetnek nem odaillőek, egyesek
azért, mert nevetségesek (a komédiaszerzők is alkalmaz-
nak metaforákat), mások azért, mert túlságosan ünnepé-
lyesek és tragédiába illők. Homályosak, ha túlságosan tá-
volról vésszük őket, ahogy Gorgiasz:2`” „sápadt és Vérte-
len ügyek”, ,,becstelenséget vetettél, és gonoszságot arat-
tál”, mivel e kifejezések túlságosan költőiék. Vagy ahogy
Alkidamasz a filozófiát ,,a törvények védőbástyájának”,
az Odüsszeiát pedig ,,az emberi élet szép tükrének” neve-
zi; és: „efféle csűrcsavarintót nem vezetvén be költészeté-
bé”; az ilyen kifejezések ugyanis az említett okok miatt
kévésbé meggyőzőék. Gorgiasznak viszont az a mondá-
sa, amelyet akkor mondott egy fecskéré, amikor az fölöt-
te elrépülve lepottyantotta, nagyon jól illik a tragikus stí-
lushoz, ugyanis ezt mondta: „Csúnya dolog, Philoméla”;
mert egy madártól nem csúnya, ha ilyet tesz, de egy
leányzótól csúnya. Igen keményen szidta azáltal, hogy
korábbi állapotát említette, nem a mostanit.3°°
1`82
 4. FEJEZET

A hasonlat is metafora, mert csak egy kicsit különbözik

tőle; hiszen amikor a költő azt mondja Akhilleuszról3°'
„miként egy oroszlán, előretört” -ez hasonlat, amikor pe-
dig azt: „az oroszlán előretört” - metafora. Mivel mind-
ketten bátrak, névátvitellel oroszlánnak nevezte Akhille-
uszt
A hasonlat hasznos a prózában is, de ritkán kell alkal-
mazni, mert költőies. Úgy kell használni, mint a metafo-
rákat, hiszen az említett különbségtől eltekintve - meta-
forák. Hasonlat például az, amit Androtiónm Idrieusz-
ról mondott: hasonló a láncról szabadult kutyákhoz,
mert azok rátok rohanva megmarnak titeket; ugyanilyen
hamis Idrieusz is, amikor láncaitól megszabadul. Theo-
damasz3°3 Arkhidamoszt a geometriához nem értő Euxe-
noszhoz hasonlította ezen analógia alapján: mert ,,Euxé-
nosz is geometriához értő Arkhidamosz lesz”. Továbbá
Pıatõn A'zıamziban3°4 azek, akik kifabeıjak a iiaiettakat,
olyan kutyákhoz hasonlítanak, amelyek a követ marják
meg, és nem azt, aki dobta. És a népre alkalmazott ha-
sonlat: hogy hasonló az erős, de süket hajókormányos-
hoz,3°5 és a költők verseíre, hogy szépség nélküli ifjakra
hasonlítanak, mert ez utóbbiak, ha elvirulnak, az előbbiek
pedig, ha átírják prózába, már nem ugyanazok, mint
korábban voltak.3°° És amit Periklész3°7 mondott a sza-
mosziakról: csecsemőkhöz hasonlítanak, mert elfogad- l407a
ják a falatot, de sírnak; és amit a boiótiaiakról, hogy ha-
sonlók a tölgyfákhoz, mert a tölgyek önmaguktól dőlnek
ki, így a boiótok is, mivel egymás ellen harcolnak. És
183
amit Démoszthenészm a népre alkalmazott: hogy hason-
lók a hajón levő tengeribetegekhez. És Démokratész-10° a
rétorokat olyan dadákhoz hasonlította, akik lenyelik a
falatokat, a csecsemőket pedig a nyálukkal kenik össze.
És ahogy Antiszthenész-“Ü a sovány Képhiszodotoszt
tömjénhez hasonlította, mely csak megsemmisülvé szol-
gál gyönyörűségünkre.
Fenti kifejezéseket egyaránt lehet. hasonlat és metafora
formájában mondani, úgyhogy mindaz, ami metafora-
ként tetszést arat, nyilván hasonlatként is szolgálhat, és a
hasonlatok olyan metaforák, amelyek kifejtésre szorul-
nak. -
Az analógián alapuló metaforákban mindig be kell tar-
tani a két azonos nemű terminus kölcsönös viszonyát;
például ha a csésze Dionüszosz pajzsa, akkor a kölcsönös
megfelelés alapján mondhatjuk, hogy a pajzs Arész csé-
széje.3"
Nos a beszéd fenti elemekből áll.

5. FEJEZET

A stílus alapfeltétele a nyelvhélyesség, ez öt követelmény-

ben valósul meg:
Az első a kötőszavakm helyes alkalmazása: ha betart-
juk azt a terınészétes sorrendet, amelyet egyes kötősza-
vak igényelnek; így a ,uáv és az É;-tb név úgy kívánja, hogy
a ôá és a Ő õa következzék utána. Úgy feleljenek meg egy-
másnak, hogy a hallgató még emlékezzék az elsőre, és ne
válasszuk el őket nagyon egymástól, és ne tegyünk egy
184
másik kötőszót az első által megkövetelt folytatás"-1 elé;
mert egy ilyen sorrend csak igen ritkán illő: ,,Én pedig,
miután szólt nekem (Kleón ugyanis eljött, kérve és kö-
nyörögve), elmentem, magammal víve őket”. Ebben a
mondatban a kötelező folytatás elé több mellékmondat
illeszkedik be, és ha hosszú a megszakítás [az ,,elméntem”
előtt], a mondanivaló homályossá válik. Az egyik köve-
telmény tehát a kötőszavak helyes használata. A második
pedig az, hogy nevükön nevezzük a dolgokat, ne pedig
körülírjuk. A harmadik, hogy ne alkalmazzunk kétértel-
mű kifejezéseket, különösen ha nem akarjuk az ellenke-
zőjét mondani, úgy mint azok, akiknek nincs semmi
mondanivalójuk, mégis úgy tesznek, mintha lenne. Az
ilyenek ugyanis versben adják ezt elő, mint Empedok-
lész-“4. A hosszú körülírás ui. félrevezető, és a hallgató-
ságban azt a hatást kelti, mint a jóslatok a tömegben,
amely helyésel, amikor kétértelműségekét mondanak:
Átkelvén Halüszon Kroiszosz megdönt birodalmat.”
A jósok azért beszélnek általános kifejezésekben a kér-
déses dologról, mert így feltétlenül kisebb a tévedés lehe- 1407b
tősége. Mért aki a „páros vagy páratlan” játékban, e két
szó valamelyíkével felel, előbb eltalálja az igazságot,
mintha azt kellene megmondani, hány van a másiknál;
de az is előbb, aki azt mondja: „ez meg fog történni”,
mint az, aki azt is megmondja, mikor. Ezért a jósok soha-
sem adnak határozott időpontot. Minden kétértelmű ki-
fejezés ilyen, ezért kerülendő, ha csak nem a fentebb em-
lített cél érdekében alkalmazzuk.
A negyedik követelmény az, hogy a szavak nemét he-
lyesen alkalmazzuk; Prótagorasz-“° ugyanis a főnevek
185
nemét így határozta meg: hímnem, nőnem és semleges
nem, például: „Megérkezett (nőnem), társalgott velem,
majd elment” (nőnem).
Az ötödik követelmény a többes szám és az egyes szám
helyes használata, például: „Ezek (t. sz.) megérkezve,
bántalmaztak (t. sz.) engem”.
Általában az írásnak jól felolvashatónak és jól előad-
hatónak kell lennie; e kettő ugyanis azonos. Ez pedig
nem valósul meg, ha sok a kötőszó, vagy ha nem könnyű
központozni a szöveget, mint Hérakléitosz” írásait.
Nagy munkát igényel ugyanis, ha Hérakléitosz mondata-
it központozni akarjuk, mert pontosan nem lehet tudni,
melyik kólonhoz tartozik egy szó, az előzőhöz vagy az
utána következőhöz. Művének elején például ezt írja:
,,Ezen okok miatt, melyek léteznek mindig műveletlenek
az emberek”, mert nem világos e mondatban, hogy a
,,mindig” a „léteznek”-hez vagy a „műveletlenek”-hez
tartozik-e. Továbbá szolecizmus3'“ keletkezik abból, ha
két egymás mellé rendelt szóhoz nem azt kapcsoljuk, ami
mindkettőhöz illik, például a ,,látva” nem alkalmazható
egyaránt a hangra és a színre, de az ,,érzékelve” igen.
A mondat homályossá válik, ha mielőtt a megkezdett
mondanivalót béfejeztük volna, más dolgokat szúrunk
közbe, például, ha ezt mondjuk: ,,mért szándékomban
állt, miután beszéltem vele, de azután ez és ez így történt,
elutazni”, e helyett: ,,Szándékomban állt elutazni, mi-
után beszéltem vele, de azután ez és ez így történt”.

186
 6. FEJEZET

A stílus fenségét a következők biztosítják: ha meghatáro-

zást alkalmazunk szó helyett, például nem „kört” mon-
dunk, hanem ezt: ,,a középponttól minden irányban
egyenlő kiterjedésű sík”. Tömörré pedig az ellenkezője
teszi: a meghatározás helyett a szó. Ugyanígy, ha a tárgy
csúnya vagy illetlen: ha a csúnyaság a meghatározásban
jelentkezik, a szót mondjuk, ha a szóban, a meghatáro-
zást. Megvilágíthatjuk a dolgokat még metaforák és jel-
zők által, de ügyeljünk arra, hogy a költőiséget kerüljük.
Alkalmazhatunk az egyes szám helyett többest, úgy
ahogy a költők teszik; jóllehet csak egy kikötőről van
szó, mégis ezt mondják: „az akhájok kikötőibe”, és „A
levél soklapú táblái íme itt vannak”.3'° Ne kapcsoljunk
össze két terminust, hanem vegyük mindegyiket önálló-
an: „az asszonynak, a miénknek”, de ha tömören aka-
runk beszélni, akkor ellénkezőleg: ,,a mi asszonyunk-
nak”. És alkalmazhatunk kötőszavakat, de ha tömören
akarjuk mondani, kötőszó nélkül is kífejezhetjük magun-
kat, anélkül hogy aszündetont használnánk,32° például:
,,elmenvén és beszélvén`vele”, ,,elmenvén beszéltem velé”.
De Antimakhoszn' fortélyával is élhetünk: beszéljünk l408a
olyasmiről, amivel tárgyunk nem rendelkezik; ezt teszi ő,
amikor Teumésszoszról így nyilatkozik: ',,van egy ala-
csony szélfútta domb”. Efféleképpen a végtelenségig na-
gyíthatunk. Ezt az eljárást - ha valami nem rendel-
kezik valamivel - alkalmazhatjuk jó és rossz dolgokra,
aszerint hogy melyik hasznos számunkra. A költők is ezen
az alapon alkotnak olyan kifejezéseket, mint: ,,húr nél-
187
küli dallam”, ,,lant nélküli dallam”,“3 mert tagadással
képzett mellékneveket alkalmaznak. Ez a fogás ugyanis
igen hatásos az analógián alapuló metaforák esetében,
például ha a kürtszót lant nélküli dallamnak nevezzük.

7. FEJEZET

Illő lesz a stílus, ha megfelel az érzelmeknek és a jelle-

meknek, és arányos a tárggyal. Arányos akkor lesz, ha
fenséges tárgyról nem beszél hevenyészetten, vagy egysze-
rű dolgokról ünnepélyes stílusban, és ha az egyszerű szó
nem kap diszítöjelzőt, mert különben komédiának tűnik,
ahogy Kleophón-“J költészetében, aki használt néhány
olyan kifejezést, mely effélékre emlékeztet: fenséges fü-
gefa.
A stílus akkor fejezi ki az érzelmeket, ha sértésről a ha-
ragos ember nyelvén szól; istentelen és rút dolgokról a
méltatlankodó és iszonyodó nyelvén; ha dicsérendő dol-
gokról a csodálkozók, szánalmat keltökről a szánakozók
hangján szól, és hasonlóképpen a többiről is. Az illö stí-
lus hihetövé teszi a tartalmat: a hallgató lelke arra a téves
következtetésre jut, hogy a szónok őszintén beszél, mint-
hogy hasonló körülmények közt az emberek így éreznek,
s ezért úgy véli, hogy a tények úgy történtek (még ha nem
is volt úgy), ahogy a szónok állítja, azonkívül az érzelem-
fűtött szónok mindig elnyeri a hallgató rokonszenvét,
még akkor is, ha a valóságban semmit sem mond. Ezért
ejti sok szónok bámulatba hallgatóit vak lármájával.
A jellemnek való megfelelés azt jelenti, hogy bizonyos
188
jelekkel kifejezésre juttatjuk: stílusunk összhangban van
az emberek egyes osztályaival és állapotaival. Osztályon
azt értem, például, hogy gyermek, férfi, öreg, illetve férfi
vagy nö, illetve spártai vagy thesszaliai; állapoton pedig
azt, ami minden egyes embert olyan jellemmé tesz az élet-
ben, amilyen; mert nem mindegyik állapot teszi ezt. Ha
már most olyan szavakat alkalmazunk, amelyek megfe-
lelnek az állapotnak, megalkotjuk a jellemet. Mert a mű-
veletlen ember nem ugyanazt mondja és nem ugyanúgy,
mint a művelt.
Hatással vannak a hallgatóságra azok a formulák is,
amelyeket az unalomig ismételgetnek a beszédszerzők:
,,ki ne tudná?”, „mindenki tudja”; mert a hallgató bólo-
gat, ti. szégyelli kimutatni, hogy nem tudja azt, amit min-
denkitud.
Valamennyi stíluseszköz közös sajátossága, hogy al-
kalmazható megfelelően és nem megfelelően. Minden l 408b
túlzás ellenszere az, amit folyton hangoztatnak: a szó-
noknak előre mentegetődznie kell; így mondanivalója
igaznak tűnik, hiszen maga is tisztában van azzal, hogy
túlzásával mit tesz. Továbbá nem szabad minden hasonló
eszközt egyszerre alkalmazni, mert így lehet a hallgató
gyanakvását elkerülni. Itt arra gondolok például, ha a
szavaink kemények, nem feltétlenül kell hangunknak,
arckifejezésünknek [és más efféléknek] ugyanilyennek
lenni, mert akkor mesterkéltségünk nyilvánvaló lesz. Ha
viszont egyik eszközzel nyomatékot adunk, a másikkal
pedig nem, a hatás ugyanaz lesz, de nem szúr szemet.
Mindazonáltal ha a szelíd érzelmeket kemény szavakkal
fejezzük ki, a keményeket pedig szelíden, beszédünk hite-
189
lét veszti. Az összetett szavak, a jelzős szerkezetek több-
sége, a különös kifejezések jól illenek az érzelemfűtött
előadóhoz. A hallgatóság elnézi, ha egy felindult szónok
a gonoszságot „egetverőnek” vagy „irdaitlannak” nevezi;
ez a stílus akkor is helyénvaló, ha a hallgatókat már meg-
nyertük, dicsérő vagy feddő, haragos vagy kedves szava-
inkkal már fellelkesítettük őket, ahogy Iszokratész teszi
Panégürikoszának vége felé: „de a hírnév és az emléke-
zet”, ,,mindazok, akik elszenvedték”.~”4 Mert így hallat-
ják szavukat a fellelkesült szónokok és természetes, hogy
a hallgatók komolyan veszik őket, hiszen hasonló lelkiál-
lapotban vannak. Az ilyen stílus a költészet sajátja, mert
a költészetben ihletettség van. Ezért vagy az említett ese-
tekben élhetünk vele, vagy ironikusan, ahogy Gorgiasz
tette vagy ahogy Platón 329~ a Phaidroszban.

8.FEJEzET
A stilus formája nem lehet metrikus, de ritmustalan
sem.33° A metrikus forma ugyanis nem hitelt érdemlő
(mert mesterkéltnek tűnik), ugyanakkor elvonja a hallga-
tó figyelmét: arra készteti, hogy várja, mikor tér vissza
ugyanaz a metrum. Ez ugyanolyan, mint amikor a kikiál-
tó kérdésére: „Kit választ patrónusnak a felszabadított?”
a gyerekek ezt kiáltják: ,,Kleónt”.337 A ritmustalan forma
pedig határtalan, ezért határozottá kell tenni, de nem
versmértékkel, mert ami határtalan, az unalmas és meg-
ismerhetetlen. Minden dolgot szám határoz meg; a stílus-
formának a száma a ritmus, melyből a verslábak is ki-
ı9O "
metszhetőkfizs Ezért ritmusosnak kell lennie a beszédnek,
de nem metrikusnak, mert ez esetben vers lenne. De a rit-
musnak nem szabad rigorózusnak lennie, ez akkor követ-
kezik be, ha egy bizonyos mértéket túllép.
A ritmusok közül a hősim ünnepélyes, de nem jól
mondható és harmónia híján van”°, a jambus viszont a
köznyelv lejtésével egyezik, ezért a többi metrumnál sok-
kal jobban használatos a mindennapi beszédben. Azon-
ban a beszédnek ünnepélyesnek és megindítónak is kell
lennie. A trocheus túlságosan hasonló a kordaxhoz;3-1' ez
nyilvánvaló a tetrameterből, mely rohanó ritmust alkot. l409a
Hátravan még a paian, melyet a szónokok Thraszüma-
khosz óta kezdtek alkalmazni, azonban nem tudták meg-
mondani, miben áll lényege.
A paian a harmadik ritmus, és szorosan kapcsolódik
az előbb említettekhez. Mert részeinek aránya három a
kettőhöz, az előbbiek közül az elsőé egy az egyhez, a má-
sodiké pedig kettő az egyhez; e két arányhoz kapcsolódik
a másfeles, mely a paiané.332 A többi ritmus az említett
okok miatt kerülendő, mivel metrikus. A paiant kell al-
kalmazni, mert az említett ritmusok közül ez az egyetlen,
mely nem alkot verset és ezért ez az, mely leginkább ész-
revétlen marad. Jelenleg a paian az egyetlen olyan ritmus,
melyet alkalmaznak a mondat elején és végén; azonban a
kezdésnek különböznie kell a befejezéstől. A paiannak
két egymással ellentétes formája van. Az egyik a kezdés-
hez illik, egyébként erre is alkalmazzák; ez az, amelyik
egy hosszúval kezdődik és három röviddel zárul:

191
 Déloszon avagy Lükia. . .
és
Szőke Hekatosz, zeuszi saıja a. . .

A másik ennek ellenkezője: három röviddel kezdődik és

egy hosszú zárja le:

Vizeket és az eget éjbe takarván. . .~`-“

Ez utóbbi befejezésre alkalmas; a röviddel záruló, mivel

befejezetlen, csonka hatást kelt. Szükséges, hogy hosszú
szótag zárja le a mondatot; és világos legyen a befe-
jezése, mégpedig nem az író és nem is az irásjel, hanem
a ritmus révén.
Elmondtuk, hogy a stílusnak ritmusosnak kell lennie,
nem pedig ritmustalannak, s azt is, hogy mely és milyen
felépítésű ritmusok teszik ritmusossá.

9. FEJEZET

A stilus szükségszerűen vagy folyamatos, és a kapcsolás

biztosítja egységességét, mint a dithüramboszok előjáté-
kaiban; vagy összefonódott, mint a régi költők antistró-
fáiban. A folyamatos stilus a régi, például: „Íme a thurioi
Hérodotosz történeti kutatásainak bemutatása”.3-14 Ré-
gebben mindenki ezzel élt, most viszont csak kevesen al-
kalmazzák. Azt nevezem folyamatosnak, amelynek ön-
magában nincs végpontja, hacsak a téma, amiről szó van,
véget nem ér. Határtalansága miatt nem kellemes, ugyan-
192
is mindenki látni akarja a végpontot; ez az oka, hogy a
futók csak a célnál zihálnak és tántorognak. Korábban,
amikor a célt maguk előtt látták, nem érezték a fáradsá-
got. Ilyen tehát a folyamatos stílus.
Az összefonódott stílus körmondatokból áll. Körmon-
datnak nevezem azt a mondatot, amelynek kezdete van,
önmagában befejezett, és terjedelme jól áttekinthető. Ez l409b
a forma kellemes és könnyen megjegyezhető; kellemes,
mert ellentéte a határtalannak, és mert a hallgató folyton
úgy érzi, hogy felfog valamit, mivel mindig lezárul valami
önmagában; ha viszont nem látunk semmit előre és nem
érünk a végére, az kellemetlen. Könnyen megjegyezhető,
mert könnyen emlékezetünkbe véshető. Ez azzal magya-
rázható, hogy a körmondatos stílus ritmusos, s az ilyen
mindennél könnyebben megjegyezhető. Ez az oka annak
is, hogy mindenki könnyebben tanul verset, mint prózát;
mert ritmus van benne, az adja a mértékét. A körmon-
datnak gondolatilag is befejezettnek kell lennie, és nem
szabad két részre szakadni, mint [Szophoklész] jambusa:

Im, itt a kalüdóni föld, pelopszi partvidékw

mert e kettéosztás az ellenkezőjét sejteti annak, mint

ahogy példánkban van, ti. mintha Kalüdón peloponné-
szoszi város lenne.
A körmondat lehet többtagú és egyszerű. A többtagú
befejezett, tagolt és egy lélegzetre könnyen kiejthető
mondat, mely nincs kettévágva, [mint a fentebb idézett
körmondat,] hanem kerek egész. A tagmondat a kör-
mondat két részének egyike. Egyszerűnek azt a körmon-
193
 datot nevezem, amelyik csak egy tagból áll. A tagmonda-
tok és a körmondatok ne legyenek se egérfarknyiak, se
túlságosan hosszúak. Ha túlságosan kurta, gyakran meg-
akasztja a hallgatót, mert azt, akit a lendület tovább visz
egy olyan mértékig, melynek érzi a határát, szükségkép-
pen visszahúzza a szónok megállása; így is mondhat-
nánk: akadályba ütközve megbotlik. Ha túlságosan
hosszúak, lehagyják a hallgatókat, mint azok, akik mesz-
szebbről kerülik meg a fordulópontot. [Mert ezek is le-
hagyják a velük együtt sétálókat.] Hasonlóképpen, ha
túlságosan hosszúra nyúlnak a körmondatok, beszéd mé-
retűvé válnak, a dithüramboszok előjátékaihoz hasonló-
an. Az történik, amiért a khioszi Démokritoszm csúfolta
Melanippidészt, aki antistrófák helyett előjátékot irt:

Másnak akart rosszat, mégis maga látta a kárát;

Hosszú lett a nyitány, s ez csak neki árt igazában.

E bírálatot azokra is lehet vonatkoztatni, akik túlságosan

hosszú tagmondatokat alkalmaznak. A túlságosan rövid
tagmondatokból viszont nem áll össze körmondat; roha-
násra késztetik a hallgatót.
A tagmondatokból álló körmondatokban a két rész oly-
kor kapcsolatos, olykor ellentétes; kapcsolatos például:
„Gyakran csodáltam azokat, akik ünnepélyeket ren- 1

deztek és atlétikai versenyeket alapitottak”.”7 Ellentétes,

amikor a két tag mindegyikében ellentétek vannak szem-
l4l0a beállitva, vagy mikor ugyanazt a szót ellentétekhez kap-
csolják, például: „Hasznára voltak mindkettőnek, azok-
nak is, akik otthon maradtak, azoknak is, akik követték
194
őket; az utóbbiaknak nagyobb hazát szereztek, az előb-
bieknek elég hazát hagytak ott.”33* Ellentétek: otthon-
maradás és követés, nagyobb és elég. „Így azoknak is,
akik vagyont akarnak szerezni, és azoknak is, akik élvez-
ni akarják vagyonukat”;33`” itt az élvezés és a szerzés áll
szemben egymással. Továbbá: „Gyakran megtörténik
ilyen körülmények között, hogy a bölcsek balsikerrel jár-
nak, az ostobák pedig sikerrel”.3“'° „Tüstént méltónak
ítélték őket a győzelmi díjra, nem sokkal azután pedig
megkapták a tengerek fölötti uralmat.”34' ,,Áthajózni a
szárazföldön, száraz lábbal átkelni a tengeren, hidat ver-
ve a Hellészpontoszon, átfúrván Athoszt.”3“3 „A termé-
szet polgárokká tette őket, a törvény megfosztotta őket
polgárjoguktól.”34~' „Egyesek közülük nyomorultul el-
pusztultak, mások rútul megmenekültek.”-*44 „Magánéle-
tünkben a barbárokat szolgáinknak tekintjük, de politi-
kai életünkben eltűrjük, hogy szövetségeseink közül so-
kan rabszolgaként szolgáljanak”.3'*5 „Életben maradván
birtokoljuk, vagy meghalván örökül hagyjuk'°.-W” És az,
amit valaki mondott a bíróságon Peitholaosz és Lükoph-
rón3“” ellen: ,,Ezek, amikor országukban voltak, titeket
eladták, hozzátok jőve pedig megvásároltak benneteket”.
Mindezek a mondatok megfelelnek az említett ismérv-
nek. Az ilyen stílus kellemes, mert az ellentétek könnyen
érthetők, különösen, ha egymás mellett állnak, és mert
hasonlók a szíllogizmushoz, a cáfolás ugyanis az ellenté-
tek szembeállításán alapul.
Nos, ilyen az ellentét; a tagmondategyenlőség pedig
H2, ha a tagmondatok egyenlő hosszúságúak; a hasonló
Végződés, ha az egyes tagmondatokban hasonló végződé-
195
 sű szavak vannak. Ennek a mondat elején vagy végén kell
megvalósulnia. A mondat elején ez a hasonlóság az egész
szóban megmutatkozik, a mondat végén az utolsó szóta-
gokban, vagy végződésekben, vagy magukban a szavak-
ban. A mondat elején így fest: (ˇı;'p(`Jv ;-ap .fi/`.a,68v ápyõv
Tcap'aı)rOÕ „mert terméketlen földet kapott tőle”;`““
őcopıyroi T` einélovro Traprippiyroı' T'-ëmisaaıv ,,lelkük aján-
'dékokra hajolt, kérésre kibékült'”;-W* Mondat végén
például: f-_jıj.'>lı7g (iiv aúrov (013) Traıõıfov Teroıcévaz, ázlif aú-
róv Jmfõíov ysyovšvaı „Úgy vélték, hogy nem Ő Volt a
gyermek apja, hanem ő maga volt a gyermek” ;35° év 1z,18,'a-
Taıç őš çppovricrı Kai év :É/`.a)(ı'araı; É'/`L7rÍaıv „A legnagyobb
gondban, és a legkisebb reményben”; ugyanazon szótő
végződései: ăčıoç ôã aTa.9Í7vaı zaÃKoõç,oi)K ăčıoç OÍıvza/`.-
Koõ .,Megérdemli, hogy bronzszobrot emeljenek neki,
noha nem érdemel egy bronzgarast?”; Ugyanaz a szó: ai)
Ő” aúrov Kai Crbvra Š/`.ı.-`y8ç Kafrãıç Kai vűv ypáçoeıç KaKa'3ç
,,Te. amig élt, csúnyát mondtál róla; miután meghalt,
csúnyát írsz róla”. Egy szótag: rı' ıiv_Š1ra.98ç ősıvóv, 81'
ăvo`y` aiőaç apyóv „Mi rosszat tapasztaltál, hogy egy lusta
l4l0b embert láttál?” Mindezek együtt is megjelenhetnek: az el-
lentét, a tagmondategyenlőség és a hasonló végződés.
Ami pedig a körmondatok alapelveit illeti, azokat majd-
nem teljes egészében felsoroltuk a Theodekteiábanfis'
Vannak hamis antitézisek is, például amilyet Epikhar-
mosz írt:353
Egyszer a házııkban voltam, máskor pedig náluk vol-
tam.

