A reneszánsz világa a versekben

A 15. századi alkotó Janus Pannonius volt az első költőnk, aki már európai hírnévvel is
büszkélkedhetett.
Később a 16. századi törökellenes harcok vitézi hadnagya, Balassi Bálint mutat nekünk példát
a bátorságból, önfeláldozó hazaszeretetből és a lovagias szerelemből. Mind a ketten a
reneszánszkori magyar irodalom alkotói voltak. Janus Pannonius még latinul is írt verseket,
Balassi Bálint viszont már csak magyarul.
Janus Pannonius (1434-1472):
Kisnemesi családból származott, a feltételezések szerint Csezmicén (ma Horvátország)
született.
Édesapján korán elvesztette, ezért nevelését Vitéz Jánosra bírták. Először Nagyváradon tanult,
majd 13 éves korában Itáliába utazott és több, mint 10 évig ott is volt. Itáliában
megismerkedett a latin és a görög kultúrával is.
24 évesen doktori címet szerzett. Vitéz János hívására 1458-ban hazatért és Mátyás király
szolgálatába szegődött. Ő képviselte a királyt, de volt pécsi püspök, főkincstartó, majd később
a királyné kancellárja is. Hiába volt sok a megbízatása, mégis visszavágyott Itáliába. Később
tüdőbeteg lett.
1471-ben Vitéz Jánossal és több főúrral együtt Mátyás király ellen fordult. Az összeesküvők
szerint a király elárulta a Hunyadi hagyományokat, és elhanyagolta a törökök elleni
védekezést is. Az összeesküvést leleplezték, emiatt menekülnie kellett. Itáliába tartott, mikor
1472-ben Medveváron (ma Horvátország) 38 éves korában meghalt.
Életútja ábrázolja, hogy a reneszánsz korban felértékelődött a tudás és a műveltség. Mátyás
király idejében élt.
Egyik verse a Pannonia dicsérete, melynek sajátos reneszánsz jegye a költői öntudat
megfogalmazása. Az alkotó kilépett a névtelenségből és már saját gondolatait, érzelmeit
kívánja a versében megfogalmazni. Büszkén hirdeti, hogy általa Magyarország híres lehet, és
ő fogja meghozni az országnak az ismertséget.
A vers műfaja epigramma, ami egyetlen fontos gondolatot, általános érvényű tanítást,
bölcsességet, példát megfogalmazó költemény. Jellemzője a rövidség és a tömörség. Két
szerkezeti elemből épül fel: van egy előkészítő része és egy csattanós lezárása. Az előkészítő
rész lehet egy érzés, eszme, jelenség vagy személy, a lezáró rész pedig egy ehhez kapcsolódó
szellemes megállapítás.
Az epigramma időmértékes verselésű, hagyományos versformája a disztichon, ahol a páratlan
sorok 6 verslábból, a páros sorok pedig 4 egész és 2 fél verslábból állnak, melynek a közepén
éles metszet van.
 Vitéz János, a humanizmus kiemelkedő alakja
Vitéz János humanista főpap és diplomata volt. Születésének évét pontosan nem tudni,
de a feltételezések szerint 1408 körül születhetett Horvátország egyik falvában.
Hunyadi Mátyás nagybátyja volt, majd később nevelője. Mátyás neki köszönhette,
hogy megismerkedett a reneszánsz stílussal. Nagyváradon volt püspök, mikor a korabeli
Európa egyik legjelentősebb humanista központját létrehozta. Ekkor kezdte nála Mátyás
tanulmányait. A 15 évesen megkoronázott királynak köszönhetően lett később diplomata,
titkos kancellár, és egyre nagyobb befolyása volt a püspökök kinevezésében is. Szívvel-
lélekkel támogatta Mátyás politikáját, azonban 1470-ben ellene fordult. Az igazi nézeteltérés
a cseh háború miatt volt, amikor a király elvonta tőle a pénzverdékből járó jövedelmét. Ezt
követően a török elleni háború ügyének a háttérbe szorulásával, és a személyes sérelmei miatt
is Mátyás király ellen fordult és az ellenzék vezérévé vált. A király ellen összeesküvést
szervezett, aminek következménye az volt, hogy Visegrádon börtönbe csukták. A pápai
követnek és a főrendnek köszönhetően 1472 áprilisában szabadon engedték és vissza mehetett
Esztergomba, de azzal a feltétellel, hogy az akkori egri püspök őrizete alatt marad és az
ország ügyeibe soha többé nem szólhat bele.
1472. augusztus 9-én halt meg, néhány hónappal, Janus Pannonius után. Vitéz János
úgy él népe emlékezetében, mint a magyar humanizmus első kiemelkedő alakja.