Jannus Pannonius epigramma költészete

1434.-ben született. Születési neve Csezmiczei János. Apját korán elvesztette így
nagybátyja Vitéz János nevelte fel. Jannus Pannonius tanulmányait Nagyváradon
kezdte majd később egy magániskolába járt. Padovában egyházjogot tanult és
megszerezte a doktori címet is. Tanulmányai alatt is fontos volt számára a költészet.
Az iskola befejezése után hazatért Magyarországra és a királyi kancelláriában
dolgozott. 1459.-ben pécsi püspök lett. A politika mellett a költészetet sem
hanyagolta el. Költészetének fő témái a haza és az öntudat.Költészetét két
korszakra osztjuk, az Itáliai korszakában humoros versek jellemzik, majd
Magyarországi korszakát inkább komolyabb hangvételű versek jellemzik. Verseiben
megjelenik a humanista becsvágy “Sokra becsülnek már, hazám is büszke lehet
rám”.Egész életében beteges és gyenge volt, gyakran kínozta tüdőbaj. 1472.-ben
kegyvesztett lett mert részt vett a Mátyás király elleni összeesküvésen, így el kellet
menekülnie. Útközben Medvevárban halt meg.
Egy dunántúli mandulafáról: 1466.-ban keletkezett Pécsen. Műfaja epigramma. Az
epigramma az ókorban minden disztichonban írt vers, később rövid terjedelmű,
csattanós lírai mű. A mű címe témajelölő és szimbolikus. A versben megjelenik egy
személyes reflexió, a költő sors szimbóluma. Jannus Pannoniusra jellemző a
humanista becsvágy. Magyarországon nincs értő közönség így költészete
elszigetelt. A szellemi hontalanság járja át verseiben. A vers szerkezete: 8 sor, 2
nagyobb részre osztható. A mitológiai utalások pl: Herkules. Az emberi vonatkozás
pl: a fa a költőt szimbolizálja. A versben található párhuzam is pl: reménytelen költő
II költő sorsa.
Pannónia dicsérete: Időmértékes verselésre épülő epigramma. A vers összesen 4
sorból áll. A vers utal a reneszánsz költészet kialakulására. Megjelenik benne a
humanista becsvágy. A költői tevékenysége egyben a Pannon táj kultúrájának része.
Jannus Pannonius halálát követően Mátyás király összegyűjtötte a verseit és a
könyvtárában helyzete el. A 16. században kiadták verseit, majd a híre
elhomályosult. Művei magyarra fordítása az 1930-as évekre tehető. Haláláról annyit
tudunk, hogy 1472-ben Medvevárott halt meg, valószínűleg tüdővérzésben. A
holttestet titokban temették el Pécsen, ám a történelem viharaiban síremléke eltűnt.
1991-ben azonban a pécsi székesegyház altemplomában egy deszka koporsóban
megtalálták maradványait, és rekonstruálták a reneszánsz költő arcképét.Mivel
száműzetésben halt meg
nem nyilvános sírba temették, így sokáig nem találták sírhelyét. 2009-ben
megtalálták a sírját és azonosították, majd újra temették és ma a Pécsi bazilikában
található a sírhelye.