196
 10. FEJEZET

Miután megtárgyaltuk ezeket a kérdéseket, most arról

kell beszélnünk, honnan vegyük szellemes és tetszetős ki-
fejezéseinket. Vagy velünk született tehetség, vagy a gya-
korlat teremti elő őket, s hogy mi a lényegük, ez jelen
Vizsgálódásunk tárgya. Kezdjük-tehát, és soroljuk fel
őket. Ez legyen a kiindulópontunk: A könnyü tanulás
természettől fogva mindenki,számára kellemes, ugyan-
akkor a szavaknak meghatározott jelentésük van, követ-
kezésképpen mindazok a szavak, amelyek által valamit
tanulunk, igen kellemesek.
A szokatlan szavak ismeretlenek számunkra, a szoká-
sosakat viszont ismerjük. Az említett hatást a metafora
éri el leginkább, mert amikor a költőm az öregséget szal-
mának nevezi, tanít bennünket és ismeretet közöl azáltal,
hogy mindkét dolog azonos nemhez tartozik: mert mind-
kettő elvirágzott már. Ugyanezt a hatást keltik a költői
hasonlatok, melyek ha mívesek, szellemessé teszik a stí-
lust. Ugyanis - ahogy már korábban is említettük” - a
hasonlat is metafora, és csak a megjelenítés módjában
különbözik attól; éppen emiatt kevésbé kellemes, hiszen
hosszabb. És nem jelenti ki azt, hogy ez azonos azzal,
emiatt lelkünk nem is vizsgálja tovább. Szükségszerű te-
hát, hogy az a stílus és azok az enthümémák szellemesek,
amelyek gyorsan új ismereteket közölnek. Ez az oka an-
nak, hogy az enthümémák közül az elcsépeltek nem nyer-
nek tetszést (elcsépeltnek nevezem azt, ami mindenki
előtt világos, ami után nem kell kutatni), de azok sem,
amelyek elhangzásukkor érthetetlenek; azok viszont
197
 igen, amelyeket mindjárt elhangzásukkor megértünk, no..
ha korábban nem ismertük; vagy aminek a megértése
kissé később következik be. Ez esetben ugyanis új ismeret
születik, az előbbiekben viszont egyáltalán nem.
A mondanivaló tartalma tekintetében tehát az ilyen
enthümémák sikeresek, a stílus tekintetében pedig ez egy-
részt az elrendezésnek köszönhető, amennyiben ellentétes
a felépítés, például: „E békét, mely mások számára köz-
érdek volt, magánérdekeik szempontjából háborúnak te-
kintették,”355 mert a háború ellentétet alkot a békével.
Másrészt a szavaknak, ha metaforát tartalmaznak, felté-
ve hogy nem annyira furcsák, hogy nehéz felfogni őket,
de nem is elcsépeltek, mert akkor semmi hatást sem tesz-
nek. Harmadrészt a megjelenítő erőnek, ugyanis inkább
kell láttatnunk az éppen történőket, mint az eljövendő-
ket. Tehát három dologra kell törekedni: metaforákra,
antitézisre és mozgalmasságra.
A metafora négy faja“° közül azok a legközkedvelteb-
l4lla bek, amelyek analógián alapulnak. Így Periklész azt
mondta hogy a háborúban elpusztult ifiúság úgy tünt el a
városból, mintha az évből elvették volna a tavaszt.”7
Leptinészm így szólt a spártaiakról: nem hagyná, hogy
Hellasz elveszítse félszemét. És Képhiszodotosz, amikor
Kharész számot igyekezett adni az olünthoszim háború-
ról, méltatlankodva azt kiáltotta, hogy az akar számot
adni, aki a nép torkán tartja a kezét. És amikor az athé-
niakat Euboiába hívta azzal, hogy ott majd ellátják ma-
gukat, ezt mondta: ,,Miltiadész határozatának táborba
kell szállnia.”°-“lo És Iphikratész, miután az athéniak békét
kötöttek Epidaurosszal és a tengerparti városokkal, mél-
198
tatlankodva kijelentette: ,,Megfosztották magukat a há-
ború költségétől.”3°' És Peitholaosz Paraloszt~““3 a nép
buzogányának. Szésztoszt pedig Peiraieusz gabonarostá-
jának nevezte. És Periklész követelte, hogy töröljék ki Ai-
ginát, ezt a csipát a Peiraieuszból.-"Ü Moiroklész pedig
azt mondta, hogy ő egyáltalán nem becstelenebb, mint
egy tisztes polgár, akit meg is nevezett: ,,Az - mondta -
33%-os haszonért lesz gazember, ő maga viszont tíz szá-
zalékért.”`~*°4 Anaxandridész iambikus trimetere leányai-
ról, akik késlekedtek férjhez menni: ,,a nász határát túl-
lépték leányaim”.3°5 És Polüeuktoszm mondása egy bi-
zonyos szélütéses Szpeuszipposz ellen: ,,nem bír veszteg
maradni; pedig a sors a betegség kínpadához kötözte”.
Képhiszodotosz a háromevezősöket ,,színes malmok-
nak”3°7 nevezte, Küón pedig a kocsmákat attikai közét-
kezdéknek.3°3 Aiszón-W” kijelentette: az államot lecsapol-
ták Szicíliába; ez metafora is, és szemléletes kifejezés is,
ugyanúgy mint „úgyhogy Görögország fennszóval kiál-
tott”, ez is bizonyos szempontból metafora és szemléle-
tes. És ahogy Képhiszodotosz óva intett attól, hogy túlsá-
gosan gyakran tartsák ,,összefutásaikat”.-"° És ugyanígy
beszélt Iszokratész azokról, akik összefutnak ünnepi gyű-
lésre.~“' És ahogy a gyászbeszédben: méltó lett volna,
hogy Görögország levágja haját azok sírjánál, akik Sza-
lamisznál elestek, mert erényükkel együtt a szabadság is
sírba szállt.” Ha csak annyit mondott volna, hogy mél-
tán sírnak, mert velük együtt eltemették az erényt, meta-
fora lett volna, és szemléletes kifejezés, de azt mondani:
„erényükkel együtt á szabadság is sírba szállt” ez egyfaj- l4l1b
ta antitézis is. És amiként Iphikratészm mondta: ,,Beszé-
199
dem útja Kharész tetteinek közepén vezet keresztül” ~ ez
analógiás metafora, és a „közepén keresztül” szemléletes.
És így szólni: „felidézni a veszélyeket a veszélyek elhárí-
tására” - szemléletes kifejezés és metafora. És amit Lüko-
león mondott Khabriaszm védelmében: „Még közbenjá-
róját sem tisztelik - bronzból készült Szobrát”, - körül-
ményekből adódó nem állandó jellegű metafora; mégis
szemléletes kifejezés. Mert amikor ő veszélyben van, a
szobra jár közben érte, élővé válik az élettelen: az állam-
nak tett szolgálatainak emléke. És „mindenképpen aláza-
tosságra törekedtek”,”5 mert a törekvés nagyítást jelent.
És „az értelem fény, melyet isten gyújt a lélekben”, mert
az értelem is és a fény is megvilágít valamit. „Nem szün-
tetjük meg a háborúkat, hanem csak halogatjuk”37°
- mert mindkettő halasztást jelent: a halogatás is és az
ilyen béke is. Továbbá azt mondani, hogy a szerződés
sokkal szebb diadaljel, mint amit a harctéren állítanakfi"
mert az utóbbi apró mozzanatok, egyetlen szerencsés for-
dulat eredménye, az előbbi viszont az egész háborúé,
ugyanis mindkettő a győzelem jele. És hogy az államok
súlyosan megfizetnek az emberek gyalázatáért, mert a
megfizetés egyfajta jogos büntetést jelent.

11. FEJEZET

Elmondt_uk, hogy a szellemesség analógiás metaforákból

és szemléletes kifejezésekből adódik. Most arról kell szól-
nunk, mi a szemléletesség, és mit kell tenni, hogy ezt a ha-
tást elérjük.
200
 Azt állítom, hogy szemléletes hatást az kelt, ami a dol-
gokat mozgalmasságukban ábrázolja. Például, ha egy de-
rék férfiról azt mondjuk, hogy a" derék férfi ,,négy-
szög”,”“ metafora jön létre, mert mindkettő tökéletes, de
nemjelöl mozgalmasságot, ám ez: „virágzó ifjúságában és
ereje teljében”37"' már mozgalmas, meg ez is: ,,te, mint egy
szabadjára engedett áldozati állat”,33° és:

Azután a hellének szedték lábukat3“'

a „szedték” mozgalmas is és metafora is, mert azt akar-

ja mondani: gyorsan. Továbbá, ahogy Homérosz teszi,
amikor metaforákkal élettelen dolgokat élővé tesz; és ez
minden esetben mozgalmasságot sugall, és tetszést arat,
mint az alábbi példákban:

„s újra a völgybe gurult le rohanva a szikla, az átkos”-“Í

„repül a nyíl”3“3
,,vágyva repülni”
„földbe szaladt, noha vágyódott jóllakni husával” 14l2a
,,mellén hevesen tört által az érc-hegy”.

E példák a megszemélyesítés miatt tűnnek mozgalmas-

nak; az ,,átkos,” a „vágyódott” és a többi szó kelt moz-
galmasságot. És ezt az analógiás metaforák teszik lehető-
vé: ahogy ugyanis a kő aránylik Sziszüphoszhoz, úgy
aránylik az átkos ember ahhoz, akivel átkosan bánik.
Ugyanezt a hatást éri el híres hasonlataiban, melyeket
élettelen dolgokra alkalmaz:

201
 s duzzadoz ez s a fehér-tajtékú habra hab áradm

mert mindent mozgónak és élőnek ábrázol, a mozgal-

masság pedig mozgás.
A metaforát, mint korábban mondtam, rokon, de nem
nyilvánvaló dolgokból kell venni, ahogy, például, a filo-
zófiában ahhoz kell éleseszűség, hogy igen eltérő dolgok
között is észrevegyük a hasonlóságot. Ilyen alapon
mondta Arkhütasz,385 hogy nincs különbség a biró és az
oltár között, mert e kettőhöz menekülnek azok, akiket
igazságtalanság ért. Vagy ha valaki azt mondaná, hogy a
kampó és a horog azonos, csak az egyiket lent alkalmaz-
zák, a másikat fent. Továbbá: ,,a városok egy szintre ke-
rültek”~“““ kijelentés arra a hasonlóságra utal, amely e sok
tekintetben eltérő dolgok között fennáll: területeikre és
erőforrásaikra. A legtöbb kifejezés ugyanis a metaforák
és a velük járó meglepetés miatt szellemes. Mert a hallga-
tó előtt akkor válik nyilvánvalóvá, hogy tanult valamit,
amikor ellenkező lelkiállapotba jut, mint amilyenben
volt, és amikor így szokott szólni magában: „Mennyire
igaz, én pedig tévedésben voltam”. Az apoftegma szelle-
messége viszont abban áll, hogy nem azt jelenti, amit
mond, például Sztészikhoroszé: ,,a tücskök a földön fog-
nak nekik cirpelni”.3*" Az ügyes talányok ugyanazért kel-
lemesek: megtanítanak valamire és metaforikusak.
És az, amit Theodóroszm ,,váratlan kifejezésnek” ne-
vez, akkor jön létre, amikor a kifejezés meglepő és - mint
mondja - nem felel meg korábbi várakozásunknak, olyan
mint a költemények utánzása humoros művekben.
Ugyanezt a hatást éri el a homonimián alapuló tréfa,
202
mert becsapja a hallgatót. Versben is előfordulhat, mert a
költő nem mindig azt mondja, amit a hallgató vár:

ballagott, lábán viselvén a fagy nyomát,

itt ugyanis azt várta, hogy sarut mond. Ennek azonban a

kimondás pillanatától érthetőnek kell lennie. Az egybe-
hangzáson alapuló tréfa azt eredményezi, hogy nem azt
mondja a szónok, amit mond, hanem amit a szóalak má-
sik jelentése kifordit. Például Theodórosznak a citerás
Nikónhoz intézett szavai : „zavar téged” (thrattei sze) , pe-
dig amikor úgy tesz, mintha ezt akarná mondani „zavar
téged” becsap bennünket, mert mást mond.-W” Ezért a
szójáték csak annak szellemes, aki érti a csattanót; aki l4l2b
ugyanis nem tudja, hogy Nikón thrák, e kijelentésben
nem lát szellemességet. Ugyanilyen ez is: ,,El akarod
pusztítani” (perszaı').`“`”' Mindkét esetben olyan értelem-
ben kell használni a szót, ami megfelel szándékunknak.
Ugyanilyen szellemes az, ha például valaki ilyet mond:
„Nem Athén tengeri uralma {arché) volt a bajok kezdete
(arché) ”, ugyanis kedvező volt az athéniakra nézve. Vagy
amit Iszokratész`“" mondott: „az uralom (arché) a bajok
kezdete (arché) volta város számára”. Mindkét esetben
olyan kifejezés szerepel, amelyet senki sem várt; s igaz-
nak fogadják el. Mert azt mondani, hogy ,,Az arché ar-
ché”, nem nagy bölcsesség, de nem is így mondja, hanem
másképp; az arché szó ugyanis nem ugyanolyan értelem-
ben szerepel a mondat második felében, mint az elsőben,
hanem más értelemben.
Ilyen kifejezésekkel akkor érünk el sikert, ha a szót
203
megfelelően alkalmazzuk, akár metaforában, akár ho-
monimiában. Például az ,,Anaszkhetosz”3 (elviselhető)
elviselhetetlen” mondatban tagadjuk a homonimiát,
mégpedig megfelelő módon, ha Anaszkhetosz kellemet-
len ember. ,,Ne légy jobban idegen (xenosz) külföldi (xe-
nosz) ” - vagyis jobban, mint kellene. Ugyanez a fordulat
a következő is: „A külföldi (xenosz) ne legyen mindig
idegen (xenOsz).””3 Ugyanilyen Anaxandridészm híres
sora: „Szép dolog meghalni, mielőtt még olyat tennénk,
ami halált érdemel”; mert ezt jelenti: „akkor érdemes
meghalni, amikor még nem érdemeltük ki a halált”, vagy
„méltó meghalnunk akkor, amikor még nem vagyunk
méltók a halálra”, vagy „amikor még nem követtünk el
halálra méltó cselekedetet”. Ezeknek a mondásoknak
azonos a szerkezete, de minél tömörebben és ellentéte-
sebben fejezzük ki a mondanivalót, annál nagyobb tet-
szést kelt. Ennek az az oka, hogy az antitézis könnyebbé
teszi a megértést, a rövidség pedig gyorsabbá. Mindig
szükséges ügyelnünk arra, hogy kire mondjuk, vagy arra,
hogy helyesen mondjuk, ha a mondanivalónk igaz és nem
köznapi. Mert elő lehet úgy is adni, hogy valamelyik kö-
vetelmény hiányzik, például: „anélkül kell meghalnunk,
hogy bármely hibát elkövettük volna”, ez igaz, de nem
szellemes; ,,a derék férfinak derék feleséget kell ven-
nie”,3°5 ez is igaz, de ez sem szellemes. Ami a kifejezést
szellemessé teszi, az akkor következik be, ha e két minő-
ség együtt jelentkezik: ,,Méltó, hogy egy férfi úgy haljon
meg, hogy nem méltó a halálra”. Minél inkább megvan-
nak benne e minőségek, annál szellemesebbnek tetszik,
például, ha a szavak metaforát alkotnak, mégpedig sajá-
204
 tos fajtájú metaforát, továbbá antitézist és tagmondat-
egyenlőséget, és ha mozgalmasak.
Ahogy fentebb mondtuk,”° a jólsikerült hasonlatok
bizonyos szempontból metaforák, mert mindig két termi-
nusból állnak össze, mint az analógiás metaforák: példá-
ul, ha ezt mondjuk: ,,a pajzs Arész csészéje”,”7 és „az íj
húr nélküli lant”. E példák azonban nem egyszerűek, az l4l3a
viszont egyszerű, ha ennyit mondunk: ,,az íj lant”, ,,a
pajzs csésze”,3°3. Ilyen módon hasonlatokat is alkotnak:
,,a fuvolás hasonló a majomhoz”, ,,a rövidlátó a pisláko-
ló gyertyához”, mert mindkét esetben összevonás törté-
nik. A hasonlat akkor jó, ha metaforát foglal magában,
mert valóban hasonlíthatjuk a pajzsot Arész csészéjéhez,
a romot a ház rongyához, és mondhatjuk, hogy Nikéra-
tosz egy Philoktétészfi” akit Pratüsz mart meg, ahogyan
Thraszümakhosz tette hasonlatában, amikor látta, hogy
Nikératosz a rhapszodosz versenyen hosszú hajjal és el-
csigázottan énekelvén alulmaradt Pratüsszal szemben. Ez
az a stíluseszköz, amely a legnagyobb bukást okozza, ha
a költő rosszul alkalmazza, ha viszont jól, sikert arat ve-
le. Arra az esetre utalok, amikor megfeleltetik egymás-
nak a terminusokat, például:

„Mint a zeller, olyan göcsörtösek lábai”,

„Mint Philammón, küzdött bőrzsákjával”.'*°°

Minden efl`éle kifejezés hasonlat, a hasonlat pedig, amint

már többször hangsúlyoztuk, metafora.
A közmondások is fajról fajra történő metaforák, pél-
dául, ha valaki jót remélve a házába visz valamit, de az
205
 ehelyett kárt okoz neki, arra mondják: „mint a karpatho-
szi -ember a nyúllal”;“°' mert mindketten rosszul jártak.
Nagyjából .ennyi az, amit a szellemes beszéd forrásairól
mondhatunk, és arról, hogy mi teszi azt ilyenné. A tetsze-
tős túlzások is metaforák, például ezt lehet mondani egy
olyan emberről, akinek véraláfutásos a szeme: „egy ko-
sár epernek is tekinthetnénk”, a dagadt szem ugyanis vö-
rös, a túlzás a nagyságban van. E kifejezés: „mint ez,
olyan az is” szintén túlzás, csak a megfogalmazása tér el.
„Mint Philammón, küzdött bőrzsákjával”, a bőrzsákjá-
val küzdő Philammónnak vélhetnénk őt. „Mint a zeller,
olyan göcsörtösek lábai”; azt gondolhatnánk, hogy lába
helyén zeller nőtt, lábai oly göcsörtösek. A túlzásokban
mindig van valami fiatalosság, mert forrófejűségről ta-
núskodnak. Ez az oka annak, hogy többnyire dühös em-
berek túloznak:

s még ha olyan sokat adna, ahány a föveny meg a por-

szem, .. .
S nem veszem el lányát Agamemnón Atreidésznak:
szépségben vetekedjék bár arany Aphroditéval,
és legyen oly dolgos, valamint a bagolyszemű Pal-
lasz,4°3

l4l3b Ezért nem illő, hogy idős ember alkalmazza; [többnyire

az attikai szónokok élnek vele.]

206
 12. FEJEZET

De arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindegyik be-

szédfajtához másmilyen stílus illik. Ugyanis nem ugyan-
olyan a stílusa az olvasásra, mint az előadásra szánt alko-
tásnak, és nem olyan a népgyűlési beszédé, mint a tör-
vényszékié. Mindkettőt ismerni kell, egyfelől mert illik is-
merni a helyes nyelvhasználatot, másfelől pedig azért,
hogy ne legyünk hallgatásra kárhoztatva, ha valamit kö-
zölni akarunk másokkal, úgy mint azok, akik nem tud-
nak írni.'Az írott stílus a legnagyobb pontosságra törek-
szik, az előadásra szánt művek stílusa pedig az előadha-
tóság legnagyobb fokára. Ez utóbbinak két fajtája van,
az egyik a jellemeket juttatja kifejezésre, a másik az érzel-
meket. Ez az oka annak, hogy a színészek mindig ilyen
jellegű darabok után futnak, a költők pedig megfelelő
színészek után. Mindazonáltal azok a költők is népszerű-
ek, akik csak olvasásra szánták műveiket, mint Khairé-
món“““ (aki olyan pontos, mint a beszédszerzők) és a di-
thürambosz költők közül Likümniosz. Ha összehasonlít-
juk őket, az írók beszédei előadva ösztövérnek tűnnek, a
rétorokéi pedig olvasva együgyűnek. Ennek oka abban
rejlik, hogy e beszédek stílusa a szónoki emelvényhez il-
lik; ezért ha a szónoki előadásra szánt beszédet megfoszt-
ják az előadás körülményeitől, nem fejti ki sajátos hatá-
sát, és együgyűnek tűnik. Például a kötőszóelhagyásokat,
a gyakori szóismétléseket joggal ítélik el az írott stílus-
ban, az előadásra szánt művekben viszont nem, és a szó-
nokok élnek is velük, mert igen megfelelnek a szónoki
előadásmódnak.
É 207
 Meg kell változtatnunk a nyelvi formát, ha ugyanazt a
dolgot ismételjük, ez mintegy utat mutat az előadás mód-
jához: ,,Ez az, aki megrabolt titeket, ez az, aki rászedett
titeket, ez az, aki végül is megpróbált elárulni titeket”.
Ilyen volt a színész Philémón“'°4 alakítása Anaxandridész
Az öregek ostobasága című darabjában, amikor ezt
mondja: ,,Radamanthüsz és Palamédész”, és amikor a
Jámborok című darab előjátékában ezt a szót ismételgeti:
,,én”. Mert ha valaki ezeket a fordulatokat nem megfele-
lően adja elő, ez a közmondás illik rá: „hordja a fát”.4°5
Ugyanez a helyzet a kötőszóelhagyásokkal is: ,,Meg-
érkeztem, 'odaléptem, megkértem”. Ezt megfelelően kell
előadni, nem úgy, mintha egyetlen dologról beszélnénk,
ugyanazon testtartással és hangon. Továbbá a kötőszó
nélküli mondatoknak megvan az a különös tulajdonsága
is, hogy ugyanazon idő alatt látszólag sokat mondanak.
Mert az összekapcsolás a sokból egységet alkot, ha pedig
mellőzzük, nyilvánvaló, hogy ennek ellenkezője történik:
az egyből sok lesz. A kötőszóelhagyásban tehát fokozás
van. „Jöttem, beszéltem, könyörögtem” (soknak látszik);
l4l4a ,,Beszédem nem érdekelte”. Ez ugyanaz a hatás, amit Ho-
mérosz kíván elérni: ,,Nireusz Szüméből jött . . ., Nire-
usz, gyermeke Aglaiának, _ _ . Nireusz legszebb.”4'“”
Akiről ugyanis sok mindent mond, azt sokszor is kell em-
líteni; ha tehát sokszor említi, azt a látszatot kelti, hogy
fontos. Így hát ezzel a fogással Homérosz naggyá tette
Nireusz hírét, bár csak egy helyen említi őt; megörökítet-
te emlékét, jóllehet többé nem beszél róla.
A tanácsadó stílus teljesen hasonló a sematikus rajz-
hoz, minél nagyobb a nézők tömege, annál messzebbről
208
kell nézni a dolgot, azért a részletek pontos kidolgozása
fölösleges, sőt hiba mindkettőben. A törvényszéki stílus-
nak viszont pontosabbnak kell lennie, különösen ha a be-
széd egyetlen bíró előtt hangzik el, mert a rétorikus fogá-
sok alkalmazására még kevesebb lehetőség van. Ugyanis
könnyebben át lehet látni, mi tartozik az ügyhöz, és mi
idegen tőle; nincs versengés, ezért tiszta az ítélet. Ez az
oka annak, hogy nem ugyanazok a szónokok szereznek
hírnevet minden beszédfajtában. Ahol leginkább szükség
van előadásmódra, ott kevésbé van szükség pontosságra.
Ez a helyzet akkor, amikor hangra, főleg erősre van szük-
ség. A bemutató stílus áll legközelebb az írott stílushoz,
mert funkciója az olvasás; második helyen követi a tör-
vényszéki beszéd.
A stílussal kapcsolatban fölösleges olyan további meg-
különböztetéseket tenni, hogy kellemes és nagyszerű le-
gyen. Miért legyen inkább ilyen, mint mértéktartó, szár-
nyaló, vagy bármi más, ami erkölcsi értéket tükröz? Ma-
gától értetődik, hogy az említett dolgok, ha helyesen ha-
tároztuk meg a stílus erényét, kellemességet kölcsönöz-
nek neki. Miért legyen világos, miért kerülje a lapossá-
got, és miért legyen illő? Mert ha szószátyár, világos sem
lesz, de akkor sem, ha túlságosan tömör. Nyilvánvaló,
hogy a középút a megfelelő. A kellemességet az említett
dolgok szerencsés ötvözete teremti megza megszokott és
különös szavak, a ritmus és az odaillőségből adódó meg-
győző erő vegyítése. Hát ennyi az, amit a stílusról mond-
tunk; általánosságban az összes beszédfajtáról, és részle-
teiben az egyes beszédfajtákról külön-külön. A továb-
biakban az elrendezésről kell szólnunk.
209
 13. FEJEZET

A beszédnek két része van: mert szükségszerű, hogy be-

széljünk a szóban forgó dolgokról, majd pedig igazoljuk
véleményünket. Ezért lehetetlen úgy beszélni valamiről,
hogy ne igazolnánk, vagy igazolni azt, amiről még nem
beszéltünk; mert a bizonyító valamit bizonyít, és aki elő-
re elmond valamit, az bizonyítás végett mondja azt el.
E kettő közül az egyik a tétel, a másik a bizonyítás;
ez olyan, mintha valaki így osztaná fel: az egyik a
kijelentés, a másik az indoklás.
Napjainkban nevetségesen határozzák meg a beszéd
részeit, mert az elbeszélés egyedül a törvényszéki beszéd-
hez tartozik; de a bemutató és tanácsadó beszédnek ho-
l4l4b gyan lehet elbeszélése olyan értelemben, ahogy meghatá-
rozzák; vagy cáfolata és epilógusa a bemutató beszédek-
nek? A tanácsadó beszédekben bevezetés, összehasonlí-
tás és összefoglalás csak az esetben lehetséges, ha ellenbe-
szédről van szó."°7 Mert a vádolás és a védekezés gyakran
előfordul a tanácsadó beszédekben is, de ez nem a be-
széd tanácsadó jellegéből- következik. Továbbá, nem
minden törvényszéki beszédben található befejezés, pél-
dául, ha rövid a beszéd, vagy az anyag könnyen megje-
gyezhető; de gyakran rövidítés céljából is mellőzik. Esze-
rint a beszéd kötelező részei: a tétel és bizonyítása. E ré-
szek a beszéd sajátos összetevői; és az összes rész pedig a
bevezetés, a tétel, a bizonyítás, és a befejezés; mert a cá-
folat a bizonyításhoz tartozik; az összehasonlítás ugyan-
ennek a fokozása, következésképpen a bizonyítás része.
Aki ugyanis ezt az összehasonlítást teszi, valamit bizonyí-
210
 tani akar. Ez azonban nem célja a bevezetésnek és a befe-
jezésnek, mert csak emlékeztetni akarnak. Ezért, ha ezt a
felosztást fogadnánk el, Theodóroszt4°“ és tanítványait
követnénk, akik elbeszélést, előelbeszélést, utóelbeszé-
lést, cáfolást és utócáfolást különböztettek meg. Márpe-
dig ha egy névszót alkalmazunk, meg kell adni a fajt és a
különbséget, máskülönben üres fecsegés lesz beszédünk;
ahogyan Likümniosz"°” beszél a kézikönyvében, melyben
ilyen terminusokat használ: „szellőlibbenés”, ,,eltévelye-
dés”, ,,ágaztatások”.

14. FEJEZET

A bevezetés a beszéd kezdete ugyanúgy, mint a prológus

a költészetben, és a nyitány a fuvoladarabban. Mert
mindezek kezdetek, és úgyszólván utat készítenek ahhoz,
ami következik. A fuvola-nyitány hasonló a bemutató
beszéd bevezetéséhez. A fuvolajátékosok ugyanis elkez-
denek játszani egy olyan dallamot, amelyet ragyogóan
tudnak, s azt hozzákapcsolják a darabhoz; ugyanígy kell
megírni a bevezetést a bemutató beszédekhez, s miután
röviden elmondtuk, amit akartunk, üssük meg a beszéd
hangnemét, és kapcsoljuk e bevezetéshez. Így tesz minden
szónok. Jó példa erre Iszokratész Helenéjének a beveze-
tése, ugyanis nincs közös vonás a szofisták és Helené kö-
zött.“'° Ugyanakkor, még ha a szónok kitérőt tesz is, ez
itt helyénvaló, mert a beszéd nem lesz egysíkú.
A bemutató beszédek bevezetéseinek anyagát a dicsé-
ret és a feddés alkotja; például Gorgiasz Olümpiai beszé-
211
 dében: „Sokan csodálatra méltók, ó görög férfiak”,4'l
ugyanis azokat magasztalja, akik meghonosították az ün-
nepi játékokat; lszokratész viszont feddi őket, mert a tes-
ti kiválóságot adományokkal tisztelték meg; a kiváló el-
méjű férfiak számára pedig semmiféle díjat nem tűztek
kL“3
De a bemutató beszédek bevezetését merithetjük egy
jótanácsból is, például, hogy tisztelni kell a derék férfia-
kat, és ez az oka annak, hogy a szónok magasztalja
Ariszteidészt, vagy azokat, akik nem híresek és nem is
hitványak, hanem derék emberek lévén, ismeretlenek ma-
l4l5a radnak, mint Priamosz fia, Alexandrosz; mert ez esetben
a szónok tanácsot ad. De meríthet a törvényszéki beszé-
dek bevezetéseiből is, azaz abból, ami a hallgatóra irá-
nyul, ha hihetetlen, nehéz vagy közismert esetről szól a
beszéd, hogy a hallgatóság elnézését kieszközölje, mint
például Khoirilosz:“"-1
Most hogy minden ki van már osztva.
A bemutató beszédek bevezetéseinek forrásai tehát a
következők: a dicséret, a feddés, a rábeszélés, a lebeszélés
és a hallgatósághoz való fordulás. Ezen előjátékok szük-
ségszerűen vagy elütnek a beszéd témájától, vagy szer_ve-
sen kapcsolódnak hozzá.
A törvényszéki beszédek bevezetésével kapcsolatban
meg kell érteni, hogy ugyanaz a feladata, mint a drámák
prológusának és az eposzok előhangjának. A dithüram-
boszok előhangja pedig a bemutató beszédek bevezetésé-
hez hasonlü:
Miattad és a te ajándékaid vagy zsákmányaid miattf' '4
A beszédekben és az eposzokban a bevezetések a téma
212
rövid foglalatát adják, hogy a hallgatóság előre tudja, mi-
ről lesz szó, hogy értelme ne maradjon bizonytalanság-
ban, mert a határozatlanság eltereli a figyelmet. Ha tehát
úgyszólván a kezükbe adjuk a beszéd kezdetét, ezzel ké-
pessé tesszük őket arra, hogy a beszédet figyelemmel kí-
sérjék. Ezért indítanak a költők így:

Istennő, haragot zengj . _ .

Férfiúról szólj nékem, Múzsa . . .4'5

Jöjj, te vezess egy másik hősénekre: hogyan jött

Európába a nagy harc Ázsia földjeiről . . .*"`

A tragikus költők szintén utalnak a dráma cselekménye-

re, ha nem - mint Euripidész - a legelején, legalább vala-
hol a prológusban, ahogy Szophoklész teszi: „Apám Po-
lübosz volt”.'*'7 A komédiaírók ugyanígy tesznek.
Így hát a bevezetés legfontosabb és legsajátságosabb
funkciója az, hogy megvilágítsa, mi az a cél, ami miatt a
beszéd létrejött. Ezért, ha önmagában is nyilvánvaló az
ügy és röviden elintézhető, mellőzni lehet a bevezetést.
A többi használatos bevezetési forma csak óvintézkedés,
és közös mindhárom beszédfajtában. Milyenségüket
vagy a szónok, vagy a hallgatóság, vagy az ügy, vagy az
ellenfél szempontja határozza meg. A szónokkal és ellen-
felével kapcsolatos mindaz, ami az ellenszenvre vonat-
kozó cáfolat vagy állítás. Ezt azonban nem egyformán
kell alkalmazniuk, mert a védőnek első az ellenszenvvel
kapcsolatos állásfoglalás, a vádló számára ennek a befe-
jezésben a helye. Hogy ennek mi az oka, nem nehéz át-
213
 látni. A védőnek, amikor be akar mutatkozni, el kell
hárítania az akadályokat, következésképpen először az
ellenszenvet kell megszüntetnie. A vádlónak viszont a be-
fejezésben kell ellenszenvet keltenie, hogy jobban emlé-
kezzenek rá.
A hallgató vonatkozásában a bevezetésnek az a funk-
ciója, hogy jóindulatúvá tegye [vagy haragra gerjessze], és
olykor, hogy fölkeltse érdeklődését [vagy éppen eloszlás-
sa]; mert nem mindig célszerű érdeklődővé tenni; éppen
ez az oka annak, hogy sok szónok igyekszik megnevettet-
ni hallgatóit. Kíváncsivá tehetünk - ha akarunk - min-
denkit azzal is, hogy tiszteletre méltónak mutatkozunk,
mert nagyobb figyelemmel hallgatják az ilyen szónokot.
l4l5b A hallgatóság figyelmet a nagy, a különleges, a csodála-
tos, a kellemes dolgok keltik fel, ezért a szónoknak azt a
látszatot kell keltenie, hogy ilyen dolgokról fog beszélni.
Ha viszont nem akarja figyelmessé tenni hallgatóit, akkor
azt kell mondania, hogy jelentéktelen ügyről lesz szó,
hogy nem érinti őket, hogy fáradságos. De nem szabad
elfeledkeznünk arról, hogy mindez nem tartozik a beszéd
'lényegéhez, és csak rossz hallgatóhoz szabad intézni,
olyanhoz, aki az ügyön kívül eső dolgokat is meghallgat-
ja. Ha pedig nem ilyen a hallgató, nincs szükség beveze-
tésre, csak éppen összegezni kell a témát, hogy legyen fe-
je, mint a testnek. Továbbá a hallgató érdeklődésének a
felébresztése a beszéd minden részében helyénvaló, ha
szükség van rá; mert a figyelem minden más részben job-
ban lankad, mint az elején. Következésképpen nevetsé-
ges, ha rögtön az elején erre törekszünk, hiszen akkor
még mindenki a legnagyobb figyelemmel hallgat. Ezért a
214
megfelelő alkalommal mondjunk ilyesmiket: ,,És most,
kérem, figyeljetek, mert ez legalább annyira érint titeket
is, mint engem”; vagy „Olyan dolgot fogok most monda-
ni nektek, amilyet még sohasem hallottatok, annyira kü-
lönleges és csodálatos”. Ez az, amire Prodikosz *"” utal:
Valahányszor bóbiskolní kezdtek hallgatói, közbeiktatott
egy részletet ötven drachmás beszédéből. De hogy a hall-
gatóhoz nem mint hallgatóhoz fordulunk, az magától ér-
tetődik, mert a bevezetésben minden szónok vagy vala-
mely ellenszenv megalapozására törekszik, vagy [az őt
fenyegető félelem] eloszlatására:

Uram, nem mondhatom, hogy fürgék lábaim, ._ “`”

Mi újról kezdesz szólni? Mondd világosan . . .'“°

Ugyanígy tesznek azok is, akik becstelen vagy becstelen-

nek látszó ügyet képviselnek, mert akármire vesztegetik
is a szót, előnyösebb számukra, mint ha az ügyről beszél-
nének. Ezért van az, hogy a szolgák sohasem a föltett
kérdésre válaszolnak, hanem mellébeszélnek, s megre-
kednek a bevezetésnél.
Hogyan lehet megnyerni a hallgató jóindulatát, el-
mondtuk és a többi hasonló szempont mindegyikét. Mi-
vel pedig helyesen mondja a költő:

Tedd, hogy a phaiák nép szívesen s könyörülve fogad-

j0n`4:ı

ezért a szónoknak is e két érzelmet kell felkeltenie.

