Janus Pannonius reneszánsz kori magyar költő volt.

Latin nyelven írt verseit Hunyadi Mátyás

gyűjtötte össze. Búcsú Váradtól című versét 1458 telén írta. A vers műfaja elégikus búcsúvers,
az első magyar tájvers volt. A vers latin nyelven íródott. Témája egy valós búcsú. A vers
szerkezetét három részre oszthatjuk. Az első részben az első 3 versszak van ahol egy téli táj
leírásáról olvashatunk illetve Nagyvárad környékének leírása is jelen van. A 2.rész a 4.vsztól a
6-vszig tart. Ebben a részben a konkrét búcsúzásról olvashatunk. A 4.vszban elbúcsúzik a
forrásoktól, a vizektől. Az 5.vszban Várad fontos helyszíneitől is búcsút vesz. Elbúcsúzik a
könyvtártól, ahová oly sokszor járt. A 6.vszban folytatja a búcsút a királyszobroktól. megemlíti
azt, hogy a tűzvész sem pusztíthatta el azokat a szobrokat. A vers utolsó részébe a 7. befejező
versszak tartozik. Ebben a vszban I. Szent Lszlo kiralynak üzen, hogy oltalmazzon meg minket
és legyen a vezérünk. Minden vsz refrénnel zárul, amely a sürgetést, a türelmetlenséget fejezi
ki. A versben megjelennek reneszánsz vonások. A természet, a szülőföld szeretete, a téridő
egysége, a nemzeti múlt ismerete és a humanista költő értékrendje. Humanista vonások is
vannak a versben mint az élet-egészség értéke, a hagyományok tisztelete.