A bemutató beszédek bevezetésében el kell hitetni a
215
 hallgatóval, hogy ő is részesül a dicséretből, vagy ő maga,
vagy a családja, vagy a foglalkozása, vagy más valami-
lyen módon. Mert igazat szól Szokratész gyászbeszédé-
ben, mikor ezt mondja: ,,Könnyü dolog dicsérni az athé-
niakat athéniak jelenlétében, de korántsem könnyű spár-
taiak je1enlétében.”“2
A tanácsadó beszéd bevezetését a törvényszéki beszéd-
ből kölcsönzi; természeténél fogva azonban egyáltalán
nincs bevezetése, mert a hallgatóság tudja, miről tanács-
koznak, és az ügy egyáltalán nem szorul bevezetésre, ha-
csak nem a szónok személye miatt, vagy az ellenfelek
miatt, vagy azért, mert a hallgatók nem akkora jelentősé-
get tulajdonítanak az ügynek, mint kívánjuk, hanem ki-
sebbet vagy nagyobbat. Ezért vagy vádolnunk vagy véde-
keznünk kell, vagy nagyítanunk vagy kicsinyítenünk. Te-
hát az említett célok érdekében van szükség bevezetésre,
vagy pedig díszítés végett, mert ha esetleg nem lenne be-
l4l6a vezetése, a beszéd hevenyészettnek tűnne. Ilyen Gorgi-
asznak az éleaiakra mondott magasztaló beszéde; min-
den előkészület és minden előzetes érzelemfelkeltés nél-
kül rögtön így kezdi: ,,Élisz boldog város.”"23

15. FEJEZET

Ami az ellenszenvet illeti, a peres fél egyik szempontja az,

hogy tisztázza magát az őt terhelő vélekedés alól, füg-
getlenül attól, hogy ezt a gyanút megfogalmazta-e valaki,
vagy sem. Ez ugyanis általános szabály.
Az érvelés másik része, hogy a vitatott kérdésekben el-
216
lentmondjunk. Vagy a tényállást tagadjuk, vagy azt,
hogy kárt okoztunk, vagy azt, hogy a másik félnek okoz-
tunk kárt, vagy azt, hogy ez jogtalanság, vagy azt, hogy
nagy jogtalanság, vagy azt, hogy alávalóság, vagy azt,
hogy súlyos alávalóság. Mert mindig e pontokkal kap-
csolatos a vita; Iphikratész is így védekezett Nauszikra-
tésszelm szemben: azt mondta ugyanis, hogy valóban el-
követte a cselekményt, és tényleg kárt okozott vele, de
nem követett el jogtalanságot. Vagy ha igazságtalanságot
követünk is el, valamivel ellensúlyozzuk: ártalmas volt,
de tisztességes, fájdalmas volt ugyan, de hasznos; s más
hasonlót.
Egy másik érv: a cselekményt tévedésből, vagy véletle-
nül, vagy kényszer hatása alatt követtük el, 'például Szo-
phoklész” azt mondta: reszketésének nem az az oka,
amit ellenfele állít, hogy ti. öregnek akar látszani, hanem a
szükség: mert nem tehet róla, hogy nyolcvan éves. És ad-
junk más okot a tettnek: hogy nem akartunk ártani, ha-
nem valami mást akartunk tenni; nem azt, amivel vádol-
nak, és véletlenül okoztunk kárt: „Jogosan gyűlölhetné-
tek, ha azzal a szándékkal cselekedtem volna, hogy ezt
tegyem.”
Egy másik érv: ha hasonló cselekedettel gyanúsítjuk a
vádlót, amit vagy mostanában követett el, vagy koráb-
ban; vagy ő maga, vagy valamelyik hozzátartozója.
Egy másik: ha másokat is belekeverünk az ügybe,
olyanokat, akikről nyilvánvaló, hogy gyanún felül áll-
nak: Ha azért tartjátok a vádlottat házasságtörőnek,
mert piperkőc, akkor ezt és azt is annak tarthatjátok.

217
 Egy másik érv: ugyanilyen vád ért már másokat, vagy
mások vagy a vádló részéről; vagy vádemelés nélkül ha-
sonló gyanú támadt bizonyos személyek ellen, mint most
a vádlóban, de utóbb kiderült, hogy ártatlanok.
Egy másik: a vádra váddal válaszolni; abszurdum len-
ne hitelt adni az olyan ember szavának, aki nem érdemel
hitelt.
Egy másik: az ügyről már korábban ítéletet hoztak,
ahogy Euripidész Hügiainónnak válaszolt a birtokcseré-
vel kapcsolatos perben, amikor Hügiainón istentelenség-
gel vádolta, mert olyan verssort írt, mely esküszegésre
serkent:
Csak nyelvem esküdött, eszem nem volt vele.“'2°
Ezt mondta ugyanis: Vádlója jogtalanságot követ el az-
zal, hogy a Dionüszosz-bíróság ítéletét törvény elé viszi,
mert ő már számot adott e szavakról a fenti bíróság előtt;
vagy hajlandó számot adni, ha ellenfele ott vádolja be.
Egy másik a vád megtámadásában áll, azt mondjuk
ugyanis, hogy túlságosan súlyos, mégpedig azért, mert
további pereket okoz, és mert nem a tényálláson alapul.
Mindkét fél számára közös érv az, mely a jelek felsoro-
l4l6b lásában áll, például a Teukroszbanm Odüsszeusz azt
mondja Teukrosznak, hogy az Priamosz rokona, mivel
anyja, Hészioné Priamosz húga volt. Erre Teukrosz azt
válaszolja, hogy apja, Telamón Priamosz ellensége volt,
és hogy ő maga nem árulta el a kémeket.
Egy másik érv a vádló számára az, hogy miután hosz-
szasan dicsért valami apróságot, kárhoztasson tömören
valamely jelentős dolgot; vagy miután sok mindent dicsé-
rőleg előrebocsátott ellenfeléről, egyet, mely az ügyre
218
nézve jelentős, hibáztasson. Az efféle érvek a leginkább
szónokiak, de a leginkább igazságtalanok is, mert még a
jóval is ártani akarnak, miközben azt rosszal vegyítik.
Egy másik érv egyaránt szolgálhatja a vádlót és a vé-
dőt; mivel egy cselekedetet több célból lehet elkövetni; a
vádlónak rosszhiszeműnek kell lennie és rosszra kell ma-
gyaráznia a tettet, a védőnek pedig jóra. Azt például,
hogy Diomédészm Odüsszeuszt választotta társául, az
egyik fél azzal magyarázhatja, hogy Odüsszeuszt tartotta
a legderekabbnak, a másik éppen ellenkezőleg, mert
egyedül az nem lehetett versenytársa, lévén hitvány alak.
Hát legyen elég ennyi a vádolásról.

16. FEJEZET

A bemutató beszédekben az elbeszélés nem folyamatos,

hanem részekre tagolódik: ismertetni kell azokat a tette-
ket, amelyeken a beszéd alapul. A beszéd tartalma
ugyanis egy rétorikán kívül eső részből tevődik össze (a
szónok egyáltalán nem felelős a tettekért) és egy rétori-
kán belüliből. Ez utóbbi abban áll, hogy kimutatja: meg-
történt-e a cselekmény, ha hihetetlen, ilyen volt-e vagy
ekkora-e, vagy mindez együtt. Ez az oka annak, hogy
olykor nem helyes egymás után mesélni el a tényeket,
mert a tényeknek efféle bemutatása nehezen megjegyez-
hető. Egyes tettei alapján bátornak lehet feltüntetni az il-
letőt, mások alapján bölcsnek vagy igazságosnak. Ezen-
kívül így a beszéd egyszerűbb, amúgy viszont bonyolult
és nem egységes.
219
 A közismert tettekre csak utalni kell, ezért sok beszéd
nem is igényel elbeszélést, például, ha valaki Akhilleuszt
akarja magasztalni, tetteit ugyanis mindenki ismeri, ezért
csak ki kell aknázni őket. Ha viszont Kritiasztm akarjuk
dicsérni, el kell mesélni tetteit, mert nem sokan ismerik.
Nevetséges dolog, amit most mondunk: hogy az elbe-
széléssel gyorsan kell végezni. Erre is érvényes az, amit
valaki a péknek válaszolt, mikor az megkérdezte tőle, ke-
ményre vagy lágyra dagassza-e a kenyeret: ,,Hogy-hogy,
hát jól nem tudod megdagasztani?”. Mert az elbeszélés-
nek nem szabad túl hosszúnak lennie, ahogy a bevezetés-
nek és a bizonyításnak sem; hiszen a jó itt nem a gyorsa-
ságban, a tömörségben, hanem a megfelelő mértékben
van. Ez pedig akkor valósul meg, ha annyit mond,
amennyi megvilágítja a szóban forgó ügyet, és mindazt,
l4l7a ami hihetővé teszi, hogy azt elkövették, hogy káros vagy
törvénytelen, vagy olyan, amilyennek feltüntetni akar-
juk; a védő pedig tegye ennek az ellenkezőjét.
Az elbeszélésben ki kell térni mindarra, ami a szónok
erényességéhez hozzáad valamit, például: ,,Én mindig
korholtam és helyes tanácsot adtam neki: ne hagyja cser-
ben gyermekeit”. Vagy az ellenfél becstelenségének festé-
\ rr

sére: „O pedig azt válaszolta nekem, bárhol lesz is, szü-

letnek majd más gyerekei”“° (e választ Hérodotosz az
egyiptomi lázadóknak tulajdonította); vagy bármi mást,
ami megnyeri a bírák tetszését.
A védő elbeszélésének rövidebbnek kell lennie; mert a
vitás pontokat a következők alkotják: a tényállás nem
történt meg, vagy nem káros, vagy nem jogtalan, vagy
nem olyan súlyos. Következésképpen nem szabad időt
220
pocsékolni olyan tények ecsetelésére, amiket senki sem
von kétségbe, kivéve, ha olyasıninek a bizonyítására tö-
rekszünk, mint például hogy a cselekmény tényleg meg-
történt, de nem jogtalanul. Továbbá meg kell említenünk
olyan múltbeli eseményeket, amelyeknek elmulasztása
szánalmat vagy méltatlankodást kelt; például az Alki-
noosz-elbeszélés“', amelyet hatvan sornyi terjedelemben
Pénelopéhez intézett, vagy ahogy Phaülloszm tárgyalta
az epikus ciklust, vagy amilyen az Oineusz*-*J prológusa.
Az elbeszélésnek ki kell fejeznie a jellemet; ezt akkor
érjük el, ha tudjuk, mi teszi azt etikussá. Ennek egyik
módja az erkölcsi szándék kifejezésre juttatása,“4 mert a
jellem milyenségét az erkölcsi szándék milyensége hatá-
rozza meg, az erkölcsi szándék milyenségét pedig a cél.
Ez az oka annak, hogy a matematikai értekezések nem
fejeznek ki jellemet, mivel nincs erkölcsi szándékuk (sem
céljuk), a szókratészi dialógusoknak viszont van [mert
ilyen kérdésekről szólnak]. Kifejezik viszont a jellemet bi-
zonyos jellembeli kísérőjelenségek, például „beszéd köz-
ben ide-oda járkált”, mert ez a jellem vakmerőségére és
faragatlanságára utal. És ne úgy beszéljünk, mintha csak
értelmi megfontolások vezetnének bennünket, mint a
mostani szónokokat, hanem úgy, mintha erkölcsiek is:
,,Én ezt akartam, ezt tettem magamévá; bár nem volt
hasznom belőle, mégis jobbnak tartottam.” E kijelentés
okos és derék emberre vall ; az okosság ugyanis abban mu-
tatkozik meg, hogy a haszonra törekszik, a derekasság pe-
dig abban, hogy a jóra. Ha valami nem meggyőző, akkor
meg kell indokolni. Erre Szophoklész szolgáltat jó pél-
dát, akinek Antigonéja azt mondja, hogy jobban aggódik
221
 a testvérért, mint a férjért vagy a gyermekért, mert ha ez
utóbbiakat elvesztené is, pótolhatná őket:

Hiszen férjem helyett másik férjem lehet, _

S ha elvesztettem, más férjemtől gyennekemflll

Ha nem tudod megindokolni, legalább annyit mondj,

hogy magad is tudod, mennyire hihetetlennek tűnik, amit
mondasz, de hát ilyen a természeted. Mert senki sem téte-
lezi fel, hogy egy ember szabad akaratból mást is tehet,
mint amit érdeke diktál.
Továbbá az elbeszélés tükrözze az érzelmeket és azok-
nak olyan kísérőjelenségeit, amelyek ismeretesek, vagy
amilkülönösen jellemző a szónokra, vagy az ellenfelére,
l4l7b például: ,,elmenőben görbén nézett rám”. És ahogy
Aiszkhinész mondja Kratüloszrólm ,,pisszegve és ujjai-
val csettengetve”; az ilyen részletek igen meggyőzőek,
mert az ismerős tények olyan dolgok jelei lesznek szá-
munkra, amiket nem ismerünk. Számos példát lehet ta-
lálni erre Homérosznál:

Így szólt; és az anyó, arcát tenyerébe temetvejm

mert amikor az ember sírni kezd, kezét szeme elé emeli.

És tüstént a beszéd elején mutasd magad határozott jelle-
münek - és ellenfeledet is, hogy a hallgatók ilyennek te-
kintsenek; ügyelj azonban arra, hogy szándékod rejtve
maradjon. Hogy ezt könnyü lesz elérnünk, az nyilvánva-
ló a hírhozók példájából; még nem tudjuk, mit fognak
közölni, mégis megpillantva őket, megsejtjük.
222
 A beszéd több pontján szükség van elbeszélésre, az ele-
jén olykor nincsen.
A tanácsadó beszédben ritkán fordul elő elbeszélés,
mert eljövendő dolgokról senki sem számolhat be; de ha
mégis van elbeszélés, múltbeli dolgokról szól, hogy fel-
idézvén azokat, okosabban tanácskozzanak a jövőről.
[Néha ugyan feddés vagy dicséret céljából is elbeszélünk
valamit.] Ekkor azonban nem a tanácsadó szónok felada-
tát végezzük. Ha a közölt tények hihetetlenek, ígérjük
meg, hogy megindokoljuk őket, és haladéktalanul vált-
suk is be ígéretünket, sőt tartsuk be azt a sorrendet is,
amit a hallgatóság jónak tart; például Karkinoszm Oidi-
puszában Iokaszté mindig megígéri, hogy válaszol annak
kérdéseire, aki fiát keresi; de ugyanígy tesz Szophoklész
Haimónjam is.

17. FEJEZET

A bizonyitékoknak bizonyító erővel kell rendelkezniük.

Bizonyítani azonban, mivel négy vitapont van, mindig
azt kell, ami a vitatott kérdésben szolgáltat bizonyságot.
Például, ha a cselekmény elkövetése vitás, akkor a bizo-
nyításnak mindenek előtt erre kell irányulnia; ha pedig
azt állítják, hogy nem káros, a kárt kell bizonyítani, és ha
azt, hogy nem volt olyan súlyos és hogy jogos volt, akkor
ezt kell bizonyítani. És ha az a vitás, hogy megtörtént-e,
nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyedül ezen vita-
pont fennforgása esetén bűnös szükségszerűen az egyik
fél. Mert a tudatlanság nem hozható fel a cselekedet oká-
223
 ul, úgy mint a jogosság esetén. Ezért e pontok bizonyítá-
sa sok időt igényel, a többié nem.
A bemutató beszédekben a legnagyobb teret a nagyí-
tásnak kell szentelni, hogy bizonyíthassuk a szóban forgó
tettek nemességét és hasznosságát, mert magukat a tette-
ket bizonyítottnak kell tekinteni. Ezért ezeket csak ritkán
bizonyítják, egyedül akkor, ha hihetetlenek, vagy ha más
valakinek tulajdonitják őket.
A tanácsadó beszédben vitathatja valaki, hogy egy ese-
mény nem fog bekövetkezni, vagy hogy bekövetkezik,
amit javasolnak, de nem lesz jogos vagy hasznos vagy je-
lentős. Arra is figyelni kell, hogy az ellenfél nem tesz-e va-
lamilyen, a szóban forgó ügyet nem érintő. hamis kijelen-
tést; ez ugyanis biztos jele lehet annak, hogy más dolgok-
ban sem megbízható.
l4l8a A példák leginkább a népgyűlési beszédben érvénye-
sülnek, az enthümémák a törvényszékiben. Az előbbi
ugyanis a jövővel kapcsolatos, ezért szükségszerűen pél-
dákat kell vennie a múltból; az utóbbi pedig tények léte-
zésével vagy nemlétezésével, ezért a bizonyításnak és a
szükségszerűségnek itt nagyobb szerepe van, lévén hogy a
megtörtént eseményben van valami szűkségszerűség.
Nem szabad azonban folytonosan enthümémákban be-
szélni, hanem egyéb érvekkel kell őket vegyítení, mert kü-
lönben lerontják egymás hatását. A mennyiségnek is van
bizonyos határa:
,,Kedvesem, annyit mondtál, amennyit a bölcs férfi
mondana”,““° nem pedig ,,olyat”. És nem szabad minden-
nel kapcsolatban enthümémák után kutatni, mert külön-
ben úgy járunk el, mint némely bölcs, aki olyan szillogiz-
224
musokat alkot, amelyeknek konklúziói ismertebbek és
híhetőbbek, mint premisszáik.
Továbbá, amikor érzelmet kívánsz felkelteni, ne alkal-
mazz enthümémát, mert vagy elűzi az érzelmet vagy ha-
tástalan lesz; az egyidejű lelki mozgások ugyanis kizárják
egymást: vagy kioltják vagy gyengítik egymást. De akkor
sem szabad enthümémákat alkalmazni, amikora beszéd-
del jellemet akarsz ábrázolni, mert a logikai bizonyítás
híjával van mind az erkölcsi jellegnek, mind az erkölcsi
szándéknak. Alkalmazzunk azonban az elbeszélésben is
és a bizonyításban is gnómákat, ugyanis etikus jellegűek.
,,Én pedig adtam, jóllehet tudtam, hogy nem szabad bízni
senkiben”. És ha szenvedélyesen akarjuk kifejezni: ,,Nem
bánom, pedig megkárosított; az övé a haszon, az enyém
az igazság.”
A tanácsadó beszéd nehezebb, mint a törvényszéki, és
ez természetes, hiszen a jövővel foglalkozik, a törvényszé-
ki pedig a múlttal, amit már ismernek, még a jósok is,
ahogy a krétai Epimenidészm mondta. (Õ ugyanis nem a
jövendőről jósolt, hanem olyan elmúlt dolgokról, melyek
homályban maradtak.) Továbbá a törvény is alapul szol-
gál a törvényszéki beszédekben; és ahol van kiindulási
alap, ott könnyebb meggyőző bizonyítékot találni.
Továbbá a szónok nem időzhet el, például az ellenfél-
nél, vagy önmagánál, vagy az érzelmek fölkeltésénél; va-
lamennyi beszédfajta közül ebben teheti ezt a legkevésbé,
ha nem akar eltérni tárgyától. Ezért aki emiatt tanácsta-
lan, tegye azt, amit az athéni szónokok szoktak tenni és
Iszokratész,“2 aki tanácsadás közben vádol, például a
Spártaiakat Panégürikoszában, vagy Kharészt a szövetsé-
225
 gesekről mondott beszédében. A bemutató beszédeket di-
csőítő epizódokkal kell tarkítani, Iszokratész” módján,
aki mindig felvonultat valakit. Ez az, amire Gorgiasz
gondolt, amikor azt mondta, hogy őt sohasem hagyja
cserben a beszéd, mert ha Akhilleusz a témája, Péleuszt
dicsőíti, aztán Aiakoszt, majd az isteneket; hasonlókép-
pen dicséri a bátorságot, mely ezt és ezt hajtotta végre,
vagy ilyen és ilyen.
Ha tehát vannak bizonyítékaink, beszédünk fejezze ki
a jellemet és bizonyitson is; ha viszont nincsenek enthü-
l418b mémáink, fejezzük ki a jellemet. Egyébként is jobban illik
egy tisztességes emberhez, hogy erényesnek mutatkozzék,
mint beszédében szőrszálhasogatónak.
A cáfoló enthümémák nagyobb tetszést aratnak, mint
a bizonyítók, mivel cáfolás esetén világosabban kiugrik a
logikai konklúzió; mert az ellentétek szembetűnőbbek,
ha egymás mellett állnak.
Az ellenfél megcáfolása nem alkot külön részt, hanem
a bizonyításhoz tartozik. [Tételét ugyanis cáfolhatjuk el-
lenvetéssel és szillogizmussal.] Mind a tanácsadó, mind a
törvényszéki beszédben először saját bizonyítékainkat
kell előadni, azután pedig válaszolni az ellenfél érveire,
megcáfolva vagy előre darabokra szedve azokat. Ha vi-
szont az ellenfél érvelése sokrétű, először ezt kell megcá-
folni, ahogyan Kallisztratosz” tette a messénéiak nép-
gyűlésén: előre cáfolta azokat az érveket, amelyeket azok
készültek felhozni, és azután adta elő a saját érveit. Ha az
ellenfél után kapjuk meg a szót, először annak érveire
kell válaszolnunk, megcáfolván azokat ellenszillogizmus-
sal; főleg ha beszédével tetszést aratott. Mert ahogy ide-
226
genkedik a lelkünk attól, aki ellen korábban kifogások
merültek fel, ugyanígy idegenkedik a hallgatóság a beszé-
dünktől, ha úgy véli, hogy az ellenfél jól beszélt. Ezért he-
lyet kell készítenünk a hallgató lelkében beszédünk szá-
mára, és ez megvalósul, ha megcáfolod. Ez az oka annak,
hogy csak azután szabad fölsorakoztatnunk saját bizo-
nyítékainkat, miután az ellenfél összes érvét, vagy a leg-
súlyosabbakat vagy a tetszetőseket, vagy a könnyen visz-
szavethetőket megcáfoltuk.

Először az istennőket fogom megvédeni,

én ugyanis Hérát . . .M

E részben a költő elöször a leggyengébb érvet támadta

meg. Hát ennyit a bizonyítékokról. Ami az erkölcsi jelle-
met illeti, mivel a szónok nem beszélhet önmagáról anél-
kül, hogy irigységet ne keltene, vagy hosszadalmasnak ne
tűnnék, vagy ellenszenvet ne ébresztene, ha pedig a má-
sikról mondana rosszat, rosszindulatúnak látszhatna
vagy faragatlannak, ezért mást kell megszólaltatni, ahogy
Iszokratész teszi a Philipposzban és Antidoszisz44° c. be-
szédében, és ahogy Arkhilokhosz gyaláz, ti. jamboszában
az apát beszélteti a lányáról:
Semmi sincs, mi érthetetlen, nincs, mit esküvel ta-
gadja-47
Ugyanígy Kharón ács jamboszában, mely így kezdő-
dik: ,
Gügész gazdagságát megvetem.“'“"
és Szophoklésznál Haimón, atyja ellenében védve An-
tigonét, más szavait idézi.
227
 Olykor át kell alakítani az enthümémákat és gnómát
kell belőlük formálni, például: „Bölcs ember kiegyezik,
amikor' kedvező helyzetben van; így ugyanis nagy elő-
nyök birtokába juthat.” Enthüméma formájában ez így
lenne: „Ha akkor kell kiegyezni, amikor az számunkra a
leghasznosabb és legelőnyösebb, a szerencsés helyzetben
lévőnek kell kiegyeznie.”“`)

18. FEJEZET

Ami a kérdezést illeti, alkalmazása akkor célszerű, ami-

l4l9a kor az ellenfél már kifejtette ellenkező álláspontját, és
egyetlen kérdés feltevésével ki lehet mutatni annak lehe-
tetlenségét. Például, Periklész megkérdezte Lampóntm a
Megmentő istennő misztériumaiba való beavatásról.
Amikor Lampón azt válaszolta neki, hogy nem szabad
olyan előtt beszélni erről, aki nincs beavatva a misztéri-
umba, Periklész megkérdezte tőle, hogy ő ismeri-e e szer-
tartásokat. Igenlő válaszára ezt az újabb kérdést tette fel
neki: „Hogyan lehetséges ez, hiszen nem vagy beavat-
va'?”
Másodszor arra kérdezűnk, amikor két dolog közül az
egyik világos, továbbá nyilvánvaló, hogy az ellenfél meg-
engedi a másikat, ha megkérdezzük. A kérdező azonban,
miután a kérdésére kapott válasszal az egyik premissza
birtokába jut, ne kérdezzen rá a másikra, mely nyilvánva-
ló, hanem vonja le a következtetést. Például Szókratész,
amikor Melétosz azzal vádolta, hogy nem hisz az istenek-
ben, [azt mondta, hogy egy bizonyos daimonionra céloz,
228
igenlő válasza után tovább] megkérdezte, hogy a daimó-
nok az istenek gyermekei-e talán vagy valamilyen isteni
lények. Amikor Melétosz erre igennel válaszolt, Szókra-
tész45' így szólt: „Van olyan ember, aki úgy véli, hogy az
isteneknek vannak gyermekei, de istenek nincsenek `?”
Továbbá, ha azt akarja kimutatni, hogy az ellenfél el-
lentmond önmagának, vagy állítása paradox.
Negyedszer, amikor az ellenfél csak szofisztikus választ
tud adni, mert ha ilyesféléket válaszol: ,,van is meg nincs
is”, „részben igen, részben nem”, „bizonyos értelemben
igen, más értelemben nem”, a hallgatóság - mint sarokba
szorítottat - kifütyüli.“'52
A felsorolt eseteken kívül sem kell kérdezésbe bocsát-
kozni, mert ha esetleg az ellenfél ellenvetést tesz, könnyen
győztesnek tekinthetik. Valóban, sok kérdést nem lehet
feltenni, mert a hallgatók fáradékonyak. Ezért kell az
enthümémákat is - amennyire csak lehet - tömöríteni.
Kétértelmű kérdésekre úgy kell válaszolnunk, hogy a
kifejtéssel különbséget teszünk, mégpedig nem röviden.
Azokat a kérdéseket, amelyekről úgy látjuk, hogy ellent-
mondásba akarnak keverni, válaszunkkal tüstént meg
kell oldanunk, mielőtt még az ellenfél újra kérdezhetne,
vagy levonhatná a konklúziót, mert nem nehéz átlátni
gondolatmenetét. Mind ennek, mind a válaszadás módjá-
nak világosnak kell lennie számukra a TOpı'kából.“3
Amikor következtetünk, ha egy kérdés provokálta ki a
következtetést, indoklást kell adnunk. Így tett Szophok-
lész: Peiszandroszm azon kérdésére, hogy ő mint a Tízek
Tanácsának tagja helyeselte-e a Négyszázak Tanácsának
felállítását, igennel válaszolt. ,,Ejha, nem gondoltad,
229
 hogy ez becstelenség?” - „De igen.” „Tehát te elkövetted
ezt a becstelenséget?” - ,,Igen - válaszolta Szophoklész
- de nem volt jobb megoldás.” És ahogy a spártai epho-
rosz válaszolt, amikor hivataláról számot kellett adnia.
Arra a kérdésre, hogy igazságosnak tartja-e társai kivég-
zését, igennel felelt. „Te velük együtt nem ugyanazokat
az intézkedéseket hoztad-e?” „De igen.” „Akkor te is
megérdemled a halált ?” „Egyáltalán nem - válaszolta -,
mert ők pénzért cselekedtek, én viszont meggyőződés-
ből.”_4“ Ezért a következtetés levonása után ne tegyünk
l4l9b fel további kérdéseket, és a következtetést se vonjuk le
kérdés formájában, csak abban az esetben, ha az igazság
minden kétséget kizáróan a mi oldalunkon áll.
Ami a tréfát illeti, mivel olykor hasznos a nyilvános be-
szédekben, és Gorgiasz - helyesen - azt mondja,'“° hogy
az ellenfél komolyságát tréfával kell tönkretenni, tréfál-
kozását pedig komolysággal, a Poétikában kifejtettükfsl
hány fajtája van a nevetségesnek; ezeknek egy része illik
szabad emberhez, más része nem; ezért azokat kell alkal-
mazni, amelyek a szónokhoz illenek. Az irónia sokkal in-
kább méltó szabad emberhez, mint a bohóckodás; mert
az előbbi önmaga kedvéért tréfálkozik, az utóbbi mások
kedvéért.

19. FEJEZET

A befejezésnek négy összetevője van: felkelteni a hallga-

tóság jóindulatát irántunk és ellenszenvét ellenfelünk
iránt; nagyitani és kicsinyíteni; felszítani az érzelmeket a
230
hallgatóságban és összegezni az elmondottakat. Mert mi-
után bebizonyítottuk, hogy mi igaz emberek vagyunk, el-
lenfelünk pedig hazug, természetesen következik a dicsé-
ret, az elmarasztalás és a végső simítások elvégzése. Két
cél valamelyikét kell elérnünk: vagy azt kell kimutat-
nunk, hogy hallgatóink szempontjából jók vagyunk,
vagy azt, hogy általában jók vagyunk, az ellgnfélről pedig
azt, hogy vagy a hallgatóság szempontjából rossz, vagy
általában rossz. Hogy hogyan kell valakit ilyennek fel-
tüntetni, annak toposzait elmondtuk [hogy honnan kell
derék vagy hitvány embernek feltüntetni].4“
Ezután, amikor már elvégeztük a bizonyítást, termé-
szetszerűen következik a nagyítás és a kicsinyítés. Mert a
tényállásnak elfogadottnak kell lennie, ha a jelentőségé-
ről akarunk beszélni; hiszen a test növekedése is egy ko-
rábban meglevő állapot következménye. Hogy a nagyítás
és a kicsinyítés mintáit honnan kell venni, azt már koráb-
ban kifejtettük.”
Ezután, amikor már megvilágítottuk a minőséget és a
mennyiséget, az érzelmeket kell felkelteni a hallgatóság-
ban. Ezek: a szánalom, a döbbenet, a harag, a gyűlölet,
az irigység, a versengési láz és a_ harcikedv. Korábban
már beszéltünk ezek toposzairól,“°° ezért csak az van hát-
ra, hogy az elmondottakat összegezzük. Ezt megfelelően
azzal a módszerrel tudjuk elvégezni, amit néhány szónok
helytelenül a bevezetésre ajánl: érveinket gyakran kell is-
mételgetnünk, hogy a hallgatóság jól megjegyezhesse
azokat. A bevezetésben ugyanis az ügyet kell ismertetni,
hogy világos legyen, mi alkotja a per tárgyát, a befejezés-
ben pedig azokat az érveket kell összegezni, amelyek a bi-
231
 zonyítás gerincét alkotják. Először meg kell említenünk,
hogy minden ígéretünket beváltottuk, azután le kell szö-
geznünk, mit mondtunk és miért. Az összegezést kezdjük
azzal, hogy érvelésünket egybevetjük az ellenfélével. Ez
történhetik úgy, hogy összehasonlítjuk, mit mondtunk
ugyanarról a kérdésről mi, és mit az ellenfél; de történ-
hetik nyilvánvaló összehasonlítás nélkül is: ,,Ellenfelem
erről így és így beszélt, én pedig így és így ilyen megfonto-
1 420a lásból.” Vagy ironikusan így: ,,Ö azt mondta, én ezt vála-
szoltam. Mi lett volna, ha ezt bizonyítja, nem pedig azt?”
Vagy kérdés formájában: „Mi az, amit nem bizonyított
be?” Vagy: „Mit bizonyított ellenfelem?” Így hát vagy
összehasonlítással összegezhetünk, vagy abban a termé-
1 420b szetes sorrendben, ahogy beszédünket előadtuk, előbb
kerítvén sort saját érveinkre, majd ettől külön, ha úgy lát-
juk jónak, az ellenfél érveire. Lezárásul a kötőszó-elha-
gyásos stílusalakzat illik ide, hogy ne beszédnek, hanem
valóságos befejezésnek tűnjék:

,,Szóltam, meghallgattatok, értitek, ítéljetek."4°'

 JEGYZETEK
A RÉTORIKÁHOZ

1. „A dialektika olyan módszer, melynek segítségével minden felve-

tett kérdéssel kapcsolatban érvelhetünk a valószínűség alapján”
(Topikal 1, l00a, 18). Egyszerűbben a logikus vitatkozás tudomá-
nyának is mondjuk, vagy Augustinus meghatározásában: „A dia-
lektika a helyes vitatkozás tudománya.” (Dial. 1,1).
2. Egy techné (mesterség, művészet, gyakorlati „tudomány”) sajátos
jellegét olyan rendszer vagy módszer felfedezése biztosítja,
mely megkülönbözteti azt az ösztönös ügyességtől. A rétorikának
megvan ez a sajátos vonása, s éppen ez az, amivel Arisztotelész a
rétorika techné-jellegét bizonyítja, azaz a rétorika képes feltárni a
meggyőző beszéd szabályrendszerét. Arisztotelész a technét meg-
különbözteti az episztémétől, az elméleti tudománytól.
3. A „bizonyítások” szóval a Tzíarıç jelentését kívánjuk megközelíteni,
mely nem a tudományos bizonyítást vagy szükségszerü bizonyítást
jelenti, hanem a valószínű bizonyítást, a meggyőző vagy annak lát-
szó érvelést; ennek sajátos eszköze a rétorikában a rétorikai szillo-
gizmus, az enthüméma, mely az švôvyšopaı (megfontol, meggon-
dol) igéből származik, és csonka szillogizmust jelent, azaz elhagyja
a premisszákat (olykor csak az egyiket, olykor mindkettőt), s csak
a konklúziót mondja, mivel a premisszákat a hallgató úgyis tudja.
4. Areiopagosznak, Arész dombjának nevezték Athénban azt a dom-
bot, ahol az egyik bíróság ülésezett.
5. A bíró itt és a következőkben a tágabb értelemben vett birótjelen-
ti, tehát az esküdteket is, sőt a népgyűlés résztvevőit is, és mind-
azokat, akik valamiképpen befolyásolják a döntést.
6. A bizonyítás rétorikai eljárásai a logikai bizonyítások, az enthümé-

233
 mák és a példák, valamint a jellemek és az érzelmek adta meggyő-
zési lehetőségek kiaknázása. Ezeket Arisztotelész határozottan
szembeállítja a rétorikán kívül eső bizonyítékokkal, amelyek a be-
szédtől függetlenül léteznek, csak fel kell használni őket. Az előb-
bieket az I. könyv 4-14. fejezetében, az utóbbiakat a 15.-ben
tárgyalja.
7 A dialektika itt talán a logikát jelenti, a ,,része” pedig vagy az Első
Analitikát, vagy a Szofisztíkus Cáfolatokat.
8 A valószínű (ıivôoča) az, ami a véleményen alapszik, vö. „A való-
színűségek olyan dolgok, amelyeket vagy mindenki elfogad, vagy a
legtöbben, vagy aibölcsek, mégpedig vagy minden bölcs, vagy na-
gyobb részük, vagy a leghíresebbek, vagy a legtekintélyesebbek”
(Topika I 1; 100b 21).
9 I 2, l0la 25; A Topika nyolc könyvből álló értekezés, mely a dia-
lektikával, közelebbről a valószínűségekből való következtetések-
kel foglalkozik.
10 A iáyoç egyaránt jelent beszédet és érvelést, ezért egyes fordítók
pl. W. R. Roberts, két szóval fordítják.
ll A rétorika hasz:náról és káráról, 1. Cicero Inv. praef. I.
12 A szofisztika lényege az erkölcsi szándékban van: megtévesztő ér-
vek tudatos használatában. A dialektikában az, aki tudatosan al-
kalmaz megtévesztő érveket, szofista. A rétorikában nincs meg ez a
megkülönböztetés, azaz a logikai érvekkel, illetve a hamis érvekkel
bizonyító szónokot egyaránt rétornak nevezték.
13 A rétorika egyrészt azonos természetű a dialektikával, mert mind-
kettő logikai következtetéseket alkalmaz, másrészt bizonyos mér-
tékben az etikával és annak egyik részével, a politikával is, mivel
egyaránt dolga van egyéni és közösségi erkölccsel, ugyanis neveli
a polgárt és képessé teszi arra, hogy a meggyőzés eszközeivel védel-
mezze az államot.
14. Első Analitika II 23, 68b 13: ,,Mert mindenről vagy szillogisztikus
következtetés, vagy indukció alapján győződünk meg"; vö. még
Második Analitika I l, 7la 5.
5. A szillogizmus meghatározása: I l, l00a 25; az indukcióé: I 12,
l05a, ll.

234
Arisztotelész egyik elveszett munkája; Diogenész Laertiosz is meg-
említi: Arisztotelész élete XXIV.
L. II 20-24.
Az első figura tipikus szillogizmusa: két premisszából és egy konk-
lúzióból áll.
A rhodoszi Diagorasz fia, akit olimpiai győzelmeiért ünnepeltek;
vö. Pindarosz Olimpiai ódák VII.
Első Analitika I 8, 29b.
Első Analitika II 27, 70a: ,,Az enthüméma valószínű tételekből és
jelekből való következtetés. A valószínű tétel és a jel nem ugyanaz,
hanem a valószínű tétel egy általánosan elfogadott tétel, hiszen va-
lószínű az, amiről tudjuk, hogy legtöbbször úgy történik, vagy nem
úgy történik, vagy úgy van, vagy nincs úgy; pl. hogy gyűlöljük az
irigyeket, vagy hogy szeretjük szerelmeseinket. A jel pedig egy bi-
zonyító tétel akar lenni, amely vagy szükségszerű, vagy általánosan
elfogadott, mert aminek lételéből van, vagy aminek korábbi vagy
későbbi keletkezéséből keletkezett a dolog, az jele ama dolog meg-
történésének vagy létének.”
Feltehetőleg az idősebb Dionüszioszról van szó, aki 405-ben Szü-
rakuszai türannosza. Peiszisztratosz 561-ben kaparintotta meg a
hatalmat Athénban; Theagenész Megara türannosza volta 7. szá-
zadban.
A koinosz toposz fordítása minden nyelvben nehézséget jelent, így
a magyarban is. Tulajdonképpen ,,közhelynek” kellene mondani,
ez a szó azonban a mai magyar köznyelvben mást jelent, ezért dön-
töttem az ,általános érv° vagy tétel mellett.
A ngóraaıç a szillogizmus premísszáit jelölő logikai terminus tech-
nikus. Itt a nem és a faj tudományterületet, illetve -ágat jelent.
Vö. Topika I 10; III 5; Szofisztíkus Cáfolatok 9.
Arisztotelész a beszédet a kommunikációs modell alapján fogja
fel: beszélő, amiről beszél, hallgató; modern terminológiával: adó,
üzenet, vevő.
Az ítélő itt egészen általános értelemben szerepel; az, aki valami-
lyen múlt- vagy jövőbeli eseményt megítél; a múltra vonatkozóan
ez a bíró, a jövőre nézve a népgyűlésen részt vevő bármelyik
polgár.
235
28. A tanácsadó beszédet politikai beszédnek is fordithatnánk, mert
lényegében korunk parlamenti beszédeinek megfelelője; a törvény-
széki beszéd a perbeszéd; a bemutató beszéd különböző alkalmak-
hoz, ünnepekhez kapcsolódik, s gyakran politikai jellegű.
29. A mondat kegyetlensége miatt többen el akarják hagyni az dôucov
elől az OÓK tagadószót. Ez nem indokolt. E mondat arra a kegyet-
len bánásmódra utal, amelyben az athéniak Mélosz szígetének la-
kóit részesítették (i. e. 416), akik a peloponnészoszi háború alatt
semlegesek akartak maradni. Az athéni követek szerint az igaz-
ságosság csak egyenlő erők esetében merül föl.
30. Iliasz 18, 97 skk.
31. Ezt így fogalmazza meg a Nikomakhoszi etikában: ,,megfontolni
azt szoktuk, ami tőlünk függ, s amit meg is tehetünk” (III 5,
1112zı).
32. Nem a szűkebb értelemben vett analitika tudományára kell itt gon-
dolni, mely a tudományos bizonyítás elmélete, hanem a dialektiká-
ra. A rétorika ehhez áll közel, amikor bizonyít, amikor pedig cáfol,
a szofisztikus beszédekhez.
33. Itt tulajdonképpen az arisztotelészi etika híres középérték fogal-
máról van szó: az ajó, ami a hiány és a túlzott bőség között van,
vö. Nagy etika I 5, ll85b 13-32; Eiudémoszi etika II I, l220a
26-34, -
34. Az EıŠ.'zl+;'vıf.-a Krmuárzuv Kai aruiıfirmv kifejezést Freese „anyagi javak
és rabszolgák bősége” forditással adja vissza. Dufour megjegyzi,
hogy a awiıárwv a rabszolgákra és az állatállományra egyaránt
vonatkozik.
35. Ti. testi vagy lelki képességeket, vagy bizonyos, ppzíciókból adódó
előnyöket.
36.' Az athéniak ezt sokra tartották és büszkék voltak rá.
37. Az cirsiırvâspıia azt jelenti, ami nem illik szabad emberhez, ezért a
kifejezés így is értelmezhető: ,,olyan munkák szeretete, melyek
nem méltatlanok szabad emberhez."
38. Hasonló megjegyzést találunk a spártai nőkről a Politikában: II
9, l269b 22-23; vö. Euripidész: Andromakhé 595-6.
39. Ugyanezt a különbséget a birtoklás és a használat között megtalál-
juk a Politíka I. könyvében: 8, l256a skk.
236
A szélümbriai Hérodikosz orvos és testnevelő tanár (i. e. kb. 420).
Pácienseit sétával gyógyította: Athéntól Megaráig kellett gyalogol-
niuk, de ahelyett hogy meggyógyította volna, inkább halálba ker-
gette őket, vö. Platón: Állam 406a.
Az ötpróbázók számai: ugrás, futás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és
birkózás. _
Az ökölvívás és birkózás együtt, pankration,.külön sportág volt a
görögöknél.
Az orvostudomány és a természetes adottságok eredményeit gyak-
ran befolyásolja a szerencse. Az egészség lehet a szerencse és az or-
vostudomány eredménye.
I 9.
Iliasz 1, 255.
Iliasz 2, 160.
Iliasz 2, 298.
Szimónidész frg. 50. Bergk. Arisztotelész pontatlanul idézi a sort,
feltehetőleg emlékezetből citál. A korinthosziak joggal fogták fel
sértésnek e sort, hiszen azok a görög városok, akikre a trójaiak
nem haragudtak, nem voltak jó harcosok.
Az egynek, a kisebb mennyiségnek és a nagyobb mennyiségnek á
dolgok ugyanazon fajtájához kell tartoznia.
Amikor 366-ban a thébaiak elfoglalták Oroposz városát, Kalliszt-
ratosz megoldást javasolt a béke helyreállítására, s ezt Khabriasz
akarta végrehajtani. Igyekezetük kudarcba fulladt, ezért bíróság
elé állították őket. Leódamasz, athéni szónok volt a vádlójuk, és
elérte mindkettő elítélését.
Pindarosz: Olümpiai ódák I 1.
Iliasz 9, 592-594.
Epikharmosz (i. e. 550-460) a szicíliai Megarában (mások szerint
Kósz szigetén) született; mint filozófus és komédiaíró nagy hatást
gyakorolt a későbbi nemzedékekre.
Szimónidész frg. 163. Bergk. A költő azt emeli ki, hogy szép dolog
az, ha valaki alacsony sorból feltörve nagy dolgokat visz véghez.
Iphikratész híres athéni hadvezér a 4. században; apja cipész volt.
Odüsszeia 22, 347.
Hérodotosz Gelónnak tulajdonítja: VII 162.
237
A nevelés célja ugyanis az, hogy a közösség számára művelt polgá-
rokat képezzen; következésképpen a nevelés közérdek; vö. Platón
Állam VIII 1, 543-544.
Politika III 7-18.
Élettelen dolgok és állatok dicsérete divatos volt az i. e. 4. század
szofisztikájában. Dufour Polükratész Busziriszét említi, melyre
Iszokratész Buszirisze volt a válasz. Későbbi szerzőktől l. Lukia-
nosz: A légy dicsérete c. művét. De ide sorolhatjuk Frontónak
A füst és a por dicsérete c. töredékes munkáját. Í
A Nikomakhoszi etikában az erényt habitusnak határozza meg: Il
4, ll05b 19 skk.
Elképzelhető, hogy itt kimaradt valami, mert nem határozza meg
az okosság ellenkezőjét, és a bölcsességet sem. Ez utóbbi meghatá-
rozását l. a Nikomakhoszi etikában: X 7, ll77a 12 skk.
Alkaiosz frg. 55. Bergk.
Szapphó frg. 28. Bergk. Devecseri G. fordítása.
Platón: Menexenosz 235d.
Például a szkítáknál azt kell mondani valakiről, hogy bátor és
kiváló vadász, a spártaiaknál, hogy kemény legény és kevésbe-
szédű, az athéniaknál, hogy szereti az irodalmat, a tudományokat
és a filozófiát.
L. 55. jegyzet.
L. 54. jegyzet.
Arkhedikéről van szó, Hippiasznak, Athén türannoszának a leá-
nyáról; férje Lampszakosz türannosza, Aiantidész volt, vö. Thu-
küdidész VII 10. Szimónidész frg. 111. Bergk.
A boldogság a legnagyobb jó, s mint ilyen, az istenek kiváltsága;
vö. Nikomakhoszi etika I 12, 1101b 24.
Ismeretlen személy; senkivel sem tudjuk azonosítani.
Harmodiosz és Arisztogeitón athéni polgárok, akik i. e. 514-ben
összeesküvést szőttek Hippiasz türannosz ellen, vö. Thuküdidész
I 20; VI 54. 56-57.
Kassel a auvıjûsıav (járatosság, tapasztaltság) olvasatot fogadja el,
Freese, Dufour és Granero: ıimıvıjfiaıav Üáratlanság). Mindkét ol-
vasat megtalálható a szöveghagyományozásban. Az utóbbi szer-
zök azzal indokolják meg választásukat, hogy Iszokratész nem volt
járatos a törvényszéki beszédekben; vö. Iszokratész: Antidoszisz
2-3. Kassel olvasata viszont jól beleillik a szövegösszefüggésbe,
azonkívül bár Iszokratész valóban nem mondott törvényszéki be-
szédeket bíróság előtt, de más szónokok számára írt ilyeneket,
következésképpen ismernie kellett a törvényszéki beszédek sajá-
tosságait.
Arisztotelész rétorikájában nem elméletileg határozza meg a jogos-
ságot és a jogtalanságot, azaz nem az egyéni és a közösségi erkölcs
szempontjából, ahogy etikáiban teszi, hanem az elkövetett cseleke-
detek következményeinek szempontjából: érdemelnek-e büntetést
vagy sem. A szándékosságot és a felelősséget is jogi következmé-
nyeik alapján határozza meg; vö. Nikomakhoszi etika III-IV.
könyv.
E két törvényt részletesen a 13-15. fejezet tárgyalja.
A fiatal, a szegény, a gazdag esetében a fiatalság, a gazdagság, a
szegénység csak accidentális tényezők, nem igazi okok. Az igazi ok
a vágyakozásban van. Az accidentálist avpflefimcóç Arisztotelész
így határozza meg: „ami benne foglaltatik valamiben, és igazként
állítható róla, de nem szükségszerűen és nem minden esetben”.
Metafizika IV 30.
II 12-17.
Szerzőnk itt csak röviden és vázlatosan határozza meg a véletlent;
teljesebb meghatározását a Fízikában adja: II 4-6.
Vö. Fizika II 1, l92b 13.
11 2. _
Vö. fentebb I 6.
A szerző hangsúlyozza, hogy bár meghatározásait nem tudomá-
nyos részletességgel fogalmazza meg, megfelelnek a rétorikai tár-
gyalásmód természetének.
A gyönyört a Nikomakhoszi etikában két helyen tárgyalja: VII
12-15 és X 1-5.
Az állapotot Arisztotelész így határozza meg a Kategoriákban:
„Nevezzük a minőség egyik fajtáját tulajdonságnak (habitus), illet-
ve állapotnak (dispositio). A tulajdonság abban különbözik az ál-
lapottól, hogy maradandóbb és tartósabb” (8, 8b 27).

239
85. Paroszi Euénosz frg. 8 Bergk. A Metafizikában is megtalálható ez
az idézet: IV 5, l0l5a 29.
86. A Nagy etikában ezt a felosztást Platónnak tulajdonítja: „Ezután
Platón - helyesen - a lelket értelemmel bíró és értelemmel nem ren-
delkező részre osztotta fel, és mindkettőnek megadta az őket meg-
illető erényeket”. - Az čítoyoı és itt-:rá Ãóyov kifejezéseket ,,irracio-
nális” és „racionális” terminusokkal adom vissza, hiszen szöve-
günkben nyilvánvalóan arról van szó, amit ma ezeken a szavakon
értünk. Egyébként Freese és Roberts is e szavakkal fordítják.
87. Az elképzelés, képzelet (qıavraaia) meghatározása a Lélekről c.
traktátusban: ,,a képzelet olyan mozgás, melyet az aktív érzékelés
kelt". (III 3, 429a 1). Az érzékelés kelti, ezért az érzékeléshez ha-
sonló, az érzékelés és az intellectus között foglal helyet: a képzelet
érzékelésre szorul, az értelem pedig képzeletre.
88. Euripidész: Andromeda frg. 133 Nauck.
89. Odüsszeia 15, 400-1. Arisztotelész kissé csonka idézete helyett mi a
teljes két sort közöljük Devecseri Gábor fordításába-n.
90. Iliasz 18, 108.
91 A Nikomakhoszi etikában ezt így írja le: „A jóindulat tehát csak
kezdete a barátságnak, valamint a szeretetnek is csupán kezdete a
látásból eredő gyönyörűség: senki sem szeret anélkül, hogy az ille-
tő alakjában előre ne gyönyörködnék, viszont aki a külsőben örö-
mét leli, az még egyáltalán nem szeret, hanem csak akkor szeret
majd, ha a szerelmese után annak távollétében is vágyakozik, s a
jelenlétét óhajtja” (IX 5, ll67a skk).
92. ııizsz 23. 108.
93 Euripidész: Oresztész 234. Fordította: Devecseri G. L. még: Niko-
makhoszi etika VII 15, l154b 28-31: „Ámde a változás - mint a
költő mondja - minden dologban kedves - bizonyos fogyatkozás
miatt; mert miként a rossz ember változékony, éppúgy a folytonos
változást kívánó természet is rossz, mert nem egyszerű és nem jó.”
94. Vö. Poétika I, 4: „Az utánzás veleszületett tulajdonsága az ember-
nek gyermekkorától fogva. Abban különbözik a többi élőlénytől,
hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás útján
tanul is; mindegyikünk örömét leli az utánzásban“.
95. Euripidész: Antiopéifrg. 183, Nauck.
240
96. „A nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat és így kárt
nem okozó csúfság, amilyen - rögtöni példával élve - a komikus
álarc: rút és torz valami, de nem okoz fájdalmat.” (Poétika 5).
97 II 19.
98 Nem tudjuk azonosítani.
99 Egyesek nyereségvágyból követnek el jogtalanságokat, mások
becsvágyból; az előbbiek becsületüket áldozzák fel a haszonért, az
utóbbiak érdekeiket a becsületükért.
100 Karthágó túlságosan messze esett Görögországtól. Több kiadó a
Xazlıcrjôoviovç olvasatot fogadja el, s ez esetben Khalkédon bithü-
niai város lakóira kell gondolnunk.
101 A szólás nagyjából annyit jelent, mint a magyarban a ,,könnyű
préda”.
102 Kallipposz barátja volt Diónnak, Szirakúza türannoszának (i. e.
408-353). Később bevádolta, majd megölette Diónt.
103 Aineszidémosz, Leontinoi türannosza, elismerése jeléül kottabia
díjat küldött Gelónnak, Szirakúza türannoszának, mert ez ügyesen
megelőzte őt egy szomszédos város elfoglalásával. A kottabosz ere-
detileg szicíliai játék, amely azonban az athéni iljúság között is
kedvelt volt. Lényege abban állt, hogy a kehelyben levő bor mara-
dékát bizonyos távolságról egy fémedénybe kellett loccsantani.
104 Pherai, egy thesszaliai város türannosza.
105 Antigoné 456-457. Fordította Trencsényi-Waldapfel Imre.
06 Empedoklész Agrigentumban született 483-ban; filozófiai műveit
hexameterekben írta; Diels-Kranz frg. 135.
107 Az élíszi Alkidamasz Gorgiasz tanítványa _volt; a messzénéiek ér-
dekében mondott beszéde nem maradt ránk.
108 Vö. I 6 és 10.
109 Vö. II 2.
110 Vö. I ll-12.
lll Vö. Nikomakhoszi etika V 14, ll37b: „mert először is a méltányos
dolog, minthogy bizonyos igazságos dolognál jobb, természetesen
maga is igazságos; másodszor pedig, nem olyan értelemben jobb
az igazságosnál, mintha másnemű dolog volna. Az igazságos és a
méltányos tehát azonos, csakhogy, bár mind a kettő erkölcsös,
mégis többet ér a méltányosság. A nehézséget az okozza, hogy a
241
 méltányos dolog igazságos ugyan, de nem a törvény szerinti érte-
lemben, hanem úgy, hogy mintegy kíigazítása a törvény szerinti
igazságos dolognak”.
112 Kallisztratosz és Melanóposz politikai ellenfelek Démoszthenész
korában; vö. Plutarkhosz: Démoszthenész 13. Az említett vádról
semmit sem tudunk.
113 Egyesek szerint nem a tragédiaíróról van szó, hanem egy rétorról;
a 111. könyv 18. fejezetében is említi.
114 Szophoklész: Antigoné 456. és 458. sor. Fordította: Trencsényi-
Waldapfel Imre; Arisztotelész idézete eltér a szöveghagyománytól.
115 A bírói eskü szövege ez lehetett: ,,Esküszöm, hogy legjobb belátá-
som szerint, a törvényeknek megfelelően fogok itélni.” Ha elhagy-
juk a ,,legjobb belátás szerint” kitételt, akkor minden olyan ítélet
esküszegés, amire nincs törvényes előírás.
6. Iliasz II 557-8:
Hozta tizenkét bárkáját Aiasz Szalamiszból,
és, hol Athén bárkáinak állt sora, arra vezette.
Athén és Megara versengett Szalamisz birtoklásáért, és a spártaiak
mint bírák a fenti sorok alapján Athén javára döntöttek. Vö. Dio-
genész Laertiosz 1 48 és Plutarkhosz: Szolón 10. c.
117 Periandrosz Korinthosz türannosza (625-585); az említett vitáról
semmit sem tudunk.
118 Szolón frg. 22 Bergk. Kritiasz athéni oligarkha; a harminc türan-
nosz egyike. Kleophón, a szélsőséges demokraták képviselője, Szo-
lón szavait rosszra értelmezte, pedig a költő nagyra becsülte e csa-
ládot, s dicsérni akarta az apát.
119 Vö. Hérodotosz VII 141-143.
120. Sztaszimosz vagy Hégésziasz Küpria c. eposzából; e költők az ún.
epikus ciklus alkotói közé tartoztak (VII. sz.).
121 Eubulosz Démoszthenész ellenfele, akit Démoszthenész gyakran
emleget A hűtlen követség és a Koszorú c. beszédében. Kharész
athéni hadvezér. Arkhibioszról nem tudunk semmit. Platón való-
színűleg nem a filozófus Platónnal azonos, hanem a komédiaíró-
val.
122 A zárójelben levő részt Kassel - és több más kiadó - elhagyja, bár
a legjobb kéziratban (Paris. A) szerepel. A kiadók nyelvi megfon-
242
 tolásból döntenek így : a szóban forgó rész stílusa elüt Arisztotelész
stílusától.
123 Az attikai törvényszéki eljárásban fontos szerepe volt az eskünek;
részletes meghatározását 1. Rétorika Alexandroszhoz 17, 1432a 33.
4. Xenophanész Elő-Ázsiában, Kolophónban született (i. e.
540-470); a dél-itáliai Eleában filozófiai iskolát alapított.
125 Az I. könyv első fejezetében az elvi fejtegetések között elítéli azo-
kat a rétorikaszerzőket és szónokokat, akik nem a logikai meggyő-
zést tartják fontosnak, hanem az érzelmit, és legfőbb törekvésük
az, hogy érzelmileg befolyásolják a bírót. De már az I. könyv ké-
sőbbí részeiben kiderül, hogy az egyetemesen hatékony szónoklás
- éppen az emberek gyarlósága miatt - minden eszköz igénybevéte-
lét jelenti.
126 Vö. 1 9.
127 Vö. II 4.
128 Iliasz is, 109-110.
129 Iliasz 1, 355-56.
130 Iliasz 9, 648.
131 Iliasz 2, 196.
132 Iliasz 1, 81-82.
133 Pléxipposz Meleagrosz nagybátyja volt; az utalás homályos.
Freese szerint a harag oka az volt, hogy Meleagrosz a kalüdóni
vadkan bőrét nem Pléxipposznak adta, hanem Atalanténak. An-
tiphón Meleagroszának töredékeit 1. Nauck 792-3. 1.
134 Vö. Odüsszeia 14, 29-31:
Meglátták Odüsszeuszt az erőshangú ebek ekkor,
nyomban bősz ugatással törtek rá, de Odüsszeusz
földrelapult ravaszul, botját kivetette kezéből.
135 Philokratész Démoszthenész ellenfele volt; a makedon párt szó-
szólója. Ő szorgalmazta a Philipposszal való békekötést 346-ban.
Később száműzték és távollétében halálra ítélték.
136 Ergophilosz és Kalliszthenész hadvezérek voltak; 362-ben árulás-
sal vádolták őket, miután békét kötöttek Perdikkasszal, Makedó-
nia királyával. Ergophiloszt pénzbüntetésre ítélték, vö. Démosz-
thenész: A hűtlen követség 180.
137 Odüsszeia 9, 504.
` 243
 v

138. Iliasz 24, 54.

139. Arisztotelész itt sokra értékeli a földművelö -életformát; a Politiká-
ban nem tekinti egyértelműen pozitívnak.
140. Vö. Hésziodosz: Munkák és napok 25-26:
És féltékeny az ácsra az ács, fazekas fazekasra,
koldus a koldus irígye, a dalnok irígye a dalnok.
141. Hipponikosz fia, akit gyakran támadnak a komikusok; vö. még
Metafizika 98la 12-20.
142. Kissé másképpen fogalmaza Nikomakhoszi etikában: III 9, 1l15b
1.
143. Vö. Nikomakhoszi etika: IV 3, 1122a.
144. Vö. Euripidész: Khresphontes frg. 457. Nauck.
145. Egy szkolionban (Rabe 106. 1.) azt olvashatjuk, hogy Euripidész
követként a szirakúzaiakhoz ment, hogy békét szerezzen. Miután
ezt nem sikerült elérnie, a következőket mondta: ,,Megbecsülé-
sünk kinyilvánítását - ó, szirakúzai férfiak - tisztelnetek kellene,
ha másért nem, legalább azért, mert új folyamodók vagyunk.”
146. Baiter-Sauppe, II p. 318.
147i Amikor egy követség tagjaként Szirakúzába ment, és Dionüsziosz
megkérdezte tőle, melyik a legjobbfajta bronz, ezt válaszolta: az,
amelyikből az athéniak szobrot készítettek Harmodiosznak és
Arisztogeitónnak. Erre Dionüsziosz halálra ítélte.
148. Az utalás homályos.
149.A tíz kategória Arisztotelész felsorolásábanz „Kapcsolat nélkül
mondott szavak mindegyike vagy szubsztanciát jelöl, vagy mennyi-
séget, vagy minőséget, vagy viszonyt, vagy helyet, vagy időt, vagy
helyzetet, vagy birtoklást (valamivel való ellátottságot), vagy cse-
lekvést, vagy elszenvedést.” (Kategóriák lb 25.).
150. Diopeíthész hadvezér; meghalt 340 után.
151. Hérodotosz (III 14) ugyanezt a történetet Amaszisz fıáról, Pszam-
ménitoszról mondja el.
152. A mondat - mint Freese megjegyzi - problémás, azaz nem igaz,
hogy felháborodunk olyan javak láttán, amelyekre a jók méltók:
csak akkor háborodunk fel, ha e javakat érdemtelenül birtokolják.
Ez viszont nincs benne a szövegben, ezért egyesek szövegromlást
tételeznek fel.
244
153. Iliasz 11, 542-43. Az idézet első sora szerepel az Iliasz elfogadott
szövegében; a második sor nem található meg a kéziratokban,
csak citátumokból ismerjük.
154. Egy szkolion szerint Aiszkhülosztól származik, vö. frg. 305,
Nauck.
155. Két szikla a Gibraltári-szoros keleti felén; az ókorban a világ nyu-
gati határának tartották.
156. L. a 140. jegyzetet.
157. Vö. Hésziodosz: Munkák és napok 195:
Sokbaj sújtja a népet, s köztük jár az Irigység,
annak örűl, ha baj ér, csúf hangja van, arca kegyetlen.
158. A /loyoypciçooı azokat az írókat jelenti, akik beszédeket szerkesztet-
tek a törvényszéki ügyek számára, vagy panégürikoszokat szerez-
tek.
159. Nem tudjuk, hogy ez az utalás mire vonatkozik.
160. Az ifiak jellemének arisztotelészi ábrázolása igen találó, és későbbi
szerzőkre is nagy hatással volt, vö. Plutarkhosz: De virtute mora-
li II.
161. A társadalmi konvenció az egyetlen olyan törvény, amelyet ismer-
nek, ezért szégyellik magukat, ha esetleg megsértik, mert még nincs
fogalmuk arról, hogy más törvények is léteznek.
162. Kheilón, a hét görög bölcs egyike, a 6. sz. közepe táján élt: a ha-
gyomány neki tulajdonitja a „semmit sem szerfölött” _ ,uı;ıõi`v (iyav,
Ne quid nimis) elvet.
163. Biasz a hét bölcs egyike; vö. Hérodotosz I 27 és 170.
164. Vö. Nikomakhoszi etika IV 15, l128b. ˇ
165. Az érettség fogalma gyakran szerepel a görög gondolkodóknál.
Platón a testi érettséget az 55. életévíg előretolta, a szellemi érettsé-
get pedig az so. évre (Állam s4Oz).
166. Alkibiadész fiának botrányairól sokat beszéltek Athénban (vö. Lü-
sziasz 15. és 16. beszédével). Az ifiabb Dionüsziosz tetteit is közis-
mert botrányokként tartották számon. Plutarkhosz elmeséli,
mennyi baja volt Periklésznek fiaival. Kimón és Szókratész fiairól
nem maradtak fönn biztos adatok.
167. Szimónidész Szirakúzában tartózkodva igyekezett gazdag pártfo-
gókat szerezni.
245
Vö. I 8.
Az etikai és érzelmi bizonyítékok után Arisztotelész a három be-
szédfajtára egyaránt alkalmazható, általános érvekkel foglalkozik.
Az általános érveket közhelynek is szokták fordítani, azonban a
magyarban a közhely szónak más jelentése van, azonkívül Ariszto-
telész felfogásában a Koıvóç Trina; többet is jelent, mint egyszerű
közhely: tulajdonképpen az érvelés eszközeit érti rajtuk.
I 9, l367a.
A lábbeli részeivel visszaadott görög szavak jelentése - ahogy
Freese is jogosan megjegyzi - nem egészen világos; mivel azonban
a példából úgy tűnik, hogy a cipő és részei szerepelnek a szembeál-
lításban, más fordítók is - Freese, Dufour - a lábbeli részeit sorol-
ják fel. Az efféle példák közkedveltek voltak Szókratész iskolájá-
ban, vö. Platón: Gorgiasz 490d-49la.
Agathón tragédiaíró Euripidész kortársa volt, 8 kapcsolatban ál-
lott Szókratésszel is; Agathón frg. 8 Nauck.
Vö. Iszokratész XVIII (XXI) 15.
Spengel javaslatát követve kihagytuk a szövegből a yiyveaûaı-t.
Vö. I 7.
A Iibüai mesék az aiszóposzi mesékhez hasonlóan állatmesék vol-
tak; nevüket annak köszönhetik, hogy egy ismeretlen Iibüai szer-
zőnek tulajdonították öket; Quintilianus is említi: V ll, 20.
A példában említett király valószínüleg III. Artaxerxész Okhosz
perzsa király, aki 343-4l között elfoglalta Egyiptomot.
A nagafio/Íıj Arisztotelész felfogásában hasonlat, mégpedig véle-
ményünk szerint az ún. nagy hasonlat; a hasonlót a szónok a való
életből veszi; ezzel szemben a mese puszta fikció.
Sztészikhorosz dél-itáliai görög költő az i. e. VI. században; Pha-
larisz Agrigentum türannosza.
E mesét Plutarkhosz is Aiszóposznak tulajdonitja (An seni gerenda
sit res publica, 12, l-2). Josephus Flavius Tiberius meséjeként emlí-
ti (A zsidók története XVIII 6, 172-176).
Euripidész: Médeia 294-7. Fordította Kerényi Grácia.
Euripidész: Sztheneboia frg. 661 Nauck.
Euripidész: Hekabé 864~65. Fordította Horváth István Károly.
Talán Epikharmosz töredéke, vö. Meineke: Fragmenta Comico-
rum Graecorum, III 169 és 170. 1.
Euripidész: Trójai nők 1051; idézi még Eudémoszi etika VII 2,
l235b.
L. 181. jegyzetet.
Ismeretlen szerző töredéke, vö. frg. 79 Nauck.
Egyesek Epikharmosznak tulajdonitják.
A tücskök a földön fognak cirpelni, mert az ellenség kipusztítja a
fákat.
Iliasz 12, 243.
Iliasz l8, 309.
L. 120. jegyzetet.
Thuküdidész említi (I 70), hogy a korinthosziak a spártaiak nyu-
godtságát szembeállították az athéniak nyughatatlan izgágaságá-
val.
L. 162. jegyzetet.
L. 163. jegyzetet.
Vö. I 2.
Utalás Euripidész Hippolütoszának egyik mondatára:
Én cifrán szólni nem tudok sok nép előtt.
kevés barát előtt beszédesebb vagyok.
Előnye ennek is van: értőbbek között
ügyetlen az, ki nagy tömeg kedvét lesi.
(986-89)
Fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre
Herakleidák - Héraklész utódai; Eurüsztheusz üldözése elől
Athénba menekülnek Thészeuszhoz, aki megvédelmezi öket.
Vö. I 4-l4; II I-I8.
Alkidamasz Messzéniakosz c. beszéde 366 körül íródott; vö. még
107. jegyzet.
Ismeretlen szerző töredéke; egyesek Agathónnak vagy Theodek-
tésznek tulajdonitják; vö. 204. jegyzet.
Euripidész: Thüesztész frg. 396 Nauck.
Diomedón ismeretlen; megszólták azért, mert bérbe vette a vámo-
kat.

247
204. Theodektész Platón és Iszokratész tanítványa, Arisztotelész barát-
ja; mintegy 50 tragédiát írt és egy rétorikát. - Alkmaión meggyil-
kolta anyját, Eriphülét. Felesége, Alphesziboia ezt mondta neki:
Nem gyűlölték-e anyádat? Erre azt felelte: Igen, de itt különbséget
kell tenni; anyám megérdemelte a halált, de nem az én kezemtől.
205 Erről a perről nincs más adatunk.
206. Töredék Antiphón Meleagroszából, vö. Nauck frg. adesp. 81.
207 Thészeusz Ariadnét szöktette meg, Alexandrosz (Parisz) pedig He-
lenét. Tündareusz fiai Leukipposz leányait rabolták el.
208 Megigérték a híres athéni hadvezérnek, Iphikratésznek, hogy szob-
rot állítanak neki a spártaiak fölött aratott győzelméért (i. e. 392).
Később ezt megvétózta Harmodiosz, feltehetőleg a híres zsarnok-
ölő leszármazottja. Lüsziasz frg. 36 p. 179 Sauppe.
209 Ez a hely a rétorika datálásának is fontos támpontja: 339-ben Phi-
lipposz azt kérte a thébaiaktól, hogy biztosítsanak neki átvonulást
Athén felé. Démoszthenész közbeavatkozására a thébaiak ezt meg-
tagadták tőle.
210 Az utalás vagy elveszett, vagy annyira közismert volt, hogy Arisz-
totelész nem tartotta szükségesnek idézni. Egyébként Szophoklész-
nek volt ilyen cimü tragédiája.
211 Az embatai kudarc után (356) Arisztophón sikkasztással és árulás-
sal vádolta a három legyőzött hadvezért, Timotheoszt, Meneszthe-
ttszt ez rphiıttateszt, utóbbi ıtettõt' feımentetteıt.
212. Abszurdum lenne ezt az érvet olyan közismerten tisztességes férfi
esetében alkalmazni, mint Ariszteidész; csak akkor szabad ezzel az
érvvel élni, ha az ellenfél jelleme eleve kifogásolható és gyanús.
213. Utalás Szókratész híres daimonionjára. Amikor Szókratészt azzal
vádolták, hogy nem hisz az istenekben, a daimonion meghatározá-
sával verte vissza a vádat (vö. Platón: Apológia 27b). - Iphikratész
is a definícióval bizonyította nemességét. Pariszról is definíció
alapján bizonyították, hogy nem szoknyavadász: az ilyenek ugyan-
is nem elégszenek meg egyetlen asszony bájaival, ő viszont Helenén
kívül nem szeretett más asszonyt. - Szókratész nem fogadta el Ar-
khelaosznak, Makedónia királyának meghívását, azzal az indok-
kal, hogy nem tudná jótetteit ugyanolyan jótettekkel viszonozni.
214. Vö. Topika I 15.
248
215 Mantiasznak egy törvényes fia volt és két törvénytelen; ez utóbbia-
kat nem akarta elismerni, de az aınyjuk vallomása alapján kényte-
len volt.
Vö. Frg. l p. 247 Sauppe. Valószínűleg fiktív beszéd részlete.
Az eleai Alkidamasz Gorgiasz tanítványa. '
Platón elképzelését a filozófus uralkodókról l. Állam 463d. Thébai
elöljárói: Epameinondasz és Pelopidasz..
Athéni politikus; sztratégosz 368-ban és 362-ben; majd spártai kö-
vet 371-ben. Meixidémidészről semmit sem tudunk.
Kürénéi filozófus; Szókratész tanítványa; gyakran vitázott Platón-
nal.
Agészipolisz történetét elmeséli Xenophón: I-Iellénika IV 7,2. Agé-
szipolisz spártai király meg akarta támadni az argosziakat, ezek
azonban azt mondták, hogy szent ünnepszak következik náluk, és
ilyenkor fegyvernyugvás van. Ekkor a király elment Olümpiába és
megkérdezte Zeuszt, hogy tekintettel kell-e lennie a fegyvernyug~
vásra? Azt a választ kapta, hogy megszeghet egy olyan fegyverszü-
netet, melyet csalárdul kötöttek. Ezután elment Delphoiba és meg-
kérdezte Apollónt: Ugyanaz a véleményed a fegyverszünetről,
mint az apádé? Igen - válaszolta Apollón.
Vö. Iszokratész: Helené 18-38.
Aigosz Potamoinál történő veresége után (i. e. 405) Konón athéni
hadvezér Euagorasznál, Küprosz királyánál keresett menedéket.
Vö. Topika II 4, llla 33 skk.
Iszokratész tanítványa; vö. még II 23, l400a 5.
Kharidémosz híres zsoldosvezér; az athéniak gyakran igénybe vet-
ték szolgálatait; Sztrabax Iphikratész beosztottja volt.
Xenophanész kritikája a mitológiai elbeszélések ellen irányul.
Iszokratész: Antidoszisz 173.
Vö. Lüsziasz XXXIV 11.
Ismeretlen szerző töredéke.
L. 133. jegyzet. Antiphón frg. 2 Nauck.
Vö. Iliasz 10, 218; Nauck 801. 1.
Pamphiloszt Cicero Korax mellett idézi: De oratore III 21, 82;
Quintilianus III 6, 34.

249
234. Athéni demagóg; Alkibiadész ellenfele. A Négyszázak alatt halálra
ítélték. Vö. Plutarkhosz: Alkibiadész 19.
235 A demokraták az árulók nevét egy bronzoszlopra vésték.
236. Leukothea az istennővé vált Inó neve; Inó Kadmosz leánya.
237. Karkinosz tragédiairó; Aristophanész kortársa; vö. Nauck 798. I.
238. Theodórosz Lüsziasz kortársa; rétorikaszerző. Művének első ki-
adását később kibővítette.
239 Szophoklész: Türó frg. 597 Nauck. A költő Szidéróra (aiöngoç
- vas), Türó kegyetlen mostohaanyjára utal.
240. A szójátékot a tulajdonnevek jelentése adja: Thraszübulosz =
vakmerő tanácsadó; Thraszümakhosz = vakmerő harcos; Pólosz
= csikó; Drakón = sárkány.
241 . Trójai „õk 990. A szõjetekz `A<„peõz'z„ _ ätepeeõwz.
242. Kahirémon i. e. IV. sz.-ban élő tragédiairó; Pentheusz neve a
Tıtiv.9Oç (gyász) szóra emlékeztet.
243. Iszokratész: Euagorasz 65-69.
244. A pvarrjpıa szót (titkos beavatási szertartás) a juñç (egér) szóból
eredezteti.
245. Töredék egy parthenionból, amelyben Pant Kübelé kutyájának ne-
vezi, mert mindig várakozott rá. Azt a tényt, hogy Pindarosz Pant
kutyának räevezi, a szónok felhasználhatja a kutya dicsőitésére.
246. A Koıvog Egjfijç szólás jelentése :I közös szerencse (talált tárgyra
mondják, hogy közös tulajdona azoknak, akik találták).
247. A ,,logu axios” jelentése: 1. említésre méltó; 2. dicséretre méltó.
248. Khioszi szofista; ugyanezt az érvet 1. Szofisztíkus Cáfolatok 20,6.
249. Szofista: Töle származik a Buszirisz dicsérete c. beszéd; 1. még
l40lb. Polükratész szerint Thraszübulosz harminc individuumot
buktatott meg, akik egy türanniszt alkottak.
250. Theodektész frg. 5 Nauck.
251. Szennakhérib egyiptomi hadjáratára utal, vö. Hérodotosz II 141.
252. Akhilleusz és a görög vezérek civakodása Szophoklész A görögök
gyülekezése c. tragédiájának volt a tárgya; vö. Nauck 161. l.
253. Itt egymástól eltérő dolgokat hoz a szofista egy kalap alá: a szegé-
nyek pénzt akarnak szerezni; a gazdag viszont azért énekel és tán-

250
 col, hogy szórakozzon; a számüzöttek külföldön valóban ott él-
nek, ahol akarnak, de ők szülőföldjükön szeretnének élni.
254. Démadész makedonbarát athéni szónok; Démoszthenész politikai
ellenfele.
255 Agathón frg. 9. Nauck.
256 Prótagorasznak tulajdonított ezen kijelentés azért háborította fel a
hallgatóságot, mert 'a gyengébb ügy fogalma a rossz fogalmával
esik egybe, s aki ezt támogatja, az a rosszat támogatja.
257 Az ellenvetés az ellenfél gondolatmenete elé gördített akadály, vö.
Topika II 10, ll4b 26; Első Analitika II 26, 69a.
258 Vérfertőzés; vö. Ovidius Metamorphoses IX 454. skk.
259 Pittakosz Mütiléné uralkodója a VI. sz. közepén; a régi szokásjo-
got írásba foglalta; a hét bölcs közé tartozott. A részegesek ellen
hozott törvényére a Politikában is hivatkozik Arisztotelész: II 12,
l274b.
260 I 2, l357b.
261 Első Analitika II 27.
262 Vö. Topika I 10; 14.
263 Mivel a tragédiaírók maguk adták elő tragédiáikat, nem volt szük-
ség hivatásos színészekre, sem az előadásmód tanítására. Ez az oka
annak, hogy miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A rapszó-
diákat is maguk a rapszódiaszerzők adták elő.
264 Teószi Glaukón valószínűleg azonos azzal a Glaukónnal, akit a
Poétikában is idéz: 25, l46lb.
265 A harmónia itt feltehetőleg ugyanazt jelenti, mint fentebb a hang-
fekvés: a mondanivalónak megfelelő hangmagasságot.
266 Arisztotelész ezzel azt akarja mondani, hogy a politikai életben
nem az ér el sikereket, akinek van mondanivalója, hanem az, aki a
mondanivalóját jól adja elő. Szerinte az ideális államban kizárólag
a mondanivaló helyessége lenne a siker oka, s nem az előadásmód.
267 Khalkédóni Thraszümakhosz 5. sz.-i rétor és szofista; Platón,
Arisztotelész és Cioeró gyakran hivatkozik rá.
268 Platón tanítására utal: Kratülosz 423b. Arisztotelész a Herméneu-
tikában a szavakat jeleknek mondja: 1, l6a.
269 Görög szofista és rétor; a szicíliai Leontinoiban született. Költőies
stílusát Arisztotelész elítéli.
251
270. Erről a Poétikában is ir, vö. 4, l449a.
271 Poétika 20-22. Arisztotelész itt arra utal, hogy a Rétorikában csak
a szónoki stílusról kíván beszélni.
272 A ,,névszók és igék” kifejezés valamennyi szófajra értendő. A ıtıŠ,t_ııa
szó latin megfelelője az usitata; a közhasználatú szavakat jelenti.
273. Poétika 21-22.
274 A čëwyv fordítás meglehetősen nehéz: idegenszerű, szokatlan, kü-
lönös, ami eltér a hétköznapi nyelvhasználattól; vö. Poétika 22.
275 Theodórosz híres 4. sz.-i színész, vö. Politika VII 17, l336b: „S ta-
lán nem is olyan helytelen az, amit ilyenforma vonatkozásban
Theodórosz a tragikus színész mondott: ő ugyanis sohasem enged-
te meg, hogy valaki nálánál előbb lépjen a színpadra, ha mégoly si-
lány színész volt is az illető, mert szerinte a nézöközönség mindig
az először hallottak hatása alatt áll: s így van ez az emberekkel és
az eseményekkel szemben való víselkedésünkben is.”
6. Jól jellemzi Euripidész stílusát, mely valóban közelebb állt a be-
szélt attikai nyelvhez, mint Aiszkhüloszé és Szophoklészé. A sza-
vak kiválogatását Horatius is fontosnak ítéli: Ars poetica 46.
277 Poétika 21.
278 A yltiırrtu tájszavakat vagy furcsa szavakat, vagy neologizmuso-
kat jelent.
279. L. 3. és 7. fejezet.
280. A közhasználatú (ıcúgıov) és alapjelentésű (otimıiov) terminusok la-
tin megfelelői: usitatum és propríum, vö. Cicero, De oratore [Il
149: quae propria sun! et certa quasi vocabula rerum paene una nata
cum rebus ipsis, és Rhet. ad Her. IV 17.
281 A homonimák nemcsak az azonos alakú szavakat jelentik, hanem
főleg azokat, amelyek kétértelmüségek megfogalmazására alkal-
masak. Az egyértelmű meghatározások érdekében el kell vetni a
homonimákat, vö. Topika VI 2, l39b. A homonimák és a szinoni-
mák meghatározását l. Katagóriák l, la.
282. Poétika 21-22.
283. L. Poétika 21. fejezet; Vö. 311. jegyzet.
284. Kalliasz előkelő athéni családból származott; az eleusziszi miszté-
riumokban a fáklyatartó tisztét töltötte be; vö. Xenophón, Görög
történelem VI 3,3. A fáklyatartó előkelő tisztségével szemben az is-
252
tenanya vagy Kübelé kolduló papjai a megvetett rétegek közé
tartoztak.
Feltehetőleg színészekről van szó.
Nauck frg. 705.
Bronzos Dionüsziosz i. e. 5. sz.-i költő és rétor; bronzos mellékne-
vét azért kapta, mert azt tanácsolta az athéniaknak, hogy bronzból
veressenek pénzt.
A kiáltás ugyanis artikulálatlan és kellemetlen, a költészet pedig
ennek ellenkezője.
A köpölyözésre vonatkozó hires rejtvény. A példából nyilvánvaló,
hogy a kőpőly bronzból volt, nem üvegből. A Poétikában is idézi:
22, l458a.
A metafora ugyanis átvitel! jelent.
A khioszi Likümniosz dithüramboszköltő és szónok; Gorgiasz is-
kolájához tartozott; Arisztotelész idézi még l4l4b.
Feltehetőleg a hérakleai Brüszónnal azonosítható, aki rétor és szo-
fista volt.
Vö. Euripidész: Oresztész 1588.
Szimónidész frg. 7 Bergk.
Arisztophanész, Babilóniaiak frg. 90 Kock (1 414).
Lükophrón szofista és grammatikus; nem tévesztendő össze az
azonos nevü költővel.
Eleai Alkidamasz szónok az i. e. 5. század második felében; Arisz-
totelész hatszor idézi a Rétorikában.
Szkirón híres rabló volt, akit Thészeusz megölt, vö. Plutarkhosz:
Thészeusz élete 10. és 25. fejezet.
Gorgiasz frg. 82, B, 16, D-K (II, p. 304).
Philoméla Pandión király leánya; az istenek fecskévé változtatták.
Iliasz 20, 164. Később Quintilianus idézi: VIII 6,9.
Androtión (Sauppe II 245) szónok; Démoszthenész ellene mon-
dott egy híres beszédet (XXII. beszéd). Idrieusz. Karia fejedelme,
350 körül került trónra.
Theodamaszról és a másik két említett személyről nem tudunk
semmit. A hasonlat azt akarja mondani, hogy nincs különbség a
geometriához nem értő Euxenosz és a geometriához értő Arkhida-
mosz között.
253
304 Platón, Állam V 469e.
305 Platón, Állam VI 488a-b.
306 Plztõn, Állam x õoıb.
307 Periklész e hasonlata 440-es, Szamosz elleni hadjáratára utal: Sza-
mosz elfogadta Athén segítségét a perzsák ellen, ugyanakkor pa-
naszkodott, hogy az athéniek elnyomják.
308 Vitatható, hogy ez a Démoszthenész a híres szónok-e vagy az azo-
nos nevű hadvezér a peloponnészoszi háborúban.
309 Démokratész azonosítása bizonytalan; talán az az athéni szónok,
akit Plutarkhosz is megemlit: Moralia 803e-f.
0. Anthiszthenész, Szókratész tanítványa, a cinikus iskola megalapí-
tója; Képhiszodotosz 4. századi szónok, aki ellen Lükurgosz be-
szédet mondott.
311 Vö. Poétika 21 , l457b 20-23: ,,Analógiának nevezem azt, ha a má-
sodik úgy viszonylik az elsöhöz, mint a negyedik a harmadikhoz
- a költő tehát a második helyett a negyediket, vagy a negyedik he-
lyett a másodikat használja és esetleg hozzáteszi azt a névszót is,
amelyre a metafora vonatkozik, s amelyet ez helyettesít. Így példá-
ul a boroscsésze úgy viszonylik Dionüszoszhoz, mint a pajzs
Arészhez; a költő tehát a boroscsészét Dionüszosz pajzsának, a
pajzsot viszont Arész boroscsészéjének nevezheti”.
12 A aúvôsajuoç tágabb értelemben nemcsak a kötőszót jelenti, ha-
nem azt a mellékmondatot is, amit a kötőszó kapcsol a másikhoz.
313 Az rinoõıöőval az apodoszisz bevezetését jelenti; az apodoszisz pe-
dig a periódus második része, mely szükségszerűen következik az
első rész, a protaszisz után.
314 Empedoklész Agrigentumból származik (490-430), költő, filozófus
és orvos; a hagyomány szerint belevetette magát az Etnába, hogy
így hirtelenül eltűnve istennek higgyék. Stilusa közismerten homá-
lyos és kétértelmű volt; vö. frg. 31 A 25 D-K (I 287).
315 Kroiszosz megkérdezte Delphoiban, hogy megtámadja-e Küroszt,
a perzsa királyt. A kétértelmű jóslatot biztatásnak vette, de csúful
vereséget szenvedett, vö. Hérodotosz I 53, 91.
316 Prótagorasz frg. 80 A 27 D-K (II 262).
317 Hérakléitosz Epheszoszban született (535-475); tanainak és nyel-

254
vezetének homályossága annyira közmondásos volt, hogy ezt a
melléknevet kapta: a homályos. Vö. frg. 22 A 4 D-K (I 144-145).
A szolecizmus (aa/`.OıKıa;ıó;) a szavak egymáshoz való kapcsolásá-
ban elkövetett hiba; szintaktikai vétség.
Euripidész: Iphigeneia a tauroszok között 727.
Aszündeton - kötőszóelhagyás; stílusalakzat.
A kolophóni Antimakhosz (V-IV sz.) a ciklikus költők kései kép-
viselője; locsogó szóbősége közmondásos volt, vö. Horatius Ars
poetica 146. Teumésszosz jelentéktelen domb Boiótiában.
A ,,húr nélküli dallam” kifejezést Démétriosz Theognisznak tulaj-
donitja (De elocutione 85); a ,,lant nélküli dallam” előfordul Euri-
pidésznél is: Iphigeneia a tauroszok között 146.
Kleophón tragédiairó; túlzott finomságra törekedett, s ezért stilus-
törései miatt gyakran vált nevetségessé; vö. Poétika 2, l448a.
Iszokratész: Panégürikosz 186; 96; e művet helyenként lírai hevü-
let hatja át.
Platón: Phaidrosz 238d és 241e, ahol Szókratész ironikusan mente-
geti ihletettségét, s azt mondja, hogy a nimfák ihlették meg. Gorgi-
asz iróniájára l. Politika III 2, l275b.
A prózaritmusról 1. Halikarnasszoszi Dionüsziosz: De composi-
tione verborum 197-198 (Usener-Radermacher II 126.).
Kleón, a demagóga szegények pártfogójának tüntette fel magát; a
mondat lejtése olyan, hogy frappánsan le lehet zárni a Kleón vá-
lasszal. Az is elképzelhető, hogy a mondat egy komédia híres jele-
netére utal.
A verslábak nem azonosak a ritmussal, csak részei annak; vö. Poé-
tika IV.
A hősi versmérték a hexameter, illetve a daktilus az eposz versfor-
mája; az egyes ritmusok osztályozását l. Poétika 4.
A kódexek ezen olvasata nehezen értelmezhető, ezért néhány kiadó
(Maggi, Roemer) így javította: „nincs összhangban a beszélt nyelv-
vel.”
A kordax féktelen tánc; szerepe lehetett a komédia kialakulásá-
ban; vö. T. B. L. Webster: Dithyramb, Tragedy and Comedy. Ox-
ford l9622, 164-170. `
A daktilus (-vv) ritmusa egy az egyhez, mert az egy hosszú egyenlő
255
a két röviddel; a jambus (U -), illetve a trocheus (-U) egy a kettőhöz,
illetve kettő az egyhez; a paian (-wvv. www-) pedig egy a másfél-
hez, vagy másfél az egyhez.
E három töredékét Bergk (frg. 26b) Szimónidésznek tulajdonitja;
Diehl (Anth. Lyr. Gr. (II 303 1.) ismeretlen költőknek.
Hérodotosz I, I. Arisztotelész változatában thurioi Hérodotosz
szerepel halikarnasszoszi Hérodotosz helyett.
A szkholionok szerint nem Szophoklésztől való a töredék, hanem
Euripidész Meleagroszából; vö. frg. 515 Nauck. Kalüdón Aitóliá-
ban van, nem a Peloponnészoszon.
A khioszi Démokritosz ismert zenész, az abdéraí Démokritosznak,
a filozófusnak kortársa. Mélanippidész 5. századi költő; írt dithü-
ramboszokat, epikus költeményeket és epigrammákat. E kétsoros
vers Hésziodosz Munkák és napok c. művének két sorát parodi-
záUa:
Az, ki a másiknak tesz rosszat, majd maga szenved,
s szőve gonosz tervet, neki üt ki a leggonoszabbul (265-6).
Iszokratész, Panégürikosz 1.
Iszokratész, Panégürikosz 35-36. Az idézet nem egészen szó sze-
rinti.
Uo. 41.
Uo. 48.
Uo. 72.
Uo. 89.
Uo. 105.
Uo. 149.
Uo. 181.
Uo. 186.
Peitholaosz és Lükophrón Alexandrosznak, Pherai türannoszának
sógorai voltak, akit megöltek. Nem tudjuk, kinek a beszédéből
idéz Arisztotelész.
Arisztophanész frg. 649 Kock (I 553).
Iliasz 9, 526.
E példa és a következő négy ismeretlen szerzőtől származik.
Egy sokat vitatott rétorikai tárgyú munka, vö. .204. jegyzet és
Jegyzetek az Utószóhoz: 19.
352 Epikharmosz frg. 23 R 70 a D-K (I 201).
353 Odüsszeia 14, 213:
Mégis: tán a kalászt is sejted, hogyha a pelyvát nézed;
354. III 4. -l406b, l407a.
355 Vö. Iszokratész: Philipposz 73.
356 A metafora négy fajának felsorolását 1. Poétika 21, l457b; ,,Meta-
fora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy a nemről a
fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analó-
gia alapján.” _ _ . ,,Analógíának nevezem azt, ha a`második úgy vi-
szonylik az elsőhöz, mint a negyedik a harmadikhoz - a költő tehát
a második helyett a negyediket, vagy a negyedik helyett a másodi-
kat használja és esetleg hozzáteszi azt a névszót is, amelyre a meta-
fora vonatkozik, s amelyet ez helyettesít”.
357 L. 57. jegyzet.
358 E Leptinésznek tulajdonított hasonlat máshol is előfordul, pl. Plu-
tarkhosz, Kimón 16.
359 Képhiszod otosz és Kharész athéni hadvezérek; az olünthoszi hábo-
rú Phílipposz ellen 349-ben volt. A ,,torkára teszi kezét” kifejezés
arra a sok költségre vonatkozik, amit a háborúra fordítottak.
360 Miltiadész tanácskozás nélkül Xerxész ellen indult; ez a későbbiek
folyamán közmondásossá vált. Az expedició célja az volt, hogy
Euboiát támogassák Thébával szemben.
361 Iphikratész szerint a békekötéssel megfosztották magukat attól a
lehetőségtől, hogy kifosszák a gyenge tengerparti várost, s így fe-
dezzék a háború költségeit.
362 Paralosz gyors állami hajó, mely csak fontos politikai megbízatá-
sok érdekében indult útnak. Szésztosz jelentős állomása a Hellész-
pontoszon a tengeren történő gabonakereskedelemnek: Attikába
rajta keresztül érkeztek a Fekete-tenger felől a gabonaszállítmá-
nyok.
363 El is foglalták az athéniak, és Aiginának ki kellett szolgáltatnia
flottáját (458-456).
364. Moiroklész Démoszthenész kortársa, makedonellenes politikus;
egyszer perbe fogták zsarolásért.
365 Anaxandrídész a középkomédia költője; vö. frg. 68 Kock (II 162).
366. Polüeuktosz athéni szóno_k; Démoszthenész kortársa.
257
A ,,színes ma1mok”. metafora (hajók) jelentésben nehezen értel-
mezhető; Wartelle szerint a metafora alapja az, hogy az állam a
bűnösöket gályára küldte, a magánemberek pedig rabszolgáikat,
ha vetettek, a malomba. Mindkét büntetés igen súlyos volt: a p01_
gárok számára a hajón való szolgálat olyan nehéz volt, mint a rab-
szolgáknak a malomban.
Nyilvánvalóan a cinikus Diogenészről van szó, aki Küónnak (ku-
tya) nevezte magát; az athéni kocsmákat a spártaiak egyszerű, de
mégis tiszta közétkezdéivel veti egybe, ahol minden polgár együtt
étkezett.
Athéni szónok, Démoszthenész ellenfele; a szerencsétlen szicíliai
expedícióra céloz.
Feltehetőleg arra a felfordulásra utal, amelyet a különböző gyűlé-
sek sokasága okozott.
Iszokratész, Philipposz 12.
Lüsziasz, Gyászbeszéd 60. A fönnmaradt szöveg nem Szalamiszról
beszél, hanem az Aigosz Potamoi melletti vereségről. Lehet, hogy a
Szalamisz szót később illesztették a szövegbe.
Valószínűleg ugyanabból a beszédből való ez a mondat, amelyből
már korábban is idézett; 1. 284. jegyzet.
Khabriasz szobra, melyet egyik győzelme után állítottak neki, az
agorán állt s így a tanács épületéből látni lehetett. Lükoleón a
könyörgő pózra céloz.
Iszokratész, Panégürikosz 151.
U0. 172.
Uo. 180.
Vö. Szimónidész frg. 5, 1-2 Bergk. A négyszögminden vonatko-
zásban tökéletes, kifogástalan, mint a derék férfí, de nem mozgal-
mas.
Iszokratész, Philipposz 10.
Uo. 127.
Euripidész: Iphigeneia Auliszban 80. sorának némileg megváltoz-
tatott formája. Az eredetiben ez áll: afčavreç õopıflándzsát fogva);
Devecseri G. fordltásában: 5
Lándzsát ragadva jönnek a hellének tehát,
Odüsszeia ll, 598.
Ez és az utána következő három idézet az Iliaszból való: 13,587;
4,126; 11,574; 15,541.
Uo. 13,799.
Arkhütasz frg. 47 A 12 D-K (1 425). Tarentumi Ark hütasz filozó-
fus és matematikus; Démoszthenész dicséri: Erótikosz 46, 1415.
Utalás Iszokratész, Philipposz 40-re.
L. 189. jegyzet.
A büzantioni Theodórosz az 5. sz. végén élő rétor; Rétorikája nagy
hatással volt az utókorra; idézi Platón is: Phaidrosz 266e-267a.
A szöveg eléggé bizonytalan és sokféleképpen próbálták értel-
mezni; bizonyos, hogy a csattanó a Sgtitrlıı igealak és egy a thrák
népnévből képzett szó egybehangzásán alapszik. Cope szerint a
.9parr` Efolvasat a helyes, és jelentése: olyan vagy, mint egy thrák
rabszolgalány.
Hasonló szójáték Aiszkhülosz Perzsák c. darabjának címe és a 178.
sorában szereplő ige között: 7z8Qaal - perzsák; Tusgaal elpusztítani.
Iszokratész: Philipposzól ; De pace 101. A csattanót az szolgáltat-
ja, hogy az čigzrj szónak két jelentése van: uralom és kezdet.
ämztzõt; _ eıvlselhetõ.
A szójáték a čávoç kettős értelmén nyugszik: idegen, vendég.
E példában: ,,Az idegen ne legyen mindig idegen” - az első helyen
álló idegen „vendéget” jelent; vö. Kock frg. 209 (III 448).
Anaxandridész frg. 64 Kock (II 161).
Töredék egy ismeretlen komédiából, vö. frg. 206. Kock (III 447).
L. 3, l406b.
L. 311. jegyzet.
Egyszerű metafora, amikor a pajzsot csészével helyettesítjük; de ha
már egyéb elemeket is adunk hozzá, pl. Arészé, húr nélküli, na-
gyobb lesz a kifejezés terjedelme s ezáltal a hasonlat felé közeledik
a metafora; jobban kiemeli a két terminus közti különbséget. Ezzel
szemben az egyszerű metafora puszta névátvitel.
Philoktétész, miután megmarta egy kígyó, Lémnosz szigetén ma-
radt, és ott betegen tengette életét. Ugyanilyen állapotban volt Ni-
kératosz, miután Pratüsz legyőzte öt a rapszódoszok versenyében.
E két töredék ismeretlen komédiákból való; vö. frg. 207-208 Kock
(III 448). Philammón híres ökölvívó; vö. Démoszthenész, A ko-
259
szorú 319. A bőrzsák feltehetőleg olyan zsákot jelent, amelyen az
ökölvívók gyakoroltak.
Karpathosz szigetének egyik lakója egy pár nyulat vitt a szigetre,
melyek úgy elszaporodtak, hogy elpusztítottak minden termést; az
újabb korban hasonló eset történt Ausztráliában.
Iliasz 9, 385.
Khairémón 4. sz.-i tragédiairó; Likümnioszról 1. 291. jegyzet.
Philémón színész nem tévesztendő össze a hasonló nevű komédia-
íróval, aki Menandrosz kortársa volt.
Megfelelő előadásmód nélkül az említett példák ismétlése mono-
tónná válik, mint a fahordás, a magyarban ebben a jelentésben in-
kább ,,favágást” mondunk.
Iliasz 2,671 skk.
A későbbi rétorikákban általánosan elfogadott beszédrészek: a be-
vezetés (npooíaıov), elbeszélés (öııyy/laıç), a bizonyítás (`rricrrı'ç) és a
befejezés (tŠ7tı'z1Oyoç). Az elbeszélés a tétel részletes kifejtése.
Vö. Platón Phaidrosz 266d, ahol hasonló jelenséggel találkozunk:
bizonyítás és a bizonyítás bizonyítása.
Vö. 291. jegyzet.
A beszéd témája Helené dicsőítése, de Iszokratész a bevezetésben a
szofistákat támadja; a két különböző témát nagyszerűen össze tud-
ja kapcsolni.
Gorgiasz frg. 82 B 7 D-K (Il 287).
Iszokratész, Panégürikosz 1. skk.
A számoszi Khoirilosz 5. sz.-i epikus költő; a perzsa háborúról irt;
e töredékében arról panaszkodik, hogy a korábbi költők már min-
dent megírtak, neki, a későn jövőnek semmi sem maradt.
Wartelle megállapítása szerint Timótheusz Szkülla c. darabjának
töredéke; vö. frg. 124. Bergk.
Iliasz 1,1; Odüsszeia 1,1.
Khoirilosz töredéke, vö. 413. jegyzet.
Szophoklész, Oidipusz király 774.
Prodikosz frg. 84 A 12 D-K (II 310). Platón is utal Prodikosz öt-
ven drachmás szónoki leckéire, melyekben a mester a szónoki mű-
vészet fortélyaira oktatta (Platón: Kratülosz 384b). Szókratész vi-
szont íngyen tanított.
Szophoklész, Antigoné 223.
Euripidész, Iphigeneia a tauroszok között 1162.
Odüsszeia 6, 327.
L. 66. jegyzet.
Gorgiasz frg. 92 E ıo D-K (ll 287).
Nauszikratész Iszokratész tanítványa; Iphikratészről 1. 55. jegy-
zet.
Szophoklész nagyon öregen, 90 éves korában halt meg; a szöveg
egy öregkori peres ügyére céloz; talán arra, amiről egy későbbi ha-
gyomány tudósít, ti., hogy fia gyámság alá akarta helyeztetni, s ek-
kor felolvasta az Oidipusz Kolónoszban c. darabjának egyik rész-
letét, s erre fiának javaslatát elvetették.
Hippolütosz, 612. Hügiainón ismeretlen; Euripidész válasza a vád-
ra az, hogy ellenfelének nincs joga bíróság elé vinni ügyét, hiszen
az a színházak bíróságához tartozik.
Szophoklész Teukrosz c. drámájáról van szó. Teukroszt Trójába
küldték kémkedni; később árulással vádolták, azon az alapon,
hogy Priamosz rokona. Ő azzal védekezett, hogy atyja gyűlölte
Priamoszt, ő maga pedig amikor Trójában volt, a többi görög ké-
met nem buktatta le.
Vö. Iliasz 10, 242.
Kritiasz a harminc türannosz vezéregyénisége volt; bár a Rétorika
írása előtt mintegy 70 évvel tevékenykedett, azért nevét még ismer-
hették, tetteit azonban már nem, ezért az ő esetében indokolt ezek-
nek elmesélése.
Utalás Hérodotosz II 30-ban elmesélt történetre. E szerint Pszam-
métikhosz egyiptomi király (i. e. 665-611) uralkodása alatt 240000
katona állomásozott az etiópiai határon. Mivel három éve nem
váltották le őket, lázadoztak, és felajánlották szolgálataikat az
etiópiai királynak. Az egyiptomi király kérte őket, hogy ne hagyják
el gyermekeiket.
Talán Odüsszeia 23, 264-284; 310-343, ahol Odüsszeusz röviden
elmondja Pénelopének azt, amit korábban Alkinoosznak mesélt;
bár az adatok nem pontosan egyeznek; Kassel a 11-12. énekre
utal, de ez sem 60 sor.

261
432 Phaüllosz ismeretlen költő, aki talán egy hosszabb művet röviden
összefoglalt.
433 Euripidész Oineuszáról van szó; vö. frg. 558 Nauck.
434. Az erkölcsi szándék (rtpoaipeaıç) központi jellegű fogalom Ariszto-
telész etikájában; vö. Poétika 6, l450b; Nikomakhoszi etika III 4,
llllb 4. Szabó Miklós a Ttpoaípeaıç-t elhatározásnak fordítja; a
szövegösszefüggésnek, úgy érezzük, itt jobban megfelel az erkölcsi
szándék szókapcsolat. Egyébként Freese és Dufour is így fordítja:
mora! purpose, ıˇntentıˇOn morale.
435 Antigoné 911-912, bizonyos szövegváltoztatással.
436 Valószínűleg a szókratészi Aiszkhinészről van szó, akit a Szókra-
tésszel való szoros barátsága miatt neveztek így; Kratülosz Hérak-
leitosz iskolájához tartozó filozófus. Az ő nevét viseli Platón egyik
dialógusa.
437 Odüsszeia 19, 361.
438 Karkinosz Oidipuszáról 1. Nauck 798. 1.
439 Antigoné 683-709; bár az utalás nem egyértelműen világos.
440 Odüsszeia 4, 204. Arisztotelész azt hangsúlyozza, hogy Homérosz
nem azt mondja, olyat (roıav-ta) szóltál, vagy úgy szóltál, hanem
„annyit” (Tátra) Ezért nem tudtam Devecseri fordításában közölni
a sort, mert ő minőségre utal, nem mennyiségre:
Kedvesem. úgy szóltál, ahogyan bölcs férfiu szólna.
441 Krétai Epimenidész frg. 3. B 4 D-K (1 33). Arisztotelész ironiku-
san jegyzi meg, hogy Epimenidész még a múltat is meg tudja
jósolni.
442 Iszokratész, Panégürikosz 110-114; A békéről 27.
443 Például: Helené 22-38; 41-48; Buszirisz 21, 33-40. Gorgiasz
ugyanígy dicsér; nemcsak személyeket dicsér, hanem erényeket is.
Iljú korában Iszokratész Gorgiasz tanítványa volt; vö. Quintilia-
nus III 1, 13.
444 Kallisztratoszról 1. 49. jegyzet.
445 Euripidész, A trójai nők 969-971.
446 Philipposz 4-7; Antidoszisz 132-139; 141-149.
447 Arkhilokhosz frg. 74,1 Bergk. Fordította Franyó Zoltán.
448 Arkhilokhosz frg. 25,1 Bergk.
449 Utalás Iszokratész, Arkhidamosz 51.
262
Lampón Periklész kortársa; jós; vö. Arisztophanész A madarak
521.
Utalás Platón Apológiájára (27b-d).
Erre a kérdezési technikára jó példát szolgáltat Arisztophanész (Az
Acharnaebeliek 396 skk).
Topika VIII 4-10.
Nem a költő Szophoklészről van szó, hanem a politikusról, aki a
harminc türannosz egyike volt; Peiszandrosz athéni arisztokrata,
aki szorgalmazta a demokrácia megdöntését i. e. 411-ben.
Arisztotelész szerint a spártai ephoroszok könnyen megveszteget-
hetők, vö. Politika II 9, 1270b.
Gorgiasz frg. 82 B 12 D-K (II 303).
Arisztotelész itt a Poétikának egy elveszett részére utal, mely a ko-
médiát tárgyalta.
I 9.
II 19.
II 1-11.
Így fejeződik be Lüsziasz Eratoszthenész elleni beszéde.
 UTÓSZÓ

1. A RÉTORIKAI ELMÉLET KEZDETEI

Ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a kultúra folya-
matos, azaz egy adott kor kultúrája magába foglalja az
előző korszakok eredményeit, de a jövő fejlődés csíráit is,
akkor Arisztotelész lenyűgöző rétorikai rendszerét csak
úgy érthetjük meg, ha világossá válik előttünk, hogy a
korábbi görög rétorika tanításaiból mit tett magáévá és
mit vetett el, továbbá hogyan viszonyul rétorikájának
gondolatvilága egész filozófiájának gondolatvilágához, és
miként befolyásolta későbbi korok rétorikai elképzelé-
seit.
A meggyőzésre való törekvés, a szónoklás feltehetőleg
egyidős a nyelvvel; fejlődése szorosan kötődik a társadal-
mi és politikai élet fejlődéséhez, különösen a társadalmi
fejlődés görög útjához, ahol is egész tömegeket, illetve
közösségeket kellett meggyőzni a poliszon belül a nép-
gyűlésen vagy a bíróságon. Jelentősége a homéroszi tár-
sadalomban már vetekszik a fegyverekével: mikor ez
utóbbiak csődöt mondanak, az okos szavak veszik át sze-
repüket. Haaz agg Nesztór megszólal, a vezérek szent
megilletődöttséggel hallgatják, s elfogadják érveit:

264
,,Lám, az acháj fiakat te legyőzöd, öreg, szavaiddal.
Bárcsak, - Zeusz atya, Pallasz Athénaié, meg Apollón! -
volna tanácsosztó még tíz íly férfi köröttem!
gyorsan omolna le akkor vára a nagy Priamosznak,
elfoglalva karunk által s feldúlva egészen.”'

Homérosz ifjú hősei nemcsak fegyverforgatásban gyako-

rolják magukat, hanem az ékesszólásban is. Nagy dicső-
ség számukra, ha megállják helyüket a testi erőt és ügyes-
séget igénylő kézitusákban, de még nagyobb, ha az érvek
csatájában is esélyesek a győzelemre:

Köztük szóra Thoász, Andraimón gyermeke, kélt most:

legderekabb aitólosz, jártas a dárdavetésben,
kézitusában; s hogyha achájok közt vetekednek
szónoklásban az ifjak, nem sok győzi le ott sem?

Hogyan jutottak Homérosz ifiai e versengésre képessé

tevő szónoki készség birtokába, nem tudjuk, de a görög
valóságból megsejthetjük.
A korai görög társadalmi élet szóbeli közlésen alapult:
a politikai és a társadalmi érintkezés eszköze hosszú év-
századokig az élőszó volt, így az irodalomé, a filozófiáé és
minden más tudományé-1 is. Még később is, amikor már
az írás általánossá vált, a görög műveket hangos olvasás
céljából írták le, s a görög ember még magában is hango-
san olvasott. Az élőszónak ez az egyetemes tisztelete tük-
röződik abban is, hogy a homéroszi iijakat egyaránt taní-
tották a szó és a tett mesterségére. Ez nyilvánvalóan kitű-

265
nik Phoenix szavaiból, melyeket Akhilleusszal kapcsolat-
ban mond:

Agg Péleusz teveled küldött el utamra

aznap, hogy Phthiából téged az Átreidészhez
küldött, még gyereket, ki nem ért a közös viadalhoz,
sem szónokláshoz, mely a férfit hírre segíti:
éppen ezért küldött, legyek én, aki mindenre kioktat,
szónak szónoka légy és'végbevivője a tettnekf*

Egy-két emberöltővel később a költészeten belül felme-

rül a költő ,,igazságának” a kérdése: a középrétegek köl-
tője, Hésziodosz kétségbe vonja a homéroszi szép szavak
igazságát. Szerinte is a Múzsák adománya a szép beszéd,
csakhogy ők kétféle beszédnek, az igaznak és a hazugnak
elmondására képesek. Mint Falus Róbert kutatásaiból
kitűník, Hésziodosz öntudatosan hangsúlyozza: Homé-
rosznak a tarka hazugság dalát adományozták a Mú-
zsák, neki az igaz dalt. Az ő dalának ékessége a tanítás és
a gyönyörködtetés egységét valósítja meg, ezért határolja
el magát attól a kőltészettől, mely „hazug tartalmakat öl-
töztet tarka formába”.5 A későbbi alkotók - költők, filo-
zófusok, történetírók, szónokok - eltérő módon viszo-
nyultak a tarka hazugságok müvészetéhez. Egyesek ellen-
szenvvel és szkepszissel figyelik az efféle művészkedést
(Pindarosz, Thuküdidész, Platón), mások azon mester-
kednek, hogyan lehet a tarka hazugságok köntösébe öl-
töztetve a hamist igaznak feltüntetni (a szofisták: Gorgi-
asz, Prótagorasz, Thraszümakhosz). Mindez azt tanúsít-
ja, hogy felbomlott szó és tett homéroszi egysége. A bom-
266
lás tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a demokrá-
ciától félő arisztokrácia érdekeinek védelmében elkezd
alakoskodni; Theognisz például azt tanítja, hogy a hitvá-
nyakat be lehet csapni szép szavakkal.° E két irányzat üt-
közőpontjából ilyen kérdések pattannak ki: Hogyan le-
het elmondani az igazságot? Milyen eszközökkel lehet
meggyőzni az igazságról, illetve milyen eszközökkel lehet
igaznak feltüntetni a hamist? Mire képes a szó? Hogyan
lehet meghatározni a nyelvi elemeket? Az e kérdésre
adott válaszok már magukban hordozták a rétorikaelmé-
let csíráit.
Természetesen a görög szónoklás ösztönös korában is
voltak kiváló szónokok, sőt olyanok is, akiket a későbbi-
ek felülmúlhatatlannak tartanak. Platón ezt írja Perik-
lészről: ,,Úgy látszik, barátom, hogy Periklész természe-
tesen és joggal lett a legtökéletesebbé az összes szónokok
között”.7 Tulajdonképpen nem tudjuk, hogyan jutott Pe-
riklész e kiváló szónoki képzettség birtokába, s ennek
oka abban van, hogy első adataink a rétorika oktatásáról
csak az 5. század második felére nyúlnak vissza, s a szo-
fisták tanítói tevékenységéhez kapcsolódnak, akik jó pén-
zért árulták tudományukat.
Arisztotelész Szofisztíkus Cáfolatok” című művéből
tudjuk: Gorgiasz úgy oktatta tanítványait a szó művésze-
tére, hogy saját beszédeit könyv nélkül megtaníttatta ve-
lük. Cicero hasonló megjegyzést tesz Brutusában :9 Próta-
gorasz általános érvekről (ún. közhelyekről) vitatkozott
tanítványaival, akik az ilyen formában megtanult, általá-
nos érveket később felhasználták szónoki gyakorlatuk-
ban. E megjegyzésekből nyilvánvaló, hogy a szofisták
I 267
többnyire kész beszédeik elsajátítása által tanítottak.
Előfordult azonban az is, hogy nem kész beszédeket ad-
tak a tanulók kezébe, hanem olyan mintagyűjteménye-
ket, amelyek a szónoki beszéd egyes részeit tartalmazták;
például Antiphón bevezetéseket és befejezéseket írt, Dé-
moszthenész pedig, a legnagyobb görög szónok és make-
dón ellenes politikus, bevezetéseket politikai beszédek-
hez. A szónoki ismeretek megszerzésének másik útja a
kézikönyvek tanulmányozása” volt. A korabeli tanköny-
vekröl szemléletes képet fest Platón Phaidroszában; kis-
sé gunyoros leírásából kiderül, hogy a korabeli szakírók
a beszéd részeit tartották a legfontosabbnak a szónoki el-
méletben: ,,Jó, hogy figyelmeztettél. Tehát elöször is be-
vezetést kell mondani a beszéd kezdetén; ezeket érted
- nemde - a művészet finomságai alatt? [Phaidroszz]
Igen. [Szókratészz] Másodszor jön az elbeszélés, a mellet-
te szóló bizonyítékok, negyedszer a valószínű érvek; sőt
első és másodrendű bízonyításról is beszé1.”" E kézi-
könyvek a szónoklás szabályait tartalmazták példákkal
illusztrálva. Ilyen műveket alkotott Tisziasz, Thraszü-
makhosz, Theodórosz és sokan mások, akik a mindenna-
pi gyakorlat igényeit kívánták kielégíteni. Mivel Görög-
országban ki-ki személyesen volt kénytelen ügyét képvi-
selni a bíróságokon és a népgyűlésen, az olyan polgárok,
akik képtelenek voltak mondanivalójukat megfelelő for-
mába önteni, ügyes rétorokkal megíratták beszédüket, s
ezt adták elő. Azokat a szerzöket, akik mások számára
írtak beszédeket, logographoszoknak nevezték. Közülük
a leghíresebb Lüsziasz volt (i. e. 444-370), akinek a ké-
sőbbi hagyomány mintegy 230 beszédet tulajdonít. Be-
268
szédeinek egyszerű, kristálytiszta stílusa az attikai stílus
példaképévé lett. Egy másik újítása is követendő mintává
vált: beszédei híven tükrözték a megrendelők jellemét,
ebből arra következtethetünk, hogy jelentősnek ítélte a
szónok éthoszát.
Az első kézikönyvek nem maradtak ránk, de az utókor
megőrizte emlékeiket és tanításaikat. Az antik hagyo-
mány Koraxot és Tisziaszt tekinti a szónoki elmélet meg-
alapitójának. Tevékenységük társadalmi hátterét Cicero
így összegezi: ,,Az ékesszólás a béke kísérője, a nyuga-
lomnak társa és a jól szervezett államnak úgyszólván nö-
vendéke. Így Arisztotelész is mondja, hogy csak miután a
zsamokokat kiűzték Szicíliából, és hosszú szünet után is-
mét törvényes úton kereshette kiki a maga igazát, csak
akkor történt, hogy ez éles eszü és perpatvarra termett
népnél a szicíliai Korax és Tisziasz a művészi szónoklás
szabályait megírta. Mert azelőtt- úgymond - terv szerint
és művészzien még senki sem szónokolt, de azért már so-
kan beszéltek némi műgonddal és minták után.”'3 A kü-
lönféle antik adatokból úgy tűnik, hogy a szürakuszai de-
mokrácia létrejötte idején (i. e. 467) Korax a tanácsadó
beszédfajtát művelte, s nagy hatással alkalmazta valószí-
nűségi érveit, továbbá kidolgozta a hármas tagolású be-
széd részeit: a bevezetést, az elbeszélést és a befejezést.
Tanítványának, Tisziasznak érdeme a törvényszéki be-
széd leírása és az, hogy a Korax feltárta három részhez
még egy negyediket csatolt, a bizonyítást.”
A szicíliaiak kezdeményezése hamarosan eljutott
Athénba, mely ez idő tájt vált a görög szellemi élet köz-
pontjává. A demokratizálódás itt is felvetette az igényt a
269
rétorikai kézikönyvek iránt, és soha nem látott szónoki
tevékenység virágzását tette lehetővé (az 5-4. sz.-ban mű-
ködött az ún. tíz attikai szónok: Antiphón, Lüsziasz, An-
dokidész, Iszokratész, Iszaiosz, Démoszthenész, Aiszkhi-
nész, Lükurgosz, Hüpereidész és Deinarkhosz),'4 de a
filozófia fejlődése is segítette az elméleti kérdések tisztá-
zását. Gorgiasz athéni követségének éve (i. e. 427) az a
határpont, amikor a szicíliaiak új tudománya elindult vi-
lághódító útjára. Gorgiasz, aki Tisziasz tanítványa volt,
mint szofista a meggyőzést tartotta a rétorika legfonto-
sabb feladatának: „De nyugodtan hagynók .Tisziaszt és
Gorgiaszt, akik belátták, hogy többre kell becsülni a va-
lószínűt az igaznál, s akik a szó hatalma által a kicsit
nagynak, a nagyot meg kicsinek tüntetik fel, az újat ar-
chaizálva, a régit modernizálva adják e1ő”.'5 Nagy érde-
me a stílus fontosságának felismerése a meggyőzés folya-
matában. A szónoki stílust a költészetből kölcsönzött stí-
luseszközökkel gazdagította. A későbbi hagyomány gor-
giaszi figuráknak nevezte el őket. A következő alakza-
tok tartoznak ide: az iszokólon (tagmondategyenlőség),
az antitheszisz(e1lentét), homoioptóton (hasonló esetvég-
ződés), homoioteleuton (hasonló végződés) és a parono-
maszia (szójáték).'6 A stíluselmélethez is hozzájárult az il-
lőség fogalmának hangsúlyozásával, mely a rétorikában
a bizonyítékok és a stíluseszközök megválogatását, azok-
nak a témához, az időhöz, a helyhez és egyéb körülmé-
nyekhez való alkalmazását jelenti.
A prózastílus kidolgozásában fontos szerepet játszott
Gorgiasz kortársa, az ugyancsak szofista Thraszü-
makhosz, aki az antik hagyomány szerint a prózaritmus
270
művészi alkalmazásával szerzett úttörő érdemeket. Arisz-
totelész szerint ő alkalmazta először prózában a paian
ritmust - ooo, illetve ooó -, hangsúlyozta az előadásmód
fontosságát és írt egy munkát a szánalomkeltésről.” Saj-
nos, Thraszümakhosz művei közül egy sem maradt fönn,
és az antik szerzők rá vonatkozó utalásai is rövidek, szór-
ványosak. Feltehetőleg ennek tulajdonítható, hogy a mo-
dern szakirodalomban olykor eltúlozzák jelentőségét, s
neki tulajdonitják a periodus és a közepes stílus megte-
remtését. Valószínűbb azonban, hogy Thraszümakhosz
még nem tárgyalta a periodus elméletét technéjében, a
gyakorlatban viszont alkalmazta, és fontosnak tartotta a
próza természetes ritmusát: a hosszú és rövid szótagok
ritmusos váltakozását, de kerülte a versritmusokat meg a
hiátust. Gorgiasztól eltérően nem alkalmazott költőies-
kedő stíluseszközöket; világos, feszes szerkezetű monda-
tokban fogalmazott, gondot fordított a szóválasztásra,
éppen emiatt tekintik őt egyesek a közepes stílus meg-
alkotójának.
A 4. századi rétorok közül magasan kiemelkedik
Iszokratész (i. e. 436-338), aki a szofista Prodikosz és
Gorgiasz tanítványa volt. Sokáig törvényszéki beszédek
írásával foglalkozott, majd 393-ban iskolát nyitott, ahol
rétorikát-tanított. Fönnmaradt 21 beszéde és 9 levele.
Nyilvános szónoklatokat nem tartott, beszédeit kiadás
céljából irta. Stilusa tisztaságával, művészi megformáltsá-
gával tűnik ki. Több töredéke azt sejteti, hogy írt egy kézi-
könyvet, mely azonban az idők folyamán úgy elkallódott,
hogy Cicero már elveszettnek tekinti;'“ elképzelhető
azonban, hogy nem is írt ilyen munkát, csak módszere
271
 vált közismertté, s emiatt tulajdonítottak neki egy külön
kézikönyvét. Mindenesetre a neki tulajdonított töredé-
kekből és fönnmaradt beszédeiből nyilvánvaló, hogy a ré-
torikát a meggyőzés művészetének tekinti. Még nem kü-
löníti el pontosan a háromféle beszédfajtát, de már szól
törvényszéki, tanácsadó, dicsérő és feddő beszédtől. El-
fogadja a négyes tagolású beszédfelépitést; különös gon-
dot fordít a beszédek kompozíciójára. Filozófiája az a
gyakorlati bölcsesség, mely határozott erkölcsi talajon
állva, az élet gyakorlati problémáira fordítja figyelmét,
haszontalannak tartván az elméleti kérdések feszegetését.
A rétorika erkölcsi megalapozásával messze túllép a szo-
fistákon. Igen fontosnak tartja, hogy a szónok milyennek
mutatja magát; ez a doxa azonban nem a hamis látszat,
hanem minden józan ember számára belátható valószí-
nűség. Rétorikai iskolájának alapvető szerepe van abban,
hogy az ékesszólás az érdeklődés, majd az oktatás kö-
zéppontjába került, hogy olyan filozófusok, mint Platón
és Arisztotelész vizsgálódásuk tárgyává tették. Démosz-
thenésszel szemben makedonbarát, ezért sem csodálkoz-
hatunk azon, hogy Arisztotelész oly sokszor idézi.
A 4. századból maradt fenn a Rhetorica ad Alexandrum
címen ismert szónoklattan. Címét a bevezetését alkotó
ajánlólevéltől kapta, melyben „Arisztotelész” híres tanít-
ványának, Nagy Sándornak ajánlja művét. Stílusából, té-
máiból és feldolgozási módszeréből azonban nyilvánva-
Í' r
ló, hogy nem származhat Arisztotelesztől. Keletkezésé-
nek ideje a 8. fejezetből állapítható meg, melyben említés
történik a 341-es szicíliai hadjáratról; feltehetőleg nem
sokkal ezen időpont után keletkezett. Quintilianus azt ír-
272
ja, hogy Anaximenész különböztette meg a törvényszéki
és a tanácskozó beszédet, s ezeknek hét alfaját vizsgálta:
a rábeszélő, lebeszélő, dicsérő, feddő, vádoló, védő és ok-
nyomozó beszédet (3, 4, 9). A Rhetorica ad Alexandrum
ugyanígy osztja fel a beszédet, s e tényből arra lehet kö-
vetkeztetni, hogy e munkát a lampszakoszi Anaximenész
állította össze, aki a 4. század közepe táján tevékenyke-
dett, és Nagy Sándor egyik tanítója volt.
E mű jelentősége nem annyira hatásában van, mint in-
kább abban, hogy a szofista rétorika hagyományait őrzi.
Felfedezhető benne Iszokratész tanításának több vonása
is. Sok szempontból különbözik Arisztotelész Rétoriká-
jától: nem tárgyalja részletesen az enthümémákat, nem
három beszédfajtáról beszél, nem szól a metaforaelmélet-
ről és a stíluskövetelményekről.'° A hét beszédfajtával
kezd, majd a közhelyekre tér át. A 23. fejezettől a stílus-
ról ír, mely lényegében a gorgiaszi figurákat foglalja ma-
gában, a 29. fejezettől pedig az elrendezésről.
Az Arisztotelész Rétoríkáját közvetlenül megelőző
idők egyik legfontosabb szónoklattani dokumentuma
Platón Phaidrosz c. dialógusa. E műben olyan megállapi-
tások sorát találjuk, melyek mélyen érinthették Ariszto-
telész rétorikai elméletét. Gorgiasz c. munkájában Platón
még nem tekinti a rétorikát technének (művészet, mester-
ség), hanem csak empeiriának (jártasság, tapasztaltság),
mely az igazság elkendőzésére és az emberek becsapására
szolgál. A Phaidroszban viszont elismeri a rétorika tech-
né voltát és taníthatóságát. A dialektikát tartja a rétorika
lelkének; de ennek segítségével is csak az képes meggyő-
zést kelteni, aki járatos a filozófiában: ,,Jertek hát, nemes
273
sarjak, győzzétek meg Phaidroszt, szép beszédek atyját,
hogy ha nem filozofál alaposan, sohase lesz képes szólani
semmiről”.3° A szónoknak ismernie kell az igazságot:
„Annak a szónoki művészete tehát, barátom, aki nem is-
meri az igazságot, s csak véleményeket hajhász, vajmi ne-
vetséges és művészietlen”.2' A rétorika elsajátításához
három dolog szükséges: ,,Ha megvan a természetes tehet-
séged arra, hogy szónok légy, jelentős szónok leszel, ha
szerzel még hozzá tudást és gyakorlatot; ha ezek közül
valamelyik hiányzik, ennyiben tökéletlen leszel”.33 A vi-
lágos beszédnek két alapelve van: ,,Az egyik abban áll,
hogy a sokféle szétszórt dolgokat együttlátva, egy foga-
lomba foglaljuk, s így minden egyes fogalmat meghatá-
rozva, világossá tegyük, amit éppen fejtegetni aka-
runk”.3-* A másik: „Hogy a fogalmat ismét fajokra tud-
juk tagolni, a természetes ízületek szerint, s ne igyekez-
zünk széttörni egy tagot sem, holmi rossz szakács módjá-
ra”.3“* E két alapelv a világosság, a tömörség és a szaksze-
rűség követelményeit biztosítja.
Mivel a szónoknak a hallgatóság lelkére kell hatnia, jól
kell ismernie az emberi lélek természetét: járatosnak kell
lennie a pszichológiábanz
,,Szókratész: Tehát világos, hogy Thraszümakhosz és
mindaz, aki komolyan közölni akarja a rétorika művé-
szetét, először teljes pontossággal le fogja írni és szemlél-
tetni a lelket, hogy vajon természettől egy-e és egynemű,
vagy pedig a test alkatának megfelelően - különböző ta-
gokból áll; mert ezt értjük természetének kifejtése alatt.
Phaidrosz: Teljesen így van.
Szókratész: Másodszor, hogy a lélek - természeténél
274
fogva - mire, mi hatást tud tenni, vagy mitől, mi hatást
tud elszenvedni.
Phaidrosz: Hogyne!
Szókratész: Harmadszor osztályozza a beszédek és a
lélek fajait, és ezeknek sajátosságait, végigmegy az oko-
kon, egymáshoz illesztve a beszéd és a lélek minden fajtá-
ját, megmagyarázza, hogy mi az oka annak, hogy egy bi-
zonyos fajta lélekre bizonyos fajta beszédek szükségkép-
pen meggyőzően hatnak, a másikra ellenben nem”.35
Azt a szakszerű, filozófiai alapokon nyugvó rétorikát,
melynek körvonalait Platón itt felvázolta, véleményünk
szerint Arisztotelész alkotta meg.

2. ARISZTOTELÉSZ RÉTORIKAJANAK
TARTALMA És FELÉPÍTÉSE
A kéziratos hagyomány egyöntetűen egy három könyv-
ből álló Rétorikát tulajdonít Arisztotelésznek. Az első
könyv a meggyőzés logikai eszközeivel és a beszédfajták-
kal foglalkozik, a második azokkal a lélektani és etikai
bizonyítékokkal, amelyek az érzelmek és a jellemek isme-
retén alapulnak, a harmadik pedig a stílust és az elrende-
zést vizsgálja. Az első két könyvben azt a kérdéscsopor-
tot fejtegeti, amelyet az inventio, a feltalálás fogalomkö-
rébe utalhatunk, a harmadikban a fellelt anyag nyelvi
megformálását és elrendezését. A szónoknak a későbbiek
folyamán általánossá váló öt feladata közül (feltalálás,
elrendezés, nyelvi megformálás, emlékezetbe vésés, elö-
adás) hármat tárgyal részletesen, a memóriát teljesen
mellőzi, az elöadásmódot pedig csak röviden érinti a har-
madik könyv elején. A feltaláláshoz képest (I. és II.
könyv 15, illetve 26 fejezete) feltűnően röviden tárgyalja a
stílust (III. könyv 1-12. fejezete) és az elrendezést, azaz a
beszéd részeit (III. könyv 13-19. fejezete). Ha okát tud-
juk adni e feltűnő aránytalanságnak, akkor egy jó lépés-
sel közelebb jutunk az arisztotelészi rétorika eredetiségé-
nek megértéséhez.
A megoldás kulcsát a Rétorika első könyvének első fe-
jezete rejti magában, mely erősen polemikus jellegű.
Arisztotelész abból indul ki, hogy a ,,rétorika a dialektika
párja”, önálló techné (művészet, mesterség), megvan a
maga sajátos módszertana, csakhogy a korábbi és a kora-
beli szerzők ennek csak kis részét dolgozták ki, s azt sem
megfelelően. Melyek azok a hibák, hiányosságok, ame-
lyeket a korabeli rétorikaszerzőknak szemére vet?
a) ,,A szakírók azonban többnyire tárgyukon kívül eső
dolgokkal foglalkoznak: meg sem említik az enthümé-
mákat, pedig éppen ezek alkotják a bizonyítás gerincét;
mert a gyanúsítás, a szánalom, a harag és a lélek más ef-
féle érzelmei nem tartoznak a tárgyhoz, hanem a bírót
érintik. . _ _ Nem szabad ugyanis megrontani a bírót azál-
tal, hogy haragra, szánalomra és gyűlöletre indítjuk. Ez
olyasféle, mintha valaki elgörbítené azt a vonalzót,
amellyel dolgozni akar” (1, l354a).
b) „Márpedig ha ez így van, világos, hogy tárgyukon
kívül eső dolgokról értekeznek mindazok, akik más kér-
désekkel foglalkoznak; például, mit kell tartalmaznia a
bevezetésnek vagy az elbeszélésnek és az összes többi be-
szédrésznek” (1, l354b).
276
 c) ,,Emiatt, bár azonos a módszere a politikai és a tör-
vényszéki beszédnek, és bár szebb és közösségibb a politi-
kai tevékenység, mint a szerződésekkel való foglalkozás,
mégsem erről írnak, hanem valamennyien a törvényszéki
beszédekről igyekeznek értekezni, minthogy a politikai-
ban kevésbé hasznos témán kivül eső dolgokról beszélni,
és nem lehet úgy ravaszkodni, mint a törvényszékiben,
mert egyetemesebb” (1, 1354b).
E kritikai megjegyzésekből nyilvánvaló, mit kifogásol
Arisztotelész elődeinél és kortársainál: a szakírók nem
tudományos alapon müvelik a rétorikát, hanem inkább a
szócsavaró „beesapás” műfogásait ismertetik; a gyakor-
lati élet szükségleteit elégítik ki, és nem tisztázzák a tech-
né elvi alapjait; teljesen elhanyagolják a bizonyítás réto-
rikai eljárásait, s ezáltal nagy károkat okoznak: „A réto-
rika hasznos, mert az igazság és a jog természettől fogva
erösebb az ellenkezőinél, úgyhogy ha az ítéletek nem
olyanok, mint amilyeneknek lenniük kellene, szükségsze-
rűen a szónok a hibás és méltó az elmarasztalásra” (l,
l355a)
Arisztotelész rétorikai rendszerében a bizonyítás áll a
középpontban, mégpedig a logikai bizonyítás, ezért ha-
sonló a rétorika a dialektikához: „Világos tehát, hogy a
rétorika módszertana a bizonyitásokkal foglalkozik, a bi-
zonyítás pedig egyfajta igazolás (mert többnyire azt hisz-
szük el, amit igazolva látunk). A rétorikai igazolás az en-
thüméma, és ez - röviden szólva - a legfőbb bizonyítási
eljárás”. (1, l355a). Mindebből nyilvánvaló, hogy a réto-
rika feladata nem az, hogy meggyőzzön, „hanem az,

277
hogy feltárja minden téren a meggyőzés lehetséges mód-
jait” (1, l355b). '
Ez utóbbi idézetből érdemes kiemelni a „minden té-
ren” kitételt, mert figyelembe nem vétele komoly nehéz-
ségeket okozott az arisztotelészi rétorika értelmezésében.
A „minden téren” egyrészt azt jelenti, hogy minden
tárgykörben, hiszen a rétorika egyetemes, mint a dialekti-
ka, másrészt azt, hogy a látszatérvek meggyőző erejét
ugyanúgy kell vizsgálni, mint a valóságos érvekét. Sőt
adódhatnak olyan helyzetek, amikor a tudományos ér-
vek és a szigorú logikai szillogizmusok meggyőző ereje a
hallgatóság képzetlensége miatt nem érvényesülhet. Ilyen
esetekben közismert dolgokból, ún. közhelyekből kell
meríteni érveinket, „ahogy a Topikában kifejtettük az
egyszerű emberekkel való tárgyalással kapcsolatban” (1,
13558). E figyelmen kívül hagyott megállapitásból két lé-
nyeges dolog következik: a bizonyítás logikai eszközein
kívül figyelmet kell fordítani a képzett szónoknak és az
elméleti írónak az általános érvek, a toposzok nyújtotta
meggyőzési eljárásokra, továbbá mivel az általános érvek
többnyire érzelmi, etikai vonatkozásaikkal hatnak,
ügyelnie kell az érzelmek befolyásolására is, azaz arra,
hogyan lehet meghatározott jellemű emberekben megha-
tározott érzelmeket ébreszteni. Ezeket nemcsak azért kell
ismernünk, hogy indokolt esetben, igazságunk védelmé-
ben magunk is alkalmazzunk ilyen érveket, hanem azért
is, „ne maradjon rejtve előttünk, hogyan történik, és ha
valaki rossz szándékból alkalmazza, a magunk részéről
megcáfolhassuk. Semmilyen más művészet nem von le el-
lentétes következtetéseket, csak a rétorika meg a dialekti-
278
ka teszi ezt, mivel mindkettő egyaránt felöleli az ellenté-
teket” (l, l344a).
Ezek után visszatérhetünk a terjedelmi aránytalansá-
gok miértjéhez. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a korabe-
li szakírók olyan terjedelemben és olyan súlypontozással
foglalkoztak műveikben a beszéd részeivel, hogy azt
Arisztotelész indokolatlannak, sőt feleslegesnek tartotta.
Ezért az elrendezést csak olyan terjedelemben és olyan
szempontból vizsgálja, amennyiben az szakmailag szük-
séges, és filozófiai alapon is igazolható közös vonásokat,
illetve különbségeket tükröz. Ugyanilyen alapon „tette
helyére” a stilus kérdéseit a rétorikai elméletben, lenyese-
getve annak korábbi túlzásaít, felhiva a figyelmet a lénye-
get homályba borító, vagy a semmitmondást ékes kön-
tösbe öltöztető „költőieskedő” bravúroskodás veszélyei-
re. Egészen más a helyzet a logikai bizonyítás esetében: a
korabeli szerzők „meg sem említették az enthümémá-
kat”, és nem tanulmányozták logikai alapon a beszédfaj-
tákat. Ezen új kérdések új szempontú vizsgálata a ludas
abban, hogy az in ventio mind terjedelmi, mind fontossági
szempontból felülmúlja Arisztotelész Rétorikájában a
másik kettőt: a stílust és az elrendezést.
A bevezetés fenti értelmezését igazolni látszik az első
könyv 2. és 3. fejezete, mely bővebben, egyértelműbben
fejti ki a bevezetésben exponált új gondolatokat. Szer-
zőnk ismét meghatározza a rétorikát, majd osztályozza
bizonyítékait, melyek egyrészt rétorikán kívüliek, például
tanúk, vallomások s egyéb dokumentumok, másrészt ré-
torikán belüliek. Ez utóbbiakat a rétorika módszere szol-
gáltatja, és három fajtájuk létezik: az első a szónok jelle-
279
mében van, a második a hallgatóságra tett hatásban, a
harmadik pedig magában a beszédben. Jellemével győz
meg a szónok, ha beszédével hitelt érdemlőnek tünteti fel
magát. Következésképpen a szónoknak elmélyülten kell
tanulmányoznia az emberi jellemek különféle típusait (ez
indokolja az éthosz részletes tárgyalását). A hallgatósá-
gon keresztül úgy győzünk meg, ha beszédünkkel hatunk
érzelmeikre, ,,mert nem ugyanúgy ítélünk, ha bosszúsak
vagy vidámak vagyunk, ha szeretünk vagy gyűlölünk”
(2, l356a). Ha érzelmeket tudományos igénnyel tanul-
mányozza a szónok, azaz ismeri fajait, s tudja mivel és
hogyan kelthetök fel a különféle jellemű emberekben, ha-
tásos fegyver birtokában lesz; így válik a pathosz igazi
bizonyítékká.
Magával a beszéddel akkor győzünk meg, ha a tárgy-
hoz illő logikai eljárással bizonyítjuk az igazságot vagy a
látszatigazságot. E logikai eljárások a dialektikában az
indukció és a szillogizmus, a rétorikában pedig a példa és
az enthüméma, mert az enthüméma rétorikai szillogiz-
mus, a példa pedig rétorikai indukció. „Amikor sok ha-
sonló esettel bizonyítjuk, hogy valami úgy van, a dialekti-
kában ez indukció, a rétorikában példa. Amikor pedig
bizonyos dolgokból valami más, rajtuk kívül levő dolgok
következnek azért, mert azok általában vagy többnyire
olyanok, ezt a dialektikában szillogizmusnak nevezzük, a
rétorikában enthümémának” (2, 1356b). Rétorikai szillo-
gizmusok olyan állításokon alapulnak a legtöbb esetben,
amelyek másképpen is lehetnek, továbbá olyanokon,
amelyek a szokásosról és a lehetségesről szólnak, azaz va-
lószínűek. „A valószínű az, ami gyakran megtörténik;
280
azonban nem egyszerűen ez, ahogyan sokan meghatároz-
zák, hanem az, ami másképpen is lehetséges” (2, l357a).
A dialektika szillogizmusai a szükségszerűn alapulnak, s
ez esetben bizonyosságról van szó.
Az enthümémákkal kapcsolatban egy-lényeges szem-
pontra hívja fel a figyelmet, „amit még senki sem vett ész-
re”. Egyes enthümémák csak a rétorikához tartoznak,
mások egyéb szaktudományokhoz. A logikai és rétorikai
szillogizmusok általános tételekből, ún. toposzokból al-
kothatók, az egyéb tudományok szillogizmusai különös
tételekből. Az általános tételeknek nincsen sajátos tár-
gyuk, ezért nem tesznek jártassá egyetlen tudományban
sem. Különös tételek azok az egyedi állítások, amelyek
sajátosak minden tárgykörben. Mivel a rétorikában van-
nak olyan általános érvek, melyek mindhárom beszédfaj-
tában egyaránt alkalmazhatók, s vannak olyan különös
érvek, amelyek csak az egyikben vagy a másikban, ezért
külön kell vizsgálni az ún. általános tételeket és külön a
különöseket.
A 3. fejezetben a beszédfajtákat elemzi. A szónoki be-
szédnek - melyet a kommunikációs folyamat alapján ha-
tároz meg - három fajtája van, mert a hallgatóság is há-
romféle: „A beszéd három dologból tevődik össze: a be-
szélőből, amiről beszél és akihez beszél; a beszéd célja az
utóbbira irányul, azaz a hallgatóra. A hallgató szükség-
szerűen vagy közönség vagy ítélő, mégpedig vagy az el-
múlt események megítélője, vagy az eljövendőké. Az eljö-
vendő események megitélője például a népgyűlés tagja, az
elmúltaké például a bíró, a szónoki képességé az egyszerű
közönség. Következésképpen szükségszerűen három vál-
281
faja van a szónoki beszédnek: tanácsadó, törvényszéki és
bemutató” (3, l358b). '
Mindegyik beszédfajtának megvan a maga ideje és cél-
ja. A tanácsadóé a jövő, a törvényszékié a múlt, a bemu-
tatóé a jelen. A tanácsadó beszéd célja a hasznos vagy a
káros, a törvényszékié a jogos vagy a jogtalan, a bemuta-
tóé a szép és a rút. A szónoknak mindezekről ítéletet kell
tudni alkotnia, „akár önmagukban, akár egymáshoz vi-
szonyítva”. Mivel pedig csak a lehetséges dolgokról lehet
ítéletet alkotni, a lehetetlenekről nem, a szónoknak téte-
lekkel kell rendelkeznie a lehetségesről és a lehetetlenről,
a nagyságról és a kicsinységről. E tételeket külön kell
vizsgálni mindhárom beszédfajtában. Lényegében ez tör-
ténik meg az I. könyv további fejezeteiben : 4-8. fejezet: a
tanácsadó beszéd és tételei (a béke, a boldogság, a hasz-
nosság, az államformák); 9. fejezet: a bemutató beszéd és
tételei (az erény és hiba, az igazságosság, bátorság, nagy-
lelkűség stb.); 10-15. fejezet: a törvényszéki beszéd és té-
telei (a jó és kellemes dolgok, a gonosztevők és sértett fe-
lek, a törvények, a rétorikán kívüli bizonyítékok).
A II. könyv elején megállapítja, hogy most már tudjuk,
honnan kell venni az érveket mindhárom beszédfajtához.
Csakhogy ez nem mindig elég a meggyőzéshez. Sokszor
éppen azzal győzünk meg, hogy valamilyen jellemünek
mutatjuk magunkat, vagy valamilyen érzelmet keltünk a
hallgatóságban és a bírákban. Mindezt úgy tudjuk elérni,
ha megismerkedünk a különféle érzelmekkel és felkelté-
sük eljárásaival: l-l l. fejezet (pathosz) ; valamint a kü-
lönböző emberi jellemekkel: 12-17. fejezet (éthOsz). A
18-22. fejezet azáltal, hogy még egyszer összegezi az I.
282
könyv l-3. fejezetének gondolatait, átmenetet képez az
enthümémák sajátos tételei és azon tételek között, me-
lyek általánosak és közösek mindhárom beszédfajtában:
23-26. fejezet (a bizonyító és cáfoló enthümémák 28 to-
posza, a látszatenthümémák toposzai, a cáfolás és ellen-
vetés stb.).
Miután Arisztotelész az I. és II. könyvben meghatároz-
ta a rétorikát, elkülönítette fajait és feltárta bizonyítékai-
nak rendszerét, a III. könyvben a beszéd stílusára (1-12.
fejezet) és felépitésére (13-19. fejezet) vonatkozó tanítá-
sait fejti ki. Hogy e három részt szerves egységben kell
szemlélnie a szónoknak, arra rögtön a III. könyv elején
felhívja a figyelmet: „Három olyan dolog van, amit a be-
széddel kapcsolatban tárgyalni kell: az első, milyen for-
rásból származnak a bizonyítékok, a második a stílussal
kapcsolatos, a harmadik: hogyan kell elrendezni a beszéd
részeit”.
A harmadik könyv jelentősége abban rejlik, hogy az el-
sö tudományosan megalapozott prózastílus-elméletet
nyújtja. A stílus egyetlen erénye az illő világosság, mely
a közhasználatú és az alapjelentésű szavak, valamint az
„idegenszerűséget” szolgáltató metaforák dialektikus
egységében ölt testet. Arisztotelész felfogása szerint az il-
lő világosság hordozói azok a stíluseszközök is, amelye-
ket a korábbi, illetve a későbbi rétorok az ékesség eszkö-
zeinek tekintettek, pl. az ellentét, a ritmus, a periodus
stb., mivel az illően világos stílus egyben ékes, kellemes és
szellemes is.

283
 3. A RÉTORIKA KELETKEZÉSÉNEK
IDEJE
Ahhoz, hogy a Rétorika keletkezését érdemlegesen meg
tudjuk határozni, előbb egy általánosabb természetű kér-
dést kell tisztáznunk. A múlt század végén és századunk
elején az akkori pozitivista irányzatnak megfelelően igen
sok, addig szerves egységnek tekintett irodalmi alkotást
bizonyos „következetlenségek” miatt darabokra szedtek
a kutatók, s imponáló adatmennyiséggel igyekeztek ki-
mutatni, hogy az így szétválasztott részek közül melyeket
írhatta a szerző, s melyeket nem, ki és milyen korban
szerkesztette össze a művet abban a formában, amelyben
ránk maradt. Ekkor jönnek divatba azok a részekre bon-
tott, átrendezett szövegkiadások, amelyek ma sok kuta-
tónak okoznak bosszúságot azáltal, hogy a megbolyga-
tott hagyományos sorrend miatt úgyszólván lehetetlen
bennük visszakeresni egy-egy szöveghelyet. Olyan neves
kutatók, mint L. Spengel,3° A. Roemerfl F. Marxfs A.
Kantelhardt,3° azt bizonygatják, hogy a Rétorika három
könyvében oly sok a lakuna (szövegkiesés), a következet-
lenség, a banális fogalmazás, az idézetekben való pontat-
lanság, hogy azt Arisztotelész abban a formában. amely-
ben ránk hagyományozódott, nem írhatta. A mondani-
való, a gondolati lényeg Arisztotelésztől származik, meg-
fogalmazása és összeszerkesztése azonban vagy tanítvá-
nyainak köszönhető, akik előadásainak jegyzeteit végle-
ges formába öntötték, vagy későbbi szerkesztőknek, akik
bizonyos, Arisztotelésztől származó kisebb rétorikai
munkákat jól-rosszul megváltoztatva és kiegészítve egy
284
egységes rétorikává kívántak összeállítani, tehát a követ-
kezetlenségek és hibák az ő számlájukra írandók.
E nézetek nagyjából a 20-30-as évekig tartották magu-
kat. Ez idő tájt az egyéb, Arisztotelésszel kapcsolatos ku-
tatások erősödtek, s ismét előtérbe került az arisztotelészi
művek eredetiségének kérdése. E korszak kutatói Arisz-
totelész szerzősége mellett törtek lándzsát, s hangsúlyoz-
ták, hogy a következetlenségek, a gondolati törések nem
külső kéznek, hanem Arisztotelész belső fejlődésének tu-
lajdoníthatók. W. Jaeger” megalapozta az ún. fejlődés-
elméletet, s ezt F. Solmsen" alkalmazta a Rétorikára.
Eszerint az arisztotelészi Rétorika kibontakozásának
egyes állomásai a következőképpen ragadhatók meg:
Arisztotelész első rétorikai tárgyú műve a Grüllosz volt,
mely Xenophón fiának nevéről kapta a címét. Lehet, hogy
e munkában, Platón Gorgiaszát követve, kétségbe vonta
a rétorika techné jellegét, és megkérdőjelezte az érzelmek
felkeltésének jogosságát. Második rétorikai tárgyú műve
egy olyan techné lehetett, mely nagyjából a jelenlegi
Rétorika első könyvének elejét és a toposzokról szóló
részt tartalmazta. Ez időben Arisztotelészt már a logika
foglalkoztatja, s a rétorikát már technének tekinti. Vala-
mivel később logikaelméletét a rétorikára alkalmazta:
kidolgozta az enthümémák és a példák tanát, s kiegészí-
tette a pathosz és az éthosz vizsgálatával. Végül mind-
ehhez hozzákapcsolta a stílus és az elrendezés kérdéseit,
s így Rétorikája elnyerte mai végleges formáját. E válto-
zások sora azt mutatja, hogy a korabeli rétorikai gya-
korlat -jóllehet Arisztotelész folyton kritizálja - mégis-

285
csak hatott fejlődésére. Meggyőzte őt arról, hogy az
érzelmek felkeltése igenis fontos, és a beszéd részeit is
tárgyalnia kell.
Az utóbbi évtizedek kutatásaiban egyre inkább hang-
súlyozzák, hogy az arisztotelészi Rétorikát az arisztotelé-
szi filozófia keretein belül kell vizsgálni.” A rétorika,
mely lényegében a kommunikáció lehetőségeit, módsze-
rét vizsgálja, kénytelen állástfoglalni olyan filozófiai kér-
désekben, mint a valóság mibenléte, az emberi értelem
megismerő képessége, a nyelv természete, azaz szoros
kapcsolatban áll a filozófia egész rendszerével. W. A.
Grimaldi” határozottan vallja, hogy azok a nehézségek,
amelyeket a korábbi kutatók Arisztotelész Rétorikájának
egységével szemben felsorakoztattak, részben abból ered-
nek, hogy az említett kutatók nem az arisztotelészi filozó-
fia egészében vizsgálták a rétorikát. Például többen tisz-
tán logikai elméletnek fogták fel Arisztotelész rétoriká-
ját, olyannak, mely elveti a lélektani és az érzelmi eleme-
ket. Ilyen alapállásból természetes, hogy zavarta őket az
éthosz és a pathosz részletes tárgyalása. Ezt az ellentmon-
dást - mint láttuk - részint mások számlájára írták, ré-
szint Arisztotelész belső fejlődésének tulajdonították.
Grimaldi elveti az efféle elképzeléseket, és nyomós érvek-
kel valószínűsíti, hogy az éthosz és a pathosz tárgyalása
az arisztotelészi rétorika filozófiai alapjaiból következik.
Az a rétorika, melynek elsődleges területe a lehetséges és
a valószínű, nem mondhat le az éthoszról és a pathoszról,
de az értelemről sem, mert e három szerves egységet al-
kot, s kiegészíti egymást. A rétor célja a megfontolás és

286
 az ítélet, s mivel csak azt lehet megfontolás tárgyává ten-
ni, ami lehetséges és valószínű, továbbá mivel mindez
emberi cselekvésekkel kapcsolatos, az akarati tevékeny-
ségeket pedig a gyakorlati értelem vizsgálja, a rétorika
egyaránt tartozik a gyakorlati értelem és a spekulatív ér-
telem hatáskörébe (vö. Metaf. 993b 21-23; EN ll09b
30-l l l5a). Nem lehet tehát elkülöníteni és elszakítani a
tisztán értelmi bizonyítékokat az érzelmiektől.
Egyébként más kutatók eredményei is a rétorika egysé-
gének irányába mutatnak. M. Lossau34 a Grüllosz töredé-
keit vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy
Arisztotelész a Grülloszban nem tagadta a rétorika tech-
né jellegét, hanem éppen ellenkezőleg, védte azt; tehát
nem „esett át olyan hosszú fejlődésen”, mint amilyet
Solmsen feltételez. S. Raphael” ugyanilyen eredményre
jut: Arisztotelész a toposzról szóló részeket nem írta ko-
rábban, mint a valószínüséggel kapcsolatosakat, továbbá
a szillogisztikus és a topikus bizonyítás nem zárja ki egy-
mást. Természetesen sok még a tisztázatlan, nyitott kér-
dés, s elképzelhető, hogy ezekre akkor tudunk majd vá-
laszt adni, ha jobban ismerjük és értjük Arisztotelész filo-
zófiai rendszerét. Mindenesetre, jelenleg úgy tűnik, hogy
esetleg igaza lehet Brandisnak, aki a múlt század közepén
így írt a Rétorikáról: „Arisztotelész valamennyi ránk ma-
radt írása között nincs egyetlen olyan mű, mely tökélete-
sebb, harmonikusabb és egységesebb volna, mint a Rëto-
rika; nincs olyan, melyben a gondolat és a kifejezés job-
ban megfelelne egymásnak. A Rétorika tökéletes
egész”.3°

287
 Ha a Rétorikát egységesnek és Arisztotelész kezétöl
származónak fogadjuk el, akkor megvan az alapunk ah-
hoz, hogy a datálás kérdésével érdemlegesen foglalkoz-
zunk. A keletkezés időpontját két oldalról lehet megkö-
zelíteni; egyrészt azokból a korabeli eseményekből, ame-
lyekre a Rétorikában utalásokat találunk, másrészt azok-
ból az arisztotelészi munkákból, amelyekre a Rétoriká-
ban hivatkozik.
A III. könyv írása idején Arisztotelész nyilvánvalóan
Athénban van; a 2. fejezetben ugyanis Theodórosz szí-
nész beszédét dicséri, s ez csak a színészt ismerő athéni
közönség számára érdekes. A II. könyv 25. fejezetében
egy közismert eseményre utal: ,,Vagy arról, hogy a thé-
baiak megengedik, hogy Philipposz átvonuljon területü-
kön Attikába. Ha ezt akkor kérte volna a thébaiaktól,
mielőtt segített nekik a phókisziak ellen, megadták volna
neki; ezért most csúnya lenne, ha nem engednék meg ne-
ki az átvonulást azért, mert akkor nem élt ezzel a lehető-
séggel és bízott bennük.” Mint más forrásokból is ismere-
tes, i. e. 346-ban Philipposz segítséget nyújtott a thébai-
aknak a phókisziak ellen, majd 339-ben azt kérte a thé-
baiaktól: engedjék meg neki, hogy területükön keresztül
Attika ellen vonulhasson. Követei feltehetőleg hivatkoz-
tak a 346-os segítségnyújtásra. Ugyancsak a II. könyvben
utal a korinthoszi békére (23. fejezet), melyet Alexand-
rosz trónra lépése után kötöttek meg (335-ben). Tehát
335 az az időpont, amiután a Rétorika keletkezhetett. Ha
ezt az időpontot Arisztotelész életének fontosabb dátu-
maihoz viszonyítjuk - született i. e. 384-383, Athénban

288
tanul Platón iskolájában 367-347-ig, Makedóniában tar-
tózkodik 343-335-ig, közben néhány évig Nagy Sándor
nevelője, azután Athénba megy és iskolát alapít, ahol
kutat és tanít Nagy Sándor haláláig, 323-ig -, akkor azt
kell mondanunk, hogy a Rétorikát második athéni tar-
tózkodása alatt írta abban az életszakaszban, amelyben a
legjelentősebb arisztotelészi művek keletkeztek.
Arisztotelész műveit a következő korszakokba lehet
osztani:"
I. korszak (367-347): a platóni Akadémia hatása alatt
keletkezett művek sora, dialógus formában. Diogenész
Laertiosz jegyzékének első 27 műve, pl. Eudémosz, Pro-
treptikosz, Politikosz, Griillosz stb.
II. korszak (346-335): Asszoszban, Mütilénében, majd
Philipposz udvarában tevékenykedik; ekkor kezdődik
Platóntól való eltávolodása; e korszak művei: az Orga-
non egyes művei, az Eudémoszi Etika, a Filozófiáról,
a Metafizika és a Politika egyes részei stb.
III. korszak (335-323): oktatói tevékenysége az athéni
Lükeionban. Az érett művek sora, melyekben a gondola-
ti tartalom előtérbe kerül a stílussal szemben: a Niko-
makhoszi Etika, a Fizika, a Metafizika befejezése, Poéti-
ka, Rétorika stb.
Mivel a Rétorikában többször hivatkozik az Első és a
Második Analitikára, a TOpikára, a Poétikára, és több
olyan gondolatot, gondolatmenetet fejteget és érint, me-
lyeket a Metafizikában és a Nikhomakhoszi Etikában fej-
tett ki részletesen, feltételezhető, hogy a Rétorikát e mű-
vek után írta, azaz életének utolsó korszakában, 329 és
323 között.
289
 4. A RÉTORIKA
SZÖVEGHAGYOMÁNYOZÁSA
És FORDÍTÁSAI
„A Rétorikahagyományozása még nyitott vagy félig nyi-
tott kérdés” - írja egy szövegkritikusfifl Valóban így van,
s az adatok szűkössége miatt e kérdés sokáig fog még
gondot okozni a kutatóknak. A problémák jó része
Arisztotelész koráig nyúlik vissza. Mint ismeretes, Arisz-
totelész cim szerint ismert összes művei két nagy csoport-
ra oszthatók. Az első csoportot azok az ún. exoterikus
(népszerű) írások alkotják, amelyeket maga Arisztotelész
adott ki a nagyközönség számára. E művek nyomtalanul
elvesztek, és ma is vitatott kérdés, hogy miről szóltak.”
A II. csoportot az ún. eszóterikus (belső használatra
szánt) előadási jegyzetek, tankönyvek képezik, melyek
Arisztotelész iskolán belüli előadásainak szövegeit tartal-
mazzák. E szövegeket nyilvánvalóan Arisztotelész írta le
a pontos definíciók, az aprólékos logikai levezetések és az
illusztrálásra szánt példák nagy száma miatt; azonban
sohasem adta ki őket. Halála után iskolája örökölte az
anyagot. Tanítványa, Theophrasztosz őrizte kéziratait,
majd egy szképsziszi tanítványára, Néleuszra hagyta, aki-
nek utódai pincében rejtegették az arisztotelészi kor-
puszt, végül pedig áruba bocsátották Apellikónnak, aki-
nek hagyatékából Sulla szerezte meg a hányatott örök-
séget, és ı. e. 84-ben Rómába szállíttatta. A hagyomány
szerint a rhodoszi Andronikosz adta ki elsőként Ariszto-
telész műveit. (Vő. Sztrabón 13, 609; Plutarkhosz: Sulla

290
26.) Természetesen e kiadástól függetlenül lehettek forga-
lomban kéziratmásolatok Arisztotelész egyes műveiről,
így a Rétorikáról is. Csak ez lehet a magyarázata annak,
hogy olyan római rétorikákban is találunk arisztotelészi
gondolatokat és formulákat, amelyek i. e. 84. előtt kelet-
keztek.”
A Rétorika sok kéziratban fönnmaradt; e különböző
időkben keletkezett kéziratok nagyjából három családra
vezethetők vissza: A .` Parisinus 1741 (10. sz.); F: Cantab-
rigiensis 1298 (13. sz.); y: egy tudós bizánci másoló mun-
kája (l2-l3. sz.). Az egyes kéziratok és kéziratcsaládok
értékelését, egymáshoz való viszonyát példamutató gon-
dossággal írja le R. Kasself" A szövegkiadók számára
fontos további segitséget nyújthatnak a szkolionok, a
Gulielmus de Moerbeke által készített középkori latin
fordítás (13. sz.), ,és a még ki nem aknázott arab fordítás
(10. sz.).42
A Rétorikát Aldus Manutius adta ki először a Rheto-
res Graeci sorozatban 1508-ban, ez az editio princeps.
A következő jelentős kiadás Petrus Victoriusé 1548-ban,
melynek második kiadása 1576-ban latin forditással és
kommentárral látott napvilágot. Szövegkritikai értékű
Muretus 1585-ös kitűnő latin fordítása, mely az I-II.
könyvet tartalmazza. Szövegapparátusában Victoriusé-
hoz képest továbblépést jelent Gaisford oxfordi kiadása
1820-ban. Szövegalakítás szempontjából korszakalkotó
Becker kiadása (1831), melynek lap és sorszámozását a
későbbi kiadások irányadónak tekintik és a külső mar-
gón feltüntetik. Eszerint az arisztotelészi művek idézése

291
háromféleképpen történhetik: vagy a könyv- és fejezet-
számmal (pl. I 1), vagy a Becker-féle sorszámmal (pl.
l354a), vagy mindkettővel (pl. I 1, l354a). Mi ez utóbbi
eljárást követjük. Igen gazdag szövegkritikai apparátus-
sal és a régi latin forditással együtt jelent meg Spengel
szövegkiadása 1867-ben, két kötetben. Spengel szöveg-
kritikai kérdésekre és párhuzamok egybegyűjtésére veti a
súlyt, Cope háromkötetes kiadása viszont az értelmezésre
(1877); kommentárjai ma is használható, értékes anyagot
tartalmaznak. Roemer Teubner-kiadása (1885) visszalé-
pést jelent a Becker és a Spengel-kiadáshoz képest, ennek
ellenére az újabb kiadások Roemer szövegét veszik ala-
pul (pl. Dufour 1932, 1938; Ross 1959).
A legújabb Rétorika-szövegkiadás előkészitője, R.
Kassel, szövegalkotásából megkísérelte kiküszöbölni
mindazokat a hibákat, amelyek a korábbi kiadásokban
kifogásolhatók voltak. Munkatársaival és tanítványaival
hosszú évek munkája árán elvégezte az összes kéziratok
kollációját, a korábbi kiadások és fordítások értékelését,
és eredményeit 1971-ben könyv alakban publiká1ta,“
majd ezen előmunkálatok gyümölcseként 1976-ban meg-
jelentette kritikai kiadását. E Rétorika-kiadás minden te-
kintetben megfelel a várakozásnak; az egyértelműen kivi-
láglik abból a pozitív visszhangból, amellyel a kritika fo-
gadta és méltatta.“ A mondottak alapján természetesnek
kell vennünk, hogy fordításunkat Kassel szövege alapján
készítettük el. Ha valamely oknál fogva eltértünk az ala-
pul vett szövegtől, azt a jegyzetekben megindokoltuk.
Kassel szögletes zárójelben közli azokat a szövegrésze-

292
ket, amelyeket későbbi betoldásoknak tart; jelölésmódját
mi is követjük.
Úgy véljük, nem érdektelen megemlítenünk, hogy
Arisztotelész átültetése szinte megoldhatatlan nehézségek
elé állítja a fordítót. A Rétorika első magyar fordítója,
Kis János, ennek okát Arisztotelész „szófösvény” előadá-
sában, és a magyar ,,rhetoricai terminológia”45 hiányá-
ban látja. Ezt a mai fordító is elmondhatja. Arisztotelész
egy-egy kifejezése olykor annyira tömör vagy annyira ál-
talános, hogy csak találgatni lehet értelmét. Az efféle ta-
lányos félmondatok, kifejezések jelentését a különböző
nyelvű fordítások általában eltérően értelmezík. Előfor-
dul az is, hogy a tömör kifejezés értelme világos, de ha a
magyarban az eredetinek megfelelő tömörséggel adjuk
vissza, érthetetlenné válik. E tömörség oka sok esetben
abban rejlik, hogy az előadási célokat szolgáló szövegben
olykor vázlatosan utal egy-egy gondolatra, amit azután
élőszóban részletesebben kifejtett. A terminológiai ne-
hézségek a mai fordítónak is sok gondot okoznak. Kis
János 1845-ben megjelent fordításának terminológiája el-
avult, s emiatt szövege ma alig érthető. Ebből következik,
hogy nem vehettünk át egy már meglévő terminológiát.
Ezért részben a magyar stilisztikai szakirodalom, részben
a már meglévő régebbi egyéb rétorikai fordítások szeren-
csésebb műszavaiból válogattam, vagy alapos megfonto-
lás után tükörforditást alkalmaztam. Olykor következe-
tesen meghagytam a görög terminust, főleg akkor, ha
nincs magyar megfelelője, ilyen például az enthüméma
(rétorikai szillogizmus, mely abban különbözik a logikai

293
szillogizmustól, hogy elhagyja az egyik vagy mindkét pre-
misszát, csak a következtetést közli, melynek igazságtar-
talma csak va1ószínű); olykor a szövegösszefüggéstől füg-
gően ugyanazt a szót más-más szóval adom vissza,
például a toposzt egyszer általános érvvel, máskor tétellel.
Az említett nyelvi nehézségek ellenére sok olyan helye van
a Rétorikának, melyet Arisztotelész gondosan és részle-
tesen kidolgozott, s ezek a részek mind szókészletükben,
mind mondatfűzésükben a tudományos próza mintapél-
dáinak tekinthetők,“'° s ezt a szerepet be is töltötték a
későbbi görög, az ókori latin, arab, majd a középkori
latin és végül a különböző európai nyelvekben.
A szöveg értelmezésében és a jegyzetek elkészítésében
Cope fentebb emlitett kommentárján kívül, valamint a
jegyzetekben feltüntetett szakmunkákon kívül az alábbi
fordítások és jegyzetes kiadások voltak a segítségemre:
Aristoteles drei Bücher der Redekunst übersetzt von
A. Stahr. Stuttgart 1862. I-III.
Aristotle: The Art of Rhetoric with an English Trans-
lation by J . H. Freese. London 19593 (The Loeb Classical
Library).
Aristotle: Rhétorique. Texte établi et traduit pár M.
Dufour. Paris I, 1932; II, 1938; III. Dufour-Wartelle
1975.
The Works of Aristotle. Volume XI. Rhetorica by W.
Rhys Roberts. Oxford 19715.
Aristotles: El arte de la retorica. Tomo I. Texto griego,
y traducción con notas y comentarios de E. I. Granero.
Mendoza 1951.

294
 Egyéb arisztotelészi művek magyar nyelvű idézeteit a
következő kiadások alapján közöljük a jegyzetekben:
Arisztotelész: Nikomakhoszi Ethika. Fordította Szabó
Miklós, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Simon
Endre. Budapest 1971.
Arisztotelész: Eudémoszi Etika. Nagy Etika. Fordítot-
ta és a jegyzeteket írta Steiger Kornél, az utószót irta Hel-
ler Ágnes. Budapest, 1975.
Aristoteles: Politika. Fordította, bevezetéssel és jegy-
zetekkel ellátta Szabó Miklós. Budapest 1923.
Aristotelés: Az athéni állam. Fordította Ritoók Zsig-
mond, a bevezetést és a magyarázatokat 'írta Sarkady Já-
nos. Görög és latin írók 2. Budapest, 1954.
Arisztotelész: Poétika. Fordította és a jegyzeteket írta:
Sarkady János, az utószót írta Nádor György. Budapest,
1963.
Aristotelés: Organon. Szerkesztette és magyarázó jegy-
zetekkel ellátta Szalai Sándor, fordította Rónafalvi Ödön
és Szabó Miklós. Első kötet: Katégoriák, Hermeneutíka,
Első Analitika. Budapest, 1979. Filozófiai Írók Tára 35.
A jegyzetekben alkalmazott rövidítések jegyzéke:
Bergk: T. Bergk, Poetae Lyrici Graeci. I-III. 1878-1882.
Diehl: E. Diehl, Anthologia Lyrica Graeca. I-II. 1925.
D-K: H. Diels-W. Kranz: Die Fragmente der Vor-
sokratiker. Lieferung 1-10, 1934-1937.
Kock: T. Kock, Comicorum Atticorum Fragmenta.
I-III. 1880-1888.
Nauck: A. Nauck: Tragicorum Graecorum Fragmenta.
Supplementum adiecit B. Snell. 1964.

295
Sauppe: Fragmenta Oratorum Atticorum. I. Ex recensio-
ne Baiteri et Sauppii 1807.
Az Iliasz- és Odüsszeia-idézeteket Devecseri Gábor fordí-
tásában közlöm.

5. A RÉTORIKA UTÓÉLETE
Az Arisztotelész halálát követő három évszázadban a ré-
torikai elmélet kiteljesedett: részeit aprólékosan kidol-
gozták, rendszerezték, majd tetemes mennyiségű szónoki
gyakorlattal az iskolai oktatás szerves részévé tették. Az e
korszakban keletkezett kézikönyvek azonban nem ma-
radtak ránk; létezésükről, tartalmukról és módszereikről
csak későbbi római és görög szerzők utalásaiból tudunk.
Az eredeti művek hiányában meglehetősen nehéz világo-
san körvonalazni Arisztotelész Rétorikájának utóéletét,
hatását a későbbi rétorikai elmélet fejlődésére. A külön-
böző rétorikai iskolák közül a peripatetikusok fordítot-
ták a legnagyobb gondot a rétorika művelésére." Arisz-
totelész közvetlen utódai az ő rétorikaelméletét folytat-
ták, gazdagították, főleg azokon a területeken, amelyeket
a mester is fontosnak tartott, de egyéb szempontok miatt
nem dolgozott ki kellő részletességgel. E szerzők közül
legjelentősebb Arisztotelész utódjának, Theophrasztosz-
nak a munkássága.
Theophrasztosz (i. e. 370-285) rétorikai tárgyú műveit
Diogenész Laertiosz felsorolásából ismerjük (5, 42,
47-49); e szerint külön műveket írt az enthümémákról,
az epikheirémákról, az előadásmódról, a stílusról, a réto-
296
rikai gyakorlatokról. Legjelentősebbek azonban a stílus-
ról írt munkái; Arisztotelész tanait fejleszti tovább ben-
nük. Cicero'*3 neki tulajdonitja a stílus erényeinek, köve-
telményeinek rendszerezését, mely a következőket foglal-
ja magában: nyelvhelyesség, világosság, illőség és ékes-
ség. Egyes kutatók azt is feltételezik, hogy a három stílus-
nem különbségeit is megfogalmazta, bár ez korántsem
biztos.” Arisztotelész a Rétorika III. könyvében a stílus
erényének csak a világosságot nevezi, de ismeri a nyelv-
helyességet, az illőséget, sőt érinti a fenséget is. Theo-
phrasztosz nagy hatást gyakorolt az utókorra az előadás-
módról írott munkájával is. A lélektani tényezőkön kívül
a hanggal való bánásmódot és a testtartást is tárgyalta.
Arisztotelész éppen csak érinti az elöadásmódot, 'bár el-
ismeri jelentőségét, (III. könyv 1. fejezet).
Theophrasztosz tanítványa, a phaléroni Démétriosz (i.
e. 350-280) államférfi, szónok, író és tanár volt egy sze-
mélyben. Rétorikai tárgyú műveiben a peripatetikus ha-
gyományt követte. Neve alatt fennmaradt egy mű, mely
inkább írodalomkritika, mint rétorika; híres a levél-
írást tárgyaló részlete (223-235. c.). Stíluselméleti fejtege-
tései közül újszerű perióduselmélete: továbbfejlesztve
Arisztotelész periódusfelfogását, történeti, társalgási és
rétorikai periódusról beszél.
Theophratosz és Démétriosz tevékenysége azt példáz-
za, hogy Arisztotelész Rétorikája termékenyítően hatott
a rétorikai gondolkodás fejlődésére. Ez a fejlődés azon-
ban megtört akkor, amikor Arisztotelész és Theo-
phrasztosz könyvtára a fentebb leírt módon elveszett, s ez
a tény a peripatetikus iskola hanyatlását is tükrözi. Stra-
297
bón így ír erről: „Ezért történt az, hogy a Theophrasztosz
utáni régi peripatetikusok, akik könyvekkel egyáltalán
nem rendelkeztek, kivéve néhány, főleg népszerű iratot,
nem tudtak kellő alapossággal bölcselkedni, hanem a té-
telekről csak szónokilag vitáztak” (13, 609). Vitatható,
hogy az arisztotelészi könyvek elvesztésével megszűnt
volna az arisztotelészi hatás, hiszen ez időre már Ariszto-
telész Rétorikájának több gondolata a rétorikai gondol-
kodás közkincsévé vált. Mint már említettük, Arisztote-
lész könyvei i. e. 84-ben kerültek elő, ugyanakkor az ifiú
Cicero a De ı'nventiOne5° (Feltalálásról) c. művében úgy
beszél róla, mint aki a rétorikai elmélet egyik nagy irány-
zatát képviseli, Iszokratészről pedig úgy, mint aki a mási-
kat, s azt fejtegeti, hogy e két irányzat a későbbi utódok
kezén egybeolvadt. A kutatás mai állása szerint Cicero e
munkája i. e. 89-ben keletkezett, tehát öt évvel Arisztote-
lész műveinek előkerülése előtt.”
Szellemesen jegyzi meg G. Kennedy,52 hogy nehéz len-
ne megállapítani Arisztotelész Rétorikájának gyakorlati
hasznát. A kezdő nyilván nem az ő rétorikájából tanul
meg beszélni, azonban a rétorikában jártas nagy haszon-
nal forgathatja. S ez természetes is, hiszen Arisztotelészt
nem oktatási szempontok vezetik, hanem tudományos,
elvi-filozófiai szempontok. Az a gondolati igényesség,
mely az egész művet áthatja, minden olyan korban újra
éledt, amikor az elméleti tudományok, a filozófia, a logi-
ka, előtérbe kerültek. Dionüsziosz Halikarnasszeusznak
(i. e. 1. sz. második fele) Ammaioszhoz intézett első leve-
lében hat szó szerinti idézet található Arisztotelész Réto-
rikájából mintegy húszsornyi terjedelemben.” Száz évvel
298
később Quintilianus gyakorlati és tudományos célokat
egyaránt szem előtt tartó szónoklattanában többször hi-
vatkozik rá, ismerteti és értelmezi rétorikai tanításait. So-
rolhatnánk még tovább, hogy melyik antik rétornál mi-
lyen arisztotelészi hatás figyelhető meg, de ennél célrave-
zetőbb, ha Solmsen5“ kutatásai alapján az antik rétoriká-
nak azokra az egyetemesebb jelentőségű vonásaira muta-
tunk rá, amelyek végső soron Arisztotelészre mennek
vissza. Arisztotelész előtt a rétorikai kézikönyveket a szó-
noki beszéd részei szerint állították össze. Arisztotelész
viszont a szónok feladatai alapján osztotta fel a technét:
feltalálásra, stílusra és elrendezésre, sőt az elöadásmódot
is érintette. A későbbi peripatetikusok adták hozzá a me-
móriát. Ez utóbbi felosztás vált általánossá a későbbi ré-
torikai irodalomban. Arisztotelész hatására hódított te-
ret a későbbi rétorikában a logikai bizonyítás: az enthü-
mémát később az epikheiréma váltja föl, de mindkettő az
arisztotelészi szillogizmus hatására jött létre. Az előbbi
csonka szillogizmus, az utóbbi bővített szillogizmus,
mely a premisszákat is bizonyítja, ezért ötlépcsős. A ró-
mai kori rétorikában is nagy szerepe van; a Herennius-
hoz cimzett rétorika a legtökéletesebb bizonyítási eljárás-
nak mondja.” A háromféle arisztotelészi bizonyíték - a
logikus beszéd, a pathosz és az éthosz - több római rétor-
nál visszhangra talál, Cioerónál, Quintilianusnál, Martia-
nus Capellánál. Az Arisztotelész által logikai alapon le-
vezetett három beszédfajta a későbbi rétorikák zömében
általánosan elfogadottá vált, de ugyanezt mondhatjuk a
stílus erényeiről. De talán még ezeknél is fontosabb, hogy
az antik rétorok Arisztotelész nyomán kezdik a filozófia
299
fontosságát hangsúlyozni a szónokok képzésében, s Cice-
róval5° az élükön az igazi szónoklás alapfeltételének te-
kintik.
Arisztotelész Rétorikájának hatása a középkor, az új-
kor és napjaink irodalomtudományára külön tanulmá-
nyokat igényelne. A pontos különbségtevésre, meghatá-
rozásokra törekvő skolasztikának legnagyobb tekintélye
és forrása Arisztotelész, elsősorban logikai művei, má-
sodsorban Rétorikája. Természetesen először csak közve-
tett ez a hatás, a klasszikus római rétorok olyan tanítása-
in keresztül, melyek mint végső forrásra, Arisztotelész
Rétorıˇkájára vezethetők vissza. Például a nagy Arisztote-
lész-értelmező, Johannes Saresberiensis, aki a 12. század
második felében alkotott, a stílus legfőbb erényét így ha-
tározza meg: „A beszéd legnagyobb erénye ugyanis a vi-
lágosság és a könnyen érthetőség”. E fogalmazás Quinti-
lianus egyik félmondatának szabad fordítása, mely így
hangzik: „A beszéd pedig, melynek legfőbb erénye a vilá-
gosság”. Quintilianus viszont Arisztotelész Rétorikája-
nak híres mondatát visszhangozza: „A stílus erénye a vi-
lágosság”.57 Johannes Saresberiensis meghatározása te-
hát az arisztotelészi rétorika szellemében fogant, hiszen
az arisztotelészi stíluskoncepció lényege a beszéd világos-
ságán, érthetőségén és jól megjegyezhetőségén alapul.
Ilyen előzmények után érthető, hogy hamarosan felmerül
az igény a Rétorika latin fordítása iránt, mely Gulielmus
de Moerbeke tollából jelent meg a 13. században. A hu-
manizmus korában fokozódik ez az érdeklődés, melynek
nyomán újabb fordítások, kommentárok és szövegkiadá-
sok jelennek meg. A 19-20. században egymás után lát-
300
nak napvilágot a Rétorika fordításai különböző nyelve-
ken, és szinte áttekinthetetlenül nagyra nő a rétorikát
méltató, értelmező szakirodalom.
Napjaink irodalomtudományában és nyelvtudomá-
nyában ismét előtérbe kerülnek a nyelvfilozófiai, logikai
szempontok. A legtöbb modern nyelvészeti irányzat bi-
zonyos szempontokból Arisztotelészben tisztelheti első
kezdeményezőjét, a strukturalizmus, a szövegtan, a sze-
miotika stb.” E hatás a Herrnéneutika és a Poétika mel-
lett nem utolsósorban a Rétorikának köszönhető, tudni-
illik azok a stilisztikai szempontok, amelyeket Arisztote-
lész a beszédstílussal kapcsolatban a Rétorikában tár-
gyalt, a strukturalista poétika szempontjaivá váltak.”
Ugyanakkor a nyelvtudományon belül világszerte foko-
zódik az érdeklődés az élőszó iránt; ez nemcsak abban
mutatkozik meg, hogy a szóbeli közlés a figyelem közép-
pontjába került, hanem abban is, hogy a rétorika kezdi
visszanyerni régi- fényét, s ebben ismét nagy része van
Arisztotelésznek, aki a közlés, a kommunikáció folyama-
tában vizsgálta a beszédet és határozottan különbséget
tett az írott és a beszédstílus között.
Itt mondok köszönetet Kapitánffy Istvánnak, aki érté-
kes munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a Rétorika ebben
a formában megjelenhetett.
 JEGYZETEK Az UTószóHoz
1 Iliasz 2, 370-374.
2 Iliasz 15, 281-285.
3 G. Kennedy: The Art of Persuasion in Greece. London 1963, 3-5.
4. Iliasz 9, 438-443.
5 Falus Róbert: Görög harmónia. Budapest, 1980, 32-64.
6 Uo. 81-82.
7 Platón: Összes művei. Budapest, 1943. Phaidros. 1 665-731. Fordí-
totta Kövendi Dénes, 269.
8 Jó pénzért nem a szónoki művészetre oktatták tanítványaikat, ha-
nem e művészet végtermékére, a beszédtanulásra (l83b 36. skk.).
9 Cicero Brutus 46.
10 G. Kennedy: I. m. 54.
ll Platón: I. m. 266.
12 Brutus 45-46. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Posch
Árpád. Budapest, 1903, 27.
13 G. Kennedy: I. m. 58-61.
14 Vö. G. Kennedy: 1. m. 125-263.
15 Platón: I. m. 267.
16 Diodórosz 12, 53-54.
17 Szofisztíkus Cáfolatok l83b 32; Rhetorica III 1, l404a; 8, 1409a;
vö. G.M. A. Grube: Thrasymachus, Theophrastus and Dionysius
of Halicarnassus. AJPh 73 (1952) 251-267.
18 De inventione 2, 7.
19 Bár a kéziratokban „három beszédfajta" szerepel, a modern kritika
mégis kimutatta, hogy a ,,három" betoldás az eredeti „kettő” he-
lyett. E változtatással a hamisító e rétorikát közelebb akarta hozni
Arisztotelész Rétorikájához. Vö. P. Wendland: Anaximenes von
Lampsacus. Berlin, 1905; K. Barwick: Die „Rhetorik ad Alexand-
302
 rum” und Anaximenes, Alkidamas, Isokrates, Aristoteles und die
Theodekteia. Philologus 110 (1966) 212-245. és 111 (1967) 49-65.
20 Platón: I. m. 261.
21 Uo. 262.
22 Uo. 269.
23 Uo. 265.
24 Uo. 265.
25 Uo. 270-271.
26 L. Spengel: Aristotelis Ars Rhetorica I-II. Leipzig 1867; Über die
Rhetorik des Aristoteles, ABA 6 (1851) 455-513.
27 A. Roemer: Aristotelis Ars Rhetorica. Leipzig 1923, LIV.
28 F. Marx: Aristoteles Rhetorik. BSG 52 (1900) 270 skk.
29 A. Kantelhardt: De Aristotelis Rhetoricis. Diss. Göttingen 1911.
30 W. Jaeger: Aristoteles. Grundlegung einer Geschichte seiner Ent-
wicklung. Berlin 1923.
31 F. Solmsen: Die Entwicklung der aristotelischen Logik und Rheto-
rik. Berlin 1929.
32 A. Russo: La filosofia della Retorica in Aristotele. Napoli 1962.
33 W. M. A. Grimaldi, S. J .: Studies in the Philosophy of Aristoteles
Rhetoric. Wiesbaden 1972, 18-52.
34 M. Lossau: Der aristotelische Gryllos antilogisch. Philologus 118
(1974) 12-21.
35 S. Raphael: Rhetoric, Dialectic and Syllogistic Argument: Aristote-
les Position in Rhetoric I-II. Phronesis 19 (1974) 153-167.
3 6. C. A. Brandis: Über Aristoteles Rhetorik und die griechischen Aus-
leger derselben. Philologus 4 (1849) 1.
37 Aristotle Dictionary edited by Th. P. Kiernan. New York 1962,
7-10. `
38 E. Ch. Kopff: Kassel, R. Der Text der aristotelischen Rhetorik. CJ
70, 2 (1974) 83.
39 Vö. W. Wieland: Aristoteles als Rhetoriker und die exoterischen
Schriften. Hermes 86 (1958) 323-346.
40 Cicero: De inventione 2, 9; vö. még F. Solmsen: The Aristotelian
Tradition in Ancient Rhetoric. AJPh 62 (1941) 35-50; 169-190. Vö.
még e gyűjteményes kiadást, melyben az idézett tanulmányok jó ré-
sze megtalálható: Rhetorika. Schriften zur aristotelischen und helle-
303
nistischen Rhetorik. Herausgeben von R. Stark. Hildesheim 1963.
312-349.
R. Kassel: Der Text der aristotelischen Rhetorik. Berlin 1971,
94-97.
R. Kassel: I. m. 88-92.
L. 41. jegyzetet.
Vö. D. M. Schenkeveld: Mnemosyne 27 (1974) 421-422; C. C. In-
nes: CR 26 (1976) 172-173; M. A. Grimaldi, S. J.: CW 71 (1977)
265-266.
Aristoteles Rhetoricája Kis Jánostól. Széptani Remekírók Il. 1845,
VI.
Arisztotelész filozófiai nyelvéről, fordításának problémáiról. L. Sza-
lai Sándor: Az Organon magyarul. Aristotelés: Organon. Szerkesz-
tette és magyarázó jegyzetekkel ellátta Szalai Sándor. Első kötet.
Budapest, 1979, XCIX-CXII.
G. Kennedy: I. m. 272.
Orator 79; vö. Quint. 8, 1-3.
Vö. G. L. Hendrickson: The peripatetic mean of style and the three
stylistic characters. AJPh 25 (1904) 125-146.
2, 8.
G. Kennedy: The art of Rhetoric in the Roman World. New Jersey
1972, 107-110.
G. Kennedy: The Art of Persuasion. _ . 123.
R. Kassel: I. m. 92-94.
L. 40. jegyzetet.
2, 28.
Brutus 322.
„Virtus enim sermonis Optima est perspicuitas, et facilitas intelligen-
di” (Metalogicon I 19); „oratio, vero, cuius summa virtus est perspi-
cuitas” (lnstitutio oratoria I 6, 41); wpı'rr9cu /`.ıŠčf.`(u;` ripsrıj aaçori tzlvaı
(Rétorika 111 2, l404b). - _
W. Berlardi: ll significativo del fonema. Word 23 (1.967) 25-36; D.
Z. Andriopoulos: The Structuralistic aspects in Aristotles theory of
(Jo-9ı7a1ç and iivrı'i.r7y/ıç. Platon X 22 (1970) No. 43-44, 228-232.
G. Morpurgo-Tagliaube: La stilistica di Aristotle e lo strutturalis-
mo. Lingua e Stile 2 (1967) 1-8.
 TARTALOM

fi. KÖNYV . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
l fejezet: a rétorikáról általában . . . . . . . . _ . 5
2 fejezet: a rétorika meghatározása, bizo-
nyitékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
3 fejezet: a szónoki beszéd és fajai . . . . . . . _ . 19
4 fejezet: a tanácsadó beszéd és funkciója _ _ . 22
5 fejezet: a boldogság és elemei . . . . . . . . . . . . 25
6 fejezet: a hasznos és a jó . . . . . . . . . . . . . . . 31
7 fejezet: a hasznosabb és a jobb tételei . . . . . 36
8 fejezet: az államformák fajai és céljai . . . . . 43
9 fejezet: a bemutató beszéd és tételei: az
erények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ _ 45
10 fejezet: a törvényszéki beszéd és tételei, a
jogtalanság és forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . 53
ll fejezet: a gyönyör, a vágy és a kellemes 57
12 fejezet: a bűntettek motívumai _ _ _ _ _ . . .. 64
13 fejezet :jogos és jogtalan cselekedetek, törvé-
nyek, méltányosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69
14. fejezet: a bűntett súlyossága . . . . . . . . . . _ . 74
15 fejezet: a rétorikán kívüli bizonyítékok . . . 76
I1. KÖNYV . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l.fejezet: a szónok jelleme és az érzelmek
felkeltése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
2. fejezet: a harag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ._
3.fejezet: a szelídség . . . . . . . . . . . . . . . . . . ._
4. fejezet: a barátság, a szeretet, az ellensé-
geskedés, a gyűlölet . . . . . . . . . . . . . . . . _.
5. fejezet: a félelem, a bátorság, a bizakodás
6. fejezet: a szégyen . . . . . . . . . . . . . . . . . . ._
7. fejezet: ajótett és a hála . . . . . . . . . . . . . . . _
8. fejezet: a szánalom . . . . . . . . . . . . . . . . . ._
9. fejezet: a jogos felháborodás . . . . . . . . . ..
10. fejezet: az irigység . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..
11.fejezet: a versengés . . . . . . . . . . . . . . . . . ._
12. fejezet: a jellemek, a fiatalok jelleme _ _ ._
13. fejezet: az öregek jelleme . . . . . . . . . . . . ..
14. fejezet: az érett korúak jelleme . . . . . . . . __
15. fejezet: a sors adta javak, a család . . . . _.
16. fejezet: a gazdagok jelleme . . . . . . . . . . . ._
17. fejezet: a hatalmasok jelleme . . . . . . . . . ._
18.fejezet: visszapillantás: a bíró, a beszéd-
fajták logikai érvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..
19. fejezet: a lehetséges és lehetetlen érve
20. fejezet: a beszédfajták közös bizonyítékai:
a példa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ _
21.fejezet: a gnómák . . . . . . . . . . . . . . . _ . . ._
22.fejezet: az enthümémák . . . . . . . . . . . . . ..
23. fejezet: az általános érvek (közhelyek) _ _ _ _ _
24.fejezet: a látszatenthümémák . . . . . . . . ._
25. fejezet: a cáfolás érvei . . . . . . . . . . . . . . . _ _
26. fejezet: a cáfolás és az enthüméma . . . . . . _
In KÖNYV.
1. fejezet : az előadásmód es a stılus altalanos
kérdései
2. fejezet: a stílus erenye az ıllo vılagossag
a metafora _ _ _ ..
3. fejezet: a fagyosság
4. fejezet: a hasonlat es metafora
5. fejezet: a nyelvhelyesseg
6. fejezet: a stílus fensege
7. fejezet az illőség
8. fejezet a prózaritmus
9. fejezet : a periódus (kormondat)
10 _ fejezet a szellemesség, a metaforák
11 _ fejezet a szemléletesség, a mozgalmassag
12 _ fejezet az egyes beszedfajtak stılusa
13 _ fejezet a szónoki beszed reszeı
14 . fejezet a bevezetes
15 _ fejezet a vád cáfolasa
16. fejezet az elbeszeles
17 . fejezet a bizonyítás
18 _ fejezet a kérdezés mint a cafolas eszkoze
19 _ fejezet a befejezes

JEGYZETEK A RÉHMUKAHOZ
UTÓSZÓ _ _ _ _
1. A rétorikai elmélet kezdetei
. Arisztote lész Rétorıkajanak tartalma es fel
építése _
.A Rétori ka keletkezesenek ideje
 4. A Rétorika szöveghagyományozása és for-
dításai . . . . . . . _ . . _ . . . . _ . . _ _ . . . _ _ . _ . . . _ _
5.A Rétorika utóélete . . _ . . . . . . . . . . . . . _ _.
Jegyzetek az Utószóhoz . . . _ _ _ . . . . . . _ . . . _ . . . _.

A borító- és kötésterv Árva Ilona munkája

A borítóhoz A szónok című i. e. 2. századból való szobor
fotóját használtuk fel

A kiadásért felel a Gondolat Könyvkiadó igazgatója

A szedés a Fényszedő Üzemben készült (828679/08)

Dabasi Nyomda 82-0301
Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató

Felelős szerkesztő: Vészits Ferencné

Műszaki vezető: Gonda Pál
Műszaki szerkesztő: Végh Judit
Megjelent 15,4 (A/5) ív terjedelemben,
az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint
ry-vzı-~f ~ _ ˇ Í Ă M7